1

1
2

Emelt szintű vizsgakövetelmények 2024

4.6. Az anyagszállítás
4.6.1. A testfolyadékok
Kulcsfogalmak
 Vér, vér alakos elemek, vörösvérsejtek, fehérvérsejtek (nyiroksejt, falósejt),
vérlemezkék, vérplazma, véralvadás, vérszegénység, vérzékenység, trombózis,
embólia,
 vérszérum (vérsavó), hemoglobin, hem, vérkenet, protrombin-trombin, albumin,
globulin, fibrinogén.
Gondolkodási művelet
 Ismertesse a teljes vértérfogat mennyiségét, az alakos elemek és a vérplazma arányát, a
vérplazma fő alkotórészeit és magyarázza jelentőségüket.
 Ismertesse a vörösvérsejtek, a fehérvérsejtek és a vérlemezkék szerepét, keletkezésük
helyét, a normál értéktartománytól való eltérés okait és következményeit. Ismertesse a
sérült érfal, a vérlemezkék és a fibrin szerepét a véralvadás folyamatában, idézze fel,
hogy a folyamathoz kalciumion és K-vitamin szükséges.
 Ismertesse a hemoglobin fő részeit (hem: 4 db N-tartalmú gyűrű, Fe2+ és globin: fehérje)
és funkcióját.
 Ismertesse a véralvadás szakaszait (érösszehúzódás, vérlemezke fázis, véralvadási lánc,
fibrinolízis) és a trombin szerepét.
 Elemezze az emberi vérből készült vérkenetet bemutató fénymikroszkópos képet vagy
rajzolt ábrát.

2
3

4.6. Az anyagszállítás
A fejezet a követelményrendszer 4.6. pontja alapján készült. Készítette: Vizkievicz András

4.6.1. A testfolyadékok
Bevezetés
Az anyagszállító szervrendszer egyik alapvető feladata a különböző szállítófunkciók ellátása.
Az emberi test igen sok, egymástól távol eső és eltérő működésű sejtből áll, továbbá a sejtek
túlnyomó többsége a test belsejében található, s csak néhány szerv sejtjei - tüdő, bélcsatorna,
vese, bőr - érintkeznek a külvilággal. A keringés alapfeladatát úgy látja el, hogy a szervezet
egységes működésének az érdekében, közvetít a különböző sejtek és a szövetek között, ill.
összekapcsolja a belső sejteket a külső környezettel.
A fentiek tükrében az anyagszállító szervrendszer alapfeladatai a következők:
1. Tápanyagok szállítása a bélcsatornából a szövetekhez, raktárakhoz (zsírszövetek, máj).
2. Az anyagcsere bomlástermékeinek elszállítása a szövetekből a kiválasztószervekhez.
3. A légzési gázok szállítása a tüdő és a szövetek között.
4. A sejtek működését szabályozó anyagok, a hormonok szállítása a belső elválasztású
mirigyek felől a szövetek felé.
5. Immunsejtek termelése és szállítása.
6. Az izomösszehúzódás során keletkezett hő elszállítása az izmokból.
Az említett szállítófeladatokon túlmenően a keringési szervrendszer feladata a szervezet belső
védekezésének, az immunitásnak a biztosítása.
A zárt keringési rendszerrel rendelkező gerinces állatok és az emberi szervezet alapvetően
3 folyadékteret foglal magába.
1. Intravazális (vér)
2. Intersticiális (szövetnedv, nyirok)
3. Intracelluláris (sejten belüli tér, kb. 55%)
E tereket különféle határoló hártyák - érfal,
sejthártya - választják el egymástól, melyeken
keresztül élénk anyagforgalom zajlik a
folyadékterek között, ugyanakkor az
elkülönülés lehetőséget teremt a különféle biokémiai, élettani folyamatok térbeli elválasztására.
A vér
A vér a zárt keringési rendszerre jellemző, a vérerekben
keringő vörös színű folyadék.
Egy 70 kg-os testsúlyú ember átlagos vértérfogata kb. 5 liter.
A vér folyékony kötőszövet, s mint ilyen sejtközötti és sejtes
állományból áll.
 A sejtközötti állomány a vérplazma, amely a teljes
vértérfogat mintegy 56%-a,
 a fennmaradó részt az ún. alakos elemek alkotják kb. 44%-ban.
Az alakos elemek térfogat-százalékos aránya a hematokritérték.

3
4

A vérplazma
A vérplazma sárgás színű, átlátszó folyadék. A vér centrifugálásakor a kémcső felső részén
gyűlik össze, annak megfelelően, hogy a nagyobb tömegű alakos elemek a centrifugális erő -
egy forgó rendszerben fellépő, sugárirányban kifelé irányuló tehetetlenségi erő – hatására a kémcső alján
halmozódnak fel (lásd 1.1 fejezet). Összetétele:
 víz, kb. 90%-ban,
 anorganikus sók, ionok: Na+, K+, Ca2+, Mg2+, Cl-, PO43-, HCO3-,
 tápanyagok: glükóz, aminosavak, zsírsavak, lipoproteinek (LDL),
 bomlástermékek: karbamid, húgysav, tejsav, bilirubin, ammónia,
 oldott légzési gázok,
 hormonok,
 fehérjék kb. 7%-ban.
A vérplazma fehérjéi
A vérplazmafehérjéket összetételük és feladatuk alapján 3 csoportba soroljuk.
1. Albuminok
Egyszerű fehérjék, melyek az összes plazmafehérje kb. 60%-át adják. A májban
termelődnek. Alapvetően háromféle feladatot látnak el.
 Transzportfehérjék, melyek vízben rosszul oldódó anyagokat, hormonokat, zsírokat
szállítanak. A kötődés egyben megakadályozza a vesén keresztüli gyors kiürülésüket.
 Kialakítják a vérplazma optimális ozmotikus nyomását.
 Ezenkívül puffer-rendszerek, a vér pH-jának szabályozásában vesznek részt.
2. Globulinok
Szénhidráttartalmú összetett fehérjék. Feladatuk alapján két csoportjuk van:
 az alfa- és a béta-globulinok transzportfeladatot látnak el, hormonokat (tiroxin,
kortizol), ill. pl. a vasat szállítanak (transzferin). A májban termelődnek.
 A gamma-globulinok az ún. immunoglobulinok (antitestek, ellenanyagok),
melyeket a B limfociták termelnek és az immunitásban játszanak szerepet.
3. Véralvadási faktorok, pl. fibrinogén, protrombin stb.
Többnyire a májban termelődő fehérjék, amelyek a véralvadásban játszanak szerepet.
A vér összetétele a szállítófeladatok miatt bizonyos értékhatárok között változhat.
Nagyobb ingadozás tapasztalható:
 a vérsejtek számában,
 a tápanyagok koncentrációjában,
 a plazmafehérjék koncentrációjában,
 a hormonok, vitaminok mennyiségében.
Azonban viszonylagos állandóságot mutat:
 a pH,
 az ozmotikus koncentráció,
 az ionösszetétel,
 a vértérfogat.

4
5

Az anyagcsere során különféle savas kémhatású vegyületek – szén-dioxid, tejsav - jönnek

létre. A homeosztázis fenntartásához ezért szükség van pH-szabályozó mechanizmusokra.
A sav-bázis egyensúly fenntartásában a következő szervek vesznek részt:
 tüdő: CO2 eltávolításával,
 vese: H+ vagy HCO3- (bikarbonát) kiválasztásával,
 szövetek: CO2 termelésük révén,
 vér: amely kiegyensúlyozó szerepű puffereket tartalmaz.
A vér pH-ját a különböző puffer-rendszerek tartják állandó értéken.
1. Bikarbonát puffer-rendszer H+ + HCO3- = H2CO3 = CO2 + H2O
Savasodás esetén – amikor a vér pH-ja csökken - a feleslegben keletkező H+-kal a vérplazmában
oldott hidrokarbonát-ionok (HCO3-) szénsavat képeznek, amely a tüdőben elbomlik szén-
dioxidra és vízre. A felszabaduló CO2 távozik a tüdőn keresztül, így az egyensúly jobbra
tolódásával nőhet a pH (a H+ mennyisége csökken).
2. A plazmafehérjék puffer-rendszer
Az albuminok amino- és karboxil csoportjai játszanak
szerepet, melyek H+-t köthetnek meg, ill. adhatnak le.
3. A hemoglobin puffer szerepe
A vörösvértestekbe bediffundáló CO2 rögtön szénsavvá alakul egy enzim segítségével. Ezután
a protonját megköti a hemoglobin - ugyanis erősebben köti a protont, mint a szénsav – ezáltal
csökkenti a savasság mértékét.
A vér alakos elemei
A vérben levő sejtes állományt, a sejtek felépítése
és működése alapján 3 csoportba soroljuk.
 Vörösvértestek
 Vérlemezkék
 Fehérvérsejtek
A vérplazmát alkotó sejtek számának és alakjának meghatározása céljából vérkenetet
készítenek, melyet fénymikroszkópban tanulmányoznak.
A vérképzés embrionális korban a májban történik, majd
posztembrionálisan a vér alakos elemeinek a túlnyomó többsége a vörös
csontvelőben termelődik (A T-nyiroksejtek a csecsemőmirigyben (thymus)
fejezik be érésüket).
A vörös csontvelő
Előfordulási helyei a következők.
 A lapos csontok szivacsos állományának a hézagaiban, így
pl. a szegycsontban, a bordákban és a medencecsontban.
 A csigolyák ún. csigolyatesti részében, továbbá a hosszú
csöves csontok végein.
 Fiatalabb korban általában a csöves csontok kp.-i
üregeiben.
5
6

Az életkor előrehaladtával a hosszú csontokban a vörös csontvelő egy

része átalakul sárga csontvelővé és ezért előfordulása csak néhány
csontra korlátozódik, pl. a combcsont és a felkarcsont kiszélesedő, a test
felé eső végeire. Ugyanakkor fokozott vérvesztés esetén a sárga
csontvelő visszaalakulhat vörös csontvelővé, segítve a vérképzést.
A béta-thalassemia a vörösvértestek betegsége. A betegség súlyos formájában a csecsemők féléves korukra súlyos
vérszegénység tüneteit mutatják, mert a hemoglobin béta-láncainak szintézise zavart szenved, emiatt a
vörösvértestek feloldódnak. A szervezet fokozott vérképzéssel reagál. A fokozott vérképzés a vörös csontvelőben
történik, a felszaporodó vörös csontvelő miatt a gyermekek koponyacsontjai megvastagszanak, a gyermekek
növekedése, fejlődése elmarad.

A vörös csontvelőben keletkeznek a:

 vörösvértestek,
 vérlemezkék,
 granulociták,
 B limfociták,
 monociták.
Mint látható a vörös csontvelőben igen eltérő alakú és
működésű sejtek jönnek létre. Minden vérsejt képződése ún.
multipotens őssejtekből indul ki.
Az őssejtek korlátlan osztódóképességgel rendelkező
differenciálatlan sejtek. Az őssejtek osztódásukkal
különböző sejtvonalakat hoznak létre. Egy-egy sejtvonalban
az eltérő génműködés következtében a sejtek különböző
differenciálódási folyamatokon mennek keresztül, melynek
eredményeképpen az eltérő sejtvonalaknak megfelelő sejttípus jön létre.
Az őssejteknek különböző típusait különböztethetjük meg.
 Totipotens őssejt: az összes (embrionális és extraembrionális) szövet és szerv
létrehozására képes. Totipotens sejtnek tekintjük a zigótát.
 Pluripotens őssejt: csak embrionális sejtek és ivarsejtek képzésére alkalmas. Ilyen
az embrionális-őssejt.
 Multipotens őssejt: nem képes ivarsejt létrehozására, de bármely más sejttípus
kifejlődhet belőle. Ilyenek a szervezet szöveti őssejtjei.
 Unipotens őssejt: egyetlen sejttípust képes előállítani, de képes a megújulásra,
ami megkülönbözteti a nem őssejt testi sejtektől (pl. izom-őssejtek).

A vörösvértestek
A vörösvértestek emlősökben sejtmag nélküli, önálló mozgásra
képtelen, középen homorú, korong (bikonkáv) alakú sejtek.
Számuk férfiakban 5 millió/mm3, nőkben 4.5 millió/mm3.
Mennyiségüket befolyásolja a tengerszint feletti magasság is, pl. hosszabb magashegyi
tartózkodás következtében számuk elérheti akár a 6-8 milliót is köbmilliméterenként. Gyakran
tartanak edzőtáborokat nagyobb tengerszint feletti magasságú területeken, tekintve, hogy a
magas hegységekben az oxigén parciális nyomása alacsony, s emiatt a szervezet fokozza a
vörösvértestek termelését. Majd az alacsonyabb szintre visszaérkezve a megemelkedett
vörösvértest-szám hatékonyabb oxigénkötést, ill. szállítást biztosít, s így nagyobb teljesítményt
tesz lehetővé.

6
7

A vörösvértestek szárazanyagának 95%-át a hemoglobin tölti ki. A hemoglobin 4 alegységből

felépülő, vörös színű, összetett fehérje.
Minden alegység
 egy globin fehérjerészből és
 egy hem nem fehérje természetű részből áll. A hem 4
pirrol gyűrűből összekapcsolódott porfirinváz, melynek
közepén Fe2+ helyezkedik el.
A vörösvértestekben sejtmag, belső membránrendszer, mitokondrium nincs, s így szinte
teljes tömegét a hemoglobin adja. Anyagcseréje minimális, mivel mitokondriumokat nem
tartalmaz, a sejt csupán glikolízist folytat.
A vörösvértestek feladata az oxigén és részben a szén-dioxid szállítása. Az oxigén a hem
vas-ionjához kötődik, miközben a fehérje harmadlagos és negyedleges szerkezete egyaránt
megváltozik. Lásd még 4.5. fejezet.
A hemoglobin oxigénnel való telítettségének a mértékét
elsősorban a közeg oxigén koncentrációja - s ezzel
arányosan a parciális nyomása - határozza meg.
A hemoglobin-molekula oxigénkötő-képességét az ún.
oxigéntelítési görbével jellemezhetjük (szaturáció).
A haemoglobin (folyamatos vonal) és a mioglobin
(szaggatott vonal) szaturációja (oxigén telítettsége) a pO2
függvényében. A felső vastag vonal a tengerszinten a
tüdőben mérhető pO2 mellett észlelt szaturációt jelzi.
A hemoglobin szaturációja
 az artériás vérben (95 Hgmm pO2) 97%,
 a vénás vérben (40 Hgmm pO2) 75% (jelentős oxigéntartalék).
A hemoglobin fontos tulajdonsága, hogy oxigéntelítettsége pH
függő. Minél savasabb a vér, úgy csökken az oxigénkötődés
erőssége, azaz alacsonyabb pH-n a hemoglobin molekulák
kevésbé kötik az oxigént. Ez a jelenség biztosítja, hogy a működő
szövetekben - ahol a keletkezett szén-dioxid savas kémhatást okoz -
a hemoglobin könnyebben adja le az oxigént.
A tüdőben fordított a helyzet, ahol a magas oxigén koncentráció -
és magasabb pH miatt - a hemoglobin újra oxigénnel telítődik.
„A telítettség megmutatja, hogy a hemoglobinmolekulák
legnagyobb oxigénkötő-képességéhez viszonyítva hány
százalékos az oxigénkötés. Ez a grafikon a vérben található
oxigén koncentrációjának (illetve az azzal arányos úgynevezett
parciális nyomásának, pO2) függvényében ábrázolja a
molekulák telítettségét.
A három görbe három különböző kémhatásértéken mutatja a
vér oxigénkötő-képességét.” Emelt szintű feladat

7
8

A szövetekben:
 a szén-dioxid a szövetekből a vérplazmába diffundál, a vérplazmában a szén-dioxid
hidrát alakban van jelen CO2.H2O,
 onnan a vörösvértestekbe jut, ahol egy enzim hatására szénsavvá alakul,
 a szénsav elbomlik H+ és hidrokarbonát-ionra (HCO3-),
 a protonokat a hemoglobin - oxigén leadása mellett – felveszi,
 a felesleges HCO3- kidiffundál a vérplazmába, ott szállítódik, helyette a töltések egyensúlya
miatt a sejt Cl--t vesz fel.
A tüdőben
 megindul a vérplazmából a CO2 felszabadulása a
tüdő légterébe,
 a vérplazmában a csökkenő mennyiségű CO2 pótlása
a vörösvértest felől történik.
 A vörösvértestben mivel csökken a CO2 ezért a
szénsav elbomlik vízre és szén-dioxidra, ami
kidiffundál.
 A szénsav H+ + HCO3- = H2CO3 reakcióból pótlódik.
 A H+ a hemoglobinhoz kötött H+-ból származik, így
a hemoglobin újra oxigént vehet fel.
 A sejtben tehát fogy a HCO3-, ezért a vérplazmából
mennyisége Cl- cserével pótlódik.

A CO2 molekulák továbbá

 a globin láncok N-terminálisához is
kötődnek karboxil-csoportot alkotva. Ezen az
úton jut a tüdőbe a CO2 mintegy 20%-a,
 ezenkívül a vérplazmában is oldódik – 10%
-, és hidrokarbonát-ionok formájában
szállítódik.
A magzat hemoglobin molekulái abban különböznek a felnőttétől,
hogy bennük a béta alegység helyett gamma alegység van. A
magzati hemoglobin erősebben köti az oxigént, mint a felnőtt
hemoglobin, aminek köszönhetően a magzat vére át tudja venni
az oxigént az anyai vérből.
Ismert a hemoglobinon kívül egy másik oxigénkötő fehérje is az
emberi szervezetben, a mioglobin, amely a vázizmokban található.
A mioglobin csupán egy polipeptidláncból és egy hemből álló
fehérje.
A grafikon a hemoglobin és a mioglobin
oxigéntelítettségét mutatja, a vér oxigénje (parciális)
nyomásának függvényében. Az A vér a vénás vér, a B
vér az artériás vér. A két fehérjében az oxigén kötődés
mechanizmusa hasonló, a grafikonról ugyanakkor
megállapítható a mioglobin alacsonyabb pH-n és
alacsonyabb oxigén koncentráció esetén is köti az
oxigént, hiszen feladata az oxigén raktározása.

8
9

A vörösvértestek átlagos élettartalma 120 nap, keletkezésük, pusztulásuk folyamatos. A

képzés szabályozott folyamat. A vörösvértestek képződését serkenti az oxigénhiány, a
vérvesztés, ill. hormonálisan a vesében termelődő eritropoetin hormon, mely hatását a férfi
nemi hormonok tovább fokozzák.
A vörösvértest képzéshez szükséges még B12 vitamin, folsav és vas. Egy átlagos emberi
szervezetnek naponta 1 mg vasra van szüksége, azonban várandós nők esetén ez akár meg is
duplázódhat. Az emberi test kb. 4 g vasat képes raktározni a májban, a lépben, a vörös
csontvelőben egy ferritin nevű fehérjéhez kötve. Sok vasat tartalmaz a tojás, a máj, a bab és a
borsó.
Az elöregedett sejteket a lép, a máj vonja ki a
forgalomból. A sejtek hemoglobin tartalma
 először hemre és globinra bomlik,
 majd a hemből a vas újra felhasználódik, és a hem
vas nélküli biliverdinné alakul, amely még a lépben vízben
oldhatatlan indirekt bilirubinná redukálódik,
 az indirekt bilirubin a májban vízben oldható direkt
bilirubinná alakulva az epén keresztül (epefesték) a
széklettel (szterkobilinogén), ill. a vizelettel (urobilinogén formájában)
kiválasztásra kerül.
A vérszegénység olyan állapot, amelyben a vörösvértestek száma
vagy a hemoglobin mennyisége túl alacsony a vérben.
A hemoglobin egyik közismert rendellenessége a sarlósejtes
vérszegénység. A betegség oka, hogy egy pontmutáció miatt a globin
egyik láncában egy aminosav kicserélődik, az N-terminálistól számítva a
hatodik helyen glutamin helyett valin található.

A rendellenes vörösvértestek citoplazmájában a hemoglobin kicsapódik, megváltoztatva a

sejtek működését és az alakját. A beteg sejtek egyrészt már csak részben képesek az oxigén
szállítására (kb. 50%-ban), másrészt sarlóalakúvá válnak, összecsapódnak, vérrögöket
képeznek, melyek elzárhatnak kisebb ereket. A hibás sejteket a szervezet – a lép - 10-20 nap
múlva kivonja a forgalomból, ill. mivel ezek a deformált sejtek törékenyek, a kisebb ereken
való áthaladásuk során szétesnek, ezért a vörösvértestszám lecsökken, ami vérszegénységhez
vezet. Az oxigénellátási zavarokon túl a betegség szövődményei pl. stroke, tüdőembólia,
melyek többnyire az érelzáródásokkal hozhatók kapcsolatba.
A grafikonok alapján megállapítható:
 Sarlósejtes vérszegénységben szenvedő ember
hemoglobinja kevésbé köti az oxigént, mint az
egészséges emberé, de a fölvett oxigén egy részét a
szövetekben képes leadni.
 CO-mérgezés esetén a hemoglobin telítettsége az
artériás vérben csak kb. 50%-os, ugyanakkor a
szövetekre jellemző viszonyok között a
hemoglobin-molekulák alig adják le a szállított
oxigént.

9
10

Az emberi vércsoportok lásd még 4.8.5.2. fejezet

A vörösvértestek felszínét borító sejtköpenyben megtalálható glikoproteidek –
vércsoportantigének - alapján az emberi populációban többféle vörösvértest típus fordul elő.
Ennek alapján több mint 40 egymástól független vércsoportrendszert különböztetünk meg,
azonban a vérátömlesztés szempontjából, ebből csupán kettőnek van gyakorlati jelentősége, ez
az AB0-rendszer és az Rh-rendszer, melyek az emberszabású majmokban is előfordulnak
(ezenkívül MN, Langereis, Junior vércsoport stb.). Az emberi vércsoportokat a 20. század
elején Landsteiner fedezte fel, amiért később Nobel-díjat kapott. A vörösvértestek
sejthártyájának felszínén, a vércsoportok kialakításáért felelős glikoproteidek –
vércsoportantigének - többnyire transzportfehérjék.
Az AB0 vércsoportrendszer
A vércsoportantigének elhelyezkedése és minősége alapján
négy nagyobb vércsoportot különböztetünk meg. Az egyes
típusokon belül még további altípusok ismertek pl. A1, A2, A3,
A4, A5.
Egy adott vércsoport vérplazmájában - az AB kivételével - a
másik vércsoport vörösvértestei ellen termelődő ellenanyagok,
antitestek vannak.

Vércsoporttípus antigén-típus Ellenanyag-típus

A A B

B B A

AB AB nincs

0 nincs AB

Az A és B antigének akkor jelenhetnek meg a vértestek felszínén,

ha egy speciális szénhidrát-molekulához, a H-antigénhez
kapcsolódnak. A H antigén a 0-s vércsoportú emberek vérében is
megtalálható, de ezekben a személyekben nem kapcsolódik hozzá
sem A, sem B antigén.
Létezik egy olyan mutáció, amelynek következtében nem
működik az az enzim, ami létrehozná ezt a H-antigént. Ezt a
jelenséget Bombay-jelenségnek nevezik. Ebben az esetben az
érintett személyek 0-ás vércsoportúak, mivel nem alakulhat ki
sem A sem B vércsoport, tekintve, hogy az A ill. a B antigének
csak akkor jelenthetnek meg a vörösvértestek felületén, ha jelen
van a H antigén, amihez kötődhetnek.

10
11

Vérátömlesztésnél elsődlegesen csoportazonos vért kell használni, ha ez nem áll

rendelkezésre, különösen kell vigyázni és betartani az alábbi szabályokat, mivel pl., ha egy B
vércsoportú ember A típusú vért kap, a
vérplazmában lévő A ellenanyagok kicsapják a
beadott A vörösvértesteket., ami a képződött
vérrögök miatt súlyos, esetleg életveszélyes
következményekkel járhat.

vércsoporttípus kinek adhat kitől kaphat

A A, AB A, 0

B B, AB B, 0

AB AB általános kapó

0 általános adó 0

A beadott vérkészítmények vérplazmamentesek, mivel azt

előzőleg eltávolították és a vörösvértesteket fiziológiás
sóoldatba vitték, így csak arra kell ügyelni, hogy a beadott
sejtek ne csapódjanak ki.
A Bombay-jelenségben érintett személyek nem kaphatnak vért még 0 vércsoportú donortól
sem, mert a normális, nem Bombay-mutációs 0-s vércsoportban jelen van a H-antigén, ami
idegen antigén a Bombay-mutációban szenvedők számára, ezért a vérplazmában megjelenő
anti-H antitestek kicsapnák a beadott 0-s vörösvértesteket.
Rh-vércsoportrendszer
A vércsoportrendszer nevét onnan kapta, hogy a Macacus Rhesus
majomban fedezték fel.
Itt kétféle vércsoport van aszerint, hogy az Rh-faktor (D-antigén) megtalálható-e vagy sem
a vörösvértestek felületén. Az első esetben Rh+ a második esetben Rh - csoportról beszélünk.
Rh ellenanyag eredendően nincs a vérplazmában, csak abban az esetben termelődik, ha egy
Rh - ember Rh+ vért kap, hiszen az Rh+ vörösvértestek - az Rh faktor miatt - testidegen
anyagként immunreakciót indítanak be.

Vércsoporttípus antigén-típus ellenanyag- Vércsoporttípus kinek kitől kaphat

típus adhat

Rh+ D-antigén nincs Rh+ Rh+ Rh+ Rh -

Rh – nincs nincs Rh - Rh -, Rh+ Rh -

Régebben súlyos gondokat okozott az Rh összeférhetetlenség problémája. Amikor egy Rh-

nő Rh+ gyereket szül, szülés közben a kétféle vér érintkezésekor az anya vérében megindul
az ellenanyag képződés. Ez az első terhesség alatt azért nem okoz problémát, mert az anyai
és a magzati vér nem keveredik egymással.

11
12

Azonban, ha a második gyerek is Rh+, az anya vérében már jelenlevő ellenanyag átjutva a
méhlepényen kicsapja a magzat vörösvértesteit, annak életét súlyosan veszélyeztetve.
A szülést követően 72 órán belül az anyának Rh+ ellenanyagot adva megakadályozható az
immunreakció kialakulása.

A vérlemezkék (trombociták)
A vér legkisebb alakos elemei, számuk 300 000/mm3. Nevük arra
utal, hogy emlősökben szabálytalan alakú, sejtmag nélküli, apró
sejttöredékek, így élettartalmuk 5-10 nap, igen rövid.
A vörös csontvelőben keletkeznek úgy, hogy az őssejtekből
differenciálódó óriássejtek (megakariocyta) sejtplazmájából hasadnak le.
A bennük található enzimek révén véralvadásban játszanak
szerepet.
A vérzéscsillapítás, a véralvadás
A keringési rendszer alapfeladata a szállítás, a különböző anyagok
eljuttatása a test egyik pontjáról a másikra. Az elmozdulás igénye
szükségessé teszi, hogy ennek funkcionális közege folyékony legyen.
A vér és a nyirok zárt rendszerben áramlik, azonban előfordulhat, hogy
a csőrendszer fala kisebb-nagyobb sérüléseket szenved, így a benne
lévő folyadék eltávozhat. Ennek megakadályozására a rendszerben
keringő folyadék kis részlete képes megszilárdulni, ami tömítést képezve elzárja a nyílást. E
meglehetősen komplikált folyamatot vérzéscsillapításnak nevezzük.
A vérzéscsillapítás szakaszai:
1. érösszehúzódás
2. vérlemezke fázis (kitapadás, összecsapódás, aktiválódás)
3. véralvadási szakasz
4. fibrinolízis
1. A sérült ér artériás részén szerotonin hatására az érfal reflexesen összehúzódik, csökkentve
az átfolyó vér mennyiségét és nyomását.
2. Az érfalat bélelő hámréteg sérülésekor a vérrel érintkező kötőszöveti kollagén hatására
 a vérlemezkék kitapadnak a hámréteg alatti kötőszövet kollagén rostjaihoz, majd
kifejlődő nyúlványaikkal összekapcsolódva elfedik a szabaddá vált kollagént.
 A kitapadás hatására a hámsejtekből olyan anyagok szabadulnak fel, melyek fokozzák
a vérlemezkék további kitapadását, ill. nagymértékű összecsapódásra késztetik
őket, melynek eredményeképpen egy vérlemezkékből álló tömítés, a fehér trombus
jön létre.
 A kitapadás továbbá aktiválja a vérlemezkéket, aminek hatására különféle faktorokat
(ADP, adrenalin, szerotonin) és tapadást segítő anyagokat bocsátanak ki.

12
13

Amennyiben a fenti folyamatok nem elegendők a vér elfolyásának a megakadályozására,

megindul a véralvadás bonyolult, többlépcsős biokémiai láncreakciója, mely lényegében
egy kaszkádrendszer, melyben a résztvevő anyagok láncreakciószerűen egymást aktiválják.
Összesen 13-féle összetevője van a véralvadásnak, amelyeket I-XIII római számokkal jelzett
véralvadási faktoroknak nevezzünk. Ilyenek pl.
1. Fibrinogén
2. Protrombin
3. Szöveti faktor (tromboplasztin)
4. Kalcium stb.
A véralvadási faktorok nagy részét a máj termeli.
A véralvadási folyamat két – belső, külső -
párhuzamos, egymást erősítő úton indul el, ahol a
kezdő lépések különböznek, a további történések
viszont azonosak.
A külső út (extrinsic)
3. A kezdő lépést az váltja ki, hogy a sérülés helyén a vér érintkezésbe kerül az érfal külső
sejtjeinek a membránjában elhelyezkedő szöveti faktornak (régen tromboplasztin)
nevezett integráns membránfehérjével. A szöveti faktor nem található meg a vérrel
közvetlenül érintkező sejtek (érbelhártya sejtek, fehérvérsejtek, vörösvérsejtek)
membránjában. Ezért a vérben található VII. faktor csak az érsérülés helyén találkozik a
szöveti faktorral, ez a találkozás indítja meg véralvadás láncreakcióját.
 A VII. faktor aktiválódásának eredményeképpen, közvetetten, más faktrorok – Xa. és az V.
- aktiválódásának köszönhetően, Ca2+ jelenlétében a vérplazmában megtalálható inaktív
protrombin aktív trombinná alakul.
A protrombin a májban termelődik, előállításához K-vitamin szükséges, ezért a K-
vitamin elengedhetetlen a normális véralvadáshoz, hiánya vérzékenységhez vezet.
 A trombin egy enzim, amely az oldott fibrinogénből lehasít egy oligopeptidet, létrehozva
a polimerizálódó fibrint.
 Az oldhatatlan fibrinpolimer térhálós szerkezetű, amelybe beletapadnak a vér alakos
elemei. Az így kialakult kocsonyás képződményt vérlepénynek vagy vörös trombusnak
nevezzük, mely méretének növekedésével teljesen elzárja a nyílást.

13
14

A vérzés csillapodásával a vérlepényen át, a nyomásviszonyok miatt, egy sárgás áttetsző

folyadék szűrődik ki. Ez a vérszérum (vérsavó), amely fibrinogén mentes vérplazma.
A véralvadás mechanizmusának öröklött hibája a vérzékenység, hemofília.
4. A véralvadást a sebgyógyulás követi. Olyan sejtek
hálózzák be az alvadékot, melyek kötőszövetet építenek
a seb helyén. A sérült sejtek elhalnak, alkotóelemeik
lebomlanak. A vérrög lebontásáért főként a plazmin
nevű enzim a felelős. A fibrin megjelenése aktiválja a
plazmint, amely több darabra hasítja a fibrint.
Természetes körülmények között a véralvadás az extrinsic út faktoraival indul meg. Az
extrinsic út elegendő trombint biztosít a fibrinogén → fibrin átalakuláshoz.
A belső utat az érfal sérülésének következtében megjelenő kollagénrostok indítják meg. Az
intrinsic út folyamatsora felerősíti az alvadási folyamatot, stabilizálja az alvadékot és
korlátozza az idő előtti fibrinolízist.
Továbbá az intrinsic út teszi lehetővé a levett vér
megalvadását kémcsőben, ahol a folyamat kezdő lépése a
vérplazma érintkezése az üvegfelülettel.
Laboratóriumi körülmények között, a levett vérben, a Ca2+ eltávolításával, megkötésével
megakadályozható a véralvadás (kalciumkötő anyagok: EDTA, citrát, oxalát).
Műtétek során a nemkívánatos alvadás megakadályozására, az egyes faktorok aktiválódását
gátolják meg pl. a máj által termelt heparinnal, ugyanis fiziológiás körülmények között a
kalcium-ion megkötése nem járható út, mivel a vérplazma Ca2+ koncentrációjának a csökkenése
súlyos izomgörcsöket eredményez, ami fulladásos halált okozhat.
Az alvadási rendszer állapotáról alvadási (trombin) idő mérése tájékoztat. Ez azt az
időtartamot jelenti, amely alatt az üvegedénybe frissen levett vérben megjelenik az első
fibrinszál. Az alvadási idő átlagos értéke 5-6 perc.
A véralvadási folyamat egy adott részéről nyújt információt a protrombin idő. Másodpercben
megadja, hogy a szöveti faktor hozzáadását követően mennyi idő telik el a vizsgált
vérmintában az alvadék képződéséig. A vizsgálatra például akkor van szükség, ha a
trombózisra hajlamos páciens valamilyen szájon át szedhető véralvadásgátló kezelést kap,
segítségével vizsgálható, hogy a véralvadásgátló gyógyszerek megfelelőek-e a vérrög
képződésének megelőzésére.
A trombózis, kóros véralvadási zavar következtében létrejövő
vérrögképződés, amely az érfalra kitapadva kisebb-nagyobb ereket
akár el is zárhat. A vérrög (vércsomó, trombus) a véralvadási
rendszer aktiválódása révén, a vérlemezkék összecsapódása által jön
létre. A trombusok leggyakrabban a lábszár mélyvénáiban alakulnak ki.
Embólia abban az esetben alakul ki, ha a trombus növekszik és egy kisebb-nagyobb darabka
leszakad belőle. Ezt a leszakadt vérrögöt – embolust - a véráram tovább sodorja addig,
amíg egy nála kisebb átmérőjű érszakaszhoz érkezik, ott megakad és elzárja a vér útját.
Amennyiben a véralvadás nem indul meg, vagy csak kórosan lassan megy végbe,
vérzékenységről beszélünk.

14
15

A fehérvérsejtek lásd még részletesen 4.8.5.1. fejezet

A fehérvérsejtek - szemben a vér alakos elemeinek másik két csoportjával - sejtmaggal
rendelkező, teljes értékű sejtek. Számuk a szervezet állapotától függően széles határok között
változhat, általában 4000 - 10 000/mm3, fertőzés, gyulladás esetén számuk jelentősen
emelkedhet. Élettartalmuk néhány naptól akár évtizedekig is terjedhet.
A fehérvérsejtek az immunitásban játszanak szerepet, felépítésük és
további szerepük alapján a sejteket 3 csoportba osztjuk.
 Granulociták
 Limfociták
 Monociták
A granulociták
Nevüket a sejtplazmában megtalálható nagy mennyiségű szemcséről
(granulum) kapták, melyek antibakteriális anyagokat tárolnak. A
granulociták amőboid mozgásra képesek, átlépnek a hajszálerek falán, a
szövetek közötti határfelületeken és a fertőzés irányába vándorolnak
kemotaxissal.
A kórokozókat bekebelezik – kis falósejtek - és a sejtekben levő szemcsék
segítségével elpusztítják őket. Amikor a granulociták a kórokozókkal
kapcsolatba kerülnek, belőlük is sok elpusztul. A fertőzött sebek körül
keletkező genny az ilyenkor elhalt nagy tömegű granulocitától,
kórokozótól és szétesett szövetelemektől származik.
Viszonylag kis méretük és fagocitáló képességük miatt mikrofágoknak is
nevezzük őket. A granulociták minden típusa – festődés alapján: eozinofil, bazofil,
neutrofil - a vörös csontvelőben termelődik.

A limfociták (nyiroksejtek)
Elnevezésük onnan származik, hogy a sejtek képződése részben vagy
egészben, ill. elhelyezkedésük a nyirokrendszerhez kapcsolható (nyirok =
lympha).

A sejteknek érési helyük és funkciójuk alapján két nagy csoportjuk van.

1. Természetes ölősejtek (NK).
2. Kis limfociták, melyeknek további 2 típusa ismert:
 B limfociták, melyek a vörös csontvelőben termelődnek és az ún. szerzett (adaptív)
humorális immunválasz kialakításában vesznek részt.
 T limfociták, amelyek szintén a vörös csontvelőből származnak, azonban a sejtek a
fejlődésük során kivándorolnak a tímuszba (csecsemőmirigy) és érésüket ott fejezik
be.
A T-sejtek az ún. szerzett sejtes, azaz celluláris immunválaszért felelősek.
A vörös csontvelő és a tímusz ún. elsődleges nyirokszervek, az itt megért – antigén
felismerésére képes - limfociták a vér és a nyirokkeringés segítségével a másodlagos
nyirokszervekbe kerülnek, melyek a lép, a nyirokcsomók, a mandulák és a szervezetben
elszórt további nyiroktüszők (pl. a vékonybél falában).

15
16

A másodlagos nyirokszervekben az érett – antigén felismerésére képes - nyiroksejtek

készenlétben állnak és kapcsolatba lépnek a kórokozókkal, miáltal aktiválódnak,
megindítják az immunválaszt.
A monociták – makrofágok – antigénbemutató sejtek
A monociták nagyméretű, fagocitáló, vándorló sejtek, azonban ezeket a
képességüket nem a vérben fejtik ki, hanem átlépve a hajszálerek falán a
szövetekben makrofágokká alakulva végzik működésüket.
Funkciójuk alapján hívjuk őket antigénbemutató sejteknek is, mivel
bizonyos T-limfociták számára ők teszik lehetővé az idegen anyagok
(antigének) felismerését.
A makrofágok alapvetően fontos szerepet játszanak az immunválasz minden fázisában.
 A veleszületett – természetes - immunrendszer elemeként legfontosabb feladatuk a kórokozók és
apoptotikus sejtek azonnali felismerése, bekebelezése és feldolgozása.
 Antigén-prezentáló sejtként az adaptív immunválasz elindítói; képesek a T- és B-sejteket aktiválni.

A granulocitákat és a makrofágokat szokták falósejteknek is nevezni.

Emelt szintű érettségi feladatok

A kötődés molekulája
Az emberi szervezetben a légzési gázok szállításában alapvető szerepet játszik a hemoglobin
molekulája.
1. Az alábbi állítások közül melyek igazak a hemoglobinra? Betűjeleiket írja az üres
négyzetekbe! (3 pont)
A) A vérplazma vörös színét adja.
B) Összetett fehérje, melyben az oxigént nem a fehérjerész köti meg.
C) Oxigént, szenet, nitrogént és vasat is tartalmaz.
D) A szállított oxigént a mitokondriumban adja le.
E) A lépben és a májban keletkezik.
F) Sérüléskor szerepet játszik a fibrinszálak kicsapódásában.
G) Globin része a riboszómák felszínén képződik.
A hemoglobin-molekula oxigénkötő-képességét az ún. oxigéntelítési görbével jellemezhetjük.
A telítettség azt mutatja meg, hogy a hemoglobinmolekulák legnagyobb oxigénkötő-
képességéhez viszonyítva hány százalékos az oxigénkötés. Ez a grafikon a vérben található
oxigén koncentrációjának (illetve az azzal arányos úgynevezett parciális nyomásának, pO2)
függvényében ábrázolja a molekulák telítettségét.
A három görbe három különböző kémhatásértéken mutatja
a vér oxigénkötő-képességét.
2. Melyik görbe melyik vérhez tartozik?
Testvéna normál légzéskor: ………
Testvéna visszatartott légzés után: ……….
Aorta normál légzéskor: …………

16
17

3. A három telítési görbe alapján melyek igazak a következő állítások közül? (2 pont)
A) A keringési rendszerben változik a hemoglobin oxigénkötő-képessége.
B) A szövetekben keletkező szén-dioxid nem befolyásolja a hemoglobin
oxigéntelítettségét.
C) A légzés visszatartása elősegíti a vér által szállított oxigén leadását.
D) A légzés visszatartása elősegíti a vér által szállított oxigén megkötését.
E) A szövetekre jellemző körülmények között a hemoglobin-molekulák legnagyobb
része leadja az általa szállított oxigénmolekulát.
A hemoglobin oxigéntelítési görbéje arra is alkalmas, hogy
segítségével különböző kóros állapotokban jellemezzük a vér
szállítási funkciójának megváltozásait. A következő diagramon
normál helyzetben, CO-mérgezés, valamint sarlósejtes
vérszegénység esetén felvett görbéket lát.
4. Hogyan változik meg a grafikonok alapján a hemoglobin
oxigénkötő-képessége az ábrázolt kóros állapotokban? (2 pont)
A) A sarlósejtes vérszegénység esetében a tüdőben (légköri oxigénnyomást feltételezve)
a hemoglobin gyengébben köti az oxigént, mint a CO-mérgezés esetében.
B) CO-mérgezés esetén a szövetekre jellemző viszonyok között a hemoglobin-
molekulák alig adják le a szállított oxigént.
C) CO-mérgezés esetén a tüdőt elhagyó vérben a hemoglobin-molekulák nem
szállítanak oxigént.
D) Sarlósejtes vérszegénységben szenvedő ember hemoglobinja kevésbé köti az
oxigént, mint az egészséges emberé, de a fölvett oxigén egy részét a szövetekben
képes leadni.
E) Kezelés nélkül a sarlósejtes vérszegénységben szenvedők túlélési esélyei kisebbek,
mint a CO-mérgezettekéi.
Megoldás
1. B, C, G Aorta normál légzéskor: A
2. 3. A, C
Testvéna normál légzéskor: B 4. B, D
Testvéna visszatartott légzés után: C
Az emberi vér
A) „A”, Rh-pozitív vércsoportú vér
B) „B”, Rh-negatív vércsoportú vér
C) mindkettőre igaz
D) egyikre sem igaz
1. Vérplazmájában vércsoport-antigének találhatók.
2. „0”, Rh-negatív vércsoportú vérből származó vérsavó hatására kicsapódik.
3. Az ilyen vércsoportú anya első terhessége során Rh-összeférhetetlenség alakulhat ki.
4. Az ilyen vércsoportú anya második terhessége során Rh-összeférhetetlenség alakulhat ki.
5. Vörösvérsejtjeinek membránján az AB0 és az Rh-vércsoportrendszert tekintve összesen
kétféle antigén található.
6. Vörösvérsejtjei szükség esetén „AB”, Rh-negatív személybe juttathatók.

17
18

Megoldás
1. D
2. C
3. D
4. B
5. A
6. B
A vér és a véralvadás
Kísérletelemzés
Vérvizsgálat során fehér csempelapra egy vizsgálati személy véréből három cseppet helyezünk,
majd a következő anyagokat adjuk hozzá:
az I. számú csepphez „A” vércsoportú vérből származó vérszérumot,
a II. számú csepphez „B” vércsoportú vérből származó vérszérumot,
a III. számú csepphez „0” vércsoportú vérből származó vérszérumot.
A vizsgálat eredményét a következő ábra szemlélteti:

1. Adja meg a vizsgálati személy vércsoportját! …………………….

2. Sorolja fel, milyen vércsoportú egyén(ek)től szabad vérátömlesztést kapnia a kísérleti
személynek sürgős esetben (ha más lehetőség nincs)!
………………………………………………………………………………
3. Milyen vércsoportúak lehettek a vizsgálati személy szülei? (2 pont)
A. 0 és AB
B. 0 és A
C. AB és AB
D. A és A
E. 0 és 0
Megoldás
1. B
2. B és 0
3. A, C

18
19

Véralkotók

Jellemezze a vér három alkotóját, a vérplazmát, a vörösvérsejteket és a vérlemezkéket az alábbi

táblázat értelemszerű kitöltésével! Egy betűjel sehova nem illik (kakukktojás).

A. Hormont szállít.
B. Részt vesz a szén-dioxid szállításában.
C. A véralvadásban szerepet játszó enzimet tartalmaz.
D. A vörös csontvelőben képződik.
E. Vastartalmú oxigénkötő fehérje van benne.
F. Színtelen vagy halványsárga.
G. Membránján az Rh vércsoport antigénjeit tartalmazhatja.
H. Anti-A és anti-B antitesteket tartalmazhat.
I. Fagocitózisra képes.

A megadott tulajdonságok, működések közül melyik jellemző a három alkotó közül

Megoldás

Szövegelemzés — problémafeladat

A hematokrit értéke azt adja meg, hogy a vér térfogatának hány százalékát alkotják a sejtes
alkotóelemek. A hemoglobinszint megmutatja, hogy a vérben literenként hány gramm
hemoglobin található. A hemoglobintartalmat a vörösvérsejtek mm3-enkénti számával vagy a
hematokrit értékkel együtt szokás értékelni: vizsgálatukkal a vérszegénység egyes típusait is el
lehet különíteni. Ez azért szükséges, hogy a vérszegénységet megfelelően lehessen kezelni.

19
20

Egészséges emberben
 vörösvérsejtszám: 4,2–6,3 millió/mm3
 hematokrit: 37–54%
 hemoglobintartalom: 120–180 g/dm3

Egyszerű választás
9. Mi jellemző a hemoglobin összetételére?
A. egyszerű lipid
B. összetett lipid
C. egyszerű fehérje
D. összetett fehérje
E. szervetlen molekula

Összetett választás
10. Mi jellemző a hemoglobin összetételére?
A. a hem nitrogéntartalmú molekularészlet
B. a hem négy gyűrűt tartalmaz
C. a hemen kívüli része nitrogént nem tartalmaz
D. a hem poliszacharid-molekulához kapcsolódik
E. K-vitamin is részt vesz a felépítésében
F. fontos alkotója a fibrin
G. minden hemoglobinegységben vas-ion található

11. Hol fordul elő hemoglobin az egészséges emberek szervezetében?

A. a vörösvérsejtekben
B. a fehérvérsejtekben
C. a vérlemezkékben
D. a vérplazmában
E. a szövetnedvben
F. a nyirokban
G. az idegsejtekben

12. Egy ember laboratóriumi leletében a következő adatok szerepelnek. Vörösvérsejtszám: 4,5
millió/mm3, hemoglobintartalom: 92 g/dm3. Mi lehet a lelet magyarázata?
A. vörösvérsejtek nagymértékű pusztulása
B. a vizsgálatot közvetlenül megelőző hirtelen vérvesztés
C. megnövekedett vörösvérsejt-termelés
D. izzadás miatt bekövetkező fokozott vízvesztés
E. egy bizonyos szervetlen ion felszívódásának csökkenése
F. hemoglobinszintézis zavara

Egyszerű választás
13. Egy ember vérében kétszeresére növekszik a mm3-enkénti fehérvérsejtek száma. Mi lehet
ennek az oka?

A. vérlemezkék pusztulása
B. B12-vitamin hiánya
C. vérzés
D. fertőzés
E. nyirokerek elzáródása
20
21

Szöveges feladat
14. Egy ember vérében kétszeresére növekszik a mm3-enkénti fehérvérsejtek száma. Okoz-e ez
jelentékeny eltérést a hematokrit értékében? Válaszát röviden indokolja is!
.......................................................................................................................................................

Megoldás
9. D
10. A, B, G
11. A
12. E. F
13. D
14. Nem, mert a vér sejtes alkotói között a fehérvérsejtek aránya így is annyira kicsi, hogy a
vörösvérsejtekhez képest a többlet elhanyagolható.

21
22

Megoldás

22
23

Megoldás

23
24

24
25

4.6. Az anyagszállítás
4.6.3. A szív és az erek
Kulcsfogalmak
 Pitvar, kamra, vitorlás billentyű, zsebes billentyű, artéria (verőér), aorta, véna
(gyűjtőér/visszér), kapilláris (hajszálér), szívfal felépítése, érfal felépítése, nagyvérkör,
kisvérkör, koszorúér, szívfrekvencia, pulzusszám, vérnyomás, szisztolé, diasztolé,
izompumpa,
 szívciklus szakaszai, vérnyomás változása, véráramlás sebessége, erek keresztmetszete,
pulzus/verőtérfogat, keringési perctérfogat, vénás áramlás, szélkazán funkció.
Gondolkodási művelet
 Magyarázza a szív felépítésének és működésének kapcsolatát. Ismertesse, hogy mi a
koszorúerek feladata, hogy miért életveszélyes ezek elzáródása.
 Ismertesse az artériák, a vénák és a kapillárisok felépítését (átmérő, billentyű, szöveti
szerkezet), és ezeket hozza kapcsolatba az adott erek funkcióival.
 Magyarázza, mely tényezők segítik a vénás áramlást. Ismertesse a szívfrekvencia és a
vérnyomás fogalmát és felnőttkori normál értékeit.
 Mérjen pulzust és vérnyomást (automata eszközzel), értelmezze a mért adatok
eredményeit.
 Elemezze a szív működését a szívciklus folyamatában (üregek térfogat- és
nyomásviszonyainak változása, a vér áramlása).
 Elemezze grafikonon a vérnyomás változását, a véráramlás sebességét, az erek
keresztmetszetének alakulását a keringési rendszerben. Ismertesse a verőtérfogat,
perctérfogat értékeit. Végezzen alapvető számításokat ezekkel az adatokkal.
 Elemezzen a szív működésével kapcsolatos élettani kísérletet.

25
26

4.6.3. A szív és az erek

A szív
A vérkeringés központi szerve. Az emberi szív ököl nagyságú
szerv. A mellüreg középső részén, kissé bal oldalon található, a
két tüdő között, a mellhártyák által határolt üregben.
A szív falának rétegei
A szív falát három réteg alkotja (a vérerekét szintén).
1. Külső réteg: a szívburok (pericardium).
Kétrétegű savós hártya. A külső réteg zsákszerűen veszi körül a
szívet, a belső vékony réteg a szív felszínére tapad. A szívburok két
lemeze között van a szívburoküreg, melyet súrlódáscsökkentő
savós folyadék tölt ki.
A szív felszínén futnak zsírszövettel körülvéve, az aorta kezdetén eredő,
a szívet tápláló ún. koszorúerek (madarakban, emlősökben). A
zsírszövet túltápláltság esetén felszaporodhat, amely nehezíti a szív
mozgását. A koszorúerek az aorta kezdetéről erednek és a jobb pitvar
előtt csatlakoznak vissza a szívbe, teljes mértékben behálózzák a szívet.
A koszorúerek megfelelő állapota alapvető feltétele a szív optimális
működésének. Túl zsíros táplálkozás esetén az erek belső falára
koleszterin tartalmú meszes anyag rakódik le. Ez csökkenti az erek
átmérőjét, rontja a szív vérellátását, a szívizomzat elhalhat, melynek
következménye az infarktus. A nikotin érszűkítő hatása miatt a
dohányzás ezt tovább súlyosbítja (lásd még egészségtan).
2. A szív vastag középső rétege: a szívizomzat (miocardium).
3. A szív legbelső rétege: a szívbelhártya (endocardium).

A szív felépítése
A szívben négy üreg található:
 felül két pitvar,
 alul két kamra.

26
27

A szívet egy függőleges válaszfal jobb-, ill. baloldali részre osztja.

Embrionális korban a két pitvar között nyílás található, amely azonban a
születés után bezáródik, eltűnik.
A magzat vérének gázcseréjét, táplálékfelvételét, az anyagcseretermékek
kiürülését a méhlepény közvetítésével az anyai szervezet végzi. A fejlődő
tüdő légtelen, benne nincsen gázcsere, a tüdő vérkeringése, a kisvérkör,
tehát nem működik, keringése minimális mértékű.
A jobb pitvarba érkező vér részben a jobb kamrába, részben a bal pitvarba kerül a
pitvarokat összekötő nyíláson keresztül (foramen ovale).
A jobb kamrából a tüdőartériába jutott vér a tüdőartériát az aortával összekötő Botallo-
féle vezetéken át az aortába kerül. Tehát a kisvérkörbe nem kerül vér, hanem minden vér
végső soron a nagyvérkörbe, az aortába kerül.
Születéskor az első légvételek során a mellkas tágulása a tüdőt is tágítja. Ugyanakkor
ereinek a tágulása nagymértékben csökkenti a vérnyomást a kisvérkörben, és a vér a
Botallo-vezeték helyett a tüdőartériába áramlik, a Botallo-vezeték pedig elzárul.
A tüdővénákon visszaáramló vér viszont a bal pitvarban a vérnyomást emeli, és a bal
pitvar felé nyíló billentyűt, becsukja, és azt a pitvarfalhoz szorítja. Ezáltal a kis- és a nagyvérkör egymástól
tökéletesen elválasztottá válik.
Az első légvételt az agyvelő légzőközpontjára ható inger a vér oxigéntartalmának csökkenése, a magzatban
termelődő szén-dioxid felszaporodása, valamint a hideg levegő, mint bőringer váltja ki. A foramen ovale
elzáródása hetek, a Botallo-vezetéké napok múlva következik be.

A pitvarok fala igen vékony a kamrákéhoz képest. A bal

kamra fala jóval vastagabb a jobb kamráénál, mivel jóval
nagyobb munkát végez (belőle indul ki a nagyvérkör).
A belépő (vénák) és a kilépő (artériák) erek a szív felső
részén találhatók.
A vér áramlása egyirányú, a pitvaroktól a kamrák felé
történik. A vér mozgásának irányítását a szelepszerűen
működő szívbillentyűk biztosítják.
A szívben kétféle billentyű található, amelyek a
szívbelhártya származékai:
 A pitvarok és a kamrák között: a vitorlás billentyűk.
 A kamrák és az artériák között: a zsebes billentyűk.

A vitorlás billentyűk
A vitorlás billentyűk vitorláihoz a kamra felől ínhúrok kapcsolódnak, amelyek a kamra falából
kiemelkedő szemölcsizmokról erednek.
27
28

A vitorlás billentyűk akkor nyílnak meg, ha a pitvarban nagyobb a nyomás, mint a

kamrában, ekkor a vér a pitvarokból a kamrákba áramlik. Ellenkező esetben a billentyűk
bezáródnak, a pitvarok felé a túlhajlást az ínhúrok megfeszülése és a szemölcsizmok
összehúzódása akadályozza meg.

A zsebes billentyűk
A szív zsebes billentyűi a kamrák és az artériák határán találhatók (zsebes billentyűk még a
végtagok és a nyaki vénák falában is előfordulnak). Ha a kamrákban nagyobb a nyomás, mint
az artériákban, akkor összelapulva megnyílnak. Ellenkező esetben a három hártyás zseb
megtelik vérrel, kidomborodik és összehajolva megakadályozzák a vér visszaáramlását a
kamrákba.

Szívhangok
A billentyűk záródásakor jönnek létre.
 Az első egy tompa, mély hang (vitorlás billentyűk),
 a második magasabb hang (zsebes billentyűk).
„Ha a szív bal kamrájába nyíló, úgynevezett kéthegyű vitorlás billentyű a normálisnál lazább
szerkezetű, akkor a billentyű kamrai összehúzódáskor túlmozdul, és kis záródási elégtelenség
alakulhat ki. Ennek következménye az, hogy kis mennyiségű vér visszaszivárog a pitvarba és
kialakul az úgynevezett mitralis billentyű elégtelenség. Ez légszomjjal, fáradtsággal jár,
mivel a pitvarba visszaáramló vér akadályozza a tüdővénák ürülését, ill. a tüdőben a vénás
vérnyomás növekedése és a szövetközötti folyadék felszaporodása nehezíti az oxigénellátást.
A rendellenesség súlyosabb esetben műtéti beavatkozást tesz szükségessé.”
Emelt szintű érettségi feladat
A szívműködés folyamata
A szívműködés folyamatában alapvetően két fázist
különböztetünk meg:
 A szív elernyedt állapota – diastole
 Az összehúzódás állapota – sistole

28
29

A vér a pitvarok felől a kamrák felé áramlik, mozgásának irányát a nyomáskülönbség

határozza meg, mindig a nagyobb nyomású hely felől a kisebb nyomású tér felé halad.
Pitvar diastole során a nagyvénák felől vér áramlik a pitvarokba.
1 2 3 4 5
1. Pitvar szisztole
 A pitvarok összehúzódnak,
 térfogatuk csökken,
 bennük a nyomás emelkedik, majd csökken,
 a vitorlásbillentyűk nyitottak, s a vér az ernyedt
kamrákba áramlik. A pitvarok ürülését a táguló
kamrák szívóhatása elősegíti.
2. Izovolumetriás/változatlan térfogatú
kontrakció/összehúzódás
 A kamrák vérrel teltek, a pitvarok felől jövő
összehúzódás átterjed a kamrák falára, a kamrák
megkezdik összehúzódásukat.
 A kamra fala ráfeszül a benne lévő vérre, a
vérnyomás meredeken nő, s mikor eléri, ill.
meghaladja a pitvari nyomást, a vitorlás billentyűk
becsapódnak (első szívhang).
 A zsebes billentyűk még zárt állapotúak.
 A kamratérfogat változatlan, a vér nem áramlik semerre.
3. Kamrai vér kiáramlás (gyors majd csökkent ejekció)
 A kamrák összehúzódása (szisztole) fokozódik,
 s mikor a növekvő vérnyomás eléri, ill. meghaladja a nagyartériákban mért nyomást
(pl. az aortában 80 Hgmm-t), az eddig zárt zsebes billentyűk megnyílnak, s a kamrák
vértartalmának kb. 60%-a az artériákba ömlik.
 A kamratérfogat csökken, a kiáramló vér miatt a nyomás elkezd csökkenni.
 A kamrák összehúzódásával párhuzamosan a pitvarok elernyednek, s kezdenek vérrel
telítődni (tágulásuk szívóhatást gyakorol a nagyvénákra).
4. Izovolumetriás/változatlan térfogatú elernyedés
 A kamrák elernyednek, a vérnyomás meredeken csökken és amikor a kamrai
nyomás az artériákban mért nyomás alá esik (aortában kb. 105 Hgmm), a zsebes
billentyűk becsapódnak (második szívhang), a vitorlás billentyűk még zártak.
 A kamrák vértérfogata nem változik, a vér nem áramlik semerre.
5. Passzív kamrai telítődés
 A kamra vértérfogata nő, vérnyomása tovább csökken.
 Amikor a nyomás a kamrákban a pitvari érték alá csökken, a zárt zsebes billentyűk
mellett a vitorlás billentyűk megnyílnak, a vér passzívan beáramlik a kamrákba, a
vérbeáramlás miatt a kamrai nyomás enyhén nő.
 A pitvarok ürülését elsősorban a kamrák térfogatnövekedése, ill., ami ezzel együtt jár a
kamrai nyomás csökkenése teszi lehetővé, ami erős szívóhatást gyakorol a pitvarokra.

29
30

Tehát a pitvarok összehúzódásakor a kamrák elernyedt állapotban vannak, illetve fordítva.

Egy szisztoléból és egy diasztoléból álló esemény sorozatát szívciklusnak nevezünk. A szív
ritmusos összehúzódásaival pumpálja a verőerekbe a vért. A bal kamra a nagy-, a jobb kamra
pedig a kisvérkörbe.
A szív ritmusos percenkénti összehúzódásának számát, a szívfrekvenciát a
pulzusszámmal jellemezzük. A pulzushullám az artériák falán végigterjedő nyomás- és
térfogatváltozás, mely leginkább a nagyvérkör nagy, közép, és kis artériáin érzékelhető.
A szívfrekvencia nyugalmi állapotban átlagosan
 a felnőtteknél 72,
 12 éves kor körül kb. 80,
 újszülötteknek 140.
Az egy összehúzódás alatt kipumpált vér mennyisége a
pulzustérfogat (verőtérfogat), felnőtteknél nyugalomban átlag kb. 60-80 ml.
A pulzustérfogat és a szívritmus szorzata a perctérfogat.
Perctérfogat = pulzustérfogat x frekvencia
Nyugalomban: 70 ml x 72 = 5040 ml. A két kamra által továbbított vér mennyisége
természetesen azonos.
A vérerek felépítése és működése
A gerincesek - így az ember - keringési rendszere zárt. A vérkeringés központja, motorja a
szív.
 A szívből indulnak ki a verőerek vagy artériák.
 A szív felé vezetik a vért a gyűjtőerek vagy vénák.
 A legkisebb artériákat - arteriolákat - és a legkisebb vénákat -
venulákat - a hajszálerek vagy kapillárisok kapcsolják össze.
A szívből két vérkör indul ki.
 A nagyvérkör a test vérköre, a bal kamrából eredő aortával
kezdődik, egyre kisebb erekre ágazva ellátja a test szöveteit,
szerveit oxigéndús vérrel, majd a kapillárisok után egyre
nagyobb vénákba szedődve a fő vénákkal, az alsó és a felső
testvénával a szív jobb pitvaránál végződik.
 A kisvérkör a tüdő vérköre, a jobb kamrából az oxigénben szegény
vért szállító tüdő artériával kezdődik, majd a tüdő kapillárisaiban
az oxigénnel telítődött vért a tüdő vénái juttatják a bal pitvarba.
Az aorta rövid felszálló ág után ívben visszahajlik, s érintve a nyelőcsövet
és a légcsövet a szív mögött kissé balra a leszálló aortában folytatódik,
amely oldalágakat ad le a különféle belső szervek felé, mint pl. máj, bélcső,
vese stb. majd a 4. ágyékcsigolya magasságában kettéágazik az
alsóvégtagokat ellátó közös csípőartériákra.
Az aortaív kezdetén erednek a szívet ellátó koszorúerek.

30
31

Az aortaív többi ere fej, a nyak, a karok, és a mellkas elülső részét látják el vérrel.
 Az ív legmagasabb pontjáról indul ki a közös kar-fej artériás törzs, amely rövid lefutás után kettéágazik
a jobb kart ellátó kulcscsont alatti artériára és a jobb oldali közös fejverőérre.
 Az aortaív következő elágazásánál a bal oldali közös fejverőér található. A közös fejverőerek a pajzsporc
magasságában szétválnak külső és belső fejverőerekre.
 Végül az aortaív utolsó leágazása a bal kulcscsont alatti artéria, amely a bal felső végtagot látja el.

Az erek falának szerkezete

A vérerek a valódi kapillárisok kivételével 3 rétegből állnak.
a) külső réteg (kötőszövet),
b) középső réteg (simaizomszövet),
c) belső réteg (egyrétegű laphám).
Az egyes rétegek vastagsága, szerkezete az erek nagyságától és feladatától függően változik.
Az artériák szerkezete
Az artériák a szívtől szállítják el a vért. A nagyvérkörben oxigénben gazdag, a
kisvérkörben oxigénben szegény vért tartalmaznak.
a) A külső réteg főleg rugalmas rostokat
tartalmazó lazarostos kötőszöveti réteg,
amely a nagyobb artériák esetén
tartalmazhat ereket és zsírszövetet.
b) A középső réteg simaizomból épül fel.
c) A belső réteg egyrétegű laphámból áll.
Az egyes artériák átmérője a szívtől távolodva egyre csökken, ami alapján
megkülönböztetünk nagy, közép, kis artériákat és a legkisebb arteriolákat.
Szövettani metszeteken az artériák keresztmetszete kör alakú, mivel faluk vastag, igen
rugalmas, így nem nyomódnak össze.
Az artériák falában megtalálható rugalmas
rostoknak és a simaizomszövetnek
köszönhetően a bennük folyó vér áramlását
folyamatossá teszik, a szív felől jövő
lökéshullámokat (pulzus) ha nem is
kiegyenlítik, de mérsékelik. A bal kamra
pulzustérfogatának nagy része a systole
időtartama alatt nem hagyja el az aortát, hanem
kitágítja azt, és a diastole alatt áramlik tovább
a többlet vérmennyiség (szélkazán funkció).

31
32

A vénák felépítése
A vénák a vért a szív felé szállítják a kapillárisok felől.
A vénák fala a hasonló keresztmetszetű artériákhoz képest vékonyabb, mivel a középső réteg
sokkal kevesebb simaizmot tartalmaz. Másik eltérés, hogy sokkal kevesebb rugalmas rost
mennyisége, így a vénák kevésbé rugalmasak, mint az artériák, faluk tágulékony.
Szövettani készítményeken a környező szövetek nyomásának hatására a fenti okok miatt a
vénák keresztmetszete általában lapított, ovális.

A végtagok és a nyak vénáiban a vér áramlását zsebes billentyűk segítik, amelyek

megakadályozzák a vér visszaáramlását. A vénás vér áramlását a vázizmok ritmikus
összehúzódása az izompumpa is segíti, úgy, hogy az izmok összehúzódásakor a bennük
átmenő ereket összenyomják, azonban a billentyűknek köszönhetően a vér csak a szív irányába
képes továbbhaladni.
A legkisebb vénák a venulák, majd tovább a szív felé haladva az erek átmérője fokozatosan
nő.
A kapillárisok szerkezete
A legkisebb artériákat az arteriolákat és a legkisebb vénákat a venulákat a kapillárisok
hálózata kapcsolja össze.
A hajszálereknek két típusát különböztetjük meg.
1. Az artéria-véna kapillárisok általában ív alakban, rövid
úton kötik össze az arteriolákat a venulákkal.
2. A valódi kapillárisok az artéria-véna kapillárisok
különböző pontjait kötik össze bonyolult hálózatot alkotva.
A kapillárisok fala igen vékony, már csak egyrétegű
laphámsejtek és alaphártya alkotja.
A valódi kapillárisok ágainak eredésénél kis simaizom gyűrűk
találhatók, melyek segítségével szabályozható a véreloszlás a
hajszálér hálózaton belül.
 Általában az intenzíven működő, élénk
anyagcseréjű szövetekben a vér a valódi
kapillárisok felé áramlik.
 Nyugalomban levő szövetekben az izomgyűrűk
zártak, a vér az artéria-véna kapillárisokon
keresztül rövid úton távozik.

32
33

A kapillárisok típusai
1. Folyamatos
 A sejtek szorosan kapcsolódnak,
 pl. tüdő felszínét borítja.
2. Ablakos
 A sejteken 50-60 nm "ablakok", vannak,
 pl. a vesében, az érgomolyagokban található.
3. Szinuszoid
 Az alaphártya szaggatott, sejteken nagy nyílások vannak.
 Májban, csontvelőben, lépben fordul elő.
A vérnyomás
A vérkeringési rendszert az erekben keringő vér érfalra gyakorolt hidrosztatikai nyomása
alapján - amit vérnyomásnak nevezünk - két szakaszra osztjuk:
1. Magasnyomású rendszerre
2. Alacsony nyomású rendszerre
A vérnyomás értékét a légköri nyomás
értékéhez viszonyítjuk, úgy, hogy
annak értékét - 760 Hgmm, 101 kPa –
0-nak vesszük.
A magasnyomású rendszer a bal
kamrával kezdődik, a nagyvérkör
artériás rendszerével folytatódik és
az arteriolák rendszeréig tart. Mint,
ahogy korábban tárgyaltuk:
 Amikor a pitvar szisztole, ill. az egyidejű kamra diasztole következtében a pitvarban a
vér nyomása legalacsonyabb kamrai nyomás - kb. 5 Hgmm - fölé megy, a
vitorlásbillentyűkön keresztül a vér a bal kamrába áramlik.
 A meginduló kamra szisztolének köszönhetően a nyomás meredeken emelkedik, majd
80 Hgmm-es nyomás értéknél megnyíló zsebes billentyűn keresztül a kamra
tartalmának mintegy 60%-át az aortába juttatja. Ezt a kb. 70-80 ml vér a
vérmennyiséget pulzustérfogatnak nevezzük.
 A zsebes billentyű megnyílása után a kamra és az aorta nyomása együtt nő, elérve a
max. 120 Hgmm-t.
 Az aortában mért legkisebb nyomás érték
ugyanakkor kb. 80 Hgmm, mivel mikor a
kamara diasztolé következtében zuhanó
kamrai nyomás értéke az aortai nyomás alá
esik a zsebes billentyűk becsapódása – kb.
110 Hgmm-es értéknél - megakadályozza a
vér visszafolyását.

33
34

Az aortában mért
 legnagyobb nyomást – 120 Hgmm - szisztolés nyomásnak hívjuk, amely a bal
kamra összehúzódásának eredményeképpen alakul ki,
 a legkisebb nyomást – 80 Hgmm - diasztolés nyomásnak nevezzük, ami a bal kamra
elernyedése következtében jön létre.
A kamra összehúzódásakor az artériás rendszerbe került vér nyomáshullámot – pulzust - indít
el, amely egyre csökkenő mértékben az arteriolákig jellemző.
Alacsony nyomású rendszer
 A legnagyobb nyomásesés az artériás rendszerben az arteriolák területén történik,
így ez a szakasz már az alacsony nyomású rendszer kezdete.
 A kapillárisok területén további 20 Hgmm-es nyomásesés következik be, 35-15 Hgmm
nyomás érték között.
 A vénás rendszer elején mérhető 15 Hgmm-es nyomás érték a jobb pitvar
közelében szinte 0 értéket mutat.
 Az egész kisvérkör az alacsony nyomású rendszerhez tartozik, sokkal kisebb
nyomásingadozásokkal. Pl. a jobb kamra szisztolés nyomása csupán 30 Hgmm.
A véráramlás fizikai jellemzői, vérnyomás, véráramlási sebesség
A véráramlás egyirányúságát, ill. a folyamatosságát az érpálya két végpontja között mérhető
nyomáskülönbség tartja fenn. A vérnyomás tehát a nagyvérkörben a bal kamrától a jobb
pitvarig, ha nem is egyenletesen, de folyamatosan csökken.
Az erek átmérője folytonosan és jellegzetesen változik a keringési rendszerben, az artériás
rendszerben egyre csökken a kapillárisok felé haladva, a vénás rendszerben egyre nő a szívfelé
haladva. Az egyedi érátmérő változásával fordítottan változik az erek összkeresztmetszete.
Az erek összkeresztmetszete tehát
 az artériás rendszerben a szívtől távolodva
egyre nő.
 Az arteriolák területén az oszlások során az
összkeresztmetszet jelentősen nő,
 míg a legnagyobb értéket a kapillárisok
területén észleljük.
 A vénák összkeresztmetszete a szív
irányába fokozatosan csökken,
Az érfallal történő súrlódásból és a vér belső súrlódásából (viszkozitás) származó ellenállás az
erek összkeresztmetszetének növekedésével nő.
Ugyanakkor az ellenállás fokozódásával párhuzamosan csökken a vér áramlási sebessége.
Tehát a vér áramlási sebessége fordítottan arányos az erek összkeresztmetszetével,
egyenesen arányos az erek átmérőjével.
A véráramlás sebességének a csökkenése kedvez a kapillárisok területén bekövetkező
anyagforgalomnak.

34
35

Összefoglalva a véráramlás egyirányúságát biztosítja:

 a vérnyomásesés a kamráktól a pitvarokig, melynek fő oka a vénák falának
tágulékonysága,
 a végtagok vénáinak billentyűi, melyek a gravitáció ellenében megakadályozzák a vér
visszaáramlását,
 az izompumpa,
 a negatív mellűri nyomás, amelynek során a mellkasban belégzéskor kialakuló
alacsony nyomás szívóhatást gyakorol a gyűjtőerekre, segítve a vénás visszaáramlást.
A szív által továbbított véráram számára sem az aorta, sem a nagyobb artériák nem jelentenek
jelentős áramlási ellenállást. Ezért az ezekben bekövetkező vérnyomásesés is elhanyagolható.
A legnagyobb perifériás áramlási ellenállást a kapillárisok előtti arteriolák jelentik. A vér így
mintegy a szív és az arteriolák közé "szorul", ami vérnyomást eredményez.
Vérnyomásmérés
b) A felkarra helyezett, a szisztolés nyomásérték fölé felfújt mandzsetta elszorítja a felkar artériát. A
vérnyomásmérő pumpájának segítségével hozzuk létre a méréshez szükséges nyomást. A külső nyomás
elzárja a vizsgált artériában a keringést, a vér egészen addig nem tud átjutni az elszorított érszakaszon,
ameddig a mandzsetta nyomása nagyobb, mint az artériában a vér nyomása.
c) Majd a mandzsettában uralkodó nyomást fokozatosan csökkentve, amikor a szisztolés nyomást
elérjük, a szív átpréseli a vért a megszorított érszakaszon, a véráramlás megjelenése jelzi a szisztolés
vérnyomás értékét. A következő pillanatban, a szív elernyedési fázisa alatt a mandzsetta nyomása ismét
nagyobb lesz, mint az érben uralkodó nyomás, így az ér a mandzsetta alatt megint összezárul, mely a
véráramlás hangjának eltűnésével jár. A hallható hangok az artéria falának összecsapódásától, a vér
örvénylő áramlásából és az artéria falának rezgéséből származnak, melyet az artéria fölött, épp a
mandzsetta alatt elhelyezett sztetoszkóp segítségével észlelhetünk (Korotkov-hangok). A külső nyomás
folyamatos csökkenésével a vér lüktető áramlása ismét megindul.
d) Addig ismétlődnek és hallhatók, míg a mandzsetta nyomása nem csökken a diasztolés vérnyomásérték
alá. Ekkor a külső nyomás már annyira alacsony, hogy nem tudja a véreret összeszorítani, a véráramlás
folyamatos lesz.

 Tehát a szisztolés nyomás azzal a külső nyomással egyenlő, amely éppen a véráramlás megindulásához
kell. A külső nyomás csökkentésével az artériában lévő nyomás szisztolé során magasabb lesz, mint a
mandzsettában lévő, így az összenyomott artéria kitágulásával a vér minden szívverésnél beáramlik az
érbe.
 A diasztolés nyomás azzal a külső nyomással lesz egyenlő, amely a vér rendellenes súrlódását az érfalon
megszünteti, azaz az érben a nyomás lüktetésszerű változása megszűnik, a véráramlás folyamatos lesz, a
Korotkov-hangok megszűnnek.

35
36

4.6. Az anyagszállítás
4.6.4. Szabályozás
Kulcsfogalmak
 Pulzusszám változás, vérnyomásváltozás, a vér eloszlása a testben,
 szinuszcsomó, pitvar-kamrai csomó, vérnyomás szabályozása, véreloszlás
szabályozása, pH-állandóság, puffer, vércukorszint szabályozás.
Gondolkodási művelet
 Magyarázza, hogy milyen élettani hatások emelik, vagy csökkentik a pulzusszámot és
vérnyomást.
 Magyarázza a véreloszlás megváltozásának élettani funkcióját.
 Ismertesse a szinuszcsomó és a pitvar-kamrai csomó helyzetét, magyarázza funkcióját.

 Magyarázza, hogyan valósul meg szervezetünkben a keringés (vérnyomás, véreloszlás)

szabályozása.

 Értelmezze a homeosztázist a folyadékterek, összetételének példáján. Magyarázza,

hogy mi okból változhat a vér kémiai összetétele (pH, glükózszint), hogyan áll helyre.

36
37

4.6.4. Szabályozás
A szív ingerképző és ingerületvezető rendszere
A szív automatikus működésű. Idegi összeköttetéseitől megfosztva is működőképes, mivel
önálló ingerületgeneráló és -vezető rendszere van. Ez a rendszer speciálisan módosult
szívizomsejtekből áll.
A rendszer részei:
 Szinuszcsomó
 Pitvar-kamrai csomó
 His-köteg
 Tawara-szárak
 Purkinje-rostok

A szinuszcsomó az elsődleges ingerképző

központ, a jobb pitvar falában található.
Percenként 72 impulzust – akciós potenciált
- generál nyugalomban. A pitvar izomzata
összehúzódik, és a pitvar-kamrai csomóhoz
vezeti az impulzusokat.
A pitvar-kamrai csomó másodlagos ingerképző központ. A szinuszcsomó sérülése esetén
percenként 45 impulzust generál.
A pitvar-kamrai csomóból az impulzusokat a kamrák felé a
 His-köteg
 Tawara-szárak
 Purkinje-rostok viszik.

A szívizomsejtek között elektromos szinapszisok vannak, aminek köszönhetően a

szívizomtömeg egyszerre ingerelhető, ugyanolyan mértékű összehúzódást kiváltva. Mindezek
eredményeképp a szív a pitvarok felől a kamrák felé húzódik össze.
A szívizomban nem váltható ki tartós összehúzódás, az
összehúzódás alatt a szívizom ingerelhetetlen. (Oka: az elhúzódó Ca2+
beáramlás miatt lassan áll vissza a nyugalmi potenciál.)

A szív működésekor keletkező elektromos impulzusokat a bőr

felszínén mérni lehet. Ennek grafikus megjelenítése az EKG. EKG-
vizsgálat során a szív elektromos aktivitásán keresztül
következtetünk a szív állapotára.
 P-hullám (pitvari hullám): az ingerület pitvari terjedésének felel meg.
 P- Q távolság: átvezetési idő a pitvar és kamra között.
 QRS-komplexum (kamrai hullám): a kamrák depolarizációját jelöli, ez
idő alatt megy végbe a kamra teljes munkaizomzatának összehúzódása.
 ST-szakasz: a kamrák lassú repolarizációs szakasza.

A szívműködésre az idegrendszer és a hormonális rendszer gátló,

ill. serkentő hatást gyakorolhat. A vérkeringés – szívműködés,
vérnyomás – működésének szabályozó központjai a nyúltvelőben
találhatók.

37
38

A szív ingerképző rendszerének meghibásodása esetén ún. pacemakert

ültetnek be (lásd még egészségtan).
A vérkeringés – a vérnyomás és a szív működésének - szabályozása
A vérkeringés szabályozásában hormonális és idegi szabályozó rendszerek
vesznek részt.
A vérnyomás szabályozásában a különféle szabályozó mechanizmusok tulajdonképpen az
erek szűkületét vagy tágulatát, így a vérnyomás emelését vagy csökkenését eredményezik.
A szívműködés szabályozása lényegében a szinuszcsomó működésére gyakorolt serkentő, ill.
gátló hatások révén történik.
A hormonok vérnyomásemelő hatásúak:
 az adrenalin érszűkítő hatású,
 a vazopresszin (ADH) a vízvisszaszívás révén,
 az aldoszteron a só visszaszívás révén fejti ki a hátását.
Az idegi szabályozás
Központok
Az idegi szabályozóközpontok az idegrendszerben számos helyen megtalálhatók, működésük
hierarchikus szerveződésű.
A) Az elsődleges központok az agytörzsi hálózatos állomány nyúltvelői szakaszában
helyezkednek el. Itt kétféle, ellentétes hatású központ van.
 A pressor központnak önálló, állandó aktivitása van, érszűkítő hatású, növeli a
vérnyomást és a szívfrekvenciát (szimpatikus hatás).
 A depressor központnak önálló aktivitása nincs, a receptorok felől aktiválódik
szükség esetén. Gátolja a pressor kp-ot, ill. a gerincvelői kp-okat, továbbá közvetlenül
a szívet (paraszimpatikus hatás X. agyidegen keresztül).
B) Gerincvelő
A gerincvelő oldalsó szarvában található vegetatív neuronok axonjai közvetítik az
idegi hatásokat az erek falában található simaizomsejtekhez és a szinuszcsomóhoz.
A gerincvelői központi neuronokat a
 pressor kp. aktiválja (érszűkület,
vérnyomás emelkedés),
 depressor kp. gátolja.
C) A magasabb agyi központokból
(limbikus rendszer) származó ingerületek
pl. izgalom, düh, félelmek, szorongások az
elsődleges központokon keresztül fokozó
hatást – vérnyomás emelkedést,
szívfrekvencia növekedést - gyakorolnak a
keringésre.

38
39

Receptorok, ingerek
1. Magasnyomású mechanoreceptorok
 Helyük: aortaív falában,
 inger: vérnyomás-emelkedés,
 hatás:
 depressor kp. aktiválása,
 pressor kp. gátlása,
 vérnyomás csökken,
 szívfrekvencia csökken.
2. Kemoreceptorok
a) Perifériás:
 helyük: szívhez közeli erek falában,
 inger: O2 hiány (CO2 növekedés),
 hatás: pressor kp. aktiválás, vérnyomás nő, szívfrekvencia nő.
b) Központi:
 A nyúltvelőben, maga a pressor-központ neuronjai.
 Inger a vér CO2 növekedése.
 Hatás: pressor kp. aktiválás, vérnyomás nő, szívfrekvencia nő.
Az ingereket a receptorokból a IX. és a X. agyidegek érzőrostjai vezetik a nyúltvelőbe.
Aortaív reflex
A legfontosabb vérnyomás szabályozó a mindennapi életben!
 Inger: vérnyomás emelkedés.
 Receptor az aortaív falában, (1)
 depressor kp. aktiválás, pressor kp. gátlás, (2)
 gerincvelői központok gátlása,
 az érfalak tónusának csökkenése, értágulás, vérnyomás csökken, (5)
 X. paraszimpatikus agyideg közvetlenül gátolja a szinuszcsomót, (3)
 szívfrekvencia csökken,
 perctérfogat csökken.
Véreloszlás
A nagyvérkör kapillárisainak becsült
összfelülete kb. 6300 m2. A fenti
adatból nyilvánvaló, hogy a
szervezetünkben nincsen minden
kapilláris egyszerre nyitva, a szervek
működésétől függően a vér különböző
mértékben oszlik meg az egyes szervek között.
 Bizonyos szervek - agy - vérellátása egyenletesnek mondható,
 ugyanakkor másoké - pl. vázizmok, bőr, zsigerek - a szervezet mindenkori állapotának
megfelelően széles határok között változhat.

39
40

Az egyes szervek vérellátottságának a mértékét a perctérfogattal

fejezzük ki, amely az adott szerven az egy perc alatt átfolyó vér
térfogatát jelenti.
A véreloszlást az egyes szervek között a hormonális és az
idegrendszer szabályozza, melyek hatásukat az erek
simaizomzatán keresztül fejtik ki (értágítás - érszűkítés).
A működő szervek fokozott vérellátása úgy valósul meg, hogy
 egyrészt a kevésbé működő szervek vérellátása csökken,
 másrészt a vénás rendszer tónusának fokozódására jelentős mennyiségű vér kerül át
az artériás rendszerbe.
A keringési szervrendszer alkalmazkodása a fizikai munkavégzéshez
Fokozott terhelés esetén mind a szívfrekvencia, mind a pulzustérfogat megnő, így egy
átlagember estén a perctérfogat elérheti akár a 21 dm3/perc értéket is (120 cm3 x 180/perc).
Fizikai aktivitás közben nő a verőtérfogat, amíg a szív el nem éri a 120/perces szívfrekvenciát. Ezt követően a
szívfrekvencia tovább nőhet a terhelés folytatása esetén, azonban a verőtérfogat a frekvencia növekedésével már
nem nő párhuzamosan (annyira lecsökken a kamratelítődés ideje). 1 ml = 1 cm3

Edzés hatására nő a szívizom összehúzódó képessége, a szív bal kamrája több vért képes
befogadni, mindennek következményeként megnő a verőtérfogat (az edzetlen ember szívének akár
1.5 x-ére, 170 cm3-re).

A sportolás közbeni magas pulzusszám és a megnőtt verőtérfogat eredményezi, hogy

ilyenkor a perctérfogat is jelentősen megnő, a nyugalmi 5 l-ről akár 30 l/perc fölé is.
Edzett egyén a fizikai munkához tehát elsősorban a pulzustérfogat növekedésével
alkalmazkodik, kisebb mértékben nő a szívfrekvencia, mint edzetlen egyén esetében.
Pulzusszám Pulzustérfogat Perctérfogat
Rendszeres edzés hatása
abban is megmutatkozik, hogy Edzett 180 /p 160-180 ml 32-34 l
fokozatosan megnő a szívizom terheléses
tömege, emiatt lassabb a
sportolók nyugalmi pulzusa. Nem edzett 180 /p. 100-120 ml 20-22 l
Terheléses

Fizikai munkavégzés során ugyanakkor a terheléssel arányosan nő az artériás középnyomás.

Az artériás középnyomás növekedéséért a szisztolés nyomás növekedése a
felelős, miközben a diasztolés nyomás még csökkenhet is, mivel a terhelés
a működő vázizomzat ereiben jelentős mértékű értágulást okoz, csökken az
ellenállás (a vér gyorsabban távozik az aortából). Az oxigénfogyasztás
mértéke a terhelés mértékével arányos.

A vázizomzat és a bőr ereiben nagyfokú értágulat, így

áramlásfokozódás jön létre, ezek a területek intenzív fizikai
munka során a perctérfogat 80%-át is kaphatják, ugyanakkor
a bélrendszer keringése jelentősen csökken, emiatt nem következik be általános
vérnyomásesés.

40
41

A folyadékterek – pl. vér – összetételének szabályozása, a homeosztázis fenntartása

A többsejtű állatokban a sejtek többsége már nem érintkezik a külvilággal, számukra a
környezetet a testfolyadékok jelentik (a szövet közti folyadék és a vér). Ezek a
folyadékterek egyfajta belső környezetet teremtenek a sejtek számára. A belső környezet
fontos tulajdonsága összetételének viszonylagos állandósága, ami igen bonyolult
szabályozás révén valósul meg. A belső környezet szabályozott dinamikus állandóságát
homeosztázisnak nevezzük. A homeosztázisnak köszönhetően a sejtek számukra optimális
környezetben működhetnek. A belső környezet legfontosabb szabályozott paraméterei a
következők:
 ozmotikus koncentráció,
 ionösszetétel,
 testfolyadékok kémhatása,
 testfolyadékok térfogata,
 testfolyadékok tápanyag – pl. glükóz - koncentrációja.
A vér kémhatásának szabályozása
Emberben a vér pH-ja 7,38 és 7,42 közé esik. Ettől eltérést okozhat:
 ha a tüdőben a vér szén-dioxid leadása csökken, ekkor a vér savasodik, ami
eszméletvesztést eredményezhet.
 Hiperventilláció esetén ellenkezőleg, a túlzott szén-dioxid leadás miatt a vér pH-ja
emelkedik, ami szintén ájuláshoz vezet.
 Erős éhezéskor, ill. a cukorbetegeknél a vérben különféle anyagcseretermékek -
acetecetsav, béta-oxivajsav - halmozódnak fel, amelyek eszméletvesztést okozhatnak.
A homeosztázis fenntartásához ezért szükség van pH-szabályozó mechanizmusokra.
A sav-bázis egyensúly fenntartásában a következő szervek vesznek részt:
 tüdő: CO2 eltávolításával,
 vese: H+ vagy HCO3- (bikarbonát) kiválasztásával,
 szövetek: CO2 termelésük révén,
 vér: amely kiegyensúlyozó szerepű puffereket tartalmaz.
A vér pH-ját a különböző puffer-rendszerek tartják állandó értéken.
Bikarbonát puffer-rendszer H+ + HCO3- = H2CO3 = CO2 + H2O
Savasodás esetén – amikor a vér pH-ja csökken - a feleslegben keletkező H+-kal a vérplazmában
oldott hidrokarbonát-ionok (HCO3-) szénsavat képeznek, amely a tüdőben elbomlik szén-
dioxidra és vízre. A felszabaduló CO2 távozik a tüdőn keresztül, így az egyensúly jobbra
tolódásával nőhet a pH (a H+ mennyisége csökken).
2. A plazmafehérjék puffer-rendszer
Az albuminok amino- és karboxil csoportjai játszanak szerepet, melyek H+-t köthetnek meg,
ill. adhatnak le.
3. A hemoglobin puffer szerepe
A vörösvértestekbe bediffundáló CO2 rögtön szénsavvá alakul egy enzim segítségével. Ezután
a protonját megköti a hemoglobin - ugyanis erősebben köti a protont, mint a szénsav – ezáltal
csökkenti a savasság mértékét.

41
42

A vércukorszint szabályozása lásd még 4.4. és 4.8.4. fejezet

A szervezet szénhidrátforgalmát egyrészt idegi, de elsősorban hormonális tényezők
befolyásolják. A legjelentősebb vércukorszintet befolyásoló hormonok; az inzulin, az
adrenalin, a kortizol, glukagon. A különféle idegi – szimpatikus, paraszimpatikus -, ill. a
hormonális hatások elsősorban a máj szénhidrátforgalommal kapcsolatos működéseit
befolyásolják.
A máj a szervezet szénhidrátforgalmának legfontosabb szabályozója:
 a vérből szénhidrátokat – glükózt – vesz fel (magas vércukorszint esetén)
 és ad le (alacsony vércukorszint esetén) a szükségleteknek megfelelően.
 Továbbá szénhidráthiány esetén a máj nem szénhidrát előanyagokból (tejsav, bizonyos
aminosavak (pl. alanin és glicerin) glükózt tud előállítani (glükoneogenezis).
A máj szénhidrátforgalommal összefüggő, egyik igen fontos feladata a vércukorszint
szabályozása.
 Táplálkozást követően, amikor a vércukorszint
megnő, a vérből felvett szénhidrátok
 a májban vagy lebomlanak energiát szolgáltatva,
 vagy átalakulnak pl. zsírokká,
 vagy átmenetileg raktározódnak glikogénként.
 Éhezéskor, vagy hosszan tartó izommunka esetén, ha a vércukorszint csökken, a
raktározott glikogén lebontása útján a keletkezett glükózt a vérbe juttatja.
Az egyes hormonok hatásai
Az inzulin - magas vércukorszint esetén –
 a májban serkenti a glükóz felvételét, a glikogén, ill. zsírok szintézisét,
 zsírszövetekben fokozza a cukor felvételét és zsírokká történő átalakítását.
 Mindezek eredményeképpen a vércukorszint csökken.
Az adrenalin stresszhormon, hatására pedig fokozódik a máj glikogén bontása, a keletkező
glükóz leadása, miáltal nő a vércukorszint.
A kortizol az éhezéshez történő alkalmazkodásért felel:
 emeli a vércukorszintet,
 serkenti a zsírok lebomlását,
 serkenti az izomfehérjék bontását, a májba jutott aminosavak cukrokká alakítását
(glükoneogenezis),
 a májba jutott tejsavból elősegíti a glükóz képződését (glükoneogenezis, Cori-kör).
 Összességében az inzulin antagonistája.
Az glukagon hatására pedig
 fokozódik a máj glikogén bontása,
 a keletkező glükóz leadása, ami a vércukorszint emelkedését eredményezi.
 Továbbá fokozza a glükoneogenezist és a zsírok bontását.
 Összességében hatása az inzulinéval ellentétes.

42
43

Emelt szintű gyakorló érettségifeladatok

Szívciklus
A mellékelt diagram egyetlen szívciklus során lezajló nyomás- és
térfogatváltozásokat ábrázolja az aortában, a bal kamrában és a
bal pitvarban. A szisztolé alatt a pitvarok, majd – a szaggatott
vonalakkal jelölt időszakban – a kamra izomzata húzódik össze (a
diagramon ez a bal kamra). A diasztolé alatt a szívizom elernyed.
Az A, B, C és D betűk a szívbillentyűk nyitódásának, illetve
záródásának pillanatait jelölik. Az első, elnyújtottabb szívhangot
a vitorlás billentyűk becsapódása adja, míg a második, rövidebb
szívhang a zsebes billentyűk záródásából ered. A diagram
tanulmányozása után válaszoljon a következő kérdésekre!
1. Hány cm3 vért lök ki a vizsgált személy bal kamrája egyetlen
összehúzódása során?
……………………………………..
2. Mekkora a vizsgált személy keringési perctérfogata (a bal kamrából a nagyvérkörbe juttatott
vér mennyisége 1 perc alatt), feltéve, hogy az összehúzódások ritmusa végig a grafikonon
látottat követi?
3. Az 1 perces időtartam alatt hány másodpercig végez munkát a kamra izomzata?
A következő állítások mellé írja azt a nagybetűt (A, B, C, D), amely időponthoz az adott
esemény rendelhető! Egy nagybetű többször is felhasználható.
4. A bal kamrából a vér az aortába kezd áramlani.
5. A vitorlás billentyű bezáródik.
6. A második szívhang ekkor észlelhető.
7. A zsebes billentyű kinyílik.
8. A vér kezd beáramlani a bal pitvarból a bal kamrába.
9. A következő állítások közül melyik jellemzi helyesen az adott időtartam alatt lejátszódó
eseményt? (2 pont)
A) A-tól B-ig a vitorlás és a zsebes billentyűk is nyitva vannak.
B) B-től C-ig a vér a bal kamrából az aortába áramlik.
C) C-től D-ig a pitvarból a kamrába áramlik a vér.
D) A-tól B-ig a kamra térfogata nem változik.
E) B-től C-ig a kamra térfogata nő.

43
44

Megoldás
1. 120 - 50 = 70 cm3 (70-75 cm3 közti értékek elfogadhatók.)
2. 70 x 100 = 7000 cm3 = 7 dm3 Az 1. pontban számolt érték százszorosa elfogadható.
3. A kamra a 0,13 s-tól – 0,36 s-ig terjedő szakaszban húzódott össze, ami 0,23 s, a 100 ciklus
alatt tehát 100 x 0,23 = 23 másodpercig dolgozott. (A 18 és 28 s közti értékek elfogadhatók).
4. B
5. A
6. C
7. B
8. D
9. B és D
Szívműködés
Az ábra az emberi szív bal felének hosszmetszetét
mutatja vázlatosan, működésének két szakaszában.
Az A szakaszban vér áramlik a pitvarból a kamrába.
1. Nevezze meg az ábrán X-szel jelölt részletet!
…………………………………………
2. Írjon le az ábráról leolvasható két jellegzetességet, ami azt bizonyítja, hogy a B szakaszban
a kamrából kiáramlik a vér!
 ……………………………………………………………………………………
 ……………………………………………………………………………………
3. Az aortában az A szakaszban is áramlik a vér. Magyarázza meg, hogy mi okból!
………………………………………………………………………………………….
4. Sportolóknál a szív percenkénti összehúzódásainak száma általában kisebb, mint a nem
sportolóké, noha a kamrából percenként kiáramló vér mennyisége azonos. Magyarázza meg a
különbség okát!
………………………………………………………………………………………..
A vér a nyomásviszonyoknak megfelelően áramlik a szívben. Hasonlítsa össze a megjelölt
helyen a vérnyomás értékeket a kisebb (<), nagyobb (>) vagy egyenlő (=) jelek föltüntetésével
a középső oszlopban!

44
45

9. Az ábrán feltüntetetteken kívül más helyzetben is lehetnek a szívbillentytűk. Van-e olyan

állapota a szívműködésnek, amikor mindkettő zárt? Indokolja válaszát a pitvar, a kamra és az
aorta nyomásviszonyainak összehasonlításával!
Megoldás
1. zsebes / félhold alakú billentyű
2. a zsebes billentyű nyitott, a kamra térfogata kisebb, mint az A helyzetben
3. A megfeszült aortafal rugalmassága miatt.
4. (A rendszeres edzés hatására) a kamratérfogat / pulzustérfogat sportolókban nagyobb.

9. Igen, amikor a kamrai nyomás már nagyobb, mint a pitvari (ezért a vitorlás billentyű már
zárt), de még kisebb, mint az aortai (ezért a zsebes billentyű még zárt).

Szívkamra
A bal szívkamra működése során a kamra térfogata és a benne
uralkodó nyomás ritmikusan változik. Ezt ábrázolja a grafikon.
Az ábra tanulmányozása után írja a megfelelő betűt az üres
négyzetekbe! I = igaz, H= hamis állítás.
1. A görbe A és B pontja közti szakaszban a kamra vérrel
telítődik.
2. A görbe B és C pontja közt a vitorlás billentyű nyitott.
3. A szívkamrából a vér kilökődik a C és D pont között.
4. A D és A pont között a kamraizomzat úgy ernyed el, hogy közben mind a vitorlás, mind a
zsebes billentyűk zártak.
5. A görbe C pontjában a billentyű becsapódása következtében hallhatjuk az egyik szívhangot.
6. A görbe C és D pontja közt az aorta vérnyomása meghaladja a kamrai nyomást.
7. A kamraizomzat az A és B pont között munkát végez.
8. A görbe D és A pontja közt a bal kamrában levő vér nem áramlik semerre.
Megoldás
1. I
2. H
3. I
4. I
5. H
6. H
7. H
8. I

45
46

Szívverés
Az ábrán egy emberi szívet, és az azon végigfutó ingerületi hullámok
következtében az izomösszehúzódás kezdőpillanatait ábrázoltuk. (A
pont utáni számok tized-, ill. századmásodperceket jelentenek).
Az ábra tanulmányozása után válaszoljon a kérdésekre!
1. A szív melyik részéből indulnak ki az ingerületi hullámok?
………………………………………….……………
2. A szív melyik részében lassul le az ingerületi hullám terjedése?
………………………………………...…………….
3. Mennyit pihen az ábrán látható szív egy perc alatt, ha percenként
75-szer húzódik össze? Tételezzük fel, hogy a kamrafalak elernyedése 0,08 másodperccel azt
követően indul meg, hogy az ingerületi hullám a teljes kamrán végigfutott. (2 pont)

Megoldás

1. A jobb pitvarból (a pitvar falából) / a szinuszcsomóból.

2. A pitvar(ok) és kamr(ák) határán / a pitvar-kamrai csomóban. / His-kötegben.
3.
 Egy összehúzódási ciklus 60/75 = 0,8 s-ot vesz igénybe.
 Ebből 0,22 + 0,08 = 0,3 s az összehúzódás fázisa.
 A szív tehát (kb.) 0,8-0,3 = 0,5 s-ot pihen egy ciklus alatt,
 azaz 1 perc alatt 37,5 másodpercet.

Munka és vérellátás
Az 1. táblázat a nagyvérkör egyes szerveinek vérellátását mutatja a szervezet nyugalmi
állapotában (egy 70 kg-os felnőtt férfi adatai alapján). A táblázat tanulmányozása után
válaszoljon a kérdésekre!

1. Hány cm3 vér áramlik át a vizsgált személy kisvérkörén 1 perc alatt? ………………

46
47

2. A szív melyik üregéből lép ki a tüdőbe áramló vér? …………………………...…….

3. A teljes vérmennyiség (keringési perctérfogat) hány százaléka áramlik át 1 perc alatt
nyugalmi állapotban a vesén? ………………….
4. Számolja ki és adja meg, hogy mennyi a 100 g tömegegységre számított (fajlagos)
vérátáramlás a vesében 1 perc alatt! Ügyeljen a megfelelő mértékegység megadására!
……………………………………….......……..
5. Írja le, hogy a vese, illetve az izom mely energiaigényes folyamataihoz szükséges a fölvett
oxigén! (2 pont)
vese: ……………………………………………………………………………………….
izom: ………………………………………………………………………………………..
6. A táblázat a szív erős munkavégzés során mérhető jellemző értékeit mutatja tartósan
ülőmunkát végző ember és atléta esetén. Töltse ki a 2. táblázat üres celláit! (A keringési
perctérfogat azt mutatja meg, hogy percenként mekkora térfogatú vér áramlik át a bal
kamrán.)

7. Magyarázza meg, miért emelkedik meg jobban az ülő munkát végző ember szívveréseinek
száma azonos terhelés hatására, mint az atlétáé!
…………………………………………………………………………………………………
A két grafikon közül a bal oldali (A)
nyugalomban, a jobb oldali (B) pedig erős
munkavégzésesetén mutatja az egyes
szerveken percenként átáramló vér
megoszlását.
A konkrét mennyiségek megadásához
számoljon a 2. táblázat „ülő munkát végző
ember” adataival!
Tételezzük fel, hogy a nyugalmi keringési
perctérfogata megegyezik az 1. táblázatban található értékkel.
8. Mely szervben csökkent a percenként átáramló vér mennyisége erős munkavégzés hatására?
Adja meg azt is, hogy a nyugalmi értéknek közelítőleg hány százalékára csökkent vérellátása!
Rögzítse a számítást is! Egy szerv megadása elég!

47
48

Megoldás
1. 5500 cm3
2. jobb kamra
3. 22% (21,8)

5.
 A vese: aktív transzport / nátrium-pumpa /ATP- szintézis
 Az izom: összehúzódás / aktin és miozin fonalak elmozdulása /ATP- szintézis

7. A kamra kisebb térfogata miatt a szükséges vérmennyiséget csak gyakoribb

összehúzódásokkal tudta eljuttatni a szervezete az izmokhoz. / A kamra kevesebb vért lök ki,
ezért szükséges a gyakoribb összehúzódás.
8. a vese
5,5. 0,22 = 1,21 dm3-ről 20. 0,01=0,2 dm3-re,
azaz 0,2:1,21= 0,1652 a nyugalmi értéknek kb. 17%-ra
vagy:
a belek és máj
5,5. 0,27 = 1,485 dm3-ről 20. 0,02=0,4 dm3-re,
azaz 0,4:1,35= 0,269 a nyugalmi értéknek kb. 27%-ra

A vérnyomás és szabályozása
Napjainkban egyre nagyobb problémát jelentenek a vérnyomással kapcsolatos betegségek,
melyek már kamaszkorban jelentkezhetnek. Az alábbi táblázat az átlagos vérnyomás
gyermekkori és kamaszkori alakulását foglalja össze fiúk és lányok esetében:

1. Milyen mértékegységben tünteti fel a táblázat a vérnyomás átlagértékét?

............................................................................................................................................

48
49

A következő diagramok a táblázatban szereplő adatok közti viszonyok szemléltetése céljából

készültek. Tanulmányozza azokat, majd válaszoljon a kérdésekre!

2. Mely diagramok esetében jelölnek a vízszintes tengely mentén szereplő római számok
életkort?
A. Csak az 1. diagram esetében.
B. Csak a 2. diagram esetében.
C. Csak a 3. diagram esetében.
D. Az 1. és a 2. esetében.
E. Az 1. és a 3. esetében.
F. Minden esetben az életkor szerepel a vízszintes tengelyen.
3. Melyik diagram jeleníti meg az eredeti táblázat azonos oszlopaiban szereplő, összetartozó
értékeket azonos módon (azaz egyező színű oszlopokkal vagy egyforma típusú
adatpontokkal)?
A. Csak az 1. diagram.
B. Csak a 2. diagram.
C. Csak a 3. diagram.
D. Az 1. és a 2. diagram.
E. Az 1. és a 3. diagram.
F. Mind a háromra igaz ez.
Az adatok alapján több megállapítást is tehetünk a vérnyomás alakulására vonatkozóan.
4. Az adatokból nem következő állítások betűjelét írja a négyzetbe!
A. A fiúk átlagos diasztolés vérnyomása növekszik az életkorral.
B. A lányok átlagos szisztolés vérnyomása mindig a fiúké alatt marad.
C. A fiúk átlagos szisztolés vérnyomása az életkorral monoton növekszik.
D. Az átlagos vérnyomásértékek monoton növekszenek az életkor előrehaladtával.

49
50

Megoldás
diagramm: az életkor függvényében (korcsoportoknak megfelelően) ábrázolja a fiúk
és a lányok szisztolés (világosabb) és diasztolés (sötétebb) vérnyomásértékeit.
 2.diagramm: az azonos oszlopokban szereplő, összetartozó vérnyomásértékeket
jeleníti meg,
o első csoport: fiúk szisztolés nyomásértékei az egyes korosztályokban,
o második csoport: a fiúk diasztolés nyomásértékei az egyes korosztályokban,
o harmadik csoport: lányok szisztolés nyomásértékei az egyes korosztályokban,
o negyedik csoport: a lányok diasztolés nyomásértékei az egyes korosztályokban.
 3. diagramm: a szisztolés (folytonos a fiúk, szaggatott a lányok) és a diasztolés
(szaggatott a fiúk, folytonos a lányok) nyomásértékek változása az életkor
függvényéven.
1. Hgmm-ben
2. E
3. B
4. D

Erek és szervek
Az ábra a vese és a máj vérellátását mutatja vázlatosan.
A nyilak az áramlás irányát jelzik. A rajz tanulmányozása után
válaszoljon a kérdésekre!
1. Mi az „E” jelű részlet neve?
…………………………………………………
Melyik vezetékre igaz az ábrázoltak közül? Az ábra betűjelével válaszoljon! Ha egyikre sem
igaz az állítás, írjon a négyzetbe X jelet, ha pedig mindegyikre érvényes, akkor Y jelet!
2. A benne áramló vér utolsó állomása a szívben a jobb kamra
volt.
3. A benne áramló vér a szív üregei közül elsőként a bal pitvarba kerül.
4. Vizelet áramlik benne.
5. Emésztőenzimet tartalmaz.
6. Szteránvázas vegyületeket (szteroidokat) tartalmaz.
7. Döntse el, hogy az alábbi állítások közül melyik helyes! (4 pont)
A) Az ábra A betűje és B betűje egy-egy artériát jelöl.
B) Az ábra C betűje egy vénát jelöl.
C) Az A jelű részben áramló folyadék pH-ja nagyobb, mint a B jelű részben áramló
folyadék pH-ja, mert B-ben a szén-dioxid magasabb koncentrációja savas irányba
tolja el a pH-t.
D) Futó emberben az A jelű részben áramló folyadék cukorkoncentrációja nagyobb
lehet, mint a B jelű részben áramló folyadék cukorkoncentrációja, mert a cukor egy
részét a szöveti sejtek fölveszik a rajtuk átáramló vérből.
E) A D jelű vezetékben áramló folyadék enyhén savas kémhatású, mert epesavakat
tartalmaz.

50
51

F) Kiadós futás után a B jelű részben áramló folyadék tejsavtartalma kisebb, mint a C
jelű részben áramló folyadék tejsavtartalma, mert a tejsav a vázizmokban glükózzá
alakul át.
G) A májba artéria és véna is szállít vért.

Megoldás
1. húgyvezeték
2. X
3. X
4. E 5. X
6. Y
7. B, C, D, G
A nagyvérkör
Az alábbi táblázat adatait értelmezve válaszolja meg a kérdéseket.

1. Melyik érszakaszon mérhető a legkisebb különbség a vérnyomás minimum és

maximumértéke között? (1 pont)
2. Mivel magyarázható, hogy az előző kérdésre helyes válaszként megadott érszakaszon a
legkisebb a különbség a vérnyomás minimum és maximumértéke között? (1 pont)
A) Itt a legkisebb a vérnyomás minimumértéke.
B) Itt a legkisebb az egyes erek átlagos átmérője.
C) Ez az érszakasz van a legtávolabb a szívtől.
D) Ezen a szakaszon az erek fala simaizomréteget tartalmaz.
E) Ezekben az erekben billentyűk találhatók.
3. Melyik két érszakasz között történik a legnagyobb változás a vérnyomás minimum és
maximum értékében egyaránt? (1 pont)
A) Az F és G szakasz között.
B) Az A és B szakasz között.
C) Az E és F szakasz között.
D) A C és D szakasz között.
E) A B és C szakasz között.

51
52

4. Mivel magyarázható, hogy az előző kérdésre helyes válaszként megadott két érszakasz
között
történik a legnagyobb változás a vérnyomás minimum és maximum értékében egyaránt? (1
pont)
A) Az erek összkeresztmetszete jelentősen nő ezen a szakaszon.
B) E szakaszon megnő a vérplazmafehérjék ozmotikus nyomása.
C) Az egyes erek átmérője jelentősen csökken ezen a szakaszon.
D) E szakaszon történik a légzési gázok diffúziója.
E) Az erek falát egyrétegű laphám alkotja ezen a szakaszon.
Amennyiben az állítás igaz, I betűt, ha pedig hamis, H betűt írjon!

5. A feladat elején szereplő táblázatban látható adatok magas vérnyomásbetegségben szenvedő

felnőtt adatai.
6. A táblázat adatai alapján kimondható, hogy a nagyvérkörben az erek átmérője a véráramlási
sebességgel fordítottan arányos.
7. A nagyvérkörben a legvastagabb oxigéndús vért szállító ér átlagos átmérője nagyobb, mint a
legvastagabb oxigénszegény vért szállító ér átlagos átmérője.
8. Ha a szív bal kamrájában a nyomás kisebb, mint 12 kPa, az aorta billentyűje zárva van.

Megoldás

1. D
2. C
3. D
4. A
5. H
6. H
7. H
8. I

52
53

53
54

4.6. Az anyagszállítás
4.6.2. A szöveti keringés
Kulcsfogalmak
 Szövetközti folyadék (szövetnedv), nyirok, nyirokrendszer,
 plazmafehérjék ozmotikus nyomása, nyirokáramlás.
Gondolkodási művelet
 Hasonlítsa össze a vér, a szövetközti folyadék, a nyirok összetételét, keletkezését,
szerepét, magyarázza kapcsolatukat.
 Magyarázza a hajszálerek keringési jellemzőit, funkcióját az anyagcserében.
 Értelmezze a nyirokkeringés lényegét (útvonala, funkciója), a nyirokcsomók
jelentőségét.
 Magyarázza a nyirokáramlást fenntartó tényezőket.
 Magyarázza a szövetnedv áramlási mechanizmusát a vérnyomás és a plazmafehérjék
ozmotikus nyomásának viszonya alapján.

54
55

4.6.2. A szöveti keringés

Mint már korábban volt róla szó, a zárt keringési rendszerrel rendelkező gerinces állatok és az
emberi szervezet 3 folyadékteret foglal magába.
1. Intravazális (vér)
2. Intersticiális (szövetnedv, nyirok)
3. Intracelluláris (sejten belüli tér)
E tereket különféle határoló hártyák - érfal,
sejthártya - választják el egymástól, melyeken
keresztül élénk anyagforgalom zajlik a
folyadékterek között.
A nyirok a szövetnedv nyirokerekbe kerülő része. A szövetnedv és a nyirok a szervezet
összes víztartalmának kb. 20-30%-át teszi ki.
A szövetnedv
 a szövetek alapállományát képezi,
 közeget biztosít a sejtek számára,
 a vérből szűrődik ki,
 közvetít a vér és a sejtek között,
 felesleges részét a nyirokkeringés
szállítja vissza a vérbe, mint
nyirokfolyadékot.
A szövetnedv képződése
A vérerek közül kizárólag a kapillárisok fala
átjárható a víz és a benne oldott kismolekulájú
anyagok számára.
A kapillárisok fala vékony, szűrőként működik,
féligáteresztő, mivel
 átbocsátja a vizet, az ionokat, kisebb szerves
molekulákat, pl. glükózt, aminosavakat,
 azonban visszatartja a makromolekulákat
és az alakos elemeket.
A szűrés során lényegében fehérjementes vérplazma jön létre. A nyirokban található
fehérjéket – pl. immunfehérjék – az immunrendszer sejtjei termelik.
A folyadék mozgásának az irányát két ellentétes hatás eredője szabja meg.
1. Az erekben uralkodó hidrosztatikai nyomás,
amelynek értéke a kapillárisok kezdetén 35 Hgmm
a folyadékot kifelé préseli.
2. Ennek ellene hat a plazmafehérjék – főleg
albuminok – kolloidozmotikus nyomása –
ozmotikus szívóereje -, amely 25 Hgmm.

55
56

 Tehát a kapillárisok artériás szakaszán nettó 10 Hgmm-

es nyomás a vérplazmát kifelé préseli.
 A kapillárisokban a vénás oldal felé haladva a folyadék
kilépése következtében a vér hidrosztatikai nyomása
lecsökken.
 Amikor a hidrosztatikai nyomás egyenlővé válik a
kolloidozmotikus nyomással a folyadék kiszűrődése
megszűnik.
 A kapillárisok vénás szakaszán a vérnyomás tovább
csökken kb. 15 Hgmm-re és a kolloidozmotikus nyomás alá esik. Ennek következtében a
vénás szakaszon a vérfehérjék kolloidozmotikus szívóhatásának köszönhetően a
szövetnedv egy része visszalép az érpályába, elszállítva a szövetekben keletkezett
bomlásterméket.
A szövetnedv oldott vérfehérjéket nem tartalmaz, ezért kolloid ozmotikus nyomása alacsony.
A szűréssel képződött szövetnedv nem képes teljesen visszaszívódni az érpályába, egy része
kint marad a szövetek között, aminek napi mennyisége kb. 2-4 l, melyet a nyirokkeringés
juttat vissza az vérbe.
A nyirok összetétele hasonló a vérplazmáéhoz a plazmafehérjék kivételével. Tartalmaz
vizet, sókat, glükózt, aminosavakat, zsírokat, hormonokat, immunfehérjéket,
bomlástermékeket, ezeken kívül nyiroksejteket.
A bélben felszívódott zsírok elsősorban a bélbolyhok
nyirokereibe kerülnek, amelyekből a vénás rendszerbe jutnak.
Tehát a nyirokrendszer feladata a
 a felesleges szövetnedv visszajuttatása az érpályába,
 zsírok szállítása,
 immunsejtek termelése, tárolása, szállítása.
Abban az esetben, ha a nyirok képződése zavart szenved ödéma alakul ki, amely a pangó
szövetnedv felhalmozódásának köszönhető. Az ödéma oka igen változatos.
1. Nő a vénás rendszerben a nyomás, ekkor több
folyadék lép ki, ill. kevesebb lép vissza.
Ez történik az alsó végtagokban, ha a szív
teljesítménye csökken (idősebb korban).
2. Csökken a plazmafehérjék koncentrációja -
éhezéskor -, így csökken a
kolloidozmotikus szívóerő.
3. Vizenyő alakulhat ki akkor is, ha a nyirokerek
elvezetése csökken.
A nyirok igen lassú áramlásának egyirányúságát
 a nyirokérrendszer két végpontja közötti
nyomáskülönbség határozza meg,
 a nyirokerekben található zsebes billentyűk, melyek az
izom összehúzódásakor fellépő izompumpa
következtében összepréselődő nyirokerekből a nyirkot a szív felé irányítják.

56
57

A nyirokrendszer részei lásd még 4.8.5. fejezet

 Nyirokerek
 Nyirokszervek
 nyirokcsomók
 mandulák, féregnyúlvány (nyiroktüszők)
 lép
 csecsemőmirigy, vörös csontvelő
A nyirokérrendszer vékony falú, vakon kezdődő nyirok kapillárisokkal kezdődik a
szövetekben, majd egyre vastagabb nyirokerekké egyesülve vezetik a nyirkot a vérpályába.
A legfőbb nyirokér a – a mellvezeték - jobb pitvar előtt torkollik a vénás rendszerbe.
Ugyanakkor nincsenek nyirokerek az idegszövetben.

A nyirokcsomók
A vénákhoz hasonló falszerkezetű nyirokerek összefutási pontjaiban babalakú, borsónyi
nyirokcsomók találhatók. Nagyjából egyenletesen helyezkednek el, azonban nagyobb
mennyiségben fordulnak elő az ágyéki tájékon, a gerincoszlop mellett, a hónaljban, a
nyakon, az állkapocs alatt, a fül tövében.
A nyirokcsomók feladata többrétű:
1. Összekapcsolják a nyirokereket.
2. Megszűrik, a különféle sejttörmelékektől megtisztítják a
nyirkot.
3. Nyiroksejteket tárolnak.
A nyirokcsomó összegyűjti a kisebb nyirokereket, majd a befolyt nyirok nagyobb nyirokéren
távozik. Kívülről egy kötőszövetes rostos tok határolja. Belül nyirokszövet építi fel, amely
külső kéregállományra és belső velőállományra különül. Az egész belső állomány szivacsszerű,
tele fagocitáló sejtekkel, melyek az áthaladó nyirkot tisztítják.
A kéregállományban apró gömbszerű képződmények, ún.
nyiroktüszők találhatók. A nyiroktüszők érett nyiroksejtek
halmazai. A nyiroktüszőben az érett nyiroksejtek találkoznak a
kórokozókkal, aminek hatására aktiválódnak. Az aktiválódott
sejtek sokszoros osztódásba kezdenek, olyan sejteket létrehozva,
amelyek már felismerik az antigént, ill. memória sejteket termelnek, amelyek évekig képesek
tárolni az antigén jellemzőit. A nyiroktüszők nemcsak a nyirokcsomókban fordulnak elő,
hanem számos helyen elszórva vagy csoportosan a szervezetben pl. a lépben, a mandulákban,
a bélcső falában (főleg a féregnyúlvány területén).
57
58

A mandulák
A mandulák a tápcsatorna elején – orrgarat, nyelv - a nyálkahártyában
megtalálható nyiroktüszők csoportosulásai. A nyiroktüszők tömege
olyan nagy, hogy a nyálkahártyát kidomborítják, mivel több rétegben,
ugyanakkor szabálytalan halmazban fordulnak elő.
Saját kötőszövetes tokjuk nincs, a nyálkahártya mély járatokkal
választja el a nyiroktüsző csoportokat. A termelődő hatalmas
mennyiségű nyiroksejt átlép a hámszöveten és részt vesz a behatoló antigénekkel szembeni
védekezésben. Ennek köszönhető, hogy a szájban fellépő sérülések viszonylag gyorsan
gyógyulnak. Ugyanakkor a nyálkahártya hézagaiban speciális baktériumok telepedhetnek meg,
jellegzetes mandulagyulladást okozva.

A csecsemőmirigy
A csecsemőmirigy vagy thymus közvetlen a szegycsont mögött, a szív felső
részén elhelyezkedő lapos szerv. Újszülötteknél kb. 10 g, majd serdülőkorban
éri el a legnagyobb fejlettségét, végül felnőtt korban szinte elcsökevényesedik.
Még az embrionális fejlődés során a thymusba vándorolt T-sejtek itt fejezik
be érésüket, melynek során megtanulják megkülönböztetni a saját
anyagokat az idegentől.
Ezek után innen jutnak a másodlagos nyirokszervekbe, ahol
találkoznak az antigénekkel és felismerve azokat
aktiválódnak.
A lép
A szervezet legnagyobb nyirokszerve, azonban szemben a
nyirokcsomókkal a vérpályához tartozik, a nyirokerek elkerülik.
Feladata többrétű.
1. Vérraktározás.
2. Kiszűri és eltávolítja az elöregedett
vörösvértesteket.
3. Nyiroktüszőinek köszönhetően
nyiroksejteket raktároz és termel.
A hasüreg baloldalán található, az alsó bordák
magasságában. Dinnyeszelethez hasonló alakú
szerv. Kívülről kötőszövetes tok határolja,
amelyben több-kevesebb simaizomszövet is
megtalálható. Ennek elsősorban olyan ragadozóknál van jelentősége, amelyek hirtelen nagy
erőkifejtésre képesek, így szükség esetén a lép jelentős mennyiségű vért juttathat a vérpályába.
58
59

Emelt szintű érettségi feladat

59
60

Megoldás

60
61

61
62

4.6. Az anyagszállítás
4.6.5. A keringési rendszer egészségtana, elsősegélynyújtás
Kulcsfogalmak
 Vérkép, hematokrit, vérszegénység, érelmeszesedés, visszértágulat,
magasvérnyomás/hipertónia betegség, szívritmuszavar, szívinfarktus, sebellátás,
vérzéstípusok,
 alvadási idő, protrombin idő.
Gondolkodási művelet
 Indokolja a vérvizsgálat jelentőségét.
 Ismertesse a vérszegénység leggyakoribb okait (vashiány, vitaminhiány, örökletes).
 Indokolja, hogy a véralvadási folyamat rendellenessége vérzékenység, illetve trombózis
kialakulásához vezethet.
 Érveljen a testedzés és a helyes táplálkozás keringési rendszer egészségére gyakorolt
hatása mellett.
 Ismertesse a keringési rendszer főbb betegségeinek (érelmeszesedés, visszértágulat, a
trombózis, a magas vérnyomás/hipertónia betegség, szívritmuszavar és a szívinfarktus)
kialakulásában szerepet játszó főbb kockázati tényezőket. Érveljen a megfelelő életvitel
kockázatokat csökkenthető hatása mellett. Ismertesse a szívinfarktus fogalmát és
jellemző tüneteit. Ismertesse az alapvető sebellátási módokat. Ismertesse az
elsősegélynyújtási teendőket ájulás esetén.
 Tervezzen kísérletet egy potenciális alvadásgátló gyógyszer hatásának vizsgálatára.

62
63

4.6.5. A keringési rendszer egészségtana, elsősegélynyújtás

Vérkép
A vérkép készítése az egyik legalapvetőbb laboratóriumi vizsgálat, mely
 elsődlegesen az alakos elemek számának, típusának, nagyságának, alakjának
meghatározására (vérkenet segítségével, minőségi (kvalitatív) vérkép),
 továbbá a vér kémiai összetevőinek mérésére szolgál (teljes (kvantitatív) vérkép).
A meghatározott normálértékektől való eltérések különféle betegségekre, ill. gyógyszer
mellékhatásokra utalhatnak.
A teljes vérkép elemzésével kimutathatók
 különféle fertőzések (kórokozók, ill. az ellenük termelődő antitestek jelenléte),
 vérképzőszervi betegségek (vérsejtek számának megváltozása),
 vérszegénység (vörösvértestek számának, hemoglobin szintjének csökkenése),
 véralvadási zavarokkal kapcsolatos problémák, mint pl. vérzékenység, trombózis,
vérlemezke rendellenességek (kóros vérlemezkeszám, funkció, bizonyos véralvadási
faktorok hiánya),
 egyes daganatos megbetegedések (tumorfaktorok kimutatása),
 allergiás megbetegedések,
 gyulladásos folyamatok (fehérvérsejtek száma, típusai alapján).
A vizsgálat során meghatározásra kerül:
 vérsejtsüllyedés,
 hematokrit érték,
 vörösvérsejtszám, hemoglobin szint,
 fehérvérsejtek száma, típusai, arányuk,
 vérlemezkék száma, méretük,
 ionok vizsgálata (nátrium, kálium, klór, kalcium, magnézium stb.)
 májműködéssel, veseműködéssel kapcsolatos paraméterek,
 anyagcsere paraméterek (vércukor, koleszterin, triglicerid, húgysav).
A hematokrit érték a teljes vértérfogatban az alakos elemek százalékos arányát adja meg,
mivel a vörösvértestek adják az alakos elemek kb. 95%-át, lényegében megegyezik a
vörösvértestek arányával. Meghatározása centrifugálással történik.
 A megemelkedett érték magasabb vörösvértestszámra
utal, pl. hosszabb magashegyi tartózkodás esetén, vagy
jelentősebb folyadékvesztés esetén,
 a csökkent értékek, pedig vérszegénységre, ill. túlzott
folyadékbevitelre utalhatnak.
A vérsejtsüllyedés az alakos elemek ülepedési sebességével jellemezhető. A vizsgálatot
függőleges kémcsőben, alvadásban gátolt vérrel végzik. Az értékeket befolyásolja a páciens
kora és neme, betegségei.
A magas értékek pl. daganatos megbetegedésre, gyulladásra, fertőzésre utalhatnak. A
vörösvérsejtek süllyedése annál gyorsabb, minél nagyobb a γ-globulin relatív koncentrációja.
Ilyenkor a γ-globulinok a vörösvérsejt felszínén megkötődnek, valamint elősegítik a
vörösvérsejtek összetapadását.

63
64

A fehérvérsejtek
 számának növekedése, egyes típusai arányának megváltozása, valamilyen fertőzésre,
gyulladásra, esetleg leukémiára utal.
 Csökkent fehérvérsejtszám autoimmun betegségben, csontvelői elégtelenségben
szenvedőknél fordulhat elő, ill. kemoterápia vagy sugárterápia mellékhatásaként
alakulhat ki.
A vérlemezkék
 számának csökkenése kóros vérzésre, illetve vérzékenységre, leukémiára,
 megnövekedett számuk pedig fokozott vérrögképződés lehetőségére utal.
Vérszegénység (anaemia)
A vérszegénység olyan állapot, amelyben a vörösvértestek száma vagy a hemoglobin
mennyisége nem éri el az egészségügyi határértéket, így a szervezet sejtjei nem jutnak
megfelelő mennyiségű oxigénhez.
Okai lehetnek:
1. vérképzés zavarai,
2. fokozott vörösvértest pusztulás,
3. vérvesztés.
Tünetei:
 jellemző a sápadtság,
 étvágytalanság, fáradékonyság, fázékonyság, csökkent fizikai, ill. szellemi
teljesítőképesség,
 szédülés, fejfájás, ájulás-érzés jelentkezhetnek.
1. A vérképzési zavarokkal kapcsolatosan a vérszegénységnek megkülönböztetjük az
örökletes és a szerzett formáját.
 Örökletes tényező pl. a sarlósejtes anémia.
 A szerzett vérszegénység hátterében a vörösvértest és a hemoglobinképzéshez
szükséges feltételek hiányai állhatnak, melyek közül a legfontosabbak a képzéshez
szükséges különféle anyagok, mint pl. a vas, a B-12 vitamin vagy a folsav, eritropoetin.
A várandósság állapota szintén eredményezheti az anya vérszegénységét, mivel a
magzat vérképzése többlet vasszükségletet igényel.
2. Vértest pusztulás, hemolitikus anémiák
Öröklött és szerzett formái léteznek. Számtalan oka lehet.
a) Az autoimmun hemolitikus anémia esetén az immunrendszer
olyan antitesteket termel, melyek megtámadják a
vörösvértesteket.
b) Másik esetben a vörösvértestek sejthártyájának vagy a bennük lévő hemoglobin
szerkezetének kóros megváltozása miatt a vörösvértestek az érpályán belül
kidurrannak, szétesnek. Ez a jelenség a hemolízis.
3. Vérvesztéses vérszegénység például erős menstruáció vagy gyomorfekély, ill.
vastagbéldaganat következtében alakulhat ki.

64
65

A vérzékenység
A vérzékenység fokozott vérzést jelent, leggyakoribb oka a véralvadás zavara. Tág fogalom,
a kissé elhúzódó egyszerű vérzésektől az életveszélyes állapotokig terjedhet.
Kóros vérzékenység – szerzett, ill. veleszületett - létrejöhet:
1. ér-eredetű rendellenesség,
2. a vérlemezkékkel kapcsolatos problémák,
3. valamint véralvadási faktorokkal összefüggő zavar miatt.
1. Ér-eredetű rendellenességek
A kiserekből kiinduló spontán vérzések jellemzik. Az ilyen jellegű vérzések a bőrön és
nyálkahártyán keletkeznek, aprón, pontszerűen.
Leggyakoribb kiváltó tényezők:
1. Öregedés: az érfalak rugalmatlanok, sérülékenyek, melynek eredményeként gyakran
látjuk az idősek bőrén a szétfutó, élénkvörös bevérzéseket.
2. Hiányállapotok: legismertebb a C-vitamin hiánya miatt fellépő kollagénszintézis
zavara, mely az érfalakat rendkívül sérülékennyé teszi (skorbut).
2. A vérlemezkék problémái
a) Számbeli csökkenés
 Egyrészt képződésük elégtelenné válik (bizonyos gyógyszerek károsító hatása nyomán,
vírusfertőzésben (pl.: parvovírus), általános csontvelő-elégtelenség részjelenségeként, pl. leukémiákban),

 másrészt a fokozott vérlemezke-pusztulás miatt (vírusfertőzésekben, gyógyszerhatás miatt,

fokozott lépbeli raktározás következtében stb.).

b) Funkciózavar
 A vérlemezke-funkció zavart okoz pl. az aszpirinkezelés, amely gátolja a
vérlemezkék kitapadását az érfalakhoz.
3. Véralvadási faktorokkal kapcsolatos zavarok
a) Szerzett véralvadási zavarok
Ezek gyakoribbak, mint az öröklöttek. Ilyen pl. a K-vitamin-hiány, amely a májban zajló
protrombin szintézisében okoz zavarokat.
b) Örökletes véralvadási zavarok, a hemofília
A hemofília ritka, veleszületett, egész életen át tartó vérzékenység, mely az egyes
véralvadási faktorok rendellenes képződésével vagy hiányával kapcsolatos. A betegség
lényege a vér alvadékonyságának csökkenése, melynek következtében a hemofíliás betegek
sérülések alkalmával hosszabb ideig véreznek, mint az egészségesek.
A leggyakoribbak és legsúlyosabb problémát az ízületi- és izomvérzések jelentik. A
belső vérzések által okozott feszítő nyomás miatt a hemofíliát az egyik
legfájdalmasabb betegségnek tekinti az orvostudomány. A gyakori bevérzések
következtében a betegek ízületei fokozatosan tönkremennek és izmaik sorvadnak.

65
66

Az alvadási faktorok mindegyikének leírták örökletes hiányállapotát. Leggyakoribb a

 hemofília A: VIII. faktor hiánya, ill.
 hemofília B: IX. faktor hiánya, az X kromoszómához kötött öröklődő betegségek.
Trombózis
Kórosan fokozott véralvadási zavar, a rendellenesség következtében létrejövő vérrög
kitapad az érfalra, aminek következtében kisebb-nagyobb ereket akár el is zárhat. A vérrög
(vércsomó, trombus) a véralvadási rendszer aktiválódása révén, a vérlemezkék
összecsapódása miatt jön létre. A trombusok leggyakrabban az alsó lábszár mélyvénáiban
alakulnak ki.
Mélyvénás trombózisban a lábak mélyben futó, nagy visszerei, vénái zárodnak el. A
mélyvénás trombózis az érintett végtag fájdalmas duzzanatát okozza.
A mélyvénás trombózis tünetei
 A láb duzzanata,
 fájdalom az érintett lábban,
 az érintett terület melegsége.
A trombózis okai:
 A véráramlás lelassulása. Tartós ágyhoz kötöttség, sérült vagy operált végtag rögzítése, jelentős
visszértágulat, szívelégtelenség stb. kapcsán a véráramlás lassul, ami segíti a véralvadást.

 Az érfal legbelső rétegének sérülése, pl. visszérbetegség esetén, melynek kapcsán az

érfalból véralvadási faktorok szabadulnak fel és a sérülés helyén a vérlemezkék
összetapadnak.
 A vér alvadási készségének fokozódása miatt, pl. fogamzásgátló tabletták, dohányzás,
veleszületett tényezők stb. kapcsán.
Kialakulására hajlamosítanak:
 elhízás,
 dohányzás,
 szívelégtelenség,
 sérülések,
 műtét utáni állapot, tartós fekvést igénylő súlyos betegségek, illetve a nagyon hosszas
ülés (repülőutakon).
 a terhesség és szülés körüli időszak,
 fogamzásgátló tabletta hosszan tartó szedése.
Embólia
Trombózisról akkor beszélünk, ha valahol az érrendszerben vérrög (trombus) képződik. A
trombus növekszik, és előfordul, hogy egy kisebb-nagyobb darabka leszakad belőle. Ezt a
leszakadt vérrögöt – embolust - azután a véráram tovább sodorja egészen addig, amíg átfér
az ereken. Amikor egy nála kisebb érszakaszhoz érkezik, megakad, és elzárja a vér útját. Ekkor
beszélünk embóliáról.
Leggyakoribb a tüdőembólia, mivel a láb mélyvénáiból leszakadt embólus, a nagyvérkör
vénás rendszerében haladva egyre nagyobb átmérőjű erekbe kerül, majd a szív üregein – jobb
pitvar, jobb kamra – áthaladva a kisvérkör fokozatosan szűkülő ereiben valahol megakad.

66
67

Tünetei a hirtelen jelentkező éles, heves mellkasi fájdalom, légszomj, véres köpet. Az, hogy
a tüdőembólia milyen súlyos, az embolus, illetve az elzárt ér nagyságától függ. Lehet apró,
szinte észrevétlen, de nagyobb embolus esetén életveszélyes állapot is kialakulhat.
Leukémia
A leukémia a csontvelőben lévő vérképző sejtek kóros,
daganatos elfajulásának és a sejtek féktelen osztódásának
eredménye. A felszaporodott sejtek amellett, hogy kitöltik a
csontvelőt, többnyire a vérpályába is belépnek és a keringő
vérben is tömegesen megjelennek. A keletkező tumorsejtek
kiszorítják a normális vérképző sejteket.
A normál vérképzés kiszorítása miatt a betegben különböző tünetek alakulnak ki.
 A vörösvérsejtszám csökkenése vérszegénységet,
 a vérlemezkék hiánya vérzékenységet,
 az érett, immunvédekezésben résztvevő fehérvérsejtek csökkenése pedig
visszatérő fertőzéseket okoz.
Az érelmeszesedés (atherosclerosis, arteriosclerosis)
Az érelmeszesedés, az egyik leggyakoribb civilizációs betegség az artériák krónikus
megbetegedése, mely végeredményben az érfal elmeszesedésével, az erek
megkeményedésével jár. Az elmeszesedés, keményedés miatt az ér ürege beszűkül, az érfal
rugalmatlanná válik, s ez által a véráramlás romlik, aminek a következménye a szervek
vérellátásának gyengülése. Létrejöhet a nagyereken, így az aortán, a combverőereken és a
belső szervek kisebb erein is. A legjelentősebb ezek közül a szív koszorúereinek, az agyalapi
és a vese ereknek az elmeszesedése.
Hajlamosító tényezők:
 genetikai hajlam,
 a magas vérnyomás,
 a magas vérzsírszint (koleszterin- és trigliceridszint),
 a túlsúly,
 a dohányzás,
 alkoholizmus (LDL szintet növeli),
 a cukorbetegség,
 stressz.
Az érelmeszesedés tünetei attól függenek, hogy melyik artériát szűkíti be
a meszes plakk.
 A koszorúerek szklerotikus beszűkülése
szívér-görcsöt (angina pectoris),
szívinfarktust és a szívizmok lassú, de
folyamatos pusztulását eredményezi,
melynek során a szívizmok helyét
fokozatosan kötőszövet veszi át. Tünetei
a ritmuszavarok és a fokozódó
szívelégtelenség.

67
68

 Az agyi erek meszesedése agylágyulást okoz, mely értelmi leépülést, maradandó bénulást
hagyhat maga után.
 A végtagok artériáinak elmeszesedése végtagelhalást eredményezhet.
A magas vérnyomás (hipertonia)
A magas vérnyomás elterjedt krónikus betegség, melynek ismérve, hogy nyugalomban az
artériás vérnyomás tartósan meghaladja a 140 Hgmm szisztolés, illetve a 90 Hgmm
diasztolés értéket. Magyarország felnőtt lakosságának 25-30 százaléka, a hatvan éven felüliek
több mint fele magas vérnyomás betegségben szenved.
A magas vérnyomás általában nem okoz panaszokat, de jelei lehetnek
 a szédülés, fejfájás, fáradtságérzet,
 nehézlégzés,
 orrvérzés,
 látászavarok,
 mellkasi fájdalom (angina pectoris),
 idegesség.
Legtöbbször a már a hipertónia szövődményeként károsodott szervek okoznak különböző
tüneteket. A magas vérnyomás kialakulásának pontos oka legtöbbször ismeretlen.
A következmények a fokozódó érelmeszesedéssel, ill. az erek átmérőjének csökkenésével
kapcsolatosak. Kockázati tényezők:
 az öröklött hajlam,
 a magasabb életkor, mivel előrehaladtával az erek rugalmassága csökken,
 a túlsúlyosság, a magas vérzsírszint, mivel fokozza az érelmeszesedést,
 a mozgáshiány,
 a stressz,
 a túlzott sófogyasztás,
 dohányzás, hiszen a nikotin érszűkítő hatású,
 alkohol,
 cukorbetegség.
A magas vérnyomás szövődményei
A magas vérnyomás az egész érrendszert károsítja, az érfalnak a normális állapotát teszi
tönkre, az erek pattanásig feszülnek, és így állandó igénybevételnek vannak kitéve.
A hipertónia legáltalánosabb szövődményei:
 a koszorúér-betegség (szívinfarktusveszély),
 a különféle agyi szövődmények (pl. agyvérzés), amelynek következménye lehet a
lebénulás, beszédzavar,
 a veseelégtelenség.

68
69

Szívinfarktus
A szívinfarktus oxigénhiány és tápanyaghiány következtében létrejött szívizompusztulást,
ill. az ezeknek következtében kialakuló szívműködési zavarokat jelenti. A koszorúerekben
lerakódott meszes plakkok szűkítik a szív ereit, a szűkületben vérrög alakulhat ki, mely teljes
elzáródást okozhat.
A súlyos szűkület vagy a teljes elzáródás miatt a szívizomsejtek vérellátása kórosan
lecsökken. Ha ez a folyamat hosszú ideig tart, a károsodás visszafordíthatatlanná válik, s
kialakul a szívinfarktus.
A fő kockázati tényezők a koszorúér-betegség kialakulása szempontjából:
 a genetikai hajlam,
 az életkor,
 a férfi nem,
 magas vérnyomás,
 a vérzsírok emelkedése (LDL),
 az elhízás,
 a dohányzás,
 a cukorbetegség,
 a mozgásszegény életmód,
 a stressz.
Tünetei
 nyomásérzés a mellkas közepén, esetleg csak furcsa teltségérzés, vagy szorító
mellkasi fájdalom (angina pectoris), ami több mint néhány percen keresztül fennáll,
 kisugárzó fájdalom a mellkasból a váll, a kar, a hát vagy akár a fogak, állkapocs
irányába,
 légszomj,
 izzadás,
 ájulás,
 hányinger, hányás,
 megsemmisülés érzés, halálfélelem,
 sápadtság, szürkeség.
Egy érgörcs is vezethet szívinfarktushoz, hisz a szív vérellátása ez által is csökken. Különösen
elmeszesedett erekben jön létre, a simaizomsejtek összehúzódásával.
Az angina a szív oxigénhiánya miatt jelentkező erős mellkasi fájdalomérzet. A fájdalom
típusosan a mellkas középső részén érződik, tehát a szegycsont mögött, kisugározhat a bal
vállba, bal karba, de az állkapocsba, illetve a bal lapockába is.
Ritmuszavar
A szívritmuszavar, másképpen aritmia, a szívverés ütemének megváltozását jelenti.
A normálisnál
 gyorsabb szívverést tachikardiának nevezzük a szívfrekvencia 100/percnél
magasabb,
 míg a túl lassút bradikardiának hívjuk, a szívfrekvencia 60/perc alatt van.

69
70

Pitvarfibrilláció (pitvarremegés)
A pitvarfibrilláció a szív pitvarainak szabálytalan, gyors összehúzódásából eredő ritmuszavar,
melynek eredményeképpen a kamra és a pitvar egymástól függetlenül húzódik össze. A
pitvarok több pontján, rendszertelenül keletkeznek ingerületek, melyek hatására a kamrák
szabálytalan ritmusban és legtöbbször túl gyorsan húzódnak össze. Így a kamrákból kevesebb
vér kerül a vérpályákba, mint normális ritmus esetén, ami a szervek vérellátási zavarát
okozza. Jellegzetes tünetei lehetnek, légszomj, fáradtság érzés, szédülés, szabálytalan,
gyors szívdobogás érzése.
Kamrafibrilláció
A kamrai ritmuszavar esetén a kamrák falában található izomsejtek összehúzódása gyors,
nem összehangolt, melynek következtében nincs hatékony összehúzódás. A hirtelen
szívhalál hátterében, az esetek többségében (70%) a kamrai ritmuszavar, ún.
kamrafibrilláció áll.
Eszméletvesztéssel és életveszéllyel járó állapot, ami azonnali orvosi beavatkozást kíván. Ezt a ritmuszavart
defibrillátor kezeléssel kell rendezni. A defibrillátor elektromos impulzust ad le a szívnek, mellyel a szív kaotikus
elektromos aktivitását megszünteti és ezáltal lehetőséget biztosít a normális szívritmus visszatérésére.
Amennyiben a szívműködés nem indul újra, meg kell kezdeni az újraélesztést. A tévhittel
ellentétben a készülék a leállt szívet nem indítja újra.

Ritmusszabályozó (pacemaker)
A szív természetes ingerképzését pótló kis, teleppel működő elektromos
eszköz, amit a bőr alá ültetnek be. Rendszerint akkor szükséges, ha a
szív természetes ritmusa túl lassú, vagy a szív ingerületvezető rendszerében hiba van, így
a kamrák és pitvarok aktivitása nincs megfelelően összehangolva. A beültetett
ritmusszabályozó hosszú éveken át biztonságosan vezérli a szív összehúzódásait.
Visszérbetegség, visszértágulat
A visszértágulat elsősorban az alsó végtag felületes vénáinak megbetegedése. Az érintett
erek kóros mértékben kitágulnak, kanyargós lefutásúak, jól látszódnak a lábszár vagy a comb
bőre alatt. A visszeresség kialakulásában elsősorban a vénák falának veleszületett, örökletes
gyengesége játszik szerepet.
A vénák kitágulásához hozzájárulhatnak egyéb tényezők is, pl.
 álló vagy ülő foglalkozás,
 terhesség,
 A várandósság első időszakában a progeszteron hatására csökken a vénák
tónusa, a keringés lassul, a vénákban levő nyomás megnövekszik, így a véna kitágul.
 Később a gyarapodó magzat, ill. növekvő mennyiségű magzatvíz a kismedencei vénák leszorítása
által tovább fokozhatja a vénás pangást, akadályozva a vénás vér visszaáramlását.
 elhízás,
 nehéz súlyok emelése.
A kitágult vénákban nem megfelelő a billentyűk működése, mely az erek
túlterhelését és bennük a vér pangását tovább fokozza.
A hosszasan fennálló betegség következtében már az egész végtag vénás
keringése károsodhat, továbbá a visszeresség növeli a kitágult vénák
területén a vénagyulladás és a vérrögképződés – trombózis - veszélyét.

70
71

Mivel elsősorban örökletes tényezők okozzák a visszértágulatot, a betegség kialakulását nem

lehet teljes mértékben megelőzni, azonban a folyamat súlyosbodását hatékonyan meg lehet
akadályozni.
Ennek feltételei
 az egészséges testsúly elérése és megtartása,
 a rendszeres testmozgás (legjobb a gyaloglás és az úszás) és ún.
 "vénás torna" végzése (pl. lábujjhegyen járás, lábfejkörzés, lábujjak behajlítása-
kinyújtása, lábemelgetés),
 pihenés közben a lábak felpolcolása,
 ülő munka megszakítása időnként a láb megmozgatásával,
 hűvös zuhany a bokától a comb felé haladva (meleg fürdő, szauna kerülendők).
A vérzések csoportosítása
A vérzések csoportosítása több szempont alapján lehetséges. Beszélhetünk
 külső vérzésről, amikor a testfolyadék közvetlenül a külvilágba távozik,
 és belső vérzésről, amikor a vér a testüregbe – pl. hasüregbe - kerül.
A sérült értípus függvényében beszélhetünk
 artériás (ütőeres),
 vénás (gyűjtőeres) és
 hajszáleres vérzésről.
Artériás vérzés jellemzői
Az artériás vérzés során az élénkpiros színű vér a szív működésének megfelelő ütemben,
spriccelve (pulzálva) távozik a sérülésből. Akár kisebb sebzés esetén is nagymértékű lehet a
vérveszteség, aminek eredményeképpen a sérült rövid idő alatt sokkos állapotba kerülhet.
Vérzéscsillapítás
Első lépésként a sérültet nyugalomba helyezzük, illetve a sérült testrészt a szív síkja fölé
emeljük, csökkentve a vérnyomást. Ezt követően a megfelelő artériás nyomáspont
elnyomásával szűkítjük az ér keresztmetszetét, ezáltal a vérzés intenzitását. Artériás
nyomáspont olyan helyeken használható, ahol az ér felszínesen fut és közvetlenül kemény
alapra, csonthoz nyomható. Nyaki sérülés esetén a sebbe is belenyúlhatunk és elszoríthatjuk az
eret.
Artériás nyomáspontok:
 halánték, a fej artériás vérzése esetén a vérzéssel azonos oldalon, a halántékon,
 felkar-alkar-kéz, pl. a felső végtag vérzése esetén a felkar belső oldalán, a hajlító izom alatt futó árokban
lévő eret nyomjuk a felkarcsonthoz,
 comb-térdhajlat- lábszár, pl. alsó végtag vérzése esetén a lágyékhajlatban
található combütőeret nyomjuk ököllel a medencecsont irányába.

Majd ezt követően nyomókötést helyezünk a sérülésre. Ennek során

steril gézlapot a sebbe nyomkodjuk, kitamponáljuk. Erre helyezünk
újabb steril gézlapot, majd egy géz hengert. Szoros pólyamenettel
a sebre szorítjuk. Az átvérzett kötést nem szabad lebontani, hanem
újabb nyomópárnát kell ráhelyezni.

71
72

Vénás vérzés
A vér egyenletesen folyik. A vérző testrész szív fölé emelésével csillapítjuk a vérzést, továbbá
szintén nyomókötést alkalmazunk.
Sebzés, sebkezelés
Sebzés alatt a bőr vagy nyálkahártya hámjának, ill. az ezek alatti kötőszövet folytonosságának
a megszakadását értjük.
A sebkezelés feladata, a fájdalom csökkentése, a vérzéscsillapítás ill., hogy a seb
gyógyulásához megfelelő környezetet teremtsen.
 A seb környezetét tiszta vízzel meg kell tisztítani.
 Ezután jóddal vagy más fertőtlenítőszerrel fertőtlenítsük a megtisztított területet,
ügyelve arra, hogy jód ne kerüljön a sebbe.
 Majd fedjük a sebet kötszerrel, lehetőleg steril gézzel, amit ragtapasszal vagy pólyával
rögzíthetünk.
Elsősegélynyújtás ájulás esetén
Az ájulás az agy átmeneti vérellátási zavara miatti, rövid ideig tartó eszméletvesztés. Okai
lehetnek meleg, oxigénhiány, éhezés, vérvesztés, vérszegénység, vércukorszint csökkenése
stb.
Az elsősegélynyújtás során
 a beteget lehetőleg szabadba visszük,
 lefektetjük, lábait megemeljük és felpolcoljuk.
 A ruházatot megbontjuk, a fejre, mellkasra hideg vizes borogatást teszünk.
 Ellenőrizzük a légzését, pulzusát.
 A jól légző, de eszméletlen beteget stabil oldalfekvő helyzetbe fektetjük.

72
73

Elsősegély, az alapfokú újraélesztés lépései és szabályai

A Magyar Resuscitatiós Társaság újraélesztésre vonatkozó irányelvei forrás: OMSZ

1. Szólítsa meg, és ezzel egy időben vállainál rázza meg a sérültet!
2. Ha a sérült NEM reagál: kiáltson segítségért, és vizsgálja a légzést!
Ezt a következőképpen teheti meg: hajtsa hátra a háton fekvő sérült fejét a hajas fejbőr
találkozásánál és az állánál megfogva! Fülét tegye a sérült orra elé, így hallja és arcán
érzi a légzőmozgásokat, illetve szemével figyelje a mellkas mozgását! Ezt a
vizsgálatot hármas érzékelésnek hívjuk (érzem, látom, hallom). A vizsgálatot legalább
10 másodpercig végezze, ha ez idő alatt nincs minimum két légzőmozgás, és a
segélykiáltásra nem jött oda senki, hívjon haladéktalanul mentőt, és kérdezze meg,
van-e a közelben félautomata defibrillátor!

3. Kezdje el a mellkaskompressziót! Ehhez helyezkedjen el térdelve a

hanyatt, kemény alapon fekvő személy mellett, annak válla
magasságában, ahonnan egyaránt elérheti a mellkast és a fejet.
Helyezze egyik tenyere kéztői részét az illető mellkasának közepére
(azaz a szegycsontjának alsó felére) úgy, hogy ujjai a beteg oldala fele
nézzenek. Helyezze másik tenyerének kéztői részét a már mellkason
lévő kezére, és figyeljen arra, hogy ujjait ugyanakkor eltartsa a
mellkasfaltól (ebben a pozícióban összekulcsolhatja ujjait). Győződjön
meg róla, hogy csak a szegycsont alsó felét nyomja (nem a bordákat,
nem a szegycsont legvégét és nem a hasat), azaz csak az egymásra
helyezett kezei kéztői részével közvetíti az erőt a mellkasra. A mellkas-
kompressziókat nyújtott könyökkel végezze; a mellkast
legalább 5 cm mélyen nyomja le (de nem mélyebben, mint 6
cm). Minden egyes kompressziót követően engedje fel a mellkast,
azaz engedje rugalmassága folytán teljesen visszatérni a
kiindulási helyzetbe, anélkül, hogy közben elemelné kezét a
mellkasról. A mellkaskompressziók üteme percenként
legalább 100 legyen (de nem több mint 120); lenyomás és a felengedés ugyanannyi
ideig tartson. Abban az esetben, ha nem tud vagy nem akar a kompressziókat követően
lélegeztetni, fontos, hogy szünet nélküli, folyamatosan alkalmazott mellkaskompressziók
révén tartsa fenn a mesterséges keringést a további ellátást nyújtó segítség
megérkezéséig.
4. Folytassa az újraélesztést! A mellkaskompressziót addig végezze, míg meg nem
érkeznek a mentők vagy egy defibrillátor, és nem rendeződik a sérült keringése, illetve
Ön nem fárad ki. Csak és kizárólag akkor vizsgálja újra a beteget, amennyiben az elkezd
mozogni, kinyitja szemét, köhög, védekezik, vagy normális légzése visszatér. Minden más
esetben végezze folyamatosan az újraélesztést.
5. Az időben megkezdett újraélesztést addig kell folytatni, míg sikerre nem vezet, vagy
sajnálatos esetben a végleges, biológiai halál jeleit nem észleljük. A gyakorlatban ezzel
egyenértékű, ha 30 percen át szabályosan végzett újraélesztés nem hoz eredményt.

https://drive.google.com/file/d/1P3Q0bVRbwpabbfNukSTZbGBzHHzodCl-/view?usp=sharing

73