Örömzene a háború árnyékában

Szükséges-e a magyarországi fesztivál- és koncertiparnak reagálni a szomszédban zajló

orosz-ukrán háborúra? Várnak-e a szervezők ukrajnai menekülteket a közönség soraiba és
hogy viszonyulnak most a Putyin-rezsimből érkező fellépők meghívásához? Körkérdést
intéztünk a szegmens szereplőihez.
A Nemzetközi Zenei Versenyek Szövetsége (WFIMC) az oroszok ukrajnai inváziójának
megkezdése után nem sokkal nyilvánosságra hozott egy állásfoglalást, amelyben arra kérte a
tagszervezeteket, hogy az orosz előadóművészeket ne tiltsák ki a versenyekről, mert nem ők
tehetnek a háborúról. „Mi ezzel egyetértünk” – fogalmaz Csonka András, a Zeneakadémia
programigazgatója, és ennek megfelelően a szeptemberi Marton Éva Nemzetközi
Énekversenyen fogadnak majd ukrán és orosz zenészeket is.
Együtt zenélt magyar, ukrán és orosz előadóművész június elején, az ukrán menekültek
megsegítésére tartott jótékonysági koncerten is az akadémián, igaz ott az orosz zenészek
Közép- vagy Nyugat-Európából érkeztek, és személyesen is jóban voltak ukrán kollégáikkal.
Velük ellentétben – teszi hozzá Csonka –, a kifejezetten Oroszországban élő fellépőket most
nagyon nehéz Magyarországra hívni, mert a háború kirobbanása óta megritkult az
Oroszországból induló nemzetközi repülőjáratok száma, és azok a légitársaságok, amelyek
továbbra is küldenek gépeket nyugat felé, „rettenetesen felvitték az árakat – egy-egy
koncertért ide repülni horribilis kiadással jár” – állítja.
A programigazgató szerint így inkább gyakorlati, mint sem elvi akadálya van annak, hogy
jelen körülmények között orosz művészekkel együttműködjenek, noha éppen az őszre
tervezett énekverseny egyik zsűritagjától azért kellett megmegválniuk, mert annak testvére
Putyin ünnepelt karmestere, Valerij Gergijev. Az orosz elnök közvetlen környezetéhez
tartozó dirigens szimpatizál az országa által indított invázióval, így az európai kulturális
intézmények, fesztiválok, filharmonikusok egymás után bontották fel vele a szerződésüket.
„Nem tudjuk, hogy a testvéréhez képest Larisa Gergijeva hogy viszonyul a konfliktushoz,
ezért megkértük egy levélben, hogy foglaljon állást. Ezt nem tette meg, így sajnos
kénytelenek vagyunk mellőzni az ő munkáját. Félünk, hogy ha a neve ott szerepel a
zsűritagok között, az elriasztja a jelentkezőket” – számol be a dilemmáról Csonka András.
Tisztában van persze, azzal is, hogy „veszélyes következményei lehetnek egy, a hivatalos
orosz kommunikációval szembemenő véleménynyilvánításnak” a Putyin-rezsimben, ezért a
Zeneakadémián csak kivételes esetekben feszegetik a kérdést. „Egyébként, aki nem kötelezi
el magát nyíltan a putyini álláspont mellett, az nyugodtan jöhet”.
Nagyjából hasonló a policy az általunk megkérdezett összes intézménynél és fesztiválnál.
Nem kell kulturális embargót, negatív diszkriminációt alkalmazni valakivel szemben csak
azért, mert orosz – hangzik az általunk megkérdezett érintettek egyöntetű véleménye.
Ennek jegyében a Sziget fesztivál a 2020-ban már lekötött, négy orosz fellépőjével nem
bontotta fel a szerződését, de igaz az is, hogy azóta újabb orosz neveket nem hívtak meg a
rendezvényre, és velük is előfordult, hogy megszakították a tárgyalásokat olyan fellépővel,
akiről menetközben kiderült, hogy Putyin hívének tartja magát. A háborúpártiság kizáró ok –
indokolja Kardos József, a fesztivál programigazgatója.
Az ukrajnai háború persze, nemcsak ebből a szempontból okoz fejtörést a kulturális
intézmények szervezőinek. Az ukrán művészek lekötése sem egyszerű feladat. A Bánkitó
Fesztivál ügyvezetője, Oláh Kata arról számol be, hogy mikor megpróbáltak elhívni egy ukrán
fellépőt, azt a választ kapták, „hogy most nem tudnak eljönni az országból, mert túlságosan
el vannak foglalva Molotov-koktélok gyártásával, és nem tudják, hogy nyáron egyáltalán még
lesz-e zenekaruk”.
A VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozó igazgatója, Kis Domonkos Márk lapunknak azt
mondja, hogy idén „különösen nehéz” volt az ukrán művészekkel egyeztetni, és végül a Kijevi
Balett a hosszas egyeztetés ellenére sem tudott megjelenni a találkozón.
Bajban van az augusztusban megrendezendő Ördögkatlan Fesztivál is, amelynek évek óta az
egyik legnépszerűbb helyszíne az „ukrán udvar”, ahol a valódi szenzáció mindig a Both Miklós
zenész-népdalgyűjtő jóvoltából Nagyharsányba érkező 20-25 ukrán, idős falusi énekes, őket
viszont jelen körülmények között „borzasztó nehéz lenne Ukrajna távoli régióiból
ideutaztatni”.
A Sziget szervezői kifejezetten szem előtt tartják, hogy a korábbiakhoz képest idén jóval
nagyobb számban legyen képviselve a programban Ukrajna, és az ukrán zenei exportiroda
által létrehozott Music Saves Ukraine nevű szervezet segítségével nekik végül sikerült is 10
ukrán fellépőt meghívniuk a Hajógyári-szigetre.
Igaz, egy ponton majdnem megfeneklett ez az együttműködés. Kardos József azt mondja,
hogy míg a Sziget álláspontja az, hogy – mindamellett, hogy mélységesen elítélik a háborút,
és felháborítónak találják a magyarországi hivatalos politikai hozzáállást az ügyben – az orosz
agressziót nyíltan nem támogató művészeknek helye lehet a programban, addig az ukrán fél
„a hallgatást, a közönyt, a gyávaságot is a Putyin-rendszerrel való kollaborációnak fogja fel”.
Különösen Nina Kraviz meghívása érintheti érzékenyen az ukránokat. Az orosz zenei
producert és DJ-t ugyanis sok kritika éri azért, amiért ugyan a vérontással szemben kiáll a
békéért és elítéli az erőszakot, posztjaiban látványosan kerüli a Putyin-rezsim bírálatát. Több
külföldi fesztivál is visszamondta Kraviz szereplését, a Sziget szerint azonban nem lett volna
jó ötlet semmissé tenni a vele kötött korábbi megállapodást. „Az ukrán fél ezt nagyon
nehezményezi, és volt egy momentum, amikor azt mondták, hogy ha mi orosz fellépőket is
meghívunk, akkor lehet, hogy lemondják az összes ukrán fellépő részévételét a Szigeten.
Megértem az ukránok szempontját, de közben mi meg hűek akarunk maradni az Island of
Freedom szlogenhez, és az azáltal közvetített értékekhez, nem hirdethetünk általános
bojkottot az oroszokkal szemben, mindazzal együtt sem, hogy nem lehet szó nélkül hagyni a
háborút, és nem lehet azt sem elhallgatni, hogy ez kinek a hibája, ki kezdeményezte” –
fogalmaz Kardos József. Mint mondja: az ukránok kérésére viszont nem fognak ugyanarra a
napra, ugyanarra a színpadra egy orosz és egy ukrán fellépőt is beütemezni.
Kiszakítani a menekülteket a hétköznapokból
Alig van olyan, általunk megkérdezett intézmény, rendezvény, amely ne reagálna a maga
eszközeivel a szomszédban zajló háborúra. A Bánkitó Fesztiválon kerekasztal-beszélgetést és
előadást is tartanak majd a háború okozta élelmiszerválságról, az Ördögkatlant szervezők
pedig a jelenleg Baranyában élő, ukrajnai menekült családoknak szeretnének ingyen jegyet,
ételt és adott esetben a fesztiválon szállást is felajánlani. „Abban a 4-5 napban nemcsak azzal
törődnénk, hogy legyen mit enniük és legyen hol aludniuk ezeknek az embereknek, de
szeretnénk, ha örömüket is lelnék valamiben. Talán többet segítünk most azzal, ha pár napra
kiszakítjuk a menekülteket a hétköznapokból” – fogalmaz Bérczes László alapító.
A Sziget fesztivál évek óta együttműködik a Migration Aiddel, és körülbelül 20-40 jegyet
mindig kiosztanak a menekülteknek, ez idén sem lesz másként – mondja a programigazgató.
Ezen felül a Music Saves Ukraine adománygyűjtő kampányához helyeznek majd ki QR-
kódokat és a Sziget-logóval ellátott „ukrajnás” pólók megvásárlásából befolyó bevétel is
teljes egészében az Ukrajna újjáépítésére és a menekültek megsegítésére fenntartott alapba
fog befolyni.
A FEZEN a háború kitörésekor azonnal adománygyűjtésbe kezdett, a Budapest Park pedig
még áprilisban szervezett segélykoncertet, amelynek a jegybevételét menekülteken segítő
négy civil szervezetnek ajánlották fel. Az így befolyt összegből, valamint az azóta is
megvásárolható, egyenként 999 forintos adományokból összesen eddig több mint 6 millió
700 ezer forintot gyűjtöttek össze.
A Magyar Zene Háza koncertjein ugyancsak lehet vásárolni adományjegyeket, és az
intézmény az ukrajnai menekülteknek bizonyos programokra ingyenes belépést biztosít.
Szálka Zsuzsanna szakmai igazgatóhelyettes beszámol arról is, hogy amennyire tőlük teli,
próbálnak közösségi élményeket adni a Budapestre került ukránok embereknek:
zenepedagógiai, játékos foglalkozásokat tartanak menekült gyerekeknek, és workshopokat
szerveznek a felnőttek számára. „Vagy a könyvtárunkban vagy a szabadtéri színpadon
minden hétvégén van egy alkalom, amikor az ukrán művészetet mutatjuk be kifejezetten
ukránoknak, ukránok által”. A foglalkozások koordinálásáért egy ugyancsak Ukrajnából
menekült színésznő és televíziós, rádiós bemondó, Liza Mayska, illetve az ecuadori születésű
iráni-amerikai énekes Tara Khozein felel.
Végezetül akadnak olyan fesztiválszerzvezők is, akik nem szigorúan a rendezvény keretén
belül, mégis annak képviseletében tesznek valamit a bajbajutottak érdekében.
Ifi-Valde Orsolya, a Paloznaki Jazzpiknik alapító-igazgatója azt mondja, hogy férjével, a
Paloznakon pincészetet működtető Homola Szabolccsal együtt, a vállalkozásaikon keresztül
megszervezték az egy nyolcadik kerületi hostelben megszálló ukrán menekültek
étkeztetését. „A háború kitörése óta a hét minden napján 50 adag meleg étellel látjuk el a
hostel lakót. Ez saját kezdeményezésünk, és sikerült magunk mellé állítani néhány éttermet,
de heti két nap az élelmiszert mi magunk szállítjuk le.” Hozzáteszi, hogy a nyári szezonban a
balatoni vállalkozásaikban igyekeznek előnyben részesíteni az ukrán munkavállalókat,
idénymunkásokat.