Napóleon rendkívül híres arról, hogy élete során számos csatát vívott Európában, Ázsiában, sőt,

Afrikában is. A híres vezető 1799 és 1815 között az Amerikai Egyesült Államokon kívül minden
nagyhatalmat kihívott csatára – ami a híres és vitatott tábornok vesztéhez vezetett.
Első győzelmét még tábornokként aratta 1796-ban Milánó mellett, Lodiban. A későbbi általa
indított ütközetek méretéhez hasonlítva ez a csata nevetségesnek tűnhet, mivel csupán 5000
emberrel győzte le a kétszeres túlerőben levő osztrákokat. Ám mégis ez volt a győzelem ami
megalapozta Napóleon hírnevét, és megnyerte munkatársai feltétlen bizalmát.
A tábornok első nagyszabású győzelme a piramisok csatája volt, ami Egyiptomot francia befolyás
alá helyezte. A csata szinte a híres gízai piramisok tövében folyt, mint ahogy azt a neve is mutatja.
25000 francia katona vett részt az ütközetben, és hála a hadsereg szervezettségének, ismét sikerült
győzedelmeskedni majdnem 50000 ellenséges katona ellen. Ez az a csata, amely Napóleont igazán
ismert és szeretett személyiséggé tette.
Napóleon karrierje szempontjából hasonló jelentőséggel bírt a marengoi csata is, melyet 1800-ban
vívott az osztrákok ellen. Ebben a csatában is többszörös fölénnyel szemben győzedelmeskedett az
ekkor már konzuli pozíciót elfoglaló hírhedt hadvezér. Ha Napóleon elveszti ezt a csatát, karrierje
nagy valószínűséggel véget ért volna, soha nem mászhatott volna feljebb a ranglétrán. Érdekesség,
hogy ebben a csatában esett el Hadik Károly József magyar származású osztrák császári tábornok
is.
1805 decemberében Napóleon pályafutásának egyik legdiadalmasabb győzelmét aratta: egy nap
alatt sikerült legyőznie az egyesített orosz-osztrák hadsereget Austerlitz mellett, amelyek ugyancsak
túlerőben voltak. Ebben a hatalmas csatában több, mint 40000 katona vesztette életét, és 20000-en
sebesültek meg. A franciáknak sikerült több, mint 30000 hadifoglyot ejteniük. Érdekesség, hogy
ebben a csatában két székely határőrezred is részt vett. Ennek a háborúnak a következményeként I.
Ferenc beleegyezett a tűzszünetbe, és I. Sándor visszavonta a hadseregét Oroszországba.
Jéna is Auerstadt mellett is csatázott Napóleon, ahol szokásához híven ismét hatalmas sikert aratott.
Jéna mellett 100000 emberrel támadta meg a csupán 50000 főből álló porosz sereget, és fél nap
alatt, porig is rombolta az ellenfelét, míg Auerstadt mellett, bár az ellenfele kétszeres túlerőben volt,
a katonákat olyannyira demoralizálta a jénai szégyenletes vereség híre, hogy a franciák őket is
letarolták. A háborúk lefolyása után Napóleonnak csupán másfél hónap alatt sikerült elfoglalnia
Poroszországot.
Az emberek sokáig az austerlitzi csatát emlegették a legvéresebb napóleoni ütközetnek, ám 1812-
ben, Borogyino mellett, Napóleon újabb rekordot döntött – ám ezúttal, nem kifejezetten pozitív
értelemben. 135000 francia katona küzdött mintegy 110000-160000 orosz katonával. Napóleon
súlyos beteg volt a csata idején, így könnyebben megmagyarázható a hibás stratégia, melynek
következményeképp 70000-110000 katona esett el a csatatéren.
Napóleon előszőr a lipcsei csatában szenvedett megszégyenítő vereséget, ahol esélye sem lett volna
nyerni. 340000 fő harcolt Napóleon csupán 200000-es serege ellen, így bármilyen jó is lett volna a
hadvezér stratégiája, ezt a csatát egyszerűen nem nyerhette meg. Ez a csata pecsételte meg
Napóleon sorsát, hiszen katonái bizalma mellett elvesztette befolyását a német és lengyel
területeken is.
1815-ben, az ekkor már Elba szigetéről visszatért Napóleon elszenvedte a leghíresebb vereségét a
waterlooi csatában. A kedvezőtlen időjárási körülmények, Napóleon mentális állapota, az ellenfél
alábecsülése és Arthur Wellesley kiválló stratégiája mind hozzájárultak a szégyenletes veszteséghez.
A vereség után négy nappal Napóleon másodszor is lemondott trónjáról, és július közepén
száműzetve lett arra a helyre, ahol később a halál is utólérte – Szent Ilona szigetére.