AGATHA CHRISTIE

TEMETNI VESZ�LYES

B�N�GYI REG�NY

A v�n Lanscombe reszketeg l�ptekkel totyogott szob�-

r�l szob�ra, hogy felh�zza a red�ny�ket. N�melyik abla-
kon kin�zett, s ilyenkor �sszeh�zta �reg, enyves szem�t.
Hamarosan vissza�rkeznek a temet�sr�l. Kiss� gyor-
sabban l�pegetett. Sok az ablak.
A m�lt sz�zadbeli Enderby-kast�ly g�tikus st�lusban
�p�lt. Minden szob�ban sz�nehagyott brok�t- vagy b�r-
sonyf�gg�ny�k l�gtak. A falak egy r�sz�n kopott se-
lyemburkolat. A z�ld szalonba �rve, a v�n inas felpil-
lantott a kandall� felett f�gg� k�pre, amely Cornelius
Abernethie-t �br�zolta. Sz�m�ra �p�lt a kast�ly. Corne-
lius Abernethie barna szak�lla t�mad�an meredt el�re;
keze egy f�ldg�mb�n nyugodott. Nem tudni, hogy a mo-
dell �haja vagy a m�v�sz �tlete volt-e ez a jelk�pes p�z.
A v�n Lanscombe gyakran gondolta mag�ban, hogy a
kast�ly ura, a k�p ut�n �t�lve, nagyon energikus egy�ni-
s�g lehetett: �r�lt, hogy nem ismerte szem�lyesen. Az �
gazd�ja Richard �r volt. M�gpedig j� gazd�ja. Nagyon
is hirtelen t�vozott, b�r igaz, hogy egy id� �ta orvos j�rt
hozz�. Bizony, Richard �r sosem t�rt mag�hoz abb�l a
megr�zk�dtat�sb�l, amelyet a fiatal Mortimer �r hal�la
okozott. A v�n ember megcs�v�lta a fej�t, �s besietett
a feh�r budo�rba. Sz�rny� katasztr�fa volt az a hal�l-
eset. Ilyen er�teljes, eg�szs�ges fiatal f�rfi, nyitva �llt
el�tte a vil�g! Az ember igaz�n nem hitte volna, hogy
ilyesmi megt�rt�nhetik. Les�jt�, igaz�n les�jt�. Gordon
�r pedig elesett a h�bor�ban. Egyik szerencs�tlens�g a
m�sik ut�n. �gy megy ez manaps�g. Szeg�ny Richard
�r nem tudta elviselni. Pedig egy h�ttel ezel�tt m�g el�g
j� er�ben volt.
A feh�r budo�r harmadik ablak�nak red�nye nem
akart rendesen felmenni. Egy darabot ment, azt�n meg-
akadt. Alighanem rossz m�r a rug�ja - csak az lehet a
baj -, �regek, �csk�k m�r ezek a red�ny�k, mint min-
den a kast�lyban. S manaps�g semmit sem lehet j�l meg-
jav�ttatni. Az iparos lekicsinyl�en cs�v�lgatja a fej�t, �s
kijelenti, hogy az eff�le �sdi holmi nem alkalmas a re-
parat�r�ra. Pedig a r�gi t�bbet �r, mint az �j! Ha valaki,
akkor �, Lanscombe, tudja. Ami �j, annak nagy r�sze
kont�rmunka - sz�tmegy az ember kez�ben. Az anyag
selejtes, de a megmunk�l�sa is az. �, Lanscombe, ak�r-
kinek a szem�be mondja!
Tal�n ha l�tr�ra �llna, meg tudn� igaz�tani a red�nyt.
De ehhez nincs sok kedve; f�l a sz�d�l�st�l; az mosta-
n�ban k�nnyen elfogja, ha l�tr�ra h�g. Egyel�re �gy
hagyja a red�nyt. A feh�r budo�r �gysem az �tra n�z,
nem l�tj�k az aut�kb�l, amikor vissza�rkeznek a teme-
t�sr�l. Most senki sem haszn�lja a szob�t. H�lgyek szo-
b�ja ez, h�lgy pedig m�r r�gen nem �l Enderbyben. K�r,
hogy Mortimer �r nem n�s�lt meg. Hol Norv�gi�ban
j�rt hal�szni, hol Sk�ci�ban vad�szni, hol meg Sv�jcban
mindenf�le t�li sport kedv��rt, ahelyett, hogy elvett vol-
na egy sz�p fiatal ladyt, �s otthon maradt volna rohan-
g�l� gyerekekkel. Be r�g�ta nem l�rm�ztak gyerekek
ebben a h�zban!
�s Lanscombe gondolatai visszakalandoznak a m�lt-
ba, amelynek esem�nyei sokkal tiszt�bban �s vil�go-
sabban �lnek az eml�kezet�ben, mint ami az utols� h�sz
�v alatt t�rt�nt. Ez a k�t �vtized hom�lyos �s zavaros
volt; mindenf�le ember j�rt itt, azt sem tudta igaz�ban,
hogy ki kicsoda, �s a k�lsej�k is elfakult az agy�ban.
De a r�gm�lt napokra j�l visszaeml�kezik.
Richard �r val�s�ggal atyja volt az �ccseinek �s h�-
gainak. Huszonnegyedik �v�ben j�rt, amikor apja meg-
halt, �s mindj�rt belevetette mag�t a munk�ba. Olyan
pontos volt, mint az �ra; �letet, b�s�get teremtett a h�z-
ban. A sok fiatal l�ny �s �rfi pedig vid�ms�ggal t�lt�tte
el a kast�lyt. Persze veszeked�s, s�t vereked�s is el�-
fordult, �s a nevel�n�knek kijutott a szenved�sekb�l.
Azok a nevel�n�k sosem tudtak a helyzet magaslat�ra
emelkedni. Lanscombe-nak meg is volt a v�lem�nye r�-
luk. Ann�l jobban kedvelte a kisasszonyk�kat. K�l�n�-
sen Geraldine-t. De Cor�t is, aki sokkal fiatalabb volt.
Leo �r meghalt, �s Laura kisasszony s�ncs itt. Timothy
�r pedig �r�k�sen betegeskedik. Geraldine k�lf�ld�n
teng�dik. Gordon urat a h�bor� ragadta el. Richard �r
bizonyult a leger�sebbnek a testv�rek k�z�l, pedig �
volt a leg�regebb. T�l�lte mindny�jukat . . . vagyis nem
eg�szen, mert �l m�g Timothy �r �s a kis Cora kisasz-
szony is, aki ahhoz a kellemetlen "m�v�szhez" ment
f�rjhez. Huszon�t �ve nem l�tta Cor�t, m�g csinos fiatal
l�ny volt, amikor az az alak mag�val vitte; most pedig
alig ismert r�, �gy megh�zott, �s olyan felt�n�en �lt�z-
k�dik. Az ura francia, vagy legal�bbis f�lfrancia volt -
az eff�le f�rj sosem hoz j�t az asszonyra. De Cora �szin-
t�n sz�lva m�r l�nykor�ban is olyan . . . olyan oktalan
j�sz�g volt, ahogy faluhelyen mondj�k. Minden csal�d-
ban akad egy ilyen.
Cora azonnal r�ismert. "Nini, Lanscombe!" - ki�ltott
fel, �s l�tszott, hogy sz�vb�l meg�r�lt. Igen, mindny�-
jan szerett�k a v�n Lanscombe-ot, s ha vend�gek j�ttek
eb�dre, a gyerekek lelopakodtak a konyh�ba, ahol az
inas, asztalbont�s ut�n, pudinggal �s habos s�tem�nnyel
trakt�lta �ket. Bizony, mindenki ismerte Lanscombe-ot,
de most alig van m�r valaki, aki eml�kezne r�. F�k�nt
a fiatal nemzed�k nem, igaz, � maga is �sszezavarja, me-
lyik kicsoda, �s �k �gyet sem vetnek a ki�regedett inas-
ra. "Egy csom� idegen - gondolta mag�ban, amikor �r-
kezni l�tta �ket a temet�sre -, egy csom� j�ttment ide-
gen !"
Persze Mrs. Le�ra ez nem vonatkozik. - Mrs. Le�
m�s, mint a t�bbiek. Leo �r, mi�ta megn�s�lt, t�bbsz�r
j�rt itt a feles�g�vel. Mrs. Leo igazi �rih�lgy - igazi
lady. Finoman �lt�zk�dik, mindig �polt �s disztingv�lt.
Leo �r mindv�gig nagyon szerette. K�r, hogy sosem volt
gyerek�k . . .
Lanscombe hirtelen f�leszm�lt. Nem �lldog�lhat �s
�lmodozhat itt tov�bb, mikor annyi dolga van. A f�ld-
szint �sszes ablakait elint�zte; az emeleti h�l�szob�k�t
Janetre b�zta. Janettel; a szak�csn�vel egy�tt � is r�szt
vett a gy�szszertart�son a templomban, de a kremat�-
riumba nem mentek ki, hanem hazaj�ttek, hogy rendbe
hozz�k a h�zat, �s el�k�sz�ts�k a vill�sreggelit. Persze,
hideget fognak t�lalni. Sonka, s�lt csirke, nyelv �s sa-
l�ta lesz, hideg citromos pudinggal �s almatort�val. De
az eg�sznek forr� levessel kell kezd�dnie . . . megy is
Marjorie-hoz, hogy rendben van-e minden, mert most
m�r egy-k�t percen bel�l haza�rkeznek.
Lanscombe szapor�n csoszogni kezdett kereszt�l a
szob�n. Sz�rakozott, k�z�mb�s pillant�sa v�gigsiklott
a feh�r budo�r kandall�ja felett f�gg� k�pen, amely a
z�ld szalon k�pm�s�nak p�rja volt. A feh�r selyemruh�t
�s a villog� gy�ngysort virtu�z anyagszer�s�ggel festette
meg a m�v�sz. Az emberi alak, amelyet ezek az �kes-
s�gek k�r�lvettek, kev�sb� volt megkap�. Er�tlen arc-
von�sok, r�zsabimb� ajak, k�z�pen elv�lasztott frizura.
Szer�ny, vagy ink�bb : f�l�nk n� pillantott a k�pr�l a n�-
z�re. Cornelius Aberneth�e feles�g�n egyetlen figyelem-
re m�lt� volt - a neve : Coralie.
T�bb mint hatvan esztend�vel ezel�tt jelentek meg a
"Coral" ty�kszemtapasz �s az egy�b "Coral" l�b�pol�-
szerek a piacon, s m�g mindig futottak. Nem tudni, hogy
a "Coral" ty�kszemtapasz �s t�rsainak sikere jogosult-e
vagy sem, de annyi bizonyos, hogy a k�z�ns�g kitartott
mellett�k. Egy neog�tikus kast�ly t�bb holdnyi kertj�-
vel egyetemben a "Coral" ty�kszemtapasz�kb�l �p�lt,
�s a bel�l�k �rad� p�nzb�l nevel�d�tt fel h�t fi� �s
le�ny, k�zt�k Richard Abernethie is, akit h�rom nappal
ezel�tt gazdag emberk�nt ragadott el a hal�l.
Lanscombe bepillantott a konyh�ba, hogy figyelmez-
tesse Marjorie-t, a szak�csn�t, az id� halad�s�ra, de ha-
rap�s v�laszt kapott. Marjorie fiatal volt, alig huszonh�t
�ves, �s �lland�an felingerelte Lanscombe-ot, akiben
eg�sz m�s eszm�nyk�p �lt arr�l, milyennek kell lennie
egy szak�csn�nek. Marjorie-ban azonban semmi m�lt�-
s�g sem lakozik, �s Lanscombe magas poz�ci�ja sem im-
pon�l a l�nynak. A kast�lyt �ltal�ban "�sdi kript�"-nak
nevezi, �s folyv�st arr�l panaszkodik, hogy a konyha, a
t�lal� �s az �l�skamra olyan nagyok, �s olyan messze
fekszenek egym�st�l, hogy "egynapi j�r�sba ker�l", m�g
elv�gzi benn�k a teend�it. K�t �ve szolg�l Enderbyben,
�s csak az�rt nem mond fel, mert egyr�szt magas b�rt fi-
zetnek neki, m�sr�szt Richard �r kedvelte �s dics�rte a
f�ztj�t. Marjorie val�ban kit�n�en f�z.
Janet, aki a konyhaasztal mellett �lldog�l, �s egy cs�-
sze tea form�j�ban �nt �j er�t mag�ba, j�val t�l van el-
s� ifj�s�g�n, s b�r szobal�nyi min�s�g�ben nemegyszer
t�madtak �les vit�i Lanscombe-bal, rendszerint m�gis
sz�vets�gre l�pett az inassal az ifjabb nemzed�kkel
szemben, amelyet Marjorie k�pviselt.
Mrs. Jacks, a "bej�r�n�", a negyedik szem�ly a kony-
h�ban. Jacksn�nak nincs hat�rozott hat�sk�re; ott seg�t,
ahol �ppen sz�ks�g van r�. Jelenleg teljesen �tadta ma-
g�t a temet�s �lvezet�nek.
- Gy�ny�r� volt - mondta, s mik�zben m�sodszor
t�lt�tte tele cs�sz�j�t, ill� m�don szip�kolt. - Tizenki-
lenc aut� . . . teli templom . . . a kanonok �r csodasz�-
pen besz�lt. �s az id� is sz�p. Szeg�ny dr�ga Richard �r,
nem maradt sok hozz� hasonl� a f�ld�n. Mindenki be-
cs�lte, szerette.
G�pkocsiberreg�s �s dud�l�s hallatszott be. Mrs. Jacks
letette a cs�sz�j�t, �s felki�ltott:
- Itt vannak !
Marjorie felcsavarta a g�zl�ngot a nagy faz�k alatt,
amelyben a tejf�l�s csirkeleves f�tt. A hatalmas, r�gi
takar�kt�zhely hidegen �s haszn�laton k�v�l �llt a kony-
h�ban - elm�lt nagy id�k n�ma tan�jak�nt.
Az aut�k egym�s ut�n hajtottak a kapu el�, a feke-
t�be �lt�z�tt utasok kisz�lltak, �s kiss� bizonytalanul
haladtak �t az el�csarnokon a z�ld szalon fel�. A nagy,
vasrost�lyos kandall�ban pattogott a t�z; az els�, cs�-
p�s �szi napok ellen ny�jtott v�delmet az �rkez�k sz�-
m�ra, hogy a temet�ben val� hossz� �csorg�s ut�n meg
ne f�zzanak.
Megjelent Lanscombe, �s ez�stt�lc�r�l sherryt k�n�l-
gatott.
Entwhistle �r, a r�gi �s tiszteletre m�lt� Bollard, Ent-
whistle, Entwhistle & Bollard �gyv�di iroda t�rstulajdo-
nosa h�t�t a kandall�nak ford�tva igyekezett felmele-
gedni. Elvett egy sherrys poharat a t�lc�r�l, �s agyaf�rt
jog�szhoz ill� pillant�sokat vetett a t�rsas�gra. Nem
mindenkit ismert szem�lyesen, �s most tal�l�s j�t�kot
j�tszott �nmag�val, hogy ki kicsoda. Miel�tt elindultak
a temet�sre, csak halkan �s fel�letesen mutatkoztak be
egym�snak.
Az �gyv�d Lanscombe j�v�j�t latolgatta mag�ban.
"M�r reszket�s a keze szeg�ny, �reg fi�nak. Gondolom,
k�zel lehet a kilencvenhez. Szerencs�re csinos kis �v-
j�rad�k v�r r�. Nem kell agg�dnia. A h� l�lek. Ma m�r
nem akad p�rjuk a r�gi szolg�knak. Bej�r�n�k �s
anyahelyettesek . . . �rab�rrel, Isten �rizzen t�l�k. Szo-
mor� vil�g ez. Szeg�ny Richard nem �lte v�gig, ami ki-
j�rt volna neki. Igaz, nem volt mi�rt �lnie."
A hetvenk�t �ves Entwhistle �r Richard Abernethie
hatvannyolc esztend�s korban bek�vetkezett hal�l�t ha-
t�rozottan korainak tartotta. Entwhistle �r k�t �vvel ez-
el�tt hagyott fel az �gyv�di tev�kenys�ggel, de Richard
v�grendelet�nek v�grehajt�s�ra m�gis v�llalta az uta-
z�st �szakra. �gy �rezte, tartozik ezzel egyik legr�gibb
kliens�nek, aki egy�ttal j� bar�tja is volt.
Gondolatban felid�zte a v�grendeletet �s k�vetkezm�-
nyeit a csal�d egyes tagjaira.
Helent, Leo �zvegy�t, j�l ismeri. Nagyon b�jos n�,
mindig tisztelte s szerette. Megel�gedetten nyugtatta
szem�t Helenen, aki az egyik ablak k�zel�ben �lldog�lt.
A gy�szruha j�l �ll neki. Helennek siker�lt meg�riznie
a vonalait. Az �gyv�dnek most is tetszenek a n� tiszta
metsz�s� arcvon�sai, a hal�nt�k�r�l sim�n h�traf�s�lt
�sz haja, s szeme, amelyet r�gen gyakran hasonl�tottak
b�zavir�ghoz, most is ugyanolyan tiszta k�k.
Milyen id�s lehet Helen? �tvenegy vagy �tvenkett�.
K�l�n�s, hogy Leo hal�la ut�n nem ment t�bb� f�rj-
hez. Pedig milyen vonz� egy�nis�g. Igaz, nagyon szeret-
t�k egym�st.
Az �gyv�d most Mrs. Timothyra pillantott. Ezt az asz-
szonyt alig ismeri. A gy�sz nem nagyon illik hozz� . . .
az ember ink�bb sk�t sportsz�vetben k�pzeln� maga
el�. J�l megtermett, j�zan �s tetter�s asszony. Mindig
j� �s odaad� hitvese volt Timothynak. Folyv�st az ura
eg�szs�g�vel foglalatoskodik . . . tal�n kiss� t�ls�gosan
sokat is �s t�ls�gosan fontoskod�an. Val�ban olyan bete-
ges ember ez a Timothy? "Vagy ink�bb hipochonder" -
gondolta mag�ban az �gyv�d. Ugyanez a gyan� �lt a meg-
boldogult Richardban is. "Gyenge t�deje volt gyermek-
kor�ban - mondta egyszer. - De k�tve hiszem, hogy
m�g most is lenne valami baja." - De h�t mindenkinek
megvan a maga szesz�lye. A Timothy� az eg�szs�gi �l-
lapota. �s vajon Maude-nak mi a v�lem�nye az ura be-
tegesked�s�r�l? Aligha hisz neki, de az asszonyok el-
hallgatj�k az eff�le k�telyeiket. Timothy�k j� anyagi
viszonyok k�z�tt �lhetnek. Sohasem k�nnyelm�sk�dtek.
De az �r�ks�g nyilv�n nekik is j�l j�n, hiszen a s�lyos
ad�k mindent elvisznek. A h�bor� �ta val�sz�n�leg �k
is szer�nyebben �lnek.
Entwhistle �r most George Crossfieldre, Laura fi�ra
ford�totta figyelm�t. Laura annak idej�n gyan�s szerze-
tet v�lasztott �lett�rs�ul. Senki sem ismerte k�zelebbr�l.
Saj�t bevall�sa szerint t�zsde�gyn�k volt. George, a fia,
�gyv�di irod�ban dolgozott, de nem �ppen a legjobb h�-
r�ben. J� megjelen�s� gyerek, de valami sunyis�g van
benne. Nem sok p�nze lehet. Laura mindig csod�latosan
�gyetlen�l fektette be a p�nz�t. Amikor �t �vvel ezel�tt
meghalt, alig maradt ut�na egy fill�r. Csinos, romantikus
le�ny volt Laura, de a p�nzhez semmi �rz�ke nem volt.
Entwhistle �r szeme tov�bb v�ndorolt George-r�l. Me-
lyik kicsoda a k�t l�ny k�z�l? Persze, persze, ez Rosa-
mund, Geraldine l�nya, aki a malachitasztalon �ll� m�-
vir�gcsokrot n�zi. Sz�p l�ny, s�t nagyon sz�p - de kiss�
�res az arca. Sz�n�szn�. V�ndort�rsulatban j�tszik, vagy
minek is h�vj�k ezt az ostoba int�zm�nyt? A f�rje is szi-
n�sz. J�k�p� ember. "�s tudja is, hogy j�k�p�" - gon-
dolja mag�ban Entwhistle �r, mert n�mi el��t�lettel vi-
seltetik a sz�n�szi foglalkoz�ssal szemben. "Vajon `mi-
f�le szerzet ez a f�rj, honnan j�tt, s merre van haz�ja?"
Az �gyv�d rosszall� pillant�st vetett Michael Shane-
re, a szik�r, sz�ke sz�pfi�ra.
Susannak, Gordon l�ny�nak, sokkal ink�bb val� len-
ne a sz�npad, mint Rosamundnak. T�bb benne az egy�-
nis�g. S�t, mindennapi haszn�latra kiss� t�ls�gosan is
sok. A l�ny k�zel �llt az �gyv�dhez, aki diszkr�ten, de
alaposan szem�gyre vette. S�t�t haj, aranyba j�tsz� bar-
na szem, dacos, sz�p �v� sz�j. Mellette �ll az ura . . .
persze . . . most ment f�rjhez . . . gy�gyszer�sz. De nem
gy�gyszert�r-tulajdonos, hanem csak alkalmazott! Ent-
whistle �r vil�gn�zete nehezen t�rte, hogy egy �ril�ny
olyan embert v�lasszon f�rj�l, aki kiszolg�l m�sokat. De
manaps�g az �ril�nyok m�r ak�rkihez f�rjhez mennek!
A sesz�n� haj�, s�padt, bizonytalan arcvon�s� fiatalem-
ber sehogy sem tal�lta hely�t. Az �gyv�dben el�bb k�-
v�ncsis�g �bredt, mi az oka a fi� zavar�nak, majd j�-
indulat�an azzal pr�b�lta magyar�zni, hogy a feles�ge
csal�dj�val val� megismerked�s zavarta meg.
Entwhistle �r vizsg�l�d�s�nak utols� t�rgya: Cora
Lansquenet. Ebben van is n�mi jogosults�g, hiszen Cora
k�s�i, utols� gyerekk�nt sz�letett. Richard legfiatalabb
h�g�t �tvenedik �v�ben hozta vil�gra anyja, s a t�r�-
keny asszony nem tudta t�l�lni tizedik gyermek�t (h�-
rom gyermeke csecsem�korban halt meg). Szeg�ny Cora!
Eg�sz �let�ben csak zavart, bossz�s�got okozott . . .
nagy, mel�k l�ny lett bel�le, sz�rnyen esetlen volt, �s
�lland�an kikottyantott valamit, amir�l nem kellett vol-
na besz�lni. B�tyjai �s n�v�rei mindig kedvesen b�ntak
Cor�val, igyekeztek j�v�tenni botl�sait �s elsim�tani ki-
sz�l�sait. Senki sem gondolt komolyan arra, hogy Cora
f�rjet tal�lhat mag�nak. Nem volt sz�p l�ny, s n�ha na-
gyon is felt�n�en kikezdett egy-egy fi�val, aki a h�zhoz
j�rt, aminek t�bbnyire az lett a k�vetkezm�nye, hogy a
fi� hirtelen elmaradt a h�zt�l. Azt�n, gondolta mag�ban
Entwhistle �r, j�tt ez a Lansquenet-�gy . . . Pierre Lans-
quenet f�lig francia volt, Cora egy fest�iskol�ban ismer-
kedett meg vele, ahol a lehet� legkorrektebb t�rgy� v�z-
festm�ny-csend�letek gy�rt�s�ra tan�tott�k a n�vend�-
keket. De azt�n a csend�letekr�l �tt�rtek az aktfest�sre,
Cora ekkor tal�lkozott Pierre Lansquenet-vel, �s egy
sz�p napon hazament �s kijelentette, hogy f�rjhez megy
hozz�. Richard Abernethie ellen�llt . . . nem sz�velte
Pierre-t, �s hozom�nyvad�sz gyan�j�ba vette. De mik�z-
ben Lansquenet sz�rmaz�s�t kutatta, Cora megsz�k�tt
ide�lj�val. H�zass�got k�t�ttek, �s hol Bretagne, hol
Cornwall fest�knek val� zugaiban �t�tt�k fel a tany�ju-
kat. Lansquenet nagyon rossz fest� volt, �s t�volr�l sem
kellemes ember, de Cora m�g mindig szerette a f�rj�t,
�s sosem bocs�totta meg a csal�dj�nak, hogy nem rokon-
szenvezett Pierre-rel. A j�sz�v� Richard �lland�an t�mo-
gatta anyagilag h�g�t. A Lansquenet h�zasp�r ny�lv�n
ebb�l a j�rad�kb�l �lt, hiszen Pierre, gondolta mag�ban
az �gyv�d mal�ci�zusan, soha �let�ben nem keresett egy
fill�rt sem. M�r tizenk�t vagy t�bb �ve is, hogy Pierre
meghalt. �zvegye pedig vissza�rkezett r�gi otthon�-
ba . . . elh�zva, fekete gy�ngysorral a nyak�n, minden-
�ron boh�mnak �lt�zve, �s most egyik szob�b�l a m�-
sikba j�rk�l a h�zban, mindent megfogdos, �s boldogan
ki�lt fel, ha siker�l egy r�gi eml�ket felt�masztania.
Cseppet sem igyekszik azt a l�tszatot kelteni, hogy a
b�tyja hal�la megr�zta. "Igaz - morfond�rozott tov�bb
Entwhistle �r -, Cora sosem tettette mag�t."
�jb�l Lanscombe l�pett a szob�ba, �s az alkalomhoz
ill� gy�szos hangon morogta:
- A vill�sreggeli t�lalva van.
2
A pomp�s csirkeleves, a v�logatott hideg falatok �s egy-
k�t poh�r `clzablis ut�n a temet�si hangulat is felengedett.
`Richard `Abernethie hal�la senkit sem kavart fel t�ls�-
gosan, mert senki sem �llt szoros kapcsolatban vele.
Mindenki ill� �nnep�lyess�ggel �s komolys�ggal visel-
kedett (a g�tl�stalan `Cora kiv�tel�vel, aki nem titkolta,
hogy kit�n�en �rzi mag�t}, de �gy �rezt�k, hogy most
m�r eleget tettek a t�rsadalmi el��r�soknak, �s m�r sza-
badabban lehet `t�rsalogn�. `Entwhistle �r b�tor�tani igye-
kezett ezt a magatart�st. Nagy tapasztalata volt teme-
t�sekben, �s pontosan ismerte az elv�rhat� viselked�s
rendj�t.
A `vill�sreggel� befejezt�vel `Lanscombe jelezte, hogy a
feketek�v�t a k�nyvt�rszob�ban fogja felszolg�lni. Ez a
`finoms�gokr.a �rz�keny, gyakorlott inas taktik�ja volt.
Elj�tt az ideje, hogy a t�rsas�g a l�nyeget - m�s sz�val:
a v�grendeletet - kezdje t�rgyalni. Ehhez a k�nyvt�r-
szoba a megfelel� sz�nhely . . . komoly polcaival �s v�-
r�s b�rsonyf�gg�nyeivel. K�r�lhordta a feket�t a k�nyv-
t�rban, azt�n kiment �s csendesen becsukta maga m�-
g�tt az ajt�t.
N�h�ny k�znapi megjegyz�s ut�n mindenki `Ent-
`whistle �rra `tek�ngetett. Az �gyv�d azonnal reag�lt a
v�rakoz� pillant�sokra. `C7r�j�ra n�zett.
- El kell �rnem a 3.30-as vonatot - kezdte.
15
2

A pomp�s csirkeleves, a v�logatott hideg falatok �s egy-

k�t poh�r chablis ut�n a temet�si hangulat is felengedett.
Richard Abernethie hal�la senkit sem kavart fel t�ls�-
gosan, mert senki sem �llt szoros kapcsolatban vele.
Mindenki ill� �nnep�lyess�ggel �s komolys�ggal visel-
kedett (a g�tl�stalan Cora kiv�tel�vel, aki nem titkolta,
hogy kit�n�en �rzi mag�t), de �gy �rezt�k, hogy most
m�r eleget tettek a t�rsadalmi el��r�soknak, �s m�r sza-
badabban lehet t�rsalogni. Entwhistle �r b�tor�tani igye-
kezett ezt a magatart�st. Nagy tapasztalata volt teme-
t�sekben, �s pontosan ismerte az elv�rhat� viselked�s
rendj�t.
A vill�sreggeli befejezt�vel Lanscombe jelezte, hogy a
feketek�v�t a k�nyvt�rszob�ban fogja felszolg�lni. Ez a
finoms�gokra �rz�keny, gyakorlott inas taktik�ja volt.
Elj�tt az ideje, hogy a t�rsas�g a l�nyeget - m�s sz�val:
a v�grendeletet - kezdje t�rgyalni. Ehhez a k�nyvt�r-
szoba a megfelel� sz�nhely . . . komoly polcaival �s v�-
r�s b�rsonyf�gg�nyeivel. K�r�lhordta a feket�t a k�nyv-
t�rban, azt�n kiment �s csendesen becsukta maga m�-
g�tt az ajt�t.
N�h�ny k�znapi megjegyz�s ut�n mindenki Ent-
whistle �rra tekintgetett. Az �gyv�d azonnal reag�lt a
v�rakoz� pillant�sokra. �r�j�ra n�zett.
- El kell �rnem a 3.30-as vonatot - kezdte.
Kider�lt, hogy m�sok is ezzel a vonattal akarnak
utazni.
- Amint m�lt�ztatnak tudni - mondta Entwhistle
�r -, �n vagyok R�chard Abernethie utols� akarat�nak
v�grehajt�ja . . .
Cora Lansquenet k�zbev�gott.
- �n nem is tudtam - csicseregte. - Mondja, �gyv�d
�r, �r�k�ltem valamit?
Entwhistle �r ism�t �gy �rezte, mint m�r annyiszor,
hogy Cora n�ha f�kezhetn� a nyelv�t.
Szigor� pillant�st vetett a k�zbesz�l�ra, �s folytatta:
- Egy �vvel ezel�tt Richard Abernethie v�grendelete
m�g nagyon egyszer� volt. Bizonyos k�telezetts�geken
k�v�l mindent fi�ra, Mortimerre hagyott.
- Szeg�ny Mortimer - mondta Cora. - Ez a gyermek-
b�nul�s egyszer�en borzaszt�.
- Mortimer hirtelen �s tragikus hal�la nagy csap�s
volt Richard sz�m�ra. H�napokig tartott, am�g �ssze-
szedte mag�t. Ekkor figyelm�be aj�nlottam, hogy tan�-
csos lenne �j v�grendeletet sz�vegeznie.
Maude Abernethie m�ly hangja csend�lt fel :
- Mi t�rt�nt volna, ha nem v�grendelkezik �jb�l?
Minden Timothyra sz�llna . . . mint a soron k�vetkez�
legk�zelebbi hozz�tartoz�ra?
Entwhistle �r majdnem �rtekez�sbe kezdett a k�ze-
lebbi �s t�volabbi hozz�tartoz�k �r�k�s�d�si jog�r�l, de
meggondolta mag�t, �s r�viden kijelentette :
- Tan�csomra Richard �gy hat�rozott, hogy �j v�g-
rendeletet k�sz�t. De el�bb k�zelebbr�l meg �hajtott is-
merkedni a fiatalabb nemzed�kkel.
- Kihallgat�sra rendelt benn�nket - mondta Susan,
�s dallamosan felnevetett. - El�sz�r George-ot, azt�n
Greget meg engem, v�g�l Rosamundot �s Michaelt.
Gregory Banks sov�ny arca kipirult; �les hangon
mondta:
- Mi�rt fogalmazod �gy, Susan?! Kihallgat�sra ren-
delt . . . `�gaz�n furcsa kifejez�s . . .
- Pedig az volt, nem igaz, Entwhistle �r?
- �n is �r�k�ltem valamit? - ism�telte Cora.
Entwhistle �r k�hintett, �s h�v�s hangon folytatta :
- Leszek oly b�tor �s mindny�juknak m�solatot k�l-
d�k a v�grendeletr�l. Fel is olvashatom most mindj�rt,
ha �hajtj�k, de att�l tartok, hogy a jogi kifejez�sek el-
hom�lyos�tan�k a l�nyeget. R�viden �s k�z�rthet�en a
k�vetkez� a helyzet : bizonyos kisebb adom�nyok �s a
Lanscombe-nak juttatott komoly �sszeg� hagyat�k ut�n,
amely megfelel� �letj�rad�kot biztos�t sz�m�ra, a va-
gyon - m�gpedig nagyon tekint�lyes vagyon - z�m�t
hat egyenl� r�szre kell felosztani. Az ad�k �s illet�kek
lerov�sa ut�n n�gy r�sz Richard fiv�r�nek, Timothynak,
unoka�ccs�nek, George Crossfieldnek, unokah�g�nak,
Susan Banksnek, �s m�sik unokah�g�nak, Rosamund
Shane-nek fizetend� ki. A fennmarad� k�t r�sz bankbe-
t�tk�nt kezelend�; az egyik bet�t kamatai az elhunyt fi-
v�re, Leo �zvegy�nek, Mrs. Helen Abernethie-nek fi-
zetend�; a m�sik bet�t kamataiban Richard h�ga, Mrs.
Cora Lansquenet r�szes�l. A jogosultak hal�luk napj�ig
�lvezik a kamatokat. Hal�luk ut�n a bankbet�tek vagy
a t�bbi �r�k�s, vagy az elhunytak ut�dai k�z�tt osztan-
d�k fel.
- Nagyon kedves t�le! - mondta Cora �szinte elis-
mer�ssel. - Teh�t �lland� j�vedelem! De vajon mek-
kora?
- Ezt ebben a pillanatban nem lehet . . . nem tudom
pontosan megmondani. Amint m�lt�ztatnak tudni, az
�r�k�s�d�si ad� nagyon magas, �gyhogy . . .
- M�g hozz�vet�leg sem tudja megmondani, �gyv�d
�r?
Entwhistle �r bel�tta, hogy Cora nem fog elhallgatni
alaposabb felvil�gos�t�s n�lk�l.
- Hozz�vet�leg k�r�lbel�l h�rom-n�gyezer fontr�l le-
het sz� �vente.
- Jaj de finom! - ki�ltotta Cora. - Megyek Capriba.
Helen Abernethie cs�ndesen �gy sz�lt:
- Kedves �s nemes sz�v� gesztus Richardt�l. Nagyra
�rt�kelem j�s�g�t.
- Richard nagyon szerette �nt, asszonyom - mondta
az �gyv�d. - Leo volt legkedvesebb testv�re, �s Leo ha-
l�la ut�n v�rva v�rta az �n l�togat�sait.
Helen sajn�lkozva mondta:
- B�r tudtam volna, hogy szeg�ny Richard milyen
beteg. Nem sokkal hal�la el�tt megl�togattam, �s b�r
tudtam, hogy betegs�gen esett �t, nem gondoltam, hogy
�llapota ilyen komoly.
- Mindig az volt - mondta Entwhistle �r. - De
nem szerette, ha besz�lnek r�la, �s nem hiszem, hogy b�r-
ki is ilyen k�zelinek hitte volna hal�l�t. Tudom, hogy
orvos�t is meglepte, ami t�rt�nt.
- "Hirtelen, kast�ly�ban", ezt olvastuk az �js�gban
- mondta Cora, �s b�lintott. - Nem tudtam mire v�lni,
mikor olvastam.
- Mindny�junkat megr�zott - sz�lt Maude. - Sze-
g�ny Timothyt eg�szen felkavarta. "Ilyen hirtelen�l
- mondogatta. - Ilyen hirtelen�l."
- �s milyen �gyesen siker�lt titokban tartani! -
mondta Cora. Majd kiss� zavarba j�tt, mikor mindenki
r�pillantott. - Azt hiszem, igazatok van - folytatta siet-
ve. - Teljesen igazatok van. Vagy tal�n . . . sz�val csak
baj lehet abb�l, ha nyilv�noss�gra ker�l. Szigor�an a
csal�dban kell maradnia.
Mindenki elk�pedve meredt Cor�ra.
Entwhistle �r el�rehajolt sz�k�ben.
- Bevallom, nem eg�szen �rtem, mire gondol, Cora.
Cora Lansquenet csod�lkoz�st�l t�gra ny�lt szemmel
pillantott k�r�l a csal�d tagjain. Kiss� f�loldalt hajtotta
a fej�t, ahogy a madarak szokt�k.
- Hiszen meggyilkolt�k, nem? - k�rdezte.
3

Entwhistle �r �ton London fel�, az els� oszt�ly� f�lke

egyik sark�ban, Cora Lansquenet rendk�v�li megjegyz�-
s�n t�prengett. Igaz, Cora kiegyens�lyozatlan �s felt�-
n�en buta n�; m�r gyermekkor�ban h�res volt g�tl�sta-
lanul kikottyantott, felesleges megjegyz�seir�l, amelyek
tal�n igazak voltak, de mindenkit k�nos zavarba hoztak.
�s igazak voltak-e val�ban mindig? Nem is illik ide ez
a sz�, hogy igazs�g - ink�bb azt lehetne mondani: gye-
reksz�j.
Az �gyv�d felid�zte mag�ban a mai szerencs�tlen
megjegyz�s k�zvetlen hat�s�t. A megd�bbent �s helyte-
len�t� pillant�sok sort�ze r��bresztette Cor�t, milyen
sz�rny�s�get mondott.
Maude �gy ki�ltott fel:
- No de Cora! - George pedig: - Kedves Cora n�ni!
- Valaki m�s �gy sz�lt: - Mi jut eszedbe tulajdonk�p-
pen?!
Cora ijedten �s megsz�gyen�lten �sszevissza kezdett
besz�lni:
- Borzaszt�an sajn�lom . . . nem akartam . . . jaj de
butas�g . . . de abb�l, amit Richard mondott, azt hit-
tem . . . �, term�szetesen tudom, hogy minden rendben
van, de hal�la olyan hirtelen j�tt . . . Felejts�tek el, k�r-
lek, amit mondtam . . . Nem akartam ilyen ostobas�got
mondani . . . Tudom, hogy mindig rosszul s�l el . . .
A pillanatnyi izgalom lecsillapodott, �s nyugodtan
megbesz�lt�k, mi a teend� a megboldogult szem�lyi tu-
lajdon�val kapcsolatban. Entwhistle �r azt ind�tv�nyoz-
ta, hogy a kast�lyt �s berendez�s�t adj�k el.
Cora bakl�v�s�t elfelejtett�k. V�g�l is Cora, ha nem
is nevezhet� egyenesen abnormisnak, de megd�bben-
t�en naiv. Sosem tudja, mit lehet kimondani �s mit nem.
Tizenkilenc �ves kor�ban ez nem sokat sz�m�tott. Egy
enfant terrible f�ktelens�geit ebben a korban m�g el le-
het viselni, de egy k�zel �tvenesztend�s enfant terrible
m�r ijeszt�. Folyton-folyv�st kikottyantani nem k�v�na-
tos igazs�gokat ! . . .
Az �gyv�d gondolatsz�v�get�se hirtelen f�lbeszakadt.
M�sodszor zavarja meg ez a sz�, ez a fogalom: igazs�g.
�s mi�rt olyan zavar� ez a sz�? Mert az igazs�g volt
mindig annak a zavarnak a forr�sa, amelyet Cora elsz�-
l�sai keltettek. Mert a l�ny naiv meg�llap�t�sai vagy
igazak voltak a maguk eg�sz�ben, vagy legal�bbis sze-
mernyi igazs�got tartalmaztak, s ez hozott zavarba min-
denkit.
A negyvenkilenc �ves, k�v�r �zvegyasszony m�r alig
hasonl�tott a r�gi id�k Cor�j�ra. De a fiatal Cora modo-
ross�gait az id�s Cora is meg�rizte : a mad�rszer� fej-
mozdulatot, amikor valami k�l�n�sen vadat mondott, �s
a j�les� v�rakoz�s el�g�lt arckifejez�s�t. Entwhistle �r
visszaeml�kezett, hogy a kisl�ny ugyanilyen k�pet v�-
gott, amikor az egyik konyhal�ny alakj�r�l jegyezte
meg: "Mollie alig f�r a konyhaasztalhoz, �gy el�re�ll
a hasa. Csak egy-k�t h�nap �ta ilyen. Mi�rt dagad ilyen
gyorsan a Mollie hasa?"
A kisl�nyt gyorsan elhallgattatt�k. Az Abernethie
h�zban a m�lt sz�zad illemszab�lyai voltak a m�rvad�k.
A konyhal�ny pedig m�snap elt�nt a kast�lyb�l, �s meg-
felel� puhatol�dz�s ut�n a m�sodkert�szre r�parancsol-
tak, hogy annak rendje-m�dja szerint �ll�tsa helyre a
l�ny becs�let�t; igaz, kapott hozz� egy kis h�zik�t is.
R�gi eml�kek - de ma is megvan a jelent�s�g�k . . .
Entwhistle �r alaposabban megvizsg�lta nyugtalan-
s�ga ok�t. Mi maradt meg benne Cora nevets�ges meg-
jegyz�s�b�l, ami egyre a m�ltat �lesztgeti? R�j�tt, hogy
Cor�nak k�t mondata : " . . . de abb�l, amit Richard
mondott, azt hittem . . ." �s " . . . hal�la olyan hirtelen
j�tt . . ."
Az �gyv�d el�bb a m�sodik megjegyz�st elemezgette.
Val�ban, Richard hal�l�t bizonyos szempontb�l hirte-
lennek lehetett tekinteni. Entwhistle �r mag�val Ri-
charddal, valamint Richard orvos�val is t�rgyalt eg�szs�-
gi �llapot�r�l. Az orvos ny�ltan megmondta, hogy p�-
ciense nem lesz hossz� �let�. Ha Abernethie �r vigy�z
mag�ra, meg�lhet m�g k�t, s�t h�rom �vet is. Tal�n m�g
t�bbet - b�r ez val�sz�n�tlen. Annyi bizonyos, hogy az
orvos nem sz�m�tott beteg�nek hirtelen hal�l�ra a k�-
zelj�v�ben.
Nos, a doktorok t�vedtek - de a doktorok, mik�nt �k
maguk hangs�lyozz�k, sosem tudhatj�k el�re, hogyan
reag�l beteg�k a bajra. Olyanok gy�gyulnak meg v�rat-
lanul, akikr�l m�r r�gen lemondtak. L�badoz� betegek
v�ratlanul visszaesnek �s meghalnak. Nagyon sok f�gg
a p�ciens �leterej�t�l, �lniakar�s�t�l.
Richard Abernethie-t pedig, ezt az egykor er�teljes
�s akt�v f�rfit, imm�r semmi sem k�t�tte az �lethez.
F�l �vvel ezel�tt egyetlen fia, Mortimer; gyermekb�-
nul�st kapott, �s egy h�t alatt meghalt. A hal�la okozta
k�ts�gbees�st m�g fokozta az a t�ny, hogy Mortimer
k�l�n�sen er�s �s �lettel teli fi� volt. Kiv�l� sportember,
az atl�tika mestere, akir�l azt szokt�k mondani, hogy
egy napig sem volt beteg �let�ben. Jegyben j�rt egy
b�jos fiatal l�nnyal, s az apa a szeretett, siker�lt fi�ba
vetette minden rem�ny�t.
De a rem�nys�gek trag�di�ba fulladtak. S e vesztes�g
ut�n a j�v� nem sokat tartogatott Richard Abernethie
sz�m�ra. Egyik fia csecsem�korban halt meg, a m�sik-
nak nem maradtak ut�dai. Richardnak nem voltak uno-
k�i. Az Abernethie csal�d kihal, �s a hatalmas vagyon s
a kiterjedt �zleti �gyek int�z�se nagyr�szt m�g mindig
az � dolga. Ki fogja �r�k�lni ezt a vagyont, ki vezeti to-
v�bb a v�llalatot?
Entwhistle tudta, hogy mindez nagyon nyomta az �reg-
�r lelk�t. Egyetlen �l� fiv�re f�lig rokkant. Maradna a
fiatal nemzed�k . . . Az �gyv�d �gy vette �szre, hogy
Richard - ha nem is sz�lt err�l - sz�vesen jel�lt volna ki
egyetlen �r�k�st, m�g ha kisebb megk�t�sekkel is. Any-
nyi biztos, hogy az utols� hat h�nap folyam�n Richard
Abernethie egym�s ut�n megh�vta mag�hoz unoka�cs-
cs�t, George-ot, unokah�g�t, Susant �s f�rj�t, m�sik uno-
kah�g�t, Rosamundot �s f�rj�t, valamint s�gorn�j�t, Leo
�zvegy�t. Az �gyv�d �gy gondolta, hogy Richard f�-
k�nt az els� h�rom k�z�l keresett �r�k�st. Helent in-
k�bb az�rt h�vta meg, mert kedvelte, �s tal�n hogy v�-
lem�ny�t k�rje, hiszen mindig sokat adott az asszony
j�zan �s gyakorlati �t�let�re. Entwh�stle �rnak az is
esz�be jutott, hogy Richard az elm�lt f�l �vben r�vid
l�togat�st tett T�mothyn�l.
Mindennek eredm�nye volt az a v�grendelet, amely
pillanatnyilag az �gyv�d aktat�sk�j�ban nyugodott.
A vagyon egyenl�en osztand� el. Ezt csak �gy lehet �r-
telmezni, hogy Richard Abernethie bizalm�t sem uno-
ka�ccse, sem unokah�gai, de m�g f�rjeik sem nyert�k el.
Az �gyv�d tudom�sa szerint Richard nem h�vta meg
mag�hoz Cora Lansquenet-t, a h�g�t, s ez �jra eml�keze-
t�be id�zte azokat a szavakat, amelyek Cora ajk�n meg-
gondolatlanul kics�sztak; " . . . de abb�l, amit Richard
mondott, azt hittem . . ."
Mit mondott Richard Abernethie? �s mikor mondta,
amit mondott? Ha Cora nem volt Enderbyben, Richard-
nak kellett megl�togatnia h�g�t abban a berkshire-i fa-
lucsk�ban, amelynek fest�i k�rnyezet�ben Cora h�za �ll.
Vagy tal�n Richard lev�lben mondott valamit?
Az �gyv�d �sszer�ncolta homlok�t. Cora nagyon kri-
tik�tlan n�. K�nnyen f�lre�rthetett valamit, �s elcsavar-
hatta az �rtelm�t. M�gis szerette volna tudni, mit �rtett
f�lre . . .
E k�telyek annyira izgatt�k az �gyv�det, hogy m�r azt
latolgatta: mag�t�l Cora Lansquenet-t�l k�r v�laszt. Per-
sze nem mindj�rt. Cora ne vegye �szre, hogy �, Ent-
whistle, jelent�s�get tulajdon�t a fecseg�s�nek. De id�-
vel meg kell tudnia, mit mondott Richard a h�g�nak.
Mi k�sztette az asszonyt ezekre a szavakra:
- Hiszen meggyilkolt�k, nem?
A vonat egyik harmadoszt�ly� f�lk�j�ben Gregory
Banks �gy sz�lt a feles�g�hez :
- Ez a te n�nik�d v�gk�pp megsz�d�lt!
- Cora n�ni? - Susan hangja hat�rozatlan volt. - Le-
hets�ges; mindig mondt�k, hogy egy ker�kkel t�bbje
vagy kevesebbje van.
George Crossfield, aki szemk�zt �lt, �les hangon k�z-
besz�lt :
- A leghat�rozottabban meg kellene akad�lyozni,
hogy Cora n�ni ilyeneket mondjon. Isten tudja, mire
gondol, aki hallja.
Rosamund Shane �ppen nagy m�gonddal rajzolgatta
ajka k�rvonalait kis t�kre el�tt.
- Nem hiszem, hogy valaki ad valamit a v�n skatu-
lya mond�k�j�ra - mormolta. - Micsoda ruh�kat hord,
�s hozz� m�g az-a hamis gy�ngysor . . .
- M�rpedig meg kellene akad�lyozni - ism�telte
George.
- Rendben van, dr�g�m - nevetett Rosamund, mi-
k�zben visszatette az ajakpiros�t�t a t�sk�j�ba, �s el�-
gedetten szeml�lte m�v�t. - Akad�lyozd meg !
- V�lem�nyem szerint George-nak igaza van - mond-
ta Rosamund f�rje v�ratlanul. - Az emberek k�nnyen
sz�jukra veszik a pletyk�t.
- �s mi�rt baj az? - vetette fel a k�rd�st Rosamund.
Szab�lyos ajk�nak sz�gletei mosolyra h�z�dtak. - Eg�-
szen vicces dolog!
- Vicces? - k�rdezt�k n�gyen egyszerre.
- Gyilkoss�g a csal�dban! - mondta Rosamund. -
V�gre egy kis izgalom.
Gregory Banksnek, ennek az ideges �s boldogtalan k�l-
sej� fiatalembernek az �tl�tt az esz�be, hogy Rosamund
�tkozottul cs�nos ugyan, de egy-k�t dologban nagyon em-
l�keztet Cora n�nire. S Rosamund k�vetkez� szavai meg-
er�s�tett�k ezt a benyom�s�t :
- Mit gondoltok, ki �lte meg Richard b�csit . . . ha
t�nyleg meg�lt�k?
A sz�passzony szeme elgondolkodva j�rt k�rbe a ko-
csiban.
- Richard b�csi hal�la mindny�junknak j�l j�tt -
folytatta. - Michael meg �n m�r nem tudtuk, mihez fog-
junk. Micknek �g�rnek ugyan egy j� szerepet, de ki kel-
lene v�rni. Most azonban mi�nk a vil�g. Mi adjuk a da-
rabhoz a p�nzt, ha kedv�nk tartja. S�t van m�g egy re-
mek szerep . . .
Senki sem figyelt Rosamund �radoz�s�ra. Mindenki
a saj�t k�zvetlen j�v�j�re gondolt.
"Micsoda m�zli - gondolta mag�ban George. - Most
visszatehetem a p�nzt, miel�tt �szrevenn�k a hi�nyt . . .
Hajsz�lon m�lt, hogy le nem buktam."
Gregory behunyta a szem�t, �s h�trad�lt az �l�sen.
V�ge a rabszolgas�gnak!
Susan tiszta, kiss� kem�ny hangja hallatszott:
- Term�szetesen nagyon sajn�lom szeg�ny R�chard
b�csit. De h�t nagyon �reg volt m�r, �s Mortimer is
meghalt, �s nem volt mi�rt �lnie, �s nagyon szomor� sors
v�rt volna r� . . . �regen, betegen, b�natosan. Sokkal
jobb ez �gy . . . hirtelen elmenni . . . k�l�n�sebb felt�-
n�s n�lk�l.
Kem�ny, magabiztos, fiatalos pillant�sa kiss� ell�-
gyult, amikor f�rj�nek elmer�lt arckifejez�s�t n�zte.
Im�dta Greget. Sejtette, hogy Greg t�bbet jelent neki,
mint � Gregnek - de ez csak sz�totta szerelm�t. Greg
az �v�, �s � b�rmit megtenne �rte. B�rmit . . .
Maude Abernethie �jszak�ra Enderbyben maradt. �p-
pen eb�dhez �lt�z�tt �t. Azon t�n�d�tt, nem kellene-e
vajon felaj�nlania Helennek, hogy tov�bb mellette ma-
rad, �s seg�t neki a lelt�roz�sban �s egy�b elint�zniva-
l�kban . . . Mi t�rt�nik majd Richard holmij�val, �rt�k-
t�rgyaival? . . . Levelek ker�lhetnek el� . . . De Ent-
whistle �r nyilv�n m�r mag�hoz vette a fontosabb irato-
kat, okm�nyokat. �s most m�r itt az ideje, hogy haza-
t�rjen Timothyhoz, akinek sz�ks�ge van r�. Timothy
azonnal ny�g�sk�dik, ha nincs mellette. Maude agg�-
dott, hogy Timothy bosszankodni fog a v�grendelet
miatt. Tudta, hogy f�rje arra sz�m�tott, Richard egye-
d�l r� hagyja eg�sz vagyon�t. V�g�l is � az utols�
Abernethie. Richard nyugodtan r�b�zhatta volna, hogy
gondoskodj�k a fiatal nemzed�kr�l. Igen, Timothy biz-
tosan �gy �rzi majd, hogy s�relem �rte . . . Ez pedig
rosszat tesz az em�szt�s�nek. Timothy teljesen kisz�m�t-
hatatlan, ha bosszankodik. Ilyenkor k�pes minden kriti-
k�j�t �s m�rs�klet�t elveszteni . . . Nem kellene-e �jb�l
Barton doktorral besz�lnie . . . Az altat� . . . Timothy t�l-
s�gosan sokat vesz be n�ha . . . val�s�ggal kikelt mag�-
b�l, amikor el akarta tenni �jjeliszekr�ny�r�l az �ve-
get. Pedig vesz�lyess� v�lhat . . . Barton doktor is meg-
mondta . . . az ember elk�bulhat, elfelejti, hogy mennyit
vett be, �s . . . a legnagyobb baj t�rt�nhetik! Felt�n�en
sok hi�nyzik m�r az �vegb�l, t�bb, mint szabadna . . .
T�rhetetlen, amit ez a Timothy a gy�gyszerekkel m�vel.
�s nem hallgat a feles�g�re . . . N�ha neh�z b�nni egy
ilyen f�rfival !
Maude fels�hajtott . . . majd felder�lt az arca . . . Mos-
tant�l fogva sokkal k�nnyebb lesz a helyzet�k. Mennyi
gondjuk volt . . . p�ld�ul a parkkal . . . de ezent�l . . .
Helen Abernethie a z�ld szalonban �lt a t�z mellett;
eb�dre v�rta Maude-ot.
K�r�ln�zegetett a szob�ban. A r�gi napokra gondolt,
amikor Leo �s a t�bbiek m�g �ltek. Vid�m h�z volt ez.
De egy ilyen nagy h�zba emberek kellenek. Gyermekek
kellenek �s csel�ds�g, nagy lakom�k, �s sok j�l f�t�tt
kandall�, ha itt a hideg. Szomor� h�z lett ez a kast�ly,
ami�ta egyetlen mag�nyos �regember lakott benne, aki
elvesztette a fi�t . . .
Ki fogja megvenni a h�zat? Tal�n sz�lloda lesz bel�le,
vagy valamilyen int�zm�ny, esetleg ifj�s�gi otthon? Ma-
naps�g ez az elhagyott kast�lyok sorsa. Nemigen akad
vev�, aki maga akarna lakni benne. Az is megt�rt�nhe-
tik, hogy lebontj�k, vagy teljesen �t�p�tik. Szomor� gon-
dolat . . . de Helen hirtelen elhat�roz�ssal elkergette ma-
g�t�l a szomor�s�got. Az embernek nem tesz j�t, ha a
m�ltban id�zik. A kast�ly, a vid�m �vek, Richard,
Leo . . . mindez sz�p volt, j� volt, de nem t�r vissza t�b-
b�. �j bar�tok, �j feladatok �s �j �rdekek l�ptek he-
ly�kbe. �j �rdekek . . . �r�ks�ghez jutott, tov�bb fenn-
tarthatja a h�z�t Cyprusban, �s megval�s�thatja terveit.
Az ut�bbi id�ben s�lyos p�nzgondokkal k�szk�d�tt . . .
ad�kkal... rosszul siker�lt befektet�sekkel... most,
h�la Richard p�nz�nek, minden j�ra fordul . . .
Szeg�ny Richard. Legal�bb nem sokat szenvedett . . .
�lm�ban sz�l�totta mag�hoz a hal�l . . . Huszonkettedi-
k�n, hirtelen . . . Alighanem ez tette a bogarat Cora f�l�-
be. N�ha milyen t�rhetetlenn� tud v�lni! Mindig is ilyen
volt. Egyszer k�lf�ld�n tal�lkozott vele; miut�n feles�-
g�l ment Pierre Lansquenet-hez. Cora felt�n�en zavart
�s kapkod� volt azon a napon; �lland�an a mad�rszer�
fejmozdulatait ism�telgette, ostoba �s nagyk�p� meg-
�llap�t�sokat tett a fest�szetr�l, f�rje fest�szet�r�l, �l-
tal�ban f�rje tehets�g�r�l, ami �szrevehet�en k�noss�
v�lt Pierre sz�m�ra is. Egyetlen f�rj sem szereti, ha a fe-
les�ge bolondot csin�l mag�b�l. M�rpedig Cora �llan-
d�an ezt tette! De h�t v�g�l is mit tehet arr�l a szeg�ny
l�ny, hogy ilyennek sz�letett . . . �s m�g a h�zass�ga
sem volt igaz�n boldog.
Helen pillant�sa azokra a viaszb�l k�sz�lt m�vir�-
gokra esett, amelyek egy kerek malachitasztalk�n �ll-
tak. Cora e mellett az asztal mellett �lt, amikor a t�bbiek
gy�lekezni kezdtek a szob�ban, hogy elinduljanak a
templomba. Cor�ban t�l�radtak az eml�kek, �s boldo-
gan ismerkedett �jra a r�gi t�rgyakkal . . . sug�rzott be-
l�le az �r�m, hogy �jb�l r�gi otthon�ban lehet, teljesen
elfelejtette, mi�rt j�tt haza tulajdonk�ppen.
"Tal�n - gondolta Helen - Cora viselked�s�nek az a
magyar�zata, hogy kev�sb� �lszent, mint mi t�b-
biek . . ."
Cora sosem adott a konvenci�kra. P�ld�ul, amit teg-
nap mondott :
- Hiszen meggyilkolt�k, nem?
Mindenki megd�bbenve, felh�borodva b�mult r�!
Ah�ny arc, annyi felkavart �rzelem t�kr�z�d�se . . .
Helen hirtelen elkomorodott, amikor visszagondolt
r�. M�g egyszer felid�zte mag�ban a jelenet k�p�t. Va-
lami nem volt rendben a k�pen . . .
Valami . . .?
Valaki . . .?
Egy arckifejez�s? Ez okozn� a zavart? Valami . . . mi-
k�nt is lehetne ezt megfogalmazni? . . . Valami, ami nem
odaval� . . .
Nem �rti . . . nem tudja hova tenni . . . de biztos, hogy
volt valami, ami . . . ami . . . rossz, ami nem odaval� . . .
Ugyanakkor a swindoni vas�t�llom�son te�t ivott �s
bri�sokat evett egy kiss� rendetlen�l �s kiss� komiku-
san �lt�z�tt h�lgy. Reggeliz�s k�zben a j�v�j�t sz�nez-
gette. Esz�be sem jutott, hogy nagy baj leselkedik r�.
Boldog volt.
F�raszt� utaz�s ez, Enderbyb�l Lytchett St. Marybe.
Egyszer�bb lett volna Londonon �t menni . . . �s alig ke-
r�lt volna t�bbe. De hiszen a k�lts�gek m�r �gysem sz�-
m�tanak! Igaz, hogy a londoni vonaton egy�tt kellett
volna utaznia a csal�ddal. Londonig besz�lgetni - ez t�l-
s�gosan nagy meger�ltet�s.
Ez az �tir�ny teh�t m�gis kellemesebb. A bri�sok
pomp�sak. Az ember csod�latosan meg�hezik egy te-
met�sen. A forr� leves is pomp�s volt Enderbyben - h�t
m�g az almatorta!
Milyen nagyk�p�ek tudnak lenni emberek - �s mi-
lyen �lszentesked�ek! Micsoda szemeket meresztettek,
amikor kikottyantotta a gyilkoss�got! Micsoda szemek,
micsoda arcok!
Nem sajn�lja, amit mondott. Megel�gedetten b�lin-
tott. Igen, az a helyes, amit tett.
Felpillantott a fali�r�ra. �t perc m�lva j�n a vonat.
Kiitta a te�j�t. Elh�zta az arc�t . . . gyenge min�s�g!
N�h�ny pillanatig �lmodozva b�mult maga el�. A j�-
v�re gondolt, sz�p �s k�nyelmes j�v�j�re . . . Elmoso-
lyodott . . . arca h�rtelen boldog gyermekre eml�kezte-
tett.
V�gre �lvezheti majd az �letet . . . Felkelt, kiment a
peronra, s k�zben tov�bb j�tszogatott der�s j�v�j�nek
gondolat�val.
4

Entwhistle �rnak nyugtalan �jszak�ja volt. Olyan f�rad-

tan �bredt, hogy fel sem kelt az �gyb�l.
H�ga, aki h�ztart�s�t vezette, behozta a reggeliz�-
t�lc�t a h�l�szob�ba, �s r�szletesen kifejtette, hogy - ko-
r�t �s eg�szs�gi �llapot�t tekintve - s�lyos hib�t k�ve-
tett el, amikor �szak-Angli�ba utazott, �s temet�sen vett
r�szt.
Entwhistle �r csak annyit jegyzett meg, hogy az el-
k�lt�z�ttben testi-lelki j� bar�tj�t vesztette el.
- Temet�s! - sz�lt h�ga m�lys�ges rosszall�ssal. -
A te korodban m�r vesz�lyes temetni! Ha nem vigy�zol
magadra jobban, ugyan�gy elt�nsz az �l�k sor�b�l
egyik napr�l a m�sikra, mint a dr�gal�tos Richard ba-
r�tod. Ugyanolyan hirtelen.
A "hirtelen" sz�ra Entwhistle �r �sszerezzent. El-
ment a kedve a vitatkoz�st�l. Ink�bb hallgatott.
J�l tudta, mi�rt ideges�ti ez a sz�.
Cora Lansquenet! Teljes lehetetlens�g, amit ez a n�
mondott, de m�gis j� lenne r�j�nni, mi�rt mondta. Igen.
majd megl�togatja Lytchett St. Maryben. Azt hozza fel
�r�gy�l, hogy bizonyos al��r�sok�rt j�tt a hagyat�kkal
kapcsolatban. Nem sz�ks�ges, hogy Cora sejtse, meny-
nyire foglalkoztatj�k ostoba kijelent�sei. Igenis, megl�-
togatja . . . m�gpedig miel�bb.
Befejezte reggelij�t, h�trad�lt az �gyban, �s a
Times-ot kezdte olvasni. A Times mindig megnyugtatta.
D�lut�n h�romnegyed hatkor megsz�lalt �r�asztal�n a
telefon.
Felvette a kagyl�t. Mr. James Parrott jelentkezett, a
Bollard, Entwhistle, Entwhistle & Bollard �gyv�di iro-
da csendest�rsa.
- Ide figyeljen, Entwhistle - mondta Parrott �r. -
�ppen most h�vott fel a rend�rs�g egy Lytchett St. Mary
nev� k�zs�gb�l.
- Lytchett St. Maryb�l?
- �gy van. Azt mondt�k . . . - Parrott �r pillanatnyi
sz�netet tartott. Kereste a szavakat. - Bizonyos Cora
Lansquenet-r�l van sz�. Nem az Abernethie-hagyat�k
egyik �r�k�se ez a n�?
- Igen, az. Tegnap tal�lkoztam vele a temet�sen.
- �! � is ott volt a temet�sen?
- Ott. Mi van vele?
- Nos - �gy hangzott, mintha Parrott �r vonakodva
sz�nn� r� mag�t, hogy folytassa. - Tudniillik . . . na-
gyon, nagyon k�l�n�s . . . nos, h�t . . . meggyilkolt�k!
Parrott �rnak nyilv�nval�an nehez�re esett az utols�
sz�t kimondania. A Bollard, Entwhistle, Entwhistle &
Bollard c�g sz�t�r�ban nem volt k�v�natos sz� a "gyil-
koss�g".
- Meggyilkolt�k?
- Igen . . . meg . . . �ll�t�lag . . . s�t biztosan.
- Mi�rt fordult a rend�rs�g hozz�nk?
- Van egy h�zvezet�n� vagy t�rsalkod�n�, vagy mi-
csoda, bizonyos Miss G�lchrist. �t k�rdezte a rend�rs�g,
hogy ki a legk�zelebbi hozz�tartoz�, �s van-e a n�nek
�gyv�dje. Ez a Miss Gilchrist nem volt biztos a hozz�-
tartoz�kban �s a c�m�kben, de r�lunk tudott. Ez�rt for-
dultak r�gt�n hozz�nk.
- Mi�rt gondolj�k, hogy gyilkoss�g t�rt�nt? - k�r-
dezte Entwhistle �r.
Mr. Parrott hangja egyre bocs�natk�r�bben csengett.
- H�t bizony . . . sajnos, ebben nem lehet k�ts�g . . .
balt�val vagy hasonl�val �lt�k meg . . . nagyon . . .
iz� . . . brut�lis gyilkoss�g volt.
- Rabl�s is t�rt�nt?
- Rabl�gyilkoss�gnak v�lik. Az egyik ablakot be-
t�rt�k, a fi�kokat kihuzig�lt�k, egyel�re meg�llap�tot-
t�k, hogy n�h�ny apr�s�g hi�nyzik, de a rend�rs�gnek,
�gy l�tszik, egy�b gyan�i is vannak . . .
- Mikor t�rt�nt?
- Ma d�lut�n kett� �s h�rom k�z�ttre teszik.
- Hol volt a h�zvezet�n�?
- K�nyveket cser�lt Readingben, a k�nyvt�rban. �t-
kor �rkezett haza, �s holtan tal�lta Mrs. Lansquenet-t.
A rend�rs�g azt k�rdi t�l�nk, van-e valami elk�pzel�-
s�nk, ki gyilkolhatta meg a n�t. Azt mondtam - Parrott
�r hangja szinte remegett -, hogy v�lem�nyem szerint,
ami t�rt�nt . . . borzalmas. Amellett teljesen val�sz�n�t-
len.
- Igaz.
- Valami megh�borodott csavarg�nak kellett lennie,
aki lopni akart, azt�n elvesztette a fej�t, �s megt�mad-
ta Lansquenet-n�t. Nem gondolja, Entwhistle, hogy csak
�gy t�rt�nhetett?
- Persze, persze, persze . . . - mondta Entwhistle �r
sz�rakozottan.
"Parrottnak igaza lehet - gondolta mag�ban. - Csak
�gy t�rt�nhetett . . ."
De ugyanakkor felcsend�lt eml�kezet�ben Cora hang-
ja:
- . . . meggyilkolt�k, nem?
Szeg�ny, bolondos Cora. Mindig is ilyen volt. Sem-
mihez sem tudott keszty�s k�zzel ny�lni . . . A legkelle-
metlenebb igazs�got is kikottyantotta.
Igazs�got.
Megint ez az �tkozott sz� . . .
Entwhistle �r �s Morton rend�rfel�gyel� k�lcs�n�s
nagyrabecs�l�ssel pillantott egym�sra.
Az �gyv�d ped�ns t�rgyilagoss�ggal mindent elmon-
dott a fel�gyel�nek, amit a Lansquenet-�gyr�l tudott.
Besz�lt Cora otthon�r�l, h�zass�g�r�l, �zvegys�g�r�l,
vagyoni helyzet�r�l, hozz�tartoz�ir�l.
- A legk�zelebbi hozz�tartoz� Timothy Abernethie
�r, az egyetlen �l� fiv�r, betegeskedik, �s remete�letet
�l otthon�ban, melyet nem hagyhat el. Felhatalmazott,
hogy tegyek meg minden sz�ks�ges int�zked�st a nev�-
ben.
A fel�gyel� b�lintott. Megk�nnyebb�l�s volt sz�m�-
ra, hogy ezzel a k�rm�nfont id�s �gyv�ddel kell t�rgyal-
nia. Rem�ny �bredezett benne, hogy az �gyv�d tal�n se-
g�ts�g�re lesz az egyre bonyolultabbnak tetsz� tal�ny
megold�s�ban is.
�gy sz�lt:
- Gilchrist kisasszonyt�l �gy �rtes�ltem, hogy Lans-
quenet-n� a hal�la el�tti napon �szakon j�rt, b�tyja te-
met�s�n.
- �gy van, fel�gyel� �r. Magam is ott voltam.
- Nem volt semmi szokatlan . . . semmi k�l�n�s . . .
az �ldozat viselked�s�ben? Nem eml�kszik gyan�s k�-
r�lm�nyekre, �gyv�d �r?
Entwhistle �r j�l j�tszott meglepet�ssel h�zta fel a
szem�ld�k�t.
- Szokott az ember k�l�n�sen viselkedni, miel�tt
meggyilkolj�k? - k�rdezte.
A fel�gyel� menteget�z�en mosolygott.
- Nem �gy gondoltam, mintha az �ldozatnak el��r-
zetei, balsejtelmei lettek volna. Nem gondoltam semmi
hat�rozottra . . . legfeljebb valamif�le apr�s�gra, amely-
b�l kiindulhatn�k.
- Legyen szabad megjegyeznem, hogy most sem �r-
tem vil�gosan, mire tetsz�k gondolni - jelentette ki
Entwhistle �r.
- Maga az �gy sem eg�szen �rthet�, �gyv�d �r. Te-
gy�k f�l, hogy valaki lesben �ll, am�g ez a Gilchrist kis-
asszony d�lut�n k�t �ra k�r�l elhagyja a h�zat, v�gig-
megy a k�zs�gen, �s felsz�ll az aut�buszra. Majd el�re
megfontoltan mag�hoz veszi a balt�t a f�szerb�l, beveri
a konyhaablakot, behatol a h�zba, felmegy az emeletre,
�s besti�lis m�don agyonveri a balt�val Lansquenet-
n�t. Legal�bb hat vagy nyolc �t�st m�rt r�. - Entwhistle
�r �sszer�zk�dott. - Bizony, vad�llati gyilkoss�g. Ez-
ut�n a gyilkos kih�z n�h�ny fi�kot, �sszeszed n�h�ny
csecsebecs�t . . . az eg�sz alig �r egy t�zest . . . �s t�vo-
zik.
- Lansquenet-n� �gyban volt?
- Igen. El�z� nap k�s�n este �rkezett haza �szakr�l,
kimer�lten �s izgatottan. J�l hallottam, hogy n�mi �r�k-
s�g v�rt r�?
- Igen.
- Nagyon rosszul aludt, �s sz�rny� fejf�j�ssal �b-
redt. T�bb cs�sze te�t ivott, f�jdalomcsillap�t�kat �s al-
tat�kat vett be, megk�rte Gilchrist kisasszonyt, hogy
d�lig ne zavarj�k. Minthogy �llapota nem javult, d�lben
�jabb altat�t vett be. Majd bek�ldte Gilchrist kisasz-
szonyt Readingbe, hogy cser�lje ki a k�nyvt�ri k�ny-
veket. Amikor a gyilkos bet�rt hozz�, aludt, vagy leg-
al�bbis f�l�lomban lehetett. A gyilkos k�nnyen megf�-
leml�thette volna, ha megfenyegeti, vagy ak�r meg is
k�t�zhette volna. A balta el�re megfontolt megszerz�se
�s �llatias haszn�lata . . . valahogy nem illik bele a k�p-
be.
- Tal�n csak ijeszt�snek sz�nta a balt�t - vetette fel
Entwhistle �r. - Csup�n, ha a n� ellen�ll . . .
- Az orvosi vizsg�lat szerint semmi jele nincs annak,
hogy a n� ellen�llt volna. Minden jel ink�bb arra mu-
tat, hogy Lansquenet-n� oldal�ra fordulva nyugodtan
aludt �gy�ban, mikor megt�madt�k.
Entwhistle �r k�nyelmetlen�l f�szkel�d�tt sz�k�ben.
- Manaps�g nem egy �llatias �s ugyanakkor �rtel-
metlen gyilkoss�gr�l hall az ember - jegyezte meg.
- Igaz, igaz, val�sz�n�leg ez az �gy is hasonl�an ol-
d�dik meg. Term�szetesen az �sszes �rszemek utas�t�st
kaptak, hogy fokozott figyelmet ford�tsanak minden
gyan�s alakra. Egy�bk�nt nem hiszem, hogy k�zs�gbeli
lenne a gyilkos. A helybeliekr�l mindent tudok. Abban
az �r�ban a legt�bb ember dolgozik. Igaz, hogy Lans-
quenet-n� h�za az egyik kifel� vezet� mell�k�ton �ll, �s
kiss� f�lreesik a k�zs�gt�l. K�nnyen �szrev�tlen�l ma-
radhat, aki a h�z k�r�l �l�lkodik. A k�zs�g k�r�l sok
mezei �s erdei �t vezet a legk�l�nb�z�bb ir�nyba. D�l-
el�tt sz�p volt az id�, napok �ta nem esett es�, �gy-
hogy ha aut�n �rkezik valaki, nem sok nyomot hagy
maga ut�n.
- �n azt hiszi, hogy aut�n j�tt valaki? - k�rdezte
az �gyv�d �l�nken.
A fel�gyel� v�llat vont.
- Nem tudom. Csak annyit tudok, hogy ez az �gy tele
van furcsa mozzanatokkal. N�zze p�ld�ul ezt a holmit.
Az �r�asztalra mutatott, ahol a k�vetkez� t�rgyak fe-
k�dtek egym�s mellett: l�here form�j� mellt� kis gy�n-
gy�kkel, egy m�sik mellt� ametisztekkel, apr� gy�ngy-
szemekb�l �ll� nyakl�nc s bizonytalan �rt�k� k�vekb�l
�sszef�z�tt kark�t�.
- Mindez az �kszeres l�dik�b�l sz�rmazik. A h�z
mellett tal�ltuk, egy bokor t�v�ben.
- Igen . . . igen, ez val�ban k�l�n�s. Tal�n a gyilkos
ut�lag megr�m�lt att�l, amit tett . . .
- Lehets�ges. De ebben az esetben mi�rt vitte mag�-
val a szob�b�l ezt a holmit? Persze az is lehets�ges,
hogy a h�z �s a kerti kapu k�z�tt r�m�lt meg . . .
Az �gyv�d halk hangon mormolta :
- De az is lehet, amit az im�nt mondott, hogy tudni-
illik f�lrevezet�snek sz�nt�k a rabl�st.
- Igen, sokf�le lehet�s�g van . . . Persze, ezt a Gil-
christ kisasszonyt nem hagyhatjuk ki a gyan�b�l. K�t
n�, aki hossz� id� �ta egy�tt lakik . . . sosem lehet tudni,
milyen civakod�sok, gy�l�lk�d�sek �s szenved�lyek
d�lnak kettej�k k�z�tt. Bizony, k�telesek vagyunk ezt
az eshet�s�get is sz�m�t�sba venni. Igaz, hogy nem nagy
a val�sz�n�s�ge. Minden jel arra mutat, hogy bar�ts�-
gos viszony volt kettej�k k�z�tt. - A fel�gyel�, miel�tt
folytatta volna, r�vid sz�netet tartott. - �n szerint sen-
kinek sem sz�rmazik el�nye Lansquenet-n� hal�l�b�l?
Az �gyv�d �jb�l f�szkel�dni kezdett.
- Ezt nem mern�m �ll�tani.
Morton fel�gyel� felkapta a fej�t.
- �gy vettem ki az �n szav�b�l, hogy Lansquenet-n�
egyetlen j�vedelmi forr�sa az �vj�rad�k volt, amelyet
b�tyja biztos�tott a r�sz�re, �s hogy az �n tudom�sa sze-
rint az �ldozatnak ingatlana vagy �rt�kesebb ing�s�ga
nem volt.
- �gy is van. Lansquenet egy fill�r n�lk�l halt meg, �s
amennyire a feles�g�t ismerem - m�rpedig kisl�nykora
�ta ismerem -, nem tudom elk�pzelni, hogy siker�lt vol-
na megtakar�tania valamit a maga sz�m�ra.
- Lansquenet-n� nem saj�t tulajdon�ban lakott, ha-
nem b�relte a h�zat, a berendez�s �rt�k�re pedig m�g a
mai sz�k�s id�kben sem �rdemes sz�t vesztegetni. A b�-
torzat amolyan falusi vicik-vacaK, �s a k�pek szerintem
a kuty�nak sem kellen�nek. A v�grendelet . . . ha egy�l-
tal�ban maradt v�grendelet . . . senkit sem fog boldogg�
tenni.
Entwhistle �r a fej�t cs�v�lta.
- Nincs tudom�som v�grendeletr�l. Tudnia kell, fel-
�gyel� �r, hogy hossz� �vek �ta nem tal�lkoztam Lans-
quenet-n�vel.
- M�gis valami j�rt most az agy�ban, �gyv�d �r!
Mire gondol, ha szabad k�rdeznem.
- Nem tagadom, pontosan, nagyon pontosan szeret-
n�k `tudn� mindent.
- Tal�n arra az �r�ks�gre tetszik gondolni, amely-
r�l az im�nt eml�t�st tett, amelyet a b�tyja hagyott
Lansquenet-n�re? M�dj�ban �llt az �ldozatnak, hogy
v�grendeletileg int�zkedj�k err�l az �r�ks�gr�l?
- Nem �llt m�dj�ban. Lansquenet-n�nek nem volt
joga ahhoz, hogy diszpon�ljon a t�k�r�l, amelynek csu-
p�n kamatait �lvezhette. Most, hogy meghalt, a bank-
bet�tk�nt kezelt t�k�t fel kell osztani Richard Aber-
nethie �t �r�k�se k�z�tt. Ez j�rt a fejemben, ha tudni
akarja. Az �t �r�k�s automatikusan hasznot h�z az �l-
dozat hal�l�b�l.
A fel�gyel� csal�dott arcot v�gott.
- H�t ez nem sok. Pedig azt rem�ltem, hogy nyom
mutatkozik. Az �n felvil�gos�t�saib�l nem der�l f�ny a
balt�s gyilkoss�gra. M�gis azt kell hinnem, hogy egy
meghibbant alak . . . aff�le serd�l� kor� b�n�z� . . . ami-
lyen ma t�bb van, mint r�gen . . . lehet, hogy teljesen el-
vesztette a fej�t . . . gyilkolt . . . �sszeszedett, amit tu-
dott . . . azt�n eldobta . . . Igen. �gy t�rt�nhetett. Hacsak
nem G�lchrist kisasszony volt. De ahogy ezt a n�t n�-
zem, nem tartom val�sz�n�nek.
- Mikor bukkant r� Gilchr�st kisasszony a tetemre?
- Csak �tkor. A 4.50-es aut�busszal �rkezett vissza
Readingb�l. �tment a k�zs�gen, bement a f�kapun,
majd a konyh�ba, �s feltette a teavizet. A h�zban teljes
csend volt, �s Gilchrist kisasszony felt�telezte, hogy
Lansquenet-n� alszik. Ekkor azonban �szrevette a bet�rt
ablak�veget. A cserepek a f�ld�n hevertek. De m�g ak-
kor is azt hitte, hogy valamelyik k�ly�k verte be az ab-
lakot labd�val vagy paritty�val. Felment az emeletre,
�s nagyon �vatosan benyitott Lansquenet-n� szob�j�ba,
hogy megn�zze, alszik-e, vagy nem inna-e egy cs�sze
te�t. Persze erre azonnal v�ge szakadt a nyugalm�nak;
sikoltozva leszaladt az utc�ra, be a szomsz�dhoz. Tel-
jesen hihet�, amit mes�l, sem a szob�j�ban, sem a kony-
h�ban, sem a ruh�j�n nincsenek v�rnyomok. Nem, nem
hiszem, hogy Gilchrist kisasszonynak k�ze van a dolog-
hoz. Az orvos f�l hatkor �rkezett a h�zba. Szerinte a gyil-
koss�g nem t�rt�nhetett n�gy �r�n�l k�s�bb, de ink�bb
j�val el�bb, k�r�lbel�l k�t �rakor. Teh�t b�rki a gyil-
kos, alighanem a h�z k�r�l �l�lkodott mindaddig, am�g
Gilchrist kisasszony el nem hagyta a k�zs�get.
Az �gyv�d idegesen elh�zta a sz�j�t. A fel�gyel� foly-
tatta :
- Megl�togatja majd Gilchrist kisasszonyt?
- Szeretn�m.
- �r�mmel venn�m, ha megtenn�. Azt hiszem ugyan,
hogy mindent elmondott nekem, de sosem lehet tudni.
M�s a kihallgat�s, �s m�s a fesztelen besz�lget�s. V�nl�-
nyos, de alapj�banv�ve j�zan, �rtelmes asszony, aki j�l
meg�llta a hely�t.
Sz�netet tartott, majd folytatta :
- A tetem a hullah�zban van: Ha l�tni szeretn�... .
Entwhistle �r csek�ly lelkesed�ssel b�lintott.
N�h�ny perc m�lva Cora Lansquenet f�ldi maradv�-
nyai el�tt �llt. A gyilkos sz�rny� m�don b�nt el a sze-
rencs�tlennel. Az �letben kiss� komikus frizura szeg�lye
most alvadt v�rt�l volt csapzott. Az �gyv�d �sszeszor�-
totta az ajk�t, �s �melyegve f�lreford�totta a fej�t.
Szeg�ny kis Cora. Tegnapel�tt m�g moh�n tudakolta,
hogy �r�k�lt-e valamit a b�tyj�t�l. Milyen r�zsasz�nben
l�tta a j�v�j�t! P�nzhez jutott . . . sz�zf�le ostobas�g el-
k�vet�s�re ny�lt alkalma . . . �s mindent �lvezett volna,
mint egy gyerek.
Szeg�ny Cora . . . Farsangi boldogs�g volt.
Hal�la senkinek sem haszn�lt . . . m�g az �llatias gyil-
kosnak sem, aki menek�l�se k�zben elsz�rta a csecsebe-
cs�ket. �t embernek valamivel nagyobb t�k�je van, de
val�sz�n�leg az is t�bb nekik a kellet�n�l, amit an�lk�l
kaptak. Nem, ez nem lehetett a mer�nylet oka!
Furcsa, hogy gyilkoss�gi gondolatok j�rtak Cora fej�-
ben egy nappal a saj�t meggyilkoltat�sa el�tt.
- . . . meggyilkolt�k, nem?
Nevetni val� kisz�l�s. Nevets�ges ! Teljes eg�sz�ben
nevets�ges! K�r elmondani Morton fel�gyel�nek.
De besz�lnie kell Gilchrist kisasszonnyal . . .
Nem val�sz�n� ugyan, de Gilchrist kisasszony tal�n
tudja, mit mondott Richard Cor�nak.
- . . . abb�l, amit Richard mondott, azt hittem . . .
Mit mondott Richard?
"Azonnal besz�lnem kell Miss Gilchristtel" - hat�roz-
ta el mag�t Entwhistle �r.
Gilchrist kisasszony szik�r n�, haja r�vid, �sz�l�.
Von�sai kiss� elmos�dtak, amint �tven k�r�li n�k�n
gyakran tapasztalhat�.
Melegen �dv�z�lte Entwhistle urat.
- Nagyon �r�l�k, hogy megl�togatott, �gyv�d �r.
Alig tudok valamit Lansquenet-n� csal�dj�r�l, �s mind-
eddig, term�szetesen, m�g nem volt dolgom gyilkoss�g-
gal. Borzaszt�, ami t�rt�nt!
Entwhistle �r elhitte, hogy Gilchrist kisasszonynak
m�g sosem volt dolga gyilkoss�ggal. K�r�lbel�l �gy
besz�l, mint Parrott �r.
- Persze az ember az �js�gokban, reg�nyekben olvas
gyilkoss�gokr�l - folytatta Gilchrist kisasszony, �s ezzel
oda utalta a t�m�t, ahov� val� -, b�r nekem ehhez sincs
nagy kedvem. Legt�bbje szennyes �gy.
Bementek a fogad�szob�ba. Az �gyv�d �ber pillant�s-
sal n�zett k�r�l. �that� olajfest�kszagot �rzett. A szo-
ba zs�foltnak hatott, de nem annyira a b�torokt�l, ame-
lyek megfeleltek Morton fel�gyel� jellemz�s�nek, ha-
nem a k�pekt�l. F�k�nt nagyon s�t�t �s piszkos olaj-
festm�nyek takart�k el a falakat, akadt azonban egy-k�t
v�zfest�kes v�zlat �s csend�let is. Az ablakok alatti pol-
cokon ugyanezek a kis k�pek �lltak vagy fek�dtek.
- Mrs. Lansquenet rendszerint �rver�sen v�s�rolt k�-
peket - magyar�zta Gilchrist kisasszony. - Szeg�nyk�-
nek nagy �r�me telt ebben. Minden �rver�sen ott volt,
ahov� k�nnyen el lehetett jutni. A k�pek nagyon olcs�k
manaps�g. Egy fontn�l t�bbet sosem adott egy k�p�rt,
sokszor csak n�h�ny shillinget, s mindig azt mondogat-
ta, hogy csak egy kis szerencse kell ahhoz, hogy az em-
ber kev�s p�nz�rt nagy �rt�khez jusson. Ez a k�p p�l-
d�ul szerinte olasz primit�v mester m�ve - sok p�nzt
meg�r.
Miss Gilchrist bizonytalanul r�mutatott az egyik k�p-
re, amelyet az �gyv�d gyorsan szem�gyre vett. "Cor�-
nak soha �let�ben fogalma sem volt arr�l, mi egy k�p
- gondolta mag�ban. - Megeszem a fejemet, ha ez az
olasz primit�v mester vagy b�rmelyik m�zolm�ny meg-
�r egy �tfontost."
Gilchrist kisasszony az �gyv�d arckifejez�s�nek l�t-
t�ra hamar kital�lta gondolatait.
- �n nem �rtek a fest�szethez - mondta mentege-
t�zve -, b�r ap�m fest� volt, ha nem is szerzett nevet
mag�nak. Fiatal koromban �n is festettem n�h�ny akva-
rellt, �s sok besz�lget�st hallgattam v�gig a k�pz�m�v�-
szetekr�l; Lansquenet-n� �r�lt, hogy van valaki mellet-
te, akinek fest�szetr�l besz�lhet, �s aki meg�rt�ssel hall-
gatja. Szeg�nyke sokat t�rte a fej�t m�v�szeti probl�m�-
kon.
- Szerette Cor�t?
"Ostoba k�rd�s - tette hozz� mindj�rt mag�ban. -
Erre nem lehet most nemmel v�laszolni. Pedig az ember
idegeire mehetett, �lland�an egy�tt lenni Cor�val."
- �, igen - v�laszolta Miss Gilchrist. - Nagyon j�l
megf�rt�nk egym�ssal. Tudja, �gyv�d �r, Cora sok te-
kintetben �gy viselkedett, mint egy gyerek. Amit gon-
dolt, azt ki is mondta. Azt persze nem mern�m �ll�tani,
hogy az �t�lete mindig helyes volt.
Entwhistle elgondolkodott. Valakir�l, aki most �s ilyen
sz�rny� k�r�lm�nyek k�z�tt halt meg, nem lehet azt
mondani, hogy "buta volt vil�g�let�ben". Teh�t ink�bb
�gy fogalmazta a mond�k�j�t:
- Cora sosem volt intellektu�lis l�ny.
- Nem, val�ban nem volt az. De n�ha nagyon �les
szem� �s ravasz tudott lenni, Entwhistle �r. Gyakran
meglepett, hogy milyen pontosan fej�n tal�lja a sz�get.
Gilchr�st kisasszony kezdte �rdekelni az �gyv�det.
Ez a n� biztosan nem buta.
- Mi�ta �l Lansquenet-n� h�z�ban, Gilchrist kisasz-
szony?
- H�rom �s f�l �ve.
- �s . . . �s csup�n t�rsalkod�n�i min�s�gben . . .
vagy mint . . . vagy a h�zat is rendben tetszett tartani?
Az �gyv�d sejtette, hogy ez k�nyes pont, �s sejtelme
azonnal beigazol�dott. Gilchrist kisasszony enyh�n el-
pirult.
- Azt is . . . illetve t�bbnyire �n f�ztem . . . szeretek
f�zni . . . de le is poroltam, �s a k�nnyebbfajta h�zimun-
k�t is elv�geztem. A durv�bbat term�szetesen nem. -
Gilchrist kisasszony hangja nagyon hat�rozott� v�lt.
Entwhistle �r, akinek fogalma sem volt arr�l, hogy
a "durva" sz� alatt mi �rtend�, helyesl�en morgott va-
lamit.
- Bej�r�n� is van, Panthern�, a falub�l. Hetenk�nt
k�tszer j�n. Arra persze sosem v�llalkozn�k, �gyv�d �r,
hogy szolg�ljak. Eredetileg volt egy kis te�z�m, amely
sok �r�met szerzett, de a h�bor�ban t�nkrement. �gy
h�vt�k: "A f�zf�hoz." K�k porcel�n szervizeim vol-
tak . . . olyan, mint az eredeti nankingiak . . . f�zfamot�-
vumos. �s igaz�n finom bri�st meg pisk�t�t s�t�ttem;
ehhez �rtek. Sok vend�gem volt, de azt�n j�tt a h�bor�,
a jegyrendszer, �s t�nkrementem . . . Mindig arra gon-
dolok, hogy ez is h�bor�s �ldozat - nem igaz? Apai
�r�ks�gem el�szott kis v�llalkoz�sommal egy�tt, �gy h�t
k�r�l kellett n�znem, mihez kezdhetn�k. Szakm�m nem
volt. Be�lltam egy h�lgyh�z, de ebben nem volt k�sz�-
net . . . fennh�j�z�n �s goromb�n b�nt velem. Majd hiva-
talnokoskodtam egy darabig, �s sehogy sem tetszett,
v�g�l Lansquenet-n�hez ker�ltem. Els� perct�l fogva
megkedvelt�k egym�st, t�bbek k�z�tt az is hozz�j�rult,
hogy az ura fest� volt. - Gilchrist kisasszonynak sz�ne-
tet kellett tartania, hogy l�legzethez jusson; majd b�-
natosan �gy fejezte be: - Nagyon szerettem az �n ked-
ves, kedves kis te�z�mat. Nagyon rokonszenves vend�-
gek j�rtak hozz�m.
Entwhistle �rnak hirtelen az az �rz�se t�madt, hogy
j�l ismeri Gilchrist kisasszonyt - nem is egy, hanem
t�bb p�ld�nyban. Kisebb-nagyobb te�z�k eg�sz sora me-
r�lt fel az eml�kezet�ben: "K�nai te�z�", "A k�t sz�ke
macsk�hoz", "A k�k kakaduhoz", "A f�zf�hoz", meg
azt�n "Intim sarok", "Cseveg�" �s a t�bbi - mindegyik-
ben egy k�k, r�zsasz�n� vagy narancss�rga kardig�nos
h�lgy, akin�l k�nai te�t �s s�tem�nyt lehet rendelni.
Ilyen lehetett Gilchrist kisasszony is, de a finomabb
fajt�b�l, h�lgyvend�gekkel. Az orsz�g tele van Gilchrist
kisasszonyokkal, akik nagyj�ban mind egyform�k - fel-
s� ajkuk c�ltudatoss�got �s kitart�st �rul el, de arckife-
jez�s�k t�relmes, �s hajuk �szbe vegy�l.
Gilchrist kisasszony folytatta:
- De mit is akartam mindebb�l kihozni? A rend�r-
s�g nagyon kedvesen �s bel�t�an viselkedett. Igaz�n
nagyon kedvesen. J�rt itt egy Morton nev� fel�gye-
l� . . . a tapintat mintak�pe. M�g arra is gondja volt,
hogy ne t�ltsem itt az �jszak�t, hanem odalenn, Lake-n�
h�z�ban, de ezt visszautas�tottam. K�teless�gemnek te-
kintettem, hogy itthon maradjak, mikor a h�z tele van
Lansquenet-n� sz�p holmij�val. A . . . a . . . - Gilchrist
kisasszony nyelt egyet - a holttestet persze elvitt�k, a
szob�t lez�rt�k, s a fel�gyel� k�z�lte, hogy eg�sz �j-
szaka egy rend�r virraszt a konyh�ban . . . a kit�rt ab-
lak miatt . . . ma reggel, h�la �gnek, m�r meg is csin�l-
t�k . . . hol is tartottam? . . . Persze . . . Teh�t azt mond-
tam neki, hogy teljesen biztons�gban �rzem magamat
a szob�mban, b�r bevallom, hogy a fi�kos szekr�nyt az
ajt� el� toltam, �s a nagyobbik vizeskors�t r�raktam
az ablak el�tti polcra. Az ember sosem tudhatja . . . h�t-
ha �r�ltekh�z�b�l kisz�k�tt elmebeteg volt . . . m�r hal-
lottam ilyesmit . . .
Gilchrist kisasszony elhallgatott; ez �gy hatott, mint
amikor egy szerkezet lej�r. Entwhistle �r kapott az al-
kalmon :
- A t�nyeket ismerem. Morton fel�gyel� �r alaposan
t�j�koztatott. De ha nem f�rasztom, sz�vesen meghall-
gatn�m a saj�t sz�j�b�l, mit tapasztalt, Gilchrist kis-
asszony.
- K�szs�ggel, �gyv�d �r. Pontosan tudom, hogy mit
szeretne tudni. A rend�rs�g felvil�gos�t�sa rideg �s ak-
taszer�. Ez bizonyos szempontb�l helyes is.
- Lansquenet-n� teh�t tegnapel�tt este �rkezett meg
a temet�sr�l - kezdte az �gyv�d.
- Igen, m�ghozz� k�s�n este. Taxit rendeltem a vas-
�thoz; �gy besz�lt�k meg. Szeg�nyke nagyon kimer�lt
volt, ami term�szetes is, de mindent �sszev�ve, j�kedv�-
ben tal�ltam.
- �rtem, �rtem. Sz�lt valamit a temet�sr�l?
- Nem sokat. Egy poh�rka sz�ver�s�t�vel v�rtam.
Enni nem akart. Elmondta, hogy a templom telis-tele
volt vir�gokkal. �s azt is mondta, hogy sajnos nem ta-
l�lkozott a m�sik fiv�r�vel . . . Timothyval . . . ugye, �gy
h�vj�k?
- �gy.
- Mondta, hogy t�bb mint h�sz �ve nem l�tta, �s re-
m�lte, hogy ott lesz, de �rthet�, hogy az adott k�r�lm�-
nyek k�z�tt otthon maradt, a feles�ge azonban elj�tt,
de azt sosem �llhatta . . . jaj, bocs�sson meg, �gyv�d
�r . . . kics�szott a sz�mon . . . nem akartam . . .
- Nem tesz semmit - mondta Entwhistle �r b�tor�-
t�an. - Nem vagyok rokon. Azt hiszem, Cora �s s�gor-
n�je sosem f�rtek j�l meg egym�ssal.
- Lansquenet-n� �gy fejezte ki mag�t: "Mindig tud-
tam, hogy Maude-b�l az a fajta n� lesz, aki szeret ha-
talmaskodni, �s mindenbe beleavatkozik." Ezek voltak
a szavai. Nagyon f�radt volt, �s azt mondta, hogy azon-
nal lefekszik. �n meg hoztam a forr�vizes �veget, azt�n
felment a szob�j�ba.
- Nem tett semmif�le kijelent�st, ami eml�t�sre m�l-
t� lenne?
- Tal�n arra gondol, �gyv�d �r, hogy volt-e benne
valamilyen balj�slat� el��rzet? Nem volt, k�rem. Ebben
biztos vagyok. S�t, a f�radts�gt�l, �s a . . . a szomor�
esem�nyt�l eltekintve felt�n�en j� hangulatban volt.
Azt k�rdezte, hogy van-e kedvem Capriba menni. Cap-
riba ! Term�szetesen azt v�laszoltam, hogy gy�ny�r�
lenne . . . olyan gy�ny�r�, hogy eddig �lmodni sem mer-
tem ilyesmir�l . . . amire ezt felelte : "Megy�nk." �gy
sejtettem, de err�l persze nem besz�lt�nk, hogy tal�n
�vj�rad�k vagy hasonl� maradt sz�m�ra a b�tyja ut�n.
Entwhistle �r b�lintott.
- Szeg�nyke. Nos, legal�bb az az �r�me megvolt,
hogy terveket sz�hetett. - Gilchrist kisasszony fels�-
hajtott, �s lemond�an hozz�f�zte:
- Nem hinn�m, hogy valaha eljutok Capriba . . .
- �s m�snap reggel? - k�rdezte az �gyv�d, akit most
nem �rdekeltek Gilchrist kisasszony v�gyai �s csal�-
d�sai.
- M�snap reggel nem j�l �rezte mag�t. Val�ban, sz�r-
ny� sz�nben volt. Mint mondta, alig aludt valamit. Li-
d�rcnyom�s k�nozta, "Ez az�rt van, mert tegnap t�lf�-
rasztotta mag�t" - mondtam neki, mire azt v�laszolta,
hogy lehets�ges. �gyban reggelizett, eg�sz d�lel�tt nem
kelt fel, de d�lben azt mondta, hogy k�ptelen volt el-
aludni. "Nyugtalan vagyok. Mindenf�le kavarog a fe-
jemben, �s nem tudok eligazodni" - ezek voltak a sza-
vai. Majd kijelentette, hogy altat�t vesz be, �s meg-
k�s�rli, hogy d�lut�n kialudja mag�t. M�g megk�rt;
menjek be az aut�busszal Readingbe, cser�ljem ki a k�t
k�nyvet, amelyet kiolvasott a vonaton, �s most nincs
olvasnival�ja. K�t k�nyv rendszerint elegend� volt egy
h�tre. �n teh�t kett� ut�n elindultam, �s ez volt . . . ez
volt az utols� alkalom, hogy . . . - Gilchrist kisasszony
k�nnyezni kezdett. - Biztosan elaludt. M�lyen aludt, �s
nem hallott semmit. A fel�gyel� �r azt �ll�tja, hogy nem
szenvedett . . . Az els� �t�s meg�lte. Jaj, m�r a gondo-
latt�l is rosszul leszek . . .
- K�rem, Gilchrist kisasszony, nyugodjon meg. Nem
gy�tr�m tov�bb. Csak azt akartam tudni, mi t�rt�nt,
miel�tt elv�lt Cor�t�l.
- �rtem, �gyv�d �r. Mondja el a hozz�tartoz�knak,
hogy a rossz �jszak�t�l eltekintve Lansquenet-n� nagyon
boldogan tekintett a j�v� el�.
Entwhistle �r kis sz�netet tartott, miel�tt a k�vetke-
z� k�rd�st feltette. Nem akart abba a hib�ba esni, hogy
szugger�lja a tan�t.
- Egyik hozz�tartoz�j�t sem eml�tette k�l�n?
- Nem, nem eml�kszem - mondta Gilchrist kisasz--
szony; �s l�tszott rajta, hogy igyekszik pontosan fel-
id�zni h�ziasszonya szavait. - Kiv�ve, hogy sajn�lta,
hogy nem tal�lkozhatott Timothy b�tyj�val. De ezt m�r
eml�tettem.
- B�tyja hal�l�r�l . . . a hal�l ok�r�l nem esett sz�?
Nem mondott valamit erre vonatkoz�an?
- Nem.
Gilchr�st kisasszony arca nem �rult el k�l�n�sebb �r-
dekl�d�st vagy �vatoss�got. Pedig az �gyv�d biztosan
sz�m�tott ilyen jelre, ha Cora kikottyantott valamit a
gyilkoss�g lehet�s�g�r�l.
- Richard �r egy id� �ta betegeskedett, ugye? -
mondta Gilchrist kisasszony bizonytalanul. - B�r be-
vallom, a hal�lh�r meglepett. Teljesen eg�szs�gesnek l�t-
szott legut�bb.
- H�t l�tta? Mikor? - k�rdezte gyorsan az �gyv�d.
- Amikor itt j�rt l�togat�ban. Vagy h�rom hete le-
hetett, ha j�l eml�kszem.
- Cora h�z�ban t�lt�tte az �jszak�t?
- � . . . dehogy . . . Richard �r d�lel�tt �rkezett, �s
vill�sreggeli ut�n r�gt�n el is ment. Meglepet�sszer�en
j�tt. Lansquenet-n� nem v�rta. Azt hiszem, valami csa-
l�di probl�m�t akart megt�rgyalni. Lansquenet-n� azt
mondta, hogy �vek �ta nem tal�lkozott a b�tyj�val.
- Igen, ez �gy van.
- Lansquenet-n�t eg�szen felizgatta a tal�lkoz�s . . .
tal�n akkor �bredt tudat�ra, hogy Richard �r nagybe-
teg.
- Ezek szerint Cora tudta, hogy a b�tyja beteg?
- Tudta. Biztosan eml�kszem erre. Azon t�prengtem
magamban - csup�n magamban, de ki nem mondtam -,
hogy nem agyl�gyul�sban szenved-e Abernethie �r.
Egyik nagyn�n�m . . .
Entwhistle �r �gyesen elh�r�totta a nagyn�ni eml�k�t.
- Mondott tal�n Lansquenet-n� valami olyasmit,
ami agyl�gyul�sra utalt?
- Igen. Ezek voltak a szavai: "Szeg�ny Richard.
Mortimer hal�la ut�n nagyon meg�regedett. N�ha azt
hiszem, hogy teljesen szenilis lett. Olyanokat k�pzel,
hogy �ld�zik, �s hogy valaki meg akarja m�rgezni. Sok
ember meghibban aggkor�ra." Sajnos, magam is igazol-
hatom, hogy Lansquenet-n�nek igaza volt. A nagyn�nim,
akit eml�tettem, szent�l hitte, hogy a csel�ds�g m�rget
tesz az �tel�be . . . v�g�l m�r csak kem�ny toj�st evett,
mert, mint mondta, h�mozatlan kem�ny toj�sba nem le-
het m�rget tenni. Nem akartuk izgatni a n�nit, ink�bb
r�hagytunk mindent, de k�rdem, mit tenn�nk vele ma?
Hiszen alig lehet toj�shoz jutni, �s amit kapni, az is f�-
k�nt importtoj�s; az import�ru pedig mindig gyan�s.
Entwhistle �r elengedte a f�le mellett Gilchrist kis-
asszony n�nik�j�nek legend�s t�rt�net�t. A Richardr�l
hallottak teljesen felkavart�k.
Amikor Gilchrist kisasszony v�gre befejezte az eml�-
kez�st, az �gyv�d �gy sz�lt:
- Gondolom, Lansquenet-n� nem vette nagyon a sz�-
v�re a b�tyja r�mk�peit?
- Sz� sincs r�la, �gyv�d �r. Lansquenet-n� meg�rtet-
te Richard �r helyzet�t.
Entwhistle �r viszont nem eg�szen �rtette meg ezt a
v�laszt. Nem volt vil�gos el�tte, hogy Gilchrist kisasz-
szony tulajdonk�ppen mit akar mondani.
Vajon meg�rtette-e Cora csakugyan Richard panasz-
kod�s�t? Vagy csak k�s�bb j�tt r� az �rtelm�re? �s he-
lyes az, amire r�j�tt . . . amire r�j�nni v�lt?
Az �gyv�d j�l tudta, hogy Richard Abernethie nem
volt szenilis. �t�l�k�pess�ge hal�la napj�ig nem hagyta
el. Nem az az ember volt, akit t�veszm�k �ld�znek.
Mindv�gig j�zan �zletember maradt, �s betegs�ge nem
befoly�solta j�zans�g�t.
Felett�bb k�l�n�s, amit h�g�nak mondott. De tal�n
Cora, a maga gyermekded agyaf�rts�g�ban, olyasmit
olvasott ki b�tyja szavaib�l, amit azok nem is tartal-
maztak. Tal�n �gy kicifr�zta a hallottakat, hogy az
eg�sznek megv�ltozott az �rtelme.
"Cora - gondolta mag�ban az �gyv�d - sok tekintet-
ben s�lt bolond volt. Nem volt kell� �t�l�k�pess�ge, lel-
ki egyens�lya, gyerek maradt . . . a gyerek primit�v �s
nyers l�t�s�val, s ugyanakkor a gyerek h�tborzongat�
biztons�g�val, amely a legbonyolultabb k�rd�snek is
eleven�re tud tapintani."
Entwhistle �r nem is volt m�sra k�v�ncsi. �gy gon-
dolta, hogy Gilchrist kisasszony mindent elmondott ne-
ki, amit tud. Befejez�s�l megk�rdezte, tud-e Gilchrist
kisasszony arr�l, hogy Cora v�grendeletet hagyott h�tra.
A v�nl�ny tudott err�l : a v�grendelet a bankban van.
Az �gyv�d, miel�tt elb�cs�zott volna, n�h�ny int�z-
ked�st tett. N�mi k�szp�nzt er�ltetett Gilchrist kisasz-
szonyra, hogy fedezhesse az esetleges kiad�sokat. Kil�-
t�sba helyezte, hogy nemsok�ra �jb�l megl�togatja, �s
nyomat�kosan megk�rte, am�g �j �ll�st nem tal�l, ma-
radjon Cora h�z�ban. Gilchrist kisasszony kijelentette,
hogy sz�vesen marad, s�t ez nagyon kellemes megold�s
sz�m�ra.
Att�l azonban nem menek�lt meg az �gyv�d, hogy
Miss Gilchrist v�gig ne hurcolja a h�z �sszes szob�in,
�s sorra ne mutogassa a megboldogult Pierre Lansquenet
festm�nyeit, melyeknek nagy r�sze a kis eb�dl�be zs�-
fol�dott. Entwhistle �r megborzadt e m�v�szi alkot�-
sok l�tt�ra . . . t�bbnyire aktk�pek voltak, �s vaskos
tehets�gtelens�gr�l tettek tan�s�got. A "m�v�sz" szen-
ved�lye a r�szletek apr�l�kos kidolgoz�s�ban mer�lt ki.
N�h�ny kis olajk�pet is meg kellett b�mulnia, amelyet
maga Cora festett . . . ink�bb v�zlatok voltak, �s egyt�l
egyig fest�i hal�szfalvakat �br�zoltak.
Ez Polperro - mondta Gilchrist kisasszony b�sz-
k�n. - Tavaly j�rtunk ott, �s a pittoreszk tengerpart el-
ragadta Lansquenet-n�t.
Az eb�dl� fal�n l�tni lehetett Polperr�t d�lnyugatr�l,
�szaknyugatr�l �s a sz�lr�zsa sz�mos m�s ir�ny�b�l.
Entwhistle �rnak el kellett ismerni, hogy a hal�szfalucs-
ka val�ban elragadta Cora Lansquenet-t.
- Szeg�nyke azt �g�rte, r�m hagyja ezeket a k�pe-
ket - mondta Gilchrist kisasszony epedezve. - Gy�ny�-
r� k�pek! N�zze p�ld�ul ezt, �gyv�d �r, amint a hull�-
mok megt�rnek a parton. Tal�n megfeledkezett a k�pek-
r�l a v�grendeletben, de legal�bb egyet akkor is meg-
tarthatok majd eml�k�l, ugye?
- Nem hiszem, hogy ennek akad�lya lenne - mondta
Entwhistle �r kegyesen.
V�gre t�vozhatott. Azt tervezte, hogy el�bb Cora
bankj�nak igazgat�j�t keresi fel, majd �jb�l �ssze�l
Morton fel�gyel�vel.
5
- Olyan vagy, mint a kifacsart citrom - mondta Ent-
wh�stle kisasszony s�rt�d�tt �s m�gis szigor� hangon,
ahogyan a h�ztart�st vezet� n�v�r szokott besz�lni fi-
v�r�vel. - Nem val� ez neked, a te korodban. Szeret-
n�m tudni, mi k�z�d az eg�szhez? �gy tudom, hogy
nyugalomba vonult�l, nem?
Entwhistle �r szel�den azt v�laszolta, hogy Richard
Abernethie a legr�gibb bar�tai k�z� tartozott.
- Ezt m�r sz�zszor hallottam. De tudtommal Richard
Abernethie meghalt. Semmi �rtelme sincs, hogy most
nyakig belebonyol�dj a dolgaiba. Nem is tartoznak r�d.
Hal�lra fogsz h�lni a vonaton. Musz�j neked bele�tn�d
az orrodat minden gyilkoss�gba? Egy�ltal�ban mit akar-
nak t�led?
- Megtal�lt�k a levelemet, amelyben k�z�ltem Cor�-
val a temet�s k�r�lm�nyeit.
- H�t azt�n? A temet�s k�r�lm�nyeit! Egyik teme-
t�s a m�sik ut�n . . . sosem lesz ennek v�ge? Egy�bk�nt
err�l jut eszembe. Egy �jabb dr�gal�tos Abernethie ke-
resett telefonon . . . Timothy, ha j�l eml�kszem. York-
shire-b�l h�vott fel... szint�n temet�s�gyben! Azt
mondta, hogy majd �jra telefon�l.
Este interurb�n besz�lget�st jelzett a k�zpont. Az �gy-
v�d felvette a hallgat�t. Maude Abernethie hangj�t hal-
lotta :
- Csakhogy v�gre megtal�ltam. T�mothy sz�rny� �l-
lapotban van. Borzaszt�an felizgatta, ami Cor�val t�r-
t�nt.
- Ez igaz�n �rthet� - mondta Entwhistle �r.
- Hogyan? Nem �rtem!
- Azt mondtam, hogy ez igaz�n �rthet�.
- Persze hogy �rthet� - de Maude szavai kiss� bi-
zonytalanul hangzottak. - Val�ban meggyilkolt�k?
(- Hiszen meggyilkolt�k, nem? - mondta Cora.
Most azonban nem k�ts�ges a v�lasz.)
- Igen, meggyilkolt�k - hangzott az �gyv�d v�lasza.
- Az �js�gban az van, hogy balt�val vert�k agyon.
- �gy van.
- Hihetetlen. Balt�val vert�k agyon Timothy h�g�t,
�desh�g�t?
Entwhistle �r legsz�vesebben maga sem hitt volna
benne. Timothy �lete annyira mentes minden er�szakt�l,
hogy az ember azt hinn�, rokonait sem �rheti er�szak.
- Sajnos, szembe kell n�zn�nk a t�nyekkel - mondta
Entwhistle �r szel�den.
- Nagyon f�ltem Timothyt. Nem neki val� mindez!
Siker�lt lefektetnem, de folyton k�veteli: besz�ljem r�
mag�t, hogy l�togassa meg. Minden r�szletet tudni
akar . . . lesz-e nyilv�nos vizsg�lat, ki legyen jelen, mi-
korra t�zik ki, maradt-e hagyat�k, �s hol van let�tben,
temet�st k�v�n-e Cora a v�grendeletben vagy el�get�st,
�s van-e egy�ltal�ban v�grendelet . . .
Entwhistle �r �gy �rezte, hogy g�tat kell vetnie az
�radatnak:
- Van v�grendelet. S a v�grendelet v�grehajt�ja: Ti-
mothy.
- Jaj, Timothy most nem alkalmas ilyesmire . . .
- Irod�m mindenben seg�ts�g�re lesz. Nagyon egysze-
r� v�grendeletr�l van sz�. Cora Miss Gilchristre hagyta
a k�peit �s az ametiszt mellt�j�t, minden egyebet Susan
�r�k�l.
- Susan? Szeretn�m tudni, mi�rt Susan? Cora sosem
tal�lkozott Susannal - csecsem�kora �ta nem l�tta azt
a l�nyt.
- Gyan�tom, Cor�t az vezethette, hogy Susan h�zas-
s�ga nem tetszik a csal�dnak.
Maude felh�rd�lt.
- M�g Gregory is ezerszer t�bbet �r, mint Pierre
Lansquenet! Persze az �n id�mben sz� sem lehetett olyan
f�rjr�l, aki egy boltban kiszolg�l... igaz, hogy egy
gy�gyszert�r az m�s, mint egy r�vid�ru-keresked�s . . .
�s Gregory �riembernek l�tszik. - Maude pillanatnyi
sz�netet tartott, majd �gy folytatta: - Susan� lesz teh�t
az az �vj�rad�k is, amelyet Richard Cora sz�m�ra bizto-
s�tott?
- �, nem. Az �vj�rad�k forr�s�ul szolg�l� t�k�t Ri-
chard v�grendelet�nek el��r�sai szerint fel kell osztani.
Nem, Cora hagyat�ka csup�n n�h�ny sz�z font �s a h�z
berendez�se. N�mi ad�ss�g is maradt Cora ut�n. Ennek
kiegyenl�t�se �s a berendez�s elad�sa ut�n sz�m�t�som
szerint legfeljebb �tsz�z font, ha marad. - Majd �gy
folytatta az �gyv�d: - A nyilv�nos hat�s�gi vizsg�lat
persze elker�lhetetlen. M�r ki is t�zt�k cs�t�rt�kre. Ha
Timothynak nincs ellen�re, a fiatal Lloydot k�ldj�k ki a
csal�d k�pviselet�ben. - Majd menteget�zve hozz�tette :
- Att�l tartok, hogy a . . . a . . . k�r�lm�nyekre val� te-
kintettel nagy nyilv�noss�gra sz�m�thatunk.
- K�nos! Elfogt�k m�r a gazembert, aki ezt tette?
- M�g nem.
- Biztosan azok k�z�tt az al�val� taknyosok k�z�tt
kell keresni, akik gyilkolva �s rabolva j�rj�k az orsz�-
got. A rend�rs�g persze t�tlen.
- Dehogy t�tlen - mondta Entwhistle �r. - Ett�l
egy pillanatig sem kell tartania.
- Furcsa �gy, mondhatom. Szeg�ny Timothy. Ugye,
megl�togat benn�nket, �gyv�d �r? Nagyon h�l�s lenn�k
mag�nak. Azt hiszem, jelenl�te meg tudn� nyugtatni
Timothyt.
Entwhistle �r egy pillanatig hallgatott. A megh�v�s
nem volt ellen�re.
- Lehet, hogy igaza van, Maude. �gyis sz�ks�gem
van Timothy al��r�s�ra bizonyos okm�nyokon. Igen, azt
hiszem, helyes lenne, ha tal�lkozn�nk.
- Pomp�s! M�ris megnyugodtam. Lehet holnap?
Az �jszak�t n�lunk t�lti. A 11.20-as a legjobb vonat.
A St. Pancras p�lyaudvarr�l indul.
- Sajnos, csak d�lut�ni vonattal utazhatom. El�bb . . .
sz�val, d�lel�tt m�s dolgom van . . .
George Crossfield kiss� meglepetten, de sz�v�lyesen
fogadta Entwhistle urat.
- Lytchett St. Maryb�l j�ttem - mondta az �gyv�d
magyar�zkodva, b�r ezzel m�g nem magyar�zott meg
semmit.
- Teh�t val�ban Cora n�ni az �ldozat? Olvastam az
�js�gban, de nem tudtam elhinni. Azt hittem, n�vrokon-
s�gr�l van sz�.
- A Lansquenet-n�v ritka.
- Igaz, ritka. Az emberben van egy term�szetes el-
len�ll�s azzal a gondolattal szemben, hogy a csal�dj�ban
gyilkoss�g t�rt�nhetik. A m�lt h�napban Dartmoorban
t�rt�nt hasonl� eset.
- Val�ban?
- Igen, ugyanazok a k�r�lm�nyek. Mag�nyos kis
h�z. Abban is k�t id�s n� lakott. Ar�nylag kev�s p�nzt
vittek el.. . �rthetetlen, hogy valaki gyilkolt az�rt az
�sszeg�rt.
- A p�nz �rt�ke mindig viszonylagos - mondta Ent-
whistle �r. - Az sz�m�t, hogy kinek mennyire van sz�k-
s�ge.
- Igen . . . igen, ebben igaza lehet.
- Ha t�z fonton m�lik az �lete, tizen�t font t�bb, mint
sok. �s megford�tva is. Ha sz�z fontra van sz�ks�ge,
negyven�ttel mit sem �r. �s ha ezer kell, hi�ba van t�bb
sz�z font a zseb�ben.
George szeme h�rtelen felvillant:
- Manaps�g minden fill�r j�l j�n az embernek. �n-
s�ges id�k j�rnak.
- De ahhoz, hogy gyilkoljon, k�ts�gbeesett helyzet-
ben kell lennie az embernek - sz�gezte le Entwhistle �r.
- A k�ts�gbees�s a d�nt�.
George az �gyv�d szem�be n�zett.
- Ez elvi kijelent�s, vagy valamilyen c�lt szolg�l? -
k�rdezte.
- Dehogy, semmit sem szolg�l. - Az �gyv�d sz�ne-
tet tartott, majd �gy folytatta: - A hagyat�k kifizet�se
lassan megy. Nincs sz�ks�ge el�legre?
- Ami azt illeti, magam is fel akartam ezt vetni. M�r
voltam is a bankban ma d�lel�tt, �s �nre hivatkoztam,
�gyv�d �r. Nagyon el�z�kenyek voltak, �s meg�g�rt�k,
hogy minden lehet�t megtesznek.
George szeme �jb�l felvillant, �s a sokat tapasztalt
Entwhistle �r meg�rtette. "T�lz�s lenne azt mondani
- gondolta mag�ban -, hogy k�ts�gbeejt� a helyzete, de
az sem k�ts�ges, hogy a fi�nak nagyon s�rg�sen sz�k-
s�ge van p�nzre." Hirtelen r�j�tt, amit tudat alatt min-
dig �rzett, hogy nem b�zna George-ban, ha p�nzr�l van
sz�. Richard Abernethie, akit �letkora �s �lettapasztalata
szint�n j� emberismer�v� tett, nyilv�n ugyanezt �rezte.
Entwhistle �r csaknem biztosra vette, hogy Richard,
fia hal�la ut�n, George-ot szerette volna megtenni egye-
d�li �r�k�s�nek. George nem viselte ugyan az Aber-
nethie nevet, de a fiatal nemzed�kben � volt az egyetlen
f�rfiut�d. Neki kellett volna Mortimer hely�t elfoglalnia.
Richard Abernethie megh�vta h�z�ba George-ot, �s n�-
h�ny napon �t mag�n�l tartotta. Val�sz�n�, hogy az
�reg�r a vend�gl�t�s v�g�n nem volt el�gedett George-
zsal. Vajon �szt�nszer�en � is azt �rezte, amit Ent-
whistle �r . . . hogy George nem tiszta jellem? A csal�d
v�lem�nye szerint Laura rosszul v�lasztotta meg f�rj�t.
T�zsde�gyn�k, k�l�nf�le gyan�s �zletek. George in-
k�bb az apj�ra �t�tt, mint az Abernethie-kre.
George tal�n f�lre�rtette az id�s �gyv�d hallgat�s�t,
�s zavarba j�tt, amit er�ltetett nevet�ssel pr�b�lt lep-
lezni :
- T�ny �s val�, hogy az elm�lt h�napokban rosszul
spekul�ltam. Sok kock�zatot v�llaltam, de nem volt sze-
rencs�m. T�bb�-kev�sb� mindenem el�szott. Most azon-
ban szan�lni tudom magam. Az embernek t�k�re van
sz�ks�ge. Nem adna egy j� tippet, �gyv�d �r, milyen
pap�rokat v�s�roljak?
Entwhistle �r nem nyilatkozott. Az a gyan� �bredt
benne, hogy George olyan p�nzzel spekul�lt, amely nem
az �v�, hanem a kliensei�. Ha a fi� �gy �rezte, hogy
b�nv�di elj�r�s fenyegeti, akkor . . .
Az �gyv�d hangja nagyon hat�rozottan csend�lt fel:
- A temet�st k�vet� napon telefonon kerestem �nt,
George. Nem volt az irod�j�ban.
- Keresett? Nem mondt�k meg. �szint�n sz�lva �gy
gondoltam, hogy meg�rdemlek egy szabad napot a j�
h�r �r�m�re.
- J� h�r? . . . �r�m�re?
George elpirult.
- �, ne �rtsen f�lre, nem Richard b�csi hal�l�ra gon-
doltam. De ha az ember p�nzt �rez a zseb�ben, az olyan,
mintha pezsg�t ivott volna. Meg kell �nnepelnie! �szin-
t�n megmondom . . . kimentem a versenyre. Volt k�t tip-
pem, amit megtettem. �s nyertem . . . ha nem csurran,
cseppen. Ha a szerencse az ember mell� �ll, egy ideig
nem hagyja el. Csak �tven fontot fizettek, de az is va-
lami.
- Persze hogy valami - mondta Entwhistle �r. - Na-
gyon is valami. Most pedig tov�bbi p�nzecsk�hez is jut
n�nj�nek, Cor�nak hal�la k�vetkezt�ben.
George r�szvev� arcot v�gott.
- Szeg�ny j� l�lek - mondta. - Ezt nevezem pech-
nek. �s �ppen most, amikor �lvezhette volna az �let�t.
- B�zzunk benne, hogy a rend�rs�g elfogja a tet-
test - mondta Entwhistle �r.
- Erre felt�tlen�l sz�m�tok. A rend�rs�g nem hagy
kibabr�lni mag�val. Majd alaposan �tf�s�lik a k�rny�-
ket. Hol volt�l? Mit csin�lt�l? . . . Nincs mese. Min-
denkinek sz�mot kell adnia.
- Persze ez nem k�nny�, ha m�r elm�lt egy kis id�.
- Entwhistle �r jegesen elmosolyodott, amit jelnek
sz�nt, hogy tr�f�s fordulat k�vetkezik. - P�ld�ul �n a
k�rd�ses napon d�lut�n f�l n�gykor a Hatchard-f�le
k�nyvkeresked�sben tart�zkodtam. De vajon abban az
esetben is ilyen pontos felvil�gos�t�ssal tudn�k-e szol-
g�lni, ha k�t h�t m�lva ker�ln�k a rend�rs�g kez�be?
Nagyon is k�tlem. �s maga, George? . . . Maga a futtat�-
son volt. Akkor is pontosan eml�kezn�k erre a napra,
ha, mondjuk, egy h�nap m�lva k�rdezik?
- �, a temet�s napja megb�zhat� t�mpont marad.
A temet�st k�vet� napon voltam a l�versenyen.
- Igaz . . . igaz. K�t l�ra tett, �s mindk�t t�tje nyert.
�me, tov�bbi megb�zhat� t�mpont az eml�kezet sz�m�-
ra. Az ember rendszerint megjegyzi azoknak a lovaknak
a nev�t, amelyek p�nzt hoztak neki. Egy�bk�nt melyik
volt a k�t nyertes?
- Mindj�rt megmondom. Lucifer �s Kincsem II. Min-
dig eml�kezni fogok a kedves nev�kre.
Entwhistle �r nevetett. Ez �gy hangzott, mint a ty�k
kotkod�csol�sa. Majd b�cs�zott �s t�vozott.
- Nagyon �rvendek a megtiszteltet�snek - mondta
Rosamund minden k�l�n�sebb lelkesed�s n�lk�l. - De
mi�rt ilyen kor�n reggel?
Nagyot �s�tott.
- Tizenegy �ra van - jegyezte meg Entwhistle �r.
Rosamund �jb�l �s�tott. Majd menteget�z�en hozz�-
f�zte :
- Tegnap �jjel �ri�si murit rendezt�nk. Leittuk ma-
gunkat a s�rga f�ldig. Michaelnek akkora a feje, mint
egy hord�.
Michael mintegy v�gsz�ra megjelent. � is �s�to-
zott. Kez�ben feketek�v�s cs�sz�t tartott; pomp�s f�r-
d�k�peny borult r�. Szik�r alakja eleg�nsan lengett, ar-
c�n a szokott ny�jas mosoly. Rosamundon fekete szok-
nya �s kiss� koszos, s�rga pul�ver volt . . . m�s semmi,
amennyire Entwhistle �r meg tudta �t�lni.
A fiatal Shane-�k �letm�dja nem nyerte meg a k�nyes
�s ped�ns �gyv�d tetsz�s�t. Elhanyagolt lak�s egy b�r-
h�z els� emelet�n, Chelsea-ben . . . szanasz�t �vegek,
poharak �s tem�ntelen cigarettacsutka . . . �porodott le-
veg�, por �s rendetlens�g a takar�tatlan szob�ban . . .
�s e szem�tdombon ragyogva vir�gzott a j�k�p� f�rj
�s �tkozottul csinos feles�ge. Nem mindennapian vonz�
p�r, s Entwhistle �r �gy vette �szre, hogy nagyon szere-
tik egym�st. Rosamund alig titkolta im�dat�t a szik�r
sz�pf�� ir�nt.
- Sz�vecske - mondta -, mit sz�lna egy korty pezs-
g�h�z? Szerintem lemosn� ezt a korhely hangulatot, s
egy�ttal a legst�lusosabb indul�s lenne boldog j�v�nk
fel�. Nem is sejti, Entwhistle �r, hogy Richard b�csi
p�nze milyen j�kor futott be.
Az �gyv�d figyelm�t nem ker�lte el, hogy Michael
bossz�san �s rosszall�an r�ncolja a homlok�t ezekre a
szavakra. De Rosamund fesztelen vid�ms�ggal folytat-
ta :
- Ugyanis remek alkalom k�n�lkozik egy kasszasi-
kerre. Michael m�r opci�t v�ltott a darabra. �lete leg-
jobb alak�t�s�ra ny�lik alkalma, �s m�g nekem is jut
egy kis szerep benne. Fiatal b�n�z�t j�tszik, akir�l ki-
der�l, hogy voltak�ppen szent . . . Hamis�tatlan, modern
l�lektani dolog.
- �gy l�tszik - mondta Entwhistle �r feszesen.
- Gyilkol, rabol, a t�rsadalom s a rend�rs�g hal�lra
�ld�zi . . . a v�g�n pedig csod�t tesz.
Entwhistle megbotr�nkozva hallgatott. Bolond �s ve-
sz�lyes besz�d . . . bolond �s vesz�lyes darab.
�mb�r . . . Michael m�g nem nyilatkozott. M�g min-
dig bossz�s�g felh�zi homlok�t.
- Az �gyv�d �r nem k�v�ncsi a tir�d�idra, Rosamund
- mondta rosszall�an. - Tartsd a sz�dat egy darabig, �s
engedd, hadd mondja el Entwhistle �r, minek k�sz�n-
hetj�k l�togat�s�t.
- Egy-k�t apr�s�got szeretn�k tiszt�zni - mondta az
�gyv�d. - Most �rkeztem Lytchett St. Maryb�l.
- Teh�t val�ban Cora n�nit gyilkolt�k meg? Olvas-
tuk az �js�gban, �s �n mindj�rt mondtam, hogy csak
Cora n�ni lehet, hiszen a Lansquenet n�v ritka. Szeg�ny
v�n Cora. A temet�sen j�l szem�gyre vettem. Azt gon-
doltam magamban, hogy nem is �l�l�ny, hanem mad�r-
ijeszt�. Most pedig csakugyan nem �l�l�ny t�bb�. Teg-
nap �jjel egyszer�en nem hitt�k el nekem, hogy a kala-
p�csos gyilkoss�g �ldozata, akir�l az �js�g �r, az �n n�-
nik�m . . . kinevettek. Igaz, Michael?
Michael nem v�laszolt, �s Rosamund nagy �lvezet-
tel hozz�tette :
- Egym�s ut�n k�t gyilkoss�g! Ez m�r egy kicsit sok,
nem?
- Ne besz�lj butas�gokat, Rosamund. Richard b�csit
nem gyilkolt�k meg.
- Cora szerint igen.
Entwhistle �r m�sra terelte a sz�t:
- A temet�s ut�n visszaj�ttek Londonba, ugye?
- Igen, ugyanazzal a vonattal j�tt�nk, mint maga,
�gyv�d �r.
- Persze, persze . . . Az�rt k�rdeztem, mert m�snap
szerettem volna besz�lni �n�kkel - az �gyv�d gyors
pillant�st vetett a telefonra -, de hi�ba k�s�reltem meg
�jra meg �jra, nem v�laszolt senki.
- �... nagyon sajn�ljuk! - mondta Rosamund.
- Mit is csin�ltunk aznap? K�r�lbel�l tizenkett�ig itt-
hon voltunk. Azt�n te elment�l, hogy megkeresd Rosen-
heimet, �s Oscarral vill�sreggelizz�l, �n pedig l�gtam a
v�rosban, �s boltr�l boltra j�rtam n�h�ny nylonholmi�rt.
Randev�m volt Janettel, de elker�lt�k egym�st. Igen . . .
nagyon �lveztem a bev�s�rl�st . . . v�g�l a Castil�ban
eb�delt�nk. T�z �ra k�r�l �rt�nk haza, ha j�l eml�k-
szem.
- K�r�lbel�l - mondta Michael, �s Entwhistle �r ar-
c�t figyelte. - Mi�rt �hajtott besz�lni vel�nk, �gyv�d
�r?
- �, n�h�ny formalit�s miatt, az Abernethie-vagyon-
nal kapcsolatban . . . al��rand� okm�nyok �s hasonl�k.
- Mindj�rt megkapjuk a p�nzt, vagy v�rhatunk r�
sz�z �vig? - k�rdezte Rosamund.
- Att�l tartok, hogy a hivatalos elj�r�s lassan halad.
- De el�leget kaphatunk, ugye? - k�rdezte Rosamund
riadtan. - Michael szerint erre van m�d. Pillanatnyilag
�ri�si sz�ks�g�nk van p�nzre. A darab miatt.
Michael hangja igyekezett k�z�mb�sen csengeni:
- Nem olyan �get�. El kell hat�roznunk, hogy fenn-
tartjuk-e az opci�t, vagy sem.
- K�nnyen kaphatnak el�leget, ha akarnak - mond-
ta az �gyv�d. - Amennyi csak j�lesik.
- Akkor minden rendben van - s�hajtott fel Rosa-
mund megk�nnyebb�lten. Majd hirtelen esz�be jutott va-
lami, �s hozz�tette: - Cora n�ni ut�n is maradt p�nz?
- Kev�s. Susan �r�kli.
- Szeretn�m tudni, mi�rt Susan! Sokr�l van sz�?
- N�h�ny sz�z fontr�l �s b�torokr�l.
- Sz�pek?
- Nem sz�pek - v�laszolta Entwhistle �r.
Rosamund �rdekl�d�se lelohadt.
- Furcsa t�rt�net ! - mondta. - A temet�s b�k�sen
lezajlik, azt�n j�n Cora, �s kijelenti: "Meggyilkolt�k!"
M�snap pedig �t gyilkolj�k meg. Csak annyit mondok,
hogy furcsa.
N�h�ny pillanatig zavart csend �llott be, majd az �gy-
v�d nyugodt hangja hallatszott:
- Val�ban nagyon furcsa.
Susan Banks �l�nk mozdulattal el�rehajolt. Az �gy-
v�d �rdekl�d�ssel figyelte a fiatalasszonyt.
Rosamund b�josabb, ez vitathatatlan. De Susan is na-
gyon vonz� . . . �l�nks�g�ben van a legf�bb vonz�er�.
Ajka telt �s sz�p vonal�. Igazi asszonyi ajak, s termete
is asszonyi . . . hat�rozottan, hangs�lyozottan az. Susan
sok tekintetben Richard Aberneth�e-re eml�keztette az
�gyv�det. Fejform�ja, �ll�nak k�rvonala, m�lyen �l�,
okos szeme. Uralkod� egy�nis�g, er�lyes, el�regondol�,
tervez�k�pes, aki helyesen tud �t�lni . . . ak�rcsak Ri-
chard. A fiatalabb nemzed�k h�rom tagja k�z�l egyed�l
Susanban �l az a szellem, amely l�trehozta az Aber-
nethie-vagyont. Tudta-e Richard, hogy ebben az unoka-
h�g�ban rokonl�lekre lelt? Entwhistle �r �gy v�lte; igen.
Richard mindig nagyra �rt�kelte az emberek jellem�t,
egy�nis�g�t. Susanban sok minden megvan abb�l, amit
Richard Abernethie keresett. V�grendelet�ben m�gsem
emelte ki a t�bbi k�z�l. Ha George-zsal bizalmatlan volt
is, ha a k�nnyelm� �s felsz�nes Rosamundot ejtette is,
Susanban megtal�lhatta volna, amire v�gyott . . . oly
�r�k�st, aki h�s a h�s�b�l, v�r a v�r�b�l.
S ha nem, annak - logikusan n�zve a dolgot - csak
egy oka lehet: a f�rj.
Az �gyv�d pillant�sa Susan v�lla felett lassan �t-
siklott Gregory Banksre, aki t�volabb �llt, �s buzg�n
ceruz�t hegyezett.
Sov�ny, s�padt, jelent�ktelen k�lsej� fiatalember, se-
sz�n� hajjal, Susan sz�nes egy�nis�ge annyira h�tt�rbe
szor�tja, hogy az ember nem is tudja, hova tegye. N�ha
eg�szen t�rhet� . . . igyekszik kedvesnek �s el�z�keny-
nek mutatkozni, de tal�n gerince sincs . . . amolyan
igazi fejb�lint� J�nos. De ez a jellemz�s m�gis hi�nyos!
Gregory Bankset tal�n �szre sem veszi az ember, de ha
m�gis �szreveszi . . . valami nyugtalan�t� �rad bel�le.
Nem illik Susanhoz, de a l�ny ragaszkodott a h�zass�g-
hoz . . . minden akad�lyt lek�zd�tt . . . mi�rt? Mit l�tott
ebben a fi�ban?
Hat h�nap telt el a h�zass�gk�t�s �ta. "Susan most
is odavan Gregory�rt" - gondolta mag�ban az �gyv�d,
mert j�l l�tta a szerelem apr� jeleit. Sok olyan feles�g
fordult meg a Bollard, Entwhistle, Entwhistle & Bollard
c�g irod�j�ban, akinek sz�m�ra zs�kutc�v� lett a h�zas-
s�g. Asszonyok, akik l�zasan rajongtak nyilv�nval�an
�rt�ktelen, semmireval� f�rj�k�rt, s m�s asszonyok,
akik len�zt�k vagy sz�vb�l megunt�k vonz� k�lsej� �s
makul�tlan jellem� urukat. J�zan �sszel nem lehet fel-
fogni, hogy egy-egy n� mit l�t, mit �rez egy bizonyos
f�rfiban. Nem lehet m�st tenni, mint tudom�sul venni
a t�nyt. Ugyanaz a n�, aki ragyog� �rtelemmel ny�l a
vil�g minden k�rd�s�hez, egy bizonyos f�rfival kapcso-
latban teljesen elveszti a fej�t. "Susan is ilyen - gondol-
ta Entwhistle �r. - Susan szem�ben Greg a vil�gmin-
dens�g tengelye. S ez vesz�lyes gondolkod�s."
Susan szavai er�lyesen �s felh�borodottan hang-
zanak:
- . . . mert igenis botr�ny! Eml�kszik annak a n�nek
az eset�re, akit tavaly Yorkshire-ben meggyilkoltak?
Az�ta sem fogt�k el a tettest. �s az az �regasszony, akit
fesz�t�vassal vertek agyon a cukorka�zlet�ben? Valakit
letart�ztattak ugyan, de k�s�bb elengedt�k.
- Bizony�t�kok n�lk�l nem lehet eredm�nyre jutni,
kedves Susan - mondta az �gyv�d.
De a n� r� sem heder�tett.
- �s az a m�sik eset . . . a nyugd�jas k�rh�zi �pol�-
n� . . . azt is balt�val . . . vagy fejsz�vel . . . mint Cora
n�nit . . .
- Ejnye - mondta Entwhistle �r szel�den -, maga
k�sz b�n�gyi szak�rt�, Susan.
- Elegend� az �js�gokat olvasni . . . de ha az ember
saj�t csal�dtagjai k�z�l is meggyilkolnak valakit . . .
m�ghozz� majdnem ugyan�gy . . . nyilv�nval�, hogy
vid�ken seregest�l j�rk�lnak a b�n�z�k, akik bet�rnek,
megt�madnak mag�nyos n�ket . . . �s a rend�rs�g f�le
botj�t sem mozd�tja . . .
Az �gyv�d a fej�t cs�v�lta.
- Ne becs�lje le a rend�rs�get, Susan. Agyaf�rt, t�-
relmes �s nagyon kitart� test�let. Ha az �js�gok nem
�rnak egy �gyr�l, m�g nem jelenti, hogy a rend�rs�g
lez�rta az akt�it. Dehogyis!
- M�gis sz�z�val maradnak kibogozatlanul b�ntet-
tek minden �vben.
- Sz�z�val? - Entwhistle �r arcvon�sai k�telyt fejez-
tek ki. - Akad ilyen is, nem mondom. Sokszor azonban
a rend�rs�g tudja, hogy ki a b�n�s, de nincs elegend�
bizony�t�k a kez�ben, hogy letart�ztassa.
- Ezt nem hiszem - jelentette ki Susan. - Aki bizto-
san tudja, ki a tettes, megszerezheti a bizony�t�kokat is.
- Ebben nem vagyok biztos . . . - mondta Entwhistle
�r t�prengve. - Ebben egy�ltal�ban nem vagyok biztos.
- Gyanakszanak m�r valakire? Vagy m�g od�ig sem
jutottak?
- Erre nem tudok v�laszolni. Letart�ztat�s nem t�r-
t�nt. A rend�rs�g persze nem k�zli velem, hogy milyen
ir�nyban nyomoz. Korai is eredm�nyre sz�m�tani, ne fe-
lejtse el, hogy a gyilkoss�g tegnapel�tt t�rt�nt.
- Aki ezt a gyilkoss�got elk�vette, bizonyos megha-
t�rozott t�pus - gondolkozott hangosan Susan. - Bes-
ti�lis, tal�n nem eg�szen norm�lis fajta . . . Leszerelt ka-
tona vagy b�rt�nb�l szabadult rab. A balta haszn�lata
erre vall.
Entwhistle �r rejt�lyeskedve �sszer�ncolta homlok�t,
s �gy mormolta :
- Lizzie a fejsz�t remek�l kezelte -
�desapja fej�t negyvenszer beverte.
S l�tv�n az eredm�nyt, amelyet el�re,
negyvenegyet �t�tt a mama fej�re.
- � - pirult el bosszankodva Susan -, Cora egyed�l
�lt, hacsak az alkalmazottj�ra nem gondol. �s Lizzie
Bordent annak idej�n f�l is mentett�k. Senki nem tudja
biztosan, vajon � gyilkolta-e meg �desapj�t s a mosto-
haanyj�t.
- A verset val�ban kiss� szabadon alkalmaztam -
ismerte el Entwhistle �r.
- Sz�val a h�zvezet�n�! �r�k�lt valamit Cor�t�l?
- Egy csek�ly �rt�k� ametiszt mellt�t �s n�h�ny fest-
m�nyt, amelyek hal�szfalvakat �br�zolnak, �s kiz�r�lag
�rzelmi �rt�k�k van.
- Kinek �llt �rdek�ben a gyilkoss�g? Mert vagy �r-
dek, vagy �r�let vezette a gyilkost.
Entwhistle �r kotkod�csolva nevetett.
- Dr�ga Susan, az egyetlen ember, akinek �rdeke f�-
z�dhetik ehhez a sz�rny�s�ghez - maga.
- H�t ez meg mi? - csattant fel v�ratlanul Gregory
hangja. Mintha �lm�b�l riadt volna fel. Nagyon cs�-
ny�n n�zett az �gyv�dre. M�r nem az az �rdektelen fi-
gura volt a h�tt�rben, aki addig. - Mi k�ze van ehhez
Susynak? Azonnal adjon magyar�zatot!
Susan is felpattant:
- Ne ugr�lj, Greg! Entwhistle �r nem gondolhatott
semmi k�l�n�set.
- Csak egy kis tr�fa volt - mondta az �gyv�d mente-
get�zve. - Elismerem, nem a legjobb tr�fa. Cora minde-
n�t mag�ra hagyta, Susan. De nem val�sz�n�, hogy egy
fiatal h�lgyet, aki nemr�g �r�k�lt t�bb ezer fontot, gya-
n�ba fogjanak n�h�ny sz�z font miatt.
- Minden�t r�m hagyta? - k�rdezte Susan csod�l-
kozva. - Nagyon k�l�n�s. Hiszen nem is ismert. Mit
gondol, mi�rt tette?
- Gondolom, tudom�sa volt arr�l, hogy mag�nak,
Susan, bizonyos neh�zs�gei voltak . . . a . . . a h�zass�-
ga k�r�l. - Greg, aki k�zben visszat�rt a ceruzahegye-
z�shez, �jb�l s�t�t pillant�st vetett az �gyv�dre. - An-
nak idej�n rossz szemmel n�zt�k Cora h�zass�g�t is, azt
hiszem teh�t, hogy ez a v�grendelet a meg�rt�s jele.
Susan �rdekl�d�se fokoz�dni l�tszott.
- M�v�szemberhez ment f�rjhez, ugye - k�rdezte -,
akit senki sem kedvelt a csal�dban? Tehets�ges volt a
f�rje?
Entwhistle �r hat�rozottan megr�zta fej�t.
- Maradtak k�pek a f�rj�t�l a h�zban?
- Igen.
- Ink�bb magam �t�lek majd - jelentette ki Susan,
�s dacosan felszegte az �ll�t, Entwhistle �r pedig elmo-
solyodott :
- Csak tess�k. M�v�szeti k�rd�sekben maradi, be-
gyepesedett agy� v�nember vagyok, de ebben az eset-
ben egyet�rt majd az �t�letemmel.
- Azt hiszem, �gyis le kell utaznom Lytchett St. Ma-
rybe, ugye? Meg kell n�znem, mit �r�k�ltem. Lakik va-
laki a h�zban?
- Meg�llapodtam Miss Gilchristtel, hogy egyel�re
ottmarad.
Greg megsz�lalt:
- J� idegei lehetnek annak a n�nek . . . tov�bb lakni
egy h�zban, amelyben gyilkoltak !
- Gilchrist kisasszony meglehet�sen j�zanul gondol-
kodik. De azt is figyelembe kell venni - tette hozz� az
�gyv�d sz�razon -, hogy nem is mehet sehov�, am�g
nincs m�s �ll�sa.
- Teh�t Cora n�ni hal�la ut�n sz�razra ker�lt. Vajon
b�rta idegekkel . . . azaz azt akarom k�rdezni . . . bizal-
mas viszonyban volt egym�ssal a k�t n�?
Entwhistle �r k�v�ncsi pillant�st vetett Susanra. Mit
akar ezzel a k�rd�ssel?
- Ezt tal�n nem lehet �ll�tani - v�laszolta -, de Cora
sosem tekintette csel�dnek Gilchrist kisasszonyt.
- Ami alighanem m�g rosszabb - mondta Susan. -
Manaps�g ann�l ink�bb kiuzsor�znak valakit, min�l
szebb c�mmel illetik: "h�zvezet�n�", "t�rsalkod�n�" . . .
na hiszen, k�sz�n�m sz�pen. Majd keresek sz�m�ra egy
tisztess�ges �ll�st. Nem lesz neh�z. Mindenki aranyat
�r, aki hajland� egy kis h�zimunk�ra �s f�z�sre. Tud
f�zni, ugye?
- Hogyne. �gy vettem ki a szavaib�l, hogy csak
a . . . a . . . durva munk�t�l irt�zik. Bevallom, nem tu-
dom pontosan, mi �rtend� ezen.
Susan sz�rakoztat�nak tal�lta a megjegyz�st.
Entwhistle �r az �r�j�ra n�zett, �s �gy sz�lt:
- N�nik�je Timothyt jel�lte ki a v�grendelet v�gre-
hajt�s�ra.
- Timothyt? - ism�telte megvet�en Susan. - Ti-
mothy szem�lye mitikus fogalom. Soha senki sem tal�l-
kozik vele.
- Igaz - Entwhistle �r �jb�l az �r�j�ra pillantott. -
De �n holnap d�lut�n m�gis megl�togatom. K�z�lni fo-
gom vele a maga elhat�roz�s�t, Susan, hogy megn�zi
Cora h�z�t.
- Nem akarok t�bb id�t t�lten� ott, mint egy vagy
legfeljebb k�t napot. Nem lehetek sok�ig t�vol London-
t�l, K�l�nf�le terveim vannak. V�llalkoz� leszek.
Entwhistle k�r�lhordozta szem�t a kis lak�s zs�folt
szob�j�ban.
Nyilv�nval�, hogy Greg �s Susan nem d�sk�lnak
f�ldi javakban. Az �gyv�d tudta, hogy Susan apja nya-
k�ra h�gott vagyona jav�nak. Nem sok maradt a l�-
ny�ra.
- Mik a tervei a j�v�re, ha szabad �rdekl�dn�m?
- Tal�ltam egy ingatlant a Cardigan Streeten. Ugye,
sz�ks�g eset�n szerez nekem el�leget? Lehet, hogy fog-
lal�t k�rnek r�.
- Ezt meg lehet oldani - mondta az �gyv�d. - A te-
met�st k�vet� napon t�bbsz�r felh�vtam telefonon, de
nem kaptam v�laszt. M�r azt hittem, hogy nem marad-
tak a v�rosban.
- Dehogynem - mondta Susan gyorsan. - Mindket-
ten itthon voltunk. Eg�sz nap ki sem tett�k a l�bunkat.
Greg halkan megsz�lalt:
- Azt hiszem, a telefonunk nem volt rendben aznap,
Nem eml�kszel, Susan, hogy eg�sz d�lut�n hi�ba pr�-
b�ltam megkapni a Hard-c�get? Be akartam jelenteni,
de m�snap reggelre megjavult.
- A telefon n�ha teljesen megb�zhatatlan - jegyezte
meg Entwhistle �r.
Susan hirtelen ezt k�rdezte :
- Honnan tudta Cora n�ni, hogy �n f�rjhez mentem?
Polg�ri esk�v� volt, �s el�z�leg senkinek sem sz�l-
tunk.
- Tal�n R�chard mondta meg Cor�nak, aki h�rom
h�ttel ezel�tt megv�ltoztatta a v�grendelet�t. Eredetileg
a Teoz�fiai T�rsulat volt az �r�k�s. Az �j v�grendelet
k�zvetlen�l azut�n k�sz�lt, hogy Richard megl�togatta
Cor�t.
- Richard b�csi megl�togatta Cora n�nit? - k�rdezte
Susan meglepetten. - Err�l most hallok el�sz�r.
- �n is csak most tudtam meg - mondta Entwhistle
�r.
- Sz�val ekkor t�rt�nt, hogy . . .
- Hogy mi?
- Semm�.
6

- Kedves mag�t�l, hogy elj�tt - k�sz�nt�tte Maude

nyers sz�v�lyess�ggel Entwhistle urat a Bayham Comp-
ton-i vas�ti �llom�son. - Higgye el, hogy Timothy is
meg �n is nagyon h�l�sak vagyunk elhat�roz�s��rt. Ri-
chard hal�la az elk�pzelhet� legs�lyosabb megpr�b�lta-
t�s Timothyra . . . ez az igazs�g.
Entwhistle �r meg�llap�totta mag�ban, hogy ebb�l a
szempontb�l val�ban nem m�rlegelte m�g bar�tja hal�-
l�t. Egy�ttal az is vil�goss� v�lt el�tte, hogy Maude-nak
viszont nincs is m�s szempontja.
Mik�zben a kij�rat fel� tartottak, Maude r�szleteseb-
ben kifejtette a n�zet�t.
- Mindenekel�tt a megr�zk�dtat�s ! Hiszen Timothy
val�s�ggal cs�gg�tt Richardon. A hal�leset mag�ban
Timothyban is felkeltette a hal�l gondolat�t. Az �r�k�s
betegesked�s am�gy is nagyon idegess� teszi. Tudat�ra
�bredt, hogy � maradt egyed�l �letben a testv�rek k�-
z�l... �lland�an azt mondogatja, hogy most � k�vet-
kezik . . . m�gpedig nemsok�ra . . . mondtam is neki,
hogy norm�lis ember nem besz�l �gy . . .
Ki�rtek az �llom�s �p�let�b�l, �s egy bibliai id�kb�l
ittmaradt aut�roncs el�tt �lltak.
- Sajn�lom, hogy ebbe a v�n tragacsba kell �ltetnem
- mondta Maude. - �vek �ta szeretn�nk �j kocsit, de
eddig nem volt r� p�nz�nk. M�r m�sodszor cser�lem a
motort benne. Ezek a r�gi m�rk�k n�ha csod�latosan
sokat kib�rnak.
- Rem�lem, hogy beindul - tette hozz� aggodalma-
san. - N�ha csak kurblival siker�l.
T�bbsz�r r�taposott az �nind�t�ra, de csak s�ket ber-
reg�s volt a v�lasz. Entwhistle �rban, aki m�g soha �le-
t�ben nem gy�jtott be aut�t, balsejtelmek �bredeztek,
de Maude kisz�llt a kocsib�l, hely�re tolta a kurblit,
n�h�nyszor er�sen megforgatta, �s ezzel �letre keltette
a motort. "Szerencse - gondolta mag�ban Entwh�stle
�r -, hogy Maude-ban van er�."
- Siker�lt - mondta Maude. - A v�n gebe az ut�bbi
id�ben gyakran megmakacsolja mag�t. P�ld�ul amikor
hazaj�ttem a temet�sr�l. T�bb kilom�tert kellett gyalo-
golnom, am�g tal�ltam gar�zst . . . de csak amolyan fa-
lusit. K�nytelen voltam megsz�llni a helyi fogad�ban,
am�g babr�ltak vele. Timothy persze ezen is felizgatta
mag�t. Siker�lt ugyan felh�vnom telefonon, hogy csak
m�snap �rek haza, de �gy tett, mintha legal�bbis haj�-
t�r�st szenvedtem volna. Amit lehet, �gyis eltitkolok
el�le, de vannak dolgok, amiket nem lehet . . . p�ld�ul
Cora meggyilkol�s�t. Barton doktor�rt kellett k�lde-
nem, hogy nyugtat� injekci�t adjon neki. T�mothy
eg�szs�gi �llapota nem el�g er�s gyilkoss�gok elvisel�-
s�re. Egy�bk�nt az a v�lem�nyem, hogy Cora mindig
bolond volt.
Entwhistle �r n�m�n lenyelte ezt a v�ratlan �s ke-
gyetlen megjegyz�st. Nem volt eg�szen vil�gos el�tte,
hogyan jutott Maude az el�bbiekb�l erre a k�vetkezte-
t�sre.
- Azt hiszem, az�ta sem l�ttam Cor�t, ami�ta f�rj-
hez mentem - folytatta Maude. - Akkor nem akartam
Timothynak azt mondani : "A legkisebb h�god sz�d�lt
egy n�", mert ez t�ls�gosan k�m�letlen�l hangzott vol-
na. De ez volt a meggy�z�d�sem. Cora k�pes volt a leg-
nagyobb nyugalommal a legnagyobb k�ptelens�geket
mondani. Az ember nem tudta, hogy megbotr�nkoz-
z�k-e vagy nevessen. V�lem�nyem szerint az az igazs�g,
hogy a l�ny egy saj�t, k�l�n k�pzeletvil�gban �lt, tele
volt fantazmag�ri�kkal �s l�zas elk�pzel�sekkel a k�r-
nyezet�r�l. H�t szeg�ny most el�g dr�g�n megfizetett
�rte. Voltak neki p�rtfogoltjai?
- P�rtfogoltjai? Nem �rtem a k�rd�st.
- Csak k�v�ncsi voltam. Fiatal boh�m m�v�szek, mu-
zsikusok . . . vagy hasonl�k? Akik k�z�l valakit foga-
dott a h�z�ban azon a napon, �s aki tal�n v�gzett vele,
hogy kirabolja. Lehet, hogy f�lig gyerek a tettes . . . Ser-
d�l�korban . . . ilyenkor minden kitelik t�l�k . . . k�l�-
n�sen a m�v�sz-fajt�t�l.. . . Furcsa tudniillik, hogy va-
lakit f�nyes nappal, d�lut�n �ljenek meg. Ha m�r az
ember bet�r egy h�zba, legal�bb �jszaka teszi.
- Akkor k�t n�t tal�lt volna a h�zban.
- �, persze, a h�zvezet�n� ! M�gsem tudom elk�p-
zelni, hogy valaki megfontoltan kiv�rja, am�g a h�zve-
zet�n� t�vozik, hogy ut�na behatoljon a lak�sba, �s
megt�madja Cor�t. Mi lett volna a c�lja? Nem sz�m�t-
hatott arra, hogy k�szp�nzt vagy m�s komoly �rt�ket
tal�l, meg azt�n ad�dott volna olyan alkalom is, amikor
egyik n� sem tart�zkodik otthon. Ez sokkal biztons�-
gosabb lett volna. Nem f�r a fejembe, hogy valaki csak
�gy gyilkol, ha nincs felt�tlen�l sz�ks�g r�.
- M�rpedig Cora meggyilkol�s�ra nem volt felt�tle-
n�l sz�ks�g, ugye?
- Amilyen borzalmas az eg�sz, ugyanolyan �rtelmet-
len is.
Entwhistle �r t�preng�sbe m�lyedt. Van olyan gyil-
koss�g, amelynek van �rtelme? Elm�letileg azt kellene
v�laszolni, hogy van. Pedig az ember �lland�an hall
olyan b�ntettekr�l, amelyeknek oka teljess�ggel hom�-
lyos. V�g�l is egyed�l a gyilkos v�rm�rs�klete a m�rv-
ad� ebben.
Tud valamit az ember arr�l, milyen egy gyilkos, �s
mi j�tsz�dik le a lelk�ben? �deskeveset. Az �gyv�d so
sem volt b�n�gyi szak�rt�. Irod�ja sem foglalkozott
b�n�gyekkel. V�lem�nye szerint a legk�l�nb�z�bb t�-
pus� gyilkosok vannak. Az egyik m�rt�ktelen�l hi�, a
m�sikat k�ros hatalmi v�gy f�ti; van, aki aljas �s kap-
zsi, van k�zt�k n�bolond vagy n�k kedvence; v�g�l
kedves, rokonszenves fick� is akad k�zt�k. Az �gyv�d
hat�rozott esetekre gondolt, amikor v�gigvonultatta
agy�ban a gyilkosok gal�ri�j�t. Edith Thompson telje-
sen irre�lis vil�gban �lt, Mary Waddington, az �pol�n�,
pedig ked�lyes rendszeress�ggel k�ld�zgette m�svil�gra
id�s betegeit.
Maude hangja ragadta ki Entwhistle urat t�preng�-
s�b�l:
- A legnagyobb baj, hogy nem tudom eldugni az �j-
s�gokat Timothy el�l. Folyton b�jja a lapokat, azt�n iz-
gul. Ugye, tiszt�ban van azzal, �gyv�d �r, hogy Ti-
mothynak semmi k�r�lm�nyek k�z�tt sem szabad r�szt
vennie a hat�s�gi vizsg�latban? Barton doktor sz�ks�g
eset�n ad neki orvosi igazolv�nyt.
- Emiatt nem kell agg�dnia, Maude.
- H�la Istennek!
A birtok kapuj�hoz �rtek. A ker�t�sen bel�l elhanya-
golt kocsi�ton gurultak tov�bb. A park sz�p lehetett va-
laha, de most z�ll�tt �s lehangol� benyom�st tett.
Maude fels�hajtott:
- A gaz elbor�tott mindent a h�bor� alatt. Mindk�t
kert�sz�nk felmondott. Most csak egy �reg b�csink van,
nagyon gyenge munkaer�. A b�rek sz�rnyen felmentek.
�szint�n sz�lva boldogok vagyunk, hogy most m�r lesz
m�dunk k�lteni a birtokra. Nagyon a sz�v�nkh�z n�tt.
Komolyan agg�dtunk, hogy k�nytelenek lesz�nk t�lad-
ni rajta . . . Ny�ltan sosem besz�ltem err�l Timothyval.
T�ls�gosan felizgatta volna.
A v�n kast�ly, amelynek bej�rata el�tt meg�lltak, a
Gy�rgy�k kor�ban �p�lt �s nagyon vonz� k�lsej� volt,
b�r nem �rtott volna neki, ha frissen festik �s m�zolj�k.
- Csel�ds�g�nk nincs - mondta Maude keser�en,
mik�zben el�rement, �s az utat mutatta. - Bej�r�n�kre
vagyunk utalva. Egy h�napja m�g volt egy bennlak� l�-
nyunk, kiss� p�pos, folyton n�th�s, �s nem nagy �sz,
de felemel� �rz�s volt, hogy van valaki a h�zban, aki-
nek b�rmikor lehet csengetni - r�ad�sul el�g j�l f�z�tt
is. H�t nem felmondott! Elszeg�d�tt egy n�h�z, akinek
nagyobb a h�za; ott sokkal t�bb a dolga, de van hat
pincsikuty�ja, �s � "im�dja a kutyusokat". Most boldog
a kutyusaival. Pedig biztosan hol az egyik beteg, hol a
m�sik. De lehet, hogy �ppen ez kell neki . . . babusgatni
a d�g�ket. Komolyan mondom : ezek a n�k nem norm�-
lisak. Teh�t ott tartunk, hogy ha ki kell mennem a h�z-
b�l, Timothy teljesen egyed�l marad, �s ha valami t�r-
t�nn�k, senkit sem h�vhat, aki seg�tene rajta. Az egyet-
len; amit tehetek, hogy az �gya mell� tolok egy sz�ket,
r�teszem a telefont, hogy felh�vhassa Barton doktort,
ha baj van.
Maude a fogad�szob�ba vezette az �gyv�det. A kan-
dall� el�tti asztalon m�r minden k�szen �llt a te�z�s-
hoz. Mik�zben Entwhistle �r k�nyelmesen helyet fog-
lalt, Maude elt�nt a konyha ir�ny�ban. N�h�ny perc
m�lva visszat�rt a forr�vizes kancs�val. A tea finom
volt; ugyan�gy a h�zi s�tem�ny �s a bef�tt is.
- �s Timothy? - mormogta Entwhistle �r.
Maude r�viden k�z�lte, hogy Timothy m�r megkapta
a te�j�t, m�g miel�tt � kiment az �llom�sra.
- Most pedig - folytatta Maude - m�r szuny�k�lt is
egy kicsit, �gyhogy ez a legjobb id�pont, hogy �gyv�d
�r megl�togassa. Nagyon k�rem, vigy�zzon, hogy Ti-
mothy ne izgassa fel mag�t t�ls�gosan.
Entwhistle �r biztos�totta a h�z asszony�t, hogy a le-
het� leg�vatosabban fog viselkedni.
Mik�zben az �gyv�d a kandall� lobog� t�z�n�l Maude
arc�t vizsg�lgatta, hirtelen r�szv�t t�madt benne.
Maude eg�szs�ges, er�teljes, re�lis asszony, a j�zans�g
mintak�pe, s m�gis . . . egy ponton s�lyosan sebezhet�.
K�l�n�s �s sz�nand� ez a gyenges�g. Entwhistle �r arra
a meggy�z�d�sre jutott, hogy Maude szeretete �s gyen-
g�ds�ge f�rje ir�nt ink�bb anyai gyeng�ds�gre eml�kez-
tet. Maude Abernethie sosem sz�lt gyermeket, pedig az
az asszonyt�pus, akinek a gyermek t�lti be az �let�t.
Betegesked� ura p�tolja sz�m�ra a gyermeket . . . �t
�polja, v�di, babusgatja. S tal�n e f�rj�n�l er�sebb egy�-
nis�g �ntudatlanul is a rokkants�gnak olyan fok�ra
k�nyszer�tette Timothyt, ahova gyeng�bb n� oldal�n so-
ha nem jutott volna.
"Szeg�ny asszony" - gondolta mag�ban az �gyv�d.
- K�sz�n�m, hogy elj�tt, Entwhistle.
Timothy kiss� felemelkedett karossz�k�b�l, �s kezet
ny�jtott az �gyv�dnek.
Magas" csontos ember volt, hat�rozottan eml�kezte-
tett fiv�r�re, Richardra. De ami Richardon az er� von�-
sa volt, Timothyn az er�tlens�get jelk�pezte. P�ld�ul
sz�j�nak hat�rozatlan rajzolata, kiss� csapott �lla, kis-
s� lapos homloka, amelyen a bossz�s�g �s idegesked�s
vont bar�zd�kat.
Betegesked�s�t egyr�szt a t�rd�n �tvetett meleg ta-
kar�, m�sr�szt a jobbj�n �ll� asztalka jelezte, amelyet
teljesen elbor�tottak a gy�gyszeres �vegcs�k �s doboz-
k�k.
- Nem szabad meger�ltetnem magamat - mondotta
figyelmeztet�en. - Az orvos megtiltotta. Folyv�st int,
hogy �vjam magamat az izgalmakt�l. Szeretn�m tudni,
hogyan. Ha az � csal�dj�ban t�rt�nn�k gyilkoss�g, fo-
gadni mern�k, � is izgulna. Ez m�r t�bb ann�l, ami el-
viselhet� . . . el�bb Richard hal�la . . . majd amit a te-
met�sr�l �s a v�grendeletr�l hallok . . . micsoda egy
v�grendelet! . . . V�g�l a szeg�ny kis Cora sz�rny� v�-
ge . . . balt�val vert�k agyon 1 Balt�val ! Jaj ! Ez az or-
sz�g a gengszterek orsz�ga lett. Bet�r�k, rabl�gyilko-
sok gar�zd�lkodnak benne . . . a h�bor� �r�ks�ge ! V�d-
telen asszonyokat gyilkolnak. �s senkinek sincs mersze
ahhoz, hogy er�s k�zzel v�get vessen ezeknek az �lla-
potoknak. Szeretn�m tudni, mi lesz Angli�b�l. Hov�
s�llyed m�g ez az istenverte sziget?!
Entwhistle �r j�l ismerte ezt a sz�veget. Az utols�
h�sz �v folyam�n el�bb-ut�bb �gysz�lv�n minden kli-
ense ebben a sz�noki k�rd�sben fakadt ki, s m�r az �
v�lasza is kialakult id�k�zben. N�h�ny csillap�t� sz�t
mormogott, vagy tal�n helyesebb lenne �gy mondani:
n�h�ny csillap�t� hangot �s z�rejt adott ki mag�b�l.
- Azzal az �tkozott Labour-korm�nnyal kezd�d�tt az
eg�sz - folytatta Timothy. - Poklot csin�ltak az eg�sz
orsz�gb�l. De a mostani korm�ny sem jobb. �jtatos k�-
p� �lszentesked�k �s �lszocialist�k. N�zze meg p�ld�ul,
hogy mi magunk milyen �llapotba ker�lt�nk. K�ptelen
vagyok egy kert�szt, k�ptelen vagyok csel�deket kap-
ni . . . szeg�ny Maude �nmaga �rny�k�v� v�lik att�l az
�r�k�s piszmog�st�l a konyh�ban . . . (Egy�bk�nt az a
v�lem�nyem, dr�g�m, hogy a tejsod�s puding kit�n�en
illen�k a mai halvacsor�hoz, de . . . mindenekel�tt egy
j�, forr� hamisleves.) Nagyon vigy�znom kell a testi
er�mre . . . Barton doktor mondta! . . . Hol is tartottam?
Persze, Cor�n�l. Mondhatom, sz�rny� megr�zk�dtat�s
az emberre, ha hallja, hogy a n�v�r�t . . . a tulajdon n�-
v�r�t . . . meggyilkolt�k! Kijelentem �nnek, hogy h�sz
percen �t a leghevesebb sz�vdobog�st �reztem! �nnek
kell mindent csin�lnia helyettem, kedves �gyv�d �r! �n
nem vehetek r�szt a nyilv�nos vizsg�laton, �s nem te-
hetek semmif�le int�zked�st Cora hagyat�k�nak �gy�-
ben. Szeretn�m elfelejteni az eg�szet, �gy, ahogy van.
Mellesleg, mi t�rt�nik azzal a p�nzzel, amit Richard ha-
gyott Cor�ra? Engem illet, nem?
Maude valami olyasmit mormolt, hogy le kell szednie
a te�t, �s kiment a szob�b�l.
Timothy h�trad�lt a karossz�kben, �s �gy sz�lt :
- J�, hogy n� n�lk�l maradtunk. Most megbesz�lhet-
j�k az anyagiakat an�lk�l, hogy csacsi k�zbesz�l�sokt�l
kellene tartanunk.
- A Cora �vj�rad�k�nak forr�s�ul szolg�l� t�ke
- mondta Entwhistle �r t�rgyilagosan - egyenl� ar�ny-
ban osztand� fel �n, a k�t unokah�g �s az unoka�cs
k�z�tt.
- De k�rem - Timothy arc�t enyhe p�rral vonta be a
felh�borod�s. - M�giscsak �n vagyok a legk�zelebbi
rokon. �n vagyok az egyetlen �letben maradt fiv�r!
Entwhistle �r j�mbor t�relemmel fejtegette Richard
Abernethie v�grendelet�nek pontos r�szleteit, �s fino-
man eml�keztette Timothyt, hogy neki is megk�ldte a
v�grendelet egyik m�solat�t.
- Rem�lem, nem gondolja, hogy meg�rtem azt a k�r-
m�nfont jog�sznyelvet! - mondta Timothy, ahelyett,
hogy megk�sz�nte volna az �gyv�d el�z�kenys�g�t. -
Maguk, jog�szok! Bevallom, hogy nem hittem a f�lem-
nek, amikor Maude haza�rkezett, �s k�z�lte velem a
rendelkez�s l�nyeg�t. Azt hittem, hogy f�lre�rtette az
eg�szet. A n�k mindig kiss� zavarosak. Maude a leg-
nagyszer�bb asszony a vil�gon, de az asszonyok nem
�rtenek a p�nzhez. Maude-nak val�sz�n�leg esz�be sem
jutott, hogy ha R�chard nem hal meg id�ben, szedhet-
j�k a s�torf�nkat. Ez volt a helyzet!
- Azt hiszem, ha felt�rta volna Richard el�tt . . .
Timothy r�vid, nyers, ugat�sszer� nevet�st hallatott:
- Ez nem az �n st�lusom. Ap�nk sz�p summa p�nzt
hagyott mindny�junkra . . . azaz mindazokra, akik nem
�hajtanak bel�pni a csal�di r�szv�nyt�rsas�gba. �n nem
�hajtottam. Az �n intellektusom nem b�rja a ty�kszem-
tapaszok sz�nvonal�t, Entwhistle. Richard megb�ntva
�rezte mag�t �ll�spontom miatt. Nos, az ad�k, a j�ve-
delemcs�kken�s, ez �s amaz . . . bizony neh�z volt fenn-
maradni a v�zen. Alaposan nyak�ra kellett h�gnom a
birtokomban maradt t�k�nek. Manaps�g ez nem megy
m�sk�nt. Egy alkalommal c�lz�st tettem Richard el�tt
arra, hogy egyre nehezebb fenntartani ezt a birtokot. Er-
re kijelentette, hogy sokkal el�ny�sebb lenne sz�munk-
ra, ha kisebb h�zba k�lt�zn�nk. Maude-nak sem kellene
annyit dolgoznia, mondta. Maga a csal�di birtok sorsa
nem is �rdekelte . . . mintha Maude csel�d lenne, akinek
csak az a fontos, hogy "jobb helye" legyen. Nem, Ri-
chardhoz sosem fordultam volna seg�ts�g�rt. De az
eg�szs�gem t�nkrement ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt, �gy-
v�d �r. T�bb nyugalomra volna sz�ks�gem. Azt�n Ri-
chard meghalt, �s hal�la m�g betegebb� tett ugyan . . .
elv�gre a fiv�rem volt . . . de a j�v� jobb kil�t�sai m�g-
iscsak enyh�tik gondjaimat. Kifestetem a h�zat . . . szer-
zek egy-k�t munkab�r� embert, aki �rt a kerthez . . .
puszt�n att�l f�gg, mekkora b�rt tudok fizetni. A r�zsa-
kertet is fel kell �j�tani. �s . . . hol is tartottam . . .?
- A terveit r�szletezte.
- Igen, igen . . . de nem untatom tov�bb. Ami
b�nt . . . s�lyosan b�nt . . . az Richard v�grendelet�nek
tartalma.
- Val�ban? - Entwhistle �r meglepett arcot v�gott. -
M�sra sz�m�tott?
- Meghiszem azt! Mortimer hal�la ut�n biztosra vet-
tem, hogy Richard mindent r�m hagy.
- � . . . tett ilyen c�lz�st valaha?
- Nem tett . . . Richard nem sokat besz�lt . . . hallga-
tag ember volt. De egy alkalommal itt j�rt n�lunk ven-
d�gs�gben . . . r�viddel Mortimer hal�la ut�n. Csal�di
�gyeket akart megbesz�lni. George-r�l vitatkoztunk . . .
�s a l�nyokr�l meg a f�rjekr�l. Tudni akarta, hogyan
v�lekedek r�luk . . . b�r �n nem sokat tudtam hozz�sz�l-
ni. Beteg ember vagyok, ki sem l�pek a h�zb�l, Maude-
dal egy�tt remete�letet �lek. Legfeljebb azt mondhatom,
hogy egyik l�ny sem ment szerencs�sen f�rjhez, K�r-
dezem mag�t, Entwhistle, ugye, joggal gondolhattam,
hogy Richard a j�vend� csal�df�nek tekint, ha majd
meghal, �s r�m fogja b�zni a vagyon kezel�s�t? Richard
nyugodtan megb�zhatott volna bennem, hogy nem fogok
megfeledkezni a fiatal nemzed�kr�l. �s hogy gondos-
kodni fogok a szeg�ny Cor�r�l is. Az �rd�gbe is, Ent-
whistle, �n Abernethie vagyok . . . �n vagyok az utols�
Abernethie. Az �n kezembe kellett volna letenni a va-
gyon sors�t.
Timothy izgalm�ban ler�gta mag�r�l a takar�t, �s
felegyenesedett a karossz�kben. A testi gyenges�g min-
den jele elt�nt r�la. Entwhistle �r szerint egy teljesen
eg�szs�ges - hab�r indulatos - ember �lt vele szemben.
Az �gyv�d most azt is tiszt�n l�tta, hogy Timothy Aber-
nethie titokban mindig f�lt�keny volt fiv�r�re, Richard-
ra. El�gg� hasonl�tottak egym�sra ahhoz, hogy Timothy
fell�zadjon fiv�r�nek jellemszil�rds�ga �s a csal�di va-
gyon feletti egyeduralma ellen. Timothy v�rva v�rta azt
a pillanatot, amikor Richard hal�la ut�n, elk�sve b�r,
de m�gis elnyeri a hatalmat, �s kez�ben tarthatja m�sok
sors�t.
De nem nyerte el ezt a hatalmat Richardt�l! Vajon
Richard sosem akarta Timothyt ut�dj�v� tenni? Vagy
r�gebben ez volt a sz�nd�ka, de k�s�bb megv�ltoztatta?
S ha igen, mi�rt?
Hirtelen f�ls�rt� macskanyiv�kol�s hangzott be a
kertb�l. Timothy felugrott a karossz�kb�l, az ablakhoz
sietett, gyorsan felh�zta a red�nyt, �s d�h�sen kiki�l-
tott: "Kuss, ti d�g�k!" - Majd felkapott egy nagy
k�nyvet, �s a csendh�bor�t�k ut�n haj�totta.
- Ronda macsk�k - d�rm�gte, mik�zben visszat�rt
vend�ge mell�. - T�nkreteszik a vir�g�gyakat, �s �gy
ny�vognak, hogy meg kell bolondulni.
Vissza�lt a karossz�kbe, �s megk�rdezte :
- Inna valamit, Entwhistle?
- K�sz�n�m, nem. Remek te�t kaptam Maude-t�l az
im�nt.
Timothy el�gedett arcot v�gott :
- Maude nagyszer� asszony. De t�l sokat v�llal ma-
g�ra. M�g azt a v�n tragacsunkat is � szokta helyre-
pofozni . . . Szerel�nek is elmehetne.
- Hallom, hogy a temet�sr�l j�vet elakadt az �ton.
- Igen. A kocsi bed�gl�tt. Maude hazatelefon�lt
ugyan, nehogy felizgassam magamat, de az a f�lesz�
bej�r�n�nk olyan ostob�n �rta fel az �zenetet, hogy sz�t
sem �rtettem bel�le. �ppen kint j�rtam friss leveg�t
sz�vni . . . az orvos azt mondta, hogy v�gezzek egy kis
testmozg�st, ha kedvem szottyan r� . . . hazaj�v�k a s�-
t�r�l, �s egy darab papiroson ezt tal�lom : "A nagys�gos
asszony sajn�lja, kocsi elromlott, reggelig marad." Ter-
m�szetesen azt hittem, hogy Maude m�g Enderbyben
van. Interurb�n felh�vom, mire kider�l, hogy m�r reg-
gel elment. Teh�t valahol �tk�zben akadt el . . . de hol?
Sz�p kis cirkusz! A buta bej�r�n� egy t�l sajtos maka-
r�nit hagyott sz�momra vacsor�ra. Le kellett v�nszorog-
nom a konyh�ba, hogy felmeleg�tsem magamnak . . . a
te�mat is magam f�ztem meg . . . nem is sz�lva arr�l;
hogy a boylert is be kellett kapcsolnom. Mi t�rt�nik, ha
kapok egy sz�vrohamot? De t�r�dik is egy csel�d az
ilyesmivel?! Dehogy t�r�dik. Ha egy csepp tisztess�g
lenne benne, est�re visszaj�n, hogy ell�sson. De ebb�l a
fajt�b�l m�r teljesen kiveszett a becs�let . . .
T�mothy komoran maga el� meredt.
- Nem tudom, mennyit mondott el Maude �nnek a
temet�sr�l �s a rokonokr�l - mondta Entwhistle �r. -
Cora k�nos pillanatokat okozott a jelenlev�knek. Der�-
sen kijelentette, hogy Richardot ugyeb�r meggyilkolt�k.
Tal�n hallotta m�r Maude-t�l?
Timothy nevetett egyet.
- �, igen, hallottam. Mindenki felh�borodott k�pet
v�gott, �s �gy tett, mintha meg lenne botr�nkozva. Jel-
lemz� Cor�ra. M�r kisl�ny kor�ban is megtal�lta a m�d-
j�t, hogyan lehet mindenkit zavarba hozni. Az esk�v�nk
napj�n is kihozott benn�nket a sodrunkb�l. K�l�n�sen
Maude-ot, aki sosem sz�velte Cor�t. Igen, Maude a te-
met�s est�j�n felh�vott, hogy j�l �rzem-e magam, �s
hogy Jonesn� j�tt-e, �s elk�sz�tett-e mindent. Mondta,
hogy minden rendben zajlott le, mire megk�rdeztem :
"Mi van a v�grendelettel?" Eleinte megpr�b�lt mell�-
besz�lni, de �n hamarosan kiszedtem bel�le az igazs�-
got. El sem akartam hinni, �s azt mondtam, hogy bizto-
san t�ved, de � kitartott amellett, amit mondott. Richard
nagyon megb�ntott, �gyv�d �r . . . val�s�ggal sebet
�t�tt rajtam. Ha tudni akarja, Richard puszt�n dacb�l
cs�n�lta ezt. Tudom, hogy halottakr�l j�t vagy semmit,
de szavamra mondom . . .
Timothy m�g j� darabig h�nytorgatta ezt a k�rd�st.
Ekkor Maude ism�t benyitott, �s hat�rozott hangon
�gy sz�lt:
- Azt hiszem, dr�g�m, hogy Entwhistle �r imm�r
el�g id�t t�lt�tt veled. Itt az ideje, hogy pihenj. Ha el-
int�ztetek mindent . . .
- �, persze hogy elint�zt�nk. Sz�val mindent �nre
b�zok, �gyv�d �r. �rtes�tsen, ha elfogt�k a tettest . . . ha
ugyan valaha elfogj�k. Nincs bizalmam a mai rend�r-
s�ghez . . . ezek m�r nem a r�gi rend�rtisztek. A . . . a
temet�sr�l, ugyeb�r, gondoskodik majd? Mi, sajnos,
nem tudunk megjelenni. De rendeljen a nevemben egy
sz�p koszor�t . . . �s megfelel� s�rk�vet is kell �ll�ta-
ni . . . Ugye, a k�zs�gben fogj�k eltemetni? Semmi c�l-
ja, hogy felsz�ll�ts�k �szakra, arr�l pedig fogalmam
sincs, hogy hol temett�k el azt a Lansquenet-t . . . alig
hanem valahol Franciaorsz�gban. Mit is v�set az ember
egy s�rk�re, ha gyilkoss�g t�rt�nt? . . . Elv�gre ilyenkor
nem lehet azt mondani, hogy: "Megt�rt b�k�ben!" Va-
lami odaill� sz�veget kellene kigondolni. "Repuiescat
in paca" . . . Most jut eszembe, hogy ez csak katoliku-
soknak j� . . .
- "L�ttad, �, Uram, az �n b�ntalmaztat�somat; �t�ld
meg �gyemet" - mormogta Entwhistle �r.
�s mikor T�mothy meglepetten meredt r�, az �gyv�d
halv�nyan elmosolyodott.
- Jeremi�s siralmaib�l val� - magyar�zta. - Meg-
felel�, �gy hiszem, csak tal�n egy kicsit melodramati-
kus. Igaz, a s�rk� k�rd�se m�g am�gy sem id�szer�. Az
�gynek, akarom mondani a s�r f�ldj�nek meg kell nyu-
godnia, le kell sz�llnia el�bb, ugyeb�r? �s k�rem, hogy
ne izgassa mag�t. Az irod�m mindent elint�z, �s idej�-
ben �rtes�ti �nt mindenr�l.
M�snap reggel Entwhistle �r elutazott Londonba.
Miut�n haza�rkezett, n�mi haboz�s ut�n felh�vta tele-
fonon egyik bar�tj�t.
7

- Ki sem mondhatom, mennyire megtisztelt megh�v�s�-

val.
Entwh�stle �r melegen megszor�totta h�zigazd�ja ke-
z�t.
Hercule Poirot kedves sz�v�lyess�ggel a kandall�
mellett �ll� karossz�kre mutatott.
Entwhistle �r le�lt, �s nagyot s�hajtott.
Oldalt asztal �llt k�t ter�t�kkel.
- Ma reggel �rkeztem vissza vid�kr�l - mondta az
�gyv�d.
- �s tan�csra volna sz�ks�ge?
- Igen. Hossz� �s sajnos, bonyolult `hist�r�a.
- Akkor nem foglalkozunk vele, csak eb�d ut�n.
Georges!
Georges, a mintainas, pillanatok alatt libam�jp�st�-
tomot �s forr� pir�t�skenyeret var�zsolt az asztalra.
- Ezt a Pat�-t a t�z mellett �lvezz�k - mondta Poi-
rot. - Ut�na majd �t�l�nk az asztalhoz.
M�sf�l �ra is eltelt, am�g Entwhistle �r v�gre k�nyel-
mesen kiny�jt�zhatott a karossz�kben, �s megel�ge-
detten fels�hajthatott.
- �n �letm�v�sz, Poirot. Egy franci�ban mindig le-
het b�zni.
- Belga vagyok, ha megengedi. De egy�bk�nt igaza
van. Az �n koromban a legf�bb �lvezet, mondhatn�m az
egyetlen �lvezet, ami m�g megmaradt, a ter�tett asztal
�r�me. �ld�s �s szerencse, hogy a gyomrom m�g j�.
- �, � - mormogta Entwhistle �r.
A men� Sole Verorrique-b�l, majd Escalope de Veau
Milanaise-b�l �ll, �s parfait-val z�rult.
Ital: Pouilly Fuisse, majd Corton. Entwhistle �r el�tt
egy poh�r port�i. Poirot, aki nem kedvelte a port�it,
kaka�lik�rt sz�rcs�lgetett.
- El sem tudom k�pzelni, hogy a maga Georges-a
honnan szerzi be a h�st - sz�lt Entwhistle �r, aki most
teljesen �tadta mag�t a pomp�s lakoma �lvezet�nek. -
Olyan, mint a vaj !
- Egyik bar�tom hentes, a kontinensr�l j�tt. Megol-
dottam neki kis h�zi probl�m�t. � h�l�s nekem . . . �s
az�ta nagyon szimpatikus nekem a gyomrommal.
- Kis h�zi probl�ma - s�hajtott fel Entwhistle �r.
- K�r, hogy eszembe juttatta . . . Olyan j�l �reztem ma-
gamat !
- Akkor el se kezdje, mon ami. Mindj�rt kapunk egy
demi tasse-t, egy finom brandy-t, �s ha b�k�sen folyik
em�szt�s, akkor majd elmondja nekem, mihez k�ri a ta-
n�csomat.
Az �ra f�l t�zet �t�tt, mikor Entwhistle annyira jutott,
hogy meg tudott mozdulni a karossz�kben. Elj�tt a l�-
lektani pillanat. G�tl�sai megsz�ntek, s�t kik�v�nkoztak
bel�le a probl�m�i.
- Lehets�ges - mondta -, hogy bolondot csin�lok
magamb�l. �gy �rzem, zs�kutc�ba ker�ltem, �s nem l�-
tom, mik�nt tudok kijutni bel�le. De szeretn�m felt�rni
�n el�tt a t�nyeket, �s szeretn�m tudni, mi a v�lem�nye.
N�h�ny pillanatnyi sz�netet tartott, majd a maga
m�dj�n, sz�raz apr�l�koss�ggal elmondta az elmondan-
d�kat. Gyakorlott jog�szi agya nagy seg�ts�g�re volt
abban, hogy semmit se hagyjon ki, �s semmi feleslege-
set ne keverjen elbesz�l�s�be. T�j�koztat�sa vil�gos �s
t�m�r volt, a fesz�lten figyel� kis�reg pedig, akinek
kopony�ja �l�nken eml�keztetett egy �ri�si toj�sra,
nagyra �rt�kelte a pontos besz�mol�t.
Miut�n befejezte, csend t�madt. Entwhistle �r k�szen
�llt arra, hogy v�laszoljon, ha k�rdezik, de a k�rd�sekre
egyp�r percig v�rnia kellett. Hercule Poirot el�bb v�-
giggondolta a hallottakat.
V�gre megsz�lalt :
- Minden vil�gos. �nnek az a gyan�ja t�madt, hogy
bar�tj�t, Richard Abernethie-t meg�lt�k. Ez a gyan�
vagy feltev�s egyetlen dolgon alapszik - Cora Lans-
quenet szavain, amelyeket Richard Abernethie temet�se
ut�n mondott. Ha ezek a szavak nincsenek . . . nem ma-
rad semmi. M�snap Cor�t is meggyilkolt�k, de ez lehet
a szomor� v�letlenek �sszj�t�ka. Igaz, hogy Richard
Aberneth�e hirtelen halt meg, de j� bar�tja, a der�k dok-
tor, haboz�s n�lk�l kiadta a halotti bizonylatot. Temet-
t�k vagy el�gett�k?
- El�gett�k, az elhunyt k�v�ns�g�nak megfelel�en.
- Igen, a halott k�v�ns�g�t teljes�teni kell, ez t�r-
v�ny. Ilyen esetben m�sodik doktornak is al� kell �rnia
a bizonylatot . . . de ennek sem volt akad�lya. T�rj�nk
teh�t a l�nyegre . . . Mit is mondott Cora Lansquenet?
�n ott volt, mon ami, �s hallotta. Szavai teh�t ezek vol-
tak: "Hiszen meggyilkolt�k, nem?"
- �gy van.
- �s a legfontosabb : �n azt hiszi, hogy igaza volt?
Entwhistle �r pillanatig habozott, majd �gy sz�lt:
- Azt hiszem.
- �s mi�rt?
- Mi�rt? - ism�telte az �gyv�d kiss� meglepve.
- Igenis, mi�rt? Az�rt, mert valahol m�lyen m�r lap-
pangott �nben ez a rossz �rz�s Richard Abernethie hirte-
len hal�la miatt?
- Nem, nem, legkev�sb� sem - tiltakozott az �gyv�d.
- Teh�t akkor �miatta . . . Cora miatt. J�l ismerte Co-
r�t?
- R�gen . . . � . . . h�sz �ve nem l�ttam.
- Megismerte volna, ha utc�n tal�lkoznak?
Entwhistle �r gondolkodott.
- Lehets�ges, hogy elment�nk volna egym�s mellett
an�lk�l, hogy r�ismertem volna. El�g j�k�p�, karcs�,
fiatal l�ny volt, amikor utolj�ra tal�lkoztunk, s elh�zott,
rendetlen, id�secske n� lett bel�le. De ha szemt�l szem-
be ker�l�k vele, azt hiszem, m�giscsak felismerem.
Ugyan�gy hordta a haj�t, mint r�gen; frufrura v�gva,
�s valahogy alulr�l szokott feln�zni az emberre, amit�l
f�l�nk �llatk�ra eml�keztetett. Azonk�v�l gyorsan, szag-
gatottan besz�lt, �s miel�tt kikottyantott valami sz�r-
ny�s�get, mad�r m�dj�ra f�loldalt hajtotta a fej�t. Cora
egy�nis�g volt, s az egy�nis�ghez hozz�tartoznak az ere-
deti von�sok.
- Teh�t most is ugyanaz a Cora volt, aki �vekkel ez-
el�tt. �s most is mondott megbotr�nkoztat� dolgokat!
Azok a dolgok . . . azok a megbotr�nkoztat� dolgok . . .
amelyeket a m�ltban mondott, azok jogosultak voltak?
- Ez volt �ppen a k�l�n�s Cor�ban. Ha helyesebb lett
volna hallgatni az igazs�gr�l - � kimondta.
- Ez a jellemvon�sa teh�t nem v�ltozott. Richard
Abernethie-t meg�lt�k, �s Cora . . . mindj�rt kifecsegte
ezt a t�nyt.
Entwhistle �r �sszerezzent:
- Sz�val �n is azt hiszi, hogy meg�lt�k?
- �, nem, nem, nem, kedves bar�tom . . . ne siess�nk
ennyire. Tess�k lesz�gezni: Cora azt hitte, hogy Richar-
dot meg�lt�k. Biztos volt abban, hogy meg�lt�k. Nem
gyanakodott, hanem hitt a t�nyben. �s most odajutunk,
hogy ha hitte, akkor ok�nak is kellett lennie, hogy higy-
gye. �n ismerte �t, teh�t tudja, hogy Cor�nak nem az
volt a c�lja, hogy egyszer�en botr�nyt kavarjon. Most
pedig mondja meg nekem . . . amikor Cora kib�kte a
dolgot, a rokonok k�rusban tiltakoztak . . . �gy volt?
- �gy.
- �s akkor � zavarba j�tt, megijedt, visszavonult, �s
mondta, amint � eml�kszik : " . . de abb�l, amit Richard
mondott, azt hittem . . ."?
Az �gyv�d b�lintott.
- B�r eg�szen pontosan eml�kezn�k! De majdnem
biztos vagyok: " . . amit R�chard mondott", vagy
" . . amit elmondott". . . ezek voltak a szavai.
- �s azt�n elsimult minden, �s m�sr�l kezdtek be-
sz�lni? Gondoljon vissza, mon ami, nem t�nt fel �nnek
valamilyen k�l�n�s arckifejez�s? Valami, ami megma-
radt az eml�kezet�ben, mint . . . mint . . . mondjuk, va-
lami . . . k�l�n�s, szokatlan?
- Nem.
- �s m�snap meg�lt�k Cor�t. Nem gondolta �n ma-
g�ban: "Mi ez? Ok �s okozat?"
Az �gyv�d f�szkel�d�tt.
- �gy l�tom, hogy az �n szem�ben fantasztikus gon-
dolat �sszef�gg�st keresni a k�t hal�leset k�z�tt.
- Sz� sincs r�la - mondta Po�rot. - Ha az eredeti fel-
tev�s helyes, a k�vetkeztet�s is logikus. Voil�, a t�k�le-
tes gyilkoss�g, a Richard Abernethie meggyilkol�sa.
Minden sim�n lezajlik . . . �s egyszerre kider�l, hogy van
egy szem�ly, aki tudja az igazat! Vil�gos, hogy ezt a sze-
m�lyt el kell hallgattatni, m�gpedig s�rg�sen.
- Teh�t m�gis azt hiszi, hogy gyilkoss�g volt?
Poirot komoly arcot �lt�tt:
- Pontosan azt hiszem, mon cher ami, amit �n: hogy
meg kell n�zni a dolgot k�zelebbr�l. Tett m�r l�p�se-
ket? Besz�lt a rend�rs�ggel?
- Nem - Entwhistle �r fej�t r�zta. - �gy v�ltem,
hogy az anyag nem elegend� a rend�rs�g sz�m�ra. �n
egy�bk�nt a csal�d k�pviselet�ben j�rok el a hal�lesettel
kapcsolatos �gyekben. Ha R�chard Abernethie-t meg-
�lt�k, a gyilkoss�gnak egyetlen m�dja lehet csup�n.
- M�reg?
- Igen, m�reg. M�rpedig a tetemet el�gett�k. A bi-
zony�t�k megsemmis�lt. M�gis �gy �rzem, hogy bizo-
nyoss�got kell szereznem legal�bbis a magam sz�m�-
ra. Ez�rt fordultam �nh�z, Monsieur Po�rot.
- Ki tart�zkodott a h�zban Richard hal�lakor?
- A v�n inas, aki hossz� �vek �ta van a h�zban, a
szak�csn� �s egy szobal�ny. Tal�n az a l�tszat, hogy k�-
z�l�k kellett valakinek . . .
- �, ne pr�b�ljon port hinteni a szemembe. Cora tud-
ta, hogy Richard Abernethie-t meg�lt�k, �s � m�gis be-
lenyugszik, hogy eltussolj�k. Azt mondja: "Azt hiszem,
k�z�letek egyikkel sincs baj." Ebb�l k�vetkezik, hogy
felt�tlen�l az egyik csal�dtagnak kell benne lennie a do-
logban, valakinek, akir�l maga az �ldozat akarta, hogy
titokban maradjon a szem�lye. Ha nem �gy lenne, Cora,
aki szerette b�tyj�t; nem engedn�, hogy a gyilkos meg-
lapuljon. Helyes ez a gondolatmenet?
- Igen . . . �n is erre a k�vetkeztet�sre jutottam - val-
lotta be Entwhistle �r. - De fogalmam sincs, hogyan
lett volna k�pes b�rmelyik csal�dtag . . .
Poirot k�zbev�gott :
- Ha m�regr�l van sz�, nagyon sok lehet�s�g van -
Richard Abernethie �lm�ban halt meg; gyan�s t�netek
nem voltak, teh�t felt�telezem, hogy valamilyen altat�-
szerrel dolgoztak. Bizony�ra rendszeresen szedett va-
lami altat�szert.
- A mik�nt, sajnos, m�r �gysem aktu�lis. A bizony�-
t�s lehet�s�g�nek v�ge.
- Richard Abernethie eset�ben tal�n v�ge ! De Cora
Lansquenet meggyilkol�sa m�r m�s k�rd�s. Ha tudjuk,
hogy ki �lte meg, a bizony�t�kok m�r k�szen �llnak.
Poirot gyors, f�rk�sz� pillant�st vetett az �gyv�dre: -
Int�zkedett m�r ilyen ir�nyban?
- Alig. Egyel�re arra t�rekedtem, hogy mindenkit
kiz�rjak a gyilkoss�g elk�vet�s�nek lehet�s�g�b�l. Sz�-
momra m�g a gondolat is sz�rny�, hogy az Abernethie
csal�d egyik tagja a gyilkos. Nem tudom elhinni, nem
tudom. Abban rem�nykedtem, hogy n�h�ny �rtatlan k�r-
d�s seg�ts�g�vel alibit tudok biztos�tani a csal�dtagok
r�sz�re. Legal�bb n�h�nyuk, de . . . ki tudja . . . tal�n
mindny�juk r�sz�re. Ebben az esetben Cora t�vedett fel-
tev�s�ben, �s hal�la csup�n v�letlen�l k�vette a fiv�r��t.
Ebben az esetben tal�n csakugyan egy �hes csavarg�
volt a gyilkos, ami leegyszer�s�ten� a probl�m�t. A nyo-
moz�snak ez a r�sze viszonylag egyszer�. Mindenek-
el�tt meg�llap�tand�, mit csin�ltak az Abernethie csal�d
tagjai Cora meggyilkoltat�s�nak d�lut�nj�n.
- Eh bien - mondta Po�rot -, h�t mit csin�ltak?
- George Crossfield a l�versenyen volt. Rosamund
Shane bev�s�rolt Londonban. A f�rje . . . ugyanis a f�r-
jeket is sz�m�t�sba kell venni . . .
- Felt�tlen�l.
- A f�rje egy sz�ndarab opc��ja ut�n j�rt. Susan �s
Gregory Banks eg�sz nap otthon volt. A beteg Timothy
Abernethie yorkshire-i otthon�ban tart�zkodott; feles�ge
pedig �ton volt aut�j�n hazafel� Enderbyb�l.
Entwhistle �r elhallgatott.
Hercule Poirot r�pillantott, �s meg�rt�en b�lintott.
- Igen, ezt mondj�k. �s mi az igazs�g?
- Nem tudom, Poirot. Sok mindent k�nny� lenne c�-
folni vagy al�t�masztani, de ily m�don k�nnyen r� is
j�nn�nek, hogy miben s�ntik�lok. Az alibik tiszt�z�sa
egyet jelent a gyanakv�ssal, a v�ddal. K�nytelen vagyok
arra szor�tkozni, hogy felt�rjam �n el�tt bizonyos k�vet-
keztet�seimet. Lehets�ges, hogy George l�versenyen
volt, de �n nem hiszek ebben. K�nnyelm� m�don eldi-
csekedett azzal, hogy k�t nyer� l�ra tett. R�gi tapaszta-
latom, hogy sok b�n�s azzal �rulja el mag�t, hogy feles-
legesen sokat besz�l. Megk�rdeztem George-t�l, melyik
k�t l� nyert, �s � haboz�s n�lk�l meg is nevezett ket-
t�t. Ut�nan�ztem a dolognak, �s r�j�ttem, hogy val�ban
nagy t�teket tettek mindkett�re, �s az egyik csakugyan
befutott. A m�sik azonban lemaradt; m�g csak helyre
sem �rt be.
- �rdekes. George-nak s�rg�s p�nzre volt sz�ks�ge,
amikor a nagyb�csi meghalt?
- �gy l�tszik, hogy nagyon is. Nincs bizony�t�k a
kezemben, de s�lyosan gyanakszom, hogy kliensei be-
t�tjeivel spekul�lt, �s kis h�j�n lecsukt�k. Ez alig t�bb,
mint �rz�s, de van n�mi tapasztalatom az ilyen �gyek-
ben. George foglalkoz�s�ban a sikkaszt�sok nem na-
gyon ritk�k. Csak annyit mondhatok, hogy �n magam
sosem b�zn�k p�nzt George-re, �s gyan�tom, hogy Ri-
chard Abernethie, aki kit�n� emberismer� volt, ugyan-
csak gyanakv�st t�pl�lt unoka�ccs�vel szemben. Ami-
kor d�ntenie kellett hagyat�ka k�rd�s�ben - nem aj�n-
d�kozta meg bizalm�val.
- George anyja - folytatta az �gyv�d - csinos, de
k�nnyelm� l�ny volt, aki . . . hogy �gy mondjam . . . za-
varos jellem� f�rfihoz ment feles�g�l. Az Abernethie l�-
nyok �ltal�ban nem j�l v�lasztott�k meg �lett�rsukat -
tette hozz� s�hajtva.
Majd r�vid sz�net ut�n tov�bb besz�lt:
- Ami Rosamundot illeti, b�jos kis liba. Nem tudom
elk�pzelni, amint balt�val sz�tveri Cora fej�t. F�rj�vel,
Michael Shane-nel szemben bizony ingadoz�bb az �ll�s-
pontom . . . sok becsv�gyat �s m�g t�bb hi�s�got l�tok
benne. De t�nybeli adataim nincsenek r�la. Nincs r�
okom, hogy ak�r besti�lisan er�szakos, ak�r �lnokul ra-
vasz gyilkoss�g elk�vet�j�nek tartsam, de am�g nem tu-
dom biztosan, hogy a k�rd�ses id�ben val�ban azt csi-
n�lta, amit �ll�t, k�nytelen vagyok �t is a gyan�s�tottak
k�z� sorolni.
- S a feles�g�t m�r kivette a gyan�s�tottak k�z�l,
Monsieur Entwhistle?
- Nem . . . nem . . . Rosamundban van valami k�l�n�s
nyersess�g �s �rz�ketlens�g, amely . . . de nem . . . m�g-
sem . . . nem tudom elk�pzelni les�jtani k�sz balt�val a
kez�ben. Hiszen oly t�r�keny k�lsej�.
- �s nagyon sz�p! - mondta Poirot, �s finoman, de
cinikusan elmosolyodott. - S a m�sik l�ny?
- Susan? Eg�szen m�s t�pus, mint Rosamund. Me-
rem �ll�tani, hogy ebben a l�nyban rendk�v�li k�pess�-
gek lakoznak. Azon a napon f�rj�vel egy�tt otthon volt.
Azt mondtam, illetve f�llentettem, hogy a k�rd�ses d�l-
ut�n t�bbsz�r h�vtam �ket telefonon, Greg hirtelen r�-
v�gta, hogy rossz volt a telefonjuk. � maga is h�vott m�-
sokat, de nem siker�lt vonalat kapnia.
- Teh�t ez sem meggy�z� . . . Nem tudta kiz�rni �ket,
ahogy szerette volna, bar�tom . . . Milyen ember ez a
f�rj ?
- Nem l�tok �t rajta. Van valami kellemetlen az egy�-
nis�g�ben, b�r nem lehet pontosan megmondani, mi kel-
ti a rossz benyom�st. Ami pedig Susant illeti . . .
- Nos?
- Susan a nagyb�tyj�ra eml�keztet engem. R�men�s,
megvan benne Richard Abernethie tettereje, �l�nk szel-
leme. Lehet, hogy t�vedek, de att�l tartok, hogy viszont
hi�nyzik bel�le �reg bar�tom kedvess�ge �s sz�vb�li me-
legs�ge.
- A n�k �ltal�ban nem kedvesek - jegyezte meg
Poirot. - B�r n�ha tudnak gyeng�dek lenni. Susan sze-
reti a f�rj�t?
- M�ghozz� teljes odaad�ssal. Legal�bbis �gy l�ttam.
De, Poirot, egy pillanatig sem tudom elhinni, �s nem
akarom elhinni, hogy Susan . . .
- Teh�t azt hiszi, ink�bb George? - mondta Poirot.
- Ez term�szetes! Ami engem illet, �n nem vagyok ilyen
�rzelg�s sz�p fiatal n�kkel. De most mes�ljen valamit az
id�sebb nemzed�kn�l tett l�togat�s�r�l.
Entwhistle �r r�szletesen le�rta l�togat�s�t Timothy�k-
n�l. Po�rot �sszefoglalta az eredm�nyt:
- Teh�t madame Abernethie �rt az aut�szerel�shez.
�s monsieur Abernethie nem olyan beteg, amilyennek
l�tszani szeretne. S�t�lni j�r, �s er�teljes akci�kra is
k�pes . . . szeg�ny macsk�k. Ezenk�v�l mindent mag�-
nak szeretne, �s irigyli b�tyj�nak sikereit s magasabb
rend� jellem�t.
- Nagy szeretettel besz�lt Cor�r�l.
- M�gis kig�nyolta buta megjegyz�s�t a temet�s
ut�n. M�g nem hallottam a hatodik �r�k�sr�l.
- Helenr�l? Leo �zvegy�r�l? R� a legkev�sb� sem
gyanakszom. Az � �rtatlans�g�t egy�bk�nt k�nny� lesz
bizony�tan�. Enderbyben tart�zkodott, h�rom alkalma-
zottal a h�zban.
- Eh bien, bar�tom - mondta Poirot. - N�zz�k gya-
korlatilag a dolgot. Mit tehetek az �n �rdek�ben?
- Tudni akarom, mi az igazs�g, Po�rot.
- Igen. Igen, az �n �rdek�ben �n is ezt v�rn�m.
- �s �n az az ember, aki meg fogja tal�lni az igazs�-
got sz�momra. Tudom, hogy nem foglalkozik t�bb� b�n-
�gyekkel, m�gis arra k�rem, tegyen egy utols� kiv�telt.
K�rem, fogja fel �zleti megb�z�sk�nt. A honor�riumot
�n fogom �tny�jtani �nnek. Besz�lj�nk �szint�n: egy kis
p�nz mindig j�l j�n az embernek.
Poirot sz�lesen mosolygott.
- Egyet�rtek! . . . De manaps�g �gyis az ad�szed�
kez�be ker�l. Viszont bevallom, hogy a feladat �rdekel.
Mert nem k�nny� . . . K�d�s, hom�lyos . . . Egy t�rgya-
l�s azonban m�g mag�ra v�r, mon ami. Ha ezt elint�z-
te, eny�m a gond. Azt hiszem, helyesebb, ha �n keresi
fel azt az orvost, aki monsieur Richardot kezelte. Is-
meri?
- Fel�letesen.
- Milyen ember?
- �ltal�nos gyakorlatot folytat, k�z�pkorit, �rti a
mesters�g�t. Bar�ti viszonyban volt Richarddal. Sz�v�-
lyes, j�indulat� ember.
- Akkor h�t felkeresi �t! �nnel �szint�bben fog be-
sz�lni, mint velem. K�rdezze ki monsieur Abernethie
betegs�g�re vonatkoz�an. �llap�tsa meg, milyen gy�gy-
szereket szedett monsieur Abernethie k�zvetlen�l a ha-
l�la el�tt. �llap�tsa meg, mondott-e valamit neki Richard
Abernethie az olyan k�pzelg�sekr�l, hogy megm�rge-
zik. Mondja . . . ez a Gilchrist kisasszony biztos abban,
hogy Richard megm�rgez�s�r�l besz�lt a h�g�nak?
Entwhistle �r gondolkodott.
- Ezt a sz�t haszn�lta, de Miss Gilchrist az a fajta
tan�, aki cser�lgeti a szavakat, mert meg van gy�z�dve
arr�l, hogy �gy sem v�ltoztat az �rtelm�k�n. Ha Richard
azt mondta, hogy f�l, mert valaki meg akarja �lni, Miss
Gilchrist tal�n mindj�rt m�regre gondolt, mert nyom-
ban egy nagyn�nje jutott esz�be, aki �lland�an att�l f�lt,
hogy valami m�rget tesznek az �tel�be. Alkalmilag m�g
egyszer kifaggathatom.
- Igen. Vagy �n magam fogom ezt megtenn�; - Poirot
itt elhallgatott, majd megv�ltozott hangon ezt mondta:
- Gondolt arra, kedves bar�tom, hogy Gilchrist kis-
asszony tal�n szint�n vesz�lyben van?
Entwhistle �r meglepetten pillantott r�.
- �szint�n sz�lva, nem gondoltam.
- Pedig ez az igazs�g. Cora a temet�s napj�n ny�ltan
hangot adott gyan�j�nak. A gyilkos agy�ban biztosan
felmer�l a k�rd�s, vajon elmondta-e Gilchrist kisasszony
mindezt valaki m�snak is, amikor el�sz�r hallott Ri-
chard hal�l�r�l. M�rpedig Miss Gilchrist az a szem�ly,
akivel Cora legink�bb besz�lhetett err�l a k�rd�sr�l.
Szerintem, mon cher, a h�lgy helyesebben tenn�, ha nem
maradna egyed�l a h�zban.
- Azt hiszem, hogy Susan meg fogja l�togatni.
- Ah, sz�val madame Banks odautazik?
- Meg akarja n�zni Cora holmij�t.
- �rtem . . . �rtem . . . Teh�t, kedves bar�tom, tegye
azt, amire k�rtem. Egy�ttal el�k�sz�thetn� madame
Abernethie-t . . . Madame Helent arra, hogy tal�n meg-
l�togatom. De ez m�g nem biztos. M�t�l kezdve kezembe
veszem az �gyet.
�s Poirot sz�les mozdulattal megp�d�rte bajusz�t.
8

Entwhistle �r elgondolkozva n�zegette Larraby doktort.

�lete folyam�n j� emberismer�v� v�lt. Gyakran ker�lt
olyan helyzetbe, hogy k�nyes k�rd�seket kellett megol-
dania. Entwhistle �r kit�n�en �rtett ahhoz, hogyan
nyerje meg a bizalm�t valakinek. Ebben az esetben azon-
ban neh�z feladattal �llt szemben; az orvos k�nnyen
megs�rt�dhetik, ha az az �rz�se t�mad, hogy k�telked-
nek szakmai tud�s�ban �s tekint�ly�ben.
"Sokszor az egyenes besz�d a leghelyesebb - gondol-
ta mag�ban az �gyv�d -, de most m�gis sz�ks�g van egy
kis vargabet�re." Nem lenne tan�csos, ha azt mondan�,
hogy egy zavaros n� szesz�lyes megjegyz�se keltette
fel a csal�d gyan�j�t. Larraby doktor nem ismerte Co-
r�t.
Entwhistle �r kr�kogott egyet, �sszeszedte b�tors�g�t,
�s nekifogott:
- Nagyon k�nyes k�rd�sben szeretn�m kik�rni a ta-
n�cs�t - mondta. - Tal�n meg is fog b�nt�dni az els�
pillanatban, doktor �r, de rem�lem, hogy m�gsem. Tu-
dom, hogy okos ember, �s nyilv�n egy v�lem�nyen van
velem abban, hogy . . . hogy . . . b�rmilyen hihetetlen�l
hangozz�k is egy k�rd�s, leghelyesebb nem egyszer�en
elvetni, hanem okosan meggondolni. Kliensemr�l, a
megboldogult Richard Abernethie-r�l van sz�. Engedje
meg, hogy kereken megk�rdezzem : biztos, t�k�letesen
biztos �n abban, hogy kliensem . . . amint mondani szok-
t�k . . . term�szetes hal�llal halt meg?
Dr. Larraby j�indulat�, pirospozsg�s arc�n csod�lko-
z�s t�kr�z�d�tt.
- Mi a csoda! . . . H�t persze hogy biztos vagyok.
Kiadtam a halotti bizonylatot is. Ha b�rmif�le k�telyem
lett volna . . .
Entwhistle �r gyorsan k�zbev�gott, m�g miel�tt az
orvos m�regbe j�nne:
- Persze, ez term�szetes. Biztos�tom, doktor �r, hogy
egy pillanatig sem k�telkedem �nben. �pp ez�rt nagyon sze-
retn�m, ha teljesen meg tudna nyugtatni, tekintettel
azokra a . . . a . . . h�resztel�sekre, amelyek keringenek.
- H�resztel�sek? Mif�le h�resztel�sek?
- Az ember el sem tudja k�pzelni, hogyan sz�letik
az ilyesmi - mondta Entwhistle �r, aki ebben az esetben
nem tartotta mag�t az igazs�ghoz. - Az ilyesminek, �r-
z�sem szerint, min�l el�bb v�get kell vetni, m�gpedig a
szakember tekint�ly�nek teljes latbavet�s�vel, ha lehet-
s�ges.
- Abernethie beteg ember volt. Betegs�ge legk�s�bb
k�t �ven bel�l v�lt volna v�gzetess� sz�m�ra. De ez
nem jelenti azt, hogy a v�g nem k�vetkezhetett be j�val
el�bb is. Fia hal�la nagyon meggyeng�tette �leterej�t,
�letkedv�t �s ellen�ll�k�pess�g�t. Elismerem, hogy k�-
s�bbre v�rtam a hal�l�t, �s nem is ilyen hirtelennek gon-
doltam, de m�g csak kiv�telnek sem tekinthetem, ami
t�rt�nt, olyan sok hasonl� p�lda ad�dik. Minden orvos,
aki pontosan megj�solja, hogy betege mikor hal meg,
vagy helyesebben: meddig �l, felt�tlen�l nevets�gess�
teszi mag�t. Az emberi �letben kisz�m�thatatlan t�nye-
z�k j�tszanak d�nt� szerepet. Gyakran a gyeng�k v�rat-
lan ellen�ll�k�pess�gr�l tesznek tan�s�got, s az er�sek
let�rnek.
- Mindezt �rtem. Nem k�telkedem a diagn�zis�ban,
doktor �r. Abernethie �r felett - ha szabad kiss� dr�-
maian kifejeznem magamat - hal�los �t�let lebegett.
Csup�n azt szeretn�m k�rdezni, lehets�ges-e, hogy egy
ember, aki tudja vagy sejti, hogy sorsa meg van pecs�-
telve, �nsz�nt�b�l megr�vid�tse �let�t. Vagy hogy m�s-
valaki tegye ezt helyette?
Larraby doktor homlok�t r�ncolta.
- �ngyilkoss�gra gondol? Aberneth�e nem az a faj-
ta, aki �ngyilkos lesz.
- �rtem. Mint orvos teh�t azt �ll�tja, hogy egy ilyen
feltev�s k�ptelens�g.
Az orvos k�nyelmetlen�l f�szkel�d�tt sz�k�ben.
- Nem haszn�ln�m ezt a sz�t, hogy k�ptelens�g.
Aberneth�e �gy �rezte a fia hal�la ut�n, hogy nincs mi�rt
�lnie m�r. M�gis hat�rozottan tagadom azt a gondola-
tot, hogy �ngyilkoss�g t�rt�nt, de nem mondhatom azt,
hogy k�ptelens�g.
- Doktor �r l�lektani szempontb�l n�zi a k�rd�st.
�n ink�bb arra lenn�k k�v�ncsi, s ezt �rtettem azon,
hogy "mint orvos", vajon a hal�l k�zelebbi k�r�lm�nyeit
tekintve, k�ptelens�g-e �ngyilkoss�gr�l besz�lni.
- Nem, �, nem az. Nem, ezt nem �ll�thatom. Aber-
nethie alv�s k�zben halt meg, amint gyakran t�rt�nik.
Nem volt ok, hogy �ngyilkoss�gra gyanakodjam; sem-
mif�le olyan mozzanatr�l sincs tudom�som, amely ezt a
gyan�t felkelthette volna bennem. Ha minden esetben,
amikor egy s�lyosan beteg ember alv�s k�zben meghal:
boncol�s elrendel�s�t k�rn�m, akkor . . .
Az orvos arca egyre jobban kipirult. Entwh�stle �r
sietve megjegyezte :
- Err�l val�ban sz� sem lehet ! De k�rdem : ha lett
volna olyan mozzanat . . . amelyr�l �n nem is tudha-
tott . . . Ha p�ld�ul Abernethie titokban elmondott vol-
na valamit valakinek . . .
- Valami olyasmit, hogy �ngyilkoss�gra k�sz�l? H�t
mondta ezt? Be kell vallanom, hogy meglep, �gyv�d
�r.
- �n csak annyit mondok, hogy "ha" ! Puszt�n aka-
d�mikusan besz�lek . . . ebben az esetben is ki lehet z�r-
ni az �ngy�lkoss�got?
Larraby doktor most minden szav�t fontol�ra vette :
- Nem . . . nem . . . nem lehet. De ism�tlem, nagyon
meglep ez az eg�sz.
Entwhistle �r sietett kihaszn�lni helyzet�t:
- Ha felt�telezz�k, hogy Abernethie hal�la nem volt
term�szetes hal�l . . . mindez puszta feltev�s . . . akkor mi
okozhatta? �gy �rtem, milyen szer?
- Sokf�le. Legink�bb altat�szerre kellene gondolni.
Cian�zis nem mutatkozott, �s a megboldogult term�sze-
tes, b�k�s p�zban fek�dt.
- Volt altat�szer a beteg birtok�ban? Vagy m�s szer?
- Igen. Magam �rtam fel sz�m�ra egy enyhe, de meg-
b�zhat� hat�s� altat�t. Nem minden este vette be. �s
mindig viszonylag kis mennyis�get rendeltem. Az el��rt
mennyis�g h�romszorosa, s�t n�gyszerese sem �lhette
volna meg. Egy�bk�nt eml�kszem, hogy a beteg hal�la
ut�n m�g alig hi�nyzott n�h�ny tabletta az �jjeliszekr�-
nyen �ll� �vegcs�b�l.
- M�s gy�gyszert is rendelt Richard bar�tom r�sz�-
re, doktor �r?
- M�st is . . . p�ld�ul egy port, amely minim�lis
mennyis�g� morfiumot is tartalmazott. Ez a f�jdalom
eset�re szolg�lt. Azt�n vitaminkapszul�kat is, �s v�g�l
hashajt�t.
- Vitaminkapszul�kat? - k�rdezte Entwhistle �r.
- �gy eml�kszem, valamikor �n is szedtem ilyeneket.
Kis, g�mb�ly�, zselatintokocsk�k, ugye?
- �gy van.
- Van lehet�s�g arra, hogy ilyen kapszul�kba bete-
gyenek valamit?
- P�ld�ul m�rget . . . erre gondol? - Az orvos egyre
megd�bbentebb arcot v�gott. - De kinek jutna esz�-
be . . . Mondja, �gyv�d �r, hova akar kilyukadni tulaj-
donk�ppen? Az isten�rt, ember! Csak nem azt ker�lge-
ti, hogy gyilkoss�g t�rt�nt?
- Magam sem tudom pontosan, hogy mire gondol-
jak . . . Egyel�re azt szeretn�m tudni, hogy mire volt
lehet�s�g.
- De milyen bizony�t�k van arra, hogy ilyesmi ak�r
sz�ba is ker�lhessen?
- Nincs bizony�t�k - mondta az �gyv�d f�radt han-
gon. - Richard Abernethie halott, �s az is halott, akivel
hal�la el�tt besz�lt. Csak h�resztel�sr�l van sz� . . . bi-
zonytalan, ki nem el�g�t� sz�besz�dr�l, aminek szeret-
n�k v�get vetni, ha lehet. Boldog lenn�k, ha azt hallhat-
n�m �nt�l, hogy Abernethie-t senki sem m�rgezhette
meg. Mondhatom, hogy nagy k� esn�k le a sz�vemr�l.
Larraby doktor felkelt, �s fel-al� j�rk�lt a szob�ban.
- Nem mondhatom �nnek azt, amit szeretne - sz�lt
v�g�l. - B�r mondhatn�m! De v�g�l is, ha �gy teszi fel a
k�rd�st, nem lehet hat�rozottan elutas�tani. B�rki kisz�v-
hatja az olajat egy ilyen tokocsk�b�l, �s tiszta nikotint
vagy tucatnyi m�s m�rget fecskendezhet a hely�be. De
�tel�be, ital�ba is tehettek m�rget. Egyszer�bb lett vol-
na, mint a tokocsk�kkal manipul�lni.
- Az is elk�pzelhet�. Csakhogy, mikor Richard meg-
halt, csup�n h�rom alkalmazott volt a h�zban, �s egyik-
r�l sem t�telezem fel, s�t biztos vagyok abban, hogy
egyik sem tette. Most teh�t az ut�n kutatok, lehetne-e
sz� valamilyen k�s�n hat� m�regr�l. Van olyan szer,
amely hetek m�lva �l?
- �tletnek j� . . . de nem megval�s�that�. Tudom,
hogy �n nem besz�l a vil�gba, �gyv�d �r, de mondja,
ki vetette fel ezt a r�mreg�nybe ill� �tletet? Az az �rz�-
sem, hogy haj�n�l fogva el�r�ncig�lt dologr�l van sz�.
- Richard Abernethie nem mondott �nnek soha sem-
mit? Nem c�lzott p�ld�ul arra, hogy valamelyik hozz�-
tartoz�j�nak �tj�ban �ll?
Az orvos arca fesz�lt �rdekl�d�st �rult el.
- Nem, sohasem mondott ilyesmit. Biztos abban, �gy-
v�d �r, hogy nem puszta szenz�ci�t akar-e felkavarni
valaki? Vannak hiszt�ri�s egy�nek, akik ugyanakkor tel-
jesen �rtelmes �s norm�lis benyom�st tesznek.
- Rem�lem, doktor �r, hogy igaza van. Lehet; hogy
ez a forr�sa a sz�besz�dnek.
- �rts�k meg egym�st. Valaki . . . felt�telezem, hogy
egy n� . . . azt �ll�tja, hogy Abernethie olyanokat mon-
dott neki, amit �n most megism�telt el�ttem, �gy van?
- Valahogy �gy. �s abban is igaza van, hogy n�!
- De mit mondott Abernethie pontosan? Hogy az �le-
t�re t�rnek?
Entwhistle �r, akit sarokba szor�tottak, vonakodva
el�adta Cora kisz�l�s�nak t�rt�net�t. Larraby doktor ar-
ca felder�lt:
- �des egy bar�tom, ezt igaz�n nem venn�m ilyen
komolyan! A magyar�zat egyszer�. Ez a n� abban a
korban van, amikor lelki egyens�lya kiss� felbillenhet,
amikor szenz�ci��hs�g fogja el, s megb�zhatatlann� v�-
lik . . . ilyenkor mindenf�le kitelik t�le. Ez m�r �gy van,
higgye el nekem, orvosnak.
Entwhistle �rnak nem volt �ny�re az orvos egyszer�
magyar�zata. Neki mag�nak is el�g dolga akadt szenz�-
ci�ra �hes �s hiszt�ri�s n�kkel �let�ben.
- H�t . . . igaza lehet, doktor �r - mondta �s fel�llt.
- Sajnos, Cor�t nem lehet m�r alaposabban kik�rdezni,
minthogy . . . meggyilkolt�k. Ez viszont biztos.
- Meg . . . meggyilkolt�k? - Larraby doktor arc�r�l
le lehetett olvasni, hogy most m�r az �gyv�d elme�lla-
pota fel�l t�madtak k�ts�gei.
- Az �js�g is �rta. Mrs. Lansquenet-r�l van sz� Lyt-
chett St. Maryben, Berkshire-ben.
- Olvastam! Eszembe sem jutott, hogy Richard Aber-
nethie hozz�tartoz�j�r�l lehet sz� - mondta az orvos
megrend�lten.
Entwhistle �r elb�cs�zott. N�mi k�r�r�m �lt benne,
hogy siker�lt csek�lyke bossz�t �llnia az orvos szakmai
nagyk�p�s�g�n, m�gis szomor�an �llap�totta meg, hogy
az orvosn�l tett l�togat�s nem csillap�totta gyan�j�t.
Entwhistle �r vissza�rkezett Enderbybe, �s elhat�roz-
ta, hogy Lanscombe-ot fogja sorra venni.
Azzal kezdte, hogy megk�rdezte a v�n inast, mik a
tervei.
- Mrs. Leo megk�rt, hogy maradjak, am�g el nem
adj�k a h�zat, sir. Nagyon sz�vesen megteszem, k�rem
tisztelettel. Mrs. Le�t mindenki szereti - folytatta na-
gyot s�hajtva. - Nagyon f�jdalmas nekem, sir, ha sza-
bad megjegyeznem, hogy a h�z idegen k�zre ker�l.
Hossz� �vek �ta �lek itt, �s l�ttam feln�ni benne a kis-
asszonyk�kat �s az �rfikat. Mindig azt hittem, hogy
Mortimer �r fog itt lakni apja ut�n, �s tal�n neki is lesz-
nek gyermekei. �gy hat�roztak annak idej�n, hogy ha
�n befejeztem itt a munk�mat, �tk�lt�z�m North Lodge-
ba. Nagyon sz�p kis hely az a North Lodge, �s �n olyan
rendbe hoztam volna, hogy ragyogna minden, de azt hi-
szem, ennek v�ge.
- �n is att�l tartok, Lanscombe. Az eg�sz birtokot el
kell adni. De az �vj�rad�k, amelyben r�szes�lni fog . . .
- �, nem panaszkodom �n, sir, Abernethie �r nagy-
lelk�s�ge v�gtelen�l meghatott. Nem lesz nekem gon-
dom, de manaps�g nem k�nny� egy kis zugot tal�lni,
ahol az ember megh�z�dhatik. Az unokah�gom f�rjn�l
van �s h�v, hogy osszam meg vel�k az otthonukat, de az
m�r nem ugyanaz, mint itt, a birtokon.
- Tudom - mondta Entwhistle �r. - Rideg, �j vil�g
ez nek�nk, �regeknek. Sajn�lom �n is, hogy olyan rit-
k�n l�ttam szeg�ny �reg bar�tomat, miel�tt elt�vozott.
Milyennek tal�lta �t az utols� h�napokban, Lanscombe?
- Bizony, nagyon megv�ltozott, sir. Mortimer �r ha-
l�l�val kezd�d�tt . . .
- Igen, az a trag�dia teljesen fel�r�lte Richard urat.
Beteg is volt . . . a betegek gyakran bek�pzelnek maguk-
nak egyet �s m�st. Azt hiszem, ilyesmi k�nozhatta Aber-
nethie urat is v�gnapjaiban. Nem sz�lt mag�nak ellen-
s�gekr�l, akik a veszt�re t�rnek? Vagy nem f�lt att�l,
hogy m�rget tesznek az �tel�be?
A v�n Lanscombe meglepett �s egy�ttal megb�ntott
arcot v�gott.
- Semmi ilyesmire nem eml�kszem, sir.
Entwhistle az inas tekintet�t kereste.
- Maga nagyon h� szolga, Lanscombe, tudom. De ha
voltak Abernethie �rnak ilyen . . . ilyen . . . k�pzel�d�sei,
nem lett volna semmi k�l�n�s abban . . . vannak
olyan . . . iz� . . . betegs�gek, amelyeknek ez a t�nete.
- Val�ban, sir? �n csak annyit mondhatok, hogy
Abernethie �r sosem tett eml�t�st el�ttem ilyen dolgok-
r�l.
Entwhistle �r �vatosan m�s t�m�ra t�rt �t:
- A csal�d t�bb tagja megfordult itt Richard �r ha-
l�la el�tt, ugye? Az �cs, a k�t h�g �s a f�rjek?
- Igen, uram, ez �gy volt.
- El�gedett volt Richard �r ezekkel a l�togat�sokkal?
Vagy csal�dottnak l�tszott.
Lanscombe pillant�sa hidegg� v�lt; v�n h�ta mereven
kiegyenesedett.
- Nem tudom, sir.
- �n pedig azt hiszem, hogy tudja, Lanscombe
- mondta az �gyv�d szel�den. - �gy gondolja, hogy nem
illik nyilatkoznia err�l; ugye? De vannak pillanatok,
amikor er�szakot kell tenni az illend�s�gen is. Amint
tudja, �n gazd�j�nak egyik legr�gibb bar�tja vagyok.
Richard �r nagyon a sz�vemhez n�tt. A mag��hoz is.
Ez�rt k�rdezem a v�lem�ny�t, nem mint inast�l, hanem
mint �reg bar�tt�l.
Lanscombe egy pillanatig hallgatott, majd sz�ntelen
hangon mondta:
- Van valami . . . baj, sir?
Entwhistle �r �szint�n v�laszolt :
- Nem tudom - mondta. - Rem�lem, hogy nincs. De
szeretn�k biztos lenni ebben. Mag�nak nem volt semmi
olyan �rz�se, hogy . . . baj van?
- Csak a temet�s �ta, sir. De nem tudn�m pontosan
megmondani, mit �rzek. Mrs. Leo �s Mrs. Timothy
is . . . mintha m�sok lenn�nek, mint azel�tt . . .
- Ismeri a v�grendelet tartalm�t, Lanscombe?
- Igen, sir. Mrs. Leo �gy v�lte helyesnek, ha elmondja
nekem. Szerintem, ha meg m�lt�ztatik engedni, a v�g-
rendelet b�lcs, igazs�gos.
- Igen, nekem is az a v�lem�nyem. Egyenl� osztoz-
kod�s . . . De mintha nem ugyanaz a v�grendelet lenne,
amelyet Abernethie �r eredetileg a fia hal�la ut�n k�sz�-
teni akart. Tal�n most ink�bb hajland� v�laszolni az
el�bbi k�rd�semre, Lanscombe!
- H�t, ha szabad elmondanom a szem�lyes v�lem�-
nyemet . . .
- Persze hogy szabad, �ppen arra vagyok k�v�ncs�.
- Richard �r nagyon csal�dottnak l�tszott, miut�n
George �r itt volt, sir. Azt hiszem, azt rem�lte, hogy
George �r hasonl�t Mortimer �rra. De George �r, ha
szabad �gy mondanom, nem �t�tte meg a m�rt�ket.
Laura kisasszony f�rje ellen mindig voltak kifog�sok, �s
att�l tartok, hogy George �r az apj�ra �t�tt. - Lans-
combe sz�netet tartott, majd �gy folytatta: - Azt�n a
fiatal h�lgyek j�ttek a f�rj�kkel. Susan kisasszonyt
mindj�rt megkedvelte Richard �r . . . b�jos, hat�rozott
fiatal h�lgy . . . de f�rj�t, �gy vettem �szre, nem sz�vlel-
te a gazd�m. Manaps�g furcsa �zl�s�k van a kisasz-
szonyk�knak.
- �s a m�sik p�r?
- Nem tudok sokat mondani r�luk, sir. Kedves, sz�p
p�r. Azt hiszem, Richard �rnak �r�me telt benn�k . . .
de nem gondoln�m, hogy . . . - �s a v�n inas habozva el-
hallgatott.
- Mondja csak tov�bb, Lanscombe.
- H�t igen, Richard �r sosem rajongott a sz�npad�rt.
Egyszer azt mondta nekem : "Nem �rtem, hogy sok em-
ber mit eszik a sz�nh�zon. Sz�n�sz�let - bolond �let.
A sz�n�szeknek m�g az a kis esz�k is elmegy, ami m�s-
nak van. Az erk�lcs�knek sem tesz j�t. A sz�n�szeknek
nincs ar�ny�rz�k�k." Richard �r nem �gy �rtette ezt,
hogy Rosamund kisasszony �s a f�rje . . .
- �rtem, Lanscombe, �rtem. �s e l�togat�sok ut�n
Abernethie �r maga is elutazott . . . el�bb fiv�r�t, majd
h�g�t, Mrs. Lansquenet-t kereste fel.
- Ezt nem tudtam, sir. Csak annyit eml�tett, hogy
megl�togatja Timothy urat, �s azt�n m�g �tmegy vala-
mi St. Marybe.
- Pontosan �gy van. Nem eml�kszik, hogy mondott-e
valamit ezekr�l a l�togat�sokr�l, miut�n haza�rkezett?
Lanscombe gondolkodott.
- Nem tudom. Rossz �rz�s fogott el .. . Nem az�rt,
van. Utazni, m�shol lakni . . . mindez nagyon f�rasztotta.
Eml�kszem, hogy ezt meg is mondta.
- M�st nem mondott? P�ld�ul azokr�l, akikn�l volt.
Lanscombe homlok�t r�ncolta .
- Richard �rnak szok�sa volt, hogy n�ha, hogy is
mondjam . . . sz�val . . . mormogjon. Ilyenkor mintha
mormogva hozz�m sz�lt volna, de ink�bb �nmag�nak
besz�lt . . . alig �gyelt arra, hogy �n is ott vagyok . . .
mert hogy nagyon r�gen, nagyon j�l ismert engem . . .
- Ismerte �s b�zott mag�ban, Lanscombe.
- Csakhogy �n alig eml�kszem m�r arra, amit mon-
dott . . . valami olyasmir�l volt sz�, hogy nem tudja
elk�pzelni, hogyan h�gott a p�nz nyak�ra . . . ez Timo-
thy �rra vonatkozhatott, azt hiszem. Majd ilyesmit is
mondott : "A n�k kilencvenkilencf�le m�don tudnak
bolondot csin�lni magukb�l, de sz�zadszor ann�l agya-
f�rtabbak." �, m�g azt is mondta : "Csak a kort�rsak
hiszik el az embernek, ha �szint�n elmondja a gondola-
tait. A fiatalok ellenben azt gondolj�k, hogy az �regek
fant�zi�lnak �s �sszevissza besz�lnek." K�s�bb �gy
sz�lt . . . de m�r nem eml�kszem, hogy milyen �sszef�g-
g�sben : "Nem sz�p dolog csapd�kat �ll�tani emberek
sz�m�ra, de nem tehetek m�st." Lehets�ges, sir, hogy
ez a m�sodkert�sznek sz�lt . . . valami baracklop�s sze-
repelt abban az id�ben.
Entwhistle �r azonban azon a v�lem�nyen volt, hogy
nem a m�sodkert�sz j�rt Richard Abernethie esz�ben.
M�g n�h�ny k�rd�s ut�n elbocs�totta Lanscombe-ot, �s
m�lyen elgondolkodott a hallottakon. Tulajdonk�ppen
semmit sem tudott meg . . . semmi �jat. De egy-k�t fi-
gyelemre m�lt� mozzanat m�gis akadt. Nem s�gorn�-
j�re, Maude-re, hanem h�g�ra, Cor�ra gondolt, amikor
azt mondta, hogy a n�k bolondok is, agyaf�rtak is tud-
nak lenni egyszerre. �s Cora volt az, akit beavatott k�p-
zelg�seibe. Csapd�kr�l besz�lt. Vajon kiknek �ll�tott
csapd�kat?
Entwhistle �r hosszan latolgatta, mit is mondjon el
Helennek. V�g�l elhat�rozta, hogy teljesen bizalm�ba
fogadja.
Mindenekel�tt megk�sz�nte, hogy �ssze�rta Richard
holmij�t, �s mag�ra vette a h�ztart�s gondj�t. Meghir-
dett�k, hogy a h�z elad�, �s jelentkezett is n�h�ny vev�-
jel�lt, aki nemsok�ra meg�rkezik, hogy szeml�t tartson.
- Mag�nemberek?
- Att�l tartok, hogy nem. A Fiatal N�k Kereszt�ny
Egyes�lete �rdekl�d�tt, azt�n m�g egy ifj�s�gi klub,
v�g�l a Jefferson Trust, amely a gy�jtem�ny�t szeretn�
elhelyezni.
- Szomor�, hogy a h�z m�r nem fog otthonul szol-
g�lni senkinek, de a mai k�r�lm�nyek k�z�tt val�ban
alig alkalmas m�r lak�s c�lj�ra.
- Azt szerettem volna k�rdezni, kedves Helen, hogy
nem tudna-e itt maradni, am�g el nem kel a h�z. Vagy
nagyon k�nyelmetlen lenne ez a maga sz�m�ra?
- Nem, s�t egyenesen kedvem lenne r�. M�jus el�tt
nem akarok Cyprusba utazni, �s sz�vesebben vagyok itt,
mint Londonban, ahogyan eredetileg terveztem. Szere-
tem ezt a h�zat, tal�n az�rt, mert Leo is szerette, �s min-
dig boldogok voltunk, amikor itt laktunk.
- M�g egy okom van r�, ami�rt szeretn�m, ha ma-
radna. Van egy bar�tom, a neve: Hercule Poirot . . .
Helen felkapta a fej�t:
- Hercule Poirot? Sz�val maga azt hiszi, hogy . . .
- Ismeri Poirot-t?
- Csak hallottam r�la. Egyszer egyik bar�tom hozz�-
fordult . . . de �n azt hittem, hogy Poirot r�gen meghalt.
- Dehogy halt meg, s�t nagyon is virgonc. Persze,
nem fiatal m�r.
- H�t fiatal aligha lehet.
Helen g�piesen besz�lt. Arca s�padt, von�sai fesz�l-
tek voltak. Nagy meger�ltet�ssel tudta kimondani:
- Azt hiszi . . . hogy Cor�nak igaza volt? hogy Ri-
chardot . . . meggyilkolt�k?
Entwhistle �r mindent elmondott, ami a lelk�t nyom-
ta. �r�m volt gy�nnia Helen el�tt, e tiszta fej� n� el�tt.
Miut�n befejezte, Helen �gy sz�lt:
- Az ember azt hinn�, hogy l�z�lom az eg�sz, s m�gis
gondolkod�ba esik. A temet�st k�vet� �jszak�n Maude
�s �n is ugyanezen t�prengt�nk. Folyton azt mondogat-
tuk magunknak, hogy Cora hiszt�ri�s, de m�gis azon
v�v�dtunk, h�tha igaz, amit mondott. Azt�n . . . Cor�t
meggyilkolt�k . . . �n igyekeztem meggy�zni magamat,
hogy a k�t trag�dia k�z�tt nincs �sszef�gg�s . . . lehet,
hogy nincs is . . . de, � ! b�rcsak biztos lehetn�k ebben.
Hom�lyos, bonyolult minden . . .
- Igen, bonyolult. De Po�rot nagy egy�nis�g, �s zse-
ni�lisan �rt bonyolult �gyek kibogoz�s�hoz. Pontosan
tudja, hogy mit szeretn�nk . . . megnyugv�st. Azt is tud-
ja, hogy r�mk�pek rabjai vagyunk.
- De ha nem �gy van?
- Mi�rt mondta ezt, Helen? - k�rdezte Entwh�stle �r
er�lyesen.
- Nem tudom . . . nem hinn�m. �r�lt, hogy itthon
amit Cora akkor mondott. Valami m�s. Valami, amir�l
m�r akkor �reztem, hogy nincsen rendben.
- Nincsen rendben? Hogy �rtsem?
- �ppen ez az! Nem tudom megmagyar�zni.
- Valakivel kapcsolatos, aki a szob�ban volt?
- Igen . . . igen . . . valami ilyesmi. De nem tudom,
hogy ki, vagy mi . . . �, borzaszt� �rz�s . . .
- Mi�rt lenne borzaszt�? Ink�bb �rdekes . . . nagyon
�rdekes . . . Helen, maga okos n�. Ha maga �szrevett va-
lamit, annak jelent�s�ge van.
- Igen, de nem eml�kszem, hogy mi volt az. Min�l
jobban szeretn�k visszaeml�kezni . . .
- Ne k�nozza mag�t. �gy nem lehet r�j�nni. Hagyja!
Akkor el�bb-ut�bb hirtelen esz�be jut majd. �s ha esz�-
be jutott, azonnal �rtes�tsen.
- Megteszem !
9

Gilchrist kisasszony er�lyes mozdulattal fej�be h�zta

fekete filckalapj�t, �s visszasim�tott a hely�re egy kik�-
v�nkoz� �sz�l� hajtincset. Tizenk�t �r�ra t�zt�k ki a
nyilv�nos hat�s�gi vizsg�latot; most tizenegy �ra h�sz
percet mutat az �r�ja. Sz�rke szokny�j�hoz �s kab�tj�-
hoz fekete bl�zt vett fel, amelyet most v�s�rolt. Egy pil-
lant�st vet a t�k�rbe, �gy l�tja, hogy j� benyom�st kelt.
Sz�vesen �lt�z�tt volna teljesen feket�be, de ez t�ls�-
gosan sokba ker�l. K�r�ln�z a tiszta kis h�l�szob�ban,
amelynek falain tucatnyi t�jk�p f�gg - k�l�nb�z� ha-
l�szfalvak, tengerparti mot�vumok, s mindegyiken rajta
az odafirkantott al��r�s: "Cora Lansquenet." Az egyik
festm�nyen kedvtelve pihen meg szeme: Polflexan kik�-
t�je. Az egyik polcon kifakult f�nyk�p �llt: "A f�zf�-
hoz." Gilchrist kisasszony szeretettel simogatja meg sze-
m�vel kis te�z�j�nak k�pm�s�t, s fels�hajt.
A kapu cseng�j�nek hangja riasztja fel �lmodoz�s�-
b�l.
- Jaj nekem - mormolja Gilchrist kisasszony -, h�t
ez ki lehet?
Kil�p a szob�j�b�l, �s lesiet a kiss� korhadt l�pcs�-
k�n. A cseng� �jb�l megsz�lalt, �s ugyanakkor a l�to-
gat� t�relmetlen�l kopogtat is.
Gilchrist kisasszonyt valamilyen okb�l idegess�g fog-
ja el. �nk�ntelen�l meglass�tja l�pteit, majd vonakodva
az ajt�hoz megy, k�zben �lland�an nyugtatva mag�t,
hogy semmi ok sincs izgalomra.
Fiatal h�lgy �llt a kapuban eleg�ns gy�szruh�ban, ke-
z�ben kis �tit�sk�val. Amikor �szrevette Miss Gilchrist
ijedt pillant�s�t, gyorsan �gy sz�lt:
- Gilchrist kisasszony? Lansquenet-n� h�ga vagyok,
Susan Banks.
- Jaj, igen, persze. Nem tudtam, hogy kegyed az.
Tess�k beljebb s�t�lni. Vigy�zzon a fogasra, kiss� �t-
ban �ll. Igen, erre tess�k. Nem tudtam, hogy lej�n a
hat�s�gi vizsg�latra. K�l�nben k�sz�tettem volna vala-
mit . . . k�v�t, te�t.
Susan r�viden mondta :
- �gysem k�rek semmit. �gy l�tom, hogy megijesz-
tettem . . . sajn�lom.
- H�t igen, val�ban megijedtem egy kicsit. Csak ide-
gess�g az eg�sz. Pedig k�l�nben nem szoktam ideges-
kedni. Meg is mondtam az �gyv�dnek, hogy nem f�lek,
sz�vesen maradok egyed�l a lak�sban . . . �s val�ban
nem f�lek. De ez a nyilv�nos vizsg�lat . . . �s mindenf�le
j�r az eszemben . . . minden hangra �sszerezzenek. F�l-
�r�val ezel�tt is megsz�lalt a cseng� . . . alig b�rtam r�-
k�nyszer�teni magamat, hogy az ajt�hoz menjek . . . iga-
z�n csacsis�g . . . hiszen a gyilkos �rizkedik att�l, hogy
visszaj�jj�n ide . . . mi�rt is tenn�? . . . T�nyleg csup�n
egy ap�ca volt, aki az �rv�k otthona sz�m�ra gy�jt�tt . . .
�gy meg�r�ltem, hogy k�t shillinget adtam neki, b�r
nem vagyok r�mai katolikus; de a Kis N�v�rek csak-
ugyan j� munk�t v�geznek a szeg�nyek�rt. Foglaljon
helyet, k�rem, Mrs . . . Mrs . . .
- Banks.
- Igen, persze, Banks. Vonattal j�tt?
- Nem, kocsival. Ez az utca olyan keskeny, hogy to-
v�bbmentem a f��ton. Hamarosan tal�ltam valami el-
hagyott, b�nyaszer� helyet, ahov� be tudtam h�tr�lni.
- Ez t�nyleg nagyon keskeny utca, kocsik sosem haj-
tanak be ide. Nagyon csendes r�sze a falunak. Aki itt
lakik, mag�nyosan �l.
Gilchrist kisasszony megborzongott, mikor az utols�
szavakat kimondta.
Susan Banks k�r�ln�zett a szob�ban.
- Szeg�ny Cora n�ni - mondta. - Minden�t r�m
hagyta, ugye tudja?
- Igen, tudom. Entwhistle �r mondta. Rem�lem, j�
haszn�t fogja venni a b�toroknak. �gy hallottam, hogy
nemr�gen ment f�rjhez, Mrs. Banks, s manaps�g nagy
megterhel�s, ha az embernek be kell rendezkednie. N�-
h�ny nagyon sz�p darab maradt Lansquenet-n� ut�n.
Susannak k�telyei voltak. Nem b�zott Cora �zl�s�ben.
Eddig vagy sek�lyes "modern", vagy olyan "antik" b�-
torokat l�tott a h�zban, amelyekr�l ler�tt, hogy a "m�-
b�torasztalos" kont�r volt.
- A b�torok itt maradnak - mondta. - Mi m�r be-
rendezkedt�nk. �rver�st fogunk tartani. Ha csak maga
nem szeretne valamit, Gilchrist kisasszony. Term�szete-
sen nagyon sz�vesen . . .
Kiss� zavarba j�tt, �s elhallgatott. De Gilchrist kis-
asszony egy�ltal�ban nem volt zavarban. Arca felra-
gyogott.
- Ez nagyon kedves mag�t�l, Mrs. Banks . . . igaz�n
nagyon kedves. K�sz�n�m, �szint�n k�sz�n�m. De l�s-
sa, nekem is megvan a magam holmija. Elrakt�roztam,
am�g . . . egy sz�p napon . . . �jb�l sz�ks�gem nem lesz
r�. K�peim is vannak, amelyeket ap�mt�l �r�k�ltem.
Azel�tt volt egy kis te�z�m, de a h�bor� elvitte . . . f�j-
dalmas vesztes�g volt. De nem mindent adtam el, mert
rem�ltem, hogy �jb�l lesz egy kis otthonom, �gyhogy
a r�gi dolgok rakt�rba ker�ltek ap�m k�peivel egy�tt.
Egy t�rgyat . . . egyetlenegyet . . . m�gis sz�vesen meg-
tartan�k, ha m�r olyan kedves velem, �s ha nem b�n-
ja . . . Lansquenet-n� kis te�z�asztalk�j�t. Nagyon a sz�-
vemhez n�tt . . . mindig azon te�ztunk.
Susan enyhe borzad�llyal pillantott egy kis z�ld asz-
talra, amelyen nagy, b�borv�r�s, festett klematiszok d�-
szelegtek, �s gyorsan kijelentette, hogy �r�mmel engedi
�t Gilchrist kisasszonynak.
- Nagyon sz�pen k�sz�n�m, Mrs. Banks. Att�l f�lek,
hogy t�ls�gosan sokat is kaptam. Lansquenet-n� r�m
hagyta a gy�ny�r� k�peit �s ametiszt mellt�j�t is . . . azt
hiszem, m�r azt sem szabadna megtartanom.
- Ugyan, dehogyis, persze hogy tartsa meg.
- Ugye, megn�zi az �sszes dolgokat? Vagy tal�n a
hat�s�gi vizsg�lat ut�n?
- �gy gondoltam, hogy itt t�lt�k egy-k�t napot, �s
ezalatt mindent elint�zek.
- Itt aludna?
- Igen. Van valami akad�lya?
- Dehogy, Mrs. Banks, dehogy van. Majd �th�zom
az �gyamat; �n magam sz�vesen alszom itt a kereveten.
- �s a Cora n�ni szob�ja? Mi�rt ne aludjam abban?
- Lansquenet-n� sz�b�j�ban . . . ott aludna?
- Mert hogy ott t�rt�nt a gyilkoss�g? Ne f�ltsen at-
t�l, Gilchrist kisasszony. �n sem vagyok f�l�s term�-
szet. Nyilv�n m�r nem . . . hogy is mondjam . . . nyilv�n
m�r rendbe hozt�k a szob�t?
Gilchrist kisasszony meg�rtette a k�rd�st.
- Term�szetesen, Mrs. Banks. Az �gynem�t elk�ld-
t�k a mosod�ba, �s Pantern� meg �n magunk s�roltunk
fel mindent. B�ven van tiszta �gynem�. De j�jj�n fel,
�s n�zze meg a saj�t szem�vel.
Elindult a l�pcs�n, �s Susan k�vette.
A szoba, amelyben Cor�t meg�lt�k, frissen takar�-
tottnak, tiszt�nak l�tszott, �s nyoma sem volt benne
semmi komors�gnak, amit tal�n v�rt volna az ember.
A b�torzat, a fogad�szob�hoz hasonl�an, itt is kevert
�s st�lustalan volt. A kandall� felett olajfestm�ny f�g-
g�tt: testes, pirospozsg�s le�nyz� �ppen f�rd�be l�p.
Susan megborzongott, mikor a k�pre pillantott, �s
Gilchrist kisasszony megjegyezte :
- Lansquenet-n� f�rje festette. Lenn, az eb�dl�ben
sok k�pe l�g.
- Borzalom !
- Igen, magam sem kedvelem ezt a st�lust, de Lans-
quenet-n� nagyon b�szke volt a f�rj�re, mint fest�re, �s
�gy tal�lta, hogy nem �rt�kelik kell�en a m�veit.
- Hol vannak Cora n�ni saj�t k�pei?
- Az �n szob�mban. Akarja l�tni �ket?
Gilchrist kisasszony b�szk�n mutogatta meg kincseit.
Susan megjegyezte, hogy Cora n�ninek, �gy l�tszik,
a tengerparti falvak voltak a kedvencei.
- Igen. F�rj�vel egy�tt �vekig �lt Bretagne-ban, egy
kis hal�szfaluban. A hal�szb�rk�k nagyon fest�iek,
ugye?
- Nyilv�n - mormolta Susan. Cora Lansquenet fest-
m�nyeib�l k�pes levelez�lap-sorozatot lehetne csin�lni,
gondolta mag�ban, olyan r�szletekbe men�ek �s olyan
ban�lis sz�n�ek. S�t, az a gyan� �bredt benne, hogy ta-
l�n Cora n�ni �ppens�ggel k�pes levelez�lapokr�l m�-
solta gy�ny�r�s�geit.
De amikor kifejez�st adott gyan�j�nak, Gilchrist kis-
asszony nagyon megb�nt�dott. Lansquenet-n� mindig
term�szet ut�n festett! Egyszer csaknem napsz�r�st ka-
pott, mert nem akarta abbahagyni a munk�t, amikor a
megvil�g�t�s k�l�n�sen j� volt.
- Lansquenet-n� igazi m�v�sz volt - mondta Gil-
christ kisasszony szemreh�ny�an.
Majd �r�j�ra pillantott, mire Susan gyorsan �gy
sz�lt:
- Igen, indulnunk kell. Messzire megy�nk? Hozzam
el� a kocsimat?
Gilchrist kisasszony azonban megnyugtatta, hogy alig
�tpercnyi j�r�sr�l van sz�. Teh�t gyalog indultak �tnak.
K�zben tal�lkoztak Entwhistle �rral, aki vonattal �rke-
zett, �s elk�s�rte �ket a k�zs�gh�z�ra.
Sok idegen volt jelen. De a vizsg�lat szenz�ci�kt�l
mentesen zajlott le. A halott agnoszk�l�s�val kezd�d�tt.
Azt�n az orvos nyilatkozott a s�r�l�sek term�szet�r�l.
Semmi nyoma sem volt annak, hogy az �ldozat ellen-
�llt volna. Nyilv�n altat�szerek hat�sa alatt �llt, amikor
v�ratlanul megt�madt�k. A hal�l minden val�sz�n�s�g
szerint legk�s�bb f�l n�gykor k�vetkezett be. Az orvos
kett� �s f�l n�gy k�z� tette a lehet�s�get. Miss Gilchrist
elmondta, mik�nt bukkant a tetemre. Majd egy rend�r
�s Morton fel�gyel� tett vallom�st. Az �gy�szi megb�-
zott r�viden �sszefoglalta az esetet. A bizotts�g egy-
kett�re meghozta hat�rozat�t: "Ismeretlen szem�ly vagy
szem�lyek �ltal elk�vetett gyilkoss�g."
Ennek is v�ge volt. Ism�t kint �lltak a naps�t�tte t�-
ren. F�l tucat f�nyk�pez�g�p kattogott k�r�l�tt�k. Ent-
whistle �r a fogad� fel� vezette Susant �s Gilchrist kis-
asszonyt, ahol m�r megrendelte a vill�sreggelit az iv�
m�g�tti kis k�l�nszob�ban.
- Azt hiszem, k�zepesen f�znek - mondta mentege--
t�zve.
De a fog�sok �zletesnek bizonyultak. Miss Gilchrist
egy-kett�t szipogott, �s olyasmit mormolt, hogy "sz�r-
ny� trag�dia", de k�s�bb felvidult, s j� �tv�ggyal nyelte
a p�rk�ltet, miut�n Entwhistle �r megitatott vele egy
poh�r sherryt.
- Nem is sejtettem, hogy itt tal�lom, Susan - mondta
az �gyv�d. - Egy�tt j�hett�nk volna.
- Tudom: azt mondtam, hogy nem j�v�k le. De az-
t�n �gy �reztem, hogy m�gis itt kell lenni valakinek a
csal�db�l. Felh�vtam George-ot, de azt mondta, hogy
nagyon el van foglalva, �s k�ptelen elszabadulni. Rosa-
mundnak pr�b�ja van, Timothy b�csi pedig mozdulni
sem tud, mint rendesen. �gy h�t magam v�llaltam a csa-
l�d k�pviselet�t.
- �s a f�rje?
- Greg nem t�vozhat abb�l az undok boltb�l.
- Majd Gilchrist kisasszony meg�tk�z�s�t l�tva, ma-
gyar�z�lag hozz�tette: - A f�rjem egy gy�gyszert�rban
dolgozik.
Miss Gilchrist ugyan nem tudta �sszeegyeztetni Su-
san eleganci�j�t azzal a t�nnyel, hogy a f�rje kiszolg�l
a pult m�g�tt, mindamellett �sszeszedte mag�t, �s ki-
jelentette :
- �, igen, mik�nt Keats, a nagy k�lt�.
- Greg nem k�lt� - jelentette ki h�v�sen Susan.
Majd hozz�tette :
- Nagy terveink vannak a j�v�re . . . kett�s v�llalko-
z�sba fogunk . . . kozmetikai szalont l�tes�t�nk, �s mel-
l�je laborat�riumot k�l�nleges k�sz�tm�nyek gy�rt�-
s�ra.
- Ez m�r igen - mondta Gilchrist kisasszony helyes-
l�en. - �gy, mint Elizabeth Arden, aki azt hallottam,
gr�fn� . . . vagy Helene Bubinstein a gr�fn�? Egy
gy�gyszert�r - tette hozz� kegyesen - nem olyan k�-
z�ns�ges bolt, mint a t�bbi . . . mint egy r�vid�ru-ke-
resked�s . . . vagy egy f�szer�zlet . . .
- Mag�nak te�z�ja volt, Gilchrist kisasszony, ugye?
- Igen - �s Gilchrist kisasszony arca felragyogott.
Eddig esz�be sem jutott, hogy a "A f�zf�hoz" te�z�t is
boltnak lehet tekinteni. Egy te�z�, szerinte, az el�kel�
s�g teteje. Mindj�rt �radozni kezdett "A f�zf�hoz"-r�l.
Entwhistle �rnak, aki m�r eleget hallott err�l a t�m�-
r�l; m�son j�rt az esze. �szre sem vette, hogy Susan
m�r m�sodszor k�rdez t�le valamit. Majd felriadt, �s
menteget�zve mondta:
- Bocs�sson meg, kedves Susan, nagyb�csija, Timot-
hy j�rt a fejemben. Kiss� agg�dom �rte.
- Timothy b�csi�rt? Felesleges. Nem hiszem, hogy
komoly baja van. Nagy hipochonder, ennyi az eg�sz.
- Igen . . . igen, igaza lehet. Bevallom, hogy nem is
�rte agg�dtam. Hanem a feles�g��rt. Amint hallom,
megcs�szott a l�pcs�n, �s kificam�totta a l�b�t. �gy-
ban fekszik, �s Timothy sz�rny� �llapotban van.
- Mert most neki kell t�r�dnie Maude n�nivel, nem
pedig Maude n�ninek vele? Higgye el, csak j�t fog ten-
ni az �regnek - mondta Susan.
- Igen . . . igen, magam is azt hiszem. De fog-e t�-
r�dni Maude-dal? Ez a k�rd�s! Egyetlen csel�d s�ncs
a h�zban.
- K�sz pokol ez a helyzet id�s emberek sz�m�ra -
mondta Susan. - Valami �cska kast�lyban �lnek, ugye?
Entwhistle �r b�lintott.
Kiss� harciasan l�ptek ki a fogad�b�l, de az �js�g-
�r�k, akiknek a t�mad�s�ra k�sz�ltek, m�r elt�ntek.
Cora h�za kapuj�ban azonban n�h�ny rend�ri ripor-
ter v�rakozott Susanra, aki Entwh�stle �r v�dn�ks�ge
alatt egy-k�t semmitmond� sz�val ler�zta �ket. Majd a
k�t n� bement a h�zba, Entwhistle �r pedig visszat�rt a
fogad�ba, ahol rendelt szoba v�rt r�. M�snapra t�zt�k ki
a temet�st.
- A kocsim m�g mindig a k�b�ny�ban van - mondta
Susan. - Eg�szen megfeledkeztem r�la. Majd k�s�bb
beviszem a k�zs�gbe.
Gilchrist kisasszony aggodalmasan �gy sz�lt :
- De ne nagyon k�s�n. Mire bes�t�tedik, legyen itt-
hon.
Susan nevetett.
- Rem�lem, nem gondolja, hogy a gyilkos m�g itt
�l�lkodik a k�zelben?
- Nem . . . nem hiszem - v�laszolta Gilchrist kis-
asszony kiss� zavartan.
"M�rpedig ezt hiszi - gondolta mag�ban Susan.
- Micsoda �tlet!"
Gilchrist kisasszony elt�nt a konyh�ban.
- Gondolom, kor�n szeretne te�zni? - k�rdezte.
Susan �gy gondolta, hogy f�l n�gykor m�g kiss� ko-
rai te�t inni, de Gilchrist kisasszony ir�nti k�ny�r�let-
b�l, aki jelenlegi ideg�llapot�ra nyilv�n a te�ban ke-
reste a balzsamot, �s kedveskedni is akart neki, �gy v�-
laszolt:
- Teljesen mag�ra b�zom, kedves Gilchrist kisasz-
szony.
A konyh�b�l vid�m t�ny�rz�rg�s hallatszott, Susan
pedig bement a fogad�szob�ba. Alig t�lt�tt ott n�h�ny
percet, amikor megsz�lalt az ajt�cseng�, majd �temes
kopogtat�s hallatszott. Susan kiment a hallba, Gilchrist
kisasszony pedig k�t�ny�be t�r�lgetve lisztes kez�t,
megjelent a konyha ajtaj�ban.
- Jaj, Istenem, ki lehet ez?
- �jabb �js�g�r�k? - mondta Susan.
- Szeg�ny Mrs. Banks, folyton zavarj�k ezek a tola-
kod� emberek.
- �, sose t�r�dj�k vele, majd �n elint�zem �ket.
- �ppen egy kis bri�st akartam csin�lni uzsonn�ra.
Susan az ajt� fel� indult, Miss Gilchrist pedig bizony-
talanul �lldog�lt a konyha k�sz�b�n. "Alighanem att�l
f�l - gondolta mag�ban Susan -, hogy a balt�s gyilkos
�ll kint."
De kider�lt, hogy egy id�sebb �riember a l�togat�.
Megemelte a kalapj�t, amikor Susan ajt�t nyitott, ba-
r�ts�gosan mosolygott, �s b�csik�s st�lusban �gy sz�lt:
- Mrs. Banks, ha nem csal�dom?
- Igen.
- Nevem Guthr�e . . . Alexander Guthrie. Lansque-
net-n� bar�tja . . . r�gi j� bar�tja. Kegyed az unoka-
h�ga, ha nem t�vedek, Susan Abernethie?
- �gy van.
- Miut�n teh�t meg�llap�tottuk egym�sr�l, ki kicso-
da, megengedi, hogy beljebb ker�ljek?
- Term�szetesen.
Guthrie �r gondosan letisztogatta cip�je talp�t a l�b-
t�rl�n, bel�pett a hallba, k�r�lm�nyesen levette a ka-
b�tj�t, kalapj�val egy�tt egy kis di�fa �llv�nyra he-
lyezte, majd k�vette Susant a fogad�szob�ba.
- Szomor� �gy - mondta Guthrie �r, b�r nem j�l
�llt neki a szomor�s�g, mert nyilv�nval�an jobban sze-
retett vid�m arcot v�gni, mint b�natosat -, nagyon szo-
mor� �gy. �ppen erre j�rtam, az orsz�gnak ezen a t�-
j�n, �s �gy gondoltam, hogy a legkevesebb, amit tehe-
tek, ha megjelenek a vizsg�laton �s term�szetesen a te-
met�sen. Szeg�ny Cora . . . szeg�ny, csacsika Cora. H�-
zass�ga els� napjai �ta j�l ismertem. �l�nk esz� l�ny
volt, �s nagyon komolyan vette a m�v�szetet: Pierre
Lansquenet-t is nagyon komolyan vette . . . mint m�-
v�szt, �gy �rtem. Mindent �sszev�ve, Pierre nem volt
rossz f�rj Cora sz�m�ra. N�ha-n�ha f�lret�ncolt �kel-
me . . . tal�n tetszik �rteni, kedves nagys�gos asszo-
nyom, hogyan gondolom . . . de Cora szerencs�re �gy
fogta fel, hogy ez vele j�r egy m�v�sz egy�nis�g�vel.
Pierre m�v�sz, teh�t immor�lis ! S�t, nem vagyok ben-
ne biztos, hogy Cora nem ment-e ezen is t�l: P�erre im-
mor�lis, teh�t m�v�sz! Szeg�ny Cora minden j�zans�-
g�t elvesztette, ha m�v�szi dolgokr�l volt sz� . . . b�r
egyebekben, kijelentem kegyednek, Cora nagyon �rtel-
mes, agyaf�rtan �rtelmes is tudott lenni.
- Mindenki ezt mondja. �n magam nem ismertem �t.
- Persze, persze, Cora teljesen elszigetelte mag�t a
csal�dj�t�l, mert az nem �rt�kelte az � dr�gal�tos Pierre-
j�t. Nem lehetett sz�p l�nynak mondani . . . de volt
benne valami ! T�rsas�g�ban kellemesen �rezte mag�t
az ember. Sosem lehetett tudni, mit fog mondani a k�-
vetkez� pillanatban, �s azt sem, hogy naivit�sa val�di-e,
vagy csak megj�tssza. Sokszor megnevettette az em-
bert. Az �r�k gyerek . . . ez volt Cora. �s val�ban, ami-
kor utolj�ra l�ttam - szab�lyos id�k�z�kben megl�to-
gattam a f�rje hal�la ut�n -, ism�t �gy viselkedett,
mintha gyerekkor�t �ln�.
Susan cigarett�val k�n�lta Guthrie urat, de az �reg
gavall�r elh�r�totta.
- K�sz�n�m sz�pen, de nem k�rek, kedves. Nem do-
h�nyzom. Biztosan k�v�ncsi m�r, mi�rt vagyok itt.
Hogy �szinte legyek, lelkiismereti k�nyszer hozott ide.
N�h�ny h�ttel ezel�tt meg�g�rtem Cor�nak, hogy meg-
l�togatom. Ez rendszerint �venk�nt egyszer t�rt�nt, de
�jabban az volt a bogara, hogy a helyi �rver�seken k�-
peket v�s�rol, s szerette volna hallani a v�lem�nyemet
azokr�l. �n ugyanis m�kritikus vagyok. Persze Cora v�-
s�rl�sai t�bbnyire sz�rny� balfog�sok voltak, de min-
dent �sszevetve, nem volt rossz spekul�ci�, amit csi-
n�lt. Ezeken a vid�ki �rver�seken potom p�nz�rt lehet
k�phez jutni, �s n�ha a keret t�bbet �r ann�l, amit a
k�p�rt k�rnek. Term�szetesen a fontosabb alkalmakkor
hozz��rt� v�s�rl�k is megjelennek, nem val�sz�n� teh�t,
hogy az ember elcs�pjen egy mesterm�vet. De �ppen a
napokban n�h�ny font�rt cser�lt gazd�t egy kis Cuyp,
amelynek egy der�k kisgazda volt a tulajdonosa. A k�p-
nek megvan a maga furcsa t�rt�nete. Azel�tt egy �reg
�pol�n�� volt. Att�l a csal�dt�l kapta aj�nd�kba,
amelynek egyik tagj�t �veken �t �polta. A csal�dnak
fogalma sem volt a k�p �rt�k�r�l. Az �j tulajdonos k�-
s�bb unoka�ccs�nek aj�nd�kozta a k�pet, aki kis birto-
k�n gazd�lkodott, �s akinek megtetszett a l� a k�pen:
b�r egy�bk�nt piszokt�l ragad�s, �reg vacaknak tar-
totta. Igen, igen, ilyesmi el�fordul n�ha, �s Cora nagyon
magabiztos volt abban, hogy �rt a k�pekhez. Persze,
nem �rtett. Tavaly megk�rt, hogy n�zzek meg egy
Rembrandtot, amelyet felfedezett. Egy Rembrandtot!
Kijelentem, hogy m�g m�solatnak is csapnival� volt.
Ellenben szert tett egy csinos Bartolozzira, amelynek
viszont az a baja, hogy foltos lett a nedvess�gt�l. En-
nek ellen�re siker�lt eladnom harminc font�rt, amit�l
Cora mindj�rt v�rszemet kapott. Mint eml�tettem, nem-
r�gen �rt nekem, hogy valamelyik �rver�sen egy primi-
t�v olasz mester m�ve ker�lt a birtok�ba, amelyet nagy-
ra tart, �s amelyet meg kell tekintenem. Meg�g�rtem,
hogy megteszem, �s most itt vagyok.
- Alighanem ez az - mondta Susan, �s a h�ta m�-
g�tti falra mutatott.
Guthrie �r fel�llt, feltette a szem�veg�t, a k�p el� l�-
pett. �s n�h�ny percig tanulm�nyozta.
- Szeg�ny dr�ga Cora - mondta.
- Van itt m�g egy csom� m�s k�p is - sz�lt Susan.
Guthrie �r szenvtelen�l v�gign�zegette a megboldo-
gult rem�nyteljes m�gy�jt� kincseit. N�ha-n�ha s�haj-
tott egyet, vagy sziszeg� hangokat hallatott.
V�g�l levette a szem�veg�t.
- A piszok! - Majd Susan meglepett mozdulat�ra
magyar�z�an hozz�tette : - A piszok, amely belepi a
r�gi k�peket, n�ha csod�kat tud m�velni. Beg�nyes pa-
tin�val vonja be a legsz�nalmasabb "m�alkot�sokat" is.
A Bartolozzi amolyan "vak ty�k is tal�l szemet" dolog
volt. Szeg�ny Cora. De a k�pvad�szat sz�nfoltokat va-
r�zsolt az �let�be, ezt meg kell hagyni. Igaz�n h�l�s
vagyok a sorsnak, hogy nem kell lerombolnom az ill�-
zi�it.
- Az eb�dl�ben is vannak k�pek - mondta Susan -,
de azt hiszem, mind a f�rj�t�l sz�rmaznak.
Guthrie �r megborzongott, �s v�dekez� k�zmozdula-
tot tett.
- Ugyeb�r nem k�nyszer�t, hogy �jra megn�zzem
�ket? Sajnos, azok a bizonyos akt-st�diumok annak ide-
j�n de sok mindenr�l tehettek ! Ilyen ir�nyban persze
sohasem s�rtettem meg Cora �rzelmeit, aki odaad� . . .
nagyon odaad� �lett�rsa volt f�rj�nek. Nos, kedves
nagys�gos asszonyom, t�ls�gosan sokat elraboltam az
idej�b�l . . .
- Maradjon m�g, Guthrie �r. Igyon egy cs�sze te�t,
azt hiszem, mindj�rt hozz�k.
- Nagyon lek�telez - �s Guthrie �r azonnal vissza-
�lt a hely�re.
- Bocs�sson meg egy pillanatra, megn�zem, mi a
helyzet a konyh�ban.
Gilchrist kisasszony �ppen az utols� bri�sokat szedte
ki a s�t�b�l. A te�st�lca m�r megter�tve �llt a konyha-
asztalon. A te�skanna fedele �ppen halkan z�r�gni kez-
dett.
- Egy bizonyos Guthrie �r van itt. Megh�vtam te�ra.
- Guthrie �r? �, igen, Lansquenet-n� j� bar�tja! Is-
mert m�kritikus. Milyen szerencse, hogy sok bri�st csi-
n�ltam, �s van egy �veg h�zi eperlekv�runk is. Mind-
j�rt elk�sz�tem a te�t. K�rem, Mrs. Banks, ne f�radjon
azzal a neh�z t�lc�val ! Mindent elint�zek.
De Susan m�r vitte is a t�lc�t, �gyhogy Miss Gil-
christre csak a kanna maradt. Miut�n Gilchrist kisasz-
szony �s a vend�g k�sz�nt�tt�k egym�st, mindh�rman
asztalhoz �ltek.
- Fejedelmi bri�s - mondta Guthrie �r -, �s remek
lekv�r. Amit ma a boltokban kap az ember . . .
Gilchrist kisasszony kipirult az �r�mt�l. A dics�ret
nem csup�n udvariaskod�s volt, hiszen �gy ment min-
den, mint a karikacsap�s. "A f�zf�hoz" szelleme lebe-
gett a te�sasztal felett. Nyilv�nval� volt, hogy ez Miss
Gilchrist igazi eleme. A k�n�l�sban is kitett mag��rt.
- K�sz�n�m sz�pen, nem tudok ellen�llni - mondta
Guthrie �r, mik�zben enyhe er�szaknak engedve, ki-
vette a t�lb�l az utols� bri�st. - Bevallom, hogy egy
kis b�ntudatot �rzek . . . �n itt vid�man lakom�zom, pe-
dig kis ideje csak, hogy szeg�ny bar�tn�met meggyil-
kolt�k.
- Mrs. Lansquenet azt mondan�, hogy a te�nak
j�nak kell lennie, mert akkor ad er�t az embernek.
- Igen, igen, tal�n igaza van, Gilchrist kisasszony.
Nem tagadom, hogy az ember alig tudja mag�ra k�ny-
szer�teni azt a gondolatot, hogy valakit, akit j�l ismert,
meggyilkoltak.
- Egyet�rtek ! - mondta Susan. - Fantasztikus el-
k�pzelni is.
- M�ghozz� nem hiszem, hogy valami csavarg� a tet-
tes, aki bet�rt a h�zba �s r�t�madt, miut�n megtal�lta.
El tudok k�pzelni olyan okokat, amelyek miatt valaki
v�gezni akart Cor�val.
- Val�ban? Milyen okokat? - k�rdezte Susan gyor-
san.
- Igaz, ami igaz, Cora nem volt diszkr�t n�. Sosem
tudott vigy�zni a nyelv�re. �s �lvezte, ha valakit . . .
hogyan is mondjam . . . a hatalm�ban �rzett. Mint egy
gyerek, aki megkaparintja valakinek a titk�t. Ha Cora
megtudott egy titkot, akkor besz�lni kellett r�la. Akkor
is megtette, ha diszkr�ci�t �g�rtettek vele. Nem tudta
f�kezni mag�t.
Susan hallgatott. G�lchrist kisasszony, aki gondterhelt
arcot v�gott, szint�n. Guthrie �r folytatta:
- Igen, kev�ske arz�n a te�ban . . . ezen nem is cso-
d�lkoztam volna . . . vagy egy doboz csokol�d�, amely
post�n �rkezik. De rabl�s �s balta . . . ez valahogy t�l-
megy a hat�ron. Lehet, hogy t�vedek, de azt hiszem, a
bet�r� nem sz�m�thatott gazdag zs�km�nyra. Nem sok
k�szp�nz lehetett a h�zban, ugye?
- Alig valami - mondta Gilchrist kisasszony.
Guthrie �r s�hajtott �s fel�llt:
- Bizony, a h�bor� t�nkretette az erk�lcs�ket. Az
id�k megv�ltoztak.
M�g egyszer megk�sz�nte a te�t, �s udvarias b�cs�t
vett a k�t n�t�l. Gilchrist kisasszony kik�s�rte �s felse-
g�tette a kab�tj�t. Susan a fogad�szoba ablak�b�l fi-
gyelte, amint vid�man siet a kertajt� fel�.
Miss Gilchrist kis csomaggal a kez�ben t�rt vissza a
szob�ba.
- �gy l�tszik, mialatt mi a vizsg�laton voltunk, itt
j�rt a post�s. Az ajt� lev�lny�l�s�n kereszt�l cs�sztat-
hatta be ezt a csomagot, �s a sarokba esett. Mi lehet
ez? . . . Olyan form�ja van, mint a lakodalmi tort�k-
nak.
Gilchrist kisasszony boldogan bontogatta a pap�rbur-
kolatot. Lapos, feh�r dobozka ker�lt napvil�gra, ez�st-
szalaggal �tk�tve.
- Az! - Miss Gilchrist leoldotta a szalagot. A do-
bozban pomp�s tortaszelet d�szelgett, mandulakr�mmel
�s cukorhab-cir�d�kkal. - Milyen sz�p! De ki lehet,
aki? . . . - Megn�zte a n�vjegyk�rty�t, amely a s�te-
m�ny mellett fek�dt, s hangosan olvasta sz�veg�t: -
John �s Mary . . . kik �k? Sajnos, a csal�dnev�ket nem
�rt�k r� . . .
Susan kiragadta mag�t gondolataib�l. Bizonytalanul
megjegyezte :
- N�ha neh�z kital�lni, ha csak a keresztn�v szere-
pel. A napokban kaptam egy k�peslapot egy Joant�l.
Kider�lt, hogy nyolc Joant ismerek. A k�z�r�sukat vi-
szont m�g sosem l�ttam, hiszen ma �gysz�lv�n minden-
kinek van telefonja.
Gilchrist kisasszony boldogan keresg�lt Johnjai �s
Maryjei k�z�tt.
- Lehetne Dorothy l�nya . . . �t Marynek h�vj�k, de
nem hallottam, hogy eljegyezte volna mag�t. Vagy a kis
John Banfield . . . m�r abban a korban lehet . . . vagy az
Ensfield kisl�ny . . . nem, az � neve Margaret. Felad�t
sem �rtak. H�t mindegy . . . f�, hogy megj�tt.
Felvette a t�lc�t, �s elindult a konyha fel�.
Susan fel�llt, �s �gy sz�lt :
- Azt hiszem, itt az ideje, hogy kihozzam a kocsi-
mat.
10

Susan kivezette a kocsij�t a k�b�ny�b�l, ahol addig �llt,

�s visszahajtott vele a k�zs�gbe. Benzinkutat tal�lt, de
gar�zst nem, �gyhogy begurult a fogad� udvar�ra. Hely
volt elegend�, ann�l is ink�bb, mert egy nagy Daimler
�ppen indult kifel�. Az aut�t hivat�sos sof�r vezette,
m�g a kocsi belsej�ben nagy bajusz� idegen �r �lt, nya-
kig pr�mekbe burkol�zva.
A sz�llodai inas, akihez Susan szavait int�zte a kocsi
�gy�ben, olyan t�tott sz�j� r�v�letben meredt az ele-
g�ns h�lgyvend�gre, hogy nyilv�nval� volt, fel�t sem
�rti, amit mondanak neki.
V�gre �ri�si izgalommal kib�kte :
- Ugye, maga a h�ga?
- Micsoda?
- A hulla h�ga? - ism�telte a fi�.
- Miket �sszefecseg . . . igen . . . �n vagyok . . .
- Nah�t! Nem tudtam, hol l�ttam m�r . . .
"Fajank�" - gondolta mag�ban Susan, mik�zben Co-
ra h�za fel� l�pegetett.
- V�gre �ps�gben megj�tt! - �dv�z�lte Gilchrist
kisasszony olyan megk�nnyebb�lt hangon, hogy Susan
m�g idegesebb lett. Majd aggodalmasan hozz�tette:
- Ugye, megeszi a spagettit? �gy gondoltam, hogy es-
t�re...
- Mindent megeszek. Keveset k�rek.
- Szer�nytelens�g n�lk�l kijelentem, hogy nagyon fi-
nom spagettit tudok k�sz�teni.
A dicsekv�s jogos volt. Gilchrist kisasszony, okosko-
dott mag�ban Susan, val�ban els�rang�an f�z. Susan
felaj�nlotta, hogy seg�t elmosogatni, de Gilchrist kis-
asszony, akinek l�that�an j�lesett a vend�g k�szs�ge,
kijelentette, hogy csek�lys�g az eg�sz.
Majd behozta a k�v�t. Ezen m�r ink�bb akadt b�r�l-
nival� . . . nagyon gyenge volt. Miss Gilchrist felaj�n-
lott egy darab lakodalmi tort�t, de Susan nem fo-
gadta el.
- Pedig finom - er�sk�d�tt Gilchrist kisasszony, mi-
k�zben megk�stolta az �dess�get. V�gre meg�llapodott
mag�ban, hogy ki k�ldte: "A dr�ga Ellen kisl�nya, aki-
r�l tudtam, hogy eljegyezte mag�t, de nem eml�keztem
a nev�re."
Susan hagyta, hogy Gilchrist kisasszony kicsicseregje
mag�t, miel�tt saj�t t�m�j�ra t�rt volna. A t�zhely el�tt
�ltek vacsora ut�n, �s a megel�gedetts�g e pillanata al-
kalmasnak tetszett Susan szem�ben.
Megsz�lalt :
- Richard nagyb�ty�m itt j�rt a hal�la el�tt, ugye?
- Igen, itt j�rt.
- Pontosan mikor?
- Mikor is . . . egy, k�t . . . helyesebben h�rom h�ttel
azel�tt, hogy hal�lh�re �rkezett.
- Betegnek l�tszott?
- Nem, nem mondhatn�m, hogy annak l�tszott.
�l�nken, sz�v�lyesen l�pett fel. Lansquenet-n� nagyon
meglep�d�tt a l�tt�n. "Nah�t, Richard, ennyi �v ut�n!"
- mondta. Richard �r pedig: "Elj�ttem, hogy saj�t sze-
memmel l�ssam, mi van veled." Majd Lansquenet-n�
"�n j�l vagyok." Azt hiszem, egy icipicit meg volt
b�ntva, hogy R�chard �r ilyen v�ratlanul ott termett a
hossz� szak�t�s ut�n. De Abernethie �r gyorsan elin-
t�zte a probl�m�t, �s kereken kijelentette: "�ssuk el a
csatab�rdot, Cora. M�r csak h�rman vagyunk : te, �n �s
Timothy. Timothyval pedig m�sr�l nem lehet besz�lni,
mint az eg�szs�gi �llapot�r�l." Majd �gy folytatta: "Pi-
erre boldogg� tett t�ged, teh�t lesz�gezem, hogy t�ved-
tem. Elfogadod ezt?" Nagyon megnyer�en besz�lt, iga-
z�n. Sz�p ember volt Richard �r, ha nem is fiatal, per-
sze.
- Meddig tart�zkodott itt?
- Csak �ppen megreggelizett. Egy kis h�st r�ntot-
tam. Szerencs�re reggel itt j�rt a hentes.
G�lchrist kisasszony agy�ban els�sorban konyhai em-
l�kk�pek rakt�roz�dtak fel.
- Sz�val sz�p csendben elbesz�lgettek egym�ssal.
- �, igen.
Susan r�vid sz�netet tartott, majd megk�rdezte:
- Meglepte Cora n�nit, hogy Richard b�csi meghalt?
- Igen . . . hiszen nagyon hirtelen�l halt meg.
- Igen, hirtelen�l . . . �gy �rtettem, hogy . . . hogy
meglepet�sszer�en j�tt a hal�lh�r? Richard b�csi nem
besz�lt arr�l, hogy nagyon betegnek �rzi mag�t?
- Most �rtem, mire gondol, Mrs. Banks.�- Gilchrist
kisasszony r�vid sz�netet tartott. - Lehet, hogy igaza
van. Lansquenet-n� val�ban mondott olyasmit, hogy
Richard �r nagyon meg�regedett . . . azt hiszem, ezt a
sz�t haszn�lta: szenilis . . .
- �s maga, Gilchrist kisasszony . . . maga is �gy
vette �szre, hogy szenilis?
- K�lsej�r�l �t�lve semmik�ppen. Besz�lni meg nem
sokat besz�ltem vele. Ink�bb magukra hagytam �ket.
Susan tanakodva vizsg�lgatta Gilchrist kisasszonyt.
Vajon szokott-e leskel�dni, hallgat�zni? Becs�letes n�-
nek l�tszik, biztosan nem kerek�ti felfel� a bev�s�rl�si
sz�ml�t, nem bont fel idegen levelet. De a k�v�ncsis�g
megf�r a becs�letess�ggel. El lehet k�pzelni, hogy �p-
pen a vir�g�gyakkal foglalatoskodott a kertben egy nyi-
tott ablak alatt, vagy a hallban porolt, amikor . . . Ez-
zel m�g nem szegte volna meg a j�t�kszab�lyokat. El-
v�gre arr�l nem tehet, hogy k�zben meg�ti a f�l�t egy
�s m�s...
- �s nem hallotta, hogy mit besz�lgetnek egym�s-
sal, Gilchrist kisasszony?
Ez t�ls�gosan otromba k�rd�s volt. Gilchrist kisasz-
szony haragosan elv�r�s�d�tt.
- Nem szoktam ajt� m�g�tt hallgat�zni, Mrs. Banks.
"Ez azt jelenti, hogy szokott - gondolta mag�ban
Susan -, k�l�nben egyszer�en azt mondta volna, hogy
nem.
Hangosan pedig ezt mondta :
- Bocs�sson meg, Gilchrist kisasszony. Nem �gy �r-
tettem. Ezekben a v�kony fal� h�zacsk�kban n�ha el�-
fordul, hogy az ember akarva-akaratlanul mindent hall,
ami t�rt�nik. Most pedig, hogy mindketten meghaltak,
nagyon fontos lenne a csal�d sz�m�ra, hogy tudja, mi
hangzott el a tal�lkoz�son.
A h�zacska ugyan �ppens�ggel nem volt v�kony
fal� . . . olyan korban �p�lt, amikor nem takar�koskod-
tak az anyaggal . . . de Miss Gilchrist nem h�r�totta el
a csal�tket, s�t belement a j�t�kba.
- Term�szetesen igaza van, Mrs. Banks, abban, amit
mond . . . sz�k helyecske ez, �s azt is meg�rtem, hogy
szeretn� tudni, mi zajlott le kett�j�k k�z�tt, de sajnos,
nem lehetek a seg�ts�g�re. Mr. Abernethie eg�szs�ge . . .
tagadhatatlan . . . hogy is mondjam . . . voltak bizo-
nyos . . . r�mk�pei . . . Biztosan betegebb volt, mint aho-
gyan a k�lseje el�rulta, �s mik�nt az sokszor t�rt�nik
ilyen esetben, k�ls� t�nyez�kre vezette vissza betegs�-
g�t. Azt hiszem, ez gyakori t�net. Egyik nagyn�n�m
p�ld�ul . . .
Gilchrist kisasszony elmondta a tudnival�kat nagy-
n�nj�r�l.
De Susan, Entwhistle �rhoz hasonl�an, hamarosan v�-
get vetett a nagyn�nir�l sz�l� t�rt�neteknek.
- Igen - mondotta. - �ppen err�l van sz�. Nagy-
b�ty�m csel�ds�ge szeretettel cs�gg�tt a gazd�j�n, �s
�rthet� m�don most nem tudj�k, mit sz�ljanak Richard
k�pzelet�nek beteges csapong�s�hoz - Susan elhallga-
tott.
- �rtem. A csel�ds�g nagyon �rz�keny ilyesmire;
mindj�rt gyan�s�t�snak veszi. Eml�kszem, hogy a nagy-
n�n�m . . .
De Susan ism�t k�zbev�gott :
- �gy gondolja, hogy val�ban a csel�dekre gyana-
kodott? Azt k�pzelte, hogy megm�rgezik?
- Nem tudom . . . �n . . . igaz�n . . .
Susannak felt�nt, hogy Gilchrist kisasszony mennyire
zavarba j�n.
- Sz�val nem a csel�dek. H�t ki?
- Nem tudom, Mrs. Banks. Igaz�n nem tudom . . .
De ker�lte Susan pillant�s�t. Susan �gy �rezte, hogy
Gilchrist kisasszony t�bbet tud, mint amennyit el akar
�rulni.
Tal�n nagyon sokat tud . . .
De Susan azt gondolta, hogy egyel�re el�g messzire
ment, �s nem szabad er�ltetnie a dolgot. Ez�rt �gy sz�lt:
- Milyen tervei vannak a j�v�re, Gilchrist kisasz-
szony?
- Igaz, �gyis meg akartam k�rni, asszonyom, hogy
ezzel kapcsolatban szenteljen nekem n�h�ny percet.
Megmondtam az �gyv�d �rnak, hogy sz�vesen itt ma-
radok mindaddig, am�g el nem adnak mindent.
- Hallottam, �s nagyon h�l�s vagyok aj�nlat��rt.
- �s most azt szeretn�m megk�rdezni, hogy el�rel�t-
hat�an meddig fog az tartani, mert term�szetesen �j �l-
l�s ut�n is kellene n�znem.
Susan gondolkozott.
- Nem sok elint�znival� lesz itt. A lelt�rral, azt hi-
szem, egy-k�t nap alatt k�szen lesz�nk, �s akkor m�r
�rtes�teni is lehet az �rverez�ket.
- Teh�t elhat�rozta, hogy mindent elad?
- Igen, de a h�zat b�rbe adn�m. Azt hiszem, ennek
nincs akad�lya.
- �, dehogy van ! Sorba fognak �llni �rte. Hiszen
alig lehet b�rlethez jutni. Mindenki csak eladni akar.
- H�t akkor egyszer� a dolog. - Majd Susan n�mi
haboz�s ut�n �gy folytatta: - Azt szeretn�m m�g mon-
dani . . . ugye, szabad felaj�nlanom h�romhavi b�rt �n-
nek, kedves Gilchrist kisasszony?
- Nagyon k�sz�n�m, Mrs. Banks, igaz�n nagylelk�.
Nagyra �rt�kelem a j� sz�v�t. �s megtenn� azt, hogy . . .
szabad megk�rnem arra, hogy . . . ha sz�ks�ges . . . ad-
jon referenci�t r�lam? Csak annyit, tudja, hogy egyik
hozz�tartoz�j�n�l dolgoztam, �s hogy . . . munk�mmal
meg voltak el�gedve.
- �, ez term�szetes.
- Nem tudom, szabad-e m�g valamit k�rnem, Mrs.
Banks? - Gilchrist kisasszony megk�s�relt er�t venni
kez�nek �s hangj�nak remeg�s�n. - Ha lehets�ges len-
ne, hogy ne eml�tse a k�r�lm�nyeket . . . m�g a neveket
se eml�tse . . .
Susan csod�lkozva b�mult r� :
- Nem �rtem.
- Mert nem gondolkodott a dolgon, Mrs. Banks.
Gyilkoss�gr�l van sz�. Olyan gyilkoss�gr�l, amely sze-
repelt az �js�gokban is, �s amelyr�l mindenki olvasott.
Nem �rti? Az emberek kezdik a fej�ket t�rni. "K�t n�
�l egy�tt egy h�zban . . . az egyiket meg�lik . . . h�tha a
m�sik a tettes . . ." M�g most sem �rti? Kijelentem,
hogy ha �n keresn�k alkalmazottat, k�tszer is meggon-
doln�m, miel�tt magamat felvenn�m. Mert . . . nem le-
hessen tudni. Nem most jutott az eszembe, Mrs. Banks.
M�r napok �ta alig alszom �jszaka, mert r�mk�peim
vannak, hogy tal�n sohasem kapok �ll�st t�bb� . . . leg-
al�bbis nem ilyen bizalmi �ll�sf�l�t. �s mi m�st tudn�k
elkezdeni az �letben?
Ez a k�rd�s, amely �nk�ntelen p�tosszal szakadt ki
Gilchrist kisasszonyb�l, megr�zta Susant. Hirtelen r�-
d�bbent ennek az �tlagn�nek a k�ts�gbeejt� helyzet�re,
- akit a sors teljesen kiszolg�ltatott a munkaad�k aggo-
dalmainak, k�ny�nek-kedv�nek. Gilchrist kisasszony,
szavaiban sok igazs�g van. Senki sem fogad �nsz�nt�-
b�l a lak�s�ba egy olyan asszonyt, aki, ha m�goly �r-
tatlanul is, gyilkoss�gi �gy szerepl�je.
- De ha elfogj�k a tettest . . . - mondta Susan.
- �, akkor persze minden rendben van. De elfog-
j�k-e? �gy veszem �szre, hogy a rend�rs�gnek halv�ny
fogalma sincs a tettesr�l. Ha pedig nem fogj�k el, ak-
kor itt �llok . . . ha nem is a legs�lyosabb gyan�ban,
de mindenk�ppen . . . gyan�ban.
Susan elgondolkodva b�lintott. Igaz, hogy Cora Lans-
quenet hal�la semmif�le el�nyt sem jelentett Gilchrist
kisasszony sz�m�ra, de az emberek nem tudj�k ezt.
Egy�bk�nt pedig annyi pletyka . . . cs�nya pletyka van
forgalomban arr�l, milyen ellent�tek keletkezhetnek k�t
n� k�z�tt, akik egy�tt laknak . . . milyen beteges indu-
latok t�rhetnek el� �s vezethetnek er�szakhoz. Aki nem
ismerte Cor�t �s Gilchrist kisasszonyt, k�nnyen gondol-
hatn�, hogy eff�le viszony eredm�nye a gyilkoss�g.
Susan szokott hat�rozotts�g�val mondta :
- Ne agg�dj�k, kedves Gilchrist kisasszony. - Sza-
vai vid�man �s b�tor�t�an hangzottak. - Biztos vagyok
abban, hogy a saj�t bar�ti k�r�mben is el tudom �nt he-
lyezni. Semmi akad�lya sem lesz.
- Meg kell mondanom - sz�lt Gilchrist kisasszony,
�s rendes hangja, modora kezdett m�r visszat�rni -,
hogy semmif�le durva munk�ra sem mern�k v�llalkoz-
ni. Egyszer� f�z�sre �s takar�t�sra azonban igen.
Megsz�lalt a telefon. Gilchrist kisasszony idegesen
felugrott.
- H�t ez meg ki?
- Val�sz�n�leg a f�rjem - mondta Susan, aki ugyan-
csak talpon termett. - Azt �g�rte, hogy ma este felh�v.
Ezzel m�r fel is vette a hallgat�t.
- Hall� . . . Igen, �n vagyok szem�lyesen . . . - R�-
vid sz�net k�vetkezett, amely ut�n Susan hangja meg-
v�ltozott, l�gyan �s melegen csengett. - Hall�, sz�-
vem . . . igen, �n vagyok . . . J�l vagyok . . . Ismeretlen
tettes vagy tettesek . . . a szok�sos formula . . . Csak
Entwhistle �r . . . Hogyan? . . . Ezt nem k�nny� eld�n-
teni, de azt hiszem . . . Igen, �gy, ahogy tervezt�k . . .
Pontosan �gy . . . T�ladok az eg�szen. Mi semmit sem
tudunk haszn�lni . . . M�g egy-k�t napig . . . Sz�rny� . . .
Ne idegeskedj. Tudom, hogy mit csin�lok . . . Rem�lem,
hogy nem tetted, Greg . . . Ugye, vigy�zol!?! . . . Nem,
semmi . . . Semmi, ha mondom . . . J� �jszak�t, dr�g�m.
Letette a hallgat�t. Gilchrist kisasszony k�zels�ge fe-
sz�lyezte. Gilchrist kisasszony tapintatosan elvonult a
konyh�ba, de onnan nyilv�n mindent hall. Szeretett vol-
na egyet-m�st k�rdezni Gregt�l, de nem volt kedve
hozz�.
N�h�ny pillanatig a telefon mellett maradt, �s elgon-
dolkodva a homlok�t r�ncolta. Majd hirtelen �tlete t�-
madt.
- Persze - mormolta -, ezt kell tenni.
�jb�l felvette a hallgat�t, �s az interurb�nt t�rcs�zta.
Mintegy negyed�ra m�lva megsz�lalt a telefon csen-
g�je. �lmos hang hallatszott a k�zpontb�l.
- Nem v�laszol a sz�m.
- H�vja tov�bb, k�rem ! - mondta Susan er�lyesen.
Figyelte, amint kimegy a csenget�s. Majd hirtelen
f�lbeszakadt a t�voli b�g�s, �s bossz�s, kiss� m�ltatlan-
kod� f�rfihang v�ltotta fel.
- Hall�, hall�, ki az?
- T�mothy b�csi?
- Mi az? Nem hallom!
- Timothy b�csi? Itt Susan Banks.
- Susan ki?
- Banks. Azel�tt Susan Abernethie. Susan, a h�god.
- O, Susan, te vagy az? Mi baj van? Mi�rt h�vsz fel
ilyen k�s�n?
- M�g kor�n van.
- Dehogy van. M�r lefek�dtem.
- �gy l�tszik, kor�n szokt�l lefek�dni. Hogy van
Maude n�ni?
- Az�rt keltett�l fel, hogy Maude �llapot�r�l �rdek-
l�dj�l? Nagy f�jdalmai vannak, �s mozogni sem tud.
Teljesen tehetetlen. Nem tud csin�lni semmit. Sz�p kis
helyzetbe ker�lt�nk, mondhatom. Ez a buta doktor k�p-
telen �pol�n�t szerezni a sz�m�ra. K�rh�zba akarja vi-
tetni Maude-ot. De ezt m�r nem engedem. Most m�gis
megpr�b�l k�ldeni valakit. �n nem tudok int�zkedni . . .
meg sem merem k�s�relni. Ma az egyik falubolondja
van n�lunk, de folyton morog, hogy hazamegy a f�rj�-
hez. Teljesen tan�cstalan vagyok, hogy mihez fogjunk.
- Ez�rt telefon�lok. K�ldjem le Gilchrist kisasz-
szonyt?
- Ki az? Sohasem hallottam r�la.
- Cora n�ni h�zvezet�n�je. Kedves, �gyes n�.
- Tud f�zni?
- Igen. Kit�n�en f�z. �s �poln� is Maude n�nit.
- Mindez nagyon sz�p, de mikor j�nne? Itt �llok
teljesen egyed�l, n�ha ben�z ugyan egy idi�ta a falub�l,
de mindj�rt el is megy, �s k�l�nben is teljesen kisz�-
m�thatatlan, hogy mikor j�n-megy. Ez nagyon �rt ne-
kem. Folyton �rzem a sz�vemet.
- Majd �n elint�zem, hogy min�l el�bb menjen. Ta-
l�n holnaput�n . . .
- K�sz�n�m sz�pen. - Timothy hangj�n �rezhet�
volt, hogy nagyon meg van el�gedve, de nem akarja
mutatni. - Kedves t�led, Susan . . . hm . . . k�sz�n�m . . .
Susan letette a hallgat�t, �s a konyh�ba ment.
- Lenne kedve lemenni Yorkshire-be �s ell�tni a
nagyn�n�met? Elesett �s kificam�totta a bok�j�t.
A nagyb�csim, Timothy nem haszn�lhat� semmire. Na-
gyon az idegeire megy az embernek, de Maude n�ni
rokonszenves teremt�s. A falub�l j�nnek bej�r�n�k,
Maude n�ninek m�gis nagy sz�ks�ge lenne mag�ra . . .
a b�csinak meg a f�ztj�re.
Gilchrist kisasszony olyan izgalomba j�tt, hogy le-
ejtette a k�v�skann�t.
- �, k�sz�n�m, nagyon k�sz�n�m, erre nem is sz�-
m�tottam, Mrs. Banks. Merem �ll�tani, hogy meg�llom
a helyemet a beteg�gy mellett, nagyb�csija pedig �lvez-
ni fogja, amit el�be t�lalok. Nagyon, nagyon kedves ma-
g�t�l, Mrs. Banks . . . sose fogom elfelejteni.
11
Susan �gyban fek�dt, �s v�rta, hogy elaludjon. Mozgal-
mas napja volt, elf�radt. Biztosra vette, hogy hamaro-
san elalszik. Mindig k�nnyen elaludt. De most egyik
�ra m�lt a m�sik ut�n, �s nem j�tt �lom a szem�re . . .
gondolatai vadul kavarogtak.
D�lut�n azt mondta, hogy nem b�nja, ha ebben a
szob�ban, ebben az �gyban alszik. Amelyben Cor�t . . .
Nem, nem, ezt ki kell dobnia az agy�b�l! Mindig
b�szke volt r�, hogy nincsenek idegei. Nem szabad foly-
v�st arra gondolnia, ami alig egy hete itt t�rt�nt. A j�v�
fontosabb! Kett�j�k j�v�je. A Cardigan Street-i h�z . . .
pontosan az, amire sz�ks�g�k van. A f�ldszinti �zlet-
helyis�g �s az �des lak�s az emeleten: A h�ts� szoba . . .
mintha egyenesen laborat�riumnak �p�tett�k volna Greg
sz�m�ra. Kit�n� elrendez�s a kereseti ad� szempontj�-
b�l. Greg ism�t j�l fogja mag�t �rezni, �s megnyug-
szik. Nem lesz t�bb� olyan indulatos, felhev�lt. Nem
fog t�bb� maga el� meredni, mintha fel sem ismern� �t,
Susant. Egyszer-k�tszer komolyan megr�m�lt Greg-
t�l . . . �s a v�n Cole �r m�g jobban r�ijesztett c�lozga-
t�saival . . . "Ha m�g egyszer megt�rt�nik . . ." M�rpe-
dig megt�rt�nhetik . . . meg is t�rt�nt volna. Ha Richard
b�csi meg nem hal . . . a legjobb pillanatban . . .
Richard b�csi . . . De mi�rt em�szt�dni ezen? Nem
k�t�tte semmi az �lethez. F�radt v�nember volt. M�g-
hozz� beteg. Fia meghalt. A hal�l megv�lt�s volt a sz�-
m�ra . . . ahogy mondani szokt�k. K�nl�d�s n�lk�l halt
meg, �lm�ban. Fel sem �bredt . . . alszik tov�bb �r�k-
re . . . B�rcsak � is el tudna most aludni ! �r�k �ta nem
j�n a szem�re �lom . . . ostoba dolog . . . b�tor recs-
csen . . . fa �s bokor susog az ablak alatt . . . �s ez a m�-
lab�s hang, amely id�nk�nt megism�tl�dik . . . aligha-
nem bagoly huhog. Az �jszaka falun sokkal komorabb,
mint az ismer�s zajokkal teli, k�z�ny�s v�rosban, ahol
biztons�gban �rzi mag�t az ismer�s, megszokott t�meg-
ben. Nincs mag�nyoss�g . . . de itt . . .
Egyszer� lelkek szerint k�s�rtetek j�rnak abban a h�z-
ban, ahol gyilkoss�g t�rt�nt. Tal�n erre a h�zra is azt
fogj�k mondani, hogy k�s�rtetek h�za. Cora Lansquenet
k�s�rtete . . . Furcsa, hogy ami�ta itt van, �gy �rzi, mint-
ha Cora n�ni eg�szen k�zel lenne hozz� . . . n�ha mintha
�rinthetn�. K�pzel�d�s, idegess�g. Cora Lansquenet ha-
lott, holnap temetik. Most ketten vannak a h�zban, csak
� meg Gilchrist kisasszony. De mi�rt �rzi akkor, hogy
van valaki a szob�ban . . . hogy mellette �ll . . .
Cora n�ni is �gyban fek�dt, mikor a balta r�zuhant . . .
Nyugodtan fek�dt �s aludt . . . nem volt benne balsejte-
lem, bizalmatlans�g, aggodalom . . . Nem sejtette, hogy
a b�rd zuhan . . . De Susan most m�gsem tud elaludni
ett�l.
�jb�l reccsen a b�tor . . . nem lopakod� l�ptek zaja
ez? Susan hirtelen felgy�jtja a l�mp�t. Semmi. Ideges-
s�g, nem m�s, mint idegess�g. Szemet behunyni ! . . .
Nem arra gondolni ! . . . Aludni !
Ny�g�s hangja . . . ez nem lehet m�s, mint ember ny�-
g�se . . . valaki bajban van, szenved . . . haldoklik . . .
- Nem szabad k�pzel�dni, nem szabad . . . - suttog-
ja mag�ban Susan.
A hal�lnak nincsen folytat�sa . . . a hal�l ut�n v�ge
szakad mindennek. Senki, semmi k�r�lm�nyek k�z�tt
sem t�rhet vissza halottaib�l. Vagy a m�ltbeli jelenet is-
m�tl�dik meg? . . . Haldokl� n� ny�g�se?
�jra . . . hangosabban . . . valaki ny�g f�jdalm�-
ban...
Ez nem k�pzel�d�s . . . ez val�s�g. Susan ism�t fel-
csavarja a villanyt, fel�l az �gyban, �s hallgat�zik. Ezek
igazi ny�g�sek, a falon t�lr�l j�nnek.
Susan kiugrott az �gyb�l, mag�ra kapta h�l�k�nt�s�t
�s kil�pett a szob�b�l. A folyos�n egy pillanatra meg-
�llt, majd halkan kopogtatott Gilchrist kisasszony ajta-
j�n �s bel�pett. A szob�ban �gett a l�mpa. Gilchrist kis-
asszony egyenesen �lt az �gy�ban. Arca ijeszt� volt . . .
mintha sz�rny� f�jdalom k�nozn�.
- Gilchrist kisasszony, mi van mag�val? Beteg?
- Igen. Nem tudom, mi van . . . �n . . . - megpr�b�lt
felkelni, de borzaszt� g�rcs�kben visszahanyatlott p�r-
n�j�ra.
- H�vja fel az orvost . . . k�rem . . . - mormogta. -
�gy l�tszik, valami rosszat ettem . . .
- Hozok sz�d�t. Ha reggelre nincs jobban, h�vom az
orvost.
Miss Gilchrist a fej�t r�zta:
- Nem, most mindj�rt . . . Nem b�rom tov�bb . . .
- Tudja a sz�mot? Vagy n�zzem meg a k�nyvben?
Gilchrist kisasszony megmondta a sz�mot. Majd vo-
naglott, h�nyt, verejt�k verte ki.
�lmos f�rfihang a telefonb�l :
- Kicsoda? Miss Gilchrist? A meads Lane-b�l? Igen,
tudom. J�v�k.
A doktor szav�nak �llt. Kocsija t�z perc m�lva m�r a
bej�rat el�tt f�kezett. Susan lesietett, hogy ajt�t nyis-
son.
Mik�zben felvezette az orvost, gyorsan elmondta,
hogy mi t�rt�nt.
- Azt hiszem, valamit ehetett, amit�l rosszul van
doktor �r.
Az orvos fegyelmezett ember volt; n�mi gyakorlattal
rendelkezett abban, hogy �jszaka indokolatlanul szokt�k
kir�ncig�lni az �gy�b�l. De amint Gilchrist kisasszonyra
pillantott, modora megv�ltozott. N�h�ny r�vid utas�t�st
adott Susannak, majd lesietett, hogy telefon�ljon. A fo-
gad�szob�ban tal�lkozott ism�t Susannal.
- Felh�vtam a ment�ket. Azonnal k�rh�zba kell sz�l-
l�tani.
- Komoly baj van?
- Igen, Adtam egy morfiuminjekci�t, f�jdalomcsilla
p�t�nak. De . . . - gyorsan v�ltoztatott a t�m�n. - Mit
evett?
- Makar�ni �s kr�mpuding volt vacsor�ra. Ut�na k�-
v�.
- Maga is ugyanezt ette, nagys�gos asszonyom?
- Igen.
- �s j�l �rzi mag�t? Nincs f�jdalma vagy m�s pa-
nasza?
- Nincs.
- Nem evett valami m�st is Miss Gilchrist? Halkon-
zervet? Kolb�szt?
- Nem. Egy�tt eb�delt�nk a fogad�ban . . . a hat�s�-
gi vizsg�lat ut�n.
- Persze, persze, maga Cora Lansquenet unokah�ga?
- Igen.
- Cs�nya �gy. Rem�lem, hamarosan elcs�pik a gaz-
embert.
- Rem�lj�k.
A ment�k meg�rkeztek. Gilchrist kisasszonyt elvitt�k.
Az orvos vel�k ment. Meg�g�rte Susannak, hogy reg-
gel felh�vja. T�voz�sa ut�n Susan felment az emeletre,
�s lefek�dt.
Alighogy letette a fej�t a p�rn�ra, m�r aludt is.
Sokan jelentek meg a temet�sen. A k�zs�g j� r�sze
kivonult. A csal�dot csak Susan �s Entwhistle �r k�pvi-
selte szem�lyesen, de a rokons�g elk�ldte koszor�it.
Az �gyv�d megk�rdezte, hol van Gilchrist kisasszony, �s
Susan gyorsan elsuttogta a t�rt�nteket. Entwhistle �r
felh�zta a szem�ld�k�t:
- Furcsa t�rt�net!
- �, reggelre jobban lett. Telefon�ltak a k�rh�zb�l.
Tal�n eperohama volt, ami nem ritka. Van, aki jobban
b�rja, van, aki kev�sb�.
Entwh�stle �r hallgatott. A temet�s ut�n hazautazott
Londonba.
Susan visszament a h�zba. Az �l�skamr�ban tal�lt to-
j�st; r�ntott�t k�sz�tett mag�nak. Majd felment Cora
szob�j�ba, �s list�ba szedte az elhunyt holmij�t.
Az orvos �rkez�se zavarta meg, aki gondterheltnek
l�tszott, de kedvez� k�pet festett Gilchrist kisasszony �l-
lapot�r�l.
- N�h�ny nap m�lva itthon lesz - mondta. - Sze-
rencse, hogy azonnal h�vtak. Hajsz�l h�ja, hogy . . .
- Olyan nagy baj volt? - k�rdezte Susan megd�b-
benve.
- K�rem, Mrs. Banks, mondja el m�g egyszer, hogy
G�lchrist kisasszony mit vett mag�hoz a tegnapi napon.
Mindent mondjon el.
Susan gondolkodott, �s igyekezett a legpontosabban
v�laszolni. Az orvos el�gedetlen�l cs�v�lta a fej�t.
- Valaminek kellett lennie, amit � evett �s maga
nem!
- Nem hiszem . . . Bri�s, lekv�r, tea . . . vacsora . . .
Nem, nem eml�kszem egy�bre.
Az orvos az �ll�t simogatta. Fel-al� j�rk�lt a szob�-
ban.
- Biztos, hogy ev�st�l volt? Biztos, hogy �telm�rge-
z�s?
Az orvos �les pillant�st vetett Susanra. Majd elhat�-
rozta mag�t �s kimondta :
- Arz�nm�rgez�s!
- Arz�n? - k�pedt el Susan. - �gy �rti, hogy valaki
arz�nt adott be neki?
- �gy valahogy.
- Vagy tal�n maga vette be? Sz�nd�kosan?
- �ngyilkoss�gi k�s�rlet? Tagadja. Elv�gre ezt neki
kell tudnia. Egy�bk�nt ha �ngyilkoss�got akart elk�vet-
ni, nem arz�nhez ny�lt volna. Altat� van a h�zn�l. Ele-
gend� lett volna abb�l bevenni egy nagy adagot.
- Elk�pzelhet�, hogy v�letlen�l ker�lt arz�n valami-
be?
- �ppen ezt szeretn�m tudni. Nem val�sz�n�, de el�-
fordult m�r ilyesmi. Viszont, ha mindketten ugyanazt
ett�k . . .
Susan b�lintott.
- Az eg�sz olyan lehetetlennek l�tszik . . . - mondta.
Majd hirtelen felkapta a fej�t: - Jaj; az esk�v�i torta!
- Mit jelent ez? Esk�v�i torta?
Susan elmagyar�zta, mir�l van sz�. Az orvos fesz�l-
ten figyelt.
- K�l�n�s. Sz�val nem tudt�k, ki k�ldte? Maradt va-
lami a tort�b�l? A doboz megvan?
- Nem tudom. Megn�zem.
Egy�tt kezdt�k keresni. V�g�l a konyhaszekr�ny pol-
c�n megtal�lt�k a feh�r cukr�szdobozt, amelyben ma-
radt n�h�ny morzsa. Az orvos gondosan becsomagolta a
leletet.
- Magammal viszem. Nem tudja v�letlen�l, hol lehet
az a papiros, amelybe a dobozt csomagolt�k?
Ez azonban nem ker�lt el�. Susan �gy v�lte, hogy el-
t�zelt�k.
- Nagys�gos asszony nem utazik m�g el, ugye?
Az orvos hangja bar�ts�gos volt, de Susant k�nyelmet-
len �rz�s fogta el.
- Nem. M�g nem fejeztem be a lelt�rt a nagyn�n�m
holmij�r�l. N�h�ny napig itt maradok.
- Helyes. A rend�rs�g val�sz�n�leg szeretne egy-k�t
k�rd�st feltenni. Nem tud senkir�l, aki . . . sz�val . . . aki
el akarn� tenni l�b al�l Gilchrist kisasszonyt?
Susan nemet intett:
- �szint�n sz�lva alig ismerem �t. Mind�ssze any-
nyit tudok, hogy n�h�ny �ven �t egy�tt �lt a nagyn�-
n�mmel.
- �rtem. Kedves, szer�ny n�, semmi rendk�v�li. Nem
az a fajta, akit ellens�g �ld�z; semmi reg�nyess�get
sem tapasztaltam k�r�l�tte. Esk�v�i torta post�n �rke-
zik . . . N�i f�lt�kenys�gre lehetne gondolni, de ki f�lt�-
keny Gilchrist kisasszonyra? Nem illik bele a k�pbe.
- Nem.
- Nos, mennem kell. Fura dolgok t�rt�nnek a csen-
des kis Lytchett St. Maryben. El�bb balt�s gyilkoss�g,
most pedig m�rgez�si k�s�rlet a posta k�zvet�t�s�vel.
Egyik nyomon k�veti a m�sikat . . . ez is k�l�n�s.
Az orvos be�lt a kocsij�ba. Susan �gy �rezte, hogy
rossz a leveg� a h�zban. Nyitva hagyta a bej�rati ajt�t,
�s lass� l�ptekkel felment az emeletre, hogy folytassa
munk�j�t.
A rendszeretet nem tartozott Cora Lansquenet er�nyei
k�z�. Fi�kjaiban a legtark�bb holmik halmoz�dtak.
Az egyikben toalettszerek, levelek, r�gi zsebkend�k �s
ecsetek keveredtek. A feh�rnem�s fi�kban ugyancsak
hevert egy sereg r�gi lev�l �s sz�mla. Egy m�sikban a
gyapj�pul�verek kartondobozt takartak, amely hamis
hajf�rt�ket tartalmazott. V�g�l egy �jabb fi�kban f�ny-
k�pek �s v�zlatk�nyvek zs�fol�dtak. Susan sok�ig el-
n�zegetett egy felv�telt, amely sok �vvel ezel�tt k�sz�l-
hetett valahol Franciaorsz�gban. Cora fiatalabb �s csak-
nem karcs� volt rajta: karj�t magas, bozontos bajsz�
f�rfi karj�ba f�zte, aki b�rsonykab�tot viselt . . . nyil-
v�n ez volt Pierre Lansquenet.
A k�pek �rdekelt�k Susant, de felhagyott vizsg�lga-
t�sukkal. Egy halomba rakta, �s m�dszeresen �tn�zte az
irom�nyokat. Hamarosan egy lev�l ker�lt a kez�be,
amelyet k�tszer is �tolvasott, majd ijedten �sszerezzent,
�s felki�ltott, mert egy k�zvetlen�l m�g�tte megsz�lal�
hang kiszak�totta gondolatai k�z�l.
- Mit tal�lt�l, Susan? Nono, mi bajod van?
Susan bossz�san elpirult. Felki�lt�sa teljesen �nk�n-
telen volt, s most zavarba j�tt, �s elsz�gyellte mag�t.
- George! De megijesztett�l!
A fi� g�nyosan mosolygott:
- Veszem �szre!
- Hogy ker�lsz ide?
- Az ajt� t�rva-nyitva �ll odalenn, h�t bej�ttem.
A f�ldszinten senki, h�t felj�ttem. De ha azt akarod
megtudni, mi sz�l hozott errefel�, k�zl�m, hogy reggel
kocsiba �ltem, �s lej�ttem a temet�sre.
- Ott volt�l? Nem l�ttalak.
- Nem voltam, mert ez a v�n tragacs cserbenhagyott.
Dugul�st kapott. Hossz� id�t elvacakoltam vele, de az-
t�n mintha mag�t�l meggy�gyult volna. A temet�sr�l
m�r lek�stem, de gondoltam, ha m�r elindultam, tov�bb-
gurulok. Tudtam, hogy itt vagy.
Sz�netet tartott, majd folytatta:
- Londonban felh�vtalak, �s Greg mondta, hogy le-
utazt�l lelt�rt k�sz�teni. Sz�vesen seg�tek, ha akarod.
- Elengedtek a hivatalb�l? - k�rdezte Susan. - Vagy
akkor j�hetsz-mehetsz, amikor tetszik?
- Temet�s c�men mindig kap az ember szabadnapot.
�s ez a temet�s m�ghozz� nem is kifog�s, hanem val�-
s�g. Egy�bk�nt gyilkoss�gok ir�nt mindenki fokozott
meg�rt�st tan�s�t. K�l�nben sem fogok �n sokat irod�-
ba j�rni ezent�l! P�nzem van . . . teh�t okosabb elfog-
lalts�gom is lesz.
Sz�netet tartott, majd vigyorogva hozz�tette:
- Ak�rcsak Gregnek.
Susan elgondolkozva n�zett George-re. Nem sokszor
tal�lkoztak az �letben, �s sosem tudta, hova tegye a
fi�t.
- Mondd meg �szint�n, mi�rt j�tt�l, George? - k�r-
dezte.
- Megmondom: kedvem t�madt detekt�vet j�tszani.
A legut�bbi temet�s, amelyen egy�tt vett�nk r�szt, nem
ment ki a fejemb�l. Cora n�ni alaposan megkevert mind-
ny�junkat. Szeretn�m tudni, hogy puszta felel�tlens�g-
b�l mondta, amit mondott, vagy val�ban tudott bizonyos
t�nyekr�l. Mi �ll abban a lev�lben, amelyet olyan elme-
r�lten olvast�l, amikor meg�rkeztem?
- Richard b�csi �rta, miut�n megl�togatta Cora n�-
nit - mondta Susan vontatottan.
George szeme koromfekete . . . �gy eml�kezett, hogy
barna szeme van, pedig fekete! A s�t�tfekete szemek �t-
hatolhatatlanok. Eltakarj�k a m�g�tt�k cik�z� gondola-
tokat.
- �rdekes? - George hangja k�z�mb�sen csengett.
Vagy ez csak tettet�s?
- Nem �ppen.
- L�thatn�m?
Susan egy pillanatig habozott, majd a fi� kiny�jtott
kez�be adta a levelet.
George f�lhangosan futott v�gig a sorokon:
"�r�l�k, hogy annyi esztend� ut�n �jra l�thattalak . . .
nagyon j� eg�szs�gben tal�ltalak . . . nyugodt utaz�som
volt, �s szinte kipihenten �rhettem haza . . ."
A fi� hangja hirtelen megv�ltozott, �less� v�lt:
"K�rlek, ne sz�lj senkinek arr�l, amit mondtam; lehet,
hogy t�ved�s. Szeret� b�ty�d, Richard."
George a l�nyra pillantott:
- Mit jelent ez?
- Sok mindenf�l�t jelenthet. Vonatkozhatik az eg�sz-
s�g�re. Vagy valami pletyk�ra k�z�s bar�tokr�l.
- Val�ban, lehet ez is, az is. Nem meggy�z�, de gon-
dolatokat �breszt� szavak . . . Mit mondhatott Cor�nak?
Tudja ezt valaki?
- Tal�n Gilchrist kisasszony - mondta Susan elgon-
dolkozva. - Az a gyan�m, hogy hallgat�zott.
- A t�rsalkod�n� vagy h�zvezet�n�, vagy micsoda?
Egy�bk�nt hol van ez a Gilchrist?
- Arz�nm�rgez�ssel fekszik a k�rh�zban.
George Susanra b�mult.
- Csak nem?
- De igen. Valaki m�rgezett esk�v�i tort�t k�ld�tt ne-
ki.
George le�lt az egyik sz�kre, �s f�ttyentett.
- A kutyaf�j�t - mondta. - �gy l�tszik, Richard b�-
csinak igaza volt.
M�snap reggel Morton fel�gyel� �ll�tott be.
Nyugodt modor�, k�z�pkor� f�rfi volt, enyhe t�jsz�-
l�ssal besz�lt. Mintha kiss� lust�n mozgott volna, de a
szeme �l�nk volt.
- Azt hiszem, tetszik tudni, mi j�ratban vagyok, Mrs.
Banks? Dr. Prector elmondott nekem mindent a Gilchrist
kisasszonnyal t�rt�ntekr�l. Az esk�v�i torta morzs�it
m�r vegyelemezt�k, �s arz�nnyomokat tal�ltak benn�k.
- Teh�t megfontolt sz�nd�kkal meg akart�k m�rgez-
ni?
- Az a l�tszata a dolognak. Maga Gilchrist kisasz-
szony nem tud a seg�ts�g�nkre lenni. Folyton azt ism�-
telgeti, hogy lehetetlen . . . hogy senki sem vetemedhe-
tik ilyesmire. M�rpedig valaki igenis megtette. Maga,
Mrs. Banks, nem tud nyomra vezetni?
Susan nemet intett:
- Teljes rejt�ly el�tt �llok - mondotta. - A lev�lb�-
lyegz�b�l nem k�vetkeztethet semmire? Vagy a k�z-
�r�sb�l?
- �gy l�tszik, elfelejtette Mrs. Banks, hogy a csoma-
gol�pap�rt elt�zelt�k. S�t, az a gyan� is t�madt, hogy a
csomag nem is post�n j�tt. Andrews, a postakocsis nem
eml�kszik arra, hogy csomagot hozott volna ide. Hosz-
sz� �tja volt, �gyhogy nem eg�szen biztos abban, amit
mond, de ily m�don a posta szerepe legal�bbis k�tess�
v�lt.
- De . . . milyen lehet�s�g van m�g?.
- Az a lehet�s�g, Mrs. Banks, hogy a tettes egy r�gi
csomagol�papirost haszn�lt fel, amelyen m�r rajta volt
a Gilchrist kisasszony neve �s c�me. Term�szetesen le-
pecs�telt postab�lyeg is volt rajta. Az illet� vagy bedob-
ta a csomagot a lev�lr�sen kereszt�l, vagy saj�t kez�-
leg tette az ajt� m�g�, hogy �gy l�ss�k, mintha post�n
�rkezett volna.
Szenvtelen hangon hozz�tette :
- Az esk�v�i torta nem rossz �tlet. Mag�nos, k�z�p-
kor� n�k nagyon �rzelg�sek, ha esk�v�i tort�t kap-
nak . . . meg�r�lnek, hogy valaki gondolt r�juk. M�sf�le
�dess�g, cukorka vagy eff�le tal�n gyan�t keltett vol-
na.
- Gilchrist kisasszony sok�ig t�rte a fej�t, ki lehet
a felad� - mondta Susan lassan -, de gyanakv�s nem t�-
madt benne. �r�met szerzett �s h�zelgett neki a torta,
�gy, ahogy �n mondja. - Majd hozz�tette: - Elegend�
arz�nt tartalmazott ahhoz, hogy meg�lje?
- Ezt mindaddig neh�z megmondani, am�g meg nem
kapjuk a quant�tat�v vegyelemz�s eredm�ny�t. Sok f�gg
att�l, hogy megette-e Gilchrist kisasszony az eg�sz cu-
korhabot. � �gy eml�kszik, hogy nem. Tud err�l vala-
mit, Mrs. Banks?
- Nem . . . nem, nem vagyok biztos. Megk�n�lt, de
�n visszautas�tottam, majd evett bel�le, �s azt mondta,
hogy a torta nagyon j�, de nem eml�kszem, hogy meg-
ette-e az eg�szet.
- Ha megengedi, most felmenn�k az emeletre.
- Term�szetesen.
Susan felk�s�rte a fel�gyel�t Gilchrist kisasszony szo-
b�j�ba, �s menteget�zve �gy sz�lt:
- Sajnos, nagy rendetlens�g van itt. De a n�n�m te-
met�se meg egyebek miatt nem jutottam hozz� a taka-
r�t�shoz . . . majd, miut�n a doktor elt�vozott, �gy gon-
doltam, hogy tal�n jobb, ha nem ny�lok semmihez.
- Ez nagyon, nagyon helyes volt �nt�l, Mrs. Banks.
Nem mindenki j�r el ilyen okosan.
A fel�gyel� az �gyhoz l�pett, �s �vatosan a p�rna al�
cs�sztatta a kez�t. Majd felemelte a p�rn�t. Arc�n meg-
el�gedett mosoly virult ki.
- �me - mondta.
A p�rna alatt, a leped�n egy darabka torta fek�dt,
term�szetesen felett�bb megt�rt �llapotban.
- Ejnye, de furcsa - mondta Susan.
- �, nem, nem furcsa. �gy l�tszik, a maga nemzed�-
ke m�r letett err�l, Mrs. Banks. Tal�n a mai fiatal h�l-
gyeknek nem olyan fontos m�r, hogy f�rjhez menjenek.
R�gi szok�s ez. T�gy egy darab esk�v�i tort�t a p�rn�d
al�, �s a j�vend�belidr�l fogsz �lmodni.
- Csak nem gondolja, hogy Gilchrist kisasszony . . .
- Mi�rt ne? Persze, nem vallotta be senkinek, �gy
gondolta, hogy az � kor�ban ez sz�gyen. De �n valahogy
megsejtettem. - Morton fel�gyel� elkomolyodott. - �s
ha nem j�rn� ez a v�nl�nyos babona, Gilchrist kisasz-
szony alighanem m�r nem �lne.
- De ki lehet a tettes?
A rend�rfel�gyel� �s Susan �sszen�zett. A f�rfi tal�l-
gat� pillant�s�ban volt valami, amit�l a l�ny hirtelen
kellemetlen�l �rezte mag�t.
- Nem tudja, Mrs. Banks?
- Nem . . . persze hogy nem tudom.
- Akkor h�t ki kell tal�lnunk - fejezte be a besz�l-
get�st Morton fel�gyel�.
12
Az ultramodern�l berendezett szob�ban k�t id�sebb
�r �lt egym�ssal szemben. G�rbe vonalnak nyoma sem
akadt a szob�ban. Minden egyenes, sz�gletes volt.
Az egyetlen kiv�telt maga Hercule Poirot k�pviselte, akit
viszont csupa g�rbe, kerekded, ov�lis vonalk�k hat�rol-
tak. Hasacsk�ja kedvesen g�mb�lyded, kopony�ja, mint
egy toj�s, bajusza pedig harciasan kunkorodott felfel�.
Poirot sz�nes folyad�kot sz�rcs�lt, �s elgondolkodva
n�zte Goby urat.
Goby �r kicsi, sov�ny, hogy ne mondjuk: aszott volt.
K�lseje mindig sz�rk�nek �s bizonytalannak tetszett, de
most olyan m�rt�kben, mintha jelen sem lenne. Goby �r
nem n�zett Poirot-ra, mert Goby �r soha senkire sem n�-
zett egyenesen.
Mondanival�j�t most is a kr�mozott r�csozat� kan-
dall� bal sark�hoz int�zte.
Goby �r neves h�rszerz� volt. Kev�s ember tudott a
l�tez�s�r�l, �s kevesen vett�k ig�nybe szolg�latait. Ezt
egy�bk�nt csak a gazdagok engedhett�k meg maguknak.
Goby �r szolg�latai ugyanis nagyon k�lts�gesek. Spe-
cialit�s�n bel�l k�l�nleges specialit�sa, hogy inform�-
ci�it nagyon gyorsan szerzi be. Goby �rnak csak inte-
nie kell egyet r�ncos b�r� h�velykujj�val, mire t�relme-
sen k�rdez�sk�d� �s szimatolgat� f�rfiak s n�k sz�zai
indulnak �tjukra, hogy k�rd�seket tegyenek fel, ellen-
�rizz�k a kapott v�laszokat, �s eredm�nyeket sz�ll�tsa-
nak Goby �rnak, aki a t�rsadalom minden r�teg�b�l
sz�rmaz� eme sereg vitatlan vez�re.
Goby �r m�r nyugalomba vonult ugyan, de n�ha haj-
land� "lek�telezni" egy-egy r�gi megb�z�j�t. Hercule
Poirot is e kiv�telezettek k�z� tartozott.
- Mindent elk�vettem az �n �rdek�ben - suttogta
Goby �r a kandall� sark�nak. - Mozg�s�tottam a fi�-
kat. Der�k gyerekek . . . ah�nyan vannak . . . mindent
megtesznek, ami telik t�l�k . . . de m�gsem ugyanazok,
mint r�gen. Valahogy megv�ltoztak. Az a f� b�kken�,
hogy nincs kedv�k tanulni. N�h�ny �v ut�n azt hiszik,
hogy mindent tudnak. �s id�re dolgoznak, mint a taxik.
Minden perc�knek szabott �ra van. Botr�ny!
B�natosan megcs�v�lta a fej�t, �s a villanykapcsol�-
hoz int�zte szavait.
- A korm�ny az oka - jelentette ki. - �s az, hogy
folyton mindenkit nevelnek vagy tov�bbk�peznek. �gy
sz�letnek az �n�ll� �tletek �s gondolatok az agyakban.
Hazaj�nnek �s azt mondj�k el, amit gondolnak. Csak-
hogy az a baj, hogy gondolkodni nem tan�tott�k �ket.
Legal�bbis a legt�bbj�t nem. Amit tudnak, pap�rostudo-
m�ny! M�rpedig ez n�lunk semmit sem �r. Nekem ha-
t�rozott v�laszokra van sz�ks�gem . . . egyed�l erre �s
semmi m�sra . . . semmik�ppen sem gondolatokra.
Goby �r h�travetette mag�t a sz�kben, �s jelent�sen
intett kez�vel a l�mpaerny�nek.
- A korm�nyt egy�bk�nt nem b�ntom! Nem is tu-
dom, mihez kezden�k n�lk�le. Kijelentem �nnek, hogy
az ember, ha megfelel�en �lt�zk�dik, �s a hivatalos st�-
lust haszn�lja, ak�rhova bejuthat notesszel �s ceruz�val
a kez�ben, �s ak�rmit k�rdezhet emberekt�l, m�g a min-
dennapi �let legintimebb r�szleteit is, p�ld�ul, hogy mit
eb�deltek febru�r elsej�n . . . vagy ak�rmit, ami az esz�-
be jut: t�z eset k�z�l kilenc ellenkez�s n�lk�l �s bar�t-
s�gosan fog v�laszolni, �s ha a tizedik goromba is, nem
k�telkedik egy percig sem abban, hogy a korm�ny meg-
b�z�s�b�l haszn�lja a noteszt �s a ceruz�t, s hogy a kor-
m�ny k�v�ncsi a v�laszokra . . . oly m�lys�gesen m�ly �s
ugyanakkor magass�gosan magas szempontokb�l, ame-
lyeket az egyszer� haland� felfogni k�ptelen. Mondha-
tom �nnek, monsieur Poirot - folytatta Goby �r a l�m-
paerny� ok�t�s�t -, hogy ma a hivatalos adatfelv�tel a
legjobb vonalunk; jobb, mint a villany�ra-leolvas�s
vagy a telefonszerel�s . . . igen, jobb, mint ap�cak�nt je-
lentkezni k�rh�zi gy�jt�s c�lj�b�l... jobb, mint cser-
k�szfi�- vagy le�nyruh�ban kopogtatni j�t�kony c�l �r-
dek�ben . . . b�r mindezeket a recepteket id�nk�nt ma
is alkalmazzuk. Igen, a korm�ny nev�ben szimatolni . . .
isteni ujjmutat�s sz�munkra, mag�nnyomoz�k sz�m�ra.
�ljen a korm�ny!
Poirot nem sz�lt. Goby �r az �vek haladt�val kiss�
fecseg� lett, de ha itt az ideje, kirukkol a l�nyeggel.
- Hrrr - kr�kogta Goby �r, �s gy�r�tt noteszt vett
el� a zseb�b�l. Megny�lazta az ujj�t, �s v�gigfutott a
lapokon.
- Teh�t itt lenn�nk. Mr. George Crossfield. Vegy�k
el�sz�r �t. �s maradjunk a t�nyekn�l. Hogyan f�rk�z-
tem hozz�, azt most hagyjuk. George hossz� id�n �t cs�-
v�ban �lt. F�k�nt a lovak �s a k�rtya juttatt�k oda . . .
a n�k kev�sb� �rdeklik. Szeret kir�ndulni Franciaorsz�g-
ba �s Monte-Carl�ba. Kedvenc helye a j�t�kkaszin�.
Nem lehet �ll�tani, hogy szerencs�s j�t�kos, de t�bb
p�nzt k�lt, mint amennyit a k�lts�gjegyz�ken el lehet
sz�molni. Pontos r�szletekkel nem szolg�lhatok, hiszen
�n nem ezekre k�v�ncsi, monsieur Po�rot. De annyit
mondhatok; hogy a fi� k�nnyen veszi a t�rv�nyeket,
ami ann�l kev�sb� okoz neh�zs�get sz�m�ra, mert jo-
g�szember. N�mi okom van felt�telezni, hogy olyan
p�nzzel is mesterkedik, amelyet �gyfeleit�l kapott be-
fektet�s c�lj�ra. Az ut�bbi id�ben nagyon nekivadult . . .
mind a t�zsd�n, mind a gyepen. Csakhogy fejetlen�l
j�tszik, teh�t vesz�t. H�rom h�napon �t �ld�zte a bal-
sors. Hivatal�ban ideges, rosszkedv�, ingerl�keny. De a
nagyb�csi hal�la �ta kicser�lt�k. Val�s�gos angyalka.
- Most l�ssuk az �nt �rdekl� r�szleteket. Majdnem
biztos, hogy hazudott, amikor azt mondta, hogy a k�rd�-
ses napon a futtat�son volt. Csaknem kiv�tel n�lk�l k�t,
bizonyos bookmakerrel szokta int�zni fogad�sait. Egyik
sem l�tta George-ot azon a napon a versenyen. Lehet-
s�ges, hogy elutazott . . . �spedig a paddingtoni �llom�s-
r�l... ismeretlen helyre. Egy taxisof�r, akinek pad-
dingtoni fuvarja volt, bizonytalanul felismerte f�nyk�p-
r�l. Megjegyzem, hogy erre nem venn�k m�rget. Igaz,
nem k�nny� felismerni a fi�t . . . semmi felt�n� nincs
rajta. A paddingtoni jegyszed�k stb. cs�d�t is mondtak.
Annyi bizonyos, hogy nem �rkezett meg Cholseyba, ami
legk�zelebb esik Lytchett St. Maryhez. Kis �llom�s, ame-
lyen az idegenek felt�nnek. De az is igaz, hogy kisz�ll-
hatott Readingben, �s innen aut�busszal mehetett volna
tov�bb. A buszok zs�foltak, gyakran j�rnak �s sok vo-
nalon. Egyesek bemennek a k�zs�gbe, m�sok csak �rin-
t�k. Egysz�val George egyenlet�t m�g nem oldottuk meg.
Nem l�tt�k Lytchett St. Maryben, de ez nem jelent sem-
mit. Nem kellett �tmennie a k�zs�gen ahhoz, hogy Lans-
quenet-n� h�z�hoz jusson. Egy�bk�nt a k�rd�ses napon
Oxfordban j�rt. Ha ugyanaznap Lytchett St. Maryben is
volt, akkor olyan teljes�tm�nyt tulajdon�tunk neki, amely
nem vall r�. De azt hiszem, nem lenne helyes, ha t�r�l-
n�m a list�mr�l. Szeretn�m tov�bb szemmel tartani, bi-
zonyos feketepiaci gyan�im vannak vele kapcsolatban.
- �, szemmel tartani . . . tov�bb szemmel tartani . . .
persze . . . - mondta Poirot.
Goby �r ism�t megnyalta az ujj�t, �s tov�bb lapozott.
- Mr. Michael Shane. Neve van a szakm�j�ban. T�b-
bet tart mag�r�l, mint m�sok �r�la. Szeretn�, ha szt�r
lenne bel�le, m�gpedig gyorsan. Szereti a p�nzt, szeret
j�l �lni. Tetszik a n�knek. Buknak r�. � sem veti meg a
n�ket, de - hogy �gy mondjam - "az �zlet mindenek-
el�tt" ! Egy id� �ta Sorrel Daintonnal fut, aki a f�szere-
pet j�tssza abban a darabban, amelyben Shane is fell�p.
Shane szerepe kicsi, de sokat ki tud hozni bel�le. Sorrel
f�rje nem kedveli Shane-t. Shane feles�ge viszont nem
tud a Sorrel-�gyr�l. �gy veszem �szre, hogy �ltal�ban
nem sokat tud. Rosamund nem nagy csillag, de csinos.
Bolondul a f�rj��rt. Azt besz�lik, hogy a h�zasp�r nem-
r�gen teljesen a t�nk sz�l�re ker�lt, de m�r minden
rendbe j�tt. Richard Abernethie hal�la �ta mindketten
nagyon el�gedettek a vil�ggal.
Goby �r azzal adott nyomat�kot utols� szavainak,
hogy jelent�s�gteljesen b�lintott az egyik d�v�nyp�rna
fel�.
- Mr. Shane azt �ll�tja, hogy a k�rd�ses napon bizo-
nyos Rosenheim �s Oscar Lewis urakkal tal�lkozott va-
lamilyen sz�nh�zi �gy megbesz�l�se c�lj�b�l. Csakhogy
nem tal�lkozott vel�k! S�rg�nyz�tt, hogy legnagyobb
sajn�lat�ra nem j�het. Megmondom, hogy mit csin�lt.
Elment az Emeraldo B�raut� V�llalathoz. B�relt egy ko-
csit, �s tizenk�t �ra k�r�l elhajtott. D�lut�n hat k�r�l
vitte vissza. A kilom�ter�ra szerint k�r�lbel�l akkora
utat tehetett meg, amely �ppen megfelel azoknak a le-
het�s�geknek, amelyek ut�n kutatunk. Lytchett St. Ma-
ryben azonban nem l�tt�k. Semmif�le idegen kocsit nem
l�ttak azon a napon. Persze, egy-k�t kilom�teres k�rzet-
ben sok helyen hagyhatta. P�ld�ul alig n�h�ny sz�z m�-
ternyire a h�zt�l van egy elhagyott k�b�nya. Tov�bb�
h�rom falu is van r�vid gyalogj�r�snyira, amelyben nyu-
godtan �llhat aut� an�lk�l, hogy a rend�r �szrevenn�.
Shane urat teh�t nem t�r�lhetj�k a list�r�l?
- Dehogy t�r�lhetj�k.
- K�vetkezik Mrs. Shane. - Goby �r megvakarta az
orr�t, �s megkezdte el�ad�s�t Mrs. Shane-r�l a bal k�z-
el�je sz�m�ra. - �llit�sa szerint bev�s�rolt. Bev�s�-
rolt . . . - Goby �r a mennyezetre emelte a szem�t. - El-
ismerem, hogy a bev�s�rl�s teljesen be tudja t�lteni egy
n� fej�t �s idej�t. R�ad�sul Mrs. Shane tudta, hogy
p�nzhez jut. Teh�t teljes energi�val vethette bele mag�t
a bev�s�rl�sba. Ann�l is ink�bb, mert ut�bbi id�ben f�-
keznie kellett mag�t . . . t�bb helyen m�r huzamosabb
ideje nem t�rlesztette a sz�ml�j�t, �s a hitelez�k egyre
er�lyesebben jelentkeztek. Nagyon k�zenfekv�, hogy
most boltr�l boltra j�rt, �s, ha nem is �llt m�g m�dj�ban
v�s�rolni, de ruh�t pr�b�lt, �kszerek k�z�tt v�logatott,
�s guszt�lta, taks�lta a dolgokat. Szerencs�re Rosamund
k�nnyen bar�tkozik �s ny�lt sz�v�. Egyik fiatal munka-
t�rsn�m, aki ismeri a d�rg�st a sz�nh�zi vil�gban, ho-
rogra vette. Vend�gl�i vacsora k�zben meg�llt az asz-
tal�n�l, �s - mint szokt�k - felki�ltott: "Dr�g�m, nem
l�ttalak a Hazafel� bemutat�ja �ta! Nagyszer� volt�l!
Mikor tal�lkozt�l utolj�ra Huberttel?" Hubert hozta
sz�nre a Hazafel�-t, amelyben Mrs. Shane teljes balsi-
kert aratott . . . de ez egy okkal t�bb, hogy l�pre men-
jen. M�r nyakig benne is vannak a sz�nh�zi pletyk�k-
ban, az �n kis munkat�rsam csak �gy dob�l�zik a meg-
felel� nevekkel, majd azt mondja : "L�ttalak ekkor �s
ekkor, itt �s itt" - amire a legt�bb n� azonnal azt mon-
dan�: "Nem, dr�g�m, akkor nem ott voltam, hanem . . ."
De mit tesz Rosamund? �lmodozva n�z, �s csup�n eny-
nyit mond: "Ne mondd!" Mit kezdjen az ember egy
ilyennel? - Goby �r rosszall� pillant�st vetett a radi�-
torra, �s fej�t cs�v�lta.
- Semmit - mondta Poirot teljes egy�tt�rz�ssel. - T�-
k�letesen �rtem �nt, kedves bar�tom. Sosem felejtem el,
amikor Lord Edgware-t meggyilkolt�k. Csaknem ku-
darcot vallottam - igen, �n, Hercule Poirot! - egy
szimpla agyvel� lehet� legszimpl�bb ravaszkod�sa k�-
vetkezt�ben. �ppen z�ldf�l� kezd�kben van n�ha annyi
zsenialit�s, hogy eg�szen egyszer� b�nt k�vetnek el, az-
t�n t�bbet nem is t�r�dnek vele. Rem�lj�k, hogy a mi
gyilkosunk . . . ha ugyan van ilyen . . . nagyon �rtelmes,
fels�bbs�ges �s magabiztos . . . akkor biztosan el�rulja
mag�t. Enfin . . . de folytassa!
Goby �r ism�t kis k�nyv�be m�lyedt.
- Mr. �s Mrs. Banks . . . �ll�t�suk szerint eg�sz nap
otthon voltak. H�t az asszony nem volt otthon, az biztos.
Bement a gar�zsba, kihozta a kocs�j�t, �s d�lut�n egy
�ra k�r�l elhajtott, ismeretlen c�llal. K�r�lbel�l �tkor
t�rt vissza. A kilom�ter�r�b�l nem lehet megtudni sem-
mit, mert mindennap haszn�lta a kocsit, �s senki sem el-
len�rizte, melyik napon mennyit j�rt vele. Ami Banks
urat illeti, k�l�n�s dolgokra bukkantunk. Mindenekel�tt
lesz�gezem, hogy nem tudjuk, mit csin�lt a k�rd�ses
napon. A patik�ban nem volt. �gy tudjuk, hogy n�h�ny
napi szabads�got vett ki a temet�sre val� hivatkoz�ssal.
De az�ta sem jelentkezett a c�gn�l. Ezt egy�bk�nt nem
nagyon veszik a sz�v�kre a csinos kis �zemben. Nem
t�ls�gosan fontos nekik Banks �r. Azt az inform�ci�t
kaptam, hogy id�nk�nt k�l�n�s izgalmi �llapotba jut . . .
mint mondottam, nem tudjuk, hogy Gregory Banks mit
csin�lt Lansquenet-n� meggyilkol�s�nak napj�n. Nem
ment el a feles�g�vel. Lehets�ges, hogy eg�sz nap kis la-
k�sukban kuksolt. H�zmester nincs a h�zban, �s senki
sem tudja, hogy melyik lak� van otthon, melyik nincs.
Hanem Banks �r r�gebbi viselt dolgai az igaz�n �rde-
kesek.
Goby �r komoly pillant�st vetett a cip�je hegy�re,
majd folytatta:
- Banks �r n�gy h�nappal azel�ttig, teh�t addig, m�g
feles�g�vel nem tal�lkozott, elmegy�gyint�zetben volt.
Nem nyilv�n�tott�k �r�ltnek . . . a diagn�zis tudtommal
megmaradt az "ideg�sszeoml�sn�l". Abban az id�ben
Mayfairben dolgozott, �s �gy l�tszik, valami hib�t k�-
vetett el a gy�gyszerel�sben. A beteg kil�bolt a bajb�l,
�s a c�g mindent elk�vetett, hogy j�v�tegye a t�rt�nte-
ket; siker�lt is kiengesztelni a beteget, aki nem tett fel-
jelent�st. V�g�l is ilyesmi el�fordul, �s akiben van j�
�rz�s, ilyenkor sajn�lni szokta azt a szerencs�tlen fiatal-
embert, akivel megesett . . . hacsak j�v�tehetetlen do-
log nem t�rt�nt. Nem is adt�k ki az �tj�t, � maga mon-
dott fel. Arra hivatkozott, hogy nem k�pes kiheverni,
amit tett. Val�ban egyre s�lyosabb lelki�llapotba ker�lt.
azt mondta az orvosnak, hogy b�ntudat k�nozza, hogy a
dolog sz�nd�kos volt, hogy a n� - mert n�betegr�l van
sz� - goromb�skodott vele az �zletben, panaszt tett,
hogy utols� alkalommal Gregory rosszul szolg�lta ki,
amire olyan d�hbe j�tt, hogy tudatosan csaknem hal�los
adagot rakott a k�sz�tm�nybe. "Meg kellett b�ntetnem,
ami�rt olyan hangon mert besz�lni velem" - mondta.
Az orvosok azt �ll�tj�k, hogy ilyesmi l�tezik, �s nagyon
hossz� neve van . . . b�ntudati komplexum . . . de ez csak
az elnevez�s egy r�sze . . . egy�bk�nt nem hiszik el, hogy
sz�nd�koss�g volt . . . hanem egyszer� gondatlans�g, de
a fi� �rdekess� akarja tenni �nmag�t �s szenz�ci�ss� az
�gyet.
- Ca te peut - mondta Hercule Poirot.
- Hogy tetszik mondani? El�g az hozz�, hogy Grego-
ry bar�tunk bevonult az elmegy�gyint�zetbe, ahol ke-
zel�sbe vett�k, �s egy id� m�lva gy�gyultan elbocs�tot-
t�k. Ekkor tal�lkozott Susan kisasszonnyal. Majd �l-
l�st kapott abban a j� h�r�, de kicsiny gy�gyszert�rban,
ahol mind ez ideig dolgozott. Amikor p�ly�zott az �l-
l�sra, azt mondta, hogy m�sf�l �ven �t k�lf�ld�n volt,
�s egy eastbourne-i c�get nevezett meg referenciak�nt.
Ott csak j�t tudnak r�la, kiv�ve, hogy az egyik koll�-
g�ja szerint id�nk�nt hevesen �s k�l�n�sen viselkedik.
Mes�lik, hogy egy vev� egyszer tr�f�b�l azt mondta ne-
ki: "Adjon valamit, amivel elhallgattathatom a feles�-
gemet, hahaha!" Mire Banks nagyon halkan �s nagyon
nyugodtan �gy v�laszolt: "Adok, ha �hajtja, de . . . k�t-
sz�z fontj�ba ker�l." A vev� kellemetlen�l �rezte mag�t,
de tr�f�nak fogta fel �s lenyelte. Lehet, hogy a fi� tr�-
f�nak is sz�nta, de nem az az �rz�sem, hogy nagyon tr�-
f�s term�szet.
- Mon ami - mondta Po�rot -, b�mulatos, ahogyan
az �rtes�l�seit szerzi ! M�ghozz� orvosi inform�ci�kat �s
bizalmas term�szet�eket!
Goby �r, mik�zben pillant�sa k�r�lrepdesett a szob�-
ban, �s v�g�l megpihent az ajt�f�lf�n, azt mormogta,
hogy vannak utak �s m�dok.
- De t�rj�nk r� vid�ki szakoszt�lyunkra, Mr. �s Mrs.
Timothy Abernethie-re. Sz�p birtokuk van, de �get�
sz�ks�g�k lenne p�nzre, hogy helyrepofozz�k. Nagyon
nagyok a terheik, nagyon �ssze kell h�z�zkodniuk.
Ad�k, szerencs�tlen befektet�sek . . . Mr. Abernethie �l-
land�an betegeskedik, amit, �gy l�tom, nagyon �lvez.
Rengeteget panaszkodik, �s mindenkit �lland�an mozg�s-
ban tart a saj�t szem�lye k�r�l. Nagyokat eszik, �s ha
szesz�lye �gy k�v�nja, kit�n� testi er�r�l tesz tan�s�got.
A bej�r�n� t�vozta ut�n nincs idegen szem�ly a h�zban.
Abernethie �r szob�j�ba csak az � cs�nget�s�re szabad
bel�pni. A temet�st k�vet� nap reggel�n nagyon rossz-
kedv� volt. Sz�rnyen lekapta Mrs. Jonest, �s k�romko-
dott. Alig reggelizett valamit, �s kijelentette, hogy nem
fog eb�delni, mert nagyon rossz �jszak�ja volt. M�snap
m�g jobban h�borgott, �s azt mondta, hogy a tegnapi
vacsora, amelyet Mrs. Jones hagyott a sz�m�ra, ehetet-
len volt, s hasonl�k. Reggel f�l t�zt�l m�snap reggelig
egyed�l volt a h�zban, de nem l�tta senki.
- �s Mrs. Abernethie?
- Aut�n indult el Enderbyb�l abban az id�ben, amely
�nt �rdekli. Gyalog �rkezett meg egy Cathstone new�
k�zs�gbe, ahol a helyi gar�zsban k�z�lte, hogy kocsija
n�h�ny kilom�ternyire bed�gl�tt. A szerel� kocsiba �lt,
�s Mrs. Abernethie-vel egy�tt odaszaladt; kijelentette,
hogy a kocsit be kell vontatni, �s komplik�lt dologr�l
l�v�n sz�, nem �g�ri, hogy aznap k�sz lesz vele. A h�lgy
el�bb mag�nk�v�l volt, de azt�n bel�tta, hogy nincs mit
tenni, kivett egy szob�t a kis fogad�ban, evett valamit,
majd azt mondta, hogy ha m�r itt van, szeretn� megn�z-
ni a k�rny�ket... a falu reg�nyes l�pos vid�k sz�l�n
�ll. Elment s�t�lni, �s k�s�n este t�rt vissza a fogad�ba.
Inform�torom nem csod�lkozik ezen . . . a fogad� mocs-
kos, siv�r hely.
- �s ami az id�t illeti?
- Aberneth�e-n� tizenegykor evett valamit. Ha ki-
ment az orsz�g�tra, ami k�r�lbel�l egy kilom�ter, fog-
hatott mag�nak egy aut�t, bevitethette mag�t Wallcasterbe,
ott viszont elcs�phette a gyorsvonatot, amely meg�ll
Readingben. Az aut�busz-menetrendet most nem r�sz-
letezem. El�g az hozz�, hogy a dolog elk�pzelhet� . . .
amennyiben k�s� d�lut�nra lehet tenni a . . . a . . . gyil-
koss�got.
- �gy tudom, hogy az orvos f�l �tig tolta ki a lehet�-
s�get.
- Ezek szerint teh�t nem tartozik a val�sz�n�s�gek
k�z� - mondta Goby �r. - Egy�bk�nt Abernethie-n�
rokonszenves h�lgy, akit mindenki kedvel. Szereti a f�r-
j�t, �s olyan odaad�an �polja, mint egy gyereket.
- Igen, igen, hallottam m�r az anyakomplexus�r�l.
- J�l megtermett, er�teljes asszony, gyakran maga
apr�tja a f�t, �s egyed�l cipeli a fahas�bokkal teli kosa-
rat! Szerel�shez is el�g j�l �rt.
- �ppen ezt akartam k�rdezni. Tulajdonk�ppen mi
baja volt a kocsij�nak?
- Pontosan akarja tudni, monsieur Poirot?
- Isten �rizz ! Nem �rtek a mechanik�hoz !
- Nehezen j�ttek r� a hib�ra. A kijav�t�sa is nehezen
ment. �s az is t�ny, hogy valaki sz�nd�kosan el�id�z-
hette a hib�t, m�gpedig csek�ly f�rads�ggal. M�r ameny-
nyiben az illet� ismeri az aut� szerkezet�t.
- C'est magnifique! - ki�ltott fel Poirot keser�en. -
Minden egybev�g, minden lehets�ges! Bon dieu, h�t sen-
kit sem tudunk kiiktatni az �gyb�l? �s Mrs. Leo Aber-
nethie?
- Szint�n nagyon megnyer�, kedves h�lgy. A meg-
boldogult Abernethie �r nagyon szerette. Helen asszony
k�t h�ttel Richard �r hal�la el�tt k�lt�z�tt Enderbybe.
- Miut�n monsieur Richard Lytchett St. Maryben
j�rt, hogy megl�togassa a h�g�t?
- Nem, k�zvetlen�l azel�tt. Helen asszony j�vedelme
nagyon megcsappant a h�bor� �ta. Vid�ki h�z�t eladta,
�s kis lak�st b�rel Londonban. Van egy vill�ja Cyprus-
ban, ahol az �v egy r�sz�t t�lti. Van egy fiatal unoka-
�ccse, akinek nevel�s�t v�llalja, �s id�nk�nt p�nzzel ki-
seg�t egy-k�t ifj� m�v�szt.
- Az er�nyes Helen . . . - mondta Poirot, �s behuny-
ta a szem�t. - Lehetetlens�g, hogy a k�rd�ses napon el-
hagyta Enderbyt a csel�ds�g tudta n�lk�l? Mondja, hogy
lehetetlens�g, k�ny�rg�m!
Goby �r Hercule Poirot ragyog�ra f�nyes�tett cip�j�re
f�ggesztette a szem�t. Ez volt a legszorosabb kontaktus,
amely el�rhet�nek l�tszott sz�m�ra, ha valakivel t�rsal-
gott.
- Sajnos, nem mondhatom, monsieur Poirot. Helen
asszony megbesz�lte Entwhistle �rral, hogy Enderbyben
marad, am�g a formas�gok el nem int�z�dnek, majd el-
utazott Londonba ruh�k�rt s egyebek�rt, minthogy nem
sz�m�tott ilyen hossz� t�voll�tre.
- Il ne manquait que ca! - ki�ltott fel Poirot. - M�g
csak ez hi�nyzott!
13

Amikor Georges bevitte Hercule Poirot-nak Morton

rend�rfel�gyel� n�vjegy�t, belga bar�tunk meglepetten
h�zta fel a szem�ld�k�t.
- Vezesse be, Georges, vezesse be. �s hozzon . . . mit
is szeret a rend�rs�g?
- S�rt aj�nlan�k, monsieur.
- Borzalmas! De angol! H�t hozzon s�rt.
Morton fel�gyel� egyenesen a t�rgyra t�rt:
- Fel kellett j�nn�m Londonba - mondta. - Megtud-
tam a c�m�t, monsieur Poirot. Felkeltette az �rdekl�d�-
semet, hogy cs�t�rt�k�n jelen volt a hat�s�gi vizsg�la-
ton.
- Teh�t l�tott, monsieur?
- Igen. Meglepett, hogy jelen van, �s mint mondtam,
felkeltette �rdekl�d�semet. �n bizony�ra nem eml�kszik
r�m, de �n ann�l jobban eml�kszem �nre. A Pangbourne-
�gy . . .
- Ah, �n is dolgozott az �gyben?
- Fiatal rend�rtisztvisel� voltam, �s csup�n csek�lyke
szerepem volt. R�gi �gy . . . De sosem fogom �nt elfe-
lejteni.
- �s cs�t�rt�k�n azonnal felismert?
- Ezen nem lehet csod�lkozni - �s Morton fel�gyel�
mosolyt fojtott el. - Az �n k�lseje . . . nem mindennapi,
monsieur.
A fel�gyel� a Poirot-t beburkol� szab�szati remek-
m�v�n �s a kopasz mester kunkori bajsz�n j�rtatta a
szem�t.
- Vid�ken �n nagyon felt�n� jelens�g, monsieur -
tette hozz�.
- Lehets�ges, lehets�ges - mondta Poirot n�mi �n-
telts�ggel hangj�ban.
- �rdekelt, mi�rt van jelen. Az eff�le b�ntettek . . .
rabl�s . . . balt�s t�mad�s . . . nem v�gnak az �n �rdekl�-
d�si k�r�be.
- Tisztelt bar�tom, �gy gondolja, hogy k�z�ns�ges,
brut�lis rabl�gyilkoss�gr�l van sz�?
- �ppen ezt szeretn�m tudni.
- K�telyei vannak? �s voltak az els� pillanatt�l fog-
va?
- Igen. Vannak bizonyos furcsa mozzanatok az �gy-
ben. Eleinte a szok�sos m�don kezdt�k a nyomoz�st.
Kihallgattunk egy-k�t embert, de mindenki kiel�g�t� ma-
gyar�zatot ad, hogy hol t�lt�tte azt a bizonyos d�lut�nt.
Most m�r bizonyos vagyok abban, hogy nem "k�z�ns�-
ges" b�ntettr�l van sz�, mons�eur Poirot. Ebben a f�ka-
pit�ny �r is egyet�rt velem. A tettes f�lre akarja vezetni
a rend�rs�get. Gyanakodni lehetne arra a Gilchristre, de
nem �rtem, hogy mi�rt k�vette volna el a r�mtettet . . .
�rzelmi mot�vumot sem tudok felfedezni. Lansquenet-n�
tal�n nem volt eg�szen norm�lis . . . amolyan "kelek�-
tya", amint mondani szokt�k, de kettej�k viszony�ban,
amennyire meg�t�lhetem, nem volt semmi szenved�lyes-
s�g vagy �rzelmi hull�mz�s. Eff�le Miss Gilchristet tu-
catj�val tal�lni, de gyilkos nem akad k�zt�k.
A fel�gyel� sz�netet tartott, majd �gy folytatta:
- �gy l�tszik teh�t, hogy m�lyebbre kell menn�nk.
Az�rt j�ttem, hogy megk�rdezzem: nem seg�tene-e ne-
kem. Valami oka csak volt, hogy megjelent a vizsg�la-
ton.
- Igen, igen, valami okom volt. El�sz�r is van egy
pomp�s Daimlerem, amellyel hipp-hopp,ott vagyok, ahol
akarok. De m�s okom is volt.
- Bizonyos . . . inform�ci�k tal�n?
- Tal�n . . . de nem olyan inform�ci�k, ahogyan a
rend�r urak szokt�k gondolni. Bizony�t�k semmi.
- De tal�n valami . . . amin el lehetne indulni?
- Igen.
- Az�ta egy�bk�nt �jabb dolgok t�rt�ntek, monsieur
Poirot.
A rend�rfel�gyel� r�szletesen elmondta a m�rgezett
esk�v�i torta t�rt�net�t.
Poirot felszisszent.
- �tletes . . . nagyon �tletes . . . Figyelmeztettem Ent-
whistle urat, hogy vigy�zzon Gilchrist kisasszonyra.
Mer�nylet Gilchrist kisasszony ellen . . . ez lehets�ges . . .
nagyon lehets�ges volt. De bevallom, hogy m�regre nem
gondoltam. Ink�bb azt v�rtam, hogy a balt�s dolog fog
megism�tl�dni. Egyszer�en helytelen�tettem volna, ha
Gilchrist kisasszonynak s�t�lni szottyan kedve este,
egyed�l, s�t�tben . . .
- De mi�rt gondolta, hogy megt�madn�k? Szeret-
n�m, Poirot �r, ha el�ruln� nekem.
Poirot lassan b�lintott : �
- Igen, el�rulom. Entwh�stle �r nem mondan� meg,
mert � jog�sz, �s jog�szok nem szeretnek feltev�seket
vagy k�vetkeztet�seket, amelyeket egy halott jellem�b�l
vagy n�h�ny felel�tlen�l kiejtett sz�b�l vonnak le. Ent-
whistle �rnak, gondolom, m�gsem lesz kifog�sa, ha �n
elmondom . . . s�t, Entwhistle �r sz�vesen fogja venni.
� nem �hajt bolondosnak vagy k�pzel�d�nek l�tszani,
de szeretn�, ha tiszteletre m�lt� bar�tom mindent tudna:
ami t�ny, vagy ami . . . t�ny lehet.
Georges l�pett be egy kors� s�rrel. Poirot sz�netet
tartott, majd �gy sz�lt:
- Egy kis friss�t�, kedves fel�gyel� �r. Nem, nem,
musz�j . . . ebb�l nem engedek.
- K�sz�n�m sz�pen. �n nem tart velem?
- �n nem iszom s�rt. De egy poh�r sirop de cas-
sis-t . . . az angolok, �gy vettem �szre, nem szeretik.
Morton fel�gyel� h�l�s pillant�ssal simogatta s�r�t.
Poirot pedig, mik�zben �lvezettel szopogatta a b�bor-
v�r�s folyad�kot, �gy sz�lt:
- Ez az eg�sz �gy temet�sen kezd�dik. Vagy helye-
sebben, hogy pontosak legy�nk, egy temet�s ut�n.
Sz�les gesztusok k�s�ret�ben, plasztikusan megism�-
telte mindazt, amit Entwhistle �rt�l hallott, �s sz�npa-
dias temperamentuma kisz�nezett, dramatiz�lt mindent,
amit csak lehetett. Az ember azt hihette volna, hogy
Hercule Poirot szem- �s f�ltan�ja volt a t�rt�nteknek.
Morton fel�gyel� agya pontosan �s vil�gosan m�-
k�d�tt. Azonnal kisz�rt mindent, ami a saj�t szempont-
j�b�l fontos volt.
- Lehets�ges teh�t, hogy Richard Abernethie-t meg-
m�rgezt�k?
- Lehets�ges.
- A tetemet pedig el�gett�k. bizony�t�k nem maradt.
- �gy van.
Morton fel�gyel� okoskodni kezdett:
- �rdekes. De sz�munkra m�gsem �rdekes. Nincs
sok rem�ny arra, hogy kinyomozhassuk Richard Aber-
nethie hal�l�nak k�r�lm�nyeit. Csak az id�nket pocs�-
k�ln�nk.
- Igaz.
- De azok, akik akkor jelen voltak . . . akik hallott�k
Cora Lansquenet szavait . . . azok k�z�tt lehetett valaki,
aki azt gondolta . . . aki att�l tartott, hogy Lansquenet-
n� megism�telheti, s�t tal�n m�g r�szletesebben meg-
ism�telheti, amit mondott.
- Meg is tette volna, kedves bar�tom. Cora Lans-
quenet sok ember el�tt tette kijelent�seit . . . �s most
l�tja, kedves fel�gyel� uram, mi�rt jelentem meg a vizs-
g�laton, �s mi�rt �rdekel az �gy. Mert sok ember sze-
repel . . . sok ember gyan�s . . . �s engem az emberek �r-
dekelnek.
- S mit sz�ljunk a Gilchrist kisasszony elleni mer�ny-
lethez?
- Erre sz�m�tani lehetett. Richard Abernethie lenn
j�rt Lytchett St. Maryben. Besz�lt Cor�val. Monsieur
Richard tal�n eml�tett . . . egy nevet. Az egyetlen sze-
m�ly, aki kihallgathatta a besz�lget�st, �s hallhatta a ne-
vet, Gilchrist kisasszony! Cora Lansquenet-t elhallgat-
tatt�k, de a gyilkos tov�bb retteg. Hiszen a m�sik n� is
tudhat valamit . . . mindent. Persze ha a gyilkos okos
lenne, hagyna mindent b�k�ben, de a gyilkos, mon ami,
ritk�n okos. Ez a szerencs�nk. A gyilkos t�preng, bi-
zonytalanul �rzi mag�t, biztos akar lenni a dolg�ban . . .
eg�szen biztos. A gyilkosnak tetszik, hogy � milyen
okos. �s �gy v�g�l beledugja a nyak�t a hurokba.
Morton fel�gyel� halv�nyan elmosolyodott.
Poirotfolytatta:
- A k�s�rlet, hogy Gilchrist kisasszonyt elhallgattas-
sa, m�r hiba volt. Mert most k�t nyomon is haladhat a
rend�rs�g. J� lenne, ha a k�z�r�st megszerezhetn�nk az
esk�v�i torta csomagol�pap�rj�n . . . de sajnos, el�get-
t�k.
- Igen, akkor legal�bb tudn�k, hogy post�s hozta-e
a csomagot vagy sem.
- Mon ami, oka van azt hinni, hogy sem?
- Csak amit maga a post�s mond . . . nem tud vissza--
eml�kezni. Ha a csomag a k�zs�gi postahivatalon keresz-
t�l �rkezett volna, akkor a post�skisasszony �szreveszi,
de jelenleg Keynesben osztj�k sz�t a postak�ldem�nye-
ket, amelyeket postakocsi visz sz�t a k�rnyez� falvakba.
A fiatal kihord�nak hossz� k�rutat kell tennie �s sok
h�z el�tt kell meg�llnia. �gy r�mlik neki, hogy Lans-
quenet-n� h�z�ban csak leveleket adott le, nem pedig
csomagot . . . de nem biztos a dolg�ban. Egy�bk�nt sze-
relmes egy h�lgyik�be, aki minden egyebet kiszor�t a be-
cses fej�b�l. Kipr�b�ltam az eml�kez�k�pess�g�t, s
mondhatom, nem �r sokat. Ha a csomagot m�gis � k�z-
bes�tette ki, akkor nem �rtem, mi�rt nem vett�k �szre
mindaddig, am�g ez a . . . hogy is h�vj�k . . . Guthrie
�r...
- Ah, ez a Guthrie �r . . .
Morton fel�gyel� mosolygott.
- Igen, Poirot uram. Nyomoznak ut�na. Az persze,
k�nny� lenne . . . be�ll�tani valami val�sz�n�nek tetsz�
mes�vel . . . p�ld�ul, hogy Lansquenet-n� bar�tja . . .
Mrs. Banks nem tudhatta, hogy igaz-e vagy sem. K�ny-
nyen m�dj�ban �llt, hogy elhelyezze a kis csomagot.
Senki sem gondoln�, hogy nem a posta hozta. Egy kev�s-
ke korommal a b�lyegen j�l ut�nozhat� a postai pecs�t.
Sz�netet tartott, majd hozz�tette:
- De m�s lehet�s�g is van.
Poirot b�lintott:
- Arra gondol, hogy . . .?
- George Crossfield is j�rt arra . . . de csak m�snap.
R�szt akart venni a temet�sen, de le�llt a motorja �t-
k�zben. Tud valamit err�l a fi�r�l, monsieur Poirot?
- Valami keveset. De nem annyit, amennyit szeret-
n�k.
- � is a gyan�s�tottak list�j�n van, ugye? �gy tu-
dom, hogy eg�sz sz�p sz�mban akadnak, akik hasznot
h�znak a megboldogult Abernethie �r v�grendelet�b�l.
Rem�lem, nem kell minden egyes szem�lynek ut�nanyo-
mozni.
- Ezt a kev�s inform�ci�t �n is �sszeszedtem. �llok
rendelkez�s�re, mon ami. Nekem, persze, nincs jogom,
hogy mindenkit kik�rdezzek. Nem is lenne okos dolog.
- Magam sem sietek ezzel. Nem helyes mindj�rt el-
riasztani a madarat. Ha el akarja cs�pni az ember, biz-
tosra kell menni.
- Ez a helyes. �n teh�t, kedves bar�tom, halad a ki-
taposott �ton . . . rendelkez�s�re �ll az eg�sz rend�ri
g�pezet. Lass� . . . de biztos. �n magam . . .
- Igen, monsieur Poirot?
- Magam r�sz�r�l �szakra utazom. Mondtam, hogy
az emberek �rdekelnek. Igen, egy kis �lc�z�s . . . �s uta-
zom �szakra . . . Enderbybe . . .
- Feltett sz�nd�kom - tette hozz� Poirot -, hogy vi-
d�ki kast�lyt v�s�rolok k�lf�ldi menek�ltek sz�m�ra.
Az ENSZEMOB-ot k�pviselem.
- ENSZEMOB-ot? H�t az mi?
- Egyes�lt Nemzetek Sz�vets�ge Elaggott Menek�l-
teket Oltalmaz� Bizotts�ga. J�l hangzik, ugye?
Morton fel�gyel� elvigyorogta mag�t.
14

Janet komor k�pet v�gott, Hercule Poirot pedig �gy

sz�lt :
- Nagyon k�sz�n�m. Seg�ts�gemre volt nagy. K�sz�-
n�m.
Janet, aki �sszeszor�tott ajk�val sz�rnyen savany�nak
l�tszott, elhagyta a szob�t. Ezek a k�lf�ldiek! Miket
nem tudnak k�rdezni. Szemtelens�g! Azt �ll�tja, hogy
annak a sz�vbetegs�gnek a specialist�ja, amelyben Aber-
nethie �r szenvedett. Val�sz�n�leg igaz, hiszen szeg�ny
Richard �r olyan hirtelen t�vozott, hogy a kezel�orvosa
is megd�bbent. De mi k�ze ehhez egy k�lf�ldi doktor-
nak . . . minek �ti bele az orr�t?
Persze, Mrs. Le�nak k�nny� azt mondani: "Legyen
sz�ves, Janet, v�laszoljon monsieur Poirot k�rd�seire.
Megvan az oka, hogy k�rdezzen."
K�rd�sek. �r�k�sen k�rd�sek. N�ha hossz� k�rd��ve-
ket kap az ember, amelyeket ki kell t�lteni . . . de mi k�ze
a korm�nynak az �llampolg�rok priv�t �gyeihez? �r�-
k�sen k�rdezik az ember �letkor�t is. Szemtelens�g! De
ha k�rdezik, � �gy v�laszol, ahogy akar. �t �vet minden-
esetre letagad. Mi�rt ne? Ha valaki �tvenn�gynek �rzi
mag�t, mi�rt ne mondja is, hogy �tvenn�gy?
Igaz, monsieur Pontarlier-t nem �rdekelte az �letkora.
Ennyi diszkr�ci� m�g van benne. F�leg arra k�v�ncsi,
hogy Richard �r milyen gy�gyszereket szedett, hol tar-
tott�k az orvoss�gokat, �s nem vett-e be t�bbet a kel-
let�n�l, amikor nem j�l �rezte mag�t, vagy az�rt, mert
tal�n feled�keny volt. � bizony nem eml�kszik arra a
sok vacakra . . . Richard �r tudta, mit csin�l! �s m�g azt
is szeretn� tudni ez a der�k doktor �r, maradt-e a h�z-
ban a gy�gyszerekb�l. Persze hogy nem maradt . . . min-
dent kidobtak. �s milyen tudom�nyos szavakat haszn�l.
Ezek az orvosok mindig kital�lnak valami �jat. A v�n
Rogersnek is azt mondt�k, hogy diszkosz vagy mi van
a gerinc�ben. Pedig minden gyerek tudja, hogy cs�z k�-
nozza. Janet apja kert�sz volt, �s ugyanebben szenve-
dett. Ezek a doktorok!
A "doktor" ek�zben lement a f�ldszintre, hogy meg-
keresse Lanscombe-ot.
Janett�l nem sokat tudott meg, igaz, hogy nem is vol-
tak v�rmes rem�nyei ebben a tekintetben. Csup�n ellen-
�rizni szerette volna azt, amit Helen Abernethie-t�l hal-
lott, amit Janet hallott Helent�l, v�g�l, amit Helen mon-
dott, hogy hallott Janett�l. Mindent ellen�rizni kell!
Az ember nem tudhatja, hol bukkan ellentmond�sra.
Persze, Helennek k�nnyebb dolga van Janettel, mint ne-
ki. A v�nl�ny elismeri Helen jog�t, hogy faggassa �t. S�t
egyenesen �lvezi, hogy gazd�ja utols� heteir�l besz�l-
het. Betegs�g �s hal�l . . . ezek a kedvenc t�m�i.
"Igen - gondolta Poirot -, Helen inform�ci�iban meg
lehet b�zni." Meg is b�zott. De term�szete �s tapaszta-
latai alapj�n v�glegesen m�giscsak azt fogadta el, ami-
r�l saj�t maga is meggy�z�d�tt.
Ak�rhogy is van, a kapott t�j�koztat�s csek�ly, nem
kiel�g�t�. V�g�l is csak annyit tudott meg, hogy az or-
vos olajos vitaminkapszul�kat rendelt Richard Aber-
nethie-nek, �s hogy a kapszul�k egy nagy �vegben vol-
tak, amely Richard hal�lakor m�r csaknem teljesen ki-
�r�lt. B�rkinek m�dja ny�lt arra, hogy injekci�s fecs-
kend� seg�ts�g�vel manipul�ljon a tokocsk�kkal. Majd
�gy rendezhette el a gy�gyszert az �vegben, hogy a ha-
l�los adagra csak akkor ker�lt sor, miut�n � m�r n�-
h�ny hete elhagyta a h�zat. De az is elk�pzelhet�, hogy
valaki a Richard hal�l�t megel�z� napon lop�zott a h�z-
ba, �s akkor tette a m�rget a tokocsk�ba. M�g val�sz�-
n�bb, hogy az altat�kat tartalmaz� doboz egyik tablet-
t�j�t cser�lte ki m�regre. �s v�g�l az is lehet, hogy egy-
szer�en Richard Abernethie �tel�t vagy ital�t m�rgezte
meg.
Hercule Poirot alaposan k�r�ln�zett a h�zban. A bej�-
rati ajt�t z�rva tartott�k ugyan, de volt egy oldalkij�rat
a kertbe, amelyet csak este z�rtak be kulccsal. Negyed
kett�kor, amikor a kert�szek eb�deltek, s a h�ziak is az
eb�dl�szob�ban tart�zkodtak, Poirot bel�pett a kertbe,
s az oldalajt�n �t bejutva a h�zba, felment a l�pcs�n, �s
benyitott Richard Abernethie h�l�szob�j�ba an�lk�l,
hogy b�rkivel is tal�lkozott volna. Majd azt is kipr�b�l-
ta, hogy a konyhaajt�n �t l�pett be. Ez az ajt� keskeny
folyos�ra ny�lt, s mik�zben bar�tunk v�gighaladt rajta,
hallotta, hogy a konyh�ban besz�lnek, de �t nem l�tta
senki.
Igen, a tettesnek k�nny� dolga lehetett. De vajon �gy
t�rt�nt-e val�ban? Nincs semmif�le bizony�t�k. Igaz,
Po�rot egyel�re nem bizony�t�kok ut�n t�ri mag�t . . .
csup�n arr�l akar meggy�z�dni, mi lehets�ges �s mi le-
hetetlen. Richard Abernethie hal�l�nak k�r�lm�nyei
puszt�n feltev�sek. Bizony�t�kokra Cora Lansquenet
meggyilkol�s�hoz van sz�ks�g. Poirot most els�sorban
azokra a szem�lyekre volt k�v�ncsi, akik azon a napon
�sszegy�ltek a h�zban, hogy utols� �tj�ra k�s�rj�k a ha-
lottat. �ket szeretn� tanulm�ny t�rgy�v� tenni, hogy le-
vonhassa k�vetkeztet�seit. A terve m�r megvan erre, de
el�bb a v�n Lanscombe-bal szeretne m�g n�h�ny sz�t
v�ltani.
Lanscombe ill�en udvarias, de tart�zkod� volt. Nem
viselkedett olyan visszautas�t�an, mint Janet, de �gy te-
kintette ezt a k�lf�ldi mitugr�szt, mint a hal�l h�rn�k�t,
s kiss� ennek megfelel�en b�nt is vele.
Letette a szarvasb�rt, amellyel az �don te�skann�t
f�nyes�tgette nagy szeretettel, �s kiegyenesedett.
- Parancsol, sir? - mondta az inasok mintak�p�hez
m�lt�an.
Poirot kiss� szertart�sosan le�lt egy sz�kre.
- Mrs. Abernethie-t�l hallottam, hogy az �szaki ka-
pu melletti h�zik�ban szeretne nyugalomba vonulni.
- �gy van, sir. Illetve csak szerettem volna. De min-
den megv�ltozott. Ha eladj�k a birtokot . . .
Poirot diplomatikusan k�zbev�gott:
- A lehet�s�g m�g fenn�ll. A kert�szeket m�shol is
el lehet helyezni. Arra a h�zik�ra sem a vend�geknek,
sem k�s�r�iknek nincs sz�ks�g�k. Meg lehet oldani a
dolgot !
- K�sz�n�m, s�r, hogy eml�ti. De alig hiszem . . .
Ugyeb�r a vend�gek t�bbs�ge k�lf�ldi?
- Igen, k�lf�ldi. Azok k�z�tt, akik idemenek�ltek
Eur�p�b�l, vannak �regek, betegek. Hi�ba t�rn�nek
haza, nem v�rn� �ket senki; hozz�tartoz�ik elpusztul-
tak. A szerencs�tlenek nem k�pesek munk�val eltartani
magukat, mert nem tudnak dolgozni. Az �ltalam k�p-
viselt szervezet p�nz gy�jt�tt sz�mukra, �s vid�ki h�za-
kat v�s�rol, hogy elhelyezze �ket. Ez a birtok p�ld�ul
kit�n�en alkalmas a c�ljaiknak. L�nyegileg m�r min-
dent elint�zt�nk.
Lanscombe fels�hajtott:
- Bizony�ra meg�rti, sir, hogy sz�momra szomor�
gondolat, hogy a h�z nem mag�nk�zben lesz a j�v�-
ben. De tudom, hogy manaps�g minden megv�ltozik.
A csal�dban m�r senki sem tudn� fenntartani a birtokot,
�s a fiatal h�lgyeknek �s uraknak tal�n kedv�k sincs
hozz�. Alig lehet alkalmazottat kapni, de m�g ha ke-
r�lne is, sokat k�rnek, �s keveset dolgoznak. Bizony, ki-
szolg�lt ez a sz�p h�z �s ami hozz� tartozik. - Lans-
combe ism�t nagyot s�hajtott. - Ha valamilyen int�z-
m�ny lesz bel�le, akkor �r�l�k, hogy legal�bb olyasmiv�
alak�tj�k, amit mondani tetszik. Ez az orsz�g biztons�g-
ban van, s�r, h�la a flott�nak, a l�gier�nek, b�tor fiatal
fiainknak �s annak a k�r�lm�nynek, hogy sziget va-
gyunk. Ha Hitlernek siker�lt volna partra sz�llnia,
mindny�jan felkelt�nk volna ellene, �s ell�ttuk volna a
baj�t. �n m�r rosszul l�tok ahhoz, hogy pusk�val l�jek;
de sz�ks�g eset�n kezembe kaptam volna egy vasvil-
l�t, �s azzal harcoltam volna. Mindig sz�vesen fogadtunk
be szerencs�tleneket ebbe az orsz�gba, �s erre b�szk�k
vagyunk. A j�v�ben is megtessz�k.
- K�sz�n�m, Lanscombe - mondta Poirot kiss� el-
�rz�kenyedve. - Gazd�ja hal�la nagyon les�jthatta ma-
g�t.
- �gy is van, sir. Fiatal kora �ta szolg�ltam Richard
urat. Szerencs�snek mondhatom magamat. Senkinek
nem lehet jobb gazd�ja.
- Bar�tommal �s . . . �s koll�g�mmal, Larraby dok-
torral besz�lgettem a minap. Sz�ba ker�lt, hogy nem
volt-e valami baja . . . kellemetlen tal�lkoz�sa, jelenete
Richard �rnak a hal�la el�tti napon. Nem eml�kszik,
hogy j�rt-e valaki itt l�togat�ban ebben az id�ben?
- Nem hiszem, sir. Senkire sem eml�kszem.
- Senkire?
- A tisztelend� �r itt te�zott el�z� napon. Azt�n ap�-
c�k j�rtak itt . . . gy�jt�ttek valamire. Meg egy fiatal-
ember . . . a h�ts� bej�ratn�l . . . Marjorie-nak szeretett
volna eladni egy f�s�t �s tiszt�t�szert. Alig lehetett el-
k�ldeni. De m�s nem volt.
Lanscombe kiss� gondterhelt arcot v�gott. Poirot nem
faggatta tov�bb. Lanscombe m�r mindent elmondott
Entwhistle-nek . . . nem val�sz�n�, hogy egy idegennel
k�zl�kenyebb lesz.
Marjorie-val ellenben gyors sikert aratott belga ba-
r�tunk. A l�ny semmibe vette azokat a szerinte r�gim�di
�ratlan t�rv�nyeket, amelyek egy szolg�l�t teljes disz-
kr�ci�ra k�teleznek. Marjorie els�rang� szak�csn� volt,
�s sz�v�hez a f�ztj�n kereszt�l vezetett az �t. Poirot a
konyh�ban kereste fel, szakszer�en �rt�kelt �s dics�rt
n�h�ny fog�st, �s Marjorie, miut�n l�tta, hogy l�toga-
t�ja nem besz�l a vakvil�gba, azonnal rokonl�lekk�nt
�dv�z�lte. Poirot hamarosan megtudta, hogy Richard
Abernethie hal�la el�tt mit szolg�ltak fel vacsor�ra.
Marjorie kiz�r�lag konyhai szempontb�l n�zte az eg�sz
szomor� esem�nyt: "Abernethie �r a csokol�d�puding
est�j�t k�vet�en halt meg. Hat toj�st tettem a pudingba.
Erre tartogattam a toj�sokat, amelyeket a tejes hozott,
a bar�tom. Egy kis tejsz�nt is siker�lt szereznem. Ne
k�rdezze, hogyan. Aberneth�e �rnak nagyon �zlett."
A t�bbi fog�st is r�szletesen megt�rgyalt�k. Besz�dt�-
m�k dolg�ban is, �gy l�tszott, hogy amit az eb�dl�ben
meghagytak, azt a konyh�ban elfogyasztj�k. De Mar-
jor�e hi�ba hallatta a hangj�t sz�vesen, Poirot semmi
fontosat nem tudott meg t�le.
Kab�tot �lt�tt, nyaka k�r� tekerte meleg gyapj�s�l-
j�t, �s ily m�don felk�sz�lve az �szak hidege ellen, ki-
l�pett a teraszra, ahol Helen Abernethie k�s�i r�zs�kat
nyesett.
- Van valami �js�g? - k�rdezte Helen.
- Semmi. De nem is nagyon v�rtam, hogy legyen,
madame.
- Tudom. Ami�ta Entwhistle �r mondta, hogy �n
j�n, magam is �r�k�sen kutatok, puhatol�zom, de
semmi . . .
Sz�netet tartott, majd rem�nykedve hozz�tette :
- Tal�n m�giscsak r�mk�peket l�tunk.
- A balt�s gyilkoss�g nem r�mk�p, madame.
- Nem Cor�ra gondoltam.
- De �n igen! Mi�rt kellett v�gezni vele? Monsieur
Entwhistle-t�l hallottam, hogy aznap, amikor Cora ki-
kottyantotta a dolgot, madame maga is �gy �rezte, hogy
valami . . . nincs rendben. Ez �gy van?
- Igen . . . de nem tudn�m megmondani, hogy . . .
Poirot lend�letbe j�tt:
- Hogyan . . . nincs rendben? Mit jelent ez? V�rat-
lan? Meglep�? Vagy . . . mondjuk . . . kellemetlen? Bal-
j�slat�?
- �, nem balj�slat�! Valami, ami nem olyan, mint . . .
hogy is mondjam. Nem eml�kszem, �s azt hiszem, nem
is fontos.
- De mi�rt nem eml�kszik, madame? Mert valami
elfeledtette . . . valami fontosabb . . .
- Igen . . . igen . . . ebben igaza lehet. A "gyilkoss�g"
sz� kiszor�totta az agyamb�l. Azut�n m�r nem tudtam
m�sra gondolni.
- Tal�n valaki k�l�nleges m�don reag�lt a "gyilkos-
s�g" sz�ra?
- Lehets�ges . . . de nem eml�kszem, hogy valakire
felfigyeltem volna. Mindny�jan Cor�ra b�multunk.
- Tal�n meg�t�tte a f�l�t valami . . . leesett vala-
mi . . . vagy elt�rt . . .
Helen homlok�t r�ncolva er�ltette eml�kezet�t:
- Nem . . . nem hinn�m . . .
- Eh bien, valamikor majd csak esz�be jut. �s lehet-
s�ges, hogy val�ban nem fontos. De most azt szeretn�m
k�rdezni: ki ismerte itt legjobban Cor�t?
Helen gondolkodott :
- Azt hiszem, Lanscombe. Gyerekkora �ta eml�kszik
r�. Janet, a szobal�ny, csak akkor j�tt a h�zba, miut�n
Cora f�rjhez ment �s elk�lt�z�tt.
- �s Lanscombe-on k�v�l?
- Gondolom . . . �n - mondta Helen pillanatnyi sz�-
net ut�n. - Maude alig ismerte.
- Akkor h�t �n, asszonyom, aki legjobban ismerte,
mit gondol, Cora mi�rt k�rdezte, amit k�rdezett?
Helen mosolygott:
- Nagyon jellemz� ez Cor�ra.
- Amit tudni szeretn�k : egyszer�en butas�g volt ez
Cora r�sz�r�l? Gondolkod�s n�lk�l kikottyantott vala-
mit, ami �ppen a nyelv�n volt? Vagy amolyan pajt�s-
kod�s? �lvezte, hogy k�nos helyzetbe hoz mindenkit?
Helen t�pel�d�tt :
- Ilyesmit sosem lehet biztosan tudni. K�l�n�sen
olyan embern�l, mint a s�gorn�m. Maga sem tudja,
hogy Cora g�tl�stalanul �szinte volt-e vagy gyerekes,
agyaf�rt, hat�svad�sz�. Ugye, erre gondolt?
- Igen. Mert tegy�k fel, hogy Cora �gy spekul�l:
"Megk�rdezem, hogy Richardot meggyilkolt�k-e. Na-
gyon vicces lesz, milyen k�pet fognak v�gni." Ez lett
volna Cora-szer�, nemde?
Helen ingadozott :
- Lehets�ges . . . Cora szeretett rosszalkodni gyerek-
kor�ban. De mi k�vetkezik ebb�l?
- Hogy a hal�llal nem illik tr�f�lni - mondta Poirot
sz�razon.
Helen megborzongott :
- Szeg�ny Cora.
Poirot m�s t�m�ra t�rt �t :
- A temet�s ut�n Mrs. Timothy Abernethie itt aludt?
- Igen.
- Besz�lt �nnel, asszonyom, arr�l, amit Cora mon-
dott?
- Igen. Azt mondta: botr�nyos volt, �s jellemz� Co-
r�ra.
- Maude asszony, ugyeb�r, nem vette komolyan a
dolgot?
- �, nem. Biztos vagyok abban, hogy nem vette ko-
molyan.
A m�sodik "nem" m�r kev�sb� hat�rozottan hang-
zott, gondolta mag�ban Poirot. De ez �gy szokott lenni.
ha az ember visszagondol valamire, �s alaposabban fon-
tol�ra veszi.
- �s �n, madame, komolyan vette?
Helen Abernethie m�lyk�k szeme furcs�n fiatalosan
pillantott a k�rdez�re, s elgondolkozva v�laszolta :
- Igen, monsieur Poirot. Azt hiszem, igen.
- A miatt az �rz�se miatt, hogy . . . valami nincsen
rendben?
- Tal�n.
Poirot v�rt, de minthogy Helen nem folytatta, �jabb
k�rd�st tett fel:
- Lansquenet-n� �s csal�dja elhideg�lt egym�st�l,
ugye? R�gen . . . �vek �ta?
- Igen. Senki sem kedvelte a f�rj�t. Cora ezt rossz
n�ven vette, �s a szakad�k m�ly�lt.
- �s azt�n a kegyed s�gora . . . monsieur Richard . . .
hirtelen elhat�rozta, hogy megl�togatja. Mi�rt?
- Nem tudom . . . tal�n �rezte, hogy napjai meg van-
nak sz�ml�lva, �s szeretett volna kib�k�lni . . . de nem
tudom biztosan.
- Nem k�z�lte �nnel az okot, madame?
- Velem?
- Igen. Kegyed itt volt, miel�tt Richard �tra kelt.
Eml�t�st sem tett a sz�nd�k�r�l?
Poirot �gy vette �szre, hogy Helen kiss� tart�zko-
d�bb� v�lik.
- Richard azt mondta, hogy fiv�r�t, Timothyt akarja
felkeresni . . . amit meg is tett. Cor�r�l sz�t sem ejtett.
Menj�nk be a h�zba. Mindj�rt t�lalnak.
Az oldalbej�raton �t l�ptek be. Helen vir�gokat tar-
tott a karj�ban. Poirot �gy sz�lt:
- Biztos abban, madame, hogy mialatt itt tart�zko-
dott, monsieur Aberneth�e nem mondott semmi olyas-
mit valamelyik . . . b�rmelyik . . . csal�dtagr�l, aminek
jelent�s�ge lehetne?
Mintha Helennek kezdett volna nem tetszeni a fag-
gat�s.
- �gy besz�l, mint egy rend�rnyomoz�.
- Az voltam . . . valaha. Igaz, most mag�nember va-
gyok . . . akinek nem �ll jog�ban, hogy �gy viselkedj�k.
De madame tudni akarja az igazs�got . . . legal�bbis �n
azt hiszem . . .
Bel�ptek a z�ld szalonba. Helen fels�hajtott.
- Richard csal�dott az �j nemzed�kben. De ez a dol-
gok rendje. Nem sokra tartotta a fiatalokat, de sem-
mi . . . �rtsen meg j�l, semmi olyasmi nem t�rt�nt,
ami . . . ami gyilkoss�gra vezethet.
- Ah! - Poirot csak ennyit mondott.
Helen r�zs�it rendezgette a k�nai vir�gtart�t�lban.
Miut�n elk�sz�lt munk�j�val, k�r�ln�zett, hov� tegye
a t�lat.
- Nagyszer�en �rt a vir�gokhoz, madame - sz�lt
Poirot. - �s nekem meggy�z�d�sem, hogy mindent
nagyszer�en csin�l, amihez fog.
- K�sz�n�m. Szeretem a vir�got. Azt hiszem, hogy a
z�ld malachitasztalk�n j�l hatn�nak.
A malachitasztalk�n �vegv�z�ban viaszb�l k�sz�lt
m�vir�gok �lltak. Helen felemelte a v�z�t. Poir�t k�-
z�mb�sen mondta :
- Megmondta valaki Abernethie �rnak, hogy Susan
h�g�nak a f�rje majdnem megm�rgezett egy vev�t, ami-
kor elk�sz�tette a receptet? Ah, pardon!
Odaugrott, de elk�sett.
A csiszolt �vegv�za kics�szott Helen kez�b�l, leesett
�s darabokra t�rt. Helen bossz�san felki�ltott:
- Milyen �gyetlen vagyok! De a vir�goknak nem
t�rt�nt bajuk. Majd ker�tek m�sik v�z�t. Egyel�re oda-
teszem a l�pcs� alatti nagy szekr�nybe.
A nagy szekr�ny teljesen hom�lyban �llt. Poirot se-
g�tett Helennek. Csak miut�n elhelyezt�k az egyik pol-
con, Helen akkor k�rdezte:
- Mit is k�rdezett? Elfelejtettem.
- �, nem �rdemes megism�telni. Igaz�n, �n is el-
felejtettem.
Helen a f�rfi mell� l�pett, �s karj�ra tette kez�t.
- Monsieur Poirot, van olyan ember, akinek az �lete
kib�rn�, hogy nagyon alaposan szem�gyre vegy�k?
Mindenkit be kell vonni ebbe a sz�rny�s�gbe, akkor is,
ha semmi k�ze . . . ?
- Cora Lansquenet hal�l�hoz? - fejezte be a k�rd�st
Poirot. - Igen. Mert valakinek meg kell vizsg�lnia min-
dent. M�gis abban igaza van, madame . . . mindenkinek
van titkolnival�ja. Ez mindny�junkra n�zve igaz, tal�n
mag�ra n�zve is, madame. De azt mondom, semmit sem
szabad elmell�zni. Bar�tja, Entwh�stle �r, �ppen ez�rt
keresett fel. �n nem vagyok rend�r. Nagyon diszkr�t
vagyok, �s amit megtudok, az egy�nileg nem �rdekel.
De tudnom kell. �s ebben az �gyben nem sok bizony�-
t�k van . . . de ann�l t�bb ember . . . teh�t az emberekkel
kell foglalkoznom. Mindenkivel besz�lnem kell, ma-
dame, aki a temet�s napj�n itt volt. �s nagyon el�ny�s
volna . . . strat�giai szempontb�l . . . ha itt l�thatn�m
�ket.
- Att�l tartok - mondta Helen lassan -, hogy ezt
nem k�nny� megoldani.
- De nem is olyan neh�z, amint gondolja. M�r ki is
okoskodtam valamit. Entwhistle �r ki fogja jelenteni,
hogy eladt�k a h�zat. Persze, vigy�zni kell, mert rosz-
szul s�lhet el a dolog! Entwhistle �r teh�t �sszeh�vja a
csal�dot, hogy mindenki v�lasszon ki egy berendez�si
t�rgyat, miel�tt el�rverezik. Valamelyik h�t v�ge alkal-
mas lenne erre a c�lra.
Helen r�pillantott. A k�k szemek hidegek, csaknem
jegesek voltak.
- Csapd�t �ll�t valakinek, monsieur?
- B�r tudn�m, kinek. Nem csapda . . . Egyel�re m�g
teljesen elfogulatlan vagyok.
Bizonyos pr�b�kra, persze - tette hozz� elgondol-
kozva Poirot -, sz�ks�g lesz.
- Pr�b�kra? Milyenek lesznek a pr�b�k?
- M�g nem �ll�tottam �ssze �ket v�glegesen. Egy�b-
k�nt, madame, helyesebb, ha madame nem tud r�luk.
- Hogy engem is al� lehessen vetni a pr�b�knak,
an�lk�l, hogy �szrevenn�m?
- Madame-nak szabad bej�r�sa van a sz�nfalak m�-
g� . . . Egyben azonban k�telkedem. A fiatalok, azt hi-
szem, sz�vesen j�nnek. De Timothy Abernethie �r jelen-
l�t�t biztos�tani neh�z lesz. Hallom, hogy sosem hagyja
el otthon�t.
Helen hirtelen elmosolyodott:
- Azt hiszem, hogy ebben szerencs�je van, monsieur
Poirot. �ppen tegnap kaptam h�rt Maude-t�l. A kast�ly-
ban festenek �s m�zolnak. Timothy borzaszt�an szen-
ved a fest�kszagt�l. Azt �ll�tja, hogy az�ta komolyan
rosszabbodott az �llapota. Mindketten alighanem sz�-
vesen idej�nn�nek egy-k�t h�tre. Maude egyel�re nehe-
zen mozog. Tudja, hogy kificam�totta a bok�j�t?
- Nem tudtam. Kellemetlen !
- Szerencs�re megkapt�k Cora h�zvezet�n�j�t, Gil-
christ kisasszonyt. Kider�lt, hogy val�s�gos kincsre tet-
tek szert benne.
- Hogyhogy? - k�rdezte Poirot, �s hirtelen elkomo-
rodott. - �k k�rt�k Gilchrist kisasszonyt, hogy k�lt�z-
z�k oda? Kinek volt az �tlete?
- Azt hiszem, Susan�. Susan Banks�.
- Ah - mondta Poirot k�l�n�s hangon. - Teh�t a
kis Susan �tlete. Vannak n�ha �tletei a kis Susannak.
Bon!
- Azt tapasztaltam, hogy Susan nagyon �gyes, gya-
korlatias l�ny.
- Igen. �gyes. Hallotta, madame, hogy Gilchrist kis-
asszony kis h�j�n meghalt az esk�v�i tort�t�l?
- Nem! - ki�ltott fel Helen megd�bbenve. - Most
jut eszembe, hogy Maude azt mondta telefonon, hogy
Gilchrist kisasszony �ppen a k�rh�zb�l j�tt ki, de ne-
kem fogalmam sem volt, hogy mi�rt vitt�k be. Meg
akart�k m�rgezni? De, monsieur Po�rot . . . mi�rt?
- Nem gondolja? Nem tudja?
Helen heves, er�lyes hangon mondta :
- �! H�vjon �ssze mindenkit! Der�tse ki az igazs�-
got ! El�g volt ebb�l! El�g !
- Teh�t sz�m�thatok madame seg�ts�g�re?
- Igen . . . sz�m�that.
15

- Nagyon sz�p a lin�leum, Mrs. Jones. Maga eg�szen

�jj�var�zsolta. A te�skanna a konyhaasztalon van, t�lt-
s�n mag�nak egy cs�sz�vel. Felviszem Timothy �rnak a
t�z�raij�t, azt�n m�ris j�v�k vissza.
Gilchrist kisasszony felsietett a l�pcs�n. Csinosan
megter�tett t�lca volt a kez�ben. Kopogtatott Timothy
ajtaj�n, �s a bentr�l kihallatsz� morg�st "szabad!"-nak
fogva fel, hat�rozott mozdulattal kinyitotta az ajt�t, �s
bel�pett a szob�ba.
- K�v� meg egy kis s�tem�ny, Abernethie �r. Rem�-
lem, jobban �rzi mag�t ma reggel. Az id� gy�ny�r�.
Timothy morgott, �s gyanakodva k�rdezte :
- Nincs b�r a k�v�n?
- �, nincs, Abernethie �r. Magam f�l�ztem le na-
gyon gondosan, �s m�g a sz�r�t is felhoztam, ha �jra
k�pz�dn�k egy kis b�r. Vannak emberek, akik szeretik,
azt mondj�k: tejsz�n!
- H�lyes�g! - jelentette ki Timothy. - Mif�le s�-
tem�ny ez?
- Finom ! J�t tesz az em�szt�snek.
- Em�szt�snek? Micsoda h�lyes�g! Gy�mb�r n�lk�l
nem �r az eg�sz semmit.
- Sajnos, a f�szeres ezen a h�ten nem kapott gy�m-
b�rt. De kezeskedem arr�l, hogy �gy is �zleni fog. K�s-
tolja meg.
- K�sz�n�m, tudom, milyen! Hagyja b�k�n azokat
a f�gg�ny�ket !
- Azt hittem, j�lesn�k egy kis naps�t�s. Csak �gy
ragyog minden odakinn.
- Azt akarom, hogy a szoba maradjon hom�lyban.
Sz�rny� a fejem. Ez a fest�kszag! Mindig �rz�keny vol-
tam r�. Val�s�gos m�reg a sz�momra.
G�lchrist kisasszony kicsit szimatolt, majd vid�man
csicseregte :
- Itt igaz�n alig lehet �rezni. A m�zol�k most a m�-
sik sz�rnyon dolgoznak.
- Maga nem olyan �rz�keny, mint �n. Musz�j min-
den k�nyvet elvennie a kezem �gy�b�l, amit olvasok?
- Sajn�lom, Abernethie �r . . . nem tudtam, hogy
mindegyiket olvassa.
- Hol a feles�gem? T�bb mint egy �r�ja nem l�ttam.
- Mrs. Abernethie a kereveten pihen.
- Mondja meg neki, hogy j�jj�n fel, �s pihenjen itt.
- Megmondom, Abernethie �r. De lehets�ges, hogy
elszunnyadt. Tal�n egy negyed�ra m�lva . . .
- Nem, most! Ne vacakoljon azzal a sz�nyeggel. Ma-
radjon �gy, ahogy van.
- Bocs�nat. Azt hittem, hogy elcs�szott.
- �gy szeretem, elcs�szva. Menjen Maude-�rt. Sz�k-
s�gem van r�.
Gilchrist kisasszony lement, �s l�bujjhegyen benyitott
Maude szob�j�ba. Abernethie-n� olvasott. L�b�t felpol-
colta.
- Bocs�natot k�rek, Mrs. Abernethie - mondta Miss
Gilchrist menteget�zve. - Abernethie �rnak sz�ks�ge
van �nre.
Maude b�ntudatos arccal ledobta a k�nyvet.
- Jaj, Istenem - ki�ltott fel -, m�ris megyek.
Alighogy bel�pett f�rje szob�j�ba, Timothy felhor-
kant :
- V�gre itt vagy !
- Ne haragudj, dr�g�m, nem tudtam, hogy sz�ks�-
ged van r�m.
- Ez a n�, akit a h�zba hozt�l, meg�rj�t. Annyit sza-
ladg�l �s kotkod�csol itt, mint egy megkerg�lt ty�k. Ti-
pikus aggsz�z.
- Sajn�lom, hogy ideges�t. Nagyon a kedvedbe akar
j�rni, ennyi az eg�sz.
- Nekem ne j�rjon senki a kedvemben. K�l�n�sen
nem egy ilyen csipog� v�nl�ny. Azt sem lehet kib�rni,
hogy folyton j�t�nd�rkedik.
- Kicsit t�lz�sba viszi . . .
- �gy b�nik velem, mint egy h�lye gyerekkel. Meg
lehet bolondulni!
- Biztosan igazad van. De k�rlek, nagyon k�rlek, Ti-
mothy, pr�b�lj meg bar�ts�gos lenni hozz�. �n magam
m�g nagyon tehetetlen vagyok �s . . . Te is azt mondod,
hogy j�l f�z.
- A f�ztj�vel nincs semmi baj - ismerte el Timothy
morogva. - Szak�csn�nek j�. Ne engedd ki a konyh�-
b�l, akkor el lehet b�rni. Csak k�r�l�ttem ne ugr�ljon!
- Nem fog, dr�g�m, nem fog. Hogy �rzed magad?
- Nem j�l. Azt hiszem, helyes lenne, ha elk�lden�l
Barton�rt. Vizsg�ljon meg. Ez a h�zfest�s a sz�vemre
megy. Fogd meg a pulzusomat . . . milyen szab�lytala-
nul ver . . .
Maude megfogta f�rje pulzus�t, de nem f�z�tt meg-
jegyz�st hozz�. Majd �gy sz�lt:
- Timothy, ne menj�nk sz�llod�ba, am�g v�ge ennek
a fest�snek?
- �ri�si p�nzpocs�kol�s lenne.
- Ma m�r ez nem sz�m�t nek�nk annyira . . .
- Olyan vagy, mint minden n� . . . semmi m�rt�ked
sincs! Az�rt, mert megkaptuk a fiv�rem birtok�nak egy
nevets�gesen csek�lyke r�sz�t, mindj�rt azt hiszed,
hogy most m�r lakhatunk a Ritzben, am�g kedv�nk
tartja.
- Nem ezt mondtam, dr�g�m.
- Kijelentem neked, hogy alig fogjuk �szrevenni azt
a k�l�nbs�get, amelyet Richard p�nze jelent. A v�rszo-
p� korm�ny gondoskodni fog err�l. Jegyezd meg, amit
mondok . . . minden elmegy ad�ra.
Mrs. Abernethie b�natosan cs�v�lta a fej�t.
- A k�v� hideg - mondta undorodva a beteg, aki
m�g nem �rintette a cs�sz�t. - Mi�rt nem lehet egyszer
egy igaz�n forr� k�v�t kapni?
- Add ide, felmeleg�tem.
A konyh�ban Gilchrist kisasszony te�zott, �s bar�ts�-
gosan, b�r kiss� leereszked�en t�rsalgott Mrs. Jones-
szal.
- Amennyire csak tudom, meg szeretn�m takar�tani
Mrs. Abernethie-nek az �r�k�s szaladg�l�st fel-le, M�g
f�j a l�ba szeg�nynek.
- �gy viselkedik az ur�val, mint egy csel�d - jelen-
tette ki rosszall�an Mrs. Jones, mik�zben a cs�sz�j�t
kavargatta.
- Szomor�, hogy Timothy �r ilyen beteges.
- Nem olyan vesz�lyes - mondta Mrs. Jones s�t�-
ten. - Szereti az �gyat, �s szeret csengetni, hogy rohan-
g�ljanak k�r�l�tte a t�lc�val. Pedig v�gan felkel �s j�r-
k�l. M�g lenn is l�ttam a faluban, amikor a feles�ge el
volt. �gy mozgott, hogy csak! Ha val�ban sz�ks�ge
van valamire . . . p�ld�ul b�lyegre vagy doh�nyra . . .
akkor nem nyafog, hanem felkel, �s beszerzi mag�nak.
Ez�rt volt, hogy amikor az asszony elment a temet�sre,
�s elakadt az �ton hazafel�, Timothy �r pedig azt
mondta, hogy j�jjek be �jszak�ra a kast�lyba, sz�val
ez�rt volt, hogy �n meg nem voltam hajland�. "Sajn�-
lom, nagys�gos �r - mondom -, de a f�rjemre is tekin-
tettel kell lennem. D�lel�tt nagyon sz�vesen j�v�k, ha
szolg�lat�ra lehetek, de este, az m�s . . . akkor ott kell
lennem, amikor az uram haza�r a munk�b�l . . ." Nem
is t�g�tottam. Gondoltam, hogy nem �rt neki, ha egy
kicsit mozog a h�zban, �s maga szerzi meg mag�nak,
amire sz�ks�ge van. �gy legal�bb l�tja egyszer, hogy
mennyit dolgoztat folyton m�sokat. T�lem besz�lhetett.
Nem engedtem.
Mrs. Jones m�lyet s�hajtott, �s nagyot kortyintott az
�des, tintas�t�ts�g� te�b�l.
Mrs. Jones nem volt a legnagyobb bizalommal Gil-
christ kisasszony ir�nt, akit hol "affekt�l� v�n ty�k-
nak", hol "�r�k�sen nyavalyg� aggsz�znek" nevezett,
de teljes elismer�st tan�s�tott Gilchrist kisasszony libe-
ralizmusa ir�nt, amellyel gazd�ja tea- �s cukork�szlet�t
kezelte.
Letette a cs�sz�t az asztalra, �s j�indulat�an kijelen-
tette :
- Fels�rolom a konyh�t, azt�n megyek. A krumplit
megh�moztam. Odatettem mindent a lefoly� mell�, ked-
ves.
B�r miss Gilchristnek nem nagyon tetszett a "ked-
ves", m�gis nagyra �rt�kelte Mrs. Jones j�indulat�t, f�-
k�nt, hogy oly hatalmas halom burgony�t fosztott meg
k�ls� burkolat�t�l.
De miel�tt v�laszolhatott volna, kinn megsz�lalt a
telefon, �s Gilchrist kisasszony kisietett, hogy felvegye
a hallgat�t.
A telefont, amint �tven-egyn�h�ny esztend�vel ez-
el�tt szok�s volt, kis huzatos folyos�n helyezt�k el.
Miss Gilchrist m�g besz�lt, amikor Maude Abernethie
megjelent a l�pcs� tetej�n. Gilchrist kisasszony feln�-
zett :
- Mrs. Leo . . . j�l mondom? . . . Abernethie besz�l . . .
- Mondja, hogy j�v�k.
Maude lassan lebicegett a l�pcs�n. L�tszott, hogy f�j-
dalm�ba ker�l az eff�le meger�ltet�s.
- Nagyon sajn�lom, hogy megint le kellett j�nnie,
Mrs. Abernethie - mormolta Gilchrist kisasszony. - Be-
fejezte Abernethie �r a t�z�raij�t? Akkor felmegyek �s
lehozom a t�lc�t.
Fel�getett a l�pcs�n. Mrs. Abernethie pedig �gy sz�lt
a telefonba :
- Helen? Itt Maude besz�l.
Timothy olyan pillant�ssal fogadta Gilchrist kisasz-
szonyt, amint egy beteghez illik. Idegesen k�rdezte a
h�zvezet�n�t, mik�zben az �sszerakta �s felemelte a
t�lc�t:
- Ki telefon�l?
- Mrs. Leo Abernethie.
- �? Most egy �r�t fognak traccsolni a telefonba.
A n�knek nincsen id��rz�k�k. Arra sem gondolnak,
hogy a telefon p�nzbe ker�l.
Miss Gilchrist der�sen kijelentette, hogy ebben az
esetben Helen asszonynak kell fizetnie a besz�lget�s�rt.
Timothy bossz�san d�rm�gte:
- H�zza f�lre a f�gg�nyt, k�rem. Nem, nem azt, a
m�sikat. Nem akarom, hogy a szemembe csapjon a
f�ny. �gy m�r jobb. Az�rt, mert rokkant vagyok, m�g
nem musz�j eg�sz nap s�t�tben �ln�m.
Majd folytatta :
- Vegye le, k�rem, a k�nyvespolcr�l azt a z�ld k�-
t�s� . . . Mi az? Hova rohan?
- A f�kapu . . . csengettek . . .
- �n nem hallottam semmit. K�l�nben is, lenn van
az asszony. Hagyja, hogy � nyisson ajt�t.
- K�rem, Abernethie �r. Melyik k�nyvet �hajtotta?
A beteg behunyta szem�t.
- M�r nem eml�kszem. Ez az �r�k�s hercehurca ki-
verte a fejemb�l. Menjen most.
Gilchrist kisasszony felkapta a t�lc�t, �s sietve t�vo-
zott. Majd letette a t�lc�t a t�lal�folyos�n, �s lesietett
a hallba, mik�zben elment Maude asszony mellett, aki
m�g mindig telefon�lt.
N�h�ny pillanat m�lva visszat�rt a bej�rati ajt�t�l
Maude-hoz, �s halkan mondta :
- Ne haragudj�k, hogy megzavarom. Egy ap�ca van
kint, Gy�jt. �gy �rtettem, a M�ria Szent Sz�ve-alapra.
Gy�jt��v van n�la. �gy l�ttam, hogy �ltal�ban �t shil-
linget adtak eddig.
Maude megszak�totta a besz�lget�st.
- Egy pillanatra, Helen - mondta a telefonba, majd
Gilchrist kisasszony fel� fordult: - Az el�lj�r�s�gon
adjuk le a k�ny�radom�nyokat.
Gilchrist kisasszony �jb�l elsietett.
Maude egy-k�t perc m�lva ezzel fejezte be a telefon-
besz�lget�st :
- Majd megbesz�lem Timothyval.
Letette a kagyl�t, �s a hallba ment. Gilchrist kisasz-
szonY mozdulatlanul �llt a szalon ajtaj�ban. Teljesen
elveszett a gondolataiban, �s Maude hangj�ra szokat-
lanul er�sen �sszerezzent.
- Rem�lem, nincs valami baj, miss Gilchrist?
- �, nem, Mrs. Aberneth�e, csak egy kicsit el�br�n-
doztam. Pedig annyi dolgom van ilyenkor!
Gilchrist kisasszony �jb�l elkezdte j�tszani a szorgal-
mas hangya szerep�t, Maude pedig lassan �s sziszegve
felkapaszkodott az emeletre, f�rje szob�j�ba.
- Helen h�vott telefonon. �gy l�tszik, a birtokot v�g-
�rv�nyesen eladt�k. K�lf�ldi menek�ltek ker�lnek oda.
T�relmesen hallgatott, mik�zben Timothy er�teljes ki-
fejez�sekben ecsetelte �rz�seit a k�lf�ldi menek�ltekr�l,
k�l�n�s tekintettel arra a h�zra, amelyben sz�letett �s
feln�tt.
- Itt mindenki aljas lett �s buta?! Ez lesz a r�gi ott-
honomb�l ! Alig tudom elhinni.
Maude folytatta :
- Helen teljesen meg�rti �rz�seidet . . . �rz�seinket.
Azt mondja, hogy j�jj�nk le l�togat�ba, miel�tt a bir-
tok gazd�t cser�l. Nagyon sajn�lja, hogy nem vagy j�l,
�s hogy a fest�kszag k�noz. Azt hiszi, hogy tal�n job-
ban �rezn�d magadat Enderbyben, mint egy sz�llod�-
ban. A csel�ds�g m�g egy�tt van, �gyhogy meglenne a
k�nyelmed.
Timothy az els� pillanatban felh�borodott tiltakoz�-
sokra nyitotta, de azt�n ism�t becsukta a sz�j�t. Szeme
hirtelen agyaf�rt pillant�st vetett a feles�g�re. Majd el-
ismer�en b�lintott:
- Nagyon kedves Helent�l - mondta -, kedves �s
k�r�ltekint�. Majd gondolkozom a dolgon. Annyi t�ny,
hogy ez a m�zol�s megm�rgez . . . azt hiszem, arz�n van
a fest�kben. Mintha m�r hallottam volna err�l. Viszont
az utaz�s izgalma tal�n t�ls�gosan sok sz�momra. Ne-
h�z megmondani, mi a helyes.
- Tal�n m�gis ink�bb a hotel - mondta Maude.
- Egy j� hotel nagyon dr�ga, de ha az eg�szs�gedr�l
van sz� . . .
Timothy f�lbeszak�totta :
- Szeretn�m, ha meg�rten�d, Maude, hogy nem va-
gyunk milliomosok. Mi�rt menj�nk sz�llod�ba, ha He-
len ilyen kedvesen megh�v benn�nket Enderbybe? Igaz,
nem h�ziasszony, aki vend�geket h�vhat, mert a h�z
nem az �v�. Nem �rtek a jogi r�szletekhez, de azt hi-
szem, hogy am�g el nem adt�k a birtokot, �s fel nem
osztott�k az �r�k�s�k k�z�tt a v�tel�rat, addig a kas-
t�ly �s a birtok egyform�n mindny�junk�. De ez most
mindegy . . . K�lf�ldi menek�ltek! Cornelius ap�nk
megfordul a s�rj�ban! Igen - fejezte be s�hajtva -, sz�-
vesen l�tn�m m�g egyszer az �si f�szket, miel�tt meg-
halok.
Maude �gyesen kij�tszotta utols� k�rty�j�t is :
- Amint hallom, Entwhistle �r azt aj�nlotta, hogy
minden csal�dtag v�lasszon ki mag�nak egy-egy b�tor-
darabot, porcel�nt vagy ilyesmit, miel�tt mindent el-
�rvereznek.
Timothy azon nyomban t�zbe j�tt:
- Eggyel t�bb ok arra, hogy ott legy�nk. Pontosan
fel kell becs�lni mindent, ki-ki, amit mag�val akar vin-
ni. Azok az alakok, akikhez a l�nyok f�rjhez mentek . . .
egyik�rt sem tenn�m t�zbe a kezem azok ut�n, amit r�-
luk hallok. �bernek kell lenni, nehogy inkorrekts�gek
t�rt�njenek. Helent t�ls�gosan k�nny� levenni a l�b�-
r�l. Mint csal�df�nek k�teless�gem, hogy jelen legyek!
Fel�llt a karossz�kb�l, �s energikus l�ptekkel j�rt fel-
al� a szob�ban.
- Igen, a terv kit�n�. �rj Helennek, �s fogadd el a
megh�v�st! Megjegyzem, hogy els�sorban ter�d gondo-
lok, amikor �gy hat�rozok. Maga a k�rnyezetv�ltoz�s
is pihen�s lesz sz�modra, dr�g�m. Az ut�bbi id�ben t�l-
s�gosan sokat v�llalt�l magadra. Az iparosok folytat-
hatj�k a fest�st, mialatt mi t�vol vagyunk, �s ez a Gil-
lespie majd vigy�z a h�zra.
- Gilchrist - jav�totta ki Maude.
Timothy intett a kez�vel, �s azt mondta, hogy Gil-
lespie vagy Gilchrist . . . teljesen mindegy.
- Nem tudom megtenn� - mondta Gilchrist kisasz-
szony.
Maude meglepetten tekintett r�.
Gilchrist kisasszony remegett. Szeme rim�nkodva ke-
reste Maude pillant�s�t.
- Tudom, hogy butas�g t�lem . . . De egyszer�en nem
tudom! Nem maradok egyed�l a h�zban. Ha lenne va-
laki, aki bek�lt�zn�k, �s itt aludna velem egy�tt . . .
Rem�nykedve n�zett Maude-re, aki azonban tagad�an
cs�v�lta a fej�t. Maude Abernethie nagyon is j�l tudta,
hogy a k�rny�ken legfeljebb bej�r�n�t lehet kapni, de
bennlak�t nem.
Gilchrist kisasszony hangja szinte k�ts�gbeesetten
csengett, amikor folytatta:
- Tudom, hogy azt hiszi r�lam, Mrs. Abernethie,
hogy ideges bolond vagyok, �s bevallom, sosem �lmod-
tam volna, hogy ilyesmi t�rt�nhetik velem. Sosem vol-
tam ideges vagy . . . szesz�lyes. De most minden m�s-
k�nt van. �lland� r�m�letben . . . igen : r�m�letben . . .
�ln�k, ha egyed�l kellene itt laknom.
- �rtem - mondta Maude. - Ostobas�g volt r�szem-
r�l arra k�rni, hogy maradjon azok ut�n, ami Lytchett
St. Maryben t�rt�nt.
- Nyilv�n az az oka . . . Tudom, hogy butas�g. �s
eleinte nem is . . . Nem b�ntam, ha egyed�l aludtam
Lansquenet-n� h�z�ban, miut�n . . . az t�rt�nt. Fokoza-
tosan vett rajtam er�t ez a lelki�llapot. Tal�n le fog
n�zni, Mrs. Abernethie, de m�g itt is id�nk�nt azt �r-
zem, hogy . . . f�lek. Nem tudom megmondani, hogy mi-
t�l, de . . . f�lek. Buta dolog, �s sz�gyellem is magam.
Mintha �lland�an azt v�rn�m, hogy valami borzaszt�
fog t�rt�nni. Att�l az ap�c�t�l is megijedtem, aki az
im�nt becsengetett. Jaj, Istenem, nagyon keservesen
�rzem magam . . .
- Azt hiszem, erre mondj�k: "K�sleltetett sokkha-
t�s" - mondta Maude bizonytalanul.
- Igen? Nem tudom. Dr�ga Mrs. Abernethie, nagyon
restelln�m, ha a sok-sok kedvess�ge ut�n h�l�tlannak
tartana. Ha azt hinn�, hogy . . .
- Majd kital�lunk valami m�s megold�st - mondta
Maude csillap�t�an.
16

George Crossfield egy pillanatra hat�rozatlanul meg�llt,

�s figyelte, amint az ismer�s n�i alak elt�nik az ajt�-
ban. Majd b�lintott �s k�vette.
Az ajt� egy bolt belsej�be vezetett. Az ajt�t�l jobbra-
balra egy-egy hatalmas kirakat�veg csillogott. Az �veg-
t�bl�k m�g�tt azonban nem volt semmi . . . a bolt �re-
sen �llt. George kopogtatott az ajt�n. K�z�ny�s arc�,
szem�veges fiatalember nyitotta ki.
- Bocs�nat - mondta George. - Azt hiszem, �ppen
az im�nt l�pett be ide az unokan�v�rem.
A fiatalember utat engedett, �s George bel�pett a he-
lyis�gbe.
- Hall�, Susan - mondta.
Susan, aki egy csomagol�l�d�n �llt, �s az egyik pol-
con matatott, kiss� meglepve fordult h�tra.
- Hall�, George. H�t te hogy ker�lsz ide?
- Megl�ttalak, amikor bej�tt�l. Jobban mondva, csak
a h�tadat l�ttam, de azonnal r�j�ttem, hogy te vagy.
- Milyen okos vagy. Igaz, hogy a h�t�r�l k�nny�
felismerni az embert.
- Sokkal k�nnyebb, mint az arc�r�l. N�vessz sza-
k�llt, f�jd fel az arcodat, f�s�ld �t a hajadat, �s senki
sem fog r�d ismerni, ha tal�lkoztok . . . De jaj neked,
ha tov�bbm�sz, �s ut�nad n�znek.
- Ezt megjegyzem magamnak, De most, l�gy sz�ves,
te jegyezd meg, amit mondok : 3 m�ter 20. K�s�bb majd
le�rom.
- Megjegyeztem. Mik ezek, k�nyvespolcok?
- Nem. Gy�gyszerpolcok. 5 m�ter 19 . . . 3,20 . . . ezt
is jegyezd meg.
A szem�veges fiatalember, aki k�zben hol az egyik,
hol a m�sik l�b�ra �llt, �szre akarta v�tetni mag�t, �s
k�hintett.
- Engedelmet k�rek, Mrs. Banks, de ha m�g tov�bb
itt tetszik maradni . . .
- M�g maradok - mondta Susan. - Hagyja itt a kul-
csot, majd bez�rom az ajt�t, �s leadom az irod�ban. J�
lesz �gy?
- Igen, k�sz�n�m sz�pen. Tudniillik, nagyon keve-
sen vagyunk, �s m�g m�s dolgom is van.
Susan elbocs�t�an b�lintott, �s a fiatalember m�r kint
is volt.
- �r�l�k, hogy megszabadultunk t�le - sz�lt Susan.
- A lak�s�gyn�k�k az idegeimre tudnak menni. Azon-
nal belefecsegnek, ha az ember sz�molni akar.
- Ah - mondta George. - "Gyilkoss�g egy elhagyott
�zlethelyis�gben." Nagy szenz�ci� lenne a j�r�kel�k
sz�m�ra: egy gy�ny�r� fiatal n� hull�ja a kirakat�veg
m�g�tt! Kid�lledne a szem�k. Mint az aranyhalak�.
- Tudsz valami okot arra, hogy meggyilkolj�l,
George?
- Persze! Megkapn�m a negyedr�sz�t annak az �sz-
szegnek, melyet tisztelt nagyb�ty�d r�d hagyom�nyo-
zott. Aki szereti a p�nzt, annak ez elegend� ok.
Susan abbahagyta a m�ricsk�l�st, megfordult, �s a
fi�ra pillantott. Kiss� �sszeh�zta a szem�t.
- Mintha m�s ember lenn�l, George. Furcsa, hogy
mennyire megv�ltozt�l.
- Megv�ltoztam? Milyen �rtelemben?
- Rekl�mokon l�tni ilyen kicsattan�an eg�szs�ges,
eleg�ns fiatal urat. Ugyanaz a fiatalember, aki az el�z�
oldalon l�that� - Uppington-f�le gy�gykever�k haszn�-
lata ut�n.
Le�lt egy m�sik csomagol�l�d�ra, �s cigarett�ra gy�j-
tott.
- Ugye, nagy sz�ks�ged volt az �reg Richard b�csi
p�nz�re, George?
- Senki sem �ll�thatja, hogy a p�nz nem j�n j�l ma-
naps�g.
George hangja k�nnyed volt.
- Kutyaszor�t�ba ker�lt�l, ugye? - mondta Susan.
- R�d tartozik ez, Susank�m?
- �rdekel.
- Kib�relted ezt a boltot?
- Kib�relem az eg�sz h�zat.
- Berendez�ssel egy�tt?
- Igen. Az els� �s m�sodik emeleten lak�s volt. Az
egyik �res . . . a bolttal egy�tt k�lt�zk�dtek ki. De a
m�sikat sz�r�st�l-b�r�st�l �tveszem.
- J� �rz�s, ha az embernek p�nze van, ugye, Susan?
George szavai g�nyosan hangzottak. De Susan csu-
p�n m�lyen fell�legzett, �s �gy sz�lt :
- Ami engem illet, nagyszer� �rz�s. Mintha egyszer
m�gis meghallgatt�k volna az im�ds�gomat a meny-
nyekben.
- Sz�val im�ds�g seg�ts�g�vel m�svil�gra lehet k�l-
deni �reg rokonokat?
Susan meg se hallotta a kih�v� szavakat.
- Mintha egyenesen sz�munkra tervezt�k volna ezt a
helyet. El�sz�r is a h�z st�lusa finom. Az emeleti lak�so-
kat �gy rendezem be, hogy minden meglesz, amit csak
k�v�nunk. K�t szob�ban boltozatos mennyezet van, �s a
szob�k elrendez�se t�k�letes. A f�ldszintet pedig, ame-
lyet m�r f�lig agyonstrap�ltak, teljesen korszer�s�tj�k.
- �s mi lesz itt? Ruhaszalon?
- Nem. Sz�ps�g�pol�s. N�v�nyi k�sz�tm�nyek. Arc-
kr�mek !
- Sz�val minden, ami a szakm�hoz tartozik?
- �gy, ahogy mondod. Kifizet�dik. Mindig kifizet�-
dik. De n�mi egy�nis�get kell belevinni. Majd �n vi-
szek.
George-nak tetszett a l�ny magabiztoss�ga, De har-
monikus s ugyanakkor eredeti arcvon�sait, nemes met-
sz�s� sz�j�t, ragyog� sz�neit is csod�lta. K�l�n�s, �let-
teli arc! Felismerte Susanban azt a bizonyos nem min-
dennapi, meghat�rozhatatlan k�pess�get . . . a siker k�-
pess�g�t.
- Igen - mondta -, benned, azt hiszem, megvan, ami
egy ilyen h�zhoz kell. Befektet�sed b�ven meg fogja
hozni kamatait.
- A hely is kit�n�. Egy �l�nk forgalm� �zletutca
szomsz�ds�g�ban. �s v�rakoz� aut�knak is van hely a
h�z el�tt.
George �jb�l b�lintott :
- Igen, Susan, sikered lesz. M�r r�gen kitervezted
mindezt?
- T�bb mint egy �ve.
- Mi�rt nem t�rtad Richard b�csi el�? Bizony�ra t�-
mogatott volna.
- Elmondtam neki.
- �s nem sietett a seg�ts�gedre? Csod�lom. Azt hit-
tem volna, hogy meg�rezte benned azt a szellemet,
amely �t mag�t is f�ti.
Susan nem v�laszolt. George lelki szeme el�tt pedig
hirtelen megjelent egy s�v�r, ideges, gyanakv� szem�
fiatalember k�pe.
- �s mi lesz mindebben . . . hogy is h�vj�k? . . . Greg
szerepe? V�ge a pirulagy�rt�snak �s oldatkotyvaszt�s-
nak?
- V�ge! A h�ts� fronton k�l�n laborat�rium lesz a
sz�m�ra. Ott k�sz�lnek majd az arckr�mek �s m�s koz-
metikai k�sz�tm�nyek a saj�t receptjeink szerint.
George nevetni k�sz�lt, de meggondolta mag�t. "Te-
h�t a kicsike �j j�t�kot tal�lt mag�nak" - akarta mon-
dani, de nem mondta ki. Azon a c�men, hogy unokatest-
v�rek, megengedett mag�nak n�mi szabadsz�j�s�got a
l�nnyal szemben, de most az a k�nyelmetlen �rz�se t�-
madt, hogy Susan h�zast�rsi �rzelmeihez csak keszty�s
k�zzel szabad ny�lni. Ezek az �rzelmek vesz�lyes rob-
ban�anyagra eml�keztetnek. George-ot ugyanaz az �rz�s
j�rta �t, mint a temet�s napj�n: furcsa, kisz�m�thatatlan
szerzet ez a Gregory. K�ls� megjelen�se jelent�kte-
len . . . de azt�n valahogy . . . m�gsem jelent�ktelen . . .
S�t, t�volr�l sem az!
�jb�l Susanra pillantott, akit diadalmas nyugalom �s
ragyog�s t�lt�tt el.
- Hamis�tatlan Abernethie-v�r pezseg benned -
mondta. - Egyed�l benned, az �sszes csal�dtagok k�z�l.
Richard b�csi szemsz�g�b�l n�zve k�r, hogy n� vagy.
Fogadni merek, hogy ha fi� lenn�l, r�d hagyta volna
az eg�sz micsod�t.
- Igen, azt hiszem, r�m hagyta volna - mondta Susan
lassan.
Sz�netet tartott, majd folytatta:
- Nem szerette Greget az �reg . . .
- Ah - �s George felh�zta a szem�ld�k�t. - Az �reg
emberismerete sem volt t�k�letes.
- �gy van.
- Mindamellett most m�r egyenesben van minden . . .
a tervnek megfelel�en t�rt�nik minden . . .
Alighogy kimondta ezeket a szavakat, esz�be jutott,
hogy pontosan illenek Susanra �s f�rj�re.
�s ez a gondolat pillanatnyi rossz �rz�st keltett ben-
ne.
A hideg tervszer�s�g gyan�t, ellen�rz�st t�masztott
George-ban.
T�m�t v�ltoztatva �gy sz�lt :
- Mondd csak, Susan, te is kapt�l levelet Helent�l,
Enderbyvel kapcsolatban?
- Igen, kaptam, Ma reggel hozta a post�s. Sz�val . . .
t�ged is megh�vott?
- Igen. Lem�sz?
- Greggel egy�tt �gy gondoltuk, hogy a most k�vet-
kez� v�kendhez egy h�tre menn�nk le. M�r amennyiben
ez megfelel a t�bbieknek is. �gy vettem ki a lev�lb�l,
hogy Helen szeretn�, ha mindny�jan egy�tt lenn�nk.
George kaj�nul mosolygott:
- Mert m�g el�fordulhatna, hogy az egyik rokon �r-
t�kesebb holmit visz haza, mint a m�sik !
Susan nevetett:
- Nyugodt lehetsz, pontosan felbecs�lnek mindent.
Igaz, sokkal nagyobb �rt�kek fognak kij�nni, mint a
szabadpiacon. �n egy�bk�nt sz�vesen venn�k n�h�ny
eml�ket a csal�di vagyon megalap�t�j�nak holmij�b�l.
A m�lt sz�zadbeli �zl�s egy-k�t abszurd, de elragad� p�l-
d�nya mulats�gosan hatna ebben a h�zban. Amolyan
specialit�s lenne ebben a k�rnyezetben. Ma ism�t divat-
ba j�tt a r�gi st�lus. Persze, csak m�dj�val. Eml�kszem
egy z�ld malachitasztalk�ra a szalonban. Kit�n� sz�n-
hat�sokat lehetne el�rni a seg�ts�g�vel. P�ld�ul kit�m�tt
�nekesmadarakat tenn�k r�, vagy sz�nes viaszvir�gokat.
Ez adn� meg a szoba alaphangulat�t.
- Teljesen megb�zom az �zl�sedben, Susan.
- Sz�val, te is ott leszel, George?
- �, ott leszek . . . majd vigy�zok, hogy megtarts�k
a j�t�kszab�lyokat.
Susan nevetett :
- Gondolod, hogy nagyszab�s� csal�di visz�ly el�tt
�llunk?
- Megl�sd, hogy Rosamund is ig�nyt tart majd a
z�ld malachitasztalk�dra, mint kiv�l� sz�npadi d�szlet-
re.
Susan most nem nevetett, hanem homlok�t r�ncolta.
- Tal�lkozt�l mostan�ban Rosamunddal?
- Az�ta sem l�ttam sz�ps�ges Rosamundunkat, ami-
�ta egy�tt j�tt�nk haza harmadik oszt�lyon a temet�s-
r�l.
- �n tal�lkoztam vele egyszer-k�tszer . . . Kiss� . . .
kiss� furcs�n viselkedett.
- Ne mondd! Tal�n megpr�b�lta haszn�lni az
agyacsk�j�t?
- Nem. Hogy is mondjam . . . felindultnak . . . izga-
tottnak l�tszott.
- Nyilv�n a v�ratlanul nyert p�nzecske izgatta, mely-
nek seg�ts�g�vel valami sz�rny� sz�npadi m�vel fogja
k�ts�gbeejteni a n�z�ket. Persze, ezen alkalommal Mi-
chaelnek b�ven m�dja lesz majd arra, hogy poj�c�t csi-
n�ljon mag�b�l.
- �, ez val�ban �gy van. El�gg� borzalmasan hang-
zik, mindamellett nincsen kiz�rva, hogy siker�k lesz.
Michael nem rossz sz�n�sz. Meg tudja fogni a k�z�ns�-
get. Nem �gy, mint Rosamund, aki sz�p, de tehets�gte-
len.
- Szeg�ny sz�p, de tehets�gtelen Rosamund!
- De nehogy azt hidd, mint sokan, hogy Rosamund
buta. N�ha nagyon ravasz dolgokat mond. Az ember
nem is sejten�, miket �szre nem vesz. Szinte ijeszt�.
- Ak�rcsak Cora n�ni . . .
- Igen, ak�rcsak Cora n�ni . . .
Pillanatnyi rossz �rz�s telepedett mindkett�j�kre,
aminek alighanem Cora Lansquenet eml�t�se volt az
oka.
Majd George t�lzott k�z�mb�ss�ggel �gy sz�lt:
- Apropo, Cora . . . mi t�rt�nt a h�zvezet�n�j�vel?
Azt hiszem, illen�k tenni valamit az �rdek�ben.
- Tenni valamit? Mire gondolsz?
- �gy gondolom, hogy csal�di k�teless�gr�l van sz�.
Elv�gre Cora a nagyn�n�nk volt . . . �s ez a n� bizony�ra
nem tud majd egyk�nnyen elhelyezkedni.
- Ez mind neked jutott eszedbe?
- Nekem h�t. Az emberek �ltal�ban f�ltik a b�r�-
ket. Nem azt mondom, hogy mindenki att�l tart, hogy
ez a Gilchrist kisasszony balt�val t�mad r�juk, de lel-
k�k m�ly�n m�gis par�zslik a gyan�. Ha m�s nem . . .
sokan babon�sak . . .
- Furcsa, hogy milyen gondjaid vannak, George.
�gy l�tom, sokat foglalkoztat Gilchr�st kisasszony.
George komolyan v�laszolta :
- Elfelejted, hogy jog�sz vagyok. Sok alkalmam van
tapasztalni, hogy az emberek milyen logik�tlanok. El�g
az hozz�, tenn�nk kell valamit ez�rt a n��rt. Tal�n kap-
jon egy havi �sszeget, hogy fenn tudja mag�t tartani, �s
keress�nk sz�m�ra irodai �ll�st . . . ha ugyan �rt ilyes-
mihez. Mindenesetre nem szabad teljesen mag�ra hagy-
ni.
- H�t csak ne agg�dj - mondta Susan sz�razon.
Hangja g�nyosan csengett. - �n m�r int�zkedtem. Gil-
christ Timothyhoz �s Maude-hoz ker�lt.
George arca hirtelen els�t�t�lt:
- Ejha, Susan . . . okos dolog ez?
- Okosabb nem jutott eszembe . . . pillanatnyilag.
George f�rk�sz�n n�zett a l�nyra :
- Nagyon biztos vagy magadban, Susan ! �gy l�tom,
nagyon tudod, hogy mit csin�lj. De . . . nem fogod meg-
b�nni?
- Megb�n�s . . . id�pocs�kol�s ! - mondta Susan
k�nnyed�n.
17

Michael Rosamundhoz cs�sztatta a levelet az asztalon.

- Mit sz�lsz hozz�?
- �, lemegy�nk. Neked nem ez a v�lem�nyed?
Michael lassan v�laszolt :
- Nem b�nom . . .
- Akadhat valami �kszer is . . . igaz, csupa sz�rny�-
s�ggel van tele a kast�ly . . . kit�m�tt madarak . . . m�-
vir�gok . . . juj !
- Igen. Mintha a bolondokh�z�ban rendeztek volna
be m�zeumot. Mindamellett szeretn�k egy-k�t v�zlatot
csin�lni . . . k�l�n�sen a szalonr�l. P�ld�ul a kandall� �s
a hever� nem is rossz. J�l hatna A b�r�n� �s a f�rj�-
ben . . . ha fel�j�tjuk.
Fel�llt, �s az �r�j�ra n�zett.
- Err�l jut eszembe, �t kell mennem Rosenheimhez.
K�s�n j�v�k haza. Oscarral vacsor�zom. Meg akarom
vele besz�lni az opci� k�rd�s�t �s az amerikai aj�nlatot
is.
- Dr�gal�tos Oscarom ! Nagyon �r�lni fog neked . . .
hiszen olyan r�gen nem l�tott. Ne felejtsd el, cs�kolta-
tom.
Michael gyors pillant�st vetett a feles�g�re. Arca el-
komolyodott.
- Mi az, hogy olyan r�gen nem l�tott? Aki t�ged
hall, azt hihetn�, hogy h�napok �ta nem tal�lkoztam
vele.
- Tal�n nem �gy van? - mormolta Rosamund.
- Persze hogy nem. A m�lt h�ten eb�delt�nk egy�tt.
- Ne mondd! �gy l�tszik, elfelejtette. Tegnap besz�l-
tem vele telefonon, �s azt mondta, hogy a Nyugatra t�-
voztak premierje �ta nem l�tott.
- �gy l�tszik, m�r teljesen szenilis a v�n h�lye.
Michael er�ltetetten nevetett. Rosamund nagy k�k
szeme rezzen�s n�lk�l tapadt f�rje arc�ra.
A f�rfi tiltakozott:
- De �n nem vagyok h�lye, Michael.
- Persze hogy nem vagy, dr�ga.
- M�gis annak tartasz. Pedig megvan a magamhoz
val� eszem. K�zel�ben sem j�rt�l Oscarnak azon a na-
pon. Tudom, hol volt�l.
- Mi jut eszedbe, sz�vem?
- Amit mondtam : tudom, hol volt�l !
A sz�p Michael bizonytalanul n�zett feles�g�re, aki
tov�bbra is k�nos nyugalommal tekintett vissza r�.
A f�rfi hirtelen azt gondolta, hogy ez a nyugodt, �res
pillant�s a legharagosabb szemekn�l is rosszabb.
Rem�nytelen�l kiny�gte :
- Fogalmam sincs, mire gondolsz . . .
- Puszt�n arra, hogy felesleges hazugs�gokkal trak-
t�lni engem.
- Figyelj ide, Rosamund . . .
A f�rfi megpr�b�lt er�lyeskedni, de Rosamund nyu-
godt, l�gy hangja hirtelen elhallgattatta:
- Az opci� k�rd�s�t, ugyeb�r, eld�nt�tt�k? A dara-
bot el�adjuk.
- Persze hogy el�adjuk, dr�g�m. Eg�sz �letemben
ilyen szerepr�l �lmodtam.
- Akkor rendben van.
- M�g egyszer k�rdem: mi j�r a fejedben, Rosa-
mund?
- H�t . . . a darab sokat �g�r. De t�ls�gosan sok koc-
k�zatot nem �r meg.
A f�rfi hosszan n�zett Rosamundra, �s elgondolko-
zott. Majd �gy sz�lt:
- A te p�nzedr�l van sz� . . . tudom. Ha nem akarod
kock�ztatni . . .
- A mi p�nz�nkr�l van sz� - jav�totta ki Rosamund
hangs�lyozottan. - �gy gondolom, hogy ez a fontos.
- Ide hallgass, dr�g�m. Az Eileen szerep�t kiss� �t
kellene �rni.. .
Rosamund mosolygott :
- Nem fogom elj�tszani . . . nincs kedvem hozz� . . .
- De dr�g�m! - Michael alig jutott sz�hoz az elk�-
ped�st�l. - Mi jut eszedbe?
- Semmi.
- Dehogyisnem ! Mintha m�s lenn�l az ut�bbi id�-
ben . . . ideges . . . szesz�lyes . . . mi baj van?
- Semmi. De szeretn�m, ha �vatosabb lenn�l, Mick.
- �vatosabb? Mindig az vagyok.
- Nem, nem mindig. Te azt hiszed, hogy sohasem
t�rt�nhetik bajod . . . hogy mindenki mindent elhisz ne-
ked. Ez a tal�lkoz�s Oscarral azon a napon . . . nagy
csacsis�g volt.
Michael bossz�san elv�r�s�d�tt:
- �s te? Azt mondtad, hogy bev�s�rolni volt�l Jane-
nel. Pedig nem volt�l. Jane hetek �ta Amerik�ban van.
- Igaz - mondta Rosamund -, ez is csacsis�g volt.
A val�s�g az, hogy s�t�ltam . . . a Regent's Parkban.
Michael f�rk�sz� pillant�st vetett a feles�g�re.
- A Regent's Parkban? Megeszem a fejemet, ha s�-
t�lni volt�l a Regent's Parkban. Mire j� az ilyesmi? Ta-
l�n udvarl�d van? Ak�rmit mondasz, Rosamund, az
ut�bbi id�ben megv�ltozt�l. Mi�rt?
- Sokat t�n�dtem . . . egyen �s m�son. P�ld�ul, hogy
mit kellene tenni . . .
Michael gyorsan megker�lte az asztalt, �s a feles�g�-
hez l�pett. Mozdulatai nem voltak er�ltetettek. Hangja
t�zesen �s �szint�n csengett :
- �des . . . tudod, hogy im�dlak !
�t�lelte az asszonyt, aki nem ellenkezett. Forr�n egy-
m�shoz simultak. De amikor sz�tv�ltak, a f�rfit �jb�l
meg�t�tte a gy�ny�r� k�k szemp�r k�l�n�s, hideg, sz�-
m�t� pillant�sa.
- Ugye, megbocs�tasz nekem, b�rmit is tettem? -
k�rdezte a f�rfi.
- Tal�n . . . - mondta Rosamund halkan. - De nem
err�l van sz�. Most minden megv�ltozik majd. Tervet
kell csin�lnunk.
- Tervet . . . mir�l?
Rosamund a homlok�t r�ncolta:
- Ha az ember tett valamit, azzal m�g nem fejez�-
d�tt be minden. Ink�bb elkezd�dik . . . �s az embernek
el kell hat�roznia, mi lesz a k�vetkez� l�p�s . . . hogy
mi a fontos �s mi nem.
- Rosamund . . .
Az asszony . . . mintha valahol t�vol lenne . . . nagy
szeme mintha valahova messze n�zne . . . mintha ke-
reszt�ln�zne Michaelen . . . A f�rfi m�r harmadszor sz�-
l�totta. Rosamund �sszerezzent, �s kiragadta mag�t �l-
modoz�s�b�l.
- Mit mondt�l?
- K�rdeztelek, hogy mire gondolsz . . .
- O, igen, azon gondolkoztam, hogy lemenjek-e . . .
hogy is h�vj�k? . . . Lytchett St. Marybe, �s megl�togas-
sam-e azt a n�t, aki Cora n�ni h�z�t vezette.
- De mi�rt?
- Mert hamarosan el fog ker�lni onnan. Rokonokhoz
vagy m�shov�. Nem szabadna elengedni addig, am�g
meg nem k�rdezz�k . . .
- Mit akarsz k�rdezni t�le?
- Hogy ki �lte meg Cora n�nit.
A f�rfi �sszer�zk�dott :
- Azt hiszed, hogy tudja?
Mintha Rosamund v�lasza valahonnan t�volr�l j�nne:
- Igen, azt hiszem . . . hiszen egy h�zban laktak.
- De akkor megmondta volna a rend�rs�gnek.
- Nem, azt hiszem, hogy �gy tudja . . . hogy bizony�-
tani tudja . . . De azt hiszem, hogy mag�ban biztos ab
ban, hogy ki a gyilkos. Mert tudja, hogy mit mondott
Richard b�csi, amikor lent j�rt l�togat�ban.
- De tal�n nem hallotta, amit mondott.
- Dehogynem hallotta, dr�g�m. - Mintha tudatlan
gyereknek magyar�zna valamit.
- Ugyan, Rosamund! Nem tudom elk�pzelni az �reg
Richardot, amint csal�di gyan�it taglalja egy k�v�l�ll�
el�tt.
- Ebben igazad van. De a kulcslyukon �t is meg lehet
hallani valamit.
- Sz�val hallgat�dz�s . . . k�mked�s?
- Azt hiszem . . . s�t biztos vagyok benne. K�t asszony
�sszez�rva egy kis h�zban, hal�los unalom k�r�s-k�r�l,
a f� esem�nyek: nagymos�s . . . eldugult a lefoly� . . .
ki kell kergetni a macsk�t . . . �s hasonl�k. Persze hogy
hallgat�dzott, persze hogy felbontogatott leveleket . . .
mindenki ezt tenn�.
Mintha k�tely csillant volna fel Michael szem�ben :
- Te is megtenn�d? - s a hangja tompa volt.
- �n nem ker�ln�k ebbe a helyzetbe. Ink�bb a hal�l,
mint t�rsalkod�n�nek lenni egy falusi h�zban.
- Ne ker�ld meg a k�rd�st. Te is felbontan�l levele-
ket?
Rosamund hangja nyugodt volt:
- Ha valamit meg akarn�k tudni, akkor igen. Min-
denki �gy tenne.
Rosamund a f�rfira emelte tiszta szem�t.
- Az emberek k�v�ncsiak - mondta. - Ezen nem le-
het seg�teni. Nyilv�n Gilchrist kisasszony sem kiv�tel.
Ez�rt vagyok biztos abban, hogy ismeri a titkot.
- Rosamund, te mit gondolsz, ki �lte meg Cor�t? �s
Richardot?
A f�rfi ism�t mag�n �rezte a tiszta k�k pillant�st.
- Mire j� ez, �des? . . . Te ugyanolyan j�l tudod,
mint �n. �s azt is tudod, hogy err�l hallgatni kell. Mi�rt
besz�lsz h�t r�la?
18

Hercule Poirot a kandall� melletti karossz�kben tr�nolt

a k�nyvt�rban. V�gigj�ratta szem�t az egybegy�lteken.
Pillant�sa el�sz�r Susant s�rolta, aki egyenes testtar-
t�ssal, csaknem vid�man �lt a hely�n. Majd �tsiklott
Susan f�rj�re, aki feles�ge szomsz�ds�g�ban helyezke-
dett el; sz�rakozottan maga el� meredt, �s egy madzag-
gal j�tszadozott. Majd George Crossfield k�vetkezett.
A fiatalember gondtalannak l�tszott, mint aki nagy�n
el�gedett �nmag�val. Az �ce�nj�r�kon m�k�d� hamis-
k�rty�s band�kr�l fecsegett szomsz�dj�nak, Rosamund-
nak, aki g�piesen ism�telgette, hogy "Ne mondd, dr�-
g�m!", de nyilv�nval�an alig figyelt oda. Ezut�n Mi-
chael ker�lt sorra, ez az eredeti k�lsej�, szik�r sz�pfi�,
a n�k kedvence. Majd Helen, aki kiss� t�lhangs�lyozza,
hogy egyed�l van a vil�gban �s senkihez sincs sok k�-
ze. Majd Timothy, aki p�rn�kkal k�r�l�gyazva k�nyel-
meskedik karossz�k�ben, �s Maude, az izmos, er�teljes
Maude, aki odaad�an lesi ur�t. V�g�l ama n�i alak, aki
mintegy bocs�natk�r�en �l a sz�k sark�n, mintegy el-
k�l�n�lten a csal�di k�rt�l - Gilchrist kisasszony, kiss�
szemet sz�r� bl�z�ban. "Mindj�rt fel fog ugrani - gon-
dolta mag�ban Poirot -, kifog�sokat �s ments�geket fog
morogni, elhagyja a csal�di egy�ttest, �s felsiet a szo-
b�j�ba. Gilchrist kisasszony - folytatta gondolatait Poi-
rot - tudja, hol a helye. Megtanulta az �let kem�ny is-
kol�j�ban."
Hercule Poirot eb�d ut�ni feket�j�t sz�rcs�lgetve, f�lig
hunyt szemmel felm�rte a helyzetet.
Azt k�v�nta, hogy mind egy�tt legyenek. H�t itt van-
nak. �s most mihez kezdjen vel�k? Hirtelen undor fogta
el az eg�sz �gyt�l. De mi�rt? Tal�n Helen Abernethie
befoly�sa al� ker�lt? A n� ellen�ll�sa passz�v volt
ugyan, de meglep�en sz�v�s. Tal�n siker�lt Helennek a
maga finom �s halk ellen�ll�s�t bel�je is �tpl�nt�lnia?
Poirot j�l tudta, hogy Helen nem szeretn� felbolygat-
tatni Richard hal�l�nak r�szleteit. Helennek az lenne
kedv�re val�, ha b�k�ben hagyn�k s �tadn�k a fele-
d�snek az eg�szet. Ez nem lepte meg Poirot-t. Ink�bb
az lepte meg, hogy � maga is hajlik erre.
Meg�llap�totta, hogy Entwhistle �r csod�latra m�lt�
k�pess�ggel festette le a csal�dot. Jellemz�se okos, helyt-
�ll�. Poirot eleve elfogadta a v�n jog�sz b�r�lat�t �s �r-
t�kel�seit, de szeretett volna szem�lyesen is meggy�z�d-
ni mindenr�l. �gy k�pzelte, hogy ha egy t�rsas�gba ke-
r�l ezekkel az emberekkel, akkor �letre kel majd benne
a nagy �tlet . . . nem arr�l, hogy mik�nt �s mikor . . .
(ezek olyan k�rd�sek, amelyek pillanatnyilag nem �rde-
kelt�k. Az alkalom megvolt a gyilkol�sra . . . ez elegen
d�!) . . . hanem, hogy ki! Mert Hercule Poirot m�g�tt
egy eg�sz �let tapasztalata �llt, �s amik�nt a m��rt� a
k�pr�l felismeri a mestert, Poirot is bizton hitte, hogy a
b�ntettr�l felismeri a feltehet�leg legval�sz�n�bb, nem
hivat�sos b�n�z�t, aki el van sz�nva arra, hogy gyilkol
jon, ha �gy v�li, hogy gyilkolnia kell.
De a felismer�s ebben az esetben nem lesz k�nny� !
Hiszen a jelenlev�k mindegyike gyilkolhatott, ha nem
is biztos, hogy gyilkolt. George az�rt . . . ami�rt a sarok-
ba szor�tott patk�ny. Susan . . . hidegen, megfontoltan,
hogy terv�t el�bbre vigye. Gregory . . . mert beteg,
komplexus tasz�tja, cs�b�tja, �zi, k�nyszer�ti a rosszra
csak az�rt, hogy ut�na b�nh�dhess�k. Michael.. . akit
becsv�gy hajt, �s �ntelt hi�s�g�ban biztons�gban �rzi
mag�t. Rosamund . . . mert ijeszt�en szimpl�nak l�tja a
dolgokat. Timothy . . . mert fiv�re ellen l�zadt, gy�l�lte,
�s a vagyona ut�n s�v�rgott, hogy hatalom legyen a ke-
z�ben �l�k �s holtak felett. Maude . . . mert gyerek�nek
�rzi Timothyt; s ha a gyerek�r�l van sz�, nem ismer k�-
m�letet. De m�g Gilchrist kisasszony agy�ban is megfor-
dulhatott a gyilkol�s gondolata . . . mert �gy tal�n helyre-
�ll�thatn� A "F�zf�hoz" �ri dics�s�g�t.
�s Helen? Helent nem tudta elk�pzelni a gyilkos sze-
rep�ben. Helen t�ls�gosan kultur�lt ehhez . . . t�ls�go-
san messze �ll az er�szakt�l. �s f�rj�vel egy�tt nagyon
szerette Richard Abernethie-t.
Poirot fels�hajtott mag�ban. Itt nem lehet r�vid �ton
eljutni az igazs�ghoz. Hosszabb, de biztosabb m�dra
van sz�ks�g. Besz�lgetnie kell. Sokat. Aki sokat besz�l,
el�bb-ut�bb kimondja az igazs�got, vagy kimond egy
hazugs�got; amellyel el�rulja mag�t.
Helen bemutatta a gy�lekezetnek az idegen urat, aki
most �sszeszedte minden erej�t �s �gyess�g�t, hogy le-
k�zdje azt a csaknem �ltal�nos ellenszenvet, amelyet
keltett. Term�szetes is! Egy k�lf�ldi a csal�di egy�ttes-
ben! Poirot n�zett, figyelt, f�lelt. Szemt�l szemben �s
csukott ajt�k m�g�tt. Szimp�ti�kat �s ellent�teket fede-
zett fel, s agy�ba v�ste azokat az �vatlan szavakat, ame-
lyek mindig felreppennek, ha az embereknek �rt�kt�r-
gyakon kell osztozkodniuk. Ravasz praktik�kkal kis
n�gyszemk�zti egy�ttl�teket rendezett, �s apr� s�t�kat
hozott l�tre a teraszon, k�vetkeztet�seket vont le, meg-
figyel�seket tett. Meg�rt�en hallgatta Gilchrist kisasz-
szony ecsetel�s�t "A f�zf�hoz" let�nt dics�s�g�r�l, meg
t�rgyalta vele a bri�sok �s csokol�d�f�nkok k�sz�t�s�-
nek m�dozatait, s elk�s�rte a konyhakertbe, hogy egy�tt
vegy�k szem�gyre a szak�csm�v�szet legszentebb alap-
anyagait. Hossz� f�l�r�kat t�lt�tt Timothy t�rsas�g�-
ban, aki r�szletesen elemezte el�tte eg�szs�gi �llapot�t
�s a m�zol�fest�kek gyilkos hat�s�t.
M�zol�fest�k? Fest�k? Poirot homlok�t r�ncolta.
M�svalaki is tett m�r eml�t�st fest�kr�l. Entwhistle �r?
Fest�k . . . fest�s . . . fest�m�v�szet. Pierre Lansquenet
mint fest� . . . Cora Lansquenet festm�nyei . . . amelyek
elragadj�k miss Gilchristet, de len�z�st �s elutas�t�st
keltenek Susanban. "Mint a levelez�lapok - mondta Su-
san -, nyilv�n azokr�l m�solta remekm�veit."
Ez val�s�ggal felh�bor�totta Gilchrist kisasszonyt,
aki kijelentette, hogy szeg�ny Lansquenet-n� mindig
term�szet ut�n festett.
- Fogadni mern�k, hogy a der�k asszony f�llentett
- mondta Susan, miut�n a v�nl�ny elhagyta a szob�t. -
S�t nem is fogadn�k, mert biztosan tudom, hogy a leve-
lez�lapokat m�solgatta, de nem akarom megb�ntani az
�rz�keny aggsz�zet.
- Honnan tudja, hogy �gy van?
Po�rot Susan �ll�nak magabiztos, er�lyes vonal�t fi-
gyelte.
"Ez a l�ny mindig biztos lesz abban, amit tesz - gon-
dolta mag�ban. - N�ha tal�n t�ls�gosan is biztos!"
Susan v�laszolt :
- Megmondom, de ne adja tov�bb Gilchristnek.
Az egyik k�p Polflexant �br�zolja a fedett s�t�nnyal, a
vil�g�t�toronnyal �s a rakparttal. Ez az, amit minden
amat�r lefest. Csakhogy a rakpartot felrobbantott�k a
h�bor�ban, �s minthogy Cora n�ni egy-k�t �vvel ezel�tt
festette a k�pet, nem festhette term�szet ut�n. A leve-
lez�lapokon azonban, melyek most is forgalomban van-
nak, a s�rtetlen rakpart l�that�. Tal�ltam is egy ilyen
lapot az �jjeliszekr�ny-fi�kban. Lehet, hogy Cora n�ni
csakugyan a helysz�nen k�sz�tett "nyers v�zlatot" ma-
g�nak, de k�s�bb otthon, titokban, a levelez�lapr�l fejez-
te be a k�pet. Furcsa, hogyan siker�l n�ha leleplezni va-
lakit . . .
- Igen . . . n�ha furcsa . . . - Po�rot hallgatott. Majd
�gy tal�lv�n, hogy jobb bevezet�st el sem lehet k�pzel-
ni, folytatta:
- Madame, nem eml�kszik m�r r�m, de �n eml�k-
szem madame-re. �n m�r l�ttam.
Susan Poirot-ra pillantott, az pedig der�sen biccen-
tett.
- Igen, igen, �gy van. �n benne �ltem az aut�ban,
bund�kba burkolva, �s az ablakon �t l�ttam mag�t.
Az egyik szerel�vel besz�lt a gar�zsban. Maga nem
vett �szre . . . persze hogy nem . . . �n benn a kocsi-
ban . . . egy bund�ba b�jt v�n idegen . . . De �n �szre
vettem mag�t, mert maga fiatal, sz�p, �s kinn �llt a nap-
s�t�sben. Amikor teh�t meg�rkeztem ide, �gy sz�ltam
magamban: "Tiens! Micsoda v�letlen!"
- Gar�zsban? Mikor? Hol?
- Nemr�gen . . . egy hete . . . nem, t�bb. Ebben a pil-
lanatban - mondta Poirot j�mbor arccal, mik�zben fel-
mer�lt eml�kezet�ben King's Arms gar�zs k�pe minden
r�szlet�vel egyetemben - nem tudn�m megmondani,
hogy hol. Sokat utazom az orsz�gban.
- Hogy megfelel� lak�helyeket tal�ljon a menek�lt-
jei r�sz�re?
- Igen. Sok mindent sz�m�t�sba kell venni ezzel kap-
csolatban . . . szomsz�ds�g . . . �t lehet-e alak�tani a h�-
zat...
- �gy k�pzelem, hogy itt is fel fogja forgatni a kas-
t�lyt. A termekb�l kis szob�k lesznek . . . mint a cel-
l�k...
- Bizony sz�ks�g lesz v�laszfalakra. De a f�ldszinti
termekhez nem ny�lok . . . - Sz�lt Poirot, �s sz�netet
tartott, miel�tt folytatta. - Madame-nak b�natot okoz,
hogy a v�n csal�di f�szek ... idegenek kez�re ker�l?
- Sz� sincs r�la - mondta Susan nevetve. - S�t, pom-
p�s �tletnek tartom. Lehetetlen, hogy itt egyed�l lakj�k
walaki. Semmif�le �rzelg�sre nincs okom. Nem az �n
r�gi otthonom. Az �n sz�leim Londonban laktak. Legfel-
jebb kar�csonykor l�togattunk ide. �n mindig sz�rny�-
nek tal�ltam a kast�lyt . . . a vagyon sz�rny�s�ges temp-
lom�nak.
- A p�nz olt�rainak st�lusa is alkalmazkodik a di-
vathoz. Kevesebb vagy semmi cikornya . . . rejtett vil�-
g�t�s . . . k�lts�ges egyszer�s�g . . . De Mammonnak ma
is megvannak a maga templomai, madame. �gy hallot-
tam . . . rem�lem, nem vagyok indiszkr�t . . . hogy ma-
dame is eff�l�t tervez. Minden de luxe . . . p�nz nem sz�-
m�t...
Susan nevetett.
- Nem �ppen templom . . . ink�bb �zlet.
- A n�v nem fontos . . . De sok p�nzt fog elnyelni,
am�g elk�sz�l, igaz?
- Ma minden nagyon sokba ker�l. De azt hiszem,
a befektet�s b�ven megt�r�l majd.
- Mes�ljen valamit a terveir�l, madame. Csod�latos
ilyen sz�p fiatal n�t l�tni, aki praktikus, �gyes, minden-
hez �rt. Mikor �n fiatal voltam . . . r�gen volt, elisme-
rem . . . a sz�p n�k nem gondoltak m�sra, mint az �lve-
zetekre, kozmetik�ra, la toilette.
- A n�k ma is t�r�dnek az arcukkal . . . hiszen �ppen
err�l van sz�!
- Err�l? Hogyhogy?
�s Susan elmondott mindent. Felt�rt minden r�szletet,
�s ezzel kiss� felt�rta �nmag�t is. Poirot �szint�n b�-
multa �zleti �rz�k�t, mer�sz tervez�k�pess�g�t, k�vet-
keztet�seinek megb�zhat�s�g�t. Egyenesen a c�lra t�r;
mell�kszempontok nem t�r�tik le �tj�r�l. Tal�n van ben-
ne egy kis k�m�letlens�g, de ez hozz�tartozik a mer�sz
tervez�shez.
Miut�n Poirot mindezt tiszt�zta �nmag�ban, megsz�-
lalt:
- Igen, sikert j�solok mag�nak, madame. �lre t�r.
Milyen szerencse, hogy sok m�s emberrel ellent�tben,
nem g�tolja a szeg�nys�g. T�kebefektet�s n�lk�l nem le-
het messzire jutni. Alkot� tervek �s eszk�z�k hi�nya . . .
ez elviselhetetlen volna, n'est-te pas?
- Nem, nem b�rtam volna elviselni. De mindenk�p-
pen szereztem volna p�nzt . . . vagy valakit, aki t�mo-
gat.
- Ah! Term�szetesen. Madame nagyb�csija gazdag
volt. Ha nem is hal meg, akkor, ahogyan madame mond-
ja, t�mogatta volna.
- Nem, ezt nem tette volna. Richard b�csi nagyon
konzervat�v volt, ami a n�ket illeti. Persze ha f�rfi len-
n�k . . . - Susan arc�n harag vill�mlott v�gig. - Nagyon
felbosszantott . . .
- �rtem . . . igen . . .
- Az �regek ne �lljanak a fiatalok �tj�ba! �n . . .
bocs�sson meg nekem, monsieur!
Poirot k�nnyed�n felnevetett, �s megsodorta bajusz�t.
- �reg vagyok csakugyan, de nem �llok �tj�ba a
fiataloknak. Az �n hal�lomat nem kell v�rnia . . . s�r-
getnie senkinek.
- Micsoda gondolat!
- Maga azonban re�lisan n�zi az �letet, madame.
Valljuk be, kertel�s n�lk�l, hogy a vil�g tele van fiata-
lokkal . . . s�t k�z�pkor�akkal is, akik v�rj�k . . . t�rel-
mesen vagy t�relmetlen�l v�rj�k, hogy meghaljon vala-
ki, akinek a hal�la megadja nekik a b�s�get, vagy leg-
al�bbis . . . a j� lehet�s�get . . .
- Lehet�s�g! - mondta Susan, �s m�ly l�legzetet vett.
- Igen, erre van sz�ks�ge mindenkinek.
Poirot t�ln�zett a l�nyon, �s vid�man mondta:
- Itt j�n a f�rje, hogy � is r�szt vegyen a mi kis vi-
t�nkban . . . A lehet�s�gekr�l besz�l�nk, Mr. Banks.
Az arany lehet�s�gr�l, amelyet k�t k�zzel kell megra-
gadni. Meddig mehet�nk ebben a tekintetben, hogy ne
szenvedjen a lelkiismeret? . . . Mi a v�lem�nye, mon-
sieur?
De Poirot-nak nem adatott meg, hogy meghallgassa
Gregory Banks v�lem�ny�t a lehet�s�g k�rd�s�r�l vagy
b�rmi m�sr�l. Semmif�le besz�lget�sbe sem tudott ele-
gyedni vele. Gregory n�ha teljesen sz�tfolyt. � maga
volt-e az oka, vagy a feles�ge, de annyi bizonyos, hogy
Gregory Banks nem volt alkalmas arra, hogy n�gy- vagy
hatszemk�zt elvitatkozzon vele az ember. Nem, a "be-
sz�lget�s", Poirot detekt�v m�dszere, Gregory eset�ben
cs�d�t mondott.
E besz�lget�sek soron k�vetkez� alanya Maude
Abernethie volt. A t�m�k: falfest�s, a falfest�s szaga.
Timothy szerencs�je, hogy megh�vt�k Enderbybe, �s
Helen kedvess�ge, hogy Gilchrist kisasszonyra is kiter-
jesztette a megh�v�st.
- Gilchrist kisasszony nagyon nagy haszn�ra van az
embernek. P�ld�ul Timothynak gyakran sz�ks�ge van
egy falatra . . . az idegen csel�ds�get neh�z �r�k�sen
ig�nybe venni . . . de az �l�skamra melletti f�lk�ben van
egy kis g�zrezs�, amin Gilchrist kisasszony b�rmikor
felmeleg�t egy cs�sze te�t vagy k�v�t an�lk�l, hogy za-
varna valakit. Amellett nagyon, nagyon szolg�latk�sz.
Ak�r napj�ban t�zszer is fel-leszalad, ha sz�ks�ges.
�, igen, a j� sors tette, hogy amolyan kis ideg�sszeom-
l�st kapott, amikor meghallotta, hogy egyed�l kellene
maradnia a h�zban, �gyhogy magunkkal hoztuk. B�r
bevallom, abban a percben egy�ltal�ban nem tetszet
nekem a dolog.
- Ideg�sszeoml�s? - k�rdezte �rdekl�dve Poirot.
Fesz�lten figyelt, mik�zben Maude elmondta dr�mai
jelenet�ket az utaz�s el�tt.
- Azt mondja, hogy Gilchrist kisasszony megr�m�lt,
madame? De nem tudta hat�rozottan ok�t adni, mi�rt?
�rdekes. Igaz�n nagyon �rdekes.
- �n k�sleltetett sokkhat�ssal magyar�ztam.
- Peut �tre . . .
- Egyszer, a h�bor� alatt, amikor a k�zel�nkben esett
le egy bomba, Timothy . . .
Poirot igyekezett elvonatkozni Timothyt�l:
- T�rt�nt valami k�l�n�s azon a napon?
- Melyik napon?
- Amikor Gilchrist kisasszony annyira izgalomba
j�tt.
- �, akkor . . . nem, nem hinn�m. M�r Lytchett St.
Maryb�l t�rt�nt t�voz�sa �ta gy�lt benne az izgalom,
amely azt�n kit�rt . . . � maga mondta �gy. Mialatt ott
volt, nyugodtabban n�zte a dolgokat.
Aminek az eredm�nye egy darab m�rgezett esk�v�i
torta lett, gondolta mag�ban Poirot. Nem csoda, hogy
Gilchrist kisasszony k�nnyen megr�m�l ezek ut�n. S a
f�lelem m�g azut�n is �l benne, hogy addigi lak�hely�t
Stansfield Grange b�k�sebb k�rny�k�vel cser�lte fel.
S�t, n�vekedett a f�lelme. De mi�rt n�vekedett? Bizo-
ny�ra nagyon kimer�t� egy Timothy-szer� hipochonder
�pol�sa, de ilyenkor ink�bb a bossz�s�g nyeli el az ide-
ges f�lelmeket, semminthogy retteg�ss� n�vekedn�nek.
De Gilchrist kisasszony valamit�l retteg�sbe esett ab-
ban a h�zban. De mit�l? Vajon � maga meg tudn�-e
mondani, hogy mit�l?
Eb�d el�tt Poirot r�vid id�re kettesben maradt Gil-
christ kisasszonnyal. Mindj�rt bele is kapott a t�m�ba,
mik�zben megj�tszotta a k�lf�ldi idegen tapintatlan k�-
v�ncsis�g�t.
- Sehogy sem visz r� a l�lek, hogy sz�ba hozzam a
gyilkoss�got a csal�d tagjai el�tt. De izgatni m�gis izgat a
dolog. Kit nem izgatna? Brut�lis gaztett . . . egy �r-
z�keny m�v�szl�lek balt�s mer�nylet �ldozata vid�ki kis
h�z�ban . . . Borzaszt� lehet a csal�dra. De borzaszt� le-
het mag�ra is, madame. Madame Abernethie-t�l �gy �r-
tes�ltem, hogy akkor ott tetszett tart�zkodni a gyilkos-
s�g sz�nhely�n.
- Igen. De ha megengedi, monsieur Pontarlier, nem
szeretn�k besz�lni err�l a t�m�r�l.
- �rtem, � . . . teljesen �rtem.
Poirot v�rt. �s mik�nt el�re l�tta, Gilchrist kisasszony
nyomban elkezdett besz�lni a t�m�r�l.
A detekt�v ugyan nem hallott semmi olyat, amit m�r
nem tudott volna, de kit�n�en tov�bb j�tszotta a szere-
p�t, id�nk�nt fel-felki�ltott, �s olyan v�gs�kig fesz�lt
�rdekl�d�ssel hallgatta Gilchrist kisasszonyt, ami csak
�lvezetet �breszthetett az �lemedett le�nyz�ban.
Csup�n akkor l�pett egyet tov�bb Poirot, amikor
Gilchrist kisasszony m�r teljesen kimer�tette azt a t�-
m�t, hogy mit tett �, mit mondott a doktor, �s milyen
meg�rt�en viselkedett Entwhistle �r.
- Nagyon helyes volt, azt hiszem, hogy nem maradt
tov�bb egyed�l a h�zban.
- Nem lettem volna k�pes r�. Igaz�n, monsieur Pon-
tarlier, ez lehetetlen lett volna sz�momra.
- �rtem. Amint hallom, monsieur Timothy Aber-
nethie h�z�ban sem tudott volna egyed�l megmaradni,
miut�n �k elutaznak.
Gilchrist kisasszony olyan arcot v�gott, mint aki v�t
kesnek �rzi mag�t.
- Ezt nagyon restellem. But�n viselkedtem, bevallom.
Val�s�gos p�nik j�tt r�m. Nem is tudom, mi�rt.
- De nagyon is lehet tudni, mi�rt. Hiszen csak �ppen
hogy mag�hoz t�rt az al�val� m�rgez�si mer�nyletb�l.
Gilchrist kisasszony itt s�hajtott egyet, �s kijelentette,
hogy egyszer�en nem �rti a mer�nyletet. Mi�rt akarn�
valaki �t megm�rgezni!
- De dr�ga asszonyom, ez vil�gos. Nyilv�nval�, hogy
ez a gyilkos, ez a gazember, � azt hiszi, hogy madame
tud valamit, ami odavezetne, hogy a rend�rs�g �t el
fogja.
- De mit tudhatn�k �n?! Egy sz�rny� csavarg� vagy
megh�borodott agy� teremtm�ny . . .
- Nyilv�n csavarg�. �n el sem tudom k�pzelni,
hogy . . .
- O, k�rem, monsieur Pontarlier . . . - Gilchrist kis-
asszony izgalomba j�tt. - Ne is jusson ilyesmi az esz�-
be. Nem is akarom hallani . . .
- Mi ne jusson az eszembe? Mit nem akar hallani?
- Hallani sem akarom, hogy nem egy csavarg� . . .
illetve, hogy valaki, aki . . .
Eg�szen �sszezavarodott.
- M�rpedig - mondta Poirot halkan - m�gis azt
hiszi, amit nem akar hallani, madame.
- O, nem, nem hiszem !
- Pedig �gy van. Ez�rt rettegett, madame. �s retteg
most is, n'est-te pas?
- O, nem, ami�ta itt vagyok, nem rettegek ! Itt sok
ember van. A hangulat kedves, csal�dias. O, itt minden
rendben van . . .
- Nekem �gy tetszik . . . meg kell bocs�tania, hogy
bele�rtom magamat a dologba . . . �regember vagyok,
aki m�r nem nagyon mozg�kony, �s idej�nek nagy r�-
sz�t hi� t�preng�ssel t�lti olyan k�rd�sekr�l, amelyek
m�g �rdeklik . . . de h�t nekem �gy tetszik, valami t�r-
t�nt Stansfield Grange-ben, ami konkr�t t�pot adott a
f�lelmeinek, madame. Valami hirtelen felsz�nre hozott
valamit, ami addig a tudata alatt rejt�z�tt. Ma az orvo-
sok szerint sok lelki t�rt�n�snek ez az oka.
- Igen, igen . . . err�l m�r hallottam.
- Teh�t azt hiszem, hogy tudat alatti f�lelmei vala-
milyen konkr�t esem�ny r�v�n v�ltak tudatoss� . . . va-
lami t�rt�nt . . . b�rha k�ls�leges dolog is . . . ami . . .
mondjuk �gy: gy�jt�pontj�v� v�lt a lelki�llapot�nak,
madame.
Miss Gilchrist val�s�ggal itta Poirot szavait.
- Igaza van, biztosan �gy van - mondta.
- Nos, kedves asszonyom, mi lehetett h�t az a . . . ez
a k�ls� k�r�lm�ny?
Gilchrist kisasszony egy kiss� fontolgatott, majd v�-
ratlanul �gy v�laszolt :
- Azt hiszem, tudja, monsieur Poirot . . . az ap�ca.
Poirot hirtelen�ben fel sem fogta m�g a v�lasz �rtel-
m�t, amikor Susan �s f�rje, nyomukban pedig Helen
l�pett a szob�ba.
"Ap�ca - gondolta mag�ban Poirot. - Mikor is hal-
lottam m�r ap�c�kr�l ezzel az �ggyel kapcsolatban?"
Elhat�rozta, hogy az est folyam�n az ap�c�kra tereli
a sz�t.
19

A csal�dtagok �ltal�ban udvariasan fogadt�k monsieur

Pontarlier-t, az ENSZEMOB k�pvisel�j�t. Nagyon helyes
volt a c�met kezd�bet�kb�l �ssze�ll�tani. Az ENSZE-
MOB-ot mindenki elfogadta, s�t voltak, akik �gy tettek,
mintha m�r ismern�k a szervezetet. Az emberek t�bbs�-
ge ilyen . . . nehezen vallja be tudatlans�g�t. Rosamund
volt az egyetlen kiv�tel, aki k�v�ncsian k�rdezte: "Mi
a csuda ez? M�g sohasem hallottam fel�le." M�s, sze-
rencs�re, nem volt jelen. Poirot r�szletesen kifejtette a
szervezet keletkez�s�t �s m�k�d�s�t, �s Rosamundon k�-
v�l nyilv�n mindenki sz�gyellte volna mag�t, hogy nem
tudott err�l a nevezetes vil�gszervezetr�l. Rosamund
azonban csak ennyit mondott: "�, megint menek�ltek!
M�r nagyon unom szeg�nyeket." � ny�ltan kimondta,
amit a t�bbiek lenyeltek, mert t�ls�gosan ny�rspolg�rok
ahhoz, hogy sz�nt valljanak.
Pontarlier �r teh�t terhes idegen volt ugyan, de nem
sok vizet zavart. Gyorsan megszokt�k, �s valahogy �gy
tekintett�k, mint egy k�lf�ldi eredet� d�szt�rgyat;
amely m�r r�gen a kast�lyhoz tartozik. Az �ltal�nos v�-
lem�ny szerint Helen helyesebben tette volna, ha nem
�ppen erre a h�t v�g�re h�vja meg, de ha m�r itt van,
j� k�pet kell v�gni a nem nagyon j� tr�f�hoz. Szeren-
cs�re a fura kis �reg nem j�l �rt angolul. Sokszor tel-
jesen k�ptelen felfogni, amit mondanak neki, �s ha so-
kan besz�lnek egyszerre (ami valljuk be, el�fordul), tel-
jesen �sszezavarodik. Alig �rdekli m�s, mint a mene-
k�ltek �s a h�bor� ut�ni �llapotok Eur�p�ban. Sz�kin-
cse f�k�nt ezekre a t�m�kra terjed ki. A szok�sos t�r-
sadalmi cseveg�sben nem tud r�szt venni. Most is sz�t-
lanul h�trad�l sz�k�ben, feketek�v�j�t sz�rcs�li, �s f�lig
behunyja szem�t. Vagy tal�n macsk�ra eml�keztet a kis
idegen, amely egyel�re b�k�sen figyeli a mad�rcsal�d
csivitel�s�t, repked�s�t? Egyel�re . . . am�g le nem csap
hirtelen . . .
Richard Abernethie �r�k�sei, miut�n huszonn�gy �r�n
�t guszt�lt�k a h�z berendez�s�t, k�szen �lltak, hogy be-
jelents�k ig�nyeiket egy-egy eml�kt�rgyra, �s sz�ks�g
eset�n harcoljanak is �rte.
El�sz�r egy desszertk�szlet ker�lt napirendre, ame-
lyet �ppen az im�nt haszn�ltak a ter�tett asztalon.
- Nem hiszem, hogy m�g sok�ig �lek - mondta Ti-
mothy elhal�, m�lab�s hangon. - Gyermekeink nincse-
nek. Nem �rdemes teh�t, hogy felesleges t�rgyakkal ter-
helj�k magunkat. De �rzelmi okokb�l kifoly�lag sze-
retn�m hazavinni ezt a k�szletet. M�g a r�gi sz�p napok-
b�l eml�kszem r�. Ma m�r persze nem divatos, �s �gy
tudom, hogy a desszertk�szleteknek nincsen �rt�k�k, de
m�gis szeretn�m. M�s ig�nyem nincs is . . . legfeljebb
a fi�kos szekr�nyke a feh�r budo�rb�l.
- Elk�st�l, b�csik�m - mondta George gondtalan
k�nnyeds�ggel. - Ma reggel m�r megk�rtem Helen n�-
nit, hogy a desszertk�szletet jegyezze el� sz�momra.
Timothy arca b�borv�r�s sz�nt �lt�tt.
- Jegyezze el� . . . jegyezze el�? Mit k�pzelsz? Sem-
mit sem lehet el�jegyezni, m�g semmi fel�l sem �lla-
podtunk meg. Egy�bk�nt mit kezden�l te egy desszert-
k�szlettel? Hiszen nem is vagy n�s.
- Megmondom: porcel�ngy�jt� vagyok. M�gpedig
�ppen ezt a st�lust gy�jt�m. S ez gy�ny�r� p�ld�ny.
A fi�kos szekr�ny azonban rendben van, Timothy b�csi.
Aj�nd�knak sem fogadn�m el.
Timothy egy k�zmozdulattal f�lretolta a fi�kos szek-
r�ny k�p�t.
- Ide hallgass, George. Nem t�r�m ezt a modort. Va-
lamivel �regebb vagyok, mint te, �s �n vagyok Richard
egyetlen �l� fitestv�re. A desszertk�szlet az eny�m.
- Vedd el ink�bb a drezdai k�szletet, Timothy b�csi.
Az is sz�p p�ld�ny, �s meg vagyok gy�z�dve, hogy szin-
t�n sok �rzelmi eml�k f�z�dik hozz�. A desszertk�szlet
az eny�m. Ki kor�n kel, aranyat lel, nemde?
- Hallatlan . . . Err�l sz� sem lehet! - Timothy olyan
d�h�s volt, hogy alig tudott �rthet�en besz�lni.
Maude �les hangon belesz�lt a vit�ba :
- Ne izgasd fel a nagyb�ty�dat, George. Nagyon
rosszat tesz neki. Term�szetes, hogy a k�szlet az �v�,
ha kedve van r�. Az els� v�laszt�s az �v�, ti, fiatalok,
csak ut�na ker�lt�k sorra. M�r megmondta, hogy � Ri-
chard fiv�re, ti pedig csak unoka�cs�k vagytok.
- �s m�g valamit mondok, fiatalember - d�lt-f�lt
Timothy. - Ha Richard helyes v�grendeletet k�sz�tett
volna, akkor �n d�nten�k az eg�sz kast�ly sorsa felett.
Ez lett volna a hagyat�k egyetlen helyes form�ja, �s ha
nem �gy t�rt�nt, nem tudok m�sra gyanakodni, mint il-
let�ktelen befoly�sra. Igenis . . . megism�tlem, illet�kte-
len befoly�sra.
Timothy csaknem felny�rsalta szem�vel unoka�cs-
cs�t.
- Botr�nyos v�grendelet - mondta. - Botr�nyos.
H�trad�lt, jobban mondva hanyatlott, sz�v�re tette
kez�t, �s ezt ny�gte:
- Ez nagyon rossz nekem . . . k�rek egy kis brandyt.
Miss Gilchrist felpattant, kisietett, �s hamarosan visz-
szat�rt egy poh�rk�val.
- Tess�k, Abernethie �r. K�rem . . . k�rem, ne izgas-
sa fel mag�t. Nem kellene �gyba fek�dnie?
- Ugyan, miket fecseg! - Timothy egy hajt�sra ki-
itta a brandyt. - �gyba fek�dni! Amikor az �rdekeimet
kell v�denem.
- Mondhatom, George, meglep a viselked�sed -
mondta Maude. - Nagyb�ty�dnak teljesen igaza van.
Az � ig�nye az els�. Ha szeretn� a desszertk�szletet, meg
fogja kapni.
- Cs�ny�bb k�szlet nincs is a vil�gon, ak�rki kap-
ja - jelentette ki Susan.
- Tartsd a sz�d, Susan - mondta Timothy.
A sov�ny fiatalember, aki Susan mellett �lt, felemelte
a fej�t. Hangja �lesebben csengett, mint m�skor:
- Ne besz�ljen ilyen hangon a feles�gemmel! - F�lig
felemelkedett sz�k�r�l.
- Hallgass, Greg - mondta Susan gyorsan. - Nekem
mindegy.
- De nekem nem!
- Azt hiszem, helyes lenne, George, ha �tengedn�d a
k�szletet a nagyb�ty�dnak - mondta Helen.
- Sz� sincs "�tenged�sr�l" - d�h�ng�tt Timothy.
- K�v�ns�god parancs - mondta George, �s kiss�
meghajolt Helen fel�.
- Hiszen nem is akartad igaz�n, ugye? - sz�lt Helen.
George �les pillant�st vetett Helenre, majd elnevette
mag�t:
- Az a baj, Helen n�ni, hogy a te szemed t�ls�gosan
�les. T�bbet l�tsz meg, mint kellene. Ne m�rgel�dj, Ti-
mothy b�csi, a k�szlet a ti�d. Csak tr�f�ltam . . . �n m�r
�gy szoktam.
- J� tr�fa - mondta Maude bossz�san. - Nagyb�ty�d
sz�vrohamot kaphatott volna.
- Nehogy azt hidd! - v�laszolta George vid�man.
Timothy b�csi t�l�l mindny�junkat. Nyikorog, mint
egy �reg kapu, de elszolg�l m�g j� ideig.
Timothy el�rehajolt sz�k�ben, �s dr�mai hangon je-
lentette ki:
- Nem csod�lom, hogy Richard nem b�zott benned.
- Mi legyen ez, k�rem? - George j�kedve �gy elt�nt,
mintha elf�jt�k volna.
- Mortimer hal�la ut�n itt j�rt�l . .. azt rem�lted,
hogy az �r�k�be l�phetsz . . . hogy Richard r�d fogja
hagyni a vagyon�t. De szeg�ny fiv�rem hamarosan �t-
l�tott rajtad. Tudta, hogy a te kezedb�l hova ker�lne
a p�nze. M�g az is meglep, hogy vagyon�nak csak egy
r�sz�t is r�d hagyta. Mert hiszen nem marad meg n�-
lad. L�verseny, k�rtya, Monte-Carlo, j�t�kkaszin�k . . .
Tal�n m�g rosszabb helyek is. Richard gyan�totta, hogy
g�rbe utakon j�rsz.
George els�padt a d�ht�l, s gyan�san nyugodt han-
gon mondta:
- Vigy�zzon a szavaira, annyit mondok.
- Nem �reztem el�gg� j�l magam ahhoz, hogy el-
j�jjek a temet�sre - folytatta Timothy lassan. - De
Maude-t�l hallottam, hogy Cora mit mondott. Cora min-
dig bolond volt, de h�tha most az igazat mondta. S eb-
ben az esetben �n tudn�m, kit fogjak gyan�ba.
- Timothy! - hangzott Maude nyugodt, tekint�lyt
parancsol� hangja. - F�raszt� este ez a sz�modra.
Az eg�szs�gedre kell gondolnod. Nem engedhetem, hogy
�jb�l �gynak d�lj. Menj�nk fel a szob�ba. Beveszel egy
nyugtat�t �s lefekszel. Timothy �s �n a desszertk�szletet
�s a fi�kos szekr�nyk�t v�lasztjuk, Helenk�m, hogy min-
dig Richardra eml�keztessenek benn�nket. Rem�lem,
nincsen ellenvet�sed? �s m�snak sincs.
Pillant�sa k�rbe j�rt a jelenlev�k�n. Mindenki hall-
gatott, s Maude f�rje h�na al� �lt�tte karj�t, hogy t�mo-
gassa, egy parancsol� k�zmozdulattal elh�r�totta Gil-
christ kisasszony seg�ts�g�t, aki hat�rozatlanul el�j�k
sietett, �s kivonult a teremb�l.
T�voztuk ut�n George t�rte meg a csendet.
- Femme formidable - mondta. - Ez pontosan illik
Maude n�nire. Nem szeretn�k diadalmenet�nek �tj�ba
ker�lni.
Gilchrist kisasszony ism�t le�lt, feszengett, �s ezt
mormogta :
- Mrs. Abernethie mindig nagyon kedves.
A megjegyz�snek nem volt nagy sikere.
Michael Shane hirtelen felnevetett, �s �gy sz�lt:
- Nagyon �lvezem az eg�szet. Mintha a Csalc�d� �r�k-
s�g pr�b�j�n lenn�nk. Mellesleg mondva. Rosamund
meg �n a szalonban �ll� malachitasztalt k�rj�k.
- Azt nem - ki�ltott fel Susan. - Azt �n k�rem.
- Na tess�k - mondta George, �s a mennyezetre
emelte szem�t.
- �sszeveszni nem fogunk. Az �j kozmetikai szalo-
nom sz�m�ra kellene az asztalka. Mint sz�nfolt j�l hat-
na . . . nagy csokor viaszvir�got �ll�tan�k r�. - Susan
lelkesen folytatta: - Gy�ny�r� lenne. Viaszvir�got k�ny-
ny� tal�lni, de malachitasztalk�t nem mindennap l�t az
ember.
- De dr�g�m - mondta Rosamund -, pontosan ez az
oka, ami�rt mi is ig�nyt tartunk r�. Az �j darab sz�m�-
ra van r� sz�ks�g�nk. Sz�nfolt . . . amint nagyon helye-
sen mondtad . . . �s eredeti st�lus! Rajta viaszvir�gok
vagy kit�m�tt �nekesmadarak. J�l fognak hatni a sz�n-
padon.
- De az �n �rveim s�lyosabbak, mint a tieid. A sz�n-
padon elegend� egy festett malachitasztal is. Ugyan�gy
hatna. De az �n szalonomban csak val�di holmi �llhat.
- H�lgyeim - hallatszott George hangja. - Ezt sport-
szer�en kell elint�zni. H�zzanak sorsot. Vagy rakj�k ki
k�rty�n. Ez egy�bk�nt kiv�l�an illene az �szfalka st�lu-
s�hoz is.
Susan kedvesen mosolygott:
- Majd holnap megbesz�lem Rosamunddal.
Mint mindig, most is teljesen magabiztosnak t�nt.
George k�v�ncsi �rdekl�d�ssel pillantott hol Susan, hol
Rosamund arc�ra. Rosamund von�sain t�voli, bizony-
talan �rz�s t�kr�z�d�tt.
- Te kire teszel, Helen n�ni? - k�rdezte a fi�. - A ki-
l�t�sok egyel�re egyform�k szerintem. Susan a c�ltuda-
tosabb, de ha Rosamund a fej�be vesz valamit, nincs
mese.
- De kit�m�tt madarakat tal�n m�gsem - mondta
Rosamund. - Ink�bb egy nagy k�nai v�z�t, amely l�mpa
egy�ttal... nagy, aranyozott l�mpaerny�vel.
Gilchrist kisasszony b�k�ltet� besz�dbe kezdett:
- Ez a h�z tele van szebbn�l szebb holmival. Nem
k�ts�ges, Mrs. Banks, hogy a z�ld asztal remek�l hatna
�j �zlet�ben. M�g sosem l�ttam ilyen siker�lt darabot.
Halom p�nzt �rhet.
- Term�szetesen le lehet vonni az �rt�k�t a r�m es�
�r�ks�gr�szb�l - mondta Susan.
- V�gtelen�l sajn�lom . . . nem �gy gondoltam . . . -
mondta Gilchrist kisasszony zavartan.
- A r�nk es� r�szb�l is le lehet vonni - sz�lt Mi-
chael. - A viaszvir�gok �rt�k�vel egy�tt.
- Nagyon sz�pen hatnak az asztalon - mondta Gil-
christ kisasszony. - Artisztikusak. �desek.
De senki sem figyelt Gilchrist kisasszony j� sz�nd�k�
laposs�gaira.
Greg sz�lalt meg �jb�l ideges �s ideges�t� hangj�n:
- Susannak sz�ks�ge van az asztalra.
Hirtelen kellemetlen, aggaszt� �rz�s sz�llt meg min-
denkit. Mintha George szavai �j helyzetet teremten�nek.
Helen gyorsan �gy sz�lt :
- George, te is mondd meg, hogy mit szeretn�l. De
�szint�n. Nem �gy, mint a desszertk�szlettel.
George elvigyorodott, s a fesz�lts�g al�bbhagyott.
- Kiss� restellem, hogy �gy r�mentem az �reg Ti-
mothy b�csira - mondta. - De n�ha hihetetlen�l visel-
kedik. �gy megszokta, hogy mindig neki legyen igaza,
hogy az m�r beteges.
- Tekintetbe kell vennie, hogy Abernethie �r rok-
kant, Mr. Crossfield - mondta Gilchrist kisasszony.
- Hiszen a v�n hipochonder majd kicsattan az eg�sz-
s�gt�l! - v�laszolta George.
- George-nak igaza van - jelentette ki Susan. - Nem
hiszem, hogy Timothy b�csinak b�rmi baja is van. Mi
a te v�lem�nyed, Rosamund?
- Mir�l?
- Hogy van-e valami baja Timothy b�csinak?
- Nem . . . nem . . . nem hinn�m. - Rosamund sza-
vai bizonytalanul hangzottak. Menteget�z�en hozz� is
tette: - Ne haragudjatok. Az j�rt a fejemben, milyen
vil�g�t�s lenne a legjobb az asztal sz�m�ra.
- Ugye, mondtam - mondta George. - M�s nincs a
fej�ben. A feles�ged vesz�lyes n�, Michael. Rem�lem
tudod.
- Tudom - felelte Michael zordan.
George �lvezettel folytatta:
- Harc az asztal�rt! Holnap j�n a java . . . T�k�letes
udvariass�g, de b�sz elhat�rozotts�g. Azt aj�nlom, hogy
fogadjunk. Szerintem a b�jos Rosamund gy�z, aki l�t-
sz�lag enged�keny, de a val�s�gban ennek ellenkez�je.
A f�rjek el�rel�that�an a feles�g�kre tesznek. �s Gil-
christ kisasszony? Ny�lv�n Susanra?
- Igaz�n, Crossfield �r, eszembe sem jutna . . .
- Helen n�ni? - George oda sem figyelt Gilchrist kis-
asszony dadog�s�ra. - A te szavazatod a d�nt�. � . . .
ezer bocs�nat, monsieur Pontarlier . . . eg�szen megfe-
ledkeztem . . .
- Pardon? - Poirot olyan arcot v�gott, mint akit �l-
maib�l �bresztettek fel.
George habozott, hogy elmagyar�zza-e, mir�l van
sz�, de gyorsan ellene d�nt�tt. A szeg�ny �reg fi� egy
sz�t sem �rt abb�l, ami itt folyik. �gy sz�lt teh�t :
- Csal�di tr�f�lkoz�s az eg�sz.
- Igen, igen, �rtem! ... - mosolygott Poirot j�mbo-
rul.
- Teh�t a te szavazatod a d�nt�, Helen n�ni. Kinek
�t�led a vita t�rgy�t?
Helen mosolygott:
- Tal�n magamnak, kedves George.
Az idegen vend�ghez fordult. Elhat�rozta, hogy v�l-
toztat a t�m�n.
- Att�l tartok, hogy nagyon unatkozik, monsieur
Pontarlier.
- De nem, egy�ltal�ban nem, madame. Nagyon meg-
tisztel�, hogy r�szt vehetek a csal�di �letben. - Poirot
meghajolt. - Tudniillik . . . nem tudom magam j�l ki-
fejezni . . . szeretn�m sajn�latomat kijelenteni, hogy ez a
h�z gazd�t cser�l, �s idegenek� lesz. Ez k�ts�gtelen�l
nagyon szomor�.
- Nem, nem b�nk�dunk mi nagyon - biztos�totta Su-
san.
- Nagyon kedves, madame. Szabadjon hozz�tennem,
hogy t�k�letes hely lesz .szeg�ny elaggott menek�ltjeim
sz�m�ra. Milyen mened�k ! Milyen b�ke ! Erre tess�k
gondolni, k�ny�rg�m, ha haragos �rz�sek t�madnak,
amelyek bizony�ra fognak t�madni. Hallom, hogy arr�l
is sz� volt, hogy iskola j�jj�n ide . . . valami felekezeti
iskola ap�c�kkal. Tal�n ez rokonszenvesebb megold�s
lett volna, h�lgyeim �s uraim?
- Sz� sincs r�la - mondta George.
- A M�ria Szent Sz�ve - folytatta Poirot. - Sze-
rencs�re van nek�nk egy ismeretlen b�kez� t�moga-
t�nk, aki lehet�v� tette, hogy valamivel t�bbet �g�rj�nk.
Majd egyenesen Gilchrist kisasszonyhoz fordult:
- Azt hiszem, nem tetszik szeretni az ap�c�kat?
Gilchrist kisasszony elpirult, �s zavarba j�tt:
- Igaz�n, monsieur Pontarlier, nem szabadna . . . �gy
gondolom . . . semmi szem�lyes kifog�som . . . Igaz, nem
l�tom be, hogy mi �rtelme van elz�rk�zni a vil�gt�l,
m�ghozz� ilyen furcsa k�r�lm�nyek k�z�tt . . . �gy �r-
tem, mi�rt van erre sz�ks�g . . . szinte �nz�snek hat . . .
persze, ez nem vonatkozik azokra, akik oktatnak �s t�-
mogatj�k a szeg�nyeket. Az ilyen ap�c�k igaz�n �nzet-
len n�k, �s sok j�t tesznek.
- Egyszer�en k�ptelen vagyok elgondolni, hogy va-
laha is ap�c�nak menn�k - mondta Susan.
- Pedig sokaknak nem �ll rosszul - mondta Rosa-
mund. - Eml�kszel, amikor tavaly a Mir�kulum-ot ad-
t�k? A f�szerepl� egyszer�en cuki volt.
- Amit nem �rtek - mondta George -, hogy mi �r�-
me teln�k a Mindenhat�nak abban, ha egy csom� n�
k�z�pkori �lt�z�kben j�rk�l. Hiszen v�g�l is err�l van
sz� az ap�c�kn�l. Az a legfontosabb, hogy min�l k�-
nyelmetlenebb, eg�szs�gtelenebb �s komikusabb �lt�-
z�k legyen rajtuk.
- �s ez�ltal mind egyforma - mondta Gilchrist kis-
asszony. - Bolonds�g, de �gy volt, hogy egyszer Mrs.
Abernethie-n�l majd sz�rnyethaltam, amikor a kapu-
ban megjelent egy ap�ca, gy�jt��vvel a kez�ben. Mind-
j�rt az a r�mk�pem t�madt, hogy ugyanaz az ap�ca, aki
Lytchett St. Maryben keresett fel szeg�ny Lansquenett-
n� hal�la ut�n. Bek�pzeltem magamnak, hogy ez az ap�-
ca az �ld�z�m.
- Azt hittem, hogy az ap�c�k p�rosan j�rnak, ha
gy�jtenek - mondta George. - Eml�kszem egy detek-
t�vreg�nyre, amelyben ez vezette nyomra a mesterde-
tekt�vet.
- Most csak egy volt - sz�gezte le Gilchrist kisasz-
szony. - Tal�n takar�koskodniuk kell - tette hozz� bi-
zonytalanul. - De k�l�nben sem lehetett ugyanaz az
ap�ca! Az egyik valami templomi orgon�ra gy�jt�tt . . .
emez pedig eg�szen m�sra . . . �gy r�mlik, gyerekek
sz�m�ra.
- De hasonl�tottak egym�shoz? - k�rdezte Hercule
Poirot. Hangja el�rulta, hogy a k�rd�s �rdekli. Gil-
christ kisasszony fel�je fordult:
- Igen, azt hiszem, ez r�m�tett meg. A fels� ajka . . .
mintha csak bajsza lenne . . . Igen, ez�rt futott v�gig a
hideg a h�tamon . . . �gyis el�gg� ideges voltam . . .
eszembe jutottak a h�bor�s t�rt�netek . . . ap�c�k, akik
nem is n�k, hanem ejt�erny�s n�cik, vagy az �t�dik
hadoszlop tagjai . . . Nagy bolonds�g volt a r�szemr�l.
K�s�bb magam is r�j�ttem erre.
- Az ap�caruha kit�n� �l�lt�z�k - mondta Susan
elgondolkozva. - Eltakarja a l�bat.
- �gy �ll a dolog - mondta George -, hogy az ember
rendszerint nem veszi alaposan szem�gyre azt, akivel
besz�l. Ez�rt mondanak a tan�k olyan hajmereszt�en
k�l�nb�z� dolgokat a b�r�s�gon. El sem hinn�tek.
Az egyik magasnak �r le valakit, a m�sik alacsonynak,
sov�nynak . . . k�v�rnek; sz�k�nek . . . feket�nek; ruh�-
ja s�t�t . . . ruh�ja vil�gos; �s �gy tov�bb. Rendszerint
mindig akad egy megfigyel�, akiben meg lehet b�zni, de
az ember nem tudja, hogy melyik.
- M�sik furcsa dolog - kapcsol�dott be Susan -, hogy
az ember n�ha v�ratlanul belen�z a t�k�rbe, �s nem
tudja, hogy � maga az. �ppen csak ismer�snek tetszik.
Az ember azt mondja mag�nak: "Ezt j�l ismerem . . ."
- �s azt�n hirtelen r�j�n, hogy � az!
- M�g furcs�bb lenne, ha az ember val�ban �nmag�t
l�thatn�, nem pedig a t�k�rk�p�t - mondta George.
- Mi�rt? - k�rdezte Rosamund, akit l�that�an k�-
v�ncsiv� tett a besz�lget�s.
- Nem �rted? Senki sohasem l�tja mag�t �gy, aho-
gyan m�sok l�tj�k �t. Mindenki csak a t�k�rben l�that-
ja �nmag�t . . . vagyis ford�tva!
- �s ez k�l�nbs�g?
- Persze - mondta Susan gyorsan. - Kell hogy k�-
l�nbs�g legyen. Hiszen az arc k�t fele nem egyforma.
K�l�nb�z� a szem�ld�k, k�l�nb�z� a sz�j, amely az
egyik oldalon felfel�, a m�sikon tal�n kiss� lefel� g�r-
b�l . . . h�t m�g az orr, amely sosincsen pontosan a k�-
z�pvonalban. Mindj�rt bebizony�tom . . . ha kapok vala-
kit�l egy ceruz�t.
A ceruza el�ker�lt, �s Susan kinek-kinek az orra mel-
l� tartotta . . . el�sz�r az egyik, majd a m�sik oldalon.
Mindenki nagyokat nevetett, hogy milyen elt�r� sz�get
z�r be a ceruza az orrsz�rnnyal az arc k�t oldal�n.
A l�gk�r jelent�sen megenyh�lt. A rosszkedv min-
denkir�l elt�nt. Itt nem Richard Abernethie �r�k�sei
�ltek egy�tt, hogy felossz�k egym�s k�z�tt az elhunyt
holmij�t. Norm�lis, vid�m h�tv�gi t�rsas�g a v�n kas-
t�lyban . . .
Csak Helen hallgatott. L�lekben m�shol j�rt.
Hercule Poirot s�hajtott egyet, fel�llt, �s udvarias j�
�jszak�t mondott a h�ziasszonynak.
- Helyesebben v�gk�pp elb�cs�zom, madame! Vo-
natom holnap reggel kilenckor indul. Teh�t szabadjon
most megk�sz�nni minden kedvess�g�t �s vend�gbar�t-
s�g�t. A kast�ly �tv�tel�t majd elint�zz�k monsieur Ent-
whistle-lel. Persze �gy, hogy �n�knek mindny�juknak
megfeleljen.
- Az id�pont mindny�junk sz�m�ra k�z�mb�s
- mondta Helen -, az �n sz�momra is, monsieur Pontar-
lier. Mindennel... elk�sz�ltem, ami miatt lej�ttem a
kast�lyba.
- Utazik Cyprusba?
- Igen. - Helen Abernethie arc�n gyenge mosoly j�t-
szadozott.
Poirot �gy sz�lt:
- Madame �r�l, ugye? Nem sajn�l elutazni?
- Ami�rt elhagyom Angli�t? Vagy a birtokot?
- Igen, elhagyja a kast�lyt . . . Nem sajn�lja?
- Nem . . . nem. Nem j� a m�lton cs�ggedni. Az em-
ber ne tekintsen folyton h�tra.
- Ha nem musz�j. - Poirot �rtatlanul pislogott, majd
menteget�zve futtatta v�gig pillant�s�t az udvarias ar-
cokon, amelyek k�r�lvett�k.
- N�ha a m�lt nem m�lik el, nem hajland� feled�s-
be s�llyedni. Mellett�nk marad, mintha azt mondan� :
"M�g nem v�gezt�l velem."
Susan k�tked�en felnevetett. Poirot �gy sz�lt:
- Eh bien, �n komolyan gondolom . . . igen.
- �gy gondolja - mondta Michael -, hogy a mene-
k�ltjei, miut�n meg�rkeznek ide, nem tudj�k majd tel-
jesen elfelejteni szenved�seiket?
- Nem gondoltam a menek�ltekre.
- R�nk gondolt, dr�g�m - mondta Rosamund. - Ri-
chard b�csira, Cora n�nire, a balt�ra �s hasonl�kra.
Hirtelen Poirot fel� fordult:
- Igaz?
Poirot kif�rk�szhetetlen arccal tekintett vissza r�.
Majd �gy sz�lt:
- Mib�l gondolja, madame?
- Mert tudom, hogy maga detekt�v. Ez�rt van itt.
Az ENSZEMOB, vagy minek nevezte, tiszta kital�l�s,
ugye, detekt�v �r?
20

A hangulat hirtelen rendk�v�l fesz�ltt� v�lt. Poirot

azonban egy pillanatra sem vette le szem�t Rosamund
b�jos �s nyugodt arc�r�l. Majd elismer�en meghajolt.
- �lesl�t�sa b�mulatra m�lt�, asszonyom.
- Ne higgye - mondta Rosamund. - Londonban egy
vend�gl�ben valaki megmutatta �nt, hogy kicsoda. �s
�n nem felejtettem el.
- �s mindeddig eml�t�st sem tett err�l!
- �gy gondoltam, hogy �gy viccesebb lesz - mondta
Rosamund.
Michael hangj�n hallani lehetett, hogy alig tudja t�r-
t�ztetni mag�t:
- De . . . dr�g�m!
Poirot most el�sz�r mozd�totta meg a fej�t, s a f�rfi-
ra pillantott.
Michael haragudott. De mintha ezenk�v�l . . . gyanak-
v�s is �lt volna von�sain.
Poirot szeme lassan mindenkin v�gigv�ndorolt. Susan
bosszankodott, �s �beren figyelt. Gregory mintegy ma-
g�ba roskadva �lt. Gilchrist kisasszony bamb�n n�zett;
sz�ja kiny�lt. George mintha ugr�sra k�szen v�rn� a fej-
lem�nyeket. Helen ideges �s let�rt . . .
Az adott helyzetben a sok k�l�nb�z� arckifejez�s nor-
m�lisnak volt tekinthet�. Poirot szerette volna, ha egy
szempillant�ssal el�bb l�tja ezeket az arcokat, amikor
a "detekt�v" sz� elhagyta Rosamund ajk�t. Mert most
az arcok m�r elker�lhetetlen�l m�sok lettek . . . Az �reg
detekt�v meghajolt. Mintha nyelvtud�sa megjavult vol-
na.
- Igen - mondta -, detekt�v vagyok.
George Crossfield arc�n �jra megmutatkozott a d�h�s
indulat jele. Els�padt; orra val�s�ggal pap�rfeh�r lett:
- Ki k�ldte ide?
- Azt a megb�z�st kaptam, hogy folytassak nyomo-
z�st Richard Abernethie hal�l�nak k�r�lm�nyeivel kap-
csolatban.
- Kit�l?
- Ehhez �nnek ebben a pillanatban nem sok k�ze
van, uram. De, ugyeb�r, el�ny�s volna, ha mindenki
minden k�ts�get kiz�r�an biztos lehetne, hogy Richard
Abernethie term�szetes hal�llal halt meg.
- Persze hogy �gy halt meg. Ki mondja, hogy nem?
- Cora Lansquenet mondta. �s Cora Lansquenet ma-
ga is halott.
Mintha balj�slat� szell� sepert volna v�gig �s bor-
zongatta volna meg a jelenlev�ket.
- Val�ban mondta . . . m�gpedig ugyanebben a szo-
b�ban - sz�lt Susan. - De �n nem hittem . . .
- Nem hitted, Susan? - George Crossfield metsz�en
gyanakv� pillant�st vetett a l�nyra. - K�r alakoskodni.
Monsieur Pontarlier esz�n nem fogsz t�lj�rni.
- Szerintem mindenki hitt Cora n�ni szav�nak -
mondta Rosamund. - Egy�bk�nt nem Pontarlier, ha-
nem valamilyen . . . de milyen? . . . Herkules.
- Hercule Poirot . . . szolg�lat�ra, madame.
�s Poirot meghajolt.
Senki sem ki�ltott fel meglepet�s�ben: senkinek vo-
n�saira nem �lt ki a csod�lattal vegyes d�bbenet. Mint-
ha senkinek semmit sem jelentene a neve.
A "detekt�v" sz� jobban megriasztotta �ket, mint e
nagy h�r� n�v.
- Szabad k�rdeznem, milyen eredm�nyre jutott? -
k�rdezte George.
- K�rdezheted, dr�g�m, �gyse mondja meg - sz�lt
Rosamund. - De ha mond is valamit . . . �n el se hin-
n�m.
Rosamund az egyetlen az eg�sz t�rsas�gban, akit a
helyzet sz�rakoztat.
Hercule Poirot pedig f�rk�sz�n �s elgondolkozva te-
kint Rosamundra.
Hercule Poirot nem aludt j�l az �jszaka. Valami iz-
gatta, de nem tudta, mi. Besz�lget�sek foszl�nyai, el-
kapott pillant�sok, �nfeledt mozdulatok . . . az �jszaka
mag�ny�ban minden k�nz� jelent�s�get nyert. Poirot
az �lom k�sz�b�n �llt, de nem jutott tov�bb. Alighogy
elaludna, valami az agy�ba villan �s fel�breszti. Fes-
t�k . . . Timothy �s a fest�k. Olajfest�k . . . az olajfest�k
szaga . . . ez a szag �s Entwhistle �r. A fest�k �s Cora.
Cora festm�nyei . . . k�pes levelez�lapok . . . Cora
csalt . . . nem term�szet ut�n festett. El�g! Vissza Ent-
whistle �rhoz . . . valamit mondott . . . vagy Lanscombe
mondta? Egy ap�ca, aki Richard Abernethie hal�la nap-
j�n j�tt a h�zhoz. Bajuszos ap�ca. Ap�ca Timothy bir-
tok�n . . . �s Lytchett St. Maryben. Mindent �sszev�-
ve . . . t�ls�gosan sok az ap�ca! Rosamund ragyog�
ap�ca a sz�npadon! Rosamund, amint azt mondja, hogy
"detekt�v", �s mindenki r�b�mul. Ugyan�gy b�mulhat-
tak Cor�ra azon a napon, amikor kikottyantotta: "Hi-
szen meggyilkolt�k, nem?" Mi�rt �rezte ekkor Helen
Abernethie, hogy valami "nincs rendben"? Helen Aber-
nethie . . . maga m�g�tt hagyja a m�ltat . . . Cyprusba
indul . . . Helen, amint cs�r�mp�lve elejti a vir�gtart�t,
amikor Poirot azt mondja, hogy . . . de mit mondott?
Mit is mondott? . . . Nem tud visszaeml�kezni r� . . .
Poirot elalszik �s �lmodik . . .
A z�ld malachitasztalr�l �lmodik. Rajta a viaszvir�-
gok. De a vir�gokat vastagon bem�zolt�k v�r�s olaj-
fest�kkel. V�r�ssel, mint a v�r. Poirot �rzi az olajfest�k
szag�t, �s Timothy felny�g : "Meghalok . . . megha-
lok . . . ez a v�g." S mellette Maude, az er�teljes, �ntu-
datos Maude. Kez�ben nagy k�s. Megism�tli f�rje sza-
vait : "Igen, ez a v�g . . ." A v�g . . . halottas �gy . . .
gyerty�k . . . im�dkoz� ap�ca. Ha l�thatn� az ap�ca ar-
c�t . . . ha l�thatn� az arc�t . . . akkor tudn� . . . akkor
biztosan tudn� . . .
Poirot fel�bredt �s - biztosan tudta!
Igen, ez val�ban a v�g . . .
De m�g hossz� utat kell megtenni addig.
Poirot a mozaik kis kock�it rendezgette.
Entwhistle �r, az olajfest�k szaga, T�mothy h�za �s
abban valami . . . vagy aminek lennie kellene . . . a vi-
aszvir�gok . . . Helen . . . �vegcserepek . . .
Helen Abernethie visszavonult a szob�j�ba. De ne-
hezen jut az �gy�ba. Gondolataiba mer�l.
�lt�z�asztala el�tt �l, �s a t�k�rbe mered, de nem
l�tja mag�t.
R�k�nyszer�tett�k, hogy fogadja Hercule Poirot-t.
Semmi kedve sem volt hozz�. De az �gyv�d szinte le-
hetetlenn� tette sz�m�ra a visszautas�t�st. �s most min-
den kider�lt. Richard Abernethie teh�t nem pihenhet
nyugodtan a s�rj�ban. S mindezt Cora n�h�ny szava ind�-
totta el . . .
A temet�st k�vet� nap . . . igyekezett visszaid�zni em-
l�kezet�be a jelenlev�k arc�t. Milyennek l�thatta �ket
Cora? �s milyennek l�tt�k Cor�t a t�bbiek?
Mit is mondott George? Hogy az ember sosem l�t-
hatja �nmag�t?
Valami id�zet is szerepelt . . . "Senki sohasem l�tja
mag�t �gy, ahogyan m�sok l�tj�k �t" . . . Ahogyan m�-
sok l�tj�k �t . . .
A vakon n�z� szemek hirtelen l�tni kezdtek. Helen
megl�tta mag�t a t�k�rben . . . de val�ban �nmag�t l�t
ta-e? . . . Nem . . . nem �gy l�tja mag�t, ahogyan m�sok
l�tj�k . . . nem �gy, ahogyan Cora l�tta azon a napon.
Bal szem�ld�ke kiss� magasabbra �vel, mint a jobb.
�s a sz�ja? Nem, sz�j�nak k�rvonalai szimmetrikusak.
Ha m�gis tal�lkozni tudna �nmag�val, akkor nem len-
ne sok elt�r�s �nmaga s t�k�rk�pe k�z�tt. Nem �gy,
mint Cora eset�ben.
Cora . . . Hirtelen �les vil�goss�gban mer�lt fel el�tte
a jelenet k�pe . . . Cora a temet�s napj�n . . . f�loldalra
hajtja a fej�t . . . kikottyantja a k�rd�s�t . . . �s Helenre
pillant . . .
Helen �sszeborzong. Kez�be temeti arc�t. "Nem �r-
tem . . . nincs �rtelme . . . nem lehet �rtelme . . . --
mondja �nmag�nak.
Entwhistle kisasszony �ppen gy�ny�r�t �lmodik :
Mary kir�lyn�vel bridzsezik . . . De ekkor telefoncsen-
get�s ragadja vissza a siv�r val�s�gba.
Megpr�b�l nem odafigyelni, de az ilyesmi, tudvalev�-
leg nem siker�l. �lmosan felemeli fej�t a p�rn�r�l, �s
az �gy melletti �r�ra pillant. �t perc m�lva h�t . . . ki
telefon�lhat ilyenkor? Biztosan t�ves . . .
Az ideges�t� csingilingi folytat�dik. Entwhistle kis-
asszony s�hajt, felkapja a h�l�kab�tj�t, �s bel�pked a
szalonba.
- Itt Kensington 675 498 - mondta bossz�san, mi-
ut�n felkapta a kagyl�t.
- Itt Abernethie-n� besz�l. Leo Aberneth�e-n�. Besz�l-
hetn�k Entwhistle �rral?
- �, j� reggelt, Mrs. Abernethie. - A j� reggelt nem
nagyon bar�ts�gosan hangzott. - Itt Entwhistle h�ga.
A b�ty�m m�g alszik. �n is aludtam.
- Nagyon sajn�lom - mondta Helen k�nyszeredet-
ten. - De nagyon fontos, hogy azonnal besz�ljek a fiv�-
r�vel.
- Nem lehetne k�s�bb?
- Sajnos, nem.
Entwhistle kisasszony lenyelt egy megjegyz�st.
Kopogtatott b�tyja ajtaj�n, �s bel�pett a szob�ba.
- Kicsoda? Abernethie?
- Mrs. Leo Abernethie. Reggel h�t el�tt. Mondha-
tom...
- Mrs. Leo? Furcsa. Hol a h�l�kab�tom? �, k�sz�-
n�m.
Majd ezt mondta:
- Itt Entwhistle. Maga az, Helen? Kez�t cs�kolom.
- �n vagyok. Borzaszt�an b�nt, hogy kir�ncig�lom
az �gy�b�l. De egyszer azt mondta, hogy azonnal h�v--
jam fel, ha eszembe jut, hogy mi az, amit �gy l�ttam,
hogy "nincs rendben" a temet�s napj�n, amikor Cora
mindny�junkat fejbe v�gott azzal a kijelent�ssel, hogy
Richardot meggyilkolt�k.
- Ah! Teh�t esz�be jutott?
Helen habozva v�laszolta:
- Igen, de . . . valahogy nem l�tom az �rtelm�t . . .
- Azt b�zza csak r�m. Valamit �szrevett a jelenlev�k
egyik�vel kapcsolatban?
- Igen.
- Mondja el.
- Tiszt�ra abszurdum - mondta Helen szinte sz�-
gyenkezve. - De biztos, hogy ez volt. Tegnap este d�b-
bentem r�, amikor a t�k�r el�tt �ltem. � . . .
Ez az "� . . ." ijedten hangzott . . . majd tompa, s�-
lyos hang k�vette, amir�l Entwhistle �r hamarj�ban
nem tudta, hogy mire v�lje.
- Hall� . . . hall� . . . ott van, Helen? - mondta s�r-
get�en. - Helen! Hol van?
21

Egy �r�ig tartott, am�g Entwhistle �r tudakoz�k, hiba-

bejelent�k �s m�s hasonl� f�rumok ut�n v�gre �ssze-
k�ttet�st kapott Poirot-val.
- Csakhogy megvan - ki�ltott fel az �gyv�d meg-
bocs�that� izgalommal �s bossz�s�ggal a hangj�ban.
- A k�zpont sehogy sem tudta kapcsolni a sz�mot.
- Ez nem meglep�. A hallgat� nem volt a hely�n.
Poirot hangja s�t�ten, kem�nyen j�tt �t a dr�ton.
Entwhistle �r hangja is �lesen csengett:
- T�rt�nt valami?
- Igen. Mintegy h�sz perccel ezel�tt a szobal�ny a
telefon mellett, a f�ld�n fekve tal�lta Mrs. Abernethie-t.
Eszm�letlen volt. S�lyos �t�s �rte a fej�t.
- �gy �rti, hogy es�s k�zben, vagy . . . le�t�tt�k?
- Azt hiszem, az ut�bbi. Esetleg azt is el lehet k�p-
zelni, hogy zuhant�ban verte be a fej�t az egyik m�r-
v�ny ajt�f�kbe, de nem hiszem, �s a doktor sem hiszi.
- Helen �ppen velem besz�lt telefonon. Nem �rtet-
tem, hogy mi�rt szakad meg olyan hirtelen a besz�l-
get�s.
- Sz�val �nnek telefon�lt?! Mit mondott?
- M�r r�gebben eml�tette, hogy amikor Cora Lans-
quenet felvetette, hogy fiv�r�t meg�lt�k, az az �rz�se
t�madt, hogy valami nincs rendben, valami furcsas�g
van, de maga sem tudja, mi. Nem is tudta j�l szavakba
foglalni, �s sajn�latos m�don nem eml�kezett, hogy mi
keltette benne ezt az �rz�st.
- S most hirtelen esz�be jutott?
- Igen.
- �s felh�vta �nt, hogy elmondja?
- Igen.
- Eh bien!
- Semmi eh bien - mondta Entwhistle �r sir�nkozva.
- Kezdte elmondani, de a besz�lget�s megszakadt.
- M�gis mennyire jutott?
- Semmi l�nyegeset sem tudott mondani.
- Bocs�sson meg, mon ami, de ezt �n szeretn�m meg-
�t�lni. Ism�telje meg pontosan, hogy madame Aber-
nethie mit mondott.
- El�sz�r eml�keztetett, hogy �n arra k�rtem, azon-
nal k�z�lje velem, ha r�j�n, hogy mit tal�lt k�l�n�snek
azon a napon. Azt mondta, hogy most r�j�tt, de nem
�rti . . . nem tal�l semmi �rtelmet az eg�szben.
Az �gyv�d folytatta:
- Azt k�rdeztem, hogy valakivel a jelenvoltak k�z�l
van-e �sszef�gg�sben? Azt felelte, hogy igen. Majd el-
mondta, hogy akkor j�tt r�, amikor tegnap este a t�-
k�rben n�zte mag�t.
- Igen?
- T�bbet nem tudok.
- Nem c�lzott arra . . . nem eml�tette, hogy valakivel
kapcsolatosan jutott esz�be?
- Nyilv�n nem titkoln�m el ezt �n el�tt, monsieur
Poirot - mondta az �gyv�d fagyosan.
- Bocs�sson meg, mon ami. Tudja, hogy nem �gy
gondoltam.
- Meg kell v�rnunk, m�g Helen visszanyeri az esz-
m�let�t, hogy megtudjuk - folytatta Entwhistle.
- Az sok�ra lesz . . . tal�n soha . . . - hangzott Poirot
komor hangja.
- Olyan s�lyos a sebes�l�s? - Entwhistle �r �ssze-
borzongott.
- Igen, olyan s�lyos.
- Ez . . . ez borzaszt�, monsieur Poirot.
- Igen, borzaszt�. �s �ppen ez�rt nem v�rhatunk egy
percig sem. Mert nyilv�nval�, hogy olyan valakivel �l-
lunk szemben, aki vagy a v�gs�kig elsz�nt, vagy v�gte-
len�l megr�m�lt, ami v�g�l is ugyanaz.
- De mondja, Poirot, mi t�rt�nj�k Helennel? Nagyon
agg�dom. Mit gondol, biztons�gban van ezek k�z�tt a
k�r�lm�nyek k�z�tt Enderbyben?
- Nem, nincs biztons�gban. Nincs is Enderbyben.
Most voltak itt �rte a ment�k, �s jelenleg �tban van egy
szanat�rium fel�, ahol szakszer� �pol�st kap, �s ahol
senkinek sem szabad megl�togatnia, sem csal�dtagnak,
sem m�snak.
Entwhistle megk�nnyebb�lten s�hajtott fel.
- Ez megnyugtat. �jb�l vesz�lybe ker�lhetett volna.
- Nem k�ts�ges, kedves bar�tom.
Entwhistle �r m�ly �rz�ssel mondta:
- V�gtelen�l tisztelem Mrs. Abernethie-t. Mindig is
nagy h�ve voltam. Rendk�v�li jellem. Tal�n voltak
kis . . . hogy is mondjam . . . kis titkok az �let�ben . . .
Poirot felfigyelt:
- Kis titkok?
- Mindig ez volt az �rz�sem.
- Ezzel f�ggne �ssze a cyprusi villa? Persze, �gy sok
minden vil�goss� v�lik . . .
- Pillanatig sem szeretn�m, ha azt hinn� . . .
- Most m�r k�s�, mon ami. De most egy kis t�rel-
met k�rek. Megb�z�som lenne az �n sz�m�ra.
Kis sz�net k�vetkezett, majd �jb�l Poirot hangja hal-
latszott:
- El�bb meggy�z�dtem, hogy nem hallgat�zik-e
senki. Minden rendben. Nos, a k�vetkez�t k�rem �n-
t�l. Vonatra kell �lnie, Entwhistle bar�tom!
- Azt k�v�nja, hogy utazzam? �rtem m�r, hogy j�j-
jek le Enderbybe?!
- Sz� sincs r�la. Itt �n �rk�d�m. Nem, nem kell
ilyen messzi utat tennie. London k�zel�ben marad. Bury
St. Edmundsba kell elmennie . . . micsoda neveket ad-
nak magukn�l egyes helys�geknek ! . . . Ott aut�t b�rel,
�s tov�bb megy Forsdyke Houseig. Ez egy elmeszanat�-
rium. Keresse dr. Penrithet, �s tudjon meg t�le mindent
egy betegr�l, aki nemr�gen t�vozott onnan.
- Ki az? Megteszem, de . . .
Poirot k�zbev�gott:
- A beteg neve Gregory Banks. Tudja meg, hogy mi-
lyen diagn�zissal kezelt�k.
- Azt akarja mondani, hogy Gregory Banks �r�lt?
- Nyugalom! Vigy�zzon a szavaira. Most pedig . . .
�n m�g nem reggeliztem, �s az a gyan�m, hogy m�g
�n sem reggelizett . . .
- M�g nem. T�ls�gosan izgatott voltam . . .
- �rthet�. Reggelizzen, k�ny�rg�m, �s pihenje ki
mag�t. Aj�nlok egy j� vonatot Bury St. Edmundsba: a
d�li tizenkettest. Ha megtudok valami �jat, azonnal fel-
h�vom.
- Vigy�zzon mag�ra, Poirot - mondta Entwhistle �r
aggodalmasan.
- K�sz�n�m, legyen nyugodt. �n nem akarom, hogy
m�rv�nyba v�gjam a fejem. Nagyon �vatos leszek.
Most pedig . . . egyel�re Isten �nnel.
Poirot hallotta, amint a t�ls� oldalon leteszik a hall-
gat�t. Majd egy m�sodik kattan�st hallott. Elmosolyo-
dott. A hallban lev� telefonk�sz�l�ken kereszt�l egy
harmadik szem�ly n�m�n r�szt vett a besz�lget�sben.
Bel�pett a hallba. M�r senki sem volt ott. Most a
l�pcs�k alatti nagy szekr�nyhez ment. Kinyitotta az aj-
taj�t �s betekintett. Ebben a pillanatban Lanscombe je-
lent meg a konyha fel�l. Kez�ben t�lca, azon pir�tott
keny�r �s ez�st k�v�skanna. Meglepve l�tta Poirot-t a
nyitott szekr�ny el�tt.
- A reggeli t�lalva van az eb�dl�ben, sir.
Poirot elgondolkodva n�zte az inast.
Lanscombe s�padt �s zil�lt volt.
- B�tors�g, v�n fi� - mondta Poirot, �s a v�ll�ra ve-
rEgetett. - M�g minden j�ra fordulhat. Megk�rhetn�m,
hogy k�ldj�n egy k�v�t a szob�mba?
- Parancs�ra, uram. Mindj�rt felk�ld�m Janettel.
Lanscombe rosszall� pillant�st vetett Poirot h�t�ra,
mik�zben belga bar�tunk lassan felment a l�pcs�n. Eg-
zotikus selyem h�l�k�nt�se m�rtani d�sz�t�seivel k�l�-
n�sen kih�vta Lanscombe b�r�lat�t.
"Idegenek! - mondta mag�ban. - Idegenek a h�zban!
Mrs. Leo �letvesz�lyben! Mi lesz ennek a v�ge?
Richard �r hal�la �ta minden a feje tetej�n �ll."
Mire Janet meg�rkezett a k�v�val, Poirot m�r fel�lt�-
z�tt. Megk�sz�nte a szobal�ny f�rads�g�t, �s megdics�r-
te b�tors�g��rt. Ezzel meg is nyerte Janet bizalm�t.
- Bizony, sir, sosem fogom azt az �rz�st elfelejteni,
amikor benyitottam a szob�ba, �s a nagys�gos asszony
ott fek�dt a f�ld�n eszm�letlen�l. De legal�bb �l, �lla-
p�tottam meg. Tal�n el�jult a telefon mellett . . . de mi�rt
volt fenn ilyen kor�n reggel? Eddig sose csin�lt ilyet.
- �rthetetlen! - mondta Poirot, majd k�z�ny�s han-
gon hozz�tette: - M�s nem volt �bren?
Maude nagys�gos asszonyt l�ttam fenn. Nagyon
kor�n szokott kelni, gyakran m�g reggeli el�tt s�t�l
egyet.
- � m�g ahhoz a nemzed�khez tartozik, amelyik ko-
r�n kel - b�lintott Poirot. - A fiatalok . . . �k nem b�j-
nak ki egyhamar az �gyb�l.
- Val�ban nem, sir. M�g mindenki aludt, amikor
bevittem a te�t . . . pedig m�r k�s� lett, hiszen a doktort
kellett h�vni, �s magamnak is fel kellett hajtanom egy
cs�sz�vel az ijedts�gre.
Janet t�vozott, �s Poirot elgondolkozott a hallottakon.
Maude Abernethie m�r fenn volt, a fiatal nemzed�k pe-
dig m�g �gyban. Ez azonban nem jelent semmit, vitat-
kozott Poirot �nmag�val. B�rki meghallhatta, amint
Helen ajtaja ny�lik, k�vethette a n�t, majd visszat�rhe-
tett a szob�j�ba, �s gondja volt r�, hogy �gy "aludjon"
�gy�ban, mint a bunda.
"De ha igazam van - gondolta Poirot -, �s v�g�l is
az a term�szetes, hogy igazam legyen . . . hiszen az a
rendje, hogy igazam legyen! . . . akkor egyel�re nem �r-
demes azzal foglalkozni, hogy ki hol volt. Mindenek-
el�tt bizony�t�kot kell szereznem arr�l, amit logikusan
kisz�m�tottam. Azt�n . . . azt�n elmondom kis besz�de-
met . . . h�trad�l�k a karossz�kben, �s v�rom, mi t�r-
t�nik."
Janet t�voz�sa ut�n Poirot megitta a k�v�j�t, felvette
kab�tj�t �s kalapj�t, elhagyta a szob�t, f�rg�n lesietett
a h�ts� l�pcs�n, �s az oldalajt�n �t elhagyta a h�zat. Ha-
t�rozott l�ptekkel a posta fel� tartott, majd meg�rkez-
v�n oda, t�vols�gi besz�lget�st jelentett be. R�vid id�
m�lt�n �jb�l telefon�sszek�ttet�sbe jutott Entwhistle
�rral.
- Igen, �jb�l �n vagyok. Ne t�r�dj�n t�bb� azzal a
megb�z�ssal, amit adtam. C'�tait une blague! Valaki ki-
hallgatta a besz�lget�s�nket. Most adom �nnek az iga-
zi megb�z�st, mon vieux! Vonatra kell �lnie . . . teh�t
ugyan�gy kezd�dik, mint az el�z� megb�z�s. De ne Bu-
ry St. Edmundsba menjen, hanem Timothy �r birtok�-
ra.
- De Timothy �s Maude Enderbyben vannak.
- Igaz. A kast�lyban nincs m�s, mint egy Jonesn�
nev� asszony, aki tetemes �sszeg�rt hajland� volt ott-
maradni �s vigy�zni a h�zra, am�g az uras�g haza nem
t�r. Arra k�rem, �gyv�d �r, hogy hozzon ki valamit a
h�zb�l.
- De kedves Poirot! Rabl�sra m�gsem v�llalkozom!
- Nem lesz semmif�le rabl�s. Mondja azt a der�k
Jonesn�nak, aki ismeri �nt, hogy Mr. �s Mrs. Aber-
nethie k�r�s�re van ott. Egy bizonyos t�rgyat kell el-
vinni sz�mukra Londonba. Jonesn�nak esz�be sem fog
jutni, hogy gyanakodj�k.
- Nem, nem, val�sz�n�leg nem. De m�gsem szeretem
az ilyesmit. - Entwhistle �r hangj�b�l kihallott, hogy
a megb�zat�s egy�ltal�ban nincs �ny�re. - Mi�rt nem
megy saj�t maga a kast�lyba?
- Az�rt, mon ami, mert nekem nagyon k�lf�ldies a
k�ls�m, ami m�r mag�ban v�ve gyan�s lenne Mrs.
Jones el�tt. Biztosan neh�zs�geket t�masztana. �nnel
azonban semmi baj sem lesz.
- Nem, nem . . . ebben igaza van. De mit fog majd
Timothy �s Maude gondolni, ha megtudj�k? T�bb mint
negyven �ve ismernek.
- �n pedig ugyanannyi ideje ismerte Richard Aber-
nethie-t. Cora Lansquenet-t pedig kisl�nykora �ta.
Entwhistle �r m�rt�rhangon k�rdezte:
- Biztos abban, hogy erre sz�ks�g van, Poirot?
- Nyugodjon meg, kedves bar�tom, �n biztos vagyok
ebben. Utaz�sa elengedhetetlen. �letbev�g� !
- �s milyen t�rgyat hozzak ki a kast�lyb�l?
Poirot megmondta.
- De Poirot, nem �rtem . . .
- �nnek nem is kell �rtenie. El�g, ha �n �rtem.
- �s mit csin�ljak azzal az �tkozott holmival?
- Mag�val viszi Londonba egy c�mre az Elm Park
Gardensbe. Vegyen el� egy ceruz�t, �s �rja, amit mon-
dok.
Miut�n ez is megt�rt�nt, Entwhistle �r v�rtan�hangon
folytatta :
- Rem�lem, tudja, mit csin�l, Poirot.
A k�rd�s �s a hang nagyon is k�tked� volt . . . nem
�gy Poir�t v�lasza:
- Persze hogy tudom. Benne vagyunk a finisben.
Entwh�stle �r s�hajtott:
- Ha legal�bb tudn�k, hogy Helen mit akart k�z�lni
velem.
- Semmi "ha". Tudjuk. Legal�bbis �n tudom.
- Tudja? De kedves Po�rot . . .
- M�g nem tartunk a magyar�zatokn�l. De egyr�l
biztos�tom. Tudom, hogy Helen Abernethie mit l�tott,
amikor a t�k�rbe n�zett.
A reggeli ked�lytelen volt, Rosamund �s Timothy nem
jelent meg, de a t�bbiek ott voltak. Fojtott hangon t�r-
salogtak, �s az �telekb�l kevesebb fogyott, mint m�skor.
George nyerte vissza els�nek lelki egyens�ly�t. Der�-
l�t�sa mindig fel�lkerekedett.
- Helen n�ni rendbe fog j�nni - mondta. - A dokto-
rok huhog�s�ra nem kell hallgatni. Egy kis agyr�zk�d�s
nem nagy dolog. K�t-h�rom nap alatt t�bbnyire elm�lik.
- Ismertem egy h�lgyet, aki agyr�zk�d�st kapott a
h�bor�ban - csicsergett Gilchrist kisasszony. - Egy t�g-
la esett a fej�re a belv�rosban . . . amikor az egyik rom-
h�z mellett ment el . . . de semmit sem �rzett. Nyugod-
tan folytatta �tj�t, de tizenk�t �ra m�lt�n, a vonatban
Liverpool fel�, �sszeesett. �s ak�r hiszik, ak�r nem, fo-
galma sem volt, mik�nt ker�lt a p�lyaudvarra, a vas�ti
kocsiba . . . semmire sem eml�kezett. Nem �rtette, mi�rt
�bred fel k�rh�zi �gyban. Pedig m�g h�rom h�tig a k�r-
h�zban kellett maradnia.
- �n azt nem �rtem - mondta Susan -, hogy Helen
mit �s kinek telefon�lt abban a hajnali �r�ban.
- Biztosan nem j�l �rezte mag�t - sz�lt Maude ha-
t�rozott hangon. - Val�sz�n�leg arra �bredt, hogy rosz-
szul van, �s fel akarta h�vni az orvost. Majd elsz�d�lt �s
elesett. Nem tudok m�st elk�pzelni, aminek �rtelme len-
ne.
- K�l�nleges balszerencse, hogy beverte a fej�t a m�r-
v�ny ajt�f�kbe - mondta Michael. - A m�sik oldalon
vastag sz�nyegre esik, �s baj n�lk�l meg�ssza a dolgot.
Kiny�lt az ajt�, �s Rosamund j�tt be, homlok�t r�n-
colva :
- Nem tal�lom a viaszvir�gokat. Azokat, amelyek
Richard b�csi temet�se napj�n a malachitasztalk�n �ll-
tak. - V�dol� pillant�st vetett Susanra. - Te nem vet-
ted el �ket, ugye?
- Term�szetesen nem! Csod�llak, Rosamund, hogy
m�g mindig malachitasztalk�kkal van tele a fejed, ami-
kor szeg�ny Helen n�ni a k�rh�zban fekszik agyr�zk�-
d�ssal.
- Nem tudom, hogy mi k�ze ennek a malachitasztal-
k�hoz. Ha az embernek agyr�zk�d�sa van, nem tudja
�s nem �rdekli, mi t�rt�nik k�r�l�tte. Ak�rhogyan saj-
n�ljuk Helen n�nit, nem tudunk seg�teni rajta, Michael-
nek �s nekem pedig holnap d�lre Londonban kell len-
n�nk, mert k�l�nb�z� emberekkel meg kell besz�ln�nk
A b�r�n� �s a f�rje premierj�t. Szeretn�m teh�t elint�z-
ve l�tni a malachitasztalk�t. De m�g egy pillant�st kel-
lene vetnem azokra a viaszvir�gokra is. Egy k�nai v�za
�ll most az asztalon . . . csinos . . . de t�volr�l sem olyan
st�lusos. Hol lehetnek a vir�gok . . . tal�n Lanscombe
tudja?
Lanscombe �ppen benyitott, hogy v�ge van-e m�r a
reggelinek.
- K�szen vagyunk, Lanscombe - mondta George �s
fel�llt. - Mi t�rt�nt k�lf�ldi vend�g�nkkel?
- A szob�j�ban reggelizett.
- ENSZEMOB �s az � kis reggelije . . .
- Lanscombe, nem tudja, hol vannak azok a viaszvi-
r�gok, amelyek a z�ld asztalk�n szoktak �llni a szalon-
ban? - k�rdezte Rosamund.
- �gy tudom, hogy Mrs. Leo elejtette a vir�gtart�t.
�j �vegerny�t akart csin�ltatni, de azt hiszem, m�g
nem jutott hozz�.
- De h�t hov� tett�k az eg�szet?
- Val�sz�n�leg a l�pcs� alatti szekr�nyben van, nagy-
s�gos asszony. Ide szoktunk tenni mindent, amit meg
kell jav�ttatni. Megn�zzem?
- Majd megn�zem magam. Gyere velem, Michael.
Ott s�t�t van, �s az ut�n, ami Helen n�nivel t�rt�nt, nem
vagyok hajland� egyed�l s�t�t helyekre menni.
A hang tr�f�s volt, m�gis mindenki elkomolyodott.
Maude jellegzetes m�ly hangj�n megsz�lalt:
- Mit akarsz ezzel mondani, Rosamund?
- Helen n�nit kup�n v�gt�k, nemde?
Mindenki megbotr�nkozva n�zett. Gregory Banks
�lesen mondta :
- H�rtelen el�jult �s elesett.
Rosamund felkacagott.
- Ezt ki mondta neked? �? Ne nevettesd ki magad,
Greg, Helen n�ni ellen mer�nyletet k�vettek el.
George felcsattant:
- Ne besz�lj ilyeneket, Rosamund.
- Ugyan mit iz�ltek? - mondta Rosamund. - Sze-
rintem nem vit�s. Minden egybev�g. Detekt�v a h�zban,
aki bizony�t�kok ut�n szimatol . . . Richard b�csit meg-
m�rgezt�k . . . Cora n�nit balt�val agyonvert�k . . . Gil-
christ kisasszonynak m�rgezett tort�t adtak be . . . most
pedig Helen n�nit tompa t�rggyal le�t�tt�k. Megl�tj�-
tok, hogy ez �gy megy tov�bb. Egyik�nket a m�sik ut�n
meg fogj�k gyilkolni, �s aki utols�nak marad, az �, a
gyilkos. De egyet mondhatok, hogy �n nem leszek az . . .
tudniillik, akit meg�lnek.
- �s mi�rt akarna t�ged meg�lni valaki, gy�ny�r�
Rosamund? - k�rdezte George k�nnyed�n.
Rosamund nagyra nyitotta ki a szem�t.
- � - v�laszolta -, term�szetesen az�rt, mert t�ls�-
gosan sokat tudok.
- Mit tudsz? - k�rdezte csaknem egyszerre Maude
Abernethie �s Gregory Banks.
Rosamund arc�n megjelent �res, angyali mosolya:
- Ezt nagyon szeretn�tek tudni mindny�jan, ugye?
- mondta kedvesen. - Menj�nk, Michael.
22

Hercule Poirot tizenegy �r�ra �sszeh�vta a t�rsas�got a

k�nyvt�rszob�ba. Mindenki megjelent, �s Poirot elgon-
dolkozva j�ratta v�gig pillant�s�t az arcok f�lk�r�n.
- Tegnap este - mondta - Mrs. Shane leleplezett
�n�k el�tt, h�lgyeim �s uraim, hogy mag�ndetekt�v va-
gyok. �n magam sz�vesen fenntartottam volna m�g egy
ideig inkognit�mat. De nem baj! Ma . . . vagy legk�s�bb
holnap . . . am�gy is felt�rtam volna �n�k el�tt az igaz-
s�got. K�rem, m�lt�ztassanak j�l figyelni arra, amit
mondand� vagyok. Meg kell jegyeznem, hogy a magam
vonal�n ismert . . . mondhatn�m, h�res szem�lyis�g va-
gyok. K�pess�geimnek, szabad mondanom, nincsen p�r-
juk.
George Crossfield vigyorgott, �s �gy sz�lt :
- Ne mondja, mons�eur Pontar . . . akarom mondani
monsieur Poirot! Vicces, hogy �n m�g sosem hallottam
�nr�l.
- Egy�ltal�ban nem vicces - mondta Poirot szigo-
r�an. - Ink�bb sajn�latos. �, a mai nevel�s nem a r�gi.
A legt�bb fiatalember csak k�zgazdas�gtant tanul �s in-
telligenciapr�b�kkal sz�rakozik. De hagyjuk ezt. Hosz-
sz� �vek �ta j� bar�tja vagyok monsieur Entwhistle-
nek...
- Ah�, sz�val � �ll a dolgok h�tter�ben!
- Higgyen, amit akar, Crossf�eld �r. Monsieur Ent-
whistle-t nagyon megr�zta �reg bar�tj�nak, monsieur
Richard Abernethie-nek hirtelen hal�la. K�l�n�sen fel-
izgatt�k Abernethie �r h�g�nak, madame Lansquenet-
nek szavai, amelyeket a temet�s napj�n mondott. M�g-
pedig ugyanebben a szob�ban.
- Nagy csacsis�g volt Cor�t�l . . . de ugyanakkor na-
gyon jellemz� is Cor�ra - mondta Maude. - Azt hittem,
hogy Entwhistle �rnak t�bb bel�t�sa van, semmint hogy
ilyen �res fecseg�ssel foglalkozz�k . . .
Poirot folytatta :
- Monsieur Entwhistle-t m�g jobban felkavarta ma-
dame Lansquenet hal�l�nak v�letlen - v�letlen? - be-
k�vetkezte. Jobban mondva, Entwhistle bar�tom els�-
sorban �ppen azt akarja kider�teni . . . hogy val�ban v�-
letlen volt-e a madame Cora elleni mer�nylet. Ha ez el-
d�l, akkor az is eld�lt, hogy Richard Abernethie term�-
szetes hal�llal halt-e meg vagy sem. Monsieur Ent-
whistle megb�zott, hogy v�gezzek bizonyos nyomoz�so-
kat.
Poirot sz�netet tartott. Mindenki hallgatott. Majd �gy
folytatta:
- A nyomoz�sokat elv�geztem.
�jabb sz�net. Egyetlen hang sem hallatszott.
Poirot h�travetette a fej�t:
- Eh bien, azt hiszem, mindny�jan �r�mmel fogj�k
tudom�sul venni, hogy nyomoz�som eredm�nyek�nt
meg�llap�tom: semmif�le ok sincsen felt�telezni, hogy
monsieur Abernethie er�szakos hal�llal halt meg. Semmi
n�ven nevezend� ok sincs azt hinni, hogy monsieur Ri-
chardot meg�lt�k! - Poirot mosolygott, �s sz�npadias
mozdulattal sz�tt�rta karj�t:
- Ez j� h�r, n'est-te pas?
Abb�l a reakci�b�l, amelyet e szavak keltettek, �p-
pens�ggel nem lehetett meg�llap�tani, hogy csakugyan
j� h�r-e. Mindenki Poirot-ra szegezte szem�t, s a szemek-
ben, egyetlen szemp�rt kiv�ve, tov�bbra is k�tely �s gya-
nakv�s t�kr�z�d�tt.
A kiv�tel Timothy volt, aki t�ntet� fejb�logat�ssal je-
lezte, hogy egyet�rt az idegennel.
- Persze hogy nem �lt�k meg Richardot - mondta
bossz�san. - Sosem tudtam meg�rteni, hogyan hihetett
ilyesmiben b�rki, ak�r egy pillanatig is ! Tipikus Cora-
f�le bolond�ria ! Szenz�ci�t akart kelteni, ennyi az eg�sz.
Ez volt `Cora elk�pzel�se arr�l, hogy az ember mik�ppen
legyen szellemes a t�rsalg�sban. Kimondom az igazat,
m�g ha a saj�t h�gomr�l van is sz� : a szeg�ny l�ny min-
dig �t�d�tt volt. Nos, Mr. Hogyish�vj�k, �r�l�k, hogy
van annyi esze, �s levonta a k�vetkeztet�st, b�r kijelen-
tem, hogy Entwhistle r�sz�r�l k�z�ns�ges szemtelens�g
megb�z�st adni mag�nak arra, hogy itt f�leljen �s szi-
matoljon. Egy�ttal lesz�gezem: sz� sem lehet arr�l, hogy
a maga honor�riuma a birtokot terhelje. Entwhistle na-
gyon t�ved, ha azt hiszi, hogy mi fogjuk kifizetni az �
kop�j�t. Egy�ltal�ban micsoda �tlet volt ez Entwhistle-
t�l. Ha a csal�d megnyugodott abban, hogy . . .
- Csakhogy a csal�d nem nyugodott meg, T�mothy
b�csi - szak�totta f�lbe Rosamund.
- H� . . . h�t ez mi?
Timothy mennyk�veket sz�r� pillant�ssal fordult Ro-
samund fel�.
- Igenis, senki sem nyugodott meg. Mindenki tudni
akarja, mik�nt halt meg Richard b�csi. �s ami ma reg-
gel Helen n�nivel t�rt�nt?
Maude �lesen mondta:
- Helen abban a korban van, amikor az ember k�ny-
nyen kaphat sz�l�t�st. Ezzel a k�rd�s el van int�zve.
- �gy? - mondta Rosamund. - Teh�t a v�letlenek
�jabb �sszej�tsz�sa!
Poirot-ra pillantott, �s �gy folytatta:
- T�ls�gosan sok a v�letlen ebben a s�t�t t�rt�netben.
- V�letlenek . . . el�fordulnak - mondotta Hercule
Poirot.
- Micsoda dolog err�l vitatkozni? - mondta Maude.
- Helen rosszul �rezte mag�t, lej�tt, hogy telefon�ljon
a doktornak, �s . . .
- De Helen n�ni nem a doktornak telefon�lt - mond-
ta Rosamund. - �n megk�rdeztem az orvost!
Susan hangja csattant fel:
- Kinek telefon�lt?
- Nem tudom - mondta Rosamund, �s a t�pel�d�s
�rnya suhant v�gig sz�p arc�n. Majd rem�nyteljesen
hozz�tette: - De k�nnyen megtudhatom.
Hercule Poirot a r�gim�di kertilakban �lt. El�h�zta
�ri�si zseb�r�j�t, �s maga el� tette az asztalra.
Bejelentette, hogy a tizenk�t �r�s vonattal utazik. M�g
egy f�l�r�ja van h�tra. F�l �ra �llt rendelkez�s�re min-
denkinek, aki fel akarja keresni . . . hogy elmondjon ne-
ki valamit. F�l�ra . . . egy . . . vagy tal�n t�bb ember
sz�m�ra . . .
A kast�ly csaknem valamennyi ablak�b�l j� kil�t�s
ny�lik a kertilakra. Hamarosan j�nnie kell valakinek . . .
Bes�zhatja emberismeret�t �s b�lcs k�vetkeztet�seit,
ha senki sem j�n.
�s Poirot v�r . . . feje f�l�tt p�kh�l� fesz�l, amelynek
k�z�ppontj�ban potrohos p�k v�rja a legyet.
Els�k�nt Gilchrist kisasszony j�tt. Kipirult arc�n izga-
lom �s zavar t�kr�z�d�tt.
- �, Pontarlier �r . . . vagy hogy is mondj�k az igazi
nev�t? . . . Besz�lnem kell �nnel . . . b�r semmi kedvem
sincs ehhez . . . de �gy �rzem, hogy k�teless�gem. Sz�val,
miut�n ma reggel Mrs. Le�val ez t�rt�nt . . . �s az �n v�-
lem�nyem szerint Mrs. Shane-nek teljesen igaza van . . .
�s ez nem v�letlen, s biztosan nem sz�l�t�s . . . amik�nt
Mrs. Timothy mondja, mert az �n ap�mat sz�l�t�s �rte,
de az eg�szen m�sk�nt n�zett ki . . . �s k�l�nben is az or-
vos eg�sz vil�gosan megmondta, hogy agyr�zk�d�s . . .
Gilchrist kisasszony nyilv�nval�an elvesztette a fona-
lat. Sz�netet tartott, �s seg�ts�gk�r�en pillantott Poirot-
ra.
- Igen - mondta Poirot gyeng�den �s b�tor�t�an.
- K�z�lni akart velem valamit?
- Persze . . . csakhogy alig tudom r�venni maga-
mat . . . Hiszen olyan kedves volt hozz�m. � szerezte
sz�momra az �ll�st Timothy�kn�l s a t�bbi. Igaz�n na-
gyon kedves volt. �gyhogy h�l�tlannak �rzem maga-
mat. M�g Mrs. Lansquenet pr�mes kiskab�tj�t is nekem
aj�nd�kozta. Nagyon sz�p darab, �s kit�n�en �ll. Ami-
kor pedig vissza akartam adni az ametiszt mellt�t, hal-
lani sem akart r�la . . .
- Mrs. Banksr�l besz�l? - k�rdezte Poirot halkan.
- Igen, bevallom . . . - Gilchrist kisasszony les�t�tte
a szem�t, �s k�ts�gbeesetten t�rdelte ujjait. Majd feln�-
zett, nyelt egyet, �s hirtelen kib�kte: - Bevallom, hogy
hallgat�ztam.
- Azt akarja mondani, hogy v�letlen�l v�gighallga-
tott egy besz�lget�st?
- Nem - �s Gilchrist kisasszony h�si elhat�roz�ssal
megr�zta a fej�t. - Tudatosan hallgat�ztam. Megmon-
dom �gy, ahogy van. �s most nem is esik olyan ne-
hezemre, mert �n nem angol, hanem idegen.
Poirot nem s�rt�d�tt meg, hanem teljes meg�rt�ssel
mondta:
- �gy gondolja, hogy az idegenekn�l, a k�lf�ldiek-
n�l term�szetes, hogy hallgat�zzanak az ajt�n�l, levele-
ket bontsanak fel vagy olvassanak el akkor is, ha nem
nekik c�mezt�k?
- �, sosem olvasn�m el m�snak a level�t - mondta
Gilchrist kisasszony felh�borodott hangon. - Ilyet nem
tettem. De bevallom, hogy hallgat�ztam azon a napon . . .
amikor Richard Abernethie �r megl�togatta a h�g�t.
Furdalt a k�v�ncsis�g, mi�rt jelent meg v�ratlanul sok
�v ut�n. Mi�rt? . . . Mi�rt? L�tja, monsieur, ha az ember
egyed�l van . . . nincsenek bar�tai . . . de ugyanabban a
h�zban �l valakivel, akkor fel�bred az �rdekl�d�se, a k�-
v�ncsis�ga.
- Ez term�szetes - mondta Poirot.
- Igen, �n is azt hiszem . . . ha nem is helyes. Sz�val
megtettem! �s hallottam, amit Richard �r mondott.
- Hallotta, hogy mit k�z�lt Abernethie �r Lansque-
net-n�vel?
- Igen. Valami ilyesmit: "Timothyval felesleges be-
sz�lnem. Mindent lekicsinyel. Vagy oda sem figyel. De
neked elmondom, Cora. Mi h�rman maradtunk meg
egyed�l. Tudom, hogy n�ha szereted az egy�gy�t j�t-
szani, de azt is tudom, hogy megvan a magadhoz val�
j�zan eszed. Ez�rt k�rdem t�led, hogy mit tenn�l te az
�n helyemben?"
Gilchrist kisasszony v�gigsim�totta a haj�t, majd foly-
tatta :
- Nem j�l hallottam, hogy Mrs. Lansquenet mit v�la-
szol, �s meg�t�tte a f�lemet a rend�rs�g sz� . . . majd
Mr. Abernethie hangosan kit�rt, �s ezt mondta : "Erre
k�ptelen vagyok. Hiszen az unokah�gomr�l van sz�."
Ekkor ki kellett futnom a konyh�ba, mert valami forrt,
�s mikor visszaj�ttem, Abernethie �r �ppen �gy sz�lt:
"M�g ha eltenn�nek is l�b al�l, akkor sem akarom, hogy
�rtes�tsed a rend�rs�get. Ugye, meg�rted ezt, h�gocs-
k�m? De ne agg�dj. Most, hogy tudom, megteszem a
sz�ks�ges �v�int�zked�seket." Azt is mondta, hogy �j
v�grendeletet �rt, �s Cora legyen nyugodt, mert megfe-
lel�en gondoskodik r�la. Majd kijelentette, hogy a m�lt-
ban t�vedett Lansquenet �rral kapcsolatban, most l�tja
csak, hogy boldogg� tette a h�g�t.
Gilchrist kisasszony elhallgatott.
- Sz�val �gy t�rt�nt . . . - mondta Poirot.
- Nem akartam elmondani . . . nem akartam besz�lni
err�l. Azt hiszem, Lansquenet-n� megtiltotta volna . . .
De most . . . miut�n reggel mer�nylet t�rt�nt Mrs. Leo
ellen . . . �s miut�n �n nyugodtan azt mondta, hogy el�-
fordulnak v�letlenek . . . �, monsieur Pontarlier, ez nem
v�letlen!
Poirot mosolygott. Majd �gy sz�lt:
- Nem, nem v�letlen . . . K�sz�n�m, Gilchrist kisasz-
szony, hogy hozz�m j�tt, Erre felt�tlen�l sz�ks�g volt.
Poirot-nak v�gre siker�lt Gilchrist kisasszonyt�l meg-
szabadulnia. Itt volt a legf�bb ideje, mert a detekt�v
m�sok bizalmas vallom�saira is sz�m�tott.
�szt�ne helyesnek bizonyult. Alig volt kinn Gilchrist
kisasszony, amikor Gregory Banks t�rt �t a gyepen, s
lend�letesen benyitott a kertilakba. Arca s�padt volt,
homlok�n verejt�k gy�ngy�z�tt. Szeme furcs�n, izgatot-
tan tekingetett.
- V�gre - mondta. - M�r azt hittem, hogy sosem
megy el ez a liba. �n teljes t�ved�sben van abban, amit
reggel mondott. Mindenben t�ved. Richard Abernethie-t
meg�lt�k. �n �ltem meg.
Hercule Poirot lassan tet�t�l talpig v�gigj�ratta sze-
m�t a fiatalemberen. A vallom�s legkev�sb� sem lepte
meg.
- Sz�val �n �lte meg Richard urat? �s hogyan?
Gregory Banks mosolygott:
- Sz�momra ez nem volt neh�z. Gondolhatja, mon-
sieur. Tizen�t-h�szf�le olyan gy�gyszer is van a kezem
�gy�ben, amely megfelel a c�lnak. A bead�s m�dja m�r
nem olyan egyszer�, de erre is kit�n� �tletem t�madt.
Az a sz�p benne, hogy �n magam t�vol lehettem a kriti-
kus id�pontban.
- �gyes ! - mondta Poirot.
- Igen - Gregory szer�nyen les�t�tte szem�t. L�tha-
t�an j�l �rezte mag�t. - �n is azt hiszem, hogy �gyes
megold�s volt.
Poirot k�v�ncsian k�rdezte :
- �s mi�rt �lte meg? Hogy a feles�ge p�nzhez jus-
son?
- Nem. Term�szetesen nem az�rt. - Gregory hirtelen
izgatott hangon m�ltatlankodott. - Nem vagyok p�nz-
s�v�r. Nem a p�nz��rt vettem feles�g�l Susant.
- Nem, Mr. Banks?
- � azt hitte, hogy igen - mondta Gregory t�m�ny
m�reggel a hangj�ban. - �, Richard Abernethie. Ked-
velte, csod�lta Susant . . . b�szke volt r�, mint hamis�tat-
lan Abernethie-re. De azt hitte, hogy Susan rangj�n alul
megy f�rjhez, amikor hozz�m j�n . . . azt hitte, hogy �n
egy senki vagyok, akit megvethet. Mert hogy nem finy-
ny�skod� a besz�dem . . . a ruh�m szab�sa nem t�k�le-
tes. A v�n sznob . . . a rohadt v�n sznob !
- Nem vagyok egy v�lem�nyen - mondta Poirot sze-
l�den. - Minden, amit hallottam, amellett sz�l, hogy Ri-
chard Abernethie nem volt sznob.
- De az volt. Igenis, az volt! - a fiatalember hangja
er�sen eml�keztetett egy hiszt�ri�s beteg kit�r�s�re. -
Semmire sem becs�lt. Acsarkodott r�m. K�ls�leg olyan
volt, mint a m�z, de val�j�ban gy�l�lt . . . �n ezt �rez-
tem !
- Lehets�ges.
- Velem nem lehet b�ntetlen�l �gy b�nni. A m�ltban
is megpr�b�lt�k, �s p�rul j�rtak. Volt egy asszony, aki
mindig velem csin�ltatta a receptjeit. Egyszer goromb�n
r�m t�madt. Tudja, hogy mit tettem vele?
- Tudom - felelte Poirot.
Gregory meglepetten n�zegette:
- Sz�val tudja?
- Igen.
- Kis h�ja, hogy meg nem halt. - Gregory hangja
megel�gedetten csengett. - Ebb�l l�thatja, hogy velem
nem lehet kibabr�lni. Richard Abernethie megvetett . . .
�s mi t�rt�nt vele? Meghalt.
- Rendk�v�l sikeres gyilkoss�g - mondta Poirot mint-
egy gratul�lva. - De mi�rt vallja be ezt . . . nekem, Gre-
gory �r? - tette hozz�.
- Mert �gy besz�lt, mintha mindent �rtene. Azt
mondta, hogy nem t�rt�nt gyilkoss�g. Be kellett bizony�-
tanom �nnek, hogy nem olyan okos, amint k�pzeli, azon-
k�v�l . . . azonk�v�l . . .
- Nos - k�rdezte Poirot -, azonk�v�l?
Gregory hirtelen lerogyott a padra. Arca elv�ltozott.
�nk�v�leti �llapotba ker�lt.
- Helytelen volt . . . gonoszs�got m�veltem . . . b�n-
h�dn�m kell. Vissza kell t�rnem oda . . . a b�nh�d�s h�-
z�ba . . . hogy vezekeljek. Igen, vezekeljek. �, megtor-
l�st! �, feloldoz�st!
�r�letben izzott az arca. Poirot �rdekl�d�ssel tanul-
m�nyozta n�h�ny pillanatig.
Majd megk�rdezte :
- Nagyon szeretne megszabadulni a feles�g�t�l?
Gregory arca ism�t elv�ltozott :
- Susant�l? Susan csod�latos . . . csod�latos . . .
- Igen, Susan csod�latos. �s ez s�lyos teher. Susan
odaad�an szereti mag�t. Ami szint�n teher.
Gregory maga el� meredt �lt�ben. Majd szinte olyan
hangon sz�lalt meg, mint egy akaratos gyerek :
- Mi�rt nem hagy b�kiben Susan?
Felugrott :
- Itt j�n . . . a gyepen �t. �n megyek most. De mond-
ja el neki, amit t�lem hallott. Mondja meg, hogy a rend-
�rs�gre mentem. Hogy vallom�st tegyek.
Susan a siets�gt�l lihegve l�pett be.
- Hol van Greg? Itt volt! L�ttam !
- Igen - �s Poirot egy pillanatig hallgatott, miel�tt
folytatta: - Az�rt j�tt, hogy megmondja: � �lte meg
Richard Abernethie-t . . .
- Micsoda abszurdum ! Rem�lem, nem hitte el neki !
- Mi�rt ne hittem volna el, ha mondja?
- K�zel�ben sem volt Enderbynek, amikor Richard
b�csi meghalt.
- Lehet. �s hol volt, amikor Cora Lansquenet meg-
halt?
- Londonban. Mindketten ott voltunk.
Hercule Poirot a fej�t cs�v�lta:
- Nem, nem, ez �gy nem megy. Madame p�ld�ul azon
a d�lut�n kihozta a kocsij�t, �s estig t�vol volt. A hat�-
s�gi vizsg�latot k�vet�en kocsija a King's Arms fogad�
gar�zs�ban �llt. Madame egy szerel�vel besz�lgetett, �s
n�h�ny l�p�snyire �llt egy m�sik kocsi, amelyben egy
�reg k�lf�ldi foglalt helyet. Madame nem vette �szre,
de � �szrevette madame-ot.
- Nem �rtem, mit akar. Ez a hat�s�gi vizsg�lat napja
volt.
- Igen. De eml�kezz�k vissza, hogy mit mondott ma-
g�nak a szerel�, madame. Azt k�rdezte, hogy nem ro-
kona-e az �ldozatnak, mire azt tetszett mondani, hogy
az unokah�ga.
- �rdekelte a gyilkoss�g . . . az �ldozat. Egy hi�na a
sok k�z�l.
- Majd �gy folytatta a szerel�: "Ah, csak tudn�m,
hol l�ttam el�z�en?" Hol l�tta el�z�en, madame? Lyt-
chett St. Maryben kellett hogy l�ssa, hiszen agy�ban az
kapcsol�dott a maga szem�ly�hez, hogy Lansquenet-n�
rokona. Tal�n Lansquenet-n� h�za k�zel�ben l�tta �nt,
madame? �s mikor? Mindezt ki kellene der�teni. Ki
is der�tettem. Az eredm�ny az, hogy madame Lytchett St.
Mary-ben volt azon a d�lut�n, amikor Cora Lansquenet
meghalt. Ugyanabban a k�b�ny�ban hagyta a kocsij�t,
amelyben a hat�s�gi vizsg�lat d�lel�ttj�n. L�tt�k a ko-
csit, s�t fel is jegyezt�k a rendsz�m�t. Morton fel�gyel�
tudja, ki� a kocsi.
Susan Poirot-ra b�mult. Kiss� sebesebben l�legzett,
de nem hatott feld�ltnak.
- Nevets�ges, amiket besz�l, monsieur. �s teljesen
elfeledteti velem, ami�rt idej�ttem. Egyed�l �hajtottam
besz�lni �nnel.
- Tal�n vallom�st akart tenni, hogy maga �lte meg
Richard Abernethie-t, nem pedig a f�rje?
- Dehogy ! Bolondnak tart? Egy�bk�nt m�r meg-
mondtam, hogy Gregory azon a napon nem hagyta el
Londont.
- Ezt azonban nem tudhatja biztosan, madame, mint-
hogy maga nem volt Londonban. Mi�rt ment le Lytchett
St. Marybe?
Susan m�lyet s�hajtott.
- H�t ha minden�ron tudni akarja . . . tess�k! Cor�-
nak a temet�sen mondott szavai nem hagytak nyugodni.
�lland�an a fejemben j�rtak. V�g�l is elhat�roztam,
hogy leszaladok a kocsimon, �s megl�togatom. Meg
akartam k�rdezni, mik�nt j�tt arra a gondolatra, hogy
Richard b�csit meg�lt�k. Greg szerint ugyan ez buta �t-
let t�lem, meg sem mondtam neki, hogy elmegyek. H�-
rom �ra k�r�l �rkeztem le. Kopogtattam, csengettem, de
senki sem v�laszolt, teh�t azt hittem, hogy nincsenek
otthon, vagy �ppen elk�lt�ztek. Ennyi az eg�sz. Nem
j�rtam k�r�l a h�zat. Ha ezt teszem, tal�n megl�ttam
volna az �vegcserepeket. Hazaj�ttem Londonba an�lk�l,
hogy gyan�tottam volna, hogy valami nincs rendben.
Poirot arc�r�l nem lehetett leolvasni, mit gondol. �gy
sz�lt :
- Mi�rt v�dolja a f�rje �nmag�t a tettel?
- Mert . . . - Susan elharapta a sz�t. De Poirot foly-
tatta helyette :
- Azt akarta mondani: mert elmebeteg, ugye? Tr�-
f�nak sz�nta, de a tr�fa k�zel j�r az igazs�ghoz!
- Gregnek nincsen semmi baja. Semmi! Semmi!
- Ismerem a t�rt�netet, madame. Tudom, hogy a f�r
je n�h�ny h�napon �t elmegy�gyint�zetben volt, miel�tt
tal�lkoztak.
- Sosem nyilv�n�tott�k �r�ltnek. Saj�t j�sz�nt�b�l
kezeltette mag�t.
- Ez igaz. Sz�vesen elismerem, hogy Greg nem z�rt
int�zetbe val�. De az is t�ny, hogy lelki egyens�lya fel-
borult. B�nh�d�si komplexusban szenved. Gondolom,
gyerekkora �ta . . .
Susan sebesen, felhev�lten mondta.
- Ezt nem �rtheti meg, Monsieur Poirot. Gregnek
sosem �llt m�dj�ban bebizony�tania, ki �. Ez�rt v�gya-
koztam ennyire Richard b�csi p�nz�re. Richard b�csi t�l-
s�gosan is j�zan ember volt. Bizonyos dolgok ir�nt nem
volt �rz�ke. �n tudtam, hogy Gregnek �n�ll�s�tania kell
mag�t. �reznie kell, hogy valaki, nem egyszer� alkal-
mazott egy gy�gyszert�rban, akit ide-oda dob�lnak.
Most minden megv�ltozik. Saj�t laborat�rium�ban dol-
gozik majd. A saj�t receptjeit fogja k�sz�teni, nem m�-
sok�t.
- Igen, igen . . . Madame mindent ny�jtani fog neki;
ami el�rhet�. Mert szereti. Jobban szereti a kellet�n�l.
�gy Gregory sosem lesz nyugodt �s boldog. Nem szabad-
na olyasmit r�k�nyszer�teni valakire, amit az illet� nem
k�pes elviselni. Greg v�geredm�nyben megint olyan-
valaki lesz, amilyen nem akar lenni . . .
- �spedig?
- Susan f�rje !
- Maga kegyetlen, monsieur Poirot! �s �r�lts�geket
besz�l.
- Ha Gregory Banksr�l van sz�, mag�nak nincsenek
g�tl�sai, asszonyom. Nagyb�tyja p�nz�re v�gyako-
zott . . . nem a saj�t, hanem a f�rje r�sz�re. S milyen m�r-
t�kben v�gyakozott erre a p�nzre?
Susan haragosan sarkon fordult �s elrohant.
- �gy gondoltam - mondta Michael Shane k�nnye-
d�n -, hogy ben�zek �nh�z. El szeretn�k b�cs�zni.
Mosolygott. Michael mosoly�ban volt valami lebilin-
csel�.
Poirot meg�rezte a sz�n�sz leny�g�z� egy�nis�g�t.
N�h�ny pillanatig n�m�n tanulm�nyozta Michael
Shane-t. Mintha Michaelt ismern� a legkev�sb� a t�rsa-
s�gb�l, mert a sz�n�sz mindig csup�n azt az oldal�t mu-
tatta, amelyet mutatni kedve volt.
- Az �n feles�ge, Mr. Shane - mondta Poirot k�nnyed
t�rsalg�si hangon -, rendk�v�li n�.
Michael felh�zta a szem�ld�k�t :
- Azt hiszi? Nagyon b�jos asszony, ez nem vit�s. De,
elismerem, nem nagy koponya.
- Mrs. Shane sosem akar t�ls�gosan okosnak l�tsza-
ni - sz�gezte le Poirot. - De mindig tudja, hogy mit
akar. - Itt Poirot fels�hajtott. - Kev�s ember mondhatja
el ezt mag�r�l.
- Ah! - �s Michael �jb�l elmosolyodott. - A ma-
lachitasztalk�ra gondol?
- Tal�n. - Poirot sz�netet tartott, majd hozz�tette :
- �s arra, ami az asztalk�n volt.
- A viaszvir�gokra?
- Igen, a viaszvir�gokra.
Michael homlok�t r�ncolta :
- Nem mindig �rtem �nt, Monsieur Poirot. Mind-
amellett - �s a mosoly �jra felragyogott, mint amikor
egy c�gt�bla neonf�nyei kigy�lnak - mindenn�l h�l�-
sabb vagyok, hogy v�gre szabadon l�legezhet�nk. Eny-
h�n sz�lva, nagyon kellemetlen az alatt a gyan� alatt
�lni, hogy valaki k�z�l�nk gyilkolta meg a szeg�ny v�n
Richard b�csit.
- "Szeg�ny"-nek l�tszott, amikor tal�lkoztak? - k�r-
dezte Poirot.
- Elismerem, viszonylag j�l tartotta mag�t . . .
- �s k�pess�geinek birtok�ban volt?
- �, igen.
- �s agya j�l m�k�d�tt?
- Kit�n�en.
- �s biztos emberismeretr�l tett tan�s�got?
A sz�n�sz tov�bb mosolygott :
- Sajn�lom, monsieur Poirot, de ezzel nem �rthetek
egyet. Engem ugyanis nem sokra becs�lt.
- Tal�n �gy v�lte, hogy �n, Mr. Shane, nem tartozik
a h�s�ges term�szet� f�rfiak k�z� - jegyezte meg Poi-
rot.
Michael nevetett:
- Ezt nevezem r�gim�di szempontnak !
- De igaz, ugye?
- Hamarj�ban nem tudom, mit akar mindezzel mon-
dan�, Poirot �r.
Poirot egym�shoz �t�gette k�t kez�nek ujja hegyeit.
- Nyomoz�s folyt . . . megfigyel�seket tettek . . . -
mormolta.
- �n nyomozott?
- Nemcsak �n.
A sz�n�sz gyors, f�rk�sz� pillant�st vetett a detekt�v-
re. "Michael hirtelen esz� - gondolta mag�ban Poirot. -
Nem buta fi�!"
- A rend�rs�get is �rdekli az �gy?
- A rend�rs�g - felelte Poirot - sosem nyugodott
bele abba, hogy Cora Lansquenet meggyilkol�s�t v�let-
lennek tekints�k.
- �s . . . ut�nam is nyomoztak?
Poirot k�szen �llt a v�lasszal :
- Jelenleg is �rdekli a rend�rs�get, hogy hol j�rtak
�s mit csin�ltak Cora Lansquenet rokonai azon a na-
pon, amikor meggyilkolt�k.
- Kellemetlen! - mosolygott Michael. Ebben a mo-
solyban egyform�n volt cinkos bizalom, lebilincsel� b�j
�s b�nb�n�s.
- K�nyelmetlen, Mr. Shane?
- El sem tudja k�pzelni, mennyire. Rosamundnak azt
mondtam azon a napon, hogy egy bizonyos Oscar Le-
wisszal eb�delek.
- Pedig nem ezt tette?
- Nem. A val�s�gban vid�ken voltam motorommal,
hogy megl�togassam Sorrel Daintont . . . a k�zismert sz�-
n�szn�t. Egy�tt j�tszottunk az utols� rev�j�ben. Teh�t
val�ban kellemetlen, amint l�tja, mert a rend�rs�get
mindez nem �rdekelheti ugyan, de ann�l ink�bb Rosa-
mundot.
- Ah! - Poirot rendk�v�l diszkr�t k�pet v�gott. - Ta-
l�n volt m�r egy kis differencia Rosamunddal a miatt
a . . . hogy is mondjam . . . bar�tkoz�s miatt?
- Igen . . . hogy �szinte legyek, meg kellett �g�rnem
Rosamundnak, hogy nem tal�lkozom t�bb� Sorellel.
- Igen, �rtem . . . ez val�ban kellemetlenn� v�lhat.
Entre nous, a m�v�szn� �s �n k�z�tt . . . volt valami?
- �, csak fut� iz� . . . Nekem egy�ltal�ban nem fon-
tos az a n�.
- De �n . . . fontos neki?
- F�lt�keny, mint a legt�bb elk�nyeztetett n�. Sz�-
n�szn�kt�l n�ha neh�z szabadulni. De legal�bb a rend-
�rs�g meg lesz velem el�gedve.
- Azt hiszi?
- Aligha verhettem balt�val agyba-f�be Cor�t, ha
ugyanakkor sok-sok kilom�ternyi t�vols�gban Sorellel
cic�ztam, Kentben l�togattam meg.
- �rtem . . . �rtem . . . �s Miss Dainton, � persze ta-
n�skodn�k maga mellett?
- Nem nagyon fog tetszeni neki, de tekintettel arra,
hogy gyilkoss�gr�l van sz�, megteszi.
- Tal�n akkor is megtenn�, ha nem c�c�zott volna
vele.
- Mit akar ezzel mondani? - Michael arca hirtelen
�gy els�t�t�lt, mint a zivatar.
- Ez a sz�p h�lgy szerelmes �nbe. Ha egy sz�p h�lgy
szerelmes, akkor megesk�szik arra, ami az igazs�g . . .
�s arra is, ami nem az igazs�g.
- Sz�val nem hisz nekem?!
- Nem az a fontos, hogy �n hiszek-e �nnek, vagy
sem. Nem engem kell meggy�znie.
- Hanem kit?
- Morton fel�gyel�t . . . �ppen most l�pett ki a te-
raszra, az oldalajt�n kereszt�l.
Michael Shane hirtelen mozdulattal sarkon fordult.
23

- Tudtam, hogy itt tal�lom, Poirot �r - mondta Morton

fel�gyel�.
A k�t f�rfi fel-al� s�t�lt a teraszon.
- Parwell koll�g�val j�ttem �t Matchfieldb�l. Larraby
doktor telefon�lt neki Mrs. Leo Abernethie �gy�ben, �s
Parwell elk�s�rt ide, mert szeretne egy-k�t k�rd�sr�l bi-
zonyoss�got szerezni. A doktornak ugyanis k�telyei van-
nak.
- �s maga, mon ami - k�rdez�sk�d�tt Poirot -, ma-
ga milyen c�men kapcsol�dik bele az �gybe? Kiss� mesz-
szire vetette a sors Berkshire-t�l.
- Nekem is vannak feltenni val� k�rd�seim, �s mind-
azok, akikhez a k�rd�sek sz�lnak, el�ny�s m�don itt
gy�ltek �ssze Enderbyben. - A fel�gyel� egy kis sz�ne-
tet tartott, majd hozz�tette: - Ez az �n m�ve?
- Igen, az eny�m.
- S az eredm�ny . . . mer�nylet Mrs. Leo Abernethie
ellen.
- Ezt nem szabad az �n rov�somra �rnia. Ha Helen
asszony hozz�m j�tt volna . . . De nem ezt tette. Ehelyett
felh�vta telefonon londoni �gyv�dj�t.
- �s �ppen a nagy leleplez�ssel akarta meglepni ut�b-
bit, amikor . . . puff . . . bumm!
- Helyesen mondja . . . puff . . . bumm!
- S mennyit tudott k�z�lni az �gyv�ddel?
- Vajmi keveset. Csak od�ig jutott, hogy elmondja :
a t�k�rben b�multa �nmag�t.
- Ah! �gy - mondta Morton fel�gyel� filozofiku-
san -, ez n�kn�l el�fordul. - Majd �les pillant�st vetett
Poirot-ra. - Vagy tal�n m�lyebb jelent�s�ge van a t�-
k�rnek?
- Igen. Azt hiszem, hogy tudom, mit akart Helen asz-
szony mondani az �gyv�dj�nek.
- Poirot �r, �n gondolatolvas�! Mindig is az volt.
Halljuk teh�t!
- Bocs�sson meg, kedves fel�gyel� uram, �n Richard
Abernethie hal�l�nak �gy�ben nyomoz?
- Hivatalosan nem. A val�s�gban azonban ez a ha-
l�leset �sszef�gg Cora Lansquenet meggyilkol�s�val.
- �ssze h�t! De engedjen m�g n�h�ny �r�nyi id�t
nekem, bar�tom. Addigra tudni fogom, helyes-e, amit
kifestettem . . . egyel�re csak kifestettem magamnak. Ha
pedig helyes . . .
- Nos? Akkor?
- Akkor tal�n m�domban �ll majd, hogy k�zzelfog-
hat� bizony�t�kot adjak az �n kez�be, mon ami.
- Ami a legkev�sb� sem �rtana nek�nk - mondta
Morton fel�gyel�. - Vajon mit hallgat el el�ttem?
- Semmit. Igaz�n semmit. Hiszen lehets�ges, hogy a
bizony�t�k nem l�tezik, hanem �n val�ban csak kifes-
tegettem magamnak. El�rulom, hogy besz�lget�sek fosz-
l�nyaib�l rakosgattam �ssze ezt a bizony�t�kot. Lehets�-
ges-teh�t, hogy t�vedek - mondta Po�rot, de hangja nem
hangzott meggy�z�en.
Morton mosolygott :
- �n nem szokott t�vedni, ugye, monsieur Poirot?
- Nem. B�r elismerem . . . igen, el kell ismernem . . .
hogy m�r megt�rt�nt velem is.
- Igaz�n �r�l�k. Att�l tartok, hogy unalmass� v�lik,
ha az embernek folyton igaza van.
- Nem mondhatn�m - jegyezte meg Poirot, imm�r
teljesen meggy�z�en.
Morton fel�gyel� nevetett :
- Sz�val azt k�v�nja t�lem, hogy egyel�re ne foly-
tassam a nyomoz�st?
- Nem, nem, egy�ltal�ban nem. Tegye nyugodtan,
amit tervbe vett. Vagy tal�n azzal a sz�nd�kkal j�tt,
hogy letart�ztasson valakit?
Morton tagad�lag intett.
- Eddig m�g nem jutottam. Ehhez k�l�nben is �gy�-
szi felhatalmaz�sra lenne sz�ks�gem, amit�l messze va-
gyok. Nem, egyel�re arra vonatkoz�an szeretn�k n�h�ny
jegyz�k�nyvet felvenni, hol tart�zkodtak egyesek a k�r-
d�ses napon. Persze, lesz olyan eset, amikor fenntart�s-
sal vezetem a jegyz�k�nyvet.
- P�ld�ul Mrs. Banks eset�ben?
- Miket nem tud! Igen. Mrs. Banks lenn j�rt azon a
napon. Kocsija a k�b�ny�ban �llt.
- Azt nem l�tt�k, amint vezeti is a kocsit?
- Nem.
- Baj - tette hozz� a fel�gyel� -, hogy Mrs. Banks
sosem �rulta el, hogy lenn j�rt. Ezt most felt�tlen�l ki
kell magyar�znia.
- Susan nagy a magyar�zkod�sban - jegyezte meg
Poirot sz�razon.
- Igen. �les esz� fiatal h�lgy. Tal�n kiss� �lesesz�bb a
kellet�n�l.
- Nem okos dolog nagyon okosnak lenni. A gyilko-
sok �gy szoktak horogra akadni. Kider�lt valami �jabb
George Crossfieldr�l?
- Semmi d�nt�. Tucatember. Rengeteg hozz� hason-
l� m�szk�l az orsz�gban vonaton, buszon vagy ker�kp�-
ron. Az emberek am�gy is nehezen tudnak visszaeml�-
kezni, hogy szerd�n vagy cs�t�rt�k�n, emitt vagy amott
l�ttak-e egy bizonyos szem�lyt.
A fel�gyel� n�h�ny pillanatra elhallgatott, majd �gy
folytatta :
- Be kell sz�molnom egy k�l�n�s inform�ci�r�l,
amely az egyik rendh�z f�n�kasszony�t�l sz�rmazik. K�t
ap�c�ja h�zr�l h�zra j�rva gy�jt�get j�t�kony c�lra.
Lansquenet-n�t is felkerest�k, m�gpedig a meggyilkol�-
s�t megel�z� napon, de hi�ba kopogtak �s csengettek,
senki sem nyitott ajt�t. Ez term�szetes . . . ugyanis Lans-
quenet-n� �szakon j�rt az Abernethie-temet�sen, Gil-
christ kisasszony pedig szabadnapot kapott �s kir�ndult
Bournemouthba. Csakhogy az ap�c�k szerint volt vala-
ki a h�zban. Azt �ll�tj�k, hogy s�hajtoz�st �s ny�g�st
hallottak. K�rdeztem, nem lehetett-e ez egy nappal k�-
s�bb, de a f�n�kasszony azt mondja, nem. Napl�szer�
bizony�t�ka van erre. Tal�n valaki felhaszn�lta a k�t n�
t�voll�t�t, �s kutatott a h�zban? Tal�n nem tal�lta meg,
amit keresett, �s m�snap visszament. A s�hajokra, de
k�l�n�sen a ny�g�sekre nem sokat adok. M�g az ap�-
c�k k�pzelete is befoly�solhat�, �s egy olyan h�zban,
amelyben gyilkoss�g t�rt�nt, val�s�ggal sz�ks�gszer�,
hogy ny�gjenek benne. Az a k�rd�s, volt-e idegen a h�z-
ban? S ha igen, ki? Az eg�sz Abernethie csal�d a teme-
t�sen tart�zkodott.
�gy tetszett, hogy Poirot k�vetkez� k�rd�se elmegy
a l�nyeg mellett:
- Az ap�c�k visszat�rtek k�s�bb a rendh�zba?
- Visszat�rtek, de csak egy h�t m�lva. �gy eml�k-
szem, a hat�s�gi vizsg�lat napj�n.
- Ez �sszev�g - mondta Hercule Poirot. - Pontosan
�sszev�g.
A fel�gyel� k�v�ncsian felpillantott:
- �gy l�tom, hogy az ap�c�k felkeltik az �rdekl�-
d�s�t.
- Fel; ak�r akarom, ak�r nem. Nyilv�n nem ker�lte
el a figyelm�t, fel�gyel� �r, hogy az ap�c�k l�togat�sa
ugyanarra a napra esik, amelyen m�rgezett esk�v�i tor-
ta ker�lt a h�zba.
- Csak nem gondolja . . . Nevets�ges �tlet . . .
- Az �n �tleteim sosem nevets�gesek - mondta Poirot
szigor�an. - Most pedig, mon cher, engedem �nt b�k�-
ben tov�bbnyomozni az Abernethie-n� elleni mer�nylet
�gy�ben. �n pedig a megboldogult Richard Abernethie
unokah�g�val foglalkozom.
- Legyen �vatos, mit mond Mrs. Banksnek.
- Mrs. Banksnek? �n Abernethie �r m�sik unoka-
h�g�r�l besz�lek.
Rosamund a parkban �lt egy padon. Kedves kil�t�s
ny�lt onnan a csobog� patakra, amely helyenk�nt apr�
v�zes�seket alkotott. A l�ny az �r�kz�ld bokrok t�v�-
ben elfoly� v�zbe b�mult.
- Rem�lem, nem zavarom, �, Of�lia - sz�lt Poirot,
mik�zben mell�je �lt. - Tal�n a szerep�t pr�b�lja ma-
g�ban?
- A Velencei kalm�r Jessic�j�n k�v�l semmif�le
ShakespEare-szerepet sem j�tszottam m�g. Azt is ut�l-
tam.
- Pedig szerintem sz�p �s szenved�lyes szerep. "�des
zene engem fel nem vid�t" . . . Szeg�ny Jessica, a gy�-
l�lt �s megvetett zsid� l�nya s�lyos terhet hordott gyen-
ge v�llain. Sz�rny� k�ts�gek mardost�k, amikor szerel-
mes�hez sietett apja tall�rjaival tarsoly�ban. Jessica az
aranyp�nzzel �s Jessica az aranyp�nz n�lk�l . . . k�t k�-
l�nb�z� szem�ly!
Rosamund Poirot fel� ford�totta fej�t, hogy szem�gy-
re vegye a f�rfit:
- Azt hittem, hogy elutazott, monsieur - mondta
szemreh�ny� hangon. Majd kar�r�j�ra pillantott. - Ti-
zenk�t �ra elm�lt.
- Lek�stem a vonatot - mondta Poirot.
- Mi�rt?
- Azt gondolja, sz�nd�kosan k�stem le?
- Azt. Hiszen �nnek term�szete a pontoss�g, nemde?
Ha el akar �rni egy vonatot, akkor el�ri.
- B�mulom az �lesl�t�s�t, madame. Tudja-e, hogy so-
k�ig �ld�g�ltem a kertilakban abban a rem�nyben, hogy
megl�togat?
Rosamund Poirot szem�be n�zett:
- Mi�rt tettem volna? �n t�bb�-kev�sb� v�glegesen
b�cs�t vett t�l�nk a k�nyvt�rszob�ban.
- Igaz. De nincsen semmi, amit k�z�lni szeretne ve-
lem?
- Nincsen - s Rosamund nemet intett a fej�vel. - In-
k�bb gondolkodni volt kedvem. Van el�g gondolkodni-
val�m.
- �rtem.
- Pedig �ltal�ban nem szoktam sokat gondolkodni
- mondta a sz�p Rosamund. - Id�pocs�kol�s! De most
m�gis fontos. Terveket sz�v�getek a j�v�re . . . az eg�sz
�letre.
- Sz�val ebben m�lyedt el?
- Igen. Elhat�roz�sra akartam jutni.
- A f�rj�vel kapcsolatban?
- Lehet.
Poirot v�rt egy kis ideig, majd �gy sz�lt:
- Most �rkezett meg Morton fel�gyel�. - �s mint aki
el�re tudja, hogy Rosamund mit k�rdezne, �gy folytatta:
- � az a rend�rtiszt, aki Cora Lansquenet hal�la �gy�-
ben nyomoz. Az�rt j�tt, hogy meg�llap�tsa, ki hol volt,
�s mit csin�lt a gyilkoss�g napj�n.
- Teh�t el� az alibikkel ! - mondta Rosamund vid�-
man.
Pajkos j�kedv csillogott sz�p arc�n.
- Michael alaposan beleizzad majd - folytatta Rosa-
mund. - Azt hiszi, nem tudom, hogy azon a napon egy
n�vel randev�zott.
- Hogyan j�tt r� erre?
- Amikor �s ahogyan elmondta, hogy Oscarral fog
eb�delni, m�r r�j�ttem. Olyan mell�kesen vetette oda,
hogy ez m�r mag�ban v�ve gyan�s volt, r�ad�sul kiss�
felh�zta az orr�t, ami biztos jele annak, hogy hazudik.
- H�l�t adok az �gnek, madame, hogy nem vagyunk
f�rj �s feles�g!
- De term�szetesen biztos akartam lenni a dolgom-
ban. Felh�vtam Oscart - folytatta Rosamund -, akit�l
pillanatok alatt megtudtam a val�s�got. A f�rfiak min-
dig nagyon �gyetlen�l hazudoznak.
- Michael nem a legh�s�gesebb f�rj? - vetette ki a
horgot Poirot.
- Nem - volt a v�lasz.
- De �gy l�tom, maga nem veszi a sz�v�re ezt, ma-
dame?
- Bizonyos szempontb�l a helyzet eg�szen mulats�-
gos. Olyan f�rjem van, akit minden n� le szeretne csap-
ni a kezemr�l. Semmi kedvem sem lenne egy olyan hit-
vest�rshoz, aki senki m�snak sem kell, amilyen p�ld�ul
a szeg�ny Susan�. Az � Gregje igaz�n sz�nalmas fi-
gura.
Poirot figyelmesen hallgatta Rosamundot, majd �gy
sz�lt :
- �s ha valakinek siker�lne el�tnie a kez�r�l Mi-
chaelt?
- Nem fog siker�lni - felelte Rosamund. - Most nem
fog!
- Most?
- Most, amikor itt van Richard b�csi p�nze. Mi-
chaelnek megvannak a maga gyeng�i . . . ez a Sorellke
p�ld�ul majdnem bed�nt�tte . . . de Michael sz�m�ra a
sz�npad mindenn�l fontosabb. Most p�ratlan lehet�s�g
ny�lt meg el�tte . . . sz�n�sz, rendez�, v�llalkoz� lehet
egy szem�lyben. Michaelben sok becsv�gy van, de egy-
�ttal sok tehets�g is. Nem �gy, mint bennem. Im�dok
j�tszani, de ak�rmilyen csinos vagyok is, a sz�npadon
�gy hatok, mint egy darab fa. Nem; Michaellel nincse-
nek t�bb� gondjaim. A p�nz ugyanis . . . az eny�m.
A n� s a f�rfi pillant�sa �sszetal�lkozott. "Milyen
furcsa - gondolta mag�ban Poirot -, hogy Richard Aber-
nethie h�gai olyan f�rfiakba szerettek bele, akik nem
m�lt�ak arra a m�ly �s odaad� �rzelemre, amellyel a
n�k megaj�nd�kozt�k �ket. Pedig mindketten sz�pek,
vonz�ak, Susan cs�gg azon az �br�ndon, hogy Greg sze-
reti. En�lk�l boldogtalan lenne. Rosamund hideg k�k
szeme el�tt pedig nem lebegnek ugyan �br�ndok, de a
l�ny pontosan tudja, mit akar."
- D�nt� elhat�roz�sra kell jutnom - mondta Rosa-
mund. - Michael m�g nem tudja. - Mosolyogva folytat-
ta: - R�j�tt, hogy nem boltr�l boltra j�rtam azon a na-
pon, �s most vadul f�lt�keny a Regent's Park miatt.
- Mi van a Regent's Parkkal? - k�rdezte k�v�ncsian
Poirot.
- El�bb orvosn�l voltam, azt�n a Regent's Parkba
mentem . . . s�t�lni �s gondolkodni. Persze most, hogy
Michael r�j�tt, merre j�rtam, biztosra veszi, hogy f�rfi
van a dologban.
Rosamund k�jesen mosolygott:
- �s ez egy�ltal�ban nem tetszik neki.
- Nem �rtem, hogy mi�rt ne mehetne a Regent's Park-
ba, madame? - k�rdezte Po�rot.
- �gy gondolja, hogy mi�rt ne mehetn�k oda s�t�lni?
- �gy. M�g sosem j�rt ott?
- Sosem. Mi dolga lehet az embernek a Regent's
Parkban?
Poirot a n�re szegezte a szem�t, �s �gy sz�lt :
- Mag�nak . . . semmi, asszonyom.
Majd hozz�tette:
- V�lem�nyem szerint a z�ld malachitasztalk�t �t
kell engednie Susannak.
Rosamund t�gra nyitotta a szem�t:
- Mi�rt? Sz�ks�gem van r�!
- Tudom. Tudom. De maga . . . maga biztos a f�rj�-
ben. Szeg�ny Susan pedig . . . el fogja vesz�teni az �v�t.
- El fogja vesz�teni? Csak nem gondolja, hogy Greg
elhagyja Susant valakinek a kedv��rt? Ezt el sem lehet
k�pzelni. Az a sz�nalmas figura?
- A h�tlens�g nem az egyetlen m�dja egy f�rj el-
veszt�s�nek, madame.
- Sz�val azt hiszi, hogy . . . - Rosamund egy pilla-
natra elhallgatott, �s d�bbent pillant�st vetett Poirot-ra.
- Azt hiszi, hogy Greg megm�rgezte Richard b�csit,
agyonverte Cora n�nit, �s fejbe v�gta Helent? Nevets�-
ges! Enn�l m�g �n is jobban tudom, hogy ki lehet a
tettes.
- Ki?
- Term�szetesen George. George s�t�t alak. Valami
valutasvindliben is benne van . . . bar�taimt�l hallottam,
akik egy�tt voltak vele Monteben. Azt hiszem, Richard
b�csi is megtudta, �s �ppen azon volt, hogy kitagadja
az �r�ks�gb�l.
Rosamund el�g�lten lesz�gezte:
- Mindig is tudtam, hogy George a tettes.
24

A s�rg�ny hat �rakor �rkezett.

A postai jelz�snek megfelel�en nem telefonon adt�k
le, hanem k�zbes�t� hozta. Poirot huzamosabb id� �ta a
h�z bej�rati ajtaja k�r�l t�nfergett, �ppen k�zn�l volt
teh�t, hogy �tvegye a s�rg�nyt Lanscombe-t�l, aki ajt�t
nyitott a biciklis fi�nak.
A detekt�v nem megszokott nyugodalmas precizit�s�-
val, hanem ideges siets�ggel bontotta fel az �sszehajto-
gatott pap�rlapot. A sz�veg h�rom sz�b�l �s al��r�sb�l
�llt.
Poirot �ri�si megk�nnyebb�l�ssel s�hajtott fel.
El�vette p�nzt�rc�j�t, �s egy fontot nyomott az �mul�
fi� kez�be.
- Vannak pillanatok - k�z�lte Lanscombe-bal -, ami-
kor nem szabad takar�koskodni.
- Bizony�ra, sir - �s Lanscombe meghajolt.
- Hol van Morton fel�gyel� �r? - k�rdezte Poirot.
- Az egyik rend�rs�gi �r elment - felelte Lanscombe
finny�skodva, amivel jelezni �hajtotta, hogy egy uras�gi
inas nem jegyzi meg mag�nak ak�rmif�le rend�rtisztek
nev�t. - A m�sik �r val�sz�n�leg a dolgoz�szob�ban van.
- Pomp�s - mondta Poirot. - Nyomban felkeresem.
Megveregette Lanscombe v�ll�t, �s hozz�tette :
- Utunk v�g�re �rkezt�nk, Lanscombe !
A v�n inas megr�k�ny�dve n�zett r� . . . nem �rkez�s,
hanem t�voz�s j�rt m�r az � esz�ben.
�gy sz�lt :
- Ezek szerint nem tetszik elutazni a kilencharmin-
cassal, sir?
- M�g ne vesz�tse el a rem�nyt, mon ami - mondta
Poirot.
Majd elindult, de hirtelen megfordult, �s �gy sz�lt:
- Vissza tudna eml�kezni, hogy mik voltak Lans-
quenet-n� els� szavai, amikor Richard �r temet�s�nek
napj�n ide�rkezett?
- Igenis, sir. - �s Lanscombe arca felder�lt. - Co-
ra kisasszony . . . akarom mondani, Lansquenet-n� nagy-
s�gos asszony . . . bocs�sson meg, sir, de mindig �gy
gondolok r�, mint Cora kisasszonyra . . .
- Term�szetes . . .
- Sz�val ezt mondta : "Hall�, Lanscombe, eml�kszik
arra a sok cukorhabos s�tem�nyre, amit mag�t�l kap-
tunk? R�gen volt! Mindig lehozta nek�nk a s�trakba."
Minden gyereknek volt egy kis s�tra a park d�li sz�l�n.
Ny�ron, amikor vend�gek voltak, cukorhabos s�tem�ny
volt a konyha kedveltje; abb�l le szoktam vinni a kisasz-
szonyk�knak �s a fiataluraknak. Cora kisasszony min-
dig nagyon szerette a gyomr�t.
Poirot b�lintott:
- Igen, ez teh�t teljesen �gy van, amik�nt k�pzel-
tem. Igen, ez tipikus . . .
Besietett a dolgoz�szob�ba, ahol megtal�lta Mortont.
Sz� n�lk�l kez�be nyomta a t�viratot. Mortonnak arc-
izma sem r�ndult.
- Egy bet�t sem �rtek - jelentette ki.
- Elj�tt az ideje, hogy elmondjak mindent - sz�lt
Poirot.
Morton fel�gyel� vigyorg�sra h�zta a sz�j�t:
- �gy kezd�dik, mint a sz�z vallom�sa a m�lt sz�-
zadbeli dr�m�ban. De val�ban itt az ideje, hogy kiruk-
koljon valamivel! Kezd elegem lenni ebb�l a sz�nh�z-
b�l. Banks bar�tunk ragaszkodik hozz�, hogy � m�r-
gezte meg Abernethie urat, �s roppant b�szke, ami�rt
nem tudunk r�j�nni, mik�nt tette. Maga �rti azt, Poirot,
mi�rt jelentkezik minden gyilkoss�gi �gyben valaki, �s
mi�rt vet s�lyt arra, hogy azt higgy�k, � a tettes? Mire
j� ez neki? Sosem tudtam a nyitj�ra j�nni.
- Ebben az esetben, azt hiszem, a fiatalember sze-
retne megszabadulni a felel�ss�gt�l �nmag�val szemben.
Menek�l�s az elmegy�gyint�zetbe . . .
- Tal�n ink�bb a fegyh�zba!
- �t az is kiel�g�ten�.
- Higgy�nk neki, Poirot? Vagy ink�bb a Gilchrist
kisasszony mes�j�hez tartsuk magunkat, amit mag�nak
is leadott, hogy mit mondott Richard Abernethie az uno-
kah�g�r�l? Ha Gregory Banks a tettes, akkor Susan asz-
szony is benne van a dologban. De nem tudom elk�pzel-
ni ezt a n�t, amint sorra gyilkolja az embereket. Igaz,
hogy a f�rje �rdek�ben mindenre k�pesnek tartom.
- Mindent elmondok . . .
- Igen igen, mondjon el mindent. De legyen sz�ves,
siessen.
Poirot ezen alkalommal a nagy szalonban gy�jt�tte
egybe hallgat�it.
Mintha a k�rben�l�k ink�bb ked�lyesen, semmint
komolyan fogn�k fel a helyzetet. Az �gynek azt a r�-
sz�t, amely aggodalmat kelthetett, a k�t rend�rtiszt,
Morton �s Parwell k�pviselte. A nyomoz�, szimatol�,
kihallgat�sokat eszk�zl� rend�rs�g oldal�n Hercule Poi-
rot, a mag�nnyomoz�, kiss� komolytalanul hatott.
Timothy k�zel j�rt ahhoz, hogy az �ltal�nos hangu-
latnak adjon hangot, amikor j�l �rthet� f�lhangon �gy
sz�lt feles�g�hez :
- Undok kis mitugr�sz! Nem tudom m�ssal magya-
r�zni a szerep�t, mint hogy Entwhistle-nek elment az
esze.
Nyilv�nval�, hogy Hercule Po�rot-nak neh�z lesz a
helyzet magaslat�n maradnia.
�s m�r kezdi is:
- M�sodszor jelentem be, h�lgyeim �s uraim, hogy
t�vozom. Reggel azt mondtam, hogy a tizenk�t �r�ssal
utazom. Most bejelentem, hogy a kilenc-harmincassal;
vagyis vacsora ut�n azonnal. T�vozom, mert imm�r
nincs sz�momra semmi tennival�.
- Nincs �s nem is volt - folytatta Timothy d�rm�g-
ve. - Ism�tlem: szemtelens�g!
- Eredetileg az�rt j�ttem, hogy megfejtsek egy rej-
t�lyt. Megfejtettem. Vegy�k most sorra mindazt, amit a
kit�n� Entwhistle �r tudom�somra hozott. El�sz�r Ri-
chard Abernethie �r hirtelen meghal. M�sodszor: h�ga,
Cora Lansquenet, a temet�s ut�n a k�vetkez�ket mond-
ja: "Hiszen meggyilkolt�k, nem?" Harmadszor: Mrs.
Lansquenet-t meg�lik. K�rd�s : �sszef�gg ez a h�rom
dolog egym�ssal? Mi t�rt�nik tov�bb? Miss Gilchrist,
Lansquenet-n� h�zvezet�n�je rosszul lesz, miut�n egy
szelet arz�nnel m�rgezett tort�t eszik. Ez teh�t a negye-
dik fejezet a mi kis r�mreg�ny�nkben.
Poirot sz�netet tartott, majd �gy folytatta :
- D�lel�tt m�r k�z�ltem �n�kkel, hogy nyomoz�som
sor�n egyetlen olyan mozzanatra sem bukkantam,
amely meger�s�ten�, hogy Abernethie urat megm�rgez-
t�k. Igaz, azt sem lehet bizony�tani, hogy nem m�rgez-
t�k meg. Egyel�re teh�t hom�lyban tapogat�zunk, de
hamarosan ki fog vil�gosodni! Nem vit�s, hogy Cora
Lansquenet szenz�ci�s kijelent�se elhangzott. Nem vi-
t�s tov�bb�, hogy m�snap Cora Lansquenet fejsz�s gyil-
koss�g �ldozata lett. Most pedig vegy�k szem�gyre a
negyedik fejezetet. A post�s szil�rdan vallja, ha nem is
merne esk�dni erre, hogy semmif�le olyan csomagot
sem k�zbes�tett aznap, amely tort�t tartalmazott. Ha a
post�snak igaza van, akkor m�s hagyta a csomagot a
h�zban. Ez a "m�s" lehet ugyan ismeretlen szem�ly is,
de m�giscsak azokra a szem�lyekre kell els�sorban gon-
dolnunk, akik akkor a h�zban tart�zkodtak, �s abban a
helyzetben voltak, hogy letehetik a csomagot az ajt�
m�g�. Ezek a k�vetkez�k: maga Gilchrist kisasszony,
term�szetesen Susan Banks, aki a hat�s�gi vizsg�latra
j�tt. Entwh�stle �r, sajn�lom, de �t is fel kell eml�te-
nem, hiszen amint eml�keznek, � is jelen volt, amikor
Lansquenet-n� megtette szenz�ci�s bejelent�s�t. V�g�l
m�g k�t szem�ly. Egy id�sebb �r, aki Mr. Guthrie-k�nt
mutatkozott be, �s �ll�t�lag m�kritikus, valamint egy
vagy t�bb ap�ca, aki kor�n reggel j�t�kony gy�jt�s c�l-
j�b�l kereste fel a h�zat.
A hallgat�s�g arc�n komoly figyelem t�kr�z�d�tt.
- Elhat�roztam - haladt tov�bb Poirot fejteget�s�-
ben -, hogy abb�l indulok ki : a post�s j�l eml�kszik.
De ebben az esetben nagyon alaposan szem�gyre kell
venni a gyan�s szem�lyek kis csoportj�t. Gilchrist kis-
asszonyra Abernethie �r hal�la semmi el�nnyel nem
j�rt, a Lansquenet-n�� pedig minim�lissal . . . s�t elve-
sz�tv�n gazd�j�t, �ll�s n�lk�l maradt olyan helyzetben,
amelyben nem l�tszik k�nny�nek, hogy hasonl� elfog-
lalts�got tal�ljon. Azt is tekintetbe kell venni, hogy Gil-
christ kisasszonyt arz�nm�rgez�ssel k�rh�zba sz�ll�tot-
t�k. Susan Banks hasznot h�zott Richard Abernethie
hal�l�b�l, �s kisebb m�rt�kben a Cora Lansquenet-�b�l
is, b�r els� pillant�sra Cora hal�la ink�bb biztons�got
jelent Abernethie �r gyilkosa sz�m�ra, semmint anyagi
el�nyt. A tettes ugyanis teljes joggal felteheti, hogy Gil-
christ kisasszony kihallgatott egy besz�lget�st Cora
Lansquenet �s b�tyja k�z�tt, amely besz�lget�sben em-
l�t�s t�rt�nt r�la is. A tettes teh�t �gy v�lhette, hogy
Gilchrist kisasszonyt�l minden�ron meg kell szabadulni.
Ne feledj�k tov�bb�, hogy Susan asszony meg sem k�s-
tolta a tort�t, �s �jszaka, amikor Gilchrist kisasszony
rosszul lett, azt mondta, hogy r��rnek reggel h�vni a
doktort.
Mozg�s futott v�gig a hallgat�s�g sor�n.
- Menj�nk tov�bb. Entwhistle �r nem h�z hasznot
egyik hal�lesetb�l sem, de � tartja kez�ben Abernethie
�r �zleti �gyeit, � a v�grendelet v�grehajt�ja, valljuk
be teh�t, elk�pzelhet�, hogy Abernethie �r min�l ko-
r�bbi hal�la j�l j�n neki. Azt azonban el kell ismerni,
ha Entwhistle �r benne van az �gyben, akkor �rthetet-
len, mi�rt fordult hozz�m. De erre mindj�rt v�laszolok
is: nem az els� eset lenne, amikor a gyilkos t�ls�gosan
biztons�gban �rzi mag�t, �s t�ll� a c�lon.
Poirot megsodorta bajusz�t, majd folytatta:
- Eljutottunk a . . . mondhatn�m . . . "outsiderek-
hez": Guthrie �rhoz �s az ap�c�hoz. Ha Guthrie �r va-
l�ban Guthrie �r, a m�kritikus, akkor nem gyan�s�t-
hat�. Ugyan�gy az ap�ca sem, ha csakugyan ap�ca. K�r-
d�s teh�t az, hogy ez a k�t szem�ly val�ban az-e, akinek
mondta mag�t. �s itt meg kell mondanom, hogy ebben
az �gyben �lland�an felcsend�l, ha szabad �gy monda-
nom, egy ap�camot�vum. Ap�ca csenget be Timothy
�r�kn�l, �s Gilchrist kisasszony �gy v�li, hogy ugyanaz
az ap�ca, akit Lytchett St. Maryben l�tott. De Aber-
nethie �r hal�l�t megel�z�en is j�rt vagy j�rtak itt ap�-
c�k.
- Zuhannak az ap�car�szv�nyek - mormolta George
Crossfield.
Poirot folytatta :
- �me, n�gy mozaikk�vecske: Abernethie �r hal�la,
Cora Lansquenet meggyilkol�sa, a m�rgezett esk�v�i
torta �s az "ap�camot�vum". Hadd mutassak r� m�g n�-
h�ny von�sra, amely felkeltette �rdekl�d�semet: egy
m�b�r�l� l�togat�sa; olajfest�kszag; Polflexan kik�t�je
k�pes levelez�lapon; v�g�l viaszvir�gcsokor azon a ma-
lachitasztalk�n, amelyen most k�nai v�za �ll. Ezek a
dolgok, amelyek felfedt�k el�ttem az igazs�got, �s most
�n�k el� t�rom.
Az igazs�g els� r�sz�t m�r reggel elmondtam. Richard
Abernethie hirtelen halt meg, de senki sem gondolt
volna gyilkoss�gra, ha h�ga, Cora, nem teszi azt az em-
l�kezetes kijelent�st a temet�s napj�n. Az eg�sz "Aber-
nethie-�gy" alapja ez a kijelent�s. Ennek k�vetkezt�-
ben �n�k mindny�jan azt hitt�k, hogy gyilkoss�g t�r-
t�nt, de nem is annyira a szavak tartalma miatt, ha-
nem mert ismert�k Cora jellem�t. Cora Lansquenet
ugyanis h�res volt arr�l, hogy a legk�nosabb pillanatok-
ban kimondja az igazs�got. Az "Abernethie-�gy" teh�t
nemcsak Cora szavain, hanem Cora egy�nis�g�n nyu-
godott. Most pedig ahhoz a k�rd�shez jutok, amelyet
hamarosan fel kellett tennem magamnak : mennyire is-
mert�k �n�k Cora Lansquenet-t?
R�vid sz�net k�vetkezett, amelybe belehas�tott Susan
hangja :
- Hogy �rti ezt?
Poirot folytatta:
- Egy�ltal�ban nem j�l ismert�k! A fiatal nemzed�k
sosem l�tta, vagy ha igen, eg�sz kisgyermek kor�ban.
Csup�n h�rom olyan szem�ly volt jelen azon a napon,
aki val�ban ismerte Cor�t. Lanscombe, az inas, aki �reg,
�s nagyon rosszul l�t; Mrs. Timothy, aki csup�n egy-
szer-k�tszer tal�lkozott vele saj�t esk�v�je idej�n, �s
Mrs. Leo, aki meglehet�sen j�l ismerte, de h�sz �ve
nem l�tta. Azt mondtam teh�t magamnak: "Tegy�k fel,
hogy nem Cora Lansquenet volt. De ki j�rt itt akkor a
temet�sen?"
- Azt akarja mondani, hogy Cora n�ni nem Cora
n�ni volt? - k�rdezte Susan hitetlen�l. - Hogy nem
Cora n�nit �lt�k meg, hanem m�st?
- Nem, nem! Cora Lansquenet-t tett�k el l�b al�l,
ez biztos. De nem Cora Lansquenet j�rt itt a b�tyja te-
met�s�n. Annak a n�nek, aki itt j�rt, egyetlen c�lja volt:
kihaszn�lni Richard Abernethie hirtelen hal�l�t. �s azt
a hitet kelteni hozz�tartoz�iban, hogy Abernethie urat
meg�lt�k. El is �rte a c�lj�t!
- Abszurdum! - hangzott fel Maude hangja. - Mi-
�rt? Mi ennek az �rtelme?
- Az �rtelme? Elterelni a figyelmet a m�sik gyilhos-
s�gr�l! Cora Lansquenet meggyilkol�s�r�l. Ha ugyanis
Cora azt �ll�tja, hogy Richardot meg�lt�k, �s m�snap �t
is meg�lik, akkor legal�bbis gyan� t�mad, hogy a k�t
hal�l okozati �sszef�gg�sben �ll egym�ssal. De ha Co-
r�t meg�lik, �s bet�rnek a h�z�ba, kirabolj�k, �s a rend-
�rs�g m�gis k�telkedik abban, hogy k�z�ns�ges rabl�-
gyilkoss�g t�rt�nt, akkor hol fogj�k keresni a tettest?
A h�z k�zel�ben vagy . . . mag�ban a h�zban! A gyan�
els�sorban arra a n�re fog esni, aki egy�tt lakott az �l-
dozattal.
Gilchrist kisasszony tiltakozott, de olyan hangon,
mintha nem tudn� komolyan venni a hallottakat.
- De monsieur Pontarlier . . . mit is mondjak . . . csak
nem akarja azt a l�tszatot kelteni, hogy valaki . . . hogy
�n . . . meg�ltem Cor�t egy ametiszt mellt��rt �s n�h�ny
�rt�ktelen v�zlat�rt?
- Nem - felelt Poirot. - Nem ez�rt. T�bb�rt! Van
egy v�zlat a h�zban, amely Polflexan kik�t�j�t �br�-
zolja. Mrs. Banks �les szeme �szrevette, hogy levelez�-
lapr�l k�sz�lt, mert a r�gi lapon m�g l�tszik a k�part,
amely az�ta felrobbant. Lansquenet-n� azonban mindig
�let ut�n festett. Eml�kszem, hogy Entwhistle �r eml�-
tette, hogy olajfest�kszagot �rzett a h�zban, amikor el�-
sz�r j�rt ott. Maga tud festeni, G�lchrist kisasszony,
ugye? Apja fest�m�v�sz volt, teh�t �rt a k�pekhez! Te-
gy�k fel, hogy azok k�z�tt a k�pek k�z�tt, amelyeket
Cora olcs�n �sszev�s�rolt �rver�seken, volt egy �rt�kes
p�ld�ny is. Tegy�k fel, hogy Cora nem j�tt r� erre, de
maga igen. Maga azt is tudta, hogy Cora egy r�gi m�-
kritikus bar�tj�nak l�togat�s�t v�rja. Ekkor hirtelen
meghal Cora b�tyja. �s mag�nak, Gilchrist kisasszony,
megsz�let�k a nagy �tlet az agy�ban. Egy-k�t tabletta
altat� Cora asszony reggeli te�j�ba elegend� ahhoz,
hogy Lansquenet-n�t eg�sz napra �lomba mer�tse, mi-
k�zben maga j�tssza el az � szerep�t Enderbyben. Cora
annyit mes�lt Enderbyr�l, hogy j�l ismeri az ottani k�-
r�lm�nyeket, Gilchrist kisasszony. Minden id�sebb em-
ber sz�vesen id�zi fel gyermekkor�t, ha egyed�l marad
az �letben. Ha a v�n Lanscombe-ban k�telyek t�madtak
volna, maga m�r el is oszlatta, amikor legels� meg-
jegyz�s�ben sz�ba hozta a cukorhabos s�tem�nyeket �s
s�trakat a parkban. Igen. Maga kit�n�en felhaszn�lta
mindazt, amit Enderbyr�l tudott. Hol egy megjegyz�st
ejtett el, hol egy r�gi eml�k�re hivatkozott, �s ezzel
megnyerte a csat�t. Senki sem gyan�totta, hogy nem
Cora van jelen. Maga felvette Cora ruh�j�t . . . kiss�
kit�mte mag�t . . . s minthogy Cora m�-frufrut hordott,
ezt is k�nny� volt ut�nozni. Senki sem l�tta Cor�t h�sz
�v �ta, �s h�sz �v alatt az emberek annyira megv�ltoz-
nak, hogy gyakran lehet ezt a kijelent�st hallani : "Meg
sem ismertem volna!" De bizonyos egy�ni szok�socsk�k
eg�sz �letre megmaradnak, �s Cora tele volt ilyen egy�ni
szok�socsk�kkal, affekt�ci�kkal, p�zokkal, amelyeket
maga t�k�r el�tt gondosan begyakorolt, miss Gilchrist.
De, furcsa m�don, itt k�vette el az els� hib�t, Gil-
chr�st kisasszony - folytatta Poirot. - Megfeledkezett
arr�l, hogy az ember t�k�rk�pe ford�tott k�p. Mik�zben
a t�k�r el�tt gyakorolgatta Cora jellegzetes mad�rszer�
fejmozdulat�t, nem gondolt arra, hogy ez a mozdulat
�ppen a ford�tottja annak, ahogyan Cora a val�s�gban
csin�lta. P�ld�ul: helyesen �szlelte, hogy Cora jobbra
szokta hajtani a fej�t, de elfelejtette, hogy maga a val�-
s�gban balra hajtja a fej�t, amikor Cora fejmozdulat�-
nak hat�s�t akarja el�rni a t�k�rben!
Ez �bresztett k�ts�geket �s zavart Helen Abernethie-
ben, amikor az �l-Cora kimondta ama tudatosan zavart
kelt� mondat�t. Helen asszony meg�rezte, hogy "vala-
mi nincsen rendben", de tov�bb nem jutott. Bennem is
csak tegnap este v�lt tudatoss� . . . m�gpedig Rosamund
asszony egyik v�ratlan megjegyz�se k�vetkezt�ben . . .
hogy ilyenkor mi szokott bek�vetkezni. Kiv�tel n�lk�l
mindenki r�n�z arra, aki besz�l. Ha teh�t Mrs. Le�ban
az az �rz�s t�madt, hogy valami nincsen rendben, akkor
csakis Cora Lansquenet-n nem lehetett valami rendben.
Egyik este t�rt�netesen a t�k�rk�pr�l folyt a besz�lge-
t�s, �s arr�l, hogy "milyennek l�tjuk �nmagunkat". He-
len asszony a besz�lget�s hat�sa alatt a szob�j�ban az-
zal sz�rakozott; hogy saj�t arc�t vizsg�lgatta az �lt�z�-
t�kr�ben. Arca meglehet�sen szimmetrikus. Val�sz�n�-
leg Cor�ra gondolt k�zben, visszaeml�kezett Cora moz-
dulat�ra, ahogyan jobbra szokta tartani a fej�t, ut�nozta
ezt a mozdulatot, belen�zett a t�k�rbe, de a t�k�rk�p
term�szetesen nem �gy tartotta a fej�t, amik�nt Cora
szokta; a t�k�rk�p nem volt rendben, �s ekkor hirtelen
r�d�bbent, hogy mi "nem volt rendben" a temet�s nap-
j�n. R�d�bbent, hogy vagy Cora vette fel azt a szok�st
az �vek folyam�n, hogy balra biccentse a fej�t a jobbra
helyett . . . ami felett�bb val�sz�n�tlen . . . vagy Cora
nem volt Cora. �gy �rezte azonban, hogy egyik megfej-
t�s�nek sincs �rtelme. M�gis elhat�rozta, hogy azonnal
k�zli felfedez�s�t Entwhistle �rral. Lesietett a telefon-
hoz. De valaki; aki kor�n szokott kelni, m�r fenn volt,
megl�tta, ut�nament, �s att�l val� f�lt�ben, hogy Helen
asszony leleplez�seket akar k�z�lni, le�t�tte a s�lyos
ajt�f�kkel.
Poirot �jb�l sz�netet tartott, majd hozz�tette :
- Megragadom az alkalmat, Gilchrist kisasszony,
hogy k�z�ljem kegyeddel: Mrs. Abernethie agyr�zk�-
d�sa nem s�lyos. Hamarosan a saj�t sz�j�b�l hallhatjuk
majd a t�rt�nteket.
- Sosem tettem semmi ilyet! - ki�ltott fel Gilchrist
kisasszony. - Aljas hazugs�g az eg�sz!
- Igen, maga volt az, a temet�s napj�n - sz�lalt meg
hirtelen Michael Shane, aki m�r hosszabb id� �ta f�r-
k�szte k�v�ncsian miss Gilchrist arc�t. - R�gen �szre
kellett volna vennem . . . megvolt bennem az a bizony-
talan �rz�s, hogy m�r l�ttam mag�t valahol . . . de h�t
az ember nem n�zi meg alaposan a . . .
- . . . a h�zvezet�n�t, ugye? Hiszen az amolyan f�l-
csel�d - mondta Gilchrist kisasszony, �s hangja reme-
gett. - Tiszt�ban vagyok �n a helyzetemmel, nyugodt
lehet, Mr. Shane. De folytassa, Poirot �r. Folytassa ezt
a k�ptelens�get.
- Term�szetesen a gyilkoss�g gyan�j�nak fel�bresz-
t�se a temet�sen csup�n az els� l�p�s volt - mondta
Poirot. - Gilchrist kisasszony m�s �tleteket is tartoga-
tott a tarsoly�ban, amikkel terv�t al�t�maszthatta. P�l-
d�ul el volt sz�nva arra, hogy b�rmely percben "bevall-
ja": kihallgatta a besz�lget�st Richard Abernethie �s
Cora k�z�tt. Richard �r nyilv�n nem mondott egyebet,
mint hogy tudja, �lete nem lesz hossz�, ami megmagya-
r�zza azt a hom�lyos c�lz�st is, amellyel level�ben �lt.
Egy m�sik ilyen �tlet "az ap�ca". Az ap�ca . . . helye-
sebben ap�c�k . . . akik a nyilv�nos vizsg�lat napj�n be-
csengettek a Lansquenet h�zba, egy ap�c�t tal�ltattak
ki miss Gilchristtel, aki "�ld�zi" �t. "Az ap�ca" �r�gy�-
vel igyekezett kihallgatni azt a telefonbesz�lget�st is,
amelyet Mrs. Timothy folytatott s�gorn�j�vel Enderby-
ben. De arra is �r�gy�l szolg�lt az ap�ca "�ld�z�se",
hogy idehozassa mag�t, mert k�v�ncsi volt, hogyan �t�-
lik meg a csal�dtagok a v�lt �s val�s�gos gyilkoss�go-
kat. Ami pedig az arz�nes lakodalmi tort�t illeti . . . az
�nm�rgez�s, amely persze sosem hal�los, nagyon r�gi
tr�kk, �s ebben az esetben fel is keltette Morton fel-
�gyel� gyan�j�t a tr�kk alkalmaz�j�val szemben.
- �s a festm�ny? - k�rdezte Rosamund. - Mif�le
festm�nyr�l besz�lt az im�nt?
Poirot t�viratot h�zott el� a zseb�b�l, �s lassan ki-
bontogatta.
- Ma reggel felh�vtam Entwhistle urat, aki komoly
�s felel�s ember. Megk�rtem, menjen Stansfield Grange-
be, �s Timothy Abernethie �rra val� hivatkoz�ssal
(Poirot itt szigor� pillant�st vetett Timothyra) n�zzen
k�r�l miss Gilchrist szob�j�ban a k�pek k�z�tt. V�lasz-
sza ki a Polflexan kik�t�j�t �br�zol� festm�nyt, �s az-
zal az �r�ggyel, hogy meglepet�s�l be akarja keretez-
tetni Gilchrist kisasszony sz�m�ra, vigye mag�val Lon-
donba, �s mutassa meg Guthrie �rnak, akit s�rg�nyileg
el�re �rtes�tettem. A polflexani kik�t� heveny�szett olaj-
v�zlat�t, amely elfedte az eredeti festm�nyt, term�sze-
tesen kivett�k a keretb�l.
Most felmutatta a t�viratot, �s felolvasta a sz�veg�t :
"Val�di Vermeer. Guthrie."
Ekkor Gilchrist kisasszony sz��radatban t�rt ki :
- Tudtam, hogy Vermeer. Tudtam! Lansquenet-n�
nem tudta! �sszevissza besz�lt Rembrandtokr�l �s olasz
primit�vekr�l, de k�ptelen volt felismerni egy Vermeert,
pedig val�s�ggal az orra al� dugt�k. A nagy szak�rt� !
Fabatk�t sem �rtett a m�v�szethez! Buta volt, mint az
�jszaka. �lland�an err�l a kast�lyr�l �radozott . . . En-
derbyr�l... �s hogy mit csin�ltak itt gyerekkoruk-
ban . . . Richardr�l, Timothyr�l, Laur�r�l �s az eg�sz
pereputtyr�l. P�nzben �szott mindenki ! Mindennel el-
halmozt�k �ket, ami egy gyereknek kell. Maguknak fo-
galmuk sincs arr�l, milyen siv�r �s unalmas, ha valaki
folyv�st ugyanazt ism�telgeti �r�r�l �r�ra, napr�l nap-
ra. Az �n szerepem csak ebb�l �llt : "Igaz�n, Mrs. Lans-
quenet?", vagy "Ne mondja, Mrs. Lansquenet!" �gy
kellett tennem, mintha �rdekelne a fecseg�se. Pedig un-
tam . . . untam . . . untam! S k�zben tudtam, hogy �r�k-
k� �gy lesz . . . �r�kk� ebben a siv�r unalomban k�nl�d-
hatom . . . Azt�n . . . azt�n j�tt a Vermeer! Olvastam az
�js�gban, hogy n�h�ny nappal ezel�tt egy m�sik Ver-
meer-k�p t�bb mint k�tezer font�rt kelt el!
- Teh�t k�tezer font�rt gyilkolta meg . . . m�sz�-
rolta le . . . Cora n�nit? - k�rdezte Susan, mint aki nem
hisz a f�l�nek.
- K�tezer fontb�l - mondta Poirot - b�relni lehet
�s berendezni egy te�z�t . . .
Gilchrist kisasszony a detekt�v fel� fordult:
- Maga leleplezett ugyan, de legal�bb meg�rt engem.
Ez volt az utols� lehet�s�g sz�momra. A f�ld al�l is el�
kellett teremtenem egy kis t�k�t. - Gilchrist kisasszony
remeg� hangja most �gy sz�llt a hallgat�k fel�, mint
egy megsz�llott�. - Elhat�roztam, hogy �gy fogom el-
nevezni ; "A p�lmaf�hoz". Kis tev�k lettek volna az �t-
laptart� figur�k. N�ha m�g ma is hozz� lehet jutni csi-
nos porcel�nk�szletekhez . . . �t nem vett export�ru-
hoz . . . ami nem olyan sz�rny�, mint az a kommersz
�ru, amelyet r�s�znak a v�s�rl�kra. J� helyen b�reltem
volna a te�z�t, ahol �ri k�z�ns�gre lehetett volna sz�m�-
tani . . . Tudom, hogy j�l ment volna. - Gilchrist kis-
asszony egy pillanatra elhallgatott, majd r�vetegen hoz-
z�tette : - T�lgyfa asztalok . . . kis fonott sz�kek . . . fe-
h�r p�rn�kkal . . . piros cs�kos feh�r p�rn�kkal . . .
Ama te�z�, amelyb�l sosem lesz val�s�g, n�h�ny
percre nagyobb realit�ssal t�kr�z�d�tt a hallgat�s�g
k�pzelet�ben, mint a kast�ly szalonja a maga m�lt sz�-
zadbeli szolids�g�val . . .
Morton fel�gyel� t�rte meg a var�zst n�h�ny olyan
sz�val, amilyent a rend�rtisztek ilyen alkalmakkor el
szoktak mondani.
Gilchrist kisasszony engedelmes nyugalommal fordult
Morton fel� :
- �, term�szetesen. M�ris megyek. Nem okozok
semmif�le neh�zs�get �nnek. Ha nem teremthetem meg
"A p�lmaf�hoz"-t, �gyis minden mindegy . . .
Miss Gilchrist a rend�rfel�gyel� k�s�ret�ben elhagyta
a szob�t.
- �me egy "�rin�", aki gyilkolt! Nem hittem volna!
Iszonyatos! - mondta Susan. Hangja m�g remegett.
25

- De a viaszvir�gokat m�g mindig nem �rtem - mondta

Rosamund.
Szemreh�ny�an szegezte Poirot-ra nagy, k�k szem�t.
Helen lak�s�ban voltak Londonban. Maga Helen a
kereveten pihent, Rosamund �s Poirot pedig te�zott.
- Mi k�z�k a viaszvir�goknak az eg�szhez? - k�r-
dezte Rosamund. - �s a malachitasztalk�nak?
- A malachitasztalk�nak semmi. A viaszvir�g-csokor
azonban Gilchrist kisasszony m�sodik t�ved�se volt.
Egy alkalommal azt mondta, hogy a viaszvir�gok kit�-
n�en hatnak a malachitasztalk�n. M�rpedig Gilchrist
kisasszony nem tudhatta ezt! A vir�gok ugyanis v�z�-
jukkal egy�tt elt�rtek, miel�tt Gilchrist kisasszony Ti-
mothy�k t�rsas�g�ban Enderbybe �rkezett volna. Teh�t
csak akkor l�thatta a vir�gokat, amikor mint Cora Lans-
quenet volt Enderbyben.
- Ez nagy ostobas�g volt a gyilkost�l - mondta Ro-
samund.
Poirot �vatoss�gra intett az ujj�val:
- L�ssa, madame, ez�rt szeretek �n besz�lgetni az
emberekkel. Besz�lgetni vesz�lyes ! M�lys�ges meggy�-
z�d�sem, hogy ha r� lehet venni valakit, hogy kell�
ideig besz�lgessen valamir�l... ak�rmir�l... el�bb-
ut�bb el�rulja mag�t. Ez t�rt�nt Gilchrist kisasszony-
nyal is.
- Levonom a tanuls�got - mondta Rosamund.
- A j�v�ben a legnagyobb �vatoss�ggal fogok besz�l-
getni.
Majd boldog der� �nt�tte el az arcvon�sait:
- Tudja-e, monsieur Poirot, hogy kisbab�t v�rok?
- �gy! Sz�val ez�rt volt orvosn�l, s ez�rt s�t�lt a
Regent's Parkban?
- Igen. �gy meglepett �s �gy felizgatott, amit az
orvos mondott, hogy minden�ron egyed�l akartam ma-
radni, hogy gondolkozhassam.
- �gy eml�kszem, azt mondta, madame, hogy ez rit-
k�n fordul el� kegyeddel.
- Nos, az �let egyszer�bb, ha nem gondolkodunk so-
kat. Most azonban d�ntenem kellett a j�v�r�l. �s el-
hat�roztam, hogy otthagyom a sz�npadot, �s anya le-
szek.
- Ez a szerep nagyszer�en illik mag�hoz, asszonyom.
M�r l�tom a b�jos k�peket az el�kel� k�pes �js�gok-
ban.
Rosamund boldogan mosolygott:
- Igen, gy�ny�r� lesz. Tudja, hogy Michael alig f�r
a b�r�be? Pedig kiss� agg�dtam, hogy mik�nt fogadja
a h�rt.
Sz�netet tartott, majd hozz�tette:
- Susan megtarthatja a malach�tasztalk�t. Ha nekem
kisbab�m lesz, akkor . . .
Nem fejezte be a mondatot.
- Susan kozmetikai szalonj�ban van fant�zia!
- mondta Helen. - Azt hiszem, Susan sikerre sz�letett.
- Igen. Susannak siker�l - mondta Poirot. - Ma-
dame Susan a nagyb�tyj�ra �t�tt.
- Richardra, ugyeb�r? - sz�lt Rosamund. - Nem pe-
dig Timothyra.
- Nem, nem Timothyra! - felelte Poirot.
Mindh�rman nevettek.
- Hov� lett Greg? - mondta Rosamund. - Susan azt
mondja, hogy pihen�k�r�t tart.
K�rd�en n�zett Poirot-ra, aki azonban nem v�laszolt.
- Nem �rtem, Greg mi�rt er�sk�d�tt, hogy � gyil-
kolta meg Richard b�csit - folytatta Rosamund. - Nem
ezt nevezik exhibicionizmusnak?
Poirot ism�t v�lasz n�lk�l hagyta a k�rd�st, �s visz-
szat�rt az el�z� t�m�ra :
- Nagyon kedves levelet kaptam Timothy �rt�l. Rop-
pantul meg van el�gedve azzal a szolg�lattal, amelyet
a csal�dnak tettem.
- Szerintem Timothy b�csi . . . sz�rnyeteg - mondta
Rosamund.
- J�v� h�ten megl�togatom �ket - sz�lt Helen.
- �gy l�tszik, siker�l rendbe hozniuk a parkot, de min-
den seg�ts�g j�l j�n a sz�mukra. Neh�z munkaer�t
kapni . . .
- Gilchrist kisasszony alighanem hi�nyzik majd ne-
kik - mondta Rosamund. - V�g�l m�g Timothy b�csit
is meg�lte volna. Vicces! ?
- M�r hallottam egyszer gy�ny�r� sz�j�b�l, hogy a
gyilkoss�g "vicces", madame.
- �, a "viccest" sem kell komolyan venni. Bevallom,
v�gig azt hittem, hogy George a tettes. De tal�n - tette
hozz� Rosamund vid�man - ami-k�sik, nem m�lik.
- �s az lesz azt�n igaz�n vicces, ugye? - mondta
Poirot g�nyosan.
- Bizony! - jelentette ki Rosamund.
Majd egy �jabb csokol�d�s mignont vett a t�lc�r�l,
�s �ri�si lelki nyugalommal elfogyasztotta.
Poirot Helenhez fordult:
- �s kegyed, madame, indul Cyprusba?
- Igen, de csak k�t h�t m�lva . . .
- Akkor h�t engedje meg, hogy kellemes utaz�st k�-
v�njak.
A f�rfi Helen keze f�l� hajolt. Helen kik�s�rte az el�-
szob�ba. Rosamund egyed�l maradt, �s �nfeledt der�-
vel t�m�gette mag�ba a mignonokat.
Helen hirtelen �gy sz�lt:
- Szeretn�m, ha �n tudn�, monsieur Poirot, hogy Ri-
chard hagyat�ka sz�momra t�bbet jelent, mint b�rki
m�s sz�m�ra.
- Teh�t nagyon, nagyon sokat, ugye, madame?
- Igen. Tudnia kell, hogy Cyprusban . . . egy gyer-
mek . . . a gyermekem v�r r�m. F�rjem �s �n nagyon
szerett�k egym�st . . . de nagy b�natunk volt, hogy
nincs gyermek�nk. Leo hal�la v�gtelen�l kietlenn� tette
�letemet. A h�bor� alatt Londonban dolgoztam mint �n-
k�ntes �pol�n�. A h�bor� v�ge fel� tal�lkoztam egy f�r-
fival ... fiatalabb volt, mint �n, �s n�s. De h�zass�ga
nem volt nagyon boldog. A sors r�vid id�re egym�shoz
sodort kett�nket. Ennyi volt az eg�sz. � hazament Ka-
nad�ba, feles�g�hez �s gyermekeihez. Sosem tudta meg,
hogy m�g egy gyermeke van . . . t�lem. Gondolom, nem
is �r�lt volna. De �n �r�ltem. Olyan volt, mint egy �gi
csoda . . . hiszen m�r nem voltam fiatal . . . azt hittem,
m�r m�g�ttem az �let. Most Richard p�nz�n sz�pen fel
tudom nevelni a gyereket, akir�l mindenki azt hiszi,
hogy az unoka�cs�m. Nem lesz hi�nya semmiben. - He-
len sz�netet tartott, majd �gy folytatta: - Richardnak
sem �rultam el titkomat. Richard kedvelt engem, mik�nt
�n is �t, de sosem �rtette volna meg a t�rt�nteket. �n
olyan sokat tud r�lunk, mons�eur Po�rot, hogy ezt is
tudom�s�ra akartam hozni. Hadd legyen birtok�ban az
�n titkomnak is.
Poirot �jb�l az asszony keze f�l� hajolt.
Majd hazament. Ki m�s �lt a kandall� el�tti egyik
karossz�kben, mint Entwhistle . . .
- Hall�, Poirot - mondta az �gyv�d. - Most j�v�k a
t�rv�nysz�kr�l. Term�szetesen kimondt�k a b�n�ss�get.
De azt m�r nem tudom, hogy fegyh�z vagy elmegy�gy-
int�zet lesz-e a v�ge. Az a n�szem�ly teljesen k�sz, ami-
�ta le�ltett�k. Mintha a fellegek k�zt j�rna . . . id�nk�nt
val�s�gos boldogs�g sug�rzik az arc�r�l. Legapr�bb
r�szletekbe men� terveket dolgoz ki te�z�k �s eszpresz-
sz�k orsz�gos l�ncolat�r�l, amelyet � fog igazgatni.
Mindennap �j ny�lik meg �j v�rosban vagy ker�letben.
- Az ember nem tudja biztosan, hogy nem volt-e
mindig bolond. Megjegyzem, hogy nekem az a v�lem�-
nyem : nem volt az ! - sz�lt Poirot.
- Persze hogy nem! Semmivel sem volt bolondabb,
mint maga vagy �n, amikor kieszelte a gyilkoss�got.
A legnagyobb hidegv�rrel hajtotta v�gre. N�ha z�r�s
benyom�st kelt, de agya sz�m�t�an m�k�dik.
Poirot megborzongott.
- Azokra a szavakra gondolok - sz�lt -, amelyeket
Susan Banks mondott: "�me egy �rin�, aki gyilkolt! . . .
Iszonyatos!"
- �rin� vagy nem �rin�, nem �rdekes . . . gyilkos az
gyilkos !
Csend t�madt. �s Poirot agy�ban egym�s ut�n mer�lt
fel a gyilkosok k�pe, akiket �lete folyam�n leleple-
zett . . .