Medencei fonatok (141.

ábra)

Plexus hypogastricus superior: a plexus aorticus abdominalis folytatása a medencébe, az aorta utolsó
szakasza elõtt kezdõdik, majd keresztezi a bifurcatio aortae-t és a bal a. iliaca communist. A
promontorium elõtt száll le a medencébe, majd n. hypogastricus dexterre és sinisterre oszlik. Caudal
felé haladva divergálnak, és belesugároznak a plexus hypogastricus inferior dexterbe, illetve
sinisterbe. Postganglionaris sympathicus rostjai a ggl. mesentericum inferiusból és plexus aorticus kis
dúcaiból jönnek, míg a praeganglionaris parasympathicus rostjai a nn. splanchnici pelvinibõl
származnak. Rostokat ad a plexus testicularishoz seu ovaricushoz, a plexus uretericushoz.
Parasympathicus rostjai felfelé haladva csatlakoznak a plexus mesentericus inferiorhoz.

Plexus hypogastricus inferior: a medencei zsigerek mindkét oldalán elhelyezkedõ, sagittalis lemez,
amelynek igen sûrû fonata a medencei zsigerek vegetatív beidegzését biztosítja. Férfinél a rectum, az
ondóhólyag, a prostata mellett húzódik a hólyag hátsó faláig, míg nõben a rectum, a cervix uteri,
illetve a fornix vaginae mellett éri el a hólyag hátsó felszínét. A praeganglionaris sympathicus rostjai
az Th10-12-es és az L1-3-as szelvényekbõl származnak, és a ggl. mesentericum inferiusban, illetve a
plexus aorticus kis dúcaiban kapcsolódnak át. A praeganglionaris parasympathicus rostjai a nn.
splanchnici pelvinibõl jönnek, és a fonatban vagy a szervek falában kapcsolódnak át. A fonat részben
közvetlenül látja el a medencei zsigereket, részben az erek mentén éri el a szerveket. A fonat fontos
feladatai az erectio/ejaculatio szabályozása: parasympathicus (S2-4), illetve sympathicus (L1-2); az
anus és a húgyhólyag simaizmainak szabályozása: a zárás sympathicus, míg a nyitás parasympathicus
izgalomra következik be.

1. Plexus vesicalis: a hólyag két oldalán fekvõ fonat, amelynek rostjai az ereket követik.
Kis dúcok találhatók a hólyag adventitiájában, ahol a parasympathicus rostok
átkapcsolódnak. Ágakat ad az ondóhólyaghoz és a ductus deferenshez is.

2. Plexus prostaticus: a plexus hypogastricus inferior folytatása a prostata oldalához, amely

számos ganglionsejtet tartalmaz. Ágakat ad a prostatához, az urethrához, a vesicula
seminalishoz, a gl. bulbourethralishoz és a corpora cavernosa penishez. A nn. cavernosi
penis kapcsolatban állnak a n. pudendusszal, és az arcus pubis alatt érik el a penis dorsalis
felszínét, majd belépnek a barlangos testekbe, ahol a sympathicus rostok vasocostrictiót, a
parasympathicus rostok vasodilatatiót hoznak létre. A sympathicus az ejaculatióért felelõs,
és egyidejûleg a hólyag záróizmát is ingerli.

3. Plexus rectalis medius: a plexus hypogastricus inferior folytatása a rectum felé,

kapcsolatban áll a plexus rectalis superiorral. Ellátja a végbelet és a m. sphincter ani
internust (sympathicus serkenti, parasympathicus gátolja).
4. Plexus uterovaginalis: a fonat központja a lig. latum uteri alsó részében fekszik. Kisebb-
nagyobb idegsejtcsoportokat foglal magába (pl. Frankenhäuser-féle dúc). A rostok részben
közvetlenül érik el az egyes szerveket, részben az erek mentén: a corpus uterit, a tuba
uterinát, a cervix uterit és a vaginát. A többnyire az ereket követõ nn. vaginales a hüvelyen
kívül az urethrát, a bulbus vestibulit és a clitorist is ellátják. A fonat kapcsolatban áll a
plexus ovaricusszal is.