Szekérfesztivál

2003. július 19.

A z idei Szekérkarnevál több szempontból is rendhagyó volt. Például elõször volt tizedik Szekérkarnevál
Budapesten (sõt, nemcsak Budapesten, de egész Magyarországon is). Persze ez viccesen hangzik, de gondoljunk
csak bele, milyen ritka alkalom az, hogy itt, a rohanó világban, Közép-Európa fõvárosában az Istenség
Legfelsõbb Személyisége csak úgy „kikocsikázik”, megállítva, megbénítva ezzel a szokásos forgalmat. Aztán
persze odarendeli magához korunk istenét, a TV-t, meg a média egyéb prominens képviselõit, hogy azoknak is
megmutassa Magát, akik nem tudtak, vagy nem akartak eljönni. Idén az Úr K¥¢£a e formája, Jagann§tha egy
kicsit a bhaktákat, a K¥¢£a-hívõket is megizzasztotta. És nemcsak a felvonulás közbeni napsütéssel és tánccal.
Már jóval elõbb elkezdte. Egy darabig értetlenül szemléltük (mint említettem, talpig verítékben) a dolgok
menetét. Ugyanis szinte minden létezõ akadály felmerült az engedélyek megszerzésekor, és az izgalom az utolsó
pillanatig tartott… A helyzetet jól jellemezte, hogy amikor felhívtam Dénes barátomat, hogy tervezzük meg a
plakátot (amivel már egyébként is késésben voltunk), még nem volt biztos az indulási és érkezési helyszín, az
útvonal, az idõpont… „Akkor mi a biztos?” – kérdezte Dénes. „Az, hogy lesz!”– válaszoltam bátran. És lett. De
új, hosszabb utat nézett ki magának az Univerzum Ura. Az Astóriánál egy kecses jobb kanyar után, a Deák teret
érintve, a turistáktól hemzsegõ, Magyarország jelképének számító Lánchídon akart átmenni. Persze volt izgalom
bõven. A bhakták hatméteres horgászbottal járták a várost – a járókelõk nem kis megrökönyödésére –, és
méricskélték: vajon elfér-e a szekér? Szerintem a Budai várig elhallatszódott a megkönnyebbült sóhajunk,
amikor a Lánchíd szûk pillérein is átsurrantunk. Most elõször, a menet elõtt egy feldíszített teherautó platójáról,
bhakták biztosították a felvonulási zenét egy nagyobb koncertnyi hangosítással megtámogatva. Végül
elkészültek a plakátok is (5000 példányban!). Talán ennek is volt köszönhetõ, hogy olyan sokan jöttek el, mint
korábban még soha. És jól tették, mert a szokásos jó hangulatú tabános program és kirakodóvásár mellett idén
elõször védikus esküvõ is volt. Nem is egy, hanem kettõ! Aki nem jött el, bánhatja, de vigasztalásként
elmondom: lesz jövõre is!