AGATHA CHRISTIE: H�ROM VAK EG�R

Vakok Elektronikus K�nyvt�ra

Jav�totta, t�rdelte: Dr. Kiss Istv�n; 2006.

H�rom vak eg�r

N�zd csak, hogy szalad!
N�zd csak, hogy szalad!
Futottak a gazdasszonyka ut�n,
Lev�gta k�ssel a farkukat, �m.
Ilyet nem pip�lt�l m�g soha t�n,
Mint a
H�rom vak eg�r.

PROL�GUS
Dermeszt� hideg volt. Az �gen komor �s a le nem hullott h�t�l terhes felh�k
gomolyogtak.
Egy f�rfi s�t�t fel�lt�ben, s�lba bugyol�lt arccal, szem�be h�zott kalapban
v�gigment a Culver Streeten,
�s f�lment a 74-es sz�m� h�z l�pcs�j�n. Megnyomta a cseng�t, mely �lesen
f�lberregett az alagsorban.
Mrs.Casey, aki �pp a mosogat�ssal bajl�dott, t�r�d�tten �gy sz�lt:
- Fene a cseng�be! �n mondom, nincs az embernek egy cs�pp nyugta se!
Lihegett egy sort, majd f�lcaplatott az alagsorb�l, �s ajt�t nyitott.
A kint �ll� f�rfi alakja kirajzol�dott a fenyeget� sz�rk�letb�l.
- Mrs. Lyon? - k�rdezte suttogva.
- M�sodik emelet - mondta Mrs. Casey.- Nyugodtan f�lmehet. V�rja mag�t?
A f�rfi t�tov�n nemet intett a fej�vel.
- Menjen csak f�l, �s kopogjon.
Ut�nan�zett a f�rfinak, amint az f�lfel� haladt az elrongyol�dott sz�nyeggel bevont
l�pcs�n. K�s�bb azt
�ll�totta, "furcsa �rz�se volt" vele kapcsolatban. Val�j�ban persze azt gondolta
csup�n, j� rendesen
megf�zhatott, hogy ennyire berekedt, meg hogy ilyen id�ben ez nem is csoda.
A f�rfi a l�pcs�fordul�hoz �rve halkan f�ty�r�szni kezdett. A "H�rom vak eg�r"
dallam�t f�ty�lte.

Molly Davis visszal�pett az utc�ra, �s f�ln�zett a kapu melletti frissen ping�lt

t�bl�ra.

Monkswell-udvarh�z
Vend�gfogad�

Helyesl�en b�lintott. �gy fest, t�nyleg �gy, mintha szakember k�sz�tette volna. Na
j�, egyesek t�n azt
mondhatj�k, majdnem �gy. A "Vend�gfogad�"-b�l a "v" egy kiss� f�lfel� d�lt, az
"udvarh�z" sz� v�g�n
pedig enyh�n �sszezs�fol�dtak a bet�k, m�gis eg�sz�ben Giles remek munk�t v�gzett.
Giles kifejezetten
�gyes volt. Rengeteg mindent meg tudott csin�lni. Molly mindig f�lfedezett valami
�jat a f�rj�ben. Mivel
Giles annyira keveset besz�lt mag�r�l, a n� csak fokr�l fokra �bredt r�, milyen
sok-oldal� is a p�rja. "Egy
volt tenger�sz mindenhez �rt" - ahogy mondani szokt�k.
Ami azt illeti, Gilesnak sz�ks�ge is lesz minden tehets�g�re, most, hogy �j
v�llalkoz�sba fogtak. Hiszen
n�luk tapasztalatlanabbakat keresve se lehetett tal�lni a fogad��zemeltet�s ter�n.
Mindenesetre j�

m�k�nak l�tszott. �s a lak�sprobl�m�jukat is megoldotta.

Molly �tlete volt az eg�sz. Amikor Katherine n�ni meghalt, �s az �gyv�dek �r�sban
t�j�koztatt�k arr�l,
hogy nagyn�nje r� hagyta a Monkswell-udvarh�zat, a fiatalp�r els�k�nt az elad�sra
gondolt. Giles azt
k�rdezte:
- Na, �s milyen?
Molly �gy felelt:
- �, h�t egy hatalmas, rossz beoszt�s�, r�gi h�z, tele dohos �s �divat� Vikt�ria
korabeli b�torokkal. A
kert eg�szen sz�p, de a h�bor� �ta sz�rnyen ben�tte a gaz, mert csak egyetlenegy
�reg kert�sz maradt, aki
�polja.
Teh�t �gy d�nt�ttek, t�ladnak a h�zon, s �pp csak annyi b�tort tartanak meg
maguknak, amennyivel egy
kis h�zik�t vagy lak�st berendezhetnek.
De egyszerre k�t neh�zs�ggel is szembe kellett n�zni�k. El�sz�r is egy�ltal�n nem
tal�ltak kis h�zik�t
vagy lak�st, m�sodszor pedig a b�torok egyt�l egyig orm�tlanul nagyok voltak.
- Akkor h�t - sz�lt Molly -, mindent el kell adnunk. Ugye el fognak kelni?
Az �gyn�k biztos�totta �ket afel�l, hogy manaps�g b�rmit el lehet adni.
- Nagyon val�sz�n� - tette hozz� -, hogy sz�ll�nak vagy fogad�nak veszi majd meg

valaki, a teljes b�torzattal egy�tt. Szerencs�re a h�z igen j� �llapotban van. A

n�hai Miss Emory
k�zvetlen�l a h�bor� el�tt alaposan rendbe hozatta �s korszer�s�tette, s l�nyeg�ben
az�ta se romlott le.
Igen, kifejezetten j� �llapotban van.
�s ekkor j�tt Molly �tlete.
- Giles - mondta -, mi�rt ne �zemeltethetn�nk benne fogad�t mi magunk?
A f�rje el�sz�r csak g�nyol�dott ezen, �m Molly kitart� volt.
- Nem kell sok vend�g, legal�bbis egyel�re. A h�z igaz�n alkalmas fogad�nak: hideg-
meleg v�z a
h�l�szob�kban, k�zpontif�t�s �s g�zt�zhely. Lenn�nek ty�kjaink meg kacs�ink, s
persze toj�sunk, �s
termeszthet�nk z�lds�geket.
- �s ki v�gezn� el az ezzel j�r� munk�t? Nem t�l neh�z szem�lyzetet tal�lni?
- �, h�t mi csin�ln�nk mindent. De b�rhol �ln�nk is, ez akkor is �gy lenne. N�h�ny
alkalmi kiseg�t�vel se
menn�nk sokkal t�bbre. Esetleg szerezhetn�nk majd egy bej�r�n�t, ha t�nyleg beindul
az �zlet. M�g ha
csak �t ember sz�llna meg n�lunk, �s mindegyik h�t guinea-t fizetne hetente...Molly
valamelyest der�l�t�
fejsz�molgat�sba mer�lt.
- �s gondolj bele, Giles - fejezte be mond�k�j�t -, ez a h�z a saj�tunk lenne. A
saj�t dolgainkkal. S ahogy
eln�zem, �vekbe telne, mire tal�ln�nk magunknak lak�helyet.
Ez bizony - Giles egyet�rtett vele -, igaza volt. Kutyafutt�ban k�t�tt h�zass�guk
�ta oly kev�s id�t
t�lthettek egy�tt, hogy m�r nagyon szerettek volna otthonra lelni �s meg�llapodni.
A nagy k�s�rlet ideje v�szesen k�zeledett. Hirdet�seket tetettek be a helyi
�js�gba, meg a Times-ba,
melyekre �rkeztek is k�l�nf�le v�laszok.
S most, a mai napra v�rt�k az els� vend�g �rkez�s�t. Giles kor�n lement, hogy
bemeleg�tse az aut�t -
katonai dr�th�l�t sz�nd�kozott venni, amit a megye m�sik v�g�ben k�n�ltak elad�sra.
Molly bejelentette,
bes�t�l a faluba, hogy m�g utolj�ra beszerezzen n�h�ny apr�s�got.
Az egyetlen zavar� t�nyez� az id�j�r�svolt. Az ut�bbi k�t nap cs�p�s hidege ut�n
m�g a h� is elkezdett
esni. Molly a kocsi�ton szapor�zta l�pteit, es�kab�tj�t �s f�nyes, g�nd�r haj�t
k�v�r h�pelyhek lept�k el.
Az el�rejelz�s kiv�telesen kem�ny id�j�r�si viszonyokat j�solt. Er�s h�z�por volt
v�rhat�.
Molly a v�zvezet�k miatt aggodalmaskodott, rem�lte, nem fog befagyni. Igaz�n nem
lenne sz�p, ha r�gt�n
a megnyit�s ut�n minden elromolna. Az �r�j�ra pillantott. V�ge a teaid�nek. Vajon
Giles vissza�rt-e m�r?
S k�v�ncsi lesz-e arra, hogy � merre j�rt?
"Megint be kellett mennem a faluba valami�rt, amit elfelejtettem megvenni", fogja
mondani Molly. S a
f�rje nevetve k�rdezi majd: "M�g n�h�ny konzerv�rt?"
Gyakran viccel�dtek a konzerveken. �lland�an �jabb doboz �telekre vad�sztak.
Mostanra eg�sz
tisztess�gesen f�lt�lt�tt�k a kamr�t, f�lk�sz�lv�n az �ns�ges id�kre.
Molly elfintorodott, amint f�ln�zett az �gre, s azt gondolta, ezek az �ns�ges id�k,
�gy l�tszik, igen hamar
r�juk k�sz�ntenek.
�res volt a h�z. Giles nem j�tt m�g vissza. Molly el�sz�r a konyh�ba ment, azt�n
f�l, hogy k�rbej�rja a
frissen el�k�sz�tett h�l�szob�kat. Mrs. Boyle-� a d�li szoba a mahag�nib�torokkal
�s a mennyezetes
�ggyal. Metcalf �rnagy� a k�k szoba a t�lgyfa berendez�ssel. Mr. Wren� az ablak-
f�lk�s keleti szoba.
Mindegyik nagyon j�l mutatott -micsoda szerencse, hogy Katherine n�ninek annyi
csod�s
v�szon�gynem�je volt. Molly megigaz�totta az egyik �gytakar�t, �s lement. Csaknem
bes�t�tedett m�r. A
h�zban hirtelen s�ri cs�nd �s kong� �ress�g t�madt. Az �p�let elhagyatottan �llt,
k�tm�rf�ldnyire a
falut�l, k�tm�rf�ldnyire - ahogy Molly megfogalmazta mag�ban -mindent�l.
Azel�tt is sokszor volt egyed�l a h�zban, �m ez igaz�n csak most tudatosodott
benne.
A h� l�gyan z�porozva �t�gette az ablak�veget. Kellemetlen, susog� hangja volt. Mi
lenne, ha Giles nem
tudna hazaj�nni, merthogy az aut� a vastag h�r�teg miatt k�ptelen volna
tov�bbmenni? Mi lenne, ha
egyed�l kellene maradnia, egyes-egyed�l, ak�r t�bb napon �t?
K�rben�zett a tereb�lyes �s nyugalmat �raszt� konyh�ban, mely val�s�ggal ki�ltott
egy tereb�lyes �s
nyugalmat �raszt� szak�csn��rt, aki az asztalf�n �lve, �llkapcs�t ritmikusan f�l-
al� mozgatva ropog�s
kekszet enne, s hozz� feketete�t inna. Egyik oldal�n egy magas, id�secske szobal�ny
�lne, a m�sikon meg
egy r�zs�s-k�p�, g�mb�lyded csel�dl�ny, s az asztal m�sik v�g�ben �l� konyhal�ny
r�m�lt szemmel
lesn� f�ljebbval�it. �s mindezek helyett csak � volt itt egymaga, Molly Davis,
olyan szerepben
tetszelegve, mely egyel�re nem �llt t�ls�gosan k�zel hozz�. Ebben a pillanatban az
eg�sz �lete
val�szer�tlennek l�tszott - Gilest is bele�rtve. Molly szerepet j�tszott, csup�n
szerepet.
�rny suhant el az ablak el�tt, s � f�lugrott. Valaki k�zeledett a havon.
Z�rcs�rg�st hallott az oldalajt�
fel�l. Az idegen ott �llt az ajt�ban, s ler�zta mag�r�l a havat. Egy ismeretlen
f�rfi s�t�lt be az �res h�zba.

�s akkor egyszeriben szertefoszlott a k�pzelg�s.

- �, Giles - ki�ltotta Molly. - �gy �r�l�k, hogy megj�tt�l!

- Szervusz, �desem! Micsoda ronda id�! Istenemre, majd megfagytam.

Dobbantott a l�b�val �s belelehelt a tenyer�be.
Molly g�piesen f�lszedte a kab�tot, amit f�rje am�gy, Giles m�dj�ra" ledobott a
t�lgyfa kom�dra.
V�llf�ra rakta, a kit�m�tt zsebekb�l kivett egy s�lat, egy h�rlapot, egy k�teg
sp�rg�t �s a reggeli post�t,
amit Giles treh�nyul belegy�m�sz�lt. A konyh�ba tartv�n, az �js�got letette a
konyhaszekr�nyre, �s
f�lrakta a g�zra a te�skann�t.
- Megvetted a dr�th�l�t? - k�rdezte. -Olyan sok�ig volt�l t�vol.
- Nem volt sz�munkra megfelel�. Egy�ltal�n nem tudtuk volna haszn�lni. Elmentem egy
m�sik telepre,
de az ottani se volt j�. H�t te mit csin�lt�l ezalatt? Gondolom, nem j�tt m�g
senki?
- Ha m�r itt tartunk, Mrs. Boyle csak holnap �rkezik.
- Metcalf �rnagynak �s Mr. Wrennekm�g ma itt kellene lennie.
- Metcalf �rnagy k�ld�tt egy lapot, hogy holnap j�n.
- H�t akkor csak Mr. Wren maradt, aki ma vel�nk vacsor�zik. Milyennek k�pzeled?
Der�k, nyugalmazott
k�ztisztvisel�, ez az �n tippem.
- Nem hiszem, szerintem m�v�sz.
- Ebben az esetben - mondta Giles -, jobban tessz�k, ha el�re elk�rj�k az els� heti
b�rleti d�jat.
- Ugyan m�r, Giles, hiszen hoznak magukkal poggy�szt. Ha nem fizetnek, megtartjuk a
poggy�szukat.
- �s mi van akkor, ha �js�gpap�rba csomagolt k�vek vannak benn�k? Az igazs�g az,
Molly, hogy halv�ny
fogalmunk sincs r�la, mit is r� r�nk ez a v�llalkoz�s. Rem�lem, nem t�nik f�l
nekik, mennyire kezd�k
vagyunk.
- Mrs. Boyle-nak eg�sz biztosan f�lt�nik - mondta Molly. - Az a fajta n�.
- Honnan tudod? Hiszen nem is l�ttad,ugye?
Molly elfordult. �js�gpap�rt ter�tett az asztalra, el�vett egy darab sajtot, hogy
lereszelje.
- Mi k�sz�l? - �rdekl�d�tt a f�rje.
- Sajtos krumpli - t�j�koztatta Molly. -Keny�rb�l, t�rt krumpli, meg egyicike-
picike sajt, csak hogy m�lt�
legyen a nev�hez.
- M�g mondja valaki, hogy nem vagy lelem�nyes szak�csn�, igaz? - mondta a feles�g�t
csod�l� f�rj.
-Mondhatn�. Egyszerre kiz�r�lag egyf�l�t tudok k�sz�teni. A m�veleteket
�sszehangolni, na, az k�v�n
csak igaz�n nagy gyakorlatot. A legnehezebb a reggeli.
- Mi�rt?
- Mert minden egy id�ben k�sz�l: a toj�s, a szalonna, a forr� tej, a k�v� �s a
pir�t�s. Vagy a tej fut ki,
vagy a pir�t�s �g meg, vagy a szalonna p�nd�r�dik �ssze, vagy a toj�s f� kem�nyre.
Az embernek olyan
�bernek kell lennie, mint a leforr�zott macsk�nak, aki egyszerre figyel mindenfel�.
- Holnap reggel majd �szrev�tlen�l lelop�dzom, �s meglesem ezt a leforr�zottmacska-
imit�tort.
- Forr a teav�z - sz�lt Molly. - Bevissz�k a t�lc�t a k�nyvt�rszob�ba, hogy
hallgat-hassuk a r�di�t?
Mindj�rt h�reket mondanak.
- �gy l�tszik j�form�n minden id�nket a konyh�ban fogjuk elt�lteni, ide is venn�nk
k�ne egy r�di�t.
- H�t, igen. Milyen bar�ts�gosak is a konyh�k. Szeretem ezt a konyh�t. Szerintem
messze a h�z
legszebb helyis�ge. A t�lal�szekr�ny �s a t�ny�rok is tetszenek, de az egyszer�en
fantasztikus, hogy az
ember m�ris nagyst�l�nek �rzi mag�t, ha egy ilyen hatalmas t�zhely van a
birtok�ban. Persze h�l�t adok
az �gnek, hogy nem kell f�zn�m rajta.
- Gyan�tom, az eg�sz �vre val� f�t�anyagunk elfogyna egyetlen nap alatt.
- Az bizony k�nnyen meglehet. De k�pzeld el azokat a j�kora pecseny�ket -marha
h�tsz�nt �s �r�gerincet
- amik benne s�lhettek. Vagy az �ri�si r�z bef�z�l�basokat tele h�zi
szam�calekv�rral, sok-sok kil�
cukorral. Milyen nagyszer� �s nyugodt is volt a viktori�nus kor! N�zd meg a f�nti
b�torokat, hatalmasak
�s massz�vak, m�gis cifr�n d�sz�tettek, �s istenem, az a mennyei k�nyelem, s benn�k
a rengeteg hely az
ember ruh�inak - r�ad�sul a fi�kok mindegyike k�nnyed�n kih�zhat� �s betolhat�.
Eml�kszel arra a
modern lak�sra, amit kib�relt�nk? Minden be�p�tett �s tol�ajt�s volt, csak �ppen a
tol�ajt�k mindig
beszorultak. Ha betoltad, hogy bez�rd �ket, nem maradtak csukva, vagy ha igen,
akkor nem ny�ltak ki.
- H�t igen, ez a legrosszabb ezekben a szerkenty�kben. Ha nem m�k�dnek, az embernek
elmegy t�l�k a
kedve.
- Gyere, menj�nk, hallgassuk meg a h�reket.
A h�rek f�leg az id�j�r�sra vonatkoz� riadalomkelt� el�rejelz�sekb�l, a k�l�gyi
t�rgyal�sok szok�sos
megfenekl�s�r�l, a szenved�lyes parlamenti civakod�sokr�l sz�ltak, valamint egy a
paddingtoni Culver
Streeten t�rt�nt gyilkoss�gr�l.
- Huh - mondta Molly. - Mindig csak a baj. Nem fogom �jra �s �jra v�gighallgatni a
f�t�anyag-
takar�koss�gra vonatkoz� felh�v�sokat. M�gis mit v�rnak t�l�nk, �lj�nk �s fagyjunk
meg? Azt hiszem,
nem t�len kellett volna megnyitnunk a fogad�t. V�rhattunk volna tavaszig. - �s
eg�szen m�s hangon
folytatta: - Vajon milyen lehetett az az asszony, akit meggyilkoltak?
- Mrs. Lyon?
- �gy h�vt�k? K�v�ncsi vagyok, ki �lhette meg, �s mi�rt.
- Tal�n egy eg�sz vagyont tartott a padl�deszka alatt.
- Mikor azt mondj�k, a rend�rs�g miel�bb ki k�v�nja hallgatni azt a f�rfit, "akit a
k�rny�ken l�ttak", azt
jelenti, � a gyilkos?
- Szerintem �ltal�ban igen. Csak �ppen udvarias megfogalmaz�sban.
A cseng� �les hangj�ra mindketten f�lugrottak.
- A bej�rati ajt� az - mondta Giles. -L�pjen be... a gyilkos - tette hozz�
tr�f�lkozva.
�gy is lenne, egy sz�ndarabban, persze. Siess�nk. Ez biztosan Mr. Wren lesz. Most
megl�tjuk,
melyik�nknek van igaza vele kapcsolatban, neked vagy nekem.

Mr.Wren, ak�rcsak az �t k�s�r� h�z�por, rohamszer�en �rkezett. A k�nyvt�r ajtaj�ban

�llva Molly csak a
h�feh�r h�tt�rb�l kirajzol�d� �rny�t l�tta a j�vev�nynek.
Milyen egyform�k is a f�rfiak, gondolta, a civiliz�ci�t jelk�pez� egyenruh�ikban.
S�t�t fel�lt�, sz�rke
kalap, s�l a nyakban.
A k�vetkez� pillanatban Giles becsukta az ajt�t, kirekesztv�n ez�ltal az elemeket.
Mr.Wren letekerte a
s�lat a nyak�r�l, ledobta a b�r�ndj�t, �s elhaj�totta a kalapj�t- �gy t�nt, mindezt
egyszerre m�veli, s
k�zben m�g besz�lt is. Magas �s �les, szinte nyafog� hangja volt, s ahogy ott �llt
a hallban, a l�mpa f�nye
egy k�cos, nap-sz�tta haj�, zaklatott, fak� tekintet� fiatalembert vil�g�tott meg.
- Ez igaz�n, igaz�n rettenetes - kezdte. -Az angol t�l a legr�mesebb fajt�b�l -
�ppen, mint Dickensn�l -
Scrooge �s PiciTim, meg a t�bbi. Az embernek sz�rnyen sz�v�snak kell lennie, hogy
ellen�lljon neki.
Nem gondolj�k? �s iszony� volt, m�g kereszt�l utaztam az orsz�got Walest�l eg�szen
id�ig. �n Mrs.
Davis? �s milyen elragad�! - Csontos ujjai egy gyors mozdulattal megragadt�k Molly
kez�t. -
Egy�ltal�ban nem olyan, mint amilyennek elk�pzeltem. Tudja, �gy l�ttam magam el�tt,

mint egy indiai t�bornok �zvegy�t. F�lelmetesen zord �s olyan memszahib, �s olyan
benaresi miasz�sz,
egy igazi viktori�nus miasz�sz. Csod�s, egyszer�en csod�s. Vannak viaszvir�gaik?
Net�n
paradicsommadaraik? �, ak�rhogy is, �n mindenk�ppen im�dni fogom ezt a helyet.
Att�l f�ltem, tudj�k,
hogy t�lont�l r�gim�di lesz, �gy �rtem, egy nagyon, nagyon vid�kies udvarh�z,
lesz�m�tva persze a
benare-si r�zholmikat. S ehelyett minden k�pr�zatos, csupa v�rbeli viktori�nus
el�kel�s�g. Mondj�k, van
maguknak olyan mahag�ni -szilvak�kes-lil�s �rnyalat� mahag�ni - poh�rsz�k�k, amin
nagy v�sett
vir�gok vannak?
- Ami azt illeti - mondta Molly, aki csaknem l�legzetvisszafojtva hallgatta ezt a
sz��radatot -, van.
- Ne mondja! Megn�zhetem? Most azonnal. Idebent van?
F�rges�ge m�r-m�r nyugtalan�t� volt. Elford�totta az �tkez�ajt� gombj�t, �s
meggy�jtotta a l�mp�t. Molly
- a balj�n �ll� Giles rosszall� arckifejez�s�nek tudat�ban- bement ut�na.
Mr.Wren v�gigfuttatta hossz�, csontos ujjait a s�lyos b�tordarab gazdagon v�sett
mint�zat�n, s k�zben
elismer�se jel��l apr�kat sikkantott. Majd szemreh�ny� pillant�ssal fordult
k�s�r�je fel�:

- Nagy mahag�ni �tkez�asztaluk nincs is? Ink�bb ezeket a kis asztalk�kat sz�rt�k
sz�t mindenfel�?
- Azt gondoltuk, az embereknek �gy jobban fog tetszeni - mondta Molly.
- Persze, t�k�letesen igaza van, dr�g�m. Csak mag�val ragadott a kor hangulata.
Term�szetesen egy ilyen
asztalhoz nagy csal�d is duk�l, akik k�rbe�lik. Szigor�, j�ki�ll�s�, szak�llas apa,
dolgos, hervatag anya,
tizenegy gyerek, zord nevel�n�, �s m�g valaki, akit csak "szeg�ny Harriet"-nek
sz�l�tanak - � a szeg�ny
rokon, aki mindig mindenben seg�t, �s borzaszt�an h�l�s, hogy ilyen remek otthonra
tal�lt. N�zze azt a
t�zrost�lyt - k�pzelje el, amint a kandall�ban lobog� l�ngok szeg�ny Harriet h�t�t
perzselik.
- F�lviszem a kofferjeit - mondta Giles.- Keleti szoba?
- Igen - v�laszolta Molly.
Mik�zben Giles f�lfel� tartott, Mr. Wren ism�t a hallban termett.
- Van benne mennyezetes �gy, apr� r�zsamint�s v�szonhuzattal?
- Nem, nincs - mondta Giles, �s elt�nt a l�pcs�fordul�ban.
- Azt hiszem, a f�rje nem fog kedvelni engem - mondta Mr. Wren. - Hol szolg�lt? A
tenger�szetn�l?
- Igen.
- Gondoltam. Kev�sb� b�ket�r�ek, minta gyalogs�gn�l, vagy a l�gier�n�l. Mi�ta
h�zasok? Nagyon
szerelmes bel�?
- Tal�n szeretne f�lj�nni, hogy megn�zze a szob�j�t.
- Igen, ez pimaszs�g volt a r�szemr�l. De komolyan szeretn�m tudni. �gy �rtem, maga
szerint nem lenne
�rdekes mindent tudni az emberekr�l? M�rmint azt, hogy mit �reznek vagy gondolnak,
�s nem csak azt,
hogy kik �k, �s mivel foglalkoznak.
- Ha nem t�vedek - mondta Molly higgadt hangon -, �n Mr. Wren?
A fiatalember hirtelen meg�llt, mindk�t kez�vel belet�rt a haj�ba, �s megcib�lta.
- Igaz�n r�mes, sosem a legfontosabbal kezdem a dolgokat. Igen, Christopher Wren
vagyok - most ne
nevessen. A sz�leim romantikus hajlam�ak voltak. Azt rem�lt�k, �p�t�sz lesz
bel�lem. �gy kiv�l� �tletnek
tartott�k, hogy Christophernek kereszteljenek - azt gondolt�k, ez m�r
tulajdonk�ppen f�lsiker.
- �s �n �p�t�sz? - k�rdezte Molly, s nem tudta pal�stolni mosoly�t.
- Igen, az vagyok - k�z�lte Mr. Wren diadalmasan. - Legal�bbis majdnem az. A
k�pz�sem m�g nem
fejez�d�tt be. De csakugyan figyelemre m�lt� p�ld�ja vagyok annak, amikor a
v�gy�lmok egy csap�sra
val�ra v�lnak. Jegyezze meg, a n�v val�j�ban h�tr�nyt is jelenthet. �n sohanem
leszek a Christopher
Wren. Az�rt a Chris Wren-f�le "El�re Gy�rtott �p�t�elemek" m�g sikert arathatnak.
Giles lej�tt a l�pcs�n, Molly pedig �gy sz�lt:
- Most m�r t�nyleg megmutatom a szob�j�t, Mr.Wren.
Amikor Molly n�h�ny perccel k�s�bb lej�tt, Giles azt k�rdezte t�le:
- Nos, megnyerte tetsz�s�t a gy�ny�r� t�lgyfa berendez�s?
- Nagyon szeretett volna mennyezetes �gyat, ez�rt a r�zsasz�n szob�t adtam neki.
Giles f�lmordult, �s d�rm�g�tt valamit, ami �gy v�gz�d�tt: "...hitv�ny suhanc".
- Na, ide figyelj, Giles - komolyodott el Molly. - Ez nem est�ly, ahol
sz�rakoztatnunk kell a
vend�geinket. Ez �zlet. Ak�r kedveled Mr. Wrent, ak�r nem...
- Nem kedvelem - sz�lt k�zbe Giles.
- ...ez egy�ltal�n nem tartozik ide. H�t guinea-t fizet hetente, �s kiz�r�lag ez
sz�m�t.
- M�rmint, ha kifizeti.
- Beleegyezett, hogy kifizeti. N�lunk van a levele.
- Te hurcoltad �t a b�r�ndj�t a r�zsasz�n szob�ba?
- Term�szetesen � vitte �t
- Roppant g�l�ns. De nem szakadt�l volna bele. Az nem is k�rd�s, hogy nem
�js�gpap�rba csomagolt
k�vek vannak benne. Annyira k�nny�, hogy m�g azt is elk�pzelhet�nek tartom, hogy
semmi nincs benne.
- Csitt, itt j�n - figyelmeztette Molly.
Christopher Wrent betess�kelt�k a k�nyvt�rszob�ba, amely Molly szerint igaz�n
tetszet�s volt,
k�sz�nhet�en a nagy sz�keknek �s a k�lyh�nak. Vacsor�zni, t�j�koztatta Mr.Wrent
Molly, �gy f�l �ra
m�lva fognak. K�rd�s�re v�laszolva elmondta, jelen pillanatban nincs m�s vend�g�k
rajta k�v�l. Ebben
az esetben, mondta Christopher, mi lenne, ha bemenne vele a konyh�ba, �s seg�tene
neki?
- K�sz�thetn�k omlettet, ha szeretik -aj�nlotta f�l bar�ts�gosan.
A tov�bbi teend�k elv�gz�s�re a konyh�ban ker�lt sor, ahol Christopher a
mosogat�sban is seg�dkezett.
Molly �gy �rezte, egy hagyom�nyos panzi� megnyit�s�nak valahogy nem �ppen ez lett
volna a megfelel�
m�dja -Gilesnak pedig egy�ltal�n nem tetszett ez az eg�sz. Nos, j�, gondolta
Molly, miel�tt elaludt,
holnap, ha a t�bbiek is meg�rkeznek, minden m�sk�pp lesz.

S�t�t eget �s havat hozott a reggel. Giles komornak t�nt, Molly elkedvetlenedett.
Az id�j�r�s kezdte
igencsak megnehez�teni a dolgokat.
Mrs. Boyle h�l�nccal ell�tott taxival �rkezett, melynek sof�rje az utak �llapot�r�l
tartott bor�l�t�
besz�mol�t.
- Est�re h�f�v�sok v�rhat�k.
Mrs. Boyle maga semmit nem tett annak �rdek�ben, hogy f�loldja a kialakult
rosszhangulatot.
Nagydarab, rideg k�lsej� asszony volt, zeng� hanggal �s parancsol� modorral. A
term�szet�b�l ad�d�
agresszivit�st csak n�velte h�bor�s karrierje, melyet kitart� �s harcos tenni
akar�s�nak k�sz�nhetett.
- Ha nem hittem volna, hogy ez egy m�k�d� v�llalkoz�s, soha nem j�ttem volna ide -
jelentette ki. -
Term�szetesen �gy gondoltam, hogy ez egy bej�ratott panzi�, amely tudom�nyos
megalapozotts�ggal,
rendben �zemel.
- Nem k�telez� itt maradnia, ha nincs megel�gedve, Mrs. Boyle - mondta Giles.
- Val�ban nem, ha �gy lesz, eszem �g�ba se fog jutni ilyesmi.
- Esetleg - mondta Giles - szeretne telefonon taxit rendelni. M�g j�rhat�k az utak.
Ha valami f�lre�rt�sr�l
van sz�, t�n jobb lenne, ha m�shova menne. Annyi szoba-foglal�sunk van, hogy
egykett�re be tudjuk
t�lteni a hely�t - csakugyan, a j�v�ben magasabb �rat fogunk f�lsz�molni a
szob�k�rt - tette hozz�.
Mrs. Boyle �lesen r�pillantott.
- Term�szetesen nem megyek el addig, am�g meg nem tapasztaltam, milyen is a hely.
�s nagym�ret�
f�rd�leped�t k�rek, Mrs. Davis. Nem vagyok hozz�szokva, hogy zsebkend�vel
t�r�lk�zzem meg.
Giles r�vigyorgott Mollyra a t�volod� Mrs. Boyle h�ta m�g�tt.
- Dr�g�m, csod�latos volt�l - mondta Molly. - Ahogy szembesz�llt�l vele.
- A nagysz�j�ak r�gvest megh�tr�lnak, ha a saj�t fegyver�ket ford�tod ellen�k -
mondta Giles.
- �, egek. K�v�ncsi vagyok, hogy fog kij�nni Christopher Wrennel.
- Sehogy.
�s t�nyleg, Mrs. Boyle m�g aznap d�lut�n megjegyezte Mollynak j�l kivehet�
nemtetsz�ssel a hangj�ban:
- Rendk�v�l furcsa fiatalember.
A p�k �gy festett, ak�r egy sarkkutat�, amikor meg�rkezett, �s azzal a
figyelmeztet�ssel adta �t a
kenyeret, hogy a k�vetkez�, k�t nap m�lva esed�kes sz�ll�t�s meghi�sulhat.
- Minden akadozik - k�z�lte. - Rem�lem, van b�s�gesen �lelmiszer�k, ugye?
- �, igen - v�laszolt Molly. - Rengeteg konzerv�nk van. B�r az lesz a legjobb, ha
veszek m�g lisztet. -
Halv�nyan r�mlett neki, hogy az �rek csin�lnak egy sz�dakeny�rnek nevezett
valamit. Ha minden k�t�l
szakad, esetleg azt el tudn� k�sz�teni.
A p�k az �js�gokat is behozta, melyeket Molly a hallban l�v� asztalon ter�tett
sz�t. A k�l�gyek h�tt�rbe
szorultak. Az id�j�r�s �s Mrs. Lyon meggyilkol�sa ker�lt a c�mlapra.
Molly a halott asszony arcvon�sait tanulm�nyozta az elmos�dott f�nyk�pen, amikor
Christopher Wren
sz�lalt meg a h�ta m�g�tt:
- El�g mocskos gyilkoss�g, nem gondolja? Egy ronda n� egy ronda utc�ban. Az ember
el sem tudja,
ugyeb�r, k�pzelni, milyen t�rt�net volt a h�tt�rben.
- Nem k�tlem - horkant f�l Mrs. Boyle , hogy az a teremt�s csak azt kapta, amit
meg�rdemelt.
- � - Mr. Wren moh�n lecsapott Mrs. Boyle v�lasz�ra, s odafordult fel�: - Sz�val
azt gondolja, hogy
eg�sz biztosan szexu�lis b�nt�ny t�rt�nt, nemdeb�r?
- Semmi eff�l�t nem �ll�tottam, Mr. Wren.
- De hiszen megfojtott�k, nem? Azon t�n�d�m -, s kiny�jtotta hossz�, feh�r kez�t -,
milyen �rz�s lehet
megfojtani valakit.
- No de Mr. Wren!
Christopher k�zelebb hajolt hozz�, �s lehalk�totta a hangj�t:
- Belegondolt m�r, Mrs. Boyle, milyen lehet, amikor megfojtj�k az embert?
- No de Mr. Wren! - ism�telte meg Mrs. Boyle m�g jobban f�lh�borodva.
Molly kapkodva f�lolvasta:
- A s�t�t fel�lt�t �s vil�gos puhakalapot visel� f�rfi, akit a rend�rs�g miel�bb ki
k�v�n hallgatni,
k�z�pmagas, �s gyapj� s�l volt rajta.
- Val�j�ban - mondta Christopher Wren -, pont �gy n�zett ki, mint ak�rki m�s.
- Igen - helyeselt Molly -, pont �gy, mint ak�rki m�s.

II

Parminter fel�gyel� Scotland Yard-i szob�j�ban �gy sz�lt Kane nyomoz� �rmesterhez:
- J�jj�n az a k�t munk�s.
- Igenis uram.
- Milyenek?
- Tisztess�ges munk�semberek. Kiss� lass� felfog�s�ak. Megb�zhat�ak.
- Rendben - b�lintott Parminter fel�gyel�.
Ekkor k�t zavartnak l�tsz� f�rfit vezettek be, akik a legjobb ruh�jukat viselt�k.
Parminter gyors
pillant�ssal f�lm�rte �ket. J�l �rtett az emberek megnyugtat�s�hoz.
- Teh�t olyan inform�ci� van a birtokukban, amely fontos lehet sz�munkra a Lyon-
�ggyel kapcsolatban -
mondta. - Kedves �n�kt�l, hogy elf�radtak. Foglaljanak helyet. Cigaretta?
Megv�rta, m�g elfogadt�k, �s r�gy�jtottak.
- Sz�rny� az id� odakint.
- �gy van, uram.
- Nos, h�t akkor - v�gjunk bele.
A k�t f�rfi �sszen�zett, s most az�rt j�ttek zavarba, mert tudt�k, nem lesz k�nny�
el�adni a
mond�k�jukat.
- Kezdjed te, Joe - mondta kettej�k k�z�l a nagyobbik.
Joe nekikezdett:
- N�zze, az �gy volt. Nem volt gyuf�nk.
- Hol t�rt�nt ez?
- A Jarman Streeten. Ottan jav�tottuk a g�zvezet�keket.
Parminter fel�gyel� b�lintott. Majd k�s�bb visszat�r az id�pontra �s a helysz�nre
vonatkoz� r�szletekre.
Tudta, hogy a Jarman Street a Culver Street k�zvetlen k�zel�ben van, ahol a
trag�dia t�rt�nt.

- Nem volt gyuf�juk - ism�telte meg b�tor�t�lag.

- Nem, pont ki�r�lt az a doboz, ami n�lam volt, a Bill �ngy�jt�ja meg nem m�k�d�tt,
�s akkor
megsz�l�tottam egy pof�t, aki arra j�tt. "uram, tudna adni egy sz�l gyuf�t?" -
mondok. Nem gondoltam �n
semmi k�l�n�set, akkor m�g nem. Csak arra j�rt, mint sokan m�sok, �s �n �ppen �t
k�rdeztem meg.
Parminter ism�t b�lintott.
- Sz�val, gyuf�t azt adott. Nem sz�lt egy sz�t se. "Kegyetlen hideg van", mondta
neki a Bill, � meg csak
olyan suttog�sf�le hangon felelte: "Az, bizony." L�gcs�hurutja van neki, gondoltam.
Ja, �s rendesen be
volt �m bugyol�lva. "K�sz�nj�k, uram", mondok, �s visszaadom a gyuf�j�t, �s �
r�gvest elh�z, olyan
gyorsan, hogy amikor �szreveszem, hogy elejtett valamit, majdnem t�l k�s�, hogy
visszah�vjam. Egy
kisnotesz volt, amit biztos akkor h�zott ki a zseb�b�l, amikor el�vette a gyuf�j�t.
"H�, uram", sz�lok
ut�na. "Elejtett valamit." De mintha nem hallan�, begyors�t, �s mire a sarokhoz �r,
m�r fut is, igaz-e, Bill?
- Igaz h�t - helyeselt Bill. -Iszkolt, minta ny�l.
- A Harrow Road fel� futott - igen, az volt az -, �s nemigen �rt�k utol ott se, b�r
nem is ment�nk olyan
gyorsan, mint �, �s k�l�nben is el�gg� k�s�re j�rt - �s h�t csak egy kis k�nyv
volt, nem p�nzt�rca vagy
ilyesmi - t�n nem is volt fontos. "Fura pofa", mondok. "�llig be van gombolkozva, a
kalapja meg a
szem�be h�zva, pont, mint a gazfick�k a k�peken" - mondok a Billnek, igaz-e, Bill?
- Ezt mondtad - helyeselt Bill.
- Furcsa, hogy ezt mondhattam, hisz akkor m�g nem gondoltam semmi ilyet. Csak az
j�rt a fejemben,
hogy siessek haza, nem t�r�dtem �n �vele. Nem ak�rmi hidegvolt �m!
- Nem ak�rmi - helyeselt Bill.
- Sz�val, mondok a Bilinek, "N�zz�k m�r meg azt a kis k�nyvet, hogy megl�ssuk,
fontos-e?" Nos, uram,
�n megn�ztem. "Csak egy csom� c�m", mondok a Billnek. A Culver Street 74, meg
valami istenverte
udvarh�z.
- Puccos - horkantott f�l rosszall�an Bill.
Joe �rezhet� lelkesed�ssel folytatta a t�rt�netet, most, hogy a v�g�hez k�zeledett.
- ,Culver Street 74", mondok a Billnek. "Hisz az csak egy sarokra van inn�t. Ha
lel�pt�nk, majd arra
ker�t�nk"- �s akkor megl�tom, hogy valami �r�s van a lap tetej�n. "H�t ez meg mi?",
mondok a Billnek.
Erre elveszi �s f�lolvassa. ,�H�rom vakeg�r� - nincs ki mind a n�gy kereke, annyi

szent", mondja, �s ebben a pillanatban, igen, �ppen ebben a pillanatban, uram,

meghalljuk, hogy egy-k�t
utc�val od�bb egy asszony azt sikoltja, "Gyilkoss�g!".
Joe e dr�mai cs�cspont ut�n hat�ssz�netet tartott.
- Nagyon is nagyot sikoltott �m, igaz-e?- folytatta. - "Nosza", mondok a
Billnek,"szaladj�l m�r oda."
Mikor v�gre visszaj�n, mondja, hogy nagy a t�meg, �s a rend�rs�g is ott van, �s
valami n�nek elv�gt�k a
tork�t vagy megfojtott�k, �s hogy a h�ztulajdonosn�je tal�lta meg, �s az ki�ltott
rend�r�r` is. "Hol volt
ez?" - mondok neki. "A Culver Streeten", mondja. ,Hanyas sz�m?", k�rdezem t�le,
mire � azt mondja,
hogy nem figyelte meg rendesen.
Bill k�h�cselt, ide-oda rakosgatta a l�b�t - olyan sz�gyenl�sen, mint aki nem tett
meg minden t�le
telhet�t.
- Sz�val, mondok, "eln�z�nk arra, hogy megtudjuk", �s amikor megtal�ljuk, hogy a
74-es sz�m az,
megbesz�lj�k a dolgot, �s a Bill azt mondja, "Lehet �m, hogy a c�mnek a noteszban
nincs is semmi k�ze
hozz�", �s �n mondok, hogy mi van, ha igen,�s am�gy is, miut�n megbesz�lt�k, �s
halljuk, hogy a
rend�rs�g ki akarja hallgatni azt a f�rfit, aki abban az id�ben j�tt ki a h�zb�l,
no, akkor elj�tt�nk, �s
megk�rdezt�k, hogy nem tal�lkoztatn�nk-e azzal az �riemberrel, aki az �ggyel
foglalkozik, �s hogy
biztosan nem tartjuk f�l hi�ba, vagyis h�t rem�lem.
- Nagyon j�l tett�k - mondta Parminter elismer�en. - Elhozt�k magukkal a noteszt?
K�sz�n�m. Most
akkor...
K�rd�seit f�rg�n �s szakszer�en tette f�l. Birtok�ban voltak imm�r az id�pontokra
�s a helysz�nekre
vonatkoz� adatok -az egyetlen, ami nem volt m�g a birtok�ban, annak a f�rfinak a
szem�lyle�r�sa, aki
elejtette a jegyzetf�zetet. Ehelyett megkapta ugyanazt a le�r�st, amit a kiborult
h�zin�ni adott r�la:
szem�be h�zott kalap, begombolt kab�t, a f�l arcot eltakar� s�l, j�form�n csak
suttog� hang, keszty�s
k�z.
Mikor a f�rfiak elt�voztak, a fel�gyel� m�g mindig az �r�asztal�n fekv� nyitott
k�nyvecsk�t b�multa.
Most majd az ezzel foglalkoz� �gyoszt�ly is megvizsg�lja, kinek az ujjlenyomata van
rajta - ha van rajta
egy�ltal�n -, ami k�zzelfoghat� bizony�t�kul szolg�lna. Azonban most a k�t c�m
k�t�tte le a figyelm�t,
valamint f�l�tte, a lap tetej�n az az apr� bet�kkel �rt sor.
Fej�t a bel�p� Kane �rmester fel� ford�totta.
- J�jj�n ide, Kane. N�zze meg ezt. Kane meg�llt m�g�tte, s miut�n elolvasta, halkan
f�ttyentett egyet:

- "H�rom vak eg�r"! H�t ez d�bbenetes!

- Az. - Parminter kih�zta az egyik fi�kot, �s kivett egy f�l lev�lpap�rt, amit
lerakott az asztal�n l�v�
jegyzetf�zet mell�. A c�dul�t a meggyilkolt asszonyra gondosan r�t�zve tal�lt�k
meg. A k�vetkez� �llt
rajta: Ez az els�. Alatta a h�rom egeret �br�zol� gyerekes �bra �s egy �temnyi
kotta.
Kane elf�ty�lte a dallamot. H�rom vakeg�r, N�zd csak, hogy szalad...
-Rendben, ez az. A gyilkos szign�lja.
- �r�lt, nemde, uram?
- Az. - Parminter �sszevonta a szem�ld�k�t. - A n� szem�lyazonoss�ga biztosan
helyt�ll�?
- Igen, uram. Itt van a jelent�s az ujjlenyomat-vizsg�l� r�szlegt�l. Mrs. Lyon,
ahogy nevezte mag�t,
val�j�ban nem m�s, mint Maureen Gregg. K�t h�napja szabadult a Hollowayb�l,
minthogy let�lt�tte a
b�ntet�s�t.
Parminter hangosan gondolkodott:
- Maureen Lyon n�ven lakott a Culver Street 74-ben. Alkalmank�nt iszogatott, �s
h�be-h�ba egy f�rfit vitt
f�l mag�hoz. Nem mutatta, hogy f�lne b�rmit�l vagy b�rkit�l. Nincs okunk
felt�telezni, hogy vesz�lyben
�rezte mag�t. Ez a f�rfi becs�nget, �t keresi, �s a h�zin�ni azt mondja neki,
menjen f�l a m�sodik
emeletre. Nem tud pontos le�r�st adni r�la, csup�n annyit, hogy k�z�pmagas volt, �s
�gy t�nt, nagyon
megh�lt, �s berekedt. Visszament az alagsorba, �s semmi gyan�s term�szet� dolgot
nem �szlelt. Nem
hallotta elmenni a f�rfit. T�z perccel, vagy valamivel k�s�bb te�t vitt f�l a
b�rl�j�nek, �s f�lfedezte, hogy
megfojtott�k.
- Ez nem hirtelen felindul�sb�l elk�vetett gyilkoss�g, Kane. Alaposan kitervelt�k.
Sz�netet tartott, majd v�ratlanul folytatta:- Vajon h�ny h�zat h�vnak Angli�ban
Monkswell-udvarh�znak?
- Val�sz�n�leg csak egyetlenegyet, uram.
- Nem lehet ilyen szerencs�nk. De igyekezz�nk. Nincs vesztegetni val� id�nk.
Az �rmester elismer�en nyugtatta tekintet�t a jegyzetf�zet k�t bejegyz�s�n: Culver
Street 74; Monkswell-
udvarh�z.
Megsz�lalt:
- Teh�t azt hiszi...
Parminter nyomban r�v�gta:
- Azt. Maga nem?
- Lehets�ges. Monkswell-udvarh�z - na, hol is? Tudja uram, a fejemet teszem r�,
hogy l�ttam valahol ezt
a nevet mostan�ban.
- Hol?
- H�t �ppen erre pr�b�lok visszaeml�kezni. V�rjon egy percet. �js�g -Times.H�ts�
oldal. V�rjon egy
percet. Sz�llod�k �s panzi�k. F�l pillanat, uram. Egy r�gebbi sz�m.
Keresztrejtv�nyt fejtettem benne.
Kirohant a szob�b�l �s diadalmasan t�rt vissza.
A fel�gyel� k�vette szem�vel az �rmester mutat�ujj�t.
- Monkswell-udvarh�z, Harpleden, Berkshire megye.
Mag�hoz h�zta a telefont.
- Kapcsolja a berkshire-i megyei kapit�nys�got.

Metcalf �rnagy meg�rkezt�vel a Monkswell-udvarh�z rutinszer�en m�k�d� v�llalkoz�ss�

v�lt. Metcalf
�rnagy nem volt f�lelmetes, mint Mrs. Boyle, sem szesz�lyes, mint Christopher Wren.
Egy katon�san
eleg�ns, egykedv�, k�z�pkor� f�rfi volt, aki nagyr�szt Indi�ban szolg�lt. �gy
l�tszott, el�gedett a
szob�j�val �s a berendez�ssel, �s b�r Mrs. Boyle-lal nem bukkantak k�z�s bar�tokra,
ismert n�h�nyat a
h�lgy bar�tainak unokatestv�rei k�z�l - ,yorkshire-i�gon", kint Poonahban.
Poggy�sza, k�t s�lyos
diszn�b�r koffer, m�g Giles eredend� gyanakv�s�t is elaltatta.
Az igazat megvallva, Molly �s Giles nemigen �rt r� morfond�rozni a vend�geken. �k
ketten f�zt�k meg
�s szolg�lt�k f�l a vacsor�t, s miut�n mindenki evett, el is mosogattak mindent.
Metcalf �rnagy
megdics�rte a k�v�t, Giles �s Molly f�radtan, de gy�zedelmesen nyugov�ra t�rt -�m
hajnali kett� t�jt
sz�nni nem akar� cs�nget�s verte f�l �ket.
- A fene egye meg - mondta Giles. A bej�rati ajt� az. Mi a csuda.
- Siess - mondta Molly. - Eredj, �s n�zd meg.
Giles szemreh�ny�an pillantott r�, majd beleb�jt a h�l�k�nt�s�be, �s lement a
l�pcs�n. Molly hallotta a
z�r kattan�s�t meg a sutyorg�st a hall fel�l. A k�v�ncsis�gt�l vez�relve azon
nyomban kim�szott az
�gyb�l, �s odament leskel�dni a l�pcs� tetej�hez. Lent, a hallban Giles egy
szak�llas idegenr�l seg�tette le
a h�bor�totta kab�tot. Mollyhoz csak besz�dfoszl�nyok jutottak el.
- Brrr.
Ilyen ropog�san csak k�lf�ldi ejthette ki.
- Annyira hidegek az ujjaim, hogy nem is �rzem �ket. A l�bam pedig...
Dobbant�st lehetett hallani.
- J�jj�n be ide - Giles kit�rta a k�nyvt�rszoba ajtaj�t. - Itt meleg van. Jobban
teszi, ha itt v�rja meg, m�g
el�k�sz�tek �nnek egy szob�t.
- T�nyleg szerencs�s vagyok - mondta udvariasan az idegen.
Molly moh� �rdekl�d�ssel kandik�lt ki a korl�t m�g�l. Kis, fekete szak�llt visel�,
mefiszt�i szem�ld�k�,
id�sebb f�rfit l�tott. Egy �sz�l� hal�nt�k�t meghazudtol�an fiatalos �s k�nnyed
j�r�s� f�rfit.
Giles becsukta m�g�tte a k�nyvt�rszoba ajtaj�t, �s sietve f�lment a l�pcs�n. Molly
f�lemelkedett a
guggol�sb�l.
- Ki az? - k�rdezte t�relmetlen�l.
Giles elvigyorodott.
- A fogad� �jabb vend�ge. A kocsija f�lborult egy h�buck�n. Kik�sz�l�dott bel�le,
�s minden erej�t
�sszeszedve elindult az �ton - hallgasd csak, m�g mindig �rj�t� a h�vihar,-, amikor
megpillantotta a
hirdet�t�bl�nkat. Azt mondta, �gy �rezte, az im�ja meghallgattatott.
- Gondolod, hogy minden rendben van k�r�l�tte?
- Dr�g�m, a bet�r�k nem az ilyen �jszak�kon teszik meg szok�sos k�r�tjukat.
- K�lf�ldi, ugye?
- Igen. Paravicininek h�vj�k. L�ttam a p�nzt�rc�j�t - szerintem sz�nd�kosan mutatta
meg -, egyszer�en
t�mve volt bankjegyekkel. Melyik szob�t adjuk neki?
- A z�ldet. Rend van benne, �s k�szen �ll. Csak az �gyat kell f�lh�zni.
- Gondolom, k�lcs�n kell adnom neki az egyik pizsam�mat. Minden holmija a kocsiban
maradt. Azt
mondta, az ablakon kellett kim�sznia.
Molly leped�ket, p�rnahuzatokat �s t�r�lk�z�ket szedett el�.
M�g sietve meg�gyaztak, Giles azt mondta:
- Egyre s�r�bben esik. Ki se l�tszunk majd a h�b�l, Molly. Teljesen el lesz�nk
v�gva a vil�gt�l.
Valamik�ppen m�g izgalmas is, nem?
- Nem is tudom - mondta Molly bizonytalanul. - Szerinted tudok �n sz�dakenyeret
s�tni, Giles?
- Persze hogy tudsz. El tudsz te b�rmit k�sz�teni - mondta a loj�lis f�rj.
- M�g soha nem pr�b�ltam kenyeret s�tni. Az ember term�szetesnek veszi, hogy van.
Lehet friss vagy
lehet sz�raz, de a p�k hozza, az biztos. �m ha belep minket a h�, akkor p�k se
lesz.
- Se hentes, se post�s. Se h�rlapok. S�t, lehet, hogy telefon se.
- Kiz�r�lag a r�di�b�l �rtes�l�nk majd r�la, hogy mi a teend�?
- B�rmi t�rt�nj�k is, saj�t magunk is tudunk villannyal vil�g�tani.
- Holnap �jra be kell ind�tanod a gener�tort. �s a kaz�nt is j�l meg kell rakni.
- Gyan�tom, a k�vetkez� sz�nsz�ll�tm�nyunk nem fog meg�rkezni. Pedig m�r igen
fogyt�n van.
- �, a csud�ba. Giles, �gy �rzem, rettenetes id�k v�rnak r�nk. Siess, �s keresd meg
Para... hogy is
h�vj�kot. �n megyek, �s visszafekszem.
A reggel igazolta Giles balsejtelmeit. Kint �t l�b magasnyira tornyosult a h�,
eltorlaszolta az ajt�kat �s az
ablakokat is. M�g mindig havazott. A vil�g feh�r volt, csendes, �s - valami
megmagyar�zhatatlan m�don
- fenyeget�.

Mrs. Boyle le�lt, hogy megreggelizzen. Rajta k�v�l nem tart�zkodott m�s az
�tkez�ben. A szomsz�dos
asztalt, Metcalf �rnagy�t, m�r leszedt�k. Mr. Wren asztala m�g reggelihez volt
ter�tve. Alighanem egy
kor�n, �s egy k�s�n kel�. Mrs. Boyle tiszt�ban volt vele, hogy a reggeli
elfogyaszt�s�nak egyetlen
alkalmas id�pontja l�tezik: a kilenc �ra.
Mrs. Boyle v�gzett pomp�s omlettj�vel, �s er�s, feh�r fogai k�zt pir�t�st
ropogtatott. Haragos,
ugyanakkor bizonytalan volt. A Monkswell-udvarh�z egy�ltal�n nem olyan volt, mint
amilyennek
szerinte lennie kellett volna. Azt rem�lte, lesz bridzs, meg n�h�ny roskatag
v�nkisasszony, akiket
elk�pr�ztathat t�rsadalmi rangja �s kapcsolatai r�v�n, s akik el�tt c�lozgathat
titkos �s fontos h�bor�s
m�k�d�s�re.
A h�bor� befejez�d�se �gy �rintette Mrs. Boyle-t, ak�rha kitett�k volna egy
lakatlan szigetre. Mindig is
tev�keny asszony volt, aki egyfolyt�ban hat�konys�gr�l �s szervez�sr�l papolt.
Er�lyes �s energikus
term�szete miatt az emberek meg sem k�rd�jelezt�k, hogy csakugyan j�, vagy hat�kony
szervez�-e. A
h�bor�s t�nyked�s t�k�letesen illett az egy�nis�g�hez. Ir�ny�totta az embereket �s
zsarnokoskodott

f�l�tt�k, zaklatta az oszt�lyvezet�ket - �m azt el kell ismerni, soha nem k�m�lte

mag�t. A szolg�lat�ban
l�v� n�k f�l-al� rohang�ltak, �s m�r att�l megr�m�ltek, ha alig �szrevehet�en
�sszer�ncolta a homlok�t.
�s ennek az izgalmas, s�rg�-forg� �letnek egyszeriben v�ge szakadt. �jra
mag�nemberk�nt �lt, �m a
kor�bbi �let�nek nyoma sem volt m�r. H�za, melyet kisaj�t�tott a hadsereg, alapos
jav�t�sra �s �talak�t�sra
szorult - ez a t�ny, �s a szem�lyzethi�nya mindenf�lek�ppen lehetetlenn� tett�k az
azonnali
visszak�lt�z�st. Bar�tai j�r�szt sz�tsz�ledtek, sz�tsz�r�dtak. Id�vel meg fogja
tal�lni az �t jogosan
megillet� helyet, erre azonban m�g v�rnia kell. Egy sz�lloda vagy panzi�
jelenthette a megold�st. � pedig
a Monkswell-udvarh�zat v�lasztotta.
Lekicsinyl�en pillantott k�rbe.
A legtisztess�gtelenebb az, mondta mag�ban, hogy nem k�z�lt�k velem, hogy m�g csak
most nyitottak.
Eltolta maga el�l a t�ny�rj�t. A t�ny, hogy a reggelij�t remek�l k�sz�tett�k el, s
t�lalt�k f�l - nem is sz�lva
a kit�n� k�v�r�l �s a h�zi narancslekv�rr�l -, valami furcsa m�don m�g jobban
bosszantotta. Ugyanis
megfosztotta att�l, hogy jogos panasszal hozakodjon el�. R�ad�sul az �gya a h�mzett
�gynem�vel �s a
puha p�rn�val rendk�v�l k�nyelmes volt. Mrs. Boyle szerette a k�nyelmet, csakhogy
szeretett
g�ncsoskodni is. A kett� k�z�l az ut�bbi szenved�lye bizonyult er�sebbnek.
M�lt�s�gteljesen f�lemelkedett, �s elhagyta az �tkez�t. Az ajt�ban a mellett a
nagyon k�l�n�s, v�r�s haj�
fiatalember mellett haladt el, aki ezen a reggelen epe-z�ld kock�s nyakkend�t -
gyapj� nyakkend�t -
viselt.
Nevets�ges, mondta mag�ban Mrs. Boyle. Kifejezetten nevets�ges.
�s az sem tetszett neki, ahogy r�n�zett -oldalv�st, azzal a fak� szem�vel. Volt
valami zavar� - valami
szokatlan - abban az enyh�n gunyoros pillant�sban.
Egy�ltal�n nem lep�dn�k meg rajta, ha kiss� zavarodott lenne az elm�je, gondolta
Mrs. Boyle.
A f�rfi cikorny�s meghajl�s�t kis fejb�lint�ssal viszonozta, �s bevonult a nagy
szalonba. Itt k�nyelmesek
a sz�kek, k�l�n�sen az a sz�les r�zsasz�n�. Jobban teszi, ha mindenkinek �rt�s�re
adja, ez az � sz�ke.
�vint�zked�s gyan�nt r�rakta a k�t�s�t, �s odas�t�lt a f�t�testhez, hogy r�tegye a
kez�t. Amint azt
gyan�totta, csak meleg volt, nem forr�. Mrs. Boyle szeme harciasan f�lvillant. Ezt
felt�tlen�l meg kell
eml�tenie.
Kitekintett az ablakon. R�mes id�, kifejezetten r�mes. Nos, �gysem marad itt sok�ig
- hacsak nem
�rkeznek �j emberek, akik sz�rakoztat�v� var�zsolj�k ezt a helyet.
N�mi h� cs�szott le a tet�r�l halk, surrog� hang k�s�ret�ben. Mrs. Boyle
f�lpattant.
- Nem - mondta hangosan. - Nem maradok itt sok�ig.
Valaki nevetett - er�tlen, magas hangon kuncogva. Mrs. Boyle hirtelen megford�totta
a fej�t. Az ifj�
Wren �llt az ajt�ban, s �t n�zte, azzal a tal�nyos kifejez�ssel az arc�n.
- Nem - mondta. - �n is �gy sejtem, hogy nem.

Metcalf �rnagy seg�tett Gilesnak ellap�tolni a havat a h�ts� ajt� el�l. Nagy
hat�sfokkal dolgozott, �s Giles
hangot is adott h�l�j�nak.
- Remek tornagyakorlat - mondta Metcalf �rnagy. - Musz�j mindennap torn�znom. Hogy
megmaradjon a
kond�ci�m, tudja.
Teh�t az �rnagy a testgyakorl�s megsz�llottja volt. Giles agg�dott is emiatt.
Ugyanis f�l nyolcra k�rte a
reggelij�t.
Az �rnagy, mintha csak olvasott volna Giles gondolataiban, �gy sz�lt:
- Nagyon kedves a feles�g�t�l, hogy ilyen kor�n elk�sz�tette a reggelimet. �s az is
j�lesett, hogy frissen
tojt toj�st kaptam.
Giles a sz�llodavezet�s k�vetelm�nyeinek megfelel�en h�t �ra el�ttre id�z�tette a
f�lkel�st. � �s Molly
f�tt toj�st ettek, �s te�t ittak hozz�, azt�n nekil�ttak a nap-paliszob�k rendbe
hoz�s�nak. Minden t�k�letes
volt. Gilesnak akaratlanul is az j�rt a fej�ben, hogy ha vend�g volna a saj�t
fogad�j�ban, am�g csak
tehetn�, nem kelne f�l senki kedv��rt egy ilyen reggelen, mint a mai.
Ezzel szemben az �rnagy m�r f�nn volt, megreggelizett, �s a h�z k�r�l k�sz�lt.
Nyilv�n rengeteg
energi�j�t pr�b�lta levezetni.
Rendben, gondolta Giles, h� akad b�ven, amit ellap�tolhat.
Oldalr�l r�pillantott a t�rs�ra. Nem igaz�n tudta, hova tegye. Kem�nyk�t�s�,
k�z�pkor�nak m�r r�g nem
mondhat�, s a szem�ben valami szokatlan �bers�g t�kr�z�d�tt. Egy olyan ember, aki
semmit nem �rul el
mag�r�l. Giles azon t�n�d�tt, vajon mi�rt j�tt a Monkswell-udvarh�zba. Alighanem
leszerelt katona, �s
nincs munkahelye, ahov� bej�rjon.

Mr. Paravicini k�s�n j�tt le. K�v�t �s egy szelet pir�t�st - szer�ny kontinent�lis
reggelit - fogyasztott.
Egy kiss� zavarba hozta Mollyt, mert f�l�llt, amikor az bevitte neki a t�lc�t,
elt�lzott hajb�kol�ssal
�dv�z�lte, �s �gy ki�ltott f�l:
- Az �n b�b�jos h�ziasszonyom? Eltal�ltam, avagy nem tal�ltam el?
Molly meglehet�sen kurt�n k�z�lte vele, hogy eltal�lta. Ezen a korai �r�n nem volt
�ny�re az
udvariaskod�s.
- �s mi�rt van az - mondta, mik�zben oda se figyelve bepakolta az ed�nyeket a
mosogat�ba -, hogy
mindenki m�s id�pontban reggelizik. Az�rt ez �gy el�g neh�z.
R�dob�lta a t�ny�rokat a tart��llv�nyra, �s f�lsietett, hogy rendbe tegye az
�gyakat. Ma reggel nem v�rhat
seg�ts�get Gilest�l. Neki a kaz�nh�zhoz �s a ty�k�lakhoz vezet� utakr�l kell
lepucolnia a havat.
Molly vill�mgyorsan �s - valljuk be -f�l�tt�bb hanyag mozdulatokkal vetette be az
�gyakat: elsim�totta a
leped�ket, �s amilyen sebesen csak tudta, elrendezte az �gytakar�kat.
A f�rd�szob�t takar�totta �ppen, amikor megcs�rd�lt a telefon.
Molly el�sz�r szents�gelt, hogy megzavart�k, �m egy kicsit megk�nnyebb�l

att�l, hogy a telefon m�g m�k�dik, �s lerohant, hogy f�lvegye.

Kifulladt kiss�, mire le�rt a k�nyvt�rszob�ba, �s f�lemelte a kagyl�t.
- Igen?
Egy er�teljes hang, enyhe, de �zes t�jsz�l�ssal azt k�rdezte:
- Ez a Monkswell-udvarh�z?
- Monkswell-udvarh�z Vend�gfogad�.
- Besz�lhetn�k, k�rem, Davis parancsnokkal?
- Att�l tartok, most nem tud a telefonhoz j�nni - mondta Molly. - Mrs. Davis
vagyok. Ki besz�l,
k�rem?
- Hogben f�fel�gyel�, a berkshire-i rend�rkapit�nys�gt�l.
Mollynak egy pillanatra elakadt a l�legzete. Azt�n megsz�lalt:
- �, igen... ���... - igen?
-Mrs. Davis, meglehet�sen s�rg�s �gyr�l van sz�. Telefonon nem szeretn�k sokat
mondani r�la, de
lek�ldtem �n�kh�z Trotter detekt�v-�rmestert, most m�r b�rmelyik percben ott kell
lennie.
- Csakhogy nem fog eljutni id�ig. Bebor�tott mindent a h� - t�k�letesen bebor�tott
mindent. Az utak
j�rhatatlanok.
A hang magabiztoss�ga mit sem cs�kkent a vonal t�ls� v�g�n.
- Trotter rendben eljut �n�kh�z - mondta. - �s k�rem, eml�keztesse arra a f�rj�t,
hogy nagyon
figyelmesen hallgassa meg Trotter mondand�j�t, �s fenntart�s n�lk�l k�vesse az
utas�t�sait. Ennyi az
eg�sz.
- De h�t, Hogben f�fel�gyel�, mit...
Hat�rozott kattan�s hallatszott. Hogben vil�gosan elmondta azt, amit akart, �s
letette. Molly megr�zta
m�g p�rszor a telefonkagyl� vill�j�t, azt�n f�ladta. Az ajt�-nyit�d�sra megfordult.
- �, Giles dr�g�m, h�t itt vagy.
Giles haj�t belepte a h�, az arca pedig j�csk�n �ssze volt kenve korommal.
F�lhev�ltnek l�tszott.
- Mi az, �desem? F�lt�lt�ttem a szenes-v�dr�t, �s behoztam a f�t. Azt�n enni adok a
ty�koknak, �s
megn�zem a kaz�nt. J�lesz �gy? Mi a baj, Molly? Riadtnak l�tszol.
- Giles, arend�rs�g volt az.
- A rend�rs�g? - hitetlenkedett Giles.
- Igen. Idek�ldenek egy fel�gyel�t, vagy �rmestert, vagy mit.
- De mi�rt? Mit k�vett�nk el?
- Nem tudom. Gondolod, hogy a miatt a k�t font vaj miatt lehet, amit �rorsz�gb�l
kaptunk?
Giles �sszevonta a szem�ld�k�t.
- �gy eml�kszem, megkaptam az enged�lyt a r�di�ra, vagy lehet, hogy m�gsem?- De
igen, ott van az
�r�asztalfi�kban. Giles, az �reg Mrs. Bidlock �t �lelmiszerjegyet adott az�rt az
�sdi tweedkab�tom�rt.

Gyan�tom, hogy ez nem helyes, �m abszol�t m�lt�nyos. Egy kab�ttal szeg�nyebb

lettem, h�t mi�rt ne
tarthatn�m meg a jegyeket? Te j� �g, akkor h�t mit csin�lhattunk?
- A minap kis h�j�n koccantam a kocsival. De vit�n fel�l a m�sik fick� volt a
hib�s. Vit�n fel�l.
- Valamit elk�vett�nk - ny�sz�r�gte Molly.
- Az a baj, hogy manaps�g voltak�ppen minden illeg�lis, amit tesz az ember - ez�rt
van �r�k�sen
b�ntudata - mondta Giles komoran. - Egy�bk�nt szerintem azzal kapcsolatos, hogy
f�nntartjuk ezt a
helyet. A panzi�vezet�s feltehet�leg rengeteg olyan buktat�t rejt, amir�l
�let�nkben sem hallottunk.
- Azt hittem, hogy az alkohol az egyetlen, ami sz�m�t. De mi senkit nem k�n�ltunk
ilyesmivel.
M�sk�l�nben, mi�rt is nevezethetn�nk �gy a panzi�nkat, ahogy nek�nk tetszik?
- Tudom. Ez �gy j�l is hangzik. De ahogy mondtam, t�bb�-kev�sb� minden tiltott
mostan�ban.
- �, jaj - s�hajtotta Molly. - B�rcsak sose fogtunk volna bele. Napokra be fog
temetni benn�nket a h�,
mindenki inger�lt lesz, �s megeszik az �sszes tartal�k konzerv�nket...
- F�l a fejjel, �desem - mondta Giles. -Most rossz id�k j�rnak r�nk, �m a v�g�n
minden j�ra fordul.
Kiss� sz�rakozottan megcs�kolta feles�ge feje b�bj�t, �s miut�n elengedte,
m�shangon folytatta:
- Tudod, Molly, gondolj csak bele, ennek valami eg�szen komoly dolognak kell
lennie, ha egy rend�r-
�rmestert k�ldenek ide, aki ilyen k�r�lm�nyek k�zt k�nytelen megtenni ezt a nagy
utat - s a kinti h�es�sre
mutatott. Majd hozz�tette: - Nagyon s�rg�s dolognak kell lennie...
Mik�zben egym�st b�mult�k, kiny�lt az ajt�, �s bej�tt Mrs. Boyle.
- �, megvan v�gre, Mr. Davis - mondta Mrs. Boyle. - Tud r�la, hogy a szalonban a
f�t�test
tulajdonk�ppen j�ghideg?
-Sajn�lom, Mrs.Boyle. Igencsak fogyt�n van a szen�nk, �s...
Mrs. Boyle k�ny�rtelen�l k�zbev�gott.
- Heti h�t guinea-t fizetek - h�t guinea-t. �s ez�rt elv�rom, hogy ne fagyjak meg.
Giles elv�r�s�d�tt.
- Megyek �s megrakom a kaz�nt - vetette oda sz�kszav�an.
Kiment a szob�b�l, Mrs. Boyle pedig odafordult Mollyhoz:
- Ha nem b�nja, hogy ilyet mondok, Mrs. Davis, lakik itt, magukn�l egy f�l�tt�bb
furcsa fiatalember. A
szok�sai - �s a nyakkend�i... �s soha nem f�s�lk�dik?!
- Nagyon kiv�l� �p�t�sz - mondta Molly.
- Hogy mondta?
- Christopher Wren �p�t�sz, �s...
- Kedves asszonyom - csattant f�l Mrs. Boyle -, term�szetesen hallottam Sir
Christopher Wrenr�l. H�t
persze, hogy �p�t�sz volt. � �p�tette a Szt. P�l katedr�list. �gy t�nik, maguk,
fiatalok azt hiszik, hogy
m�velts�g kiz�r�lag a tank�telezetts�g bevezet�se �ta l�tezik.
- �gy �rtem, ez a Wren. Christophernek h�vj�k. A sz�lei az�rt adt�k neki ezt a
nevet, mert azt rem�lt�k,
�p�t�sz lesz bel�le. �s az is lett - vagyis majdnem -, �gyhogy j�l s�lt el a dolog.
- Hm - horkantott Mrs. Boyle. - Meglehet�sen zavarosnak tal�lom ezt a t�rt�netet.
Ha a maga hely�ben
voln�k, tudakoz�dn�k fel�le. Mit tud r�la?
- �ppen annyit, amennyit �nr�l, Mrs. Boyle - mindketten h�t guinea-t fizetnek
hetente. Igaz�b�l ez
minden, amit tudnom kell, nem? Ugyanakkor ez minden, ami r�m tartozik. Nem sz�m�t,
hogy kedvelem-e
a vend�geimet - Molly nem vette le a szem�t Mrs. Boyle-r�l - vagy sem.
Mrs. Boyle m�rgesen kifakadt:
- Maga fiatal �s tapasztalatlan, �s meg kellene fogadnia egy olyan ember tan�cs�t

aki t�bb ismerettel rendelkezik mag�n�l. �s mi van azzal a fura k�lf�ldivel? �

mikor �rkezett?
- Az �jszaka kell�s k�zep�n.
- Igaz�n. Roppant k�l�n�s. Nem �ppen szokv�nyos id�pont.
- A tisztess�ges utaz�k elk�ld�se t�rv�nybe �tk�z� cselekedetnek min�s�l. - S m�g
kedvesen hozz�tette:
- Err�l tal�n nem volt tudom�sa.
- Nem mondhatok m�st, ez a Paravicini, vagy minek nevezi mag�t, olyan, mintha...
- �vatosan, csak �vatosan, dr�ga h�lgyem. Falra festi az �rd�g�t, �s...
Mrs. Boyle �gy h�trah�k�lt, mintha csakugyan maga a s�t�n sz�l�totta volna meg. Mr.
Paravicini, aki oly
nesztelen�l tipegett be, hogy a k�t n� k�z�l egyik sem vette �szre, nevetett, �s
k�zben d�rzs�lte a tenyer�t
- egy �reged� �rd�g vigadhat �gy.
- Megijesztett - mondta Mrs. Boyle. -Nem hallottam, hogy bej�tt.
- L�bujjhegyen j�v�k be, az�rt - vil�gos�totta f�l Mr. Paravicini. - Soha senki nem
hallja meg, ahogy
j�rok-kelek. Ez nagyon sz�rakoztat�. N�ha meghallok dolgokat. Ez szint�n
sz�rakoztat. - �s diszkr�ten
hozz�tette: - Azonban sohasem felejtem el azt, amit hallok.
Mrs. Boyle er�ly�t vesztve csak ennyit mondott:
- Igaz�n? A szalonban hagytam a k�t�sem. �rte kell mennem.
Sietve t�vozott. Molly ott �llt, �s tan�cstalanul tekintett Mr. Paravicinire, aki
j�form�n odasz�kellt mell�.
- Az �n b�b�jos h�ziasszonyom zaklatottnak l�tszik. - S miel�tt az elh�r�thatta
volna, megfogta a kez�t, �s
megcs�kolta. -Mi a baj, dr�ga h�lgy?
Molly h�tr�bb h�z�dott egy l�p�snyire. Nem volt meggy�z�dve r�la, hogy kedveli Mr.
Paravicinit. A
f�rfi �gy fix�rozta �t, ak�r egy kiv�nhedt szat�r.
-Ma reggel minden olyan neh�z -mondta Molly. - A havaz�s miatt.
- Igen. - Mr. Paravicini megford�totta a fej�t, hogy kin�zzen az ablakon. - A h�
annyira megnehez�t
mindent, nemde? De meg is k�nny�theti a dolgokat.
- Nem tudom, mire c�loz.
- Nagyon sok minden van, amit nem tud. P�ld�nak ok��rt, �gy l�tom, nem tud t�l
sokat a vend�gfogad�
vezet�sr�l.
Molly harciasan f�lszegte az �ll�t.
- K�ts�gk�v�l nem, de feltett sz�nd�kunk, hogy megpr�b�ljuk.
- Brav�, brav�.
- V�gt�re is - Molly hangja izgatotts�gr�l �rulkodott -, nem is vagyok olyan rossz
szak�csn�...

- K�ts�g nem f�r ahhoz, hogy �n elb�v�l� szak�csn� - mondta Mr. Paravicini.
Jaj, de kellemetlenek ezek a k�lf�ldiek, gondolta Molly.
Lehet, hogy Mr. Paravicini olvasott a gondolataiban. Mindenesetre megv�ltozott a
viselked�se. Halkan �s
meglehet�sen komolyan besz�lt:
- Elfogadna t�lem egy apr�cska figyelmeztet�st, Mrs. Davis? �nnek �s a f�rj�nek
nem szabad t�ls�gosan
j�hiszem�nek lennie, tudja. Inform�l�dott a vend�geir�l?
- Ez a szok�s? - Molly nyugtalannak l�tszott. - Azt hittem, a vend�gek csak �gy,
csak �gy j�nnek.
- Mindig aj�nlott egyet �s m�st tudni azokr�l, akikkel az ember megosztja a
hajl�k�t.
El�rehajolt, �s fenyeget�leg megveregette Molly v�ll�t.
- Vegy�nk p�ld�ul engem. Megjelenek az �jszaka k�zep�n. Azt mondom, az aut�m
f�lborult egy
h�torlaszon. Mit tud �nr�lam? Egy�ltal�ban semmit. Tal�n a t�bbi vend�g�r�l sem tud
semmit.
- Mrs. Boyle - kezdte Molly, de nem folytatta, mivelhogy maga a h�lgy l�pett be
�jfent a szob�ba,
k�t�s�vel a kez�ben.
- A szalonban t�l hideg van. Itt telepszem le.
�s elvonult a kandall� ir�ny�ba.
Mr. Paravicini f�rg�n el� perd�lt:
- Engedje meg, hogy f�lpiszk�ljam �nnek a t�zet.
Molly, ak�rcsak el�z� este, meg�tk�z�tt a f�rfi l�pteinek fiatalos k�nnyeds�g�n.
F�lt�nt neki, hogy a f�rfi
�gyel r�, hogy mindig h�ttal legyen a f�nynek, �s most, ahogy ott t�rdelt, hogy
megkotorja a t�zet, �gy
�rezte, r�j�tt, hogy mi�rt. Mr. Paravicini arca �gyesen, de hat�rozottan "kivolt
k�sz�tve".
Ezek szerint a v�n bolond megpr�b�lta fiatalabbnak �lc�zni mag�t, mint amilyen,
igaz? H�t, nem siker�lt
neki. Annyinak n�z ki amennyi, vagy m�g t�bbnek. Csup�n ez a ruganyos j�r�s volt
megt�veszt�. T�n az
is a gondos szerepj�tsz�s r�sze.
Mollyt t�preng�s�b�l a rideg val�s�gba a mozg�kony Metcalf �rnagy bel�p�se r�ngatta
vissza.
- Mrs. Davis. Att�l f�lek, a lenti mell�khelyis�gben - valamelyest lejjebb vette a
hangj�t - befagytak a
v�zcs�vek.
- O, jaj - ny�g�tt f�l Molly. - Micsoda sz�rny� nap. El�sz�r a rend�rs�g, azt�n a
v�zcs�vek.
Mr. Paravicini nagy cs�r�mp�l�ssel r�ejtette a piszkavasat a t�zrost�lyra.
Mrs.Boyle abbahagyta a k�t�st.
Molly r�n�zett Metcalf �rnagyra, s eg�szen �sszezavarodott annak dermedt
mozdulatlans�g�t �s
le�rhatatlan tekintet�t l�tv�n. Nem tudta mire v�lni ezt az arckifejez�st. Mintha
minden �rzelem elsz�llt
volna bel�le, s csak a faszobor merevs�ge maradt ut�na.
Az �rnagyb�l eg�szen r�vid, staccato-hangok t�rtek el�:
- Azt mondta: rend�rs�g?
Molly r�d�bbent, hogy a f�rfi viselked�s�nek e dermedt mozdulatlans�ga m�g�tt heves
�rzelmek d�ltak.
Az mindegy, f�lelem, �vatoss�g vagy izgatotts�g - de biztos, hogy volt valami. Ez
az ember, mondta
mag�ban, vesz�lyes lehet.
Az �rnagy �jra megk�rdezte, �m ez�ttal csak �rnyalatnyi k�v�ncsis�g hallatszott a
hangj�ban:
- Mi van a rend�rs�ggel?
- Telefon�ltak - mondta Molly. - Az im�nt. Hogy k�z�lj�k, egy �rmestert k�ldenek
ide.- Az ablakra
tekintett. - De el sem tudom k�pzelni, hogy valaha is ide�r - tette hozz�
rem�nykedve.
- Mi�rt k�ldik ide a rend�rs�get?
Az �rnagy tett egy l�p�st Molly fel�, �m mire az v�laszolhatott volna, kiny�lt az
ajt�, �s Giles rontott be.
- Ennek a nyamvadt koksznak t�bb mint a fele k� - mondta d�h�sen. Azt�n hirtelen
megk�rdezte:
- Valami baj van?
Metcalf �rnagy odafordult hozz�:
- Hallom, ide tart a rend�rs�g - mondta.- Mi�rt?
- �, minden rendben lesz - v�laszolta Giles. - Senki sem k�pes �tverg�dni ezen.
M�rmint az �tl�bnyi
h�buck�kon. Eltorlaszolt�k az utat. Ide ma nem j�n senki.
�s ebben a pillanatban j�l kivehet�en h�rom kopog�s hallatszott az ablak fel�l.

III

Mindannyian megd�bbentek. Egy-k�t m�sodpercig nem tudt�k eld�nteni, honnan j�n a

hang. Olyan volt,
mint egy k�s�rteties jelz�s, amely nyomat�kosan f�lh�vja figyelm�ket a vesz�lyre.
�s ekkor Molly
f�lki�ltott, �s a franciaablakra mutatott. Egy f�rfi �llt ott az ablak�veget
veregetve - �rkez�s�nek
rejt�ly�re f�nyt der�tett az a t�ny, miszerint s�l�cet viselt.
Giles ki�ltott egyet mik�zben �thaladt a szob�n, �gyetlenkedett a z�rral, majd
kinyitotta a franciaablak
mindk�t sz�rny�t.
- K�sz�n�m, uram - sz�lt az �jonnan �rkez�. N�mik�pp k�z�ns�ges, vid�m hangja �s
alaposan lebarnult
arca volt.
- Trotter detekt�v-�rmester - mutatkozott be.
Mrs. Boyle rosszall�an m�regette a k�t�se m�g�l.
- Maga nem lehet �rmester - adott hangot nemtetsz�s�nek. - T�l fiatal hozz�.
A f�rfi, aki val�ban roppant fiatal volt, s�rt�d�ttnek l�tszott e kritika hallat�n,
�s valamelyest bossz�s
hangnemben v�laszolt:
- Nem vagyok olyan fiatal, mint amilyennek l�tszom, h�lgyem.
V�gigj�ratta tekintet�t az ott l�v�k�n, �s Gilest szemelte ki:
- �n Mr. Davis? Levehetn�m a s�l�cemet, �s berakhatn�m valahov�?
- Term�szetesen. J�jj�n velem.
Amint becsuk�dott m�g�tt�k a hall ajtaja, Mrs. Boyle rosszm�j�an megjegyezte:
- Felt�telezem, ez�rt fizetj�k manaps�g a rend�rs�g�nket, hogy utazgassanak, �s
mindek�zben a t�li
sportoknak is h�dolhassanak.
Paravicini k�zel l�pett Mollyhoz. Szinte sziszegett, amint halkan �s gyorsan
megk�rdezte:
- Mi�rt sz�lt a rend�rs�gnek, Mrs. Davis?
Molly egy kiss� t�volabb h�z�dott t�le, l�tv�n a szem�b�l s�t� gy�l�letet. Ez egy
�j Paravicini volt.
Mollyt egy pillanatra hatalm�ba ker�tette a f�lelem. K�ts�gbeesetten �gy sz�lt:
- �n nem sz�ltam. �n nem.
Ekkor Christopher Wren zaklatottan bel�pett az ajt�n, �s magas, �les hangj�n azt
suttogta:
- Ki az a f�rfi a hallban? Honnan �rkezett? Olyan sz�rnyen er�s �s tiszta h�.
Mrs. Boyle hangja a k�t�t�i csattog�s�n is �tzengett:
- Ha hiszik, ha nem, ez az ember rend�r. Egy s�el� rend�r!
Ahogy ezt mondta, mintha csak arra gondolt volna, hogy ezzel v�gk�pp el�rkezett az
als�bb n�poszt�lyok
sz�thull�s�nak ideje.
Metcalf �rnagy odas�gta Monynak:
- Bocs�sson meg, Mrs. Davis, de haszn�lhatn�m a telefonjukat?
- H�t hogyne, Metcalf �rnagy.
Amint odament a k�sz�l�khez, Christopher Wren sip�tva megjegyezte:
- Irt� j�k�p�, nem gondolj�k? Mindig is az volt a v�lem�nyem, hogy a rend�r�k
iszony�an vonz�ak.
- Hall�, hall� - Metcalf �rnagy inger�lten r�zta a telefont. Mollyhoz fordult:
- Mrs. Davis, a telefon s�ket, teljesen s�ket.
- Az el�bb m�g j� volt. �n...
F�lbeszak�tott�k. Christopher Wren magas, rik�csol�, csaknem hiszt�rikus nevet�sben
t�rt ki:
- Sz�val most t�k�letesen el vagyunk v�gva a vil�gt�l. T�k�letesen. M�k�s, nemigaz?
- Egy�ltal�n nem tal�lok rajta semmi nevetnival�t -mondta Metcalf �rnagy kim�rten.
- Nem, val�j�ban �n sem - mondta Mrs.Boyle.
Christopher m�g mindig majd megpukkadt a nevet�st�l:
- Ez az �n k�l�nbej�rat� viccem - mondta. - Csitt - �s az ujj�t a sz�ja el� tette
-, j�n a hekus.
Giles Trotter �rmesterrel t�rt vissza. Az ut�bbi megszabadult a s�l�c�t�l, �s
lekef�lte mag�r�l a havat, a
kez�ben pedig egyhatalmas jegyzetf�zet volt, meg egy ceruza. Mag�val hozta a
t�rv�nysz�ki elj�r�sok
r��r�s hangulat�t.
- Molly - mondta Giles -, Trotter �rmester szeretne kiz�r�lag kett�nkkel sz�t
v�ltani.
Molly kiment ut�nuk a hallb�l.
- A dolgoz�szob�ba megy�nk - jelentette ki Giles.
Bementek a hall m�g�tti par�nyi helyis�gbe, amelyet ezzel a megtisztel� n�vvel
ruh�ztak f�l. Trotter
�rmester gondosan becsukta maga m�g�tt az ajt�t.
- Mit k�vett�nk el, �rmester? - k�rdezte Molly sir�nkozva.
- Hogy mit k�vettek el? - Trotter �rmester nagy szemeket meresztett Mollyra, majd
sz�lesen
elmosolyodott.
-�-mondta. - Semmi ilyesmir�l nincs sz�, h�lgyem. Sajn�lom, ha b�rmifajta
f�lre�rt�s t�rt�nt. Nem, Mrs.
Davis, valami eg�sz m�s az, amir�l sz� van. A dolog ink�bb a rend�ri v�delemmel
f�gg �ssze, ha �rtik,
mire gondolok.
A legkev�sb� sem �rtett�k - mindketten �rdekl�d� tekintettel n�ztek r�.
Trotter �rmester foly�konyan besz�lt tov�bb:
- Mrs. Lyon, Mrs. Maureen Lyon hal�l�val kapcsolatos, akit k�t napja, Londonban
gyilkoltak meg. Tal�n
olvastak az �gyr�l.
- Igen - mondta Molly.
- Els�k�nt arra voln�k k�v�ncsi, hogy ismert�k-e ezt a bizonyos Mrs. Lyont?
- Sose hallottunk r�la - v�laszolt Giles, Molly pedig egyet�rt�en mormogott.
- H�t, tulajdonk�ppen erre sz�m�tottunk. De ami azt illeti, a meggyilkolt asszony
eredeti neve nem Lyon
volt. Szerepel a rend�rs�gi nyilv�ntart�sban, �s az akt�j�ban megvan az
ujjlenyomata is, �gy minden
neh�zs�g n�lk�l tudtuk azonos�tani. A val�di neve Gregg volt, Maureen Gregg. N�hai
f�rje, John Gregg a
nem messzi Longridge-farmon gazd�lkodott. Esetleg olvastak is a Longridge-farm
esetr�l.
A szob�ban nagy volt a cs�nd. Az egyed�li, ami megt�rte ezt a cs�ndet, az a kintr�l
j�v�, l�gy �s v�ratlan
hang volt, amit a tet�r�l lecs�sz� �s a f�ldre lezuppan� h� okozott.
Megfejthetetlen, majdhogynem
v�szj�sl� volt.
Trotter folytatta:
- 1940-ben h�rom evaku�lt gyermeket sz�ll�soltak be Gregg�khez a Longridge-

farmra. Nem sokkal ezt k�vet�en az egyik gyermek v�gzetes gondatlans�g �s

b�ntalmaz�s k�vetkezt�ben
elhunyt. Az �gy meglehet�sen nagy szenz�ci�t keltett, �s Gregg�ket let�ltend�
szabads�gveszt�sre �t�lt�k.
Gregg a b�rt�n fel� menet megsz�k�tt, lopott egy aut�t, �s karambolozott vele,
amikor a rend�rs�g el�l
menek�lt. Ott helyben meghalt. Mrs. Gregg let�lt�tte a b�ntet�s�t, �s k�t h�nappal
ezel�tt kiengedt�k.
- �s most meggyilkolt�k - mondta Giles. - Mit gondolnak, ki tette?
�m Trotter �rmestert nem hagyta mag�t s�rgetni.
- Eml�kszik az esetre, uram? - k�rdezte. Giles megr�zta a fej�t.
- 1940-ben tenger�szkad�tk�nt szolg�ltam a F�ldk�zi-tengeren.
Trotter �tpillantott Mollyra.
- �n... �n eml�kszem, hallottam r�la, azt hiszem - mondta izgatottan Molly. De
mi�rt j�tt hozz�nk?
Nek�nk mi k�z�nk van mindehhez?
- A probl�ma az, hogy vesz�lyben vannak, Mrs. Davis!
- Vesz�lyben? - k�rdezte Giles k�tked�en.
- Ez a helyzet, uram. Tal�ltak egy jegyzetf�zetet k�zel a b�ntett helysz�n�hez. K�t
c�m volt bele�rva. Az
els� a Culver Street 74.
- Ahol az asszonyt meg�lt�k? - vetette k�zbe Molly.
- Igen, Mrs. Davis. A m�sik c�m a Monkswell-udvarh�z volt.
- Micsoda? - Molly hangja hitetlenked�st �rult el. - De h�t ez elk�peszt�.
- Az. Hogben f�fel�gyel� ez�rt tal�lta fontosnak kider�teni, hogy van-e tudom�suk
valami kapcsolatr�l
maguk, vagy a h�zuk �s a Longridge-farm �gy k�z�tt.
- Nincs, egy�ltal�n nincs - mondta Giles. - Ez csak valami v�letlen egybees�s
lehet.
Trotter �rmester �vatosan �gy sz�lt:
- Hogben f�fel�gyel� v�lem�nye szerint nem v�letlen egybees�s. � maga j�tt volna,
ha ez lehets�ges lett
volna. Az id�j�r�si felt�telek miatt - mivel tapasztalt s�el� vagyok - engem
k�ld�tt, azzal az utas�t�ssal,
hogy k�sz�tsek r�szletes jelent�st a h�z �sszes lak�j�r�l, sz�moljak be r�la
telefonon, �s tegyek meg
minden int�zked�st, ami el�seg�ti az ittl�v�k biztons�g�t.
Giles �lesen megjegyezte:
- Biztons�g�t? Te j� �g, ember, csaknem gondolja, hogy valakit itt fognak meg�lni?
Trotter menteget�dzve v�laszolt:
- Nem akartam f�lzaklatni a h�lgyet, de igen, Hogben f�fel�gyel� is �ppen �gy
gondolja.

- M�gis mi az �rd�g lehet az oka...Giles hirtelen abbahagyta, Trotter pedig �gy

sz�lt:
- Ez�rt vagyok itt, hogy kider�tsem.
- De �gy, ahogy van, �r�lts�g az eg�sz.
- Igen, uram. �m, �ppen merthogy �r�lts�g, az�rt vesz�lyes.
Molly azt k�rdezte:
- Ugye van m�g valami, amit eddig nem mondott el, �rmester?
- Igen, h�lgyem. A jegyzetf�zetben a laptetej�re az volt f�l�rva: "H�rom vak eg�r".
Az asszony holttest�re
pedig egy pap�r volt r�gombost�zve, ezzel a felirattal: "Ez az els�". �s alatta egy
rajz volt a h�rom
eg�rr�l, meg egy �temnyi kotta. A "H�rom vakeg�r" kezdet� mond�ka dallama volt.
Molly l�gyan �nekelni kezdett:

H�rom vak eg�r,

N�zd csak, hogy szalad!
Futottak a gazdasszonyka ut�n,Le...

F�lbehagyta.
- �, hiszen ez iszonyatos -iszonyatos. H�rom gyerek volt, igaz?
- Igen, Mrs. Davis. Egy tizen�t �ves fi�, egy tizenn�gy �ves l�ny �s a tizenk�t
�ves fi�, aki meghalt.
- Mi t�rt�nt a t�bbiekkel?
- A l�nyt, azt hiszem, adopt�lta valaki. M�g nem tudtuk megtal�lni. A fi� m�gcsak
huszonh�rom k�r�l
lehet. Elvesztett�k a nyom�t. Azt mondt�k r�la, egy kiss� mindig is... furcsa volt.
Tizennyolc �ves
kor�ban bel�pett a hadseregbe. K�s�bb dezert�lt. Az�ta elt�nt. A hadsereg
elmeorvosa hat�rozottan
�ll�tja, hogy nem norm�lis.
- �gy gondolja, � volt az, aki meg�lte Mrs. Lyont? - k�rdezte Giles. - �s hogy
m�ni�kus gyilkos, aki
valamely ismeretlen okb�l itt is f�lbukkanhat?
- Az a v�lem�ny�nk, hogy az itt tart�zkod�k valamelyik�nek eg�sz biztosan k�ze van
a Longridge-
farmon t�rt�ntekhez. Amint meg tudjuk �llap�tani, hogy kir�l van sz�,
f�lk�sz�lhet�nk. Na most, azt
�ll�tja, uram, hogy nincs semmi k�ze az �gyh�z. �s ugyanez �rv�nyes �nre is, Mrs.
Davis?
- �n... h�t persze... - igen.
- Esetleg elmondan�k pontosan, kik is tart�zkodnak m�g a h�zban?
Megadt�k a neveket. Mrs. Boyle. Metcalf �rnagy. Mr. Christopher Wren. Mr.
Paravicini. Be�rta �ket a
notesz�be.
- Alkalmazottak?
- Nincsenek alkalmazottaink - mondta Molly. - J� is, hogy eszembe jut, musz�j
mennem, hogy f�lrakjam
a krumplit.
Se sz�, se besz�d elhagyta a dolgoz�-szob�t.
Trotter Gileshoz fordult:
- Mit tud ezekr�l az emberekr�l, uram?
- �n... Mi... - Giles megakadt. Azt�n �gy sz�lt cs�ndesen: - Voltak�ppen semmit se
tudunk r�luk, Trotter
�rmester. Mrs. Boyle egy bournemouthi sz�llod�b�l �rt. Metcalf �rnagy
Leamingtonb�l, Mr. Wren egy
d�l-kensingtoni penzi�b�l. Mr.Paravicini egyszer csak mint der�lt �gb�l - m�g
ink�bb borult �gb�l -
vill�mcsap�s, �gy t�nt f�l - a kocsija elakadt egy h�buck�n. B�r felt�telezem, van
szem�lyi igazolv�nyuk,
�lelmiszerjegy-f�zet�k, meg hasonl�k, ugye?
- Term�szetesen minden ilyesminek ut�nan�zek.
- Ha �gy n�zz�k, m�g szerencse is, hogy ilyen borzalmas az id� - mondta Giles. -
llyen id�ben nem igaz�n
tud a gyilkos csak�gy megjelenni, ugye?
- Tal�n nincs is r� sz�ks�ge, Mr. Davis.
- Hogy �rti ezt?
Trotter �rmester t�tov�zott egy pillanatig, azt�n azt mondta:
- Azt is tekintetbe kell vennie, uram,hogy net�n m�r itt is van.
Giles r�meredt:
- Hogy �rti ezt?
- Mrs. Gregget k�t nappal ezel�tt gyilkolt�k meg. Minden l�togat�juk az�ta
�rkezett,Mr. Davis.
- Igen, de el�zetesen foglaltak szob�t, valamivel kor�bban - kiv�ve Paravicinit.
Trotter �rmester f�ls�hajtott. F�radtnak t�nt a hangja.
- Ezeket a b�nt�nyeket el�re kitervelt�k.
- B�nt�nyeket? De eddig m�g csak egy b�nt�ny t�rt�nt. Mi�rt olyan biztos benne,
hogy lesz k�vetkez�?
- Meg fog t�rt�nni - vagyis nem. Rem�lem, meg tudom akad�lyozni. De meg fogj�k
k�s�relni.
- De h�t akkor - ha igaz, amit mond -Giles izgatottan besz�lt -, csakis egyetlen
szem�ly lehet az. Csakis
egyetlen szem�ly megfelel� kor�.Christopher Wren!

Trotter �rmester bement Mollyhoz a konyh�ba.

- �r�ln�k, Mrs. Davis, ha bej�nne velem a k�nyvt�rszob�ba. A t�bbiek jelenl�t�ben
szeretn�k f�lvenni
minden egyes vallom�st. Mr. Davis volt olyan kedves �s m�r be is ment, hogy
el�k�sz�tse a terepet...
- Rendben, de hadd fejezzem be a krumplit. N�ha azt k�v�nom, Sir Walter Raleigh
sose hozta volna be ezt
az ut�latos dolgot.
( Sir Walter Raleigh (1554-1618) angol �r�, k�lt�, felfedez�. � ismertette meg
Angli�val a doh�nyt �s a
burgony�t.)
Trotter �rmester helytelen�t�s�t azzal fejezte ki, hogy cs�ndben maradt. Molly
mintegy bocs�natk�r�s
k�ppen hozz�tette:
- L�tja, igaz�b�l nem tudom elhinni, annyira fantasztikus ez az eg�sz...
- Nem fantasztikus ez, Mrs. Davis, csup�n k�z�ns�ges t�ny.
-Van szem�lyle�r�sa a f�rfir�l? - k�rdezte Molly k�v�ncsian.
- K�z�pmagas, v�kony testalkat�, s�t�t fel�lt�t �s vil�gos kalapot viselt, suttogva
besz�lt, az arc�t s�l
takarta el. L�thatja - ez ak�rki is lehet. - Tartott egy kis sz�netet, majd
hozz�f�zte:
- H�rom s�t�t fel�lt� �s vil�gos kalap is l�g a halljukban, Mrs. Davis.
- Azt hiszem, a sz�ban forg� szem�lyek k�z�l senki nem j�tt Londonb�l.
- Nem, Mrs. Davis? - Egy sebes mozdulattal a t�lal�szekr�nyn�l termett, �s
f�lkapott r�la egy �js�got.
- Az Euening Standard febru�r 19-isz�ma. A k�t nappal ezel�tti. Valaki idehozta ezt
a h�rlapot, Mrs.
Davis.
- Ez azt�n k�l�n�s. - Molly elr�vedt, n�h�ny eml�kfoszl�ny kavargott a fej�ben.-
Vajon honnan
ker�lhetett ide ez az �js�g?
- Nem �t�lheti meg az embereket a l�tszat alapj�n, Mrs. Davis. L�nyeg�ben semmit
sem tud azokr�l,
akiket beengedett a h�z�ba. - S m�g azt is megk�rdezte: - J�l l�tom, hogy �n �s Mr.
Davis �jak a
panzi��zemeltet�s ter�n?
- Igen, azok vagyunk - ismerte el Molly. Hirtelen�ben �retlennek, bolondosnak �s
gyerekesnek �rezte
mag�t.
- Netal�nt�n nem is olyan r�g�ta h�zasok?
- �ppen egy �ve - Molly halv�nyan elmosolyodott. - Eg�szen v�ratlanul t�rt�nt.
- Szerelem els� l�t�sra - mondta Trotter fel�gyel� bar�ts�gosan.
Molly �gy �rezte, k�ptelen rendreutas�tani.
- Igen - v�laszolt, �s m�g jobban megold�dott a nyelve: - Csak k�t hete ismert�k
egym�st.
Visszagondolt arra a bizonyos tizenn�gy napra, egy�tt j�r�suk sz�lv�szszer�en
tombol� kezdet�re. Nem
voltak k�ts�geik -mindketten tudt�k. Ebben a nyugtalan�t�, idegborzol� vil�gban
f�lfedezt�k egym�sban a
csod�t. Halv�ny mosoly jelent meg a sz�ja sz�glet�ben.
Visszat�rt a jelenbe, ahol Trotter �rmester eln�z�en tekintett r�.
- A f�rje nem err�l a k�rny�kr�l sz�rmazik, ugye?
- Nem - mondta Molly bizonytalanul. -Lincolnshire-be val�.
Oly keveset tudott Giles gyermekkor�r�l �s nevelked�s�r�l. Sz�lei meghaltak, �s
mindig is ker�lte, hogy
besz�lnie kelljen a kezdetekr�l. Molly �gy k�pzelte, boldogtalan gyermekkora
lehetett.
- Mindketten igen fiatalok ahhoz, ha mondhatok ilyet, hogy egy ilyesfajta helyet
m�k�dtessenek - mondta
Trotter �rmester.
- �, nem is tudom. �n huszonkett� vagyok �s...
F�lbehagyta a mondatot, mert kiny�lt az ajt�, �s bej�tt Giles.
- Minden el� van k�sz�tve. Nagy vonalakban elmondtam nekik, mir�l van sz� -k�z�lte.
- Rem�lem, ezzel
rendben is lesz, ugye, �rmester?
- Id�t takar�tunk meg vele. K�szen van, Mrs. Davis?

N�gy hang besz�lt egyszerre, amikor Trotter �rmester bel�pett a k�nyvt�rszob�ba.

A legmagasabb �s legrik�csol�bb Christopher Wren� volt, aki kijelentette, hogy ez
annyira, de annyira
�rdekfesz�t�, �s egy szemhuny�snyit se fog aludni az �jjel, s hogy k�rem, k�rem,
megtudhatn�nk minden
v�res r�szletet?
Ezt Mrs. Boyle egyfajta nagyb�g� k�s�rettel eg�sz�tette ki:
- Sz�gyen, gyal�zat - a hozz��rt�s t�k�letes hi�nya. A rend�rs�gnek nincs joga

hagyni, hogy gyilkosok �gyelegjenek a k�rny�ken.

Mr. Paravicini �kessz�l�sa jobb�ra a mutogat�sra korl�toz�dott. Gesztusai
kifejez�bbek voltak szavain�l,
melyeket Mrs. Boyle kontrabasszusa nyomott el. Metcalf �rnagy id�nk�nt staccato-
vakkant�sokkal j�rult
hozz� mindehhez. � a t�nyek ir�nt �rdekl�d�tt.
Trotter v�rt egy-k�t percet, majd egy roppant hat�rozott mozdulattal f�ltartotta a
kez�t, �s b�rmilyen
meglep�, cs�nd lett.
- K�sz�n�m - mondta. - Na m�r most, Mr. Davis f�lv�zolta �n�knek, hogy mi�rt is
vagyok itt. Egy dolgot
szeretn�k megtudni, egyetlenegyet, de azt viszont gyorsan. Melyik�j�knek van k�ze a
Longridge-
Farmesethez?
A cs�ndet semmi nem t�rte meg. N�gy �res tekintet szegez�d�tt Trotter �rmesterre. A
n�h�ny perccel
ezel�tti indulatok -izgatotts�g, f�lh�borodotts�g, hiszt�ria, �rdekl�d�s - �gy
t�ntek el, ahogy a szivacs
t�rli le a kr�tanyomokat a t�bl�r�l.
Trotter �rmester tov�bb besz�lt, egyre s�rget�bben:
- K�rem, �rtsenek meg. Okunk van felt�telezni, hogy egyvalaki �n�k k�z�l vesz�lyben
van - hal�los
vesz�lyben. Megkell tudnom, melyik�j�k az!
V�ltozatlanul nem sz�lalt �s nem mozdultmeg senki.
Trotter hangj�ba valami inger�lts�gf�le vegy�lt.
- Nos, j� - akkor egyenk�nt k�rdezem ki �n�ket. Mr. Paravicini?
Er�tlen mosoly futott �t Paravicini arc�n. Tiltakoz�sa jel��l idegenes mozdulattal
f�lemelte a kez�t.
- De h�t �n errefel� nem vagyok ismer�s, fel�gyel�. �n semmit, de semmit nem tudok
az elm�lt �vek
helyi �gyleteir�l. Trotter nem vesztegette tov�bb az id�t:
- Mrs. Boyle? - f�rmedt r�.
- Val�j�ban nem l�tom be mi�rt - �gy �rtem - mi�rt kellene nekem b�rmif�le
kapcsolatban lennem ezzel a
les�jt� dologgal.
- Mr. Wren?
Christopher sip�t� hangj�n v�laszolt:
- M�g csak gyerek voltam abban az id�ben. Arra sem eml�kszem, hogy hallottam volna
r�la.
- Metcalf �rnagy?
Az �rnagy r�v�gta:
- Olvastam r�la az �js�gokban. Akkoriban Edinburghban �llom�soztam.
- Ez minden, amit elmondhatnak? Megint cs�nd.
Trotter ajk�t f�lb�sz�lt s�haj hagyta el.- Ha valamelyik�j�ket meggyilkolj�k -
mondta -, csak mag�ra
vethet. - Sarkon fordult �s kiment a szob�b�l

IV

1
- Kedveseim - mondta Christopher. -Milyen k�nnyfacsar�! -S m�g hozz�tette: -Nagyon
j�k�p�, ugye?
Igaz�n csod�lom a rend�rs�get. Olyan kem�nyek �s k�ny�rtelenek. Ez az eg�sz dolog
annyira izgalmas.
"H�rom vak eg�r." Hogy is van a dallama?
Halkan f�ty�lni kezdte. Molly �nk�ntelen�l r�ki�ltott:
-Ne!
A f�rfi hirtelen megp�rd�lt �s r�nevetett:
~;-De dr�g�m - kezdte -, ez az �n szign�lom. Eddig m�g sosem n�ztek gyilkosnak, �s
�n ezt iszony�an
�lvezem!
- �rzelg�s szam�rs�g - mondta Mrs.Boyle. - Egy szav�t sem hiszem el.
Christopher halv�ny szem�ben pajkos rosszas�g vill�dzott:
- V�rja csak ki, Mrs. Boyle - lehalk�totta a hangj�t -, am�g maga m�g� settenkedem
�s meg�rzi a kezemet
a nyaka k�r�l.
Molly �sszer�zk�dott.
Giles m�rgesen megsz�lalt:
-Megr�m�ti a feles�gemet, Wren. Am�gy is, �tkozottul �cska vicc.
- Ez az �gy nem tr�fadolog - k�z�lte Metcalf.
- �, dehogyisnem - mondta Christopher. �ppen hogy az - egy elmebeteg tr�f�ja. Ett�l
olyan elb�v�l�en
k�s�rteties.
K�rbej�ratta a tekintet�t rajtuk, �s megint nevetett:
- Ha l�tn�k, milyen arcot v�gnak -mondta.
Azt�n kisietett a szob�b�l.

Els�k�nt Mrs. Boyle t�rt mag�hoz.

- Ritka faragatlan �s gyenge idegzet� f�rfi- mondta. - Alighanem lelkiismereti
okokb�l megtagadta a
katonai szolg�latot.
- Azt mes�li, egy l�git�mad�s alkalm�val negyvennyolc �r�n �t be volt temetve,
miel�tt ki�st�k - mondta
Metcalf �rnagy. -Ez k�ts�gk�v�l nagyon sok mindent megmagyar�z.
- Az emberek rengeteg kifog�st tal�lnak arra, hogy mi�rt nem tudnak uralkodni az
idegeiken - jegyezte
meg �lesen a n�. -Biztos vagyok benne, hogy �n is ugyanannyi mindent �ltem �t a
h�bor�ban, mint b�rki
m�s, �s az �n idegeim rendben vannak.
- Tal�n jobb is, Mrs. Boyle - mondta Metcalf.
- Ezt meg hogy �rti?
Metcalf �rnagy azt mondta cs�ndesen:
- �gy tudom, �n ennek a k�rzetnek a sz�ll�smesterek�nt m�k�d�tt 1940-ben, Mrs.
Boyle. - Mollyra
n�zett, aki megfontoltan b�lintott. - �gy van, ugye?
Mrs. Boyle elv�r�s�d�tt m�rg�ben.- Na �s, akkor mi van? - k�rdezte.Metcalf
szigor�an folytatta:
- A felel�ss�g �nt terheli az�rt, hogy h�rom gyermeket k�ld�tt a Longridge-farmra.
- De igaz�n, Metcalf �rnagy, nem �rtem, milyen alapon vonhatnak engem felel�ss�gre
a t�rt�ntek�rt. A
farmon �l� emberek nagyon kedvesnek l�tszottak, �s alig v�rt�k, hogy megkapj�k a
gyerekeket. Nem
l�tom be, hogy hib�s lettem volna b�rmiben - vagy hogy mi�rt vonhatnak engem
felel�ss�gre... -
megbicsaklott a hangja.
Giles szemreh�ny�an megk�rdezte t�le:
- Mi�rt nem mondta ezt el Trotter �rmesternek?
- Nem tartozik a rend�rs�gre - rivallt r� Mrs. Boyle. - Tudok �n vigy�zni magamra.
Metcalf �rnagy higgadtan figyelmeztette:- Jobban teszi, ha nyitva tartja a szem�t.
Azt�n � is elhagyta a
szob�t.
Molly azt mormogta:
- H�t persze hogy maga volt a sz�ll�smester. Eml�kszem r�.
- Molly, te tudtad? - Giles r�b�mult.
- A mag�� volt az a nagy h�z a legel� mellett, igaz?
- Rekvir�lt�k - mondta Mrs. Boyle. - �s teljesen f�ld�lt�k - tette hozz� keser�en.
-Romba d�nt�tt�k.
M�lt�nytalans�g.
Ekkor Mr. Paravicini alig hallhat�an nevetni kezdett. Majd h�travetette a fej�t, �s
f�kevesztetten kacagott.
- Meg kell bocs�taniuk nekem - zih�lta. - Val�ban, annyira sz�rakoztat�nak tal�lom
ezt az eg�szet. J�l
mulatok - igen, rendk�v�l j�l.
Ebben a pillanatban Trotter �rmester visszat�rt a szob�ba. Rosszall�an pillantott
Mr. Paravicinire.
- �r�l�k neki - mondta g�nyosan -, hogy mindenki viccesnek tartja a dolgot.
- Bocs�sson meg, dr�ga fel�gyel�. K�rem, bocs�sson meg. Semmibe vettem az �n
rendk�v�l komoly
figyelmeztet�s�t.
Trotter �rmester v�llat vont:
-Megtettem minden t�lem telhet�t, hogy k�z�ljem a t�ny�ll�st - mondta. - �s nem
vagyok fel�gyel�.
Csup�n �rmester vagyok. Szeretn�m haszn�lni a telefont, Mrs. Davis.
- Meghuny�szkodom - mondta Mr. Paravicini. - Eloldalgok.
T�volr�l sem oldalogva, hanem azzal a k�nnyed �s friss j�r�ssal hagyta el a szob�t,
ami kor�bban
Mollynak is f�lt�nt.
- Fura figura - jegyezte meg Giles.
- B�n�z� t�pus - mondta Trotter. - Egy szemernyit sem b�zom meg benne.
-� -mondta Molly. - Azt hiszi � - de h�t � t�ls�gosan �reg... Vagy egy�ltal�n nem
is �reg? Arcfest�ket
haszn�l - el�g sokat. �s a j�r�sa is fiatalos. Lehet, hogy az�rt sminkeli mag�t,
hogy �regnek l�tssz�k.
Trotter �rmester, �gy gondolja...
Trotter �rmester mogorv�n leintette:
- Haszontalan spekul�ci�kkal semmire se megy�nk, Mrs. Davis - mondta.
- Jelent�st kell tennem Hogben f�fel�gyel�nek. �tment a szoba m�sik fel�be a
telefonhoz.
- Az nem fog menni - k�z�lte Molly. - A telefon s�ket.
- Micsoda? - Trotter hirtelen megfordult.
Az az er�s riadalom, ami a hangj�b�l hallatszott, mindannyiukra nagy hat�st
gyakorolt.
- S�ket? Mi�ta?
- Metcalf �rnagy �ppen az el�tt pr�b�lt telefon�lni, miel�tt �n meg�rkezett.
- Nyilv�n azt megel�z�en kifog�stalanul m�k�d�tt. Megkapt�k Hogben f�fel�gyel�
�zenet�t?
- Igen. Gondolom, a telefondr�t - �gy t�z �ra t�jt - leszakadt a h� miatt.
�m Trotter v�ltozatlanul komor k�pet v�gott. - Elk�pzelhet� - mondta -,
hogy...elv�gt�k.
Molly el�mult.
- �gy gondolja?
- Megyek, �s megbizonyosodom r�la. Kirohant a szob�b�l. Giles t�tov�zott egy
kicsit, majd ut�nament.
Molly f�lki�ltott:
- �des istenem! Mindj�rt eb�did� van, musz�j haladnom a f�z�ssel - k�l�nben nem
lesz mit enn�nk.
Miut�n kiszaladt a hallb�l, Mrs. Boyle ezt pusmogta:
- Gyakorlatlan csitri! Micsoda hely. Ez�rt �n nem fizetek heti h�t guinea-t.

Trotter �rmester lehajolt, k�vette a vezet�keket.

- Van m�sik k�sz�l�k�k? - k�rdezte Gilest�l.
- Igen, f�nt, a h�l�szob�nkban. F�lmenjek, �s megn�zzem?
- Ha lenne olyan sz�ves.
Trotter kinyitotta az ablakot, s hogy megvizsg�lhassa, les�p�rte a p�rk�nyr�l a
havat. Giles f�lloholt a
l�pcs�n.

Mr. Paravicini a nagy szalonban tart�zkodott. Odament a hangversenyzongor�hoz �s

felnyitotta. Le�lt a
zongorasz�kre, �s finoman, egy ujjal elp�ty�g�tt egy dallamot.

H�rom vak eg�r

N�zd csak, hogy szalad...

Christopher Wren a h�l�szob�j�ban id�z�tt. �l�nken f�ty�r�szve j�rk�lt f�l-al�. A

f�tty-sz� egyszeriben
akadoz�v� v�lt, majd elhalt. A f�rfi le�lt az �gy sz�l�re. Kez�be temette az arc�t
�s zokogni kezdett.
Gyerekesen azt motyogta:
- Nem b�rom tov�bb.
Azt�n megv�ltozott a viselked�se. F�l�llt, kih�zta mag�t.
- De b�rom - mondta. - V�gig kell csin�lnom.

Giles a telefonn�l �llt Mollyval k�z�s h�l�szob�jukban. Lehajolt a szeg�lyl�chez.

Molly egyik p�r
keszty�je hevert mellette. F�lvette. Egy r�zsasz�n� buszjegy esett ki bel�le. Giles
ott �llt, �s n�zte, ahogy
lehullik a f�ldre. Am�g ezt figyelte, az arckifejez�se megv�ltozott. Mintha egy
m�sik ember lett volna,
aki, mint egy �lomban, odabotork�lt az ajt�hoz, kinyitotta, �s meg�llt egy percre,
hogy kik�mleljen a
folyos�ra, a l�pcs� fel�.

Molly elk�sz�lt a krumplival, belesz�rta a serpeny�be, �s r�rakta a t�zre. Vetett

egy pillant�st a s�t�re.
Minden el� volt k�sz�tve, s a terv szerint haladt.
A konyhaasztalon az Euening Standard k�t nappal kor�bbi sz�ma fek�dt. Amikor
megl�tta, �sszevonta a
szem�ld�k�t. B�rcsak vissza tudna r� eml�kezni...
Kez�be temette az arc�t.
- �, nem - mondta Molly. - �,nem!
Lassan leeresztette a kez�t. Ak�rha idegen helyen lett volna, �gy tekintett k�rbe a
t�gas konyh�ban, mely
melegs�get �s nyugalmat �rasztott, s a k�sz�l� �telek �nycsikland� illata j�rta �t.
-�, nem - ism�telte elhal� hangon.
Oly t�tov�n k�zeledett a hall ajtaj�hoz, ak�r egy alvaj�r�. Benyitott. N�ma volt a
h�z, csup�ncsak egy
valaki f�ty�lt.
Azt a bizonyos dallamot...
Molly megborzongott �s visszaszaladt. N�h�ny percet v�rt, azt�n m�g egyszer

v�gigpillantott j�l megszokott konyh�j�n. Igen, minden rendben van, s megy a maga
�tj�n. �jb�l
megindult a konyhaajt� fel�.

Metcalf �rnagy cs�ndesen lebaktatott a l�pcs�n a hallba. V�rt m�g egy r�vid ideig,
majd kinyitotta a
l�pcs� alatti nagy szekr�nyt, �s belen�zett. Nyugodtnak t�nt minden. Senki nem volt
a k�zelben. �ppen ez
volt a megfelel� alkalom arra, hogy v�ghezvigye, amit eltervezett...

Mrs. Boyle a k�nyvt�rszob�ban inger�lten tekergette a r�di� gombj�t.

Az els� k�s�rlete nyom�n a gyermek-versek eredet�r�l �s fontoss�g�r�l sz�l�
fejteget�sbe cs�ppent. Erre
azt�n v�gk�pp nem volt k�v�ncsi. T�relmetlen�l tov�bbkeresg�lt, ekkor egy kultur�lt
hang arr�l
t�j�koztatta: "A f�lelem l�lektan�t alapjaiban kell meg�rten�nk. Mondjuk, egyed�l
vagyunk egy
szob�ban. M�g�tt�nk �szrev�tlen�l kiny�lik egy ajt�..."
Kiny�lt egy ajt�.
Mrs. Boyle hevesen f�lpattant, �s hirtelen megfordult.
- �, maga az - mondta megk�nnyebb�lten.- Csupa b�rgy� m�sort adnak. Semmi olyat nem
tal�lok, amit
�rdemes volna hallgatni.
- �n nem t�r�dn�k a r�di�hallgat�ssal, Mrs. Boyle.
Mrs. Boyle felhorkant:
- Mi m�st tudn�k itt csin�lni? - k�rdezte.- �sszez�rva egy potenci�lis gyilkossal -
nem mintha egy
pillanatra is elhinn�m ezt a hat�svad�sz mes�t...
- Nem, Mrs. Boyle?
- Mi�rt... mire c�loz ezzel?
Az es�kab�t �ve oly v�ratlanul csusszant a nyaka k�r�, hogy f�l sem fogta, mi
t�rt�nik. Valaki nagyobb
hanger�re �ll�totta a r�di�t. A nagy tud�s� el�ad� a f�lelem l�lektan�r�l sz�l�
meg�llap�t�sai ord�tott�k
tele a szob�t, elnyomv�n ezzel a Mrs. Boyle hal�ltus�j�val egy�tt j�r� esetleges
zajokat.
De nemigen voltak ilyesfajta zajok.
A gyilkos nagyon is �rtette a dolg�t.

V
1

Mindannyian a konyh�ban zs�fol�dtak �ssze. A g�zt�zhelyen v�gan rotyogott a

krumpli. A rost�lyos �s a
vesep�st�tom s�t�b�l ki�raml� illata ny�lcsorgat�bb volt, mint valaha.
N�gy megrend�lt ember meredt egy-m�sra, az �t�dik, Molly, holts�padt volt,
reszketett, s egy poh�r
whiskyt kortyolgatott, amit a hatodik, Trotter �rmesterpr�b�lt beledikt�lni.
Maga Trotter �rmester merev �s m�rges arccal n�zett v�gig az �sszegy�lteken.
Mind�ssze t�z perc telt el
az�ta, hogy Molly hal�lra v�lt sikoly�ra � �s a t�bbiek bet�dultak a
k�nyvt�rszob�ba.
- �ppen az el�tt �lhett�k meg, miel�tt r�tal�lt, Mrs.Davis - mondta. - Biztos
benne, hogy senkit nem l�tott
vagy hallott, amikor kereszt�lment a hallon?
- Valaki f�ty�lt - v�laszolta Molly er�tlen�l. - De az kor�bban volt. Azt hiszem -
nem vagyok biztos benne
hallottam, hogy becsuk�dik egy ajt� - diszkr�ten, valahol -, amint bementem...
amint bementem a
k�nyvt�rszob�ba.
- Melyik ajt�?
- Nem tudom.
- Gondolkozzon, Mrs. Davis - pr�b�ljon meg gondolkozni -, f�nt, lent... jobbra,
balra?
- M�r mondtam, nem tudom -sop�nkodott Molly. - Abban sem vagyok biztos, hogy
egy�ltal�n hallottam
valamit.
- Nem hagyn� abba a gy�tr�s�t? - fakadt ki Giles d�h�sen. - Nem l�tja, hogy
teljesen kik�sz�lt?
- Egy gyilkoss�g felder�t�s�n dolgozom, Mr.Davis, - ezer bocs�nat -, Davis
parancsnok.
-Nem haszn�lom a katonai rangomat, �rmester.
- Vagy �gy, uram.
Trotter sz�netet tartott, �gy, mint aki �rz�keny pontra tapintott.
- Amint mondtam, egy gyilkoss�g felder�t�s�n dolgozom. Eg�szen mostan�ig senki nem
vette komolyan
ezt a dolgot. Mrs. Boyle sem. Elhallgatta el�lem az inform�ci�it. �n�k mindannyian
ezt teszik. Nos, Mrs.
Boyle halott. Hacsak nem hatolunk az �gy m�ly�re - �spedig hamar -, figyelmeztetem
�n�ket, �jabb
hal�leset t�rt�nhet.
- �jabb? K�ptelens�g. Mi�rt?
- Mert - mondta Trotter �rmester zordan - h�rom vak eg�rke volt.
Giles k�tked�en �gy sz�lt
- Mindegyikre jut egy gyilkoss�g? Akkor kapcsolatnak kell lenni - �gy �rtem, valaki
m�snak is
kapcsolatban kell lennie az esettel.
- Val�ban.
- De mi�rt itt t�rt�nne m�g egy gyilkoss�g?
- Az�rt, mert csak k�t c�m szerepelt a jegyzetf�zetben. A Culver Street 74-ben csak
egy lehets�ges �ldozat
lakott. Meghalt. �m a Monkswell-udvarh�zban nagyobb a v�laszt�k.
- K�ptelens�g, Trotter. Az m�r olyannyira hihetetlen v�letlen egybees�s lenne, hogy
k�t embert is
idevez�relt a sors azok k�z�l, akik benne voltak a Longridge-farm�gyben.
- Az adott k�r�lm�nyek k�z�tt, nem lenne igaz�n v�letlen egybees�s. Gondolja �t,
Mr. Davis. - A t�bbiek
fel� fordult: - Megkaptam a besz�mol�ikat arr�l, hogy hol voltak, amikor Mrs.
Boyle-t meg�lt�k.
Ellen�rizn�m �ket. �n, Mr. Wren, a szob�j�ban tart�zkodott, amikor meghallotta Mrs.
Davis sikolt�s�t?
- Igen, �rmester.
- Mr. Davis, �n f�nt volt a h�l�szob�jukban, �s �ppen a m�sik k�sz�l�ket vizsg�lta
meg?
- Igen - v�laszolta Giles.
- Mr. Paravicini valami dallamot zongor�zott a szalonban. Ha m�r itt tartunk,
hogyhogy senki nem
hallotta �nt, Mr. Paravicini?
- Nagyon-nagyon halkan j�tszottam, �rmester, csup�n egy ujjal.
- Melyik is volt az a dallam?
- A "H�rom vak eg�r". - Elmosolyodott. -Ugyanaz, amit Mr. Wren f�nt f�ty�lt. Az,
amelyik ott
motoszk�l mindannyiunk fej�ben.
- Iszonyatos dallam - mondta Molly.
- �s mi a helyzet a telefondr�ttal? - �rdekl�d�tt Metcalf. - Sz�nd�kosan v�gt�k el?
- Igen, Metcalf �rnagy. Kint, az �tkez�-ablakn�l v�gtak ki bel�le egy darabot -
pont akkor fedeztem f�l a
szakad�st, amikor Mrs. Davis sikoltott.
- Hiszen ez �r�let. Hogy is rem�lheti, hogy meg�szhatja?
Az �rmester alaposan v�gigm�rte.
- Tal�n, nem is igaz�n foglalkozik vele -mondta. - Vagy � is eg�szen biztos abban,
hogy j�val okosabb
n�lunk. A gyilkosok hajlamosak az ilyesmire. - S m�g hozz�f�zte: - Tudja, a
kik�pz�s�nk sor�n
r�sztvesz�nk pszichol�giai tanfolyamon. A skizofr�nek mentalit�sa roppant �rdekes.
- Mell�zhetn�nk a bonyolult szavakat? -mondta Giles
- Hogyne, Mr. Davis. E pillanatban k�t egyszer� sz� foglalkoztat benn�nket. Az
egyik a "gyilkoss�g", a
m�sik pedig a "vesz�ly". Ezekre kellene �sszpontos�tanunk. Akkor h�t, Metcalf
�rnagy, hadd legyek
t�k�letesen tiszt�ban a hadm�veleteivel. Azt mondja, a pinc�ben volt. Mi�rt?
- Sz�jjeln�ztem - felelte az �rnagy. - Belekukkantottam a l�pcs� alatt �ll�
szekr�nybe, �s akkor
�szrevettem benne egy ajt�t, kinyitottam, �s megl�ttam egy l�pcs�sort, �s lementem.
Sz�p pinc�j�k van
-mondta Gilesnak. - Azt mondan�m, egy hajdani monostor kript�ja.
- Most nem v�gz�nk r�g�szeti kutat�sokat, Metcalf �rnagy. Egy gyilkoss�g �gy�ben
nyomozunk. Ide
figyelne egy percre, Mrs. Davis? Nyitva hagyom a konyhaajt�t.- Kiment. Alig
hallhat� nyikorg�s
k�zepette becsuk�dott egy ajt�. - Ez volt az, amit hallott, Mrs. Davis? - k�rdezte,
mik�zben ism�t
megjelent a nyitott ajt�ban.
- ���... igen, �gy hangzik.
- A l�pcs� alatti szekr�ny volt. Lehets�ges, tudja, hogy a gyilkos, miut�n meg�lte
Mrs. Boyle-t, a hallon�t
menek�lt. Meghallotta, amint �n kij�n a konyh�b�l, beb�jt a szekr�nybe, �s beh�zta
maga ut�n az ajt�t.
- Akkor viszont ott lesznek az ujjlenyomatai a szekr�ny belsej�ben - ki�ltotta
Christopher.

- Az eny�mek m�r ott vannak - mondta Metcalf �rnagy.

- Ott bizony - sz�lt Trotter �rmester. -�m minderre kiel�g�t� magyar�zatunk van,
ugyeb�r? - tette hozz�
m�zesm�zosan.
- Na, ide figyeljen, �rmester - mondta Giles -, minden k�ts�get kiz�r�an mag�t
b�zt�k meg ezzel az
�ggyel. De ez az �n h�zam, ez�rt bizonyos fokig felel�snek �rzem magam a benne lak�
emberek�rt. Nem
kellene �vint�zked�seket tenn�nk?
- �gymint, Mr. Davis?
- Nos, �szint�n sz�lva, azt a szem�lyt kellene elz�rni, akir�l eg�sz nyilv�nval�an
sejthet�, hogy � a
legf�bb gyan�s�tott.
Egyenesen Christopher Wren szem�be n�zett.

Christopher Wren el�reugrott, felemelte hangj�t, mely ett�l m�g sip�t�bb� �s

hiszt�rikusabb� v�lt:
- Nem igaz! Nem igaz! Mind ellenem vannak. Mindig mindenki ellenem van. Hamis v�dak
alapj�n
fognak el�t�lni. Ez �ld�z�s... �ld�z�s...
- Lassan a testtel, fiam - mondta Metcalf �rnagy.
- Minden rendben van, Chris. - Molly el�rej�tt. R�tette a kez�t a f�rfi karj�ra.-
Senki nincs maga ellen.
Mondja neki, hogy minden rendben van - k�rte Trotter �rmestert.
- Nem �t�l�nk el senkit hamis v�dak alapj�n - k�z�lte Trotter �rmester.
- Mondja meg neki, hogy nem fogja letart�ztatni.
- Nem �ll sz�nd�komban senkit letart�ztatni. Ahhoz bizony�t�kra volna sz�ks�gem.
Jelenleg nincs
bizony�t�k a kezemben.
Giles f�lki�ltott:
- Azt hiszem, megbolondult�l, Molly. �s maga is, �rmester. Csak egy szem�ly van,
akire illik a le�r�s,
�s...
- V�rj csak, Giles, v�rj - szak�totta f�lbe Molly. - �, maradj m�r cs�ndben.
Trotter �rmester,
besz�lhetn�k...besz�lhetn�k �nnel egy percet?
- Maradok - jelentette ki Giles.
- Nem, Giles, te is menj ki, l�gy sz�ves. Giles arca els�t�t�lt, ak�r vihar el�tt
az �g.
- Nem tudom, mi �t�tt bel�d, Molly -mondta.
K�vetv�n a t�bbieket, kiment a szob�b�l, �s becsapta az ajt�t maga ut�n.
- Igen, Mrs. Davis, mir�l van sz�?
- Trotter �rmester, amikor besz�molt nek�nk a Longridge-farm �gyr�l, �gy t�nt, azt
gondolja, hogy az
id�sebbik fi�...felel�s az eg�sz�rt. De ugye, nem tudja?
- T�k�letesen �gy van, Mrs. Davis. �m a lelki kiegyens�lyozatlans�g, a hadseregb�l
val� dezert�l�s, a
labilis idegrendszer, valamint az elmeorvos jelent�se miatt nagy a val�sz�n�s�ge.
- �, tudom, �s ez�rt l�tsz�lag Minden jel arra mutat, hogy Christopher az. �n akkor
sem hiszem, hogy
csakugyan � volna. Kell lenni�k egy�b... eshet�s�geknek is. Annak a h�rom gyereknek
nincsenek rokonai
-sz�lei p�ld�ul?
- De igen. Az anya meghalt. Viszont az apa k�lf�ld�n teljes�tett szolg�latot.
- Akkor h�t, mi van vele? � hol van most?
- Err�l nincs inform�ci�nk. Tavaly kapta meg a leszerel�si pap�rj�t.
- M�rpedig ha a fi� gyenge idegzet�, akkor el�fordulhat, hogy az apja is az.- Ez
�gy van.
- Teh�t a gyilkos ak�r k�z�pkor� vagy �reg is lehet. Eml�kszem, amikor k�z�ltem
Metcalf �rnaggyal,
hogy a rend�rs�g telefon�lt, rettenetesen f�ld�lt lett. T�nyleg.
Trotter �rmester higgadtan azt mondta:
- K�rem, higgyen nekem, Mrs. Davis, m�r a kezdet kezdet�t�l minden eshet�s�get
sz�m�t�sba vettem -
legyen sz� a fi�r�l, Jimr�l, az ap�r�l, vagy ak�r a l�ny-testv�rr�l.
Lehets�ges,tudja, hogy n� volt. Nem
n�ztem ut�na mindennek. M�g ha a sz�vem m�ly�n biztosan is �rzem, tudni, nem
tudhatom - egyel�re.
Igaz�n neh�z b�rmir�l vagy b�rkir�l �rtes�l�seket szerezni, kiv�ltk�pp a mai
vil�gban. Meglep�dne,
miket tapasztalunk rend�rs�gi munk�nk sor�n. A h�zass�gokkal kapcsolatban meg
k�l�n�sen.
Elhamarkodott h�zass�gok - h�bor�s h�zass�gok. Mindenf�le h�tt�r n�lk�l, �rti. Nem
tal�lkoznak a
sz�l�kkel vagy a rokonokkal. Az emberek megb�znak egym�s szav�ban. A fick� azt
�ll�tja mag�r�l, hogy
vad�szpil�ta, vagy gyalogs�gi �rnagy - a l�ny fenntart�s n�lk�l elhiszi neki. N�ha
egy-k�t �vig f�l sem
t�nik neki, hogy a f�rje egy sz�k�sben l�v�, n�s �s csal�dos banktisztvisel�, vagy
egy dezert�r.
Tartott egy kis sz�netet, majd tov�bbfolytatta:
- J�l tudom, hogy mi j�r a fej�ben, Mrs. Davis. Csup�n egy dolgot mondhatok �nnek.
A gyilkos j�l
sz�rakozik. Ez az egyetlen, amiben biztos vagyok.
�s elindult az ajt� fel�.

Molly sz�lfaegyenesen, mozdulatlanul �llt, arc�t s�t�t p�r �gette. N�h�ny percig
ebben a dermedt p�zban
maradt, majd elindult a t�zhely ir�ny�ba, let�rdelt, �s kit�rta a s�t�

ajtaj�t. J�l ismert, �tv�gygerjeszt� illat sz�lling�zott fel�. F�lder�lt. Mintha

csak egy hirtelen szell�
visszar�p�tette volna a mindennapi teend�k kedves, megszokott vil�g�ba. F�z�s, a
h�ztart�s vezet�se, a
lak�s rendben tart�sa - az �let k�z�ns�ges, sz�rke velej�r�i.
�gy van ez id�tlen id�k �ta, az asszonyok f�znek a p�rjukra. A vesz�lyes, mi t�bb,
�r�lt vil�g tovat�nt.
Asszony a konyh�ban: egyet jelent a biztons�ggal -�r�kt�l fogva.
Kiny�lt a konyhaajt�. Odaford�totta a fej�t- Christopher Wren l�pett be. Kiss�
lihegett.
- Dr�g�m - mondta. - Micsoda kalamajka! Valaki ellopta az �rmester s�l�c�t!
- Az �rmester s�l�c�t? De mi�rt tenne b�rki is ilyet?
- El se tudom k�pzelni. �gy �rtem, ha az �rmester elhat�rozn�, hogy t�vozik, �s itt
hagy benn�nket, azt
gondoln�m, egyes-egyed�l a gyilkos �rvendezne neki igaz�n. M�rmint, ennek nincs
�rtelme, nemde?
- Giles bepakolta a l�pcs� alatti szekr�nybe.
- Ak�rhogy is, most nincs ott. Rejt�lyes, igaz? - Vid�man kacagott. - Az �rmester
iszony�an d�h�s miatta.
Harap�s, mint a kutya. Az im�nt nekirontott szeg�ny Metcalf �rnagynak. Az �regfi�
k�ti az ebet a
kar�hoz, hogy nem figyelte meg, ott voltak-e vagy sem, amikor �ppen Mrs. Boyle
meggyilkol�sa el�tt
belen�zett a szekr�nybe. Trotter �ll�tja, hogy �szre kellett vennie. Ha engem
k�rdez - Christopher
lehalk�totta a hangj�t �s el�rehajolt -, Trotter �rmesternek kezd elmenni a kedve
ett�l a dologt�l.
- Ezzel mindannyian �gy vagyunk - mondta Molly.
- �n nem. R�m kifejezetten serkent�leg hat. Annyira pomp�san val�szer�tlen az
eg�sz.
Molly szemreh�ny�an megjegyezte:
- Nem mondana ilyet, ha... ha maga tal�lta volna meg. Mrs. Boyle-t, �gy �rtem.
�lland�an eszembe jut,
nem tudom kiverni a fejemb�l. Az arca... p�ffedt �s szederjes...
Vacogott. Christopher odament hozz�. V�ll�ra tette a kez�t.
- Tudom. Idi�ta vagyok. Ne haragudjon. Nem akartam.
Mollyt a s�r�s fojtogatta.
- Az el�bb, �gy t�nt, minden rendben van - a f�z�s... a konyha - zavarosan, �ssze-
f�gg�stelen�l
besz�lt. - �s akkor v�ratlanul...megint minden visszat�rt - ak�r egy r�m�lom.
Furcsa kifejez�s �lt Christopher Wren arc�n, amint ott �llt �s len�zett Molly
lehajtott fej�re.

- �rtem - mondta. - �rtem. - Arr�bb ment. - H�t, jobb lesz, ha eltakarodom, �s nem
tartom f�l.
Mikor megfogta az ajt� gombj�t, Molly f�ljajdult:
- Ne menjen el!
A f�rfi megfordult, �s k�rd�en tekintett r�. Azt�n lassan visszaj�tt.
- Komolyan gondolja?
- Mit?
- Biztosan nem akarja, hogy elmenjek?
- Mondom, hogy nem. Nem akarok egyed�l lenni. F�lek az egyed�ll�tt�l.
Christopher le�lt az asztal mell�. Molly lehajolt a s�t�h�z, egy r�ccsal f�ljebb
rakta a p�st�tomot,
becsukta a s�t�ajt�t, azt�n visszament hozz�.
- Ez roppant �rdekes - mondta Christopher nyugodtan.
- Micsoda?
- Hogy nem f�l velem kettesben maradni. Nem f�l, ugye?
Megr�zta a fej�t.
- Nem, nem f�lek.
- Mi�rt nem f�l, Molly?
- Nem tudom... Nem f�lek.
- Pedig �n vagyok az egyetlen szem�ly, aki sz�ba j�n. Egy gyilkos szerepel a
list�n.
- Nem - mondta Molly. - Vannak... m�s eshet�s�gek is. �pp az im�nt besz�ltem
ezekr�l Trotter
�rmesterrel.
- �s egyet�rtett mag�val?
- Nem mondott ellent - v�laszolt lassan Molly.
Bizonyos szavak �jra meg �jra a f�l�be csengtek. K�l�n�sk�ppen az utols� mondat:
Pontosan tudom,
hogy mi j�r a fej�ben, Mrs. Davis. De csakugyan tudta-e? L�tezik az, hogy tudta?
Azt is mondta, hogy a
gyilkos j�l sz�rakozik. Igaz ez?
�gy sz�lt Christopherhez:
-Maga nem sz�rakozik kifejezetten j�l, igaz? Annak ellen�re, amiket az el�bb
mondott.
- �des istenem, dehogy - mondta Christopher elr�vedezve. - Milyen k�l�n�sen
hangzik.
- �, nem �n mondtam, hanem Trotter �rmester. Gy�l�l�m azt a f�rfit! Mindenf�l�vel
telet�mi az ember
fej�t, olyan dolgokkal, amik nem is igazak - nem lehetnek igazak.
A tenyer�t az arc�hoz emelte, hogy eltakarja a szem�t. Christopher eg�szen
gy�ng�den elh�zta a n� kez�t.
- Ide figyeljen, Molly. Mi ez az eg�sz?
Molly hagyta, hogy a f�rfi szel�d er�szakkal le�ltesse az asztal mell�. A modora
imm�r nem volt sem
hiszt�rikus, sem gyerekes.
- Mi a baj, Molly? - mondta.
Molly hosszasan f�rk�szte a f�rfit. S elt�rv�n a t�rgyt�l azt k�rdezte t�le:
- H�ny napja ismerem mag�t, Christopher? Kett�?
- K�r�lbel�l. Nem gondolja, hogy b�rmennyire r�vid is ez az id�, m�gis olyan mintha
r�g�ta ismern�nk
egym�st?
- De igen. Furcsa, ugye?
- �, nem is tudom. Valamik�ppen rokonszenvez�nk egym�ssal. Tal�n, mert mind a
ketten szerencs�tlen�l
j�rtunk.
Nem k�rd�s volt ez. Kijelent�s. Csak�gy kimondta. Molly nem is reag�lt r�. � is
ink�bb kijelentette,
semmint k�rdezte:
- Ugye, igaz�b�l nem is Christopher Wren a neve.
- Nem.
- De mi�rt...
- V�lasztottam ezt a nevet? Ami azt illeti, el�g h�bortos �tletnek l�tszott. Az
iskol�ban Christopher
Robinnak cs�foltak. Robin -Wren - k�pzett�rs�t�s volt, gondolom.
- Mi a val�di neve?
Christopher higgadtan v�laszolt:
- Szerintem ne menj�nk ebbe bele. Nem mondana semmit mag�nak. Nem vagyok �p�t�sz.
Val�j�ban
katonasz�kev�ny vagyok.
Egy pillanatra heves aggodalom t�kr�z�d�tt Molly szem�ben
R�bert Gida.
Christopher �szrevette ezt.
- Igen - mondta. - Csak�gy, mint a mi ismeretlen gyilkosunk. Megmondtam mag�nak, �n
vagyok az
egyetlen, aki megfelel a k�v�nalmaknak.
- Ne legyen ostoba - mondta Molly. -Mondtam m�r, nem hiszem, hogy maga a gyilkos.
Folytassa -
mes�ljen mag�r�l. Mi k�sztette arra, hogy megsz�kj�n - az idegei?
- �gy �rti a f�lelem? Meglep� m�don nem. Nem f�ltem - azaz nem jobban, mint a
t�bbiek. S�t, h�res
voltam arr�l, hogy milyen hidegv�rrel viselem a goly�z�port. Nem, eg�szen m�s volt
az oka. Az any�m.
- Az anyja?
- Igen. Tudja, meghalt egy l�git�mad�s sor�n. Be volt temetve. Ki... ki kellett
�sni. Nem tudom, mi �t�tt
bel�m, amikor meghallottam a t�rt�nteket. Gyan�tom, hogy bele�r�ltem egy kicsit.
�rtse meg, azt hittem,
ez velem esett meg. �gy �reztem, s�rg�sen haza kell mennem �s... �s ki kell �snom
magam... Nem tudom
megmagyar�zni - teljesen �sszekusz�l�dott minden. -Tenyer�be temette az arc�t, �s
fojtott hangon besz�lt
tov�bb. - Hossz� id�n �t azon t�prengtem, ut�na kutatok vagy saj�t magam ut�n - nem
tudtam eld�nteni.
K�s�bb, amikor kitisztult az agyam, m�r nem mertem visszamenni - vagy jelentkezni
-,

tudtam, hogy soha nem lenn�k k�pes megmagyar�zni. Az�ta nem vagyok - semmi sem.
R�b�mult Mollyra, kisfi�s arc�t beesett� tette a k�ts�gbees�s.
- Nem szabad �gy �reznie - mondta Molly szel�den. - Maga k�pes r�, hogy �jrakezdje.
- Egy�ltal�n k�pes arra b�rki is?
- H�t persze - hiszen maga nagyon fiatal.
- Igen, de l�thatja, a v�g�t j�rom.
- Nem - mondta Molly. - Hogy j�rn� m�r a v�g�t, csak azt hiszi. Szerintem mindenki
�t�li legal�bb
egyszer az �letben azt az �rz�st, hogy itt a v�g, s hogy nem b�rja tov�bb.
- Maga m�r �t�lte, igaz, Molly? Biztosan �t�lte, ha �gy tud besz�lni r�la.
- Igen.
- �s mag�val mi t�rt�nt?
- Az, ami megannyi emberrel. Eljegyezt�k egym�st egy vad�szpil�t�val - �s meg�lt�k.
- Nem t�rt�nt t�bb is enn�l?
- De, azt hiszem igen. Egyszer fiatalabb koromban durva megr�zk�dtat�s �rt. Valami
eg�szen
kegyetlennel �s �llatiassal tal�ltam szembe magam. Hajlamos voltam azt gondolni,
hogy az �let �gy
sz�rny�, ahogy van. Amikor Jacket meg�lt�k, ez is csak azt a hitet er�s�tette
bennem, hogy az �let
eg�sz�ben v�ve er�szakos �s gyarl�.
- Tudom. �s, ha j�l sejtem - mondta Cristopher, s k�zben Mollyt f�rk�szte -, ekkor
t�nt f�l Giles.
- Igen. - L�tta az ajka k�r�l t�ncol� l�gy, majdhogynem sz�gyenl�s mosolyt. -
F�lt�nt Giles... �s mindent
j�nak, biztons�gosnak �s boldognak �reztem - Giles!
A sz�ja sz�glet�b�l tovarebbent a mosoly. Mintha m�g a hideg is kilelte volna.
- Mi a baj, Molly? Mi az, ami ennyire megr�m�ti? Mert meg van r�m�lve ,ugye?
Molly b�lintott.
- Valami, ami Gilesszal kapcsolatos? Azzal, amit mondott, vagy tett?
- Igaz�b�l nem Gilesr�l van sz�. Hanem arr�l a f�lelmetes emberr�l!
- Milyen f�lelmetes emberr�l? - Christopher meglep�d�tt.
- Paravicinir�l?- Nem, nem. Trotter �rmesterr�l.- Trotter �rmesterr�l?
- Sugall egyes dolgokat... c�lozgat r�juk... sz�rny� gondolatokat �breszt bennem
Gilesr�l - olyanokat,
amik eddig meg sem fordultak a fejemben. �, gy�l�l�m, gy�l�l�m.
Christopher meglepet�s�ben f�lh�zta a szem�ld�k�t, amint elmerengett a hallottakon.

- Giles?Giles! H�t persze, � meg �n nagyj�b�l egyid�sek vagyunk. Ugyan sokkal

id�sebbnek l�tszik
n�lam, m�gsem hinn�m, hogy az is. Igen, Gilesra ugyan�gy illik a le�r�s. De ide
figyeljen, Molly.
K�ptelens�g ez az eg�sz. Giles itt volt mag�val azon a napon, amikor Londonban
meg�lt�k azt az
asszonyt.
Molly nem v�laszolt.
Christopher �lesen r�pillantott.
- Nem volt itt?
Molly izgatottan besz�lt, a szavak zavaros �sszevisszas�gban t�rtek el� bel�le:
- Eg�sz �ll� nap �ton volt... aut�val...elment a megye m�sik v�g�be, valami
dr�th�l��rt, amit ott �rultak -
legal�bbis ezt mondta... �s �n is ezt hittem - am�g...am�g...
- Am�g micsoda?
Molly odany�lt az Euening Standard-�rt,amely beter�tette a konyhaasztal egy r�sz�t,
�s ujj�val al�h�zta a
d�tumot.
Christopher odan�zett, �s �gy sz�lt:
- K�t nappal ezel�tti londoni kiad�s.
- Giles zseb�ben volt, amikor visszaj�tt. Biztos... biztos, hogy Londonban j�rt.
Christopher nagy szemeket meresztett -el�sz�r az �js�gra, azt�n Mollyra. F�ttyre
cs�cs�r�tette a sz�j�t,
�m azonm�d megf�kezte mag�t. Nem volna ildomos �ppen most ezt a dallamot f�ty�lnie.

Nagyon �vatosan v�logatta meg a szavait, �s elker�lte Molly tekintet�t, �gy mondta:
- Tulajdonk�ppen mennyit tud... Gilesr�l?
- Ne - k�ny�rg�tt Molly. - Ne! Pontosan ezt mondta az a sz�rnyeteg Trotter is -vagy
c�lozgatott r�. Hogy
a n�k sokszor nem is tudnak semmit arr�l az emberr�l, akihez f�rjhez mennek -
k�l�n�sk�pp a h�bor�s
id�kben. Csak... csak elfogadj�k azt, amit a f�rfi saj�t mag�r�l �ll�t.
- Ez szerintem nagyon is igaz.
- Ne mondja ezt maga is! Nem b�rom elviselni. Puszt�n az�rt, mert mindannyian ilyen
f�ld�lt �llapotba
ker�lt�nk. Elhinn�nk... elhinn�nk b�rmilyen elk�peszt� sugalmaz�st... Ez nem
igazs�g! �n...
Abbahagyta. Kiny�lt a konyhaajt�.
Giles j�tt be. Meglehet�sen mogorva volt a tekintete.
- Megzavartam valamit? - k�rdezte.
Christopher f�lugrott az asztal mell�l.
- �ppen leck�t veszek f�z�sb�l - mondta.
- Val�ban? Na, ide figyeljen, Wren. A n�gyszemk�zti egy�ttl�t nem kifejezetten
k�v�natos mostans�g.
Maradjon k�v�l a konyh�n, hallja?
- �, de biztos�thatom...
- Tartsa t�vol mag�t a feles�gemt�l, Wren. � nem lesz a k�vetkez� �ldozat.
- Pontosan ez az - mondta Christopher -, ami miatt agg�dom.
B�r szavai jelent�s�gteljesek voltak, Giles ezt nyilv�nval�an nem vette �szre.
Egyed�l az arcsz�ne vette
f�l a t�glav�r�s m�g s�t�tebb �rnyalat�t.
- Az agg�d�s az �n dolgom - mondta. -Tudok vigy�zni a saj�t feles�gemre. Takarodjon
ki innen a
pokolba.
Molly j�l �rthet�en azt mondta:
- K�rem, menjen el, Christopher. Menjen.
Christopher elindult lassan az ajt� fel�.
- Nem megyek messzire - mondta szavait, melyek ez�ttal roppant egy�rtelm�
jelent�ssel b�rtak, Mollyhoz
int�zve.
- Eltakarodna v�gre?
Christopher magas gyerekes hangon vihogott.
- �rtettem, parancsnok - mondta. Becsuk�dott m�g�tte az ajt�. Giles neki-t�madt
Mollynak.
- Az isten szerelm�re, Molly, elment az a marad�k eszed is? Bez�rk�zol ide egy
k�zvesz�lyes, �r�lt
gyilkossal?
- Nem � a... - gyorsan helyesb�tett -nem �r�lt. Egy�bk�nt is, r�sen vagyok. Tudok
vigy�zni magamra.
Giles b�nt�an nevetett.
- Mrs. Boyle is tudott.
- �, Giles, ne.
- Bocs�ss meg, dr�g�m. �gy begurultam. Az a sz�nalmas gyerek. El sem tudom
k�pzelni, mit l�tsz benne.
Molly vontatottan �gy sz�lt:
- Megsajn�ltam.
- Megsajn�lt�l egy f�lesz� gyilkost? Molly tal�nyosan pillantott r�.
- �n egy f�lesz� gyilkost is meg tudok sajn�lni - mondta.
- S az is, hogy Christophernek h�vod. Mi�ta sz�l�tj�tok keresztn�ven egym�st?
- �, Giles, ne l�gy nevets�ges. A mai vil�gban mindenki keresztn�ven sz�l�tja a
m�sikat. Tudod te is.
- Ak�r p�r nap eltelt�vel? De tal�n t�bbr�l van sz�. Tal�n m�r azel�tt is ismerted
Mr. Christopher Wrent,
az �l�p�t�szt, miel�tt idej�tt? Tal�n te tan�csoltad neki, hogy ide kellene j�nnie?
Tal�n ti f�zt�tek ki ezt az
eg�szet?
Molly r�b�mult.
- Giles, elvesztetted a j�zan eszed? Mi a csud�ra c�lozgatsz?
- Arra c�lozgatok, hogy Christopher Wren r�gi bar�tod, akihez annyira szoros sz�lak
f�znek, hogy nem
szeretn�d, ha tudn�k r�la.
- Giles, te meg�r�lt�l!
- Gondolom, kitartasz amellett, hogy nem l�ttad �t kor�bban. El�g furcsa, hogy pont
egy ilyen isten h�ta
m�g�tti helyre j�n megsz�llni, nem?
- Furcs�bb volna ann�l, hogy ez a Metcalf �rnagy �s... �s Mrs. Boyle idevet�d�tt?
- Igen, szerintem felt�tlen�l. Mindig azt olvastam ezekr�l a d�nny�g�
diliny�sokr�l, hogy k�l�nleges
vonzer�t gyakorolnak a n�kre. �gy fest, ez igaz. Hogy ismerkedt�l meg vele? Mi�ta
tart?
- Tiszt�ra nevets�ges vagy, Giles. Sohanem l�ttam Christoper Wrent, am�g ide nem
�rkezett.
- Ezek szerint nem ment�l f�l Londonba k�t nappal ezel�tt, hogy meg�llapodjatok
abban, hogy mint
idegenek fogtok itt tal�lkozni?
- Nagyon j�l tudod, Giles, hogy hetek �ta nem j�rtam Londonban.
- Nem? �rdekes. - Kihal�szott a zseb�b�l egy f�l p�r sz�rmeb�l�ses keszty�t, �s
odany�jtotta neki. - Ez az
a keszty�, amit tegnapel�tt viselt�l, igaz? Aznap, amikor f�nt voltam Sailhamben,
hogy megvegyem a
dr�th�l�t.
- Aznap, amikor f�nt volt�l Sailhamben, hogy megvedd a dr�th�l�t - mondta Molly, �s
le sem vette a
szem�t Gilesr�l. - Igen, ezt a keszty�t viseltem, amikor elmentem.
- Azt �ll�tottad, a faluba ment�l. Ha kiz�r�lag oda ment�l, akkor mit keres ez
ebben a keszty�ben?

S mintegy v�dl�lag odatartott el� egy r�zsasz�n� buszjegyet.

Egy m�sodpercre be�llt a cs�nd.
- Londonba ment�l - mondta Giles.
- Rendben - mondta Molly. F�lszegte az �ll�t. - Londonba mentem.
- Hogy tal�lkozz ezzel a Christopher Wren nev� fick�val.
- Nem, nem az�rt, hogy tal�lkozzam Christopherrel.
- Akkor mi�rt ment�l?
- Most - mondta Molly - nem �rulhatom el,Giles.
- Ez azt jelenti, hogy hagysz id�t magadnak, hogy kital�lj egy j� kis t�rt�netet!
- Azt hiszem - mondta Molly -, ut�llak!
- �n nem ut�llak - mondta Giles megfontoltan. - De majdhogynem azt k�v�nom, b�rcsak
ut�ln�lak.
Egyszer�en �gy �rzem... nem ismerlek t�bb� - semmit sem tudok r�lad.
- Ugyanezt �rzem �n is - mondta Molly.
- Nem vagy... nem vagy m�s, csak egy idegen. Egy f�rfi, aki hazudik nekem...
- Mikor hazudtam �n neked?
Molly nevetett.
- Azt hiszed, elhittem a dr�th�l�r�l sz�l�mes�det? Te is Londonban volt�l azon a
napon.
- Megl�tt�l, ha j�l sejtem - mondta Giles. - �s nem b�zol bennem el�gg�...
- B�zni benned? Nem b�zom senkiben -soha t�bb�.
Egyik�j�k sem vette �szre, amikor halkan kiny�lt a konyhaajt�. Mr. Paravicini
k�hintett egyet.
- Iszony�an k�nos - motyogta. - Rem�lem, fiatalok, nem mondanak olyat, amit k�s�bb
megb�nn�nak. Az
ilyesfajta szerelmi civ�d�sok sor�n hajlamos r� az ember.
- Szerelmi civ�d�sok - ism�telte g�nyosan Giles. - Ez j�.
- �gy is van, �gy is van - mondta Mr. Paravicini.- Pontosan tudom, mit �rez. Magam
is �tmentem
mindezen, amikor fiatalabb voltam. Az�rt j�ttem azonban, hogy k�z�ljem, ez a
fel�gyel�f�le felt�tlen�l
ragaszkodik hozz�, hogy mindannyian menj�nk a szalonba. �gy l�tszik, van egy
�tlete.- Mr. Paravicini
�vatosan kacar�szott. - A rend�rs�g nyomon van - igen, ezt gyakran hallani. De hogy
van egy �tlete?
Ebben er�sen k�telkedem. Vitathatatlan, hogy buzg� �s lelkiismeretes rend�r ez ami
Trotter �rmester�nk,
m�gsem gondoln�m, hogy t�l sok �sszel �ldotta volna meg az �g.
- Menj, Giles - sz�lt Molly. - Nekem a f�z�ssel kell t�r�dn�m. Trotter �rmester
n�lk�lem is boldogul.
- Ha m�r a f�z�sn�l tartunk - mondta Mr. Paravicini, �s f�rg�n �tsz�kd�cselt a
konyha m�sik v�g�be,
Molly mell� -, k�stolt�k m�r a csirkem�jat libam�jp�r�vel vastagon megkent
pir�t�son, francia must�rral
megbolond�tott, eg�szen v�konyka szelet angol szalonn�val?
-Manaps�g nemigen l�tni t�l sok libam�jat - jegyezte meg Giles. - Gyer�nk,
Paravicini.
- Itt maradhatok, hogy seg�dkezzem �nnek, dr�ga h�lgy?
- Maga velem j�n a szalonba, Paravicini- jelentette ki Giles.
Mr. Paravicini halkan kuncogott.
- A f�rje f�lti mag�t. Teljesen term�szetes. Nem tetszik neki az �tlet, hogy
egyed�l hagyja �nt velem. A
szadista hajlamaim miatt f�lti - nem az alantas �szt�neim miatt. Engedek az
er�szaknak. - Eleg�nsan
meghajolt, �s cs�kot lehelt az ujjv�geire.
Molly k�nyelmetlen�l �rezte mag�t - �gy sz�lt:
- �, Mr. Paravicini, biztos vagyok benne...Mr. Paravicini megr�zta a fej�t. Szavait
Gileshoz int�zte:
- �n roppant b�lcs, fiatalember. Nem kock�ztat. Be tudom-e bizony�tani �nnek -vagy
ak�r a fel�gyel�nek
-, hogy nem vagyok m�ni�kus gyilkos? Nem, nem tudom. Igen neh�z dolog valaminek a
tagad�s�t
bizony�tani.
Der�sen dudor�szott.
Molly �sszerezzent.
- K�rem, Mr. Paravicini... ne ezt a borzalmas dallamot.
- "H�rom vak eg�r" - t�nyleg az volt! A dallama belem�szott a f�lembe. Most j�v�k
r�, milyen
h�tborzongat� versike is ez. Egy�ltal�ban nem kedves versike. Tal�n m�r �n�knek is
f�lt�nt? V�rbeli
angol rigmus - az idillikus, brut�lis angol vid�kr�l."Lev�gta k�ssel a farkukat,
�m." Persze egy
gyermeknek tetszene - tudn�k mes�lni a gyermekekr�l...
- K�rem, ne - mondta Molly er�tlen�l. -Szerintem maga �ppolyan brut�lis. - Hangja
hiszt�rikuss� v�lt. -
Nevetg�l �s mosolyog - �gy j�tszik velem, mint macska az eg�rrel... igen, pont
�gy...
Nevet�sben t�rt ki.
- Nyugalom, Molly - mondta Giles. -Gyere, bemegy�nk mindannyian a szalonba. Trotter
m�r egyre
t�relmetlenebb. Ne t�r�dj a f�z�ssel. A gyilkoss�g fontosabb, mint az ev�s.
- Nem hiszem, hogy egyet tudok �rteni �nnel - mondta Mr. Paravicini, aki apr�,
pipisked� l�p�sekkel
haladt m�g�tt�k. " A hal�lra�t�lt b�s�ges reggelit fogyasztott" -ahogy mondani
szokt�k.

Giles haragosan n�zett Christopher Wrenre, aki a hallban csatlakozott hozz�juk.

Gyors, agg�d� pillant�st
vetett Mollyra, �m az a fej�t f�lszegve, egyenesen el�ren�zve l�pdelt. Ak�r egy
k�rmenet, �gy vonultak
be a szalonba. Par�nyi sassz�ival Mr. Paravicini volt a sereghajt�.
Trotter �rmester �s Metcalf �rnagy a szalon ajtaj�ban �llva v�rakoztak. Az �rnagy
rosszkedv�nek l�tszott.
Trotter �rmester szinte kicsattant a tettv�gyt�l.
- Helyes - mondta, amint bel�ptek. -Azt akartam, hogy mindny�jan itt legyenek.
Szeretn�k elv�gezni egy
bizonyos k�s�rletet - �s ebben valamennyi�k egy�ttm�k�d�s�re sz�m�tok.
- Sok�ig fog tartani? - k�rdezte Molly. -El�g sok dolgom van a konyh�ban. Elv�gre,
lassan enn�nk
kellene.
- Igen - mondta Trotter. - Tiszt�ban vagyok vele, Mrs. Davis. De, ha megbocs�t,
fontosabb dolgok is
vannak az ev�sn�l! Mrs. Boyle, p�ld�nak ok��rt, nem tart ig�nyt t�bb ennival�ra.
- De k�rem, �rmester - fakadt ki Metcalf �rnagy -, rendk�v�l tapintatlanul
fogalmaz.
- Sajn�lom, Metcalf �rnagy, de azt akarom, hogy mindenki r�szt vegyen benne.

- Megtal�lta a s�l�c�t, Trotter �rmester? - �rdekl�d�tt Molly.

A fiatalember elv�r�s�d�tt.
- Nem, nem tal�ltam meg, Mrs. Davis. �m azt mondan�m, nagyon alapos gyan�m van arra
n�zv�st, hogy
ki vitte el. �s, hogy mi�rt. Jelen pillanatban nem mondhatok t�bbet.
- K�rem, ne tegye - k�ny�rg�tt Mr. Paravicini. - Mindig is az volt a v�lem�nyem,
hogy a megold�st a
legeslegv�g�re kell tartogatni - tudj�k, az izgalmas z�r�fejezetre.
- Ez nem j�t�k, uram.
- Nem az? Ebben, azt hiszem, t�ved. Szerintem igenis j�t�k - valakinek.
- A gyilkos j�l sz�rakozik - mormolta Molly maga el�.
A t�bbiek d�bbenten n�ztek r�. Elpirult.- �n csak azt id�ztem, amit Trotter
�rmester mondott nekem.
Trotter �rmester l�that�lag nem volt t�l boldog.
- Ez mind nagyon sz�p, Mr. Paravicini, hogy z�r�fejezeteket eml�t, mintha csak egy
detekt�vreg�nyr�l
lenne sz� - mondta.- Azonban ez a val�s�g. Itt �s most t�rt�nik.
- Eg�szen addig, am�g ez - mondta Christopher Wren, �s k�zben a mutat�ujj�t
v�gigh�zta lassan a torka
el�tt - meg nem t�rt�nik velem is.
- Noh�t - mondta Metcalf �rnagy. - El�g ebb�l, ifj� bar�tom. Az �rmester most
k�sz�l elmondani, mit
k�v�n t�l�nk, mit tegy�nk.
Trotter �rmester megk�sz�r�lte a tork�t. Hivatalos hangnemre v�ltott.
- R�viddel ezel�tt bizonyos vallom�sokat vettem f�l valamennyi�kt�l - kezdte.- Ezek
az �n�k
tart�zkod�si hely�re vonatkoztak, abban az id�ben, amikor Mrs. Boyle meggyilkol�sa
bek�vetkezett.
Mr.Wren �s Mr. Davis a h�l�szob�ikban voltak. Mrs. Davis a konyh�ban. Metcalf
�rnagya pinc�ben. Mr.
Paravicini itt volt, ebben a szob�ban...
Meg�llt, azt�n folytatta:
- �me, az �n�k �ltal tett vallom�sok. Nem �ll m�domban ellen�rizni ezeket. Lehet,
hogy igazak - lehet,
hogy nem. Hogy eg�szen vil�gosan fejezzem ki magam: n�gy ezek k�z�l igaz -egy
hamis. De melyik?
Tekintete arcr�l arcra v�ndorolt. Senki sem sz�lalt meg.
- �n�k k�z�l n�gy igazat mond - egy hazudik. Van egy tervem, amely tal�n seg�t
abban, hogy
r�bukkanjak a hazudoz�ra. �s ha r�bukkantam arra az egyre, aki hazudott nekem -
tudni fogom, ki a
gyilkos.
Giles �lesen megjegyezte:
- Nem felt�tlen�l. Valaki hazudhatott...egy�b okb�l kifoly�lag is.
- Ebben er�sen k�telkedem, Mr. Davis.
- De mi az �tlete, ember? Hiszen �pp az el�bb mondta, hogy nem tudja ellen�rizni
ezeket a vallom�sokat.
- Nem, de tegy�k f�l, hogy mindenki elv�gzi ugyanazokat a tev�kenys�geket m�sodszor
is.
- Eh - sz�lt Metcalf �rnagy becsm�rl�en. - A b�n�gy rekonstru�l�sa. K�lf�ldi
m�dszer.
-Nem a b�n�gy rekonstru�l�sa, Metcalf �rnagy. Hanem l�tsz�lag �rtatlan szem�lyek
tetteinek
rekonstru�l�sa.
- M�gis, mit v�r, mit fog ebb�l megtudni?
- Nyilv�n megbocs�t, ha nem fejtem ki most mindj�rt.
- Azt akarja - k�rdezte Molly -, hogy ism�telj�k meg az el�ad�st?
- T�bb�-kev�sb�, Mrs. Davis.
Cs�nd lett. Valahogy olyan zavart volt ez a cs�nd.
Csapda, gondolta Molly. Csapda - de nem l�tom, hol...
Az ember azt hihette volna, hogy �t b�n�s tart�zkodik a szob�ban, noha csak egy
volt az - a t�bbi n�gy
�rtatlan. Valamennyien gyanakv� oldalpillant�sokkal m�regett�k azt a magabiztos,
mosolyg�

fiatalembert, aki f�ladta ezt az �rtatlannak t�n� feladatot.

Christopher rik�csolva kifakadt:
- De nem tudom f�lfogni, egyszer�en nem tudom f�lfogni - m�gis miben rem�nykedik,
mire j�het r� -
kiz�r�lag az�ltal, hogy arra k�nyszer�ti az embereket, tegy�k meg ugyanazokat a
dolgokat, mint kor�bban.
Nekem ez egyszer�en abszurdnak t�nik!
- Annak, Mr. Wren?
- Term�szetesen - v�laszolta Giles vontatottan -, �gy lesz, ahogy mondja, �rmester.
Egy�ttm�k�d�nk.
Mindannyiuknak pontosan azt kell csin�lnia, mint akkor?
- Igen, ugyanazokat a tev�kenys�geket fogj�k �jra v�grehajtani.
Metcalf �rnagy szeme villant egyet a megfogalmaz�s enyhe k�t�rtelm�s�g�nek
hallat�n. Trotter �rmester
folytatta:
- Mr. Paravicini elmondta nek�nk, hogy a zongor�n�l �lt, �s egy bizonyos dallamot
j�tszott. Mr.
Paravicini, esetleg volna sz�ves megmutatni, pontosan mit is csin�lt?
- H�t hogyne, dr�ga �rmester.
Mr. Paravicini f�rg�n odasz�kellt a szoba m�sik v�g�ben �ll� hangversenyzongor�hoz,
�s elhelyezkedett
a zongorasz�ken.
- Most pedig a mester el�adja a gyilkoss�g szign�lj�t - mondta, mik�zben karj�val
kacskaring�s
mozdulatot tett. Elvigyorodott, �s sz�nd�kosan mesterk�lt gesztusokkal, egy ujjal
elp�ty�gte a "H�rom
vak eg�r" dallam�t.
J�l sz�rakozik, gondolta Molly. J�l sz�rakozik.
A l�gy, tomp�tott hangok csaknem h�tborzongat�an hatottak a t�gas szob�ban.
- K�sz�nj�k, Mr. Paravicini - mondta Trotter �rmester. - Felt�telezem, el�z�
alkalommal is pontosan �gy
j�tszotta el a dallamot.
- Igen, �rmester. H�romszor ism�teltem meg.
Trotter �rmester Mollyhoz fordult.
- Tud zongor�zni, Mrs. Davis?
- Igen, Trotter �rmester.
- El tudn� hall�s ut�n j�tszani a dallamot, pontosan ugyanolyan m�don, ahogy Mr.
Paravicini tette?
- Term�szetesen el tudn�m.
- Akkor legyen sz�ves, f�radjon oda �s �lj�n le a zongor�hoz, s �lljon
k�szenl�tben, hogy amikor jelt
adok, elkezdhesse.
Molly mintha kiss� zavarba j�tt volna. Odaballagott a zongor�hoz.
Mr. Paravicini hars�ny tiltakoz�s k�zepette emelkedett f�l a zongorasz�kr�l:
- De �rmester, ha j�l �rtettem, mindenkinek a kor�bbi szerep�t kell megism�telnie.
�n itt voltam, a
zongor�n�l.
- Ugyanazokat a tev�kenys�geket fogj�k �jra v�grehajtani, mint az el�z� alkalommal
-de nem okvetlen�l
ugyanazok a szem�lyek fogj�k v�grehajtani.
- �n...nem l�tom ennek �rtelm�t -mondta Giles.
- Pedig van �rtelme, Mr. Davis. Annak az egyik m�dja ez, hogy ellen�rizz�k az
eredeti vallom�sokat -
fogalmazhatok �gyis, konkr�tan egy vallom�st.
- Nos h�t, k�rem. Kiosztom �n�knek a k�l�nb�z� tart�zkod�si helyeiket. Mrs. Davis
itt marad, a
zongor�n�l. Mr. Wren, lenne sz�ves kimenni a konyh�ba? �ppen csak, hogy rajta
tartsa a szem�t Mrs.
Davis k�sz�l� eb�dj�n. Mr. Paravicini, �tmenne Mr. Wren h�l�szob�j�ba? Ott
kamatoztathatja a zenei
tehets�g�t az�ltal, hogy elf�ty�li a "H�rom vak eg�r"-t, ugyan�gy, ahogyan �.
Metcalf �rnagy, f�lmenne
Mr.Davis h�l�szob�j�ba, �s megvizsg�ln� az ottani telefont? �s �n, Mr. Davis,
belen�zne a hallban l�v�
szekr�nybe, s ut�na lemenne a pinc�be?
Egy pillanatig cs�nd volt. Azt�n n�gy ember t�tov�n elindult az ajt� fel�. Trotter
k�vette �ket. �tn�zett a
v�lla f�l�tt.
- Sz�moljon el �tvenig, majd kezdjen elj�tszani, Mrs. Davis - mondta.
Kiment a t�bbiek ut�n. Miel�tt becsuk�dott az ajt�, Molly meghallotta Mr.
Paravicini hangj�t, amint
hars�nyan megjegyzi:
- Fogalmam sem volt r�la, hogy a rend�rs�g ennyire odavan a t�rsasj�t�kok�rt.

- Negyvennyolc, negyvenkilenc, �tven. Molly a sz�mol�s befejezt�vel sz�fogad�an

elkezdett j�tszani. A
brut�lis kis dallam ism�t l�gyan h�mp�lyg�tt a nagy, visszhangos t�rben.
H�rom vak eg�r
N�zd csak, hogy szalad...

Molly �rezte, hogy a sz�ve egyre hevesebben �s hevesebben ver. Ahogy Paravicini
mondta, k�l�n�sen
k�s�rteties �s h�tborzongat� versike volt ez. A gyerekek sz�nalomra val�
k�ptelens�g�t t�kr�zte, amely
olyan ijeszt�, amikor feln�ttn�l tal�lkozik vele az ember.
F�ntr�l, eg�szen halkan ugyanazt a dallamot hallotta f�ty�lni - Paravicini az
emeleti h�l�szob�ban
Christopher Wren szerep�t alak�totta.
A szomsz�dos k�nyvt�rszob�ban v�ratlanul megsz�lalt a r�di�. Bizony�ra Trotter
�rmester kapcsolta be.
Ezek szerint � maga j�tszotta Mrs. Boyle szerep�t.
De vajon mi�rt? Mi �rtelme ennek az eg�sznek? Hol van a csapda? Merthogy valahol
csapda van, afel�l
nem volt k�ts�ge.
Hideg leveg� legyintette meg a tark�j�t. Vill�mgyorsan h�traford�totta a fej�t. Az
ajt� ny�lt ki biztosan.
Valaki bej�tt a szob�ba... Nem, a szoba �res volt. M�gis, hirtelen ideges lett -
f�lt. Ha m�gis bej�nne
valaki. Tegy�k f�l, hogy Mr. Paravicini az ajt� k�r�l �l�lkodik, odasettenkedik a
zongor�hoz, hossz�
ujjaival g�rcs�sen szorongatja �s fojtogatja...
-L�m-l�m, a saj�t gy�szindul�j�t j�tssza, dr�ga h�lgy -felemel� gondolat... -
K�ptelens�g... ne l�gy
ostoba... ne k�pzel�dj. K�l�nben is, hallod, amint a fejed f�l�tt f�ty�r�szik.
Csak�gy, ahogy � is hall
t�ged.
Kis h�j�n abbahagyta a zongor�z�st, amikor belehas�tott a felismer�s! Senki nem
hallotta Mr. Paravicini
j�t�k�t. Ez lenne a csapda? Net�n az is elk�pzelhet�, hogy Mr. Paravicini
egy�ltal�n nem is j�tszott? S
hogy nem is a szalonban, hanem a k�nyvt�rszob�ban volt. A k�nyvt�rszob�ban...
fojtogatta Mrs.Boyle-t?
Bossz�s volt, igencsak bossz�s, amikor Trotter �gy rendelkezett, hogy Molly
zongor�zzon. Paravicini
nagyon �gyelt arra, hogy halkan j�tssza a dallamot. H�t persze hogy �gyelt

r�, hiszen azt rem�lte, tal�n annyira halk lesz a j�t�ka, hogy ki se hallatszik a
szob�b�l. Mert ha ez
alkalommal b�rki is meghallja, aki legut�bb nem hallotta - nos, akkor Trotter
megkapn�, amit akar -azt az
embert, aki hazudott.
Kiny�lt a szalon ajtaja. Molly eg�sz test�ben megfesz�lt, azt v�rva, hogy
Paravicini az, �s m�r-m�r
f�lsikoltott. Decsak Trotter �rmester l�pett be, �ppen akkor, amikor Molly
harmadszor is elj�tszotta a
dallamot.
- K�sz�n�m, Mrs. Davis - mondta.
Rendk�v�l el�gedettnek l�tszott mag�val, a viselked�se is �l�nk volt �s magabiztos.
Molly levette a kez�t a billyenty�kr�l.- Megkapta, amit akart? - k�rdezte.
- Meg, bizony. - Diadalittas volt a hangja. - Pontosan azt kaptam, amit akartam.
- Melyik�j�ket? Kit?
- Nem tudja, Mrs. Davis? Akkor, rajta -nem olyan bonyolult. Egy�bk�nt, ha mondhatok
ilyet,
m�rhetetlen�l buta volt. Hagyta, hogy kutassak mindenfel� a harmadik �ldozat ut�n.
Ennek
eredm�nyek�nt most komoly vesz�lybe ker�lt.
- �n? Nem �rtem, mire gondol.
- Arra, hogy nem volt �szinte hozz�m, Mrs. Davis. Titkol�dzott el�ttem - ak�rcsak
Mrs. Boyle.

- Nem �rtem.
- �, dehogynem. Hiszen, amikor el�sz�r eml�tettem �nnek a Longridge-farm �gyet,
maga m�r mindent
tudott r�la. H�t persze hogy tudott. F�l volt d�lva. �s �n volt az, aki
meger�s�tette, hogy ennek a
k�rny�knek Mrs. Boyle volt a sz�ll�smestere. Mindketten innen sz�rmaznak. �gy,
amikor elkezdtem
t�prengeni, ki lehet a harmadik �ldozat, r�gt�n �n mellett d�nt�ttem. El�rulta,
hogy els� k�zb�l sz�rmaz�
inform�ci�kkal rendelkezik a Longridge-farmi dologgal kapcsolatban. Tudja, mi,
rend�r�k, nem vagyunk
olyan t�kkel�t�ttek, mint amilyeneknek l�tszunk.
Molly er�tlen hangon sz�lalt meg:
-Maga ezt nem �rti. Nem akarok eml�kezni r�.
- Ezt meg�rtem. - Egy kiss� megv�ltozott a hangja. - A l�nykori neve Wainwright,
ugye?
- Igen.
- �s egy kicsivel �regebb ann�l, mint amilyennek mondja mag�t. 1940-ben, amikor ez
az eg�sz t�rt�nt, �n
az abbeyvale-i iskola tan�t�n�je volt.
- Nem!
- De igen, az volt, Mrs. Davis.
- Nem voltam, mondom.
- Annak a fi�nak, aki meghalt, siker�lt post�ra adnia a levelet, amit �nnek �rt.

Lopta hozz� a b�lyeget. A level�ben seg�ts�g�rt k�ny�rg�tt - szeretett tan�t�n�je

seg�ts�g��rt. A tan�rnak
a dolga ugyeb�r, hogy ut�naj�rjon, mi�rt nem ment a gyerek iskol�ba. �n nem j�rt
ut�na. Tudom�st sem
vett a szeg�ny kis �rd�g level�r�l.
- �llj! Molly arca l�ngolt. - A n�v�rem az, akir�l besz�l. �s nem arr�l van sz�,
hogy nem vett tudom�st a
lev�lr�l. Beteg volt - t�d�gyullad�st kapott. Nem is l�tta a levelet mindaddig,
am�g a gyerek meg nem
halt. Irt�zatosan kiborult t�le - irt�zatosan -, ugyanis sz�rnyen �rz�keny. De nem
az � hib�ja volt. Az�rt
nem b�rtam soha elviselni, ha eml�keztetnek r�, merthogy ilyen borzaszt� m�don a
sz�v�re vette. �r�k�s
lid�rcnyom�s nekem.
Molly f�lemelte a kez�t, hogy a szem�t eltakarja vele. Amikor elvette, Trotter
�rmester �t vizslatta.
A f�rfi cs�ndesen �gy sz�lt:
-Sz�val a n�v�re volt az. No de, mindegy is�-Hirtelen furcsa mosolyra h�z�dott a
sz�ja. - M�r nem
sokat sz�m�t, igaz? Az �n n�v�re� az �n �cs�m� - Kivett valamit a zseb�b�l. Most
m�r boldogan
mosolygott.
Molly r�meredt a f�rfi kez�ben l�v� t�rgyra.
- Mindig is �gy tudtam, a rend�r�k nem hordanak pisztolyt magukn�l - jegyezte meg.
- A rend�r�k nem - mondta a fiatalember. - De tudja, Mrs. Davis, nem vagyok rend�r.
Jim vagyok.
Georgie b�tyja. Az�rt gondolta, hogy rend�r vagyok, mert f�lh�vtam �n�ket a falu
telefonf�lk�j�b�l, �s
azt mondtam, Trotter �rmester �ton van. Azt�n elv�gtam a h�z k�ls�
telefonvezet�keit, amikor ide�rtem,
hogy ne tudjanak visszasz�lni a rend�rkapit�nys�gra.
Molly mereven n�zte �t. A revolver most r�szegez�d�tt.
- Ne mozduljon Mrs. Davis - �s ne sik�tson -, mert r�gt�n megh�zom a ravaszt.
M�g mindig mosolygott. Amint Molly elborzadva d�bbent r�, egy gyermek mosoly�val.
M�g a hangja is
gyerekess� v�ltozott besz�d k�zben.
- Igen - mondta -, Georgie b�tyja vagyok. Georgie a Longridge-farmon halt meg. Az a
gonosz n�
odak�ld�tt minket, �s a gazda feles�ge rossz volt hozz�nk, �s maga sem seg�tett
rajtunk - h�rom vak
eg�ren. Megfogadtam, meg�l�m mindegyik�ket, ha f�ln�v�k. Komolyan gondoltam. Az�ta
egyfolyt�ban
ezen j�r az eszem.- Hirtelen �sszevonta a szem�ld�k�t. - A seregben sokat
nyaggattak - az orvos
egyfolyt�ban k�rdez�sk�d�tt - meg kellett sz�kn�m. Att�l f�ltem, hogy
megakad�lyoznak abban, amit
tenni akarok. De mostanra f�ln�ttem., �s a feln�ttek, azt csin�lj�k, amihez kedv�k
van.
Molly �sszeszedte mag�t. Besz�lj hozz�, mondta mag�nak. Tereld el a figyelm�t.
-Hanem, Jim, ide hallgasson. Soha nem fog innen biztons�gban kijutni.
A f�rfi arca elkomorult.
- Valaki eldugta a s�l�cemet. Nem tal�lom. - Nevetett. - De majdnem biztos, hogy
ezzel se lesz gond. Ez a
f�rje pisztolya. A fi�kj�b�l vettem ki. �ll�tom, azt hiszik majd, hogy � l�tte le
mag�t. K�l�nben is... mit
�rdekel engem? Akkora m�ka- ez az eg�sz. Szerepet j�tszani! Az a n� Londonban, az
arca, amikor
f�lismert. �s ma reggel, az az ostoba ty�k!
B�logatott.
J�l kivehet�, de nem kev�sb� k�s�rteties f�ttysz� hallatszott. Valaki a "H�rom vak
eg�r" dallam�t
f�ty�lte.
Trotter �sszerezzent, a revolver megremegett a kez�ben - egy hang azt ki�ltotta:- A
f�ldre, Mrs. Davis!
Molly lehuppant a padl�ra, mik�zben a rejtekhely�r�l, az ajt� melletti kanap� m�g�l
el�l�p� Metcalf
�rnagy r�vetette mag�t Trotterre. A revolver els�lt - a goly� pedig a n�hai Miss
Emory egyik
meglehet�sen sil�ny - b�r a sz�v�nek oly kedves- olajfestm�ny�be f�r�dott.
Egy pillanattal k�s�bb �ri�si z�rzavar t�madt - Giles berohant, ut�na Christopher
�s Mr. Paravicini.
Metcalf �rnagy, aki tov�bbra is kem�nyen fogta Trottert, r�vid, pattog�s
mondatokban besz�lt:
- Azalatt j�ttem be, am�g zongor�zott. Beb�jtam a d�v�ny m�g�. Kezdett�l fogva
figyelem. Tudtam, hogy
nem rend�rtiszt. �n vagyok az - Tanner fel�gyel�. Megegyezt�nk Metcalffal, hogy �n
veszem �t a hely�t.
A Scotland Yardon c�lszer�nek tartott�k, hogy ott legyen egy ember�k a helysz�nen.
- No, fiacsk�m... - Eg�szen finoman besz�lt az ekkor m�r engedelmes Trotterhez.-
Most velem j�ssz.
Senki nem fog b�ntani. Nem lesz bajod. Majd vigy�zunk r�d.
A les�lt arc� f�rfi hangja olyan volt, ak�r az ijedt gyermek�:
- Georgie nem fog haragudni r�m? -k�rdezte.
- Nem. Georgie nem fog haragudni -felelte Metcalf.
Amikor elhaladt Giles mellett, odas�gta neki:
- Teljesen bolond a szeg�ny p�ra. Egy�tt mentek ki. Mr. Paravicini megfogta
Christopher Wren karj�t.

- �n is, bar�tom - mondta -, j�jj�n velem.

Giles �s Molly egyed�l maradt, s csak n�ztek egym�sra. A k�vetkez� pillanatban m�r
�lelkeztek.
- Dr�g�m - sz�lalt meg Giles -, biztos vagy benne, hogy nem s�r�lt�l meg?
- Nem, nem, eg�szen j�l vagyok. Giles, �n irt�zatosan �sszezavarodtam. M�r-m�r azt
hittem te... mi�rt
ment�l aznap Londonba?
- Dr�g�m, aj�nd�kot szerettem volna venni neked a holnapi h�zass�gi �vfordul�nkra.
Nem akartam, hogy
megtudd.
- H�t ez nagyon k�l�n�s! �n mentem Londonba, hogy aj�nd�kot vegyek neked, �s nem
akartam, hogy
megtudd.
- Eszel�sen f�lt�keny voltam arra az idegbajos t�kfejre. Biztosan meghibbantam.
Bocs�ss, meg, dr�g�m.
Kiny�lt az ajt�, �s Mr. Paravicini ugr�ndozott be, a maga kecskeszer� m�dj�n.
Szinte sug�rzott.
- Megzavarom a kib�k�l�s�ket - min� sz�vmelenget� jelenet -, de, �, jaj,
istenhozz�dot kell mondanom
�n�knek. Egy rend�rs�gi terepj�r�nak siker�lt �tjutnia. Meg fogom gy�zni �ket, hogy
vigyenek
magukkal. - Odahajolt Mollyhoz, �s titokzatosan a f�l�be s�gta: - Elk�pzelhet�,
hogy a k�zelj�v�ben egy
kiss� meg leszek szorulva - de b�zom benne, hogy el tudom rendezni a dolgokat,
m�gis, ha j�nne egy
csomag -benne egy lib�val, egy pulyk�val, n�h�ny libam�jkonzervvel, egy sonk�val...
t�bb p�r
nejlonharisny�val, nos? �rti, ugye, h�dolatom jel��l, egy roppant b�jos h�lgynek.
Mr.Davis, a csekkem
ott van a hall asztal�n.
Kezet cs�kolt Mollynak, �s kisz�kellt az ajt�n.
- Nejlonharisny�k? - d�nny�gte Molly. -Libam�j? Ki ez a Mr. Paravicini? A Mikul�s?
- Gyan�tom, a feket�z� fajt�b�l - tette hozz� Giles.
Christopher Wren sz�gyenl�sen bedugta a fej�t.
- �deseim - mondta -, rem�lem, nem veszik tolakod�snak, de borzaszt� �gett szag
terjeng a konyha fel�l.
Kellene tennem valamit az �gy �rdek�ben?
Molly elgy�t�rt ki�lt�st hallatott:
- A p�st�tom! -, majd kiviharzott a szob�b�l.