KÉMIAI DEKONTAMINÁCIÓS TECHNOLÓGIÁK KORRÓZIÓS

ÉS FELÜLETKÉMIAI HATÁSAINAK ÖSSZEHASONLÍTÓ

ELEMZÉSE

Doktori (PhD) értekezés

Pannon Egyetem
Kémiai és Környezettudományok
Doktori Iskola

Készítette:

Baja Bernadett
okleveles vegyész

Témavezető:

Dr. Varga Kálmán

egyetemi tanár

Pannon Egyetem
Radiokémiai és Radioökológiai Intézet
Veszprém
2011
 KÉMIAI DEKONTAMINÁCIÓS TECHNOLÓGIÁK KORRÓZIÓS ÉS
FELÜLETKÉMIAI HATÁSAINAK ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉSE

Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében

Írta: Baja Bernadett

Készült a Pannon Egyetem Kémiai és Környezettudományok Doktori iskolája keretében

Témavezető: Dr. Varga Kálmán

Elfogadásra javaslom (igen / nem) ...................................
(aláírás)

A jelölt a doktori szigorlaton …......... % -ot ért el,

Veszprém, ...............................
.....................................
A Szigorlati bizottság elnöke

Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom:

Bíráló neve: …........................ …................. igen /nem

……………………….
(aláírás)

Bíráló neve: …........................ …................. igen /nem

……………………….
(aláírás)

***Bíráló neve: …........................ …................. igen /nem

……………………….
(aláírás)

A jelölt az értekezés nyilvános vitáján …..........% - ot ért el

Veszprém,………………………….
....................................
a Bíráló Bizottság elnöke

A doktori (PhD) oklevél minősítése….................................

…………………………
Az EDT elnöke
 KIVONAT

KÉMIAI DEKONTAMINÁCIÓS TECHNOLÓGIÁK KORRÓZIÓS ÉS

FELÜLETKÉMIAI HATÁSAINAK ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉSE

Baja Bernadett

A disszertáció átfogó képet nyújt a paksi atomerőmű gőzfejlesztőinek üzemi

dekontaminálása (2001) óta eltelt időszakban a hőátadó csövek belső felületén
megfigyelhető korróziós-eróziós tendenciákról. Részletesen ismerteti a PE Radiokémiai
és Radioökológiai Intézetben a közelmúltban kidolgozott bázistechnológia
továbbfejlesztésével nyert kémiai dekontaminációs eljárások korróziós és felületkémiai
hatásait.

A szerző a dekontaminációs technológiák hatékonyságát, korróziós és felületkémiai

hatásait a paksi atomerőmű gőzfejlesztőiből származó hőátadó acélcsőmintákon
vizsgálta. A technológiák hatékonyságainak meghatározására γ-spektroszkópiás, és
oldatkémiai (ICP-OES) módszereket alkalmazott. A korróziós és felületkémiai hatások
összehasonlító elemzések során elektrokémiai (voltammetria), és felületvizsgálati
(CEMS, SEM-EDX) módszerek eredményeit használta fel.

Az üzemi dekontaminálást követően a gőzfejlesztő hőátadó csőfelületeket borító

oxidréteg szerkezetében és korróziós állapotában az üzemidő múlásával összefüggésben
kedvezőtlen tendencia nem fedezhető fel. A dekontaminált hőátadó acélcsövek felületén
kialakult oxidstruktúra stabilitása az üzemidő előrehaladtával jelentősen javult, s ma
már az 1-4 reaktorblokk valamennyi gőzfejlesztője hasonlóan kedvező eróziós-
korróziós sajátságokat mutat.
A laboratóriumi vizsgálatok igazolják, hogy a kémiai dekontaminációs bázistechnológia
továbbfejlesztett változatainak hatékonysága nagymértékben függ a felületeket borító
oxidrétegek kémiai összetételétől és morfológiájától. A kezelt felületeken szelektív
(lyuk-, rés-, illetve kristályközi korrózió) korróziós elváltozások a felületkezelést
követően nem tapasztalhatók. Az eljárások hatékonysága növelhető a technológiai
paraméterek feladatorientált optimalizálása révén. Egyaránt alkalmassá tehetők
kiszakaszolható és kiszerelhető berendezések kémiai dekontaminálására, az üzemidő
hosszabbítással összefüggésben cserére szoruló berendezések szétszerelését megelőző
dekontaminálásra, illetve fémes szerkezeti anyagok totál dekontaminálására.
 ABSTRACT

COMPARATIVE STUDY OF THE CORROSION AND SURFACE CHEMICAL

EFFECTS OF THE DECONTAMINATION TECHNOLOGIES

Bernadett Baja

The dissertation offers a comprehensive study of the long-term corrosion-erosion

tendencies of the primary side of stainless steel tubes of steam generators after the 2001
decontamination by AP-CITROX method at Paks NPP (Hungary). The corrosion and
surface analytical effects of the improved version of the chemical decontamination base
technology elaborated recently at Institute of Radiochemistry and Radioecology
University of Pannonia were detailed.

The efficiency, the corrosion and surface chemical effects of the decontamination
technologies were investigated on austenitic stainless steel samples of the heat
exchanger tubes of the steam generators at Paks NPP. Dosimetry (γ-spectrometric) and
solution chemical (ICP-OES) methods were used to demonstrate the effectiveness of the
chemical technologies on the steam generator tube samples. In the course of the
comparative study the corrosion and surface analytical effects of the decontamination
technologies findings obtained by voltammetry, CEMS and SEM-EDX methods were
discussed.

Following the industrial application of the AP-CITROX procedure the structure and
corrosion state of the oxide-layers formed on decontaminated surfaces of steel tubes do
not exhibit any unfavorable tendencies after 7 years under normal operation conditions.
Some beneficial changes in the corrosion characteristics, mobility and the chemical
composition of the inner surfaces of the decontaminated heat exchanger tubes can be
observed and by this day all the steam generators of the 1-4 reactor block show similar
erosion-corrosion characteristics.
The results of the laboratory experiments attest that the efficiency of the improved
versions of the base technology considerably depends on the chemical composition and
the morphology of oxide layer covering the steel samples. The occurrence of selective
(pitting, crevice corrosion and intergranular stress corrosion cracking) corrosion effects
cannot be observed on the treated sample surface. The effectiveness of the
decontamination-technologies can be improved by optimising the technological
parameters of the treatments, so elaborated methods may become suitable for the
dismountable and separable equipment, and also for the total decontamination of metal
structural materials prior to future decommissioning.
 Резюме

СРАВНИТЕЛЬНЫЙ АНАЛИЗ КОРРОЗИОННЫХ И ПОВЕРХНОСТНО-

ХИМИЧЕСКИХ ВОЗДЕЙСТВИЙ ХИМИЧЕСКИХ
ДЕКОНТАМИНАЦИОННЫХ ТЕХНОЛОГИЙ

Бернадетт Байа

Диссертация даёт целостную картину коррозионно-эрозийных тенденций,

наблюдаемых на внутренних поверхностях теплообменных труб парогенераторов
АЭС „Пакш” за период с 2001 года, когда произошла их промышленная
деконтаминация. Диссертация даёт подробное описание коррозионных и
поверхностно-химических воздействий новых, в недавнем прошлом
разработанных химических деконтаминационных технологий.

Автор исследовала эффективность более современных деконтаминационных

методов на образцах теплообменных стальных труб из парогенераторов АЭС
„Пакш”. Для определения эффективности технологий она применила гамма-
спектроскопические и растворо-химические методы (ICP-OES). В ходе
сравнительного анализа коррозионных и поверхностно-химических воздействий
использовались результаты электрохимических (вольтамметрия) и поверхностно-
аналитических методов (SEM-EDX).

После промышленной деконтаминации в структуре и коррозионном состоянии

оксидного слоя, находящегося на поверхностях теплообменых труб,
неблагоприятных тенденций в зависимости от времени эксплуатации не
обнаружено. Стабильность оксидной структуры, покрывающей поверхности
деконтаминированных теплообменных стальных труб, с течением
эксплуатационного времени в значительной степени улучшилась, и в наши дни
подобные благоприятные коррозионно-эрозийные особенности обнаружены уже
во всех парогенераторах 1-4 энергоблоков.
Результаты исследования подтверждают, что эффективность более развитых
вариантов химической деконтаминационной базисной технологии в большой
степени зависит от химического состава и морфологии оксидных слоёв,
покрывающих поверхности. На обработанных поверхностях селективных
(избирательных) коррозионных изменений - местной, щелевой или
межкристаллитной коррозии - после обработки поверхности не обнаружено.
Эффективность методов может быть увеличена через оптимизацию
технологических параметров, ориентированную на проблему. Методы могут быть
использованы для химической деконтаминации секционируемых и
демонтируемых частей оборудования, для предварительной деконтаминации,
предшествующей размонтированию, производимому в связи с продлением
эксплуатационного времени нуждающегося в замене оборудования, и для полной
деконтаминации металлических конструкционных материалов.
 TARTALOMJEGYZÉK

I. BEVEZETÉS............................................................................................... 1

II. CÉLKITŰZÉSEK ÉS FELADATOK MEGFOGALMAZÁSA....................... 4

III. IRODALMI ÁTTEKINTÉS ....................................................................... 9

III.1. A paksi atomerőmű működési elve................................................................... 9
III.1.1. A primer kör............................................................................................ 9
III.1.2. A szekunder kör .................................................................................... 12
III.2. Korróziós - kontaminációs folyamatok atomerőművekben............................ 13
III.2.1. A primerköri hőhordozóval érintkező fontosabb szerkezeti anyagok
korróziós tulajdonságai ........................................................................................... 14
III.2.2. A radioaktív kontamináció forrásai....................................................... 18
III.2.3. Radioaktív korróziótermékek keletkezése és transzportja
atomerőművekben................................................................................................... 19
III.2.4. A korrózió-korrózióvédelem és a kontamináció-dekontamináció
kapcsolatrendszere .................................................................................................. 25
III.3. Az atomerőművi dekontaminációs technológiák............................................ 26
III.3.1. A dekontaminációs technológiák áttekintése ........................................ 26
III.3.2. A kémiai dekontaminációs technológiák .............................................. 28
III.4. Az AP-CITROX kémiai dekontaminációs technológia hatáselemzése .......... 30
III.4.1. A gőzfejlesztők dekontaminálása a paksi atomerőműben .................... 30
III.4.2. A paksi gőzfejlesztő dekontaminálások hatáselemzése ........................ 32
III.4.3. A gőzfejlesztő dekontaminálások nemzetközi tapasztalatai ................. 35
III.4.4. A főkeringtető szivattyú dekontaminálása ............................................ 40
III.4.5. A főkeringtető szivattyú hidraulikus forgórész kémiai
dekontaminálásának értékelése............................................................................... 42
III.5. A kémiai dekontaminációs bázistechnológia fejlesztés folyamata és
szempontrendszere...................................................................................................... 44
III.5.1. A bázistechnológia fogalma.................................................................. 44
III.5.2. A bázistechnológia fejlesztés fontosabb szempontjai ........................... 46
III.5.2.1. A felületi oxidrétegek homogén eltávolítása..................................... 46
III.5.2.2. A paksi atomerőműben kialakult technológiai háttér felhasználása . 47
III.5.2.3. Alkalmazhatóság a paksi atomerőmű gőzfejlesztőinek belső felületén
kialakult specifikus oxidrétegek kezelésére........................................................ 48
III.5.3. A bázistechnológia műveleti lépéseinek bemutatása ............................ 48
III.5.4. A bázistechnológia fejlesztés irányai .................................................... 50
III.5.4.1. Alkalmazhatóság egyéb kiszakaszolható berendezésekre, 1.VT
regeneratív hőcserélőire ...................................................................................... 51
III.5.4.2. Alkalmazhatóság kiszerelhető berendezésekre, FKSZ forgórészre .. 53
III.5.4.3. Totál dekontamináció........................................................................ 54

IV. KÍSÉRLETI RÉSZ ................................................................................. 55

IV.1. Korróziós-eróziós tendenciák vizsgálata gőzfejlesztőkben ............................ 55
IV.1.1. Előzmények........................................................................................... 55
IV.1.2. Mintaelőkészítés.................................................................................... 55
IV.1.3. Vizsgálati eljárások ............................................................................... 58
 IV.1.3.1. A hőátadó acélcső minták korróziós állapotának tanulmányozása
voltammetriás eljárással...................................................................................... 58
IV.1.3.2. A felületek és metallográfiai csiszolatok kombinált SEM-EDX
vizsgálata ........................................................................................................... 61
IV.1.3.3. A felületi oxidrétegek Mössbauer-spektroszkópiás analízise ........... 62
IV.1.3.4. A hőátadó csőminták belső felületét borító oxidrétegek mobilitásának
vizsgálata ........................................................................................................... 62
IV.2. A Kémiai dekontaminációs bázistechnológia továbbfejlesztett változatainak
hatásvizsgálata ............................................................................................................ 66
IV.2.1. A kiszakaszolható berendezések dekontaminálására kifejlesztett
cirkulációs rendszerek ismertetése.......................................................................... 67
IV.2.1.1. GF dekontaminálás ........................................................................... 67
IV.2.1.2. Az 1. VT regeneratív hőcserélőinek kémiai mentesítése.................. 68
IV.2.1.3. Totál dekontaminálás dinamikus rendszerben .................................. 69
IV.2.2. A kiszerelhető berendezések kémiai mentesítésére kifejlesztett kvázi-
statikus modellrendszer bemutatása........................................................................ 70
IV.2.2.1. FKSZ forgórészének dekontaminálása ............................................. 70
IV.2.2.2. Totál dekontaminálás kvázi-statikus laboratóriumi
modellrendszerben .............................................................................................. 71
IV.2.3. Az alkalmazott modellrendszerek műveleti paramétereinek
összehasonlítása ...................................................................................................... 72
IV.2.4. Vizsgálati eljárások ............................................................................... 74
IV.2.4.1. A kémiai dekontaminálások hatékonyságának vizsgálata γ-
spektrommetriás módszerrel ............................................................................... 75
IV.2.4.2. A dekontamináló oldatokba bejutó korróziós termékek
mennyiségének meghatározása ICP-OES módszerrel ........................................ 76
IV.2.4.3. A dekontaminált szerkezeti anyagok elektrokémiai és felületkémiai
vizsgálata ........................................................................................................... 76

V. KÍSÉRLETI EREDMÉNYEK ..................................................................... 78

V.1. Korróziós-eróziós tendenciák vizsgálata gőzfejlesztőkben ............................ 78
V.1.1. A hőátadó acélcső minták vizsgálata voltammetriás módszerrel ............. 78
V.1.2. Az acélcső minták kombinált SEM-EDX vizsgálata................................ 80
V.1.3. A felületi oxidrétegek CEMS analízise .................................................... 83
V.1.4. Mobilitás vizsgálat bórsavas oldatokban .................................................. 86
V.1.5. A dekontaminált gőzfejlesztők felületén normál üzemmenet során
kimutatható korróziós-eróziós tendenciák összefoglalása ...................................... 89
V.2. A kémiai dekontaminációs bázistechnológia továbbfejlesztett változatainak
hatáselemzése.............................................................................................................. 91
V.2.1. A kiszakaszolható berendezések dekontaminálásának laboratóriumi
hatásvizsgálata ........................................................................................................ 91
V.2.1.1. A technológiák hatékonyságát jellemző adatok összehasonlító
elemzése ........................................................................................................... 91
V.2.1.2. A GF és 1.VT dekontaminációs technológiák hatásvizsgálata során
mért elektrokémiai és felületkémiai eredmények összehasonlító elemzése ....... 92
V.2.2. A kiszerelhető berendezések dekontaminálásáre kifejlesztett technológia
laboratóriumi hatásvizsgálata ................................................................................. 98
V.2.3. Totál dekontaminálásra kifejlesztett technológiák laboratóriumi
hatásvizsgálata ...................................................................................................... 103
 V.2.3.1. A technológiák hatékonyságára jellemző adatok összehasonlító
elemzése ......................................................................................................... 103
V.2.3.2. A totál dekontaminálásra kifejlesztett technológiák hatásvizsgálata
során mért elektrokémiai és felületkémiai eredményeinek összehasonlító
elemzése ......................................................................................................... 106
V.2.4. A kémiai dekontaminációs technológiák felületkémiai hatásainak,
valamint hatékonyságának értelmezése az acélfelületek kémiai összetételének és
morfológiájának tükrében ..................................................................................... 112
V.2.4.1. A 4. blokki minták dekontaminálhatóságának összehasonlító
elemzése ......................................................................................................... 113
V.2.4.2. Az 1-3 reaktorblokk gőzfejlesztőiből származó minták
dekontaminálhatóságának értékelése................................................................ 119

VI. ÖSSZEFOGLALÁS............................................................................. 124

VII. MOZAIKSZAVAK ÉS RÖVIDÍTÉSEK................................................. 129

VIII. IRODALOMJEGYZÉK ........................................................................ 130

IX. A DOKTORI (PHD) ÉRTEKEZÉS TÉZISEI ........................................ 137

X. THESES OF THE PHD DISSERTATION ............................................... 140

XI. ÉRTEKEZÉS ALAPJÁT KÉPEZŐ TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK

JEGYZÉKE .................................................................................................... 143

FÜGGELÉK ................................................................................................... 149

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ........................................................................... 173

I. BEVEZETÉS

Napjainkban a világ népességének száma meredeken növekszik, amely a

gazdasági-társadalmi fejlődés mellett a globális energiaigények folyamatos emelkedését
is előrevetíti. Jóllehet a növekedés mértékére adott szakértői becslések eltérnek
egymástól, többségük egyetért abban, hogy az elkövetkező évtizedekben a globális
energiafogyasztás jelentős mértékű növekedése várható. Az energiapiac az elmúlt
években jelentős változáson ment keresztül. A nyersanyagok és a villamos energia ára
számottevően ingadozott, félelmek alakultak ki az ellátásbiztonságot illetően, és az
energiatermelés környezetvédelmi szempontból történő fenntarthatósága is a
közvélemény figyelmének a központjába került.
A fenntartható fejlődéssel összefüggésben az energetikai szektornak reálisan
olyan energiaforrások használata felé kell elmozdulnia, amelyek nem termelnek
üvegházhatású gázokat. Ismeretes, hogy a fosszilis energiakészleteink rohamosan
fogynak. A megújuló energiaforrások felhasználása erősen függ az adott ország
környezeti adottságaitól. A külföldi energiahordozók (elsősorban gáz) ellátás
bizonytalanságából adódóan könnyen belátható, hogy az említett energiaforrások hosszú
távon nem válhatnak az energiaszükségletek elsődleges forrásává.
A jelenleg csak elméletben létező fúziós erőművek és az energiatermelésben még
kis részarányt képező megújuló energiaforrások mellett a nukleáris energia biztonságos
alkalmazása megoldást jelenthet középtávon az energiaszükségletek fedezésére. A Föld
azonosított uránkészletei, az előzetes becslések szerint több mint kétszáz évre
elegendőek, ezen tartalékok földrajzi elhelyezkedésükből adódóan nem jelentenek
kockázatot az atomerőművek üzemanyag ellátásbiztonsága szempontjából [1].
Napjainkban 442 atomerőmű működik szerte a világon, a legtöbb atomerőmű az
Amerikai Egyesült Államokban található, amely a világ nukleáris energiatermelő
kapacításának több mint 23%-át teszi ki. Jelenleg hozzávetőlegesen 63 atomerőmű áll
építés alatt, és összesen 156 nukleáris reaktort rendeltek már meg, vagy tervezik
megrendelésüket. A legtöbb jelenleg tervezés alatt álló reaktor Ázsiában található,
Kínában 50, míg Indiában 18 atomerőmű építését tervezik. Jelenleg 322 reaktor építése
ajánlati stádiumban áll, ezek közül a legnagyobb részt itt is az ázsiai országok
képviselik, de az USA és Ukrajna is több mint 20 nukleáris reaktor építését vette
fontolóra. Mindezek alapján könnyen belátható, hogy napjainkban óriási a nukleáris

1
reaktorok iránti globális kereslet [2]. Így nyilvánvaló, hogy a XXI. században az
atomenergia továbbra is jelentős mértékben fog hozzájárulni a világ energiatermeléshez.
Magyarország villamosenergia-termelésének több mint 40%-át a Paksi
Atomerőmű Zrt. biztosítja. A paksi atomerőmű 4 db VVER-440/213 típusú reaktor
blokkal rendelkezik. Az egyes blokkokon a 2007-2009 közötti időszakban végrehajtott
teljesítménynövelésnek köszönhetően ma már minden blokk 500 MW-teljesítményen
üzemel.
A reaktorblokkok megnövelt teljesítményen történő üzemeltetése és az üzemidő
hosszabbítás megköveteli, hogy a primerköri berendezések megfelelő műszaki
állapotban legyenek. Egy atomerőmű élettartamát elsősorban a reaktortartály állapota
szabja meg. Ugyanakkor az üzemidő hosszabbítás szempontjából a gőzfejlesztők is
kritikus berendezéseknek tekinthetők, mivel azok cseréje a paksi VVER-440/213
reaktortípus beépítési sajátosságainak köszönhetően csak extrém nagy beruházási
költségekkel valósítható meg. Az üzemidő hosszabbítással összefüggésben végzett
előzetes vizsgálatok igazolták, hogy a reaktor blokkok megfelelő műszaki állapotban
vannak, így a korábban 30 évre tervezett élettartalmuk várhatóan 50 évre
meghosszabbítható. Figyelemre méltó továbbá, hogy 2009. március 30-án az
Országgyűlés elvi hozzájárulását adta az új atomerőművi blokkok létesítésének
előkészítéséhez. Mindezek tükrében könnyen belátható, hogy a nukleáris energia a
következő évtizedekben is meghatározó szerepet fog betölteni hazánk villamos energia
ellátásában.
A paksi atomerőmű biztonságos működése szempontjából kiemelkedő fontosságú
a primerköri szerkezeti anyagok korróziós-eróziós folyamatainak, a kontamináció-
dekontamináció, és a dekontamináció-sugárvédelem kapcsolatrendszerének komplex
ismerete. Ismeretes, hogy radioaktív kontaminációval a nyomottvizes reaktorok normál
üzemmenete esetén is számolni kell. Egy hatékony kémiai dekontaminációs
58
technológiával a primerköri acélfelületeken megkötődő radionuklidok (pl. Co, 60Co,
110m
Ag) jelentős része eltávolítható, ezáltal az üzemeltető és karbantartó személyzet
effektív dózisterhelése is minimalizálható [3].
A paksi atomerőműben a primerköri főberendezések és azok kiszerelhető
elemeinek vegyszeres dekontaminálásra az AP-CITROX#-eljárás különböző változatait
alkalmazzák.

#: az AP-CITROX rövidités jelentése megtalálható a Mozaikszavak és Rövidítések című fejezetben

2
 A kiszerelhető elemek, elsősorban a főkeringtető szivattyú (FKSZ) forgórészek
dekontaminálása fűthető, nagytérfogatú kádakban történik. Kiszakaszolt berendezések
(pl. gőzfejlesztők (GF)) dekontaminálására egy erre a célra kifejlesztett speciális
berendezést használtak. Az erőmű 1-3. blokkjában az 1993-2001 időszakban összesen
24 alkalommal került sor gőzfejlesztők AP-CITROX eljárással végzett kémiai
dekontaminálására.
Az AP-CITROX eljárás üzemi alkalmazását követően a gőzfejlesztő hőátadó
csövek belső felületén nem kívánt kémiai összetételű és struktúrájú, ugyanakkor mobilis
oxidréteg képződött [4]. A 2001-ben tömegesen alkalmazott dekontaminációs
beavatkozások következményeként a gőzfejlesztő hőátadó csövek – az üzemidő
múlásával összefüggő – korróziós állapotának ismerete kiemelkedő jelentőséggel bír.
A paksi atomerőműben a GF dekontaminálások üzemi adatainak elemzése,
valamint a technológia korróziós hatásainak kritikai értékelése alapján egyértelmű
megállapítást nyert, hogy az AP-CITROX technológia gőzfejlesztőkre alkalmazott
változata analitikai kémiai, korróziós és vegyipari műveleti szempontból nem
megfelelően kidolgozott [4]. A 2005-2007 időszakban a Pannon Egyetem Radiokémiai
és Radioökológiai Intézetében (PE RRI) egy új dekontaminációs bázistechnológia került
kifejlesztésre, amely a megfelelő műveleti paraméterek optimalizálásával egyaránt
alkalmas a kiszakaszolható berendezések (pl. a GF hőátadó acélcsövek), és a víztisztító
rendszer (1.VT) regeneratív hőcserélőinek kémiai mentesítésére, valamint a kiszerelhető
berendezések, elsősorban főkeringtető FKSZ forgórész dekontaminálására is.
Alapvető elvárás a bázistechnológia fenti célokra továbbfejleszett változatainak
alkalmazása során – a megfelelő hatékonyság elérése mellett – az, hogy az adott
technológia a különböző szerkezeti anyagokban korróziós károsodást ne okozzon.
A paksi atomerőmű telephelyén radioaktív felületi szennyezettséggel rendelkező,
különböző méretű fémeszközök és berendezések egy része jelenleg hulladékként van
tárolva. Könnyen belátható, hogy az üzemidő hosszabbítással összefüggésben a fémes
hulladékként nyilvántartott eszközök és a cserére szoruló berendezések száma várhatóan
nőni fog. Alapvető igény, hogy a paksi atomerőműnek olyan úgynevezett totál
dekontaminációs technológiával kell rendelkeznie, amellyel a már korábban kiszerelt
berendezések dekontamináló kádban történő mentesítése, illetve üzemidő hosszabbítás
során cserélendő (kiszakaszolható) berendezések ki(el)szállítását megelőző radionuklid-
mentesítése megoldható. A radioaktív felületi szennyezettséggel rendelkező fémes
hulladékok így a kiszállítható szintre dekontaminálhatóak, és jelentős

3
 költségmegtakarítás mellett újrahasznosíthatóvá válhatnak, illetve normál hulladékként
kezelhetőek.
A PE RRI által kifejlesztett bázistechnológia adaptálásával a megfelelő
technológiai paraméterek optimalizálásával alkalmassá tehető a különböző – fémes
hulladékként kezelt – szerkezeti anyagok (ausztenites acél, szénacél, és alumínium)
totál dekontaminációjára, illetve cserére szoruló berendezések szétszerelését megelőző
dekontaminációjára is.

II. CÉLKITŰZÉSEK ÉS FELADATOK MEGFOGALMAZÁSA

A 2008-2011 időszakban PhD ösztöndíjas hallgatóként kapcsolódtam be a Pannon

Egyetem Radiokémiai és Radioökológiai Intézetében folyó – a Bevezetésben vázolt –
két fontos kutatás-fejlesztési projektbe.
Kutatási feladataim, s egyben kutatómunkám célkitűzései az alábbiakban foglalhatók
össze:
(1) A „gőzfejlesztő korróziós térkép” adatbázis kiegészítése, pontosítása, a
korróziós-eróziós tendenciák előrejelzése
A 2000-2008 időszakban négy hazai intézet együttműködésében, a PE RRI
témavezetésével tematikus korróziós vizsgálatok történtek a Paksi Atomerőmű Zrt. 4
reaktorblokkjának különböző gőzfejlesztőjéből származó 45 db hőátadó acélcső
mintán. A munka keretében feladatom az erőmű által biztosított 13 db ausztenites
acél hőátadó cső (típusa: 08X18H10T (GOSZT 5632-61)) általános korróziós
állapotának és a felületi védő-oxidréteg fázisösszetételének tematikus vizsgálata volt
azzal a céllal, hogy az új vizsgálati eredmények bázisán továbbfejlesszük
(kiegészítsük és pontosítsuk) a korábbi években létrehozott ún. „gőzfejlesztő
korróziós térkép” elektronikus adatbázist, illetve előrejelzést adjunk a korróziós-
eróziós tendenciákról egyes gőzfejlesztőkben.
A kutatói munka az alábbi részfeladatokat foglalta magában:

– A hőátadó acélcsövek átlagos korróziósebességének meghatározása

voltammetriás módszerrel bórsavas modelloldatokban.
– Az acélcsőminták – primerköri hőhordozóval érintkező – belső felületén
kialakult oxidréteg morfológiájának és kémiai összetételének tanulmányozása

4
 SEM-EDX módszerrel a mintákról készített frontális és keresztmetszeti
csiszolatok SEM-felvételei alapján.

– A hőátadó acélcső minták belső felületén kialakult oxidrétegek

fázisösszetételének vizsgálata konverziós-elektron-Mössbauer-
spektroszkópiás (CEMS) módszerrel.

– A reaktor újraindítását modellező körülmények között a gőzfejlesztő hőátadó

csövek belső felületéről a bórsavas hőhordozóba bejutó korróziótermékek
kémiai mennyiségének meghatározása laboratóriumi modellrendszerben.

– A bórsavas kezelés felületi hatásainak (passzív állapot, radioaktivitás,

morfológia és kémiai összetétel meghatározása voltammetriás, γ-
spektrometriás és SEM-EDX módszerrel.

Konkrét laboratóriumi feladataim közé tartozott a mintaelőkészítés, a

voltammetriás és SEM-EDX mérések elvégzése és kiértékelése, a bórsavas
felületkezelésekben történő részvétel.
Disszertációmban elsősorban az AP-CITROX kémiai eljárással dekontaminált GF
hőátadó csőfelületeket borító oxidréteg szerkezetében és korróziós állapotában az
üzemidő múlásával összefüggésben kimutatható tendenciákkal foglalkoztam. Ezt
elősegítette az azonos gőzfejlesztőkből különböző időpontokban kivágott hőátadó
csőminták fontosabb mérési eredményeinek összehasonlító elemzése.

(2) Kémiai dekontaminációs technológiák korróziós és felületkémiai hatásának

összehasonlító elemzése
(2.1.) Kémiai dekontaminációs bázistechnológia továbbfejlesztése és hatáselemzése
A 2005. évben a PE RRI témavezetésével új kémiai dekontaminációs
bázistechnológia megalkotását célzó kutatási-fejlesztési munka indult el. A kutatási
projekt elsősorban a paksi atomerőműben a gőzfejlesztő dekontaminálásokra
alkalmazott AP-CITROX eljárás kiváltására irányult. A munka folytatásaként a
bázistechnológiát továbbfejlesztettük, melynek eredményeként az optimált
technológiák alkalmasak mind a kiszakaszolható (GF, 1.VT) berendezések, mind a
kiszerelhető berendezések (FKSZ forgórész) dekontaminálására. E munka
részfeladatai a következők voltak:

5
 – Mindhárom primerköri főberendezésre kifejlesztett dekontaminációs
technológia laboratóriumi előkísérleteinek elvégzése inaktív mintákon, majd
az optimált technológiai paraméterek mellett a kifejlesztett dekontaminációs
technológia bevizsgálása üzemi aktív mintákon.
– Az aktív minták felületi szennyezettségének meghatározása γ-spektrometriás
módszerrel a dekontaminációs kezelések előtt, illetve azt követően.
– A minták felületéről a kémiai kezelések során az oldatfázisba jutó
ötvözőkomponensek (Fe, Cr, Ni) ICP-OES vizsgálata.
– Vizsgált próbatestek átlagos korróziósebességének meghatározása
voltammetriás eljárással.
– A kémiai kezeléseket megelőzően és azt követően kialakult oxidréteg
morfológiájának és kémiai összetételének vizsgálata pásztázó
elektronmikroszkóppal (SEM), illetve elektrongerjesztésű energia-diszperzív
röntgenanalitikai (EDX) módszerrel.

(2.2.) A totál dekontaminációs technológia fejlesztése és hatásvizsgálata

A 2009. évben a bázistechnológia adaptálásával intenzív kutatói munka indult,
melynek keretében egy olyan totál dekontaminációra alkalmas technológia
fejlesztését és laboratóriumi hatásvizsgálatát végeztük el, mellyel különböző – fémes
hulladékként nyilvántartott – szerkezeti anyagok (ausztenites acél, szénacél,
alumínium) radionuklid-mentesítése, valamint az üzemidő hosszabbítással
összefüggésben a cserére szoruló kiszakaszolható berendezések szétszerelését
megelőző dekontaminálása megoldható. A kutató-fejlesztői munka részfeladatai a
következők voltak:
– Az inaktív mintákon elvégzett előkísérletek alapján meghatározott optimált
műveleti paraméterek mellett a kémiai dekontamináció hatásvizsgálata
laboratóriumi cirkulációs és a kvázi-statikus modellrendszerben üzemi aktív
mintákon.
– A technológia hatékonyságára jellemző paramétereinek meghatározása:
• Dekontaminációs faktor# (DF) meghatározása γ-spektrometriás
módszerrel.

#: Dekontaminációs faktor (DF) = Eredeti felületen mért radionuklidok által emittált γ-sugárzás
intenzitása / Kezelt felületen mért radionuklidok által emittált γ-sugárzás intenzitása

6
 •A dekontamináló oldatokba bejutó korróziótermékek
meghatározása (Fe, Cr, Ni ) ICP-OES módszerrel.
– A minták korróziós állapotának összehasonlító vizsgálata potenciosztatikus
polarizációs módszerrel (lineáris voltammetria) a dekontaminációs kezelést
megelőzően és azt követően.
– A kezelést követően illetve az megelőzően a minták felületén kialakult
oxidrétegek vizsgálata SEM-EDX módszerrel.

A kémiai dekontaminációs technológiák fejlesztése során konkrét feladatom a

laboratóriumi kísérletekben való részvétel, illetve az elektrokémiai (voltammetria) és
a felületkémiai (SEM-EDX) mérések elvégzése és kiértékelése volt. A totál
dekontaminációs technológia fejlesztésénél vizsgált három szerkezeti anyag
(ausztenites acél, szénacél, alumínium) közül dolgozatomban csak az ausztenites acél
kémiai mentesítésével összefüggő eredményeket mutatom be. A technológiák
felületkémiai és korróziós hatásának összehasonlító elemzése azzal a céllal történt,
hogy áttekintést kapjunk az egyes technológiák hatékonyságáról, illetve a felületi
védő-oxidrétegek vastagságára, morfológiájára, kémiai összetételére és
passzivitására gyakorolt hatásáról.

Mindezek tükrében PhD disszertációm irodalmi részében ismertetem a paksi

atomerőmű működési elvét, az atomerőművekben lejátszódó korróziós-kontaminációs
folyamatokat, nagy hangsúlyt fektetve a primerköri szerkezeti anyagok felületi és
korróziós tulajdonságainak, illetve a korróziótermék-transzport mechanizmusának
tárgyalására. Röviden bemutatom az atomerőművekben általánosan alkalmazott
dekontaminációs eljárásokat, majd betekintést adok a VVER-440 típusú atomerőművek
gőzfejlesztőin végrehajtott kémiai dekontaminálások nemzetközi tapasztalataiba.
Részletesen elemzem a paksi atomerőműben alkalmazott AP-CITROX-eljárás
gőzfejlesztőkre gyakorolt korróziós és felületkémiai hatását, illetve ismertetem a paksi
atomerőműben jelenleg is alkalmazott főkeringtető szivattyú dekontaminálások
folyamatát és az eljárás hatékonyságát. Az értekezés irodalmi részét a bázistechnológia
fejlesztés folyamatának bemutatásával zárom.
A dolgozat kísérleti részében áttekintést nyújtok az alkalmazott vizsgálati
módszerek és a vizsgálatok körülményeiről. A Kísérleti eredmények című fejezetben
először a „gőzfejlesztő korróziós térkép” adatbázis kiegészítése, pontosítása kapcsán

7
mért eredményeket mutatom be, majd elemzem az AP-CITROX eljárással
dekontaminált gőzfejlesztőkben az üzemidő múlásával összefüggő korróziós és
felületkémiai változásokat. Végezetül az intézetünkben kifejlesztett dekontaminációs
technológia(ák) laboratóriumi hatásvizsgálata során nyert hatékonyságra jellemző
adatok figyelembevételével értékelem a kezelt minták korróziós és felületkémiai
jellemzőit.

8
III. IRODALMI ÁTTEKINTÉS

III.1. A PAKSI ATOMERŐMŰ MŰKÖDÉSI ELVE

A Paksi Atomerőmű 4 db VVER-440 V213 típusú blokkból épül fel. A név a

"víz-vizes energetikai reaktor" orosz megfelelőjének rövidítéséből adódik, a "440" szám
pedig arra utal, hogy egy atomerőművi blokk eredeti névleges villamos teljesítménye
440 MW. Az egyes blokkokon végrehajtott teljesítménynövelésnek köszönhetően ma
már minden blokk 500 MW névleges teljesítményen üzemel. A VVER-440 V213 típusú
reaktorok a nyomottvizes reaktorok (PWR) csoportjába tartoznak. A paksi atomerőmű
235
reaktorainak üzemanyaga U-ban enyhén dúsított urán-dioxid (UO2). A blokkok
könnyűvizes hűtéssel és moderálással (neutronlassítással) rendelkeznek. A kétkörös
atomerőművi blokkok egy úgynevezett radioaktív primer körből és egy a normál üzemi
állapotban inaktív szekunder körből állnak. A primer kör feladata a szabályozott
nukleáris láncreakció során a reaktor aktív zónájában keletkező hőenergia felvétele és
átadása a szekunderköri víznek. A szekunder körben történik a reaktorban megtermelt
hő átalakítása mozgási, majd villamos energiává. [5, 6].

III.1.1. A primer kör

A primer kör feladata a maghasadás láncreakciójának szabályozása, a keletkező hő

felvétele és átadása, valamint a gőzfejlesztőkben a turbinák üzemeléséhez szükséges
száraz telített gőz előállítása [5, 6].
A primerkör fő berendezése a függőleges elhelyezésű, hengeres reaktortartály,
amelyben az aktív zóna található. (A tartály magassága 13,75 m, külső átmérője 3,84
m.) A tartályon különböző magasságban helyezkedik el a hűtőközeg be- és kivezetésére
szolgáló hat belépő és hat kiömlő csőcsonk. A reaktor üzemanyaga urán-dioxid (UO2),
amit hengeres pasztillákká préselnek. Az uránpasztillákat cirkónium-nióbium
ötvözetből készült, vékony falú csőbe helyezik el, hélium-gázzal töltik fel majd
hermetikusan lezárják. Az üzemanyag pasztilla és a burkolat együtt jelentik a
fűtőelempálcát. A fűtőelempálcákat kötegekbe rendezik, a fűtőelem kötegek (kazetták)
hatszög keresztmetszetűek. Egy kazetta 126 db fűtőelem-pálcát tartalmaz. A
235
kazettákban lévő UO2 üzemanyag U tartalma 1,6; 2,4; vagy 3,6 %. A paksi

9
 235
atomerőműben jelenleg alkalmazott fűtőelemek 4,2%-ban dúsított U és Gd
tartalmúak. Az aktív zónát összesen 349 db kazetta alkotja, melyből 312 db az
üzemanyagkazetta, 37 db a szabályozó és biztonságvédelmi (SZBV) kazetta. A
bóracélból készült SZBV kazetták közül 30 az aktív zóna fölött, felső véghelyzetben
van állandóan kihúzva, és csupán 7 db kazettával végzik az üzem közbeni teljesítmény-
szabályozást.
Az aktív zónában felszabaduló hő elszállítása a reaktor körül lévő, 6 darab
hűtőkör, hurok feladata, amelynek térbeli elrendezése a III.1. ábrán látható. A reaktor
felső csonkján távozó 297 – 298 °C hőmérsékletű, 123 bar nyomású hőhordozó a
melegági csővezetékbe áramlik, amelyen keresztül a hűtőközeg a hat gőzfejlesztőbe jut,
ahol a berendezés hőátadó felületén átadja hőjét a szekunderköri hőhordozónak. A
gőzfejlesztő 2,3 m átmérőjű, 12 m hosszú, fekvő henger alakú hőcserélő, amelyben
5536 db 16 mm külső átmérőjű, ausztenites szerkezetű hőátadó acélcső található. A
primerköri víz a gőzfejlesztőben lehűl, aminek következtében a hidegági hurokba kilépő
hőhordozó hőmérséklete 266 – 267 °C lesz. A lehűlt hűtőközeg a hidegágon jut vissza a
reaktorba, ahol az aktív zónán keresztül áramolva biztosítja az üzemanyag kazetták
megfelelő hűtését, miközben maga felmelegszik. A III.1. ábrán látható, hogy a hat
hurok mindegyike főelzáró tolózárral (FET) szakaszolható és minden hurokban a víz
cirkulációját egy-egy főkeringtető szivattyú (FKSZ) biztosítja. A reaktorhoz kapcsolódó
hurkok közül a nyomás szabályozás érdekében az egyik hurokhoz az un.
térfogatkompenzátor vagy nyomáskiegyenlítő (YP) kapcsolódik.
A primerköri vízüzem három, egymáshoz kapcsolódó rendszer, a fentiekben
bemutatott fővízkör, továbbá a 1. számú víztisztító (1.VT) és a pótvíz rendszer (TK)
működésének az eredménye. Az 1. számú víztisztító reaktorblokkonként van kiépítve,
feladata a hasadványok és korróziós termékek eltávolítása a primerköri hőhordozóból.
A kapcsolódó berendezései a következők: regeneratív hőcserélő és utóhűtő, ioncserélő
szűrő és a gyantafogó. Az ioncserélő szűrőn a fővízköri hőmérséklethez képest csak
alacsony hőmérsékletű maximum 60 °C közeg áramoltatható, ezért a fővízköri magas
hőmérsékletű vizet le kell hűteni, illetve a fővízkörbe való visszajuttatáshoz pedig fel
kell melegíteni a hőhordozót. Ezt a hőcserét energiatakarékosan regeneratív
hőcserélővel lehet megoldani. A hőcserélő 8 db egyforma, sorba kötött egységből áll,
ezekből regeneratív hőcserélő 7 db, a nyolcadik az utóhűtő. A gőzfejlesztők és az 1.VT
regeneratív hőcserélői között az alapvető különbség az, hogy az utóbbinál a
köpenytérben nem gőzképződés, hanem a fővízkörből elvont primerköri hőhordozó

10
hűtése valósul meg az ioncserélő szűrők előtt. A lehűlt tisztítandó közeg a kevertágyas
szűrőn megtisztul a korróziótermékek és hasadványok nagyobb részétől, és a
regeneratív hőcserélő csőterében 35 °C-ról 255 °C-ra felmelegedve jut vissza a
fővízkörbe.

Főkeringtető szivattyú
(FKSZ)
Gőzfejlesztő (GF)

Főelzáró tolózár
(FET)

Reaktortartály

III.1. ábra: A VVER-típusú reaktorblokk térbeli elrendezése

A pótvíz rendszer fő feladata normál üzemben a hőhordozó részáramú termikus

gáztalanítása. További feladatai a tiszta kondenzátum és bórsav beadagolása a
primerkörbe a lassú reaktitivitás változások kompenzálására, valamint vegyszerek
beadagolása az előirt víznormák biztosítása érdekében [7].
A reaktor teljesítményszabályozására a primerköri hőhordozóba orto-bórsavat
adagolnak. A primer körben kálium-hidrazinos (reduktív) vízüzemet alkalmaznak. Ez
azt jelenti, hogy a bóros szabályozás mellett kálium-hidroxidot és hidrazint is
használnak. A bórsav ugyanis jelentősen csökkenti primerköri hőhordozó pH értékét,
melynek ellensúlyozása kálium-hidroxid adagolásával történik [8]. A víz nemkívánatos
radiolízisének visszaszorítására hidrazint adagolnak a primerköri hőhordozóba. A
hidrazin megfelelő koncentrációban adagolva megköti a jelenlévő oxigént, másrészt a

11
feleslegéből bomlással keletkező ammónia radiolízisével biztosítani lehet az előírt
hidrogén mennyiséget.

III.1.2. A szekunder kör

A szekunderkör feladata a reaktorban megtermelt hő primerkörből történő

elvonása és átalakítása mozgási, majd villamos energiává. Felépítése megfelel egy
hagyományos erőmű víz-gőz körfolyamatának [5, 9].
A gőzfejlesztő biztosítja a primer- és a szekunderköri hűtőközeg hermetikus
elválasztását, s rajta keresztül valósul meg az aktív zónában keletkező hőmennyiség
szekunderkörbe történő átadása. A primerköri víz a hőátadó csövek belsejében áramlik,
míg a gőzképződés a csövek külső felületén megy végbe. Az így előállított gőz
minimális 0,5-2,5 % nedvességtartalommal rendelkezik.
A gőzfejlesztő háza szénacélból készült. Fekvő elrendezésű, hőátadó
csőkötegekkel rendelkező hengeres hőcserélő (III.2. ábra). A fekvő konstrukció
alkalmazásának oka, hogy a párolgási felület viszonylag nagy, ezért kisebb a gőz
párolgási sebessége. Ebből következik, hogy a kilépő gőz nedvességtartalma kisebb,
ezáltal egyszerűbb cseppleválasztó berendezést igényel. Hátránya a geometriai
elhelyezkedés megoldása.

III.2. ábra: A VVER-440-es blokk gőzfejlesztő berendezése [7]

12
 A gőztérben helyezkedik el a nedvességleválasztó zsalu. A hullámos lemezek
között a gőz az áramlási irányát megváltoztatja, és ennek következtében a vízcseppek
kicsapódnak a lemezen, majd visszacsurognak a vízfelületre. A zsalus cseppleválasztó
után, egy perforált lemez található, amely a gőz egyenletes elosztását végzi. A száraz
telített gőz 5 db vezetéken keresztül áramlik egy gyüjtő kollektorba, s innen a főgőz
vezetéken keresztül jut a turbinákba [10-11].
A gőzfejlesztőből kilépő, mintegy 450 t/h tömegáramú gőz a főgőz rendszeren
keresztül kerül a turbinára, melynek feladata a gőz hő és mozgási energiájának forgó
mozgássá történő átalakítása. Egy adott blokkban lévő 6 gőzfejlesztőből 3 táplál egy
turbinát, így egy reaktor (azaz három-három hurok) két turbó gépcsoportot lát el gőzzel.
A turbina egy nagy nyomású és két kis nyomású részből áll, a két nyomáslépcső között
egy cseppleválasztó és túlhevítő egység van, amelyet friss gőzzel fűtenek. A már
munkát végzett gőz a kondenzátorba kerül. A cseppfolyósodott munkaközeget
különböző tisztító és előmelegítő berendezéseken keresztül a tápszivattyúk
visszajuttatják a gőzfejlesztőbe [9].

III.2. KORRÓZIÓS - KONTAMINÁCIÓS FOLYAMATOK

ATOMERŐMŰVEKBEN

Az erőműves körfolyamatokban a fővízköri berendezések szerkezeti anyagai

nagy nyomású magas hőmérsékletű víz és gőz korróziós hatásának vannak kitéve. Ahol
a fém vízzel vagy gőzzel érintkezik, ott mindig kell számolni a korrózió valamely
formájának megjelenésével. A korrózió – röviden definiálva – a szerkezeti anyagoknak
a környezet hatására végbemenő és a felületről kiinduló minden elváltozása, amely
kémiai vagy elektrokémai folyamatok eredménye. A károsodás megjelenési formái igen
változatosak lehetnek, a korróziós változás kiterjedés szerint lehet általános
(egyenletes), vagy helyi jellegű [8, 12-15].
A kontamináció – radioaktív szennyeződés – a szerkezeti anyagok felületének
szennyezése radioaktív izotópokkal. A kontamináló radionuklidok általában a szerkezeti
anyag felületközeli tartományában kötődnek meg, de az anyag mélyebb rétegeibe is
bejuthatnak.

13
III.2.1. A primerköri hőhordozóval érintkező fontosabb szerkezeti
anyagok korróziós tulajdonságai

Atomerőművekben a primerköri hűtővízzel érintkező szerkezeti anyag felületek

legnagyobb hányadát a korrózióálló acél felületek teszik ki, emellett a fűtőelem
burkolatként használt cirkónium-ötvözetek felülete is számottevő. E két említett
szerkezeti anyagot széleskörűen alkalmazzák, ugyanis a nukleáris energetikai
berendezések létesítéséhez szükséges szigorú követelményeknek is megfelelnek, azaz:

Minimális neutron-befogási hatáskeresztmetszettel (σ) rendelkeznek, vagyis a

szerkezeti anyagok minimális mértékben befolyásolják a neutron-ökonómiát,
illetve a neutronok hatására kevéssé aktiválódnak fel. (σZr: 0,12 Barn, σFe: 2,53
Barn)

Mechanikai szilárdságuk megfelelő, s ezt üzemi körülmények között (magas
hőmérséklet, nyomás, sugárzási hatások) is képesek megtartani.

Jó hővezetők, azaz nem alakulnak ki adott berendezésen belül termikus
feszültségek.

Ellenállnak a korróziós és eróziós behatásoknak.

A nyomottvizes reaktorok primer hűtőkörében szerkezeti anyagként különböző

típusú ausztenites korrózióálló acélok terjedtek el szerte a világon. A VVER-típusú
reaktorokban többnyire a szovjetek által gyártott az X18H10T (08X18H10T,
12X18H10T, 12X18H9TL stb.) acélokat, míg a nyugati PWR-típusoknál az AISI 300-
as sorozat korrózióálló acélfajtáit használják. A nyugat európai és amerikai
atomerőművekben elsősorban a magas Ni-tartalmú Inconel típusú ötvözetek (pl.
Inconel-600-at vagy 800-at) kerültek beépítésre [16, 21-23].
60
A primerkör hosszú távú aktivitását meghatározó Co izotóp aktivitás
koncentrációja a VVER-típusú reaktorokban legalább 5-7-szer kisebb a hűtővízben és a
felületeken, mint a PWR reaktorok Inconel-típusú króm-nikkel ötvözeteinél. Ennek
elsődleges oka a két ötvözet eltérő anyagminőségében keresendő. A 08H18N10T acél
alacsony Co-, (≤ 0,05% ) és Ni-tartalmú (9-11 %), míg az Inconel-600 típusnál a Co
58
tartalom: 0,05%, és a Ni tartalom 72 %, A Ni-tartalom elsősorban a Co izotóp
keletkezése szempontjából meghatározó, de potenciálisan befolyásolhatja az acél
inaktív Co-tartalmát is. A 08H18N10T anyagminőség érzékeny ugyan a

14
transzkrisztallin feszültségkorrózióra, de primeroldalról nem alakulhatnak ki a
feszültségkorrózió vízkémiai feltételei.
A PWR-típusú reaktorokban fűtőelem burkolatként többnyire Zircaloy ötvözeteket
alkalmaznak. A VVER-típusú reaktorokban a fűtőelem pálcák burkolatanyaga 1%
nióbiummal ötvözött cirkónium, míg a kazetták burkolatának anyaga 2,5% nióbiummal
ötvözött cirkónium. A VVER-1000 és a PWR kazettáknál nincs kazettafal, így az egyes
kazettákban áramló hűtővíz keveredhet a másik kazettában áramló hűtővízzel [20].
A cirkónium-ötvözetek korróziója több formában is jelentkezhet. Általában
állandó vastagságú oxidréteg keletkezik a felületen, azonban a nukleáris iparban
jellemző extrém primerköri viszonyok között (300 °C hőmérséklet, nagy nyomás,
esetleg oxigén jelenléte) a lokális korrózió jelenlétével is számolni kell, mely sokkal
veszélyesebb lehet, mint az egyenletes korrózió. Szakirodalmi adatok szerint a Zr-
ötvözetek magas hőmérsékletű primerköri hőhordozóval érintkező felületén cirkónium-
dioxidból álló védőbevonat keletkezik [22, 25-26]. Az oxidréteg vastagsága néhány µm-
től akár több száz µm-ig terjedhet. A PWR reaktorok primerköri hőhordozó
körülményeit modellező szakirodalmak többsége Zircaloy ötvözetekre vonatkozik. A
vizsgálatokat főként magas hőmérsékletű lítium-hidroxidot tartalmazó vizes közegben
hajtották végre. A kísérleti eredmények alapján elmondható, hogy Zircaloy burkolatok
felületén kialakult oxidréteg vastagsága elérheti akár a 100-200 µm-t is [27]. A VVER
reaktorok üzemi körülményei között a Zr-1%Nb ötvözet felületén kis vastagságú (3-8
µm) oxidréteg képződik [28]. A cirkónium-ötvözetek korróziós tulajdonságait
nagymértékben befolyásolják az atomreaktorok primer hűtőkörében használt
hűtőfolyadék fizikai és kémiai tulajdonságai: hőmérséklete, nyomása és kémiai
összetétele. Orosz szerzők szerint – a nyomottvizes reaktorok normál üzemviteli
paraméterei mellett – a cirkónium-nióbium ötvözetek korrózióállósága jobb, mint a
Zircaloy ötvözeteké [25, 29].
A paksi atomerőmű fővízkörében a primerköri hőhordozóval érintkező szerkezeti
anyagok összesített felületének a legnagyobb hányadát az ausztenites acél szerkezeti
elemek teszik ki ~ 13750 m2, míg a fűtőelem burkolatként használt cirkónium-nióbium
ötvözetek felülete ~ 4000 m2-nek felel meg [20].
A reaktortartály szerkezeti anyaga 15H2MFA típusú króm-molibdén acél, a belső
és a tömítő felületeken 9 mm vastagságú 08X18H10T típusú ausztenites acél
plattírozással [20]. A reaktortartályhoz kapcsolódó csőrendszerek, a gőzfejlesztő
hőcserélő egységei, valamint az egyéb kiszolgáló rendszerek belső fala, továbbá a

15
fűtőelemrudak külső felülete egyaránt ki van téve a magas hőmérsékletű és
nagynyomású hűtőközeg hatásainak. A szabályozórudak szerkezeti anyaga korrózióálló
ausztenites króm-nikkel acél, amelyben 2% bórtartalommal biztosítják a nagy
neutronabszorbciós hatáskeresztmetszetet.
A továbbiakban, – mivel a disszertációm kísérleti részében bemutatásra kerülő
eredmények gőzfejlesztő hőátadó csövekre vonatkoznak – a felsorolt szerkezeti
anyagok közül az ausztenites korrózióálló acél fontosabb jellemzőivel részletesebben
foglalkozom.
A korrózióálló acéloknak számos előnye van az alkalmazott egyéb szerkezeti
anyagokkal szemben. Olcsóbbak, mint a cirkónium alapú ötvözetek, jó mechanikai
tulajdonságokkal rendelkeznek, jól hegeszthetők könnyen megmunkálhatók.
Ugyanakkor hátrányai közé tartozik korróziós károsodásra való hajlamuk (réskorrózió,
lyukkorrózió, kristályközi és feszültségkorrózió), amely természetesen a vele érintkező
közeg kémiai összetételétől (oldott O2 és Cl – -ion koncentráció, pH) nagymértékben
függ.
A paksi atomerőműben a gőzfejlesztők hőátadó csövei és a fővízkörben a
hűtővízzel érintkező ausztenites szerkezetű felületek döntő többsége szovjet
gyártmányú, 08X18H10T típusú acélból készült, ami lényegében azonos összetételű az
amerikai AISI 321-el, vagy a német DIN 1.4541-el, illetve a magyar KO 36Ti-al. A
GOST5632-61 szabványban a 08X18H10T típusú acél összetételét a III.1. táblázat
tartalmazza [30].

Cr % = 17-19 Ni % = 9-11 Mn % = 1-2 C % = 0-0,08

Si % = 0-0,08 Ti % = 0-0,4 S % = 0-0,02 P % = 0-0,035

Mo % = 0-0,5 V % = 0-0,1 Al % = 0-0,1 Cu % = 0-0,3

W % = 0-0,2 Co % = 0-0,1 Pb % = 0-0,15 Fe % = maradék

III.1. táblázat: A 08X18H10T (GOSZT 5632-61) típusú ausztenites korrózióálló acél

összetétele

A szakirodalomi adatok szerint ausztenites korrózióálló acélok primerköri

hőhordozóval érintkező felületén üzemi körülmények között általában kettős (duplex)

16
szerkezetű oxidréteg alakul ki ([21, 31-32] és az ott felsorolt hivatkozások). A védő-
oxidréteg vastagsága üzemidőtől függően elérheti a 10-12 µm-t is. Az alsó védőréteg,
mely szorosan tapad a tömbfém felületére, tömör és kompakt. A felső réteg reduktív
vízüzem esetén főként kristályos magnetitet (Fe3O4) és esetleg csekély mennyiségű
hematitot (Fe2O3) tartalmaz.
A magnetit kristályszerkezeti szempontból FeO·Fe2O3 spinellnek felel meg,
amelyben a kétértékű vasat helyettesítheti egyéb fémion (pl. Ni2+, Mn2+, Zn2+, Co2+),
valamint a háromértékű vas is helyettesíthető Cr3+-al. Ezzel magyarázható, hogy mind a
felületközeli tartományban, mind a passzív réteg mélyebb régióiban különféle spinell-
szerkezetű vegyesoxidok találhatók (CrxNiyFe3-x-yO4, ahol 0≤x+y≤3). Normál
üzemmenet során az oxidréteg Cr és Ni tartalma nő. A nikkellel szubsztituált magnetit,
(NixFe3-xO4, ahol x≤1) oldhatósága már a magas hőmérsékletű bórsavas hőhordozóban
is számottevő. Ugyanakkor a mélyebb oxidrétegekben keletkező vas-kromit
(FeO·Cr2O3), és a kobalttal és nikkellel szubsztituált változata meghatározó szerepet
játszik a felületi oxidréteg védőképességében, mivel a kromitok oldhatósága reduktív
vízüzem esetén még magas hőmérsékleten is rendkívül alacsony.
Az ausztenites acéloknak az egyenletes felületi korrózióval szemben kiváló
ellenállóképességük van. Vizsgálatok igazolják, hogy az acélok agresszív ionokat nem
tartalmazó vizes oldatban pH= 4–10 között passzívan viselkednek, vagyis a korróziós
termékekből védőréteg alakul ki a felületen, ami megakadályozza a fém további
oldódását. Egyenletes korróziós károsodásuk minimális, 280 – 350 °C hőmérsékletű
vízben, statikus körülmények között egyenletes korrózió sebessége 0,8 – 4,0 µm/év
[22]. Üzemi berendezésekben a sugárterhelés és a hűtőközegáramlás hatására a korrózió
sebessége kissé növekszik, de 600 °C hőmérsékletig az ausztenites acélok
korrózióállósága megfelelő [22]. A D.H. Lister által publikált összefoglaló munka
szerint [33] a nukleáris iparban alkalmazott kiváló védőképességű ausztenites
korrózióálló acélok átlagos korróziósebessége normál üzemmenet esetén nem haladja
meg az 1 µm/év értéket (0,3 µm/év < vk < 1,03 µm/év). Az ausztenites acélokra
jellemző a nem egyenletes és a szelektív korrózióra való hajlam is.
Ismeretes hogy a primerköri hűtővízben lévő szennyezők közül elsősorban a
halogenidionok koncentrációjának alacsony értéken tartása fontos, hiszen ez elősegíti
mind az ausztenites acélfelületek, mind a cirkónium, feszültségkorrózióját. A kloridion
megengedett értékével szemben azonban nagyon szigorúak a követelmények a VVER

17
reaktorokban [20, 34]. Bár a Paksi Atomerőműben a fűtőelem burkolatok korróziójáról
viszonylag kevés adat áll a rendelkezésünkre, az eddigi üzemi tapasztalatok azt
mutatják, hogy a Zr-1%Nb jó korróziós tulajdonságokkal rendelkezik a VVER
reaktorok primer körének körülményei között [25, 35].
A VVER-440 blokkok gőzfejlesztőinek több évtizede tartó üzemeltetése során
szerzett tapasztalatok szerint a gőzfejlesztők hőátadó csöveinek lokális károsodása csak
azokban a szekunderköri környezetekben volt kimutatható, ahol a hűtővíz elgőzölgése
révén lehetőség nyílott a klorid-, szulfát- és réz-ionok koncentrálódására [34]. A
gőzfejlesztők primer oldali felületén végrehajtott kémiai dekontaminálások korróziós
hatásait részletesen majd a III.4.2. fejezetben ismertetem.

III.2.2. A radioaktív kontamináció forrásai

Az „ideális” atomreaktorban a legfontosabb potenciális szennyező radionuklidok,

azaz a hasadványok és aktinidák nem juthatnak ki a fűtőelemekből. A reaktorok
működése során azonban – normál üzemmenet esetén is – számolnunk kell olyan
független folyamatokkal, amelyek következtében radionuklidok lépnek ki a
reaktortartályból és bizonyos mértékű kontaminációt okoznak a teljes hűtőrendszerben.
A radioaktív szennyeződést munkavédelmi és környezetvédelmi szempontból egyaránt
fontos a minimális szintre csökkenteni, illetve megszüntetni. A könnyűvizes
atomreaktorok hűtőkörében a radioaktív kontaminációnak legalább három fő forrása
különböztethető meg [3, 16-20]:

A szerkezeti anyagok és a hőhordozóba kerülő korróziós termékek

51 54 55 59 58 60 63 65
felaktiválódása és transzportja (pl. Cr, Mn, Fe, Fe, Co, Co, Ni, Zn,
69
Zn, 95Zr, 110mAg);

A hűtőközeg és szennyezőinek radioaktív termékei (pl. 3H, 19
O, 16
N, 17
N, 42
K,
7
Li);

A hasadványok és aktinidák kilépése a hibás fűtőelemekből (hasadványok: 89Sr,
90 95 95 97 95 131 135 134 137 140 140 141 144 99
Sr, Sr, Zr, Zr, Nb, I, I, Cs, Cs, Ba, La, Ce, Ce, Mo,
99m 99
Tc, Tc,103Ru, 106
Ru, 85
Kr, 133
Xe, 135
Xe; aktinidák: 227
Ac, 232
Th, 231
Pa, 238
U,
234
U, 237Np, 238Pu, 239Pu, 240Pu, 241Am, 242Cm, 244Cm, 247Bk, 251Cf, 252Es).

18
 A radioaktív szennyeződés mértékét jelentősen (nagyságrendekkel) megnövelheti
fűtőelemből származó aktivitáshordozók megjelenése a primerköri hűtővízben. A
hasadványok egyrészt fűtőelem burkolat – gyártási és tárolási folyamatainak
következtében – uránnal történő elszennyeződésük során kerülhetnek a hőhordozóban,
valamint az inhermetikus fűtőelem burkolaton keresztül is juthatnak ki hasadványok és
aktinidák a hűtőközegbe. Mindez a nagyjavítások idején csökkenti a munkavégzés
lehetséges idejét a dóziskorlátok miatt.
A vízhűtésű atomreaktorok primer hűtőkörének felületein normál üzemmenet
során kialakuló radioaktív szennyezés döntő hányada a radioaktív korróziótermék
nuklidoknak tulajdonítható.

III.2.3. Radioaktív korróziótermékek keletkezése és transzportja

atomerőművekben

A nyomottvizes reaktorok primer hűtőkörében a korróziótermékek (radioaktív és

inaktív) keletkezésének és transzportjának alapfolyamatait, illetve azok mértékét és
jellegét befolyásoló fontosabb tényezőket – a vonatkozó szakirodalmi adatok [36-37]
alapján – a III.3. ábrán foglaltam össze. Az ábra egyértelműen alátámasztja, hogy adott
szerkezeti anyag esetén a vízkémia (vízüzem) döntő hatással van az oldatfázisba jutó
speciesek megjelenési formájára, illetve a szerkezeti anyagfelület felületkémiai és
korróziós jellemzőire.
Az említett paraméterek együttesen határozzák meg a szerkezeti anyag felület és a
hűtőközeg közt lejátszódó komponenstranszport mértékét és mechanizmusát. Másként
fogalmazva az vízkémiai jellemzők megszabják a transzportfolyamatokban részt vevő
komponensek domináns megjelenési formáit az oldatfázisban, és befolyásolják a szilárd
fázis és a szilárd/folyadék határfelület jellemzőit.
A fent leírtak összhangban vannak az alábbi tapasztalati tényekkel. Nevezetesen,
optimális primerköri vízkémia (vízüzem) esetén is számolni kell:

az alkalmazott szerkezeti anyagok minimális vagy a minimálishoz közeli, ill.

tervezett mértékű korróziójával és eróziójával,

a korróziótermékek (inaktív) műszakilag elérhető minimális koncentrációjával a
hűtőközegben, következésképpen

19

a radioaktív korróziótermékek képződésével aktivációs és transzport
mechanizmus révén,

a hűtőközegből a szerkezeti anyagfelületek felé irányuló korróziótermék-
transzport (radioaktív speciesek esetén a radioaktív kontamináció) minimális
szintjével.

III.3. ábra: A korróziótermékek (radioaktív és inaktív) keletkezésének és transzportjának

alapfolyamatai, illetve azok mértékét és jellegét befolyásoló fontosabb tényezők [114]

A korróziótermék részecskéket megjelenési formájuk alapján három csoportba

sorolhatjuk. Ezek a következők: oldott, kolloid- illetve diszperz-méretű speciesek. A
felületi oxidréteg elektrokémiai korróziója, egyensúlyi oldódása, valamint deszorpció

20
révén különböző ionok (anionok és kationok) és oxidok (hematit, magnetit, és nikkel-
oxidok stb.) juthatnak be a primerköri hűtővízbe. Kitűntetett szerepük miatt az elmúlt
évtizedekben széleskörűen tanulmányozták a magnetit és egyes nikkel-oxidok
oldhatóságát, megbecsülték a nikkel és vas-ionok, valamint a hidrolízis termékeinek
termodinamikai paramétereit 300 °C-on [38-39]. Az adatgyűjtést és a termodinamikai
modellfejlesztést kiterjesztették néhány vegyes oxid oldhatóságának meghatározására is
[40-45]. Mindezek következtében a PWR-típusú reaktorok primer hűtőkörében normál
üzemi körülmények között jelenlévő speciesek oldhatósága, illetve termodinamikai
adatai ma már jól ismertek. Általánosságban elmondható, hogy a korróziótermék oxidok
oldhatósága nagymértékben függ a hűtővíz oldatkémiájától (pH, redox potenciál, ion
koncentráció) és a hőmérséklettől. A felsorolt paraméterek közül a korróziótermék-
transzport szempontjából a legfontosabb oldhatóságot befolyásoló tényező a pH.
A nem oldott speciesek szemcseméretüket tekintve lehetnek kolloid (5 < Ø < 500
nm) vagy diszperz részecskék (Ø > 500 nm); az utóbbiak eróziós, eróziós-korróziós
folyamatok, illetve mechanikai igénybevétel (lásd III.3. ábra) révén kerülhetnek a
primerköri hőhordozóba. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a hűtővízben jelenlévő
oldott speciesek és részecskék (kolloid, vagy diszperz) között dinamikus egyensúly
alakulhat ki, azaz különböző (adszorpciós-deszorpciós, kristályosodás-oldódás stb.)
folyamatok révén átalakulhatnak egymásba.
Közismert, hogy a könnyűvíz hűtésű (PWR-, és BWR-típusú) reaktorokban
normál üzemmenet esetén a hőhordozóba jutó legjellemzőbb korróziótermék
60 58 51 54 59 95
radionuklidok a Co, Co, Cr, Mn, Fe, Zr , illetve – a VVER-típusú
110m
nyomottvizes reaktorokban a felsoroltakon kívül még – az Ag. A radioaktív
korróziótermékek okozta kontamináció és személyi dózisterhelés szempontjából a 60Co
radionuklidnak kiemelkedő jelentősége van. A 60Co dozimetriai hatása főleg az emittált
γ-fotonok nagy energiája (1,17 és 1,33 MeV), és viszonylag hosszú felezési ideje (5,27
év) miatt kiemelkedően kedvezőtlen. Egyes becslések szerint a reaktor karbantartó
60
személyzet dózisterhelésének megközelítően 80%-a a Co radionuklidnak
tulajdonítható. Megállapítható tehát, hogy normál üzemmenet esetén (amikor nincs
hasadvány kilépés a meghibásodott fűtőelemekből) a primer hűtőköri felületeken
kialakuló radioaktív szennyezést elsődlegesen a radioaktív korróziós termékek
keletkezése és transzportja határozza meg [18-19, 33, 36, 46-52].
A nyomottvizes reaktorokban – üzemi tapasztalatok szerint – a sugárzási terek
nagysága erőművenként változik, és nagymértékben függ az adott erőmű üzemidejétől.

21
 60
A zónán kívüli (elsősorban GF) felületeken a Co aktivitás már néhány év üzemidő
elteltével is jelentős, és az üzemidő előrehaladtával egyre dominánsabbá válik. Ez a
60
tény – a Co nuklid keletkezésének magfizikai folyamatait ismerve – folyamatos
inaktív Co-forrás létezésére utal, amelynek eredetéről megoszlanak a kutatói
vélemények.
A szakirodalmi adatok alapján összefüggés van a PWR-típusú reaktorokban
mérhető dózisteljesítmények és a szerkezeti anyagok kobalt tartalma között. Svéd
kutatók igazolták, hogy a kobalttól eredő magas dózisjárulékért a nikkel plattírozott
fűtőelem rácsok a felelősek a Goesgeni erőműben [53]. A Westinghouse-típusú PWR
reaktorokban széleskörűen alkalmazták gőzfejlesztő csövek szerkezeti anyagaként az
Inconel-600 típusú ötvözetet (Co tartalom: 0,05%), illetve különböző alátétek, szelepek,
pumpák szerkezeti anyagaként a magas kobalt tartalmú ún. stellites acélokat (Co
tartalom: ≥ 60%) [54]. Miután a primer hűtőkörből eltávolították a stellites acél
alkatrészeket a kobalt dózis szintje jelentősen lecsökkent [55]. Mindezek alapján – más
kutatókkal egyetértve [56] – a stellites acél kobalt tartalmát tartják a 60Co fő forrásának.
Ugyanakkor a szovjet VVER-típusú erőművekben a primerköri szerkezeti anyag
felületek többnyire 08X18H10T típusú, ≤ 0,05% kobalt tartalmú acélból készültek [30,
57]. Az alacsony kobalt tartalom ellenére a VVER-típusú erőművekben is számottevő a
60
Co-tól eredő sugárzási szint. Egy összehasonlító munka keretében igazolták, hogy a
Westinghouse-típusú erőművekben a gőzfejlesztők környezetében mért
dózisteljesítmények jóval nagyobbak, mint az orosz, cseh, vagy magyar VVER-típusú
reaktorban [58-59].
60
Mindezek alapján reálisan feltételezhető, hogy a Co radionuklid forrása az
inaktív kobalt, amely tömbi acélfázis kobalt tartalmának szelektív oldódása révén jut a
primerköri hűtővízbe. Következésképpen a könnyűvíz hűtésű reaktorokban az aktív
zónán kívüli terekben mért dózis teljesítmények csökkenthetők, ha kizárólag olyan
szerkezeti anyagokat alkalmaznak, melyeknek kobalt tartalma kisebb, mint 0,05% [60].
A VVER-típusú reaktorok üzemi tapasztalataiból azonban könnyen belátható, hogy a
korrózióálló acél kis kobalt tartalma (0,01-0,02%) is jelentős dózisjárulék forrása lehet,
tekintettel a gőzfejlesztő csövek több ezer m2-nyi felületére.
Ismeretes, hogy a különböző számítások során a kontamináció mértékének, illetve
a sugárzási terek nagyságának és kiterjedésének becslését összekapcsolják a
korróziótermék-transzport (elsősorban a részecske-transzport) folyamatok
modellezésével ([36] és az ott felsorolt hivatkozások). Irodalmi adatok és mérési

22
eredmények egyaránt alátámasztják, hogy a primerköri korróziós részecskék által
hordozott radionuklidok mennyiségét, azaz a részecskék aktivitását az „aktivációs” és
„transzport” mechanizmus egyaránt és egyidejűleg befolyásolja [61].
Az „aktivációs mechanizmus” szerint a radioaktív korróziós szemcse kizárólag a
kémiai alkotóelemeinek felaktiválódásával keletkezik az aktív zónában. Tekintettel a
primerköri acélfelületeket borító vegyes oxidok összetételére (magnetit, nikkel-ferrit és
kromit), valamint csekély inaktív kobalt tartalmára, ezen az úton döntő mennyiségben
55 59 51 63 58 54
csak a Fe, Fe, Cr, Ni, Co, Mn nuklidok keletkezhetnek. Könnyen belátható,
hogy az „aktivációs mechanizmust” tekintve a korróziós részecskékben potenciálisan
felaktiválható kémiai elemek mennyiségét egyértelműen szemcse mérete befolyásolja.
A „transzport mechanizmust” feltételezve – akár a felületen lévő, akár a
hőhordozóban diszpergált – aktív (vagy inaktív) korróziós részecske a részecske (saját)
felülete és az oldott radionuklidokat tartalmazó hőhordozó között lejátszódó transzport
folyamatok (adszorpciós-deszorpciós, kristályosodás-oldódás stb.) révén keletkezhet.
Mivel a korróziótermék-transzport folyamatok döntően egyensúlyi folyamatok, a
korróziós szemcsék felület közeli tartományában a releváns radionuklidok (60Co,
110m
Ag) aktivitása és kémiai koncentrációja a teljes primer köri tartózkodás során
állandóan változhat.
A kizárólag „aktivációs” mechanizmussal keletkező radioaktív részecskék
aktivitása azon radionuklid/besugárzott inaktív ötvöző komponens (nuklid) párok esetén
minimális, amelyeknél a besugárzott inaktív ötvöző koncentrációja a vizsgált korróziós
részecskében a reaktor zónába belépést megelőzően rendkívül kicsi (jellemzően zérus).
60 110m
Ezt az esetet jól példázza a Co/Co pár, de megemlíthetjük az Ag/Ag párt is.
Tovább bonyolódik a helyzet, ha a valós primer köri korróziótermék-transzport
63
folyamatokat tiszta magnetit szemcsékkel modellezzük. Ekkor ugyanis a Ni/Ni és a
51
Cr/Cr arányok sem becsülhetők pusztán az „aktivációs mechanizmust” feltételezve.
Ugyanakkor, elhanyagolható a „transzport” mechanizmusnak tulajdonítható felületi
aktivitástöbblet az „aktivációs” mechanizmussal keletkező radionuklidok aktivitása
mellett azon „ideális” korróziós részecskék esetén, amelyek megfelelnek az alábbi
kritériumoknak:

az acélötvözők (Cr, Ni) valamint a nyomelemek (Co, Ag) koncentrációja a

korróziós részecskében a reaktor zónába belépést megelőzően jelentős

a szemcse gömbszimmetrikus és felülete sima

23

a gömbszimmetrikus részecske átmérője nagy (lehetőleg > 10 µm), azaz a
felület/tömeg arány kicsi.

a korróziós részecske felülete passzív, azaz a szorpció mértéke csekély.

60
A szakirodalomban számos publikáció foglalkozik a Co primerköri felületeken
történő akkumulációjával. Egy közelmúltban publikált összefoglaló munka szerint [37]
a 60Co az alábbi mechanizmussal kötődhet meg az acélfelületeken. A hűtővízben ionos
60
formában jelenlévő Co szorbeálódik a felületen, majd bediffundál az oxidfilm
pórusaiba, [62] és az oxidfilm belsejében ioncsere reakcióba lép más átmeneti fém
60
ionokkal. A Co izotóp mind a külső nikkel-ferrit, mind a belső vas-kromit rétegben
inkorporálódhat, azaz beépülhet a korábban említett spinell-szerkezetű oxidokba [63]. A
folyamat eredményeként stabil vegyes oxidok (CoFe2O4, CoCr2O4) keletkeznek. [64-
66]. Az oxidok kialakulásának szabadentalpiáját tekintve megállapították, hogy a
kobalt-kromit az egyik legstabilabb oldhatatlan oxid a korróziótermék oxidok között
[44, 67].
Lister és munkatársa – BWR körülmények közt végzett vizsgálatok eredményei
60
alapján – a Co akkumulációját az előző bekezdésben vázoltakkal jól egyező, több
lépéses (adszorpció, ioncsere és szilárd fázisú diffúzió vagy migráció) mechanizmussal
írja le [68]. Ez alapvetően eltér Lister korábban publikált és széles szakmai körökben
60
elfogadott modelljétől [65], mely szerint Co folyamatosan akkumulálódik az
acélfelületet borító oxidfilmben, és a feldúsulás mértékét és időfüggését oxidréteg
képződése és növekedése határozza meg. Ugyanakkor – saját tapasztalataink [49, 57,
63] más kutatási eredményekkel [69] összhangban – a PWR reaktorokra jellemző
korrózióálló acél szerkezeti anyag/reduktív vízüzem rendszerben egyértelműen arra
60
engednek következtetni, hogy a Co megkötődése a kvázi-stacioner állapotban levő
oxid szemcsék felületén dominánsan szorpciós és ioncserés folyamatok révén történik,
azaz a kontaminációt elsősorban a kobalt akkumuláció, s nem az oxidréteg képződés
kinetikája befolyásolja.
Összefoglalva a korróziótermék-transzport (radioaktív és inaktív) jellegét tekintve
látható, hogy a primerköri szerkezeti anyagok és a hőhordozó közötti kölcsönhatások
eredményeként bonyolult és egymással összefüggő korróziós, vízkémiai és
kontaminációs folyamatok játszódnak le. Megállapítható, hogy a radioaktív
korróziótermék-transzport minimálisra csökkenthető a hűtőközeg optimális vízkémiai
paramétereinek megválasztásával, biztosítva ezzel a minimális korróziótermék

24
 60
kioldódást a hőhordozóba. A Co izotóptól származó sugárzási szint csökkentésének
további kritériuma minimális kobalt tartalmú (< 0,02%) szerkezeti anyag alkalmazása
[114].

III.2.4. A korrózió-korrózióvédelem és a kontamináció-

dekontamináció kapcsolatrendszere

A szerkezeti anyag felületek radioaktív kontaminációja megköveteli olyan

dekontaminációs eljárások kidolgozását, amelyek hatékonyan alkalmazhatók a
radioaktivitás (dózisteljesítmény) csökkentésére. A dekontamináció – a továbbiakban
definíciószerűen – a radioaktív szennyeződések eltávolítása (vagy csökkentése) a
szennyezett felületekről [19, 46-47].
A primer hűtőkörben a kontamináció és korrózió folyamatok mellett a
dekontamináció és korrózióvédelem összetett kapcsolatrendszere is érvényesül. A
felületek hatékony korrózióvédelme csökkenti a radioaktív kontamináció mértékét is. A
szennyezett felület megtisztítása (dekontaminációja) szükségszerűen együtt jár
valamilyen mértékű korróziós károsodással. Hatásos dekontaminálás csak úgy érhető el,
ha nem csak a felületen található, hanem a szerkezeti anyag mélyebb rétegeibe beépült
radioaktív szennyezőket is eltávolítjuk. A dekontaminálás hatékonyságát a mélyebb
korróziós rétegekbe beépült radionuklidok (elsősorban a 60Co és 58Co) eltávolíthatósága
szabja meg [19, 47-52, 63]. Törekedni kell azonban arra, hogy a dekontaminációs
technológia az alapfémet minél kisebb mértékben károsítsa. Ennek tükrében könnyen
belátható, hogy primer körben a kontamináció és korrózió mellett a dekontamináció és
korrózióvédelem összetett kapcsolatrendszere is érvényesül.
A Paksi Atomerőmű 1-3. blokkjának gőzfejlesztőin az 1993-2001 időszakban 24
alkalommal, esetenként több ciklusban kémiai dekontaminálást hajtottak végre AP-
CITROX eljárással [70-71]. A kezelt csőfelületeken néhány mikron vastag, nem kívánt
kémiai összetételű, amorf struktúrájú, ugyanakkor mobilis oxidréteg képződött [4, 72].
A gőzfejlesztők dekontaminálása egy-néhány évre megnövelte az inaktív és aktív
korróziótermékek transzportját a primerkörben. A 2002. évben az erőmű 1-3.
reaktorblokkjainak primer hűtőkörében jelentős mennyiségű vas-oxid lerakódást
mutattak ki, amely a kazetták eltömődését, a reaktortartály nagyobb nyomásesését
okozta. A fűtőelem kazetták felületein képződött korróziótermék-lerakódások rontották
a reaktorblokkok teljesítményét, így 2003-ban a 2. blokk fűtőelem kazettáinak külső

25
tartályos tisztítására került sor. A tisztítás során 2003. április 10-én 3. fokozatú súlyos
üzemzavar következett be, amelynek előzményei egyértelműen kapcsolatba hozhatók a
dekontaminált gőzfejlesztők felületéről kikerült többlet korróziótermékkel illetve azok
lerakódásaival [34].
Mint ahogy már az előző fejezetben említettem az atomerőművek primer
hűtőkörében normál üzemmenet esetén is számolnunk kell a radioaktív kontamináció
jelenségével a különböző szerkezeti anyag felületeken. Ugyanakkor a blokkleállások
alkalmával elvégzendő különböző karbantartási munkák megkövetelik, hogy az ott
dolgozó személyzet kollektív dózisát a minimális szintre csökkentsék. A különböző
primerköri berendezések és azok kiszerelhető elemeinek dózisteljesítmény
csökkentésére az egyik lehetséges megoldás a kémiai dekontaminációs technológiák
alkalmazása, azonban az eljárás óhatatlanul együtt jár az alapfémen jelenlévő védő-
oxidréteg eltávolításával. Így a kontamináció-dekontamináció valamint a
dekontamináció-sugárvédelem összetett kapcsolatrendszere már átvezet a korrózió-
korrózióvédelem problémaköréhez is. A 2003. évi üzemzavarral kapcsolatban látható,
hogy egy nem megfelelően kidolgozott kémiai dekontaminációs technlológia milyen
korróziós és felületkémiai következményekkel járhat.
Mindezek ismeretében a kémiai dekontaminációs bázistechnológia fejlesztésénél
a megfelelő hatékonyság elérése mellett nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a
kifejlesztett technológia a kezelt szerkezeti anyag felületén korróziós károsodást ne
okozzon.

III.3. AZ ATOMERŐMŰVI DEKONTAMINÁCIÓS TECHNOLÓGIÁK

III.3.1. A dekontaminációs technológiák áttekintése

Ahogy már az előző fejezetben is említettem az atomerőművekben lejátszódó

korróziós folyamatok és az ezekkel szorosan összefüggő radioaktív kontaminációs
jelenségek minimális szintre csökkentése mind munka- és sugárvédelmi, mind
üzemviteli szempontból kiemelkedő fontosságú. Ismeretes, hogy bizonyos mértékű
kontamináció minden atomerőmű primer hűtőkörében bekövetkezik. Nyilvánvaló, hogy
a radionuklidokkal jelentős mértékben szennyezett berendezések karbantartását, in-situ
ellenőrzését, esetleg szétszerelését (felújítását) megelőzően a felületek radioaktivitását

26
csökkenteni kell, tehát nagy figyelmet kell fordítani megfelelő üzemi dekontaminációs
technológiák kidolgozására és alkalmazására, valamint – a hatékonyság növelése
érdekében – a fejlesztésükre.
A dekontaminációs technológia lényegében felülettisztítási eljárás, amelynek
során radionuklidok eltávolítása történik a szennyezett felületekről [3, 21, 47, 63]. Bár a
hagyományos felülettisztítási, illetve a dekontaminációs technológiák hasonló
anyagokat, módszereket és műveleteket alkalmaznak, a két eljárás-csoport alapvetően
különbözik egymástól az eltávolított anyagfajta jellegét, valamint a tisztítás
szelektivitását és mértékét illetően. A dekontaminációs technológiától elvárható, hogy –
nemcsak a felületen feldúsult, hanem a szerkezeti anyag mélyebb rétegeibe beépült –
általában csekély mennyiségű radioaktív szennyezőt is képes legyen szelektíven és
hatékonyan (DF > 10) eltávolítani. Törekedni kell ugyanakkor arra, hogy az alkalmazott
technológia az alapfémet elhanyagolható mértékben károsítsa.
A korrózióálló acélfelületeken kialakuló duplex szerkezetű oxidfilmben a
radionuklidok különböző folyamatok révén dúsulhatnak fel. Amint arra a korábbiakban
rámutattam, a hatékony dekontaminációs eljárás kidolgozásához elengedhetetlen a
dozimetriai szempontból meghatározó korróziótermék radionuklidok kontaminációs
folyamatainak ismerete. Vízhűtésű reaktorokban az oxidfilm mélyebb rétegeibe beépült
60 58 110m
nuklidok (elsősorban a Co, Co és Ag) megkötődési mechanizmusa és
eltávolíthatósága szabja meg a dekontaminálás hatékonyságát [19, 47, 63].
A dekontaminációs technológia kiválasztásánál figyelembe kell venni a szerkezeti
anyagok minőségét, a felületi szennyeződés jellemzőit, az eljárás várható
hatékonyságát, a keletkező hulladék mennyiségét, és kezelésének lehetőségeit. Alapvető
szempont, hogy az alkalmazott dekontaminációs technológia kompatibilis legyen a
rendszert alkotó berendezések, csővezetékek szerkezeti anyagával, ezért a választás
mindig „erőmű specifikus”.

Az üzemi dekontaminációs módszereket három fő csoportba sorolhatjuk [19, 47,

63, 73]:

kémiai („soft” és „hard”)

mechanikai (pl. kézi tisztítás, drótkefés dörzsölés, nagynyomású víz-sugaras
mosás, különböző fúvatásos technikák, csiszolás, polírozás stb.)

egyéb módszerek (pl. elektrokémiai, lézeres, ultrahangos, freonos
dekontaminálás)

27
 Több esetben növelhető a dekontaminálás hatékonysága a különböző technológiák
együttes vagy egymás utáni alkalmazásakor, mint pl. vegyszer adagolása vízsugárba,
vagy a lazább szennyeződések eltávolítását szolgáló mechanikai eljárás után valamely
kémiai eljárás alkalmazása, vagy a kémiai eljárást követően elektrokémiai
dekontamináció alkalmazása.

III.3.2. A kémiai dekontaminációs technológiák

A kémiai dekontaminációs eljárások lényege, hogy a fémfelületen kialakult

oxidréteget, valamint a felületre kiülepedett szilárd részecskéket a bennük megkötött
radioaktív izotópokkal együtt a dekontamináló oldat kémiailag feloldja. A kémiai
dekontamináció lehetőséget ad a kontamináció és korrózió mértékének szabályozására,
illetve a karbantartók dózisterhelésének csökkentésére [19, 47, 63]. Természetesen
olyan kémiai dekontaminációs technológiák kidolgozására és továbbfejlesztésére, is
szükség van, amelyek rutinszerűen és hatékonyan alkalmazhatók különböző nukleáris
létesítmények leszerelését, felszámolását megelőző totál dekontaminálásra is. Valamint
olyan kémiai eljárásra is igény lehet, amellyel az atomerőművekben normál üzemmenet
során felhalmozódott és fémes hulladékként nyilvántartott szerkezeti anyagok
radionuklid-mentesítése megoldható.
A kémiai dekontaminációs célokra kifejlesztett reagensek konvencionálisan
savakat, detergenseket, és komplexképzőket tartalmaznak eltérő koncentrációban. A
fémes szerkezeti anyagok felületén alkalmazott mentesítési eljárások a következő
lépésekből állnak: oxidáció és/vagy redukció, komplexképzés (oldás) és passziválás
(korrózióálló, termodinamikailag stabil felület létrehozása a szennyeződött réteg
eltávolítását követően). A reagensek koncentrációja alapján „soft” és „hard” eljárásokat
különböztethetnek meg.
A soft technológiák kis koncentrációjú (reagens koncentráció < 1 m/m%) kémiai
dekontaminációs eljárások. Ezen technológiák jellemzője, hogy a reduktív
dekontaminálási lépésben, a korróziós réteg oldására használt oldatok valamilyen
komplexképzőt tartalmaznak, rendszerint kelátképző vegyületet, amely a korróziós
réteget alkotó oldott fémionokkal erős komplexet képez. A soft eljárásokat ott
alkalmazzák, ahol a hard eljárások használata számottevő korróziós és felületkémiai
hatásaik, valamint a hűtőkörben maradó vegyszermaradványok potenciális veszélye

28
miatt nem megengedett. A soft technológiák előnye, hogy kevés vegyszert igényelnek, a
dekontamináló oldat regenerálható (pl. ioncserélő oszlopon), kevés – és elsősorban
szilárd – hulladék keletkezik illetve a teljes hűtőkör dekontaminálása – akár a
fűtőelemek kirakása nélkül is – elvégezhető. A soft technológiák hátránya, a hosszú
ideig tartó a dekontaminálás és a kis dekontaminációs faktor (DF < 10). (Az ismertebb
alacsony koncentrációjú dekontaminációs technológiákhoz tartoznak a CAN-DECON,
CAN-DEREM, LOMI, FRAMATOME CORD-UV technológiák [47, 74].)
A hard technológiák nagy koncentrációjú (reagens koncentráció: > 1 m/m%)
kémiai dekontaminációs eljárások, amelyek egyaránt alkalmasak kiszerelhető
alkatrészek, illetve nem kiszerelhető (szakaszolható) berendezések dekontaminálására.
Ezen technológiák előnye, hogy meglehetősen hatékonyak (DF > 10). Hátrányuk
azonban korrozív jellegük, ezért gondos felülettisztítást igényelnek és a kezelt
fémfelületek tökéletes passziválása alapvető jelentőségű. A hard technológiák további
hátránya az alkalmazásuk során keletkező nagy mennyiségű radioaktív hulladék. (Nagy
koncentrációjú kémiai dekontaminációs módszer például az AP-CITROX, APAC,
APACE, APOX, eljárás [19, 73, 75-76].
A korrózióálló acél szerkezeti anyagok felületén PWR-típusú reaktorokban
kialakult, krómban dús oxidréteg eltávolítására általában összetett kémiai eljárások
alkalmazására van szükség, melyek közül leggyakoribb az ún. kétlépcsős eljárás. A
magas Cr(III)-tartalom miatt az első lépésben előoxidálás szükséges, viszonylag nagy
koncentrációjú (>1 m/m%) oldatokkal. Ezt a második lépésben az oxidok oldódása
követi, ami az oldatok kémiai összetételétől függően savas, vagy reduktív oldási
mechanizmus szerint játszódhat le. A VVER-típusú atomerőművekben gyakran használt
nagy koncentrációjú dekontaminációs technológia a lúgos permanganát + citromsav –
oxálsav alkalmazásán alapuló ún. AP-CITROX eljárás.
A következő fejezetben rövid áttekintést adok az AP-CITROX eljárás VVER-440
típusú reaktor blokkokban alkalmazott változatairól, azok hatékonyságáról, valamint a
szerkezeti anyagfelületekre gyakorolt korróziós és felületkémiai hatásairól.

29
III.4. AZ AP-CITROX KÉMIAI DEKONTAMINÁCIÓS TECHNOLÓGIA
HATÁSELEMZÉSE

Az AP-CITROX (angol rövidítés: alkaline-permanganate + citric acid and oxalic

acid) nagy koncentrációjú, több lépéses kémiai dekontaminációs technológiát a
szakirodalom viszonylag agresszív, azonban rövid „kontakt” időt igénylő és rendkívül
hatékony eljárásnak minősíti [77-78]. A paksi atomerőműben főként primerköri
főberendezések és azok kiszerelhető elemeinek (leggyakrabban főkeringtető szivattyú
forgórészek) dekontaminálására használják fűthető, nagytérfogatú, recirkulációs
szivattyúval és levegő befúvatási lehetőséggel ellátott dekontamináló kádakban. A nem
kiszerelhető (kiszakaszolt) berendezések pl. gőzfejlesztők dekontaminálására egy mobil
gőzfejlesztőbe telepíthető (DEKOZ-PG) berendezést használtak.
Az AP-CITROX eljárást az 1993-2001 időszakban összesen 24 esetben
alkalmazták a gőzfejlesztők dekontaminálásra. Meg kell említenem, hogy 2001. óta
gőzfejlesztő dekontaminálás nem történt a paksi atomerőműben, azonban az eljárás
egyik változatát a mai napig rutinszerűen alkalmazzák a főkeringtető szivattyú
forgórészének dekontaminálására. A következő alfejezetekben a hazai és nemzetközi
vizsgálatok adatai alapján tematikusan áttekintem a technológia főbb jellemzőit és az
eljárások gyakorlatát.

III.4.1. A gőzfejlesztők dekontaminálása a paksi atomerőműben

A gőzfejlesztőknél – azaz a kiszakaszolható berendezéseknél – alkalmazott AP-

CITROX technológia előoxidációs lépésében (lúgos kezelés) a gőzfejlesztő hőátadó
csövek belső felületén a spinell oxidréteg oxidatív megbontása a cél. Erre a feladatra a
paksi atomerőműben 10 g⋅dm-3 nátrium-hidroxidot és 5 g⋅dm-3 kálium-permanganátot
tartalmazó oldatot alkalmaztak 70 – 90 °C-on, 3 órán keresztül. Ezzel a lépéssel az
oxidrétegben jelenlevő és rosszul oldódó Cr(III)-at jól oldódó Cr(VI)-tá oxidálták. A
reakció mechanizmusa az (1) egyenlet szerint játszódik le. A reakció során a pH
változás csekély, mert a kémiai rendszer önpufferoló hatású.

Cr2O3 + 2 MnO4− + 2 OH− = 2 CrO42− + 2 MnO2 + H2O (1)

30
 A savas kezelés során a keletkező vízoldható rétegalkotók felületről történő
eltávolítása a feladat. Ennek megvalósítása során 3 órán keresztül 70 – 90 °C-on 10
g⋅dm-3 citromsavat és 10 g⋅dm-3 oxálsavat tartalmazó oldatot keringettek kb. 0,5 m⋅s-1
áramlási sebességgel a gőzfejlesztőkben.
A szerves savak alkalmazásakor a spinell-szerkezetű oxidréteg savas oldódása
(2), míg a reduktív oldás magnetites lerakódás esetén a (3) egyenlet alapján játszódik le.

Fe3O4 + 8H+ → Fe2+ + 2 Fe3+ + 4 H2O (2)

Fe3O4 + 8H+ + 2e- → 3 Fe2+ + 4 H2O (3)

Az eljárás fontos lépése a kezelt felület passziválása. Ennek során 1 órán

keresztül 70 – 90 °C-on 1 g⋅dm-3 hidrogén-peroxid oldatot, majd 30 percen át
ugyanezen a hőmérsékleten 1 g⋅dm-3 koncentrációjú ammónia oldatot használtak. A
hőmérséklet szabályozását a gőzfejlesztőkben dekontaminálás közben egyrészt a
reagensek a megfelelő hőmérsékleten történő bevezetésével, illetve a szekunderoldali
tápvíz hőmérsékletével tartották állandó értéken.
A technológia első lépéseként, illetve az egyes lépések között és a kezelés végén
30 perces tisztakondenzátumos öblítést végeztek a felülethez lazán kötött lerakódások
és a vegyszernyomok eltávolítására. Az eljárás kontaktideje 9,5 óra volt.
A gőzfejlesztők AP-CITROX eljárással végzett kémiai dekontaminálásának
elsődleges célja a karbantartási munkák megkezdését megelőzően az ott dolgozók
kollektív dózisának csökkentése [70-71]. A művelet során a gőzfejlesztők primerköri
hőátadó felületeinek és kollektorainak dekontaminálása történt. (Mintegy 250-1000
mSv megtakarítással számolhatunk évente blokkonként, ami költségcsökkentést
eredményezett.) Az 1993-2001 között végzett gőzfejlesztő dekontaminálásokat a III.2.
táblázat szemlélteti.
A 2000-2001 időszakban az 1-3 blokk gőzfejlesztőin összesen 17 alkalommal
hajtottak végre kémiai dekontaminációt AP-CITROX eljárással a gőzfejlesztők tápvíz-
elosztó kollektorainak cseréjét megelőzően. A kezelést követően a reaktorokat
újraindították, és a kb. 3 m⋅s-1 sebességgel áramló, nagy nyomású hőhordozó „bemosta”
a lazán kötődő oxidfilmet. Tekintettel a nagyszámú gőzfejlesztő dekontaminálásra és a
gőzfejlesztő hőátadó csövek hatalmas felületére (2578,6 m2/gőzfejlesztő) számottevő
mennyiségű (feltehetően több mint 80 kg/reaktorblokk [72]) korróziótermék került a

31
hűtőközegbe, és egy részük lerakódott a fűtőelem kazetták magas hőmérsékletű
felületeire.

Dekontaminálások Dekontaminálások
Blokk GF Blokk GF
éve éve
1 2000(2) 1 1996(2), 2001(2)
1996(2), 1997(3),
2 2001(2) 2
2001(2)
1 3 2000(2) 2 3 1996(3), 2001(2)
4 2000(2) 4 1995(2)
5 2001(1) 5 1999(2), 2001(3)
6 2001(1), 6 2001(3)
Dekontaminálások
Blokk GF Blokk GF
éve
1 2001(1) 1 A 4. blokk
2 2001(2) 2 gőzfejlesztőin
3 2001(1), 3 nem történt kémiai
3 4
4 2001(2), 4 dekontaminálás
5 1993(1), 2001(3), 5
6 2001(2) 6
Megjegyzés: A zárójelben szereplő számok a dekontaminációs ciklusok számára utalnak

III.2. táblázat: Az AP-CITROX-eljárással 1993-2001 között dekontaminált gőzfejlesztők

A III.2.4. fejezetben már részletesen tárgyalt előzmények vezettek el a paksi

atomerőműben 2003. április 10-én bekövetkező a Nemzetközi Nukleáris Esemény
Skálán (INES) 3. fokozatba sorolt súlyos üzemzavarhoz. Az üzemzavar előzményei
egyértelműen összefüggésbe hozhatók a tömegesen alkalmazott AP-CITROX
dekontaminációs technológia nem kívánt korróziós és felületkémiai hatásaival [3].

III.4.2. A paksi gőzfejlesztő dekontaminálások hatáselemzése

A VVER-440 reaktorok primerkörében a legnagyobb ausztenites acél felületet a

hat gőzfejlesztő hőátadó csövei jelentik (12420 m2). A paksi atomerőműben 2001. évig
összesen 24 db gőzfejlesztő dekontaminálását végezték el. Két egymást követő
ciklusban 14 gőzfejlesztőt, öt GF-et egy; illetve szintén ötöt három ciklusban
dekontamináltak. A 2. blokk gőzfejlesztőit 1995-97-ben az idegen test bekerülése, az 1-
3. blokk gőzfejlesztőit 2000-2001-ben a tápvíz-elosztó kollektorok cseréje miatt
dekontaminálták, míg a 4. blokkon nem dekontamináltak gőzfejlesztőt [35].

32
 A dekontaminálások hatékonyságát a gőzfejlesztők szekunder oldalán végzett
dozimetriai mérések alapján minősíthették. Az eljárás ipari alkalmazását követően elért
dekontaminációs faktorok átlagos értéke (DFAP-CITROX = 10,7 ± 9,7) elég kicsi, szórásuk
pedig nagy volt [79]. A számított, és a mért dózisteljesítmények összehasonlítása
alapján arra lehet következtetni, hogy elég lett volna a felső 10-13 csősort
dekontaminálni, mivel a mélyebben fekvő csövek dekontaminálása, árnyékoló hatásuk
miatt alig befolyásolja a dózisteljesítmény értékét [80]. A felső 10-13 csősor szelektív
dekontaminálása azonos térfogatú dekontamináló oldat mellett, a technológia
hatékonyságát is növelné, valamint azonos oldat/felület aránynál, jelentős vegyszer és
radioaktív hulladék megtakarításával járna.
A 2001-2002-ben végrehajtott sorozatos dekontaminálások következményeként
1-3. blokk gőzfejlesztőin fél-egy év után 0,1-0,3 bar-al megnőtt a reaktortartály
nyomásesése. Az 1-3. blokknál észlelt primerköri korrózióstermék-transzport
valószínűsíthető oka a gőzfejlesztők dekontaminálásában keresendő. Ezt a véleményt az
támasztja alá, hogy a 4. blokknál, ahol nem dekontaminálták a gőzfejlesztőket, nem
észlelték az 1-3.blokknál jelentkező áramlástechnikai problémákat.
A dekontaminálások következményeinek elemzése felveti, hogy az alkalmazott
technológia megfelelő volt-e. A dekontaminált felületek kedvezőtlen állapota nem zárja
ki annak a lehetőségét sem, hogy a technológia végrehajtása nem volt megfelelő, vagy a
dekontaminálást követő passziválási lépés nem volt tökéletes. [35].
Mindezek tükrében PE RRI-ben a 2002-2003 időszakban két fontos kutatási
projekt is indult az AP-CITROX dekontaminációs eljárás hatékonyságával, illetve a
gőzfejlesztőkre gyakorolt korróziós és felületkémiai hatásával kapcsolatban. Egyrészt
vizsgálták laboratóriumi körülmények között az AP-CITROX dekontaminációs eljárás
továbbfejlesztett változatának korróziós és felületkémiai hatását a paksi atomerőmű 4.
reaktorblokkból származó, – korábban az erőműben nem dekontaminált – gőzfejlesztő
hőátadó acélcső mintán. A kapott eredmények alapján megállapítható, hogy a nagy
sebességű bórsavas felületkezeléssel kombinált, részleges koncentrációszabályozás
mellett végrehajtott AP-CITROX technológia laboratóriumi hatásvizsgálata alacsony
DF értéket eredményezett (DFAP-CITROX = 1,37). Mindez arra utal, hogy az AP-CITROX
technológia továbbfejlesztett változatával a radioaktívan szennyezett tömbfázisközeli
rétegalkotók eltávolítása még vékony oxidréteggel borított csőfelületek esetén sem
kielégítő [81].

33
 A másik kutatási program keretében a PA Zrt. megbízásából tematikus korróziós
vizsgálatok történtek az erőmű 4 reaktorblokkjának különböző gőzfejlesztőjéből
származó 45 db hőátadó acélcső mintán. Ennek keretében elektrokémiai (voltammetria),
oldatkémiai (ICP-OES) és felületvizsgálati módszereket (SEM-EDX, XRD, CEMS,
XPS) alkalmazva elvégeztük a csőminták felületi tulajdonságainak (passzivitás, kémiai
összetétel, struktúra, morfológia, mobilitás) összehasonlító elemzését [82].
A nagyszámú mérési eredmény könnyebb áttekinthetősége érdekében kezdetben
egy olyan adatbázist alakítottunk ki, amelyben a mérési adatokhoz hiperhivatkozásokat
rendeltünk. Azonban felmerült az igény egy olyan adatbázis program létrehozására,
amellyel a mérési eredmények gyors megjelenítése mellett lehetőséget biztosít az
adatok összehasonlítására, illetve a különböző keresési feltételek beállítása mellett az
adatok szűrése is könnyen elvégezhető. Folyamatos tervezés és tesztelés során sikerült
megtalálni és kialakítani a program végleges, felhasználó barát arculatát. [83].
AP-CITROX technológiával végzett gőzfejlesztő dekontaminálások
hatáselemzése, illetve a hőátadó csövek korróziós állapotfelmérése keretében több
acélcső minta korróziós és metallográfiai jellemzőinek vizsgálata során mért
eredmények alapján a következő fontos megállapítások tehetők. Valamennyi – a
korábbi években AP-CITROX eljárással nem dekontaminált – 4. blokki gőzfejlesztőből
származó minta felületén vékony (< 0,5 µm), de kiváló védőképességű passzív réteg
alakult ki, a csőminták belső felülete kristályos vas-oxid lerakódással borított. A
korróziós jellemzőit tekintve passzív tulajdonságokkal rendelkező felület – az ipari
körülményeket modellező – bórsav oldatban mért átlagos korróziósebessége nem
haladja meg az 1 µm·év-1 értéket. Megállapítható továbbá, hogy valamennyi
kedvezőtlen korróziós jellemzőket mutató acélcső minta a korábbi években
dekontaminálva lett. Az adatok egyértelműen arra utalnak, hogy a kémiai
dekontaminációt követő 1-4 év elteltével egyre vastagabb, gyengébb védőképességű,
elsősorban amorf Fe(OH)3-al borított felületi réteg alakult ki. A rétegben az amorf vas-
oxidok (hidroxidok) és a kristályos, magasabb átlagrendszámú elemeket (Cr, Ni)
tartalmazó fázisok (spinell és ausztenit) váltakozva fordulnak elő. A „hibrid” struktúrájú
oxid-réteg vastagsága egyes dekontaminált GF-k esetében meghaladja a 10 µm-t. A
képződött „hibrid” réteg – kialakulását követően – lazán kötött (mobilis) szerkezetű
oxidréteg a bórsavas hőhordozóba jutva jelentősen befolyásolhatja a radioaktív
kontamináció, illetve a korróziótermék lerakódás mértékét a teljes primer körben [72,
84-86].

34
III.4.3. A gőzfejlesztő dekontaminálások nemzetközi tapasztalatai

Napjainkban több mint 50 orosz tervezésű, VVER-típusú atomreaktor üzemel

világszerte. VVER-440 típusú reaktor blokkok épültek többek között Bulgáriában,
Németországban, Magyarországon, Finnországban, Csehországban, Szlovákiában, a
közelmúltban üzemeltek be VVER-típusú blokkokat Oroszországban, Ukrajnában,
Kínában.
A fenti típusú blokkok tervezett élettartama általában 30 év, s mivel a blokkok
többségét a 70-80-as években helyezték üzembe, legfontosabb teendőt a biztonságos
üzemelés és a lehetséges teljesítménynövelés mellett az élettartam növelési projektek
jelentik.
A primerköri berendezések, köztük a gőzfejlesztők korróziós állapota főleg a
vízkémiai paraméterektől, valamint a dekontaminálástól függ. Az irodalomban nagyon
csekély számú anyag foglakozik ezen blokkok átfogó korróziós felmérésével, a
dekontamináció korróziós hatásaival. Az alábbiakban néhány VVER-440 típusú
blokkokat üzemeltető erőműnél (Loviisa NPP, Finnország, Dukovany NPP, Csehország,
Jaslovské Buhovice NPP, Szlovákia, valamint Novovoronyezs NPP, Kola NPP,
Oroszországban,) tapasztalt, nyilvánosságra hozott hatásokat foglaltam össze [87].

Loviisa NPP
A Finnországban működő Loviisa NPP két nyomottvizes VVER-440 típusú
blokkot foglal magába. Az első blokkot (Loviisa1) 1977-ben, míg a másodikat
(Loviisa2) 1980-ban helyezték üzembe. A blokkoknál a tervezett élettartam 50 év.
Az 1-es blokknál 1980-ban két gőzfejlesztőben történt kémiai dekontaminálás, egy
hegesztési varratokat vizsgáló átfogó program miatt, a kettes blokknál 1994-ben 6
gőzfejlesztőt dekontamináltak karbantartási munkák elvégzése előtt a megnövekedett
dózisszint csökkentése végett.
Az első blokknál végrehajtott dekontaminálás többfázisú APOX módszerrel
történt a lehető legmagasabb hőmérsékleten (95 °C). A feleslegben lévő oxálsav
lebontására hidrogén-peroxidot és UV-fényt alkalmaztak. A dekontaminálás során közel
300-as DF értéket értek el, az összes eltávolított aktivitás a 30 órás időtartam alatt több
mint 300 GBq volt. Az eltávolított fém mennyiségek a III.4. ábrán láthatók

35
 A második blokknál 1994-ben teljes primerköri dekontaminálást hajtottak végre
összesen 4 ciklusban, a német Siemens cég által kidolgozott CORD eljárással (III.5.
ábra). A gőzfejlesztők felülete az összes felület 89 %-át tette ki. A reaktor újraindítását
követően jelentős hőmérsékletemelkedés volt tapasztalható, az eltömődött fűtőelem
nyílások, valamit fűtőanyag szivárgás miatt a blokkot le is kellett állítani.

6 (■): Fe 180
(■): Fe
5 (■): Cr 150 (■): Cr

Eltávolított fém mennyisége / Kg

Eltávolított fém mennyisége /Kg

4
(■): Ni 120
(■): Ni
3 90

2 60

1 30

0 0
1 2 3 4
KMnO4 1+ KOH 2
(COOH)2 H32O2 H42O

III.4. ábra: A Loviisa1. blokknál III.5. ábra: A Loviisa2. blokknál

végrehajtott dekontaminálásnál a 4 ciklusban végrehajtott
különböző technológiai lépésekben dekontaminálásnál a különböző
eltávolított fém mennyiségek ciklusokban eltávolított fém mennyiségek

Általános megállapítás, hogy a dóziscsökkenés csak rövidtávú hatás volt,

későbbiekben jelentős rekontamináció történt, továbbá fel kell készülni arra, hogy a
dekontaminálásoknak milyen hosszútávú következményei lehetnek, célszerűbb
végiggondolni, hogy a dekontaminálást milyen más megoldással lehet kiváltani [88].

Dukovany NPP
A cseh Dukovany NPP négy VVER-440-es blokkját 1985-87 között helyezték
üzembe. A reaktorblokkokban összesen 34 alkalommal történt dekontaminálás AP-
CITROX eljárással (III.3. táblázat).
Összesítve az eljárások hatékonyságára jellemző átlagos DF értékek a
gőzfejlesztők melegági és a hidegági kollektorainak környezetében rendre 4,3-nak és
8,7-nek adódtak. A dekontaminálások során problémát okozott a jelentős radioaktív
hulladék. Legfontosabb megoldandó feladat az eljárás hatékonyságának növelése,
valamint annak kiderítése, hogyan került nagy mennyiségű szerves szén a primerköri
hűtőrendszerbe [89].

36
 Dekontaminálások
Blokk GF
éve
1 1994
2 1993, 2003
3 1988, 1995
1 2
4 1992, 1994, 2000
5 1988, 1993
6 1994
Dekontaminálások
Blokk GF
éve
1 1995, 2005
2 1996, 1999
3 1996
3 4
4 1995
5 1993
6 1992, 1993
Dekontaminálások
Blokk GF
éve
1 1995
2 1995
3 1994
4 1993
5 1993
6 1994
Dekontaminálások
Blokk GF
éve
1 1995
2 1994
3 1993
4 1992, 1993
5 1994
6 1989, 1993

III.3. táblázat: A Dukovany atomerőműben 1988-2005. időszakban végrehajtott

gőzfejlesztő dekontaminálások

Jaslovské-Bohunice NPP
A Jaslovské Bohunice atomreaktor két üzemében összesen négy VVER-440
típusú nyomottvizes reaktorblokk működik. A blokkok az 1978-1985 időszakban lettek
folyamatosan üzembe helyezve.
A reaktorblokkokban található gőzfejlesztők dekontaminálására az elterjedten
alkalmazott AP-CITROX eljárás nem regeneratív változatát használták 90 °C
hőmérsékleten. A dekontaminációs lépések időtartama minden esetben 4 óra volt. Az
utolsó dekontaminálást 1985-ben hajtották végre, majd a kedvező sugárzási viszonyok
miatt 2002-ig nem végeztek dekontaminálást a gőzfejlesztőkben, még a szükséges
karbantartási munkák előtt sem. 2002-ben dukovany-i és paksi szakemberekkel történt
konzultáció után a két gőzfejlesztőben esedékes tápvízelosztó cseréje előtt ismét
dekontaminációs eljárásra került sor, ezek főbb tapasztalatai az alábbiakban foglalható
össze.
A 16. számú gőzfejlesztőnél az átlagos dekontaminációs faktor a szekunder
oldalon az első, illetve a második ciklus után rendre 1,7 valamint 4,3 volt. Az
eredmények értékelése alapján elmondható, hogy a három órás kezelést követően az
eltávolított anyagmennyiség, valamint az aktivitás értékek is csökkentek az AP
oldatokban, ezért a 26. számú gőzfejlesztő dekontaminálásánál már a lúgos, illetve
savas kezelés időtartamát egyaránt két órára csökkentették. Ennél a gőzfejlesztőnél a

37
dekontaminációs faktor meghatározása csak a második ciklus után történt meg, melynek
értéke 5,6-nak adódott.
Általánosságban elmondható, hogy a jelenleg széleskörűen alkalmazott AP-
CITROX technológia több hiányossággal bír, ki kell emelni ezek közül a kedvezőtlen
térfogat/felület arányt, valamint a kis áramlási sebességet. A dekontamináció
hatékonysága gőzfejlesztőként, sőt a gőzfejlesztők különböző részein jelentősen
eltérhet, a belső felületeket borító oxidréteg vastagságától, összetételétől, szerkezetétől
függően, bár az átlagos DF értékek a két gőzfejlesztő esetében jó egyezést mutatnak
(4,3, illetve 5,6).
Valószínűleg az eljárás más paramétereit is optimalizálni kellene, figyelembe
véve a más hasonló típusú blokkokban elvégzett dekontaminálások tapasztalatait is,
vagy egy új eljárást kidolgozni. A feladat viszont nem egyszerű, mert hatékony
dekontaminálás csak akkor valósítható meg, ha kellő ismeret áll a birtokunkban a
kontaminált korróziós réteg fizikai és kémiai jellemzői vonatkozásában [90].

Orosz erőművek
Oroszország területén jelenleg Novovoronyezsben illetve Kolán találhatók
VVER-440 típusú nyomottvizes reaktorblokkok. 1964-ben és 1969-ben
Novovoronyezsben épült meg az első kettő ilyen típusú blokk azonban ezeket a
blokkokat már üzemen kívül helyezték. A 3-as és 4-es blokkokat 1971-ben, illetve
1972-ben helyezték üzembe, és a sikeres élettartam növelő projekt következtében a mai
napig üzemelnek. A Kola 1-2 VVER-440-es reaktorblokkjait 1973-74-ben indították. A
blokkok szintén átestek egy sikeres élettartam nővelő projekten, melynek keretében
főleg a primer kör vízkémiai paramétereit módosították. A fenti még működő négy
blokk felszámolását 2016-2019-re tervezik. Kola területén működik továbbá a 3-4 blokk
is, melyeket 1981-84-ben helyeztek üzembe.
A régebbi reaktorblokkok dekontaminálására a hagyományos AP-CITROX
eljárást alkalmazták. A két – már leállított blokknál – megnövekedett reaktortartály
nyomásesést tapasztaltak a teljes primerkör dekontaminálás, valamint a hagyományos
gőzfejlesztő dekontaminálás után. A szétszerelés utáni vizsgálatok rámutattak, hogy
jelentős korróziótermék (magnetit és szénben dúsult réteg) lerakódás volt a fűtőelem
burkolatokon, főleg a rudak alsó részén. Rámutattak arra is, hogy összefüggés van a
nyomásesésben bekövetkező változások, valamint a karbantartás során dekontaminált

38
gőzfejlesztők száma között, miszerint minél több gőzfejlesztőt dekontaminálnak egy
leállás során, annál jelentősebb lett a nyomásesés a reaktortartályban [91].
Az újabb blokkoknál a VNIIAES és az EPICP szakemberei közös vizsgálatokat
hajtottak végre a dekontamináció hatásainak felderítésére. A vizsgálatokhoz a működő
blokkokból csőmintákat vágtak ki dekontamináció előtt és után is. A dekontaminálás
két fázisban, lúgos kálium-permanganátos (AP), illetve oxálsavas (OX) kezelésből állt,
két egymást követő ciklusban.
A vizsgált csőminták a gőzfejlesztők felső soraiból lettek kivágva, és a 30 éves
működésük során eddig kb. 25 dekontaminációs cikluson estek át. A csőminták esetén
tapasztalható legfontosabb eredmények az alábbiakban foglalhatók össze. A régebbi
blokkokból vizsgált csőmintákon jelentősebb korróziós hibák nem találhatók, a
korróziós kopás nem haladja meg az 5 µm-t a vizsgált mintákon, ami jelentősen a
megengedett érték alatt van. A mért csővastagságok a dekontamináció előtt és után is az
1,33-1,44 mm tartományba estek.
A dekontaminációs eljárás előtt kivágott minták keresztmetszeti vizsgálata arról
tanúskodik, hogy a hidegági kollektor közelében kb. 4 µm, a melegági kollektornál kb.
9 µm vastag oxid film található a mintákon. A különbség valószínűleg a működési
hőmérsékletnek tudható be. A dekontaminációt követően az átlagos oxid rétegvastagság
1 µm körül van, a csövek belső felületén kialakult oxid film laza szerkezetű, deformáció
hatására könnyen leválik a felületről.
A végrehajtott elemanalízis kimutatta, hogy a dekontaminációt követően a
vizsgált csőmintákon nem volt jelentős védő-oxidréteg, viszont előfordultak a
kristályközi korrózióra utaló jelek, valamint főleg a hidegági kollektor közeléből
származó minták esetében széntartalmú (kb 10%) rétegre utaló sötét foltok. Néhány
helyen elszórtan dekontaminációs termékeket (oxalátok, mangán-oxidok, stb.)
azonosítottak a felületen. Röntgen fáziselemzés nem mutatott ki szignifikáns magnetit,
vagy hematit tartalmat a hidegági kollektor közelében, ami szintén az oxidréteg
hiányára utal. A melegági kollektor közeléből származó minták esetén viszont jelentős
magnetit (Fe3O4) diffrakciós csúcsok voltak megfigyelhetők [92-93].

39
III.4.4. A főkeringtető szivattyú dekontaminálása

A gőzfejlesztő dekontaminálások előző fejezetekben tárgyalt kedvezőtlen hatásai

ellenére az AP-CITROX eljárás egy másik változatát a mai napig rutinszerűen
alkalmazzák a paksi atomerőműben a főkeringtető szivattyú (FKSZ) forgórészének
dekontaminálására. A dekontaminálási művelet elsődleges célja az FKSZ forgórész
felületi szennyezettségének és ebből adódó γ-dózisteljesítmény csökkentése, a
végrehajtandó karbantartási és anyagvizsgálati munkák megkezdése előtt. Pakson az
első atomerőművi blokkot 1982-ben helyezték üzemben, és 1985-ben került először sor
az 1. blokki 4-es és 1. blokki 5-ös FKSZ-k dekontaminálására. A III.4. táblázatban
összefoglaltam a 2001-2009 időszakban elvégzett FKSZ dekontaminálásokat. A
táblázatból kitűnik, hogy általában négy évenként kerül sor azonos FKSZ mentesítésére.
Üzemviteli problémák fellépése esetén (rezonancia, szivárgás) a szükségessé váló
karbantartási munkálatokhoz kapcsolódóan a dekontaminálásra ettől eltérő időpontban
is sor kerülhet.

Dekontaminálások
Blokk FKSZ
éve
1 2003, 2007
2 2003, 2007
3 2003, 2007
1 2
4 2004, 2008
5 2002, 2006
6 2001, 2005
Dekontaminálások
Blokk FKSZ
éve
1 2003, 2007
2 2002, 2006
3 3 2001, 2005, 2009
4 2001, 2005, 2009
5 2004, 2008
6 2001, 2005, 2009
Dekontaminálások
Blokk FKSZ
éve
1 2005, 2008
2 2007, 2008
2001, 2005, 2008,
3
2009
4 2002, 2005, 2008
5 2002, 2006, 2008
6 2005, 2008
Dekontaminálások
Blokk FKSZ
éve
2003, 2004, 2005,
1
2007, 2008
2 2002, 2006, 2007
4 3 2001, 2005, 2009,
4 2002, 2006, 2007
5 2004, 2008
6 2002, 2006, 2007

III.4. táblázat: A főkeringtető szivattyúk dekontaminálásainak éve a 2001-2009.

időszakban

A FKSZ dekontaminálását blokk leállásokkor, az adott karbantartási műveletek

megkezdése előtt hajtják végre. A kezelést megelőzően a szivattyú forgórészét a házból

40
kiszerelik, a házat elektrokémiai dekontaminálásnak vetik alá. A FKSZ forgórészét
először AP-CITROX eljárással mentesítik, majd szétszerelés után egyes alkatrészein
elektrokémiai dekontaminálást hajtanak végre.
Miután a PE RRI-ben kifejlesztett bázistechnológia továbbfejlesztése során egyik
feladatunk olyan kémiai dekontaminációs technológia kidolgozása volt, amely alkalmas
FKSZ forgórész kémiai mentesítésére, a továbbiakban részletesen bemutatom a paksi
atomerőműben AP-CITROX eljárással végzett FKSZ forgórész dekontaminálás
menetét, valamint az eljárás hatékonyságának ellenőrzésére kialakított mintavételi
eljárást.
A paksi atomerőműben az FKSZ forgórész kémiai dekontaminálását egy 15 m3
térfogatú kádban valósítják meg, egy-egy művelet oldattérfogata 8-8 m3. A technológiai
lépésekben a dekontamináló oldatot 20 m3 óra-1 térfogatsebességgel áramoltatják. Első
lépésként az FKSZ házból kiemelt forgórészt a dekontamináló kád fölé daruzzák, majd
a forgórészről elektrokémiai felületi szennyezettség mintát vesznek a dekontamináló
üzem szakemberei [94].
Az elektrokémiai mintavevő eszköz egy 40 mm átmérőjű elektrolit oldattal
átitatott korong (bolymentes ruha), amelyet a III.6. ábrán lévő (P1 és P2) mintavételi
helyekről vesznek a dekontaminációs kezelés megkezdése előtt, illetve azt követően. Az
elektrolit oldat összetétele megegyezik az elektrokémiai dekontaminálásnál alkalmazott
oldat összetétellel (lásd később). Az elektrokémiai mintákból a PA Zrt. Radiokémiai
Laboratóriumában izotóp-összetételt és aktivitást számolnak felületegységre
vonatkoztatva [95].

III.6. ábra: A főkeringtető szivattyú forgórészéról elektrokémiai felületi szennyezettség

mintavevő helyek (P1, P2) [95]

41
 A FKSZ forgórész kémiai dekontaminálására az AP-CITROX eljárás egyik
változatát használják, ami annyiban tér el a gőzfejlesztőknél alkalmazott eljárástól, hogy
a kezelést egy kádban valósítják meg, amelyben a dekontamináló oldat
térfogatsebessége 20 m3 h-1, valamint minden műveleti lépés fél órára rövidül, így a
technológia kontaktideje 4 óra. Az alkalmazott vegyszerek koncentrációja és a
technológiai lépések hőmérséklete megegyezik a gőzfejlesztőknél alkalmazottakkal.
A kezelési lépések befejezése után a dekontamináló oldatok leürítése előtt 100
cm3 oldatmintát vesznek γ-spektrometriás mérésekhez. Az utolsó öblítő oldat leürítését
követően az FKSZ forgórészt kiemelik a kádból, szárazra törlik és a dekontamináló
üzem szakemberei a dekontaminálást megelőző módon elektrokémiai felületi
szennyezettség mintát vesznek.
A fent leírt műveleteket követően a dekontaminált forgórészt szétszerelik és egyes
alkatrészein merítéses elektrokémiai dekontaminálásnak vetik alá. Az elektrolit oldat 15
g⋅dm-3 kénsavat, 15 g⋅dm-3 foszforsavat és 30 g⋅dm-3 oxálsavat tartalmaz. A
dekontaminálandó alkatrészeket anódként (pozitív pólusként) csatlakoztatják, az
elektrolízis során az alkalmazható maximális áramsűrűség 50 A⋅dm-2 lehet. Ezt
követően az alkatrészeket tisztakondenzátumos vízzel leöblítik, szárazra törlik. Az
előzőekben már ismertetett mintavételezési eljárások után a PA Zrt. Radiokémiai
Laboratóriumában a mintákból meghatározzák az izotóp-összetételeket és az aktivitás
koncentrációkat [94].

III.4.5. A főkeringtető szivattyú hidraulikus forgórész kémiai

dekontaminálásának értékelése

A főkeringtető szivattyú forgórész kémiai dekontaminálásának hatékonyságáról

az előző fejezetben említett elektrokémiai mintavételi módszerrel kapott mérési
eredmények kiértékelése alapján kaphatunk információt. Az ipari mérési eredmények
feldolgozása érdekében két egyszerűsítő feltételt vettem figyelembe. Egyrészt, hogy a
dekontaminálandó FKSZ forgórész felület nagysága mindig állandó, másrészt, hogy a
felületen a radioaktív izotópok eloszlása homogén. Egy adott FKSZ forgórész kémiai
mentesítésénél a két mintavételi ponton – mind a dekontaminációs kezelést megelőzően,
illetve azt követően – vett minták felületre vonatkoztatott nuklidspecifikus aktivitás
értékeiből először átlagokat számoltam, amelyekből meghatároztam a kezelés előtti és
utáni összaktivitás koncentrációkat. A kapott értékekből – a IV.2.4.1. fejezetben

42
részletesen leírt módon – kiszámoltam a FKSZ forgórész kémiai dekontaminálás
hatékonyságára jellemző kumulatív dekontaminációs faktorokat. A vizsgált időszakban
összesen 58 FKSZ forgórész kémiai dekontaminálásának elektrokémiai mintavétellel
nyert mérési eredményeit dolgoztam fel.
Adott FKSZ forgórészre számolt összaktivitás értékeket és dekontaminációs
faktorokat a disszertáció mellékletét képező Függelék F.1. táblázatai tartalmazzák. A
táblázatok adataiból kitűnik, hogy a különböző FKSZ forgórészekre számolt DF értékek
között jelentős eltérések vannak. A számolt dekontaminációs faktorok átlagos értéke
(DF = 20,6 ± 30) kicsi, szórásuk pedig nagynak adódott. A paksi szakemberekkel történt
egyeztetés alapján a kapott értékek közötti eltérés egyik lehetséges forrása a nem
megfelelő elektrokémiai mintavételi eljárásban keresendő.
Ahhoz, hogy a helytelen elektrokémiai mintavételekből eredő hibát kiszűrjem
minden egyes FKSZ forgórész dekontaminálásánál meghatároztam az eljárás különböző
lépéseiben a dekontamináló oldatokban mért aktivitás koncentrációk összegzett értékeit
is, amelyeket az F.1. táblázatok utolsó oszlopaiban tüntettem fel. E két számított
értéktől elvárható, hogy korreláljanak egymással, azaz együttes értékelésük alapján már
jól jellemezhető adott FKSZ dekontaminálás hatékonysága. A kapott eredményeket a
függelék F.1. ábráin tüntettem fel. Az ábra alapján megállapítható, hogy az 58 FKSZ
forgórész dekontaminálásából – az öt hiányzó adat figyelmen kívül hagyása mellett – 30
kémiai mentesítés értékelhető, ami az összes elvégzett dekontaminálás ~56%-a.
Mindezek alapján az értékelhető DF értékeket blokkokra lebontva a III.7. ábrán
foglaltam össze.
Az ábrán feltüntetett eredményekből megállapítható, hogy az FKSZ forgórész
kémiai mentesítése során számolt DF értékek a 3 < DF < 86 közötti intervallumba
esnek. Az ábrázolt dekontaminációs faktorok átlagos értéke (DF = 19,9 ± 16) amelynek
értéke közel azonos az összes FKSZ forgórész dekontaminálásra számolt értékkel,
azonban szórása lényegesen kisebb. Figyelemre méltó az a tény, hogy az ábrázolt DF
értékek közül csak 26%-a adódott 10 alatti értéknek, valamint, hogy a legtöbb számolt
DF< 20 értéket a 2. blokk FKSZ forgórész kémiai mentesítése során érték el.
Az ipari eredmények értékelésével összefüggésben alapvető igényként
jelentkezett, hogy a paksi atomerőmű egy olyan kiszerelhető berendezésekre
alkalmazható kémiai dekontaminációs eljárással rendelkezzen, amellyel a FKSZ
forgórészek kémiai mentesítése hatékonyabban valósítható meg, ezáltal egységesebb és
nagyobb dekontaminációs faktorok érhetők el.

43
 100
100

80 80

60 60

DF DF
40 40

20 20

0 0
FKSZ 1/6 1/2 1/3 1/4 1/1 1/3 1/4 FKSZ 2/1 2/3 2/6 2/5 2/2 2/2 2/3 2/4 2/6

2001 2003 2004 2007 2008 2005 2006 2007 2008

100 100

80 80

60 60

DF DF
40 40

20 20

0 0
FKSZ 3/3 3/5 3/3 3/6 3/2 3/5 3/6 FKSZ
FKSZ 4/2 4/6 4/1 4/3 4/4 4/1 4/5

2001 2004 2005 2006 2008 2009 2002 2005 2006 2008

III.7. ábra: A 2001-2009 időszakban PA Zrt. különböző reaktorblokkjaiból származó

főkeringtető szivattyú forgórészek AP-CITROX eljárással végrehajtott kémiai
dekontaminálásának ipari eredményeiből számolt dekontaminációs faktorok

Meg kell jegyeznem, hogy a felületegységre vonatkoztatott aktivitások és oldat

aktivitás koncentrációk közötti jelentős szórások csökkentése érdekében szükség lehet
egy új mintavételi eljárás kidolgozására is, amellyel a dekontaminációs eljárások
hatékonysága egyértelműen mérhető.

III.5. A KÉMIAI DEKONTAMINÁCIÓS BÁZISTECHNOLÓGIA

FEJLESZTÉS FOLYAMATA ÉS SZEMPONTRENDSZERE

III.5.1. A bázistechnológia fogalma

Az AP-CITROX eljárásnak a III.4. fejezetben már részletesen bemutatott

hiányosságainak tükrében alapvető feladatként jelentkezett az erőműben eddig
alkalmazott eljárás kiváltására egy új, a paksi atomerőműben potenciálisan
alkalmazható kémiai dekontaminációs technológia fejlesztési stratégiájának
kidolgozása. A 2005. évtől a Pannon Egyetem Radiokémiai és Radioökológiai

44
Intézetében – a PA Zrt. támogatásával – egy új kémiai dekontaminációs technológia
műszaki dokumentációjának megalkotását célzó kutatási-fejlesztési munka indult [81].
A 2005-2007 időszakban tematikusan végzett oldat és felületkémiai, valamint korróziós
kutatások eredményeként hatékony, kevesebb radioaktív hulladékot termelő és kisebb
sugárterhelést eredményező ún. kémiai dekontaminációs bázistechnológia került
kifejlesztésre [96].
Az általunk kifejlesztett kémiai dekontaminációs bázistechnológia tulajdonképpen
három műveleti lépésből álló eljárás, amelyben a technológiai paraméterek
feladatorientált optimalizálása révén alkalmassá tehető kiszakaszolható és kiszerelhető
berendezések kémiai dekontaminálására, az üzemidő hosszabbítással összefüggésben
cserére szoruló berendezések szétszerelését megelőző dekontaminálásra, illetve fémes
szerkezeti anyagok totál dekontaminálására is [97]. A kémiai dekontaminációs
bázistechnológia (nem üzemi) egy ún. belső ciklusának műveleteit a III.5. táblázatban
foglaltam össze.
A bázistechnológia fejlesztésének első lépése a kiszakaszolható berendezések
közül a gőzfejlesztők kémiai dekontaminálására potenciálisan alkalmazható technológia
kidolgozására irányult. A szakirodalmi adatok feldolgozása, és az elvégzett oldatkémiai
számítások, valamint speciális laboratóriumi modellrendszerekben végrehajtott
tematikus korróziós, felületi, anyag- és radioaktivitás-transzport vizsgálatok alapján egy
10 lépéses kémiai eljárást fejlesztettünk ki.

Művelet Oldat összetétel

1. művelet HMnO4 + HNO3

Előoxidáció

2. művelet (COOH)2
Oxidoldás

3. művelet
H3BO3
Bórsavas
mosás

III.5. táblázat: A kémiai dekontaminációs bázistechnológia egy ún. belső ciklusának

műveleti lépései

Ennek során a III.5. táblázatban feltüntetett bázistechnológia optimált lépéseit

háromszor – azaz három ún. belső ciklusban – ismételtük meg, a 9. lépésben egy

45
hidrogén-peroxidos felület-passziválást hajtottunk végre, és a 10. lépésben a kémiai
kezelést egy nagy sebességű bórsavas mosással zártuk [96-97]. A három műveleti lépés
elemzését a III.5.3. fejezetben fogom részletesen tárgyalni.

III.5.2. A bázistechnológia fejlesztés fontosabb szempontjai

Ebben a fejezetben tematikusan áttekintem a gőzfejlesztők dekontaminálására

alkalmas bázistechnológia fejlesztésekor figyelembe vett legfontosabb szempontokat. A
technológia fejlesztésekor a paksi atomerőműben kialakult technológiai hátteret,
valamint az 1993-2001 időszakban végrehajtott gőzfejlesztő dekontaminálások üzemi
tapasztalatait is figyelembe vettük. Mindezek ismeretében a technológia fejlesztés
irányvonala „erőmű specifikusnak” tekinthető.
Egy hatékony dekontaminációs technológia kidolgozásánál egyik legfontosabb
szempont a szerkezeti anyagok felületein lejátszódó kontamináció mértékének és
jellegének, azaz a szennyező radionuklidok minőségének, mennyiségének valamint
megkötődési mechanizmusának ismerete. Fontos továbbá, hogy a szerkezeti anyag
felületeken kialakult speciális oxidrétegeket a technológia intenzíven, egyenletesen
viszonylag rövid idő alatt távolítsa el, oly módon, hogy a kémiai eljárás az alapfémen
korróziós károsodást ne okozzon [81].
A technológia fejlesztésének első lépéseként összegyűjtöttem az érvényesíteni
kívánt szempontrendszereket, amelynek elemzésére a következő alfejezetekben
részletesen kitérek.

III.5.2.1. A felületi oxidrétegek homogén eltávolítása

A gőzfejlesztő hőátadó csövek dekontaminálására felhasználható technológia

kifejlesztése során alapvető jelentőségű hogy az eljárás tegye lehetővé a radionuklidok
hatékony eltávolítását (dóziscsökkentést) és – egyidejűleg – az acélfelületek
kondicionálását (a mobilis felületi oxidréteg eltávolítását és az alapfém passziválását).
Mint ahogy már a III.2.3. fejezetben is említettem, atomerőművekben normál
üzemmenet esetén a primer hűtőköri felületeken kialakuló radioaktív szennyezést
elsődlegesen a radioaktív korróziós termékek keletkezése és transzportja határozza meg.
Könnyen belátható, hogy a VVER-típusú reaktorok esetén a kémiai dekontaminációs

46
eljárás hatékonyságát a hőhordozó bórsavas oldatba jutó korróziótermék radionuklidok
60 58 110m
közül a Co, Co és Ag megkötődési mechanizmusa és eltávolíthatósága szabja
meg [17-19, 33, 46-52, 63]. Ezen radioizotópok kontaminációs folyamatait tematikusan
tanulmányozták ausztenites korrózióálló acélfelületeken. A vizsgálati eredmények
60
igazolták, hogy: a Co radionuklidok mind a külső magnetit (Ni-ferrit) mind a belső
vas-kromit rétegekben megtalálhatók, és a radioaktivitás döntő hányada főként a vékony
110m
kromit rétegben akkumulálódik, valamint az Ag radionuklidok döntő része
cementációs folyamat révén épül be a felületi oxidrétegbe [48-49, 63, 96, 98].
Figyelembe véve a felsorolt tényeket belátható, hogy az effektív dekontamináció
magába foglalja a felületi oxidréteg nagy részének dekompozícióját és a – laza vagy
szorosabban kötött radioaktívan szennyezett – korróziós termékek homogén oldását.

III.5.2.2. A paksi atomerőműben kialakult technológiai háttér felhasználása

A technológia fejlesztésekor célszerű feltételként érvényesíteni, hogy az eljárás

hasznosítsa a paksi atomerőműben az elmúlt évtizedekben a gőzfejlesztő
dekontaminálások során kialakult műszaki-technikai hátteret és technológiai
ismereteket. E szempontot érvényesítve lehetőség van a dekontaminációs technológia
kifejlesztését, engedélyeztetését valamint üzemi bevezetését idő és költségkímélő
módon végrehajtani.
A feladat megoldása lényegében az ún. bázistechnológia szemlélet érvényesítése,
amely egy kémiai dekontaminációs bázistechnológia kifejlesztését, valamint
feladatorientált adaptálását és továbbfejlesztését feltételezi. A bázistechnológia
szemlélet megvalósulása számos előnnyel jár, mivel az így létrehozott dekontaminációs
technológiák [81]:

gépészeti és vegyipari műveleti háttere, berendezései rendelkezésre állnak,

illetve költséghatékonyan kialakíthatók vagy továbbfejleszthetők,

a PA Zrt.-nél engedélyezett vegyszerek és műveleti utasítások révén
megvalósíthatók,

működtetéséhez a szakképzett személyi állomány biztosított,

alkalmazása során keletkező radioaktív hulladékok kezelésének műveleti
struktúrája és technológiai rendszerei az erőműben már működnek.

47
III.5.2.3. Alkalmazhatóság a paksi atomerőmű gőzfejlesztőinek belső felületén kialakult
specifikus oxidrétegek kezelésére

Mint ahogy már a III.4.2. Fejezetben említettem, alapvető különbség van az 1-3.
reaktorblokki, és a 4. blokki gőzfejlesztő hőátadó csövek belső felületén kialakult
oxidrétegek szerkezetében, morfológiájában. Ennek tükrében egyik legfontosabb
célkitűzésünk az, hogy kifejlesztendő technológiának egyaránt biztosítani kell a 4.
blokki nem dekontaminált és az 1-3. blokki – korábban dekontaminált – gőzfejlesztők
ausztenites korrózióálló acél hőátadó csöveinek felületén kialakult, speciális
oxidrétegek („hibrid” szerkezet, több mikrométeres vastagság) homogén oldását.
Megfelelő hatékonyság eléréséhez elengedhetetlen, hogy a dekontaminációs
technológia műveleti paraméterei optimálva legyenek a kétféle oxidréteg homogén
oldására [81].

III.5.3. A bázistechnológia műveleti lépéseinek bemutatása

A bázistechnológia fejlesztésének első lépéseként a kiszakaszolható berendezések

közül a gőzfejlesztők kémiai dekontaminálására egy 10 lépéses kémiai eljárást
fejlesztettünk ki. A következőkben részletesen tárgyalom miért is van szükség az
úgynevezett kétlépcsős dekontaminációs eljárásra, ismertetem a különböző műveleti
lépésekben alkalmazott reagenseket és azok előnyös tulajdonságait.

Az előoxidációs lépés
A paksi atomerőmű reaktorblokkjainak reduktív vízüzeme során a gőzfejlesztők
ausztenites korrózióálló acél hőátadó csöveinek belső felületén vas-oxidok (elsősorban
Fe3O4 /magnetit/, Fe2O3 /hematit/, illetve krómmal és nikkellel különböző mértékben
szubsztituált spinell-szerkezetű oxidok) képződnek. A helyenként jelentős Cr(III)-
feldúsulás kémiailag ellenálló (passzív) felületi oxidréteget eredményez, ezért
előoxidációs lépés alkalmazása a technológia során elengedhetetlen. Erre a célra egy
permangánsavas eljárást dolgoztunk ki, mely reagens megfelel az előző fejezetben
felsorolt kritériumoknak.
Az előoxidációs folyamat hatékonyságát az oldat pH-jának csökkentése növeli.
Ezt célszerűen – a tisztítani kívánt szerkezeti anyag felületi tulajdonságait figyelembe
véve – ásványi sav hozzáadásával lehet elérni. Az itt alkalmazott salétromsavat

48
specifikusan korrózióálló acélfelületek kezelésére használják, mivel elősegíti a passzív
réteg kialakulását, és a koncentrált salétromsav szerves lerakódások eltávolítására is
alkalmas [96, 99].

Az oxidoldási lépés
A dekontamináció hatékonyságára és a korróziós illetve felületkémiai hatásokra
vonatkozó szakirodalmi adatok, továbbá hulladékkezelési szempontok és a felmerülő
költségek figyelembevételével, valamint a felületi oxidrétegek becsült minőségi és
mennyiségi összetételének ismeretében az oxálsavat választottuk a dekontaminálandó
hőátadó csövek belső felületén kialakult oxidrétegek oldására. A szakirodalmi adatok
alapján az oxálsav oxidoldó-reagensként történő alkalmazása a felületkezelő
(dekontaminációs) technológia fejlesztésével összefüggő valamennyi tényező komplex
mérlegelése alapján optimálisnak tekinthető [96, 99].

Felülettisztítási, passziválási lépés

A passziválás alapvető feladata, hogy a dekontaminált, védő-oxidrétegétől részben
vagy teljes egészében megfosztott fémfelületen új, homogén szerkezetű oxidréteget
alakítsunk ki, amely termodinamikai és mechanikai szempontból is stabil. A passziválás
történhet híg oxidálószerrel (pl. híg HNO3), de a korrózióvédő-oxidréteg kialakulása
spontán módon, oxigéntartamú környezetben (pl. vizes oldatban) is végbemehet. A
passziválás folyamatának legfőbb paraméterei az idő, a hőmérséklet és a passziválószer
anyagi minősége [96, 99-100]. A passziválás hatékonyságát természetesen alapvetően
befolyásolja az azt megelőző felülettisztítás. Nem tökéletesen tisztított felület esetén, a
felületen maradt fémoxidok, fém-hidroxidok eleve védőréteget képezhetnek (ha a réteg
mechanikai tulajdonságai is megfelelőek), így a kémiai szempontból stabil oxidréteggel
borított felületet passziválni értelmetlen.
Amíg az oxidoldásra használt oxálsav maradéka jelen van a rendszerben, addig a
vas-oxaláto-komplexek, króm-oxaláto-komplexek, stb., zavaró hatása érvényesül. Mivel
ezek negatív töltéssel rendelkeznek, anioncserélő-gyantákat kell alkalmazni. Az
oxálsav-maradék elbontása továbbá a kezelt korrózióálló acélfelület megfelelő
passziválása, illetve spontán passziválódása érdekében is szükségszerű. Az oxálsav-
maradék elbontása történhet:

49

Ismételt permangánsav adagolással: ekkor az oxálsav CO2-dá és vízzé
bomlik.

A hőmérséklet 120°C fölé emelésével (termikus bontás).

UV-fényforrás és sztöchiometriai mennyiségű hidrogén-peroxid együttes
alkalmazásával.

A kezelt felületek tisztítására és passziválására felületkémiai és hulladékkezelési

szempontból a maradék oxálsav elbontása bórsavas oldatba adagolt hidrogén-peroxid,
valamint az oldódó, illetve mobilis diszperz korróziós termékek eltávolítása optimális
megoldás lehet. A technologia fejlesztés során alkalmazott elektrokémiai és
felületkémiai eredmények igazolták, hogy a hidrogén-peroxid, mint oxidálószer
jelenléte ellenére a felület passziválódása alapvetően spontán módon történik [99].

III.5.4. A bázistechnológia fejlesztés irányai

A kiszakaszolható berendezések közül a gőzfejlesztőkre kifejlesztett

bázistechnológia a technológia lépéseinek, valamint a ciklusok számának megfelelő
optimálásával (10 lépéses technológia) alkalmassá vált a paksi atomerőmű gőzfejlesztő
hőátadó acélcsövek belső felületén kialakuló oxidrétegek kezelésére. A kifejlesztett
technológia egyaránt alkalmas a fentiekben említett, az erőműben a korábbi években
nem dekontaminált, illetve dekontaminált gőzfejlesztők ausztenites korrózióálló acél
hőátadó csöveinek felületén kialakult oxidrétegek homogén oldására.
2008-ban intenzív kutatómunka kezdődött azzal a céllal, hogy a bázistechnológiát
különböző kiszakaszolható és kiszerelhető berendezések mentesítésére
továbbfejlesszük. A bázistechnológia szemléleten alapuló technológia fejlesztés irányait
a III.8. ábra mutatja.
A bázistechnológia technológiai paramétereinek feladatorientált optimálása révén
alkalmassá tehető más kiszakaszolt (pl. 1. VT regeneratív hőcserélői) vagy kiszerelhető
berendezések (pl. FKSZ forgórész) mentesítésére, illetve különböző szerkezeti anyagok
(ausztenites acél szénacél, alumínium) totál dekontaminálására is. A kifejlesztett
technológiák esetleges alkalmazása javíthatja egyes nukleáris energetikai berendezések
dozimetriai és korróziós állapotát.

50
 KÉMIAI DEKONTAMINÁCIÓS
BÁZISTECHNOLÓGIA

TECHNOLÓGIA FEJLESZTÉS, OPTIMÁLÁS

DEKONTAMINÁCIÓ TOTÁL DEKONTAMINÁCIÓ

KISZAKASZOLHATÓ KISZERELHETŐ cserére szoruló KISZERELHETŐ

BERENDEZÉSEK
BERENDEZÉSEK BERENDEZÉSEK
KISZAKASZOLHATÓ KÜLÖNBÖZŐ SZERKEZETI
BERENDEZÉSEK ANYAGOK

GF
FKSZ forgórész szétszerelését megelőző
ausztenites acél

1.VT dekontaminációja
szénacél

alumínium

III.8. ábra: A bázistechnológia szemléleten alapuló technológia fejlesztés irányai

A következő alfejezetekben röviden a bázistechnológia továbbfejlesztésével nyert

eljárásokat mutatom be. A technológiák optimált műveleti paramétereinek
összehasonlító elemzését a kísérleti rész IV.2.3. fejezetében ismertetem.

III.5.4.1. Alkalmazhatóság egyéb kiszakaszolható berendezésekre, 1.VT regeneratív

hőcserélőire

Az 1.VT regeneratív hőcserélők felülettisztításának, illetve dekontaminálásának

szükségessége üzemviteli (hőátadási) problémák kapcsán az üzemidő hosszabbításának
tervezésével összefüggésben merült fel. Dekontaminálást a hőcserélők 30 éves
élettartama alatt nem terveztek és a dekontamináló berendezés gépészeti
csatlakozásának feltételei nincsenek kialakítva.
A hőcserélők környezetében mért dózisteljesítmények 1984-től 2006-ig mért
adatai alapján megállapítható, hogy a mért értékek az utolsó években 400 és 2000
µSv·óra-1 közé estek. Figyelemre méltó az a tény is, hogy a gőzfejlesztők AP-CITROX
eljárással történő dekontaminálásának hatása itt is észlelhető. Az 1-3. blokk
hőcserélőinek dózisteljesítménye nagyobb (szigetelés (2-3. blokk) és ólomárnyékolás

51
(2. blokk) ellenére 500-2000 µSv·óra-1), mint a 4. blokké (400-1200 µSv·óra-1) [34, 35].
A mért dózisteljesítmények igen jelentősek és lehetetlenné teszik az egyre nagyobb
valószínűséggel bekövetkező meghibásodások kijavítását. Amennyiben a hőcserélők
cseréjére kerül sor, azok kiszerelése elképzelhetetlen a dózisteljesítmények jelentős
csökkentése nélkül, tehát a hőátadó felületek tisztítása, és/vagy dekontaminálása
mindkét beavatkozás (karbantartás, illetve csere) esetén szükségszerűnek látszik.
Az 1.VT regeneratív hőcserélők funkciójukat, illetve szerkezeti anyagukat
tekintve hasonlítanak a gőzfejlesztőkhöz azzal a különbséggel, hogy a gőzfejlesztőknél
csak a csőtérben, a hőcserélőknél a köpenytérben is primerköri hőhordozó áramlik.
Amint az a III.6. táblázatból kitűnik, a hőcserélők normál üzeménél az áramlási
sebesség egy nagyságrenddel kisebb, mint a gőzfejlesztőknél. Ez azt is jelenti, hogy a
köpenytérben a diszperz fázis kiülepedésének a valószínűsége nagy és jelentős
lerakódások lehetnek. A hőmérsékletváltozás viszont a hőcserélőkben egy
nagyságrenddel nagyobb, mint a gőzfejlesztőknél. Mindez a hőátadó csövek mindkét
oldalán, a felületeken képződött oxidok mennyiségében és minőségében különbségeket
okozhat [101].
A hőcserélők fém szerkezeti anyagából mintavétel nehezen megvalósítható.
Reprezentatív üzemi minták hiányában a dekontaminálás hatékonyságát a korábban AP-
CITROX eljárással dekontaminált, illetve nem-dekontaminált GF hőátadó csövek
primer és szekunderoldali felületetein lehet modellezni.

Kiszakaszolható Áramlási sebesség Hőmérsékletváltozás

berendezés [m⋅⋅s-1] [°°C]
Gőzfejlesztő
2,7 296→265
primer oldal
1.VT hőcserélő
0,1 265→50
köpenytér
1.VT hőcserélő csőtér 0,44 50→235

III.6. táblázat: Az 1.VT regeneratív hőcserélők és a gőzfejlesztők normál üzemi

paramétereinek összehasonlítása [35]

A gőzfejlesztők és a regeneratív hőcserélők nagyfokú funkcionális hasonlósága,

valamint az a tény, hogy szerkezeti anyaguk azonos (08X18H10T (GOSZT 5632-61)
típusú ausztenites korrózióálló acél), lehetővé teszi, hogy a gőzfejlesztők

52
dekontaminálására kidolgozott kémiai dekontaminációs technológiát hatékonyan
adaptáljuk és optimáljuk az 1.VT regeneratív hőcserélők vonatkozásában is [101].
A 1.VT regeneratív hőcserélőinek dekontaminálására továbbfejlesztett
technológia során a bázistechnológiát két belső ciklusban valósítjuk meg, kiegészítve
egy felülettisztító és passziváló lépéssel. E 7 lépéses technológia több ponton eltér a
gőzfejlesztőkre kifejlesztett 10 lépéses technológiától. Magasabb hőmérséklet és az
üzemi körülmények között alkalmazható legnagyobb oldatáramlási sebesség beállítása
mellett az előoxidációnál használt vegyszer-kombináció is erélyesebb (savasabb) [96].

III.5.4.2. Alkalmazhatóság kiszerelhető berendezésekre, FKSZ forgórészre

2008-ban a PA Zrt. Dekontamináló Üzemében a főkeringtető szivattyú

forgórészre jelenleg is alkalmazott AP-CITROX kémiai dekontaminációs technológia
kiváltását célzó – a bázistechnológia továbbfejlesztésén alapuló – kutatómunka
kezdődött az ausztenites acélfelületek felületi tulajdonságait előnyösen befolyásoló új
kémiai dekontaminációs eljárásra. A technológia továbbfejlesztésénél figyelembe vettük
– a III.4.4. fejezetben már részletesen ismertetett – a „DMR3 FKSZ-forgórész
dekontaminálása” című karbantartási utasításban leírt műszaki és technológiai (a paksi
atomerőműben jelenleg alkalmazott vegyipari műveleti és gépészeti) feltételeket is.
A kiszerelhető berendezések közül a főkeringtető szivattyú forgórész
dekontaminálására továbbfejlesztett technológia során a bázistechnológiát – az 1.VT
hőcserélő dekontaminálásához hasonlóan – szintén két belső ciklusban valósítjuk meg,
amelyet a 6. lépésben passziválással, majd egy felülettisztító lépéssel, zárunk. A 7
lépéses technológiák műveleti paraméterei azonban több ponton is eltérnek egymástól.
Egyrészt az FKSZ forgórész dekontaminálásának előoxidációs ideje hosszabb, mint az
1.VT hőcserélőnél. Másrészt a két berendezés dekontaminálásának eltérő üzemi
megvalósításából adódóan különböző az alkalmazott dekontamináló oldat
térfogat/kezelt felület aránya és az oldatáramlási sebessége is. [102].
A paksi atomerőműben a dekontamináló kád és a forgórész elemeinek túlnyomó
része 08X18H10T (GOSZT 5632-61) típusú, a járókerék 10X18H9TL (GOSZT 2176-
77) és/vagy 12X18H9TL (GOSZT 2176-67) típusú ausztenites korrózióálló acél. Ezért a
technológiafejlesztés folyamata során – üzemi radioaktív FKSZ minták hiányában – a
kísérleteket a korábbi években AP-CITROX eljárással dekontaminált és nem

53
dekontaminált gőzfejlesztőkből származó radioaktív 08X18H10T (GOSZT 5632-61)
típusú csőmintákon végeztük el.

III.5.4.3. Totál dekontamináció

A 2009. évben a Pannon Egyetem Radiokémiai és Radioökológiai Intézetében a

bázistechnológia adaptálásával intenzív kutatói munka indult, amelynek célja egy un.
olyan totál dekontaminációra alkalmas technológia fejlesztése, mellyel különböző –
fémes hulladékként nyilvántartott – szerkezeti anyagok (ausztenites acél, szénacél,
alumínium) radionuklid-mentesítése, valamint az üzemidő hosszabbítással
összefüggésben a cserére szoruló kiszakaszolható berendezések (pl. 1.VT hőcserélői)
szétszerelését megelőző dekontaminálása megoldható. A totál dekontaminációs
technológia fejlesztése során felsorolt szerkezeti anyagok közül disszertációm kísérleti
részében az ausztenites acél (típusa: 08X18H10T (GOSZT 5632-61)) korróziós és
felületkémiai eredményeit mutatom be.
Mind a kiszakaszolható, mind a kiszerelhető berendezések esetében a korrózióálló
acélfelületek totál dekontaminálására alkalmas módszerek fejlesztésének alapvető
feladata a már meglévő eljárások bázisán a technológia hatékonyságának növelése,
amely megvalósítható a belső ciklusok hatékonyságának, vagy a belső ciklusok
számának a növelésével.
A kiszakaszolható és kiszerelhető berendezések kémiai mentesítésére alkalmas
totál dekontaminációs technológiáknál az előoxidációs és az oxidoldási lépésekben a
vegyszer koncentrációkat növeltük. A kiszerelhető berendezések totál
dekontaminálásának laboratóriumi modellkísérleteinél a nagyobb vegyszer koncentráció
mellett az előoxidációs műveleti lépés kontaktidejét is módosítottuk. A kiszakaszolható
berendezéseknél, egy három belső ciklusból álló modellkísérletet is végrehajtottunk a
bázistechnológia optimált vegyszer koncentrációinak alkalmazása mellett, valamennyi
műveleti lépés kontaktidejét fél órára módosítottuk. A totál dekontaminációs
technológiákban passziválási lépésre egyik módszernél sincs szükség, ugyanis a
dekontaminált eszközök nem kerülnek ismételt erőművi felhasználásra [103].

54
IV. KÍSÉRLETI RÉSZ

IV.1. KORRÓZIÓS-ERÓZIÓS TENDENCIÁK VIZSGÁLATA

GŐZFEJLESZTŐKBEN

IV.1.1. Előzmények

A 2000. évtől kezdődően négy hazai intézet együttműködésében, a Pannon

Egyetem témavezetésével tematikus korróziós vizsgálatok kezdődtek a PA Zrt. 4
reaktorblokkjának különböző gőzfejlesztőjéből származó hőátadó acélcső mintákon.
Ennek keretében elektrokémiai (voltammetria), oldatkémiai (ICP-OES) és
felületvizsgálati módszereket (SEM-EDX, XRD, CEMS, XPS) alkalmazva elvégezték a
csőminták felületi tulajdonságainak (passzivitás, kémiai összetétel, struktúra,
morfológia, mobilitás) összehasonlító elemzését.
A 2000-2008 időszakban összesen 45 db a PA Zrt. 4 reaktorblokkjának különböző
gőzfejlesztőjéből származó hőátadó acélcső minta vizsgálatára került sor. A megkezdett
korróziós és felületkémiai vizsgálatok folytatásaként 2006-ban kutató-fejlesztő
szakmérnök hallgatóként kapcsolódtam be a kutatási projektbe. 2008. évtől kezdődően
PhD hallgatóként részt vettem – az elmúlt nyolc év kutatási eredményeinek
összefoglalásaként – egy új felhasználóbarát adatbázis kialakításában. A munka
keretében feladatom volt az erőmű által biztosított ausztenites acél hőátadó csövek
(típusa: 08X18H10T (GOSZT 5632-61)) általános korróziós állapotának és a felületi
védő-oxidréteg kémiai és fázisösszetételének tematikus vizsgálata, valamint a már
meglévő eredmények ismeretében az üzemidő múlásával kimutatható korróziós-eróziós
tendenciák feltárása és előrejelzése.

IV.1.2. Mintaelőkészítés

Az erőműben a hőátadó acélcsövek mintavételére – előzetes kivágási terv alapján

– a blokkok leállása során került sor. A vizsgált ausztenites korrózióálló acélcsöveket
valamennyi GF esetén a legfelső csősorból távolították el. A csőkivágást követően
visszamaradt acélcsövet pedig – megakadályozva a primerköri hőhordozó

55
szekunderkörbe történő átjutását – a kollektorokban dugózták le. A csőminták jellemző
adatait a IV.1. táblázat tartalmazza. Külön kiemeltem azokat a mintacsoportokat,
amelyek a kísérleti rész tárgyát képező dekontaminált gőzfejlesztőből származó
különböző időpontokban vizsgált hőátadó acélcsöveket tartalmazzák. A 2006-2008
időszakban azokat a mintákat, amelyek vizsgálatában részt vettem, a táblázatban
világosszürke színnel emeltem ki.
Disszertációmban elsősorban a dekontaminált gőzfejlesztőkből különböző
időpontokban kivágott hőátadó acélcső minták korróziós és felületkémiai
eredményeinek összehasonlító elemzését végeztem el. Az alkalmazott vizsgálati
technikákból az elektrokémiai (voltammetria), illetve a felületvizsgálati módszerek
közül a SEM-EDX, CEMS mérési eredményeket, illetve a bórsavas felületkezelés
korróziós-eróziós hatáselemzését tárgyalom részletesen.
Az atomerőművi gőzfejlesztők korróziós állapotfelmérése keretében 2006. évtől
kezdődően önálló feladatom volt a hőátadó acélcső minták nyilvántartása, a
voltammetriás mérések elvégzése valamint a kapott eredmények áttekinthető
értelmezése. A felületkémiai módszerek közül a SEM-EDX méréseken való részvétel
mellett a keresztmetszeti optikai csiszolatok elkészítése és a kapott SEM-felvételek
összehasonlító elemzése, illetve a CEMS vizsgálatok során kapott Mössbauer-
spektrumok áttekintő értelmezése. A feladataim közé tartozott továbbá a bórsavas
felületkezeléseken való részvétel és a mobilitás vizsgálatok során kapott ICP-OES és
gravimetriás eredmények összehasonlító értékelése.
A mintaelőkészítés során az acélcsővek mindegyikéből 20 mm-es csődarabokat
vágtunk le, majd a csőszakaszokat átmérőjük mentén kettéfűrészeltük. Az említett
aprítási procedúra révén nyert acélcső minták felületét – az oxidréteg megóvása
érdekében – nem zsírtalanítottuk. Mintánként 2 db csőfelet voltammetriás, 1 db csőfelet
CEMS, illetve 1-1 db csőnegyedet SEM-EDX módszerrel tanulmányoztam.
A keresztmetszeti optikai csiszolatok elkészítéséhez az aprítási procedúra során
nyert csőnegyedek egyikét függőleges helyzetben Epoplast típusú epoxigyanta tömbbe
ágyaztam. A kötési idő (8 óra) letelte után az epoxigyantába ágyazott csőminta vágási
felületét vizes (Si-C) papírral (# 2000 minőségig), majd 0,05 µm szemcseméretű vizes
korund-szuszpenzióval felpolíroztam.

56
 Minta jele Származási hely Dekontamináció éve Kivágás éve Vizsgálat éve
1/2 (1) 1. blokk 2. GF 2001 2002 2002
1/2 (2) 1. blokk 2. GF 2001 2002 2003
1/2 (3) 1. blokk 2. GF 2001 2007 2007
1/4 1. blokk 4. GF 2000 2004 2004
1/5 1. blokk 5. GF 2001 2006 2006
1/6 1. blokk 6. GF 2001 2005 2005
2/1 (1) 2. blokk 1. GF 1996, 2001 2004 2004
2/1 (2) 2. blokk 1. GF 1996, 2001 2008 2008
2/2 (1) 2. blokk 2. GF 1996, 1997 2001 2001
2/2 (2) 2. blokk 2. GF 1996, 1997, 2001 2005 2005
2/3 (1) 2. blokk 3. GF 1996 2000 2000
2/3 (2) 2. blokk 3. GF 1996 1997 2003
2/3 (3) 2. blokk 3. GF 1996, 2001 2005 2005
2/4 (1) 2. blokk 4 GF 1995 2007 2007
2/4 (2) 2. blokk 4 GF 1995 1999 2008
2/5 (1) 2. blokk 5. GF 1999, 2001 2002 2002
2/5 (2) 2. blokk 5. GF 1999, 2001 2004 2004
2/5 (3) 2. blokk 5. GF 1999, 2001 2006 2006
2/6 2. blokk 6. GF 2001 2002 2002
3/1 (1) 3. blokk 1. GF 2001 2003 2003
3/1 (2) 3. blokk 1. GF 2001 2007 2007
3/2 (1) 3. blokk 2. GF 2001 2002 2002
3/2 (2) 3. blokk 2. GF 2001 2006 2006
3/3 (1) 3. blokk 3. GF - 1999 2001
3/3 (2) 3. blokk 3. GF 2001 2002 2002
3/4 (1) 3. blokk 4. GF 2001 2001 2001
3/4 (2) 3. blokk 4. GF 2001 2005 2005
3/5 (1) 3. blokk 5. GF 1993 2000 2000
3/5 (2) 3. blokk 5. GF 1993, 2001 2004 2004
3/5 (3) 3. blokk 5. GF 1993, 2001 2008 2008
3/6 3. blokk 6. GF - 2000 2000
4/1 (1) 4. blokk 1. GF - 2003 2003
4/1 (2) 4. blokk 1. GF - 1999 2003
4/2 (1) 4. blokk 2. GF - 2003 2003
4/2 (2) 4. blokk 2 GF - 2003 2006
4/2 (3) 4. blokk 2 GF - 2007 2007
4/3 (1) 4. blokk 3. GF - 2001 2001
4/3 (2) 4. blokk 3. GF - 2005 2005
4/4 (1) 4. blokk 4. GF - 1998 2001
4/4 (2) 4. blokk 4. GF - 2006 2006
4/4 (3) 4. blokk 4. GF - 2002 2008
4/5 (1) 4. blokk 5. GF - 2000 2000
4/5 (2) 4. blokk 5. GF - 2004 2004
4/6 4. blokk 6. GF - 2001 2001
IRM Inaktív ref. minta Melegjáratás utáni inaktív 1982 2001
minta

IV.1. táblázat: A 2000-2008 időszakban vizsgált 45 hőátadó acélcső minta jellemző

adatai

57
 A polírozott keresztmetszeti csiszolatokból kémiai kezeléssel metallográfiai
csiszolatokat alakítottam ki. A kémiai kezelést (keresztmetszeti felületmaratást)
királyvíz (1 rész cc. HNO3 + 3 rész cc. HCl) felhasználásával végeztem. A korábban
kialakított optikai csiszolatok felületét a kezelés során 2-3 percig királyvízzel marattam,
csapvízzel mostam, vizes korund-szuszpenzióval utó-políroztam, majd ioncserélt vízzel
tisztítottam.
2003. évtől kezdődően – a reaktorblokkok újraindításának első 30 órás időszakát
modellező körülmények között – elvégeztük a hőátadó acélcsövek bórsavas
felületkezelését a PE Radiokémiai és Radioökológiai Intézetben kifejlesztett
laboratóriumi cirkulációs rendszerben. A bórsavas felületkezelés során a gőzfejlesztő
hőátadó csövek belső felületéről a bórsavas hőhordozóba bejutó korróziótermékek
kémiai mennyiségét ICP-OES és gravimetriás módszerrel határoztuk meg. A kezelt
próbatestből 2 db 2 cm hosszú csőszakaszt vágtunk le, majd a mintákat átmérőjük
mentén megfeleztük (1db félcső-mintát negyedeltünk). A kezelt belső felületeket
voltammetriás és SEM-EDX módszerekkel tanulmányoztam. Keresztmetszeti
metallográfiai csiszolatokat készítettem továbbá az acélcső próbatestekről a bórsavas
kezelést követően is.

IV.1.3. Vizsgálati eljárások

Az alkalmazott vizsgálati módszereket a következő alfejezetekben fogom

részletesen ismertetni. Mind az elektrokémiai, mind a felület-spektroszkópiai, illetve
mikroszkópiai vizsgálatok során elsősorban a csőminták belső – korábban primerköri
hőhordozóval érintkező – felületét tanulmányoztam.

IV.1.3.1. A hőátadó acélcső minták korróziós állapotának tanulmányozása

voltammetriás eljárással

Az acélcső minták felületének passzív állapotát lineáris voltammetriás

módszerrel tanulmányoztam [104-105]. A lineáris voltammetriás (potenciodinamikus
polarizációs) vizsgálatokat VoltaLab 40 (Radiometer, Franciaország) típusú
elektrokémiai mérőrendszerrel végeztem. A mérőrendszer képe a IV.1. ábrán látható. A
mérések során vizsgált csőminta (munkaelektród) potenciálját (E) folyamatosan, állandó
v = 10 mV·perc-1 sebességgel változtattam és az elektrokémiai cellán átfolyó, a

58
csőminta belső, alapoldattal érintkező felületére vonatkozó áramsűrűséget (i)
regisztráltam. A voltammetriás görbék felvételét megelőzően 30 percen keresztül
regisztráltam a csőminták belső felületének korróziós (nyitott köri) potenciálját.

Oldat Üvegcella

Teflon tömítés

Teflon
hollander

Elektromos
csatlakozás Munkaelektród

IV.1. ábra: A mérőcella és a VoltaLab 40 típusú elektrokémiai mérőrendszer fényképe

A belső ábra a munkaelektród (csőminta) rögzítését mutatja

A vizsgálatokhoz speciális 3 részes cellát alkalmaztam. A teflon-üveg mérőcella

munkaelektródja – a vizsgált acélcső minta – a cella alján került elhelyezésre úgy, hogy
kizárólag a csőminta belső felülete érintkezhetett a bórsavas oldattal (lásd IV.1. ábra
belső ábrarészlet). Az aprítással nyert acélcsőmintákat a mérések megkezdése előtt
óvatosan satuban kilapítottuk, biztosítva a munkaelektród – vizsgálatokhoz szükséges –
sík mintafelületét. A munkaelektród elektrolittal érintkező felülete 0,78 cm2 volt, az
áramsűrűség értékek erre a felületre vonatkoznak. A voltammetriás vizsgálatokat
inertgáz (99,999 v/v % Ar) atmoszférában, szobahőmérsékleten végeztem el. A
munkaelektród felett helyezkedett el a 200 cm3 térfogatú 12 g·dm-3 koncentrációjú
H3BO3 alapoldat, amelyet mérésenként cseréltem. A cella referencia-elektródjaként
telített kalomelelektród (SCE), segédelektródjaként Pt-huzal szolgált. A
kalomelelektródot desztillált vizes öblítés után bórsavval feltöltött, zárt csappal ellátott
elektródtartóba helyeztem.
A mérések, illetve az eredmények feldolgozása során a VoltaLab 40
mérőrendszerhez kifejlesztett VoltaMaster 4.0 mérő- és kiértékelő programcsomagot

59
alkalmaztam [106]. A mérési adatokat féllogaritmikus rendszerben ábrázoltam: az
abszcisszán a munkaelektród potenciálját V-ban, az ordinátán az áramsűrűség abszolút
értékének tizesalapú logaritmusát A·cm-2-ben. A korróziós jellemzők (korróziós
potenciál (Ek), korróziós áramsűrűség (ik), illetve korróziósebesség (vk) meghatározását
– a VoltaMaster 4.0 mérő – és kiértékelő programcsomagot alkalmazva - az ún. Stern-
módszerrel végeztem el.
A korróziós jellemzők Stern-módszerrel történő kiértékelése során a polarizációs
görbék egyenes szakaszát, az ún. Tafel-szakaszt használtam fel. A katódos és anódos
görbék egyes szakaszait meghosszabbítottam és a metszőpont koordinátái megadták a
korróziós potenciált, illetve a korróziós áramsűrűséget. Különösen alacsony
korróziósebességek esetén a polarizációs görbék katódos, illetve anódos ágán nem
mindig találhatók egyenes szakaszok. Ezért a korróziós jellemzők megállapítása során
arra törekedtem, hogy a katódos görbékhez húzott egyenes iránytangense 0,120
V/dekád legyen, amely megegyezik a legtöbb gyakorlati jelentőségű fémen (pl. Fe) a
katódos hidrogénfejlődés során mérhető Tafel-összefüggés meredekségével.

IV.2. ábra: A korróziós jellemzők Stern-módszerrel történő kiértékelése

60
 A korróziós áramsűrűségből az oldódó vas korróziósebességét az alábbi
összefüggéssel számoltam [104-105]:

i ⋅A
v  mm ⋅ év - 1  = k ⋅ 3270,29
C (4)
k  ρ

Ahol: ik: a korróziós áramsűrűség (A·cm-2),

A: az Fe egyenértéktömege (g),
ρ: az Fe sűrűsége (g·cm-3),
C: konstans érték

 mm  365,25 ⋅ 24 ⋅ 60 ⋅ 60 s/év
C = 3270 ,29  = ⋅10 mm/cm (5)
 év ⋅ A ⋅ cm  96500 A ⋅ s

IV.1.3.2. A felületek és metallográfiai csiszolatok kombinált SEM-EDX vizsgálata

A hőátadó acélcső minták – primerköri hőhordozóval érintkező – belső felületén

kialakult oxidréteg morfológiáját és kémiai összetételét pásztázó elektronmikroszkóppal
(SEM), illetve elektrongerjesztésű energia-diszperzív röntgenanalitikai (EDX)
módszerrel a PE Anyagmérnöki Intézetében tanulmányoztam. Az alkalmazott
számítógép vezérlésű SEM-EDX berendezés típusa PHILLIPS XL 30 ESEM (gyorsító
feszültség: 20 kV).
A csőminták belső felületének kombinált SEM-EDX vizsgálatához mintánként 1-1
db negyed csőszakaszt használtam fel. A minták belső felületéről N=1000-3000-5000-
szeres nagyításoknál készültek SEM-felvételek. Az egyes mintafelületek
morfológiájának összehasonlító elemzése elsősorban az N = 1000-szeres, illetve N =
3000-szeres nagyításoknál készült SEM-felvételeket felhasználva történt. Az N = 100-
szoros nagyításoknál készült SEM-felvételeket a visszaszórt elektronokat detektálva is
elkészítettük. A mintafelületek kémiai összetételét mintánként legalább három eltérő
pontban EDX területanalízissel (1 mm2 mintafelületet gerjesztve) tanulmányoztam.
A keresztmetszeti optikai csiszolatok felületéről – mintánként két eltérő analizált
felületrészen – általában N=1000-3000-5000-szeres nagyításoknál készültek SEM-
felvételek. A keresztmetszeti csiszolat-felületek SEM-vizsgálata során elsősorban a
visszaszórt elektronokat detektáltuk. Mivel a visszaszórt elektronok intenzitása arányos

61
a szóróközeg átlagrendszámával, a visszaszórt elektronok mérésén alapuló képalkotás
információt nyújt az eltérő átlagrendszámú rétegalkotók elhelyezkedéséről az
oxidfilmben, illetve a tömbfázisban. A tömbfázis és az oxidréteg kémiai összetételét a
kialakított csiszolatok mentén EDX pontanalízissel tanulmányoztam. A pontanalízis
során a gerjesztő elektronnyaláb átmérője a belépési pontban ∼ 0,2 µm volt. A
„gerjesztési körte” sugara az EDX terület és pontanalízis esetén figyelembe véve főbb
rétegalkotó komponensek átlagrendszámát ∼ 1,5 µm volt.

IV.1.3.3. A felületi oxidrétegek Mössbauer-spektroszkópiás analízise

Vizsgálatokat végeztünk az ELTE TTK Kémiai Intézetében konverziós-elektron-

Mössbauer-spektroszkópiás (CEMS) módszerrel az acélcsőminták belső felületén
kialakuló oxidrétegek kémiai szerkezetének és összetételének teljesebb megismerése
érdekében. A CEMS-mérések útján a minta felületén maximum 300 nm mélységből
kaphatunk információt. A felületi rétegben levő fázisok mennyisége ± 5% hibahatáron
belül határozható meg. A mérési módszer a vizsgált felületbe becsapódó, majd
Mössbauer-effektus során elnyelődő gamma-kvantumok reemissziójakor keletkező
konverziós elektronok detektálásán alapul.
A vizsgálatokhoz a csőmintákat satuban – viszonylag kis mechanikai stresszt
alkalmazva – síkba egyengettük. Eközben az oxidrétegben látható sérülés nem
keletkezett. A CEMS vizsgálatok a csőminták belső falán történtek. Az 57Fe konverziós-
elektron Mössbauer-spektrumokat az acélcső mintákról szobahőmérsékleten vették fel.
A méréseket állandó gyorsulású mozgatást alkalmazó WISSEL típusú Mössbauer-
spektrométerrel végezték. A konverziós elektronok detektálása RANGER típusú
CEMS-detektorral történt. A detektor működtetéséhez 96% He + 4% CH4 gázáram
57
került felhasználásra. Mössbauer-sugárforrásként 1,85 GBq aktivitású Co(Rh) forrást
használtak. A forrás mozgatási sebessége 2,3 mm·s-1 volt. A CEMS-spektrumok
kiértékelését a MOSSWIN program segítségével végezték.

IV.1.3.4. A hőátadó csőminták belső felületét borító oxidrétegek mobilitásának

vizsgálata

2003. évtől kezdődően reaktor újraindítás modellező körülmények között (30 óra
alatt) vizsgáltuk a gőzfejlesztő hőátadó csövek belső felületéről a bórsavas hőhordozóba

62
bejutó korróziótermékek kémiai mennyiségének, valamint a bórsavas kezelés felületi
hatásainak (passzív állapot, morfológia, kémiai összetétel és radioaktivitás) jellemzőit.
A bórsavas felületkezelést 25 acélcsövön végeztük el a korábban kidolgozott
laboratóriumi cirkulációs rendszerben. A cirkulációs rendszer összeállítási rajzát a IV.3.
ábra mutatja [3]. A felületkezelés gyakorlati megvalósítására vonatkozó információk a
IV.2. táblázatban találhatók.

Részei:

1. Légtelenítő csonk
2. Golyóscsap (∅ 12,7)
3. Szilikon cső (∅ 14/20)
4. Áramlásmérő
(vízóra típus: Kent KSSW)
5. Vizsgált hőátadó acélcsőminta
(∅ 13/16)
6. Feltöltő/leeresztő csonk
7. Centrifugál szivattyú
(típus: Cole-Parmer U-75225-15)
8. Fordulatszám szabályozás
(Pump Drive)

IV.3. ábra: A bórsavas felületkezelés során alkalmazott laboratóriumi cirkulációs

rendszer

A cirkulációs rendszer valamennyi elemének szerkezeti anyaga ausztenites

korrózióálló acél (típus: DIN 1.4541). A bórsavas oldat keringtetését fordulatszám
szabályozó egységgel felszerelt centrifugál szivattyú végezte. A centrifugál szivattyú
térfogatsebességének, s így a hőátadó acélcső-szakaszban kialakuló lineáris áramlási
sebességnek kalibrálásához Kent KSSW típusú vízórát használtunk. A kalibrálás során
az acélkeretben – a vizsgálandó csőminta rögzítésének helyén – helyeztük el a
térfogatsebesség mérésére alkalmas vízórát szilikongumi köztielemek segítségével. A

63
laboratóriumi cirkulációs rendszerben az elérhető maximális lineáris áramlási sebesség
3,0 m·s-1 volt.

1. A GF hőátadó csőszakasz tömegének mérése, a cirkulációs rendszerben történő

rögzítése után feltöltés bórsavas oldattal

2. A bórsavas oldat cirkulációja T< 70 oC-on a cirkulációs körben

(13 g·dm-3 H3BO3)
Időtartam: 12 óra Cirkulációs sebesség: 3,0 m·s-1

3. A bórsavas oldat cirkulációja 90-95 oC-on

Időtartam: 3 óra Cirkulációs sebesség: 3,0 m·s-1

4. NH3 + N2H4 adagolás és cirkuláció 90-95 oC-on

(13 g·dm-3 H3BO3+ 30 mg·dm-3 NH3 +1-5 mg·dm-3 N2H4)
Időtartam: 15 óra Cirkulációs sebesség: 3,0 m·s-1

5. A bórsavas oldat szűrése 0,45 µm-es szűrőpapírral

Mérések: szilárd maradék (gravimetria)
Szűrt oldatminta (ICP)

IV.2. táblázat: A bórsavas felületkezelés technológiai leírása

A hőátadó acélcső minta bórsavas kezelését követően a 13 g·dm-3 koncentrációjú

bórsavas oldatot a cirkulációs körből eltávolítottam, majd 0,45 µm pólusméretű
szűrőpapíron az oldatba került diszperz (és kolloid) korróziós termékeket leszűrtem. A
szilárd maradék tömegét légszáraz állapotban gravimetriás módszerrel 0,1 mg
pontossággal határoztam meg. A bórsavas oldatba beoldódott Fe, Cr, Ni, Mn és Co
koncentrációját ICP-OES módszerrel (ICP-OES készülék típusa: Perkin Elmer Optima
2000 DV (USA)) PE Analitikai Kémia Intézeti Tanszékén mértük. Az ICP-OES mérés
bizonytalanságát és a kimutatási határt a kérdéses elemek vonatkozásában a IV.3.
táblázat mutatja.
Az ICP-OES elemzésre kerülő 10 cm3 térfogatú mintát a bórsavas kezelést
követően a cirkulációs körből leengedett és leszűrt kb. 100 cm3 bórsavas oldatból
vettem. Az így kapott átlagmintákat légmentesen zárva polietilén folyadéküvegben
tároltam a mérés időpontjáig.

64
 Bizonytalanság Kimutatási határ
Vizsgált elem
(rel%) (mg⋅⋅dm-3)

Fe 5 0,01
Cr 5 – 15 0,01
Ni 5 – 15 0,01
Mn 5 0,005
Co 5 – 15 0,01

IV.3. táblázat: Az ICP-OES mérések bizonytalansága és kimutatási határa

A bórsavas kezeléseket követően a szilárd maradék és az oldott komponensek

tömegének ismeretében kiszámítottam a hűtőközegbe bejutó korróziós termékek
tömegének vizsgált csőminta tömegéhez viszonyított %-os arányát, illetve a felületi
oxidréteg sűrűségét felhasználva becslést végeztem az átlagosan beoldódott felületi
rétegvastagságára vonatkozóan.

Az átlagos rétegvastagság (d) meghatározása a következő összefüggéssel történt:

m
d= 10 4 [µm] (6)
ρ Oxid A B

Ahol: m - a hűtőközegbe bejutó korróziós termékek össztömege [g]

ρOxid - a felületi oxidréteg (magnetit) sűrűsége (ρOxid=5,409 g/cm3)
AB - a vizsgált hőátadó csőszakasz belső felülete: AB = Ø π·L [cm2]
Ø - a vizsgált cső belső átmérője (Ø = 1,32 cm)
L - a vizsgált csőszakasz hossza L= 21 cm
(AB =1,32 cm·π·21,0 cm = 85,7 cm2)

65
IV.2. A KÉMIAI DEKONTAMINÁCIÓS BÁZISTECHNOLÓGIA
TOVÁBBFEJLESZTETT VÁLTOZATAINAK HATÁSVIZSGÁLATA

Ebben a fejezetben részletesen ismertetem a különböző primerköri

főberendezések kémiai dekontaminálására kifejlesztett laboratóriumi
modellrendszereket és az eljárások hatékonyságára, valamint a korróziós és
felületkémiai hatások elemzésére szolgáló vizsgálati módszereket. A különböző
modellrendszerekben végrehajtott dekontaminációs technológiák optimált műveleti
paramétereit a IV.2.3. fejezetben hasonlítom össze.
A kémiai dekontaminációs bázistechnológia továbbfejlesztésével nyert ötféle
technológia laboratóriumi hatásvizsgálatait háromféle modellrendszerben hajtottuk
végre. A laboratóriumi kísérletekhez felhasznált GF hőátadó csőminták hossza, belső
felülete és a térfogat/kezelt felület arány számolásához szükséges dekontamináló oldat
térfogata a IV.4. táblázatban található.

A vizsgált Dekontaminált Dekontamináló Térfogat / Felület

A dekontaminációs
csőminta hossza cső felülete oldat térfogata arány
technológia típusa
[cm] [cm2] [cm3] [cm3/cm2]

20 82,9 130 1,6

GF dekontaminálás

1.VT és Totál
dekontaminálás
15 62,2 170 2,7
dinamikus
rendszerben
FKSZ és Totál
dekontaminálás
7 35,6* 500 14,0
kvázi-statikus
rendszerben
Megjegyzés:a *jelölés arra utal, hogy a megadott érték a csőminta vágási felületét és a mintatartó szár
felületét is tartalmazza (lásd. késöbb)

IV.4. táblázat: A vizsgált csőminták és a laboratóriumi modellrendszerek jellemzőinek

adatai

66
IV.2.1. A kiszakaszolható berendezések dekontaminálására
kifejlesztett cirkulációs rendszerek ismertetése

IV.2.1.1. GF dekontaminálás

A gőzfejlesztők kémiai mentesítésére kifejlesztett dekontaminációs technológia

műveleteinek, illetve technológiai paramétereinek végső bevizsgálására kifejlesztett
cirkulációs rendszer összeállítási rajzát a IV.4. ábra mutatja.
A paksi atomerőműben az AP-CITROX eljárással végrehajtott gőzfejlesztő
dekontaminálások kritikai értékelése alapján egyértelmű megállapítást nyert, hogy elég
lett volna a felső 10-13 csősort dekontaminálni, mivel a mélyebben fekvő csövek
dekontaminálása, a felső csősorok árnyékoló hatása miatt alig befolyásolja a
dózisteljesítmény értékét [53]. Mindezek alapján a technológiafejlesztéshez alkalmazott
modellrendszerünkben a térfogat/kezelt felület arányt, a gőzfejlesztők 10 csősorának
üzemi dekontaminálására jellemző 10m3/373m2 =2,7 cm3/cm2 értékhez legjobban
közelítve alakítottuk ki.

Részei:

1. Légtelenítő csonk
2. Golyóscsap
3. Szilikon cső
4. Vizsgált hőátadó acélcső minta
5. Feltöltő/leeresztő csonk
6. Centrifugál szivattyú
(típus: Cole Palmer U-75225-15
7. Fordulatszám szabályzás
(Pump Drive)
8. Mérőcella
9. Elektródok (pH, hőmérséklet,
vez.kép.)
10. Mérőegység (Consort C861)
11. Számítógép

IV.4. ábra: A GF dekontaminálásánál alkalmazott cirkulációs rendszer összeállítási

rajza

67
 A fő keringető kör anyaga PVC, a leválasztható mellékkörbe beépített speciális
három részes mérőcella plexiből készült. A 20 cm-es hőátadó acélcső minta flexibilis
rögzítése szilikoncső közti elemek segítségével történt. A cirkulációs rendszerben a
dekontamináló oldat áramlását centrifugál szivattyú biztosította. A centrifugál szivattyú
térfogatsebességének, s így a hőátadó acélcsőszakaszban kialakuló lineáris áramlási
sebesség kalibrálásához Kent KSSW típusú vízórát használtunk.
A berendezés segédkörében található pH elektród, ipari hőmérsékletszenzor,
valamint vezetőképesség mérő elektród csatlakozott. Bár a felsorolt paraméterek
folyamatos mérésének lehetősége biztosított volt, meghatározásukra időszakosan az
eltávolított oldatmintákban került sor.
A gőzfejlesztő hőátadó csövek kémiai mentesítésére kifejlesztett dekontaminációs
technológia optimált műveleti paraméterei közül a hőmérsékletet, mint változtatható
paramétert nem vettük figyelembe. Így a technológia műveleti lépéseiben a
dekontamináló oldat hőmérséklete az alkalmazott 1,5 m⋅s-1-os lineáris áramlási sebesség
mellett 30 °C-ra emelkedett [99].

IV.2.1.2. Az 1. VT regeneratív hőcserélőinek kémiai mentesítése

Az 1. VT regeneratív hőcserélőkben alkalmazható új, hatékony kémiai

dekontaminációs technológia kidolgozását és paramétereinek optimálását a IV.5. ábrán
látható az üzemi körülményeket reprezentáló laboratóriumi modellrendszerben hajtottuk
végre.
Az inaktív mintákon elvégzett előkísérletek alapján a kifejlesztett technológia a ∼
2,7 cm3/cm2 térfogat/felület arány mellett és az 1,5 m⋅s-1 lineáris áramlási sebesség
esetén a leghatékonyabb [99]. A modell hőcserélő köpenytérben 0,7 m⋅s-1-os áramlási
sebességnél, illetve a csőtérben a legmagasabb 1,5 m⋅s-1-os sebességeknél vizsgáltuk
meg a kifejlesztett technológia hatékonyságát.
Mint ahogy már a III.5.4.1. fejezetben említettem, a hőcserélők fémszerkezeti
anyagából mintavétel nehezen megvalósítható. Reprezentatív üzemi minták hiányában a
dekontaminálás hatékonyságát a korábban AP-CITROX eljárással dekontaminált,
illetve nem dekontaminált GF hőátadó csövek primer és szekunderoldali felületein
modelleztük.
A modell hőcserélő alkatrészeinek anyaga polipropilén. A tömítések, kötőelemek
és csövek szilikongumiból készültek. A zárófedelek csavarmenettel rögzíthetők a

68
palásthoz. A csőtér be- és kilépő csonkjai tömszelencével és O-gyűrűvel tömíthetők. A
köpenytér be- és kilépő csőcsonkjai csavarmenettel csatlakoztathatók a köpenybe. A 15
cm-es GF hőátadó acélcső mintát szilikongumi csövek kötik össze a fedeleken átvezető
csonkokkal. A technológiai lépésekben a dekontamináló oldatok termosztálása a csőtér
dekontaminálása esetén a köpenytérben, a köpenytér dekontaminálásánál a csőtérben
áramló 90°C-os termosztáló vízzel történt [101].

Részei:

1. hőcserélő
2. centrifugálszivattyú
3. termosztát
4. feltöltő csonk
5. légtelenítő
6. vízóra

IV.5. ábra: Az 1.VT kémiai mentesítésére alkalmazott laboratóriumi modell sematikus

vázlata

IV.2.1.3. Totál dekontaminálás dinamikus rendszerben

A cserére szoruló kiszakaszolható berendezések totál dekontaminálásánál

alkalmazott külső szivattyús cirkulációs rendszer megegyezik az előző fejezet IV.5.
ábráján bemutatott 1.VT regeneratív hőcserélő dekontaminációs vizsgálatára
kifejlesztett laboratóriumi modellrendszerrel. A két technológia közti alapvető
különbség az, hogy a totál dekontaminálásnál az előoxidációs és az oxidoldási
lépésekben a vegyszer koncentrációkat megnöveltük, valamint az oxidoldási lépés
kontaktidejét fél órára csökkentettük. Kiegészítésképpen egy három belső ciklusból álló
modellkísérletet is végrehajtottunk a bázistechnológia optimált vegyszer
koncentrációinak alkalmazása mellett, és minden műveleti lépés kontaktidejét fél órára
csökkentettük [103]. A technológiák optimált műveleti paramétereinek, az alkalmazott
vegyszer koncentrációinak összehasonlítását a IV.2.3. Fejezetben fogom részletesen
bemutatni.

69
IV.2.2. A kiszerelhető berendezések kémiai mentesítésére kifejlesztett
kvázi-statikus modellrendszer bemutatása

A paksi atomerőműben kiszerelhető berendezések (pl. FKSZ forgórész)

dekontaminálását fűthető nagytérfogatú kádban valósítják meg. A dekontaminációs
műveletek alatt az oldat áramoltatását külső szivattyú biztosítja. A cirkuláltatott oldat
térfogatsebessége 20 m3⋅h-1, amely átlagosan 10-3 m⋅s-1 lineáris áramlási sebességnek
felel meg [94]. Könnyen belátható, hogy a technológia fejlesztéskor a kvázi-statikus
rendszerben történő dekontaminálásnál az áramlási sebesség, mint hatékonyság növelő
paraméter nem vehető figyelembe. Így a kiszerelhető berendezéseknél a változtatható
paraméterek közül a technológiai lépések kontaktideje, vegyszer koncentrációk, a
hőmérséklet emelése, valamint az előoxidációs lépésben az oldat pH-jának
optimalizálása állt rendelkezésünkre. Az erőművi viszonyok pontos modellezésére a
technológia fejlesztéskor modellrendszerünket 14,0 térfogat/kezelt felület arányra
méreteztük. Ahhoz, hogy a kvázi-statikus rendszerben végrehajtott kísérletek során a
dekontamináló oldat kizárólag a csőminták belső – csak a radioaktívan szennyezett –
felületével érintkezzen, a vizsgált csőszakaszok külső felületére szilikongumit
helyeztünk. A térfogat/kezelt felület arány számolásánál a csőminta vágási felületét,
illetve a mintatartó szár felületét is figyelembe vettük.

IV.2.2.1. FKSZ forgórészének dekontaminálása

A főkeringtető szivattyú forgórész kémiai dekontaminálását egy hőálló

üvegtartályban valósítottuk meg. Az oldat cirkulációját kis teljesítményű perisztaltikus
pumpával biztosítottuk, amelynek szállítási sebessége 1,5 skálarésznél 1000 cm3⋅h-1,
amely lehetővé teszi a teljes oldattérfogat – az üzemi viszonyoknak megfelelő –
óránkénti kétszeri cseréjét. A dekontaminációs vizsgálatokhoz kifejlesztett
laboratóriumi modellrendszer összeállítási vázlata a IV.6. ábrán látható.
A technológia fejlesztésekor a gőzfejlesztőkre kifejlesztett dekontaminációs
technológiát vettük alapul. Az inaktív DIN 1.4541 típusú ausztenites acélmintákon
végrehajtott előkísérletekben a kontaktidő, a pH és hőmérséklet függés optimalizálása
után az optimált műveleti paraméterek bevizsgálását – üzemi radiokatív FKSZ minták
hiányában – dekontaminált és nem dekontaminált gőzfejlesztőkből származó radioaktív
08X18H10T (GOSZT 5632-61) típusú csőmintákon végeztük el.

70
 Részei

1. dekontamináló edény
2. dekontamináló folyadék
3. acélcső minta
4. fedél
5. szívócsonk
6. termosztáló köpeny
7. szigetelő burkolat
8. mintavevő csonk
9. perisztaltikus pumpa
10. termosztát
11. mintatartó szár
12. totál dekontaminálásnál
alkalmazott belső
fűtőspirál

IV.6. ábra: A laboratóriumi kvázi-statikus modellrendszer összeállítási vázlata

A dekontamináló edény termosztálását polifoam szigeteléssel ellátott termosztáló

köpennyel biztosítottuk. A mintatartó szár rögzítése a műanyag edényfedőn történt. A
mintatartó és a ráhelyezett csőminta anyaga egyaránt 08X18H10T (GOSZT 5632-61)
ausztenites korrózióálló acél [102].

IV.2.2.2. Totál dekontaminálás kvázi-statikus laboratóriumi modellrendszerben

A kvázi-statikus rendszerben végzett totál dekontaminációs vizsgálatokhoz az

FKSZ forgórész dekontaminálásához kifejlesztett IV.6. ábrán látható modellrendszert
alkalmaztuk, azzal a kiegészítéssel, hogy az oldatok 90°C-on történő termosztálásához
belső fűtőspirál kialakítása vált szükségessé. Ugyanis az FKSZ forgórész laboratóriumi
kísérletei során azt tapasztaltuk, hogy egyes műveleti lépésekben a kezdeti 90°
hőmérséklet ~75°C-ra csökkent le. Összehasonlítva a FKSZ forgórész kémiai
mentesítésénél alkalmazott műveleti paraméterekkel további eltérés az, hogy a totál
dekontaminációs laboratóriumi modellkísérleteinél egyrészt az előoxidációs műveleti

71
lépés kontaktidejét 3 órára módosítottuk, és nagyobb vegyszer koncentrációt és áramlási
sebességet alkalmaztunk. [103].

IV.2.3. Az alkalmazott modellrendszerek műveleti paramétereinek

összehasonlítása

A bázistechnológia továbbfejlesztésével nyert eljárások laboratóriumi

hatáselemzésének technológiai paramétereit a IV.5-6. táblázatokban foglaltam össze. A
kiszakaszolható berendezések a GF-ők dekontaminálására egy három belső ciklusból
álló (10 lépéses), míg az 1.VT esetén két belső ciklusból álló (7 lépéses) eljárást
fejlesztettünk ki. A két technológia előoxidációs lépésében a permangánsav
koncentráció egyaránt 1 g⋅dm-3, azonban a GF-re kifejlesztett technológiában a savas
pH beállításához a HNO3 adagolása pH mérés alapján történt, míg az 1. VT esetén
számított mennyiségű HNO3 hozzáadásával valósítottuk meg.
Az oxidoldási lépésben az oxálsav koncentráció mindkét esetben 5 g⋅dm-3, a GF
dekontaminálása esetén az oxálsav mellett 13 g⋅dm-3 bórsavat is tartalmazott a
dekontamináló oldat.
A kiszakaszolható berendezések totál dekontaminálására egy két belső ciklusból
álló (7 lépéses) és egy 3 belső ciklusból álló (10 lépéses) eljárást fejlesztettünk ki. A két
belső ciklusból álló technológiában a HMnO4-oldat koncentrációját 3,0 g⋅dm-3-re, az
oxálsav-oldat koncentrációját 7 g⋅dm-3-re növeltük. A három ciklusos eljárásnál az oldat
koncentrációk megegyeznek az 1.VT technológiánál alkalmazott értékekkel, emellett
minden technológiai lépésben a kontaktidőket 0,5 órára csökkentettük le.
A IV.5. táblázat adataiból látható, hogy a kiszakaszolható berendezésekre
kifejlesztett eljárások technológiai paraméterei – a fent említett eltérésektől eltekintve –
lényegében azonosak, kivétel a GF-k dekontaminálásánál alkalmazott kisebb
hőmérséklet és térfogat/felület arány. A kémiai kezelések során a belső ciklusokat
minden esetben 13 g⋅dm-3 bórsavas mosással zártuk. A kezelt ausztenites acél felületek
passziválására a GF esetén a 9. műveleti lépésben, az 1.VT esetén a 6. lépésben a bórsav
oldathoz 100 ppm H2O2-ot adagoltunk.
A teljes dekontaminációs ciklus végén – GF esetén a 10., az 1.VT és a két
ciklusos totál dekontaminációs technológia esetén a 7. és a három ciklusos totál
dekontaminációs technológia esetén a 9. lépésében – az acélfelületen maradt mobilis

72
oxidréteg maradványokat nagy sebességű 13 g·dm-3 koncentrációjú bórsav oldattal
távolítottuk el. A kémiai kezelések utolsó műveleti lépésében megválasztott áramlási
sebesség a modellrendszerekben elérhető legnagyobb értékkel valósult meg, azaz GF
esetén 2,5 m⋅s-1, a többi kiszakaszolható technológiánál 1,5 m⋅s-1.

Három ciklusos
Totál
totál
Optimált technológiai GF 1. VT dekontaminálás
dekontaminálás
paraméterek dekontaminálás dekontaminálás kiszakaszolható
kiszakaszolható
berendezésekre
berendezésekre
1 g⋅dm-3 HMnO4 +
1 g⋅dm-3 HMnO4 3 g⋅dm-3 HMnO4
-3 0,2 mol⋅dm-3
1 g⋅dm HMnO4 + 0,2 mol⋅dm-3 + 0,2 mol⋅dm-3
Előoxidációs HNO3
+ HNO3, pH=1 HNO3 HNO3
lépés pH=kb. 0,8–1,0
Kontaktidő: 1 óra pH=kb. 0,8–1,0 pH=kb. 0,8–1,0
Kontaktidő:
Kontaktidő: 1 óra Kontaktidő: 1 óra
Vegyszer 0,5 óra
koncentráció 13 g⋅dm-3 H3BO3 7 g⋅dm-3 (COOH)2 5 g⋅dm-3 (COOH)2
5 g⋅dm-3 (COOH)2
egy belső Oxidoldási + 5 g⋅dm-3 (pH=1,9) (pH=1,9)
ciklusban (pH=1,9)
lépés (COOH)2 Kontaktidő: Kontaktidő:
Kontaktidő: 1 óra
Kontaktidő: 1 óra 0,5 óra 0,5 óra
13 g⋅dm-3 H3BO3 13 g⋅dm-3 H3BO3 13 g⋅dm-3 H3BO3
13 g⋅dm-3 H3BO3
Bórsavas (pH=5,3) (pH=5,3) (pH=5,3)
(pH=5,3)
mosás Kontaktidő: 0,5 Kontaktidő: 0,5 Kontaktidő: 0,5
Kontaktidő: 1 óra
óra óra óra
6. műveleti lépés:
9. műveleti lépés:
13 g⋅dm-3 H3BO3
13 g⋅dm-3 H3BO3
Passziválási lépés
100 ppm H2O2
100 ppm H2O2 – –
Kontaktidő: 0,5
Kontaktidő: 1 óra
óra
Technológiai lépések száma: 10 7 7 9
Belső ciklusok száma: 3 2 2 3
Kezelési idő (óra) 9 6,5 4,5 4,5
Térfogat/felület arány 1,6 2,7 2,7 2,7
Hőmérséklet (°C) 30 85-90 85-90 85-90
Köpenytér: 0.7
Áramlási sebesség (m⋅s-1) 1,5 1,5 1,5
Csőtér:1,5

IV.5. táblázat: A kiszakaszolható primerköri berendezésekre kifejlesztett

dekontaminációs technológiák műveleti paramétereinek összehasonlító táblázata

A kiszerelhető berendezésekre kifejlesztett dekontaminációs technológiák

műveleti paramétereit a IV.6. táblázat tartalmazza. A kifejlesztett technológiák
előoxidációs lépéseiben a totál dekontaminációs eljárásnál a permangánsav
koncentrációt 3,0 g⋅dm-3-re emeltük. A két eljárás oxidoldási lépéseiben csak az
alkalmazott kontaktidőkben van különbség. A belső ciklusokat fél órás vizes mosással
zártuk. Passziválási lépést csak az FKSZ dekontaminálásánál alkalmaztunk a 6.
lépésben. A technológiák záró lépéseként a felületeken maradt oxidmaradványok
eltávolítására vizes mosást alkalmaztunk. A totál dekontaminációs kezelések után
passziválási lépésre nincs szükség, mivel a dekontaminált szerkezeti anyagok nem
kerülnek további erőművi felhasználásra. A technológiai paramétereket tekintve látható,

73
hogy az alkalmazott hőmérséklet, és az áramlási sebesség nagyobb volt a totál
dekontaminációs eljárás során.

Totál
FKSZ dekontaminálás
Optimált technológiai paraméterek
dekontaminálás kiszerelhető
berendezésekre
1 g⋅dm-3 HMnO4+ 3 g⋅dm-3 HMnO4+
0,2 mol⋅dm-3 HNO3 0,2 mol⋅dm-3 HNO3
Előoxidációs lépés
Vegyszer pH=kb. 0,8–1,0 pH=kb. 0,8–1,0
Kontaktidő: 3 óra Kontaktidő: 3 óra
koncentráció
egy belső 5 g⋅dm-3 (COOH)2 5 g⋅dm-3 (COOH)2
ciklusban Oxidoldási lépés pH=1,9 pH=1,9
Kontaktidő: 1óra Kontaktidő: 0,5óra
Millipore víz Millipore víz
Vizes mosás
Kontaktidő: 0,5óra Kontaktidő: 0,5óra
6. műveleti lépés:
Millipore víz
Passziválási lépés
100 ppm H2O2 –
Kontaktidő: 0,5 óra
Technológiai lépések száma: 7 6
Belső ciklusok száma: 2 2
Kezelési idő (óra) 9,5 8
Térfogat/felület arány 14,0 14,0
Hőmérséklet (°C) 90(75°C) 85-90*
Áramlási sebesség 10-3 m3⋅óra−1 36 m3⋅óra−1
*kémiai kezelés során a hőmérséklet folyamatosan 85-90 °C volt

IV.6. táblázat: A kiszerelhető berendezésekre kifejlesztett dekontaminációs technológiák

műveleti paramétereinek összehasonlító táblázata

A kiszakaszolható és kiszerelhető berendezéseken végrehajtott kémiai kezelések

műveleti paramétereit összehasonlítva megállapítható, hogy alapvető különbség az
alkalmazott térfogat/felület arányokban van. Az alkalmazott oldat térfogat (lásd. IV. 4.
táblázat) és vegyszer koncentráció együttesen a dekontamináló oldat hatóanyag
tartalmát adja meg, amely jelentősen befolyásolja adott technológia hatékonyságát.

IV.2.4. Vizsgálati eljárások

E fejezetben ismertetem a kifejlesztett technológiák hatékonyságának

meghatározására szolgáló vizsgálati módszereket, illetve a dekontaminációs kezelést
megelőzően, és azt követően a felületek korróziós és felületkémiai állapotát
reprezentáló eljárásokat.

74
IV.2.4.1. A kémiai dekontaminálások hatékonyságának vizsgálata γ-spektrommetriás
módszerrel

A dekontaminációs kezelést megelőzően, illetve azt követően a vizsgált hőátadó

acélcsőminták felületén megkötődött radionuklidok által emittált γ-sugárzás intenzitását
Oxford-Tennelec n-típusú HpGe félvezető detektorral (14% relatív hatásfok, 1,85 KeV
felbontás 1332,5 KeV-nél, felület: 50 mm2, vastagság: 5 mm) és sokcsatornás
amplitúdó-analizátorral (Oxford Instruments Inc., típus: PCA-Multiport (8k)) határoztuk
meg.
A mért intenzitás adatokból először kiszámítottuk a nuklidonkénti
dekontaminációs faktorokat (DFi). A (DFi) -értékek meghatározása a következő
összefüggéssel történt:

(I i )1
(DFi ) = (7)
(I i )2
ahol:
(DFi): az i-dik radionuklid dekontaminációs faktora
(Ii)1: az i-dik radionuklid aktivitásával arányos intenzitás a kémiai kezelést
megelőzően
(Ii)2: az i-dik radionuklid aktivitásával arányos intenzitás a kémiai kezelést követően.

A (DFi) értékek nuklidonkénti meghatározása mellett kiszámítottuk a vizsgált

csőmintára jellemző kumulatív dekontaminációs faktorokat (DF):
n

∑ (I ) i 1
(DF) = i =1
n
(8)
∑ (I )
i =1
i 2

A dekontaminációs technológia hatékonyságának analízisét elsősorban a fenti (8)

összefüggés alapján számolt DF-értékek összehasonlításával végeztem. Meg kell
jegyeznem, hogy a hatékonyság megállapítására szolgáló kumulatív dekontaminációs
faktor egy arányszám. Mivel a felületi oxidrétegekben akkumulálódott radionuklidok
eloszlása inhomogén, így a különböző mértékben szennyezett minták aktivitásával
arányos intenzítás értékekből meghatározott kumulatív dekontaminációs faktor értékek
akár azonos nagyságrendű értékeket is képviselhetnek. Ennek tükrében hatékonyságok

75
jellemzésére a számolt DF faktorok összehasonlításánál, elsősorban a nagyságrendbeli
eltéréseket érdemes figyelembe venni.

IV.2.4.2. A dekontamináló oldatokba bejutó korróziós termékek mennyiségének

meghatározása ICP-OES módszerrel

A technológia fejlesztés során a különböző modellrendszerben a dekontamináló

reagensek hatására a csőminták felületéről az oldatfázisba beoldódó fő ötvöző
komponensek (Fe, Cr, Ni) mennyiségét ICP-OES módszerrel mértük. A PE Analitikai
Kémia Intézeti Tanszék ICP-OES készülékének típusa és kimutatási határa a IV.1.3.4.
fejezetben található.
Az oldatfázisba beoldódott ötvöző komponensek koncentrációjának mérése
alapján becslést végeztünk az acélcsövek felületéről átlagosan beoldódott felületi
rétegvastagságra (d) vonatkozóan. A beoldódott ötvöző komponensek mennyiségéből
meghatározott becsült átlagos felületi rétegvastagságot a IV.1.3.4. fejezetben található
(6.) összefüggés alapján határoztuk meg.
Meg kell jegyeznem, hogy az említett összefüggés alapján számolt felületi
rétegvastagság egy becsült érték, amely mintafelületen jelenlévő oxidréteg
inhomogenításából, illetve a mintafelületeken a kristályos oxidlerakódások eltérő
eloszlásából adódóan nem minden esetben ad értékelhető eredményt. A
dekontaminációs technológiák alkalmazása során az eltávolított oxidréteg vastagságok
megállapítására elsősorban a mintákról készített keresztmetszeti csiszolatok SEM-
felvételeit használtam fel.

IV.2.4.3. A dekontaminált szerkezeti anyagok elektrokémiai és felületkémiai vizsgálata

Összehasonlító voltammetriás vizsgálatokat végeztem annak eldöntésére, hogy a

hőátadó acélcső próbatestek korróziós állapota (passzivitása) szignifikáns változásokat
szenved-e a különböző mérőrendszerekben végrehajtott dekontaminációs kezeléseket
követően. Az eredeti és a dekontaminált acélcsőminták felületének passzív állapotát a
lineáris voltammetriás módszerrel a IV.1.3.1. fejezetben leírt módon végeztem el.
A próbatestekből a modellrendszerekben végrehajtott teljes dekontaminációs
ciklust megelőzően, illetve azt követően levágott 20 mm hosszúságú csőszakaszok

76
egyik negyedének belső felületén kialakult oxidréteg morfológiáját és kémiai
összetételét pásztázó elektronmikroszkóppal (SEM), illetve elektrongerjesztésű energia-
diszperzív röntgenanalitikai (EDX) módszerrel a PE Anyagmérnöki Intézetében
tanulmányoztam. Kiegészítésképpen elkészítettem (a IV.1.2. fejezetben leírtak szerint) a
vizsgált hőátadó acélcső minták metallográfiai csiszolatait is, amelyeket szintén SEM-
EDX módszerrel a IV.1.3.2. fejezetben részletezett módon vizsgáltam.

77
V. KÍSÉRLETI EREDMÉNYEK

V.1. KORRÓZIÓS-ERÓZIÓS TENDENCIÁK VIZSGÁLATA

GŐZFEJLESZTŐKBEN

A különböző vizsgálati módszerekkel nyert tekintélyes mennyiségű kísérleti

eredmények közül jelen fejezetben csak az üzemidő múlásával összefüggésben
kimutatható tendenciákat mutatom be, néhány kiragadott minta vonatkozásában.
A kísérleti részben ismertetett elektrokémiai és felületvizsgálati módszerekkel 24
db dekontaminált gőzfejlesztőből származó hőátadó csőminta belső felületén kialakult
oxidrétegek korróziós és felületkémiai állapotát tanulmányoztam. A kutatói munka
meghatározó részét képezte a különböző vizsgálati módszerekkel nyert adatok
összehasonlító elemzése és értékelése.

V.1.1. A hőátadó acélcső minták vizsgálata voltammetriás

módszerrel

Az azonos gőzfejlesztőkből származó különböző időpontokban kivágott acélcső

minta belső felületének passzív állapotát potenciosztatikus polarizációs görbék felvétele
alapján tanulmányoztam. Az V.1-2. ábrák néhány minta felületének 12 g⋅dm-3 H3BO3-
oldatban mért polarizációs görbéit szemléltetik.
A mért voltammetriás görbéket a IV.1.3.1. fejezetben leírtak szerint, ún. Stern-
módszerrel értékeltem ki. Valamennyi minta esetén meghatároztam az Ek, ik, vk
értékeket, valamint a passzivitás átlagos áramsűrűségét (ip). (A passzív állapotra
jellemző áramsűrűség értékeket a 400 mV és 800 mV potenciál értékekhez tartozó
áramsűrűségek számtani átlagaként határoztam meg.) A korróziós jellemzőket az V.1.
táblázat tartalmazza.
Az V.1-2. ábrák ábrák és az V.1. táblázatban összefoglalt korróziós jellemzők
világosan szemléltetik, hogy valamennyi vizsgált acélcső belső felülete 12 g dm-3
H3BO3-oldatban – a korróziós potenciál környezetében – széles potenciálintervallumban
passzív sajátságokat mutat. A polarizációs görbékből számolt adatok alapján
megállapítható továbbá, hogy vizsgált acélcső minták belső felületének átlagos

78
korróziósebessége nem haladja meg az orosz szakemberek által megadott, a kérdéses
acéltípusra jellemző irodalmi adatokat [22].

-5 -5

-6 -6

-2
-2

lgi / A cm
lgi / A cm

-7 -7

-8 -8
2/3(1) 2/3(3)

-9 -9 2/5(1)
2/3(2)
2/5(3) 2/5(2)

-0,4 -0,2 0,0 0,2 0,4 0,6 0,8 -0,4 -0,2 0,0 0,2 0,4 0,6 0,8
Potenciál / V Potenciál / V

V.1 ábra: A 2/3 gőzfejlesztőből származó V.2 ábra: A 2/5 gőzfejlesztőből származó
minták belső felületének 12 g dm-3 minták belső felületének 12 g dm-3
koncetrációjú H3BO3-as oldatban mért koncetrációjú H3BO3-as oldatban mért
voltammetriás görbéi voltammetriás görbéi
A polarizáció sebessége 10 mV min-1 A polarizáció sebessége 10 mV min-1

Szembetűnő az a tény, hogy a 2-es blokki 2-es és 3-as gőzfejlesztőkből származó

2001, illetve 2000 évben vizsgált csőminta (2/2(1), illetve 2/3(1) minta) belső
felületének átlagos korróziósebessége közel ötszöröse a – 2001. évi dekontaminálást
követően 4 évvel késöbb kivágott és vizsgált – 2/2(2), illetve 2/3(3) minta felületére
jellemző értéknek. Ha az említett csőmintákat reprezentatívnak tekintjük
valószínűsíthető, hogy a 2. blokki 2. és 3. gőzfejlesztő kémiai dekontaminációját
követően az üzemidő múlásával a hőátadó csövek belső felületének átlagos
védőképessége (passzivitása) szignifikánsan javult. Hasonló tendencia fedezhető fel a 3.
blokki 5. gőzfejlesztő esetén is.
A 2-es blokki 5-ös illetve a 3-as blokki 1-es, 2-es és 4-es gőzfejlesztőkből
származó csőminták vizsgálati eredményei is alátámasztják, hogy a gőzfejlesztők 2000-
2001 évi kémiai dekontaminációja óta eltelt időszakban a hőátadócső belső felületek
passzív állapota nem romlott. Ez utóbbi megállapítást alátámasztják a 2007. évben
eltávolított 1/2(3) jelű minta korróziós jellemzői is. Az 1/2(3) jelű csőszakasz átlagos
korróziósebessége ugyanis lényegében azonos az - AP-CITROX technológiával
végrehajtott - üzemi GF dekontaminálás után egy évvel később kivágott 1/2(1) jelű
mintáéval [107].

79
 Korróziós jellemzők
Korróziós Passzivitás Korrózió-
Minta Korróziós
potenciál áramsűrűsége sebesség
jele áramsűrűség (ik)
(Ek) (ip) (vk)
[nA⋅⋅cm-2]
[mV] µA·cm-2]
[µ [µm⋅⋅év-1]
1/2 (1) -82,8 35,0 0,50 0,4
1/2 (2) -64,0 38,5 0,35 0,4
1/2 (3) 414,2 42,7 1,09 0,5
2/1 (1) 1,3 72,2 1,45 0,8
2/1 (2) 150,9 56,1 1,53 0,6
2/2 (1) -55,7 300,4 10,63 3,5
2/2 (2) 89,7 62,9 1,67 0,7
2/3 (1) 60,5 335,0 >1 3,9
2/3 (2) 175,5 48,8 1,10 0,6
2/3 (3) 393,1 69,8 1,36 0,8
2/4(1) -123 41,77 0,85 0,5
2/4(2) -89,7 38,0 0,77 0,4
2/5 (1) 0,7 37,7 0,83 0,4
2/5 (2) 364,0 69,9 1,18 0,8
2/5 (3) 216,0 71,3 1,58 0,8
3/1 (1) 87,5 37,6 1,00 0,4
3/1 (2) 149,3 56,9 1,03 0,6
3/2 (1) -64,8 37,5 <1 0,4
3/2 (2) 475,6 51,6 0,94 0,6
3/4 (1) -30,9 49,3 1,18 0,6
3/4 (2) 215,6 76,0 1,42 0,9
3/5 (1) 200,8 160,0 <1 1,8
3/5 (2) 196,7 65,3 1,43 0,8
3/5 (3) 178,3 75,0 1,51 0,8

V.1. táblázat: A hőátadó acélcső minták korróziós jellemzői

V.1.2. Az acélcső minták kombinált SEM-EDX vizsgálata

A dekontaminált hőátadó csövek belső felületén kialakult védő-oxidréteg

morfológiájában és struktúrájában az üzemidő múlásával összefüggésben jelentkező
változásokat a csőminták frontális felületének és keresztmetszeti metallográfiai
csiszolatának SEM-EDX vizsgálati eredményei alapján értelmezhetjük. A reprezentatív
mintafelületeken kialakult oxidréteg morfológiáját az V.3-4. ábrák szemléltetik. Az

80
oxidrétegek vastagságára, valamint kémiai és fázisösszetételére vonatkozó adatokat a 2.
függelékben szereplő összefoglaló táblázat tartalmazza.
Az V.3. ábrából kitűnik, hogy a nem dekontaminált minták belső felületén
kialakult vékony passzív réteg repedésmentes (intakt), és a felület döntően kristályos
fázisokat (magnetit, hematit, spinell) tartalmaz. A dekontaminálást követően
közvetlenül kivágott 3/4(1) jelű minta felülete mélységében tagolt, a SEM-felvételeken
jól láthatók az inhomogén kémiai felületkezelés nyomai. Figyelemre méltó az a tény,
hogy az AP-CITROX technológia alkalmazását követően nagyméretű és jelentős
krómtartalmú kristályszemcsék maradványai borítják a felületet. Az EDX-spektrumok
alapján megállapítható továbbá, hogy az oxidréteg jelentős mennyiségű mangánnal
borított (F.2.1. táblázat), amely egyértelműen kapcsolatba hozható a lúgos kálium-
permanganátos előoxidációval [4, 107-109].

Nem dekontaminált
minta
4/1(2) GF

Kémiai
dekontamináció

3/4(1) jelű minta

Normál üzemmód
4 év

3/4(2) jelű minta

V.3 ábra: A védő-oxidréteg morfológiájában és struktúrájában a kémiai

dekontaminációval és az üzemidő múlásával összefüggésben jelentkező változások
szemléltetése a 3/4 GF frontális SEM-felvételei és a keresztmetszeti csiszolatok SEM-
felvételei alapján (N= 3000X)

81
 1-7 év elteltével a kémiai dekontaminációt követően az acélcső minták felületén
közepesen vastag illetve vastag (1-11 µm vastagságú), amorf struktúrájú („hibrid”
szerkezetű) réteg alakult ki, amelynek felületközeli ∼1,5 µm vastag tartományában
vasban szegény, magasabb Cr- és Ni-tartalmú rétegalkotók azonosíthatók. (Az EDX-
spektrumokból meghatározott kémiai összetétel adatok a függelék F.2.1. táblázatában
találhatók.) Mindez spinell-szerkezetű kevertoxidok (Ni-ferritek, kromitok)
dominanciájára utal. A 3/4(2) illetve az V.4. ábrán szereplő 2/2(1) jelű minták belső
felülete repedéseket, illetve hibahelyeket tartalmaz. A bemutatott minták felületén – a
2/2(2) jelű minta kivételével - kristálykiválás és lerakódás nem fedezhető fel.

2/2(1) jelű minta

Normál üzemmód

4 év

2/2(2) jelű minta

V.4. ábra: A védő-oxidréteg morfológiájában és struktúrájában az üzemidő múlásával

összefüggésben jelentkező változások szemléltetése a 2/2 GF frontális SEM-felvételei és
a keresztmetszeti csiszolatok SEM-felvételei alapján (N= 3000X)

Ugyanakkor a 2/2(2) jelű minta frontális SEM-felvételén jól kivehető a belső

felületet vastag rétegben borító kristályos oxidlerakódás (V.4. ábra). A keresztmetszeti
csiszolat SEM-felvételein a különböző pontokban mért EDX-spektrumok egyértelműen
alátámasztják, hogy a krómmal és nikkellel szubsztituált spinell-szerkezetű
kevertoxidok (kromitok és Ni-ferritek) mélységben tagolt rétege borítja a hőátadó
csőminta belső felületét [4]. Figyelemre méltó az a tény, hogy a korróziós
állapotfelmérés keretében vizsgált valamennyi dekontaminált minta közül – a 2004-
2008 vizsgálati időszakban további négy minta (1/4 GF, 1/6 GF, 2/4(1) és 2/4(2) GF)

82
 felületén – szintén homogén eloszlású kristályos oxidlerakódás figyelhető meg (F.2.
függelék F.2.3. ábra) [110]. Nem dönthető el egyértelműen, hogy a kristálykiválás az
alapoxid-réteg megbomlására és áthordására, vagy magnetit-kristályok lerakódására és
részleges szubsztitúciójára vezethető vissza. Az a tény, hogy a lerakódott oxidréteg
krómban és nikkelben, valamint oxigénben enyhén dús, míg vasban elszegényedett,
spinell-szerkezetű kevertoxidok (kromitok és Ni-ferritek) számottevő mennyiségének
áthordására enged következtetni.

V.1.3. A felületi oxidrétegek CEMS analízise

57
Az V.5-6. ábrán néhány reprezentatív csőminta belső felületén elvégzett Fe
CEMS mérések során detektált Mössbauer-spektrumok láthatók. Azonos
gőzfejlesztőből különböző időpontokban kivágott hőátadó csőminták spektrumának
kiértékelésével nyert fázisösszetétel adatokat a függelék F.2.1. táblázata tartalmazza. A
CEMS-módszer a mintafelület legfeljebb 300 nm-es felső rétegéből szolgáltat
információt és a konverziós elektronok abszorpciója miatt a felülethez közelebbi
rétegek járulékai értelemszerűen egyre nagyobb súllyal jelennek meg. A Mössbauer-
spektrumban megfigyelt, az egyes fázisokhoz rendelhető vonalak intenzitásai (a
táblázatban megadott százalékos értékek) az adott fázisban foglalt vas mennyiségére
vonatkoznak.

1,385 1,921
3/2 GF 3/2(2) GF
1,380 1,920

1,375 1,919
1 0 -6 · I / im p ulzu s

4 év
10 -6 · I / im p ulzus

1,370 1,918

1,365 1,917

1,360 1,916

1,355 1,915

1,350 1,914

1,345 1,913
-12 -8 -4 0 4 8 12 -12 -8 -4 0 4 8 12
-1 -1
v / mm · s v / mm · s

V.5. ábra: A 3 blokki 2-es gőzfejlesztőből származó hőátadó csőminták belső oldalán
mért CEMS-spektrumok

83
 1,68
2/2(1) GF 2/2(2) GF
1,058 1,67

1,67
1,056
1 0 -7 · I / im p ulzu s

4 év

1 0 -7 · I / im pu lzu s
1,67
1,054
1,67

1,052
1,67

1,66
1,050
1,66

1,048 1,66
-12 -8 -4 0 4 8 12 -12 -8 -4 0 4 8 12
-1 -1
v / mm · s v / mm · s

V.6. ábra: A 2 blokki 2-es gőzfejlesztből származó hőátadó csőminták belső oldalán
mért CEMS-spektrumok

A függelék F.2.1. összefoglaló táblázat adatai alapján látható, hogy – a

gőzfejlesztők kémiai dekontaminálását követően – a csőminták közül 15 minta esetén a
felső maximum 300 nm vastag felületi rétegében megtalálható a magnetit (vagy
hematit) fázis, az ausztenites (tömb) acélfázis, valamint az amorf vas-hidroxid (Fe(OH)3
avagy FeO(OH)) mellett. Az acélnak megfeleltethető szingulett megjelenése a
spektrumokban részben a mintadarabok kényszerű deformálásakor fellépő repedezésnek
is betudható. Az V.5. ábrán bemutatott 3/2 jelű minta spektrumán jól látható, hogy a
magnetit fázis mágnesesen felhasadt spektrumjárulékai nem emelkednek ki
egyértelműen az alapvonal statisztikus beütésszám ingadozását adó “zaj”-ból. Ez a
"magnetit" a Mössbauer-spektrum részletes kiértékelése szerint – minden itt tárgyalt
esetben – egy olyan inverz spinell szerkezet, amelyben az oktaéderes rácspozíciókban a
Fe(II)-t Ni(II), a Fe(III)-at Cr(III) helyettesíti jelentős mértékben, míg a tetraéderes
helyeken változatlanul Fe(III) található.
9 csőminta {(2/2(1), 2/3(1), 2/3(3), 2/5(3), 3/1(2), 3/2(2), 3/5(1), 3/5(2), 3/5(3)
jelű minták} felső maximum 300 nm vastag felületi rétegében – a kezelést követően 3-7
év elteltével – megtalálható az ausztenites (tömb) acélfázis, s mellette nagyobb
részarányban az amorf vas-hidroxid (Fe(OH)3 avagy FeO(OH)). A magnetit fázis
kimutatása a felsorolt mintákban az alkalmazott mérési körülmények mellett nem
mutatható ki (lásd V.5-6. ábrán bemutatott 3/2(2) és 2/2(1) minták CEMS-spektrumai).
A Mössbauer-spektrumvonalak rendkívül kis relatív intenzitása azt jelzi, hogy a felületi
rétegben a szokásosnál lényegesen kisebb a vas koncentrációja. Ez a SEM

84
eredményekkel összhangban valószínűsíti, hogy a kémiai dekontaminálást követő
időszakban egy vasat nem- vagy csak kismértékben tartalmazó oxidréteg képződött a
minták felületközeli tartományában, és a kis Fe-koncentrációjú, Cr-al és Ni-el jelentős
mértékben szubsztituált spinell-szerkezetű rétegalkotók CEMS-módszerrel nem
kimutathatók. Pontosabb analitikai információk nyerése sokkal hosszabb mérési időt
(spektrumonként több mint egy hónap) igényel. Ugyanakkor figyelemre méltó az a tény,
hogy az 2/1(2) jelű acélcső minta felületén – a 2001. évi kémiai dekontamináció után 7
év elteltével – közel azonos részarányban kimutatható a magnetit fázis az amorf vas-
hidroxid mellett.
Az V.6. ábrán szemléltetett 2/2(2) jelű minta Mössbauer-spektruma alapvetően
eltér a többi dekontaminált mintáétól. A spektrum egy szingulett, egy dublett és két
szextettből álló alspektrumok szuperpozíciójaként értékelhető. A Mössbauer-
paraméterek alapján a szingulett a paramágneses állapotú ausztenites acél fázis
Mössbauer-spektruma. A dublett paraméterei megfelelnek egy rosszul kristályosodott,
nem teljesen sztöchiometrikus Fe(OH)3, úgynevezett amorf-vasoxid fázisnak
(„ferrihidrit”). (Ugyanakkor a FeO(OH) fázisok jelenléte sem zárható ki teljes
mértékben.) A két szextett alspektrum Mössbauer-paraméterei, valamint
intenzitásarányuk alapján egy inverz spinell-szerkezetű, krómmal és nikkellel
szubsztituált magnetit fázishoz rendelhető. Döntően e fázis van jelen a minta
felületközeli rétegében. Hasonlóan a 2/4 gőzfejlesztőből származó csőminták
felületközeli tartományában is a legnagyobb részarányban a fent említett spinell-
szerkezetű magnetit fázis azonosítható. Mindez alátámasztja a minták belső felületét
borító oxidfilm szerkezetéről az előző fejezetben leírt megállapításokat.
Érdemes kitérni arra, hogyan értelmezhető a CEMS-vizsgálatok során az egyes
fázisok kimutatási határa. Az általunk alkalmazott kísérleti körülmények között –
részben a bétasugárzók által okozott háttéraktivitás miatt, valamint figyelembe véve azt
a tényt, hogy a különböző fázisok esetén a Mössbauer-jel intenzitása 1, 2 ill. 12 vonalra
oszlik el – a kimutatott mennyiségek a következő becsült határok között mozognak a
felső 300 nm-es réteg vastartalmának az egyes fázisokban foglalt mennyiségére
vonatkoztatva:

magnetit (spinell): 5-10 %

ausztenit (acél): 0,5-1 %
amorf vas-hidroxid: 1-2 %

85
 A fenti adatokból következik, hogy ha a felső 300 nm-ben az összes vastartalom
5-10 %-ánál kevesebb található a spinell fázisban, azt a CEMS-módszer nem tudja
kimutatni (többhetes mérési időkkel lehetne csak kimutathatóvá tenni). Így a más
módszerekkel (például SEM-EDX) jelzett akár "mikronos" vastagságú spinell-
szerkezetű korróziós rétegek nincsenek ellentmondásban a CEMS eredményekkel, azok
a vas nagymértékű kioldódására (szubsztitúciójára) utalnak [107].

V.1.4. Mobilitás vizsgálat bórsavas oldatokban

2003. évtől kezdődően laboratóriumi hatáselemzést készítettünk a hőátadó

csőminták felületéről – a reaktor újraindítását modellező körülmények között – 30 óra
alatt a bórsavas hőhordozóba bejutó korróziótermékek kémiai mennyiségének
alakulásáról, valamint a bórsavas kezelés korróziós és felületkémiai hatásáról.
Tekintettel arra a tényre, hogy több hőátadó acélcső minta korróziós állapotának első
vizsgálatára a 2000-2002 időszakban került sor, az üzemidő előrehaladtával az azonos
gőzfejlesztőből származó minták esetében nincs lehetőség konkrét mérési adatok
összehasonlítására. Mivel a hőátadó csövek bórsavas kezelése alapvető információt
biztosít a felületeket borító oxidrétegek mechanikai stabilitásáról (mobilitásáról), e
fejezetben 2003. évtől kezdődően összehasonlítom a dekontaminált és a nem
dekontaminált gőzfejlesztőkből származó csőminták eróziós hatásvizsgálati
eredményeinek éves átlagát. Az adott évben az átlagszámításhoz figyelembe vett
hőátadó acélcső minták számát az V.2. táblázat tartalmazza.

A Nem
Dekontaminált
csőkivágás dekontaminált
minták száma
éve minták száma
1999 1 -
2002 - 1
2003 1 2
2004 4 1
2005 4 1
2006 3 1
2007 3 1
2008 2 -

V.2. táblázat: A bórsavas felületkezeléssel vizsgált hőátadó acélcső minták száma a

csőkivágás évében

86
 Meg kell jegyeznem, hogy egy 2006. évben vizsgált csőminta {4/2((2) jelű,
2003-ban kivágott minta}, valamint 2008. évben két olyan hőátadó acélcső minta
{2/4(2), és 4/4(3) jelűek}vizsgálatára is sor került, amelyek az erőműben a korábbi
években kerültek kivágásra. A 2008. évben vizsgált 2/4(2) jelű esetén 1999-ben, a
4/4(3) jelű mintánál 2002-ben történtek a csőkivágások az adott gőzfejlesztőkből. Ennek
tükrében az adott évben az átlageredmények számításánál és értékelésénél nem bórsavas
kezelés végrehajtásának vizsgálati évét, hanem a csőkivágások évét vettem figyelembe.
Az V.7. ábrán a vizsgált - dekontaminált és a nem dekontaminált - csőminták
belső felületéről a bórsavas hőhordozóba bejutó összes illetve diszperz korróziós termék
mennyiségének átlaga látható a csőminták kivágási éveinek függvényében. A bórsavas
felületkezelések során a hőhordozóba bejutó diszperz (kolloid) és/vagy oldott
korróziótermékek mennyiségét gravimetriás, illetve ICP-OES módszerrel határoztuk
meg. A diszperz korróziótermékek mennyiségét a bórsavas oldat szűrése (kb. 1 hetes
szobahőmérsékleten történő szárítás) után mértük meg. Az oldott komponensek
tömegének meghatározása a szűrlet összetételének ICP-OES mérése alapján történt.
A hűtőközegbe bejutó korróziótermékek tömege

0,05 1,2
Beoldódott felületi acélréteg

1
0,04
/ a vizsgált csőtömeg %

µ m)

0,8
vastagsága d, (µ

0,03
0,6
0,02
0,4

0,01 0,2

0,00 0
1999 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 1999 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008

A csőminta kivágásának
A csőminta kivágásánakéve
éve A csőminta
A csőmintakivágásának éve
kivágásának éve

V.7. ábra: A dekontaminált és nem V.8. ábra: A dekontaminált és a nem

dekontaminált gőzfejlesztőkből származó dekontaminált gőzfejlesztőkből származó
csőminták belső felületéről a bórsavas csőminták belső felületéről a bórsavas
hőhordozóba bejutó korróziós termék hőhordozóba bejutó felületi oxidréteg
mennyiségének átlaga a csőminták vastagságának átlaga a csőminták
kivágásának évében kivágásának évében

Jelmagyarázat: Jelmagyarázat:
(■): össz korróziós termék a dekontaminált minták (■): dekontaminált minták
esetén (■): nem dekontaminált minták
(■): szilárd maradék a dekontaminált minták esetén
(■): össz korróziós termék a nem dekontaminált
minták esetén
(■): szilárd maradék a nem dekontaminált minták
esetén

87
 A bórsavas hőhordozóba bejutó korróziótermékek mennyisége alapján becslést
végeztünk acélcső felületekről átlagosan beoldódott felületi rétegvastagságokra. A
becsült átlagos rétegvastagság adatokat a dekontaminált és nem dekontaminált minták
vonatkozásában az V.8. ábrán hasonlítjuk össze. Az átlagos rétegvastagság (d)
meghatározása a IV.1.3.4. fejezetben leírt 6. egyenlet alapján történt.
A mobilitás vizsgálatok után a kezelt hőátadó acélcső mintákat voltammetriás és
SEM-EDX módszerrel tanulmányoztuk. Megállapítható, hogy a bórsavas kezelés
hatására a kezelt minták átlagos korróziósebessége szignifikánsan nem változott az
eredeti csőfelületekhez viszonyítva, nem történt érdemi változás a minták
morfológiájában és kémiai összetételében sem. A vizsgált csőszakaszok γ-
spektrometriás mérési eredményei alapján elmondható, hogy a bórsavas felületkezelés
hatására csekély mennyiségű radioaktívan szennyezett korróziótermék jut be a bórsavas
modelloldatban.
Az V.7-8. ábrákon szemléltetett adatokból megállapítható, hogy az üzemidő
előrehaladtával a dekontaminált gőzfejlesztők felületéről a bórsavas hőhordozó
modelloldatba bejutott korróziós termékek mennyisége csökkent. Bár a dekontaminált
gőzfejlesztők felületét borító védő-oxidréteg mobilitása 2003-ban még számottevően
meghaladta a nem dekontaminált gőzfejlesztőkre jellemző átlagértéket, a dekontaminált
gőzfejlesztőkből kivágott minták felületi oxidrétegének mechanikai stabilitása az elmúlt
3 évben olyan mértékben csökkent, hogy 2006-ban mindkét mintacsoporton azonos
(csekély) mobilitási eredményeket mértünk. A 2007-2008 évi vizsgálati eredmények is
alátámasztják, hogy a 30 órás bórsavas felületkezelést követően eltávolított átlagos
rétegvastagság mind a dekontaminált, mind a nem dekontaminált gőzfejlesztők esetében
nem haladja meg a 0,2 µm értéket.
Az V.8. ábrát tekintve a 2008. évben vizsgált, de 1999-ben kivágott dekontaminált
minta magas eltávolított rétegvastagság értékénél nem dönthető el egyértelműen, hogy a
1,1 µm-es érték a gőzfejlesztő 1995. évi kémiai dekontaminációjával, avagy a kivágott
csőminta hosszú idejű tárolásával hozható összefüggésbe. A szintén 2008-ban vizsgált,
de 2002-ben kivágott nem dekontaminált mintát tekintve megállapítható, hogy a kapott
eltávolított felületi rétegvastagság érték összhangban van a többi nem dekontaminált
minta értékével, melyeknek az átlaga szintén nem haladja meg a 0,2 µm értéket.
Mindezek tükrében – amennyiben a vizsgált csőmintáinkat reprezentatívnak
tekintjük - reálisan feltételezhető, hogy a dekontaminált hőátadó acélcsövek felületén

88
kialakult oxidstruktúra stabilitása az üzemidő előrehaladtával jelentősen javul, s ma már
az 1-4 reaktorblokk valamennyi gőzfejlesztője hasonlóan kedvező eróziós-korróziós
sajátságokat mutat (d ~ 0,1 µm). Figyelemre méltó ugyanakkor az a tény, hogy a
hőátadó csőfelületekről eltávolított korróziótermék jelentős részét továbbra is a diszperz
fázis (szilárd maradék) adja.
Az egyre javuló mobilitási adatok, valamint az AP-CITROX technológia 2001. évi
tömeges alkalmazását követően az üzemidő múlásával összefüggésben tapasztalt
kedvező morfológiai és felületszerkezeti változások alapján megállapítható, hogy az
elmúlt 5 év során a dekontaminált gőzfejlesztő hőátadó csőfelületek korróziós állapota
(védőképessége és az oxidréteg mobilitása) kedvező irányban változott [107, 109-110].

V.1.5. A dekontaminált gőzfejlesztők felületén normál üzemmenet

során kimutatható korróziós-eróziós tendenciák összefoglalása

A dekontaminált hőátadó csövek belső felületét védő-oxidréteg szerkezetében és

korróziós viselkedésében normál üzemmenet esetén, több év alatt tapasztalható
tendenciák a függelék F.2.1. táblázat adatai alapján értelmezhetők. A következtetéseket
az V.3-4. ábrákon bemutatott csőminták frontális felületeinek és keresztmetszeti
metallográfiai csiszolatainak SEM-felvételei, valamint a bórsavas mobilitás vizsgálatok
adatai egyértelműen alátámasztják.
Az oxidréteg korróziós állapotában (védőképességében és mobilitásában) - az üzemidő
múlásával összefüggésben - bekövetkező változások az alábbiakban foglalhatók össze:

Normál üzemi körülmények között a gőzfejlesztő hőátadó csövek belső felületén

– a szakirodalomból [21, 31-32] is jól ismert – spinell-szerkezetű kevertoxidokat
(CrxNiyFe3-x-yO4, ahol 0≤x+y≤3) tartalmazó vékony (1-2 µm vastag) passzív
réteg alakul ki, s a védőrétegre jelentős mennyiségű nagyméretű kristályok
(magnetit és/vagy hematit) rakódnak le a hőhordozó közvetítésével.

A kémiai dekontaminálást követően közvetlenül kivágott minta felülete
mélységében tagolt. Jól láthatók az inhomogén kémiai felületkezelés nyomai.
Figyelemre méltó továbbá az a tény, hogy az AP-CITROX technológia
alkalmazását követően Mn-lerakódás, illetve nagyméretű és jelentős
krómtartalmú kristályszemcsék maradványai borítják a felületet.

89

1-7 évvel a kémiai dekontaminációt követően az acélcsőminták felületén
kristályos és amorf fázisok közepesen vastag, illetve vastag (1-11 µm) ún.
„hibrid” szerkezetű rétege alakult ki. Felületvizsgálati módszerek (CEMS, SEM-
EDX) eredményei igazolják, hogy a több éve dekontaminált csőminták
felületközeli tartományában inverz spinell-szerkezetű („magnetit”) található.

Az irodalomból jól ismert, hogy atomerőművekben alkalmazott ausztenites

acélfelületen normál üzemmenet során képződött krómban, nikkelben dús inverz
spinell-struktúra általában megnöveli a korrózióálló acélfelületeket borító oxidréteg
védőképességet. Így reálisan feltételezhető, hogy a dekontaminált minták felületét
borító oxidréteg védőképessége (oldhatósága, vegyszerállósága) valamint mechanikai
stabilitása az üzemidő előrehaladtával kedvezően változik. Ezt alátámasztják a
közelmúltban végzett oxidoldási kísérletek eredményei [111], az elmúlt 4 év során a
mobilitási adatokban felfedezhető javuló tendencia, valamint az a tény, hogy a
dekontaminált gőzfejlesztők 2000-2001 évi kémiai dekontaminációja óta eltelt
időszakban a hőátadócső belső felületek passzív állapota nem romlott.

90
V.2. A KÉMIAI DEKONTAMINÁCIÓS BÁZISTECHNOLÓGIA
TOVÁBBFEJLESZTETT VÁLTOZATAINAK HATÁSELEMZÉSE

V.2.1. A kiszakaszolható berendezések dekontaminálásának

laboratóriumi hatásvizsgálata

Ebben a fejezetben foglaltam össze a kiszakaszolható berendezésekre kifejlesztett

dekontaminációs technológiák anyagtranszport és dekontaminációs jellemzőinek
laboratóriumi vizsgálati eredményeit. A laboratóriumi hatásvizsgálatokat kétféle
modellrendszerben hajtottuk végre, amelyek eltérő műveleti paramétereit a IV.2.3.
fejezetben már részletesen tárgyaltam.

V.2.1.1. A technológiák hatékonyságát jellemző adatok összehasonlító elemzése

A GF és az 1. VT dekontaminálására kifejlesztett technológiák hatékonyságát

jellemző vizsgálati eredmények az V.9. ábrán láthatóak. A bal oldali ábrán a kémiai
kezelést követően a becsült eltávolított felületi rétegvastagság értékeket tüntettem fel,
míg a jobb oldali ábrán a γ-spektrometriás eredményekből számolt kumulatív
dekontaminációs faktorokat. A vizsgált felületeken a dekontaminációs faktorok
számításához a mért nuklidspecifikus intenzitás értékeket a 3. függelék F.3.1.1-2., és
F.3.2.1-2. táblázatai tartalmazzák.
Az V.9. ábrán az eltávolított felületi rétegvastagság értékek vonatkozásában
megállapítható, hogy a két technológia alkalmazását követően mindkét felület típuson
hasonló eredményeket értünk el. Míg a GF dekontaminálásánál eltávolított felületi
rétegvastagság ~ 3 µm körüli érték, addig az 1.VT-nél alkalmazott kémiai kezelés során
~ 5 µm oxidréteget sikerült eltávolítani.
A kiszakaszolható berendezésekre kifejlesztett technológia dekontaminációs
hatékonyságát mutató kumulatív DF értékek mindkét technológia vonatkozásában
rendkívül kedvezőek.
A technológiai paramétereket figyelembe véve az 1.VT esetén alkalmazott nagyobb
térfogat/felület arány, HNO3 koncentráció és a hőmérséklet hatékonyságnövelő hatása
jól látható a becsült eltávolított felületi rétegvastagság értékekből mindkét
mintafelületen.

91
 GF dekontaminálás 1.VT dekontaminálás GF dekontaminálás 1.VT dekontaminálás
10 300

µmm)
Eltávolított felületi rétegvastagság dd,/ µ(µ
250 277,2
8

200
6
DF 185,3
150
4,8 5,0
4
100
3,2 102,7 90,0
2,9
2
50

0 0
1 2 1 2
1/5(1)GF 4/1(2)GF 2/1(2)GF 4/3GF 1/5(1)GF 4/1(2)GF 2/1(2)GF 4/3GF

V.9 ábra: A kiszakaszolható berendezések dekontaminálására kifejlesztett technológiák

hatékonyságára jellemző becsült eltávolított felületi oxidréteg vastagság értékek és kumulatív
dekontaminációs faktorok

Jelmagyarázat:
(■): az erőműben eredetileg dekontaminált (1-3 blokki) GF csőminta esetén
(■): az erőműben eredetileg nem dekontaminált (4 blokki) GF csőminta esetén

Ugyanakkor a dekontaminációs faktorokat tekintve az erőműben eredetileg nem

dekontaminált 4/3 GF mintafelületen az említett technológiai paraméterekkel nem
értünk el nagyobb hatékonyságot. Ennek valószínűsíthető oka minden bizonnyal a
mintafelületek eltérő morfológiájában, és az oxidrétegekben akkumulálódott
radionuklidok inhomogén eloszlásában keresendő.

V.2.1.2. A GF és 1.VT dekontaminációs technológiák hatásvizsgálata során mért

elektrokémiai és felületkémiai eredmények összehasonlító elemzése

A kiszakaszolható berendezésekre kifejlesztett technológiák laboratóriumi

hatásvizsgálatakor felhasznált, erőművi dekontaminált és a nem dekontaminált hőátadó
acélcső minták belső felületének 12 g·dm-3 H3BO3-oldatban mért potenciosztatikus
polarizációs görbéit a teljes dekontaminációs ciklust megelőzően, majd azt követően az
V.10. ábrák szemléltetik.
A voltammetriás görbéket korábbi IV.1.3.1. fejezetben leírtak szerint, ún. Stern-
módszerrel értékelem ki. A minták korróziós jellemzőit (Ek, ik, vk, ip) az V.3.
táblázatban foglaltam össze.

92
 GF dekontaminálás 1.VT dekontaminálás

-5 -5
1/5(1) 2/1(2)

-6 -6
lgi / A cm-2

lgi / A cm-2
-7 -7

-8 -8

-9
4/1(2) -9
4/3

-0,4 -0,2 0,0 0,2 0,4 0,6 0,8 -0,4 -0,2 0,0 0,2 0,4 0,6 0,8
Potenciál / V Potenciál / V

V.10. ábra: A kiszakaszolható berendezések dekontaminálására kifejlesztett

technológiák korróziós hatásainak szemléltetésére az acélcső minták eredeti és kezelt
belső felületének 12 g⋅dm-3 H3BO3 -oldatban mért voltammetriás görbéi
A polarizáció sebessége: 10 mV⋅min-1
Jelmagyarázat:
(■): kémiai kezelés előtt az erőművi dekontaminált csőminta esetén
(■): kémiai kezelés után az erőművi dekontaminált csőminta esetén
(■): kémiai kezelés előtt az erőművi nem dekontaminált csőminta esetén
(■): kémiai kezelés után az erőművi nem dekontaminált csőminta esetén

Az V.3. táblázatban bemutatott voltammetriás vizsgálatok eredményeit

összehasonlítva megállapítható, hogy a kémiai kezelést követően kedvezőtlen
tendenciák nem fedezhetők fel a korróziós jellemzőkben. Valamennyi vizsgált acélcső
belső felülete 12 g dm-3 H3BO3-oldatban – a korróziós potenciál környezetében –
passzív sajátságokat mutat [112].

Technológia
Felületek passzivitására jellemző adatok:
felületkémiai hatásai
Főbb kémiai
komponensek és azok
Korróziós Korrózió-
Minta jele Korróziós megoszlása az EDX
áramsűrűség sebesség
potenciál mérések
(ik) (vk)
(Ek), [mV] területanalízis
[nA⋅⋅cm-2] [µm⋅⋅év-1]
eredményei alapján
(m/m%)
GF dekontaminálás
Fe: 29.79 Ti: 0.78
Kezelés
255,7 72,90 0,85 Cr: 36.52 O: 22.41
előtt
1/5(1) Ni: 10.15
GF Fe: 66.79 Ti: 1.05
Kezelés
577,7 15,56 0,18 Cr: 18.03 O: 3.00
után
Ni: 8.84 C: 1.61
Fe: 58.79 Mn: 1.47
Kezelés
249,9 11,9 0,14 Cr: 17.90 O: 9.57
előtt
4/1(2) Ni: 10.42
GF Fe: 65.92 Mn: 1.22
Kezelés
499,3 8,45 0,09 Cr: 18.14 O: 2.95
után
Ni: 9.36 C: 1.03

93
 Technológia
Felületek passzivitására jellemző adatok:
felületkémiai hatásai
Főbb kémiai
komponensek és azok
Minta jele Korróziós Korrózió-
Korróziós megoszlása az EDX
áramsűrűség sebesség
potenciál mérések
(ik) (vk)
(Ek), [mV] területanalízis
[nA⋅⋅cm-2] [µm⋅⋅év-1]
eredményei alapján
(m/m%)
1.VT dekontaminálás
Fe: 27.40 C: 1.07
Kezelés
150,9 59,75 0,69 Cr: 37.49 O: 24.01
előtt
2/1(2) Ni: 8.70
GF Fe: 68.83 Mn: 1.04
Kezelés
4,3 14,37 0,16 Cr: 18.15 O: 1.54
után
Ni: 9.49
Fe: 55.88 Mn: 1.08
Kezelés
69,1 44,67 0,52 Cr: 20.36 O: 12.09
előtt
4/3* Ni: 9.38
GF Fe: 65.35 Mn: 1.33
Kezelés
-18,4 19,15 0,22 Cr: 19.41 O: 3.68
után
Ni: 9.14
Megjegyzés: a *jelölés arra utal, hogy ez a GF csőminta nem szerepel adatbázisunkban, mert a PA Zrt.a
mintát közvetlenül a dekontaminációs technológia fejlesztéshez biztosította

V.3. táblázat: A kiszakaszolható berendezések kémiai dekontaminálására kifejlesztett

technológiák laboratóriumi hatásvizsgálata során, az eredeti és kezelt minta felületek
korróziós jellemzőinek és kémiai összetételének változása

A polarizációs görbékből számolt adatok alapján megállapítható, hogy a

dekontaminációs felületkezelést követően acélcső minták belső felületének átlagos
korróziósebessége kisebb (vk ≤ 0,22 µm⋅év-1), mint az eredeti mintafelületen mért
korróziós sebesség értékek. Mindez igazolja, hogy a felület tisztítását követően kompakt
védő-oxidréteg alakul ki spontán módon a kezelt felületen.

A kémiai kezeléseket követően, illetve azt megelőzően a minta felületeken

kialakult oxidréteg morfológiáját és kémiai összetételét SEM-EDX módszerrel
tanulmányoztam. A 3. függelék F.3.1.5-6. ábrái szemléltetik a GF-k dekontaminálására
kifejlesztett technológia felületkémiai hatásait. A 100X-os nagyítású SEM-felvételekről
készített EDX területanalízis eredményeit az V.3. táblázatban foglaltam össze.
A technológia bevizsgálásához felhasznált 1/5(1) GF minta felületi védő-
oxidrétege amorf szerkezetű, kristályos lerakódás a SEM-felvételeken nem fedezhető
fel. Tekintettel az erőműben előzetesen AP-CITROX eljárással végrehajtott kémiai
dekontaminálás következtében keletkezett hibahelyek nagy számára, az eredeti felület
mélységében erősen tagolt. A védőréteg krómban és nikkelben, valamint oxigénben dús,

94
míg vasban elszegényedett. Mindez spinell-szerkezetű kevert oxidok (kromitok és
nikkel-ferritek) számottevő mennyiségére enged következtetni.

Eredeti felület 1. pont 2. pont 3. pont

Elem % Elem % Elem %
X 1.
O 13.55 O 14.54 O 17.95
X2 Cr 27.49 Cr 28.28 Cr 26.78
Mn 0.74 Mn 0.92 Mn 0.74
X 3. Fe 47.85 Fe 45.16 Fe 42.55
Ni 7.73 Ni 7.51 Ni 7.94

Kezelt felület
4. pont
Elem %

O 9.65
X 4. Cr 16.80
Fe 56.26
Ni 9.72

V.11. ábra: Az 1/5(1) GF minta eredeti és kezelt felületeinek keresztmetszeti

csiszolatáról készített SEM-felvételei és a jelölt pontokban az EDX pontanalízis
eredményei (N = 5000X)

Az eredeti felület keresztmetszeti csiszolatának pontanalizis eredményei alapján

(V.11. ábra) megállapítható, hogy az oxidréteg teljes 8 µm-es vastagságában egyenletes
krómdúsulás figyelhető meg.
A kifejlesztett technológia alkalmazása után készült felvételeken (F.3.1.5. ábra)
észrevehető, hogy a felület oldása homogén, az alapfémben (tömbfázisban) szelektív
bemaródás nyomai nem mutathatók ki. A keresztmetszeti optikai csiszolat SEM-
felvételén jól látható, hogy a felületen hozzávetőlegesen a 8 µm-es szubsztituált spinell-
szerkezetű oxidrétegből kb. 3 µm a tömbfázison maradt. Feltehetően ennél a mintánál
alkalmazott legkissebb térfogat/felület arány, és alacsony hőmérséklet nem bizonyult
hatélkonynak a teljes oxidréteg eltávolíthatósága szempontjából.
Az erőművi nem dekontaminált 4/1(2) GF minta SEM-EDX eredményei (F.3.1.6.
ábra) alapján megállapítható, hogy az eredeti felület vékony passzív rétegén elszórtan
kisméretű kristályos oxidlerakódások azonosíthatók. Az V.12. ábrán látható, hogy
kristályok króm tartalma csekély, a keresztmetszeti csiszolat pontanalízise alapján 9-
12%. A kémiai kezelést követően magnetit kristályokkal borított oxidréteg teljes
mértékben eltávolításra került. Szelektív (lyuk-, rés-, illetve kristályközi korrózió)
korróziós elváltozás a kezelt felületen nem mutatható ki.

95
 1. pont 2. pont 3. pont
X1
Elem % Elem % Elem %

O 1.26 O 4.32 O 10.36

X2 X3 Cr 17.76 Cr 12.47 Cr 9.42
Fe 67.93 Fe 67.08 Fe 64.68
Ni 9.45 Ni 10.85 Ni 11.25

V.12. ábra: A 4/1(2) GF minta eredeti felületének keresztmetszeti csiszolatáról készített

SEM-felvétele, és a jelölt pontokban az EDX pontanalízis eredményei
(N = 5000X)

A két mintafelületen végrehajott dekontaminálások hatékonyságait figyelembe

véve megállapítható, hogy a közel azonos eltávolított felületi rétegvastagságok mellett
az erőműben előzőleg nem dekontaminált mintafelületen közel háromszor nagyobb
dekontaminációs faktort sikerült elérni. A dekontaminációs faktor értékekben jelentkező
eltérés a keresztmetszeti csiszolatok SEM-felvételei alapján értelmezhető. Feltehetően
az erőművi dekontaminált minta felület összaktivitásának egy része abban a kb. 3 µm -
es oxidrétegben akkumulálódott, amelyet a kezelést követően nem sikerült eltávolítani
[113].

Az 1.VT dekontaminálására kifejlesztett technológia ausztenites acélcső

felületekre gyakorolt felületkémiai hatását a csőminták frontális felületének és
keresztmetszeti metallográfiai csiszolatainak SEM-EDX eredményei alapján
értelmezhetjük. A 3. függelék F.3.2.5-6. ábrái szemlélteti a kifejlesztett eljárás
acélcsövekre gyakorolt felületkémiai hatását.
Az erőművi dekontaminált 2/1(2) GF acélcső minta felületén a kémiai kezelést
megelőzően mért SEM-EDX eredmények azt mutatják, hogy a felületet ∼8 µm vastag,
krómban dús, hibrid szerkezetű oxidréteg borítja (V.13. ábra).

1. pont 2. pont 3. pont

Elem % Elem % Elem %

X 1.
O 16.16 O 17.97 O 20.18
X 2. Cr 22.58 Cr 24.77 Cr 24.12
X 3. Fe 46.27 Fe 43.63 Fe 42.24
Ni 10.01 Ni 8.16 Ni 8.46

V.13. ábra: A 2/1(2) GF minta eredeti felületének keresztmetszeti csiszolatáról készített

SEM-felvétele, és a jelölt pontokban az EDX pontanalízis eredményei (N = 5000X)

96
 Az alapoxid rétegen elszórtan kristályos lerakódások mutathatók ki. A
keresztmetszeti csiszolat pontanalízis eredményei szerint a teljes oxidrétegben ~ 22-
25%-os krómdúsulás figyelhető meg. A felületkezelést követően az F.3.2.5. ábra SEM-
felvételei egyértelműen szemléltetik, hogy a szubsztituált spinell-szerkezetű oxidréteg
teljes mértékben eltávolításra került
Az erőművi nem dekontaminált 4/3 GF minta eredeti felülete (F.3.2.6. ábra)
elszórtan nagyméretű kristályokkal borított. Az V.14. ábra alapján megállapítható, hogy
a felületen jelenlévő kristályok alapvetően kis krómtartalmúak, a 3. pontanalízis alapján
látható, hogy egy cirkónium tartalmú kristályt is sikerült azonosítani.

1. pont 2. pont 3. pont

X1
Elem % Elem % Elem %

O 2.84 O 8.53 O 11.02

X2 Cr 18.35 Cr 10.77 Cr 8.29
Fe 66.37 Fe 69.07 Fe 28.20
X3 Ni 9.75 Ni 8.01 Ni 3.85
Zr 44.90

V.14. ábra: A 4/3 GF minta eredeti felületének keresztmetszeti csiszolatáról készített

SEM-felvétele, és a jelölt pontokban az EDX pontanalízis eredményei (N = 5000X)

A SEM-EDX eredmények egyértelműen mutatják a kémiai dekontaminációs

eljárás kedvező felületkémiai hatásait. A minta felületén elszórtan jelenlévő kristályos
lerakódások a vegyszeres kezelés után teljes mértékben eltávolításra kerültek. A
technológia alkalmazását követően a két felület típuson szelektív (lyuk-, rés-, illetve
kristályközi korrózió) korróziós elváltozások a kezelt felületen nem mutathatók ki.
Az 1.VT technológia felületkémiai hatásait összehasonlítva az eljárások
hatékonyságával megállapítható, hogy mindkét felület típuson közel azonos az
eltávolított felületi rétegvastagság értéke. Az erőművi dekontaminált mintafelületen
kétszer nagyobb dekontaminációs faktort értünk el, amely a felületi oxidrétegekben
akkumulálódott radionuklidok inhomogén eloszlásával magyarázható.

97
V.2.2. A kiszerelhető berendezések dekontaminálásáre kifejlesztett
technológia laboratóriumi hatásvizsgálata

Ebben a fejezetben a bázistechnológia továbbfejlesztésével a kiszerelhető

berendezések – elsősorban a főkeringtető szivattyú – dekontaminálására alkalmas
eljárás laboratóriumi hatásvizsgálatát mutatom be három különböző felület típuson. A
vizsgálatokat egy erre a célra kifejlesztett – a paksi atomerőműben alkalmazott
dekontamináló kád műszaki paramétereivel megegyező – kvázi-statikus modell
rendszerben hajtottuk végre.
Az FKSZ forgórész dekontaminálására kifejlesztett technológa laboratóriumi
hatásvizsgálata során meghatározott anyagtranszport és dekontaminációs jellemzőit az
V.15. ábra szemlélteti. A bal oldali ábrán a becsült eltávolított felületi rétegvastagság,
míg a jobb oldali ábrán a γ-spektrometriás eredményekből számolt kumulatív
dekontaminációs faktor értékek láthatóak. A vizsgált felületeken mért s a
dekontaminációs faktorok számításához felhasznált nuklidspecifikus intenzitás
értékeket a 4. függelék F.4.1.1-3. táblázatai tartalmazzák.
A kémiai kezelést követően az erőművi dekontaminált minták esetén a becsült
eltávolított rétegvastagságok közel azonos értékűek, a technológia hatékonyságára
jellemző dekontaminációs faktorok is rendkívül kedvezőek. A 2/2(1) GF minta
dekontaminációs faktora különösen nagy, ami a mintafelületen jelenlévő ~ 10 µm
vastagságú hibrid szerkezetű speciális oxidréteggel magyarázható (lásd később).

10 700
mm)

660,9
/ µ(µ
µ

600
Eltávolított felületi rétegvastagság d d,

8
500

6
7,1
400
DF
300
4 4,5
3,9 200
2 165,9
100
2,5
0 0
1 1
1/2(3)GF 2/2(1)GF 4/5(2)GF 2/2(1)GF 1/2(3)GF 4/5(2)GF

V.15. ábra: A főkeringtető szivattyú forgórész dekontaminálására kifejlesztett technológia

hatékonyságára jellemző becsült eltávolított felületi oxidréteg vastagság értékek és kumulatív
dekontaminációs faktorok
Jelmagyarázat:
(■): dekontaminált csőminták esetén
(■): nem dekontaminált csőminta esetén

98
 A nem dekontaminált 4/5(2) GF mintán végzett hatékonyság vizsgálatok
eredményeit tekinve látható, hogy a viszonylag nagy eltávolított rétegvastagság mellett
rendkívül kedvezőtlen dekontaminációs faktort értünk el. Az ellentmondásnak tűnő
vizsgálati eredményeket a technológia felületkémiai hatásának bemutatásakor
részletesen fogom tárgyalni.

A FKSZ forgórész dekontaminálására kifejlesztett technológia hatásvizsgálatánál

felhasznált erőművi dekontaminált és nem dekontaminált acélcső minták belső
felületének 12 g·dm-3 H3BO3-oldatban mért potenciosztatikus polarizációs görbéit a
teljes dekontaminációs ciklust megelőzően, majd azt követően az V.16. ábra szemlélteti.
A minták korróziós jellemzőit (Ek, ik, vk, ip) az V.4. táblázatban foglaltam össze. A
táblázatban bemutatott voltammetriás vizsgálati eredmények alapján megállapítható,
hogy a kémiai kezelést követően a felületek passzív állapota szignifikánsan nem
változik az eredeti csőfelületekhez viszonyítva.

-5

-6
lgi / A cm-2

-7

-8

-9

-0,4 -0,2 0,0 0,2 0,4 0,6 0,8

Potenciál / V

V.16. ábra: A kiszerelhető berendezések (FKSZ forgórész) dekontaminálására

kifejlesztett technológia korróziós hatásainak szemléltetésére az acélcső minták eredeti
és kezelt belső felületének 12 g⋅dm-3 H3BO3 -oldatban mért voltammetriás görbéi
A polarizáció sebessége: 10 mV⋅min-1

Jelmagyarázat:
(■): kémiai kezelés előtt az erőművi dekontaminált 1/2(3)GF csőminta esetén
(■): kémiai kezelés után az erőművi dekontaminált 1/2(3)GF csőminta esetén
(■): kémiai kezelés előtt az erőművi dekontaminált 2/2(1)GF csőminta esetén
(■): kémiai kezelés után az erőművi dekontaminált 2/2(1)GF csőminta esetén
(■): kémiai kezelés előtt az erőművi nem dekontaminált 4/5(2)GF csőminta esetén
(■): kémiai kezelés után az erőművi nem dekontaminált 4/5(2)GF csőminta esetén

99
 Technológia
Felületek passzivitására jellemző adatok:
felületkémiai hatásai
Főbb kémiai
komponensek és azok
Korróziós Korrózió-
Minta jele Korróziós megoszlása az EDX
áramsűrűség sebesség
potenciál mérések
(ik) (vk)
(Ek), [mV] területanalízis
[nA⋅⋅cm-2] [µm⋅⋅év-1]
eredményei alapján
(m/m%)
Fe: 25.89 Mn: 1.29
Kezelés
előtt
27,7, 47,83 0,56 Cr: 37.08 Ti: 1.05
1/2(3) Ni: 7.59 O: 26.58
GF Fe: 66.51 Mn: 1.29
Kezelés
után
500 23,23 0,27 Cr: 19.16 O: 2.22
Ni: 9.23 C: 0.25
Fe: 38.84 Ti: 1.10
Kezelés
előtt
-55,7 300,4 3,5 Cr: 45.78
2/2(1) Ni: 14.27
GF Fe: 64.88 Mn: 2.11
Kezelés
után
348 10,3 0,12 Cr: 18.87 O: 2.53
Ni: 9.64 C: 0.59
Fe: 55.07 Ti: 0.65
Kezelés
előtt
75,9 72,2 0,85 Cr: 18.44 Mn: 1.47
4/5(2) Ni: 8.20 O: 15.66
GF Fe: 65.74 Mn: 0.96
Kezelés
után
286 28,84 0,33 Cr: 12.84 O: 11.60
Ni: 7.56 C: 0.28

V.4. táblázat: A kiszerelhető berendezések kémiai dekontaminálására kifejlesztett

technológia laboratóriumi hatásvizsgálata során, az eredeti és kezelt minta felületek
korróziós jellemzőinek és kémiai összetételének változása

A számolt átlagos korróziósebesség értékek az alkalmazott dekontaminációs

technológiát követően minden esetben kedvezőbbek (vk ≤ 0,33 µm/év). A 2/2(1) GF
minta esetén látható, hogy a kémiai eljárást megelőzően az átlagos korróziósebesség
értéke 3,5 µm⋅év-1, a kezelést követően mért érték rendkívül alacsony 0,12 µm⋅év-1.
Mindez igazolja, hogy a továbbfejlesztett kémiai eljárás esetében a felületek
passziválása kielégítő, és kompakt védő-oxidréteg alakul ki a kezelt felületeken.

A dekontaminációs kezeléseket követően, illetve azt megelőzően a minta

felületeken kialakult oxidréteg morfológiáját és kémiai összetételét SEM-EDX
módszerrel tanulmányoztam. A 4. függelék F.4.1.1-3. ábrái szemléltetik FKSZ
forgórész dekontaminálására kifejlesztett technológia felületkémiai hatásait. A három
mintafelület esetén a 100X-os nagyítású SEM-felvételekről készített EDX
területanalízis eredményeit az V.4. táblázatban foglaltam össze.

100
 Az erőművi dekontaminált 1/2(3) GF minta eredeti felületén ~ 6 µm vastagságú
krómban dús oxidréteg található (V.17. ábra), ami a kémiai kezelés során teljes
mértékben eltávolításra került (F.4.1.1. ábra). Az eljárás hatékonyságára jellemző
dekontaminációs faktor értéke is kedvező [113].

1.pont 2. pont 3. pont

Elem % Elem % Elem %

O 8.22 O 18.56 O 19.40

X1 Cr 31.10 Cr 26.45 Cr 27.49
X2 Mn 1.68 Mn 1.55 Mn 1.18
X3
Fe 45.86 Fe 41.43 Fe 41.04
Ni 8.58 Ni 8.03 Ni 6,73

V.17. ábra: Az 1/2(3) GF minta eredeti felületének keresztmetszeti csiszolatáról készített

SEM-felvétele, és a jelölt pontokban az EDX pontanalízis eredményei (N = 5000X)

A 2/2(1) GF minta eredeti felületéről készített SEM-felvételen (F.4.1.2. ábra) jól

láthatóak, a felületen végighúzódó repedések és hibahelyek (kráterek). A
keresztmetszeti csiszolat SEM-felvétele alapján megállapítható, hogy az oxidréteg
töredezett belső szerkezettel rendelkezik, vastagsága meghaladja a 10 µm-t is (V.18.
ábra).
Az V.4. táblázatban feltüntetett EDX területanalízis eredményei igazolják, hogy
az oxidréteg krómban és nikkelben dús, míg vasban elszegényedett. Mindez spinell-
szerkezetű kevertoxidok (nikkel-ferritek, kromitok) dominanciájára enged
következtetni. Az F.4.1.2. ábrán látható, hogy a kémiai kezelés során a teljes oxidréteg
eltávolításra került, és az eljárás hatékonyságára jellemző DF értéke is kiemelkedően
nagy.
Az irodalmi adatok szerint a normál üzemmenet során kialakuló duplex oxidréteg
tömbfázishoz közeli része krómban dús spinell-szerkezetű vegyes oxid, amelyben a
60
radionuklidok, elsősorban a Co izotóp nagyobb mértékben akkumulálódik, mint a
külső elsősorban magnetit kristályokból álló oxidrétegben. Feltehetően a 10 µm-t
meghaladó vastagságú krómban dús spinell rétegben több radionuklid akummulálódik,
mint egy közepesen vastag oxidrétegben. A 2/2(1) GF minta kiemelkedően jó DF értéke
azzal magyarázható, hogy a krómban dús 10 µm vastag oxidréteg tartalmazza
potenciálisan radionuklidok teljes mennyiségét, és a kémiai dekontaminálás során a

101
felületi rétegben akkumulálódott radionuklidok döntő része a teljes oxidréteggel együtt
eltávolításra került.

1. pont 2. pont 3. pont

X 1.
Elem % Elem % Elem %
X 2. O 0.56 O 4.50 O 3.03
Cr 18.43 Cr 31.80 Cr 27.36
X3
Mn 1.86 Mn 2.27 Mn 2.05
Fe 66.48 Fe 45.33 Fe 44.89
Ni 9.63 Ni 10.01 Ni 9.64

V.18. ábra: A 2/2(1) GF minta eredeti felületének keresztmetszeti csiszolatáról készített

SEM-felvétele, és a jelölt pontokban az EDX pontanalízis eredményei (N = 5000X)

A 4/5(2) GF minta eredeti felülete a dekontaminálást megelőzően nagyméretű, 5-

20 µm átmérőjű kristályokkal borított (V.19. és F.4.1.3. ábrák). Ezen kristályok króm
tartalma jelentős, a kémiai kezelést követően készült SEM-felvételeken jól látható, hogy
a kristályos oxidlerakódások oldása részleges és inhomogén (F.4.1.3. ábra). Ezt a tényt
az eljárás hatékonyságára kapott alacsony dekontaminációs faktor (DF = 2,5) is
alátámasztja.

1. pont 2. pont 3. pont

Eredei felület
X1 Elem % Elem % Elem %
X2
O 3.67 O 6.12 O 6.15
Cr 18.00 Cr 24.89 Cr 24.67
X3 Mn 1.53 Mn 1.62 Mn 1.30
Fe 62.72 Fe 48.76 Fe 49.95
Ni 9.58 Ni 11.20 Ni 11.32

1. pont 2. pont 3. pont

Kezelt felület X1
Elem % Elem % Elem %

O 4.02 O 10.33 O 17.86

X2 Cr 17.58 Cr 20.87 Cr 21.21
X3 Mn 1.61 Mn 1.43 Mn 1.24
Fe 63.90 Fe 48.05 Fe 45.57
Ni 9.67 Ni 12.46 Ni 9.36

V.19. ábra: A 4/5(2) GF minta eredeti és kezelt felületeinek keresztmetszeti csiszolatáról

készített SEM-felvételei, és a jelölt pontokban az EDX pontanalízis eredményei
(N = 5000X)

A mintánál mért viszonylag nagy eltávolított felületi rétegvastagság (~7 µm)

magyarázata a következő. Feltehetően a kémiai kezelés során a dekontamináló oldat

102
csak a kristályok krómban szegény vasban dús részét oldotta fel. Ugyanakkor a nagy
krómtartalmú kristályok, valamint a felületen kialakult vékony, kompakt védő-oxidréteg
– melyek az aktivitást meghatározó radionuklidok jelentős részét potenciálisan
hordozzák – a felületen maradtak [113].

V.2.3. Totál dekontaminálásra kifejlesztett technológiák

laboratóriumi hatásvizsgálata

A 2009. évben a bázistechnológia adaptálásával intenzív kutatói munka indult,

melynek keretében olyan ún. totál dekontaminációra alkalmas technológiák fejlesztését
és laboratóriumi hatásvizsgálatát végeztük el, mellyekkel különböző – fémes
hulladékként nyilvántartott – szerkezeti anyagok (pl. ausztenites acél) radionuklid-
mentesítése, valamint az üzemidő hosszabbítással összefüggésben a cserére szoruló
kiszakaszolható berendezések szétszerelését megelőző dekontaminálása megoldható.
A totál dekontamináció optimált műveleti paraméterei mellett a laboratóriumi
hatásvizsgálatokat dinamikus és kvázi-statikus modellrendszerekben hajtottuk végre. A
dekontaminációs kezeléseket – mindkét modellrendszerben – kétféle mintafelületen
végeztük el, az erőműben előzőleg dekontaminált (1/2(3) GF mintán), illetve az
erőműben eredetileg nem dekontaminált (4/4(2) GF mintán). A két modellrendszerben
elvégzett kísérletek során a dekontamináló oldatok koncentrációja – az eddig ismertetett
dekontaminációs eljárásokhoz képest – nagyobb volt. A két modellrendszer között
kizárólag a térfogat/felület arányban volt eltérés (lásd IV.4. táblázat). Kiegészítésképpen
dinamikus rendszerben a 4/3(2) GF mintán egy három ciklusból álló totál
dekontaminációs kezelést is végrehajtottunk.

V.2.3.1. A technológiák hatékonyságára jellemző adatok összehasonlító elemzése

A totál dekontaminálásra kifejlesztett technológiák hatékonyságára jellemző

vizsgálati eredményeket az 5. függelék F.5. táblázatában foglaltam össze. A vizsgált
felületeken végrehatott kémiai kezelések után mért nuklidspecifikus intenzitás
értékeket, és a számolt dekontaminációs faktorokat F.5.1.1-3., és F.5.2.1-2. táblázatai
tartalmazzák.

103
 A dinamikus modellrendszerben végrehajtott totál dekontaminációs technológia
hatékonyságának vizsgálati eredményei az V.20. ábrán láthatóak.
Az erőműben eredetileg dekontaminált 1/2(3) GF minta felületéről a kémiai
kezelés során eltávolított felületi rétegvastagság értéke nagyobb, mint 6 µm. A
dekontaminálás hatékonyságát minősítő DF értéke – a korábban bemutatott, az
erőműben eredetileg dekontaminált felületekre jellemző értékhez hasonlóan – nagy,
azaz DF > 100.
Az erőműben eredetileg nem dekontaminált 4/4(2) GF minta eredményeit
áttekintve látható, hogy a viszonylag nagy eltávolított rétegvastagság érték mellett,
rendkívül kis DF értéket értünk el. Az eljárás hatékonyságra jellemző paraméterek (d és
DF) értékek közti eltérés oka feltehetően a kezelt mintafelület morfológiájában kémiai
összetételében, illetve a radionuklidok inhomogén eloszlásában keresendő.

10 200
9,8
µmm)

175
/ µ(µ
Eltávolított felületi rétegvastagság d d,

8
150
143,0
125
6 6,3
DF
5,4 100
4
75

50
2
25 5,5 40,8

0 0
1 1
1/2(3)GF 4/4(2)GF 4/3(2)GF 1/2(3)GF 4/4(2)GF 4/3(2)GF

V.20. ábra: A kiszakaszolható berendezések totál dekontaminálására kifejlesztett technológia

hatékonyságára jellemző becsült eltávolított felületi oxidréteg vastagság értékek és kumulatív
dekontaminációs faktorok
Jelmagyarázat:
(■): dekontaminált csőminta esetén
(■): nem dekontaminált csőminták esetén

A 4/3(2) GF minta felületén egy három ciklusból álló kémiai kezelést hajtottunk
végre, kisebb vegyszer koncentrációk, és rövidebb kontaktidő alkalmazása mellett. Az
V.20. ábra alapján megállapítható, hogy a kémiai kezelést követően a becsült
eltávolított rétegvastagság értéke ~ 5 µm körüli érték, a számolt kumulatív
dekontaminációs faktor értéke kedvező (DF = 40,8).
Összehasonlítva az erőműben előzőleg nem dekontaminált minták felületén a
dinamikus modellrendszerben végrehajtott totál dekontaminációs eljárások

104
hatékonyságait megállapítható, hogy 4/3(2) GF minta esetén egy nagyságrenddel
nagyobb DF értéket értünk el, mint a 4/4(2) GF mintánál, annak ellenére, hogy az
utóbbi mintánál a becsült eltávolított rétegvastagság közel kétszerese a 4/3(2) GF
mintánál kapott értéknél. A hatékonyságokban jelentkező eltéréseket feltehetően a két –
az erőműben előzőleg nem dekontaminált – mintafelület közt is kimutatható felületi
sajátságok (morfológia, kémiai összetétel, radionuklidok aktivitása és annak mélységi
eloszlása) közti különbséggel hozható összefüggésbe.
A felületi sajátságok a technológia hatékonyságára kifejtett hatása csökkenthető,
amennyiben a dekontamináló oldat/kezelt felület arányt, azaz a dekontaminálószer
fajlagos hatóanyagtartalmát* szignifikánsan növeljük, illetve az állandó 85-90 °C
hőmérsékletet biztosítjuk. Ezt tükrözik a totál dekontaminálásra kifejlesztett kvázi-
statikus modellrendszerben a korábban tárgyalt csőmintákon végrehajtott laboratóriumi
hatásvizsgálatok eredményei. Tanulmányoztuk ugyanis a technológia hatékonyságát
kvázi-statikus rendszerben a két előzőekben már vizsgált (1/2(3) GF és 4/4(2) GF)
csőmintán. Az eljárás hatékonyságára jellemző eltávolított felületi rétegvastagság és
dekontaminációs faktor értékeket az V.21. ábra szemlélti. Megállapítható, hogy a kvázi-
statikus rendszerben végrehajtott totál dekontaminációs kezelések hatékonysága
mindkét felület esetén rendkívül kedvező.

10 1400
1334,2
µmm)
/ µ(µ

1200
8,4
Eltávolított felületi rétegvastagság d d,

8 1197,9
8,2
1000

6
800
DF
600
4

400
2
200

0 0
1 1
1/2(3)GF 4/4(2)GF 1/2(3)GF 4/4(2)GF

V.21. ábra: A kiszerelhető berendezések totál dekontaminálására kifejlesztett technológia

hatékonyságára jellemző becsült eltávolított felületi oxidréteg vastagság értékek és kumulatív
dekontaminációs faktorok
Jelmagyarázat:
(■): dekontaminált csőminta esetén
(■): nem dekontaminált csőminta esetén

Megjegyzés:*Fajlagos hatóanyagtartalom a dekontaminálószer egységnyi felületre vonatkoztatott

tömege, azaz a dekontamináló oldat koncetrációjának és a térfogat/felület hányadosnak a szorzata

105
 A kétféle mintatípus esetén, sem az eltávolított rétegvastagság, sem a
dekontaminációs faktor értékekben nincsen számottevő különbség, azaz a technológia a
kiszerelhető berendezések esetén a vizsgált felület típusoktól függetlenül kiválóan
alkalmas totál dekontaminálási feladatok megvalósítására.
Összefoglalva a kétféle modellrendszerben végrehajtott totál dekontaminációs
vizsgálati eredményeket, megállapítható, hogy az optimális technológiai paraméterek
kiválasztásához elengedhetetlen a kezelt acélfelületek felületi tulajdonságainak
ismerete. Tapasztalataink alapján kémiai kezelés során alkalmazott nagyobb
térfogat/felület arány és a hőmérséklet állandó 85-90 °C-on tartása – ugyanazon
mintafelület esetén kvázi-statikus rendszerben – jelentős hatékonyság növekedést
eredményezett.

V.2.3.2. A totál dekontaminálásra kifejlesztett technológiák hatásvizsgálata során mért

elektrokémiai és felületkémiai eredményeinek összehasonlító elemzése

A totál dekontaminációs eljárások alkalmazástát megelőzően, illetve azt követően

az acélfelületek lineáris voltammetriás eredményeit összehasonlíva megállapítható,
hogy a hőátadó acélcső próbatestek korróziós állapota (passzivitása) szignifikáns
változásokat szenved-e a kémiai felületkezeléssel összefüggésben. Az eredeti
csőfelületek, illetve a kémiailag kezelt acélcsőminták korróziós viselkedését 12 g⋅dm-3
koncentrációjú H3BO3-oldatban potenciosztatikus polarizációs módszerrel
tanulmányoztam. A kezeletlen felületek és a kétféle modellrendszerben végrehajtott
felületkezelését követően nyert minták potenciosztatikus polarizációs görbéit az V.2.2.
ábra szemlélteti. Az ábrán bemutatott voltammetriás görbéket a IV.1.3.1. fejezetben
leírtak szerint kiértékeltem és meghatároztam valamennyi minta korróziós jellemzőit (az
Ek, ik, ip és vk értékeket). A korróziós jellemzőket az V.5. táblázatban foglaltam össze.
Az V.5. táblázatban található korróziós jellemzők, az V.22. ábrán bemutatott
potenciosztatikus polarizációs görbékkel összhangban egyértelműen igazolják, hogy
valamennyi kezelt hőátadó acélcső minta belső felülete a vizsgált potenciál
intervallumban passzív sajátságokat mutat. A dekontaminációs kezelést követően a
mintafelületek átlagos korróziósebessége csekély (vk= 0,24-0,45 µm⋅év-1). Az V.5.
táblázat adatait összehasonlítva megállapítható, hogy a kémiai kezeléssel
összefüggésben kedvezőtlen tendenciák nem fedezhetők fel a korróziós jellemzőkben.

106
 TOTÁL DEKONTAMINÁLÁS
dinamikus rendszerben kvázi-statikus rendszerben

-5 -5
1/2(3)
4/4(2)
-6 -6

lgi / A cm-2
lgi / A cm-2

-7 -7

-8 -8

-9 -9 1/2(3)
4/4(2) 4/3(2)
-0,4 -0,2 0,0 0,2 0,4 0,6 0,8 -0,4 -0,2 0,0 0,2 0,4 0,6 0,8
Potenciál / V Potenciál / V

V.22. ábra: A totál dekontaminálására kifejlesztett technológák korróziós hatásainak

szemléltetésére az acélcső minták eredeti és kezelt belső felületének 12 g⋅dm-3 H3BO3 -
oldatban mért voltammetriás görbéi
A polarizáció sebessége: 10 mV⋅min-1
Jelmagyarázat:
(■): kémiai kezelés előtt az erőművi dekontaminált 1/2(3) GF csőminta esetén
(■): kémiai kezelés után az erőművi dekontaminált 1/2(3) GF csőminta esetén
(■): kémiai kezelés előtt az erőművi nem dekontaminált 4/4(2) GF csőminta esetén
(■): kémiai kezelés után az erőművi nem dekontaminált 4/4(2) GF csőminta esetén
(■): kémiai kezelés előtt az erőművi nem dekontaminált 4/3(2) GF csőminta esetén
(■): kémiai kezelés után az erőművi nem dekontaminált 4/3(2) GF csőminta esetén

Technológia
Felületek passzivitására jellemző adatok:
felületkémiai hatásai
Főbb kémiai
komponensek és azok
Korróziós Korrózió-
Minta jele Korróziós megoszlása az EDX
áramsűrűség sebesség
potenciál mérések
(ik) (vk)
(Ek), [mV] területanalízis
[nA⋅⋅cm-2] [µm⋅⋅év-1]
eredményei alapján
(m/m%)
Totál dekontaminálás dinamikus rendszerben
Fe: 25.89 Mn: 1.29
Kezelés
27,7, 47,83 0,56 Cr: 37.08 Ti: 1.05
előtt
Ni: 7.59 O: 26.58
1/2(3)
Fe: 50.16 Mn: 0.96
Kezelés
394,5 34,31 0,40 Cr: 21.53 O: 14.45
után
Ni: 10.69 C: 0.21
Fe: 54.96 O: 17.75
Kezelés
9,4 54,77 0,64 Cr: 15.90 Mn: 1.09
előtt
Ni: 7.94
4/4(2)
Fe: 39.44 O: 17.74
Kezelés
60,2 39,00 0,45 Cr: 27.88 C: 0.77
után
Ni: 12.38
Fe: 59.92 Ti: 0.68
Kezelés
113 35,24 0,41 Cr: 14.13 O: 16.00
előtt
Ni: 7.16
4/3(2) Fe: 66.65 Ti: 0.94
Kezelés Cr: 19.63 O: 3.17
314 26,98 0,31
után Ni: 9.60

107
 Technológia
Felületek passzivitására jellemző adatok:
felületkémiai hatásai
Főbb kémiai
komponensek és azok
Minta jele Korróziós Korrózió-
Korróziós megoszlása az EDX
áramsűrűség sebesség
potenciál mérések
(ik) (vk)
(Ek), [mV] területanalízis
[nA⋅⋅cm-2] [µm⋅⋅év-1]
eredményei alapján
(m/m%)]
Totál dekontaminálás kvázi-statikus rendszerben
Fe: 25.89 Mn: 1.29
Kezelés
27,7, 47,83 0,56 Cr: 37.08 Ti: 1.05
előtt
Ni: 7.59 O: 26.58
1/2(3)
Fe: 63.58 Mn: 1.55
Kezelés
-74,7 20,75 0,24 Cr: 18.76 O: 2.73
után
Ni: 8.63 C: 3.07
Fe: 54.96 O: 17.75
Kezelés
9,4 54,77 0,64 Cr: 15.90 Mn: 1.09
előtt
Ni: 7.94
4/4(2)
Fe: 66.44 O: 2.54
Kezelés
-32,7 26,47 0,3 Cr: 18.79 C: 1.82
után
Ni: 8.91

V.5. táblázat: A totál dekontaminálásra kifejlesztett technológiák laboratóriumi

hatásvizsgálata során, az eredeti és kezelt minta felületek korróziós jellemzőinek és
kémiai összetételének változása

A dekontaminációs kezeléssekkel összegüggésben az acélcsőminták felületén

kialakult oxidréteg morfológiáját és kémiai összetételét SEM-EDX módszerrel
tanulmányoztam. Az 5. függelék F.5.1.1-3. ábrái szemléltetik a kiszakaszolható
berendezések totál dekontaminálására kifejlesztett technológia felületkémiai hatásait.
Az F.5.2.1-2. ábráin a kiszerelhető berendezések totál dekontaminálására kifejlesztett
kvázi-statikus rendszerben végrehajtott kémiai kezelések a felületek morfológiájára és
kémiai összetételére gyakorolt hatásai láthatóak. A mintafelületekről a 100X-os
nagyítású SEM-felvételekről készített EDX területanalízis eredményeit az V.5.
táblázatban foglaltam össze.

Az erőműben eredetileg dekontaminált 1/2(3) GF mintáról a kémiai kezelést

meglőzően készített SEM-felvételen látható, hogy a felületi védőréteg amorf jellegű. A
védő-oxidréteg krómban jelentősen dúsult, míg vasban kissé elszegényedett (V.5.
táblázat). Mindez spinell-szerkezetű kevertoxidok (kromitok) jelenlétére utal. A minta
keresztmetszeti optikai csiszolatáról készített SEM-felvétel elemzése alapján
megállapítható, hogy az acélcsőminta felületén közepesen vastag, ~ 5-6 µm vastagságú
oxidréteg azonosítható (V.17. és F.5.1.1. ábrák).

108
 A dinamikus modellrendszerben végrehajtott kémiai kezelést követően 1/2(3) GF
minta keresztmetszeti optikai csiszolatáról készített SEM-felvételt és az EDX
pontanalízis eredményeit az V.23. ábra mutatja. Megállapítható, hogy a kémiai kezelést
követően 1-2 µm vastagságú oxidréteg maradt a felületen. Feltehetően a dinamikus
modellrendszerben alkalmazott kisebb térfogat/felület arány nem volt elegendő a teljes
oxidréteg eltávolításához.

1. pont 2. pont 3. pont

X1
Elem % Elem % Elem %

O 3.50 O 14.75 O 14.89

X2 X3
Cr 18.34 Cr 19.44 Cr 19.34
Mn 1.39 Mn 1.04 Mn 0.90
Fe 64.55 Fe 46.62 Fe 47.85
Ni 9.01 Ni 9.03 Ni 10.87

V.23. ábra: Az 1/2(3) GF minta kémiai kezelés utáni felületének keresztmetszeti

csiszolatáról készített SEM-felvétele, és a jelölt pontokban az EDX pontanalízis
eredményei (N = 5000X)

Ugyanezen a mintafelület típuson a kvázi-statikus modelrendszerben is

végrehajtottunk egy totál dekontaminációs kezelést, amelynek felületkémiai eredményei
az 5. függelék F.5.2.1. ábrán látható. A kémiai kezelést követően készített SEM-
felvételek egyértelműen igazolják, hogy a kvázi-statikus rendszerben végrehajtott totál
dekontaminációs eljárás során a teljes oxidréteg eltávolításra került. A technológia
redkívül hatékony, amit az eljárást követően meghatározott kiemelkedően magas
dekontaminációs faktor is alátámaszt (DF = 1197).
Az erőművi nem dekontaminált 4/4(2) GF minta eredeti felületéről készített SEM-
felvételei az F.5.1.2. ábráin láthatóak. A mintafelületen jelenlévő kristályok változatos
méretűek és króm tartalmukat tekintve is eltérőek. A felületet többnyire apró
szemcsékből álló kristályos lerakódás borítja. Az oxidrétegben lévő kristályok kémiai
összetételének változását az V.24. ábra szemlélteti. Az ábrán jól látható, hogy a
kristályos oxidlerakódás több mint 10 µm vastagságú, külső részén a krómtartalom
csekély, míg a belső – a tömbfázishoz közeli – részén jelentős krómdúsulás figyelhető
meg.

109
 A dinamikus rendszerben végrehajtott totál dekontaminációs technológia
alkalmazása során az alacsony dekontaminációs faktor mellett az eltávolított felületi
rétegvastagság értéke meglepően magas.

Eredeti felület 1. pont 2. pont 3. pont

X 1 Elem % Elem % Elem %

X 2
O 6.25 O 15.99 O 13.70
Cr 16.86 Cr 19.78 Cr 8.73
X 3 Fe 58.40 Fe 46.22 Fe 61.34
Ni 9.23 Ni 10.55 Ni 6.65

V.24. ábra: A 4/4(2) GF minta eredeti felületének keresztmetszeti csiszolatáról készített

SEM-felvétele, és a jelölt pontokban az EDX pontanalízis eredményei (N = 5000X)

Az V.25. ábra SEM-EDX eredményekből jól látható, hogy a kezelést követően

~3-5 µm vastagságú krómban dús oxidréteg maradt a felületen. Ezt a tényt az V.5.
táblázatban összefoglalt EDX területanalízis eredmények is alátámasztják. Míg az
eredeti felület krómtartalma az eddig bemutatott nem dekontaminált mintákhoz hasonló
értéket képvisel, a dinamikus rendszerben végrehajtott kémiai kezelés után a
mintafelület 1 mm2 –ének gerjesztésével kapott területanalízis eredménye alapján az
oxidmaradvány krómtartalma jelentős. Feltehetően a kis térfogat/felület arány mellett,
még a megnövelt koncentrációjú dekontamináló oldat sem tudta a krómban dús –
jelentős mennyiségű radionuklidot tartalmazó – kristályos oxidlerakódást eltávolítani,
amit a kezelés hatékonyságára kapott alacsony dekontaminációs faktor is alátámaszt
(DF= 5,5).

1. pont 2. pont 3. pont

Kezelt felület X1
Elem % Elem % Elem %

X2 X3 O 3.89 O 14.10 O 17.18

Cr 17.68 Cr 22.38 Cr 21.67
Mn 1.36 Mn 1.22 Mn 0.74
Fe 64.06 Fe 44.67 Fe 43.51
Ni 9.18 Ni 11.28 Ni 10.96

V.25. ábra: A 4/4(2) GF minta dinamikus rendszerben végrehajtott totál

dekontaminációs eljárás követően elkészített keresztmetszeti csiszolat SEM-felvétele, és
a jelölt pontokban az EDX pontanalízis eredményei (N = 5000X)

Az ugyanazon típusú erőművi nem dekontaminált 4/4(2) GF mintán kvázi-statikus

modellrendszerben végrehajtott kémiai kezelés felületkémiai hatását az F.5.2.2. ábra

110
szemlélteti. Az ábra alapján megállapítható, hogy a totál dekontaminációs technológia
alkalmazását követően a felületen jelenlévő krómban dús kristályos oxidlerakódás teljes
mértékben eltávolításra került. A technológia hatékonyságát tekintve kiváló
dekontaminációs faktort (DF= 1334) értünk el.
Az erőműben eredetileg nem dekontaminált 4/4(2) GF mintán dinamikus
rendszerben végrehajtott totál dekontaminálás során az eljárás hatékonyságára jellemző
dekontaminációs faktor rendkívül alacsony értéknek adódott (DF= 5,5). Ezért
ugyanebben a rendszerben egy három ciklusból álló kémiai kezelést is megvalósítottunk
egy erőművi nem dekontaminált 4/3(2) GF mintafelületen. Az eljárásnál alkalmazott
műveleti paraméterek – a belső ciklus szám, és a kezelési idő kivételével – lényegében
megegyeznek az 1.VT technológiánál optimált paraméterekkel. Ráadásul az 1.VT
technológia fejlesztéshez is az erőművi nem dekontaminált minták közül szintén 4/3 GF
mintát használtunk fel, így akár az 1.VT technológia három ciklusos változatának is
tekinthető ez az eljárás.
A 4/3(2) GF minta felületéről kémiai kezelést megelőzően, illetve azt követően
készített SEM-felvételeket az 5. függelék F.5.1.3. ábra mutatja. Az eredeti felület
frontális SEM-felvételén jól látszik, hogy az alapfém 5-7 µm nagyságú kristályokkal
borított. Az V.26. ábra keresztmetszeti csiszolatának SEM-felvétele és a lerakódott
kristályok EDX pontanalízise alapján megállapítható, hogy a felületen elszórtan
jelenlévő kristályos oxidszemcsék (feltehetően csekély mértékben szubsztituált
magnetit-kristályok) oxigénben és vasban jelentősen, krómban és nikkelben enyhén
dúsak. A felületen szignifikáns mennyiségű cirkónium szennyezés is kimutatható, amit
az 1. VT technológiánál bemutatott 4/3 GF minta eredeti felületén is sikerült
azonosítani. Az alapfémen kialakult passzív réteg alapvetően vékony, mélységében
erősen tagolt, vastagsága nem haladja meg a 0,5 µm-t.

1. pont 2. pont 3. pont

X1
Elem % Elem % Elem %

X2 X3 O 3.26 O 7.97 O 13.04

Cr 17.94 Cr 12.06 Cr 14.33
Mn 1.26 Mn 1.19 Mn 1.35
Fe 64.99 Fe 44.95 Fe 53.17
Ni 9.31 Ni 6.20 Ni 9.98
Zr 20.92 Zr 2.82

V.26 ábra: A 4/3(2) GF minta eredeti felületének keresztmetszeti csiszolatáról készített

SEM-felvétele, és a jelölt pontokban az EDX pontanalízis eredményei (N = 5000X)

111
 Az F.5.1.3. ábra alapján megállapítható, hogy a kémiai kezelés hatására a
mintafelületen elszórtan jelenlévő krómban enyhén dús kristályokat sikerült eltávolítani.
Az eljárás hatékonyságára jellemző eltávolított felületi rétegvastagság és DF értékek is
kedvezőek. Összehasonlítva az ugyanazon a mintafelületen kettő, illetve három belső
ciklusban végrehajtott dekontaminációs kezelések hatékonyságát megállapítható, hogy
mind az eltávolított felületi rétegvastagság és az elért DF értékek jók, egymással
összemérhető értékeket képviselnek (DF2ciklus= 90, DF3ciklus= 40). Megállapítható, hogy
4/3 típusú mintán a belső ciklusok számának növelése nem okozott hatékonyság
növekedést a dekontaminációs kezelést követően.

A totál dekontaminációs technológiák laboratóriumi vizsgálati eredményei alapján

elmondható, hogy a mentesítendő felületek morfológiája és kémiai összetétele mellett
az adott technológia hatékonysága nagymértékben függ az eljárás során alkalmazott
műveleti paraméterektől. Elsősorban a nagyobb térfogat/felület arány és vegyszer
koncentráció alkalmazása (azaz a nagyobb fajlagos hatóanyagtartalom), valamint a
hőmérséklet állandó (85-90 °C) értéken tartása meghatározó az adott technológia
hatékonyságának növelése szempontjából.
A SEM-EDX módszerrel igazoltam, hogy a kémiai kezeléssel összefüggésben a
csőminta felületeken számottevő vegyszermaradvány nem mutatható ki. Így az
elektrokémiai eredményekkel összhangban reálisan feltételezhető, hogy a kezelt
felületek passziválódása –a hidrogén-peroxid psszíválószer nélkül is – spontán módon
végbemegy.

V.2.4. A kémiai dekontaminációs technológiák felületkémiai

hatásainak, valamint hatékonyságának értelmezése az acélfelületek
kémiai összetételének és morfológiájának tükrében

A bázistechnológia továbbfejlesztésével a különböző primerköri berendezések

dekontaminálására kifejlesztett eljárások vizsgálati eredményeinek alapján egyértelmű
megállapítást nyert, hogy alapvető különbség van a négyes blokki GF-ők, és az 1-3
reaktorblokkok GF-ből származó ausztenites acél minták dekontaminálhatósága között.
A következő alfejezetekben e kétféle mintatípuson végrehajtott dekontaminálások
hatékonyságát értékelem a mintafelületek felületi tulajdonságainak, valamint a
fontosabb technológiai paraméterek tükrében.

112
V.2.4.1. A 4. blokki minták dekontaminálhatóságának összehasonlító elemzése

A négyes blokki gőzfejlesztők primerköri felületén lerakódott kristályok

morfológiáját, az általuk hordozott radioaktivitás, valamint kémiai ellenálló képességük
potenciális sorrendjét az V.27. ábra szemlélteti. A mintafelületeken jelenlévő kristályok
kémiai összetételüket tekintve többnyire spinell-szerkezetű kevert oxidok, amelyek
lehetnek kis, illetve nagy krómtartalmúak. A krómmal szubsztituált magnetit kristályok
meghatározó szerepet játszanak a felületi oxidréteg védőképességében, mivel a
kromitok oldhatósága reduktív vízüzem esetén még magas hőmérsékleten is rendkívül
alacsony [22]. Ezzel magyarázható kiemelkedő kémiai ellenálló képességük is, a nagy
krómtartalmú és méretű, azaz a kis fajlagos felületű kristályok oldása a legnehezebb
dekontaminálás során.
Normál üzemmenet esetén a krómmal, nikkellel szubsztituált spinell-szerkezetű
oxid szilárd fázisú diffúzió révén alakul ki, amely hosszabb idejű primerköri
tartózkodást igényel. Belátható tehát, hogy a krómmal, nikkellel jelentős mértékben
szubsztituált kristályszemcsék feltételezhetően több aktivitást hordoznak, mivel
hosszabb időt tartózkodtak a primerkörben. A kristályok által hordozott radionuklidok
mennyiségének becslésére a III.2.3. fejezetben vázolt „aktivációs” és „transzport”
mechanizmust használtam fel. Amennyiben a „transzport mechanizmus” a domináns, a
nagy krómtartalmú kisméretű, nagy fajlagos felületű kristályok által hordozott aktivitás
potenciálisan a legnagyobb. (Ez elsősorban 60Co, 110mAg nuklidok esetén jellemző.) Ha
az „aktivációs mechanizmus” a releváns, a nagy krómtartalmú és nagyméretű kristályok
hordozzák potenciálisan az aktivitás döntő hányadát. Erre az esetre jellemző nuklidok
(55Fe, 59
Fe, 51
Cr, 63
Ni, 58
Co, 54
Mn) az ausztenites acél főbb ötvöző elemeinek
felaktiválásából keletkeztek az aktív zónában [114].
Természetesen a primerköri kristály szemcsék által hordozott radionuklidok
mennyiségét, azaz a részecskék aktivitását az „aktivációs” és „transzport” mechanizmus
egyaránt és egyidejűleg befolyásolja. Hangsúlyoznom kell továbbá, hogy a kristályok
kémiai ellenálló képessége határozza meg az eltávolítható oxidréteg vastagságát, s így a
dekontaminációs technológia hatékonyágát.
Mindezek tükrében a négyes blokk gőzfejlesztőiből származó acélcsőminták
felületi tulajdonságai alapján értékeltem a végrehajtott dekontaminálások hatékonyságát
a fontosabb technológiai paraméterek figyelembevétele mellett. Ennek érdekében az
V.28. ábrán csoportosítottam a technológia fejlesztéshez felhasznált négyes blokki GF

113
mintákat, a felületükön jelenlévő kristályos oxidlerakódások típusa szerint. Az V.28.
ábra SEM-EDX eredményei alapján megállapítható, hogy a kezelt mintafelületeket
négy típusba sorolhatjuk, amelyeken a bázistechnológia továbbfejlesztésével hatféle
kémiai kezelést hajtottunk végre. Az acélcső minták felületein végrehajtott
dekontaminálások hatékonyságát a felülettípus és az alkalmazott technológiai
paraméterek függvényében az V.6. táblázatban foglaltam össze. A vizsgálati
eredmények alapján a következő megállapításokat tehetjük:

(1) A minták dekontaminálhatósága a felületet borító kristályok típusai alapján

A különböző típusú négyes blokki mintafelületek dekontaminálásából

egyértelműen megállapítható, hogy a „D” típusú kis krómtartalmú kristályokkal borított
felületek közül a kisméretű, nagy fajlagos felületű kristályos lerakódások távolíthatók el
60
a legkönnyebben a dekontaminációs kezelés során. Az eljárás során a felületről a Co
eltávolíthatósága 99%-os hatékonysággal valósítható meg. A nagy krómtartalmú
kristályos lerakódások közül az „E” típusú, azaz a nagyméretű, kis fajlagos felületű
60
kristályokkal borított felületek dekontaminálhatók a legnehezebben. Itt a Co
eltávolíthatósága szempontjából csak 60%-os hatékonyságot értünk el. Az „F” típusú
60
mintafelületen végrehajtott dekontaminálás hatékonysága a Co eltávolíthatósága
szempontjából 82%-os.

(2) A dekontaminálás hatékonyságának növelése a technológiai paraméterek

optimalizálásával

Az „F” típusú mintafelületen végrehajtott kétféle eljárás műveleti paramétereit

figyelembe véve egyértelmű bizonyítást nyert, hogy az alkalmazott nagyobb
térfogat/felület aránynak milyen mértékű hatékonyságnövelő szerepe van.
Az ugyanazon a modellrendszeren végrehajtott „E” és „F” típusú minták kémiai
kezelése során a műveleti paratméterek az oldat koncentrációban, hőmérsékletben és
áramlási sebességben különböztek. Nem dönthető el egyértelműen, hogy az „F” típusú
mintafelület dekontaminálására kapott kiemlekedően jó hatékonyság értékek az optimált
műveleti paramétereknek köszönhető, avagy az „E”, illetve „F” típusú felületen
jelenlévő nagy krómtartalmú, de eltérő méretű, és fajlagos felületű kristályokkal
hozható összefüggésbe.

114
V.27. ábra: A négyes blokki gőzfejlesztők primerköri acélfelületein kialakuló kristályos lerakódások csoportosítása [114]

Kémiai összetétel: Magnetit kristályok Spinell-szerkezetű kevert oxidok

(Fe3O4) (CrxNiyFe3-x-yO4, ahol 0≤x+y≤3)

Kis krómtartalmú kristályok Nagy krómtartalmú kristályok

Szemcseméret, jellemző
morfológia, (fajlagos felület)

A B C D E F
Nagyméretű, Kisméretű, Nagyméretű, Kisméretű, Nagyméretű, Kisméretű
(kis fajlagos felületű (nagy fajlagos felületű (kis fajlagos (nagy fajlagos (kis fajlagos (nagy fajlagos
kristályok) kristályok) felületű kristályok) felületű kristályok) felületű felületű
kristályok) kristályok)

Oldhatóságuk sorrendje azonos kémiai dekontamináló oldatban

B > A >> D > C > F > E

Kristályok által potenciálisan hordozott radionuklidok mennyisége (aktivitása)

− ha a „transzport” mechanizmus domináns ( 60Co, 110mAg)

A < B << C < D < E < F

− ha az „aktivációs” mechanizmus domináns (55Fe, 59Fe, 51Cr, 63Ni, 58Co, 54Mn)

B < A << D < C < F < E

115
V.28. ábra: A négyes blokki minták SEM-felvételei a felületeket borító kristályos lerakódás típusainak tükrében
C 4/3 GF C 4/3(2) GF D 4/1(2) GF E 4/5(2) GF F 4/4(2) GF F 4/4(2) GF
− Frontális SEM-felvételek a dekontaminálás előtt N= 1000X

X 4. X 5 X5
X 1. X 3.
X 2.

− Frontális SEM-felvételek a dekontaminálás után N= 1000X

− A metallográfiai csiszolatok SEM-felvételei a dekontaminálás után N= 3000X

X 6 X 7

− A jelölt pontokban mért EDX pontanalízis eredményei

1. pont 2. pont 3. pont 4. pont 5. pont 6. pont 7. pont

Elem % Elem % Elem % Elem % Elem % Elem % Elem %

O 22.75 O 26.67 O 9.72 O 21.06 O 27.59 O 10.33 O 14.10

Fe 71.51 Fe 69.39 Fe 75.87 Fe 42.49 Fe 61.92 Fe 48.05 Fe 44.67
Cr 1.81 Cr 1.16 Cr 3.27 Cr 11.08 Cr 4.51 Cr 20.87 Cr 22.38
Ni 2.21 Ni 2.78 Ni 11.17 Ni 4.66 Ni 5.46 Ni 12.46 Ni 11.28

116
V.6. táblázat: A bázistechnológia különböző változatainak hatékonysága az erőműben eredetileg nem dekontaminált mintafelületeken

A bázistechnológia
1.VT Totál GF FKSZ Totál Totál
továbbfejlesztett
dekontaminálás dekontaminálás dekontaminálás dekontaminálás dekontaminálás dekontaminálás
változatának típusa
modellrendszer típusa dinamikus dinamikus dinamikus kvázi-statikus dinamikus kvázi-statikus
A minta származási helye
blokk/ GF (a minta sorszáma 4/3(2) 4/3 4/1(2) 4/5(2) 4/4(2) 4/4(2)
a GF adatbázisban)
A minta felületeket borító
kristálylerakódások típusa C C D E F F
(részletek az V.27. ábrán)
Becsült eltávolított felületi
5,0 5,4 2,9 7,1 9,8 8,2
rétegvastagság (µµm)
Dekontaminációs faktor 90,0 40,8 277,2 2,5 5,5 1334,2
Radionuklidok
eltávolíthatósága a kémiai 98,9 97,5 99,7 59,9 81,5 99,9
kezelés során (%)
60
Co radionuklid
eltávolíthatósága a kémiai 98,8 97,6 99,6 59,9 82,3 99,9
kezelés során (%)
A bázistechnológia kiszakaszolható és kiszerelhető berendezésekre kifejlesztett változatainak fontosabb technológia paraméterei
térfogat/felület arány 2,7 2,7 1,6 14,0 2,7 14,0
ciklusok száma 2 3 3 2 2 2
HMnO4 oldat koncentráció 1 g dm-3 1 g dm-3 1 g dm-3 1 g dm-3 3 g dm-3 3 g dm-3
hőmérséklet 90°C 90°C 30°C 90°C 90°C 90°C*
áramlási sebesség 1,5 m⋅s-1 1,5 m⋅s-1 1,5 m⋅s-1 10-3 m3⋅óra−1 1,5 m⋅s-1 36 m3⋅óra−1
Megjegyzés: * A kémiai kezelés során belső fűtőspirál segítségével a hőmérséklet folyamatosan 85-90°C volt

117
 (3) A dekontaminációs technológiák felületkémiai és korróziós hatása

A négyes blokki mintákon végrehajtott hat dekontaminációs eljárás alkalmazását

követően négy esetben a felületeken jelenlévő kristályos oxidlerakódás teljes
mennyisége eltávolításra került és a mintafelületek érdessége jelentősen csökkent.
Ekkor a kezelt felületek kémiai összetétele megfelelt az ausztenites tömbi acélfázis
összetételének. Két esetben, az „E” és „F” típusú felületen jelenlévő nagy krómtartalmú
kristályok kémiai oldása csak részlegesen valósult meg, ennek következtében ~ 3-8 µm
vastagságú nagy króm és oxigén tartalmú kristályos oxidlerakódás maradt a felületeken.
A kémiai dekontaminációs kezelést követően felületen maradt oxidmaradványok
– feltehetően kromitok – kiváló kémiai ellenállóképességgel rendelkeznek. A 6.
függelékben összefoglaltam a dekontaminációs kezelések hatására a technológiai
lépésekben az oldatfázisba jutó fő ötvöző komponensek (Fe, Cr, Ni) koncentráció
értékeit. A táblázatokból megállapítható, hogy a kiszakaszolható berendezések kémiai
kezelése során az utolsó lépésekben meghatározott oldott komponens koncentrációk
kissebbek, mint 6,01 mg⋅⋅dm-3. Az utolsó technológiai lépésekben eltávolított fém
mennyiségek minden esetben két nagyágrenddel kissebbek, mint az előoxidációs
lépésben oldatfázisba jutó ötvöző komponensek koncentrációi, így reálisan
feltételezhető, hogy a kezelt felületekeken maradt oxidmaradványok mobilitása csekély.
A dekontamináló oldatok ICP-OES vizsgálata alapján megállapítható továbbá, hogy a
technológia oxidoldási lépéseiben számottevő mennyiségű mangán távolítható el az
acélfelületekről. Az EDX területanalízis eredményei azonban egyértelműen igazolják,
hogy vegyszer maradványok – mangán-dioxid (Mn < 1,5%) és szerves szén C < 2%) –
nem mutathatók ki számottevő mennyiségben a kezelt felületeken. Valószínűsíthető,
hogy az optimált vegyszer koncenrációk hatására csekély mennyiségű mangán-dioxid
válik le a felületeken és az oxálsav feleslege a mangán-dioxid csapadékot hatékonyan
oldja.
A dekontaminációs kezeléssel összefüggésben a kezelt felületek passzív állapota
nem romlott az eredeti felületekhez viszonyítva. A négyes blokki felületeken a kezelést
követően mért korróziósebességek minden esetben kedvezőbbek, azaz a kezelt felületek
átlagos korróziósebessége nem haladja meg a 0,45 µm⋅év-1 értéket (V.3-5. táblázatok).

118
V.2.4.2. Az 1-3 reaktorblokk gőzfejlesztőiből származó minták
dekontaminálhatóságának értékelése

Az 1-3 reaktorblokk gőzfejlesztőiből származó mintafelületek morfológiáját és

dekontaminálásuk hatékonyságát az V.29. ábra és az V.7. táblázat szemlélteti. Az
ábráról látható, hogy a négy különböző típusú felületen összesen ötféle kémiai kezelést
hajtottunk végre.
A technológia fejlesztésnél alkalmazott hőátadó acélcső mintákat a korábbi
években AP-CITROX eljárással dekontaminálták. Az eljárást követően mobilis
oxidmaradványok hibrid szerkezetű, vastag rétege alakult ki a felületen. A rétegekben
az amorf vas-oxidok (hidroxidok) és a kristályos, magasabb átlagrendszámú elemeket
(Cr, Ni) tartalmazó fázisok (spinell és ausztenit) váltakozva fordulnak elő. Ennek
megfelelően a hibrid szerkezetű rétegben a radionulidok eloszlása is inhomogén.
Mindez arra enged következtetni, hogy dekontaminációs technológia fejlesztésénél
felhasznált minták felületének morfológiája és kémiai összetétele alapján az
oxidrétegben akkumulálódott radionuklidok mennyiségét nem lehet egyértelműen
megbecsülni. A vizsgálati eredmények alapján a következő megállapításokat tehetjük:

(1) A minták dekontaminálhatósága a felületi tulajdonságaik tükrében

A minták felületi tulajdonságait figyelembe véve elmondható, hogy az

oxidrétegekben közel 24-32%-os krómdúsulás figyelhető meg (V.29. ábra). Az
oxidréteg vastagságát tekintve a 8-11 µm vastagságú oxidréteg eltávolításával értünk el
DF > 180 értéket, valamint a kvázi-statikus modellrendszerben végrehajtott totál
dekontaminálásnál, ahol feltehetően már a tömbfázis felületközeli hányada is
eltávolításra került. Mindez arra enged következtetni, hogy egy vastagabb hibrid
szerkezetű oxidrétegben feltehetően több radionuklid akkumulálódik.
Bázistechnológia továbbfejlesztésével nyert dekontaminációs eljárások
hatékonyságát – hasonlóan, mint a négyes blokki minták dekontaminálásánál – itt is
60
elsősorban a Co radionuklid eltávolíthatósága szabja meg. Összességében
megállapítható, hogy mindegyik – a korábbi években AP-CITROX eljárással
60
dekontaminált – mintafelületen a Co radionuklid eltávolíthatósága 99%-os
hatékonysággal valósítható meg.

119
V. 29. ábra: Az 1-3 reaktorblokk gőzfejlesztőiből származó minták SEM-felvételei az V.7. táblázatnak megfelelő sorrendben
2/1(2)GF 1/5(1)GF 2/2(1)GF 1/2(3)GF 1/2(3)GF 1/2(3)GF
− Frontális SEM-felvételek a dekontaminálás előtt N= 1000X

− A metallográfiaiXcsiszolatok
1. SEM-felvételei a dekontaminálás előtt N= 3000X

X 1. X 4 X 5. X 8
X 2. X 3. X 7
X 6.

− A metallográfiai csiszolatok SEM-felvételei a dekontaminálás után N= 3000X

− A jelölt pontokban mért EDX pontanalízis eredményei

1. pont 2. pont 3. pont 4. pont 5. pont 6. pont 7. pont 8. pont

Elem % Elem % Elem % Elem % Elem % Elem % Elem % Elem %

O 17.97 O 20.18 O 17.95 O 14.54 O 4.50 O 3.03 O 18.56 O 8.22
Fe 43.63 Fe 42.24 Fe 42.55 Fe 45.16 Fe 45.33 Fe 44.89 Fe 41.43 Fe 45.86
Cr 24.77 Cr 24.12 Cr 26.78 Cr 28.28 Cr 31.80 Cr 27.36 Cr 26.45 Cr 31.10
Ni 8.16 Ni 8.46 Ni 7.94 Ni 7.51 Ni 10.01 Ni 9.64 Ni 8.43 Ni 8.58

120
V. 7. táblázat: A bázistechnológia különböző változatainak hatékonysága az erőműben eredetileg dekontaminált mintafelületeken

A bázistechnológia
1.VT GF FKSZ FKSZ Totál Totál
továbbfejlesztett
dekontaminálás dekontaminálás dekontaminálás dekontaminálás dekontaminálás dekontaminálás
változatának típusa
modellrendszer típusa dinamikus dinamikus kvázi-statikus kvázi-statikus dinamikus kvázi-statikus
A minta származási helye
blokk/ GF (a minta sorszáma 2/1(2) 1/5(1) 2/2(1) 1/2(3) 1/2(3) 1/2(3)
a GF adatbázisban)
A minta felületeket borító
oxidréteg vastagság a SEM-
8-10 6-8 8-11 4-6 4-6 4-6
µm)
felvételek alapján (µ
(lásd V.29. ábra)
Becsült eltávolított felületi
4,8 3,2 3,9 4,5 6,3 8,4
rétegvastagság (µµm)
Dekontaminációs faktor 185,3 102,7 660,9 165,9 143,0 1197,9
Radionuklidok
eltávolíthatósága a kémiai 99,9 99,0 99,3 99,4 99,3 99,9
kezelés során (%)
60
Co radionuklid
eltávolíthatósága a kémiai 99,4 99,0 99,8 99,3 99,3 99,9
kezelés során (%)
A bázistechnológia kiszakaszolható és kiszerelhető berendezésekre kifejlesztett változatainak fontosabb technológia paraméterei
térfogat/felület arány 2,7 1,6 14 14,0 2,7 14,0
ciklusok száma 2 3 2 2 2 2
HMnO4 oldat koncentráció 1 g dm-3 1 g dm-3 1 g dm-3 1 g dm-3 3g dm-3 3 g dm-3
hőmérséklet 90°C 30°C 90°C 90°C 90°C 90°C*
áramlási sebesség 1,5 m⋅s-1 1,5 m⋅s-1 10-3 m3⋅óra−1 10-3 m3⋅óra−1 1,5 m⋅s-1 36 m3⋅óra−1
Megjegyzés: * A kémiai kezelés során belső fűtőspirál segítségével a hőmérséklet folyamatosan 85-90°C volt

121
 (2) A dekontaminálás hatékonyságának növelése a technológiai paraméterek
optimalizálásával

A technológiai paraméterek optimalizálása révén a dekontaminációs technológia

hatékonyságának növelését az 1/2(3) GF minta alapján értelmezhetjük. Az V.7. táblázat
adataiból láthatjuk, hogy a legjobb hatékonyságot a legnagyobb térfogat/felület
aránnyal, a hőmérséklet állandó 90 °C értéken tartásával, illetve a nagyobb oldat
koncentrációval értük el.
A kvázi-statikus rendszerben végrehajtott kémiai kezeléseket összehasonlítva
megállapítható, hogy a fent említett technológiai paramétereken kívül az áramlási
sebbesség is fontos hatékonyságnövelő paraméter.
A kvázi-statikus modellrendszerben végrehajtott dekontaminációs és a dinamikus
rendszerben elvégzett totál dekontaminációs eljárások során hasonló hatékonyságokat
értünk el, annak ellenére, hogy a totál dekontaminációs eljárásnál 1-2 µm vastagságú
oxidréteg maradt a felületen. A dinamikus rendszerben alkalmazott kisebb
térfogat/felület arány – még a nagyobb oldat koncentráció alkalmazása esetén – sem
tette lehetővé a spinell oxidréteg homogén oldását. A nagyobb oldat koncentráció csak
részlegesen bontotta meg a felületi oxidréteget, de arra elegendő volt, hogy az
oxidrétegben akkumulálódott radionuklidok jelentős hányadát oldatfázisba vigye.

(3) A dekontaminációs technológiák felületkémiai és korróziós hatása

Az 1-3 reaktorblokk gőzfejlesztőiből származó mintafelületek morfológiája a

kémiai kezelést követően jelentős mértékben megváltozott. Négy acélcső minta
dekontaminálását követően a felületeken a teljes oxidréteg eltávolításra került és a
kezelés után a felületek kémiai összetétele megfelel a tömbi acélfázis összetételének. A
kezelt felületeken két esetben nem sikerült a teljes oxidréteget eltávolítani (V.29. ábra).
Az oxidréteg maradvány króm és oxigén tartalma jelentős. Feltehetően a minták
felületén maradt oxidréteg maradványok kevésbé mobilisak. Ezt igazolják a 6.
függelékben összefoglalt dekontamináló oldatokban ICP-OES módszerrel
meghatározott Fe, Cr és Ni koncentráció értékek. A kiszakaszolható berendezésekre
kifejlesztett dekontaminációs technológiák utolsó lépésében alkalmazott nagy sebességű
bórsavas mosás hatására kis mennyiségű oldott ötvöző komponens (< 2,51 mg⋅⋅dm-3)

122
mutatható ki az oldatfázisokban, amelyek minden esetben két nagyságrenddel kisebb,
mint az előoxidációs lépésekben eltávolított fém mennyiségek. Az oxidoldási
lépésekben eltávolított jelentős mennyiségű mangán arra utal, hogy a feleslegben
alkalmazott oxálsav hatékonyan oldotta a felületeken lerakódott mangán-dioxidot. Ezt
alátámasztja az a tény, hogy az EDX területanalízis eredmények alapján az acélcső
minták felületén csekély mennyiségű felületi szennyező található. A kvázi-statikus
modellrendszerben végrehajtott dekontaminációs eljárást követően kis mennyiségben
vegyszer maradványok – mangán-dioxid (Mn = 1,29-2,11%) és szerves szén (C = 0,25-
3,07%) – azonosíthatók a kezelt felületeken, azonban a mangán mennyisége egy
nagyságrenddel kissebb, mint az AP-CITROX eljárás üzemi alkalmazását követően
közvetlenül kivágott 3/4(1) GF hőátadó csőminta felületén azonosított érték (F.2.1.
függelék, Mn = 14,39%).
Az elektrokémiai eredmények figyelembevételével megállapítható, hogy a kezelt
felületek passzív állapota nem romlott, a mintafelületek korróziós jellemzőiben
kedvezőtlen tendencia a – kémiai eljárással összefüggésben – nem mutatható ki. A
dekontaminált felületek átlagos korróziósebessége kisebb, mint 0,40 µm⋅év-1 (V.3-5.
táblázatok).

123
VI. ÖSSZEFOGLALÁS

A paksi atomerőmű reaktorblokkjainak megnövelt teljesítményen történő

üzemeltetése és az üzemidő hosszabbítás megköveteli, hogy a primerköri berendezések
megfelelő műszaki állapotban legyenek. A reaktorblokkok biztonságos üzemeltetése
szempontjából kiemelkedő jelentőségű a szerkezeti anyagok korróziós-eróziós
folyamatainak, a kontamináció-dekontamináció és a dekontamináció-sugárvédelem
kapcsolatrendszerének komplex ismerete. Nyomottvizes reaktorokban normál
üzemmenet esetén is számolni kell a primerköri acélfelületek korróziójával és
radioaktív kontaminációjával. Egy hatékony kémiai dekontaminációs technológia
alkalmazásával a felületeken megkötődő radionuklidok jelentős része eltávolítható,
ezáltal az üzemeltető és karbantartó személyzet effektív dózisterhelése is
minimalizálható.
A paksi atomerőműben a primerköri főberendezések és azok kiszerelhető
elemeinek vegyszeres dekontaminálására az AP-CITROX-eljárás különböző változatait
rendszeresítették. A kiszerelhető elemek elsősorban a főkeringtető szivattyú (FKSZ)
forgórészek dekontaminálására a mai napig rutinszerűen alkalmazzák az eljárást. A
kiszakaszolható berendezések közül az 1-3. reaktorblokk gőzfejlesztőin (GF) az 1993-
2001 közötti időszakban összesen 24 esetben alkalmazták az AP-CITROX-eljárást. Az
üzemi adatok elemzése és a technológia korróziós hatásainak kritikai értékelése alapján
egyértelmű megállapítást nyert, hogy a technológia alkalmazását követően a
gőzfejlesztő hőátadó csövek belső felületén nem kívánt kémiai összetételű és
struktúrájú, ugyanakkor mobilis oxidréteg képződött.

Ezen előzmények ismeretében 2000. évtől négy hazai intézet együttműködésével

tematikus korróziós vizsgálatok kezdődtek a PA Zrt. 4 reaktorblokkjának különböző
gőzfejlesztőjéből származó hőátadó acélcső mintákon. 2006-ban kutató-fejlesztő
szakmérnök hallgatóként kapcsolódtam be a kutatási projektbe. 2008. évtől kezdődően
PhD hallgatóként részt vettem – az elmúlt nyolc év kutatási eredményeinek
összefoglalásaként – egy új felhasználóbarát adatbázis kialakításában. A munka
keretében feladatom volt az erőmű által biztosított ausztenites acél hőátadó csövek
általános korróziós állapotának és a felületi védő-oxidréteg fázisösszetételének
tematikus vizsgálata, valamint a már meglévő eredmények ismeretében az üzemidő
múlásával kimutatható korróziós-eróziós tendenciák feltárása és előrejelzése.

124
 2005. évtől a PE RRI-ben intenzív kutató munka indult új kémiai
dekontaminációs bázistechnológia fejlesztésére, amely – igény esetén – elsődlegesen
alkalmazható a GF hőátadó acélcsövek belső felületét borító oxidrétegek kezelésére, a
szennyezett felületek hatékony tisztítására. A bázistechnológiát továbbfejlesztettük más
kiszakaszolt vagy kiszerelhető berendezések mentesítésére, valamint az erőmű jövőbeni
leszerelését (dekomisszionálását) megelőző totál dekontaminálási feladatok ellátására.
A különböző primerköri berendezések kémiai mentesítésére kifejlesztett eljárások
laboratóriumi hatásvizsgálatát az erőműben a korábbi években dekontaminált és nem
dekontaminált gőzfejlesztőkből származó radioaktív ausztenites acél hőátadó
csőmintákon végeztük el. A technológia fejlesztés során nagy hangsúlyt fektettünk arra,
hogy az új kémiai dekontaminációs eljárás(ok) a mentesítendő felületeken korróziós
károsodást ne okozzanak.

A kísérleti eredmények bemutatását megelőzően a disszertáció irodalmi részében

ismertettem a paksi atomerőmű működési elvét, az atomerőművekben lejátszódó
korróziós-kontaminációs folyamatokat. Áttekintettem a primerköri szerkezeti anyagok
felületi és korróziós tulajdonságait, illetve a korróziótermék keletkezésének és
transzportjának mechanizmusát. Ismertettem az atomerőművekben alkalmazott kémiai
dekontaminációs eljárásokat, nagy hangsúlyt fektettem a paksi atomerőműben a
gőzfejlesztők dekontaminálására használt az ún. AP-CITROX kémiai dekontaminációs
technológia bemutatására. Összefoglaltam a fent említett eljárás gőzfejlesztőkre
gyakorolt korróziós és felületkémiai hatásait, illetve elemeztem a paksi atomerőműben
jelenleg is alkalmazott főkeringtető szivattyú dekontaminálások folyamatát és az
eljárások hatékonyságát. Betekintést adtam a VVER-típusú reaktorokban alkalmazott
gőzfejlesztő dekontaminálások nemzetközi tapasztalataiba. Az értekezés irodalmi részét
a bázistechnológia fejlesztés folyamatának bemutatásával zártam.

A dolgozat kísérleti részében ismertettem az alkalmazott vizsgálati módszereket

és a kémiai dekontaminációs technológiák hatásvizsgálata során alkalmazott
laboratóriumi modellrendszereket. A Kísérleti eredmények című fejezetben először a
„gőzfejlesztő korróziós térkép” adatbázis kiegészítése, pontosítása kapcsán mért
eredményeket mutattam be, majd elemeztem az AP-CITROX eljárással dekontaminált
gőzfejlesztőkben az üzemidő múlásával összefüggő korróziós és felületkémiai
változásokat. Végezetül az intézetünkben kifejlesztett dekontaminációs technológia(ák)

125
laboratóriumi hatásvizsgálata során nyert – hatékonyságra jellemző – adatok
figyelembevételével értékeltem a kezelt minták korróziós és felületkémiai jellemzőit.
A kísérleti eredmények alapján a következő megállapítások tehetők:

Kimutatható tendenciák a paksi atomerőmű gőzfejlesztőinek korróziós állapotáról

A paksi atomerőmű gőzfejlesztőinek korróziós állapotfelmérése keretében a 2006-

2008 időszakban összesen 13 db csőminta korróziós vizsgálatában vettem részt.
Elektrokémiai (voltammetria) és felületvizsgálati módszereket (SEM-EDX, CEMS)
alkalmazva – a „gőzfejlesztő korróziós térkép” adatbázisban szereplő korábbi évek
mérési eredményeinek ismeretében – elvégeztem a csőminták felületi tulajdonságainak
(passzivitás, kémiai összetétel, struktúra, morfológia) összehasonlító elemzését.
A csőfelületek korróziós viselkedését 12 g⋅dm-3 koncentrációjú H3BO3-oldatban
potenciosztatikus polarizációs módszerrel tanulmányoztam. A vizsgálati eredményeket
összehasonlítva megállapítottam, hogy az üzemidő múlásával összefüggésben a
gőzfejlesztő hőátadó csövek korróziós jellemzőiben kedvezőtlen tendencia nem
fedezhető fel. A csőminta felületek passzív állapota szignifikánsan nem változott az
üzemidő előrehaladtával.
A 2006-2008 időszakban elvégzett felületvizsgálati eredmények is igazolták, hogy
AP-CITROX eljárással dekontaminált csőminták belső felületén kristályos és amorf
fázisok közepesen vastag, illetve vastag (1-11 µm) ún. „hibrid” szerkezetű rétege alakult
ki. A mérési adatok alátámasztják, hogy a több éve dekontaminált csővek felületközeli
tartományában olyan krómban, nikkelben dús, inverz spinell-szerkezetű („magnetit”)
található, amely megnöveli a korrózióálló acélfelületeket borító oxidréteg
védőképességét.
A bórsavas felületkezelés hatásvizsgálata alapján megállapítottam, hogy
dekontaminált hőátadó acélcsövek felületén kialakult oxidstruktúra stabilitása az
üzemidő előrehaladtával jelentősen javult, s ma már az 1-4 reaktorblokk valamennyi
gőzfejlesztője hasonlóan kedvező eróziós-korróziós sajátságokat mutat.

A kémiai dekontaminációs bázistechnológia továbbfejlesztett változatainak

hatásvizsgálata

A PE RRI-ben kidolgozott kémiai dekontaminációs bázistechnológia

továbbfejlesztésével nyert – a különböző primerköri berendezések dekontaminálására

126
alkalmazható – eljárásokat vizsgálva megállapítottam, hogy hatékonyságuk
nagymértékben függ a felületi oxidréteg vastagságától, kémiai és fázis-összetételétől,
morfológiájától (szemcseméret, fajlagos felület), valamint a kezelt acélcsövek
dekontaminációs előéletétől. Mindezek alapján külön értékeltem a 4. blokki, és az 1-3
blokki gőzfejlesztő hőátadó csőmintákon végrehajtott kémiai dekontaminációs
eljárásokat. Mindkét felülettípusra egyaránt jellemző, hogy a kémiai kezelések
hatékonyságát elsősorban a 60Co radionuklid eltávolíthatósága szabja meg.

a) 4. blokki minták hatáselemzése

A 4. blokki minták felületén jelenlévő kristályos oxidlerakódások által

pontenciálisan hordozott radionuklidok relatív mennyiségének becslésére egy modellt
dolgoztam ki. A modell szerint a kristályok króm tartalmának és méretének
meghatározó szerepe van az általuk hordozott radioaktivitás tekintetében. Rámutattam,
hogy valószínűleg a nagy krómtartalmú és nagyméretű kristályok több radionuklidot
hordoznak, azonban ezen kristályok kémiai ellenállóképessége is nagyobb, így
nehezebben távolíthatók el egy dekontaminációs kezelés során. Mindezek ismeretében
értékeltem 4. blokki acélcső mintákon végrehajtott dekontaminációs eljárásokat.
A kísérleti eredmények igazolják, hogy a kis krómtartalmú kristályokkal borított
felületek közül a kisméretű, nagy fajlagos felületű kristályos lerakódások távolíthatók el
60
legkönnyebben és a kémiai kezelés során a Co eltávolíthatósága 99%-os
hatékonysággal valósítható meg. A nagy krómtartalmú kristályos lerakódások közül a
kisméretű, nagy fajlagos felületű kristályokkal borított felületeken végrehajtott
60
dekontaminálás hatékonysága a Co eltávolíthatósága szempontjából 82%-os. A nagy
krómtartalmú, nagyméretű kristályokkal borított mintafelületek dekontaminálhatók a
60
legnehezebben. Itt a Co eltávolíthatósága szempontjából csak 60%-os hatékonyságot
értünk el.
A kémiai eljárás alkalmazását követően négy esetben a felületeken jelenlévő
kristályos oxidlerakódás teljes mennyisége eltávolításra került, két esetben a nagy
krómtartalmú kristályokkal borított felületek kémiai oldása csak részlegesen valósult
meg. Az ICP-OES eredmények alapján a technológia záró lépéseiben csekély
mennyiségű oldott ötvöző komponens jut a dekontamináló oldatokba, így reálisan
feltételezhető, hogy a kezelt felületen jelenlévő oxidmaradványok mobilitása csekély. A
kémiai dekontaminációs kezelést követően vegyszer maradványok – mangán-dioxid és

127
szerves szén – nem mutatható ki számottevő mennyiségben a kezelt felületeken. A
dekontaminációs kezeléssel összefüggésben a dekontaminált felületek passzív állapota
nem romlott az eredeti felületekhez viszonyítva.

b) Az 1-3 reaktorblokkból származó minták hatáselemzése

Az 1-3 blokkból származó minták felületén a hibrid szerkezetű 4-11 µm

vastagságú oxidrétegben 24-32%-os krómdúsulás figyelhető meg, amelyekben a
radionuklidok eloszlása inhomogén. A korábbi években AP-CITROX eljárással
60
dekontaminált mintafelületen a kémiai kezelés hatására a Co radionuklid
eltávolíthatósága 99%-os hatékonysággal valósítható meg.
A dekontaminációs kezeléseket követően négy acélcső minta esetén a teljes
oxidréteg eltávolításra került és a kezelt felületek kémiai összetétele megfelel a tömbi
acélfázis összetételének. A kémiai kezelést követően két esetben nem sikerült a teljes
oxidréteget eltávolítani, a felületeken visszamaradt oxidréteg maradvány króm és
oxigén tartalma jelentős.
A dekontaminációs eljárásokat követően a minták felületén maradt oxidréteg
maradványok kevésbé mobilisak. Ezt igazolja az a tény, hogy a kiszakaszolható
berendezésekre kifejlesztett kémiai kezelések utolsó lépésében alkalmazott nagy
sebességű bórsavas mosás hatására csekély mennyiségű oldott ötvöző komponens
mutatható ki az oldatfázisokban. A kezelés hatására az acélcső minták felületén csekély
mennyiségű felületi szennyező – mangán-dioxid és szerves szén – található.
Összehasonlítva az az AP-CITROX eljárás üzemi alkalmazását követően közvetlenül
kivágott 3/4(1) GF minta hőátadó csőminta felületén azonosított mangán
mennyiségével, a továbbfejleszett dekontaminációs technológiák alkalmazását követően
egy nagyságrenddel kissebb mangán tartalom azonosítható a kezelt felületeken. Az
elektrokémiai eredményeket elemezve megállapítható, hogy a kezelt felületek passzív
állapota nem romlott, a mintafelületek korróziós jellemzőiben kedvezőtlen tendencia a –
kémiai eljárással összefüggésben – nem mutatható ki.

128
VII. MOZAIKSZAVAK ÉS RÖVIDÍTÉSEK

APAC Kémiai „hard”dekontaminációs eljárás

(alkáli-permanganát és oxálsav+citromsav+diammonium-citrát)
APACE Kémiai „hard”dekontaminációs eljárás
(alkáli-permanganát és EDTA+ diammónium-citrát)
AP-CITROX Kémiai „hard”dekontaminációs eljárás
(alkáli-permanganát és citromsav+oxálsav)
APOX Kémiai „hard”dekontaminációs eljárás
(alkáli-permanganát és oxálsav)
BWR Forralóvizes reaktor
CAN-DECON Kémiai „soft”dekontaminációs eljárás oxidoldásra
(citromsav+oxálsav+EDTA)
CAN-DEREM Kémiai „soft”dekontaminációs eljárás oxidoldásra
(citromsav+EDTA)
CEMS Konverziós elektron Mössbauer-spektroszkópia
CORD UV Kémiai „soft”dekontaminációs eljárás
(permangánsav és oxálsav, oldatfelesleg bontása UV fénnyel)
DF Dekontaminációs faktor
EDX Elektrongerjesztésű energia-diszperz röntgenanalitika
ELTE TTK Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar
EPICP Energy Problem Institute of Chemical Physics
FET Főelzáró tolózár
FKSZ Főkeringtető szivattyú
GF Gőzfejlesztő
HARD Nagy koncentrációjú eljárás
HP Kémiai „soft”dekontaminációs eljárás előoxidációra
(permangánsav)
ICP-OES Induktív csatolású plazma – optikai emissziós spektrométer
LOMI Kémiai „soft”dekontaminációs eljárás oxidoldásra
(vanádium+nátrium+pikolinsav+hangyasav)
NP Kémiai „soft”dekontaminációs eljárás előoxidációra
(salétromsav+permangánsav)
NPP Nuclear Power Plant
PA Zrt. Paksi Atomerőmű Zrt.
PE RRI Pannon Egyetem Radiokémiai és Radioökológiai Intézet
PWR Nyomottvizes reaktor
SEM Pásztázó elektronmikroszkóp
SOFT Kis koncentrációjú eljárás
SZBV Szabályozó és biztonságvédelmi kazetta
TK Pótvíz rendszer
1.VT 1. számú víztisztító rendszer regeneratív hőcserélői
VNIIAES Atomerőművek Üzemeltetésére Létrehozott Egyesített Oroszországi
Tudományos Intézet, oroszul: ВНИИАЭС, „Всероссийский Научно
исследовательский институт по эксплуатации атомных
электростанций”
VVER Szovjet tervezésű nyomottvizes reaktor, oroszul: ВВЭР, „вода-водяной
энергетический реактор”(víz-vizes energetikai reaktor)
YP Térfogatkompenzátor

129
VIII. IRODALOMJEGYZÉK

[1]: Közép-kelet európai atomenergetikai kitekintés: Energy and natural resources (2009)
[2]: A világon jelenleg műkődő atomerőművek és a nukleáris reaktorok urán szükségletei
http://www.world-nuclear.org/info/reactors.html (2011. Január 6.-i adatok)
[3]: Varga K., Szabó A., Buják R.: Radioaktív szennyeződések kialakulása, vizsgálati módszerei
és felhasználása atomerőművekben, A kémia újabb eredményei, Akadémiai Kiadó,
Budapest, (2006)
[4]: A. Szabó, K. Varga, Z. Németh, K. Radó, D. Oravetz, Mrs. K. É. Makó, Z. Homonnay, E.
Kuzmann, P. Tilky, J. Schunk and G. Patek: Corrosion Sci. 48, 2727 (2006)
[5]: Borbély S.: Általános erőművi ismeretek (oktatási jegyzet), Paksi Atomerőmű Rt., Paks,
(2000)
[6]: A Paksi Atomerőmű Zrt. honlapja (www.npp.hu)
[7]: Bajor L.: Primerköri technológiai ismeretek (oktatási jegyzet), Paksi Atomerőmű Rt., Paks,
(2000)
[8]: Kovács J.: Atomerőművi vegyészeti ismeretek (oktatási jegyzet), Paksi Atomerőmű Rt.,
Paks, (2000)
[9]: Kaszás K.: Szekunder köri ismeretek (oktatási jegyzet), Paksi Atomerőmű Rt., Paks, (2000)
[10]: Fritz L.: Gőzfejlesztő műszaki felületvizsgálata (oktatási jegyzet), Paksi Atomerőmű Rt.,
Paks, (2000)
[11]: Kiss A.: Berendezés ismeret (Fővízköri készülék karbantartó jegyzet), Paksi Atomerőmű
Rt., Paks, (2000)
[12]: Kiss L: Bevezetés az elektrokémiába, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, (1993)
[13]: Dévay J.: A korrózió elmélete, Budapesti Műszaki Egyetem Továbbképző Intézete,
Budapest, (1976)
[14]: Salamon T.: Korróziós alapismeretek, Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém, 2002.
[15]: A. Philip, D. E. Schweitzer: Corrosion engineering handbook, Marcel Dekker, New York,
(1996)
[16]: Szabó J., Maróthy L., Tallósy J., Donkó A., Simon P., Pákai L., Jakabfi Gy., Tilky P.,
Vámos G.: Az atomerőmű technológiai folyamatai és berendezései, Paks, (1978)
[17]: A. Bodansky: Nuclear Energy, AIP Press, New York, (1996)
[18]: G. Choppin, J. Rydberg, J. O. Liljenzin: Radiochemistry and Nuclear Chemistry.
Butterworth-Heinemann Ltd, Oxford, (1995)
[19]: J. A. Ayres: Decontamination of Nuclear Reactors and Equipment, The Ronald Press, New
York, (1970)

130
[20]: Ősz J., Salamon T., Dalos A.: A Paksi Atomerőmű 1983-2004. közötti primer és
szekunderköri vízüzemének komplex és tematikus elemzése, A primer kör vízüzeme,
Kutatási jelentés, Budapest, (2005)
[21]: Kémiai dekontamináció hatásainak vizsgálata ausztenites acélfelületek korróziós
viselkedésére, Kutatási jelentés, Veszprémi Egyetem, (1998)
[22]: V. V. Geraszimov, A. Sz. Monahov: A nukleáris technika anyagai, Műszaki Könyvkiadó,
Budapest, (1981)
[23]: T. H. Margulova: Atomerőművek, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, (1977)
[24]: K. Varga, P. Baradlai, G. Hirschberg, Z. Németh, D. Oravetz, J. Schunk, P. Tilky:
Electrochim. Acta 46, 3783 (2001)
[25]: Nagy G.: Cirkóniumötvözetek és korróziójuk atomerőművekben A kémia újabb
eredményei, Akadémiai Kiadó, Budapest, (2006)
[26]: V. V. Geraszimov, A. J. Kaszperonovics, O. J. Martinova: Atomerőművek vízüzeme,
Műszaki Könyvkiadó, Budapest, (1981)
[27]: Hózer Z.: A fűtőelem-szivárgás modellezése (PhD dolgozat), KFKI Atomenergia
Kutatóintézet, (2003)
[28]: I. Charit, K. L. Murty: J. Nucl Mat. 374, 354 (2008)
[29]: J. J. Vermoyal, A. Frichet, L. Dessemond: J. Nucl Mat. 328, 31 (2004)
[30]: EQUIST 2001 A szabványos acélok adatbázisa, SACIT Acéltanácsadó Kft, Budapest,
(2001)
[31]: M. Zmitko, T. Grygar, V. Stengl, J. Subrt, A. Kláriková: Power Plant Chemistry, 2(1), 15
(2000)
[32]: A. F. van den Hoven: Kema Scientific & Technical Reports 4(5), 45 (1986)
[33]: D. H. Lister: Some aspects of corrosion in cooling water systems and their effects on
corrosion product transport, EUROCORR, 28 September – 2 October, 2003, Budapest,
Hungary
[34]: Ősz J., Salamon T., Tajti T., Czenki Zs., Koncz T.: A primerkör vízüzeme a
meghosszabbított üzemidő alatt, Kutatási jelentés, Budapest, (2006)
[35]: Ősz J., Czenki Zs, Koncz T., Tajti T.: A Paksi Atomerőmű 1983-2004. közötti primer és
szekunderköri vízüzemének komplex és tematikus elemzése, A primerkör vízüzem hatása,
Kutatási jelentés, Budapest, (2005)
[36]: IAEA: Coolant technology of water cooled reactors, Volume 3: Activity transport
mechanisms in water cooled reactors, IAEA-TECDOC-667, Vienna, Austria, (1992)
[37]: C. C. Lin: Prog. in Nucl. Energ. 51, 207 (2009)
[38]: E. W. Thornton, S. M. Walker: Reanalysis of solubility data: results for nickel oxide and
magnetite; CEGB Report TPRD/B/1011/R87 (1987)

131
[39]: J. W. Cobble, R. C. Murray, P. J. Turner, K. Chen: High-temperature thermodynamic data
for species in aqueous solution; EPR1 Report NP-2400 (1982)
[40]: T. E. Rummery, D. D. Macdonald: J. Nuclear Material, 55, 23 (1975)
[41]: C. A. Bergmann, D. E. Durkosh, W. T. Lindsay, J. Roesmer: The role of coolant chemistry
in PWR radiation field buildup; EPRI Report, NP-4247 (1985)
[42]: R. H. Kunig, Y. L. Sandler: The solubility of simulated primary circuit corrosion products;
EPRI Report NP-4248, (1986)
[43]: J. Y. Chung, K. J. Lee: High Temperature Sci, 30, 51 (1990)
[44]: V. F. Baston, M. F. Garbauskas, J. Bozeman: Nucl. Technol. 114, 334 (1996)
[45]: H. P. Hermansson: The stability of magnetite and its significance as a passivating film in
the repository environment, SKI Report, ISSN 1104–1374 (2004)
[46]: C. J. Wood: Prog. in Nucl. Energ. 23, 35 (1990)
[47]: C. J. Wood, C. N. Spalaris: Sourcebook for Chemical Decontamination of Nuclear Power
Plants, EPRI Report, NP-6433, Palo Alto, California, (1989)
[48]: G. Hirschberg, P. Baradlai, K. Varga, G. Myburg, J. Schunk, P. Tilky, P. Stoddart: J. Nucl.
Mater. 265, 273 (1999)
[49]: K. Varga, G. Hirschberg, Z. Németh, G. Myburg, J. Schunk, P. Tilky: J. Nucl. Mater. 298,
231 (2001)
[50]: A. P. Murray: Nucl. Technology 74, 324 (1986)
[51]: G. C. W. Comley: Prog. in Nucl. Energ. 16, 41 (1985)
[52]: D. H. Lister: Water Chem. of Nucl. React. Systems 6, BNES, London, (1992)
[53]: H. Weitze, D. Braun, S. Odar, G. U. Greger, K. H. Walter, K. G. Weber: Dose rate build-
up investigations and modelling for Goesgen and Neckarwestheim; BNES Conference on
Water Chemistry of Nuclear Reactor Systems 4, London, UK, (1986)
[54]: M. Metge, P. Beslu, A. Lalet: Cobalt sources in PWR primary systems – PACTOLE
prediction, BNES Conference on Water Chemistry of Nuclear Reactor Systems 4, London,
UK, (1986)
[55]: C. A. Bergmann, J. Roesmer, D. W. Perone: Primary-side deposits on PWR steam
generator tubes; EPRI Report NP-2968 (1983)
[56]: H. Ocken: 60Co inventories from wear and corrosion; EPRI seminar on Reducing Cobalt In
Nuclear Plant Materials to Control Radiation Fields, Seattle, Washington, 13-14 May
(1986)
[57]: K. Varga, J. Schunk, E. H. Deák: VVER reactors in Nuclear corrosion science and
engineering, (Ed. Damien Féron), Woodhead Publishing, Cambridge, (közlésre elfogadott
megjelenés alatt lévő publikáció), (2011)

132
[58]: C. A. Bergmann: Trends of plant radiation fields in Westinghouse designed plants; EPRI
Seminar on PWR Water Chemistry and Radiation Field Control, Berkeley, California, 19-
21 March, (1986)
[59]: J. Burclova: Water Chemistry of nuclear reactor systems 5, 23-28 October, Bournemouth,
UK (1989)
[60]: P. Pinacci, J. Sejvar: Impact of cobalt sources on radiation fields in the Italian PWR using
the CORA corrosion product transport model, BNES Conference on Water Chemistry of
Nuclear Reactor Systems 4, London, UK, (1986)
[61]: Varga K.: Észrevételek a „Korróziós részecskék tartózkodási idejének és morfológiájának
vizsgálata” című tanulmányhoz, Szakértői jelentés a PA Zrt számára (2010)
[62]: H. P. Hermansson, M. Stigenberg, G. Wikmark: Kinetics in passivating oxide films,
BNES Conference on Water Chemistry of Nuclear Reactor Systems 7, 1, London, UK,
(1996)
[63]: K. Varga: The role of interfacial phenomena in the contamination and decontamination of
nuclear reactors, Radiotracer Studies of Interfaces (Ed. G. Horányi), Interface Science and
Technology, Elsevier B.V., Amsterdam, 3 (2004)
[64]: C. C. Lin, F. R. Smith: BWR Cobalt Deposition Studies, EPRI Report NP-5808 (1988)
[65]: D. H. Lister: Nucl. Sci Eng. 59, 406 (1976)
[66]: K. Ishigure, C. Matssuur, M. Mizuotchi, M. Takahashi: Isotope exchange processes of
cobalt ions on the surface of crud particle, BNES Conference on Water Chemistry of
Nuclear Reactor Systems 4, London, UK, (1986)
[67]: A. Navrotsky, O. J. Kleppa: J. Inorg. Nucl. Chem. 29, 2701 (1967)
[68]: K. Ishida, D. Lister: New model of cobalt activity accumulation on stainless steel piping
surface under boiling water reactor condition, Nuclear Plant Chemistry conference (NPC
2010), 3-7 October, 2010, Quebec, Canada
[69]: S. Ono, M. Haginuma, M. Kumagai, M. Kitamura, K. Tachibana, K. Ishigure: J. Nucl. Sci
and Technol., 32, 125 (1995)
[70]: A Paksi Atomerőműben végzett gőzfejlesztő dekontaminálások hatáselemzése a hőátadó
csövek korróziós állapotának tematikus vizsgálatával, Kutatási jelentés, Veszprémi
Egyetem, (2001)
[71]: Varga K., Németh Z., Somlai J., Varga I., Szánthó R., Tilky P., Schunk J.: Magy. Kém.
Folyóirat 108(3), 128 (2002)
[72]: Szabó A., Mátyás A., Varga K., Radó K., Németh Z., Oravetz D., Kristófné M. É.,
Homonnay Z., Kuzmann E., Schunk J., Tilky P., Oszvald F., Patek G.: Korróziós Figyelő
44(4), 123 (2004)

133
[73]: K. Eged, Z. Kis, G. Voigt, K. G. Andersson, J. Roed, K. Varga: Guidelines for planning
interventions against external exposure in industrial area after a nuclear accident, Part 1,
GSF-Berich 01/03, ISSN 0721-1694, (2003)
[74]: Gőzfejlesztők vegyszeres dekontaminálása (Üzemi leírás), Paksi Atomerőmű Rt., Paks,
(1997)
[75]: Paksi Atomerőmű teljes primerkör dekontaminálási technológiája, Bevezető tanulmány,
G.I.C. Kft., (1998)
[76]: Department of Energy Office of Enviromental Restoration, Decommissioning Handbook,
Department of Energy Report DOE/EM-0142P, (1994)
[77]: K. Varga, Z. Németh, J. Somlai, I. Varga, R. Szánthó, J. Borszéki, P. Halmos, J. Schunk,
P. Tilky: J. Radioanal. Nucl. Chem. 254, 589 (2002)
[78]: M. Prazska, J. Retbarik, M. Solcanyi, and R. Trtilek: Czech. J. Phys. 53, A687 (2003)
[79]: A gőzfejlesztő dekontaminálások kritikai értékelése. Kutatási jelentés. Veszprémi
Egyetem, Radiokémia Tanszék. Veszprém, (2002)
[80]: Gőzfejlesztő dekontaminálások értékelése az ALARA elv alapján. Kutatási jelentés.
Veszprémi Egyetem, Fizikai Kémia Tanszék. Veszprém, (2002)
[81]: Radó K., Horváthné Deák E., Varga K., Németh Z., Varga I., Oravetz D., Halmos P.,
Borszéki J., Schunk J., Patek G: Korróziós Figyelő 48(4), 87 (2008)
[82]: Gőzfejlesztő hőátadó csövekből kivágott acélcső minta korróziós vizsgálata I-II., Kutatási
jelentés,Veszprémi Egyetem, (2003)
[83]: GF „korróziós térkép” elektronikus adatbázis kialakítása, Kutatási jelentés, Pannon
Egyetem, (2009)
[84]: Varga K., Németh Z., Szabó A., Radó K., Oravetz D., Tilky P., Schunk J.: Korróziós
Figyelő 43(3), 71 (2003)
[85]: Homonnay Z., Kuzmann E., Stichleutner S., Kristófné M. É., Varga K., Németh Z., Szabó
A., Radó K., Tilky P., Schunk J., Patek G.: Korróziós Figyelő 43(3), 77 (2003)
[86]: Nagyné Szabó A.: Korróziós jelenségek komplex értelmezése atomerőművi
gőzfejlesztőkben (PhD dolgozat), Pannon Egyetem Radiokémia Tanszék, (2006)
[87]: A VVER-440 gőzfejlesztők dekontaminálás hatékonyságával kapcsolatban a
rendelkezésre álló nemzetközi ismeretek összefoglaló értékelése, Kutatási jelentés, Pannon
Egyetem, (2007)
[88]: H. Kallio.: Brief Summary of Decontaminations at Loviisa NPP, WANO-MC Workshop:
”Experiences and techniques of SG Decontamination in VVER Plants”, 5-9 April, 2004.
Paks NPP, Paks, Hungary
[89]: Petr Kopecký: Steam Generator Decontamination at Dukovany NPP, WANO-MC
Workshop: ”Experiences and techniques of SG Decontamination in VVER Plants”, 5-9
April, 2004. Paks NPP, Paks, Hungary

134
[90]: M. Kollar, I. Smiesko: Steam Generator Decontamination experience at Jaslovské
Bohunice NPP, WANO-MC Workshop: ”Experiences and techniques of SG
Decontamination in VVER Plants”, 5-9 April, 2004. Paks NPP, Paks, Hungary
[91]: V. G. Kritsky, Y. A. Rodionov, I. G. Beresina: Influence of decontamination of the VVER
Primary circuit equipment on pressure drop in the reactor Fifth International Confernce on
VVER fuel performance, modelling and experimental support, 29 September–3 October,
2003, Albena near Varna, Bulgaria
[92]: V. A. Yurmanov, Y. P. Korchagin M. A. Galtseva, N. N. Davidenko: Chemistry
Decontamination Improvement at Older Nuclear Power Plants Operating Beyond their
Design Lifetime, International Conference on Water Chemistry of Nuclear Reactors
Systems, 22-26 October 2006, Jeju Island, Korea
[93]: V. A. Yurmanov, M. B. Bakirov, S. M. Kleschuk, S. V. Chubarov: Inner surfaces
investigations of steam generator tubes at old VVER-440 plant before and after chemical
decontaminations, 6th International Seminar on Primary and Secondary Side Water
Chemistry of Nuclear Power Plants, 16-19 May, 2005, Budapest, Hungary
[94]: A DMR-3 főkeringtető szivattyú forgórész dekontaminálása, Karbantartási Utasítás
módosított változata, PA Zrt, Vegyészeti Technológia Osztály, (2007)
[95]: A DMR-9 dekontaminálások mintavételi utasítása, Karbantartási Utasítás módosított
változata, PA Zrt, Vegyészeti Technológia Osztály, (2009)
[96]: Radó K., Horváthné Deák E., Varga K., Németh Z., Varga I., Szeiler G., Nagyné Szabó
A., Halmos P., Borszéki J., Schunk J., Patek G., Baradlai P: Korróziós Figyelő 49(5), 87
(2009)
[97]: Varga K., Horváthné Deák E., Nagyné Szabó A., Felföldi V., Baja B., Németh Z., Schunk
J., Patek G.: Nukleon 3(3)70, 1-6 (2010)
[98]: K. Varga, G. Hirschberg, P. Baradlai and M. Nagy, In: Surface and Colloid Science, (Ed.
by. E. Matijevic) Kluwer Academic/Plenum, New York, 341 (2001)
[99]: Gőzfejlesztők vegyszeres dekontaminálási technológiájának kidolgozása külső szivattyús
egységgel ellátott dekontamináló berendezéshez II. rész, Kutatási jelentés, Pannon
Egyetem, Környezetmérnöki és Radiokémiai Intézet (2007)
[100]: Carl R. Loper Jr: The Tube & Pipe Journal 2004. május 4., http//www. thefabricator.com
[101]: Dekontaminálási technológiák továbbfejlesztésére vonatkozó kutatási-fejlesztési
feladatok III. rész: Az 1. VT regeneratív hőcserélőinek dekontaminálására alkalmas kémiai
technológia műveleti lépéseinek és azok optimált paramétereinek ismertetése, Kutatási
jelentés, Pannon Egyetem Radiokémiai és Radioökológiai Intézet, Veszprém, (2008)
[102]: Dekontaminálási technológiák továbbfejlesztésére vonatkozó kutatási-fejlesztési
feladatok II. rész Az FKSZ forgórész vegyszeres dekontaminálására alkalmas technológia
műveleti lépéseinek ismertetése, és hatékonyságának igazolása laboratóriumi

135
 modellrendszerben, Kutatási jelentés, Pannon Egyetem, Radiokémiai és Radioökológiai
Intézet, Veszprém, (2008)
[103]: Totál dekontaminálási technológia fejlesztése, Kutatási jelentés, Pannon Egyetem
Radiokémiai és Radioökológiai Intézet, Veszprém, (2009)
[104]: A. J. Bard, L. R. Faulkner: Electrochemical Methods, Fundamentals and Applicatins,
Wiley, New York, (1980)
[105]: Standard practice for conventions applicable to electrochemical measurements in
corrosion testing, ASTM G-3 standard, (1989)
[106]: User manual for VoltaLab 40 electrochemical laboratory, Radiometer Copenhagen,
(1999)
[107]: B. Baja, K. Varga, Z. Németh, P. Kádár, N. A. Szabó, D. Oravetz, Z. Homonnay, E.
Kuzmann, J. Schunk, and G. Patek: Corrosion Sci. 51, 2831-2839 (2009)
[108]: Gőzfejlesztő hőátadó csövek vizsgálata, Pannon Egyetem, Radiokémia Intézeti Tanszék,
Veszprém, 2007
[109]: Baja B., Németh Z., Kádár P., Varga K., Nagyné Szabó A., Oravetz D., Homonnay Z.,
Kuzmann E., Kövér L., Varga D., Cserny I., Tóth J., Schunk J., Patek G.: Korróziós
Figyelő 47(3), 62 (2007)
[110]: Gőzfejlesztő hőátadó csövek korróziós állapotának vizsgálata, Pannon Egyetem,
Radiokémiai és Radioökológiai Intézet, Veszprém, (2008)
[111]: K. Radó, K. Varga, Z. Németh, I. Varga, J. Somlai, D. Oravetz, Ms. K. É. Makó, Z.
Homonnay, E. Kuzmann, J. Borszéki, P. Halmos, P. Tilky, J. Schunk: A systematic study
of the corrosion effects of the FRAMATOME CORD-UV technology. Academic and
Applied Research in Military Science 3(2), 171-175 (2004)
[112]: Baja B., Horváthné Deák E., Berkesi K., Varga K., Radó K., Németh Z., Szeiler G.,
Nagyné Szabó A., Oravetz D., Schunk J., Patek G., Baradlai P: Korróziós Figyelő 49(6),
119 (2009)
[113]: Z. Németh, B. Baja, K. Radó, E. H. Deák, K. Varga, A. N. Szabó, J. Schunk, G. Patek: J.
Radioanal. Nucl. Chem., 286(3), 815 (2010)
[114]: Varga K., Baja B., Horváthné Deák E., Kristóf T., Vajda N., Horváth L. G., Pintér T.,
Patek G., Schunk J.: Nukleon (Megjelenés alatt)

136
IX. A DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS TÉZISEI

1. Tendenciák a paksi atomerőmű gőzfejlesztőinek korróziós állapotában

A 2000-2008 időszakban elektrokémiai (voltammetria) módszerrel végzett

tematikus vizsgálatok eredményeit áttekintve megállapítottam, hogy az üzemidő
előrehaladtával a gőzfejlesztő hőátadó csövek korróziós jellemzőiben (Ek, ik, ip és vk)
kedvezőtlen tendencia nem fedezhető fel. Rámutattam, hogy a dekontaminált hőátadó
acélcsövek felületén kialakult oxidstruktúra stabilitása az üzemidő előrehaladtával
jelentősen javult, s ma már az 1-4 reaktorblokk valamennyi gőzfejlesztője hasonlóan
kedvező eróziós-korróziós sajátságokat mutat (az eltávolítható felületi réteg vastagsága
(d): ~ 0,1 µm). Hangsúlyoznom kell ugyanakkor azt a tényt, hogy a hőátadó
csőfelületekről eltávolított korróziótermék jelentős részét továbbra is a diszperz fázis
(szilárd maradék) adja. Felületvizsgálati módszerek (CEMS, SEM-EDX) eredményeit
elemezve igazoltam, hogy a több éve dekontaminált csőminták felületközeli
tartományában Cr-ban, Ni-ben dús, inverz spinell-szerkezetű („magnetit”) található,
amely megnöveli a korrózióálló acélfelületeket borító oxidréteg védőképességet. Az
egyre javuló mobilitási adatok, valamint az AP-CITROX technológia 2001. évi tömeges
alkalmazását követően az üzemidő múlásával összefüggésben tapasztalt kedvező
morfológiai és felületszerkezeti változások alapján reálisan feltételezhető, hogy a
dekontaminált gőzfejlesztő hőátadó csőfelületek védőképessége (oldhatósága,
vegyszerállósága), valamint mechanikai stabilitása az üzemidő előrehaladtával
kedvezően változik.

2. Kémiai dekontaminációs technológiák hatékonysága, valamint felületkémiai és

korróziós hatásai

2.1. Dekontaminációs technológiák hatékonysága a kezelt acélcsövek felületi

tulajdonságainak tükrében

A PE RRI-ben kidolgozott kémiai dekontaminációs bázistechnológia

továbbfejlesztésével nyert – a különböző primerköri berendezések dekontaminálására
alkalmazható – eljárásokat vizsgálva megállapítottam, hogy hatékonyságuk
nagymértékben függ a felületi oxidréteg vastagságától, kémiai és fázis-összetételétől,

137
morfológiájától (szemcseméret, fajlagos felület), valamint a kezelt acélcsövek
dekontaminációs előéletétől. Igazoltam, hogy
- a négyes blokki GF-ből, illetve az 1-3 reaktorblokki GF-ből származó
ausztenites acél minták dekontaminálhatósága között alapvető különbség van.
60
- a kémiai kezelések hatékonyságát mindkét felülettípusnál a Co radionuklid
eltávolíthatósága szabja meg.
Következésképpen, a dekontaminációs eljárások ipari megvalósításánál a megfelelő
hatékonyság elérése szempontjából elengedhetetlen a dekontaminálandó berendezések
felületi tulajdonságainak komplex ismerete.

2.1.1. Az ausztenites korrózióálló acélfelületek dekontaminálhatóságának

értelmezése

A kísérleti eredmények, valamint a szakirodalmi adatok összehasonlító

elemzésével megállapítottam, hogy a négyes blokki (08X18H10T (GOST 5632-61)
vagy azzal megegyező összetételű) ausztenites korrózióálló acélfelületek
dekontaminálhatósága nagymértékben függ a felületeket borító kristályos
lerakódások kémiai összetételétől és morfológiájától. Igazoltam, hogy a felületek
dekontaminálhatósága szempontjából a kristályok króm tartalma, szemcsemérete és
fajlagos felülete meghatározó. Ezen paraméterek ismerete lehetőséget ad az
acélfelületek által hordozott radioaktivitás, valamint kémiai ellenálló képességük
potenciális sorrendjének becslésére. A kristályok által hordozott korróziótermék
radionuklidok mennyiségének becslésére az ún. „aktivációs” és „transzport”
mechanizmust használtam fel. Ugyanakkor, a felületek kontaminációjának domináns
mechanizmusától függetlenül kijelenthető, hogy nagyobb krómtartalmú kristály
általában több aktivitást hordoz, azonban kémiailag jóval ellenállóbb, így nehezebb
eltávolítani a dekontaminációs kezelések során. Ezt az alábbi vizsgálati eredmények
támasztják alá:
a) A kis krómtartalmú kristályokkal borított felületek kémiai dekontaminációja
60
során – a kristályok szemcseméretétől függően – a Co eltávolíthatósága a
felületről 98-99%-os hatékonysággal valósítható meg.
b) A nagy krómtartalmú kristályos oxidlerakódásokkal borított felületek
60
dekontaminálása során 60-82%-os hatékonyság érhető el a Co

138
 eltávolíthatósága szempontjából. Azonban a hatékonyság a dekontamináló
oldat fajlagos hatóanyagtartalmának növelésével javítható.

2.1.2. A paksi atomerőműben a korábbi években dekontaminált ausztenites

korrózióálló acélfelületek dekontaminálhatóságának értelmezése

Igazoltam, hogy az 1-3 blokki GF-ekből származó (08X18H10T (GOST 5632-

61) vagy azzal megegyező összetételű) acélcsövek könnyebben és nagyobb
60
hatékonysággal dekontaminálhatók (a Co radionuklid eltávolíthatósága 99%-nál
nagyobb). Ennek oka az, hogy a felületükön jelenlévő kristályos oxidlerakódás a
korábbi években alkalmazott ipari dekontamináció során már részleges oldásra
került, s helyette vastag (5-11 µm), ún. „hibrid” szerkezetű oxid-struktúra
keletkezett. A „hibrid” szerkezetű oxidrétegben inhomogén a radionuklidok
eloszlása, s az elért hatékonyság adatok arra utalnak, hogy ez az oxidréteg kémiai
dekontamináció során kisebb ellenálló képességgel rendelkezik, mint a
beavatkozástól mentes, eredeti felület.

2.2. A dekontaminációs eljárások korróziós és felületkémiai hatáselemzése

a) Az elektrokémiai (voltammetria) és felületvizsgálati (SEM-EDX)

eredmények alapján megállapítottam, hogy a dekontaminációs
bázistechnológia továbbfejlesztett változatainak alkalmazását követően a
felületeken szelektív (lyuk-, rés-, illetve kristályközi korrózió) korróziós
elváltozások nem tapasztalhatók. A kezelt felületek passzív állapota nem
romlott az eredeti felületekhez viszonyítva. A mintafelületek korróziós
jellemzőiben kedvezőtlen tendencia – a kémiai eljárással összefüggésben –
nem mutatható ki. A dekontaminációs kezelést követően felületek átlagos
korróziósebessége kisebb, mint 0,45 µm⋅év-1.
b) A dekontaminációs kezelés hatására a mintafelületek morfológiája kedvező
irányban változott. Azokon a mintákon, ahol a teljes oxidréteg eltávolításra
került a felületek érdessége csökkent és kezelt felületek kémiai összetétele
megfelel a tömbi acélfázis összetételének. A dekontaminációs eljárást
követően a mintafelületeken maradt oxidmaradványok króm tartalma

139
 jelentős, így kiváló kémiai ellenálló képességgel rendelkeznek. Az ICP-OES
eredmények igazolják, hogy az utolsó technológiai lépésekben eltávolított
fém mennyiségek minden esetben legalább két nagyágrenddel kissebbek,
mint az előoxidációs lépésben oldatfázisba jutó ötvöző komponensek
koncentrációi. Mindezek alapján reálisan feltételezhető, hogy a kezelt
felületekeken maradt oxidmaradványok mobilitása csekély. A kémiai
kezeléssel összefüggésben a dekontamináló oldatokból visszamaradó
vegyszer maradványok (mangán-dioxid és szerves szén) nem mutatható ki
számottevő mennyiségben a kezelt felületeken.

X. THESES OF THE PHD DISSERTATION

1. Tendencies in the corrosion state of the steam generators at Paks NPP

On the basis of the results of electrochemical (voltammetric) thematic research

between 2000-2008 I have concluded that there is no adverse tendency in the corrosion
characteristics (Ek, ik, ip és vk) of the heat exchanger tubes of steam generators with the
operation time. I have demonstrated that the stability of the oxide structure on the
surface of the decontaminated heat exchanger tubes improved during the time of
operation, and today all the steam generators of the reactor blocks 1-4 shows favourable
erosion-corrosion conditions (removable thickness of the oxide layer d ~ 0,1 µm).
However, the fact that the major part of the corrosion product removed from heat
exchanger surfaces is still given by the disperse phase (solid residue) must be
emphasized. Evaluating the findings obtained by surface analytical methods (CEMS,
SEM-EDX) I proved that there is a layer of spinel-structure magnetite rich in Cr and Ni
in the near-surface region of the decontaminated tube samples, which enhance the
passivity of oxide layer grown on the corrosion resistant steel surfaces. On the basis of
the improving data of mobility as well as the favourable morphological and surface
structure changes in relation to the operation time after the 2001 mass application of the
AP-CITROX technology we can assume that the protective features (solubility,
resistance to chemicals) of the heat exchanger tubes of decontaminated steam generators
and its mechanical stability goes through a favourable change.

140
2. The efficiency of chemical decontamination technologies and their surface
chemical and corrosion effects

2.1. The efficiency of the decontamination technologies in the knowledge of the

surface characteristics of the treated steel tubes

Examining the procedures applied for the decontamination of different apparatus

in the primary circle developed on the basis of the decontamination base technology
elaborated in the IRR PE I realized that the efficiency of these technologies depends on
the thickness, the chemical and phase composition, the morphology (particle size and
specific surface area) of oxide layer and on the decontamination history of the steel
tubes surface to a great extent.
I proved that
- there is a basic difference in the decontamination ability between the austenitic
steel samples originating from the SGs in Block 4 and the SGs in Block 1-3
- the efficiency of the chemical treatments in both cases is primarily affected by
the removability of the 60Co radionuclide
Consequently, it is vital in the case of the industrial implementation of decontamination
procedures for the appropriate efficiency to be aware of the complex knowledge of the
surface characteristics of the equipment to be contaminated.

2.1.1. The interpretation of the decontamination ability of the austenitic steel

surfaces

By the comparative analysis of the experiment results and the literature data I
concluded that the decontamination ability of the steel surfaces in Block 4 (type:
08X18H10T (GOST 5632-61) which corresponds to AISI 321 and DIN 1.4541)
greatly depends on the chemical composition and morphology of the crystalline
deposits covering the surfaces.
I proved that the Cr content, particle size and specific surface are determining as far
as the decontamination ability of the surfaces is concerned. Knowing these
parameters allows us to estimate the radioactivity of the steel surfaces and the
potential order of their chemical resistance. To measure the amount of the corrosion

141
product radionuclides carried by the crystals I used the so-called activation and
transport mechanism. At the same time, it can be stated (independently from the
dominant mechanism of the decontamination of surfaces) that the crystal with higher
Cr content carries more activity, however, it is more resistant chemically, so it is
more difficult to remove during the decontamination treatment. This is supported by
the following experimental results:
a) During the chemical decontamination of surfaces covered by crystals of small
Cr content – depending on the particle size of the crystals – the removability
of 60Co from the surface is 98-99% feasible.
b) During the decontamination of surfaces covered by the crystalline oxide
deposits having high Cr content the efficiency of the removability of 60Co is
60-82 %. However, the efficiency can be improved by increasing the amount
of the specific active agent of the decontamination solution.

2.1.2. The interpretation of the decontamination ability of austenitic steel samples

decontaminated in the previous years at Paks NPP.

It has been revealed that steel tubes from the SGs of Block 1-3 (type:
08X18H10T (GOST 5632-61) which corresponds to AISI 321 and DIN 1.4541) can
60
be more efficiently decontaminated (the removability of radionuclide Co is higher
than 99%). This may be explained by the fact that crystalline deposit on the surface
underwent a partial dissolution through the industrial decontamination in the
previous years and a thick (5-11 µm) so-called hybrid oxide structure was formed.
The distribution of the radionuclides is inhomogeneous in the hybrid structure oxide
layer, and the efficiency data reached show that the oxide layer has lower resistance
during the decontamination than the original surface exempt from treatment.

2.2. The corrosion and surface chemical effect analysis of the procedures

a) On the basis of the electrochemical (voltammetry) and surface analytical

(SEM-EDX) results I have concluded that after the application of the
improved versions of base technology the surfaces display no selective
corrosion changes (pitting, crevice corrosion and intergranular stress

142
 corrosion cracking). The passive condition of the surfaces treated did not
deteriorate compared to the original surface. No adverse tendency in the
corrosion characteristics of the sample surfaces has been exhibited. After the
decontamination treatment the average corrosion rate of the surfaces is less
than 0,45 µm⋅year-1.

b) As a result of the decontamination treatment the morphology of the sample

surfaces favourably changed. In the case of the samples where the whole
oxide layer was removed the hoarseness of the surfaces decreased, and the
chemical composition of the surfaces treated matches that of the bulk steel
phase. After the decontamination procedure the Cr content of the oxide
residue on the sample surfaces is significant, so these are chemically
excellently resistant. The ICP-OES results prove that the amount of metal
removed in the last steps of the technology are in all cases at least two times
less in magnitude than the concentrations of the alloy components which got
in the solution phase in the pre-oxidation period. On the basis of these it is to
be presumed that the mobility of the oxide residue on the surfaces treated is
low. No significant amount of chemical residues (manganese-dioxide and
organic carbon) of the decontamination solution are detected on the surfaces
treated.

XI. ÉRTEKEZÉS ALAPJÁT KÉPEZŐ TUDOMÁNYOS

KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE

Nemzetközi referált folyóiratban megjelent idegen nyelvű publikációk / Publications in

foreign languages

1. A. Szabó Nagy, K. Varga, B. Baja, Z. Németh, D. Oravetz, Z. Homonnay, E.

Kuzmann, J. Schunk: Long-term effects of a chemical decontamination procedure
on the corrosion state of the heat exchanger tubes of steam generators.
Nova Biotechnologica VII-1, 77-83 (2007)

143
 2. B. Baja, K. Varga, Z. Németh, P. Kádár, N. A. Szabó, D. Oravetz, Z. Homonnay,
E. Kuzmann, J. Schunk, G. Patek: Long-term trends in the corrosion state and
surface properties of the stainless steel tubes of steam generators decontaminated
chemically in VVER type nuclear reactors.
Corrosion Sci. 51, 2831-2839 (2009) (IP:2,293)

3. Z. Németh, B. Baja, K. Radó, E. H. Deák, K. Varga, A. N. Szabó, J. Schunk, G.

Patek: Comparative study of the corrosion and surface analytical effects of the
decontamination technologies.
J. Radioanal. Nucl. Chem., 286(3), 815-821 (2010) (IP: 0,631)

4. P. Kádár, K. Varga, B. Baja, Z. Németh, N. Vajda, Zs. Stefánka, L. Kövér, D.

Varga, I. Cserny, J. Tóth, T. Pintér, J. Schunk: Accumulation of uranium,
transuranium and fission products on stainless steel surfaces. II. Sorption studies in
a laboratory model system
J. Radioanal. Nucl. Chem., 288, 943-954 (2011)

Az Értekezéshez szorosan nem kapcsolódó egyéb nemzetközi referált folyóiratban

megjelent idegen nyelvű publikáció / Other publication in foreign languages

5. Sz. E. Bárdos, B. Baja, E. Horváth, A. Horváth: Photocatalytic decomposition of

L-serine and L-aspartic acid over bare and silver deposited TiO2
J. Photochem. and Photobiol. 213, 37-45 (2010) (IP: 2,553)

Magyar nyelvű referált folyóiratban megjelent publikációk / Publications in Hungarian

1. Baja B., Németh Z., Kádár P., Varga K., Nagyné Szabó A., Oravetz D., Homonnay
Z., Kuzmann E., Kövér L., Varga D., Cserny I., Tóth J., Schunk J., Patek G.:
Korróziós-eróziós tendenciák a paksi atomerőmű gőzfejlesztőiben,
Korróziós Figyelő 47(3), 62-72 (2007)

2. Kádár P., Varga K., Baja B., Németh Z., Vajda N., Stefánka Zs., Kövér L., Varga
D., Cserny I., Tóth J., Pintér T. Schunk J.: Urán és transzurán nuklidok, valamint
hasadványtermékek akkumulációja acélfelületeken. II. Szorpciós vizsgálatok
dinamikus laboratóriumi modellrendszerben.
Korróziós Figyelő 48(3), 35-44 (2008)

3. Baja B., Horváthné Deák E., Berkesi K., Varga K., Radó K., Németh Z., Szeiler
G., Nagyné Szabó A., Oravetz D., Schunk J., Patek G., Baradlai P.: Atomerőművi
gőzfejlesztők kémiai mentesítése III. Dekontaminációs technológiák korróziós és
felületkémiai hatásainak összehasonlító elemzése
Korróziós Figyelő 49(6), 119-129 (2009)

144
 4. Varga K., Horváthné Deák E., Nagyné Szabó A., Felföldi V., Baja B., Németh Z.,
Schunk J., Patek G.: Atomerőművi kémiai dekontaminációs technológia fejlesztése
Nukleon 3(3)70, 1-6 (2010)

5. Varga K., Baja B., Horváthné Deák E., Kristóf T., Vajda N., Horváth L. G., Pintér
T., Patek G., Schunk J.: Radioaktív korróziótermékek keletkezése és transzportja
nyomottvizes atomreaktorokban
Nukleon (Megjelenés alatt)

Kongresszusi kiadvány (nem kivonat) / Other publications

1. B. Baja, K. Varga, Z. Németh, K. Radó, D. Oravetz, K. É. Makó, Z. Homonnay, E.

Kuzmann, J. Schunk: Long-term effects of the AP-CITROX decontamination
procedure on the protective oxide-layer formed on stainless steel.
EUROCORR 2007, Freiburg im Breisgau, Germany, 9-13 September, 2007.
Proceedings (on CD-ROM)

2. Z. Németh, K. Varga, B. Baja, K. Radó, J. Schunk: A novel corrosion database for

steam generators of VVER type nuclear reactors.
EUROCORR 2007, Freiburg im Breisgau, Germany, 9-13 September, 2007.
Proceedings (on CD-ROM)

3. B. Baja, K. Varga, Z. Németh K. Radó, D. Oravetz, K.E. Makó, Z. Homonnay, E.

Kuzmann, J. Schunk, G. Patek: Corrosion-erosion tendencies on the primary side of
the steam generators at Paks NPP.
Seventh International Conference on Nuclear and Radiochemistry (NRC7),
Budapest, Hungary, 24-29 August, 2008. Proceedings (on CD-ROM)

4. B. Baja, K. Radó, Z. Németh, K. Varga, N. A. Szabó, J. Schunk, G. Patek:

Comparative study of the corrosion and surface analytical effects of the
decontamination technologies
EUROCORR 2009, Nice, France, 6-10 September, 2009. Proceedings (on CD-
ROM)

5. P. Kádár., K. Varga, B. Baja, Z. Németh, T. Kristóf, N. Vajda, Zs. Stefánka, Z.

Schay, T. Pintér, J. Schunk: Comprehensive study of uranium and transuranium
(Pm, Cm) accumulation on stainless steel and Zr+Nb cladding material surfaces
EUROCORR 2009, Nice, France, 6-10 September, 2009. Proceedings (on CD-
ROM)

145
 6. K. Radó, B. Baja, P. Kádár., Z. Németh, K. Varga, J. Schunk, G. Patek, P.
Baradlai, M. Petrik, K. Nyitrai: New trends and finding of development of chemical
decontamination technologies
EUROCORR 2009, Nice, France, 6-10 September, 2009. Proceedings (on CD-
ROM)

7. Z. Németh, K. Varga, B. Baja, K. Radó, N. A. Szabó, Z. Homonnay, E. Kuzmann,,

G. Patek J. Schunk: Comprehensive investigation of the corrosion state of the heat
exchanger tubes of steam generators.
EUROCORR 2009, Nice, France, 6-10 September 2009. Proceedings (on CD-
ROM)

8. A. Szabó Nagy, K. Varga, B. Baja, Z. Németh, D. Oravetz, Z. Homonnay, E.

Kuzmann, J. Schunk, G. Patek: Comprehensive investigation of the corrosion state
and surface properties of the stainless steel tubes of steam generators
Nova Biotechnologica 9-3, 231-237 (2009)
ISSN 1337-8783

9. K. Varga, P. Kádár, B. Baja, Z. Németh, T. Kristóf, N. Vajda, Zs. Stefánka, Z.

Schay, T. Pintér, J. Schunk: Comprehensive study of uranium and transuranium
(Pu, Cm) accumulation on stainless steel and Zr+Nb cladding material surfaces
NPC 2010, Québec, Canada, 3-7 October 2010. Proceedings (on CD-ROM)

10. K. Varga, B. Baja, K. Radó, Z. Németh, G. Patek, J. Schunk, E. H. Deák, A. N.

Szabó: Comparative study of the corrosion and surface analytical effects of the
decontamination technologies
NPC 2010, Québec, Canada, 3-7 October 2010, Proceedings (on CD-ROM)

Idegen nyelvű előadás és poszter kivonatos megjelenéssel / Presentations in foreign

languages

1. K. Varga, B. Baja, Z. Németh, K. Radó, D. Oravetz, K.E. Makó, Z. Homonnay, E.

Kuzmann, J. Schunk: Long-term effects of the AP-CITROX decontamination
procedure on the oxide-layer formed on stainless steel tubes of steam generators.
RER 9/076 IAEA Expert Meeting: Crud deposition on fuel cladding. Paks-Bikács
Hungary, July 2-4, 2007. (on CD-ROM)

2. A. Szabó Nagy, K. Varga, B. Baja, Z. Németh, D. Oravetz, Z. Homonnay, E.

Kuzmann, J. Schunk, G. Patek: Comprehensive investigation of the corrosion state
and surface properties of the stainless steel tubes of steam generators.
16th Radiochemical Conference, 18-23 April 2010 Marianské Lasné, Czech
Republik. Booklet of Abstracts. Chem. Listy 104, 107. (2010)
ISSN 0009-2770

146
 3. E. H. Deák, A. Szabó Nagy, K. Varga, B. Baja, Z. Németh, D. Oravetz, J. Schunk,
G. Patek: Comprehensive studies of corrosion processes of austenitic stainless steel
and carbon steel in permanganate solutions
The 61st Annual Meeting of the International Society of Electrochemistry (ISE
2010), Nice, France, September 26- October 1, 2010. (on CD-ROM)

4. E. H. Deák, A. Szabó Nagy, B. Baja, K. Varga, Z. Németh, D. Oravetz, Z.

Homonnay, E. Kuzmann, J. Schunk, G. Patek: Long-term trends in the corrosion
state of the stainless steel tubes of steam generators decontaminated chemically
The 61st Annual Meeting of the International Society of Electrochemistry (ISE
2010), Nice, France, September 26- October 1, 2010. (on CD-ROM)

Magyar nyelvű előadás nem kivonatos megjelenéssel/ Presentations in Hungarian

1. Baja B., Németh Z., Varga K., Kádár P., Nagyné Szabó A., Oravetz D., Homonnay
Z., Kuzmann E., Schunk J., Patek.G.: Korróziós-eróziós tendenciák a paksi
atomerőmű gőzfejlesztőiben
“Őszi Radiokémiai Napok 2007” Sopron, 2007. október 24-26.

2. Berkesi K., Nagyné Szabó A., Horváthné Deák E., Baja B., Varga K., Oravetz D.,
Halmos P., Schunk J: Atomerőművi kémiai dekontaminációs technológia
hatékonyságának vizsgálata
„Őszi Radiokémiai Napok 2009” Pécs 2009. október 14-16.

3. Horváthné Deák E., Nagyné Szabó A., Baja B., Varga K., Németh Z., Schunk J.,
Patek G.: Kémiai dekontaminációs bázistechnológia permangánsavas előoxidációs
lépésének hatásvizsgálata különböző acélfelületeken
„Őszi Radiokémiai Napok 2010” Keszthely 2010. október 20-22.

4. Baja B., Varga K., Németh Z., Horváthné Deák E., Nagyné Szabó A., Patek G.,
Baradlai P., Schunk J.: Kémiai dekontaminációs technológiák hatékonyságának és
felületkémiai hatásainak összehasonlító elemzése
„Őszi Radiokémiai Napok 2010” Keszthely 2010. október 20-22.

Magyar nyelvű előadás kivonatos megjelenéssel / Presentations in Hungarian

1. Németh Z., Varga K., Radó K., Szabó A., Baja B., Oravetz D., Kristófné Makó É.,
Homonnay Z., Kuzmann E., Schunk J., Patek G.: Kémiai dekontamináció hatása a
gőzfejlesztő hőátadó csövek korróziós állapotára.
„Őszi Radiokémiai Napok 2006” az MTA Radiokémiai Bizottság és MKE
Radioanalitikai Szakcsoport tudományos ülése. Siófok, 2006. október 11-13.

147
2. Baja B., Radó K., Németh Z., Varga K., Schunk J., Patek G.: Kémiai
dekontaminációs technológiák korróziós és felületkémiai hatásainak összehasonlító
elemzése
„Őszi Radiokémiai Napok 2008“ Hajdúszoboszló, 2008. október 29-31.

3. Kádár P., Varga K., Baja B., Németh Z., Kristóf T., Vajda N., Stefánka Zs., Pintér
T., Schunk J.: Urán és transzurán (Pu, Cm) izotópok akkumulációjának vizsgálata
korrózióálló acél és Zr+Nb fűtőelem burkolat felületeken
„Őszi Radiokémiai Napok 2008“ Hajdúszoboszló, 2008. október 29-31.

4. Radó K., Baja B., Kádár P., Németh Z., Varga K., Schunk J., Patek G.: Kémiai
dekontaminációs technológiák fejlesztésének újabb irányai és eredményei
„Őszi Radiokémiai Napok 2008“ Hajdúszoboszló, 2008. október 29-31.

5. Németh Z., Baja B., Kádár P., Varga K., Nagyné Szabó A., Schunk J., Patek G.:
Gőzfejlesztő hőátadó csövek primer oldali felületének állapotelemzése.
VII. Nukleáris Technikai Szimpózium (Magyar Nukleáris Társaság), Budapest,
2008. december 4-5.

6. Baja B., Radó K., Kádár P., Németh Z., Varga K., Nagyné Szabó A., Schunk J.
Patek G.: Kémiai dekontaminációs technológiák hatékonyságának valamint
korróziós és felületkémiai hatásainak összehasonlító elemzése
„Őszi Radiokémiai Napok 2009“ Pécs, 2009. október 14-16.

7. Radó K., Baja B., Kádár P., Varga K., Oravetz D., Kristófné Makó É., Pintér T.: A
paksi atomerőmű turbinakondenzátorából kivágott csőminta korróziós vizsgálata
„Őszi Radiokémiai Napok 2009“ Pécs, 2009. október 14-16.

8. Nagyné Szabó A., Varga K., Baja B., Németh Z., Kristófné Makó É., Oravetz D.,
Homonnay Z., Kuzmann E., Schunk J., Patek G.: Korróziós-eróziós tendenciák a
Paksi Atomerőmű gőzfejlesztőiben
„Őszi Radiokémiai Napok 2009“ Pécs, 2009. október 14-16.

148
FÜGGELÉK
1. FÜGGELÉK

F.1. táblázat: A paksi atomerőműben a FKSZ forgórész kémiai dekontaminálása során

a kezelés előtt (De) és után (Du) mért felületi aktivitások és a számolt
dekontaminációs faktorok, valamint az eljárás különböző műveleti lépéseiben a
dekontamináló oldatokban meghatározott aktivitás koncentrációk összege

Dekontaminációt
Mért felületi követően az
Dekontamináció aktivitások Számolt oldatfázisba jutó
Blokk FKSZ
éve [Bq cm-2] DF nuklidok
összaktivitás
koncentrációja
De Du
[Bq dm-3]
1 2003 1,44E+05 7,35E+02# 196 3,16E+06
1 2007 1,16E+04 1,66E+03 7 1,40E+06
2 2003 3,26E+05 1,24E+04 26 5,10E+06
2 2007 9,72E+03# 2,33E+04 0,4# 1,28E+06
3 2003 1,32E+04 2,89E+03 4,5 3,63E+06
3 2007 1,11E+04 4,50E+02 24 1,40E+06
1
4 2004 6,69E+04 1,73E+03 38 2,67E+06
4 2008 2,81E+04 3,30E+03 8,5 9,20E+05
5 2002 5,32E+04# 3,44E+03 15 6,13E+06
5 2006 5,62E+04 2,42E+03# 23 1,29E+06
6 2001 2,75E+05 3,19E+03 86# 9,97E+06
6 2005 4,37E+04# 2,73E+04 1,6 1,80E+06
1 2005 1,23E+04 8,06E+02 15 1,39E+06
1 2008 4,47E+03 1,31E+02# 34 8,43E+05
2 2007 6,75E+03 5,89E+02 11 7,06E+05
2 2008 3,33E+03 4,63E+02 7,2 6,68E+05
3 2001 5,46E+03 6,30E+02# 8,6 4,12E+06
3 2005 2,23E+04 3,89E+03 5,7 6,37E+05
3 2008 7,11E+03 5,12E+02 13 6,89E+05
3 2009 1,23E+04 8,25E+02# 14 6,55E+05
2
4 2002 1,18E+04 1,03E+04 1,1 NA
4 2005 5,42E+03 2,75E+02# 19 7,75E+05
4 2008 2,62E+04 1,61E+03 16 9,52E+05
5 2002 1,07E+05 5,20E+03 20 NA
5 2006 5,38E+04 1,43E+03 37 1,15E+06
5 2008 9,39E+03 2,04E+02# 46 7,35E+05
6 2005 3,31E+03 4,52E+02 7,3 9,75E+05
6 2008 1,14E+04 9,14E+02 12 8,23E+05

Jelmagyarázat: De: dekontaminációs kezelés előtti felületi aktivitás

Du: dekontaminációs kezelés utáni felületi aktivitás
DF: dekontaminációs faktor
NA: a FKSZ forgórész kémiai dekontaminálásáról nincs adat
#: valószínűleg az elektrokémiai mintavételt nem megfelelően hajtották végre, így az
ezen adatokból számolt DF értékeket nem vettem figyelembe az értékelésnél

149
F.1. táblázat: A paksi atomerőműben a FKSZ forgórész kémiai dekontaminálása során
a kezelés előtt (De) és után (Du) mért felületi aktivitások és a számolt
dekontaminációs faktorok, valamint az eljárás különböző műveleti lépéseiben a
dekontamináló oldatokban meghatározott aktivitás koncentrációk összege (folytatás)

Dekontaminációt
Mért felületi követően az
aktivitások oldatfázisba jutó
Dekontamináció Számolt
Blokk FKSZ [Bq cm-2] nuklidok
éve DF
összaktivitás
koncentrációja
De Du
[Bq dm-3]
1 2003 NA
1 2007 5,84E+04 5,92E+02# 98 1,24E+06
2 2002 8,57E+03# 1,41E+04 0,6 3,73E+06
2 2006 2,70E+04 1,68E+03 16 1,29E+06
3 2001 6,07E+04 1,89E+03 32 2,66E+06
3 2005 2,99E+04 2,06E+03 14 1,32E+06
3 2009 1,11E+04 1,05E+03 10 NA
3 4 2001 4,02E+04# 2,07E+04 1,9 3,10E+06
4 2005 4,53E+04 8,45E+02# 53 1,11E+06
4 2009 9,87E+03 3,49E+03 2,83 NA
5 2004 3,65E+04 7,74E+02 47 4,97E+06
5 2008 5,98E+03 1,97E+03 3,03 1,19E+06
6 2001 4,97E+03# 2,45E+03 2,03 3,29E+06
6 2005 1,28E+04 1,67E+03 7,9 9,43E+05
6 2009 1,19E+04 8,24E+02 14 1,40E+06
1 2003 6,31E+03# 3,85E+03 1,6 1,99E+06
1 2004 2,32E+04 7,79E+02# 29 1,03E+06
1 2005 1,32E+04 6,29E+02 21 1,86E+06
1 2007 6,14E+04# 1,16E+04 5,3 2,37E+06
1 2008 3,25E+04 1,53E+03 21 1,29E+06
2 2002 2,71E+04 2,05E+03 13 1,80E+06
2 2006 5,79E+03# 6,00E+03 0,9 2,90E+06
2 2007 NA
3 2001 1,71E+04# 1,17E+04 1,4 3,12E+06
4 3 2005 3,47E+04 1,58E+03 21 1,68E+06
3 2009 1,25E+04 2,36E+03 5,3 NA
4 2002 1,47E+04# 7,24E+03 2,0 1,93E+06
4 2006 1,48E+05 4,33E+03 34 2,46E+06
4 2007 NA
5 2004 1,10E+04# 2,43E+03 4,5 4,59E+06
5 2008 5,02E+04 1,58E+03 31 3,58E+06
6 2002 1,58E+04 2,97E+03 5,3 1,45E+06
6 2006 7,72E+03# 4,55E+03 1,6 3,30E+06
6 2007 NA

Jelmagyarázat: De: dekontaminációs kezelés előtti felületi aktivitás

Du: dekontaminációs kezelés utáni felületi aktivitás
DF: dekontaminációs faktor
NA: a FKSZ forgórész kémiai dekontaminálásáról nincs adat
#: valószínűleg az elektrokémiai mintavételt nem megfelelően hajtották végre, így az
ezen adatokból számolt DF értékeket nem vettem figyelembe az értékelésnél

150
 200
9,60E+06
180
8,60E+06
160

Összaktivitás koncentráció [Bq dm-3]

7,60E+06
140

6,60E+06
120
DF
5,60E+06
100

4,60E+06
80

3,60E+06
60

40 2,60E+06

20 1,60E+06

0 6,00E+05
1/1 1/1 1/2 1/2 1/3 1/3 1/4 1/4 1/5 1/5 1/6 1/6 2/1 2/1 2/2 2/2 2/3 2/3 2/3 2/3 2/4 2/4 2/4 2/5 2/5 2/5 2/6 2/6

200
4,90E+06

180
4,40E+06
160

Összaktivitás koncentráció [Bq dm-3]

3,90E+06
140

120 3,40E+06
DF
100 2,90E+06

80
2,40E+06

60
1,90E+06
40

1,40E+06
20

0 9,00E+05
3/1 3/2 3/2 3/3 3/3 3/3 3/4 3/4 3/4 3/5 3/5 3/6 3/6 3/6 4/1 4/1 4/1 4/1 4/1 4/2 4/2 4/3 4/3 4/3 4/4 4/4 4/5 4/5 4/6 4/6

Megjegyzés: : a számolt dekontaminációs faktort jelöli, a fekete vonal az oldatban mért aktivitás
koncentrációkkal való korrelációt szemlélteti

F.1 ábra: A FKSZ forgórészek kémiai dekontaminálása során az elektrokémiai

mintavétlel adataiból számolt DF-faktorok, és az eljárás műveleti lépéseiben a
dekontamináló oldatokban mért aktivitás koncentrációk összege az egyes FKSZ
forgórész esetén a végrehajtott kezelések időrendi sorrendjében

151
 2. FÜGGELÉK

F.2.1. táblázat: Azonos gőzfejlesztőből különböző időpontokban kivágott dekontaminált

hőátadó csőminták belső felületén kialakult oxidréteg jellemzőinek változása az évek
folyamán

Az utolsó Fázisösszetétel Főbb kémiai komponensek Kialakult

Dekontamináció dekontaminálás- (m/m%) és azok megoszlása oxidréteg Vizsgálat
Minta jele
éve tól a kivágásig a CEMS mérések az EDX mérések alapján vastagsága éve
eltelt idő [év] alapján (m/m%) µm)
(µ
Acél 50 Fe: 62.38 Mn: 2.55
1/2(1) 2001 1 Fe(OH)3 32 Cr: 23.44 Ti: 1.25 – 2002
Fe3O4 18 Ni: 10.38

Acél 75 Fe: 60.11 Mn: 1.54

1/2(2) 2001 1 Fe(OH)3 11 Cr: 20.88 Ti: 0.72 0.2-0.9 2003
Fe3O4 14 Ni: 9.74 O: 6.32

Acél 6 Fe: 25.89 Mn: 1.29

1/2(3) 2001 6 Fe(OH)3 69 Cr: 37.08 Ti: 1.05 4-6 2007
Fe3O4 25 Ni: 7.59 O: 26.58

Acél 20 Fe: 33.13 Ti: 0.99

1996
2/1(1) 3 Fe(OH)3 65 Cr: 33.71 O: 23.46 1.5-2.5 2004
2001
Fe3O4 15 Ni: 8.14

Acél 17 Fe: 27.40 C: 1.07

1996
2/1(2) 7 Fe(OH)3 44 Cr: 37.49 O: 24.01 8-10 2008
2001
Fe3O4 39 Ni: 8.70

1996 Acél 29 Fe: 38.84 Ni: 14.27

2/2(1) 4 8-11 2001
1997 Fe(OH)3 71 Cr: 45.78 Ti: 1.10

1996 Acél 3 Fe: 53.49 Mn: 1.93

2/2(2) 1997 4 Fe(OH)3 5 Cr: 12.79 O: 25.30 2.5-5.7 2005
2001 Fe3O4 92 Ni: 6.49

Acél 17 Fe: 27.49 Mn: 0.98

2/3(2) 1996 1 Fe(OH)3 56 Cr: 38.98 Ti: 1.04 3-5 2003
Fe3O4 27 Ni: 14.97 O: 15.56

Acél 38 Fe: 34.59 Ni: 10.84

2/3(1) 1996 4
Fe(OH)3 62 Cr: 53.10 Ti: 1.46
– 2000

Fe: 23.30 Mn: 1.64

1996 Acél 21
2/3(3) 4 Cr: 38.61 Ti: 1.37 1-3 2005
2001 Fe(OH)3 79
Ni: 8.90 O: 26.18

Acél 4 Fe: 74.81 Mn: 0.88

2/4(1) 1995 12 Fe(OH)3 2 Cr: 2.68 Ti: 0.38 0.5-0.8 2007
Fe3O4 94 Ni: 3.14 O: 16.25

Acél 22 Fe: 34.47 Mn: 1.38

2/4(2) 1995 4 Fe(OH)3 9 Cr: 26.01 Ti: 0.69 0.5-3 2008
Fe3O4 69 Ni: 6.48 O: 23.43

Acél 20 Fe: 46.48 Mn: 2.47

1999
2/5(1) 1 Fe(OH)3 36 Cr: 38.97 Ti: 1.71 1.3-4 2002
2001
Fe3O4 44 Ni: 9.37

Acél 12 Fe: 28.28 Ti: 1.10

1999
2/5(2) 3 Fe(OH)3 62 Cr: 38.35 O: 22.53 4-7 2004
2001
Fe3O4 26 Ni: 9.37

Fe: 24.50 Mn: 1.49

1999 Acél 21
2/5(3) 5 Cr: 38.75 Ti: 1.06 1.2-4 2006
2001 Fe(OH)3 79
Ni: 9.41 O: 24.51

152
 Az utolsó Fázisösszetétel Főbb kémiai komponensek Kialakult
Dekontamináció dekontaminálás- (m/m%) és azok megoszlása oxidréteg Vizsgálat
Minta jele
éve tól a kivágásig a CEMS mérések az EDX mérések alapján vastagsága éve
eltelt idő [év] alapján (m/m%) µm)
(µ

Acél 40 Fe: 36.81 Mn: 1.58

3/1(1) 2001 2 Fe(OH)3 44 Cr: 36.06 Ti: 0.83 7-11 2003
Fe3O4 16 Ni: 10.68 O: 13.60

Fe: 24.72 Mn: 0.85

Acél 18
3/1(2) 2001 6 Cr: 27.59 Ti: 0.96 2.2-5.5 2007
Fe(OH)3 82
Ni: 7.70 O: 25.95

Acél 42 Fe: 57.98 Mn: 2.91

3/2(1) 2001 1 Fe(OH)3 42 Cr: 27.59 Ti: 1.49 3-5 2002
Fe3O4 16 Ni: 9.28

Fe: 24.42 Mn: 1.48

Acél 15
3/2 (2) 2001 5 Cr: 36.50 Ti: 1.12 3.5-6 2006
Fe(OH)3 85
Ni: 8.72 O: 27.23

Acél 57 Fe: 53.02 Mn:14.39

3/4(1) 2001 0 Fe(OH)3 23 Cr: 19.92 Ti: 0.93 0.2-5 2001
Fe2O3 20 Ni: 11.29

Acél 11
Fe: 24.68 Mn: 0.89
Fe(OH)3 34
3/4(2) 2001 4 Cr: 40.51 Ti: 1.04 2.4-6 2005
Fe3O4 26
Ni: 8.38 O: 24.13
α-vas 29

Acél 54 Fe: 37.75 Ni: 8.86

3/5(1) 1993 7
Fe(OH)3 46 Cr: 52.14 Ti: 1.24 – 2000

Fe: 23.55 Mn: 1.86

1993 Acél 25
3/5(2) 3 Cr: 31.46 Ti: 1.23 2.2-4.5 2004
2001 Fe(OH)3 75
Ni: 8.15 O: 33.75

Fe: 26.53 Mn: 0.98

1993 Acél 16
3/5(3) 7 Cr: 38.77 Ti: 1.00 4.7-7.5 2008
2001 Fe(OH)3 84
Ni: 9.36 O: 22.61

Jelmagyarázat: A minta jelének első száma a reaktorblokkra utal, a második szám a

gőzfejlesztőre utal, a zárójelben lévő szám pedig, a vizsgálatok sorszámát jelöli
– jelölés arra utal, hogy a csőmintáról nem készült keresztmetszeti csiszolat így
az oxidréteg vastagságáról nincsen információnk

F.2.2. táblázat: Az 1. blokki dekontaminált gőzfejlesztőből kivágott kristályos

oxidlerakódással borított hőátadó csőminták jellemző adatai

Az utolsó Fázisösszetétel Főbb kémiai komponensek Kialakult

Dekontamináció dekontaminálás- (m/m%) és azok megoszlása oxidréteg Vizsgálat
Minta jele
éve tól a kivágásig a CEMS mérések az EDX mérések alapján vastagsága éve
eltelt idő [év] alapján (m/m%) µm)
(µ

Acél 3 Fe: 56.72 Ti: 0.87

1/4(1) 2000 4 Fe(OH)3 18 Cr: 18.31 O: 17.43 1.5-4 2004
Fe3O4 79 Ni: 6.67

Acél 8 Fe: 60.26 Mn: 1.26

1/6(1) 2001 4 Fe(OH)3 7 Cr: 8.05 Ti: 0.31 4-7.2 2005
Fe3O4 85 Ni: 5.6 O: 24.32

153
 1/4(1) GF 1/6 (1)GF

2/4(1)GF 2/4(2)GF

F.2.3. ábra: Különböző dekontaminált gőzfejlesztőből származó kristályos

oxidlerakódással borított hőátadó csőminták frontális SEM-felvételei
(N = 3000X)

154
 3. FÜGGELÉK

F.3. A kiszakaszolható berendezések kémiai dekontaminálásának vizsgálati

eredményei

F.3. táblázat: A kiszakaszolható berendezések (GF, 1.VT) kémiai dekontaminálások

hatékonyságára jellemző eltávolított rétegvastagság, és teljes műveletre jellemző
kumulatív dekontaminációs faktor értékek

Technológia hatékonyságára jellemző adatok

Eltávolított
Teljes műveletre jellemző
Minták jele rétegvastagság
eredő dekontaminációs faktor
(d)
(DF)
(µm)
GF dekontaminálás
1/5(1) GF 3,2 102,7

4/1(2) GF 2,9 277,2

1.VT dekontaminálás

2/1(2) GF 4,8 185,3

4/3 5,0 90,0

F.3.1. GF dekontaminálás

F.3.1.1 táblázat: A GF kémiai dekontaminálására kifejlesztett technológia

laboratóriumi kísérlete során az erőműben korábban dekontaminált (1/5(1) GF)
csőminta dinamikus rendszerben végzett kezelése során a γ-spektrometriás vizsgálat
alapján meghatározott dekontaminációs faktorok, és a radionuklidok eltávolíthatósága
a kémiai kezelés során

Adott nuklid
Beütésszám Beütésszám százalékos
Energia
Nuklid kezelés előtt kezelés után DF eltávolíthatósága
(keV)
(imp/3000 s) (imp/3000 s) a kémiai kezelés
során
60 1173,2 528818 4886 108,2 99,07
Co
1332,5 481327 4647 103,6 99,03
58
Co 810,8 2165 - 100
110m 657,7 65667 1097 59,9 98,33
Ag
884,2 35160 483 72,8 98,63
54
Mn 834,8 107860 774 139,4 99,28
Összesen 1220997 11887 102,7 99,02

155
 F.3.1.2. táblázat: A GF kémiai dekontaminálására kifejlesztett technológia
laboratóriumi kísérlete során az erőműben korábban nem dekontaminált (4/1(2) GF)
csőminta dinamikus rendszerben végzett kezelése során a γ-spektrometriás vizsgálat
alapján meghatározott dekontaminációs faktorok, és a radionuklidok eltávolíthatósága
a kémiai kezelés során

Adott nuklid
Beütésszám Beütésszám százalékos
Energia
Nuklid kezelés előtt kezelés után DF eltávolíthatósága
(keV)
(imp/3000 s) (imp/3000 s) a kémiai kezelés
során
60 1173,2 157119 457 343,8 99,70
Co
1332,5 143278 430 333,2 99,70
58
Co 810,8 3474 - 100
110m 657,7 9026 250 36,1 97,23
Ag
884,2 4419 60 73,7 98,64
54
Mn 834,8 54413 144 377,9 99,73
Összesen 371729 1341 277,2 99,63

156
F.3.1.5.ábra: A GF dekontaminálására kifejlesztett technológia felületkémiai hatásának
szemléltetésére az erőműben a korábbi években dekontaminált 1/5(1) jelű minta kémiai
kezelést megelőzően, illetve azt követően készített frontális SEM-felvételei (N =1000) és
metallográfiai csiszolatok SEM-felvételei (N =3000)

Kémiai
dekontamináció

F.3.1.6.ábra: A GF dekontaminálására kifejlesztett technológia felületkémiai hatásának

szemléltetésére az erőműben a korábbi években nem dekontaminált 4/1(2) jelű minta
kémiai kezelést megelőzően, illetve azt követően készített frontális SEM-felvételei
(N =1000) és metallográfiai csiszolatok SEM-felvételei (N =3000)

Kémiai
dekontamináció

157
F.3.2. 1.VT dekontaminálás

F.3.2.1. táblázat: Az 1.VT kémiai dekontaminálására kifejlesztett technológia

laboratóriumi kísérlete során az erőműben korábban dekontaminált (2/1((2) GF)
csőminta dinamikus rendszerben végzett kezelése során a γ-spektrometriás vizsgálat
alapján meghatározott dekontaminációs faktorok, és a radionuklidok eltávolíthatósága
a kémiai kezelés során

Adott nuklid
Beütésszám Beütésszám százalékos
Energia
Nuklid kezelés előtt kezelés után DF eltávolíthatósága
(keV)
(imp/600 s) (imp/600 s) a kémiai kezelés
során
60 1173,2 86866 90 965,2 99,89
Co
1332,5 76483 75 1019,8 99,90
58
Co 810,8 68879 - 100
110m 657,7 28436 1081 26,3 96,19
Ag
884,2 15696 632 24,8 95,97
54
Mn 834,8 58589 85 689,3 99,85
95
Nb 765,8 8529 292 29,2 96,58
Összesen 417922 2255 185,3 99,46

F.3.2.2. táblázat: Az 1.VT kémiai dekontaminálására kifejlesztett technológia

laboratóriumi kísérlete során az erőműben korábban nem dekontaminált (4/3 GF)
csőminta dinamikus rendszerben végzett kezelése során a γ-spektrometriás vizsgálat
alapján meghatározott dekontaminációs faktorok, és a radionuklidok eltávolíthatósága
a kémiai kezelés során

Adott nuklid
Beütésszám Beütésszám százalékos
Energia
Nuklid kezelés előtt kezelés után DF eltávolíthatósága
(keV)
(imp/600 s) (imp/600 s) a kémiai kezelés
során
60 1173,2 37122 374 99,3 98,99
Co
1332,5 33037 375 88,1 98,86
58
Co 810,8 - - - -
110m 657,7 - - - -
Ag
884,2 - - - -
54
Mn 834,8 404 35 11,5 91,34
Összesen 70563 784 90,0 98,88

158
 F.3.2.5.ábra: Az 1.VT dekontaminálására kifejlesztett technológia felületkémiai
hatásának szemléltetésére az erőműben a korábbi években dekontaminált 2/1(2) jelű
minta kémiai kezelést megelőzően, illetve azt követően készített frontális SEM-felvételei
(N =1000) és metallográfiai csiszolatok SEM-felvételei (N =3000)

Kémiai
dekontamináció

F.3.2.6.ábra: Az 1.VT dekontaminálására kifejlesztett technológia felületkémiai

hatásának szemléltetésére az erőműben a korábbi években nem dekontaminált 4/3 jelű
minta kémiai kezelést megelőzően, illetve azt követően készített frontális SEM-felvételei
(N =1000) és metallográfiai csiszolatok SEM-felvételei (N =3000)

Kémiai
dekontamináció

159
 4. FÜGGELÉK

F.4. A kiszerelhető berendezések (FKSZ forgórész) kémiai dekontaminálásának

vizsgálati eredményei

F.4. táblázat: A főkeringtető szivattyú forgórész kémiai dekontaminálás hatékonyságára

jellemző eltávolított rétegvastagság, és teljes műveletre jellemző kumulatív
dekontaminációs faktor értékek

Technológia hatékonyságára jellemző adatok

Eltávolított
Teljes műveletre jellemző
Minták jele rétegvastagság
eredő dekontaminációs faktor
(d)
(DF)
(µm)

1/2(3) GF 4,5 165,9

2/2(1) GF 3,9 660,9

4/5(2) (GF) 7,1 2,5

F.4.1.1. táblázat: A főkeringtető szivattyú forgórész kémiai dekontaminálására

kifejlesztett technológia laboratóriumi kísérlete során az erőműben korábban
dekontaminált (1/2(3) GF) csőminta kvázi-statikus rendszerben végzett kezelése során a
γ-spektrometriás vizsgálat alapján meghatározott dekontaminációs faktorok, és a
radionuklidok eltávolíthatósága a kémiai kezelés során

Adott nuklid
Beütésszám Beütésszám százalékos
Energia
Nuklid kezelés előtt kezelés után DF eltávolíthatósága
(keV)
(imp/1000 s) (imp/1000 s) a kémiai kezelés
során
60 1173,2 163737 910 179,9 99,44
Co
1332,5 140745 820 171,6 99,41
58
Co 810,8 - - - -
110m 657,7 19457 - 100
Ag
884,2 10495 92 114 99,12
54
Mn 834,8 33847 420 80,6 98,72
95
Nb 765,8 3690 - 100
Összesen 371970 2242 165,9 99,39

160
 F.4.1.2. táblázat: A főkeringtető szivattyú forgórész kémiai dekontaminálására
kifejlesztett technológia laboratóriumi kísérlete során az erőműben korábban
dekontaminált (2/2(1) GF) csőminta kvázi statikus rendszerben végzett kezelése során a
γ-spektrometriás vizsgálat alapján meghatározott dekontaminációs faktorok, és a
radionuklidok eltávolíthatósága a kémiai kezelés során

Adott nuklid
Beütésszám Beütésszám százalékos
Energia
Nuklid kezelés előtt kezelés után DF eltávolíthatósága
(keV)
(imp/1000 s) (imp/1000 s) a kémiai kezelés
során
60 1173,2 28206 50 564,1 99,82
Co
1332,5 24665 30 822,2 98,87
58
Co 810,8 - - - -
110m 657,7 - - - -
Ag
884,2 - - - -
54
Mn 834,8 - - - -
Összesen 52871 80 660,9 99,84

F.4.1.3. táblázat: A főkeringtető szivattyú forgórész kémiai dekontaminálására

kifejlesztett technológia laboratóriumi kísérlete során az erőműben korábban nem
dekontaminált (4/5(2) GF) csőminta kvázi statikus rendszerben végzett kezelése során a
γ-spektrometriás vizsgálat alapján meghatározott dekontaminációs faktorok, és a
radionuklidok eltávolíthatósága a kémiai kezelés során

Adott nuklid
Beütésszám Beütésszám százalékos
Energia
Nuklid kezelés előtt kezelés után DF eltávolíthatósága
(keV)
(imp/1000 s) (imp/1000 s) a kémiai kezelés
során
60 1173,2 82162 33205 2,5 59,59
Co
1332,5 72541 28866 2,5 60,21
58
Co 810,8 - - - -
110m 657,7 - - - -
Ag
884,2 - - - -
54
Mn 834,8 968 226 4,3 76,66
Összesen 155671 62297 2,5 59,99

161
 F.4.1.1.ábra: A FKSZ forgórész dekontaminálására kifejlesztett technológia
felületkémiai hatásának szemléltetésére az erőműben a korábbi években dekontaminált
1/2(3) jelű minta kémiai kezelést megelőzően, illetve azt követően készített frontális
SEM-felvételei (N =1000) és metallográfiai csiszolatok SEM-felvételei (N =3000)

Kémiai
dekontamináció

F.4.1.2.ábra: A FKSZ forgórész dekontaminálására kifejlesztett technológia

felületkémiai hatásának szemléltetésére az erőműben a korábbi években dekontaminált
2/2(1) jelű minta kémiai kezelést megelőzően, illetve azt követően készített frontális
SEM-felvételei (N =1000) és metallográfiai csiszolatok SEM-felvételei (N =3000)

Kémiai
dekontamináció

162
 F.4.1.3.ábra: A FKSZ forgórész dekontaminálására kifejlesztett technológia
felületkémiai hatásának szemléltetésére az erőműben a korábbi években nem
dekontaminált 4/5(2) jelű minta kémiai kezelést megelőzően, illetve azt követően
készített frontális SEM-felvételei (N =1000) és metallográfiai csiszolatok SEM-felvételei
(N =3000)

Kémiai
dekontamináció

163
 5. FÜGGELÉK

F.5. A kiszakaszolható és kiszerelhető berendezések totál dekontaminálásának

vizsgálati eredményei

F.5. táblázat: A dinamikus és kvázi-statikus rendszerben a különböző acélcső mintákon

végrehajtott totál dekontaminálás hatékonyságára jellemző eltávolított rétegvastagság,
és teljes műveletre jellemző kumulatív dekontaminációs faktor értékek

Technológia hatékonyságára jellemző adatok

Eltávolított
Teljes műveletre jellemző
Minták jele rétegvastagság
eredő dekontaminációs faktor
(d)
(DF)
(µm)
Totál dekontaminálás dinamikus rendszerben
1/2(3) 6,3 143,0

4/4(2) 9,8 5,5

4/3(2) 5,4 40,8

Totál dekontaminálás kvázi-statikus rendszerben

1/2(3) 8,4 1197,9

4/4(2) 8,2 1334,2

F.5.1. Totál dekontaminálás dinamikus rendszerben

F.5.1.1. táblázat: A totál dekontaminálására kifejlesztett technológia laboratóriumi

kísérlete során az erőműben korábban dekontaminált (1/2(3) GF) csőminta dinamikus
rendszerben végzett kezelése során a γ-spektrometriás vizsgálat alapján meghatározott
dekontaminációs faktorok, és a radionuklidok eltávolíthatósága a kémiai kezelés során

Adott nuklid
Beütésszám Beütésszám százalékos
Energia
Nuklid kezelés előtt kezelés után DF eltávolíthatósága
(keV)
(imp/1000 s) (imp/1000 s) a kémiai kezelés
során
60 1173,2 157770 980 161 99,37
Co
1332,5 135974 872 156 99,35
58
Co 810,8 - - - -
110m 657,7 - - - -
Ag
884,2 - - - -
54
Mn 834,8 17205 322 53 98,12
Összesen 310949 2174 143,0 99,30

164
 F.5.1.2 táblázat: A totál dekontaminálására kifejlesztett technológia laboratóriumi
kísérlete során az erőműben korábban nem dekontaminált (4/4(2) GF) csőminta
dinamikus rendszerben végzett kezelése során a γ-spektrometriás vizsgálat alapján
meghatározott dekontaminációs faktorok, és a radionuklidok eltávolíthatósága a kémiai
kezelés során

Adott nuklid
Beütésszám Beütésszám százalékos
Energia
Nuklid kezelés előtt kezelés után DF eltávolíthatósága
(keV)
(imp/1000 s) (imp/1000 s) a kémiai kezelés
során
60 1173,2 69221 12323 5,6 82,20
Co
1332,5 60595 10661 5,7 82,41
58
Co 810,8 - - - -
110m 657,7 - - - -
Ag
884,2 - - - -
54
Mn 834,8 1646 738 2,2 55,17
Összesen 131462 23722 5,5 81,56

F.5.1.3. táblázat: A totál dekontaminálására kifejlesztett technológia laboratóriumi

kísérlete során az erőműben korábban nem dekontaminált (4/3(2) GF) csőminta
dinamikus rendszerben három ciklusból álló kémiai kezelése során a γ-spektrometriás
vizsgálat alapján meghatározott dekontaminációs faktorok, és a radionuklidok
eltávolíthatósága a kémiai kezelés során

Adott nuklid
Beütésszám Beütésszám százalékos
Energia
Nuklid kezelés előtt kezelés után DF eltávolíthatósága
(keV)
(imp/1000 s) (imp/1000 s) a kémiai kezelés
során
60 1173,2 57416 1356 42,3 97,63
Co
1332,5 53082 1228 43,2 97,68
58
Co 810,8 - - - -
110m 657,7 - - - -
Ag
884,2 - - - -
54
Mn 834,8 - - - -
95
Nb 765,8 - - - -
124 602,7 181 129 1,4 28,73
Sb
1691 - - - -
Összesen 110679 2713 40,8 97,54

165
 F.5.1.1 ábra: A kiszakaszolható berendezések totál dekontaminálására kifejlesztett
technológia felületkémiai hatásának szemléltetésére az erőműben a korábbi években
dekontaminált 1/2(3) jelű minta kémiai kezelést megelőzően, illetve azt követően
készített frontális SEM-felvételei (N =1000) és metallográfiai csiszolatok SEM-felvételei
(N =3000)

Kémiai
dekontamináció

F.5.1.2 ábra: A kiszakaszolható berendezések totál dekontaminálására kifejlesztett

technológia felületkémiai hatásának szemléltetésére az erőműben a korábbi években
nem dekontaminált 4/4(2) jelű minta kémiai kezelést megelőzően, illetve azt követően
készített frontális SEM-felvételei (N =1000) és metallográfiai csiszolatok SEM-felvételei
(N =3000)

Kémiai
dekontamináció

166
 F.5.1.3. ábra: A kiszakaszolható berendezések totál dekontaminálására kifejlesztett
három ciklusban végrehajtott technológia felületkémiai hatásának szemléltetésére az
erőműben a korábbi években nem dekontaminált 4/3(2) jelű minta kémiai kezelést
megelőzően, illetve azt követően készített frontális SEM-felvételei (N =1000) és
metallográfiai csiszolatok SEM-felvételei (N =3000)

Kémiai
dekontamináció

167
F.5.2. Totál dekontaminálás kvázi-statikus rendszerben

F.5.2.1 táblázat: A totál dekontaminálására kifejlesztett technológia laboratóriumi

kísérlete során az erőműben korábban dekontaminált (1/2(3) GF) csőminta kvázi-
statikus rendszerben végzett kezelése során a γ-spektrometriás vizsgálat alapján
meghatározott dekontaminációs faktorok, és a radionuklidok eltávolíthatósága a kémiai
kezelés során

Adott nuklid
Beütésszám Beütésszám
Energia százalékos
Nuklid kezelés előtt kezelés után DF
(keV) eltávolíthatósága
(imp/1000 s) (imp/1000 s)
a kémiai kezelés
60 1173,2 61363 49 1252 99,92
Co
1332,5 52410 52 1008 99,90
58
Co 810,8 - - - -
110m 657,7 - - - -
Ag
884,2 - - - -
54
Mn 834,8 7219 - 100
Összesen 120992 101 1197,9 99,91

F.5.2.2. táblázat: A totál dekontaminálására kifejlesztett technológia laboratóriumi

kísérlete során az erőműben korábban nem dekontaminált (4/4(2) GF) csőminta kvázi-
statikus rendszerben végzett kezelése során a γ-spektrometriás vizsgálat alapján
meghatározott dekontaminációs faktorok, és a radionuklidok eltávolíthatósága a kémiai
kezelés során

Adott nuklid
Beütésszám Beütésszám
Energia százalékos
Nuklid kezelés előtt kezelés után DF
(keV) eltávolíthatósága
(imp/1000 s) (imp/1000 s)
a kémiai kezelés
60 1173,2 29514 24 1230 99,91
Co
1332,5 25924 18 1440 99,93
58
Co 810,8 - - - -
110m 657,7 - - - -
Ag
884,2 - - - -
54
Mn 834,8 598 - 100
Összesen 56036 42 1334,2 99,92

168
 F.5.2.1. ábra: A kiszerelhető berendezések totál dekontaminálására kifejlesztett
technológia felületkémiai hatásának szemléltetésére az erőműben a korábbi években
dekontaminált 1/2(3) jelű minta kémiai kezelést megelőzően, illetve azt követően
készített frontális SEM-felvételei (N =1000) és metallográfiai csiszolatok SEM-felvételei
(N =3000)

Kémiai
dekontamináció

F.5.2.2. ábra: A kiszerelhető berendezések totál dekontaminálására kifejlesztett

technológia felületkémiai hatásának szemléltetésére az erőműben a korábbi években
nem dekontaminált 4/4(2) jelű minta kémiai kezelést megelőzően, illetve azt követően
készített frontális SEM-felvételei (N =1000) és metallográfiai csiszolatok SEM-felvételei
(N =3000)

Kémiai
dekontamináció

169
 6. FÜGGELÉK

F.6. A technológia fejlesztés során a különböző modellrendszerben a

dekontamináló reagensek hatására a csőminták felületéről az oldatfázisba
beoldódó fő ötvöző komponensek (Fe, Cr, Ni) és vegyszer maradvány (Mn)
ICP-OES módszerrel meghatározott koncentrációi

F.6.1. táblázat: GF dekontaminálás dinamikus rendszerben

GF dekontaminálás (L = 20 cm, V = 130 cm3)

Technológiai 1/5(1) GF 4/1(2) GF
lépések Fe Cr Ni Mn Fe Cr Ni Mn
[mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3]
1 167 283 51,5 – 142 210 44,2 –
2 47,6 28,2 5,75 238 34,6 19,8 4,41 211
3 4,09 2,31 0,28 – 2,74 1,39 0,14 –
4 99,2 69,1 24,5 – 96,1 58,7 24,0 –
5 23,3 7,20 3,15 120 31,1 7,58 3,33 192
6 1,29 < 0,1 < 0,1 – 2,60 0,24 < 0,1 –
7 78,6 36,3 17,6 –
93,7 41,4 20,9 –
8 20,2 4,45 2,35 126 30,1 5,30 2,74 185
9 1,50 < 0,1 < 0,1 – 2,05 < 0,1 < 0,1 –
10 2,51 < 0,1 0,16 – 4,82 0,49 0,46 –
Megjegyzés: – a technológiai lépésben a komponens koncentrációját nem határoztuk meg
0,1 mg dm-3adott komponens meghatározási határa

F.6.2. táblázat: 1. VT dekontaminálás dinamikus rendszerben

1.VT dekontaminálás (L = 15 cm, V = 170 cm3)

Technológiai 2/1(2) GF 4/3 GF
lépések Fe Cr Ni Mn Fe Cr Ni Mn
[mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3]
1 144 227 55,2 – 184 71,3 41,3 –
2 65,6 20,2 6,20 199 189 15,6 8,49 266
3 6,01 2,08 0,78 – 14,9 1,57 1,03 –
4 140 86,7 44,6 –150 60,1 36,1 –
5 86,3 13,3 4,33 280 95,9 11,4 4,27 291
6 – – – – – – – –
7 – – – – – – – –
Megjegyzés: – a technológiai lépésben a komponens koncentrációját nem határoztuk meg
0,1 mg dm-3adott komponens meghatározási határa

170
F.6.3. táblázat: FKSZ forgórész dekontaminálás kvázi-statikus rendszerben

FKSZ dekontaminálás (L = 7 cm, V = 500 cm3)

Technológiai 1/2(3) GF 2/2(1) GF
lépések Fe Cr Ni Mn Fe Cr Ni Mn
[mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3]
1 22,4 36,7 8,59 – 40,2 44,5 14,9 –
2 7,67 0,69 0,27 48,9 12,4 1,29 0,50 68,1
3 – – – – – – – –
4 45,8 18,0 10,4 –
14,8 6,42 3,76 –
5 11,5 1,00 0,23 77,3 5,63 0,47 < 0,1 42,9
6 – – – – – – – –
7 – – – – – – – –
Megjegyzés: – a technológiai lépésben a komponens koncentrációját nem határoztuk meg
0,1 mg dm-3adott komponens meghatározási határa

FKSZ dekontaminálás
(L = 7 cm, V = 500 cm3)
Technológiai
lépések 4/5(2) GF
Fe Cr Ni Mn
[mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3]
1 66,2 25,6 15,7 –
2 20,8 1,57 0,38 103
3 – – – –
4 61,4 27,4 16,4 –
5 19,6 1,53 0,6 85,8
6 – – – –
7 – – – –
Megjegyzés: – a technológiai lépésben a komponens koncentrációját nem határoztuk meg
0,1 mg dm-3adott komponens meghatározási határa

171
F.6.4. táblázat: Totál dekontaminálás dinamikus rendszerben

Totál dekontaminálás dinamikus rendszerben (L = 15 cm, V = 170 cm3)

Technológiai 1/2(3) GF 4/4(2) GF
lépések Fe Cr Ni Mn Fe Cr Ni Mn
[mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3]
1 120 111 57,6 – 333 140 82,6 –
2 285 56,9 11,4 879 221 30,7 6,47 360
3 21,2 5,64 1,38 – 42,3 3,06 3,17 –
4 174 85,2 65,1 – 373 138 86,5 –
5 145 19,0 8,40 438 209 26,7 9,62 541
6 11,6 2,39 1,13 – 15,4 2,43 1,38 –
7 < 0,1 < 0,1 < 0,1 – 1,35 0,54 0,49 –
Megjegyzés: – a technológiai lépésben a komponens koncentrációját nem határoztuk meg
0,1 mg dm-3adott komponens meghatározási határa

Totál dekontaminálás dinamikus

rendszerben (L = 15 cm, V = 170 cm3)
Technológiai
lépések 4/3(2) GF
Fe Cr Ni Mn
[mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3]
1 180 63,3 38,0 –
2 78,8 12,3 1,00 157
3 33,7 3,21 2,91 –
4 142 50,4 30,8 –
5 75,1 10,9 5,12 225
6 11,4 1,57 0,59 –
7 136 49,7 32,4 –
8 70,8 10,4 4,19 243
9 6,01 0,93 0,40 –
Megjegyzés: – a technológiai lépésben a komponens koncentrációját nem határoztuk meg
0,1 mg dm-3adott komponens meghatározási határa

F.6.5. táblázat: Totál dekontaminálás kvázi-statikus rendszerben

Totál dekontaminálás kvázi-statikus rendszerben (L = 7 cm, V = 500 cm3)

Technológiai 1/2(3) GF 4/4(2) GF
lépések Fe Cr Ni Mn Fe Cr Ni Mn
[mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3] [mg⋅⋅dm-3]
1 17,7 63,1 10,7 – 10,3 11,5 6,50 –
2 26,3 2,66 1,21 112 62,3 2,96 3,56 125
3 < 0,1 < 0,1 < 0,1 – 0,41 < 0,1 < 0,1 –
4 27,8 21,2 15,3 – 29,4 29,7 19,1 –
5 38,5 2,55 1,34 125 41,3 4,59 0,87 171
6 – – – – – – – –
Megjegyzés: – a technológiai lépésben a komponens koncentrációját nem határoztuk meg
0,1 mg dm-3adott komponens meghatározási határa

172
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani témavezetőmnek, Dr. Varga Kálmánnak

PhD munkám során tanúsított támogatásáért, szakmai tanácsaiért és irányításáért
valamint, hogy – az önbizalomhiányom ellenére – bízott szakmai tudásomban, és
felkészültségemben.

Köszönöm a kutatócsoport tagjainak, akik „aktívan” részt vettek a munkában.

Külön köszönet Varga Istvánnak, Szegának, valamint Petinek és Krisznek is örök hála a
rengeteg csővágásért.

Köszönöm a Paksi Atomerőmű szakembereinek, Baradlai Pálnak és Kósa

Norbertnek, hogy az üzemi FKSZ forgórész dekontaminálás mérési eredményeit a
rendelkezésemre bocsájtották. Palinak külön köszönet, hogy sok éves üzemi
tapasztalatával hozzájárult az „erőműves ismereteim” kiegészítéséhez.

Köszönöm páromnak, Mézes Józsefnek, és nővéremnek, Babusnak, hogy hittek

bennem és bíztattak akkor, amikor a legnagyobb szükségem volt rá.
Tudom: „Tőlem süt a nap!”

Veszprém, 2011. augusztus

…………….............
Baja Bernadett

173