Szemelvények a római Hercules-kultuszhoz

Hercules római oltára (Valerius Maximus 1, 17)

Azt mondják, hogy Hercules is súlyos és kézzelfogható büntetést szabott ki arra, aki
az iránta való vallási tiszteletet elmulasztja. Mert amikor a Potitiusok az ő isteni
tiszteletét, melyet nemzetségük rájuk bízott, és melyet a család nemzedékről
nemzedékre örökölt, az értelmi szerző, Appius censorsága idején a szolgák
közönséges hivatalává változtatták, minden harminc év feletti férfiú közülük egy
esztendő leforgása alatt meghalt, s a tizenkét családot érintő Potitius név majdnem
kipusztult, Appius pedig megvakult.
Hercules kultusza Rómában (szemelvények Thomas Köves-Zulauf: Bevezetés a
római vallás és monda történetébe c. könyvéből)

Hercules kultusza már nagyon korán elterjedt egész Italiában, a kultusz

kiindulópontja és központja a délitaliai Cumaeban volt. A római Hercules - a
várakozásnak megfelelően - a győzelem istene volt, Hercules Victor, Hercules
Invictus, de érdekes módon egyúttal a kereskedői haszonnak is az istene, általában a
kereskedők istene, s mint ilyen a veszedelmes utakon vezérlő és oltalmazó isten.
Neki szentelték a nyereség egy tizedét, a decumát, s ilyen adófizetések után nagy
nyilvános vendégség, lakomázás következett. Hercules azonban az eskü istene is
volt, őt tanúnak idézve esküdtek a rómaiak mehercle! formában.
Az egyik leghíresebb gens, a Fabiusok eredetmondája szerint ősanyjuk, egy Fabula
nevezetű kéjnő az első Fabiust Hercules istennel való, egy veremben eltöltött
szerelmi együttlét után hozta a világra.
A római mondában és kultikus hagyományban általában megfigyelhető ikrekkel
kapcsolatban egy egyszerűsítő, racionalizáló, individualizáló tendencia. A két
városalapító ikerből, Romulusból és Remusból csak egy, Romulus marad meg, a két
szülő nőt védő isten, Pilumnus és Picumnus helyét a későbbi időkben az egy
Hercules foglalja el.
Commodus császár (180-192) a senatus által Hercules Romanusnak, Hercules isten
római megtestesülésének ismertette el magát, valamint megkövetelte, hogy szobrait
ilyen minőségben felállítsák, s áldozatokat mutassanak be neki. Az uralkodó
kultusza eme formáira nyúlt vissza Diocletianus, aki önmagát Ioviusként, iuppiteri
minőségűként, császártársát Maximianust viszont Herculiusként, herkulesiként
ünnepeltette.