Az üdvözülés gyermekei

„Az üdvözülés gyermekei nem olyanok, mint a szokványos gyermekek. Legtöbbször

leánygyermekek, de néha fiúgyermekek is jönnek ezzel a jellel a világra. Az üdvözülés
gyermeke mindig olyan benyomást kelt, mintha idős lélek költözött volna egy új testbe. Az
arca nagyon komoly, kivéve, amikor nevet. Olyankor bevilágítja a nap fénye a világot. Az
ember egy ilyen gyermek szemébe néz és tudja, hogy a gyermek mindent tud, ami igazán
fontos. Az üdvözülés gyermekei mindig kissé különböznek más gyerekektől. Hosszú, erős a
lábuk, határozott a járásuk. Nevetnek, mint minden más gyermek, játszanak, mint minden más
gyermek, és mégis mások, áldás van rajtuk, különösek, szentek. Vigyázni kell rájuk, védeni
kell őket, akár életed árán is. Erőt vehet rajtuk a szomorúság, de úrrá lesznek rajta.
Elidegenedhetnek tőlünk, mert túllátnak és átlátnak ezen a valóságon. Kibírják, amit mások
nem bírnának ki. Túlélnek ott, ahol más nem élne túl. Szeretetet éreznek akkor is, ha nem
mutatnak szeretetet irányukban. Egész életükben azon fáradoznak, hogy az általuk ismert
szeretetet továbbadják.”
(Nootka indián asszony)

Köszönetet szeretnék mondani Lakatos Katalinnak, hogy lehetővé tette számomra a

foglalkozásokon való részvételt, Barnai Marikának, mert hozzá mindig fordulhattam, Fisch
Viktóriának, hogy barátként mellettem állt és szakmai tanácsokkal segítette a munkám és a
BHRG Alapítvány nebulóinak, akiknek a fejlődését nyomon követhettem.
 TARTALOMJEGYZÉK

1. Bevezetés
2. Kérdésfelvetés
3. Általános tudnivalók
3.1. Az idegrendszer fejlődése és érése
3.2. Az idegrendszer fejlődését károsító tényezők
3.2.1. Prenatális faktorok
3.2.2. Intranatális faktorok
3.2.3. Posztnatális faktorok
3.3. A mozgás- és izomtónus szabályozás
3.3.1. A gerincvelői mozgásszabályozás
3.3.2. A vesztibuláris rendszer
3.3.3. A retikuláris rendszer
3.3.4. A basalis ganglionok
3.3.5. Az idegpályák
3.3.6. Az amygdala
3.3.7. A cortex
3.4. A tartás
3.5. Tartáshibák felosztása
3.5.1. Sagitális irányú deformitás
3.5.2. Frontális irányú deformitás
4. HRG
4.1. A HRG módszerről általánosságban
4.2. Alkalmazott ingerek és a terhelés fokozása
4.3. Segítségadás
5. Teszt
5.1. Primitív reflexprofil
5.2. Vízben végezhető tesztek
6. Csoportunk
7. Feladatok
7.1. Passzív vesztibuláris feladatok
7.2. Aktív vesztibuláris feladatok
7.3. Vertikalizációs gyakorlatok
7.4. Szimmetrikus mozgásfeladatok
7.5. Aszimmetrikus mozgásfeladatok
 7.6. Úszást előkészítő gyakorlatok
8. Értékelés

Irodalomjegyzék

Mellékletek

Képek
 1. Bevezetés

A rossz tartás következtében egyre több gyerekkel találkozhatunk, aki hát- és/vagy
derékfájásra panaszkodik. Ezen nem is kell csodálkozni, hisz napi 4-5 órát ülnek az
iskolapadban, majd otthon a számítógép előtt ill. cipelik a „nehéz tudással” teli iskolatáskát.
Mozgásszegény életmódunk már gyerekkorban elkezdődik. Nem minden esetben szól a
probléma azonban izomerő gyengeségről, mozgásszegény életmódról. Sokszor a hanyag
tartást, és/vagy a scoliosist nem kijavítandó okként, hanem okozatként kell értelmezni, mivel
idegrendszeri éretlenség húzódik meg a háttérben. Ehhez gyakran hozzájárul, hogy a gyerekek
életkor alatti viselkedést és teljesítményt is mutatnak. Mivel alapvetően az idegrendszer
éretlenségét tartom kiváltó oknak, így a fejlesztő módszerek közül a HRG módszer keltette fel
leginkább az érdeklődésemet, mivel itt a fejlesztés színtere a víz, egyszerű, könnyen
beszerezhető eszközöket használ, és nem utolsó sorban a gyerekek élvezik az érdekes
foglalkozásokat.

2. Kérdésfelvetés

A heti 3-5 alkalommal végzett 45 perces foglalkozást tartjuk terápiás szempontból ideálisnak,
esetünkben azonban csak heti 1 alkalmat tudtunk biztosítani. Vizsgálatunk így arra irányult,
hogy a heti 1 alakalom biztosítja-e a fejlődést, segíti-e az idegrendszer érését és ez milyen
hatással van a tartásra.

3. Általános tudnivalók

3.1. Az idegrendszer fejlődése és érése

Az embrionális élet vizsgálata nélkülözhetetlen a normális fejlődés megértéséhez és a kóros
fejlődés veszélyének kiküszöböléséhez.
A zigóta (megtermékenyített petesejt) osztódásnak indul, barázdálódással először morula
(szedercsira) állapotba kerül, majd a morula belsejében a sejtek elfolyósodnak és kialakul a
blastocysta (hólyagcsira). A blastocysta a megtermékenyítést követő 7. napon beágyazódik. A
hólyagcsira aminális pólusán a sejtek bedomborodnak és létrehozzák az embriócsomót,
melyben a későbbiekben két, hólyagszerű képződmény, az amnionhólyag és a szikhólyag
alakul ki (10. napon). A kettő határán két csiralemez látható, dorzálisan az ectoderma, míg
ventrálisan az endoderma. A későbbiekben a két csiralemez közé az ectodermából
betüremkedő sejtek létrehozzák a mezodermát (16-17. napon). Az ectoderma elülső részéből
alakul ki az epidermis, a hátsó részből pedig a -mezoderma indukáló hatására- a
neuroectoderma, mely az idegrendszer legősibb telepe. Az endodermából a zsigerek
fejlődnek, míg a mezoderma a csontok-, izmok-, a gerinc-, a háti kötőszövet és bőr- és az
érrendszer telepét képzi. Középen húzódik a gerinchúr, vagyis a chorda dorsalis. Ennek
indukáló hatására a neuroectoderma sejtrétegében velőlemez formálódik.
A velőlemez befűződik, folyamatosan mélyül barázdává alakul, végül szélei egyesülnek és
kialakul a velőcső. A velőcső belsejét folyadék tölti ki, mely formáló hatást gyakorol az agy
kialakulására. A szegmentálódás következtében a craniális szakaszon 3 kiöblösödés jön létre,
a prosencephalon (előagyhólyag), a mesencephalon (középagy), és a rhombencephalon
(utóagy), ez a 3 agyhólyagos stádium. Az 5. gesztációs hét környékén mielőtt a velőcső
mindkét végén bezárulna létrejön az 5 agyhólyagos stádium. A prosencephalon tovább
differenciálódik, létre hozva a telencephalont, melyből a cortex, a basalis ganglion rendszer és
a látóideg képződik, és a diencephalont, mely a thalamus és a hypothalamus helye. A
mesencephalon megmarad, melyből a tectum és az agykocsányok alakulnak ki. A
rhombencephalon szintén differenciálódik, és létre hozza a metencephalont, a híd, az
agyidegek sejtmagvai és a kisagy telepét, valamint a myelenecephalont, melyből a medulla
oblongata képződik.
A velőcső kaudális részéből épül ki a későbbi gerincvelő. A velőcső közepének ürege
csatornává szűkül, mely a későbbi canalis centralist alkotja, és ennek belsejét ependyma
sejtréteg határolja. Az üregrendszer belsejét liquor cerebrospinalis tölti ki, mely ezen kívül az
agyhártyák között is megtalálható, ez biztosítja a megfelelő rázkódásvédelmet, míg a védő
csontburkolat a megfelelő ütésvédelmet.
A gerincvelő kialakulásával egyidőben a bonyolult kamrarendszer is kiépül, melynek
jelentősége, hogy a benne található epithelialis sejtréteg proliferációjának és ezen sejtek
migrációjának (a sejtek a proliferatív zónából kifelé haladva érik el rendeltetési helyüket)
következtében alakul ki az agy szerkezete, melyet ezek a sejtek alkotnak.
A velőcsőben egy sejtréteg kitüremkedik, elkülönül és kialakul a dúcléc, mely a perifériás
idegrendszer neuronjait, a sympathicus és parasympaticus ganglionok viscerális motoros
neuronjait, néhány agyideg neuronállományát és a lágy agyhártyát alkotja.
A myelencephalonban alakul ki a planum basale, mely a gerincvelő mellső motoros
sejtállományát, és a planum alare, mely a gerincvelő hátsó sejtrendszerét alkotja. A velőcső
alsó és felső neuroporusa később zárul. A felső pórus záródási zavara fejlődési
rendellenességet okozhat, például anencephaliát (különböző agyrészek hiánya), míg az alsó
pólus nyitva maradása például spina bifidát (csigolyahasadék).
A fejlődő neuron axonja folyamatosan növekszik és más sejtekkel (lehetnek idegsejtek,
harántcsíkolt- vagy simaizomsejtek, viscerális sejtek, hámsejtek, proprioceptorok, és egyéb
receptorok) lép érintkezésbe. A neuron érése során az axonok köré myelinhüvely csavarodik,
mely lehet oligodendrocyta a központi idegrendszerben, azonban a perifériás idegrendszer
motoros, érző és vegetatív axonjait hüvelyező ideghártyát Schwann-sejtek és az agyidegek és
spinalis ganglionok érzősejtjeit satellitasejtek borítják. A myelinhüvely gyorsítja az
ingerületvezetést. A myelinisatio a 16-17. gesztációs héten veszi kezdetét és craniocaudális
irányba haladva először a VIII. agyideg vesztibuláris ágán és a supraspinális ill. az
intraspinális pályákon fejlődik ki. A 24-25. gesztációs héten indul a velősödés a gerincvelő
hátsó kötegében haladó érzőpályákon és az agyidegeken, végül a gerincvelői
motoneuronokhoz haladó efferens idegrostok axonjai is myelinizálódnak. A 20. gesztációs
héttől erőteljesebben megindul a velősödés, és növekszik az ingerületvezetési sebesség is.
Születéskor az agytörzs, a basalis ganglionok neuronjai körül már kiépült a velőshüvely, míg a
nagyagykéregben csak születést követően indul a folyamat. Itt először a specifikus szagló-,
látó- és hallókéreg neuronjai velősödnek, majd a szomatoszenzoros és a motoros területek,
végül pedig a komisszurális és asszociációs pályák. Az agyidegek myelinizáltsága születéskor
megteremti a szopás, nyelés és a légzés összerendezett folyamatát, míg a kéreg alatti
struktúrák velősödése lehetővé teszik a mozgásszabályozó működéseket.
A születés utáni első évben a csecsemő agyának súlya 350 gr-ról 750-800 gr-ra gyarapszik. Az
agy növekedése egyenlőtlen. Az elsődleges nagy barázdák már a magzati élet során
kialakulnak, de a másodlagos és harmadlagos barázdák még születés után is keletkeznek. A
korábban keletkező kérgi területek eleinte nagy helyet foglalnak el, de az újabb agykérgi
területek érése eltolja és beszűkíti a régebben differenciáltakat. Egyes részek a mélybe
süllyednek (pl.: az insula), és az újabbak ezekre ráépülhetnek. A centrális terület is vándorol,
homloktájról tolódik fokozatosan hátrafelé a parietális lebeny középső részébe, végleges
helyét csak a magzati élet 8. hónapjában éri el, így éretlen koraszülöttekben még születés után
is vándorol.
Minden szervnek, szervrendszernek megvan a kritikus fejlődési időszaka, amikor különösen
érzékeny a káros környezeti hatásokra. Az idegrendszer esetében több ilyen periódust is
megkülönböztethetünk. Az első kritikus periódus a magzati élet 10-11. hetére tehető, mikor a
nagyagy és a kisagy ugrásszerűen növekedésnek indul. A második növekedésbeli ugrás a 7.
magzati hónaptól a születés utáni 1,5-2 korig tart, ami a gliasejtek szaporodásával kezdődik és
a myelinizatio kialakulásával végződik. Az idegrendszer fejlődése nem zárul le a születés
után, a környezetnek kell biztosítani a megfelelő feltételeket, mivel az idegrendszer érését a
külső ingerek bevitele segíti elő. Az agy folyamatosan fejlődik, átalakul, újra fejlődik
mindaddig, míg a funkciója nem válik teljessé. Az eredmény a korai, folytonos gyakorláson
alapul, ami már a 8. magzati héten a magzatmozgással és az érzékeléssel kezdetét veszi.
3.2. Az idegrendszer fejlődését károsító tényezők
Az idegrendszert különböző károsodások érhetik a terhesség alatt, a szülés közben ill. a
születés utáni időszakban. A fertőzések hatása attól függ, hogy a fertőzés, a fejlődés mely
időszakában éri a szervezetet, elsősorban a fejlődő idegrendszert. A fertőzés létre hozhat
gyulladásos elváltozást vagy fejlődési rendellenességet az idegrendszerben.
Időspecifikusság alapján megkülönböztetünk:
Ø gameopátiát (ivarsejt-károsodás)
Ø blastopátiát (megtermékenyítéstől a 15. gesztációs napig)
Ø embriopátiát (16-85. gesztációs napig)
Ø fötöpátiát (86.gesztációs naptól születésig)

3.2.1. Prenatális faktorok (terhesség alatti)

Az agyi károsodások 10-40%-át képzik.
Ø Ionizáló sugárzás (pl.: Röntgensugárzás)
Ø Kémiai ártalmak: gyógyszerek, hormonok (androgén, kortizon), nikotin, alkohol,
vegyi anyagok (nitritek, nitrátok)
Ø Vírusfertőzések: rubeola, bárányhimlő, kanyaró, mixovirus influensae okozta fertőzés,
mumpsz, cytomegalovirus-fertőzés, Herpes symplex-vírus
Ø Bakteriális fertőzések: enterococcusok, streptococcus, staphylococcus, liszterózis,
szifilis
Ø Hypoxia
Ø Anyagcserezavar (pl.: anyai diabetes mellitus)
Ø Táplálkozási hiány: vitaminhiány, fehérjehiány
Ø Placenta elégtelenség, placentáris diszfunkciós szindróma
Ø Terhességi toxikózis
Ø Anya cardiovascularis betegsége (szivbetegség, hypertonia)
Ø Túlhordás
Ø Anya idős kora

3.2.2. Intranatális faktorok (szülés alatti)

Ø Elhúzódó szülés vagy rohamos szülés
Ø Placenta korai leválása
Ø Köldökzsinór elszorítása
Ø Vákuum extrakció
Ø Ikerszülés
Ø Szülés alatt adott narkotikumok
 Ø Hydramnion

3.2.3. Posztnatális faktorok (születés utáni)

Ø Hypoxia
Ø Hypocalcemia, hypomagnezaemia, hypoglicaemia, hyperbilirubinaemia
Ø poliglobinaemia
Ø Lehűlés utáni gyors felmelegítés
Ø Eclampsia
Ø Meningoencephalitis
Ø Primaer vese-, szív- tüdőbetegség
Ø Enzimopathiak

3.3. A mozgás- és izomtónus szabályozás

Az izom aktív összehúzódását a gerincvelő motoros neuronjainak aktivitása hozza létre.
Minden beidegzett izom ellenáll nyújtásnak, tehát kontraktilis tónusa van.
Ø Normál izomtónus: elég magas ahhoz, hogy megakadályozza a test összeesését a
gravitációval szemben, de elég alacsony ahhoz, hogy lehetővé tegye a mozgást a
gravitációval szemben. Állandó készenléti állapotban tartja a testet.
Ø Hypertónus: emelkedett izomtónus, mely a gerincvelői motoros neuron aktivitása miatt a
tudatos elernyesztésre törekvés ellenére is fennmarad, alváskor azonban gyakran szünetel.
Ø Spasztikus izom: passzív mozgatás során fokozott ellenállás észlelhető. Az izom mind
koordinációs, mind erőkifejtési képessége csökkent, melynek feltételezett oka
általában a felső motoneuronrendszer sérülése.
Ø Rigiditás: passzív mozgatás során végig fokozott ellenállás észlelhető. Mindkét
izomcsoportban (agonista- antagonista) közel azonos mértékben jön létre hypertónus.
Ø Hypotónus: csökkent izomtónus, melynek jellemzője hogy passzív mozgatás során
csökkent ellenállás észlelhető az izomban.

3.3.1. A gerincvelői mozgásszabályozás

A gerincvelői szürkeállománynak mellső szarvában találhatók az - és  sejtek, melyek
mozgásszabályozó neuronok. Egy-egy  típusú neuron az izomban számos végágra oszlik és
egy  neuron és a hozzá tartozó izomrostok motoros egységet képeznek. Kétféle motoros-
egység-típust különböztetünk meg.

 motoros egység
Fázisos vagy gyors izmok Tónusos vagy lassú izmok
Ingerület vezetése gyors Ingerület vezetése lassú
Ingerküszöb alacsony Ingerküszöb magas
Hamar fárad Kevésbé fáradékony
Az izomrostokban a kapillárisok nem túl Dús kapillárishálózat
dúsak
Az izomsejteken belül alacsonyabb szintű az
Magas szintű energiaforgalom
energia forgalom
Gyorsan működik, gyorsan fárad Lassú, kitartó működés

Az izmok működését meghatározza a beidegzésük, hogy milyen a neuron és az izomrostok

közti beidegzési arány. Minél kisebb egy motoros egység annál finomabb mozgást tesz
lehetővé.

-neuron
A  neuron az intrafuzeális rostokat idegzi be, azaz az izomreceptorokat, az izomorsók és
ínorsók állományát. A  neuron szabályozza az izom- és ínorsó ingerküszöbét, vagyis az
érzékenységét.

Az - és  neuronok önmagukban is szervorendszert alkotnak, mivel az  neuronok

szabályozzák az izmok működését a kontrakció mértékét, a  neuronok pedig folyamatosan
visszajelzik az izomban mért adatokat az  neuronok számára. Az izomtónus mértéket ez a
két rendszer állítja be magasabb központi szabályozás révén.
Az intrafuzeális izmokban találhatók olyan érzőideg végződések, melyek az információkat
ingerület formájában a gerincvelő hátsó részének szürkeállománya felé közvetítik. A mozgást
az izompólyákban és izületi tokokban, szalagokban, ínban, izületben ill. a bőrben
elhelyezkedő különleges receptorok, közös néven proprioceptorok is érzékelik. Az ehhez
kapcsolódó axonok ingerületet visznek a gerincvelőhöz és átkapcsoló sejtjeihez ill. felfelé az
idegrendszer magasabb területeihez. Ezek a receptorok minden mozdulatról sokrétű
információt szállítanak, amelynek végső feldolgozása a központi idegrendszerben történik.
A szabályozó működéshez az izgalmi állapot gátlása is hozzá tartozik A Renshaw-sejtek
szintén a gerincvelő mellső szarvában találhatóak, de ezek gátló neuronok. Ezen sejtek
segítségével az  sejtek önmagukat is szabályozhatják, mivel az  neuronok neurittjeiből a
gerincvelőn belül visszafelé futó kollaterálisok egy része ezen gátló sejteken végződik,
viszont ezekből is haladnak neurittek az  sejtekhez. A Renshaw-féle gátlás megakadályozza
az izom túlfeszülését. A gerincvelőben az izom- és ínorsókból eredő ingerületek nemcsak
közvetlenül, hanem közvetett módon internunciális neuronláncon át érik el az  neuronokat.
Ezen Reed-zónák a hátsó oszlopokban találhatók és a beérkező információk feldolgozását és
továbbítását végzik. Információt kapnak a motoros sejtek, interspinálisan a gerincvelő felsőbb
vagy alsóbb neuronjai ill. a felfelé haladó érzőpályák.

A gerincvelői saját reflex: a myotatikus reflex

Propriceptív reflex vagy saját reflex, mert kiváltó oka az izom saját proprioceptora. Az izom
gyors megnyúlása izgalomba hozza a  rendszert majd az  motoros sejteket és így az izom
hirtelen összehúzódik. A kiváltott mozgás egy izület körül történik és az agonista és
antagonista izmok koordinált működésére van szükség. Ez a reflex fiatal csecsemőkben durva,
tömeges, rángásszerű mozgást eredményez és a reflexogén zóna is kiterjedtebb, mint idősebb
korban. Ennek a mozgásnak az oka, hogy a gerincvelői reflexgátló mechanizmusok még
fejlettlenek és nem működnek kellő hatékonysággal. Újszülötteknél - ez a Renshaw-féle
gátlás éretlensége miatt - az ingerület a gerincvelőben jobban szétterjed és a  rendszer
aktivitása alig csillapított. A születés utáni 3-4. hónapban a gátlási folyamatok már működnek,
gyenge ingerre kevesebb motoros sejt válik aktívvá. Ezzel megkezdődik a mozgás plasztikus
szakasza, azaz alkalmazkodás a külső ingerekhez.
A mozgást és az izomtónus gerincvelői szabályozását felsőbb neuronrendszerek irányítják.

3.3.2. A vesztibuláris rendszer

A vesztibuláris rendszer az egyensúlyérzékelés szerve, mely a 3 félkörös ívjáratból, az
utriculusból, a sacculusból ill. az ezekből kiinduló idegpályákból áll.
Feladata:
Ø Testtartás nyugalmi körülmények közötti fenntartása
Ø Koordinációs mechanizmusnak információt szolgáltat
Ø Izomtónus szabályozása
Ø Tájékoztatja a központi idegrendszert a fej térbeli helyzetéről, a fej lineáris és
szöggyorsulásáról
Ø Részt vesz a tekintet fixálásában és a külső szemizmok koordinációjában
A vesztibuláris rendszerből származó információk általában nem jutnak el a tudatig, csak
szokatlan helyzetben, például körhintán, vagy kóros állapot esetén. Az egyensúlyérzékelő
szerv a sziklacsont labyrintusában helyezkedik el. A rendszer receptorai a szőrsejtek, melyek
mechanoelektromos transzducerek, azaz magasan differenciált hámsejtek, környezetük
mechanikai változásait érzékelik. Ha inger éri a szőrsejteket, a hozzá tartozó
idegvégződésekben akciós potenciál keletkezik.

A 3 félkörös ívjárat
Az utriculusból nyílik a 3 félkörös ívjárat, melyek egymásra merőleges síkban helyezkednek
el. A laterális ívjárat vízszintes, míg a superior és inferior ívjárat függőleges elhelyezkedésű.
Az ívjáratokat endolympha tölti ki, ezek egyik végükön az ampullában kiöblösödnek, itt
található a christa ampullaris a rajta elhelyezkedő szőrsejtekkel. A félkörös ívjáratok a fej
elfordulását érzékelik, azaz a szöggyorsulást. A fej elmozdulása ingerületbe hozza a
szőrsejteket, amely ingerületet a n. ampullaris közvetíti a vesztibuláris magokhoz.
A vízszintes ívjáratok a függőleges mozgástengely körüli elmozdulást, míg a vízszintes
tengely körüli elmozdulásokat az elülső és hátsó ívjáratok együttesen érzékelik. A félkörös
ívjáratok csak a fej mozgásaira vonatkozó dinamikus információkat közvetítik a központi
idegrendszernek.

Az utriculus és sacculus
A statikus információk receptorzónái az utriculusban és sacculusban helyezkednek el. Az
utriculus és sacculus belsejében található a macula, mely szőrsejteket tartalmazó
receptorzóna. Ennek elhelyezkedése az utriculusban közel vízszintes, míg a sacculusban
csaknem függőleges. A szőrsejtek sztereocíliumait otholitmembrán fedi, melyben
calciumcarbonát kristályok vannak. Ezek a kristályok az aktuális gravitációnak ill. lineáris
gyorsulásnak megfelelően változtatják helyzetüket, ily módon hozva ingerületbe a
szőrsejteket. Így ez a két szerv a fej helyzetét ill. a lineáris gyorsulást érzékelik, dinamikus és
statikus információkat közvetítenek a központi idegrendszernek.

Az ingerület
A vesztibuláris idegdúcokban elhelyezkedő bipoláris neuronok perifériás neurittjei veszik fel
a szőrsejtekben keletkező ingerületet. Ez a n. vestibularison (utriculusból a n. utricularis, míg
az ívjáratokból a n. ampullaris indul ki, melyek együtt alkotják a n. vestibularist) keresztül az
agytörzsi vesztibuláris magokba, azaz a nucl. vestibularis superior, inferior, medialis és
lateralis (Deiters mag) magokba jut. A Deiters mag a vesztibuláris érzékszervekből és a
kisagyból kapott információk alapján a tónuseloszlás egyik legjelentősebb integrációs
központja. A félkörös ívjáratokban lévő receptorok a vesztibuláris magokon és a fasciculus
longitudinalis medialison keresztül a szemmozgató idegek (III, IV és VI) motoneuronjaival
állnak kapcsolatban. Ebből következik, hogy a posztrotációs nystagmus jól mutatja a
vesztibuláris információk bejutását a központi idegrendszerbe.

A vesztibuláris rendszer idegrendszeri kapcsolatai

Idegrendszeri elemek Funkció Az eltérő működés tünetei
 Gyengébb teljesítmény az
egyensúlyozás és a mozgás
területén.
Környezetből érkező Taktilis ingerek azonosításának és
Afferens pályarendszer
információk felfogása elkülönítésének problémái.
A vizuális és az akusztikus
figyelem problémái
Alapkonstanciák hiányosságai
Tónusszabályozás éretlensége
Viselkedés Hanyag tartás
Efferens pályarendszer kivitelezésének Apraxiák
előkészítése Éretlen eszközhasználat
A jó közérzetre való képtelenség
Túl sok alvás, nehéz ébreszthetőség
Lelassult gondolkodás
Túl sok ébrenlét
Ingerküszöb beállítása
Hálózatos állomány Hyperaktivitás
(alvás-ébrenlét)
Figyelemzavar
Veszélyérzet hiányzik v. túlzott
Hullámzó viselkedés
Posztrotációs nystagmus eltérése
Szemmozgások
Szem-kéz, szemmozgás
biztosítása
Szemmozgató koordinációjának zavarai
A fej térbeli helyzetének
agyidegmagvak Ügyetlen nagy- és célzó mozgások
mozgás közbeni
Gyenge staatikus és dinamikus
módosítása
egyensúly (nyitott szemmel)
Vegetatív funkciók Vesztibuláris ingerre semmilyen
Hypothalamus (szédülés, izzadás, vagy azonnali és extrém erős
hányinger) vegetatív válasz
Mozgástervezés,
Cerebellum egyensúly- és Mozgástervezési deficit
tónusszabályozás
Testséma- és testvázlat
hiányosságok (a gyerek nem tudja
Vizuális és Vizuális testérző jól uralni saját mozgásait, nem tud
szomatoszenzoros rostok rendszer szabályozása leutánozni mozgásokat, nem tud új
helyzetben jól alkalmazkodni
motorosan)

A vesztibuláris rendszer a magzatban korán érik. Először a vesztibuláris ideg axonjai

velősödnek a 16. gesztációs héttől. A 19-20. gesztációs héttől ezekben az idegekben már
proprioceptív ingerületvezetés történik. A 20. gesztációs héttől már működése hatást gyakorol
a nyak-, végtag-, és szemmozgató izmokra. (A vesztibuláris rendszer korai érése miatt fog a
magzat a szülőcsatornába befordulni.)
A térbeli orientáció szabályozásában a vizuális és vesztibuláris rendszer szorosan
együttműködik. A csecsemő fejlődése során a vizuális rendszer fokozatosan átveszi a
vesztibuláris rendszer szerepét, a vesztibuláris rendszer elveszti tudatosságát, kivéve kóros
állapotok, például szédülés esetén.
3.3.3. A reticularis rendszer
A rendszer hálózatos összeköttetésű idegsejtcsoportokból áll, amelyek magvakba tömörülnek.
A rendszer egy részét óriásneuronok alkotják, melyek axonjai hozzák létre a gerincvelőbe
haladó reticulospinalis pályát. Ezen neuronok által alkotott nucleus gigantocellularis izgalmi
állapota a törzs- és a nyak izmait aktiválja. A reticularis rendszer ezen kívül facilitálja a
mozgás nagyagykéregből származó aktivációját így a rendszer -efferensek útján változtatja
az izomorsók működését.

A vesztibuláris rendszer és a reticuláris rendszer között kölcsönös és folyamatos az

információáramlás, így ez a formatio reticularis izomtónus- és mozgásszabályozásának egyik
fő információforrása. Ezen kívül az egyensúlyozás és az akaratlagos mozgások szervezésének
egyik fő központja. Működése a fej mozgását irányító vestibularis neuronok tevékenységében
is közrejátszik.

3.3.4. A basalis ganglionok (extrapyramidalis rendszer)

A csecsemő mozgástervei a basalis ganglionok közvetítésével a kisagy útján valósulnak meg.
A telencephalon neuronjaiból alakulnak ki a törzsdúcok, más néven a basalis ganglionok.
(nucleus caudatus, nucleus lentiformis, corpus striatum (nucleus caudatus és nucleus
lentiformis egy része alkotja), globus pallidus)
A rendszer fontos szerepet játszik a mozgásszabályozás ontogenesisében. Valószínűsíthető,
hogy átrendezi a nagyagykéregből érkező információt hordozó jeleket. A mozgás
szabályozásában csecsemőkorban először a basalis ganglionok vesznek részt és ezt követi a
fejlődés különböző időszakában a pyramispálya. A ganglionok az elsajátított mozgások
automatizálásában ill. az automatizált mozgások adaptív előhívásában nélkülözhetetlenek.

3.3.5. Az idegpályák:
1.) Tractus vestibulospinalis
A nucleus vestibularis lateralisból ered és a pálya végágai az internunciális neuronokon
végződnek, viszonylag kevés ad le közvetlenül ingerületet a motoneuronoknak.
Szomatotopikusan organizált pálya.
Működése:
Ø facilitálja a spinalis reflexaktivitást
Ø facilitálja a gerincvelői izomtónust szabályozó működést
Ø az extensor izmokat serkentő - és  motoneuronokat aktíválja
Ø a flexor izmokat gátolja
Ø a nyak, törzs és szem izmainak működését szabályozza

A rendszernek összeköttetése van a reticularis rendszerrel, a kisagykéreggel, a nucleus

fastigii-vel, ahonnan gátló és aktíváló impulzusokat kap. Ezen kívül sok információ érkezik a
vesztibuláris rendszerből, főleg azon részekből, melyek direkt afferens összeköttetésben
állnak a nagyagy és kisagykéreggel. Vannak olyan interneuronális kapcsolatok, amelyekkel a
vesztibuláris rendszer kikerülheti a direkt nagyagykérgi kapcsolatot.

2.)Tractus reticulospinalis medialis et lateralis

A medialis pálya a nucleus reticularis caudalisból és oralisból ered. Végágai az internunciális
idegsejteken végződnek, de kollaterálist adnak a gerincvelői motoneuronokhoz, ezáltal fontos
szerepet játszik az interspinalis aktivitás szabályozásában.
Működése:
Ø motoneuronokat ( és ) aktívál
Ø flexor izmokat gátolja
Ø extensor izmokat facilitálja
Ø serkenti és gátolja az akaratlagosan (kortikálisan) indított mozgásokat és reflexeket

A laterális pálya eredési helye a nucleus gigantocellularis és a nyúltvelői reticularis rendszer

medialis kétharmada. A pálya végágai szintén az internuncialis neuronokon végződnek, csak
kevés ág fut a motoros neuronokhoz.
Működése:
Ø serkenti és gátolja a kortikálisan indított mozgásokat és reflexeket
Ø közvetett úton, a  rendszeren át részt vesz az izomtónus szabályozásában
Ø gátolja az extensor izmokat

Valószínű, hogy a tractus vestibulospinalis és a tractus reticulospinalis együttesen fejtik ki

hatásukat az izmokra.

3.) A kisagyi mozgásszabályozás

A kisagy egyik fő feladata a mozgásszabályozó agyi rendszerek összehangolása.
Bemenő pályák:
Ø Tractus vestibulocelebellaris - a vesztibularis rendszerből afferens ingerületet kap
Ø Tractus spinocerebellaris – a gerincvelőből az oliván keresztül
Ø Tractus reticulocelebellaris – a tectumból
Ø Tractus pontocelelbellaris – a nagyagykéregből
A kisagy mellső lebenyének Purkinje sejtjei és nucleus fastigii-ből származó információk a
vesztibuláris magrendszerhez haladnak. Ezek gátló hatást fejtenek ki az extensor izmokat
beidegző - és  neuronokra. Az izomtónus és mozgásszabályozásban részt vesz a kisagyi
spinocerebellaris terület együttműködve a reticularis rendszerrel.

Ez a 3 szabályozó rendszer összehangolt működése alakítja ki a gerincvelő motoros

működésének első, főbb kéreg alatti irányító állomását.

További pályák:
4.) Tractus rubrospinalis
A tractus rubrospinalis általában a tractus corticospinalisszal együtt fejti ki hatását, ezért
valószínűleg alárendelt szerepet tölt be a felnőtt ember mozgásszabályozásában. A pálya a
nucleus ruber neuronjaiból ered, és ezen neuronok egyaránt kapnak afferens információt a
nagyagyból és a kisagyból.
Működése:
Ø serkenti a flexor izmokat ellátó ellenoldali  neuronokat
Ø gátolja az extensor izmokat beidegző  neuronokat

5.) Tractus tectospinalis

A pálya a colliculus superior neuronjaiból ered és az internunciális neuronokhoz halad. Nem
visz direkt információt az  motoneuronokhoz.
Működése:
Ø facilitálja a flexor izmokat és gátolja az extensor izmokat szabályozó - és  neuronokat
Ø valószínűleg részt vesz a látási ingerre bekövetkező testtartási reflexek szabályozásában
A gerincvelőbe érkező nagy mennyiségű információ feldolgozása itt folyik és az így
keletkezett „végső utasítás” az, amely a motoros neuronokat működteti, és ehhez adnak
segítséget a subcorticalis rendszerből leszálló pályák, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy
honnan és hogyan érvényesüljön a gerincvelő motoros neuronjaihoz továbbított aktivitás
és/vagy gátlás.

6.) Tractus corticospinalis

A pálya a testtartást és izomtónust szabályozó legfelsőbb pálya. Végágai a gerincvelő mellső
szarvának motoros neuronjain végződnek.
Működése:
Ø akaratlagos, finom, tanult mozgások szervezése
Ø testtartás és izomtónus szabályozás
A pálya sérülése a nagyagykéregben ill. a gerincvelői motoneuronok sérülése először
tónuscsökkenést majd fokozatos tónusnövekedést okoz az antigravitációs izmokban. A
myotatikus reflexek fokozottá válnak, jellegzetes kóros reflexek jelennek meg.

3.3.6. Az amygdala
A mozgások kezdeményezésében fontos szerep jut a limbikus rendszerhez tartozó
amygdalának, mely fontos szerepet tölt be az érzelmi állapotok kialakításában. Normális
működése nyugalmat, míg fokozott működése aktivitást válthat ki. Aktív mozgások
kezdeményezésében csecsemőkortól fogva alapvető szerep jut a hangulatnak. A mozgásbeli
aktivitáshoz fokozott éberség szükséges, melyet Raphe-magrendszer ingerületei biztosítják,
vagyis az éberség és alvásciklus szabályozását végzi.

3.3.7. Cortex
A cortex adja a mozgáshoz való indítékot és segíti az új mozgások megtanulását és
automatizálását. Attól az időponttól, ahogy a mozgástanulás befejeződött a cortex szerepe
zavaró hatású.

3.4. A tartás
Minden korosztályt lehet motiválni, minden korosztályt érdekli saját testének szépsége,
egészsége, ezért a gyógytornászok és testnevelők feladata, hogy megszeretessék az
emberekkel és főleg a gyerekekkel a testmozgás művészetét. Így tehetjük gyermekeinket
képessé arra, hogy stresszel teli életünkben majdan jól helytálljanak.

Biomechanikailag helyes testtartás

A testtartás dinamikus egyensúlyi állapot, melyet az antigravitációs izmok állandó
contractiója tart fenn. Biomechanikailag helyes testtartásról akkor beszélünk, ha az izületek
fiziológiás helyzetben vannak, ebből következően az izületi tokok és szalagok feszülése a
fiziológiásnak megfelelő és az izmok harmonikus együtt működése miatt az izomzat
erőkifejtése minimális és az izületi felszínekre eső terhelés is minimális.
Helyes testtartás esetén a súlyvonal egybe esik a testet oldalnézetből kettéosztó frontális
síkkal. A testtartás akkor ideális, ha ez a vonal a következő pontokon halad át: fejtetőtől
indulva a fülön át a C2 és C5 csigolya testén, a vállon, a L2 és L5 csigolya testén, S2 csigolya
előtt elhelyezkedő súlyponton, a femur fej középpontja mögött és a térdizület középpontja
előtt, de a patella mögött, a külboka előtt az alsó ugróizületen áthaladva éri el a talajt.
A helyes testtartás kulcsa a medence megfelelő beállítása. Az élettani dőlésszög meghatározza
a csípőizület helyzetét és a gerinc fiziológiás görbületeinek mértékét.
A szagittális síkban mérhető dőlésszögek: (1. ábra)
Ø Élettani dőlésszög: 600 (medence bemenet dőlésszöge a horizontális síkhoz képest)
Medence bemenet dőlésszögét a symphysist a keresztcsont alapjával összekötő egyenes
adja a vízszintes síkhoz képest.
Ø Sacrum dőlésszöge: 300 (a sacrum alapjára húzott egyenesnek a vízszintessel bezárt
szöge)
Ø Lumbosacralis szög: 1400 (az L5 csigolya tengelye és a sacrum tengelye által bezárt szög)

1. ábra

A gerinc élettani görbületei a rugalmas erőátvitel érdekében jönnek létre az ontogenetikus

fejlődés során. Ha a görbületek fokozódnak, az izomzat megnyúlik és így a gerinc izmainak
és egyéb lágyrészeknek nagyobb teherkar ellenében kell dolgozniuk, azaz nagyobb erőt kell
kifejteniük a test tartása során. Ha a görbületek elsimulnak, a gerinc rugalmatlanná válik, az
izmok rövidülnek, és ezáltal gyengülnek. Mindkét esetben az izületek terhelése változik, ami
a későbbiekben a gerinc különböző degeneratív elváltozásaihoz vezet.
Az egyes izomcsoportok között harmonikus egyensúlynak kell fennállnia, hogy az izületek
stabilitása középhelyzetben, valamint mozgása az élettani mozgáspálya teljes ívén
létrejöhessen. Ha az izomegyensúly felbomlik, az izületek terhelése is egyenetlenné válik, ami
szintén az izületi képletek destrukciójához vezet. Okozója lehet a mozgásszegény életmód, az
egyoldali statikus vagy dinamikus terhelés, a fáradtság és a fájdalom.
Az izomegyensúly felbomlásának jele a tónusos izmok túlzott feszülése és fájdalmassága ill. a
fázisos izmok gyengülése.
Tónusos izmok:
Ø m. gastrocnemius lateralis et medialis
Ø m. soleus
Ø m. rectus femoris
Ø m. biceps femoris
Ø m. semitendinosus
Ø m. semimembranosus
Ø m. sartorius
Ø m. adductor brevis
Ø m. iliopsoas
Ø m. piriformis
Ø m. pectineus
Ø m. quadratus lumborum
Ø m. erector spinae
Ø m. trapezius superior
Ø m. levator scapulae
Ø mm. scalenii (anterior,
posterior)
Ø m. sternocleidomastoideus
Ø m. pectoralis major
Ø m. biceps brachii
Ø m. flexor carpi radialis et ulnaris
Ø m. flexor digitorum
Fázisos izmok:
Ø m. interossei pedis
Ø m. tibialis anterior
Ø m. quadriceps vastus medialis et
lateralis
Ø m. adductor longus et magnus
Ø m. gluteus maximus et medius
Ø m. rectus abdominis
Ø m. obliquus internus et externus
abdominis
Ø m. serratus anterior
Ø m. rhomboideus major et minor
Ø m. trapezius medialis et inferior
Ø m. longus coli et capitis
Ø m. interossei manus
medius,

Tónusos izmok Fázisos izmok

Stabilizálás gravitációval szemben Mobilizálás gravitációval szemben
Vörös izomrostok túlsúlyban Fehér izomrostok túlsúlyban
Túlfeszülésre és zsugorodásra Megnyúlásra, gyengülésre és sorvadásra
hajlamosak hajlamosak
Lassú aktivizálódás, Gyors aktivizálódás,
Tartós munka, Gyors mozgások,
Lassú kifáradás Gyors kifáradás
Gyors regeneráció Lassú regeneráció
Terápiája: nyújtás és erősítés Terápiája: erősítés

Az izomerősítést mindig nyújtott és korrigált helyzetben kell végezni, mivel a tónusos izmok
rövidülés mellett gyengülnek és a fázisos izmok a gyengülés mellett rövidülhetnek is, ha az
izületek helyzete tartósan eltér az ideális fiziológiás helyzettől.
Fiziológiás helyzetek
A függőleges testtartás alapja strukturálisan a láb. A belső talpfelszínek ideális távolsága 5-10
cm, mely a legnagyobb stabilitást adja ill. a párhuzamos lábtartás, ami stimulálja a talpizmok
stabilizáló funkcióját. Ezen kívül meghatározó még a láb boltozatos szerkezete, melyet
statikusan a szalagok, dinamikusan az izmok tartanak fenn.
A medence dőlésszöge meghatározza a térd helyzetét.
Ø ha ez a dőlésszög nő (a medence előrebillen), akkor a térd hátra feszül, a térdflexorok
nyúlnak, a m. rectus femoris rövidül.
Ø ha ez a dőlésszög csökken (a medence hátrabillen), akkor a térdflexorok rövidülnek, a m.
quadriceps femoris nyúlik és gyengül.
A csípő helyzetét is a medence dőlésszöge határozza meg.
Ø ha ez a szög nő, akkor a csípőflexorok rövidülnek, a csípőextensorok nyúlnak.
Ø ha ez a szög csökken, akkor a csípőextensorok és térdflexorok rövidülnek, a csípőflexorok
gyengülnek és nyúlnak.
A medence megfelelő dőlésszögét és stabilitását a törzsizmok valamint a csípőflexorok és
extensorok együtt működése biztosítja. Oldalirányú stabilitását a csípőizületi ab- és
adductorok biztosítják. Ennek az egyensúlynak a felbomlása vezet a tartáshibák
kialakulásához.
A medence dőlésszöge többek között befolyásolja a lumbalis lordosis mértékét, így közvetve
a felsőbb gerincszakaszok helyzetét is, melyet a tartáshibáknál részletesen elemzek.

3.5. Tartáshibák felosztása

Sagitalis irányú deformitás
Ø Hanyag tartás
§ dorsum rotondum
§ dorsum planum
§ kypholordotikus hát
Ø Scheuermann-féle megbetegedés

Frontális irányú deformitás

Etiológia szerint
Ø Ismeretlen etiológiájú scoliosis
§ primer funkcionális scoliosis
§ primer idiopathiás struktúrális scoliosis
· infantilis
 · juvenilis
· adolescens
Ø Ismert etiológiájú scoliosis
§ másodlagos funkcionális scoliosis
· statikus
· paralyticus
· antalgiás tartás
§ strukturális scoliosis
· congenitalis (ékcsigolya, aszimmetrikus hemiblokk csigolya)
· rachitises
· neurofibromatosus
· rendszerbetegségek

Tartáshibákról akkor beszélünk, ha a gerinc görbületei a fiziológiástól eltérnek, azaz a test

súlyvonala nem a fiziológiás pontokon halad át.

3.5.1. A szagitális irányú deformitás, azaz a hanyag tartás

A gerinc sagitalis irányú fiziológiás görbületei a törzsizomzat fejlődésével és a statikai
fejlődés folyamán alakulnak ki.
Az ontogenesis folyamán először a nyaki lordosis alakul ki, a csecsemő hasra fordulásával és
a fej emelésével. A felülés időszakában 6-12 hónapos kor között a dorsolumbalis kyphosis,
majd az állás és járás megkezdésekor a lumbalis lordosis alakul ki és visszaszorítja a hosszú
ívű kyphosist a háti gerincszakaszra. A járással és az antigravitációs izomzat erősödésével a
sacralis kyphosis is fokozatosan kialakul.
Helyes statikai fejlődés esetén 6-7 éves korra a gyermek számára harmonikus
görbületrendszer alakul ki. Ezen helyes statikai fejlődés hátteréhez hozzátartozik a
megfelelően fejlett izomzat.
Ennek következtében az antigravitációs törzs izomzat csökkent teherbíró képességével függ
össze a helytelen tartás, mely a gerinc sagitalis irányú alakváltozásaiban nyilvánul meg. A
helyes tartáshoz szükséges akaraterő hiánya és pszichés tényezők is hasonló módon hanyag
tartáshoz vezethetnek.

A tartási típusok felosztása:

§ Dorsum rotondum (domború hát)
 A háti kyphosis fokozott, az ágyéki lordosis a fiziológiásnak megfelelő, a kyphosis gyakran
ráterjed a felső ágyéki szakaszra is. A vállak protractióban és enyhe elevatióban, a
lapockák eltávolodnak egymástól ill. a gerinctől.
Ø m. scalenus anterior, medius és posterior rövidül
Ø m. pectoralis major et minor rövidül
Ø paravertebralis izomzat elongálódik
Ø hasizmok rövidülnek
§ Dorsum planum (lapos hát)
A háti szakaszon csökkent a kyphosis, míg a lumbalis lordosis általában megtartott.
Ø paravertebralis izomzat rövidül
Ø hasizmok elongálódnak
§ Kypholordotikus hát (nyerges hát)
A háti kyphosis valamint az ágyéki lordosis fokozott. Ez a leggyakoribb típus, mely iskolás
korban alakul ki, ha az izomzat fejlődése nincs arányban a gyermek hossznövekedésével.
Ø paravertebralis izomzat a thoracalis szakaszon elongálódik
Ø paravertebralis izomzat a lumbalis szakaszon rövidül
Ø hasizmok elongálódnak

A hanyag tartás jellemzője, hogy aktív izomerővel ill. passzívan is korrigálható, azonban ha a
hanyag tartásra nem fordítanak kellő figyelmet, akkor a későbbiekben aktívan és passzívan
sem korrigálható és ez esetben irreverzibilis gerincdeformitás jöhet létre.
Kezelése: elsődleges szempont a helyes testtartás megéreztetése, ezen belül is a medence
helyzetének helyes beállítása és ezen korrigált helyzet megtartása. A rövidült törzsizomzat
nyújtása és erősítése valamint a megnyúlt törzsizomzat erősítése, ezen kívül az izületek
kimozgatása. A helyes testtartás tanulással és gyakorlással kialakítható és automatizálható.

Scheuermann-féle megbetegedés
(kyphosis dorsalis juvenilis vagy osteochondrosis juvenilis dorsi)
A Scheuermann-féle megbetegedést el kell különíteni a hanyag tartástól, mivel ezen esetben
több csigolyára kiterjedő juvenilis osteochondrosisról beszélünk. Ebben az esetben a
csigolyák destrukciójából – azaz a csigolyák enchondrális csontosodási zavarából következik
a fokozott háti kyphosis, a mozgáskorlátozottság és a fájdalom. Mivel elsődlegesen a statikus
elemek problémájáról van szó, a már rögzült háti kyphosis nem csökkenthető, viszont
tornával karban tartható, bár a destrukció akkor sem szűntethető meg teljesen, ellentétben a
hanyag tartással.
3.5.2. A frontális irányú deformitások, azaz a scoliosis
Normális körülmények között frontális síkban a gerincen fiziológiás görbület nem található.
Primer idiopathiás funkcionális scoliosis:
Ismeretlen eredetű, igen gyakori, általában a dorsolumbalis szakaszon megjelenő balra convex
scoliosis. Fontos elkülöníteni a strukturális scoliosistól, mivel ezen esetben a csigolyákon
strukturális deformitás nem észlelhető. Főleg lányokon jelentkezik 10-15 éves korban.
Valójában tartási rendellenesség, melynek oka a gyenge hátizomzat. A görbület aktívan és
passzívan is korrigálható, ezért kezelésében javasolt a hátizomzat erősítése.

Primer idiopathias struktúrális scoliosis

A strukturális scoliosis a csigolyák aszimmetrikus növekedése következtében kialakuló
oldalirányú gerincgörbület, melyhez a szomszédos csigolyák közötti rotatio, valamint a
csigolyákon belül a zárólemezek közötti torsio társul. Az érintett gerincszakasz lordotikussá
válik.
Prognózis szempontjából egyesek progresszióra hajlamosak, súlyos gerinc- és
mellkasdeformitást okozva, mások enyhébb lefolyásúak. Etiológiája ismeretlen, de a genetikai
tényezők jelenléte miatt genetikai scoliosisnak is nevezik.
A scoliosis súlyosságától függően a csigolyatestek különböző formájúak lehetnek. A convex
oldalon a csigolyatest kiszélesedett, a bordák deformálódnak és dorsal felé előemelkednek,
valamint görbületük radiusa csökkent. A concav oldalon a csigolyatestek keskenyebbek, a
bordák előrefelé hajlanak, ezáltal a dorsalis oldalon besüppedést találunk a torsio
következtében. A mellkas ventrális oldalán a bordák ellentétesen deformálódnak, lefutásuk a
convexitás oldalán laposabb, míg a concav oldalon előemelkednek. A processus transversusok
a convex oldalon haránt irányból szagitális irányba fordulnak. A processus articularisok is
deformálódnak és korai arthrosis alakul ki. A concav oldali intervertebrális izület veszi át a fő
terhelést, és így csonttömegében megnövekszik, míg az ellenoldali sorvad. A processus
spinosusok a concav oldal felé fordulnak, de a csúcsuk a convexitás irányába hajlik. A
csigolyák között rotatio alakul ki, melynek két formája az axiális és az intervertebrális rotatio.
Axiális rotatio esetén, az egyes csigolyák a test craniocaudális tengelyéhez viszonyítottan
elcsavarodnak. Ez a görbület maximumánál elhelyezkedő csigolyákon a legnagyobb. A két
szomszédos csigolya elcsavarodása az intervertebrális rotatio, mely a görbület széli részén a
legnagyobb. A kezelés szempontjából az axiális rotatio és a torsio felelős a struktúrális
rögzültségért. Az intevertebrális rotatio biztosítja a görbület mobilitását és az esetleges műtéti
korrigálhatóságot.
Infantilis: speciális, a harmadik életév előtt jelentkező balra convex dorsolumbalis görbület.
Két csoportja van:
- Benignus típus: a Siebner (7-es) syndroma egyik részjelensége, mely intrauterin
compressio miatt alakul ki. Tünetek: scoliosis, lumbodorsalis kyphosis, ferde
fejtartás, koponya aszimmetria, csípődysplasia, medence aszimmetria és
lábdeformitás.
- Progresszív típus: igen ritka forma, mely jelentős progressziót és strukturális eltérést
okoz fiatal gyermekkorban.
Juvenilis: 6-12 éves kor körül jelentkezik.
Adolescens: 10-12 éves korban jelentkezik, az esetek többségében ez a leggyakoribb típus.
Progresszió szempontjából jellemző, hogy minél korábban jelentkezik a görbület, annál
nagyobb a progresszió mértéke, mivel a szkeletális érettség nagymértékben befolyásolja a
folyamatot. A progresszív típusú scoliosis folyamatosan, eltérő ütemben romlik a növekedés
bejezéséig, de ezek után sem szűnik meg teljesen.

Ismert etiológiájú másodlagos funkcionális scoliosis

Statikus scoliosis: leggyakrabban végtagrövidülés, csípőizületi ab- vagy adductiós, flexiós
kontraktúra miatt alakul ki.
A végtagrövidülés következtében a medence a rövidült oldal felé lebillen és ezzel együtt a
lumbalis gerincen frontális irányban a rövidült oldal felé convex görbületet eredményez.
Kezdetben reverzibilis görbületről van szó, de elhanyagolt esetben irreverzibilissé válhat,
azonban a hosszkülönbség korrigálásával a scoliosis ideiglenesen megszűntethető.
Csípőizületi abductiós kontraktúra az érintett végtag funkcionális hosszabbodását, míg az
adductiós kontraktúra funkcionális rövidülést fog eredményezni. Ebből fog kialakulni
funkcionális scoliosis szintén a lumbalis gerincen. A scoliosis megszűntetése ezen esetben
csak az alapdeformitás kezelésével érhető el.
Paraliticus scoliosis: kialakulásának oka szintén a gerinc melletti izomzat részleges vagy
teljes, általában aszimmetrikus bénulása. Leggyakrabban Heine-Medine betegség
következménye volt. A bénulás miatt megbomlik az izomműködés egyensúlya, mely a bénult
izmokkal szembeni antagonista izmok normál működése miatt a gerinc oldal irányú elhajlása
jön létre. A görbület mértéke és lokalizációja a bénulás súlyosságától függ. Kezelésében a
paralyticus izomzat célzott izomerősítése, azaz aszimmetrikus tornagyakorlatok, valamint
elektroterápia szerepel.
Antalgiás tartás: általában fájdalom következtében kialakuló kényszertartás, melyhez
funkcionális scoliosis társul, ezen esetben a kiváltó ok megszűntetése a cél és ez által a tartás
általában magától rendeződik.
Ismert etiológiájú struktúrális scoliosis
Congenitalis scoliosis: veleszületett, nem öröklődő csigolya- vagy bordafejlődési zavar
következtében kialakuló scoliosis.
Kiváltó oka lehet:
Ø félcsigolya vagy ékcsigolya,
Ø aszimmetrikus blokkcsigolya képződés
Ø borda synostosis.
A csigolyák fejlődési zavara mind a frontális, mind a sagitális síkban elő tud idézni
deformitást, ezen rendellenességek akár kombinálódhatnak is, például kyphoscoliosis
formájában. A gerinc bármely szakaszán előfordulhat, leggyakoribb a lumbalis ill. a cervicalis
szakaszon. A scoliosis már az első életévben felismerhető, általában progressziót mutat, mely
a serdülőkorban felgyorsul, majd a növekedés befejeztével leáll. A konzervatív kezelés
eszköze a célzott hátizomerősítő gyógytorna, valamint progresszió esetén kiegészítve fűző
viselésével.
Rachitises scoliosis: a rachitises kyphoscoliosis a szervezet D-vitamin anyagcsere zavara
miatt alakul ki. A görbület kis sugarú körívnek felel meg, ezért a deformitás rövid
gerincszakaszra terjed ki és merev. A csigolyatestek összenyomódása miatt a törzs
megrövidül. Kezelésében D-vitamin adása és elsősorban az alapbetegség kezelése a döntő
fontosságú.
Neurofibromatosus scoliosis: neurofibromatosis következtében kialakuló scoliosis, az esetek
10%-ban alakul ki scoliosis.
Syringomyelia: a gerincvelő elülső szarvának léziója a gerincizomzat bénulását okozza,
kombinált kettős primer görbület szokott kialakulni.
Marfan syndroma: súlyos scoliosissal járhat együtt, rendszerint kombinált, kettős görbület
fejlődik ki az izomzat fokozatos atrofizációja következtében.
Thorax folyamatok: (pl. Pyothorax) mellkasi műtéteket követően, hegesedés következtében
a thoracalis szakaszon scoliosis alakulhat ki.

Lokalizáció szerint:
A görbület elhelyezkedhet a gerinc bármely szakaszán, ennek alapján a cervicalis,
cervicodorsalis, dorsalis, dorsolumbalis és a lumbalis szakaszon ill. ezek kombinációjában.

Convexitás iránya szerint

A görbület iránya szerint lehet jobbra vagy balra convex ill. kettős irányú. Ezt úgy határozzuk
meg, hogy megállapítjuk, hogy a görbület vagy -kettős görbület esetén- a görbületek csúcsa a
háton mely irányba néz.

Lokalizáció és convexitás alapján négy fő típus különíthető el:

Primer jobbra convex dorsalis scoliosis: a háti gerincszakaszon, általában 6-12 éves kor
között jelentkező deformitás, mely igen gyakori és egyben a legrosszabb prognózisú típus.
Általában mellkas deformitással társul, mely súlyos esetben keringési- és légzési zavarokat
okozhat. A háti gerincszakaszon mindig lordosissal társul.
Primer jobbra convex dorsolumbalis scoliosis: 10-12 éves kor között, általában a Th6-L2
csigolyák között jelenik meg. Progresszióra hajlamos.
Jobbra convex háti és balra convex lumbalis scoliosis: szintén 1o-12 éves kor között
jelentkező görbület, mely a thoracalis és lumbalis szakaszra terjed ki. A háti szakaszon jobbra,
míg az ágyéki szakaszon balra convex görbület jön létre, ezért kompenzált scoliosisról van
szó, melynek prognózisa kifejezetten jobb, mint az előzőeké.
Primer jobbra vagy balra convex lumbalis scoliosis: a Th11-L4 között jelentkező, jó
prognózisú, általában 12 éves kor körül jelentkező scoliosis. Ez a típus gyakran okoz
panaszokat, a lumbalis gerinc mozgékonysága, és a fokozott statikai terhelés miatt.

A kezelés szempontjából fontos a görbület kompenzáltsága és mobilitása.

Kompenzált a scoliosis, ha a fej a medence közepe felett, és a vertebra prominenstől
lebocsátott függőón a farpofák között helyezkedik el. Ezen kívül a vállakat és a csipőtaréjokat
összekötő egyenesek párhuzamosak egymással.
Dekompenzált a scoliosis az előző feltételek hiánya esetén, ennek lényege, hogy minden
kezelés végső célja, hogy a görbület –kettős görbület esetén-, a görbületek kompenzáltak
legyenek.
Mobilis görbületről akkor beszélünk, ha passzív és aktív módon a görbület convexitása
csökkenthető. Hatásos vizsgálati módszer, ha a beteget leültetjük egy székre, kihúzza magát,
majd mögé állva az állánál és a tarkójánál fogva megpróbáljuk egy felfelé irányuló húzással
megemelni, és közben figyeljük, hogy a görbület kisebbedik e. Ha a convexitás csökken
egyértelműen mobilis görbületről beszélünk, mely a kezelés hatékonysága szempontjából
kifejezetten fontos.

Klinikai tünetek:
Gyermekkorban elsősorban a deformitás az egyetlen tünet fájdalom ritkán jelentkezik. A
scoliosis gyakran együtt jár hanyag tartással, mely a szülők számára is már feltűnő elváltozás,
illetve az oldal irányú gerincgörbület csak nagyfokú eltérés esetén szembetűnő.
A convex oldalon a nyak-váll vonal és a lapocka magasabban áll, a lapocka előemelkedik, a
törzs-kar háromszög keskenyebb, aszimmetrikus, a csípőlapát kevésbé emelkedik elő.
Előrehajolt testhelyzetben a mellkas dorsalis oldalán a convex oldalon bordapúp látható, míg
a mellkas ventrális oldalán a bordapúp a concav oldalon található.

Izomeltérések:
CONVEX
IZOM NEVE CONCAV OLDALON
OLDALON
m. erector spinae megnyúlik rövidül
m. rectus abdominis megnyúlik rövidül
m. obliquus externus abdominis megnyúlik rövidül
m. obliquus internus abdominis rövidül megnyúlik
m. latissimus dorsi megnyúlik rövidül
m. pectoralis major rövidül megnyúlik
m. iliopsoas rövidül megnyúlik
m. quadratus lumborum rövidül megnyúlik
mm. scalenii rövidül megnyúlik

Röntgentünetek:
Scoliosis esetén az AP irányú teljes gerincfelvétel megmutatja a scoliosis fokának mértékét és
strukturális scoliosis esetén a csigolyák deformitásának nagyságát. Az elhajlás fokának
mérésére leggyakrabban használt módszer a Cobb-szerinti mérés. Ezen esetben
meghatározzuk a kraniális végcsigolyát, mely az a csigolya, melynek kraniális zárólemeze
párhuzamos a felette elhelyezkedő csigolya alsó zárólemezével, és ugyanígy meghatározzuk a
kaudális végcsigolyát, melynek kaudális zárólemeze párhuzamos az alatta elhelyezkedő
csigolya felső zárólemezével. Az ezekkel párhuzamos vonalakra egy-egy merőlegest állítunk
és az általuk bezárt szög kiegészítő szöge adja a görbület mértékét.
00-200 konzervatív kezelés - célzott gyógytorna
200-400 konzervatív kezelés – gyógytorna kiegészítve füző viselésével
400 fölött műtéti kezelés, ha a szkeletális érés már befejeződött
300 fölötti lumbalis és 400 fölötti thoracalis görbület esetén műtét javasolt
900-ot megközelítő görbület esetén speciális műtéti technikát alkalmaznak

A progresszió mértékének meghatározására fontos félévente, évente megismételni a Röntgen

felvételt és Cobb-szerint kimérni a görbület nagyságát. Ha ez félévente 2-3 fok vagy annál
kevesebb, akkor enyhe fokú, 5 fokot meghaladó romlás esetén jelentős progresszióról
beszélünk.
A felvételen a csípőlapátoknak is látszódni kell, mivel így lehet meghatározni a Risser-féle
beosztás alapján az egyén biológiai korát, azaz a szkeletális érettséget, amely alapján meg
lehet ítélni a várható progresszió mértékét. A crista iliaca apophysis maggal rendelkezik, mely
apophysis külön képződik és ezáltal egy csontosodási lemez keletkezik. A csontosodás 13-14
éves korban indul a spina iliaca anterior superiortól és hátrafelé fölfelé halad a spina iliaca
posterior superiorig.
Ennek alapján a csípőlapát hány százaléka csontosodott:
Risser I. 25% 13-14 évesnek megfelelő csontkor
Risser II. 50% 15-16 éves
Risser III. 75% 16-17 éves
Risser IV. 100% 17-18 éves
Risser V. 18-20 éves korban kompletten fuzionál

Kezelés: fontos a prevenció, ezáltal a családi anamnézis ismerete. A testmozgásnak fokozott

szerepe van és célszerű minél korábbi életkorban elkezdeni a rendszeres testmozgást.
Scoliosis esetén a kezelés függ a beteg életkorától (biológiai és csontkor), a görbület típusától,
mobilitásától ill. a társbetegségektől.
Konzervatív kezelés: lényege a speciális, hátizomzatot erősítő gyógytorna, mely a concav
oldali izomzat nyújtására és erősítésére és a convex oldali izomzat erősítésére szolgál minden
testhelyzetben ill. tornatermi és uszodai körülmények között egyaránt. A rögzült
gerincszakasz fellazítása és így a görbület korrekciójára kedvezőbb lesz a helyzet. Progresszió
esetén fűző viselése javasolt a gyógytorna mellett. Alternatív megoldás az úszás, mivel így
mindkét testfél egyaránt erősödik és ilyen esetben kifejezetten hatásos a HRG módszer, mely
célzott, speciális hátizomzatot erősítő, tartásjavító gyakorlatokat épít be a vízi tornába. A
kezelés elsődleges célja a progresszió lassítása, javulás elérése ill. az izomzat karban tartása.
Fontos a kompenzált állapot kialakítása és fenntartása. Ortopédiai kezelés után a rendszeres
torna biztosítja a helyes testtartást és megfelelő erőlétet.
A kezelés hatására csökken a látható deformitás mértéke, javul a beteg megjelenése és nem
utolsó szempont az egyénre gyakorolt pozitív pszichés hatás.

4. HRG
4.1. A HRG módszerről általánosságban
Mit jelent a HRG módszer megnevezés?
A HRG (Hidroterápiás Rehabilitációs Gimnasztika) módszer egy 1994 óta védett, vízben
alkalmazható (közel 400 mozgást tart számon) komplex, preventív és rehabilitációs program
az eltérő fejlődést mutató 0,5-10 éves gyermekek számára.
A HRG több módszert alkalmaz:
Ø korszerű neuroanatómiai, fejlődésneurológiai és fejlődéspszichológiai ismereteket,
Ø a Pető-féle konduktív pedagógia csoportterápiás gyakorlatait,
Ø Dévény Anna által kidolgozott művészi torna mozgásszemléleti és gyakorlati
tapasztalatait,
Ø a modern edzéselmélet elveit,
Ø a korszerű úszásoktatás elméleti és gyakorlati tapasztalatait,
Ø Ayres-féle szenzoros integrációs terápiának a két agyfélteke integrációjával
kapcsolatos fejlesztési elveit.

Milyen problémákra nyújt megoldást a HRG módszer?

Ø központi idegrendszer sérült,
Ø mozgássérült, baleseti agysérült poszttraumás komplex rehabilitációjában
Ø értelmi- és/vagy halmozottan fogyatékos,
Ø pszichoorganikus szindrómás (POS),
Ø megkésett pszichomotoros fejlődést mutató,
Ø ügyetlen, egyensúlyi zavarokkal küzdő,
Ø tanulási, figyelmi, beilleszkedési tüneteket mutató,
Ø tartási problémával és/vagy scoliosisban szenvedő,
Ø hiperaktív,
Ø autisztikus gyerekek fejlesztésével foglalkozik.
A módszer felhasználható még egészséges óvodások és kisiskolások mozgásfejlesztésére is.

Mi a fejlesztés színtere és miért?

A fejlesztés színtere a víz, mivel
Ø a víz felhajtóerejének következtében a test súlya az általa kiszorított víz súlyával
csökken, ezért a felfelé irányuló mozgásokat könnyíti
Ø a kisebb súly megkönnyíti a segítségadást
Ø a vízben történő mozgás folyamatos taktilis-vesztibuláris inger, melyhez tervezhetőek
a további proprioceptív, akusztikus és vizuális ingerek
 Ø a vízben a háromdimenziós mozgások könnyebben megvalósíthatók, mint a
szárazföldön, ami szintén a vesztibuláris rendszerre fejlesztő hatással van
Ø a közegellenállással szemben végzett gyakorlatok növelik az izomerőt, normalizálják
az izomtónust és javítják a cardiopulmonalis állóképességet
Ø a kellemesen langyos víz (31-33oC) az izomtónusra lazító hatással van, és alapvetően
aktivitásra ösztönöz
Ø ideális vízmélység a gyerekek magasságához viszonyítva hónaljig ér, azonban ez nem
mindenhol megvalósítható, így az ennél mélyebb medencéknél nélkülözhetetlen a
szülők jelenléte a vízben
Ø csökken a balesetveszélyt, mert a vízben több idő van az önkorrekcióra
Ø a víz természetes és ősi közeg, hisz a magzatvíz biztonságot nyújt a magzatnak
(sötétben van, erős zajokat megszűrve érzékeli, rázkódás ellen véd) intrauterin
fejlődése alatt

Milyen eszközöket használnak a tréningek során?

Könnyen beszerezhető, olcsó, egyszerű eszközöket használnak a fejlesztések során, melyek
használata nagymértékben színesíti a feladatokat és segíti a mozgások pontosabb
kivitelezését.
Ø vízi járda – 1,5 x 2,5 m alapterületű polifoam
Ø szörfdeszka – szörfdeszkára hasonlító polifoam
Ø úszódeszka
Ø különböző méretű úszógumik
Ø labdák
Ø műanyag kötél, rudak (vízbe süllyed)
Ø szivacsból készült, színes építőkockák

Miért fontos a korai fejlesztés?

Tisztában kell lenni az idegrendszer ontogenetikus fejlődésmenetével ill. eltérő fejlődés esetén
a következményekkel. Mindig az fejlődik, amit fejlesztünk. A probléma korai felismerése,
ennek alapján a helyes diagnózis felállítása, és a fejlesztés minél hamarabbi megkezdése
fontos a gyermek későbbi fejlődése miatt és a terápia eredményessége szempontjából.
Ø A időfaktornak fontos szerepe van, mivel az idegrendszeri struktúrák még
plasztikusak, így könnyebb az áttanulás.
 Ø A rendszeres külső ingerek elősegítik az idegrendszer érését, a tünetek csökkenését, a
jobb irányíthatóságot, a folyamatosabb figyelem és a tartós aktivitásra való képesség
kialakulását.
Ø A megkésett vagy eltérő fejlődést mutató és a normál fejlődésű gyerekek állapota
között még nincs behozhatatlan különbség (még nincs kinyílva az olló).
Ø A megfelelő fejlesztéssel megakadályozható a másodlagos, esetleg harmadlagos
tünetek megjelenése vagy a tünetváltás.
Ø Rövidebb idő alatt lehet látványos és tartós eredményt elérni.
Ø A gyerekben még nem alakult ki a másság tudata, így megelőzhetők bizonyos pszichés
problémák.
Ø A szorongó szülők végre tehetnek valamit gyermekükért, megértik, értelmezni és
kezelni tudják reakcióit, és reális elvárások alakítanak ki.
Ø A fejlesztés megerősíti a gyerek-szülő kapcsolatot, és lassan fontos, közös időtöltéssé
alakul át.
Ø Az óvoda majd az iskola megválasztása előtt megtörténhet a felzárkóztatás vagy
súlyosabb esetben a gyermek számára megfelelő speciális fejlesztő intézmény
kiválasztása.

4.2. Alkalmazott ingerek és a terhelés növelése

Milyen ingereket alkalmaz és miért a HRG módszer?
A HRG módszer alkalmazásakor 370 gyakorlatból válogathatunk össze tréningeket a
különböző korú, értelmi szintű, eltérő problémával és fejlődésmenettel rendelkező
betegcsoportok számára. A foglakozások során a gyerekeket egészében kezeljük, így nemcsak
a mozgásukat fejlesztjük, hanem egyéb területekre is hatást gyakorlunk.
Ø A kóros reflexeket, a testtartást, és az együttmozgásokat célzottan (pl.: reflexgátolt
kiindulási helyzetek) igyekszünk leépíteni.
Ø A primitív reflexek leépítése segíti az úszások helyes alaptechnikájának elsajátítását a
későbbiekben.
Ø Akusztikus (verbális irányítás), vizuális, vesztibuláris és taktilis ingerekkel, motiváló
feladatokkal, játékokkal a folyamatosabb figyelem, a szem-mozgás, szem-kéz
koordináció valamint a mozgásmásolás fejlesztése a cél.
Ø A szimmetrikus és aszimmetrikus mozgások a két agyfélteke motoros összehangolását
és a ritmusérzék fejlesztését segítik. Féloldali érintettség esetén (ICP) normalizáló
hatásúak lehetnek.
 Ø A tréningenként 60-70 egymásra épülő mozgássor a rendszeres gyakorlás és ismétlés
révén fokozatosan beépül, így 4-5 tréning után már beszélhetünk bizonyos típusú
mozgásos kreativitásról.
Ø Sok esetben a mozgásfejlődés az értelmi fejlődés kulcsa. Az elakadt, lelassult érési
folyamatok beindulnak, így a sérült funkciók normalizálása elősegíthető.
Ø A csoportos foglalkozások segítik a beilleszkedést, fokozzák a teljesítményt, megtanít
odafigyelni másokra, és segíteni a társaknak.
A gyermek és a csoport problémái döntik el, hogy a fejlesztő feladatok célzottan mely
problémákra összpontosítanak elsősorban.

Milyen ingereket alkalmaz még a HRG módszer?

A fejlesztésben az életkori sajátosságoknak megfelelő egyéb ingereket is alkalmazunk.
Akusztikus (verbális) ingerek
A segítő szülők folyamatosan számolnak, megnevezik a mozgásokat és a feladatokat, és
mondókákkal ritmizálják a gyakorlatokat. A folyamatos, fejlesztés közbeni számolás és
beszéd segíti a gyakorlatok megértését, a figyelem összpontosítását. A szülői hang
megnyugtatja a gyermeket és erősíti a szülő-gyermek kapcsolatot. A mondókák a mozgással
összehangolva és összekapcsolva könnyebben rögzülnek, és így a motoros és verbális
memória is fejlődik.

Vizuális ingerek
Fontos a mozgásmásoláshoz szükséges figyelem kialakítása és tartóssá tétele. Ennek
érdekében az oktató a csoporttal szemben mutatja be és nevezi meg a soron következő
gyakorlatot. Ezen kívül elengedhetetlen az én-kép, én-tudat, testvázlat-ismeret megléte. A
rendszeresen végzett tréningek által kialakított biztonság és a megszerzett izomerő fejleszti a
mozgás közben keletkező ingerek elkülönítését a mozgás szempontjából lényegtelenektől,
ezzel a testtudat kialakulását segítve. A gyerekek az oktatón és a szülőn kívül egy idő után a
csoport többi tagjára is kezdenek odafigyelni, és átvesznek egymástól egyszerűbb
mozgáselemeket. Ezen leutánzott mozdulatok kivitelezése rendszeres gyakorlással javítható,
pontosítható.

Szociális ingerek
A sérült gyerekek az esetek többségében túlvédett környezetben élnek. A szülők szégyellik
gyermekük „másságát”, és emiatti félelmükben a család elszigetelődik környezetétől, így a
gyermek társaságba kerülve megijed a rá ható túl sok ingertől, az ismeretlen környezetben
tapasztalt újdonságoktól. Ezeknél a gyerekeknél a fokozatosság nagyon fontos a csoportba
szoktatásnál. 5-10 foglalkozást követően már oldódnak, és a szülőn kívül már társaikra is
figyelnek, hozzászoknak az új környezethez. A gyerekek látják és hallják társaik reakcióit,
megismerik viselkedésüket és magatartásukat, kiszakadnak addigi zárt világukból.

Hogyan lehet a terhelést növelni?

A foglalkozások alatt nagyon fontos a gyerekek lehetőség szerinti magas fizikai- és figyelmi
terhelése. Sokszor a fokozott fizikai terhelés idősebb gyerekeknél a felgyülemlett feszültség
levezetését és energiáik hasznosítását szolgálja.
A terhelés fokozásának lehetőségei:
Ø segítségadás és a személyes jelenlét fokozatos megvonása
Ø mozgások folyamatosabb és pontosabb megvalósítása térben és időben
Ø ismétlésszám növelése
Ø pihenőidő csökkentése
Ø mozgások gyorsítása, gyorsabb diktálási tempó
Ø feladatok ismétlésszámának növelése
Ø új, bonyolultabb mozgások tanítása.

4.3. Segítségadás
Miért szükséges a szülők részvétele a foglalkozásokon?
A HRG tréning kezdetén, mikor sok passzív vesztibuláris feladatot alkalmazunk -melyek a
fejkontroll és egyensúlyérzék kialakításához elengedhetetlenek-, a szülő jelenléte és
segítségadása nélkülözhetetlen.
A csoportba kerülés, az idegen környezet, az új feladatok ijesztően hatnak a gyerekre, amit
az anya, esetleg gondozó jelenléte felold és a félelem helyébe biztonságérzet lép.
Ø A folyamatos anyai, gondozói biztatás és a pozitív hozzáállás segíti a feladatok
elfogadását és a beilleszkedést.
Ø A gyerekekkel állandóan foglalkozó személy tud csak folyamatosan a gyerek fizikai
biztonságára ügyelni.
Ø A feladatok a szülők segítsége által különösebb megszakítás nélkül végezhetőek.
Ø A foglalkozásokon tapasztalható határozott, de kellőképpen engedékeny hozzáállás a
nevelés más területein is segíthet a szülőknek és ezáltal reális elvárások alakulnak ki a
gyerekkel szemben.
Ø A szülő azzal, hogy aktívan részt vesz a kezelésben nem érzi magát annyira
tehetetlennek.

5. Tesztek
A csoportunkat az Állapot és mozgásvizsgáló tesztből átvett, az idegrendszer érettségét
vizsgáló résztesztekből állítottuk össze. A teszt 5-12 éves gyerekek vizsgálatára alkalmas,
abban az esetben, ha részképesség zavarok jellemzik a gyereket (pl.: mozgáskoordinációs
zavarok, izomtónus szabályozás zavara).
Ezzel a teszttel megállapítható, hogy – jelen esetben – a tartászavar vagy scoliosis
kialakulásának oka a kéreg alatti tónusszabályozás zavara, azaz organikus éretlenség húzódik
meg a háttérben.
A teszt előnye, hogy nominatív (2-1-0 ponttal) lehet előre megadott, objektív szempontok
alapján az adott teljesítményt értékelni, és gyengébb teljesítmény esetén a vizsgálat a fejlesztő
program kiindulási alapjául szolgál. A teszt értékelése az elért pontszámok százalékos
átszámítása alapján történik. 75% feletti eredmény optimális teljesítménynek számit, azaz
különösebb fejlesztést nem igényel, mivel a gyerek organikus érettsége korának megfelelő.
Ha 50-75% közötti értéket kapunk, akkor enyhén megkésett, eltérő teljesítményről beszélünk.
Az 50 %-nál alacsonyabb érték esetén a csoportos fejlesztés helyett egyéni fejlesztést
javaslunk vagy a csoportos fejlesztés mellett egyéni kezelést is.

5.1. Primitív reflexprofil - az idegrendszeri éretlenséget mutatja.

1) STNR szimmetrikus tónusos nyaki reakció
2) ATNR aszimmetrikus tónusos nyaki reakció
3) TLR tónusos labirintus reakció
a) Sült hal helyzet
b) Előre bukfenc
c) Döglött kutya helyzet
4) Schilder-féle karnyújtási teszt
5) Kokontrakciós készség
a) Húzás
b) Tolás
6) Állásegyensúly vizsgálat
a) Nyitott szemmel
b) Csukott szemmel
7) Posztrotációs nystagmus

Az 1. 2. 3. és 4. vizsgálatban a primitív reflexprofil maradványtüneteit figyeljük meg (a 30-32

gesztációs héttől kezdve fokozatosan kiválthatók, integrálódásuk a központi idegrendszer
struktúráinak érésével fokozatosan 3-6 hónap között indul el). Tartós fennmaradásuk esetén a
poszturális szabályozás, a szem-kéz koordináció, az egyensúlyérzék és a mozgáskoordináció
fejletlensége tapasztalható, ami utal a kéreg alatti tónusszabályozás zavarára. Ennek
következtében a kérgi struktúrák fejlődése diszharmonikus, megkésett és az ingerületi- és
gátlási mechanizmusok szabályozása éretlen. Ez gyenge poszturális szabályozásra utal, a
gyerek nem lesz képes a nyak és törzsizmok megfelelő izomtónusának beállítására és annak
tartós rögzítésére, tehát a statikus helyzetek megtartására.

1. vizsgálat: Szimmetrikus tónusos nyaki reakció (STNR)

Vizsgálati helyzet: négykézláb helyzetben állás, talajra merőleges karok, 900-ban hajlított
csípő, térd, vállszélességű tenyértámasz, ujjak előre néznek, könyök nyújtva.
Feladat: a feladatot nyitott szemmel végezzük. A gyerek hajlítja a fejét, úgy hogy álla a
mellcsontjához érjen (2 mp-ig), majd emeli a fejét és a mennyezet felé néz (2 mp-ig). 3-5-ször
ismételjük a feladatot. Ha nem sikerül egyértelműen eldönteni a STNR fennállását, akkor
csukott szemmel végeztetjük, és a vizsgáló hajlítja a gyerek fejét le és fel. (1. kép)
Értékelés:
2 pont: a gyereknek a fej hajlítása során karjai folyamatosan nyújtva maradnak. (1. kép)
1 pont: nyitott szemű első hajlításnál enyhe könyökhajlítás figyelhető meg, a másodiktól
kezdve a karok végig nyújtottak.
0 pont: többszöri ismétlés után is megfigyelhető a karhajlítás, vagy a karok rotációja ill. a
törzs együtt mozgása.

2. vizsgálat: Aszimmetrikus tónusos nyaki reakció (ATNR)

Vizsgálati helyzet: ua. mint az előző vizsgálatnál.
Feladat: a gyerek elfordítja a fejét balra (2 mp-ig), majd jobbra (2 mp-ig), úgy hogy az álla a
válla felé közelít. Ezt is 3-5-ször ismételjük. Ha nem egyértelmű, csukott szemmel
végeztetjük a feladatot a vizsgáló segítségével. (2. és 3. kép)
Értékelés:
2 pont: a fej fordítása során a karok folyamatosan azonos tónusban, nyújtva maradnak.
1 pont: az első fordításnál enyhe könyökhajlítás látható. (3. kép)
0 pont: többszöri ismétlés után is látható könyökhajlítás, rotáció és a törzs együttmozgása.
(2. kép)

3. vizsgálat: Tónusos labyrintus reakció (TLR)

Egyszerre tudjuk a statikus tónusszabályozás, az egyensúlyi kontroll és a két oldal
összehangolásának érettségét nézni.
a.) sült hal helyzet
Vizsgálati helyzet: a gyerek egy gördeszkára hasal, karokat fül mellé, előre emeli, könyök
enyhén hajlítva.
Feladat: magasra kell emelni a karokat, a lábakat valamint a fejet, és mozdulatlanul kell
tartani legalább 12 mp-ig. (4. kép)
Értékelés:
2 pont: 12 mp-ig a gyerek könnyedén tartja magát, nem billeg, végtagjai nem süllyednek.
1 pont: 8-12- mp-ig tartja magát viszonylag könnyedén, végtagjai minimálisan süllyedhetnek,
enyhe billegés megengedett.
0 pont: 8 mp-en belül lerakja a karját vagy a lábát, végtagjai folyamatosan süllyednek, lábait,
karját behajlítja, leesik a gördeszkáról. (5. kép)

b.) előre bukfenc

Vizsgálati helyzet: a gyerek a szőnyeg előtt guggoló támaszban helyezkedik el letámasztott
tenyerekkel.
Feladat: előre bukfenc. (6. kép)
Értékelés:
2 pont: tenyerét lent tartja a bukfenc közben, előre gördül és azonnal felül vagy felguggol.
1 pont: tenyerét lent tartja, de oldalra billenve tud csak gördülni, azonnal felül,
vagy „fejvédő” karmozgást alkalmaz és előre gördülve felül.
0 pont: ha a fent említett hiba előfordul, vagy a gyerek nem tud felgördülni és így fekve
marad.

c.) döglött kutya helyzet

Vizsgálati helyzet: a gyerek hanyatt fekszik a szivacson, karját és lábát egyenesen a
mennyezet felé emeli és a fejét is emeli.
Feladat: a pozíció felvétele a vizsgáló bemutatása alapján és a helyzet megtartása. (7. kép)
Értékelés:
2 pont: 12 mp-ig megtartja a helyzetet, nem billen ki a helyzetből, végtagjait nem hajlítja,
fejét megtartja.
1 pont: 8-12 mp-ig képes a helyzetet megtartani, fejét nem ereszti le, végtagjait viszont
hajlítja, vagy a végtagok helyzetét megtartja, de a fejét leengedi, vagy kibillen a helyzetből.
0 pont: 8 mp-en belül leengedi a fejét, hajlítja a végtagjait ill. kibillen a helyzetből, vagy
mindhárom hibát egyszerre követi el.

4. vizsgálat: Schilder-féle karnyújtási teszt

Vizsgálati helyzet: a gyerek álló helyzetben, karjai vállmagasságban előre nyújtva
helyezkednek el, szeme csukva van.
Feladat: a vizsgáló a gyerek mögé áll, majd elfordítja a fejét balra (2 mp-ig), majd jobbra (2
mp-ig), 5-ször ismételjük. (8. kép)
Értékelés:
2 pont: a gyerek a karjai helyzetét megtartja a fejfordítástól függetlenül.
1 pont: a gyerek a karjait hajlítja, vagy a nyújtott karokat a fejfordítás irányába mozgatja,
vagy nyújtott karjai lassan süllyednek. (9. kép)
0 pont: a fenti hibák közül kettőt vagy hármat vét, vagy merev nyakkal ellenáll a
fejfordításnak.

5. vizsgálat: Kokontrakciós készség

A poszturális szabályozás minőségét mutatja. A gyerek 4-7 hónapos kortól válik alkalmassá
fokozatosan arra, hogy megőrizze a kialakított statikus testhelyzetét, minden egyensúlyi
helyzetből való kibillenést aktívan korrigálni tud.
Vizsgálati helyzet: a gyerek törökülésben helyezkedik el a gördeszkán, karjait
vállmagasságban előre nyújtja.
a.) feladat: a vizsgáló megfogja a gyerek kezét és 2-4 méteren keresztül húzza, majd megáll.
(10. kép)
Értékelés:
2 pont: minimális kibillenést vagy könyökhajlítást 1 méteren belül korrigálja és utána
folyamatosan egyenes törzzsel, nyújtott karral végzi a feladatot.
1 pont: a törzs kibillenését nem tudja korrigálni, vagy a könyökét végig hajlítva tartja.
(11. és 12. kép)
0 pont: ha az előzőekben felsorolt mindkét tünet egyszerre jelentkezik.

b.) feladat: a vizsgáló visszatolja a gyereket a gördeszkával.

Értékelés:
2 pont: ha tolás közben minimálisan kibillen a törzse ill. könyökét enyhén hajlítja a tolás
végéig.
1 pont: ha törzsével folyamatosan előre dől, vagy karjait folyamatosan hajlítja.
0 pont: ha az előzőekben felsorolt mindkét tünet egyszerre jelentkezik.

6. vizsgálat: Állásegyensúly vizsgálat

A vizsgálat a vesztibuláris rendszer érettségét mutatja elsősorban, ami később a statikus és
egyensúlyi reakciók kialakulásával kapcsolódik össze.
Vizsgálati helyzet: álló helyzetben mellkason keresztbe font karok.
Feladat: ha a vizsgáló tapsol a gyerek a jobb lábára áll, bal térdét hajlítja. Figyeljük hány
másodpercig tudja a helyzetet megtartani, majd a másik lábbal is megismételtetjük a feladatot.
(13. és 14. kép)
Értékelés: nyitott szemmel
2 pont: 12 mp-ig folyamatosan kibillenés vagy kompenzáló mozgás nélkül képes megállni.
(13. kép)
1 pont: 8-12 mp-ig tudja a helyzetet megtartani billegés nélkül.
0 pont: 8 mp-en belül leteszi a lábát, vagy billegését nem tudja stabilizálni, keresztbe font
karjait elengedi, karjával, lábával, törzsével látványosan egyensúlyozik.
Értékelés: csukott szemmel
2 pont: 10 mp-ig meg tudja tartani a helyzetet.
1 pont 6-10 mp-ig tartja meg a helyzetet, ill. billeg, keresztbe font karjait elengedi,
látványosan egyensúlyozik. (14. és 15. kép)
0 pont: 6 mp-en belül leteszi a lábát, vagy egyensúlyának elvesztését nem tudja kompenzálni.
(15. kép)

7. vizsgálat: Posztrotációs nystagmus

Vizsgálati helyzet: a vizsgáló a gyereket hóna alatt fogva 10-szer 360 0-os fordulattal kipörgeti
balra, majd jobbra. (16. kép)
Értékelés:
2 pont: a gyerek a pörgés alatt jelzi, hogy szédül, pörgetés után tántorog, szeme posztrotációs
nystagmust mutat.
1 pont: pörgetés után nincs szédülés vagy szeme lassabban, kevesebbet mozog, vagy atípusos
a posztrotációs nystagmus.
0 pont: a gyerek nem szédül ill. nem mutatja a posztrotációs nystagmust.

A posztrotációs nystagmus minősége:

1. A gyerek semmilyen pr. nystagmusra utaló jelet nem mutat, tud fixálni, vagy a szemét
becsukja.
2. A gyerek tartósan (szemmozgás nélkül) kinéz a forgással ellentétes irányba, a szeme
sarkába.
3. A mozgás lehet függőleges irányú vagy rotációs.
4. A mozgás amplitúdója kisebb.
5. A gyors lassú komponensek nem különböztethetőek meg határozottan egymástól.
Minden, a normálistól eltérő pr. nystagmus az agytörzsi integrációs kapcsolatok deficitjét
jelzi, és előre vetíti a funkcionális zavarokat, melyek ezek miatt törvényszerűen
bekövetkeznek.
A tesztet a megadott utasítások szerint végeztük el Az idegrendszer éretségét vizsgálják a
feladatok, maximálisan 22 pontot lehet elérni.

5.2. Vízben végezhető tesztek

Amíg a primitív reflexprofil fennmarad a gyermek nem lesz képes az úszó mozgások helyes
alaptechnikájának elsajátítására. Természetesen ezeket a teszteket is elvégeztük, de nem
pontoztuk, hisz ezek alapján is ugyanazt az eredményt kapjuk. Ezek a tesztek megmutatják,
hogy a gyerekek miért nem képesek megtanulni úszni.

Vízben végezhető az idegrendszer érettségére vonatkozó vizsgálatok

(Ezt nem pontozzuk, csak megfigyelést végzünk!)
1) STNR
ATNR
2) TLR
3) Statikus reflex vizsgálat
4) Szemhéjzáródási reflex vizsgálat
5) Búvár reflex

1. vizsgálat: STNR
Vizsgálati helyzet: a gyermeket a hasa alatt tartjuk, fekszik a víz felszínén, nyújtott kézzel a
korlátba kapaszkodik. (17. kép)
Feladat: fejét vízbe téve a levegőt a vízbe fújja.
Éretlenség tünete: az addig kinyújtott karok behajlanak, ami a siklás elsajátításában okoz
problémát. Ilyen esetben az úszásoktatók általában a gyermek csuklóját megfogva, nyújtani
akarják a kart, de csak a gyereket húzzák előre hajlított karokkal, nem képesek a kar
kinyújtására. (23. kép)

2. vizsgálat: ATNR
Vizsgálati helyzet: ua. mint az előzőekben.
Feladat: oldalra fordított arccal a levegő vízbe fújása.
Éretlenség tünete: a fej oldalra hajlításával egy időben a tarkó felőli könyök hajlik, ami a
gyorsúszás levegővételének elsajátításában okoz problémát. (18. kép)
3. vizsgálat: TLR
Vizsgálati helyzet: a gyerek úszódeszkát fogva a vízre hason fekszik.
Feladat: siklásban elrugaszkodás majd függőlegesben megállás.
Éretlenség tünete: siklásban nem találja meg a vízfekvést, lábait csípőben és térdben hajlítja,
stabil támaszt keresve függőleges helyzetre törekszik. Mivel a siklás minden úszótechnika
alapja, amíg ez a reflex fennmarad nem kezdhetjük el az úszó mozgások tanítását.

4. vizsgálat: Szemhéjzáródási reflex

Vizsgálati helyzet: a vizsgáló két játékot dob a vízbe.
Feladat: a játék felhozatala a víz alól. (30. és 31. kép)
Éretlenség tünete: Nem tudja azonnal megfogni a játékot, gyakori a felszínre jövetel utáni
szemdörzsölés.

5. vizsgálat: Búvárreflex
Feladat: buborék fújása a vízbe. (31. kép)
Éretlenség tünete: a gyerek lemerülés után nem tudja kifújni a levegőt, csak ha az arca újra a
vízfelszín fölött van. Ez a reflex megszületéstől 3 hónapos korig áll fenn, ezért nem szabad 3
hónapnál fiatalabb csecsemőt erős szélben az utcára vinni, mivel az arcot ért inger ezt a
reflexet kiválthatja! Úszó mozgásoknál ez a karmozgások és légvétel összehangolását
akadályozza, mivel nemcsak a belégzést, hanem a kilégzést is a levegővétel ideje alatt végzi a
gyerek.

6. Csoportunk

A csoportunkat 6-8 éves gyerekek alkotják, akikre általánosan megkésett mozgásfejlődés, a

primitív reflexek kiválthatósága és az izomtónus kéreg alatti szabályozásának zavara (tesztek
eredménye mutatja), és ebből következő hanyag tartás jellemző. A foglalkozások heti 1
alkalommal 45 perc, ami a szülők közreműködésével történik, mivel
Ø A gyerekek számára megfelelő mélységű (hónaljig érő víz) medence nem áll
rendelkezésre
Ø A szülők folyamatosan korrigálni tudják a gyerekeket, és feladatmegoldásra ösztönzik
őket
Ø A szülő jelenléte a vízben biztonságérzetet nyújt, erősödik a szülő-gyerek kapcsolat.

A foglalkozásokon nem vehet részt az a gyerek, aki

Ø epilepsziás,
 Ø inkontinens,
Ø lázas vagy fertőző beteg.

Elsődleges célunk, hogy az idegrendszer érését befolyásoljuk. Ezt elsősorban a vesztibuláris,

taktilis (víz állandó taktilis inger) és egyéb ingerek fokozott bevitelével tudjuk elősegíteni. A
terápiától azt várjuk, hogy a primitív reflexek integrálódnak, ami az idegrendszeri struktúrák
érését mutatja, és ez hatással lesz az izomtónus szabályozására, a megfelelő posztura
kialakítására.

Csoportunk tagjainak jellemző problémája:

1. D. Melinda: megkésett mozgásfejlődés, hyperaktivitás,
2. F. Tibor: megkésett mozgásfejlődés, figyelemzavar
3. F. Viki: hyperaktivitás, figyelem- és viselkedészavar
4. N. Bea: viselkedészavar, beilleszkedési zavarok, enyhe autisztikus viselkedés
5. Sz. Gábor: generalizált hypotónia, megkésett mozgásfejlődés (jelenleg Dévény-
terápiára is járnak)
6. Zs. Miklós: születésekor újraélesztették, valószínűleg hypoxia miatti megkésett
mozgás- és beszédfejlődés

7. Feladatok

A következő feladatokat tréningsorozatok formájában tanítottuk meg és gyakoroltattuk a

csoportunkkal. A fejlesztés ideje alatt, ami 4 tréningsorozatot jelent, a passzív feladatoktól
eljutottunk az úszást előkészítő gyakorlatokig. A foglalkozások végén természetesen
elmaradhatatlan a játék. (30. és 31. kép)

7.1. Passzív vesztibuláris feladatok

A vesztibuláris rendszer célzott stimulálása, ingerlése a kéreg alatti izomtónus szabályozására
érlelőleg hat. Ezeket a feladatokat nem szabad kihagyni a tréningprogramból, mivel a
csoportunk problémája organikus eredetű és célunk alapvetően, hogy az idegrendszer érését
elősegítsük, ami feltevésünk szerint javítani fogja a tónusszabályozást és ezáltal a tartást is.
Célunk ezekkel a feladatokkal elsősorban a fej- és törzskontroll valamint a támaszreakciók
kialakítása, másodsorban főleg az agytörzshöz kötődő, kórósan fennmaradt primitív
reflexprofil fokozatos integrálása. Ha a kóros reflexek nem épülnek le, a gyermeknél
egyensúlyi bizonytalanságot tapasztalunk, ami akadályozza őt a feladatok pontos
kivitelezésében, mivel bizonytalansága miatt nem bízik a kezelőben, és nem működik együtt.

1. „Nyakban kipörgetés”
A gyerek térdhajlata a kezelő vállán van behajlítva, kezével a kezelő vállát fogja, karjai
nyújtva vannak. A kezelő tarkó alatt fogva, tartja víz fölött a gyerek fejét. A kezelő gyorsan
forog saját tengelye körül, és közben figyeli a fellépő posztrotációs nystagmust.
Ez egy eleve reflexgátló helyzet, mivel a gyerek hajlított lába nyakban van, a gerinc flektált
helyzete megakadályozza az esetleges opisthotónust, és a karok nyújtott helyzetben vannak.
Gyors kipörgetés esetén jellegzetes horizontális szemtekeregzés figyelhető meg, ami még
pörgetés után 5-15 másodpercig is látható. (A feladat alapja hasonló a tesztben
használtakéhoz). A nystagmus megjelenése és minősége a vesztibuláris rendszer, a kisagy és a
szemmozgató agyidegmagvak közötti harmonikus kapcsolat meglétére utal. Atípusos
megjelenése vagy hiánya ezen kapcsolatok zavarát vagy esetleges hiányát feltételezi, ami a
kortikális szintű működésekben is funkcionális zavarhoz vezet (pl.: viselkedészavar,
figyelemzavar, beszédzavar stb.). A posztrotációs nystagmus tendenciája prediktív jellegű.
Azoknál a gyerekeknél, akiknél hozzávetőlegesen 2 hónap után normalizálódik a pr.
nystagmus, feltehetően nagy esély van rá, hogy a szubkortikálisan és kortikálisan szabályozott
mozgások végrehajtása a lehető legmagasabb szintre eljusson. Ha a 3. tréning után sem
jelenik meg a pr. nystagmus vagy nem normalizálódik, akkor a gyerek valószínűleg nem lesz
képes a kortikális szervezésű parancsok végrehajtására.

2. „Kidobás”
A kezelő a gyereket hóna alatt tartva ütemesen kiemeli, majd visszaengedi a vízbe.
A vesztibuláris rendszer izgalmi állapotba kerül, mivel az utriculusban található receptorok
érzékelik a lineáris gyorsulást.

3. „Billegetés”
A kezelő a gyereket hóna alatt fogva jobbra-balra billegeti a vízben, miközben közösen egy
mondókát (Egy-kettő, bal-jobb…) mondanak a mozgással megegyező ütemre.
Ez a gyakorlat a megfelelő fej- és törzskontroll mellett, a testkép kialakítását (mondóka) is
célozza. Mozgásaink során rendkívül fontos a fej függőleges helyzetének megtartása a
törzstől függetlenül. Érett szabályozás esetén a viszonyítási alap a vízszintes, míg éretlen
szabályozásnál a fej és a nyak a vállakhoz képest merőleges helyzetben van.

4. „Megúsztatás”
A gyerek testén úszógumi van, mely segít a törzsét a víz felszínén tartani. A kezelő a gyereket
hóna alatt tartja maga előtt, és hason, balra siklatja a víz felszínén, majd a másik irányba
(kezelőnek jobbra) a hátára átfordítva siklatja háton visszafelé. (A feladatot a másik irányba is
elvégezzük.)
Itt is a folyamatos fejkontroll kialakítása a cél. Ha a fejkontroll nem tökéletes a gyerek feje
belelóg a vízbe, és vizet nyel, így kénytelen fejét megtartani, mely a fejkontrollon kívül az
antigravitációs nyak- és hátizmok erősödését is szolgálja. A vesztibuláris rendszer a siklás
alatt a lineáris gyorsulást, míg forgatásnál a szöggyorsulást érzékeli.

5. „Palacsinta”
A gyerek nyújtott alsó végtagokkal úszógumiban fekszik, hason a vízen, de a fejét kiemelve
tartja. A kezelő bokájánál fogva a gyereket hasról hátra, majd hátról hasra folyamatosan
forgatja.
A feladat közben folyamatos fejkontroll szükséges. Itt is a szöggyorsulást érzékeli a
vesztibuláris rendszer.

6. „Cikk-cakk” hason ill. háton

A kiindulási helyzet az előző feladattal megegyezik, a kezelő a gyereket bokájánál fogva
jobbra majd balra húzza hason a vízen, folyamatosan haladva. A fejkontroll itt is
elengedhetetlen és szintén a vesztibuláris rendszer stimulálása a cél. Háton fekve a kiindulási
helyzet és a feladat ugyanaz, mint hason fekve, és a hatása is hasonló.

7. Vízi járdás, passzív feladatok

A vízi járda egy 1,5 x 2,5 m alapterületű polifoam lap, ami egyszerre több gyerek súlyát is
elbírja. Erre hason, sarokülésben, törökülésben ill. nyújtott ülésben majd négykézláb
helyzetben helyezzük el a gyerekeket. A mondóka ütemére előre-hátra, jobbra-balra
hintáztatjuk, majd pörgetjük mindkét irányba őket.
A vesztibuláris rendszer így minden irányból kap ingerületet. Az alátámasztási felület
csökkentésével, és a vertikális testhelyzet felé való közeledéssel a feladatot a későbbiekben
tudjuk nehezíteni, és nem utolsó sorban érdekesebbé tenni. A fej- és törzskontroll és a
támaszkodási reakciók valamint az egyensúly fejlesztése mellett az izomerő növelését is
hangsúlyozza a feladat.

7.2. Aktív vesztibuláris feladatok

1. „Pörgés-forgás”
A gyerek az úszógumiban saját tengelye körül forog, combjánál segíthetjük a mozgást.
Mindkét irányba 10-10 fordulatot teszünk.
Az elv, a hatásmechanizmus és az értékelés hasonló a passzív, „nyakban kipörgetéshez”,
annyiban tér el a „kipörgetéstől”, hogy itt a gyerek aktívan közreműködik, és a forgás is
gyorsabb.

2. Háton elrugaszkodás
A gyereken úszógumi van, mindkét talpát a kezelő mellkasához támasztja, térdét hajlítva
közelíti a törzset, majd mindkét lábával egyszerre elrúgja magát. A kezelő közben a bokájánál
végig fogja a gyereket, de engedi és segíti a mozgást. 30-szor ismételjük a feladatot.
Fontos, hogy teljes legyen a nyújtás, mindkét lábával egyszerre végezze a mozgást, és ne
keresztezzen. A talp betámasztásával az esetleges Achilles ín kontraktúrát is tudjuk nyújtani. A
vesztibuláris rendszer izgalma mellett, alsó végtagi és antigravitációs izmok erősítését is
végezzük.

3. Hason elrugaszkodás fordulással

A gyereken itt is úszógumi van, hason fekszik a vízen, talpát a kezelő csípőjéhez támasztja,
térdét hajlítja, majd mindkét lábával egyszerre elrugaszkodik és tengelye körül 180 0-ot fordul.
Fordulás után (most háton van) ismét betámaszt, és szintén 180 0-ot fordul a vízben. A
feladatot lehet nehezíteni, hogy hasról hasra érkezik, így 3600-ot kell fordulnia.
A feladatnál szintén fontos a teljes nyújtás, hogy mindkét alsó végtaggal egyszerre dolgozzon,
és ne keresztezzen. A lineáris gyorsuláson túl, a tengely körüli forgással a szöggyorsulás is
hatással van a vesztibuláris rendszerre. Emellett a fej- és törzskontrollt is fejlesztjük, valamint
izomerőt növelünk.

4. Gurulás a vízi járdán

A gyerek a vízi járdán fekszik keresztbe, hason és hasról hátra, majd hátról hasra fordulva
halad végig rajta. A kezelő a combnál vagy a bokánál segítheti a mozgást. Szintén a
szöggyorsulással lesz hatással a feladat a labyrintus receptoraira.

5. Vízi járdás, aktív feladatok

A vízi járdán következő lépésként a kúszás, mászás majd négykézláb helyzetben előre- és
hátrafelé haladás végül nyuszi ugrás, rákjárás és pókjárás következik. A feladatoknál fontos a
karok korrigált, nyújtott helyzete, az alsó végtagok szintén korrigált helyzete, a fej megtartása
(fejkontroll) és az előre tekintés.
7.3. Vertikalizációs gyakorlatok
Minden feladat, ahol függőleges testhelyzetben a fej és a törzs megtartása szükséges, ide
sorolható.

1. Hashoz húz előre, hashoz húz függőleges, hashoz húz hátra

A gyerekeken úszógumi van és álló helyzetből hashoz húzzák mindkét lábukat, majd előre
nyújtják, ezen helyzetben újból hashoz húzzák, lefelé nyújtják, majd ismét mindkét lábat
hashoz húzzák, de most hátra nyújtják, innen megint hashoz húzzák, és lefelé nyújtva
visszatérnek a kiinduló helyzetbe. Fontos, hogy a két alsó végtag egyszerre mozogjon, és
mind a hajlítás, mind a nyújtás teljes mozgáspályán történjen. Ez a nyolcütemű feladat a
szeriális emlékezetet is fejleszti, a törzs és a végtagok helyzetétől függetlenül folyamatos
fejkontrollt igényel.

2. „Pörgés- forgás”

3. „Kidobás

4. „Billegetés”
Ennek a feladatnak a végzése közben középen megállítjuk a mozgást, ellentétben a passzív
vesztibuláris „billegetéssel” szemben.

5. Vízi járdán járás

Ez feladat nagyon nehéz a gyerekek számára, hisz egyedül kell végigmenniük a vízi járdán, a
szülő kezét elengedve, ami bizonytalanságukat fokozza. Végig egyensúlyozniuk kell, s mivel
egymás után lépdelnek a polifoamon, gyakran elesnek, hisz a járda is mozog alattuk, mivel
többen vannak rajta. Remek egyensúlyfejlesztő és önbizalom növelő feladat.

6. Körfeladatok
A vízen elhelyezzük a polifoamokat, és mindegyiken más-más feladatot kell végrehajtani.
Körfeladat esetén kihasználhatjuk a medence oldalán végigfutó korlátot és a vízi bordásfalat,
minden csak fantázia kérdése. (28. és 29. kép)

7.4. Szimmetrikus mozgásfeladatok

A feladatok végzése során mindig a szimmetrikus gyakorlatokkal kezdünk, és csak később
végeztetünk aszimmetrikus feladatokat. A szimmetrikus mozgásfeladatok a két agyfélteke
összehangolt működését igényli, ami a két oldalra normalizálólag hat.
1. Kézzel tol, húz
A gyerekek a kezelők térdén ülnek, test mellé zárt hajlított könyökkel a két karral egyszerre
dorzálflektált csuklóval a könyököt nyújtják és eltolják a vizet. Miután karjukat kinyújtották
volárflektált csuklóval könyöküket hajlítva maguk felé húzzák a vizet. A feladatot
folyamatosan kell végezni és a víz fröccskölésével lehet színesíteni.

2. Két karral nyit-zár

A gyerekek szintén a kezelők térdén ülnek nyakig érő vízben. Mindkét karjuk
vállmagasságban előre nyújtva helyezkedik el, innen két kart a vízfelszín alatt oldalra viszik
egyszerre, majd visszazárnak.

3. Terpeszt-zár
A gyerekeket hason, mellkasuk közepéig felfektetjük a vízi járdára, az alsó végtagok
összezárva vízszintesen a vízbe nyújtva helyezkednek el. Mindkét alsó végtagot egyszerre
terpesztik majd zárják. Fontos, hogy az alsó végtagok egyszerre mozogjanak, és a térd végig
nyújtva maradjon.

4. Háton elrugaszkodás

5. Hason elrugaszkodás

6. Vízi járdás feladatok

A vízi járdán nyuszi ugrás, nyuszi ugrás hátrafelé, kutyajárás.

7.5 Aszimmetrikus mozgásfeladatok

1. Bokszolás
A gyerek a kezelő térdén ül, kezét ökölbe szorítja. A mondóka ritmusára nyújtja, majd hajlítja
a könyökét, és bokszoló mozgást végez. Fontos a könyök nyújtása a mozgáspálya végén. A
kezelő a gyerek csuklóját fogva vezetheti a mozgást.

2. Biciklizés fordulással
A gyereken úszógumi van. Hangosan számolva 8 ütemet biciklizik háton, majd 1800-ot fordul
a tengelye körül, és 8 ütemet biciklizik hason, majd ismét 180 0-ot fordul. A háton biciklizésnél
van csobogás, míg hason biciklizésnél nincs. Eleinte a kezelő segít a mozgás pontos
kivitelezésében, hogy meglegyen a csípő és a térd megfelelő flexiója és extenziója.
A mozgáskoordináció akkor mondható fejlettnek, ha a gyerek a fordulás közben sem hagyja
abba a biciklizést, így kétféle mozdulatot képes egy időben, egyszerre koordináltan
végrehajtani.

3. Feladatok vízi járdán

Több vízi járdára van szükség a következő feladatoknál. A polifoamokat egymás mellé a vízre
fektetjük, hogy minél nagyobb távot tehessenek meg a gyerekek a feladatok végzése közben.
A gyakorlatok pedig: négykézláb mászás, fókajárás, pókjárás, hamis pókjárás (másképpen
rákjárás), majd mindez hátra felé haladva. Végül két lábon járás.

4. További feladatok
A gyerekek hónaljig érő vízben vannak, megfogják a korlátot vagy a medence szélébe
kapaszkodnak. A feladat egyik lábról a másikra szökkenés a vízben, a feladatot lehet
nehezíteni a karmunka bekapcsolásával, miközben a bal lábra ugranak a jobb kart fül mellé
kell nyújtani, majd másik láb, másik kar következik.

7.6. Úszást előkészítő gyakorlatok

Ezeket a gyakorlatokat akkor érdemes tanítani, amikor a primitív reflexek integrálódtak, és
nem akadályozzák az úszó mozgások helyes alaptechnikájának megtanulását és pontos
kivitelezését. Az úgynevezett „víziszonyos” gyerekek nagy részénél ugyanis kiváltható a
primitív reflexek közül több is, gyakran mindegyik. Ilyen esetben a reflexgátlás passzív és
aktív vesztibuláris gyakorlatokkal történik és a mozgásos tapasztalatokat pedig karral és/vagy
lábbal végezhető analitikus, a térbeli tájékozódást is elősegítő feladatokkal szerezhetik meg a
gyerekek.
1. mellúszás kéztempója
Elsajátítását gátolja a szimmetrikus tónusos nyaki reakció, mivel a siklás kivitelezése nem
lesz tökéletes. (19-22. kép és a 27. kép)
2. mellúszás lábtempója
Itt is a szimmetrikus tónusos nyaki reakció fogja akadályozni a mozgás pontos kivitelezését,
ha a lábtempót siklás közben kérjük. (24. 25. és 26. kép)
3. gyorsúszás kartempója
A mozgás pontos elsajátítását gátolja az aszimmetrikus tónusos nyaki reakció, mivel
levegővételnél a fej fordul, és az ellenoldali könyök flektálódik.
4. gyorsúszás lábtempója
Itt is a siklás kivitelezése nem lesz tökéletes.
5. levegő vízbe fújása (31. kép)
Éretlenségi tünetet mutat a szemhéjzáródási reflex, és/vagy a búvárreflex jelenléte, emiatt a
gyerek nem lesz képes kifújni a levegőt a víz alatt.

8. Értékelés

A csoportunkat alkotó gyerekek többsége már régóta jár fejlesztő terápiára (TSMT, HRG),
ezért visszakerestem első vizsgálataik időpontját és eredményét, ami további összehasonlítási
alapként szolgál. A gyerekeket azonban felmértük 2004. szeptemberében, és 2005.
márciusában elvégeztük a kontroll vizsgálatokat. A tesztek eredményét a mellékletben
található 1-3. táblázat mutatja. A fejlődés látványos, amit a melléklet diagrammjain
ábrázoltam.
Komoly eltérések figyelhetők meg a gyerekek között, hisz érettebb idegrendszer esetén
kevesebb inger is elegendő a fejlődéshez ill. az eredmények mutatják, hogy kevésbé látványos
a fejlődésük, de sokkal magasabb pontszámot értek el a vizsgálaton és a kontrollokon, mint az
éretlenebb idegrendszerű gyerekek.
Említést igényel, hogy némely gyereknél az első vizsgálat eredménye jóval 50% alatti
teljesítményt mutatott, így náluk első lépésként először egyéni Tervezett Szenzomotoros
Tréninggel (TSMT) kezdődött el a felzárkóztatás, és későbbi kontroll eredményeik alapján
kerülhettek csak be a csoportos HRG fejlesztésbe.
A tesztek objektíven mutatják, hogy a terápia eredményes volt, már a heti egy alkalom is
segítette az idegrendszer érését. Feltételezzük, és a számok is bizonyítják, hogy ez hatást
gyakorol az izomtónus normalizálódására, a megfelelő poszturális reakciók kialakítására, a
bilaterális motoros koordináció szabályozására, a kóros együtt mozgások leépülésére, a
vesztibuláris alapmodalitás fejlődésére és ezáltal kivédhető a hanyag tartás ill. a hanyag tartás
és/vagy izomgyengeség következtében fellépő hát- ill. derékfájdalom (4. táblázat). Itt azonban
a szülők szubjektív véleményére kell, hogy hagyatkozzunk, kiknek elmondása szerint a
foglalkozások következtében a gyerekek tartása javult, teherbíró képességük nőtt, hosszabb
ideig tudnak egy dologra összpontosítani. Fontos kihangsúlyozni, hogy magatartásuk is
változott, természetesen jó irányba, könnyebben kezelhetőekké váltak a rendszeres mozgás
hatására. Ezen kívül önbizalmuk is sokat erősödött, ami az új, ismeretlen környezetbe való
beilleszkedést könnyíti meg számukra.