Vérszivattyú Verdunnél

Közel egymillió halott és sebesült, valamint több százezer eltűnt és hadifogoly. Számokban röviden
így lehet összegezni az első világháború leghosszabb és második legvéresebb ütközetét, a verduni
csatát. „Verduni vérszivattyú" – így nevezte el a köznyelv a francia és a német csapatok közötti
legvéresebb ütközetet, az 1916. február 21. és december 19. között lezajlott verduni csatát. Utólag
már tudjuk, hogy az első világháború leghosszabb és a Somme-i után második legvéresebb csatája a
nyugati front legfontosabb fegyveres összecsapása lett. Ma már a francia elszántság jelképének
tekintik, mégpedig a védők önfeláldozása miatt.

A csata 1916. február 21-én, a németek kilenc órán át tartó tüzérségi támadásával kezdődött. A
támadás tüzérségi előkészítésére 1200 (más források szerint 1400 ágyút) használtak, amelyek a
fronttól tíz kilométeres távolságból zúdították az össztüzet az erődre, összesen több mint egymillió
lövedéket lőttek ki. Haditechnikai érdekesség, hogy a németek ebben a csatában használtak először
lángszórókat a francia lövészárkok megtisztítására. A németek február 23-ra már több, mint négy
kilométert haladtak előre. Mivel a németek nem tudtak további sikereket elérni a Verdun elleni
frontális támadással, március elején inkább a szárnyakra csoportosították át erőiket. Három hónapos
véres harc után sikerült csak némi eredményt elérniük, két falut és egy erődöt elfoglalniuk.
Júniusban egy újabb, erőd ellen indítottak támadást, ám hiába használtak mérgesgázzal töltött
lövedékeket, s hiába vetettek be 60 ezer katonát a rohamokban, a szeptember 6-ig tartó
küzdelemben nem sikerült bevenniük az erődöt.

Aztán az 1916. július 1-jén megkezdődött Somme-i csata miatt a németeknek számos tüzérségi
egységet ki kellett vonniuk a verduni harctérről, hogy az északabbról támadó csapatokat fel tudják
tartóztatni.

A francia ellentámadás 1916. október 21-én indult meg, a folyamatos sikerek után a december 11-i
végső rohammal tudták a németeket visszaszorítani a február 21-i állásaik mögé.

Az első világháború leghosszabb csatájában 65 francia hadosztály (a teljes francia haderő fele) vett
részt. A legfrissebb kutatások szerint a franciák vesztesége 460 ezer fő volt, csak a hadifoglyok száma
meghaladta a 65 ezret. Ezzel szemben a németek „csak" 280 ezer katonát vesztettek el a verduni
vérszivattyúban.
A Somme-i csata, avagy a Somme-i vágóhíd

Közel öt hónap mészárlás után, 1916. november 18-án a Brit Expedíciós Hadsereg főparancsnoka
leállította a júliusban a Somme folyónál megindított antant-offenzívát, ezzel véget ért a történelem
valaha volt egyik legvéresebb összecsapása.

A brit és francia szövetséges csapatok a Somme folyó völgyében 19 km széles arcvonalon kísérelték
meg áttörni a német vonalakat. A csata megindításának közvetlen előzménye a verduni csata, ahol a
németek igen nehéz helyzetbe hozták a franciákat. A Somme mentén indított támadástól a
szövetségesek azt remélték, hogy Németország jelentős német erőket von el Verdun ostromától és
ezzel lehetőséget teremt a francia veszteségek pótlására. A somme-i csata veszteségei azonban még
a verduni veszteségeket is meghaladták. Az első világháború jelentős ütközetei közül a verduni lett a
franciák nemzeti szimbóluma, míg a somme-i csata ugyanilyen szimbolikus értékkel bír a britek
számára. A csata egyik legemlékezetesebb mozzanata az első nap, 1916. július 1-je volt, amikor a
britek összesen 57 470 fős veszteséget szenvedtek, köztük 19 240 halottat – ez máig a brit hadsereg
legsúlyosabb, egy napon elszenvedett veszteségének számít.

Érdekesség, hogy német részről a csatában részt vett Adolf Hitler, aki a harcok során megsebesült.

A brit hadsereg szeptember 15-én a somme-i offenzíva során vetett be a történelemben először
tankokat, amelyeket ekkor még az ellenséges gépfegyverállások leküzdésére használtak.

A britek vesztesége 420 ezer, a franciáké 200 ezer, a németeké pedig mintegy 600 ezer főre tehető.
A somme-i vágóhídon naponta megközelíthetőleg 1000 brit katona vesztette életét (kivéve az első
napon), aki pedig túlélte – mint az első világháború legfiatalabb katonája, az akkoriban mindössze 13
éves Sidney Lewis.