Általános fordítástechnika idegen nyelvről anyaynelvre II. 5.

fordítási feladat

Az 1964-ben megjelent “Egy maréknyi dollárért” című filmen dolgozott

először együtt Leone és Morricone, mint rendező és zeneszerző. A főszerepben
Clint Eastwood játszotta "a névtelen embert", a rettegett fejvadászt, aki a film
további két folytatásban is visszatérő szereplő. A szerep a játékfilmek nagy
sztárjává tette Eastwoodot. Ennio, aki ismét a Dan Savio művésznevet vette fel
figyelemre méltóan innovatív filmzenét alkotott, amelyben lövést, füttyszót és
korbácscsattogást hallhatunk, továbbá a hangzást egy Fender elektromos
gitárral egészítette ki. A közös munka egy évtizedes szövetséget jelentett Ennio
és gyermekkori barátja, Alessandro Alessandroni között, aki Ennio füttyöse,
gitárosa és a Cantori Moderni énekes kísérőcsoport frontembere lett.
Az “Egy maréknyi dollárért” című film nagy sikernek örvendett, aminek
következtében további folytatásai is megjelentek. Ilyenek például az 1965-ös
“Pár dollárral többért”, és az 1966-os “A Jó, a Rossz és a Csúf” című filmek. Lee
Van Cleef amerikai színészt szerződtették, hogy játssza el Eastwood vetélytársát
a trilógia második és harmadik részében, amelynek zenéje most már
hivatalosan is Ennio Morricone neve alatt futott (és nem egy művésznévnek
tulajdonították). Ekkora a hollywoodiak ráragasztották a “spagettiwestern”
gúnynevet a Leone-produkciókra. Így próbálták meggyőzni a fogyasztókat arról,
hogy az amerikai cowboy európai változata nem hiteles. A rajongók azonban a
filmgyártás izgalmas új korszakaként üdvözölték a műfajt. Sergio Leone és
Ennio Morricone neve és a spagettiwestern kifejezés világszerte ismertté váltak.