Ami azt illeti a mi nap egy elégé összevissza nap volt .

Egyrész nagyon hálás vagyok , hogy Hannával

lehettem , ami elég magasan viszi a prímet visszont van egy elég erőteljes negatív történéssorozat is ami valahol nem
tudok hova tenni de mégis sikerűrl nem tudom mennyi idő után megsírasson .
Reggeltől amint felébreddtem volt egy hiszti otthon ami persze megint abból ált , hogy apum rámkiáltott a
semiért és nekem egyből el is gurunlt az összes cukorkám . Amikór ez lejárt kezdtem beszél Hannámmal és amelett ,
hogy küldött egy elég aranyos hangüzenett az írásain érződött , hogy ideges vagy fruszrált vagy nem tudom . Aztán
volt egy idő intervallum amikór amikór minden szinte tökéletesen ment , nagyon jól éreztem magam vele , kaptunk
helyet a KFC-ben , voltunk minden fele nézelődni meg vásárólni , meg egy csomót nevettünk és tényleg minden
nagyon jó volt . Még azt is éreztem , hogy Hanna is bújós hangulatban van aminek mindig nagyon de nagyon örülük .
Aztán amikór el indultunk haza fele szintén nagyon jó hagulatban, szinte szakadva a nevetéstől mentünk a nagy
dombon befele amikór mi történ mi nem meg említette , hogy pervez vagyok .... ami azt illeti már nem tudom milyen
kontextusban kerűlt szóba , de én azt válaszóltam rá , hogy ,, jó, de néha te is az vagy néha ’’ . Ő ezt sajnon félre
értette és azt hitte , hogy ezt úgy mondom , hogy mintha be ismerném , hogy igen az vagyok , de ő is az és így nem
számít egy percig sem . Persze egy percig sem erre gondoltam de már mindegy volt mert ahogy ki mondtam ő azt
mondta , hogy jó akkor menj a picsába és elindúlt lefele a dombon . Nekem ez csappet szarúl esett mert nem tudtam
ezt miért kaptam . Egy jó ideig nem is indultam utánn amíg ő meg nem állt az emeletes ház sakánáll lévő oszlopnáll és
vissza nem nézett . Én itt még talán nem fogtam fel , hogy mi ez a szituáció de viccből le ültem a földre és neki
támaszkodtam a kapulábnak . Nagyon rövid idő után, utánna mentem mert láttam , hogy ő bizony ide nem jön .
Mikór utól értem kiderült a szituáció milyenség és nagyon de nagyon mélyre le hangólt , hogy hát megint olyant
mondtam amit nem kellet volna , vagyis megint HIBÁZTAM . Nagyon nagyon a sírás szélére sodórt , hogy az oszloptól
a harmopáng fogta a kezem de nem szólalt meg. Aztán megbeszéltük és mire a végére kerültünk a témának arra már
a segítő kanapéján találtuk magunk . Egy darabig minden nagyon de nagyon jól ment újjra , beszélgettün ,
röhörésztünk de hát egyszer mi történik . Na mi ... hát csak nem az amitől ott a legjobban féltem ? Jön a nevelő úr és
kérdezi , hogy ki vagy s mi vagyok . Elmagyarázzuk , hogy amúgy nem vagyok bent lakó de amúgy az szeretnék lenni .
Ő persze elmondta , hogy ez egy intoleráns lépés , hogy kintlakók a koliba járnak ,,udvarólni’’ s vissza taszító , hogy
jön az igazgató s azt látja , hogy a kanapén össze vannak vegyülve a gyerekek . Utána megnyugtatta a leki vilagunkat ,
hogy nem pont ránk gondolt , meg ha csak értelmesen beszélünk nincs semmi baj meg minden, azzal sarkon fordúlt
és ELMENT bazdmeg . Ez mind arra volt jó , hogy Hannám ahogy volt a térdén könyödölve ült a kanapé szélé és nem
szólalt meg . Valahogy egyből kezdtem érezni a feszültséget és hiába kérdezgettem , nem mondta meg , hogy mi a
baj. Nagyjából az 5. kérdésre bevágta, hogy csend legyen . Én erre a válaszra hátra dőltem és na ... . 10 mp volt , hogy
láttam , hogy az álla ráncosodik és egyből levágtam, hogy mi a baj . Amíkor a melkasomra dőlt és elkezdett síri ott
nekem is nagyon kijött az előzővel együtt és hát na . Én is sírni kezdtem ,de nem feltünően . Egy idő után aztán a fejét
hátra fordítoot és észre vette , hogy a frissen töltött mécses eltörött . Meg is kérdezte , hogy sírtáll ? Én
természetesen azt válaszóltam hogy nem , de amikór az újját végig simította a szemhéjamon érezte , hogy könnyes .
Na és akkor megölelt, ami persze azt idézi elő , hogy csak jobban tudtam volna sírni . Mindig ha megőlel valaki akit
nagyon szeretek bíztonságba érzem magam a karajaiban és csak jobban tudnék sírni .
Aztán sajnos el kellet jöjjek ami szerintem még nem fájt ennyire . Mielőtt ki léptem az ajtón megígértette
velem , hogy többet nem sírok , de tudtam , hogy ugysem fog menni . Ahogy gondoltam, nem kellet a szapienciáig
elérjek s már a könnyeimtől nem láttam , és na . Miután ki értem az intribe , nem mutathattam mások előtt, hogy
sírtam szóval arcot mostan , majd el indúltam tusolni , viszont nem volt meleg víz és talán ez volt az én szerencsém .
Amint viszaérva beléptem a szobába hallotam , hogy zúg a telóm és, hát nem volt más mint életem legfényesebb
csillaga , Hanna . Hívott , hogy nincs e kedvem csatlakozni hozzá és Stefihez egy Petőfizéshez , nekem meg
természetesen volt. Szeritem ez ha nincs talán most is a könnyeimmel küzködöm ebben a sötét szobába , persze
csendbe , hogy nehogy valaki meghallja . Feldobta az estét . Igazából Stefi volt a megmentőnk .
Vissza gondolva nem tudok konkluziót levonni, hogy ebben a napban a jó volt e a több vagy a rossz . De talán
mostmár nem is akarok . Ez a nap maradjon meg az a napi , ami a 2. Hónapforduló előtti nap . Isten igazából örülök is,
hogy vannak ilyenek . Nem jók , de erősítenek . Viszont vissza vonom azt , hogy nem tudok konkluziót levonni a mai
napból , mert tudok . Végtelenűl hálás vagyok , hogy ezt a lányt meg ismerhettem , és minden nap ott van melletem ,
ha kérem megfogja a kezem , ha szomorú vagyok megölel . Ő velem ott van és én az övé vagyok. Bármi van is meg
tudjuk beszélni , ha az egyiknek nagyon rossz kedve van is . Nem tudom mivel érdemeltem őt ki , de hálás vagyok érte
.... soha hálásabb . Soha többé nem akarok mást . Vele akarom leélni az életem , bármilyen hosszú is legyen az .
Egyszerűen csak szeretem .... mint még soha senkit ! <3