Montecorvinói János, Peking első érseke

Kövér Levente
XM1375

Eötvös Loránd Tudományegyetem

Földrajz-történelem tanár
2023/24 1. félév
OT-TÖR-223
Kurzus oktatója: Ertl Péter
Bevezetés
A dolgozat témáját tekintve Montecorvinói János, Peking első érsekének a misszióját fejtem
ki. A tárgyalás részében ismertetni fogom a missziós utak előzményeit a Távol Kelet felé
általános értelemben. Ezt követően bemutatom Montecorvinói János életét. Ezenkívül szót
ejtek az egész utazásról és annak menetéről, valamint kitérek az indulás előzményeire is.
Megemlítem missziós tevékenységének lényeges mozzanatait és állomásait. A befejezés
részben pedig meghatározom életének és missziós tevékenységének utóhatását.

Előzmények
Dzsingiszkán a 13.századra hatalmas méretű mongol birodalmat hozott létre, amelynek egyik
fő érdekeltsége a kereskedelem volt. Ezért a mongolok támogatták is a kereskedelem
kiépítését. Ennek tudható be, hogy a Selyemút ekkor élte virágzó korszakát az uralmuk ideje
alatt.1 A mongol birodalom Dzsingiszkán halála után négy részre oszlott, amelynek egyik
tagja Perzsia, ahol az ilkánok előrébb tolták a birodalom határait, így megszerezték Kis-
Ázsiát és Szíriát. Itt azonban megakadályozták Mohamed szaracénjai a hódítási törekvést,
Sichem mellett, ahol 1260-ban vereséget szenvedtek a mongolok.2 Ezt követően Hulagu ilkán
szövetségeseket keresett, figyelme Róma felé irányult. A kapcsolatok kialakítása a pápákkal
szemben a misszióknak egyfajta löketet adott. Perzsia és Örményország a fokozódó szaracén
és mongol nyomás hatására nyugat felé fordult, így számos hívő került vissza Rómába. II.
Hiethum, örmény király Montecorvinói Jánost elküldte a pápa udvarába követségért.3 A
ferences rendi szerzetes már korábban az örmény udvarba került, amikor ugyanis Perzsia
ilkánja, Abaka 1278-ban hithirdetőket kért és III. Miklós pápa öt testvért küldött el, akik
között ott szerepelt Montecorvinói János, de az út során megrekedtek Perzsiában és így jutott
II. Hiethum királyhoz. Montecorvinói Jánost IV. Miklós látta vendégül a rieti udvarban. Itt
tartott beszámolót a pápának a ferences a keleti viszonyokról. Ennek köszönhetően Kína
bekerült a pápa missziós programjába. Az ötlet egyáltalán nem volt kivitelezhetetlen, mivel
Kubláj nagykán, Kína ura türelmes és megértő volt a lakosság vallásos beállítottságával
szemben.4 A pápa számos kísérletet tett a nagykánnal való kapcsolat kialakítására, de mind
eredménytelen volt. A Selyemút birtoklásával azonban a mongolok biztosították az általuk

1
Kovács Szilvia: A nyugati keresztény kultúra és térítés kínai és mongóliai emlékei a 13—14. századból.
Határtalan Régészet. 5.(2020). 30.
2
Galicz Töhötöm: Montecorvinói János Peking első püspöke és érseke (1244—1328.) Ferences Világmissziók
35. Ferences Missziók Országos Ügyvívősége. Budapest 5.
3
Galicz T.: Montecorvinói i.m. 6.
4
Galicz T.: Montecorvinói i.m. 7.
birtokolt Kína és Európa közötti kapcsolat kialakítását. Ennek köszönhetően számos nyugati
utazó jutott el a távoli Kínába és Mongóliába.5 A ferences és domonkos koldulórend
képviselői útnak indultak a Távol Kelet felé, így ők voltak az első nyugati keresztények a
Selyemúton. Egyes források szerint 1242—1448 között 126 egyéni utazó, valamint követség
járt Közép-és Kelet-Ázsiában a nyugati, illetve keleti kereszténység földjéről.6 A képviselők
között szerepelt Montecorvinói János, akit a pápa 1289-ben elküldött Kubiláj nagykánhoz
kapcsolatfelvétel szempontjából7, ezenkívül megbízta 26 levél átadásával. A címzettek
soraiban egyházaiak szerepeltek, mint jakobita, örmény nesztoriánus pátriárkák, tebriszi
püspök, valamint világi között pedig Kubláj nagykán, II. Hiethum örmény király, Argun ilkán
és Demeter georgiai és még számos vezér szerepelt. A levelek támogatást és védelmet
biztosítottak a testvérek számára, ezenkívül egyesülésre, valamint állhatatosságra bátorították
a címzetteket. Az előkészületek megtörténte után útnak indult testvéreivel a missziós útra.

Montecorvinói János élete

A missziós útra indult, ferences rendi misszionárius, Montecorvinói János életét fejtem ki
röviden a következő sorokban. Elmondása szerint 1247-ben látta meg a napvilágot.
Szülővárosa a nápolyi királyság területén elhelyezkedő salernói tartományban fekvő Rovello.8
Gyermekkoráról és neveltetési sajátosságokról nincsen kelő mennyiségű adathalmazunk. Nem
állapítható meg, hogy milyen családból származott, milyen körülmények között nőtt fel,
valamint, hogy milyen behatások során vált szerzetessé.9 Marignolli János elmondása szerint
Montecorvinói János a szerzetessé válás előtt Frigyes császár katonájaként, orvosaként és
ítélőmestereként tevékenykedett. Ez az állítás azonban nem állja meg a helyét, mivel Frigyes
császár halálakor, körülbelül négyéves gyermek lehetett. Azt mindenképpen elmondhatjuk
Marignolli jelentéseiből, hogy Montecorvinói Jánosban csak idősebb korban tudatosult a
szerzetesi hivatal képe. Megállapítható, hogy egzakt tudományos, orvosi, valamint jogi
felkészültséggel lépett a rendtársai közé. Ezeknek az elsajátításához megvolt a lehetősége. A
nápolyi királyságban két egyetem is található volt, a nápolyi és a salernói.10 A salernói
egyetem alig egy napi járóföldre feküdt Montecorvinótól. Ellenben a nápolyi sem feküdt távol
az otthonától. Adatok hiányában sajnos nem tudjuk megállapítani, hogy melyik egyetemre

5
Kovács Sz.: A nyugati keresztény kultúra i.m. 30.
6
Kovács Sz.: A nyugati keresztény kultúra i.m. 28.
7
Jackson Peter: The Mongols and The West 1221-1410. 2005. 258.
8
Balanyi György: Montecorvinoi János. Történeti Szemle. 15.(1930). 3.
9
Balanyi Gy.: Montecorvinoi i.m. 3.
10
Balanyi Gy.: Montecorvinoi i.m. 5.
került be, azonban feltételezhető, hogy a nápolyi egyetemet választotta, mivel a
szülővárosának területén feküdt. Teológia tanulmányait valamelyik kisebb teológiai
intézményben végezte el. Számos kisebb iskola élte virágkorát a királyság területén. A
ferences rendi misszionárius a világi és egyházi tudományok mellett a szentek tudományát is
elsajátította. Szent Ferenc vált a mintaképévé. Kemény és szigorú életmódot folytatott. A
szegénység értelmezésében a spirituális irányzathoz csatlakozott, emellett evangéliumi
szegénységből semmit nem engedett.11 Nem lázadással, hanem szigorú aszkézissel a régi
eszmények újbóli felemelését mozdította elő. Teológiai tanárnak és hitszónoknak is egyaránt
alkalmazták. Szent Bonaventúra által felállított magas követelményeknek teljesen megfelelt.
Ennek köszönhetően elöljárói a keleti misszióba küldték.

Utazás Pekingbe
Miután útnak indult a szerzetes, Itália környékén súlyos veszteség érte, ahol meghalt
szerzetestársa, Pármai János, ferences rend exgenerálisa. 1289-ben Velence kikötőjében hajóra
szálltak, ahonnan Antióchiába mentek átadni a jakobita pátriárkának a levelet. Ezt követően
Örményország fővárosába, Sisbe utaztak, ahol II. Hiethum fogadta a szerzeteseket, valamint
átvette a pápai levelet.12 Georgia fővárosába nem kellett kitérniük, mivel Georgia
kegyvesztetté vált Perzsia ilkánja szemében, így kivégeztette. Sis városából Tebriszbe
tartottak, ahova 1290 körül érkeztek meg. Itt Argun király fogadta őket és tebriszi ferences
kolostorban voltak elszállásolva. A királyon kívül a város püspöke, Dionysius is kapott
levelet, amelyben a pápa kitartásra bátorította. Egy évig segédkezett testvéreinek Tebrisz
városában Montecorvinói János Argun ilkán kérésére. A városból Pekinge menet két út közül
választhatott. Tengeri vagy szárazföldi úton közelíti meg a várost. A tengeri utat választotta,
mivel a szárazföldön állandóan háborúk zajlottak, így áthatolhatatlanná vált. Másrészt
vágyakozott az új tudás megszerzésére is az új tájak, új népek megismerésével kapcsolatban.
Tebriszből a Perzsa-öböl kikötőjébe, Ormuzba mentek, ahol már csak két kísérője maradt,
Pistojai Miklós dominikánus atya, valamint Lucalongó Péter olasz kereskedő.13A Perzsa-
öbölben hajóra szálltak és neki vágtak az Indiai-óceánnak. Malabári part déli szakaszán, a mai
Quilonnál megálltak egy rövidebb pihenőre. Innen tovább indulva Madrasz (mai Csennai)
közelében szálltak partra. Itt János testvér elvesztette utolsó társát is, Pistojai Miklóst.

11
Balanyi Gy.: Montecorvinoi i.m. 5.
12
.Galicz T: Montecorvinói i.m. 10.
13
Galicz T: Montecorvinói i.m. 12.
Montecorvinói János 13 hónapig tartózkodott Indiában14, ahol az igét hirdette, ennek
köszönhetően körülbelül 100 embert keresztelt meg.15 Madrasztól távolódva elértek
Melakába, majd Szingapúr érintésével eljutott Kantonba, Kína déli kapujába. Kantonból
Pekingbe lóháton jutott el, ahova 1294 körül érkezett meg.16 Pekingben Kubláj nagykán
helyett, unokáját, Timur kánt találta. Timur kán ugyanolyan türelmes volt vallási tekintetben,
mint a nagyapja. Biztosította a szerzetes számára az evangélium szabad hirdetését.

Missziós tevékenysége
Montecorvinói János elsajátította a beszéd-és irodalmi nyelvet így nem volt akadálya az
evangélium hirdetésének. Híveinek száma folyamatosan növekedett, ennek köszönhetően
templomépítésbe kezdtek. Az építés során szembe került a nesztoriánusokkal, akik
folyamatosan próbálták akadályozni az építést.17 Sokszor került a szerzetes a törvény elé,
olykor halálbüntetéssel is megfenyegették. A nesztoriánusoknak nagy befolyásuk volt a káni
udvarban, ennek ellenére sikerült felvilágosítani az uralkodót a rendszeres áskálódásokról,
ennek következményeként száműzte a nagykán a nesztoriánusokat. A száműzöttek azonban
titokban is hátráltatták az építkezést, ugyanis a kőművesek aznapi munkáját az éjszaka
folyamán leromboltatták. A folyamatos akadályok ellenére 1299-re elkészült a templom. A
hívők létszáma rendszeresen növekedett, amelynek összetétele rendkívül tarka volt. A hívők
között görögkatolikusok, buddhisták, nesztoriánusok, alánok és pogányok egyaránt
szerepeltek. Az első templom megépítése után egyre jobban teret hódított az evangélium.
1305-ös levelében elmondta, hogy körülbelül 6000 ezer embert keresztelt meg.18
A szerzetes azonban nem elégedett meg ennyivel, így nagy gondot fordított a közösségi élet
támogatására. Ennek köszönhetően a templom díszítésére, valamint az istentiszteletek
ünnepélyességére fókuszált. A templom mellé még egy harangtornyot is építtetett. A templom
falaira hat darab ékesmívű képet festetett latin, ujgur és perzsa nyelvű felírással. A fő gondot
azonban az istentiszteletek ünnepélyesebbé tétele jelentette. Az egyedül miséző pap általában
ministránsokkal közreműködve tudott nagy énekes misét tartani. Ebből jött Montecorvinói
Jánosnak a gondolat, hogy 14 darab hét és tizennégy év körüli gyermeket vásárol, akiket
katolikus hitoktatásban részesít és megkereszteli őket. Ezenkívül ismerteti velük a latin és

14
P. Takács Ince: Assisi küldöttei. Magyar Barát. Gyöngyös,1945. 96.
15
P. Takács I.: Assisi. i.m. 205.
16
Jackson P.: The Mongols i.m. 258.
17
Marion A. Habig O.F.M.: In Journeying often Franciscan Pioneers In The Orient. The Franciscan Institute St.
Bonaventure University, New York 1953. 65.
18
P. Takács I.: Assisi. i.m. 206.
egyházi szertartásokat, valamint megtaníttatta a szerzetesi kórusima elvégzését.19 Könyvek
nem voltak, amikből tanulhattak volna, így középkori szerzetes módjára lemásolta a
breváriumot és a zsoltárokat. 30 psaltériumot-és himnáriumot és két breváriumot készített el.
A gyümölcsöző munka arra buzdította Montecorvinói Jánost, hogy egy második templom
építésébe fogjon. Lucalongó Péter ingatlant vásárolt a káni palotával átellenben, amelyet a
templomépítés helyének adományozott.20 A nagykán engedélyezte, hogy a buddhista
templomokban is hirdetheti az igét. A ferences szerzetes újabb elhatározásában 1304 végére
sikerült lefordítania a zsoltárokat és az Újszövetséget ujgur nyelvre.21 Ezeket a híreket mind
elküldte levelében a krími testvéreinek 1305 körül. Ugyanekkor váratlan segítőtárs érkezik,
Arnold testvér személyében, aki a kölni rendtartomány egyik tagja. Montecorvinói
megismertette vele a nép nyelvét és szokásait. András a város közepén található templomban
végezte munkáját. A két templomban közel 40 fiú segédkezett a szerzetesek mellett a
szentmise alatt. Számos országból érkeztek követek Jánoshoz, például Etiópiából, hogy
menjen és hirdesse náluk az evangéliumot. 1307-ben üzenet érkezett Itáliába, valamint Dél-
Franciaországba, amelyben értesíti, hogy rengeteg lelket térített meg, valamint egyedül
munkálkodik a nagykán udvarában, ezért miharabbi segítséget kér a missziós tevékenységhez.
Valószínűleg ez a levél Montecorvinói 1305-ben keletkezett levele, amelyet a velencei
kereskedők hoztak Itáliába.22 Ezek hallatán dominikánusok indultak útnak rengeteg
felszereléssel azonban a Krímnél nem jutottak tovább a folyamatosan zajló háborúk miatt.
1306-ban írt egy másik levelet is Perzsiába, amely Tolentinoi Tamás atya kezébe került, ő
pedig egyenesen a pápához vitte. V. Kelemen hét ferencest küldött Kínába23, akiket megbízott,
hogy János testvér szenteljék püspökké és nyújtsák át neki az érseki palliumot. Így
Montecorvinói közössége egyházi szervezést kapott, valamint a később megérkező püspökök
felett rendelkezett. A szerzetesek 1307-ben indultak útnak, ők is a tengeri megoldást
választották az Indiai-óceán felé. Útközben az indiai partoknál csapás érte a püspöki karavánt,
így csak három püspök jutott el Kínába, név szerint, Peregrin, András és Gellért püspök.
1308—1309 között értek Zaiton kikötővárosába, ahol Gellért püspök ott maradt missziós
munkát folytatni.24 Peregrin és András tovább folytatták útjukat. A két püspök Pekingbe
érkeztük után püspökké szentelték Jánost, átadták neki az érseki palliumot, valamint a pápai

19
Galicz T.: Montecorvinói i.m. 16.
20
Marion A. Habig O.F.M.: In Journeying i.m. 70.
21
Marion A. Habig O.F.M.: In Journeying i.m. 66.
22
Jackson P.: The Mongols i.m. 294.
23
Jackson P.: The Mongols i.m. 258.
24
Galicz T.: Montecorvinói i.m. 22.
okmányokat. Barátságos viszony alakult ki az uralkodó és a misszionáriusok között. A
nagykán nagyban hozzájárult a testvérek sikeres tevékenységéhez. Ennek köszönhetően
elkészült a harmadik kolostor és egy imaház is25. Zaitonban Gellért püspök munkája nyomán
három templom, két ferences kolostor, áruraktár, valamint fürdő létesült. Jang-csou-ban és
Hang-csou-ban missziósállomásokat létesítettek az igehirdetés érdekében. 1323-ban Peregrint
utolérte a halál, őt követte András a püspöki széken. Már halála előtt kijelölte János testvér a
zaitoni püspökségre, azonban csak 1323 után foglalta el a széket. András 1326-os levelében
megemlíti, hogy a pogányok soraiból rengetegen megkeresztelkedtek, ellenben a
mohamedánok és zsidók köréből senki nem akart.26 A korábban kért utánpótlás nem érkezett
meg, mivel India előterében kivégezték őket a szaracénok. 1325-ben Pordenonei Odorik
tengeri úton keresztül érkezett Kanton városába, útközben Indiában hirdette az igét, emiatt
üldöztetések próbáját kellett kiállnia, ezenkívül társai vértanúságának, valamint a szent
ereklyék tisztelete miatt elfogták. Kanton városából Zaitonba ment, ahol András püspök
fogadta és átadta neki a vértanúk ereklyéit. Innen Hang-csou-ba ment, majd Nankingon,
Santung tartományon keresztül eljutott Pekingbe27. Három évig szolgált a nagykán székhelyén
és 1328-ban visszatért az érsek halála után, hogy új hithirdetőket indítson útnak. A keleti
missziós testvérek fiatalokat kerestek és kioktatták őket a keresztény igazságokra, így
segítőtárssá, valamint tolmáccsá váltak. Ennek folyamán később szerzetesek lettek, amelyet
hat darab ferences kolostor hiteles iratai bizonyítanak. Ezek közül kettő Zaitonban, kettő
Pekingben, egy Jang-csou-ban, valamint egy Hang-csou-ban. Nagyon rövid idő állt
rendelkezésre, ahhoz, hogy Kínában önálló katolikus egyház szülessen, amely a mongol
birodalom bukása után is életképes lett volna. A szerzetesekben megfogalmazódott olyan
gondolat is, hogy a benszülöttekből papokat nevelnek, azonban kevesen voltak a térítő
szerzetesek. 1328-ban bekövetkezett Montecorvinói János halála. Corai János dominikánus
érsek szertartása alatt temették el. Halála után nagy tisztelet övezte Kínában. Temetése után
gyakran meglátogatták a sírját és ott imádkoztak. 1336-ban a nagykán követeket küldött a
pápához az új legátus kérésének ügyében.28 Montecorvinói János halála után üresen maradt az
érseki szék. XII. János Montecorvinói halálhírére reagálva kinevezett egy Miklós nevű
ferences szerzetest a helyére, aki 1334-ben útnak indult, de soha nem érkezett meg. Ezt
követően a pápa Marignolli János vezetésével 1335-ben 50 szerzetes indult missziós útra

25
Galicz T.: Montecorvinói i.m. 23.
26
Galicz T.: Montecorvinói i.m. 25.
27
Galicz T.: Montecorvinói i.m. 26.
28
Jackson P.: The Mongols i.m. 259.
Avignon városából és három év után 32 szerzetes ért célba. Marignolli János azonban 1346-
ban elhagyta Kínát és 1353-ban tért vissza Avignonba. 1362-ben a kínaiak visszafoglalták a
mongolok által meghódított területeket, ezt követően pedig 1369-ben rendeletben rögzítették a
kínai misszió leállítását.29

Konklúzió
Egy időben úgy tűnt, hogy a mongol birodalom térhódítása a keresztény hit terjeszkedését
segítette elő, mivel a mongolok hatalmas türelemmel fordultak az eltérő vallást követő
alattvalókhoz. Az események mögé tekintve azonban megállapítható, hogy az ilkánok vallási
türelem tanúsításában nagyobb arányban szerepelt a politikai érdek, mint a vallási ambíció. A
kereszténységet elsősorban nem saját maga miatt, hanem a fegyveres segítség végett
patronálták. A pápákkal folytatott tárgyalások nem a lakosság keresztény hitre térítését, hanem
a folyamatosan nehezedő veszedelem megszüntetését szolgálták, ezért folyamatosan az újabb-
és újabb keresztes hadjáratok indítását pártolták, amely a keresztény területek
visszaszerzésével elhárítaná a nyomást. Az uralkodók türelmének tanúsítása mégis hozzájárult
a missziók munkájának sikeréhez, mivel szabadon hirdethették Krisztus tanításait.30

Bibliográfia
Szakirodalom:
Balanyi György: Montecorvinoi János. Történeti Szemle. 15.(1930).
Galicz Töhötöm: Montecorvinói János Peking első püspöke és érseke (1244—1328.) Ferences
Világmissziók 35. Ferences Missziók Országos Ügyvívősége. Budapest
Jackson Peter: The Mongols and The West 1221-1410. 2005.
Keveházi László: Tegyetek tanítvánnyá minden népet. Magyarországi Evangélikus Egyház
Sajtóosztálya. Budapest, 2001.
Kovács Szilvia: A nyugati keresztény kultúra és térítés kínai és mongóliai emlékei a 13—14.
századból. Határtalan Régészet. 5.(2020).
Marion A. Habig O.F.M.: In Journeying often Franciscan Pioneers In The Orient. The
Franciscan Institute St. Bonaventure University, New York 1953.
P. Takács Ince: Assisi küldöttei. Magyar Barát. Gyöngyös,1945.

29
Keveházi László: Tegyetek tanítvánnyá minden népet. Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya.
Budapest, 2001. 56.
30
Balanyi Gy.: Montecorvinoi i.m.9.