Koltay Gábor - John Lennon 1940-1980

Szerkesztette KOLTAY GÁBOR
Ezúton köszönöm meg Baráth Csaba, Béri Géza, Bródy János, Kemény
Győző, Koltay Gergely, Németh Oszkár, Pásztory Zoltán, Révbíró Tamás,
Somlai Zsuzsa, Szarvas Ildikó, Szebeni Zsolt, Szidor László, Szörényi
Levente munkáját, akik a kötet anyagának gyűjtésében segítségemre voltak.
JOHN LENNON
„Egy őrült meggyilkolt egy mítoszt”
„Lennon jelkép, ha halott is"
„Nem kételkedtünk abban, hogy sikerülni fog”
„Kicsit megkéstünk ezzel a premierrel”
„Ha mulatságos, az éppen elég”
„Új elképzelések alapján kívánunk dolgozni”
„Ebben a csatában senki sem lehet győztes”
„Szűkké váltak az általunk felállított keretek”
„Felhívta a figyelmemet a bajokra”
„John szereti ezt az országot”
„Ezek a lemezek egész életünket végig fogják kísérni”
„Saját magadnak kell felébreszteni magadat”
A Beatles tagjainak közreműködésével készült filmek
Diszkográfia
JOHN LENNON
1940-1980
ZENEMŰKIADÓ BUDAPEST
A fordítások alapja: The Penguin John Lennon (John Lennon In His Own
Write, Jonathan Cape 1964, @ John Lennon 1964; A Spaniard in the Works,
Jonathan Cape 1965, (jQ) John Lennon 1965) Penguin Books Ltd.,
Harmonds worth, Middlesex, England.
Introduction (Bevezető), At the Denis (A mogorvosnál), Henry and Harry

(Henry és Harry), The Singularge Experience of Miss Anne Duffield (Anne
Dufficld példátlan ecsete) Hungarian translation @ Révbíró Tamás, 1981
Good Dog Nigel (Bodri, jó kutyus), The Moldy, Moldy Man (A ciki, ciki
lény), I Remember Arnold (Arnoldra emlékezvén), I Sat Bcloncly
(Nélküldögéltcm), The Fat Budgie (A törpe-papagáj) Hungarian translation
@ Fodor Ákos, 1981
A közölt Lennon-rajzok a fent említett The Penguin John Lennon c. könyv

35., 50., 52., 93., 124.. 125., 130., 136.. 146., 155. oldalán találhatók
reprodukciói.
A közölt dalszövegek a Love Me Do (@ Ardmore and Becchwood Ltd.

London, 1962), a Woman is the Nigger of the World, a Happy Xmas-War Is
Over (@ Ono Music/ATV Music New York, 1972), a Beautiful Boy, a Dear
Yoko, a Just Like Starting Over cs a Hard Times Arc Over (@ The David
Gcften Co., Los Angeles, California 1980) kivételével (Q Northern Songs
Limited London, 1969.
A képanyag forrásai: The Beatles an Illustrated Record (Roy Carr and Tony
Tyler), (g) New English Library, London, 1975. The Beatles Up to Date. (Q
Lancer Books, New York, 1966. The Beat Age. @ Greno GmbH,
Obertshausen, 1978. The Beatles Lyrics. @ Northern Songs Limited,
London, 1969. Time, 1980 dec. 22. Newsweek, 1980. dec. 22. Podium No.
106. Paris. Salut! Numéro spécial, Paris. Paris Match, 1980. dec. 19. Stern,
1980. dec. 17, Lemezborítók: Magical Mystery Tour, EMI 1967; Abbey
Road, EMI 1969, Let It Be, EMI 1970.
A kiadó mindent elkövetett, hogy a könyv anyagának közléséhez a

szükséges hozzájárulásokat megszerezze. Itt kér elnézést minden hibáért és
mulasztásért.
Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1981
Változatlan utánnyomás
ISBN 963 330 498 9

„Egy őrült meggyilkolt egy
mítoszt”
Bármit is tegyek a „Beatles utáni" időben, a gyászbeszédemnek így kell
kezdődnie: „John Lennon, ex-Beatle ..." (John Lennon)
New York, december 8., hétfő 22 óra 50 perc. A 72. utca és a Central Park
sarkán, a Dakota épületkomplexuma előtt, amely Roman Polanski mágikus
filmjének, a Rosemary’s Babynek volt a színhelye, egy 25 éves, izgatott fiú
várta bálványát, John Lennont.
Egy kocsi állt meg.
- Mister Lennon?
Nincs idő válaszolni. Mark David Chapman meghúzza a ravaszt. Hétszer. A

38-as, melyet Honoluluban gyártottak, kiesik a kezéből és a lábához hull.
Egy őrült meggyilkolt egy mítoszt.
Paul McCartney:
E pillanatban még fel sem tudom fogni. John nagyszerű fickó volt, az egész
világnak hiányozni fog.
George Harrison:
John halála olyan közelről érint, mintha az embernek a karját vágták volna
le.
Ringo Starr:
A sors iróniája, hogy pont John temetésén vagyunk újra együtt.

Az épületet, amelyben John Lennon élt, s amely előtt lelőtték, az ún.
„Dakota House”-t 1884-ben a Singer család megbízásából egymillió dollár
költséggel építették, mint New York első luxuslakóházát, a Central Park
nyugati oldalán.
A „Dakota House” masszív építmény. Oromzatával, kupoláival és vastag

falaival erődítmény benyomását kelti. Aki a jól őrzött kapun belép a 72.
utcáról, díszes udvart lát virágágyásokkal, díszfákkal és szökőkutakkal.
A Dakotáról az a hír járta, hogy fantomok tanyája.
Néhány éve a házban dolgozó egyik munkás mesélte, hogy észrevett egy
19. századi fodros ruhás kislányt, aki labdájával játszott a folyosón és azt
mondta neki: „Ma van a születésnapom.” Abban az időben a házban egy
gyerek sem lakott. Néhány nappal később a munkás leesett a lépcsőn és
meghalt. Volt egy másik meglepő kísértet is, aki az egyik alagsori
helyiségben a rémült házmesterek szeme láttára hónapokon át csörömpölt
szerszámokkal és szemetesvödrökkel. Azután beszéltek egy „parókás
emberről”, aki állandóan ijesztgette az éjjeliőröket. Azt gondolták, hogy ő
Edward Clark, a Dakota tervezője 1884-ből, aki szintén parókát
hordott. Többek között itt lakott Judy Garland, Boris Karloff és Lauren
Baccal, Leonard Bernstein, a karmester és Robert Ryan, a színész,
feleségével, Jesse-szel.
Az ő lakásukba, a 7. emelet 72-be költözött John Lennon Yoko Onóval

(egyébként öt lakosztály tulajdonosai voltak, 18 szobával).
Mick Jagger:
Több mint 18 éve ismertem és szerettem Johnt, de ebben a pillanatban

semmit sem tudok mondani.
Lennon autogramot ad Chapmannek a Dakota ház előtt. „John Lennon,

1980’’ - írja a Double Fantasy borítójára. Chapman barátja, Goresh
lefotózza a jelenetet.
A gyilkosság délutánján Mark Snyder taxis vitte Chapmant. Snyder szerint
utasa azzal dicsekedett, hogy ő Lennon hangmérnöke. Arról beszélt, hogy
egy lemezfelvétel munkálatainak közepén vannak.
Chapman a délutánt a Dakota előtti járdán töltötte, barátja, Paul Goresh,

Beatles-rajongó és amatőr fotós társaságában. Kb. 5 órakor Lennon és
felesége kijöttek az épületből, hogy a stúdióba menjenek. Chapman
félénken megközelítette Lennont és a „Double Fantasy” egy példányát
nyújtotta oda. Lennon elvette, aláírta („John Lennon 1980.”), Goresh
pedig lefényképezte. Chapman boldog volt: „Lennon aláírta a lemezem” -
mondta Goreshnek. A két ember még várt a Dakota előtt egy darabig, aztán
Goresh elhatározta, hogy elmegy. - Én várnék még egy darabig - mondta
Chapman -, nem tudhatod, hogy látod-e még valaha!
Lennon Onóval 22.30-kor hagyta el a stúdiót, mondván, hogy hazamegy

valamit enni. Jövő tavasszal adtak volna ki egy új lemezt, ehhez készítettek
anyagot.
Kb. 22.50-kor, amikor Lennon és Yoko kiszálltak a kocsiból, Lennon egy

hangot hallott: „Mr. Lennon?” mire megfordult, Chapman máris meghúzta a
ravaszt. Lelőttek - mondta Lennon. Hat lépést tett, aztán összeesett.
Yoko Ono magánkívül kiáltott: Istenem, istenem, istenem -lelőtték. A portás

revolverrel rontott Chapmanre:
„Tudja Ön, mit tett?”
A mintegy 180 cm magas, napbarnított férfi lezseren válaszolta: „Igen, épp

az előbb lőttem le John Lennont!” A gyilkos jól időzített. Percekkel azután,
hogy lelőtte Lennont, a Dakota udvarába vezető ajtót be kellett volna zárni.
Ono Lennon vérző fejét az ölébe vette, a portás riasztotta a rendőrséget. A
rendőrautó azonnal a közeli Roosevelt kórházba indult az erősen vérző
Lennonnal. Yoko, aki egy másik autóban követte, egyre csak azt hajtogatta:
„Mondják, hogy nem igaz, hogy nem igaz, hogy jól van.”
A gyilkosság rekonstrukciója. A rácsos kapunál a portás, aztán Ono, Lennon
és a tüzelő Chapman
A kórházba érkezéskor megállapították, hogy Lennon már halott. Dr.

Stephen Lyun, a Roosevelt Kórház baleseti sebészének megállapítása
szerint 3 lövés volt a mellkasán, 2 a hátában és 2 a bal vállán. Nem lehetett
megmenteni, túl sok vért vesztett. Fél óráig próbálták nyílt szívmasszázzsal
és vérátömlesztéssel újraéleszteni. Hiába. Az egyik golyó szétroncsolta a fő
ütőeret, a másik kettő kimenetkor ökölnyi lyukakat ütött a hátán. Amikor dr.
Lyun kiment Yokóhoz, hogy közölje a szomorú hírt, Yoko, még mielőtt az
orvos megszólalhatott volna, azt mondta: Hol a férjem? A férjemmel akarók
lenni. Biztos azt akarja, hogy vele legyek. Hol van?
Lyun: A férje minden erőfeszítésünk ellenére meghalt.

Yoko sírva kérdezte: Azt mondja, alszik?
Lennont 23.07-kor halottnak nyilvánították. Testét a Bellevue hullaházába

vittek boncolásra.
Pete Townshend (Who)
Túl zaklatott vagyok, hogy beszéljek róla, nem találok szavakat, hogy
kifejezhessem, mit érzek.
Roger Daltrey (Who)Szörnyű. A szívem meghasad a feleségéért, családjáért

és a fiáért.
Yoko éjfél körül ment haza. Három embernek telefonált, „akinek John
biztos elmondta volna” - 17 éves fiának, Juliannak, Mimi Smithnek, a
nagynénjének, és Paul McCartney-nak. Paul sírt, kisebb idegösszeroppanást
kapott. Később, amikor Lindával Suffolk farmját elhagyta, fehér volt, mint
a fal. George Harrison bezárkózott villájába, Henley on Themsén, Dél-
Angliában. A rajongók ezrei várakoztak a háza előtt. Ringo a Bahama-
szigeteken kapta a hírt, ahol szabadságát töltötte. Azonnal New Yorkba
repült.
Chapmannél letartóztatásakor kétezer dollárt találtak. Mivel azonban már

hosszabb ideje munka nélkül volt, feltételezik: kölcsönt vett fel, hogy
Hawaiból New Yorkba utazhasson a bűntett elkövetésére.
Mark David Chapman fanatikus Lennon-rajongó volt. Atlantában az iskolai

évek alatt Mark Chapman maga is rockmuzsikus volt. 1979-ben nősült, egy
gazdag japán-amerikai sütőüzem-tulajdonosnak a lányát, Gloria Ábét vette
el, s Hawaiba, Honoluluba költöztek.
Még Hawaiban idegösszeroppanást kapott, mert szülei elváltak; később

kétszer is öngyilkosságot kísérelt meg. Ideges természetű embernek
ismerték. Legalább háromszor látták a Dakota-ház előtt. Lennon egyik
barátja szerint Chapman barátságos benyomást keltett, John pedig oldott és
jókedvű volt azon a délutánon, ezért is teljesítette kérését.
Tulajdonképp nem szívesen adott autogramot.
Gloria Abe, a japán származású feleség és Mark David Chapman
Yoko és John a Dakota ház homlokzata előtt. A házról az a hír járta, hogy
fantomok tanyája; Lennon megidézett hát egy szellemet, hogy kiderítse:
igaz-e a mendemonda. Tragikus halála most már a Dakotában történt
különös eseményeket regisztráló felsorolást bővíti
George Martin, a Beatles lemezek zenei rendezője:
Johnnak sokat kellett tűrnie. Nagy megnyugvás volt számomra, amikor

Amerikában megkapta a letelepedési engedélyt. Azt mondta nekem:
életemben először vagyok szabad.
John Lennon egyik utolsó interjújában elmondotta, hogy szívesen él az

amerikai milliós nagyvárosban, mert ott biztonságban érzi magát.
John Lennon:
Itt járhatok moziba, éttermekbe. Az elmúlt 7 év alatt sokat sétáltam az

utcákon. Amikor Angliát elhagytam, még a lakótömbünket sem mertem
megkerülni. Ha kimentem az utcára, féltem, hogy az emberek rámtámadnak.
Itt olykor-olykor kérnek egy autogramot, de az embert nem zaklatják.
A szabad fegyverviselés hívei azzal érvelnek, hogy a legtöbb pisztolyt - s ez

alapjában véve igaz - önvédelem céljából vásárolják. Csakhogy tavaly
Washingtonban 175 tragédia közül (itt minden 50 órában lelőnek valakit)
mindössze három halálos lövés dördült el jogos önvédelemből. Arra
viszont rengeteg példa van, hogy családi veszekedés végére tettek pontot
vak felindulásból pisztolylövéssel. (Népszabadság, 1981. január 15.)
Ronald Reagan
Nem lett volna szabad meghalnia. Lennon halála nagy tragédia.

Mindenképpen meg kell akadályoznunk a halálnak ezt a módját. Attól tartok
azonban, hogy valamiféle törvény a kézifegyverek viselésével kapcsolatban
nem járna eredménnyel.
Az 1980-as év bűnügyi statisztikái. Az erőszakos bűncselekmények között

340 ezer esetben alkalmaztak lőfegyvert. Különösen fontos a kézi
lőfegyverek, pisztolyok, revolverek szerepe, melyek száma (becslések
szerint) csak magánkézben, 50 millió. Lelőttek több mint tízezer személyt,
csaknem tízezren pisztollyal öngyilkosságot követtek el, és kétezernél
többen fegyverbaleset áldozatai. (Népszabadság, 1981. január 15.)
Come together (jöjjünk össze), kérte az embereket Lennon egyszer egy

dalban és most tízezrek jöttek, hogy a bánatban és a sokkban osztozzanak.
Röviddel a lövöldözés után hatalmas tömeg gyülekezett a gyilkosság

színhelyén. Egész éjjel virrasztottak . . . Egyesek sírtak. Mások Beatles
albumokat szorongattak és hordozható magnóról Beatles számokat
játszottak. Egyszercsak a tömeg elkezdte énekelni a Give Peace a Chance-t,
Lennon egyik leghíresebb dalát. Számos rajongó hozott virágot, amit
bedobáltak az udvarra vezető kovácsoltvas ajtón.
Lennon testét titokban hamvasztották el 30 mérföldre New Yorktól.
Yoko Ono a sajtón, rádión, televízión keresztül felszólította a világ

valamennyi zenebarátját, hogy felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül
december 14-én 10 perces csendes imával könyörögjön ki-ki a maga
Istenéhez John Lennon lelki üdvéért. Greenwichi idő szerint 19, Párizsban
20, Londonban 20, New Yorkban 14 órakor 10 percig mindenki John
Lennonra gondolt. Emberek milliói némultak el, hogy egy énekesre, a
Beatles alapítójára, John Lennonra emlékezzenek.
A Central Parkban 100 000 fiatal gyűlt össze a polgármester, Ed Kock által
hirdetett megemlékezésen. A gyászszertartás kezdetén 30 percig Beatles
zene szólt. Majd 10 perc néma csend, s újabb 30 perc zene magnóról. A
tömeg az All You Need Is Love és a Give Peace a Chance című számot
énekelte, s Lennon képeket tartottak.
Ugyanezen a napon Liverpoolban 30 000 rajongó részvételével

emlékkoncertet rendeztek, több ezren megrohamozták a színpadot, több
mint százan megsebesültek és elájultak. A St. Georg-i koncertteremben 7
órán keresztül játszottak régi Beatles számokat a helyi beat-együttesek. A
tizenéves lányok virágcsokrokat tettek a Cavern Club, a Beatles első
koncerttermének bejáratához, aztán megkezdődött a rajongók zarándoklása.
Liverpool polgármestere bejelentette, hogy a város emlékművet állít
Lennonnak.
Szándékos emberöléssel vádolják John Lennon gyilkosát, a büntetlen
előéletű Mark David Chapmant. A huszonöt éves fiatalembert ügyvédje
kérésére harmincnapos pszichiátriai vizsgálatnak vetették alá, majd pár nap
múlva szigorú titokban egy New York környéki börtönszigetre szállították.
Az amerikai hatóságok attól tartottak, hogy a New York-i gyászünnepség
résztvevői esetleg megtámadják a kórházat, ahol a merénylőt a megfigyelés
kezdetekor elhelyezték.
A Rikers szigetbörtönben Chapmant biztonsági okokból elkülönítőben

helyezték el. Attól tartottak, hogy bosszúból megölik, mint ahogy Jack
Ruby megölte Lee Oswaldot, John Kennedy gyilkosát. Első védőügyvédje,
Herbert Adlerberg, az életveszélyes fenyegetések hatására visszalépett.
Jonathan Marks, Chapman hivatalból kinevezett új ügyvédje bejelentette:
védence felmentését fogja kérvényezni, elmebaj miatt. New York állam
bírósága Chapmanre tettéért maximálisan életfogytiglani börtönbüntetést,
de legalább 25 évet szabhat ki.
Yoko Ono
Annyi tervünk volt még együtt, 80 évig akartunk élni. Még listát is
készítettünk feladatainkról. És most vége. De ez. nem jelenti azt, hogy az
üzenetnek is vége. A zene tovább él. És a zene által John Lennon.
John Lennon
Ha több ötletem már nincs, hát meghalok.
„Most papa Isten része lett” - mondta Sean. „Azt hiszem, amikor az ember
meghal, sokkal nagyobb lesz, mert mindennek része lesz”.
„Hello, hello, I don’t know why do you say good-bye,
I say hello”
„Lennon jelkép, ha halott is"
A gyilkosság annyira megdöbbentette a nemzetet, mint semmi más a 60-as
évek politikai gyilkosságai óta. Olyan volt ez, mintha egy elnök halt volna
meg. (Newsweek, 1980. december 22.)
„Ennek a gyilkosságnak ugyanolyan jelentősége van, mint John

Kennedyének volt.” Ez volt a New York-i rendőrség 20. irodájában
tevékenykedő John Schick főhadnagy első megjegyzése. Kimért, túlterhelt
ember. New York-i zsaru, aki addig üldözte az ördögöt a sötét utcákon, míg
rájött, hogy annak van előnye. És tudja, hogy a dallasi merénylet és
John Lennon halála nem derít fényt semmire. (Le point, 1980. december
18.)
Edward Kennedy szenátor és Peter Rodino képviselő közös javaslata a

fegyverüzletelés ellenőrzésére - írja a The Washington Post cikke - elakadt
az útvesztőben, mert „a. Carter-kormány sokkal jobban félt a kongresszusi
fegyverszindikátustól, semhogy a törvénytervezet előterjesztését
vállalni merte volna”. És egy másik cikkben: „A fegyverüzlet szindikátusa a
kongresszus éppen elég tagját tartja a zsebében ahhoz, hogy bármilyen
hatásos fegyverellenőrzési törvényhozást megakadályozzon”.
(Népszabadság, 1981. január 15.)
A Beatles-tagok egyre messzebb kerültek Liverpool nyomornegyedeitől -

mégis mindvégig megmaradtak a fiatalok „ideológiai szövetségesének”,
merj a mondanivaló, az ifjúság életérzését kifejező dallamfantázia továbbra
is összekötő kapocsnak bizonyult. (Magyarország, 1980. december 21.)
Egy nemzedék sietett Lennon halálának estéjén a tett színhelyére, ahol

sírtak és régi dalokat énekeltek, de a szép korszak véglegesen eltávolodott,
mint a hullám. Egy kicsit magukat vesztették el, elveszítve jelképüket. (Le
point, 1980. december 15.)
Lennonban a 30-40 éves nemzedék lelki támaszát veszítette el. Legtöbben

talán nem is tudták, hogy 10 évvel a zenekar felbomlása után is a régi
Beatles köldökzsinórján keresztül vették magukhoz a bonyolulttá, időnként
nyomasztóvá vált élet elviseléséhez szükséges lelki táplálékot. Erre csak
most, az elmúlás láttán döbbentek rá. (Magyarország, 1980. december 21.)
Egy ember elment, és most az egész világon egy korszak végéről beszélnek.
John Lennon tragikus halálával szertefoszlott egy nemzedék álma. (Le
point, 1980. december 15.)
A 30-40 évesek nemzedéke az „újat hozók” vezére, John Lennon halálában

egy álom végső elvesztését gyászolja: a hatvanas évek „dübörgő”
korszakának optimizmusát. (Magyarország, 1980. december 21.)
Én értem azokat, akiknek már van miről hallgatniuk, de miért, hogy 16 éves
gimnazisták azon a napon gyászszalaggal mentek órára? Nekik ki lehetett
Lennon? Egy jó 15 évvel öregebb világ érzi most az értelmetlenül visszatért
pillanatban, hogy egy kornak visszavonhatatlanul vége van. Nem
egyszerűen azért, mert egy nemzedék mozgalma elveszítette az álmait, és
most már az álmok korának jelképe sem élő. Azt már tudom, hogy nem
voltunk annyira egyek, mint hittük, nyugaton és itt keleten sem, ahol a
középrétegek lázadása tőlük lefelé csak divat lett, és ahol a fiatalok
áramlatai nem akarták átlépni azokat a kereteket, melyek között
élünk. 1980-ban azonban úgy is eszembe jutnak a 60-as évek, hogy akkor el
tudtuk képzelni, hogy ezentúl nem az ennivaló, a ruha, a lakás lesz a
legfőbb gondunk, hogy nem réteg, vagy osztályhatárok határozzák meg
mindezt elsősorban, hogy nincs okunk háborúra gondolni, hogy az idő a
kezünkben van, a történelem rólunk szól, mindenkiről külön-külön,
gondolatban, életmódban és a legszemélyesebb, akkor legőszintébbnek tűnő
emberi kapcsolatban, a szerelemben is.
1980-ban is biztos vagyok abban, hogy lehetetlen hajlamom az

őszinteségre, a kínlódás a tisztánlátásért, a kényszer a folytatásra,
valamiféle másnak talán nem is fontos értékek őrizgetése, örökségem és
örökségünk része. Az a kor nem tűnt el, ha el is múlt. Lennon jelkép, ha
halott is. (Szénási Sándor jegyzete, Magyar Rádió, 1980. december 13.)
A lányom hozta a hírt az iskolából, rossz vicc mondtam, de féltem. „Az élet
nagyon rövid / nincs idő erőszakra és harcra barátom / mindig úgy
gondoltam bűn ez” ezt még a kezdeti vidám időkben írtad John, amikor
még többes szám első személyben éltünk és még volt BEATLES és IGEN
és mivé lettünk azóta, mondd? (hadd mondjam meg, az összes versed közül
nekem az a fáradt fütty tetszett legjobban a FÉLTÉKENY FICKÓ
VAGYOK közepén you know most már tudom, ez a fütty volt a
fiatalságom, nem volt túl hosszú, mi?) FELBOMLOTTAK utcahíres
ZENEKARAINK kiből tanár lett, kiből lakatos, kiből bárzenész, kiből na
jó! TISZTA SOR, de mi a TISZTA ZENÉT akartuk, a SAJÁT ZENÉNKET
AKARTUK ELJÁTSZANI (egyszer Londonban láttam egy hapsit
FÉLELMETESEN hasonlított rád, ott ült a Charing Cross Roadon a
csúcsforgalomban és furulyázott magában, tudtam, hogy nem te vagy, de
azt is tudtam, hogy lehetnél), ez az utolsó dobás azért felrázza a srácokat,
talán még nem késő, MÉG MINDEN LEHET, te pedig te
MUNKÁSOSZTÁLY HŐSE, te FEKETERIGÓ, végül is „mindig csak erre
a pillanatra vártál, hogy feltámadhass” (Temesi Ferenc: Nincs búcsú,
John Élet és Irodalom, 1980. december 13.)
Utolsó képei egyike: törődött arc, az öregedés letörölhetetlen jeleivel.

Nyugtot nem ismerő, örökké tudásra szomjazó garabonciás diákként néz a
kamerába, lehorgonyozni negyvenévesen sem tudó, örök kisfiú. Mire vár
választ? Bízott-e még abban, amit minden évben felröppentettek a
hírügynökségek, hogy egyszer újra Ringo püföli a ritmust a színpad
szélén, George gitárja sír finoman, s ismét ugyanabba a
mikrofonba énekelnek, egymással örökké szemben állva, egymás mellett a
balkezes Paullal? Újabb pecsét került egy hajdan lelkesítő életérzés
elmúlását kimondó határozatra. (Magyar Nemzet, 1980. december 10.)
Az elmúlt években a beatnemzedék néhány nagy egyénisége eltávozott az

élők sorából, haláluk azonban nem okozott a mostanihoz hasonló lelki
sokkot. Úgy látszik, Brian Jones, Janis Joplin, Jimi Hendrix — sőt még
Elvis Presley esetében sem volt olyan belső, „majdnem filozófiának
nevezhető" kapocs a zenész és hallgatói között, mint John
Lennonnál. (Magyarország, 1980. december 21.)
John Lennon halálával, sőt egy eszme halálával egy generáció távozott el.
Nem vett be halálos adag gyógyszert, nem omlottak össze az idegei, csak
valami képtelenség történt, mellyel Lennon gyakran játszott szövegeiben, és
ami legyőzte, ostobán, ahogy történnie kellett. (Le point, 1980. december
15.)
A koncert című játékfilmem egyik jelenetét forgatjuk Bródy János lakása

előtt. Mindannyian feldobott állapotban vagyunk, hiszen újra összeáll a
legendás Illés együttes. A film is erre az eseményre épül.
December 9-én, a kora reggeli órákban Kende János operatőr hozza a hírt:
Lennont lelőtték!
Becsöngetünk Bródyhoz, maga elé meredve ül egy széken. Megérkezik
Szörényi Levente. Szinte a szemével kérdezi: Hallottátok?
Nincs kedvünk forgatni, nem találjuk a helyünket. A földet, a falakat

bámulják még azok is a stábból, akiknek Lennon nem jelenthetett annyit,
mint nekünk.
Előkerül a Double Fantasy, ebben a pillanatban hátborzongatóan szól.

Lennon a szeretetről, a megértésről és az újrakezdésről énekel.
Bekapcsoljuk a magnót. Pontosan nem is tudjuk, hogy miért. Ekkor még

szó sincs könyvről. Valahogy mégis úgy érezzük, hogy rögzítenünk kell
első gondolatainkat.
(Sz = Szörényi Levente, B = Bródy János)
B: 1963. Puskás Tivadar Távközlési Technikum. Rádióamatőr szakkör.

Véletlenül jön be Luxemburg. Roll over Beethoven. Az egész olyan volt,
mint egy kis szentély, ahonnan sugárzik a zene.
Sz: Először Csekétől, a Szabad Európában hallottam Beatlest. Egyszer csak

megszólalt egy szájharmonika, majd egy tökéletesen tiszta vokál. Love me
do. Teljesen felborzolta az idegeimet.
B: A She loves you-ra határozottan emlékszem. Minden gúnyolódás a yeah,

yeah, yeah körül összpontosult.
Sz: A Beatlesszel kezdődött a konvenciók felrúgása. Nekünk ez valamiféle

határozott életigenlést jelentett.
B: Beatles a Lennon-McCartney szerzőpáros jóvoltából egy követhetetlenül

sajátos világot alakított ki. Felszabadult ének, kvartos, kvintes szólamok,
rafinált zenei megoldások.
Sz: Ez a zene annyira jelezte a tartalmat, hogy az angol szöveget kevéssé

értve is éreztük, tudtuk, miről szólnak. Nekik is köszönhető, hogy nálunk
most már elég sokan beszélnek angolul. A fiatalok kedvet kaptak rá.
B: Még Angliában is mekkora feltűnést keltett ez a zene. Hát még idehaza,
ahol még a Beatles előtti zenének is „nyugati fellazító” politikai
felhangokat adtak.
Sz: A Beatlest a hivatalos kommunikációs eszközök kezdetben úgy mutatták

be, mint a kapitalizmus vadhajtását, eltévelyedését. Így egy csomó
információt közöltek akaratlanul is, amelyre éhesen figyeltek a fiatalok.
B: Arra számítottak, hogy a négy gombafejű zenéjét hallva, nálunk egy

ország kezd majd el röhögni. Hát tényleg röhögött. De nem a Beatlesen.
Sz: Mire elkezdték volna méltatni őket, már meg is szűnt az együttes.
B: Már az első évben hatalmas sajtójuk volt kint. Az embereket érdekelte

mindaz, ami körülöttük történik. Erről szinte semmi sem jelent meg itthon.
Sz: A Beatles felfutásában az volt szenzációs, hogy a generáció minden

egyes tagja érezhette, hogy előtte is nyitva áll az út. Mi is a közönség
nyomására jöttünk fel.
B: A Beatles felszabadította az emberekben a tehetséget, az érzelmeket,

tisztázta a lehetőségeket. Olyasmit csináltak, ami nagyon sok embernek
kellett.
Sz: A Rákóczi úton egy Ceglédi nevű maszeknál lehetett nyugati lemezeket
venni, cserélni. 100 Ft volt a kislemez, 300 Ft a nagy. Minden nap
elmentem a kapuja alá, hogy megnézzem az újdonságokat.
B: A kislemezeket viaszanyagra nyomta, úgy terjesztette. Ez nyilván jogi

akadályokba ütközött, de tény, hogy akkoriban egyedülálló módon
közvetítette a fiatalságnak ezt a kultúrát.
Sz.: Fel sem tudjuk fogni, mit jelent, hogy egy Londonra koncentrált zenei
életben egyszer csak megjelenik egy vidéki zenekar és tájszólással diadalt
arat. Talán nem is olyan véletlen, hogy a Beatles ipari környezetből indult,
míg pl. a Rolling Stones lényegében egyetemi zenekarnak számított. A négy
srác egymástól különböző, önálló karakterű egyéniség volt. Ezért is kellett
valószínűleg feloszlania az együttesnek. Talán Paulnak volt a legerősebb
formaérzéke, de az indulati töltés mindenképp Lennontól jött. Ehhez
párosult Harrison misztikus világa, Ringo vagabondsága.
B: A béke, az emberek közötti egyenlőség hirdetése Lennon természetes

vállalkozása volt. Az az érzés, hogy ők világsztárok, lelkiismereti nyomást
gyakorolhatott rájuk. Gazdag, népszerű ember volt, tudta, hogy szavára
sokan figyelnek. Úgy érezte, hozzá kell szólnia ezekhez a dolgokhoz. Nem
volt politikus. Filozófiailag sem volt képzett, de belső tisztessége szerint
cselekednie kellett. Ezek egy nagyon becsületes ember állásfoglalásai egy
olyan műfaj nyelvén, amelyet százmilliók hallgatnak.
Sz: A Beatles egy olyan új eszményképet hozott, amely gyökeresen

különbözött az eddigiektől. A felnőttekre hasonlítani akaró, csendes, jól
tanuló gyerek eszménye helyett jött ez a hangos, hosszúhajú, saját
egyéniségét érvényesíteni akaró típus. Az egész beat ezt hirdette.
Valószínűleg nem attól lett vége a háborúnak Vietnamban, hogy Lennon azt
hirdette „A háborúnak vége, ha te is úgy akarod". De hogy ez is hozzájárult
a közvélemény alakításához, az biztos.
B: Az emberek igénylik a mesét, a történetet. A Beatlesben mindezt

megtalálták. Volt egy mese, amelyben hihettél. Az egész Beatles egy nagy
mese volt, amelynek sohasem volt vége. Most már biztos, hogy nem talál
egymásra a király és a királyné. Többé nem áll össze a Beatles.
Sz: Éppen reggeliztem. Szólt a rádió, híreket mondtak. Megakadt a falat a

torkomon. A váratlan hírrel úgy vagyunk, hogy az első pillanatban azt
hisszük, rosszul hallunk. Azt gondoltam, hogy valamilyen fantázia
szüleménye az egész. Egy pillanatig azt éreztem, hogy ez nem igaz. Aztán a
következő pillanatban szembe kellett nézni a valósággal.
B: Egyszer azt nyilatkozták, hogy ők nagyobbak mint Jézus Krisztus, és

fölhördült a világ. Nekem tényleg mindennél többet jelentettek. Lennon
első szólólemezén van egy dal: „senkiben sem hiszek, csak saját
magamban.” Egy kicsit ő volt az én prófétám, az én istenem. Hihetetlen.
Sz: A történelemnek éppen őt kellett eltüntetnie, hogy megszűnjék egy

mítosz.
B: Miért van annyi gazember a Földön, aki annak a halálát akarta, aki a
hatvanas évek reményeit egymaga kifejezte, s akinek a lelkében olyan
mélyen éltek a love és peace fogalmak? John Lennon, akit azért bíráltak,
mert Krisztushoz hasonlította magát, valóban mártírként halt meg.
„Nem kételkedtünk abban, hogy
sikerülni fog”
1964-ben a New York-i világkiállításon egy űrkapszulát mutattak be a
nézőknek. A játékkapszula azt példázta, milyen különös információt
juttathatnánk el földünkről különböző égtájakra. E távoli tájakra küldött
információ légmentes, kiszivattyúzott burkába hegesztve egy műszív és
egy lézer volt, és mellette, hogy korunkból az üzenet teljes legyen, egy
Beatles-lemez.
1940. október 9. 6 óra 30 perc. Szirénazúgás, német bombák hullanak

Liverpoolra. Ebben a pokolban jön világra Alfred Lennon hajópincér és
felesége, Júlia fiúgyermeke. John hároméves, mikor apja elhagyja családját.
John Lennon
Kissrác voltam, amikor apám otthagyta anyámat és engem is. Csak akkor
jelentkezett újra, amikor már híres voltam. És a sajtón keresztül erőszakolta
bele magát az életembe. Szabályos sajtókampányt csinált abból, hogy nem
akartam találkozni vele. Végül is beadtam a derekamat, mondtam,
hogy jöjjön át. Találkoztunk és elkezdtem anyagilag támogatni. Aztán egy
napon elmentem egy pszichiáterhez. A pszichoanalízis során tudatosították
bennem egész elmúlt gyermekkoromat. Visszaemlékeztem egyebek között
arra is, hogy milyen körülmények között hagyott minket ott apám és
ezen rettentően felháborodtam. Másnap közöltem vele, látni sem akarom
többé, pedig kár volt. Mert ma már megértem. Mindenki kerülhet olyan
helyzetbe anyagilag vagy más okból, hogy ott kell hagynia családját,
gyerekeit, feleségét. Ma már bánom, hogy így viselkedtem az apámmal.
John anyja újból férjhez ment. John Mimi nagynénjéhez, egy szigorú,
polgári hölgyhöz került. „Amikor pénzhez jutottam, hálából ajándékoztam
neki egy bungalót. Erről ábrándozott ...”
Az egész városnegyedben Mimi volt az egyetlen, aki Johnt szerette. Mint
bandavezér, a fiú lehúzta a lányok bugyiját, apróságokat lopott a boltokból -
ő volt az ügyeletes verekedő. „Agresszív voltam, mert én akartam lenni a
központ. Én akartam lenni a vezér. Ezzel küzdöttem le kisebbrendűségi
érzésem. Másrészt meg voltam győződve róla: zseni vagyok, de ezt senki
sem vette észre. Arra gondoltam: vagy zseni vagy, vagy őrült. Azután
meggondoltam: bolond nem lehetek, mert senki sem dugott diliházba.
Világos volt tehát, hogy zseni vagyok."
1956 körül John Winston Lennon - a Winston előnevet Churchill iránti

tiszteletből adta fiának Alfred Lennon - 10 húros gitárján hangjegyről
hangjegyre ismerkedik az új amerikai zenei áramlatokkal, a fehér rockkal és
a fekete blues-zal. Az 50-es, 60-as évek fordulóján Anglia ifjúsága
Elvis Presleyt, Buddy Hollyt, Gene Vincentet, Eddie Cochrant, a fekete
amerikaiakat és a New Orleans-i jazzt szereti. A középiskolákban a
kisegyüttesek valamennyi stílust kipróbálják.
A legtehetségesebbek messzebb mennek: a rock-n’-roll gyökereit keresik és
felfedezik az öreg amerikai néger blues énekeseket. De Liverpool és Anglia
még nem énekel. John és barátai, Paul (egy kereskedő fia) és George
(buszsofőr gyereke) lélegzetvisszafojtva készülődnek. A városi
klubokban kezdenek játszani egy szendvicsért, egy üveg sörért; a
nevük előbb Quarryman, majd Moondogs, aztán Rainbows.
Már Silver Beatlesnek hívják őket, amikor 1960-ban Hamburgba kapnak

meghívást. A komoly munka hónapjai következnek.
Ekkor még Pete Best a dobosuk; ötödik tagjuk Stuart Sutcliffe, nagybőgős,
aki a romantikusokat olvassa. Szereti a művészetet, különösen a festészetet.
Agytumorban hal meg a 60-as évek közepén, anélkül, hogy visszatérne
Németországból. Felbecsülhetetlen értékű az a művészi indíttatás, amit
a Beatlesnek, és főleg John Lennonnak adott.
Paul, George és John, a hamburgi Star klubban bőrkabátban és Elvis

Presley frizurával
Az első hivatalos siker. A liverpooli pop-újság címoldalán, még a régi
szerelésben
A hamburgi Star Club főnöke, Horst Fascher, így emlékezik: „John, ami az
alkoholt, lányokat és a vicceket illeti-, teljesen extrém típus volt. Egyszer
csupán csizmában és alsónadrágban állt ki a színpadra; máskor meg
majomkosztümben rohangált a Reeperbahnon.”
Itt, Hamburgban, amikor még „ezüst Beatles”-nek nevezték magukat és

Tony Sheridannal együtt léptek fel, tették le karrierjük alapköveit. Itt
„találták ki” gombafej frizurájukat, amelyet aztán a tinédzserek milliói
utánoztak.
Amikor visszatérnek Angliába szemöldökükre fésült különös frizurájukkal,
elhatározzák, komoly dolgokkal foglalkoznak. „A legnagyobbak akartunk
lenni” - meséli később John. „És nem kételkedtünk abban, hogy sikerülni
fog.”
Ringo Starr lesz a dobosuk. Egyébként John a „Beatle” (skarabeusz) és

„Beat” (ütés) szavakkal játszva adta az együttesnek a Beatles nevet, amely a
város Cavern nevű kis klubjának sztárja lesz. Régi zöldségraktárból
alakították klubbá a helyiséget, ahol minden este egy tucat, a kedvükért
összegyűlt fiú és lány ünnepli őket lelkesen. Itt fedezi fel őket Brian Epstein
és egyezséget ajánl nekik.
LOVE ME DO
Love, love me do,
you know I love you.
I’ll always be true
so please love me do, who ho love me do.
Love, love me do,
you know I love you.
Someone to love, somebody new.
Someone to love, someone like you.
Love, love me do, you know I love you.

Love, love me do, you know I love you.
Szeress, szeress engem / Tudod, hogy szerellek / Mindig hű leszek / Így

kérlek szeress, szeress engem. / Szeress, szeress engem / Tudod, hogy
szeretlek / Mindig hű leszek / Így kérlek szeress, szeress engem. / Valakit
szeretni, valaki újat / Valakit szeretni, olyat, mint te / Szeress, szeress
engem / Tudod, hogy szeretlek / Mindig hű leszek / Így kérlek
szeress, szeress engem / Szeress, szeress engem / Tudod, hogy szeretlek /
Mindig hű leszek / Így kérlek szeress, szeress engem.
A liverpooli Cavern klubban George, Paul és John már Beatles frizurával,

294. és egyben utolsó itteni fellépésük alkalmával
Nem minden lemezcégnek áll módjában akkora baklövést elkövetni, mint
amekkorát a Decca cég követett el, amikor a liverpooli Brian Epsteint
kidobta saját kiadású lemezével együtt. Ő fogta magát és elment az EMI-
hez, Anglia legnagyobb vállalatához. Szerződést kötöttek vele. 1962
októberében megjelent az első Beatles-kislemez: Love me Do. (Világ
Ifjúsága, 1977. március)
Az első kislemez, a Love me Do a 17. helyre kerül a slágerlistán; a második

(Please, Please me) már óriási sikert ér el: első.
Leonard Bernstein
„Ha választanom kell, Beatles-rajongó vagyok. Értékes dolog, amit

csinálnak. A hindu zenére emlékeztet. A Love me Do például nagyon
kellemes muzsika.”
Jogosan veti fel a kérdést - szerkesztőségünkbe küldött hozzászólásában - a

zalaszentgróti gimnázium egyik tanára: miért csak a vicclapok és humoros
adások igyekeznek „választ adni” a nyugatról érkezett tánczenei stílus
világsikerére? „Borzas haj ide, borzas haj oda, a Beatles fiúk mégis csak a
zenéjük által lettek népszerűek, de hogy milyen ez a zene, hogy mi rezonál
egyszeri hallás után ezer és ezer 16-20 év közötti fiatal szívében és
érzésvilágában Liverpooltól Debrecenig, Koppenhágától Melbourne-ig,
arról nem hallottunk szakszerű véleményt. (Magyar Ifjúság, 1964.
november)
The Daily Worker
80 000 nyomorult és 30 000 munkanélküli hangja.
A Beatles-fiúk, leszámítva a dobosukat, gyengébb zenészek, mint a Stúdió

11 tagjai. Hármuk közül (a dobos nem énekel) csak egynek van jó hangja.
Gitárkíséretüket is primitívnek ítélhetnénk, ha nem volna benne minden
annyira a helyén. A produkcióból egy hang sem hiányzik, s noha tudatában
vagyunk gyengébb hangszertudásuknak, az egész úgy jó, ahogy van.
(Magyar Ifjúság, 1964. október 10.)
A Beatles-mánia gazdaggá tette a négy kócost, s azokat az üzletembereket,
akik végighordozzák őket egy sor országon. Beatles-cipő, Beatles-nadrág,
Beatles-kabát, Beatles-frizura, Beatles-naptár, s tányér, amelynek alját a
négy fiú képe díszíti - minden-minden a Beatlesek nagy népszerűségét
jelzi. Kérdés, hogy meddig tart még a Beatles-őrület? Az
üvöltözés jövedelmező üzletnek bizonyul, egyelőre a négy liverpooli
fiú tovább énekel és üvölt, s velük együtt ordít, zokog a nézőtér is . . . (Világ
Ifjúsága, 1964. április)
John: Amikor visszajöttünk Hamburgból, egyszeriben „nagy szám” lettünk.

Képzeld, a hallgatóság 70 százaléka azt hitte, hogy német hírességek
vagyunk.
Paul: Így reklámoztak bennünket az újságok: A HAMBURGI BEATLE-K
John: A liverpooliak nem tudták, hogy liverpooliak vagyunk. A legtöbben

meg voltak róla győződve, hogy Hamburgban születtünk. Azt mondták: „Az
ördögbe is, ezek jól beszélnek angolul!” És, született angolok lévén, tényleg
jól beszéltünk. Hát tudod, ez volt az első fergeteges sikerünk.
S.: Mennyit kerestetek akkor?
John: 20 dollárt kaptunk egy este.
S.: Fejenként?
John: Az együttes! Az ördögbe is, hisz azelőtt még ennél is sokkal

kevesebbért énekeltünk.
Paul: Azt megelőzőleg három-négy dollárt, ha kaptunk egy estére.
Ringo: Plusz amennyi Coca-Colát meg tudtunk inni. Sokat megittunk.
S.: Gondolom, akkoriban az újságírók sem üldöztek benneteket.
Ringo: Mi mentünk hozzájuk.
John: Bementünk a szerkesztőségbe és azt mondtuk: „Mi egy együttes

vagyunk, s tessék, ez itt a lemezünk. Megtennék, hogy . . .”
George: Tovább sohasem jutottunk, addigra mindig kirúgtak és becsapták
utánunk az ajtót.
S.: Az utóbbi években megváltozott a véleményetek az újságokról?
Ringo: Igen.
S.: Mennyiben?
Ringo: Még jobban utáljuk őket, mint eddig.
SHE LOVES YOU
She loves you yeh, yeh, yeh,
She loves you yeh, yeh, yeh.
You think you’ve lost your love,
Well I saw her yesterday -yi -yay,
It’s you she's thinking of,
And she told me what to say -yi -yay.
She says she loves you,
And you know that can’t be bad.
Yes, she loves you,
And you know you should be glad.
She said you hurt her so,
She almost lost her mind,
And now she says she knows,

You’re not the hurting kind.
She says she loves you,
And you know that can’t be bad,
Yes, she loves you,
And with a love like that,
You know you should be glad.
You know it’s up to you,
I think it’s only fair,
Pride can hurt you too.
Apologise to her.
Because she loves you,
And you know that can’t be bad,
Yes, she loves you,
With a love like that,

Yeh, yeh, yeh,
Yeh, yeh, yeh.
Ő szeret téged je, je, je / ő szeret téged je, je, je / Azt hiszed, elvesztetted a
szerelmed / Hát én láttam öt tegnap / És rád gondol / És ő mondta, hogy mit
mondjak / Azt mondja, szeret téged / És tudod, hogy az nem lehet rossz /
Igen, szeret / És boldognak kellene lenned / Azt mondta megbántottad /
Majdnem megbolondult / És most már tudja / Hogy te nem vagy olyan, aki
bánt / Azt mondja szeret / És tudod, hogy az nem lehet rossz / Igen ő szeret
/ És boldognak kellene lenned / Ő szeret téged je, je, je / Ő szeret téged jc,
je, je / És egy ilyen szerelemmel / Boldognak kellene lenned / Tudod, hogy
rajiad múlik / Azt hiszem ez igazságos / A büszkeség neked is fájhat / Kérj
bocsánatot tőle / Mert szeret téged / És tudod, hogy az nem lehet rossz /
Igen, szeret / És boldognak kellene lenned / Ö szeret jc, je, je / Ő szeret jc,
je, je / Egy ilyen szerelemmel / Tudod, hogy boldognak kellene lenned
/ Egy ilyen szerelemmel / Tudod, hogy boldognak kellene lenned / Egy
ilyen szerelemmel / Boldognak kellene lenned / Jc, jc, je / Jc, je, je
S.: Hallottatok a zendülésről, mely a legutóbbi Glasgow-i
felléptéteket követte?
John: Később hallottunk róla.
S.: És azt tudjátok, hogy másnap az egyik Glasgow-i lap közvetlen

felbujtással vádolt benneteket?
Ringo: Hát ez gyönyörű! Nem is lehet rá mit mondani. Átkozottul
tisztességes eljárás.
Paul: Mindez, nem miattunk van. A tömeg miattunk jön össze, de az

előadások utáni zavargások már semmi összefüggésben nincsenek velünk.
S.: Tehát az alkalmat csak ürügyként használják fel?
George: így van.
Paul: Hát most Dublinban nem láttad, mikor a tömeg leállította az egész
forgalmat? Egy sofőrt ki is húztak a buszból.
John: Még a tűzoltókat is kihívták . . .
S.: Ezenkívül az emberek autókat borogattak fel, és kirakatokat törtek be.

De mindennek semmi köze a ti szereplésetekhez?
Paul: Némi van; annyi, hogy a tömeg a mi előadásunk miatt gyűlik össze.
S.: A királynővel találkoztatok már?
John: Nem, ő az egyetlen, akivel még nem, mindenki mással már igen.
(lean Shepherd interjúja. 1965. A Magyar Ifjúság nyomán)
1962. január 1-én a Deccánál kezdik az új évet. John a Please, Mr.

Postman-t énekli, de a Decca Brian Poole and the Tremeloes-t szerződteti.
Június 6-án hallgatja meg őket az EMI. majd Brian Epstein táviratozik
Hamburgba: „Gratulálok fiúk, várom a felvétel időpontját. Addig is
próbáljátok az új. anyagot.” Szeptemberben az EMI részéről George Martin
aláírja a szerződést, s október 5-én megjelenik a Love me do. A képen John
a Love me do felvétele közben az EMI stúdiójában
1963. november 4-re hatalmas koncertet hirdetnek a Royal Variety Show-
ban. Megjelenik Erzsébet királynő és Margaret hercegnő is. 25 együttes és
énekes szerepel, a legnagyobb sikert azonban a gombafejűek aratják.
John Lennon úgy tesz, mintha rögtönözné első botrányos megjegyzését a

királyi család előtt, pedig jól előkészített szöveg volt ez: „Maguk, akik hátul
állnak, üssék össze a tenyerüket, maguk pedig, akik az első sorban állnak,
rázzák az ékszereiket.” Ez a szemtelenség szórakoztatta a rajongókat - s azt
mondják - a királynőt is.
Anglia és a kontinens meghódítása után nagy csatára: Amerika bevételére

indultak.
1964. február 7-én 4 ezer rajongó búcsúztatta a Beatleseket, akik a PANAM

101 sz. járatán Amerikába utaztak. Még többen várták őket New Yorkban,
ahol a rádió így mondta be az időt: „2 óra múlva Beatles”, aztán „1 óra
múlva”, a hőmérsékletet pedig: „5 Beatles fok”.
Szereplésük Amerikában is Beatles-mániát eredményezett. A New York-i

repülőtéren annyi fiatal, akkora tömeg még sohasem volt, mint a négy
kócos érkezésekor. Senki sem jegyezte fel, mennyi volt az összeszaggatott
ruha és hány rajongót tapostak el, mire színrelépett a rendőrség. Ilyen
nagyszámú rendőri erőkre még koronás fők érkezésekor sem volt szükség.
1964. február 9-én John Lennon, Paul McCartney, Ringo Starr és George
Harrison először lépnek fel az amerikai televízióban, az Ed Sullivan Show-
ban. Aznap este 73 millió amerikai nézi őket - a Beatlest - és másnap az
amerikai rendőrség különösen dicsérő statisztikát tesz közzé: a show ideje
alatt egyetlen fiatal sem követett el bűncselekményt.
És már 1964-ben arra gondolnak, hogy leállítják a szerepléseket. Túl

veszélyes. Ez már nem a szimpátia egyszerű megnyilvánulása, hanem
valóságos felkelés, törésekkel, sebekkel mind a 25 városban.
De az aláírt szerződéseket teljesíteni kell. És a hihetetlen számú és sikerű

lemez csak tovább növeli a Beatles-imádók számát.
CAN’T BUY ME LOVE

Can't buy me love, love,
Can't buy me love.
I’ll buy you a diamond ring my friend.
If it makes you feel alright,
I’ll get you anything my friend,
If it makes you feel alright,
For I don’t care too much for money,
For money can't buy me love.
I’ll give you all I’ve got to give,
If you say you love me too,
I may not have a lot to give,
But what I’ve got I’ll give to you,
For I don’t care too much for money.
For money can't buy me love.
Can't buy me love, ev’rybody tells me so.
Can’t buy me love, no, no, no, no.
Say you don’t want no diamond ring,
And I’ll be satisfied,
Tell me that you want those kind of things.
That money just can’t buy,

For I don't care too much for money,
For money can’t buy me love.
Can't buy me love, ev’rybody tells me so.
Can’t buy me love, no, no, no, no.
Say you don’t want no diamond ring,
And I’ll be satisfied,
Tell me that you want those kind of things
That money just can’t buy,
For I don’t care too much for money,
For money can’t buy me love.
Can’t buy me love, ev’rybody tells me so.
Can't buy me love, no, no, no, no.
Can’t buy me love, love,
Can’t buy me love.
Nem vásárolhatok szerelmet, szerelmet / Nem vásárolhatok szerelmet /

Veszek neked gyémántgyűrűt, barátom / Ma úgy tetszik / Bármit megadok
neked barátom / Ha úgy tetszik / Mert nem sokat törődöm a pénzzel / Mert
nem vásárolhatok szerelmet / Mindent megadok, amit csak adhatok / Ha azt
mondod, te is szeretsz / Lehet, kevés amit adhatok / De amim van, neked
adom / Mert nem sokat törődöm a pénzzel / Mert nem
vásárolhatok szerelmet / Nem vásárolhatok szerelmet, ezt mondja mindenki
/ Nem vásárolhatok szerelmet, nem, nem, nem, nem / Mondd, hogy nem
kell gyémántgyűrű / És elégedett leszek / Mondd, hogy olyan dolgokat
akarsz / Amit nem lehet pénzért venni / Mert nem sokat törődöm a pénzzel /
Mert nem vásárolhatok szerelmet / Nem vásárolhatok szerelmet, ezt mondja
mindenki / Nem vásárolhatok szerelmet, nem, nem, nem, nem / Mondd,
hogy nem kell gyémántgyűrű / És elégedett leszek / Mondd, hogy olyan
dolgokat akarsz / Amit nem lehet pénzért venni / Mert nem sokat törődöm a
pénzzel / Mert nem vásárolhatok szerelmet / Nem vásárolhatok szerelmet,
ezt mondja mindenki / Nem vásárolhatok szerelmet, nem, nem, nem. nem /
Nem vásárolhatok szerelmet, szerelmet / Nem vásárolhatok szerelmet.
1965. augusztus 15-16-án a New York-i Shea stadionban lépnek fel 56 000
néző előtt. A tömeg csak saját ordítását hallja, a mikrofonok a hangzavart
verik vissza. Senki nem hallja a Beatles zenéjét, már ők maguk sem tudják,
hol tartanak.
A Beatles (második amerikai körútján 1966. augusztus 29-én), a Los

Angeles-i Dodgers baseball-stadionban vendégszerepeit. A lelátók
zsúfolásig megteltek. A hangverseny végén a rajongás túllépett minden
határt: a négy „gombafejű” páncélgépkocsin volt kénytelen elmenekülni az
ostromlók rohama elől. Amikor ugyanis a Beatle-k kiléptek a főkapun és
megpróbáltak eljutni autóikhoz, a hatalmas luxuskocsikat a szó szoros
értelmében elborították a beatzene hívei. Felmásztak az autó tetejére és a
gépháztetőre úgy, hogy a Beatles visszamenekült a stadion irodáiba.
A rendőrök közelharcot vívtak a rokonszenv-tüntetőkkel - és vesztükre -

fából ácsolt útakadályokat is elhelyeztek. A beatzene kedvelői rögtön
darabokra szedték és a rendőrök fejéhez vagdosták abban az
igyekezetükben, hogy a Beatle-k közelébe férkőzzenek, egy-egy
autogramot vagy legalább egy darabot szerezzenek a ruhájukból. Miközben
a riadórendőrök testükkel fedezték a főkaput - csak úgy záporoztak rájuk
az utcakövek és a palackok, de a 45 ezer Beatles-rajongó közül is többen
megsebesültek - a Beatles tagjai a pálya másik kijáratán, egy páncél kocsin
hagyták el fellépésük színhelyét. A feljegyzett kijelentések közül a
legnagyobb feltűnést annak a tizennégyéves kölyöknek a könyörgése
keltette, aki azt mondta, hogy feltétlenül tegyék be nevét az újságba,
mert azt akarja, hogy a Beatles-együttes miatt dobják ki az iskolából; így
bizonyíthatná ragaszkodását hozzájuk.
Mindez azonban semmiség ahhoz a jelenethez képest, amelyet egy igen-

igen ifjú lányka produkált ez alkalommal. A lányka a színpadlépcsőről
(amelyen előtte Ringoék léptek fel) lelépve, lábujjhegyen, ugyancsak
óvatosan, mereven előrenyújtott karokkal és csészévé formált tenyerekkel
igyekezett áttörni a tömegen. Látnivaló volt, hogy valami nagy
kincset rejthetnek kezei. S miután a feketéllő tömegből valóban nem volt
könnyű kijutni, időnként rimánkodva szólalt meg: „Segítsenek kijutni
innen! A kezemben kevéske hamu van Paul McCartney cigarettájából.
Magam láttam, amikor leszórta . . .”
Egy amerikai riporter a BBC-nek azt nyilatkozta: nemzedékének nagy

szüksége volt arra, hogy Kennedy halála után a Beatlesben új eszményképre
találjon. És John Lennon egy sajtókonferencián óvatlanul azt mondja, hogy
több az olyan ember, aki egy Beatles show-ért lelkesedik, mint aki
Krisztus vagy Isten felé fordul. A vallásosak ezt úgy értik, hogy John szerint
a Beatles népszerűbb, mint Jézus Krisztus. A Ku Klux Klán nyilvánosan
elégeti a Beatles-lemezeket és John fotóit.
Londonban Madame Tussaud világhírű panoptikumában gyorsan helyet

csinálnak négy új viaszfigurának a történelem nagyjai között: a gombafejű
kvartett bevonul a „viasz halhatatlanság" birodalmába.
YESTERDAY
Yesterday, ail my troubles seemed so far away,
Now it looks as though they’re here to stay,
Oh, I believe in yesterday.
Suddenly, I’m not half the man I used to be.
There’s a shadow hanging over me,
Oh, yesterday came suddenly...
Why she had to go I don’t know. She wouldn’t say.
I said something wrong, now I long for yesterday,
Yesterday, love was such an easy game to play,
Now I need a place to hide away,
Oh, I believe in yesterday...
Tegnap, a gondjaim olyan távolinak tűntek / Most úgy látszik mégis velem
maradnak / Ó, hiszek a tegnapban / Hirtelen félig sem vagyok az, aki
voltam / Egy árnyék borít be engem / Ó, a tegnap hirtelen jött / Hogy miért
kellett mennie, nem tudom. Nem mondta / Valami rosszat mondtam, most
visszavágyom a tegnapba / Tegnap a szerelem egy könnyű játék volt / Most
pedig búvóhelyre van szükségem / Ó, hiszek a tegnapban...
A konzervatívok beszédeiket a Beatles rajongóinak szánt gúnyos
célzásokkal tűzdelik tele.
Harold Wilson azonban lefényképezted magát a négy fiúval a liverpooli

„Cavern”-ben, ahol minden kezdődött.
Harold Wilson:
Lennon korai éveiben az. ifjúság mintaképe volt. Gondoskodott arról, hogy
ne mászkáljanak ide-oda az utcán.
A Királyi Flotta tengerészei lázadással fenyegetőznek - majdnem mint a

Patyomkinon - hogy Johnhoz és Paulhoz hasonlóan fésülhessék hajukat.
Benthal Greenben az egyik gyár éjjel-nappal Beatles-parókákat gyárt.
Milyen büszkék lehettek, amikor megtudták, hogy a Buckingham palota
egyik magasrangú személyisége is rendelt egyet. Mindenki olyan
akart lenni, mint ők.
A külföldi lemezeladások következtében a deviza áramlani kezdett az

államkincstárba, s Anglia fejet hajt: az államkasszának nyújtott
szolgáltatásokért a királynőtől a Buckingham palotában megkapják a
„Members of British Empire”-t. Újabb botrány.
I’M DOWN
You tell lies thinking I can’t see.
You can’t cry’cos you’re laughing at me,
I’m down (I’m realty down),
I’m down (down on the ground),
I’m down (I’m really down).
How can you laugh,
when you know I’m down? (How can you laugh?)
Man buys ring woman throws it away,
same old thing happens ev’ry day,
I’m down (I’m really down),
I’m down (down on the ground),
How can you laugh,
when you know I’m down? (How can you laugh?)
We’re all alone and there’s nobody else,

you still moan 'Keep your hands to yourself’,
I’m down (I’m really down),
I’m down (down on the ground).
How can you laugh,
when you know I’m down? (How can you laugh?).
Oh yeah.
Hazudsz és azt hiszed nem látom / Nem sírhatsz, mert nevetsz rám / Le
vagyok törve / (Nagyon le vagyok törve) / Le vagyok törve/(Mélyen) / Le
vagyok törve / (Nagyon le vagyok törve) / Hogy nevethetsz/ Amikor tudod,
hogy le vagyok törve? / (Hogy nevethetsz?)/ A férfi megveszi a gyűrűt, az
asszony eldobja / Hasonló dolgok minden nap történnek / Le vagyok törve /
(Nagyon le vagyok törve)/ Le vagyok törve / (Mélyen)/ Le vagyok törve
/ (Nagyon le vagyok törve)/ Hogy nevethetsz / Amikor tudod, hogy le
vagyok törve?/(Hogy nevethetsz?) / ügyedül vagyunk, nincs senki más /
Mégis nyöszörögsz „Tartsd meg a kezeidet magadnak”/ Le vagyok
törve/(Nagyon le vagyok törve)/ Le vagyok törve /(Mélyen)/ Le vagyok
törve / (Nagyon le vagyok törve)/ Hogy nevethetsz, amikor tudod, hogy
le vagyok törve? / (Hogy nevethetsz?) / Ó, igen.
Paul, Ringo, George és John Little Richard társaságában
A Beatles Roy Orbison (szemüvegben) és a Gerry and the Peacemakers

társaságában
„Kicsit megkéstünk ezzel a
premierrel”
A Beatles, majd feloszlásuk után az egyes tagok összesen 38 filmben
szerepeltek vagy írtak filmzenét. Ezek közül három Beatles film, az Egy
nehéz nap éjszakája, a Segítség és a Sárga tengeralattjáró, illetve a Ringo
főszereplésével 1973-ban készült Az lesz majd a nap (That’ll Be the Day)
című film jutott el hozzánk. Ebben a fejezetben a Beatles-jelenség
szempontjából elsősorban érdekes három filmükkel foglalkozunk. (Később
még szó lesz a Magical Mystery Tour és a How 1 Won the War című
filmekről is.)
A HARD DAY’S NIGHT
(Egy nehéz nap éjszakája)
Írta: Alun Owen Operatőr: Gilbert Taylor Rendezte: Richard Lester Gyártó:
Walter Shenson - Subafilms Bemutató: 1964. július 6.
Magyarországi bemutató: 1968.
A film kezdetén a Beatles az It Is a Hard Day’s Night című dalt énekli,

miközben a pályaudvaron rajongóik elől menekülnek. Nagy nehezen sikerül
feljutni a vonatra. Paul elhozta nagypapáját is, mondván, jót fog tenni neki
egy kis kikapcsolódás. Előkerül a két menedzser, Norbert és Sherick is. A
nagypapa különböző galibákat okoz a vonaton, gyanús körülmények között
fényképeket kér a fiúktól, majd aláíratja velük azokat. Nem engedi, hogy
lányokkal ismerkedjenek, váratlanul rabnak tünteti fel őket, majd eltűnik. A
fiúk rosszat sejtve keresésére indulnak, s egy kupéban meg is találják, amint
éppen házassági ajánlatot tesz új ismerősének. A további zűrök megelőzése
érdekében a nagypapát bezárják a poggyászkocsiba. A fiúk végül is
szolidaritást vállalnak a kisöreggel, beülnek hozzá, s csinos lányok
asszisztálása mellett kártyázni kezdenek. Megérkeznek a fellépés
színhelyére, ahol ujjongó tömeg várja őket. Norbert ötletére csellel kocsiba
szállnak, elkerülik a rajongókat. A szállodában kiderül, hogy rengeteg
levelük érkezett. A menedzserek szigorúak: a leveleket estére meg kell
válaszolni. Ringo egy játékklubtól is kap meghívót, de mielőtt
végigolvashatná, a nagypapa kikapja kezéből és gyorsan elteszi. A fiúknak
kisebb dolguk is nagyobb annál, mintsem hogy szerelmes levelekre
válaszoljanak. Amint Norbert kiteszi a lábát, szórakozni indulnak. A Beatles
egy klubban csinos lányok társaságában táncol, szórakozik. A nagypapa is
mulatni vágyik, felveszi szmokingját és titokban a játékklubba indul.
Norbert és Sherick persze azonnal felfedezik a szökést, hazaviszik a fiúkat,
majd amikor a nagypapa helyett a szekrényben a csupaszra vetkőztetett
pincért találják, az öreg után erednek. Másnap reggel a szállóban nagy a
készülődés. Norbert összetereli a társaságot, kezdődik a sajtófogadás. Az
újságírók hülye kérdéseire a fiúk hasonlóan hülye válaszokat adnak,
amelyekkel természetesen elbűvölik a hallgatóságot. Végül is
egymásra kacsintva, az adott jelre egyszerre lépnek le az ünneplő
gyülekezetből.
A színházban már próbára készülődnek. Próba után Norbert leteremti a

fiúkat, s újabb kérése: az adás kezdetéig ne hagyják el az épületet. Ők
azonban az első adandó alkalommal távoznak a vészkijáraton, s egy üres,
gyepes térségen hatalmas, felszabadult bolondozásba kezdenek. A
legkülönfélébb kalandokba keverednek. Johnt egy elvirágzott nő szólítja
meg, George-ot összekeverik valakivel, végül is egy reklámügynökségen
köt ki, ahol a fiatalok ízlését kutatják, s ő lesz az alany. A színházteremben
ezalatt operettrészlet felvétele folyik. A nagypapa a színház pincéjében
hamisítja a fiúk fotójára az autogramokat, de véletlenül megnyom egy kart.
. . s a színpadi liften az operett szerelmespárja közé „emelkedik”. A
rendezőnek már elege van a nagypapából, a Beatlesből, s általában
mindenből. Végre megérkeznek a fiúk, próbálni kezdenek. Munka után a
nagypapa Ringot piszkálja, hecceli a Beatles ellen, ahol szerinte
kihasználják csak, de igazából nem értékelik. Rábeszéli, hogy menjen ki a
szabadba, s élje a saját életét. Ringo kötélnek áll; különböző
bonyodalmakba keveredik, s ennek egyenes következményeként egy
rendőr felfigyel rá.
A HARD DAY’S NIGHT

It's been a hard day's night,
And I’ve been working like a dog.
It’s been a hard day’s night,
I should be sleeping like a log,
But when I get home to you,
1 find the thing that you do,
Will make me feel alright.
You know I work all day,
To get you money to buy you things,
And it’s worth it just hear you say,
You’re gonna give me ev’rything.
So why on earth should I moan,
’Cos when I get you alone.
You know I feel okay.
When I’m home ev’rything seems to be right,
When I’m home feeling you holding me
tight, tight, yeh.
And I’ve been working like a dog,

I find the thing that you do,
So why on earth should I moan,
’Cos when I get you alone.
You know I feel okay.
When I’m home ev’rything seems to be right,
When I’m home feeling you holding me
Tight, tight, yeh.
And I’ve been working like a dog.
It’s been a hard day’s night
I find the thing that you do,
Egy nehéz nap éjszakája volt / Úgy dolgoztam, mini egy állat / Egy nehéz
nap éjszakája volt / Úgy kellene aludnom, mint egy tuskó / De amikor
hazamegyek hozzád / Attól, amit csinálsz / Jól érzem magam / Tudod, hogy
egész nap dolgozom / Hogy pénzt szerezzek neked, hogy vásárolhass
dolgokat / És megéri, ha hallom, azt mondod / Mindent nekem adsz / Tehát
miért panaszkodjak / Amikor egyedül vagyok veled / Tudod, hogy jól
érzem magam / Amikor otthon vagyok, minden gyönyörű / Amikor otthon
vagyok és érzem, hogy magadhoz szorítasz / Szorosan, szorosan, jc / Egy
nehéz nap éjszakája volt / Úgy dolgoztam, mint egy állat / Egy nehéz nap
éjszakája volt / Úgy kellene aludnom, mint egy tuskó / Amikor hazamegyek
hozzád / Attól, amit csinálsz / Jól érzem magam / Tehat miért panaszkodjak
/ Amikor egyedül vagyok veled / Tudod, hogy jól érzem magam / Amikor
otthon vagyok, minden gyönyörű / Amikor otthon vagyok és érzem, hogy
magadhoz szorítasz / Szorosan, szorosan, je / Egy nehéz nap éjszakája volt /
Úgy dolgoztam, mint egy állat / Egy nehéz nap éjszakája volt / Úgy kellene
aludnom, mint egy tuskó / De amikor hazamegyek hozzád / Attól, amit
csinálsz / Jól érzem magam.
Közben a színházban kitör a botrány. Nem találják Ringot, idegesen a
keresésére indulnak. A „dedikált” fényképeket árusító nagypapát
megrohanják a fiatalok, s a rendőrök bekísérik az öreget az őrszobára, ahol
találkozik Ringoval. Hatalmas üldözés, fondorlatos cselek közben
kiszabadítják Ringo t a rendőrségről, s bár az utolsó pillanatban, de még
idejében érkeznek a színházterembe. A nagypapát Norbert „biztonsági
okokból” megbilincseli.
Kezdődik a koncert, óriási a siker. Úgy tűnik, hogy az ideges rendező is

megbékélt. A tömeg őrjöngve ünnepli a fiúkat. Egyszer csak ... a kipróbált
módon, a süllyesztő segítségével a színpadon megjelenik ... a nagypapa. A
tömeg ujjong, a rendező és Norbert majdnem elájul.
Vége a műsornak. Norbert közli a pihenni készülő fiúkkal: változott a

program, azonnal indulniuk kell a következő városba. Már várja is őket a
helikopter.
A Beatles az It Is a Hard Day’s Night című dallal búcsúzik.
A történet ugyan butácska, de ki figyel rá . . . Nincs ebben semmi riasztó

vagy felháborító, ártatlan gyerekjáték az egész. S jó játék. Igaz, nem olyan
lázadó, mint ahogy a híre megelőzte, de kedves, fiatalos, vidám . . . Mozi.
(Pedagógusok Lapja, 1968. szeptember 7.)
Arra kapunk feleletet belőle, mi a titka ennek a négy fiatal muzsikus

gyereknek, mi az az egyéniségükben, ami aztán zenévé válva világszerte
meghódította a fiatalok tömegeit és iskolát teremtett. Ez a titok a jókedv, a
derű, a játékosság, amely a kapitalista környezetben megbocsátható bohém
és angolosan flegmatikus anarchizmussal keveredve, fittyet hány a
konvencióknak és örökös csínjeivel, fintoraival kifejezi az ifjúság őszinte
lázadását a társadalmi hipokrízis és megalkuvás ellen. (Petőfi Rádió, 1968.
augusztus 23.)
Komédiázásuk: görbetükre életünknek, kultuszuknak, a fiatalok

rajongásának, az idősebbek szörnyülködéseinek és még sok mindennek, így
a tévéstúdióbeli bolondokházának, a giccsnek, a rendőrök tohonyaságának,
a tucatfilmeknek. (Magyar Nemzet, 1968. augusztus 22.)
A film kiábrándítóan rossz.
A Beatles-együttes - a most hallottak után ki merné kétségbevonni - a

beatmuzsika divathullámának taraján immár évek óta legjobb a világon. S
tekintettel arra, hogy Alun Owen egy éppen formán kívüli fűzfapoéta
kínrímeivel is alig-alig vetekedő forgatókönyve pont ezeket a remek
muzsikusokat akarta behozni a mozivászonra, megmenekült a
tökéletes kudarc fenyegető alternatívájától. Mert midőn a legsiralmasabb
papjancsi-viccekre emlékeztető humora is már-már fogytán, hangszereket
parancsol John Lennon, Paul McCartney, George Harrison és Ringo Starr
kezébe, mikrofonokat dug orruk alá, s kész az illúzió. A néző elfelejti, hogy
néző, s örül, hogy hallgató lehet. (Dél Magyarország, 1968. szeptember 13.)
Van a filmnek egy jelenete, ahol az ifjú világhírességek, megfeledkezve

magasztos küldetésükről, önfeledten kergetőzni, játszani kezdenek
egymással, mint a vásott gyerekek, amíg meg nem találják és vissza nem
terelik őket a nyilvánosság reflektorfényébe. A népszerűség fárasztó
robotját abbahagyni nem szabad. A táncbetétek inkább bolondozásnak
hatnak, mint koreografikus mozgásnak. A helyszínek sem hasonlítanak a
zenés filmek fényesre szidolozott kulisszáihoz. Ezeken a barátságtalan
utcákon Rita Tusingham is szaladgálhatna dacosan felszegett fejjel Tony
Richardson instrukciói szerint, de a többi „dühös” is megelégedve vághatná
bele filmjeibe ezeket a motívumokat. Az amerikai zenés filmek
nikkelcsillogása mellett üdítő ez a „topi”, melynek ihletője ugyanaz az
indulat, mely a divatdiktátorok elleni tiltakozásában a farmernadrágot tartja
üdvözítőnek. (Filmvilág, 1968. szeptember 7.)
A siker csak látszólag könnyű, mert valójában az ilyen népszerű témákon

lehet a legjobban elcsúszni, itt mutatkozik meg, hogy az alkotó a művészi
ízlésnek milyen mércéjével közeledik önmagához, s tárgyához. Nos,
Richard Lester jól vizsgázott. (Esti Hírlap, 1968. augusztus 21.)
HELP!
(Segítség!)
Marc Behm novellája alapján írta: Marc Behm, Charles Wood Operatőr:
David Watkin Rendezte: Richard Lester Gyártó: Walter Shenson -
Subafilms Bemutató: 1965. július 29.

Valahol a világban Clang főpap vezetésével áldozatot akarnak bemutatni
Buddhának, de hiányzik a legfontosabb kellék, a gyűrű. Egyszerre csak
közeliben látjuk a gyűrűt, Ringo doboló kezén, majd magát a Beatlest látjuk
és halljuk. A Help című számot éneklik. A buddhista bennszülöttek
megrökönyödve figyelik őket a televízió képernyőjén. Azonnal döntenek:
Angliába utaznak, hogy visszaszerezzék az elrabolt gyűrűt.
Clang, Ahme és Algy, a szépséges arab nő felfedezik a Beatles különleges

lakosztályát, felderítik a terepet. A legkülönfélébb cselszövéseket eszelik ki
a gyűrű visszaszerzése érdekében. Automatába bújnak, hogy leharapják a
szendvicsvásárló Ringo ujját, éjjel lehúzzák róla a takarót, hogy a másik
szobából horgászbot segítségével „lehalásszák” a gyűrűt. A
liftben elektromágnessel, az utcai postaláda, mérleg, majd egy fürdőszobai
kézszárító „átszerelésével” újabb fondorlatos módszerekkel kísérleteznek,
sikertelenül.
A stúdióban felvételt készít a Beatles. Visszahallgatáskor a zenei rendező

valamilyen „sercegő” hangra lesz figyelmes, mintha felvétel közben
fűrészeltek volna valahol. Mire végighallgatják a számot, Clangék már ki is
vágták Ringo alatt a padlót, s hősünk a pincébe esik. Megkötözik, de a
szépséges Algy, aki egyre inkább rokonszenvezik a fiúkkal, megmenti. Egy
ékszerüzletben - ahol Ringo végre már meg akarja vizsgáltatni gyűrűjét -
ismét elkapják őket. Egy keleti étteremben találják magukat. Algy George-
dzsal táncol, s a Beatle Ringo szorult helyzetéről panaszkodik. Algy, aki
most már egyre nyíltabban a Beatles oldalán áll, segít nekik a szökésben.
Következő útjuk egy tudóshoz vezet; lézerpisztoly segítségével akarják
levágni a gyűrűt, amely egyre szorosabb Ringo ujján.
A Beatles otthon gyakorol, s Algy beavatja titkába a fiúkat. Ha Clang

megszerzi a gyűrűt, valószínűleg Algy nővére lesz a következő értelmetlen
áldozat. A fiúk nem egészen értik, miről is van tulajdonképpen szó, de azért
szövetséget kötnek Algyval, aki most injekcióval kísérletezik, ami állítólag
rövid időre összezsugorítja az ember ujját és így le lehet húzni a varázslatos
gyűrűt. A számításba hiba csúszik, mert éppen a művelet kezdetén
kopognak Clang és emberei az ajtón. Algy ijedtében elejti az injekcióstűt, s
az Paul lábába „áll”. Paul miniatűr emberré „zsugorodva” egy hamutálcából
figyeli a fejleményeket. Ezúttal a tudósok mentik ki a fiúkat az üldözők
karmai közül, de a megpróbáltatások még közel sem értek véget.
A Beatles a „világ zajától” távol, az Alpokban készül fellépéseire. Közben

önfeledten szánkóznak, síelnek, szórakoznak. Vonatot vezetnek és az „Isten
hozta” című Buster Keaton filmhez hasonlóan fűtik a mozdonyt. De
Clangék itt is rájuk találnak. A bonyodalmak és a váratlan megpróbáltatások
végén óriási síverseny következik, Clang a Beatles után ered, de eltéveszti
az útirányt. Minden kezdődik elölről. A fiúk a Scotland Yardtól kérnek
segítséget. A nyomozó nem érti az ügyet, azt hiszi, hogy a híres
„csodabogarak” csak viccelnek, amikor váratlanul egy nyíl csapódik be a
szobába. Ennek fele se tréfa! A Beatles segítséget kér és kap. A fél
hadsereg, titkosrendőrök őrzik a Beatles szabadtéri felvételét. Tankok és
páncélkocsik vigyáznak a „nyugalmukra”, de Clangék sem tétlenkednek,
föld alatti alagutat fúrnak. Újra csak Algy segít. Félrevezeti Clangot, s az
időzített bomba nem a Beatles alatt, hanem jóval odébb robban. Óriási
tűzharc kerekedik. Az általános felfordulásban Algy tankja egyenesen a
királyi palotába menekíti a fiúkat. Helyzetük egyre kétségbeejtőbb, már
nehezen tudják megkülönböztetni védőiket és támadóikat.
HELP!
Help! I need somebody,
help! Not just anybody,
help! You know I need someone,
help!
When I was younger, so much younger than today,
I never needed anybody’s help in any way,
but now these days are gone I’m not:so self assured,
now I find I’ve changed my mind I’ve

opened up the doors.
Help me if you can, I’m feeling down,
and I do appreciate you being around,
help me get my feet back on the ground,
won’t you please please help me?
And now my life has changed in oh so many ways,
my independence seems to vanish in the haze,
but ev’ry now and then I feel so insecure,
I know that 1 just need you like I’ve never done before.
won’t you please please help me?
When I was younger, so much, younger than today,
I never needed anybody’s help in any way,
but now these days are gone I’m not so self assured,
now I find I’ve changed my mind I’ve
opened up the doors.

won't you please please help me?
Help me. Help me.
Segítség, szükségem van valakire / Segítség, nem akárkire / Segítség,

tudod, hogy valakire szükségem van / Segítség / Amikor fiatalabb voltam,
sokkal fiatalabb mint most / Semmilyen segítségre nem volt szükségem. /
De elmúltak ezek a napok és már nem vagyok olyan magabiztos / Most úgy
érzem, megváltozott a véleményem / Kinyitottam az ajtókat / Segíts, ha
tudsz, le vagyok törve / Hálás vagyok, hogy itt vagy / Segíts, hogy
újra lábra tudjak állni / Nem segítenél, kérlek? / És most az életem sok
szempontból megváltozott / A függetlenségem, úgy tűnik elvesz / De olykor
nem érzem magam biztonságban / Csak azt tudom, hogy szükségem van rád
úgy, mint eddig soha / Segíts, ha tudsz, le vagyok törve / És hálás vagyok,
hogy itt vagy / Segíts, hogy újra lábra tudjak állni / Nem segítenél, kérlek? /
Amikor fiatalabb voltam, sokkal fiatalabb, mint most / Semmilyen
segítségre nem volt szükségem / De elmúltak ezek a napok és már nem
vagyok olyan magabiztos / Most úgy érzem, megváltozott a véleményem /
Kinyitottam az ajtókat / Segíts, ha tudsz, le vagyok törve / És hálás vagyok,
hogy itt vagy / Segíts, hogy újra lábra tudjak állni / Nem segítenél, kérlek? /
Segíts nekem, segíts nekem
A Beatles a Help című filmben valamint a film bemutatóján. Ringo,

Maureen Cox (Ringo felesége), Cynthia Powell (John felesége), John,
George és Paul
Újabb kalandok után a Bahamákon kötnek ki, azt remélve, hogy végre
békén hagyják őket. A tengerparton gyakorolnak, de a hurok egyre szorul
körülöttük. Clang ugyanis az egész templomot idetelepítette. Algy egy
sziklabarlangiba menekíti védenceit. Kútba ugranak, mely összeköttetésben
van egy kinti medencével. Kiúsznak, kerékpáron menekülnek. Közben
világossá válik, hogy a már látott lézersugaras tudósok tulajdonképpen nem
is segíteni akarnak, hanem kísérleti alanyukra, Ringora vadásznak. El is
rabolják, de Clang a kocsira veti magát. Az autó fának ütközik, s George
kiszabadítja barátját. Az egyik tudós véletlenül meglátja Algy kezében a
Kelet egyik leghíresebb gyógyszerét, melyért cserébe elengedi az újra
megkaparintott Ringot. Clang közben áldozatot mutat be, mit sem tudván
emberei elfogásáról. Váratlanul Ringo kezéről leesik a gyűrű, s a tengerparti
homokba hull. Ringo gyorsan felkapja és Clang kezére húzza. Algy
követeli, hogy Clang legyen az áldozat, hisz rajta a gyűrű. Óriási
tömegverekedés a parton, a gyűrű egyik kézről vándorol a másikra. Már
nem tudni hol a gyűrű, ki kit üt, a Beatles énekét halljuk: végleg
megmenekültek.
SEGÍTSÉGET
De honnan? - kunkorodhatnék mellé azonnal a kérdés is, hiszen kit érdekel

ma már az, amire hajdan kontinensek vágyódtak, ki hiszi el ma már a
fiatalok közül, hogy egykor a hozzájuk hasonlókat, a hozzájuk hasonló
fiatalok sorsát, érzéseit, ábrándjait, nosztalgiáit énekelték-muzsikálták szét
a világon. (Film, Színház, Muzsika, 1979. szeptember 4.)
Richard Lester egy évtized múltán is varázsos Beatles-filmjével, a

Segítség!-gel most a tünékeny „hatvanas évek”-be hajózhatunk. A négy
Beatles-fiú muzsikája, amely egyszerre volt dallamos sláger és
polgárbosszantó kemény muzsika, röpke pillanatra egyesítvén az előtte is,
utána is különböző utakon bolyongó generációs ízlést - hűen tükrözte a
korszellemet. Már abban a tényben, hogy egy külvárosi klubból
elindult hosszú hajú, bőrdzsekis társaság, anélkül, hogy önmagából bármit
is feladna, egyetemes jelképpé válhat, közkeletű illúziók tükröződtek.
Hiszen ha az új zene ilyen könnyedén diadalmaskodik, talán a totális
individualizmus és az új fajta kollektivizmus ismerős sarkpontjai között
csapongó új eszmék is leküzdhetik a konzervatív világ ellenállását. A
Beatles-zene egyszerű volt és póztalan, szabadon szárnyaló, friss hangzású.
Mesterien ötvözte a kemény rock. az érzelmes sláger és az úttörőinduló
varázsát. (Élet és Irodalom, 1979. augusztus 25.)
Hiába keresnéd a dallamokat, dallamfoszlányokat a Filmmúzeum széksorai

közt; úgy tetszik, a plüssbársony kárpitok beisszák, elnyelik a melódiákat.
Némán, kissé talán unatkozva ülnek azok is a nézőtéren, akikhez még
leginkább szólhatna a dal, legföljebb egy-két bemondásra, szóviccre
kapják föl fejüket - inkább csak azért, nehogy lemaradjanak a
kötelességszerű illemtudó kacarászásról. (Film, Színház, Muzsika, 1979.
szeptember 4.)
Lester a Help! másfél óráját is végig bírja humorral, ötlettel, szellemi

munícióval. Filmje egyetlen hatalmas fintor, grimasz, nyelvöltés; teli
torokkal nevet mindenkin, önmagán is. Az ember, több mint egy évtized
távlatából, nem is érti, mitől lehetett ilyen felhőtlenül jókedvű. (Élet és
Irodalom, 1979. augusztus 25.)
A film mégiscsak a népszerűségben szinte utolérhetetlen együttesről szól.

És semmiképpen sem erről a bárgyúcskán naiv történetről, amit a mester
rendező kezébe nyomtak és amivel - szemmel láthatólag - nemigen tart
közösséget. (Film, Színház, Muzsika, 1979. szeptember 4.)
Az ötleteknek, a látványosságnak egyszerűen nincs határa. A vágás csupa
fantázia. Minden egyes beállítás egy elegáns, eredeti tréfa. (Daily Worker,
1965. július 31.)
A Beatles-együttes többet énekel, mint előző filmjében, és még sokkal

többet komédiázik. Csodálatosan, a csak rájuk jellemző humorral, mindig
célba találó vidámsággal, alátámasztva sziporkázó cselekménnyel. Richard
Lester az ő közreműködésükkel olyan stílusos, ritmusos, képileg magas
művészi színvonalú filmet alkotott, amelyről azt
mondhatjuk: korszakalkotó. (Le Drapeau Rouge, 1965. szeptember 18.)
THE YELLOW SUBMARINE
(A sárga tengeralattjáró)
Lee Minoff elbeszélése alapján
Írta: Al Brodax, Jack Mendelsohn, Erich Segal
Rajzolta: Heinz Edelmann
Operatőr: John Williams
Rendezte: George Dunning
Gyártó: King Features - Subafilms
Bemutató: 1968. július 17.
Egyik éjjel, úgy három óra felé John Lennon telefonon kereste Brodaxot:
„Nem lenne nagyon mulatságos, ha mondjuk, a sárga tengeralattjáró
üldözné Ringot egy szűk utcácskában?”
Ettől kezdve nem nehéz kitalálni a folytatást. Mindenki gőzerővel látott

munkához. A fiúk vadonatúj számokat szállítottak. Pár nap alatt négyet
készítettek el, s vettek fel egy délelőtt folyamán George Martin stúdiójában.
(A jövő mérnöke, 1970. szeptember 12.)
Volt egyszer egy ország, amit úgy hívtak, hogy Borsország. Minden ember
boldogan élt ezen a vidéken - különösen azért, mert nagyon szerették a
zenét. Egy napon azonban egy borsországi kvartett koncertjét váratlanul és
durván félbeszakítja a Kék Hitványok támadása. A kékek ellenségei
mindenfajta zenének: feltalálják az antizene-rakétát, s most ezt is bevetik a
harcba. Legfélelmetesebb fegyverük a Nagy Kék Kesztyű: öblös szája
minden élőlényt elnyel, hatalmas fogai mindent megőrölnek, pisztolyformát
képező ujjaival szünet nélkül tüzel és mindig talál. Young Fred, a kapitány
az utolsó pillanatban beszáll a sárga tengeralattjáróba és elmenekül.
Liverpoolban köt ki. Az első ember, aki észreveszi, Ringo - a Beatles
együttes dobosa.
A sárga tengeralattjáró követi őt, akárhová megy, így Ringo rájön, hogy
kapcsolatba akarnak lépni vele. Mivel egyáltalán nincs ellenére, Young
Fredet elviszi barátaihoz: John éppen fest, Paul zenél, George pedig
elmélkedik. Mind a négyen egyetértenek abban, hogy haladéktalanul
Borsország lakóinak segítségére kell sietnünk: zenéjükkel fogják elűzni a
„botfülű” Kék Hitványokat.
S ezzel megkezdődik kalandos útjuk a sárga tengeralattjárón.
Rögtön az indulás után észreveszik, hogy rohamosan fiatalodnak, majd

néhány perc múlva szakálluk nő, egészen a földig, aggastyán külsőt öltenek.
Világos: Időországban hajóznak, s az idő játszik velük: felgyorsul, lelassul,
csak szubjektíve érzékelhető, így teljesen relatív. Rövid
kirándulásra Tudományországba mennek, ahol bálnaiskolával
találkoznak. Ringo ijedtében megnyomja a pánikgombot, mire kirepül
a tengeralattjáróból. Kívül még nagyobb veszélyek leselkednek rá, társai
azonban megmentik. Ekkor még sikerül kikerülniük a vákuum-palackot,
amely már-már azzal fenyeget, hogy „beszívja a feledésbe” őket. Később
azonban a palack visszatér, s elnyeli az egész hajót - de vesztére: túl nagy
volt a falat. A sárga tengeralattjáró szétveti a szörnyet - így kerülnek az
utasok Semmiországba, így tesznek szert egy újabb barátra. Hilary, a Sehol-
ember rendkívül művelt, a világ sorsán elmélkedik, fel akarja emelni az
embereket, de még nem találta meg a módját. A Beatles fiúk, miután úgy
látják, hogy az emberke érdemes a barátságukra, elviszik magukkal -
„valahová”.
Útjuk következő országa a „Lyukak Nagy Tengere”; csak úgy sikerül

átvergődniük rajta, hogy Ringo egy „lyukat” a zsebébe rak - ezzel teremt
egy kis szilárd földdarabot. Közel van már Borsország. Meglelik a
száműzött főpolgármestert is, akit eddig egy nagy halom zöld alma rejtett el
a betolakodók elől; kábultságából egy kis zene hamarosan felveri. Végül
borsszemtől támadt tüsszentés fújja őket el Borsországba. A helyzet
siralmas: a Kék Hitványok már csaknem mindent uralnak; kiadták a
parancsot a Nagy Kék Kesztyűnek, hogy mindent radírozzon le a föld
színéről. Egymillió Hitvány veszi körül azt a kis embercsoportot, amelyet
még nem sikerült elpusztítanak, amelyre még számíthat a most érkezett kis
„felmentő csoport”. Nincs vesztegetni való idő.
A négy fiú behatol a Magányos Szívek Klubjának hangszerraktárába,

gitárokat szerez és játszani kezd. Az emberek megértik, hogy együtt kell
haladniuk a győzelem érdekében: összefogódzkodnak, s virágokat szórnak
az ellenség felé. Zene, virág, ráadásul még szeretet is! Ez aztán már sok a
Kék Hitványoknak. Rémülten menekülnek, de nem jutnak
messzire, Borsország lakóinak „fegyverei” hatásosabbak - a
Kékek megsemmisülnek a hangok és a virágok özönében.
Megjelenik a négy fiú most már igazi felvételen is: John, Paul, George és
Ringo elmondják, hogy szerintük is az egyedüli megoldás a szeretet és a
zene.
YELLOW SUBMARINE
In the town, where I was born,
lived a man who sailed the sea,
and he told us of his life,
in the land of submarines.
So we sailed on to the sun,

till we found the sea of green,
and we lived beneath the waves,
in our yellow submarine.
We all live in a yellow submarine,
yellow submarine, yellow submarine
we all live in a yellow submarine,
yellow submarine, yellow submarine.
And our friends are all aboard,
many more of them live next door,
and the band begins to play.
we all live in a yellow submarine
As we live a life of ease,
everyone of us has all we need,
sky of blue and sea of green,
in our yellow submarine.
yellow submarine, yellow submarine,

we all live in a yellow submarine,
yellow submarine, yellow submarine.
A városban, ahol születtem / Lilt egy ember, ki a tengerre szállt / És

elmesélte az életét / A tengeralattjárók világában / Tehát elhajóztunk a nap
felé / Amíg megtaláltuk a zöld tengert / És a hullámok alatt éltünk / A sárga
tengeralattjárónkon / Mi mind egy sárga tengeralattjárón élünk / Sárga
tengeralattjárón, sárga tengeralattjárón / Mi mind egy sárga tengeralattjárón
élünk / Sárga tengeralattjárón, sárga tengeralattjárón / A barátaink is mind
rajta vannak / Sokan meg a szomszédban laknak / A banda játszani kezd /
Mi mind egy sárga tengeralattjárón élünk / Sárga tengeralattjárón, sárga
tengeralattjárón / Mi mind egy sárga tengeralattjárón élünk / Sárga
tengeralattjárón, sárga tengeralattjárón / Könnyű életet élünk / Mindenkinek
megvan mindene / Kék ég, zöld tenger / A mi sárga tengeralattjárónkon / Mi
mind egy sárga tengeralattjárón élünk / Sárga tengeralattjárón,
sárga tengeralattjárón
Ez a mese bohókás karikatúrája világunk sok vonásának, kicsúfolja az

oktalan okoskodást, az élet eltárgyiasulását, a zaj győzelmét a zene fölött, a
háborúskodást, a hétköznapok megannyi képtelenségét. A világot persze a
muzsika és a virág egymagában aligha fogja megjobbítani; de azért a
mese, a játék, a zene és a virág mégiscsak jó szövetséges a
világ jobbítására. (Magyar Nemzet, 1970. augusztus 19.)
Ugyanakkor, amikor az általuk elképzelt és megtervezett világról szól a

film, a mai társadalom rajzát és kemény bírálatát is kapjuk. A munkakezdést
jelképező gyári sziréna, páter McKenzie története, a vad rohanás és ideges
kapkodás mögött ott lapul a beatle-fiúk igazi énje: kifejezni önmagukat
és korukat, örömüket és bánatukat. (A jövő mérnöke, 1970. szeptember 12.)
Kalandos útjuknak ez a bizarr odisszeája - vagy hogy a frivol filmhez illő

frivol hasonlattal éljünk -, ez a rajzfilmes pokoljárás, amelyhez a humor
adja nyomban a purgatóriumot és a paradicsomot is, korunk valamennyi
rémségével, századunk minden szorongásával szembesíti hőseinket.
(Népszabadság, 1970. augusztus 19.)
Ez a felnőtteknek készült tündérmese egyben filozofikus is. Úgy érzem,

könnyű azonosítani mindazokat a félelmes, agresszív figurákat, akik el
akarják pusztítani a sárga tengeralattjáró világát. (Les Lettres Francoises,
1968. október 16.)
A film - a lenyűgöző technikai bravúrok mellett felvonultatja a modern

képzőművészet legfrissebb, legújabb irányzatait is. A szürrealizmustól a
pop artig, a laza, hagyományos karikatúrától - az újra divatos szecesszióig.
(Népszava, 1970. augusztus 19.)
Újfajta rajzfilm . . . Fantasztikus teljesítmény: nemcsak eddig ismeretlen

szórakozás, hanem nagy lépés előre az animációs technika terén. (Morning
Star 1968. július 17.)
„Ha mulatságos, az éppen elég”
„Ezt a könyvet ajánlhatjuk mindenkinek, aki az angol nyelv clszürkülésétől
és a brit képzelet elszegényesedésétől fél.” (Times Literary Supplement)
Már egészen korán, első nagy angliai turnéjukon, John írni kezdett - immár
nemcsak dalszövegeket, hanem formás, apró történeteket, krokikat,
amolyan egyperces novellákat; elsőnek szórakozásból, majd később azzal a
szándékkal, hogy kötetbe gyűjti és kiadja őket.
Volt, amelyiket csak egyszerű szállodai levélpapírra firkantotta egy-egy

éjszakán.
Rövid történeteit persze kísérletképpen rótta papírra, hogy megtudja, „min

is nevetnek voltaképp az emberek”. Ami az ő írásait illeti, ő valamennyin
nevet, de ahányszor másoknak mutatja - a legizgalmasabb szórakozása
megfigyelni, hogy voltaképp mindenki másutt nevet.
A címet Paul adja a készülő könyvnek. Furcsa cím lesz, torzított nyelvi
humorral: John Lennon in his Own Write -ami annyit jelent, ha fonetikusan
olvassuk, hogy ez John Lennon saját joga és saját írása is egyben. Ehhez
fűlik a foga, és ez a joga.
John még azt is elhatározza, hogy mint a liverpooli képzőművészeti

kollégium egykori tagja, maga illusztrálja a kötetet. Paul pedig, aki a címet
adja, ír egy bevezetőt . . . (Ungvári Tamás: Beatles-biblia. Gondolat, 1969)
BEVEZETŐ
Wooltonban, a falusi búcsúban ismertem meg. Kövér iskolásgyerek voltam,

és ahogy a váltamra tette a karját, rájöttem, hogy részeg. Akkor tizenkét
évesek voltunk, és a sündisznó-természete ellenére teenagerkori haverok
lettünk.
Mimi néni, aki térdig érő kora óta a gondját viselte, olyanokat mondogatott
nekem, hogy a fiú okosabb, mint amilyennek mutatja magát, meg minden
effélét. A srác közben verset írt az iskolai lapba egy remetéről, aki azt
mondja:
„a lélegzés az életem, hát abbahagyni nem merem.”
Elgondolkoztam: „Mély ez?” A srác szemüveget hordott, úgyhogy nem volt

lehetetlen, hogy mély, amit ír, de szemüveg nélkül is megállíthatatlan volt.
Néha ordítva röhögtünk azon, amit mondott.
A Quarry Bank-i fiú-középiskolába járt, aztán beiratkozott a Liverpooli

Képzőművészeti Főiskolára. Majd abbahagyta, és egy Beatles nevű
zenekarban játszott, most meg tessék, írt egy könyvet. És én megint azon
töprengek: „Mély ez?” „Művészet ez? Vagy kultúra?”
Biztosan akadnak majd hájfejek, akik eltöprengenek rajta, hogy egyiknek-
másiknak miért nincs értelme, mások meg rejtett jelentések után fognak
kutatni.
„Mi az a gobozó?”
„Több van abban, hogy ,követkőző áldozat', mint amennyit első pillantásra
hinnénk.”
Pedig nem kell, hogy értelme legyen. Ha mulatságos, az éppen elég.
Paul
u. i. Nekem a rajzok is tetszenek. (Révbíró Tamás fordítása)
Paulnak az első Lennon-kötet bevezetőjében írott szavai persze valóra

váltak. A művek egy-egy karcolatában titkos jelentést, mágikus üzenetet
kerestek Lennon rajongói. Legalábbis egy magatartás körvonalait
igyekeztek megérteni - a gesztust, mely az adott társadalmat egészében
utasítja el, és csúfot űz mindenből, ami szerkezetéhez, szokásához és
stílusához tartozik. Némi joggal figyeltek fel erre a magatartásra, hiszen a
fekete humorban a polgári önteltség leleplezése valóban megbújik.
John Lennon jó író, káprázatos formaérzékkel, a tömörség ritka igényével.

Gyakran a poéntalansággal keresi a poént, nem hegyezi túlságosan a
történetet, és számos hatáselemről lemond.
Leginkább nyelvi humorában bízik, kivált a szócsavarásban.

Hasonhangzásokat kever össze (ahogy magyarosan mondanánk: a szezont a
fazonnal), és ebből csinál szinte mondatonként szikrázó tréfapetárdát.
Ezt a tehetségét ismerte el a Times irodalmi melléklete - sőt 1964-ben az

edinburghi herceg, aki ezekről a kis karcolatokról beszélgetett el John
Lennonnal. Megjegyezte, hogy tetszenek neki a történetek, továbbá azt
nyilatkozta, hogy a Beatles-fiúk nagyon kedves gyerekek.
Alig egy esztendő múlva (1965-ben) új könyvet állított össze karcolataiból:

Spaniard in the Works (Egy spanyol, ha dolgozik). (Ungvári Tamás:
Beatles-biblia. Gondolat, 1969)
(I can see quite clearly - Elég világosan látok)

BODRI, JÓ KUTYUS
(Good Dog Nigel)
Vau! Vau! - ki jő? mi tünde lény?
A Négylábú Barát!
„Vau-vau” intézi lámpafény-
holdhoz vonzulatát.
Kutyuli-Kuty,
farkincád csóvikáld!
Derék Kutyus, el ne aludj
míg el nem altatunk úgy végleg majd
három körül egy injekcióval jó Bodri
(Fodor Ákos fordítása)
A MOGORVOSNÁL
(At the Denis)
Hölgyem: Egy üres fogam van, mely nagyon szenved engem.
Uram: Hanyatoljon le amaz lábasszékbe, hölgyem, s tátsa
ki ajkát - Az ön szájüregében egyetlen fok sincs immár!
Hölgyem: Ólaj! Hiszen még nemrég is nyolc fogalmam volt
(maradt).
Uram: Így hát nyolcvanhármat veszített meg.
Hölgyem: Letehetetlen!
Uram: Köztudományos lény, hogy az embernek négy tetsző, tíz csőrlő

foka van és két szeme, ami összesen hetvenkedő.
Hölgyem: De hát hiszen én mindent elköveztem fogaim kimérésére.

Uram: Tehetséges! de mihasztalan.
Hölgyem: Ó! miért is nem inzultáltam önnel korábban?
Uram: Már véső - most vagy soma.
Hölgyem: Kihúzza tehát?
Uram: Nem, asszonyom, hanem gyökeresztül kiírom.
Hölgyem: Hiszen az roppantóan fúj!
Uram: Padiássam! - Reccs! Tessék, összenyom, itt van.
Hölgyem: De uram, én azt a fogat meg akartam (meg szertelen volna)

tartani.
Uram: Pedig már egészen ordas volt és korhatár.
Hölgyem: Jézusmánia, csakhamar nem lesz, amivel egyek.
Uram: Ingyen kaphat grümplett fogsort a betegpiszkosítótól. Utána

harminc érvet leragadhat.
Hölgyem: /Félre/ Harminc érvet; /Fenn/ Uram, rá vagyok beszélvédő.

Nyúzza ki az összeset.
Uram: Oké. Aida.
(Révbíró Tamás fordítása)
A CIKI, CIKI LÉNY
(The Moldy, Moldy Man)
Én ciki, ciki lény vagyok
keresztül és kasul,
én ciki-ciki lény vagyok
(ezt kapd ki!) piszkosul:
ciki a szemgolyóimig,
lábujjamig cziky;
nem ugrál, ki -golyóiig
mélabéla, nem jani. . .
(That book - Biblia)
ARNOLDRA EMLÉKEZVÉN
(I remember Arnold)
Emlékezvén, Hájas Marci

(mintha tegnap volna ma)
Marci, Hájas Marci,
Vaughan Úr jó fia.
Oly elszánt álszent voltál:
bicaj rajtad s gurulsz!
- vasárnap így bicajtál
te fura kis mufurc.
Nos, emlőkezvén, Bájos Márti
(mintha tegnap volna ma)
Márti, Bájos Márti,
fosz-lány úr szó-fia . . .
Az állomásra érve
-halálpontosan!-
jutván méltó helyére:
sinen van, holtbiztosan
(azazhogy elkapta őt egy vonat, vagy mi).
Igyhát mi zitty s talán zutty,
míg időnk lőn s vala,
míg futja fattya fattyu futty

Határidők Fia . . .
IngyomBingyom Ringyóm
Batáridők Csaja
(Kösz’ Szép’)
(Bodor Ákos fordítása)
NÉLKÜLDÖGÉLTEM
(I Sat Belonely)
Nélküldögéltem egy fa’Iatt,
önteltelen s dagin.
Egy kisded hölgy dallva-fakadt
- totál nem láttam én.
Fülnéztem, sőt az égre föl:
a hang forrása vé-
gett; ámde bármint tündököl,
s bármint tűvé tevé
az elme: „Jőjj! Szólj! Mit hülyitsz?!
-eként a zagyvaló-
„e fán lappangni hülye vicc!"
- ám Ő nem jő elő.
Többórahosszt eláltatott
ez agyalágy zene,
majd, fölkelvén, látom legott:
hölgylátvány szálnyi se.
Ám hirtelen úgy gondolom:
egy ágacskán -ez az! -
torkaszakadtából dalol
egy pinduri malac!
„S még Kisded Hölgynek véltelek”
-rötyögtem- „nos, sebaj.”

Fölállt a hölgy s jól meglepett:
elröppent, mint a dal.
HENRY ÉS HARRY
(Henry and Harry)
Henry az apja fia volt, és eljött az idő, hogy elhagyja az iskolapadot, és

folytassa apja szakmáját, a gobozást, amely, kihalófélben lévő szakma
lévén, kihalófélben volt.
- De apa, a gobozás kihalófélben lévő szakma - mondta ifjú Henry, az ifjú

fiatalember. Az apja, Harry gyorsan így felelt:
- Ne ellenkezzél, Henry. Dédatyáid és ükatyáid és a korábbiak énelőttem

is mind gobozók voltak, és ez tény. - S e szavakkal közelebb húzta
tuskólábát a tűzhöz.
- Meséld csak el megint, apa, hogy honnan vannak ezek a remek

tuskólábaid, csak nem egy gobozóversenyen nyerted? -mondta az ifjú
fiatalember, az ifjú Henry.
- Miért kérdezősködsz állandóan a tuskóim iránt, fiam? -mondta Harry

bátorítólag Henrynek.
- Mert imádom hallgatni ezt a történetet, apa. És különben is, nincs

mindenkinek valódi nyomorék apja.
- Bizony, merem állítani, van abban valami, amit mondsz -jelentette ki

Henry, büszkén legeltetve szemét a fián, s közben magában arra gondolt:
„Hát ha láttam már gobozót, ez a fiú bizony az!”, márpedig látott.
- Golfozó akarok lenni, apa - mondta Henry reménykedő kacaj nélkül.
- Gobozó vagy, fiam, szokjál ehhez hozzá - mondta Harry atya.

Másnap Henrynek nyoma se volt az undorító kis nyomortanyán, és Harry
atya aggódni kezdett.
- Ez nem vall a fiunkra, mama - mondta a derék vén banyának, aki velük
lakott.
- A kesely pohassza meg az ángyélusát - válaszolta a mama tájszólásban.
Amint már ki is találtad, a kis fiatal Henry elszökött hazulról, világgá

menni.
- Majd én megmutatom annak a tuskónak - mondta Henry magában, mert

éppen nem volt nála egy sem. Tudod, az történt ugyanis, hogy Henry, a
fiatal ifjú nem talált sehol golfozói munkát, pláne nem a golfszakmában.
- Úgy látszik, mégis gobozó vagyok, amit Harry apa mond, hogy az vagyok
- mondta Harry csöndesen, mert senki sem hallotta. Feltűnt szeme előtt a
nyomortanya, ifjúsága színhelye, és ő hangosan felkiáltott: - Mocsmodék!
ami mintegy dióhéjba foglalta.
- Mama, mama, én vagyok itt, a kis fiatal Henry, hazajöttem - kiáltotta, és

abban reménykodott, hogy észreveszik. De a banya anya csak ásott tovább,
mint aki mit se hall, és tényleg mit se hallott.
- Mama, mama, én vagyok - ismételte önmagát, miközben az járt a

fejében: „Ugyanvalóst mit áshat, csak nem egy embert, no nézd.” De a
szipirtyó csak ásott tovább, és közben énekelgetett magában egy olyan dalt,
amilyeneket manapság nem hallani.
- Mama, mama - hajtogatta a kitartó fiatal Henry, most már halál

idegesítően.
- Nem látod, hogy apádat ásom el, azt a puhány Harryt? - szótalt meg
végül a banya anya.
- Harapófogóval kell egy normális választ kihúzni - mondta Henry,

vállalva a felelősséget.

A TÖRPEPAPAGÁJ
(The Fat Budgie)
Van egy kis papagájom:
ő igaz cimborám.
Utam rég véle járom
s remélem, mindig is ám!
Jeffrey a papagájom
(azért nevezem úgy,
mert J. a nagyapagájom,
kinek is agya húgy).
Akik nem csípik őket
- sárga kis vackokat —
papagáj levest főznek,
táplálván macskokat.
Bácsikám élt ily koszton
(a 'gáj szép volt s kövér)
- bőgtem és leRonnieztam;
ám láttam, mit sem ér:
bár csikám Arthur volna,
fütyült reá. - Bement

egy állathobbyboltba
és sorba mindent benyelt!
(Orvok néztek beléje
egészségügyileg;
holtan se más vala béle:
egy állatseregület. . .)
Csi-z és vagy -csereg Jeffrey,
ha hozzá benyitok
s rántottájába szeletnyi
kanálkát aprítok.
Dalol, mint más: ha hármak
(trió) tagja lehet.
Bekapcsolo... vasárnap
és: nem mond híreket.
Néha röpdös szobámban,
ágyamra ül (vagy áll?)
s ha boldog, hát vidáman
a fejemrekakál.
Most diétázik - bíz itt
mértéktelen a zaba -
s mondták, ha tovább hízik:
mankóval kell szállnia . . .
Jó balhé lenne, nemde
a (zi)mankós madár(d):
halom ember betegre
röhhentené magát!
Ilyan a pap-aggályom:
sárga és elhízott
-jobb, mint az apagájom-
(32 vagyok.)
ANNE DUFFIELD PÉLDÁTLAN ECSETE
(The Singularge Experience of Miss Anne Duffield)
Zsebnótaszómban úgy áll feljegyezve, hogy az Űr 1892-dik esztengelyének

egyik homéros, téli napján történt az eset, egy platinás angol kisvárosban,
fenn a messzi Évszakon. Miközben a reggelinél ülve ettünk, barátom, Serló
Holmész teflonüzenetet kapott. Nem szólt egy sót sem, de látszott,
hogy gombolkozik, mert tűzőnő arccal állt a kandallóber előtt, szívta a
papáját, és időnkéntelenül bepillantott a kezében tartott C. Gyulába. Aztán
hirtelen különös fém villant a tekintetében, ahogy felém fordult.
- Arcizomadta, kedves Watson - mocorgott rám tudja-e, ki szökött meg a

börtömlőből?
Ágyamban vidámgyorsan végigfutottak azok a bűnözők, akik nemrégiben

szöktek meg, vagy esetleg megszöktek az egyházból.
- Eric Morley? - találtattam. Holmész a helyét rázta. - Zoxó Whitney? -
kérődztem, de ő ismét német intett.
- Rygo Hargraves? - folyattam fáradhatatlanul.
- Nem, kedves Watsora, hanem ZOXÓ WHITNEY! -bömbölte, mintha a

másik szobában volnék, pedig nem voltam.
- Honnan tudja, Holmész? - suttogtam titokzajosan.
- Heringettét, kedves Watsora! - s ebben a szent pillangóban egy magas,

szomorkáns arcú férfi ropogtatott az ajtón.
- Ez csacsis ő lehet, Watsora! - Elcsodáztam ezen a gyors, józan

kivetkeztetésen.
- Hogy a csuhában találta ki. Holmész? - kérdeklődtem, elámulva

tudatlanságomat.
- A veremburáját, nedves Watsora - mondta, s kiverte a papájából a

humuszt. Az ajtón a hírhedt Zoxó Whitney lépett be, szeszélyesen.
- Szökött ferenc vagyok, Mr. Holmész - zilálta, izzadottan fel s alá

járvány a sznobában.
- Nyugodjon le, Mr. Whitney - szórtam rá -, mert még idegösszeröffenést

kap.
- Maga csak doktóber Watsora lehet - nyögte. Barátom közben meredeken

bámulta Whitneyt, arcán különös tekintéllyel, miközben szája összeszorult,
orrcimpályája remegett, szemköldökét összefonta.
Aggyeggy cigit, Zoxó - mondta Holmész hirtelen. Ránéztem kollégiámra,

lemérve, hogy magyarázatát adja járatlan kitörésének; ő viszont nem adott
jelet, kivéve legjobb lábának apró mozdulatát, mellyel Zoxó Whitneyt a
földre teringette. - Aggyeggy cigit, Zoxó - ismetélte úgyszórvány
hisztériszonyosan.
- Mi anya vaját művel, kedves Holmész - jegeztem meg -, az istenért,
hangya abba, különben még bántani fogja szegény gyomorultat!
- Foglya be a fejét, vén idióma! - üvölgött Holmész, mint aki

bosszankodik, és ismét lekevert valami jó nagyot Mr. Whitneynek. „Ez nem
az a Serló Holmész, akit eddig ismertem” - gondoltam, meglepve barátom
váratlan megmártózásától.
Mary Atkins megmészte magát a tükörben, s kezét buján végighúzta

hosszú, szőke baján. Szűk ruhája mélyen ki volt dekorálva; kilátszott, hogy
a mellére hárem-négy ámbrát tétováltatott.
Alvégezte az utolsó sikításokat a ruháján, és szilárdul szájába ijesztette a

fogait. „Sydnees értem jön ma este” — gondozta, maga elé igézve a férfi
sötét, göndör jóképét. Törülmetlenül óráira nézett, az ablakhoz ment, majd
kedvenc karosszékiájába kuporgatott. Kezébe vette az újdonságot, és
végigfutott a címeken. „ÚJABB NÉGYEREKET FEDEZTEK FEL A
KONGÓNÁL” — orvosta, aztán a tribűnügyi rovaton akadt fel a szeme:
„HASFEJLESZTŐ JACK ISMÉT ÖLT”. Végigfutott rajta a hideg: Sydnees
jött meg, és nyitva hagyta az ajtót.
- Halló, prágám - mondta, és a lány fenegyerekére vert.
- Hogy rám ijesztettél, Sydnees - kiáltotta Mary, és szívből felkocogott.
- Mindig rád ijesztek, trágám - felelt a férfi, és épkézlábra állt.
Mary belékarmolt, és fürgén leügettek a kapuhoz, ahol a vérkocsi bárt.
- Kövesse azt a kocsit! - kiváltotta Sydnees, ujjával előre mulatva.
- Jóvan, pajtárs - mondta a csokis.
- Miért lövetjük azt a kocsit, Sydnees? - térdeklődött Mary kíváncsian.
- Talán tudja, hol tartják a bulit - magyarázta Sydnees.
- Aha, értem - mondta Mary, és ránézett, mintha mondaná.

(Our Dad - Apucink)
Az út elég kellemesen telelt el; Sydnees és Mary érdekes nátlivalókat
mutogatott a kocsisnak: prédául a Parlamentül épületét, a Bukikrám
Kalodát, meg az őrségmártást: Rendkívül érdes hely volt még Erosz szobra
a Bikadilis Cirkusznál.
- Azt tartják, hogy ha az ember elég sokáig áll itt, akkor valamelyik
barátjával fog találkozni - mondta Sydnees tudósan -, hacsek el nem gázolaj
addig valami.
- Isten óvja a sirálynőt - kiáltotta a kocsis, mikor már vagy negyedszer

hatoltak el a Kaloda mellett.
- Hasfejlesztő Jack - szólt Holmész, s mélyet szappantott pipájából -

nemcsak alávető gyilkos, hanem egyúttal Szexmáni Ákos is, a legaljasabb
pajtából. - Azzal tudós poligám’ ismét rányújtott a papájára, és az abrakhoz
lépett híres lakásában, a Péker Stb. 221 /b. szám alatt, Londonban,
ahol mindez történt. Eltömődtem egy darabig megállapításán, aztán tarkón
fordultam, és így szótlan:
- De hát honnan tudja, Holmész?
- Klárifári, redves Watsora! Láttam a filmet!
Tudtam, hogy igaza van; én csak a képreményt olvastam. Aznap este

vágatlan látogatónk éhezett: Basil fülegyelő, a Sótlan Yárdáról.
Megismertem az unikornisát.
- Ó, Basil fülegyelő, mon cher amie - szólt Holmész, azonnal agnoszkálva

őt. - Mi szál hozta szerény lakosztájékunkra?
- Ezrek meghúzásából jöttem - válazulta a fülegyelő.
- Úgy érzem, tudom, miért jött, Basil - mondta Holmész. Hajmeresztő

Csekkről van szó, ugyebár?
A fülegyelő mosolyogva mosolygott.
- Hogy tálalta ki? - kérdeztem, mert ki voltam váncsi.

- A pitvarba, kertes Watsora! Egy darabka sár van a fülegyelő bal oldalán,
és egy domb hiányzik a melvényéről.
A fülegyelő megbökkenve bámult, és igazgatottan forgolódott ide-ode.
- Mindig csodáliába ejt, Mr. Holmész.
- Egy italt, uraim - tudatoltam -, mielőtt kéz a kézbe vennénk a dolgot? -

Mindketten vegyszerre bálintottak, így a bálszerényhez léptem.
- Mit innét, Brasil? Kordon dzsinnt, vagy pedig?
- Inkább talán innék talán inkább - ínyentett a fülegyelő. Az ital és néhány

szentvicc után Holmész felállt, és fel s alá járva fel s alá járt.
- Miért jár fel s alá járva fel s alá, kedves Holmész? - térdeztem.
- Harangosan gondolkodom, nedves Watsora. - Ránéztem a fülegyelőre,

tudtam, hogy ő sem hallott semmit.
- Tudja-e, ki szökött meg a bőrtömbből, Mr. Holmész? -szálait meg

hirtelen a fülegyelő. Holmész tudósan rám nézett.
- Eric Morley? - mondtam. Megrázták a nejüket. - Zoxó Whitney? -

krémeztem, mire ismét magyarázták a tejüket. -Rygo Hargraves? - fojtottam
tovább.
- Nem, kedves Watsora, hanem ZOXÓ WHITNEY! - ordította Holmész,

és skalpra ugrott. Egyre tokozódó tisztelettel bámultam ezt az embert.
Ezalatt a fülváros egyik gyászlámpával világított utcájában egy feketébe

köpenyeden férfi ólálkodott, kezében félemeletes fegyverrel, hogy hosszút
álljon az utca lányain a háromkeresztes (fisz moll) kórért, amit tőlük kapott.
- Szájanként nyírom ki őket - morogta idénként. Olyan volt, mint egy

fekete árnyék, vagy egy néger, ezen a sörét, ködös éjszakán, amint
alattamosan kutatta követkőző áldozatát. Elmélye gyermekkori emlékei
között járt; felködlött benne egy homájas kép, apjáról és anyjáról, amikor
elverték, mert megette a nővérét.
- Habókos vagyok - mondta, és hamar utánanézett a tájszótárban. - Egy
ilyen éjszakán otthon volna a felyem. - Azzal bekanyarózott egy homáros
mellényutcába, és észrevett egy fénypontyot.
Mary Atkins megmészte magát a törökben, s kezéb buján végignyúzta

hosszú, szőke hajón. Szűk ruhája elöl mélyen ki volt dekorálva, s látszott,
hogy melléje két-három újabb ámbrát tétováltatott.
Az utóbbi időben nem ment jól az üzlet, s az árok emelkedése is

fenyegetett. Mary sietve felhúzta tamásniját, és kinyitotta az ajtót. „Nem
csoda, hogy rosszul megy az üzlet” - gondolta, mikor meglátta púpját az
erőszobatükörben. Gondatlanul dúdolva kibillent az utcára, és taxit fogadott
vadászmezői felé. „Sydnees csak éléskedik rajtam, mint egy szibariton -
gondolta egész nap csak lustálkodik, én meg úgy járkálok itt az utcán, mint
az orkán lelke.”
Most is a kávéház előtt szállt ki, mint rendesen, és elfagylalta pozícióját.
Észre se vesznek ebben a ködben - morogta, és felkatinka a zseblámpályát.

Éppen akkor arra ment egy nyamvadt smasszőr.
Nyamvadt smasszőr - kiáltotta, de az szerencsére süket volt.
- Nyamvadt süket smasszőr kiáltotta. - Mérnem mész el dolgozni!
Mary Atkins nem tudta, hogy a hirdetett Hasfejlesztő Jack csak néhány
utcával arrébb sompolydál.
- Remélem - mondta -, hogy az a nyamvadt Hasfejlesztő Jack nemcsak

néhány utcával arrébb sompolydál. Nincs ki annak a négy gyereke.
- Mennyi, hölgyem? - kiáltott rá egy hang a kávézna ajtajából.

Szerencsére éppen árleszárítás volt, hamarkosan megegyeztek. „Finom
úriember” - gondolta Mary, amint a híres Carringgomb sudárúton sétálaltak
végig.
- Mondom, Mr. Holmész úr, hogy Mary derék lián volt - szólt Sydnees
Aspinall.
- Én elhiszem magának, Mr. Aspirin, hiszen maga jobban ismerte, mint
én, vagy kedves cimbarátom, Watsora, de nem azért vagyunk most itt, Mr.
Aspiráns, hogy a tölgy érdemeit firtassuk, hanem azért, hogy a lehető
legtöbb intonációt szerezzük Mary Atkins szelencétlen, koreai haláláról. -
És Holmész nesztelenül Sydneesre bámult.
- Aspinall a nevem, főnök - mondta a nyomorult.
- Tiszában vagyok a nevével, Mr. Aspik - mondta Holmész, minta össze

akarná törni.
- Hát, ahogy gombolja - mondta Aspinall, s azt kívánta, bárcsak inkább a

„Kölcsön Velünk egy Vidám Vasárnapot” kirángatásra ment volna.
Holmész a lehető leggyorsabban kifaggatta Aspinallból, amit csak tudott, de

láttam, hogy két majomban őrülnek.
- Egy dolgot azért szerelnék tudni - mondtam, mikor magukra maradtunk.

- Mi történt Zoxó Whitneyvel?
Holmész merőben rám nézett. Láttam, hogy nagyveleje ismét gondolataiba

merült; szemölcsöke összezúzódott, vállkapcsát összeszorította, orczympája
kitágult, homokját összetáncolta.
- Ez bizony nehéz ecset, Watsora - mondta, s én újból csődállattal

adóztam neki.
Másnak reggel Holmész már pirkakasszóra felkelt, és bele sem nézett a

lapinapokba. Mint ártalában, most is én készítettem el a vízóráit: egy süveg
sört, egypár arcpirítóst, három kéménytolást, két szelep szalonnát, egy
kistányérban letepertőt, egy friss parancsot, parádicsomót, egy kosár
gyümölcsöt és egy csésze forró takarót.
- Kész a hízórai - kiálltam, de megrepedésemre Holmész már elment. „A

fene a nagymamád kosarába, amiben aludni szokott” - gondoltam. „Csak
bolombozik, Serló” - mondtam aztán, mert eszembe jutott az a szokása,
hogy elbújik a szekrényben.
Ez a nap aggódást hozott számomra: ahogy a híveket vártam barátomról,
nyugta lettem; nem volt kása, hogy így egyedül hagyjon. Felhívtam néhány
ismerőst, de ők se tudták, még Basil fülegyelő se tudta, márpedig ha valaki
tudhatná, az Basil fülegyelő, mert ő detektív. Egy héttel később történt,
hogy újra láttam Holmészt, s a megjelenése megdöbbentő volt: rongyosnak
és magviseltnek zilátszott.
- Uramisten, Holmész - kiáltottam -, ki az ördögben járt?
- Sört kerítünk arra is, Watsora - libegte. - Várjon, amíg visszanyerem a

lézengetemet.
Megpixáltam a tüzet, odakészítettem a papucsát, s mikor rendbeszélte

magát, olyan történetet mondott el, amire mind a mai napig nemléxem.
(Readers lettuce -Levelezési rovat)

Két kötete több későbbi mű forrása lett. Színpadra került . . .
Parádés esemény volt ennek az átváltozásnak 1968 júliusának elején az

angol nemzeti színház bemutatója, mely három egyfelvonásos között
mutatta be John Lennon karcolatainak színpadi változatát.
A nemzeti színház, az Old Vic ... Ez mégiscsak Laurence Olivier színháza.

Élére 1958-ban nevezték ki a nagy színészt, és műsorát azóta klasszikusok
és modernek felváltva alkotják. John Lennon darabjának bemutatójára már
hetekkel előtte nem lehetett jegyet kapni. A művet a prózai írások
kötetéből egy amerikai író, Adrienne Kennedy dolgozta át. Ihletője azonban
a másik társszerző és a darab rendezője, Victor Spinetti.
Spinetti a Beatles régi barátja. Most a közös vállalkozásban egy 20. századi
fantáziát akart színpadra állítani. Az este azzal is hódolt John Lennonnak,
hogy a három darab mindegyikében a nemzeti színház egy-egy századot
idézett fel. A 18. századot Henry Fielding, a Tom Jones híres
szerzője képviselte egy burleszkkel, mely roppant pikáns
körülmények között ifjú hölgyek elcsábítását mutatja be a korabeli
London évődő és színpadias környezetében. Fielding munkáit annak idején
az első nagyhatalmú miniszterelnök, Walpole tiltotta be 1736-ban, s műveit
azóta se játsszák szívesen a színházak. Mintha e régi cenzúra-intézkedésre
ódzkodva emlékeznének vissza. A darab témája még ma is merész -
utcalányok, elszegényedett nemesek, kerítők bohózata ez, vérbő komédia
a múlt szókimondó századaiból.
A második darab John Madison Morton, egy elfeledett 19. századi szerző
farce-ának felelevenítése volt. Briliáns darab, mellyel ugyancsak nehezen
mérkőzhetett a Lennon-Kennedy-Spinetti trió. Egy gazdag úr ül a
színpadon - családja a városba ment. A kövér úr őrjöng: egy széllelbélelt
fiatalember naponta ír levelet neki: unokahúga kezéért ostromolja. Mit
képzelnek róla? Talán a vagyonára számít a senkiházi csibész, akit sohasem
látott - így morfondírozik, füstölög házikabátban, amikor hirtelen arra lesz
figyelmes, hogy valaki a kertje sarkán elterülő tóba ugrana - látható
öngyilkossági szándékkal. Megmenti az életunt ifjút, de erre a
tejfelesszájú suhanc egyre követelődzőbb lesz: aki életet ad,
felelősséggel tartozik. Megmentőjétől követeli: tartsa el őt, adjon
lakást, gondoskodjon róla holtáig. A nemes ember dühöng, de hiába, és
végül, hogy megszabaduljon újsütetű barátjától - s vele együtt a levelek
ostromló kérőjétől az öngyilkosjelöltnek ajánlja fel unokahúgát. Persze a
darab végén kiderül: a levélíró és az öngyilkosjelölt azonos személy volt, az
öngyilkosság csak tréfa, és a nemes embert jól rászedte az élelmes ifjú.
A tréfa után John Lennonnak kellett megmutatnia a 20. századot. Ha a

kétszáz évvel ezelőtti író a sikamlós bohózattal tündököl, ha száz esztendeje
a farce dívott, akkor John egy modern és komplex műfajban vall a koráról.
Ehhez már a színpad is modern. Két sarkában pompás rajzokat vetítenek

diapozitívről (Tony Walton munkája), és a képek különös kontrasztot
rajzolnak a cselekményhez. Változó karikatúrák világosodnak ki, a látványt
értelmezik és elemzik. A látványban pedig, mint a rendező mondja, „azokat
a dolgokat igyekeztünk megmutatni, amelyek mai valónkat formálták, a
környezetet, az iskolát, a könyveket, a televíziót, a mozgóképszínházat, az
egyházat, az államot, szülőket. Embereket, akik ugyancsak részesültek a
lelkesedés áldásában, a megoldásokat, melyeket régen volt írók munkáiból
fedeztünk fel és régen visszavonult tanítókban találtunk. Vagyis
minden megjelenik, ami belehajtott minket a való világ misztériumába és
csodájába. Ez a darab a mindennap tapasztalatából él, ahogy ezt egy
csodálkozó szem észreveszi, és ahogy a képzelet titkos füle meghallja.
Annak az útnak a kezdetétől, melyen mindnyájan elindultunk, az
öntudatosodás és a fény felé vezető úton.”
Akiknek Victor Spinetti, szerzőtársaival egyetértésben, a darabot ajánlja:
Elsőnek egy kereskedelmi iskolai tanárnak, aki az ő gyerekkorában oly

lelkesedéssel beszélt Bemard Shaw-ról és D. H. Lawrence-ről. Aztán egy
matematikatanárnak, aki algebra helyett az órán Jerome Három ember egy
csónakban című művét olvasta fel. Sokan szerepelnek ezen az ajánló listán,
Rita Hayworth, Stan és Pan, egy cirkuszigazgató, Joan Littlewood, a
munkáskerületek színházának alapítója.
Ahhoz képest, hogy hány szülőapja volt a darabnak, a cselekmény

meglehetősen sovány. Állandó szereplője voltaképp egyetlen ember, akit a
darab címlapja Én-ként jelöl (Ronald Pickup), és ez az Én ott ül a színpadon
magányosan, karácsonykor is hiába hívják a barátai, nem tudják eloszlatni
bánatát. Ez a bánat nem több és nem is más, mint világfájdalom és magány,
amit nincs kivel megosztani. A színpad másik sarkában ott ül a néma család
(a mama, a papa, a nagybácsi és nagynéni). Hallgatnak örökké - a televíziót
bámulják meredten.
A televíziókamera mindig új és új szöveghez jelenik meg. A műsort

parodizálja. A színpadon a kamerát mindig két színész jelzi feltartott
ujjakkal, és úgy pereg le a tévében látható jelenet az angol televízió egy-egy
ismert műsora nyomán. A szakszervezeti vezető vitatkozik a riporterrel. A
prédikáló lelkész televízión kínálja az igét a hívőknek.
Feltűnnek tehát a politikai és egyházi személyiségek, akik Spinetti szavával

„életünket alakítják”.
Azután a darab Én-je elindul a megvilágosodás útján. Ezt már nagyon
nehéz követni. A csalódások tömege azonos a megvilágosodással - hirdeti a
darab -, a kiábrándulás pedig maga a bölcsesség. A cselekmény azonban
eléggé töredezett ahhoz, hogy mindez egységes gondolattá tömörüljön. A
20. századi fantázia apró mozaikokra esik szét. A műnek nem volt
sikere, ami a kritikát illeti.
De a közönség mégiscsak kíváncsi arra, mit tud felmutatni John Lennon

perbeszéde.
És már az is siker volt, hogy John a nemzeti színház színpadára került. Ez

olyan rang, amit elvenni nem lehet. . .
(Ungvári Tamás: Beatles-biblia. Gondolat, 196b)

„Új elképzelések alapján kívánunk
dolgozni”
1966. május 1-én hatalmas tömeg gyülekezik a Wembley stadionban.
Ezúttal nem a fehér sport, a tenisz híveiből rekrutálódik a közönség, hanem
a beat-muzsika rajongóiból. A Beatles-együttes szerepel a műsorban. A
nézők nem tudják, hogy ez utolsó hazai fellépésük, az utolsó „élő”
hangversenyük. (Aki eltette belépőjegyét, manapság mint
„történelmi ereklyét" őrizheti fiókja mélyén, vagy falra ragasztva,
Ringoék portréi mellett.)
Júliusban még villámkoncert-sorozatot adnak Németországban, majd három

napra rá Tokióba utaznak és tanúi lehetnek a japán fiatalok lelkesedésének.
Augusztusban Amerikában szerepelnek, és ez - valóban az utolsó turné. Az
utolsó fellépés. Azóta nem jelennek meg színpadon. (Magyar Ifjúság, 1968.
február 16.)
Kétségtelen, hogy ügyes „mozgatók" jól szervezik a „Beatle-mániát", ezt az

őrült bálványimádást, mely Tokiótól Johannesburgig, Stockholmtól
Melbourne-ig tombol és fő fontosságú társadalmi jelenséggé vált.
Ebben az őket körülvevő dicsőségtörvényben a Beatlesek folyamatosan

tovább alkotnak. A kezdeti, szórakoztató történetek után Lennon határozott
ösztönzésére áttérnek a jobban kidolgozott témákhoz. A hangjegyek és
szavak boszorkány-konyháján olyan dalok születnek, melyek a változó
időről szólnak.
Nem Dylan-féle küzdés ez, hanem az idők szelének árnyalati változásait

bemutató stílus.
Egy nagy sikerű lemez, amely hat hónapi munkát követel, a „Sergeant
Pepper’s Lonely Hearts Club Band" 1967-ben jelenik meg, egy pálya
hatásos csattanójaként.
John Lennon
Teljesen új elképzelések alapján kívánunk dolgozni, s ezek az elképzelések

első ízben a „Sergeant Pepper” című lemezünk felvételénél testesültek meg.
Már másfél évvel ezelőtt bejelentettük, hogy vissza kívánunk vonulni a
nyilvános szereplésektől. Nem vállalunk több koncertet, visszautasítjuk a
még ma is nagy számban érkező turnéajánlatokat. Az az igazság, hogy a
közönség szeretete, sőt túlzott szeretete már zavar bennünket. Az állandó
őrjöngés, kiabálás a nézőtéren jóformán lehetetlenné tette, hogy zenét
produkáljunk. Meg azután érdeklődésünk iránya is megváltozott. Mi, akik
korábban slágerek alkotására törekedtünk, most zeneművek komponálására
törekszünk, és az egészen más . . .
Paul McCartney
Két esztendeje, vagy valamivel régebben, olyan felvételi technikára tértünk

rá, amely már nem reprodukálható koncerttermekben, csak a
hanglemezstúdiók különleges körülményei között. A nagy változásnak, a
fordulatnak tulajdonképpen ez a másik magyarázata.
A Beatles-együttes nagylemeze, a SGT. PEPPER’S LONELY HEARTS

CLUB BAND sikere miatt a Rolling Stones is elhatározta, hogy előrukkol
egy hasonló lemezzel. Bár a kábítószer-ügy körüli bonyodalmak eleve
kétségessé tették a vállalkozás sikerét, meglehetősen erős ütemben
szorgalmazták a felvételeket.
Az utolsó fotó Brian Epsteinről 1967. augusztus 27-i halála előtt. A Sgt.
Pepper’s Lonely Hearts Club Hand című lemez felvételén a Beatles-szel.
Thomas Beyl, az OK Bravo riportere lelkendezve számolt be arról, hogy
Paul McCartney is átruccant a Stones-stúdióba és közreműködött a
felvételeknél (bongo-dobon és tamburinon játszott), „nagyszerű példájaként
az összetartozásnak”. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy ezekben a
napokban, tehát június végén, július elején az angol hatóságok már
betiltották a nagy Beatles-lemez Lucy in the Sky with Diamonds című dalát,
mivel az a gyanú merült fel, hogy a dal az LSD élvezetére szólít fel, nem is
túl áttételesen. Ilyenformán feltételezhető, hogy Paul McCartney-nak
valóban oka volt az együvétartozás látványos kifejezésére. (Ifjúsági
Magazin, 1967. október)
1967-ben nyilvános lemezfelvételt szerveztek. TV-szereplésüket az

Eurovízió közvetítette tagállamainak. Az adást Amerika is átvette. Sok
százmillió néző előtt tartották az ALL YOU NEED IS LOVE (Kell a
szerelem) ősbemutatóját.
A Marseillaise dallamai indítják a számot. A befejezés: csaknem hatvan

másodpercnyi jókedv. (Éneklik a régi siker, a She Loves You néhány
taktusát, a zenekar az In the Mood-ból játszik egy keveset; és a végére még
egy klasszikus nagyzenekari mű néhány taktusát is a szalaghoz
ragasztották.)
PENNY LANE
In Penny Lane there is a barber showing photographs
of ev'ry head he’s had the pleasure to know.
And all the people that come and go
stop and say ’Hello’.
On the corner is a banker with a motorcar,
the little children laugh at him behind his back.
And the banker never wears a mac

In the pouring rain - very strange.
Penny Lane is in my ears and in my eyes,
there beneath the blue suburban skies
I sit, and meanwhile back
In Penny Lane there is a fireman with an hourglass
and in his pocket is a portrait of the Queen.
He likes to keep his fire engine clean,
it’s a clean machine.
a four of fish and finger pies
in summer meanwhile back
Behind the shelter in the middle of the round-a-bout
The pretty nurse is selling poppies from a tray.
And though she feels as if she’s in a play
she is anyway.
In Penny Lane, the barber shaves another
customer, we see the banker sitting waiting for a trim
and then the fireman rushes in
from the pouring rain—very strange.

there beneath the blue suburban skies
I sit, and meanwhile back
there beneath the blue suburban skies...
Penny Lane!
A Penny Lane-en van egy borbély, aki fotókat mutat / Minden fejről,
melyhez eddig szerencséje volt / És minden arra járó ember / Megáll és azt
mondja, hello / A sarkon van egy autós bankár / A gyerekek kinevetik a háta
mögött / És a bankár sohasem visel esőkabátot / A zuhogó esőben nagyon
különös / A Penny Lanc-t hallom és látom / Ott a külvárosi ég alatt / Ülök
és közben / A Penny Lane-cn van egy tűzoltó, homokórával / Zsebében van
a királynő képe / Szereti, ha tüzoltókészüléke tiszta / Az egy nagyon
tiszta készülék / A Penny Lanc-t hallom és látom / Négy minden lében kanál
ember / Nyár van, és közben / A körforgalom közepén a bódéban / Egy
csinos ápolónő tálcáról pipacsot árul / És bár úgy érzi egy színdarabban van
/ Abban is van / A Penny Lane-en a borbély újabb vendéget borotvál /
Látjuk a bankárt, amint nyírásra vár / És akkor beront a tűzoltó / A zuhogó
eső elől - nagyon különös / A Penny Lane-t hallom és látom / Ott a
külvárosi ég alatt / Ülök és közben / A Penny Lane-t hallom és látom / Ott a
külvárosi ég alatt... / Penny Lanc!
ALL YOU NEED IS LOVE
Love, love, love, love, love, love, love, love, love.
There's nothing you can do that can’t be done.
Nothing you can sing that can’t be sung.
Nothing you can say but you can learn how to play the game.
It’s easy.
There’s nothing you can make that can’t be made.
No one you can save that can’t be saved.
Nothing you can do but you can learn how to be in time.
It's easy.
All you need is love, all you need is love,
All you need is love, love, love all you need.
Love, love, love, love, love, love, love, love, love.
All you need is love, love, love is all you need.
There’s nothing you can know that isn’t known.
Nothing you can sec that isn’t shown.
Nowhere you can be that isn’t where you’re meant to be.
It’s easy.

All you need is love (altogether now)
All you need is love (everybody)
Szerelem, szerelem, szerelem, szerelem, szerelem, szerelem, szerelem,

szerelem, szerelem/ Semmit nem tudsz megtenni, amit nem lehet / Semmit
nem tudsz elénekelni, amit nem lehet / Semmit sem tudsz mondani, de
megtanulhatod a játékot játszani / Könnyű / Semmit nem tudsz megcsinálni,
amit nem lehet / Senkii sem tudsz megmenteni, akit nem lehet / Semmit
sem tudsz tenni, de megtanulhatsz felkészülni / Könnyű / A szerelem az
amire szükséged van. a szerelem, az amire szükséged van / A szerelem az,
amire szükséged van, a szerelem, a szerelem az, amire szükséged van /
Szerelem, szerelem, szerelem, szerelem, szerelem, szerelem, szerelem,
szerelem, szerelem / A szerelem az, amire szükséged van, a szerelem az.
amire szükséged van / A szerelem az, amire szükséged van, a szerelem,
a szerelem az, amire szükséged van / Semmit nem tudhatsz, ami nem
tudható / Semmit nem láthatsz, amit nem mutatnak / Sehol sem lehetsz,
ahol nem kellene lenned / Könnyű / A szerelem az, amire szükséged van, a
szerelem az, amire szükséged van / A szerelem az, amire szükséged van, a
szerelem, a szerelem az, amire szükséged van / A szerelem az,
amire szükséged van ( Együtt ) A szerelem az, amire szükségeit van (
Mindenki ) A szerelem az, amire szükséged van, a szerelem, amire
szükséged van, az a szerelem.
A lemezek fogytak. A fiúk nagy sikert arattak; a változatosság kedvéért

színes, virágosra bemázolt kocsijaikkal is. Születtek a jövendő tervek . . .
amikor 1967. augusztus 27-én reggel váratlanul eltávozott a liverpooli
négyes ötödik tagja, menedzserük és jóbarátjuk, Brian Epstein.
Túl sok whiskyt fogyasztott előző éjjel, s a megengedettnél nagyobb

mennyiségű altatót vett be. Örökre elaludt.
John Lennon
Epsteim mindannyian testvérünkként szerettük. Nagyon megsirattuk és
meggyászoltuk. Nem is akarunk más menedzsert: ügyeinket ezentúl magunk
intézzük, bár azért segít nekünk Epstein testvére is, aki ugyancsak barátunk.
Más terveinket nem befolyásolta a dolog.
Paul McCartney
Filmet készítünk. Magunk finanszírozzuk, fel is lépünk benne. Önmagunkról

szól. A forgatókönyv már készen áll, de hogy milyen hosszú lesz a film, azt
még nem tudjuk.
A forgatókönyv vázlata 1967 áprilisára nagyjából elkészült. Nem állt
másból, mint egyetlen szelet papírból, a papíron szabályos kör, cikkelyeinek
beosztásában pedig egy-egy jelenet. Nyolc részből áll tehát, csupa 45 fokos
körcikkely, a tetején ott a büszke cím: Mágikus, misztérikus utazás. Az
első szeletben csak annyi látható, hogy valamilyen autóbuszra szállnak: az
autóbusz kalauza bemutatkozik, továbbá itt mutatják be a szereplőket is,
aztán még annyi, hogy Ringo egy kövér hölggyel látható a színen. A
második cikkelyben a rejtélyes autóbusz utasai ismerkednek egymással:
továbbá valami toborzás - majd végül a kör szélén kérdőjellel ennyi
áll: Dal: Bolond hegytetőn. És így tovább. Ami érthető belőle, az a
harmadik cikkelyben egy különös bejegyzés: maratoni futás. Tehát egy
hosszú, vég nélküli snitt következik itt, és nyilvánvaló, hogy a rejtélyes
autóbusz utasai előbb-utóbb futni kezdenek, ha nem is 42 km-t, de
maratoninak tűnő távot. Érthető továbbá a hetedik cikkely, amelyben azt a
szót olvashatjuk: Stripper + Band - vagyis itt valaki vetkőzni fog zene
kíséretére.
Szeptemberben John az uszodájában megkérdi, mi is van azzal a

világrengető ötlettel, hogy egy autóbuszt kell bérelni, s azon mágikus túrára
indulni? A misztériumhoz, lehetőség szerint sárga autóbuszra van szükség.
A sárgának gazdag jelentése van a szín-misztikában, a sárga a Nap jelvénye,
sőt a Napisten Apollóé, s némely szent könyvben a nagylelkűséget, az
intuíciót és az intellektust jelenti. Akár így, akár úgy, a fiúk rendeltek saját
cégüknél egy sárga autóbuszt, mely 43 személy befogadására alkalmas.
Hová menjünk forgatni? - ez az újabb kérdés. Természetesen az angol

Riviéra felé, Devonba, ahol a Golf-áram kellemesebb klímát kölcsönöz a
vidéknek, még olykor pálmafákat is lehet látni a Land’s End, vagyis az
angol sziget legdélibb csücske környékén.
A sárga autóbuszt felpakolták, és csakugyan 43 ember fért el benne. Volt

köztük egy törpe, nevezetesen George Claydon, aztán ott volt egy nagyon
kövér hölgy (Jessie Robins), a nyalka Victor Spinetti, a fiúk jóbarátja, a
kiváló színész (ma már a Nemzeti Színház tagja), továbbá a szokásos
Beatles menazséria, a rajongók.
MAGICAL MYSTERY TOUR
Roll up—Roll up for the Mystery Tour
Roll up, roll up for the Mystery Tour
(roll up) and that’s an invitation
Roll up for the Mystery Tour
(roll up) to make a reservation
The Magical Mystery Tour is waiting to take you away
waiting to take you away.
(roll up) for the Mystery Tour

(roll up) satisfaction guaranteed
The Magical Mystery Tour is hoping to take you away
hoping to take you away now
The Magical Mystery Tour
roll up, roll up for the Mystery Tour
(roll up) and that's an invitation
(roll up) to make a reservation
the Magical Mystery Tour is coming to take you away
coming to take you away
the Magical Mystery Tour is dying to take you away
dying to take you away—take you today.
Jelentkezz, jelentkezz a titokzatos utazásra / Jelentkezz, jelentkezz a

titokzatos utazásra / jelentkezz / ez egy meghívás / Jelentkezz a titokzatos
utazásra / jelentkezz, / hogy helyet foglalj / Jelentkezz a titokzatos utazásra /
A mágikus titokzatos utazás vár, hogy elvigyen téged / Vár, hogy elvigyen
téged / Jelentkezz, jelentkezz, a titokzatos utazásra / Jelentkezz, jelentkezz a
titokzatos utazásra / jelentkezz / a titokzatos utazásra // jelentkezz /
garantáltan meg leszel elégedve / Jelentkezz a titokzatos utazásra / A
mágikus, titokzatos utazás reméli. hogy elvihet téged / reméli, hogy elvihet
téged most / A mágikus, titokzatos utazás / jelentkezz, jelentkezz a
titokzatos utazásra // Jelentkezz / ez egy meghívás / Jelentkezz a titokzatos
utazásra // jelentkezz / hogy helyet foglalj / Jelentkezz a titokzatos utazásra
/ a mágikus, titokzatos utazás jön, hogy elvigyen téged / jön, hogy elvigyen
téged / a mágikus, titokzatos utazás nagyon szeretne elvinni téged / nagyon
szeretne elvinni téged elvinni téged ma.
Paul szerint a filmkészítés blöff - nem kell semmihez érteni ezen a blöffel
teli világon, csak az kell, hogy érzése legyen valamihez az embernek. Orson
Welles példáját idézi, aki minden előképzettség nélkül kezdett az
Aranypolgár forgatásához. Ha a filmművészet egyik legnagyobb alkotása
hókusz-pókusz nélkül született, akkor miért ne születhetne
az autóbuszutazásból egyórás színes TV-film? Ha a forgatásnál túl is lépték
az eredeti határidőt, a három hetet, majd a vágásnál mindent helyrehoznak.
Amikor vége a forgatásnak, bérelnek is egy kis stúdiót, az Old Compton
Streeten, és ott látnak a munkához, melyre egy hetet szánnak, mint
Paul többször is kijelentette.
A költség tízszeres volt. A vágásra fordított idő is joggal emelkedhetett a

tízszeresére. A fele anyagot el kellett dobni, a másik feléből pedig egy
szakavatott vágó segítségével Paul próbált összefüggő történetet
szerkeszteni. Úgy látszik, volt elég képzelőereje, mert a filmből csakugyan
formás, cselekményes és érthető film született. A vágásnál persze a többi fiú
is ott volt. Egy-egy tanáccsal segítették Pault: a déli órákban együtt
ebédeltek a Soho valamelyik vendéglőjében, és aztán tíz órára is
elzárkóztak, hogy a filmet tető alá hozzák.
Ilyen gyönyörű, mágikus utazásban még sosem volt részük. (Ungvári

Tamás: Filmezik a Beatles Filmkultúra, 1968, szeptember-október)
Vic Lewis menedzser tárgyalásokat folytat a Beatles és más angol sztárok

Szovjetunióbeli fellépéséről. Donovan, Esther és Abi Ofarim is
bejelentették, hogy szívesen lépnének fel ebben az országban. (Ifjúsági
Magazin, 1968. augusztus)
BACK IN THE USSR
Flew in from Miami Beach BOAC.
Didn’t get to bed last night.
On the way the paper bag was on my knee.
Man I had a dreadful flight,
I’m back in the USSR.
You don’t know how lucky you are boy
Back in the USSR.
Been away so long I hardly knew the place.

Gee it’s good to be back home.
Leave it till tomorrow to unpack my case.
Honey disconnect the phone.
You don’t know how lucky you are boy
Back in the US. Back in the US. Back in the USSR.
Well the Ukraine girls really knock me out.
They leave the West behind.
And Moscow girls make me sing and shout
That Georgia’s always on my mind.
You don’t know how lucky you are boys
Back in the USSR.
Show me round your snow peaked mountains way
down south
Take me to your daddy’s farm
Let me hear your balalaika's ringing out
Come and keep your comrade warm.
You don’t know how lucky you are boys

Back in the USSR.
Miami Beach-ről indultunk a BOAC-cal / Nem aludtam az elmúlt éjjel /

Útközben a papírzacskó a térdemen volt / Szörnyű volt a repülés / Ismét a
Szovjetunióban vagyok / Nem tudod, fiú, milyen szerencsés vagy / A
Szovjetunióban / Olyan sokáig távol voltam, alig ismertem a vidékre /
Nagyon jó újra itthon lenni / Holnapig várhat a kicsomagolás / Szívem.
húzd ki a telefont / Ismét a Szovjetunióban vagyok / Nem tudod, fiú, milyen
szerencsés vagy / Ismét a Szovjet-, ismét a Szovjet-, ismét a Szovjetunióban
/ Az ukrán lányok igazán tetszenek nekem / Lekörözik a Nyugatot / Ha a
moszkvai lányokat látom, azt éneklem és kiabálom / Hogy „Georgia jár az
eszemben” / Ismét a Szovjetunióban / Nem tudjátok, fiúk, milyen
szerencsések vagytok / A Szovjetunióban / Mutassatok hófödte csúcsokat
délen, / Vigyetek el apátok farmjára / Hadd halljam a balalajkátok csengését
/ Gyere, lásd vendégül elvtársadat / Ismét a Szovjetunióban vagyok / Nem
tudjátok, fiúk. milyen szerencsések vagytok / A Szovjetunióban.
John Lennon 1967 áprilisában sikerrel mutatkozott be főszereplőként a régi

Beatles-filmes Richard Lester egyik munkájában. „Hogyan nyertem meg a
háborút?” - ez a mű címe, s már azért is szenzációként tálalja John Lennont,
mert itt nem önmagát játssza. John Lennon először lépett fel a híres
gombafrizura nélkül. Tiszti kiképző táborban kezdődik a film. A fiatal és
ambiciózus angolokat a háború művészetére tanítják képzett őrmesterek: itt
igazán nem lehet gombafrizurával megjelenni. A rövidre nyírt hajú fiúk
lelkesek. A háború hadgyakorlat és játék a szemükben - el sem
tudják képzelni, hogy bárki meghalhat közülük. A cím epikus
visszaemlékezéssel szól. A megfáradt John Lennon meséli el háborús
kalandjait. Egy-egy jelenetben, ahányszor egy ember meghal, a következő
képkockán már irreális, földöntúli színekben jelenik meg, ott marad a
csatában, de már „nem él”, s mint kísértő mementó szerepel életútjukon.
A háború komédiája ez a ragyogó film, melyet az ügyes technika sajátosan

líraivá tesz. Mennyi naivitás és ostobaság, és mennyi céltalan melldöngetés
játszott szerepet hősi csatákban is! Egy ragyogó jelenet azt a hidegvért
példázza, ahogy az angolok Dieppe-nél menekültek. Egy másik olyan
afrikai támadást, ahol fedezék nélkül, skót duda hangjára vonultak be az
ellenség táborába. Egy harmadik azt a példátlan tréfát is megengedi, hogy a
sivatagban a derék angolok, egy pillanatnyi pihenőhöz jutva, tüstént
krikettezni kezdenek. A régi mondást illusztrálja Richard Lester a saját
művészi nyelvén: a háború a politika folytatása fegyverekkel. Nemcsak a
politika folytatódik a háborúban - a megrögzött szokásoknak sem vet véget
a vérontás. Ezt bontja ki Lester még úgy is, hogy az életveszélyes csaták
egy-egy pillanatába az értetlenség csodálkozó humorát is belopja. Egy
búzamezőben kúszik előre a csapat, és már látszik, hogy nincs menekvés.
Feltépett hasak, kifordult belek látványa után előbújik John Lennon, mint
aki mit sem vett észre a szörnyű véráldozatból, csak megy előre a jelszavak
szabta úton olyan győzelemig, melyben felsejlik saját emberségének
veresége is.
Mióta Joan Littlewood az „Ó, milyen édes háború”-t megrendezte, a
történelemnek ezt a komédiáját többen is ábrázolni próbálták. A háború
nemcsak a rémület, hanem az ostobaság orgiája is. Így mutatja Richard
Lester a főhős, John Lennon személyén keresztül. John nagyszerű színész!
Faarccal játszik, mert az a szerepe, hogy a környezet valósága nem ér el
hozzá. Olyan meghatóan angol, és liverpooli létére olyan meghatóan
előkelő is. A lövészárokban és a fedezékben, a tisztjeivel beszélgetve és
mindenütt. Szemüveget hord, és ez a szemüveg még meghatóbbá és
esettebbé teszi, leleplezi az önhittségét és megmutatja a maszk mögötti
riadtságot. Talán a legjobb angol filmek egyikét alkotta meg Lester és
Lennon - nem szólva arról, hogy ez az alkotás valóban hozzáadott valamit a
Beatles-fiú arcképéhez. Sokoldalúságának, meglehet, végső bizonyítéka ez
a film volt. (Ungvári Tamás: Beatles-biblia, Gondolat, 1969.)
1968 elején úgy határoznak, hogy Indiában folytatnak misztikus

tanulmányokat, ahová elkezdenek áradni a virág-gyermekek és más Isten
bolondjai. Rishi Kesh-ben, a szent városban, India északi részén
megtalálják a gurut, aki néhány ezer dollár ellenében öt nap alatt megtanítja
őket a transzcendentális meditációra. Maharishi Mahesh jógi, aki a nyugati
ifjaknak ultramodern ashramot létesített lifttel, appartement-okkal és
európai konyhával, nem tudta, ki volt Descartes, de nagyon elégedett volt
tanítványaival: „Különleges tehetségük van a jógához és a meditációhoz, de
hivatásuk nem engedi meg, hogy ennek szenteljék az életüket. Úgy vélem,
sok pénzt fognak áldozni egy londoni ashram építésére."
A dolog azonban hamar véget ért.
John Lennon
Távol Indiában, a Maharishi meglátogatásánál, amikor el kellett végezni a
piszkos munkát, persze rám hárult az egész. Arról volt szó, hogy elkezdtünk
kétkedni a Maharishi képességeiben, meg mindenben, amit hozzánk vágott.
Még George is. Erre én azt mondtam, ha már George sem biztos a
dologban, nyilván van valami oka rá. Olyan sztorik keringtek ugyanis, hogy
a Maharishinál általában jók voltak a gyengébb nem tagjai. Tanítványainál
légyottokkal kísérletezett, határozott és egyértelmű ajánlatokat tett Mia
Ferrow-nak. Szóval a Maharishi luxus bungalowjáhan közöltem vele, hogy
mi távozunk. Nem látva a rökönytől a fejét rázta, tudni akarta hogyhogy,
hiszen még alig voltunk ott. Mire én: Ugye te azt állítod, hogy elmédet
megvilágosította az Isten, sőt elérted a kozmikus tudatot. A mindent tudás
állapotát. Hát akkor azt is tudod, hogy miért osonunk mi most sürgősen
vissza Britanniába.
„Ebben a csatában senki sem lehet
győztes”
Az amerikai Wall Street Journal és a londoni Economist gazdasági
rovatában ugyanúgy jelzik a Beatles bevételét, mint a nagy ipari vállalatok
tőkéit. Az Egyesült Államok pénzügyminisztériuma hivatalosan
megállapította, hogy az USA-ból a Beatlesnek átutalt honoráriumok
némileg apasztják Amerika devizatartalékait. Az EMI hanglemezkonszern
forgalma a Beatles-lemezek eladásával egy év alatt 20 ezer fontról 750 ezer
fontra növekedett a londoni tőzsde adatai szerint. A londoni Daily Mail
csaknem 20 millió fontra becsüli a Beatles 1963. évi forgalmát. Nemrégiben
a brit kormány hasonló összegű hitelhez folyamodott, s ennek érdekében
négy különböző európai központi bankhoz kellett fordulnia.
A liverpooli muzsikus gyerekekhez rengeteg forrásból ömlik a pénz. Az

amerikai Kansas Cityben például 150 ezer dollárt kaptak egy fellépésükért,
amiből az is kiderül, hogy percenként 5 ezer dollárt kerestek. A CBS
amerikai tévé-társaság 400 ezer dollárt fizetett a Beatlesnek négy
féllépésért. Az Egyesült Államok Beatles-rajongói a Can’t Buy me Love
című lemezből, megjelenésének első napján, 940 ezer 225
darabot vásároltak. A Beatles első filmjét három hét alatt forgatták, és a film
Amerikában, forgalmazásának első hetében, 7 millió dollár bevételt hozott.
Lehetne még folytatni, de minek? Még csak annyit fűzünk hozzá, hogy egy
sereg más vállalatot is fellendítettek a gombafejűek. Egy manchasteri
kordnadrággyáros például már a tönk szélén állt, amikor csaknem egymillió
font értékű megrendelést kapott, mert a Beatlesek is kordbársony nadrágban
járnak. Egy addig kevéssé ismert londoni bankban egyszeriben
ugrásszerűen megnövekedett az új bankbetétek száma, mert a Beatles-
rajongók megtudták, hogy kedvenceik is abban a bankban tartják pénzüket.
S mire költik hatalmas bevételüket a muzsikus fiatalemberek? Vásároltak

már például arany fogpiszkálót, Rolls Royce autót, különböző házakat.
Csak egyvalamiről feledkeztek meg.
Titkárnőjük, Diana Veren még ma is ugyanannyi fizetést kap, mint amikor a
kezdet kezdetén hozzájuk szegődött: heti 12 fontot. De nem panaszkodik.
Sőt, legutóbb kijelentette: „Álomszerű állás ez”. (Magyar Ifjúság, 1964.
november 1.)
A Beatles volt a popzene progresszív hullámának képviselője 1962—65-ig.

Ezért van sikerüknek különleges jelentősége. A „személyes siker” - az
Apple részvénytársaság létrehozása karikatúrája az ifjú proletárnemzedék
kollektív „sikerének”. Miután az ellenállás, amely eredetileg létrehozta a
brit popzenét, megszűnt, eltűntek meghatározó céljai is. (Robert Merton:
Pop és osztályharc, Neues Forum, 1970. október)
Az „Apple” - alma - szó szerepel a Beatles „gyorsan érő” üzleti

birodalmának elnevezésében. A Beatles-vállalkozások igen széles körre
terjednek ki, a szupermarketektől kezdve az elektronikáig. Napjainkban e
négy fiatalember teljesen példa nélkül álló befolyást gyakorol a közönség
ízlésére.
Noha a Beatles-együttes vagyona valószínűleg kevesebb, mint általában

képzelik, nem kétséges: ha „birodalmuk” a jelenlegi arányokban növekszik
(egyedül ez évben 40 új dallal jelentek meg), úgy életük során többet
fognak keresni, mint Anglia jelenlegi nemzeti adóssága.
Mivel Ringo némi jóindulattal japánul almát (lingo) jelent, így „Apple"
(Alma) lett a Beatles konszern neve
Problémájuk most egyszerűen annyiból áll, hogy mit tegyenek óriási anyagi
erőforrásaikkal. Vagyonukat az úgynevezett „Apple Corps. Ltd.” nevű
szórakoztató, elektronikai és nagykereskedelmi vállalatba fektették.
Az Apple Corps. 36 főnyi állandó adminisztratív gárdája már beköltözött a

vállalat Savile Row-i, 500 000 fontos költséggel épült irodatömbjébe. Itt
már épül egy hanglemezstúdió, négy játékfilm készül és mintegy nyolc
szabadalmazott találmányon dolgoznak. (Magyarország, 1968. október 13.)
Paul felesége, Linda Eastmann ügyvédi családból származik, bátyja, John

és édesapja zenei jogokat védenek Amerikában, s természetszerűleg
szívesen foglalkoztak volna a menedzser nélkül maradt Beatles ügyeivel.
Ugyanakkor azonban már esztendők óta egy Allen Klein nevű menedzser
üzengetett John Lennonnak, hogy örömest irányítaná a Beatles
céget. Lennon sosem válaszolt erre az ajánlatra, bár tudta, hogy Allen Klein
részese volt a Rolling Stones sikerének, és hogy Mick Jagger is több ízben
ajánlotta őt. Allen Klein átjött Angliába, és Mick Jagger révén kapcsolatot
keresett a Beatlesszel. Sok telefon és ajánlat után (Allen Klein 1966-ban
még Epsteintől akarta megvenni a Beatlest) végül személyesen is
találkoztak egy televíziós film forgatásán, melyet a Rolling Stones
rendezett. John és Yoko éppen ebben lépett fel először együtt, bohócot
játszottak, de a filmet mindmáig sehol sem vetítették. Végül is egy
telefonbeszélgetés után a London szívében, a Mayfairban épült Derchester
Hotel és abban is Allen Klein lakosztálya volt a megbeszélés színhelye.
Lennon meggyőződött róla: Allen Klein jól ismeri az ő művészi és emberi
problémáit, valamint kívülről tudja minden sorát. Leült hát John és levelet
írt Sir Joseph Lockwoodnak, az EMI lemeztársaság elnökének: „Drága Sir
Joe, mostantól kezdve Allen Klein intézi a dolgaimat.” John bevallása
szerint Allen majdnem sírva fakadt, s azt kiáltozta: végre! Paul ezen
megsértődött. Sógorának és apósának ígérte a Beatles-ügyek intézését.
Közben, 1969. április elején a bíróság befagyasztotta a Beatles minden
jövedelmét. Április 2-án egymillió font-sterling összeget mégis
felszabadítottak Klein közbenjárására. Lennon ekkor azt nyilatkozta a
sajtónak, hogy készpénz dolgában meglehetősen rosszul áll. (Világ Ifjúsága,
1973. május)
Paul McCartney
Kleint én mindig is uzsorásnak tartottam, aki rajtunk akart meggazdagodni.

Közel negyven bírósági ügybe keveredett. Egy bíró megállapította, hogy
több mint négy és fél millió márkával többet vágott zsebre, mint ami őt mint
menedzsert megillette. Sose hittem neki.
1969 április elején New Yorkban és Londonban Allen Klein-nek tudtára

adták: „A szerződés . . . múlt szombaton lejárt és nem lesz megújítva.”
Paul McCartney
Végre a másik három csatlakozott a véleményemhez. Meg kell állapítani,

nem Klein volt az, aki Johnnal, Ringoval és George-dzsal szakított. Ők
szakítottak vele.
Allen Klein
A magam részéről a négy fiúnak a jövőre vonatkozóan minden jót kívánok.
Nem kétséges, milyen kiváló tehetségek. Mindig azt mondtam, hogy
elképzeléseiknek sohasem fogom útját állni. Inkább kiszállok a buliból.
„Szűkké váltak az általunk
felállított keretek”
Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk . . . Szóval Angliában hónapok óta
kering a gyászhír: 1967-ben feloszlik a Nagy Csapat, a Világklasszisok
Válogatottja, lehúzza redőnyét a Beatles. A négy kis gombafejűből négy
nagy gombafejű lett, anyagi gondjuk nincs, családjuk viszont van, s egy
kicsit mintha belefáradtak volna a bálványkodásba. Paul és John továbbra is
komponál, George filmeket akar rendezni, Ringo még nem tudja, mivel üti
agyon az idejét. Paul: „A mai fiatalok mások . . . bezzeg a mi időnkben ...
Óh! Vagy csak reklám az egész? (Ifjúsági Magazin, 1967. január)
Ritka eset, hogy a próféta szerepében tündökölhetünk. Ám, ha egyszer

mégis sikerül, akkor nem habozunk ezt világgá kürtölni. Itt van ni: januári
számunkban némi gyanakvással fogadtuk a hírt: a Beatles feloszlik. Kinek
volt igaza? Hát felosztották? Szó sincs róla: több van belőlük mint valaha -
néhány gyér bajusszal, pár szál szakállal . . . Csupasz állal mintha
csinosabbak lettek volna.
Igaz, mi sosem a bozontjukért tiszteltük őket elsősorban . . . (Ifjúsági

Magazin, 1967. április)
A Beatles természetesen nem válik szét. Csak egyetlen változás történt,

Paul bejelentette: ezután John és ő külön-külön írják számaikat. Legújabb
LP-jük stúdió-felvétele már elkészült, címe Let it Be.
Egy biztos: pályafutásuk még korántsem ért véget, sikerük nagyobb, mint
eddig bármikor. És ezzel rajongóik sem járnak rosszul, hiszen ilyen még
sosem volt: fél év alatt négy nagylemezt dobtak a piacra.
Postacímük is változatlan: The Beatles Southerland-House, 5-6 Argyll

Street, London W. 1. England. (Ifjúsági Magazin, 1970. június)
John Lennon 1962. augusztus 23-án feleségül veszi egykori iskolatársnőjét,
gyerekkori szerelmét, Cynthia Powellt. Paul és George tanúskodása mellett
titokban házasodtak össze Liverpoolban. Fiúk, Julian 1963. április 8-án
született. Szülei ötéves korában, 1968. november 8-án váltak el.
LET IT BE
When I find myself in times of trouble
Mother Mary comes to me
Speaking words of wisdom, let it be.
And in my hour of darkness
She is standing right in front of me
Speaking words of wisdom, let it be
Let it be, let it be.
Whisper words of wisdom, let it be
And when the broken hearted people
Living in the world agree,
There will be an answer, let it be.
For though they may be parted there is
Still a chance that they will sec
Let it be, let it be. Yeah

And when the night is cloudy,
There is still a light that shines on me,
Shine until tomorrow, let it be.
I wake up to the sound of music,
Mother Mary comes to me,
Speaking words of wisdom, let it be.
Let it be, let it be.
Let it be, let it be,
Whisper words of wisdom, let it be.
Amikor bajban vagyok / Mária eljön hozzám / Bölcs szavakkal, úgy legyen
/ És sötét óráimban / Előttem áll / Bölcs szavakkal, úgy legyen / Úgy
legyen, úgy legyen / Bölcs szavakat suttog, úgy legyen / Amikor összetört
emberek / Az egész világon egyetértenek / Lesz rá válasz, úgy legyen / Mert
legyenek bár megosztottak / Lesz rá válasz, úgy legyen / Amikor felhős az
éjszaka /Akkor is lesz egy fénysugár, mely lesül rám / Világit a
holnapig, úgy legyen / A zene hangjára ébredek / Mária eljön hozzám /
Bölcs szavakkal, úgy legyen / Úgy legyen, úgy legyen / Lesz rá válasz, úgy
legyen / Úgy legyen, úgy legyen / Bölcs szavakat suttog, úgy legyen.
A Let it Be című film jelenete, mely az Apple cég irodáinak háztetőin

rendezett, 1969. január 30-i koncertet örökíti meg.
John Lennon
Ha jól érezzük magunkat és ha még szórakoztat, hogy mi vagyunk a Beatles

- folytatjuk. Ellenkező esetben szétválunk. Mindig voltak problémák.
Mindig, ha új lemezt csinálunk, el kell dönteni, hogy együtt maradunk vagy
sem.
George Harrison
Szeretnénk kiugrani abból a hamis mítoszból, hogy a Beatles együttes más,

mint bárki. Azt akarjuk, hogy az emberek eljöhessenek meghallgatni
bennünket, nem akarunk elrejtőzködni a világ szeme elől.
Paul McCartney
Ami nekem hiányzott, és ami a többieknek is - a játék.
Ringo Starr
Minden dolognak megvan a maga ideje. Különböző emberekből alakult

együttesek együtt maradásának is. Amikor én a fiúk közé kerültem,
mindannyian tudtunk valamit, de mindannyian tudtuk, hogy nem eleget.
Első sikereink idején azonnal tanulni kezdtünk. Tanultunk együtt és külön-
külön is. Különböző jelvételeink is mutatják: fejlődtünk. Együtt fejlődtünk
egy bizonyos közös csúcspontig, amelynek helyét, időpontját nehéz -
legalábbis nekem nehéz - meghatározni, azután egyéni érdeklődésünk
kielégítésén fáradoztunk. Nem volt többé közös akaratunk, csak számos
egyéni ambíciónk. A tényekkel egy nap szembe kellett néznünk. És levontuk
a konzekvenciát. Így már formailag is mindenki a maga útján indulhatott el.
(Magyar Ifjúság, 1972. március 10.)
John Lennon
Úgy tűnik, bennünket állandóan félreértettek (Ön ismeri kedvenc

mondásomat: Mindenről minden igaz és minden hazugság). Például itt egy
csokor azokból a tulajdonságokból, amiket nekem tulajdonítanak:
a) lebilincselő költői természet;
b) egyszerűen huligán;
c) arany szíve van a bőrzeke alatt;
d) forradalmár;
e) gonosz alak, epés természet;
f) egyszerű fickó (apropó, általában szeretnek bennünket „egyszerű

liverpooli fiúknak” nevezni, mintha ez a szó, hogy egyszerű - valamit is
megmagyarázna).
Hát igen, szerettünk hülyéskedni és ugratni másokat. Most már értem,

milyen naivak voltunk, még el sem gondolkodtunk bohócmivoltunkon,
ösztönösen választottuk, mint az önvédelem egyik formáját. Egyszerűen
csak dalokat szereztünk és énekeltünk, aztán a kritikusok, és az ő
nyomdokaikon a hallgatók csináltak a dalokból politikát és filozófiát, és
csináltak belőlük útmutatót egy másfajta élethez vezető úthoz. Mindezek a
jellemvonások még egy egyszerű oknál fogva nem igazak: minden ember
különböző mértékekkel mérhető. Úgy tűnik, most már értem, miért váltunk
szét: felnőttünk, megismertük magunkat, mint személyiséget, és szűkké
váltak az általunk felállított keretek.
Lennon okos. Jól látja, mitől bukott el a Beatles. A bukás szükségszerű volt.
A zenei lázadás társadalmi igényt elégít ki, de csak a szórakozás szintjén, s
nem képes alapjaiban megváltoztatni a világot. A rock viszont nem létezhet
a világmegváltás ösztöne nélkül, ugyanakkor, még szerencsés esetben is,
csupán a lázadó erők egyike lehet. Az ellentmondás ez: a felemás lázadás
olykor azt a rendszert is erősíti, mely ellen feltámadt. Ezt mondja legalábbis
John Lennon. Amikor megkérdezték, mit gondol, milyen hatással volt
Anglia történelmére a Beatles, így válaszolt: „A történelemről mit se tudok;
de azok, akik uralkodnak, és akiknek a kezében a hatalom van, meg az
egész osztály társadalom, meg a teljes kutyafene burzsoázia pontosan
ugyanolyan maradt, kivéve, hogy egy csomó középosztálybeli buzigyerek
most már hosszú, nagyon hosszú hajjal sétafikái Londonban, s divatos
ruhában jár. . . Ezt leszámítva, semmi sem történt. Legfeljebb mi
is felöltözködtünk, de ugyanazok a csibészek vannak hatalmon, s
ugyanazok az emberek irányítják az egészet.” (Ungvári Tamás: A rock
mesterei. Zeneműkiadó, 1974.)
Newsweek: Az emberek Yokót hibáztatták, hogy elszakította a Beatlestől és

megszüntette az együttest. Hogyan történt valójában?
Lennon: Amióta filmet készítettünk 1966-ban „How I Won the War”

(Hogyan nyertem meg a háborút) címmel, mindig vártam arra az okra,
amely lehetővé teszi távozásomat. De egyszerűen nem merészeltem
megtenni. A mag el volt ültetve, s amikor a Beatles abbahagyta a turnézást,
én nem bírtam megszokni, hogy ne léphessek színpadra. Túlságosan
féltem ahhoz, hogy otthagyjam őket, egyedül lépjek fel. Ez ölte
meg Presleyt. A királyt is mindig udvaroncai gyilkolják meg. Presley
túlságosan sokat evett, ivott és túl jól élt ahhoz, hogy trónján maradhasson.
A legtöbb ember az ő helyzetében sohasem ébred fel. Yoko megmutatta
nekem, hogy hasonló sors vár rám is, egyfajta halál. És ezzel ért véget a
Beatles, nem azért, mert összevesztünk, vagy ő „felrobbantotta",
hanem mert felhívta a figyelmemet a bajokra. (Newsweek, 1980. szeptember
29.)
THE LONG AND WINDING ROAD
The long and winding road that leads to your door,

Will never disappear, I’ve seen if before
It always leads me here, lead me to your door.
The wild and windy night that the rain washed away,
Has left a pool of tears crying for the day.
Why leave me standing here, let me know the way.
Many times I’ve been alone, and many times I’ve cried,
Anyway you’ll never know the many ways I’ve tried, but
Still they lead me back to the long and winding road,
You left me standing here a long, long time ago.
Don’t leave me waiting here, lead me to your door.
Da da, da da.
A hosszú, kanyargós út. mely ajtódhoz vezet / Soha nem tűnik cl, már
láttam régebben is / Mindig idevezet engem, ide vezet az ajtód elé / A vad,
viharos éjszaka, melyet elmosott az eső / Napért síró könnytócsát hagyott
maga után / Miért hagysz itt állni, mutasd meg az utat / Sokat voltam
egyedül és sokat sírtam / Különben sem tudhatod, hányféle utat próbáltam /
de / Mindig visszavezettek a hosszú, kanyargós útra / Itt hagytál réges régen
/ Ne hagyj itt várni, vezess az ajtódhoz / da da. da da.
„Felhívta a figyelmemet a bajokra”
Yoko Ono 1933-ban Tokióban született. Szülei bankárok, a felső tízezer
tagjai. 1951-ben családja Scarsdale-ba, New York államba költözött. Yoko a
Sarah Lawrence egyetemre járt. 1957-ben férjhez ment Toshi Ichiyanagi
zenészhez. 1964-ben váltak el. Még ugyanebben az évben másodszor is
férjhez ment Tony Coxhoz, aki Kyoko nevű lányának apja. Cox-tól 1967-
ben vált el.
John Lennon a fárasztó lemezfelvételek szünetében szívesen járt avantgarde

galériákba. 1967 júniusában, egy nappal Yoko Ono kiállításának megnyitója
előtt, az éjszakai órákban John megjelent Dunbar Indica nevű galériájában.
Cseppet sem lepődött meg azon, hogy Yoko Ono nem ismerte fel és azt sem
tudta, hogy kicsoda, bár ez eléggé valószínűtlennek látszik. Ha Yoko
Onónak John Dunbar rendez kiállítást, ha ezt a kiállítást happeningnek
hirdetik, ha Yoko Ono Amerikából már hetekkel a kiállítás előtt Londonba
érkezik, akkor lehetetlen, hogy fel ne ismerje akár az álruhás Lennont.
Lennont mindenki felismeri még akkor is, ha kopaszra borotvált fejjel
próbál elbújni a fotósok lencséi elől. Ráadásul mindenki, aki a kiállítások
rendezése felől bármit is tud, sejtheti, hogy egyetlen nappal a megnyitó előtt
csak titkos jelszóra, nagy személyiségnek nyílik ki olyan ajtó, melyet
másnap a kíváncsiak amúgy is tervszerűen betörnek. John Lennon mégis
ragaszkodik a változathoz: Yoko Ono nem ismerte fel őt, ami annál
valószínűtlenebb, mert mint maga Lennon mondja, a kiállítás végső
elrendezésében angol képzőművészeti főiskolások segédkeztek. De hát
őrizzük meg jóhiszeműségünket, fogadjuk el, bár nem lényegtelen
mozzanat, hogy Yoko Ono nem hallott Johnról.
Lennonra végzetes hatással volt egy Ono-alkotás. A galériában egy létra a

mennyezetre szegezett vászonhoz vezetett. A vászon első pillanatra üresnek
látszott, de a végében megbújt egy kis tükör, a mögött pedig egy
kaleidoszkópszerű készülék, melybe kukucskálni lehet - bent pedig rejtetten
a titkos
üzenet. A kukucska nyílásában egyetlen szó állt: yes. Igen.

John Lennon
Amit mi ébresztettünk, az egyszerűen fantasztikus: igazi rockot játszottunk.

És Angliából senki se jöhetett a közelünkbe. Abban a pillanatban, amikor
befutottunk - sikerünk volt, az igaz, de megnyírták szárnyainkat is . . . Brian
felöltöztetett mindenféle ruhákba, és rettenetesen sokra vittük. De elárultuk
magunkat. A zenénk halott volt, mielőtt még az első országos turnénkra
indultunk volna. Éreztük is, hogy ez szar, már leszállítottuk a napi normát is
két óráról húsz percre, és minden áldott nap ugyanazt a húsz percet adtuk
elő. Muzsikusok számára ekkor megszűnt a Beatles muzsika.
Muzsikusokként fejlődni ezért sohase tudtunk, öngyilkosok lettünk
az érvényesülésért. Ez az üzlet aztán borzalmas volt. . . (s akkor megint az a
bizonyos szó, melyet nem szeretnénk ismételni). Teljesen meg kellett alázni
magunkat, hogy azzá lehessünk, ami a Beatles, s azt hiszem, ez az, amit
nagyon bánok. Nem sejtettem előre. Nem láthattam. Apránként történt,
fokozatosan, amíg aztán teljesen körülvett ez az őrület, és az
ember pontosan azt tette, amit az ellenségednek se kívánnál; azok kedvére
éltünk, akiket már tízéves korunk óta gyűlöltünk.
Ilyen lelkiállapotban találkozott Yokóval.
John Lennon tehát felmászott a létrán. Észrevette a megváltó szót - igen -,

majd lejött a létráról, odament Yokóhoz, aki csendesen egy cédulát nyújtott
át, szokásos instrukcióinak egyikét. A cédulán ez állt: lélegezz!
Akár egy orvos sztetoszkópja alatt, Lennon mélyeket sóhajtott, majd

eltávozott az üzletből. Legközelebb egy másik kiállításon találkoztak, ez
szintén happening volt - a FÉLBEHAGYOTT DOLGOK KIÁLLÍTÁSA;
Fél üveg, fél pohár, fél ágy - mindennek csak a fele; Lennon úgy érezhette,
hogy félbetört életét, generációjának félbehagyott lázadását jelképezi a
kiállítás.
Így fejlődött kapcsolata Yokóval, a többi Beatles-fiú nagy bánatára. John és

Yoko 1969. március 20-án Gibraltárban házasságot kötött.
John felvette az Ono keresztnevet is, és Yoko sürgetésére 1969. március 21-
én megrendezték az amszterdami Hilton hetedik emeletén az úgynevezett
„ágy és béke tüntetést”.
Külön örömforrás: ismét sikerült becsapnia a világsajtót. Az újságírók
ugyanis százával repültek át Angliából és a tengerentúlról, mert híre terjedt,
hogy Amszterdamban John Lennon és Yoko Ono mindenki előtt. . . Pedig
csak annyi történt, hogy a Hilton finom paplana alá bújva, John és
Yoko felmutatott egy-egy táblát, rajtuk a BÉKE és ÁGY szavakkal.
THE BALLAD OF .JOHN AND YOKO
Standing in the dock at Southampton,
Trying to get to Holland or France.
The man in the mac said you've got to go back,
You know they didn’t even give us a chance.
Christ! You know it ain’t easy,
You know how hard it can be.
The way things are going,
They’re going to crucify me.
Finally made the plane into Paris,
Honeymooning down by the Seine.
Peter Brown called to say,
You can make it OK,
You can get married in Gibraltar near Spain,
Drove from Paris to the Amsterdam Hilton,
Talking in our beds for a week.

The newspapers said, say what’rc you doing in bed,
I said we’re only trying to get us some peace.
Saving up your money for a rainy day.
Giving all your clothes to charity.
Last night the wife said,
Oh boy, when you’re dead you don’t take
nothing with you but your soul—
Think!
Made a lightning trip to Vienna,
Eating choc’late cake in a bag.
The newspapers said,
She’s gone to his head,
They look just like two Gurus in drag.
Christ! You know it ain’t easy.

Caught the early plane back to London,
Fifty acorns tied in a sack.
The men from the press said we wish you success.
It’s good to have the both of you back.
Christ! You know it ain’t easy.
Southampton kikötőjében álltunk / Hollandiába vagy Franciaországba

igyekeztünk / Az csőköpcnycs ember azt mondta: vissza kell mennetek /
Tudod, egyetlen lehetőséget sem kaptunk ! Jézus, tudod, hogy nem könnyű
/ Tudod, milyen nehéz tud lenni / Ahogy a dolgok állnak / Engem még
keresztre feszítenek / Végül elértük a párizsi gépet / Nászút a Szajnán /
Peter Urown eljött, azt mondta / Mindent rendbehozhattok /
összeházasodhattok Gibraltárban, Spanyolország mellett / Jézus, tudod,
hogy nem könnyű / Tudod, milyen nehéz tud lenni / Ahogy a dolgok állnak
/ Engem még keresztre feszítenek / Párizsból az amszterdami Hiltonba
autóztunk / Egy hétig az ágyban beszélgettünk I Az újságok megírták:
nahát, mit csináltok az ágyban / Válaszoltam, csupán békét szeretnénk /"
Jézus, tudod, hogy nem könnyű / Tudod, milyen nehéz tud lenni / Ahogy a
dolgok állnak / Engem még keresztre feszítenek / Az ember spórol szűkebb
napokra / S összes ruháját odaadja jótékony célra / Múlt éjjel azt mondta a
feleség / ó fiú, mikor meghalsz, nem viszel / Magaddal semmit, csak a
lelked / Gondolkodj! / Tettünk egy kiruccanást Becsbe / Zsákba bújva
csokitortát ettünk / Az újságok azt írták, Yoko az agyára ment / Úgy néznek
ki. mint két kábítószeres guru / Jézus, tudod, hogy nem könnyű / Tudod,
milyen nehéz tud lenni / Ahogy a dolgok állnak / Engem még keresztre
feszítenek / A korai géppel vissza Londonba / Egy zacskóba ötven makkot
raktunk / Az újságírók sikert kívántak / S azt mondták, jó, hogy mindketten
hazatértetek / Jézus, tudod, hogy nem könnyű / Tudod, milyen nehéz tud
lenni / Ahogy a dolgok állnak / Engem meg keresztre feszítenek.
Az amszterdami Hilton szállóban 1969. március 21-én
A két tábla közérthető nyelven tanúsította, hogy sokkal okosabb dolog

ágyban a békéről társalogni, mint Vietnamban háborút csinálni - s John
őszintén hiszi, hogy ezúttal nemcsak magának fújt gyönyörű
szappanbuborékká hatalmas reklámot, hanem egyszersmind a békének is.
(Ungvári Tamás: A rock mesterei. Zeneműkiadó, 1974.)
Lennon békeharcának több fázisa is volt. A következő lépés: makkot küldött

a világ számos vezető politikusának. Azzal a kéréssel, hogy ültessék el a
makkot, nőjön belőle tölgyfa. Mindezt abból a meggondolásból tette, hogy
amíg a politikusok a faültetéssel foglalkoznak, addig legalább nem
csinálnak háborút.
A küldeményre számos államfő válaszolt, sőt arról is tudnak, hogy

némelyik makkot ültetett. Golda Meir izraeli miniszterelnök azt válaszolta
az üzenetre: „Nem tudjuk, kicsodák maguk, de a makkot mindenesetre
elültetjük.” (Világ Ifjúsága, 1973. május)
1970 elején a világ néhány nagy fővárosának lakói a következőt olvashatták

a hatalmas plakátokról: „A háborúnak vége”. Majd alatta kisebb betűvel:
„Ha te is úgy akarod”. És még kisebb, de azért messziről ordító sorban:
„John és Yoko Lennon boldog új évet kíván Önöknek”. Ez a hadművelet
legalább háromszázezer dollárjába került Lennonnak.
John Lennon
Ez a mód a legalkalmasabb arra, hogy kifejezésre juttassuk

elégedetlenségünket.
John Lennont hosszú évekig úgy tartották számon, mint egy politikust vagy
filozófust. A Beatles forradalmasította az erkölcsöket, de John Lennon
többet akart.
1968-tól nevét, tehetségét, vagyonát a béke és az igazság szolgálatába

állította. Szövegeinek nagy része a munkásosztály iránti tiszteletet tükrözte
(pl. Working Class Hero) és legalább két olyan dala van, a Power to the
People és a Give Peace a Chance, melyeket a tömeg kórusban énekelt a
vietnami háború elleni tüntetéseken.
War is over (if you want it). John és Yoko a híres plakáttal.
GIVE PEACE A CHANCE
Two one two three four
Ev’rybody’s talking about,
Bagism, Shagism, Dragism, Madism,

Ragism, Tagism,
This-ism, That-ism, Is-m Is-m Is-tri.
All we are saying is give peace a chance,
All we are saying is give peace a chance.
C’mon.
Ev’rybody’s talking about Ministers, Sinisters,
Banisters
And canisters, Bishops and Fishops,
Rabbis and Pop eyes, Bye bye, bye byes.
All we are saying is give peace a chance,
All we are saying is give peace a chance.
Let me tell you now
Revolution, Evolution, mastication, flagellation,
regulations, integrations, meditations, United Nations,
Congratulations.
Oh let’s stick to it,
John and Yoko, Zimmy Leary, Rosemary,
Tommy Smothers, Bobby Dylan, Tommy Cooper,
Derek Taylor, Norman Mailer, Alan Ginsberg,
Hare Krishna, Hare Krishna.

(Minden igyekezetünk ellenére Lennon egyik leghíresebb dalának szövegét
nem tudjuk nyersfordításban közölni. Bevalljuk, kifogott rajtunk.
Mindenesetre az „ínyencek” kedvéért az angol eredetit közöljük. Hátha
valakinek sikerül.)
POWER TO THE PEOPLE
Power to the people
Power to the people
Power to the people
Power to the people
Power to the people

Power to the people
Power to the people
Power to the people, right on
Say we want a revolution
We better get on right away
Well you get on your feet
And on the street
Singing power to the people
Power to the people
Power to the people
Oh, when your man is working for nothing
You better give ’em what they really own
We got to put you down
When We come into town
Power to the people
Power to the people
I’m gonna ask you comrade and brother

How do you treat your woman back home
She got to be herself
So she can give herself
Power to the people
Power to the people
Oh well, power to the people
Power to the people
Power to the people
Power to the people, right on, etc.
Hatalmat a népnek / Hatalmat a népnek / Hatalmat a népnek / Hatalmat a

népnek f Hatalmat a népnek / Hatalmat a népnek / Hatalmat a népnek /
Hatalmat a népnek, de azonnal / Forradalmat akarunk / Jobb, ha máris
mozgolódunk / Kelj fel és menj ki az utcára / Énekelve: hatalmat a népnek /
Hatalmat a népnek / Hatalmat a népnek / Hatalmat a népnek, de azonnal /
Amikor az embered semmiért dolgozik / Jobb, ha megadod neki, ami
megilleti / Mert különben le kell váltanunk téged / Amikor bejövünk a
városba / Énekelve hatalmat a népnek / Hatalmat a népnek / Hatalmat a
népnek / Hatalmat a népnek, de azonnal / Meg foglak kérdezni téged elvtárs
és testvér / Hogy bánsz otthon az asszonyoddal / Egyedül kell lennie / Hogy
önmagát tudja adni / Énekelve hatalmat a népnek / Hatalmat a népnek /
Hatalmat a népnek / Hatalmat a népnek, de azonnal / Ó, hatalmat a népnek /
Hatalmat a népnek / Hatalmat a népnek / Hatalmat a népnek, de azonnal stb.
Lennon hatását egy egész amerikai generációra kétségkívül a híres vietnami
háború elleni tüntetés szimbolizálja, melyre Kaliforniában, a Berkeley
egyetemen került sor, s amely véráldozattal ért véget. Azon a napon
hosszúhajú diákok, hippik, békepárti fiatalok ezrei tapsoltak a Give Peace a
Chance (Adj esélyt a békének) című Lennon-dalt énekelve (Ezt az
eseményt idézi fel az Eper és vér című amerikai film záró képsora.)
John Lennon és Paul McCartney már 1967-ben aláírta azt a petíciót,

amelyben 125 angol közéleti személyiség a vietnami amerikai agresszió
megszüntetését sürgeti.
De mi ez ahhoz a szenzációhoz képest, amikor Lennon a vietnami

háborúval kapcsolatos londoni magatartás elleni tiltakozásként 1969.
november 25-én visszaküldte kitüntetését a királynőnek.
REVOLUTION
You say you want a revolution
Well, you know
we all want to change the world.
You tell me that’ it's evolution,
Well, you know
we all want to change the world.
But when you talk about destruction,
Don’t you know that you can count me out.
Don’t you know it’s going to be alright,
Alright, alright,
You say you got a real solution
Well, you know
we’d all love to see the plan.
You ask me for a contribution,
Well, you know we’re doing what we can.
But if you want money for people with minds that hate,
All I can tell you is brother you have to wait.
Don’t you know it’s going to be alright,
Alright, alright.
You say you’ll change the constitution
well, you know
we all want to change your head.
You tell me it’s the institution,
well, you know
you better free your mind instead.
But if you go carrying pictures of Chairman Mao,
You ain’t going to make it with anyone anyhow.
Don’t you know it’s going to be alright, alright, alright.
Azt mondod, forradalmat akarsz / Hát tudod / Mindannyian meg akarjuk

váltani a világot / Azt mondod, ez a fejlődés rendje / Hát tudód /
Mindannyian meg akarjuk váltani a világot / De amikor pusztításról
beszélsz / Tudnod kell, rám nem számíthatsz / Tudhatnád, hogy minden
rendben lesz / Rendben, rendben / Azt mondod, van egy jó megoldás / Hát
tudod / Mindannyian szeretnénk látni a tervet / Közreműködésemet kéred (
Hát tudod / Megtesszük, amit tudunk / De ha pénzt akarsz tőlem gyűlölködő
embereknek / Csak annyit mondhatok, testvér, várnod kell / Tudhatnád,
hogy minden rendben lesz / Rendben, rendben / Azt mondod, meg fogod
változtatni az alkotmányt / Hát tudod / Mi igyekszünk megváltoztatni a
gondolkodásodat / Azt mondod, az intézményben a hiba / Hát tudod /
Inkább a gondolataidat szabadítsd fel / De ha Mao képével táblákat viszel
/ Senki sem fog melléd állni / Tudhatnád, hogy minden rendben lesz /
Rendben, rendben.
A 70-es években megismerjük a krónikás, már-már újságíró John Lennont,

aki dalaiban megörökíti a parlamenti kisebbség akcióit, melyek az utóbbi 15
évben vihart kavartak: feminista mozgalmak, polgárjogi mozgalmak; énekel
a színek egyenlőségéről, az írek önkormányzati jogáról stb. És megőrzi
liverpooli humorát, mely segít mindent elmondani, Beatles-tehetségét és a
rock iránti szerelmet.
A dalokban új és őszinte erővel szólal meg az, ami a Beatlest valaha éltette,
a lázadás, a harcra biztatás. John Lennon kilép abból a sivatag-magányból,
amibe hír, dicsőség és pénz zárta.
Az Odeon-Kensington moziban, ahol éppen Ringo Starr filmje, a The

Magic Christian bemutatójára gyülekezik a közönség, Margit hercegnő
jelenlétében John hatalmas táblával érkezik: „Britain murdered Hanratty”.
Anglia meggyilkolta Hanrattyt. Az illető urat 1962-ben akasztották fel
gyilkosság vádjával, Lennon szerint ártatlanul. Angliát fel kell rázni.
Lennon és Ono 16 rendőr védőőrizetében

„John szereti ezt az országot”
A szövetségi törvény kimondta, hogy olyan személy, aki kábítószert tartott
birtokában - még ha más országban is -nem kaphat vízumot. Az ürügy tehát
megvolt.
Még John Lindsday New York-i polgármester beavatkozása sem segített.
13 hónapos jogvita után felszólították, hogy 16 napon belül hagyja el az

USA-t. Az ok: Johnt 1968-ban egy londoni bíróság marihuana birtoklásáért
megbüntette. Lennon és felesége, Yoko Ono beutazó vízuma éppen 1972
februárjában jár le. Állandó tartózkodási engedélyt egyedül Yoko kapott.
Asra Fieldsteel bíró kiutasítási határozatára John a maga módján tiltakozott.

A nyugati partvidékről New Yorkba táviratot küldött:
„Negyedik házassági évfordulónkat éppen most ünnepeltük. Nem vagyok

abban a helyzetben, hogy külön ágyban aludjunk. Szeretet és béke (Peace
and Love) John Lennon, Yoko Ono.”
Lennon ügyvédjei valamennyi ítélet ellen fellebbezéssel éltek. Ezen a

módon eddig el tudták halasztani a kiutazást. Ezt az állítólag végérvényes
ítéletet sem veszi Lennon túl komolyan. Máris megkísérelte a bírói ítélet
érvénytelenítését. Steven Weinberg, John egyik ügyvédje elmondotta:
„Évekig tarthat, amíg egy még »végérvényesebb« ítéletet hoznak. Addig
John az Államokban maradhat.”
Yoko Ono
John szereti ezt az országot, és az amerikaiak milliói szeretik Őt. Ő itt akar
maradni és dolgozni. A közvélemény, csakúgy mint mindig, az ő oldalán áll.
Az emberek azon a véleményen vannak, hogy semmiféle ok sem áll fenn,
amiért Johnt kiutasítsák.
Déli egy órára tűzték ki a tárgyalást, amelynek pontot kellett tennie John
Lennon csaknem hatéves harcának végére. Meg érkezett John Yokóval és az
ügyvéddel, Leon Whiledesszel. John fekete öltönyt, fehér inget, sötét
nyakkendőt, fekete cowboy-csizmát viselt. Sovány, barnára sült és rideg
volt. Haja levágva, hátrafésülve. (Ebben a pillanatban nagyon hasonlított 15
évvel azelőtti fényképeire, csak akkor még a Beatles együttes egyik tagja
volt.)
John Lennon
Esküszöm Önnek, nem tudom, hogyan került a fű a házunkba - sem én, sem
Yoko nem éltünk vele soha. És akkor 71-ben . . . minden úgy történt, mint
egy krimiben. Megjelent reggel vagy 20 ember kutyákkal, körülszaglászták
az egész házal - és kérem, megtalálták. (Apropó, pár év múlva azt az
őrmestert, aki a házkutatást vezette, letartóztatták, különböző sötét ügyek és
szintén kábítószer miatt.) Mondják meg nekem, miért kell egy egész,
hadsereg ahhoz, hogy két teljesen normális embert letartóztassanak? Talán
azt gondolták, hogy én majd rájuk lövök? Elsiettem akkor egy kicsit
a dolgot: Hogy tudtak elkövetni ilyet a mi jó öreg Angliánkban? Látják,
nekem akkoriban tele volt a fejem ilyen gyerekmesékkel a hősies, becsületes
rendőr bácsiról, aki segít az öreg néninek átkelni a forgalmas utcán - én is
csodálkoztam magamon: hogy hogy ilyen mélyen vannak bennünk ilyesmik .
. . Na, és akkor kitiltottak az USA-ból.
Mindenki tudja, hogy az ő javára fogják meghozni a döntést, hogy ez az

egész csak formalitás, de a formaságokat be kell tartani. A jelenlevők
megtudják:
- hogy John Lennon USA-beli tartózkodását nem zárják ki „orvosi

indoklások” (vagyis nem elmebeteg, nem leprás stb.)
- hogy a bíróság meghallgatta John Lennon korábban írott dalait és

„azokban nem fedezett fel semmi ártalmasabb dolgot, azon túl, amelyek
korábban is ismeretesek voltak”
- hogy a „kormány megismerkedett John Lennon anyagi helyzetével és

megfelelő adófizetőnek tartja” (nevezetesen a kormány szívesen húzza ki
zsebéből a pénzt, amíg van mit kihúzni).
A bíró hadarva mormogta, hogy Mr. Lennon, amint az a nyomozás során
megállapítást nyert, valószínűleg nem jelent majd veszélyt az Államra
nézve.
John Lennon
Itt New Yorkban nekem azt bizonygatták, hogy az én ügyem helyi

érdekeltségű, de az ügyvéd kiderítette, hogy az utasítások Washingtonból
származnak, még egy Thermond szenátortól való levél is előkerült velem
kapcsolatban: „Ez az ember nálunk akar letelepedni, mi viszont ezt nem
óhajtjuk." Én pedig pontosan tudom, hogy lehallgatják a telefonomat
és nyomoztak utánam.
John megesküszik a Bibliára és válaszol a kérdésekre:
- A Nagy-Britanniában Ön ellen felhozott vádon kívül folyt-e Ön ellen

valaha bírósági eljárás?
- Nem.
- Tagja volt-e a kommunista pártnak vagy más szervezetnek, amelynek

célja szemben áll az Egyesült Államok kormányának céljaival?
- Nem.
- Állandó tartózkodási helyül készül-e választani az USA-t?
- Igen.
Az ügyvéd, Leon Whiledes megkérdezte, nem akarja-e John valamivel

kiegészíteni a válaszait?
John Lennon
Szeretném nyilvánosan megköszönni annak a több ezer embernek,

neveseknek és ismeretleneknek, akik nyíltan vagy a háttérből segítettek
nekem ezekben a nehéz napokban. Szeretnék köszönetet mondani Önnek,
Leon Whiledes ügyvéd úr a jó munkáért, és azért, hogy a munkája talán
véget ért. Szeretném nyilvánosan megköszönni Yokónak, a
feleségemnek, hogy velem volt.
A tanúk, egyik híresebb, mint a másik.
Elsőként Sam Trost, az ATB elnöke kapott szót. Arról beszélt, milyen
pozitív hatással van az amerikai zenei életre John Lennon jelenléte. Majd
kiemelte, hogy Lennont az állam „stabil jövedelemforrásnak” is tekintheti.
Sam Trost leült. Norman Mailer állt fel. Íróként mutatkozott be, felsorolta a
könyveit, különösen azt hangsúlyozta, hogy ő a Szarvasok parkjának és a
Meztelenek és holtaknak a szerzője. Hozzátette, hogy Pulitzer-díjas.
Norman Mailer kockás nadrágot és szafarit viselt, öt ujjával megvakarta
göndör ősz haját, elmosolyodott és „csinálta a műsort". Mindenkinél
pontosabban ragadta meg a szituáció fals mivoltát.
„Nincs szándékomban John Lennon jellemének különleges vonásait

elemezni, hiszen ő művész, és a művészeknek gyakran nehéz természetük
van. De szerintem ő egyike ma a legjelentősebb nyugati művészeknek.
Mindig nagy szégyennek tartottam magunkra nézve, hogy nem
kaparintottuk meg az angoloktól.”
A következő: Geraldo Rivera jogász, tv-kommentátor és „bevándorlók

gyermeke”. Első lépéseinek egyike volt John és Yoko jótékony célú
koncertjének megszervezése, amelynek bevételét az ápoltak
életkörülményeinek javítására fordították. Rivera kijelentette, hogy éppen
John és Yoko kezdeményezése jelentette a fordulópontot a lelkibetegekről
történő gondoskodás javulásában az USA-ban, és ezek után, ha létezik
olyan személy, aki kiérdemelte, hogy ebben a hatalmas országban élhessen,
az a személy kétségtelenül John Lennon. Gloria Swanson, a korához képest
lenyűgözően szép - valahol 50 és 100 között, de közelebb a 100-hoz (ami
kétségtelenül a cukor nélküli diéta érdeme) - színésznő lépett fel utolsónak.
Közölte, hogy Lennonnal az Egészséges ételek boltjában ismerkedett meg.
„Úgy vélem, hogy manapság a fiatalok által elkövetett bűncselekmények
többségében az ostoba táplálkozás a bűnbak - ezek a konzervek, vegyszerek
. . . ezért ilyen gyenge az egészségünk. John Lennon vigyáz az egészségére,
ezért úgy vélem, hogy ő sokat tehet annak érdekében, hogy hazánkban
egészséges ifjúságot neveljünk fel.”
A bíró felolvasta az ítéletet: Én nem látom akadályát annak, hogy Mr.

Lennonnak megadják az USA-ban való letelepedés jogát.
John és Yoko egymásra mosolyogtak és megcsókolták egymást. A közönség

átvonult a szomszéd szobába, ahol átadták Johnnak a halványkék színűnek
tűnő igazolványt.
A tv-operatőrök mindenkit kirángattak az utcára, ahol felvételeket

készítettek a hatórás hírek számára. (L. Robinson cikke, 1977., az Ifjúsági
Magazin nyomán)
„Ezek a lemezek egész életünket
végig fogják kísérni”
Nyilvánvaló, hogy nem lehet merev határvonalat húzni John Lennon
Beatles tagként, majd a szétválás után egyénileg készített lemezei között.
Hogy mennyire Yoko hatása vagy sem, azt nehéz lenne eldönteni, viszont
tény, hogy a Yokóval való ismeretség idejétől kezdve új színek, majd
fokozatosan letisztulva határozottan új tartalmak jelennek meg Lennon
lemezein.
Ha az ismertetés kedvéért most egy pillanatra szétválasztjuk Lennon

szólólemezeit és a Beatles-lemezeket - ami azért is erősen vitatható, mert a
már a szólókarrierhez tartozó első két év alatt olyan fontos Beatles-lemezek
készültek, mint az Abbey Road és a Let it Be - akkor az utóbbiakat
három, egymástól többé-kevésbé jól elkülöníthető csoportra oszthatjuk.
Az elsőbe lényegében „akciólemezek” tartoznak, amelyek nem is igen

nevezhetők hagyományos értelemben vett lemezeknek; Lennon is
Unfinished (Befejezetlen) jelzővel illeti és külön sorszámozza őket. A
második csoportot alkotó három kislemez fontos mondanivalót, lényeges
üzeneteket tartalmaz, mint például a Give Peace a Chance. Ezek
voltaképpen mintegy átvezetést jelentenek a későbbi, harmadik csoportot
alkotó lemezek felé, amelyek már zenéjükben és szövegeikben is
összetetten fogalmazzák meg Lennon világképét, helyét, szerepét
környezetében.
1968 novemberében jelenik meg Unfinished No. 1. „besorolás” alatt a Two

Virgins (Két szűz). Az embereket elsősorban az foglalkoztatta, hogy miért
jelenik meg a lemezborítón John és Yoko meztelenül. „Csak annyit akarunk
mondani, hogy mi még szeretjük egymást, bármi is történjék” - válaszolta
Lennon. Bár „pornó” lemezük nem volt kifejezetten szakmai siker, Yoko
egyéni énekstílusa erősen hatott a későbbi új hullám együtteseire.
Az Unfinished No. 2. 1969 májusában követi elődjét. Life with the Lions
(Élet az oroszlánokkal). Témájában előfutára volt a későbbi Lennon-
nagylemezeken gyakran felbukkanó mondanivalónak, az emberi
kapcsolatok, szülővé válás, gyereknevelés kérdésének. Ezúttal azonban a
téma kibontása még annyira személyes, hogy széles közönségsikerre nem
tarthat számot. A lemez B oldalán pl. a No Bed for Beatle John (Beatle
Johnnak nincs ágya) és a Two Minutes Silence (Két perc csend) mellett
megtaláljuk a Baby’s Heartbeat (A bébi szívverése) című „számot”,
amelyen sokáig csak a magzat szívverését lehet hallani.
1969 októberében Unfinished No. 3. címszó alatt jelenik meg a The

Wedding Album (Esküvői album), amely szintén nem tartozik a
legnépszerűbb Lennon-lemezek közé, bár valószínűleg nem is annak
szánták. Egymás nevének ismételgetésében, utcán és ágyban felvett
beszélgetésekben merül ki az anyag. A lemezhez hozzátartozott egy darab
házassági torta, másolat a házasságlevélről és részletek John szállodai
rendeléseiből.
Sokak szerint csupán azért nem váltak nevetségessé ezzel a lemezzel, mert
időközben három olyan kislemez is napvilágot látott, amely egyértelműen
világsiker lett.
A Beatles együttes kislemezeként jelent meg a The Ballad of John and Yoko
(John és Yoko balladája), európai körutazásuk, ha úgy tetszik nászútjuk
története, amelyben állandóan visszatérő témaként jelenik meg a John és
Yoko kapcsolatát idegenkedve szemlélő társadalom. Az. újságok azt írták,
ő (mármint Yoko) az agyára ment, úgy néznek ki, mint két kábítószeres guru
- énekli John. A refrén pedig Lennon kedvenc vesszőparipája: Jézus, tudod
hogy nem könnyű, tudod, milyen nehéz tud lenni, ahogy a dolgok állnak,
engem még keresztre feszítenek. Ha nem is váltott ki olyan
visszhangot, mint néhány évvel ezelőtti kijelentése: Népszerűbbek
vagyunk Jézusnál, néhány rádióállomás azért „elfeledkezett” Balladájukról.
Két hónappal később, 1969 júniusában, barátaik közreműködésével egy

montreáli hotelszobában, „paplan alatt” veszik fel később világhírűvé és a
békemozgalmak egyik indulójává vált számukat: Give Peace a Chance (Adj
esélyt a békének). A rendkívül egyszerű zenei eszközökkel rögzített szám
határozott, egyértelmű kiállás a béke ügye mellett, az emberek közötti
megértés és szeretet fontosságának szuggesztív hirdetése. A dal első
pillanatban meglepte az embereket, majd rövid időn belül a háborúellenes
mozgalmak indulójává vált. Emlékezetes módon idézte fel a dal közösseget
kovácsoló erejét az Eper és vér című amerikai film záró képsora, amelyen
az egyetem egyik nagy előadótermébe visszavonult, tüntető diákságot csak
a könnygázgránátok és a rendőri terror tudja megadásra kényszeríteni,
miközben egyre hangosabban szól a dal: Give peace a chance.
A The Ballad of John and Yoko és a Give Peace a Chance mellett az 1969
októberében megjelenő Cold Turkey (Hideg pulyka) „ellensúlyozza” az
Unfinished sorozat meghökkentő darabjait. A kislemez érdekessége: a
dobos Ringo Starr. A Cold Turkey lényegében látomás, a kábítószeres
ember víziója. Sokan úgy vélték, hogy Lennon ezzel a dalával a
kábítószerek élvezetére biztat, holott pontosan az ellenkezője igaz. A
hőmérséklet emelkedik, a láz magas, nem látok jövőt, nem látom az. eget -
kezdődik a szám, s a folytatásban Lennon a különböző „stációkat” írja le,
de a szám végén már segítségért kiabál. Harminchat órán át fájdalomban
fetrengve, imádkozva valakihez: szabadíts meg engem. Ó jó fiú leszek, csak
legyek már végre jól, bármit megígérek, csak szabadíts meg ebből a
pokolból. Éppen a befejező rész az, melyet a kritikák nemigen vesznek
észre.
Decemberben jelenik meg a The Plastic Ono Band - Live Peace in Toronto
(Élj békében Torontóban) című nagylemez, mely egy szeptemberi koncert
emlékét eleveníti fel.
Rock and roll Revival Show-t rendeznek egy torontói stadionban olyan
sztárok közreműködésével, mint a Chicago Doors Jim Morrisonnal, Alice
Cooper, Jerry Lee Lewis, Gene Vincent, Bo Diddley, Chuck Berry, Little
Richard. A 25 ezer néző számára azért válik emlékezetessé ez a nap, mert a
színen megjelenik a Plastic Ono Band. John Lennon bejelenti: „Olyan
dalokat fogunk játszani, amelyeket mindenki ismer, de amelyeket eddig
még együtt sohasem adtunk elő.” Lennon, Ono, a gitáros Eric Clapton, a
basszusgitáros Klaus Voorman és a dobos Alan Withe a Blue Suede Shoes
című számot adják elő, majd eljátsszák a Moneyt, a Dizzy Miss Lizzyt, az
ötvenes évek klasszikus rock and roll számait. Mindhárom dal felkerül a
lemezre, a koncerten ugyancsak előadott Cold Turkeyvel és a Give Peace a
Chance-szel együtt. Található a lemezen egy üzenet is, Don’t Worry Kyoko
(Ne aggódj Kyoko) címmel, amely Ono első házasságából származó
gyerekének szól. A válás után ugyanis Kyoko édesapjánál maradt, aki nem
engedte, hogy lánya Yokóval találkozzon. John és Yoko elhatározták, hogy
felkutatják.
A Give Peace a Chance és a Cold Turkey mellett 1970 februárjában

megjelenik a sokak szerint legjobb Plastic Ono-kislemez, az Instant Karma.
Ezen a lemezen George Harrison is közreműködött. Instant Karma
tulajdonképpen a lélekiismeret amely Elkap téged, pontosan fejbe fog verni,
tehát jobb, ha összeszeded magad, mert hamarosan meg fogsz halni. Mi
a fenét próbálsz tenni, tőled függ, igen tőled, Instant Karma elkap,
keményen szemedbe néz, tehát jobb, ha összeszeded magad. Ezek a sorok
Lennon határozott felszólításai a cselekvésre, az értelmes élet érdekében.
A Give Peace a Chance, a Cold Turkey és az Instant Karma mondandóját

tekintve kerek egészet alkot, s mintegy előrevetíti a John Lennon-
nagylemezeken majdan kiteljesedő lennoni világkép, magatartásmodell
legfontosabb meghatározó jegyeit. A szám vége egyértelmű felszólítás:
Mién vagyunk itt? Biztos nem azért, hogy fájdalomban és félelemben
éljünk. Miért vagy ott, amikor mindenhol lehetnél? Gyere és vedd el a
részed!
1970 decemberében, karácsonyi ajándékként jelenik meg Lennon jónéhány

kritikusa szerint az első igazi John Lennon-album, John Lennon Plastic
Ono Band címmel. A kritikákban újra felfedezték Lennon nagyszerű
gitárjátékát, Yoko szavaival „valóban fantasztikus avantgarde pengetését”.
A lemez A oldalán található a Working-Class Hero (A munkásosztály hőse)
című dal, mely a társadalmi harc nehézségére hívja fel a figyelmet, hiszen
vallással, szexszel és TV-vel kábítanak el.
Egyesek minden idők legnagyobb és legszebb Lennon-szerzeményének

tartják a Mother (Mama) című számot. Én voltam neked, de te nem voltál
nekem, én akartalak téged, de te nem akartál engem. Apám elhagytál, de én
nem hagytalak el soha, szükségem volt rád, de neked nem volt
rám szükséged. S a végén egy kétségbeesett kiáltás: Mama ne menj, papa
gyere vissza.
1971-ben színes, gazdag dallamvilágé albummal jelentkezik. A Lennon-
szerzemények füzére talán ezen a lemezen közelíti meg leginkább,
legegységesebben azt a hangzást, amit John Lennon sound-nak neveznek.
A lemez címadó dala, leghíresebb kompozíciója az Imagine (Képzeld el). A

vers eleje a jól ismert lennoni kép. Képzeld el, hogy nincs mennyország,
alattunk nincs pokol. Képzeld el az embereket, akik a máért élnek, hogy
nincsenek országok. Képzeld el, hogy nincs miért ölni vagy meghalni, vallás
sincs és nincs tulajdon. Lennon hisz abban, hogy a művész sajátos
eszközeivel hatni tud korára, képes alakítani kora valóságát, de azzal is
tisztában van, hogy ez hosszú folyamat. Állásfoglalásai egy becsületesen
gondolkodó, érzékeny művész határozott jelzései, társadalmi
berendezkedéstől független általános igazságokat hordoznak. Mondhatod,
hogy álmodozó vagyok, de nem én vagyok az egyetlen. Remélem egy
napon csatlakozol hozzánk, és a világ egységes lesz.
Még egy fontos dalról kell szólni. Az I Don’t Wanna Be a Soldier (Nem
akarok katona lenni) konkrét követeléseket fogalmaz meg. A slágerként
egyáltalán nem hallgatható, „nehéz” muzsika egyetlen jajkiáltás az
emberiséghez. Mama, nem akarok katona lenni. Újra a mama, s újra a
háború-motívum. Johnnal együtt kiáltja a dalt száz és százezer fiatal.
A háborúellenességet a nagy művészekre jellemző módon a következő
sorokban tovább tágítja. Nem akarok bukott lenni, nem akarok sírni, nem
akarok gazdag lenni, nem akarok sírni. Sokat emlegetik a lemez How Do
You Sleep? (Hogyan alszol?) című számát, amelyet Paul McCartney elleni
támadásnak vélnek. Ezek szerint állítólag a dalban John a Beatles
felbomlásáért minden keserűségével Pault vádolja, számonkéri tőle a nagy
terveket, neheztel Paulra familiáris, polgári életformája miatt.
Lennon feleségével 1972-ben New Yorkban telepedik le. Érzelemgazdag

lemezt készítenek. A kislemez címe: Happy Xmas, War is Over (Boldog
karácsonyt, a háborúnak vége). A szokásos karácsonyi jókívánságok
mellett, vagy pontosabban annak apropójából újra a kérdés: És mit tettél,
elmúlt ismét egy év! S máris kilépett a személyes szférából. Reméljük, hogy
jó lesz (mármint az új év), minden félelem nélkül. A világ olyan rossz,
boldog karácsonyt feketének, fehérnek, sárgának és vörösnek. S a dal végén
egy felszólítás: Fejezzük be az öldöklést!
IMAGINE
Imagine there’s no heaven
It's easy if you try
No hell below us
Above us only sky
Imagine all the people
Living for today...
Imagine there’s no countries
It isn’t hard to do
Nothing to kill or die for
And no religion too
Living life in peace...
Imagine no possessions
I wonder if you can
No need for greed or hunger
A brotherhood of man
Sharing all the world...
You may say I’m a dreamer

But I’m not the only one
I hope someday you’ll join us
And the world will be as one
Képzeld el, hogy nincs mennyország / Könnyű, ha megpróbálod / Alattunk

nincs pokol / Felettünk csak az ég / Képzeld el az embereket / Akik a máért
élnek... / Képzeld el, hogy nincsenek országok / Nem nehéz / Nincs miért
ölni, vagy meghalni / És vallás sincs / Képzeld cl az embereket / Hogy
békében élnek... / Képzeld el, hogy nincs tulajdon / Nem tudom, el tudod
képzelni?/ Nincs szükség kapzsiságra vagy éhségre / Az emberek
testvériségét / Képzeld el az embereket / Hogy megosztják az egész világot
/ Mondhatod, hogy álmodozó vagyok / De nem én vagyok az egyetlen /
Remélem egy napon csatlakozol hozzánk / És a világ egységes lesz
I DON’T WANNA BE A SOLDIER
well, i don’t wanna be a soldier mama, i don’t wanna die well, i don’t
wanna be a sailor mama, i don’t wanna fly well, i don’t wanna be a failure
mama, i don’t wanna cry well, i don’t wanna be a soldier mama, i don’t
wanna die oh no oh no oh no oh no
well, i don’t wanna be a rich man mama, i don’t wanna cry well, i don’t
wanna be a poor man mama, i don’t wanna fly well, i don’t wanna be a
lawyer mama, i don’t wanna lie well, i don’t wanna be a soldier mama, i
don’t wanna die oh no oh no oh no oh no
well, i don’t wanna be a beggar mama, i don’t wanna die well, i don’t
wanna be a thief now mama i don’t wanna fly well, i don’t wanna be a
churchman mama, i don’t wanna cry well, i don’t wanna be a soldier mama,
i don’t wanna die oh no oh no oh no oh no
Nem akarok katona lenni, mama. nem akarok meghalni / Nem akarok
tengerész lenni, mama, nem akarok repülni / Nem akarok bukott lenni,
mama, nem akarok sírni / Nem akarok katona lenni, mama, nem akarok
meghalni / Ó nem, ó nem, ó nem, ó nem / Nem akarok gazdag lenni, mama,
nem akarok sírni / Nem akarok szegény lenni, mama, nem akarok repülni /
Nem akarok ügyvéd lenni, mama, nem akarok hazudni / Nem akarok katona
lenni, mama, nem akarok meghalni / Ó nem, ó nem, ó nem, ó nem / Nem
akarok koldus lenni, mama, nem akarok meghalni / Nem akarok most tolvaj
lenni, mama. nem akarok repülni / Nem akarok templomba járó lenni,
mama, nem akarok sírni / Nem akarok katona lenni, mama, nem akarok
meghalni / Ó nem, ó nem, ó nem, ó nem.
HAPPY XMAS (WAR IS OVER)
Happy Xmas Yoko
Happy Xmas John
So this is Xmas
And what have you done
Another year over
And a new one just begun
And so this is Xmas
I hope you have fun
The near and the dear one
The old and the young
A very Merry Xmas
And a happy New Year
Let’s hope it’s a good one
Without any fear
And, so this is Xmas

For weak and for strong
For rich and the poor ones
The world is so wrong
And so happy Xmas
For black and for white
For yellow and red ones
Let's stop all the fight
A very Merry Xmas
Without any fear
And, so this is Xmas
And what have we
done Another year over
And a new one just begun
And, so happy Xmas
We hope you have fun
The near and the dear one
The old and the young
A very Merry Xmas

Without any fear
Hare Rama, if you want it,
Hare Rama, now
Happy Xmas
Boldog Karácsonyt, Yoko / Boldog Karácsonyt. John / lit van hát a

Karácsony / És mit tettel / Elmúlt ismét egy év / És épp most kezdődik egy
új / Itt van hát a Karácsony / Remélem, sok örömöd van / Közelállóknak és
kedveseknek / öregnek és fiatalnak / Nagyon boldog Karácsonyt / És
boldog Újévet / Reméljük jó lesz / Minden félelem nélkül / Itt van hát a
Karácsony / Gyengének és erősnek / Gazdagnak és szegénynek I A világ
olyan rossz / Boldog Karácsonyt / Feketének, fehérnek / Sárgának és
vörösnek / Fejezzük be az öldöklést / Nagyon boldog Karácsonyt / És
boldog Újévet / Reméljük jó lesz / Minden félelem nélkül / Itt van hát a
Karácsony / És mit tettél / Elmúlt ismét egy év I És épp most kezdődik egy
új / Tehát boldog Karácsonyt / Reméljük, sok örömöd van /
Közelállóknak és kedveseknek / öregnek és fiatalnak / Nagyon boldog
Karácsonyt / És boldog Újévet / Reméljük, jó lesz / Minden félelem nélkül /
Hare Rama, ha akarod / Hare Rama most / Boldog Karácsonyt.
1972-ben dupla albumot készít Some Time in New York City (Egykor New
York Cityben) címmel. A lemezborító újságoldalt imitál, az underground
sajtó kiadványaihoz hasonlót. Maguk a dalok is sokszor újsághírekhez,
aktuális politikai eseményekhez kötődnek. A lemez megjelenési éve:
„1984”. Tréfa? Lehet; mindenesetre valószínű, hogy azt a félelmet is jelzi: a
ma problémái holnap, holnapután is ugyanúgy jelentkezni fognak.
Ne hidd, hogy nem tudták, ki az a Hitler! - válaszol John és Yoko saját

nemzedékének, s velük együtt apáik generációjának, amikor a múlt
bűneiről, a közömbösségről, a „csak én mentsem az irhámat”-ról, a
„fogalmam sem volt”-ról esik szó. S ebben ott a figyelmeztetés is: holnap,
vagy tíz év múlva egyikünk sem mondhatja, hogy nem tudta, mi történt
Vietnamban.
Talán kevesen ismerik John Sinclair nevét, akit egy tüntetésen való
részvételéért zártak börtönbe. Érte szól a John Sinclair című dal.
Angela is szabad már, de a szó mégsem fölösleges, mert: Angela, csak

egyike vagy a világ millió bebörtönzöttének. Attika State című dala a görög
ezredesek diktatúrájának korszakát idézi fel, az attikai véres börtönlázadást,
s vele együtt a követelést is, amely sajnos a világ számos országában
még mindig aktuális: Szabadon a rabokat és a jogokat!
Az írek jogaiért énekel a The Luck of the Irish (Az írek szerencséje) és a
Sunday, Bloody Sunday (Vasárnap, véres vasárnap) című számában.
Lehet, hogy Yoko hatása, mindenesetre tény, hogy sok dala szól a nők
jogairól. A legjelentősebb: Woman is the Nigger of the World (Az asszony a
világ négere). Befestetjük vele arcát és táncoltatjuk, ha nem válik szolgává,
azt mondjuk, nem szeret. A sorok önmagukért beszélnek.
Rákényszerítjük, hogy kihordja és felnevelje gyermekeinket, aztán
elhagyjuk, mert kövér, vén tyúk lett belőle. S hogy még inkább
elgondolkodtasson: Ha nem hiszel nekem, vess egy pillantást arra, akivel
vagy.
WOMAN IS THE NIGGER OF THE WORLD
Woman is the nigger of the World
Yes she is... think about it
Woman is the nigger of the World
Think about it... do something about it
We make her paint her face and dance
If she won’t be a slave, we say that she don't love us

If she’s real, we say she’s trying to be a man
While putting her down we pretend that she’s above us
Woman is the nigger of the world... yes she is
If you don't believe me, take a look at the one you’re with
Woman is the slave of the slaves
Ah, yeh... better scream about it
We make her bear and raise our children
And then we leave her flat for being a fat old mother hen
We tell her home is the only place she should be
Then we complain that she’s too unworldly to be our friend
Woman is the nigger of the world... yes she is
If you don’t believe me, take a look at the one you’re with
Woman is the slave to the slaves
Yeh (think about it)
We insult her every day on TV
And wonder why she has no guts or confidence
When she’s young we kill her will to be free
While telling her not to be so smart we put her down for
being so dumb
Woman is the slave to the slaves

Yes she is... if you believe me, you better scream about it
Repeat:
Az asszony a világ négere / Igen az... gondold csak meg / Az asszony a

világ négere / Gondold csak meg... tegyél érte valamit / Befestetjük vele
arcát és táncoltatjuk / Ha nem válik szolgává, azt mondjuk, nem szeret / Ha
önmaga, azt mondjuk, férfi akar lenni / Míg lenézzük, úgy teszünk, mintha
fölöttünk állna / Az asszony a világ négere... igen az / Ha nem hiszel
nekem, vess egy pillantást arra, akivel vagy / Az asszony a szolgák szolgája
/ Ó, je... jobb, ha kimondjuk hangosan / Rákényszerítjük, hogy kihordja és
felnevelje gyermekeinket / Aztán elhagyjuk, mert kövér, ven tyúk lett belőle
/ Azt mondjuk, mindig otthon a helye / És aztán panaszkodunk, mert túl
zárkózott ahhoz, hogy a barátunk legyen/ Az asszony a világ négere... igen
az / Ha nem hiszed nekem, vess egy pillantást arra. akivel vagy / Az
asszony a szolgák szolgája / Je / Gondold csak meg / A TV-ben
mindennap megalázzuk / És csodálkozunk, ha nincs bátorsága és bizalma /
Még mikor fiatal, megöljük szabad akaratát / S míg azt mondjuk, ne legyen
olyan okos, lenézzük, mert buta / Az asszony a szolgák szolgája / Igen az...
ha hiszel nekem, jobb, ha kimondjuk hangosan / Ism.: Befestetjük arcát és
táncoltatjuk / Befestetjük arcát és táncoltatjuk / Befestetjük arcát és
táncoltatjuk.
1973-ban készül a Mind Games (Társasjátékok). Játsszuk együtt a logikai

játékokat, eltörölve a korlátokat. Nyilvánvaló, hogy egy társasjátéknak írott
szabályai vannak, melyeket játék közben nem lehet elvetni. Amikor Lennon
a korlátok eltörléséről beszél, s közben úgy tesz, mintha
társasjátékot játszana, már nem a logikai társasjátékra gondol, hanem jóval
nagyobb és fontosabb összefüggésekre céloz.
A szerelem virág, melyet hagynod kell, hogy növekedjék. Ha úgy tetszik,

pusztán egy szerelmes dal szövegének részlete, ha úgy tetszik, vágyaink,
céljaink megvalósulásának szimbóluma, a béke és szeretet, mint egyetlen
értelmes alternatíva hirdetése.
Ezen a lemezen is van egy kedves, Yokóhoz szóló üzenet, You Are Here (Itt
vagy) A dalban a Kelet találkozik a Nyugattal, hogy egységes egész legyen.
Ha akarom, pusztán egy szerelmes dal, ha akarom ...
1974-ben készül következő albuma Walls and Bridges (Falak és hidak)

címmel. Ez a lemez abba a sorba illeszkedik, amelyet Lennon az Imagine-
nel, a Mind Gamesszel kezdett és amely a Double Fantasyval sajnos
befejeződött.
Az A oldal második száma, a Whatever Gets You thru the Night (Bármi
történhet veled az éjszaka folyamán), melyet Elton John társaságában ad
elő, nem sokkal a megjelenés után első helyezést ér el az amerikai
slágerlistán. A dal tipikus Lennon-szerzemény, lendületes, dinamikus
megfogalmazása a már jól ismert gondolatoknak: szeress és ne háborúzz. Új
kép születik: Nincs szükséged kardra, hogy a virágokon átvágd magad.
Talán Lennon egyik legszebb költői képe. Bármi történik is veled életed
során, gyere, ölelj meg, hallgass meg, nem bántalak, bízzál bennem.
Valahogy csak eljutsz a világosságba - még távoli, de szebb és
igazságosabb jövőbe - s nincs szükséged hozzá puskára. A B oldal második
száma újabb kedves sláger. 9 Dream (Álom u. 9.) Meseszerű történet. Azt
hittem, a suttogó fák között hallom, valaki a nevemen szólít. Van-e varázslat
a levegőben? Azt hiszem, igen. Azt hiszem, valóban érzem, hogy a zene
megérintette a lelkem. A lemezt egy rövid rock and roll szám, a Ya-Ya
zárja, mely nem Lennon szerzeménye, de mintha már átvezetne a következő
évben megjelent Rock and Roll Albumhoz.
1975-ben készült, és az általa legjobban szeretett rock and roll slágereket

játssza rajta. Bár a fontos kérdések megfogalmazása érdekében az évek
során egyre bonyolultabb zenei formákat keresett, mégis vissza-visszatért a
rock and rollhoz. Az album tipikus slágerlemez, Lennon játékos kedvének,
fantáziájának kiteljesedése.
Számai az ötvenes évek jellemző, Lennon gyermekkorát idéző slágereinek

feldolgozásai, köztük a Bebop A Lula, a Rip it Up, a Ready Teddy, az Ain’t
That a Shame, a Slippin’ and Slidin’ és a Peggy Sue. Bizonyára emlékezetes
marad Chuck Berry You Can’t Catch Me című számának Come
together stílusú feldolgozása, vagy a Stand By Me megindító tolmácsolása.
Valószínűleg ebben a termékeny, játékos periódusban, ebben a „feldobott”

állapotban született az ötlet: azokat a dalokat is csokorba kellene gyűjteni,
amelyek legjobban, a leginvenciózusabb művészi tolmácsolásban fejezik ki
világképét, fogalmazzák meg gondolatait az emberek közötti viszonyokról,
társadalmi, politikai, morális kérdésekről.
A Shaved Fish (Kopasz hal) lemez keltezése 1975. A rajta található számok:
Give Peace a Chance, Cold Turkey, Instant Karma, Power to the People,
Mother, Woman is the Nigger of the World; majd a B oldalon: Imagine,
Whatever Gets You thru the Night, Mind Games, 9 Dream, Happy Xmas —
War is Over, majd befejezésként újra Give Peace a Chance.
A Power to the People kivételével mindegyik számot ismertettük már

korábban. A Power to the People (Hatalmat a népnek) radikális gondolatok
füzére. Hatalmat a népnek, de azonnal, forradalmat akarunk. Kelj fel és
menj ki az utcára. Az elnyomottak érdekében az elnyomókhoz szól. Amikor
az. embered semmiért dolgozik, jobb, ha megadod neki, ami megilleti, mert
különben le kell váltanunk téged, amikor bejövünk a városba. Igazi, őszinte
forradalmi gondolat a világ összes elnyomottja érdekében. A dal a Give
Peace a Chance mellett a világ békemozgalmainak másik ismert himnusza
lett.
Érdekes, hogy a Shaved Fish határozott sikert aratott, szemben a Some Time
in New York City-vel. Valószínűleg azért, mert a mondandót ezen a lemezen
minden dalban sikerült általánossá tenni, így az album is egységes egésszé
vált. Hosszú időre az egyetlen olyan lemez, amely minden számában nagy
művészi erővel, mélyen átérzett hittel fogalmazza meg a konkrét politikai
tartalmakat. Következett az ötéves hallgatás.
1980 őszén jelent meg Yoko Onóval készített új és egyben utolsó albuma, a
Double Fantasy (Kettős fantázia).
John Lennon:
„Remélem, hogy a gyerekek szeretni fogják a lemezemet, de valójában
azoknak csináltam, akik velem együtt nőttek fel. Hogy azt mondhassam:
Hello, újra itt vagyok! Hogy vagytok? Hogyan csináltátok végig ezeket a
sötét hetvenes éveket? Nos, megint együtt vagyunk és próbáljunk meg
valami jót és fontosat csinálni a nyolcvanas években!"
Az egész lemez anyagán az újrakezdés gondolata vonul végig. Már az A
oldal első száma is ezt fogalmazza meg. Starting Over (Újrakezdeni).
Lennon vissza akar térni a hallgatásból a közéletbe. Újra részt kér a

feladatok megoldásából, a nyolcvanas évek elején újra világméretű sodrás
alakítója akar lenni. Öt év hallgatás után újra van mondanivalója, újra
cselekvésre hív.
A lemezen hét dal Lennon, hét pedig Ono szerzeménye. A számok

balladisztikus hangvétele személyes, magánéletben gyökerező. Ihletőjük az
a tiszta és mély, őszinte családi kapcsolat, mely Johnt, Yokót és ötéves
gyermeküket, Seant összeköti. Csak így lehet John és Yoko kérdése saját
magukhoz és az emberekhez hiteles és határozott: Mit csináltál a hetvenes
években? Kezdjük újra a nyolcvanas években!
(JUST LIKE) STARTING OVER
Our Life together is so precious together
We have grown—wc have grown
Although our love is still special
Let's take a chance and fly away somewhere alone
It’s been too long since we took the time
No-one’s to blame, I know time flies so quickly
But when I see you darling
It’s like we both are falling in love again
It'll be just like starting over—starting over
Everyday we used to make it love
Why can’t wc be making love nice and easy

It’s time to spread our wings and fly
Don’t let another day go by my love
It’ll be just like starting over—starting over
Why don’t we take off alone
Take a trip somewhere far, far away
We’ll be together on our own again
Like we used to in the early days
Well, well, well darling
Az életünk együtt értékes / Felnőttünk, felnőttünk / Bár még mindig mély a

szerelmünk / Éljünk egy lehetőséggel és repüljünk el valahová kettesben /
Hosszú ideje nem pihentünk / Senkit sem vádolhatok, tudom, az idő rohan /
De amikor téged látlak, drága / Olyan lesz ez, mintha újra egymásba
szeretnénk / Olyan lesz ez, mintha újrakezdenénk, újrakezdenénk / Régen
minden nap így volt, szerelmem / Miért nem szerethetünk szépen, könnyen
/ Ideje, hogy kibontsuk a szárnyainkat és repüljünk / Ne engedd, hogy még
egy nap elmúljon, szerelmem / Olyan lesz ez, mintha újrakezdenénk,
újrakezdenénk / Miért nem megyünk el egyedül / Utazzunk el valahova
messzire, messzire / Együtt leszünk újra magunkban / Mint ahogy az elején
/ Jó lenne, kedves.
BEAUTIFUL BOY (DARLING BOY)
Close your eyes
Have no fear
The monster’s gone
He’s on the run and your daddy’s here
Beautiful
Beautiful beautiful
Beautiful boy
Before you go to sleep
Say a little prayer
Every day in every way
It’s getting better and better
Beautiful
Beautiful beautiful
Beautiful boy
Out on the ocean sailing away
I can hardly wait
To see you come of age
But I guess we’ll both
Just have to be patient
It’s a long way to go
A hard row to hoe
Yes it’s a long way to go
But in the meantime
Before you cross the street
Take my hand
Life is what happens to you
While you’re busy
Making other plans
Beautiful
Beautiful
Beautiful boy
Darling
Darling
Darling Sean
Csukd le a szemed / Ne félj / A szellem elment / Elfutott, a papád van itt /

Gyönyörű / Gyönyörű, gyönyörű / Gyönyörű fiú / Mielőtt elalszol / Mondj
egy kis imát / Minden nap minden / jobb és jobb lesz / Gyönyörű /
Gyönyörű, gyönyörű / Gyönyörű fiú / Messze kint járunk az óceánon / Alig
tudok várni / Hogy felnőjj / De azt hiszem, mindkettőnknek / Türelmesnek
kell lennünk / Hosszú az út / Kemény dió lesz / Igen, hosszú az út / De
addig is / Mielőtt átmész az utcán / Fogd meg a kezem / Az élet zajlik
körülötted / Míg lekötnek / Újabb tervek / Gyönyörű / Gyönyörű /
Gyönyörű fiú / Drága / Drága, drága Sean.
Az A oldal utolsó száma gyönyörű I.ennon-kompozíció, Beautiful Boy

(Darling Boy) (Gyönyörű fiú, Drága fiú) címmel. Csukd le a szemed, ne
félj, a szellem elment, elfutott, a papád van itt. Mielőtt elalszol, mondj egy
kis imát, minden nap minden jobb és jobb lesz. Alig tudok várni, hogy
felnőjj, de azt hiszem, mindkettőnknek türelmesnek kell lennünk. S a fiáért, a
jövőért felelősséget érző apa intelme: Mielőtt átmész az utcán, fogd meg a
kezem - többféleképpen érthető.
A B oldalon a felnőtt, érett férfi személyes vallomása feleségéhez Dear

Yoko (Drága Yoko) címmel. Sohasem engedlek el, még ha mérföldekre
vagyok is a tengeren, a szellemed vigyáz rám, drága Yoko,
A lemez befejezése a nyitó gondolatot egészíti ki a Hard Times Are Over
(Véget értek a nehéz idők) című számában. Az évek során új és új
gondolatokkal, cselekvési vággyal feltöltődött ember énekli, hogy Nagyon
nehéz, volt, de most már könnyebb lesz, véget értek a nehéz idők, a levelek
csillognak a napsütésben és én belül mosolygok. Szinte Lennon
búcsúmondata is lehetett volna: Egymás szeméből szeretnénk tudni, hogy
véget értek a nehéz idők.
DEAR YOKO
Even after all these years
I miss you when you’re not here
I wish you were here my dear Yoko
Eves if it’s just a day
I miss you when you’re away

1 wish you were here today dear Yoko
Even if it's just one night
1 miss you and I don’t feel right
1 wish you were here tonight dear Yoko
Even in it’s an hour
I wilt, just like a fading flower
Ain’t nothing in the world like our love dear Yoko
Oh Yoko
I’ll never ever let you go
Even when I’m miles at sea
and nowhere is the place to be
Your spirit’s watching over dear Yoko
Even when I watch TV
There's a hole where you’re supposed to be
Oh Yoko
I’ll never ever let you go
Even after all this time
I miss you like the sun don’t shine
Without you I’m a one track mind dear Yoko
After all is really said and done

The two of us are really one
The goddess really smiled upon our love dear Yoko
Még ennyi év után is / Hiányzol, amikor nem vagy itt / Szeretném, ha itt
lennél, drága Yokóm / Még ha csak egyetlen napra is / Hiányzol, ha távol
vagy / Szeretném, ha ma itt lennél, drága Yoko / Még ha csak egy éjszakára
is / Hiányzol és nem érzem jól magam / Szeretném, ha itt lennél ma este,
drága Yoko / Még ha csak egy órára is / Olyan vagyok, mint egy hervadó
virág / Semmi a világon nem hasonlítható a szerelmünkhöz, drága Yoko
/ Sohasem engedlek el / Még ha mérföldekre vagyok is a tengeren / És nem
találom a helyem / A szellemed vigyáz rám, drága Yoko / Ha TV-t nézek,
akkor is / Üresség van ott, ahol lenned kellene / ó Yoko / Sohasem engedlek
el / Még ennyi idő után is / Úgy hiányzol, mint amikor a nap nem süt /
Nélküled félember vagyok, drága Yoko / Mindazok után, amit mondtunk és
tettünk / Kctten egyek vagyunk / Az Istennő szerelmünkre
mosolygott, drága Yoko.
HARD TIMES ARE OVER
It’s been very hard
But it’s getting easier now
Hard times are over, over for a while
The leaves are shining in the sun
And I'm smiling inside
You and I watching every other on a street corner
Cars and buses, planes and people go by
But we don't care
We want to know
We want to know in each other’s eyes
That hard times are over, over for some time
Hard times arc over
Hard times are over
It’s been very rough
But it’s getting easier now
The streams are twinkling in the sun
And I’m smiling inside
You and I walking together’round the street corner
Hard times arc over
Hard times arc over
Nagyon nehéz volt / De most már könnyebb lesz / Véget értek a nehéz idők,
veget, egy időre / A levelek csillognak a napsütésben / És én belül
mosolygok / Te és én egy utcasarkon nézzük az embereket / Autókat és
buszokat, repülőket és arrajárókat / De nem érdekel minket / Szeretnénk
tudni / Egymás szeméből szeretnénk tudni / Hogy véget értek a nehéz idők,
egy időre véget / Véget értek a nehéz idők / Véget értek a nehéz idők /
Véget értek a nehéz idők, véget egy időre / Nagyon kemény volt / De most
már könnyebb lcsz / Véget értek a nehéz idők, véget egy időre I A folyók
szikráznak a napsütésben / És én belül mosolygok / Te és én befordulunk a
sarkon / Véget értek a nehéz idők f Véget értek a nehéz idők / Véget értek a
nehéz idők, véget egy időre.
„Saját magadnak kell felébreszteni
magadat”
John Lennon 1980 őszén felesége, Yoko Ono társaságában több héten
keresztül magnós beszélgetést folytatott David Sheff fiatal amerikai íróval
Dakota házbeli lakásukon. Az interjúban lényegében összefoglalja élete
legfontosabb mozzanatait, tanulságait. A beszélgetés tulajdonképpen a
művész üzenete kortársaihoz. Mint később kiderült, az utolsó üzenet, amely
már halála után juthatott csak el az emberiséghez, a Playboy januári
számának hasábjain. (Tartalmi csonkítás nélkül, terjedelmi okoknál fogva
az interjú erősen húzott változatát adjuk közre. P=Playboy, L=John Lennon,
D=Yoko Ono)
P: Elterjedt a híre, hogy John Lennon és Yoko Ono visszatértek a

hanglemezstúdióba, ahol felvételeket készítenek. Mit csináltál az elmúlt 5
év alatt?
L: Kenyeret sütöttem és csecsemőgondozó voltam.
P: Milyen terveid vannak?
L: Az elmúlt öt évben sokan tették fel azt a kérdést: „Mi mást csináltál?”
Erre azt válaszoltam: „Viccelsz?” Mert a kenyér és a csecsemő, amint azt
minden htb. tudja, kitölti a teljes napot. Miután megsütöttem a cipókat, úgy
éreztem, mintha csináltam volna valamit. De amint láttam, hogy fogy a
kenyér az asztalról, arra gondoltam: Jézusom, lesz ebből aranylemez vagy
lovaggá ütés?
P: Miért lettél „htb."?
L: Több okom is volt rá. 22 éves koromtól szerződéses kötelezettségeim

voltak, még jóval azután is, hogy betöltöttem a 30-at. Nem voltam szabad.
Be voltam skatulyázva. A szerződésem a börtön bezártságát jelentette
számomra. Sokkal fontosabb volt, hogy szembenézzek a valósággal és
önmagammal, mint hogy folytassam a rock-and-roll életet.
O: Amikor John és én elmentünk valahová, az emberek odajöttek hozzánk

és megkérdezték: „John, mit csinálsz?” de rólam sohasem kérdeztek, mert
nő lévén úgy vélték, hogy úgysem csinálok semmit.
L: Amíg a macskaszart takarítottam és Seant etettem, Yoko férfiakkal ült

füstös szobákban.
O: Én vittem az ügyeket: a régit az Apple céget, Maclent és az új

beruházásokat.
L: Az üzletre kellett koncentrálnunk. Vagy az történik, hogy megkérünk egy

„apucit”, hogy üzleti problémáinkat rendezze, vagy hogy egyikünk
cselekedjék. Az ügyvédek negyedmillió dollárt zsebeltek be évente azért,
hogy egy asztal körül üljenek velünk és a Plazában lazacot egyenek. Nem
úgy tűnt, mintha érdekelné őket a probléma megoldása.
P: Mi a véleményed arról a negatív sajtóról, ami az évek során Yoko, vagy

ahogy te nevezted, a „sárkány hölgy” ellen irányult?
L: Mindketten érzékeny emberek vagyunk és ez nagyon bántott bennünket.

Amikor szerelmes vagy és valaki valami olyasmit mond, hogy „Hogyan
lehetsz együtt azzal a nővel?” te azt válaszolod: „Mit akarsz ezzel
mondani?” Én együtt élek ezzel a szerelem istennőjével, egész életem
céljával. Miért mondod ezt? Miért akarsz követ vetni rá vagy engem
megbüntetni, mert szerelmes vagyok belé?
P: Kezdjük az elején. Meséld el, hogyan találkozott a csodás és titokzatos

herceg és a keleti „sárkány hölgy.”
L: 1966-ban Angliában. Arról az „eseményről” tájékoztattak, hogy egy

japán avantgarde művész érkezik Amerikából. Nézelődtem a galériában,
megláttam azt a létrát, amire felmásztam és ott a tetején belenéztem egy
kicsi távcsőbe. Elég bután éreztem magam, csak annyit láttam: IGEN. Nos,
abban az időben az avantgarde annyiból állt, hogy kalapáccsal összetörték a
zongorát és a szobrokat és mindennel szemben ellenes, ellenes, ellenes,
ellenes, ellenes. Csupa unalmas negatív marhaság. Az az IGEN arra
késztetett, hogy ott maradjak az almákkal és a szögekkel a galériában.
Nem volt olyan jelzés, amely azt mondta volna, hogy verj be egy szöget,
így megkérdeztem: „Beverhetek egy szöget?” De Yoko azt mondta, hogy
nem, mert a nyitás csak a következő napon lesz. De odajött a tulaj, és azt
súgta neki: „Hagyd, hogy beverjen egy szöget. Tudod, ő egy milliomos.
Lehet, hogy megveszi.” Úgyhogy egy kis kerekasztal-konferenciát tartottak,
minekutána Yoko végül azt mondta: „OK, 5 shillingért beverhetsz egy
szöget.” Nos, én vagányul azt mondtam: „Adok magának képzeletben 5
shillinget és beverek egy képzeletbeli szöget.” fis akkor találkoztunk
valójában. Akkor pillantásunk egybefonódott és ő megkapta-én
megkaptam, mint ahogy az az összes velünk készült riportból kitűnik
a többi történelem.
P: Az, hogy szerelmes lettél Yokóba és hogy ott akartad hagyni a Beatlest,
összekapcsolódott?
L: Yokóval találkozni annyit jelentett, mint amikor az első nővel találkozol

életedben. Otthagyod a srácokat a bárban. Három évvel később. 1969-ben
egybekeltünk. Az volt a banda, a srácok vége. Annyiban volt csak más,
hogy a srácok ismerlek voltak és nemcsak helybéli srácok a bárban. Ez
mindenkit felkavart. Nagyon bemocskoltak bennünket.
Mindig arra gondoltam, hogy van egy hátsó gondolat Paul „Get Back” című
dalában. Amikor a stúdióban ezt a számot vettük fel, s Paul ehhez a sorhoz
ért „menj vissza oda, ahonnan jöttél”, mindig Yokóra nézett.
P: Viccelsz?
L: Nem. De lehet, hogy azt mondja, paranoiás vagyok.
(Az interjú következő részénél egyedül Lennon volt ott.)
John, ezt már ezerszer kérdezték tőled; miért olyan elképzelhetetlen, hogy a
Beatles megint összeálljon és zenét szerezzen?
L: Vissza akarsz menni a középiskolába? Miért menjek vissza tíz évet, hogy
azt az illúziót keltsem, amiről tudom, hogy már nem létezik? Nem létezhet.
P: Akkor felejtsük el az illúziót. Mi lenne, ha valami nagy horderejű zenét

szereznél megint? Elismered, hogy a Beatles nagyszerű zenét alkotott?
L: Miért adjon a Beatles többet? Nem adtak meg mindent ezen a szent
földön 10 éven keresztül? Nem adták oda magukat? Te az a tipikus
szeretem-utálom rajongó vagy, aki azt mondja „Köszönöm mindazt, amit
értünk tettél a hatvanas években, de nem adnál nekem még egy injekciót?
Csak még egy csodát?”
P: Rendben van, de térjünk vissza a zenéhez: Nem értesz egyet azzal, hogy
a Beatles hozta létre a legjobb rock-n-roll-t, amit valaha is játszottak?
L: Nem értek vele egyet. A Beatlest nem tudom objektívon szemlélni. Nem
tudom objektíven hallgatni. Minden Beatles által készített lemezzel
elégedetlen vagyok. Nincs egyetlen egy sem. amit ne csinálnék újra.
P: Őszintén úgy érzed, hogy bármelyik dalod - a Plastic Ono Band-

lemezeken - olyan maradandó élményt jelent majd, mint az Eleanor Rigby
vagy Strawberry Fields?
L: Imagine, Love és azok a Plastic Ono Band-dalok vetekszenek bármelyik,

még Beatle-ként általam írt dallal. Nos, lehet, hogy 20-30 év is eltelik, mire
ezt méltányolják.
P: Eltekintve a milliós összegektől, amit egy újraegyesítési koncertért

ajánlottak neked, mit éreztél Lorne Michael producer 3200 dolláros
csodálatos ajánlatakor, hogy együtt lépjetek fel a Szombat Esti Élő
Műsorban, néhány évvel ezelőtt?
L: Na, ja. Paul és én együtt néztük azt a műsort. Meglátogatott bennünket a

Dakota épületbeli lakásunkban. Majdnem - de csak viccből - lementünk a
stúdióba. Valójában túl fáradtak voltunk.
P: Hogy lehet az, hogy Paul és te együtt néztétek a tévét?

L: Abban az időben Paul gyakran jelent meg az ajtónkban, egy szál gitárral
a kezében. Beengedtem, de végül is azt mondtam neki „Kérlek, hívjál
mielőtt feljössz. Ez nem 1956, hogy váratlanul megjelenj az ajtóban.
Csengess ide, érted?” Megsértődött, de én nem akartam megbántani. Csak
azt mondtam, hogy egész nap egy gyerekre kell vigyáznom és ha egy srác
csak megjelenik az ajtóban . . . No de mindegy.
Visszatérve arra az éjszakára, ő és Linda bejöttek és csak ültünk és néztük a

tévét. Nem lett volna nevetséges, ha lemegyünk? De nem tettük azt.
P: Az volt az utolsó alkalom, hogy Pault láttad?
L: Igen, de én nem így gondoltam.
P: Azért kérdezzük, mert nagyon sok hiedelem kering arról, hogy a

Csodálatos Négy halálos ellenségek vagy a legjobb barátok.
L: Egyik sem. Nem is tudom, mióta nem láttam a Beatlesek közül senkit
sem. Valaki megkérdezte, hogy mit gondolok Paul legújabb albumáról, és
én olyasmit mondtam, hogy mintha elkeseredettnek - szomorúnak tűnne.
Hallottam egy felvételt, a Coming Up slágert, amit nagyon jó munkának
vélek. Egy fikarcnyit sem érdekel, hogy mit csinál a Wings, mit csinál
George az új albumán, vagy mit csinál Ringo. Nem érdekel jobban, mint
hogy mit csinál Elton John vagy Bob Dylan. Ez nem érzéketlenség, ez csak
annyit jelent, hogy túlságosan lefoglal a saját életem ahhoz, hogy nyomon
kövessem mások munkáját.
P: Beszéljünk az együtt végzett munkáról. Mivel járultatok hozzá külön-

külön a Lennon-McCartney szerzőpáros munkájához?
L: Nos, mondhatjuk, hogy ő adta a könnyedséget, optimizmust, míg én

mindig a szomorúságot, disszonanciát és bizonyos bluesos élt. Volt egy
olyan periódus, amikor azt gondoltam, hogy nem én írtam a melódiákat,
Paul írta azokat, míg én csak az üvöltő rock-n-rollt. De biztos, hogy amikor
néhány saját dalomra gondolok - In My Life, This Boy - a legjobb
érzésekkel írtam a melódiákat.
Pattinak nagy gyakorlata volt, sok zeneszerszámon tudott játszani.
Előfordult, hogy azt mondta: „Nos, miért nem változtatsz ott azon”, „Azt a
hangot 50-szer írtad le a dalban”. Tudod, megragadok egy hangot és nem
eresztem el hazáig. A legtöbb dalban az én munkám a középső nyolcas, a
híd.
P: Például?
L: Vegyük a Michelle-t. Paul és én voltunk valahol, és egyszer csak besétál

hozzám és elénekli az első néhány taktust a dalszöveggel, majd azt mondja:
„Nem tudom, hova lépjek innen tovább?” Én Nina Simone blues énekesnőt
hallgattam, aki valami olyasmit énekelt, hogy „I Love You”, és akkor én ezt
a Michelle középső nyolcas részébe beépítettem. (Énekli) „I Love You, 1
Love You, I Love You ..."
P: Mi volt a különbség a dalszöveg kifejezéseiben?
L: A dalszövegekkel nekem mindig könnyebb dolgom volt, habár Paul

egészen jó képességű dalszövegíró, ha nem is ezt gondolja magáról. A Hey
Jude nagyon jó szövegű. A szöveghez nem adtam hozzá semmit. Az a
néhány sor, amivel kirukkolt, azt mutatja, hogy jó dalszövegíró. Mégis
eleinte nem törődtünk a szövegekkel, csak amennyire a téma megkívánta. Ő
szeret téged, te szereted őt, mindenki szeret mindenkit. De én azt akartam,
hogy értelmük is legyen, a dalon kívül is.
P: Paul elmondja a történetet és John adja a filozófiát?
L: Ez igaz. Nos én mindig ilyen voltam. Ilyen voltam a Beatles előtt és a

Beatles után. Mindig azt kérdeztem, hogy az emberek miért teszik, amit
tesznek és a társadalom miért olyan amilyen? Mindig a felszín alá
tekintettem.
P: Úgy tűnik, hogy te és Paul sokkal szorosabban együtt dolgoztatok, mint

ahogy azt a múltban bevallottad. Nem azt mondtad, hogy a legtöbb dalodat
egyedül írtad annak ellenére, hogy mindkettőtök neve felkerült a lemezre?
L: Na igen, hazudtam. (Nevet). Amikor nehezteltem rájuk, úgy éreztem,

hogy mindent külön csináltunk. De valójában nagyon sok dalt írtunk és
hoztunk össze közös egyetértéssel.
P: Azt mondod, hogy amit a Beatles óta csináltál, az megállja a helyét. Nem
lehetéges-e, hogy a kreatív egész nagyobb volt a részeinél?
L: Nem tudom, hogy megérted-e, amikor a Beatles először játszott

Amerikában, az puszta iparosmunka volt. Az előadásokból már rég elszállt
a spiritusz. Ugyanebből a szempontból, a dalíró alkotóképesség a hatvanas
évek közepén engem és Pault is elhagyott. A Bors őrmester-Abbey Road
korszakban a viszony megérett. Talán, ha tovább folytattuk volna,
érdekesebb dolgok születtek volna.
P: Térjünk át Ringora. Mi a véleményed róla zeneileg?
L: Ringo már akkor sztár volt Liverpoolban, amikor még nem is

találkoztunk. Hivatásos dobos volt, aki énekelt is, és az egyik legjobb
együttesnek volt a tagja. Így Ringo tehetsége így vagy úgy, de felszínre
került volna. Ringo piszok jó dobos. Szerintem Ringo dobolását ugyanígy
lebecsülik, ahogy Paul basszusjátékát alábecsülik. Paul az egyik
legeredetibb basszusjátékos volt, aki valaha is élt. Szerintem Paul és
Ringo akármelyik rockzenésszel felveszi a versenyt. Nem
technikai értelemben nagyok - egyikünk sem technikás zenész. Egyikünk
sem tudott kottát olvasni. Egyikünk sem tud kottát írni. De tisztán mint
zenészek, mint tehetséggel megáldott zajcsinálók, vannak olyan jók, mint
bárki más.
P: Mi a véleményed George szólózenéjéről?
L: Szerintem az All Things Must Pass jó volt.
P: Mire gondolsz a George ellen indított perrel kapcsolatban, miszerint a

My Sweet Lord zenéje a Shirelles együttes He’s so Fine c. számának
koppintása?
L: Hát igen, ebbe a zsákutcába beleszaladt. Tudta, hogy mit csinál.
P: Azt mondod, hogy tudatosan plagizálta a dalt?

L: Tudnia kellett, ezt maga is látja. Okosabb ő annál. Mégis, ennek semmi
jelentősége sincs - csak a pillanat szintjén számít. Megváltoztathatott volna
néhány hangjegyet abban a dalban, és soha senki nem nyúlhatott volna
hozzá, de ő szabad folyást engedett a dolgoknak és megfizette az árát. Talán
úgy gondolta, hogy Isten valahogy majdcsak megkíméli. (Lapzártakor a
bíróság Harrisont bűnösnek mondta ki „tudat alatti” plágiumban, de még
nem ítélkezett a jóvátételről.)
P: Nem sokat emlegetted George-ot ebben az interjúban.
L: Azért, mert megbántott Én, engem, enyém c. könyvében. Kiadott egy

könyvet az életéről, amelyben azt állítja, hogy a befolyásom az életére
abszolút semmi és nulla. Ebben a könyvben látnoki erővel jeleníti meg a
dalaira ható tényezőket, emlékszik minden huszadrangú szaxofonosra vagy
gitárosra, akikkel az évek során találkozott. Én nem vagyok benne a
könyvben.
P: Miért nem?
L: Mert George-nak a hozzám való viszonya az ifjú követő és az idősebb

tag viszonya volt. Három vagy négy évvel fiatalabb nálam. Ez egy szeretet-
gyűlölet viszony, és szerintem George még mindig haragszik rám, mert én
voltam az apa, aki elhagyta az otthont. Nem értene ezzel egyet, de én
így érzem. Megbántott. Egyszerűen kihagyott, mintha nem is léteznék. Nem
akarok ennyire egomániás lenni, de szinte a tanítványom volt, amikor
elkezdtük. Már egyetemista voltam, amikor Paul és George még
gimnáziumba jártak. Már volt szexuális kapcsolatom, már ittam és sok.
hasonló dolgot csináltam. Akkor még George kölyök volt, mindenhová
követett engem és Cynthia nevű barátnőmet, aki később a feleségem lett.
Kijöttünk az egyetemről, ő meg ott csatangolt valahol, mint mostanában a
kölykök a Dakota kapuinál.
Emlékszem arra a napra, amikor segítséget kért a Taxman-hez, egyik

nagyobb dalához. Bedobtam néhány egysorost, hogy előrevigye a dalt, mert
erre kért. Hozzám jött, mert nem mehetett Paulhoz. Paul nem segített volna
neki ebben az időszakban. Mint énekesnek, csak egy számot
engedélyeztünk neki albumonként. Azok a dalok, amelyeket ő és Ringo
énekeltek az elején, az én repertoáromhoz tartoztak a tánctermekben. Én
szoktam kiválasztani nekik a könnyebben énekelhető dalokat a
repertoáromból. Így kissé haragszom George könyve miatt. De ne érts félre.
Még mindig szeretem ezeket a tagokat. A Beatlesnek vége, de John, Paul,

George és Ringo folytatják.
P: Nem dolgozott mind a négy Beatle azon a dalon, amit Ringonak írtál
1973-ban?
L: I’m the Greatest. A Muhammad Ali vonalba illeszkedett természetesen.

Ha én mondtam volna, hogy „Én vagyok a legnagyobb”, komolyan vették
volna. Senki sem háborodik fel, ha Ringo énekli.
P: Élvezted, hogy megint George-dzsal és Ringoval játszol?
L: Igen. kivéve amikor George és Billy Preston elkezdték mondogatni:

„Alakítsunk együttest, alakítsunk együttest.” Felháborodtam, amikor
George folyton kérlelt. Élvezte az együttes munkát és nagyon jó volt a
hangulat, de én Yokó-val voltam, tudod. Azt képzelték, hogy férfi együttest
alakítok Yoko nélkül! Még mindig ez járt a fejükben . . .
P: Hogy befejezzük a kedvenc témát, mit szólsz ahhoz a javaslathoz, hogy

négyen félreteszitek a személyes érzéseket és újra összeálltok egy
jótékonysági célú mammutkoncert erejéig?
L: Nem akarom, hogy bármi közöm legyen a jótékonysághoz. Már halálra

jótékonykodtam.
P: Miért?
L: Mert ezek mindig koppintások. 1966 - a Beatles utolsó előadása - óta

nem adtam elő személyes haszonra. Azóta Yoko és én minden koncertet
különleges jótékonysági célokból csináltunk, kivéve egy torontói dolgot.
Most annak adunk pénzt, akinek akarunk. A jövedelmünk bizonyos
százalékát fordítjuk erre a célra. Privát alapon fogom ezt tenni.
Nem akarom, hogy foglyul ejtsen ez a mentsük-meg-a-világot-a-színpadról
üzlet.
P: Mi a véleményed a Bangla Desh-koncertről, amelyben George, Dylan és
mások léptek fel?
L: Bangla Dcsh szar volt.
P: Ezt amiatt a probléma miatt mondod, hogy nem tudni, hová ment az a
sok pénz?
L: Igen, pontosan. Még csak beszélni sem tudok róla, mert ez még mindig
probléma. Anyával (Yoko) kell ezt megbeszélned, mert ő ismeri a dolog
finomságait. Felejtsük el. Akit én meg akarok segíteni, azon majd segít a
bankszámla, amin keresetünk tíz százaléka van.
P; Ez nem esik egybe azzal, amit az egyik szervező, Sid Bernstein mondott.
Szerinte egy világszerte sugárzott televíziós koncerttel, külön, mint
egyének, vagy együtt, mint a Beatles, becslése szerint egy nap alatt 200 000
000 dollárt kereshetnétek.
L: Ez egy Sid Bernstein-hirdetés volt, színpadiassággal és könnyekkel

fűszerezve. OK. Én ezt nem eszem meg. OK.
P: De az tény, hogy 200 000 000 dollár egy szegénység sújtotta dél-
amerikai országnak . . .
L: Hogy jönnek ahhoz az emberek, hogy azt mondják a Beatlesnek, hogy

adjon 200 000 000 dollárt Dél-Amerikának? Tudod, Amerika milliárdokat
öntött ilyen helyekre. Semmit sem jelent az égvilágon. Miután megették ezt
az ebédet, akkor mi van? Csak egy napig tart. Amikor elfogyott a 200 000
000, akkor mi van? Körbe-körbe megy ez. Örökre öntheti bele a pénzt. Peru
után Harlem, utána Anglia. Egész további életünket egy világméretű
koncertkörútnak kellene szentelnünk, s én nem állok készen erre. Nem
ebben az életben.
(Ono újra bekapcsolódik a beszélgetésbe)
P: A saját gazdagságtokról azt írta a New York Post, hogy több mint 150
000 000 dollárt ismertek el, és . . .
L: Soha semmit nem ismertünk el.
P: A Post szerint elismertétek.
L: Amit a Post mond - OK, gazdagok vagyunk. Na és?
P: Az a kérdés, hogy illik-e ez a politikai filozófiátokba? Ti szocialisták

vagytok, vagy nem?
L: Angliában alapvetően csak kétfajta lehet az ember: vagy a

munkásmozgalomhoz húz, vagy a tőkés mozgalomhoz. Szerintem az
embereknek meg kell kapniuk a műfogaikat és az egészségügyi
gondoskodást. Ettől eltekintve, pénzért dolgoztam és gazdag akartam lenni.
A fenébe is - ha ez paradox, én szocialista vagyok. Régebben bűntudatom
volt a pénz miatt. Ezért vesztettem el, vagy úgy, hogy odaadtam, vagy úgy
hogy hagytam magámat megbaszni úgynevezett menedzserek által.
P: Akármi is a politikai nézeted, a kapitalista játékot nagyon jól játszottad,

amikor a Beatles részesedését ingatlanba, részvénybe fektetted.
O: Még kapitalista világban élünk. Hogy túlélhessünk és

megváltoztathassuk a világot, először önmagunkról kell gondoskodnunk.
Önmagunknak kell túlélnünk. Azt szoktam mondani magamnak, én vagyok
az egyetlen itt élő szocialista. (Nevet.) Nincs egy pennym se, mint Johnnak,
így én tiszta vagyok. De az ő pénzét használtam és szembe kellett néznem
ezzel a képmutatással. Azt gondoltam, hogy a pénz obszcén, hogy a
művésznek nem kell a pénzre gondolnia. De a társadalom
megváltoztatásához két út vezet: az erőszak vagy a pénz hatalma a
rendszeren belül. A hatvanas években sok ember a föld alá vonult és
robbantásokkal és más erőszakos cselekedetekkel próbálkozott. De nem ez
a módja a dolognak. A rendszer megváltoztatásához pénzre van szükség.
P: Yoko, milyen érzés John tanítójának lenni?
O: Sok tapasztalatot szerzett, mielőtt találkozott velem. Olyan

tapasztalatokat, amelyek nekem sohasem voltak, így sokat tanultam tőle. Ez
kétoldalú. Talán arról van szó, hogy erős vagyok, feminin módon erős. Mert
ezt a nők kifejlesztik egy kapcsolatban. Szerintem valójában a nőknek van
meg a belső bölcsességük és ők - hordozzák ezt, míg a férfiaknak van az a
bölcsességük, ami a társadalomban szükséges. A férfiak soha nem fejlesztik
ki a belső bölcsességet; nincs rá idejük. Így a legtöbb férfi a nők belső
bölcsességében bízik, ha elismeri, ha nem.
P: Yoko John guruja?
L: Nem, egy Don Juannak nincsen követője. Egy Don Juanról nem írnak az
újságok és nincsenek követői.
P: Hogyan tanította?
L: Amikor Don Juan — Amikor Don Ono azt mondta: „Menj ki! Mert nem
kapod meg” hát, az olyan volt, mintha a sivatagba küldött volna. És azért
nem engedett vissza, mert nem álltam még készen a visszajövetelre. El
kellett magamban rendeznem a dolgokat. Amikor készen álltam a
visszatérésre, visszaengedett.
P: A különéléstekről beszélsz.
L: Igen. A hetvenes évek elején váltunk külön. Kirúgott. Hirtelen egyedül

álltam a mindenségben.
P: Mi történt?
L: Hát, az elején azt gondoltam hoppá, hoppá, legényélet! Hoppá! Aztán

felébredtem egy nap és azt gondoltam, mi ez? Haza akarok menni! De nem
engedett haza. Ezért voltunk 18 hónapig külön, hat hónap helyett. Egész idő
alatt beszélgettünk telefonon és azt mondtam: „Nem tetszik ez nekem, bajba
keveredek, szeretnék hazamenni, kérlek.” Ő azt mondta „Nem állsz még
készen a hazatérésre.” Hát mit mondanál erre? Rendben, vissza az üveghez.
P: Vissza az üveghez?
L: Megpróbáltam az üvegbe fojtani mindazt, amit éreztem. Egészen őrült

voltam. Ez az elfuserált hétvége 18 hónapig tartott. Soha életemben nem
ittam annyit.
P: Yoko, miért rúgta ki Johnt?

L: Yoko a férfiakban az asszisztenst látja ... És ez az asszisztens most pisilni
megy. (Távozik)
O: Nincs mit hozzáfűznöm. Amikor Johnnal találkoztam, számára a nők

alapvetően a személyét kiszolgáló emberek voltak. Szenvedtem a Johnnal
való együttléttől.
P: Miért?
O: Úgy gondoltam, hogy nem akarok Lennonné lenni, tehát jó lenne, ha

elmenne Los Angelesbe és békén hagyna egy ideig. Sok évig vártam ezzel.
Már régen is, amikor John még Beatle volt. Egy szobában laktunk és
ágyban voltunk. Az ajtó be volt csukva, de nem zártuk be, így a Beatles
egyik segédje egyszerűen bejött és úgy beszélt vele, mintha ott se lennék.
Észvesztő volt. Láthatatlan voltam. A John körül levő emberek borzalmas
fenyegetést láttak bennem.
L: Az egyik sajtókonferencia előtt, az egyik Beatles-segéd áthajolt Yokóhoz

és azt mondta: „Tudja, nem kell dolgoznia. Elég pénze van, most, hogy
Mrs. Lennon lett.” És amikor Yoko nekem panaszkodott, nem voltam képes
megérteni, hogy miről beszél. „De hát ez a fickó” mondtam, „Ez a jó öreg
Charlie, vagy ki. Már 20 éve velünk van ...” Ugyanez a fajta dolog történt a
stúdióban. Azt mondja Yoko az egyik mérnöknek, „Szeretnék egy kicsit
több magasat, egy kicsit több basszust”, vagy „Túl sok van abból, amit most
állít”, és akkor rám néztek és azt mondták, „Mit mondtál, John?” Most már
tudom, hogy Yoko miről beszél. Japánban, ha japánul kerek egy csésze teát,
Yokóra néznek és azt kérdezik, „Egy csésze teát kért?”
O: Bizonyos értelemben mindig inkább macho voltam, mint a legtöbb

fickó, akivel együtt voltam. Mindig én voltam a kenyérkereső, mert mindig
szabad akartam lenni és azt akartam, hogy én irányítsak. Hirtelen olyan
emberrel hozott össze a sors, akivel semmiképpen sem versenyezhetek
kereset dolgában. Végül is nem tudtam elviselni tovább.
P: Hogyan kerültek végül újra össze?
O: Lassan derengeni kezdett előttem, hogy nem is Johnnal van baj. John
remek ember. Most nevetünk rajta, de újra elkezdtünk randevúzni. Biztos
akartam lenni. Hálás vagyok John intelligenciájáért.
L: Figyeljetek, szerkesztők - megjegyeztétek ezt a szót?
O: Elég intelligens volt, hogy megértse: csak ezen a módon menthetjük

meg a házasságunkat. Nem azért, mert nem szeretjük egymást, hanem azért,
mert túl sok volt már nekem. Semmi sem változott volna, hogyha Mrs.
Lennonként jövök újra vissza.
P: Mi változott?
O: Csináltam az üzletet és visszaszerezhettem a büszkeségemet.
L: Megtanultuk, hogy jobb a családnak, ha mind a ketten a családért

dolgozunk. Ő csinálja az üzletet, én játszom az anyát és „feleséget”.
O: A nőnek meg kell tagadnia az ölét, ha sikeres akar lenni. Úgy tűnik,
hogy csak az előjogokkal rendelkező osztályoknak lehet igazán családjuk.
Manapság csak a McCartneyknak és a Lennonoknak. A társadalom el fog
bánni a családokkal. A kisbabákat csövekben és inkubátorokban fogják
megszülni . . .
L: Úgy döntöttünk, hogy fontos számunkra a gyerek. Minden mást ennek

rendeltünk alá. Keményen dolgoztunk ezért a gyerekért. Sok vetélésen és
más problémákon mentünk át, hogy gyerekünk lehessen. Sean az, akit
szerelemgyereknek neveznek. Az orvosok azt mondták, hogy soha nem
lehet gyerekünk. Majdnem feladtuk. „Hát igen, ez van, nem lehet..." Azt
mondták nekünk, hogy valami nincs rendben a spermámmal, ifjúságomban
annyira kihasználtam magam, hogy nincs esélyünk. Yoko 43 éves volt.
Fiatal lány korában még nem voltak tabletták, így sok abortusza volt. Egy
kínai akupunktúra-specialista San Franciscóban azt mondta:
„Viselkedjenek rendesen. Semmi kábítószer, egyenek jól, semmi ital. 18
hónapon belül lesz gyerekük." Mi meg azt mondtuk „Az angol orvosok
szerint . . Azt mondta: „Felejtsék el, hogy mit mondtak. Lesz gyerekük.” És
Sean megszületett. Küldtünk róla felvételt a specialistának, röviddel halála
előtt. Isten nyugosztalja.
P: Problémák voltak Yoko kora miatt?

L: Nem a kora miatt, hanem a kórházi kupleráj és a hírnév rohadt ára miatt.
Valaki rossz vért ömlesztett át Yokóba. Ott voltam, amikor történt. Hirtelen
megmerevedett, remegett a fájdalomtól és a traumától. Rohantam a
nővérhez és mondtam: „Menjen a doktorért!” Szorosan tartottam Yokót,
amikor a fickó belépett a kórterembe. Amikor bejött, alig vette észre, hogy
Yoko iszonyúan görcsöl. Egyenesen hozzám jött, megrázta a kezemet és azt
mondta: „Mindig is szerettem volna találkozni Önnel, Mr. Lennon. Mindig
élveztem a zenéjét.” Üvölteni kezdtem. „A feleségem meghal és maga a
zenémről akar beszélni?” Jézus!
P: Most, hogy Scan közel ötéves, tudja, hogy az apja Beatle volt, vagy
megvédted a hírnevedtől?
L: A Beatlest sohasem említettük neki. Sohasem játszottunk Beatles-

lemezeket a házban, szemben azzal a történettel, hogy az utolsó öt évben a
konyhában ültem, Beatles-lemezeket hallgattam és újra éltem a múltamat.
Egyik barátjánál látta a Sárga tengeralattjárót, így el kellett magyaráznom,
hogy mit keresett egy rólam készült rajz a filmben.
P: Tisztában van a Beatlesszel?
L: Nem lesz különbséget a Beatles, Apu és Anyu között. Azt hiszi, hogy
Yoko is Beatle volt. A gyerekek abba bolondulnak bele, hogy senki sem
képes szembenézni felnevelésük felelősségével. Túlságosan félünk, hogy
állandóan a gyerekkel kell törődni, ezért visszautasítjuk, elküldjük és
kínozzuk őket.
P: Julian fiad, az első házasságodból, most a tízes éveiben van. Láttad őt az

évek során?
L: Igen. Cyné a „birtok”. Jogom van látni őt, de ez nem a legjobb apa-fiú
kapcsolat. Julian most 17 éves. Az évek során képessé vált keresztüllátni
azon a képen, amelyet az anyja festhetett neki, tudatosan vagy tudat alatt.
Most a lányok és a kocsik érdeklik. Én csak valami „égi” figura
vagyok. Olykor kénytelen kommunikálni velem, még ha talán nem
is akarja.
P: Nagyon őszintén beszéltél arról, hogy mit érzel iránta, ugyanakkor azt
mondtad, hogy Sean az első gyereked. Nem törődsz azzal, hogy esetleg
megbántod?
L: Nem fogok Juliannak hazudni. Ezen a bolygón, különösen Nyugaton, az

embereket egy üveg whisky miatt szülték szombat éjjel. Így 90 százalékunk
- ez mindenkire vonatkozik - „baleset”. Senkit sem ismerek, aki tervezett
gyerek lett volna. Mindannyian szombat esti gyermekek vagyunk. Julian a
többséghez tartozik, velem és mindenki mással együtt. Sean tervezett
gyerek és itt van a különbség. Juliant nem szeretem kevésbé, mint Seant.
Még ha whiskysüvegből is jött, akkor is a fiam. Hozzám tartozik és mindig
is hozzám fog tartozni.
P: Yoko, a maga kapcsolata lányával sokkal rázósabb volt.
O: Ötéves korában veszítettem el Kyokót. Elfuserált anya voltam, de

nagyon jól megértettük egymást. Nem gondoskodtam róla különösebben, de
mindig velem volt - a színpadon vagy a kiállításokon. Közelebb volt a volt
férjemhez.
P: Mi történt, amikor ötéves lett?
O: John és én összekerültünk, így elváltam volt férjemtől (Tony Coxtól),

aki magával vitte Kyokót. Szülői gyermekrablás történt, mi pedig
megpróbáltuk visszaszerezni.
L: Ez annak a klasszikus esete volt, amikor a férfiak megpróbálnak macitok

lenni. Abban nyilvánult meg, hogy én és Allen Klein megpróbáltunk Tony
Cox fölé kerekedni. Tony úgy gondolkodott erről, hogy „Megkaptad a
feleségemet, de nem kapod meg a gyerekemet.” Ebben a csatában
Yokóról és a gyerekről teljesen megfeledkeztünk. Először a
bíróságon győztünk. Yoko nem akart a bíróságra menni, de a férfiak, Klein
és én, mégis mentek.
O: Egyszer Allen felhívott, s mondta, hogy megnyertem a pert. Egy darab

papírt adott. „Mi ez a darab papír? Ezt nyertem meg? Nincs nálam a
gyerekem.” — mondtam. Tudtam, hogy a bírósági idézés megijeszti őket.
Természetesen így is lett. Így hát Tony eltűnt, azt gondolván, hogy a
kapitalisták a pénzükkel, a jogászaikkal és a detektívjeikkel üldözik őt. Ez
erőt adott neki.
L: Üldöztük is az egész világon. Isten tudja, hová ment. Ha olvasod ezt,

Tony, legyünk felnőttek. Nem akarunk kergetni többet, mert éppen elég
pusztítást végeztünk.
O: Magándetektívjeink is követték Kyokót, ami szerintem szintén rossz

húzás volt. Az egyik fickó jött jelenteni: „Nagyszerű volt! Majdnem
elkaptuk őket. Éppen mögöttük voltunk a kocsival, de felgyorsítottak és
eltűntek.” Hisztérikusan kérdeztem, „Hogy érti, hogy majdnem elkapták
őket? A gyerekemről beszélünk!”
L: Olyan volt, mintha egy menekülő fegyenc után eredtünk volna.
P: Azért voltál ilyen kitartó, mert úgy érezted, hogy nálatok jobb lenne
Kyokónak?
L: Yokónak bűntudata volt, azt gondolta, hogy ha nem támadja őket

detektívekkel, rendőrökkel és az FBI-jal, akkor nem jó anya.
O: Számomra ez olyan volt, mintha eltűntek volna az életemből. Egy

részem távozott velük.
P: Hány éves most a lánya?
O: Tizenhét, mint John fia.
P: Talán, ha idősebb lesz, megkeresi magát.
O: Meg van félemlítve. Egyszer Spanyolországban elraboltuk és elmentünk

a bíróságra. A bíró nagyon ésszerűen cselekedett: bevezette Kyokót egy
szobába és megkérdezte, melyikünkkel akar maradni. Természetesen azt
válaszolta, hogy Tonyval. Halálra ijesztettük. Most biztosan fél, hogy
ha eljönne hozzám, akkor sohasem látná újra az apját.
L: Mire elérkezik a 20-as éveihez, meg fogja érteni, hogy idióták voltunk.
Talán esélyt ad nekünk.
O: (Johnhoz) Részben azért fajult eddig a helyzet, mert Kyokóval le és
Tony foglalkoztál. Férfiak. A fiaddal, Juliannal, nők foglalkoztak. Több volt
a megértés köztem és Cyn között.
P: Megmagyarázná ezt?
O: Például volt egy születésnapi zsúrja Kyokónak, amelyre mindkettőnket

meghívtak, de John derogálónak tartotta és nem ment el. Nem volt hajlandó
Tonyval találkozni. Viszont mindkettőnket meghívtak Julian zsúrjára és mi
el is mentünk.
L: Te jó isten!
O: Vagy amikor Tony meghívott engem egyedül, nem mehettem. De amikor

Johnt meghívták Cynhez, ő elment.
L: Más a szabály a nőknek és más a férfiaknak.
O: Könnyebb volt Juliannak, mert én engedtem.
P: Mit jelent az új albumod címe, Kettős fantázia?
L: Ez egy virág, egyfajta frézia, ami azt jelenti, hogy ha két ember ugyanazt
a jellemet „éli” egyszerre, abban van a titok.
Együtt lehetnek, de két külön fantáziával, képzelettel, és amelyik az adott

pillanatban erősebb, az érvényesül.
P: Olvastad az újságokban, hogy a „szexuális fantáziádat” adod ki album

formában?
L: Persze. Olyan ez, mint amikor 1969-ben ágyjelenetünk volt Torontóban.

Mindenki befelé csörtetett, azt gondolván, hogy dugni fogunk. Persze csak
ott ültünk békejelekkel.
P: Miről is volt szó a híres ágyjelenetnél?
L: Az életünk a művészetünk. Azok voltak az ágyjelenetek. Amikor

összeházasodtunk, tudtuk, hogy nászutunk a nyilvánosság elé fog kerülni,
ezért úgy döntöttünk, hogy ezt kinyilatkozásra használjuk fel. Ültünk az
ágyban és riporterekkel beszélgettünk, hét napig. Nagyszerű volt.
Apróhirdetés volt a béke érdekében az első oldalon. A háborús hirdetés
helyett.
P: Ágyban maradtatok és békéről beszélgettetek?
L: Igen. Kérdésekre válaszoltunk. Az egyik pasas Hitlerről kérdezgetett.

„Mit tesztek a fasiszták ellen? Hogy lehet béke, amikor ott van Hitler?”
Yoko azt mondta, „Lefeküdtem volna vele.” Azt mondta, csak tíz napra lett
volna szüksége vele.
O.: Természetesen viccből mondtam. A lényeg az, hogy verekedéssel nem

fogod a világot megváltoztatni. Lehet, hogy naiv voltam a tíz nappal
Hitlerrel. Tizenhárom napba telt John Lennonnal is. (Kuncog)
P: Igaz, hogy zsákban szeretkeztetek?
O: Sosem szeretkeztünk zsákban. Az emberek csak elképzelték. A lényeg,

hogy mindannyian egy „zsákban” vagyunk. A hangsúly a „zsák”
körvonalán volt, a mozgásán, hogy menynyit látunk az emberből. Bent sok
minden történhet. Vagy semmi sem.
P: Röviden, mi az album mondanivalója?
L: Két ember közötti nagyon egyszerű dolgokról van szó. A lírája

közvetlen. Egyszerű és egyenes. A trükk, hogy sosem mondom ki egy az
egyben, amit akarok.
P: John, mi a véleményed az újabb hullámokról?
L: Imádom ezt a punkos dolgot. Tiszta. Viszont nem rajongok a magukat

tönkretevő emberekért.
P: Ellentmondasz Neil Young lírájának, miszerint jobb kiégni, mint

elmúlni.
L: Jobb elmúlni, mint egy öreg katona, mint kiégni. Nem értékelem a halott
Sid Vicious, James Dean vagy John Wayne bálványozását. Hőst csinálni Sid
Viciousból, Jim Morrisonból - számomra hülyeség. Én a túlélőket szeretem.
Gloria Swanson, Greta Garbo. Azt mondják, John Wayne legyőzte a rákot,
megbotozta, mint egy férfi. Tudod, sajnálom, hogy meghalt, de nem
szabadult meg a ráktól. A rák szabadult meg tőle. Nem akarom, hogy Scan
imádja Sid Vicioust vagy John Wayne-t. Mit tanítanak ők? Semmit. A
halált.
P: Hallgatod a rádiót?
L: Muzakot vagy klasszikust. Nem vásárolok lemezeket. Szeretem a japán

folkzenét vagy az indiai zenét. Az ízlésem nagyon kiterjedt.
P: Hallgatod saját lemezeidet?
L: Saját magamtól, soha.
P: A klasszikusaidat sem?
L: Viccelsz? Amikor hallom ezeket, mindig a csapatra gondolok. - Ez olyan,

mint amikor az öreg színész egy régi filmen figyeli saját magát. Amikor
hallok egy dalt, eszembe jut az Abbey Road-i stúdió, a csapat, ki harcolt
kivel, hol ültem, a tamburint vertem a sarokban . . .
O: Valójában nem szeretjük más ember munkáját hallgatni. Mindent, amit

hallunk, analizálunk.
P: Yoko, maga Beatles-rajongó volt?
O: Nem. Bár most természetesen észreveszem a dalokat. Az étteremben

John néha szól nekem, „Hallod, George-tól játszanak valamit.”
P: John, szoktatok koncertre járni?
L: Nem. Nem érdekel. Lehet, hogy szeretem Jerry Lee Lewist, amikor az A
Whole Lot a Shakin’ című dalt énekli, de nem érdekel az előadása.
P: A te dalaidat többször adják elő, mint a legtöbb dalíróét. Milyen érzés

ez?
L: Mindig büszke és elégedett vagyok, amikor a dalaimat éneklik,
örömömre szolgál, hogy megpróbálják, noha legtöbb dalom nem is érdemes
erre. A zenekarok az étteremben mindig eljátsszák a Yesterdayt.
Spanyolországban autogramot adtam egy ember hegedűjére, miután
eljátszotta a Yesterdayt. Nem értette meg, hogy nem én írtam a dalt.
Feltételezem persze, hogy nem mehetett asztaltól asztalig azzal a dallal,
hogy I am the Walrus.
P: Mit érzel, amikor tapasztalod, hogy mennyi emberre voltál hatással?
L: Ezt nem én, vagy mi tettük. Ilyenek voltak azok az idők.
P: Emlékszel-e arra, hogy pontosan mi fogott meg?
L: A Rock Around the Clock, úgy gondolom. Szerettem Bill Haleyt, de nem
nyűgözött le. Csak amikor a Heartbreak Hotel-t hallottam.
O: Valami történt ott és akkor. Valami vegyi folyamat. Olyan volt ez, mint
amikor az asztal körül ülő embereknek megjelenik a szellem. Az ilyenfajta
kommunikáció volt. Ők voltak a közvetítő médiumok. Ez nem olyan, mint
amikor valakire ráerőszakolnak valamit.
P: A vita kedvéért fenntartom, hogy semmilyen más kortárs művészet nem

volt olyan hatással az emberekre, mint a Beatles.
L: De mi hatott a Beatlesre?
P: Mondd meg nekünk!
L: Rendben van. Bármilyen szél fújt is akkor, az a Beatlesre is hatással volt.

Nem azt mondom, hogy nem voltunk zászlók egy hajó orrán; de az egész
hajó mozgásban volt. Lehet, hogy a Beatles volt az árbockosárban, azt
kiabálva, hogy „FÖLD". Mindannyian ugyanabban a rothadt hajóban
voltunk.
O: A Beatles társadalmi jelenség volt, nem mintha tudatában lett volna

ennek.
L: (A bajusza alatt) Ez a Beatles-duma halálig untat.

P: Miért?
L: Nem akarom felfújni ezt a dolgot. Nem hiszem, hogy fontosabbak

lettünk volna, mint Glenn Miller, Woody Herman vagy Bessie Smith. Ez a
mi generációnk volt, ez minden. A hatvanas évek zenéje voltunk.
P: A Beatles zenéje a többi zenekarénál sokkal intelligensebb volt?
L: A Beatles sokkal intellektuálisabb volt és ezen a szinten is hatott. De a

Beatles iránti vonzalom nem az intelligenciája miatt volt. Csak közvetlenül
azután, hogy valaki a London Times-ban azt mondta, hogy az It Won’t Be
Long-ban eolikus kadenciák vannak, kezdett a középosztály is hallgatni
minket. Mert valaki címkét ragasztott ránk.
P: Tettél eolikus kadenciákat az It Won’t Be Long-ba?
L: A mai napig sem tudom, mik azok. Úgy hangzik, mintha egzotikus
madár volna.
P: Bántott téged, amikor a dalaidat destruktívnak tartották, mint amikor

Charles Manson azt állította, hogy a verseid neki szánt üzenetek?
L: Nem. Semmi közöm hozzá. Ez az az eset, amikor Samu fia, Sámuel, a

kutyájával beszél. Manson azoknak az embereknek az extrém fajtája, akik a
„Paul meghalt” dologgal jöttek nekem, hogy akik a Lucy in the Sky with
Diamonds-nál azt machinálták, hogy a kezdőbetűk az LSD-t rejtik,
amiből arra következtettek, hogy én a „fűről” írok.
P: Honnan ered a Lucy in the Sky with Diamonds?
L: A fiam, Julian, az egyik nap az iskolatársnőjéről festett képpel tért haza.

Az ő neve volt Lucy. Néhány csillagot festett a képre és Lucy in the Sky
with Diamonds-nak nevezte el. Egyszerű.
P: A dal egyéb képzetei sem voltak drog-inspirációk?
L: A képek az Alice Csodaországban című könyvből valók. Alice volt a

hajóban. Egy tojást vesz, ami záp lesz. A bolti eladónő báránnyá változik és
a következő percben már csónakban eveznek valahová. Ezt képzeltem el.
P: Mi volt a háttere annak a rémhírnek, ami rólad és Epsteinről keringett?
L: Briannal Spanyolországba mentem szabadságra. Ekkor azt a rémhírt

terjesztették, hogy szerelmi viszony van köztünk. Nem háltunk együtt, bár
elég szoros kapcsolat fűzött össze bennünket. Ez volt az első kapcsolatom
olyasvalakivel, akiről tudtam, hogy homoszexuális. Bevallotta nekem.
Ültünk a kávéházakban, Brian nézegette a fiúkat és én
kérdezgettem: „Tetszik az? Tetszik ez?” A fizikai közelségünk volt az oka a
találgatásoknak.
P: Érdekes hallgatni, hogyan vélekedsz régi dalaidról, mint a Lucy in the

Sky-ról és a Glass Onion-ról. Tudnál néhány gyors felvilágosítást adni
azokról, amelyeket mi kedvelünk?
L: Rendben van.
P: Kezdjük az In my Life cíművel.
L: Ez volt az első dal, amelyiket tudatosan az életemről írtam. (Énekli). Az

In my Life úgy indul, mint egy buszkirándulás a házamtól, a 250 Menlove
Avenue-tól a belvárosba. Minden helyet megemlítek, amelyekre szeretettel
emlékezem. Amikor leírtam, nagyon unalmasnak tűnt. Paul segített a
középső nyolcassal.
P: Yesterday.
L: A Yesterdayt mindenki ismeri. Ez Paul dala és édes gyermeke.

Nagyszerűen sikerült.
P: With a Little Help from my Friends.
L: Ez is Paulé, bár egy kis segítséggel. „Mit látsz, amikor eloltod a villanyt?
Megmondhatom, de tudom, hogy az enyém” - ezt én írtam.
P: I am the Walrus.
L: Az első sort „LSD-hétvégen” írtam. A második sort a következő

„hétvégen”, a következő LSD-utazáson írtam. A többit, amikor találkoztam
Yokóval.
P: Mi is volt pontosan a harcsával?
L: Ez a „Harcsa és Ács”-ból származik. Alice Csodaországban. Sohasem

gondoltam arra, hogy Lewis Carroll a kapitalista társadalmi rendszerről
mondott volna véleményt. Később újra olvastam és rájöttem, hogy a harcsa
volt a rossz és az ács a jó. Arra gondoltam, hogy a fene egye meg, rossz
emberré tettem. Azt kellett volna mondanom, hogy „Én vagyok az ács.” De
így nem lett volna ugyanaz, nem igaz? (Énekel). „Én vagyok az ács . . .”
P: Mi van a She Came in Through the Bathroom Window-
val?
L: Azt Paul írta, amikor New Yorkban voltunk és megalapítottuk az Apple

céget. Ekkor találkozott Paul először Lindával. Lehet, hogy ő jött be az
ablakon. Nem tudom. Valaki bejött az ablakon.
P: I Feel Fine című dal.
L: Azt teljes egészében én írtam. A gitárszólót is az első visszacsatolással.

Fizetek bárkinek, ha egy olyan korábbi lemezt talál - kivéve ha az
valamilyen régi blues lemez a húszas évekből ahol visszacsatolás van.
P: When I’m Sixty Four.
L: Paulé, teljes egészében. Sohasem álmodom arról, hogy - egy ilyen dalt
írjak. Vannak olyan témák, amelyekre sohasem gondolok. Ez az egyik.
P: Folytathatnánk talán azokkal, amelyek személyesebbnek tűnnek és

meglátjuk, milyen emlékeket idéznek fel!
L: No, próbáljunk csak emlékezni.
P: Egy bizonyos okból kezdjük talán az I Wanna Be Your Man című dallal.
L: Paul és én ezt a Stonesnak csináltuk. Brian vitt el minket a találkozóra

abba a richmondi klubba, ahol játszottak. Akartak egy dalt, mi meg
elmentünk megnézni, hogy mit is csinálnak. Paulnak volt ez a dalocskája és
körülbelül eljátszottuk nekik. Erre azt mondták, hogy „OK., ez a mi
stílusunk.” Paullal elbújtunk egy sarokba és befejeztük a dalt. Mick és Keith
azt mondták: „Jesszus, nézd csak. Már meg is írták.” Ringo énekelte el
nekünk, a Stonesék megcsinálták saját változatukat. Ez mutatja, hogy
milyen fontosságot tulajdonítottunk nekik. Nem akartunk valami komolyat
adni nekik, nem igaz? Ez volt a Stones első lemeze. Mick és Keith azt
mondták: „Ha ők ilyen könnyen tudnak dalt írni, nekünk is meg kell
próbálni.”
P: És a Strawberry Fields Forever?
L: Strawberry Fields valós helyszín. Akkor írtam, amikor elköltöztem

Penny Lane-ről a nagynénémhez, aki a zöldövezetben, egy félig leválasztott
házban lakott. Az „osztályrendszerben" fél osztállyal Paul, George és Ringo
fölött voltam, akik bérházakban éltek. Nekünk saját házunk és kertünk volt.
Az otthonunk közelében volt Strawberry Fields, egy fiú javítóintézet, ahova
garden-partykra jártam gyerek barátaimmal, Nigellel és Pete-tel. Azért
mentünk oda, hogy limonádés üvegeket adjunk el egy pennyért. Sok boldog
élményein van Strawberry Fields-szel kapcsolatban. Úgyhogy onnan
vettem a címet.
P: És a versek, mint például „Az élet könnyű ..."
L: (Énekli) „Csukva a szemed. Csak a félreértést látod." Ez még mindig

érvényes, nemde? Nem ugyanezt mondom most? A második vers így szól:
„Nincs senki a fámban, akiről tudnék." Nos, túl szemérmes voltam és
önmarcangoló. Senki sem volt olyan mélabús, mint én, ezt akarom
mondani. Éppen ezért vagy őrült vagyok, vagy zseni. „Úgy értem, vagy
fent vagy lent", ez a következő sor. Valami baj lehetett velem, mert úgy
gondoltam, hogy olyan dolgokat látok, amilyeneket más ember nem. Mint
gyerek, sem nagynénémnek, sem barátaimnak nem tudtam elmondani. Az
egyetlen „menekülés" az olvasás volt, Oscar Wilde-ról, vagy Dylan
Thomasról, vagy Vincent van Gogh-ról, mindazokról, akikről
nagynéném beszélt, s akik látnokságukért szenvedtek. Mert a
társadalom megkínozta őket, amikor ki akarták fejezni magukat.
P: Találtál valakit, akivel megoszthattad nézeteidet?

L: A magatartásom miatt a gyerekek szülei - ideértve Paul apját is - azt
mondták, „tartózkodj tőle.” A szülők ösztönösen megérezték, hogy nem
tudok beilleszkedni és hatással lehetek a gyerekeikre. Mindent megtettem,
hogy barátaim házát felfordítsam. Részben irigység is volt bennem az után
az otthon után, ami nem adatott meg nekem. De valójában azért volt
otthonom. Volt egy nagynéném és egy nagybátyám. Köszönöm szépen.
Hallgasd meg ezt nagynéném! Megbántotta őt Paul múltkori kijelentése,
miszerint azért maradok most Seannal otthon, mert sohasem volt családom,
családi életem. Ez tiszta marhaság. Öt nő volt a családom. Öt erős,
intelligens nő. Öt nővér. Az egyik az anyám volt. Anyám volt a legfiatalabb.
Ő nem tudott dűlőre jutni az élettel. Volt egy férje, aki elszökött a tengerre,
mikor folyt a háború, és nem tudott érdemben foglalkozni velem. Amikor
négy és fél éves voltam, az idősebbik nővéréhez kerültem. Azok az
asszonyok fantasztikusak voltak. Egyik nap talán írok majd egy
Forsyte Sagát róluk. Ez volt az én első feminista nevelésem. Mindenesetre
az a tény, hogy nem éltem a szüleimmel, beláttatta velem: a szülők nem
istenek. Paul szülei megrémültek tőlem egyszerűen azért, mert szabad
voltam a szülők karmaitól. Ez volt az ajándék azért, hogy nem voltak
szüleim. Sokat sírtam. Korán megtanultam tudatosan nézni a valóságot.
Sohasem voltam azonban mostohafiú vagy lelenc. Élt az anyám és 15 perc
gyalogútra lakott tőlem. Láttam őt időről-időre. Csak nem éltem vele.
P: Él még az édesanyád?
L: Nem. Egy szolgálaton kívüli részeg rendőr elgázolta, amikor

nagynénémtől távozott. Nem voltam otthon. Egy buszmegállóban állt. Én
16 éves voltam. Ez egy másik trauma volt számomra. Kétszer vesztettem el.
Először, amikor nagynénémhez kellett költöznöm, másodszor, amikor
meghalt. Ez még inkább elkeseredetté tett. Éppen újra kezdődött
kapcsolatunk, amikor meghalt.
P: Júlia volt a neve, igaz? Ő az a Júlia, akiről a dalod szól ugyanezzel a

címmel a Fehér Albumon?
L: A dal neki szól és Yokónak.
P: Milyen volt a kapcsolatod apáddal, aki tengerre szállt és eltűnt? Láttad

azután valaha?
L: Sosem láttam, amíg egy csomó pénzt nem szereztem és ő visszajött.
P: Hány éves voltál?
L: 24 vagy 25. Kinyitottam a Daily Expresst és ott volt a képen,

mosogatóként egy kis szállóban a lakhelyem közelében, a Stockbroker
környékén, Londonon kívül. Írt nekem, hogy megpróbálja felvenni a
kapcsolatot. Nem akartam látni. Mély nyomot hagyott bennem az, ahogy
velem és anyámmal viselkedett, és hogy akkor jelent meg, amikor gazdag
és híres voltam, nem előbb. Így egyáltalán nem akartam látni, de a sajtón
keresztül szinte megzsarolt, mondván, hogy ő szegény mosogató, míg én
luxusban élek. Erre megenyhültem, találkoztunk és egyfajta kapcsolat
alakult ki köztünk. Néhány évvel később meghalt rákban. 65 évesen elvett
egy 22 éves titkárnőt, aki a Beatlesnek dolgozott. Gyerekük született,
ami úgy hiszem reményteli esemény volt egy egész életén át részeges
csavargótól.
P: Sosem fogjuk a Strawberry Fields Forever-t ugyanazokkal az

érzelmekkel hallgatni ezek után. Milyen emlékeket idéz fel a Help című
dal?
L: Amikor a Help megjelent 1965-ben, tulajdonképpen segítségért

kiáltottam. Legtöbben azt hiszik, hogy ez csak egy gyors rock-n-roll dal.
Akkoriban nem gondoltam erre, csak megírtam a dalt, mert megbíztak,
hogy írjak filmzenét. Később rájöttem, hogy valóban segítségért kiabálok.
Ez a kövér Elvis-korszakomban volt. Látod a filmen: ő - azaz én - nagyon
kövér, nagyon bizonytalan. Arról énekelek, hogy amikor még sokkal
fiatalabb voltam, milyen könnyű is volt az életem.
P: Mitől voltál depressziós a Help időszakában?
L: A Beatles éppen akkor vált érthetetlenné. Marihuánát szívtunk, reggelire.

Jócskán hatása alatt voltunk, így senki sem tudott hozzánk szólni, mert
üveges szemekkel csak nevetgéltünk. Bezárva saját világunkba.
P: Az I’m a Loser hasonlóan személyes üzenet?

L: Egyik felem azt képzeli, hogy vesztő vagyok, a másik meg, hogy én
vagyok a Jóisten.
P: És a Cold Turkey?
L: Magáért beszél. A dalt betiltották, habár kábítószerellenes. Olyan hülyék,

ha kábítószerről van szó. Nem a probléma okát keresik: Miért szednek az
emberek kábítószert? Mitől menekülnek? Olyan borzalmas az élet? Olyan
borzalmas körülmények között élünk, hogy nem bírjuk elviselni
alkohol vagy dohány nélkül? Aszpirin, altató, izgató, nyugtató, nem is
beszélve a heroinról és a kokainról.
P: Most használsz kábítószert?
L: Tulajdonképpen nem. Ha valaki megkínál fűvel, lehet, hogy elszívom, de

magamtól nem keresem.
P: Kokaint?
L: Szedtem kokaint, de tulajdonképpen nem szeretem. A Bcatlcsck annak

idején rengeteget szedtek. Hülye egy kábítószer, mert 20 perc múlva ismét
szedni kell. Az egész koncentrációt a következő adag megszerzésére
pazarolod. A koffeinnal jobban boldogulok.
P: LSD?
L: Évek óta nem. Egy kis gomba vagy égetett agávébor nem esik tőlem
távol, évente talán kétszer. Nem szabad elfelejteni megköszönni a CIA-nek
és a katonaságnak az LSD-t. Az emberek erről megfeledkeznek. Minden az
ellentétje annak ami, ugye Harry. Kapd elő hát az üveget, fiú, és
kapcsolódj ki! Azért találták fel az LSD-t, hogy irányítsák az
embereket, ehelyett „szabadságot” adtak nekünk.
P: Miből áll az étrended a sashimin, sushin, Hershey szeleten és tejeskávén

kívül?
L: Többnyire makrobiotikusok vagyunk (szeretjük a hosszú életet), de néha

elviszem a családot egy pizzára.
O: Átestünk a vegetáriánus és a makrobiotikus korszakon, de most, hogy a
stúdióban vagyunk, vacak dolgokat eszünk.
Megpróbálunk a makrobiotikusoknál maradni, hal, rizs, szemes termények.

Természetes ételeket kell fogyasztani, amelyek jellemzőek a területre. Erre
az országra a kukorica jellemző.
P: És mindketten rengeteget füstöltök,
L: Okoskodásnak tűnhet, de nem hiszünk abban, hogy a cigizés ártalmas.

Persze, ha meghalunk, tévedtünk.
P: Térjünk vissza a dalokkal kapcsolatos emlékeidre. Például Paul Hey

Jude című dalára.
L: Azt mondta, hogy Julianról szól. Már tudta, hogy különválunk Cynnet és
elhagyom Juliant. El akarta érni, hogy Julian hellót mondjon. Paul olyan
volt Julian számára, mint egy nagybácsi. Ebből született a Hey Jude.
P: És a Because című dal?
L: Feküdtem a heverőn a lakásunkban, hallgattam, ahogy Yoko Beethoven

Holdfény szonátáját játszotta a zongorán. Hirtelen megkérdeztem: „Tudod
visszafelé játszani azokat az akkordokat? Megtette, és én erre írtam a
Because-t. A dal is hasonlít a Holdfény szonátára. A líra tiszta, nincs
szarakodás, képzelgés, zavaros utalások.
P: Give Peace a Chance ...
L: Csak annyit mondtunk, hogy adj esélyt a békének.
P: Ez. tényleg Lennon-McCartney kompozíció volt?
L: Nem, nem is tudom, minek volt rajta az ő neve. Vétkesnek éreztem

magam, mert egy külön kislemezt csináltam és ezzel tényleg elszakadtam a
Beatlestől.
P: Miért tulajdonították a Paul és általad külön készített kompozíciókat

Lennon-McCartney-nak?
L: Paul és én egyezséget kötöttünk 15 éves korunkban. Jogi szerződés
sosem volt közöttünk, csak egyszerűen elhatároztuk, hogy együtt írunk, s
mindkettőnk nevét rávezetjük a lemezre, bármi legyen is az.
P: És a Do You Want to Know a Secret?
L: Az ötletet az anyám által énekelt dalocska adta, amit egy vagy kétéves
koromban énekelt. Ez egy Disney-filmzene volt: „Meg akarsz tudni egy
titkot? / Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek / Egy kívánságkútnál
állsz.” Ezzel a gondolattal megírtam a dalt és odaadtam Geroge-nak, hogy
énekelje el. Arra gondoltam, hogy jó lesz neki, mert csak három hangja volt
és ő sem volt a világ legjobb énekese. Azóta sokat fejlődött, de akkoriban
nagyon gyenge képességekkel rendelkezett. Ez a másik oka sértődésemnek,
amit könyvével okozott.
Odáig is elmentem érdekében, hogy megkapja egy Beatles-kislemez B

oldalát. A Something című lemez megjelenésekor kapott először A oldalt,
mivel Paul és én írtuk mindig mindkét oldalt. Ez nem azért volt, mert mi ki
akartuk őt zárni, hanem egyszerűen azért, mert gyenge volt az anyaga.
Biztosítottam neki a Something című lemez B oldalát is, így ő kapta a
pénzt. Ezekre az apróságokra már nem emlékezik.
P: Happiness is a Warm Gun.
L: Nem, nem a heroinról szól. Egy puskákat hirdető magazinból származott

az ötlet. Címoldalán egy füstölgő puskát ábrázolt, és a cikk, amit sosem
olvastam: „A boldogság egy meleg puska.” Egy frissen lőtt állat borzasztó
ötletéből származott.
P: És a benne levő szexuális utalások? „Amikor érzem az ujjamat a

ravaszodon?”
L: Hát, ez a Yokóval való viszonyom kezdetén volt, és akkor erősen

szexorientált voltam. Amikor nem a stúdióban voltunk, akkor az ágyban.
P: Mit jelent az utalás: „Fenséges anya puskát ragad” . . .

L: Yokót becézem anyának, asszonyomnak. A többi nem jelent semmit.
Csak vele kapcsolatos képzelgések.
P: Across the Universe.
L: A Beatles nem csinált jó lemezt az Acrossból. Azt hittem, Paul tudat alatt
tönkre akarta tenni nagyszerű dalaimat. Kísérletezgettünk olyan
darabjaimmal is, mint pl. a Strawberry Fields, amelyről mindig is úgy
éreztem, hogy rosszul lett felvéve. Sikerült, de nem úgy, ahogy kellett
volna. Órákat töltöttünk apró részletes simításokkal Paul dalainál, de
az enyéimnél - különösen az olyan nagyszerűeknél, mint a Strawberry
Fields vagy az Across the Universe - valahogy lazult a légkör és
kísérletezésbe ment át.
P: Szabotálás?
L: Tudatalatti szabotálás. Nagyon meg voltam sértve. Paul tagadni fogja,

fapofával azt fogja mondani, hogy ez nem igaz. Hát lehet, hogy paranoiás
vagyok, de ez nem paranoia. Ez a tiszta igazság.
P: Gettin’ Better.
L: Ez egy naplószerű írás. Mindaz, hogy „Kegyetlen voltam az

asszonyommal, megvertem és elzártam szeretett dolgaitól” - én voltam.
Kegyetlen voltam az asszonyommal és bármely más nővel. Ütlegelő típus
voltam. Nem tudtam magam kifejezni, így ütöttem. Küzdöttem a férfiakkal
és ütöttem a nőket.
Ezért szónokiok annyit a békéről. A legvadabb emberek szeretik a szeretetet

és a békét a legjobban. Minden ellentétes. De én őszintén hiszek a
szeretetheti és a bekében. Vad ember vagyok, aki megtanulta, hogy ne
legyen az, és sajnálja, hogy vad volt.
P: Revolution.
L: Kétszer vettük fel a dalt. A Beatles tagjai között egyre nagyobb lett a
feszültség. Én a lassú verziót írtam és kislemezként akartam kiadatni, mely
a Beatles Vietnammal és a forradalommal kapcsolatos állásfoglalását
tükrözte volna. Sok éven át a Beatles-turnékon Epstein visszafogott
bennünket, nehogy mondjunk valamit a vietnami háborúról, vagy
Vietnamról. És nem engedte meg, hogy kérdéseket tegyenek fel. Az egyik
turnén azt mondtam: Én válaszolni fogok a háborúval kapcsolatos
kérdésekre. Mindenáron azt akartam, hogy a Beatles mondjon valamit. A
Revolution első felvételénél George és Paul nehezteltek és azt mondták,
hogy nem elég gyors. A Beatles megengedhette volna magának, hogy lassú,
érthető Revolutiont adjon ki kislemezként. Legyen az aranylemez vagy
falemez. De miután annyira megzavarta őket a Yoko-periódus és az a tény,
hogy én ismét olyan kreatív és vezérlő kezdek lenni, mint eleinte, ez
felborította a káposztáshordót.
P: Yoko inspirált?
L: Nem a dalokat inspirálta, hanem engem. A Revolution állítása az enyém

volt. A dalszöveg ma is érvényes. A politikával kapcsolatos érzéseimet
tükrözik, még mindig. Azt szoktam mondani: Velem ne számoljatok, ha
erőszakról van szó. Ne várjátok, hogy a barikádokra menjek, kivéve, ha
virágokkal mehetek.
P: Az új albumon a záró dal Hard Times Are Over. Miért?
L: Ez nem új ige: „Adj esélyt a békének”. Az Imagine-nel azt mondjuk,

hogy „El tudsz képzelni egy világot országok és vallások nélkül?” Újra és
újra ugyanaz az üzenet.
P: Amikor visszatértél a stúdióba, hogy elkészítsd a Double Fantasy-t,

néhány rajongód azt mondta, hogy „Ugyanúgy, ahogy Lennon
meghatározta a hatvanas és hetvenes éveket, most meg fogja határozni a
nyolcvanas éveket is.”
L: Ez nagyon szomorú. Mindegy, semmi újat nem mondunk.
P: De a dalaid valóban tartalmaznak üzenetet.
L: Csak annyit akarunk mondani, hogy „Ez az, ami velünk történik.”
Képeslapokat küldünk. Nem engedem, hogy az legyen. „Én vagyok a
felkeltett, te vagy a bárány, akinek meg kell az utat mutatni.'' Tudod, ez a
veszélye annak, hogy bármit is mondjak.
P: Különösen neked.
L: Nézd, nincs semmi rossz abban, ha vannak példaképeink, akiket

követhetünk. Lehetnek emberek, akiket áldunk, de vezetőkre nincs
szükségünk. „Ne kövesd a vezéreket, nézd a parkolóórákat.” Az úszás jó.
De felejtsük el a tanárt. Ha a Beatlesnek volt valami mondandója, akkor ez
volt az. A Beatlesnél a lemez volt a cél és nem a Beatles, mint
egyének. Nincs szükségünk a csomagtervre, mint ahogy a keresztény vagy
a marxista csomagtervre sem ahhoz, hogy hirdessük az üzenetet. Az
emberek mindig azt képzelték, hogy én antikrisztus voltam, vagy
vallásellenes. Nem vagyok az. Én a legvallásosabb srác vagyok.
Kereszténynek születtem, úgy is neveltek és csak most értek meg néhány
olyan dolgot, amit Krisztus mondott azokban a példabeszédekben. Mert az
emberek megakadtak a tanáron és az üzenet elveszett.
P: És a Beatles megtanította az embereket, hogyan kell úszni?
L: Ha a Beatlesnek vagy a hatvanas éveknek volt valami üzenete, akkor az,

hogy tanuljunk meg úszni. És ha már egyszer megtanultál úszni, ússzál. Az
emberek, akik rátapadnak a Beatlesre és a hatvanas évek álmaira, az egész
célt félreértették, amikor a Beatles és a hatvanas évek álmai céllá váltak.
Aki egész életében a Beatlest vagy a hatvanas évek álmait cipeli, az olyan,
mint aki a 2. világháborút és Glenn Millert cipeli végig. Ez nem jelenti azt,
hogy nem élvezzük Glenn Millert vagy a Beatlest, de abban (az álomban)
élni annyit jelent, mint alkonyban élni.
P: Yoko, az a kislemez, amit Johnnal készített, a jövő felé tekint.
O: Igen, a Starting Őver olyan dal, ami sírva fakaszt. John a hatvanas
évekről beszélt, az adott egy kis szabadságot szexuálisan és egyébként. Ez
olyan volt, mint egy orgia. Majd ezután, hogy megvolt a nagy áttörés, a
férfiak és a nők valahogy elvesztették egymás nyomát és nagyon sok család
és kapcsolat megszakadt, felbomlott. Úgy gondolom, hogy ugyanaz történt
a hetvenes években, mint a zsidó családokban a nácizmus alatt. Csakhogy
az erő, amely szétszakította őket, belülről jött és nem kívülről. Ezt úgy
racionalizáltuk, mint az árat, amelyet a szabadságunkért kellett fizetnünk.
John dalában azt mondja, hogy OK, volt energiánk, a hatvanas években és a
hetvenes években elkülönültünk, de kezdjük elölről a nyolcvanas években.
Ő hozzám szól, a nőhöz. Felém nyújtja a karját mindazok után, ami történt,
a halott családok harcmezején át, ami ez idő tájt sokkal nehezebb.
A lemez másik oldalán az én dalom van: Kiss Kiss Kiss, amely ugyanannak
a kérdésnek a másik oldala. Egy női hang hallatszik, ahogy az élvezet
csúcspontjára ér és felkiált, hogy szorítsd és érintsd meg. Ez vitatott lesz,
mert az emberek még mindig azt érzik, hogy ezt kevésbé természetes
hallani, mint mondjuk egy Concorde hangját, amint megöli az atmoszférát
és szennyezi a levegőt. Összegezve, mindkét oldal egy óhaj, hogy a
nyolcvanas éveket megváltoztassuk.
P: Mi a nyolcvanas évek álma, John?
L: Készítsd el a saját álmodat. Ha meg akarod menteni Perut, mentsd meg

Perut! Bármit megtehetsz, de ne várd azt a vezetőktől vagy a
parkolóóráktól! De ne várd Jimmy Carter-től vagy Ronald Reagantól vagy
John Lennontól vagy Yoko Onótól vagy Bob Dylantől vagy Jézus
Krisztustól, hogy megtegye helyetted! Saját magadnak kell megtenned! Ez
az, amit a nagy mesterek és szeretők mondtak az idők kezdete óta. Meg
tudják mutatni az utat, jelzőoszlopokat tudnak hagyni és némi utasítást
könyvekben, melyeket szentnek becéznek. Én nem tudlak téged
felébreszteni. Saját magadnak kell felébreszteni magadat! Én nem tudlak
téged meggyógyítani. Te tudod magad meggyógyítani!
P: Mi az, ami visszatartja az embereket, hogy ezt az üzenetet elfogadják?
L: Maga az ismeretlen. És az ettől való félelem az, ami mindenkit

szerteszéjjel szalaszt, hogy álmokat, illúziókat kergessen.
Az ismeretlenről van szó. Fogadjuk el, hogy ez ismeretlen, és onnan már

egyszerű a vitorlázás. Minden ismeretlen, és akkor már előnyöd van a
játékban. Ez az, amiről szó van.
IGAZ?
Az élet keserű fintora, hogy akkor érte Jolin Lennont a gyilkos lövés,
amikor tiszta lappal, újra akarta kezdeni életét. Utolsó üzenete most már
végérvényes marad.
Negyvenéves volt.
A Beatles tagjainak
közreműködésével készült filmek
Apotheosis (John és Yoko) - 1969
Ballad of John and Yoko, the - John és Yoko balladája (John és Yoko) -
1971
Beatles at Shea Stadium, the - A Beatles a Shea stadionban (a BBC TV

közvetítése Angliában) - 1966
Blindman - Vak ember (Ringo) - 1971
Born to Boogie - Boogira születtem (rendezte Ringo) - 1971 Candy -

Cukor (Ringo) - 1968
Cold Turkey - Hideg pulyka (John és Yoko) - 1971
Concert for Bangla Desh, the - Koncert Bangla Desh-ért (George) - 1972
Erection (John és Yoko) - 1969
Family Way, the - Családiasan (zene: Paul) - 1966
Fly - Repülés (John és Yoko) - 1969
Give Peace a Chance - Adj esélyt a békének (John és Yoko) - 1971
Hard Day’s Night, a - Egy nehéz nap éjszakája (Beatles) - 1964
Help! - Segítség! (Beatles) - 1965
Honeymoon - Nászút (John és Yoko) 1969
How I Won the War - Hogyan nyertem meg a háborút (John) - 1967
I Want to Hold Your Hand - Szeretném megfogni a kezed (a Beatlesről) -
1978
Imagine - Képzeld el (John és Yoko) - 1972
Instant Karma (John és Yoko) - 1971
Let it Be - Úgy legyen - (Beatles) - 1969
Lisztománia (Ringo) - 1975
Little Malcolm and his Struggle against the Eunuchs - Little Malcolm és
küzdelme az eunuchok ellen (producer: George) - 1974
Live and Let Die - Élni és halni hagyni (címadó dal: Paul) - 1973
Magic Christian, the (Ringo) - 1969
Magical Mystery Tour Mágikus, titokzatos utazás (Beatles, a BBC TV

közvetítése Angliában) - 1967
Raga (George) - 1971
Rape — Part II. (John és Yoko) 1969
Self Portrait - Önarckép (John és Yoko) - 1969
Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band - Bors őrmester Magányos

Szívek Klubjának zenekara (a Beatlesről) - 1978
Smile - Mosolyogj (John és Yoko) - 1969
Son of Dracula - Dracula fia (producer és főszereplő: Ringo) 1974
That’ll Be the Day Az lesz majd a nap (Ringo) - 1973
200 Motels - (Ringo) 1971
Two Virgins - Két szűz (John és Yoko) 1969

Up your Legs (John és Yoko) - 1971
Wonderwall - Csodafal (zene: George) - 1969
Yellow Submarine - Sárga tengeralattjáró (a Beatles rajzfilmen) - 1968

Diszkográfia
Beatles-kislemezek
Love Me Do/PS I Love You 1962 október
Please, Please Me!/Ask Me Why 1963 január
From Me To You/Thank You Girl 1963 április
She Loves You/I’ll Get You 1963 augusztus
I Want To Hold Your Hand/This Boy 1963 november
Can’t Buy Me Love/You Can’t Do That 1964 március
A Hard Day’s Night/Things We Said Today 1964 július
I Feel Fine/She’s a Woman 1964 november
Ticket to Ride/Yes It Is 1965 április
Helpl/I’m Down 1965 július

Day Tripper We Cant Work It Out 1965 december
Paperback Writer/Rain 1966 június
Yellow Submarine/Eleanor Rigby 1966 augusztus
Penny Lanc/Strawberry Fields Forever 1967 január
All You Need Is Love/Baby, You’re a
Rich Man 1967 július
Hello, Good-bye/I Am the Walrus 1967 november
Lady Madonna/The Inner Light 1968 március
Hey Jude/Revolution 1968 augusztus
Get Back/Don’t Let Me Down 1969 április
The Ballad of John and Yoko/Old Brown'
Shoes 1969 május

Something/Come Together 1969 október
Let It Be/You Know My Name 1970 február
Please, Please Me! 1963 május
With the Beatles 1963 december
A Hard Day's Night 1964 július
Beatles for Sale 1964 december
Help! 1965 augusztus
Rubber Soul 1965 december
Revolver 1966 szeptember
Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band 1967 június
Magical Mystery Tour 1967 december
The Beatles 1968 november

Yellow Submarine 1968 december
Abbey Road 1969 szeptember
Let It Be 1970 május
Válogatások
The Beatles’ Greatest Hits
Oldies but Goldies
Rock and Roll Music
Love Songs
The Beatles at the Hollywood Bowl
The Beatles at the Starclub
The Beatles 1962-1966
The Beatles 1967-1970

John Lennon-kislemezek
Give Peace a Chance/Remember Love 1969 június
Cold Turkey/Don’t Worry Kyoko 1969 október
Instant Karma/Who Has Seen the Wind? 1970 február
Mother/Why 1970 december
Power to the People/Open Your Box 1971 március
Imagine/It’s so Hard 1971 október

Woman is the Nigger of the World/Sisters
o Sisters 1972 szeptember
Happy Xmas-War Is Over/Listen, the Snow
Is Falling 1972 november
Mind Games/Meat City 1973 november
Whatever Gets You thru' the Night Beef
Jerky 1974 október
9 Dream/What You Got 1975 január
Ya-Ya/Be-Bop-a-Lula 1975 február
Stand by Me/Move over MS. L 1975 április
Imagine;Working Class Hero 1975 október
Twist and Shout/Falling in Love Again 1977 július

Just Like Starting Over/Kiss Kiss Kiss 1980 november
John Lennon-nagylemezek
Two Virgins (Unfinished No.l.) 1968 november
Life with the Lions (Unfinished No.2.) 1969 május
Wedding Album (Unfinished No.3.) 1960 október
Live Peace in Toronto-Plastic Ono Band 1969 december
John Lennon-Plastic Ono Band- 1970 december
Imagine 1971 október
Some Time in New York City 1972 szeptember
Mind Games 1973 november
Walls and Bridges 1974 október
Rock and Roll Album 1975 február

Shaved Fish 1975 december
Double Fantasy 1980 november

Felelős kiadó a Zeneműkiadó Vállalat igazgatója
83.1021/1 — Zrínyi Nyomda, Budapest
Felelős vezető Vágó Sándorné vezérigazgató

Felelős szerkesztő Takács Ágnes
Műszaki szerkesztő Varga Dezső
Műszaki osztályvezető Tóth Béláné
A fedélterv Fejér László munkája
Megjelent 11,24 (A/5) ív terjedelemben (Z. 60146/2) 1983

Koltay Gábor - John Lennon 1940-1980

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Koltay Gábor - John Lennon 1940-1980

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Szerkesztette KOLTAY GÁBOR

Introduction (Bevezető), At the Denis (A mogorvosnál), Henry and Harry

A közölt Lennon-rajzok a fent említett The Penguin John Lennon c. könyv

A közölt dalszövegek a Love Me Do (@ Ardmore and Becchwood Ltd.

A kiadó mindent elkövetett, hogy a könyv anyagának közléséhez a

Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1981

ISBN 963 330 498 9

Egy kocsi állt meg.

Nincs idő válaszolni. Mark David Chapman meghúzza a ravaszt. Hétszer. A

Egy őrült meggyilkolt egy mítoszt.

A sors iróniája, hogy pont John temetésén vagyunk újra együtt.

A „Dakota House” masszív építmény. Oromzatával, kupoláival és vastag

A Dakotáról az a hír járta, hogy fantomok tanyája.

Az ő lakásukba, a 7. emelet 72-be költözött John Lennon Yoko Onóval

Több mint 18 éve ismertem és szerettem Johnt, de ebben a pillanatban

Lennon autogramot ad Chapmannek a Dakota ház előtt. „John Lennon,

Chapman a délutánt a Dakota előtti járdán töltötte, barátja, Paul Goresh,

Lennon Onóval 22.30-kor hagyta el a stúdiót, mondván, hogy hazamegy

Kb. 22.50-kor, amikor Lennon és Yoko kiszálltak a kocsiból, Lennon egy

Yoko Ono magánkívül kiáltott: Istenem, istenem, istenem -lelőtték. A portás

„Tudja Ön, mit tett?”

A mintegy 180 cm magas, napbarnított férfi lezseren válaszolta: „Igen, épp

A kórházba érkezéskor megállapították, hogy Lennon már halott. Dr.

Lyun: A férje minden erőfeszítésünk ellenére meghalt.

Lennont 23.07-kor halottnak nyilvánították. Testét a Bellevue hullaházába

Pete Townshend (Who)

Roger Daltrey (Who)Szörnyű. A szívem meghasad a feleségéért, családjáért

Chapmannél letartóztatásakor kétezer dollárt találtak. Mivel azonban már

Mark David Chapman fanatikus Lennon-rajongó volt. Atlantában az iskolai

Még Hawaiban idegösszeroppanást kapott, mert szülei elváltak; később

George Martin, a Beatles lemezek zenei rendezője:

Johnnak sokat kellett tűrnie. Nagy megnyugvás volt számomra, amikor

John Lennon egyik utolsó interjújában elmondotta, hogy szívesen él az

Itt járhatok moziba, éttermekbe. Az elmúlt 7 év alatt sokat sétáltam az

A szabad fegyverviselés hívei azzal érvelnek, hogy a legtöbb pisztolyt - s ez

Nem lett volna szabad meghalnia. Lennon halála nagy tragédia.

Az 1980-as év bűnügyi statisztikái. Az erőszakos bűncselekmények között

Come together (jöjjünk össze), kérte az embereket Lennon egyszer egy

Röviddel a lövöldözés után hatalmas tömeg gyülekezett a gyilkosság

Lennon testét titokban hamvasztották el 30 mérföldre New Yorktól.

Yoko Ono a sajtón, rádión, televízión keresztül felszólította a világ

Ugyanezen a napon Liverpoolban 30 000 rajongó részvételével

A Rikers szigetbörtönben Chapmant biztonsági okokból elkülönítőben

Ha több ötletem már nincs, hát meghalok.

„Hello, hello, I don’t know why do you say good-bye,

„Ennek a gyilkosságnak ugyanolyan jelentősége van, mint John

Edward Kennedy szenátor és Peter Rodino képviselő közös javaslata a

A Beatles-tagok egyre messzebb kerültek Liverpool nyomornegyedeitől -

Egy nemzedék sietett Lennon halálának estéjén a tett színhelyére, ahol

Lennonban a 30-40 éves nemzedék lelki támaszát veszítette el. Legtöbben

A 30-40 évesek nemzedéke az „újat hozók” vezére, John Lennon halálában

1980-ban is biztos vagyok abban, hogy lehetetlen hajlamom az

Utolsó képei egyike: törődött arc, az öregedés letörölhetetlen jeleivel.

Az elmúlt években a beatnemzedék néhány nagy egyénisége eltávozott az

A koncert című játékfilmem egyik jelenetét forgatjuk Bródy János lakása

Nincs kedvünk forgatni, nem találjuk a helyünket. A földet, a falakat

Előkerül a Double Fantasy, ebben a pillanatban hátborzongatóan szól.

Bekapcsoljuk a magnót. Pontosan nem is tudjuk, hogy miért. Ekkor még

(Sz = Szörényi Levente, B = Bródy János)

B: 1963. Puskás Tivadar Távközlési Technikum. Rádióamatőr szakkör.

Sz: Először Csekétől, a Szabad Európában hallottam Beatlest. Egyszer csak

B: A She loves you-ra határozottan emlékszem. Minden gúnyolódás a yeah,

Sz: A Beatlesszel kezdődött a konvenciók felrúgása. Nekünk ez valamiféle