Szabó Nikolett – Maria Montessori esszé

2023.03.28.

A film megnézése után számos gondolat merült fel

bennem, ami miatt nehezen is tudtam dönteni arról,
hogy mi a leginkább helyén való vélemény ezzel
kapcsolatban. A sok elképzelés közül mégis az egyik fő
mondanivalón akadt fent a figyelmem.
Véleményem szerint a filmben a gyerekek segítése,
fejlesztése és nevelése mellett nagy teret kapott a női
egyenjogúság, illetve a feminizmus kivívásának a harca.
Harc önmagukkal, kollégákkal, a köztudattal és a
társadalommal, tehát a norma szerint egy nő háztartást
vezessen, gyereket neveljen, ne legyen tanult, karrierista
és elismert, ugyanis ez a férfiak dolga.
Az első rész leginkább azt mutatja be, hogy egy elszánt
nő hogyan bizonyítsa be rátermettségét, hogyan
érvényesíti akaratát és hogyan tudja a társadalom által
felállított normákat romba dönteni. A nők
érvényesülésének folyamata szerintem még mai napig
tart, hiszen egyes „férfi” szakmákban hány nőt is
fedezünk fel, hát nem sokat véleményem szerint ez
innen is ered.
Továbbá hangsúlyt helyeznek a gyermekekre, ami a
mai modern világban igen csak megkopott tanítás és
fejlesztés szempontjából. Számomra megdöbbentő volt,
hogy egyes fejlesztő módszerek, milyen csodákat
képesek tenni. A gyermekeknek lesz sikerélménye és az
által motivációja is, ami valljuk be manapság igen ritka a
gyerekek, sőt még az idősebb korosztály körében is.
Maria Montessori alakja példaértékű bármely ember
számára. Személyiségére a magabiztosság, nyitottság,
bátorság, kitartás, az őszinteség és elszántság jellemző.
Azt tükrözi, hogy mindent meg lehet valósítani, csak
igazán akarni és hinni kell benne.
Az elfogadás folyamatát is végig kíséri a felvétel.
Bemutatja azt, hogy milyen nehézségekkel néznek
szembe nap, mint nap a sajátos nevelési igényű
gyermekek. Bántó szavak, alábecsültség, durvaság
ismerősen csengenek ezek a szavak ugye? Ezek azok,
amikkel a gyermeknél elő lehet idézni agressziót és
önbizalomhiányt. A mai generáció már inkább
elfogadóbb ezekkel a gyermekekkel, mivel a
mindennapjaik részévé válták a beintegrálásnak
köszönhetően. Ráadásul egyre több érzékenyítő
program szervezésére kerül sor, hogy megkönnyítsék
ezen gyermekek beilleszkedését a társadalomba.
Sajnos még a tanításuk nem érte el azt a szintet, ami
járna nekik például egy normál iskolában. Egyre több
újabb és újabb fejlesztő és tanulást segítő eszközre és
vagy módszerre lenne szükség, ahogy Maria Montessori
is fejlesztette ki sorba őket a tudásának bővülésével.
A második részben részlegesen megjelenik a
szakemberek képzése is, ami ugyancsak jó dolog, de
nézzük csak meg hány szakemberrel nyitotta meg kapuit
a Gyermekek Háza. Így megy ez napjainkban is, lehet
akárhány jelentkező, kiképzett szakember, de az
elhivatottság és motiváció és megbecsülés hiánya, azon
felül is a csekély megélhetési lehetőség miatt, nem a
kitanult szakmájukban fognak dolgozni, karriert építeni
és elismertséget szerezni az emberek.
 Nem utolsó sorban a film az elengedés folyamatában is
párhuzamot von. Ezalatt azt értem, hogy Maria
Montessori, mint pedagógus bízva a tanítványai
képességében engedte az elemi vizsga letételét, és a
későbbiekben az útjukra őket, ugyanakkor az anya-fia
kapcsolatban is elengedte a fiát saját útjára, mikor
indulni akart. Tehát, ha a gyermek hibázik és bukik,
legyen szó tanítványról vagy saját gyermekről a jó
pedagógus, illetve anya velük bukik, ha pedig
szárnyalnak velük szárnyal.
Innen ered a film végkimenetele is, nem véletlenül
tartott vele a fia a végén és az sem volt véletlen, hogy
egy volt tanítványa mentette meg a börtöntől.
Véleményemet összegezve egyszerre volt
megdöbbentő, lehengerlő és motiváló a film. Én
bevallom őszintén tartottam ettől a filmtől, mivel nagyon
ritka az olyan régitípusú film, ami megtetszik, másrészről
meg a csekély élettapasztalattal rendelkezem, így
kétségekkel töltött el, hogy szakmai téren mit tudok
levonni a tartalmi elemekből. Talán pont ezért is volt az
első gondolataim között a női egyenjogúságért vívott
harc és csak utána merültem el kíváncsibban a
módszerek figyelésébe.
Valójában egy laikus néző elé egy élettörténet tárul egy
nőről, aki vívja a maga csatáit az életben és a
szakmában egyaránt és mássza a ranglétrát, egy
karrierista személyiség, aki mindkét szakterületen jól
teljesít, mint orvos és, mint pedagógus. Engem örömmell
töltene el, ha napjainkban is lenne vagy megjelenne egy
ilyen vezéregyéniség, aki nem enged a nyomásnak,
harcol az akarata érvényesítéséért, tanulni vágyó és
tanítani akaró.
Továbbá a szülői támogatás feltételnélkülisége is
bebizonyosodik. Erősíti a hitet, motivációt és a kitartást.
Tapasztalataim alapján, úgy gondolom, hogy az
érzékenyítést folytatni kell, a tanítási módszerekre és az
iskolai rendszerre pedig ráférne a modernizálás. Én
szerencsésnek érezhetem magam, hogy befejeztem már
a tanulmányaimat, mert ilyen bizonytalanság és nyomás
mellett nem lehet kihozni a maximumot a tanulásból és a
tanításból.
Végül a film számomra egy kellemes csalódás volt,
rádöbbentett, hogy amit eddig normálisnak hittem,
legyen szó egy módszerről vagy másról, azt lehet jobban
és másképpen is csinálni.
A tanulság számomra a filmből az volt, hogy a kemény,
önzetlen és céltudatos munkának vagy így, vagy úgy
meglesz a maga gyümölcse a jövőben, és akkor, amikor
a legkevésbé számítunk rá.