Szöveges források a történelem tanításához

Az ókori Hellász története

Szerkeszti:
Fekete Bálint

Összeállította:
Fekete Bálint

2020
 Szöveges források a történelem tanításához – Az ókori Hellász története – 1

Tartalom
Lectori Salutem!...........................................................................................................................................................2
1. A polisz születése.................................................................................................................................................3
1.1. A kereskedelem és a hajó zá s.........................................................................................................................3
1.2. A kö zö s dö ntéshozatal példá ja: egy gyarmatvá ros alapítá sa.......................................................................3
1.3. A gyarmatosítá sok..........................................................................................................................................3
2. Az athéni demokrácia kialakulása és fénykora..............................................................................................3
2.1. Drakó n.............................................................................................................................................................3
2.2. A démosz helyzete Szoló n elő tt.....................................................................................................................4
2.3. Szoló n intézkedései (a timokratikus alkotmá ny).........................................................................................4
2.4. Peiszisztratosz, a tü rannosz...........................................................................................................................4
2.5. A cserépszavazá s menete...............................................................................................................................4
2.6. Periklész szerepe az athéni demokrá ciá ban.................................................................................................5
2.7. Az athéni demokrá cia fénykora Periklész korá ban......................................................................................5
2.8. Az athéni demokrá cia kritiká ja......................................................................................................................6
2.9. Arisztotelész és az á llamformá k....................................................................................................................6
2.10. A gö rö g filozó fia: Plató n.................................................................................................................................6
3. A görög–perzsa háborúk.....................................................................................................................................7
3.1. A marathó ni csata...........................................................................................................................................7
3.2. Themisztoklész és a flottaépítés....................................................................................................................7
3.3. Felkészü lés a perzsa tá madá sra – dö ntéshozatal Athénban........................................................................7
3.4. A szalamiszi tengeri csata..............................................................................................................................7
4. Spárta..................................................................................................................................................................... 8
4.1. A gyermeknevelés..........................................................................................................................................8
4.2. A nő k nevelése................................................................................................................................................8
4.3. A spá rtai hadsereg..........................................................................................................................................8
5. A Makedón Birodalom.........................................................................................................................................9
5.1. A poliszrendszer vá lsá ga: a peloponnészoszi há ború ..................................................................................9
5.2. II. Philipposz katonai sikerei.........................................................................................................................9
5.3. Alexandrosz jelleme.....................................................................................................................................10
5.4. Alexandrosz és a perzsa kincstá r................................................................................................................11

Újkor.hu – A velünk élő történelem – www.ujkor.hu

 Szöveges források a történelem tanításához – Az ókori Hellász története – 2

Lectori Salutem!
Az Újkor.hu – A velünk élő történelem online folyó irat 2017-ben indította el Oktatá s rovatá t, amely tartalmaival
a kö znevelés és a felső oktatá s szereplő it célozza.
Az elmú lt években tö bb ö sszeá llítá ssal, jó gyakorlatok megosztá sá val segítettü k a tö rténelemtaná rok
munká já t. A diá kok felkészítését az Érettségi feladatok és megoldások gyűjteménye (2005–2016), az Érettségi
feladatok és megoldások történelemből angol nyelven, a Mintatételek a szóbeli történelemérettségihez és a
Gyakorlatok a történelematlasz használatához című ö sszeá llítá sokkal tá mogatjuk, az egyetemi hallgató k és
szakmó dszertannal foglalkozó kutató k szá má ra pedig A történelemtanítás digitális bibliográfiája című
gyű jteményt szerkesztjü k. Eddigi projektjeink kö zö sségi munká val jö ttek létre, tartalmaink ingyen
hozzá férhető k, alakítható k. Ezú ton is kö szö nö m minden kollégá mnak a segítséget, tá mogatá st!
Jelen gyű jteményü nkkel ismét a tö rténelemtaná roknak szeretnénk kedvezni. Bá r a forrá skö zpontú
tö rténelemtanítá sban megnö vekedett a képi, audiovizuá lis, statisztikai stb. forrá sok szerepe, alapvető en
tová bbra is a szö vegekre kell építenü nk. A haszná lható szemelvények azonban gyakran szétszó rva, tö bb
vá ltozatban, eltérő szerkesztéssel, nehézkesen voltak hozzá férhető k. A most tematikusan ö sszerendezett
szö veges forrá sok nagyban megkö nnyíthetik mind a tanó rai munká t, mind a dolgozatok, vizsgafeladatok,
valamint az érettségi tételek elkészítését.
A szö veggyű jteményekben a kö zoktatá sban rendszeresen elő forduló forrá sokat kö zö ljü k, de esetenként
kiegészített vagy kevésbé ismert kú tfő kkel is talá lkozhat az olvasó . A gyű jtést hagyomá nyos és online elérhető
tankö nyvekre, az érettségi feladatlapokra, segédkö nyvekre, szö veggyű jteményekre, tö rténeti
forrá skiadvá nyokra alapoztuk.
Alapelvü nk az volt, hogy – a gyakran mozaikos szemelvényeket ö sszefésü lve – a lehető legteljesebb
szö vegvariá nst szerepeltessü k, pontosan megadjuk a szerző t, a címet és a forrá s keletkezésének dá tumá t,
illetve egységesítsü k a szerkesztést, tö rdelést. A szö vegek vá logatá sa, szerkesztése sorá n természetesen szem
elő tt tartottuk a szakmó dszertani szempontokat, valamint a kö zoktatá s tartalmi szabá lyozó it is.
Hangsú lyoznunk kell, hogy folyamatosan dolgozunk az ö sszeá llítá sokon (javítjuk, bő vítjü k stb.), azaz
érdemes lesz idő nként ú jra visszatérni oldalunkra. (Ha kérdésü k, megjegyzésü k, javaslatuk van, jelezzék a
feketebalint28@gmail.com címen!)
Bízunk benne, hogy szá ndékunknak megfelelő en a diá kok és a taná rok szá má ra is hasznos anyagot nyú jtunk
most á t.

Isaszeg, 2020. augusztus 10.

Fekete Bálint
az Ú jkor.hu szerkesztő je

Újkor.hu – A velünk élő történelem – www.ujkor.hu

 Szöveges források a történelem tanításához – Az ókori Hellász története – 3

1. A polisz születése
1.1. A kereskedelem és a hajó zá s
„Amint Hellá sz tehető sebbé lett, és még inká bb a vagyonszerzésre adta magá t, mint azelő tt, [...]. Hajó hadak
felszereléséhez is ekkor fogott hozzá a gö rö gség, és még nagyobb buzgalommal fordult a tenger felé. A
hagyomá ny szerint a korinthosziak voltak az első k, akik a hajó zá sban jelenleg haszná latos mó dszereket
leginká bb megkö zelítették, és há romsorevező s hajó Korinthoszban épü ltek legelő szö r a gö rö g vá rosok kö zü l.
[...] A korinthosziak ugyanis, mivel vá rosuk a fö ldszoroson épü lt, má r régtő l fogva élénk kereskedelmi
tevékenységet bonyolítottak le, ti. a gö rö gö k hajdaná ban inká bb a szá razfö ldö n, semmint a tengeren
kö zlekedtek, és így azok, akik a Peloponnészoszon belü l, illető leg kívü l éltek, az ő fö ldjü kö n keresztü l
érintkeztek egymá ssal. Ezért a korinthosziak anyagilag tehető sek voltak [...]. É s miutá n a gö rö gö k egyre inká bb
megbará tkoztak a tengerrel, korinthosziak megfelelő hajó had birtoká ban megtisztogattá k a vizeket a
kaló zoktó l és mint mindkétfajta [ti. szá razfö ldi és tengeri] kereskedelem lebonyolító i, gazdag jö vedelmeikkel
hatalmassá tették vá rosukat.”
(Thukü didész, Kr. e. 5. sz.)

1.2. A kö zö s dö ntéshozatal példá ja: egy gyarmatvá ros alapítá sa

„Így hatá rozott a népgyű lés [ekklészia]: Battosznak és a théraiaknak meg kell alapítaniuk Kü rénét. Kü ldjék
Libü á ba [Afriká ba] Battoszt mint alapító t és kirá lyt, és tá rsaiként hajó zzanak vele a théraiak. Azonos és egyenlő
feltételek mellett hajó zzanak valamennyi há ztartá sbó l, [mindegyik há ztartá sbó l] vá lasszanak ki egy fiú t […] a
felserdü ltek kö zü l […]. Ha a gyarmatosok szilá rdan tartjá k kezü kben gyarmatukat, a késő bb Libü á ba hajó zó
rokonaik részesü ljenek a polgá rjogbó l és a hivatalviselés jogá bó l, és sorsoljanak ki szá mukra a gazdá tlan
fö ldterü letbő l. [...] Ha azonban valaki, akit a polisz kikü ldö tt, nem akar elhajó zni, bű nhő djék halá llal, és
sajá títsá k ki a birtoká t. Aki befogadja, vagy elrejti ő t, aká r apa a fiá t, aká r testvér a testvérét, sú jtsa ő t is ugyanaz
a bü ntetés, mint azt, aki nem akart elhajó zni. Az eskü t [letették] azok is, akik [Thérá n] maradtak, és azok is, akik
elhajó ztak gyarmatot alapítani, és á tkot mondtak mindazokra, akik e [rendelkezéseket] megsértik, és nem
tartjá k be.”
(Kü réné alapítá sa, Kr. e. 600 kö rü l)

1.3. A gyarmatosítá sok

„A telepesek […] vá lasszanak tíz fö ldosztó t, minden phü lébő l egyet, ezek osszá k fel a fö ldet. A nagy Panathenaia
ü nnepre kü ldjenek egy ö krö t és egy teljes fegyverzetet. Démokleidész pedig igazgassa a gyarmatvá rost ö ná lló
jogkö rrel, minél eredményesebben. A kihasított fö lddarabokat ú gy kell hagyni, ahogy vannak, és nem kell még
tö bbet kihasítani. Breá ba pedig a napszá mosok [thészek] és a zeugitészek kö zü l menjenek telepesek.”
(Athéni hatá rozat a thrá kiai Brea gyarmatá nak alapítá sá ró l)

2. Az athéni demokrácia kialakulása és fénykora

2.1. Drakó n
„Ha valaki szá ndék nélkü l ö lt, menjen szá mű zetésbe. A vizsgá ló bírá k vizsgá ljá k meg, hogy bű nö s-e
gyilkossá gban, kezével ö lve vagy felbú jtá ssal, a bírá k pedig ítélkezzenek. A tettes kiegyezést kö thet, ha él az
atya vagy a fivér vagy a fiak, mindegyikü kkel, vagy pedig az ellenkező fél győ z a perben. Ha pedig valaki egy
gyilkost megö l vagy oka lesz halá lá nak, ugyanolyan megítélés alá esik, mint aki egy athéni polgá rt ö lt meg. Az
ítéletet a bírá k mondjá k ki.”

Újkor.hu – A velünk élő történelem – www.ujkor.hu

 Szöveges források a történelem tanításához – Az ókori Hellász története – 4

(Drakó n vérbosszú ellenes tö rvénye, Kr. e. 621)

2.2. A démosz helyzete Szoló n elő tt

„Á llamszervezetü k minden egyéb tekintetben is oligarchikus volt, kivá lt pedig abban, hogy a szegények
gyerekestő l, asszonyostó l a gazdagoknak szolgá ltak. Hatodosoknak nevezték ő ket. Ezért a bérért mű velték meg
ugyanis a gazdagok fö ldjét (az egész fö ld ti. kevesek kezén volt), s ha a bért nem fizették meg, mind magukat,
mind gyermekeiket rabszolgasá gba lehetett hurcolni; az adó ssá gokért pedig mindnyá juknak személyü kkel
kellett felelniü k egészen Szoló n idejéig. Ő volt az első , aki a nép élére á llt. A legnehezebb és legkeservesebb a
tö meg szá má ra az egész á llamberendezkedésbő l ez a szolgasá g volt; mindamellett a tö bbi miatt is zú goló dtak,
mert ú gyszó lvá n mindenbő l ki voltak rekesztve.”
(Részlet Arisztotelész Az athéni állam című munká já bó l, Kr. e. 4. sz.)

2.3. Szoló n intézkedései (a timokratikus alkotmá ny)

„Szoló n az ö sszes vezető tisztséget, ahogy addig is volt, a jó mó dú aknak kívá nta fenntartani, az á llamü gyek
egyéb intézését azonban, amelyben a nép addig nem vett részt, kö zö ssé tette. Bevezette a polgá rok
vagyonbecslését. Az első csoportba sorolta azokat, akiknek szilá rd termékbő l [gabona] és cseppfolyó sbó l [olaj
és bor] ö sszesen 500 mérő jü k terem, s ezeket 500-mérő sö knek nevezte. Má sodiknak azokat jelö lte ki, akik
lovat tudtak tartani, vagy legalá bb 300 mérő t termelnek. Ezeket lovasoknak nevezték. Ö kö rfogatosoknak
nevezték a harmadik vagyoni csoporthoz tartozó kat, akik a kétféle termékbő l ö sszesen 200 mérő t termeltek.
Valamennyi tö bbi polgá rt napszá mosnak nevezte el, és semmilyen tisztséget nem bízott rá juk, csupá n a
népgyű lés és az ítélkezés ú tjá n vettek részt az á llamü gyekben […].
Miutá n felá llította a volt arkhó nokbó l alakult taná csot Á rész dombjá n, amelynek arkhó ni méltó sá gá ná l fogva
is tagja volt, és lá tta, hogy a nép még mindig forrong és nyugtalan az adó ssá gelengedés miatt, egy tová bbi
taná csot is szervezett a négy tö rzsbő l oly mó don, hogy mindegyik 100-100 tagot vá lasztott. Ezek feladata az
volt, hogy a népgyű lést megelő ző en taná cskozzanak, és elő zetes javaslatuk nélkü l semmit se engedjenek a
népgyű lés elé terjeszteni. Az elő bbi taná csot pedig legfő bb felü gyelő vé s a tö rvények ő révé rendelte.”
(Plutarkhosz, Kr. u. 1. sz.)

2.4. Peiszisztratosz, a tü rannosz

„Peiszisztratosz […] az á llam ü gyeit mértéktartó an vezette, és inká bb alkotmá nyosan, mint tü rannosz mó djá ra;
mert egyébként is emberszerető és szelíd volt. A vétkesek irá nyá ban is megbocsá tó , de ezen tú lmenő en az
ínséges helyzetben levő knek pénzt is adott kö lcsö n munká jukhoz, hogy a fö ldmívelésbő l meg tudjanak élni. [...]
Egyú ttal azt is elérte, hogy a bevételek nagyobbak lettek, mert a fö ld meg volt mű velve, és a termények
tizedrészét beszedte. Ezért rendelt a kö zségekbe is bírá kat, s ment maga is gyakran ki a vidékre, hogy
felü lvizsgá lja a helyzetet és kibékítse a peres feleket, nehogy azok felmenve a vá rosba, elhanyagoljá k
munká jukat. [...]
Egyébként sem terhelte meg a tö megeket semmivel uralkodá sa idején, hanem mindig békét teremtett
szá mukra, és biztosította a belső nyugalmat. [...] Mindabbó l, amit ró la mondtak, a legnagyobb jelentő ségű az,
hogy népbará t lelkü letű volt és emberséges.”
(Arisztotelész: Az athéni állam, Kr. e. 4. sz.)

2.5. A cserépszavazá s menete

„A dolgok lefolyá sa, hogy nagyjá bó l ismertessü k, ilyesforma volt. Minden egyes ember fogott egy
cserépdarabot, és rá írta, hogy kit akar eltá volítani a polgá rok kö zü l, majd odavitte az agora egy bizonyos
helyére, amely korlá ttal volt kö rü lkerítve. Az arkhó nok ebben elő szö r a cserepek mennyiségét szá mlá ltá k

Újkor.hu – A velünk élő történelem – www.ujkor.hu

 Szöveges források a történelem tanításához – Az ókori Hellász története – 5

ö ssze; ha ugyanis hatezernél kevesebben voltak a szavazó k, a cserépszavazá s érvénytelennek szá mított. Azutá n
kü lö n raktá k mindegyik nevet, és azt, akit a legtö bben írtak fel, tíz évre kiutasítottá k, de ú gy, hogy az illető
megmaradt javai élvezetében.”
(Plutarkhosz, Kr. u. 1. sz.)

2.6. Periklész szerepe az athéni demokrá ciá ban

„Periklész […] a nép kedvét kereste, de mert nem volt annyi pénze és vagyona, mint Kimó nnak [athéni
hadvezérnek és politikusnak], aki pénzt osztogatott a szegényebbeknek […], ezért folyamodott az á llami
juttatá sok rendszeréhez. […] Így azutá n a színhá zi pénzekkel, tö rvényszéki napidíjakkal, s […] kö zsegélyekkel
megnyerte magá nak a népet, és felhaszná lta az Areioszpagosz taná csa ellen, amelynek ő maga nem volt tagja,
mivel sorsolá ssal sosem vá lasztottá k arkhó nná [Athén formá lis vezető jévé]. […] Kimó nt, mint Spá rta bará tjá t és
a nép ellenségét […] szá mű zette. Midő n a belső viszá ly megszű nt, Periklész kezébe ragadta az […] ü gyeket. […]
De Periklész magatartá sá ban ekkor má r igen nagy vá ltozá s ment végbe; […] nem hajolt meg kö nnyen a tö meg
kívá nsá gai elő tt, amelyek ú gy vá ltoztak, mint a szél já rá sa. Arisztokratikusan, ső t majdnem a kirá lyi hatalom
fenső bbségével kormá nyzott. Hatalmá t azonban helyesen és tá ntoríthatatlanul haszná lta a kö zjó érdekében.”
(Plutarkhosz ó kori tö rténetíró , Kr. u. 1–2. szá zad)

„Így azutá n a színhá zi pénzekkel, a tö rvényszéki napidíjakkal, s a má s címeken kifizetett ö sszegekkel és

kö zsegélyekkel megnyerte magá nak a népet, és felhaszná lta az Areioszpagosz taná csa ellen, amelynek ő maga
nem volt tagja. [...] Ezért Periklész, mihelyt biztosan tá maszkodhatott a népre, letö rte a taná csa hatalmá t, s [...]
megfosztotta a legfő bb ü gyekben addig gyakorolt bíró sá gi jogkö rétő l. [...] Lá tvá nyos ü nnepségeket,
felvonulá sokat rendezett a vá ros utcá in, lakomá kat adott, „mulattatvá n a népet gyermekként gyö nyö rö kkel,
mikben kedve telt”. É venként hatvan há romevező soros hajó t kü ldö tt ki a tengerre. Ezeken athéni polgá rok
szolgá ltak jó zsoldért nyolc hó napon á t, s kö zben a hajó zá s mesterségét tanultá k és gyakoroltá k. Ezenkívü l ezer
telepest kü ldö tt Kherszonészoszra, ö tszá zat Naxosz, feleannyit Androsz szigetére, és ezret Thrá kiá ba, hogy ú j
otthont talá ljanak maguknak a biszaltészek kö zö tt, má sokat pedig Itá liá ba telepített le a Thurioi néven akkor
ú jjá épü lő Szü bariszban. Mindezt azért tette, hogy a dologtalan és rá érő idejében zavargá sra mindig hajlamos
tö meg á ttelepítésével kö nnyítsen a vá roson, és segítsen a nép anyagi nehézségein. [...]”
(Plutarkhosz: Periklész, Kr. u. 1. sz.)

2.7. Az athéni demokrá cia fénykora Periklész korá ban

„Mi olyan á llamformá ban élü nk, amely nem szomszédaink tö rvényeit veszi mintá ul, s inká bb mi szolgá lunk
példaképü l má soknak, mint hogy mi utá nozná nk má s népeket. A neve pedig, mivel az uralom nem néhá ny
ember, hanem a tö bbség kezében van, demokrá cia. A magá nü gyekben a tö rvény mindenkinek egyenlő jogot
biztosít, ami pedig a tekintélyt és azt illeti, hogy egyesek miért ö rvendenek jó hírnek, a megbecsü lés nem a
kö zéletben elfoglalt helyzetü ktő l, hanem az érdemeiktő l fü gg, s ha valaki képes rá , hogy vá rosá nak valamilyen
szolgá latot tegyen, ezt akkor is megteheti, ha szegénysége miatt tá rsadalmi rangja jelentéktelen.”
(Periklész beszéde Thukü didésznél, Kr. e. 5. szá zad)

„Periklész á ltal emelt templomok és kö zépü letek pompá ja ö nmagá ban is bizonyítja, hogy nem ü res szó beszéd
Gö rö gorszá g egykori mesébe illő hatalma és gazdagsá ga: ez szerezte a legtö bb ö rö met az athéniaknak, ez
ragadta meg leginká bb a népeket, mégis ezt az intézkedését ó csá roltá k és rá galmaztá k a népgyű léseken a
legjobban. Azt kiá ltoztá k, hogy a nép rossz hírbe kerü l, mert Déloszbó l elhozatta és sajá t céljaira haszná lta fel a
gö rö gö k kö zö s kincsét. […] Periklész felvilá gosította a népet, hogy ezekkel a pénzekkel nem kell elszá molniuk a
szö vetségeseknek, hiszen ő k harcolnak helyettü k, és ő k tartjá k tá vol a barbá rokat. A szö vetségesek egyetlen
lovat, hajó t vagy katoná t sem adtak nekik, csak pénzt; a pénz pedig nem azé, aki adja, hanem aki kapja, feltéve,

Újkor.hu – A velünk élő történelem – www.ujkor.hu

 Szöveges források a történelem tanításához – Az ókori Hellász története – 6

hogy elvégzi azt, amiért kapta. Minthogy pedig a vá ros bő ven el van lá tva a hadviseléshez szü kséges dolgokkal,
a felesleget olyasmire kell fordítani, amibő l a vá rosra ö rö k dicső ség szá rmazik.”
(Plutarkhosz: Periklész, Kr. u. 1. sz.)

„Fizetést kap elő szö r is a nép a rendes népgyű léseken való részvételéért, egy drachmá t, a fő gyű lésért kilenc
oboloszt. Aztá n a bíró sá gokon, há rom oboloszt. Azutá n a taná cs ö t oboloszt, de a prü tanisoknak [prü taneia az
ö tszá zak taná csá bó l sorsolt testü let] az ellá tá sá ra még egy oboloszt tesznek hozzá . Azutá n a kilenc arkhó n kap
az ellá tá sra fejenként négy oboloszt, de a hírnö kö t és a fuvolá st is ebbő l lá tjá k el. Azutá n a szalamiszi arkhó n
kap naponként egy drachmá t.”
(Arisztotelész: Államéletrajzok, Kr. e. 4. sz.)

2.8. Az athéni demokrá cia kritiká ja

„Ami az athéni á llamrendet illeti, azt ugyan nem helyeslem, hogy az á llamrendnek ezt a formá já t vá lasztottá k,
mert ezzel a vá lasztá sukkal egyú ttal azt is vá lasztottá k, hogy a hitvá nyaknak jobban menjen a dolguk, mint az
elő kelő knek, ezért tehá t nem helyeslem. De viszont, hogy – ha má r egyszer így hatá roztak – á llamrendjü ket jó l
ő rzik, és egyébként helyesen já rnak el, még ha a tö bbi gö rö gö k ú gy lá tjá k is, hogy hibá znak – ezt ki fogom
mutatni.”
(Részlet Pszeudo-Xenophó n Az athéni állam című munká já bó l, Kr. e. 5. szá zad vége)

2.9. Arisztotelész és az á llamformá k

„Ezen megá llapítá sok utá n folytató lag az á llamformá kat vizsgá ljuk meg, hogy há nyféle van és melyek azok; első
ként a helyeseket, mert ha ezeket meghatá roztuk, felismerhető vé lesznek a korcs formá k is. Má rmost
amennyiben az á llamberendezkedés ugyanazt jelenti, mint a kormá nyzá s, ez pedig a vá rosá llamban a legfő bb
hatalom, akkor a hatalom szü kség szerint lehet egy ember, néhá ny vagy sok személy; ha az az egyetlen ember,
azok a néhá nyan vagy sokan a kö zérdek szerint uralkodnak, keletkeznek szü kségképpen a helyes á llamformá k;
azok meg, melyek amaz egyetlen ember, ama néhá ny vagy sokak érdekéhez igazodnak, a korcs formá k.
[…] Szoká s szerint azt a monarchiá t, amely a kö zérdekre tekintettel van, kirá lysá gnak, azt akormá nyzatot,
amely keveseknek, de egynél tö bbnek adja a hatalmat, arisztokrá ciá nak nevezzü k (aká r azért, mert itt a
legjobbak uralkodnak, aká r mert benne minden ú gy tö rténik, amint a vá rosá llam és annak tagjai szempontjá bó l
a legjobb); végre mikor a nép gyakorolja az á llamhatalmat a kö zjó érdekében, azt valamennyi
á llamberendezkedés kö zö s nevével politeiá nak nevezzü k. […]
Az említett á llamformá k korcs alakjai pedig: a kirá lysá gé a tü rannisz [zsarnoksá g], az arisztokrá ciá é az
oligarchia és a politeiá é a demokrá cia. A tü rannisz olyan monarchia, mely csak az egyeduralkodó érdekéért van,
míg az oligarchia a vagyonosok, a demokrá cia pedig a vagyontalanok érdekéért: a kö zö sség érdekéhez egyikü k
sem igazodik.”
(Arisztotelész: Politika, Kr. e. 335–323)

„Hasznos-e vagy sem, hogy egyetlen emberé legyen mindenben a fő hatalom? […] Ha egyenként vetjü k ö ssze az
embereket, aká rmelyikü k is gyarló bb lehet a má sikná l; á mde a vá rosá llam sok fő bő l á ll, s a kö zö sen
ö sszehordott lakoma is pompá sabb, mint egy ember egyszerű vendégsége. Ezért dö nt azutá n a nép sok
kérdésben jobban, mint bá rki is, ha egymaga van.”
(Arisztotelész: Politika, Kr. e. 335–323)

2.10. A gö rö g filozó fia: Plató n

„Természeténél fogva az igazsá gtalansá g elkö vetése jó , elszenvedése pedig rossz; mégis nagyobb rosszat jelent
az igazsá gtalansá g elszenvedése, mint amekkora jó t az elkö vetése; […] [az igazsá gtalansá got elszenvedő

Újkor.hu – A velünk élő történelem – www.ujkor.hu

 Szöveges források a történelem tanításához – Az ókori Hellász története – 7

emberek] jobbnak lá tjá k olyan egyezséget kö tni, hogy egymá s kö zt igazsá gtalansá got se el ne kö vessenek, se el
ne szenvedjenek.”
(Plató n: Az állam című mű vébő l, Kr. e. 4. sz.)

Újkor.hu – A velünk élő történelem – www.ujkor.hu

 Szöveges források a történelem tanításához – Az ókori Hellász története – 8

3. A görög–perzsa háborúk
3.1. A marathó ni csata
„Hosszú ideig tusá ztak Marathó nná l. Kö zépen, ahol maguk a perzsá k és a szaká k harcoltak, a barbá rok voltak
fö lényben, és á ttö rvén a hellén arcvonalat, a szá razfö ld belseje felé kezdték szorítani a helléneket, a két
szá rnyon azonban az athéniak és a plataiaiak kerekedtek felü l. Elő nyö s helyzetü kben a megfutamított
ellenséget menekü lni hagytá k, a két szá rny egyesü lt és azokra tá madt rá , akik korá bban kö zépen á ttö rték az
athéni csatasort. Itt is az athéniak győ ztek. A perzsá k menekü ltek, ok a nyomukba eredtek és addig kaszaboltá k
ő ket, amíg a tengerhez nem értek, ahol – megpró bá lvá n tű zbe borítani – megtá madtá k a hajó kat.”
(Részlet Hérodotosz 6. kö nyvébő l, Kr. e. 5. szá zad)

3.2. Themisztoklész és a flottaépítés

„Egyedü l ő merészelt azzal a javaslattal á llni a nép elé, hogy ne osszá k fel a laurioni ezü stbá nyá k jö vedelmét,
amint szoktá k, hanem építsenek ebbő l a pénzbő l há romevező soros hadihajó kat az aiginaiak elleni há ború ra.
Hellá szban akkoriban ugyanis ez a há ború dú lt teljes erő vel, és Aigina-sziget lakó i nagy hajó hadukkal kezü kben
tartottá k a tenger feletti uralmat. Themisztoklész kö nnyen meggyő zte az athéniakat, hiszen nem Dareiosszal és
a perzsá kkal kellett ő ket ijesztgetni (ezek ugyanis tá vol voltak, és nemigen tartottak visszatérésü ktő l), hanem
kihaszná lta az aiginaiak elleni gyű lö letü ket és féltékenységü ket, és egykettő re elfogadtatta velü k a há ború ra
való felkészü lést. Ennek eredményeként épü lt meg az a szá z hadihajó , amellyel késő bb Xerxész ellen harcoltak.
Így irá nyította fokozatosan az athéniak figyelmét a tengerre. Meggyő zte ő ket ró la, hogy gyalogos haderejü kkel
még kö zvetlen szomszédjaikkal sem képesek megmérkő zni, tengeri haderő vel pedig nemcsak a barbá rokkal
szemben védekezhetnek eredményesen, hanem egész Hellá szban vezető szerephez juthatnak. Vitéz vértesek
helyett, hogy Plató nt idézzü k, így tette Themisztoklész az athéniakat tengerészkatoná kká . Meg is vá doltá k, hogy
kivette kezü kbő l a dá rdá t, megfosztotta ő ket pajzsuktó l, s gá lyapadhoz és evező khö z lá ncolta az athéni népet.”
(Plutarkhosz: Themisztoklész)

3.3. Felkészü lés a perzsa tá madá sra – dö ntéshozatal Athénban

„Így hatá rozott a taná cs és a népgyű lés.
Themisztoklész, Neoklész fia a Phrearrioi démoszbó l terjesztette be a javaslatot.
A vá rost rá kell bízni Athéná ra, Athén védelmező jére, és az ö sszes tö bbi istenre, hogy védjék meg és tartsá k
tá vol fö ldjétő l a barbá rokat. Valamennyi athénit és az Athénban lakó idegeneket gyermekeikkel és feleségü kkel
együ tt telepítsék á t Troizénba. Az ö regeket és a kincseket Szalamiszra kell á ttelepíteni. A tö bbi nagykorú athéni
és idegen mind szá lljon fö l az elő készített kétszá z hajó ra, és védelmezze meg a barbá rtó l sajá t és a tö bbi hellén
szabadsá gá t, a lakedaimó niakkal, a korinthosziakkal, az aiginaiakkal, és mindazokkal együ tt, akik készek
osztozni a veszélyben.”
(Themisztoklész néphatá rozata, Kr. e. 480)

3.4. A szalamiszi tengeri csata

„[Xerxész] elrendelte a flottaparancsnoknak, hogy a hajó k tá madjá k meg az ellenséget [...]. A perzsá k elő szö r,
mikor még széles tér á llott rendelkezésü kre, szabá lyos rendben hajó ztak, amint azonban a szorosba értek,
kénytelenek voltak tö bb hajó t a rendbő l leszakítani, és ez nagy kavarodá st okozott. A flottaparancsnok, aki a
hadrend élén haladt, és első ként bocsá tkozott harcba, dicső ségesen harcolva esett el, hajó ja elsü llyedtével
azonban á ltalá nos zű rzavar lett ú rrá a barbá rok hajó hadá n. Sokan voltak ugyanis, akik parancsoltak, és nem
mindegyik parancsolta ugyanazt, ezért félbehagytá k a tová bbi elő rehajó zá st, és megá llva, visszafelé hú zó dtak

Újkor.hu – A velünk élő történelem – www.ujkor.hu

 Szöveges források a történelem tanításához – Az ókori Hellász története – 9

volna a széles térség felé. Az athéniak, mikor lá ttá k a barbá rok zavará t, nekihajó ztak az ellenségnek, és egyes
hajó kat a hajó orral rongá ltak meg, má soknak pedig az evező sorá t sodortá k le. Mikor azutá n az evező sö k nem
mű kö dtek, sok perzsa hadihajó keresztbe fordult, mire az oldalukat érő lö késektő l egyre-má sra kaptak sebeket.
Ezért abba is hagytá k a farolá st, és meghá trá lva, hanyatt-homlok menekü ltek.”
(Diodó rosz leírá sa a szalamiszi csatá ró l, Kr. e. 1. sz.)

4. Spárta
4.1. A gyermeknevelés
„A csecsemő felnevelése nem az apa belá tá sá tó l fü ggö tt, hanem el kellett vinni az ö sszejö vetelek helyére, ahol a
legidő sebb tö rzstagok szemü gyre vették a gyermeket. Ha jó kö tésű nek, erő snek talá ltá k, kiutaltak neki egy
fö lddarabot a kilencezer kö zü l, és elrendelték felnevelését. Ha viszont csenevész és idétlen volt, kivitték a
Taü getosz Kitevő nevű szakadékos helyére, mivel sem neki, sem az á llamnak nem elő nyö s, ha egy nem
egészségesnek szü letett, erő tlen gyermek életben marad […]. A gyermeknevelést ü gyesen és gondosan intézték,
hogy pó lyá zá s nélkü l a csecsemő tagjai és egész teste szabadon maradjon, hogy minden ételt vá logatá s nélkü l
szívesen fogyasszon, ne ijedezzék a sö tétben, ne féljenek egyedü l, ne is tudjá k, hogy mi az a makrancoskodá s és
pityergés. […] mihelyt betö ltö tték hetedik évü ket, magá hoz vette és csoportokba osztotta, és hozzá szoktatta
ő ket, hogy mindenkire nézve kö telező fegyelem alatt, kö zö sen nevelkedjenek, együ tt já tszanak és
foglalatoskodjanak. […] Rajonként és csoportonként együ tt aludtak azon az almon, amelyet maguk gyű jtö ttek,
ú gy, hogy az Euró tasz mentén termő sá s hegyét puszta kézzel, kés nélkü l tö rdelték le.”
(Plutarkhosz: Pá rhuzamos életrajzok. Lü kurgosz élete, Kr. u. 1. sz.)

4.2. A nő k nevelése
„Lü kurgosz igen nagy figyelmet fordított a nő k dolgaira. A leá nyok testét versenyfutá ssal, birkó zá ssal, diszkosz-
és dá rdavetéssel edzette, hogy a jö vendő magzat erő s, edzett és egészséges szervezetben foganjon és
nö vekedjen, s a nő k kö nnyen viseljék el a gyermekszü léssel já ró fá jdalmakat. Leszoktatta ő ket az elpuhult és
elkényeztetett életrő l, és á llandó szoká ssá tette, hogy az ifjak és leá nyok ruhá tlanul vegyenek részt a
kö rmenetekben. Az istenek ü nnepein kö rtá ncot já rtak, és kardalokat adtak elő , s ilyenkor néző ként jelen volt a
vá ros egész ifjú sá ga. A fiatal lá nyokat mindez nemes versengésre ö sztö nö zte. Nö velte ö nérzetü ket az is, hogy
részt vehetnek a legkivá ló bbak versengésében.”
(Részlet Plutarkhosz Lükurgosz című munká já bó l, Kr. u. 1. sz)

4.3. A spá rtai hadsereg

„Legtö bben azt hiszik, hogy a spá rtai gyalogsá g szervezete rendkívü l bonyolult, való já ban ennek az ellenkező je
az igaz. A spá rtai hadrendben az első sorban á llnak a tisztek, és mindegyik szakasz el van lá tva minden
szü kséges felszereléssel. Olyan egyszerű megtanulni ezt a fö lá llá st, hogy aki képes fö lismerni egy ismerő s arcot,
nem tévesztheti el: egyeseknek az a feladatuk, hogy vezessenek, má soknak meg az, hogy engedelmeskedjenek.
A parancsokat a rajparancsnokok, mint a kikiá ltó k, fennhangon kö zlik embereikkel, hogy a falanxok kisebb
vagy nagyobb mélységben sorakozzanak fö l, ú gyhogy ezt sem valami nehéz megtanulni. A hirtelen felbukkanó
ellenséggel az ü tkö zet kavargá sá ban ugyanilyen rendben fö lvenni a harcot má r nem olyan kö nnyű dolog, ehhez
csak azok értenek, akiket Lü kurgosz tö rvényei alapjá n neveltek.”
(Részlet Xenophó n A lakedaimóniak állama című munká já bó l, Kr. e. 4. sz.)

Újkor.hu – A velünk élő történelem – www.ujkor.hu

 Szöveges források a történelem tanításához – Az ókori Hellász története – 10

5. A Makedón Birodalom
5.1. A poliszrendszer vá lsá ga: a peloponnészoszi há ború
„Ezek utá n, mikor a peloponnészoszi há ború hullá mai má r fel-felcsaptak [Periklész] rá vette a népet, hogy
kü ldjö n segítséget a korinthosziaktó l megtá madott kerkyraiaknak, és hogy csatolja magá hoz ezt a tengerészeti
szempontbó l oly fontos szigetet, amíg a peloponnészosziak nem kezdik meg a nyílt ellenségeskedést. A nép
megszavazta a segítséget. [...] A korinthosziak megneheztelnek és bevá doljá k az athénieket, a hozzá juk
csatlakozó megaraiak azt panaszoljá k fel, hogy a kö zö s jogszabá lyok és a hellének kö zt érvényes
megá llapodá sok ellenére kizá rjá k, ső t kiű zik ő ket minden athéni fennható sá g alatt lévő piacró l, kikö tő bő l. [...]
Ugyanakkor csak még jobban siettette a há ború t az, hogy Poteidaia, ez az athéni fennható sá g alá tartozó , de
korinthoszi alapítá sú vá ros elpá rtolt Athéntő l, mire az athéniek ostrom alá fogtá k. [...] A spá rtai kirá ly azon volt,
hogy a sérelmek nagy részét elsimítsa. [...] Való színű , hogy az athéniek egyéb okok miatt nem sodró dtak volna
há ború ba, ha beleegyeztek volna a »megarai hatá rozat« visszavoná sá ba. [...] Periklész azonban ezt a
leghatá rozottabban ellenezte és a népet arra tü zelte, hogy tartson ki Megara ellenes, há ború s hangulatá ban. [...]
Az ellenség, noha szá razfö ldö n nagy ká rokat okozott az athénieknek, viszont a tengeren sokat szenvedett tő lü k,
nem nyú jtotta volna olyan soká ig a há ború t, hanem hamarosan felhagyott volna vele... ha valami isteni rendelés
fel nem borította volna az emberi szá mítá sokat.”
(Thukü didész: A peloponnészoszi háború, Kr. e. 5. sz.)

„A szá razon és tengeren ostromolt athéniek hajó had, szö vetségesek és élelmiszer híjá n tehetetlenek voltak.
Belá ttá k, hogy nem menekü lhetnek meg mindannak elszenvedésétő l, amit ő k okoztak. Békekö tésrő l nem
beszéltek, noha a vá rosban éhínség kö vetkeztében sokan meghaltak. Mikor azonban az élelmiszer teljesen
elfogyott, kö veteket kü ldtek Spá rtá ba, kifejezésre juttatva hajlandó sá gukat olyan szerző dés megkö tésére, amely
szerint Athén Spá rta szö vetségese lesz, megtartja a hosszú falakat és kikö tő jét. Amint elő adtá k javaslatukat,
felszó lítottá k ő ket, hogy azonnal tá vozzanak, és ha békét akarnak, jö jjenek megfelelő bb tervezettel. Mikor a
kö vetség hazaérkezett, és az elutasítá st kö zö lte a néppel, mindenkit csü ggedtség szá llt meg, mert azt gondoltá k,
hogy rabszolgasorsra fognak jutni. Fő leg a korinthosziak és a thébaiak, de má s gö rö gö k is ellenezték az
athéniekkel való békekö tést, és inká bb a vá ros elpusztítá sá t javasoltá k. A spá rtaiak azonban kijelentették, hogy
nem fognak rabszolgasorba taszítani egy olyan vá rost, amely a Hellá szt ért legnagyobb veszélyek kö zt akkora
érdemeket szerzett.
A spá rtaiak a kö vetkező feltételek kö zt szá ndékoztak békét kö tni: az athéniek romboljá k le a nagy falakat és
kikö tő jének falait, adjá k á t hajó ikat, engedjék vissza a menekü lteket, és kö vessék a spá rtaiakat szá razon és
tengeren, bá rhova vezetnek is hadat. Az athéniek kijelentették, hogy engedelmeskedni kell a spá rtaiaknak, és le
kell rombolni a falakat. Néhá nyan ugyan ellene szó ltak, de sokkal tö bben helyeselték, s ezért ú gy hatá roztak,
hogy elfogadjá k a békét. Ezutá n a spá rtaiak behajó ztak Athén kikö tő jébe, és fuvolaszó mellett, nagy
lelkesedéssel kezdték rombolni a falakat, abban a meggyő ző désben, hogy ez a nap Hellá sz szabadsá gá nak
kezdete.”
(Xenophó n: Hellenica, Kr. e. 4. sz.)

5.2. II. Philipposz katonai sikerei

„Mire tö rekszetek? A szabadsá gra. Há t nem lá tjá tok, hogy Philipposznak má r a rangja is ö sszeférhetetlen a
szabadsá ggal? Mert minden kirá ly, minden zsarnok ellensége a szabadsá gnak, a tö rvénynek. Vigyá zzatok,
nehogy mikö zben a há ború t pró bá ljá tok elkerü lni, zsarnokot ü ltessetek a nyakatokra.”
(„Philippika”, azaz Démoszthenész tá madó hangú szó noklata Philipposz ellen, Kr. e. 344)

„Egyesek olyanfajta naiv beszéddel akarjá k vá rosunkat vigasztalni, hogy Philipposz mégsem olyan erő s, mint
amilyenek egykor a lakedaimó niaiak [spá rtaiak] voltak, akik a tenger és az egész gö rö g szá razfö ld felett

Újkor.hu – A velünk élő történelem – www.ujkor.hu

 Szöveges források a történelem tanításához – Az ókori Hellász története – 11

uralkodtak, és szö vetségesü k volt a perzsa nagykirá ly, és senki sem tudott nekik ellená llni. Vá rosunk még
ő ellenü k is tudott védekezni, és nem pusztult el a viharban [azaz a há ború ban]. É n mégis azt mondom, hogy
azó ta szinte minden fejlő dö tt, s a jelen, semmiben sem hasonlít a mú lthoz. De a legnagyobb fejlő dés és vá ltozá s
éppen a hadü gyben kö vetkezett be.
Elő szö r is, ú gy tudom, hogy akkoriban a lakedaimó niaiak – amiként valamennyi tö bbi gö rö g vá ros is – egy
évben csak négy vagy ö t hó napon á t, a kedvező idő szak idején harcoltak, ilyenkor betö rtek az ellenség fö ldjére,
azt hoplitá kkal, tehá t polgá rokbó l á lló seregekkel pusztítgattá k, majd hazatértek. Annyira ragaszkodtak az ő si
szoká sokhoz, vagy inká bb a polisz hagyomá nyaihoz, hogy pénzen senkitő l semmilyen szolgá latot nem
vá sá roltak, s a há ború t hagyomá nyos mó dszerrel és nyílt eszkö zö kkel folytattá k.
Most pedig lá thatjá tok, hogy a legtö bb bajt az á ruló k okozzá k, anélkü l, hogy a seregek nyílt csatá ban
ö sszeü tkö znének. Azt is hallhatjá tok, hogy Philipposz má r nem a gyalogos hoplitá k falanxá val menetel oda,
ahová csak akarja, hanem kö nnyű fegyverzetű ekbő l, lovasokbó l, íjá szokbó l, zsoldosokbó l á lló sereg kíséri.
Ha aztá n ez a sereg a belső bajoktó l szenvedő vá rosokra tö r, s a csü ggedtség kö zepette azok még csak nem is
merészkednek a vá rosfalakon kívü l, hadigépeivel ostromolja meg ő ket. Arró l nem is szó lok, hogy az ő szá má ra
mindegy a nyá r vagy a tél, és nincs olyan évszak, amelyben szü netelnek.
Mindennek tudatá ban és szá mbavételével a há ború t mindená ron tá vol kell tartani sajá t fö ldü nktő l. Nem
szabad magunkat a spá rtaiak ellen a »régi jó idő kben« vívott há ború emlékeivel á lomba ringatni. Tetteinkben
és elő készü leteinkben mindenekelő tt azt kell szem elő tt tartani, hogy ő sajá t orszá gá bó l ki ne tudjon mozdulni,
és ne kényszeríthessen bennü nket nyílt ö sszeü tkö zésre.
Mert há ború esetén nekü nk is van nem egy természet adta elő nyü nk, ha egyszer, athéni férfiak, elszá ntuk
magunkat a cselekvésre. Orszá gá nak természeti viszonyai sok lehető séget adnak a rablá sra, zsá kmá nyszerzésre
és ezerfajta má s á rtalomra. De a nyílt csatá ra ná lunk jobban van felkészü lve.”
(Démoszthenész beszéde II. Philipposz sikereinek oká ró l az athéniak elő tt, Kr. e. 341)

5.3. Alexandrosz jelleme

„Má r gyermekkorá ban kitű nt ö nuralmá val, mert hevesvérű sége és szenvedélyessége ellenére is érzéketlennek
mutatkozott a testi gyö nyö rö k irá nt, egyébként viszont korá t meghaladó mértékben becsvá gyó volt. De a
kö znapi dicső ségért nem rajongott, mint Philipposz. […] Amikor tudomá st szerzett ró la, hogy Philipposz valami
híres vá rost elfoglalt, vagy jelentő s csatá ban győ zö tt, nem ö rü lt a hírnek, hanem így szó lt kortá rsaihoz: »Fiú k,
apá m mindent elvesz elő lem, és nem hagy nekem lehető séget, hogy veletek valami nagyot és dicső t
mű velhessek!«. […]
Alexandrosz hú széves volt, amikor megkapta a kirá lysá got, amelyet mindenfelő l nagy irigység, szö rnyű
gyű lö let és veszélyek vettek kö rü l, mert a szomszédos barbá r tö rzsek nem tű rték az igá t, s vá gyó dtak ő si
kirá lyaik utá n, és mert arra sem jutott idő , hogy Philipposz a fegyverek erejével meghó dított népeket
megfékezze és megszelídítse; csak megvá ltoztatta és megzavarta a régi rendet, ami így szokatlansá ga miatt
nagy felfordulá st idézett elő , s azutá n eltá vozott.
A makedó nok vá lsá gtó l féltek, és azt taná csoltá k Alexandrosznak, hogy adja fel teljesen Hellá szt, és ne
alkalmazzon erő szakot ellenü k, az elszakadni vá gyó barbá rokat pedig szelídséggel nyerje meg, és á tpá rtolá si
szá ndékukat pró bá lja meg a kezdet kezdetén megakadá lyozni.
Alexandrosz, éppen ellenkező okoskodá sbó l kiindulva, azzal kezdte, hogy bá tran és merészen biztosította
birodalma ü dvét és biztonsá gá t; meg volt ugyanis győ ző dve ró la, ha azt lá tjá k, hogy a legkisebb
engedékenységet mutatja, valamennyien rá tá madnak.”
(Plutarkhosz Alexandrosz életérő l a Párhuzamos életrajzokban, Kr. u. 1. sz)

„Elfoglalta Gordion vá rosá t is, ahol a régi monda szerint Midasz palotá ja á llott. Megtekintette a sokat emlegetett
szekeret, amely somfahá nccsal volt megkö tö zve, és meghallgatta a barbá rok á ltal hitelesnek tartott mondá t,
mely szerint az lesz a vilá g ura, aki ezt a csomó t kioldja. A kö zhiedelem szerint a kö teleket egymá s feletti
bogokkal kö tö tték szorosan ö ssze, de ú gy, hogy a kö telek végét nem lehetett lá tni, Alexandrosz ezért nem is

Újkor.hu – A velünk élő történelem – www.ujkor.hu

 Szöveges források a történelem tanításához – Az ókori Hellász története – 12

tudta kioldani, hanem végü l kardjá val vá gta szét a csomó t, s ekkor azutá n a szétvá gott kö télvégek lá tható vá
vá ltak. Arisztobulosz azonban azt á llítja, hogy Alexandrosz egészen kö nnyen kioldotta a csomó t; kihú zta
ugyanis a hesztó rnak nevezett szeget, amely az igá t a rú dhoz erő sítette, s így lekapcsolta a já rmot.”
(Plutarkhosz Alexandrosz életérő l a Párhuzamos életrajzokban, Kr. u. 1. sz)

„Amikor vacsorá hoz ü lt, valaki megmondta neki, hogy a hadifoglyok kö zö tt van Dareiosz anyja, felesége és két
hajadon leá nya is, s hogy amikor meglá ttá k Dareiosz harci kocsijá t és íjá t, a mellü ket verdesték, és kö nnyeztek
abban a hitben, hogy Dareiosz má r nem él. Alexandrosz hosszú hallgatá sba merü lt, mert a nő k balsorsa jobban
meghatotta, mint a maga sikerei, majd odakü ldte hozzá juk Leonnatoszt azzal az ü zenettel, hogy Dareiosz nem
halt meg, és nekik sem kell félniö k Alexandrosztó l, mert ő Dareiosszal a hatalomért harcol, nekik azonban
meglesz mindenü k, ugyanú gy, mint mikor Dareiosz volt a kirá ly. Az asszonyoknak má r az ü zenet is nyá jasnak
és szívélyesnek tetszett, de Alexandrosz még ennél is emberségesebben bá nt velü k. Megengedte nekik, hogy az
ö sszes perzsá t eltemessék, akit csak akarnak, és hogy erre a célra a zsá kmá nybó l ruhá kat és ékszereket
vá logassanak. Megadta nekik az ő ket megillető eddigi kiszolgá lá st és tiszteletadá st, ső t nagyobb
pénzö sszegeket kaptak, mint azelő tt. De a legmegtisztelő bb és legkirá lyibb kegy az volt, hogy ezeknek a nemes
és feddhetetlen életű hö lgyeknek hadifogoly létü kre semmi rú t dolgot nem kellett hallaniuk, sem tapasztalniuk,
ső t még csak félniö k sem kellett tő le, mert mintha nem is katonai tá borban lettek volna, ú gy vigyá ztak rá juk,
aká rcsak megszentelt helyen, a férfiak beszédétő l és lá tá sá tó l tá vol élő szü zekre. Pedig, mint mondjá k, Dareiosz
felesége szebb volt, mint a vilá g ö sszes kirá lynéja."
(Plutarkhosz Alexandrosz életérő l a Párhuzamos életrajzokban, Kr. u. 1. sz)

5.4. Alexandrosz és a perzsa kincstá r

„Alexandrosz Szusza birtokbavételekor negyvenezer talentum vert pénzt, azonkívü l mérhetetlenü l sok
felszerelési tá rgyat és drá gasá got talá lt a kirá lyi palotá kban. Kö ztü k, mint mondjá k, talá ltak ö tezer talentum
sú lyú hermionéi bíborszö vetet is, amely ott hevert elraktá rozva szá zkilencven éven á t, és színének frissességét
és fényét mégis tö kéletesen megő rizte. Ennek az az oka á llító lag, hogy a bíborfestéshez mézet, a fehér színre
való festéshez pedig fehér olajat haszná ltak. Manapsá g is lá tható kü lö nben olyan festés, amely tiszta fényét és
csillogá sá t hasonló an hosszú ideig megő rzi. Deinó n beszéli, hogy a perzsa kirá lyok a Nílusbó l és az Isztroszbó l s
má shonnan is hozattak vizet, és elraktá roztattá k kincstá rukba, hogy ezzel is megmutassá k birodalmuk
nagysá gá t s messzire kiterjedő hatalmukat."
(Plutarkhosz Alexandrosz életérő l a Párhuzamos életrajzokban, Kr. u. 1. sz)

Újkor.hu – A velünk élő történelem – www.ujkor.hu