FREDRIC JAMESON

Az utópikus változatossága

G y a k r a n megállapították m á r , h o g y különbséget kell t e n n ü n k az u t ó p i k u s forma

és az u t ó p i k u s v á g y között: v a g y i s az írott s z ö v e g v a g y a z i r o d a l m i m ű f a j , illetve
a m i n d e n n a p i életben m e g f i g y e l h e t ő u t ó p i k u s indíttatás ( U t o p i a n impulse) között,
a m e l y n e k m e g n y i l v á n u l á s a i t sajátos h e r m e n e u t i k a i v a g y é r t e l m e z ő m ó d s z e r segít-
ségével vizsgálhatjuk. A k á r a politikai gyakorlatot is a listához c s a p h a t j u k , hiszen
széleskörű társadalmi m o z g a l m a k iparkodtak megvalósítani a m a g u k utópikus
vízióit, k ö z ö s s é g e k e t a l a p í t o t t a k és f o r r a d a l m a k a t h a r c o l t a k végig a n e v ü k b e n ,
v a l a m i n t a z é r t is, mivel, a m i n t az i m é n t láttuk,* n a p j a i n k d i s z k u r z í v csatározásai-
ban az „ u t ó p i k u s " kifejezés ismét kurrens fogalommá lett. A k á r h o g y is, a definíciók
h a s z n a v e h e t e t l e n s é g e a b b ó l is kitetszik, h o g y ezen c s a t á r o z á s o k s o r á n a z utópi-
k u s s á g s z á m o s r é s z t e r ü l e t é t kizárják a v i z s g á l ó d á s köréből. 1
M i n d a z o n á l t a l , az u t ó p i á k esetében a vizsgálódás a b b a n a k é n y e l m e s helyzetben
van, h o g y r e n d e l k e z é s r e áll a z e l e n g e d h e t e t l e n k e z d ő p o n t : t e r m é s z e t e s e n M o r u s
T a m á s 1517-es m ű f a j a l a p í t ó szövegéről v a n szó, a m e l y s z i n t e p o n t o s a n e g y k o r ú
a m o d e r n i t á s t m e g h a t á r o z ó legtöbb újítással (az Újvilág m e g h ó d í t á s a , Machiavelli
és a m o d e r n politika, A r i o s t o és a m o d e r n i r o d a l o m , L u t h e r és a m o d e r n t u d a t ,
a k ö n y v n y o m t a t á s és a m o d e r n n y i l v á n o s s á g létrejötte). Két, e g y m á s h o z kapcso-
lódó m ű f a j született m é g h a s o n l ó a n csodálatos m ó d o n : a t ö r t é n e l m i r e g é n y 1814-
ben, a Waverley révén, illetve a sci-fi (attól f ü g g ő e n , h o g y a z u t ó b b i t M a r y Shelley
u g y a n e b b ő l az időszakból, 1818-ból s z á r m a z ó Frankensteinjétől, v a g y Wells 1895-ös
Az időgépétől datáljuk).

* Jameson itt könyve bevezetőjére utal, ahol az utópia funkcióját vizsgálta a közelmúlt politikai
gondolkodásában. - A ford.
1
Normatív meghatározását lásd: L Y M A N T O W E R SARGENT: The Three Faces of Utopianism. = Min-
nesota Review 1 9 6 7 , Vol. 7 . 3 , 2 2 2 - 2 3 0 , illetve: L Y M A N T O W E R SARGENT: The Three Faces of Utopianism
Revisited. = Utopian Studies 1994, 5.1, 1-37. Mivel az utópiákra irányuló kutatások (Utopian studies)
viszonylag új keletű kutatási terület, az elméleti megközelítések bibliográfiáinak száma még mindig
viszonylag csekély, de találunk ilyesmit а Том M O Y L A N szerkesztette Demand the Impossible (New York,
1 9 8 6 ) , valamint a BARBARA G O O D W I N és K E I T H T A Y L O R szerkesztette The Politics of Utopia című köte-
tekben. A Utopian Studies című folyóirat a terület legfrissebb fejleményeit közli. Más lapra tartoznak
a science fiction tanulmányozásához készült elméleti művek: ezekhez lásd V E R O N I C A H O L L I N G E R kitűnő
áttekintését: Contemporary Trends in Science Fiction Criticism, 1 9 8 0 - 1 9 9 9 . = Science Fiction Studies
1 9 9 9 , July, No. 7 8 , 2 3 2 - 2 6 2 . A kérdés francia vonatkozásához lásd R I C H A R D S A I N T - G E L A I S bibliográfiá-
ját: L'Empire du pseudo. Quebec City, 1999. Szerencsére mindkét területet illetően rendelkezésünkre áll
J O H N C L U T E és PETER N I C H O L L S kitűnő Encyclopedia of Science Fiction-)e (New York, 1 9 9 5 ) , illetve, ami az
utópiákat illeti, V l T A FORTUNATItól és R A Y M O N D TROUSSONtó! a Dictionary of Literary Utopias (Paris, 2 0 0 0 ) .
 FREDRIC JAMESON / AZ UTÓPIKUS VÁLTOZATOSSÁGA 553

Az efféle m ű f a j i k e z d ő p o n t o k valamiként m i n d i g bennefoglaltatnak és m e g ő r -

z ő d n e k (aufgehoben) a későbbi fejleményekben, n e m utolsósorban abban az isme-
retes e l m o z d u l á s b a n , a m e l y n e k s o r á n az u t ó p i á k a térből á t t e v ő d t e k az i d ő b e ,
s az egzotikus tájakat bejárt u t a z ó k beszámolóit felváltották a jövőbe tett látoga-
tások során gyűjtött élmények. A m i viszont egyedi jellegzetességet ad a műfajnak,
az nem más, m i n t a nyílt intertextualitás: kevés m á s irodalmi m ű f o r m a vallotta
m a g á t ehhez f o g h a t ó kendőzetlenséggel érvek és ellenérvek együttesének. Kevés
m á s műfaj tartott számot ilyen nyíltan kereszthivatkozásokra és vitára m i n d e n ú j
variánson belül: hiszen hogy is olvashatnánk Morrist Bellamy nélkül? vagy é p p e n
Bellamyt Morris nélkül? Ezért v a n az, hogy m i n d e n egyes szöveg a teljes h a g y o -
m á n y t h o r d o z z a magával, m i n d e n új hozzátétel rekonstruálja és módosítja, ami
azzal a veszéllyel jár, hogy a m ű f a j egy irdatlan óriáslény által kibocsátott rejtje-
lek halmazává válik, valami olyasmivé, mint Stapledon érző lények sokaságából
összeálló s z u p e r e l m é j e .
Már Ernst Bloch m u n k á s s á g a is arra emlékeztet azonban, h o g y az utópia jóval
több, mint k ü l ö n á l l ó szövegek összessége. Bloch olyan átfogó u t ó p i k u s indíttatás
létét tételezi, a m e l y az élet és a kultúra m i n d e n jövő-orientált vetületét irányítja,
felölve jószerivel m i n d e n t a játékoktól a k u r u z s l ó k csodaszereiig, a mítoszoktól
a népszórakoztatásig, az ikonográfiától a technológiáig, az építészettől az éroszig,
a turizmustól a viccekig és a tudattalanig. W a y n e H u d s o n a következő k i t ű n ő
összefoglalását a d j a Bloch f ő m ű v é n e k :

A remény alapelvében Bloch az emberek jobb élet iránti v á g y a k o z á s á n a k

és ábrándjainak példátlanul gazdag felmérését nyújtja. A könyv a hétköznapi
á b r á n d o z á s s a l (első rész) kezdődik, ezt az anticipatórikus tudatról alkotott
elmélet ( m á s o d i k rész) kifejtése követi. A h a r m a d i k részben Bloch a hétköz-
napi életben tükröződő vágyképekre alkalmazza a maga utópikus h e r m e n e u -
tikáját, arra az utópikus a u r á r a , amely körülvesz egy-egy ú j ruhát, reklá-
mot, s z é p maszkot, színes magazint, a Ku Klux Klán kosztümjeit, az éves
vásárok és a cirkusz túlzott ünnepélyességét, a meséket és a p o n y v á t , az
utazás i r o d a l m á t és mitológiáját, az antik bútorokat, a r o m o k a t és a m ú z e u -
mokat, v a l a m i n t arra az u t ó p i k u s képzelőerőre, amely a táncban, a p a n t o -
m i m b a n , a m o z i b a n és a s z í n h á z b a n v a n jelen. A n e g y e d i k részben Bloch
a r e m é n y e k e t kielégítő világ megalkotásának problémáját és a „jobb v i l á g "
különféle tervezeteit veszi sorra. Négyszáz oldalnyi elemzéssel szolgál az
orvosi, t á r s a d a l m i , technikai, építészeti és földrajzi utópiákról, amit a festé-
szetben, az operában és a költészetben előforduló vágyképek elemzése követ;
áttekinti Platón, Leibniz, Spinoza és Kant filozófiájának u t ó p i k u s perspektí-
váit, v a l a m i n t a béke és n y u g a l o m keresésére irányuló tevékenységben meg-
lévő u t ó p i k u s s á g o t . Végül, az ötödik részben, Bloch a beteljesedett pillanat
vágyképei felé fordul, m o n d v á n , ezek m u t a t j á k meg, h o g y az „identitás" az
anticipatórikus tudat alapfeltevése. Bloch itt is lélegzetelállító lendülettel pász-
554 TANULMÁNYOK

tázza a m i n d e n n a p i élet boldogító és veszélyes tapasztalatait, az e g y é n és

a közösség a n t i n ó m i k u s viszonyának problémáját, a fiatal Goethe m ű v e i t ,
a Don Giovannit, a Faustot, és Don Quijote-t, S h a k e s p e a r e darabjait, a z e n e
erkölcsiségét és intenzitását, a halállal szembeszegezett r e m é n y képeit és az
e m b e r egyre m é l y e b b bevonódását a vallás misztériumaiba. 2

H a m a r o s a n visszatérünk m é g Bloch-hoz, d e ennyiből is nyilvánvaló, h o g y m ű v e

hermeneutikai problémát vet fel. Bloch értelmezői alapelve akkor a leghatékonyabb,
amikor n e m várt helyeken mutatja meg az utópikus indíttatás működését, ott, ahol
azt m i n d e d d i g elfedték v a g y elnyomták. De ebben a n é z e t b e n mi lesz a s z á n d é -
kolt és teljes egészében t u d a t o s utópikus p r o g r a m o k k a l ? Ezeket is v a l a m i m é g
mélyebb és alapvetőbb t u d a t t a l a n réteg kifejeződésének kell tekintenünk? És mi
lesz m a g á b ó l az értelmezési folyamatból, illetve Bloch jövőfilozófiájából, amely
eszerint feltehetőleg i m m á r n e m igényel efféle dekódolást v a g y újraértelmezést?
Jóllehet, az utópikus szövegmagyarázó maga általában n e m alkot utópiákat, ahogy
nincs is olyan utópikus p r o g r a m , amely Bloch nevét viselné. 3 Itt pontosan az a her-
meneutikai p a r a d o x o n lép működésbe, amellyel Freud találta szemben m a g á t ,
amikor az álomelemzés előfutárai után k u t a t v a végül r á b u k k a n t egy ismeretlen
bennszülött törzsre, akik számára m i n d e n álom szexuális jelentéssel bírt - kivéve
persze a nyíltan szexuális jellegű álmokat, amelyek valami m á s t jelentettek.
Ennélfogva jobban tesszük, ha Morus műfajalapító szövegéből két k ü l ö n b ö z ő
származási vonalat v e z e t ü n k le: az egyik az utópikus p r o g r a m megvalósítására
való törekvést, a másik p e d i g azt a homályos, d e mindenütt jelenlévő utópikus in-
díttatást jelöli, amely különféle rejtett megnyilvánulások és gyakorlatok formájában
jut felszínre. Az első leszármazási vonal rendszerjellegű, és m a g á b a n foglalja majd
a forradalmi politikát, vagyis egy irodalmi m ű f a j művelése mellett valaminő telje-
sen új társadalom m e g a l a p í t á s á t is célul tűzi ki. Rendszerjellegűek lesznek a tár-
sadalmi rendről történő, t u d a t o s a n u t ó p i k u s leszakadások, mint az ú g y n e v e z e t t

2
W A Y N E H U D S O N : The Marxist Philosphy of Ernst Bloch, New York, 1982. Emellett R U T H L E V I T A S

Concept of Utopia című könyvének az utópikus „indíttatásra" (impulse) vonatkozó kritikáját is figye-
lembe kell vennünk (Syracuse, 1990, 181-183). Utóbbi mű, amely központi jelentőséggel bír az utópia-
kutatás mint önálló kutatási terület létrejöttében, a szerkezeti sokféleség mellett érvel, amelyben a for-
ma, a tartalom és a funkció elemei jól elkülöníthető és történetileg egyedi módon vegyülnek össze,
aszerint, ahogy a vágy a különböző történelmi korszakokban társadalmi formát öltött: „Ezek a fő
funkciók a kompenzáció, a kritika és a változás. A kompenzáció az elvont, a <rossz> utópia ismertető-
jele Bloch számára, minden utópiáé Marx és Engels szemében, míg az ideológiáé Mannheim számára.
A kritika Goodwin utópia-meghatározásának fő eleme. A változás pedig Mannheim, Bauman és Bloch
számára elengedhetetlen. Az utópia a vágy iskolájának kifejezéseként is működhet, mint Bloch, Morton
és Thompson szemében, vagy lehet az elidegenedés okozója, mint Moylan és Suvin szerint. Ha az
utópiát [csupán] a fenti funkciók egyikének jegyében határozzuk meg, sem leírni, sem megmagya-
rázni nem tudjuk változatosságát." LEVITAS: 1. т., 180.
3
Tom Moylan nagyon helyesen hívta fel a figyelmem arra, hogy Blochnak megvolt a maga konk-
rét utópiája, mégpedig a Szovjetunió.
 FREDRIC JAMESON / A Z UTÓPIKUS VÁLTOZATOSSÁGA 555

megtervezett közösségek esetében; ahogy azok lesznek az új térbeli totalitások lét-

rehozására tett kísérletek is, mint m a g á n a k a v á r o s n a k az esztétikájában.
A m á s i k származási vonal jóval homályosabb, d e jóval változatosabb is, ahogy
az illendő is, ha a h h o z hasonlóan g y a n ú s és félreérthető' dolgokkal foglalkozunk,
mint liberális reformok és üzleti vágyálmok, vagy az „itt és most" csalfa, á m csábító
furfangjai, amelyekben az utópia csupán az ideológia számára kínál csábos csalét-
ket (hiszen a r e m é n y a legkegyetlenebb önbizalom-játékok és a s z é p m ű v é s z e t t é
tett giccs alapelve is). Ugyanakkor néhány, talán nyilvánvalóbb megnyilvánulás is
említhető': például a politika- és társadalom-elmélet, m é g akkor is - és különösen
akkor - amikor realizmusra tör és tartózkodik minden utópikusságtól; hasonlóképp
ide t a r t o z n a k az a p r á n k é n t osztogatott d e m o k r a t i k u s és „liberális" r e f o r m o k is,
amelyek legfeljebb jelképesen tekinthetőek a t á r s a d a l o m egésze n a g y s z a b á s ú át-
alakításának. S a h o g y a várost mint olyat már besoroltuk a legalapvetőbb utópi-
kus k é p e k közé (beleértve a falut is, amelynek f o r m á j a a kozmoszt tükrözi), 4 ta-
lán helyet szoríthatunk az épületnek is, mint az u t ó p i k u s s á g terepének, vagyis
annak a m o n u m e n t á l i s résznek, amely ö n m a g á b a n n e m lehet u g y a n egész, mégis
megkísérli kifejezni. A z efféle példák arra utalnak, h o g y az u t ó p i k u s indíttatásról
és a n n a k hermeneutikájáról érdemes az allegória jegyében gondolkodni: ennek
jegyében Bloch m ű v é t egy pillanat alatt á t r e n d e z h e t j ü k az u t ó p i k u s tartalom há-
rom k ü l ö n b ö z ő szintje, vagyis a test, az idő és a közösség szerint.

Utópia (Morus)

Forradalmi Megtervezett Test Idő Közösség

praxis közösség
E két leszármazási v o n a l közt megkülönböztetése u g y a n a k k o r azzal fenyeget,
hogy újraélesztjük azt a réges-régi és sokat vitatott filozófiai törekvést, amely kü-
lönbséget tesz az a u t e n t i k u s és nem-autentikus között, m é g ott is, ahol igazából

4
Lásd: C L A U D E L É V I - S T R A U S S : D O Dual Organizations Exist? = Structural Anthropology I., Chicago,
1983 [1958]; valamint P I E R R E B O U R D I E U : Outline of a Theory of Practice. Cambridge, 1977 [1972].
556 TANULMÁNYOK

a nem-autentikus mélyebb autentikusságára igyekszik rámutatni. N e m arra vezet

vajon m i n d e z , h o g y felélesztjük az ősi platóni idealizmust, amely elválasztja az
igazi és a hamis vágyat, az igazi és a h a m i s gyönyört, a valódi b o l d o g megelége-
dettséget és az illuzórikusát? Ráadásul mindezt olyan korban, amikor hajlamosab-
bak v a g y u n k hinni az illúziókban, mint az igazságban. 5 Mivel m a g a m hajlok arra,
hogy ezzel az utóbbi, p o s z t m o d e r n e b b hozzáállással rokonszenvezzek, ugyanak-
kor szeretném kerülni azt a retorikát is, amely szembeállítja a reflexivitást vagy
a tudatosságot a n n a k hiányával, a fenti különbséget inkább térbeli m ó d o n szeret-
n é m megjeleníteni. Eszerint az igazán utópikus p r o g r a m vagy annak megvalósítása
a lezártság/bezártság (closure) (és ezáltal a totalitás) mellett köteleződik el: hiszen
n e m Roland Barthes volt, aki Sade u t ó p i z m u s á r ó l megállapította, h o g y „itt is
a bezártság teszi lehetővé a rendszert, vagyis a képzelet e l r u g a s z k o d á s á t " ? 6
Ez az alaptétel ugyanakkor egy sor n a g y jelentőségű következménnyel jár. Meg
kell hagyni, a lezárás (closure) Morus esetében azzal a nagy árokkal valósult meg,
melyet az alapító a sziget és a szárazföld közé ásatott. Elsősorban m a g a ez az
árok tette lehetővé Utópia létrejöttét: a radikális elszakadásra aztán m é g jobban
rásegít Utópia Machiavellihez m é r h e t ő kíméletlenséggel folytatott külpolitikája
- vesztegetés, merénylet, korrupció és a Realpolitik egyéb megnyilvánulásai - , amely
mindenestül elveti az egyetemes testvériség és a természeti törvény keresztény esz-
méit, alapvető különbséget állít föl a m i és az ők, a barát és az ellenség között,
méghozzá Carl Schmitt-hez méltó, ellentmondást nem tűrő hangnemben, ami aztán
így v a g y ú g y m i n d e n e z u t á n következő utópiára jellemző lesz, m á r a m e n n y i b e n
fenn kíván m a r a d n i egy olyan világban, amely m é g n e m tette m a g á é v á Bellamy
világállamának rendjét: ezt láthatjuk Huxley Szigetének szomorú sorsában, illetve
a z o k b a n az óvintézkedésekben, melyeket Skinner Walden-féle közösségei vagy
Kim Stanley Robinson Marsbeli telepesei foganatosítottak. 7
A totalitást ilyenformán, az autonómia és önellátás nevében, p o n t o s a n a lezárt-
ságnak és a rendszerszerűségnek ez az elegye adja, ami aztán végül a n n a k a más-

5
Lásd: G I L L E S D E L E U Z E : Cinéma II. Paris, 1 9 8 5 [ 1 9 5 2 ] , különösen A „le faux"-ról szóló V I . fejezetet;
valamint JEAN-PAUL SARTRE: Saint Genêt. N e w York, 1983, különösen a „le toc"-ról a 385. laptól.
6
R O L A N D BARTHES: Sade, Fourier, Loyola. (Ford.) Ádám Péter. Budapest, Osiris, 2 0 0 1 , 2 3 .
7
Itt megemlíthetjük m é g Winstanley és St. G e o r g e Hill történelmi tragédiáját (Goetz u t ó p i k u s kö-
zösségének sorsával együtt Sartre Az ördög és a jóisten című darabjából, jóllehet az u t ó b b i b a n inkább
kikényszerített, mint szabadon választott mozzanatról van szó, bár feltehetó'leg ez volt a másik állítás,
amit a s z a b a d s á g és praxis filozófusa meg kívánt tenni). A m i n t az jól ismert, H u x l e y kései művével,
a Szigettel (1962) megkísérli módosítani az 1932-es, szatirikus Szép új világot, m é g p e d i g egy „komoly"
(bár történetmesélő) m ű v e l gazdagítva az utópia műfaját. B. F. S K I N N E R (1904-1990), a behavoriz-
m u s egyik l e g ö n t ö r v é n y ű b b amerikai teoretikusa, az úgynevezett Skinner-doboz feltalálója, írt egy
nagyszabású utópiát Waiden Two (1948) címmel, amelyben (vélekedésem szerint) a „negatív kondicio-
nálás" csekély szerepet játszik: erről lásd a rövid áttekintést a 4. fejezetben. K I M S T A N L E Y R O B I N S O N
(1952- ) n e m egy, h a n e m egyenesen két utópia-ciklus szerzője, az ün. Orange County-trilógiáé (1984-
1990) és a Murs-trilógiáé (1992-1996), és a h a r m a d i k is készülőben van, mely az ökológiai katasz-
trófát és a n n a k u t ó p i k u s lehetőségeit járja körül. (A Mars-trilógiáról lásd a II. rész 12. fejezetét).
 FREDRIC JAMESON / AZ UTÓPIKUS VÁLTOZATOSSÁGA 557

ságnak vagy radikális különbségnek, idegenségnek (alien)8 a forrása lesz, amelyről

már esett szó, és amelyre később még visszatérünk. Mégis, pontosan a totalitásnak
ez a kategóriája uralja az utópiák megvalósulásának formáit: az utópikus várost, az
utópikus f o r r a d a l m a t , az u t ó p i k u s k o m m u n á t vagy falut, és természetesen m a g á t
az utópikus szöveget is, amely a maga radikális és elfogadhatatlan m ó d j á n külön-
bözik a szabályszerűbb és esztétikailag kielégítőbb irodalmi műfajoktól.
Éppen ilyen világos a z o n b a n az is, h o g y a totalitásnak ez a formai és fogalmi
lenyomata gyakorlatilag alapelvszerűen hiányzik mindazon jelenségekből, amelye-
ket Bloch az u t ó p i k u s indíttatás jegyében tárgyalt. Ott u g y a n i s inkább allegorikus
folyamatról v a n szó, amellyel a legkülönbözőbb utópikus alakzatok b e s z ű r ő d n e k
az emberek és a dolgok hétköznapi életébe, és olyan, gyakran tudattalan, gyönyör-
többletet nyújtanak, amely független a maguk funkcionális értékétől és a hivatalosan
lehetővé tett gyönyörűségektől. A hermeneutikai folyamat így két lépésből áll, amely-
nek során, az első pillanatban, tapasztalattöredékek á r u l k o d n a k olyan szimbolikus
alakzatok - szépség, teljesség, energia, tökéletesség - jelenlétéről, melyekről aztán
csak utólag d e r ü l ki, hogy lényegileg utópikus vágyat közvetítettek. Érdemes meg-
jegyezni, hogy Bloch ebben a tekintetben gyakran folyamodik a klasszikus esztétikai
kategóriákhoz (melyek v é g s ő soron m a g u k is teológiai kategóriák), és ennyiben
hermeneutikája felfogható a német idealista esztétika végső megnyilvánulásaként
is, amint az a h u s z a d i k s z á z a d végére, a m o d e r n i z m u s b a n , föléli önmagát. Bloch
ízlése jóval gazdagabb és változatosabb volt, mint Lukácsé, s azzal is megpróbálko-
zott, hogy az archaikus és a tömegkultúrát egyaránt elhelyezze a maga u t ó p i k u s
esztétikájában, m o d e m szövegeket éppúgy, mint realista és neoklasszicista műveket:
Bloch esztétikája tökéletesen alkalmas arra, h o g y m a g á b a szívja a p o s z t m o d e r n
és a nem-európai, tömegkulturális ízlésformákat. Ezért javasoltam, hogy Bloch ha-
talmas k o m p e n d i u m á t olyan hármasság (test, idő, kollektivitás) mentén r e n d e z z ü k
újra, amely sokkal inkább megfelel a mai allegória-felfogás felosztásának.
A materializmus már abban a testre irányuló figyelemben is mindenütt jelen van,
amely arra törekszik, hogy ellensúlyozza a rendszer t o v á b b n y ú l ó idealizmusát és
spiritualizmusát. Az utópikus testiség mindenesetre szintén ott kísért a hétköznapi
élet legrejtettebb és leginkább szégyellnivaló termékeiben, a fejfájás-csillapítókban,
a hashajtókban, a dezodorokban, a szervátültetésekben és a plasztikai műtétekben,
az átalakított test összes titkos és néma ígéretében. Bloch u t ó p i k u s pótlékokra vo-
natkozó olvasata - az utópikus többlet gondosan ki van m é r v e minden árucikkben,
vörös fonalként h ú z ó d v a végig fogyasztási szokásainkon, legyenek bár józanok
és haszonelvűek vagy járjanak együtt eszelős függőséggel - illeszkedik N o r t h r o p
Frye Blake-iánus mítoszaihoz az égre vetülő, örökéletű testekről. M i n d e k ö z b e n
a halhatatlanság felhangjai, melyek ezeket a képeket kísérik, az időbeliség felé löknek,
hiszen csupán a természetfölötti módon hosszú életűek közösségeiben lesznek igazán

8
A kifejezés a „külföldi" mellett a „földönkívüli" jelentését is felidézi. Jameson példáinak fényé-
ben mindkét jelentés érvényes. - A ford.
558 TANULMÁNYOK

utópikussá, 9 mint például Shaw Vissza Matuzsálemhez című darabjában, vagy a hal-
hatatlanoknál, mint Boorman Zardoz (1974) című filmjében, s leginkább az utópia
ellenfeleinek kínálnak muníciót, megmutatva az utópikus víziók pusztulását, mint
Shaw a g g a s t y á n j a i n a k öngyilkos u n a l m á t , a Zardoz b a n p e d i g Vortex l a k ó i n a k
szexus nélküli üres életét. S m i n d e k ö z b e n a liberális politika a m a g a programjai-
hoz e n n e k a sajátos indíttatásnak a morzsáit szedegeti össze, felkínálva az orvosi
kutatások fejlesztését és az általános egészségbiztosítást, jóllehet az örök fiatalság
iránti v á g y inkább helyén v a n a jobboldalon, a vagyonosok és a kiváltságosok
titkos terveiben, a szervkereskedelem és a visszafiatalítás technikai lehetőségei-
nek vágyképeiben. A testiség transzcendenciája számára szintén g a z d a g lehető-
ségeket kínál a tér b i r o d a l m a is, az utcák mindennapjaitól a lakó- és m u n k a h e -
lyeken át a város n a g y terepéig, amiben az ókoriak szerint m a g a a világegyetem
rendje tükröződik.
Mindemellett a test m ú l a n d ó s á g a Bloch filozófiájának a legfontosabb m e g f o n -
tolásait is rögtön m á s megvilágításba helyezi, nevezetesen a h a g y o m á n y o s filo-
zófiák jövő iránti v a k s á g á t és egyedi dimenzióit, valamint m i n d a z o n filozófiák és
ideológiák elvetését, melyek, mint a platóni anamnézis, makacsul a múltra, a gyer-
mekkorra és a származásra fókuszálnak. 1 0 Ezt a polemikus elköteleződést illetően
Bloch az egzisztencialista filozófusokkal vall azonos elveket, m é g p e d i g talán inkább
Sartre-ral, aki számára a jövő praxis és feladat, mintsem Heideggerrel, aki s z á m á r a
a jövő a h a l a n d ó s á g és az autentikus halál ígérete; ahogy másfelől u g y a n e z vá-
lasztja el Bloch-ot élesen Marcuse-tól, aki a m a g a u t ó p i k u s rendszerében n e m
csupán Platónból merített jócskán, h a n e m legalább annyit P r o u s t b ó l (és F r e u d -
ból) is, m i k o r lefektette a m a g a alapvetéseit a boldogság emlékét és az u t ó p i k u s
elégtétel n y o m a i t illetően, a m e l y n y o m o k a h a n y a t l ó jelenben is továbbélnek,
s biztosítják az egyéni és politikai energia „készenléti állományát". 1 1
M i n d e n e s e t r e arra is é r d e m e s rámutatni, h o g y az időbeliségről szóló viták egy
bizonyos p o n t o n kettéágaznak, egyrészt az egzisztencialista tapasztalat (melyben
túlteng az emlékezet kérdése), másrészt a történeti időnek a jövőt firtató kérdései
felé. Amellett érvelek m a j d , h o g y ez a két d i m e n z i ó pontosan az utópiákban si-
m u l s z é p e n össze, az egzisztenciális idő történeti idővé alakul, a m i paradox m ó -
don szintén az idő végét, a történelem végét jelenti. Az individuális és a kollektív
összeolvadása alatt u g y a n a k k o r n e m s z ü k s é g k é p p e n a szubjektivitás hanyatlását
kell é r t e n ü n k , jóllehet a (burzsoá) individualitás elveszítése természetesen egyike
a nagy utópiaellenes t é m á k n a k . Az erkölcsi elszemélytelenedés ugyanis s z á m o s
vallásban és a filozófia jelentős részében egyaránt e s z m é n y n e k számít; m i k ö z b e n

9
Lásd a II. rész 7. fejezetét: „A hosszú élet mint osztályharc".
10
Lásd E R N S T B L O C H - n a k az anamnézissel szembeni kirohanását A remény elvében (Cambridge,
MA, 1986 [1959], 18).
11
H E R B E R T M A R C U S E : Eros and Civilization. New York, 1 9 6 2 , különösen: 1 8 , illetve az egész 1 1 . fe-
jezet.
 FREDRIC JAMESON / AZ UTÓPIKUS VÁLTOZATOSSÁGA 559

az egyéni élet transzcendenciája meglehetősen eltérő m ó d o n jelenik meg a t u d o -

m á n y o s - f a n t a s z t i k u m b a n , ahol az egyén biológiai léte g y a k r a n a történelem jóval
hosszabb időbeli ritmusaihoz igazodik. Például, Kim Stanley Robinson Marsbeli
telepesei a m a g u k meghosszabbított élettartama révén kézzel foghatóbb közvet-
lenséggel illeszkedhetnek a hosszú távú történelmi átalakulásokhoz, míg az ál-
történelmi Years of Rice and Salt lapjain a reinkarnáló készülék teszi lehetővé, hogy
az egyén újra m e g újra belépjen a történelem és a fejlődés sodrába. 1 2 A h a r m a d i k
mód az egyéni és a kollektív idő azonosulására ugyanakkor n e m más, mint m a g á -
nak a m i n d e n n a p i életnek a tapasztalata, amely Roland Barthes szerint az utópikus
reprezentáció leglényegibb jele: „la marque d e l'Utopie, c'est le quotidien". 1 3 Ahol
az életrajzi idő és a történelem dinamikája szétválik, ott a napról-napra folyó,
egymást követő pillanatokból álló hétköznapi élet lehetővé teszi, hogy az egzisz-
tenciális visszahajoljon a kollektivitás terébe, legalábbis az utópiákban, ahol a halált
inkább n e m z e d é k e k , m i n t s e m egyének biológiájában mérik.
Stapledon utazója, mindeközben, valamiféle meghatározhatatlan einsteini rela-
tivitás szerint éli m e g az időt, ugyanakkor elegyedik is s z á m o s m á s i n d i v i d u u m -
mal és azok időbeliségével, valami olyasféle közösségi é l m é n y b e n , melynek érzé-
keltetésére nincsenek készen sem nyelvi, sem figuratív kategóriáink. É r d e m e s az
erre v o n a t k o z ó részt hosszabban idézni, mivel m e g m u t a t j a , h o g y az u t ó p i k u s in-
díttatás időbeli érdekeltsége a kollektivitás m i n t végső f o r m a felé mutat:

N e m arról v a n szó, hogy ez a különös szellemi közösség törölte volna az

egyes felfedezők személyiségét. Az e m b e r i nyelvnek nincsenek pontos kife-
jezései e sajátos kapcsolat jellemzésére. N e m felelne m e g az igazságnak, ha
azt m o n d a n á n k , hogy elvesztettük az individualitásunkat, vagy feloldódtunk
valamiféle közösségi individualitásban, a h o g y az sem, h a azt m o n d a n á n k ,
hogy egész végig önálló egyéniségek m a r a d t u n k . Bár a z „én" n é v m á s m o s t
m á r közösen m i n d a n n y i u n k r a vonatkozott, a „mi" n é v m á s szintén. Bizonyos
tekintetben, nevezetesen a tudat egységének tekintetében, valóban egyetlen,
közös tapasztalatokkal bíró egyénné v á l t u n k ; u g y a n a k k o r nagyon lényeges
és szívderítő m ó d o n különböztünk is egymástól. Bár c s u p á n egyetlen, közös-
ségi „én" létezett, volt egy másik, ú g y m o n d többrétegű és változatos „ m i "
is, igen eltérő személyiségek társasága, akik közül m i n d e n k i alkotó m ó d o n
fejezte ki a m a g a egyéni hozzájárulását az egész k o z m i k u s felfedező vállal-

12
A Years of Rice and Salt (2002) egy olyan világ krónikája, amelyben a pestis a XIV. s z á z a d b a n
teljesen kiirtotta E u r ó p á t és a kereszténységet, egy olyan világé, a m e l y b e n a nyugati féltekén fejlett
„őslakos a m e r i k a i " t á r s a d a l o m virágzik, Kína és az iszlám a történelem fő tényezői, s végül a „ m i "
első v i l á g h á b o r ú n k n a k és a „ m i " forradalmi hatvanas é v e i n k n e k a megfelelőivel, illetve (remélhető-
leg) a miénkétől eltérő jövő képével zárul.
13
[„a h é t k ö z n a p i s á g az utópia ismérve" - A ford.] BARTHES: Sade, Fourier, Loyola. I. т., 23.
560 TANULMÁNYOK

kozáshoz, miközben finom személyes kapcsolatok szövedékén keresztül mind-

annyian k ö t ő d t ü n k is egymáshoz. 1 4
Ezen a p o n t o n az u t ó p i k u s indíttatás o l y a n közel ér a v a l ó s á g felszínéhez,
amennyire csak lehetséges anélkül, hogy t u d a t o s utópikus vállalkozássá válna, és
átlépne a fejlődésnek abba a vonulatába, amelyet utópikus p r o g r a m n a k és az utó-
piák megvalósításának n e v e z t ü n k . Korábbi szakaszaiban az u t ó p i k u s érdekeltség
még az egyéni tapasztalat korlátai közé volt zárva, amivel u g y a n a k k o r n e m azt
akarom m o n d a n i , hogy a kollektivitás a korlátok felszabadításával jáma - m á r utal-
tam a lezártság szerkezeti követelményére, s később még vissza is térünk rá.
Most viszont annyit is elegendő megfigyelnünk, hogy tudatos utópikus politika
hiányában a kollektivitás s z á m o s negatív m ó d o n is kifejeződhet, s ezek távolról
sem afféle veszélyekkel járnak, mint az egyéni önzés vagy a személyes kiváltságok.
Kétségtelen, hogy mindkettőt jellemzi a nárcizmus, de a különféle idegen-gyűlölő
vagy rasszista csoportok tevékenységét a kollektív n á r c i z m u s jellemzi, s a h o g y
azt másutt m á r eléggé el n e m ítélhető m ó d o n igyekeztem elmagyarázni, e csopor-
tok m i n d e g y i k é n e k m e g v a n a m a g a utópikus hajtóereje. 1 5 Bloch hermeneutikája
nem arra használandó, hogy felmentsük az utópikus indíttatásnak ezeket az eltor-
zult formáit, h a n e m inkább a n n a k politikai lehetősége foglalkoztatja, hogy lelep-
lezésük révén miként f o g h a t j u k ki a szelet a vitorlájukból, és m i k é n t o l d h a t j u k föl
az energiáikat hasonló tudatosítás révén, mint a freudi t e r á p i á b a n (vagy a v á g y
lacani átstrukturálásában). Lehetséges persze, h o g y ennek r e m é n y e veszélyes és
téves gondolat, d e most e n n e k tárgyalását felfüggesztjük, a m í g újra visszatérünk
a tudatos utópiaalkotás vizsgálatához.
Az eddigiek fényében az u t ó p i k u s allegória, az utópikus indíttatás elkötele-
zettségeinek a szintjei a következőképpen jeleníthetőek meg:

A kollektív (anagógikus)
Időbeliség (erkölcsi)
A test (allegorikus)
U t ó p i k u s érdekeltség (a szöveg)

(Fredric Jameson. Archaeologies of the Future: The Desire Called Utopia and Other
Science Fictions, Verso Press, 2005,1-9.)

Fordította: Hites Sándor

14
OLAF STAPLEDON: The Last and First Men/Star Maker. N e w York, 1968, 343.
15
Lásd The Political Unconscious (Ithaca, 1981.) című könyvem végkövetkeztetését, valamint az
,On 'Cultural Studies'" címmel írott cikkemet = Social Text. No. 34 (1993), 17-52.
 T Ö R Ö K LAJOS

A jövő alakzatai.
Az időtapasztalat nyelvének néhány sajátossága az 1830-40-es évek
magyar politikai diskurzusában

Váratlanul bekövetkezett, amit ön előre sejtett...

C H R I S T I E : Gyilkosság az Orient Expresszen
A G A T H A

1. BEVEZETÉS

A következő vizsgálódásokkal 1 az 1830-40-es évek magyar történelmi-politikai

gondolkodását m e g h a t á r o z ó i d ő t u d a t értelmezéséhez kívánok n é h á n y adalékkal
hozzájárulni. A z alábbiakban megfontolásra méltónak vélt p r o b l é m á k a t részben
eltérő, részben hasonló kontextusokban a hazai történet- és i r o d a l o m t u d o m á n y
már több esetben érintette. A figyelmünk középpontjában álló politikai gondolko-
dók (Széchenyi, Kossuth és néhány reflexió erejéig Wesselényi, illetve Eötvös) m u n -
káival, saját k o r u k történelmi h e l y z e t m e g h a t á r o z á s á v a l , politikai cselekvéseik
mozgatórugóinak hátterében álló időfelfogások eszmetörténeti kiindulópontjaival
foglalkozó szakirodalom szinte egyidős m a g á v a l a vizsgálódás tárgyával. A kor-
ral foglalkozó kutatók által előszeretettel idézett Kemény Z s i g m o n d néhány évvel
a forradalom b u k á s á t követően a Még egy szó a forradalom után című röpiratában
m á r egy újfajta időszámítás kezdeteként értékelte Széchenyi felléptét és korát, 2
s valószínűleg n e m volna nehéz bizonyítani, h o g y a későbbi szakirodalom törté-
nelmi optikája e h h e z n a g y o n is hasonló fénytörésében látta az 1 8 3 0 ^ 0 - e s é v e k

1
Dolgozatomban több olyan szempont és számos olyan következtetés kapott helyet, amelyet a közel-
múlt - részben publikált, részben még publikálatlan - Széchenyi-értelmezései vetettek fel vagy fogal-
maztak meg. Munkámhoz komoly segítséget nyújtottak F Ü L Ö P T A M Á S írásai: „legyünk mi [...] ha lehet
mindenben: az oknak népe" - Széchenyi István történelemszemlélete és A Kelet népe. = Acta Univer-
sitatis Debreceniensis Ludovico Kossuth Nominatae Series Historica LI. (Szerk.) Takács Péter. Debrecen, KLTE,
1999, 115-129. (Történeti Tanulmányok VII.); UŐ.: A „nemzetvénség" percepciójától a „nemezi fia-
talság" kinyilatkoztatásáig - A magyar nemzet életkorának meghatározása és funkciója Gróf Széchenyi
István történetszemléletében. = Acta Universitatis Debreceniensis Series Historica LVII. (Szerk.) Velkey
Ferenc. Debrecen, KLTE, 2005, 51-73. (Történeti Tanulmányok XIII.), illetve PhD-disszertációja (Gróf
Széchenyi István történelemszemlélete a reformkor politikai értékvilágának összefüggéseiben. Debrecen, 2005.
Kézirat. Internetes elérhetősége:
http://ganymedes.lib.unideb.hu:8080/dea/bitstream/2437/79761 /5/ertekezes.pdf).
2
„Az ő megjelenésével egy hegira, egy új időszámlálás kezdődik n e m z e t ü n k közvéleményének
történészetében." K E M É N Y Z S I G M O N D : Változatok a történelemre. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó,
1982, 409.