LVII. évfolyam 2004.

április

Ablak Európára
A VII. Ifjúsági
Néptánctalálkozó
Szék népi építészetérôl
A széki Zsuzsi-babák
Köpeczi Sebestyén
Józsefrôl
Ignácz Rózsa életmûve
és az irodalmi köztudat
 Tartalom

Szabó Zsolt: Ugrás a sötétbe? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

Ábrám Zoltán: Maros megyei hírek . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4
Kertész Melinda: 14 éves a brassói magyar tévéadás . . . . 4
Sylvester Lajos: Ablak Európára.
40 éves a bécsi Europa Club . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
KÖZMÛVELÔDÉSI Köntös Imola: Kerekasztal-beszélgetés . . . . . . . . . . . . . . . . 8
FOLYÓIRAT Kiss Katalin: A zene és tánc bûvöletében.
A VII. Ifjúsági Néptánctalálkozóról . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
A szerkesztôség: László Bakk Anikó: Néptánc és zeneóvoda.
SZABÓ ZSOLT Mit tett, tehet egy zene(pedagógus)
(fôszerkesztô) Erdély tánckultúrájáért? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10
GÁBOR DÉNES Székely Sebestyén: Amici Amarylli 2004 . . . . . . . . . . . . . 13
MURAD BETTY
SÜTÔ FERENC Galéria
Furu Árpád: Fekete-piros képek.
Postacím: Széki népi építészeti felmérés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
400015 Cluj-Napoca Wagner Péter: Feneketlen mélység kútja…
P-øa Unirii Nr. 11., ap.7 Szék népi építészetérôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16
C.P. 201
Tel./Fax: 00-40-264/591267 Vadrózsa
E-mail: Szentimrei Judit: A széki Zsuzsi-babák . . . . . . . . . . . . . 18
muvelodes@mail.dntcj.ro Szabó Márton: Gyermekkori emlék . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19
Tatár Zoltán: Három év Széken . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20
Bankszámlaszám:
Redacøia Mûvelôdés
Enciklopédia
Trezoreria Cluj
50.09.954.99.09
Sas Péter: Szék jeles szülötte:
Köpeczi Sebestyén József . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22
Lapszámunk támogatói:
Kusztos Györgyi: Ignácz Rózsa életmûve
a Mûvelôdés- és Egyházügyi és az irodalmi köztudat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24
Minisztérium, a Mûvelôdés Herepei János: Kolozsvár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26
Egyesület, valamint: Lôrincz József: Anekdoták az ezredfordulón . . . . . . . . . . 29
Tordaszentlászlói kórustalálkozó. Felhívás . . . . . . . . . . . 31

Lapszámunkat Wagner Péter széki linómetszeteivel illusztráltuk.

ISSN 1221-8693
Készült a kolozsvári ATID
nyomdában

Küszöbön Magyarország csat-
lakozása tízed magával az Euró-
pai Unióhoz. És minthogy május
1-re esik az ünnep, biztosan lesz
sok sör, virsli vagy kolbász, s ha
nem takarékoskodik ezen is a kor-
mány, akkor lesz majd tûzijáték,
zsákba futás, lepényevés meg
minden, ami hozzátartozik a ma-
jálisok hangulatához. Rövidesen
kiderül, hogy a felhôtlenül örven-
dezôknek vagy a borúlátóknak, az
eurószkeptikusoknak lesz-e iga-
zuk, inkább haszna vagy kára lesz
majd a csatlakozásból az ország-
nak és lakosainak. Ki fog derülni
majd az is, hogy visszacsatlako-
zik-e Magyarország Európához,
amelytôl nem kis mértékben ép-
pen a nyugati politikusoknak kö-
szönhetôen került ényévnyi távol-
ságra és maradt le sok tekintetben
elôbb az elsô, majd a második
világháborút lezáró békeszerzô-
dések eredményeként. Vagy Euró-
pa terjed tovább természetes hatá-
raihoz közelítve, ha egyelôre nem
is éppen az Uralig. Mi egyelôre ör-
vendezünk annak, hogy a ma-
gyarság nagyobbik része egy ka-
rámba kerül, muravidéki, ôrségi,
csallóközi és felföldi sorstársain-
kat ezentúl csak jelképes határ vá-
lasztja majd el egymástól.
Nekünk, kívül rekedteknek,
egyelôre legalábbis, marad a csön-
des aggodalom, hogy a például
Biharkeresztes és Biharpüspöki
között húzódó schengeni határ
hátha mégsem lesz új vasfüggöny,
átjárható lesz legalább olyan mér-
tékben, mint eddig. Ha a rémké-
pekben gondolkodóknak lesz iga-
zuk, akkor néhány évig remény-
kedhetünk sorsunk jobbra fordu-
lásában, vagy hogy a nyugati ipari
termékeknek további piacokra
lesz szüksége, s ha nem is 2007-
ben, de egyszer mégis átköltözik a
közeljövôben, még a mi életünk-
ben a vasfüggöny az ország nyu-
gati határairól a keletire, s mi is
bekerülhetünk a klubba.
Addig is maradnak a saját dol-
gaink, amelyeket senki nem fog
helyettünk elvégezni, saját gondja-
ink, amelyeket senki sem fog he-
lyettünk megoldani. Még szû-
kebbre vonva a kört: virágvasár-
napján segítenünk kell Derzsi Sán-
dornak abban, hogy végleg haza-
találjon: szülôfalujában, a Med-
gyes melletti Somogyomban em-
léktáblával jelöljük meg a szülô-
Ugrás a sötétbe?
házat, jusson el végre életmûve az
olvasóhoz idehaza is, hiszen 1941-
ben jelent meg elsô és utolsó vers-
eskötete életében, s halála után is
elsô itthon. A hivatalosságok min-
dent elkövettek annak idején,
hogy a közönség elfeledkezzék
róla, hatalmi szóval kiparancsol-
ták ôt a magyar irodalomból,
elôbb börtönbe, majd elmegyógy-
intézetbe zárták, elhíresztelték,
hogy megtébolyodott.
A kolozsvári és a nagybányai
közönséghez az idén is, lehetôleg
még a tavasz folyamán, április-
ban-májusban szeretnénk eljuttat-
ni az ippi képzômûvészeti alkotó-
tábor üzenetét: a Felsô-Berettyó
mentén hét éve mûködik a szi-
lágysági mûvészek és meghívott
vendégeik közös mûhelye, amely
lassan országhatárokon túl is mél-
tó hírt s nevet szerez magának, fo-
kozatosan ismertebb lesz, mint a
szomorú 1940-es szeptemberi par-
tizáncselekmény utáni megtorlás,
amelynek rendjén ártatlan embe-
rek életükkel fizettek mások fele-
lôtlen tettéért. Ide illeszkedik rö-
vid híradásunk a Maros megyei
közmûvelôdési eseményekrôl, a
brassói magyar tévéadás születés-
napjáról, de a sok száz fiatalt meg-
mozgató VII. Ifjúsági Néptánc-
találkozóról szóló riportunk és ke-
rekasztal-beszélgetésünk is. Segí-
tôink Kiss Katalin és Köntös Imola
újságíró szakos hallgatók voltak.
Kassai testvérlapunkat is sze-
retnôk bemutatni Kolozsvárt és
Marosvásárhelyt, Havasi Péter fô-
szerkesztô személyesen fog be-
szélni közös gondjainkról, ame-
lyek nemcsak számos múltbeli
szállal kötnek össze mindket. Raj-
tunk múlik, hogy remélhetôleg
élô lesz továbbra is a kapcsolat
velük, noha Szlovákiával a felföldi
magyarság is uniótag lesz. Ebben
a kapcsolatépítésben önzetlenül
segít minket régi munkatársunk:
Skultéty Csaba.
Készülünk a májusi sztánai kü-
lönszámunkkal, mert a völgy táji-
természeti és kulturális értékeinek
megkutatása, népszerûsítése, tu-
datosítása – akárcsak más kistája-
inké – továbbra is feladatunk ma-
rad, a Csipkerózsika-álmot alvó te-
lepülések túlélési-fejlôdési straté-
giáihoz szeretnénk ötleteket adni,
az eredményeket népszerûsíteni.
Folytatni fogjuk az új és a lap-
pangó kéziratok könyvvé formá-
lásának programját is, a tavalyi si-
keres erdélyi fejedelmi arckép-
csarnokunkat és a Veress Ferenc
másfél százados fényképeit-város-
képeit követi Herepei-sorozatunk
legfiatalabb és egyben legteste-
sebb darabja: Kolozsvár történeti
helyrajza, amely remélhetôleg
egyik sikerkönyve lesz az idei
könyvhétnek a Szent István téren.
Ezen a duktuson haladva Benedek
Elek A magyar nép jelene címû
elfelejtett könyvét kínáljuk majd
olvasóinknak, amely az elsô nép-
rajzi monográfia, és amely méltat-
lanul szorult ki a néprajzi-irodal-
mi köztudatból. Közösen énekelni
vágyó olvasóinknak pedig a ne-
gyedfél évtized alatt a Mûvelôdés-
ben megjelent kórusmûvekbôl ál-
lítjuk össze hagyományos nyári
összevont lapszámunkat, amellyel
ha lehet már a tordaszentlászlói
kórustalálkozón szerenénk tiszte-
legni a Romániai Magyar Dalos-
szövetség megalakulásának há-
romnegyed százados, újjászerve-
zésének tizedik évfordulóján.
Értékfelmutató lapszámunk-
ban a széki összeállítás is, amely-
nek gerince Wagner Péter jó har-
minc esztendôvel ezelôtt készített
mûemlékes felmérése és az ennek
nyomán készült linómetszetei,
amelyekbôl május 15-én nyitunk
kiállítást a kolozsvári Gy. Szabó
Béla Galériában. Az azóta nemzet-
közi hírnevet szerzett építész – ta-
lán egy kicsit a Kós Károly nyo-
mát követve is – diákkorában be-
csavarogta Erdélyt. Nomád háti-
zsákos nemzedéktársaival együtt
bejárta Kalotaszeget, a Mezôséget,
de a Szászföldet is, nyitott szem-
mel járt, és Isten adta tehetségét
kamatoztatva sok száz rajzot,
fényképet készített – gyûjtötte az
élményanyagot választott szak-
májához. Nagysikerû februári bu-
dapesti kiállítása után meghívtuk,
hogy Kolozsvárt, Széken, Bonchi-
dán, Nagybányán és a Szilágyság-
ban is megismertessük szépre vá-
gyó olvasóinkkal. Addig is, amíg
személyesen is megismerkednek e
rajzokkal és fényképekkel, egy
csokorra valót átnyújtunk nekik,
vigaszdíjul, hogy csak szerre lé-
pünk bele az unióba.
A költôvel szólva: ez a mi
munkánk, s nem is kevés!
SZABÓ ZSOLT 3
 Maros megyei hírek
Petôfi-emlékplakett avatása Marosludason
Vasárnap a marosludasi (andrássytelepi) Petôfi
Sándor Általános Iskolában megtartott ünnepi mû-
sor keretében bronzba öntött Petôfi-emlékplakett
avatására került sor, amely a szászrégeni Tieme Nó-
ra alkotása és a budapesti Urbán Tibor vállalkozó tá-
mogatásával valósulhatott meg. Ünnepi beszédet
mondott a szervezôk nevében Máté András iskola-
igazgató és Tóth Sándor helybéli EMKE-elnök, vala-
mint Ábrám Zoltán. A tanulók által elôadott szavala-
tok, a zenés összeállítás megvalósítója Jakab Adél
magyar szakos tanárnô és Csomortáni Katalin zene-
tanárnô. Szavalt Ábrám Noémi. Az országos gyászra
való tekintettel, a helyi halottra emlékezve a jelen
levô Hajdina tánccsoport nem adta elô mûsorát.
Ünnepi megemlékezés Szászcsáváson
A szászcsávási ünnepi megemlékezés istentiszte-
lettel vette kezdetét, amelyen Bíró József református
lelkész hirdette az igét. Ezt követôen a templomkert-
ben a hôsök emlékét hirdetô kopjafa megkoszorúzá-
sára került sor, majd a falu szülötte, Kinizsi István
huszárszázados szülôházára helyezett emléktábla
elôtt folytatódott a márciusi ifjak megidézése. Ünne-
pi beszédet mondott Metzing József, a testvértelepü-
lés Pellérd község polgármestere, Réti György mike-
falvi polgármester, valamint dr. Ábrám Zoltán, az
EMKE Maros megyei szervezetének elnöke. A sánta
huszárként ismert Kinizsi István (1826–1886) életút-
ját röviden ismertette Ozsváth Gyula, az ünnepséget
szervezô Kinizsi Kör irányítója. A szászcsávási kó-
rust Iszlai László karnagy vezényelte, szavalt Ábrám
Noémi és több helybeli iskolás. A koszorúzást kö-
vetôen az ünnepi megemlékezés utolsó helyszíne a
14 éves a brassói magyar tévéadás
Létezése során, a brassói magyar nyelvû adás
számos egzisztenciális mélyponton ment keresztül,
de mindeniket sikerült túlélnie. Ennek egyértelmû
bizonyítéka, hogy március 15-én, ezen a történelmi-
leg is kimagasló napon, alapításának 14. születés-
napját ünnepelhetjük. Részben a nézôközönség tar-
totta életben, de ez nem lett volna elég, ha nincsenek
olyan emberek, mint Bálint Ferenc fôszerkesztô, aki
még akkor sem adta fel a reményt, amikor úgy né-
zett ki, hogy a brassói magyar adásnak örökre befel-
legzett.
R: Még egy év, még egy kilométerkô az adás éle-
tében. Milyen témák valósultak meg a program kere-
tén belül?
Bálint Ferenc: Tavalyhoz képest rendszeresedett
a FiatalOK, a sikeres fiatalokat bemutató sorozatunk.
Elkezdtük a zsidó vallástól egészen az újkeletû vallá-
4 sokig minden felekezetet, és ezek szokásainak be-
kultúrotthon volt, ahol Ferencz Magdolna tanárnô
diákjai léptek színpadra.
Meghívó
Az EMKE Maros megyei szervezete és Belsô-
Erdélyi Alelnöksége, valamint a Romániai Magyar
Népfôiskolai Társaság továbbképzést szervez Ma-
ros, Beszterce és Szeben megyei közmûvelôk részé-
re. A képzésen elôadások hangzanak el a civil társa-
dalom és ezen belül a közmûvelôdés helyzetérôl, a
felnôttoktatás jelenérôl és távlatairól, jól mûködô
képzési modellekrôl, a pályázati lehetôségekkel kap-
csolatos idôszerû tudnivalókról, a megyei és a helyi
tanács közmûvelôdést támogató szerepérôl, az Euró-
pai Unióhoz való felzárkózásról. A rendezvény meg-
szervezésével találkozásra, eszmecserére, hasznos
információkhoz való hozzájutásra nyújtunk fórumot
megyénk, régiónk közmûvelôi számára azzal a szán-
dékkal, hogy ezután évi rendszerességgel folytassuk
a hasonló rendezvényeket.
A képzésre április 23-án 10 órától 19 óráig kerül
sor a Vártemplomi Református Egyházközség Bocs-
kai termében: Marosvásárhely, Eminescu/Jókai u.
28. szám. A részvétel feltétele a visszajelzés, a jelent-
kezési lap visszajuttatása az alábbi címre: Soc. Cul-
turalã EMKE, 540015 Târgu-Mureš, str. Gh. Doja nr.
9/99, vagy elektronikus úton. Határidô: április 20.
Kedden, szerdán és csütörtökön 16–18 óra között ér-
deklôdni lehet az alábbi telefonszámon: 264735.
A résztvevôk ebédet kapnak, majd a képzés vé-
geztével szerény fogadásra kerül sor. Útiköltséget és
szállást nem biztosítunk. Jelentkezésüket várva, Kel-
lemes Húsvéti Ünneplést kíván:
ÁBRÁM ZOLTÁN
az EMKE megyei elnöke,
Belsô-Erdélyi Régiós alelnöke
mutatását egy vallástörténeti sorozatunk keretében,
így sikerült újraéleszteni a Közelképet.
R: Ha visszatekintünk a tévében befutott karrier-
jére, mi az, amivel a legnagyobb sikert érte el, és mi
volt az adás legnagyobb megpróbáltatása?
B. F.: A legnagyobb sikernek azt érzem, hogy 14
évig mûködtettem ezt a brassói magyar televíziót. Ez
idô alatt rengeteget tanultam. Kezdetben képzésekre
jártam, majd az így szerzett ismereteimet hasznosí-
tottam. Egyik elégtételem az, hogy egy pár olyan so-
rozatot mûködtetünk, amelyekre büszkék vagyunk.
A másik az, hogy sikerült olyan filmeket készíteni,
amelyek filmfesztiválokon észrevetették magukat és
a nagydíjtól a dicséretig minden kitüntetést megkap-
tak. A legnagyobb megpróbáltatást a magyar adás
hirtelen megszüntetése jelentette, amely akkoriban
az RTT keretén belül mûködött. Kissé megtört ben-
nem a hit, de azután felcsillant a remény, hogy az
adást más adón is lehet folytatni. Amikor az adás új-
raindult, a Transilvania televízió ellentámadásba
lendült, de ezeken is túltettük magunkat.
R: Jelenleg ki készíti az adást?
B. F.: A nagyobb részét én. Egy idôszakban nem
találtam önkéntest az Áprily Lajos Középiskola diák-
jai között, akik segíthettek volna az adás elkészítésé-
ben, ahogy ez addig receptszerûen történt. Volt, aki
közülük ezzel a szakmával kapcsolatos egyetemet
végzett, visszatért és ma is munkatársam. Most a ri-
porteri munkát a fiam, néha a lányom, de többnyire
diákok végzik.
R: A Brassaï Társaság hogyan támogatja a ma-
gyar adást?
B. F.: A Társaság azért jött létre, hogy megteremtse
azt az anyagi és mûszaki alapot, amely a magyar adás
fenntartását és optimális körülmények közötti mû-
ködtetését biztosítja. A támogatása abból áll, hogy
olyan jogi hátteret képvisel, amely begyûjtheti és
nyugtázhatja a magyar adás támogatására felajánlott
összegeket. Mindez hivatalos keretek között történik.
Már elértük azt, hogy a Brassaï Társaság révén külön-
bözô pályázatokhoz könnyebben hozzáférhetünk.
R: Hogyan lépett kapcsolatba az anyaországban
mûködô Duna és M2 televíziókkal?
B. F.: Még a Duna Televízió beindulása elôtt a
magyar sajtó figyelte, hogy Erdélyben a tévézés te-
rén milyen tevékenységek folynak. Az együttmûkö-
dés 1995-ben kezdôdött, késôbb szerkesztôségünk
tudósítói pontja lett a M2 és a Duna tévécsatornák-
nak. Nekik olyan anyagokat küldünk, amilyeneket
igényelnek.
R: Hogyan oszlik meg az ideje a tanítás és az im-
már kettôre szaporodott tévémûsor szerkesztése kö-
zött?
B. F.: Az idô magától osztódik be. Az biztos, hogy
egyszerre nem, de egymás után lehet két dolgot vé-
gezni. Elôbb megtartom az órákat, aztán elmegyek
riportot készíteni. Egyaránt kedves nekem mindkét
tevékenység. A szerkesztôség most már két televí-
zióadó keretén belül készít mûsort. 20 hete a helyi
kábeltársaságnál is beindult a magyar adás. Elég
nagy kihívás heti három órás mûsoridôt úgy megtöl-
teni, hogy egyetlen információ se ismétlôdjön meg.
Helyi személyiségeket is megszólaltatunk a mûsor-
ban, akiknek mindig van érdekes mondanivalójuk a
nézôk számára. Van egy olyan archívumunk, hogy
új anyag hiányában abból ki tudjuk tölteni az
adásidôt. Minden péntek délután, az adás elkészíté-
se után egy perccel feltevôdik a kérdés, hogy mi fog
a jövô heti programban szerepelni? De ez idáig a
következô hétig még mindig sikerült összeállítani a
programot.
Címük: www.brasso.ro.
KERTÉSZ MELINDA

Ablak Európára
Ezen a tavaszon 40. évforduló-
jának ünneplésére gyûlt össze a
Collegium Hungaricum Holland-
strasse 4. szám alatti dísztermében
a bécsi Europa Club (Bécsi Ma-
gyar Kultúregyesület) tagsága, va-
lamint a kárpát-medencei és Euró-
pa nyugati térségeibôl érkezô
nagyszámú meghívott. A nagy-
múltú magyar egyesületet számos
osztrák és magyar közéleti szemé-
lyiség köszöntötte, a lakitelki Kö-
söntyû néptánccsoport és a vajai
Rákóczi tárogató együttes igazi
hungarus színt kölcsönzött és ma-
gyaros hangulatot teremtett a bé-
csi, tágabban az ausztriai magya-
rok bécsi találkahelyén. A Rákóczi
Szövetség ünnepi zászlóátadással
hajtott fôt a nyugati magyarság
legtermékenyebb csoportosulásá-
nak négy évtizedes munkássága
elôtt. A bécsi Európa Club ugyan-
is olyan történelmi idôszakban al-
kotott programot és cselekedett a
magyarság bécsi, illetve európai
egymásra találásáért, amikor ezért
a Kárpát-medence egészében „im-
perialista bérenceknek”, „a reak-
ció szekértolóinak” minôsíttettek-
minôsíttettünk. A 40. évforduló al-
40 éves az Europa Club
kalmával dr. Smuk András geoló-
gus mérnökkel, az Europa Club
titkárával, azaz húzó emberével,
ügyintézô mindenesével pásztáz-
tuk végig a félszáz esztendôs év-
forduló felé tartó Egyesület mun-
kásságának fontosabb stációit és
útjának irányvételét.
S. L.: A kelet-európai szöges-
drótos határzárak szétvagdalása
elôtt és azután miként toborozta
az Európa Club a Kárpát-meden-
cébôl a vendégeket?
S. A.: A 70-es években zömé-
ben nyugati elôadókat hívhat-
tunk. Alig-alig akadt magyaror-
szági vendégünk. A 80-as években
Lezsák Sándornak is csak meghí-
vó nélkül tudtuk megszervezni a
rendezvényt. Azoknak az embe-
reknek üzentünk, hogy jöjjenek,
akikrôl tudtuk, hogy nem fognak
feljelenteni, és nem lesz a meghí-
vásunkból otthon cirkusz.
Érdekes, hogy a 80-as évek fe-
létôl fellendült az otthoni kapcso-
lattartás. Ôk kerestek minket. A
magyarországi értelmiség szemé-
lyiségei sorra jelentkeztek. Akkor
a magyar értelmiség még nem
osztódott meg, nem volt még népi
és eszdéesz vonalra tagozódótt.
Konrád György, Csoóri Sándor és
mások egymást váltogatva érkez-
tek hozzánk. A rendezvényeknek
ez egy külön vonulata volt, a Paz-
maneumot néha úgy megtöltöt-
ték, hogy a lépcsôkön is álltak az
emberek.
– Ebben az idôszakban milyen
szerephez jutottak az erdélyi szár-
mazásúak?
– Külön csoportot és színt kép-
viseltek. Ezek felé Szabó Zoltán
nyitott – voltak mások is, de elsô-
sorban az övé az érdem. A színhá-
zi vendégjáték sorozatot ô szer-
vezte meg és indította el.
– A határokkal, Magyarorszá-
got kivéve, nacionálkommuniz-
mustól szétszabdalt, dirib-dara-
bokra bontott magyarságot a rend-
szerváltozások után miként lehe-
tett együvé fogni?
– A rendszerváltozások után
megnyíltak a csatornák. Kerestük
egymást a Kárpátaljától Felvidé-
kig. Elôször Pozsonnyal alakult ki
jó kapcsolatunk. Elsôsorban nem
is az anyaországra, hanem a pe-
remvidékre figyeltünk. A csehor-
szági magyarok, úgy tûnt, már 5
 nem is léteznek. Ám ezek csodála-
tos módon beindultak, és különle-
ges hangulatot árasztottak maguk
körül. Hihetetlen örömteli pillana-
tok voltak, amikor a peremvidé-
kek magyarsága az Ausztriában
élôkkel egymásra talált. Leírhatat-
lan öröm volt tapasztalni, hogy itt
is van egy igen aktív kisközösség,
amott is mûködik egy másik. A
peremvidékkel kiépült kapcsolat-
rendszer nagy élmény volt szá-
munkra is. Akkor vettük észre,
hogy az Ausztriában élô magyar-
ság a Kárpát-medencének a kü-
lönbözô térségeit, a szülôhelyén
kívül nem ismeri, mert nem is-
merhette meg. Az erdélyiek nem
ismerik Felvidéket, a vajdaságiak
semmit nem tudnak Kárpátaljáról.
A szándékosan kialakított köldök-
nézés a kommunizmus átka volt,
ahogy Csoóri mondja: a világhá-
ború után elakadtak a kapcsola-
tok, mozaikokra esett szét a ma-
gyarság.
– A rendszerváltozás elôtt az
erdélyi kérdés igényelt-e sajátos
megközelítést?
– Nagyon sikeresek voltak
azok az akciók, amelyeket az er-
délyi falurombolás ellen szervez-
tünk. Két tüntetés is volt Bécsben,
neves osztrák mûvészek, politiku-
sok is megjelentek ezeken, többek
között Erhard Busek is szólt a
jelenlévôkhöz. A román követség
elé vonulva aláírásokat gyûjtöt-
tünk. Ezeknek az akcióknak nagy
hatásuk volt a magyar kérdés
nemzetközi szinten tartására és
alakulására. Megmozdult a ma-
6 dok fogadókészségére alapoz-
gyarság.
– Az egymást keresô kezdeti
nekibuzdulás után hogyan alakult
az anyaország és a nyugati ma-
gyarság viszonya?
– Az eufória elmúlása után ter-
mészetes volt bizonyos visszaesés.
Ami negatívan hatott ránk – majd
megmagyarázom, hogy miért –,
az a vasfüggöny lebontása és a
Magyarországra történô járkálás,
a szabad mozgás lehetôsége volt.
Az ausztriai magyarok sorra ve-
szik vissza egykori birtokaikat,
vagy hétvégi házakat vásárolnak.
A szabadidejüket, a hétvégeket
Magyarországon töltik. Ennek
rendkívüli elônyei vannak, hogy
természetes körülmények között
ápolják anyanyelvüket, a gyerme-
kek magyar környezetbe kerül-
nek, de az ausztriai közösségi élet-
tôl elszakadnak. Ez innen nézve
negatív tünet volt, és az is marad.
De, összességében, a gyermekek
esetében pozitív jelenség.
A hazatelepedések száma vi-
szont sokkal kevesebb, mint amire
kezdetben számítottunk. Ez in-
kább víkend. Hétvégi kirándulás.
Nálunk más a helyzet, mint tô-
lünk nyugatabbra. Ott a lapok
tönkrementek, rádió nincs, a
könyvkiadás megszûnt, nyugdíja-
zásuk után az emberek egy része
hazatelepedik Magyarországra.
Visszaesett a közösségi élet. Hoz-
zánk Magyarország közel van, az
emberek átjárnak koncertekre,
színházi elôadásokra. Itt csak ak-
kor van magyar közösségi élet, ha
ez minôségi teljesítmény. Ha
egyetlen rossz rendezvény van, a
következôre már nincs akkora
érdeklôdés. Ezért nagyon meg kell
gondolnunk, hogy kiket hívunk
meg. Egyébként ez nem okoz
problémát, évekre elôre megvan-
nak a jelentkezôk, akik szívesen
kijönnek Bécsbe.
– Az utóbbi másfél évtizedben
egyre többet hallunk Erdélyben is
a bécsi magyar színházi életrôl…
– Ami tényleg az egyik legaktí-
vabb emberünk, a Szabó Zoli ne-
véhez fûzôdik, az a színházi kul-
túra. A kisebbségi színházak meg-
hívása. A magyarországi színhá-
zakat nem tudjuk megnyerni a
költségek miatt, a kapcsolattartás
egyebek miatt is a kisebbségek fe-
lé mutatott. A színházak meghívá-
sát is a rendszerváltás után kezd-
tük el. Ez Zolinak az ismeretsége
és régi színházi kapcsolatai révén
valósulhatott meg. Az is érdekes,
hogy fôleg az erdélyieknek volt
színházi kultúrájuk. Az 56-osok-
nak általában nem volt ilyen, mert
az 50-es években ki járt színház-
ba? Nem is alakulhatott ki olyan
színházi kultúrájuk, mint az erdé-
lyieknek. A felvidékieknek és a
vajdaságiaknak sincs az erdélyie-
kével mérhetô színházi kapcsola-
tuk. Messze nincsen! Az erdélyi-
eknek van egy tipikus színházi
igényük.
Az erdélyiek részben beépül-
tek a meglévô társaságokba, de
külön egyesületet is alakítottak. A
vajdaságiak is részben betagolód-
tak, de külön csoportot is képez-
nek. Az ô igényeik kielégítése a
népdalozás, éneklés, szórakozás,
mulatás, a rendezvények e köré
szervezhetôk. Az erdélyiek is in-
kább egzisztenciális kérdésekkel
foglalkoznak. Az 56-osok annak
idején tudatosabban vállalták a
közösségi ügyeket.
– A nyugati magyar szórvány-
ban is példátlan az a honismereti
kirándulás-sorozat, amelyet az
Europa Club a peremvidékek ma-
gyarságának megismerése céljával
szervez. Hogyan lehetne össze-
gezni a magyar nemzetrészek
helyzetérôl látleletet is készítô pe-
regrináció-sorozat értelmét és ér-
tékét?
– Talán egyedülálló a szór-
ványmagyarság esetében a honis-
mereti kirándulásaink gyakorisá-
ga és rendszeressége. A 90-es
években kezdtük, elôször, termé-
szetesen a Felvidékkel. A Csema-
tunk, aztán jöttek a többiek.
Ezekre a kirándulásokra jelen-
tôs számú részvevôt sikerült tobo-
rozni. A kelet-európai portyák az
ismeretszerzés mellett páratlan
kapcsolatteremtési lehetôséget kí-
nálnak. Hát ki az, aki tudja, hogy
még a Dalmát tengerparti na-
gyobb városokban is vannak ma-
gyar csoportok és egyesületek?
Splitben, Zárában, Sibeníkben, Fi-
umében is vannak magyarok. Sôt
még Polában is mûködik magyar
egyesület. Ezek fôleg vajdasági
magyarok. Csak példaképp mon-
dom.
Vannak magyarok Lemberg-
ben, meglátogattuk ôket. A bre-
záni várra elhelyeztünk egy em-
léktáblát. A kurucok itt keresték
fel a Fejedelmet, és kérték, hogy
álljon a felkelés élére. Ukrán és
magyar nyelven örökítjük meg a
brezáni pátens emlékét. Szobor-
avatást szerveztünk Beregszá-
szon. Bethlen Gábor szobrot állí-
tottunk a saját költségünkön a
Bethlen Gimnázium udvarára. A
pénzt a szoborra a Club tagsága
adta össze. Az erdélyi, pontosab-
ban a háromszéki Petrovits István
alkotását vittük ki Kárpátaljára. Ez
is tudatos, hogy a peremvidéken
élô mûvészektôl rendeljünk alko-
tásokat. Ez nekünk is jó, de, fôleg,
az ott élô mûvészeknek jelent tá-
mogatást.
Az idén Szatmárra megyünk,
eljutunk a szatmári síkra, Abony-
ban részt veszünk egy ökumeni-
kus istentiszteleten – reméljük,
hogy erre Tôkés püspök is eljön –,
Érmindszent, Koltó is a program-
ban van, s az egészet a Máramaro-
si havasokban fejezzük be. Ott
meg akarunk nézni néhány neve-
zetes fatemplomot. Ezek nem ma-
gyar emlékek, de a magyar király-
ság egykori területén találhatók.
Erre az évre két nagy kirándu-
lási tervünk van. Fel akarunk
menni Lettországba és Litvániába
a Báthory Egyetemet megtekinte-
ni. Litvániával a magyarságnak
Báthoryn kívül is rengeteg kap-
csolata volt. A Jagellók is litvánok
voltak. A litvánok Nagy Lajos ki-
rály lánya révén keresztelkednek
ki. Rengeteg magyar emlék van,
világháborús sírok stb.
A másik Rodostó. Kapcsolat-
ban vagyunk a Magyar Tudomá-
nyos Akadémiával. Ôk már több
utat is szerveztek Rodostóba. A
kirándulások elôkészítése majd-
nem egy egész évig tart. Embere-
ink hozzá vannak szokva a pon-
tossághoz, az elôtervezéshez. A
véletleneket minimálisra kell csök-
kenteni.
– Példátlan az a rendszeresség
és következetesség is, amint a bé-
csi, ausztriai rendezvényeik és a
nemzetismereti kirándulásaik
szellemi hozadékát – az elôadá-
sokat, az útleírásokat, a fotó és ze-
nei anyagot – évkönyvekbe szer-
kesztve kiadják.
– 1993 óta rendszeresen kiad-
juk az Europa Club évkönyveit. A
fontosabb elôadásokat szerkeszt-
jük kötetbe, egy zsebkönyv formá-
jú, könnyen kezelhetô könyvbe.
Ez a tavaly óta rajta van a világhá-
lón is. Van egy honlapunk, amivel
most küszködünk. Rengeteg
anyagunk van.
– Ezek a rendezvények jelen-
tôs anyagi ráfordítást feltételez-
nek. Milyen forrásokból gazdál-
kodnak?
– Arra is büszkék vagyunk,
hogy a tagság nagyon aktív, szíve-
sen vállalja a költségeket. Majd-
nem annyi tagsági díjat tudunk
begyûjteni, mint amennyi állami
támogatást kapunk. Ezeket az
összegeket olyan célok megvalósí-
tására használjuk, hogy az embe-
rek érezzék: cserében kapnak is
valamit. Kulturális rendezvények-
re fordítjuk, az emléktáblák, szob-
rok szintén maradandó értékek.
Azt is tudjuk, hogy osztrák állami
pénzeket nem fordíthatunk kül-
földi kulturális célokra, ezért eze-
ket a mi pénzünkbôl kell fedez-
nünk.
– Milyen az Europa Club vi-
szonya a politikumhoz?
– A rendszerváltás után ren-
deztük a sorainkat. A súlypontot a
kultúrára helyeztük át, a napi po-
litikába, pártpolitikába nem szól-
tunk bele. Mindenkinek lehet
egyéni véleménye, saját meggyô-
zôdése a politikáról. A Clubnak
azonban van saját arcéle, prog-
ramjaiból könnyen észre lehet
venni, hogy ez milyen. Ez derül ki
a kapcsolattartásból is.
Érdekes volt, hogy kezdetben
simán meghívtunk minisztereket
is. Magyarországról a rendszer-
váltó miniszterek sorra majdnem
mind felléptek nálunk. Jeszenszky
Géza, Andrásfalvy Bertalan…
Nem volt gond ôket meghívni
egy-egy elôadásra. Utána ez egyre
nehezebb lett, ma már nem is le-
hetséges, esetleg egyik-másik ál-
lamtitkárt nyerhetnénk meg ma-
gunknak. De nem is nagyon akar-
juk ezt. Sokkal fontosabb a kiala-
kult kulturális kapcsolatok meg-
tartása és ápolása. Ezek a Kárpát-
medence egészére kihatnak, és az
ember alig gyôzi néha a korres-
pondenciát. Az e-mail remek do-
log, de néha átok is. A leveleket
meg kell válaszolni. Nincsen tit-
kárnônk, ezt nekem kell intéznem.
– Köszönjük, hogy jubileumi
ünnepségüknek részesei lehet-
tünk, s azt is, hogy kényszerû ke-
leti tévelygéseink után az egykori
császárvárosban élô magyarok a
Club révén is egyengetik utunkat
a kultúra virágosabb ablakai felé.
SYLVESTER LAJOS
7
 Kerekasztal-beszélgetés
A hetedik Ifjúsági Néptánc-
találkozó keretén belül szombaton,
március 27-én, a Mûvelôdés folyó-
irat szervezésében sor került egy
kerekasztal-beszélgetésre, melyen
több mint tíz csoport vezetôje vett
részt. A Mûvelôdés fôszerkesztôje,
Szabó Zsolt megfogalmazásában a
beszélgetés célja feleleveníteni a
táncházas tapasztalatokat, a tánc-
ház közösségnevelô erejét, de szó-
ba kerültek a csoportszervezés ne-
hézségei, sôt az a kérdés is fel-
vetôdött, hogy miként lehet e te-
vékenységet valamiképpen jogi-
lag besorolni, intézményesíteni.
Jogosnak tûnik az a kérdés: mi-
ért nem élvezi egy ilyen nagymé-
retû néptánctalálkozó a szervezô
diákok iskolájának támogatását.
Ezzel kapcsolatban jelentette ki
Könczei Csongor, hogy a rendez-
vény elején a táncházasokat nem
akarták beengedni a Brassai Sá-
muel Gimnázium épületébe. Az a
látszat keletkezett, mintha a veze-
tôség nem értesült volna a találko-
zóról.
Szabó Zsolt valamiféle kom-
munikációs zavart vélt felfedezni
az iskola vezetôsége és a tánchá-
zasok között.
Both József, aki több csoportot
is képviselt a beszélgetésben, el-
mondta, hogy egyes esetekben az
iskolák vezetôségei használhatat-
lan termeket utalnak ki a táncpró-
bákra, a tanárok részérôl pedig
gyakori az irigykedés. Felemleget-
te a táncoktatói helyzet bizonyta-
lanságát is: csak helyettesítô ta-
A kerekasztal-megbeszélés részvevôinek egy csoportja
8 valósításában. Szerinte a néptánc-
nárként alkalmazzák ôket, nem
sokat nyom a latban a magyar-
országi szakirányú végzettség
sem.
Könczei Csongor megjegyez-
te, hogy tavaly novemberben a
Romániai Magyar Táncszövetség
elnökéhez küldött nyílt levelében
ezt a kérdést is felvetette. Szerinte
ennek a munkának is diplomát
kell biztosítania, hogy meg lehes-
sen élni belôle, tehát jogi háttért
igényel. Ugyanakkor a táncosok-
nak is táncos diplomával kellene
rendelkezniük, hogy szakmailag
is hasznát vehessék a néptáncnak.
Ennek megvalósulását szakokta-
tásként képzeli el, szakiskolában,
nem egyetemi tantárgyként.
Szabó Zsolt kifejtette, hogy a
táncoktatást kommunikációs, te-
hát fôiskolai-egyetemi képzésként
is fel lehetne fogni, lévén a tánc is
nyelv, s ha a tanítók képzésében
fontosnak tartják a beszédkészség
fejlesztését, a zenei alapismerete-
ket, ugyanúgy a néptáncot is taní-
tani kellene és lehetne.
Könczei Csongor utalt a Romá-
niai Magyar Táncszövetség gya-
korlatára is, mely nem szervez
táncoktató tanfolyamokat, táboro-
kat, hanem ezek más szervezetek
(pl. a Heltai Alapítvány vagy a
zurbolósok) megvalósításai. A
Táncszövetség – érdektelensége
miatt – nem jelent a néptánc szá-
mára hivatalos keretet, habár az
oktatásban kifejtett munkát, a
néptáncosok fellépéseit minôsíti.
Nyomatékosan kijelentette, a mi-
nôsítést, versenyeztetést nem el-
lenzi, azonban ezeket nem tartja
elfogadhatóknak, ha nem szakem-
berek részérôl történik, véleménye
szerint viszont nálunk nincs kiala-
kulva a szakkritika. A táncolásban
való régiség nem jelent feltétlenül
szakemberséget, mint ahogy a
szakmai zsûrik munkája sem, te-
kintettel arra, hogy senkinek sincs
erre vonatkozó oklevele.
Szabó Zsolt utolsó kérdése az
volt, mi motiválja a néptáncok-
tatást, -tanulást, miért vállalnak
többletmunkát, holott gyakran a
környezet értetlenkedését is ki-
válthatják vele.
Egyes jelenlevôk a gyerekekkel
való foglalkozás örömével moti-
válták az oktatásba való bekap-
csolódásukat. Jólesô érzést kelt
bennük, mikor a közönség egy-
egy fellépés alkalmából pozitívan
reagál munkájukra. A néptánc ér-
téke szerintük a zene bûvöletében
rejlik, amint képes a táncolót tetô-
tôl talpig átjárni. Ezt az értéket to-
vább kell adni, ami nagy elégtételt
nyújthat.
Juhos Attila, a magyarpalatka-
iak képviselôje abból a megállapí-
tásból indult ki, hogy a tánc mû-
vészet, és legfontosabb szerepe a
közösségformálás, de náluk van
azért hagyományôrzés is, lévén
nem szakadt meg a folytonosság,
a nagyszülôk még fiatal korukban
hagyományos táncalkalmakkor
tanulták a táncaikat.
Itt Könczei Csongor megje-
gyezte, hogy el kell határolni egy-
mástól a közösségformálás, ha-
gyományôrzés és színpadi fellé-
pés céljait. A Zurboló célja például
nem a hagyományôrzés, hanem
színpadi produkciók kivitelezése.
Másrészt, a vidéki csoportok ese-
tében a hagyományôrzésre való
törekvés érvényesül, számukra a
színpad csak eszköz ennek meg-
csoportokat ezért se lehet minô-
síteni, tudniillik más-más jellegû
és célú néptáncot mûvelnek.
Végezetül Szabó Zsolt köszön-
te meg a jelenlevôknek a hasznos
eszmecserét és felszólította ôket a
küszöbönálló gálamûsorra való
készülôdésre.
A következô találkozóig re-
mélhetôleg megoldódnak a nép-
tánc tanításához-tanulásához fû-
zôdô gondok, a Táncszövetség ré-
szérôl pedig megérkezik a mi-
nôsítéssel együtt a várva várt tá-
mogatás is, hogy e mûvészet to-
vább élhessen köreinkben.
A cikk összeállítói köszönetet
mondanak mindazoknak, akik
megosztották véleményüket a ta-
lálkozóról, külön Szilágyi Sza-
bolcsnak, a Kolozsvári Rádió szer-
kesztôjének, a rendelkezésünkre
bocsátott hang- és képanyagért.
Szünetben: Kostyák Márton és Albert Szilárd
KÖNTÖS IMOLA

A zene és tánc bûvöletében

A VII. Ifjúsági Néptánctalálkozóról

Március 26–27. között Kolozsváron a hetedik al-
kalommal rendezték meg az Ifjúsági Néptánctalál-
kozót, mely 1992-tôl kezdve kétévente szórakoztatja
a néptánc kedvelôit kolozsvári és vidéki néptánccso-
portok fellépéseivel. 28 csapat nevezett be, azonban
az aranyosegerbegyiek a vidékükön dúló himlôjár-
vány, a méraiak pedig csoportszervezési nehézségek
miatt maradtak távol. Ennek ellenére a rendezvény
története során az idén lépett fel a legtöbb csoport,
összesen 26.
A szervezôk, akárcsak az elmúlt évek során, a Bras-
sai Sámuel Gimnázium jelenlegi, illetve véndiákjaiból
verbuválódott kolozsvári tánccsoportok – Bogáncs,
Zurboló és az Unitárius Kollégium Szamóca néptánce-
gyüttese, valamint a Mûvelôdés szerkesztôsége.
Március 26-án este 7 órától hajnalig a kolozsvári
Tranzit Ház volt a helyszíne a Hatházi András – Zur-
boló zenekar által színre vitt koncertnek, majd a tánc-
háznak. A Mese és muzsika a juhok keresésérôl címû
egyórás darab elôadói: Albert Szilárd, Könczei Cson-
gor, Kostyák Márton, Molnár Levente és a narrátor
Hatházi András. Az egybegyûltek a dramatikus tánc
hangszeres zenéjének magyarlónai, gyalui, szászfene-
si, mérai, kolozsi, bánffyhunyadi változataival ismer-
kedhettek meg, az utána következô táncház is nagy
népszerûségnek örvendett, tekintettel arra, hogy más-
nap reggel 6-ig is eltartott és a fiatalok nemcsak nép-
táncra, hanem lambadára is táncra perdültek.
Szombaton délelôtt volt a Kolozs megyei néptánc-
csoportok tulajdonképpeni találkozója, a Brassai Sá-
muel Gimnázium dísztermében, majd este a gálamû-
sor. A délelôtt folyamán felléptek a gyalui, magyarló-
nai, tordai, tordaszentlászlói, várfalvi, dési, szamos-
újvári és kolozsvári együttesek. Délután 3 órától a
Mûvelôdés szervezésében a csoportok vezetôi kerek-
asztal-beszélgetést folytattak, kicserélték tapasztala-
taikat. A beszélgetésrôl a továbbiakban bôvebben is
szó lesz.
A találkozó utolsó eseménye a gálamûsor volt az
Állami Magyar Operában. A szervezôk sorozatos ne-
hézségekkel küzdöttek, amíg az ehhez szükséges
pénzalap összegyûlt. A polgármesterhez benyújtott
pályázatukat visszautasították, az RMDSZ sem is-
merte fel a benne rejlô lehetôségeket, nem nyújtott
semmiféle támogatást. A Brassai Gimnáziumban az
eseményt hirdetô plakátok kiragasztása se történt
zökkenômentesen. Végül a kolozsvári néptáncosok
szülei járultak hozzá a kiadások fedezéséhez, így ke-
rülhetett sor a zárómûsorra az Operában.
Ezen az estén az Operában telt ház volt, a nyolc-
száz helyre legalább kilencszáz nézô jutott. A Brassais
Véndiák Alapítvány elnöke, Szabó Zsolt üdvözlô sza-
vaiban a kolozsvári Bogáncs múltjáról szólt, felidézte a
korábbi ifjúsági néptánctalálkozókat, és örömmel em-
lítette, hogy a rendezvény eljutott a kolozsváriak szí-
véhez, telt házat vonzott, az Opera felé jövet többen is
megállították, jegy után tudakozódva.
Az ez után következô csoportfellépések 20–20 per-
cet tartottak. Minden egyes fellépés elôtt kalotaszegi
népviseletbe öltözött bogáncsos lány beszélt a soron
következô csapat történetérôl, eddigi elôadásairól.
A kalotaszentkirályiak együttesében több lány
volt mint legény, ami a páros táncoknál bizonyult
hátrányosnak. A bánffyhunyadiak lassú és gyors
csárdást, valamint legényest mutattak be. Az inak-
telkiek pántlikás szoknyában és piros-fehér gyön- 9
 gyös mellényben jelentek meg, nem a hagyományos
kalotaszegi népviseletben. A magyarpalatkaiak
elôadását hatalmas tapssal jutalmazta a közönség.
Egyébként csupán a magyarpalatkaiak és a várfalvi-
ak érkeztek saját zenekarral, a többiek mûsorát a
Zurboló zenekar kísérte. A székiek jellegzetes ráncos,
buggyos ingû öltözetben táncoltak, gyerektáncot is
elôadtak. A szamosújvári Kaláka csárdást és legé-
nyest mutatott be. Érdekes módon az összes csoport
legényesezett, valószínûleg azért, mert a néptánc
eme változata igen látványos, a fiatalok is szívesen
járják.
A 70–80-as években a tévé magyar adásának Kalá-
ka-mûsorait tekinthetjük a néptánctalálkozók elôde-
iként, a különbözô néprajzi tájakat népszerûsítették,
felléptek táncos és énekes adatközlôk, de amatôr
együttesek is. Az idei, a hetedik Ifjúsági Néptánc-
találkozó elônye, hogy vidéki és kolozsvári együtte-
sek tapasztalatcseréjét könnyíti meg, kapcsolat-
felvételi lehetôséget is biztosít számukra.
A néptáncosok válasza arra a kérdésre, mennyire
érdekli manapság a fiatalokat a néptánc, elgondol-
kodtató. Szerintük a néptánc nem tömegmozgalom
szerepére hivatott, hanem színpadi produkciók, ha-
gyományôrzés, közösségformálás közege. Megállapí-
tásaikból kiviláglik, a néptánc megvalósulása zártkö-
rû, mert különleges szórakozási forma, és többek kö-
zött a mozgáskészség fejlesztésében játszik nagy sze-
repet. Véleményük azt tükrözi, hogy az idei találkozó
bizonyult az eddigi legjobb szervezésnek és sikernek
a közönség soraiban, amely bizonyára nagy elégtétel
Fellépésre készülve minden néptánckedvelônek.

KISS KATALIN

NÉPTÁNC ÉS ZENEÓVODA
Mit tett, tehet egy zene(pedagógus) Erdély tánckultúrájáért?
Alulírott 1970–1999 között, te-
hát harminc éven át vezettem Ko-
lozsvárt a Kodály Zoltán nevével
fémjelzett, óvodások és kisiskolá-
sok speciális zenei nevelését célzó
zeneóvodát, amely félévszázados,
megszakítás nélküli mûködése ré-
vén különleges képzôdményt
képvisel az erdélyi magyar zene-
történetben.
A kezdetektôl nagy súlyt fek-
tettem a néptánc elemeit ôrzô és a
gyermekbôl ifjúvá cseperedô lel-
kébe – lábaiba belopó, a népi tán-
cot valójában elôkészítô énekes
népi gyermekjátékokra.
A nyolcvanas évektôl a kolozs-
vári zeneóvoda – noha ez semmi-
fajta megemlékezésben nem sze-
repel – a táncházmozgalom egyik
támogatója, megmentôje/megtar-
tója, éltetôje lett.
10 Szavak helyett hadd beszélje-
nek a tények.
1981–1983 között Könczei Csil-
la felkérésére a zeneóvoda heti
két délutáni foglalkozásából a
péntekit teljességgel átadtam az
aprók táncházának, amelyet hol
ô, hol helyettese: Fülöp Hajnal
vezetett. Jelenlétem és a szakdol-
gozatomhoz szükséges kísérleti
csoportnak álcázott kegyes ha-
zugság mentette meg a politikai
okokból teljességgel megszünte-
tett népi táncháznak legalább a
gyermekvonulatát.
1984 vagy 85-ben a kolozsvári
zeneóvoda meghívására szerepelt
életében elôször az iskolán kívül a
Brassai Sámuel Gimnázium V–VI.
osztályában Tolna Éva osztályfô-
nök tanárnô kezdeményezésére
alakult folklór kör, azóta valósá-
gos mozgalommá terebélyesedô
Bogáncs Néptáncegyüttes. Ha
emlékezetem nem csal, Petôfi
Sándor János vitézét énekelték-
táncolták el a zeneóvoda kicsinye-
inek.
1989-ig úgy ôriztük meg az ap-
rók táncházát, hogy a péntek dél-
után a gyermekjátékok és táncok
sûrített órája maradt, Csáki Ist-
vánné Kalló Gyöngyi táncháztag
rendszeres részvételével.
1990-ben a zeneóvodának több
évtizede otthont adó Fások klubja
videotékázásból több hasznot re-
mélve, a kicsinyeknek és szüleik-
nek címzett zenei intézményt az
utcára tette. A frissen alakult Né-
met Demokrata Fórum viszont
befogadta. Egy éven át Németh Il-
dikó táncházassal társulva, ismét
„vegytiszta aprók táncházát” tar-
tottunk a Fórum tágas termében.
Sôt! A Heltai Gáspár Alapítvány
és a táncház mozgalom között ki-

Egy 1996-os fellépés jelenete
alakult feszültség miatt az 1991-es
esztendôben nem tudtak a tánc-
házas fiatalok a városban megfe-
lelô termet találni. Nos, a zene-
óvoda befogadta ôket, ami azt je-
lentette, hogy 1991 januárjától jú-
niusig, tehát egy teljes féléven át
terembérleti gond nélkül találkoz-
tak, nemcsak a gyermekek, de a
fiatalok is, magyar táncot ropva a
németek fészkében. Csupán egy
nagyromániás, késôbb bécsi
nagykövettel volt sok bajom, aki
ugyanaz nap tartotta a teremben
német nyelvóráit és szórta epés
megjegyzéseit.
1992-ben, szintén Németh Ildi-
kóval társulva, aki ma a Kallós
Alapítvány munkatársa, tartottuk
közösen az aprók táncházát a Bá-
thory István Gimnázium tornater-
mében, nagy létszámú gyermek-
sereg részvételével. Én vezettem a
zenei részét, Ildikó volt a táncok-
tató.
1996-ban a zeneóvoda végle-
ges otthonra talált az Agapé Élet-
védô Alapítvány komplex gyer-
mekprogramja keretében. Itt Both
József és Zsuzsa vezette három
éven át az aprók táncoktatását.
Kolozsi Attila kobozolt hozzá és
tartotta a népi kézmûves foglalko-
zásokat.
1999-ben egy orvosházaspár –
Kónya Zoltán és Ágnes – ezt a jól
mûködô gyermekprogramot be-
fagyasztotta, a kelléktárát szemét-
telepre vitetve, a szó szoros értel-
mében megsemmisítette.
2002 óta a zeneóvoda három
részre szakadva kelt új életre (két
nagycsoportos foglalkozás a re-
formátus Csemete óvodában és a
Kakasos templomnál folyik, a
Bolyhos kiscsoport pedig az uni-
tárius óvoda égisze alatti Kisma-
ma klub keretében mûködik). A
Zurboló Táncház néhány éve a
Tranzit Ház tágasságában nagy-
szerûen folytatja ezt a húszéves
hagyományt...
A néptánc és az Amaryllis
1992 februárjában elindítot-
tam, majd 92 ôszétôl fiatal érdek-
lôdôkkel karöltve virágba borítot-
tuk azt az Amaryllis névre hallga-
tó jelenséget, amely Mátyás király
szellemi örökségét kutatja és nép-
szerûsíti a király szülôvárosában.
Teszi ezt elsôsorban azzal az
egyedülálló reneszánsz tánctu-
dással, melyet Kovács Gábor, Sze-
A szünetben tovább játszunk
geden élô koreográfus barátunk-
nak köszönhetünk, aki önzetlenül
tanította, alakította sok éven át ezt
a fiatalokból álló csapatot. Az
Amaryllis-fiatalok egy jó része a
királyi udvarok hangulatát idézô
táncokat szívbéli szeretettel tán-
colta vagy táncolja, mások más
formában rokonszenvezik. Egy
részük az eszméket életmóddá
mélyítve segítik megvalósítani a
város kulturális életében különle-
ges színfoltot képviselô Mátyás
Napokat, a Corvin Klub kereté-
ben pedig terjesztik ezt az isme-
retlen, sok tekintetben a népi
táncörökségre is emlékeztetô,
avagy azzal karöltô tánchagyo-
mányt.
1997-ben és 98-ban javaslatom-
ra vegyítettük – Both Józseffel és
Zsuzsával kialakult barátságunk-
ra fel, a népi és a historikus mû-
fajt, váltakozva csángó és rene-
szánsz táncházakat tartottunk.
Bár gyakran hivatkoztunk Martin
György elméletére, ami a francia
branleok és a csángó körtáncok
rokonságát illeti, mégis jobban be-
vált a külön üzemeltetett csángó
és reneszánsz tánctanfolyam.
Így 1998-ban és 1999-ben az
Amaryllis külön csángó tánckört
hirdetett Both József vezetésével.
2000-ben a Both házaspár meg-
alapította az Ördögtérgye Nép-
táncegyüttest, amely magával vit-
te Orendi István személyében
egyik legtehetségesebb és legaktí-
vabb reneszánsz táncosunkat.
Orendi István a reneszánsz kor-
szak csôrfuvoláján, a blockflôtén
kezdett el muzsikálni, mígnem
váltott és manapság kiváló népi,
11

Fellépés szönetében
fôleg csángó népzenét játszó furu-
lyás.
Az 1993-ban elindított Mátyás
Napok olyan rendezvénysorozat,
amely a magyar folklór történel-
mi személyiségeihez, ez esetben
Mátyás alakjához kötôdô népi
örökségeinket is felmutatja, de
12
gyakran és szívesen tartottunk
csángó táncházat is, a hagyomá-
nyos, óriástortás reneszánsz tánc-
ház mellett.
Távlati terveinkben – a Ko-
lozsvár szívében renoválás alatt
álló pinceszékhely felavatása után
– olyan játszóház terve is szere-
pel, ahol a kolozsvári gyermekek,
a közismert és hagyományos népi
foglalkozások mellett historikus
tartalommal bôvített kincsek bir-
tokába jutnak majd.
Zenepedagógus vagyok. A ko-
lozsvári balettiskolában tanítot-
tam harmincegy esztendôn át. A
kenyérkeresô kényszerpálya for-
mál(hat)ta/fordíthatta figyelme-
met a kisgyermek korban bár meg
nem becsült, oly nagy fontosságú
mozgás és hang kapcsolatára.
Mint a bibliai mustármag, ez lom-
bosodott bennem a zene és tánc
életfájává.
Tán így alakult „szakmai érzé-
kenységemnek” köszönhetô, hogy
az európai és a népi mozgáskultú-
rára hangolódva – részese és ré-
sze lehetek az erdélyi táncmozga-
lomnak, mely – az Amaryllisnek
hála – a népi mozgáskincs felé ke-
csesen bólintva, felmutatja globa-
lizálódó világunkban, Mátyás ki-
rálytól Rákóczi Ferencig, eleink
bennünk (tovább)élô (mozgás)vi-
lágának szépségeit...
LÁSZLÓ BAKK ANIKÓ
 Amici Amarylli 2004
Az idei, tizenkettedik alka-
lommal megrendezett Mátyás
Napok keretében került sor az
Amici Amarylli kiállítás megszer-
vezésére, amely a nyitottság és
barátság jegyében jött létre. A
részvételre való felhívás mind-
azoknak szólt, akik az Amaryllis
Társaság szellemiségével rokon-
szenveznek. Az idén nem csak ré-
gi barátainkat kértük fel, hogy ki-
állítsanak, de újabb barátokat is
kívántunk szerezni.
Egyfajta kísérlet is volt tehát,
az immár hagyományossá váló
kiállítás. Nem szabtunk meg te-
matikai és minôségi határokat, az
összegyûlt anyag rendezése is
spontán módon alakult, a szerve-
zésben a mûvészek is kivették ré-
szüket. Ennek köszönhetô, hogy
a végsô képben nem egy szem-
pont érvényesült és az eredmény
nemcsak a nézôknek, de a
szervezôknek is meglepetést oko-
zott. Rendkívüli érzés volt a cso-
portmunka jótékony hatását fel-
fedezni. Így sikerült különbözô
mûfajú mûveket és a mûvészetet
eltérô irányokból megközelítô al-
kotókat egy kiállításon összehoz-
ni, összeegyeztetni oly módon,
hogy lehetôleg senkinek az egyé-
nisége ne szenvedjen kárt. A kiál-
lítók zömét a fôiskolás mûvész-
hallgatók képezték, akik neves és
rangos mûvészek társaságában
jelentek meg a kiállításon. A mû-
vek között vita és rokonsági kap-
csolatok is létrejöttek: absztrakt
és figuratív, dekoratív és exp-
resszív irányok párbeszédet te-
remtettek. Az anyagokkal kísér-
letezô, játékkedvvel telített mun-
kák, a kifejezés megfelelô formái-
nak keresésében lévô mûvészek
munkái mellett szerepeltek. Önál-
ló, elváló és ismét összefutó utakat
jelképeznek a kiállított munkák. A
kiállítást végigtekintve, tág érte-
lemben beszélhetünk a reneszánsz
szellemiségérôl, ahogy az Ama-
ryllis Társaság is tág értelemben
használja azt. Nem konzervatív
hagyományôrzéssel találkozha-
tunk itt, hanem olyan modern
mûvészekkel, és útjukat még csak
keresô fiatalokkal, akik a rene-
szánszot példaként tekintik,
amely újabb utakat tesz lehetôvé.
Amint a tárlatot megnyitó
Alexandra Rus mûvészettörté-
nész is kiemelte, a reneszánsz
szellemében, abból építô módon
merítve alkotó mûvészek talál-
kozhattak a Mátyás Napok alkal-
mából, ahol a kiállítás egy olyan
rendezvény keretében jött létre,
amely Kolozsvár európai légkö-
rét erôsíti.
Az idei tárlaton körvonalazó-
dott az az elképzelés, hogy a jövô
évi tárlat tematikus legyen. Ennek
értelmében meghívtuk a mûvésze-
ket, hogy a jövôre tudatosan fogal-
mazzák meg a reneszánsszal való
kapcsolatukat, a hozzá való viszo-
nyulásukat. Szeretnénk a rene-
szánszot minél szabadabban, nem
szolgai módon megidézni, hanem
akár vitázva és kritikusan is meg-
közelíteni. Témánkkal, az újragon-
dolt reneszánsszal, szeretnénk te-
hát vitát és párbeszédet kezdemé-
nyezni, és arra rávilágítani, hogy
kulturális örökségünk megkerülé-
se csak szegényebbé tesz, míg a ré-
givel való párbeszéd a modern felé
vezetô út lehet. A reneszánsz ma-
ga nem volt ismétlés, amint a ró-
mai kultúra sem volt a görög
mûvelôdés halvány mimesise.
Ilyen értelemben nem tartunk attól
sem, hogy a reneszánsz felkeresése
idejétmúlt lenne.
A kiállítás emléktekercsére gyûlnek az aláírások a Mátyás szülôház pincéjében
Ha a Reneszánszot egy régi-új
városként képzeljük el, akkor sze-
retnénk azt felkeresni, utcáin és
kertjeiben jegyzetekkel, friss tus-
rajzokkal tölteni noteszünket,
hogy aztán új módon emlékez-
hessünk meg róla, és másképpen
építsük fel.
A kiállításon részt vettek:
Antoniu Ioana, Aramã Lãcrãmio-
ara és Adrian (két közös fest-
mény), Bakk Sára, Balázs Janó,
Bándi Emese, Banta Annamária,
Bartha Csilla, Bokor Szabó Márta,
Câmpean Nicolae, Crãiøa Alina,
Egyed Tibor, Felházi Ágnes, Fe-
renczy Botond, Gally Katalin,
Ghenescu Marius, Jánosi Andrea,
Kiss Ármánd, Kolumbán Kántor
Zita, Kômíves Andor, Könczey
Elemér, Lészai Bordy Margit, Lö-
with Egon Mark, Matruk István,
Miklóssy Gyula, Muntean Luci-
an, Nagy Melinda, Novák Ildikó,
Piros Boróka, Raus-Porumb Ra-
mona, Siklódi Ferenc, Starmüller
Géza, Štefan Florin, Székely Cecí-
lia Anna, Tanøãu Sandu Mircea,
Tocalachis Alice, Tompos Opra
Ágota, Zsigmond Adél.
SZÉKELY SEBESTYÉN
13
 Galéria

Fekete-piros képek
Széki népi építészeti felmérés

„Az építés az építészet mindig is a legalapvetôbb, leg-

természetesebb emberi szükségletek, a lakás, az élet min-
dennapi kereteinek megteremtését szolgálja. Hatványozot-
tan így van ez a falusi építészet esetében, ahol az idegen
beavatkozás, tudniillik a harmadik személy, az építész ki-
iktatásával, közvetlenül a felhasználó igényei szerint, az ô
szellemi és fizikai képességei által valósul meg az építészeti
alkotás.” Wagner Péter, Europa Nostra-díjas buda-
pesti építész e megállapításaa találó, frappáns és
szellemes megfogalmazása a népi építészet megle-
hetôsen szélesen értelmezhetô, elemezhetô és miszti-
cizálható sajátosságainak.
Amint az idézet is érezteti, a mindennapi élet ál-
tal körvonalazott igények legésszerûbb, leggazdasá-
gosabb, a legelérhetôbb anyagok felhasználásával
történô kielégítése a ma építészét elsôsorban nemes
egyszerûségével – és gyakran mûvészi díszítéskultú-
rájával – ejti ámulatba. A mai élet összetettségétôl
felzaklatott, túlhajszolt elménk a természethez, a ter-
mészeteshez való visszatérés sokszor zavarba ejtô él-
ményét éli meg, és a találkozás katarzisát csak fokoz-
za a nemesen öregedô, avagy naturalisztikusan
pusztuló anyagok visszafordíthatatlan elmúlást hir-
detô üzenete. Csodálatunk és tiszteletünk elsôsorban
letûnt nemzedékeknek szól, lelki szemeink elôtt el-
homályosuló arcok sokasága jelenik meg, egykori
dédszüleink vonásait, ráncait, kipödört bajszát vél-
jük felfedezni a tornácoszlop erezetében, a meszelés
egyenetlenségeiben, vagy a zsúpfedés kusza árnyé-
kában. Ugyanakkor értetlenül állunk e régen élt
nemzedékek leszármazottai elôtt, akik mai igényeik
szerint formálják, alakítják az általunk elveszett pa-
radicsomnak hitt ôsi falut. Nem értjük, hova lett a jó-
zan ítélôképesség, hol veszett el a veleszületett tehet-
ség, miért nem mûködik többé az egykoron jól bevált
recept, a fölösleges harmadik, azaz az építész kiiktatá-
sa. Kérdéseinkre sokan sokféle választ találunk, alka-
tunktól függôen: elfogadóan szomorkodunk, magate-
hetetlenül lázadunk, esetleg másokat, – politikai rend-
szereket, népbutító ideológiákat – vádolunk, gazdasá-
gi átalakulásra hivatkozunk, vagy globalizációtól ret-
tegünk. Aztán ilyen vagy olyan érvekkel megmagya-
rázzuk magunknak, hogy ez így van rendjén, megfo-
galmazzuk magunknak, hogy a népi építészet – míg
száz, vagy akár hetven évvel ezelôtt lendületesen
fejlôdött, alakult – ma nincs többé. Az építész kiiktatá-
sával – vagy figyelmen kívül hagyásával – igaz, ma is
tömegesen születnek házak, ám természetességrôl,
tájjal való egységrôl, esztétikumról, katarzisról – leg-
alábbis vidékünkön – nem, vagy csak nagy ritkán, ki-
vételes esetekben beszélhetünk.
Így van ez Széken is. Az egykori bányaváros a
történelem megannyi vihara és viszontagsága által
14 szétszaggatva napjainkban is a Mezôség hagyomá-
Gyôri Mihály kályhája. Felszeg 233 sz.
nyokban leggazdagabb szigete. Jóllehet Szék való-
ban nem építészetérôl vált híressé, a nádfedeles, kék-
re meszelt, szabadkéményes házak, a jármos csûrök,
a megannyi apró ól, gabonás, kas, a csoportos udvar-
elrendezés a Mezôség archaikus népi építészetére
nagyon jellemzô kivételes értéket hordozó emlékek.
Az erdôkben szegény Mezôség falusi építészete az
ismertebb kalotaszegi vagy székely falvakéhoz vi-
szonyítva alapvetôen más képet nyújt. Az egyenes,
könnyen megmunkálható fenyôgerendák helyett, az
idomtalanabb, hajlott hátra emlékeztetô „girbe” da-
rabok is nagy megbecsülésnek örvendtek, és meg-
gondoltan, csak ott használták ôket, ahol feltétlenül
szükséges volt. Nem láthatunk itt boronafalas széles
tetôszerkezetû házakat, nincs zsindely, ritka a csip-
kézett, fûrészelt, lécmellvédes díszes tornác. Vályog
és patics falak, vesszôfonatos kerítések, vagy térelvá-
lasztók, elegánsan ívelô nád fedte tetôk rajzolták
meg a tájba simuló hagyományos faluképet. A fa-
anyag hiánya szintén meghatározta, pontosabban
hátráltatta az épületek, elsôsorban a melléképületek
fejlôdését, minden funkciónak szinte külön épület
készült, külön állt az istálló, a pajta, a csûr, a változa-
tos kialakítású disznó-, juh- vagy majorságól, gabo-
nás, kukorica kas. A különbözô méretû gazdasági
épületek körbeölelték az udvart, az egyik legarchai-
kusabb népi telekelrendezést példázva. A porral le-
szórt, döngölt padlók, és a szabadkürtôs kémények,
a hozzátartozó kemencékkel szintén ôsi hangulatot
idéznek. Az épületszerkezetek szegényességét meg-
hazudtolva, a tiszta szobák élénk piros hímzései, a
festett bútorok felkészítik szemeinket a népviselet

Szovári Mihály háza. Felszeg 152 sz.
méltóságteljes pompájára, amely a széki négyes las-
sú forgásában, vagy a legényesek pattogó mozdula-
taiban elevenedik meg igazán. Az építészet hangu-
lata is szervesen kapcsolódott a viselet, a hímzés és a
tánc elemeihez, a kékre meszelt vályogfalak a réz-
gombos kék mellényben, az elegánsan ívelt zsúpfe-
dél a hetyke szalmakalapban, a kontyolt tetôk for-
mája a lányok kendôviseletében köszön ránk.
Wagner Péter az érzékeny építész szemével és
tollával fényképeken, rajzokon és felméréseken tárja
elénk e rég volt egység lírai hangulatát. Fényképei
izgalmas és egyben szomorú párbeszéd mondatai,
kérdései. A tegnap, azaz a hetvenes évek épületei,
majdhogynem érintetlen hagyományos házsorai,
csak ritkán köszönnek vissza a ma fényképein. A fel-
mérések, a határozott vonalvezetésû mûvészi rajzok
felbecsülhetetlen értékû dokumentumai a magyar
népi építészet közelmúltban elpusztult emlékeinek.
A szerzô így fogalmaz: „Lehet kárhoztatni ezt a folya-
matot, lehet siránkozni valaminek az elvesztése fölött, le-
het módszereket keresni arra, hogyan lehetne valamit meg-
menteni a régi tárgyi és szellemi kultúra szépséges
gyöngyszemeibôl és lehet a változást közömbösen tudomá-
sul venni, sôt akár fejlôdésként üdvözölni. A régi épületek
egy hajdani egységes világ szerény tömeges igényeit szol-
gálták, egy olyan világét, amely zárt volt és ezért magának
való, saját szigorú, évszázadok alatt kialakult ideáljai alap-
ján élô. Vajon elvárhatjuk-e, hogy a mai emberek ragasz-
kodjanak elôdeik hagyományaihoz, melyek a mai világban
már nem életszerûek? Vajon elvárhatjuk-e, hogy olyan há-
zakban lakjanak, amelyek nem egészségesek és nem felel-
nek meg a mai élet követelményeinek? Vajon elvárhatjuk-
e, hogy megôrizzék azokat a tárgyakat, amelyekre semmi
szükségük?
A válasz nem, és ugyanakkor, magától értetôdôen igen.
Nem, nem kell életben tartani olyan formalitásokat,
amelyekkel ma nem tudunk mit kezdeni, de alkotni kell he-
lyettük olyanokat, amelyek a mai igények szerint folytat-
ják a hagyományokat, azokat szilárd alapként felhasznál-
va, azok alapján teremtik meg a mai követelményeknek
megfelelô életkereteket.( …). Az újat a régi, a saját ma-
gunk hagyománya segítségével a saját képünkre formálni,
lényegesen nehezebb, de ugyanakkor az egyetlen valóban
kreatív hozzáállás.”
Némi sajnálattal megállapíthatjuk, hogy a népi
kultúra ápolói manapság leggyakrabban a nagyvá-
rosok fiataljai, ôk azok akik a táncokat táncházakban
tanulják, sôt tanítják, míg a tiszta forrás mellett élôk
idegen zenére ugrálva érzik jól magukat. A népi épí-
tészet felfedezôje, hagyományainak továbbmentôje
Wagner Péter személyében is a messzirôl jött épí-
tész, aki azért ragadott tollat, mert egyértelmû: a fö-
lösleges harmadikra szükség van, a paradicsomi tu-
dás, ráérzés ugyanis elveszett, elôrevetítve a párat-
lan értékû építészeti örökség eltûnését is.
Szék a Kárpát-medence egyetlen faluja, ahol még
ma is, hétköznapokon is, él a viselet. Bár a fekete-pi-
ros táncot a kolozsvári telefonpalota árnyékában a
karhatalom megszüntette, a fekete-piros szoknyák
surrogása Budapest járdáin ma sem ritka látvány.
Széken tizenéves fiatalok négyesével összefogózva,
keményre vasalt ingujjal ma is forognak, bizonyítva,
a hagyományok különleges tisztelôi e kis közösség
mai lakói. Jóllehet az életmód, az építészeti igények
gyökeres változása az archaikus népi lakáskultúrát
fölöslegessé tette, és eltávolította, talán reményked-
hetünk, hogy a hagyományôrzô székiek az utolsó
órában, a még fennmaradt építészeti elemek meg-
mentését a tánc, a viselet ápolásával egyenrangú kö-
telességnek fogják tekinteni.
Bizonnyal mondhatjuk, hogy a majdani széki né-
pi építészeti örökség kutatásához, védelméhez Wag-
ner Péter felmérései, rajzai, fotói kiváló, biztos kiin-
dulópontot, szilárd alapot nyújtanak.
FURU ÁRPÁD
15
 Feneketlen a múltnak
kútja…
Szék népi építészetérôl
Szék, ez az igencsak eldugott, nehezen megköze-
líthetô mezôségi falu a magyarországi fiatalok köré-
ben a hatvanas-hetvenes évek fordulóján erôteljes,
élô néphagyománya, viselete, zenéje és tánca okán
vált ismertté. Szinte minden Erdély-járó magyar fia-
talember megfordult itt, sokan közülünk rendszere-
sen visszatértünk ide.
Visszatértünk, mert itt megtaláltunk mindent,
amire egy fiatalembernek szüksége van, kalandot,
romantikát, bizonyos fajta egzotikumot, értékes és
tartós emberi kapcsolatokat, vidámságot és kikap-
csolódást, de megtaláltunk még valami, ezeknél sok-
kal fontosabb dolgot is: a múltunkat, a gyökereinket,
a szilárd alapokat, amelyekre egy egész élet, egy
sokkal egészségesebb társadalom épületét fel lehet
húzni.
És találkoztunk egy régen elvesztett, vagy inkább
soha sem volt – mert odahaza nem lehetett – dolog-
gal: az identitásunkkal. Azzal, hogy magyarnak len-
ni jelent valamit, hogy valahová, és éppen a magyar-
sághoz tartozni igenis nagyon jó dolog.
Szék, a hagyományait szigorúan, pontosan és na-
gyon sokáig megôrzô falu különösen alkalmas volt
ezeknek a tapasztalatoknak a megszerzésére, és
ezeknek az érzéseknek roppant intenzív módon való
átélésére. Hiszen már Kolozsváron lehetett látni a le-
ányokat a Telefonpalota mögött, a Malomárok mel-
lett, a kimenônapjukon korzózni, énekelni és táncol-
ni, szépséges, fekete-vörös viseletükben, fekete fej-
kendôjükkel, amelyben valahogyan mindnyájan ki-
csit idôsebbnek látszottak, de méltóságteljes tartásu-
kat és mozgásukat mindig ellensúlyozta a vidámsá-
guk, hiszen fiatalok voltak ôk is, akárcsak mi.
A legényekkel már inkább a táncban találkoz-
tunk, ahol annak ellenére nagyon jól megértettük
egymást, hogy a világaink között meglehetôs távol-
16
ság létezett. Együtt ittunk, dohányoztunk, táncol-
tunk és beszélgettünk azokról a dolgokról, amelyek
mindannyiunkat érdekeltek, lányokról, munkáról és
a jövôrôl.
A viselet, a zene, az ének és a tánc mindegyikünk
számára a legnagyobb vonzerôt képviselték, a tárgyi
kultúra – talán a szövés és a hímzés kivételével – és
az építkezés ezek mellett kissé háttérbe is szorultak.
Mint a népi építészet iránt érdeklôdô és igencsak
fogékony építészhallgatót azonban megragadott en-
nek a nem túl jellegzetes és különleges, míves részle-
tekben korántsem bôvelkedô falusi építkezésnek a
sajátos szépsége.
Az a szépség, amely a funkcionális tisztaságban,
a puritán megvalósításban és a formák sokszor
spontán és elnagyolt, de mindig tiszta, karakteres,
szigorú voltában nyilvánult meg. Az a szépség,
amely bizony itt-ott a romantika, a rácsodálkozás,
néha a szánni való, de mégis valahogyan büszke sze-
génység fôvárosi szemünkre illesztett rózsaszínû
szemüvegen át látszott csak szépségnek. És mégis...
A kiállítás két okból született meg. Egyrészt
azért, mert a képekben és rajzokban hirtelen feltá-
madt múlt hatására mindenképpen el akartam men-
ni újra abba a faluba, ahol annyi szép nyarat töltöt-
tem, ahol annyi barátot szereztem, és amelyet a többi
erdélyi, vagy akár magyarországi falunál jobban is-
merek és szeretek. Másrészt pedig azért, mert ami-
kor az Építômûvész Szövetség tizenöt éve a Ceau-
šescu-féle falurombolási terv elleni tiltakozásul több
kiállítást is szervezett, ennek az anyagnak egy része
ugyanabban a teremben volt kiállítva.
Akkor azt hittük, hogy a falurombolás, az Erdély-
ben még megôrzött hagyományos falukép és építke-
zés megsemmisülése egy esztelen diktátor önké-
nyébôl fog megvalósulni, nem pedig a maga termé-
szetes útján, a gazdaság és a társadalom átalakulása
miatt, ahogyan az nálunk már a hatvanas években
lezajlott. Kíváncsi voltam hát, hogy Széken ez a vál-
tozás milyen stádiumban van. Magyarán, hogy va-
jon azok közül az épületek közül, amelyeket akkor,
 tan így van ez a falusi építészet esetében, ahol idegen
beavatkozás, tudniillik harmadik személy, az építész
kiiktatásával, közvetlenül a felhasználó igényei sze-
rint, az ô szellemi és fizikai képességei által valósul
meg az építészeti alkotás. Ezek az épületek – termé-
szetesen valamennyi népi építészeti alkotással meg-
egyezôen – a funkció, a forma és a szerkezet hármas
egységét valósítják meg a lehetô legarchaikusabb,
legegyszerûbb és ugyanakkor a legtökéletesebb mó-
don.
A lakó- és gazdasági épületek a Mezôség építke-
zésére vonatkozóan tipikusnak mondhatók, a válo-
gatásnál – már a készítésük idôszakában – a lehetô
legrégiesebb, leginkább egyszerû, ugyanakkor eb-
ben a karakterükben legesztétikusabb, formailag leg-
igényesebb és legjellemzôbb épületek dokumentálá-
sa volt a fô szempont.
A léptékhelyes felmérési rajzok és a hozzájuk tar-
tozó fényképfelvételek nyomán nem csupán a szigo-
rú mûszaki jellemzôket ismerhetjük meg, hanem
emellett bepillantást nyerünk egy olyan világba,
amelynek egyszerû, szikár szépsége az azt létrehozó
ember, a hetvenes években még igencsak élô szigorú
szokásrendû falusi társadalom erejét, napjainkra
már meggyengült tartását mutatja meg. A példa, a
mint a legrégebbieknek, de legalábbis a legarchaiku- hagyomány megtartó ereje, a kiindulás biztonsága
sabbaknak tartottakat felmértem és lefényképeztem, ugyanakkor segít nekünk, építészeknek (és nem csu-
vajon hány létezik még, és hogy vajon léteznek-e pán építészeknek) megfelelni az új utak keresésére
még egyáltalán régi házak Széken, mert a hagyomá- sarkalló kihívásoknak.
nyos életmód, a viselet és a kultúra számos eleme Az anyag értéke a dokumentumok széles spekt-
már eltûnt, vagy éppen eltûnôben van. rumában, a tudományos feldolgozás számára elôké-
A tablókon a régi és az új felvételek, felmérési raj- szített voltában és ugyanakkor a mögülük mindun-
zok szerepelnek egymás mellett, a régiek fekete-fe- talan elôtérbe kívánkozó esztétikai minôség – nyu-
hérben, az újak színesben. Az akkori, hetvenes évek- godtan mondhatjuk: szépség – felmutatásában rejlik.
beli világ képét idézik a mindennapi élet és az ünne-
pek – a bál, a lakodalmak – képei is. A rajzok, me-
lyek vegyesen az akkori és a mostani házakat ábrá- WAGNER PÉTER
zolják, inkább azok lelkét, hangulatát, romantikus
szépségét és építészeti karakterét, mintsem valós ké-
pét akarják megmutatni. Végül a panoráma-felvéte-
lek azt a világot mutatják, amely a házak, vagy akár
a falukép megváltozása ellenére egységes keretét ad-
ják ennek a csodálatos falunak, a változatlan és vál-
tozhatatlan mezôségi tájat, a szépséges dombokat, a
sóvirágos réteket, a zöldellô kukoricásokat és a szil-
vafás kerteket. Ameddig ezek léteznek, mindig érde-
mes lesz visszamenni Székre.
A kolozsvári Gy. Szabó Béla Galériában kiállított
sorozat nem más, mint a hetvenes évek elsô harma-
dában rögzített látlelet egy falu építészeti arculatá-
ról, eltûnôben lévô építészeti kultúrájáról, amely falu
a külvilág számára elsôsorban nem errôl volt ismert,
nem emiatt volt jelentôs. Huszonhárom épület fel-
mérési rajza a hozzájuk tartozó fényképanyaggal
együtt, mely az épületek megismeréséhez, állapo-
tuk, karakterük rögzítéséhez, a rajzok értelmezésé-
hez feltétlenül szükséges. A falu akkori képét, az ut-
cák, az archaikus építési formákat, jellemzô épülettí-
pusokat is bemutatjuk. A fekete-fehér fotográfiák
nem csupán az épületeket dokumentálják, hanem az
azokat létrehozó és a bennük élô emberek minden-
napjaiba is bepillantást nyújtanak.
Nem véletlenül van ez így, hiszen az építés, az
építészet mindig is a legalapvetôbb, legtermészete-
sebb emberi szükségletek, a lakás, az élet mindenna-
pi kereteinek megteremtését szolgálja. Hatványozot- 17
 Vadrózsa
A széki Zsuzsi babák
Lassan 35 esztendeje annak,
hogy a Jóbarát, a tizenéves gyer-
mekek lapja meghirdette Varrj ru-
hát Zsuzsi babának! címmel nép-
viseletvarró versenyét. Bizonyára
sokan látták is azt a maga nemé-
ben páratlan gyûjteményt, amely
végül a gyermekek, szüleik, nagy-
sôt dédszüleik fáradozásaképpen
a háromszéki mûvelôdési tanács
jóvoltából a kézdivásárhelyi mú-
zeumba került. Annak idején
szinte valamennyi hazai magyar
sajtótermékben írtak róla, s a tévé
magyar adása is készült egy mû-
sorral, amely végül nem került
adásba, mert az elvtársak egy cso-
portja úgy döntött: a jóból is meg-
árt a sok. A sorozat forgatóköny-
vének megírására Nagy Jenôvel
együtt vállalkoztunk, s a babaru-
hák bemutatásával tulajdonkép-
pen egy magyar népviseleteket
népszerûsítô, közel három órás
filmet készítettünk. A széki vise-
letekrôl én írtam, s minthogy kor-
ban is nagyjából egyidôsek a
Wagner Péter rajzaival, felméré-
seivel, gondoltam érdemes lefújni
a port errôl a kis forgatókönyv-
részletrôl.
Na gyerekek, látogassunk el Ko-
Szentimrei Judit 1971-ben a kolozsvári kiállításon bemutatja a népviseletbe öltöztetett
babákat. Háttérben dr. Kós Károlyné, dr. Kós Károly és Bisztrai Mária.
18
lozs megyébe, kanyarodjunk Sza-
mosújvár felé. Szerencsére nem
kell már falábat kötnünk, autón is
eljuthatunk a régi bányavárosba,
Székre. Nagy a sürgés-forgás, cso-
magolás. Éppen Ballók Zsuzsán-
na, Juhos Erzsébet, Nagy Lia Már-
ta és Sós Erzsébet csomagolják a
babaruhákat. A kis Tamás Zoli
még a tanító néni babáját is köl-
csönkérte, és azzal együtt küldi a
ruhát, nehogy a Jóbarát szerkesz-
tôségében a feladás rendjét elté-
vesszék.
S most repüljünk vissza képze-
letben a kiállító terembe. Mit szól-
tok ehhez az öt babához? Mert a
bíráló bizottság egyszerûen nem
talált szavakat, amikor meglátta.
És a levelek? Egyik szebb és rész-
letesebb, mint a másik. És a szere-
tet, ami belôlük árad…
„Szervusz, Zsuzsi baba – uj-
jong Tamás Zoli levelében. – Szív-
bôl köszöntelek, nagyon örven-
dek, hogy elkészíthettem neked a
legrégebbi szíki ruhácskát. Úgy
tekintelek a Jóbarát címû lapban,
mintha rokonom, szinte testvé-
rem volnál…” „Kisfiam örömé-
ben azt sem tudja, mit tegyen –
folytatja az édesanyja a levelet –,
hogy elküldheti a kicsi ruhácskát.
Mióta a ruhácskához hozzá kezd-
tünk varrni, nagyon szorgalma-
san segít minden munkámban,
hûségesen szót fogad…”
Kicsi Zoli, kicsi Zoli! Mennyi
türelem, szeretet, hozzáértés kel-
lett ehhez az aprón kivarrott kesz-
kenôhöz, fersinghez, ruhához…
És a széki öregasszony? A régi
fekete fôdû (alapú) rózsás kásmir
anyagból összeállított ruhájával?
(Ezt hivatott a Zoli apró hímzése
pótolni. Mióta kásmirt nem lehet
kapni, az ünnepi felsôruhát is
kézzel hímezik.)
Újra fontos személy lett a Bal-
lok Zsuzsa vak és béna dédanyja,
hisz az ô utasítása szerint dolgo-
zott az egész család, hogy a Zsu-
zsi baba széki ruhája minél régibb
és hitelesebb legyen.
Hát a széki menyasszony a
rozsmarint pártával? Várjatok
csak, itt a levélben rajzok is van-
nak. Ezeket is érdemes megnézni.
„A szíki menyasszony és új
asszony ruhát küldöm Zsuzsi ba-
bának – írja hosszú és részletes le-
velében Sós Erzsébet. – Szíki ha-
gyomány szerint a menyasszonyt
keresztanyja öltözteti fel. Lege-
lôbb megfésüli a haját, hátul közé-
pen egybefonja piros szalaggal.
Azután a menyasszony felveszi a
kicsi pendelyt, utána ingét, majd a
piros-fekete galandas szoknyát. A
szoknyára a fekete cérnás nyolc-
varrásos, aszalyos pendelyt, fehér
inget. Most nyakába, háromszög-
be fogva, kettôt csavarva felteszi a
zsalikeszkenôt, úgy hogy rojtja a
vállán legyen. Azután felveszi a
zöld-fekete kockás menyasszonyi
szoknyát, a zsalikendô két végét
lehúzza és beköti a zöld szoknyá-
ba. A zöld szoknyát elöl kötik
meg, hogy a piros anyag a ruha
alá kerüljön. Most pedig lesimít-
ják a haját, felkötik a ruzsmolint
pártát, a hajfonat alatt csukra
(csokorra) kötve. Az újasszony
ruhát a menyasszonyra a nyü-
szüasszony adja fel. Miután meg-
érkeznek a vôlegényes házhoz,
kontyolás után a menyasszony
felveszi a brassai fersinget és ru-
hát… A széki viselet kiegészítôje
a keményszárú tulipános csizma,
melyet nem tudtunk elkészíteni,
csak ha a baba itt lett volna…A
farkot a menyasszonynak és az új-
asszonynak is a derekára kötik, a
gyöngyöt pedig a nyakára csukra.
A ruhák nagy részét én készí-
tettem el. A zöldszoknyát, fehér-
ruhát, brassai fersinget, ruhát, far-
kot, a zsalikeszkenôt, a pendelye-
GYERMEKKORI EMLÉK
Múlófélben volt az ôsz. Köze-
ledett a hideg, zimankós tél, és a
karácsonyi ünnepek. Nagyok és
kicsik a földkerekség minden ré-
szén imádják a karácsonyi ünne-
peket. Csak Filep D. Pista bá sza-
vajárása volt: „Üsmét jün az in-
nep, bajnak”. Ünnepszombatja es-
téjén, tarisznyával a nyakunkban,
kántálni jártunk. Nagy öröm volt
számunkra az alma, a dió, meg az
a kevés aprópénz, amit kaptunk.
Igen nagy élményünk volt az ün-
nep szombatja, az esti istentiszte-
let utáni ajándékok kiosztása. Ott
dszelgett a karácsonyfa Isten há-
zának fôhajója közepén. Ilyenkor
zsúfolásig megtelt a templom
szülôkkel és gyermekekkel. Ami-
kor Szováti János, a kántor rázen-
dített a Kicsiny Betlehemben meg-
zendül az énekre, több mint ezer to-
rokból tört fel Isten dicsérete. Az
istentisztelet végén felhangzott a
Csendes éj, szentséges éj is, majd
utána sor került a csomagok ki-
osztására. Kaptunk fügét, szentjá-
noskenyeret, szaloncukrot, és bol-
dogok voltunk.
Falusi házaknál akkor még
nem volt szokásban a karácsonyfa
díszítése. Pénz sem volt hozzá.
Csak a templomban, a jegyzônél
és kint Hencben, a Gazdasági Is-
kolánál, Podáni tanárnál dísztet-
tek karácsonyfát. Odahaza az an-
gyalfia a kipucolt csizmaszárba
került karácsony éjszakáján. Min-
den háznál olyan formában,
amennyire a mennyei költségve-
tésbôl futotta. Annak a kevésnek
jobban örültem, mint sok városi,
úri gyerek, aki hozzászokott,
hogy mindent megkapjon.
Mikorra befejezôdött a csoma-
gok kiosztása, már szürkülödni
kezdett. Boldogan indultunk el a
hagyományos kántálásra. A henci
gazdasági iskola egy kissé távol
esett a községtôl, a temetô mö-
ket, gyöngyöt, piros alsószoknyát,
galandot és a pántlikát teljesen
egyedül. Míg a többi ruhadarabo-
kat, az inget, a lájbit és a pártát
Sós Zsuzsánna segítségével, aki
23 éves…”
Sajnos rövid az idô, így nem
folytathatjuk a széki levelek fölol-
vasását. De ha a babák könyv
alakban megjelennek, akkor majd
gött, ezért nem szvesen látogatták
a kántások szürkület után. Aki
mégis vállalkozott erre, mint jó-
magam, azt Podáni tanár úr gaz-
dagon megajándékozta. A román
kántákat az iskolai szünetekben
tanultuk meg a román ajkú gyere-
kektôl. Jól begyakoroltuk. Úgy
fújtuk a Sculai, sculai boieri mari
(Keljetek fel, nagy bojárok) kolin-
dát, hogy zengett bele a vidék.
Újesztendô éjszakáján ismét
kántálni indultunk. A nagyobbak
kora hajnalban, a kisebbek miu-
tán megvirradt. Még javában
aludtam, amikor édesanyám
megsütötte a friss pánkót. Közben
a kántások is megjelentek abla-
kunk alatt.
– Szabad kántálni? kérdezték.
– Szabad! – válaszolta anyám.
Három gyerek énekelte a kán-
tát. Nem énekelték eléggé össze-
hangolva. Valami furcsa disszo-
nancia hallatszott ki belôle:
Ez új idô, újesztendô,
Most kezd újulni.
Újulását víg örömmel
Kezdjük hirdetni.
A házban petróleumlámpa
égett. A pitvarban semmi fény.
Az egyik kántás megbotlott a ma-
gas küszöbben és majdnem hasra
esett. Anyám diót és kevés apró-
pénzt osztogatott nekik, miköz-
ben a beköszöntôt is elhadarták:
Áldom, magasztalom
A seregek urát,
Hogy megadta nékünk
Újesztendô napját.
Áldja meg az Isten
A háznak gazdáját,
Seregestül együtt
Kedves gazdasszonyát.
Anyám jó gazdasszony híré-
ben állt. Úgy sütötte meg a málé-
kenyeret is, hogy az nem ment
szét, mint sok háznál.
Ha visszagondolok ezekre a
gyermekkori évekre, a szájamban
ti is meggyôzôdhettek arról, hogy
a Ballók Zsuzsánna, Juhos Erzsé-
bet, Nagy Lia Márta, Sós Erzsébet
és Tamás Zoltán munkájukban és
leveleikben elhozták elénk az egy-
kori sóbánya körül kialakult vi-
dék szokásait, életét és szeretetét
is. Köszönjük!
SZENTIMREI JUDIT
„Édesapám, id. Szabó Márton, aki mikor
írok, fogja kezem...”
érzem az édes málékenyér ízét.
Arról nem is beszélve, hogy
mennyire szerettük tejbe aprítva.
A széki gazdasszonyoknak szak-
májukká vált, külön specialitássá,
a tejes málépogácsa készítése.
Minden háznál készítették, ünne-
pi alkalmakkor. Filep Huszár Pis-
ta napszámba ment Kolozsvárra,
és a málékenyér megpenészedett
a tarisnyájában. A fodrászüzlet-
ben kérte, hogy a málét borotvál-
ják meg, mert megnôtt a szakálla.
Nem messze a mi házunktól,
valamivel lennebb, a felsô soron
lakott az öreg Simon Pista bá. Tô-
szomszédságában pedig Pop Lu-
puc Jovon bá, akinek három le-
gényfia és egy leánya volt. Simon
Pista bának két legényfia volt,
mielôtt kitört volna az elsô világ-
háború. A rossz szomszédság tö-
rök átok – ez a szólás-mondás
eleinktôl maradt ránk és sok alka-
lommal érvényesült a mindenna-
pi életben. A szomszédok mind-
untalan összekoccantak valami-
ért. Így is élték le életüket, nem
azért mert román és magyar iden-
titás váltotta volna ki, hanem in-
kább mindkét család akaratos,
makacs természete miatt.
Simon Pista bá búzaszalmát 19
 szállított eladásra Kolozsvárra. A
szalma azon a nyáron jól sikerült
cséplés után, mert esô nem verte és
szép fehér maradt. Kolozsváron a
szalmát a katonaság részére, lo-
vaknak vásárolták meg. Pista bá
valamikor gyerekkorában járt is-
kolába, de idegen maradt számára
a számítás, lerakodás elôtt és után.
Valakitôl azért hallotta, hogy a
széna lemérésénél minden láncot
fel kell rakni és még a gazdának is
fel kell ülni, hogy többet húzzon a
szekér. Lerakták a szalmát és utá-
na visszamentek a mázsára, lemér-
ni a szekeret. Akkor kellett volna a
láncokat leszedni. Pista bá össze-
kuszálta a számtásokat, és a lánco-
kat mind felrakta, sôt megkérdezte
a vásárlótól, megengedi-e, hogy ô
is felüljön?
– Már hogyne engedném meg,
bácsi, tessék nyugodtan felülni.
Pista bá is felült a szekérre, hogy
többet húzzon és több pénzt kap-
jon. A bevásárló elég becsületes-
nek ígérkezett az ár kiszámításá-
nál és azt kérdezte Pista bától: A
búzaszalma mázsája tíz, az árpa-
szalmáé tizenöt krajcár. Ugye bá-
csi, a magáé árpaszalma volt?
– Biza az tiszta búzaszalma
volt – mondotta Pista bá.
– Figyeljen már ide! A búza-
szalma mázsája tíz krajcár, az ár-
paszalmáé tizenöt. Ugye a magáé
árpaszalma volt?
Pista bá nem tágított, az biza
tiszta búzaszalma volt.
– Na, legyen hát búzaszalma,
ha maga, öreg, nem ért a szóból –
vágta rá mérgesen a beszerzô, és
úgy fizette ki.
Pista bá nagyobbik fia, Pista
mint házas ember került be kato-
nának, és a frontra, ahol el is esett.
Soha nem jött haza. Ennek a fiá-
nak született egy kisfia, a legifjabb
Simon Pista, akit aztán nagyapja
nevelt fel. Második fia János,
egyidôs volt nagybátyámmal és
együtt is katonáskodtak. Mielôtt a
második fiát besorozták volna,
egy rossz-szomszédi perpatvar
után bosszút tervezett Jovon bá
ellen, aki apját megsértette. No-
vemberben beállt a hidegebb idô
és a leányfonó is megkezdôdött.
Kérte legénybarátait, hogy a
szomszéd kertbôl tököt lopjanak,
és süssék meg ott a fonóban. A
tervet tett követte. A tököt el is
lopták, és meg is fôzték, de ehetet-
len maradt. Nem érett meg.
– Tudjátok, mit gondoltam?
Gyertek, vigyük el Jovon bá ajtaja
elé és ugrassuk bele az öreget.
Elvitték üstben a forró tököt,
letöltötték a küszöb elé, úgy tizen-
egy óra tájt. Simon János beszólt
az ablakon:
– Bágyé Juonyé, hoti mere la
bostányé! (Jovon bá, a tolvajok a
tökre mentek!) – szólt a figyel-
meztetés.
Jovon bá felugrott az ágyból
ingben, gatyában és mezítláb ki-
futott. Így sikerült beleugratni a
forró tökbe, ami összeégette
mindkét lábát. Idôvel azért Jovon
bá helyrejött. A tetteseket soha
nem sikerült azonostani, mert
nemsokára kitört a világháború és
a fiatalokat mind bevitték katoná-
nak. Jovon bá és családja azt biz-
tosan tudta, honnan indult a
bosszúállás.
Az elsô világháború befejezté-
vel Erdélyt Nagy-Romániához
csatolták. Simon János is megsza-
badult a háborúból, de soha többé
nem mert hazajönni, mert félt a
Pop Lupuc családtól. Megismer-
kedett egy bácskai lánnyal és
Szerbiában telepedett le. Az öreg
Pista bá meghalt, vagyona unoká-
jára maradt. Egyetlen fiának Bács-
kában nem született gyereke. Mi-
után az is meghalt, ami vagyont
szerzett, az egyetlen unokaöccsé-
nek maradt.
SZABÓ MÁRTON

HÁROM ÉV SZÉKEN
Vannak az ember életében olyan jelentôs év-
számok, amelyekhez emlékezetes, jó, vagy rossz, na-
gyon, vagy kevésbé fontos események kapcsolód-
nak. Az Úr 1960. esztendeje számomra igencsak
jelentôs évszámnak bizonyult, ugyanis számos
olyan eseménnyel gazdagított, amelyek örökre he-
lyet kértek és kaptak életem képzeletbeli emlék-
könyvének lapjain.
Ebben az évben búcsúztunk a már csak volt Bo-
lyaitól, a volt Mariánum épületében mûködött filo-
lógia kartól és a Bukarestben kézhez kapott, friss ki-
nevezéssel a zsebünkben, feledhetetlen két hetet töl-
töttünk, György Dénes tekerôpataki évfolyamtár-
sammal, az alig születô Costinešti-i táborban, a Di-
ákszövetség jóvoltából.
Ugyancsak ebben az esztendôben zajlottak az
Olimpiai Játékok Rómában, és ebben az évben fog-
laltam el tanári állásomat a Széki Általános Iskolá-
ban.
Az akkori rajonközpontban, Szamosújváron ta-
lálkoztam az aligazgatóval, Szász Pistával, maga is
kolozsvári származású, Györgyfalvi úti hóstáti fiú,
de már letelepedett széki lakos. Ô irányította elsô lé-
20 péseimet Szék városába – mert hát ez is volt ez a haj-
dani Szolnok-Doboka megyei nagyközség, sôt egy-
kor Doboka vármegye székhelye is. Az már csak
csillogó érdemrend a község huszármundérján,
hogy 1848-ban külön szabadcsapatot adott a forra-
dalomnak, Bándi református esperes vezetésével.
Más közlekedési eszköz nem lévén, Gyuri bácsi
gyorskocsiján, azaz egylovas szekerén zötykölôd-
tünk a kôszemölcsös mezei úton. De a rossz út sem
vette el kedvemet attól, hogy alaposan körülnézzek
az új hazámba kísérô tájon. Elhaladtunk a Csukás,
más, használatosabb nevén a Szíki tó mellett, de
csak az irdatlan sástengert láttam, meg egy kivén-
hedt, kerekek nélküli mox autót, amit nagy begye-
sen halászszállónak neveztek, és amelyet Liviu bácsi
igazgatott...
A község bejárata felé kaptatva, a Kapus elôtt,
visszatekintettem az elhagyott völgyre s a csukát
nevelô széki tóra. Felejthetetlen látvány volt! Lenyû-
gözô, akár egy látomás. A sással koszorúzott tó víz-
tükre festményszerûen vetítette vissza az alábukni
készülô napkorongot. Önkéntelenül buggyant ki a
számon: Lago Albano. Pista kissé értetlenül tekintett
rám, de megmagyaráztam a mondottat: – Te is tu-
dod, most zajlanak az Olimpián az evezôs és a ka-
jak-kenu számok. Valahogy ilyennek képzelem el a
Lago Albanót, a versenyek színhelyét.
De minden tetszett. A lankák, a susogó kukorica-
táblák, az egymásba karoló-simuló domboldalak, az
aranyló napraforgók mosolygó arca. Még a görön-
gyös út sem zavart. Pista alig titkolt csodálkozással
nyugtázta lelkendezésemet. Szép meleg nyári nap
volt.
Az aligazgató lakása elôtt néhány kolléga foga-
dott. Vizsla szemekkel mértek végig. Ugyanígy bá-
multak meg az atyafiak is. Pillanatok alatt elterjedt a
hír: jött egy új, városi tanár, amolyan nadrágos féle.
Tóth Zoltán kollégám felajánlotta, hogy másnap el-
visz szállást keresni. Szász Anna Nicsi kolléganô,
Pista felesége, vacsorával kínált, majd hosszú be-
szélgetés után, a kis szobában megágyazott és azt
ajánlotta, hogy elalvás elôtt számoljam meg a szoba
sarkait, hátha szépet álmodok, s majd teljesülni fog.
Az éjjeliszekrényemen egy pohár víz, egy petróle-
umlámpa és egy József Jolán-kötet volt.
Másnap, a falu volt molnárgépészének az özve-
gye, a csipkeszegi Boldizsár néni – Laci fia Kolozs-
várt lakott – felfogadott lakónak és kosztosnak.
A tanári kar elnézôen mosolygott, amikor az is-
merkedésre kerülvén sor, én teljes városi díszben
megjelentem az iskolában. Egy-két tréfás megjegy-
zés után rájöttem, hogy két nagyon különbözô vilá-
got elválasztó mezsgyén egyensúlyozok. Kedvesek,
segítôkészek és közvetlenek voltak, ami nagyban
hozzájárult ahhoz, hogy hamar beleszokjam a falusi
életbe. Számomra minden új volt és érdekes. Tet-
szett a szobám ablakából elém táruló kilátás.
Órákig el tudtam nézni a Csipkeszegrôl Bonchi-
da felé vezetô úton poroszkáló szekereket, a késô
nyári délutánban békésen szunyókáló, nádfedeles
házakat. A Cintermen lefelé menet mindenki kö-
szönt. Megpróbáltam elôre köszönni – sikertelenül.
Zólyomi Gyula igazgató és felesége Erzsike mindent
megtettek, hogy otthonosan érezzem magam, és eh-
hez a kollégák is hozzájárultak. Voltak kolozsvári
ingázók is, ha a heti vagy kétheti hazalátogatást in-
gázásnak lehet nevezni. Boldizsár Nusi, Vincze Zol-
tán, Kömöcsi Pali, Tóth Zoli, Szabadi Emil voltak
szombatonként gyalogló társaim Bonchida felé, a
hegyen túl, hogy kilenc kilométer után elérjük a fél
hatos személyvonatot. Szomorúan emlékszem az
utóbbi három kollégára, akik oly fiatalon távoztak
az élôk sorából.
Elkezdôdött a tanítás. Nagy létszámú osztálya-
ink voltak, általában jó eszû gyermekekkel, sokan
közülük kitûnô eredményekkel: Tasnádi Sári, Vígh
Zsuzsi, Ballok Pista, Tasnádi János, Bajka Sári és
még ki tudja hányan. Eleinte szokatlannak tûnt az
uniformisuk. A lányoknak piros, aprómintás, hosz-
szú szoknya, lékri és fekete kendô. A fiúk kék lájbit,
fekete csizmanadrágot és az elmaradhatatlan szal-
makalapot viselték. Sokat tusakodtam, ahogy ôk
mondták, hogy a lányok órán levessék fejkendôiket.
De mindez semmi volt ahhoz a harchoz képest, amit
Harangozó Gyuri és Kiss Ernô testnevelô tanárok
vívtak a tornafelszerelés viselése érdekében.
Örömöm teljes volt, jól éreztem magamat a széki
emberek között. Olvasókörökön beszélgettünk, né-
ha éjfélig, és megcsodáltam szellemes észjárásukat,
ízes beszédüket. Sokszor tettek fel kényes kérdése-
ket, amelyek rendszerint a távoli múltban gyökerez-
tek, és hamar megértettem, mi fáj ezeknek a becsüle-
tes munkában, igazi haza- és nemzetszeretetben fel-
nôtt és megöregedett embereknek. Fél szájjal elejtett
válaszaimból ôk is hamar rájöttek, hogy egy csónak-
ban evezünk.
Szomszédaim: Horváth András, lennebb a Fe-
renc József-bajuszos Hintós bácsiék, szemben
Filepék, akikkel hivatalból kerültem komaságba,
ugyanis az özvegy Boldizsár néni és néhai férje ke-
resztelte Zsuzsi lányukat. A felejthetetlen háziasszo-
nyom remekül fôzött, igyekeztem meghálálni jósá-
gát azzal, hogy elvégeztem a házkörüli férfiteen-
dôket, favágástól a kerítésjavításig. Élcelôdtek is ele-
get a szomszédok az új gazdával a Boldizsár portán.
Innen a komaság is. Megszerettem ezeket az embe-
reket szorgalmukért, becsületességükért. Viszonzá-
sul ôk is befogadtak engem, tiszteltek és becsültek.
Megismerkedtem Okos István református lel-
késszel, akivel éjszakákat vitáztunk néprajzi, vallási,
nemzetiségi és politikai kérdésekrôl. Ennek híre va-
lahogy eljutott az illetékes rajoni elvtársakhoz is.
Gyakran küldték a nyakamra a félmûvelt szamos-
újvári, basáskodó és pökhendi pártirányítót. Sok-
szor megkeserítette az életemet, de a másokét is. Te-
vékenysége alájátszott a néptanács akkori titkárának
és az elnöknek. Ôk sem kímélték a nadrágosokat.
Tavaszi és ôszi kampánykor, a pöffeszkedô elnök
nevetve adta ki a parancsot, hogy minden tintanyaló
reggel ötkor induljon a kijelölt utcákon, a kerítésekre
mozgósító jelszavakat pingálni! Megalázó volt fara-
gatlan viselkedésük, alpári beszédük.
Ezeket a szomorú és megalázó epizódokat kárpó-
tolták az iskolában a gyerekek, határtalan rajongásuk
és ragaszkodásuk. A tanári kar gyakran összejárt.
Nyáron mûködött a széki népfürdô, sós tavával és
deszka kabinjaival. Az ezermester Szegedi (talán a
Boldizsár kútja mellett lakott) még édesvizû zuha-
nyozót is szerkesztett. A kabinok háta mögött beton
kuglipálya mûködött, ahol csapatokba verôdve
együtt gurítottuk a kugligolyót a székiekkel.
Pezsgô kulturális élet zajlott a faluban. Ve-
gyeskórusunk 40 tagból állt, karmesterünk a lelkes
Kömöcsi Pál, földrajztanár volt. Rendeztünk színi
elôadásokat a saját színjátszó csoportunkkal, de
többször fogadtuk a kolozsvári magyar színház mû-
vészeit is. Ilyenkor zsúfolásig megtelt a tágas kultúr-
otthon. Héjjas József, a község könyvelôje, fáradha-
tatlanul vállalta a filmvetítéseket, a sokszor jégve-
rem hômérsékletû nagyteremben. Mûködött a
könyvtár, a könyvesüzletbe pedig hetente érkeztek
remek könyvek, amit hamar felvásároltunk, de gya-
kori vendég volt itt Szabó István doktor, ma a tus-
nádfürdôi szívgyógyászati kórház szakorvosa, Dé-
nes bácsi, a cvikkeres, örök aggodalmaskodó iskolai
titkár, Juhos mérnök és mások.
Nem csoda, ha ennyi szép élmény elhomályosítja
a kevésbé kellemes emlékeket. Három év alatt meg-
ismertem, ezeket a csodálatos embereket, az Ungvá-
riakat, a Kiseket, a Prózsákat, Filepeket, Boldizsáro-
kat, Szegedieket, Juhosokat és még ki tudná felsorol-
ni valamennyiüket. Lenyûgözô volt a férfiak szívós
munkabírása, az asszonyok céltudatossága, gyer-
mekszeretete, a Kányádi Sándort is megihletô gyö-
nyöri népviseletük és méltóságteljes táncuk, becsü-
letességük és életigenlésük, optimista jövôbetekin-
tésük.
Az ott eltöltött három esztendô nemzetnapszá-
mosi pályám, de egész életem egyik legszebb, mara-
dandó emléke.
TATÁR ZOLTÁN 21
 Enciklopédia
Szék jeles szülötte:
Köpeczi Sebestyén József heraldikus és genealógus
A Kolozs – egykori Szolnok-Doboka – megyei
Szék, az egyedi népviseletérôl, népzenéjérôl, dalai-
ról, táncairól méltán híres nagyközség, a hajdani só-
bányaváros sajátságos történelme révén a feketét és
a pirosat választhatná címere és zászlaja színeinek.
Így tiszteleghetne a legméltóbban a tatárok egykori
áldozatai és elhurcoltjai emléke elôtt. Egyúttal méltó
módon köszönthetné Szék nevezetes szülötteit:
Aranka Györgyöt, az Erdélyi Magyar Nyelvmívelô
Társaság 18. századi megalapítóját és Filep Istvánné
Gyôri Klára népi mesemondót, a Kiszáradt az én
örömöm zöld fája címen megjelent önéletírás 20. szá-
zadi íróasszonyát. A címer megtervezésére pedig ki
lehetne alkalmasabb, méltóbb, mint Köpeczi Sebes-
tyén József, a címertan és a családtörténet avatott
szakértôje, aki ráadásul maga is a község szülötte
volt.
A széki református egyház keresztelési anya-
könyve szerint 1878. november 12-én született Víg
Sára, a helyi bábaasszony sikeres közremûködésé-
nek köszönhetôen. A következô hónapban, decem-
ber 7-én keresztelte meg Báthori Dániel. A kereszt-
szülôi feladatokat Kerekes József tanfelügyelô és fe-
lesége, Híri Berta vállalta.
A felnövekedô Sebestyén József a középiskolát
német (szász) környezetben, Besztercén végezte. A
tanintézet megválasztásában édesapjának volt meg-
határozó szerepe, aki a Szászföldön, Besztercén lett
az elemi iskola igazgató-tanítója.
A bohém természetû ifjút a mûvészet világa von-
zotta, festômûvész szeretett volna lenni. A budapesti
Országos Mintarajziskolában megkezdett tanulmá-
nyait 1902-ben fejezte be. A kor általános szokása
szerint külföldön – Bécsben, Münchenben, majd Pá-
rizsban tökéletesítette ismereteit. Külhonból Beszter-
cére tért vissza, ahol nemcsak festészettel foglalko-
zott, hanem kardvívást is tanított.
22 A századfordulón Erdély szellemi központjába,
A Köpeczi puszta – Köpeczi Sebestyén József rajza
Kolozsvárra költözött, ahol 1914-ig a Sándor Imre ál-
tal Genealógiai Füzetek címen megjelentetett család-
történeti folyóiratnál lett szerkesztô és munkatárs.
Rajzkészségét, színérzékét, jó ízlését látva, a szer-
zôk és kiadók szívesen foglalkoztatták. Közremûkö-
désével jelent meg Veress Endrének Kakas Istvánról,
a perzsa követrôl szóló munkája (Bp. 1905), majd
Sándor Imrének a Címerlevelek (Kolozsvár 1910)
kétkötetes gyûjtése és a Kolozsvár czímeres emlékei
(Kolozsvár 1920), több kötetre tervezett, de csak az
elsô füzete napvilágot látott munkája. A Persián Kál-
mán szerkesztette Lengyelfalvi Orbán bárók címû
kötetet (Kolozsvár 1911) is ô látta el illusztrációkkal.
1914-ben felköltözött a székesfôvárosba, ahol a
Magyar Nemzeti Múzeumban, majd a Magyar Or-
szágos Levéltárban kapott alkalmazást, mint címer-
festô. Rajzkészsége és címertani szaktudása elisme-
réseképpen felkérést kapott az összetett magyar bi-
rodalmi, ún. középcímer megtervezésére, melynek
végeredménye mûvészi és szakmai hozzáértését hir-
dette (Budapesti Közlöny 1915. november 6).
Az összeomlás idején hadnagyként katonai szol-
gálatot teljesített a Székely Hadosztályban. Amikor
hadifogságba esett, több száz bajtársával együtt
Brassóba, a fellegvári fogolytáborba szállították.
Együtt raboskodott Márton Áronnal, aki akkor fô-
hadnagyi rangban tábori lelkész volt.
Kiszabadulása után – elôneve miatt – a három-
széki Köpecre internálták, ahol egyébként soha nem
járt. Életének leghosszabb idôszaka ehhez a helység-
hez kötôdik, ahol több mint húsz éven keresztül élt.
Jakubovich Emil paleográfusnak küldött levelé-
ben (Köpec, 1921. december 7.) beszámolt arról,
hogy a fiatal állam királya, I. Ferdinánd felkérte: al-
kossa meg az új ország államcímerét. A szó szerint
az eke szarvától Bukarestbe hívott magyar heraldi-
kus teljesítette megbízatását és címertanilag kifogás-
talan megjelenítést biztosított Romániának. Ion Ghi-
ca, Havasalföld miniszterelnöke is hasonlóképpen
járt el, amikor 1859 decemberében Szathmáry Pap
Károlyt kérte fel, hogy készítse el Alexandru Ioan
Cuza elsô fejedelmi címerét.
A továbbiakban a köpeci református templom fé-
nyét emelte mûvészi értékû karzat- és a mennyezet-
kazettáinak kifestésével. A hátsó karzat mellvédjén
az erdélyi fejedelmi családok, a déli bôvítés mennye-
zetén pedig a helybeli katonafamíliák címereit örökí-
tette meg. A besztercei templomban a szószékkoro-
na alatt helyezték el három szép festményét.
1927-ben a bethleni Bethlen család történetén dol-
gozó Lukinich Imre történészprofesszor megbízásá-
ból kutatta fel és örökítette meg a nagy múltú család
történetével kapcsolatos emlékeket.
Csutak Vilmos igazgatósága alatt szoros kapcso-
latot alakított ki a sepsiszentgyörgyi Székely Nemze-
ti Múzeummal, ahol az ismeretterjesztô estélyeken, a
Hargita-expedíciókon, majd 1929-ben, Orbán Balázs
születésének 100. évfordulóján és a múzeum félszá-
zados jubileumán nagy lelkesedéssel vett részt. A
múzeum emlékkönyvében jelent meg egyik legfon-
tosabb írása: A középkori nyugati mûveltség legke-
letibb határa. A „legnagyobb székely” emléke elôtt
Orbán Balázs és a címerek címû tanulmányával tisz-
telgett a Ki volt Orbán Balázs? címû kötetben (Szé-
kelykeresztúr 1929).
A mûemlékvédelmi tevékenységbe is bekapcso-
lódott, részt vett a gelencei mûemléktemplom (1932)
és a vargyasi Daniel-kastély (1937) restaurálási, hely-
reállítási munkálataiban. Tervei alapján született újjá
a neoreneszánsz loggia, a kútház valamint a Daniel-
és a Somsich-címerekkel díszített kôtábla. A nagyká-
szoni templom gótikus szentélyének helyreállításá-
ban és az új alapkôletételben (1935) is szerepe volt,
melyet az esemény emlékére az általa tervezett és
készített emléktábla hûen megörökített.
Lépteit késôbb Honterus városa, Brassó felé irá-
nyította, ott kamatoztatta szakmai és nyelvtudását.
A Barcasági Szász Múzeumnak dolgozott, részt vett
a méltán nevezetes Fekete-templom restaurálásában
és a Brasovia-vár feltárásában. 1938 és 1944 között,
amikor Herepei János volt a Székely Nemzeti Múze-
um igazgatója, elkészítette a székelység és a múze-
um címerét, valamint a nagy múltú és gazdag gyûj-
temény új réz pecsétnyomójának rajzolatát is.
1942-ben családjával együtt felköltözött Kolozs-
várra. Kelemen Lajos ajánlására az Egyetemi Könyv-
tár tisztviselôjeként alkalmazták. Ezekben az évek-
ben készítette el azokat a mûvészi rajzokat, amelyek
alapján az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az Erdélyi
Nemzeti Múzeum pecsétnyomói készültek.
1944-ben részt vett a Kelemen Lajos irányításával
folytatott értékmentô munkálatokban, ahol a családi
levéltárak és könyvtárak még fellelhetô részeit igye-
keztek menekíteni. Az áldozatos munkában orosz-
lánrészt vállalt Jakó Zsigmond és Szabó T. Attila
mellett Dani János, az akkori fiatal levéltáros is.
Köpeczi Sebestyén József mûemlékvédô hozzáér-
tését példázza, hogy 1946-ban az ô közremûködését
is kérték a 13. századi, reformátussá lett templom
helyreállítási munkálatainál. Nagy öröm lehetett
számára, hogy éppen szülôhelye ôsi mûemlékének
helyrehozatalánál bizonyíthatta szakértelmét. A res-
taurálást paradox módon éppen egy hatalmas szélvi-
har segítette elô, amely lesodorta a templom sátorfe-
delét. A szükségfeladat tette lehetôvé, hogy ne csak a
helyrehozatal munkálataival, hanem az egykori álla-
pot visszaállításával és a lehetséges falfestmények
feltárásával is foglalkozhassanak. A Magyar Népi
Szövetség és a község áldozatkészsége révén folyó
munkálatokat Kós Károly vezette. Köpeczi Sebes-
tyén József a mész- és a vakolatréteg alól szorgalma-
san szabadította ki Nagy Lajos uralkodása idejére, a
14. század 60-as, 70-es éveire tehetô viszonylagos ép-
ségben megmaradt falfestményeket és töredékeket.
A széki református templom címen (Kolozsvár 1947)
Entz Gézával együtt adták közre a tudományos
eredményeket. Entz Géza a templomot és a feltárt
falfestményeket írta le, Köpeczi Sebestyén József pe-
dig a 15–20. század közötti klenódiumokat, kegy-
szereket ismertette.
1947-ben festômûvészként hagyta keze nyomát a
kolozsvári ferences templom Szent István kápolnájá-
ban. Az oltár lóhere formájú keretében Szent Imre
herceg ábrázolása látható. A Szent István királyról
elnevezett erdélyi ferences rendtartomány provinci-
álisa, P. Benedek Fidél rendházukban gyakorta látta
vendégül egy-egy ebéden a mûvészembert, ugyan-
csak szegény sorsú barátjával, Kelemen Lajossal
együtt.
Közel tíz év múlva, 1956-ban Bágyuj Lajost segí-
tette a kolozsvári Szent Mihály templom restaurálási
munkálatainál. Megtervezte a fôtéri templom szen-
télye új boltozatának záróköveit, melyeket Szerváti-
usz Tibor faragott ki. Márton Áron püspöknek az
eredményes munkálatokat köszönô díszes emlékle-
vele motívumait is Köpeczi Sebestyén József rajzolta
meg.
1960-ban a gyulafehérvári központtal, de kolozs-
vári székhellyel, a Szent Mihály plébánián mûködô
Római Katolikus Egyházmûvészeti Bizottság tagja
lett. Elnök: Márton Áron püspök, alelnök: Baráth Bé-
la kanonok-plébános, titkár: gróf Teleki Ernô, tagok:
Bágyuj Lajos építômester, Rátz Mihály mûszaki ta-
nácsos, Kelemen Lajos ny. levéltári fôigazgató, Bíró
Vencel ny. egyetemi tanár, az 1948-ban feloszlatott
piarista rend egykori tartományfônöke és Vámszer
Géza középiskolai tanár. A két fôpap érdeme, hogy a
rossz anyagi viszonyok és társadalmi megbecsültség
nélkül tengôdô neves szakembereket bevonták ebbe
a munkába. Ha csupán ideig-óráig is, de egyfajta vé-
dôhálót vontak köréjük s talán némi segítség is adó-
dott az egyház részérôl. A legfontosabb az a tudat le-
hetett számukra, hogy ismereteikkel, tudásukkal
még mindig képesek és engedik ôket szolgálni a kö-
zösség javára.
Szívesen, nagy gondossággal tervezett és festett
emléktáblákat. A kolozsvári ferences templomban a
Szent Kereszt kápolna javítását és az adakozók neve-
it megörökítô, szépen festett emléktábláját még 1941.
november 30-án, Szent András apostol ünnepén
szentelték fel. 1947-ben, a Farkas utcai református
templom felszentelésének 300. évfordulóján az isten-
háza történetének felidézésére és a régi kolozsvári
lelkipásztorok emlékezetére, 1951-ben a Kolozsvár-
alsóvárosi kéttornyú református templom felszente-
lésének 100. évfordulójára, 1955-ben Vásárhelyi Bol-
dizsár (1862–1942) lelkipásztor emlékére és 1963-ban
a bikfalvi református templom építésének 100. évfor-
dulójára tervezett emléktáblát.
Nyolcvanadik születésnapján bizonyára erôt me-
rített Márton Áron püspök gyógyírként ható lev-
elébôl: „Régiségtani és mûvészettörténeti értékeink 23
 számbavétele, szakszerû leírását, nyilvántartását és
gondozását Nagyságod fáradságot nem kímélve, ön-
zetlenül, tisztán az ügy iránti szeretetébôl ápolta
olyan idôkben is, amikor a közvetlenül értékelt és hi-
vatalos tényezôk figyelmét más kérdések és gondok
kötötték le, és aki múltunk emlékeinek gondozására
vállalkozott, az udvarias érdeklôdésen kívül csak az-
zal vigasztalódhatott, hogy a maga részérôl lelkiis-
meretesen megtette mindazt, amivel egyénileg és tu-
dásával népe ügyének használhatott” (Gyulafehér-
vár, 1958. november 5. Szent Imre herceg ünnepén).
Ez a mondat tulajdonképpen Köpeczi Sebestyén Jó-
zsef életének és munkálkodásának összefoglaló érté-
kelése is lehetne. Áron püspök ismerte jól Köpeczi
Sebestyén József személyét és munkásságát. Mint
1939. február 12-én, a kolozsvári Szent Mihály temp-
lomban püspökké szentelt fôpapnak, jelmondatot és
címert kellett választania. Az erdélyi heraldikus
örömmel készítette el Áron püspök lelkiségét, kötô-
dését igazán találóan kifejezô címerét.
Sok szép exlibrist készített. Becses könyvjegy szü-
letett – többek között – Kelemen Lajos levéltáros,
Hirschler József prelátus-plébános, Herepei János
mûvelôdéstörténész, Jancsó Elemér irodalomtörté-
nész, Gyalui Farkas könyvtárigazgató, Cs. Bogáts
Dénes muzeológus részére, melyeken díszítôelem-
ként fôleg családi címerek szerepeltek. A legszebb,
legdíszesebb exlibrist önmagának készítette, amely
valóságos címerkompozíció.
Ignácz Rózsa életmûve
és az irodalmi köztudat
Ignácz Rózsa életmûve ma nem tartozik az iro-
dalmi alkotások mércéjéül szolgáló kánonok minta-
szerûnek ítélt, mértékadó szövegei közé, pedig írásai
– rövid ideig ugyan, de – „a naiv irodalmi recepció”
(vö. Kulcsár Szabó Zoltán: Irodalom/történet(i)/ká-
nonok. A kanonizáció aspektusai. Hagyomány és
kontextus. Bp. 1998. 171.) közösségi szintjén minden-
képpen, sôt intézményesen is kanonizált alkotások-
nak számítottak egykor. A kánon, kanonizáció, iro-
dalmi kánonképzôdés elmélete a magyar szakiroda-
lomban az 1990-es évektôl jelenik meg. Tanulmányo-
zása hamar rádöbbenti az olvasót arra, hogy nem ta-
lálhat olyan objektív szempontokat, melyek felsora-
koztatásával minden kétséget kizáróan megválaszol-
hatja a szinte magától kínálkozó izgalmas, ám túlon-
túl általános kérdést: miért maradt ki Ignácz Rózsa
életmûve a kánon(ok)ból, annak ellenére, hogy meg-
jelenése idején kedvezô volt a fogadtatása (legalább-
is egy meghatározott értelmezôi közösség körében).
Irodalomtörténet, könyv, irodalmi folyóiratok fog-
lalkoztak munkáival. A magyar prózaírás hagyomá-
nyának egyéni stílusú folytatóját látták benne. Az
írónô visszaemlékezései szerint (Ikerpályáimon. Bp.
Gondolat Kiadó 1975. 343.) egykor még iskolai tan-
anyag is volt (többek között a Nyíregyházi Tanító-
képzôben).
Terjedelmes életmûvének irodalmi megítélése
nyomon követhetô egyrészt az 1942-tôl 1990-ig Ma-
24 gyarországon kiadott magyar irodalomtörténetek
Mennyi mindenrôl nem eshetett szó. A sepsi-
szentgyörgyi Székely Mikó Kollégium és a kolozsvá-
ri Protestáns Teológia folyosóján függô tablók szép-
séges díszítômotívumairól, melyek a virágos erdélyi
reneszánsz itáliai azúrkékét lopták a komor falak kö-
zé. Erdély címerével ékesített címert tervezett a Ro-
mániai Magyar Dalosszövetségnek, mely virágkom-
pozíció-keretbe helyezve, díszoklevélként szolgált a
szövetség születésének 10. évfordulóján, 1931-ben.
Elgyönyörködhetünk a Minek nevezzelek antológia
(Bukarest 1955) záródíszein, vagy utolsó munkáján,
az 1965-ös református falinaptár keretmotívumain.
Tanulmányait, kisebb írásait Erdély három nyel-
vén írta. A Genealógiai Füzetek, a Pásztortûz, a Mû-
vészeti Szalon, a Kolozsvári Szemle, az Erdélyi Iro-
dalmi Szemle, az Erdélyi Múzeum mellett rendre
publikált az Ilustraøiában, a Flacãrában, a szebeni
Siebenbürgischen Vierteljahrschrift oldalain és a
brassói Mitteilungen des Burzenland Sächsischen
Museum hasábjain. Legjelentôsebb heraldikai szak-
tanulmánya A Becse-Gergely nemzetség, az Apafi és
a Bethleni gróf Bethlen család címere (1928) és a Ko-
lozsvár szabad királyi város címere (1943).
1964. december 27-én, 86 éves korában távozott.
A Házsongárdi temetôben nyugszik öreg barátja,
Kelemen Lajos sírjának közeli szomszédságában.
SAS PÉTER
vonatkozó megállapításaiban, másrészt az 1940-ben
publikált Született Moldovában címû igen népszerû
regényérôl 1940–1999 között megjelent könyvis-
mertetôkben, kritikákban.
A regény recepciója egyik legjellegzetesebb pél-
dája az Ignácz-mûvek fogadtatásának. Megmutatja,
hogy milyen jellegû és színvonalú folyóiratok foglal-
koztak az írónô munkáival, kik voltak kritikusai, mi-
lyen olvasói elvárással közeledtek írásaihoz, milyen
szempontokat érvényesítettek kritikáikban.
Írásainak 1937–1948 közötti népszerûségét szám-
talan korabeli szövegkiadás, méltató kritika jelzi. E
korai regényei széleskörû olvasóközönséget ismer-
tettek meg a moldvai, bukovinai, erdélyi magyarság
kisebbségi léthelyzetével. Elsô megjelenésük idején
nagy sikert arattak. Elég itt az Anyanyelve magyar
címû regényére utalni, mely 1943-ig tizenkét kiadást
ért meg, vagy a Született Moldovában címûre, amely
1944-ben már hat kiadással büszkélkedhetett. A si-
ker általában gyanakvóvá teszi a kritikust (F. Komá-
romi Gabriella: Ignácz Rózsa történelmi regényei.
Könyv és Nevelés 1981. 239.), és akadt, aki írásainak
érvényességét, hitelét is vitatta (Horváth Béla: A le-
csapolt mocsár. Szép Szó 1939/8. 79–80). Ennek elle-
nére megállapítható, hogy 1948 elôtt mûveinek iro-
dalmi megítélése a fenntartásokkal együtt is igen
kedvezô volt. „A háború elôtti kritikák háromne-
gyed része elismert, dicsért, biztatott” – emlékezik
vissza Ignácz Rózsa önéletírásában. „Kárpáthy Au-
rél, Schöpflin Aladár, Rhédey Tivadar, Hegedûs Ló-
ránt, Hunyady Sándor, Papp Jenô és mások buzdító,
néha éppen meg felsôfokú méltatásokkal kényeztet-
tek el”(Hegyi Béla: A Vigilia beszélgetése Ignácz Ró-
zsával. Vigilia. 1973/8. 535). Várkonyi Nándor iro-
dalomtörténész Az újabb magyar irodalom címû,
1942-ben Szegeden megjelent könyvében így ír
Ignácz Rózsa stílusáról, regényeinek tartalmi, tema-
tikus sajátosságairól: „Még az oly dinamikus, túlfû-
tött stílusú erdélyi elbeszélôk közt is új hangot tud
megütni, még drámaibb, lendülôbb és hevesebb, ra-
gyogást és sötétséget váltogató, (…) s neki köszön-
hetjük, hogy egy szinte elfeledett magyar törzsnek, a
csángóknak életérôl minden lényegeset megtud-
tunk, s fölébredt lelkiismerettel tartjuk számon sor-
sukat.”
A Született Moldovában címû, a magyar regény-
irodalomban a csángósággal tehát új, addig ismeret-
len témát bevezetô regény recenziói, rövid elemzései
szintén kedvezô fogadtatásról tanúskodnak. Külön-
bözô pártállású politikai napilapok (a szociáldemok-
rata Népszava, mely az irodalmi rovatában szociál-
demokrata írók mûvei mellett Ady Endre, Kosztolá-
nyi Dezsô, Molnár Ferenc írásait is megjelentette; az
1938-ban alapított, majd 1944-ben betiltott liberális
Magyar Nemzet, irodalmi folyóiratok (mint a MTA
támogatásával megjelenô tudományos és irodalmi
folyóirat: a Budapesti Szemle; a magyarság sorskér-
déseinek nagy teret biztosító pécsi irodalmi, mûvé-
szeti és társadalomtudományi havi folyóirat: a Sor-
sunk – 1941–1948; a Szegeden havonta megjelenô
irodalmi, mûvészeti, közmûvelôdési és tudományos
folyóirat: a Délvidéki Szemle – 1942–1944), katolikus
és protestáns lapok egyaránt írtak kritikát e regény-
rôl. Például a katolikus szépirodalmi és kritikai ké-
pes hetilap: az Élet (1909–1944), a Pozsonyi László
szerkesztette szintén katolikus irodalmi, tudomá-
nyos havi folyóirat: a Vigilia (1935–), a kálvinista fo-
lyóiratként induló, 1939-tôl világnézeti és politikai
hetilap: a Magyar Út (1934–1944), melynek szerzôi a
népi írók, illetve az erdélyi, felvidéki és a vidéki vá-
rosok szellemi életének képviselôi. Elsôsorban az
írónô témaválasztásának újdonságára, történelmi
idôszerûségére, hiánypótló jellegére irányítják az ol-
vasók figyelmét. Az ismertetôk némelyike az alkotói
szándékra kíváncsi, az írót motiváló lélektani, alkati
jellemzôket veszi lajstromba (pl. Pozsonyi László
Nép a halál után címû írása), mások a szöveg meg-
szerkesztettségét, a mû valósághoz fûzôdô viszo-
nyát, a valóság ábrázolásának hitelességét és a lélek-
tani mélységet vizsgálják. (Így Gálos Rezsô iroda-
lomtörténész, a pécsi, majd a budapesti egyetem ma-
gántanára, az Erdélyi magyar sors nagy problémája
címû írásában, aki a regény csángó vidékrôl szóló ré-
szét önmagában is mûvészien felépített tragédiának,
kerek egésznek, és a kötet legszebb fejezetének te-
kinti.) Valamennyien kiemelik a csángóság életét be-
mutató rész központi szerepét. Az identitás, az asszi-
miláció és a tragikum fogalmát egymásra vonatkoz-
tatva taglalják.
Kétségtelen tehát, hogy mûveinek sikeréhez
1937–48 között hozzájárult könyvei témaválasztása,
egyedi stílusa mellett a korabeli politikai-történelmi
helyzet, amelynek radikális változása 1948 után
majd tízéves hallgatásra kényszerítette az írónôt.
„Nagysikerû regényeit (…) a kommunista cenzúra
zúzdára ítélte, állítólagos »irredenta-klerikális« beál-
lítottságuk miatt, jóllehet Ignácz Rózsa politikai-tár-
sadalmi mondanivalója a román–magyar kérdésrôl a
tolerancia és a békekeresés jegyében fogalmazódott
izgalmas regényekké” – állapítja meg az írónô fia, a
nyelvész, költô, egyetemi tanár Makkai Ádám
(Ignácz Rózsa: A vádlott. Bp. Tertia Kiadó 1999. 9).
1948–1989 között a Született Moldovában címû
regényrôl nem jelent meg kritika, méltatás. A kény-
szerû némaság idôszaka alatt (1948–56) az írónô ro-
mán, francia és angol nyelvû irodalomból fordított.
Bár 1956 után publikálhatott saját – természetesen
cenzúrázott és öncenzúrázott – írásokat, a 48 elôtti
idôkhöz képest könyvei jóval kisebb visszhangot kel-
tettek, megítélésük is megosztottabbá vált. „Sok ked-
ves írásomat alig vette észre a kritika, de a leggyen-
gébb – s persze megint a legkeresettebb könyvem
kapta a leglesújtóbb bírálatot (…), az egyik kritizáló
kritikus tollából arról értesülhettem, hogy »világné-
zet nélküli« író vagyok, »nacionalista« és »dzsentro-
fil«. Mit tudjak tenni én Uram, én Istenem? Gondol-
jam azt, hogy logikátlan egy nacionalistát világnézet
nélkülinek tartani, vagy örvendezzem, hogy esetem-
ben a nacionalizmus nem feltétlenül világnézet? Még
19. századi értelemben sem voltam nacionalista so-
ha” – utasítja vissza Ignácz Rózsa az ôt érô egyik leg-
gyakoribb vádat (Vigilia 1973/8. 535).
A nyomdafestéket látott bírálatok mellett azon-
ban olvashatta Kodolányi János elragadtatott sorait
is a hallgatás nehéz éveiben írt, majd poszthumusz
megjelent Ünnepi ferfiú címû regényérôl. Igaz csak
kéziratban. Hasonlóan Illyés Gyula 1960-ból szárma-
zó levelének elismerô szavait: „Mennyire becsülöm
írásait, s mennyire azok közé tartozom, akik szívük
egy külön sarkában még külön visszhangot is adnak
rájok – mint a magyar ügy értôi, mondhatnám zenei
értôi” – emlékezik rá Ignácz Rózsa (Ikerpályáimon
347).
Az 1989-es fordulat lehetôvé tette addig kiadat-
lan írásainak megjelentetését. Politikai cenzúra többé
nem jelenthetett akadályt. A magyar irodalom törté-
nete (1945–1975) 1990-es kiadása is Ignácz Rózsa
mûveinek „kiátkozása” helyett „állást foglal” velük
kapcsolatban, de ekképpen: teljes életmûvét a bellet-
risztika, a problémátlan olvasmányok körébe utalja,
alapos elemzés, meggyôzô érvek nélkül. Remény-
keltô azonban, hogy ezzel párhuzamosan az iroda-
lomtörténet Erdélyben és az anyaországban is kezd-
te felfedezni az életmûben rejlô értékeket.
Írásai esztétikai színvonalának egyenetlenségét
hangsúlyozó bírálatok megfontolt véleménynyilvá-
nításra intik az olvasmányos, élvezetes stílusú, min-
den bizonnyal szórakoztatni is akaró, de nemcsak
felszínes szórakoztatást nyújtó könyveitôl fellelke-
sült olvasót. Ám ugyanezek a bírálatok ráébreszthe-
tik a kései befogadót arra, hogy az „elfeledett mûvek
egy része nem okvetlenül érdemelte meg sorsát (…),
és hogy komoly veszélyt jelenthet, ha csak már szé-
les körben elismert alkotásokkal foglalkozunk”
(Szegedy-Maszák Mihály: A kánon mibenléte: re-
mekmû és fejlôdéstörténet. Alföld 2001/12. 46).
KUSZTOS GYÖRGYI 25
 Kolozsvár
(Fejezet Kolozsvár történeti helyrajza címû könyvébôl)
Különösen Kniezsa István, meg László Gyula
mutatott arra reá, hogy a bükkerdôhatár elôtti nö-
vénytenyészet felelt meg a 10. századbeli magyarság
életformájának, azaz maga a bükk- és a fenyôerdôk
övezete a saját aljnövényzetével nem volt alkalmas a
ló, szarvasmarha meg aprómarha tenyésztésére. Ép-
pen ezért szállásaikat mindenütt a folyók mentén, s a
mezôségi dombvidéken találjuk és találhatjuk meg.
Ugyanis a nagy állattenyésztô népek a füves vízben
bôvelkedô sík területet keresik, mert erdôs vidéken
elpusztulna állatállományuk. Emiatt a Kis-Szamos
völgyében is a térszín legalsó két teraszánál feljebb
már nem telepedtek meg, ott legfennebb csak a már
elôttük megjelent szláv töredékek nyomaira bukkan-
hatunk. Miként ugyancsak Kniezsa állapította meg:
a szlávok mocsarak és erdôk közepette éltek az
egész ôsszláv korszakon keresztül. Ennél fogva Ko-
lozsvár tájékán is mindenütt a bükkösök nyomát kell
keresnünk, ahol a szláv eredetû helynevek nagyobb
tömegben fordulnak elô. E megállapítást azután
visszafordítva, azt tételezhetjük fel, hogy az ilyen
erdôvel be nem borított területszakaszok a honfogla-
lás elôtt itt is jórészben lakatlanok voltak.
Kolozsvár alapítása a magyarság halászó – vadá-
szó – állattartó – földmívelô életformáinak legalkal-
masabb tájon történt: a Szamos és a Nádas, valamint
a természetes és a mesterséges tavak halbôsége, to-
vábbá a közeli és a távolabbi hegyek vadállománya,
a kövér fûtermô szénafüvek, s a nehány kilométerrel
odább megnyíló Mezôség kitûnô legelôi, no meg a
vizek mentének termékeny földje a honfoglalóknak
már legelsôként megjelent csapatát megállásra és
megszállásra késztette. Mindezekhez járult, hogy a
hegyek és a vizek nagyszerû védelmi vonalat nyúj-
tottak, az évezredek óta járt közlekedési utak pedig a
törzs többi szakaszával való összeköttetést, ezen kí-
vül pedig csak a kereskedelem révén beszerezhetô
szükségleteket is biztosították.
A honfoglaló ôsök a mai Kolozsvár határában a
folyó árterülete, s az azt betöltô berek-tenyészet,
pontosabban szólva pedig a mai Külsô-Farkas utca
felett emelkedô Kövespad teraszát szállották meg,
legalábbis a 10. század közepéig lejövôleg igénybe
vett népes nyughelyüket itt hozták napvilágra Létay
Balázs, Kovács István, majd László Gyula kiváló
rendszerességgel végzett ásatásai. Ezt követô újabb
telepedésüket pedig a városi terasz lakhatóvá tett
szintjén, a víz közvetlen közelségében látjuk viszont.
Kolozsvár neve eredetének helyes megfejtését
Kelemen Lajosnak, Erdély legkiválóbb történettudó-
sának alulírotthoz, 1954. június 6-án írott levelébôl
idézem: „A Klus nem egyéb, mint az Árpádok-kori
Miklus név utolsó szótagja. Olyan, akkor szokott rö-
vidítés, mint a Jacobusból a Kobus>Kabos, az Ada-
musból a Dámus>Damos, Tóbiásból Biás stb. A ma-
gyarban a hangfejlôdés folyamán aztán a Klusból
Klos, ebbôl a Kolos fejlôdött. A Clusnak a románban
semmi jelentése sincs. Egyszerû átvétel a magyarból.
A román nyelv itt éppen úgy az ôsibb magyar ala-
kot, illetve rövidítést ôrizte meg, mint pl. a mezôségi
Áronkuta nevében, mely ma a románban az egykor
a magyarból átvett Aroncuta maradt, a magyarban
26 viszont a névadó magyar lakosság kiveszésével a
környék lakosságánál Aranykútra változott. Éppen
úgy, mint a szintén mezôségi Áron-Szt-Miklós
Arany-, majd Aranyos-Szt-Miklósra. Így lett Miklus-
várból Miklosvár>Klosvár>Kolozsvár. Teljesen ezen
a csapáson alakult a német Niclausenburgból is a
Klausenburg. A német elnevezés a késôbbi telepesek
fordítása a magyarból. Kolumbusz tojása ez is, s
mennyi mesterkélt erôszakos és sületlen vagy tudá-
kos magyarázatot tesz feleslegessé! A név pedig
minden valószerûséggel az itt várat építtetett és mo-
nostort is alapított elsô várispán és megyeispán ne-
vét ôrzi”.
Kelemen Lajos e meghatározásához 1955. február
12-én keltezett levelébôl még hozzáfûzhetjük, hogy a
Beszterce-Naszód megyei „Harina neve éppen olyan
születésû, mint Kolozsvár neve. Elsô említéskor
(1246) s a középkorban késôbb is Herina néven for-
dul elô, ami kétségtelenül a Catherina név rövidített
alakja”.
A Kolozsvár nevét magában foglaló legelsô írásos
nyomokat, amint ez már ismeretes, a 12. század vé-
gén: 1173-ban, mint Tomas Comes Clusiensis, 1183-
ban mint Gallo Culusiense Comite, 1201-ben mint
Pazman Comite de Kulus találjuk. A kolozsi ispán
ugyanis Kolozs megyének volt az ispánja, a megye
pedig egy bizonyos vár köré alakíttatott, ez a vár
azután a jelenlegi esetben Kolozsvár volt. Magára az
erôdített helyre való utalást elôször a váradi tüzes
vas próbára ítéltek jegyzôkönyvében 1213-ban olvas-
suk, mint Castrenses de Clus. A mai teljes magyar
névvel Kun László királynak 1275-ben kiadott okle-
velében találkozunk, mint „quandam villam Kulus-
war vocatam In Comitatu de Culus in Transsiluanis
partibus existentem”. E névnek és késôbbi változata-
inak magyarázgatása azután nagyon korán: Bon-
finiussal kezdôdik, s a sok tudománytalan fejtegetés
után a jelen században már figyelemreméltóbb kísér-
letekkel is találkozunk. A latin Claudius s a keresz-
tyén Szent Skolasztika, a magyarosított Kolos sze-
mély- és nemzetségnév, a görög äãïëç, a latin scho-
la=iskola, clausum=zárt hely, a német Klause=cella,
a szláv klucs=kulcs kiindulópontul mind megpró-
báltatott, de általánosan megnyugvásra egyik sem
talált. Márki Sándor szorgalmas adatgyûjtésében ta-
láljuk, hogy a szász történetnyomozók már elôbb
megkísértették Kolozsvár nevét a Miklós személy-
név német népies alakjával egyeztetni. Hiszen két-
ségtelen, hogy a Nagyküküllô megyei Miklóstelké-
nek, amely 1322-ben villa Nikolainak íratott, szász
neve Klossdorf, a Kisküküllô megyei Szentmiklóst
(1390-ben Zenthmyklos) pedig németül állítólag ha-
sonlóképpen Klossdorfnak hívják, ez a névalak
azonban – Kniezsa szerint – a Niklas német elneve-
zés becézô alakjából származik. Majd ugyancsak
Kniezsa Keletmagyarország helynevei címû 1943-
ban megjelent kitûnô munkájában röviden összefog-
lalja az újabb véleményeket: „Kolozsvár~Cluj~Klau-
senburg.[…] Legvalószínûbb, hogy a közép-felné-
met kluse=Klause szóból átvett szláv kluš szóból va-
ló. Nicolae Drãganu nézete, hogy a név a Miklós
névnek a szláv Kluš (Nikluš) becealakjából származ-
nék, nem vehetô komolyan, mert a szlávban az ilyen
képzések nem régiek. Különben még ebben az eset-
ben is Kolozsvár neve, mint puszta személynévbôl
alakult helynév nem szláv, hanem magyar képzés
volna.”
Kelemen Lajos megállapításából kiindulva, két-
ségtelennek mondhatjuk, hogy Drãganu, bár helyes
alapszóból indult ki, elméletének felépítésében azon-
ban már nagy hiba mutatkozik, amit azután Kniezsa
azonnal észre is vételez, sôt éppen a hiba miatt tart-
hatta a kiindulópontot magát is elfogadhatatlannak.
(De egyebekben is felkelthette az ellenszenvét a
megfejtés politikailag irányított beállítása, hogy álta-
la a különben tudós Drãganu hamis alapon nyugvó
elméletet építhessen fel). Megállapítását minden
megfontolás nélkül átvette Štefan Meteš is, s komoly
történeti és nyelvészeti háttér nélkül kimondotta,
hogy Kolozsvár ôsi lakossága a román volt. Drãganu
ugyanis városunk nevének a Miklós névbôl való ere-
detét – ha emlékezetem nem csal – arra az útra tereli,
hogy csudatevô Miklós a görögkeleti egyház egyik
legnagyobb szentje lévén, ezért a névadásban csakis
a keleti hatás nyilvánulhatott meg. Elfeledi azonban
azt a körülményt, hogy egészen Szent Ágostonig
(354–430) a keresztyén egyházatyáknak csaknem
mindannyija a keleti egyházhoz tartozott, s éppen
ezért ugyanez a Miklós a nyugati egyháznak is tisz-
telt alakja, amit az is nyomatékosan bizonyít, hogy
legfôképpen Németországban, Svájcban, Hollandiá-
ban megünnepelt december 6-i Mikulás (Nikolaus-
fest) az ô neve napja. De rajta kívül a sok Miklós pá-
pa közül az elsô, aki éppen a keleti egyházzal való
szakítást elôkészítette, november 13. napjára hason-
lóképpen belekerült a naptári szentek sorába. Tehát
mindkettô egyaránt lehetett a nyugati egyház szer-
tartása szerint megkereszteltek személyének is név-
adója. Ezért ha csak a mai helységnévtárt lapozzuk
fel, abban is közel félszáz Miklós és Szent Miklósból
képzett város- és falunevet találunk a Dunántúl, az
Alföld, a Felvidék és Erdély különbözô tájain. Magá-
ban Kolozs megyében is a megye, a székhely, továb-
bá Kolozsakna, valamint Pusztaszentmiklós nevé-
ben jelentkezik. Ezen kívül egy 1531. április 19-én ki-
állított oklevélben látjuk, hogy a mérai katolikus me-
gyés egyház Szent Miklós püspök és hitvallóról ne-
veztetett el. De ha mindennek a valószínûségnek el-
lenére mégiscsak megtörtént volna, hogy Kolozsvár
nevének létrejöttét görögkeleti egyházi hatás befo-
lyásolta volna, fôtételünk helytállása körül még ez
sem jelentene semmiféle veszedelmet, mert hiszen –
Melich János szavait idézem – a magyaroknak „a gö-
rögkeletiekkel való érintkezés kezdete honfoglalás
elôtti. Ez érintkezés a honfoglalással, e területválto-
zással egyszerre meg nem szûnik. A 10. században a
magyarok közt a görög egyháznak a fôurak csoport-
jában egy-egy híve is van, sôt a görög egyház térítési
kísérletérôl is tudunk. Így Gyula és Bulcsú vezérek
Konstantinápolyban 950 táján megkeresztelkedtek,
Ajtony pedig – a Szent Gellért-legenda szerint –
Bodonban vette fel a keresztséget körülbelül a 10.
század végén.” Az elmondottak után tehát legfen-
nebb csak az lehetne még a kérdés – bárha ennek sin-
csen nagyobb fontossága – hogy magának a Mik-
lus>Miklós névnek átvétele vajon a nyugati, avagy a
netalán keleti hitet vallók közvetítésével és melyik
korban mutatható ki.
E kérdéssel szemben azonban sokkal lényegesebb
Kniezsának az a döntô erejû megállapítása, hogy „a
puszta személynévvel való helynévadás módja Kö-
zép-Európában jellegzetes magyar sajátság, mert
sem a szlávoknál, sem a németeknél, sem a romá-
noknál kétségtelenül kimutatni nem lehet. Ez a név-
adási mód nyilván ôsi sajátsága a magyarságnak,
amelyet még az ôshazából hozott magával. Megvan
ugyanis a törökben is.” (Errôl a típusról Moór Ele-
mér azt tartja, hogy nomád eredetû, mert a nomádok
nem a helyet, hanem a személyt keresik). Ehhez so-
rozzuk Németh Gyulának a honfoglaló magyarság
kialakulásáról írott mûvébôl idézendô szavait: „né-
pek, törzsek és nemzetségek nevei a törökségben
gyakran fennmaradnak helynevekben. […] Olyan
helyeken találhatjuk természeteseknek, amelyeken
az illetô nép vagy törzs egy töredéke telepszik le. El-
lenben ott, ahol az egész törzs telepszik le, nemigen
van értelme a törzsnévbôl alkotott helynévnek”.
Mármost a magyarságnak a Kárpátok övezetén belül
megalapított otthonában a legkülönbözôbb tájakon
még ma is felismerhetjük az egyes törzseknek és ve-
zéreiknek, meg utódaiknak nevét a népük alkotta
közösségek: a mai községek elnevezéseképpen. Az
ilyenfajta névadásnak azután természetes továbbter-
jedése történt a keresztyén kor keresztyén eredetû
személyneveivel is. Magának a helyjelölésnek ilyen
alakban való késôi korú hajtását láthatjuk az egyes
telepedési egységeken belül, többek között a több
mint fél ezred év óta megállapodott Kolozsvár 16–
17. századbeli adókönyveiben is. Ezekben ugyanis a
helyhatározás egészen eltér a külsô országokbeli ha-
sonló korú példáktól, amelyekben jórészben cégé-
rekkel való megjelölést találunk, nálunk ellenben
nem is az egykorú, hanem a hajdani háztulajdonos
megnevezésével történt annak a háznak a megneve-
zése, amelynek tulajdonosa, vagy lakója volt az adó-
zó személy.
A Drãganu elméletével szemben felsorakoztatott
érvelésekhez számítsuk még hozzá azt a helyzetet is,
hogy Kolozs, illetôleg Kolozsakna román neve miért
hangzik Cojocnának és miért nem Clujocnának,
vagy legalább is Clojocnának. Bizonyos ugyanis,
hogy e névalak elsô szótagbeli c magánhangzója ma-
gyar nyelvbôl való átvételre utal, de ha ettôl el is te-
kintünk, az is bizonyos, hogy a román nyelv éppen
elég cl hangokkal kezdôdô egy és több szótagú szó-
val rendelkezik, ennek következtében tehát a feltéte-
lezett román ôsök kimondásbeli nehézséggel nem
állhattak volna szemben.
Kolozsvár elnevezése tehát idegen származású
személynévnek kezdô szótagvesztésével keletkezett,
mint ahogyan ugyanígy jött létre a latin Nicolausnak
Mikola alakjából a Kola, illetôleg a Kónya alak. Kele-
men Lajos érveléséhez most már legyen szabad alul-
írottnak is még egy-két példát és hozzáfûzött indok-
lást csatolnia. Ezeket Kolozsvár 17–18. századbeli
becézônevei címû kéziratomból idézem. A névrövi-
dülésnek arra a módjára, amelyre mint a név elsô
szótagjának elhagyására mind a mai közhasználat-
ban, mind pedig Kriza Vadrózsáiban nem egy jelen-
kori példát találunk (Karolina – Lina, Amália – Máli,
Katinka – Tini, Krisztina – Titi, Hedviga – Viga, Éva
– Vica, Ignác – Náci stb.) Adataim szerint az egyetlen
Jacobus>Jakabos>Kabos családnevet kivéve, sem a
kolozsvári, sem a kalotaszegi régiség nem mutat ha-
sonló elôfordulást. Ez a körülmény annál könnyeb-
ben megérthetô, ha meggondoljuk, hogy ugyanazt a
szótagot, amit az idegen nyelvek hangsúlytalansá-
guk miatt könnyen lekophatnak, a magyar nyelv
hangsúlyozva ejtvén ki, elhagyása régi romlatlan
nyelvhasználatunkban csak feltétel mellett fordulhat
elô. E szabályt legjobban megerôsíti az a körülmény,
hogy ilyen kezdô szótagvesztô folyamat csakis ide- 27
 gen eredetû keresztneveinkkel kapcsolatosan mutat-
ható ki. Így a Kabos család ôsei is a kalotaszegi Gye-
rômonostor földesurai lévén, az ottani hihetôleg
bencés apátságnak s monostorának – az oklevelek
tanúsága szerint – templomépítô patrónusai voltak.
Nevüknek valószínûleg már a 14. század elôtt kiala-
kult alakja csakis a latin nyelvû használatot hallók,
azonban a nyelvet nem értôk agyában formálódha-
tott ki, ôk ugyanis az egyházi szertartásokban latin
nyelvet használó magyar, vagy idegen származású
papok közbeszédében, avagy prédikációjában mind
az ó-, mind pedig az újszövetségben nemegyszer
elôforduló s latinos hangsúllyal mondott Jacobus>
Jakobos nevet rövidítették meg, nem tartván hozzá-
tartozónak a hangsúlytalanul ejtett elsô szótagot.
Ugyanezt a jelenséget találjuk a Doboka megyei Pán-
célcsehen, ahol 1736-ban és más években is akadtak
ilyen határnevekre, mint a Nagyjakabosban, továbbá
a Kabos-völgyében. Ugyanis a Kabos családnak már
évszázadok óta volt itt is birtoka. Ebbôl a megadott
magyarázatból következik tehát, hogy amiként az
Amadeus személynévbôl alakult csíkmegyei Madé-
falva, a Tiburciusból képzett háromszéki elpusztult
Borcfalva, valamint a Hyacinthusból formált Alsó-
Fehér megyei Cintos község, nemkülönben az
ugyanígy hangzó családnév, valamint az elôbb emlí-
tett Kabos vezetéknév létrejötte sem idegen hatás,
sem pedig becézés következménye.
Láttuk, hogy Kolozsvár névadója a magyarság,
sôt arról is meg fogunk gyôzôdni, hogy a városi te-
rasz mindenik egységének neve ugyancsak tôle ered,
bizonyos tehát, hogy az alapítás maga is az ô mûve
volt, ámbátor a közelebbi s még inkább a távolabbi
dombok és alacsonyabb hegyek némelyikén már
megjelenni látjuk a szláv eredetû helyneveket s a
földtakaró alól felszínre kerülô úgynevezett szláv tí-
pusú edények darabjait. László Gyulától idézem,
hogy Kniezsa István Erdély helyneveinek és folyóne-
veinek vizsgálatakor arra az eredményre jutott, hogy
Erdély területe a honfoglaláskor csak igen gyéren le-
hetett megszállva, mert már a közepes nagyságú vi-
zeink nevének nagy része is színmagyar, míg példá-
ul Dunántúlon ezek legnagyobb része antik vagy
népvándorlás kori örökségbôl való. E szlávok azu-
tán, akiket nagyon hihetôleg az avarság sodort ide,
letelepedésüktôl kezdve, mindég függô viszonyban
voltak az Erdélyt meghódított népekkel szemben, s
ezért a magyarság megjelenésekor minden nagyobb
izgalom nélkül fogadhatták a változást. A hódítók-
nak a meghódítottakkal kiegészült munkaerôben,
emezeknek pedig az élet- és vagyonvédelemben
megnyilvánuló egymásra utaltsága könnyen kivál-
totta e szlávoknak a magyarságba rövid idôn belül
bekövetkezett beolvadását. Ilyeténképpen egészen a
tatárjárás idejéig talán egész Felsô-Erdélyt már egé-
szen magyar anyanyelvûnek mondhatjuk. Az a kö-
rülmény, hogy a papság eleinte idegen elemekkel
volt telítve, s a váradi tüzes vaspróbára ítéltek jegy-
zékében a 13. század elején nehány „idegen”, tehát
nemcsak máshonnan ide telepedett, hanem netalán
külföldi eredetû férfival is találkozunk, még nem za-
varja meg a lakosság egyöntetûségét, mert az a kö-
rülmény, hogy a királyság elsô két és fél századából
számos német, olasz és más eredetû személynév is
maradt reánk, nem jelent mást, minthogy az idegen
származású papok a hazájukban szokásos naptári
neveket adták a megkeresztelt újszülötteknek, meg
felnôtteknek.
28 A magyar telepedés elsôdlegességének megálla-
pításából következô további fejlemények nyomozá-
sában az a meggyôzôdésem irányít, hogy a megszál-
lás után meg is telepedô, de félig-meddig még min-
dig nomadizáló magyarságot semmiképpen sem
képzelhetjük el kôvárat építô mûveltségûnek, már-
pedig itt legalábbis a 11. század közepén, a megye
kialakulásakor, várnak kellett állania! Emellett azt is
tekintetbe kell vennünk, hogy ha eleink a mai Óvár
helyén alkottak volna telepet, az itt elterült egykori
római tábor és házak falainak az akkori földszínen is
még mindég szerteszét heverô, vagy itt-ott még ta-
lán fennálló kôanyagával ugyan mit is tudtak volna
kezdeni. Hiszen Ottó freisingi püspök, aki II. Konrád
császár 1147–49. évbeli szentföldi keresztes hadjára-
tában is részt vett, s így útja közben Magyarországon
is áthaladt, még mindég arról tudósít, hogy „a faluk-
ban és városokban igen hitvány házak találtatván,
melyek jobbára nádból, ritkábban fából, legritkáb-
ban kôbôl építvék, az egész nyáron és ôszön át sáto-
rokban laknak”. Igaz ugyan, hogy meglátását inkább
csak az alföldi síkság népérôl szerezhette, de a he-
gyek és erdôk által elválasztott nemzetségek és
törzsrészek szokása sem lehetett más, hiszen az azo-
nos életformától megkövetelt nyári és téli típusok-
nak egy tôbôl kellett fakadnia. Éppen ezért alig téte-
lezhetjük fel, hogy freisingi Ottó idejénél másfél,
vagy legalábbis ötnegyed századdal korábban szer-
vezkedni kezdô ôsök mai városunk magját már
kôfallal vették volna körül. Számítsuk ehhez még azt
a körülményt is, hogy amikor a kövespadi temetke-
zés (s ezzel együtt az ottani megszállás) tudós Ko-
vács István feltevése szerint a 10. század derekán
befejezôdött, s ezzel egyidejûleg lehúzódtak a városi
terasz szintjére, egy csoportjuk pedig magára a folyó
mentére – hol voltak még akkor a bencés papok,
vagy a külsô országokbeli építômesterek, akik a ren-
delkezésre álló és a hozzá még kitermelendô kôa-
nyagból való építkezést irányíthatták volna. Ezért te-
hát a telepedésük tárgyi emlékei után való kutatást
semmiképpen sem végezném az eddigi hiedelem
szerinti Óvár földjének felszíne alatt. A kôvárral el-
lentétben tehát favárat, vagy földvárat kell magunk
elé képzelnünk.
A történeti jellegû tudományok nagy veszteségé-
re korán elhunyt Balogh Ilona kitûnô mûvébôl idéz-
hetjük, hogy Volfgerus és Hedericus német lovagok
a 12. század dereka táján Gyôr mellett favárat, vagy
földvárat építenek, 1211-ben II. Endre a Barcaságon
favárak és favárosok létesítésére ad engedélyt, 1342-
ben Nagy Lajos király megengedi Mikó bánnak,
hogy Sáros megyei favárát kôbôl építhesse újra. Ettôl
kezdve azután az egész középkoron végig számtalan
adattal találjuk az ország különbözô részeiben épült
favárakat. Emellé a helység- és a helynevek adnak
biztos útbaigazítást. Így Tövisvár, Tüskevár, Ágas-
vár, Sövényvár, Sövényháza, Sövényfalva, s még a
borona szóból eredeztethetô Baranyavár neve is fa-
erôdítésre utal. Ehhez csatoljuk azután a Sárvár, Sás-
vár és az országban mindenütt nagy számmal jelen-
tkezô Földvár elnevezéseket is. De nemcsak várak és
házak, hanem állandó telepedést megrögzítô temp-
lomok is épültek fából. Így ôrzi oklevél, hogy Szent
László a Bihar megyei Szentjobbon 1094-ben fából
építtetett monostort Szent István jobb keze ereklyéjé-
nek ôrizetére. Azután már a nagyon korai eredetû
helységek között ott találjuk a mai Kecskemét hatá-
rában Ágasegyházát, az egykori Zaránd megyében
Botegyházát, Békés megyében Gerendásegyházat,
Arad megyében Tövisegyházat, Küküllô megyében
pedig Haranglábot.
Végezetül említsük még meg azt a helyi körül-
ményt, hogy az olasz Gromo ezredes még 1564-ben
is arról számol be, hogy Kolozsvár külvárosaiban „a
házak nagyobb része fa”. Tehát még mindég fa!
ANEKDOTÁK AZ EZREDFORDULÓN
Az anekdota ismert személyrôl szóló, az élôszó
útján terjedô tréfás, humoros történet. Az írók ne-
megyszer beleszövik mûveikbe, önálló szövegként is
létezhet. Szellemes, talpraesett replikákat tartalma-
zó, rövid eseményt elmondó, esetleg csattanós, mo-
rális üzenetet közvetítô kisepikai alkotás. Rokon a
viccel, az adomával. Az ókor óta közkedvelt: hálás
feladat tehát anekdotákat gyûjteni és közreadni,
hogy nyíljon tôlük ma is az arcon a mosoly virága.
Az elsô anekdotát Farkaslakán jegyeztem le
1992-ben, nem is akárkitôl, hanem a valaha Tamási
Áron által szilaj sógorként emlegetett 86 éves id. Si-
pos Ferenctôl, aki közeli rokon lévén (az író Erzsébet
nevû húgának férje) a házigazda szerepét töltötte be
a kegyhellyé lett szülôházban. Tamási-kutatóként
kérdezôsködtem Ferenc bácsitól, többek között szó-
ba jött az író Jégtörô Mátyás címû regénye, hogy a
Ferenc bácsi fiát is Mátyásnak hívják, valamint az,
hogy a faluban még elég sok Mátyás van, közel tíz.
Erre tette fel diadalmasan a kérdést Ferenc bácsi: tu-
dom-e, hogy a nagy király, Mátyás, az igazságos Far-
kaslakán is járt. Járatlan lévén a helytörténet dolgai-
ban, de megsejtvén az értéket azt válaszoltam, hogy
nem. Erre alkalmam nyílt meghallgatni, lejegyezni
egy, a kutatók által is értékesnek, eddig ismeretlen-
nek tartott Mátyás-anekdotát, amelyet az idei Má-
tyás Napokon a kincses város kultúrakedvelô kö-
zönségének is bemutattam, és a Mûvelôdésben is
megjelent már.
Azt szokták mondani, hogy Székelyföld gazdag-
sága abban is megnyilvánul, hogy ha bárhol leszúrsz
egy botot, ott aranyat érô borvíz, ásványvíz buzog
fel. Erre gondolva faggatni kezdtem „Ferenc sógort”
más anekdoták után. Mátyásról nem tudott többet,
de annál inkább Tamási Áronról. Örültem, mert ez is
érték, a kutatók még nem figyeltek fel az íróról szóló
anekdotákra. Pedig szép számmal vannak, eddig
több mint húszat sikerült gyûjtenem belôlük. A kö-
vetkezôkben ezekbôl, a kortársak, barátok, rokonok
által elmondott, följegyzett, vagy az író mûveibôl ál-
talam kiemelt, átdolgozott anekdotákat mutatok be.
Célunk a szórakozás mellett Tamási Áron alaposabb
megismerése, személyiségének emberközelbe hozá-
sa, kora irodalmi életének alaposabb megismerése.
Most nem térek ki arra, hogy a humor Farkasla-
kára, a „tündéri falura” és Tamási Áron mûveire
mennyire jellemzô, de állítom, hogy a falu szellemi
virágoskertjében bôven nyílnak a jókedv eme virá-
gai. Következzenek tehát az anekdoták azzal a Ta-
mási-parafrázissal: Hogyha humor, illatozzon!
LÔRINCZ JÓZSEF
A szavakat egymás mellé…
Tamási Áron írói munkásságáért 1929-ben meg-
kapta az irodalmi és pénzbeli vonatkozásban egy-
Városunk további életmegnyilvánulásait az ez-
után felsorakoztatandó mozaikszemekben igyek-
szem életre hívni.
HEREPEI JÁNOS
aránt jelentôs Baumgarten-díjat, egyre sikeresebb író
lett. Az egyik lap szemfüles újságírója interjút szere-
tett volna vele készíteni, de Tamási nem akart kötél-
nek állni. Erre az újságíró ezzel az érvvel próbálko-
zott:
– Szíveskedjék mégis mondani valamit, hisz utó-
végre kollégák vagyunk!
– Igen, kollégák vagyunk – válaszolta Tamási, –
csak éppen nem egyformán tesszük a szavakat egy-
más mellé.
Az író késôbb is ezt vallotta: az irodalom azon mú-
lik, hogy miképp tesszük a szavakat egymás mellé.
Tamási Áron gatyamadzagja
Ez nem asszonybeszéd: egy, a Farkaslakával
szomszédos faluból, Szentlélekrôl származó idôs né-
ni mesélte unokájának.
Amikor Tamási Áron legényformára serdült, ak-
kor is jártak a Fehér-Nyikó mentiek a csíksomlyói
búcsúra. Áron szép szál gimnazista fiú volt, fogott
rajta a leányszem. Hogy történt, hogy nem, az egyik
évben a búcsúról hazajövet kérte az említett nénit
(aki akkor igencsak szemrevaló leány lehetett), hogy
fogadja el ajándékba az általa faragott pálcát – bú-
csúfiául. A lány el is fogadta. Aztán késôbb, egy
szentléleki bál alkalmával Áron meg is táncoltatta ôt,
sôt udvarolt-forma neki. A rosszmájú asszonyok
bosszantották, nyelvükkel csipkedték a lányt, mond-
va, hogy tánc közben Áronnak eloldódott, s kilógott
a csepû gatyamadzagja (akkor ugyanis általános
szokás volt a hosszú alsónadrág viselete, amelyet
alul madzaggal rögzítettek a lábszárhoz). A lány –
állítólag – így válaszolt meg nekik: fogják be a száju-
kat, mert Tamásinak nem is csepûbôl, hanem gyolcs-
ból van a gatyája.
Az asszonyok jót nevettek, hogyha a gatyáját lát-
ta, akkor egyebet is láthatott.
A földnél alább nem lehet
Egyik marosvécsi írótalálkozó alkalmával történt,
hogy Tamási Áront és Kós Károlyt a helyi reformá-
tus lelkészéknél szállásolták el, lent a faluban. A
papéknak, fiatal házasok lévén, eléggé rozoga bútor-
zatuk lehetett, mert amikor késô éjjel a két vendég
hazaérkezett, s ágyba vágták magukat – mindket-
tôjük ágya leszakadt. Padlóközelben töltötték az éj-
szakát.
Reggel a papék nem gyôzték kérni a bocsánatot,
de Tamási megnyugtatta ôket: ,,Ne búsuljon, tiszte-
letes úr, olyan biztonságban sosem voltunk, mint ott
– a földnél alább esni nem lehet”.
Család
A marosvécsi írótalálkozók idején történt ez is.
Tamási Áron és Nyírô József versengve udvarol- 29
 tak az akkortájt nagy népszerûségnek örvendô
írónônek, Gulácsy Irénnek. Az egyik este, vacsora
után, éjidôben a sors úgy akarta, hogy Áron nyerjen
bebocsáttatást a szépasszony ajtaján a vágyott para-
dicsomba. De bizony az ablakon keresztül kellett tá-
voznia és nagyon gyorsan, mert az ajtónál az amúgy
is féltékeny Nyírô jelentkezett. A menekülô udvarló
igyekezetében csóré alféllel zuhant az ablak alatti
csalánosba. De a szépasszonynak legalább sikerült
megôriznie a látszatot, hogy Nyírôt részesíti elôny-
ben, aki különben is rangidôs volt, tíz évvel idôsebb,
mint Áron.
Tamási késôbb nemegyszer mesélte dicsekedve,
hogyan elôzte meg az udvarlásban író ,,bátyját”, de
arról óvatosan nyilatkozott, miképp tréfálták meg
meztelen alfelét a játékos kedvû csalánok.
Kockán nyert téma
Nyírô József és Tamási Áron jó barátok voltak,
egy ideig Kolozsváron együtt is laktak. Törzshelyü-
kön, a vendéglôben egy Ladó Laji nevezetû lövétei
származású székely pincérlegény szolgálta ki ôket, s
nem kis borravalóért mesélte nekik havasi története-
it arról, amikor ô erdôôr volt a Hargitán. Mindkét
írónak megtetszettek az elmondott események, sze-
rettek volna belôlük regényt írni. Kockát vetettek,
hogy kié legyen a téma. Tamásihoz pártolt a szeren-
cse. Késôbb Ladó Laji története alapján írta az Ábel a
rengetegben címû regényét.
– Velem a szerencse, enyém a téma – örvendezett
Áron.
– Tudja a szerencse, ki van rászorulva – repliká-
zott Nyírô.
Valóban, ô jobban ismerte a havasok világát. Írt is
nemsokára (szintén egy havas járó székely ember él-
ményei alapján) egy hasonló témájú könyvet, de
akármilyen eszes és erôs volt annak hôse, Uz Bence,
nem tudta legyôzni az Ábel-regényt sem mûvészi
minôségben, sem irodalmi sikerben.
Ki az ép és ki a csonka?
A ,,székely írók” közül egyszer ketten is hivatalo-
sak voltak Molter Károlyékhoz: Kacsó Sándor és Ta-
mási Áron. A kisebbik Molter-fiú, Barna addig járt-
kelt közöttük, hogy egyszerre furcsa felfedezést tett.
Odalépett Kacsó Sándorhoz, és így szólt:
– Bácsi, neked hiányzik egy ujjad!
Kacsónak a jobb kezén csakugyan hiányzott a hü-
velykujja. Tréfásan így válaszolt:
– Már hogy hiányozna, kicsi fiam, hiszen másnak
is négy ujja van, nézd meg csak az Áron bácsiét. Va-
lóban Tamásinak is hiányzott bal kezérôl a hüvelyk-
ujja. Gyermekkorában lôtte volt el játszva egy pat-
ronpuskával. A gyerek gyanakodva nézte saját tíz
ujját, majd az apjáét is megszámolta.
– Te nyomorék vagy, Barna, s úgy látszik, apád is
az – kelt a Kacsó védelmére Áron.
A fiú aztán napokig nézegette a vendégek ujját,
hogy megtudja: ki az ép, és ki a csonka.
Rókafiú! Rókafiú!
Az író magyarországi tartózkodása idején tör-
tént, az olvasókkal való találkozóról tértek haza egy
este gépkocsival – állítólag Battyánpusztáról. Nagy
30 esôzés volt aznap, az út szigetként emelkedett ki a
mindent ellepô vízözönbôl.
Egyszer csak egy rókafióka került a kocsi fény-
szórójának udvarába. Az úttestre szorult, s ahogy a
reflektor rávilágított, elvakította, nem tudta, hova le-
gyen el. Áron észrevette ezt, megállította a kocsit,
odament, és azt mondta: ,,Rókafiú, rókafiú, ne félj
tôlem, nem bántalak, megfoglak, s jó helyen eleresz-
telek!” A rókafi azonban nem hitt neki, valamilyen
módon egérutat nyerve mégiscsak megszabadult.
Az alkalmi vadász kissé csalódottan, de nevetve tért
vissza a kocsihoz
Az eset megmaradt társai emlékezetében, s
késôbb, amikor egy-egy hölgyet próbált becserkész-
ni, nemegyszer kajánul rámosolyogtak: ,,Rókafiú, ró-
kafiú, ne félj tôlem, nem bántalak!”
Túrósok
A Tamási Áron családját úgy is szokták hívni,
hogy Túrósok. Egyesek szerint azért, mert egyik
ôsük túrót lopott, de az igazság máshol keresendô.
Györgyaratásban volt egy földrészük, kaszáló,
oda jártak dolgozni. Hogy reggel korán, harmaton
kezdhessék a kaszálást, ott is éjszakáztak a Fancsali
Tamásék házában, akikkel rokonságban voltak.
Egyik kaszálás alkalmával az Áron apja túróval kí-
nálta a kalákában kaszálókat, s habár akkorjában a
túró becsüs étel volt, csak túróval etetni a nehéz
munkát végzô kaszást mégis szegényes, megmoso-
lyogtató dolognak számított.
Rá is ragadt az apára – és az egész családra is – a
Túrós név.
Mint Áron a rokolyát…
Tamási Áron három feleségével is járt haza Far-
kaslakára, jött akár magyar világ volt, akár más. Elsô
felesége ügyeske, a második bûvöske, a harmadik
kedveske volt.
Ezerkilencszázötvenhatban történt, nyáron, hogy
a harmadik feleségével, Alizkával voltak itthon. Ki-
mentek egy kicsit szétnézni Mordicába, oda, ahol az
István Mártonék földje volt. Napoztak a Nyikó part-
ján, s a ruhájukat felteregették egy öreg fûzfára. Él-
vezték a patak csörgedezését, a madarak énekét, a jó
levegôt, a természet adta szabadság örömét.
Hirtelen beborult, szél jött elô, elkapta, s vinni
kezdte a fára akasztott ruhákat. Az író fôleg a felesé-
ge szoknyáját kergette, amit a szél a legtávolabb so-
dort. Kissé nevetséges volt, ahogy a szoknya meg-
megállott, mintha megvárná, aztán a szél szárnyán
váratlanul újra tovaröppent. A környéken dolgozók
élvezték a látványt, szójárás is lett belôle: ,,Kergeti,
mint Áron a rokolyát”.
Annál is inkább keletje lett a szólásnak, mivel
Áron tényleg nagy szoknyabolond hírében állott.
Az enyhítés
Kolozsvári író korában Tamási Áron a Benedek
Elek vezette írói csoportosulásnak volt a tagja. Bene-
dek Elek ,,fiai”, vagy ahogy még ôket nevezték a
,,székely írók”, járták az akkori Magyarország váro-
sait, de különösképpen Erdély településeit, olvasó-
kat toborozni mûveiknek, az új erdélyi irodalomnak.
A Tordán rendezett irodalmi estélyen történt, Ta-
mási a Ha igazság, harmatozzék! címû novelláját ol-
vasta fel. A szövegben szerepelt egy pajzán versike
is, hogy ,,Egyszer jártam nálatok, letörött az ágya-
tok”. Áron felolvasás közben egyre biztosabbnak
érezte, hogy ezen a hallgatóság meg fog botránkoz-
ni, leginkább a jelen lévô unitárius püspök. Elhatá-
rozta, hogy változtatni fog a versikén, és így olvasta
fel: ,,Egyszer jártam nálatok, recsegett az ágyatok”.
Némelyek kényszeredetten nevettek, az unitárius
püspök azonban a ,,recsegett” után rögtön felállt az
elsô sorban, és botjával kopogtatva tüntetôen távo-
zott. A novella a végén mégis sikert aratott, az író
tapsot kapott. A függöny mögött Elek apó várta, és
megrökönyödve kérdezte:
– Mit csináltál, te, szerencsétlen?
– Csak enyhítettem – vágta ki magát Áron.
Attól kezdve gyakran nevettek, amikor valame-
lyikük nagy igyekezetében mellészólt, rontott a hely-
zeten mondva: ,,Csak enyhített”.
Kaszás kaland
Tamási Áront az apja korán munkára fogta, ko-
rán megtanult kaszálni is. Gimnazista korában a falu
egyik legjobb kaszásának számított, gyakran hívták
napszámba.
Egyszer felnôtt, író korában Budapestrôl haza-
jôve kedve kerekedett az ifjúkori élményeket felele-
veníteni. Többek közt a kaszálást is. Lekaszálta a hú-
ga, Ágnes kertjét, még a mezôre is kiment, hogy az
ott lévô lucernást lekaszálja. De tévedésbôl a más lu-
cernáját kaszálta le. Másnap a sógora, Ferenc oda-
ment a lucerna gazdájához, hogy hátha valamit fizet-
ne a munkáért.
– Ej, azt a kutya mindenit neki, hát én azt a követke-
zô évre vetômagnak akartam hagyni – szólt a gazda
– hanem eddig már rég lekaszáltam volna. Most meg
kellene fizettessem az író úrral a káromat, de azt
nem akarom. A kaszálásért pedig nem fizetek sem-
mit.
Másnap Áron lekaszálta az Ágnes lucernáját is, s
maradt fizetségül a kasza nyelétôl a tenyerében ke-
letkezett három vízhólyaggal.

FELHÍVÁS
Az RMDSZ és az EMKE Tordaszentlászlói Választmánya, a Thamó Gyula Közmûvelôdési Egyesü-
let, Tordaszentlászló Helyi Önkormányzata és Református Egyházközsége szervezésében; a Nemzeti
Kisebbségvédelmi Hivatal, a Communitas Alapítvány, az Illyés Közalapítvány, a Nemzeti Kulturális
Örökség Minisztériuma, a Kolozs Megyei Mûvelôdési Felügyelôség és a Népi Alkotások Központja re-
mélt anyagi támogatásával, valamint az EMKE, a Romániai Magyar Dalosszövetség, az RMDSZ Kolozs
Megyei Szervezete és a Pro Kalotaszeg védnökségével az idén is megszervezi a TORDASZENTLÁSZ-
LÓI NAPOK keretében a hagyományos, immár a

XV. Szent László-napi Kórustalálkozót

Tordaszentlászlón.
Az eseményre 2004. június 26-án, szombaton kerül sor délelôtt 9 órai kezdettel a református temp-
lomban, folytatódik Szent László szobrának megkoszorúzásával, üdvözlô és emlékbeszédekkel, vala-
mint a kötött kari kórusmûvek közös elôadásával a cinteremben. Ezt követi a benevezett kórusok fel-
vonulása, délután pedig kórushangverseny a mûvelôdési házban.
A kórusok részvételi szándékát 2004. május 25-ig, írásban kell bejelenteni a következô címre: 407505
Tordaszentlászló/Sãvãdisla, str. Pap utca nr. 350 sz., Kolozs megye/jud. Cluj, Szôke Zoltán lelkész-es-
peres, az EMKE helyi elnöke címére.
A jelentkezési lapon kérjük pontosan közölni a kórus teljes nevét, nemét, címét, létszámát, a kar-
nagy nevét, a kórusmûvek címét, amellyel ez alkalommal a közönség elé kíván lépni. Akik elôször
vesznek részt találkozónkon, jelentkezési lapjukhoz mellékeljék kórusuk összefoglaló történetét is ar-
chívumunk számára.
Felhívjuk a jelentkezôk figyelmét, hogy egy-egy kórus mûsora nem haladhatja meg a 10-15 percet.
A fellépés sorrendjét a zenei szakemberek véleménye valamint a jelentkezés idôrendi sorrendje alapján
összeállított mûsorrend dönti el.
A távolabbról érkezôket, akiknek egy vagy több napot kell, illetve szeretnének itt tölteni, a falutu-
rizmus keretében, fizetô vendégekként tudjuk elszállásolni. Ez irányú igényüket idejében a következô
címre kell postázni: Boldizsár Zeyk Imre, 407505 Tordaszentlászló/Sãvãdisla, str. Nagy utca nr. 379.
hsz., Kolozs megye/jud. Cluj, telefon/fax +40-264-374001, e-postacím: boldizsarzeyk@yahoo.com.
A közös éneklésre kijelölt kórusmûvek:
1. Berzsenyi Dániel – Kodály Zoltán: A magyarokhoz (kánon)
2. Erkel Ferenc – Bárdos Lajos: Szózat
Kedves Dalostestvérek! Ne feledjétek jeligénket: Nyelvében és szokásaiban él, dalaiban és mûvésze-
tében érez a nemzet!
A választmány nevében:
Boldizsár Zeyk Imre RMDSZ elnök, Szôke Zoltán lelkész-esperes, EMKE elnök; Tordaszentlászló
Önkormányzata nevében Tamás Gebe András polgármester; a Thamó Gyula Közmûvelôdési Egyesü-
let nevében Boldizsár Zeyk Zoltán elnök; a Romániai Magyar Dalosszövetség nevében Guttman Mi-
hály tiszteletbeli elnök.
A MÛVELÔDÉS megrendelhetô minden postahivatalnál. Sorszámunk a sajtókataló-
gusban: 4067. A KÖNYVESHÁZ sorszáma: 7055. Elôfizetôknek negyedévre 18000 lej,
egy szám ára 10 000 lej.
Magyarországon elôfizethetô a Könyvtárellátó útján (1391 Bp., Váci út 19. p.f. 204), a
Magyar Napló szerkesztôségében (1062 Bp. VI. Bajza utca 18) és a Custos–Zöld
Könyvesboltban (II. Margit krt. 6).
Megvásárolható, illetve elôjegyezhetô a MÛVELÔDÉS és a KÖNYVESHÁZ az alábbi
helységekben:

KOLOZSVÁR: a szerkesztôségben (utánvéttel KOVÁSZNA: Kôrösi Csoma Sándor Gimná-

régi számok is); elôfizethetô az Apex lapter- zium és városi könyvtár;
jesztônél; Egyetemi Könyvesbolt; RODIPET; UZON: Ambrus László;
Röser Antikvárium; RESICA: református parókia;
SZAMOSÚJVÁR: Téka Alapítvány; MÁRAMAROSSZIGET: Hollósy Simon Mû-
TORDA: RMDSZ, Vásárhelyi Géza Könyvtár; velôdési Egyesület;
ARAD: Tulipán Kft.; NAGYBÁNYA: Könyvesház;
BESZTERCE: RMDSZ; SZAMOSARDÓ: Vicsai János;
MICSKE: Hodgyai Edit; MAROSVÁSÁRHELY: RMDSZ; Vártemp-
NAGYSZALONTA: Arany János Mûvelôdési lom parókiája; Fazakas Károly lapterjesztô
Egyesület; (Panseluøelor nr. 4/3);
BRASSÓ: Áprily Lajos Gimnázium (Pásztori DICSÔSZENTMÁRTON: Sipos Domokos Mû-
Klára); velôdési Egyesület;
FOGARAS: unitárius parókia; GERNYESZEG: általános iskola;
KÔHALOM: református parókia; LUDAS: Székely Réka;
NÉGYFALU: Köpe Ilona; NYÁRÁDSZEREDA: Molnár Elvira;
GYULAFEHÉRVÁR: Gróf Mailáth Gusztáv SÁROMBERKE: IKE;
Károly Gimnázium; SZOVÁTA: Szabó Gizella;
NAGYENYED: Bethlen Gábor Gimnázium; SZATMÁRNÉMETI: Baraprest Kft; Papp Pi-
CSÍKSZEREDA: Márton Áron Gimnázium; roska;
CSÍKSZENTDOMOKOS: általános iskola; NAGYSZEBEN: RMDSZ;
CSÍKSZENTMÁRTON: Bajkó István; MEDGYES: református parókia;
GYERGYÓSZENTMIKLÓS: Ambrus András; ZILAH: gimnázium; Kovács Kuruc János;
SZÉKELYUDVARHELY: Benedek Elek Taní- KRASZNA: Hajas Matild;
tóképzô Fôiskola; SARMASÁG: Horváth József;
SZÉKELYKERESZTÚR: múzeum; SZILÁGYCSEH: Tövishát Egyesület;
PISKI: református parókia; SZILÁGYSOMLYÓ: Báthory Alapítvány;
SEPSISZENTGYÖRGY: BOJTÁR Kft; Csikós ZSIBÓ: Mátyus Éva;
Júlia; H-Press; Mikes Kelemen Közmûvelô- TEMESVÁR: Boér Jenô;
dési Egyesület; LUGOS: Fülöp Lídia;
BARÓT: Váncza Gabriella; BUKAREST: Bukaresti Petôfi Mûvelôdési Tár-
KÉZDIVÁSÁRHELY: Bod Péter Tanítóképzô; saság.

Lapszámunk szerzôi:

Kertész Melinda, újságíró – Brassó * Sas Péter, mûvelôdéstörténész * Wagner Péter, építész, grafikus –
Budapest * Furu Árpád, mûemlékvédô szakmérnök * Herepei János (1890–1970), levéltáros, történész * Kiss
Katalin, Köntös Imola, egyetemi hallgató * Köpeczi Sebestyén József (1878–1964), grafikus, genealógus *
László Bakk Anikó, zenepedagógus * Szabó Márton, orvos * Székely Sebestyén, mûvészettörténész *
Szentimrei Judit, néprajzkutató * Tatár Zoltán, tanár – Kolozsvár * Ábrám Zoltán, orvos, mûvelôdéssz-
ervezô – Marosvásárhely * Kusztos Györgyi, tanár – Nagykôrös * Sylvester Lajos, újságíró – Sepsiszentgyörgy
* Lôrincz József, tanár – Székelyudvarhely

10 000 lej