A „Typus Migrenicus" — a migrénes típusú ember

A súlyos, krónikus fejfájás és a tipikus migrénes rohamok mintapéldái a pszichoszomatikus

zavaroknak, amelyeket ugyan lehet enyhíteni és javítani fizikális és gyógynövényterápiával, de
tulajdonképpen addig nem gyógyíthatóak, amíg az alapvető lelki problémákat nem tudatosítják és
nem dolgozzák fel. Egyszerűen ki kell találni, mi az oka a hasogató migrénes fejfájásnak.
A mainzi klinika pszichiátere, dr. Peters úgy jellemzi a „typus migrenicust", mint olyan embert, aki
rendkívül pontos, rendszerető, lelkiismeretes, a hivatásában átlagon felül terhelhető és
felelősségtudó. Az ilyen páciensnek nagyon nagy szüksége van a biztonságérzetre és minden
bizonytalanságot fenyegető jelenségnek fog föl, s ezért megpróbálja ezeket a lehetőségek szerint
„kikapcsolni".
Érdekes módon a migrénes rohamokat gyakran a társadalmi elvárásoknak való megfelelés igénye
váltja ki. A „typus migrenicus" nem az ideális vezetői személyiség, ugyanakkor ő lehet a mindenkori
vezető igazi „jobb keze". Az ilyen emberek problémája a lazítás, a napi feszültség „szabadjára
engedése". Nem véletlen, hogy a migrénes rohamok rendszerint hétvégeken, ünnepnapokon, a
szabadság elején lépnek föl. Mielőtt ezek az emberek ki tudnának „kapcsolni", a tudatalattijukból
rejlett és mély félelmek lépnek elő, ezeket azonban rögtön el is nyomják. A „typus migrenicus" egész
egzisztenciája kizárólag a racionális gondolkodáson alapul, olyannyira, hogy semmi irracionalitást
(érzelmeket, félelmeket) nem enged meg magának. A félelem és az az energia, amely ahhoz
szükséges, hogy ezeket az érzelmeket újra és újra elfojtsa, végül is heves fájdalomrohamokban
jelentkezik újra. A migrénes roham az agyi erek szűkületében jelentkezik és igen gyakori kísérő tünete
a fényre való érzékenység, a szemkáprázás, az émelygés, a hányinger és a heves hát-, tarkó-,
nyakizomzati görcs. Rendszerint ezek az izomgörcsök a migrénes roham lényegi kiváltó okai. Ha
rendszeres kezelésben részesülnek a görcsök, a rohamok gyakoriságát csökkenteni lehet, függetlenül
a pszichikai „kioldómechanizmustól”.

Kamillás hátborogatás
Az izomkötegek és -csomók fájdalmas görcseinek oldásában valóságos csodát művel a forró kamillás
borogatás: először is készítsünk egy csésze kamillavirágból és két liter vízből erős kamillateát, amelyet
lefedve hagyjunk kb. 10 percig állni, majd szűrjük le. Fektessük a pácienst hasra, és készítsünk
mindent elő, amire majd szükségünk lesz: egy nagy fazekat a kamilla infúziummal, két kisebb méretű
frottírtörülközőt, egy üveg orbáncfűolajat. Ezután mártsuk az egyik törülközőt a teába, csavarjuk ki és
amilyen forrón csak lehet, borítsuk a páciens tarkójára, vállára és hátára. A következő lépésben a
második törülközőt itatjuk át a kamilla infúziummal, kicsavarjuk, kisimítva ráterítjük az elsőre és a
„csomagot" megfordítjuk. Tehát az új forró borogatás kerül a bőrre. Most vegyük le a felső,
éppenhogy lehűlt kendőt, nedvesítsük be újra, csavarjuk ki, helyezzük a másikra, fordítsuk meg. Ezt a
műveletet ismételjük meg legalább hússzor. Az sem baj, ha többször végezzük a borogatást, egészen
addig, amíg a páciens nem érzi a feszültség jótékony oldódását (a gyakori mély sóhajtás is biztos jele
az ellazulásnak). Ezután a kezelés után a bőr erősen kivörösödik, ezért gondosan be kell dörzsölni az
orbáncfűolajjal. Egy kis pihenés vagy szundikálás sem árt. El sem hinnék, hogy milyen kellemesen
lazító és jótékony hatása van az efféle kezelésnek. Az egyszerű, forróvizes borogatás is igen jótékony
hatású és ideális előkészítője lehet a további kezeléseknek, mint pl. a masszírozásnak (masszázs) vagy
a kiroterápiás módszereknek. A kamillás adalék csak fokozza a görcsoldó hatást. A migrénes páciens
nemigen akar időt szakítani magának az ilyen megelőző borogatások elvégzésére, sőt... Ha azonban a
partner, hozzátartozó vagy ápoló képes rávenni a beteget, hogy alávesse magát a procedúrának, a
kezelés már csak azért is hatásos lesz, mert a páciens megérzi a másik ember szeretetteljes
törődését, figyelmét. Számtalan esetben tapasztaltuk és kipróbáltuk mindezt, igen pozitív
eredménnyel. Abban az esetben, ha a migrénes betegnek nincs „segítőtársa", jól alkalmazható
módszer a vörös fénnyel történő besugárzás a hát- és a tarkóizomzat görcsének oldására. Nagyon
egyszerűen, egyedül is végezhető kezelés; a hatása is ugyanolyan jótékony. Némely esetben az
egyszerű forróvizes borogatás is segít, amikor a benedvesített forró törülközőt a tarkónkra helyezzük.

Migrén elleni tea

Nagyon jó eredményeket értünk el migrénes betegek kezelésében az alábbi teakeverékkel:
Migréntea
rozmaringlevél 30 g
borsmentalevél 20 g
citromfűlevél 20 g
ibolya (az egész növény) 15 g
őszi margitvirág 13 g
ibolyavirág 2 g
A kész tea kimondottan jóízű és ezért több hónapon át naponta fogyasztható.

A rozmaring illóolaja értágító, vérkeringés-fokozó, élénkítő és frissítő hatású, ezért a tea reggelire,
„ébresztőként" is ajánlható. Paavo Airola nevéhez fűződik az a felfedezés, hogy az ibolya egész
növénye és virága migrén ellen igen jó hatású. A homeopátia és a Paracelsus által megfogalmazott
gyógynövénytan is megegyezik abban, hogy a kellemes illatú ibolya különleges ellenszere a
migrénnek. A migrénben szenvedő beteg sem képes elviselni az erős fényt, ugyanígy az ibolya is
kerüli a napot és a fényt, csak árnyékban érzi jól magát.

Őszi margitvirág ( Chrysanthemum parthenium)

Az őszi margitvirág az utóbbi időben vált igen népszerűvé, Angliából indult hódító útjára. Eddig csak
olyan migrénes páciensekről tudtunk, akik napi egy-két margitviráglevél elrágása után a migrénes
rohamok csökkenéséről számoltak be. Az utóbbi években Londonban elvégzett két szúrópróba-szerű
vizsgálat alátámasztotta azt a feltételezést, hogy a margitvirág levelének profilaktikus fogyasztása a
migrénes rohamokat meggátolja ill. csökkenti. A hatásmechanizmus azonban mindez idáig nem
ismeretes. A drogot külön teaként, vagy keverékben alkalmazzák.

Rozmaring (Rosmarinus officinalis)

A rozmaring tipikus Földközi-tenger melléki növény, amelyet már évezredek óta alkalmaznak
gyógyító szerként ezekben az országokban. Az örökzöld, erősen aromás illatű rozmaringbokornak
göcsörtös, fás ágai és gallyai vannak. Fonákjukon ezüstszürke levelei viszonylag kemények, tű
formájúak. A finom világoskék virágok sok méhet vonzanak. A kertjeinkben csak akkor tenyészik, ha
télen védve van a fagytól. A frissen illatozó leveleket és fiatal hajtásokat használják fel, amelyek
illóolajat és egy, a kámforhoz hasonló vérkeringés-fokozó anyagot tartalmaznak.

Külső felhasználás
A régi iratokban így írnak a rozmaringról: „Ez a növény az embert belülről kifelé melegíti". Ezt a
tonizáló hatást aknázzák ki a rozmaringlevéllel vagy -olajjal adalékolt gyógyfürdők. A rozmaringfürdő
frissítő, testi és szellemi lehangoltság esetén élénkítő hatású, ezen a fejfájásra hajlamos emberek
profilaktikus kezelésében igen jól alkalmazható. A tusfürdő vagy szappan adalékanyagaként a
rozmaring már az illata miatt is élénkítő, aktivizáló hatású. A drog belsőleg alkalmazva (teaként vagy
borkivonatként — rozmaringbor) vérkeringés-fokozó, értágító, serkentő, melegítő és tudaterősítő
hatású (fürdőként, külsőleg alkalmazva, úgyszintén).

Belső felhasználás
A rozmaringbor segítséget nyújt mindazoknak, akik ingerszegénységben szenvednek: alacsony
vérnyomású embereknek, lábadozóknak, idősebb, keveset mozgó embereknek. A tudomány elismeri
a rozmaring külsőleges felhasználásának hatékonyságát az izom- és végtagreuma kiegészítő
kezelésében. A rozmaring belsőleg a teltségérzés, puffadás esetében, a gyomor, bél, epehólyag
könnyebb görcsszerű zavarainál hat jótékonyan. Terhes nőknek nem szabad rozmaringteát inniuk, de
alkalmazhatják a növényt gyógyfürdő elkészítéséhez. A rozmaring igen népszerű aromás
fűszernövény is.

Kombinált felhasználás
A fejfájásra hajlamos emberek túl sok belső feszültséget halmoznak fel, ezért nekik a migréntea
mellett idegrendszer-erősítő teákat, tinktúrákat és fürdőket ajánlunk: egyenlő arányban vett
macskagyökérből, citromfűből és komlóból készült teát vagy orbáncfűteát. A citromfűből,
levendulából vagy macskagyökérből készített kádfürdő jól ellazítja és kikapcsolja a szervezetet, még
mielőtt az a túlfeszítettség és ezáltal a migrénroham állapotába jutna. A fejfájós emberek számára a
dohányzás kész katasztrófa, hiszen köztudomású, hogy a nikotin nemcsak az idegeket károsítja,
hanem érszűkületet is okoz.

Fájdalomcsillapítók nélkül, — de akkor hogyan?

Ha Ön, kedves olvasó, migrénes fejfájásban szenved, azt a célt kell maga elé tűznie, hogy
fájdalomcsillapító tabletták nélkül boldoguljon. A fejfájás vagy a migrén akut szakaszában is van egy
egész sor természetes módszer, amely megkönnyebbülést hozhat. Például: a friss levegőn való séta, a
homlok és a halánték borsmentaolajjal, eukaliptuszolajjal vagy kámfor tartalmú kenőccsel történő
bedörzsölése, a homlokra és a tarkóra helyezett hűsítő svédkeserű-borogatás, esetleg az arc hideg
vagy jeges vízzel való lemosása, lezuhanyozása. A fejfájáscsillapító tabletták helyettesítésének másik
alternatívája lehet a rozmaringból készített lábfürdő. Egy csészényi rozmaringlevélből egy-két liter
vízzel forróvíz-infúziót készítünk. A növényi főzetet a kádba öntjük és vízzel kellemes hőmérsékletűre
feltöltjük úgy, hogy a víz még ellepje a bokákat. Kb. 10 perc múlva a lábakat kiemeljük és egy
pillanatra a már előkészített jéghideg vízbe dugjuk. Ezt a „váltófürdőt" még egyszer
megismételhetjük. Ezzel az eljárással az összes feszültség és blokkolt energia lehúzódik a fejből a
lábakba. Akut migrénes fájdalom esetében is nagyon megkönnyebbül az ember, bár a módszer
nagyon egyszerűnek tűnik. A kamillás borogatáshoz hasonlóan képes megakadályozni a roham
kifejlődését is. Az összes külső felhasználási mód akkor éri el célját, ha a fej környékét hűtjük,
azonban a rozmaringos hideg-meleg lábfürdő a leghatásosabb. Próbálják ki először és csak utána
ítéljenek!