9.

tétel
Egynyelvű szótárak

- a szótár fogalma: a szótár olyan kézikönyv, amely egy vagy több nyelv szavait sorolja föl,
rendszerint alfabetikus rendben, helyesírási, grammatikai, jelentéstani, történeti és nyelvhasználati
információkkal kiegészítve – szerkesztési folyamatát lexikográfiának, szerkesztőit lexikográfusnak
nevezik – megkülönböztetünk egynyelvű és kétnyelvű szótárakat

- egynyelvű szótárak: egy nyelv szavainak jelentős részét betűrendben tartalmazó és ugyanazon a
nyelven értelmező, magyarázó könyv
- kétnyelvű szótár: egy nyelv szavainak jelentős részét betűrendben tartalmazó és a szavak idegen
nyelvű megfelelőit közlő könyv
- a szótárak kiemelt szedésű címszavakat tartalmaznak betűrendbe sorolva – a címszavakat rövid
ismertetés vagy a szó magyarázata követi – a szótárakban jeleket és rövidítéseket is alkalmaznak, ezek
magyarázatát általában a könyv elején találjuk – a bevezető ismerteti részletesen a könyv szerkezetét
és a benne használt konvenciókat

- a szótár vásárlásakor a legfontosabb kérdések: Áttekinthető-e a címszavak elrendezése? – Elegendő

nemzetközi szót tartalmaz-e? – Közöl-e enciklopédikus információkat? – A definíciók világosan el
vannak-e különítve, s értelmes elv szerint vannak-e rendezve? – Könnyen érthetőek-e a
meghatározások? – Közöl-e idézeteket, s ezek életszerűek-e? – Ad-e iránymutatást nyelvhasználati
kérdésekben? – Jól jelzi-e a stílusértékeket? – Ad-e etimológiai információt? – Követhető-e a fonetikai
jelölés? – Felsorolja-e a szinonimákat? – Tartalmaz-e idiómákat, szólásokat, közmondásokat?
- a szótárak sokféle alakban és méretben jelennek meg, a terjedelmes, teljes munkáktól egészen a
legapróbb zsebszótárakig – a tartalom és a forma óriási különbségeket mutat – egy nyelv szókincsének
alapos tanulmányozását csak a legnagyobb szótárak segítik elő

- magyar egynyelvű szótárak: az első magyar egynyelvű szótárak a 18. század végétől tűnnek fel –
Baróti Szabó Dávid 1784-ben megjelent Kisded szótár című gyűjteménye az akkor ritka, többnyire
nyelvjárási eredetű szavakat gyűjtötte össze

-Kresznerics Ferenc: Magyar Szótár (1831-1832)

-Magyar Tudós Társaság: Magyar Tájszótár (1838)
-Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára (1862-1874)
-Bárczi Géza – Országh László: A magyar nyelv értelmező szótára (1959 – 1962)
- O. Nagy Gábor – Kovalovszky Miklós – Juhász József – Szőke István: Magyar értelmező
kéziszótár (1972)
- A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (1967-1976)
- Magyar szinonimaszótár (1978)
- Új magyar tájszótár (1979 – 2002)

Az egynyelvű szótárak csoportjai:

- 1.) értelmező szótárak (megmagyarázza egy adott szó jelentését)
- 2.) tájszótárak (egy adott régió szavait rögzítik)
- 3.) történeti szótárak (régi nyelvállapotok szókincse)
- 4.) etimológiai szótárak (azt vizsgálja, honnan származik a szó)
- 5.) írói szótárak (egy-egy író szókincse)
- 6.) szinonimaszótár
- 7.) helyesírási szótárak
- 8.) sajátos rendeltetésű szótárak

Értelmező szótárak:

- leírják a főbb jelentéstartalom jegyeit: szó, szófaj, nyelvi réteg, jelentések, szószerkezetek az adott
szóval – idegen szóval megadják, szinonimákat közöl
Tájszótárak:

- a nyelvjárásgyűjtést korábban laikusok, papok, tanítók végezték, leginkább a szókincsre koncentrálva

– a Magyar Nyelvőr 1930-as indulásával folyamatos tájszógyűjtés lesz jellemző – kialakul mint
tudományág a nyelvjárástan – később már nyelvészek gyűjtenek tájszavakat, kialakul az egységes
hangjelölés
- általános tájszótár: gyűjti az alaki (kanál – kalán), a jelentésbeli (bogár) és a valódi tájszavakat
(tócsni) – az összes magyar nyelvjárást feldolgozza
- pl. Magyar Tájszótár: 1838 – a finnugor népek körében ez az első tájszótár, mindhárom típusú
tájszót gyűjti, nem minden nyelvjárásból, a szó pontos lelőhelyét közli
- regionális tájszótár: egy terület nyelvjárásához köthető szókincset gyűjti – ezen belül: regionális
teljes tájszótár: egy régió minden tájszavát gyűjti – regionális tájszótár: csak egyfajta tájszót vizsgál
- pl. Bálint Sándor: Szegedi szótár (1957) – élőbeszédet gyűjt, nyelvjárási jellemzők, szinonimakeresés
- Deme László – Imre Samu: Magyar nyelvjárások atlasza (1950-)

Történeti szótárak:

- cél egy nyelv szókincsének, szókészletének múltját bemutatni fejlődésében és változásában

- pl. Berrár Jolán – Károly Sándor: Régi magyar glosszárium (1984)

Etimológiai szótárak:

- etimológia: a nyelvtudománynak az az ága, amely elválaszthatatlan egységet alkot a szótörténettel,

kutatja a szavak történetét, felhasználva a földrajz, történelem, nyelvészet, művészettörténet kutatásait
– szűkebben: szófejtés, szóeredeztetés
- pl. Bárczi Géza: Magyar szófejtő szótár (1941)

Írói szótárak:

- pl. Petőfi szótár – J. Soltész Katalin – Petőfi életművének, verseinek, prózáinak nyelvét és stílusát
vizsgálják – nyelve őrzi az irodalmi nyelv korabeli hagyományait és a népies nyelvhasználatot is

Szinonimaszótár:

- a rokon értelmű szavakat adja meg – a szavak, kifejezések mellett zárójelben szerepel a
stílusminősítés is

Helyesírási szótár:

- három nagy szerkezeti részből áll: szabályzat, szótár, tárgymutató – az Akadémiai Kiadó és az Osiris
Kiadó is adott ki, köztük jelentős a különbség

Sajátos rendeltetésű szótárak:

- pl. O. Nagy Gábor: Magyar szólás és közmondásgyűjtemény (1961)