Héraklész utódai (Apollodórosz: Mitológia 2, 8)

1. Héraklész tehát az istenek közé emelkedett, gyermekei pedig Eurüsztheusz elől Kéüx
udvarában kerestek oltalmat. Amikor azonban Eurüsztheusz a kiadatásukat követelte, és
háborúval fenyegetőzött, annyira megrettentek, hogy elhagyták Trakhiszt, és egész
Hellaszon végigmenekültek. Üldöztetésük során végül Athénba érkeztek, itt leültek a
könyörületesség oltárához, és segítségért esedeztek. Az athéniak nem is adták ki őket,
hanem szembeszálltak a támadó Eurüsztheusszal. Fiait, Alexandroszt, Iphimedónt,
Eurübioszt, Mentórt és Perimédészt megölték; Eurüsztheusznak sikerült szekerén
elmenekülnie, és már a Szkeirón-sziklákon is túl járt, amikor Hüllosz utolérte és megölte.
Levágott fejét Alkménének ajándékozta, aki hajtűjével kivájta a szemét.
2. Eurüsztheusz halála után a Héraklész-leszármazottak a Peloponnészoszra
vonultak, és valamennyi városát bevették. Visszatérésük után egy évvel dögvész sújtotta az
egész Peloponnészoszt, s egy jósige Héraklész fiait okolta érte, mivel a kelleténél hamarabb
tértek vissza. Elhagyták hát a Peloponnészoszt, visszahúzódtak az attikai Marathónba, s le
is telepedtek. Még mielőtt elindultak volna, Tlépolemosz véletlenül megölte Likümnioszt:
éppen az egyik szolgáját ütlegelte, Likümniosz pedig beleszaladt lecsapó botjába. Néhány
társával együtt elmenekült hát Rhodosz szigetére, és letelepedett. Hüllosz apja végakarata
szerint feleségül vette Iolét, és azon fáradozott, hogy a Héraklész-leszármazottak
visszatérhessenek a Peloponnészoszra. Delphoiba is elment, hogy megtudakolja, miként
térhetnének vissza. Az istenség azt a választ adta, hogy várják meg a harmadik aratást,
utána visszatérhetnek. Hüllosz úgy gondolta, hogy a három aratás három évet jelent, ezt ki
is várta, majd seregével együtt visszatért... a Peloponnészoszra; a peloponnészosziak
királya Oresztész fia, Tiszamenosz volt. A kiújult harc során a peloponnészosziak győztek,
Arisztomakhosz pedig életét vesztette. Amikor Kleodaiosz fiai nagykorúak lettek, jóslatot
kértek hazatérésük felől. Az istenség ugyanazt válaszolta, mint annak előtte, mire
Témenosz felelősségre vonta őt, mondván, hogy éppen ezeknek a szavaknak
engedelmeskedve jutottak bajba. Az istenség azonban kijelentette, hogy a
szerencsétlenségüknek ők maguk az okai, mivel nem értették meg a jóslatot. A harmadik
aratást ugyanis nem a földre, hanem a nemzetségre értette, s a széles gyomrú tengert
nevezte tengerszorosnak, az Iszthmosz jobb oldalán. Témenosz, miután végighallgatta e
szavakat, felkészítette seregét, és hajókat ácsoltatott (nausz epéxato) Lokrisznak azon a
részén, amelyet ettől fogva Naupaktosznak neveztek. Mialatt itt vesztegeltek,
Arisztodémoszt halálra sújtotta egy villám. Egy ikerpárt hagyott maga után,
Eurüszthenészt és Proklészt, akiknek Auteszión leánya, Argeia volt az anyjuk.
3. Naupaktosznál a hadsereget is szerencsétlenség érte. Felbukkant köztük egy jós,
ihletett állapotban jósigéket mondott, ők azonban mágusnak hitték, akit a
peloponnészosziak küldtek hadseregük megrontására. Ezért Hippotész, Phülasz fia,
Antiokhosz unokája, Héraklész dédunokája ráhajította a dárdáját és megölte a jóst. A
történtek miatt tönkrementek a hajók, s az egész hajóhad odaveszett, a gyalogságot meg
éhínség sanyargatta, úgyhogy a hadsereg is feloszlott. Amikor Témenosz a
szerencsétlenség okát tudakolta, azt felelte neki az isten, hogy minden a jós miatt történt;
megparancsolta, hogy tíz évre száműzzék a gyilkost, és hogy a háromszemű legyen a
vezetőjük. Száműzték tehát Hippotészt, és nekiláttak megkeresni a háromszeműt. Végül is
rátaláltak Andraimón fiára, Oxüloszra, aki félszemű lovon ült (a ló másik szemét nyílvessző
lőtte ki). Oxülosznak gyilkosság miatt Éliszbe kellett menekülnie, s most, hogy letelt az év,
visszatérőben volt Aitóliába. Megértették a jóslatot, és Oxüloszt tették meg vezetőnek. Majd
összecsaptak az ellenséggel, s szárazföldön is, tengeren is győzedelmeskedtek. Még
Tiszamenoszt, Oresztész fiát is megölték. Szövetségeseik, Pamphülosz és Dümasz,
Aigimiosz fiai, szintén életüket vesztették.
4. Miután leigázták a Peloponnészoszt, három oltárt emeltek az ős Zeusznak,
áldozatot mutattak be rajtuk, majd kisorsolták egymás között a városokat, elsőnek Argosz,
utána Lakedaimón, végül Messzéné került sorra. Kerítettek egy vizeskorsót, és
megállapodtak, hogy mindegyikük beledob egy-egy kavicsot. Témenosz, valamint
Arisztodémosz fiai, Proklész és Eurüszthenész így is tettek, Kreszphontész azonban, akinek
Messzénére fájt a foga, földrögöt dobott a korsóba. A földrög persze szétmállott a vízben,
úgyhogy csak a másik két fél osztályrésze kerülhetett elő a korsóból. Elsőnek Témenoszét
húzták ki, másodiknak az Arisztodémosz fiaiét, s így Messzéné Kreszphontészé lett.
5. Az oltárokon, ahol az áldozatot is bemutatták, jeleket találtak: akik Argoszt
kapták, varangyos békát, akik Lakedaimónt, kígyót, Messzéné birtokosai pedig rókát. A
jósok úgy értelmezték a jeleket, hogy akik a varangyos békát találták, azoknak jobb a
városukban maradniuk (mint ahogyan a mozgó békának sincs ereje), akik a kígyót találták,
azok félelmetesek lesznek, ha támadásba lendülnek, akik meg a rókát, azok ravaszok.
Témenosz nemigen szívelte fiait, Agelaoszt, Eurüpüloszt és Kalliaszt, inkább
leányához, Hürnethóhoz s annak férjéhez, Déiphontészhez vonzódott. Fiai tehát rávettek
néhány embert, hogy fizetség fejében öljék meg az apjukat. Miután megtörtént a gyilkosság,
a hadsereg úgy határozott, hogy a királyság Hürnethóé és Déiphontészé lesz.
Kreszphontész csak kevés ideig uralkodott Messzénében: két fiával együtt megölték. Egy
vér szerinti Héraklész-leszármazott, bizonyos Polüphontész követte őt a trónon, aki a
meggyilkolt király feleségét, Meropét erőszakkal nőül vette. Utóbb Polüphontészt is
megölték. Meropé ugyanis harmadik fiát, Aipütoszt rábízta az apjára, hogy nevelje fel.
Amikor a fiú nagykorú lett, titokban visszatért, megölte Polüphontészt, és átvette atyái
királyságát.