You are on page 1of 3

1 .

dia
Napoleone di Buonaparte néven született 1769. augusztus 15-én a korzika szigetén fekvő Ajaccio városában.
Köznemesi sarj nyolc gyermeke közül második volt. Testvérei: Joseph (legidősebb gyermek, később
nápolyi, majd spanyol király), Lucien, Elisa, Louis (későbbi holland király), Paulina (később Borghese
herceg felesége), Karolina és Jerome (később Vesztfália királya).
Napóleon szülővárosát, és természetesen egész Korzika szigetét nem sokkal a leendő császár születése előtt
vásárolta meg Franciaország a Genovai Köztársaságtól. A franciásabban csengő Napoléon Bonaparte nevet
csak később vette fel, majd családjától is megkövetelte a névváltoztatást.
Buonaparték kisnemesi család leszármazottai voltak, akik a 16. században telepedtek le Korzikán. Édesapja,
Carlo Buonaparte ügyvéd volt, akit 1777-ben Korzika képviselőjévé neveztek ki XVI. Lajos francia király
udvarában. Napóleonra gyermekkorában leginkább édesanyja, Letizia Ramolino volt hatással. Szigorú
nevelése segített megfékezni az ifjú Bonaparte izgágaságát. Napóleont a második születésnapja előtt
keresztelték meg az Ajacciói Katedrálisban.

2. dia
Még tíz éves sem volt, amikor 1778 decemberében édesapja magával vitte Franciaországba, ahol néhány
hónapig az autuni kollégiumba járt, majd ösztöndíjasként május 15-én beíratták a Brienne-le-Château-i
királyi katonai nevelőintézetbe. A nagy múltú intézményben öt évet töltött. Bonaparte rendkívüli
képességekről tett tanúságot a matematikában. Kitűnő eredményeket ért el a történelemben, a földrajzban és
más tantárgyakban is, a latin és a német nyelv kivételével, nyelvérzéke nem volt. Írása viszont egyszerűen
olvashatatlan volt és ez nem is változott. Az ekkor még harcos franciaellenes korzikai hazafi Napóleon
sorozatosan összetűzésbe került iskolatársaival. 1784-ben befejezte a brienne-i iskolát, utána a párizsi École
Royale Militaire katonai iskola diákja lett. 1785 szeptemberében tette le a tiszti vizsgát, és hadnaggyá
nevezték ki. Ezzel megkezdte tiszti karrierjét, és 1786 januárjában tényleges katonai szolgálatra jelentkezett.

3. dia
Miközben kirobbant a Nagy Francia Forradalom, Napóleon katonatisztként a tüzérséghez került, és már
1792-ben, mindössze 23 évesen századossá léptették elő, majd egy évvel később már őrnagy lett belőle.
Szolgálata közben többször is visszatért Korzikára, ahol hármas küzdelem alakult ki a korzikai
nacionalisták, a royalisták és a forradalmárok között. Végül 1793 áprilisában családjával együtt
Franciaországba kellett menekülnie, miután szembekerült a sziget elszakadásáért küzdő Pasquale Paolival.
Napóleon katonatiszti felemelkedésének kezdete egybe esett a jakobinus diktatúra (1792 nyara - 1794 nyara)
kialakulásával. Tiszti szolgálatának hatodik évében, 1792 júniusában a forradalom radikalizálódott, és a
hatalmat a jakobinusok kaparintották meg. A jakobinus állam élére a "mindenható" Közjóléti Bizottság
került. A jakobinusok két-éves uralmuk alatt összesen 17000 kivégzést foganatosítottak.
Robespierre a belső „tisztogatások” után az országszerte több nagyvárosban kialakuló royalista (királypárti)
felkelések leverésébe kezdett. A lázadások elfojtásához határozott, képzett és elszánt fiatal tisztekre volt
szükség, akik közül néhányan kihasználták ezen alkalmakat karrierjük fellendítésére. Napóleon őrnagyként
1793 júliusában Toulonba rendelték. Új megbízatása előtt léptették elő alezredessé, majd arra utasították,
hogy ágyúival verje vissza a francia royalistákat, és az őket támogató, partraszállásra készülő angolokat.
Napóleon kiemelkedő tehetséggel és sikerrel hajtotta végre a feladatot, amikor ágyúit egy hídra, illetve a
kikötőre irányította ezért az angoloknak menekülniük kellett.
A rohamban maga Bonaparte is megsebesült. Ám dicsőségéért a jakobinus hadvezetés, 24 évesen
Dandártábornokká léptette elő. A váratlan és hirtelen tábornoki kinevezés után azonban egy időre lelassult
karrierje. Ugyan 1794 elején egy időre az itáliai francia hadsereg egyik tüzérparancsnoka lett, ám a
tábornoki ranglétra magasabb szintjeire már nem tudott felkapaszkodni. Közben Robespierre testvérével is
együttműködött, ami később balul sült el. Ugyanis 1794 július 27 –én a jakobinusok megbuktak, és sorra
végeztették ki azokat, akik korábban Robespierre lelkes hívei voltak. Napóleont is a jakobinus barátnak
tartották, és hazaárulás vádjával 1794. augusztus 6-án bebörtönözték az antibes-i várba. Ám szerencsére
csak 2 hetet töltött ott mert rájöttek, hogy félreértés történt.
1794-ben nem lépett előre viszont eljegyezte bátyja feleségének húgát Désirée Clary-t.

4. dia
Ilyenkor jött rá, hogy pártfogókat, támogatókat kell keresnie, ha több akar lenni egy egyszerű
dandártábornoknál. Így lett végül madame Tallien párizsi szalonjának rendszeres látogatója. Ezen szalonban
sikerült megismerkednie a korabeli Franciaország leghatalmasabb emberével Paul Barrassal.
Barras felfigyelt az ambiciózus katonatisztre, és elhatározta ad számára egy esélyt arra, hogy bizonyítsa
kiemelkedő tábornoki képességeit. A royalisták 1795. október 5-én megpróbálták átvenni a hatalmat
Párizsban a Nemzeti Konvent ellen. A teljhatalommal felruházott Barras Bonapartét nevezte ki
szárnysegédjévé és parancsnokává. Ágyúkat használt a támadók visszaszoritására. Később azzal dicsekedett,
hogy 300 felkelő lemészárlásával tisztította meg az utcákat.
Az 1795 októberi royalista felkelés határozott leverésével elnyerte Barras kegyeit, aki innentől kezdve
támogatni és segíteni kezdte karrierjét. Barras kérésére a végrehajtó hatalmat gyakorló Direktórium 1796 –
ban Bonaparte tábornokot nevezte ki az itáliai hadsereg parancsnokává. A kinevezés hatalmas előléptetés
volt, mert „kilépett” a dandártábornokok, és más kisebb tábornoki besorolású tisztek tömegéből és azonnal
frontparancsnoki megbízást kapott. Ekkoriban a legfontosabb front a német és hollandiai területen húzódott,
de Napóleon mégis óriási lehetőséget látott a kinevezésben.
Élete minden szempontból gyökeresen megváltozott. Heteken belül romantikus kapcsolatot létesített a
kivégzett Alexandre de Beauharnais vikomt özvegyével, Barras volt szeretőjével, Josephine de Beauharnais-
val. Bonaparte tábornok sietve felbontott eljegyzését Désirée Claryval, és 1796. március 9-én feleségül vette
Joséphine-t.

5. dia
Két nappal házassága után Bonaparte átvette a francia „Itáliai Hadsereg” vezetését, és 1796. március 27-én
sikeres hadjáratot indított Észak-Itáliában az osztrák erők ellen. Győzelmet győzelemre halmozott és
elfoglalta Milánót. A Lodinál aratott győzelme (a kis káplár) után óriási népszerűségre tett szert katonái
körében. Ezt részben annak is köszönhette, hogy magas rangja ellenére sokkal több időt töltött katonái
körében, mint az összes többi francia tábornok együttvéve. Kiszorította az osztrákokat Lombardiából, és
legyőzte a Pápai Állam hadseregét is.
1797-ben Bonaparte Ausztria ellen vezette seregeit. Legfőbb győzelme a Mantovai osztrák vár bevétele volt,
és a Rivoli melleti csata, 1797 tavaszán. Győzelmei miatt az osztrákok kénytelenek voltak békét kötni
Itáliában. Ez volt a híres Campo Formiói béke: 1797 október 17-én. A béke Észak-Itália területének nagy
részét a Francia Köztársaság uralma alá rendelte, Németalfölddel és a Rajna melletti területekkel együtt.
Bonaparte ezután Velencében véget vetett a Velencei Köztársaságnak. 1797 végén Bonaparte az általa
elfoglalt észak- és közép-itáliai területek nagy részét a Ciszalpin Köztársaságban egyesítette.

5./2 dia
A hadseregben már 1796 –tól hatalmas volt népszerűsége, de az itáliai hadjárat sikere nyomán Bonaparte
franciaországi politikai befolyása is megnőtt. Két folyóiratot jelentetett meg amiket Franciaországban is
széles körben olvastak. 1797 májusában Párizsban kiadta harmadik újságát. A royalisták Napóleont kezdték
támadni itáliai fosztogatásai miatt. Bonaparte szeptember 4-én hű tábornokát küldte Párizsba, hogy
államcsínnyel vegye át a hatalmat, és tisztítsa meg várost a royalistáktól. Ez ismét Barras és republikánusai
kezébe adta a hatalmat, de Napóleon seregeinek a városban kellett maradniuk, hogy fenntartsák a rendet.
Bonaparte decemberben győzelmes hódítóként tért vissza a fővárosba. Népszerűsége messze felülmúlta
mindenkiét.
Bonaparte következő hadjárata súlyos kudarccal végződött. Seregével Egyiptom ellen vonult, hogy a
briteket elvágja Indiától. Málta elfoglalása (1798. június 10.) után Kairóba vonult, és 1798. július 21-én
bevette Kairót. A Horatio Nelson admirális vezette brit flotta azonban augusztus 1-jén megtámadta hajóit, és
az abukiri csatában győzelmet aratva megsemmisítette a franciák flottáját. Miután az Oszmán Birodalom
hadat üzent Franciaországnak, Bonaparte bevonult Szíriába. Akkónál azonban a brit parancsnokság alatt
harcoló törökök visszavonulásra kényszerítették.
Eközben létrejött a második francia-ellenes koalíció, amelynek hadereje már veszélyes volt Franciaország
létére.

6. dia
Bonaparte tábornok – seregét hátrahagyva, a brit flotta éberségét kijátszva – visszatért Párizsba. A fővárosba
érve, hívei valóban azonnal Napoleon mellé álltak, és 1799. november 9-én államcsínnyel, együttesen
buktatták meg Barrast. Napóleon lemondatta a Direktórium tagjait, katonáival szétkergette az 500 –ak
tanácsát (vagyis feloszlatta a törvényhozást) és létrehozta a háromtagú Konzulátust.
Első Konzulként lényegében katonai diktatúrát hozott létre. Óriási hatalom összpontosult a kezében: ő
nevezte ki a minisztereket, a tábornokokat, a köztisztviselőket, a bírákat és az Államtanács tagjait. A belső
stabilitás megteremtéséhez először le kellett zárnia a háborút. Először az osztrákokkal megkötötte a
lunéville-i békét (1801), majd az angolokkal az amiens-i békét (1802). 1802 augusztusában Napóleont
örökös konzullá választották.
Rendelkezéseinek java része túlélte a 19. századot majdan ezek biztosították a modern Franciaország
alapjait. Erősen központosította a közigazgatást, jelentősen megerősítette a rendőrséget. Az adóbeszedés
hatékonyságának növelése és a francia nemzeti bank, a Banque de France megalapítása (1800) révén
stabilizálta az ország pénzügyi helyzetét. Az oktatást kiemelt közszolgáltatásként kezelte. A VII. Pius
pápával kötött konkordátum (1802) az egyház és a forradalom kiegyezését jelentette, és a dokumentum
lényegében elismerte a vallásszabadságot is.

You might also like