I.

Tétel: Az athéni demokrácia fő jellegzetességei

Az athéni demokrácia

Demokrácia: A többség uralmán alapuló politikai rendszer.

Az athéni demokrácia szerkezete a Kr.e. V. században nyerte el végső formáját, amit
Kleiszthenész alakított ki. Kleiszthenész Kr.e. 508-től, mint arisztokrata vezető, alakítja ki az új
berendezkedést. Célja megakadályozni a zsarnokság visszatérését, a hatalmat ellenőrizhetővé
tenni. Az új berendezkedés az új elvek szerint kialakított területi egységen nyugodott, szemben a
korábbi származási, majd vagyoni besorolással. A területi egységek váltak a tisztségek
betöltésének, a katonáskodásnak, és a közigazgatásnak az alapjává. Megszüntetik a szabad
polgárok közötti jogi különbségeket. Tehát Kleiszthenész 10 kerületre osztja fel Athént, amikben
kb. egyenlő számban éltek az emberek, ezzel akarja biztosítani az egyenlő népképviseletet. A 10
kerületet phűlének hívták. Ezen kívül még 3 nagy részre is felosztja a területeket: egy városi, egy
tengerparti, és egy belföldi-termelői körzetre. Egy phűlé területe mindhárom részből kellett, hogy
álljon, nagyjából területükhöz viszonyítva azonos mértékben. A phűléket többségben a
démosz(nép) tagjai irányították, de az arisztokrácia is jelen volt. Minden phűléből 50 ember
választottak, akik részt vettek az 500-ak tanácsában, a buléban. A bulé fő feladata a tőrvény
előkészítése, a tisztségviselők munkájának ellenőrzése, az állam pénzügyeinek irányítása. A napi
dolgok intézésére 50 fős ügyel estes bizottságokat hoztak létre. Mindegyik phűlé választott egy
sztratégoszt is, így volt összesen 10 sztratégosz. A sztratégoszok a hadügyekkel foglalkoztak, és
ez a tisztség, a többi tisztséggel szemben több éven át is betölthető volt. A legfőbb hatalom az
évenként kb. 40-szer ülésező népgyűlés (ekklészia) kezében volt. A népgyűlés hozta a
tőrvényeket, döntött a háború és béke kérdéséről, a külpolitikáról, és itt választották a
tisztségviselőket, ellenőrizték a bulét. A tisztségviselők az arkhónok, ők munkájukért pénzt
kaptak. Minden athéni polgár, aki betölti a 20. életévét tagja lehet a népgyűlésnek. A rabszolgák,
nők, és metoikoszok nem vehettek részt a népgyűlésen. A metoikoszok az athéni polgárjoggal
nem rendelkező idegen bevándorlók. Athén város a kikötővel együtt kb. 100ezer fős volt, ebből
14ezer ember rendelkezett polgárjoggal. Fontos része az athéni demokráciának a bíróság, mely
6000 tagból állt.600-600 fő minden phűléből. Közülük kerültek ki az egyes konkrét ügyekben
intézkedő bíróság tagjai, akik szolgálatuk idejére napidíjat kaptak . A demokrácia egyik újítása
volt a cserépszavazás, mellyel ismét csak a zsarnokság visszatérését akarták megakadályozni. Ha
valakiről a polgárok, úgy vélték, hogy zsarnokságra tőr, akkor azt cserépszavazással
száműzhették Athénból 10 évre.
Az athéni demokrácia fénykora a persze háborúk utáni időszakra tehető. Ennek egyik legnagyobb
alakja az ősi arisztokrata családból származó Periklész, akit 15-ször választottak meg a
sztratégoszi posztra. Ez a Kr.e.V. század környéke. Periklész korában a jogi egyenlőség a szabad
polgárok számára már megvalósult. A politikában, a közéletben való részvételt a gyakorlatban is
biztosították mindenki számára. A politikai életben sajátos szerepet játszó színházi látogatásért is
bevezetik a napidíjat. Az athéni demokrácia fénykora, Athén fénykora.

Az athéni demokrácia kialakulása: - Kr. e. 621. Drakón törvényei. Drakón egy archon volt, azaz
tisztségviselő. Ezek a törvények a szokásjogokat tartalmazták és vérrel írott törvényeknek is
nevezték őket szigorúságuk miatt. Rengeteg volt a halálos ítélet.
- Kr. e. 594, Szolón. Ő is egy archon. Eltörli az adósrabszolgaságot és a külföldre került
adósrabszolgasorba került embereket visszahozatta. Az adósrabszolgaság előtt mindenki
személyével és családjával felelt a dolgaiért, utána már csak a vagyonát vehették el. Visszaadják
a kisbirtokokat. Maximálta a földbirtok nagyságát, hogy a gazdagok ne vehessenek akármennyi
földet. Vagyon alapján rendezi el az embereket. Vannak 500-300-200 mérősök és ez alapján állít
fel rangsort. Ez a timokrácia.
- Kr. e. 561- Kr. e. 527. Peiszisztraszosz türannisza (zsarnokság). Peiszisztraszosz volt a
türannosz, azaz a zsarnok. A türannisz Kr. e. 510-ig állt fenn, ekkor sikerül legyőzni az utolsó
zsarnokot is.
- Kr. e. 508. Kleiszthenész reformjai.

2. Tétel: Géza fejedelemsége és Szent István államszervező tevékenysége

Géza fejedelem és Szent István

Géza 962-ben foglalja el a fejedelmi posztot. Géza felismerte, hogy nyitnia kell a kereszténység
felé, ha meg akarja tartani országát Európában. A nyugati kereszténységet választja- bár ekkor
még nem volt egyházszakadás-, mert közel volt az ország az erős Német-Római Császársághoz
és Bizáncban csak a "második magyar" lehetett volna az erdélyi Gyula mögött, Ő ugyanis már az
'50-es években ortodox hitre keresztelkedett. Géza 963-ban térítőket kér Rómától, de annak
megérkezését a frissen Német-Római császárrá koronázott I. Ottó megakadályozza. 972-ben
Géza már I. Ottótól kér térítőket. Püspököt szenteltek hazánk számára, Ő Brúnó, aki el is jut
Magyarországra és Gézát is megkereszteli, aki az István nevet kapja. Géza 970 táján házasságot
köt az erdélyi Gyula lányával, Sarolttal. Fia Vajk, aki a keresztségben az István nevet kapja. Géza
997-ben hal meg, életében megteremtette a keresztény államiság lehetőségét, de nagy ellenfelet
hagyott hátra a pogány Koppány személyében. Géza belpolitikájában hatalmának kiterjesztésére
és a kereszténység terjesztésére törekedett. Külpolitikájában a keresztény világba való
beilleszkedés és a béke kialakítása volt a mérvadó.
István 980 környékén született, 995 táján keresztelték meg. Megkeresztelője Szent Adalbert. 996-
ban veszi feleségül Civakodó Henrik bajor uralkodó(955-995) lányát, Gizellát. A lánykérést Géza
intézi. A házasság feltétele volt, hogy mindenképp István követi a trónon Gézát. Így a magyar
fejedelem összehívta a többi törzsi vezetőt, akikkel elfogadtatta fia utódlását. Ezzel a lépéssel
sikerült megteremtenie a békét Bajorországgal. Géza halála után Koppány át akarja venni a
hatalmat. István a hívei és a németek segítségével száll szembe Koppánnyal. István, hogy király
lehessen 1000. december 25-én, egy a pápától (II. Szilveszter) kapott koronával megkoronázták.
István, így már királya volt az országnak, de tényleges hatalma csak a nyugati területeken volt.
1003-ban elűzi az erdélyi Gyulát (az ifjabb Gyulát) és Erdélyt az Árpádok területéhez kapcsolja.
Ezzel megkezdődik az ország egyesítése. István két kései születésű húgát is kiházasította. Egyik
testvére Aba Sámuelnek- 1005- kabar törzsfőnek a felesége lett. Ezzel a lépéssel sikerült
Istvánnak Észak-Magyarországot is a hatalma alá kerítenie. Másik húgát 1009-ben Orseoló
Ottóhoz a velencei uralkodóhoz adta, hogy így segítse elő a békés viszonyt. Az 1020-as években
a tiszántúli területek békésen elismerik István fennhatóságát, itt Vata volt a törzsfő. Az utolsó
ellenfele Ajtony maradt, Ő a Tiszántúltól délre elterülő területeket birtokolta. István 1028-ban
legyőzi és ezen a területen hozza létre a csanádi püspökséget és Csanád megyét. A püspökség
élére fia tanítóját, Gellértet nevezi ki püspöknek. 1028-ra tehát ténylegesen István birtokolja a
hatalmat az egész ország felett.
Az egyházszervezet kiépítése: István hozzákezdett a nyugati típusú egyházszervezet
kialakításához. Megszervezte a püspökségeket és az egyházat hatalmas földadományokkal látta
el. Előírta a tized megfizetését. Elrendelte, hogy minden 10 falu építsen egy templomot, és hogy
mindenkinek templomba kell járnia vasárnap. A pápa az esztergomi püspökséget érsekséggé
emelte, ezzel a magyar egyház függetlenné vált a német birodalmi egyháztól. A magyar katolikus
egyház élén az esztergomi érsek állt, később a kalocsai püspökség is érsekségi rangba emelkedett.
A két érsekséghez még nyolc püspökség is tartozott, ezek a veszprémi, váci, váradi, győri, pécsi,
csanádi, egri, gyulafehérvári püspökségek. Az országban sorra létesültek bencés kolostorok-
Pannonhalma például- és ezeket István kiváltságokkal segítette. A Benedek rend már korábban
Géza idején megtelepedett az országban.
A vármegyerendszer kiépítése: A vármegye egy területi alapon nyugvó közigazgatási egység,
egy olyan területi egység, ami a királyi birtokok mellett magába foglalta az egyházi és földesúri
birtokokat is. A vármegyéket a királyi várak- általában földvárak- körül alakította ki István. A
királyi várak a hozzájuk tartozó birtokokkal alkották a várispánságot, mely élén az ispán állt. Az
ispán rendelkezése alatt álltak a szolgaállapotú várnépek és a katonáskodó várjobbágyok. A
vármegyék élén a megyeispánok álltak. Az ispánok és a megyésispánok személyesítették meg
helyi szinten a királyi hatalmat. Bíráskodtak, kezelték a királyi jövedelmeket- ennek harmadát
megkapták- és katonai vezetők voltak. A király munkáját segítő legfőbb hatalmi testület a királyi
tanács volt. Ebben ispánok és főpapok vettek részt. A legmagasabb világi méltóság a királyi
udvar ispánja, a nádorispán volt. A fejedelmi udvar vándorolt az országban.
Megemlíthető még a királynak közvetlen alárendelt réteg, a vitézek- vagy szerviensek- rétege.
István megvakíttatja unokaöccsét, Vazult. Ezt Gizella erőltette.
Törvénykönyvek: Szent Istvánnak két törvénykönyve volt. Az elsőt uralkodása kezdetén adta ki
1001-ben, a másodikat uralkodása vége felé 1030-1038 között valamikor. Ezek a törvénykönyvek
elvesztek, de lemásolták őket a XVI. században, így megmaradtak. Biztosítják az új rendet, a
magántulajdon megtarthatóvá válik, nincs szabadrablás, földesúri jogok megtartása. A második
törvénykönyv 21 cikkelyt tartalmazott.
István hiteles helyeket hozott létre, ezek a káptalanok, ahol különböző iratokat állítottak ki.
Külföldi háborúk: István egyszer Bulgária ellen háborúzik a Bizánciakkal szövetségben, majd
1010-ben a lengyelek oldalán részt veszünk egy Kijev elleni hadjáratban.

3.. Tétel: IV. Béla uralkodásának jellemzői a tatárjárás előtt és után

IV. Béla és a tatárjárás

IV. Béla 1235-ben apja halála után került hatalomra. Élesen bírálta apja politikáját. Arra
törekedett, hogy visszaállítsa a királyi hatalom tekintélyét, ezért hozzálátott az apja által
eladományozott királyi birtokok visszavételéhez. Nem volt tekintettel belpolitikájában senkire.
Az uralkodó szembe kerül a vezető réteggel és ezért támasz nélkül marad. Fokozta az ellene
érzett ellenszenvet néhány olyan intézkedése, amely a királyi tekintélyt formálisan erősítette.
Például: a királyi tanácsban elégettette a bárók székeit, így a főpapok és a hercegek kivételével
senki sem ülhetett le a király jelenlétében. Kérelemhez kötötte a nemeseknek (báróknak is) a
király elé való járulást.
1237-ben Julianus barát hírt hozott a közelgő tatár (mongol) veszedelemről, így az uralkodó
erre tekintettel leállította birtokvisszavételi politikáját. Ennek ellenére a bárók és a szerviensek
ellenségesen viszonyultak hozzá. 1239-ben engedte meg a tatárok elől menekülő kunok
betelepülését az országba, ugyanis tartott tőle, ha visszautasítja a kunokat, akkor azok erőszakkal
betörnek. A betelepülésük után Béla számított a segítségükre a tatárok ellen. A kunok királya
Kötöny volt, aki névleg áttér a keresztény hitre. A kunok az Alföld ritkábban lakott kerületeit
kapták meg. A nomád kunok gyakran összetűzésbe keveredtek a magyarsággal. Ezek hatására is,
még tovább mélyült a király és alattvalói közötti ellentét.
A tatárjárás (1241-1242): 1240-ben a tatárok elfoglalják Kijevet. Béla Európa keresztény
uralkodóihoz fordul segítségért, de azok nem segítenek, mivel nem érzik fenyegetve országukat.
Egyedül az osztrák őrgróf segített kisebb erőkkel. 1241-ben a tatárok három irányból törtek az
Magyarországra. A fősereg Batu kán vezetésével a Vereckei-hágón keresztül érkezett, a
jobbszárny Lengyel- és Morvaországot feldúlva északnyugatról, balszárnyuk Erdélyen át tört be.
Béla fegyverbe szólította az országot, körbevitette a véres kardot. A királlyal elégedetlen
előkelők azonban lassan gyülekeztek. Batu a Vereckei-hágónál elsöpörte a magyar védőket.
Eközben Pesten a tatároktól való rettegés zavargásokhoz vezetett. A nép nem tett különbséget a
tatárok és a kunok között, ezért meggyilkolják Kötöny királyt és kíséretét. Erre a kunok dél felé
indulva, rabolva és fosztogatva kivonulnak az országból. A tatár előőrsök Pestig törtek előre.
Muhi közelében 1241. április 11-én a tatárok megsemmisítő vereséget mértek a magyar
hadseregre. Az ország vezetőinek jelentős része meghal a csatában. IV. Béla is alig tud
megmenekülni. Először az osztrák területekre menekül, de ott kifosztják. Ezután Dalmáciába
menekül egy a Trau szigeten épült várba. A jól megerősített kővárakat a tatárok nem tudták
elfoglalni (Pozsony, Komárom, Trencsén). A tél beálltával megindították a dunántúli hadjáratot.
Itt is csak az erős kővárak tudtak ellenállni (Esztergom, Székesfehérvár, Pannonhalma). A
tatárok 1242 márciusában foglyok tömegeit magukkal hurcolva, hirtelen kivonultak az
országból. A tatárjárás óriási emberveszteségeket okozott, kb. 50-20% közötti a veszteség. A
tatárjárás előtti népesség szám kb. 2 millió fő volt. A tatárjárás kedvezőtlenül hatott az ország
etnikai összetételére. IV. Béla külföldieket hivatott be. A tatárjárás megállított a magyarság
vándorlását a peremterületek felé. Északon cseheket-lengyeleket, Erdélyben románokat telepített
be. Az Alföld benépesítése érdekében IV. Béla visszahívta a kunokat (Kiskunság, Nagykunság),
és ekkor települtek be a jászok(Jászság) is.
IV. Béla tartott az újabb támadásoktól, ezért megbékélt az előkelőkkel. Jelentős birtokokat
juttatott híveinek. A birtokadományok feltételévé tette a kővárak építését. A tatárjárás idején
ugyanis bebizonyosodott, hogy a kővárak hatékony védelmet nyújtanak. Tömeges várépítés
indult az országban. A király támogatta a városfejlődést és a városok fallal történő körbevételét.
IV. Bélát a tatárjárás utáni munkássága miatt második honalapítónak hívjuk.

4. Tétel: Mátyás történelmi portréja intézkedései alapján

Hunyadi Mátyás (1458-1490)

Hunyadi János halála után(1456) kiújult a hatalmi vetélkedés az V. László mögött álló bárói liga
-Garai, Cillei- és a Hunyadiak között. Az uralkodó nem akarta Hunyadi János idősebb fiát,
Hunyadi Lászlót megerősíteni apja méltóságaiban. Ezeken a méltóságokon nyugodott a Hunyadi
liga hatalma (erdélyi vajdaság, temesi ispánság, szörényi bánság, Nándorfehérvár kapitányi cím).
Erre válaszul a Hunyadiak emberei Nándorfehérváron megölték az uralkodó bizalmasát, Cillei
Ulrikot. A király büntetlenséget ígért, de később Budán elfogatta a Hunyadi fivéreket. Lászlót
kivégeztette, Mátyást fogságban tartotta. V. László Magyarországon nem érezte magát
biztonságban, ezért -mivel cseh király is volt- Prágába ment és magával vitte Mátyást is. 1457-
ben V. László váratlanul meghalt. Ezt követően a Hunyadi liga élén álló Szilágyi Mihály elérte a
köznemességre támaszkodva, hogy az országgyűlés 1458 januárjában királlyá válassza a
Prágában raboskodó Mátyást. A cseh király csak váltságdíj és házasság (Podjebrád Katalin)
fejében engedte el a királyt. Az uralkodó miután elfoglalta a trónt, félreállította Szilágyi Mihályt,
akit öt évre szavazott meg mellé kormányzónak az országgyűlés. Ezután visszaverte III.
(Habsburg) Frigyes és az őt támogató bárók támadását. Mátyás az első időszakban adományokkal
nyerte meg ellenfelei egy részét, a többieket katonai úton győzte meg. A korona azonban ekkor
még Frigyesnél van. Mátyás a Hunyadi ligának és a köznemességnek köszönhette trónját. Ezért
kezdetben a rendekkel egyetértésben kormányzott és folytatta apja törökellenes politikáját.
Időközben ismét megkezdődtek a déli végvárrendszer elleni török támadások. A török
megtámadja Boszniát. A magyar csapatok Boszniába vonulnak, ám a kiegyenlített erőviszonyok
miatt egyikük sem kockáztatja meg a döntő ütközetet. Mátyás 1463-ban megszerzi Jajcát, majd
kettéosztják Boszniát. Északon magyar, délen török várrendszer épül ki.
Mátyás 1463-ban, hogy teljes jogú uralkodó legyen kiváltja III. Frigyestől a koronát. 80 ezer
forintot fizet és Sopront is visszakapja. Ezután az uralkodó egyre kevésbé vette figyelembe a
nemesség érdekeit. Az országgyűlésen a saját akaratát kényszerítette a rendekre. Az
államigazgatás megreformálásakor a rendi hivatalok szerepének csökkentésére, az egyedül tőle
függő hivatalok erősítésére törekedett. Egyesítette a titkos- és a főkancelláriát -ezzel korlátozta a
királyi tanácsot- és élére bizalmasát helyezte. A főkincstartói tisztséget megszüntette. Helyére
köznemesi és polgári származású kincstartókat nevezett ki, akiket közvetlenül irányított. Mátyás
egy a személyéhez hű tisztségviselői réteget hozott létre. A királyra visszaszálló birtokokat
eladományozta, hogy új, személyéhez hű bárói réteget hozzon létre (Báthoryak, Szapolyaiak).
Jövedelmek: Tervei megvalósításához Mátyásnak erőteljesen növelnie kellett a bevételeket. A
királyi jövedelmeket a parasztok adóinak jelentős növekedésével emelte. 1467-ben a kapuadó
helyett bevezette a füstpénzt. Így már nem portánként, hanem háztartásokként kellett fizetni.
Legnagyobb bevételét a rendszeresen beszedett -évente akár kétszer is- rendkívüli hadiadó -1
forint telkenként- jelentette. A kincstári jövedelmek 500 ezer-750 ezer forintra növekedtek.
Mátyás jövedelmei európai viszonylatban is jelentősek voltak. A török szultán bevétele kb.
1,800,000 forint volt. (A többi jövedelmet az ábráról kell leolvasni majd!)
A fekete sereg: Mátyás jövedelmeivel párhuzamban építette ki a később fekete seregnek nevezett
haderőt. A sereg jelentős részét -15-20 ezer főt- igyekezett mindig fegyverben tartani. Ez
hatalmas költségeket jelentett. Egy nehézlovas 3 aranyat, egy gyalogos 2 aranyat kapott havonta.
A bevételek jelentős részét a fekete sereg emésztette fel. A fekete sereg teljes mértékben az
uralkodó irányítása alatt állt. Ez a sereg nem csak hódításokra szolgált, de növelte a király erejét a
rendekkel szemben. A fekete sereg magját egykori husziták alkották. Katonáit és vezéreit
(Magyar Balázs, Kinizsi Pál) csehek, németek, magyarok alkották. A hadsereg modernnek
számított a korban, mivel jelentős gyalogsággal rendelkezett. Voltak ágyúik is.
A reneszánsz uralkodó: Mátyás korának művelt uralkodói közé tartozott. Több nyelven beszélt
és írt. A kor szokása szerint dinasztiát szeretett volna alapítani. Első felesége után 1476-ban
feleségül vette a nápolyi király lányát, Beatrixot. Beatrixnak jelentős szerepe volt abban, hogy a
magyar királyi udvarban meghonosodott a reneszánsz műveltség és életvitel. A reneszánsz udvar
fenntartása a fekete sereg után Mátyás kiadásainak legnagyobb tételét jelentette. Reneszánsz
építkezés folyt a budai és a visegrádi palotában. A magyar urak többsége ellenszenvet érzett a
kifinomult udvar iránt, mert Beatrix érkezése után megszűnt az uralkodó és alattvalói
kapcsolatának közvetlensége. Mátyás hatalmas 2000-2500 könyvből álló könyvtárat gyűjtött
össze. Ezeket a könyveket corvináknak nevezik. Mátyás az udvarába hivatott számos olasz
humanistát.
Külpolitika 1463 után: Mátyás a török ellen csak védekezett, nem kockáztatott meg nagyobb
támadó hadjáratot. A végvári rendszert megerősítette: a várakat felújították, a katonák
rendszeresen megkapták zsoldjukat. 1468-ban a cseh trón megszerzésére indított háborút az
uralkodó, ennek ürügye az volt, hogy a cseh király huszita volt. A cseh hadjáratok változó
eredménnyel folytak. Mátyás elfoglalta Morvaországot és Sziléziát, ahol 1469-ben cseh királlyá
választották. Csehországban azonban nem boldogult. Podjebrád György halála után a csehek
Jagelló Ulászlót ültették a trónra, akivel Mátyás hosszú harcok után 1479-ben kompromisszumos
békét kötött. Mátyás és Ulászló kölcsönösen elismerték egymás cseh királyságát és az országot
megosztották. Mátyásé lett Morvaország és Szilézia, Ulászlóé pedig Csehország. Miután a
német-római császár III.(Habsburg) Frigyes nem ismerte el cseh királynak, Mátyás megtámadta
Ausztriát. A Frigyes elleni háború kisebb megszakításokkal haláláig tartott. 1485-ben elfoglalja
Bécset. Mátyás kísérletet tett a német-római császári cím megszerzésére. A hatalmától tartó
német rendek azonban Frigyes mögé álltak és annak fiát (Miksát) választották 1486-ban
uralkodóvá.
A költséges nyugati hadjáratok és a rendek háttérbe szorítása miatt hívei egy része szembefordult
Mátyással (mint Vitéz János, Janus Pannonius). Ezek egy összeesküvést szerveztek 1471-ben és
Jagelló Kázmért hívták meg a trónra. Mátyás az összeesküvést elfojtotta, vezetőinek egy részét
adományokkal megnyerte.
A magyar nemesség a cseh és osztrák háborúknál fontosabbnak tartotta volna a török elleni
háborút. Nyomásukra és válaszul a betörésekre a király hadat indított a Délvidéken. 1479-ben
Kenyérmezőnél Kinizsi Pál és Báthori István (erdélyi vajda) visszaverte az Erdélybe betörő
törököket. Az uralkodó a törökökkel békére törekedett, így 1483-ban békét köt velük, amit a
magyar királyok 1520-ig megújítanak majd.
Trónutódlás: Mátyás 1463-ban elfogadta, hogyha fiú utód nélkül hal meg akkor Frigyesé vagy
utódjáé lesz a trón. Mátyásnak azonban egyik feleségétől sem született gyereke. Emiatt a
trónutódlás uralkodásának egyik központi kérdésévé vált. Egy bécsi polgárlánytól született fia -
Corvin János- , aki számára igyekezett biztosítani a trónt. Corvin János a kor szokása szerint
törvénytelennek volt és alacsony származású. Ezért Mátyás a fiút az ország leghatalmasabb
birtokosává tette. 1486-ban meghozza a nádori törvényt, melyben -fia remélt támogatóját- a
nádort a király helyettesévé tette, királyválasztáskor neki juttatta az első szavazatot. A
köznemesség megnyerése érdekében megerősítette a szolgabírók és az alispánok szerepét a
vármegyékben. Mátyás 1490-ben meghal. A nemesség arra törekedett, hogy többet hozzá hasonló
uralkodó ne kerüljön a magyar trónra. Egykori hívei közül szinte senki nem állt ki fia, Corvin
János mellett. A halálát követő trónharcból Jagelló Ulászló kerül ki győztesen.

5/ A. tétel A X. századi gazdasági átalakulása

Hűbéri rendszer kialakulása

 Uradalom: A Római Birodalom szétesése után (476), a Nyugat önálló nagybirtokokra

esett szét..
 A korszakban a hatalom alapja a föld,
o az előkelők a római nagybirtokosokból és a germán törzsfőkből alakultak ki.
o A kormányzás biztosítása érdekében a királyok kénytelenek voltak a birtokok
jelentős részét híveik között felosztani.
o Az adománybirtokhoz (benefícium) kötelességek is kötődtek.
o A megadományozottak a birtokért fegyveres szolgálattal tartoztak az uruknak.
Hűbérbirtok, feudum: fegyveres szolgálathoz kötött föld,
 A feudalizmus avagy hűbéri rendszer Nyugat-Európában alakult ki,
 két főszereplője a hűbérúr (senior), akinek földbirtoka van és a vazallus (hűbéres), aki
örökletes használatra megkapja a földet.
A király által adományozott nagy földterületekből azok urai szintén kénytelenek voltak szolgálat
fejében földeket átadni. Az uralkodó réteg ilyen rendeződését hűbéri láncnak nevezzük.

A hűbérúr: - megvédte a vazallusait és igazságot szolgáltatott nekik, a vazallus pedig

szolgálatokkal tartozott neki.
- A vazallus minden peres ügyével a hűbérúr bírósága elé tartozott, ami egy
nagyon erős függés, amit viszont enyhít, hogy a bíróság esküdtjei az ő vazallustársai
voltak, akik tehát hasonló cipőben jártak, mint ő.
- A hűbéres-vazallusi kapcsolat nagyon tartós volt, addig tartott, amíg a hűbéres
családban ill. a vazallus családban volt fiú örökös, aki apjuk halálával annak földjét,
esküjét is megörökölte. Az örökös mindig a legidősebb fiú volt, a többiek ki voltak zárva
az öröklésből, nekik más úton kellett szerencsét próbálniuk egyházi pályára lépéssel, vagy
más földön lovagi szolgálatba állással stb.
- A hűbéri földet csak a hűbéri eskü megszegése esetén lehetett visszavenni, akkor
is csak a hűbérúr bírósága által.

Technikai fejlődés
A népvándorlás kori pusztító háborúk megszűnése és az élet normalizálódása a népesség gyors
gyarapodását eredményezte. A népességnövekedés és a jobb életfeltételek utáni vágy elindította a
fejlesztéseket. A fejlesztésben élen jártak a kolostorok. A feudalizmusban fellendült a
gazdaság, aminek oka az új eszközök és termelési módszerek megjelenése volt.

A) Termelési formák:
1) Legelőváltó/vad talajváltó rendszer:
Eleinte a legelőváltó rendszer volt jellemző, azaz az égetéses földművelés. Ez azt jelentette, hogy
egy kis erdőrészt kiirtottak, a fát elégetik, abból hamu lesz, amit trágyaként hasznosítanak. Ezt
kimerülésig (7-30 év) használják. Ekkor ráhajtják az állatokat és újra művelhető lett. A hátránya
az, hogy alacsony a hozama.
2) Kétnyomásos gazdálkodás:
A legelőváltó rendszert váltotta fel a kétnyomásos gazdálkodás. Lényege, hogy a falu közösen
birtokolt határát két részre osztják (ún. dűlőkre), s egyik része ugar, másik részén tavaszi
gabonát vetettek be. A dűlőkön a termelés rendjét a faluközösség határozta meg, ők mondták
meg, hogy melyik részén mit lehet termelni. Ez volt az ún. nyomásrendszer/nyomáskény-szer.
3) Háromnyomásos gazdálkodás:
A szerzeteseknek köszönhetően (akik a római ismereteket elolvasták és fejlesztették),
megjelentek a hidegtűrő gabonafajták. Ennek köszönhetően a kétnyomásos gazdálkodást
felváltotta a háromnyomásos gazdálkodás. Azaz a falu közösen birtokolt határát már 3 részre
osztották és őszi, tavaszi, gabonával vetették be, illetve 1/3-a ugar maradt. (= hatékony termelés,
magasabb termésátlagok)

A föld ilyen arányú folyamatos kihasználása a régi eszközökkel nem volt lehetséges.
B) Új eszközök
1) Nehézeke:
A döntő változást a régi vaspapucsos eke helyett a nehézeke jelentette, ami mélyebben szántott,
megforgatta a talajt (azaz az alsó humusz gazdag réteget felhozta), s elég volt vele csak egy
irányba szántani, ezáltal kevesebb munka kellett hozzá. A nehézeke végső formája
az aszimmetrikus vaseke, amelyre csoroszlyát (kormányt) és (kereket) szereltek, a X. századra
alakult ki.
2) Tövisborona: Aprózza és egyengeti a földet.
3) Szügyhám: Egy új fogatolási mód volt. Mivel rájöttek, hogy az ökör helyett a lovat kell
befogni, s nem a kibírhatatlan nyakhámmal, hanem szügyhámmal, amivel kellemesebben megy a
munka és az igaerő jelentősen növekedett.
4) Cséphadaró
5) Kengyel: E nélkül elengedhetetlen a nehézlovasság.
6) Patkó: Megakadályozta, hogy a sokszorosan igénybevett ló patája tönkremenjen.
 A változások fejlődést jelentettek a termény mennyiségében.
 A termésátlagok növekedtek, az eszközök összetettebbek, alaposabb munkavégzést tettek
lehetővé.
 Az új, kötött, de termékeny földterületeket művelés alá lehetett vonni.
 Biztonságosabbá vált az élelmiszer ellátás, megszűnt az éhezés.
 Európa lakossága közel kétszeresére emelkedett a 13. századra.
A jobbágyi terhek, szolgáltatások
A földet megművelő réteg a jobbágyság, három társadalmi csoport, a korábbi
 rabszolgák,
 a colonusok összeolvadásával alakult ki
 és a szabad germán parasztok.
A jobbágyok különböző szolgáltatásokkal tartoztak uruknak.
A kora középkorban ennek két fő formája a robot és a terményszolgáltatás volt.
A robot : ingyenmunka volt kezdetben mindenütt a legfontosabb jobbágyi szolgáltatás. Az
ezredforduló után Nyugat-Európában egyre inkább visszaszorult és ettől kezdve inkább Közép-
Európára volt már csak jellemző.
-A jobbágy művelte a szántóföldet,
-kapálta a szőlőt,
-legeltette az állatokat,
- kaszálta a rétet,
-őrölt a malomban,
- fát vágott az erdőben,
- fuvarozott és építette az úr házát vagy várát, a hidat, a malmot.
A robot mennyisége attól függött, hogy mekkora volt a földesúri birtok területe. A robot mellett
a jobbágy terményadóval is tartozott:
 mind urának (kilenced),
 mind az egyháznak (tized):
minden terményének, állatai szaporulatának egytizedét földesurának, egytizedét az
egyháznak kellett adnia. Az árutermelés fejlődésével később már pénzben hajtották be. Az
alapvető szolgáltatásokon kívül a jobbágynak ajándékot is kellett adnia urának.
Az ajándékozást a földesúr "vérmérséklete" és a helyi szokások határozták meg. Szokássá
vált, hogy a nagy ünnepekkor - karácsonykor, húsvétkor, a nagy szentek ünnepein, esküvő
alkalmával - a jobbágyok megajándékozzák urukat. E címen adott a jobbágy urának marhát,
disznót, baromfit, tojást, vajat, sajtot, vadat, halat, kenyeret, kalácsot, kézműipari termékeket.
Előfordulhatott az is, amikor nem személyenként, hanem az egész falu együttesen
ajándékozta meg a birtokost.
A középkori uradalmak jellemző vonásai:
A középkori emberek nagy része földműveléssel foglalkozott, így értelemszerűen falvakban
lakott.
A középkori falu három részből állott:
 a majorságból, amely a földesúr saját kezelésében megtartott földterülete volt, a
 jobbágytelkekből (kert, szántó, ház), amelyeket a jobbágyok a földesuraktól kaptak, azt
szabadon örökíthették és el is adhatták és a
közös használatban lévő földekből (legelő,erdő,tó), amelyeket a földesúr és a jobbágyok
közösen használtak.

5/B. Tétel: Az iszlám vallás kialakulása és főbb tanításai

Az iszlám

Dzsáhilijja: Az iszlám előtti arab világ.

Az arab-félsziget jelentős részét nomád arabok (beduinok) lakták. Az arab egy sémi eredetű
népcsoport, mely Afrikából származik, a beduinok pedig törzsi szervezetben élő nomád arabok.
A beduin törzsek egymással harcoltak a száraz, sivatagos területeken a vízért, oázisokért és
állatállományért. A törzsek vezetője a sejk volt. A törzsön kívüli emberek meggyilkolása,
kirablása nem számított bűnnek Egyes területeken- mint például a Tömjénút mentén -virágzó
kereskedővárosok jöttek létre. Közülük a legjelentősebb Mekka, amely egy új vallás bölcsőjévé
vált. A város ősi zarándokhely volt, itt őrzik a Kába követ.
Mohamed próféta: 571-ben született Mohamed, egy Mekka környéki törzsben.
Karavánkereskedővé válik, majd megházasodik egy gazdag özveggyel. Negyven évesen felhagy
a kereskedéssel és látomásai hatására új hitet kezd el terjeszteni. Támadást indított a
bálványimádat ellen, vallása monoteista volt. Azt hirdette, hogy Isten (Allah), Gabriel
arkangyalon keresztül mondta el neki igazságait, parancsait. Az iszlám jelentése: Teljes
meghódolás. Hívei kezdetben ismeretségéből és a mekkai szegényekből származtak. Mohamed
tanításaiban megveti az uzsorásokat és a kapzsi embereket. A szegények, elesettek gyámolítására
buzdít, parancsol. Tanításaiban fontos az egység gondolata. Mekkából a gazdag, majd később
uralkodóvá előlépő Omajja család elűzi 622-ben. Ez a hidzsra, az iszlám időszámítás kezdete. A
próféta Jathribba költözik, melyet később átneveznek Medinat-al-Nabi(-)nak, azaz a próféta
városának. Ez a város Medina. 630-ban Mekka is behódol az új hitnek, többek között azért, mert
Mohamed vallási előírássá tette a Kába-kő tiszteletét és a mekkai zarándoklatot.
Iszlám és a Korán: Mohamed medinai évei alatt fejti ki részletesen tanításait, melyeket a hívei
jegyeztek fel. Az iszlám hittételei szent könyvében, a Koránban (hirdetés) kerültek kifejezésre.
Az iszlám lényege a szigorú monoteizmus. Nincs Szentháromság. Jézust, mint prófétát elismerik.
A Koránnak 5 fő parancsa van: I. Allahban, az egyetlen istenben és az Ő prófétájában,
Mohamaedben való hit. II. Napi ötszöri ima Mekka felé fordulva, amit rituális mosdás előz meg.
III. Kötelező alamizsnaosztás a szegények javára. IV. A ramadán havi böjt betartása, mikor
napkeltétől napnyugtáig tilos enni és inni. V. Minden muszlimnak legalább egyszer az életben el
kell zarándokolnia Mekkába.
A muszlim szó jelentése: meghódolt hívő. Az iszlám még számos a mindennapi életre vonatkozó
előírást is tartalmaz. Ilyen például az alkohol és a sertéshús fogyasztásának a tiltása. A
többnejűséget legfeljebb 4 feleségig engedi. A papságnak nincs olyan kitüntetett szerepe a vallási
életben, mint a keresztény világban. A pap nem közvetít Isten és az emberek között, csupán
vezeti a közös imát. A pap arab neve az imám. Az élet szinte minden pontját meghatározza a
vallás az arab világban. A bírók (kádik) a Korán alapján ítélkeztek. Megemlíthető még a dzsihád,
melynek eredeti jelentése a belső lelki küzdelem. Később a "Szent háborút", a hit erőszakkal
történő terjesztését kapcsolják hozzá. Fontos, hogy aki a hit terjesztése közben hal meg, az
azonnal a Paradicsomba kerül. Fontos könyvek a Koránon kívül: - Hadisz. Ez azon mondások
könyve, melyet Mohamed nem illesztett bele a Koránba.
- Szunna. Ez a próféta tetteit tartalmazza.

6. Tétel: A középkori város és kereskedelem jellemzői

A városok

A középkori városok kialakulásának előzménye, a kora középkorban meginduló mezőgazdasági

fejlődés. Olyanok, mint új eszközök használata és a kétnyomásos, háromnyomásos gazdálkodás.
A növekvő terménymennyiség következtében az ezredfordulótól gyorsan nőni kezdett a
kontinens népessége, két és fél évszázad alatt a duplájára, kb. 75 millióra. A módszerek
terjesztésében jelentős szerepet játszottak a kivándorló telepesek a hospesek. A mezőgazdaságban
egyre több lett a felesleg, ismét meghatározóvá válik az árutermelés és a pénzgazdálkodás.
Elterjedt a vízimalmok használata. Az ókori városok a népvándorlás korában jórészt elpusztultak.
A királyi és egyházi központok körül sokan letelepedtek, de ezek nem rendelkeztek önállósággal.
A középkori városok önállóságukat a következőképpen vívták ki: Először a távolsági kereskedők
alapítottak közösségeket személyük és áruik védelme érdekében. Ezekhez a bizonyos önállóságot
élvező csoporthoz csatlakoztak az árutermelés következtében szaporodó kézművesek. A
kereskedők vezetésével új, szervezettebb közösségeket, kommunákat hoztak létre. A kommunák
a földbirtokosokkal szemben pénzzel, vagy ha kellett erővel kiharcolták önállóságukat, a városi
önkormányzatot.
A városi önkormányzat kivívása tulajdonképpen azt jelentette, hogy a városlakók függetlenítették
magukat a feudális rendszer jobbágy-földesúr viszonyától. A város jogilag is elkülönült
környezetétől. Különböző immunitásokat (kiváltságokat) élveztek. A városi polgárok szabadon
választhattak bírókat, egy összegben rótták le adójukat a földesúrnak és a királynak, maguk
választhatták plébánosukat. A nagyobb városok rövidesen már csak a királytól függtek. Az
önkormányzat révén a városi polgár köztes helyet foglalt el a középkori társadalomban, nem volt
nemes, de jobbágy sem. A város élén a polgármester (vagy a bíró) állt, akit a városi tanács
választott. Kezdetben a tanácsban csak a leggazdagabb réteg, a kereskedők képviseltethették
magukat. A polgárság zömét alkotó iparosmesterek a XIII. századra vívták ki, hogy
beleszólhassanak a város irányításába. A városlakók többségét a városi politikából kizárt
szegények (plebsek) alkották. A plebsek sorát folyamatosan gyarapított a városba beköltöző
jobbágyság.
A céhek: A kézművesek szakmánként (takácsok, pékek, szabók, stb.) érdekvédelmi szervezeteket
hoztak létre, ezek a céhek. A céhek teljes jogú tagjai az önálló műhellyel rendelkező mesterek. A
mesterré válás hosszú folyamat volt. Először évekig kellett inasként szolgálni egy mester mellett,
aztán mesterlegényként kellett szolgálni a mester műhelyében. Ha a legény kitanulta a szakma
fortélyait, hosszú vándorúton idegen mesterek tudását is el kellett sajátítania.
A mestervizsgát a remekmunka elkészítéséhez kötötték. E nehéz felkészülés megakadályozta a
mesterek számának túlzott növekedését, de a szakmai színvonalat is biztosította. Korlátozták a
megtermelhető áruk mennyiségét, hogy minden mester meg tudjon élni. Igyekeztek kiküszöbölni
a céhen belüli versenyt, ezért szabályozták a munkaidőt, a munkafolyamatot és az árakat. Mindez
szigorú minőségi előírásokat is jelentett. A céhen kívüli iparűzőket, az úgynevezett kontárokat
elűzték. A céhek fontos szerepet játszottak a város életében. Őriztek egy-egy városfalszakaszt,
fenntartották a rendet a városban, támogatták a városi egyházat. Gondoskodtak az elhunyt
céhtagok családjáról.
A városokat védelmi célokból fallal vették körül., ez is egy kiváltság volt. A falakkal határolt
szűk területen emeletes házakat építettek. A korszakban nem alkalmazták a csatornázást, emiatt
gyakran törtek ki járványok. A XI. századtól a városok száma Nyugat-Európában és Itáliában
gyorsan nőtt. A nyugati városok elsősorban a környezetüket látták el, ezért közepes méretűek
voltak. Ez kb. 4-5 ezer főt jelentett. A távolsági kereskedelembe bekapcsolódó, árumegállítási
joggal is rendelkező nagyvárosok 10-15 ezer embernek adtak otthont. Nyugat-Európában a
városok viszonylag egyenletesen helyezkedtek el.
A kereskedelem: A középkorban a helyi kereskedelem szorosan kapcsolódott a termelőkhöz.
A termékeket a helyi piacon adták el. A kézművesek szintén a piacokon vagy műhelyeikben
árulták termékeiket. A korszak kereskedői alapvetően a távolsági kereskedelmet bonyolították. A
kereskedelmi útvonalak kialakulásához jelentős mértékben hozzájárultak a zarándokútvonalak.
A kelettel folytatott levantei kereskedelem volt a legnagyobb jelentőségű. Ezt az útvonalat
elsősorban Velence és Genova uralták. Európába keletről elsősorban a fűszerek és luxuscikkek
érkeztek. Jelentős kereskedelmi útvonal jött létre a Balti-tenger térségében. A fejletlenebb északi-
keleti területekről nyersanyagot és élelmiszert vittek nyugatra, cserébe Észak-Németország és
Flandria városaiból iparcikkeket (szerszámokat, fegyvereket, posztót) szállítottak. Jelentőssé vált
az Angliából szállított gyapjú, mely a flandriai textilipar legfontosabb alapanyagává vált. A balti
kereskedővárosok érdekeik biztosítása számára szövetségbe léptek egymással, ez a Hanza
szövetség és 1161-ben kötötték. A két tengeri útvonalat (Levante, Hanza) szárazföldi
kereskedelem kötötte össze.

7. Tétel: A nagy földrajzi felfedezések lefolyása és következményei

A nagy földrajzi felfedezések

A XV. századi nyugat-európai gazdaság nagy mennyiségben igényelte a nemesfémekből való

pénzérméket. A keletről érkező árucikkek fogyasztása nőtt és mivel ezek ellenértéke többnyire a
pénz volt, a Kelet szinte kiszivattyúzta Európából a nemesfémeket. A levantei kereskedelem túl
költségessé vált a rá kivetett török adó miatt. Nehezítette a helyzetet, hogy kezdtek kimerülni
Magyarország és Csehország nemesfémbányái. A gondokkal- a reneszánsznak köszönhetően- a
problémák megoldására nyitottabb Nyugat-Európa nézett szembe. Fejlődött a tudományos élet, a
Földet ismét sokan gömb alakúnak képzelték. Új technika újítások jelentek meg, amik lehetővé
tették az óceáni hajózást. Ilyen volt például az új hajótípus a karavella és az új tájékozódó
eszközök, mint az iránytű. A kereskedelmi útvonalak nyugatabbra tolódtak át.
A portugál és a spanyol felfedezések: A portugál hajósok már a XV. század közepétől egyre
távolabb merészkedtek el Afrika partjai mentén arany és fűszerek megszerzése reményében.
1487-ben Bartalomeo Diaz elérte Afrika legdélibb pontját a Jóreménység fokát. 1498-ban Vasco
de Gama Afrika megkerülése után eljutott Indiába. A portugálok kereskedelmi telepeket hoztak
létre Indiában, majd keletebbre hatolva Kínában is. Óriási jövedelmekre tettek szert a levantei
kereskedelem megkerülésével, mert így az araboktól magukhoz ragadták a fűszerkereskedelem
hasznát. A luxuscikkekért Indiában és Kínában is nemesfémmel tudtak fizetni.
A spanyol királynő támogatásával indul útnak Kolombusz Kristóf olasz tengerész nyugatnak.
Kolombusz 1492-ben elérte az amerikai kontinens előterében fekvő Bahama-szigeteket. További
útjai során felfedezte Kubát és Hispániolát, majd a közép-amerikai partvidéket. Abban a hitben
halt meg, hogy Indiába érkezett. Az olasz Amerigo Vespucci ismeri fel, hogy új földrészt
fedeztek fel. Róla nevezik el a kontinenst Amerikának.
A Föld első körülhajózására Magellán tett kísérletet, 1519-1521. A kapitányt ugyan a
bennszülöttek megölték a Fülöp-szigeteken, de egyik hajója visszajutott Európába.
Amerika felfedezése óriási jelentőséggel bírt, itt bontakozott ki a gyarmatosítás. Az új
kontinensen természetes állapotban és tömegével fordultak elő nemesfémek. Hatalmas
ültetvények kialakítására alkalmas földek álltak rendelkezésre. Ezek mind birtokba vehetőek
voltak. Az itt található kultúrák technikai és társadalmi szempontból sokkal alacsonyabb szinten
álltak, mint az európaiak. Az indiánok különböző szintű kultúrákat hozotak létre a kontinensen. A
Yukatán-félszigeten alakult ki a maja kultúra- piramisok, fejlett csillagászati, matematikai
ismeretek- ami az európaiak érkezésének idejére lehanyatlott. Az aztékok a XV. században
hozták létre a Közép-Amerika nagy részére kiterjedő birodalmukat. Intenzív földművelést
folytattak. Fővárosuk Tenochtitlán volt. Az inkák az Andok mentén építették ki birodalmukat.
Teraszos, öntözéses földművelést folytattak. Államukat a nap fiaként tisztelt inka vezette. A
kontinenst először birtokba vevő spanyol hódítókat konkvisztádoroknak (hódítóknak) nevezzük.
A konkvisztádorok nagy technikai fölénnyel rendelkeztek, mert az indiánok nem ismerték a
fémeket, a puskaport és a lovat sem. Az európaiak kegyetlensége és az általuk behurcolt
betegségek az indián lakosság tömeges kipusztulását eredményezték. A munkaerőt Afrikából
behurcolt feketékkel biztosították.
A kereskedelem: Az Amerikából Európába beözönlő nemesfémek az arany és az ezüst
leértékeléséhez vezetett. Emelkedtek a mezőgazdasági és az ipari termékek árai- a
mezőgazdasági jobban- , ez az úgynevezett árforradalom. A piac bővítése és az árak növekedése
jelentős mértékben ösztönözte a termelést és a kereskedelmet. Amerikából nemesfémet, gyapotot,
cukrot, dohányt szállítottak Európába, míg onnan iparcikkeket Amerikába. Európából alkoholt és
ipar cikkeket vittek Afrikába, ahonnan rabszolgákat vásároltak. A rabszolgákat pedig, az
amerikai ültetvényekre szállították. Ez a gazdasági körforgás vált a kibontakozó
világkereskedelem motorjává. Létrejöttek a tőzsdék, melyek árutőzsdék voltak. A levantei
kereskedelem hanyatlásnak indult. A Hanza forgalma fellendült, de árukészlete nem változott.
Kialakulnak az új területekből nagy hasznot húzó centrum területek (pl. Spanyolország,
Portugália) és a kevesebb hasznot élvező periféria területek. Nyugat-Európa fejlődésnek indul,
Kelet-Európából élelmiszert, mezőgazdasági termékeket szállítanak nyugatra, míg keletre a
nyugatiak iparcikkeket szállítanak.

8. Tétel: A reformáció és az ellenreformáció főbb irányzatai, jellegzetességei

Reformáció és a katolikus megújulás

A XV. század végére a reneszánsz pápai udvar a pompa, a fényűzés és a világi élvezetek egyik
központjává vált. X. Leó pápa a római Szent Péter-székesegyház építési költségeit
búcsúcédulák árusításával kívánta fedezni. A német főpapok pedig méltóságuk megvásárlását
kívánták így elérni. A hívek számára a tisztítótűz elkerülése érdekében már korábban is árultak
búcsú- vagyis bűnbocsátó cédulákat. A XVI. század elejére azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a
cédulákat csupán az anyagi haszonszerzés céljából árulják. Mindezek fokozták az embereknek a
papsággal és az egyházzal szembeni ellenségességét.
Az evangélikusokról: Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes római zarándoklata során
meggyőződött a pápai udvar anyagiságáról és erkölcsi válságáról. 1517. október 31-én
Wittenbergben közzétette az egyház megújítását célzó elképzeléseit. Az egyház részéről teljes
elutasításban részesült, ezért a következő években kibontakozott a Luther nevéhez fűződő új
felekezet, az evangélikus (lutheránus) egyház. Luther reformtörekvéseiben a bibliai alapokra
támaszkodott. Lefordítja németre a bibliát, hogy az szélesebb tömegek számára is hozzáférhető
legyen. Felfogása szerint, az ember egyedül Isten kegyelméből, a hit által üdvözülhet és ehhez
nincs szükség egyházi közreműködésre. Elvetette az egyház gazdagságát és fényűzését. Emiatt
lemondott az egyházi adókról és pártolta az egyházi birtokok világi kézbe kerülését, a
szekularizációt. Tagadta a pápa különleges hatalmát és a szerzetesrendek szükségességét.
Növelni kívánta a világiak és csökkenteni az egyháziak szerepét a hitéletben, ezért pártolta a két
szín alatti áldozást. A katolikusok hét szentségéből csupán kettőt tartott meg, a keresztséget és az
úrvacsorát. A pápa kiátkozza Luthert, majd V. Károly Német-Római császár is ellene fordult. A
császárral szemben álló, Luther nézeteit pártoló fejedelmek tiltakoztak(protestáltak) és a
reformátor mögé álltak. Innen származik a protestáns elnevezés. Bölcs Frigyes -dacolva a
pápával és a császárral- Wartburg várában oltalma alá vette a bibliát fordító Luthert. Az új tanok
gyors térhódítását rendkívüli módon elősegítette a könyvnyomtatás elterjedése. A császár és a
fejedelmek között kitört a vallásháború, aminek vége az augsburgi vallásbéke lett 1555-ben. Az
egyezség értelmében a fejedelmek szabadon választhattak vallást és alattvalóiknak is követniük
kellett őket. Cuius regio, eius religio - Akié a föld, azé a vallás. A békét követően az északi és a
keleti német területeken a lutheránusok kerültek többségbe. Az evangélikus hit német földön
kívül Skandináviában vált uralkodóvá és jelentős pozíciókat szerzett Ausztriában, valamint
Csehország és Magyarország német ajkú területein.
A kálvini reformáció: A reformáció másik jelentős irányzatának létrehozója Kálvin János
nevéhez fűződik. Francia volt, de a katolikusok bírálata miatt Svájcba kellett menekülnie. Tanait
az ,,A keresztény vallás tanításai" című művében dolgozta ki 1536-ban. Az új vallási
közösség(felekezet), a reformátusok hittételeit és szervezeti felépítését Genf városának
prédikátoraként alakította ki. Kálvin -Lutherhez hasonlóan- a Biblia tanításaihoz nyúlt vissza, de
jelentősebb mértékben eltávolodott a katolikus hagyományoktól. A fő kérdés számára is az
üdvözlés volt. Kálvin szerint azonban ez nem a hit kérdése, mert Isten előre kiválasztotta
(predesztinálta), hogy ki jut üdvözségre és ki kárhozatra. Ez az eleve elrendelés vagy
predesztináció tana. Az emberek ebben hittel és tisztes élettel fejezheti ki, hogy bíznak Istenben
és az üdvözülésükben. Kálvin szigorúan elvetette az egyházi fényűzést. A kálvinista templomokat
egyszerű belső jellemzi, tiltották a festményeket is. A dolgos életet megbecsülte és nem tiltotta a
munkával szerzett pénz kölcsönzése után a tisztes kamat szedését. Az uzsorát persze elítélte. A
református egyház nem épített ki hierarchiát. Minden közösség önállóan tevékenykedett. A
vezetésbe a választott világiak, az úgynevezett presbiterek is beleszólhattak. Kálvin elfogadta,
hogy az uralkodók hatalma Istentől származik. Ennek ellenére jogosnak tartotta a hatalommal
visszaélő, zsarnokká lett uralkodók elmozdítását. Kálvin az ellenőrzött hatalmat tartotta
kívánatosnak és a nép zsarnokságát is elítélte. A kálvinizmus Svájcban, Németalföldön,
Magyarországon, Skóciában, és Angliában többségbe került és elterjedt Franciaországban is.
Az antitrinitáriusok: Egy spanyol orvos Servet Mihály(Szervét Mihály) az őskeresztényi
hagyományokat keresve egy egyszerűbb egyistenhithez tért vissza. Elvetette a szentháromságot,
azaz Krisztus isteni természetét és a Szentlélek létezését. A szentháromság tagadókat
antitrinitáriusoknak vagy unitáriusoknak nevezzük. Jelentősebb szerepet csak Lengyelországban
és Erdélyben játszottak. Egyházzá Erdélyben szerveződtek.
Az anababtisták: Münzer Tamás a vezetőjük és a felnőttkori újrakeresztelkedés mellett álltak ki.
Az ellenreformáció: A katolikus egyház harcolt a reformáció ellen, de hozzálátott az egyház
megújításához is. A harcot és a reformációt együttesen jelentő mozgalmat ellenreformációnak
vagy katolikus megújulásnak nevezzük. Az ellenreformációt a papság mellett a jelentős erőt
képviselő katolikus nagyhatalmak támogatták, mint Franciaország és a Habsburg Birodalom. A
megújulás fóruma a tridenti zsinat (1545-1563) volt. A zsinaton felléptek a reformáció által is
bírált visszásságok ellen. Betiltották a búcsúcédulák árusítását, a vallási élethez méltó erkölcsi
normákat szabtak a papoknak és a főpapoknak. Iskolákat és nyomdákat hoztak létre. Nagy gondot
fordítottak a hitéletre, ismét tisztázták a hittételeket. Kitartottak a katolicizmus hagyományai
mellett: nem csorbították a pápa hatalmát, a szentek tiszteleté és ezen kívül megerősítették a
szerzetesi mozgalmakat.
Loyolai Szent Ignác megalapította a jezsuita rendet 1540-ben, amely fő feladatának a
katolicizmus védelmét tekintette. A tagjaitól katonai fegyelmet követelő, erősen központosított
rend élén a generális állt. Nagy hangsúlyt fektettek az oktatásra és magas színvonalú iskolákat
hoztak létre. A képzett jezsuiták hatására sok ember tért át-vissza a katolikus hitre, tehát
katolizált.
A katolikus egyház keményebb eszközökkel is élt. Ismét életre hívták az inkvizíciót 1542-ben, ez
a katolikus országokban lépett fel az új tanok követőivel szemben. Létrehozzák a tiltott könyvek
jegyzékét, az indexet. A reformációval szembeni küzdelemben szerepet szántak a külsőségeknek,
a pompának is. A katolicizmus megújulásával együtt született meg az új korstílus, a barokk. A
barokkban monumentális méreteket alkalmaztak, mellyel az ember kiszolgáltatottságát és az
építtető hatalmát akarták megjeleníteni.
A katolikus megújulás megállította a reformáció terjedését. A katolikus államhatalom
segítségével Franciaországban, Csehországban, Ausztriában és részben Magyarországon ismét a
katolicizmusé lett a vezető szerep.

9. Tétel: A mohácsi vész (az odáig vezető út, a csata és annak következménye)
A királyi hatalom meggyengülése és az összeomlás

1490-ben II. Jagelló Ulászló kerül a trónra. Koronáját, úgy nyerte el, hogy kiegyezett a rendekkel.
Az uralkodó nem szedhetett rendkívüli hadiadót, saját költségén kellett megvédenie az országot
és a rendekkel együtt kormányzott. II. Ulászló nem tudta megerősíteni királyi hatalmát. A királyi
jövedelmek 200 ezer aranyra apadtak, melyek önmagukban is kevesek voltak a végvári rendszer
fenntartásához. A királyi birtokok területe tovább csökkent. A fekete sereget nem tudták
fenntartani, így az felbomlott.
A rendi kormányzás: A királyi hatalom támogatásában korábban érdekelt köznemesség- bízva
saját erejében- az országgyűlésen önálló erőként lépett fel a bárókkal szemben. A bárók a királyi
tanácson keresztül irányították az országot. Megszerezték a rendkívüli hadiadó beszerzésének
jogát és jelentős bandériumokat állítottak fel. A köznemesség az országgyűlésen és a
vármegyékben próbálta ellensúlyozni a bárók hatalmát.
Werbőczy István- egy az ítélőmesterségből nádorságig emelkedő köznemes- 1514-ben
összefoglalja a szokásjogot és korának rendi jogfelfogását a Hármaskönyvben (Tripartium).
Műve alapvető jogforrásként szolgál majd 1848-ig. A nemesi szabadságjogokat az Aranybulla és
az 1351-es törvények alapján fogalmazta meg. Ő dolgozta ki a Szent Korona-tant, mely szerint az
országot a Szent Korona testesíti meg, melyet az uralkodó és a rendek közösen alkotnak. Sajátos
társadalmi szerződésnek értelmezi, hogy a rendek lemondjanak jogaik egy részéről a király
javára, de megmarad a joguk a törvényalkotásra és a szabad királyválasztásra.
A rendi küzdelmekben a köznemesség Szapolyai János báró mögött sorakozott fel. Szapolyai az
ország legnagyobb birtokosakén és erdélyi vajdaként igényt tartott a koronára. 1505-ben- mikor a
királyt szélütés érte- az országgyűlés elfogadja a rákosi végzést, mely kimondja, hogy csak
magyar születésű királyt emelnek trónra. Ulászló és a bárók, Szapolyaival szemben a
Habsburgokhoz közeledtek. A két uralkodó- Jagelló, Habsburg- házassági szerződést kötött.
A Dózsa-féle parasztfelkelés: 1514. A bárók és a köznemesek ereje kioltotta egymást, az
országgyűlési határozatok nem valósulnak meg, az ország kormányzása egyre nehezebbé válik. A
mezővárosokban- a köznemesség nyomására- bevezetik a fejenkénti adózást, ennek célja a
jómódú árutermelő parasztság jövedelmeinek megcsapolása. A parasztságra előírt halászati és
vadászati tilalom pedig a jobbágyság legszegényebb rétegeit sújtotta. Kísérletet tettek a szabad
költözködés korlátozására is. A nemesek korlátozó intézkedései gyorsították a jobbágyság
helyzetének folyamatos romlását. A Mátyás idején jelentősen megemelt adók ugyanis az
uralkodó halála után sem csökkentek számottevően, csak már nem a királyi udvar bevételeit
gyarapították.
Ilyen körülmények között hirdette ki Bakócz Tamás a pápai felhívást keresztes hadjáratra. A
rendek ellenezték a tervet, mert féltek a parasztság felfegyverzésétől és nem látták időszerűnek a
török megtámadását. Érdekellentéteik miatt azonban nem tudtak hatékonyan fellépni a
toborzással szemben. Egy egyszerű végvári katonát Dózsa Györgyöt állították a keresztes had
élére. A gyorsan növekvő létszámú és egyre elégedetlenebb tömegtől megrémülve a nemesek
leállították a szervezést, de már késő volt. A közhangulat az Alföldön a nemesség ellen fordult, a
parasztok nemesi udvarházakra törtek. A keresztes hadjáratból jobbágyfelkelés lett.
A jobbágyok főseregét Temesvárnál Báthori István verte le Szilágyi János segítségével. A
felkelés vezetőit kínhalálra ítélték. Megtorló törvényekkel sújtották az egész parasztságot.
Elvették a szabad költözködés és fegyverkezés jogát, ezen kívül heti egy nap robotra ítélték őket.
Az összeomlás: A királyi hatalom gyengülése miatt a végvárak állapota egyre romlott és nem
tudták fizetni a végvári katonákat, akik ezért szétszéledtek.
Ulászló közeledése a Habsburgokhoz nem biztosított védelmet a törökkel szemben, sőt még
inkább veszélyes is volt, mivel a török szultán is csatlakozott a Habsburg-ellenes szövetséghez. A
Mátyás idejében kötött békét többször megújították, mivel a Török Birodalmat a keleti
terjeszkedés kötötte le.
1516-ban gyermekként kerül a trónra II.(Jagelló) Lajos. Az állandósult belpolitikai zűrzavarban a
királyi udvar nem fordított kellő gondot a török veszély diplomáciai elhárítására, a békét sem
újították meg. I. Szulejmán megtámadja az országot és 1521. augusztus 29-én elfoglalja
Nándorfehérvárat. Az ország nyitva áll a török előtt. Tomori Pált kalocsai érseket nevezik ki a
Délvidék főkapitányává. A főpap kisebb sikereket elért, ám a katonai helyzetet nem tudta
megfordítani. Sorra kerültek török kézre a délvidéki végvárak (pl: Orsova, Szörény, Pétervárad).
1526-ban Szulejmán 60 ezer katonával ismét támadást indított. A király harcba hívta az ország
nemeseit, de azok lassan gyülekeztek. A mohácsi síkon Tomori Pál vezetésével a 20-25 ezer fős
magyar sereg- nem várva be a horvátországi és cseh segédhadakat és Szapolyai Szegednél
állomásozó seregét- kísérletet tett a török megállítására. 1526. augusztus 29-én a csata a
magyarok teljes vereségével végződött. A katonai veszteségeken kívül a magyar bárók és
főpapok jelentős része is elesett a harcban. A király menekülés közben belefulladt a megáradt
Csele-patakba.
Szulejmán a csatát követően bevonult a védtelenül hagyott Budára. Csapatai a várat kirabolták, a
várost felégették. Mivel Buda megtartása költséges és katonai szempontból veszélyes lett volna
Szulejmán még ebben az évben elvonult foglyok tízezrével. Az ország azonban király és végvári
vonal híján kiszolgáltatottan állt a török hódítással szemben.

10. Rákóczi-szabadságharc
1.) Magyarország mint meghódított terület

- a török kiűzése után az ország irányítása a bécsi udvar kezébe került

- I. Lipót kihasználta a magyar rendek engedékenységét az 1687. évi pozsonyi országgyűlésen a
rendek lemondtak a szabad királyválasztásról, lemondtak az Aranybullában rögzített ellenállás
jogáról. A Habsburg abszolutizmus felszámolta a magyar rendi jogokat. Sok császárhű idegen
kapott földeket M.o.-on,
- a jobbágyságra nehezedő adóterhek megnövekedtek
- a parasztok kötelesek voltak a katonák elszállásolására, ez a porció
- a szállítási kötelezettség, a forspont, sokáig elvonta a jobbágyot az otthoni munkától
- az egykori hódoltság területét a Habsburgok új szerzeménynek tekintették, az ottani ügyek
intézésére megalakították az Újszerzeményi Bizottságot, de nem mindenki kapta vissza birtokait,
a gazdátlan területeket kincstári tulajdonba vették
- aki visszakapta birtokát „fegyverváltságot” volt köteles fizetni (a birtok értékének 10%-a)
- az ország belsejében fekvő végvárak katonaságát elbocsátották, csak déli határvidéken volt
szükség védelemre, a szerb határőrvidéken

2.) Előzmények
- a nemesség és a parasztság egyaránt elégedetlen volt ezzel a viszonnyal, a nemesség az
előjogainak megsértése miatt, a parasztság pedig a megemelt adóterhek miatt.
- I. Lipót politikája szembeállította a magyar társadalom nagy részét a dinasztiával.
- 1697-ben lázadás tört ki Tokaj-hegyalján, leverték
- 1700-ban főúri szervezkedést lepleztek le, köztük volt II. Rákóczi Ferenc.
- a Lengyelországba menekült II. Rákóczi Ferencet 1703-ban Brezán várában kereste fel a
tiszaháti paraszti szervezkedés vezetője, Esze Tamás. Az otthoniak harcra készek, Rákóczi
brezáni kiáltványában fegyverbe szólított „nemest és nemtelent” a Habsburgok ellen.

3.) A szabadságharc
- Rákóczi tudta, hogy a szabadságharcnak csak akkor van esélye, ha egyesíteni tudja a nemesi
érdekeket a jobbágyokéval. A vetési pátensben mentesítette a katonának álló jobbágyokat a
földesúri terhek alól, a nemeseknek pedig jelezte, hogy nincs szó általános
jobbágyfelszabadításról. Országos méretűvé teljesedett ki a szabadságharc.
- a franciák lehettek volna esetleges szövetségesek, ha egyesülni tudnak a Habsburg-ellenes erők
- a háború költségeit Rákóczi rézpénz kibocsátásával igyekezett előteremteni, meg francia
segélyekkel, de ez sem elég.
- szorgalmazták a posztó- és fegyvervásárlást, üzemeket alapítottak
- Rákóczinak meg kellett győznie a külföldi és belföldi hatalmakat, hogy van elképzelése a
jövőről.
- 1706-ban az erdélyi og. is kijelentette csatlakozását a M.o.-i szövetséghez
- Vak Bottyán és Esze Tamás által vezetett sikeres hadjáratok következtében 1707 első felében a
kurucok egyidejűleg birtokolták Erdélyt és Magyarországot
- a sikerek ellenére a nemesség már belefáradt az állandó hadiállapotba, sokan szívesen
elfogadták volna a Habsburg fennhatóságot, ha biztosítják jogaikat, és kiváltságaikat
- Rákócziék egyértelművé akarták tenni különállásukat a Habsburgoktól
- 1707 nyarán összeült ónodi országgyűlésen (kemény összeütközés után, a fentiek miatt)
kimondták az ország függetlenségét és a Habsburg ház trónfosztását és általános adózást
szavaztak meg
- a szabadságharc egyre inkább hanyatló szakaszba lép
- 1708-ban a kuruc főerők vereséget szenvedtek a császári seregtől, a kuruc erők jelentős része
szétszéledt, nem harcolt tovább.
A szabadságharc országgyűlései:

ÉV HELYSZÍN HATÁROZATOK
II. Rákóczi Ferencet a nemesek Magyarország fejedelmévé választják.
Megszervezik az állam irányítását is:
 Rákóczi központosító, az abszolutizmus vonásait hordozó
elképzeléseit igyekezett megvalósítani.
 24 tagú szenátusát köznemesekből állította össze, akik az államigazgatás
1705 Szécsény
ágai szerint szakosodva készítették elő a fejedelem döntéseit.
 Gazdasági Tanács jött létre a fejedelem vezetésével a kincstár és a
hadellátás irányítására.
 Törvény született a szabad vallásgyakorlatról is.

a Habsburgok első trónfosztása (a 2. trónfosztás

1849-ben, a 3. 1921-ben lesz majd)
„Eb ura fakó! József császár nem királyunk!”(Bercsényi)
1707 Ónod
a független Magyarország kikiáltása
Elfogadták a hadikiadásokra kivetett 2 millió forint adót, amelyből a
nemesség is részt vállalt.

Törvény a jobbágykatonaságról: ha egy jobbágy beáll a hadseregbe, felszabadul

1708 Sárospatak
a földesúri terhek fizetése alól (robot, adó, ajándék)

4.) A szatmári béke

- 1710 Romhánynál újabb vereség következett be, az ország kimerült, pestisjárvány tört ki.
- a hanyatlást nem lehetett megfékezni, egy remény a szövetség I. Péter cárral
- a fejedelem távolléte alatt Károlyi Sándort bízta meg időhúzó tárgyalásokkal, ő azonban
tényleges tárgyalásokat folytatott
- 1711. április végén aláírták a szatmári békét, rá egy nappal a kurucok letették a fegyvert a
majtényi síkon
- a békeszerződés büntetlenséget ígért a felkelőknek (amnesztia) és helyreállította a nemesi
jogokat és a rendi dualizmust, szabad vallásgyakorlást biztosított.
- a kedvező feltételek a Habsburg politika irányváltásának köszönhető.
I. József került a trónra, aki a spanyol örökösödési háború sikeres befejezése érdekében hajlandó
volt engedményekre

11. Tétel: Az első ipari forradalom kialakulása, találmányai és következménye

Az első ipari forradalom

Az ipari forradalom a termelés műszaki alapjának minőségi változása.

Az első vagy klasszikus ipari forradalom egyben a manufaktúrától a gyárak kialakulásáig vezető
folyamat.
- 1780-tól 1860-ig tartott. Az emberi erőre, kézimunkára épülő termelő tevékenységet
felváltotta a gyárakban, gépekkel végzett tömegtermelés.
- Angliában bontakozott ki, majd terjedt át Európára.
- Angliában megvolt a szellemi tőke, béke, hajózható csatornák és 1689 óta
alkotmányos monarchia. Angliában egy időben több területen jelentős változások
történtek, emiatt mehetett végbe az ipari forradalom.

Változások a mezőgazdaságban:
Bekerítés: elsősorban Angliában lejátszódó folyamat a 16-17. sz.-ban.
 A birtokosok a közös legelőket majd a szabad paraszti bérlők parcelláit kerítették el,
ekkor jöttek létre a tagosított (már nem szétszórtan elhelyezkedő), modern eszközökkel
felszerelt, termelékeny farmergazdaságok és ekkor alakult ki a tőkés bérleti rendszer.
 A bekerített területeken juhtenyésztés, len és kendertermesztés folyt. A mezőgazdaság
így be tudta tölteni az iparosodáshoz szükséges funkcióit.
 A termelékenység növekedésével egyre kevesebb ember egyre többet termelt, a
munkaerő-felesleg a városokba áramlott, ahol olcsó munkaerőt jelentett.
 Ez a migráció, országon belüli vándorlás.
 A mezőgazdaságban felhalmozódott tőke átáramlott az iparba. A mezőgazdaság
nyersanyagot és egyben piacot is biztosított az ipar számára, úgy, mint a gyarmatok.

A mezőgazdasági forradalom következményeként új, korszerű gépek jelentek meg,

fejlődött a technika (vetésforgó, istállózó állattartás, állat- és növénynemesítés, öntözés,
trágyázás).

Hitelszervezet kialakulása:
Az ipari forradalom másik feltétele a jól működő hitelszervezet, hiszen az ipari befektetések
hatalmas tőkét igényelnek.
 A hitelszervezet kialakulásában jelentős szerepet játszott, hogy 1694-ben megalakult
az Angol Bank, majd Anglia kereskedelmi kapcsolatai és gyarmatai révén megfelelő
tőkével is rendelkezett (tőkefelhalmozás).
 A fejlett, és jól működő hitel- és bankrendszer képes volt fedezni az ipari beruházások
egyre fokozódó tőkeigényét
Kereskedelem kiterjesztése:
Amerika felfedezését követően vált fontos kereskedelmi központtá az Atlanti-óceán, ennek
következtében történt meg a centrumváltás.
  A gyarmatosításba hamar bekapcsolódó Anglia kereskedelme megnőtt, hatalmas
bevételeket szerezve.
 Létrejöttek az első kereskedelmi társaságok (Moszkvai Társaság, Kelet-Indiai
Társaság). A hatalmas gyarmatbirodalom kimeríthetetlen nyersanyagforrást és nagy
felvevőpiacot jelentett.
 A gyarmatokkal folytatott kereskedelem extra hasznot, extraprofitot hozott, amit
ugyancsak be lehetett fektetni az iparba.

Társadalmi- gazdasági változások: A korszakban jelentős társadalmi- és gazdasági változások

is végbe mentek.
1. A népesség gyors növekedésnek indult,
2. a polgári forradalom nyomán jórészt megszűntek a vállalkozások korlátai, így a már tőkés
vállalkozóvá lett földbirtokosok (gentry-k) még aktívabbá váltak.
3. Kialakultak a vállalkozást elősegítő elméletek (Smith, Ricardo),
4. gyorsan kiépült a vállalkozások hátterét jelentő pénzügyi infrastruktúra (bankrendszer).

Találmányok

Megindult a gőzgépek gyártása, melyeket először a bányászatban alkalmaztak.

 James Watt 1769-ben általánosan alkalmazható gőzgépet alkotott.
Az elsőként gépesített iparág a pamutipar volt, melynek alapanyaga a gyapot volt,
majd ezt követte a textil ipar.
Újabb és újabb találmányok jelentek meg.
- 1733-ban John Kay a szövéshez használt repülő vetélőt,
- majd 1785-ben Cartwright a gépi szövőszéket találta fel,
- Hargreaves és Crompton pedig a fonást forradalmasította.
A korszakban teret hódított a gépek gépekkel történő gyártása., mert a növekvő kereslet
lehetővé tette a sorozatgyártást (pl. eszterga, fúrógép). Bevezették a szabványt.
 Előnye: könnyen cserélhető a hibás anyag, folyamatos gyártás.
 Hátránya:hibás eszközök is jelenhetnek meg.
A gazdaság egyre több vasat és acélt igényelt.
A korban két fontos eljárást fejlesztettek ki:
- Darby 1709-ben a szén kokszolását,
- majd Cort 1783-ban a vas széntartalmának oxidációval való csökkentését.
Az igazi húzóágazat a nehézipar volt. A nehézipar munkahelyet (vasútépítés, bányászat)
teremtett, a munkások ezért bért kaptak.
- Kereslet mutatkozott sok termékre, ezért a kínálat is növekedett.
A közlekedésben 1809-ben Fulton létrehozta az első menetrend szerint közlekedő gőzhajót.
 Megjelent a gőzmozdony, melyet 1814-ben Stephenson fejlesztett ki.
 Az első vasútvonal 1825-ben épültStockton és Darlington között. A vasút új területeket
kapcsolt be a gazdaságba.
Egyéb találmányok:
o 1810: MacAdam – zúzottköves / makadám út
o 1837: Morse – elektromos távíró

Az ipari forradalom ellentmondásai

Az ipari forradalom következményeként Anglia gazdasági és politikai világhatalommá vált:
 növekedett a termelés,
 fejlődtek a városok,
 emelkedett a lakosság lélekszáma,
 fejlődött az orvostudomány,
 megjelentek a kórházak.
 Az ipari forradalom megváltoztatta a haditechnikát is,
 megnövelte a katonai potenciált.
A feudális társadalmi rend polgári társadalmi renddé alakult át.
Az iparosítás együtt járt a természeti környezet átalakításával:
 bányákat nyitottak a föld alatt és a felszínen;
 utakat, vasutakat építettek (erdőirtás, mocsárlecsapolás);
 szabályozták a folyókat (gátakat, zsilipeket építettek);
 városok épültek és növekedtek; a gyárak igen jelentős szennyezést bocsátottak ki,
 szennyezték a levegőt (szmoggal) és a vizeket is. Megjelentek a kokszvárosok.

12. Tétel: A felvilágosult abszolutizmus Magyarországon

Mária Terézia és II. József

Mária Terézia 1740-ben kerül hatalomra a pragmatika szankció alapján. Uralkodása kezdetén az
őt el nem ismerő uralkodók megtámadták a Habsburg Birodalmat, kitör az osztrák örökösödéi
háború. Ez 1740-1748-ig tart. II. Nagy Frigyes porosz király seregei elfoglalják Sziléziát 1742-
ben. A bajorok Felső-Ausztriában és Csehországban tőrnek előre. A vészhelyzetben
Magyarország rendjei segítik ki az uralkodót, azzal, hogy megszavazták a háborúhoz szükséges
újoncokat és adót. A rendek ezzel a Birodalmon belül megerősítették a már kiharcolt
kiváltságaikat, s ez egyben az ország viszonylagos függetlenségének a megőrzését is jelentette.
Az örökösödési háborúban elvesztett Sziléziát próbálja majd visszaszerezni Mária Terézia a
hétéves háború során (1756-1763), de nem jár sikerrel.
Mária Terézia - elődeivel ellentétben- törekedett arra, hogy a magyar arisztokráciát és nemességet
érzelmileg is a dinasztiához kösse. Ezt, úgy próbálta elérni, hogy új kitüntetéseket alapított -
például a Szent István rend-, hazahozatta Dalmáciából Szent István király ereklyéjét, a Szent
Jobbot. 1749-ben alapította a Theresianumot, ami a magyar nemesi ifjúság nevelésére szolgált és
1760-ban a magyar nemesi testőrséget, mely a magyar nemesség hivatali és katonai előmenetelét
segítette.
Mária Terézia rendeletei: Az uralkodó nagyhatalmi állásának megőrzése érdekében
rákényszerül egy állandó hadsereg fejlesztésére, ami viszont óriási összegeket emészt fel. Ezért
szükségessé válik az állami jövedelmek erőteljes növekedése. Az uralkodó reformprogramot
vezet be, ami a porosz reformok mintáján alapult. Átszervezésekkel olcsóbbá és átláthatóbbá
próbálta tenni az állam működését. Csehországban és Ausztriában a rendekkel elismertették a
kiváltságos rétegek adóztatását. Magyarországon a rendek 1751-ben visszautasítják a nemesi
adófizetést. Mária Terézia így közvetett módon 1754-ben egy vámrendelettel csapolja meg a
nemesség jövedelmeit. kettős vámhatárt alakít ki, ami egy belső határ az örökös tartományok és
Magyarország között. Magyarország elsősorban nyersanyagot, mezőgazdasági termékeket
szállított Ausztriába, míg onnan általában ipari áruk, textíliák érkeztek. Mária Terézia
merkantilista gazdaságpolitikát folytatott, melynek lényege az arany felhalmozása volt. A
mezőgazdasági kivitel emelkedése elsősorban a nagybirtokok majorságainak volt köszönhető.
Emiatt a birtokosok igyekeztek növelni földjeiket a közös földek és a jobbágytelkek rovására. Ez
a robotterhek növekedésével járt. A jobbágytelkek csökkenése, illetve a jobbágyok fokozott
megterhelése komolyan sértette az állam érdekeit. A nemesi adómentesség miatt ugyanis a
majorsági földek adómentesek voltak, csak a jobbágytelkek után szedtek állami adót. Miután az
országgyűlés 1764-ben visszautasította a kérdés rendezését, a királynő az 1767-es Urbárium
rendeletben maximálta a jobbágyi szolgáltatásokat. A jobbágyoknak heti egy nap igásrobotot,
vagy heti két nap gyalogrobotot kellett végezniük. Rögzítették a majorsági és az úrbéres földek
arányát. 1777-ben adja ki tanügyi rendeletét a Ratio Educationis-t. Egységes, a népiskolától az
egyetemig felépülő iskolarendszert terveztek meg. Államilag előírt tantervet vezettek be, s
ezekben megfogalmazták, hogy az oktatás fő célja az államhoz hű és hasznos polgárok nevelése.
Előtérbe került a földrajz, a történelem, a gyakorlati ismeretek. Az oktatás ugyan jórészt az
egyház kezén maradt, de a tantervek révén érvényesült az állami ellenőrzés. A rendelet nem
mondta ki az általános tankötelezettséget.

II. József 1740-ben született és 1780-ban került hatalomra. Már 1761-ben sürgeti a reformokat.
Apja Lotharingiai Ferenc, aki 1745-ben lesz Német-Római császár. II. József 1765-ben lesz
Német-Római császár. Feleségei sorban meghalnak. Álnéven, álöltözetben utazgatta be az
országot. Mikor hatalomra kerül, nem koronáztatja meg magát magyar királynak, hogy ne
kényszerüljön esküt tenni a rendi jogok tiszteletben tartására. Rendeletekkel akar kormányozni.
Őt nevezik a "kalapos királynak". A magyar koronát Bécsbe vitette. Az elmaradottabb területeket
akarta felzárkóztatni. Ehhez új kormányzati modellt dolgozott ki. Uralkodása 10 évében több,
mint 6 ezer rendeletet hozott. Elképzeléseinek összességét jozefinizmusnak nevezzük. Ez a
Birodalom modernizációjára irányul. 1781-ben kiadja a cenzúra rendeletet és a türelmi
rendeletet. A türelmi rendeletben az evangélikusoknak, a kálvinistáknak, az ortodoxoknak a
korábbinál szabadabb vallásgyakorlást biztosított és az állampolgári jogok gyakorlását
függetlenné tette a felekezettől (egyháztól). A cenzúra rendeletben kivette a cenzust az egyház
kezéből. 1782-ben a betegápolással és tanítással foglalkozó szerzetesrendeken kívül feloszlatta a
szerzetesrendeket. 1784-ben hozza meg nyelvrendeletét, melyben hivatalos államnyelvnek a
németet teszi meg. Ez viszont nagy felháborodást váltott ki a nemesség körében. Ebben az évben
rendeli el először a népszámlálást és a birtokösszeírást. Ezzel készíti elő a nemesség
megadóztatásának kísérletet. 1785-ben az 1784-es román parasztfelkelés kapcsán hozza meg a
jobbágyrendeletét. Ebben engedélyezi a szabad költözködést, a szabad házasodást, a mesterség
tanulását és eltörli a jobbágy szó használatát. 1786-ban újabb népszámlálást és birtokösszeírást
rendel el, de ekkor már pattanásig feszült a helyzet az uralkodó és a rendek között. A nemesi
vármegyéket fel akarja számolni, ezért az országot 10 kerületre osztotta. 1788-ban a törökök ellen
háborúzik és a hadjáratban halálos betegséget kap. 1790-ben hal meg. Halálos ágyán rendeleteit
visszavonja, kivéve a türelmi-, a jobbágy-, és egy az alsópapságra vonatkozó rendeletét.

13. tétel SZÉCHENYI ISTVÁN ÉLETE ÉS REFORMPROGRAMJA

Az 1825/27-es országgyűlés – Széchenyi politikai porondra lépése • Felsőbüki Nagy Pál beszéde:
az arisztokráciát ostorozta, mert nem segíti a magyar nyelv ügyét • Gróf Széchenyi István ekkor
birtokai egyévi jövedelmét ajánlotta fel egy tudományos intézet, a későbbi MTA megalapítására.
Élete: 1791. Bécs: udvarhű arisztokrata családban születik
• apja Széchényi Ferenc múzeumalapító
• anyja Festetich Györgynek, a Georgicon (mg-i főiskola Keszthelyen) alapítójának nővére
• Nagycenken és Bécsben nevelkedik
• huszártiszt a napóleoni háborúkban – bécsi kongresszuson részt vesz,
majd: • utazások – báró Wesselényi Miklóssal (erdélyi arisztokrata)
• angliai utazása rádöbbenti Magyarország elmaradottságára
• élete végén megőrül, Döblingben (Ausztria) lakik szanatóriumban.
Elméleti munkássága
• Fiatalkori utazásai után a célja: Magyarország fejlesztése és az egész nép jólétre emelése
• Elutasította a hagyományos rendi politizálást
• A nemességet műveletlennek, a reformok végrehajtására alkalmatlannak találta
• Szerinte az arisztokrácia alkalmas a reformok irányítására 1830 Hitel – összefüggő
reformprogramot fogalmaz meg
• A megírás kiváltó oka: Széchenyi a birtokai modernizálásához hitelt akart felvenni, de a
kérelmét egy bécsi bank elutasította –ok: az ősiség törvénye miatt a birtokot nem lehetett
elárverezni, így nem szolgálhatott fedezetül
• A Hitel okfejtése:
• A robotoltató gazdálkodást meg kell szüntetni –
okai: a jobbágynyúzó, robotoltató gazdálkodás nem eredményes
• és: emberszeretetből is elutasította a rendszert: „a robot erkölcstelen és haszontalan”
• a jobbágyfelszabadítás módját nem taglalta
• a mezőgazdaság kapitalista átalakításához, a modernizációhoz szükség van hitelre, tőkére
• ehhez: az ősiség törvényét kell megszüntetni
• ebből logikusan következik a nemesi földek megvásárlásának a joga és a nemesek adózása
• a földtulajdonnal rendelkezőknek a törvény előtt is egyenlőnek kell lenni
• a kormányzatot bevonhatónak vélte a reformokba
• a birodalmi kereteket is jónak találta ( gazdasági és politikai egység)
• a rendi kiváltságokat ostorozta – ezt a bécsi udvar tetszéssel fogadta
• nagy siker: elsősorban a birtokos nemesség köreiben (4 kiadása fogyott el)
• A Hitel megjelenésétől számítjuk a reformkor kezdetét: 1830.
• Ellentmondásosság Széchenyi elképzeléseiben: az arisztokráciának szánta a vezető szerepet a
reformok végrehajtásában - az arisztokráciát akarta megnyerni
• Az angol példára hivatkozva felszólította a nemeseket a reformok végrehajtására
• Okfejtése: ne forradalom hozza létre a szükséges reformokat, hanem a nemesség
• A Hitel fogadtatása: • Arisztokrácia: a leghevesebben támadták Széchenyit
• Dessewffy József: Taglalat: konzervatív szemlélet, a rendi rendszer megreformálása a cél
• Kormányzat: nem állt Széchenyi mellé
• Köznemesség: a reformok hívei elfogadták Széchenyi rendszerét 1831 Világ (=világosság)
• válasz a Hitel miatt őt ért támadásokra
• a jobbágyságról, mint „a magyarság utolsó zálogáról” írt
• ismét hitet tett amellett, hogy a reformokat a kormányzat segítségével lehet végrehajtani
• a reformokat fokozatosan kell végrehajtani
1831 Stádium (1833-ban jelenik meg)
• a rendi berendezkedés felszámolásának szakaszai: az 1832-es ogy-re írta
1. hitel
2. ősiség (aviticitas) eltörlése (Nagy Lajos, 1351)
3. fiscalitas megszüntetése (f: a család kihalása után a birtok a kincstárra száll)
4. jus proprietatis: birtokszerzés joga (nem nemeseknek is)
5. törvény előtti egyenlőség
6. jogi védelem (ügyvéd)
7. részleges közteherviselés: a törvényhozás és közigazgatás költségei a nemeseket is terhelik 8.
az országgyűlés döntsön az infrastruktúrát és belső vámokat érintő ügyekben
9. monopóliumok, céhek, hatósági árszabás (limitatio) eltörlése
10. csak a magyar nyelvű okiratok érvényesek
11. a Helytartótanácson keresztül történjen a kormányzás- hatáskörének bővítése
12. a törvényhozás és a bíróságok nyilvánossága
Gyakorlati tevékenysége
• Célja: a hazai közlekedés javítása és a mezőgazdasági termelés fejlesztése
• jobb értékesítési lehetőségek megteremtése
• 1825. ogy: birtokainak egyévi jövedelmét felajánlja a Magyar Tudós Társaság létrehozására:
"Nekem itt szavam nincs. Nem vagyok tagja a követek házának. De birtokos vagyok; és ha feláll
oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejtse, mely avval segítse elő honosainknak magyar
neveltetését, jószágomnak egy évi jövedelmét föláldozom reá."
- 1830 a Magyar Tudós Társaság megalapítása
• a Lánchíd építését kezdeményezi, 1848-ra majdnem elkészül, de félbemarad
• Jelentősége: a nemesi adómentességen rést üt (hídpénz) és egységesíti a fővárost
• Dunai és balatoni gőzhajózás, Tisza szabályozhatóvá tétele
• téli kikötő, hajógyár – a hajózás fejlesztését szolgálta
• lótenyésztés és lóversenyzés
• kaszinó alapítása; célja: politikai, gazdasági fórum (~klub) létrehozása
• hengermalom alapítása Pesten (József-malom, 1839) – az első gőzzel hajtott hengermalom
• selyemhernyó-tenyésztés • a Vaskapu hajózhatóvá tétele – 1831-ben kezdték a munkálatokat •
Széchenyi gyakorlati tevékenységének jelentősége: Magyarország elindítása a modernizáció
útján.
• Kossuth méltatása: „Ujjait a kor ütőerére tevé és megértette lüktetéseit; és ezért; egyenesen
ezért tartom én őt a legnagyobb magyarnak.”
Politikai tevékenysége és élete befejező szakasza
• gyakorlati munkája a polgári követelmények kielégítésére irányult
• de: politikai programjában egyre inkább megtorpant
• szembefordult barátjával: báró Wesselényi Miklóssal (mivel Wesselényi a a kormányzattal
szemben, a liberális nemességre támaszkodva gondolta megvalósíthatónak a reformokat)
• Az első reformországgyűlés (1832-36) harcaitól távol tartotta magát
• Kossuth Lajos 1841. január 2-án megindított "Pesti Hírlap"-ja már nyílt fellépésre késztette, • A
"Kelet Népe" című művében a forradalomtól rettegve vádolta Kossuthot, hogy "izgatásával"
veszélyezteti a békés reformtörekvéseket
• Kossuth visszautasította Széchenyi vádjait • Ekkor méltatta gyakorlati tevékenységét: "Ujjait a
kor ütőerére tevé és megértette lüktetéseit; és ezért, egyenesen ezért tartom én őt a legnagyobb
magyarnak."
• az 1848 február, márciusi forradalmi hullám megrémítette;
• köv.: örömmel fogadta a vértelen forradalom győzelmét, az uralkodó által szentesített polgári
átalakulást
• részt vállalt a Batthyány kormány munkájában mint közlekedésügyi miniszter
• de: Bécs és a független Magyarország közötti ellentétek fokozódó kiélesedése felizgatta
• a bekövetkező eseményeket a felzaklatott idegrendszere nem bírta elviselni.
• 1848. szeptember 5-én háziorvosa kíséretében elindult Döblingbe, ahol hosszú éveket töltött
elborult elmével az ideggyógyintézetben
• 1857-től volt képes újból papírra vetni gondolatait
• leszámolt Bécshez fűzött illúzióival
• a Bach-rendszer eredményeivel dicsekvő röpiratra (Rückblick) választ írt:
• Ein Blick – ez név nélkül Londonban jelent meg 1859-ben
• A rendőrség felfigyelt politikai tevékenységére, házkutatást tartottak, majd értésére adták:
tisztában vannak azzal, hogy a gyógyintézetet politikai menedékhelynek használja fel. Széchenyi
ezt fenyegetésnek vette, és 1860. április 8-ra virradó éjszaka főbe lőtte magát. Temetése az
abszolút rendszer elleni tiltakozássá növekedett.
A hagyatékában fennmaradt írások arról tanúskodnak, hogy Széchenyi az 1848-49-i magyar
tragédiáért elsősorban Bécset tette felelőssé; Széchenyi nagy utat járt be. Osztályából elsőnek
ismerte fel a polgári reformok szükségességét, s ha nem is következetesen, de nyíltan hirdette
azokat; gyakorlati tevékenységével segítette megvalósításukat. Élete végén szembefordult az
addig általa sérthetetlenként tisztelt Habsburg-házzal is. Népének szeretete, az emberi haladásba
vetett hite, áldozatkészsége, akaratereje, alkotó szenvedélye, szívós gyakorlati munkássága a
magyar történet nagyjai sorába emeli. Méltán viseli a "legnagyobb Magyar" nevet

14. tétel Az 1848-as forradalom és az áprilisi törvények

Az 1848. január 12-i palermói megmozdulás Európában alapvető változásokat indított, majd
a február 22-én kirobbant párizsi forradalom elindította a „népek tavasza”-ként ismert forradalmi
hullámot.
Az utolsó rendi országgyűlést 1847. november 12-én nyitotta meg a király. A politikai
erőviszonyoknak megfelelően csupán részeredményeket ért el az ellenzék: reformjavaslatai közül
elfogadták az ősiség eltörlését, a háziadó bevezetését, de nem sikerült keresztül vinni a
közteherviselés és az örökváltság ügyét. A liberális nemesség egymaga nem tudta megoldani a
válságot.
1848. március 1-én Pozsonyba ért a hír a párizsi eseményekről, melynek hatására a liberális
Kossuth Lajos újabb támadást indított az abszolutizmus ellen. Március harmadikán újabb felirati
javaslattal állt elő az alsótábla ülésén: javasolta például a közteherviselést, jobbágyfelszabadítást,
népképviseleti parlamentet, felelős kormányzati rendszert. Az udvar időhúzás taktikáját
választotta, a nádort és a helytartót Bécsbe rendelték, így nem volt, aki a felsőház ülését
összehívja.
A patthelyzetet a pesti Ellenzéki Kör föllépése hárította el támogatva Kossuth felirati
javaslatát. Megszületett a 12 pont (Irinyi József), amely már meghaladta felirati javaslat
követeléseit (követelte többek között a cenzúra eltörlését, az évenkénti országgyűlést, a felelős
kormányt Pest-Budán, törvény előtti egyenlőséget, közteherviselést, jobbágyfelszabadítást) és a
Nemzeti dal (Petőfi Sándor).
Március 13-án Bécsben forradalom tört ki, ami megváltoztatta a magyarországi eseményeket
is. Az udvar István nádort azonnal Pozsonyba küldte azzal az utasítással, hogy fogadtassa el
főrendekkel is Kossuth javaslatát. Másnap Kossuth a küldöttség élén hajóval vitte Bécsbe az
elfogadott feliratot.
Ezzel egy időben Pesten is fölgyorsultak az események. A „márciusi ifjak” (Petőfi Sándor,
Irinyi József, Vasvári Pál, Jókai Mór, Degré Alajos) mozgósítva az egyetemistákat 15-én a
Landerer és Heckenast nyomdában a cenzúra engedélye nélkül kiadták a 12 pontot és a Nemzet
dalt. A tömeg hatására Pest és Buda vezetése csatlakozott a megmozduláshoz, a Helytartótanács
elfogadta és életbe léptette a követeléseket, valamint szabadlábra helyezte Táncsics Mihályt. Este
a Nemzeti Színház a tiltott Bánk bán előadásával ünnepelte a forradalom győzelmét. A pesti
események hatására 17-én Batthyány Lajos grófot István nádor V. Ferdinánd nevében
miniszterelnökké nevezte ki. Az első független magyar kormány tagja volt: gr. Széchenyi István
(közmunka és közlekedésügy), Kossuth Lajos (pénzügy), Deák Ferenc (igazságügy), Mészáros
Lázár (hadügy), Szemere Bertalan (belügy), herceg Esterházy Pál (király személye körüli
miniszter), Klauzál Gábor földművelés- és iparügy), Eötvös József (vallás és oktatásügy).
A vívmányokat rögzítő törvényeket alig három hét alatt készítette el az utolsó rendi
országgyűlés. A király 1848. április 11-én Pozsonyban szentesítette a törvényeket, ezért nevezzük
áprilisi törvényeknek. A társadalom átalakulását eredményező legfontosabb törvénye az azonnali
kötelező örökváltság volt. A törvény úgy rendelkezett, hogy a földbirtokosokat állami
kármentesítés illeti meg, amit a volt kincstári birtokok eladásából fedeztek volna. Megszűntek az
úrbéri terhek (például a robot), és az egyházi tizedet is eltörölték, a parasztság az úrbéres föld
szabad tulajdonosa lett. Az úrbéres telek nélküli zsellérek megkapták a házukat és a körülötte
levő telket, valamint megszüntették az úriszék intézményét. A sajtótörvény kaució fejében
lehetővé tette a lapalapítást, eltörölte a cenzúrát. A katolikus vallás elveszette az
államvallásjellegét a többi felekezettel szemben.
Törvénybe iktatták a népképviseletet, kiterjesztve a politikai jogokat a cenzusos (vagyoni és
értelmi feltételekhez kötött) választójog megalkotásával. Az országgyűlés továbbra is két
kamarás maradt és évenként ülésezett Pesten, a végrehajtó hatalmat gyakorló kormány pedig neki
tartozott felelősséggel. A kormány tagjai ellenjegyzési jogkörrel bírtak, vagyis az uralkodó
bármely rendelete csak akkor vált érvényessé, ha azt a kormány valamelyik tagja ellenjegyezte.
Az áprilisi törvényekben az 1791–es alkotmány szerint független Magyarország rendi,
feudális viszonyait fölváltotta egy polgári parlamentáris berendezkedés, de az Ausztriával
kapcsolatos közjogi viszonya alapvetően nem változott meg. Magyarország a birodalmon belül
helyezkedett el és a Pragmatica Sanctio kölcsönös védelmet írt elő, de a törvények miatt vita
bontakozott ki közjogi kérdésben: egy feudális államban a had-, pénz- és külügy uralkodói
jogkörhöz tartozott, parlamentáris államban a felelős kormány jogköre lett. Az udvar továbbra is
igényt formált ezekre a tárcákra, áprilisban csak a helyzet adta kényszer miatt fogadta el az
irányítás elvesztését, ezért később megkísérelte visszaszerezni ezeket.
Az áprilisi törvények legnagyobb hiányossága a nemzetiségi kérdés rendezetlensége volt. A
Batthyány-kormány csak egy politikai nemzetet ismert el, a magyart. A nemzetiségek csak mint
egyén és nem mint közösség gyakorolhatják a politikai jogokat. Nem kapták meg a nemzeti
egyenjogúságot, amiért azok egyre hangosabban követelték az autonómiát, területi különállást. A
kérdés rendezetlensége miatt a nemzetiségi vezetők inkább Bécs felé kacsintgattak.
Szintén rendezetlen problémaként jelentkezett az úrbéri viszonyok felszámolása során az
irtvány és maradványföldek ügye is. A törvény szerint a paraszt a korábban kezén lévő földdel
rendelkezhet. A földesúri visszaélések következtében a majorságokból törvénytelenül kialakított
jobbágytelkek, mivel ilyen a törvény szerint nem létezhettek, nem kerülhettek az ott élő és
dolgozó volt jobbágyok (zsellérek) kezére. Így ez a réteg nem jutott földhöz. Hasonló volt a
helyzet az irtványokon kialakított jobbágytelkek esetében is.
15. Tétel: A kiegyezésig vezető út, és annak értelmezése, elemzése
A kiegyezés

A forradalmak leverése után Ausztria nagyhatalmi külpolitikát folytatott. Az 1850-es évek

eseményei azonban folyamatos kudarcokat hoztak. A krími háborúban elvesztették egyetlen
jelentős szövetségesüket, Oroszországot. 1859-ben Itáliában súlyos vereséget szenvedtek.
A külpolitikai kudarcok és a pénzügyi csőd megrendítették a kis belső támogatottsággal bíró
önkényuralmi rendszert. Az uralkodónak változtatnia kellett, ha meg akarta előzni az
összeomlást. Ferenc József 1859-ben menesztette Bachot és a konzervatív arisztokrácia felé
nyitott. A konzervatívok vezetője Apponyi György gróf volt. Az Ő elképzeléseiket tükrözte az
1860 októberében kiadott októberi diploma, mely az 1848 előtti berendezkedést állította vissza,
de a magyar önállóságot annál jobban korlátozta. Az országgyűlésnek még az adók megszavazása
sem tartozott a jogkörébe. A próbálkozás azonban teljes kudarcot vallott. Deák és nyomában a
magyar vezető réteg ragaszkodott az 1848-as tőrvényekhez és egyértelműen visszautasította az
uralkodó javaslatát.
Látva a konzervatívok gyengeségét, Ferenc József a centralizációt akaró liberális osztrák-német
polgárság felé fordult. Az októberi diplomát módosító februári pátens- 1861- erősítette a
birodalmi központosítást és az alkotmányos vonásokat. Magyarország tartományként-
alulértékelten- képviselhette volna magát a birodalmi gyűlésben (törvényhozó testület).
A pátens értelmében helyreállították a vármegyei önkormányzatot, a magyar államnyelvet és
országgyűlési választásokat tartottak. A képviselők azonban elutasították a februári pátensben
foglaltakat. Elutasították az alkotmányosság korlátozását, a Birodalom föderális felépítését,
amely Magyarország önállóságát jelentősen korlátozta.
Az elutasítás formájában- az országgyűlés egységén- törés mutatkozott. Két oldal alakult ki.
Deák és hívei feliratban kívánták megfogalmazni álláspontjukat, Ők lettek a Felirati Párt. Ők
elismerték Ferenc József uralkodói jogát, cserébe a tárgyalásokért. Az országgyűlés másik
csoportja határozatban akarta kinyilvánítani véleményét, Ők a Határozati Párt. Teljes mértékben
elutasították az uralkodót. Vezetőjük Teleki László volt, aki később öngyilkos lesz.
Deákék szerzik meg az országgyűlésben a többséget.
A Provizórium, 1861-1865: Ez egy átmeneti korszak,- mely Schmerling nevéhez fűződik-
melyben nem térnek vissza az 1850-es évek erőszakos módszerei.
Az elutasítás miatt az uralkodó feloszlatta az országgyűlést és felfüggesztette- ismét- az
alkotmányos intézményeket, mint pl. a vármegyéket.
A '60-as években Ferenc József külpolitikai elszigeteltsége növekedett, a német és az olasz
egységmozgalmakkal szemben tehetetlen volt. Ausztria a létrejövő erős nemzetállamokkal
szemben csak szilárd belső viszonyok esetén tarthatta meg nagyhatalmi állását. Deák és köre
számára is egyértelművé vált, hogy a magyar vezető réteg nem bírja sokáig a passzív ellenállást.
Elterjedté vált az a nézet, hogy Oroszország és Németország hatalmi törekvései között a
Birodalom szavatolhatja a legnagyobb mozgásszabadságot és a Birodalom védheti meg a
magyarság vezető szerepét a nemzetiségiekkel szemben.
A kiegyezés: A legfőbb kérdés az volt, hogy van-e olyan megoldás melyben a Birodalom
megtarthatja nagyhatalmi állását, de emellett biztosítva legyen Magyarország viszonylagos
önállósága is. A megoldás alapját a konzervatívok dolgozták ki, Apponyi György vezetésével.
Javasolták, hogy a hadügy, külügy, pénzügy legyenek közös ügyek. Ezek alkotmányos
felügyelete a két független törvényhozás által kiküldött delegáció feladata. A terv elfogadásához
kölcsönös engedményeken át vezetett az út.
1865-ben Deák Ferenc megírja húsvéti cikkét, melyben azt mondja, hogy a magyarság hajlandó
engedni a '48-as alapból a közös külpolitika, a védelem és az ezek fedezését szolgáló pénzügyek
tekintetében, mindezt a Birodalom egységének fenntartása érdekében és az alkotmányosság
visszaállításával.
Az uralkodó menesztette Schmerlinget és összehívta az országgyűlést. Az új törvényhozásban
Deák és tábora döntő többséget szerzett.
Miután Deák nyomásának hatására az országgyűlés 1866-ban nem használta ki az uralkodó
helyzetét, Ferenc József elhatározta magát a megegyezés mellett. Ismét visszaállították a megyei
önkormányzatokat, hatályba léptették a '48-as törvényeket. 1867 februárjában az uralkodó
kinevezte Andrássy Gyula grófot miniszterelnöknek. Ezt követően az országgyűlés elfogadta a
közös ügyeket tartalmazó kiegyezési törvényt, majd 1867 júniusában magyar királlyá koronázták
Ferenc Józsefet.
A dualizmus állami és gazdasági rendszere: Az Osztrák-Magyar Monarchia kétközpontú
alkotmányos monarchia, azaz dualista állam lett. Ausztriát és Magyarországot a közös uralkodó
mellett a hadügyek, a külügyek és az ezek fedezésére szolgáló pénzügyek együttes kezelése
kapcsolta össze. A közös ügyeket közös minisztériumok intézték, melyeket mindkét
birodalomrészről 60-60 fős bizottság- delegáció- felügyelt. A közös ügyekben a delegációk
szerepüket csak részben tudták betölteni, így itt jelentős maradt az uralkodó befolyása. Az
uralkodó kezében maradt teljes egészében a hadsereg vezetése. A két törvényhozás csak az adók
és az újonclétszám meghatározásán keresztül gyakorolhattak hatást a hadseregre.
Ferenc József hatalmának megőrzését támogatta még az előszentesítés joga, ami kimondja, hogy
a mindenkori magyar kormánynak a törvényjavaslataikat jóvá kell hagyatnia az uralkodóval,
mielőtt azokat az országgyűlés elé terjesztik. Az előszentesítés joga nem lett törvénybe foglalva.
Magyarország a közös ügyeken kívül teljes önállósággal rendelkezett. Az országgyűlésnek
felelős kormánya alakult. Magyarországot és Erdélyt egyesítették. Az országgyűlést cenzusos
választójog alapján választották.
A kiegyezés gazdasági megállapodást is hozott, amit 10 évenként újra lehetett tárgyalni és az
adott erőviszonyokhoz igazítani. A belpolitikailag önálló két ország gazdasági egységet képzett,
közös volt a vámterület, a valuta, a tőke és a munkaerő szabadon áramolhatott. Ugyanakkor a
kormányok hatáskörében hagyták a gazdaság fejlesztésének lehetőségeit. Megállapították, hogy a
tagállamok anyagilag milyen arányban fedezik a közös ügyeket. Ausztria részesedése 70%, míg
Magyarországé 30% volt. Ez a népességet és fejlettséget figyelembe véve méltányosnak
tekinthető.
A kiegyezés a korábbinál nagyobb lehetőséget adott a nemzeti érdekek érvényesítésére, bár
Magyarország ezzel lemondott a teljes függetlenségről.

16. tétel A dualizmus kor gazdaságának és társadalmának főbb jellemzői 1867-1918

A kiegyezéssel létrejött birodalom hatalmas belső piaca óriási lehetőséget jelentett a magyar
mezőgazdaság és élelmiszeripar számára, de az ásványkincsekben bővelkedő Magyarország a
bányászat, és az arra épülő nehézipar, gépipar területén is dinamikusan fejlődött. A kvóta, vagyis
Magyarország részesedése a közös költségekből a dualizmus korszaka alatt 30%ról 40%ra nőtt,
ami igazolja, hogy valóban jelentős volt a gazdasági növekedés. A mezőgazdaságban
megjelentek a modern művelési módok (vetésforgó, műtrágyázás) és az állattenyésztés is
modernizálódott (istállózó állattartás, új fajták megjelenése). A dualizmus korában
Magyarországon a céhez megszüntetése után (1872) az ipar három húzóterülettel rendelkezett,
melyekben hazánk európai szinten is kiemelkedő teljesítmény nyújtott. A hátrom terület:
malomipar, vasútipar és az élelmiszeripar (Az élelmiszeriparon belül: konzerv és cukoripar járt az
élen.)
A közlekedésben a vasút egyre nagyobb szerepet játszott, a korszak folyamán kiépült az ország
vasúthálózata. Az adriai kikötők lehetővé tették Európa, sőt a világ számos részével való
kereskedelmet. Modern iparágak is fejlődésnek indultak, így az elektromos ipar, illetve a modern
gépgyártás. A gazdaság fejlődésének pénzügyi hátterét a hitelintézetek, bankok, takarékpénztárak
egyre szaporodó száma biztosította. Óriási mennyiségű külföldi tőke áramlott a gazdaságba e
pénzintézeteken keresztül.
16. tétel A dualizmus kori társadalom rétegződése és jellemzői
A Monarchia lakossága a dualizmus fél évszázada alatt 35 millióról 50 millióra növekedett, és
ezen belül jelentősen nőtt Magyarország lakóinak száma is, 15,5 millióról 21 millióra. A
népesség körében érvényesült egy belső migráció, a városokba áramlás révén (városi lakosság
aránya 13% -ról 25% -ra nőtt) ugyanakkor egy kivándorlási tendencia is érezhető volt, hiszen a
korszakban mintegy 2 millió lakos emigrált. (Többségük nemzetiségi szegényparaszt volt.)
Az ipari forradalom hazánkban fél évszázados késéssel jelentkezett. A késve induló
gyorsaságával bontakozott ki a városiasodás, a társadalom szerkezetének átalakulása. A
változások nem egyidőben jelentkeztek, miközben Budapest nagyvárossá fejlődött, egyes
vidékeket alig érintett meg az átalakulás. Az országban kettős társadalomszerkezet alakult ki,
mivel egymás mellett élt az új polgárosodó társadalom (munkásság, kispolgárság, polgári
középosztály, tőkés burzsuázia) és a régi formákat őrző világ (parasztság, kis- és középbirtokos
nemesség, birtokos arisztokrácia) A kettő erősen hatott egymásra: az egykori nemesség
polgárosult, ám életmódja és mentalitása mintául szolgált a kialakuló polgári világ számára. (A
két szerkezet közül a régi, feudális hagyományokat őrző birtokos szerkezet megőrizte
primátusát.)
Nagybirtokos arisztokrácia: mintegy 2000 család, amely 1000 holdnál több földet birtokolt, a
magyarországi földbirtokállomány 1/3-át tartotta kézben. E kör elitjét az a mintegy 50-100
hercegi, grófi és bárói család alkotta (Esterházy, Andrássy, Károlyi, Széchenyi, Bethlen, Tisza,
Eötvös stb.) amely a hagyományos nagybirtokos arisztokráciát jelentette, gyakran több 10 ezer
hold birtokosai voltak. Gazdasági erejük politikai hatalommal párosult. Az ő kezükben voltak a
törvényhozás és az állam kulcspozíciói. Nemesi címeiket használták, s bár ez e korban már
hivatalos kiváltságokkal nem járt, mégis minden kaput megnyitott előttük. Összeköttetéseik tőkét
jelentettek, amit jól fizető igazgatótanácsi állásokkal honoráltak a pénzemberek. Zárt, elkülönülő
világot alkottak, a befolyás, a jólét, a műveltség, mely meghatározta életformájukat, társadalmi
mintául szolgált a birtokos nemesség számára. A nagybirtokok a korszakban már kapitalista
nagyüzemek voltak, amelyeket iskolázott szakemberek irányítottak. A nagybirtokosok jelentős
tőkével vettek részt a kereskedelmi és ipari beruházásokban is (pl. Ferenc-csatorna, Óbudai-
hajógyár).
Dzsentri: A középbirtokos magyar nemesség azon rétegét, mely birtokait nem tudta
modernizálni, így eladósodva elvesztette földjét, ám társadalmi rangját új megélhetési formák –
katonatiszti pálya, hivatalvállalás – révén megpróbálta megőrizni, dzsentriknek nevezzük. Ez az
egykoron még birtokkal rendelkező nemesség többnyire a kártalanítások elhúzódása, a
neoabszolutizmus időszakában követett passzív ellenállás, és a tőkehiány miatt vált földtelenné.
A dzsentri befolyás hagyományos területei a megyei tisztségek voltak. Egyre többen vállaltak
hivatalt közülük és gyermekeik közül az államigazgatásban, illetve ők alkották a hadsereg
tisztikarának legnagyobb részét. Jövedelmeik egyre nagyobb részt innen származtak. Tisza
Kámán miniszterelnök (1875-1890) államigazgatási rendszerét jelentős mértékben építette a
dzsentrikre, akik többnyire szorgalmas „mameluk hadként” hajtották végre az országot
központilag vezető – de őket is támogató – vezetés utasításait, rendelkezéseit. A dzsentrik közül
sokan költöztek a városokba, a bérházak elegáns, első emeleti, utcai fronton lévő lakásait
bérelték. Az új polgári környezetben is sokat megőriztek korábbi életmódjukból. Az elvárt úri
életvitel és valós anyagi helyzetük ellentmondásai siettették anyagi romlásukat. A
századfordulóra egyre inkább erre az elszegényedő úri középosztályra használják a dzsentri
kifejezést. Ám a dzsentrit gúnyoló kispolgári társadalom mégis igyekezett hasonlítani rájuk, úgy
élni, mint ők. Egy részük értelmiségi pályára lépve a polgárság rétegét gyarapítva ügyvéd, tanár,
orvos, mérnök lett így próbálta megőrizni tekintélyét és rangját. A dzsentrik tipikus életmódját és
céljait nagyon jól bemutatja Miszáth Kálmán 1906 –ban megírt műve, a Noszty fiú este Tóth
Marival. (Váltót hamisító dzsentri sarj (Noszty Feri) katonatiszt érdekházasságra készül egy
kifligyáros lányával!)
Burzsoá nagypolgárság: a vállalkozásaiból meggazdagodott 100-150 család alkotta – bankárok,
gyárosok, nagykereskedők. Meghatározó részük zsidó, illetve német származású volt. (pl.: Weiß
Manfréd, Ganz Ábrahám). Épp ezért nem igényeltek, de nem is igen kaptak szerepet a politikai
életben, a közvetlen politizálást átengedték a történelmi osztályoknak. Az arisztokráciával
létrehozott kapcsolatok révén azonban érvényesíteni tudták érdekeiket. Sokan közülük csupán
azért vásároltak földterületeket, hogy birtokosként feltűnve kerüljenek be a társadalmilag
nagyobb presztízst jelentő birtokos arisztokrácia soraiba.
Kispolgárság: A mintegy kétmilliós kispolgárság családi vállalkozásból, illetve saját munkájából
tartotta fenn magát. A kiskereskedő, kismester mellett életkörülményeit tekintve is ide sorolható a
polgári tisztviselő, és értelmiségi réteg, amely különböző hivatalok személyzetét alkotta, illetve
különböző állami, egyházi és magán intézményekben dolgozott (pedagógusok, orvosok stb.) E
kispolgárság magába olvasztotta a lesüllyedő dzsentrit, a bevándorló német, cseh és zsidó
értelmiségit és a tanulás útján feltörekvő paraszti vagy munkás-rétegeket. Mentalitása ezért nem
volt egységes, keveredtek benne a dzsentri és a polgári gondolkodás hagyományai. A
nagypolgárral szemben sokszor kétkezi dolgozóknak tartották magukat, de a tulajdont
megkérdőjelező szocialisztikus gondolkodástól elhatárolódtak.
Parasztság: Az ország lakosságának nagyobb hányadát kitevő parasztság az 1848-as
jobbágyfelszabadításkor telki állományának arányában jutott földhöz, és ennek megfelelően
rétegződött a következő évtizedekben: gazdag-, közép-, szegényparasztság illetve földtelen
agrárproletáriátus. A falvak irányítása az 50-200 holdas gazdagparasztság kezében volt. E gazdák
az agrárkonjunktúra időszakában növelni tudták birtokaikat. Bérmunkásokat fogadtak, s bár
jövedelmük lehetővé tette volna a dzsentritípusú életvitelt, mégis a paraszti életmódot folytatták,
a gazdaság irányítását végezték. A középparasztság (11-40 hold) maga művelte földjét, ez
jellemzően mind munkaerejét, mind idejét kimerítette. Ha lehetősége adódott, bevételét birtoka
növelésébe fektette. A zsellérek száma növekedett a korban, ez a szegényparasztság már nem
tudott megélni legfeljebb néhány hold nagyságú földjéből, ezért a gazdálkodás mellett
bérmunkára kényszerült. A módosabb gazdáknál és a nagybirtokokon vállaltak idénymunkát,
vagy a vasútépítésnél, folyamszabályozásoknál kubikoltak. Egyre jelentősebb számú lett a
minden földjét elvesztett paraszti réteg (agrárproletárok). Számukra a nagybirtokok kínálta
cselédsors, vagy az elvándorlás, az ipari segédmunka biztosíthatta a megélhetését.
A munkásság létszáma a korszak kezdetén néhány tízezer, a korszak végére több mint egymillió
fő, tehát a legdinamikusabban fejlődő társadalmi csoport. Felső rétegüket a kvalifikált
szakmunkások alkották, őket szakértelmük miatt tisztességesen fizették, ezért a kispolgársághoz
hasonló életkörülmények között éltek. Egy részük külföldről érkezett, elsősorban Ausztriából és
Csehországból, többségük azonban magyar volt. A szakképzetlen segédmunkások (köztük sok nő
és gyermek) alkották a munkásosztály zömét, őket éhbérért alkalmazták, s általában nehéz fizikai
munkát végeztek. A munkások többsége nagyüzemben, gyárban dolgozott, így lehetőségük nyílt
szakszervezetek, egyletek szervezésére, sőt, politikai szervezkedésre is (Magyarországi
Szociáldemokrata Párt – 1890).
Kiszolgáltatott rétegek harcai: A dualizmus kori magyar társadalom két leginkább kiszolgáltatott
rétege, a parasztság és a munkásság volt. Helyzetük javítását a szavazati jog kibővítésében látták.
Az egyenlő és titkos választójog bevezetésének ügyét az országgyűlésen kívüli erők közül az
SZDP, az országgyűlésben pedig a korszak végén a Károlyi Mihály vezette Választójogi Blokk
karolta fel. Ám mindez csak a korszak utolsó éveiben zajlott. A dualizmus fél évszázada alatt a
két réteg nem rendelkezett politikai jogokkal. Az 1874/33 –as választójogi törvény olyan magas
vagyoni cenzust írt elő, mely a magyar lakosságnak csak alig 6,5 % -ának biztosított szavazati
jogot.

17. tétel Az első világháború jellege, jellemzői

A második ipari forradalom eredményei megteremtették néhány országnak, többek között az Egyesült
Államoknak, Németországnak és Japánnak, a gyors fejlődés lehetőségét.
Jelentős mértékben fejlődött az iparuk, a XX. század elejére szűknek bizonyultak nemzeti piacaik, ezért külső
piacok megszerzése fontos pontjává vált politikájuknak. A klasszikus gyarmatosítás azonban már lezajlott,
nemigen maradt szabad terület az új gyarmatosítók számára, ezért felmerült a világ területi újrafe1osztásának az
igénye. Másik oka a világháború kitörésének a Balkánon a nemzeti államok kérdésének megoldatlansága.
Utoljára, de nem utolsósorban a német-francia ellentét is hozzájárul a világháború kirobbanásához.
Szövetségi rendszerek
A versengésének eredménye a szövetségi rendszerek kialakulása lett. Először Németország törekvéseit koronázta
siker, 1879-ben Bismarck elképzelései szerint megkötötték a kettős szövetséget Németország és az Osztrák-
Magyar Monarchia között. 1882-ben létrejött a hármas szövetség, a központi hatalmak szövetsége
Németország az Osztrák-Magyar Monarchia és Olaszország részvételével. 1893-ban kötött
szövetséget Oroszország és Franciaország, ezt kiegészítette az Entente Cordiale (antant — szívélyes
megegyezés) az angol-francia egyezmény. Oroszország és Anglia 1907-es katonai szövetségével zárult a
rendszer. Mindkét szövetségnek vannak erős és gyenge pontjai. A központi hatalmak szövetségének kedvezett az
államok földrajzi helyzete, azaz hogy összefüggő terület, így könnyebb a csapatok mozgatása, az élelem- és a
fegyverszállítás. Hátránya, hogy ezen országoknak nincsenek gyarmataik, ezért nem rendelkeznek számottevő
tartalékkal. Mivel a központi hatalmak Franciaország és Oroszország között helyezkednek el, ezért előreláthatólag
többfrontos háborút kell vívniuk. Az antant előnye, hogy óriási gyarmatbirodalommal rendelkezik, ami szinte
 kimeríthetetlen nyersanyagbázist jelent számukra. A gyarmataik védelme érdekében igen komoly hadiflottát
alakítottak ki, ezért tengeren erősebb pozícióba kerülhetnek. Itt a politikai rendszerek szilárdabbak, és nagy
pénzügyi tartalékokkal rendelkeznek, mert az Egyesült Államok Angliát támogatja hitelekkel. Az antant hátránya,
hogy területük szétszórtan helyezkedik el, egy nagy erejű, gyors támadással legyőzhetők a szárazföldi hadseregük
gyengesége miatt.
A németek 1905-re kidolgozták a Schlieffen-féle haditervüket. Eszerint a németek lerohanják Belgiumot, majd
Franciaország ellen indítanak támadást, ahol legyőzik az egyesített angol-francia seregeket. Eközben a Monarchia
megtámadja Szerbiát, ezután a két hadsereg egyesül és együttesen vonulnak Oroszország ellen. Az egész támadást
negyven napra tervezték, tehát egy villámháborúra készültek fel. A német magabiztosságot fokozta, hogy a
központi hatalmak ténylegesen felkészültek a háborúra, viszont az antant csak védekezésre rendezkedett be, de ők
is folyamatosan fokozták hadseregeik ütőképességét.
Új típusú hadviselés:
A világháború frontjait egymással szemben húzódó lövészárokrendszerek alkották, ahol állóháború alakult ki.
Megjelentek a nagy tűerejű fegyverek, a géppuska, páncélosok, harckocsi. A háború második felében jelentős
szerepet játszottak a repülőgépek, tengeralattjárók bevetése. A harckocsit az új találmány angol fedőneve a
tank, az angolok vetették be először. A repülőt kezdetben csak felderítésre használták, majd a fedélzeti
gépfegyverekkel légi csatákat vívtak, s bombázták egymás állását. Miután a rövidnek vélt háború elhúzódott, a
győzelem nemcsak a katonák közötti harc kimenetelétől függött, hanem az őket ellátó hátországok
teljesítőképességétől is.
A hagyományos gazdálkodást felváltotta a hadigazdálkodás. Ebben a versenyben a gyengébb gazdasággal
rendelkezők egyre inkább kimerültek. Az ellátás romlott, az emberek nyomorogtak. Először legkevesebb
tartalékkal rendelkező Oroszország omlott össze, majd az Osztrák-Magyar- Monarchiában és Németországban is
mutatkoztak jelei.

Az 1914-1916-os évek eseményei kellenek még.

18. tétel Magyarország az I. világháborúban:

1. A háború kirobbanása
a) A háborúba lépést Tisza István miniszterelnök ellenezte, az időpontot kedvezőtlennek vélte:
tartott Romániától , mert nem építettek ki védelmi rendszert
Bulgária, a potenciális szövetséges meggyengült a Balkán-háborúkban
a Monarchia hadereje kevés a szerbekkel szemben
b) A németek úgy ítélték meg, hogy most kell lépni, így rábeszélték a Monarchiát a háborúra
c) Magyarországon a lakosság a háború kitörését lelkesen fogadta, a pártok is támogatták

2. A harctereken
a) A Monarchia 9 millió katonát (ebből 3,8 millió magyar) mozgósított
b) 530 000 halott, 1,5 millió sebesült, 830 000 magyar hadifogoly, a magyar katonákat nagyobb arányban
vetették be,  óriási emberveszteség (Doberdó, Isonzó, Piave)
c) 1916 nyarán felkészületlenül érte a Monarchiát a román támadás, csak kis számú csendőrség védte
d) Német segítséget kellett kérni, a gyakorlott hadosztályok kiverték a románokat Erdélyből

3. Az ország kimerülése
a) Romlottak a körülmények, jegyrendszerrel sem lehetett biztosítani a lakosság ellátását
b) Sztrájkhullám, nyilvánvaló lett a háborús vereség, 1916-tól az MSZDP háborúellenes propagandát
folytat
c) A válság hatására 1916-ban megalakult a Károlyi-párt: választójog kiterjesztése, földkérdés megoldása
d) Károlyi Mihály felszólalt a háború ellen  egyre népszerűbb lett  bíztak demokratikus érzéseiben

4. A háborús vereség
a) 1916 őszén megkoronázott IV. Károly békekísérletei kudarcba fulladtak
b) Az uralkodó 1918. október 16-án kiáltványt bocsátott ki, amelyben Ausztriát föderatív alapon akarta
újjászervezni, de a nemzetiségek már többet akartak  felgyorsul a bomlás
c) A hatalom a nemzeti tanácsokkal együttműködött, a hatalom új szervek kezébe került 
d) A Monarchia összeomlott, a hadsereg az olasz fronton tárgyalásokat kezdett 
e) 1918. november 3. Padova, feltétel nélküli kapituláció

1914 őszétől frontvonalak alakultak ki háború Magyarország határainál:

Keleti front:
- Az orosz hadsereg Galícia elfoglalása után betört Észak - Kelet Magyarországra a Vereckei-
hágón keresztül, és csak 1915 májusában a gorlicei áttörés hatására sikerült visszaszorítani őket.
Balkáni front:
- 1914-ben az OMM csapatai két sikertelen támadást intéztek Szerbia ellen, és csak 1915 végén
Bulgária hadba lépése után sikerült legyőzni.
Alpesi front:
- 1915-ben, Olaszország hadba lépett az antant oldalán, ezért a keleti fronton győztes katonákat
áthelyezték az alpesi frontra a Doberdó – Isonzó térségébe. 1917 októberében a caporettói áttörés
révén új frontvonal alakult ki a Piave folyó térségében.
1916 novemberében meghalt I. Ferenc József király. Utóda IV. Károly különbéke kötésére tett
siketelen kísérletete után, a Monarchia
föderalisztikus átszervezését tervezte (közös államszövetség, népek önállóságának megadása,
közös uralkodó és hadsereg, stb). Ezért 1918 októberében manifesztumban szólította fel a
Monarchia népeit nemzeti tanácsok alapítására.
De: A kialakult helyzetben (1918 őszén az antant minden fronton sikeresen támad) a
nemzetiségek a Monarchiától való teljes elszakadást tekintették célnak, ezért a megalakuló
nemzeti tanácsok, kimondták elszakadásukat.
A vereségek hatására 1918. november 3-án az OMM vezérkara letette a fegyvert Pádovában.

A trianoni békeszerződés
Az ország külpolitikai elismerése csak akkor valósulhatott meg, ha a magyarok aláírják a békeszerződést. Mivel a
magyar delegáció semmiféle változtatást nem tudott elérni, ezért nem maradt más hátra, mint az aláírás. 1920.
június 4-én a versailles-i Trianon kastélyban aláírták a békeszerződést.
A béke értelmében Magyarország területe 325 ezer km2-ről (Horvátországgal együtt, nélküle 282
 ezer) 93 ezerre (33%) csökkent. A lakosok száma 18,2 millióról 7,6 millióra (36%) változott. Így mintegy
3,3 millió magyar került a határon túlra. Csehszlovákia megkapta Észak-Magyarországot és Kárpátalját.
Románia bekebelezhette Erdélyt, valamint a Tiszántúl és a Bánság keleti felét. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság
megkapta Bácskát, Dél-Baranyát, a Muraközt és Bánság nyugati felét. Ausztria az Őrvidéket (Burgenland) kapta
meg.
Az eredeti tervek szerint Sopron is Ausztriához került volna, de Prónay Pál és Héjjas Iván civil alakulataival
megakadályozta, hogy az osztrák csendőrség átvegye a területet. Az olasz diplomácia támogatásával a magyar
kormánynak sikerült elérnie, hogy népszavazás döntsön Sopron városának és 6 környező községének
hovatartozásáról. A népszavazáson a lakosság 65 %-a a Magyarországhoz tartozás mellett voksolt. Sopron ekkor
megkapta a 1eghűségesebb város címet.
A magyar haderőlétszámát 35 ezer főre korlátozták, ezen kívül jóvátételt is kellett fizetni, melynek
összegéről később döntöttek.
A békeszerződéssel az ország gazdasági javainak jó része került a szomszédos országok
tulajdonába. Az infrastruktúra széttöredezett, nagy múltú történelmi városok szakadtak el
hazánktól. Trianon negatív hatása nemcsak újabb háborúba sodorta az országot, hanem mai napig tartó
nemzetiségi problémák forrásává is vált.
A szomszédos országok magyarsága
A Párizs környéki békét aláíró országok vállalták, hogy kisebbségvédelmi szerződésekben biztosítják az egyes
nemzetiségiek jogait, vagyis teljes jogú állampolgárként ismerik el a nemzetiségieket, s bizonyos kollektív jogokat
is adnak nekik.
Trianon következményei:
- területvesztés
– lakosság csökkenése
Megszorítások:
- a magyar haderő létszámát 35000 főre korlátozták
– nem volt légierő
– jóvátételt kellett fizetnünk, mivel az I. Világháborúban a vesztes oldalon álltunk.
Gazdasági következmény:
- népesség vesztés, amely piacvesztéssel is járt, a Kisantant gyakorlatilag elzárta Magyarországot.
– infrastruktúra megváltozása (a külső gyűrű elvesztése, központosított lett a maradék ország vezetése)
– bányák elvesztése — az utódállamok (id. Románia, Szlovákia, stb…) réz, vas, olaj, só, arany, ezüst — kezére
kerültek.
– legjobban termő földek — Bácska, Bánát — ezeket mind elvették tőlünk, leginkább Romániához csatolták.
– Kárpát medence szerves összefüggése a központi alfölddel, és a perifériás területek közötti szétszakadás.
– Az utódállamokból túl sokan érkeztek Budapestre — megoldatlan nehézségek, mint pl.:
Lakás, munkahely, energia, stb… Túl nagy lett Budapest súlya Magyarország gazdaságában.
A trianoni békeszerződés tragédia volt a magyar nép életében. Negatív hatásai nem csak egy újabb háborúba
sodorták Magyarországot, hanem jelenleg is súlyos nemzetiségi problémák forrásai.

19. tétel A német nácizmus kiépítése

1. A nácizmus
a) A háborúból hazatért fiatalok nem találták helyüket a társadalomban, nem kaptak munkát
b) Csatlakoztak a szélsőjobboldali szervezetekhez, erős, igazságos hatalom megteremtését akarták
c) A nemzetiszocialista mozgalom első ügye 1923 müncheni sörpuccs
d) A párt vezetője Hitler börtönben írta a Mein Kampf könyvét:
- munkásoknak munkát, a tőke megfékezését
- a tőkéseknek a kommunisták és a szakszervezetek korlátozását
 - a parasztoknak földet ígért
- a háborús sérelmek orvoslását, a béke korrigálását, keleti terjeszkedést ígért (élettér)
e) Központi gondolata volt a fajelmélet, ami elsősorban a zsidóság ellen irányult
f) Az antiszemitizmus, a faji alapú zsidóellenesség alakul ki
g) A nácik megvetették a demokráciát à erős akaratú vezető (Führer) hatalmára épülő államot hirdettek

2. A hatalom megragadása
a) A párt a húszas években még nem jelentős, de kiépítette az apparátust, a fegyveres osztagát
b) A demagógia hatékonyságát a technika és az erőszak alkalmazása növelte, a rádiót és a filmet használta
c) Tudatosan éltek a tömeglélektan módszerével + megfélemlítés (SA)
d) A világgazdasági válság teremtette meg a lehetőségét a hatalom megszerzésére
e) Ígéreteik alapján a választási eredményeik folyamatosan javultak
f) 1932-ben a szavazók többsége szélsőséges pártra szavazott nácik 37,8%
g) Hindenburg köztársasági elnök nem akarta Hitlert kormányfőnek, de 1933-ban nem tehetett mást
h) 1933. január 30-án kinevezte kancellárrá, alkotmányosan, került hatalomra
i) De Hitlert nem lehetett kézben tartani, új választásokat írt ki, elfogadtatta a felhatalmazási törvénytà
rendeletekkel kormányozhat

3. A náci hatalom
a) Hitler felszámolta az alkotmányos rendszer összes intézményét, az összes pártot, megszüntette a
szakszervezeteket, de az egyleteket is
b) Minden hatalom a vezér (Führer) kezében összpontosult, ő lett az elnök is à totális pártállam
c) Hitler leszámolt az SA-val, létrehozta az SS-t, és a Gestapo-t
d) Faji törvényeket hozott (1935), a zsidó németeket megfosztotta állampolgárságuktól
1938. november 9-10. Kristályéjszaka
e) Náci jellegű szervezeteket hozott létre (Hitlerjugend)
f) Minden a náci propaganda szolgálatába állt
g) Növelték az állam gazdasági irányító szerepét, az állam megrendelőként lépett fel, munkanélküliség
csökkent, a földnélküli parasztoknak földet ígértek a „keleti élettérben”
h) Jelentős fegyverkezés, hadsereg növelése à Hitler népszerűsége nőtt

Egy kis kiegészítő olvasnivaló

A totális diktatúra kiépülése
Hitler kancellárrá való kinevezése után sietve feloszlatták a birodalmi gyűlést és új választásokat
írtak ki. Február 27-én leégett a Reichstag, a birodalmi gyűlés épülete, és a gyújtogatással a
kommunistákat vádolták. Másnap több tízezer embert tartóztattak le és még aznap
rendeletben korlátozták a polgári szabadságjogokat. Így a Reichstag-választások a terror
jegyében zajlottak le, de a nácik ennek ellenére sem szerezték meg a szavazatok abszolút
többségét (a két munkáspártra még mindig 30 % szavazott). A kormány ezért
érvénytelenítette a kommunistákra leadott szavazatokat, letartóztatta a párt parlamenti
képviselőit, majd betiltotta a pártot. Hamarosan erre a sorsra jutott az összes többi párt is,
tagjaikat pedig börtönökbe és koncentrációs táborokba zárták. Feloszlatták a
szakszakszervezeteket és a munkásságot náci irányítás alatt álló munkafrontba szervezték.
Bevezették a munkaszolgálatot, melynek keretében az emberek milliói lényegében ingyen
dolgoztak az utakon és a katonai építkezéseken. Új agrártörvényt vezettek be, aminek lényege
a paraszti gazdaság elaprózódását akadályozó új öröklési jog volt (, de meghagyta a
nagybirtokokat).
 Eközben ellentétek bontakoztak ki a párton
belül. A meghirdetett “nemzeti forradalom” semmi változást nem hozott a kispolgári
tömegeknek, ezért az SA (a nácik félkatonai szervezete) legénysége a szociális ígéretek
valóra váltását követelte, ezt azonban csak a monopol tőke és a hadsereg rovására lehetett
volna teljesíteni, ez pedig távol állt Hitler terveitől 1934. június 30., “hosszú kések éjszakája”:
vérfürdő az SA vezetői körében. Az SA helyét az SS (védőosztag) töltötte be ezentúl. A
párton belüli kispolgári ellenzék szétzúzása szorosabbra fűzte a pártvezetés, a monopoltőke
és a hadsereg szövetségét. ’34-ben, Hindenburg halála után Hitler saját kezében egyesítette
az államfői, a kancellári és a pártvezéri hatalmat, ’38 után ő volt a hadsereg főparancsnoka is. Tudta,
hogy vezéri tekintélye megőrzésének egyik legfontosabb feltétele a szociális ígéretek
megvalósítása. Hatalmasközmunka-programot indított el, elkezdődött az autópályák és más
nagy létesítmények építése. A munkanélküliség Németországban az évtized végére teljesen
megszűnt.
Hitler a ’30-as évek közepétől megkezdte a versailles-i békeszerződés felrúgását. ’35 márciusában
bevezette az általános hadkötelezettséget és megkezdte a légierő (Luftwaffe) kiépítését, ’36
márciusában a német csapatok bevonultak a Rajna-vidék demilitarizált övezetébe.
’35 új fejleménye volt a német-olasz szövetség kibontakozása is. Ennek eredménye a ’36-
ban megkötött Berlin-Róma tengelynek nevezett egyezmény, amelynek révén Hitler szabad
kezet kapott Mussolinitől Ausztria bekebelezésére, az Anschlussra (1938. március 12-13.). ’36-ban
Németország Japánnal is szerződést kötött: aláírták az Antikomintern Paktumot, amely
formálisan a Komintern ellen irányult, de valójában a világ újrafelosztására törekvő
hatalmak összefogását célozta (’37-ben Olaszország is csatlakozott).
Ausztria után Hitler következő célpontja Csehszlovákia volt. A kérdés rendezésére 1938
szeptemberében Münchenben négyhatalmi (német-francia-angol-olasz) konferenciát hívtak
össze. Hitler, Daladier, Chamberlain és Mussolini által aláírt Müncheni Szerződésben
Németországnak ítélték (Csehszlovákia beleszólása nélkül) a túlnyomórészt németek lakta
Szudéta-vidéket. Hitler a maradék Csehszlovákiát átmeneti képződménynek tekintette: egy
nappal azután, hogy 1939. március 14-én Pozsonyban kikiáltották a szlovák állam
megalakulását, 15-én a német hadsereg bevonult Prágába (elfoglalva egész Csehországot) és Cseh- és
Morvaországot “védnökség” (protektorátus) alá vonva bekebelezték a Német Birodalomba.

20. tétel A magyar társadalom a két világháború között

A magyar társadalom a két világháború között
Trianon megváltoztatta a magyar társadalom néhány fontos jellegzetességét. A soknemzetiségű
jelleg megszűnt, a lakosság 10%-a maradt nem magyar anyanyelvű. Közöttük a legtöbben
németek (500 ezren). A felekezetek közül a görögkeletiek és görögkatolikusok száma csökkent a
legjobban. A foglalkozások terén nem történt különösebb változás: a mezőgazdaságból élők
aránya valamivel kevesebb, a bányászatból, iparból élőké pedig valamivel nagyobb lett az
össznépességhez képest. 1920 és 1941 között jelentősen nőtt a lakosság száma és növekedett az
átlagos élettartam is.
A magyar középosztály
A századelő történelmi középosztályához tartozó úri középbirtokosoknak (200-1000 hold
birtokosai) és az államapparátus vezetőinek befolyása a századfordulóhoz képest nőtt. Tagjai a
nagybirtokosok és a nagypolgárság mellé emelkedve az uralkodó elit harmadik csoportját
alkották. Közéjük tartozott Horthy Miklós is. Ők tartották kezükben a közigazgatás, a hadsereg, a
csendőrség számos kulcspozícióját. A városi középpolgárság (üzem- és üzlettulajdonosok)
továbbra is gondtalan jómódban élhettek, társadalmi presztízsük sem változott. A középosztály
zömét adó beosztott tisztviselők, magánalkalmazottak, értelmiségiek életnívója csökkent a
századfordulóhoz képest. Ebben a csoportban a menekült értelmiségiek helyzete volt a
legnehezebb. Középosztálybeli társaikhoz képest alacsony jövedelemmel rendelkeztek, és
nehezen vergődtek ki a szükséglakások világából. A városi és falusi kispolgárság igen tarka képet
mutatott. Ide tartoztak a kisiparosok, kiskereskedők, fegyveres testületek altisztjei, postások,
vasúti kalauzok, házmesterek, rendőrök, csendőrök. Jövedelmeik nagyon eltérőek voltak.
Létbiztonságot jelenthetett körükben az önálló üzlet és műhely, az állami fix fizetés és nyugdíj.
Politikailag is sokszínű csoport. Megtalálható közöttük a bal- és jobboldal, ill. a fasiszta jellegű
szervezetek támogatói is. Az állás nélküli értelmiség és a megélhetésért küszködő kispolgárság a
háború és forradalmak után fogékony volt az antiszemitizmusra és a zsidóság intézményes
háttérbe szorítását követelték. Ez az antiszemitizmus a húszas évek végére csökkent, de a
gazdasági válság nyomán újra felélénkült. Ezt igazolta az első és második zsidótörvény
fogadtatása és a nyilaskeresztes párt növekvő népszerűsége. A hitleri Németország példája és a
német-magyar barátkozás is hozzájárult erősödéséhez.
A magyar parasztság

Kilakoltatottak
A lakosság 48%-a, 4,4-4,5 millió ember földműves volt. A nagyobb falvakban lassú
modernizálódás indult meg. Megjelent a villany, a mozi, a rádió, és a ruházat is városiasabb lett.
Gazdag- és középparasztnak számítottak a 20 holdnál nagyobb földdel rendelkezők. Ők adták a
parasztság 7%-át. Ez a réteg az I. világháború után anyagilag megerősödött, gyermekeit már
taníttatni is tudta. Az 5-20 holddal rendelkező kis- és középparasztság szigorú beosztással,
megtakarításait földvásárlásra fordítva élt. A megélhetés vágya és a föld aprózódásától való
félelem vezetett körükben az "egykézéshez". A törpebirtokosok (1-5 hold) gyakran nagy
nyomorban éltek, és a falvakban adódó munkaalkalmakat megragadva béresként,
részesművelőként próbálták magukat fenntartani. Az uradalmi cselédek (216 ezer kereső, kb. 450
ezer ember az eltartottakkal) viszonylag biztonságban, de igen kiszolgáltatottan éltek. A
századfordulóhoz képest járandóságaik kissé növekedtek, és lakásviszonyaik is javultak egy
keveset, de helyzetük kilátástalansága alapjában véve nem változott. A földnélküli
mezőgazdasági napszámosok (500 ezer kereső) helyzete nem javult. A földreform révén sokan
házhelyekhez jutottak, és házépítésükhöz is kaptak némi támogatást, de nagyon kevés volt
számukra a munkaalkalom. Jövedelmük még az uradalmi cselédekét sem érte el. Ruházkodásuk,
ételeik igen szegényesek voltak, s nem volt ismeretlen számukra az éhezés sem. Közöttük
terjedtek a különböző szekták, melyek közösséget jelentettek, és biztatást a jelen nyomorúságával
szemben a túlvilágon. A parasztság felemelkedésére, kitörésére három út kínálkozott: munkás,
iparos vagy altiszt lehetett a faluról menekülő fiatal.
A munkásság
A háború előtti időkhöz képest növekedése lelassult, és összetétele megváltozott. Gyarapodott a
nők száma (főként a textilipar felfutása miatt), és nőtt a segéd- és betanított munkások aránya.
Reálbérük a válság előtt sem érte el az 1914 előtti szintet. A munkanélküliek vagy gyengébben
kereső fiatalok gyakran ágyrajárók, hadifogolytáborokból lett nyomortanyák, barakklakások lakói
voltak. De az ennél színvonalasabb szoba-konyhák 50%-ban sem volt villany, másfajta
komfortról nem is beszélve. A harmincas évek második felében javult az élet, bevezették a
nyolcórás munkaidőt, a minimálbért, a családi pótlékot, a fizetett szabadságot. Az alapszabadság
hat nap volt, amelyhez a munkában eltöltött évek után plusz napokat adtak. A közlekedésben,
közszolgáltatásban dolgozóknak - a vasúti munkásoktól a fővárosi köztisztasági alkalmazottakig -
nyugdíjas állásuk volt. Bár fizetésük alig volt magasabb a többiekénél, az állami nyugdíj
biztonságát megbecsülték. A munkássághoz tartoztak még a házicselédek, akik többnyire fiatal
falusi lányok voltak, és olcsó munkaerőt jelentettek a városi polgári családoknak.
A magyar arisztokrácia
Nagybirtokosok, nagypolgárok

A magyar társadalom megőrizte háború előtti, hierarchikus, kasztszerű jellegét. A

nagybirtokosok száma csökkent, mérséklődtek bevételeik, életvitelük kevésbé lehetett pazarló,
mint korábban. Az ország földterületének 30%-át birtokolták. A politikai életben befolyásuk
csökkent, de így is meghatározó maradt. A katolikus egyház Trianon után birtokokat vesztett, de
a rendelkezésére álló 860 ezer hold az egyházi élet, az iskolák ellátása mellett főúri életmódot
biztosított a katolikus főpapoknak. A nagypolgárság közvetlen politikai szerephez továbbra sem
jutott, de befolyása a kormányzati politikára erősödött. Horthy és Bethlen is jó kapcsolatokat
ápolt vezető ipari és pénzemberekkel. Fennmaradt a dualizmuskori agrár-merkantil ellentét. A
harmincas években az agrárius érdekek érvényesültek inkább, amikor Magyarország az iparilag
fejlett Ausztriával és Németországgal épített ki jó gazdasági kapcsolatokat.

A magyar társadalom a két világháború között:

- Trianon megváltoztatta a magyar társadalom néhány fontos jellegzetességét:
 a soknemzetiségű jelleg megszűnt,
 a lakosság 10%-a maradt nem magyar anyanyelvű (a legtöbben németek) (500 ezren).
 a vallási felekezetek közül a görögkeletiek és görög katolikusok száma csökkent a
legjobban.
- A foglalkozások terén nem történt különösebb változás:
 a mezőgazdaságból élők aránya kissé csökkent,
 a bányászatból, iparból élőké pedig valamivel nagyobb lett az össznépességhez képest.
- 1920 és 1941 között jelentősen nőtt a lakosság száma és növekedett az átlagos
élettartam is.
- Társadalmi rétegek:
 Arisztokrácia:
o nagybirtokosok (kb. 200 család):
 számuk csökkent,
 mérséklődtek bevételeik,
 életvitelük szerényebb lett,
 az ország földterületének 30%-át birtokolták,
 a politikai életben meghatározó maradt a befolyásuk.
 nagypolgárság (kb. 50 család):
 politikai szerephez továbbra sem jutottak,
 befolyásuk a kormányzati politikára erősödött.
 Középosztály:
o úri középbirtokosok (200-1000 hold) és az államapparátus vezetői:
 befolyásuk nőtt,
 az uralkodó elit harmadik csoportját alkották. (Közéjük tartozott Horthy
Miklós is)
 a közigazgatás, a hadsereg és a csendőrség vezetői.
 beosztott tisztviselők, magánalkalmazottak, értelmiségiek:
 a középosztályzömét adták,
 életnívójuk csökkent a századfordulóhoz képest.
 Kispolgárság:
o igen tarka képet mutatott (városokban és falvakban éltek),
o jövedelmeik nagyon eltérőek voltak,
o létbiztonságot adott az önálló üzlet és műhely, az állami fix fizetés és nyugdíj.
o politikailag is sokszínű: fogékony az antiszemitizmusra
 Parasztság:
o a lakosság 48%-a (4,4-4,5 millió ember),
o erősen differenciálódott:
 gazdag- és középparaszt:
 a 20 holdnál nagyobb földdel rendelkeztek
 a parasztság 7%-át tették ki
 kis- és középparasztság:
 5-20 holddal rendelkeztek
 szigorú beosztással éltek
 jellemző volt rájuk az "egykézés".
 törpebirtokosok:
 1-5 holddal rendelkeztek gyakran
 nagy nyomorban éltek,
 béresként, részes művelőként próbálták magukat
fenntartani.
 uradalmi cselédek: igen kiszolgáltatottan éltek.
  mezőgazdasági napszámosok: kb. 500 ezer kereső.
 Munkásság:
o számának növekedése lelassult,
o gyarapodott a nők száma (textilipar),
o nőtt a segéd- és betanított munkások aránya.
Nők helyzete

A nők kenyérkereső pályára lépése megállíthatatlan folyamatként haladt előre a század húszas
éveinek Magyarországán is. Főleg az alsó középosztályból jöttek – a felsőbb osztálybeli „úrinők”
nemigen vállaltak kereső munkát, vagy ha igen, az egyet jelentett úrinői tekintélyük
elveszítésével. A közhivatalnokok egyre nagyobb hányada lett nő, s nemcsak az egyedülállók,
hanem – az anyagi kényszer miatt – a feleségek is egyre többen vállaltak irodai munkát.
Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy a közhivatalok felé általában a képzetlenebb, érettségivel
nem rendelkező nők törekedtek, akik így csak alacsonyabb szintű hivatalnoki (kezelői vagy
díjnoki) beosztást tölthettek be. Bérezésük színvonala alatta maradt a férfiakénak. Lassanként
kialakultak az olyan irodai munkakörök, amelyeket az esetek többségében nők töltöttek be. Ezek
a pozíciók általában a hivatalnoki hierarchia alsóbb lépcsőin helyezkedtek el.

A Horthy-korszakra jellemző a felsőfokú végzettséggel, diplomával rendelkező nők egyre

nagyobb számban való megjelenése a munkaerőpiacon. A pedagóguspályán – elsősorban az elemi
iskolai tanítótóság és a polgári iskolai tanárság körében – mind több nőt alkalmaztak olyannyira,
hogy joggal lehet az oktatógárda „feminizálódásáról” beszélni. A diplomás nők nagy számban
való foglalkoztatása azonban nem járt együtt a gazdasági téren való emancipációjukkal. Sőt,
egyértelműen megállapítható, hogy a Horthy-korban fokozatosan romlott annak az értelmiségi,
közalkalmazotti foglalkozásnak a társadalmi megítélése és anyagi megbecsültsége, ahová a nők
nagyobb létszámban áramlottak be.

Magyarországon a nem közalkalmazotti, piaci szférában még nehezebb volt a munkát kereső nők
helyzete. A polgári és a proletár családok nőtagjai egyre gyakrabban találták magukat
szemben elhelyezkedési nehézségekkel. A két háború között elkezdődött a nők fokozatos
kiszorítása a munka világából. Ennek oka a patriarchális családmodell megerősödésében
kereshető, azaz abban, hogy a családon kívüli kenyérkereső szerep egyre kevéssé vált
összeegyeztethetővé a nőkkel kapcsolatosan megfogalmazott tradicionális társadalmi
szerepelvárásokkal.