Adamobooks.com: GAL EMESE (hompothmese76@gmail.

com - 2023-03-02 14:01:40) vásárló

számára generált példány.
 Balogh Gyula Bogumil

MÁGIKUS GYÓGYÁSZAT
 Kiadó: ADAMO BOOKS KFT.
http://adamobooks.com

Felelős kiadó: ADAMO BOOKS KFT. ügyvezetője

Copyright © ADAMO BOOKS KFT.

Budapest, 2014
EPUB ISBN 978-963-387-179-9
 A GYÓGYÍTÁS MÁGIÁJA
Az átlagembert szent borzadállyal tölti el a kézrátételes gyógyítás,
vagy a manilai csodadoktorokról hallott sok szellemműtét ténye.
Felfoghatatlan számára, hogy s miként történhet meg a gyógyulás
mindenféle véres beavatkozás nélkül, csupán kézrátétel segítségével.
Ez a fajta gyógyítás az igazi gyógyulás előidézője, a többi, a mai
ortodox orvosi gyakorlat, csupán korrekció, a szervezet mesterséges
megtámogatása. Külső beavatkozás csupán, mely, mivel független a
lélektől, nem lehet tartós. Tűzoltómunka csak, hiszen ha a lélek nincs
beavatva, megújítva, akkor a tünetek kiújulnak, vagy a szervezet más
területen produkál betegséget.
Nézzük csak meg, mi volt Jézus sikerének titka! Ő, aki hatalmas,
mágikus erővel rendelkezett, áthatóan a szeme közé (orrnyergére)
nézett szuggesztív tekintetet hordozó szemeivel, kinyújtott kezének
tenyerét a paciens fejtetejére helyezte, s így szólt: „meggyógyultál!” És a
beteg valóban meggyógyult.
Mi is történt valójában?
Csupán csak annyi, hogy tenyerének csakrájából olyan magnetikus
energia lökéshullámot bocsátott a paciens agyára, hogy kioltva a
nagyagy (felszíni tudat) rezgéseit az agy vezérlése kiiktatódott. Helyette
viszont felkapcsolódott a tudatalatti, a tudatot hordozó ŐS genetikai
kód, az egyén működésének és szervezeti felépítésének standard
tervrajza. Ez az ŐS AGY a terapeuta (Jézus) magnetikus térereje és
információs energiája által reaktiválva, elvégezte a szervezetben
szükséges korrekciókat.
Ezért tudott járni a sánta, látni a vak, megszólalni a néma.
Amikor elvette a tenyerét, azonnal visszaállt az előbbi állapot, de úgy,
hogy a korrekció hatása megmaradt. És, amikor a körülötte állók csodát
kiáltottak, Jézus a paciens szeme közé nézve ezt válaszolta: „Nem én,
hanem a te hited gyógyított meg téged!”

MIRŐL VAN ITT SZÓ?

 Tulajdonképpen arról, hogy a verbális szuggesztiót alkalmazó Jézus a
hittel való élést, mint az önszuggesztió alapelemét, mintegy beszuggerálta
a hallgatóságnak.
„Higgyetek, s megadatik néktek!” – mondotta. Tehát nem elég csak
bekapkodni a gyógyító pirulákat, hinni is kell azok gyógyhatásában. Erre
az önszuggesztióra épül a placebó hatás kihasználása is. Továbblépve. Ha
megváltozott tudatállapotban, a nagyagy ellenőrzésének kiiktatásával,
magnetikus energetizá- lás mellett, verbális szuggesztiót adva a tudatalattinak,
mozgósítjuk a szervezet összes erőtartalékát, akkor ezzel a módszerrel
úgyszólván minden kóros elváltozást meg lehet szüntetni.
Elterjedt módszerek vannak erre. Hadd említsek meg néhányat ezek
közül: Cué autoszuggesztió, Silva agykontroll, Messmer állati delej
elmélete és módszere, stb. A módszerek mindegyike alkalmas bizonyos
gyógy eredmények elérésére, de nem tökéletesek. Alfa állapotban,
kiüresített aggyal már-már elérhető a nagyagy kontrolljának a
kiiktatása, de ez egyben azt is jelenti, hogy ha önmagamnak kiiktatom a
nagyagy működését, akkor nincs aki parancsot adjon az ŐS agynak a
kívánt korrekció elérésére. Az viszont igaz, hogy az önszuggesztióval
tudom a szervezetet bizonyos mértékig egy célra összpontosítani, de
messze elmarad a terapeuta által végzett mágia hatásától. Arra pedig
senki ne gondoljon, hogy önhipnózisba ejtse magát, mert esetleg nem
ébred fel többé. A hipnózis valóban a legideálisabb állapot az ŐS agy
előhívására, de ez a gyógyító folyamatromboló is lehet, hiszen
ellenőrizhetetlen a regeneráció folyamata.
A mágia azért hatásos, mert ötvözi a megváltozott tudatállapot
(nagyagy ellenőrzés kiiktatása), az ŐS agy reaktivizálása, a Tudat alatti
Tudat megszólítása (verbális szuggesztió) és a Mágneses Delej
(magnetikus információs szupervákuum) jótékony hatását. E három
összetevő az, aminek eredője a Mágikus Gyógyítás
 A mágikus gyógyítás másik, nem elhanyagolható eleme a mágikus
delej, ami nem más, mint a gyógyító információs, magnetikus energiája.
Nem elég a megváltozott tudatállapotban reaktivizált ŐS agy által a beteg,
legyengült szervezet energiáit mozgósítani, mert a kimerült szervezetnek nincs
honnan átcsoportosítani, mivel energiakészletei elfogytak. Fontos felismerés az,
hogy a gyógyásznak energiát kell közölni a beteggel.

A mágikus gyógyászat alapelemei:

– megváltozott tudatállapot létrehozása,
– energia átáramoltatás,
– a tudatalatti megszólítása
E három összetevő együttes megléte a sikeres mágikus gyógyítás
nyitja.

AZ EMBER, MINT AZ ŐSMODELL MUTÁCIÓS PRODUKTUMA

A megtermékenyítés pillanatában a majdan létrehozandó
(keletkezendő) élet struktúrája, tervrajza, alapmodellje (ősmodellje) a
genetikai kódba (DNS) írva megadja annak paramétereit.
Tehát: a petesejt és a hímivarsejt genetikai kódjainak (DNS lánc)
összeolvadása (kettős spirál) tartalmazza az ŐS principium minden
karakterét, a további fejlődés információit. Ez az információs vezérlő
kód a később kialakuló lény minden információját tartalmazza. A
növekedési parancs úgy hangzik, hogy az alapmotívum, mint Ős
principium (archetipus) valósuljon meg, de oly módon, hogy a két szülő
genetikai tulajdonságai is jelen legyenek, mint mutációk.
Míg, egyrészről az ős sejt igyekszik az eredeti alaprajzot és az előző
életek mutánsainak legjobb variánsait reprodukálni, a két szülő által
hozott tulajdonságokat is megvalósítja, miáltal az archetípus mutánsát
hozza létre.
A felépülő agyban természetesen a vezérlő lánc centruma az ős
principium tervrajza, de mellé épül, mintegy rárakódik, a hozott
tulajdonságok halmaza is. Egy a lényeg: a tiszta, az eredeti tervrajz nem
olvad össze a szerzett vagy hozott tulajdonságok, formák információs
halmazával, hanem azzal párhuzamosan, egymás mellé rendelten
működik. Mivel az alapprogramot tartalmazza, mely az ŐS sejt
génbankja, így ha a szervezet működésében zavar keletkezne, s a mutáns
elemek vezérlési lánca nem tud úrrá lenni a zavaron, akkor a tiszta
genetikai kódhoz nyúlva az agy korrekciót tud végrehajtani.
Tétel:
A szervezet archaikus ősállapotát tartalmazó genetikai kód képes a
szervezet regenerálására. A káros mutációk megszüntetésével a
szervezet öngyógyítását végzi el.

A SZERVEZET KIALAKULÁSA AZ AGY FÜGGVÉNYE

A megtermékenyítés után az osztódás megindulásával először az agy
kialakulása kezdődik el, mégpedig oly módon, hogy először a központi
idegrendszer alakul ki, utána az agy és a gerincvelő, s ezt a belső magot
körülvéve, a későbbiekben alakul ki a test.
Az embrió először kerekded alakú, majd egyre hosszúkásabbá válik.
Létrejön az ektoderma, melyből kialakul a központi idegrendszer.
Néhány nap múlva az ektoderma közepén egy barázda képződik. Később
a barázda szélei felhajlanak, majd egyesülve létrehozzák a velőcsövet. A
záródás vonalának két oldalán lesz az agy és a test jobb és bal oldala.
Harminc nap múlva az embrió egy C betűhöz hasonló görbület formájú
alakzatot alkot. A C betű tetején három apró dudor található: elő-,
közép-, utóagy kezdeménye alakul ki. A terhesség 5. hetére jól láthatóan
kialakul az agy és a gerincvelő kibontakozó formája. E köré szerveződik
a későbbi test.
Mindebből az következik, hogy a genetikai őssejt először önmaga
mutánsait (anya és apa génjei) építi ki, az idegrendszer és a gerincvelő
egyidejű felépítésével. Amikor az ősmodell tervrajzának mutánsa
reprodukcióra készen áll, robbanásszerűen megindul a szervezet (test)
tervrajz szerinti kiépítése.
Szabály:
Először mindig az ős archetipus alakul ki, majd a mutánsok
reprodukciós vezérlési elemei. Az agy és gerincvelő kiépülése után
a szervezet robbanásszerűen fejlődésnek indul.
Ha egyszerűen akarnék fogalmazni azt mondanám, hogy az ŐS
MODELL épít maga köré egy agyat, mely az idegrendszer és gerincvelő
által behálózva a később kiépülő testet, biztosítja magának az agy
vezérlése általi modellépítést. A modell építésében az Ős sejt nem vesz
részt, hiszen azt a mutánsok vezérlési lánca végzi. Az Ős sejt feladata az
ős modell paramétereinek és információs tárházának a megőrzése, s
indokolt esetben az eredeti (standard) információk kibocsátása a
szervezet korrekciós munkája számára.
Ez az ősmodell a hipocampus körül helyezkedik el. A limbikus
rendszer kiegyensúlyozását végzi, s a zsigeri és érzelmi információk
mérlegelésének eredőjeként lép közbe. Blokkolása esetén a megbomlott
egyensúlyt nem tudja a szervezet helyreállítani, s megszűnik a szervezet
önkorrekciós lehetősége. Bekövetkezik a megbetegedés.

AZ 5+1-ES EMBERI AGY MODELLJE

A négyhónapos magzatnak öt hólyagszerű agya elválaszthatatlanul
kiegészül a gerincvelővel. Szorosan összetartoznak, mivel az agy
vezérlési lánca a gerincvelőn, s az abban futó idegekkel kapcsolódik a
szervezethez.Legelőször is az idegpályák és a gerincvelő alakul ki, így az
ősállapotnak megfelelően a létrán felfelé haladva következik a nyúltagy,
kisagy, hátsóagy, középagy, köztiagy és végül az előagy. Mivel a
legfiatalabb és állandó információkkal bővülő az előagy, így annak
kikapcsolásával (blokkolásával) az ősállapotra jellemző archaikus
állapotba való helyezéssel meg tudjuk tisztítani az agyat az intelligencia
felrakódásoktól, s az ős állapot felszabadításával regenerálni tudjuk a
szervezetet. Vagyis térben és időben eredeti állapotába hozzuk a
szervezetet (magzati állapot).
Hipnózis esetében ez az állapot áll elő, s szabadon érvényesül a szervezet
öngyógyító mechanizmusa.
 AZ EMBERI AGY
Az agy az idegrendszer fölé rendelt szerv. Irányít, ellenőriz és
koordinál majdnem minden folyamatot, amely a szervezetben
végbemegy. Összesűríti és felhasználja az érzékelt válaszokat.
Anatómiailag öt részből áll.
Az agy fiziológiai szerkezete
1. A nagyagy (előagy, prosencephalon) a pszichikai folyamatoknak, a
tudatos érzékelésnek, az emlékezés szándékos cselekvéseinek és az
intelligenciának a székhelye. A nagyagykéreg (cortex) a test
legfontosabb átkapcsoló és integráló helye. Valamelyik érzékelő vezeték
változatos kapcsolóállomásokon át végül ide fut be, és itt ered minden,
az izomzathoz és a belső szervekhez menő pálya. Az agykéregben
találhatók azok az idegsejtek, melyek lehetővé teszik a gondolkodást a
tudatot és az emlékezést. Az egyes kéregterületek különböző feladatokat
látnak el. Így pl. a mozgató központ, a testérzés, a beszéd központja
mind pontosan lokalizálható. Az alkotó tevékenységek az egész
nagyagykéreg működésének eredményei, amelyek nincsenek elhatárolt
területekhez kötve. A manuális tevékenységet jobbkezesség esetén
általában a bal agyfélteke irányítja. A nagyagykéreg felülete minden
barázdájával és tekervényével együtt 2 200 cm2, és kb. 10 milliárd
idegsejtet tartalmaz, melyek finoman szerteágazó rostokon keresztül
vannak egymással összekapcsolva, egy rendkívül bonyolult
telefonhálózat módján. Számítások szerint egyedül az asszociációs
rostok (összekapcsoló rostok), melyek az egyes agyrészeket kötik össze
egymással, összesen 480.000 km hosszúak. Ez 100.000 km-rel több, mint
a Föld-Hold távolság.
2. A köztiagy (diencephalon) elsősorban a vegetatív idegrendszer és a
szervezet általános anyagcsere funkcióinak a szerve a nagyaggyal
együtt. Befolyásolja a lelki folyamatokat, az akarat által nem
befolyásolható testi tüneteket: a rémület gyorsabb szívműködéshez
vezet, a félelem és idegesség a bélműködés és a bőr vérellátásának
változását okozzák. A köztiagy legjelentősebb része a talamusz, egy
ellipszoid idomú szürke magcsoport, melyben még egyszer
átkapcsolódnak az agyhoz felszálló pályák, és jelentős hatása van a
nevetés és sírás, s a fájdalom és indulatélmény mimikai kifejezésére.
3. A középagy (mesencephalon) főképpen az agyrészek közötti
kapcsolóállomás, s az érzékszervek és az izomzat közötti pályák
átkapcsoló helye. Legjelentősebb itt a szemizom mozgások irányításának
és a pupillareflexnek a központja. Ez utóbbi a pupilla automatikus
tágulását jelenti sötétben, és szűkülését fénybeesésnél. Itt mennek
keresztül bizonyos reflexek, melyek a rendezett testmozgást szolgálják.
A reflexek olyan testi folyamatok, melyek akaratunktól és tudatunktól
függetlenül mennek végbe, külső ingerre adott válaszként. A köztiagy és
a mélyebben fekvő középagy átmenetében található az alvási központ,
mely az alvás és ébrenlét váltakozását szabályozza.
4. A kisagy (utóagy, metencephalon) a térbeli elmozdulás és
helyzetértékelés központja. Itt gyűlnek össze az izmokból, inakból,
izületekből és egyensúlyszervekből származó jelentések. Ez az
izomtevékenység kombinációjára, pontosságára, folytonosságára és
szimmetriájára szolgál, állás és célzott mozgások esetén.
5. Nyúltagy (myelencephalon) köti össze az agyat a tulajdonképpeni
gerincvelővel. Innen ered a 12 pár agyidegből 7, és itt van a rágás, a
nyelés, a verejték- és könnyelválasztás, a légzés és az érbeidegzések
központja. Azonkívül a nyúltagy fontos védőreflexek sokaságának
kapcsolóhelye, mint pl. a köhögés, tüsszentés, szemhéjzárás, szopás,
nyál- és gyomornedv-elvá-lasztás.

A KÉT AGY ELMÉLET

Az előzőekben fejtegetett elméletek világosan afelé terelik a
gondolkodó, elemző személyt, hogy nagyon is úgy néz ki, mintha az
embernek egyszerre két agya lenne.
Első hallásra ez kissé bizarrul hangzik, pedig nem árt
megbarátkoznunk a gondolattal. Ha ugyanis jobban megnézzük, akkor
az ember hatalmasra megnövekedett agyvelejében létezik egy a
szervezetet a környezettel összehangoltan vezérlő agy, mely
gondoskodik az ember zökkenőmentes funkcionálásáról. Ez az agy az
úgynevezett vezérlő agy. Mivel a két félteke funkciómegosztása
elkülönül, racionális, elemző és emocionális érzelmi, művészi, élvezeti
részekre. Ezen belül pedig az életfunkciók (mozgás, látás, hallás,
izommunka összehangolás, anyagcsere, stb.) fenntartásának a gyára.
Ezen fölül pedig létezik az úgynevezett elme, mely a gondolkodás,
emlékezés tárháza.
Ezek után elmondhatjuk, hogy az agy és az elme összehangoltan
vezérli a szervezetet.Az agy mindig tanul. A szervezet számára legjobb,
legcélravezetőbb funkciókat tartja meg, az elavultakat törli. Az elme a
környezetbe való beilleszkedés, szerepjátszás, társadalmi érintkezés, az
úgynevezett kifelé élés módszereinek tárházává válik az évek folyamán.
Lassan kialakul az ember egyénisége, jellemvonásai és karaktere.
Az agy szerkezete

Bogumil elmélet: Az agy és az elme ismeretanyaga állandóan

változik, örökös megújulásban és finomodásban létezik. A tudatos és
automatikus vezérlés az évek során szerzett tudás, tapasztalások,
emóciók, szokások által befolyásolva vezérli a szervezetet.
Ez azt jelenti, hogy ha az élet során a körülmények olyanokká válnak,
hogy a túlélés csak bizonyos testi, lelki változások által lehetséges, akkor
deformitások alakulnak ki. A testi- lelki deformálódás jelentkezik a
pszichoszomatikus megbetegedés formájában. Mivel az évek során
deformált test és lélek nem képes a korrekcióra, így a megbetegedés
halálhoz vezethet. Műtétekkel, korrekciókkal, gyógyszerekkel ideig-
óráig késleltetni lehet a halált, de előbb-utóbb a szervezet pusztulásához
vezetnek a szerzett deformitások.
Az orvosok, bármilyen lelkiismeretesek is, nem tudják a szervezet
eredeti állapotát visszaállítani. Legtöbb esetben nem tudnak oki kezelést
nyújtani, csak az okozatot szüntetik meg.
Mi lehet az, ami az eredeti állapotot vissza tudja állítani?
Ez semmi más nem lehet, csakis a másik agy az úgynevezett ŐS agy.
Az ŐS agy nem más, mint a fogamzás pillanatában, az ivarsejtekben
kapott DNS kóddal beprogramozott ŐS sejt. Ez az ŐS sejt fraktációként
osztódni kezd és mint egy fraktált, kialakítja a leendő szervezetet.
Következtetés:
Minden egyes sejt magjában benne van az egész ember genetikai kódja, mely
az alapprogram szerint működteti a sejteket mindaddig, amíg a vezérlő agy át
nem veszi az egész szervezet feletti ellenőrzést.
Amikor megtörténik a vezérlő agy kifejlődése, attól a pillanattól
kezdve egy kód mintegy leárnyékolja az ŐS sejt vezérlő rezgéseit, s a
saját rezgéseivel vezérli a továbbiakban a szervezetet.

MI TÖRTÉNIK TULAJDONKÉPPEN A MÁGIKUS GYÓGYÍTÁS SORÁN?

Semmi sem történik csupán csak az, hogy a gyógyász kiárnyékolja

lokálisan, vagy az egész szervezetre vonatkozóan a vezérlő agy általi
blokádot, azaz X időre felfüggeszti a vezérlő agy működését. Ha pedig a
vezérlő agy működése felfüggesztésre kerül, akkor életbe lép az ŐS
állapot, s a szervezet az eredeti DNS modell szerint elkezdi a sejtek, majd
az egész szervezet korrekcióját.

MI A MÁGIKUS GYÓGYÍTÁS?
A szervezet primer állapotba (ősállapot) helyezés a szekunder állapot
felfüggesztése által. A gyógyítást szét kell választani a pszichés és a
szomatikus gyógyításra. Mert sok esetben sejt szinten jelekkel,
energiaközléssel, felfüggesztett állapotban korrekciót érhetünk el, de a
holisztikus gyógyítás elveinek megfelelően a tudat korrekciója is
elmaradhatatlanul szükséges ahhoz, hogy a szekundér állapot újra a
primer állapothoz közelítsen. Azaz az élet rárakódott káros vezérléseket
megsemmisítsük (engramok leszakítása).
A sejtek, bár valamennyien hordozzák az egész egyénre vonatkozó DNS
kódot, lényegében önálló lényként tudnának viselkedni adott esetben
(lásd klónozás), azért a szekunder agynak köszönhetően szervezetbe
szerveződve közösen, munkamegosztásban végzik a funkciókat. A
szekunder agy által kibocsátott információs rezgések vezérlik a sejtek
funkcióit, ezáltal is alárendelve őket a központi vezérlő agynak.
 HOLISZTIKUS HITGYÓGYÍTÁSI TECHNIKÁK
A HITGYÓGYÍTÁSSAL KAPCSOLATOS KUTATÁSOK
Hitgyógyítással kapcsolatos kutatások állandó jelleggel folynak, az
Ökumenikus Pszichoorientológiai Társaság és a Silva Mind International,
Inc., Laredo, Texas, U.S.A. támogatásával. A világ minden sarkában élő
gyógyítók és gyógyítási eredményeik vizsgálata vezetett el bennünket
bizonyos gyógyítási eljárások elfogadásához. Kutatásaink felfedtek egy
sor olyan közös nevezőt vagy normát, melyeket a világ különböző
részein élő gyógyítók alkalmaznak. Úgy találtuk, hogy maguk a
gyógyítók sem tudnak arról, hogy léteznek ilyen „közös nevezők”.
A pácienseknél észrevett közös nevezők:
1) Vágy a gyógyulásra,
2) Hit a gyógyítóban és módszerében,
3) Elvárása annak, hogy meggyógyul.
Minél erősebb a vágy, a hit és az elvárás, annál jobbak az eredmények
Az ideális körülmények
1) A páciens kéri, hogy gyógyítsuk meg,
2) A páciens elméje és teste ellazul,
3) A páciens tudja, hogyan működjön és hogyan maradjon meg a 10-es
agyi frekvencián az egész gyógyító eljárás alatt.
A gyógyítónál:
1) Vágy a gyógyításra,
2) Hit önmagában és az alkalmazott módszerben,
3) Elvárása annak, hogy megtörténik a gyógyulás.
Minél erősebb a vágy, a hit és az elvárás, annál nagyobbak az
eredmények.
Az ideális körülmények:
1) A gyógyító elfogadja a gyógyításra való felkérést,
2) A gyógyító elméje és teste aktivizálódik,
 3) A gyógyító tudja, hogyan működjön, és hogyan maradjon meg a 10-
es agyi frekvencián az egész gyógyítási eljárás alatt.
4) Amikor a gyógyító szeme nyitva van, a gyógyító merengve
(defókuszáltan) nézzen a gyógyítási folyamat alatt.
5) A gyógyító általában háromszor megismétli a gyógyító eljárás
minden egyes lépését.
6) Egy gyógyító eljárás addig tart, amíg csak a gyógyító vissza képes
tartani lélegzetét.
7) A gyógyítók egyetértenek abban, hogy az emberi energiát a jobb
kéz adja, és a bal kéz veszi át, függetlenül attól, hogy a gyógyító jobb-
vagy balkezes.
8) Amikor a gyógyító az „Érintés nélküli” eljárást alkalmazza, a
gyógyító szeme nyitva van, defókuszáltan néz, lebegő kézmozdulatokat
végezve a páciens testétől kb. 10 cm-re.
9) Amikor a gyógyító az „Érintéses” eljárást végzi, akkor behunyja a
szemét, bal keze is közvetlenül rajta van a páciens testének érintett
részén. A gyógyító jobb keze is közvetlenül érintkezik a páciens testével,
de nem érinti saját bal kezét.
10) Amikor a gyógyító keze rajta van a páciens testén az „Érintéses”
eljárásnál, akkor a gyógyító keze ne mozogjon, egész idő alatt tartsa
stabilan!
11) Minden gyógyító eljárásnál, akár az „Érintéses”, akár az „Érintés
nélküli” eljárással, illetve akár behunyt, akár defókuszáltan néző nyitott
szemmel dolgozik, a gyógyító eljárás alkalmazásánál a gyógyító vegye
biztosra, hogy a páciens testében lévő anyagot, valamint a páciens saját
gyógyító mechanizmusait stimulálja! A gyógyító azt is vegye biztosra,
hogy képzelete segítségével az anyag stimulált energiáját az érintett
területre irányítja, hogy gyógyulást érjen el! A gyógyító higgyen abban,
hogy e folyamattal nemcsak a páciens túlélési mechanizmusait is erősíti,
beleértve az immunrendszert is!
12) Jobb gyógyítási eredmények érhetők el, ha a gyógyító baloldalt a
gyógyult állapotot képzeli el. Az idő, ahogy a fizikából ismerjük, és
ahogy azt a gyógyító pszichikai szempontból elképzeli, olyan, hogy a
gyógyító számára a jövő baloldalon, míg a múlt a jobb oldalon van. A
gyógyító, megjelenítő és elképzelő képességét alkalmazva a gyógyító
eljárás kezdetén, közvetlenül maga előtt vizualizálja a pácienst egy
jelenetben egészségi problémájával együtt. Majd a gyógyító eljárás
alkalmazásakor a gyógyító képzeljen el egy második jelenetet, az elsőtől
balra, és a második jelenetben a gyógyító képzelje el, hogy a páciens
testében lévő anyagot stimulálja és képzelje el, hogy a kijavítás
megtörténik! A gyógyító továbbra is a második jelenetet és annak
hatásait képzelje el minden egyes gyógyító eljárás során, kivéve a
utolsót! Az utolsó és végső gyógyító eljárásnál, ahol közvetlen érintés
történik, a gyógyító képzeljen el egy harmadik jelenetet balra a
másodiktól, és ebben a harmadik jelenetben a gyógyító az alanyt már
teljesen egészségesnek képzelje el!

1. SZÁMÚ GYÓGYÍTÓ LÉPÉS (1. A, B, C ÉS D)

A gyógyító személy gyógyító kézmozdulatokat végez fejtől lábig. A

gyógyító jobb keze végigsöpör az alany testének bal oldalán, bal keze
végigsöpör az alany jobb oldalán. A gyógyító az alany testétől mintegy
10 cm-re tartva mozgatja kezét, közben mély lélegzetet vesz és a söprő
mozdulatok alatt, ameddig csak bírja, visszatartja lélegzetét. A gyógyító
nyitott szemmel merengve néz, és elképzeli, hogy jobb kezéből átadott
sugárzó energia átmegy az alany testén és összegyűlik a gyógyító bal
kezében. A gyógyító elképzeli, hogy az átadott energia kékesfehér színű.
Hét kézmozdulatot (lassú, söprő mozdulatot) végez egy lélegzettel.
Egy gyógyítási ciklus:A gyógyító teleszívja a tüdejét friss levegővel és
ameddig bírja, visszatartja lélegzetét, közben alkalmazza a gyógyító
eljárást.

2. SZÁMÚ GYÓGYÍTÓ LÉPÉS (2. A ÉS B)

A gyógyító jobb kezét a páciens bal agyféltekéje fölé, bal kezét pedig a
páciens jobb agyféltekéje fölé helyezi. A gyógyító hüvelykujja a
homlokon van, míg mutató, középső és gyűrűs ujja a fejtetőn
helyezkedik el, kisujja pedig a tarkó bal és jobb oldalán nyugszik. A
gyógyító nyitott szemmel merengve néz, és elképzeli, hogy a jobb
kezéből átadott sugárzó energia átmegy az alany agyán és összegyűlik
bal kezében. A gyógyító elképzeli, hogy az átadott energia kékesfehér
színű A gyógyító annyira nyomja ujjait, hogy bizsergő érzet jelentkezzék
ujjbegyein. (Egy eljárást végez, egy levegővétellel.)

3.SZÁMÚ GYÓGYÍTÓ LÉPÉS (3.C)

Ugyanaz, mint a 2. számú lépés, kivéve, hogy a gyógyító összezárt
ujjai rásimulnak a páciens fejére. A gyógyító jobb keze az alany bal
agyféltekéje, bal keze pedig a jobb agyfélteke fölött nyugszik (a két kéz
ne érjen össze). A gyógyító úgy szorítja kezét a páciens fejére, hogy
enyhe bizsergő érzet jelentkezzék tenyerében. (Egy eljárást végez, egy
lélegzetvételre.)
4. SZÁMÚ GYÓGYÍTÓ LÉPÉS (4.D)

A gyógyító megfogja az alany jobb kezét saját jobb kezével, és az

alany bal kezét a jobb fölött keresztben tartja saját bal kezével. A
gyógyító és az alany kezének, illetve karjának nem szabad érintkeznie. A
gyógyító behunyja szemét, mély lélegzetet vesz és addig tartja benn a
levegőt, ameddig csak bírja. Miközben benntartja a levegőt, a gyógyító
elképzeli, hogy a jobb kezéből sugárzó energia átmegy az alany jobb
kezébe és elképzeli, hogy az alany bal kezéből kijövő energia összegyűlik
az ő bal kezében. A gyógyító kellő erősséggel szorítsa a kezet úgy, hogy
tenyerében érezze a szívverést. (Egy alkalmazást egy lélegzetvétellel kell
végezni.)

5.SZÁMÚ GYÓGYÍTÓ LÉPÉS (5. A, B, C ÉS D)

 A gyógyító a fekvő alany fölött gyógyító kézmozdulatokat végez (lásd
az 1. sz. képet) Az alanyra egy „Trainer1.” készülék van kapcsolva. A
Trainer1. készüléket arra használjuk, hogy jelezze, mikor van az alany a
gyógyító energia felvételére leginkább befogadóképes állapotban. Hét
kézmozdulatot (lassú, söprő mozdulatot) végez a gyógyító egy
levegővétellel.

6. SZÁMÚ GYÓGYÍTÓ LÉPÉS (6. A ÉS B)

A gyógyító az alany bal oldalán gyógyító kézmozdulatokat végez a
léptől a bal bokáig, majd az alany jobb oldalán a májtól a jobb bokáig.
Egy-egy eljárást (lassú, söprő mozdulatot) egy levegővétellel végez
mindkét oldalon.

7. SZÁMÚ LÉPÉS (7. C)

A gyógyító válltól vállig gyógyító kézmozdulatokat végez az alany
csecsemőmirigye magasságában, kevert kézmozdulatokkal (keze oldalra
ide-oda, illetve előre-hátra mozog), valamelyik kézmozdulatfajtával
kezd, és tetszése szerint átvált az egyik kézmozgásfajtáról a másikra –
egy lélegzetnyi idő alatt, a páciens testétől mintegy tíz cm-re dolgozva,
nyitott szemmel (defókuszált nézéssel).

8. SZÁMÚ GYÓGYÍTÓ LÉPÉS (8. D ÉS E)

A gyógyító eljárás utolsó lépésében a gyógyító közvetlenül az érintett
testtájra koncentrál. A gyógyító nyitott szemmel mély lélegzetet vesz,
defókuszáltan néz, és miközben visszatartja a levegőt, kezét közvetlenül
az érintett terület fölé helyezi (nem érinti meg a pácienst), és két kezét
az alany testétől mintegy tíz cm-re mozgat. A következő
kézmozdulatokat végzi: amikor a jobb kéz tíz cm-t előremozdul, akkor a
bal kéz ezzel egyidejűleg hátrafelé mozdul tíz cm-t, és fordítva majd a
kezek mintegy húsz cm-re eltávolodnak egymástól és visszatérnek. Ezt
az eljárást ismétli a gyógyító közvetlenül az alany testének érintett
részére helyezi kezét úgy, hogy a bal kéz közelebb van a problémás
területhez. A gyógyító, miközben visszatartja a lélegzetét, behunyt
szemmel vizualizálja a pácienst egészségi problémájával együtt egy
jelenetben, közvetlenül maga előtt; még mindig benntartva a levegőt, a
gyógyító elképzel egy második jelenetet balra az elsőtől, amelyben azt
képzeli, hogy az alany felveszi a gyógyító energiát. A gyógyító elképzeli,
hogy az érintett területet kékesfehér fény veszi körül, és a probléma
rendbe jön. A gyógyító, még mindig visszatartott lélegzettel, elképzel
egy harmadik jelenetet, amelyben az alanyt tökéletesen egészségesnek
látja. Ezt az érintéses eljárást csak egyszer végzi el, a teljes gyógyító
eljárás befejezéseként.

SILVA - FÉLE SPECIÁLIS GYÓGYÍTÓ TECHNIKA

1. Amikor a végtagok korlátozott mozgása és/vagy panasza miatt
alkalmazzuk a Silva-féle speciális gyógyító technikát, a gyógyító jobb
kezét az alany bal agyféltekéje fölé, bal kezét pedig az alany jobb
agyféltekéje fölé teszi. (lásd az ábrán). A gyógyító hüvelykujja a
homlokon, a mutató-, középső- és gyűrűsujja a fejtetőn, kisujja pedig a
tarkón helyezkedik el, egyaránt a bal és a jobb agyfélteke fölött. A
gyógyító behunyt szemmel mély lélegzetet vesz a pozitív gyógyító
eljáráshoz, miközben kezét, amennyire tudja, a másodpercenkénti 10
Hz-es frekvencia ritmusában rezegteti. Az alany behunyt szemmel áll a
gyógyítóval szemben, és a gyógyító arra koncentrál, hogy megszüntesse
a probléma okát. Amikor végül ki kell fújnia a levegőt, a gyógyító
helyreállítja a normális légzést, és finoman egymáshoz dörzsölve kezeit,
depolarizálja őket.

2. A gyógyító ujjhegyeit közvetlenül a páciens testének érintett

területére helyezi (lásd az ábrát). Az ujjbegyek a problémás terület
bármelyik oldalán lehetnek. A gyógyító behunyt szemmel mély
lélegzetet vesz a pozitív eljáráshoz, miközben kezét igyekszik a
másodpercenkénti 10 Hz-es frekvencia ritmusában rezegtetni. Az alany
végig behunyva tartja a szemét, miközben a gyógyító arra koncentrál,
hogy megszüntesse a probléma okát.

3.A gyógyító megismétli az l.-2.-es lépéseket.

FEJFÁJÁS
1. Amikor a Silva-féle Speciális Gyógyító Technikát fejfájásra
alkalmazod, akkor használd az A ábrán látható Silva-féle Speciális
Gyógyító Technikát, arra koncentrálva, hogy megszünteted a probléma
okát!
2. A gyógyító az alany háta mögé állva, hátulról alkalmazza a gyógyító
eljárást a fejen (lásd B ábra). A gyógyító jobb kezét az alany jobb
agyféltekéje fölé, bal kezét pedig az alany bal agyféltekéje fölé helyezi. A
gyógyító mindkét hüvelykujja a tarkón, a mutató-, a középső- és a
gyűrűsujja pedig a fejtetőn, míg a kisujja a homlokon helyezkedik el. A
gyógyító behunyt szemmel kifújja és visszatartja a levegőt (kiüríti
tüdejét) a negatív gyógyító eljáráshoz, miközben igyekszik megtartani a
másodpercenként 10 Hz frekvenciájú ritmust. Az alany behunyt
szemmel áll, a szintén behunyt szemű gyógyító pedig arra koncentrál,
hogy megszünteti a fejfájás okát.
 3. A gyógyító és az alany megismétli az A ábrán látható, 1.számú
lépést, pozitív gyógyító eljárást alkalmazva.
4. Migrénes fejfájás esetén a fentieket háromszor megismételjük, 5-5
perc elteltével.
Figyelem! ha az érintett területen nyílt seb van vagy érintésre
érzékeny a testrész, ne érjünk hozzá ujjbegyeinkkel, hanem csak
rezegtessük kezünket (pumpáló mozdulattal) a testtől tíz cm-re a seb
fölött, és a fájdalom megszüntetésére, a vérzés megállítása és a
gyógyulás meggyorsítására koncentráljunk!

VÍZKEZELÉS
1) Vízzel telt pohár, 2) az ujjak és a hüvelykujjak nem érnek
egymáshoz, 3) vízzel telt poharat a gyógyító a homloka elé helyezi (a
homlokot nem érintve). 4) a gyógyító szintén, behunyt szemmel, három
jelenetet vizualizál. Az első jelenetben, közvetlenül a behunyt szeme
előtt vizualizálja az alanyt, meglévő problémájával együtt. A második
jelenetben a gyógyító elképzeli az első jelenettől balra, hogy a páciens
megissza a víz felét este, a másik felét pedig reggel, és a gyógyító
elképzeli, hogy a páciens ettől jobban lesz. Ekkor a második jelenettől
balra egy harmadik jelenetet képzel el a gyógyító, melyben tökéletesen
egészségesnek képzeli el az alanyt.
AZ ÉLETERŐ AKTIVIZÁLÁSA
KUNDALINÍ AZ ÉLETERŐ

A kundaliní szó a szanszkrit kundala szóból ered, amely

„összetekeredést” jelent. Egy összetekeredett helyzetben szunnyadó
kígyóhoz hasonlítják. A kígyó és a kundaliní közötti hasonlóság ez
utóbbi természetéből adódik, mivel spirál alakú és kígyószerű. A
kundaliní az örökké létező, felsőbbrendű tudat aspektusa. E tudatnak
lehetnek jellemző sajátosságai, de létezik azok nélkül is. A jellemző
sajátosság nélkül (nigruma) aspektusban a kozmikus tudat lakozik, és ez
a tiszta tudat. A jellemző sajátosságokkal rendelkezőben (szaguna) az
energia gyakran kundaliníként válik személyes jellegűvé, ez a Nagy
Istennő aspektusa. Elsődleges energiának vagy saktinak is nevezik, mivel
Saktiként (istennőként) személyesítik meg. Minden teremtményt a
kundaliní energiája hoz működésbe. Az emberi testben ugyanez az
energia szunnyad statikus központként, amely megtalálható a lét
minden formájában. A jelenségek világában mindig van energia, minden
megnyilvánulás mögött ez a statikus háttér.
A meditáció kaput nyit a belső világ felé, és az ember megtapasztalja
a fényt, amely az eggyé váláshoz vezeti, az anyag és az elme
kettősségének eggyé válásához.Ez a teljes változás akkor történik,
amikor a szunnyadó statikus energia mozgásba jön, és fittyet hányva a
gravitáció törvényének, felfelé tör a gerincoszlopban, a transzcendens
központokon keresztül. Az erő, amely átlöki az energiát a központi
csatornán, a prána negatív ionjainak egyesüléséből származik az apána
pozitív ionjaival. Az apána székhelye a köldök alatti területen van, a
medence táján. Ezért az az energia, amelyik a gerincoszlop alján
szunnyad, statikus. Ez pontosan ott helyezkedik el, ahol a farkcsigolyák
(coccyx) felső része és a keresztcsont (sacrum) alsó része kapcsolódik
egy gyökérszálaknak látszó idegcsomóban, fonatokat alkotó
ideggócokkal. A szunnyadó energiát felfelé irányítják a legmagasabb
helyre, a hetedik csakrába, amelyet a tudat székhelyeként ismernek. Itt
ismét létrejön a negatív és a pozitív ionok egyesülése. Az ilyen egyesülés
által fejlesztett erő nagy megvilágosodást teremt. Ez megszünteti az
elme tudatlanságát, amelyet eddig a kettősség (poláris szemlélet)
okozott. Aki ezt az állapotot megtapasztalja, polaritástól mentes tudatot
nyer, és megvilágosodottá válik.
Amikor a szunnyadó energia felébred, a nadíkon keresztül működik. A
nadí szó szerint nad szótőből ered, és „mozgást” jelent. A legősibb hindu
írásban, a Rigvédában, a nadí szó alatt „folyamatot” értenek. A nadík
csatornát jelentenek; minden csatorna, amelyen keresztülfolyik valami,
nadí. A nadík közé sorolják a manóvahinít vagy manóváhát (az elme
csatornáját).
Kétfajta nadí létezik, a következő meghatározás szerint:
– Érzékfeletti... az érzékfeletti energia láthatatlan csatornái.
– Durva... az érzékfeletti energiának azok a csatornái, amelyek
láthatók szalagként, edényként vagy csőként.
Ez a magyarázat világosan mutatja, hogy a nadík nemcsak idegek,
hanem mindenfajta csatornák. A univerzum alapvetően két tényezőből
áll: anyagból és energiából.

A NADÍK
A nadík kapcsolatban vannak a csakrákkal. A szusumná nevű
központicsatorna főszerepet játszik a jóga- és a tantragyakorlatokban. A
csakrák közvetítő központok a fizikai és a pszichológiai energia között a
fizikai dimenzióban. A prána az az erő, amely összeköti a fizikait a
mentálissal és a mentálist a spirituálissal. Valójában a fizikai, a mentális
és a spirituális ugyanaz, és együttműködik minden szinten. A durva test
néhány csatornáját (nadíját), mint például az idegeket, a vénákat és az
artériákat, ismeri a modern orvostudomány. De mivel minden nadí
rendelkezik fizikai formával, és nem látható, lehetetlen megtalálni a
helyét a testben és így megfigyelni vagy nyomon követni az útját
materiális eszközökkel. Az érzékszervekkel nem érzékelhető nadík két
fajtája a következő:
pránaváha nadík... a pránaerő csatornái
manóváha nadík... az elme csatornái.
 A pránaváha és a manóváha nadík általában párhuzamosak
egymással. Bár leírhatatlanok, valahogyan mégis kapcsolatban vannak
az autonóm idegrendszer érzékelő idegeivel. A jóga-nadík és az autonóm
idegrendszer idegei együttműködnek, éppen úgy, ahogyan a psziché is
együttműködik a fizikai testtel.
Az akupunktúrában van egy meridián, amelyet Kormányzó Ér
Meridiánnak neveznek. Ez lényegében azonos a szusumná csatornával.
Ebben a meridiánban az energia a farokcsont hegyétől indul el, felszáll a
gerincre, eléri a fejtető pontját, és azután visszafordul, és lefelé halad a
meridián vonalán a köldök alatti ponthoz. Az akupunktúra meridiánjai
azonosíthatók a pránaváha nadíkkal.

A prána a szusumná nadín keresztül halad a medencében

elhelyezkedő idegfonattól a bráhmá-randhráig („a brahman barlangjáig”,
az üreges térig a két agyfélteke között). A múládhára csakra a három fő
nadí találkozóhelye, és jukta-trivéníként ismerik (jukta, „összekapcsolt”;
tri, „három”;
véni, „áramlás”
A nagyobb csatornák (nadík) a fejben
 Az első tíz nadí, a Siva-szvaródaja szerint kapcsolatban van a test tíz
„kapujával” vagy nyílásával.
1. Szusumná vagy bráhma randhra (a fejtető nyílása, a kutacs)
2. Idá (bal orrnyílás)
3. Pingalá (jobb orrnyílás)
4. Gándhárí (bal szem)
5. Hasztadzsihviká (jobb szem)
6. Jasaszviní (bal fül)
7. Púsá (jobb fül)
8. Alalmbuszá (száj)
9. Kuhú (nemi szervek)
10. Sankhiní (végbél nyílás).

SZUSUMNÁ

A szusumná csatorna központi helyzetben van és a mérudandán

(gerincoszlopon) fut végig.
A szusumná a múládhára csakrában ered, felszalad a gerincoszlopon,
és áttöri magát a tálun ( a szájpadláson a koponya alján), és csatlakozik a
szahszára csakrához (az ezer nadí fonatához a koponya tetején, amelyet
„ezerszirmú lótuszként” ismernek). A szusumná nadí a fejtetőn két ágra
oszlik: elülsőre és hátsóra.
Az elülső ág az ádnyá csakrán megy át, amely a szemöldökök
magasságában helyezkedik el, és kapcsolódik a bráhma-randhrához (az
agyféltekék közti üreghez). A hátsó ág a koponya mögött vonul és így
kapcsolódik a bráhma-randhrához, az agyféltekék közti hasadékhoz. Ezt
az üreges teret bhramara-gúphaként („a poszméh barlangjaként”) és
andha-kúpaként („vaküregként”) vagy tizedik kapuként ismerik. Ez a
„lágy pont”, amely nyitva van, amikor a kisgyermek megszületik. Az
újszülött csecsemőben ezen a ponton érezhető a pulzálás az élet első
néhány hetében; a hatodik hónap után ez a rész elkezd keményedni. Aki
elhagyja a testét a tizedik kapun keresztül, átmegy a „vissza nem térés
ösvényén” (vagyis eléri a szabadulást a halál és az újraszületés
körforgásából). Az igazi kereső, aki vágyik a szabadságra, a szusumná
hátsóágával munkálkodik.
A szusumnának egy másik szociális jellemzője, hogy független az
időtől. Amikor a jógi meditációban a két szemöldök közötti ádnyá
csakrára összpontosítja a figyelmét, és átveszi a pránát a bráhma-
randhra területére, túljut az idő korlátain a múlt, a jelen és jövő
ismerőjévé válik. Az ádnyá csakrában felülemelkedik az idő korlátain. Ez
a nadí automatikusan működik a festőkben, a költőkben és a látnoki
képességekkel megáldott művészekben. A gerincoszlopon kívüli térben,
jobbra és balra van az idá és a pingalá nadí. A középső szusumná nadí
anyaga háromszoros csatornából tevődik össze, a gunákból.

A SZUSUMNÁ EREDETE ÉS VÉGE

IDÁ
Az idá nadí a bal oldali csatorna. Lunáris (Hold-jellegű) energiát
hordoz. Az idá csatorna nőies természetű és életre hozó, anyai energiát
tárol. Néha a bal szem képviseli. A „bal” légzés serkenti az idá nadí
működését, vagyis az a légzés, amely túlnyomó részben a bal orrnyíláson
keresztül történik. A baloldal a tantra szerint magnetikus, nőies, vizuális
és emocionális természetű. A belégzés mindig a bal orrnyíláson át
történik. Ez ösztönzi az idá nadít, mivel az idá nadí a bal herében ered és
a bal orrnyílásban végződik. A bal orrnyíláson keresztül végzett speciális
légzés serkenti az idá nadí működését és az így keletkezett tápláló vegyi
anyagok megtisztítják a szervezet kémiai háztartását. A légzés jótékony
hatása könnyűvé teszi a meditációt.
PINGALÁ
A pingalá a jobb oldali csatorna. A szoláris (Nap-jellegű) áramokat
hordozza. A pingalá férfias természetű és a destruktív energia tárháza. A
maga módján a pingalá is tisztító, de tisztítása tűz jellegű. A pingalát
néha a jobb szem képviseli. A jógában a pingalá nadít jobb oldali
légzéssel serkentik, vagyis a jobb oldali orrnyíláson keresztül történő
belégzéssel és kilégzéssel. A jobb oldal elektromos, férfias jellegű,
verbális és racionális természetű. A pingalá nadí dinamikusabbá és
hatékonyabbá teszi a fizikai testet. Ez a nadí ad több vitalitást és több
férfierőt.
A jobb orrnyílás túlsúlyát ajánlják fizikai tevékenységekhez,
időszakos munkákhoz, megbeszélésekhez, vitákhoz, vetélkedéshez és
mindenféle küzdelemhez.Az jobb orrnyílás nyitva tartásának
jógagyakorlata éjszaka, amikor a szoláris energia kevesebb, fenntartja az
egyensúlyt az egészséges szervezetben. Az idá nadí nyitva tartása nappal
és a pingalá nadí nyitva tartása éjszaka, növeli a vitalitást, és hosszú
életet biztosít. A pingalá rádzsaszika (energikus) természetű, és ha
működésben tartjuk az éjszaka támaszika (lusta) óráiban, növeli a
szervezet teljes egészségét.
Akarattal befolyásolhatjuk az idá és a pingalá csatornák működését a
szvara jóga vagy a nadí-szádhaná-pránájáma gyakorlásán keresztül. A
pingalá nadí lehozza az energiát az agy égésközpontjából, ahol az anyag
(oxigén és szőlőcukor)átalakul életadó energiává (pránává). A Jógáról és
az Ájurvédáról szóló művek részletesen foglalkoznak a légzéssel és a
légzésszabályozással. A légzéssel pránát vagy vitális energiát is szívunk
magunkba.

A TISZTÁNLÁTÁS ELSAJÁTÍTÁSÁNAK MÓDSZERE

A HARMADIK SZEM MEGNYITÁSA

Az ősi hindu mágusok évezredekkel ezelőtt olyan hatásos módszert
dolgoztak ki a tisztánlátás elsajátítására, mely a mai világban is megállja
a helyét. Ehhez a módszerhez jutottam hozzá egy szerencsés véletlen
folytán. Az évtizedekkel ezelőtt elhunyt magyar parapszichológus
unokája adta kölcsön három napra a kéziratot, hátha hasznát tudom
venni. Arra kért, hogy a nagyapja neve maradjon titok. Annyit
felvezetésként elárulhatok, hogy a múlt század végén élt nagy hindu
mágus Svami Vivisztrama tanítványaként a magyar teozófus, mágus
húsz évet élt Indiában, mint gyakorló pszichológus és elmeorvos. Így
ismerkedett meg a hindu mágussal. Megtanult szanszkritul és a mágus
jegyzeteit, régi szent könyveit tanulmányozva egy gyakorlatias jegyzetet
készített saját használatra, melynek alapján elsajátította a tisztánlátás
tudományát. Soha nem tért haza, nyolcvanhét évesen hunyt el
Nepálban. Nepáli tartózkodásomkor a nepáli király udvari csillagászánál
tett látogatásaim alkalmával találkoztam az unokával, aki három napra
kölcsönadta a jegyzeteket. Amit elengedhetetlenül fontosnak találtam,
lefénymásoltam. Most pedig a sallangokat, kitérőket elhagyva
átszerkesztve nyújtom, mintegy első lépcsőként a fantomsebészet és
mágikus gyógyászat gyakorlati alkalmazásának bevezetőjeként.
Íme a rövidített jegyzet átszerkesztett változata:
Tudunk arról a vak hinduról, aki belső szemével könyveket olvasott.
Napjainkban egy jógi bekötött szemmel vezette autóját Katmandu
forgalmas belvárosában. Ismeretes, hogy önhipnózissal az ember olyan
állapotba tudja hozni magát, hogy térdével ízlelhet, fülével olvashat,
tenyerével szagolhat, stb.
A továbbiakban arról lesz szó, hogy mily jelentős eredményeket ér el
az ember, ha rászánja magát, hogy valójában a végsőkig fokozza a
gondolkodás elernyesztését, az agy kiürítését. Nem kis dolog megnyitni a
harmadik szemet, de ha sikerül, akkor feltárul előttünk a csodák birodalma...
Svami Vivistrama jógi a következőket mondja a látásnélküli
távérzékelésről: A koncentráció azon formái, melyek rendkívüli érzékelést
idéznek elő, a gondolkodás állhatatosságát hozzák létre.
A módszer a következő:
Ha a gyakorlatozó gondolkodó szervét az orr hegyére koncentrálja,
néhány nap múlva csodálatosan kellemes illatokat fog észlelni. A nyelv
törzsére való összpontosítás hangérzetet eredményez, a nyelvhegyre
való koncentrálás révén csodálatos ízérzet lép fel, míg a gondolatnak a
nyelv közepére való összpontosítása azt az érzetet kelti, mintha valamivel
érintkezésbe kerültünk volna.
 Ha a gyakorló a szájpadlására koncentrál, különleges dolgokat fog
megtapasztalni.
Ha valaki kishitűen áll a dolgokhoz, pesszimista a siker elérésében,
még az is egy bizonyos idő után önmagán tapasztalja ezeket a hatásokat.
Ezek után megerősödik az önbizalma és újult erővel végzi a
gyakorlatokat.
Ez nem mást jelent, mint azt, hogy információkat szerezhetünk
tárgyakról, személyekről, eseményekről anélkül, hogy közvetlenül
kapcsolatba lépnénk vele. Ez lényegében a transzcendentális érzékelés...
A jelenség magyarázata
Az orrhegyre, helyesebben az orrhegy érzésre állhatatosan
összpontosított gondolatok által egy pillanatra megakad a lélegzet, az
emberben akaratlanul támad az a kívánság, hogy megszagolja a
lélegzendő levegőt. Az ember ilyenkor minden pillanatban azt várja,
hogy valami szagot vagy illatot érezzen.
Az orrhegyre való koncentrálásnak tulajdonképpen alárendelt
szerepe van: csupán bevezeti a szaglás vágyának felkeltését. Ez a fokozatosan
gyarapodó vágy igazgatja a szájpadlás fölött húzódó szagló
idegvégződéseket, kifeszíti azokat minek révén rövidebb hullámhosszon
lehetséges a finomabb illatok fölfogása. Ily módon érzékelhető az olyan
illat, melyet normális ember a nagy távolság miatt nem képes felfogni.
A képesség hosszabb gyakorlás után annyira kifejlődik, hogy meg is
rögződik, – a szaglóidegek túlérzékenysége akkor is megmarad, ha az
eddigi eredeti jelenség már eltűnt. Nem szabad megállni a szaglásnál!
Hozzá kell kezdeni a nyelvhegyre és a nyelv közepére való
koncentráláshoz. A nyelvhegyre való koncentrálás eredménye két nap
múlva jelentkezik. /Előző gyakorlatai révén nyilván tökéletesedett
koncentráló képessége./ A kezdetben tapasztalt illatnak megfelelő
kellemes íz válik érezhetővé. Erre is számítani kell! Az ízérzetet nagyon
hamar alá lehet rendelni az akaratnak. Még aznap képessé válik arra,
hogy tetszés szerint ízt varázsoljon elő magának. Az ízérzet a
természetesnél erősebb lesz. Meghökkentő lesz, hogy a nyelvre varázsolt
ízek nyomán jóllakottsági érzés tölti el. A legkülönösebb élmény a
további kísérletek során az lesz, hogy bármely távolságból meg tudja
állapítani, hogy a dolgoknak milyen az ízük. Nem egykönnyen érthető
jelenség!
A szag, – bármely távolságból is érkezzék, egy bizonyos fajta párolgás,
amit nagyon érzékenyen fognak fel az állatok és a természeti népek is, –
de az íz, a nyelv és tárgy – ha csak futólagos, de mégis közvetlen
érintkezésből következik. Természetes körülmények között az ízérzet
megszűnik, ha már néhány milliméternyire távolodik az ízlelt anyag. A
szokásos pszichológiai magyarázat nem helytálló, – de az ízérzet mégis
csak megvan, méghozzá amikor az ember csak kívánja. A folyamat
magyarázata rendkívül fontos következtetéseket rejt magában további
stúdiumokra vonatkozóan.
Vajon hallucinációról van-e szó? A híres lexikográfus Webster /1953/,
így határozza meg a hallucinációt: oly tények érzékelése, amelyek a
valóságban nem léteznek, vagy külső ok nélküli érzetek, általában az
idegrendszer rendellenességéből ered, mint a delírium tremens esetében.
E meghatározás nem alkalmazható a mi esetünkben, az észlelésünkre,
mert a szagolt szagok, illatok az ízlelt ízek a kapcsolatos tárgyaknak
valóságos tulajdonságai; azoknak meg van külső okuk, ez az ok csupán a
térben kerül távolabb. Ha a tetszés szerinti , az akarattól függő szag és
ízérzetet hallucinációnak tekintjük, minthogy ennek nincs bizonyító
külső oka, rá kell mutatnunk arra, hogy ez a „hallucináció” további
rendszeres gyakorlatokkal valóban létező tárgyak érzékeléséig
fejleszthető, tehát az idegrendszer rendellenes állapota a rendellenesség
további fokozásával normálissá fejleszthető.
A távszaglás nem jelent különösebb problémát, hiszen a vadászkutya,
a nyomozó kutya szimata igazolja ennek lehetőségét.
A távolból való ízlelés magyarázatánál vagy azt tételezzük fel – a
Vedanta-iskola tanításának megfelelően –, hogy az ember, gondolkodó
principiuma elindul az emberből kifelé, amíg az objektumot el nem éri.
Képletesen szólva: addig nyújtjuk nyelvünket /szellemileg/, míg a távoli
ételt el nem éri, – amit nem hiszünk – vagy abból indulunk ki, hogy
érzékszerveinkkel azért hatolhatunk a távolba, mivel a szaghoz
hasonlóan az íz is – sőt, minden érzékszerveinkkel érzékelhető tárgyi
tulajdonság, /alak, szín, stb./ a durva- anyagi érzékelésen túl egy finom-
anyagi természetből fakad, azaz a tárgyaknak bizonyos finom-anyagi
„kisugárzásuk” van. Az anyag, szín, szag, stb. sugárzása messze túllépi
azokat az anyaghatárokat, amelyeket kezünk tapint vagy nyelvünk ízlel.
Tudjuk, hogy az ember normális körülmények között a hanghullámok
tengernyi terjedelméből mintegy 7-8 oktávot tud csupán fölfogni, a
színeket csak a pirostól az ibolyáig érzékelhetjük.
Számos, ismert sugárzásról – amilyen a vörösön inneni, az ibolyán
túli, alfa, a béta, a gamma, a kozmikus, stb. sugárzás – nem tudósítanak
az érzékszervek. Ha az ember emberfölötti mértékig fokozhatja szagló
képességét is, a többi érzékszervi képességét is, – helyesebben érzékelő
képességét is, a természetes határokon messzire túlfejlesztheti.
Charles Lancelin kísérletei az érzékszervek érzékelő képessége
asztronómiai mértékben kitágul a hipnotikus állapotban. A hipnotizált
egy centigrammos súly különbséget is megállapít, a vörös borban az
egyetlen cseppnyi víz okozta színkülönbséget is észreveszi.
A de Rochas szerint a hipnotizált, hatvannégy oktávot képes
meghallani; a normális emberi fül a nyolctól-hatvannégyezerig terjedő
másodpercenkénti rezgésszámú hangokat veszi fel, hipnotikus
állapotban egy és tizenkilenc nulla/sec. rezgést is érzékel. Ez magasabb a
láthatatlan gamma sugarak rezgésénél, – ezért láthatja a hipnotizált az
ember kisugárzását: az aurát. A hipnotizált nem az elkülönült
érzékszerveivel jut ezeknek a túl finom érzeteknek birtokába, hanem
egy új – a hatodik érzékszerv működése révén, ami az agyban, a
szemöldök között kél életre.
Három éven át gondolkodtam azon, hogy azt az állapotot miként
lehetne elérni. A Yoga-Sutra I. 35-ben megadott szájpadlás /íny/, mint
koncentrációs góc, leleplezettnek tűnt. Valószínűtlennek találtam, hogy
a szájpadlásra való koncentrációval létrehozhassam a távolbalátás
jelenségét. A távolba szaglás, ízlelés esetében lényegében arról van szó,
hogy a szagló, ízlelő idegvégződéseket ultrarövidhullámok vételére
kellett beállítani; az ideg koncentrációs gócok közelébe helyezkednek el,
ill. azzal a koncentráció során kapcsolatba kerülnek.
A szájpadlás, mint koncentrációs góc, hogyan vezethetne látóideg
stimuláláshoz, hogy is függhetne össze a látóidegeknek közvetlenül a
hypophizis fölötti kereszteződése a szájpadlással?
 Kétségtelennek bizonyult, hogy csak a chiasma, a látóideg
kereszteződése, jöhet számításba a finomabb fényrezgések észlelésével
kapcsolatban. Hosszú éveken át folytatott szájpadlás-koncentrációs
gyakorlatok során, ahogy azt a Yoga-Sutra I. 35-ben javasolja; különleges
képek valóban és spontán jelennek meg, de ennél tovább a legnagyobb
erőfeszítések árán sem jutottam. Végül is mesteremtől kaptam meg a
pontos útbaigazítást.
A szemek nélküli látás kifejlesztésének pontos módszere nem a
szájpadlásra történő koncentráció, hanem a szemöldök között lévő finom-
anyagi centruma, az Ajna-csakrára való összpontosítás.
Kemény iskola kezdődött. Mesterem főként a gyakorlatok
rendszerességét hangsúlyozta /intervallum és ritmus/. Be kellett
tartanom a mértékletes élet szabályait, meg kellett tanulnom a
látomások felülbírálatát. Először is fel kellett tudni ismerni a képzelt,
vélt és a valóságos finom-anyagi képek közötti különbséget.
Két éven át naponta végeztem az alábbi kísérletet: Feleségem
különféle tárgyakat helyezett az asztalra, én másnap reggel a negyedik
szobából, becsukott szemmel kellett, hogy lássam, mi van az asztalon. A
gyakorlatot több mint hétszázszor végeztem el, alig akadt téves látás.
Mesteremet naponta láthattam. Tapasztalataim teljesen egyeztek több
tisztánlátó ismerősöm és barátom, tanítványom élményével.
Három év múltán elértem azt, hogy bármely távolságból tudtam
képeket látni, ha csak néhány pillanatra is. Ezzel együtt telepatikus
képességek is ébredtek bennem, át tudtam venni mesterem gondolatait.
A haladást lassúnak találtam. Elméleti jóga-tanulmányaim új
lehetőségeket mutattak. Eddigi gyakorlataimat, melyeket egyszerűnek
találtam, megpróbáltam kiegészíteni. Úgy gondoltam, hogy a harmadik
szem kibontásának feltétlenül együtt kell járnia a Kundalini-erő
fejlesztésével, aminek a harmadik szem megnyílását meg kell előzni,
ezért egyre inkább fokoztam a légző gyakorlataimat, a pranayamat. Arra
a meggyőződésre jutottam, hogy gyorsabb és jobb eredményeket
érhetek el, ha nem az Ajnaval, hanem a Mulladharaval /a farkcsont táján
lévő centrummal/ dolgozom. De ez végzetes hiba volt. Minden szerzett
képességemet elvesztettem, a gyakorlatok variálása végérvényesen
elrontotta a ritmust. Szívós kitartással láttam újabb és újabb sikertelen
kísérletekhez mindig javítani, tökéletesíteni akartam. Látásaim teljesen
megszűntek, de gazdag tapasztalatokra tettem szert az elméleti-jóga
területén.
Végül egy Romániában élő tisztánlátó ismerősöm közvetítésével
megérkezett Mesterem üzenete: ne a mulladharára hanem ajnara
koncentráljak! Ez nem győzött meg. Továbbra is magam kísérleteztem,
míg meg nem győződtem az ajna-centrum meditációs technikájának
helyességéről, ami hozzájárult ahhoz is, hogy ebben kielégítő
előrehaladást is folytassam, mint hogy ebben kielégítő előrehaladást
értem el.
Kilenc évi muladha koncentráció után ismét jelentkeztek a
látomások, de nem voltak tovább fejleszthetők. Ekkor úgy határoztam,
hogy mesterem adta technikát másokon fogom kipróbálni.
Három ismerősöm vállalkozott erre, és néhány hónap alatt egymástól
függetlenül azonos eredményt értek el: láthatták a mestert, és kapcsolatba
kerülhettek vele.Most már én is abbahagytam a különböző centrumokkal
való próbálkozásokat és elölről kezdtem az ajna-koncentrációt, ahogy
mesterem tanított. És mégis – mesterem szavai szerint – nem
vesztegettem hiába az időt, mert sokkal magasabbra jutottam.

A „HARMADIK SZEM”
A szem nélküli látás technikája nem állhat csak a látóideg
ösztökéléséből. A Yoga-Sutra I. 35-ben megadott koncentrációs
gyakorlat a szájpadlás gondolati gócán át aligha hathat ki a látóidegre
illetve azok kereszteződéseire. Kell lennie egy olyan centrumnak,
melynek ösztönzése döntően befolyásolja a látás előidézését. Mesterem
nem a szájpadlást ajánlotta, utasítása így szólt:
„Om megha me sammshstah sumiyatena,
Kham ajanatam rajya-siddhaya...”
/Om – a magam részéről a felhőket helyes megtartóztatással
ösztökéltem egybe, az unalom megteremtése végett tudatba vontam
Kha-t./
/Kha – ég, menny, levegő, lyuk, nyílás/.
 A szavak eléggé misztikusak. Hogy nem fizikai felhőkről és a Kha-nak
nem valamelyik fizikális értelmezéséről van szó, az világos, hiszen a
felhőket a maga megtartóztatása tereli össze.
Hogy Kha-nak mi az értelme, azt a vonatkozó irodalomból
nyomoztam ki.
Mesterem szavai szerint: „A yogát gyakorló, aki tükörképét meg tudja
látni az égen, azt is tudja, hogy vállalkozásait siker koronázza-e vagy
sem. Azok a yogik, akik a koncentráció minden előnyére szert tettek, így
oktatnak: világos napfényben szemléld éles tekintettel tükörképedet az
égen; mihelyt egy pillanatra láttad az égen, látni fogod Istent is az
égben. Aki naponta látja árnyékát az égen, az hosszú életű lesz. Sohasem veszíti
életét baleset következtében. Ha az árnykép láthatóvá válik, a yogát
gyakorló győzelmet és sikert fog aratni. Legyőzi apránát és bárhová
mehet. A gyakorlat meglehetősen könnyű. Hamar learatja az ember a
gyakorlat gyümölcsét. Volt, aki egy-két hét alatt elérte.
Ha fölkel a nap, úgy állj, hogy tested árnyékot vessen a földre, amit
minden további nélkül láthatsz is. Irányítsd éles tekinteted egy ideig az
árnyék nyakára, azután nézz fel az égre. Ha akkor az égen teli-szürke
árnyékot látsz, az nagyon jó jel. Az árnyék válaszol a kérdéseidre. Ha az
árnyékot még nem láttad volna, úgy addig folytasd a gyakorlatot, míg
azt meg nem pillantottad. A gyakorlat holdfénynél is
végrehajtható.”Szerintem hiábavaló fáradozás, mivel a régi jógik az igazi
technikát groteszkül ható külsőségek közé rejtették.
ADJA a szemöldök közötti pontot is jelenti
Az indiai istenség-ábrázolásokon a szemöldök között láthatjuk a
függőleges helyzetű harmadik szemet, amely állítólag minden varázsló
hatalmat megad a jóginak. Ősi írások ezt a centrumot a bölcsesség
szemének nevezik, /jnanaeaksus/, és egy nagy lámpa lángjához szokták
hasonlítani.A satcakrani-rupama-tantra 37. versében ez áll: „ Ha a yogi
belső tudatát a külvilágtól elzárja és feloldja, ezen a helyen élénken fénylő
szikrákat lát. Lát egy lobogó lángot is, mely az ég és föld között sugárzó kerek
napnak tűnik.”A jóginak misztikus tanítása szerint ez az un. „Harmadik
szem”-e lángban foglaltatik benne.
 A Shíva-jóga szerint:„Képzeld el olajmécses lángjaként a szemöldök
központot, és annak közepén a bölcsesség szemét” /Jnana nem csak a
bölcsesség, hanem minden lehetséges tudás, minden ismeret is./ A
minden-tudás nemcsak a jelent, de a jövőt is és az elmúltat is
tartalmazza.
Ezt a tripurasara-samuccaya szavaival egyetértésben vallják a mai
jógik is: akiknél a szemöldök centrum jóga meditációja a
megvalósuláshoz érkezett, emlékezik életeiben elkövetett tetteire, és
föltámad benne a távolba-látás és a távolba-hallás képessége.
Paramhansa Yogananda ezt a központot „minden-tudó szellemi
szemnek” vagy „Ezerszínű fény-lótusz”-nak nevezi. Svani Shivananda
magyarázata: ahogy a fénysugarak áthatolnak az üvegen vagy a
röntgensugarak az át nem látszó tárgyakon, úgy láthat egy jógi vastag
falak mögé. Elolvashatja a borítékba zárt levelet, vagy rátalálhat belső
szellemi szemével a földbe rejtett kincsre. Ez a szellemi szem az intuíció
szeme: divya drishi vagy jnanasaksu.
A harmadik szemet Shíva szemének is nevezik. Határtalan és
korlátlan a térben, ezt nemcsak azelmélet, de a gyakorlat is bizonyítja.
Minthogy hatékonysága téren kívüli, legalább is a negyedik dimenzióban
kell működnie, tehát átfogja az időt is. A régi jógik trikalajna azaz a
három-időt ismerőnek mondták /múlt-jelen-jövő/.
A látnokok – régen és ma – egybehangzóan állítják, hogy a harmadik
szem révén látott képek – ellentétben a durva-anyagi látással – nem
halványulnak, nem veszítenek élességükből, bárhogy is növekedne a
távolság, vagy bármily messzire nyúlna is az idő. Az anyagi sugárzás
ereje négyzetesen csökken a távolsággal, a legerősebb anyagi sugárzás is
ernyővel árnyékolható, stb. Pl. a gamma sugarakat egy-két méter vastag
ólomfal szigeteli. De a harmadik szemmel érzékelhető sugarakat
/Charpentior-sugarakat, II.-sugarak/ anyaggal nem lehet elszigetelni,
tehát a természetünk, legalább is finom-anyagi, független a térhatástól
A „Harmadik szem” megnyitása folyamat, amelynek során négy fokozatot
állapítunk meg:
1. A legalacsonyabb szinten a „Különös dolgok” vízióival találkozunk.
Groteszk képek, de nem beteges fantázia szüleményei, hanem normális
alakok vagy alaktöredékek. Jellegzetes a fényhatás, szokatlan a
színárnyalás, és nincs összefüggés a képek és a gondolkodás irányzata
között. Gondolhatnánk irreális hallucinációra is, de vajon csak az-e a
valóság amit öt durva érzékszervünkkel érzékelünk? Ha érzékelő
képességünk korlátlanul kiterebélyesíthető, hol húzzuk meg a valóság
érzékelésének a választóvonalát?
A nyugati pszichológia meglehetősen tanácstalan ezekkel a dolgokkal
szemben, és minden ilyen érthetetlen érzékelést a hallucináció
semmitmondó rubrikájába sorol. És az indiai pszichológia? A jógik egy
un. manas-chakrá-ról, gondolatközpontról beszélnek, amit hat érzékelő
központnak írnak le /sensorium/, és hat szirmú lótusszal
szimbolizálnak. Öt idegszál a normális érzékelés csatornája /látás,
hallás, tapintás, ízlelés és szaglás/. A hatodik idegszál a belsőleg
keletkező benyomások vezetésére szolgál, amilyen az álom és a
hallucináció is. Meglepő, de nem véletlen az egészséges álom és a
beteges hallucináció együvé sorolása.
A manas-csakra hat sziromlevele össze van kapcsolva az ezerszirmú
lótusszal /sahasrara-csakra/ amelyben a szellem lakóhelyét látják. A
manas-csakra /sensorium/ viszont az éber tudat, az ébren-levés
lakhelye. Éber állapotban a külvilágtól kapott benyomásokat a manas-
csakra öt szirma /az öt érzékszerv/ közvetíti, de ha az alvó állapotban
nem funkcionál az öt érzékszerv, az álom és a fantáziaképeket is a hat
idegszál kell, hogy közvetítse közvetlenül az „ezerszínű lótusz”-nak, a
harmadik szemnek. Ha kikapcsoljuk az öt érzékszervet, megkezdi
működését a manasz-csakra /gondolatközpont/ hat szirma. Az ember
álmodik, éber állapotban pedig „hallucinál”, helyesebben szólva:
„Különös dolgokat észlel.”
Ezt az elméletet bizonyította be az előbb említett Hebb és Horron-féle
kísérlet is. A kísérleti alakok nem beteges hallucinációs emberek voltak,
hanem válogatott, ép érzékszervekkel bíró egészséges ifjak. Semmi más
nem történt, csak egy időre mesterségesen kikapcsolták az érzékszerveiket.
Hallucinálásuk természetes reakció volt a test elernyesztése
következtében, amit a tudósok unalomként fogtak fel. A diákoknál a
harmadik szem működésének kezdeti, bevezető jelenségei léptek fel. És
ha nem rettennek vissza, hanem szakszerűen és módszeresen tovább
gyakorolnak, új lehetőséget tárhattak volna fel a tudomány számára.
 Tudományos tény, hogy a hallucinációt nem az érzékszervek
okozzák. Ezt mondja India jóga-tudománya is, mely azt tartja, hogy
amennyiben az ember egy időre sikerrel ki tudja kapcsolni
érzékszerveit, akkor „érzékfölötti” érzékelésre válik képessé. A
gondolatoknak minden helyes koncentrációja többé-kevésbé ezt a célt
szolgálja. A praxisnak kezdeti és természetes velejárója az álomélet
gazdagodása, az álmok világosak, logikusak, elevenek lesznek.
Az elkövetkező hónapok során a tanítvány éber állapotban is
alakokat, képeket fog látni, amikor a koncentráció kizárja az
érzékszerveket. Ezek a víziók éppen olyan normálisak, mint a
gondolatok, amelyek keresztül-kasul járják az agyukat – erről bárki
meggyőződhet – aki minden zavaró momentum kikapcsolása után
„szabad folyást” enged a gondolatoknak. Ezeket a gondolatformákat
nem az agy termeli, csupán regisztrálja azokat.
2. A második fokozat akkor veszi kezdetét, amikor a gyakorló már
rendet tud teremteni az első fokozat víziói között. Ezt arról lehet
megismerni, hogy „különös dolgok” egészen természetesnek tűnnek,
felismerjük bennük a megszokott tárgyakat, egy eddig ismeretlen
szemszögből szemlélve. Mint a villám cikázása, úgy keresik a finom-
anyagi sugarakat a legkisebb szellemi ellenállás irányát, ami nem
feltétlenül egyenes. Ez lehet a magyarázata annak, hogy második
fokozat képei, jóllehet a kívánt tárgyat ábrázolják, de annak részleteit
általában /vagy mindig/ másképpen tüntetik fel, mint ahogy várható
lenne. Ez a körülmény egyszer s mint ellenőrzi is, hogy valóságról van-e
szó vagy képzelődés, önszuggesztió forog-e fenn.
Mindent jól látunk, de valahogyan másképpen. Egy ház pl. a tetőről
nézve, vagy oldalról jelentkezik, ahogy megelőzően nem figyeltük meg.
A képek, minthogy szürkületi fényben derengenek, kezdetben gyengék,
mint egy homályos fénykép, csak a további kísérletek során nő meg az
élességük.
Életük van, és mozognak, de ez a mozgás nem a szemlélő fantáziájától
vagy akaratától függ. Feltűnő tulajdonságuk, hogy kérdésekre
válaszolnak. Ha akaratlanul is a vízió valamely részletére lennénk
kíváncsiak, az rögtön megjelenik a képen, sőt gyakran előbb, mint ahogy
a kérdés a tudatunkban megfogalmazódik. Ezen a fokozaton a képek a
jelenből vagy a közelmúltból valók, ritkán a régi múltból és csak elvétve
a jövőből. Lehetnek idegenek gondolatformái is, ami különösen akkor
fordul elő, ha a koncentráció tárgya sokak meditációs objektuma.A
fantázia-képek százszorta gyengébbek és élettelenek, mint akár az első
két fokozat látomásai illetve a finom-anyagi érzékelései.
3. A harmadik fokozatban tökéletesen tiszták és színpompásak a
képek, semmilyen vonatkozásban sem maradnak el a fizikai szemmel
látható világ mögött.
Teljes élességük csak egy szempillantásig tart, azután „után izzanak”,
mint a kikapcsolt villanyégő világító szála. Ez az után-izzás és a képek
jellegzetes fénye a harmadik fokozat ismérve. A finom anyagnak fénylő
az állaga, ezért nevezték el a régmúlt korok okkultistái „asztrál-fény”-
nek.
Az első fokozatban filmként peregnek le a képek, a belső látás előtt,
most hirtelen villannak fel teljes erővel, az embernek az az érzése,
mintha elektromos áram töltötte volna fel. Ez az extatikus élés a vízió
tartama alatt megmarad. Ez ne zavarjon, inkább azon igyekezzünk, hogy
a szempillantásnyi éles látást egyre jobban meghosszabbítsuk.
A fokozatok egymásból fejlődnek tovább. Pontosan észlelhető a
finom-anyagi világ, mely hű tükörképe durva-anyagi síkunknak. Erre
többé-kevésbé minden ember képes, aki elég tartósan folytatja az
alkalmas gyakorlatokat. A siker az emberek türelmétől, kitartásától és
koncentrációs képességétől függ.
4. A negyedik fokozat a mesteri fokozat. A legmagasabb szinten a
látás odáig fejlődik, hogy térben lát és minden oldalról egyszerre lát. Az
Adeptusok magassága ez a fokozat, ahol nincs mit tanulni, mert a
harmadik szem mindent lát, ahová a szellem tekintete irányítja és nem
marad belőle semmi elrejtve.
Paramhansa Yogananda így számol be a mesteri fokozat kezdetéről:
„lélegzetem elállt, testem nyugodt volt, de nem tétlen. Tudatom extatikusan
kiterjedt. Mérföldekre láttam el, balra tőlem, túl a Gangesen és túl a templomon
Dakshinoswar egész vidékére. Minden épület fala fénylően áttetszett, a falakon
át szemlélhettem az emberek ide-oda mozgását, szerte a mezőkön. Lélegzetem
megszűnt, testem rendkívüli nyugalomban volt, de kezem, lábam képes voltam
mozdítani. Több percig próbáltam szemem lehunyni, majd ismét kinyitni,
mindkét esetben pontosan láttam Dakshinoswar egész környékét. Úgy tűnt
testem éteri lenne, mintha készen lenne arra, hogy a levegőben lebegjen. Fizikai
környezetem teljesen tudatában voltam, szemügyre vettem magam, néhány
lépést tettem anélkül, hogy megtörtem volna a szellemi vízió folyamatosságát.”
A legmagasabb fokozat tökélyre vitt szintjéről Evans Wenz tudósít: „A
nagy yogi tisztánlátásban oly pontosan figyeli meg a legparányibb lények életét,
hogy azt egyetlen kutató sem teheti meg, a mikroszkóp segítségével sem, és leírja
azokat a legtávolabbi népeknek, bolygóknak, ködfoltoknak természetét,
amelyeket eddig még teleszkóp sem tett láthatóvá”. Ugyanilyen hatalmas,
amikor testének fiziológiai működését figyeli. Nincs szükség boncolásra
vagy vivisectióra, ha mérgek, betegségek csírái jelenlétét kívánja
megállapítani.
Fölösleges minden gyógyszer, szérum, ha valaki felismerte a
szellemet, mint a test és az anyagi kötelékek teremtőjét és uralkodóját.
Nem kell gép ahhoz, hogy bejárja a levegőt, a vizeket és elhagyja durva-
anyagi testét és a fény sebességénél is gyorsabban érheti el a föld
bármely pontját, sőt, a sztratoszférán túlra is szállhat, fölkeresve más
világokat.

A CÉLLAL VALÓ AZONOSULÁS

A GYAKORLÓ MANTRA
„Íjad az Om! nyilad a lélek, célodul
Brahman létét tekintsed; Beléje nem
ernyedő célra töréssel nyílként
találva hatolj el oda!”
Nemcsak az istenségben való misztikus elmerülésről van szó, nem
csupán a Brahmannal való eggyé válás meditációs technikájára utal a
vers, mert erről egyértelmű, világos szövegek szólnak.
Mesterem ide vonatkozó szavai: „Képzeld el magadnak, hogy az Om az
íjad, a tudatod ez nyíl és Brahman a cél. Nagy figyelemmel célozz a céltáblára, és
ahogy a nyíl válik eggyé a céllal, úgy leszel eggyé Brahmannal.”
De, hogyan kell ezt megvalósítani?
A kelet-ázsiaiak otthonosak ezek között a titokzatos formulák között,
mi eléggé tanácstalanul állunk velük szemben. Vegyük pl. a japán
művészetet: a szellemi unió művészetétől a rajzon keresztül a
teaszertartásokig, mindennek közös, azonos gyökere van, mindegyik
egyetlen szellemi magatartásnak sajátos megnyilvánulása, mind a
„Dhyana-Buddhizmusból” a Zen-ből nő ki, amely nem spekulatív
bölcsességből keletkezett ott. Ez azonban nem tartós, mert kis idő múlva
az embernek az az érzése, mintha a tekintet ismét kifelé irányulna. A
tudat mindkét irányban vándorol; ha az ember az orr-bőrre koncentrál,
a tudat befelé halad és nyomásérzetet kelt ott, ahol a hypophysis van. /a
fül-nyílásokat összekötő egyenes közepe fölött.
Alig hogy a tudat a centrumában elhelyezkedett, még hátrább törekszik a
fej belsejébe, azután /a csukott szemek tekintete ismét előre lövel/, a nyíl
kiröppen!
És ezzel megtaláltuk a szellemi nyíllövés titkát!
A folyamat fázisai
— Az íj megragadása. Az íj az Om-szótagot jelenti. a szótag folytonos
ismétlése, szellemi erőgyarapodást eredményez, a helyes kiejtésének az
a titkos célja , hogy rezgésével a hypophysis környékét élénkítse. /A-O
Umna/.
— A nyíl felfektetése. Ez a gondolkodó principiumot jelenti, /az
atmant, a szellemet, mint valóságos ÉN-t/ és egyszersmind a
tárgyaknak, mint célpontoknak a megválasztása. – A céltáblára való
célzás. A tárgy iránti odaadás, a tárgy érzetének fölkeltése /nem az
elképzelése!/.
— Az íj megfeszítése. Visszahúzás, mint a céllal ellentétes irány, a húr
hátrahúzása, a tudatnak /nyílnak/ az íj feszítő központja felé történő
mozgása. Ez a feszítés a tudat koncentrációja, amely egyre növekszik a
tárgy „érzetében” való elmélyüléssel. Ha tetőfokát eléri, következik a
nyíl kiröppentése, az elengedése, a tudat szabadon engedése, amely
most már csak a cél irányába repülhet.
Az íjász a célra tekint, vajon talál-e?
 a találat = a tárgy víziója,
az elvétett cél = nem várt, különös dolgok víziója,
a sikertelen lövés = vízió hiánya.
Ügyelj a célra, mivel a nyíl elröpítése után nincs mód a változtatásra,
korrigálásra. Vigyázz, hogy a szél /más irányú gondolatok/ el ne
térítsenek, el ne téríthessék a kilőtt nyilat.
A meditáció jellegzetes ismérve a célnak a szem előtt tartása, ami a
koncentrációval ellentétben /az íj megfeszítése/ a szellem egyre
tökéletesebben bekövetkező fesztelenségével jár együtt. A mesteremtől
kapott formula és az íj-nyíl hasonlat messzemenően egyezik.
A feszítés: felhők /gondolatok/ egybeterelése,
a fesztelenítés a nyíl kiröpítése és
a cél szemlélete – a figyelem Nha-ra /a céltáblára/, hogy úrrá
lehessenek a módszer fölött. A szemöldök között, illetve mögött van a
homloküreg, de hol van a keresett, rejtélyes centrum?
Az indiai szövegek kivétel nélkül a szemöldök közötti pont nézéséről
szólnak, utalnak egy gócra a szemöldök-centrumában, amellyel a
hangrezonancia is hasonlatos.
A nyugati tudomány megállapításait figyelembe véve , bizonyítottnak
látjuk azt a megállapítást, hogy a tobozmirigyben kell keresnünk a
harmadik szemet, amelyről a hagyomány szól, amely a mágikus ember
hatékony szerve volt és amit túlnőtt a nagyagy.A tobozmirigy újra
kibontása, revitalizálása nem irreális törekvés, mert az intellektussal, az
érzelemmel teljes harmóniában meg is valósítható, megfelelő praxis
alkalmazásával visszanyerhető az isteni látás.

A MEGVALÓSÍTÁS
AZ IDŐ MEGVÁLASZTÁSA
A szellemi megismerés – az Upanishadok nyelvén a cél eltalálása – csak
akkor következik be, ha a tárgy és a harmadik szem között belső
kapcsolat, finom anyagi összeköttetés jött létre. Ez nem csak a
szemnélküli látásnál van így, de tulajdonképpen a természetes
érzékelésnél is ez a helyzet, de míg a természetes folyamat esetén csak a
tobozmirigy perifériája érintkezik a külső rezgésekkel, a természetes
szem-nélküli látás esetén viszont az ezerszirmú virág érintése és
pillanatnyi kinyílása szükséges.
A benyomások befelé történő haladása, amit a jógik nyelvén Nha-ba
való vándorlásnak nevezünk, automatikus folyamat, ami óriási méretűvé
fokozódik a jóga-koncentrációk és meditációk során. Ennek kezdeti jele
a hypophysis-tájékán, fizikailag érezhető nyomás. Ezt az enyhe nyomást
már akkor is tapasztaljuk, ha egy tárgyat hosszabb ideig nézünk, majd
szemünket egy pillanatra behunyjuk – a nyomásérzet nő, ha közben a
tárggyal kapcsolatban kívánunk valamit, pl. hogy azt tegyék arrébb.
A jógában akaratcentrumnak tekintjük a hypophysist. Mindannyiszor
működésre késztetjük, ahányszor környezetünket figyeljük vagy
akaratunkat, nyilvánítjuk. Ahogy az este közeledik, úgy erősödik a
hypophysis tevékenysége. Ez az egyik magyarázata annak, hogy a
nappali benyomásokat magukkal visszük az alvásba is. A Hatodik szirom
annál élénkebben fog működni, minél tökéletesebben sikerül a
koncentráció tárgyán kívül minden más tárgyat és benyomást
kirekeszteni.
Ez a hatodik szirom az ezerszirmú lótuszhoz ill. a harmadik szemhez
szolgáló vezeték, amely észleléseinket közvetítik. Ha az érzékszervek
kikapcsolódnak pl. alváskor, álomban különös képzetek keletkeznek,
amelyek lényegében különböznek a szokványos álomképektől. A
normális álmok a mamas-csakrában elraktározott nappali, éber
benyomások utórezgései és bizarr élménytorzulások alapjában véve
valóság-idegenek is.
A hatodik sziromlevél megélénkülése lassanként valóság érzékelő
képeket visz a kusza álmok közé, ezek a harmadik szemből erednek. Erről
azután úgy beszélünk, mint igazi álomról, az éber állapotban ez az intuitív
beleérzés, kellő iskolázás után a kívánt látomás; beteg állapotban pedig a
hallucináció az a jelenség variáció, amely a részben és időben megnyíló
harmadik szem érzékeléseit a hatodik szirom viszi a mamas-csakrába, a
Tudat centrumába.
 A jóga tanítása szerint az álomban alvás idején teljesen kinyílik a
harmadik szem. Erre azonban nem emlékezünk, mert a mamas-csakrába
behorgonyzott tudatunk ki van kapcsolva. A jóga-gyakorlatoknak tehát
az a feladatuk, hogy átvigyék a tudatot a mamas-csakrából a harmadik
szembe, és ezzel a mesteri fokozat minden tudását teremtsék meg. Az
alsó három fokozaton a tudat még a mamas-csakrában lakozik, de
időnként már bekapcsolja a harmadik szemet.
Minél közelebb az éjszaka, annál közvetlenebbül kapcsolható be a
harmadik szem. A gyakorlatok eredményessége szempontjából az éjjeli,
de legalábbis az esti órák a legalkalmasabbak. A hajnal és a kora reggel a
legkevésbé megfelelő, mert a kozmikus ritmus szerint ilyenkor az akarat
és a tudat központját fel akarjuk ébreszteni az alvás állapotából, nem
úgy, mint este az alvás előtt, mikor önmagukba befelé vándorolunk. Kis
gyakorlattal elérhető, hogy elalvás előtt bizonyos képeket lássunk
szemek nélkül. Egy-két perces figyelem eredményeként, egyszerűen úgy,
hogy Nhat szemléjük. /Nhan ajnata/.Ugyanezeket a képeket ébredés
után 1-2 órás intenzív koncentrációval tudjuk csak elérni.
Részlet B. S. naplójából
…Sötétben, csukott szemek előtt megjelent homályos árnyak a víziók bevezető
tünetei, melyek a szükséges koncentrációt elérve úgy kezdenek beállni, hogy
kiemelkednek a sötétből, ha a környéket megvilágítottuk.
Ha a sötétben szemünk elé nézünk, víziók támadnak. Próbáljuk tagolni azokat a
képeket, melyek értelmetlen kavargásba kezdenek. Ezek a víziók kívánságra
keletkeznek, /második fokozat/, de csak a teljes, önfeledt pillanatban /laya/….
…Ma reggel, jól lehet egy teljes órát koncentráltam intenzíven az ajmára,
nem jelentkezett semmi, bár az érzésem az volt, hogy a feszültséget átviszem a
hypophysis helyére. Máskor egyszerűen annak révén, hogy a szemöldökök közé
néztem, mindig felvillantak a víziók, amikor a koncentráció feszültségéből
kikerült a tudat. A vidék egy-egy része jelent meg. /Harmadik fokozat/…
Nem szabad azt hinnünk, hogy egyszerűen a sötétbe nézünk és
látomásaink lesznek. Ehhez iskolázottság kell illetve szükséges! De azok,
akik már járatosak ebben a művészetben, jól tudják, hogy nem mindegy,
melyik napszakban kísérleteznek. Az eredmény mindig elérhető, de az
íj-nyíl hasonlattal élve, annak más művelete hangsúlyozódik. Este, minél
közelebb vagyunk az álomban alváshoz, szinte magától kiviteleződik az
egész művelet /ilyenkor problémáinkra sokszor kapunk intuitív
választ/.
Kora délelőtt legnehezebb a célzás. Déltájban az íj megfeszítése kíván
nagyobb erőkifejtés, este pedig csak a nyíl kirepítése, ami egyszerűen a
tudat eligazításával, ellazításával megtörténhet. Minden panasznak
megvan a maga előnye és hátránya, amit a jógát gyakorló a maga egyéni
adottságának mérlegelésével használjon ki. De a legfontosabb az, hogy
az egyszer megállapított órát tartsuk is be. Alapvető követelmény a
ritmus.
A jógik különösen sokra értékelik a napfelkeltét és a napnyugtát,
amikor az ember és a külső természet is higgadtságot, nyugalmat áraszt.
Célunknak elsősorban a naplemente felel meg.A gyakorlatok hatására
mindjárt a kezdetben élénkké és erőteljessé válik az álomélet. Az álmok
szinte élmények erejével hatnak, logika és világos összefüggések
költöznek beléjük, több álomsorozat kapcsolódik egybe és a valóságba is
belejátszik.

Naplójegyzet:
„Égő fáklyával egy barlangot tekintek meg többek társaságában.
Látom magamat a csoportban. A barlangban bebalzsamozott,
bepólyázott tetemek, a levegőben myrrha illata érezhető. A processzió
résztvevőinek egyike megjegyzi, hogy az a Szent Péter Bazilika
Rómában.
Másnap egy hölgy keresett fel, újsággal a kezében, hogy hírül adja, a
Rómában a Szent Péter Bazilika fundamentumának feltárásakor
földalatti járatokra bukkantak, rátaláltak egy régi római temetőre, ez
alatt pedig még ősibb egyiptomi temetőre találtak, benne
bebalzsamozott múmiákkal.
Soha nem jártam Rómában, senkim sem élt ott, tehát telepátiáról
nem lehet szó. Nem elvétve jelentkeznek az ilyen álmok, ha komolyan
vesszük a gyakorlatokat.
Lehetséges ismeretlen városokat stb. álomban fölkeresni, a látottakról
megbizonyosodhatnak a film, a képeslapok útján. Ne kételkedjünk, hanem a
tapasztalat alapján ítélkezzünk.”
 A szemnélküli látás képessége álmainkból bontakozik ki. Az álmok
élességén, összefüggésén és valósághűségén mérhető le a gyakorlatok
hatásossága. Az álomélet tudatossá tételének segítő módszere, ha elalvás
előtt a Nap-szimbólumot választjuk meditációs tárgynak. A Nap-
szimbólum érzékennyé tesz a harmadik szem minden vonatkozásában,
ezzel szemben a holdsarló, mint meditációs tárgy a holdkórosság
tüneteit produkálja és inkább az álmok értelmi elgondolásával
kapcsolatos.

A LÉGZÉS
A légzés helyes módja befolyásolja a gyakorlat sikerét. Helyes
légzéssel teremtjük meg a siker fizikai feltételét. Ezért nem csak a
gyakorlat ideje alatt, hanem már azt megelőzően is gondot kell fordítani
a légzésre, amely igen fontos eszköze a jóga praxisnak.
A légzés és a gondolat, összpontosítás között szoros összefüggés van.
Ha fölfigyelünk például egy zörejre, abban a pillanatban megáll, elakad a
lélegzet. És fordítva. ha visszatartjuk a lélegzést, csapongó gondolataink
egy irányba állnak be. Ezen alapszik a jóga-technika két ága: a Raja-jóga
és a Hatha-jóga.
Az első út a Raja-jóga, a szellemből és gondolatból kiindulva a testet
kívánja uralom alá hajtani és így a légzés szabályozásával kontroll alá
igyekszik helyezni a gondolatokat, a szellemet. A helyesen fölépített
praxisnak mindkét utat magában kell foglalni.
B.S. naplójegyzete:
…Több ízben megfigyeltem, hogy homályos, de már színekben játszó
/harmadik fokozat kezdete/ és mozgó víziók keletkeznek, ha előzetes
koncentráció nélkül kontemplatív figyelmet Khara irányítom, de közben
a belégzésnek teljes skáláját nyitom, de közben a belégzésnek teljesen
észrevétlennek kell lenni.
Minden megerőltetés, koncentráció nélkül jelentkeznek víziók, ha az
ember néhány ritmikus légzés után meg nem szakított légzésmódra tér
át. Ha a szemöldök közé nézéssel egyidejűleg meg nem szakított légzést
folytatunk és ebből észrevétlen légzésbe megyünk át, tömegestől lépnek
föl a látomások.
 Ezek a víziók egyszerű ritmikus légzéssel is fölkelthetőek az ajna
környékén. Ha mindennemű koncentráció nélkül, azaz a Kha szemlélete
nélkül egy darabig meg nem szakított légzést folytatunk, egy idő
elmúltával a meditatív állapot következik be és ezzel együtt
észrevétlenné, válik a légzés. Kezdeti stádiumba tartozó víziók
jelentkeznek. És fordítva. Ha különösebb koncentráció nélkül azon
igyekezünk, hogy szellemünkben megtartsuk a képet, a légzés mindjárt
meg nem szakítottá válik, majd észrevétlen lesz. Halványan derengő
víziók jelentkeznek.
Reggel fél óra hosszat ellazított légzést folytattam, ami magától meg
nem szakítottba ment át. Kaleidoszkóp-szerűen változó víziók követték
egymást, közben homályosan látszott Bonároes is, amire vágytam…
Tartalmas álmokat várhatunk, ha elalvás előtt a légzés észre nem
vehetővé válik. A jóga-módszerekben a légző-gyakorlatok egész sora
ismeretes, amit azonos gyakorlat fokozatainak tekinthetünk. Számunkra
a gyakorlat tetőfoka, a Kevali, bír elsőrendű fontossággal. Kettős
gyakorlat ez, egyik része a meg nem szakított légzés /bhramari/, a
másik része az észre nem vehtő légzés /murecha/. A két légzésmódot
nem kell elkülönítve gyakorolni, mert a második automatikusan leváltja
az elsőt, mihelyt az a megszakítatlan lendületét elérte.
A kevaki technikájának előgyakorlata a ritmikus légzés /talayukta/,
mely az egész testet, de különösen az idegeket nyugtatja meg.
Üljünk teljesen egyenes tartásban, fej és a hát egyvonalban és
lélegezzünk éppoly hosszan be, mint ki. Tehát ha a légzés négy
másodperc, legyen a kilégzés is négy másodperc. Képzeljük el a ki és
belégzést plasztikusan, mint egy ingamozgás lendületében magunk elé
úgy, hogy az átjárja testünket, vagy mintha azon átlengene, mégpedig a
szemöldök közötti részen. A hangsúly a ki-belégzés időtartami
azonosságán van, és nem az időtartam hosszúságán. Tehát, amikor a
légzés fázisainak megnyújtásán munkálkodunk, soha ne tévesszük szem
elől az azonos időtartam ritmusát. Ha a légzési idő tovább növekszik
/lassan és fokozatosan haladunk a 3, 4, 5, 6, stb. másodperc/ már
erőltetést kívánna, akkor térjünk át a kevali-ra.
A ki-be-ki légzések közötti átmenetet kíséreljük meg elmosni, ami
gyakorlatilag a meg nem szakított légzés. Bár azon vagyunk, hogy éppen
a ki- és belégzés közötti határt távolítsuk el, mégis ezzel önmagától
keletkezik a légzés, közben szünet /a tüdő tele van levegővel/. Ez a
gyakorlat első része. A meg nem szakított légzés, kellő fokozódás után
átolvad a második gyakorlatba, nevezetesen az észre-nem-vehető légzésbe,
melynél a szünet úgy áll be, hogy a tüdőben nincs levegő. A gyakorlat
első részében úgy érezzük, mintha a tüdő tartósan telítve lenne
levegővel, ahol csak azért lélegzünk ki, hogy új levegőt vegyünk. Ha a
lélegzetet nem tudjuk már tartani, önmagától és egyszerre következik
be a gyakorlat második része, melynél úgy érezzük, hogy megszűnt
légzésünk, oly észrevétlenné válik.
A KEVAKI gyakorlat első része az íj megfeszítése koncentrációval
kapcsolatos, a második rész a nyíl kiröpítését, a meditációt szolgálja.
Egymást szoros kapcsolatban kölcsönösen segíti a koncentráció és meg-
nemszakított légzés, ugyanígy a meditáció is észre nem vehető légzés.
A KEVAKI második felében lelassulva, de van légzés, amely egyre
észrevétlenebb. Meglassul a szívverés is. Lehetőség nyílik a külvilág
benyomásainak kikapcsolására, a tudat a tetszésszerinti objektumra
koncentrálható. Az észre nem vehető légzés nem szokott a koncentráció
illetve a meditáció alatt a meg-nemszakított légzés fázisába visszaesni,
inkább hosszabbodó légzési szünetek következnek be, melyeket /este/
víziók kísérnek.
Pramhansa Yoganda a KEVAKI-ról azt tanítja, hogy ez a koncenrtáció és
meditáció tudományosan megalapozott módszere, amely megtanít az
idegáramokat az érzékszervekből kikapcsolni és megmutatja a tudat és a
tudati idegerők visszavonásának módját, ami kiküszöböli az érzékszervi
érzékelést. A KEVAKI módszer jobb, mint a kizárólag a
gondolatprincipiummal folytatott meditációs kísérlet, mert a KEVAKI
révén nemcsak a gondolatprincipium és az érzékszervek elkülönítése
válik lehetségessé, hanem a figyelem elvonó öt érzékszervet is
kikapcsolhatja a gyakorló, megvonva tőlük az éltető erőt. A tökélyre vitt
KEVAKI lefátyolozza az érzékszerveket, a tüdőből még a természetes
tartalék levegőt is kilélegezteti, ami egyrészt az érzékszervek
működésének kikapcsolásához vezet, másrészt a mesteri fokozat
extázisának felmérhetetlenül gazdag látomásait eredményezi.
A TESTHELYZET
Ne becsüljük le a testhelyzetet, a testtartás /asana/ jelentőségét, amely
külön ága a jóga-tudománynak. Nem az az elsődleges célja, hogy a testet
nyugalomba jutassa. A helytelen ülésmód hiábavalóvá teheti minden
fáradozásunkat.
A légzési technika, a pranayama nemcsak a légzés meghosszabbítását
érinti. A prana sokkal több, mint a levegő, a légzés. Életerőt jelent, az
életet tartja fönn a testben és nem csupán a tüdőt működteti, de a szívet
és minden más szervet is életre késztet. A pranayama tehát az
életenergia funkcionálásának meghosszabbítását célozza. Az életenergia
a testben mindig polarizált: naplégzés /a jobb, pozitív töltésű oldal/, két
óránként szabályosan változik, amit bárki megfigyelhet önmagán, mert
egyszer jobb, máskor a bal orrnyíláson áramlik szabadon
/dugulásmentesen/ a levegő. A bal oldali a mindenségből életerőt teremt a
jobb oldali osztja azt szét az egész testben. Amíg a két életáram
egyensúlyban van, egészséges marad az ember.
Ősi teória, hogy a két ellentétes életáram egyensúlyban keletkező
összhang-diszharmónia következménye a betegség, ezen alapszik az
akupunktura, a moderné vált kínai gyógymód.Az életáramok adják a
kiindulást az asanakról szóló tanításhoz: a két áramlatot helyesen kell
összekapcsolni úgy, hogy az egész magnetikus hálózat záródjék. Hogy ezeket az
áramokat mennyire sikerült összekapcsolni, attól nagy részben függ a
harmadik szem megnyitása. Patanjali az asanakkal kapcsolatban
megjegyzi, hogy azok ellentétesen keresztül hozzák az
akadálytalanságot /Dvandvas = ellentétek, pld. hideg-meleg, fájdalom-
gyönyör, stb./ Az ellentétek, a két áram is ellentétes lévén, a
nyugalomhoz az egyensúlyt biztosító összekapcsolásuk szükséges.
Célunknak legjobban a lótusz-ülés /padmasama/ felel meg, az
kapcsolja legtökéletesebben az áramkört a lábban és a karban egyaránt.
Nagymértékben kikapcsolja az altestet, a magnetikus potencia kézen és
talpakon halmozódik, melyek egymással érintkeznek. Sajnos, az
elsajátításhoz egy esztendő sem mindig elégséges, más ülésmódot kell a
sikertelenség esetén választanunk.
 Ha a két áramkört helyesen zártuk, rövid koncentráció után hőt
érzünk a gerincoszlopban, ami a gerinc mentén a nyakig hatol. Ha az
áramkört zárját megnyitjuk, pld. kinyújtjuk a lábunkata hőhatás is
megszűnik. Kevésbé eredményes a goraksa-ülés, amely inkább a lótusz-
ülés megtanulásához hozzásegít az a yajnavalkay, majd a muktasana
elsajátítása. Ezek, ha kisebb mértékben is, de már biztosítják azokat a
feltételeket, amelyekre szükség van és azokat az előnyöket, amelyeket a
lótusz-ülés rejt magában.
Az európai ember megszokta a széken való ülést. Megfelelő formában
ezt is ismeri a buddhista praxis, maitreya-ülés néven említik. Mesterem is
ezt az ülésmódot ajánlja a cél, a mágneses kör zárására, a lábak vagy a
lábfejnél érintkezzenek egymással, vagy /és ez a jobb/ az alsó lábszárak
legyenek keresztben. /A lábak tehát ne legyenek párhuzamosan egymás
mellett/. Kezeink a térden nyugszanak.

A „HARMADIK SZEM” REVITALIZÁLÁSÁNAK TECHNIKÁJA

A harmadik szem szorosabb értelemben vett újra ébresztési technikája
a hypophysis és a tobozmirigy működésének tudatos felkeltését célozza, az
intellektus legkisebb csorbítása nélkül juttatja az embert csodálatos
szellemi képességek birtokába. A jóga tanítása szerint kb. egy millió évre
becsülhető az az idő, amely alatt az emberiség odáig fog fejlődni, hogy
ismét saját magának tudhatja a harmadik szem ma még szunnyadó
agybeli képességét.
A gyakorlatok ezt az időt rövidítik meg, amihez a legajánlatosabb
segédeszközt a mantrák szolgáltatják. A mantra magyarul /félreérthető
módon/ varázsigének volna fordítható, ha a nyugati nyelvek általában
nem mondanának csődöt, amikor indiai terminológiát kísérelnek meg
visszaadni.
A mantra nem ima és nem varázslat! Etimológiai összetétele: man –
gondolatból, gondolat által –, és a tra – védelem. Olyan szellemi formula
tehát, amely védelmet nyújt gonosz hatalmak ellen.
A mantrák ereje semleges, akár az elektromosság vagy az
atomenergia, de a felhasználás szándéka szerint lehet fennkölt a
legmagasabb isteni filozófia szellemiségének szolgálatában és lehet
gyalázatos az elfajult fekete mágia fegyvertárában.
 A mantra gondolatokat koncentrál és lényegének magjában oly
rejtett erőt hordoz, amit a sok-sok ismétlés során kell kibontani és
hatásossá tenni. Minden lényegrejtés legnagyobbika a szent szótag: az
Om! – ez a mantrák mantrája. Titkos ereje a nasalis zengésben /m= m m
m/ rejlik.Ha az Om szótagot fiziológiai hatásában vizsgáljuk, tudjuk,
hogy A+O+Um a kiejtése, úgy, hogy sem az A, sem az O, sem az U nem
hangzik külön, a zümmögő m m m /M/ pedig gutturálisan kezdettől
fogva együtt szól. Tapasztaljuk, hogy a zümmögő, zúgó, mormoló rezgés
a szájpadlástól, annak lágy részétől kezdve az egész hypophysis
környékét rezgésbe hozza, a záró „m m m” az egész Kha környékére
kihat /a szemöldök közötti ponttól a tobozmirigyig/. Ehhez kell járulnia
az egyre erősödő és az egyre mélyebb koncentrációnak. Ez a
koncentráció az m-m-m rezgésekkel párosultan „megmozgatja” a
hypophysist, mint akaratcentrumot, majd a tobozmirigyet irritálja, ami
ha kellő erősségű a remegtetés, működni kezd, és megnyílik a harmadik
szem.
Általános biológiai törvény, hogy előbb jön létre a funkció
szükségszerűsége és azt követően alakul ki a funkciónak megfelelő
szerv. És fordítva. Ha elhanyagolódik egy funkció, elsatnyul a neki
megfelelő szerv is.Hogy a tobozmirigy működését beindíthassuk, előbb
életre kell hívni a funkció testi igényét. Ennek módszere az Om, és
ismételten az a hő kívánság, hogy Khaban lássuk. A mantrát nem
szükséges hangosan kiejteni, elég ha csak gondolatban mondjuk ki, de
minden esetben döntően fontos a nyelv-tőnek a puha ínyhez való
nyomása /ami biztosítja a Kha-környék megrezegtetését/.
A Gharanda – Samhita-ból
„Bárhol is tartózkodjon a jógi, bármivel is foglakozzék, szorítsa vissza
lélegzetét!” A légzés visszatartása egyet jelent a koncentrációval.India
bölcsei ismerték az alig száz éve felfedezett anyagcsere elméletet, tudtak
a belső kiválasztó mirigyek működéséről, a hormon képződéséről, de
ismerték azt is, hogy hogyan lehet összhangot teremteni a mirigyek, a
velük szoros kapcsolatban levő idegfonatok és a finom-anyagi részek
/chakrák/ között, hogy ezek a testi harmóniával együtt létre hozzák az
összhangot a lelkiekkel is és az istenivel is. Ennek a tanításnak
értelmében a meditációs gyakorlatok előmozdítják a szellemi
anyagcserét.
 A mantra-hullámok a fejben levő centrumokon túl a test többi gócait
is elérik, a mirigyek finom-anyagi megfelelői a chakrák, egymással
kölcsönhatásban vannak. Az emberi testnek öt finom-anyagi centruma
van a fölfelé és hét a lefelé ható áramlás útján. Összesen tehát tizenkét
finom-anyagi „Állomást” kell átjárnia a mantra keltette hatásnak.
Normális fejlődésben egy esztendő megfelel az egyszeri chakra-
keringésnek, amiből következik, hogy a fejlődésben a mantra egyetlen
egy kiejtése egy évet jelent, mert két és négy másodperc alatt mind a
tizenkét finom-anyagi gócot áthatja. A jógik számítása szerint, ha valami
illetve valaki naponként egy óra hosszat ismétli az előírásnak
megfelelően az Om-ot, az huszonhárom év alatt érkezik meg a
fejlődésben oda, ahová normális körülmények között egy millió év lenne
szükséges. De kinek van ehhez ideje és türelme a kolostor falain kívül?
Olyan módszert kell találnunk, amely nem a gyakorlatok idejét nyújtja
meg, hanem az erőfeszítés fokozásával hozza közelebb az eredményt.
Ennek sikerét biztosítja a szellemi nyíllövés művészete.

TRATAKA
A NYÍL FÖLFEKTETÉSE ÉS A CÉLZÁS
A nyíl a tudat, amit a meditáció élesre edzett. Ezalatt az érthető, hogy
a tudatban megalkotjuk a látni vágyott képet. /Ha a tárgy képe vízióban
meg fog jelenni, egészen más lesz, mint ahogyan képzeletünkben
megalkottuk./ A képzelt képen, vagy esetleg a látni vágyott tárgy
fényképén, ide-oda járjon pillantásunk és a pillantással, a tekintettel
együtt a gondolatunk.
Addig nézzük az egyes részleteket, amíg a tekintet a részleten pihen,
ha a tekintet néhány másodperc múlva odébb siklik, hogy haladjon vele
a gondolat is, hogy a tekintet és a gondolat elszakadása ne vezethessen a
meditáció megtöréséhez. Ez a TRATAKA értelme: ... ataka = a pillantás
kószálása, hogy a ...tra kettő megoldozzon./Még nem is koncentrációról
van szó, csupán annak előkészítéséről. A gondolkodó principiumot
állandóan az objektum lényegére, közepére kell irányítani, bár a nyílhegy
a cél-képen még ide-oda jár.
 Beszélhetnénk a cél, a látni vágyott objektum szemügyre vételéről is.
Tudatunk bejárja a képet, amit azután csukott szemmel szemlélünk. Ez a
szemlélet az egész műveletet elkíséri, vele ellenőrizzük és értékeljük a
találatot. A hunyt szemmel való szemlélés az objektum lényegének a
tudatba ragadását jelenti, amikor már nem tapogatunk részleteket.Ne
arra törekedjünk, hogy az objektumot élethűen az agyunkba véssük. Az
a lényege, hogy bennünk az objektum iránt, odaadás ébredjen.
Mélységes vággyal kívánjuk a választott tárgy látását, nyúljunk ki
minden érzékszervünkkel a befogadására. Minél erősebb a vágy, annál
kihegyezettebb a tudat, a nyíl, annál könnyebbé válik a koncentráció, és
annál határozottabban jelentkezik a vízió. A vágy a művelet
hatóenergiája. Ha az objektummal nem sikerül megteremteni ezt a belső
kontaktust, úgy aligha sikerül valami is, nemhogy a találat az egész
művelet során.
Mielőbb az objektumot megválasztanánk, tartsunk be egy bizonyos
rendszabályt. Küldjünk mind a hat világtájnak irgalmat, jóakaratunknak
és kívánjunk jót, kívánjunk békességet mindenkinek. Minél
intenzívebben és sikerültebben tesszük azt, annál inkább válik az majd
előnyünkre. Majd megbizonyosodunk arról, hogy a kinyílt szem hídként
kapcsol össze azzal, amit látunk. Gondolataink behatolnak vízióink
tárgyába és ha a tárgy erősebb nálunk, úgy visszahatása csúnya ütés
lehet.
Vigyázzunk, nehogy gyűlöletet, alacsonyrendű kívánságokat
hordozzanak gondolataink, ne akarjunk senkit uralmunk alá hajtani,
mert amit vetünk, azt le is kell aratnunk. Gyakorlatképpen válasszuk
magunknak az alábbi tárgyat: A napkorong, közepében az Om betűjelével.
/azért nem a korongot magában, mivel annak nincsen a tekintet
számára bejárható részletei/.
Kék alapra ragasszunk aranyló papírból kivágott korongot és erre
fehér színben helyezzük rá az Om szótagot, és ha úgy tetszik, még
aranyló sugarakat. Nézzük két-három másodpercig a napkorongot, és
mielőtt elkószálna pillantásunk, kezdjük el tekintetünkkel bebarangolni
az ábrát, a sugarakat, majd utána kövessük pillantásunkkal az Om
vonalait, majd ismét a napkorongot szemléljük, utána újra a sugarakat,
így folytatva két-három percen át. Hunyjuk le szemünket, a sötétben
megpillantjuk hunyt szemmel is a napkorong nyomát, ami lassan
kialszik. Ez a nyom nem jelentkezhetne, ha az ábrát nem használtuk
volna segédeszközként, ha csak képzeletbeli napra koncentráltunk
volna.
A látható szimbólum szemlélete révén a hypophysis táján érezhető
nyomásról számolhatunk be, ami egyszersmind annak a bizonyítéka,
hogy az ajna-chakra be van kapcsolva /a nyíl érintkezik az íj húrjával/.
Ha ez nem történik meg, úgy minden további igyekezet hiábavaló. A
hypophysis bekapcsolására jó módszer a mandukimudra, a nyelv-tő
gyakoroljon nyomást az ínyra, dörzsölgesse azt és ennek következtében
be fog állni a nyomásérzet a hypophysis tájon.

A SAMBHAVI - MUDRA
AZ ÍJ MEGFESZÍTÉSE
A művelet legdöntőbb része a koncentráció. Ne okozzon problémát az
a kérdés, hogy mire koncentráljunk, mert ha a koncentráció tökéletes, a
gondolkodó principium önmagától talál rá a helyes útra és a helyes
centrumra. A koncentráció akkor lesz tökéletes, ha spontán jön létre a
tratakából, az objektum iránti odaadásból. Ez azt jelenti, hogy nem az
objektumra, hanem a objektum érzetére koncentráljunk.
Szólnunk kell magának a koncentrációnak a fogalmáról. A nyugaton
és a nyugat számára íródott jóga könyvek szerint gondolatainkon kell
uralkodnunk, gondolatainkat kell egy dologra összpontosítanunk, majd
kizárnunk. Az autentikus szövegekben nincs a gondolat
koncentrációnak megfelelő szanszkrit kifejezés, helyesebben a nyugati
nyelvekben hiányzik a szanszkrit megfelelője, ami fogvatartást,
megtartást jelent, de nem a gondolatok megtartásáról van szó, hanem a
gondolkodó lényegünket kell mozdulatlanul, tartunk. A gondolkodás
szubsztanciáját /citta/ tengerrel ábrázolják Indiában. A gondolatok,
hullámok ennek a tengernek a felszínén, széllökések idézik elő őket / a
mi és mások tárgyai, ha nyitva állunk a vágyak számára/. Összefoglalva:
a dharana a gondolkodó lényeg /citta/ szilárdan tartását jelenti és nem a
hullámok /gondolatok/ fogva tartását.
 A tudatot rögzítjük egy adott gondolat keletkezésének állapotában,
tehát nem magát a gondolatot ragadjuk meg a koncentrációval, a hogy
azt nyugaton szokták értelmezni. A tudat állapota gondolat
keletkezésekor megfelel az objektum érzetének, ami az objektum
megértésének, érzékelésének a vágyából fakad. Jegyezzük meg, hogy az
idea érzetére, és nem magára az ideára kell koncentrálnunk. Minél
erősebb odaadást, vágyakozást tudunk kelteni magunkban egy tárgy
iránt, annál mélyebb nyomot hagy az a tény illetve tárgy a tudatunkban.
Ne a tárgy képzelt alakjára koncentráljunk, hanem arra a kívánságra,
hogy hunyt szemmel sötétben láthassuk. A tárgy érzete nem más, mint a
tárgy belső érzékelése, megtapintása, látása, stb, a vágy a kívánság pedig
az akarat-centrum /hypophysis/ bekapcsolása.

Szabály: nézzünk az objektum érzetébe, mintha az érzetben

megtudnánk látni az objektumot, közben törekedjünk arra, hogy ameddig
csak lehet, tartsuk meg ezt az érzetet.
Gyakorló példánkban koncentrációnk igyekezete az legyen, hogy
megnézzük a napkorongot /az legyen az érzetünk, hogy a Nap a
szemöldökök között van/, ezzel fonódjék egybe a napkorong
megpillantásának vágya. Ez jelenti a gyakorlatban azt, hogy a szemöldök
közé nézünk, amihez persze nem kell kancsalítani. /Az eredeti szöveg
szószerinti fordítása: A szemöldökök között a központon keresztül nézni/.
Ha a szemöldökök közötti pontra akarunk koncentrálni, ezt nem is
tudjuk föllelni, mert a hypophysis környék érzetét keltjük fel helyette.
Estefelé már a trataka néven ismertetett folyamat egymagában is
fölkeltheti a hypophysis környéki nyomás érzetét, de főként nappal más
segédeszközt is kell vennünk, amilyen a nyelvtő és puha szájpadlásrész
összedörzsölése, valamint a szemöldökök közötti pontra való
koncentráció illetve ennek érzetére való összpontosítás.
Az íj megfeszítésével egyértelmű koncentráció elérésének egyetlen
eszköze a tárgy érzetének szemlélése és látni vágyása, mintha a sötétből
a szemünk elé szeretnénk varázsolni. Az önmagunkban nézett objektum
a fejben befelé haladni kezd, ahogy az íj megfeszítésével a céliránnyal
ellentétesen mozog a nyíl. Ez egyben a helyes koncentráció ismérve is.
Most a koncentráció megszakítása nélkül kell elmosnunk a ki- és be és
kilégzések közötti átmenetet.
 Meddig koncentráljunk? A jóga tanítása szerint egy vonatkozó
centrumot meg tudunk nyitni, ha két teljes órán át szilárdan tudjuk
tartani a gondolkodó principiumot /dharna/. A teljesítmény
négyzetesen aránylik az energiához, tehát ha naponként egy órát
koncentrálunk, úgy négy nap múlva jöhet az eredmény. A koncentráció-
készség növekedése rövidíti az időt.
Tájékoztatóul önmagunk ellenőrzésére és a türelmetlenségünk
fékentartására közöljük az alábbi táblázatot, amely hozzávetőlegesen
közli, hogy naponként rendszeresen végzett koncentráció
időtartamának megfelelően mikor várható az eredmény.
napi 2 óra esetén = 1 nap /még az nap/
napi 1 óra esetén = 4 nap múlva
napi 1/2 óra esetén = 16 nap múlva
napi 20 perc esetén = 36 nap múlva
napi 15 perc esetén = 64 nap múlva
napi 10 perc esetén = 114 nap múlva
napi 5 perc esetén = 1,5 vagy 2 év
Az eredmény természetesen nem jelent egyet a harmadik szem
maradéktalan megnyitásával. Ez az eleven és élénk álmokat követő
fokozat a különös dolgok vízióját jelenti.Amikor az első fokozatba tartozó
víziók megjelennek, még nem szabad a magasabb fokozatok
gyakorlataiba belekezdeni, de itt-ott megkísérelhetjük a különös dolgokat
kívül meghatározott objektumok látását is. Később, ha csak halványan is
de emlékezetünkbe ötlik valami, meg is láthatjuk.
A napkorong az Om-jeggyel, mint koncentrációs objektum, nagyon
hatásos, mert elősegíti a hátgerincet, átjáró hőhatást, aminek
folyamánya és velejárója a misztikus Kundalini erő ébredése. A hő a
gerinccsatornán kúszik fölfelé, minden centrumot átjár és eléri a
tobozmirigyet is, a harmadik szem működni kezd, megszűnik szellemi
szemünk vaksága, és kinyílik, virágzásnak indul az ezerszírmú lótusz
jelképes virága.
Hogy a hőáramok akadálytalanul emelkedhessenek, ajánlatos a fujtató
légzést alkalmazni:üljünk kiegyenesedve /fej, nyak, hát merőlegesen/ és
gyorsan váltakozva lélegezzünk a rekeszizomból mintegy húszszor egymás
után ki és be /légpumpához hasonlóan/, de minden megerőltetés nélkül.
Ezután mély és lassú belégzés, amíg csak tudjuk, tartsuk vissza a
lélegzetet, majd lassú kilégzés következik. Az egész háromszor
megismétlődő, és mindannyiszor összpontosítsuk gondolatainkat a
farcsontra, a köldöktájra, illetve az ennek megfelelő magasságú
hátgerincrészekre és a nyaküregre, a nyak-magasság hátgerinci részére.
Ezt a gyakorlatot háromszor végezzük el akkor, amikor a
napkorongra történő koncentráció során jelentkezik a hő és később
folytassuk a koncentrációt.Ebben a szakaszban az első fokozatú vízióink
vannak, köztük néha második fokozatbeliek is előfordulnak. Csak akkor
dolgozzunk a víziók fokozatbeli emelésén, ha az erre való érettségnek
biztos jelével találkozunk, ez pedig a láng víziója. Világosan, fénylően,
lobogóan jelenik meg. Egészen olyan, mit egy valóságos tűznyelv. A
látomás oly erős, mint a fizikai szemmel látás. Minden jóga-tanítvány
találkozni fog vele és több ízben is jelezvén azt, hogy a legmagasabb
gyakorlatba bele lehet kezdeni, hozzáláthatunk a Kha-ban való
vándorláshoz, a nyíl kilövéséhez. Ez az a lángnyelv, melyről azt tartják,
hogy le kell nyelni és szájon, a puha szájpadlás-részen át a tobozmirigyig
kell juttatni. Ennek durva-anyagi értelmezése egyes jógiknak a nyelv-
nyelő manipulációja az éhség, betegség és halál távoltartására, valamint
az élve való eltemettetésnél.
Előfordul, hogy a lángnyelv helyett sugárzó víziója jelenik meg.

MHECARI MUDRA
A NYÍL KIRÖPÍTÉSE
Az utolsó művelet titka: a múlhatatlan cél fölismerése. A tudat
ellazítása /a nyíl kiröpítése/ után szüntelenül az objektumot kell
szemlélni. Az elrepített nyilat ne térítse el széllökés kontroll alatt kell
tartanunk tudatunkat, hogy zavaró gondolatok ne támadhassanak. Ez a
kontroll azonban nem lehet egy újabb koncentráció, mert ez az egész
művelet elölről kezdését jelentené.
A nyilat a megfeszített húr elengedése röpíti ki. Elengedjük a tudatot,
de mégsem kerülünk passzív állapotba, mert fel kell ismernünk a célt, és
nem engedhetjük, hogy másik gondolat közelünkbe férkőzzék. A cél
fölismerése a koncentráció adta lendülettől függ. Az erő feltételezi az
ellenállást, a mi esetünkben a koncentráció erejével a gondolkodó
principium elfáradása áll szemben. Ha túlzottan megfeszített volt a
koncentráció, a vízió csak rövid ideig fog tartani, ha a koncentráció
elégtelenül gyenge, a röppálya íve nem éri el a szükséges maximumot és
nem lesz vízió. Minél feszesebbé válik a gondolkodó principium, annál
tartósabb a vízió.
A koncentrációbeli fesztelenség és a valóságos fesztelenség /a
meditáció során, amikor ellazítjuk az íjat = a tudatot, a nyíl = a gondolat-
kirepítés után/ közötti különbség a lélegzésmódban rejlik,
erőteljesebben akarjuk rögzíteni az objektum belső formáját, annál
jobban lelassul a belégzés, amíg a maximumot el nem éri és akkor átcsap
az ellentétbe, és a kilégzés lassul le. Így kapcsolódik be a meditáció /a
kontempláció, az objektumnak Kha-ban való szemlélése/. Ebből
következik, hogy a koncentráció mélyítésére a belégzést, a meditáció
mélyítésére a kilégzést kell megnyújtanunk.
Végezetül, ha a lélegzés már úgy lecsökkent, hogy észre sem vehető,
megjelennek a víziók, közben a légzés még tovább apad és a negyedik
fokozat elérésénél átmenetileg teljesen szünetel. Ezzel együtt jár az
öntudat kikapcsolása is. A víziók alatt megfeledkezik az ember
önmagáról. Az a laya állapota, ami a lélegzés és az öntudat szünetelését
jelenti. A koncentráció és a meditáció lényegesen különbözik egymástól
a figyelem iránya szerint. Koncentrációnál tudatunk a szemöldökök
közötti ponton vonul át, ami azt az érzetet kelti, mintha az objektum
érzete a fej belsejében húzódna /ahogy a nyíl az íj megfeszítésekor
ellentétesen mozog a céliránnyal/.
Meditációnál figyelmünket a harmadik szembe kell irányítanunk,
minek folytán úgy érezzük, hogy tekintetünk a szemöldökök közötti
pontra irányul. Ezen durva-anyagi félreértés vezetett ahhoz a
képtelenséghez, hogy szemrontó, kancsalító orrnézéssel ámították
magukat. A szemöldökök közötti pontra való nézés nem kancsalítás,
hanem a belső tekintetnek befelé irányítása. Ugyanilyen jelképes
kifejezés a harmadik szem nézése is, mely utal ama pontra, ahol a
koncentrációnál nyomásérzet keletkezik a fejben, mely a belső
tekintetet előre küldi a szemöldökök közötti pontra.
 A koncentrációnál a meditációra való áttérés önmagától megtörténik,
mert abban a pillanatban, ahogy a koncentráció alkalmával kívülről a fej
központja felé mozgó objektum képzete illetve érzete áthaladt a
nyomásérzet helyén /a hypophysison/, azonnal úgy érezzük, hogy belső
tekintetünkkel az objektum maga is a szemöldök közepén keresztül
eredeti helyére kerül. Ezt hívják szimbolikusan a nyíl kiröpítésének, ami
most már a cél irányával egyezően történik.
Kíséreljük meg: koncentráljunk egy pillanatra a fej centrumára, most
helyezzük figyelmünket egy szemernyivel hátrább a tobozmirigy
irányába, rögtön érezzük, hogy belső tekintetünk előre lövell a
szemöldök közötti pont felé.
A koncentrációnak egymást automatikusan fölváltó két fokozata:
1. A szoros értelemben vett koncentráció, mint a gondolkodó
principiumnak egy objektumra való rászegezése. Ezt jelenti a meg nem
szakított légzés. /megnyújtott belégzés és légzési szünet levegővel és a
figyelemnek a szemöldökök közötti pontra való irányítása/. Ez az íj
megfeszítése.
2. A tulajdonképpeni értelemben vett meditáció, ami az objektum
/közvetett/ szemlélete Kha-ban /a szemöldök közötti pontban, vagy a
kontempláció. Észre nem vehető légzés kíséri /-/ kontempláció = lat.
szemlélődés, elmélkedés, elmélyedés, gondolkodás/. Megnyújtott
kilégzési és légzési szünet levegő nélkül /figyelem a harmadik szemre
irányul/, a fej centrumában oda, ahol a koncentrációs nyomás érződik.
Ez a nyíl kiröpítése.
3. Ügyeljünk arra, hogy a sorrendbeli fázisok ne keveredjenek. Ne legyen
észrevétlen lélegzésünk a koncentrációnál vagy meg nem szakított a
meditációnál, ne koncentráljunk a harmadik szemre és ne irányítsuk a
meditációt direkte a szemöldök közepére.
A művelet egyébként annyira természetes, az egyes fokozatok oly
automatikusan váltják egymást, hogy erőltetésre, különleges képességre
nincs is szükségünk!
Nyugalom és türelem!
A SZEM NÉLKÜLI LÁTÁS TECHNIKÁJÁNAK ÖSSZEGZÉSE
1. Bár nem tartozik közvetlenül a szemnélküli látáshoz, mégis jó, ha
előkészületként megszerezzük a mennyei illat és a mennyei íz észlelésének
képességét, amihez 20-30 napos gyakorlat elég. A siker, amit viszonylag
hamar el lehet érni, bizalmat, szorgalmat, igyekezetet és kitartást
támaszt a türelmet igénylő gyakorlathoz, továbbá hozzásegít a
koncentráció helyes módjának elsajátításához.
2. Ha magunkévá tettük a szükséges légzési variációkat és
beidegződött a helyes testtartás is, akkor hozzákezdhetünk a tratakához:
két-három percig szemléljük az elkészített napkorongot, majd becsukjuk
szemünket és erősen vágyunk arra, hogy a sötétben meglássuk a jelképet
/lehetőleg a benne lévő rajzolattal együtt/, közben a napkorongot
gondolatunkban rögzítve tartjuk. Fordítsunk gondot a nyelv helyzetére,
a nyelvtő érintése a szájpadlás lágy részét és szellemünkben
ismételgessük szüntelenül az Om hangzatot.
3. Miután megjelentek a különös dolgokat ábrázoló víziók, miután már
elgondolt kérdésekre is választ kaptunk, miután látomásban megjelent a
láng, hozzákezdhetünk az emberek meglátásának kísérletéhez.
Válasszunk ki olyan valakit, akihez erős lelki szálak fűznek vagy akit
gyakran látunk és akinek érzetét meg tudjuk magunkban tartani.
/Szerezzük meg az illető képét, ami kezdetben hatékony segédeszköz,
később azonban mellőzendő/.
Néhány perces Trataka a választott személy képére. Ha a kép
szemlélete során bekebelezzük az arc vonásainak érzetét, lehunyjuk
szemünket és arra a kívánságra koncentrálunk, hogy ezt az érzetet, az
objektum bennünk levő alakját a sötétben szemünk előtt meg tudjuk
tartani. Az objektum és vele együtt érzete a fej belsejébe halad. A tárgyat
ne akarjuk erővel visszatartani a szemöldök közepén. Kizárólag az
objektum érzete az, amire gondolkodó principiumunkat irányítani kell,
a lélegzetnek meg nem szakítottá kell válnia, a kezeket célszerű a
térdeken nyugtatni.
4. Ha azt érezzük, hogy az objektum Kha-ba való vándorlása során /a
szemöldök-középtől a fej központjáig/, a fej-centrumhoz közeledik,
kulcsoljuk össze ölünkben kezeinket és kíséreljük meg az objektum
érzetébe beleveszni, mintha az objektum ott lenne ahol a koncentrációnál
a nyomás érzet jelentkezett a fejünkben. Mihelyt a belső tekintet
/pillantás/ ismét a szemöldök-közepére szökken, szemlélhetjük az
objektumot, a harmadik szemben jóllehet a tekintet a szemöldökök
közepére irányul. A lélegzetnek észrevétlenné kell válni. Csak annyit
kell tennünk, hogy elvárjuk az objektum vízióját a harmadik szemben
/közvetlen a szemöldök közepén/.
5. Ha ebben a szemléletben megfeledkezünk önmagunkról,
megjelenik az objektum víziója vagy annak egy részlete és a fejlettségi
szintünknek megfelelően, egyre jobban kibontakozik és mélyül, vagy
rövidesen elmosódik, amikor is izzó nyomot hagy maga után. Ebben a
stádiumban más nem kell csak gyakorlás.
6. Ha már elég hosszú praxisra tettünk szert, különösen ha ugyancsak
ugyanazzal az objektummal gyakorolunk tartósan, elérkezünk oda, hogy
a nyíl kilövéséhez nincs szükség íjra.
Közvetlenül a harmadik szemből /tobozmirigy/ indulhatunk vagy a
szemöldök-közép helyett a fejtetőnek arra a részére nézünk, ahol a
hajforgó van, mert pillantásunk innen szintén a szemöldök-közepére
helyeződik. Tehát közvetlenül a meditációval kezdjük a harmadik
szemben. Ajánlatos először, még akkor is, ha már uralkodunk a
technikán a szemöldök-közepére nézni, minek révén a koncentráció
belehelyeződik a harmadik szembe, azután nézzünk a harmadik szembe,
minek révén a tekintet visszatér a szemöldök középre.
Röviden: a harmadik szemmel a szemöldök-középre kell nézni.
Közben észrevétlen legyen a légzés. Néhány másodperc múlva különös
dolgok víziói jelentkeznek. Ekkor ne szakítsuk félbe a gondolatot, mert a
víziók tovább fejlődnek és a különös dolgok után kívánságainknak
megfelelő víziókban lesz részünk, mely végezetül fényleni kezdenek.
/Harmadik fokozat/
Minthogy minden történésnek a finom-anyagi világban
kitörölhetetlen nyoma marad, ami hű mása a durva-anyagi valóságnak,
kimeríthetetlen forrásba merül a kutató, aki belelát a finom-anyagiba
/Akasha-krónika/.
A SZEM NÉLKÜLI LÁTÁS TÖKÉLYRE VITT MŰVÉSZETE
Eddig a harmadik szem megnyitásának alsó harmadik fokozatát
tárgyaltuk, aminek lehetősége kellő gyakorlással mindenki számára
ilyképpen megadatott.A mesteri szintet így írja le a
Satcakranirupa tantra 34. verse
A látnokok legjobbja rendelkezik azzal a képességgel, hogy gyorsan
átváltson egyik testből a másikba. Mindenek egységének tanát hirdeti.
Ismerik rendkívüli képességeiről és erőiről, hosszú életű és létre tudja
hozni, fenn tudja tartani, és el tudja mulasztani a három világhoz
tartozó dolgokat.
A tradicionális misztikus iskolákban, Keleten többé-kevésbé rejtett
szövegezésben adják a különböző fokozatokkal kapcsolatos ismereteket.
Mélységes intuícióval lehetséges csupán a szövegek értelmének
kihámozása. A titoknak csak a beavatottak juthattak birtokába. Innen
származik a sok félreértés, felszínes vagy agyafúrt magyarázat, ami
gyakran ellentmondásos is. Minél ősibb a szöveg, annál becsesebb a
tartalma, annál biztosabban alapozhatunk rá.
A szellemi iskolán való további részvétel elengedhetetlen előfeltétele,
hogy a tanítvány szigorú etikai fegyelemnek vesse alá magát. Négy
erényben kell különösen kitűnnie: ilyen a megkülönböztető készség, a
vágytalanság, a helyes életmód és megszabadulás /megváltás/ utáni
sóvárgás. Persze nem arról van szó, hogy a fizikai élet jelenségei között
tudjunk különbséget tenni, hanem a helyeset kell tudnunk elválasztani a
helytelentől, a jót a rossztól, a látszatot a valóságtól és a mulandót a
múlhatatlantól, az öröktől.
Ebből magából következik a többi alaperény. Nem vágyik a hamis
után, aki fölismerte, hogy mi a való. A vágytalanság nem azonos az
elementáris szenvedélyekkel /féltékenység, bosszú, stb./ a
megtisztulással, ennél jóval több, mert a helyes fölismerésen alapszik. A
helyes életmód kívánalma: a gondolkodás nyugodtsága, az önuralom, a
nyugodt magatartás, a türelem, a bizalom, a céltudatos figyelem. A
megszabadulásra való vágyakozás nem jelenti a világtól való elfordulást.
Nem lemondás ez, hanem belső szabadság, minden világi kötöttségnek
belső feloldódása. Ez az utolsónak említett főerény, az első háromnak
eredménye és csak ez teszi a keresőt méltóvá annak elérésére, aminek
keresésére indult. Most már megérett a beavatásra. Enélkül a szellemi
előkészület nélkül nem lehet megtalálni a Mestert, még ha a világon
mindenkit végig kérdezgetnénk is, hiábavaló lenne.
Ha szellemileg felkészültünk, nem kell sehová mennünk, a Mester
maga fog kopogtatni. Mert még mielőtt az útra elszántuk volna
magunkat, a Mester már várt reánk. A szellemi vármányosságnak a
törvényei évezredek óta változatlanok, akár csak a természeti
törvények. Ne értsük félre, nem tökéletességet kívánnak a tanítványtól,
hanem helyes törekvést az említett tulajdonságok kiműveléséhez
Mielőbb a megvilágosodás útján kellően előrehaladtunk volna, már
hozzáláthatunk valamilyen durva-anyagi objektumhoz. Néhány hónap
leforgásával jelentkeznek az első víziók, a különös dolgok és egy év múlva
találkozhatunk a Mester víziójával, először sugárzó mindenkit elvakító
szemét láthatjuk, további gyakorlat után szemtől szembe láthatjuk őt.
A harmadik szem megnyitásának fázisaiban felismerhető a
csodálatos, kozmikusan ható analógia törvény érvénye. A rejtélyes
törvények legfontosabbja: a kisebb körök centrumai egy nagyobb kör
centruma körül rotálnak. Pl,: a nappal-éjjel, a Hold növő fázisának két
hete a hónap éjjele, az évszakoknak az emelkedő nappálya hat hónapja,
az év nappalai, a déli irány hat hónapja, az év éjszakája, egy inkarnáción
belül bizonyos szakasz a nappal és ugyanilyen hosszú az inkarnáció
éjjele is, stb.
Stúdiumunkban a fejlődés egyes fokozatai a magunk zártnak tekintett
egységében ugyanannak a törvényszerűségnek a hatáskörébe tartoznak,
mint a neki megfelelő alacsonyabb fokozat. Tehát nagyobb és egyre
nagyobb ciklusokban a misztikus fejlődés minden fokozatán
megismétlődik a részletmozzanatok sorozata, ahogy ezt a meditációban
elért fokozat megformálja.
A meditáció fokozatai: a nyíl fölfektetése és a célzás, az íj
megfeszítése, a nyíl elröpítése, a cél figyelése. Ezeken alapulva a
meditáció, lényegében azonos a tanítványtól a mesterig, csupán
fokozatbeli a különbség. Ugyanaz a helyzet a víziókkal: a víziók olyan
sorrendben lépnek föl, ahogy a meditációs gyakorlatok fokozata
kifejleszti őket. Az első három meditációs fokozatot ismerve,
megrajzolhatjuk egészen szabatosan a mesteri fokozat meditációjának
alap-karakterét is.

A MEDITÁCIÓ FOKOZATAI
1. Az első fokozat durva-anyagi, a vele kapcsolatos víziók a különös
dolgok. Az első fokozat misztikus durva-anyagi objektumba mélyül el,
amit látott, azt kétkedéssel kell szemlélnie, mert még nem tudhatja víziói
tárgyát identifikálni. ha már azonosítja vízióit, akkor már minden kétely
nélkül szemlélheti azokat.
2. Ez a fokozat a meg-nem-szakított légzéstől kísért koncentráció.
Víziói válaszok a gondolatra. Bizonytalanul szemléljük őket, amíg meg
nem tudjuk, hogy a magunk vagy mások gondolatformái-e, a múlthoz,
jövőhöz, vagy jelenhez tartoznak-e. Ha a bizonytalanságot
kiküszöböljük, a nyert ismereteket igazsággal telve tudhatjuk, holott még
nincs meg bennünk a teljes igazság, de tartalmazzák annak egy
elméletét a múltból, vagy a jövőből és nem feltétlenül a jelenből: finom-
anyagiak lévén kívül állnak az időn, csak egy magasabb fokozaton tudjuk
időrelációjukat megállapítani. A látomások felülről épülnek lefelé: a
szellemből haladnak a fizikaihoz és nem fizikaiból a szellemibe. Ezt
tartsuk szem előtt és sok tévedéstől mentesülünk. A második meditációs
fokon az első fokozat objektumát sugárzó fényben lárjuk, a sugárzó fény
a meditációs objektum. A fény-meditáció során hőhatás keletkezik: a
kígyó tüze /kundalini/, ami a kozmikus életerőnek a finom-anyagi
csatornákba /nadi/, való behatolása, amiken keresztül átjárja a
chakrákat, amelyek – mint lótusz virág – nyílnak a misztikus tűz
érintésétől. Ezért a második fejlődési szinten főként a hatha-jóga
alkalmazandó.
3. Ha a misztikus kígyó tűz már a szemöldök magasságáig emelkedett,
a misztikus szellemi szemében lángnyelv képében kinyilatkoztatja
magát – Kundalini-ahakti – ezt ne értsük szimbolikusan, mivel valóban
lobogó lángot látunk. A láng megjelenése jelzi a harmadik fokozatot és
egyben ía misztikus fejlődés harmadik fokát is.
Ezután a bindu meditációs objektum.
Bindu = csepp, de jelen esetben a láng alakját jelenti.
 Nem szabatosan „pontnak” szokták fordítani, mondván, hogy egy
pont fölött kell meditálni.
A lángnyelvet a fejtető nyílásához /brahmarandra/ = Kha, a
hypophysis és a tobozmirigy közötti tetőnyílás átvitt értelmében a
mennyei tér, szájpadlás fölött, a szemöldök-közép és hátsó fejrész között
kell juttatni és oda rejtve meg kell tartani, ami a jóginak megadja a
tökéletes felismerést, amivel minden titkos erő kibontakozása jár együtt.
A jóga célja és titka az az erő és az a képesség, amely az uralmunkba
vont tárgyat megmutatja a harmadik szembe /ajna-chakra/ az alak, a szín
és a kisugárzás teljes valóságában. Ebben a stádiumban az objektumot
sugárzó fényben és tökéletes színpompában látja a jógi.
Az új jóga-változat, az eljövendő világtanító /Kaitréja Bodhisattva/
várására előkészítő angi-jóga, így oktat:
Hozzátok megfogható közelségbe a tárgyak minden világos képét
harmadik szemünkben. Ha egy tárgy képét úgy életre keltjük, hogy
minden vonal és minden szín tökéletes, akkor közvetlenül
befolyásolhatjuk... A távolságtól függetlenül hatalmunk alá tudjuk
gyűrni... Befolyásolhatjuk a megszabott dolgoktól a távoli bolygókig
terjeszthetjük ki.
Ha a lángban megjelenik az aranykígyó, a vízió a Kundalaini-erő
spontán fölébredését idézi elő, amely ragyogó fényjelenség
kíséretében a fejig emelkedik és megnyitja a centrumot.
Egy ember, vagy akár egy tetszőleges embercsoport glandula
pincipálisának a vízióban való megjelenése, minden érintett
embert a misztikus maradéktalan kontrollja alá rendel, minden
gondolatot, amit a jógi sugároz, nekik, tökéletes érzékcsalódásként
valóságnak fognak fel és érzékelnek.
Ez a tömeghipnózis csodáinak magyarázata.
A ködös-centrum víziója röntgenhez hasonló betekintést ad az ember
szervezetébe. Az egyes chakrák vízióihoz speciális vonatkozások
fűződnek, amivel Patanjali Yoga-Sutraja foglalkozik részletesebben.
4. A jógi pszichikai erőinek teljes fölkeltése és kibontakozása még
mindig nem a magasabb fokozat. Éppen az ezekkel, az erőkkel szembeni
közömbösség az, amely elpusztítja a gonosz magját és megoldja a
szabadulását.
A szabadulás, az üdvözülés fogalmának jóga értelmezése azt
jelenti, hogy a szellem /purusa/ teljességgel mentesül az anyagtól
/prakriti/, ami egyenlő az isteni tökéletességhez való
visszaérintkezésekkel.
A negyedik fokozatnak ehhez a magasztos célhoz kell vezetnie a
jógit.
Az analógia-törvény értelmében a negyedik meditációs fokozat
fölvilágosít a negyedik fejlődési fokozatról is. Minden erő-
lehetőség a negyedik meditációs fokozathoz /célra figyeléshez/,
tartozik hozzá. Az erők a teljes önfeledség pillantában támadnak
fel, amikor a tudat összeolvad a céllal.
A Mundaka-upanishad így szól ezzel kapcsolatban: Om az íj, atman az
Ego, a nyíl és Brahman a cél, figyelemmel találd el és légy vele egy, mint nyíl a
célponttal!
A nyílnak a célal való egyesülése a fejlődés negyedik fokozatának
ismertető jele. Az erők azon a fokozaton spontán kelnek életre,
semmiféle gyakorlatot nem igényelnek.
Bölcs Gherenda csak három meditációt ismert: a durva-anyagit, a
fényben világítót és a finom-anyagit, de az utolsót kettős jellegűnek
tartotta. Először a hatalmas Kundalini-Shaktit szemlélte, azután
következett a Brahmannak pontként való szemlélete. Azt tanítja, hogy
amennyiben Kundalini ereje nagy szerencse folytán fölébredt valakiben,
atmannal egyesülve a szemmagasságban10 nyíláson át kilép a testből és
bejárja a királyi utat oly gyors, hogy szinte láthatatlan.
A lángnyelv élményét a harmadik szem fokozaton ismerjük meg. A
negyedik fokozaton a meditációs objektum a pontszerű Brahman kell,
hogy legyen. Choronda erről így szól:
szemléld a bindut Brahnanként és kösd össze vele tudatod... Ez az Ego
fölismeréséhez vezet. Éned helyezd a Kha közepébe, valamint a Khat helyezd
Éned központjába. Ego-dat tehát szemléld Khaként és ne engedd magadat
semmitől megzavarni. Boldogságérzet tölt majd el és átmész a semathi /extázis/
állapotába.
É
 Az Én-érzetre kell koncentrálnunk, a hypophysist és a tobozmirigy
közötti centrumra, ahol előzőleg a lángnyelv vízióját adatott átélnünk.
Az Én-érzet azonosuljon eme ponttal, csepp formája lánggal, ami maga
Brahman és ami eggyé olvasztható a tudattal.
Ez a legszubtilisabb meditáció, eredménye Gherenda megállapítása
szerint az Én megismerése, ezt Patalaji így egészíti ki:
Az önmagunkban való elmerülés útján jó az Ego-nról való tudás. Ebből
nő ki a pratibha abszolút hallása, érzése, ízlelése, szaglása. Ha
elmélyedünk a lélek és Ego megkülönböztetésének, mindenhatóvá és
mindentudóvá válunk /abszolút uralom minden lény és állapot fölött/.
És ez mégsem minden, mert a misztikus beavatás negyedik fokozatán
el kell érni a vairagya legmagasabb szintjét, a közömbösséget minden
erővel és minden állapottal szemben, létezzék az akár formaként, akár
forma nélkül.Ez az állapot a misztikus adeptusi korona.

AGNE RANDA-SAN HITA

A jobb hüvellyel dörzsöljük a homlokon lévő üreget. Ez a gyakorlat
eltávolítja a váladékot.Ha megtisztul a nádi, föltámad az isteni látás.
Naponta gyakorold ébredés után, étkezés után és a nap végén.
Van tehát a harmadik szem megnyitásának oly magnetikus
eljárásmódja is. A váladék nyilván finom-anyagi természetű, amely
beburkolja a tisztánlátás centrumát. Ezt kell magnetikus kezeléssel
eloszlatnunk. Mindkét hüvelykujjunkat helyezzük a kísérleti személy
homlokára a szemöldök fölé, a szemöldökökkel párhuzamosan.
Simogassuk hüvelykujjunkkal a homlokot a középről kifelé a
szemöldökök mentén. A többi ujj a fej oldalrészén, oly módon, hogy a
kisujjak a fülnyílások mögé kerüljenek. Ha az illető elég szenzitív,
amennyiben előzően magnetizáltuk, tisztán fog látni.
A harmadik szem megnyitásához föltétlenül tudnunk kell a
tobozmirigy helyét. Ehhez segít hozzá a szemöldökközépre való
koncentráció, aminek eredménye ugyanis nem a szemöldökközép
érzete, hanem éppen a harmadik szem megérzése a fej centrumában.
Egyes iskolákban Keleten az a szokás, hogy hegyes cseréppel szúrják a
tanítvány szemöldökközepét, aminek következtében a tanítvány
önkéntelenül is a fájó pontra fog koncentrálni – így megérzi a harmadik
szemet.
A Harmadik szem: Shiva szeme, a Bölcsesség szeme, a lélek lakóhelye
/Descartes/, az álom szerve /Schopenhauer/, a tobozmirigy /Glandula
pineális/ a nagy agy közepén helyezkedik el, közvetlenül a homlok-
irányból nem érhető el.

A HARMADIKSZEMES LÁTÁS GYAKORLÁSÁNAK ZENEI SEGÉDANYAGAI

A harmadikszemes látás (tisztánlátás) elsajátítása és begyakorlása
után lehet hozzákezdeni a fantomsebészet (szellem-gyógyászat)
gyakorlati kivitelezésének.A fantomsebészet elsajátításában előnyben
vannak azok a tanulók, akik valamilyen bioenergetikai kiképzésben
részesültek. Ezen értendő: extraszenzorikai kiképzés, bármilyen fajta
reiki kiképzések, fényadás, bioenergetikai kiképzések.
Akiben feléledt a kundalini tűzkígyó, és megtanulja saját és a
kozmikus energia előhívását, összpontosítását és célzott irányítását, az a
belső látás által képes bármilyen szellemműtétre. Könyveim által leírt
módszerekkel a páciens lélekenergiájának a gyógyász lélekenergiájával való
összekapcsolása általában bármilyen pszichoszomatikus változást elő tud idézni
a pácienseknél.
Balogh Gyula Bogumil:
Információs gyógyászat
Szellemgyógyászat
Virtuális pszichózis
A szellemi gyógyászat nem lehet tökéletes önmagában.
Komplexitásban kell gondolkodnunk. Ha feltártuk és korrigáltuk a lelki
hátteret és elferdüléseit, akkor ha a szükséges szellemi műtétet
elvégeztük, különböző kiegészítő szereket és módszereket ajánlunk.
Így: gyógyteákat, étrendi és ha szükséges, életmódbeli
változtatásokat, de mindig szem előtt kell tartani, hogy az orvosi ellenőrzés és
kezelés elhagyása tilos.
A szellemgyógyászat a lélek becsapására épülve valóban hatásos
lehet, de az egészségügyi háttérrel karonfogva lehet csak meglépni. Aki
nem így cselekszik, letér a mágia becsületes útjáról és átkerül a gonosz
varázslás oldalára.
A mágia alkalmas ártásra, szerelmi kötésre és oldásra, és nagyon sok
misztikus cselekedet kivitelezésére. Ez már a radionika területe. Erre
alkalmasak a varázs vagy kívánság dobozok, amikben a cél tárgy, személy
OD-ját elhelyezve a távolból beavatkozásokat végezhetünk.
Veszélyes területre merészkedik aki ebbe belefog, csak nagy erkölcsi
tisztaságú és korrekt egyéneknek ajánlom.
 A MÁGUS FELKÉSZÜLÉSE MÁGIKUS
GYÓGYÍTÁSRA
A BIOMAGNETIKUS ENERGIA BEGYŰJTÉSÉNEK ÉS
KIÁRASZTÁSÁNAK MÓDSZERE

1. AZ ÉLETERŐ BEGYŰJTÉSE
Megszokott karosszékében vagy foteljében kényelmesen
elhelyezkedve megtanul életerőt begyűjteni és testében összesűríteni.
Tüdejével és testének minden pórusával igyekszik belélegezni az
univerzumból az életerőt. A gyakorlás hatásának növelésére, mivel
kézrátételes, harmadikszemes, mágikus gyógyító képzéséről van szó
kezeit az ölébe helyezve, felfelé kifordítva a Teremtő isten felé kitárva, a
tenyereinek csakráiba is külön besűríti az univerzális energiát. Minden
ilyen feltöltési gyakorlatnál azt kell elképzelnünk, hogy az univerzum
középpontjában ülünk és felénk árad az univerzum összes energiája.
Testünk akkumulátorként töltődve magába sűríti az univerzum (kozmosz)
energiáit.
A magába sűrített energiát nem adja vissza a kozmosznak, hanem
megtartja. Kilégzéskor semmire nem szabad gondolni, csupán az
elhasznált levegőt szabad kilélegezni. Minden belégzésnél egyre jobban
érzi, miként szív magába egyre több életerőt, amit testében akkumulál.
Úgy kell érteni és érezni a besűrítési műveletet, amint egy szivattyú
egyre jobban préseli a dugattyúba a levegőt, hogy aztán kellő időben a
szelepet megnyitva a besűrített levegőt hirtelen, célirányosan,
kiáramoltassa. Minden egyes lélegzetvétellel erősebb lesz az életerő
nyomása, és növekszik a sugárzó életerő a testben.
Az első gyakorlat pár perces legyen, maximum 10 belégzéssel. Utána
naponta két-három belégzéssel lehet növelni az életerő besűrítését. A
maximális besűrítés 20-30 perc lehet, de ez már a gyakorlott mágus
esetében ajánlott csak. A gyakorlatok során el kell jutnunk arra a
szintre, hogy előbb környezetünkbe, majd később kilométerekre szét
tudjuk küldeni a belőlünk sugárzó életerőt.
 Az igazi gyakorló mágus a valóságban is érzi amint az akkumulált
életerő belső nyomása valósággal szétfeszíti testét. Tehát a fokozatosság
elvét szigorúan be kell tartanunk, és a kezdeti 10 belégzést naponta 1-5
belégzéssel szabad csak növelni. Az általam leírt gyakorlatok kizárólag a
nagy életenergiát leadó gyakorló gyógyászok számára ajánlottak. Ebben az
esetben a betegek gyógyítása a mágikus gyógyász életerejének bizonyos
mennyiségű leadásával, a betegbe való átáramoltatása folyamán
történik. Sok éves tapasztalatom által elmondhatom, hogy az aktív
gyógyászok a saját életerejük állandó karbantartásának, pótlásának
elhanyagolása, szervezetük kizsákmányolása által egyrészt lemerülnek
fizikailag, másrészt agylágyuláshoz hasonló, mániás, depressziós,
hallucinációs tünetek jelentkeznek náluk és sokan a pszichiátrián
kötnek ki. Ennek elkerülése végett szükséges a test és lélek állandó
iskolázására, életenergiával való feltöltése (karbantartása).
Szabály: amennyiben a gyógyítások aznapi befejezése megtörtént és nincs
szükség a többletenergiára, azt az eredeti szintre kell visszaállítani.
(visszaküldeni az univerzumba)
Ha ezt nem teszzük meg, akkor túltelítettségünk frusztrációt idéz elő
bennünk és környezetünkben, erős elektromos kisüléseket, vibrációt
okozhat.A feleslegessé váló besűrített életerő visszaadásának
legegyszerűbb módja, ha kifordított tenyereinket az ég felé fordítva
mély kilégzéssekkel visszaadjuk az univerzumnak. Ezalatt csak tiszta
levegőt lélegzünk be és a besűrített elektromagnetikus energia
maradékát kilélegezzük. Addig történik ez a művelet, amíg a belső
feszítő erő megszűnik, és újra egyensúlyba kerül a szervezet. Ezt a
gyakorlatot csak a fokozatosság elvének betartásával alkalmazhatjuk.
Amikor elérünk a profi (mágus) szintet, akkor már mindennapossá válik
és tetszés szerint tudjuk bármely testrészünk külön-külön való energia
feltöltésére alkalmazni. Energiával gyógyítók esetében a tenyércsakrák
és a harmadik szem feltöltése a fontos.

2. MÁGIKUS ENERGIA KIÁRASZTÁS

A gyógyításnál a test mágikus (elektromagnetikus) energia feltöltésének
elsődleges célja az, hogy kézrátételes gyógyításoknál a beteg testébe
életenergiát áramoltassunk. A harmadik szem feltöltése már a célzott
(szellem) műtétek alkalmazásának része.
 A beavatott mágikus gyógyítók a szemeiken és harmadik szemünkön
át kibocsátott mágikus sugárzással képesek egész embercsoportokat
lenyűgözve akaratuk alá rendelni. (Tö-meghipnózis: Csipolla-jelenség).
Ha viszont gyógyítás szempontjából nézzük a dolgokat, a mágikus
gyógyító a tömeg felé fordított tenyércsakráin át gyógyító energiát tud a
körülötte lévőkbe áramoltatni. Ez a kézrátételes hitgyógyítás titka.
Ha a mágusgyógyász a harmadikszemes látás, érzés és a magnetikus
energia a feltöltés-kiárasztás gyakorlásával eljut a legmagasabb szintig,
akkor ez meglátszik egész lényén. Mágikus képességei minden szférában
erősödni fognak. A benne szunnyadó egyéb képességek így gyorsabban
törnek a felszínre és fejlődnek tovább. Észlelni fogja, hogy teste egyre
fiatalabb és egészségesebb lesz. Életereje megsokszorozódva embertársai
fölé emelkedik és kisugárzásával olyan dolgokat is el tud érni, ami
egyszerű embernek lehetetlen.
Képes a negatív erőktől kitisztítani a helységet amiben tartózkodik,
és életerejével megtölteni azt. Képessé válik messzi távolból betegeket
kezelni, mivel sugárzó erejét kilométerekre növelte. Ugyanis tud
tárgyakat kívánságaival telíteni – ételeket, placebó gyógyszereket
gyógyító energiával megtölteni, gyógyító vizet, életerixírt előállítani.
Ugyanis életerővel tudja megtölteni a nyakban és más testrészeken
hordható ékköveket, amuletteket.
A mágikus gyógyász amellett, hogy saját életerejének egy részét
átáramoltatja a betegbe, saját lélekrezgéseit is és jellemtulajdonságait is
átruházza a betegre. (Szuggesztió, szofronizáció, stb.)
A képzetlen mágikus gyógyászok – ide értendőek a reiki, fényadó és univerzum
energiagyógyászok – arra hivatkozva, hogy az univerzális és reiki energiák
intelligens energiák, ráömlesztik a betegre a rajtuk áthaladó vagy általuk
begyűjtött összes kozmikus energiát.
Ez mágikus szempontból elfogadhatatlan. Mert arra való
hivatkozással, hogy megkíméli saját életenergiáját, az univerzumból
kivont kevert energiával nem érhet el átütő sikert. Csakis a saját
életenergia és célzott szuggesztió átáramoltatásával érhetjük el a kívánt hatást.
Az életenergia feltöltéséről és utánpótlásáról az előbb leírt módon
gondoskodunk.
 A reiki és más módszerek hátulütője éppen az, hogy gyakran és
huzamosabb időn át kell ismételni a kezeléseket, ha eredményt akarunk
elérni. A beteg szervezet diszharmóniája, betegséggóca hamar felszívja
és elhasználja a bele áramoltatott energiákat és ezért hosszú időn át kell
a kezeléseket folytatni, különben a beteg állapota rosszabbodik.
Nekem is van öt reiki fokozatom, aroló, bioenergetikus, extraszenz
kiképzésem, de ezek messze elmaradnak hatásukban a mágikus
(transzcendentális) gyógyítás mögött.
A mágikus gyógyításnál minden másképp van, mint az előbbiekben
felsoroltaknál. A beteg csak akkor érez megkönnyebbülést, ha a mágus
lelkileg is megnyitja magát, ráhangolódik a betegre, és miközben
azonosul vele, életerő sűrítést végezve, kezeiből és harmadik szeméből
életerő sugarakat áraszt a betegre. E mellett a célzott kiárasztás ellen
lehet alkalmazni a reiki, fényadás és egyéb módszereket is, de csakis a
paletta színesítése céljával.
A legfontosabb, hogy ráhangolódva a betegre vagy harmadikszemes
látással, vagy bioindikátorral pontosan meghatározza a betegség helyét,
összefüggéseit, és nem kezelhet ragályos betegségeket vagy életmentő
műtétre szoruló betegségeket. Tehát a kezelőorvossal párhuzamosan
vagy azzal együttműködve meg lehet gyorsítani a teljes gyógyulás
elérésének idejét. Regenerálni lehet a beteg szervezetét, immunitását és
méregtelenítési hálózatát. Az összesűrített életerő kiárasztása a cél.
Tökéletesen elegendő, ha az érintés szabályait betartva a beteg egyik
kezét megfogjuk, a másik kezünket ráhelyezzük homlokcsakrájára és
immaginációval saját besűrített életerőnkkel gyógyítjuk.
Ennek az életerő kiáratásnak a magasabb foka az, amikor a mágus
csal ül a beteg mellett és a kisugárzott mágikus erőt áramoltatja beteg
testébe vagy annak szervébe. A magnetikus gyógyító energia a beteg
egész testét átjárva mintegy bevilágítja. Eközben gondolatban
megparancsolom a belőlem kiáradó életenergiának, hogy a beteg
minden pórusát járja át és percről percre, óráról órára napról napra
gyógyítsa azt, és addig nem hagyja el a beteg testét, amíg az meg nem
gyógyul. Ezt a töltést kétszer-háromszor szükséges csak megismételni. A
betegbe áramoltatott magnetikus erő nem tud elillanni, mert
gondolatával a gyógyító mágus odaszögezte azt a beteg testéhez. Igen
hamar meglátszik ennek az eredménye.
Mivel a teret is meghatároztuk (a beteg teste), így semmiképpen sem
tud a gyógyító erő a testből eltávozni.A gyakorló mágus rájön arra is,
hogy az általa leadott mágikus erő nem csökken, hanem automatikusan
pótlódik a szervezetében. Ezért a mágus betegek százait kezelheti
anélkül, hogy életereje lemerülne.
Másik módszer az, amikor a beteg pórusain át, annak egész testében
vagy csak célzottan a megbetegedett testrészbe préseli be képzeletével
az életerőt, kiadva neki a parancsot, hogy az univerzumból állandóan újítsa
meg magát a tökéletes gyógyulásig.A kívánság-képzelet itt is időben és
térben meghatározott. Iskolázott mágikus gyógyítónak már az életereje
annyira összesűrűsödött, hogy energiaként működik, és akaratlanul is
előhívódik belőle ha a közelében beteg vagy energetizálásra szoruló
egyén tartózkodik.

3. A MÁGIKUS TUDATKIHELYEZÉS
A tudatunk kihelyezése alaplépése a szellemgyógyászatnak. Az előző
részben megtanultuk a mágikus gyógyító energia begyűjtését és
kiárasztását. Most már ezen túllépve a gyakorlatban el kell sajátítanunk
tudatunk kivetítését (kihelyezését).
A szellemgyógyítás elengedhetetlen feltételét az immagi-nációt minden
szellemi iskola alapvető feltételnek szabja meg.
Vannak mágikus küldetéstudattal és mágiára való predesztinációval
teremtett lelkek. Ilyen volt Jézus is. Akik magasszíntű mágikus tudattal
születnek, azok már magukkal hozzák a teremtés és gyógyítás
mágiájának tudását. Csak gyakorolniuk kell. Azok, akiknek hajlamuk van
a mágikus gyógyításra egy gyakorlott mágikus gyógyító által rávezető
gyakorlatokkal képezhetőek a mágikus gyógyítás feladatára.
Rávezető gyakorlatok
Tegyen maga elé egy gyufásdobozt! Vésse elméjébe a doboz
külalakját, színét és nagyságát! Amint 4-5 perc rákoncentrálással
elméjébe vési a tárgy alakját és összes tulajdonságát, vegye róla a
tekintetét és nézzen fel a fehér mennyezetre. Meg fogja látni a
mennyezetre kivetítve a gyufásdobozt.
A következő lépésben húnyja le szemeit és képzelje el a gyufásdobozt.
Vetítse be elméjébe jellemzőit és képezze le! Ha sikerül a gyufásdobozt
az elmében fixálni, akkor jöhet a következő lépés. A gyufásdobozt
képzeljük elkülönböző színekben: kékben, pirosban, zöldben, stb.
Ha ez is sikerült, akkor mágikus energia sűrítéssel sűrítse a testét
gyufásdoboz méretűre és helyezze magát a gyufásdobozba! Érezze, hogy az
asztallapra helyezve fix helyhez van kötve. A gyufásdobozból szemlélje
környezetét, végül saját fizikai testét is. Ha ezt is elsajátította, akkor
következő lépésként a környezetében lévő különböző tárgyakkal
azonosítsa magát, vegye fel azok formáit, bújjon a tárgyakba, és azokból
szemlélje a környezetet!
A rávezető gyakorlatokkal sikerült a tudatát minden tárggyal
összekötni, felvenni annak színét, formáját. Ez a szellemgyógyászat
alapiskolázása. Ha öt percig képes egy-egy tárgyban tartózkodni, akkor a
rávezető gyakorlatokkal elérte célját: megtanulta a testét teljesen elfelejteni
és asztráltestét áthelyezni.A tudatáthelyezéshez ezután nagyobb tárgyakat
választhatunk: fát, szekrényt, épületet, stb. Minden lehetséges, hiszen
semmisem állja a tudatnak útját: sem tér, sem idő nem számít, hiszen benne
vagyunk az AKASÁ-ban.
Miután sikerült élettelen tárgyakba áthelyezni tudatunkat,
áttérhetünk élőlényekbe való tudatáthelyezésre. Mivel a tudat tér és idő
nélküli, nem fontos a tárgyakat, élőlényeket közvetlenül szemlélnünk. A tanuló
mágikus gyógyásznak már annyira jártasnak kell lennie az
immaginálásban, hogy bármilyen tárgyat, élőlényt el tudjon képzelni és
tudatát át tudja helyezni egy tehén, bivaly, ló, ember vagy cápa létébe.
A kísérlet tárgya éppúgy lehet egy bolha, mit egy elefánt. Nem számít.
Az álló helyzetben való elképzelés begyakorlása után következik a futó,
mozgó, cselekvő élőlénybe való tudatáthelyezés.
Napi öt-tíz percenkénti tréningekkel eljutunk arra a szintre, hogy
empátia (beleérző) képességünk annyira kiterjed, hogy egy élőlény
tudatába férkőzve uralni tudjuk annak gondolatait. Gyakorlásainkkal
eljutunk odáig, hogy tetszés szerint minden állat és emberfajtába
bemenve, magunkra tudjuk ölteni annak létformáját és ebben a
létformában minimum öt percig tartózkodni is tudunk. Az állatokkal
kezdünk, és ha a gyakorlat tökéletesen megy, áttérhetünk arra, hogy
rokonaink, ismerőseink tudatába helyezzük gondolatainkat, úgy hogy
közben egy hangot sem hallatunk.
Az ismerősök után át lehet térni a vadidegenekre, akiket sohasem
láttunk, és csak az adataival rendelkezünk. Ehhez eleinte segítségül
hívjuk a varázspácát, majd a későbbiekben magunk elé képzelhetjük
tudatáthelyezéssel az illetőt. Ha tehát öt percig az idegenben tudjuk
kihelyezni, akkor már tovább léphetünk.Ezekkel, a gyakorlatokkal a
mágikus gyógyász eléri azt a hatalmat, mellyel önmagát össze tudja kötni
bárkivel. Ezzel a tudatába behelyezett egyén gondolatait, érzelmeit, betegségeit
nemcsak megismeri, hanem kiterjesztve múltjának, jelenének és jövőjének
megismerésére sorsát, befolyásolni is tudja.
Lásd: Balogh Gyula Bogumil: Szellemgyógyászat.

Amennyiben egy magasrendű szellemmágus által nyeri el a mágikus

gyógyász tudását, ösztönszerűen összeköti magát a mesterrel és annak tudatába
behelyezve magát, állandó segítségre számíthat mesterétől.
Ez a szellemgyógyászat és szellemműtétek során a mesterre való
rákoncentrálással, segítségét kérve történik. De, ha csak elképzeli, hogy
kinyújtott tenyereinek rebegtetésével ráhangolódott szellemi
vezetőjére, akkor az máris ott van mellette és segíti őt.

4. A TÉRMÁGIA TITKA
Minden testnek, térformának van egy központja, azaz súlypontja. Saját
súlypontból szemlélve minden forma egyenlő, vagyis egyensúlyban van.
Tehát: saját súlypontból szemlélve egy másik súlypontot, az egyenlő velem.
Tehát, ha két súlypont egyenlő (miért ne lenne egyenlő?), akkor ez az
egyensúly idő és tér nélkül, azaz a szemlélő és a szemlélt jelenség a negyedik
dimenzióban vannak. A tér és idő nélküliség a negyedik dimenzióban valósul
meg.– Ez a térmágia titka.

A DIMENZIÓKAPU ÁTLÉPÉSE
Gyakorlatok
Üljön kényelmesen az asztal előtt, kényelmes foteljében. Lazuljon el.
Helyezzen maga elé néhány tárgyat. Egy gyufásdobozt és egy acél vagy
üveggolyót, esetleg egy hengert. Rögzítse tekintetével a gyufásdobozt,
csukja be a szemét és helyezze át tudatát a gyufásdoboz közepébe!
Annak súlypontjába. Erősen koncentráljon arra, hogy saját maga van a
tárgy közepében (most nem a tárggyal azonosulunk, mint az előző
fejezetben, hanem saját magunkat helyezzük bele a tárgy súlypontjába).
És ott érez. Tudatáthelyezésének olyan erősnek kell lenni, hogy a
tárgy amibe belépett (a dimenziókapun át) teljesen elfeledje testét. A
gyakorlatot addig ismételjük, amíg át nem tudunk lépni a
dimenziókapun és a céltárgyban áthelyezett tudatunkkal érzünk. Ha
sikerül öt percig a kiválasztott tárgyban időznünk és érzékelnünk
benne, akkor lépünk csak tovább.
A lényeg az, hogy először mákszemnyi atomként lépünk be a céltárgy,
célszemély súlypontjába, majd amikor már rutinból megy a belépés, át
lehet térni a tárgy belsejének felfogásához, belméretének
észleléséhez.Ha ezt a gyakorlatot tökélyre visszük, akkor minden tárgy
gyakorlatilag átláthatóvá válik számunkra. Így intuitíve ismereteket
szerezhetünk a céltárgynak/személynek anyagi és szellemi alkatáról.
Ezáltal elérhetjük azt a képességet, hogy minden céltárgyat/személyt a
súlypontjából tudjunk befolyásolni, mágikusan telíteni a saját akarati
fluidumunkkal, kívánságunkkal.
Belülről kifelé sokkal hatásosabban lehet befolyásolni a
céltárgyakat/személyeket, mint kívülről befelé. Ez a titka mindennek. Be kell
lépnünk a dimenziókapun át a céltárgyba/személybe és belülről kell
megmozgatni tudatunkat. Ezen a gyakorlaton túljutva elérünk oda, hogy
saját testünk középpontjába helyezve tudatunkat az AKASA elv alapján a
negyedik dimenzióba lépünk át.
Gyakorlata
Ellazított állapotban ülünk kedvenc fotelunkban és tudatunkat saját
testünk középpontjába: a Plexus Solaris (napfonat)-ba helyezzük. A
gyakorló egyetlen pontnak, egy molekulának kell hogy érezze magát
saját testének univerzumában. Próbáljon meg tudatával 5-10 percig ott
tartózkodni! Szemlélje meg testét ebből a nézőpontból kifelé haladva.
Mivel atomnyinak képzeli a saját testébe helyezett tudatát, így a test
világegyetem nagyságúnak tűnik.
Miközben testében időzik, meditáljon így: „A testem középpontjában
vagyok, és tudatommal uralom testemet.”Eleinte csak másodpercekre
sikerül a tudat kihelyezése, de a sok gyakorlás során eljut a tízperces
bennidőzésig is.
Ha ezt a gyakorlatot sikeresen elvégzi, akkor képessé válik a
dimenziókapun átlépve az AKASA elvbe helyezkedve (EKT) negyedik
dimenzióból mindent felismerni, ami testére vonatkozik. Egyben
minden gondolatát uralni tudja. Ez a saját testbe árhelyezett tudat jelenti q
mágus transzállapotát, mely megnyitva a dimenziókaput átveszi a negyedik
dimenzióba és összeköttetésbe juttat a kozmikus tudattal. (AKASA vagy EKT)
Ez az állapot nem azonos a spiritisztákkal végzett médiumitással. Míg
itt saját magunk tudatának az áthelyezésével dolgozunk, addig a
médiumok elementálokkal, halott lelkekkel és bábokkal, lárvákkal
dolgoznak, ami más terület. Mi csakis a gyógyítási célt tartjuk szem
előtt. Mi nem mozgatunk tárgyakat tekintetünkkel (pedig a
gyufásdobozba helyezve magunkat megtehetnénk), de a gyógyítás
szempontjából ilyen trükkökre, cirkuszi mutatványokra nem szabad az
agy és elme energiáit felcserélni, mert agylágyuláshoz vezet.

A TUDATÁTHELYEZÉS ALKALMAZÁSA GYÓGYÍTÁSNÁL

A szofronizációs, szuggesztiós gyógyítás alkalmával a paciens REM
állapotba helyezésével elérjük annak tudati hozzáférhetőségét. Mivel
blokkoljuk a nagyagy funkcióit a mágikus gyógyász képes rá, hogy saját
tudatának áthelyezésével a paciens elméjét uralja.
A mágikus gyógyász elnyomva a paciens tudatát a saját
gondolatformáit telepíti annak tudatába engramként. Ezeket a gyógyító
szándékkel betelepített gondolatformákat az elme tudatalattija rögzíti
és analóg esetekben előhívódva elvégzi a korrekciót.
A visszavezetéssel (reinkarnációs hipnózisként elnevezett, egyszerű
megváltozott tudatállapotban való visszavezetés) láttatva a paciens
életútját, előhívjuk a tudatalattiból annak elfojtott kudarcélményeit,
traumáit. Ezek újra és újra átélésével elérjük annak törlődését. Viszont
minden megszűnt negatív élményt a törléssel egyidőben pozitív élményt
megélésével kell helyettesíteni. Ezt csakis gondolatáthelyezéssel,
gondolatforma átültetéssel lehet elérni. Lásd: Balogh Gyula Bogumil:
Virtuális pszichózis c. könyvét.

5.ELEMENTÁLOK KÉPZÉSÉNEK GYAKORLATA

Az elementál nem más, mint alakot és nevet kapó gondolatforma,
amelyet a mágikus gyógyász alkot egy célfeladat elvégzésére. Egy
mágusgyógyítónak számtalan elementálja lehet. Csak mindegyiknek
megfelelő formát és nevet kell adni. Ha a számára kijelölt feladatot el
akarjuk végeztetni vele, akkor nevén szólítva előhívjuk és beküldve a
paciens testébe elvégeztetjük vele a feladatot.
Elmondok egy példát: Volt egy Hodginkóros 24 éves paciensem.
Akkor még sejtelmem sem volt a mágikus gyógyításról, így a
következőket tettem, ösztönösen. Elképzeltem és a pacienssel is
elképzeltettem, hogy számtalan katicabogár termelődik a szervezetében
és azok végig járják a nyirokereit és felfalják a kóros nyiroksejteket.
Miközben erősen koncentráltam és láttam s látattam a sok katicabogarat
áthelyeztem az általam képzett elementálokat a paciens testébe és azokkal
végeztettem el a gyógyítást.
Csodák csodája! A paciens olyannyira meggyógyult, hogy azóta
megnősült és gyerekei vannak.
Mi ez – csoda?
Nem, ez nem csoda, hanem a gyógyítás mágiája.
Tehát a teremtő által gyógyításra predesztinált személyeknek a
Teremtő súg. Jézusnak és egyes tisztánlátóknak, hitgyógyítóknak a
tehetségét a teremtő adta. Nekik nem kell tanulni a gyógyítás mágiáját,
mert ez adottságuk. Akinek viszont elhivatása van, annak tanulni kell a
mesterfogásokat, nem elég Jézust és a Teremtő Atyát vagy a mesterüket
elementálként előhívni és rájuk bízni a gyógyítást. Ez is egy megoldás,
de ez a hitgyógyítás körébe tartozik.
Éppen ezért nem fogadom el a különféle szellemgyógyász iskolákban való
kiképzést. Ezekben az iskolákban a gyógyító szellemet rendeli meg a
mester a szellemsebésznek, pszi sebésznek, pszichoszomatikus
szellemgyógyásznak aposztrofált tanuló mellé.
Más dolog rácsatlakozni (rácsimpaszkodni) egy karizmatikus személy
OD-jára (Isten, Jézus, Buddha, Szaibaba és mások). És egy dolog az, ha én
a saját gondolatenergiámat kihelyezem egy általam képzett
elementállal, és a saját éteri, kozmikus – a testemen átáramoltatott –
energiával feltöltve, gyógyító elementált alkotok.
1. Kristályba sűrített gyógyító elementál.
Amikor elvégeztük a paciens energetizálását, testének és lelkének
megtisztítását, akkor ha szükséges, behívjuk kezeinkbe a gyógyító
kozmikus energiákat, és a tenyér plexusába besűrítjük. Bal tenyerünkbe
zárjuk a gyógyító elementállal feltöltendő kristályt, és közben kinyújtott
jobb tenyerünket a műteni kívánt testrész fölött rebegtetjük. Közben
erősen koncentrálunk az elvégzendő feladatra.
Mialatt jobb kézzel a műtétet végzem, az alatt a balkézben
elhelyezkedő leendő elementált tanítom a feladatra.A szellemműtét végén
kijelentem, hogy pl: az epekő oldódjon fel, és az epehólyag egy hét
múlva normális funkciókra álljon be! Ezzel kiadtam a beteg
tudatalattijának és a kristályba helyezett elementálnak a parancsot,
meghatározva annak időtartamát is a gyógyító feladat elvégzésére.
Ezután egy bőrszíjra fűzöm a kristályt és a beteg nyakára helyezem.
Egy hét múlva eltávolítjuk. A beteg meggyógyult.
2. Folyadékba sűrített elementál
A folyadék a legjobban programozható anyag. A tiszta vízben lehet
legjobban besűríteni a gyógyító fluidumot.A gyógyász egy féldecis
kisüvegbe vizet tölt és a bal tenyerébe szorítva, besűríti a vízbe a
megfelelő névvel és feladattal ellátott elementált. A paciens hazaviszi a
beprogramozott vizet, és egy literes üveg vízhez tölti. összerázza. A
program átíródik a literes üveg vízbe. Ha megiszik belőle kettő decit,
rátölt, hiszen a program, az mindig benn marad. (Lásd: Balogh Gyula
Bogumil: Információs gyógyászat)
3. Elementálok képzése jelekkel
 A paciens beteg testrészére rajzolt jelekkel mint elementálokkal
meghatározott feladattal és idővel ellátott elementálokat közlünk annak
szervezetével. Meghatározzuk a jel formáját, színét és a testen
tarthatóság idejét. (Lásd: Balogh Gyula Bogumil:Gyógyító jelek)
4. Mágus, mint elementál
Minden tanító, így a gyógyító, szellemmágus is elementállá válik
tanítványai számára. Ez a szellemi vezetés a tanítványt a mágussal
összekötő misztikus fonal által örökre lehetséges, de amint a tanítvány
eléri az önálló gyógyításhoz való szintet a mester elszakítja az összekötő
fonalat, mivel már nincs a tanulónak szüksége a mester bábáskodására.

LÁRVÁK SPONTÁN KÉPZŐDÉSE ÉS TUDATOS KÉPZÉSE A SZERVEZETBEN ÉS AZ

ELMÉBEN.

Az elementál és a lárva között az az alapvető különbség, hogy amíg az

elementált a mágikus gyógyász a gyógyítás céljából tudatosan alkotja
meg. Addig a lárvák akaratlanul (spontán) jönnek létre, stresszerős
indulatok, pánik, katarzis és halálfélelem vagy halál-közeli állapot
megélése által a mentál testben.
Minél erősebb a lárvát képező (alkotó) anyag, indulat, annál sűrűbb,
életképesebb lesz a lárva. ha a lárvaképződést kiváltó ok sokszor
ismétlődik, akkor a lárva olyan erősen rögződik a tudatalattiban, hogy
bármely, a legcsekélyebb analógia esetében is megsokszorozódó erővel
hozza felszínre az elmébe akkumulálódott indulatokat. Ezt nevezzük
pánikrohamnak.
Ez a spontán lárvaképződés bárkinél előfordulhat, csak nem mindegy,
hogy elméje örökre bezárja azt a tudatalatti börtönében vagy kiskapukat
(csapdák) hagy nyitva annak előjöttére. A lárvák csapdába ejtését és
végleges bezárását nevezzük elfojtásnak. Az egész lárva problémakörnek az
a magyarázata, hogy a lárvaképződést kiváltó ok, oksorozat megszűnte után
egy egységes elme a csapdába ejtett lárvákat örökre be tudja zárni, és idővel
megsemmisíti azokat .A gyengébb akaratú egyéneknél bizonyos
tulajdonságok állandóan fenntartják a lárvaképződés miliőjét. Ilyen
okok: félelem, létbizonytalanság, kisebbségi érzés, mindenkinek
megfelelni való görcsös igyekezet, gond, ijedség, gyűlölet, fukarság,
irigység, stb.
A lárva formája mindig az előidéző októl függ és mindig szimbolikus.
Amennyiben a mágikus gyógyász olvasni tud a szimbolikából, úgy
azonnal lefordítja a szimbólumot saját mágikus nyelvére, és néven
nevezi a lárvát, ezúttal formát is ad neki. Most már tudja, hiszen
felismerte, hogy mit kell megsemmisíteni.
A mágikusan képzett gyógyász harmadikszemes látással felismeri a
lárvákat mentálsíkon. A lárvák másik veszélye, hogy domináns,
erőszakos és intelligens személyek a saját kártékony lárváikat el tudják
ültetni környezetükben, és magukkal tudják azokat rántani esztelen
tetteik végrehajtásában. Ez nyilvánul meg tömegpszichózis esetében! Lásd:
Hitler, Napóleon, Sztálin, stb.
Amint a lárva megsűrűsödik, mind nagyobb mentális életerővel fog
rendelkezni és élettartamát mindjobban meghosszabbítja.
Így lehetséges annak a magyarázata, hogy a lárva által gerjesztett,
felbujtott személy (lárvatulajdonos) mind nagyobb indulati, düh és
pánik kitöréseket él át, ami a lárva táplálékául szolgálva, annak még
nagyobb megerősödéséhez vezet.
Az önállósult lárva
Akkor, amikor az egyén mentális szférájában és tudatalattijában a
befészkelődött és spontán keletkezett lárvák megerősödnek, akkor azok
mint egy nyitott kapun át ki-bejárnak az egyén testéből.
Abban az esetben amikor a lárváknak kevés a gazdatest mentál és
spirituális energiája, kilépnek belőle és a környezetében lévő célszemélytől
merítenek energiát. Ezeket a lárvákat nevezzük garázda lárváknak vagy
vámpíroknak.
Hogy működik ez?
A gazdatestből, táplálkozás céljából mentális és asztrál síkon kilépő
garázda lárva arra készteti gazdáját, hogy a környezetében lévő
személyt vagy személyeket addig hergelje, ingerelje, míg azok hatalmas
érzelmi kitörésekkel (düh, sírás, kiabálás, stb.) válaszolva óriási energia
csóvákat bocsátanak ki aurájukba. A garázda lárva csak erre vár: kilépve
gazdájából, szívókorongját a célszemély energia csóvájára tapasztja és
teleszívja magát annak kilövellt életenergiájával.A garázda lárva
erősödik a célszemély(ek) rovására, akik viszont életerejük nagy részétől
megfosztva gyengülnek és egyre rosszabbul érzik magukat a garázda
lárva gazdájának közelében.
A mágikus gyógyász feladata
A lárvák felkutatása, előhívása, megsemmisítése és pozitív elementál
beültetésével annak helyettesítése a gyógyítás a célja. A mágikus
gyógyász visszavezetéssel, megváltozott tudatállapotba helyezve a pacienst elő
tudja hívni, néven nevezni és a lárva nevét kimondva megszűnteti a
garázda lárvákat. Lásd: Balogh Gyula Bogumil: Információs gyógyászat.
A Fantomokról
Minden személynek vannak élete különböző szakaszában keletkezett
emlékképei, környezete (szülei) által beléplántált szuggesztiói. Ha a
környezetben létezik egy vagy több domináns személyiség, aki
elnyomóként lép fel vele szemben, akkor az elnyomó által belérögzült
fantomképek az idők folyamán lényének részévé válva állandó megfigyelés,
kontroll alatt tartják lényét. Minden cselekedete előtt bevillan az elnyomó
képe és arra gondol, vajon ő mit szól a végrehajtani akaró tettéhez,
cselekedetéhez? És bizony a még élő vagy már régen elhalt elnyomó
fantomképe előhívódva jó vagy rossz irányba, de mindenképpen az ő
erkölcsi és etikai normája szerinti elhatározásra bírja az egyént.
Sokan annyira hatása alatt vannak egykori és jelenkori elnyomó (férj,
feleség, szülő, gyerek, főnök, üzleti partner, szerető, maffiózó, zsaroló,
stb.) személyiségének, hogy az általuk belérögződött fantom által
bábuként teljesítik az ő mindenkori elvárásukat. Vagyis: életük,
cselekményeik önállótlanul bábuként mozgatva történik. Majdnem
hasonlatos ez a Vudu varázslók által képzett zombik figuráihoz. Annyi a
különbség, hogy a zombik esetében mindig teljes tudattörléssel előző lényüket
megszüntetve a mágus vagy gazda akaratának bábuként, gondolkodás nélküli
végrehajtását végzik.
Sajnos a mai modern világban kezdenek az emberek elzombisodni. A
számítógépek bűvöletébe esve, hamarosan basic nyelven makogva az
internet rabjaiként fognak vegetálni.A mágikus gyógyító feladata abban
rejlik, hogy visszavezetéssel, szuggesztiókkal a paciens fantomképeit törölje és
megszabadítva az elnyomótól, visszaadja önálló lényét.Az elnyomók által
alkotott fantomképek, elementálokkal való helyettesítése sokkal
könnyebb, mint a paciens rögeszméjének megszűntetése.
Rögeszmék
Amennyiben egy erős egyéniségű, domináns, rabbiátus ember
mereven ragaszkodik elgondolásaihoz, még akkor is ha azok rossznak
bizonyulnak, azok az elmében időzített aknává válva lárvákat
alkotnak.Nagyon nehéz az ilyen embert meggyőzni és még nehezebb
törölni rögeszméit. Csak képzett mágikus gyógyász képes olyan
alternatívánk a lárváját elültetni a paciens agyába, ami helyettesíti a
rögeszme hatástalanított lárváit. Lásd: Balogh Gyula Bogumil: Test és lélek,
Szellemgyógyászat.
A mágikus gyógyítás eszközei, körülményei
A mágikus gyógyász egyénisége, kisugárzása olyan, hogy a
környezete megnyugszik, és jól érzi magát a jelenlétében. Magnetizmusa
harmonizálja a teret és mindenkit kellemes várakozó érzéssel tölt el. A
hanglejtése, lassú szuggeráló beszéde, átható, meleg tekintete hozzá
tartozik a lényéhez. Ha saját gyógyító szobájában fogadja a pacienseket,
akkor a lakás színei, tárgyai, világítása, díszítései a gyógyításnak
alárendelve szépséget, nyugalmat és harmóniát sugároznak.
A mágikus gyógyító már jelenlétével is gyógyít. Hang nélkül is tud
hatni delikvenseire, de hanggal, érintéssel, az érintés varázsát
alkalmazva tökéletes hatást ér el, mintegy bűvkörébe vonja környezetét
. A mágus mindig tudja pótolni kiárasztott kozmikus, egyetemes
szeretetenergiáját. Eleinte tudatosan tölti magát, később már a teremtő
gondoskodik állandó szintentartásáról.

Szabály: A mágikus gyógyító mindig jól táplált, fizikailag és

lelkileg kiegyensúlyozott, egészséges legyen. Csak így tud hatásosan
gyógyítani.
Akinek megoldatlan problémái és fizikai bajai vannak, az addig nem
gondolhat gyógyításra, míg testét tökéletesen meg nem gyógyíttatta és
lelkéből az összes kártékony gondolatot (lárvák, fantomok, időzített
aknák, stb.) ki nem írtatott.
Bár igaz az a tétel, hogy mágikus adottságokat a Teremtő plántál a
gyógyász génjeibe, azért sok tanulással és gyakorlással ezt többé-kevésbé
pótolni lehet.
Igaz, hogy a kiképzett mágikus gyógyítók soha nem érhetik el az
isteni szintet, de azért hasznosan tudnak tevékenykedni ők is.
Jézus, Cayence, Saibaba isteni beavatás által földre leszületett isteni
reinkarnációk. Ők soha nem halnak meg, mert a lelkük kiképzett
tanítványaikban tovább él. A bennük lévő, soha ki nem merülő isteni
energiából tanítványaiknak egy-egy kis szikrát tovább adnak. Az általuk
közvetített tanítások által tanítványaikon kívül híveiknek, imádóiknak is
jut egy-egy szikrácska. Hiszen az isten bölcsessége és szeretete végtelen
és kiapadhatatlan.

VÉGE
 Tartalom
A GYÓGYÍTÁS MÁGIÁJA
MIRŐL VAN ITT SZÓ?
AZ EMBER, MINT AZ ŐSMODELL MUTÁCIÓS PRODUKTUMA
A SZERVEZET KIALAKULÁSA AZ AGY FÜGGVÉNYE
Szabály:
AZ 5+1-ES EMBERI AGY MODELLJE
AZ EMBERI AGY
Az agy fiziológiai szerkezete
A KÉT AGY ELMÉLET
Az agy szerkezete
Következtetés:
MI TÖRTÉNIK TULAJDONKÉPPEN A MÁGIKUS GYÓGYÍTÁS SORÁN?
MI A MÁGIKUS GYÓGYÍTÁS?
HOLISZTIKUS HITGYÓGYÍTÁSI TECHNIKÁK
A HITGYÓGYÍTÁSSAL KAPCSOLATOS KUTATÁSOK
1. SZÁMÚ GYÓGYÍTÓ LÉPÉS (1. A, B, C ÉS D)
2. SZÁMÚ GYÓGYÍTÓ LÉPÉS (2. A ÉS B)
3.SZÁMÚ GYÓGYÍTÓ LÉPÉS (3.C)
4. SZÁMÚ GYÓGYÍTÓ LÉPÉS (4.D)
5.SZÁMÚ GYÓGYÍTÓ LÉPÉS (5. A, B, C ÉS D)
6. SZÁMÚ GYÓGYÍTÓ LÉPÉS (6. A ÉS B)
7. SZÁMÚ LÉPÉS (7. C)
8. SZÁMÚ GYÓGYÍTÓ LÉPÉS (8. D ÉS E)
SILVA - FÉLE SPECIÁLIS GYÓGYÍTÓ TECHNIKA
FEJFÁJÁS
VÍZKEZELÉS
AZ ÉLETERŐ AKTIVIZÁLÁSA
KUNDALINÍ AZ ÉLETERŐ
A NADÍK
A nagyobb csatornák (nadík) a fejben
SZUSUMNÁ
A SZUSUMNÁ EREDETE ÉS VÉGE
IDÁ
PINGALÁ
A TISZTÁNLÁTÁS ELSAJÁTÍTÁSÁNAK MÓDSZERE
A HARMADIK SZEM MEGNYITÁSA
Íme a rövidített jegyzet átszerkesztett változata:
A módszer a következő:
A jelenség magyarázata
A „HARMADIK SZEM”
ADJA a szemöldök közötti pontot is jelenti
A CÉLLAL VALÓ AZONOSULÁS
A GYAKORLÓ MANTRA
De, hogyan kell ezt megvalósítani?
A MEGVALÓSÍTÁS
AZ IDŐ MEGVÁLASZTÁSA
A LÉGZÉS
A TESTHELYZET
A „HARMADIK SZEM” REVITALIZÁLÁSÁNAK TECHNIKÁJA
TRATAKA
A NYÍL FÖLFEKTETÉSE ÉS A CÉLZÁS
A SAMBHAVI - MUDRA
AZ ÍJ MEGFESZÍTÉSE
MHECARI MUDRA
A NYÍL KIRÖPÍTÉSE
A SZEM NÉLKÜLI LÁTÁS TECHNIKÁJÁNAK ÖSSZEGZÉSE
A SZEM NÉLKÜLI LÁTÁS TÖKÉLYRE VITT MŰVÉSZETE
A MEDITÁCIÓ FOKOZATAI
AGNE RANDA-SAN HITA
A HARMADIKSZEMES LÁTÁS GYAKORLÁSÁNAK ZENEI SEGÉDANYAGAI
A MÁGUS FELKÉSZÜLÉSE MÁGIKUS GYÓGYÍTÁSRA
A BIOMAGNETIKUS ENERGIA BEGYŰJTÉSÉNEK ÉS KIÁRASZTÁSÁNAK MÓDSZERE
1. AZ ÉLETERŐ BEGYŰJTÉSE
2. MÁGIKUS ENERGIA KIÁRASZTÁS
3. A MÁGIKUS TUDATKIHELYEZÉS
Rávezető gyakorlatok
4. A TÉRMÁGIA TITKA
A DIMENZIÓKAPU ÁTLÉPÉSE
Gyakorlatok
Gyakorlata
A TUDATÁTHELYEZÉS ALKALMAZÁSA GYÓGYÍTÁSNÁL
5.ELEMENTÁLOK KÉPZÉSÉNEK GYAKORLATA
1. Kristályba sűrített gyógyító elementál.
2. Folyadékba sűrített elementál
3. Elementálok képzése jelekkel
4. Mágus, mint elementál
LÁRVÁK SPONTÁN KÉPZŐDÉSE ÉS TUDATOS KÉPZÉSE A SZERVEZETBEN ÉS AZ ELMÉBEN.
Az önállósult lárva
Hogy működik ez?
A mágikus gyógyász feladata
A Fantomokról
Rögeszmék
A mágikus gyógyítás eszközei, körülményei