J.D.

Walker

Szelídítsd meg a seriffet

RAJONGÓI FORDÍTÁS

Fordította: Aemitt
Lektor: Jane
Korrektor: Sylvanis

2022
Bulldog

Éppen hazafelé tartottam egy a kapitányságon elöltött unalmas

munkanap után, ahol papírmunkát végeztem, és hallgattam, ahogy a
helyettesem a lánya közelgő esküvőjéről folyton folyvást dumál.
Gondolataim elkalandoztak, miközben vezettem, és azon elmélkedtem,
hogy a legtöbb barátom már állandó kapcsolatban él. Először Lanice és
Ernie. Aztán Bo, a farmom művezetője, összejött Sam Kinsey-vel, egy
haverommal, aki hetente részt vett a "grillpartikon" – ez finom
megfogalmazása az „orgiáknak”. Ez már egy éve volt, és még mindig
együtt voltak. Igazából megkönnyebbültem, hogy Bo végre továbblépett.
Az az egészségtelen vágyakozása és reménykedése, hogy egy nap talán
viszonozom a szerelmét, jobban fájt neki, mint nekem valaha is fájt
volna.
Hová tűntek a gondtalan, szórakozásból dugni vágyó, egyedülálló
férfiak? Megdöbbenésemre még a hétvégi orgiáim is megfogyatkoztak,
még ezek a keménykötésű srácok is párokat alkottak, vagy állandó
hármasokat alakítottak ki, vagy csak teljesen más utat követtek. Ez
zavarba ejtett és... magányossá tett, amiről azt hittem, hogy soha, de soha
nem fog megtörténni velem, egy millió év alatt sem. Azóta nem, hogy...
elnyomtam azokat a fájdalmas emlékeket. Már nem az voltam, aki
hajdanán. A régi énemet jobb volt a múltban hagyni.
Ha manapság akciót akartam, túl messzire kellett elmennem, hogy
megkapjam. Elgondolkodtatott a monogámián, amit általában
szenvedélyesen utáltam, és azon is, hogy találjak valakit, aki elvisel egy
ilyen seggfej kacérkodót, mint én. Túl sok szívfájdalomnak tűnt. A férfiak
tudták, mit kapnak, ha velem állnak szóba. Egy jó kis időtöltést, egy
kemény menetet, és ennyi.
 Mindenki azt hitte, hogy én inkább laza és szabadszellemű voltam. És
igazuk is lett volna, többnyire. Mégis, egykoron más voltam. Szerettem
valakit teljes szívemből és lelkemből, de nem voltam elég jó neki, én,
Nicholas McMurtry, újonc rendőrtiszt. Megcsalt mindennel és
mindenkivel, aki, és ami csak élt és mozgott, ezért végül felhagytam a
nyafogással, és leléptem. Úgy döntöttem, hogy a kapcsolatok túl sok
munkával járnak, hogy talán az exemnek végig igaza volt, és aztán a
legnagyobb hímringyó lettem, aki valaha a bolygónak e szegletét
díszítette. A pokolba is, már az egyenruha is úgy vonzotta őket, mint a
méheket a méz.
Már a harmincas éveim végét tapostam, és be kellett ismernem, hogy
kezdtem egy kicsit kiöregedni abból, hogy minden este más pasival
próbálok dugni, különösen azután, hogy nemrégiben az egyik kocsmában
az egyik pimasz kis suhanc Nagypapának nevezett. Ez nem végződött jól,
főleg miután orrba vágtam. És mi van abban, ha egy kicsit őszült a
hajam? Az emberek néha felszínes szarháziak voltak. De gonoszak és
ocsmányak is tudtak lenni, és ebből már eleget láttam az előző
életemben, amikor a rendőrségnél dolgoztam, mielőtt seriff lettem.
Túl nagy kérés volt, hogy találjak valakit, aki nem csak egy hímringyót
lát bennem, de nem bánja, ha nyitva akarom tartani a dolgokat, és néha-
néha mással is együtt akarok lenni? Valószínűleg igen. A pokolba is, már
a gondolattól is összezavarodtam. Ez egyáltalán nem volt rám jellemző.
De ez nem jelentette azt, hogy továbbra is nem vágyakoztam, vagy nem
reménykedtem.

****

Russ
Ez a segg akár negyeddollárosokat is pattogtathatna. Vagy
szalmabálákat.
Néztem, ahogy Nicholas "Bulldog" McMurtry seriff a zenére rázta azt
az édes hátsóját, mielőtt a zsúfolt parketten egy készséges ismeretlenhez
nyomta volna. Szűk farmer, amely vastag, hosszú és izmos lábakat takart,
egy átázott póló, amely bűnös módon simult a széles mellkasára, és egy
dudor, amely olyan ígéreteket tett, amelyeket szeretnék megtapasztalni,
arra késztetett, hogy azt kívánjam, bárcsak megragadhatnám a férfit a
mutatós övcsatjánál fogva, és keményen, gyorsan meglovagoljam.
Amikor néhány hónappal ezelőtt megérkeztem a városba, úgy
gondoltam, hogy a Bulldogról szóló pletykák erősen eltúlzottak. Nem
kellett sokáig várnom, hogy kiderüljön, tévedtem. A seriff valóban
megdugott minden férfit, aki mozgott, és úgy bánt a férfiakkal, mint a
használt papír zsebkendővel. A hétvégi összejövetelei a városlakók szerint
a mocskos álmok és vágyak tárgyát képezték, bár mostanában valamiért
nem sok ilyesmiről hallottam. Én többnyire megrögzött agglegény
voltam, aki hajlandó volt szórakozni, amikor csak alkalom adódott rá. És
egy vad menet egy dögös csődörrel? Arra mindig volt időm. A pokolba is,
talán még kétszer is.
Lanice Boudreaux-nak és Ernie Trevine-nek dolgoztam egy birtokon, a
legjobb embereknek, akikkel valaha is találkoztam. És olyan módon
ragaszkodtak egymáshoz, amit betegesnek találtam, mivel nem nagyon
tartottam attól, hogy örökké egy férfival legyek, bár szerettem a
rendszerességet, és a monogámia gyakran ezzel járt. De semmi bajom
nem volt a döntéseikkel. Csak nem akartam, hogy a megállapodott
életmódjuk rám is átragadjon. Még nem. Egyelőre egy egészen másfajta
összeragadást részesítettem előnyben.
Hosszú volt a hét, és szükségem volt az átmeneti társaságra, lehetőleg
izzadtan és forrón, egy jóképű csődörrel. Csütörtök este volt, és kellett
valami, amivel átvészelhetem a hétvégét. Bulldog és a fényes barna
szemei, amelyek mostanában kissé szomorúnak tűntek, jól illett ebbe a
tervbe.
Mivel nem siettem, és az éjszaka még fiatal volt, hagytam, hogy
szórakozzon. Hamarosan az enyém lesz. Néztem, ahogy flörtöl és smárol
minden férfival, aki felajánlkozott, és elég sokan voltak. Bulldognak nem
voltak gátlásai, amennyire meg tudtam állapítani, és úgy tűnt, bármire
hajlandó. Miért tűnt azonban egy kicsit... kétségbeesettnek?
Amikor eljött az idő, megittam a sörömet, borravalót adtam a
csaposnak, és megtettem a következő lépést.

****

Russ

Eltartott néhány percig, amíg átjutottam a tömegen, amely úgy tűnt, hogy
ki akarja szívni Bulldogból az életet, nem mintha őt ez érdekelte volna.
Valójában élvezte a dolgot. Láttam rajta.
Elvigyorodtam, amikor összeakadt a pillantásunk, a hajam izzadtan
hátrasimult a fejemre, ahogy forró pillantást vetett rám, és tudálékos
vigyorral szemlélte kidudorodó állapotomat, mielőtt megrántotta az
övemet, és berángatott a személyes terébe.
– Elég sokáig tartott, amíg ideértél – mondta, és mindkét karját a
derekam köré fonta, miközben egymáshoz dörgölőztünk a lüktető zene
ritmusára. Ő is kemény volt.
Istenem, a telt ajkai egy szentet is elcsábítanának. – Talán csak
kivártam a megfelelő pillanatot – húztam el a számat, és mindkét
kezemmel megragadtam a fenekét, és megszorítottam, magamhoz
húztam, hogy érezze, mennyire akarom őt. – Most már nem igazán
számít, ugye?
Bulldog megrázta a fejét. – Hozzád vagy hozzám? – kérdezte, és a
lábaim közé csúsztatta az egyik lábát, és hozzám simult. A francba, ha
ennél többet csinál, máris felrobbanok.
– Mit szólnál egy kinti falhoz? Kizárt, hogy kibírnám, amíg valahová
elkocsikázunk – válaszoltam, mielőtt az alsó ajkába haraptam, és
lerángattam a táncparkettről, majd ki az ajtón, Bulldog rajongói
klubjának félig részeg tiltakozása közepette.
Alig értünk a sarkon túlra, amikor Bulldogot a téglafalnak löktem, és
olyan elfojtott vággyal kaptam a szájához, hogy az ajka felrepedt. A
karjaink egymás köré fonódtak, kezeink a fenekünket gyúrták, miközben
feszültek voltunk és nyögtünk, olyan közel kerültünk egymáshoz,
amennyire csak tudtunk, anélkül, hogy meztelenek lettünk volna. Bulldog
felemelte az egyik lábát, hogy a combom köré fonódjon, miközben
egymáshoz tapadtunk, a kemény farkak dörzsölődtek és lüktettek, és a
fejem majdnem felrobbant.
A nyelveink együtt táncoltak, és nem telt el sok idő, mire a nadrágomba
élveztem, mint egy átkozott tizenöt éves. A hangok, amelyek Bulldog
szájából hallatszottak, a saját kielégülését hirdették, és ez arra késztettek,
hogy meg akarjam dugni őt, ezúttal rendesen, csak hogy újra halljam
ezeket a hangokat.
Kicsit hátradőltem, a lámpa egy kicsit lejjebb a sikátorban, ahol
voltunk, segített megpillantani Bulldog nedves, sérült ajkait, és azokat a
csokoládébarna szemeket, amelyek az enyémbe fúródtak. A mellkasa
szabálytalanul hullámzott, és jó érzés volt, hogy ilyen mértékű szükséglet
középpontjában állok. Nem éreztem ezt olcsó egyszeri alkalomnak.
Többet akartam.
 – Követsz hazáig? – kínálta fel Bulldog a lehetőséget, én pedig csak
bólintani tudtam.

****

Bulldog

Egy hét telt el azóta, hogy először találkoztam Russ-szal. És nem is ért
véget. Azóta minden este összejöttünk, és volt egy emlékezetes vasárnap
délutáni lovaglás, ahol talán egy életre megsebeztünk néhány madarat a
bohóckodásunkkal.
Az együttlétek messze felülmúlták az elvárásaimat, és ugyanúgy
vágytam a férfira, mint ahogy soha nem tudtam ellenállni semmi
csokoládéval bevont dolognak. Hmm, a teste csokoládésziruppal
borítva...
Hallottam, hogy csörög a telefon a kapitányságon, és visszarántottam a
figyelmemet a jelenbe. Tényleg abba kellett hagynom a Russ Soames-ről
való ábrándozást, mert éppen dolgoztam, és kezdett merevedésem lenni,
meg lassan kezdtem megszállottá válni, ami annyira nem vallott rám. A
szex volt az oka. Annak kellett lennie.
A mobilom rezgett a zsebemben, és amikor megnéztem, láttam, hogy
üzenetet kaptam magától a férfitól. Egy képet küldött nekem a farkáról,
keményen és szivárgón, azzal a felirattal; lovagolj meg. Éreztem, ahogy
felforrósodik az arcom. Visszaírtam; nemsokára, és arra koncentráltam,
hogy minél gyorsabban végezzek a munkámmal, hogy elfogadhassam
Russ ajánlatát.
Alig egy perccel a műszakom vége után már ki is léptem az ajtón, szinte
alig búcsúztam el a többiektől, amikor gyakorlatilag fejvesztve rohantam
a kocsimhoz, és kilőttem a parkolóból. Mire Russ lakásához értem, az ajtó
már nyitva volt. Becsuktam magam mögött, és vettem egy mély
lélegzetet, mielőtt végigsétáltam a folyosón a hálószobája felé, mintha a
világon semmivel sem törődnék, pimaszság és önelégült vigyor a helyén,
ahogy bejelentettem a jelenlétemet.
– Készen állsz, cowboy? – Doromboltam, amikor megálltam a
hálószoba ajtajában, a szívem hevesen dobogott, és próbáltam elrejteni
azt a hatást, amit ez a férfi látszólag gyakorolt rám, különösebb
erőfeszítés nélkül. Még csak hét nap telt el, de az érzések, amiket átéltem,
átkozottul közel álltak ahhoz, amit az exem iránt éreztem, még oly régen,
és nem tudtam, mit kezdjek vele.
Russ a homlokát ráncolta. – Mi a baj? – kérdezte onnan, ahol az ágyon
ült, meztelenül, a fejtámlának támaszkodva, párnákkal a háta mögött,
ökölbe szorított, nedves farokkal.
– Semmi – válaszoltam gyorsan, kapkodva ledobtam a ruháimat, és
gondosan félretettem a pisztolytáskámat és a fegyveremet, mielőtt
felugrottam az ágyra, és lovagló ülésben az ölébe ültem. – Amúgy sincs
semmi, amit ne tudnál helyrehozni – motyogtam, és a kezembe fogtam az
arcát, hogy lágyan megcsókoljam.
Egy-két percig hagyta, hogy ezt tegyem, mielőtt eltávolodott. – Mit
hozok helyre? – kérdezte, mielőtt gyorsan megfordított minket, hogy
alatta legyek, a farka a csípőmet bökdöste, az enyém pedig gyorsan
merevedett.
– Ne aggódj emiatt – mondtam, és megpróbáltam lehúzni egy újabb
lélekrabló csókba, de ellenállt, és az ágyhoz szorította a kezemet.
– A szexet arra használod, hogy elbújj az érzéseid elől. Értem én. A
pokolba is, én is ezt teszem, ha felbukkannak. De ha valami zavar,
szeretném tudni, mi az. Segíteni akarok. Mi barátok is vagyunk, tudod
jól.
 Elfordítottam a fejem, mert nem bírtam elviselni Russ intenzív
tekintetét. – Ez hülyeség.
– Mi hülyeség? – kérdezte halkan, elengedve az egyik kezemet, hogy
megragadja az állam, és rávegyen, hogy újra szemébe nézzek. Azok az
ezüstszürke szemei szelídek voltak. – Beszélj hozzám.
– Én szeretek összefeküdni mindenkivel, oké? Imádom. Nem kell
senkihez sem kötődnöm, és azt csinálhatom, amit akarok, és amikor
akarom. Ez évekig rendben is volt így, de valamiért... Tudom, hogy amint
ezt kimondom, megváltoznak köztünk a dolgok, de nem tehetek róla.
Vonzódom hozzád, és ez a sok évvel ezelőtti exemre emlékeztet, és arra,
hogy újra és újra megcsalt. Miért is bajlódnék most azzal, hogy
változtassak az életemen, nem igaz? De... – És ekkor észrevettem, hogy
Russ összevonta a szemöldökét.
– Ó, Jézusom, elrontom ezt az egészet, ugye? – Ellöktem magamtól, és
felálltam, megkerestem a ruháimat, és a lehető leggyorsabban
felöltöztem. – Nekünk most szórakoznunk kéne, én meg valami rinyáló
csajjá változom... – Megragadtam a pisztolytáskát, kibiztosítottam a
fegyveremet, és kihátráltam a szobából. – Sajnálom, haver. Köszi, jól
éreztük magunkat együtt.
Elmentem, miközben Russ mondott valamit a hátam mögött, de
túlságosan fel voltam pörögve ahhoz, hogy figyeljek. A francba, bolond
voltam. Úgy viselkedtem, mint az a szentimentális hülye, akiről azt
hittem, hogy már évekkel ezelőtt magam mögött hagytam. Miért változott
hirtelen péppé az agyam hét nap tényleg nagyon, de nagyon jó szex után,
amit egy dögös sráccal éltem át?

****

Russ
Mi a fészkes fene történt?
Az ágyon ültem, tizenöt perccel azután, hogy Bulldog farkát behúzva
kirohant, és valami olyasmiről motyogott,amit… nos, amit valójában alig
értettem. Valóban riadtnak tűnt, és ez nem az a Bulldog volt, akit eddig
közelről megismertem.
És ha valaha is találkozok azzal a férfival, aki megcsalta, és annyira
elszúrta, hogy félt, hogy a barátságon túl is érezzen valamit egy másik
pasi iránt, akár tartós lenne, akár nem, péppé verem azt az illetőt.
Lenéztem a farkamra, amely még mindig kemény volt és fájt a
Bulldogra való gondolatoktól. Befejezhetném magam, vagy
megkereshetek egy bizonyos szeleburdi seriffet, és ehelyett elvihetném
egy körre, miután elbeszélgettünk egy kicsit. Mert a seggének és a
szájának a rabja lettem, és annak, ahogy nyávogott, mint egy szexmacska,
amikor a golyóit szopogattam.
Vicces volt, egy kicsit okoskodó és kemény, mint a szög, és jó lenne, ha
rendszeresen valaki olyannal lehetnék együtt, aki a hálószobán kívül is
elviseli a jelenlétemet. A pokolba is, még együtt is vacsoráztunk a
városban, ami majdnem kiijesztette a szart is mindenkiből, aki látott
minket. Ez már nem csak a kielégülésről szólt. Élveztem a társaságát, és
akár olyan szerelmesek leszünk, akiknek a szemében csillagok ragyognak,
mint más pároknak, akiket ismertem, akár nem, vagy ha a szex
elhalványul, és véget vetünk ennek, ez valami olyasmi lesz, ami tökéletes
volt számunkra, és ez nekem megfelelt.
Ezt eldöntve felöltöztem, és elindultam a városba pizzáért és egy hatos
csomag sörért, mielőtt a seriff farmjára hajtottam volna, hogy
megrohamozzam alapjaiban. Ahogy felmentem a főépület lépcsőjén,
balra pillantottam, és láttam, hogy Bo és Sam a távolban lovagolnak, Bo
inge fényesebb volt, mint a nap. Megráztam a fejem, és mosolyogva
kopogtam az ajtón, majd amikor nem jött válasz, megpróbáltam benyitni.
Nem volt zárva.
Bementem, becsuktam magam mögött az ajtót. Egyszer már jártam itt,
de akkor nem jutottam tovább a nappalinál, mert Bulldog a földre tepert.
De se híre, se hamva nem volt.
– Bulldog! – kiáltottam. – Hoztam kaját. – Megtaláltam a konyhát, és
addig nyitogattam és kukucskáltam a szekrényeiben, amíg tányérokat
nem találtam. Éppen kényelembe helyeztem magam, amikor Nicholas
besétált a konyhába, most már rövidnadrágban és pólóban. Megállt az
asztalnál, csípőre tett kézzel.
– Miért vagy itt? Nem halhatok meg nyugodtan a szégyentől?
– Nem – válaszoltam mosolyogva a pepperónival teli szájjal.
Bulldog sóhajtva ült le az asztalhoz, bekapott egy falatot, és magában
motyogott a felkapaszkodott farmsegédekről, akik azt hiszik, hogy
mindent tudnak, és hol van a fegyvere, amikor szüksége lenne rá?
Bölcsen nem szóltam semmit.
Csendben ettünk, amíg mindkét pizza elfogyott, aztán nekiláttunk a
sörnek. Amikor a másodikhoz nyúltunk, megszólaltam.
– Semmi baj nincs azzal, ha valaki iránt a vágyon túl mást is érzel,
Bulldog. Csak azért, mert nem akarsz rózsákat, oltárt és teljes
monogámiát, még nem jelenti azt, hogy nem lehet tartalmas kapcsolatod
valakivel, a te feltételeid szerint.
– De…
Közbevágtam. – Én magam sem vagyok híve a monogámiának vagy az
örökké tartó párkapcsolatoknak, de hozzád kötődöm, remekül a szex, és
nem megyünk egymás idegeire. Mi lenne, ha csak ezzel kezdenénk, és ha
valamelyikünknek viszketni kezd, és változtatni akar rajta, akkor
megtesszük, és ez nem befolyásolja ezt a... akárhogy is hívod dolgot.
 Bulldog szemében felcsillanó remény szinte megvakított, annyira
ragyogott. – Tényleg?
Elmosolyodtam. – Tényleg.
Az alsó ajkába harapott, mielőtt megkérdezte. – Gondolod, hogy
elbírsz egy kanos, kóbor tekintetű seriffel?
– Ha el tudsz viselni egy kanos farm munkást, aki nagyjából minden
férfi seggét megdugta már a három állam területén belül, és talán még a
jövőben is ezt fogja tenni, akkor igen, menni fog.
Bulldog befejezte a sörét, felállt, megkerülte az asztalt, hogy a karjába
rántson. – Az előző merevedésed még mindig megvan?
– Nem tart sokáig, hogy visszahozzam – válaszoltam, a nyakát
harapdáltam, és élveztem, ahogy hozzám simul. Olyan jól illeszkedett, és
a farkam is egyetértett velem.
– Istenem, már hallom is a barátaimat, ahogy arról beszélnek, hogy
valaki végre megszelídített. De igazából nem fogják tudni az egész
történetet, ugye? – kérdezte, mielőtt az államba harapott volna.
– Tőlem nem fogják megtudni – válaszoltam, és hátradöntöttem a
fejem, hogy nagyobb teret adjak neki.
– Áll az alku.

VÉGE