Harmadik német támadás: „a halottak támadása” (1915.

július-
augusztus)[szerkesztés]
Az időközben felkészülő németek július elején teljes frontális offenzívát indítottak Osowiec ellen: a
támadásban 14 gyalogos zászlóalj, egy utász zászlóalj, 24–30 nehéz ostromfegyver és 30 harci
gázzal felszerelt tüzérségi üteg vett részt Paul von Hindenburg tábornagy vezetésével. Az orosz
védelmet a 226. Zemljanszkij gyalogezred 500 katonája és 400 milicista jelentette.

A németek tudták, hogy az oroszoknak nincs gázálarcuk, ezért a klórgázt választották. A németek

augusztus 6-án 4 óráig várták a kedvező szélviszonyokat, amikor is a támadás rendszeres tüzérségi
bombázással és a klórgázzal kombinálva kezdődött. A gázálarccal ellátott német csapatok 14
zászlóalja megkezdte a bevonulást: elől a felderítők és az utászok tisztították meg az utat, őket a
gyalogság követte két soros vonalba rendeződve. A néhány haldokló orosz egyéni ellenállását
gyorsan letörték, majd elfoglalták az erőd területét. Miután átjutottak a falon, és a belső
erődítmények felé haladtak abban a hitben, hogy a helyőrséget teljesen felszámolták, ám szörnyű
meglepetés érte őket. Az ezt követő csata „a halottak támadása” (Атака мертвецов) néven vált
ismertté és legendává az antant sajtója körében.[9]

Az oroszok nedves rongyokat tekertek az arcukra, hogy kiszűrjék a gáz egy részét. A legtöbb katona
meghalt, de a gáztámadás ellenére az orosz 8. és a 13. század magasabbra húzódó mintegy 100
katonája életben maradt, a néhány túlélő pedig Vlagyimir Karpovics Kotlinszkij alhadnagy
vezetésével (a magasabb rangú tisztek mind meghaltak addigra) szuronnyal támadt a megdöbbent
németekre. Az oroszok még súlyos kémiai égési sérülések ellenére is képesek voltak visszaverni a
támadást, mivel az ellenfél sokkot kapott a félholtan, a gáz által szétmart bőrrel és arccal rohamozó
emberek látványától, (akik bizonyos források szerint vizelettel átitatott alsóing-foszlányokkal
borítottak be az arcukat a gáz ellen védekezve) ráadásul minden mozdulattal, lélegzetvétellel vért és
tüdőfoszlányokat öklendeztek véres egyenruhájukra, valamint a végzetes tüdőkárosodás miatt a
szokásos csatakiáltás helyett némán törtek elő.[10][11] A német erők pánikba estek az orosz férfiak
láttán, pánikolva és rendezetlenül visszavonultak, többekkel a saját szögesdrótjuk végzett. Az orosz
helyőrség súlyos veszteségeket szenvedett, de néhány katona a végső roham és a klórgáztámadás
után is életben maradt.[7] 11 órára a védelmi vonalak ismét orosz kézbe kerültek.

Néhány nappal később Lengyelország északkeleti részén megkezdődött az orosz csapatok

nagymérvű kivonása. Ennek eredményeként az osowieci erőd elveszítette jelentőségét. Augusztus
18-tól kezdődően az erődöt kiürítették. A védők megpróbáltak mindent felrobbantani, ami nem volt
elvihető, vagy már romokban állt. 1915. augusztus 22-én az oroszok elhagyták Osowiecet, ezt
követően 1915. augusztus 25-én a német csapatok elfoglalták az üres és nagyrészt elpusztított
létesítményeket. Az erődöt a németek katonai börtönné alakították. A központi erőd csak kevéssé
sérült meg a bombázás során, így elég volt elbarikádozni és berácsozni a kazamatákat, az így
létrehozott börtönt a háború végéig használták.[12]