Matykó Jenő: A Klasszika Átlépései

EŬGENO MACKO
TRANSPAŜOJ DE LA KLASIKO
A KLASSZIKA ÁTLÉPÉSEI
ÜBERSCHREITUNGEN DER KLASSIK
DIALOGIKO
DIALOGIKA
DIALOGIK
BUDAPEST 2022
Eŭgeno Macko
Transpaŝoj de la klasiko
A klasszika átlépései
Überschreitungen der Klassik
Eŭgeno Macko
Budapest, 2022
Surbaze de la prelegoj:
Eŭgeno Macko: Transpaŝoj de la klasiko
Az alábbi előadások alapján:
Matykó Jenő: A klasszika átlépései
Aus den Vorträgen:
Eugen Macko: Überschreitungen der Klassik
Provlegis kaj redaktis: Jozefo Horvath

Lektorálta és szerkesztette: Horváth József
Lektoriert und redigiert: József Horváth
Titolpaĝo: Jozefo Horvath

Címlapterv: Horváth József
Titelblatt: József Horváth
ISBN 978-615-81479-5-8
@Matykó Jenő, 2022

@Horváth József, 2022
Eldonis: D-ro Eŭgeno Macko

Kiadó: Dr. Matykó Jenő
Ausgeber: Dr. Eugen Macko
Készült: a Milaprint Kft. nyomdájában

9024 Győr, Dembinszky utca 8.
Enhavtrarigardo / Tartalomáttekintés
Innhaltübersicht
Transpaŝoj de la klasiko............................................................................................ 6
A klasszika átlépése................................................................................................ 70
Überschreitungen der Klassik............................................................................... 140
Eŭgeno Macko
―6―
Enhavtabelo
I. Kulturekologio postulas „novan pensadon” .....................................................8
1. Sur la gvidvojo de la klasiklingvaj evoluoj montriĝis la necesa diverseco
de la kulturekologio ..................................................................................................8
1.1. Ekkono de la pinto de la klasiknaciaj lingvoj kaj transiro al
kulturekologio...........................................................................................................8
1.2. La angla atingis la pintpozicion de la klasikaj naciaj lingvoj...........................10
1.3. Nesufiĉeco de la klasika hierarĥio ĉe la lingvoj...............................................10
1. 4. Ekkono de la neceseco de lingva diverseco ....................................................12
2. Lernado pri kulturdiverseco per komparo kun la postuloj de la naturo...............15
3. Evoluo de la kompreno de la kulturekologio kaj ĝia nuntempa tasko ................18
II. Eŭropo inter oriento kaj okcidento. Pri la spiritaj radikoj de
Eŭropa Unio..........................................................................................................22
1. Kie kaj el kiu epoko troveblas en la historio spiritaj enhavoj, uzeblaj
ankaŭ por EU? ........................................................................................................22
2. Mez-Eŭropo inter Oriento kaj Okcidento ...........................................................23
3. Komenco de la dialogika internacieco en Aŭstrio ..............................................24
4. La pluroble ignorata internacia lingvo ................................................................26
5. Transpaŝoj de la dividiteco de Orient- kaj Okcident-Eŭropo..............................27
6. Dezirinda esploro de la kunaparteno de Eŭropo .................................................28
III. Dialogiko de esperantista diplomato ............................................................34
1. Dialogika pensado necesas en politiko, diplomatio kaj Esperanto......................34
2. Komenco de dialogika diplomatio......................................................................35
3. Konkretaj provoj transpasi la klasikon pere de dialogiko ...................................37
4. En la dialogo de du amikoj sperteblas la superpaŝo de la klasiko.......................40
5. Ekzempla apliko de la dialogiko en la lingvoscienco .........................................41
6. Fine iom da klarigoj pri kelkaj nocioj: ................................................................44
IV. Penseroj pri la transpaŝoj de la klasiko........................................................46
1. Religiaj koneksoj ................................................................................................46
1.1. Religie dialogika aliro......................................................................................46
1.2. Teologiaj pensfragmentoj ................................................................................50
2. Sentencoj pri kristaneco, ŝtato, familio...............................................................52
3. Esperanto transpaŝis la alkutimiĝojn, limigitecojn de la naciaj lingvoj ..............53
V. La klasika tragedio daŭras en Eŭropo...........................................................56
VI. Dialogika historio ...........................................................................................62
―7―
Eugeno Macko: Transpaŝoj de la klasiko
I. Kulturekologio postulas „novan pensadon”

Ĉi tiu prelego estas kuntirita senco de du antaŭaj prelegoj, en kiuj
doniĝas klarigo pri kulturekologio.
La unua estis recenza prelego en 2011 en la Esperanto-Klubo de
Munkeno pri la libro de Abram de Swaan pri la socio de lingvoj
(Words of the World).
La dua temis pri natur- kaj kulturekologio, prezentita en aŭgusto de
2014 en la somera universitato de la EDE-Federacio en kastelo
Gresiljono, Francio.
La titolo de la nuna prelego estas: Kulturekologio postulas „no-van
pensadon”.
La prelego vid-aŭdeblas en Jutubo:
www.youtube.com/watch?v=m7CIefJDkEs&t=560s
1. Sur la gvidvojo de la klasiklingvaj evoluoj montriĝis la
necesa diverseco de la kulturekologio
1.1. Ekkono de la pinto de la klasiknaciaj lingvoj kaj transiro
al kulturekologio
Por ricevi superrigardon en la ŝajne ĥaosa mondo, la pensanta ho-
mo ĉiam provis trovi iajn sistemon kaj hierarĥion en la observataj
fenomenoj. La grekdevene eŭropa pensmaniero longe fieris pri sia
racieco, per kiu ĝi sukcesis trovi en la plimulto de okazoj regul-
aĵojn, kiujn ĝi poste fiksis en leĝoj. Daŭris tempon en la historio,
ĝis la pensado venis al la ekkono, ke ĉi tiuj leĝoj povus malhelpi
kaj bremsi la pluan evoluon.
En nia tempo montris kelkaj nove rekonitaj interrilatoj en certaj
konstelacioj la relativecon de la fiksada pensmaniero. Sekve ŝanĝ-
iĝis en pluraj sciencaj esploroj la reguloj de la malnova, klasike
hierarĥia sistemo (tamen jam longe antaŭ la konsciiĝo de ĉi tiu ten-
denco komenciĝis en diversaj artoj la apartiĝo disde la klasiko).
Unu el ĉi tiuj postaj ekkonoj estis la relativeco de la lingva hier-
arĥio.
―8―
Unu el la pasintaj ambicioj de la klasika lingvoscienco estis pruvi

el sia lingva rimedaro la elstarecon de la koncerna nacia lingvo. Per
tio ĝi deziris klarigi la unuaecon de la lingvo, parolata de la pli alta
hierarĥio super la lingvo de la socie sub ili situantoj. Ke ne ekzistas
tiaj objektivaj kriterioj por la hierarĥia diferencigo de lingvoj,
montriĝis en la pli novaj spertoj de la tutmondiĝo kaj rezultoj de la
pli novaj esploroj, interalie en la sociologio, psikologio, socia psi-
kologio kaj politikscienco, kiuj puŝiĝis kontraŭ la limojn de la kla-
sikaj sistemoj, ebligante tiel la eliron el la ĝistiamaj kadroj, mal-
helpantaj la pluan evoluon.
Danke al novaj ekkonoj de ĉi tiuj relative novaj sciencoj klariĝis
certaj interrilatoj ankaŭ en la lingvistiko. La klasika lingvistiko far-
iĝis pli travidebla, kaj konsciiĝis la pli frue ŝajne interapartenantaj,
tamen aliajn metodojn postulantaj subterenoj. La lingvoj estas
nome en si mem kompleksaj fenomenoj, tial fari science akcep-
teblajn juĝojn eblas nur en konvene apartigitaj terenoj.
Okazis kelkaj gravaj esploroj en la supre menciitaj sciencoj, kiuj
ebligis pli adekvatajn ekkonojn ankaŭ en la lingvistiko. Unu el tiuj
estis la sociolingvistika verko de Abram de Swaan pri la „socio de
la lingvoj“ (Words of the World). Ĉi tiu elstara scienca esploro
havis decidan influon al la ĝusta kompreno de la klasika ling-
vistiko.
Ĉi tiun influon al la lingvistiko oni povas kompari al la signifo de
la idealisma filozofio de Hegel. Kiel en lia filozofio la eŭropa ide-
alismo atingis sian kulminon, tiel same la idealisma lingvistiko
venis per ĉi tiu laboro al sia zenito.
Post ĉi tiu ekkono la konkurenco de la klasikaj naciaj lingvoj per-
dis sian sencon, ĉar la evoluo atingis sian kulminon. Sed samtempe
ni devas rimarki, ke la origina intenco, la (demokratie kaj tut-
monde) kvalita solvo de la lingvaj problemoj de la mondo ne real-
iĝis. Tial fariĝis necesa plua evoluo, nun jam kun nova kvalito.
―9―
1.2. La angla atingis la pintpozicion de la klasikaj naciaj

lingvoj
De Swaan demonstris en sia scienca esplorlaboro, ke la angla ling-
vo atingis dum la tutmondiĝo tiel absolutan pintopozicion, kiun
alia konkurenca lingvo dum travidebla tempohorizonto atendeble
ne povos superi. El tio li venis al la konkludo, ke oni devas sen-
prokraste enkonduki la anglan kiel lingvon de la internacia komu-
nikado.
Sed kiel la hegela filozofio ne atingis sian kulminon kaj finon, nur
la idealismo, tiel ankaŭ la klasika lingvistiko ne, tial la evoluo laŭ-
necese daŭras plu ‒ kun aliaj metodoj kaj rimedoj.
Per historiaj spertoj pruveblas, ke la socia evoluo de la homaro
okazis en cirkonstancoj de diversaj kulturoj de la mondopartoj
(elokventa ekzemplo estas Usono). Tamen ni ne povas scii, kio
okazos dum la plua evoluo, se la varieco de la diverslingvaj kultu-
roj ĉiam pli reduktiĝas.
La analizo de de Swaan ebligas la klarigan trarigardon de la lingvaj
problemoj el nova, sociolingvistika vidpunkto, ĉefe per ekonomika
kaj tiaj ĝenerale aplikataj esplormetodoj, kiuj solvas la enmemiĝon
de la klasika lingvistiko. Tamen lia fakte rearanĝita, reala lingvohi-
erarĥio postrestas la nuntempe sociopsikologie kaj evoluhistorie
necesiĝintan novan metodon. T.e. ĉiam pli urĝe montriĝas la nece-
so de la nova, dialogika pensado kun ĝia internacie plivastiĝantaj
konoj en la aktualaj okazaĵoj de la tutmondiĝo.
Estas ja vere, ke lia esploro uzas universalan metodon kaj proponas
ampleksan, universalan klarigon, sed malgraŭ sia metodo li restas
en la klasika hierarĥio, kiu ja alvenis sian limon.
1.3. Nesufiĉeco de la klasika hierarĥio ĉe la lingvoj
1.3.1. Kun la tutmondiĝo kaj apero de la troabundo de informoj en
la mondo ni venis en staton, kiam fariĝis necesaj novaj ebloj, por
esprimi la informojn ‒ kun ignoro de la relativa estetiko de la lite-
raturaj lingvoj. Tial ni devas diferencigi la literaturan lingvon disde
la lingvo de la senperaj informoj. Tion nome, ke iu teksto (aŭ ling-
― 10 ―
vo) estas bela aŭ ne, decidas ne objektivaj kriterioj, sed pure sub-
jektivaj. Sed por la subjektiva prijuĝo kaj la relative preciza kom-
preno necesas psikologia klarigo.
Ĉu esprimo aŭ kunaranĝo de vortoj en iu teksto ŝajnas bela rilate al
la lingvo, ebliganta la esprimadon, dependas de ĝia rilato al pozi-
tivaj okazintaĵoj kaj spertoj. Ni inklinas forgesi la negativaĵojn,
spertatajn en la propra lingvo. Tial ŝajnas la fenomenoj, esprimataj
en la propra lingvo, pli agrablaj, estetike pli belaj ol en la ne in-
timaj fremdlingvoj. Sed por ekkoni tion, jam bezonatas sociopsiko-
logia sentemo.
1.3.2. La veraj malfacilaĵoj en la interrilatoj de la lingvoj komenc-
iĝas, kiam la radikiĝintaj kutimoj manifestiĝas kiel dialektikaj
antagonismoj rilate al la kutimoj de aliaj lingvoj, kaj komenciĝas
batalo de kontraŭaĵoj, ja la propra lingvo kompare al aliaj ŝajnas al
ni la plej bela, la plej bona, la plej perfekta. Kaj tiam komenciĝas
kulturbatalo de rigidaj ideoj.
Sekve de la ekkonoj de la psikologio la hierarĥiaj valoroj de la na-
ciaj lingvoj relativiĝas, kaj fariĝas ebla la esploro de la lingvoj el
alia vidpunkto. La pli fleksiĝemaj lingvoj estas pli alte taksataj ĉe
la prijuĝo de la lingva kvalito, des pli la planlingvoj, ili ja havas pli
da avantaĝoj laŭ ĉi tiu nova vidmaniero ol la klasikaj naciaj
lingvoj.
1.3.3. Aŭ ankaŭ la sociologia vidmaniero povas demonstri la mal-
adekvatecon de la malnova lingva hierarĥio, estas ja konate en la
lingvistiko, ke eblas distingi ne nur laŭ popola aŭ nacia aparteno
sed ankaŭ laŭ la lingvouzado de diversaj sociaj tavoloj, klasoj, kas-
toj. Laŭ la klasika maniero oni strebis en la 18-19aj jc. al normigo,
reguligo surbaze de la latina modelo, cele al formado de normita
komunuza lingvaĵo, taŭga por literaturo kaj sciencoj. Ĉi tiu normita
komunuza lingvaĵo estis baldaŭ parolata en la pli altaj tavoloj de la
socio, dum la dialektoj de la vulgara lingvo restis parolataj en la pli
malaltaj tavoloj.
― 11 ―
1. 4. Ekkono de la neceseco de lingva diverseco

1.4.1. Esperanto estas ekzemple, kompare kun la evoluhistorio de
la naciaj lingvoj, en stato de racia aranĝado kaj normigo kaj atingis
la plej altan ŝtupon de ĉi tiu evolumaniero. Sed ĝuste ĉi tie rekon-
eblas vere la limoj de la lingva konstruado, kaj rekoneblas la ori-
gina valoro de ĉiu, eĉ la plej malgranda lingvo. Tamen Esperanto
ne ambicias superlingvan rolon, sed ekde la momento de sia nask-
iĝo, kiam ĝi estis komponita el diversaj lingvoj, ĝi strebis al pera
lingva rolo (kiel inter-lingvo).
Ankaŭ nuntempe sperteblas rigidiĝo de la naciaj lingvoj en simplaj
parolmanieroj, ofte ankaŭ en interbatalo de kontraŭaĵoj. Alia estas
la situacio ĉe la pli malgrandaj lingvoj, kiuj plej ofte ankaŭ plu
konservas siajn originajn valorojn, kiuj estas gardindaj laŭ la plej
novaj ekkonoj, ĉar nia tutmonda sociopsikologia sano dependas
de ilia konservo. La dialektoj pluvivas ankaŭ en la grandaj klasikaj
lingvoj, plej ofte en la pli malsupraj sociaj tavoloj. Kiel valoron
ekkonas tion tre ofte nur veraj literaturistoj. Similas la situacio ĉe
la pli malgrandaj popoloj, kiuj vivas for de la grandaj komercaj-
teĥnikaj kulturoj; diference de la klasikaj lingvoj, ĉe kiuj la
kontraŭdiro rekoneblas en ili mem.
En alia koncerno ĉiu nacia lingvo ŝatus konservi la ŝajnon de sia
individueco kaj unikeco, pruvante per tio sian pretendon, ke pro sia
perfekteco ĝi indas je gvida rolo. Aliflanke ili klopodas plifortigi
sian perfektecon el elementoj, transprenitaj el aliaj lingvoj, dum la
historio unuafoje el la malnovgreka kaj latina, kaj en niaj tagoj per
fremdvortoj ankaŭ el aliaj lingvoj. Tamen (pro naciismaj kaŭzoj)
ili ne volonte agnoskas, ke ili ne havas alian elekton, se ili volas
resti sur alta nivelo de la scienca evoluo.
1.4.2. Esperanton ne ŝarĝas tiaj problemoj kaj memkontraŭdiroj.
Por ĝi estas konscia la propraj komponiteco kaj neperfekteco, tial
ĝi restas ĉiam malferma al eksteraj influoj kaj raciaj plibonigoj.
Ankaŭ Umberto Eco serĉis la perfektan lingvon (kiun, kompren-
eble, li ne trovis). Jam la starigo de la demando okazis laŭ klasika
maniero. Li serĉis ion tian, kio pli frue ankaŭ laŭ la plej novaj ek-
― 12 ―
konoj estis jam konata. Por literatura ludado kaj amuziĝo tio estis
kompreneble sufiĉa, ĉar la respondo al la demando estis ja origine
donita: perfekta lingvo ne ekzistas.
En nia epoko la demando fariĝis eĉ pli aktuala: kiun lingvon ni
elektu ene de la donita kampo de la realo, por esprimi plej adekvate
la informojn. Kiu lingvo estas plej taŭgas, por esprimi ekz. naturan
staton, amrilaton, diversajn sekretojn, internaciajn rilatojn ktp.
Por ĉiu tereno de la realo ni povas serĉi la plej taŭgan lingvon
ankaŭ ekster la naciaj lingvoj, eventuale ĉe iu naturproksima popo-
lo, eble en la formo de piĝina lingvo aŭ arte komponita planlingvo.
Sed ni povas elekti ankaŭ ekster la hierarĥio de la klasikaj lingvoj,
kvankam en nia pensado (ni konfesu, sufiĉe naive) ni opinias trovi
inter la klasikaj lingvoj la absolute perfektan lingvon.
1.4.3. La problemo pri la klasikaj lingvoj komenciĝas plej ofte
tiam, kiam oni volas meti la propran lingvon antaŭ ĉiujn aliajn
lingvojn kaj asertas subjektive ties unikan valoron. Tio elvokas (ja
kompreneble) la kontraŭstaron de la parolantoj de aliaj lingvoj, kiuj
estas samtiom konvinkitaj pri la individueco de sia propra lingvo,
kaj komenciĝas la dialektika batalo por la venko kaj la propra vero.
Sed nuntempe oni jam ĝenerale rekonis la limon de la dialekta
konvinka/venka maniero, tial la interbatalo de la lingvoj havas plu
nenian sencon. Ĉe la dekadenco de la dialektiko la lingvistoj devus
rekoni ĝuste la novan, dialogikan metodon de komunikado. Ĉi tiu
metodo estis ja jam ankaŭ pli frue aplikata dum la historio ĉe la
evoluigo de la propra lingvo inter la samlingvaj parolantoj. La
problemo stariĝas vere tiam, kiam foriĝinte de tio kaj metinte sian
lingvon sur la pinton de la hierarĥio, ili ne volas akcepti la ekzisto-
rajton de la aliaj lingvoj. Tio tamen estas ja iel komprenebla, ili
ankaŭ ne povas fari alie, ili ja alproprigis en la historio la metodon
de la klasika pensado.
1.4.4. De Swaan demonstris la tutmondan hierarĥion de la lingva
sistemo, kiu koincidas kun la tutmonda ekonomia-politika sistemo
de la ŝtatoj; ke la lingva diverseco mem dependas en la tuta mondo
de la diverslingve parolantoj. Al ĉi tiu fakto laŭ mi oni ne dediĉis
sufiĉan atenton, kion dum sia esploro li ankaŭ demonstras. Sed lia
― 13 ―
klasika hierarĥia sistemigo lasas plue kompreneble malfermitaj

kelkajn aktualajn problemojn kaj demandojn. T.e. ĉu la hierarĥia
sistemo laŭ socia-ekonomia modelo kapablas je novaj ekkonoj, por
solvi la pluan evoluon, la demokratian solvon de la lingvaj
problemoj, priskribitaj en lia lingva hierarĥio?
Precipe en la klasika lingvistiko estas neglektataj la rilatoj inter la
diversaj lingvoj. Ĉiu esploro, kiu demonstras la diversecon en la
interrilatoj de plurlingve parolantoj, estas nepre necesa por la mo-
derna lingvistiko, do interlingvistiko. La hierarĥia diferencigo laŭ
sociaj-ekonomiaj kriterioj sola ne sufiĉas, eĉ nur malhelpas kaj ba-
ras la pluevoluon al libera, nuntempe necesa interlingvistiko, kiu
anstataŭas, t.e. transpaŝas la idealisme tradician lingvistikon.
Ja ĝuste la lingva hierarĥio de la lingvoj estas nepruvebla. Tio estas
nuntempa ekkono de la moderna lingvistiko. Estas kompreneble
bone, ke de Swaan demonstris la tutmondan interligon de lingvoj,
sed lia hierarĥio kun socia-ekonomia aliro malhelpas la necesan
lingvistikan, eĉ, ankaŭ la ĝeneralan homan pluevoluon.
1.4.5. Lingva hierarĥio povis ekzisti en la klasika lingvistiko nur
danke al subjektivaj asertoj, sen reala analizo de la interrilatoj. Sed
estas nova en la lingvistiko kaj la sociaj sciencoj ĝenerale la rekono
de la absoluta relativeco de la pli frue, en la klasikaj historiaj
periodoj formiĝinta absoluta hierarĥio.
Laŭ la plej novaj spertoj kaj sciencaj observoj la strebo de la mon-
do al ideala unueco fiaskis, tial ankaŭ la absoluta hierarĥio de la
klasika pensado ne plu validas. Ĉar la scienco ne kapablas unuece
kapti la mondon, montriĝis la neceso konservi la naturan, kulturan
kaj spiritan diversecon, ni ja scias, ke ni ne havas spertojn pri tio,
kio okazus, se ni unuflanke uniformigus la mondon.
Diversaj esploroj montris: necesas, ke en la diverseco iuj elementoj
kompletigu la aliajn. Sed kio okazas, se mankas kelkaj elementoj,
kiuj ĝis tiam ĉiam ekzistis dum la historio? Kio okazas al nia
spirita evoluo, se malaperas kelkaj tiaj kulturoj kaj lingvoj, kiuj ĝis
tiam, eĉ se ne ĉiam en senpere perceptebla mezuro, sed en la fono
havis influon al la konsisto de la monda kulturo?
― 14 ―
La lasta rilata granda verko en la nova scienco de la sociolingvist-

iko, sed ankoraŭ sub la influo de la malnova, idealisma pensmani-
ero, estis tiu de Abram de Swaan, kiu atingis la pinton kaj limon de
la klasika lingvistiko. Surbaze de ĉi tiu ekkono la evoluo devas
progresi en tute alia, nova direkto, markita de novspeca pensado.
2. Lernado pri kulturdiverseco per komparo kun la postuloj
de la naturo
2.1. Ĉe la naturo montriĝis por la scienca observado, ke nepre ne-
cesas, ke la diverseco de specioj plu ekzistu, por certigi vivkapab-
lan medion.
La naturekologio fariĝis lastatempe aktuala temo. Montriĝis la ne-
ceso, prudente mastrumi la krudmaterialajn provizojn de la tero.
Tio koncernas egale ĉiun loĝanton de la tero. Sed la interesoj restis
diversaj. Tial la problemo ricevis ankaŭ politikan dimension. Por la
realigo fondiĝis ankaŭ medioprotektaj partioj.
La plej multaj sciencaj nocioj originas el la malnovgreka, kie eko-
logio signifis mastrumadon de domo. La hodiaŭa signifo de eko-
logio estas proksima al tiu de la malnovgreka kun la diferenco, ke
nun jam konsiderendas (jen ĉi tie aperas la logiko) ankaŭ la opti-
muma kvanto de la uzataj materialoj. Estas nove, ke ni spertis la
“domecon” de la tero, t.e. la ekologian interdependecon. Por la
klasika greka pensado estis grava nur la propra domo.
Ŝoke efikis al la mondo, kiam evidentiĝis, ke la homaj socioj jam
ne apartigeblas dialektike laŭ kontraŭaĵoj, laŭ la klasika pensado.
Ĉar niaepoke la tuto estas endanĝerigata. Tial oni devas ŝanĝi la
pensmanieron.
La filozofio atentigis jam antaŭ pli ol cent jaroj pri la ekestonta
problemo. Hodiaŭ jam fariĝis unusencaj la naturaj faktoj, sekve de
kiuj ni devas ŝanĝi nian pensmanieron. Ni povas diri, ke la nova
ekologio en sia moderna kompreno liveris pruvojn pri la graveco
de la nova, dialogika pensado, t.e. neceso de nia dialogika rilatiĝo
al la naturo.
Science pruvita fakto estas, ke por la transvivo de la homo necesas
la naturo. Lia rilato al la naturo do ne povas limiĝi nur al ĝia eks-
― 15 ―
pluatado, sed li devas pensi ankaŭ pri ĝia konservo. Sciencaj ob-
servoj kaj eksperimentoj povas montri la vojon de la homaro en la
futuron cele al ĝia daŭra pluvivo sur la tero.
Laŭ la nova pensmaniero, manifestiĝanta en la rilato al la naturo,
fariĝas same klare, ke por la vivebla naturo necesas ankaŭ la diver-
seco de la specioj. Tio signifas, ke ni devas ŝanĝi nian pensmani-
eron, la klasika pensado ja ne kapablas percepti la aktualajn proble-
mojn. Ni devas trovi dialogikajn rilatojn en la diverseco cele al la
formado de konvenaj interrilatoj en la nuno kaj estonteco.
2.2. Sed la homo havas ne nur la naturon kaj bezonas ne nur la
naturan medion, sed por la pluvivo li bezonas ankaŭ konvenan
socian-kulturan medion.
Historiaj spertoj kaj esploroj montris, ke la spirita pluevoluo de la
homaro okazis en interefiko de diversaj kulturoj, fekundigantaj sin
reciproke.
Kiel por la vivebla medio bezonatas la diverseco de la naturo, tiel
ankaŭ por la vivebla homa medio necesas la kultura diverseco por
la ebla spirita pluevoluo.
Kiel la kulturekologio estas rimedo por protekti kaj konservi la
kulturan diversecon, tiel la naturekologio estas rimedo por protekti
kaj konservi la naturan medion.
La scienco okupiĝas relative de mallonga tempo pri la temo kaj
problemaro de la medioekologio. La esplorado daŭras fakte ankor-
aŭ ĉe la komenco ĉe la interlimo de ekologio, kulturhistorio, antro-
pologio, biologio, sociologio, psikologio, sociopsikologio, po-
litikscienco ktp. Inter diversaj sciencoj.
Ĉi tie ni rimarkas, ke Esperanto funkcias en la por ĝi jam de la ko-
menco „hejmeca“ kaj uzata intera sfero, en la „intereco“, en kiu ĝi
propre estiĝis, evoluas kaj ankaŭ plu funkcias. En ĉi tiu intera
sfero, intereco okazas la transpaŝoj de la klasiko, t.e. de la klasikaj
lingvoj kaj la klasika lingvistiko. Tial Esperanto ne estas en sia
internacieco malamiko de la naciaj lingvoj, ĉar intereco povas esti
daŭre nur inter ioj. Sed por rekoni tion, ne plu sufiĉas la klasika
pensado, sed necesas la nun aktuala dialogika pensado.
― 16 ―
Tio fariĝis necesa jam ankaŭ en la naturo. Ne plu sufiĉas uzi, eks-
pluati aŭ regi la naturon, sed en dialogika senco ni devas formi al
ĝi viveblan rilaton. T.e. ni devas atenti ĝin, kion ĝi pretas kaj povas
ankoraŭ doni al la homo, sia dialogika partnero en la daŭripova
kunvivado.
La Ekologio hodiaŭ jam pruvis la necesecon de la dialogika pens-
ado. Jam komence de la dudeka jarcento la filozofio atentigis pri ĉi
tiu nova pensmaniero, tamen ĝi ricevis malmultan komprenon.
Unue devis okazi du teruraj militoj kaj kelkaj katastrofoj, por ke la
homaro alvenu la limon de la laŭ klasikaj virtoj funkcianta mondo.
La nova pensmaniero aperis unue en la internacia politiko, kiam
politikistoj trudiĝis apliki la dialogikan metodon anstataŭ la klasika
dialektika konvinkado/venkado, kiu pli frue sekvigis ĉiufoje mili-
tojn.
En la primitiva rilato de la homo al la naturo kaj unu al la aliaj do-
minis la venko kaj subpremo de la alia. Ĉi tiu pensmaniero restis
efektive ĝis la hodiaŭa tago en la klasika dialektiko, kaj antaŭ ne
tro longe ĝi ankoraŭ aplikiĝis, ĝis, danke al la ekologio, konsciiĝis
la neceso de la dialogika pensado.
Fine de la 20a jc. fariĝis klare por la scienca observado, ke la
naturaj resursoj ne ekspluateblas senfine. Alispeca rilatiĝo al la na-
turo fariĝis necesa. T.e. ne nur regi, submeti, trouzi la naturon, sed
estigi al ĝi specon de daŭripova rilato. T.e. oni devas aliri la
demandon el la flanko de la naturo, ne nur de la nia, kaj tio
estas jam efektive la dialogika pensado mem.
Kun tio la dialogiko fariĝis logike komprenebla. Jam ne sufiĉis
(kiel tio funkcias ĉe la esperantistoj jam ekde ĉ. 130 jaroj) rilati kun
bona koro al niaj kunhomoj (tio estas, kompreneble, tre bela kaj
bona), sed fariĝis necese (se ni ankoraŭ volas vivi sur ĉi tiu
planedo) preni serioze niajn kunhomojn kaj la naturon.
De la komenco de la sociopsikologiaj esploroj estas konate al la
scienco, ke la homo bezonas por sia ekzistado alian homon en la
socia diverseco. T.e. la homo sola ne kapablas ekzisti. Tio estas tiel
same dialogika rekono en la kampo de la homsciencoj, kiel la eko-
logie necesa diverseco de la naturo en la natursciencoj.
― 17 ―
El ĉi tiuj ekkonoj sekvas logike la ekologio de la kulturo: la pro-

tekto de la diversaj kulturoj (tiel ankaŭ de la lingvoj) kaj same la
protekto de la diverseco en la naturo.
Sekve de tio aperis en la socio politikaj movadoj, celantaj la
protekton de la naturmedio. En la civitanoj ĉiam pli fortiĝas la sen-
pera respondeco por la vivmedio.
Same necesas politika movado ankaŭ por la konsciigo de la neceso
de la kulturekologio. Protekti la kulturan kaj lingvan diversecojn en
la mondo. Kiel tiu ĉi procezo okazos, pri tio Esperanto jam havas
konkretajn dialogikajn spertojn, uzeblajn de diversaj civitanoj en la
mondo.
En ĉi tiuj novaj ekologiaj cirkonstancoj estas multe pli facile kom-
preni efektive kaj ĝenerale la sencon de la nova dialogika pensado.
3. Evoluo de la kompreno de la kulturekologio kaj ĝia nun-
tempa tasko
Laŭ la klasika difino kulturekologio estas parto de la etnologio,
esploranta la interrilaton de la socio al la naturmedio. Laŭ ĝi la ba-
talo kun la naturo estas la tereno, kie la homo devas teni sin
brave.
Sed tio nuntempe jam tute ne sufiĉas. Laŭ la nuna kompreno de
la kulturekologio estas absoluta diferenco inter la nuntempe aktu-
ala dialogika pensmaniero kaj la malnova klasika dialektiko, laŭ
kiu la batalo kontraŭ la medio kaj la memsava defendo havas cent-
ran rolon.
Sed la kulturekologio disvolviĝis nuntempe jam al memstara, aktu-
ala scienco, kiu esploru la reciprokajn dialogikajn efikojn de la kul-
turoj kaj la necesan diversecon.
Fakte tamen ne nur ilian rilaton al la naturo kaj la influon de la na-
turo al la kulturoj, sed ankaŭ la interrilatojn de la diversaj kulturoj,
kiel memstara scienco, okupiĝanta ĉefe pri la kultura diverseco, ki-
un signife difinas la lingvaj diferencoj.
― 18 ―
Julian Haynes Steward, la fondinto de la moderna ekologio difi-

nas ĝin sufiĉe ĝenerale: „La kulturekologio estas ekzameno de tiuj
procezoj, per kiuj la socio adaptiĝas al sia medio.“
Ĉi tiu difino povas enhavi ankaŭ la nuntempan komprenon de la
kulturekologio, la homa medio estas ja vivebla laŭ la plej novaj
interfakaj (biologiaj, sociologiaj, psikologiaj, politiksciencaj ktp)
sciencaj esploroj nur tiam, se ĝi enhavas ankaŭ la naturan kaj kul-
turan diversecojn.
La nocio de la ekologio strikte ligiĝas en la klasika scienca pens-
ado al la biologio kaj darvinismo, laŭ kiuj la homo devas superi la
naturon kaj ankaŭ la alian homon.
Fakte la moderna ekologio sekvas tute alian celon!
La homo jam ne devas lukti kontraŭ la naturo kaj submeti ĝin, sed
multe pli protekti ĝin, li devas ne batali kontraŭ ĝi, sed kreante
dialogikan rilaton al ĝi, observi kaj aŭskulti ĝin (kio ĉiam estis ja
kerna en la scienco) kaj lerni de ĝi.
Tiel transformiĝis ‒ rekoneble ankaŭ en la ekologio ‒ la malnova
klasika scienca pensmaniero al la nova, dialogika pensmaniero.
Ekologio, naturekologio, kulturekologio, medioprotekto, daŭri-
povo, socia justeco kaj dialogika pensado: ĉiu el ĉi tiuj nocioj kaj
sciencobranĉoj strikte ligiĝas unu al la alia. Kaj ekde sia naskiĝo
Esperanto daŭre ligiĝas al ĉiuj ĉi nocioj kaj procezoj.
Ekde sia genezo Esperanto sinkronas kun la dialogika pensado, kaj
ilia interrilato daŭras ĝis hodiaŭ, aktuale en la necesaj natur- kaj
kulturekologioj.
3. El ĉi tiu nova sociokultura situacio sekvas kelkaj aktualaj inst-
igoj por la plua ekologia esploro. La tute novaj kaj en la nuntempo
ĉiam pli gravaj taskoj de la kulturekologio estas la jenaj:
1) Protekti la kulturan kaj lingvan diversecojn de la mondo. Psiko-
logiaj esploroj pruvis kaj samtempe ankaŭ atentigas, ke la homo
ekzistas ne nur kiel socia estaĵo. T.e. li bezonas ankaŭ kulturan
medion.
― 19 ―
2) Protekti la kulturan liberecon kontraŭ agresemaj kulturoj. Agre-

semaj kulturoj minacas la variecon, ili perforte subpremas kaj neni-
igas la malpli fortajn kulturojn.
3) Protekti la kulturan medion kontraŭ la spirita rubo, t.e. spamo.
Granda problemo de la nuntempo estas la disvastiĝo de spamoj,
kio genas kaj malhelpas, ke ni koncentru nian atenton al la vivo-
gravaj kvalitoj de la kulturoj kun granda pasinteco.
Punkto 1) estas vivograva kondiĉo por la ĝenerala homa ekzistado
sur la planedo nomata Tero. Punktoj 2) kaj 3) ŝajnas dialektike eks-
kludi unu la alian;
‒ unuflanke la senlima informlibereco (en Interreto) produktas spa-
mojn,
‒ aliflanke la agresemaj lingvoj, kulturoj subpremas, malhelpas la
manifestiĝon de malplimultaj opinioj.
La nuna tasko de la kulturekologio estas, solvi senprokraste dialo-
gike ĉi tiujn dialektajn kontraŭaĵojn en la konscio de la vivograva
neceso de varieco, por ebligi la pluevoluon de la kultura diverseco.
Tial necesas la scienca, kulturekologia klarigo de la sociaj-kulturaj
interrilatoj: la homsciencoj, kiel la sociologio, psikologio. socio-
psikologio, antropologio kc. jam pruvis la socian dependecon de la
homa ekzisto.
Nuntempe la individuo devas disponi decidoliberecon en tiu socio,
en kies kultura influado li volas partopreni:
‒ antaŭ kelkaj jaroj tio estis ankoraŭ neebla pro la monopola rolo
de la ŝtato,
‒ kun la apero de la modernaj komunikadaj sistemoj kaj rimedoj ĉi
tiu limigo ĉiam pli ĉesas,
‒ tamen oni devas protekti la publikan opinion kontraŭ la individua
arbitro, do la spamo.
Ĉio estas kulturspamo por la individuo, kion li ne komprenas:
‒ la kulturspamo ĝenas lian medion,
‒ se iu parolas en lingvo, ne komprenebla por la individuo,
― 20 ―
‒ se iu telefonas en publika spaco, kaj la aliaj ne komprenas la

respondojn.
Estus konvene, se oni parolus en komuna, publika medio en ling-
vo, kiun ĉiu komprenas.
Kiel konate, la problemo manifestiĝas pleje en internacia medio,
kiam parolantoj de diversaj lingvoj restadas en komuna spaco.
La solvo por ĉi tiu problemo ekzistas jam de pli ol 130 jaroj kaj
estas nomata internacia lingvo Esperanto.
Esperanto donas ankaŭ konkretajn spertojn por la uzo.
― 21 ―
II. Eŭropo inter oriento kaj okcidento. Pri la spiritaj ra-

dikoj de Eŭropa Unio
Ĉi tiu prelego aŭd-videblas en Jutubo:
www.youtube.com/watch?v=WvS7vcF9yss
1. Kie kaj el kiu epoko troveblas en la historio spiritaj enha-
voj, uzeblaj ankaŭ por EU?
La celo estus ne ilia senpera transpreno, sed ilia utiligo post adapto
al la nuntempaj cirkonstancoj kaj eltiro de la instruoj de la pasint-
eco. Ni ja disponas pri la kvin-jarcenta mez-eŭropa historio de la
Habsburg-monarĥio, kiu konfroteblas kaj kompareblas al la
aktuala disvolviĝo de la tutmonda historio.
La ŝtate organizita kunvivado de diversaj popoloj lasis en ĉi tiu
epoko nenie tiel signifajn historiajn radikojn, difinintajn la nuntem-
pan internaciecon ol en ĉi tiu regiono. La kunlaboro de diversecoj
en la arto kaj scienco kontribuis al la disvolviĝo de la kreiva
spirito, kaj postlasis signifan influon al la mondo. Samtempe ĝi
kontribuis ankaŭ al la politika konkurenco en la mondo.
Krome estis faritaj ankaŭ eraroj pro la neĝustatempa percepto de la
ŝanĝoj en la socio-politika situacio de la tiamaj tempoj. Ĉi tiuj
eraroj kondukis poste al la malfortiĝo de la imperio el multetnaj
ŝtatoj. Tial ĝi ne povis teni sian pozicion en la konkurso de homo-
genaj naciaj ŝtatoj. Ĝia nekapablo disvolvi sian internaciecon kon-
dukis al du perditaj, t.n. mondmilitoj, post kiuj la venkintaj po-
tencoj dissplitis la pli fruan mez-eŭropan konkurencan, multetnan
grandpotencon en reciproke malamikajn naciajn ŝtatojn.
La principon de internacieco, kiun la „orienta imperio“ Österreich
(Aŭstrio) ne povis disvolvi, la Okcidento, Nord-Ameriko (Usono)
realigis kaj fariĝis tiel la plej forta internacia grandpotenco. Nelaste
danke al la spirita subteno kaj kontribuo de elmigrintoj el la dis-
splitita „orienta imperio“ de la malnova Eŭropo.
En la lastaj cent jaroj oni ne volonte parolis pri ĉi tiu tempo, multo
estis prisilentita kaj subpremita en la publika konscio de pluraj,
nove fonditaj naciaj ŝtatoj, aŭ eĉ estis malpermesita. Tial multaj
― 22 ―
faktoj sinkis en forgeson pri ĉi tiu historia periodo. Sed cent jaroj
ne estas longa tempo en la historio. Aparte post kiam ĵurnaloj, radi-
ofonio, filmoj, poste ankaŭ televizio eternigis la okazintaĵojn.
Esploroj pro la aktualaj potencinteresoj ne estis dezirindaj, ofte eĉ
malhelpataj. Tamen en la nuna, nova potencpolitika situacio multo
ŝanĝiĝis. Kio pli frue estis tabuo, ĉiam pli interesas la junajn es-
ploristojn. Ne estas hazarde, ke la ĝisfundaj esploroj de sciencistoj
de Usono kondukis al Eŭropo ĝuste en la tempo, kiam ilia kulturo
faris la unuajn paŝojn. Ĉio tio nome, kio faris Usonon granda kaj
potenca, troveblis en la historio de ĉi tiu regiono.
2. Mez-Eŭropo inter Oriento kaj Okcidento
„Mezo“ en Eŭropo signifas ion inter Oriento kaj Okcidento, kie
diversecoj renkontiĝas kun la eblo de estiĝo de io komune nova. La
radikoj de la kultura interkompreno profunde radikas en la historio,
ili retroiras al pli ol du mil jaroj, sed kun la paso de la tempo la
lingvoj distanciĝis unu de la aliaj ĝis la totala manko de inter-
kompreniĝo. Tamen la principo de la evoluo restis esence komuna,
kvankam ĝi aperis dum la historio ofte ankaŭ kiel muro divida.
Ni nomas tion ĝenerale evoluo de la eŭropa klasiko. Ĝi naskiĝis
samloke, samtempe, poste disvastiĝis unue en la regiono, nomata
nun Eŭropo, kaj pli malfrue disefikis al la tuta mondo.
Ĉi tie komenciĝis la fendiĝo en la secesio kaj la transpaŝoj de la
klasiko, kiu aparte nuntempe fariĝis grava. T.e. la transpaŝoj de la
helena-romia klasiko pere de la juda-kristana kulturo, kiu daŭras
ĝis niaj tagoj. En la necesiĝinta transpaŝoj de la klasiko ree renkon-
tiĝis la disduiĝinta kulturo de Eŭropo en Oriento kaj Okcidento. La
nova pensmaniero aperis en Okcidento, kaj ĝia vivograva signifo
estis rekonita en Oriento.
Rigardata historie, antaŭ kelkaj jarcentoj estiĝis en Mez-Eŭropo la
t.n. Orienta Imperio, Östliches Reich, Österreich, do Aŭstrio laŭ la
principoj de la klasika dialektiko. Kiel en la historio de la plej
multaj potenciĝintaj ŝtatoj, ankaŭ Aŭstrio estiĝis sur la ruinoj de pli
frue jam ekzistanta ŝtato. Post kiam la Hungara Reĝlando estis
disbatita de la invadantaj turkaj-islamaj konkerantoj, kiuj estis
― 23 ―
poste elpremitaj el Hungario, penetris la aŭstroj en la liberigitajn

hungarajn teritoriojn.
Dum la hungaroj sangadis en la kontraŭturkaj bataloj, poste trasu-
feris la 150-jaran okupacion, la okcident-eŭropaj popoloj pluevo-
luis. En Okcidento estis konstruataj katedraloj, en Hungario ruin-
igataj preĝejoj. Tiutempe tradukis Marteno Lutero la Biblion, don-
ante de ĉiuj agnoskitan komunan lingvon al la germanoj. Kaj aperis
la reformacio kiel komuna ideologio, kiu kunforĝis la malgrandajn
germanajn princlandojn en Germanion.
Reĝo Matiaso rezidis ankoraŭ en Buda kaj Vieno. Nur post kiam la
turkoj okupis Hungarion, komencis leviĝi Aŭstrio al eŭropa grand-
potenco. En Nord-Hungarion, kien la turka potenco ne atingis, la
aŭstroj jam pli frue eniris. Post kiam la turkoj provis okupi ankaŭ
Vienon, kaj danke al la pola armeo ili suferis malvenkon, komenc-
iĝis la liberigo de Hungario, kaj kune kun tio la apero de aŭstroj en
Hungario.
Laŭ la klasike heroeca koncepto la hungaroj estis la “remparo de la
eŭropa kristanaro”. De ĉi tiu imago la plimulto de la hungaroj eĉ
hodiaŭ ne povas liberiĝi. Sed ĉi tiu heroeca koncepto estas el la
vidpunkto de la pluevoluo de la Eŭropa Unio, post la transpaŝoj de
la dialektiko plie damaĝa ol utila, por la ĝenerala neceso de la
transpaŝoj de la klasikaj virtoj kaj por la nuntempa dialogikeco.
3. Komenco de la dialogika internacieco en Aŭstrio
La dialogika internacieco jam troviĝis ĝerme en la t.n. Interkon-
sento1, konkludita inter la aŭstroj kaj hungaroj, kiam kelkaj el la
reganta elito ellernis la lingvon de la alia lando. En la Habsburg-
domo la imperiestro kaj imperiestr-edzino, eĉ iliaj posteuloj al-
proprigis ambaŭ lingvojn de la imperiestra kaj reĝa duobla monar-
ĥio. Kompreneble, en ĉi tiu tempo la monarĥio havis ankoraŭ
signifan demokratian deficiton. Ties kaŭzo estis unuflanke la jam
1
pri fondo de Imperio kun du memstaraj landoj kaj kelkaj komunaj
aferoj (financoj, defendo, ekstera politiko).
― 24 ―
ne aktuala reĝimo, aliflanke la de tempo al tempo manifestiĝanta

naciismo en formo, kiu decide malhelpis la unuan en la pluevoluo.
La reganta elito do jam ĝustatempe rekonis la neceson de dialog-
ikeco, post kiam la filozofio jam transpaŝis la klasikan pensadon.
Malgraŭ tio ĉi tiu rekono ne povis malhelpi la du dialektikajn
militojn2. La malnovaj potencinteresoj nome povis misuzi kaj (ne
laste en la revolucioj) agordi unu kontraŭ aliaj la popolojn.
La historiaj esploroj sukcesis montri nur pli malfrue, ke ankaŭ
kelkaj fonaj potencoj estis interesitaj pri la militaj eventoj. Estis
facile endoktrinigi la simplajn, naivajn popolanojn kaj inciti ilin
per diversaj ideologioj unu kontraŭ la aliaj. Nur post la fakte
montriĝinta finiĝo de la venkocela dialektiko oni sukcesis transpaŝi
la klasikon kun la rekono de la neceso de dialogado, post kiam la
arto kaj pensado jam delonge transpaŝis ĝin.
La dualismo estis la unua politika-sociologia paŝo ĉe la transiro el
la klasika, unuflanka idealismo en la dialogikan sistemon, kiu his-
torie efektiviĝis vere en la Habsburg-monarĥio. Tamen la dualismo
ankoraŭ ne egalis dialogikecon. La spertoj de la Aŭstra-Hungara
Monarĥio montris nome, kiel la dualismo degeneras en naciismon
sen la interkompreniĝo de la popoloj.
Ripari tion eĉ la ankoraŭ ĝerme funkciantaj, du lingvojn parolantaj
naciaj parlamentaj demokratioj ne sukcesis, la du parlamentoj
scipovis diskuti ja nur en sia lingvo sen kompreni unu la alian. Nur
du unuflankaj demokratioj funkciis sen komuna, internacia komu-
nikado. Pro la mankanta komuna, internacia lingvo mankis ankaŭ
la internacia demokratio.
Vieno kaj Budapeŝto estis la sidejoj de la apartigitaj, germane kaj
hungare funkciantaj parlamentoj kun tre malmultaj dulingve parol-
antaj deputitoj. Apartan malfacilaĵon prezentis la lingvaj baroj pro
la mankantaj ebloj de diskutado, necesa por la demokratia akcepto
de la komunaj dekretoj kaj leĝoj. Ĉi tiujn malfacilaĵojn devus solvi
2
Unua kaj dua mondmilitoj.
― 25 ―
la imperiestro, kiu estis samtempe ankaŭ hungara reĝo, en la parla-

mentoj, permesitaj en la monarĥio.
Sekve, la funkci-nekapablo en la duobla monarĥio estis duflanka.
Unuflanke la monarĥio jam ne estis aktuala, aliflanke mankis la
eblo de komuna parlamenta komunikado. La solvo de ĉi tiuj mal-
facilaĵoj superis la kapablojn de la reganto, kaj tio plirapidigis la
disfalon de la multpopola ŝtato.
4. La pluroble ignorata internacia lingvo
La problemo ŝvebis en la aero, kaj oni serĉis konvenan solvon.
Tiutempe anoncis sin L.L. Zamenhof kun sia arte kompilita Lingvo
Internacia, nomata poste Esperanto, kiu donis respondon al la
aktuala lingva problemo de la epoko.
Se ni provas imagi nin en la spirita stato de la epoko, fariĝas kom-
preneble, kial ĝuste dum la tempo de la Interkonsento, en la te-
ritorio de la monarĥio rekonis signifaj intelektuloj kaj pensuloj la
gravecon de la internacia lingvo Esperanto.
Ĉar nur mallarĝa tavolo de la elito povis permesi al si la plurlingv-
econ, la popolo de la duopa monarĥio dividiĝis, kio koncernas la
konkurencon de lingvoj, en la kredo, ke la propra lingvo reprezen-
tas valoron pli altan. Tamen empirie pruveblas, ke la evoluo de la
intelekto ĉe parolantoj de du aŭ pluraj lingvoj estas multe pli
rapida. Tio generas ĉe unulingvuloj envion, kiu poste kondukas al
naciismo.
La internacia lingvo Esperanto estis kapabla jam tiam kaj ankaŭ
nun, solvi la klasikan abismon en la interkompreniĝo (eĉ) de la
altaj sociaj tavoloj kaj simplaj popoloj internacie. La relative facile
lernebla, simple senpera, sed ankaŭ la plej altajn sciencajn postu-
lojn plenumanta logiko ebligas tion. Jes, danke al la dialogikeco,
en kiu ĝi mem naskiĝis, transpaŝinte la klasikon.
Kio nin aparte interesas en ĉi tiu koncerno estas la sama problemo,
kiu malhelpas la pluevoluon de la eŭropa internacia demokratio.
Ĉiam plu mankas komuna, demokratie internacia inter-
komunikada lingvo por la civitanoj de la Eŭropa Unio.
― 26 ―
Kvankam la altaj sociaj tavoloj kaj la intelektuloj ankaŭ nun povas

permesi al si ellerni eĉ plurajn lingvojn, aŭ la pli influhavaj povas
apliki tradukistojn, interpretistojn, ĉio ĉi estas neimagebla por la
simpla popolo. Politike estas kompreneble, ke la regantoj ne volas
rezigni siajn privilegiojn, sekvantajn el la nuna stato, kaj volas
reteni ilin ĉiurimede. Ili ignoras simple la pli raciajn solvojn, kaj
rifuzas ilin per duonsciencaj, falsaj argumentoj aŭ ridindigas ilin.
Tia sinteno rekondukeblas al la monarĥioj Rusio kaj Aŭstrio, poste
daŭris plu en la nacisocialismaj reĝimoj en Germanio, Hungario
ktp, kie esperantistoj estis deportataj en koncentrejojn kaj ofte
murdataj, kaj fine en la komunismaj reĝimoj, kie ili estis deportataj
kaj izolataj en Siberio.
Kiel ankaŭ la pli ol 130-jaraj spertoj de la historio de Esperanto ĝis
niaj tagoj ilustras, en la nuntempa demokratia epoko la unusola
efika respondo povas esti nur politika. Ĉefe pro tio, ke malgraŭ ĉio,
kion esperantistoj devis suferi, la subpremo fare de la hodiaŭaj
regantoj daŭras ankaŭ plu.
Jam en la tiamaj historiaj tempoj, kiam la plurnacia Aŭstrio estis
laŭ potencinteresoj dispartigita de la venkintoj, kaj la internacia lin-
gvo Esperanto troviĝis ankoraŭ en sia ĝerma stato de sia evoluo,
reale pensantaj homoj proponis kaj ankaŭ nun daŭre kaj diversma-
niere proponas kvazaŭ sur pleto la veran solvon malgraŭ la diversaj
potencinteresoj.
5. Transpaŝoj de la dividiteco de Orient- kaj Okcident-
Eŭropo
En Mez-Eŭropo kuntrafis la ĝis nun daŭranta orienta-okcidenta di-
viditeco de Konstantinopolo kaj Romo, kiuj apartigitaj, evoluis plu
en la du tendencoj de la kristanismo. Unuflanke la okcidenta ka-
tolikismo orientiĝis al Romo, aliflanke la orienta ortodoksio al
Konstantinopolo. Kvankam la Habsburgoj apogis la katolikismon
(ankaŭ kontraŭ la protestantismo), la divida linio tiriĝis historie tra
Hungario, en la pli granda parto de la „Aŭstra Imperio“. Komence
la hungaroj transprenis la greko-ortodoksan kristanismon. Nur post
― 27 ―
kiam la t.n. Sankta Stefano ricevis kronon de la papo, turniĝis la

direkto al Romo.
Ĉi tiu dividiteco daŭras ĝis la hodiaŭa tago pro pli ol kvincent-jara
religia, sekve ankaŭ kultura diversecoj. La malfacileco likvidi ĉi
tiun dividitecon ankoraŭ hodiaŭ sperteblas en la eŭropa politiko.
Aktuale ĝi percepteblas en pluraj konfliktoj de la lastaj jardekoj. La
sama problemo kaŭzis gravajn konfliktojn en la iama Jugoslavio
inter slavaj popoloj, kaj ĝis nun ne estas aranĝita kontentige.
Simila estas en niaj tagoj la konflikto inter Ukrainio kaj Rusio, kiu
estas ne nur aktuala potencpolitika problemo, kiel oni ofte false
komprenas ĝin en Okcidento, sed ĝi havas pli profundan kialon en
la komuna kultura origino de la ukraina-rusa fratpopoloj, en la
historio de la ortodoksio. Kaj tute ĝis la hodiaŭaj tagoj manifest-
iĝas ĉi tiu pli profunda disopinio inter Oriento kaj Okcidento, se te-
mas pri certaj konkretaj problemsolvoj.
Sed Eŭropo povas pace pluevolui en la mondo nur tiam, se ĉi tiu
plurjarcenta dividiteco kontentige solviĝos. Al tio povus multe
kontribui la historio de la internaciaj spertoj en Mez-Eŭropo. La
analizo de la hieraŭaj eventoj povas doni konkretan helpon. Ĉe tio
povas helpi la novaj sciencoj ‒ kies radikoj tra Usono reetendiĝas
ankaŭ al Mez-Eŭropo ‒ interalie per politika kaj historia psiko-
analizoj, nove ellaboritaj de la psikologio kaj sociopsikologio.
Ĉe tio oni ne preteratentu (kio tamen ofte okazas), ke EU estas laŭ
sia karaktero ne imperia unueco aŭ nacia suvereneco de ŝtatoj
sed dialogika unueco de la demokratio. T.e. ne diverseco de
nacioj en si mem (tia tute ne ekzistas, ĉar ili ĉiam influis unu la
aliajn) sed dialogike, reciproke efikanta, demokratie kaj konscie
alprenita unueco de diversecoj.
6. Dezirinda esploro de la kunaparteno de Eŭropo
Estas atentinde, samtempe bedaŭrinde, ke la eŭropanoj ankoraŭ ne
rekonis de si mem, kie kaj kiel trovi kaj fundamenti la historiajn
radikojn de EU. Elirante de la iama, pli malfrue dulingva, germane
kaj hungare parolanta „grandpotenco“ (de antaŭ pli ol cent jaroj)
„Orienta Imperio“ (östliches Reich, Österreich) ne sukcesis per
― 28 ―
komuna laboro (almenaŭ al la historiistoj, se ne paroli pri

politikistoj) submeti al funda esploro tiujn pozitivajn trajtojn kaj
influojn, danke al kiuj la en ĉi tiu ŝtato vivantaj 10-15 popoloj
efikis, fekundigante sin reciproke dum kelkaj jarcentoj. La iniciato
ĉi-rilata ekiris efektive de la Unuiĝintaj Ŝtatoj de Ameriko.
Ĉi tie, en Mez-Eŭropo kuntrafas ja en bunta multfaceto tiuj esencaj
trajtoj, el kiuj Oriento kaj Okcidento konstruiĝas. Kvankam ankaŭ
en aliaj eŭropaj landoj vivas unu apud la aliaj diversaj popoloj, sed
ĉi tie renkontiĝas du tiaj kulturoj kun eŭropaj radikoj, kiuj dum la
(eŭropa) historio plej multe distanciĝis unu de la alia. Dialogike
kununuigi ĉi tiun diversecon estus la tasko de la politiko de la
nuntempo.
Per analizo de la diferencoj tie, kie ili ankoraŭ restas (cetere ankaŭ
tio estas pozitiva eblo), oni povus krei funkciantan reĝimon kun
nova konsisto. Sed ankaŭ ĉi-kampe sperteblas pli grandaj dife-
rencoj de mondpolitika signifo, kiuj kaŭzas funkciajn perturbojn
inter Oriento kaj Okcidento, kaj kompreneble ekzistas ankaŭ pli
malgrandaj diferencoj inter la unuopaj naciaj ŝtatoj. Por fari Eŭ-
ropon funkcikapabla, solvendas ĉi du specoj de diferenco per dia-
logika maniero.
La aŭstraj kaj hungaraj respublikanoj de nia epoko ankoraŭ ne ve-
nis al la rekono, ke en nia komuna historio latentas tiel multaj po-
litikaj enhavoj, el kiuj, per sciencaj esploroj, oni povus multe lerni.
Anstataŭe ambaŭ partneroj fiŝas en malklara akvo kaj serĉas la
proprajn interesojn. Almenaŭ la ekzemplon de la nord-amerikaj
kolegoj oni devus preni serioze, kiuj pro interesiĝo pri la propra
eŭropa origino jam antaŭ longe komencis la koncernajn esplorojn.
Ĉi tiuj esploroj devus esti daŭrigataj, ne nur pro propra intereso,
sed por la bono de la komuna Eŭropo.
Junaj scienculoj kaj studentoj de la budapeŝta universitato ELTE
jam faris la unuajn paŝojn. Per komuna laboro ili tradukis plurajn
verkojn de nord-amerikaj scienculoj, por informiĝi pri la lastaj es-
ploroj, rezultoj de novaj faksciencoj, ekz. historia kaj politika psi-
kologioj.
― 29 ―
La eldonisto György Hunyady jene prezentas la kolekton en sia en-

konduko: „Importo de la politika psikologio: kion ili scias, kion ni
ne?” En iom pli vasta vortumo: kion ili scias, kion ni ne ĉi tie en
Eŭropo? Eble pro tio, ke ĉe ni la kredo je la klasika scienco mal-
helpas la interfakan kunlaboron inter la diversaj sciencoj.
Post la transpaŝoj de la klasiko la relative nova scienco psikologio
faris decidan paŝon antaŭen. Ties radikoj reiras tra Ameriko ĝis
Mez-Eŭropo. La plej novaj ekkonoj kaj ilia disvastiĝo en diversaj
fakterenoj, ekz. historiscienco kaj politikscienco, rilatas strikte al la
nova pensmaniero de la filozofio.
Junaj usonaj scienculoj provis prilumi kaj kompreni, konforme al
la novaj postuloj de la epoko, per psikologiaj metodoj la fonon kaj
movofortojn de la klasika interpreto de la historio kaj politiko. Se
ni volas kompreni la historion kaj politikon ankaŭ plu laŭ la
klasikaj normoj, tio povus endanĝerigi la ekziston de la tuta
mondo.
Per socipsikologia aliro al la politika epokhistorio kaj plurnacia
ŝtato de la „Orienta Imperio” ni povas trovi en dialogika maniero
cirkonstancojn kaj interligojn, kiuj pro la dialektike kontraŭaj espr-
imiĝoj de la popoloj ĝis nun ne estis percepteblaj.
Krome la enigo de Esperanto povus multe helpi en la rekono de tio,
kiel malmulte ni sciis ĝis nun pri pluraj pozitivaj interrilatoj de la
popoloj. En la klasiko ni idealisme troigis, kiel multe ni scias, kaj
kiel saĝaj ni estas (aparte la t.n. elitaj klasoj). Sed tio reale tute ne
estis tiel. Pere de Esperanto traviveblas socia senpereco kaj egal-
eco, kio ebligas al ĉiuj, akiri spertojn pri la vera internacieco.
En Orient- kaj Okcident-Eŭropo oni jam delonge sukcesis transpaŝi
la klasikon sur la kampo de la artoj kaj sciencoj. En Okcidento la
filozofia transpaŝoj de la klasiko okazis pere de la nova pensado.
Kelkaj denove rekonis en la praktiko kaj aplikas tion politike,
nome sur la plej alta nivelo en Orient-Eŭropo (vidu Gorbaĉov). Ĝia
daŭra apliko lasas atendi sin, bedaŭrinde, pro la ripetaj refaloj.
― 30 ―
Lige al tiu prelego jen kelkaj sciencaj tekstoj de US-amerikaj sci-

encistoj:
Mc Guire, W. J.: The Poly-Psy Relationship: Three Phase of a Long
Affair. Durham-London, 1993, Duke University Press, 9-35.
Münsterberg, H.: Psychology and History. (1898) Psychological Review,
vol. 101 (1994) no. 230-236
Mc. Guire, W. J.: Uses of Historical Data in Psychology: Comments on
Münsterberg (1899). Psychological Review, vol. 101 (1994) no. 2. 243-
247.
Georgen, K. J.: An Introduction to Historical Social Psychology. In
Georgen, M. M. (eds.): Historical Social Psychology. Hillsdale, N. J.,
1984, Erlbaum, 3-36
Staub, E.: Cultural-Social Roots of Violence. American Psychologist, vol.
51 (1996) no.2. 117-132.
Feierabend, I. K. – Feierabend, R. L. - Nesvold, B. A.: Social Change and
Political Violence: Cross-National Patterns. In Feierabend, I. K. -
Feierabend, R. I. - Gurr, T. R. (eds.): Anger, Violence and Politics.
Englewood Cliffs, 1972, Prentice Hall, 107-118.
Sidanius, J. - Pratto, F.: The Inevitability of Oppression and the Dynamics
of Social Dominance. In Sniderman, P. M. - Tetlock. Ph. E. - Carmines,
E. G. (eds.) Prejudice, Politics and the American Dilemma. Stanford. C.
A. 1993, Stanford Univesity Press 173-211.
Tetlock, Ph. E. - Peterson, R. S. - Mc Guire, Ch. - S. Chang - Feld, P.:
Assessing Political GroupDynamics: A Test oft he Groupthink Model.
Journal of Personality and Social Psychology, vol. 63 (1992) no. 3. 403-
425.
Diener, E. - Diener, M. - Diener, C.: Factors Predicting the Subjective
Well-Being of Nations. Journal of Personality and Social Psychology, vol.
69 (1995) no. 5. 851-864.
Schuman, H. - Rieger, C. - Gaidys, V.: Collective Memories in the United
States and Lithunia. In Schwarz, N. - Sudman, S. (eds.): Autobiographical
Memory and the Validity of Retrospective Report. New York, 1994,
Springer Verlag, 313-333.
Markus, G. B.: Stability and Change in Political Attitudes: Observed,
Recaled and „Explaned“. Political Behavior, vol. 8 (1986) no. 1. 21-44.
― 31 ―
Fischhoff, B.: Hindsight: Thinking Backward? Psychology Today, 8.

1975. 1-19.
Schwarz, N.- Wänke, M. - Bless, H.: Subjective Assessments and
Evaluations of Change: Some Lessons from Social Cognition Research.
In Stroebe, W. - Hewstone, M. (eds.): European Review of Social
Psychology, vol. 5 (1994) J. Wiley and Sons Ltd. 181-210.
Runyan, W. M.: The Psychobiography Debate. In Runyan, W.M.: Life
Histories and Psychobiography: Explorations in Theory and Method. New
York - Oxford, 1982, Oxford Univesity Press, 192-246.
White, R. G. L.: Adolf Hitler´s Anti-Semitism: A Study in History and
Psychoanalysis. In Wolman, B. B. (ed.): The Psychoanalytic of History.
New York- London, 1971, Harper and Row, 192-231.
Greenstein, F. I.: Aggregative Effects of Personality Characteristics on
Political Systems. In Greenstein. F. I.: Personlity and Politics. New York,
1975, W. W. Norton and Co. 120-140.
Tetlock, Ph. E. - Tyler , A.: Churchill´s Cognitive and Rhetorical Style:
The Debates over Nazi Intentions and Self-Gouvernment for India.
Political Psychology. vol. 17 (1966) no. 1. 149-170.
Granberg, D.: Political Perception. In Iyengar, S. - Mc. Guire, W. J.
(eds.): Explorations in Political Psychology. Durham- London, 1993,
Duke University Press, 70-112.
Lau, R. R.: Political Schemata, Candidate Evaluations, and Voting
Behavior. In Lau, R. R. - Sears, D.D. (eds.): Political Cognition. Hillsdale,
1986, L. Erlbaum, 95-158.
Klein, J. G.: Negativity Effects in ImpressionFormation: A Test in the
Political Arena. Personality and Social Psychology Bulletin, vol. 17.
(1991) no. 4. 412-418.
Klein, J. G.: Negativity Impressions of Presidential Candidates Revusited:
The 1992 Election. Personality and Social Psychology Bulletin, vol. 22
(1996) no. 3. 288- 295.
Iyengar, S. - Ottati, V.: Cognitive Perspektive in Political Psychology. In
Wyer, R. S. , Jr.- Srull, T. K. (eds.): Handbook of Social Cognition.
Hillsdale, 1994. L. Erlbaum, 143-187.
Murphy, G.- Likert, R.: A Technique for the Measurement of Attitudes. In
Murphy, G. - Likert, R. (eds.): Public Opinion and the Individual: A
― 32 ―
Psychological Study of Student Attitudes on Public Questions, with

Retest Five Years Later. New York, 1938 Russel and Russel, 14-67.
Kerlinger, F. N.: The Measurement of Liberalism and Conservatism: A
Review. In Kerlinger , F. N.: Liberalism and Conservatism. The Nature
and Structure of Social Attitudes. Hillsdale, 1984, L. Erlbaum, 84-93.
― 33 ―
III. Dialogiko de esperantista diplomato

Esperantlingva politik-filozofia prelego, okazinta la 25an de Marto
2021 per Zoom en la organizo de EDE-HU en Budapeŝto.
La prelego aŭd-videblas en Jutubo en du partoj:
https://www.youtube.com/watch?v=QMBL2nLWzWc&t=10s
https://www.youtube.com/watch?v=PD7g5lxlpLU&t=8s
1. Dialogika pensado necesas en politiko, diplomatio kaj
Esperanto
Necesas dialogiko egale en la diplomatio kaj Esperanto. La tasko
de ambaŭ estas kontribui al la interkompreniĝo. Kiu efektive povas
realiĝi, se ni ne nur volas konvinki la alian pri nia vero, sed provas
kompreni ankaŭ lian realon. Tio transpaŝas la klasikan dialektikon,
kaj postulas novan, dialogikan pensmanieron.
Ĉar mi doktoriĝis pri la dialogika pensado, eble kompreneblas, ke
mi serĉas ĉie, en ĉio kaj ĉe ĉiuj la dialogikan principon, aparte nun,
ke ĝi fariĝis urĝe necesa ankaŭ en la politiko. Bedaŭrinde ĉi tiun
principon oni ĉiam plu malofte komprenas kaj aplikas. En la
komunikado oni aplikas plej ofte ĉiam plu la klasikan „konvinkan
dialektikon”, kvankam la nova, dialektika pensado fariĝis neprok-
rasteble necesa. En la suba pensfadeno mi volas montri la kon-
kretan aplikon de la dialogika pensado konekse kun la diplomatio
kaj Esperanto.
En la aktuala politiko troveblas multaj ekzemploj por la neceso
transpaŝi la klasikan pensadon. Jen ekzemple la rezulto de la elek-
toj en Usono, kiun pro la histerio, kaŭzita de la venko, oni ankoraŭ
ne sukcesis oficialigi. Malgraŭ tio, ke oni devus akcepti nur kelkajn
klasikajn faktojn.
Mi povas mencii ankaŭ alian, krian ekzemplon: la klasikaj simpl-
igoj, per kiuj oni provas redukti la kompleksan realon kun pri-
mitiva simpleco al nura nigra-blanka alternativo. Ofte ni povas
legi, ke (la estinta prezidento) Obama kaj (la nuna vicprezidento)
Harris estas nigrahaŭtaj. Ĉu ĉi tiuj komunikadaj fakuloj, ĵurnalistoj,
raportistoj, kiuj tiel skribas, estas kolorblindaj?! Neniu el ili estas
― 34 ―
nigra aŭ blanka. Se ni ĉirkaŭrigardas en la mondo, ni ne trovas

unusence nigrajn aŭ blankajn homojn. Se ni volas realkonvene
esprimi nin: ili reprezentas la nun plej altan, dialogikan sintezon de
la homa evoluo.
Tia, real-malproksima pensmaniero sekvas el la pasinteco de la
klasiko. Tiaj ideoj, idealoj, ideologioj kaj deziroj falsas la realon
kaj jam ankaŭ en la pasinteco ili kaŭzis sufiĉe multajn embarasojn.
Konvinkado pri la unusola propra vero, ekskludanta ĉiun alian
alternativon, estis fonto de nesolveblaj konfliktoj dum la historio.
Samtempe montriĝis en nia estanteco la limoj de la “konvinka”
dialektiko, aparte en la internacia politiko. Kiam la grandpotencoj
jam ne kapablas konvinki perforte la alian, aperas la diplomatio en
tute nova kvalito, transpaŝinte en la politiko sian pli fruan klasikan
taskon. Jam ne sufiĉas ekkoni (almenaŭ supraĵe) la alian popolon,
la alian ŝtaton, por poste pli facile profiti kaj trompi, kaj plej ofte
meti ilin sub nian regadon. Ni eldiru aperte: la tasko de la klasikaj
konsulejoj en fremdaj ŝtatoj estis unuavice spionado.
2. Komenco de dialogika diplomatio
Antaŭ ne tro longe, ĉirkaŭ tridek jarojn pli frue komenciĝis nova
speco (mi dirus) „dialogika diplomatio“. La unuaj paŝoj en la nova
direkto okazis ĝuste tie, kie la valoro de la diplomatio sinkis antaŭ
ne tiom longe sur la nivelon de hipokrita mensogado. Post kiam
Gorbaĉov aplikis „la novan pensmanieron“, la tuta internacia
politiko baze ŝanĝiĝis.
En ĉi tiu tempo komencis sian diplomatian karieron la esperantisto
d-ro György Nanovfszky kiel hungara ambasadoro en Moskvo. Lia
agado en ĉi tiu periodo (1992-2005) ampleksis dek tri jarojn. En ĉi
tiu tempo de la transiro al nova politika reĝimo estis speciala tasko
trovi homojn, kiuj havas en ambaŭ flankoj sufiĉajn spertojn kaj
konojn, tamen ne estas ŝarĝitaj de politikaj ideologioj.
El ĉi tiu tempoperspektivo kaj surbaze de la postsekvaj politikaj
spertoj estas interese mencii, ke Nanovfszky estis emerite eksigita
el sia ambasadora posteno en Singapuro, kiam li estis ankoraŭ en
posedo de plena energio kaj mutaj spertoj kaj li pretis daŭrigi la la-
― 35 ―
boron. Tio estis okulfrapa, se konsideri la tiaman disvolviĝon de la

politiko en Hungario, kaj ankaŭ kion mi devis gluti kiel amaran
pilolon: pro mia maldekstre liberala sinteno mi ja estis kvalifikita
patrujperfidulo. Sed kia povus esti esperantisto, se ne maldekstre
liberala?
La dialogika spirito, kiu komenciĝis ĉe Gorbaĉov, ĉiam pli platiĝis,
kaj reviviĝis la dialektika naciismo, kaŭzanta jam ankaŭ pli frue
tiel multajn suferojn. Oni denove serĉis kaj trovis kontraŭaĵojn,
revivigis transpaŝitajn rilatojn. Kvankam, ni ne forgesu, la reĝim-
ŝanĝo okazis dialogike. Sen revolucio!!! Sed kelkaj mensperdintaj
politikistoj estus kriintaj militon kun sanga buŝo. Dank’ al Dio, tiuj
ne estis plimultaj. Sed en demokratio estas ankaŭ al ili permesite
soleni siajn iamajn revoluciojn.
Ĉe György Nanovfszky ĉi tiu en la diplomatio nemankebla sinteno
sekveblas jam de lia infanaĝo. Ĝi komenciĝis verŝajne kun la
spirita influo de liaj geavoj, kiuj (post Trianon3) vivis en Cluj4.
Kvankam ne tute senpere (kiel en mia kazo en Subotica), sed la
motiva forto de la internacia konscio ankaŭ lin trovis.
Lia infanaĝa travivaĵo estas, ke li komencis siajn studojn en franc-
lingva bazlernejo, pri kiu li ne volonte rememoras, sed psikologie
ĝi certe influis lin ĉe spertado de internacieco. Poste lin ne tuŝis
malagrable, male ol liajn kunlernejanojn, la deviga lernado de la
rusa lingvo. En siaj gimnaziaj jaroj li komencis okupiĝi pri Esper-
anto, kio instigis lin alproprigi ankaŭ aliajn lingvojn, por fariĝi
multlingvulo, kio dum lia pli malfrua diplomatia kariero estis al li
tre helpa.
Esperanto akompanis lin poste dum lia tuta vivo. Kiel diplomato li
renkontiĝis en diversaj mondopartoj kun Esperanto-parolantoj, de
3
Packontrakto post la unua mondmilito, subskribita en la Trianon-
palaco en Parizo, kiu senigis Hungarion je signifaj teritorioj kaj
loĝantaro.
4
Antaŭ 1921 Kolozsvár en Hungario, nun en Rumanio. Subotica, antaŭ
1921 Szabadka en Hungario, nun en Serbio.
― 36 ―
kiuj li estis ĉiufoje bonvenigata. Li restis ĝis nun aktiva membro de

la Esperanto-movado, kie li plenumis diversajn funkciojn, kaj kun
kiu li ankaŭ plu flegas striktan rilaton. En esperantistaj amikaj
rondoj li nomiĝas Nano.
Antaŭ nelonge li eldonis libron pri sia vivovojo kun la titolo
„NANO, aventuroj de multlingva diplomato en kvin kontinentoj”,
kiun surpaperigis lia junaĝa amiko, la konata verkisto István Ne-
mere. La libro aĉeteblas en la lingvoj Esperanto, hungara (ISBN
978-963-89280-5-4), angla, pola, rusa, franca, la germanan traduko
estas nun farata.
La libro estas kadrita en la bazoformo de la dialogiko. Nemere en-
kondukas la temon de la dialogoj en formo de interparoloj, al liaj
demandoj Nano senpere respondas. Kio aparte gravas koncerne la
manieron de la respondado, estas, ke bone rekoneblas la transpaŝoj
de la klasikaj dialogoj. Dum en klasikaj dialogoj la konvinkado
dominas, ekz. kiam Platono volas konvinki pri la pravo de Sokrato,
la dialogiko de la nova pensado volas kompreni ankaŭ la veron de
la alia. En ĉi tiu kazo aparte interese estas, ke ĉi tiu metodo strikte
apartenas al la nova diplomatio kaj esence ankaŭ al Esperanto.
3. Konkretaj provoj transpasi la klasikon pere de dialogiko
Ĉe Nano troveblas multaj konkretaj, simplaj ekzemploj pri la
transpaŝoj de la klasiko pere de dialogiko. Ni komencu ekz. per la
sinteno, kiun lia amiko Nemere ekatentis dum ilia komuna restado
en Rusio. Ĉe Nanovfszky estas atendeble, ke li kondutas konforme
al sia funkcio kiel ambasadoro kun diversaj elstaraj personecoj de
la mondo, kun kiuj li devis ofte intertrakti. Sed ĉe tiaj homoj ne
estas afero ĉiutaga, ke ili scipovas trovi komunan voĉon senpere
ankaŭ kun popolanoj.
Nanovfszky babilis ankaŭ kun simplaj rusoj, kvazaŭ li estus unu el
ili. Ĉe tio multe helpis lin, kompreneble, lia bona rusa parol-
kapablo, sed ĝi ne ĉiuokaze sufiĉas. Necesas pli profunde komp-
reni la homojn, kion verŝajne ne eblas nur tiel simple ellerni. Aŭ
oni havas tian kapablon aŭ ne. Sed ankaŭ tio apartenas al la profun-
de homa esenco de la dialogiko.
― 37 ―
La influo de lia profunde radikiĝinta dialogika karaktero mani-

festiĝis plurfacete ankaŭ sur intelekta ebeno. Kiel hungara ambasa-
doro en Moskvo li decidis fari dialogikan paŝon, nome likvidi la
miljaran skismon, ŝarĝantan la kristanismon. El la historio estas
konate, ke en 1054 patriarĥo Miĥaelo Kerularios kaj papo Leono la
9a reciproke anatemis sin pro religiaj disopinioj. Tio havis tra-
gikajn sekvojn: malgraŭ plurfojaj repacigaj provoj la du ekleziaj
komunumoj ĝis la hodiaŭa tago ne povis interpaciĝi.
Okaze de la miljara jubileo de la abatejo de Pannonhalma en 1996
estis organizita vizito de papo Johano Paŭlo la 2a. Por ĉi tiu okazo
ambasadoro Nanovfszky provis inviti la gvidanton de la rusa
ortodoksa eklezio en la espero, ke ĉe la du ekleziestroj okazos
historia manpreno.
La preparoj estis multpromesaj: la papo kaj ankaŭ la patriarĥo kon-
sentis persone pri la renkontiĝo, kaj restis nur decidi al la Sankta
Sinodo. El Vatikano alvenis la aprobo. Sed en Moskvo oni
prezentis kiel pretekston la malsanon de prezidento Jelcin, tial la
patriarĥo ne povis forlasi Moskvon.
Se la eventoj disvolviĝus alie, ol fakte ili disvolviĝis, povus okazi
evento grava el la vidpunkto de la kristanismo, prokrastata de mil
jaroj. Kaj ni aldonu, ke nia komuna ekzistado en ĉi tiu historia
epoko sur la planedo nomata Tero dependas de ĝenerale necesa ko-
munikada maniero, la dialogiko.
Kie restas la komprenemo de tiu juda junulo, kiu perfidis sian
popolon, por savi la tutan homaron? Tial li lasis, ke la klasiko kru-
cumu lin. La simpla vero de ĉi tiu ago pruviĝis en la historia
nuntempo kun plena lumo. Se nome ĉiu lasas sin krucumi, restas
neniu alia, kiu krucumas. Do la esto restos ‒ se kun libera volo ni
elektas la eston. Sed se ĉiu strebas kiel klasika heroo al venko, la
homaro ekstermas sin, kaj se fine iu restos ‒ sed kiel homoj ni po-
vas ekzisti ja nur kun aliaj.
Sed se eĉ kristanoj ne komprenas ĉi tiun simplan veron, kio pri tiuj,
kiuj ĉiam plu fidas kaj kredas la klasikajn kondutformojn, hero-
econ? Estas plorinde, kiom la klasiko sukcesis devojigi la kristan-
aron, t.e. vidigi ne tion, kio fakte estas, sed kion „mi volas“.
― 38 ―
Kaj kvankam jam ankaŭ la klasika scienco parte agnoskis la nece-

son de la dialogiko, sed konkrete ankoraŭ ĉiam plu tre malmultaj,
nur por tio kapablaj aplikas ĝin. Estas tamen ĝojinde, ke multaj
volas, sed nur malmultaj scias, kiel ĝi funkcias. Oni plej ofte kon-
fuzas ĝin kun la dialektiko, do oni volas konvinki la alian pri sia
vero.
Kvankam Nano apartenas al neniu el la konfesioj, kies gvidantojn
li volis renkontigi por komuna manpremo, en ĉi tiu provo ni povas
malkaŝi la motivon, kiu apartenas al la agosfero de Esperanto kaj la
diplomatio. Cetere kun profunda homa estimo li mencias, ke liaj
geavoj apartenis al la unitaria konfesio, kiu pere de la edukado fare
de liaj gepatroj devis influi ankaŭ lin.
Ĉi tiu influo tra Esperanto supozeblas ĉe Nano en lia rilato al la
skismo de la kristana religio. Ĉirkaŭ kvincent jarojn post la apart-
iĝo de Konstantinopolo kaj Romo la spirito de la skismo kondukis
al la protestantismo, poste al kruelaj konfesiaj militoj, kaj pro
manko de dialogo ĝi plu daŭris en du mondmilitoj. En la dua
duono de la 20a jc. la politiko spertis la limojn de ĉi tiu spiriteco.
Sed Esperanton okupis ĉi tiu problemo jam ekde ĝia genezo.
Tiam reaperis ĉi tiu formo de sinteno, kiu komenciĝis en la genezo
de la kristanismo, sed dum la historio ĝi degeneris ĝis la holo-
kaŭsto. Kvankam la juda-kristana dialogo ekiris ankoraŭ antaŭ ĉi
tiu degenero, sed ne povis malhelpi la sekvontan katastrofon. Ĉi-
koncerne estas aparte interese, ke la genezo de la nova dialogika
pensado kaj la nova internacia lingvo Esperanto tempe koincidas.
En la libro de Nano ni povas trovi ne nur formon dialogikan, sed
ankaŭ la transpaŝojn de la klasikaj dialogoj en dialogika spirito.
Kio egalas la transpaŝojn de la dialektiko. Dum en klasikaj dialogoj
temas pri konvinkado pri vero, la dialogika pensado lasas mal-
ferma la pensadon pri la realo, aŭ ne malhelpas la plupason per
trumpetado de iaj klasikaj, „eternaj“ veroj.
― 39 ―
4. En la dialogo de du amikoj sperteblas la superpaŝo de la

klasiko
En ĉi tiuj „Nano-dialogoj“ inter la du amikoj ĉiupaŝe sperteblas la
atento al la partnero, jam ĉe la vortigo de la demandoj, por ke tiuj
neniel ofendu la alian. Ĉi tiu dialogika formo, kiu nemankeble be-
zonatas ankaŭ en la nuna internacia politiko, estas nepre necesa, se
ni volas plupaŝi en la solvo de problemoj. Ĉi tiu metodo estas ĉe
ambasadoro Nanovfszky praktiko kaj nepra kondiĉo dum lia
laboro.
En la nuntempa internacia politiko estas ĉi tiu dialogika metodo ne
nur diplomatia ĝentileco, sed necesa kondutformo por la urĝa solvo
de internaciaj problemoj. Kaj aldone necesas ankaŭ la dialogika
kompreno de la historio. Kio en nia tempo ne estas simpla tasko, la
historio estas ja ĝis nun preskaŭ senescepte dialektike skribita. En
ĉi tiu speco de historiografio la ŝtatoj, popoloj, nacioj aperas plej
ofte kiel adversuloj, eĉ ankaŭ kiel militaj malamikoj.
Ĉi tiujn ĝisnunajn rilatojn oni devas tute reinterpreti, por ke ili estu
uzeblaj en la internacia politiko por kreo de paco. Granda laboro
atendas la historiografojn kun dialogikaj kapabloj. Oni devas ellevi
tiajn faktojn el la pasinteco, kiuj reprezentas la komunajn trajtojn
de la popoloj kaj kontribuas al la paca kunvivado. Kaj lasi sinki en
la pasintecon tiujn, kiuj kondukis al malamikecoj.
Tial la malnovan dialektikan pensadon devas ŝanĝi la nova dia-
logika pensado en la interpretado de la historio tiel same kiel en la
internacia politiko. La procezo de la transpaŝoj jam komenciĝis du-
tricent jarojn pli frue en la artoj kaj socio, kies vivograva neceso
estas en nia epoko nepridubebla.
En la libro de Nano troveblas konkretaj aplikoj de ambaŭ. La dip-
lomatio de la internacia politiko kaj la asociita arto trovas unu la
alian ĉe la du esperantistoj, ligitaj per fadenoj de amikeco. Krome
kaj krone en tia, arte kreita lingvo (artefarita lingvo) Esperanto, kiu
dialogike transpaŝas la klasikan lingvistikon.
Simile uzas la literaturisto István Nemere la dialogikan metodon
ankaŭ en siaj historiaj laboroj, ekz. en sia libro Historio de Hunga-
― 40 ―
rio, verkita en romanstilo, kiu transpaŝas la klasikan rigardon al la

historio, kaj ankaŭ el arta vidpunkto li aplikas la metodon de la dia-
logiko. Tiel ekz. li ne prenas unuflankan starpunkton, kiel ni ku-
timis tion en dialektikaj prezentoj, sed atentas ankaŭ la interesojn
de la alia flanko, lasante malferma la decidon.
Tiel same transpaŝis lia junaĝa kaj nuna amiko, diplomato, amba-
sadoro György Nanovfszky la klasikon en la internacia politiko.
Kiel lia amiko, li same junaĝe, dum siaj gimnaziaj jaroj konatiĝis
kun Esperanto, kiu entuziasmigis lin, kaj dum la plua parto de lia
vivo decidis ankaŭ ekzistade lian sorton. Okaze de la komuna el-
dono de ĉi tiu libro retrovis sin la du amikoj en la konkreta kaj kon-
sekvenca apliko de la dialogika pensmaniero.
5. Ekzempla apliko de la dialogiko en la lingvoscienco
Ankaŭ ĉe Nano sperteblas ĉiupaŝe la dialogiko. Ne nur en Esper-
anto, sed ankaŭ en konkreta apliko en la politiko kaj scienco. Dip-
lomato jam per si mem bezonas tian pensmanieron, ĉefe en amba-
sadoj kaj eksterlandaj reprezentejoj, kie oni ofte devas solvi dan-
ĝerajn situaciojn per paca vojo.
Li do aplikis la metodon ne nur en ĉi tiuj terenoj sed ankaŭ en la
scienco, ekz. en sia doktora disertaĵo pri la moderna indonezia
lingvo. En ĝi li citas profesoron Slametmuljana:
“Por la indonezianoj la indonezia lingvo neniam estis antitezo de la
lokaj lingvoj... Ĉiu nacieco rajtas rigardi la indonezian propra
lingvo, ja ĉiuj naciecoj kontribuis al ĝia formiĝo.”
Estas mirige, kiom koincidas la senco de la supraj frazoj kun la
esenco de la eŭropa Esperanto aŭ alivorte: la dialogikeco estas en
ambaŭ la sama, kio konsciiĝis por tre malmultaj eŭropanoj, parol-
antaj nacian lingvon, bedaŭrinde ankaŭ por tre malmultaj lingv-
istoj, kaj same eĉ por la plimulto de la esperantistoj.
En la nova indonezia lingvo okazis la transpaŝoj de la klasiko per
dialogiko. Malkiel en la malaja lingvo, opiniata pli frue la plej per-
fekta, kiun anstataŭis la indonezia lingvo, konstruita el diversaj
lingvoj. Ne en reciproka malamikeco sed en konstruktiva kompilo.
La samo konstateblas en rilato al eŭropaj lingvoj unu al la aliaj kaj
― 41 ―
al Esperanto. Gravas ne nur, ke Esperanto estas kreita el naciaj

lingvoj, sed ankaŭ la fakto, ke la antagonismoj en ĝi estas dialogike
transpaŝitaj.
En tio, ke al Nano tuj frapis la okulojn la simileco de la indonezia
lingvo kaj Esperanto, multe helpis lia plurlingveco. Al tio, ke pli
malfrue li fariĝis vera multlingvulo, multe kontribuis lia posedo de
Esperanto.
Al-teme indas rimarkigi, ke ĉi tiu neĉiutaga scio elvokis ne ĉie kaj
ne ĉe ĉiuj pozitivan efikon. La dialektiko de lingvoj, produktantaj
antagonismojn, influas verŝajne ankaŭ tie, kie oni neniel supozus.
La membroj de la parlamenta komisiono, decidanta pri la taŭgeco
de ambasadoro, sendota en eksteran landon, plie miris pri la kono
de la naŭ lingvoj, ol rekone esprimus sin pri la eksterordinara ka-
pablo de ĉi tiu diplomato. Aparte strangaj ŝajnis al ili Esperanto kaj
la simila, sed pli malfrue kompilita indonezia lingvo. Kial? Pri tio
oni povus longe cerbumi.
Ĉe kelkaj membroj verŝajne ĵaluzo, envio, rivalemo, se ni restas ĉe
la psikologio. Sed en la kazo de Esperanto aldoniĝis ankaŭ la
politiko, ja ne malofte estis jam sperteble, ke kelkaj prefere prisi-
lentis sian koncernan lingvoscion, por ne malhelpi sian promocion.
Ĉi tiu fenomeno malhelpas jam de pli ol 130 jaroj la progreson de
Esperanto.
Sed ĉi tiuj rezervoj ne influis la nomumon de Nanovfszky al amba-
sadoro en Moskvo. Rolis kiel decidaj argumentoj lia internacia
kvalifiko, lia plurjara laboro ĉe UN en Ĝenevo, liaj universitataj
studoj en Moskvo, liaj personaj kontaktoj en Rusio, la perfekta po-
sedo de la rusa lingvo, interalie la kono de la en la diplomatio nun-
tempe plej gravaj lingvoj, la angla kaj franca. Li do ne bezonis
prisilenti sian konon de Esperanto. Lia prepariteco kaj konoj estis
tiom konvinkaj, ke ĉe lia elekto stariĝis verŝajne neniu alia alterna-
tivo.
En ĉi tiu kazo ne ĝenis ankaŭ tio, kio en alia okcidenta lando efikus
verŝajne plie negative: lia altgrada scio de la rusa lingvo, temis ja
pri ambasadoreco en Moskvo. Eĉ en tia tempo, kiam en duona
― 42 ―
Eŭropo, en Rusio tute tiel, kiel en Hungario, la transiro al nova po-

litika reĝimo estis sur la tagordo. Necesis tia personeco, kiu
orientiĝas en ambaŭ epokoj de ĉi tiu historia tempo (ni povus diri
ankaŭ tiel: kiu kapablas postlasi dialogike la dialektikon de la
pasinteco, sed neniel en revolucia spirito!).
Gravas mencii, ke la spiritan mondon de Nano decidas la altiriĝo al
lingvoj; ne laste al Esperanto. La ceteraj lingvoj, por tiel diri, venis
kompletige al la dialogika spirito de ĉi tiu lingvo. En lia pli malfrua
pluevoluo, kariero, kiu kondukis lin laŭ la internacia diplomatio al
la ambasado, troveblas ĉi tiu spirita municio.
Bona ekzemplo por tio estas lia rilato al la rusa lingvo, kiun li al-
proprigis sur alta nivelo dum liaj studoj en la Moskva Universitato.
Sed lia dialogika inklino originas ankoraŭ de lia budapeŝta
lingvoinstruisto. De tiu li ellernis, ke ĉiu lingvo havas sian speci-
alan valoron kaj belecon, sendepende de tio, kia politika rilato ligas
onin al la popolo, parolanta tiun lingvon. Ĉi tiu opinio estis aparte
grava tiam, kiam Hungario ankoraŭ estis sub sovetia okupacio.
Ĉi-konekse estus grave montri al la diferenco de la justa plurlingv-
eco kaj multlingvismo. Por kompreni ĝin, ni povas citi helpe la
dialogikan rilaton de Esperanto al la aliaj lingvoj. En EU regas
onidire plurlingveco; oni deklaras la egalecon de la lingvoj, sed
reale dominas la hierarĥio de la klasika dialektiko.
Ĉar egalrajta plurlingveco efektive ne povas ekzisti en EU, dum
okazas prestiĝ- kaj konkurencbataloj inter la diversaj potencaj
fortoj. En kiu la pli malgrandaj el la 25 agnoskitaj lingvoj havas
nur malmultan ŝancon por plenrajta akcepto. Ĉe tiu maljusta dife-
rencigo povus helpi neŭtrala internacia lingvo kiel Esperanto, por
ke la unika valoro kaj specifeco de ĉiu lingvo estu efektive agnos-
kita.
Ĉe Nano la dialogiko troveblas ekzemplodone. Ne nur kiel nuraj
teorio, strebo, en formo de belaj vortoj, sed ankaŭ en konkreta
apliko en Esperanto kaj la diplomatio. Similaj ekzemploj malofte
sperteblas, kiam du elementoj tiel harmonie interakordas. Malgraŭ
tio, ke la dialogiko fariĝis nuntempe vivograva pens- kaj kon-
dutmaniero.
― 43 ―
Esperanto kaj la humaneca homamo interapartenas ekde la genezo

de Esperanto. Ĉi tiun econ Nano kunprenis el sia infanaĝa familia
medio. Ĝi apartenis jam ankaŭ al la profesio de liaj gepatroj. Lia
patro estis infankuracisto, lia patrino, „onjo Klara“, instruisto de
geografio, kiu ĝis sia aĝo de 97 jaroj instruis Esperanton. Liaj ge-
patroj konfesis fidele sian kristanan religion eĉ en la komunismaj
tempoj, pro kio ili devis trasuferi eĉ la perdon de sia laboro.
Naskita en tia spirita medio, Nano renkontis Esperanton, kiu kon-
dukis lin tra la plurlingveco al la diplomatio. Ĝis la plej alta ŝtupo
de la dialogiko kaj tien, kie la limoj de la klasika dialektiko pleje
montriĝis en la internacia politiko. Kie la neceso de dialogiko far-
iĝis vivograva.
Se ni volas ankaŭ plu vivi en la planedo, nomata Tero, ni devas
interrilati dialogike anstataŭ la nuna trude konvinka dialektiko, kiu
dum la historio kondukis plej ofte nur al militoj. T.e. la dialogika
diplomatio estas la sola celkonduka rimedo en la internacia komu-
nikado kaj internacia politiko.
Nu, kaj tie necesus demokratia internacia lingvo, en kiu la inter-
traktantaj partneroj scipovus reciproke kompreni unu la alian.
6. Fine iom da klarigoj pri kelkaj nocioj:
La diferenca skribmaniero de dialogo kaj dialogiko estas ne mis-
skribo, sed havas sian sencon, t.e. sian propran signifon.
Dialogo estas procezo, kiam almenaŭ du personoj parolas unu kun
la alia, t.e. ili ne monologas, kiel ekzemple preleganto dum lekcio
komunikas, kion li volas diri, sed unu persono parolas al alia, kaj
dume atentas ankaŭ la reagojn de sia kunparolanto. Tio povas oka-
zi dumaniere:
1) laŭ klasika maniero, dialektike, t.e. kun konvinko pri la propra
vero, ofte kun ĝia altrudo al la alia;
2) kun transpaŝoj de la klasiko dialogike, kun la metodo de la nova,
dialogika pensado, t.e. sen absolutigo de la vero, lasante lokon kaj
tempon al lernado kaj evoluo. Kun fruktuzo ankaŭ de la scio de la
alia.
― 44 ―
Ĝi ne prenas kiel solan mezurilon de la vero la propran, ekz. la kla-

sikan aristotelan logikon, sed lasas liberan spacon al nekonataj in-
fluoj, el kiuj ĝi povas lerni.
La dialogiko estas malferma aliflanken, al ĝis nun ankoraŭ ne-
konataj logikoj. Do ĝi ne forfermas sin de la ekkono de nekonat-
aĵoj.
Tiel funkcias nuntempe la plej novaj sciencoj, kiuj transpaŝas la
ĝisnunajn klasikajn logikon kaj dialektikon.
― 45 ―
IV. Penseroj pri la transpaŝoj de la klasiko

1. Religiaj koneksoj
1.1. Religie dialogika aliro
Kristanismo povis dum sia plurmiljara evoluo tiom disvastiĝi en la
mondo verŝajne pro tio, ke ĝi kapablis dialogike asimili en ma-
niero, komprenebla (antropomorfa) por la homoj, la praajn kuti-
mojn, kaj rilati malferme al ili. Kristnasko estas la sukceso de ĉi tiu
adaptiĝo.
Al la homo, atenta konscie pri sia medio, rimarkiĝis la tempa alter-
nado de la lumo. Dum la mallumo li havis la esperon, ke post ĝi
sekvos helo. Tiel naskiĝis liaj Dio-kredo kaj religio. Ĉar la lumo
ĉiam akurate sekvis la mallumon, li fidis Dion.
La dio de la kristanoj estas amanta estaĵo. Sed inverse tio ne veras.
Tio sekvas el la ne-dialektiko. Amo ne estas Dio. Amo estas la na-
turo de la kreaĵo. Ĝia kreinto estas Dio. Sen amo ne ekzistas na-
turo, nek kreaĵo. Io ekzistas pro tio, ke Dio amas dialogike la uni-
verson, kreinte ion el nenio.
Kun la transpaŝoj de la klasiko el Jesuo fariĝis Kristo, ĉar li ne be-
zonis potencon. Sed post la akiro de la potenco la kristana klerikaro
resinkis en la klasikon, kvankam la esenco de la kristanismo trov-
eblas en la liberiĝo disde la potenco, do en la sankteco.
La resinko efektiviĝas en la malfermeco de la kristanismo. Ne
tiam, kiam ĝi ne kontraŭstaras la barbarajn morojn, sed ĝuste en
ties klasikaj antagonismoj, t.e. en la dialektika sistemo.
Laŭ la dialogika metodo la kristanismo solviĝas en la naturo de la
vivo, ĝi ne bezonas antagonismojn. Akomodiĝinte al la esto, ĝi
atingas tutmondiĝon, kies unu manifestiĝo estas Kristnasko.
Sed la esenco de la klasiko estas antagonismoj, por kiuj necesas
potenco. Tial la klasiko kreas etikajn heroojn, por povi konservi
sian potencon, naskitan per antagonismoj. Ĝi renovigas la helenan
tragedion per moderna patrioteco, naciismo kaj ŝtata patrujamo.
― 46 ―
La historio de la proksima pasinteco montris la sekvojn de la klasi-

kaj valoroj. Nuntempe fariĝis urĝe grava la transpaŝoj de ĉi tiuj
virtoj en la direkto, en kiu ni festas Kristnaskon, se ankaŭ plu ni
volas vivi sur ĉi tiu planedo. Pro tio konsilindus lerni, ke kiel
sanktuloj ne estas herooj, tiel ne ekzistas ankaŭ kristana ŝtato.
En la nova, tria jarmilo ekis la konscia pluevoluigo, efektiva
transpaŝoj de la klasiko, komenciĝinta en la antaŭaj du jarmiloj.
Sed la procezo progresas en la lastaj dudek jaroj nur malrapide,
kun refaloj. Kvankam nuntempe fariĝis vivograve, ĉu ni kapablas
adekvate reagi al la nova situacio.
Kun la transpaŝoj de la klasiko ni devas repensi la signifon de
certaj malnovaj nocioj klasikaj. Ekz. de la heroeco. Se ni esploras
la nocion el psikologia vidpunkto, ni ricevas tute alian signifon, ol
ni alkutimiĝis. Ĉefe en la naciaj ŝtatoj kelkaj nocioj rigidiĝis
tabuaj. La rekonsidero de ĉi tiuj ofte klasifikiĝas eĉ patrujperfido.
(Sed ni devas aldoni, ke ĉi tiu „nova kompreno“ estas tute ne tiel
nova, ja en la rondoj de la judokristanoj ĝi estis konata jam antaŭ
pli ol du mil jaroj, nur ĝi estis ree kaj denove subpremata, tute ĝis
la hodiaŭa tago.)
Precipe barbarajn popolojn oni povis motivi al rabokampanjoj, tute
ĝis reciproka elimino. Ĉu ĉi tiuj estis veraj herooj? Eĉ laŭ la kla-
sika kompreno ne, ne ja. Sed por ke la klasikaj civilizacioj povu
funkcii, necesis ĉiam ree barbaraj antagonismoj. Jen tio estis kaj
estas ĝis hodiaŭ la problemo de la dialektiko. Por ke la sistemo
funkciu, necesas produkti antagonismojn. Tio estas ankaŭ la
malsano de la revolucioj, ili ja resinkas en la samajn anta-
gonismojn, kontraŭ kiuj ili komencis batali en la nomo de la just-
eco.
En nia nuntempo ni alfrontas tute novan situacion, kiam la klasika
dialektiko atingis siajn limojn, alivorte nia ekzisto sur ĉi tiu pla-
nedo estas elmetita al ekzistograva minaco. Ĉe la serĉo de solvoj ni
devas funde rekonsideri la klasikon, kio ĝenerale pridubas la
ĝisnunan etikon. La nova pensado devas eliri de ĉi tiu nova situ-
acio.
― 47 ―
Kion ni spertas en la fundo, se relativiginte la naciajn heroojn, ni

metas ilin en pli grandan kadron? Ekz. kiel aspektus la herooj de la
naciaj ŝtatoj en la Eŭropa Unio? Kiom helpas aŭ bremsas la naciaj
herooj la pluevoluon, interproksimiĝon kaj kunvivadon de la po-
poloj en Eŭropo?
Plej novaj psikologiaj esploroj montris, ke la herooj estas kompare
al averaĝaj homoj ofte psike perturbitaj personecoj, ĉe kiuj mankas
sana rilato al timo kaj danĝeroj. Estas facile misuzi la psikajn
bezonojn de ĉi tiuj individuoj por la disvolvo de la klasikaj virtoj.
Ilia kapablo vidi la aferojn en pli vasta horizonto estas nome
subevoluinta.
La problemo kun ĉi tiuj aŭdacaj herooj komenciĝas tie, ke ili ne
kapablas adaptiĝi al la civilizita socio. Aparte tiam, se la moderna
socio jam transpaŝis la arĥaikajn kutimiĝojn, kaj al la novaj ili ne
kapablas adaptiĝi. Kaj tiam el ĉi tiuj „reduktitaj” karakteroj fariĝas
herooj (alivorte teroristoj), pretaj por ĉiaj perfortoj.
Kiel ajn stranga tio povas ŝajni, ĉi tiuj homoj povas gajni spacon en
kelkaj ŝtatoj kiel subtenantoj de kontraŭaĵoj, necesaj por la kon-
servo de la reĝimo. Ĉefe en naciismaj ŝtatoj, diktaturoj kaj aparte
en institucioj, suferantaj je demokratia deficito. Ĉar ĉi tiuj
karakteroj estas tre facile manipuleblaj, ja ĉe ili mankas la alterna-
tivo de la memstara pensado kaj prijuĝo. Ĉi tiuj personoj estas ofte
tiom degenerintaj, ke la malferma, libera, demokratia socio ŝajnas
al ili malamika.
La potencohavantoj ofte misuzas tiajn konvinkiĝojn por produkt-
ado de falsaj historiaj interpretoj. Ili ja povas plifortigi sian poten-
con per tio, ke ili fingromontras al „historiaj malamikoj” en sia ĉir-
kaŭaĵo. Tiaj falsaj interpretoj kondukis jam ofte en la pasinteco al
katastrofoj.
En la nuna situacio, ekz. en Eŭropo bremsas tiaj manipuladoj la
ekkonon de la historia realo aŭ malkovron de mensogoj. La poten-
cohavantoj ĉiam plu misuzas la naciisman patrujamon, la sinoferan
heroecon kontraŭ malamiko, kiu en la realo jam delonge ne
ekzistas.
― 48 ―
Ĉi tiu laŭ nunaj konoj tordita realo originas el la interpretado de la

klasikaj virtoj, kiuj bezonas klarigon laŭ la ekkonoj de la plej novaj
sciencoj. Kio koncernas ekz. la kulton de herooj, ties prijuĝo tute
ŝanĝiĝis surbaze de psikologiaj konoj.
Dum la klasikaj historiaj eventoj la tombejoj pleniĝis de „herooj”.
Ankaŭ plu omaĝendas respekto al ĉi tiuj mortintoj, sed la demando
estas, en kia maniero. Por la historia vero ni devas eldiri, ke la
plimulto de la viktimoj estis, kun ignoro de la homaj rajtoj, pelitaj
en la morton. Ilia plimulto mortis verŝajne tute ne kiel heroo, sed
timegante sur la batalkampo. La misuzo de tio por la subteno de
ajnaj ŝtataj naciismaj tendencoj egalas fiintencan tordon de la realo.
Ĉi tiu miskompreno originas el la miskompreno de la klasiko, kio
kun la transpaŝoj de la klasiko nuntempe ĉiam pli klariĝas. En la
pasinteco oni povis ofte aŭdi, ke „Jesuo Kristo estis la plej granda
heroo”. La kristanoj volas ofte esprimi per tio sian klasikecan res-
pekton, ĉar ili ne komprenas, ke Kristo ne apartenas al la kategorio
de herooj, sed tiujn, kiuj tiel vivas, ni nomas sanktuloj.
Ni do ne intermiksu la nociojn! Kiu timas, el tiu ni ne faru heroon.
Povas esti, ke lia timo estas multe pli homa, ĉar per sensenca
heroumado li ne celas la morton de siaj kunhomoj. Aŭ kiel ni
nomu tiujn, kiuj estas tiel „malkuraĝaj”, ke eĉ la „malamikon” ili
ne volas mortigi (ĉi tiujn en la klasikaj ŝtatoj oni simple mortpafas,
murdas), tute bone konsciante, ke per tio ili perdas eĉ sian lastan
ŝancon por resti vivaj, aŭ se pli frue ili tamen sukcesus mortigi
multajn „malamikojn”, sed sin mem jam ne povus savi. Ĉi tiujn
klasikajn „malkuraĝulojn” do ni nomas kun la transpaŝoj de la
klasiko sanktuloj.
La barbarismo estis aranĝita de la klasiko en sistemon. Sed la sis-
temo de la klasika dialektiko ne funkcias sen barbaraj antagon-
ismoj. Tiel la antagonismoj ade ree reproduktiĝas, por teni la sis-
temon en funkcikapabla stato. Tiel do la dialektiko estas la prob-
lemo mem, ĝi ja reproduktas antagonismojn, necesajn al la klasiko.
Tial nepre necesas nuntempe konscie kompreni la dialektikon.
Endas trovi elirvojon el la dialektiko. En la dua duono de la 20a jc.
la grandpotencoj estis devigataj rezigni simile grandformatajn
― 49 ―
dialektikajn konvinkojn kaj venkojn en la internacia politiko (se ili

volis pluvivi). Tiam komenciĝis la dialogika serĉo de elirvojo, kiu,
kun diversaj regresoj, iras plu.
En la dialogiko estas tre grave kompreni la aferojn; por tio bezon-
atas taŭga lingvo. Laŭ la komuna trajto de la klasikaj lingvoj ĉi tiuj
strebas, klasigitaj en klasikan-hierarĥian sistemon, taksi pli malalte
kaj ekskludi unu la alian. Sed la dialektiko alvenis sian limon, kie
montriĝis la necesa diverseco de la ekzistado. Sekve ankaŭ la nova
lingvoscienco transpaŝis la klasikon, dum kio montriĝis la neceso
de lingva kaj kultura varieco (kiel ankaŭ en la naturo la jam
menciita biodiverseco).
Urĝe necesas havi dialogikan, ne dialektikan lingvon, se tia ekzis-
tas. Kvankam la plimulto de la klasikaj lingvistoj jam aŭdis ion kaj
tion pri ĝi, sed manke de la necesaj informoj ili ne rekonas, ke jam
de pli ol 130 jaroj ekzistas kaj evoluas ne dialektika, sed jam en la
momento de sia estiĝo dialogika lingvo ‒ Esperanto. Sed por
rekoni kaj akcepti tion necesas konscie koni kaj kompreni la ne-
ceson de la transpaŝoj de la klasiko.
1.2. Teologiaj pensfragmentoj
Jesuon, la judon, adoratan kiel Kriston, filon de Dio ekkonis unue
la judoj. Samtempe tio ne restis ekskluziva kono de la judoj, Jesuo
ja malfermis sin por la tuta homaro.
Ke la maniero de sinteno de Jesuo estas la vivo mem, montris la
historiaj spertoj. Nuntempe, fine de la dialektiko, do arto de venka
konvinkado ĝi ne plu povas perforte validigi la „veron“, necesas
dialogika solvo.
La juda junulo lasis sin krucigi laŭ la ekzemplo de siaj prauloj, kiuj
eliris el Egiptio anstataŭ entrepreni la batalon. Nur malmultaj
kredantoj komprenis la sencon de ĉi tiu mesaĝo. La historio, ĉe la
fino de la dialektiko, montris ankaŭ logike ties veron.
Se ĉiu homo kontraŭstaras perforte, fine restas nur unu homo sur la
tero. Sed por pluvivi necesas minimume du individuoj, kaj tiuj
bezonas sin ami, ne batali unu kun la alia. T.e. ilia rilato devas esti
dialogika, neniel dialektika.
― 50 ―
Ĉu por kredanto la vivon kreis Dio, kaj por nekredanto ĝi evoluis

tra la tempo, logike donas la saman rezulton, la diferenco dependas
nur de la interpretado. Por kredanto la rezulto klaras jam dekomen-
ce, sen tempa distanco, nekredanto bezonas certan tempan dis-
tancon, por kompreni ĝin el siaj spertoj.
Sed kio okulfrapas, fine, post historiaj spertoj la necesa sinteno al
la vivo fariĝas logike komprenebla kaj sumigebla ‒ en la amo. Por
kredantoj same: Dio kiel la amo mem.
Katolikismo volas envolvi la tutan mondon, savante ĉiujn de la su-
fero. La samon volis fari kelkaj revolucioj en la historio. La de-
mando estas tamen, kiel tio devas okazi.
La revolucioj volas trudi la solvon laŭ siaj ideologioj. Kristanismo
ne trudas laŭ sia esenco. Jesuo ja lasis sin krucigi. Revolucioj estas
dialektikaj, kristanismo dialogika.
Katolikismo bezonas reformojn, sed ne dialektikajn kiel la protes-
tantismo. Dialektikaj protestoj kontraŭdiras la kristecan dialogikan
karakteron. La ne dezirita rezulto estis la kontraŭjudismo de la
protestantismo. Refalo en dialektikan fervoron forgesas la dialo-
gikan devenon de la kristanismo el la judismo.
Dialogikaj reformoj necesas en la kristanismo kun lernado el la
historiaj spertoj de la homaro. La skismojn de la kristanismo en di-
versajn konfesiojn necesas dialogike, ekumene likvidi.
La dogmoj devas esti historie reinterpretataj. Ili ekestis sekve de
racia pensado en specialaj historiaj cirkonstancoj, kun la intenco
eternigi verojn. Sed Dio manifestiĝas ree kaj denove. La homo de-
vas esti ĉiam preta kaj malferma al la revelacioj. Malnovaj dogmoj
devas esti dialogike reinterpretataj.
La senco de la kruco estas likvidi la dialektikon. La dialektiko estas
peze grava problemo de la homaro, jam ekde la antikvaj grekoj en
Eŭropo. Ĝi konsciiĝis ekde la kristanismo. Sed ĝis nun ne eblis
transpaŝi ĝin. Ĝi plu efikas kaj influas nian ekzistadon.
Nescio kaj forgeso apartenas al la ekzisto. Sen ili la vivo estus ne-
eltenebla. La scio pri kruelaĵoj en la historio taŭgas por lerni la
bonan vivmanieron. La bona vivo restas en la memoro, la malbon-
― 51 ―
on ni inklinas forgesi. La homa ekzisto ĉiam evoluas al pliboniĝo.

Hodiaŭ estas ĉiam pli bone ol hieraŭ, alie Dio ne lasus nin ekzisti.
2. Sentencoj pri kristaneco, ŝtato, familio
Kiel ne ekzistas kristana ŝtato, tiel ankaŭ ne ekzistas kristana fami-
lio.
Ŝtato kaj kristaneco estas du diversaj kategorioj.
La ŝtato regas, subprenas, misuzas la homojn.
La kristaneco klerigas, liberigas, konsciigas la homaron.
La familio estas la plej malgranda unuo de la ŝtato, kiu estas mis-
uzebla, timigebla, perfortigebla, manipulebla.
La liberiĝo el la sklaveco estas la sukceso de la kristanismo, sam-
kiel la pluevoluo al liberala socio.
La deformiĝon de la liberalismo al ekspluatado limigas maldekstraj
movadoj, kiuj same estas kontribuoj de la kristanismo.
Dekstraj movadoj estas nur relativaj, t.e. ne vere kristanecaj. La
kristanismo ne haltas ĉe la nacioj, sed estas mondampleksa.
Pro tio dekstra kristaneco tute ne ekzistas. Kristaneco estas socie,
aŭ universale maldekstra aŭ nenia.
La familio estas restaĵo de la barbarismo. Ke ĝia signifo restis ĝis
en niaj tagoj, sekvas el la adaptokapablo de la kristanismo. Al ĝia
konservo kontribuas ankaŭ la subteno fare de la ŝtato.
La ŝtato bezonas la familion, ĉar „hejmlando“ nur tie havas sencon,
kie ĝi devas esti „defendata“. Sed libera kristana individuo estas en
la kristana mondo ĉie hejme.
Pro tio la kristana homo ne povas esti devigata al murdado en
milito, por la defendo de sia hejmlando. Tamen tia sinteno en la
ŝtatoj konsideriĝas ŝtatperfido kaj povas esti punata per ekzekuto.
Ekzemplodona kristana sinteno estas ne la klasika heroismo sed la
memofera sankteco.
― 52 ―
3. Esperanto transpaŝis la alkutimiĝojn, limigitecojn de la

naciaj lingvoj
Ajna, t.n. bela kaj perfekta nacia lingvo plenas je specifaj esprimoj,
idiomaĵoj (mi dirus idiotaĵoj). La lingvo de la hungaroj post
Trianono kaj ĝia rilato al aliaj lingvoj en la malaneksitaj teritorioj
ŝanĝiĝis sub la efiko de la plurlingveco, malaperis la rigidaj en-
fiksiĝoj. Sed ĉio ĉi karakterizas, sub influo de la tutmondiĝo, ankaŭ
la lingvojn de la mondo ĝenerale.
La lingvo servas antaŭ ĉio al interkompreniĝo. Poste sekvas ako-
modiĝo al ia stilo, parolmaniero, kiu, se ofte aŭdata, povas fariĝi
agrable bela, precipe se ĝi ligiĝas ankaŭ al pozitivaj impresoj. Sed
la stilo estas sekundara, primara estas la kompreno.
Poste kreiĝas la arto de literaturo, kiu, post ripetado de certaj parol-
turnoj, servas kiel modelo al la lingvouzantoj, por kiuj poste la
lingvo ŝajnas intime kutima, hejmeca. El ĉi tiu kutimiĝo formiĝas
la lingva klasiko kun ligiĝo al la klasikaj idealismo kaj logiko. Sed
novo en la vivo de lingvo komenciĝas, kiam ni transpaŝas ĉi tiun
klasikan kutimiĝon kaj malfermas novan fenestron al la ĝis nun
nekonata mondo.
Sed la pensadon determinas ne la stilo sed la kompreno. Ĉi-kampe
Esperanto povas multe helpi ĉe tio, ke la parolanto estu kapabla
kompreni ankaŭ parolojn kun diversaj lingvaj logikoj. Tial ni po-
vas diri, ke Esperanto estas la lingvo de la pensado. T.e. ĝi stimulas
al pensado pli bone ol ĉiuj aliaj lingvoj naciaj.
Ĉe Esperanto ni trovas nome diversajn manierojn de la komprena
procezo, ĝin ja parolas homoj de diversaj lingvoj kaj naciecoj.
Kvankam ĉe ĝi ne formiĝas tiu certa „perfekta beleco“ (t.e. idiom-
aĵoj) kiel ĉe la naciaj lingvoj, ni klopodas kompreni unu la alian,
kiam ekzemple ruso, anglo, franco, hispano ktp tradukas siajn
pensojn ofte el sia nacia lingvo. Tamen kun atento ni komprenas la
parolantojn de aliaj gepatraj lingvoj.
T.e. ni proksimiĝas dialogike unu al la aliaj, ĉar en la parolantoj de
Esperanto forestas tiu denaska fiero (malsaĝo), stulteco, kiu ri-
gardas la alilingvanojn, fremdulojn malpli valoraj. En Esperanto la
― 53 ―
akcento estas sur la kompreno, kaj la intenco kompreni la alian, la

diferencan. Esperanto estas pli ol klasika lingvo, al ĝi apartenas
homeca rilatiĝo, t.e. speco de sociopsikologio (nova scienco, kiu
estiĝis post la transpaŝoj de la klasiko, samtempe kun Esperanto).
Esperanto ne povas permesi al si idiomaĵojn, ĉar ĝi volas resti in-
ternacia, almenaŭ ene de la internacie matura logiko. Tial ni povas
diri, ke jam per si mem, sekve el sia esenco ĝi tenas de si for ĉiajn
idiomaĵojn, ĉar ĝia celo estas la reciproka internacia kompreniĝo.
Idiomaĵojn, venantajn el tradukado el naciaj lingvoj, kiuj kaŝas en
si la danĝeron de nekompreno, ne lasas efiki. Aŭ ĉe neceso ĝi
aldonas klarigojn. Ni povas diri ankaŭ tiel, ke ĝi tenas pura sian
esencon, tenas for la por aliaj nekompreneblajn idiomaĵojn,
devenantajn el naciaj lingvoj.
Kiel ni menciis, ĉe lingvoj primara estas la kompreno, nur poste
sekvas la stilo, kiu dependas pliparte de subjektivaj juĝoj. Ke iu
parolas bele aŭ ne, entute ke lingvo estas bela, ke ĝi plaĉas al iu aŭ
ne, estas afero de relativa estetika juĝo. La beleco de lingvo estas
rezulto de tre multaj psikaj spertoj.
Se ni konsideras ĉi tiujn trajtojn, ni povas konstati, ke Esperanto
estas la plej taŭga lingvo por la senpera internacia komunikado. Ĝi
estas sena je la trudo klarigi malfacile kompreneblajn nociojn,
taŭgas por esprimi diversecon. Kompreneble, ĉe tradukado ĉiu
lingvo postulas certajn klarigojn, la demando estas nur, kun kia
precizeco, senpera kompreneblo tio okazas.
Ni restu ĉe tio, ke teksto de certa lingvo ne tradukeblas laŭvorte en
alian lingvon. Povas temi nur pri tio, sur kia nivelo atingeblas
interkompreniĝo. Diversaj influoj decidas la atingeblan rezulton,
decidaj estas la temo kaj celo de la komunikado. Alia lingvo povas
esti taŭga ekz. por tradukado de literaturaj verkoj ol ekz. por tiu de
teĥnikaj, politikaj tekstoj, aŭ vortigo de kontraktoj de internacia
signifo.
Ekde sia naskiĝo Esperanto kunportas specon de internacia spirito,
sekve ĝi taŭgas precipe por la esprimado de internaciaj nocioj. Ĝin
karakterizas logikeco, senpera kompreneblo, ĝi kapablas esprimi
diversajn pensojn en reciproke komprenebla formo. Aŭ por
― 54 ―
interpretado de procezoj en la internacia politiko. Ĝi malpliigas la

riskon de miskomprenoj sekve de idiomaĵoj, kio ĉefe nuntempe
estas vivograva en la tuta mondo.
La problemon prezentas, ke estas malfacile liberiĝi de klasikaj
enfiksiĝoj, fariĝintaj jam rutinaj. Kiam la problemon signifas ne la
simplaj, ĉiutagaj kutimoj, sed la liĝiĝo de tiuj al ideologioj. Ekzem-
ple la protektado de la klasika lingvo kondukas laŭ la spertoj ofte al
naciismo.
Ĉi tiu dialektiko kontraŭstarigas Esperanton laŭŝajne al la naciaj
lingvoj. Sed kontraŭ Esperanto staras nenia alia flanko. Esperanto
ne estas nome kontraŭ la naciaj lingvoj, eĉ male, ĝi estas interesita
pri ilia harmonia kunekzistado. Ĝi ne volas anstataŭigi ilin, ĉar ĝi
povas esti internacia nur, se ĝi staras inter ĉi tiuj lingvoj.
La unuflanka kontraŭstaro al Esperanto originas el la idiomaĵoj de
la naciaj lingvoj, t.e. pro la miskompreno de la efektiva interrilato;
la naciaj lingvoj troviĝas nome pro sia esenco en dialektika
antagonismo, en klasika maniero ĉiu supozas la propran plivaloron.
Kaj ĉar Esperanto estiĝis el la dialogika kompilado el ĉi tiuj
lingvoj, tio signifas, ke ĉi tiuj lingvoj estas ankaŭ kontraŭ si mem.
Kompreneble, ne estas facile kompreni ĉi tion. En klasika maniero
ankaŭ ne eblas. Por tio necesas kompreni historie la transpaŝojn de
la klasiko, kion Esperanto ankaŭ faris, kaj kio estas la bazo de ĝia
ekzistado, ĝi estis ja artisme farita (artefarita lingvo). Tion multaj
esperantistoj bedaŭrinde ne komprenas kune kun la klasikaj lingvi-
stoj. Tamen estas historia fakto, ke Esperanto transpaŝis la klas-
ikon, kies kompreno pli aŭ malpli frue ja okazos.
― 55 ―
V. La klasika tragedio daŭras en Eŭropo

Denove plimultiĝis la „herooj”, kiuj mortigas la malamikon, sed
mankas la sanktuloj, kiuj amas la alian homon.
Politik-filozofia prelego la 23an de Majo 2022 per Skajpo, organiz-
ita de la Esperanto-klubo en Munkeno.
La prelego aŭd-videblas en Jutubo:
www.youtube.com/watch?v=k10z--1mFUc
Filozofia pritrakto de la nuna milito en Eŭropo

Zaratuŝtro mirus pri la malsaĝeco de la homaro kaj dirus: ĉi tiuj
ankoraŭ ne scias, ke la klasiko estas jam transpaŝita en la arto,
pensado, scienco.
Kiel ajn nekredeble estas, niatempe okazas tragedio ĉi tie, en
Eŭropo. En loko, kie la ĝenro estiĝis, kaj ĉirkaŭirinte la teron, ĝi
revenis. Kvazaŭ nenia evoluo estus okazinta en la historio, la eŭro-
pa kulturo haltis tie, kie ĝi komenciĝis.
Du frataj popoloj, la serboj kaj kroatoj mortigis sin klasike heroece
sur Balkano, krome kaj krone proksime al la loko, kie la klasiko
naskiĝis. La klasiko poste disvolvis sian efikon al la tuta tero, sed
krom sciencaj malkovroj ĝi ankaŭ ekscesis en militaj genocidoj,
kvankam la transpaŝoj de la klasiko jam okazis antaŭ pli ol du mil
jaroj, prave, tio estis rekonita nur de malmultaj.
Ne tro malproksime de Balkano, kie la eŭropa kulturo disduiĝis al
orienta kaj okcidenta, nun furiozas kruela milito. En la teritorio, kie
ankaŭ la transpaŝoj de la klasiko mem disduiĝis antaŭ ĉirkaŭ mil
jaroj al orient- kaj okcident-eŭropa religia kontraŭeco. Poste estiĝis
en Okcidento norda-suda konflikto, kiun oni sukcesis transpaŝi en
la t.n. tridek-jara milito. Ĉu la sama speco de norda-suda konflikto
nun renoviĝis kun ioma malfruo en Orient-Eŭropo en la rusa-
ukraina milito?
La unua transpaŝoj de la klasiko okazis antaŭ du mil jaroj, sed la
homaro bezonis du t.n. mondmilitojn, por rekoni, ke oni bezonas
― 56 ―
transpaŝi la klasikon, se oni volas ankaŭ plu vivi sur la planedo,

nomata Tero. Nun ni troviĝas en tia situacio, ke serioze neniu
akceptas la neceson de milito, se ni ankaŭ plu volas sekurigi nian
nuran ekzistadon. Se kelkaj faras tamen ties kontraŭon, ili estas aŭ
danĝeraj frenezuloj, aŭ ‒ kio estas preskaŭ la sama ‒ histrionoj,
kiuj ne kapablas diferencigi la scenejon disde la pupitro. Kion la
antikvaj grekoj konsciis ankaŭ dum la ludado de siaj klasikaj
tragedioj.
Sed ĉi tiu ludo, al kiu kategorio ankaŭ la milito apartenas, konsci-
iĝis jam ankaŭ en la juda-kristana religieco, kiu fakta realo nur en
niaj tagoj estis atingita. Kaj la plej frua influado de la vero komen-
ciĝis same en la proksimeco de ĉi tiuj teritorioj, en la reorganizitaj
klasikaj imperioj Romo kaj Bizanco, obeante al la klasikaj normoj
ankaŭ post la skismo al la rom-katolika kaj bizanc-ortodoksa
kristanaj konfesioj.
La influo de la klasiko restis decida en ambaŭ flankoj, nur la nocioj
modifiĝis iom dum la tradukado en la lingvovariantojn. Tiel ko-
menciĝis la evoluo de la diversaj klasikaj lingvoj el la lingvaĵoj,
parolataj de la popolo. La popollingvoj estis pli elastaj, pli facile
kompreneblaj, tamen la signifo de la vortoj en la originaj lingvoj
estis ofte alia ol en la nove estiĝintaj naciaj lingvoj. Komenciĝis la
evoluo de la plurnacia Eŭropo, kiam ankaŭ la homoj ĉiam malpli
komprenis unu la aliajn.
En niaj tagoj ni povas atesti klasike heroan murdadon, kiam la ŝtat-
aparato mobilizas junajn homojn, por ke ili „defendu sian patrujon
kontraŭ la malamiko“, ekz. en Ukrainio kaj Rusio. Ĉi tiu milito es-
tas tiom freneza, ke normale pensanta homo ne kapablas kompreni
ĝin. La militantaj flankoj havis tamen kelkajn monatojn pli frue la
eblon solvi la konflikton sur diplomatia vojo. Gravaj eŭropaj gvid-
antoj provis peri interkonsenton. Senrezulte. Tute neatendite eks-
plodis danĝera milito meze de Eŭropo.
Eĉ se ni supozas raciecon ĉe la posedantoj de la atomarmiloj, la
ludo estas ankaŭ tiam danĝera pro diversaj cirkonstancoj. Ĉiufoje
restas iu lasta, ne kalkulebla homa trajto kaj eblo de multaj mis-
kompenoj. Tial la plej sekura solvo estus por la homaro, kion Gor-
― 57 ―
baĉov proponis: neniigi ĉiujn atomarmilojn. Sed ĉi tiu solvo ne

plaĉas al pluraj ŝtatoj kaj ankaŭ al la fone starantaj financaj poten-
coj, kiuj volas regi kaj misuzi la popolon, tenante ĝin en konstanta
timo.
La militoj estas ja antaŭ ĉio tre bonaj financaj profitofontoj. Pro-
duktado de altteknikaj armiloj kreas laboreblojn por multaj homoj,
kiujn oni povas fari per tio dependaj kaj laŭeble plej bone misuzi.
Kaj en milito armiloj rapide neniiĝas, do necesas ree novaj. Eĉ se
por la racia pensado ĉi tiu klasike funkcianta mondo estas
ekzistade danĝera, la fonaj financaj potencoj volonte uzas la mal-
novan metodon, per kiu ili volas konservi ankaŭ plu siajn kutimajn
privilegiojn.
Ofte oni havas la impreson, ke ne nur la obstinaj potenculoj, ŝtat-
funkciuloj, politikistoj, generaloj, burokratoj, ĵurnalistoj k.s., sed
ankaŭ la cerbolavitaj civitanoj mem bonvenigas, kontraŭ siaj prop-
raj interesoj, ke io nova kaj ekscita okazu, aperu novaj impresoj en
iliaj tedaj ĉiutagoj, kaj ili ne pensas pri la sekvoj.
Kia estas konkrete la situacio pri la nuna milito en Orient-Eŭropo?
La problemo pezas certe ne nur sur la eŭrpanoj. Aŭ ĉu tamen nur
sur ili, pro ilia malsaĝo? Dum la historio sufiĉe multaj tiris profiton
el la naciismo de la eŭropanoj, ili ja mem ne povis realigi en la
praktiko tion, kion ili kreis, kaj kion ili prefere eksportis eksteren.
Ĝis la hodiaŭa tago Eŭropo ne liberiĝis de la dependeco de eksteraj
sekurecaj paktoj. Ĝi estas nekapabla decidi eĉ pri plej ĉiutagaj
demandoj, kiel kie aĉeti gason aŭ nafton.
Kio nun okazas, tion ni jam dufoje spertis dum la historio. Sed la
solvo ĉi-foje estas pli malsimpla kaj multe pli grava pro la akumul-
itaj atomarmiloj. La timo de ekstera agreso kaj la manko de ka-
pablo unuiĝi en fortan Eŭropon, puŝas Eŭropon sur la marĝenon de
mondpolitikaj decidoj. Sed se ni konsiderus la forton de strikte
kuntenema Eŭropa Unio, ĝia potenco rivalus kun la t.n.
grandpotencoj de la mondo. Sed nur tiam, se pli frue ĝi solvus sian
malnovan problemon, la naciismon.
Kial Eŭropo ne povus memstare kunlabori kun Rusio? Ĉu ĉar tio
ne plaĉas al certaj ekster-Eŭropaj fortoj? Per efektive komuna
― 58 ―
ekstera politiko (ne distaŭzita de naciaj interesoj) Eŭropa Unio po-

vus krei sukcesan kunlaboron kun Rusio. Ja ambaŭ disponas ion,
kio mankas al la alia, tial kune ili povus bone kompletigi unu la
alian en la „komuna Eŭropo-domo“, kiel Gorbaĉov viziis.
Sen ĉia ceremonio oni devus malferme eldiri, ke ĉio ĉi ankoraŭ ne
realiĝis, kaj pri tio kulpas la naciismo de la eŭropanoj, kiun ili jam
de jarcentoj sekvas, kaj de kiu ili ne kapablas liberiĝi. Eble iam la
eŭropanoj vekiĝos el sia naciisma-idealisma dormo, kaj rekonos la
novan mondpolitikan situacion, kiu disvolviĝis en la lastaj jaroj,
kaj realigos la jam delonge necesan, reciproke kompreneman,
internacian Eŭropon.
En nia klasike funkcianta mondo multaj estas interesitaj reteni la
nunan staton. Ĉu bedaŭrinde aŭ ne, la aferoj jam ne povas iri tiel,
kiel ĝis nun, ĉar la situacio fariĝis tro danĝera. Tion pruvas la
milito, furiozanta meze de Eŭropo, kiu por ĉiuj estis neimagebla.
Tamen ĝi okazis kaj postulas urĝe ŝanĝon, la transpaŝojn de la kla-
sika valorhierarĥio. Ĉiaspeca batalo por la patrujo, ĉiaspeca patr-
iotismo fariĝis sensenca, ĉar la tuta Tero troviĝas en danĝero. Tiuj
ŝtatoj kaj interesgrupoj, kiuj persvadas per mensogoj junajn ho-
mojn, ke ili murdante defendu la „sian“, en la nuna periodo de nia
historio, estas malamindaj militkrimuloj.
Kelkaj profesiaj ĵurnalistoj fariĝis nuntempe danĝeraj incitantoj,
kiuj fajfante pri sia devo raporti laŭfakte, strebas ofte nur pli bone
vendi siajn raportaĵojn. Per siaj falsaj raportaĵoj ili kaŭzas sociajn-
psikologiajn damaĝojn, incitas malamikecon inter la popoloj kaj ne
hontas apogi la militon. En la nuntempa informada ĥaoso ne estas
facile diferencigi verajn novaĵojn de falsaj, precipe al tiuj, kiuj
parolas nur unu lingvon.
Sed tio estas nur unu el la danĝerofontoj. La alia estas tiuj oportun-
ismaj ĵurnalistoj, kies raportaĵojn la ŝtato cenzuras, por kio ili
ricevas kromsalajron. Kompreneble, ankaŭ ties kontraŭo estas
vera, ĵurnalistoj, vivantaj en diktaturoj, povas esti enkarcerigataj
pro nepermesitaj enhavoj, eĉ kelkfoje pagas per sia vivo. Nuntem-
pe la liberaj informoj moviĝas en tre malvasta spaco. Por trovi ilin,
― 59 ―
oni bezonas multflankan, inteligentan pensadon kaj esplorlaboron.

Kion la klasika pensado rigardas ne aprobe.
Plej simple estus lasi ĉion, kiel estas, ne ĉerpi la instruon eĉ tiam,
kiam la malnova reĝimo jam serioze montris sian tragikan flankon.
Heroe ni defendas kaj trotaksas la propran, sen provi kompreni kaj
akcepti la alian flankon. La sekvoj de tiaj klasikaj pensado kaj
virtoj jam reale montriĝas en ĉi tiu neimagebla eŭropa milito,
rifuzo de la transpaŝoj de la klasiko kaj la nova dialogika pensado.
Per dialogoj ‒ sen ĉia milito ‒ ni povus gajni la pacon. Tio estas
samtempe ankaŭ averto por la homaro, por eviti grandan
katastrofon.
Kiel ajn strange sonas, eĉ el ĉi tiu milito ni povas ĉerpi instruon por
la demokratio. Kion sciis la popolo ĝis nun pri la senlimaj, por
armado, por malbonaj celoj uzitaj sumoj kaj la nuna, reciproke
likvida potencialo de la ŝtatoj? Ĉio ĉi estas nun jam temo ĝenerala.
Pro tio, ke en civilizitaj landoj la milita servo estas memvola por la
junuloj, nur malmultaj interesiĝas pri ĝi. La senperforteco fariĝis
preskaŭ memevidenta. Ke tamen ne tute tia estas la situacio, tion
montris la pli frue ankoraŭ neimagebla eŭropa milito.
La civitanoj ekatentis tion, kio post la ŝtataj kulisoj kaŝiĝas: tre
multekosta, por la unua rigardo eĉ ne rekonebla milita potencialo,
kiu danĝere penetras antaŭen. En milito ĝi timige montras al la
malamiko sian preparitecon, samtempe (eble ankaŭ senvole) ankaŭ
senmaskigas sian veran vizaĝon: ĝi volas defendi en la lando tiujn,
kiuj havas ion por perdi, kaj perforte trudas en la militon junulojn,
kiuj havas nenion por perdi, kondukas ilin per heroeco, bazita sur
mensogoj, en batalon por tia patrujo, kia fakte ne ekzistas. Ĉion ĉi
tiam, kiam la tuta tero, nia vera patrujo estas en danĝero, kiun ni
ĉiuj devas kune defendi.
Paco devas esti senĉese rekreata kaj defendata. Tio estas tute ali-
speca aliro, ol defendo per akumulado de arsenaloj, kio estas farata
en la nun okazanta milito. Pacon sen militoj la homaro povas krei
nur per redukto de la armiloj, ne per ilia akumulado. La aktiva kreo
de la paco eblas nur per la transpaŝoj de la malnovaj, klasikaj
manieroj de la armita defendo, per nova, dialogika pensado, per
― 60 ―
serĉado de kompromisoj inter la ŝtatoj, sur diplomatia vojo. Sam-

tempe respektante la homajn rajtojn, kodigitajn sur la plej alta
ŝtupo de la 20a-jarcenta civilizo. Rezulte de la transpaŝoj de la
malnova, klasika dialektika pensado per la nova, dialogika pen-
sado. Samtempe respektante la Ĉarton de la Homaj Rajtoj, kiu
ekestis kiel la plej alta evoluŝtupo de la homa civilizacio en la 20a
jarcento. Kiel rezulto de la necesa transpaŝoj de la oldklasike dia-
lektika pensmaniero per la “nova dialogika pensado”.
Estas tute nekredebla ĉi tiu returniĝo al la milito ĝuste en ĉi tiu re-
giono, kie oni unuafoje rekonis la novan pensadon kaj aplikis ĝin
en la politiko sur la pinto de la politika potenco (Gorbaĉov), grunde
ŝanĝinte per tio la pli fruan politikan sistemon de la mondo. Al tiaj
homoj dankeblas la likvido de la dividiteco de Eŭropo kaj la estiĝo
de la Eŭropa Unio. La nunan militon inter Rusio kaj Ukrainio oni
povas interpreti kiel skizofrenian disiĝon de la politika konscio de
la regiono. (Ĉefe se ni pripensas, ke Gorbaĉov devenas de ukraina
patrino kaj rusa patro.)
Ĉi tiu turno de la historia disvolviĝo interpreteblas kiel daŭrigo de
la klasika tragedio, kiel deziro de la „infana raso“ (kiel la skota po-
eto esperantisto William Auld nomis la homaron), por pluludi la
tragedion. Espereble tio restos ankaŭ plu nur „klasika ludo“ sen
uzo de atomarmiloj, kvankam jam ankaŭ sen tio ĝi postulis plurajn
milojn da senkulpaj viktimoj ekde junuloj, trudataj esti soldatoj tra
civiluloj, viroj, virinoj, ĝis infanoj inklude.
Sed venas ankaŭ ĝojplenaj novaĵoj el ĉi tiu milito. Ĉiam pli mul-
taj al murdado devigitaj junuloj dizertas en ambaŭ flankoj de la
fronto. Per tio ili savas sian vivon kaj tiun de siaj adversuloj,
kiujn ili devus mortigi en la batalo.
― 61 ―
VI. Dialogika historio

La prelego, organizita de la Esperanto-klubo de Munkeno
(Esperanto-Klub München), okazis en Skajpo la 5.12.2022. Ĝi
aŭd-videblas en Jutubo:
https://www.youtube.com/watch?v=ics-ARWjL_Y
Post la fino de la klasik-idealisma historio fariĝis necesa historio
dialogika.
En nia estanteco montriĝis per historiaj faktoj la neceso transpaŝi la
dialektikan historion per dialogika historio. Interalie pro tio, ke
denove okazis, kio ĝis antaŭ nelonge ŝajnis neebla: milito en
Eŭropo.
En la historiaj spertoj de la 20a jc. montriĝis la fino de la dialektika
pensmaniero, karakterizata per kontraŭaĵoj. Post tiu turniĝo de la
pensado atendas la historiistojn multa laboro: transskribi la his-
torion, klarigante ĝin dialogike por tio, ke la nacioj povu kunvivi
en paco. Ĝis nun tio ankoraŭ ne okazis.
Por la estonteco fariĝis necese, transskribi la ĝisnunan historion,
skribitan precipe per klasik-idealisma metodo de la dialektiko, per
la metodo de la dialogika “nova pensado”.
En la estanteco alvenis la tempo, kiam fariĝis grave emfazi la
reciprokajn influojn de la popoloj, spertitajn en la historio, male
ol ĝis nun oni faris, reliefigante nur la antagonismojn. Kiel necesa
tio estus, montriĝis nun plej urĝe ĉe kvar slavaj popoloj. Post la
serboj kaj la kroatoj nun ankaŭ ĉe la rusoj kaj ukrainoj. Kie la
historiaj komunaĵoj, post dialogike ĝisfundaj esploroj, montriĝus
multe pli gravaj ol la ĝis nun emfazataj kontraŭaĵoj.
Tio ne signifas, ke ni nun skribu la „lastan veran“ historion. Plie,
ĉiu epoko havas siajn interpretojn, kiuj ĉiam denove devas esti re-
prilaborataj. Nun alvenis la tempo, ke la plejmulto, skribita pri la
historio en la 18a-20a jc., devus esti rekonsiderata kaj laŭ la plej
novaj spertoj kaj sciencaj ekkonoj korektita.
La dialogika historiografio ne difinas (diference de la naturscien-
coj), sed lasas malfermaj la aktualaĵojn por dialoga priparolado,
― 62 ―
por trovi ĉi tie kaj nun la necesan interkonsenton, post kiam la kla-
sikaj historidifinoj sekve de la spertoj atingis sian tragikan finon.
Restas por ni nur la determinoj kompreni, dissolvi kaj tiel alveni al
dialogike komuna rezulto aktuala.
Dialogike naciaj historioj devas ĉiam resti en vigla rilato unu al la
aliaj. Post komuna trapensado kaj dialogika formulado povas rezul-
ti nun io nova kun plej malmultaj eraroj, kion ambaŭflanke kaj ĝe-
nerale la popoloj povus akcepti.
En la Europa Unio fariĝis urĝe necese, reverki la naciajn historiojn
kaj revizii iliajn rilatojn unu al la aliaj. T.e. fariĝis ankaŭ necese
reskribi la ĝis nun parte dialektike skribitan historion de Eŭropo.
Sed kio estas eŭropa historio? Kie komenciĝas la historio de Eŭ-
ropo? Ĝis antaŭ ne tre longe (ĉ. unu jarcento) oni komprenis la
eŭropan historion kiel mondhistorion. Ni parolas eĉ ĝis nun pri du
„mondmilitoj”. Kvankam, se ni pli precize konsideras, nur relative
malmultaj popoloj kaj ŝtatoj, kompare kun la tutmonda loĝantaro,
estis implikitaj. Memkompreneble, jam ankaŭ tiuj militviktimoj
estas ja pli ol sufiĉaj.
Sed nuntempe ŝanĝiĝis la konscio pri dimensioj. Se ni hodiaŭ pa-
rolas pri venontaj mondmilitoj, kiujn ni volas eviti, tio signifas, ke
la tuta mondo, nia tuta planedo estas komplete minacata. Ĉar nun-
tempe eventuala mondmilito povus detrui la vivon en la tuta
mondo.
Tiu fakto devas ŝanĝi nian tutan pensmanieron. Unuflanke, la mon-
do ne plu estas Eŭrop-centra kaj la resto de la mondo ne plu kon-
vinkeblas/venkeblas dialektike. Por tio neniu parto plu havas la
povon (kaj rajton ja tute ne). Aliflanke ĝuste pro tio, ĉiuj estas pet-
ataj renovige konverti la dialektikan pensmanieron en dialogian
pensmanieron, se ni volas ankaŭ plu vivi en ĉi tiu mondo.
Proponoj jam venis (ankaŭ se kelkaj jam forgesis tion) ĝuste el
Ruslando, de Gorbaĉov, kun la “nova pensado”, kiu ŝanĝis la tiam-
an mondpolitikan situacion. Kelkaj povohavantoj jam tiam ne ŝatis
scii tion. Ekde tiam ili laboras pri la detruo de ĉi tiu “nova ordo”
kaj klopodas reinstali la malnovan pensmanieron.
― 63 ―
Kun la nuna milito en Eŭropo tiuj fortoj parte jam sukcesis, sed
vere nur parte, en formo de „tragika ludo” , ĉar en la fono staras
ĉiam la opcio de totala neniiĝo. Tiel povas generaloj, kelkaj poli-
tikistoj kaj ankaŭ ĵurnalistoj ŝajnigi sin tre gravaj. Sed fakte staras
fone de tio en la homa evoluo speco de malfruiĝinta sorto. William
Auld, skota esperantisto nomis tiajn homojn “infana raso”.
Sed multo ŝanĝiĝis en la lastaj 100 jaroj, unue en Eŭropo, en la las-
taj 50 jaroj ankaŭ en Azio. Kio entute, tutglobe ŝanĝis la mondon.
Nun eŭropanoj devas tre atenti kaj ŝanĝi sian ĝisnunan rilaton al la
nova realo kaj akomodiĝi, alie ili stiros nin ĉiujn en katastrofon.
Granda danĝero minacas, se ni lernas nenion el la eraroj de la pa-
sinteco kaj kredas, ke tiel daŭrigeblos plu per la malnovaj (dialek-
tikaj) metodoj. Simile pensis jam ankaŭ pli frue pluraj grandaj im-
perioj en la historio kaj malsukcesis. Por nomi nur unu ekzemplon
el la lastaj: la Aŭstra-Hungara Monarĥio.
El ties eraroj tiam plej multe profitis Usono. Sed ĉu ankaŭ ties
gvidantoj lernis ion el la propra historio? Ja la ŝipo de Eŭropo
rompiĝis ĝuste sur tiu klifo, sur kiu Usono povis pluevolui. Sur-
baze de la atingoj de la Franca Revolucio kun la demokratio ili
sukcese konstruis sian socion. Dum la eŭropanoj perdis tre multe
pro sia insisto pri la monarĥio, kiun ili volis savi per naciismo.
Ĉu Usono nun ne faras la saman historian eraron, pro kiu jam
kelkaj antaŭaj imperioj pereis, kiam ili provis defendi ĉiupreze sian
“unuaecan” pozicion? Kian politikon nuntempe Usono sekvas, ne
estas favora por la amikeco kun Eŭropo, al kiu historie ĝi povas ja
multe danki.
Ekonomia konkurenco en la libera mondo jes, estas aprobinda, sed
ne kun senkompato, endanĝeriganta, eĉ neniiganta la ekonomian
ekziston de aliaj ŝtatoj. Kaj al ĉi lastaj apartenas ankaŭ Rusio, ja
sen slavoj ne ekzistas Eŭropo. Pro tio, rilate al Eŭropo, estas, por
diri plej milde, maljuste, voli enludigi la du pli grandajn slavajn
popolojn unu kontraŭ la alia.
Granda laboro atendas la inteligentan parton de la homaro, se ili
volas skribi novan dialogikan historion el tuta nova perspektivo,
― 64 ―
konsiderante la eblan pludaŭradon de la homa ekzistado sur la tero.

Unuflanke estas necese konverti la dialektikan pensmanieron en
dialogikan, aliflanke ĉiu popolo, ĉiu mondoparto devas mem al-
doni sian kontribuon al la nova metodo rilate al la tuteco de la
homaro.
Eŭropo estas internacia. Tio estas ne malebla fakto. La malfacileco
kuŝas en tio, kiel kompreneble esprimi tion. Ne sufiĉas la nura
grupigo de la nacioj. Ja devas manifestiĝi ankaŭ la kvalito de la
“inter-eco”, kiu ja ĉiam efikis. Ĉi tiu “inter-eco” ja kunefikis inter
la popoloj ankaŭ tiam, kiam la nacioj ankoraŭ ne ekzistis. Sed por
la klasikaj logiko kaj dialektiko ĝi ne estis kaptebla, sekve por la
tiama pensado ĝi ankaŭ ne ekzistis.
Ĉar laŭ la aristotela logiko la reala historio estis glorata en hier-
arĥia ordo, poste la okazaĵoj estis metitaj en dialektikajn kontraŭ-
aĵojn kaj laŭ tio interpretitaj. Pro tio ne povis efiki, malpli multe
manifestiĝi la reciproka dependeco. Prefere estis subpremita la
penso de interdependeco, se iam, dum la historio ĝi aperis.
Kontraŭ tio okazis pluraj ribeloj, komence tiuj de la sklavoj, ĝis la
plej novaj revolucioj. La klasikaj logiko kaj dialektiko ankaŭ post
tio ne starigis siajn demandojn. Ŝanĝiĝis nur la regantoj. Ankaŭ ĉe
la kristanismo, ĉe kiu jam komenciĝis la dialogika transpaŝoj de la
antagonismoj kiel pensmaniero, ĝi ne povis tute validiĝi, ĉar ĝi es-
tis subpremita de la klasiko. La instituciigita kristanismo plejparte
eĉ transprenis la dialektikan pensmanieron.
Unue la spertoj de la plej nova historio kaj la evoluo de la sciencoj
postulis, precipe en internacie politikaj situacioj, rekonsideri la
signifon de la klasikaj valoroj. El tio sekvis la relativiĝo de nia
“eŭropa, idealisme klasika pensmaniero. Kaj el tio rezultis ankaŭ
konkrete la necesa reinterpretado de la eŭropa historio. Kio en EU
fariĝis precipe aktuala.
La sekva demando estus: kio apartenas al la eŭropa historio kaj kio
ne. Respondi tion estas malfacile, ja estas preskaŭ neeble difini, kio
estas nacia en la historio kaj kio jam apartenas al la eŭropa. La
problemo estas, kompreneble, ne nur eŭropa sed ankaŭ tutmonda.
Estas multe pli malfacile difini, kio estas nacia historio ekz. en
― 65 ―
Ĉinio aŭ Hindio k.s. landoj grandegaj kun tre multaj diversaj

popoloj. Sekve ni povas nur rimarkigi, kiel malfacile estas skribi la
historion de la mondo, kie la politikaj situacioj daŭre ŝanĝiĝas kaj
evoluas.
Por G.W.F. Hegel antaŭ pli ol ducent jaroj ankoraŭ ne estis prob-
lemo skribi “mondhistorion” el sia dialektika pens- kaj vidmaniero,
ĉar li hierarĥie reduktis la eventojn per klasika logiko al dialektikaj
antagonismoj. Same li skribis sian opinion ankaŭ pri la aliaj
mondopartoj (pri kiuj li konkrete nenion sciis), kaj prijuĝis ilin en
sia hierarĥie konstruita sistemo. Tio estas tipe dialektika kompreno
de la historio, al kiu nun alvenis la fino.
Nuntempe ni devas multe pli zorgeme procedi kaj estas pli bone
lasi niajn fingrojn for de aferoj, pri kiuj ni scias nenion aŭ eble nur
malmulte. Eĉ pri aferoj, pri kiuj ni multe lernis, ni ne povas certe
scii la lastan veron, precipe ne en la historio. Ĉiam restas iu
nerespondebla resto, kaj tiu ĉi nescio apartenas same al la vero, kiu
sistemlibere restas malferma por novaj esploroj kaj ekkonoj.
Malgraŭ ĉiu nacia idealismo la reciproka influo de diversaj popoloj
tra la historio estis ĉiam multe pli grava, ol „science” pruvi, kun
multa ŝvito, kio estas origine kaj unike propra, sole karakteriza
naciaĵo. Tiaj konstatoj restis fine tamen necertaj kaj netrafaj, ne
sufiĉaj por scienca kriterio, por fina pruvo.
Ni prenu por ekzemplo la plej konatajn spiritajn kreintojn, kiel
Shakespeare, Goethe, Beethoven. Sendepende de tio, ke ili ne es-
primis sin tiusence, iliaj verkoj estis influataj de diversaj kutimoj,
moroj, pejzaĝoj, kondutoj de diversaj popoloj, kiujn ili ekkonis kaj
kun kiuj ili havis rilatojn. Ni povas diri, ke ili havis fortan eŭropan
influon trans siaj nacioj, sed en iliaj verkoj estas troveblaj ankaŭ
mondvastaj motivoj.
Estas simple sperteble ĉe ili kaj similaj personecoj, ke la difino laŭ
la klasikaj logiko kaj dialektiko ne plu funkcias. Ili ne estas kap-
teblaj en naciaj kategorioj, nek distingeblaj en klasike hierarĥia
ordo. Do kiu estas pli grava, pli bona inter ili, kion la klasikaj
distingo kaj klasifiko ĉiam postulas.
― 66 ―
Se ni aŭdas Mozart, kiu estis en sia tempo kaj ankaŭ por eterne la
plej bona kun sia verko. Ĉu Mozart estis aŭstro? Sed kio estis
Aŭstrio tiutempe? Lando el diversaj popoloj kun pli ol dudek pa-
rolataj lingvoj, kun intelektuloj, interkomunikantaj interpopole en
la latina. Nu, kiu scipovus difini la spiriton de Mozart?
Por la eŭropa historio estas grave montri unuflanke, kiu estas, aŭ
kio povas esti eŭropeca, aliflanke kiu kaj kio jam ne estas tia, por
eviti la impreson, ke Eŭropo volas etendi sin ekster siajn limojn al
la tuta mondo (kion antaŭe ĝi ja celis). Samtempe tio ne signifas,
ke Eŭropo enfermu sin por aliaj mondopartoj, sed inverse. Eŭropo
devas montri sian malferman liberecon, kiun ĝi evoluigis tra
kelkmil jaroj, ĝis ĝi atingis tian staton de ĝi, kiun ankaŭ aliaj
mondopartoj ŝatas transpreni kaj adapti.
Antaŭ ĉio la demokratio estas tiu „spirita-politika eksportartiklo”,
kiun nuntempe ankaŭ multaj ekstereŭropaj ŝtatoj uzas kaj pluevo-
luigas. Ni memoru nur la Unuiĝintajn Ŝtatojn de Ameriko, kiuj pli
sukcese aplikis la atingaĵojn de la Franca Revolucio ol siatempe la
francoj kaj eŭropanoj mem.
Francio denove enkondukis la antaŭan statuson, kaj kelkaj aliaj
monarĥioj eĉ ne ekkonis la signifon de la novevoluinta socia ordo.
La rusia carismo sekve estis forbalaita de terura revolucio. Preskaŭ
samtempe kun la rusa monarĥio, sub la influo de la unua „mond-
milito” disfalis ankaŭ la Aŭstra-Hungara Monarĥio. Ne laste pro
tio, ke la regantoj ne ekkonis, kio estas valora por konservi kaj kio
estas forĵetinda.
Tre bedaŭrinda estis la nescia ignoro de la dum kelkaj jarcentoj
daŭre pozitiva sperto inter la popoloj, kiu estus ankaŭ pluevoluig-
inde uzebla por la eŭropa komunumo. Anstataŭe oni altrudis la dis-
igan naciismon, provante eĉ savi per ĝi la monarĥion.
Eŭropo ne nur eksportis la demokration kaj internaciecon al aliaj
landoj kaj kontinentoj, sed poste ankaŭ reimportis ambaŭ plu-
evoluigitajn politikajn principojn, speciale el Usono. Sur ĉi tiuj du
principoj, demokratio kaj internacieco estas konstruita ankaŭ la
nuna Eŭropa Unio. Kiu, ja kompreneble, devas esti pluevoluigata,
ĉar ĝia nuna stato estas ankoraŭ ne kontentiga.
― 67 ―
La historio kaj kulturo povas esti komprenataj en vera kaj re-

ala sencoj nur dialogike, neniel absolute. T.e. ili ne povas esti
substance difinitaj, kiel en la Novepoko oni provis sub la influo de
la natursciencoj. Ĝis oni ekkonis, ke la natursciencojn mem ne
eblas unusence difini, nur determini laŭ certaj postuloj.
La nova dialogika pensado aperis jam antaŭ ĉirkaŭ pli ol cent
jaroj. Estis la sama tempintervalo, kiam elmergiĝis el simila spirita
profundo ankaŭ Esperanto, la proponata internacia lingvo, pledanta
por la paco jam antaŭ la du mondmilitoj. Bedaŭrinde sen sukceso,
ja ne aŭdita en la milithisteria bruo. La manko de atento daŭris
ankaŭ post la unua mondmilito. La forresto de pripensado kaj
prilaborado de la kruelaj spertoj de la unua mondmilito gvidis al la
dua monda katastrofo (esperebla la tria forrestos).
Unue post la plifortiĝo de la du grandpotencoj trudiĝis la inter-
naciaj rilatoj al dialogika politiko sub la minaco de ambaŭflanka
neniiĝo per atombomboj. Tio, bedaŭrinde, estis ne rezulto de la
intelekta maturiĝo de la homaro, sed nur timo de ekzistada dan-
ĝero trudis rekonsideri alian eblecon, kaj ne nur dialektika volo
konvinki/venki unu la aliajn.
Resume ni povas diri: dialogika prezento de la nove prilaborenda
historio estas la liberiĝo el la konvinka dialektiko. Tiu novo estas
nuntempe urĝe necesa kiel fundamento por la pluevoluigo de la
internacie paca kunvivado de la homaro ĝenerale en la mondo, kaj
konkrete nun en Eŭropo.
Ekde la antikvaj grekoj la eŭropa historio estis dialektike pre-
zentata. Oni volis enkadri ĝin ĉiam en klasike logikajn kategoriojn.
Sed la eventoj neniam lasis tion fari, ili ĉiam ree rompis la fer-
mitajn kategoriojn. Neniam estis sufiĉaj la logikaj kategorioj, por
kapti la historion. La dialektiko ja permesis pli da libereco, sed nur
en antagonismoj, kiuj laŭ la disvolviĝo de la nuntempa historio ree
kaj denove eksplodis kaj kaŭzis terurajn detruojn (vidu la multajn
revoluciojn kaj militojn).
Tiel por la prezento de la historio estas interesa la fino de la dialek-
tiko, kiu sekvigis ankaŭ la finon de la klasike dialektika historio.
Ne la historio mem finiĝis, kiel kelkaj senpaciencaj historiistoj jam
― 68 ―
kredis. La tempo daŭras plu, sed ne tiel, kiel ni pli frue imagis.
Anstataŭ prezenti ion idealisme, estas nun pli bone zorgeme kaj
dialogike atenti la spertojn, do kio okazis kaj kio nun okazas, por
ke ni povu lerni kaj konstrui ion el tio por la estonteco.
Signifa kontribuo por la solvo de ĉi tiuj problemoj estus atenti
krome ankaŭ la proponojn de la eŭrop-politika movado de
Eŭropo-Demokratio-Esperanto.
― 69 ―
Matykó Jenő
― 70 ―
Tartalomjegyzék
I. A kultúrökológia új gondolkodást követel ......................................................73
1. A klasszikus nyelvek fejlődésvonalán megmutatkozik a
kultúrökológia szükséges különbözősége...............................................................73
1.1. A klasszikus nemzeti nyelvek csúcspontja és átmenet a
kultúrökológiához...................................................................................................73
1.2. Az angol elérte a klasszikus nemzeti nyelvek hierarchiájának a
csúcsát.....................................................................................................................75
1.3. A klasszikus hierarchia elégtelensége a nyelveknél.........................................76
1.4. A nyelvi sokszínűség szükségességének felismerése ......................................77
2. A kultúrák sokféleségével kapcsolatos tanulás a természet
követelményeinek a tükrében .................................................................................80
3. Az ökológia mára már bizonyította a dialogikus gondolkodás
szükségességét ........................................................................................................83
4. A kultúrökológia értelmezésének alakulása és jelenlegi feladata .......................84
II. Európa kelet és nyugat között ........................................................................88
1. Hol és mely korból találhatók a történelemben az Európai Unió
számára is hasznosítható szellemi tartalmak?.........................................................88
2. Közép-Európa Kelet és Nyugat között ...............................................................89
3. A dialogikus nemzetköziség kezdete Ausztriában..............................................90
4. A többszörösen mellőzött nemzetközi nyelv ......................................................92
5. Kelet- és Nyugat-Európa megosztottságának átlépése .......................................94
6. Kívánatos volna Európa együvé tartozásának a kutatása....................................95
III. Egy eszperantista diplomata dialogikája ...................................................100
1. A dialogika szükséges az eszperantóban, a politikában és a
dipomáciában........................................................................................................100
2. A dialogikus diplomácia kezdete......................................................................101
3. Konkrét kisérletek átlépni a klasszikát a dialogikával ......................................103
4. A két barát dialogusában tapasztalható a klasszika átlépése .............................106
5. A dialogika példás alkalmazása a nyelvtudományban......................................108
6. Végül egy kis fogalommagyarázat: ..................................................................112
IV. Gondolatok a klasszika átlépéséhez............................................................113
1. Vallási összefüggések.......................................................................................113
1.1. A vallás dialogikus megközelítése.................................................................113
1.2. Teológiai megfontolások ...............................................................................118
2. Szentenciák: állam, család, kereszténység ........................................................119
3. Az eszperantó átlépi a nemzeti nyelvek idiotizmusát .......................................120
V. A klasszikus tragédia tart Európában .........................................................124
― 71 ―
VI. Dialogikus történelem ..................................................................................131
― 72 ―
I. A kultúrökológia új gondolkodást követel

Ez az előadás, két előbbi előadás összetett értelme, mely a
kultúrökológiát magyarázza.
Az első, ismertető előadás 2011-ben a Müncheni Eszperantó
Klubban volt Abram de Swaan könyvéről „A nyelvek társadal-
ma “(Words of the World).
A másik; előadás a „Természet és kultúra ökológiája“-ról szólt,
2014 augusztusában az EDE-Federáció „nyári akadémiáján“
Franciaországban, mely a Grésillon kastélyban volt megtartva.
A mostani előadás címe: Kultúrökológia új gondolkodást köve-
tel, mely a YouTube-on is hallható és látható:
www.youtube.com/watch?v=EP04I9ccHUI
1. A klasszikus nyelvek fejlődésvonalán megmutatkozik a

kultúrökológia szükséges különbözősége
1.1. A klasszikus nemzeti nyelvek csúcspontja és átmenet a
kultúrökológiához
Ahhoz, hogy a gondolkodó ember valamiképpen tájékozódni
tudjon a látszólagosan kaotikus világban, valamilyen rendet és
hierarchiát próbál találni a megfigyelt jelenségekben. A görög
eredetű európai gondolkodásmód sokáig büszkélkedett raciona-
lizmusával, amellyel sikerült a legtöbb esetben szabályosságo-
kat találni, melyeket azután törvényekben rögzített. A történe-
lemben időbe tellett, míg a gondolkodás eljutott annak felisme-
réséhez, hogy ezek a törvények zavarhatják és fékezhetik a to-
vábbi fejlődést.
Jelenünkben az egyes újonnan felfedezett összefüggések, bizo-
nyos együttállásban, a kötött gondolkodásmód relativitására
mutattak rá. Ennek következtében több tudományos kutatásban
megváltoztak a régi klasszikusan hierarchikus rendszer szabá-
lyai (azonban már jóval ezen irányzat tudatossá válása előtt
megkezdődött a különböző művészetekben a klasszikáról való
― 73 ―
leválás). Ezen későbbi felismerések egyike volt a nyelvi hier-

archia relativitása.
A klasszikus nyelvtudomány múltbeli törekvéseinek egyike volt
az illető nemzeti nyelv különlegességének a kimutatása a nyelv
saját eszköztárából. Ezzel kívánta megindokolni a hierarchiában
magasabb helyet elfoglaló beszélők nyelvének elsőbbségét a
társadalmilag alattuk lévők nyelve felett. A globalizáció leg-
újabb tapasztalataiban és az újabb kutatások fényében nyert bi-
zonyítást, hogy nem léteznek ilyen objektív kritériumok a nyel-
vek hierarchikus megkülönböztetésére; többek között a szocio-
lógiában, pszichológiában, szociálpszichológiában és politoló-
giában, melyek a klasszikus rendszerek határaiba ütköztek, és
így lehetővé tették a kilépést az addigi, a további fejlődést gátló
keretekből.
Ezen, viszonylag új tudományok felismerései révén megvilágo-
sodtak bizonyos összefüggések a nyelvészetben is. A klasszikus
nyelvészet átláthatóbbá vált, és tudatosultak a korábban egybe
tartozni látszó, de más módszereket igénylő részterületek. A
nyelvek ugyanis önmagukban összetett jelenségek, ezért tudo-
mányosan elfogadható ítéleteket csakis a megfelelően elkü-
lönített területeken lehet alkotni.
Néhány olyan fontos kutatás történt az előbb említett tudomány-
ágakban, amelyek a valósághoz jobban közelítő felismeréseket
tettek lehetővé a nyelvészetben is. Ezek egyike Abram de
Swaannak a „nyelvek társadalmáról” szóló szociolingvisztikai
műve (Words of the World). Ez a kiemelkedő tudományos kuta-
tómunka jelentős hatást gyakorolt a klasszikus nyelvészet értel-
mezésére.
Ezt a nyelvészetre gyakorolt hatást Hegel idealista filozófiájá-
nak jelentőségével hasonlítanám össze. Amint Hegel filozófiá-
jában az európai idealizmus eljutott abszolút csúcspontjára, ez-
zel a munkával az idealista klasszikus nyelvészet szintén elérte
csúcspontját.
E felismerés nyomán a klasszikus nemzeti nyelvek versengése
értelmét veszítette, mert a fejlődés elérte a csúcspontját. De
― 74 ―
ugyanakkor meg kell említenünk, hogy az eredeti szándék, a vi-

lág nyelvi problémáinak minőségi (demokratikus) megoldása az
egész világon nem valósult meg. Ezért szükségessé vált a to-
vábbi fejlődés, immár új minőséggel.
1.2. Az angol elérte a klasszikus nemzeti nyelvek hierarchi-
ájának a csúcsát
De Swaan tudományos kutatómunkája során kimutatta, hogy az
angol a globalizáció során olyan abszolút csúcspozíciót ért el,
amelyet más konkurens nemzeti nyelv belátható időn belül vár-
hatóan nem lesz képes felülmúlni. Ebből arra a következtetésre
jutott, hogy haladéktalanul be kell vezetni az angolt a nem-
zetközi kommunikáció nyelveként.
De amint a hegeli filozófia nem érte el a csúcspontját és végét,
hanem csak az idealizmus, ugyanúgy a klasszikus nyelvészet
sem, ezért a fejlődés szükségszerűen tovább folytatódik más
módszerekkel és eszközökkel.
Történelmi tapasztalatokkal bizonyítható, hogy az emberiség
társadalmi fejlődése a különböző világrészek kultúráinak viszo-
nyai között ment végbe (ennek ékes bizonyítéka az USA).
Azonban nem tudhatjuk, mi fog történni a további fejlődés so-
rán, ha a különböző nyelveken megvalósuló kultúrák különbö-
zőségei egyre inkább elhalványulnak.
De Swaan elemzése lehetővé teszi a nyelvi problémák tisztázó
áttekintését új, szociolingvisztikai szemszögből, főleg politikai
közgazdasági és olyan általánosan alkalmazott vizsgálati mód-
szerekkel, amelyek feloldják a klasszikus nyelvészet önmagába
fordulását. Azonban a ténylegesen újrarendezett, reális nyelv-
hierarchiája elmarad a jelenleg társadalom-lélektanilag és fejlő-
déstörténetileg szükségessé váló új módszer mögött. Azaz az új,
dialogikus gondolkodás szükségessége, nemzetközileg bővülő
tudásával, egyre sürgetőbben mutatkozik meg a globalizáció ak-
tuális történéseiben.
Igaz, hogy kutatása egyetemes módszert alkalmaz, és átfogó,
egyetemes képzést javasol, de módszere ellenére is megragad a
klasszikus hierarchiában, melynek eljutott a határához.
― 75 ―
1.3. A klasszikus hierarchia elégtelensége a nyelveknél

1.3.1. A globalizációval és az információáradat megjelenésével
a világon eljutottunk egy olyan állapotba, amikor is az informá-
ciók kifejezésének új lehetőségei váltak szükségessé ‒ az iro-
dalmi nyelvek relatív esztétikájának mellőzésével. Ezért meg
kell különböztetnünk az irodalmi nyelvet a közvetlen infor-
mációk nyelvétől. Ugyanis azt, hogy valamely szöveg (vagy
nyelv) szép-e vagy sem, nem objektív kritériumok határozzák
meg, hanem csupán szubjektívek. A szubjektív megítéléshez és
a viszonylag pontos megértéshez viszont pszichológiai magya-
rázatra van szükség.
Hogy egy kifejezés vagy a szavak elrendezése valamely szöveg-
ben szép-e az illető nyelv vonatkozásában, függ a vele kapcsola-
tos pozitív eseményektől és tapasztalatoktól. A saját nyelvünk-
ben észlelt negatívumokat hajlamosak vagyunk elfelejteni. Ezért
idővel a saját nyelvünkben kifejezett jelenségek kellemesebb-
nek, esztétikailag szebbnek tűnnek, mint a nem megszokott ide-
gen nyelvekben. Azonban ennek felismeréséhez már társada-
lom-lélektani érzékenységre van szükség.
1.3.2. Az igazi nehézségek a nyelvek egymás közötti viszonyai-
ban akkor kezdődnek, amikor a meggyökeresedett szokások
más nyelvek szokásainak dialektikus ellentéteként jelennek
meg, és megkezdődik az ellentétek harca, ugyanis a többiekhez
viszonyítva a saját nyelvünk tűnik számunkra a legszebbnek,
legjobbnak, legtökéletesebbnek. És ekkor elkezdődik a merev
eszmék kultúrharca.
A pszichológia felismerései nyomán a nemzeti nyelvek hierar-
chikus értékei relativizálódnak, és lehetővé válik a nyelvek más
nézőpontból való vizsgálata. A rugalmasabb nyelveket ma-
gasabbra értékelik a nyelvi minőség megítélése során, sőt a ter-
vezett nyelveket is, ugyanis ezek ezen új látásmód szerint több
előnnyel járnak, mint a klasszikus nemzeti nyelvek.
1.3.3. Vagy a szociológiai szemléletmód is rámutathat a régi
nyelvi hierarchia tarthatatlanságára, ugyanis a nyelvészetben is-
― 76 ―
mert, hogy nem csak népi vagy nemzeti hovatartozás, hanem a

különböző társadalmi rétegek, osztályok, kasztok nyelvhaszná-
lati módja szerint is lehet különbséget tenni. A klasszikus mód-
szer szerint a 18-19. században a nyelvek a latin mintát alapul
vevő standardizálásra, szabályozásra törekedtek egy irodalomra
és tudományokra alkalmas normalizált köznyelv kialakítása cél-
jából. Ezt a normalizált köznyelvet beszélték azután hamarosan
a társadalom magasabb rétegeiben, míg a köznyelv dialektusai
megmaradtak az alsóbb rétegekben.
1.4. A nyelvi sokszínűség szükségességének felismerése
1.4.1. Az eszperantó a nemzeti nyelvek fejlődéstörténetéhez vi-
szonyítva a racionális rendezés és standardizálás állapotában
van, és elérte ennek a fejlődésmódnak a legmagasabb fokát.
Azonban éppen itt lehet igazán felismerni a nyelvi építkezés ha-
tárait, és elismerni minden más, akár a legkisebb nyelv eredeti
értékét. Azonban az eszperantó nem törekszik szupernyelvi sze-
repre, hanem keletkezése pillanatától kezdve, amikor is külön-
böző nyelvekből jött létre, közvetítő nyelvi (inter-lingvo) sze-
repre törekedett.
Jelenünkben is érvényesül még a nemzeti nyelvek egyszerű be-
szédmódokban történő megmerevedése, gyakran egymás elleni
harcban is. Más a helyzet a kisebb nyelveknél, amelyek legtöbb-
ször továbbra is őrzik eredeti értékeiket, amelyeket a legújabb
felismerések szerint óvni kell, mivel globális társadalom-
lélektani egészségünk ezek megőrzésétől függ. A dialektusok
tovább élnek a nagy klasszikus nyelvekben is, legtöbbször az al-
sóbb társadalmi rétegekben. Ezt értékként nagyon gyakran csak
az igazi irodalmárok ismerik fel. Hasonló a helyzet a kisebb né-
peknél is, amelyek a földünkön a nagy kereskedelmi-technikai
kultúráktól távol élnek. A klasszikus nyelvektől eltérően, ame-
lyeknél az ellentmondás önmagában is felismerhető.
Másrészt minden nemzeti nyelv szeretné egyediségének és ere-
detiségének a látszatát megőrizni, igazolva ezzel igényét arra,
hogy tökéletességével vezető szerepre érdemes. Másrészt tö-
kéletességüket más nyelvekből vett elemekkel igyekeznek meg-
― 77 ―
erősíteni, a történelem során először a görögből és latinból, jele-

nünkben pedig más nyelvekből átvett idegen szavak révén.
Azonban (nacionalista okokból) nem szívesen ismerik el, hogy
nincs más választásuk, amennyiben a tudományos fejlődés ma-
gas szintjén akarnak maradni.
1.4.2. Az eszperantót nem terhelik ilyen problémák és önellent-
mondások. Tudatában van szerkesztettségének és tökéletlen-
ségének, ezért mindenkor nyitott külső befolyásokra és ésszerű
módosításokra.
Umberto Eco is kereste a tökéletes nyelvet (amelyet persze nem
talált meg). Már maga a kérdésfeltevés is a klasszikus módszer
szerint történt. Olyasvalamit keresett, ami korábban, a legújabb
ismeretek szerint is már ismert volt. Irodalmi játszadozásra és
szórakozásra persze elég volt, mivel a kérdésre a válasz eleve
adott volt: nem létezik tökéletes nyelv.
Korunkban a kérdés még inkább aktuálissá vált: melyik nyelvet
válasszuk a realitás adott területén belül ahhoz, hogy a legadek-
vátabb módon fejezhessük ki az információkat? Melyik nyelv
az, amelyik a leginkább alkalmas pl. valamilyen természetes ál-
lapot, szerelmi viszony, különböző titkok, nemzetközi viszo-
nyok, és így tovább, kifejezésére?
A valóság mindezen területeire kereshetjük a leginkább alkalmas
nyelvet, a klasszikus nemzeti nyelvek kínálatán kívül is, esetleg
egy természetközeli népnél, esetleg egy pidzsin nyelv vagy mű-
vészien szerkesztett tervezett nyelv formájában. De választhatunk
a klasszikus nyelvek hierarchiáján kívül is, bár, főleg a gondol-
kodásunkban (valljuk meg, elég naivul) a klasszikus nyelvek kö-
zött véljük megtalálni az abszolút tökéletes nyelvet.
1.4.3. A klasszikus nyelvprobléma leginkább ott kezdődik, ami-
kor a saját nyelvemet minden másik nyelv fölé kívánom helyez-
ni, és szubjektíven állítom a sajátom egyedülálló értékét. Ez ki-
váltja (nagyon is érhető módon) a másnyelvűek nemtetszését,
akik persze éppen annyira meg vannak győződve saját nyelvük
egyediségéről, és elkezdődik a dialektikus harc a győzelemért és
a saját igazságért.
― 78 ―
De jelenünkben már általánosan felismerést nyert a dialektikus

meggyőzési módszer határa, így a nyelvek harcának immár
semmi értelme sincs. A dialektika leáldozásakor éppen a nyel-
vészeknek kellene felismerniük a kommunikáció új, dialogikus
módszerét. Ugyanis ezt a módszert korábban már alkalmazták a
történelem során az azonos nyelvet beszélők saját nyelvük fej-
lesztésénél. A probléma akkor merült fel igazán, amikor néhá-
nyan eltávolodtak ettől, és a saját nyelvüket a hierarchia csúcsá-
ra helyezve, nem akarták elfogadni a többi nyelv létjogosultsá-
gát. Ez azonban tulajdonképpen érthető is, ugyanis nem tudtak
kibújni a bőrükből, mivel a történelemben a klasszikus gondol-
kodás módszerét sajátították el.
1.4.4. De Swaan rámutatott a nyelvi rendszerek globális hierar-
chiájára, amely egybeesik az államok globális gazdasági-politikai
rendszereivel; hogy a nyelvi különbözőség maga az egész világon
a különböző nyelveket beszélőkkel függ össze. Ennek a ténynek
véleménye szerint idáig nem szenteltek elegendő figyelmet, amit
vizsgálata során ki is mutat. Klasszikus hierarchikus rendszere-
zése azonban a továbbiakban érthető módon nyitva hagy néhány
aktuális problémát és kérdést. Azaz hogy a társadalmi-gazdasági
modell szerinti hierarchikus rendszer képes-e új felismerésekre a
további fejlődést, a nyelvi hierarchiában leírt nyelvproblémák
demokratikus megoldását illetően.
Különösen a klasszikus nyelvészetben hanyagolják el a külön-
böző nyelvek közötti viszonyokat. Azonban minden vizsgálat,
amely a többnyelvű beszélők viszonyaiban meglévő különböző-
ségre mutat rá, elengedhetetlenül fontos a modern nyelvészet,
azaz az interlingvisztika számára, A társadalmi-gazdasági is-
mérvek szerinti hierarchikus megkülönböztetés önmagában nem
elegendő, sőt csak zavar és akadályozza a további fejlődést egy
nyitott, korunknak megfelelő interlingvisztika felé, amely fel-
váltja, azaz átlépi az idealisztikusan hagyományos nyelvészetet
Ugyanis éppen a nyelvek hierarchiája nem bizonyítható. Ez a
modern nyelvészet jelenkori felismerése. Természetesen jó,
hogy de Swaan rámutatott a nyelvek globális összefüggéseire,
azonban társadalmi-gazdasági megközelítésű hierarchiája aka-
― 79 ―
dályozza a szükséges nyelvészeti, sőt az általános emberi to-

vábbfejlődést is.
1.4.5. Nyelvi hierarchia a klasszikus nyelvészetben csak szub-
jektív állításokkal létezhetett, a viszonyok valós elemzése nél-
kül. Azonban új a nyelvészetben, valamint a társadalomtudo-
mányokban általában a korábban a klasszikus történelmi perió-
dusokban kialakult abszolút hierarchia tényleges relativitásának
a felismerése.
A legújabb tapasztalatok és tudományos megfigyelések szerint a
világ ideális egység felé való törekvése meghiúsult, ezért a
klasszikus gondolkodás abszolút hierarchiája sem érvényes töb-
bé. Mivel a tudomány nem képes egységesen megragadni a vi-
lágot, megmutatkozott a természet, kultúra és szellemi sokféle-
sége megőrzésének a szükségessége, hiszen nem tudjuk, nincs
tapasztalatunk, mi történne, ha a világot egyoldalúan uniformi-
zálnánk.
Különböző kutatások kimutatták, hogy szükség van arra, hogy a
sokféleségben az egyes elemek kölcsönösen kiegészítsék egy-
mást. De mi történik, ha hiányzik néhány olyan elem, amely
idáig mindig megvolt a történelem folyamán? Mi történik a
szellemi fejlődésünkkel, ha eltűnik néhány olyan kultúra és
nyelv, amelyek idáig, még ha nem is mindig közvetlenül észlel-
hető módon, de a háttérben hatással voltak a világkultúra össze-
tételére?
Az utolsó ez irányú nagy munka a szociolingvisztika új tudomá-
nyában, de még a régi, idealisztikus gondolkodásmód jegyében
Abram de Swaané volt, aki elérte a klasszikus nyelvészet csú-
csát és határát. A fejlődésnek ezen felismerés alapján teljesen
más irányban kell haladnia, egy újfajta gondolkodás által fém-
jelzett új irányban.
2. A kultúrák sokféleségével kapcsolatos tanulás a termé-
szet követelményeinek a tükrében
2.1. A természet tudományos megfigyelése során világossá vált,
hogy a földön való további létezéshez és az élhető környezet
― 80 ―
biztosításához elengedhetetlen a fajok sokféleségének a megőr-

zése.
A természet ökológiája az utóbbi időben aktuális témává vált.
Megmutatkozott a föld nyersanyagkészleteivel való megfontolt
gazdálkodás szükségessége a jövőben. Ez a föld minden lakóját
egyformán érinti. Azonban az érdekek különbözőek maradtak.
Ezért a probléma politikai dimenziót is kapott. A megvalósításra
környezetvédelmi pártok is alakultak.
A legtöbb tudományos fogalom a régi görögből származik, ahol
az ökológia egy ház gazdálkodását jelentette. A ökológia mai je-
lentése közel áll a régi görögéhez azzal a különbséggel, hogy itt
már figyelembe kell venni (itt jön be a logika) a használt anya-
gok optimális mennyiségét is. Újdonság, hogy megtapasztaltuk
a föld házszerűségét, azaz ökológiai egymásrautaltságát. A
klasszikus görög gondolkodás számára csak a saját ház volt a
fontos.
Megrázkódtatásként érte a világot, amikor nyilvánvalóvá vált,
hogy az emberi társadalmak dialektikusan, a klasszikus gondol-
kodás szerint már nem különíthetők el ellentétek mentén. Mert
jelenünkben az egész van veszélyeztetve. Ezért az egész gon-
dolkodásmódot kell megváltoztatnunk.
A filozófia már jó száz évvel ezelőtt figyelmeztetett a bekövet-
kező problémára. Mostanra már egyértelművé váltak azok a ter-
mészeti tények, amelyek következtében meg kell változtatnunk
gondolkodásmódunkat. Azt mondhatjuk, hogy az új, modern ér-
telemben vett ökológia bizonyítékkal szolgált az új dialogikus
gondolkodás fontosságára, azaz a természethez való dialogikus
viszonyunk szükségességére.
Tudományosan bizonyított tény, hogy az embernek a túléléshez
szüksége van a természetre. Viszonya a természethez nem me-
rülhet ki csupán a természet kiaknázásban, hanem gondolnia
kell a megóvására is. Tudományos megfigyelések és kísérletek
megmutathatják a jövőbe vezető utat az emberiség földön való
tartós megmaradása érdekében.
― 81 ―
Ezen új gondolkodásmód szerint, amely most a természethez

való viszonyban is megnyilvánul, világossá vált az is, hogy az
élhető természethez szükség van a fajok sokféleségére. Ez azt
jelenti, hogy meg kell változtatnunk gondolkodásmódunkat,
ugyanis a klasszikus gondolkodás képtelen érzékelni az aktuális
problémákat. Dialogikus viszonyokat kell találnunk a sokféle-
ségben a megfelelő viszonyok kialakítása érdekében a jelenben
és a jövőben is.
2.2. De az ember számára nemcsak a természet létezik, és az
embernek nemcsak természeti környezetre van szüksége, hanem
a továbbélés megfelelő társadalmi-kulturális környezetet is
igényel.
Történelmi tapasztalatok és kutatások kimutatták, hogy az em-
beriség szellemi továbbfejlődése a különböző kultúrák egymást
megtermékenyítő kölcsönös viszonyában jött létre.
Ahogyan az élhető környezethez szükség van a természet sokfé-
leségére, ugyanúgy az élhető emberi környezethez is szükség
van kulturális sokszínűségre a lehetséges szellemi továbbfejlő-
dés érdekében.
Amint a kultúrökológia a kulturális diverzitás megóvásának és
fenntartásának az eszköze, úgy a természetökológia a természeti
környezet megóvásának és fenntartásának az eszköze.
A tudomány viszonylag rövid ideje foglalkozik a környezetöko-
lógia témájával és problematikájával. A kutatás ténylegesen
még a kezdeténél tart ‒ az ökológia, kultúrtörténet, antropoló-
gia, biológia, szociológia, pszichológia, szociálpszichológia, po-
litológia stb. interdiszciplináris mezsgyéjén. Különböző tudo-
mányok között.
Itt jegyezzük meg, hogy az eszperantó a számára már kezdetek-
től fogva „otthonos“ és természetes közbenső szférában, a
„köziségben“ (inter-eca sfero) mozog, amelyben tulajdonkép-
pen létrejött, fejlődik, és továbbra is működik.
Ebben a közbenső szférában, köziségben megy végbe a klasszi-
ka, azaz a klasszikus nyelvek és a klasszikus nyelvészet átlépé-
se. Ezért az eszperantó a maga nemzetköziségében nem ellen-
― 82 ―
sége a nemzeti nyelveknek, mivel a köziség tartósan csak vala-

mik között lehetséges. Azonban ennek felismerésére már nem
elegendő a klasszikus gondolkodás, hanem az új és jelenleg
egyedül aktuális dialogikus gondolkodásra van szükség.
Erre immár a természetben is szükséges van. Már nem elegen-
dő, ha a természetet használjuk, kihasználjuk vagy uraljuk, ha-
nem dialogikus értelemben egy élhető viszonyt kell kialakíta-
nunk vele. Azaz figyelnünk kell rá, hogy mit kész és mit tud
még adni az embernek, dialogikus partnerének egy fenntartható
együttélés keretében.
3. Az ökológia mára már bizonyította a dialogikus gondol-
kodás szükségességét
A filozófia már a huszadik század elején felhívta a figyelmet er-
re az új gondolkodásmódra, azonban csak kevés megértésre ta-
lált. Először két borzalmas háborúnak és néhány katasztrófának
kellett bekövetkeznie, hogy az emberiség a klasszikus erények
mentén működő világ határaiba ütközzön. Az új gondolkodás-
mód először a nemzetközi politikában jelent meg, amikor a po-
litikusok a dialogikus módszer alkalmazására kényszerültek a
klasszikus dialektikus meggyőzés helyett, amely korábban min-
dig háborúkban csúcsosodott ki.
Az ember természethez és egymáshoz való primitív viszonyulá-
sában a másik legyőzése és elnyomása érvényesült. Valójában
ez a gondolkodásmód mind a mai napig megmaradt a klasszikus
dialektikában, és nem is olyan régen még érvényesült is, míg-
nem többek között az ökológia révén tudatossá nem vált a dialo-
gikus gondolkodásmód szükségessége.
A 20. század végén a tudományos megfigyelés számára világos-
sá vált, hogy a természeti erőforrások korlátlanul már nem ak-
názhatók ki. A természethez való másfajta viszonyulást kellett
kialakítani. Azaz nem csak uralni, alávetni, használni kell a ter-
mészetet, hanem egyfajta fenntarthatósági viszonyt kell vele ki-
alakítani. Azaz a természet oldaláról is kell közelítenünk a
kérdéshez, nem csak a sajátunkról, és ez valójában már dia-
logikus gondolkodás.
― 83 ―
Ezzel szükségszerűen érthetővé vált a dialogika. Már nem volt

elegendő (amint az az eszperantistáknál már kb. 130 éve műkö-
dik) jó szívvel viszonyulni embertársainkhoz (persze ez is na-
gyon szép és jó), hanem elengedhetetlenné vált (amennyiben
még élni szeretnénk ezen a bolygón), hogy komolyan vegyük
embertársainkat és a természetet.
A társadalom-lélektani kutatások kezdete óta ismert a tudomány
számára, hogy az embernek létezéséhez szüksége van a másik
emberre a társadalom diverzitásában. Azaz az ember önmagá-
ban képtelen létezni. Ez ugyanolyan dialogikus felismerés a hu-
mán tudományok terén, mint a természettudományokban a ter-
mészet ökológiailag szükséges sokfélesége.
Ezekből a felismerésekből logikusan következik a kultúra
ökológiája: a különböző kultúrák (így a nyelvek), valamint a
természet diverzitásának a védelme.
Ennek következtében megjelentek a társadalomban a természeti
környezet védelmét célzó politikai mozgalmak. Egyre inkább
erősödött az állampolgárokban az élettérért való közvetlen fele-
lősség tudata.
Hasonló módon tudatosítani kell a politikai mozgalommal a
kultúrökológia szükségességét. Meg kell védenünk a kulturális
és nyelvi különbözőséget a világon. Hogy ez hogyan valósítható
meg, erre az eszperantónak már vannak konkrét dialogikus ta-
pasztalatai, amelyek bárhol felhasználhatók a világon.
Ezek között az új ökológiai körülmények között sokkal köny-
nyebben megérthető, ténylegesen és általánosan is, az új dialo-
gikus gondolkodás értelme.
4. A kultúrökológia értelmezésének alakulása és jelenlegi
feladata
A klasszikus meghatározás szerint a kultúrökológia az etnoló-
gia részterülete, amely a társadalom és a természeti környezet
viszonyát vizsgálja. Szerinte a természet elleni harc az a terü-
let, ahol az embernek helyt kell állnia.
― 84 ―
Ez azonban manapság már egyáltalán nem elégséges. A kul-

túrökológia mai értelmezése szerint abszolút különbség van a
jelenleg aktuális dialogikus gondolkodásmód és a régi klasszi-
kus dialektika között, amely szerint a környezet elleni harc és
önmentő védekezés áll a középpontban.
Azonban a kultúrökológia mára már önálló, aktuális tudomány-
nyá fejlődött, amelynek a kultúrák egymásra gyakorolt dialogi-
kus hatásait és szükségszerű diverzitását kell vizsgálnia.
Valójában azonban nem csak a kultúráknak a természethez való
viszonyát és a természetnek a kultúrákra gyakorolt befolyását
kell vizsgálnunk, hanem a különböző kultúrák egymáshoz való
viszonyát, egymással való kapcsolatait is. Mégpedig a termé-
szetben szükségszerűen meglévő sokféleség mintájára. De egy
önálló tudomány keretében, amely főleg a kulturális diverzitás-
sal foglalkozik, és amelyet lényeges módon meghatároznak a
nyelvi különbségek.
Julian Haynes Steward, a modern ökológia megalapítója meg-
lehetősen általánosan fogalmaz: „A kultúrökológia azon folya-
matok vizsgálata, amelyekkel egy társadalom a környezetéhez
alkalmazkodik.“
Ez a meghatározás magába foglalhatja a kultúrökológia jelenle-
gi értelmezését is, ugyanis az emberi környezet a legújabb inter-
diszciplináris tudományos kutatások (biológia, szociológia,
pszichológia, politológia stb.) szerint csak akkor élhető, ha ma-
gába foglalja a természeti és kulturális diverzitást.
Az ökológia fogalma a klasszikus tudományos gondolkodásban
szorosan összekapcsolódott a biológiával és a darwinizmussal,
amely szerint az embernek győzedelmeskednie kell a természet
és a másik ember felett is.
A modern ökológia valójában egészen más célt követ!
Az embernek nem kell többé a természet ellen küzdenie és le-
igáznia, hanem sokkal inkább óvnia kell; nem ellene kell harcol-
nia, hanem dialogikus viszonyt kialakítva, megfigyelnie és
hallgatnia rá (ami mindig is lényeges volt a tudományban), és
tanulnia tőle.
― 85 ―
Így alakult át ‒ az ökológiában is felismerhető módon ‒ a régi

klasszikus tudományos gondolkodásmód az új dialogikus gon-
dolkodásmóddá.
Az ökológia, természetökológia, kultúrökológia, környezetvéde-
lem, fenntarthatóság, társadalmi igazságosság és a dialogikus
gondolkodás: e fogalmak és tudományágak mindegyike szoro-
san kapcsolódik egymáshoz. És az eszperantó keletkezésétől
fogva tartósan kapcsolódik mindezekhez a fogalmakhoz és fo-
lyamatokhoz.
Az eszperantó keletkezésétől fogva szinkronban van a dialogi-
kus gondolkozással, és kapcsolatuk máig is tart, aktualizálódva
a napjainkban szükségszerű természet- és kultúrökológiában.
Ebből az új szociokulturális helyzetből néhány aktuális ösztön-
zés adódik a további ökológiai kutatásokhoz. A kultúrökológia
egészen új és jelenünkben egyre fontosabb feladatai a követke-
zők:
1) Óvni a világ kulturális és nyelvi sokszínűségét. Pszichológiai
kutatások bebizonyították, és egyúttal figyelmeztetnek is, hogy
az ember nem csak társadalmi lényként létezhet. Azaz kulturális
környezetre is szüksége van.
2) Óvni a kulturális szabadságot az agresszív kultúráktól. Ag-
resszív kultúrák fenyegetik a sokszínűséget, amelyek a gyen-
gébb kultúrákat erőszakosan elnyomják és megsemmisítik.
3) Óvni a kulturális környezetet a szellemi szeméttől, azaz a
spamtől. A jelenkor nagy problémája a spamek terjedése, ami
zavarja és megakadályozza, hogy a figyelmet a nagy múltú kul-
túrák létfontosságú minőségeire irányítsuk.
Az 1) pont a Föld nevű bolygónkon való általános emberi léte-
zés létfontosságú előfeltétele.
A 2) és 3) pont, úgy tűnik, dialektikusan kizárja egymást:
‒ egyrészt a korlátlan információszabadság (az interneten)
spamet produkál,
‒ másrészt az agresszív nyelvek, kultúrák elnyomják, akadá-
lyozzák a kisebbségi vélemények megjelenését.
― 86 ―
A kultúrökológia jelenlegi feladata az volna, hogy dialogikus

módon haladéktalanul oldja fel ezeket a dialektikus ellentéteket
a sokféleség létfontosságú szükségességének a tudatában, hogy
lehetővé váljon a kulturális diverzitás továbbfejlődése.
Ezért szükség van a társadalmi-kulturális viszonyok tudomá-
nyos, kultúrökológiai tisztázására: az emberrel foglalkozó tu-
dományok, úgy mint a szociológia, pszichológia, társadalom-
lélektan, antropológia stb. már bebizonyították az emberi létezés
társadalmi függőségét.
Jelenünkben az egyénnek (az emberi jogok alapján) döntési sza-
badsággal kell rendelkeznie abban a társadalomban, amelynek
kulturális befolyásolásában részt kíván venni:
‒ néhány éve ez még lehetetlen volt az állam monopolszerepe
miatt,
‒ a korszerű kommunikációs rendszerek és eszközök megjele-
nésével ez a korlátozás egyre inkább megszűnik,
‒ azonban a közvéleményt meg kell óvni az egyéni önkénytől,
azaz a spamtől.
Minden kultúrszemét az egyén számára, amit nem ért:
‒ ha a kultúrszemét zavarja a környezetet,
‒ ha valaki az egyén számára nem érthető nyelven beszél,
‒ vagy ha valaki nyilvános térben telefonál, és a többiek nem ér-
tik a válaszokat.
Az volna az illő, ha a közös, nyilvános környezetben olyan
nyelven beszélnének, amelyet mindenki megért.
A probléma, mint ismert, nemzetközi környezetben nyilvánul
meg leginkább, amikor különböző nyelven beszélők tartózkod-
nak egy közös térben.
A megoldás erre a problémára már több mint 130 éve létezik, és
az eszperantó nevű nemzetközi nyelvnek hívják.
Az eszperantó konkrét tapasztalatokat is képes nyújtani a hasz-
nálattal kapcsolatban.
― 87 ―
II. Európa kelet és nyugat között

Az Európai Unió szellemi gyökereiről
Az előadás hallható és látható a Youtube-on német nyelven:
www.youtube.com/watch?v=Uu1yZXf5LAM
1. Hol és mely korból találhatók a történelemben az Euró-
pai Unió számára is hasznosítható szellemi tartalmak?
A cél nem ezek közvetlen átvétele volna, hanem hasznosításuk
a jelen viszonyokra való alkalmazás és a múlt tanulságainak le-
vonása után. Ugyanis rendelkezésünkre áll a Habsburg-monar-
chia öt évszázados közép-európai története, amely szembeállít-
ható és összevethető a világtörténelem mai alakulásával.
Sehol a világon nem eresztett a különböző népek államilag szer-
vezett együttélése ebben az időszakban olyan jelentős, a jelen-
kor nemzetköziségét is meghatározó történelmi gyökereket,
mint ebben a térségben. A különbözőségek együttműködése a
művészetben és tudományban segítette az alkotó szellem kibon-
takozását, és jelentős hatást gyakorolt a világra. Egyúttal azon-
ban elősegítette a politikai versengést is a világban.
Emellett hibák is felmerültek az akkori idők társadalompolitikai
helyzetében bekövetkezett változások nem időben történő észle-
lése következtében. Ezek a hibák azután a soketnikumú álla-
mokból összetevődő impérium meggyengüléséhez vezettek.
Ezért nem tudott helyt állni a homogén nemzetállamok verse-
nyében. Nemzetközisége kiépítésére való alkalmatlansága két
elveszített, ún. világháborút vont maga után, melyek után a
győztes hatalmak hét különböző, egymással ellenséges nemzet-
állammá forgácsolták szét a korábbi közép-európai konkurens,
soketnikumú nagyhatalmat.
A nemzetköziség elvét, amelyet a „keleti birodalom“ (Ausztria)
nem tudott kiépíteni, az új Nyugat, Észak-Amerika (USA) való-
sította meg, és vált a legerősebb nemzetközi nagyhatalommá.
Nem utolsósorban a régi Európa szétforgácsolt „keleti birodal-
mából“ kivándoroltak szellemi támogatásával és hozzájárulásá-
val.
― 88 ―
Az utóbbi száz évben nem szívesen beszéltek erről az időről,

sok mindent elhallgattak és több, újonnan létrejött nemzetállam-
ban kiszorították a köztudatból, sőt néhol meg is tiltották. Ezért
számos tény erről az időről feledésbe merült. Száz év azonban
nem nagy idő a történelemben. Különösen miután az újságok, a
rádió, a film, majd a televízió is megörökítette a történteket.
A kutatások az aktuális hatalmi érdekek miatt nem voltak kívá-
natosak, sőt gyakran akadályozták is őket. Azonban a jelenlegi
új hatalompolitikai helyzetben sok minden megváltozott. Ami
korábban tabu volt, egyre inkább érdekli a fiatal kutatókat. Nem
véletlen, hogy az egyesült államokbeli kutatókat mélyreható
vizsgálataik Európába vezették éppen abban az időben, amikor
kultúrájuk az első lépéseket tette. Ugyanis mindaz, ami naggyá
és hatalmassá tette az Egyesült Államokat, megtalálható volt e
régió történelmében.
2. Közép-Európa Kelet és Nyugat között
Európában a „közép” a Kelet és a Nyugat közöttit jelenti, ahol a
sokszínűség találkozik a közös létrejöttének a lehetőségével. A
nyelvi megértés gyökerei mélyen gyökereznek a történelemben,
több mint kétezer évre nyúlnak vissza, azonban az idő során a
nyelvek a megértés teljes hiányáig eltávolodtak egymástól.
Azonban a fejlődés elve lényegében közös maradt, bár a törté-
nelem során többször válaszfalként is jelentkezett.
Ezt általában az európai klasszika fejlődésének nevezzük.
Azonos helyen, azonos időben jött létre, majd terjedt el először
a ma Európának nevezett régióban, később viszont kihatott az
egész világra.
Itt kezdődött meg a szecesszióban a hasadás és a klasszika átlé-
pései, ami különösen jelenünkben vált fontossá. Azaz a görög-
római klasszika átlépései a zsidó-keresztény kultúra révén, ami
a mai napig is tart. A klasszika szükségessé vált átlépésében is-
mét találkozott Európa kettévált kultúrája Keleten és Nyugaton.
Az új gondolkodásmód Nyugaton jelent meg, majd egzisztenci-
ális jelentőségét Keleten ismerték fel.
― 89 ―
Történelmileg nézve néhány évszázaddal ezelőtt jött létre Kö-

zép-Európában az ún. Keleti Birodalom, az Östliches Reich,
Österreich, azaz Ausztria a klasszikus dialektika elvei szerint.
Amint a legtöbb hatalmassá vált állam a történelemben, Auszt-
ria is egy már korábban létező állam romjain jött létre. Miután a
Magyar Királyságot a behatoló török-iszlám hódítók szétverték,
majd a későbbiek során fokozatosan kiszorultak Magyarország-
ról, nyomultak be az osztrákok a felszabadított, valamikori ma-
gyar területekre.
Míg a magyarok a török harcokban véreztek, és elszenvedték a
majd 150 éves hódoltságot, a nyugat-európai népek tovább fej-
lődtek. Nyugaton katedrálisokat emeltek, Magyarországon
templomokat romboltak. Ekkortájt fordította le Luther Márton a
Bibliát, mindenki által elismert köznyelvet adva a németeknek.
És közös ideológiaként megjelent a reformáció, amely Német-
országgá kovácsolta össze a kis német fejedelemségeket.
Mátyás király még Budán és Bécsben székelt. Majd amikor utá-
na a törökök meghódították Magyarországot, kezdett el Ausztria
európai nagyhatalommá emelkedni. Észak-Magyarországra,
ahová a török hatalom már nem ért el, az osztrákok már koráb-
ban is benyomultak. Miután a törökök megkísérelték Bécset is
elfoglalni, és a lengyel haderőnek köszönhetően vereséget szen-
vedtek, megkezdődött Magyarország felszabadítása, és ezzel
együtt az osztrákok megjelenése Magyarországon.
A klasszikus-heroikus felfogás szerint a magyarok az európai
kereszténység védőbástyája voltak. Ettől a képzettől a legtöbb
magyar még ma sem tudott megszabadulni. Azonban ez az
egész heroikus elképzelés jelenleg az Európai Unió tovább-
fejlődése szempontjából, a dialektika átlépését követen, inkább
káros, mint hasznos, mégpedig a klasszikus erények átlépésének
általános szükséglete és a jelenkor dialogicitása érdekében.
3. A dialogikus nemzetköziség kezdete Ausztriában
A dialogikus nemzetköziség csírájában már megvolt az osztrá-
kok és a magyarok által tető alá hozott kiegyezésben, amikor is
az uralkodó elit közül néhányan megtanulták a másik ország
― 90 ―
nyelvét. A Habsburg-házban még a császár és a császárnő, sőt

az utódaik is elsajátították a császári és királyi kettős monarchia
mindkét nyelvét. Természetesen ez idő tájt a monarchia még je-
lentős demokratikus deficittel küzdött. Ennek oka egyrészt a
már nem időszerű monarchiában, másrészt pedig az időnként
feltámadó nacionalizmusban keresendő. Mégpedig úgy, hogy a
második döntő módon hátráltatta az első továbbfejlődését.
Az uralkodó elit tehát időben felismerte a dialogicitás szüksé-
gességét, miután a filozófia már túlhaladta a klasszikus gondol-
kodást. Azonban ez a felismerés ennek ellenére még nem tudta
megakadályozni a két dialektikus háborút. Ugyanis a régi ha-
talmi érdekek ki tudták használni és (és nem utolsósorban a for-
radalmakban) egymás ellen tudták hangolni a népeket.
A történelmi kutatásoknak csak később sikerült kimutatniuk,
hogy néhány háttérhatalom is érdekelt volt a háborús esemé-
nyekben. Az egyszerű, naiv népet könnyű volt indoktrinálni, és
különböző ideológiákkal dialektikusan egymás ellen hangolni.
Csak a legyőzésre irányuló dialektika ténylegesen megmutatko-
zó dekadenciáját követően sikerült a klasszikát átlépni a dialó-
gus szükségességének felismerésével, miután azonban a művé-
szet és a gondolkodás ezen már régen túljutott.
A dualizmus az első politikai-szociológiai lépés a klasszikus,
egyoldalú idealizmusból a dialogikus rendszerbe való átmenet
során. Ami történelmileg valójában a Habsburg-monarchiában
ment végbe. Azonban a dualizmus még nem jelentett dialogici-
ást. Ugyanis az Osztrák-Magyar Monarchia tapasztalata meg-
mutatta, hogyan fajul nacionalizmussá a dualizmus a népek köl-
csönös nyelvi megértése nélkül.
Ezen a még csak csírájukban működő, két nyelvet beszélő nem-
zeti parlamentáris demokráciák sem tudtak segíteni, amikor is a
két parlament csak a saját nyelvén tudott vitatkozni, anélkül
hogy megértené a másikat. Csak két egyoldalú demokrácia mű-
ködött közös nemzetközi kommunikáció nélkül. A hiányzó kö-
zös nemzetközi nyelv miatt hiányzott a nemzetközi demokrácia.
― 91 ―
Bécs és Budapest volt az egymástól elkülönülve, németül és

magyarul működő parlamentek központja, csak nagyon kevés,
két nyelven beszélő képviselővel. Különös nehézséget jelentet-
tek a nyelvi akadályok a közös rendeletek és törvények demok-
ratikus elfogadásához szükséges, hiányzó vitalehetőségek miatt.
Ezeket a nehézségeket a császárnak kellett volna megoldania,
aki egyben magyar király is volt, a monarchiában engedélyezett
parlamentekben.
Így a kettős monarchiában a működésképtelenség kétoldalú
volt. Egyrészt a monarchia immár nem volt időszerű, másrészt
pedig hiányzott egy közös parlamenti kommunikáció lehetősé-
ge. E nehézségek megoldása meghaladta az uralkodó képessé-
geit, és felgyorsította a soknemzetiségű állam széthullását.
4. A többszörösen mellőzött nemzetközi nyelv
A probléma a levegőben lógott, és a megfelelő megoldás után
kutattak. Ekkoriban jelentkezett L.L. Zamenhof a művészien
megkomponált Nemzetközi Nyelvével, amelyet később eszpe-
rantónak neveztek el, és amely a kor aktuális nyelvi problémájá-
ra adott választ.
Ha megpróbáljuk beleképzelni magunkat az akkori idők szelle-
mi állapotába, érthetővé válik, miért éppen a kiegyezés idején, a
monarchia területén ismerték fel jelentős értelmiségiek és gon-
dolkodók a nemzetközi nyelv, az eszperantó fontosságát.
Mivel az elitnek csak egy vékony rétege engedhette meg magá-
nak a többnyelvűséget, a kettős monarchia népe megoszlott, ami
a nyelvek versengését illeti, abban a hitben, hogy a saját nyelve
magasabb értéket képvisel. Azonban empirikusan kimutatható,
hogy az értelem fejlődése a kettő vagy több nyelvet beszélőknél
sokkal gyorsabb. Ez az egynyelvű állampolgároknál irigységet
szül, ami később nacionalizmusba torkollik.
A nemzetközi eszperantó nyelv már akkoriban is képes volt, és
most is képes arra, hogy megoldja a magasabb társadalmi réte-
gek és az egyszerű nép közötti megértés közötti klasszikus meg-
osztottságot viszonylag könnyű megtanulhatóságának, egysze-
rű, közvetlen, de a legmagasabb tudományos igényeket is kielé-
― 92 ―
gítő logikájának köszönhetően. Igen, dialogikusságának köszön-

hetően, amelyben maga is született, átlépve önmagában a klasz-
szikát.
Ami minket ebben az összefüggésben ma is különösen érdekel,
az ugyanaz a probléma, ami az európai nemzetközi demokrácia
továbbfejlődését akadályozza. Még mindig hiányzik egy kö-
zös, demokratikusan nemzetközi kommunikációs nyelv az
Európai Unió polgárai számára.
Bár a felső réteg és az értelmiségiek ma is megengedhetik ma-
guknak, hogy akár több nyelvet is megtanuljanak, vagy a tehe-
tősebbek fordítókat alkalmazzanak, mindez az egyszerű nép
számára elképzelhetetlen. Politikailag érthető, hogy az uralmon
lévők nem kívánják a status quo-ból eredő előjogaikat feladni,
és minden erővel ragaszkodnak hozzá. Az ésszerűbb megoldá-
sokat egyszerűen figyelmen kívül hagyják, és féltudományos,
hamis érvekkel visszautasítják vagy nevetségessé teszik azokat.
Ennek kezdete a monarchiákra vezethető vissza, valamint
Oroszországra és Ausztriára, majd folytatódott a nemzetiszocia-
lista rendszerekben, Németországban, Magyarországon stb.,
ahol az eszperantistákat koncentrációs táborokba hurcolták és
meggyilkolták, végül pedig a kommunista rendszerekben, ahol
Szibériába hurcolták és elszigetelték őket.
Amint az eszperantó történetének több mint 130 éves tapaszta-
lata napjainkig is illusztrálja, a mai demokratikus korban az
egyetlen hatékony válasz csak politikai lehet. Főleg azért, mert
mindazok ellenére, amit az eszperantistáknak el kellett szenved-
niük, az elnyomás a ma hatalmon lévők által továbbra is tart.
Már az akkori történelmi időkben, amikor a többnemzetiségű
Ausztriát a győztesek hatalmi érdekei feldarabolták, és a nem-
zetközi nyelv, az eszperantó még fejlődésének kezdeti állapotá-
ban leledzett, reálisan gondolkodó emberek különböző módon
folyamatosan ‒ mind a mai napig ‒ tálcán kínálták, illetve kínál-
ják az igazi megoldást a különböző hatalmi érdekek ellenére.
― 93 ―
5. Kelet- és Nyugat-Európa megosztottságának átlépése

Közép-Európában találkozott Konstantinápoly és Róma máig
tartó keleti-nyugati megosztottsága, amely azután a keresztény-
ség két irányzatában elkülönülve fejlődött tovább. Egyrészt
Róma felé orientálódott a nyugati katolicizmus, másrészt Kons-
tantinápoly felé a keleti ortodoxia. Bár a Habsburgok a katoli-
cizmust támogatták (a protestantizmussal szemben is), történeti-
leg a választóvonal Magyarországon keresztül húzódik, az
„Osztrák Birodalom“ nagyobbik részén. Kezdetben a magyarok
a görög-ortodox kereszténységet vették át. Csak miután az ún.
Szent István koronát kapott a pápától, fordult meg az irány Ró-
ma felé.
Ez a megosztottság mind a mai napig tart a több mint ötszáz
éves vallási, következésképpen kulturális különbségek miatt is.
E megosztottság felszámolásának nehézsége még ma is tapasz-
talható az európai politikában. Aktuálisan ez az utóbbi évtize-
dek több konfliktusában is tetten érhető. Ugyanez a probléma
okozott súlyos konfliktusokat az egykori Jugoszláviában a szláv
népek között, és még ma sem rendeződött megnyugtatóan.
Hasonló a napjainkban Ukrajna és Oroszország között dúló
konfliktus, amely nem csak aktuális hatalompolitikai problémát
jelent, mint ahogyan azt nyugaton gyakran tévesen értelmezik,
hanem mélyebb jelentőséggel bír az ukrán-orosz testvérnép kö-
zös kulturális eredetében, az ortodoxia történetében. És mind a
mai napig felmerül ez a mélyebb véleménykülönbség Kelet és
Nyugat között, amennyiben bizonyos konkrét problémamegol-
dásokról van szó.
Azonban Európa csak akkor tud békésen továbbfejlődni a világ-
ban, ha kielégítő módon megoldódik ez az évszázados megosz-
tottság. Ehhez Közép-Európa nemzetközi tapasztalatainak törté-
nete sokban hozzájárulhat. Konkrét segítséget jelenthet a törté-
nelmi események elemzése. Ebben segítségünkre lehetnek az új
tudományok, amelyek gyökerei az Egyesült Államokon keresz-
tül visszamutatnak Közép-Európába is, többek között a pszicho-
― 94 ―
lógia és a társadalom-lélektan által újonnan kifejlesztett politikai

és történeti pszichoanalízis révén.
Ennek során nem szabad szem elöl téveszteni (ami azonban
gyakran megtörténik), hogy az EU jellege szerint nem álla-
mok birodalmi egysége vagy nemzeti szuverenitása, hanem
a demokrácia dialogikus egysége. Azaz nem önmagában a
nemzetek különbözősége (ilyen egyáltalán nem létezik, mivel
mindig is hatottak egymásra), hanem a különbözőség dialogiku-
san egymásra ható, demokratikusan és tudatosan felvállalt egy-
sége.
6. Kívánatos volna Európa együvé tartozásának a kutatása
Figyelemre méltó, ugyanakkor sajnálatos, hogy az európaiak
maguktól még mindig nem ismerték fel, hogy hol és hogyan ke-
ressék és alapozzák meg az EU történelmi gyökereit. A „Keleti
Birodalomból“, ebből a később kétnyelvű, németül és magyarul
beszélő egykori (több mint száz évvel ezelőtti) „nagyhatalom-
ból” kiindulva mind a mai napig nem sikerült közös munkával
(legalább a történészeknek, ha a politikusoknak nem is) alapos
vizsgálat alá vetni azokat a pozitív tulajdonságokat és hatáso-
kat, amelyek révén ebben az államban egymást termékenyítve
hatott néhány évszázadig az itt élő 10-15 különböző nép. A
kezdeményezés valójában az Egyesült Államokból indult ki.
Itt, Közép-Európában találnak egymásra tarka sokszínűségben
azok a lényeges vonások, amelyekből Kelet és Nyugat építke-
zik. Bár más európai országokban is élnek egymás mellett kü-
lönböző népek, azonban itt találkozik egymással két olyan, kö-
zös európai gyökerű kultúra, amelyek az (európai) történelem-
ben a leginkább el is távolodtak egymástól. Ezt a sokszínűséget
dialogikusan újra összehozni a jelenkor politikájának a feladata
lenne.
A különbségek elemzésével ‒ ott, ahol még fennállnak (egyéb-
ként ez is egy pozitív lehetőség) ‒ egy új összetételű, működő
rendet lehetne teremteni. Azonban e téren is világpolitikai jelen-
tőségű nagyobb különbségek tapasztalhatók, amelyek funkcio-
nális zavarokat okoznak Kelet és Nyugat között, és vannak per-
― 95 ―
sze kisebb különbözőségek is az egyes nemzeti államok között.

Ahhoz, hogy Európát valóban működőképessé tegyük, dialogi-
kus módon fel kell oldani ezeket a különbségeket.
Korunk osztrák és magyar republikánusai még mindig nem ju-
tottak el arra a felismerésre, hogy közös történelmükben sok
olyan politikai tartalom rejlik, amelyekből tudományos vizsgá-
latokkal sokat lehetne tanulni. Helyette mindkét fél a zavaros-
ban halászik, és saját érdekeit keresi. Legalább az észak-ameri-
kai kollégák példáját komolyan kellene venni, akik saját európai
eredetük iránti érdeklődésből már régen elkezdték az ez irányú
kutatást. Ezt a kutatást tovább kell folytatni, nem csak saját ér-
dekből, hanem a közös Európa javára.
A budapesti ELTE egyetem fiatal tudósai és hallgatói már meg-
tették az első lépéseket. Közös munkával lefordították észak-
amerikai tudósok több új munkáját, hogy tájékozódhassanak a
legújabb kutatásokról, új tudományágak, pl. a történelmi és po-
litikai pszichológia eredményeiről.
A kiadó, Hunyady György a bevezetőben így mutatja be a gyűj-
teményt: „A politikai pszichológia importja: mit tudnak ők, amit
mi nem?” Kicsit tágabb megfogalmazásban: mit tudnak ők,
amit mi itt, Európában nem tudunk? Ez talán azért van így, mert
nálunk a klasszikus tudományba vetett hit akadályozza a szak-
maközi együttműködést a különböző tudományágak között.
A klasszika átlépésével a klasszikához képest új tudomány, a
pszichológia döntő lépést tett előre. Ennek gyökerei Amerikán
keresztül Közép-Európába nyúlnak vissza. Legújabb felismeré-
sei és elterjedésük a különböző tudományterületeken, pl. a törté-
nettudományban és politológiában szorosan összefügg a filozó-
fia „új gondolkodásmódjával“.
Fiatal észak-amerikai tudósok megkísérelték a kor új követel-
ményeinek megfelelően pszichológiai módszerekkel megvilágí-
tani és megérteni a történelem és a politika klasszikus értelme-
zésének hátterét és mozgatórugóit. Ugyanis ha a történelmet és
a politikát továbbra is a klasszikus normák szerint akarjuk ér-
telmezni, ez a világ létezését is veszélyeztetheti.
― 96 ―
A „Keleti Birodalom” politikai kortörténetének és többnemzeti-

ségű államának társadalom-lélektani szemléletével, dialogikus
módon olyan viszonyokra és összefüggésekre bukkanhatunk,
amelyek a népek dialektikusan ellentétes megnyilvánulásai mi-
att eddig nem voltak érzékelhetők.
Emellett az eszperantó bevonása sokat segítene annak belátásá-
ban, hogy milyen keveset tudtunk ez idáig a népek egymáshoz
fűződő számos pozitív viszonyáról. A klasszikában idealisztikus
módon eltúloztuk, hogy milyen sokat tudunk, és milyen okosak
vagyunk (különösen az ún. felsőbb osztályok tagjai). Ez azon-
ban a valóságban korántsem így volt. Az eszperantó révén tár-
sadalmi közvetlenség és egyenlőség élhető át, amely mindenki
számára elérhetővé teszi, hogy tapasztalatokat szerezzen a való-
di nemzetköziségről.
Kelet- és Nyugat-Európában a művészet és a tudományok terén
sikerült a klasszikát már régen átlépni. Nyugaton a klasszika fi-
lozófiai átlépése az „új gondolkodás” révén valósult meg. Ezt
egyesek ténylegesen újra felismerték és politikailag alkalmaz-
ták, mégpedig a legmagasabb szinten Kelet-Európában (lásd
Gorbacsov). Tartós alkalmazása sajnos, az ismételt visszaesések
miatt, még várat magára.
A témával kapcsolatos, észak-amerikai szerzők tollából szárma-
zó néhány tanulmányra hívjuk fel az alábbiakban a figyelmet:
Münsterberg, H.: Psychology and History. (1898) Psychological
Review, vol. 101 (1994) no. 230-236
Mc. Guire, W. J.: Uses of Historical Data in Psychology: Comments
on Münsterberg (1899). Psychological Review, vol. 101 (1994) no. 2.
243-247.
1984, Erlbaum, 3-36
Staub, E.: Cultural-Social Roots of Violence. American Psychologist,
vol. 51 (1996) no.2. 117-132.
― 97 ―
Feierabend, I. K. – Feierabend, R. L. - Nesvold, B. A.: Social Change

and Political Violence: Cross-National Patterns. In Feierabend, I. K. -
Sidanius, J. - Pratto, F.: The Inevitability of Oppression and the
Dynamics of Social Dominance. In Sniderman, P. M. - Tetlock. Ph. E.
- Carmines, E. G. (eds.) Prejudice, Politics and the American Dilem-
ma. Stanford. C. A. 1993, Stanford Univesity Press 173-211.
Journal of Personality and Social Psychology, vol. 63 (1992) no. 3.
403-425.
Well-Being of Nations. Journal of Personality and Social Psychology,
vol. 69 (1995) no. 5. 851-864.
Schuman, H. - Rieger, C. - Gaidys, V.: Collective Memories in the
United States and Lithunia. In Schwarz, N. - Sudman, S. (eds.):
Autobiographical Memory and the Validity of Retrospective Report.
New York, 1994, Springer Verlag, 313-333.
Recaled and „Explaned“. Political Behavior, vol. 8 (1986) no. 1. 21-
44.
1975. 1-19.
Schwarz, N.- Wänke, M. - Bless, H.: Subjective Assessments and
Evaluations of Change: Some Lessons from Social Cognition
Research. In Stroebe, W. - Hewstone, M. (eds.): European Review of
Social Psychology, vol. 5 (1994) J. Wiley and Sons Ltd. 181-210.
Histories and Psychobiography: Explorations in Theory and Method.
New York - Oxford, 1982, Oxford Univesity Press, 192-246.
Psychoanalysis. In Wolman, B. B. (ed.): The Psychoanalytic of
History. New York- London, 1971, Harper and Row, 192-231.
Political Systems. In Greenstein. F. I.: Personlity and Politics. New
York, 1975, W. W. Norton and Co. 120-140.
― 98 ―
Tetlock, Ph. E. - Tyler , A.: Churchill´s Cognitive and Rhetorical

Style: The Debates over Nazi Intentions and Self-Gouvernment for In-
dia. Political Psychology. vol. 17 (1966) no. 1. 149-170.
Behavior. In Lau, R. R. - Sears, D.D. (eds.): Political Cognition.
Hillsdale, 1986, L. Erlbaum, 95-158.
(1991) no. 4. 412-418.
Klein, J. G.: Negativity Impressions of Presidential Candidates
Revusited: The 1992 Election. Personality and Social Psychology Bul-
letin, vol. 22 (1996) no. 3. 288- 295.
Iyengar, S. - Ottati, V.: Cognitive Perspektive in Political Psychology.
In Wyer, R. S. , Jr.- Srull, T. K. (eds.): Handbook of Social Cognition.
Murphy, G.- Likert, R.: A Technique for the Measurement of
Attitudes. In Murphy, G. - Likert, R. (eds.): Public Opinion and the
Individual: A Psychological Study of Student Attitudes on Public
Questions, with Retest Five Years Later. New York, 1938 Russel and
Russel, 14-67.
Kerlinger, F. N.: The Measurement of Liberalism and Conservatism:
A Review. In Kerlinger , F. N.: Liberalism and Conservatism. The
Nature and Structure of Social Attitudes. Hillsdale, 1984, L. Erlbaum,
84-93.
― 99 ―
III. Egy eszperantista diplomata dialogikája

Az előadás hallható és látható a YouTube-on:
https://www.youtube.com/watch?v=avD-TnX7dOA
1. A dialogika szükséges az eszperantóban, a politiká-
ban és a dipomáciában
A diplomáciában és az eszperantóban is egyaránt dialogikára
van szükség. Mindkettő feladata a kölcsönös megértés előmoz-
dítása. Ami igazából csak akkor jöhet létre, ha nem csak a saját
igazunkról akarjuk meggyőzni a másikat, hanem megpróbáljuk
az ő valóságát is megérteni. Ez átlépi a klasszikus dialektikát, és
egy új, dialogikus gondolkodásmódot követel meg.
Mivel a dialogikus gondolkodásból doktoráltam, talán érthető,
hogy mindenben, mindenütt és mindenkinél a dialogikus elvet
keresem, különösen most, hogy ez a politikában is égetően
szükségessé vált. Azonban ezt az elvet sajnos még mindig rit-
kán értik meg, és ültetik át a gyakorlatba. A kommunikációban
leggyakrabban még mindig a klasszikus „meggyőző dialektikát”
alkalmazzák, jóllehet az új, dialogikus gondolkodás halasztha-
tatlanul szükségessé vált. Az alábbi gondolatmenetben szeret-
nék rámutatni a diplomáciával és az eszperantóval kapcsolatban
a dialogikus gondolkodás konkrét alkalmazására.
Az aktuális politikában számos példa akad a klasszikus gondol-
kodás átlépésének szükségességére. Itt van például az egyesült
államokbeli választások eredménye, amelyet a győzelem keltet-
te hisztéria miatt még mindig nem sikerült elismertetni. Annak
ellenére, hogy csupán néhány klasszikus tényt kellene elfo-
gadni.
Ide tartozik egy másik, kirívó példa is: a klasszikus leegyszerű-
sítések, amelyekkel az összetett valóságot próbálják primitív
egyszerűséggel fekete-fehér alternatívára redukálni. Gyakran ol-
vashatjuk, hogy Obama (a volt elnök) és Harris (a mostani alel-
nök) fekete bőrű. Vajon ezek a kommunikációs szakemberek,
újságírók, riporterek, akik így írnak, színvakok?! Egyikük sem
fekete vagy fehér. Ha körültekintünk a világban, nem találunk
― 100 ―
egyértelműen fekete vagy fehér embereket. Ha méltányosan

akarjuk kifejezni magunkat: az emberi fejlődés jelenleg legma-
gasabb, dialogikus szintézisét képviselik.
Az ilyen, a valóságtól elrugaszkodott gondolkodásmód a klasz-
szika múltjából következik. Az ilyen eszmék, ideálok, ideológi-
ák és kívánságok meghamisítják a valóságot, és már a múltban
is elég bajt okoztak. Az egyetlen saját igazságról való, minden
más alternatívát kizáró meggyőződés megoldhatatlan konfliktu-
sok forrása volt a történelem során.
Ugyanakkor jelenünkben megmutatkoztak a „meggyőző” dia-
lektika határai, különösen a nemzetközi politikában. Amikor a
nagyhatalmak már nem képesek erőszakkal győzni a másikon,
megjelenik a diplomácia egészen új minőségben, átlépve a poli-
tikában korábbi klasszikus feladatát. Már nem elegendő, ha a
másik népet, a másik államot csupán azért akarjuk (legalábbis
felületesen) megismerni, hogy majd könnyebben kihasználhas-
suk és becsaphassuk, legtöbbször pedig uralmunk alá is hajtsuk.
Mondjuk ki nyíltan: az idegen államokban működő klasszikus
nagykövetségek feladata elsősorban a kémkedés volt.
2. A dialogikus diplomácia kezdete
Nem is olyan régen, körülbelül harminc évvel ezelőtt egy újfajta
(én úgy mondanám) „dialogikus diplomácia” vette kezdetét. Az
új irányba mutató első lépések éppen ott történtek meg, ahol a
diplomácia értéke nem is olyan régen a képmutató hazudozás
szintjére süllyedt. Miután Gorbacsov az „új gondolkodásmódot”
alkalmazta, alapjában véve megváltozott az egész nemzetközi
politika.
Ebben az időszakban kezdte meg diplomáciai pályáját dr. Na-
novfszky György eszperantista moszkvai magyar nagykövet-
ként. Tevékenysége ebben az időben (1992-2005) tizenhárom
évet ölelt fel. A rendszerváltoztatásnak ebben az időszakában
különleges feladat volt olyan embereket találni, akiknek meg-
volt mindkét oldalon a kellő tapasztalatuk és tudásuk, viszont
politikai ideológiák nem terhelték őket.
― 101 ―
Ebből az időtávlatból és a rákövetkező politikai tapasztalatokat

figyelembe véve érdekes megemlítenünk, hogy Nanovfszkyt
nyugdíjazták a szingapúri nagyköveti állásából, jóllehet még
ereje teljében és minden tapasztalata birtokában készen állt a
munka folytatására. Azonban nekem is feltűnt, ha a magyaror-
szági politika akkori alakulását figyelembe veszem, és amit ke-
serű pilulaként le kellett nyelnem, hogy az én balliberális beállí-
tódásomat hazaárulásnak minősült. Azonban mi más lehetne
egy eszperantista, mint balliberális?
Az a dialogikus szellem, amely Gorbacsovval kezdődött, egyre
inkább ellaposodott, és újraéledt a már korábban is olyan sok
szenvedést okozó dialektikus nacionalizmus. Ismét ellentéteket
kerestek és találtak, meghaladott viszonyokat élesztettek fel.
Jóllehet, ezt ne feledjük, a váltás dialogikusan történt. Forrada-
lom nélkül!!! Néhány eszement politikus azonban véres szájjal
háborút kiáltott volna. Hála Istennek, ezek nem voltak többség-
ben. Azonban a demokráciában még nekik is megengedett,
hogy ünnepeljék volt forradalmaikat.
Nanovfszky Györgynél ez a diplomáciában nélkülözhetetlen be-
állítódás már gyerekkorától fogva nyomon követhető. Valószí-
nűleg nagyszülei szellemi hatásával kezdődött, akik (Trianon
után) Kolozsváron éltek. Bár nem egészen közvetlenül (mint az
én esetemben Szabadkán), azonban a nemzetközi tudat motiváló
ereje őhozzá is eljutott.
Gyermekkori élménye, hogy tanulmányait francia nyelvű isko-
lában kezdte, amire nem szívesen emlékszik vissza, de pszicho-
lógiailag bizonyára hathatott rá a nemzetköziség későbbi meg-
élése során. Ezt követően nem érintette kellemetlenül, iskolatár-
saitól eltérően, az orosz nyelv kötelező tanulása. Majd gimnázi-
umi éveiben kezdett az eszperantóval foglalkozni, ami arra ösz-
tönözte, hogy más nyelveket is elsajátítson, és így poliglott em-
berré váljon, ami későbbi diplomácia karrierje során nagy segít-
ségére volt.
Az eszperantó azután végigkísérte egész élete során. Diplomata-
ként különböző világrészeken találkozott eszperantóul beszélők-
kel, akiknél minden alkalommal szíves fogadtatásra talált. Az
― 102 ―
eszperantó mozgalomnak mind a mai napig aktív tagja maradt,

ahol különböző funkciókat is betöltött, és amellyel továbbra is
szoros viszonyt ápol. Eszperantista baráti körökben csak Nanó-
nak becézik.
Nemrég egy könyvet adott ki életútjáról „NANO, egy soknyel-
vű diplomata kalandjai öt kontinensen” címmel, amelyet ifjúko-
ri barátja, Nemere István, ismert író jegyzett le. A könyv eszpe-
rantó, magyar (ISBN 978 963 918927 0), angol, lengyel, orosz,
francia nyelven jelent meg, a német fordítás folyamatban van.
A könyv a dialogika alapformájába van beágyazva. Nemere pár-
beszédes formában vezeti be a beszélgetések témáját, a kérdé-
sekre Nano közvetlenül válaszol. Ami itt különösen fontos,
amennyiben a válaszadás módozatát tekintjük, az az, hogy jól
felismerhető a klasszikus dialógusok átlépése. Míg a klasszikus
párbeszédekben a meggyőzés dominál, például amikor Platón
Szókratész igazságáról akar meggyőzni, az új gondolkodás dia-
lektikája a másik igazságát is szeretné megérteni. Ami ebben az
esetben még különösen érdekes, az az, hogy ez a módszer szo-
rosan hozzátartozik az új diplomáciához és lényegesen az eszpe-
rantóhoz is.
3. Konkrét kisérletek átlépni a klasszikát a dialogikával
Nanónál több konkrét, egyszerű példa is található a klassziká-
nak a dialogikával történő átlépése. Kezdjük például azzal a vi-
selkedésmóddal, amelyre barátja, Nemere egy közös orosz-
országi tartózkodásuk során figyelt fel. Nanovfszkynál elvárás
volt, hogy nagyköveti minőségének megfelelően viselkedjék a
világ különböző prominens személyiségeivel, akikkel gyakran
kellett tárgyalnia. Azonban az ilyen embereknél nem minden-
napi dolog, hogy az egyszerű emberekkel is közvetlenül meg
tudják értetni magukat.
Nanovfszky egyszerű orosz emberekkel is úgy beszélt, mintha
egy volna közülük. Természetesen ebben nagy segítségére volt
jó orosztudása, azonban ez nem minden esetben elegendő.
Szükség van az emberek mélyebb megértésére, amit valószínű-
leg nem lehet csak úgy megtanulni. Vagy rendelkezik valaki
― 103 ―
ilyen képességgel vagy nem. Azonban ez szintén a dialogika

mélyen emberséges voltához tartozik.
Mélyen gyökerező dialogikus jellemének hatása intellektuális
síkon is többoldalúan megmutatkozott. Mint moszkvai magyar
nagykövet dialogikus lépésre szánta el magát, hogy a keresz-
ténységet terhelő ezeréves szkizmát felszámolja. A történelem-
ből ismert, hogy 1054-ben I. Mihály Keruláriosz patriarcha és
IX. Leó pápa vallási nézetkülönbségek miatt kölcsönösen kiát-
kozta egymást. Ennek tragikus következményei lettek: a két
egyházi közösség többszöri békéltető kísérlet ellenére mind a
mai napig nem tudott egymással megbékélni.
A pannonhalmi apátság ezeréves fennállása alkalmával 1996-
ban megszervezte II. János Pál pápa látogatását. Erre az alka-
lomra Nanovfszky nagykövet megpróbálta meghívni az orosz
ortodox egyház vezetőjét is abban a reményben, hogy a két
egyházfőnél történelmi kézfogásra kerül sor.
Az előkészületek ígéretesek voltak: a pápa és a patriarcha is sze-
mélyesen egyetértett a találkozóval. és már csak a Szent Szinó-
dusnak kellett rábólintania. Vatikánból megérkezett a jóváha-
gyás. Moszkvában viszont Jelcin betegségét ürügyül hozták fel,
így a patriarcha nem hagyhatta el Moszkvát.
Amennyiben az események másképpen alakultak volna, mint
ahogyan alakultak, egy ezer éve húzódó, a kereszténység szem-
pontjából fontos eseményre kerülhetett volna sor. Ehhez tegyük
még hozzá, hogy a jelen történelmi korban a Földnek nevezett
bolygón való közös létünk egy általánosan szükséges kommuni-
kációs módtól, a dialogikától függ.
Hol maradt annak a zsidó fiatalembernek a megértése, aki saját
népét azért árulta el, hogy az egész emberiséget megváltsa?
Ezért hagyta, hogy a klasszika keresztre feszítse. Ennek a tett-
nek az egyszerű igazsága teljes világossággal a történelmi je-
lenben bizonyosodott be. Ugyanis ha mindenki hagyja magát
keresztre feszíteni, nem marad más, aki keresztre feszít. Tehát a
lét megmarad ‒ ha szabad akarattal a létet választjuk. De ha
mindenki klasszikus hősként győzelemre tör, az emberiség kiirt-
― 104 ―
ja saját magát, és a végén csak egyetlen ember marad. Azonban

mint emberek csak másokkal együtt létezhetünk.
De ha még a keresztények sem értik meg ezt az egyszerű igaz-
ságot, mit kezdjenek vele azok, akik még mindig a klasszikus
viselkedési formákban, a hősiességben bíznak és hisznek? Siral-
mas, mennyire sikerült a klasszikának a kereszténységet eltéríte-
nie, vagyis nem azt láttatnia, ami valójában van, hanem csak
azt, amit „én akarok“.
És bár már a klasszikus tudomány is részben belátta a dialogika
szükségességét, de konkrétan még mindig nagyon kevesen, csak
az erre képesek, alkalmazzák. Örvendetes, hogy sokan akarják,
de csak kevesen tudják, hogyan is működik valójában. Legtöbb-
ször összekeverik a dialektikával, azaz a saját igazukról akarják
meggyőzni a másikat.
Bár Nano egyik felekezethez sem tartozik, amelyek vezetőit egy
közös kézfogásra össze akarta hozni, e kísérlet mögött azt a mo-
tivációt fedezhetjük fel, amely az eszperantó és a diplomácia ha-
tókörébe tartozik. Egyébként mély emberi tisztelettel említi,
hogy nagyszülei az unitárius felekezethez tartoztak, amely szü-
lei nevelése révén valószínűleg rá is hathatott.
Ez a hatás az eszperantón keresztül közvetve feltételezhető Na-
nónak a keresztény vallás szkizmájához való viszonyában. Kon-
stantinápoly és Róma szétválása után körülbelül ötszáz évvel a
szkizma szellemisége a protestantizmusba, majd kegyetlen fele-
kezeti háborúkba torkollott, és a párbeszéd hiánya miatt két vi-
lágháborúval folytatódott. A 20. század második felében a poli-
tika megtapasztalta e szellemiség határait. Az eszperantót vi-
szont e probléma már kezdete óta foglalkoztatta.
Ekkor jelent meg megint az a viselkedési forma, amely a ke-
reszténység kiindulópontján kezdődött, de a történelemben a
holokausztig fajult el. Habár a zsidó-keresztény dialógus már
megindult ezen elfajulás előtt, de a bekövetkező katasztrófát
már nem tudta megakadályozni. Ebben a viszonylatban különö-
sen érdekes, hogy ugyanarra az időre esik az új dialogikus gon-
dolkodás és az új nemzetközi nyelv, az eszperantó genezise.
― 105 ―
Mindkettő zsidó- keresztény dialogikus szellemi hatást hordoz

magában.
Ezek után mutatkozott meg e gondolkodási módnak a szüksé-
gessége jelenünkben, ami a politikai diplomáciában és a vallá-
sok dialógusában egyaránt megnyilvánult. Persze ide tartozik,
mindjárt az elején, a keresztény-zsidó dialógus, a különböző ke-
resztény felekezetek és kisegyházak dialógusa, majd a különbö-
ző világvallások egymáshoz való dialogikus közeledése. És
folytatódik a természethez, az isteni teremtéshez való általános
dialogikus viszony szükségességének a felismerésében.
Nano könyvében nem csak a dialogikus formát fedezhetjük fel,
hanem a klasszikus párbeszédek dialogikus szellemben való át-
lépését is. Ami egyet jelent a dialektika átlépésével. Míg a
klasszikus dialógusokban az igazságról való meggyőzésről van
szó, a dialogikus gondolkodás nyitva hagyja a valóságot, vagy
pedig nem akadályozza a továbbhaladást valamilyen klassziku-
san „örök” igazságok hangoztatásával.
4. A két barát dialogusában tapasztalható a klasszika
átlépése
Ezekben a két barát közötti „Nano-dialógusokban” lépten-nyo-
mon tetten érhető a másikra figyelés, már a kérdések megfogal-
mazásában is, hogy azok a másikat véletlenül se sértsék. Ez a
dialogikus forma, amelyre a jelenlegi nemzetközi politikában is
szükség van, elengedhetetlen, amennyiben tovább akarunk lépni
a problémák megoldásában. Ez a módszer Nanovfszky nagykö-
vetnél gyakorlat és elengedhetetlen feltétel munkája során.
A jelenlegi nemzetközi politikában ez a dialogikus módszer
nem csupán diplomáciai udvariasság, hanem szükséges viselke-
désmód a nemzetközi problémák sürgős megoldása érdekében.
Kiegészítésképpen pedig elengedhetetlen a történelem dialogi-
kus megértése is. Ami napjainkban nem egyszerű feladat, miu-
tán a történelmet idáig szinte kivétel nélkül dialektikusan írták.
Az e fajta történetírásban az államok, népek, nemzetek legtöbb-
ször ellenfélként, sőt gyakran háborús ellenségként jelennek
meg.
― 106 ―
Ezeket a máig fennálló viszonyokat kell teljesen átértelmezni,

hogy a nemzetközi politikában a béke megteremtésében alkal-
mazni lehessen őket. Nagy munka vár a dialogikus gondolkodá-
sú képességgel rendelkező történészekre. Olyan tényeket kell
előbányászni a múltból, amelyek a népek közös tulajdonságait
képviselik, és elősegítik a békés egymás mellett élést. És a múlt
feledésébe kell süllyeszteni azokat, amelyek ellenségeskedést
szítottak.
Ezért a régi dialektikus gondolkodást fel kell váltania az új
dialogikus gondolkodásnak a történelem értelmezésében éppen
úgy, mint a nemzetközi politikában. Az átlépésnek ez a fo-
lyamata már két-háromszáz évvel ezelőtt megkezdődött a művé-
szetekben és a társadalomban; ennek egzisztenciális szükséges-
sége korunkban pedig vitathatatlan.
Nano könyvében mindkettő konkrét alkalmazása felfedezhető.
A nemzetközi politika diplomáciája a művészettel összekap-
csolva lel egymásra a két baráti szálakkal kötődő eszperantistá-
nál. Mégpedig egy művészien megalkotott nyelven (artefarita
lingvo), eszperantóul, amely dialogikus módon haladja meg a
klasszikus nyelvészetet.
Hasonlóképpen alkalmazza Nemere István, az irodalmár a dia-
logikus módszert történeti munkáiban is, például a Magyaror-
szág története című könyvében, ebben a regénystílusban megírt
műben, amelyben átlépi a klasszikus történelemszemléletet, és
művészi szempontból is a dialogika módszerét alkalmazza. Így
például nem foglal egyoldalúan állást, amint azt a dialektikus
ábrázolásoknál megszoktuk, hanem ügyel a másik oldal érdeke-
ire is, és nyitva hagyja a döntést.
Ugyanígy haladta meg fiatalkori és mostani barátja, Nanovfszky
György diplomata, nagykövet a klasszikát a nemzetközi politi-
kában. Barátjához szintén hasonlóan ifjúkorában, gimnáziumi
évei alatt került kapcsolatba az eszperantóval, amely fellelkesí-
tette és élete további részében egzisztenciálisan is meghatározta
sorsát. E könyv közös kiadása alkalmával a dialogikus gondol-
kodásmód konkrét és következetes alkalmazásában talált egy-
másra ismét a két barát.
― 107 ―
5. A dialogika példás alkalmazása a nyelvtudományban

Nanónál is lépten-nyomon fellelhető a dialogika. Nem csak az
eszperantóban, hanem a konkrét politikában és tudományban
való alkalmazás során is. Egy diplomatának már eleve szüksége
van erre a gondolkodásmódra, főleg nagykövetségeken és kül-
földi képviseleteken, ahol gyakran veszélyes helyzeteket kell
békés úton megoldani.
Tehát nem csak ezen a területen, hanem tudományosan is alkal-
mazta a módszert, például a modern indonéz nyelvről írt doktori
disszertációjában. Ebben idézi Slametmuljana professzort:
„Az indonéziaiak számára az indonéz nyelv sohasem volt a he-
lyi nyelvek antitézise… Minden nemzetnek joga van az indo-
nézt saját anyanyelvének tekinteni, hiszen minden nemzetiség
részt vett annak kialakításában.”
Elképesztő, hogy a fenti mondatok jelentése mennyire egyezik
az európai eszperantó lényegével, vagy másképpen szólva: a
dialogikusság mindkettőben ugyanaz, ami eddig nagyon kevés
nemzeti nyelvet beszélő európai, sajnálatosan nagyon kevés
nyelvész, sőt gyakran még a legtöbb eszperantista számára sem
tudatosult.
Az új indonéz nyelvben megtörtént a klasszika átlépése a dialo-
gikával. Nem úgy, mint a korábban a legjobbnak gondolt maláj
nyelv esetében, amelyet a különböző nyelvekből konstruált in-
donéz nyelv váltott fel. Nem egymással ellentétben, hanem kon-
struktív egymásba olvadásban. Ugyanez állapítható meg az eu-
rópai nyelvek egymással és az eszperantóval való viszonyában.
Fontos nem csak az, hogy az eszperantót nemzeti nyelvekből
alkották meg, hanem az a tény is, hogy az ellentétek benne dia-
logikusan meghaladottá váltak.
Abban, hogy Nanónak azonnal feltűnt az indonéz nyelv és az
eszperantó hasonlósága, sokat segített többnyelvűsége. Ahhoz,
hogy azután később igazi poliglottá fejlődhetett, nagyban hozzá-
járult eszperantótudása.
― 108 ―
Ebben az összefüggésben érdemes megjegyezni, hogy ez a nem

mindennapi tudás nem mindenütt és nem mindenkinél váltott ki
pozitív érzelmeket. Valószínű az ellentéteket produkáló nyelvek
dialektikája ott is hatást gyakorolhat, ahol az ember nem is felté-
telezné.
A parlamenti bizottság tagjai, akik egy külföldi országba kül-
dendő nagykövet alkalmasságáról döntenek, inkább csodálkoz-
tak a kilenc nyelv ismeretén, mintsem elismerően nyilatkoztak
volna ennek a diplomatának a rendkívüli tudásáról. Különösen
furcsának tűnt nekik az eszperantó és a hasonló, de később
szerkesztett indonéz nyelv. Hogy miért, arról sokáig lehetne ta-
lálgatni.
Az ok egyes tagoknál minden bizonnyal az irigység, féltékeny-
ség, rivalizálás, ha csak a pszichológiánál maradunk. Azonban
az eszperantó esetében hozzáadódott még a politika is, amint
már nem egy esetben tapasztalható volt, hogy egyesek inkább
elhallgatták ez irányú nyelvi ismereteiket, ha nem akartak ártani
saját előmenetelüknek. Ez a jelenség immár több mint 130 éve
akadályozza az eszperantó kibontakozását.
Nanovfszky moszkvai nagyköveti kinevezését azonban ezek a
fenntartások nem befolyásolták. Nemzetközi minősítése, az
ENSZ-nél, Genfben végzett többéves munkája, moszkvai egye-
temi évei, személyes kapcsolatai Oroszországban, az orosz
nyelv tökéletes ismerete, többek között a diplomácia jelenleg
legfontosabb nyelveinek, az angolnak és a franciának a tudása
döntő érvként szerepeltek. Neki azonban nem volt szüksége esz-
perantótudása elhallgatására. Felkészültsége és ismeretei annyi-
ra meggyőzőek voltak, hogy kiválasztásánál alternatíva valószí-
nűleg fel sem merült.
Ebben az esetben még az sem volt zavaró, ami egyes nyugati ál-
lamokban: a nemzeti nyelvek ellentétei. Az akkori politikai
helyzet miatt valószínűleg inkább negatívan hathatott volna ma-
gas fokú orosz nyelvtudása, de mivelhogy itt a moszkvai nagy-
követségről volt szó, ez sem volt akadályozó tényező. Sőt abban
az időben, amikor fél Európában, Oroszországban éppen úgy
mint, Magyarországon, a rendszerváltás volt napirenden, szük-
― 109 ―
ség volt egy olyan személyiségre, aki kiismeri magát e törté-

nelmi idő mindkét korszakában (úgyis mondhatnánk, aki képes
dialogikusan maga mögött hagyni a múlt dialektikáját, de sem-
miképpen se forradalmi szellemben!).
Fontos megemlítenünk, hogy Nano szellemi világát a nyelvek-
hez való vonzódás határozza meg; nem utolsósorban ide tarto-
zik az eszperantó is. A többi nyelvek úgymond hozzájöttek e
nyelv dialogikus szelleméhez. Későbbi fejlődésében, pályáján,
mely a nemzetközi diplomácia vonalán a nagykövetségig vitte,
egyaránt fellelhető ez a szellemi hatás.
Jó példa erre az orosz nyelvhez való viszonya, amelyet magas
szinten sajátított el a Moszkvai Egyetemen folytatott tanulmá-
nyai során. Azonban dialogikus hajlama még budapesti nyelv-
tanárától eredeztethető. Tőle tanulta meg, hogy minden nyelv-
nek különleges értéke és szépsége van ‒ függetlenül attól, hogy
milyen politikai viszony fűzi az embert a nyelvet beszélő nép-
hez. Ez a vélemény különösen akkor volt fontos, amikor Ma-
gyarország még szovjet megszállás alatt volt.
Ebben az összefüggésben fontos lenne rámutatni az igazságos
többnyelvűség és a több nyelven beszélés különbözőségére. En-
nek megértéséhez az eszperantó többi nyelvhez fűződő dialogi-
kus viszonyát hívhatjuk segítségül. Az EU-ban úgymond több-
nyelvűség van; a nyelvek egyenlőségét hirdetik, a valóságban
azonban a klasszikus dialektika hierarchiája dominál.
Mert egyenjogú többnyelvűség az EU-ban valóban nem létez-
het, amíg presztízs- és konkurenciaharc folyik a különböző ha-
talmi erőviszonyok között. Melyben a 25 elismert nyelv közül a
kisebbeknek csak kevés az esélyük a teljes jogú elfogadásra.
Ezen az igazságtalan megkülönböztetésen tudna segíteni egy
olyan semleges nemzetközi nyelv, mint az eszperantó, hogy va-
lóban minden nyelv egyedüli értéke és különbsége elismerést
nyerjen.
Nano esetében példaszerűen tetten érhető a dialogika. Nemcsak
puszta elméletként, törekvésként, szép szavak szintjén, hanem a
konkrét használatban is az eszperantónál és a diplomáciában.
― 110 ―
Hasonló példát ritkán találni, amikor ez a két elem ilyen harmo-

nikusan illeszkedik egymáshoz. Jóllehet jelenünkben ez létünk
szempontjából elengedhetetlen gondolkodás- és viselkedés-
móddá vált.
A nemzetközi politikában a dialogika szükségessége immár
több mint fél évszázada megmutatkozott. Azonban a klasszikus
hatalom minden eszközzel megpróbálja késleltetni alkalmazását
a nyelvek bábeli zűrzavarában. És továbbra is a klasszikus poli-
tikát erőlteti.
Az eszperantó és a humanista emberszeretet az eszperantó kelet-
kezése óta összetartozik. Ezt a tulajdonságot Nano már gyerek-
kori családi köréből magával hozta. Már szülei foglalkozásában
is megjelenik. Apja gyermekorvos, anyja, „Klára néni” földrajz
tanárnő, aki még 97 éves korában is tanította az eszperantót.
Szülei keresztény hithű vallásukért a kommunista időkben is ki-
álltak, amiért állásuk elvesztését is el kellett viselniük.
Beleszületve ebbe a szellemi környezetbe, Nano rátalált az esz-
perantóra, amely a többnyelvűségén keresztül a diplomáciához
vezette el. A dialogikának a legmagasabb fokáig, és oda, ahol a
klasszikus dialektika határai a nemzetközi politikában leginkább
megmutatkoznak. Ott ahol a dialogika életbevágóan szükséges-
sé vált.
Amennyiben továbbra is a Földnek nevezett bolygón akarunk
élni, dialogikusan kell viszonyulnunk egymáshoz a jelenlegi
meggyőzésen alapuló dialektika helyett, amely a történelem so-
rán leginkább csak háborúkhoz vezetett. Vagyis a dialogikus
diplomácia az egyetlen célravezető eszköz a nemzetközi kom-
munikációban és a nemzetközi politikában.
No és ott pedig egy demokratikus nemzetközi nyelvre lenne
szükség, amelyen a kommunikáló felek kölcsönösen meg tud-
nák érteni egymást.
― 111 ―
6. Végül egy kis fogalommagyarázat:

A dialógus és a dialogika eltérő írásmódja nem gépelési hiba,
hanem megvan az értelme, vagyis a maga sajátos jelentése.
Dialógus az, amikor legalább két személy egymással beszél, az-
az nem monologizál, mint például az előadó, aki egyoldalúan
közli mondanivalóját. A dialógus során két ember áll egymással
szemben, és mindegyik figyeli beszélgetőtársa reagálását. Ez
kétféleképpen történhet:
1) klasszikus módon, dialektikusan, vagyis meggyőzéssel, saját
igazságának gyakran másikra erőltetésével;
2) a klasszikát dialogikusan átlépve, az új, dialogikus gon-
dolkodás módszerével, azaz az igazság abszolutizálása nélkül,
helyet és időt hagyva a tanulásnak és fejlődésnek. Felhasználva
a másik fél tudását is.
Nem a saját, például a klasszikus-arisztotelészi logikát veszi az
igazság egyedüli mércéjéül, hanem szabad teret hagy ismeretlen
hatásoknak, amelyekből tanulhat.
A dialogika nyitott másféle, eddig még nem ismert logikák felé.
Tehát nem zárkózik el az ismeretlen új megismerésétől.
Így működnek jelenünkben a legújabb tudományok, amelyek át-
lépik az eddigi klasszikus logikát és dialektikát.
― 112 ―
IV. Gondolatok a klasszika átlépéséhez

1. Vallási összefüggések
1.1. A vallás dialogikus megközelítése
A kereszténység valószínűleg azért tudott évezredes fejlődése
során ennyire elterjedni a világban, mert dialogikus módon ké-
pes volt az ember számára érthető (antropomorf) módon magá-
ba olvasztani az ősi szokásokat, és nyitott módon viszonyulni
hozzájuk. A karácsony ennek az alkalmazkodásnak a sikere.
A környezetére tudatosan figyelő embernek feltűnt a fény idő-
beli váltakozása. A sötétben megvolt a reménye, hogy utána
megint világosság következik. Így született meg istenhite és a
vallása. Mivel a világosság mindig pontosan követte a sötétsé-
get, megbízott Istenben.
A keresztények istene szerető lény. De ez fordítva nem igaz. Ez
a nem-dialektikából következik. Nem a szeretet az Isten. A sze-
retet a teremtés természete. Teremtője az Isten. Szeretet nélkül
nincs természet, nincs teremtés. Azért létezik valami, mert Isten
dialogikusan szereti a világmindenséget, valamit teremtve a
semmiből.
Jézusból a klasszika átlépésével Krisztus lett, mert nem volt
szüksége a hatalomra. A keresztény klérus azonban a hatalom
megszerzése után visszasüllyedt a klasszikába, jóllehet a keresz-
ténység lényege a hatalomtól való megszabadulásban, azaz a
szentségben van.
A visszaesés a kereszténység nyitottságában valósul meg. Nem
akkor, amikor nem áll ellen a barbár szokásoknak, hanem éppen
ezek klasszikus ellentéteiben vagyis dialektikus rendszerében.
A kereszténység a dialogika módszere szerint feloldódik az élet
természetében, nincs szüksége ellentétekre. Alkalmazkodva a
léthez, világi jellegre tesz szert, melynek a karácsony az egyik
konkrét megnyilvánulása.
A klasszika lényege azonban az ellentétek, ehhez hatalomra van
szüksége. Ezért a klasszika etikai hősöket teremt, hogy megőriz-
― 113 ―
hesse ellentétekben fogant hatalmát. Megújítja a görög tragédiát

‒ modern patriotizmussal, nacionalizmussal és állami hazasze-
retettel párosítva.
A közelmúlt történelme megmutatta a klasszikus értékek követ-
kezményeit. Jelenünkben életbevágóan fontossá vált ezen eré-
nyek átlépése abban az irányban, amelyben a karácsonyt is ün-
nepeljük, ha továbbra is élni akarunk ezen a bolygón. E célból
jó volna megtanulni, hogy amint a szentek nem hősök, úgy nin-
csen keresztény állam sem.
Az új, harmadik évezredben megkezdődött a tudatos továbbfej-
lődés, a klasszikának a megelőző több mint két évezredben
ténylegesen megkezdődött átlépése. Azonban a folyamat az
utóbbi húsz évben csak lassan, visszaesésekkel halad előre. Jól-
lehet jelenünkben létfontosságúvá vált, hogy képesek vagyunk-e
az újonnan bekövetkezett helyzetre megfelelően reagálni.
A klasszika átlépésével egyes régi klasszikus fogalmak je-
lentését újra át kell gondolni. Például a hős fogalmát. Ha pszi-
chológiailag a fogalom mögé tekintünk, egészen más jelentést
kapunk, mint ahogyan klasszikusan megszoktuk. Főleg a nem-
zetállamokban merevedett tabuvá néhány fogalom. Ezek átgon-
dolását gyakran még hazaárulásnak is tekintik.
(Azonban mindjárt hozzá kell tennünk, hogy ez az „újfajta értel-
mezés” egyáltalán nem is olyan új, hiszen a zsidó keresztények
körében már több mint kétezer évvel ezelőtt ismert volt, csak új-
ra és újra elnyomták, egészen a mai napig.)
Különösen a barbár népeket lehetett rabló hadjáratokra ösztö-
nözni, egészen egymás kiirtásáig. Vajon ezek voltak az igazi
hősök? Még a klasszikus értelmezés szerint sem, nem bizony.
Azonban ahhoz, hogy a klasszikus civilizációk működni tudja-
nak, újra és újra barbár ellentétekre volt szükség. Ez volt és má-
ig is ez a dialektika problémája. Ahhoz, hogy a rendszer mű-
ködjön, ellentéteket kell produkálni. Ez a forradalmak betegsége
is, miután visszasüllyednek ugyanazokba az ellentétekbe, ame-
lyek ellen az igazságosság nevében elkezdtek harcolni.
― 114 ―
Jelenünkben egy teljesen új helyzettel állunk szembe, amikor is

a klasszikus dialektika elérte határait, más szóval létünk e boly-
gón egzisztenciális fenyegetésnek van kitéve. A megoldás kere-
sésekor alaposan felül kell vizsgálnunk a klasszikát, ami az ed-
digi etikát általánosan megkérdőjelezi. Az új gondolkodásnak
ebből az új helyzetből kell kiindulnia.
Mit láthatunk a háttérben, ha a nemzeti hősöket relativizálva,
nagyobb egységekben helyezzük el őket? Például hogyan mu-
tatnának a nemzeti államok hősei az Európai Unióban? Meny-
nyiben segítik vagy fékezik a nemzeti hősök a népek továbbfej-
lődését, közeledését és együttélését Európában?
Legújabb pszichológiai kutatások kimutatták, hogy a hősök az
átlagemberhez viszonyítva gyakran pszichikailag zavart szemé-
lyiségek, akiknél hiányzik az egészséges viszonyulás a félelem-
hez és a veszélyekhez. Ezt a fajta lelki szükségletet ezeknél az
egyéneknél könnyű kihasználni a klasszikus erények kifejtésére.
Ugyanis alulfejlett azon képességük, hogy a dolgokat szélesebb
perspektívában lássák.
A probléma ezekkel a vakmerő hősökkel ott kezdődik, hogy
nem képesek alkalmazkodni a civilizált társadalomhoz. Különö-
sen akkor, ha a modern társadalom már túllépett az archaikus
beidegződöttségeken, és a „hős” ezekhez már nem képes alkal-
mazkodni. Akkor ezekből a „redukált” jellemekből minden erő-
szakra képes hősök (vagy másképp szólva: terroristák) válnak.
Bármennyire furcsának is tűnik, ezek az emberek teret nyer-
hetnek néhány államban mint a rendszer fenntartásához szüksé-
ges ellentétek támogatói. Főleg nacionalista államokban, dikta-
túrákban és különösen demokratikus deficittel küzdő intézmé-
nyekben. Ugyanis ezek a jellemek nagyon könnyen manipulál-
hatók, mert hiányzik náluk az önálló gondolkodás és ítéletalko-
tás alternatívája. Ezek a személyek gyakran annyira degenerál-
tak, hogy a nyílt, szabad, demokratikus társadalom ellenséges-
nek tűnik számukra.
A hatalmon lévők szívesen kihasználják az ilyenfajta meggyő-
ződéseket hamis történelmi interpretációk gyártására. Ugyanis
― 115 ―
erősíthetik hatalmukat azzal, hogy a környéken élő „történelmi

ellenségekre” mutogatnak. Ezek a hamis beállítások a múltban
már nem egy katasztrófát idéztek elő.
A jelenlegi helyzetben, például Európában ezek a manipulációk
fékezik a történelmi valóság megismerését, vagy a hazugságok
feltárását. A hatalom birtokosai még mindig gyakran kihasznál-
ják a nacionalista hazaszeretetet, az olyan ellenséggel szembeni
önfeláldozó hősiességet, aki a valóságban már rég nem is léte-
zik.
Ez a mai ismeretek szerint eltorzított valóság a klasszikus eré-
nyek értelmezéséből fakad, amelyek magyarázatra szorulnak a
legújabb tudományok felismerései alapján. Ami például a hős-
kultuszt illeti, ennek megítélése teljesen megváltozott a pszicho-
lógiai ismeretek alapján.
A klasszikus történelmi események során „hősökkel” teltek meg
a temetők. Továbbra is tisztelet illeti meg, természetesen, ezeket
a halottakat, azonban a kérdés az, hogy mi módon. A történelmi
igazság érdekében ki kell mondanunk, hogy az áldozatok több-
ségét az emberi jogok figyelmen kívül hagyásával a halálba
kergették. A legtöbbjük valószínűleg egyáltalán nem hősként,
hanem a csatatéren rettegve halt meg. Ezzel visszaélve, bármi-
lyen állami nacionalista irányzatok alátámasztására való fel-
használásuk egyszerűen a valóság gonosz szándékú elferdítése.
Ez a félreértés a klasszika félreértéséből ered, ami jelenünkben a
klasszika átlépésével egyre inkább tisztázódik. A múltban gyak-
ran lehetett hallani, hogy „Jézus Krisztus a legnagyobb hős
volt”. A keresztények ezzel gyakran klasszikus jellegű tisztele-
tüket akarják kifejezni, mivel nem értik, hogy Krisztus nem tar-
tozik a hősök kategóriájába, hiszen azokat, akik így élnek, szen-
teknek nevezzük.
Tehát ne keverjük a fogalmakat! Abból, aki fél, ne akarjunk
hőst csinálni. Lehet, hogy félelme sokkal emberibb, mivel okta-
lan hősködéssel nem akarta embertársai halálát. Vagy hogyan
nevezzük azokat, akik olyan „gyávák” voltak, hogy még az „el-
lenséget” sem akarták megölni (ezeket azután a klasszikus álla-
― 116 ―
mokban egyszerűen agyonlövik, meggyilkolják) tudván tudva,

hogy ezzel az utolsó esélyüket is elveszítik arra, hogy életben
maradjanak, vagy ha mégis sikerülne előtte sok „ellenséget”
megölniük, magukat már így sem tudják megmenteni. Tehát
ezeket a klasszikus „gyávákat” a klasszika átlépései után szen-
teknek nevezzük.
A barbarizmust a klasszika rendszerbe foglalta. A klasszikus di-
alektika rendszere barbár ellentétek nélkül egyszerűen nem mű-
ködik. Így az ellentétek minduntalan újratermelődnek, hogy a
rendszert működőképes szinten tartsák. Így tehát a dialektika a
probléma maga, ugyanis újratermeli a klasszikához szükséges
antagonizmusokat.
Ezért van okvetlenül szükség napjainkban a dialektika tudatos
megértésére. Kiutat kell találnunk a dialektikából. A 20. század
második felében a nagyhatalmak kénytelenek voltak lemondani
a nemzetközi politikában a hasonló erejű hatalmak dialektikus
meg-, legyőzéséről (amennyiben életben akartak maradni). Ek-
kor kezdődött a dialogikus kiútkeresés, amely különböző visz-
szaesésekkel tovább folytatódik.
A dialogikában nagyon fontos a dolgok megértése; ehhez alkal-
mas nyelvre van szükség. A klasszikus nyelvek közös jellemző-
je szerint ezek a nyelvek a klasszikus-hierarchikus rendszerbe
besorolva egymást leértékelésére és kizárására törekednek.
Azonban a dialektika elérkezett saját határára, ahol is megmu-
tatkozott a lét szükségszerű sokfélesége. Következésképpen az
új nyelvtudomány is átlépte a klasszikát, amelynek során meg-
mutatkozott a nyelvi és kulturális sokszínűség szükségessége
(amint a természetben is a már említett biodiverzitás).
Égetően szükség van egy dialogikus, nem dialektikus nyelvre,
amennyiben ilyen létezik. Jóllehet a legtöbb klasszikus nyelvész
már hallott valamit erről, azonban a szükséges információk hí-
ján nem ismerik fel, hogy már több mint 130 éve létezik és fej-
lődik egy nem dialektikus, hanem már keletkezése pillanatában
is dialogikus nyelv, az eszperantó. Ennek felismeréséhez és el-
fogadásához azonban tudatosan fel kell ismerni és megérteni a
klasszika átlépésének szükségességét.
― 117 ―
1.2. Teológiai megfontolások

Jézust, a zsidót, akit Krisztusként, Isten fiaként imádtak, először
a zsidók ismerték meg. Ugyanakkor ez nem volt kizárólagos,
ugyanis Jézus megnyílt az egész emberiség felé.
Hogy Jézus viselkedésmódja maga az élet, azt a történelmi ta-
pasztalatok bizonyították. Korunkban, a dialektika, azaz a meg-
győzési-győzési művészet végén már nem lehet erőből érvénye-
síteni az „igazat“, hanem dialogikus megoldásra van szükség.
A zsidó fiatalember hagyta megfeszíteni magát ősei példájára,
akik kivonultak Egyiptomból, ahelyett hogy vállalták volna a
harcot. Csak kevés hívő értette meg ennek az üzenetnek az ér-
telmét. A történelem a dialektika végén logikailag is felmutatta
ennek az igazát.
Ha minden ember erőszakot alkalmaz, végül csak egy ember
marad a földön. De a továbbéléshez legalább kettőre van szük-
ség, akiknek szeretniük kell egymást, nem harcolniuk egymás-
sal. Azaz viszonyuknak dialogikusnak kell lennie, semmikép-
pen se dialektikusnak.
Hogy az életet Isten teremtette, ahogyan a vallásos emberek hi-
szik, vagy pedig az élet az idő során fejlődött ki, ahogyan a nem
hívők gondolják, az eredmény ugyanaz, a különbség csupán az
értelmezéstől függ. Hívő ember számára az eredmény már a
kezdeteknél látható, időbeli távolság nélkül. A nem hívő em-
bernek diszkurzív távolságra van szüksége, hogy idővel a ta-
pasztalás útján megérthesse azt.
De ami szembeötlő, végül, történelmi tapasztalatok után az élet-
hez szükséges viszony logikailag érthetővé válik, és a szeretet-
ben összegezhető. Hívők számára szintén: hiszen Isten a szere-
tet maga.
A katolicizmus az egész világot kívánta átfogni, mindenkit
megmenteni a szenvedéstől. Ugyanazt célozta néhány forrada-
lom a történelem során. A kérdés csupán az, hogy mindezt ho-
gyan.
― 118 ―
A forradalmak, ideológiájuk szerint, a megoldást ki akarják

kényszeríteni. A kereszténység lényege szerint nem kényszerít.
Hiszen Jézus hagyta megfeszíteni magát. A forradalmak dialek-
tikusak, a kereszténység dialogikus.
A katolicizmus reformokra szorul, de nem dialektikusan, mint a
protestantizmusban. A dialektikus protestálás ellentmond a
krisztusi dialogikus jellegnek. A nem kívánt eredmény a protes-
tantizmus zsidóellenessége. A túlhajtott dialektikus buzgalom
elfelejti a kereszténység judaizmusból való származását.
Dialogikus reformokra van szüksége a kereszténységnek, ta-
nulva az emberiség történelmi tapasztalataiból. A kereszténység
szkizmáit, különböző felekezetekre szakadását dialogikusan,
ökumenikusan kell megszüntetni.
A dogmákat történelmileg újra kell értelmezni. Speciális törté-
nelmi körülmények között keletkeztek racionális gondolkodás
útján azzal a céllal, hogy igazságokat örökítsenek meg. Azon-
ban Isten újra és újra megnyilvánul. Az embernek pedig mindig
készen kell állnia, és nyitottnak kell lennie a kinyilatkoztatásra.
A régi dogmákat dialogikusan újra kell értelmezni.
A kereszt értelme a dialektika átlépése. A dialektika az em-
beriség súlyos problémája Európában már az ókori görögök óta.
Tudatossá a kereszténységgel vált. De mind a mai napig nem le-
hetett teljesen átlépni, továbbra is hat és befolyásolja létünket.
A tudatlanság és a felejtés hozzátartozik a léthez. Nélkülük az
élet elviselhetetlen volna. A történelem kegyetlenségei azért
vannak, hogy megtanuljuk a jó életmódot. A jó élet megmarad
az emlékezetünkben, a rosszat hajlamosak vagyunk elfelejteni.
Az emberi lét fokozatosan a javulás felé tart. Ma mindig jobb,
mint tegnap, különben Isten nem hagyna bennünket létezni.
2. Szentenciák: állam, család, kereszténység
Ahogy nincs keresztény állam, úgy nincs keresztény család
sem. Állam és kereszténység két különböző kategória. Az állam
uralja, elnyomja, kihasználja az embereket. A kereszténység fel-
világosítja, felszabadítja, tudatossá teszi az emberiséget. A csa-
― 119 ―
lád az állam legkisebb egysége, melyet a legjobban lehet ki-

használni, megfélemlíteni, megerőszakolni, irányítani.
A rabszolgák felszabadítása a kereszténység érdeme, éppen úgy,
mint a liberális társadalomba való átmenet. A liberalizmus ki-
zsákmányoló rendszerré való elfajulását baloldali mozgalmak
korlátozták, ami ugyanúgy a kereszténység befolyásának kö-
szönhető. A jobboldali mozgalmak csak viszonylag szociálisak,
vagyis nem igazán keresztényiek.
A kereszténység nem áll meg a nemzeteknél, hanem átfogja az
egész világot. Ezért jobboldali kereszténység nem létezik. A ke-
reszténység társadalmilag vagy univerzálisan baloldali, vagy
nem létezik.
A család a barbárság maradványa. Hogy jelentőségét mindmáig
megőrizte, azt a kereszténység alkalmazkodóképességének kö-
szönheti. Fenntartásához hozzájárul az állam támogatása is.
Az államnak szüksége van a családra, mert csakis ott van értel-
me a „hazának“, melyet meg kell „védeni“. Azonban a szabad
keresztény egyén a keresztény világban mindenhol otthon van.
Ezért egy keresztény embert nem lehet háborúban hazája védel-
me érdekében öldöklésre kényszeríteni. Azonban az ilyen be-
állítottság az állam szemében hazaárulás, és halálos ítéletet von-
hat maga után. A kereszténység követendő viselkedésmódja
azonban nem a klasszikus hősiesség, hanem az önfeláldozó
szentség.
3. Az eszperantó átlépi a nemzeti nyelvek idiotizmusát
Egy úgymond „szép és tökéletes“ nemzeti nyelv tele van sajátos
kifejezésekkel, idiomatizmusokkal.
Trianon után a magyarok nyelve és más nyelvekhez való viszo-
nya az elszakított területeken a többnyelvűség hatására megvál-
tozott, eltűntek a merev beidegződések. De mindez a globaliz-
mus hatására jellemzi a világ nyelveit is.
A nyelv elsősorban a megértést szolgálja. Utána következik va-
lamely beszédmódhoz, stílushoz való idomulás, ami többszöri
hallás után „kellemesen szép” lehet, főleg ha pozitív élmények-
― 120 ―
hez is kapcsolódik. A stílus azonban másodlagos, első a megér-

tés.
Idővel kialakult az irodalom művészete, amely bizonyos fordu-
latok ismétlésével mintául szolgál a nyelvhasználóknak, akik-
nek ezután a nyelv megszokottnak, otthonosnak tűnik. Ebből a
megszokásból alakul ki majd a nyelvi klasszika ‒ a klasszikus
idealizmushoz és logikához kapcsolódva. Az új viszont ott kez-
dődik a nyelv életében, amikor átlépjük ezt a klasszikus meg-
szokást, új ablakot nyitunk az eddig ismeretlen világra.
A gondolkodást pedig nem a stílus határozza meg, hanem a
megértés. Ezen a téren sokat tud segíteni az eszperantó abban,
hogy a beszélő képes legyen különböző logikai összetételű be-
szédet is megérteni. Ezért mondhatjuk, hogy az eszperantó a
gondolkodás nyelve. Vagyis gondolkodásra serkent, sokkal in-
kább mint bármely más nemzeti nyelv.
Az eszperantónál ugyanis a megértési folyamat különböző mód-
jait találjuk, hiszen különböző nyelvű és nemzetiségű emberek
beszélik. Bár esetében nem alakult ki az a bizonyos „tökéletes
szépség” (vagyis idiomatizmusok), mint a nemzeti nyelveknél,
törekszünk egymás megértésére, amikor például egy orosz, an-
gol, francia spanyol stb. gyakran saját nemzeti nyelvéről fordítja
le gondolatait. Azonban odafigyeléssel megértjük a más anya-
nyelvűeket.
Vagyis dialogikusan közeledünk egymáshoz, mert az eszperan-
tóul beszélőkben nincs meg az a veleszületett büszkeség (buta-
ság), önteltség, amely kisebb értékűnek tekinti a más nyelvű-
eket, az idegent. Az eszperantóban a megértésen van a hang-
súly, és a másik, a különböző megértésének a szándékán. Az
eszperantó több mint klasszikus nyelv, hozzátartozik az emberi-
es viszonyulás, vagyis egyfajta társadalom-lélektan (egy új tu-
domány, amely a klasszika átlépésével az eszperantó keletkezé-
sével egy időben jött létre).
Az eszperantó nem engedhet meg magának idiomatizmusokat,
mert nemzetközi akar maradni, legalábbis a nemzetközileg értett
logikán belül. Ezért mondhatjuk, hogy már eleve, lényegéből
― 121 ―
következően távol tart magától minden idiomatizmust, mert cél-

ja a kölcsönös nemzetközi megértés. A nemzeti nyelvek fordítá-
sával együtt járó idiomatizmusokat, melyek a meg nem értés
veszélyét rejtik magukban, nem engedi érvényesülni. Vagy
szükség esetén magyarázatot fűz hozzájuk. Mondhatjuk úgy is,
hogy tisztán tartja a maga lényegét, távol tartja a nemzeti nyel-
vekből származó, más számára érthetetlen idiomatizmusokat.
Amint említettük, a nyelveknél első a megértés, utána jön csak a
stílus, amely jórészt szubjektív ítéletektől függ. Hogy szépen
beszél-e valaki vagy sem, egyáltalán hogy szép-e egy nyelv, tet-
szik-e valakinek vagy sem, relatív esztétikai ítélet dolga. Egy
nyelv szépsége nagyon sok pszichikai tapasztalat eredménye.
Ha ezeket a tulajdonságokat figyelembe vesszük, megállapíthat-
juk, hogy az eszperantó a legalkalmasabb nyelv a közvetlen
nemzetközi kommunikációra. Mentes a nehezen érthető fogal-
mak magyarázatának kényszerétől, alkalmas a sokféleség kife-
jezésére. Természetesen a fordítás során minden nyelv igényel
bizonyos magyarázatokat, csak az a kérdés, hogy ez milyen
pontossággal, közvetlen érthetőséggel történik.
Szögezzük le, hogy egy bizonyos nyelvű szöveg nem fordítható
le egy az egyben egy másik nyelvre. Csakis arról lehet szó, mi-
lyen szinten érhető el kölcsönös megértés. Különböző hatások
döntik el az elérhető eredményt, döntő a közlés témája és célja.
Más nyelv lehet alkalmas egy irodalmi mű fordítására, mint pél-
dául technikai, politikai stb., vagy nemzetközi jelentőségű szö-
vegek megfogalmazására.
Az eszperantó keletkezése pillanatától fogva magában hordoz
egyfajta nemzetközi szellemet, következésképpen főleg nemzet-
közi fogalmak kifejezésére alkalmas. Logikusság, közvetlen ért-
hetőség jellemzi, képes különböző gondolatokat kölcsönösen
érthető formában kifejezni. Vagy a nemzetközi politikában vég-
bemenő folyamatok interpretálására. Csökkenti az idiomatizmu-
sok okozta félreértések kockázatát, ami főleg napjainkban élet-
bevágóan fontos az egész világon.
― 122 ―
A probléma leginkább az, hogy nehéz megszabadulni a már ru-

tinná vált klasszikus beidegződésektől. Amikor már nem csak
az egyszerű, mindennapi szokások jelentik a problémát, hanem
ezeknek ideológiákhoz való kötődése. Például amikor a klasszi-
kus nyelv védelme a tapasztalatok szerint gyakran nacionaliz-
musba torkollik.
E dialektika látszólag szembeállítja az eszperantót a nemzeti
nyelvekkel. Azonban az eszperantóval szemben nem áll másik
oldal. Az eszperantó ugyanis nincs a nemzeti nyelvek ellen, sőt
éppen ezek harmonikus együttlétében érdekelt. Nem akarja fel-
váltani őket, mert nemzetközi csak akkor lehet, ha a nyelvek kö-
zött áll.
Az egyoldalú szembenállás az eszperantóval szemben a nemzeti
nyelvek idiomatizmusaiból fakad, vagyis a valódi viszony félre-
értéséből; ugyanis a nemzeti nyelvek lényegükből fakadóan dia-
lektikus ellentétben állnak egymással, klasszikus módon mind-
egyik a maga magasabbrendűségét feltételezi. És mivel az esz-
perantó ezen nyelvek dialogikus összeszerkesztéséből jött létre,
ez azt jelenti, hogy ezek a nyelvek saját maguk ellen is vannak.
Persze nem könnyű mindezt megérteni. Klasszikus módon nem
is lehetséges. Ehhez történelmileg kell megérteni a klasszika át-
lépését, amit az eszperantó meg is tett, és ami létezésének alap-
ja, ugyanis művészileg lett megszerkesztve (artefarita lingvo).
Ezt sajnos sok eszperantista sem érti meg a klasszikus nyelvé-
szekkel egyetemben. Azonban az, hogy az eszperantó átlépte a
klasszikát, történelmi tény, aminek a megértése előbb vagy
utóbb meg fog történni.
― 123 ―
V. A klasszikus tragédia tart Európában

Ismét megsokasodtak a „hősök”, akik ölik az ellenséget, de hiá-
nyoznak a szentek, akik a másik embert szeretik.
Politikafilozófiai előadás 2022. május 23-án Skype-on a mün-
cheni Eszperantó-Klub szervezésében. Fordítás eszperantóról.
Az előadás hallható és látható a Youtube-on:
https://www.youtube.com/watch?v=k10z--1mFUc
Filozófiai értekezés a jelenleg folyó európai háborúról
Zarathustra elcsodálkozna az emberiség ostobaságán, és azt
mondaná: ezek még nem tudják, hogy a klasszikát már sikerült
átlépni a művészetben, a gondolkodásban, a tudományban.
Bármennyire is hihetetlen, klasszikus tragédia történik napjaink-
ban is ténylegesen itt, Európában. Ott, ahol ez a műfaj keletke-
zett, és megkerülve a földet visszatért. Mintha nem ment volna
végbe semmilyen fejlődés a történelem során, az európai kultúra
megrekedt ott, ahol keletkezett.
A Balkánon két testvérnép, a szerbek és a horvátok öldösték
egymást klasszikus hősiességgel. Ráadásul annak a területnek a
közelében, ahol a klasszika létrejött, majd kifejtette hatását az
egész világra, tudományos felfedezések mellett azonban hábo-
rús népirtásokra is ragadtatta magát. Jóllehet már több mint két-
ezer éve megtörtént a klasszika átlépése, jóllehet ezt csak keve-
sen ismerték fel.
Nem túl messze a Balkántól, ahol az európai kultúra kettéhasadt
keletire és nyugatira, most kegyetlen háború dúl. Azon a terüle-
ten, ahol maga a klasszika átlépése is kettévált kb. ezer évvel ez-
előtt a kelet- és nyugat-európai vallási ellentétekben. Majd ki-
alakult nyugaton egy észak-déli konfliktus, amelyet az ún. har-
mincéves háborúban sikerült átlépni. Vajon nem ugyan az a faj-
ta észak-déli konfliktus újult ki most némi késéssel Kelet-
Európában az orosz-ukrán háborúban?
A klasszika első átlépése kétezer évvel ezelőtt történt, azonban
az emberiségnek két ún. világháborúra volt szüksége annak fel-
ismerésére, hogy a klasszikát meg kell haladni, amennyiben to-
― 124 ―
vábbra is e Földnek nevezett bolygón szeretnénk élni. Jelenleg

abban a helyzetben vagyunk, hogy komolyan senki sem fogadja
el egy háború szükségességét, amennyiben továbbra is biztosí-
tani akarjuk puszta létezésünket. Ha egyesek mégis ennek az el-
lenkezőjét teszik, vagy veszélyes őrültek, vagy ami majdnem
ugyanaz, ripacsok, akik nem tudják megkülönböztetni a színpa-
dot a pulpitustól. Aminek az ókori görögök klasszikus tragédiá-
ik előadása közben is tudatában voltak.
De ez a játék, amely kategóriájába a háború is tartozik, már a
zsidó-keresztény hitvilágban is tudatosult, mely tényleges való-
ságát csak jelenünkben érte el. Ezen igazság legkorábbi befolyá-
solása szintén ezen területek közelében, az újraszervezett klasz-
szikus birodalmakban, Rómában és Bizáncban kezdődtek, enge-
delmeskedve a klasszikus normáknak a római katolikus és a bi-
zánci ortodox keresztény felekezetekre szakadás után is.
A klasszika hatása mindkét oldalon meghatározó maradt, csu-
pán a fogalmak módosultak némileg a nyelvváltozatokra való
átültetés során. Így kezdődött a különböző klasszikus nyelvek
fejlődése a nép által beszélt nyelvezetből. A népnyelv rugalma-
sabb volt, jobban érthető, viszont a szavak jelentése az eredeti
nyelvben sokszor más volt, mint az újonnan keletkezett nemzeti
nyelvekben. Ekkor kezdődött a többnemzetiségű Európa fejlő-
dése, amikor is az emberek egyre kevésbé értették meg egy-
mást.
Napjainkban egy klasszikusan hősies öldöklés tanúi lehetünk,
amikor az államapparátus fiatalembereket mobilizál, hogy
„megvédjék hazájukat az ellenségtől” Ukrajnában. Ez a háború
annyira őrült, hogy normálisan gondolkodó ember képtelen fel-
fogni. A háborús feleknek azonban megvolt a lehetőségük pár
hónappal korábban a konfliktus diplomáciai úton való rendezé-
sére. Fontos európai vezetők megpróbáltak békét közvetíteni.
Eredménytelenül. Egészen váratlanul veszélyes háború tört ki
Európa közepén.
Még ha racionalitást feltételezünk is az atomfegyverek birtoko-
sainál, a játék különböző tényezők miatt akkor is veszélyes.
Mindig marad egy utolsó, nem kiszámítható emberi tulajdonság
― 125 ―
és számos félreértés lehetősége. Ezért a legbiztosabb megoldás

az lenne az emberiség számára, amit Gorbacsov ajánlott: meg-
semmisíteni az összes atomfegyvert. De ez a megoldás több ál-
lamnak és a mögöttük álló pénzügyi hatalmaknak sem tetszik,
ugyanis a nép félelemben tartásával kívánják fenntartani ural-
mukat és kihasználni a népet.
Mert a háborúk mindenek előtt nagyon jó pénzügyi nyereség-
források. Fejlett technikát képviselő fegyverek gyártása munka-
lehetőséget teremt sok ember számára, akiket ezzel függővé le-
het tenni, és gátlástalanul kihasználni. A háborúban pedig a
fegyverek gyorsan megsemmisülnek, tehát megint újakra van
szükség. Még ha a racionálisan gondolkodás számára ez a
klasszikusan funkcionáló világ egzisztenciálisan veszélyes is, a
mögöttes pénzügyi hatalmak előszeretettel alkalmazzák a régi
módszert, amellyel megszokott privilégiumaikat akarják to-
vábbra is megőrizni.
Sokszor az az ember benyomása, hogy nem csak a megrögzött
hatalmon lévők, állami tisztviselők, politikusok, tábornokok,
bürokraták, újságírók stb., hanem maguk az agymosott polgárok
is, saját érdekeik ellenére is, üdvözlik, hogy valami új és izgal-
mas történjen életükben, szín kerüljön unalmas hétköznapjaik-
ba, nem számolva a későbbi következményekkel.
Mi a helyzet konkrétan a Kelet-Európában most zajló háború-
val? A probléma minden bizonnyal nem csak az európaiakat
sújtja. Vagy mégis, saját ostobaságuk miatt? A történelem során
már elég sokan húztak hasznot az európaiak nacionalizmusából,
ugyanis maguk sem voltak képesek a gyakorlatba átültetni azt,
amit ők teremtettek meg, és amit inkább külföldre exportáltak.
Mind a mai napig nem szabadult meg Európa a külső biztonsági
megállapodásoktól való függőségből. Olyan hétköznapi kérdé-
sekben is képtelen dönteni, hogy honnan szerezzék be a gázt
vagy a kőolajat.
Ami most végbemegy, azt a történelem során már kétszer meg-
tapasztaltuk. Azonban a megoldás ezúttal bonyolultabb, de sok-
kal fontosabb a felhalmozott atomfegyverek miatt. A külső agg-
reszorttól való félelem, valamint egy erős Európává való egye-
― 126 ―
sülés képességének hiánya Európát a világpolitikai döntések

margójára taszítja. Azonban ha felmérnénk egy szorosan össze-
tartó Európai Unió erejét, hatalma vetekedne a világ ún. nagy-
hatalmaiéval. De csak akkor, ha Európa előtte megoldaná régi
problémáját, a nacionalizmust.
Miért nem volna képes Európa önállóan együttműködni Orosz-
országgal? Mert bizonyos Európán kívüli erőknek ez nem tet-
szik? Ténylegesen közös (nem a nemzeti érdekek által szétzi-
lált) külpolitikával az Európai Unió sikeres együttműködést tud-
na kialakítani Oroszországgal. Ugyanis mindkettő rendelkezik
valamivel, ami a másiknak nincs, ezért közösen jól kiegészíte-
nék egymást a „közös Európa-házban”, amint azt Gorbacsov vi-
zionálta.
Minden udvariaskodás nélkül nyíltan ki kell mondanunk, hogy
mindez még nem valósult meg, és ezért az európaiak naciona-
lizmusa a felelős, amelyet már évszázadok óta követnek, és
amelytől képtelenek megszabadulni. Talán egyszer majd feléb-
rednek nacionalista-idealista álmukból, és felismerik az utóbbi
években kialakult új világpolitikai helyzetet, és megvalósítják a
már régóta szükséges, egymást megértő nemzetközi Európát.
Klasszikusan működő világunkban sokaknak érdeke a jelenlegi
állapot fenntartása. Sajnos vagy nem, a dolgok már nem mehet-
nek úgy, ahogyan eddig, mert a helyzet túl veszélyessé vált. Ezt
bizonyítja az Európa közepén dúló háború, amely mindenki szá-
mára elképzelhetetlen volt. Mégis bekövetkezett, és sürgősen
megköveteli a váltást, a klasszikus értékrend átlépésével. A ha-
záért vívott mindenféle harc, mindenféle hazafiság értelmetlen-
né vált, mert az egész föld van veszélyben. Azok az államok és
érdekcsoportok, amelyek fiatalembereket hazugsággal rávesz-
nek, hogy gyilkolva védjék meg a „magukét”, történelmünk je-
lenlegi szakaszában gyűlöletes háborús bűnösök.
Néhány hivatásos újságíró veszélyes felbujtóvá vált napjaink-
ban; fittyet hányva a valós tájékoztatási kötelezettségükre gyak-
ran csak riportjaik minél jobb eladására törekednek. Hamis be-
számolóikkal társadalom-lélektani kárt okoznak, ellenségeske-
dést szítanak a népek között, és nem átallják a háborút támogat-
― 127 ―
ni. A mai információs káoszban nem könnyű megkülönböztetni

a valódi hírt a hamistól, főleg azoknak, akik csak egy nyelvet
beszélnek.
Ez azonban csak a veszély egyik forrása. A másik azok a meg-
alkuvó újságírók, akik jelentéseit az állam cenzúrázza, amiért
emelt fizetést kapnak. Ennek persze az ellenkezője is igaz, a
diktatúrában élő újságírók a meg nem engedett tartalmakért bör-
tönbe kerülnek, sőt néha az életükkel is fizetnek. Jelenleg a sza-
bad információ nagyon szűk térben mozog. Ennek felleléséhez
sokoldalú, intelligens gondolkodásra és kutatómunkára van
szükség. Amit a klasszikus gondolkodás általában nem néz jó
szemmel.
A legegyszerűbb az volna, ha mindent hagynánk a régiben, nem
vonnánk le a tanulságokat akkor sem, amikor a régi rend már
komolyan megmutatta tragikus oldalát. Hősiesen védjük és túl-
értékeljük a magunkét anélkül, hogy a másik oldalt próbálnánk
megérteni és elfogadni. E klasszikus gondolkodás és erkölcs kö-
vetkezményei már valóságosan megmutatkoznak ebben az el-
képzelhetetlen európai háborúban, a klasszika átlépésének és az
új dialogikus gondolkodásnak az elutasításában. Párbeszéddel ‒
minden háború nélkül ‒ megnyerhetnénk a békét. Ez egyúttal fi-
gyelmeztetés is az emberiség számára egy nagy katasztrófa el-
kerülése érdekében.
Bármennyire is különösen hangzik, még ebből a háborúból is
tanulhatunk valamit a demokrácia számára. Mit tudott eddig a
nép a fegyverkezésre fordított irdatlan, rossz célokra felhasznált
összegekről és az államok jelenlegi, egymást kölcsönösen meg-
semmisítő potenciáljáról? Mindez ma már általános téma. Mivel
civilizált államokban a katonai szolgálat önkéntes a fiatalok
számára, csak kevesen érdeklődnek iránta. Az erőszakmentes-
ség szinte magától értetődővé vált. Hogy mégsem egészen ez a
helyzet, azt a korábban még elképzelhetetlen európai háború
mutatta meg.
A polgárok felfigyeltek arra, ami az állami kulisszák mögött tör-
ténik: egy nagyon drága, az első pillanatra fel sem ismerhető ka-
tonai potenciálra, amely veszélyesen nyomul előre. Háborúban
― 128 ―
félelmetesen demonstrálja az ellenségnek felkészültségét,

ugyanakkor (talán akaratlanul is) le is leplezi igazi arculatát: vé-
deni akarja az országban azokat, akiknek van veszítenivalójuk,
és erőszakkal háborúba kényszeríti azokat a fiatalokat, akiknek
semmijük sincs, amit elveszíthetnének, hazugságra alapozott
hősiességgel harcba viszi őket egy olyan hazáért, amely tényle-
gesen nem is létezik. Mindezt akkor, amikor az egész föld, a mi
igazi hazánk veszélyben van, amelyet nekünk, mindnyájunknak
együttesen kell megvédenünk.
A békét szüntelenül újra kell teremteni és védelmezni. Ez telje-
sen más megközelítés, mint a fegyverkészletek feltöltésével tör-
ténő védekezés, ami a most folyó háborúban történik. Háborúk
nélküli békét az emberiség csak a fegyverek csökkentésével,
nem felhalmozásával teremthet. A béke aktív megteremtése
csakis a fegyveres védekezés régi, klasszikus módszereinek a
átlépésével, egy új, dialogikus gondolkodással, az államok kö-
zötti kompromisszumkereséssel, diplomáciai úton lehetséges.
Ugyanakkor tiszteletben tartva a 20. századi civilizáció legma-
gasabb fejlődési fokán kodifikált emberi jogokat a régi klasszi-
kus dialektikus gondolkodás új, dialogikus gondolkodással való
átlépésének eredményeként.
Teljesen hihetetlen ez a hátraarc a háború felé éppen ebben a ré-
gióban, ahol az új gondolkodást először ismerték fel és alkal-
mazták a politikában a politikai hatalom csúcsán (Gorbacsov),
alaposan megváltoztatva ezzel a világ korábbi politikai rendjét.
Nekik köszönhető Európa megosztottságának felszámolása és
az Európai Unió létrejötte. Az Oroszország és Ukrajna közötti
mostani háború a régió politikai tudatának skizofrén meghasa-
dásaként értelmezhető. (Főleg ha meggondoljuk, hogy Gorba-
csov ukrán anyától és orosz apától származik.).
A történelmi fejlődésnek ez a fordulata a klasszikus tragédia
folytatásaként értelmezhető, a „gyermeki faj” (amint William
Auld skót eszperantista nevezte az emberiséget) vágyaként a
tragédia továbbjátszására. Remélhetőleg ez továbbra is csupán
„klasszikus játék” marad atomfegyverek bevetése nélkül, jólle-
het már így is több ezer ártatlan áldozatot követelt katonának
― 129 ―
kényszerített fiatalemberektől kezdve civilekig, férfiakig, nőkig

és gyermekekig bezáróan.
De vannak örömteli hírek is ebből a háborúból. Egyre több öl-
döklésre kényszerített fiatal dezertál a front mindkét oldalán.
Ezzel megóvják saját életüket és ellenfelük életét is, akit a
harcban meg kellett volna semmisíteniük.
― 130 ―
VI. Dialogikus történelem

Az elöadás a YouTube-on is hallható és látható eszperantóról
magyarra fordítva:
https://www.youtube.com/watch?v=qsGNUlZhIRs
A klasszikus idealista történelem vége után a történelem dialo-
gikus szemlélése elengedhetetlenné vált. Jelenünkben történel-
mi tényekkel jelentkezett a dialektikus történelem dialogikus
átlépésének a szükségessége. A lényegi ok az, hogy Európában
eddig elképzelhetetlen, mégis immár valósággá vált háború dúl.
A huszadik század történelmi tapasztalatai megmutatták az ed-
digi, dialektikus ellentétek mentén működő gondolkodás végét.
E gondolkodási fordulat után sok munka vár a történészekre: a
történelmet dialogikus értelmezés alapján újra kell írni, hogy a
nemzetek a jövőben békében tudjanak egymás mellett élni. Erre
mindez ideig még nem került sor.
A jövő érdekében szükség van az eddigi, leginkább klasszikus-
idealista dialektikus módszer szerint leírt történelemnek az „új
gondolkodás” módszere szerinti dialogikus újrafogalmazá-
sára.
Eljött végre az ideje annak, hogy a népek egymásra gyakorolt
kölcsönös hatásait kiemelten kezeljük a történelemben az ed-
digi ellentétekre épülő felfogás helyett, amely csak elválasztotta
a népeket. Hogy erre mennyire szükség volna, eklatánsan meg-
mutatkozott négy szláv nép viszonyában. A szerbek és horvátok
után most az oroszok és az ukránok esetében is. Ugyanis a kö-
zös történelmi vonások dialogikus megközelítéssel sokkal fon-
tosabbnak bizonyulnak, mint azt az eddigi, ellentétek hangsú-
lyozására épülő megközelítés képes volt kimutatni.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy végleges, „igazi tör-
ténelem” megírására törekednénk. Minden korszaknak megvan
a maga történelme, amelyet újra és újra fel kell dolgozni. Azon-
ban végre eljött annak az ideje, hogy újragondoljuk a 18-20.
― 131 ―
század nemzeti történelmeit, és a legújabb tapasztalatok és tu-

dományos ismeretek alapján korrigáljuk azokat.
A dialogikus történelem nem definiál (mint például a termé-
szettudományok), nem határoz meg dolgokat véglegesen, ha-
nem nyitott marad az időszerűségek, aktualitások közös, disz-
kurzív, hic et nunc megbeszélésére, megoldást keresve a szük-
ségesre. Ugyanis a klasszikus definíciók tragikus véget értek a
történelmi tapasztalatok nyomán. A mi feladatunk az, hogy eze-
ket a merev, megkövült meghatározásokat megértsük, feloldjuk,
majd egy közös, időszerű dialogikus eredményre jussunk.
Az Európai Unióban is szükségessé vált a nemzeti történelmek
egybevető újrafogalmazására. Vagyis az eddig jórészt dialek-
tikusan megírt ún. európai történelmet újra kell írnunk.
De mi is az az európai történelem? Hol kezdődik Európa tör-
ténelme? Nem is olyan régen, alig több mint száz évvel ezelőtt
az európai történelmet még világtörténelemként értelmezték. A
mai napig is két „világháborúról” beszélünk. Jóllehet a világ la-
kosságához viszonyítva ezekben a háborúkban viszonylag kevés
nép vett részt. Természetesen ez is már túl sok volt a háborús ál-
dozatok számát tekintve.
De jelenünkben megváltozott a méretek értelmezése. Ha ma-
napság egy jövendő, megakadályozandó világháborúról beszé-
lünk, ennek veszélyessége már az egész világot, a teljes boly-
gónkat érinti. Ugyanis egy világháború az egész bolygón meg-
semmisítene minden életet.
Ezek a tények meg kell hogy változtassák egész gondolko-
dásmódunkat. Egyrészt a világ már nem európacentrikus, és Eu-
rópa többé már nem képes meggyőzni/legyőzni a világ többi ré-
szét. Ahhoz a világ egyik részének sincs elég hatalma (joga meg
végképp nincsen). Másrészt égetően szükség van arra, hogy a
„dialektikus gondolkodásmódról” áttérjünk „dialogikus gondol-
kodásmódra”, amennyiben továbbra is együtt akarunk élni eb-
ben a világban.
Kezdeményezések az új gondolkodásmód irányában már tör-
téntek (ha egyesek hajlamosak is erről megfeledkezni), és éppen
― 132 ―
Gorbacsov Oroszországában; ezek alapjában megváltoztatták az

akkori világpolitikai helyzetet. De ez már akkor sem tetszett a
hatalmon lévőknek, akik azóta is azon dolgoznak, hogy lerom-
bolják ezt az „új rendet”, és visszaállítsák a régi gondolkodás-
módot.
A most folyó háborúval ezt részben el is érték, azonban csak
részben, hiszen ennek a „tragikus játéknak” a hátterében a teljes
megsemmisülés réme fenyeget. De így tudják fontosnak feltün-
tetni magukat egyes politikusok, háborúval játszadozó táborno-
kok, sőt most már színészek és újságírók is. Azonban ők valójá-
ban egy, az emberi fejlődésben visszamaradt fajt képviselnek,
ahogyan William Auld skót eszperantista nevezi őket: „gyerme-
ki faj”.
Az utóbbi évszázadban sok minden megváltozott itt Európában,
majd pedig az utóbbi ötven évben Ázsiában is. Ez összes-
ségében megváltoztatta az egész világot is. Ebben az új hely-
zetben nekünk, európaiaknak ügyelnünk kell arra, hogy eddigi
gondolkodásunkat az új realitásokhoz igazítsuk, máskülönben
katasztrófába taszíthatjuk egész kontinensünket.
Nagy veszélyt rejteget magában, ha nem vagyunk hajlandók ta-
nulni a múlt hibáiból, ha azt hisszük, hogy a régi (dialektikus)
módon is megoldhatjuk problémáinkat. Így gondolkozott szá-
mos birodalom is a történelem során, és a vége teljes kudarc
lett. Hogy csak egyet említsek közülük: az Osztrák-Magyar
Monarchia.
A monarchia hibáiból a legtöbbet az Egyesült Államok profitált.
De vajon az amerikaiak tanultak-e valamit saját történel-
mükből? Azon tényezőkre alapozva, amelyek miatt Európa
tönkrement, ők tovább tudtak fejlődni. A francia forradalom
eredményeit demokráciával tovább tudták fejleszteni. Míg az
európaiak a monarchiához való ragaszkodásukkal, amelyet a
nacionalizmussal akartak megmenteni, kudarcot vallottak.
Azonban nem követi-e el az USA ugyanazt a történelmi hibát,
amely miatt már jónéhány impérium összeomlott, amikor erő-
nek erejével mindenki fölé akar emelkedni? Az a politika, ame-
― 133 ―
lyet most az Egyesült Államok folytat, nem éppen alkalmas Eu-

rópa barátságának megőrzésére, jóllehet az USA a történelem-
ben sokat köszönhet neki.
Gazdasági verseny egy szabad világban természetes dolog,
azonban nem minden áron: nem szabad államok gazdasági létét
veszélyeztetni, sőt egyenesen tönkre tenni. Ebbe beleértendő
Oroszország is. Ugyanis a szlávok nélkül nincs Európa. Ezért
enyhén szólva sem tisztességes dolog a két legnagyobb európai
szláv népet egymás ellen kijátszani.
Nagy munka vár az értelmiségre, ha új, dialogikus történelmet
akar írni ‒ a lehetséges túlélés perspektíváját szem előtt tartva.
Egyrészt a dialektikus gondolkodásmódról dialogikusra kell
váltania, hogy minden nemzet ezzel a módszerrel írhassa újra
történelmét. Másrészt pedig minden népnek, minden világ-
résznek ezen új módszer szerint kell hozzá tennie saját részét az
egészhez, a világ történelméhez.
Európa státusza nemzetközi. Ez vitathatatlan tény. A nehézség
abban rejlik, hogyan lehet ezt érthetővé tenni. A nemzetek pusz-
ta csoportba foglalása nem elegendő. Meg kell jeleníteni a „kö-
zi-ség” minőségét is, amely egyebek mellett mindig is hatott a
népekre, már akkor is, amikor a nemzetek még nem is léteztek.
Ez azonban a klasszikus logika és dialektika számára nem volt
megfogható, tehát gondolkodásmódja számára ebből követke-
zően nem is létezett.
Ugyanis az arisztotelészi logika a reális történelmet hierarchikus
rendszerében eltorzította, később pedig az eseményeket követ-
kezetesen dialektikus ellentétekben ábrázolták és értelmezték.
Ezért nem jelenhetett meg a kölcsönhatás ténye. Inkább klasz-
szikusan a szőnyeg alá söpörték, ha a történelem során meg-
mutatkozott az egymástól való kölcsönös függőség.
E dialektikus rendszer ellen többször alakult ki ellenállás, kezd-
ve a rabszolgafelkelésektől az újkori és legújabb kori for-
radalmakig. De a klasszikus logikát és dialektikát ezután sem
kérdőjelezték meg, mindig csak az uralkodó viszonyok cseré-
lődtek. A kereszténységben, ahol jóllehet az ellentétek átlépése
― 134 ―
már elkezdődött, általános gondolkodási módszerként egyálta-

lán nem jutott érvényre, ugyanis a klasszika elnyomta. Sőt az in-
tézményesített kereszténység át is vette jórészt ezt a gondolko-
dásmódot.
Először a legújabb történelem tapasztalatai és a tudományos fej-
lődés felismerései követelték meg igazából a klasszikus értékek
újbóli átgondolását. Ennek következménye lett az európai klasz-
szikus-idealista gondolkodás relativizálódása. Logikusan ebből
következik majd az európai történelem újragondolásának a
szükségszerűsége, ami különösen az EU-ban vált időszerűvé.
Természetesen adódik a kérdés, mi tartozik az európai törté-
nelemhez, és mi nem. Erre a válasz éppen olyan nehéz, azaz
nem definiálható, mint ahogyan igazából azt sem tudjuk, mi is a
nemzeti történelem, és mi az, ami ebből már európai törté-
nelemhez tartozik.
Természetesen ez nem csak európai probléma. Éppen ilyen ne-
héz definiálni például a kínai vagy az indiai nemzet történelmét,
ugyanis ezek sokkal nagyobb országok, ahol rengeteg különbö-
ző nép él. Ehhez jön még, hogy a politikai helyzetek folyamato-
san változnak és átalakulnak.
G.W.F. Hegelnek kétszáz évvel ezelőtt még nem volt probléma
dialektikus gondolkodási és világlátási perspektívájából megírni
egy „világtörténelmet”, ugyanis az eseményeket hierarchikusan
redukálta klasszikus logikával dialektikus antagonizmusokra.
Így írta meg véleményét más világrészekről (amelyekről konk-
rétan semmit sem tudott), és ítélte meg őket hierarchikusan kon-
struált rendszerében. Ez tipikusan dialektikus történelemfelfo-
gás, ami mára már visszavonhatatlanul elavult.
Jelenünkben sokkal átgondoltabban kell megközelítenünk a
dolgokat, és jobb, ha nem foglalkozunk olyasmivel, amihez alig
vagy sehogyan nem értünk. Még a tanult dolgokban sem lehe-
tünk teljesen biztosak, nem tudhatjuk róluk a végső igazságot,
különösen ami a történelmet illeti. Mindig nyitva marad számos
kérdés, melyek nem tudása is az igazsághoz tartozik, és ezért
― 135 ―
rendszerektől szabadon nyitottnak kell lennünk további kutatá-

sokra és megismerésekre.
Minden nacionalista idealizmus ellenére a különböző népek
egymásra hatása a történelem során sokkal fontosabbnak bizo-
nyult, mint az „izzadság szagú tudományos” bizonyítási kí-
sérletek az ősi nemzeti tulajdonságok kimutatására és bizo-
nyítására, amelyek végül is nélkülözték a tudományosság elemi
kritériumait is.
Vegyük példaként az ismert és elismert szellemi alkotókat, pél-
dául Shakespeare-t, Goethét vagy Beethovent. Függetlenül attól,
hogy kifejezetten nem utaltak erre, műveikre hatást gyakoroltak
a különböző népek szokásai, erkölcsei, viselkedésformái, tájai,
kapcsolatai, amelyeket megismertek, és amelyek motiválták
őket. Azt lehet mondani, hogy saját nemzetükön kívül az euró-
pai népek is erős hatást gyakoroltak rájuk, de műveikben a szé-
lesebb világ motívumai is szerepelnek.
A tapasztalatok egyszerűen azt mutatják, hogy ezek az alkotók
és hasonló személyiségek a klasszikus logika és dialektika de-
finíciói alapján nem sorolhatók be. Nem lehet őket nemzeti ka-
tegóriákban, klasszikus hierarchikus rendszerekben értelmezni
és differenciálni. Melyik a fontosabb vagy jobb közülük ‒ ezt
csak a klasszikus rendszerek erőltetik.
Mozart saját idejében és tartósan is a legjobbat alkotta a maga
nemében. Hogy Mozart osztrák volt? De mi volt Ausztria az ő
idejében? Egy különböző népek által lakott, több mint húsz
nyelven beszélő állam, ahol az értelmiségiek nép-közi módon,
latinul értették meg egymást. Ugyan hogyan lehetne ennek alap-
ján Mozart szellemét definiálni?
Az európai történelemben az egyik oldalon fontos megmutatni,
mi az, ami európai, vagy mi lehet európai, a másik oldalon pe-
dig rá kell mutatni, mi nem lehet európai annak érdekében,
hogy elkerüljük azt a benyomást, hogy Európa túl akar terjesz-
kedni saját határain, amint ezt a múltban tette. Ez azonban nem
jelenti azt, hogy Európa elzárkózzon a külvilágtól, sőt éppen el-
lenkezőleg. Európának meg kell mutatnia szabad nyitottságát,
― 136 ―
amit évezredek során fejlesztett ki olyan fokra, hogy azt már

más világrészek is szívesen átveszik és alkalmazzák.
Mindenek előtt a demokrácia az a szellemi-politikai exportcikk,
amelyet Európán kívül már sok államban alkalmaznak és to-
vább is fejlesztenek. Gondoljunk itt az Amerikai Egyesült Ál-
lamokra, amely a francia forradalom vívmányait eredmé-
nyesebben tudta felhasználni, mint akkoriban maga Franciaor-
szág vagy az európai államok.
Franciaország restaurálta a korábbi állapotot, egyes monarchiák
pedig nem ismerték fel az új társadalmi rend kialakulásának je-
lentőségét. Az orosz cári rendszernek hamarosan egy szörnyű
forradalom vetett véget. Majdnem egy időben az első világhá-
ború következményeként darabjaira hullott az Osztrák-Magyar
Monarchia. Nem utolsó sorban azért, mert uralkodói nem ismer-
ték fel, mi az, ami megőrzendő, és mit kell a történelem szemét-
dombjára hajítani.
Különösen sajnálatos volt a különböző népek közötti pár év-
százados „pozitív tapasztalatok” botor figyelmen kívül hagyása,
amelyek pedig továbbfejlesztve nagy segítséget jelenthettek
volna egy európai közösség kialakításában. Helyette a népeket
elválasztó nacionalizmust erőltették, sőt, vele próbálták meg-
menteni a monarchiát.
Európa nem csak exportálta a demokráciát és a nemzetközisé-
get más államokba és kontinensekre, hanem később reimportálta
is ezt a két továbbfejlesztett politikai elvet. Különösen az USA-
ból. Erre a két elvre, a demokráciára és a nemzetköziségre épült
fel az Európai Unió. Ezeket az elveket, természetesen, még to-
vább kell fejleszteni, mert mostani állapotuk nem kielégítő.
A történelem és a kultúra valójában, reálisan csak dialogi-
kusan értelmezhető, abszolút módon egyáltalán nem. Vagyis
nem lehet szubsztanciálisan definiálni, amint korábban megpró-
bálták a természettudományok hatására. Míg fel nem ismerték,
hogy magukat a természettudományokat sem lehet egyértelmű-
en definiálni ‒ csak bizonyos feltételek mellett.
― 137 ―
Az új dialogikus gondolkodás már körülbelül száz évvel ez-

előtt megjelent. Egy időben tehát azzal, amikor az eszperantó,
ez az ajánlott nemzetközi nyelv már az első világháború előtt
síkra szállt a békéért. Sajnos eredménytelenül a háborús hisz-
téria hangzavarában. A figyelemfelkeltés a háború után is foly-
tatódott, szintén eredmény nélkül. A tapasztalatok és az átélt
szörnyűségek át nem gondolása és fel nem dolgozása az első
után a második (remélhetőleg utolsó) katasztrófához vezetett.
Csak miután a két nagyhatalom olyan mértékben megerősödött,
hogy atombombákkal képessé vált egymás megsemmisítésére,
vált kényszerítően szükségessé a nemzetközi kapcsotokban a
dialogikus politizálás. Azonban nem az emberiség intellektuális
érettségének köszönhetően, hanem az egzisztenciális veszély
kényszerítette ki egy a dialektikus meggyőzéstől eltérő lehető-
ség átgondolását.
Összefoglalva elmondható, hogy a történelem újonnan kidol-
gozandó dialogikus bemutatása a meggyőző dialektikától való
elszakadást jelentené, amire elengedhetetlenül szükség van jele-
nünkben, hiszen ez a továbbfejlődés alapja az emberiség békés
nemzetközi együttélése érdekében szerte a világon, és konkrétan
itt, Európában.
Az ókori görögök óta az európai történelmet dialektikus módon
írták. A klasszikus logika kategóriába igyekeztek belegyömö-
szölni. De ezek soha nem voltak elégségesek a történelem meg-
ragadására. A dialektika azután több szabadságot ígért, de csak
ellentétekben, amelyek az aktuális történelem alakulásával újra
és újra robbantak, és szörnyű rombolást hagytak maguk után
(lásd a sok háborút és forradalmat).
A történelemmel kapcsolatos fejtegetéseink során számunkra a
klasszikus történelem dialektikus vége az érdekes. Amikor is
nem maga a történelem ér véget (mint ahogyan egyes buzgó tör-
ténészek gondolták). Az idő továbbra is halad (ez nem újdon-
ság), azonban a kérdés az, hogy mi ezt hogyan fogjuk fel. Sem-
miképpen sem úgy, ahogyan korábban gondoltuk. A dialektikus
elképzelés helyett célravezetőbb a tapasztalatok dialogikus meg-
figyelése, tehát hogy mi történt a múltban, és mi történik most,
― 138 ―
hogy levonhassuk belőle a tanulságot a jövő számára, és ennek

megfelelően tervezhessük azt.
Jelentős hozzájárulás lenne a problémák megoldásához az Eu-
rópa Demokrácia Eszperantó politikai mozgalom ajánlásainak a
figyelembevétele.
― 139 ―
Eugen Macko
― 140 ―
Inhaltsübersicht
I. Kulturökologie fordert Neues Denken ..........................................................142
1. Am Führungsfaden der klassisch sprachlichen Entwicklung hat sich
die notwendige Verschiedenheit der Kulturökologie gezeigt ...............................142
1.1. Die Erkenntnis der Spitze der klassisch nationalen Sprachen und das
Weitergehen zur Kulturökologie ..........................................................................142
1. 2. Englisch hat die höchste Position in der Hierarchie der klassischen
Nationalsprachen eingenommen...........................................................................144
1.3. Die Nichtgenügsamkeit der klassischen Hierarchie bei den Sprachen ..........145
1. 4. Erkennung der Notwendigkeit der sprachlichen Vielfalt..............................146
2. Lernen zur Kulturverschiedenheit durch Vergleich mit den
Forderungen der Natur..........................................................................................150
3. Entwicklung des Verständnisses der Kulturökologie und ihre jetzige
Aufgabe ................................................................................................................154
II. Europa zwischen Ost und West....................................................................158
1. Wo und wann sind in der Geschichte für die Gegenwart brauchbare
Verhaltensweisen für die Europäische Union zu finden? .....................................158
2. Zentraleuropa zwischen West und Ost .............................................................159
3. Anfang der dialogischen Internationalität in Austria ........................................161
4. Die mehrmals missachtete Internationale Sprache. ..........................................163
5. Überschreitung der Ost-West-Trennung Europas.............................................164
6. Erwünschte Forschung zur Zusammengehörigkeit Europas.............................166
III. Dialogik eines Esperantisten-Diplomaten ..................................................171
1. Die Dialogik ist notwendig bei Esperanto, Politik und Diplomatie..................171
2. Am Anfang der dialogischen Diplomatie.........................................................172
3. Konkreter Versuch der Klassik mit Dialogik zu überwinden ...........................175
4. Im Dialog der zwei Freunde ist der Überschritt der Klassik zu
erfahren.................................................................................................................178
5. Beispielhafte Anwendung der Dialogik in der Linguistik ................................179
6. Und zum Schluss einige Bedeutungserklärungen:............................................183
IV. Zur Überschreitungen der Klassik .............................................................185
1. Religiöse Zusammenhänge...............................................................................185
1.1. Religiöses Verhältnis zur Überschreitung der Klassik...................................185
1.2. Theologische Überlegungen ..........................................................................190
2. Sentenzen: Staat, Familie, Christentum............................................................192
3. Esperanto überschreitet die Gewohnheit, Beschränktheit der
Nationalsprachen ..................................................................................................193
V. Die klassische Tragödie dauert in Europa...................................................196
VI. Dialogische Geschichte.................................................................................203
― 141 ―
I. Kulturökologie fordert Neues Denken

Dieser Vortrag ist der zusammengesetzte Sinn von den beiden
vorherigen, in welchen die Aufklärung der Kulturökologie zu-
sammengefügt wird.
Der erste war: Rezension zum Buch von Abram De Swaan,
über die „Gesellschaft der Sprachen“ (Words oft he World),
Vortrag 2011 im „Esperanto Klub München“
Der andere war: Vortrag über „Natur und Kulturökologie“ im
August 2014, in der „Sommer Akademie“ der EDE–Federatio,
im Schloss Grésillon in Frankreich.
Der Vortrag ist in YouTube auch zu hören und sehen:
www.youtube.com/watch?v=BuaUFk6ltUA
Der jetzige Vortrag heißt: Kulturökologie fordert Neues Denken
1. Am Führungsfaden der klassisch sprachlichen Entwickl-
ung hat sich die notwendige Verschiedenheit der Kultur-
ökologie gezeigt
1.1. Die Erkenntnis der Spitze der klassisch nationalen
Sprachen und das Weitergehen zur Kulturökologie
Um Übersicht in der scheinbar chaotischen Welt zu bekommen,
sucht der denkende Mensch irgendein System und irgendeine
Hierarchie in den beobachteten Phänomenen. Die europäische
Denkweise griechischen Ursprungs war lange stolz auf die be-
sondere Rationalität, die meisten Regeln zu finden und diese in
Gesetzen zu festigen. Es hat Zeit in der Geschichte des Denkens
bis zur Erkenntnis gedauert, dass die Festsetzungen die Weiter-
entwicklung auch stören und bremsen können.
In unserer Gegenwart zeigten einige neu erfahrene Verhältnisse
in bestimmten Zusammensetzungen in mehreren wissenschaft-
lichen Untersuchungen auf die Relativität der festgesetzten
Denkweise. Danach veränderte sich die Beharrlichkeit über die
Methode der alten klassisch hierarchischen Systemregeln
― 142 ―
(schon lange bevor diese Tendenz bewusst wurde, geschah in

vielen Kunstarten die Ablösung von der Klassik.). Eine von die-
sen späteren Erkenntnissen ist die Relativität der Sprachhier-
archie.
Die klassische Sprachwissenschaft war in der Vergangenheit
beschäftigt, aus der eigenen Tiefe die Besonderheit der jeweili-
gen Nationalsprache mit Beweisen zu zeigen. Damit wollte sie
meistens den Anspruch der sozialen Herrschaft der Sprechenden
der in der Hierarchie höher stehenden Sprachen über den unter-
stehenden begründen. Dass objektive Kriterien fehlten, Spra-
chen hierarchisch zu unterscheiden, hat sich mit Erfahrungen
der Globalisierung und der neu entwickelten Wissenschaften
gezeigt, u.a in der Psychologie, Sozialpsychologie, Soziologie
und Politologie, welche zu den Grenzen der klassischen Syste-
men hinführten und ermöglichten das Heraustreten aus den
Rahmen, die vorher die Weiterentwicklung störten.
Mit den Erkenntnissen dieser relativ neuen Wissenschaften ha-
ben sich einige Verhältnisse auch in der Linguistik geklärt. Die
klassische Linguistik wurde auch mehr unterscheidbar und der
vorherige Zusammenfall von Teilen aufgelöst, welche nicht mit
der gleichen Methode zu betrachten sind. Die Sprachen sind
selbst komplexe Phänomene, aber wissenschaftlich zu akzept-
able Beurteilungen sind nur in den jeweilig unterschiedlichen
Zweigen möglich.
In den vorher genannten Wissenschaften erschienen einige Un-
tersuchungen, die mehr wirklichkeitsnahe Erkenntnisse auch in
der Linguistik ermöglichten. Eine von diesen ist das sozioling-
uistische Werk von Abram de Swaan (Words of the World).
Diese wichtige Untersuchung hat für das gegenwärtige Ver-
ständnis der klassischen Linguistik entscheidende Bedeutung
gehabt.
Diese Bedeutung der Linguistik möchte ich mit dem Einfluss
Hegels auf die Philosophie vergleichen. So wie Hegel die euro-
päisch klassische Philosophie auf den absoluten Höhepunkt
brachte, ist es mit dieser Arbeit der Höhepunkt der idealistisch-
klassischen Linguistik erreicht.
― 143 ―
Nach dieser Erkenntnis ist jede Konkurrenz der klassischen Na-

tionalsprachen sinnlos geworden, weil der Gipfel schon erreicht
ist. Aber gleichzeitig muss gesagt werden, dass die ursprüng-
liche Absicht, das Sprachproblem in der Welt qualitativ (z.B.
weltumfassend demokratisch) zu lösen, nicht erreicht wurde,
und eine Weiterentwicklung mit einer neuen Qualität notwendig
geblieben ist.
1. 2. Englisch hat die höchste Position in der Hierarchie
der klassischen Nationalsprachen eingenommen
De Swaan hat in seiner Untersuchung gezeigt, dass das Engli-
sche die absolute Spitzenposition bei der Globalisierung erreicht
hat, welche in absehbarer Zeit von keinen anderen National-
sprachen-Konkurrenten zu überbieten ist. Er folgert daraus, dass
das Englische unverzüglich als internationale Sprache der
Kommunikation in der Welt eingeführt werden soll.
Aber so wie mit Hegel die Philosophie selbst nicht die Spitze
und Grenze erreicht hat, sondern nur der Idealismus, erreichte
die Sprachwissenschaft ebenso nur den klassisch-idealistischen
Höhepunkt. Die Entwicklung aber, mit anderen Qualitäten und
Mitteln, dauert weiter.
Es ist mit historischen Erfahrungen zu beweisen, dass die sozia-
le Entwicklung der Menschheit in den Beziehungen zwischen
den verschieden Kulturen der verschieden Weltteile stattge-
funden ist (zurzeit ist ein offensichtlicher Beweis die USA).
Aber wir können nicht wissen, was mit der Weiterentwicklung
geschehen wird, wenn die Vielfalt der Kulturen mit verschie-
denen Sprachen immer mehr verschwindet.
Die Analyse von de Swaan ermöglicht die aufklärende Über-
sicht der Sprachprobleme aus neuer, soziolinguistischer Sicht.
Besonders mit der politischen Ökonomie und der global ver-
breiteten Untersuchungsmethode. Somit hat er das ‚einheitlich
in sich selbst Gewendet-sein’ der klassischen Linguistik aufge-
löst. Aber seine tatsächlich neu geordnete reale Sprachhierar-
chie blieb jedoch hinter der gegenwärtig sozialpsychologisch
und entwicklungshistorisch notwendig gewordenen Methode
― 144 ―
zurück. Das ist, hinter dem neuen, international gebrauchten

Wissen, dem dialogischen Denken, welches sich immer not-
wendiger auf das Geschehen in der aktuellen Globalisierung be-
zieht.
Es ist wahr, dass seine Untersuchung die Methode der Univer-
salität benutzt, und eine weltlich umfassende Aufklärung vor-
sieht, aber er bleibt mit diesem System doch noch in der klassi-
schen Hierarchie, zu deren Grenzen er gelang.
1.3. Die Nichtgenügsamkeit der klassischen Hierarchie bei
den Sprachen
1.3.1. Mit der Globalisierung und dem Informationsfluss in der
Welt haben wir die Situation erreicht, wo für die weltweit wich-
tigen Informationen neue Ausdrucksmöglichkeiten gebraucht
werden. Ohne die Umständlichkeit der relativen Ästhetik der
Literatursprachen. Deshalb ist es notwendig die literarische
Sprache von der Sprache der unmittelbaren Informationen zu
unterscheiden. Denn ob ein Text (oder auch eine Sprache)
schön ist oder nicht, entscheiden keine objektiven Kriterien.
Sondern für eine subjektive Beurteilung und für ein relativ rich-
tiges Verständnis wird eine psychologische Klärung notwendig.
Ob eine Formulierung oder Wortkonstellation für das Verständ-
nis der eigenen, ausdruckermöglichten Sprache schön ist, bleibt
von der Verbindung zu positiven Ereignissen und Erfahrungen
abhängig. Die negativen in der eigener Sprache neigen wir zu
vergessen. Deshalb bleiben durch die Zeit in der eigener Spra-
che die ausgedrückten Phänomene angenehmer, ästhetisch
schöner, als in einer nicht gewohnten fremden. Aber für diese
Erkenntnis ist schon sozialpsychologische Empfindsamkeit
notwendig.
1.3.2. Die größten Schwierigkeiten beginnen im zwischen-
sprachlichen Bereich, wenn diese verwurzelten Gewohnheiten
zu den anderen Sprachen und Gewohnheiten in dialektischen
Gegensätzen erscheinen, und das Durchkämpfen des Eigenen
beginnt, denn für uns erscheinen diese als die absolut schönsten,
― 145 ―
besten, richtigsten im Vergleich zu den anderen. Da fängt der

Kultur- oder Gewohnheitskampf an.
Nach den psychologischen Erkenntnissen relativieren sich die
hierarchischen Werte der Nationalsprachen, und es wird ermög-
licht, die Sprachen auch aus anderer Sichtweise zu betrachten.
Flexiblere Sprachen bekommen mehr Wert in der Beurteilung
der Sprachqualität, und sogar einige Plansprachen, die nach die-
ser Sichtweise mehr Vorteile haben, als die klassischen Natio-
nalsprachen.
1.3.3. Oder auch nur eine soziologische Betrachtung kann auf
die nun nicht mehr Angemessenheit der alten Sprachhierarchie
zeigen: es ist in der Sprachwissenschaft bekannt, dass man auch
nach den Sprachweisen der verschieden sozialen Schichten,
Klassen, Kasten, nicht nur nach der Volks- oder Nationszugehö-
rigkeit unterscheiden kann.
Nach der klassischen Methode trachteten in der Vergangenheit,
besonders in den 18-19 Jahrhunderten, die Nationalsprachen zur
Standardisierung, Regulierung und untergesetzt wurde das
grammatische Skelett des Lateins, um eine Hochsprache für Li-
teratur und Wissenschaft zu konstruieren. Die Hochsprachen
wurden bald in den höheren sozialen Schichten gesprochen, die
Dialekte der Normsprachen blieben meisten bei den unteren
Schichten.
1. 4. Erkennung der Notwendigkeit der sprachlichen Viel-
falt
1.4.1. Esperanto befindet sich zum Beispiel, im Vergleich zur
Entwicklungslinie der Nationalsprachen, im Zuge des rationalen
Ordnens und der Standardisierung, und hat faktisch die höchste
Stufe dieser Entwicklungsweise erreicht. Aber gerade so ist es
auch hier die Grenzen der sprachlichen Konstruktionen wirklich
zu erkennen und die Ursprünglichkeit von jeder, auch der klein-
sten Sprachen wiederzuerkennen. Weil Esperanto selbst nicht
die Ambition hat, irgendeine Supersprache zu werden, sondern
immer nur als eine Zwischensprache, ja es ist seit seines Entste-
hens aus Elementen von verschiedenen Sprachen konstruiert.
― 146 ―
Bis in unsere Gegenwart resultierte die Tendenz, dass die natio-

nalen Hochsprachen in einfachen Sprachweisen in sich selbst
erstarren, oft im Kampf gegeneinander. Anders jedoch die klei-
neren Sprachen, die oft weiter bei den ursprünglichen Werten
blieben, welche zu schützen, ist jetzt notwendig erkannt wor-
den, weil unsere globale sozialpsychologische Gesundheit von
deren Verteidigung abhängt. Dialekte sind auch in den großen
klassischen Sprachen weitergetragen worden, meistens von den
unteren gesellschaftlichen Schichten. Als Schatz wurden sie
sehr oft nur von den professionellen Schriftstellern erkannt. So
wie auch bei kleineren Völkern, die auf dem Erdglobus abseits
von großen kommerz-technischen Kulturen leben.
Anders ist es bei den klassischen Sprachen, wo der Widerspruch
in sich selbst erkennbar ist. Einerseits möchte jede National-
sprache die einmalige Originalität in sich selbst gegen alle ande-
ren behaupten, um damit ihren Anspruch zu begründen, mit ih-
rer Vollkommenheit zu herrschen. Andererseits möchten sie ih-
re Vollendung mit anderen Sprachen konstruieren, in der frühe-
ren Geschichte mit Griechisch und Latein und gegenwärtig mit
Fremdwörtern aus anderen Sprachen. Was sie aber (aus nationa-
listischen Gründen) nicht gern erkennen, es bleibt ihnen aber
doch keine andere Wahl, um auf einem hohen wissenschaft-
lichen Entwicklungsniveau in der Welt zu bleiben.
1.4.2. Esperanto hat nicht in sich diese Probleme und Wider-
sprüche. Ihm ist bewusst seine Komponiertheit und auch sein
Nichtperfektsein, weshalb es immer offen für äußere Einflüsse
und rationale Verbesserungen bleibt.
Zum Beispiel suchte Umberto Eco die perfekte Sprache (die er
nicht fand). Schon seine Fragestellung war nach der alten klas-
sischen Methode formuliert. Er suchte nach etwas, was schon
vorher, nach den neuesten Erkenntnissen bekannt war. Für Lite-
raturspiel und Unterhaltung hat die Untersuchung genügt, weil
die Antwort schon am Anfang der Arbeit da stand: so was gibt
es nicht.
In unserer Zeit ist die Frage mehr aktuell: welche Sprache sollen
wir in der jeweiligen Sphäre der Realität nehmen, um am ad-
― 147 ―
äquatesten die Informationen auszudrücken? Welche Sprache

ist diejenige, welche am meisten brauchbar ist, um z.B. irgend-
einen natürlichen Zustand, Liebesverhältnis, verschiedene Ge-
schehnisse, internationale Beziehungen usw. usf. auszudrücken?
Für alle diese Sphären der Realität ist es möglich, die adäquat-
este Sprache zu finden, auch außerhalb des Repertoires der klas-
sischen Nationalsprachen, vielleicht bei einem Volke näher zur
Natur, vielleicht in Form einer Pidgin-Sprache oder einer künst-
lich zusammengesetzten Plansprache. Hier öffnet sich die Mög-
lichkeit auch außerhalb der Hierarchie der klassischen Sprachen
zu wählen, obwohl wir vor allem in unserem Kopf (man muss
sagen, etwas naiv) die absolut perfekte Sprache zu finden mei-
nen.
1.4.3. Das klassische Sprachproblem fängt meistens dort an, wo
ich meine Sprache gegen alle anderen durchkämpfen will, und
subjektiv den einzigen Wert der meinen behaupte. Dann wider-
stehen (verständlicherweise) die Anderssprachigen, die über die
eigene Sprache genauso überzeugt sind, und entsteht ein dialek-
tischer Kampf gegeneinander, um zu siegen und die eigene
Wahrheit zu behaupten.
Aber in unserer Gegenwart wurde schon die Grenze der Metho-
de der dialektischen Überzeugungskunst allgemein erfahren,
somit bleibt für den Kampf der Sprachen auch kein Platz mehr.
Am Ende der Dialektik sollten gerade die Linguisten die neue
dialogische Methode der Verständigung erkennen. Sie haben
diese schon auch vorher in der Geschichte bei der Entwicklung
der eigenen Sprachen zwischen den Gleichsprechenden ver-
wendet. Das Problem entstand erst dann, als einige sich in der
Welt absonderten, und die eigene Sprache auf den Gipfel der
Hierarchie setzen wollten, und das Daseinsrecht der anderen
nicht akzeptieren wollten. Aber man sollte auch sie verstehen,
sie konnten ja nicht anders, da sie in der Geschichte gelernt ha-
ben, nach der Methode des klassischen Denkens zu verfahren.
1.4.4. De Swaan hat auf die globale Hierarchie der Sprachsy-
steme gezeigt, die mit den globalen wirtschaftlich-politischen
Systemen der Staaten zusammenfallen; dass die sprachliche
― 148 ―
Verschiedenheit selbst ganzweltlich mit den verschiedene Spra-

chen Sprechenden verbunden ist. Dieser Tatsache ist nach sei-
ner Meinung bis jetzt nicht genügend Aufmerksamkeit gewid-
met worden, was er in seiner Untersuchung auch zeigt. Seine
klassisch hierarchische Systematisierung ist verständlich, aber
weiterhin bleiben einige aktuelle Probleme und Fragen offen.
Ob das hierarchische System nach einem sozioökonomischen
Modell die Fähigkeit hat, Erkenntnisse für die weitere Entwick-
lung, für die demokratische Lösung der in der Sprachhierarchie
beschriebenen Sprachprobleme zu geben?
Besonders in der klassischen Sprachwissenschaft sind die Be-
ziehungen zwischen den verschiedenen Sprachen vernach-
lässigt. Jede Untersuchung, welche auf die Verschiedenheit in
den Beziehungen von mehrsprachigen Sprechenden zeigt, ist
unerlässlich für die moderne Linguistik, d.h. für die Inter-
linguistik. Die hierarchische Unterscheidung mit Sozioökono-
mie allein genügt nicht, sogar nur stört, und beschränkt die Wei-
terentwicklung zu einer freien, gegenwärtig notwendigen Inter-
linguistik, welche die idealistisch traditionelle Linguistik auflö-
sen d.h. überschreiten sollte.
Die Hierarchie der Sprachen ist ja gerade nicht beweisbar. Das
ist die gegenwärtige Erkenntnis der modernen Linguistik. Es ist
gut, natürlich, wenn de Swaan auf die weltweite Gebundenheit
der Sprachen gezeigt hat, aber seine, an die Sozioökonomie ge-
bundene Hierarchie behindert gegenwärtig die notwendige
sprachwissentschaftliche, ja sogar auch allgemein menschliche
Weiterentwicklung.
1.4.5. Sprachhierarchie konnte in der klassischen Linguistik nur
mit subjektiven Behauptungen, ohne die reale Analyse der Be-
ziehungen existieren. Aber das Neue in der Linguistik sowie in
den sozialen Wissenschaften ist im allgemein die Erkenntnis der
realen Relativität der früher in die klassisch historischen Peri-
oden hineingesetzten, absoluten Hierarchie.
Nach ganz neuen Erfahrungen und wissenschaftlichen Beobach-
tungen ist das vorherig ideale Streben nach der Einheit der Welt
zerfallen, und deshalb ist auch die absolute Hierarchie des klas-
― 149 ―
sischen Denkens nicht mehr gültig. Da die Wissenschaft unfä-

hig ist, die Welt einheitlich zu begreifen, hat sich die Notwend-
igkeit gezeigt, die Vielfalt der Natur, der Kultur und des Geistes
usw. zu schützen, weil wir nicht wissen, wir keine Erfahrung
haben, was geschehen wird, wenn wir die Welt einfältig gleich
machen würden.
Untersuchungen haben gezeigt, dass notwendig ist, in der Viel-
falt einander zu ergänzen. Aber was geschieht dann, wenn eini-
ge Elemente fehlen, welche wir bis jetzt in der Geschichte im-
mer hatten? Was geschieht mit unserer geistigen Entwicklung,
wenn einige Kulturen und Sprachen verschwinden, welche bis
jetzt, wenn auch nicht immer im unmittelbar bemerkbaren Ma-
ße, aber bei der Zusammensetzung unserer Weltkultur im Hin-
tergrund mitgewirkt haben?
Die letzte große Arbeit in diesem Sinne in der neuen Wissen-
schaft der Soziolinguistik, aber noch nach der alten idealisti-
schen Denkweise, war von Abram de Swaan, wer den Gipfel
und die Grenze der klassischen Linguistik zeigte. Die Entwick-
lung nach dieser Erkenntnis muss sich in ganz andere Richtung
weitergehen, in eine neue Richtung mit einem neuen Denken.
2. Lernen zur Kulturverschiedenheit durch Vergleich mit
den Forderungen der Natur
2.1. Bei der wissenschaftlichen Beobachtung der Natur hat sich
gezeigt, dass für die weitere Existenz auf der Erde und eine le-
bensfähige Umwelt die Verschiedenheit der Spezies unerläss-
lich ist.
Naturökologie ist in der letzten Zeit ein aktuelles Thema ge-
worden. Es hat sich die Notwendigkeit gezeigt, in unserem
Haus Erde die Rohstoffe in der Zukunft logisch bedacht zu be-
wirtschaften. Der Prozess betrifft jeden Menschen auf der Erde.
Die Interessen blieben aber trotzdem unterschiedlich. Deshalb
bekam das Problem auch politische Dimensionen. Für die
Durchsetzung entstanden sogar politisch ökologische Parteien.
Die meisten wissenschaftlichen Begriffe kommen aus dem Alt-
griechischen, wo Ökologie Bewirtschaften eines Hauses bedeu-
― 150 ―
tete. Die jetzige Bedeutung der Ökonomie ist nahe an die alt-
griechische mit dem Unterschied, dass hier auch die optimalen
Mengen (deshalb die Logik) der zu benutzenden Materialien zu
bedenken sind. Als neu kam dazu, dass wir die Häuslichkeit der
ganzen Erde erkannt haben. Für das klassisch griechische Den-
ken war nur das eigene Haus wichtig.
Als großer Schock kam dazu, als erfahren wurde, dass die men-
schlichen Gesellschaften nicht mehr dialektisch, nach der klassi-
schen Denkweise gegeneinander dividierbar sind. Denn gegen-
wärtig ist das Ganze bedroht. Deshalb muss die ganze Denk-
weise ausgewechselt und neu gestaltet werden.
Die Philosophie warnte schon mehr als hundert Jahre vorher vor
dem ankommenden Problem. Gegenwärtig sind eindeutig die
Fakten in der Natur geworden, dass es notwendig ist, die Denk-
weise zu wechseln. Man kann sagen, dass Ökologie im neuen,
modernen Sinne den Beweis für die Notwendigkeit des neu-
en dialogischen Denkens, d.h. die notwendige dialogische
Beziehung zur Natur eröffnete.
Wissenschaftlich ist eine bewiesene Tatsache, dass der Mensch
für sein Weiterleben auf der Erde die Natur braucht. Seine Be-
ziehung erschöpft sich nicht in der bloßen Ausnutzung, sondern
es muss auch ihr Beschützen bedacht werden. Wissenschaft-
liche Beobachtungen und Experimente können den notwendi-
gen Weg in die Zukunft, für ein dauerhaftes Existieren der
Menschheit auf der Erde zeigen.
Nach dieser neuen Denkweise, die sich nun in der Beziehung
zur Natur entfaltet, zeigt sich auch, dass die menschlich lebens-
fähige Natur die Vielfalt der Arten braucht. Das heißt, unser
Denken muss geändert werden, weil das klassische Denken un-
fähig ist, die aktuellen Probleme zu empfinden. Es braucht dia-
logische Beziehungen in der Vielfalt zu finden, für das adäquate
Weltverhältnis in der Gegenwart und in der Zukunft.
2.2. Aber der Mensch hat nicht nur seine Natur und braucht
nicht nur eine natürliche Umwelt, sondern der Mensch
― 151 ―
braucht auch sein sozial-kulturelles Medium um es durch-

zuleben.
Geschichtliche Erfahrungen und Untersuchungen haben gezeigt,
dass die geistige Weiterentwicklung der Menschheit in der Be-
ziehung der verbindenden Vereinigung von verschiedenen Kul-
turen geschah.
So wie die menschenlebensfähige Umwelt eine Naturvielfalt
braucht, so braucht auch die menschenlebensfähige Umwelt ei-
ne kulturelle Vielfalt für die geistig fähige Weiterentwicklung.
So wie Kulturökologie die Bewahrung und Erhaltung der kultu-
rellen Verschiedenheit bedeutet, ist Naturökologie die Bewah-
rung und Erhaltung der Vielfalt der natürlichen Umwelt.
Die Wissenschaft beschäftigt sich seit relativ kurzer Zeit mit
dem Thema und mit der Problematik der Umweltökologie. Die
Forschung befindet sich tatsächlich noch am Anfang, im inter-
disziplinären Bereich von Ökologie, Kulturhistorie, Anthropo-
logie, Biologie, Soziologie, Psychologie, Sozialpsychologie, Po-
litologie usw. Zwischen den verschiedenen Wissenschaften.
Wir können hier hinzufügen, dass sich Esperanto in der für es
schon von Anfang an heimischen und gebrauchten Zwischen-
sphäre (inter-eca-sfero), in der es sich seit seines Anfangs be-
findet, entwickelt und noch immer dort wirkt.
In diesem Zwischenbereich erscheint die Überschreitung der
Klassik, d.h. der klassischen Sprachen und der klassischen Lin-
guistik. So ist Esperanto in seiner Internationalität nicht gegen
die Nationalsprachen, weil „Inter“ dauerhaft nur zwischen Din-
gen sein kann. Aber um dies zu bemerken, reicht nicht mehr das
klassische Denken, sondern es ist dafür das neue und gegenwär-
tig aktuelle dialogische Denken erforderlich.
Ebenso ist es schon auch in der Natur notwendig geworden.
Nun reicht nicht mehr, sie nur zu gebrauchen und auszubeuten
oder zu beherrschen, sondern man muss eine menschenlebens-
fähige Beziehung zu ihr dialogisch herstellen. Das heißt, die
Natur zu beobachten, was sie bereit ist zu geben und noch für
― 152 ―
den Menschen, für ihren dialogischen Partner in einem nachhal-

tigen Miteinanderleben geben kann.
Die Ökologie hat in der Gegenwart die Notwendigkeit des
dialogischen Denkens. In der Philosophie wurde schon am An-
fang des 20. Jahrhunderts auf dieses neue Denken aufmerksam
gemacht, aber es bekam nur sehr wenig Verständnis. Zuerst
mussten zwei grausame Kriege und einige Katastrophen ge-
schehen, um die Grenzen der nach den klassischen Tugenden
funktionierenden Welt zu erreichen. Zuerst erschien es in der in-
ternationalen Politik, als die Politiker die dialogische Methode
anwenden mussten, anstatt der klassisch dialektischen Überzeu-
gungskunst, die vorher immer in Kriegen kulminierte.
Nach der primitiven Beziehung der Menschen zur Natur und
auch zueinander war die Regel, sich durchzukämpfen und den
anderen zu unterdrücken. Faktisch ist diese Denkweise auch bis
jetzt in der klassischen Dialektik aufrechterhalten, und blieb bis
noch nicht lange vorher gültig, bis durch die Ökologie die Not-
wendigkeit einer dialogischen Denkweise bewusst wurde.
Zum Ende des 20. Jahrhunderts hat sich für die wissenschaftli-
che Beobachtung gezeigt, dass die natürlichen Ressourcen nicht
mehr unbeschränkt auszubeuten sind. Es wurde ein anderes
Verhältnis zur Natur notwendig. Nicht nur beherrschen, unter-
jochen, ausnützen, sondern ein real mögliches Verhältnis zur
Nachhaltigkeit herstellen. Wir müssen auch von der Seite der
Natur denken, nicht nur von der unseren, und das ist in der
Tat ein dialogisches Denken.
Somit wurde notwendigerweise die Dialogik verständlich. Es
genügte nicht mehr, wie bis jetzt (wie es auch schon bei Espe-
rantisten seit zirka 130 Jahren üblich war), guten Herzens zum
anderen Menschen zu sein (das ist natürlich sehr schön und
gut), sondern ist notwendig geworden (wenn wir noch auf die-
sem Planeten leben möchten), dass wir den anderen Menschen
und die Natur ernst nehmen.
Seit dem Anfang der sozialpsychologischen Erforschungen ist
für die Wissenschaft bekannt, dass der Mensch für seine Exi-
― 153 ―
stenz den anderen Menschen in der Diversität der Gesellschaft

benötigt. Das heißt, der Mensch ist unfähig alleine zu existieren.
Das ist eine solche Erkenntnis auf dem Gebiet der Human-
wissenschaften, als die ökologisch notwendige Diversität der
Natur in den Naturwissenschaften.
Aus diesen Erkenntnissen folgt konsequent auch die Kul-
turökologie. Das Beschützen von verschiedenen Kulturen (d.h.
Sprachen), sowie die Vielfalt der Natur.
Folglich erschienen in der Gesellschaft die politischen Beweg-
ungen für das Schützen der natürlichen Umgebung. Immer
mehr hat sich das Bewusstsein der Bürger für die unmittelbare
Verantwortung des Lebensraumes erhöht.
3. Entwicklung des Verständnisses der Kulturökologie und
ihre jetzige Aufgabe
Nach der klassischen Definition ist Kulturökologie nur ein
Teilbereich der Ethnologie, welche die sozialen Verbindungen
mit der natürlichen Umgebung untersucht. Wo sich der Mensch
hauptsächlich behaupten muss, ist der Kampf gegen die Na-
tur.
Was zurzeit im Ganzen überhaupt nicht mehr genügt. In der
Aktualität der Kulturökologie erscheint voll die Verschiedenheit
zwischen der zurzeit aktuell dialogischen Denkweise und der
altklassischen Dialektik, nach welcher der Kampf und die be-
hauptende Überzeugung gegen die Umwelt im Zentrum steht.
Aber Kulturökologie ist in der Gegenwart eine selbständig aktu-
elle Wissenschaft geworden, welche die dialogischen Einflüsse
der Kulturen aufeinander und ihre notwendige Diversität unter-
suchen soll.
Tatsächlich nicht nur ihre Beziehung zur Natur und den Einfluss
der Natur auf die Kulturen, sondern auch die Beziehungen der
verschiedenen Kulturen zueinander und miteinander. Ja, nach
dem Modell der notwendig existierenden Vielfalt in der Natur.
Aber so wie eine selbständige Wissenschaft, welche sich haupt-
― 154 ―
sächlich mit der Vielfalt der Kulturen beschäftigt und wesent-

lich von der sprachlichen Vielfalt bestimmt ist.
Genügend allgemein definiert Julian Haynes Steward, der Be-
gründer der moderner Ökologie: „Kulturökologie ist Untersu-
chung der Prozesse, mit welchen sich eine Gesellschaft an die
Umgebung angewöhnt.“
Diese Definition kann auch die jetzt aktuelle Darstellung der
Kulturökologie beinhalten, nämlich:
Die menschliche Umwelt ist, nach den neuesten wissenschaft-
lichen Forschungen (Biologie, Soziologie, Psychologie, Polito-
logie usw., interdisziplinär) nur dann lebensfähig, wenn sie
die natürlichen und kulturellen Diversität beinhaltet.
Der Begriff der Ökologie im klassischen wissenschaftlichen
Denken war eng mit Biologie und Darwinismus verbunden,
nach denen sich der Mensch gegen die Natur und auch gegen
den anderen Menschen durchkämpfen soll.
Die moderne Ökologie hat ihr Ziel tatsächlich ganz verändert!
Der Mensch soll sich nicht mehr gegen die Natur behaupten,
sich nicht durchkämpfen, sondern die Natur schützen, nicht da-
gegen kämpfen, sondern beobachten und hören (was schon
immer für die Wissenschaft wesentlich war) auf die Natur in
dialogischen Beziehungen und lernen davon.
So hat sich die alte klassisch wissenschaftliche Denkweise in
die neue dialogische Denkweise, erkennbar in der Ökologie,
verändert.
Ökologie, Naturökologie, Kulturökologie, Umweltschutz,
Nachhaltigkeit, Sozialgerechtigkeit und dialogisches Denken:
jeder von diesen Begriffen und Wissenschaftszweigen sind eng
miteinander verbunden. Und Esperanto ist seit seinem Ent-
stehen in einer dauerhaften Beziehung mit allen diesen Begrif-
fen und Prozessen.
Schon seit seinem Anfang haben Esperanto und das dialogische
Denken ihre Gleichzeitigkeit, was bis jetzt im Miteinander dau-
― 155 ―
ert, aktualisiert in der gegenwärtig notwendigen Natur- und

Kulturökologie.
Aus dieser neuen soziokulturellen Situation folgen einige aktu-
elle Anregungen für weitere ökologische Forschungen. Ganz
neue und gegenwärtig immer wichtigere Aufgaben der Kultur-
ökologie sind:
1) Schützen die kulturelle und sprachliche Vielfalt in der Welt.
Psychologische Untersuchungen lieferten den Beweis und die
Warnung, dass der Mensch nur als soziales Wesen existieren
kann. D. h. braucht seine kulturelle Umwelt.
2) Schützen die kulturelle Freiheit von aggressiven Kulturen.
Die Vielfalt ist von aggressiven Kulturen bedroht, welche die
schwachen Kulturen unterdrücken, vergewaltigen und vernich-
ten.
3) Schützen die kulturelle Umwelt vom geistigen Müll, d.h.
Spam. Großes gegenwärtiges Problem ist die Verbreitung des
Spam, das stört und verhindert die Aufmerksamkeit auf lebens-
notwendige Qualitäten der dauerhaften Kulturen.
Der Fall 1) ist eine existenziale Voraussetzung für das allge-
mein menschliche Dasein auf unserem Planeten Erde.
Der Fall 2) und 3) scheinen dialektisch einander auszuschließen:
‒ einerseits unbeschränkte Freiheit der Informationen (im Inter-
net) produziert Spam,
‒ andererseits aggressive Sprachen, Kulturen unterdrücken, be-
hindern das Erscheinen der Meinungen der kleineren.
Jetzige Aufgabe der Kulturökologie wäre, unverzüglich diese
dialektischen Gegensätze dialogisch zu lösen, mit dem Be-
wusstsein der existenzialen Notwendigkeit der Diversität, um
die Weiterentwicklung der Vielfalt der Kulturen zu ermögli-
chen.
Dafür ist es notwendig wissenschaftlich kulturökologische Auf-
klärung der soziokulturellen Verhältnisse: die humanen Wissen-
schaften, wie Soziologie, Psychologie, Sozialpsychologie, An-
― 156 ―
thropologie usw. schon bewiesen die gesellschaftliche Abhäng-

igkeit der menschlichen Existenz.
‒ nur noch einige Jahre vorher war dies noch nicht möglich we-
gen des Monopols des Staates,
‒ mit den modernen Kommunikationssystemen und -mitteln hat
sich diese Beschränkung immer mehr aufgelöst,
‒ aber das Publikum muss auch geschützt werden von individu-
eller Willkür, d.h. vom Spam.
Alles ist Kulturspam für eine Person, was sie nicht versteht:
‒ Kulturspam stört die Umgebung,
‒ wenn jemand in einer für das Individuum nicht verständlichen
Sprache spricht,
‒ oder wenn jemand in einem öffentlichen Raum telefoniert,
und die anderen die Antwort nicht verstehen können.
Es wäre anständig öffentlich, in einer gemeinsamen Umgebung
eine Sprache zu sprechen, die alle verstehen können.
Das Problem zeigt sich offenkundig in der internationalen Um-
gebung, wenn sich verschiedene Sprachen Sprechende in einem
gemeinsamen Raum befinden.
Die Lösung für dieses Problem existiert schon mehr als 130
Jahre, mit der internationalen Sprache Esperanto.
Und es liefert auch konkrete Erfahrungen für den Gebrauch.
― 157 ―
II. Europa zwischen Ost und West

www.youtube.com/watch?v=Uu1yZXf5LAM
Zu den geistigen Wurzeln der Europäischen Union

1. Wo und wann sind in der Geschichte für die Gegenwart
brauchbare Verhaltensweisen für die Europäische Union
zu finden?
Nicht diese unmittelbar übernehmen zu wollen, sondern ent-
wickelt für die aktuelle Gegenwart, gelernt aus den Fehlern der
Vergangenheit zu verwenden. Dafür steht die zentraleuropäi-
sche Geschichte der Habsburgermonarchie der letzten fünf
Jahrhunderte zur Verfügung, relativiert in Bezug auf die ge-
genwärtige Weltgeschichte.
Nirgendwo in der Welt hat das staatlich organisierte Zusam-
menleben von verschieden Völkern in dieser Zeitperiode so be-
deutende geschichtliche Wurzeln hinterlassen, welche die ge-
genwärtige Internationalität bestimmen, wie in diesem Raum.
Das Zusammenwirken des Verschiedenartigen in der Kunst und
Wissenschaft hat den schöpferischen Geist gefördert, und einen
weltweiten Einfluss zurückgelassen. Aber gleichzeitig auch die
politische Konkurrenz in der Welt gefördert.
Dabei entstanden Fehler, wegen der nicht rechtzeitig wahrge-
nommenen Veränderungen der gesellschaftspolitischen Situa-
tionen der damaligen Zeit. Diese haben zur Abschwächung des
Vielvölkerstaatsimperiums geführt. Somit konnte es der Kon-
kurrenz den homogeneren Nationalstaaten nicht standhalten.
Die Unfähigkeit seine Internationalität auszubauen, führte zu
zwei verlorenen sog. Weltkriegen, nach denen die Siegermächte
die vorherige zentraleuropäische Konkurrenten-Vielvölkergroß-
macht in sieben verschiedene, miteinander gegensätzlich gerich-
tete Nationalstaaten zersplittert haben.
Das internationale Prinzip, welches das „östliche Reich“ (Öster-
reich, Austria) nicht weiter ausbauen konnte, wurde im Westen,
Nordamerika (USA) verwirklicht, und die USA sind die stärkste
― 158 ―
internationale Großmacht geworden. Nicht zuletzt mit der geist-

igen Unterstützung und dem Beitrag der Immigranten aus dem
zerspalteten östlichen Reich des alten Europas.
In den letzten hundert Jahren wurde nicht gern über diese Zeit
gesprochen, vieles wurde verschwiegen und in mehreren neu
entstandenen Nationalstaaten verdrängt, oder sogar verboten.
Deshalb ist vieles aus dieser Zeit einfach in Vergessenheit gera-
ten. Hundert Jahre sind aber in der Geschichte eine relativ nicht
lange Zeit. Besonders nachdem schon von Journalismus, Radio,
Film und dann auch Fernsehen die Geschehnisse aufgezeichnet
wurden.
Bis jetzt wurden die Nachforschungen wegen aktuellen Macht-
interessen nicht erwünscht, ja oft verhindert. Aber in der jetzi-
gen, neuen weltmachtpolitischen Situation hat sich vieles ver-
ändert. Das, was vorher Tabu war, interessiert immer mehr die
neuen jungen Wissenschaftler. Es ist kein Zufall, dass es die
US-amerikanischen Forscher bei ihren tiefer gehenden Untersu-
chungen, in der Zeit, als ihre Kultur die ersten Schritte machte,
nach Europa führte. Wobei das, was sie groß und mächtig
machte, gerade in der Geschichte von diesen Gebieten vorzu-
finden ist.
2. Zentraleuropa zwischen West und Ost
In Europa bedeutet „Zentral“, zwischen Ost und West, dort wo
sich die Vielfalt trifft, so dass auch noch etwas Gemeinsames
entstehen kann. Die Wurzeln des gemeinsamen Verständnisses
liegen tief in der Geschichte, schon mehr als zweitausend Jahre
zurück, welche sich dann in der Sprachkultur bis zum Unver-
ständnis entfernt haben. Es blieb aber wesentlich gemeinsam
das Prinzip der Entwicklung, die sich in der Geschichte auch
mehrfach als trennend äußerte.
Das nennt man im allgemeinen die Entwicklung der europäi-
schen Klassik. Gemeinsam fing sie am gleichen Ort an, in der
gleichen Zeit, welche sich dann verbreitete, zuerst in der gegen-
wärtig als Europa genannten Region, mit späterem Einfluss auf
die ganze Welt.
― 159 ―
Hier fing auch die Abspaltung der Sezession und auch die
Überschreitung mit der notwendigen Überschreitung an, welche
besonders in unserer Gegenwart wichtig geworden ist. Konkret
und kurz gesagt: das ist die griechisch-römische Klassik mit der
jüdisch-christlichen Überschreitung, welche bis zu den heutigen
Tagen dauert. In der notwendigen Überschreitung der Klassik
trafen sich dann in Ost und West Europas getrennte Kulturen
wieder zusammen. Das neue Denken entstand im Westen, er-
kannt wurde seine existenzielle Bedeutung dann im Osten.
Geschichtlich gesehen, entstand vor einigen Jahrhunderten in
Zentraleuropa das sogenannte „Östliche Reich“ (Österreich),
nach dem Prinzip der klassischen Dialektik. So wie die meisten
mächtig gewordenen Staaten in der Geschichte, entstand auch
Austria über den Ruinen eines schon vorher existierenden Sta-
ates. Nachdem das Ungarische Königreich von der eingedrung-
enen türkisch-islamischen Invasoren zerschlagen wurde, oder
als dann später die Türken zurückgedrängt wurden, kamen erst
die Österreicher in die befreite, ehemals ungarische Gebiete
rein.
Während die Ungarn noch im Kampf mit den Türken verblute-
ten und anschließend 150 Jahre Besatzung ertragen mussten,
konnten sich die westeuropäischen Völker weiter entwickeln.
Im Westen wurden Kathedralen gebaut, als in Ungarn Kirchen
zerstört wurden. In dieser Zeit geschah auch die Bibelüberset-
zung von Martin Luther, womit die deutschen Völker eine ge-
meinsame Verständigungssprache bekamen. Und erschien die
Reformation als eine gemeinsame Ideologie, die viele deutsche
Kleinstaaten zum Deutschland zusammenbrachte.
Der König Mathias residierte noch in Wien und Buda. Als dann
die Türken nach ihm Ungarn eroberten, fing erst Österreichs
Aufstieg zu einer europäischen Großmacht an. In Nordungarn,
wohin die türkische Macht nicht mehr reichte, gingen die Öster-
reicher auch schon vorher hin. Dann, nach dem Versuch der
Türken auch Wien zu erobern und mit Hilfe eines polnischen
Heeres zurückgeschlagen wurden, fing auch die Befreiung Un-
― 160 ―
garns an. Erst nachdem die Türken zurückgedrängt worden,

kamen die Österreicher auch nach ganz Ungarn rein.
Nach der klassisch-heroischen Auffassung waren die Ungarn
das Bollwerk des europäischen Christentums. Von dieser Erin-
nerung können sich die meisten Ungarn noch bis heute nicht lö-
sen. Allerdings, dieses ganze Heroentum ist zurzeit für die Wei-
terentwicklung der Europäischen Union nach der Überschrei-
tung der Dialektik mehr störend als helfend. D.h. nach der all-
gemeinen Notwendigkeit der Überschreitung der klassischen
Tugenden mit der Dialogizität in der Gegenwart.
3. Anfang der dialogischen Internationalität in Austria
Im Keime fängt die dialogische Internationalität schon in dem
sog. Ausgleich5 von Österreich-Ungarn an, als einige aus der
herrschenden Elite, zweisprachig zu verstehen gelernt haben. Im
Hause Habsburg erlernten sogar der Kaiser und die Kaiserin
und dann auch ihre Nachkommen, die Zweisprachen der kaiser-
lichen und königlichen Doppelmonarchie. Selbstverständlich zu
dieser Zeit noch mit erheblichen demokratischen Mängeln. Die-
se waren erstens die nicht mehr zeitgemäße Monarchie und
zweitens der zeitgemäß erscheinende Nationalismus. Wobei die
zweite die erste in der Weiterentwicklung entscheidend behin-
dert hat.
Somit hat die herrschende Elite noch rechtzeitig die Notwendig-
keit der Dialogizität erkannt, als die Philosophie das klassische
Denken schon überschritten hat. Aber diese Erkenntnis konnte
noch zwei dialektische Kriege trotzdem nicht verhindern. Das
Volk konnte nämlich noch von den alten Machtinteressen (so
wie auch schon mehrmals in den Revolutionen) ausgenutzt und
bis zum selbstgewollten Gegeneinander getrieben werden.
5
Verfassungsrechtliche Vereinbarungen im Jahre 1867, durch die
das Kaisertum Österreich und das Königreich Ungaran in die
Doppelmonarchie Österreich-Ungarn umgewandelt wurden.
― 161 ―
Erst später konnten geschichtliche Untersuchungen herausstel-

len, dass auch einige hintere Mächte Interesse am Kriegsgesche-
hen gehabt haben. Das einfach naive Volk konnte noch indok-
triniert, und mit verschiedenen Ideologien dialektisch gegen-
einander getrieben werden. Erst nach dem real sich gezeigten
Ende der überzeugenden Dialektik konnte die von der Kunst
und von dem Denken schon längst erkannte Überschreitungen
der Klassik, mit der Notwendigkeit des Dialogs, auch erschei-
nen.
Der Dualismus ist der erste politisch-soziologische Schritt zum
Übergang vom klassisch einseitigen Idealismus in das Dialogi-
sche. Was geschichtlich in der Habsburg-Monarchie tatsächlich
geschah. Wobei Dualismus noch keine Dialogizität ist. Weil
wie die Erfahrung in der Österreich-Ungarischen Monarchie
zeigte, entartet er ohne gegenseitiges Sprachverständnis des
Volkes in Nationalismus.
Dabei konnten auch die nur noch anfänglich funktionierenden
zweisprachigen parlamentarischen Nationaldemokratien nicht
helfen. Als die zwei Parlamente jedes nur in seiner eigenen
Sprache diskutieren konnte, ohne das andere zu verstehen. Es
funktionierte nur zwei einseitige Demokratien, ohne das ge-
meinsame internationale Verständnis. Es fehlte an der inter-
nationalen Demokratie wegen der fehlenden gemeinsamen in-
ternationalen Sprache.
Wien und Budapest waren die beiden Zentren der voneinander
getrennt auf Deutsch und Ungarisch sprechend funktionier-
enden Parlamente mit nur wenig zweisprachig sprechenden Ab-
geordneten. Besondere Schwierigkeiten sind aufgetreten wegen
Sprachbarrieren für fehlende Diskussionsmöglichkeiten für de-
mokratische Akzeptanz von gemeinsamen Verordnungen und
Gesetzen. All diese Schwierigkeiten hätte der Kaiser, der auch
König von Ungarn war, in den Parlamenten, die in der Monar-
chie zugelassen waren, lösen müssen.
Somit war in der Doppelmonarchie die Funktionsunfähigkeit
doppelseitig. Einerseits die nicht mehr zeitgemäße Monarchie
und andererseits das fehlende gemeinsame Verständnis in einem
― 162 ―
gemeinsamen Parlament. Diese Schwierigkeiten zusammen zu

lösen, überstieg die Fähigkeiten des herrschenden Monarchen,
und beschleunigte den Zerfall des Vielvölkerstaates.
4. Die mehrmals missachtete Internationale Sprache.
Das Problem lag in der Luft als es nach der entsprechenden Lö-
sung gesucht wurde. Bald zu dieser Zeit meldete sich Ludwig
Zamenhof, mit seiner künstlich zusammengesetzten Internatio-
nalen Sprache, später Esperanto genannt, mit dem Vorschlag,
das aktuelle Problem der Zeit zu lösen.
Wenn wir versuchen, uns in die geistige Lage dieser Zeit zu-
rückzusetzen, erscheint uns verständlich, warum besonders in
dieser ehemaligen österreich-ungarischen Periode, in diesem
Gebiet die Wichtigkeit der Internationalen Sprache Esperanto
von bedeutenden Intellektuellen und denkenden Menschen er-
kannt wurde.
Weil nur eine dünne Schicht der Elite sich die Mehrsprachigkeit
leisten konnte, spaltete sich das Volk der Doppelmonarchie in
zweiseitiger Konkurrenz im idealistischen Glauben an den hö-
heren Wert der eigenen Sprache. Jedoch ist empirisch nach-
weisbar, dass die Entwicklung der Intelligenz bei den zwei oder
mehrere Sprachen Sprechenden mehr gefördert wird. Das verur-
sacht wiederum bei den einsprachig Zurückgebliebenen Neid,
was sich dann im Nationalismus äußert.
Die internationale Sprache Esperanto wäre schon damals und ist
auch jetzt fähig, diese klassische Spaltung der Verständigung
zwischen den höheren gesellschaftlichen Schichten und dem
einfachen Volk im internationalen Bereich durch ihre relativ
leichte Erlernbarkeit, einfache, unmittelbare, aber für höchste
wissenschaftliche Ansprüche auch genügende Logik zu lösen.
Ja, durch ihre Dialogizität, in der sie selbst entstand, und die
Klassik überstieg.
Was uns in diesem Sinne auch heutzutage besonders interes-
siert, ist das gleiche Problem, das die Weiterentwicklung der eu-
ropäisch internationalen Demokratie hindert. Es fehlt noch im-
mer an einer gemeinsamen, demokratischen internationalen
― 163 ―
Verständigungssprache für die Bürger der Europäischen

Union.
Zwar die obere Schicht und die Intellektuellen können sich auch
nun leisten, sogar mehrere Sprachen zu lernen, oder die Ein-
flussreichen für sich Übersetzer bezahlen lassen, das bleibt aber
dem einfachen Volk weiterhin enthalten. Dabei ist es politisch
selbstverständlich, die Herrschenden wollen ihre Privilegien aus
dem Status Quo nicht aufgeben, und mit aller Macht weiter er-
halten. Vernünftigere Lösungen werden einfach ignoriert mit
halbwissenschaftlichen, nicht kompetenten Argumenten zurück-
gewiesen oder lächerlich gemacht.
Angefangen hat dies schon in den Monarchien, wie z.B. in
Russland und Österreich, dann in den nationalfaschistischen Re-
gimes, also in Deutschland, Ungarn usw., wo Esperantisten in
Konzentrationslager geschleppt und ermordet wurden, bis zu-
letzt unter kommunistischen Regimes nach Sibirien gebracht
und isoliert waren.
Wie die nun mehr als 130-jährige Erfahrung der Esperanto- Ge-
schichte bis in unsere Tage zeigt, kann in der jetzigen demokra-
tischen Zeitperiode die einzige effektive Antwort nur politisch
sein. Vor allem deshalb, weil nach alldem, was die Esperant-
isten schon bis jetzt ertragen mussten, dauert die Unterdrückung
durch die jetzigen Machthabern noch weiterhin.
Auch in der damaligen geschichtlichen Zeit, als der Vielvölker-
staat Österreich von den Siegermachtinteressen zersplittert wur-
de, als sich die internationale Sprache Esperanto noch in ihrer
Entwicklungsphase befand, demonstrierten dauernd realistisch
denkende Menschen auf verschiedene Art und Weise bis zum
heutigen Tage ihren Lösungsvorschlag gegenüber verschie-
denen Machtinteressen.
5. Überschreitung der Ost-West-Trennung Europas
In Zentraleuropa trifft sich aufeinander die noch Ost-West-
Trennung von Konstantinopel und Rom, welche sich dann in
den zwei Richtungen des Christentums getrennt weiterent-
wickelten. Einerseits orientierte sich der westliche Katholizis-
― 164 ―
mus zu Rom, andererseits die östliche Orthodoxie zu Konstant-

inopel. Obwohl von den Habsburgern der Katholizismus unter-
stützt wurde (auch gegen den Protestantismus), geschichtlich
läuft die Trennungslinie durch Ungarn, immerhin der größte
Teil des „Östlichen Reiches“. Ursprünglich fingen die Ungarn
an, das griechisch-orthodoxe Christentum zu übernehmen. Erst
als der sog. hl. Stephan die Krone vom Papst bekam, wechselte
er die Bekehrung in Richtung nach Rom.
Diese Trennung dauert nun bis zu den heutigen Tagen, durch
die über fünfhundert Jahre dauernde religiöse und folglich auch
kulturelle Verschiedenheit. Die Schwierigkeit diese Trennung
zu überschreiten, ist sogar noch heute erkennbar in der europäi-
schen Politik. Aktuell war das in mehreren Konflikten der letz-
ten Jahrzehnte erkennbar. Das gleiche Problem wütete im ehe-
maligen Jugoslawien zwischen den slawischen Völkern, was
noch bis heute nicht befriedigend gelöst wurde.
Ebenso wie das jetzige Problem Ukraine vs. Russland, das nicht
nur ein gegenwärtiges machtpolitisches Problem ist, wie vom
Westen oft unwissentlich interpretiert wird, sondern es hat eine
tiefere Bedeutung im gemeinsamen Kulturursprung des ukrai-
nisch-russischen Brudervolkes in der Geschichte der Ortho-
doxie. Und hier erscheint auch in der Gegenwart noch immer
ein tieferes Missverständnis zwischen Ost und West, wenn es
um gewisse konkrete Problemlösungen geht.
Aber Europa kann sich nur dann friedlich in der Welt weiter-
entwickeln, wenn diese Jahrhunderte alte Trennungen befriedi-
gend gelöst werden. Wozu die Geschichte der internationalen
Erfahrungen in Zentraleuropa viel beitragen kann. Dazu kann
konkrete Hilfe die Analyse der hiesigen Ereignisse leisten. Neue
Wissenschaften können dabei helfen, wessen Wurzeln über die
USA sogar bis hier in Zentraleuropa wieder zurückreichen, u.a.
die durch Psychologie und Sozialpsychologie neu entwickelte
politische und geschichtliche Psychoanalyse.
Wobei muss im Auge behalten werden, um nicht etwa zu ver-
wechseln (was aber oft geschieht), dass der Charakter der EU
nicht die imperiale Einheit oder die nationale Souveränität der
― 165 ―
Staaten ist, sondern eine dialogische Einheit der Demokratie.

D.h. nicht die Verschiedenheit der Nationen an sich (so was gibt
es gar nicht, weil sie schon immer voneinander beeinflusst wa-
ren), sondern eine dialogisch aufeinander wirkende, demokra-
tisch bewusst wahrgenommene Einheit der Verschiedenheit.
6. Erwünschte Forschung zur Zusammengehörigkeit Eu-
ropas
Es ist bemerkenswert und bedauerlich betonen zu müssen, dass
die Europäer selbst noch immer nicht drauf gekommen sind, wo
und wie die geschichtlichen Wurzeln der EU zu suchen wären.
Ausgegangen vom „Östlichen Reich“, von der später zwei-
sprachigen, deutsch und ungarisch sprechenden, ehemaligen
„Großmacht“ (bis vor zirka 100 Jahren), konnte man sich nicht
zusammenraffen, gemeinsam bis zu den heutigen Tagen (we-
nigstens die Geschichtswissenschaftler, von den Politikern gar
nicht zu reden) die positiven Eigenschaften und Einflüsse, durch
die in diesem Staat einige Jahrhunderte die 10-15 hier lebenden
verschiedenen Völker aufeinander wirkten, ergiebig zu untersu-
chen. Diese Initiative musste erst aus den USA kommen.
Denn gerade hier, in Mittel-Europa trifft aufeinander in bedeu-
tender Verschiedenheit das Wesentliche, was Europa aus Ost
und West zusammensetzt. In anderen europäischen Ländern
sind zwar auch verschiedene Völker vorzufinden, aber hier tref-
fen aufeinander zwei solche Kulturen mit gemeinsamen europä-
ischen Wurzeln, die sich in der (europäischen) Geschichte (eu-
ropäisch) voneinander auch am weitesten entfernt haben. Diese
Verschiedenheit dialogisch wieder zusammenbringen, wäre
Aufgabe der gegenwärtigen Politik.
Mit der Analyse der Differenzen, dort wo sie noch vorzufinden
sind (das ist auch eine positive Möglichkeit), kann eine neu zu-
sammengesetzte, funktionierende Ordnung erreicht werden.
Dabei gibt es hier auch eine größere Differenz von weltpoliti-
scher Bedeutung, welche gegenwärtig missfunktioniert zwis-
chen Ost und West, und gibt es auch kleinere zwischen den ein-
zelnen Nationalstaaten. Um Europa wirklich funktionsfähig zu
― 166 ―
machen, müssen die beiden Arten von diesen Differenzen dialo-

gisch gelöst werden.
Die jetzigen österreichischen und ungarischen Republikaner
sind noch immer nicht drauf gekommen, dass in ihrer gemein-
samen Geschichte viele politische Inhalte stecken, aus denen
nach wissenschaftlichen Untersuchungen viel zu lernen wäre.
Statt dessen wühlt jeder noch immer im eigenen trüben Wasser,
nach dem eigenen Schatz suchend. Wenigstens sollten sie das
Beispiel der US-amerikanischen Kollegen ernst nehmen, die
schon angefangen haben, aus Interesse am eigenen europäi-
schen Ursprung zu forschen. Und zwar die Forschung weiter-
treiben, um nicht nur für das eigene Wohl, sondern für das
Wohl des gemeinsamen Europas.
Junge Wissenschaftler und Studenten der Universität ELTE in
Budapest machten schon den Anfang. In einer gemeinsamen
Zusammenarbeit haben mehrere neue Schriften von US-ameri-
kanischen Wissenschaftlern übersetzt, um die neuesten For-
schungsergebnisse in politischen und geschichts-psychologi-
schen Erkenntnissen präsent zu haben.
Der Herausgeber György Hunyady stellt in der Einführung die
Sammlung so vor: „Import der politischen Psychologie: was sie
wissen aber wir nicht“. Man könnte etwas allgemeiner formulie-
ren: wir in Europa. Vielleicht weil bei uns der Glaube an die
klassische Wissenschaft die interdisziplinäre Zusammenarbeit
zwischen den verschiedenen Wissenschaftszweigen behindert.
Für die Überschreitungen der Klassik hat die Psychologie (rela-
tiv neue Wissenschaft, verglichen mit der Klassik) einen ent-
scheidenden Fortschritt geleistet. Wessen Wurzeln durch Ame-
rika bis hier in Zentraleuropa zurückzuführen sind. Die neuesten
Erkenntnisse und Verbreitung auf wissenschaftliche Gebiete,
wie Geschichtsschreibung und Politologie, sind eng mit dem
neuen Denken der Philosophie verbunden.
US-amerikanisch jüngere Wissenschaftler versuchten, entspre-
chend den neuen Forderungen der Zeit, mit psychologischen
Methoden die Hinter- und Beweggründe des klassischen Ver-
― 167 ―
ständnisses der Geschichte und der Politik zu beleuchten und zu

verstehen. Weil beide, Geschichte und Politik in der Gegenwart
weiterhin nur nach klassischen Normen verstehen zu wollen, ist
für unsere Welt existenzgefährdend.
Mit einer sozialpsychologischen Betrachtung der politischen
Geschichte der Zeit des Vielvölkerstaates des „Östlichen Rei-
ches“ könnten Verhältnisse und Zusammenhänge dialogisch
entdeckt werden, die sich bis jetzt wegen der dialektisch gegen-
sätzlichen Erscheinungen der Völker nicht zeigen konnten.
Dabei würde auch helfen, Esperanto einzusetzen, um einzuse-
hen wie wenig wir bis jetzt von den vielen positiven Beziehun-
gen der Völker zueinander gewusst haben. In der Klassik haben
wir uns idealistisch hochgeschaukelt, wie viel wir wissen und
wie klug wir (besonders in den sog. höheren Klassen) sind. Was
aber tatsächlich nie erreicht wurde. Mit Esperanto entsteht eine
soziale Unmittelbarkeit und Gleichheit, welche für jeden er-
möglicht, Erfahrungen auch in den Sphären der internationalen
Beziehungen zu sammeln.
In Ost- und Westeuropa wurde in Kunst und Wissenschaft die
Klassik schon längst überstiegen. In Westen geschah der philo-
sophische Überstieg der Klassik im „neuen Denken“. Effektiv
wurde es wiederum von höchster Machtstelle politisch in Osteu-
ropa (s. Gorbatschow) erkannt und angewendet. Die dauernde
Anwendung steht, nach wiederholten Rückfällen, leider noch
immer bevor.
Diesbezüglich geben wir, wie folgt, einige wissenschaftliche
Texte von US-amerikanischen Wissenschaftlern an:
Münsterberg, H.: Psychology and History. (1898) Psychological Re-
view, vol. 101 (1994) no. 230-236
Mc. Guire, W. J.: Uses of Historical Data in Psychology: Comments
on Münsterberg (1899). Psychological Review, vol. 101 (1994) no. 2.
243-247.
― 168 ―

1984, Erlbaum, 3-36
Staub, E.: Cultural-Social Roots of Violence. American Psychologist,
vol. 51 (1996) no.2. 117-132.
Feierabend, I. K. – Feierabend, R. L. - Nesvold, B. A.: Social Change
and Political Violence: Cross-National Patterns. In Feierabend, I. K. -
Sidanius, J. - Pratto, F.: The Inevitability of Oppression and the Dy-
namics of Social Dominance. In Sniderman, P. M. - Tetlock. Ph. E. -
Carmines, E. G. (eds.) Prejudice, Politics and the American Dilemma.
Stanford. C. A. 1993, Stanford Univesity Press 173-211.
Journal of Personality and Social Psychology, vol. 63 (1992) no. 3.
403-425.
Well-Being of Nations. Journal of Personality and Social Psychology,
vol. 69 (1995) no. 5. 851-864.
Schuman, H. - Rieger, C. - Gaidys, V.: Collective Memories in the
United States and Lithunia. In Schwarz, N. - Sudman, S. (eds.): Auto-
biographical Memory and the Validity of Retrospective Report. New
York, 1994, Springer Verlag, 313-333.
Recaled and „Explaned“. Political Behavior, vol. 8 (1986) no. 1. 21-
44.
1975. 1-19.
Schwarz, N.- Wänke, M. - Bless, H.: Subjective Assessments and Eva-
luations of Change: Some Lessons from Social Cognition Research. In
Stroebe, W. - Hewstone, M. (eds.): European Review of Social Psy-
chology, vol. 5 (1994) J. Wiley and Sons Ltd. 181-210.
Histories and Psychobiography: Explorations in Theory and Method.
New York - Oxford, 1982, Oxford Univesity Press, 192-246.
― 169 ―

Psychoanalysis. In Wolman, B. B. (ed.): The Psychoanalytic of His-
tory. New York- London, 1971, Harper and Row, 192-231.
Political Systems. In Greenstein. F. I.: Personlity and Politics. New
York, 1975, W. W. Norton and Co. 120-140.
Tetlock, Ph. E. - Tyler , A.: Churchill´s Cognitive and Rhetorical Sty-
le: The Debates over Nazi Intentions and Self-Gouvernment for India.
Political Psychology. vol. 17 (1966) no. 1. 149-170.
Behavior. In Lau, R. R. - Sears, D.D. (eds.): Political Cognition. Hills-
dale, 1986, L. Erlbaum, 95-158.
(1991) no. 4. 412-418.
Klein, J. G.: Negativity Impressions of Presidential Candidates Re-
vusited: The 1992 Election. Personality and Social Psychology Bulle-
tin, vol. 22 (1996) no. 3. 288- 295.
Iyengar, S. - Ottati, V.: Cognitive Perspektive in Political Psychology.
In Wyer, R. S. , Jr.- Srull, T. K. (eds.): Handbook of Social Cognition.
Murphy, G.- Likert, R.: A Technique for the Measurement of Atti-
tudes. In Murphy, G. - Likert, R. (eds.): Public Opinion and the Indi-
vidual: A Psychological Study of Student Attitudes on Public Ques-
tions, with Retest Five Years Later. New York, 1938 Russel and Rus-
sel, 14-67.
Kerlinger, F. N.: The Measurement of Liberalism and Conservatism:
A Review. In Kerlinger , F. N.: Liberalism and Conservatism. The Na-
ture and Structure of Social Attitudes. Hillsdale, 1984, L. Erlbaum, 84-
93.
― 170 ―
III. Dialogik eines Esperantisten-Diplomaten

https://www.youtube.com/watch?v=avD-TnX7dOA
1. Die Dialogik ist notwendig bei Esperanto, Politik und
Diplomatie
Für Diplomatie und Esperanto ist die Dialogik eine notwendige
Methode. Für beide ist die Aufgabe, die Verständigung zu lö-
sen. Was nur dann aufrichtig geschehen kann, wenn wir den an-
deren nicht nur über unsere eigene Wahrheit überzeugen wol-
len, sondern versuchen, auch seine Wahrheit zu verstehen. Dies
übersteigt die klassische Dialektik, und fordert ein „neues dialo-
gisches Denken“.
Weil ich im dialogischen Denken promoviert bin, ist es viel-
leicht verständlich, dass ich in allem, überall und bei jedem das
dialogische Prinzip suche, besonders jetzt, als es in der Politik
notwendig geworden ist. Aber was leider noch immer selten
verstanden und angewendet wird. Meistens wird noch immer in
der Kommunikation die klassisch „überzeugende Dialektik“
verwendet, obwohl das neue dialogische Denken unaufschieb-
bar notwendig geworden ist. In den folgenden Ausführungen
möchte ich in der Verbindung mit der Diplomatie und Esper-
anto auf die konkrete Verwendung des dialogischen Denkens
zeigen.
In der aktuellen Politik sind viele Beispiele für die Notwendig-
keit der Überschreitung des klassischen Denkens zu finden.
Hier sind gerade die Ergebnisse der US-amerikanischen Wah-
len, welche wegen der Siegeshysterie nicht zu Anerkennung ge-
langen konnte. Auch dann nicht, wenn hier nur einige klassische
Fakten zu akzeptieren wären.
Dazu gehört auch ein anderer, herausragender Fall: es gibt klas-
sische Vereinfachungen, welche die komplexe Realität auf die
Alternative von einem primitiv einfachen Schwarz-Weiß-Den-
ken reduzieren. Öfters können wir lesen, dass Obama (ehe-
maliger Präsident) und Harris (jetziger Stellvertreter) schwarz
― 171 ―
sind. Also sind diese Kommunikationsfachleute, Journalisten,

Reporters, die so was schreiben, farbenblind? Von diesen ist ja
keiner schwarz oder weiß. Wenn wir in der Welt herumschauen,
finden wir gar keinen eindeutig schwarzen oder weißen Men-
schen. Würdevoll ausgedrückt, beide repräsentieren eher die
zurzeit höchste dialogische Synthesis der menschlichen Ent-
wicklung.
Diese von der Realität abweichenden Gedankengänge fließen
noch aus der Vergangenheit der Klassik. Ideen, Idealen, Ideolo-
gien, Wünsche verfälschen die Realität, welche auch schon in
der Vergangenheit Probleme verursachten. Die Überzeugung
über die einzige eigene Wahrheit, ohne jede andere Alternative,
wurde auch bis jetzt schon Träger von unlösbaren Konflikten in
der Geschichte.
Gleichzeitig haben sich zu unserer Zeit die Grenzen der über-
zeugender Dialektik gezeigt, besonders in der internationalen
Politik. Als sich die Großmächte nicht mehr gegenseitig mit Ge-
walt überzeugen können, erscheint die Diplomatie mit einer
ganz neuen Qualität, als sie in der Politik ihre vorher klassische
Aufgabe übersteigt. Es genügt nicht mehr das andere Volk, den
anderen Staat, die andere Kultur nur deshalb, wenigstens ober-
flächlich kennenzulernen, damit sie später leichter, meistens bis
zur Beherrschung, ausgenutzt und belogen werden können. Sa-
gen wir geradeaus: in den fremden Staaten war die Aufgabe der
klassischen Botschaften in erster Linie die Spionage.
2. Am Anfang der dialogischen Diplomatie
Nicht so lange, ungefähr dreißig Jahre her, fing eine neue (ich
würde sagen) „dialogische Diplomatie“ an. Die ersten Schritte
in die Richtung des Neuen fingen gerade dort an, wo der Wert
der Diplomatie unmittelbar vorher bis zu einer heuchlerischen
Lügerei sank. Nachdem Gorbatschow das „neue Denken“ ange-
wendet hat, hat sich die ganze internationale Politik, im Grunde
genommen, verändert.
Zu dieser neuen Zeit fing der Esperantist Dr. György Nanovf-
szky an, als ungarischer Botschafter in Moskau zu arbeiten.
― 172 ―
Seine Tätigkeitsperiode in dieser Zeit (1992-2005) dauerte 13

Jahre lang. Es war eine besondere Aufgabe in dieser Zeit des
Systemwechsels solche Leute zu finden, die sich beiderseits mit
Erfahrung und Wissen ausgestattet, aber mit politischer Ideolo-
gie nicht vorbelastet waren.
Aus jetziger Zeitentfernung und die darauf folgenden politi-
schen Erfahrungen in Betracht gezogen, ist es interessant zu er-
wähnen, wie Nanovfszky aus der Singapurer Botschaft pensio-
niert wurde, obwohl er noch mit voller Kraft und Erfahrung be-
reit stand, seine Arbeit weiter zu machen. Wenigstens für mich,
wenn ich die darauf folgende politische „Entwicklung“ in Un-
garn betrachte, fällt auf, was ich auch bitter schlucken musste,
nachdem meine linksliberale Einstellung als „Landesverrat“ de-
finiert wurde. Aber wie kann jemand als Esperantist anders sein
als linksliberal?
Der dialogische Geist, welcher mit Gorbatschow begann, flach-
te immer mehr ab, und wurde der schon vorher so viel Leid ver-
ursachte dialektische Nationalismus aufgeweckt. Gegensätze
wurden wieder gesucht und gefunden, überholte Verhältnisse
erneuert. Obwohl, vergessen wir nicht, der Wechsel dialogisch
geschah. Ohne Revolution!!! Wie aber einige Hirnverbrannte
lieber gewollt hätten, einander blutrünstig zu schlachten. Wie
gut, dass diese doch nicht in Überzahl waren. Aber jetzt in der
Demokratie ist sogar auch noch ihnen erlaubt, ihre vergangenen
Revolutionen zu feiern.
Bei György Nanovfszky ist diese für die Diplomatie notwendi-
ge Einstellung, schon aus seiner Kindheit her, zu verfolgen. Es
fängt wahrscheinlich mit dem geistigen Einfluss seiner Groß-
eltern an, die (nach Trianon6) in Cluj lebten. Obwohl nicht ganz
6
Ort des Friedensabkommens nach dem ersten Weltkrieg, wo
Ungarn 67% seines Territoriums und mehr als die Hälfte seiner
Bevörkerung verlor. Kolozsvár (Cluj) wurde rumänisch und Szabad-
ka (Subotica) jugoslawisch.
― 173 ―
unmittelbar (wie etwa bei mir in Subotica), reichte aber die Mo-
tivation des internationalen Bewusstseins hin auch bis zu ihm.
Ganz in seine Kinderzeit reicht noch der Schulanfang in einer
französischen Schule zurück, woran er sich nicht gern erinnert ‒
wie er sagt ‒, aber es dürfte doch einen psychologischen Ein-
fluss auf das spätere Einfühlen in das Internationale gehabt ha-
ben. Nachher hat ihn nicht unangenehm das verbindliche Ler-
nen der russischen Sprache getroffen, im Gegensatz zu seinen
Mitschülern.
Dann in seinen Gymnasialjahren fing er an, sich mit Esperanto
zu beschäftigen, das ihn motivierte, auch andere Sprachen zu
lernen, so dass er sich zu einem mehrsprachigen Polyglotten
entwickelte, was ihn in seiner späteren diplomatischen Kariere
sehr viel half.
Esperanto hat ihn auch in seinem späteren Leben begleitet. Als
Diplomat in verschiedenen Weltteilen traf er auf Esperanto-
Sprechende, bei denen er immer einen besonders herzlichen
Empfang hatte. Er blieb bis zum heutigen Tage ein aktives Mit-
glied der Esperanto-Bewegung, in der er auch verschiedene
Funktionen erfüllt hat, und weiterhin freundschaftliche Bezieh-
ungen aufhält. In Esperanto-Freundenkreisen nennt man ihn
einfach „Nano“.
Nicht so lange her, gab er ein Buch über seinen Lebenslauf her-
aus mit dem Titel „NANO, Abenteuer eines mehrsprachigen
Diplomaten auf fünf Kontinenten“, welchen sein jugendlicher
Freund István Nemere, bekannter Schriftsteller aufgezeichnet
hat. Das Buch ist erhältlich in Esperanto, Ungarisch (ISBN 978
963 918927 0), Englisch, Polnisch, Russisch, Französisch, die
deutsche Übersetzung ist zurzeit bearbeitet.
Das Buch ist in die Grundformen der Dialogik eingebettet. Ne-
mere führt mit Fragestellungen in das Thema der Besprech-
ungen ein, auf die Nano unmittelbar antwortet. Was hier beson-
ders wichtig ist, wenn wir die Modalität der Beantwortung be-
achten, ist die Überschreitung der klassischen Dialoge erkenn-
bar. Während in den klassischen Dialogen man überzeugen will,
― 174 ―
z.B. Platon will Sokrates von der Wahrheit von Sokrates über-
zeugen, möchte die Dialogik des „neuen Denkens“ auch die
Wahrheit des anderen verstehen. Was in diesem Fall noch be-
sonders interessant ist, gehört diese Methode eng zur neuen Di-
plomatie und wesentlich auch zum Esperanto.
3. Konkreter Versuch der Klassik mit Dialogik zu über-
winden
Bei Nano sind mehrere konkrete, einfache Beispiele für die
Überschreitungen der Klassik durch die Dialogik zu finden.
Fangen wir nur mit seiner Verhaltensweise an, auf die sein
Freund Nemere bei einem gemeinsamen Aufenthalt in Russland
aufmerksam wurde. Bei Nanovfszky war es zu erwarten, dass er
sich als Botschafter entsprechend mit den verschiedenen promi-
nenten Persönlichkeiten der Welt benehmen kann, mit denen er
öfters konsultieren musste. Aber bei solchen Leuten ist nicht all-
täglich, dass sie sich auch mit einfachen Menschen unmittelbar
verständigen können.
Mit einfachen russischen Menschen sprach Nanovfszky so, als
ob er einer von ihnen gewesen wäre. Selbstverständlich hat ihn
seine russische Sprachkenntnis dabei sehr viel geholfen, das ge-
nügt aber in solchen Fällen nicht immer. Es muss noch ein tiefes
menschliches Verständnis dazu kommen, was zu erlernen wahr-
scheinlich gar nicht möglich ist. Entweder gibt es oder gibt es
nicht. Aber das gehört auch noch zur menschlichen Tiefe der
Dialogik.
Der Einfluss seines tief liegenden dialogischen Charakters ist
auch intellektuell mehrseitig zum Ausdruck gekommen. Als un-
garischer Botschafter in Moskau fing er an, einen dialogischen
Schritt anzusetzen, um den jetzt schon mehr als tausendjährigen
Bruch im Christentum aufzulösen. Aus der Geschichte wissen
wir, dass sich 1054 Patriarch Michael I. Kerularios und Papst
Leo IX. wegen religiöser Meinungsverschiedenheiten gegen-
seitig bannten. Dies hatte die tragische Folge, dass es die beiden
Kirchengemeinden trotzt mehrmaliger Versöhnungsversuche
bis zum heutigen Tag nicht gelang zu versöhnen.
― 175 ―
Anlässlich des tausendjährigen Bestehens der Pannonhalmer

Abtei 1996 wurde die Teilnahme von Papst Johannes Paul II.
organisiert. Zu dieser Gelegenheit hat der Botschafter Nanovf-
szky den Versuch unternommen, auch den Oberhaupt der rus-
sisch-orthodoxen Kirche in der Hoffnung einzuladen, dass es
gelingen wird, die beiden Kirchenoberhäupter zum einem ge-
schichtlich bedeutenden Händedruck zu bringen.
Vielversprechende Vorbereitungen waren im Gange. Der Papst
und auch der Patriarch waren persönlich mit dem Treffen ein-
verstanden, hätte nur noch im Hintergrund der Synode sich ein-
verstanden erklären müssen. Aus Vatikan kam das Einverständ-
nis. Aus Moskau wurde die Krankheit von Jelzin als Absage-
grund vorgeschoben, so dass der Patriarch Moskau nicht ver-
lassen durfte.
Wenn das nicht so gewesen wäre, wie es gewesen war, hätte
diesmal seit einem Jahrtausend wichtige, christlich religiöse
Begegnung geschehen können. Setzen wir noch dazu, dass un-
ser gemeinsames Dasein auf unserem Planeten, genannt Erde,
zu dieser geschichtlichen Zeit von einem allgemein notwendi-
gen Kommunikationsmodus, der Dialogik abhängt.
Wo bleibt das Verständnis jenes jüdischen jungen Mannes, der
das eigene Volk deshalb verraten hat, um die ganze Menschheit
zu erlösen? Deshalb ließ er sich von der Klassik gekreuzt wer-
den. Wessen einfache Wahrheit mit voller Verständlichkeit in
der geschichtlichen Gegenwart zur Gewissheit wird. Denn wenn
sich jedermann kreuzen lässt, bleibt niemand, der kreuzt. Also
die Existenz bleibt, wenn wir die Existenz mit freiem Willen
wählen. Aber wenn alle als klassische Helden siegen wollen,
vernichtet sich die Menschheit, und endlich bleibt nur einer,
aber als Mensch kann man nur zu zweit existieren.
Aber wenn sogar die Christen diese einfache Wahrheit nicht
einsehen, was sollen damit jene tun, die noch immer die klassi-
schen Verhaltensweisen, den Heroismus als Ideal ansehen? Es
ist bedauernswert, wie sehr die Klassik das Christentum konnte
ablenken lassen, d.h. nicht das sehen lassen, was in der Tat ist,
sondern was „ich will“.
― 176 ―
Obwohl auch schon die klassische Wissenschaft teilweise die

Notwendigkeit der Dialogik eingesehen hat, wird sie konkret
noch immer von sehr wenigen, nur von dafür fähigen verwen-
det. Erfreulich ist es, dass viele wollen, aber nur wenige wissen,
wie das dialogisch funktioniert. Meistens ist die Dialogik mit
der Dialektik verwechselt, d.h. man will den anderen von der
eigenen Wahrheit überzeugen.
Obwohl Nano persönlich zu keiner von diesen Religionen ge-
hört, von welchen er die Oberhäupter zum gemeinsamen Hand-
geben zusammenbringen wollte, ist hinter diesem Versuch die
Motivation zu finden, welche in die Einflusszone von Esperanto
und Diplomatie gehört. Nebenbei erwähnt er mit einer tiefen
menschlichen Achtung die Zugehörigkeit seiner Großeltern zum
unitarisch-protestantisch christlichen Glauben, der durch die Er-
ziehung seiner Eltern auch bis zu ihm gelangen konnte.
Der Einfluss ist durch Esperanto auch unmittelbar im Verhalten
von Nano zum großen Schisma vorauszusetzen. Zirka fünf-
hundert Jahren nach dem Voneinandertrennen von Konstantino-
pel und Rom ist diese Mentalität in den Protestantismus, dann in
grausame Religionskriege ausmündete, und ist in zwei Welt-
kriegen fortgesetzt, bis in der zweiten Hälfte des zwanzigsten
Jahrhunderts ihre Grenzen zu spüren waren. Diese Mentalität
hat Esperanto schon seit seiner Erscheinung beschäftigt.
Da erschien nochmals die Verhaltensweise, die im Ausgangs-
punkt des Christentums begann, aber sich im Fluss der Ge-
schichte bis zum Holocaust entartet hat. Obwohl der jüdisch-
christliche Dialog noch vor dieser Entartung anfing, konnte er
aber die Katastrophen nicht mehr behindern. In diesem Sinne ist
besonders interessant, dass die Genesis des neuen, dialogischen
Denkens und der neuen internationalen Sprache Esperanto zeit-
lich zusammenfallen. Beide enthalten jüdisch-christliche dialo-
gische Geisteseinflüsse.
Es ist nicht nur die dialogische Form in diesem Nano-Buch zu
finden, sondern auch die Überschreitung, in dialogischem Geist,
der klassischen Dialoge. Was so viel bedeutet, wie die Über-
schreitung der Dialektik. Während es in den klassischen Dialo-
― 177 ―
gen um Überzeugung und eigene Wahrheit geht, lässt das neue

dialogische Denken die Wahrheit offen, oder die Weiterent-
wicklung mit irgendwelchen klassisch „ewigen“ Wahrheiten
nicht verhindert.
4. Im Dialog der zwei Freunde ist der Überschritt der
Klassik zu erfahren
In diesen Nano-Dialogen zwischen zwei Freunden ist die Ach-
tung des anderen Schritt für Schritt, schon im Fragestellen zu
verfolgen, damit der andere etwa nicht beleidigt wird. Diese
dialogische Form, welche zurzeit in der internationalen Politik
unterlässlich erforderlich wurde, ist sie unbedingt notwendig,
wenn wir mit der Lösung der Probleme weiterkommen wollen.
Diese Art und Weise konnte beim Botschafter Nanovfszky
praktische, ja sogar notwendige Anwendung bei seiner Arbeit
finden.
In der gegenwärtigen internationalen Politik ist diese dialogi-
sche Methode nicht nur diplomatische Höflichkeit, sondern eine
notwendige Verhaltensweise für die dringende Lösung der in-
ternationalen Probleme. Für die Ergänzung ist das dialogische
Verständnis der Geschichte notwendig. Was zurzeit gar keine
einfache Aufgabe ist, nachdem die Geschichte bis jetzt fast aus-
schließlich nur dialektisch geschrieben wurde. Nach dieser Ge-
schichte sind die Staaten, Völker, Nationen meistens nur als
Gegner, oft als Kriegsfeinde vorgestellt.
Dafür ist es notwendig das alte dialektische Denken mit dem
neuen dialogischen Denken so im Verständnis der Geschichte,
wie auch in der internationalen Politik zu überschreiten. Dieser
Überschreitungsprozess fing schon vor zwei-dreihundert Jahren
in der Kunst und in der Gesellschaft an, dessen existenzielle
Notwendigkeit sich in unserer Gegenwart gezeigt hat.
In dem Buch von Nano ist die konkrete Anwendung von beiden
vorzufinden. Die Diplomatie der internationalen Politik, verbun-
den mit der Kunst, welche bei zwei Esperantisten mit freund-
schaftlichen Beziehungen beiderseitig aufeinander treffen. In
― 178 ―
der künstlerisch konstruierten Sprache (artefarita lingvo) Esper-

anto, welche die klassische Linguistik dialogisch übersteigt.
Ähnlich verwendet der Literaturkünstler István Nemere die dia-
logische Methode auch in der Geschichtsschreibung, wo er die
klassische Geschichte in seinem Buch „Geschichte Ungarns“
(Magyarország története), in diesem im Romanstil geschriebe-
nen Werk überschritt, indem er auch künstlerisch die dialogi-
sche Methode verwendet. So nimmt er nicht nur einseitig Stel-
lung, wie wir bei dialektischen Darstellungen gewöhnt sind,
sondern achtet er auch auf das Interesse der anderen Seite, und
lässt die Entscheidung offen.
Genauso überstieg sein jugendlicher und auch jetziger Freund
György Nanovfszky, Diplomat, Botschafter die Klassik in der
internationalen Politik. Genauso, wie sein Freund, kam er noch
in seinem Jugendalter zu seiner Gymnasialzeit in Beziehung zu
Esperanto, das ihn begeistert und in den folgenden Jahren exi-
stenziell mitbestimmt hat. In der gemeinsamen Ausgabe dieses
Nano-Buchs sind sie dann in einer konkreten und gründlichen
Verwendung der Weise des dialogischen Denkens wieder auf-
einander getroffen.
5. Beispielhafte Anwendung der Dialogik in der Linguistik
Auch bei Nano ist die Dialogik auf Schritt und Tritt vorzufin-
den. Nicht nur im Esperanto, sondern auch in der Verwendung
der konkreten Politik und der Wissenschaft. Ein Diplomat heut-
zutage braucht schon von Haus aus diese Denkweise, besonders
bei den Botschaften, Auslandsvertretungen, wo oft gefährliche
Situationen friedlich gelöst werden müssen.
Und er hat sie nicht nur auf dieser Ebene verwendet, sondern
auch wissenschaftlich. In seiner Doktorarbeit handelt es sich
nämlich von der modernen indonesischen Sprache. Darin zitiert
er Professor Slametmuljana:
„Für die Indonesier war die indonesische Sprache nie die Anti-
these der lokalen Sprachen… Sämtliche Nationen haben das
Recht, das Indonesische für die eigene Sprache zu betrachten, ja
doch jede Nation hat sich an seiner Ausbildung beteiligt.“
― 179 ―
Verblüffend ist, wie die Bedeutung dieser Sätze dem Wesen des
europäischen Esperanto ähnelt, oder anders gesagt, die Dialogi-
zität ist bei beiden die gleiche, was bis jetzt aber für sehr we-
nige, Nationalsprachen sprechende Europäer, bedauerlicher-
weise auch für wenige Linguisten, aber meistens auch noch für
sehr wenige Esperantisten bewusst geworden ist.
In der neuen indonesischen Sprache ist die Überschreitung der
Klassik mit der Dialogik zu finden. Nicht wie bei der vorher für
die beste gedachten malaysischen Sprache, die durch das von
verschiedenen Sprachen konstruierte neue Indonesische ersetzt
wurde. Nicht im Gegensatz zueinander, sondern in einem kon-
struktiven Zusammenbau. Genau dasselbe Verhältnis ist festzu-
stellen, wie bei den europäischen Nationalsprachen zueinander
und zu Esperanto. Wichtig ist nicht nur, dass es aus den Natio-
nalsprachen komponiert wurde, sondern auch die Tatsache, dass
die Gegensätze in ihm dialogisch überschritten sind.
Das für Nano die Ähnlichkeit zwischen der neuen indonesi-
schen Sprache und Esperanto bewusst aufgefallen ist, hat ihn
wesentlich seine Vielsprachigkeit dabei geholfen. Dass er sich
dann aber später zu einem echten Polyglotten entwickeln konn-
te, hat ihm dabei von Anfang an seine Esperanto-Kenntnis ge-
holfen.
In diesen Zusammenhang ist es interessant zu bemerken, dass
dieses nicht alltägliche Wissen nicht überall und nicht bei jedem
einen positiven Einfluss ausgelöst hat. Wahrscheinlich kann die
Dialektik der Sprachen, welche Gegensätze produzieren, auch
dort noch Einfluss nehmen, wo man ihn gar nicht vermuten
würde.
Die Mitglieder der parlamentarischen Kommission, die über die
Tauglichkeit eines Botschafters in einem ausländischen Staat
entscheiden, haben sich viel mehr über diese neun-sprachige
Bereitschaft gewundert, als sie mit entsprechender Anerkenn-
ung auf das außergewöhnliche Wissen dieses Diplomaten rea-
giert hätten. Besonders fremdartig schien ihnen Esperanto und
die ähnlich und noch später konstruierte indonesische Sprache.
Und warum, darüber könnte man lange rätseln.
― 180 ―
Bei einigen Mitgliedern wahrscheinlich Neid, Eifersucht, Kon-

kurrenz, wenn wir nur bei der Psychologie bleiben. Aber bei
Esperanto kam bestimmt dazu auch die Politik, wie es auch
schon bei anderen oft zu erfahren war, die diese Sprachkenntnis
lieber verschwiegen, weil es auf ihre Karriere eher einen negati-
ven Einfluss ausgeübt hat. Ja die Politik wiederum, jetzt schon
seit mehr als 130 Jahren behindert die notwendige Entfaltung
dieser internationalen Sprache.
Aber die Ernennung Nanovfszkys als Moskauer Botschafter
konnten all diese Zurückhaltungen nicht verhindern. Seine inter-
nationale Qualifikation mit mehrjähriger Arbeit bei der UNO in
Genf, seine Universitätsjahre in Moskau, privaten Verbind-
ungen in Russland, sein perfektes Kennen der russischen Spra-
che, unter anderem auch die Kenntnis der zurzeit wichtigsten
Sprachen der Diplomatie, Englisch und Französisch waren ent-
scheidende Argumente. Er hat nicht mehr gebraucht seine Espe-
ranto-Kenntnisse zu verschweigen. Seine Bereitschaft mit sei-
nem Wissen war so überzeugend, dass er wahrscheinlich ohne
Alternative zur Wahl stand.
In diesem Fall waren, wie in anderen westlichen Ländern, auch
die Gegensätze der Nationalsprachen nicht störend, und wegen
der damaligen politischen Situation würde auch die alte Stufe
der Kenntnis der russischen Sprache negativ wirken haben, da
es um die Botschaft in Moskau ging. Sogar wurde zu jener Zeit
die Veränderung der sozialen Ordnung in der Hälfte Europas, so
auch in Ungarn und Russland aktuell. Es war notwendig, eine
Person zu finden, die sich in beiden Epochen dieser historischen
Zeit auskennt (wieder betone ich: wer fähig ist die Dialektik der
Vergangenheit zu verlassen, jedoch nicht in einem revolutionä-
ren Geist!).
Es ist wichtig zu erwähnen, dass Nanos geistige Welt von der
Anziehung zu den verschiedenen Sprachen bestimmt ist, wo
auch Esperanto grundsätzlich dazugehört. Die anderen Sprachen
sind zum dialogischen Geist von dieser Sprache sozusagen da-
zugekommen. In seinem späteren Leben und in seiner Weiter-
entwicklung, welche ihn auf der Linie der internationalen Dip-
― 181 ―
lomatie in die Botschaft leitete, ist dieser geistige Einfluss zu

finden.
Ein gutes Beispiel ist dafür sein Verhältnis zur russischen Spra-
che, die er auf einem hohen Niveau während seines Studiums an
der Moskauer Universität angeeignet hat, aber seine dialogische
Zuneigung stammt noch von seinem Budapester Sprachlehrer.
Von diesem hat er gelernt, dass jede Sprache ihren besonderen
Wert und ihre Schönheit hat, unabhängig davon, welches politi-
sches Verhältnis wir zu jenem Volke stehen, das diese Sprache
spricht. Diese Meinung war besonders dann wichtig, als noch
die Ungarn unter der sowjetischen Besatzung gelitten haben.
In diesem Zusammenhang wäre wichtig auf den Unterschied
zwischen einer gerechten Mehrsprachigkeit und dem Polyglot-
tismus hindeuten. Zum besseren Verständnis kann man das dia-
logische Verhältnis von Esperanto zu den anderen Sprachen zur
Hilfe nehmen. In der EU soll eine Mehrsprachigkeit sein; man
deklariert die Gleichberechtigung der Sprachen, in der Tat
herrscht jedoch eine dialektische Hierarchie der Klassik.
Eine gleichberechtigte Mehrsprachigkeit kann es in der EU in
der Tat nicht geben, während ein Prestigekampf und Konkur-
renz zwischen den verschiedenen Machthabern geht. Die klei-
neren der 25 anerkannten Sprachen haben wenig Chance vollbe-
rechtigt akzeptiert zu werden. An dieser Diskrimination könnte
eine neutrale internationale Sprache, wie Esperanto, helfen, und
könnte damit der individuelle Wert und Unterschied aller Spra-
chen anerkannt werden.
Bei Nanovfszky ist diese Dialogik beispielhaft vorzufinden.
Nicht nur wie eine sterile Theorie, Ambition oder eine schöne
Rede, sondern in einer ganz konkreten Anwendung bei Espe-
ranto und in der Diplomatie. Ein solches Beispiel, eine solche
Harmonie zwischen diesen beiden Elementen ist nur sehr selten
zu finden. Obwohl dies in unserer Gegenwart eine existenznot-
wendige Denk- und Verhaltensweise geworden ist.
In der internationalen Politik zeigte sich die Notwendigkeit der
Dialogik schon seit mehr als einer Jahrhunderthälfte. Aber die
― 182 ―
klassische Macht probiert mit allen Mitteln ihre Anwendung im

Babel der Sprachen zu verzögern. Und sie forciert auch weiter-
hin die klassische Politik.
Esperanto und die humanistische Menschenliebe gehören seit
der Entstehung von Esperanto zusammen. Diese Eigenschaft hat
Nano aus seiner Familienumgebung mitgebracht. Sie gehörte
schon auch zur Profession seiner Eltern. Sein Vater war Kinder-
arzt, seine Mutter, „Tante Klara“ Geographielehrerin, die bis zu
ihrem Alter von 97 Jahren Esperanto lehrte. Seine Eltern ver-
leugneten nicht ihre christliche Religion auch zu den kom-
munistischen Zeiten, weswegen sie auch das Verloren ihrer Ar-
beit dulden mussten.
Geboren in dieser geistigen Umgebung, hat Nano Esperanto an-
getroffen, das ihn durch die Mehrsprachigkeit zur Diplomatie
hinführte. Bis zur höchsten Stufe der Dialogik, und dorthin, wo
sich die Grenzen der klassischen Dialektik in der internationalen
Politik am meisten zeigen. Dort, wo die Notwendigkeit der Dia-
logik lebensnotwendig geworden ist.
Wenn wir auch weiterhin auf dem Planeten, genannt Erde, leben
wollen, müssen wir uns dialogisch zueinander verhalten. Anstatt
der gegenwärtigen überzeugenden Dialektik, die in der Ge-
schichte meist zu Kriegen führte. D.h. die dialogische Diploma-
tie ist das einzelne zweckdienliche Mittel in der internationalen
Kommunikation und internationalen Politik.
Nu, und dort wäre ja am meisten eine demokratische Sprache
notwendig, in der sich die kommunizierenden Partner gegen-
seitig verstehen könnten.
6. Und zum Schluss einige Bedeutungserklärungen:
Die verschiedene Schreibweise von Dialog und Dialogik ist
kein Schreibfehler, sondern sie hat ihren eigenen Sinn, ihre be-
sondere Bedeutung
Dialog ist der Fall, wo zwei Personen miteinander reden, d.h.
nicht monologisieren, wie in einem Vortrag, wo der Sprecher
einseitig kommuniziert, was er will, sondern sie stehen so ge-
― 183 ―
geneinander, dass der eine auf die Reaktionen der anderen ach-
tet. Dies kann zweierlei geschehen:
1) in einer klassischen Weise, dialektisch, d.h. durch Überzeu-
gen, durch ein oft aufdringliches Aufzwingen der eigenen
Wahrheit;
2) mit Überschreitung der Klassik, mit der Methode des neuen,
dialogischen Denkens, d.h. ohne Verabsolutieren der Wahrheit,
Ort und Zeit gebend dem Lernen und der Entwicklung. Profitie-
rend auch aus dem Wissen des anderen.
Dialogik nimmt nicht die eigene ‒ z.B. die klassisch-aristote-
lische ‒ Logik als einziges Maß der Wahrheit, sondern sie lässt
freies Feld für unbekannte Einflüsse, aus denen sie lernen kann.
Dialogik ist offen zu anderen, bisher nicht gekannten Logiken.
Sie verschließt sich also nicht vom Erkennen des Unbekannten.
So funktionieren in der Gegenwart die neuesten Wissenschaf-
ten, welche die bisherigen klassischen Logik und Dialektik
überschreiten.
― 184 ―
IV. Zur Überschreitungen der Klassik

1. Religiöse Zusammenhänge
1.1. Religiöses Verhältnis zur Überschreitung der Klassik
Das Christentum hat wahrscheinlich durch seine tausendjährige
Entwicklung diese Verbreitung in der Welt erreicht, weil es dia-
logisch fähig war, in einer für Menschen verständlichen Weise
(anthropomorph) alte Gebräuche anzupassen und sich für diese
zu eröffnen. Weihnachten sind auch ein Erfolg von dieser An-
passung.
Dem seine Umgebung bewusst beobachtenden Menschen ist der
Wechsel des Lichtes in der Zeit aufgefallen. In der Dunkelheit
wurde das Licht der Hoffnung angezündet. Es entstand sein
Glaube an Gott, weil er mit Zuversicht erfuhr, dass nach der
Dunkelheit das Licht gewiss kommen wird.
Der Gott der Christen ist liebend. Aber dies ist nicht umkehrbar,
was aus der Nicht-Dialektik folgt. Nicht die Liebe ist Gott. Die
Liebe ist die Natur der Schöpfung. Ihr Schöpfer ist Gott. Ohne
Liebe gibt es keine Natur, keine Schöpfung. Deshalb gibt es et-
was, weil Gott dialogisch das All liebt, schaffend Etwas aus
dem Nichts.
Aus Jesus ist mit der Überschreitung der Klassik Christus ge-
worden, weil er keine Macht gebraucht hat. Der christliche Kle-
rus ist aber nach der Erlangung der Macht wieder in die Klassik
zurückgefallen. Obwohl das Wesen des Christentums in der Be-
freiung von der Macht, d. h. im Heiligen besteht.
Der Rückfall geschieht in der Offenheit des Christentums. Nicht
dann, wenn es den barbarischen Gebräuchen nicht entgegen-
steht, sondern gerade in den klassischen Gegensätzen, oder in
dem dialektischen System von diesen.
Nach der dialogischen Methode löst sich das Christentum im
Leben der Natur auf, es braucht keine Gegensätze. Mit Anpas-
sung an das Dasein erreicht es seine Weltlichkeit, wobei Weih-
nachten eine konkrete Erscheinung davon ist.
― 185 ―
Wichtiger Charakter der Klassik ist der Gegensatz, das Entge-

genstehen braucht Macht. Deshalb produziert sie ethische Hero-
en, um ihr Verhältnis in Gegensätzen zu behalten. Sie erneuert
die griechische Tragödie mit einem modernen Patriotismus, Na-
tionalismus und mit einer staatlichen Heimatliebe.
Die neuere Geschichte hat die Ergebnisse der klassischen Werte
gezeigt. In unserer Gegenwart ist es existenziell notwendig ge-
worden, diese Tugenden in der Richtung zu überschreiten, in
welcher wir auch Weihnachten feiern, wenn wir weiterhin auf
unserem Planeten Dasein wollen. Dazu wäre es gut anzulernen:
so wie die Heiligen keine Helden sind, so gibt es auch keinen
christlichen Staat.
Im neuen dritten Jahrtausend fing die bewusste Weiterentwick-
lung der vor mehr als zwei Jahrtausenden tatsächlich begonne-
nen Überschreitungen der Klassik an. Aber in den letzten zwan-
zig Jahren konnte sie nur langsam mit Rückfällen vorangehen.
Aber in unserer Gegenwart ist existenznotwendig geworden, ob
wir fähig werden, auf die neu entstandene Situation entspre-
chend zu reagieren.
Mit der Überschreitung der Klassik werden einige altklassische
Begriffe in ihrer Bedeutung neu zu bedenken notwendig sein.
Z.B. der Begriff der Heroen. Psychologisch geprüft, kommt
ganz andere Bedeutung hervor, als nach der klassisch gewohn-
ten. Vor allem in den Nationalstaaten versteinerten sich einige
Begriffe bis zum Tabu. Das Bewegen dieser Begriffe wird oft
als, bis zum Vaterlandsverrat, gefährlich angesehen.
(Aber hier ist es gleich zu erwähnen, dass dieses „neue Ver-
ständnis“ gar nicht so neu ist, sondern es war bei den Judenchri-
sten schon seit mehr als zweitausend Jahren bis zu den heutigen
Tagen bekannt, nur wurde immer wieder unterdrückt.)
Besonders die barbarischen Völker konnten zum Raubmord, bis
zum Ausrotten von einander, motiviert werden. Waren viel-
leicht diese die echten Heroen? Auch nach dem klassischen
Verständnis nicht, gar nicht. Aber um die klassischen Zivilisati-
onen funktionieren zu können, brauchten sie immer den barbari-
― 186 ―
schen Gegensatz. Das war das Problem der Dialektik und blieb
bis heute. Oder die Produktion der Gegensätze, damit das Sys-
tem funktioniert. Das ist auch die Krankheit der Revolutionen,
sie fallen ja in die gleichen Gegensätze zurück, gegen die sie an-
gefangen haben, für die Gerechtigkeit zu kämpfen.
Aber in unserer Gegenwart entstand eine ganz neue Situation,
als die klassische Dialektik ihre Grenzen erreichte, oder unser
Dasein auf diesem Planeten existenziell bedroht ist. Bei der Lö-
sungssuche muss die Klassik grundsätzlich überprüft werden,
was die bisherige Ethik allgemein in Frage stellt. Unser jetzige
„neue Denken” muss aus dieser neuen Situation ausgehen.
Was zeigt sich im Hintergrund, wenn wir die Nationalheroen re-
lativiert, in größere Dimensionen einsetzen. Z.B. wie zeigen
sich die Helden der Nationalstaaten in der EU. Wie helfen oder
wie bremsen die Nationalhelden die Weiterentwicklung, die
Annäherung und Zusammenleben der Völker in Europa?
Neueste psychologische Untersuchungen zeigten, dass die Hel-
den, verglichen mit der Allgemeinheit, oft psychisch gestörte
Persönlichkeiten sind, bei denen ein gesundes Verhältnis zur
Angst und den Gefahren fehlen. Die seelische Not bei diesen
Individuen ist leicht für die Erfüllung der klassischen Tugenden
auszunutzen, weil bei denen unterentwickelt ist, breitere Über-
sicht zu erlangen.
Aber das Problem mit diesen Wagemutigen fängt dort an, wo
sie sich an das zivilisierte Gesellschaft nicht anpassen können.
Besonders dann, wenn die moderne Gesellschaft die archai-
schen Gewohnheiten überschreitet, an die sie nicht fähig sind,
sich anzugewöhnen. Dann werden aus diesen reduzierten Cha-
rakteren gewaltbereite Heroen (oder anders gesagt Terroristen).
Wie besonders auch klingt, bekommen diese Menschen ihren
Platz in einigen Staaten als Unterstützer der für die Systeme er-
forderlichen Gegensätze. Vor allem in Nationalstaaten, Diktatu-
ren, und meistens bei Einrichtungen mit Demokratiedefizit.
Diese Charaktere sind sehr leicht zu manipulieren, weil die Al-
ternative für ein selbständiges Denken und Urteilen bei ihnen
― 187 ―
fehlt. Diese Personen sind oft so weit degeneriert, dass für sie
eine offene, freie demokratische Gesellschaft feindlich er-
scheint.
Die Machtinhaber in den Staaten nutzen gerne diese Überzeug-
ungen für die Erzeugung falscher historischen Interpretationen
aus. Sie können ihre Macht relativ verstärken, indem sie auf die
„historischen Feinde“ in der Umgebung weisen. Diese Fälsch-
ungen in der Vergangenheit haben schon einige Katastrophen
heraufbeschwört.
In der jetzigen Situation, zum Beispiel in Europa bremsen diese
Manipulationen das Erkennen der historischen Realität oder
auch die Aufdeckung der bisherigen Lügen. Nationale Vater-
landsliebe mit selbstaufopfernder Heldenhaftigkeit gegen Fein-
de, die in der Wirklichkeit gar nicht mehr existieren, sind noch
immer von den Machtbesitzern ausgenutzt.
Diese nach den jetzigen Erfahrungen deformierte Realität
kommt aus dem Verständnis der klassischen Tugenden, welche
zurzeit Aufklärung nach den Erkenntnissen der neuesten Wis-
senschaften fordert. Was z.B. die Heldenhaftigkeit betrifft, hat
sich die Beurteilung nach den psychologischen Erkenntnissen
vollkommen verändert.
Nach den klassisch historischen Ereignissen haben sich die
Friedhöfe mit „Helden“ erfüllt. Hochachtung für die Toten muss
weiterhin erhalten bleiben, die Frage ist nur, auf welche Weise.
Für das Interesse der historischen Wahrheit ist es zu erwähnen,
dass die meisten dieser Opfer mit Ignorierung der Menschen-
rechte in den Tod getrieben worden sind. Die meisten von ihnen
sind wahrscheinlich gar nicht heroisch, sondern ängstlich auf
den Schlachtfeldern gestorben. Diese auszunutzen zur Unter-
stützung von irgendwelchen nationalistischen Orientierungen
im Staat ist einfach eine bösartige Umdrehung der Realität.
Dieses Missverständnis kommt aus dem Nichtverstehen der
Klassik, das sich in der Gegenwart in der Überschreitung der
Klassik immer mehr aufklären kann. In der Vergangenheit hat
man oft gehört, dass „Jesus-Christus der größte Held ist“. Oft
― 188 ―
die Christen wollten damit ihre klassische Hochachtung aus-

drücken. Nicht verstehend, dass Christus nicht in die Kategorie
der Heroen gehört, sondern solche, die sich so verhalten, wer-
den Heilige genannt.
Also mischen wir die Sachen nicht durcheinander. Sollen wir
nicht aus Fürchtenden Heroen machen wollen. Vielleicht ist ihr
Fürchten viel menschlicher, weil sie mit ihrer idiotischen Hel-
denhaftigkeit ihre Mitmenschen nicht ermorden wollten. Oder
wie sollen wir diejenigen nennen, die so „feige“ waren, dass sie
sogar die „Feinde“ nicht umbringen wollten (solche sind dann
in den klassischen Staaten einfach erschossen, ermordet wor-
den) wissentlich, dass sie damit auch die letzte Chance verlieren
im Leben zu bleiben, auch danach wenn es ihnen vielleicht
glücken würde, vorher viele andere umzubringen und dann
doch noch sich selbst zu retten. Also diese klassischen „Feigen“
werden nach der Überschreitung der Klassik Heilige genannt.
Die Klassik zwang den Barbarismus in ein geordnetes System
hinein. Aber das System der klassischen Dialektik funktioniert
nicht ohne den barbarischen Gegensatz. Und somit wird der
Gegensatz immer wieder reproduziert, um das System funkti-
onsfähig zu erhalten. Somit ist also die Dialektik das Problem,
weil sie für die Klassik die notwendigen Gegensätze produziert.
Deshalb ist zurzeit das bewusste Verständnis der Dialektik un-
bedingt notwendig. Aus der Dialektik muss ein Ausgang ge-
sucht werden. In der zweiten Hälfte des 20. Jh. waren die Groß-
mächte in der internationalen Politik gezwungen zu verzichten,
die anderen Gleichmächtigen dialektisch zu überzeugen (wenn
sie das Leben wählen wollten). Dann fing der dialogische Aus-
gang an, der mit verschiedenen Rückschlägen weiter dauert.
Zur Dialogik gehört das Verständnis, wozu eine verständliche
Sprache notwendig ist. Nach dem gemeinsamen Charakter der
klassischen Sprachen wollen diese sich im klassisch-hierarch-
ischen System einordnend einander abzuwerten und ausschlie-
ßen. Aber die Dialektik hat ihre Grenze erreicht, in der sich die
notwendige Differenz des Seins gezeigt hat. Folglich auch die
neue Sprachwissenschaft überschritt die Klassik, wobei sich die
― 189 ―
Notwendigkeit der Sprach- und Kulturvielfalt bestätigt hat (so

wie die schon bekannte Diversität in der Natur).
Es ist dringend notwendig, auch eine dialogische, nicht-dialekti-
sche Sprache zu haben, wenn es so was gibt. Obwohl die meis-
ten klassischen Sprachwissenschaftler schon etwas davon ge-
hört haben, erkennen sie aber mangels erforderlicher Informati-
onen nicht, dass es schon mehr als 130 Jahre eine nicht-dialek-
tische, sondern schon in ihrem Ursprung dialogische Sprache,
genannt Esperanto gibt, und sich entwickelt. Um dies zu erken-
nen und zu akzeptieren ist es notwendig, vorher die Überschrei-
tungen der Klassik bewusst zu erkennen und zu verstehen.
1.2. Theologische Überlegungen
Jesus, der Jude wurde zuerst von den Juden als Christus, Gottes
Sohn angebetet. Gleichzeitig blieb das keine ausschließliche
Kenntnis der Juden, Jesus ja öffnete sich zur ganzen Mensch-
heit.
Dass die Verhaltensweise von Jesus das Leben selbst ist, zeigten
die historischen Erfahrungen. Zurzeit, am Ende der Dialektik
kann die Art und Weise der Überzeugung mit Gewalt die
„Wahrheit“ nicht mehr zum Sieg bringen, eine dialogische Lö-
sung wurde erforderlich.
Der jüdische Jüngling ließ sich ans Kreuz schlagen nach dem
Beispiel seiner Ahnen, die aus Ägypten herauszogen, statt den
Kampf aufzunehmen. Nur sehr wenige verstanden den Sinn die-
ser Botschaft. Die Geschichte am Ende der Dialektik zeigte
auch logisch dessen Wahrheit.
Wenn jedermann Gewalt übt, bleibt endlich nur ein einziger
Mensch auf der Erde. Aber um weiterzuleben, sind wenigstens
zwei Individuen notwendig, und diese müssen sich lieben, nicht
miteinander kämpfen. D.h. ihr Verhältnis muss dialogisch, und
nicht dialektisch sein.
Ob für Gläubiger das Leben Gott schuf, oder sich für Nicht-
gläubiger es durch die Zeit entwickelte, gibt logisch dasselbe
Ergebnis, die Differenz hängt nur von der Interpretation ab. Für
― 190 ―
Gläubiger ist das Ergebnis schon von Anfang an, ohne eine
Zeitdistanz klar, Nichtgläubiger brauchen jedoch eine gewisse
Zeitdistanz, um es aus ihren Erfahrungen zu verstehen.
Aber was offensichtlich ist, wird das Verhältnis zum Leben
endlich, nach historischen Erfahrungen logisch verständlich,
und in der Liebe summierbar.
Der Katholizismus wollte die ganze Welt umfassen, alle Men-
schen von den Leiden befreien. Dasselbe wollten auch einige
Revolutionen in der Geschichte. Die Frage ist nur, wie.
Die Revolutionen wollen die Lösung nach ihren Ideologien er-
zwingen. Das Christentum zwingt nach seinem Wesen nicht. Je-
sus ließ sich ja ans Kreuz schlagen. Die Revolutionen sind dia-
lektisch, das Christentum dialogisch.
Der Katholizismus braucht Reformen, jedoch nicht dialektische,
wie das Protestantismus. Das dialektische Protestieren wider-
spricht dem christlichen dialogischen Charakter. Die uner-
wünschte Folge ist der Antisemitismus des Protestantismus. Der
übertriebene dialektische Eifer vergisst die Herkunft des Christ-
entums aus dem Judaismus.
Das Christentum braucht Reformen mit Lernen aus den histori-
schen Erfahrungen der Menschheit. Die Schismen des Christen-
tums in verschiedene Konfessionen ist dialogisch, ökumenisch
zu beseitigen.
Die Dogmen sind geschichtlich neu zu interpretieren. Sie ent-
standen unter spezifischen geschichtlichen Umständen durch ra-
tionelles Denken, um Wahrheiten zu verewigen. Aber Gott zeigt
sich immer wieder neu. Und der Mensch muss bereit und offen
für die Offenbarung sein. Die alten Dogmen sind dialogisch neu
zu interpretieren.
Der Sinn des Kreuzes ist die Überschreitung der Dialektik. Die
Dialektik ist ein schweres Problem der Menschheit in Europa
schon seit den antiken Griechen. Sie wurde bewusst mit dem
Christentum. Aber bis zu den heutigen Tagen konnte sie nicht
überschritten werden. Sie wirkt und beeinflusst auch weiterhin.
― 191 ―
Die Unwissenheit und das Vergessen gehört zum Sein. Ohne sie
wäre das Leben unerträglich. Die Grausamkeiten der Geschich-
te sind dafür, damit wir erlernen, wie man gut lebt. Was gut im
Leben ist, bleibt in unserer Erinnerung, das Schlechte sind wir
geneigt zu vergessen. Das menschliche Sein geht zur allmähli-
chen Verbesserung. Heute ist es besser, als gestern, sonst würde
uns Gott nicht existieren lassen.
2. Sentenzen: Staat, Familie, Christentum
So wie es keinen christlichen Staat gibt, gibt es auch keine
christliche Familie. Staat und Christentum sind zwei verschie-
dene Kategorien. Der Staat beherrscht, unterdrückt, nutzt die
Menschen aus. Das Christentum hellt auf, befreit, macht die
Menschheit bewusst. Die Familie ist die kleinste Einheit des
Staates, sie kann am besten ausgenutzt, beängstigt, vergewaltigt
und manipuliert werden.
Die Befreiung aus der Sklaverei ist Erfolg des Christentums,
genauso wie die Weiterentwicklung in eine liberale Gesell-
schaft. Die Entartung des Liberalismus in Ausbeutung wurde
durch die linken Bewegungen beschränkt, was genauso der Ein-
fluss des Christentums war. Die rechten Bewegungen sind nur
relativ sozial, d.h. nicht wirklich christlich.
Das Christentum bleibt nicht bei den Nationen stehen, sondern
ist weltlich global. Deshalb gibt es ein rechtes Christentum
überhaupt nicht. Das Christentum ist gesellschaftlich entweder
universal links oder überhaupt nicht.
Die Familie ist Zurückgebliebenheit aus dem Barbarismus. Dass
ihre Bedeutung bis in unsere Tage geblieben ist, ist der Anpass-
ungsfähigkeit des Christentums zu verdanken. Dazu kommt we-
gen der Brauchbarkeit die Unterstützung des Staates.
Der Staat braucht die Familie, weil „die Heimat“ nur dort ihren
Sinn hat, wo man etwas „verteidigen“ soll. Aber das freie christ-
liche Individuum ist in der christlichen Welt überall zuhause.
Deshalb kann der christliche Mensch nicht im Krieg für die
Verteidigung der „Heimat“ zu morden gezwungen werden.
― 192 ―
Aber eine solche Einstellung in den Staaten ist „Landesverrat“

und kann Exekution mit sich ziehen.
Weil die exemplarische Verhaltensweise des Christentums nicht
der klassische Heroismus, sondern die selbstaufopfernde Heilig-
keit ist.
3. Esperanto überschreitet die Gewohnheit, Beschränktheit
der Nationalsprachen
Eine sozusagen „schöne und perfekte Nationalsprache“ ist voll
von Redensarten, Idiomatismen.
Nach dem ersten Weltkrieg ist die Sprache und Verhältnis zu
den anderen Sprachen der Ungarn in den abgerissenen Territo-
rien unter dem Einfluss der Mehrsprachigkeit verändert, die
starren Einstellungen sind verschwunden. Aber all dies charak-
terisiert unter dem Einfluss der Globalisierung auch die Spra-
chen der Welt.
Die Sprache ist in erster Linie zum Verstehen notwendig. Da-
nach kommt die Gewöhnung an eine Sprechweise, an einen Stil,
was „angenehm schön” sein kann, wenn es mehrmals gehört
wird, vielleicht ist mit positiven Eindrücken verbunden. Der Stil
kommt später, erstens ist das Verstehen.
Dann entsteht die Art der Literatur, die durch Wiederholen von
gewissen Redensarten als Muster für die Sprechenden dient, für
die sie dann gewöhnt, „heimlich“ vorkommt. Aus dieser Ge-
wohnheit entsteht dann die sprachliche Klassik ‒ verbunden mit
dem klassischen Idealismus und der klassischen Logik. Das
Neue beginnt aber dort, wo man nach Überschreitung der klass-
ischen Gewöhnung ein neues Fenster zu der bisher unbekannten
Welt öffnet.
Das Denken wird nicht von dem Stil, sondern vom Verstehen
bestimmt. Diesbezüglich kann Esperanto viel dabei helfen, dass
der Sprechende fähig wird, Sprechen mit verschiedenem logi-
schem Inhalt zu verstehen. Deshalb können wir sagen, dass Es-
peranto die Sprache des Denkens ist. D.h. es stimuliert zum
Denken, viel besser als andere Nationalsprachen.
― 193 ―
D.h. wir nähern uns dialogisch zueinander an, denn in den Espe-
ranto-Sprechenden fehlt der angeborene Stolz (Dummheit),
Dünkel, der die Anderssprachigen, das Fremde für minderwer-
tig ansieht. Bei Esperanto wird der Sinngehalt, die Absicht den
anderen, das Verschiedene zu verstehen, betont, Esperanto ist
mehr als eine klassische Sprache, ja auch eine humanistische
Einstellung, eine Art von Sozialpsychologie (eine neue Wissen-
schaft, die mit der Überschreitung der Klassik gleichzeitig mit
der Geburt von Esperanto entstand) gehört zur ihm.
Akzeptieren wir also, dass ein Text in einer gewissen Sprache
nicht eins in einem in eine andere Sprache übersetzt werden
kann. Es kann nur darüber gehen, auf welcher Stufe ein gegen-
seitiges Verstehen erreicht werden kann. Verschiedene Einflüs-
se bestimmen das erreichbare Ergebnis, Thema und Ziel der
Kommunikation ist jedoch bestimmend. Eine andere Sprache
kann für die Übersetzung eines literarischen Werkes, als zum
Beispiel für das Verfassen von technischen, politischen usw.,
sogar Texten internationaler Bedeutung tauglich sein.
Esperanto hat in sich seit seiner Entstehung eine Art internatio-
nalen Geistes, folglich ist hauptsächlich zum Ausdrücken von
internationalen Begriffen tauglich. Esperanto ist durch Logik,
unmittelbare Verständlichkeit charakterisiert, es ist fähig ver-
schiedene Gedanken in einer gegenseitig verständlichen Form
auszudrücken. Oder zum Interpretieren von Prozessen in der in-
ternationalen Politik. Es reduziert das Risiko von Missverständ-
nissen infolge Idiotismen, was heutzutage weltweit existenziell
wichtig ist.
Es bereitet Problem, dass es schwer ist, sich von den zu Routine
gewordenen klassischen Einstellungen zu befreien. Als nicht
mehr die einfachen, alltäglichen Gewöhnungen ein Problem
darstellen, sondern die Anbindung von diesen an Ideologien.
Zum Beispiel als der Schutz der klassischen Sprache nach den
Erfahrungen oft in den Nationalismus mündet.
Diese Dialektik stellt scheinbar Esperanto den Nationalsprachen
gegenüber. Aber der internationalen Sprache Esperanto steht
keine andere Seite gegenüber. Esperanto ist nämlich nicht gegen
― 194 ―
die Nationalsprachen, ganz anders, es ist an dem harmonischen

Nebeneinander von diesen interessiert. Es will sie nicht ablösen,
denn es kann international sein, wenn es zwischen den Sprachen
steht.
Das einseitige Gegenüberstehen gegen Esperanto kommt aus
den Idiotismen der Nationalsprachen, d.h. aus dem Missver-
ständnis des wahren Verhältnisses; die Nationalsprachen stehen
nämlich von ihren Wesen aus in dialektischen Antagonismen
gegeneinander, auf klassische Weise setzt jede die eigene Hö-
herwertigkeit voraus. Und weil Esperanto aus dem dialogischen
Zusammensetzen dieser Sprachen entstanden ist, bedeutet das,
dass diese Sprachen auch gegen sich selbst sind.
Es ist natürlich nicht leicht das zu verstehen. Auf klassische
Weise auch nicht möglich. Dazu muss die Überschreitung der
Klassik geschichtlich verstanden werden, was Esperanto auch
getan hat, und was die Basis seiner Existenz ist, da es künstle-
risch konstruiert (artefarita lingvo) ist. Dass Esperanto die Klas-
sik überschritten hat, ist eine historische Tatsache, die früher
oder später ja verstanden wird.
― 195 ―
V. Die klassische Tragödie dauert in Europa

Wir haben wieder viele Helden, die Feinde töten, aber vermis-
sen Heilige, die den Mitmenschen lieben.
Politikphilosophischer Vortrag vom 23. Mai 2022 in Skype, or-
ganisiert vom Esperanto-Klub München. Übersetzung aus Espe-
ranto.
https://www.youtube.com/watch?v=k10z--1mFUc
Philosophische Betrachtung des jetzigen Krieges in Europa
Zarathustra würde sich wundern über die Blödheit der Men-
schen und sagen: man hat gar nicht bemerkt, dass die Klassik
von der Kunst, vom Denken und von der Wissenschaft über-
schritten ist.
Wie unglaublich es auch ist, geschieht die klassische Tragödie
in der Tat auch noch heute in Europa. In einem Gebiet, wo sie
entstand, die Erde umkreiste, und kam wieder zurück. Als ob in
der Geschichte überhaupt keine Entwicklung geschehen wäre,
dort wo die europäische Kultur anfing, blieb sie stehen, bis zu
dem heutigen Tage.
Auf dem Balkan haben sich zwei Brudervölker, die Serben und
die Kroaten klassisch heroisch einander gemordet. Praktisch in
der Nähe des Gebietes, wo die Klassik entstand und dann ihren
die Erde umfassenden Einfluss nahm. Neben den wissenschaft-
lichen Entdeckungen, auch volksmörderische Kriege verursach-
end. Obwohl gleichzeitig, nun schon mehr als zweitausend Jah-
re früher, ja nur von wenigen erkannt, geschah auch die Über-
schreitungen der Klassik.
Nicht sehr weit vom Balkan, wo sich die europäische Kultur in
Ost und West trennte, wütet gegenwärtig ein unvorstellbar grau-
samer Krieg. Im Gebiet, wo sich auch die Überschreitung selbst
vor tausend Jahren in östlich und westlich europäisch-religiöse
Gegensätze teilte. Dann entstand im Westen ein Nord-Süd-
Konflikt, der dann mit dem sog. dreißigjährigen Krieg über-
― 196 ―
schritten wurde. Geschieht der gleiche Nord-Süd-Konflikt jetzt,

etwas verspätet im Osteuropa im russisch ukrainischen Krieg?
Die erste Überschreitung der Klassik geschah vor zweitausend
Jahren, aber die Menschheit brauchte zwei sog. Weltkriege, um
zu erkennen, dass wenn sie auf diesem Planeten Erde noch wei-
ter bleiben möchte, muss die Klassik überschritten werden. Ge-
genwärtig sind wir in der Situation, dass keine Kriege im Ernst
akzeptiert werden können, wenn wir auch weiterhin unser Da-
sein sichern möchten. Wenn einige es trotzdem machen, sind
diese für die Menschheit oder gefährliche Verrückte, oder fast
dasselbe, Possenreißer, die zwischen der Bühne und Tribüne
nicht unterscheiden können. Was die alten Griechen allerdings
noch beim Spielen ihrer klassischen Tragödie noch unterschei-
den konnten.
Aber dieses Spiel, in welche Kategorie auch der Krieg gehört,
wurde schon im jüdisch-christlichen Glauben bewusst gemacht,
welche seine faktische Wahrheit aber diese Wahrheit erst jetzt
auch in der Realität erreicht hat. Und die frühesten Beeinflus-
sung fing ebenso in der Nähe dieser Gebiete, in den neugeord-
neten klassischen Imperien, Rom und Byzanz an. Gehorchend
immer den klassischen Regeln, auch nach der Trennung in die
römisch katholische und byzantinisch orthodoxe christliche Re-
ligionen.
Der Einfluss der Klassik blieb beiderseits entscheidend, nur die
Begriffe wurden etwas wegen der verschiedenen Übersetzungen
modifiziert. Somit fing die Entwicklung der verschiedenen klas-
sischen Sprachen aus den unmittelbaren Volkssprachen an. Die-
se hatten mehr Flexibilität für das Verständnis, aber die Bedeu-
tungen der Wörter in den originalen Texten waren oft anders als
in den neu entstandenen Nationalsprachen. Dann fing die Ent-
wicklung des multinationalen Europas an, wo die Völker immer
weniger einander verstanden.
In unseren Tagen können wir ein klassisch heroisches Morden
beobachten, als junge Männer von den Staatsapparaten mobili-
siert werden, um „ihre Heimat gegen den Feind zu verteidigen“
in der Ukraine. Dieser Krieg ist so verrückt, dass ihn normal
― 197 ―
denkende Menschen überhaupt nicht verstehen können. Die

Gegner hatten noch Chancen einige Monate vorher, den Kon-
flikt zu lösen. Wichtige europäische Staatsoberhäupter haben
versucht, Frieden zu vermitteln. Ohne Erfolg. Ganz unerwartet,
inmitten von Europa brach ein grausamer und gefährlicher
Krieg aus.
Auch wenn wir eine Rationalität bei den Besitzern von Atom-
waffen voraussetzen, bleibt das Spiel wegen der verschiedenen
nicht kalkulierbaren Risiken jedoch gefährlich. Es bleibt ja im-
mer das nicht voraussehbare menschliche Verhalten und noch
dazu viele mögliche Missverständnisse. Deshalb wäre für die
Menschheit die sicherste Lösung, die Gorbatschow vorschlug:
alle Atomwaffen vernichten. Aber diese Lösung gefällt nicht
vielen staatlichen und auch dahinter stehenden finanziellen
Machthabern, die das Volk in Angst halten, beherrschen und
ausbeuten wollen.
Weil der Krieg vor allem ein sehr guter finanzieller Gewinn-
bringer ist. Hochtechnische Kampfmittel zu produzieren gibt
Arbeit vielen Beschäftigten, wobei sie dann leicht abhängig
gemacht, ausgenutzt werden können. Und im Krieg sind die
Munition und Kampfmittel schnell vernichtet, und werden
gleich neue gebraucht. Obwohl für das rationale Denken diese
klassisch funktionierende Welt existenziell gefährlich ist, wird
von den im Hintergrund stehenden Systemmachthabern auch
weiterhin die alte Methode benutzt, mit der sie ihre angewöhn-
ten Privilegien auch weiterhin bewahren wollen.
Man hat oft den Eindruck, dass nicht nur die eingefleischten
Machthaber, Staatsfunktionäre, Politiker, Generäle, Bürokraten,
Journalisten usw., sondern auch selbst die gehirngewaschenen
Bürger, praktisch gegen ihre eigenen Interessen, gutheißen, dass
es etwas aufregendes passiert, nicht alles alltäglich langweilig
bleibt, ohne die eventuellen Folgen zu bedenken.
Wie steht es konkret mit dem jetzigen Krieg in Mitteleuropa?
Sicher ist das Problem nicht nur bei den Europäern. Oder doch,
wegen ihrer Blödheit? Schon genug viele haben in der Ge-
schichte von dem Nationalismus der Europäer profitiert, als sie
― 198 ―
selbst nicht fähig waren, das anzuwenden, was sie geschaffen,

aber nur nach außen exportiert haben. Bis jetzt hat sich Europa
nicht von der Abhängigkeit von äußeren Pakten für ihre Sicher-
heit befreit. Es selbst kann nicht einmal solche Bagatellen ent-
scheiden, woher es in der Welt Gas oder Öl kaufen soll.
Was jetzt geschieht, ist dasselbe, was wir schon zweimal vorher
in der Geschichte gesehen haben, nur die jetzige Lösung ist
komplizierter, aber trotzdem viel wichtiger wegen der deponier-
ten Atomwaffen. Die einfache Angst vor einem möglichen äu-
ßeren Aggressor und die Unfähigkeit, sich wirklich in ein mäch-
tiges Europa zu vereinigen, setzt Europa abseits von den welt-
politischen Entscheidungen. Aber wenn wir die Stärke einer zu-
sammenhaltenden Europäischen Union kalkulieren, könnte ihre
Macht mit allen anderen sog. Großmächten der Welt konkur-
rieren. Allerdings nur dann, wenn vorher ihr altes Problem, der
Nationalismus gelöst wäre.
Warum könnte Europa nicht selbständig mit Russland zusam-
menarbeiten? Weil irgendwelchen Nichteuropäern dies nicht
gefällt? Die Europäische Union mit wirklich gemeinsamer Poli-
tik (aber nicht so wie jetzt mit verschieden nationalen Interes-
sen) könnte für Europa und für Russland erfolgreiche Zusam-
menarbeit verwirklichen. Weil beide etwas haben, was der an-
dere nicht hat, und gemeinsam könnten sie sich, im „gemein-
samen Haus Europa“ gut ergänzen, wie schon Gorbatschow
vorauswünschte.
Man könnte ohne jede falsche Höflichkeit direkt aussagen, dass
dies bis jetzt noch nicht geschah, und dafür ist der Nationalis-
mus der Europäer verantwortlich, den sie schon seit Jahrhunder-
ten verfolgen, von dem sie sich nicht lösen können. Vielleicht
wachen sie mal aus ihrem national-idealistischen Traum auf,
und erkennen die neue weltpolitische Situation, welche sich in
den letzten Jahren verändert hat, und realisieren dement-
sprechend das schon lange notwendige, einander verstehende,
internationale Europa.
In der klassisch funktionierenden Welt haben viele Interesse
daran, den jetzigen Zustand weiter zu erhalten. Ob leider oder
― 199 ―
nicht, kann das aber nicht mehr so geschehen, wie bis jetzt, weil
es zu gefährlich wurde. Das beweist auch der jetzige Krieg mit-
ten in Europa, der bis jetzt überhaupt nicht vorzustellen war.
Aber trotzdem ist er eingetreten, und fordert jetzt rasch den
Wechsel zur Überschreitung des klassischen Werteverhaltens.
Jetzt ist jeder Kampf fürs Heimatland, jeder Patriotismus sinn-
los geworden, weil die ganze Erde in Gefahr ist. Staaten und In-
teressengruppen, welche junge Leute belügend zwingen, mord-
end etwas „Eigenes“ zu verteidigen, sind in der gegenwärtigen
Geschichte nur hässliche Kriegsverbrecher.
Gegenwärtig sind einige professionelle Journalisten auch ge-
fährliche Aufwiegler geworden, welche die seriös wahre Be-
richterstattung überschreiten, oft nur um ihren Report besser zu
verkaufen. Die können mit falschen Darstellungen sozialpsy-
chologische Schäden in der Gesellschaft verursachen, bis zur
Feindschaft zwischen den Völkern, was zu breiter Unterstütz-
ung des Krieges, von einem Volk zum anderen führen kann.
Jetzt ist es in diesem Informationschaos sehr schwierig, zwi-
schen den wahren und falschen Nachrichten zu unterscheiden.
Besonders für diejenigen, die nur eine Sprache sprechen.
Das ist aber nur eine Seite der Gefahr, seitens von unseriösen
Journalisten. Die andere kommt von den Opportunisten, die ihre
Reporte vom Staat zensieren lassen, wofür sie eine alte Bezahl-
ung erhalten. Oder dieser Fall hat auch sein Gegenextrem, als
Journalisten in Diktaturen wegen nicht erlaubter Inhalte ins Ge-
fängnis landen, manchmal sogar ermordet werden. Gegenwärtig
bewegt sich die freie wahre Information in einem sehr engen
Raum. Den zu finden, ist ein mehrseitiges, intellektuelles Den-
ken und Recherchieren notwendig. Was gewöhnlich vom klassi-
schen Denken nicht gern gesehen wird.
Am leichtesten ist alles nach den alten Gewohnheiten zu lassen,
ohne neu dazu zu lernen, auch dann nicht, wenn das Alte schon
im Ernst seine tragische Seite gezeigt hat. Heroisch nur vertei-
digen und überbewerten das Eigene, ohne den anderen versu-
chen zu verstehen und akzeptieren. Das Resultat für dieses klas-
sische Denken und seine Moral zeigt sich real in dem bis jetzt
― 200 ―
unvorstellbaren Krieg in Europa; in der Zurückweisung der

Überschreitung der Klassik mit dem neuen dialogischen Den-
ken. Mit einem Dialog hätte Friede ohne den jetzigen Krieg er-
reicht werden können. Und das ist auch eine Warnung für die
Menschheit vor einer eventuellen großen Katastrophe auf der
Erde.
Aber wie verrückt es sich auch anhört, auch aus diesem Krieg
kann für die Demokratie etwas gelernt werden. Was wusste das
Volk bis jetzt über die hohen, misslich genutzten Geldsummen
für die Produktion von Waffen für das Militär und das gegen-
wärtige Vernichtungspotenzial der Staaten? All dies ist jetzt öf-
fentlich thematisiert worden. Weil in zivilisierten Staaten, wo es
nur freiwilliger Militärdienst für junge Leute gibt, interessierten
sich nur wenige dafür. Pazifismus ist fast selbstverständlich ge-
worden. Dass es aber in Wirklichkeit doch nicht ist, zeigte der
noch vorher unvorstellbare Krieg jetzt in Europa.
Die Bürger sind aufmerksam geworden, was hinter den staatli-
chen Kulissen geschieht. Ein sehr teures, für den ersten Blick
nicht erkennbares Gewaltpotenzial, das sich gefährlich voran-
drückt. In Kriegssituationen zeigt es bedrohlich dem Feind seine
Bereitschaft, gleichzeitig enthüllt es (vielleicht ungewollt) sein
wahres Gesicht: verteidigen im Staat solche, die etwas zu verlie-
ren haben, treiben mit Gewalt in den Krieg junge Leute, die gar
nichts zu verlieren haben. Mit einem auf Lügen begründeten
heldenhaften Patriotismus sollen sie für ein Heimatland kämp-
fen, das tatsächlich gar nicht existiert. Zu einer Zeit, als die gan-
ze Erde, unser eigentliches Heimatland in Gefahr steht, welches
wir beschützend verteidigen sollten.
Frieden muss immer wieder neu geschaffen und verteidigt wer-
den. Aber das ist etwas ganz anderes als eine Verteidigung mit
Auffüllen der Waffenarsenale, was zurzeit in diesem Krieg er-
wünscht wird. Frieden ohne Krieg kann die Menschheit nur mit
Reduzierung der Waffen, nicht aber mit ihrer Vermehrung
schaffen. Aktive Schaffung von Frieden in unserer Gegenwart
kann nur mit Überschreitung der altklassischen Verteidigungs-
methode durch Waffen, mit einem neuen, dialogischen Denken,
― 201 ―
im dialogischen Kompromiss zwischen den Staaten auf dem

Wege der Diplomatie erreicht werden. Respektierend gleichzeit-
ig die Menschenrechte, die auf dem höchsten Stand der mensch-
lichen Zivilisation des 20. Jahrhunderts kodifiziert wurden. Als
Ergebnis der notwendigen Überschreitung des altklassischen
dialektischen Denkens mit dem neuen dialogischen Denken.
Es ist die Rückwärtswendung zum Krieg gerade in dieser euro-
päischen Region nicht zu glauben. Wenn wir bedenken, dass
hier zuerst die Bedeutung des neuen Denkens an der höchsten
Stelle von den Machthabern (Gorbatschow) erkannt wurde, und
auch angewendet war, was dann die vorherige politische Welt-
ordnung grundsätzlich veränderte. Denen können wir für die
Lösung der Spaltung Europas und auch für die Entstehung der
jetzigen Europäischen Union danken. Der jetzige Krieg zwi-
schen Russland und der Ukraine muss als eine schizophrene
Spaltung des politischen Bewusstseins in diesem geographi-
schen Gebiet verstanden werden. (Wenn wir dazu bedenken,
dass Gorbatschow eine ukrainische Mutter und einen russischen
Vater hatte!)
Dieses verrückte Zurückdrehen der geschichtlichen Entwick-
lung ist als ein Fortdauern der klassischen Tragödie zu verste-
hen, als Sehnsucht der „infantilen Rasse“ (wie William Auld,
schottischer Esperantist die Menschheit nannte), die Tragödie
weiterzuspielen. Dabei bleibt das hoffentlich auch weiter nur
ein „klassisches Spiel“ ohne Atomwaffen, welches jedoch auch
schon bis jetzt Tausende unschuldiger Opfer forderte, beginn-
end von zum Soldaten gezwungenen jungen Leuten bis zu Zivi-
listen, Frauen, Männern und Kindern.
Aber gibt es auch freudige Nachrichten aus diesem Krieg. Im-
mer mehr zum Töten gezwungene junge Leute desertieren bei-
derseitig an der Front. Somit retten sie ihr eigenes Leben und
das Leben des Gegners, den sie im Kampf hätten töten müssen.
― 202 ―
VI. Dialogische Geschichte

Der Vortrag ist in YouTube zu hören und sehen in ungarischer
Übersetzung aus Esperanto:
https://www.youtube.com/watch?v=qsGNUlZhIRs
Nach dem Ende der klassisch-idealistischen Geschichte ist eine
dialogische Geschichte notwendig geworden.
In unserer Gegenwart hat sich wegen geschichtlicher Tatsachen
gezeigt, die Notwendigkeit der dialektischen Geschichte dia-
logisch zu überschreiten. Unter anderem deshalb, weil das, was
bis vor kurzem als undenkbar erschien, ein Krieg in Europa,
wieder eingetreten ist.
In den geschichtlichen Erfahrungen des 20. Jahrhunderts zeigte
sich das Ende des bisherigen dialektischen Denkens in Gegen-
sätzen. Nach dieser denkerischen Wende wartete auf die Histo-
riker viel Arbeit, die Geschichte dialogisch aufklärend umzu-
schreiben, damit die Nationen im Frieden miteinander zusam-
menleben können. Bis jetzt ist das noch nicht geschehen.
Für die Zukunft ist notwendig geworden, die bisher haupt-
sächlich nach der klassisch-idealistischen Methode der Dialek-
tik geschriebene Geschichte nach der Methode des dialogi-
schen „neuen Denkens“ umzuschreiben.
In der Gegenwart kam die Zeit an, als wichtig geworden ist, in
der Geschichte die gemeinsamen Einflüsse der Völker zu be-
tonen, anstatt wie bis jetzt, sie nur in Gegensätzen zu trennen.
Wie notwendig dies gewesen wäre, zeigte sich eklatant wieder
bei vier slawischen Völkern. Nach den Serben und Kroaten, nun
auch bei den Russen und den Ukrainern. Wo die geschicht-
lichen Gemeinsamkeiten, nach einer dialogischen Hinterfrag-
ung, die Gegensätze weit überwiegen würden.
Das bedeutet noch nicht, dass es jetzt die „letzte wahre“ Geschi-
chte zu schreiben wäre. Eher jede Epoche hat ihre Erkenntnisse,
die immer wieder neu bearbeitet werden sollen. Jetzt ist die Zeit
angekommen, als die meisten im 18. und 20. Jh. geschriebenen
Nationalgeschichten neu zu bedenken und nach den neuesten
― 203 ―
Erfahrungen und wissenschaftlichen Erkenntnissen zu korrigi-

eren wären.
Dialogische Geschichte definiert nicht (wie etwa die Natur-
wissenschaften), sondern lässt die Aktualität für diskursive Be-
sprechung offen, um gemeinsam hier und jetzt, das Notwendige
zu treffen. Nachdem die klassischen Geschichtsdefinitionen
durch die Erfahrungen ihr tragisches Ende erreicht haben, bleibt
uns nur übrig, die Festsetzungen zu verstehen, aufzulösen und
dann dialogisch zu einem gemeinsamen aktuellen Ergebnis zu
kommen.
Dialogische Nationalgeschichten sollen immer in lebendiger
Beziehung zueinander sein. Nach einem gemeinsamen Durch-
denken können dialogische Formulierungen mit wenigsten Feh-
lern entstehen, die beiderseitig und allgemein von den Völkern
akzeptiert werden können.
In der Europäischen Union ist die Umschreibung der National-
geschichten und ihre Beziehungen zueinander höchst notwendig
geworden. D.h. es ist notwendig geworden, auch die bis jetzt
noch teilweise dialektisch geschriebene, sog. „europäische Ge-
schichte“ umzuschreiben.
Aber was ist eine europäische Geschichte? Wo beginnt die eu-
ropäische Geschichte?
Noch nicht lange, erst zirka ein Jahrhundert vorher hat man die
„europäische Geschichte“ als „Weltgeschichte“ verstanden. Wir
sprechen bis jetzt auch noch über zwei „Weltkriege“. Obwohl,
wenn wir genauer hinsehen, nur relativ wenig Völker und Staa-
ten im Verhältnis zu der Weltbevölkerung involviert waren.
Selbstverständlich waren auch schon diese Kriegsopfer mehr als
genug.
Aber gegenwärtig hat sich das Bewusstsein über die Dimensi-
onen verändert. Wenn wir heutzutage über einen zukünftigen
Weltkrieg sprechen, den wir natürlich vermeiden möchten, steht
real hinter diesem komplett die ganze Welt, unser ganzer Planet
Erde bedroht. Ein Weltkrieg könnte ja zurzeit das Leben welt-
weit wirklich vernichten.
― 204 ―
Diese Tatsachen müssen unsere ganze Denkweise verändern.

Einerseits ist die Welt nicht mehr eurozentrisch und kann der
Rest der Welt nicht mehr dialektisch überzeugt werden. Dafür
hat kein Teil mehr die Macht (Recht hatte schon vorher auch
nicht). Andererseits ist gerade deshalb jeder aufgefordert, die
„dialektische Denkweise“ in „dialogische Denkweise“ erneuert
umzuwandeln. Wenn wir weiterhin in dieser Welt zusammen-
leben wollen.
Ansätze kamen schon (auch wenn einige vielleicht schon ver-
gessen haben) gerade aus Russland, von Gorbatschow, mit dem
„neuen Denken“, der die damalige weltpolitische Lage verän-
dert hat. Dies haben schon damals viele Machthaber nicht gern
gewusst. Seit damals haben sie eher daran gearbeitet, diese
„neue Ordnung“ wieder zu zerstören und die „alte Denkweise“
wiederherzustellen.
Mit dem jetzigen Krieg in Europa ist das ihnen teilweise auch
gelungen, aber wirklich nur teilweise, als ein „tragisches Spiel“,
weil im Hintergrund immer die Option einer totalen Vernicht-
ung steht. So können die Generäle mit den einzelnen Politikern
und auch Journalisten sich sehr wichtig erscheinend präsentie-
ren. In der Wirklichkeit stehen dahinten nur einige, in der
menschlichen Entwicklung zurückgebliebene Persönlichkeiten.
William Auld, ein schottischer Esperantist nannte sie die „infan-
tile Rasse“.
Vieles hat sich verändert im letzten Jahrhundert, zuerst noch in
Europa, dann in den letzten fünfzig Jahren auch in Asien. Was
insgesamt die ganze Welt global veränderte. Jetzt müssen die
Europäer aufpassen, dass sie ihr bisheriges Denken auch nach
der neuen Realität verändern, sonst treiben sie uns alle in eine
Katastrophe.
Große Gefahr ist nicht aus den Fehlern der Vergangenheit ler-
nen wollen und glauben, es wird schon irgendwie, wieder weiter
nach der alten (dialektischen) Methode laufen. So haben schon
in der Geschichte mehrere Imperien gedacht und daran geschei-
tert. Um nur einen von den letzten zu nennen: die Österreich-
Ungarische Monarchie.
― 205 ―
Aus ihren Fehlern haben am meisten die USA profitiert. Aber

ob sie auch etwas aus der eigenen Geschichte gelernt haben?
Weil damals gerade daran, woran Europa gebrochen ist, konn-
ten sie sich weiterentwickeln. Die Errungenschaft der französi-
schen Revolution mit der Demokratie konnten sie weiterent-
wickeln. Während die Europäer wegen des beharrlichen Be-
stehens auf die Monarchien, welche sie mit Nationalismus auch
noch retten wollten, untergegangen sind.
Ob die USA jetzt nicht den gleichen geschichtlichen Fehler ma-
chen, woran viele vorherige Imperien zu Grunde gegangen sind,
als sie versucht haben, mit aller Macht ihre Position als „erste“
in der Welt zu verteidigen? Auf diese Weise ist die Politik, wel-
che die USA jetzt betreiben, auch nicht gerade günstig für die
Freundschaft mit Europa, dem sie geschichtlich vieles zu ver-
danken haben.
Wir sagen ja auf die wirtschaftliche Konkurrenz in der freien
Welt, aber nicht mit allen Mitteln, welche die wirtschaftliche
Existenz der Staaten gefährden, sogar vernichten. Und zu diesen
gehört auch Russland. Ohne den Slawen gibt es ja kein Europa.
Deshalb, wenn es um Europa geht, ist es gelinde gesagt, unfair,
die zwei größten slawischen Völker gegeneinander ausspielen
zu wollen.
Große Arbeit wartet auf die intelligente Menschheit, wenn sie
eine neue dialogische Welthistorie, immer aus der neuen Pers-
pektive der möglichen Weiterexistenz auf der Erde, schreiben
möchte. Einerseits ist es notwendig, die „dialektische“ Denk-
weise in „dialogische“ bei der eigenen Geschichtsschreibung
umzuändern. Andererseits muss jedes Volk, jeder Weltteil
selbst nach der neuen Methode ihre eigene in Beziehung zum
Ganzen setzen.
Europa ist international. Das ist ein undiskutables Faktum. Die
Schwierigkeit ist nur, wie dies verständlich gemacht werden
soll. Nur die Summe der Nationen genügt nicht. Hier erscheint
auch schon die Qualität der Inter-heit, welche immer auch ge-
meinsam wirkte. Das „Inter“ war schon immer dabei zwischen
den Völkern, auch damals, als es Nationen noch gar nicht gab.
― 206 ―
Aber nach der klassischen Logik und Dialektik war dies nicht
erfassbar, also existierte es folglich gar nicht für die damalige
Denkweise.
Weil nach der aristotelischen Logik die reale Geschichte in hier-
archischen Ordnungen geklärt war, waren folglich die Gescheh-
nisse in dialektischen Gegensätzen gegeneinandergestellt und
interpretiert worden. Deshalb konnte das „Aufeinander- und
Miteinanderwirken“ gar nicht erscheinen. Eher wurde klassisch
unterdrückt, wenn sich irgendwann und irgendwo in der Ge-
schichte das“ Auf-einander-angewiesen-sein“ manifestiert hat.
Dagegen haben sich mehrere Widerstände aufgehoben, ange-
fangen von den Sklavenaufständen bis zu den neuesten Revolu-
tionen. Die klassische Logik und die Dialektik wurden aber
auch danach nicht in Frage gestellt, es wurden immer nur die
Herrschaftsverhältnisse ausgetauscht. Beim Christentum, wo die
Überschreitung der Gegensätze auch dialogisch schon angefan-
gen hat, konnte die Dialogik als Denkmethode überhaupt nicht
erscheinen, weil von der Klassik unterdrückt wurde. Bei dem
institutionalisierten Christentum ist die Dialektik auch als Denk-
methode überwiegend übernommen worden.
Erst die Erfahrungen in der neueren Geschichte und die Ent-
wicklung der Wissenschaften forderten, besonders in den inter-
nationalen politischen Situationen, die klassischen Werte neu zu
bedenken. Daraus ergab sich die Relativierung unseres „europä-
isch-idealistisch-klassischen Denkens“. Aus diesem folgt konk-
ret auch das erforderliche Neuverständnis der europäischen Ge-
schichte, was besonders in der EU aktuell geworden ist.
Nun folgt die Frage: was gehört z.B. zur europäischen Ge-
schichte und was nicht? Das ist sehr schwierig genau zu beant-
worten, oder aber kann nicht definiert werden, was eine nationa-
le Geschichte ist, und was schon darüber geht, europäisch zu
werden.
Selbstverständlich ist das Problem nicht nur europäisch, sondern
global. Genau so schwierig ist z. B. die chinesische Nationalhis-
torie zu definieren, also in einem noch viel größeren Land mit
― 207 ―
verschiedenen Völkern, oder etwa in Indien. Anschließend ist

dabei nur zu bemerken, es ist viel mehr schwieriger eine Welt-
historie zu entwerfen, wo sich die politischen Zustände dauernd
ändern und entwickeln.
Für G.W.F. Hegel, vor mehr als zweihundert Jahren, war noch
kein Problem, aus seiner dialektischen Denk- und Sichtweite ei-
ne „Weltgeschichte“ zu schreiben, weil er die Ereignisse mit der
klassischen Logik hierarchisch in dialektischen Gegensätzen re-
duzierte. So schrieb er seine Meinung über andere Weltteile
(über welche er konkret gar nichts wusste), und urteilte über sie
in seinem konstruierten hierarchischen System. Das ist typisch
dialektisches Geschichtsverständnis, für das nun das Ende ge-
kommen ist.
Zurzeit müssen wir viel vorsichtiger und besser vorgehen, und
die Finger davon lassen, wovon wir gar nichts, oder vielleicht
nur noch wenig verstehen und wissen. Sogar über die Sachen,
über die wir viel gelernt haben, können wir nicht sicher sein, die
letzte Wahrheit zu kennen, besonders nicht in der Geschichte.
Immer bleibt ein noch zu beantwortender Rest offen, und dieses
Nichtwissen gehört auch zur Wahrheit, welche systemfrei offen
für neue Erkenntnisse bleibt.
Trotz jedem nationalistischen Idealismus war der gegenseitige
Einfluss der verschiedenen Völker durch die Geschichte immer
viel wichtiger als die nur mit großer Anstrengung „wissen-
schaftlich“ versuchte Beweise über die Originalität der ge-
schichtlich entstandenen individuellen Eigenschaften. Welche
zuletzt immer nur unsicher und nicht treffend blieben, gar nicht
genügend als endgültige Beweise nach wissenschaftlichen Kri-
terien.
Nehmen wir als Beispiel nur die bekanntesten Schöpfergeister,
wie Shakespeare, Goethe oder Beethoven usw. Unabhängig da-
von, dass sie sich in diesem Sinne nicht geäußert haben, ihre
Werke sind beeinflusst von verschiedenen Bräuchen, Sitten,
Landschaften, Verhaltensweisen und Gewohnheiten der ver-
schiedenen Völker, die sie kennengelernt haben und mit denen
sie Beziehungen hatten. Kann gesagt werden, dass sie über ihre
― 208 ―
Nation hinaus, einen starken europäischen Einfluss hatten, aber

in ihren Werken sind auch weltweite Motive zu finden.
Es ist einfach einsehbar, dass für diese und ähnliche Personen
die Definition nach der klassischen Logik und der Dialektik
nicht trifft. Es gelingt sie nicht in nationalen Kategorien zu fas-
sen, und nicht in einer klassisch-hierarchischen Ordnung zu un-
terscheiden. Also wer von ihnen wichtiger oder besser ist als die
anderen, was immer zur klassischen Unterscheidung und Ein-
ordnung verlangt wird.
Wenn es um Mozart geht: er war zu seiner Zeit und in aller
Ewigkeit der Beste mit seinem Werk. War Mozart Österreicher?
Aber was war Österreich damals? Ein Imperium, zusammenge-
setzt aus verschiedenen Völkern mit mehr als 20 verschiedenen
Sprachen, wo sich die Intellektuellen zwischen-völkisch mit La-
tein verständigten. Wer könnte nun den Geist von Mozart defi-
nieren?
Für die europäische Geschichte ist einerseits wichtig zu zeigen,
was europäisch ist oder was kann europäisch sein, aber anderer-
seits muss auch gezeigt werden, was nicht mehr Europa ist, um
den Eindruck zu vermeiden, dass sich Europa in der Welt
verbreiten will, wie es schon mal vorher wollte. Das bedeutet
wieder nicht, dass sich Europa für andere Weltteile verschließt,
sondern umgekehrt, Europa soll seine offene Freiheit zeigen,
welche es einige tausend Jahre entwickelte, bis der Zustand er-
reicht wurde, welchen auch andere Weltteile gern übernehmen
und adaptieren wollten.
Vor allem ist die Demokratie, diese geistig-politische Export-
artikel, welche gegenwärtig auch mehrere außereuropäische
Staaten verwenden und weiterentwickeln. Erinnern wir uns nur
an die Vereinigten Staaten, welche die Errungenschaften der
französischen Revolution sogar noch erfolgreicher angewendet
haben, als seinerzeit Frankreich und die europäischen Staaten.
Frankreich führte wieder den vorherigen Zustand ein, und eini-
ge andere Monarchien erkannten überhaupt nicht die Bedeutung
der neu entwickelten sozialen Ordnung. Den russischen Zaris-
― 209 ―
mus fegte bald eine grausame Revolution weg. Fast gleichzeitig

mit der russischen Monarchie zerfiel unter dem Einfluss des er-
sten Weltkrieges auch die Österreich-Ungarische Monarchie.
Nicht zuletzt deshalb, weil die Herrschenden nicht erkannten,
was zu konservieren war und was verworfen werden sollte.
Besonders bedauernswert war die unwissentliche Ignoranz der
einige Jahrhunderte dauernden positiven Erfahrungen zwischen
den Völkern, welche auch weiterentwicklungsfähig für eine Eu-
ropäische Gemeinschaft gewesen wären. Statt dessen wurde nur
der trennende Nationalismus vorangetrieben und wurde damit
sogar versucht, die Monarchien zu retten.
Europa nicht nur exportierte die Demokratie und Internatio-
nalität in andere Staaten und Kontinente, sondern auch im-
portierte wieder „nach Hause“ die beiden weiterentwickelten
politischen Prinzipien, im besonderen Fall aus den USA. Auf
diesen beiden wichtigen Prinzipien: Demokratie und Inter-
nationalität ist auch die jetzige Europäische Union aufgebaut.
Welche selbstverständlich noch weiterentwickelt werden muss,
weil der jetzige Zustand nicht befriedigend ist.
Geschichte und Kultur können im wahren und realen Sinne
nur dialogisch, nicht aber absolut verstanden werden. D.h.
sie können nicht substanziell definiert werden, wie es in der
Neuzeit unter dem Einfluss der Naturwissenschaften zu fassen
versucht wurde. Bis zu der Erkenntnis, dass es nicht möglich ist,
die Naturwissenschaften selbst eindeutig zu definieren, sondern
nur unter bestimmten Voraussetzungen zu determinieren.
Das neue dialogische Denken erschien schon ungefähr vor hun-
dert Jahren. Es ist dasselbe Zeitinterwall als auch Esperanto, die
vorgeschlagene internationale Sprache, auch schon vor den
beiden Weltkriegen für den Frieden wirkte. Bedauerlicherweise
ohne Erfolg, ja nicht hörbar in der militärischen Hysterie. Die er-
folglose Aufmerksamkeit musste auch nach dem ersten Weltkrieg
dauern. Nicht bedacht und nicht bearbeitet wurden die Erfahrun-
gen und Grausamkeiten des ersten Weltkrieges, was wieder in ei-
ne zweite (hoffentlich letzte) Katastrophe führte.
― 210 ―
Erst nach der Verstärkung der beiden Großmächte bis zu der

Möglichkeit einer gegenseitigen Vernichtung durch Atom-
bomben sind die internationalen Beziehungen zur dialogischen
Politik gezwungen worden. Dies wurde nicht etwa als Ergebnis
einer intellektuellen Reife der Menschheit erreicht, sondern nur
die existenzielle Gefahr zwang auch andere Möglichkeiten
durchzudenken, als den anderen nur dialektisch überzeugen zu
wollen.
Zusammenfassend kann gesagt werden: die dialogische Dar-
stellung der neu zu bearbeitenden Geschichte ist die Befreiung
von der überzeugenden Dialektik, was zur Zeit als Fundament
für die Weiterentwicklung des international friedlichen Zusam-
menlebens der Menschheit allgemein in der Welt und konkret in
Europa notwendig ist.
Seit den alten Griechen ist die europäische Geschichte dialek-
tisch präsentiert worden. Man wollte sie immer auch in klas-
sisch-logische Kategorien hineinsetzen. Aber die Geschehnisse
haben dies nie zugelassen, immer wieder sprengten sie die ge-
schlossenen Kategorien. Nie waren die logischen Kategorien
genug auch die Geschichte zu fassen. Die Dialektik hat dann
mehr Freiheit zugelassen, aber nur in Gegensätzen, welche dann
auch nach der Entwicklung der Zeitgeschichte immer wieder
explodierten und große Zerstörungen verursachten (siehe die
zahlreichen Revolutionen und Kriege).
Für diese Ausführung ist, in der Verbindung mit der Geschichte,
das Ende der Dialektik interessant, nach dem das Ende der klas-
sisch dialektischen Historie folgte. Nicht die Geschichte selbst,
wie schon einige Forscher und Historiker mal dachten. Die Zeit
geht nun weiter, aber nicht mehr so, wie wir es uns vorher vor-
gestellt haben. Jetzt ist angebrachter, statt etwas vorzustellen,
die Erfahrungen dialogisch zu beobachten, was geschah und
was geschieht, damit wir daraus für die Zukunft lernen und et-
was entwerfen können.
Ein wesentlicher Beitrag zur Lösung dieser Problematik wäre,
die Vorschläge der europäisch politischen Bewegung „Europa-
Demokratie-Esperanto“ einzubeziehen.
― 211 ―
Por ricevi trarigardon en la ŝajne ĥaosa mondo, la pens-
anta homo provis trovi iajn sistemon kaj hierarĥion en
la observataj fenomenoj. La grekdevene eŭropa pensmaniero
longe fieris pri sia racieco, per kiu ĝi sukcesis trovi en la pli-
multo de okazoj regulaĵojn, kiujn ĝi poste fiksis en leĝoj. Daŭris
tempon en la historio, ĝis la pensado venis al la ekkono, ke ĉi
tiuj leĝoj povus malhelpi kaj bremsi la pluan evoluon.
Ahhoz, hogy a gondolkodó ember valamiképpen tájéko-

zódni tudjon a látszólagosan kaotikus világban, valami-
lyen rendet és hierarchiát próbál találni a megfigyelt jelensé-
gekben. A görög eredetű európai gondolkodásmód sokáig
büszkélkedett racionalizmusával, amellyel sikerült a legtöbb
esetben szabályosságokat találni, melyeket azután törvények-
ben rögzített. A történelemben időbe tellett, míg a gondolkodás
eljutott annak felismeréséhez, hogy ezek a törvények zavarhat-
ják és fékezhetik a további fejlődést
Um Übersicht in der scheinbar chaotischen Welt zu be-

kommen, sucht der denkende Mensch irgendein System
und irgendeine Hierarchie in den beobachteten Phänomenen.
Die europäische Denkweise griechischen Ursprungs war lange
stolz auf die besondere Rationalität, die meisten Regeln zu fin-
den und diese in Gesetzen zu festigen. Es hat Zeit in der Ge-
schichte des Denkens bis zur Erkenntnis gedauert, dass die
Festsetzungen die Weiterentwicklung auch stören und brem-
sen können.

Matykó Jenő: A Klasszika Átlépései

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Matykó Jenő: A Klasszika Átlépései

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

EŬGENO MACKO

Provlegis kaj redaktis: Jozefo Horvath

Titolpaĝo: Jozefo Horvath

@Matykó Jenő, 2022

Eldonis: D-ro Eŭgeno Macko

Készült: a Milaprint Kft. nyomdájában

I. Kulturekologio postulas „novan pensadon”

Unu el la pasintaj ambicioj de la klasika lingvoscienco estis pruvi

1.2. La angla atingis la pintpozicion de la klasikaj naciaj

1. 4. Ekkono de la neceseco de lingva diverseco

klasika hierarĥia sistemigo lasas plue kompreneble malfermitaj

La lasta rilata granda verko en la nova scienco de la sociolingvist-

El ĉi tiuj ekkonoj sekvas logike la ekologio de la kulturo: la pro-

Julian Haynes Steward, la fondinto de la moderna ekologio difi-

2) Protekti la kulturan liberecon kontraŭ agresemaj kulturoj. Agre-

‒ se iu telefonas en publika spaco, kaj la aliaj ne komprenas la

II. Eŭropo inter oriento kaj okcidento. Pri la spiritaj ra-

poste elpremitaj el Hungario, penetris la aŭstroj en la liberigitajn

ne aktuala reĝimo, aliflanke la de tempo al tempo manifestiĝanta

la imperiestro, kiu estis samtempe ankaŭ hungara reĝo, en la parla-

Kvankam la altaj sociaj tavoloj kaj la intelektuloj ankaŭ nun povas

kiam la t.n. Sankta Stefano ricevis kronon de la papo, turniĝis la

komuna laboro (almenaŭ al la historiistoj, se ne paroli pri

La eldonisto György Hunyady jene prezentas la kolekton en sia en-

Lige al tiu prelego jen kelkaj sciencaj tekstoj de US-amerikaj sci-

Fischhoff, B.: Hindsight: Thinking Backward? Psychology Today, 8.

Psychological Study of Student Attitudes on Public Questions, with

III. Dialogiko de esperantista diplomato

nigra aŭ blanka. Se ni ĉirkaŭrigardas en la mondo, ni ne trovas

boron. Tio estis okulfrapa, se konsideri la tiaman disvolviĝon de la

kiuj li estis ĉiufoje bonvenigata. Li restis ĝis nun aktiva membro de

La influo de lia profunde radikiĝinta dialogika karaktero mani-

Kaj kvankam jam ankaŭ la klasika scienco parte agnoskis la nece-

4. En la dialogo de du amikoj sperteblas la superpaŝo de la

rio, verkita en romanstilo, kiu transpaŝas la klasikan rigardon al la

al Esperanto. Gravas ne nur, ke Esperanto estas kreita el naciaj

Eŭropo, en Rusio tute tiel, kiel en Hungario, la transiro al nova po-

Esperanto kaj la humaneca homamo interapartenas ekde la genezo

Ĝi ne prenas kiel solan mezurilon de la vero la propran, ekz. la kla-

IV. Penseroj pri la transpaŝoj de la klasiko

La historio de la proksima pasinteco montris la sekvojn de la klasi-

Kion ni spertas en la fundo, se relativiginte la naciajn heroojn, ni

Ĉi tiu laŭ nunaj konoj tordita realo originas el la interpretado de la

dialektikajn konvinkojn kaj venkojn en la internacia politiko (se ili

Ĉu por kredanto la vivon kreis Dio, kaj por nekredanto ĝi evoluis

on ni inklinas forgesi. La homa ekzisto ĉiam evoluas al pliboniĝo.

3. Esperanto transpaŝis la alkutimiĝojn, limigitecojn de la

akcento estas sur la kompreno, kaj la intenco kompreni la alian, la

interpretado de procezoj en la internacia politiko. Ĝi malpliigas la

V. La klasika tragedio daŭras en Eŭropo

Filozofia pritrakto de la nuna milito en Eŭropo

transpaŝi la klasikon, se oni volas ankaŭ plu vivi sur la planedo,

baĉov proponis: neniigi ĉiujn atomarmilojn. Sed ĉi tiu solvo ne

ekstera politiko (ne distaŭzita de naciaj interesoj) Eŭropa Unio po-

oni bezonas multflankan, inteligentan pensadon kaj esplorlaboron.

serĉado de kompromisoj inter la ŝtatoj, sur diplomatia vojo. Sam-

VI. Dialogika historio

konsiderante la eblan pludaŭradon de la homa ekzistado sur la tero.

Ĉinio aŭ Hindio k.s. landoj grandegaj kun tre multaj diversaj

La historio kaj kulturo povas esti komprenataj en vera kaj re-

VI. Dialogikus történelem ..................................................................................131

I. A kultúrökológia új gondolkodást követel

1. A klasszikus nyelvek fejlődésvonalán megmutatkozik a