Alapige: Róma 8, 32
Sokan panaszkodnak, hogy megint itt a karácsony, megint
32
Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem
mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna
nekünk vele együtt mindent?
Emlékszem, kisgyermekként mindig nagy izgalommal
vártam a Karácsony estéket, hogy mit hoz majd nekem az
angyal, milyen és mennyi ajándékot fogok majd kapni.
Ez a várakozás teszi izgalmassá a karácsonyt. Várakozás
a jól ismertre, a meghitt hangulatra, a családi együttlétre,
várakozás az ismeretlenre, a meglepetésre, az
ajándékokra. Persze nemcsak várjuk az ajándékok
áradatát, hanem mi is költjük a pénzünket, töltjük az
időnket és ajándékozunk, mert örömöt akarunk szerezni a
másik embernek.
Ugye milyen jó, mikor átnyújtjuk az ajándékot és látjuk a
másik arcán az izgalmat, majd a meglepetést, a mosolyt,
amely sugárzik arcáról, és milyen jólesik, amikor azt
mondják: „Köszönöm. Ez a legszebb ajándék, amit valaha
kaptam.” Olyan jó érzés adni, igaz?
Csak sajnos mostanában az adás, az ajándékozás más
árnyalatot kapott. Ma már ha közeledik a Karácsony,
nagyon sok ember elkezdi számolgatni a pénzét, amelyet
az sem tudja, hogy hogy is ossza be, hogy mindenkinek
tudjon ajándékot venni.
rohanni kell üzletekbe, s az sem tudja az ember, hogy mit
is vegyen, hogy ne is legyen túl drága, de szép is legyen,
tetszedjék is a másiknak. Sok szülő szemében könnyek
bújnak elő, mert fáj nekik, hogy gyermekeiknek nem
tudnak ajándékokat vásárolni, sőt a karácsonyi
finomságokra sincs pénz.
Igen, sajnos mostanság az ajándékozás is anyagi
jelentőséget kapott. Ahelyett, hogy észrevennénk, hogy az
ajándék nem pénzköltést jelent valójában, hanem
örömszerzést. Nem az a lényeg, hogy mit, hogy mennyit,
hogy mennyire szépet adunk a másiknak, hanem az, hogy
adunk.
A mai ige arra hívja fel a figyelmünket, hogy elsősorban
nem arra kell koncentrálni, hogy mi mit adunk a
szeretteinknek, hanem arra, hogy maga Isten akar valamit
adni nekünk. Azt olvassuk, hogy: „tulajdon Fiát nem
kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta”.
Mennyire másabb Isten ajándéka, igaz? És milyen furcsán
is juttatta el az Ő ajándékát:
Éjszaka volt. Sötétség. Nemsokára egy házaspár érkezik a
fogadóhoz. Nincs hely. Végül az istállóban találnak
szálláshelyet. És azon az éjszakán egy kisgyermek
születik abban az istállóban. Akkor rég nagy felfordulást
okozott ennek a kisgyermeknek a születése, napkeleti
bölcsek, pásztorok rohantak meglátogatni a gyermeket.
De manapság ez már nem sokat jelent. Mi van ha
megszületett egy gyermek? Manapság is születnek
kisgyerekek, ez nem jelent semmi újdonságot. Ugyan, ez
miféle ajándék? Hát, ez a legjobb ajándék, amit valaha is
kaphatott, kaphat az ember.
Azon a bizonyos éjszakán angyal jelenik meg a pusztában
tanyázó pásztoroknak és elhangzik az evangélium, az
örömhír: „Ne féljetek, mert nagy örömöt mondok nektek,
mely az egész nép nagy öröme lészen, mert született
néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus a Dávid
városában!”.
Azon az éjszakán egy király született, Isten Fia. És ezzel
még nincs vége. Jézus, a kisgyermek, felnő, és csodákat
tesz, betegeket gyógyít, halottakat támaszt fel, tanít,
végül, pedig kereszthalálával magára veszi a bűnöket,
megváltja tulajdon vérével a világot.
Jézus a mi a legjobb ajándékunk, amely nem egy hamar
tönkremenő, hamar elhasználható vagy éppenséggel
hasznavehetetlen ajándék, mint az, amiket az ember
vásárolhat ajándék gyanánt. Isten ajándéka örökké tartó,
örök érvényű, garanciája soha nem jár le.
Jézus nemcsak akkor, hanem ma is, most is gyógyít, tanít
az ige által, most is csodákat művel az életünkben. De azt
hiszem, mindezt feltételes módban kellett volna
elmondanom, mert Isten ajándéka csak akkor
hasznavehető, ha elfogadjuk, ha magunkhoz vesszük.
János 3, 16 azt mondja: „Mert úgy szerette Isten a világot,
hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hisz
Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
Ezért fogadd el ezt az ajándékot, ragadd magadhoz, két
kézzel kapaszkodj ebbe az ajándékba, mintha az a legjobb
ajándékod lenne, amit valaha is kaptál, és féltve őrizzed
azt!
Isten az Ő „tulajdon Fiát nem kímélte, hanem
mindnyájunkért odaadta”. A legjobban talán Ábrahám
tudná elmondani, mit jelent igazán lemondani egy
gyermekről, hisz annyit imádkozott, annyit reménykedett
egy fiúgyermekért, és mikor végre megkapta Izsákot,
akkor Isten egy nap azt parancsolta neki, hogy áldozza fel
fiát a Morijja földjén.
Bizonyára el tudjuk képzelni, hogy belenyilallott a
szívébe a fájdalom, amikor hallotta az isteni parancsot,
milyen nehéz szívvel indult útnak, feláldozni az ő
egyetlen gyermekét.
Nekünk is ugye milyen nehéz sokszor lemondani olyan
dolgokról, amiket olyan nehezen szereztünk meg. Milyen
nehéz megválni egy olyan személytől, akit teljes
szívünkből szeretünk, milyen nehéz lemondani róla,
mennyire fáj. Sokszor keresünk kibúvókat, hogy mégse
kelljen megválni a féltve szeretett dolgoktól, vagy
próbáljuk húzni az időt, de Isten nem ezt tette.
Ő elküldte Fiát erre a földre, tudván, hogy az rengeteget
fog szenvedni, sőt keresztre is feszítik. Nem kímélte Fiát,
mert nagyon szeretett minket, és még mindig ilyen
nagyon szeret bennünket.
Isten mindnyájunknak adta az Ő Fiát. A gyermekeknek
szokták azt mondani, hogy: ha jó kisfiú/kislány leszel,
akkor az angyalka hoz neked sok szép ajándékot, de ha
rossz vagy, semmit sem fogsz kapni. Az ilyen
gondolkodás csoportokra osztja az embereket: vannak a
jók és vannak a rosszak.
A jók jutalmat érdemelnek, a rosszak pedig nem. De Isten
nem így gondolkodik. Azt is mondja: „az én gondolataim
nem a ti gondolataitok, az én utaim nem a ti utaitok…”
Isten nem néz a földre, és nem mondja azt, hogy: na,
ennek adom az ajándékom, a másiknak nem, mert nem
érdemli meg, az pedig, á, az elég szimpatikus, na, felírom
a listára.
Ő mindenkit feljegyez a szeretet listájára. Ő mindenkinek
egyen-egyenként odaajándékozta az Ő tulajdon Fiát, hogy
mi annak megtöretett teste és kiontatott vére által
megtisztuljunk, kiszabaduljunk a bűn fogságából.
Fel tudjátok fogni épp ésszel ezt az ajándékot? Tudtok-e
igazán örülni ennek az ajándéknak? Igen? Akkor mégis
miért vagytok néha szomorúak, miért vagytok néha
elégedetlenek önmagatokkal vagy az életetekkel? Mert
hatalmas ajándékot készített nekünk Isten, és sokszor
mégis azt tapasztaljuk, hogy hiányt szenved az életünk.
Pedig az ige azt mondja, hogy Isten az Ő Fiával együtt
mindent nekünk ad. "Aki tulajdon Fiát nem kímélte,
hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna
nekünk vele együtt mindent?"
Az a baj, hogy mi a „minden” szócska alatt teljesen mást
értünk. Isten nekünk mindent adott, de ez a minden nem
feltétlenül az egészség, Nem egy jó munkahely. Nem a
társam azonnali megtalálása. Nem egy kapcsolatnak a
helyreállása egyik pillanatról a másikra. Nem az anyagi
helyzetemnek a hihetetlen megjavulása a nélkül, hogy
bármit is tennék érte.
Ezeket is meg tudja adni Isten, ha jónak látja, de a minden
az ennél sokkal több. Mi általában Istentől csak látható,
megfogható, megtapintható, anyagi dolgokat szeretünk
kérni, de Isten valami egészen mást szeretne adni nekünk:
- A múltra nézve bűneink elmosását, vétkeinkből való
megtisztulást akar adni.
- A jelenre nézve azt szeretné, ha megtalálnánk életünk
értelmét, ha meghallanánk/megértenénk végre, hogy
 mi Isten tulajdona vagyunk, hogy neki kedves
gyermekei vagyunk, és minket valamilyen feladattal
bízott meg.
- A jövőt illetően pedig Isten azt a biztosítékot akarja
nekünk adni, hogy Ő, aki eddig hűséges volt, aki
eddig betöltötte Krisztusban az ígéreteit, és személyes
ígéreteket adott nekünk, a jövőben is ezt teszi majd.
Így tehát ha a múltatok a kezében van, és felszabadultok a
súlya alól, és hálát adtok visszatekintve ajándékaiért, ha a
jelenben tudjátok, hogy minden értéketek csakis Tőle van,
a jövőtöket pedig az Ő kezébe teszitek, bízva abban, hogy
semmi sem szakíthat el titeket az Ő szeretetétől, akkor
boldog emberek vagytok.
Igaz, hogy nem mindig tudtok örülni mindennek, néha
kínlódtok, szenvedtek, de mégis tudtok szeretni, és
szeretetet elfogadni. Ez Isten ajándéka. Ezt az ajándékot
fogadjátok el Istentől, mert Ő most nyújtja felétek, és azt
mondja: Boldog Karácsonyt! Ámen
Imádkozzunk! 1
Kegyelmes Istenünk, hálásan köszönjük, hogy
megérhettük ennek az eszőtendőnek karácsonyát is.
Köszönjük a tegnap este minden ajándékát. Köszönjük,
ha örömet szerezhettünk másoknak, és voltak, akik
igyekeztek örömet szerezni nekünk. Köszönjük, hogy ha
nem kaptunk vagy nem adtunk is ajándékot, de kaptuk
mindnyájan tőled a te kimondhatatlan ajándékodat,
Jézust. Köszönjük, hogy benne te magad nyúltál le a
magasból, hogy felvegyél minket. Megvalljuk, Urunk,
bűnbánattal, hogy miközben mi itt vagyunk egy csendes,
fűtött templomban, vannak, akik ma is éheznek, fáznak,
félnek, gyűlölködnek, ölnek és mi tehetetlenül nézzük,
hogyan hatalmasodik el a gonoszság ezen a földön.
Megvalljuk, hogy mi is részesei vagyunk minden bűnnek.
Bennünk is ott van mindaz a hamisság és gonosz indulat,
amit másokban elítélünk és sokszor magunkban nem
veszünk észre. Ajándékozz meg minket most azzal, hogy
jobban megismerjük a szívünket, és sokkal jobban
bízzunk benned. Tedd valóban örömhírré számunkra a
karácsonyi evangéliumot. Kérjük ezt különösen azoknak,
akiknek sok bánat, veszteség felhőzi be az ünnepüket.
Kérünk, beszélj velünk most külön-külön, egészen
személyesen a te igéden keresztül. Légy közöttünk,
hatalmas Urunk, Jézus Krisztus, és végezd a te
szabadításodat igéd és Lelked által. Ámen.
Imádkozzunk! 2
Úr Jézus Krisztus, olyan sok mindent: sok szépet és
igazat tudunk mi rólad mondani és mégis oly kevéssé
hiszünk benned. Elhisszük, hogy Erős Isten vagy, és
mégis félünk a nálunk erősebb ellenségektől. Valljuk,
hogy Örök Atya a neved, és mégis kétségbe vonjuk
gondoskodó szeretetedet és megbízhatóságodat. Tudjuk,
hogy te vagy a Békesség Fejedelme, és mégis könnyű
kihozni bennünket a béketűrésből, olyan sok
aggodalmaskodás, háborgás, elfojtott bosszúvágy és
táplált keserűség van bennünk. Köszönjük, hogy ennyire
szeretsz, hogy ezt leleplezed. Kérünk, adj szabadulást
ezektől. Hadd éljünk szüntelenül a te jelenlétedben. Hadd
hasonlítson gondolkozásunk és életvitelünk egyre jobban
tehozzád. Téged akarunk felmutatni ennek a világnak.
Töltsd meg szívünket a te szereteteddel. Hadd derüljön ki
ebből, hogy tanítványaid vagyunk. Szabadíts meg minket
minden olyan törekvéstől, hogy téged elhallgattassunk.
Szeretnénk napról-napra kérni tanácsodat, és aszerint
járni. Köszönjük, hogy eléd hozhatjuk mindnyájan
szükségeinket. Köszönjük, hogy kiálthatunk hozzád.
Kérünk használj minket, hogy vigyük tovább most a
karácsonyi világosságot, téged magadat, és világítsunk.
Hallgass meg minket jobban, mint ahogy azt hinni és
elgondolni tudjuk, a te kegyelmed szerint. Ámen.
Jn 1,1-14
1
Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten
volt az Ige. 2Ő kezdetben az Istennél volt. 3Minden általa
lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. 4Benne élet
volt, és az élet volt az emberek világossága. 5A világosság
a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.
6
Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve
János. 7Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a
világosságról, és hogy mindenki higgyen általa. 8Nem ő
volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot
tennie. 9Az Ige volt az igazi világosság, amely
megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. 10A
világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte
meg őt: 11saját világába jött, és az övéi nem fogadták be
őt. 12Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra,
hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik
hisznek az ő nevében, 13akik nem vérből, sem a test, sem
a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. 14Az Ige testté
lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az
Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és
igazsággal.