6.

A nyelvújítás főbb eseményei és módszerei

nyelvújítás: szókincsbővítés, egységesítés, korszerűsítés 1790 – 1819

- Az első tudatos nyelvújítók Sylvester János, Károli Gáspár, Apáczai Csere
János és Faludi Ferenc több ma is használatos szót alkottak.

1778- Bessenyei György Magyarság című röpiratában középpontba a nyelv

fejlesztésének szükségességét állította. „Minden Nemzet a maga nyelvén lett
tudós, de idegen sohasem”

1790- a magyar nyelv hivatalossá tételének első országgyűlési előterjesztése

1795- Debreceni Grammatika: Bécsben megjelent híres magyar nyelvtan

ORTOLÓGUS (nyelv hagyományair építő, idegen mintákat elutasító)

VS
NEOLÓGUS (Kazinczy párti, radikálisabb szóalkotási módszerek)

1811- Kazinczy: Tövisek és virágok- epigrammagyűjtemény

(neológusok pártján állt)

1813- Mondolat – gúnyirat a neológusokról, Zafyr Cencinek nevezik Kazinczyt

1815- Felelet a Mondolatra – Kölcsey és Szemere Pál írja, ortológusok

nehézkes, terjengős stílusát gúnyolták ki

1819- a vitát Kazinczy tanulmánya (Ortológus és neológus nálunk és más

nemzeteknél) zárta le. Levonja a következtetést: ortológusra és neológusra is
szükség van össze kell dolgozni

Másik vita, helyesírást érintő: jottista- ypszilonista vita két nyelvész között

Révai Miklós Verseghy Ferenc

szóelemzés szerinti írásmód kiejtés szerint
pl. partja partya

GYŐZÖTT
1825- megalapították a Magyar Tudós Társaságot, az MTA elődjét
1832- 1. helyesírási szabályzat, Vörösmarty szerkeszti
1862-74 - hatkötetes értelmező szótár, Czuczor Gergely és Fogarasi János
1872- Magyar nyelvőr

Nyelvújítás módszerei:

1. nyelvjárási szavak közkinccsé tétele

pl. burgonya, pata, de gyakran megváltozott a jelentésük a köznyelvbe
pl. a páholy eredetileg csűrt jelentett

2. elavult szavak felújítása

a nyelvből eltűnt régi szavak felelevenítése
pl. aggastyán, szobor, év, dísz, fegyelem

3. idegen szavak átalakítása

- tükörfordítás: pl. álláspont (standpunkt), belátás, anyag (materia)
- hangalak magyarosítása: bálna (balnea latinul),
pillér (pilié franciául), rím (rime)

4. szóképzés

- termékeny képzővel vagy elavult képzők felújításával

pl. fogyaszt, társalog, mereng, rejtelem, élmény, kiadvány

- szóvég-megelevenítése: képzőfunkcióval látták el az olyan szóvégeket,

amik eredetileg nem voltak képzők pl. élc, bohóc, cukrászda, gyurma

- szóhoz, szófajokhoz kapcsoltak képzőket, amely a nyelv szabályai szerint

nem lenne toldalékolható pl. névutóhoz: fölöttes, névmáshoz: önző,
azonos

5. elvonás

- a feltételezett szótő új szóként jelenik meg:

pl. emlék az emlékezetből, űr az üresből, tan a tanítból, ima az imádból
 - szócsonkításnak is nevezik, mert egy nem létező képzőt választanak le a
szóról
pl. gyár szó a gyártból
- összetett szavak esetében
önhitt, öndicséret szavakból az ön személyes névmás, ami Széchenyinek
köszönhető

6. szóösszetétel és szóösszerántás

- leggyakoribb szóalkotási mód a szóösszetétel:

 főleg alárendelő összetételek születtek pl. helyesírás, hőmérő,
falióra, alvajáró, vízszintes
 mellérendelésszerű összeilltetése pl. cső+ orr = csőr,
könnyű + elméjű = könnyelmű, híg + anyag = higany, indító + ok = indok

Akadémiai helyesírás:
- 1832-ben megjelent helyesírási szabályzatunk, ami a szóelemzés elvét
vette alapul.
- 1954-es kiadás kötelezően írta elő a kiadványokban a szabályzat
betartását
- A ma érvényes szabályzat először 1984-ben jelent meg