Hasonlítsa össze a vér, a szövetnedv (szövetközti folyadék), a nyirok összetételét, keletkezését, szerepét,

magyarázza kapcsolatukat. Ismertesse a teljes vértérfogat mennyiségét, az alakos elemek és a vérplazma arányát,
a vérplazma fő alkotórészeit és magyarázza jelentőségüket.

Vér: folyékony állományú kötőszövet, sejtes (alakos) elemekből és vérplazmából áll.

A vérplazma elemei a bélcsatornából szívódnak fel, az alakos elemek a vörös csontvelőben (a csontok szivacsos
állományában) képződnek, a fehérvérsejtek a nyirokszervekben érnek meg.

Szövetnedv (szövetközti folyadék): a hajszálerek (artériás szakaszának) egyrétegű laphám falán a vérplazma
átszűrődik, mert itt a vérnyomás nagyobb, mint a vérfehérjék ozmózisnyomása, így keletkezik a szövetnedv,
tehát a fehérjementes vérplazma. A szöveti folyadék szerepe, hogy biztosítsa az anyagcserét a sejtekkel a zárt
keringési rendszerben.

Nyirok: A nyirok a szövetnedvből keletkezik. A szövetközti nedvből a vakon kezdődő nyirokkapillárisok a

nyirokfolyadékot egyre vastagabb nyirokerekbe juttatják, közben nyirokcsomókon/nyirokszerveken (pl.
mandulák) halad keresztül, ezért fehérvérsejtek és (általuk termelt) immunfehérjék is bekerülnek a
nyirokkeringésbe. Végül mellkasi nyirokéren /mellvezetéken / nyirokvezetéken át a vénás keringésbe,
(majd a jobb pitvarba) kerül.

A vértérfogat mennyisége: átlagos felnőttben 5 dm3 (5 l).

Sejtes elemek és vérplazma aránya: durván 1:1. (45% : 55%)

Vér pH: 7,4

A megengedett változás kevesebb mint 0,05
Pufferek biztosítják (olyan oldatok, amely egy határon belül képesek az állandó kémhatást biztosítani). Ilyenek
a fehérjék, melyek karboxil- és az amino-csoportjaik módosulásával (ionizálódásával) segítik a pH
állandóságát. A másik pufferrendszer a szénsav-bikarbonát rendszer, (CO2 + H2O = H2CO3 = H+ + HCO3-)
amely reakció egyensúlyának a vérben aktuálisan jelenlévő H+-ion koncentrációjától függő eltolódásával alakítja
ki az egyensúlyt.

A vér pH-változásának okai

A magas vér pH (Alkalózis):
 Folyadékveszteség: Ez azért történik, mert vízveszteséggel
veszít a vér sókat és ásványi anyagokat. Ide tartoznak a nátrium
és a kálium. A folyadékveszteség okai túl sok izzadás, hányás,
hasmenés, vizelethajtók
 Veseproblémák

Az alacsony vér pH (Acidózis):

 Cukorbetegség során jelentkező acetonsav felszaporodás a
szervezetben
 vesebetegség vagy veseelégtelenség
 Ha a tüdő nem képes elegendő mennyiségű szén-dioxidot eltávolítani, a vér pH-ja csökken. Ezt
nevezzük légzési acidózisnak. Ez krónikus tüdőbetegségnél fordulhat elő pl. asztma, tüdőgyulladá
 Plazma összetevők és szerepük

•Víz - pl: oldószer, szállító közeg

• Oldott ionok
- kationok:
pl. Na+-K+ elemi idegjelenségek
pl. Kalcium ion - pl: véralvadás
pl. Mg2+
- anionok: Cl-, HCO3-

Kicsi oldott szerves molekulák:

 glükóz - szállított tápanyag
 aminosavak, zsírsavak - szállított tápanyag
 Vitaminok, pl. K vitamin - véralvadás
 Hormonok, pl. ösztrogének - nemi működés szabályozás

Nagy (makro)molekulák:
Plazmafehérjék
 Albuminok: ozmotikus nyomásszabályozás
 Szállító fehérjék (lipoproteidek) - lipidek szállítása
 pufferhatás
 Globulinok: Immunglobulinok - védekezés / antigének jelölése
 Fibrinogének: Véralvadási fehérjék - véralvadás

Ismertesse a vörösvérsejtek, a fehérvérsejtek és a vérlemezkék szerepét, keletkezésük helyét, a normál

értéktartománytól való eltérés okait és következményeit. Értse a vérszegénység lehetséges okait.

A vörösvértest tartalmazza a hemoglobint. A hemoglobin nevű összetett fehérje.

 4 alegységből áll.
 1 alegység: globin fehérje+ hem
 Mindegyik alegység képes egy oxigénmolekulát szállítani.

A hem porfirinvázas vegyület. 4 darab nitrogén

tartalmú gyűrű összekapcsolódása, középen a
Fe van. A vörösvérsejtek színe a hemtől
származik.
 Mitől növekedhet a mennyiség?
- tengerszint feletti magasság
- vérdopping (tiltott!)

Mitől csökkenhet a mennyiség?

vérszegénység - okai
- vérzés (erős menstruációs vérzés)
- sarlósejtes vérszegénység (mutáció)
- vashiányos vérszegénység
- vészes vérszegénység = B12 vitaminhiány

eritropoetin vesében (85%) és májban (15%) termelődik hipoxia hatására (alacsony oxigénszint), szerepe a
magaslathoz való alkalmazkodás („vérdopping” a sportban)
eritropoetin („epo”) beadása → dopping (lesz sok érem, de cserébe tönkremegy a máj és a vese...)

Hematokrit-érték: A vörösvértestek térfogata a teljes ­vértérfogat százalékában. Kb. 50%

Mitől csökkenhet a mennyiség?

vírusfertőzés (pl. HIV)

autoimmun betegség
sugárkezelés

Mitől növekedhet a mennyiség?

- baktériumos fertőzés
- gyulladások – érett alakok
- leukémia – nem működőképes alak
(fehérvérsejtszám: > 100 000 db/mm3)
Ismertesse a sérült érfal, a vérlemezkék, és a fibrin szerepét a véralvadás folyamatában, idézze fel, hogy a
folyamathoz kalciumion és K-vitamin szükséges. Ismertesse a véralvadás szakaszait (érösszehúzódás,
vérlemezke fázis, véralvadási lánc, fibrinolízis) és a trombin szerepét.

A véralvadás szakaszai:
1. érösszehúzódás
2. vérlemezke fázis
3. véralvadási lánc (kaszkád)
4. fibrinolízis

1. érösszehúzódás: Az érfal sérülése helyi simaizom összehúzódást vált ki, ami lassítja a vér kiáramlását és
fokozza a vérlemezkék kitapadását és aktiválódását.
2. vérlemezke fázis: A sérült érfalból és a vérlemezkéből felszabaduló anyagofelszabaduló anyagok hatására
a vérlemezkék kitapadnak a sérült felületre. A kitapadás aktiválja a vérlemezkéket, amelyek egy összetett
komplexet szabadítanak fel. Ennek hatására újabb vérlemezkék gyűlnek a sérülés helyére, véralvadási
faktorok szabadulnak fel, és beindul a véralvadási kaszkád (többlépéses reakció sorozat).
3. véralvadási lánc (kaszkád): A folyamat tizenkét különböző faktorhoz kötött, melyek a májban
termelődnek és bomlanak le. A véralvadási faktorok szintéziséhez a K-vitamin jelenléte is szükséges.
A véralvadási faktorok aktivált formában enzimként működnek, és szigorúan egy irányú folyamatokban és
meghatározott sorrendben aktiválják a láncreakcióban utánuk következő fehérjéket.
((+++A véralvadási kaszkád két párhuzamos, egymást erősítő úton indul el (intrinsic, extrinsic út).))
 A folyamat utolsó előtti lépése a protrombin-trombin átalakulás -az átalakuláshoz Ca2+ jelenléte
szükséges.
 Trombin hatására fibrinogén - fibrin átalakulás történik szintén Ca2+ jelenlétében.
 A fibrinszálak behálózzák a kialakuló vérrögöt. A hálóba más vérsejtek is beakadnak. Kialakul a
vérlepény. A véralvadási lánc stabil vérlepény kialakulását eredményezi.
 Az összehúzódó vérlepényből (var) kiszűrődik a vérszérum, vagy más néven vérsavó,
lényegében fibrin mentes vérplazma.

4. fibrinolízis: A véralvadást a sebgyógyulás követi. Kötőszövetet képző sejtek hálózzák be az alvadékot, és

kötőszövetet építenek a seb helyén. A sérült sejtek elhalnak, alkotóelemeik lebomlanak. A vérrög
lebontásáért főként a plazmin nevű fehérje a felelős, ami szintén bonyolult folyamatok révén jön létre
inaktív előanyagából, a plazminogénből. A plazmin több darabra hasítja a fibrint.
 Az egészséges szervezetben a véralvadás és a fibrinolízis között egyensúly áll fenn. Ha ez az egyensúly
megbomlik, akkor spontán vérzés, vagy vérrögképződés indul be.

alvadási idő: normál érték: 5-6 perc

 Ha magasabb: A véralvadás bármely szükséges összetevőjének hiányában, elégtelen mennyisége vagy
működése következtében a vérzési idő több órásra is megnyúlhat. Ez a betegség a vérzékenység
 Ha alacsonyabb: vérrögök képződésével (trombózis) jár, ekkor a vérzési idő lerövidül.
protrombinidő: normál érték 11-15 másodperc. A vizsgálat a véralvadást beindító egyik enzimrendszer
működését vizsgálja. Másodpercben megadja, hogy mennyi idő telik el a vizsgált vérmintában az alvadék
képződéséig
 Ha magasabb: vérzékenységgel járhatnak
 Ha alacsonyabb: fokozott alvadékonysággal, trombózisokkal, embólia kialakulásával járhat.

Vérzékenység: csökkent véralvadási képesség. Genetikai tényezője az X kromoszómához kötődő recesszív

allél vagy bármely más véralvadási faktor génjének hibája. Akkor is kialakulhat, ha a szervezet K-vitamin vagy
Ca2+ hiányos.

A véralvadás gátlása:
- Ca megkötése, oxaláttal vagy citráttal
- heparin (máj termeli)
- hirudin (pióca)
- kumarin-származékok (rágcsálóirtó szer)

Magyarázza a hajszálerek keringési jellemzőit, funkcióját az anyagcserében.

A legvékonyabb erek a hajszálerek (kapillárisok), melyek egyrétegű laphám falán létrejöhet az anyagcsere.

Értelmezze a nyirokkeringés lényegét (útvonala, funkciója), a nyirokcsomók jelentőségét.

Magyarázza a nyirokáramlást fenntartó tényezőket. Magyarázza a szövetnedv áramlási mechanizmusát a

vérnyomás és a plazmafehérjék ozmotikus nyomásának viszonya alapján.

A kapillárisok fala szűként működik, féligáteresztő mivel átbocsátja a vizet, az ionokat kisebb szerves
molekulákat, azonban visszatartja a makromolekulákat.
• 1. Az erekben uralkodó hidrosztatikai nyomás, amelynek értéke a kapillárisok kezdetén 35 Hgmm a
folyadékot kifelé préseli.
• 2. Ennek ellene hat a plazmafehérjék - albuminok – kolloidozmotikus nyomása amely 25 Hgmm.
• Tehát a kapillárisok artériás szakaszán nettó 10 Hgmm-es nyomás a vérplazmát kifelé préseli.
• A kapillárisokban a vénás oldal felé haladva a folyadék kilépése, ill. az erek ellenállásának
következtében a vér hidrosztatikai nyomása lecsökken.
 • Amikor a hidrosztatikai nyomás egyenlővé válik a kolloid ozmotikus nyomással a folyadék
kiszűrődése megszűnik.

• A kapillárisok vénás szakaszán a vérnyomás tovább csökken kb. 15-18 Hgmm-re és a kolloidozmotikus
nyomás alá esik.
• Ennek következtében a vénás szakaszon a fehérjék kolloidozmotikus szívóhatásának köszönhetően a
szövetnedv egy része visszalép az érpályába.
• Ennek napi mennyisége kb. 2-4 l, amelyet a nyirokkeringés juttat vissza az vérbe.

A nyirok rendszer vékony falú, vakon kezdődő nyirok

kapillárisokkal kezdődik a szövetekben, majd egyre
vastagabb nyirokerekké egyesülve vezetik a nyirkot a
vérpályába. A legfőbb nyirokér a mellvezeték torkollik a
vénás rendszerbe. Nincsenek nyirok erek az idegszövetben,
a csontvelőben, a porcszövetben és a tüdő
léghólyagocskáiban.

Bizonyos esetekben (pl. a vérplazma alacsony

fehérjetartalma vagy magas vérnyomás esetén) a nyirok egy
része nem jut vissza a vérkeringésbe, hanem felhalmozódik
a szövetek között, és vizenyőt (ödémát) okoz.

Hosszas ülés után dagadhat a láb: A mozgás hiánya a vénákban csökkenti a véráramlás sebességét, növeli a
véna adott szakaszon mérhető térfogatát. Ez a keringésváltozás visszahat a hajszálerekre (kapillárisokra) is,
ahol megnő a nyomás. A vérplazma egy része a szövetközti térben marad. Ez csökkenti a keringésben levő
plazmamennyiséget, de növeli a szövetközti tér víztartalmát is (ödéma). A helyzetet súlyosbíthatja, hogy a
nyirokkeringés nem megfelelő működése következtében valóban jelentős vízmennyiség marad egyes
testrészekben (többnyire az alsó végtagban).

Ismerje a szív működésének alapelveit (üregek térfogat- és nyomásviszonyainak változása, a vér áramlása a
szívciklus folyamán). Értse a szív felépítésének és működésének kapcsolatát.

A szív helye: mellkas, két tüdőfél között

Az ember keringési rendszerének központja a szív.
- Külső réteg: a szívburok (pericardium). Kétrétegű hártya. A szívburok két lemeze között van a
szívburoküreg, melyet súrlódáscsökkentő folyadék tölt ki.
- Középső réteg: a szív fala (miocardium): szívizomszövet alkotja. Felszínén futnak zsírszövettel
körülvéve a szívet tápláló ún. koszorúerek: A szív táplálását látják el, az az aortából erednek.
- Belső réteg a szívbelhártya (endocardium).
A szív üregei: 4 üreg (2 kamra, 2pitvar)
 A szívben a vér egyirányú áramlását a szívbillentyűk
biztosítják.
A zsebes billentyűk: az aorta és a tüdőartéria kezdetén 3-3
db. Megakadályozzák a vérnek a kamrába való
visszaáramlását.
A vitorlásbillentyűk: a pitvar-kamra határán,
szemölcsizmok mozgatják ínhúrok segítségével. (a jobb- 3
csúcsú, a baloldali 2 csúcsú.) megakadályozzák a vér
visszaáramlását a pitvarba a kamrák összehúzódásakor.

vitorlás

Szív működése: izomzatának öszszehúzódása (szisztolé) és elernyedése (diasztolé) tartja állandó mozgásban a
vért. A pitvarok összehúzódásakor a kamrák elernyedt állapotban vannak, a kamrák összehúzódásakor pedig a
pitvarok vannak elernyedt állapotban. A kamrai összehúzódást egy rövid szünet (szív pauza) követi, majd a
folyamat újra ismétlődik. A szívizom küszöb feletti ingerre maximális összehúzódással válaszol, a vázizmoktól
eltérően küszöb alatti ingerre viszont nem válaszol („Mindent vagy semmit” törvény). Azt a periódust, amikor a
szívizom nem ingerelhető, mert nem válaszol, refrakter stádiumnak nevezzük. Ez a szakasz viszonylag hosszú,
haszna abban nyilvánul meg, hogy a szívizom nem hozható tartós összehúzódási állapotba (görcsbe), míg a
vázizmok igen.
 Szív ingerképző központjai

Ismerje a szinuszcsomó és a pitvar-kamrai csomó helyzetét, funkcióját.

A szívnek önálló ingerképző és ingerületvezető rendszere van (automáciával rendelkezik). Az emberi szív
elsődleges ingerképző központja a jobb pitvar falában található szinusz csomó. A szinusz csomóban keletkezett
akciós potenciál a pitvarokban sejtről-sejtre terjed, így jut el az ( atrioventricularis (AV)) azaz csomóba. A
pitvar-kamrai csomó feladata az ingerület továbbítása a kamrai ingerületvezető rendszerre, melynek részei a
His köteg , a Tawara szárak és a Purkinje rostok.

((+++Az izomsejtek egymással az Ebert -vonalakon keresztül funkcionális szincíciumot alkotnak, ami azt
jelenti, hogy a sejtek közötti alacsony elektromos ellenállású kapcsolatokon keresztül az ingerület sejtről-sejtre
terjedhet. A két pitvar egyetlen funkcionális szincíciumot alkot, a két kamra ugyancsak szinkron működésre
képes.))

Szívciklus

A szívciklust a kamrák és pitvarok

izomzatának ernyedt állapotától, a kettős
diasztolétól kezdve írjuk le.

 Az elernyedés során a pitvarok

térfogata nő, az üregekben lévő nyomás
csökken. Ezáltal a pitvarok megtelnek
vérrel, amelyet a nyitott vitorlás billentyűk
átengednek a kamrákba. Ekkor a zsebes
billentyűk még zárva vannak, így a kamrából
nem tud tovább áramlani a vér.

 Amikor a pitvarok izomzata

összehúzódik, bekövetkezik a pitvari
szisztolé, és a pitvarban lévő vér teljes
mennyisége a kamrákba préselődik. A két
kamra térfogata növekszik, bennük a nyomás
nagyon kis mértékben emelkedik.

 A következő ütemben a pitvarok izomzata elernyed és a kamrák izomzata húzódik össze, ez a kamrai
szisztolé. Eközben a vitorlás billentyűk a rájuk ható nagy nyomás következtében zárnak, megakadályozzák
a vér visszaáramlását a pitvarba. (A billentyűk kismértékben így is beboltosulnak a pitvarok üregébe, ahol
kisfokú nyomásemelkedést hoznak létre) A vitorlás billentyűk záródása hangjelenséggel jár: részben a
billentyűzáródás felelős az első (szisztolés) szívhangért. A kamrán belüli nyomás meredeken emelkedik.

 Amint a kamrákban uralkodó vérnyomás eléri a verőerekben uralkodó nyomás értékét a zsebes billentyűk
kinyílnak és a vér a kamrákból kilökődik. A kamra kiürülése nem teljes. A kamráknak a nagyerekben
 uralkodó nyomással szemben kell kilökniük a vért. Az összehúzódás kezdetén a kamrák ürülése gyors
(gyors ejekció), majd az ürülés lelassul (csökkent ejekció). A gyors ürülés szakasza alatt a kamrai nyomás
tovább emelkedik, majd tetőzik, és a csökkent ürülés fázisában csökken.

A kilökött vér együttes mennyisége a verőtérfogat, más néven pulzustérfogat. Egy-egy emberi kamra
nyugalomban egy szisztolé alatt 70–80 ml vért lök ki.
 A kamra felé visszafolyó vér zárja a zsebes billentyűket. A zsebes billentyűk záródását a második
szívhangot lehet hallani.
 Ezután a folyamat újraindul mindaddig, amíg a szív elektromos rendszere erre utasítást küld. A szívizom
összehúzódásait a jobb pitvar izomzatában található ingerképző központ, a szinuszcsomó szabályozza

A vitorlás billentyű záródása;

B a zsebes nyílása;
C a zsebes billentyű záródása és
D a vitorlás billentyű nyílása

Keringési rendszer
A nagy vérkör a bal kamrából indul. Innen a vér a testbe vezető főverőérbe áramlik. Belőle ágaznak ki azok a
verőerek, amelyek a különböző szervek vérellátását biztosítják. Az egyre kisebbedő verőerek a
szövetekben hajszálerekre oszlanak szét. A sejtek közelében a vér leadja az oxigént és a tápanyagokat,
ugyanakkor felveszi a szén-dioxidot és az egyéb bomlástermékeket. A hajszálerek egyre vastagabb gyűjtőerekké
szedődnek össze. Végül a vér egy nagy gyűjtőéren keresztül a jobb pitvarba jut.

A kis vérkör (tüdővérkör) a jobb kamrából indul ki. A kamra összehúzódása a vért a tüdőverőérbe juttatja.
Amint a tüdőverőér a tüdőbe lép, mind finomabb erekre bomlik, majd a léghólyagokat gazdagon
behálózó hajszálerekben folytatódik. Itt a vér szén-dioxidot ad le és oxigént vesz fel. Az oxigéndús vér az
összeszedődő hajszálereken és a tüdőgyűjtőéren át a bal pitvarba jut.

Szélkazán funkciója a legnagyobb artériáknak van, leginkább az aortában jelentős.

  Amikor a bal kamra hirtelen kilöki a verőtérfogatként meghatározott vérmennyiséget az aortába,
akkor az aorta nem merev csőként viselkedik, hanem a kezdeti szakasza tágul.

 Amikor a kamra elernyed ( diastole), záródik a zsebes aortabillentyű, megszűnik a vért előremozgató
nyomáskülönbség. Merev cső esetében ekkor a kilökött vérnek visszafelé kellene haladnia. A kilökő
nyomás (systole) megszűnésével az aortafal rugalmassága révén összehúzódik, és ennek révén
biztosítja azt a nyomást, ami diastoléban is előre mozgatja a vért a nagyerekben. Ez a szélkazán
funkció

Magzati keringés

A magzat vérének gázcseréjét, táplálékfelvételét, az anyagcseretermékek kiürülését a méhlepény

közvetítésével az anyai szervezet végzi.
A fejlődő tüdő légtelen, benne nincsen gázcsere, a tüdő vérkeringése, a kisvérkör, tehát nem működik,
keringése minimális mértékű.

A jobb pitvarba érkező vér részben a jobb kamrába, részben a bal pitvarba kerül a pitvarokat összekötő
nyíláson keresztül (foramen ovale).
A jobb kamrából a tüdőartériába jutott vér a tüdőartériát az aortával összekötő Botallo vezetéken át az aortába
kerül. Tehát a kisvérkörbe nem kerül vér, hanem minden vér végső soron a nagyvérkörbe, az aortába kerül.

Patent Foramen Ovale (PFO)

Születéskor a Botallo-vezeték elzárul, a foramen ovale bezárul. Ezáltal a kis- és a nagyvérkör egymástól
tökéletesen elválasztottá válik.

Az első légvételt az agyvelő légzőközpontjára ható inger a vér oxigéntartalmának csökkenése, a magzatban
termelődő szén-dioxid felszaporodása, valamint a hideg levegő, mint bőringer váltja ki.

Ismertesse, hogy mi a koszorúerek feladata, hogy miért életveszélyes ezek elzáródása.

A szív izomzatának táplálását a koszorúserek látják el, mely a szívet koszorúszerűen behálózza. Elzáródásuk
életveszélyes, mert nem kap friss vért a szívizomzat, ami így az szívizomzat leállását és elhalását
(szívinfarktust) idéz elő. Okozhatja pl. trombózis -vérrög elzárja a koszorúseret.

Ismerje az artériák, a vénák és a kapillárisok felépítését (átmérő, billentyű, szöveti szerkezet), és ezeket hozza
kapcsolatba az adott erek funkcióival.
Minél nagyobb az erek összkeresztmetszete, annál alacsonyabb a vér áramlási sebessége.

A vér vénákban történő áramlását a szív felé több tényező is segíti.

A vénákban a vérnyomás alacsony és folyamatosan csökken, így csak kis mértékben segíti a vér áramlását. A
vénák falában található billentyűk, valamint a ritmikusan összehúzódó (váz) izomzat pumpáló hatása együtt
segítik a vér szív felé történő visszaáramlását. A belégzések csökkentik a mellkasban a nyomást (negatív
mellűri nyomás), ezért a vénában szívó hatást keltenek, ami szintén a vér szív felé történő áramlását segíti.
 izompumpa

Ismerje a szívfrekvencia és a vérnyomás fogalmát és felnőttkori normál értékeit. Tudjon pulzust és vérnyomást
mérni (automata eszközzel), legyen képes a mért adatok eredményeit értelmezni és magyarázni.

Vérnyomás: a vér érfalakra gyakorolt nyomása, értéke testtájanként és erenként eltérő.

A vérnyomást valamelyik karon mérik, felfújható mandzsettás vérnyomásmérő segítségével. A vérnyomás
értéket higanymilliméterben (Hgmm) adják meg és két számból áll.
Az első szám azt a nyomást mutatja a kar fő artériájában, ami a szív összehúzódásakor alakul ki (szisztolés
vérnyomás), a második a szívverések közti szünetben ( szív elernyedésekor) mérhető nyomást mutatja
(diasztolés vérnyomás). Normál értéke: 120/80 Hgmm

A vérnyomás mérésekor a nagy vérkör artériás

rendszerében kialakuló legmagasabb és legalacsonyabb
nyomást határozzuk meg. A felső érték a nagy
artériákban a bal kamra összehúzódásakor mérhető
szisztolés nyomás. Az alsó érték a bal kamra két
összehúzódása között fennálló nyomást jelzi a bal
kamra elernyedésekor. A vérnyomás otthoni mérésére
ma már sokféle automata műszer kapható, de egyre több
okosóra is rendelkezik ezzel a funkcióval. Ha automata
vérnyomásmérőt használsz, a mandzsettáját erősítsd fel
társad bal felkarjára. A műszer addig pumpál levegőt a
mandzsettába, amíg az abban uralkodó nyomás jóval
meghaladja a várható felső értéket. Ekkor az artériát a
mandzsettanyomás elzárja, a pulzus nem érzékelhető.
Ezt követően a levegő lassan kiáramlik a mandzsettából,
és a műszer érzékelni kezdi a pulzus beindulását. A műszer kijelzőjén hamarosan megjelenik a szisztolés és
a diasztolés nyomás, valamint a pulzusszám értéke.

Szívfrekvencia: A szív ritmusos percenkénti összehúzódásának számát, a szívfrekvenciát a pulzusszámmal

jellemezzük. A pulzushullám az artériák falán végig terjedő nyomás- és térfogatváltozás. A
nyugalmi szívfrekvencia az szívverés percenkénti száma nyugalmi állapotban. Ez 72/ perc. (12 éves kor körül
kb. 80, újszülötteknek 140.)
Az egy összehúzódás alatt kipumpált vér mennyisége a pulzustérfogat (verőtérfogat), nyugalomban átlag kb.
60-80 ml.
A pulzustérfogat és a szívritmus szorzata a keringési perctérfogat. Perctérfogat = frekvencia x pulzustérfogat
Nyugalomban: 72 x 70 ml= 5,4 l. vagy 72 x 80 ml= 5,6 l. Az érték azonban függ: az életkortól, a nemtől
(nőknél alacsonyabb), a testsúlytól.

Ismertesse a lép helyét és szerepét

A lép a hasüreg baloldalán, a gyomor mögött található hosszúkás szerv.

A lép kötőszövetes burkán belül kétféle rendszert találunk.
A vörös pulpa (pulpa: valamely szerv belső puha állománya) üregeiben a vörös vérsejtek és a falósejtek
tárolódnak. Itt történik az elöregedő sejtek lebontása.
A fehér pulpa tüszőiben – ahogy a nyirokcsomóban is- nyiroksejteket (limfocitákat) találunk.
Míg a nyirokhálózat a nyirokban, addig a lép a vérben lévő idegen anyagokat „szűri ki”. Részt vesz az elöregedő
vérsejtek lebontásában.

Tudja, hogy milyen élettani hatások emelik, vagy csökkentik a pulzusszámot és vérnyomást.
Szimpatikus hatásra (adrenalin) a szív működése gyorsul, a koszorúserek, az agy és a vázizmok artériái
tágulnak, a vérnyomás és a pulzus megemelkedik. Ez történik pl. futáskor, sportoláskor, az izmok intenzív
igénybe vételekor, de akkor is, ha megijedünk valamitől, vagy orgazmuskor.

Paraszimpatikus (idegrendszeri) hatásra ezzel ellentétes hatások következnek be. Paraszimpatikus hatás főleg
nyugodt, relaxált állapotban (fekvés az ágyon, pihenés) és emésztéskor, kiadós evés után következik be. A
vérnyomás hirtelen leesése ájuláshoz vezethet

Magyarázza a véreloszlás megváltozásának élettani funkcióját.

A szervek tápanyag- és oxigénigénye nagyon változó. Felesleges lenne állandóan annyi vért keringetni, amennyi
minden szövet maximális igényét kielégíti. Ehelyett a szervezet az egyik szerv igényeinek növekedésekor a
másik szervtől, szervrendszertől vonja el a vért, azaz a keringés átrendeződik. A keringés átrendeződésének két
alapvető, az egész szervezetre kiterjedő típusa van. Az egyik az úgynevezett szimpatikus hatás, amikor a
szervezet erőit a menekülés érdekében mozgósítani kell (veszély, verseny, felelés). Ilyenkor a mozgásszervek, az
érzékszervek, az idegrendszer kap több vért, a kültakaró a tápcsatorna, a szaporodási szervrendszer kevesebbet.
A másik az úgynevezett paraszimpatikus hatás, amikor a szervezet energiatartalékai feltöltésére, pihenésre
készül fel. Ilyenkor a kültakaró, a táplálkozás, a szaporodás szervrendszere kap több vért, az izmok, az agy
kevesebbet.

A valódi kapillárisok kezdeti részükön simaizomgyűrűt tartalmaznak. Ezek összehúzódása és elernyedése

szabályozza a vér kapillárisba történő áramlását, tehát az adott terület vérrel való ellátását.

A keringésátrendeződés úgy megy

végbe, hogy a simaizmok egyes
szövetekben elzárják, másutt pedig
megnyitják a hajszálerek egy
részét. Ez a folyamat teszi alkalmassá
az ereket a hőszabályozásra is.

Magyarázza, hogyan valósul meg szervezetünkben a keringés (vérnyomás, véreloszlás) szabályozása.

Kisebb nyomásváltozásokat az erek kiküszöbölnek, így a vérátáramlás mértéke állandó marad, Ér sérülése vagy
hőmérséklet csökkenése: ér összehúzódik, átáramlás csökken.

Idegi szabályozás: az értónus idegi szabályozása főként a vegetatív idegrendszeren keresztül történik

 A szimpatikus idegrendszer hatására a védekezés lehetőségét biztosító szervek, így az intenzíven működő
vázizmok vérellátása növekszik a zsigeri szervek rovására. A vér megfelelő oxigénkoncentrációjának
fenntartása érdekében a légzés fokozódik. A szívműködés gyorsul, a vérnyomás nő, ami a véráramlást
fokozza, végső soron a sejtek oxigén- és tápanyagellátását biztosítja. A bélcsatorna mozgása és az
emésztőnedvek termelése viszont csökken, ezért ezeknek az életműködéseknek az energia- és
oxigénigénye kisebbé válik
 Paraszimpatikus hatásra a zsigeri szervek, köztük a bélcsatorna, az emésztőmirigyek és a vese
vérellátása nő, működésük fokozódik. A szívműködés és a légzés nyugalmi ritmusát is paraszimpatikus
hatás állítja be.
  A keringésszabályozó központ a nyúltvelőben
található. Ez irányítja a szívet, ereket. Ezek együttesen a
vérnyomást határozzák meg.

A nyúltvelőben találhatóak a keringési kőzpontok.:

érszűkítő (vérnyomásemelő)-értágító
(vérnyomáscsökkentő) központ

1. A nyúltvelőn átáramló vér oxigéntartalma

csökken, CO2 tartalma nő –akkor a nyúltvelői érszűkítő
központ hatására a vegetatív rostokon keresztül az erek
simaizmát beidegzi -» az ér beszűkül, vérnyomás nő

2. Az értágító (vérnyomást csökkentő központ):

az érfalban található nyomásérzékelő receptorok
hatására aktivizálódik és a X. agyidegen át kifejtett
hatásán túl az érszűkítő központ gátlását is végzi.

((KÉMIAI SZABÁLYOZÁS:
értágító -» szénsav, tejsav, nitrogén-oxid, paraszimpatikus idegvégződések ingerületátvivő anyagai -»
acetilkolin, falósejtekből felszabaduló anyagok -» hisztamin, szerotonin
érszűkítő -» mellékvese velőállomány hormonja -» adrenalin, vese által termelt hormon -» renin (angiotenzin-
aldoszteron) hypothalamus által termelt hormon -» vasopressin))

Munkavégzés keringési hatása:

terhelés hatása a szívműködésre:
- tréningezett(edzett) szív: a pulzustérfogat nő (→ sportemberek)
- nem tréningezett szív: a frekvencia nő (→ edzetlen emberek)
- statikus munkavégzés: az erek összenyomódnak, keringés romolhat
- dinamikus munka: nő a szervezet oxigénigénye, az izmok
összehúzódása segíti a keringést

Értelmezze a homeosztázist a folyadékterek összetételének példáján.

A szervezet folyadéktere két nagy (intra- és extracelluláris) térre és azon belül több kisebb, funkcionálisan is
elkülönülő folyadékrekeszre tagozódik.
 1) A sejteken kívüli extracelluláris folyadék (ECF)
Három altere:
• vérplazma
• szövetnedv
• transzcelluláris folyadékok (emberben mintegy 1,0-1,5
liter).pl. képződő szűrlet, vizelet, agy-gerincvelői
folyadék, csarnokvíz, izületi nedv…

Legfőbb funkciója, hogy biztosítja a sejtek működési

feltételeit, odaszállítja a szükséges tápanyagokat,
szabályozó vegyületeket és elszállítja a
bomlástermékeket. Ehhez szükséges a keringési rendszer
által biztosított folyadékáramlás és az összetétel
viszonylagos állandósága.

Az ECF térfogatának változásai:

csökkenés: leggyakoribb oka a Na+ -ot, a Cl--ot és vizet tartalmazó testfolyadékok vesztése:
• hányás
• hasmenés
• vérzés
Következmények:
 csökken a hidrosztatikai nyomás az erekben: vérnyomás csökkenése
 csökkent testtömeg
 szomjúság
 csökkent vizelettermelés
növekedés:
• túlzott só- és vízbevitel
• csökkent veseműködés
Következmények:
 ödéma
 megnövekednek a hidrosztatikai nyomások: vérnyomás nő

A sejten kívüli térben főleg a Na+ ionok, és Cl- -ionok vannak túlsúlyban a sejten kívüli térhez képest.

2) A sejteken belüli (intracelluláris) folyadéktér (ICF)

Az intracelluláris tér (ICF) a sejtek belső környezetét a

sejtmag és a citoplazma folyékony állománya képezi.
A sejt belsejében folyó anyagcsere folyamatok
eredményeként az intracelluláris tér pH-ja gyengén savas
(6,8 körüli).
• A sejten belüli térben főleg a K+ ionok, valamint a
foszfát és fehérje molekulák vannak túlsúlyban a sejten
kívüli térhez képest.
A vízháztartás szabályozása
Az egy nap alatt a szervezetbe kerülő folyadék mennyisége azonos kell hogy legyen a szervezetből eltávozó
folyadék mennyiségével, így tartható fenn a homeosztázis, a szabályozott belső állandóság.

Vízfelvétel:
• folyadékfelvétel italok formájában
• a szilárd táplálék is tartalmaz vizet
• a sejtlégzés, a biológiai oxidáció CO2-t és H2O-t termel
Vízvesztés:
• vizelettel
• széklettel
• H2O vesztés. pl. légzés
• izzadás.
• patológiás körülmények: vérzés, hányás, hasmenés

Homeosztázis állandósági fogalmai: A homeosztatikus működés a "normális érték" fenntartása

.• izovolémia (vízterek térfogatának állandósága)
• izoionia (sejtek ionösszetételének állandósága)
• Izozmózis (folyadékterek ozmotikus koncentrációjának állandósága)
• izohydria (sav-bázis egyensúly állandósága)
• izotermia (testhőmérséklet állandósága)

Tudjon érvelni a testedzés és a helyes táplálkozás keringési rendszer egészségére gyakorolt hatása mellett

A helytelen életmód (mozgásszegény életmód, túlzott alkoholfogyasztás, dohányzás, drogozás, túltápláltság és

elhízás, stressz, kevés alvás, sok zsíros étel vagy szénhidrát túlzott fogyasztása) erősen megnöveli az esélyeket
az érelmeszesedés, visszértágulat, a trombózis, a vérnyomásingadozás, szívritmuszavar és az infarktus
kialakulására. Ezek elkerülésében nagyon hasznos a rendszeres testmozgás (keringési rendszer megerősödik, a
szervezet karban van tartva, megakadályozza az elhízást, a teljesítőképesség növekszik) és a helyes táplálkozás.

Ismertesse a keringési rendszer főbb betegségeinek (érelmeszesedés, visszértágulat, a trombózis, a

magasvérnyomás/hipertónia betegség, szívritmuszavar és a szívinfarktus) kialakulásában szerepet játszó főbb
kockázati tényezőket. Értse a megfelelő életvitel kialakításával csökkenthető kockázatokat. Ismerje a
szívinfarktus fogalmát és jellemző tüneteit.

Érelmeszesedés: az erek belső falainak zsírok

lerakódása miatt történő beszűkülése és
megkeményedése. A beszűkült ér belső felületén
vérlemezkék is fennakadhatnak, tovább csökkentve az
erek átmérőjét. Az erek térfogatának csökkenése miatt a
vér nem tud akadálytalanul áramlani, nő az artériák
elzáródásának veszélye, ami stroke-hoz (agyvérzés, agyi
infarktus), szívinfarktushoz vagy a láb keringési
zavaraihoz vezethet.

Visszértágulat: sok álldogálás vagy erős elhízás miatt a

láb vénái kitágulhatnak és megnyúlhatnak, ilyenkor
pang bennük a vér, ami végtagzsibbadást okozhat.

Trombózis: vérrög (trombus) képződés, az ér elzáródását vagy beszűkülését okozza. Ha a rög leszakad, a
koszorúeret is elzárhatja (szívinfarktus). Az agyban agyvérzést, a tüdőben tüdőembóliát okozhat. Vérnyomás-
ingadozás: a tartós magas vérnyomás megterheli a szívet, ezáltal szívmegnagyobbodást okozva. Egy idő után
szívelégtelenséghez és a koszorúserek problémáihoz vezet, ami erősen növeli a szívinfarktus kockázatát.

Szívritmuszavar: a szív ingerkeltő és/vagy ingerületvezető rendszerének működési zavara. A pitvarok és a

kamrák egyszerre vagy nem összehangoltan húzódnak össze, ezáltal romlik a szövetek vérellátása és nem jut
elegendő vér a vérkörökbe.
Szívinfarktus: A szív izomzatának táplálását a koszorúserek látják el, mely a szívet koszorúszerűen behálózza.
Elzáródásuk életveszélyes, mert nem kap friss vért a szívizomzat, ami így az szívizomzat leállását és elhalását
(szívinfarktust) idéz elő. Okozhatja pl. trombózis - vérrög elzárja a koszorúseret.

Kockázati tényezők/ rizikófaktorok

Magasvérnyomás-betegség. A vérnek az erek falára gyakorolt nyomása

a vérnyomás. A normál értéknél magasabb vérnyomás az erek gyakori
rendellenessége. Legtöbbször a verőerek szűkülete idézi elő. Következtében az
erek elmeszesednek, merevvé válnak. Az érfal szűkületét többek között a
helytelen táplálkozás, a dohányzás és az állandó idegfeszültség válthatja ki.

Magas vérzsírszint. Szervezetünk egészséges működéséhez a

koleszterin nélkülözhetetlen. Magas vérzsírszintnél azonban a felesleg lerakódik
a verőerek falára.

Elhízás. Ennek a betegségnek a hasra terjedő, alma típusú formája a veszélyes,

mert gyakran társul hozzá magas vérzsírszint, magas vérnyomás és magas
vércukor.

Cukorbetegség. Az évek óta fennálló cukorbetegség következtében a verőerek

szűkülnek, majd elmeszesednek. Hátterében nagyon gyakran a hasi típusú
elhízás áll.

Ismerjen alapvető sebellátási módokat, tudja, hogyan kell ellátni vérzéssel járó sérüléseket.

A vérzés a megsérült erektől függően többfajta lehet. Ilyen vérzés

·a hajszáleres, amikor a vér csak gyengén szivárog,
·a gyűjtőeres vagy visszeres vérzés esetén sötét színű vér kis nyomással
egyenletesen csorog,
·az ütőeres vérzésénél élénkpiros vér sugárban ütemesen, lüktetve fecskendez.

A sérültet minden esetben ültessünk vagy fektessünk le. A vérző testrészt emeljük
magasabbra. Ezután meglazítjuk, esetleg eltávolítjuk a szorító ruhadarabokat.
Majd a sebtől kifelé irányuló mozdulatokkal megtisztítjuk (fertőtlenítjük pl.
Betadin-oldattal) a seb környékét, és a sebet bekötözzük. Végül a súlyosabb
sérültet orvoshoz szállítjuk. Amikor súlyos vérzéssel van dolgunk, akkor a vérzést
csillapítani kell, és csak ezután történjék a további sebellátás.
 Hajszáleres vérzéskor az erekből kevés vér szivárog ki. A
vérzést fedőkötéssel szüntetjük meg. Fedőkötés készítésekor steril gézlapot
teszünk a sebre és azt pólyával, esetleg ragtapasszal rögzítjük.

A végtag vékonyabb felénél kezdjük el több, egymást fedő menettel. A menetek a

végtag belső oldalától kifelé haladjanak, és részben fedjenek át. A kötés végén
szintén legyen több teljesen átfedő menet, majd rögzítsük a kötést.

fedőkötés

nyomókőtés

Gyűjtőeres vérzésnél a sötétvörös árnyalatú vér egyenletesen, patakszerűen távozik a sebből. Nagyobb erek
sérülése bőséges vérzéssel járhat. Ilyen esetekben nyomókötést alkalmazunk. A sebre steril gézlapot teszünk. A
gézlapra keményre gyúrt gézgombócot vagy kibontatlan pólyatekercset helyezünk, és azt szoros
pólyamenetekkel rögzítjük.

Ütőeres vérzésnél az élénkpiros színű vér, a szívverésnek megfelelő ritmusban, spriccelve tör elő a sebből.
Csillapítását azonnal el kell kezdeni, mert a nagy vérveszteség elvérzést okozhat. Steril gézt, esetleg tiszta ruhát
teszünk a sérülésre, és ujjainkkal ezen keresztül erős nyomást gyakorolunk a sebre. Így a sérült ér szájadéka
összenyomódik, csökken a vérzés, s megindulhat a véralvadás. Néha a sebre nem lehet közvetlen nyomást
gyakorolni, vagy ez a nyomás nem elegendő a vérzés elállításához. Ebben az esetben a vérző eret ujjal
szorítjuk le a megfelelő „nyomásponton”.
Ezután artériás nyomókötést készítünk. Újabb gézlapot teszünk a régire és benyomkodjuk a sebbe. Erre
helyezünk egy kibontatlan géztekercset vagy a seb formájához jobban illeszkedő tömöttebb párnácskát, amit
szoros pólyamenetekkel rögzítünk.
 Sapkakötést fejsérülésnél alkalmazunk. Fertőtlenítést
követően a sebre mull-lapot helyezünk, majd két
pólyatekerccsel rögzítjük. Először vízszintesen tekert
mullpólyát rögzítsük és közbe elölről indulva kezdjük
el függőleges meneteket, amíg be nem fedi az egész
fejtetőt.

Ájulás
Az ájulás rövid ideig tartó eszméletvesztés, amelynek hátterében az esetek többségében az agy átmeneti
vérellátási zavara áll.
A kiváltó ok az egészen egyszerű, könnyen kezelhetőtől a súlyos elváltozásig sok minden lehet. Talán
leggyakrabban az oxigénhiány váltja ki, sokáig történő egyhelyben állás, nem szellőző helyiségben való
tartózkodás. Ájuláshoz vezethet a vércukorszint csökkenése, ha például reggeli nélkül indulunk útnak. További
gyakori okok közt szerepel a terhesség kezdeti jele, vérszegénység, undor vagy ijedtség. A súlyosabb okok
közt a lassú vérvesztést említenénk meg.

Mielőbb fektesse le a sérültet, lábait emelje fel. Így részben megelőzhető az összeesés, részben a láb
felemelésével vérhez és ezáltal oxigénhez juttatja az agyat. Szellőztessen, jutassa friss levegőhöz a bajba jutottat!
Ha állapota nem rendeződik 1-2 percen belül, azaz tudata nem tér vissza, keressen sérüléseket rajta – amik
esetlegesen az esésből származnak –, majd biztosítson szabad légutat stabil oldalfektetéssel. Óvja a kihűléstől!
Hívjon mentőt (104) vagy forduljon orvoshoz, ha a sérült állapota nem rendeződött néhány perc elteltével

Stabil oldalfekvés

Eszméletlen, légútbiztosított sérült

esetén, oldalfektetést kell végezzünk.
Ha gerincsérülés gyanúja merül fel, pl.
magasról esés, motorbaleset stb. akkor
ne alkalmazzunk oldalfektetést!

A sérült feküdjön a hátán és

lábai legyenek összezárva.
Térdeljünk a beteg csípőjével egy
vonalba.
A közelebbi felkar legyen merőleges a
törzsre, és könyöknél szintén fordítsuk
derékszögbe.
A másik kart tenyérrel kifelé fordítva
helyezzük a sérült arcának hozzánk
közelebbi részére, és tartsuk ott
tenyerünkkel.
A másik kezünkkel fogjuk meg a távolabbi lábat, és térdnél hajlítsuk be, majd a térdnél fogjuk meg, és óvatosan
billentsük magunk felé. A fejet hajtsuk kissé hátra. A felül lévő lábat a csípőnél és térdnél hajlítsuk derékszögbe.
Ebben a pozícióban a légutak átjárhatósága biztosított, de fontos, hogy ellenőrizzük a beteg légzését időről időre.
Az oldalfektetést követően hívhatjuk a mentőket!

Az emberi vércsoportok

A 20. század elején Landsteiner felfedezte az emberi vércsoportokat. Mai ismereteink szerint több mint harminc
egymástól független vércsoportrendszer létezik, ebből a mindennapi gyakorlatban kettőnek kiemelt jelentősége
van, ez az AB0-rendszer és az Rh-rendszer.
 AB0 rendszer

Elsőként felfedezett vércsoport rendszer. Klinikailag legjelentősebb vércsoport rendszer

Az AB0 vércsoportrendszer kialakításában is a vörösvértestek sejthártyájának glikoproteid anyagai (antigén)

vesznek részt. Akinek a vörösvértest-membránja „A” antigént tartalmaz, az A-vércsoportú, akinél ugyanott „B”
antigén fordul elő, az B-vércsoportú. Az AB-vércsoportúak vörösvértesteiben mindkét anyag kimutatható. A 0-
vércsoportúakban a vörösvértestek membránjához nem kötődik egyik ebbe a típusba tartozó vércsoportanyag
sem.

Az AB0-vércsoportrendszer sajátsága, hogy mindenkinek a vérplazmájában megtalálhatók a saját

szervezetéből hiányzó vércsoportanyag elleni antitestek melyekből szintén két féle létezik: anti - A, anti - B.

A plazmában lévő antitest kicsapja az azonos nevű antigént (anti - A az A-t, anti - B a B-t) ezért egy
vércsoportban csak az ellentétes antigén és antitest páros lehet jelen.

A Vércsoport : Vörösvérsejt tartalma (antigén) - A antigén, Plazma tartalma (antitest) - Anti-B;

B Vércsoport: Vörösvérsejt tartalma (antigén) - B antigén, Plazma tartalma (antitest) - Anti-A;
AB Vércsoport: Vörösvérsejt tartalma (antigén) - AB antigén, Plazma tartalma (antitest) - nincs;
O Vércsoport: Vörösvérsejt tartalma (antigén) - 0 antigén, Plazma tartalma (antitest) - Anti-A, Anti-B.

Véradás

A véradási szabály szerint senki nem kaphat olyan vért, amiben számára idegen antigén található, ugyanis azok
antitestjei megtalálhatóak az ő vérében (azaz egy A-s ember vérében a B antigén antitestjei jelen vannak). Így az
AB-s mindenkitől kaphat, a 0-s viszont csak 0-stól kaphat, de bárkinek adhat. Ha lehetséges, csoportazonos
vért adnak a betegeknek!!!

A véradónak (donor) az antigénjeit, a vért kapónak (recipiens) az antitestjeit kell nézni.

 Az első táblázatban a + jel kicsapási reakciót jelzi. Ekkor a vér
nem adható. A – jelnél nincs reakció, a vér adható.

A második táblázatban a kicsapódási reakció figyelhető

meg, ekkor nagyobb piros vérrögöket lehet látni. Most a
donor és a recipiens fordítva van feltüntetve, mint az első
táblázatban. Ettől még a szabály ugyanaz.

RH

Az Rh-faktor (Rhesus-faktor) a vörösvértestek felszínén található antigén. Először Landsteiner fedezte fel, a
Rhesus macaco-nál. Innen kapta az RH nevet.
Az európai emberek 85%-ának vörösvérsejtjein ott van az Rh-antigén, ők az Rh+ vércsoportúak.
15%-ánál ez az antigén hiányzik, ők az Rh– vércsoportúak.

RH-ÖSSZEFÉRHETETLENSÉG

A vörösvértestek eltérő antigénsajátságai miatt egyes esetekben összeférhetetlenség alakulhat ki az anya és

magzata között. A leggyakoribb az Rh-összeférhetetlenség, ami akkor jön létre, ha az anya Rh-negatív,
magzat pedig Rh-pozitív vércsoportú.

Az első terhességkor nincs az anyának anti-D antitestje, a placenta nem engedi át a magzati vörösvértesteket,
így a terhesség alatt nem történik komplikáció. A szüléskor azonban kismértékben keveredik az anyai és a
magzati vér, így az anyában immunreakció játszódik le a magzat Rh-pozitív vörösvértestei ellen. Az anya
szervezetében az immunreakció következtében memóriasejtek és ellenanyagok jönnek létre.

A második terhességkor az anyai antitestek átjutnak a placentán, megtámadva a magzat vörösvértestjeit. Az

összeférhetetlenség kialakulása passzív immunizálással megelőzhető. A szülést követő néhány órán belül az
anya Rh-antitestet kap, ami megelőzi az immunreakció kialakulását.
Az anya első terhessége idején nem lépnek fel komplikációk, de a szülés alatt az anyai és a magzati vér
kismértékben keveredik egymással, ezért az anyai szervezetben immunreakció játszódik le a magzat Rh-pozitív
vörösvértestei ellen. A problémák a következő terhesség idején jelentkeznek, mivel az antitestek a méhlepényen
keresztül átjutnak a magzatba, és tönkreteszik annak vörösvértesteit.