I/6

Művelődés, nyilvánosság, egyesületek.

Művelődési viszonyok és szellemi áramlatok, kulturális intézmények, a sajtó története, kaszinók,
körök és egyéb egyesületek.

Ebben a tételben két könyvből ollóztam össze a fontosabb dolgokat:

- Csorbay-Velkey: Reformkor és forradalom (183.old-196.oldal)
- Kósa: Magyar művelődéstörténet (292.oldal-297.oldal)

1. A kultúra új jelenségei a polgárosodó Magyarországon

1/1. Nyelv, irodalom, teátrum

A reformáció idején a prédikátorok azt akarták, hogy a néphez eljusson a Biblia, ehhez
pedig egy olyan nyelvet kellett találni melyet a legegyszerűbb emberek is megértenek. Ezután
a felvilágosodás pedagógiai optimizmusától áthatott literátorok és politikusok is fontosnak
tartották a tudományok és művészetek eredményeinek közkincsé tételét, ezen gondolatok
pedig elengedhetetlennek vélték a tudatos nyelvművelést. II. József általános németesítést
akart elérni, de a magyarságot elérő polgárosodás még szorosabbá tette a közös
kommunikációt. Megjelent a nyelvvédelem alkalmazása is a politikai életben, tehát egyfelől a
Habsburg Birodalmon belüli magyar különállás védelmének egyik kézenfekvő eszköz lett a
latin helyett a magyar államnyelv követelése. Másfelől hatott a magyarságra a nyugatról jövő
egységes nemzet tudat létrehozása is. Érzelem és érdek szoros szövetségében bontakozott ki
tehát a nyelvújítási harc.
1805-től immár érvényesült (a már 13 évvel korábban született törvény) miszerint a közép-
és felsőfokú iskolákban tanítani kell a magyar nyelvet is. Ekkortól kötelezték az alsófokú
bíróságokat, hogy a pereket magyar nyelven vitassák meg és a főkormányszékeket a magyar
nyelvű beadványok magyarul történő megválaszolására. Azonban ezek az intézkedések hamar
homályba vesztek, mivel az államnyelvé fejlesztés törvényhozási folyamatát a "ferenci
abszolutizmus" módszerei hamar elölték az irodalmi kezdeményezéseket. Több társaság is
alakult és működött:
1787-től a Kassai Magyar Társaság, és annak folyóirata a Magyar Museum - jeles
írókkal, mint Kazinczy Ferenc és Bátsányi János.
1791-ben Kolozsvárott alakult meg az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság Aranka
György alapításával.
1789-ben Pécsely József kiadott a Komáromi Tudós Társaság által egy folyóiratot
Mindenes Gyűjtemény címmel.
1789-ben Kármán József az Uránia megjelentetésében állt a magyar nyelv államnyelvé
tétele mellé.
Azonban ezek a törekvések mind hiába valóak voltak, mivel 1801-től a cenzúra egyre
szigorúbb lett, megtiltották a külföldi lapok és könyvek behozatalát is és a
kölcsönkönyvtárakat, Lesekabineteket (olvasókörök országszerte) bezárták. Csökkentették a
nyomdák és a kiadványok számát is a századfordulóra, így 1812-ben mindössze két hetilappal
kellett beérnie a magyar betűre szomjas olvasónak.
1802-ben jelentős lépés történ, gróf Széchenyi Ferenc a nemzetnek adományozta pompás
gyűjteményét és 6 évvel később belőlük alkotta meg a Magyar Nemzeti Múzeumot. Ezután
Kazinczy Ferenc hasonló módon az anyagi feltételek javításához a szellemiek gyarapítását -
egy irodalmat, kultúrát értő és fogyasztó réteg megteremtését - társította. A birodalom
területén azonban ezután is rengetek művet tiltottak be, ennek ellenére Kazinczy az ún.
Debreceni Grammatika (1795) ellenében fogalmazta meg nyeli eszményeit. Kazinczy az
életmódot, a szokásvilágot helyezte központba, azokat a dolgokat, amelyeket a leggyorsabban
lehetett megváltoztatni és emellett mozgalmat indított, melyben a modern irodalmi
nyilvánosság megszervezését hangsúlyozta.
A korszakban a változás szellemében pedig sok író és költő ragadott tollat, hogy hallhassa
"hangját" a magyar nép: Csokonai Vitéz Mihály versei (népise-demokratikus értékvilág),
1
Fazekas Mihály Ludas Matyija (a plebejus demokratizmust tükrözik), Dugonics András
Etelkája (nemesi-rendi értékvilágot mutatja be), Gvadényi József peleskei nótárius művei.
Mindhárman hitték, hogy az úr-szolga viszony patriarchális harmóniájának megőrzése
megoldja a korszak legégetőbb problémáját: a jobbágyfelszabadítást és a parasztság
földhözjutását.
(a könyvben bő lére eresztve vannak a következő költők, de csak felsorolás szintjén említem meg
őket és a fontosabb jellemzőiket)
 Kisfaludy Sándor - „a költőnek” nevezték, szerelmes verseiről híres
 Berzsenyi Dániel - magányos óriás, a koraromantika költője
 Kisfaludy Károly - romantika meghonosítója, festő is
 Kölcsey Ferenc, Bajza József, Toldy Ferenc, Vörösmarty Mihály
Ezek a költők kezdték meg a változást Kazinczy mozgalma nyomán és elérte célját, hogy
az irodalmi nyilvánosság végbement. A nyelvújítási harc az 1820-as évekre lényegében
eldőlt: a magyar nyelv modernizációja és "társadalmi polgárosítása" alapjában véve azok az
elvek alapján ment vége, amelyeket maga Kazinczy tartott helyesnek.
(ismét eléggé hosszasan tárgyalja a költőket, de csak felsorolom őket, hogy mi a korszakban
megalkotott műveik)
 Kölcsey Ferenc - Himnusz (1823) a „ferenci-metternichi abszolutizmussal”
szemben megyei ellenállás csúcspontján
 Vörösmarty Mihály - Zalán futása (1825)
 Széchenyi István - megalapítja 1825-ben a Magyar Tudományos Akadémiát
 Bajza József - az irodalmi kritikát teremtette meg
 Jósika Miklós - Abafi történelmi regénye
 Eötvös József - regényei : A falu jegyzője, Magyarország 1514-ben, beemelte a
népiesség jegyit műveibe
 Petőfi Sándor - János vitéze és Arany János - Toldija, mindketten a magyar
parasztság életét ábrázolták, és megjelenítették a magyar nemzet kulcskérdéseit
 A Kritikai Lapok, majd az Athenaum szerkesztői szobáiban, a Nemzeti Színház
élén, a Kisfaludy Társaság és az Akadémia bizottságaiban immár ők csinálták a
magyar irodalom fénykorát.
Ezek a tevékenységek mind először jutatták közel a magyar irodalmat a világirodalom
élvonalához.
A leghatékonyabb módszer a polgári értékrend népszerűsítésére a színház szolgált. A 20-as és
30-as években még a Thália az országutakat járta szekéren, és csak időszakosan költözött be
nagyobb vidéki városokba. Azonban 1837-ben megépült Pest első állandó kőszínháza és
immár Nemzeti Színházként folytatta kultúrhivatását. A magas színvonalat Shakespeare
folyamatos jelenléte, majd Kisfaludy Károly és követőinek történelmi darabjai és vígjátékai
szolgáltatták. A színház a következő évtizedekben is modernizálódott, megszervezték a
színház operatagozatát, azonban itt is ütköztek nehézségekben, erre utal Katona József Bánk
bánja is, mivel az 1833-as kassai bemutatót a cenzúra megakadályozta.

1/2. Zene, képzőművészet, építészet

(felsorolás szintjén említeném ezt is, mert kapcsolódik a művelődéshez, de szerintem felesleges
körmondatokban leírnom a történéseket, ki mit és mikor hozott létre)
Zene:
- Bihari János, Rózsavölgyi Márk, Lavotta János, Csermák Antal - hegedűjüknek
köszönhetően megjelentek a zene területén a nemzeti karakter kifejezője a verbunkos
- Erkel Ferenc Hunyadi Lászlója - a magyar zene egyik csúcspontját jelenti
Képzőművészet:
- Hasonló stílusjegyeket tartalmazott, mint az irodalom, tehát a romantika és a
klasszicizmus határmezsgyéjén táncolt a képzőművészet a 19. században.
- Már nem csak a főúri galériákban függtek portrék, magasabb színvonalon dolgozó
idegen mesterek érkeztek az ország minden részébe.

2
 - Barabás Miklós - festő, aki az élet és tájképeivel lenyűgözte megrendelőit
(Galambposta, A menyasszony érkezése, Vásárra induló oláh család) emellett
legnagyobb sikerét portréival aratta; maga Széchenyi István is kért tőle 1836-ban egy
képet, Bihar megye képmását, így tehát a festészet befurakodott a politikai életbe.
- Az 1840-es években részvénytársasági alapon létrejött a Pesti Műegylet, amely a
szélesebb publikumnak tárlatokat rendezett.
Építészet:
- Széchenyi István közreműködésével felépült a kontinens egyik legszebb klasszicista
palotaegyüttese a Duna-soron, emellett műszaki csodának számított a Lánchíd
megépülése is.
- Pollack Mihály legragyogóbb alkotása a Nemzeti Múzeum
- A vidéki építkezés is fellendült: megyeházák Szekszárdtól Lőcsig, kastélyok és kúriák
Alcsúttól Széphalomig, templomok és iskolák Egertől és Esztergomtól Debrecenig és
Sárospatakig
- A romantikus szobrászat majdani legnagyobb tehetsége Izsó Miklós volt.

1/3. Sajtó, oktatás, tudomány:

A polgári átalakulásnak egyszerre feltétele, terméke és egyik célja egy új típusú
kommunikáció, amelyben egyfelől elkülönül és a maga részleteiben kikerül az
intézményesített közösségi információcseréből privát szféra, a magánélet világa, másfelől
azonban elvileg csak úgy működik, ha a polgárok rendszeresen és nyilvánosan elmondják
véleményüket és súrlódnak a különböző eszmék, ütköznek a nézetek. Ennek a kettős
funkciójú, polgári szerkezetű társadalmi nyilvánosság a reformkori sajtóban valósult meg
először Magyarországon.
1801-ben csupán 8, 1840-ben már 53 hírlapot és folyóiratot, összesen 12 ezer példányt
postáztak ki az olvasóknak. Ezek 55%-a magyar nyelvű volt, 32%-a német, a többi pedig
szláv és román nyelvűek. 1814-ben indult el a Tudományos Gyűjtemény, amely magyar
nyelven publikált és havonta jelent meg tudományos folyóirat formájában. A Jelenkor volt az
első modern politikai lap Magyarországon, amely liberális eszméket hordozott. De hamar
ellentmondott a konzervatív hangvételű Világ (később Budapesti Híradó), de még inkább a
liberális centrum politikáját képviselő Pesti Hírlap, élén Kossuth Lajos vezércikkeivel. A
politikai lapok mellett a város értelmiségeinek, köznemeseinek szólt a Pesti Divatlap és a
Frankenburg Adolf által szerkesztett Életképek is.
A korban az oktatás tette lehetővé, hogy az egyek csoportok, rétegek, osztályok közötti
mobilizáció legjelentősebb csatornája létre jöjjön. Az ún. második Ratio Educationis 1806-
ban szabályozta és kimondta a 6-12 év közötti gyerekek tankötelezettségét, emellett a
tanagyag és az iskolai rend olyan egységesítését, amivel a többségben lévő katolikus
iskolákban is lassan sikerült elérni a protestáns intézmények nevelési szintjét.
A nagyobb elemi iskolák már kifejezetten a középfokú tanintézetekben, a gimnáziumokban
való továbbtanulásra készítették fel a diákokat. A gimnáziumi oktatás gyarapodása a
polgárosodás általános műveltségigényének volt köszönhető. Az állami tanítóképzés is
fejlődött (1846-ra már 6 intézetben oktatták az oktatókat). Felsőfokú jogképzést biztosítottak
a jogakadémiák (6 állami, 3 katolikus, 7 protestáns intézet kezében volt), hasonló szintű
teológiai tudást adtak a szemináriumok és más papnevelő intézmények. Speciális
szakirányban tanítottak a selmeci Bányászati Főiskolán és 1846-ban létrehozták a pesti
József Ipartanodát. Az egyetemre való általános előképzést adó 2 éves bölcsészeti szakok
több helyen is működtek az országban.
Az oktatási piramis csúcsán az egykori Pázmány Péter által alapított, majd Máriai Terézia
rendeletére Budára, II. József parancsára pedig Pestre költöztette magyar királyi
tudományegyetem állt. (4 kar: teológia, jog, bölcsész, orvosi) Az általános orvosi és
sebészképzés mellett immár külön helyet kaptak a fogászok, a szemészek, a szülészmesterek
és gyógyszerészek. Sőt rövid tanfolyam erejéig az állatorvoslással is foglalkoztak. 1782-ben
pedig megalapították az Institutum Geometricumot, amely egy önállóan működő

3
mérnökképző intézet volt (ma már a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
néven működik).

Tudományos területek:
 Jedlik Ányos - aki 1828-ban megszerkesztette az elektromotor ősét, de sajnos haláláig
nem ismerte fel találmánya felhasználhatóságát.
 Bolyai Farkas és Bolyai János - abszolút geometria megteremtői
 Nagyváthy János, Pethe Ferenc, Balásházy János - mezőgazdászok köréből
 Lenbosék Mihály és Mannó Alajos - osvostudorok
 Adam Smizj, Ricardo, Betham - modern nyugati közgazdászok
 Hajnóczy József - jogtörténetíró, majd Szalay László
 Hetényi János, majd Szontagh Gusztáv - kidolgozták a ún. egyezményes filozófiát
 Intézményhálózat az 1840-es évekre gyorsan kiépült és fejlődött: Magyar Orvosok és
Természetvizsgálók Egylete, Természettudományi Társulat, Pesti Orvosegylet,
Kisfaludy Társság
 Tudós társaság: Magyar Tudományos Akadémia

A társas élet színtere:

A kávéivás úri-nemesi szokásként főleg saját háztartásban divatozott a 18. század végéig,
majd a polgárság növekedésével egyre több kávéház nyílt meg, ahova főként férfitársaság járt
kévét és szeszesitalokat fogyasztani. Például 1847-ben Vácott Podmaniczky Frigyes báró
Duna-parti kocsmáját kávéházzá alakította át, az utolsó rendi követválasztás ügye miatt.
Leginkább a század második felében ívelt a kávéház magyarországi karrierje. A polgári
szocializációjának egyik fontos intézményévé lettek a kávéházak és "kávéházi kultúrá"-ról
beszélhetünk. A városiasodás szimbolikus tényezőjének számított, ha egy város vagy
település központjában kávéház nyílt.
A kávéházak kiegészítőjének is felfoghatjuk, a bécsi biedermeier jellegzetes szülöttét, a
cukrászdát. A 19. század első felében megnőtt a cukorfogyasztás és ennek köszönhetően
divatba jöttek az édességek. Leginkább a cukrászdákba tehetősebb hölgyek és gyermekes
családok jártak. A munkások inkább vidéki kocsmákba tengették szabad idejüket, esetleg
olvasókörökként működő munkásotthonokba töltötték el az időt.
A 18. század végén több városban jöttek létre - nemegyszer szabadkőműves ösztönzésű -
olvasókörök. A budait például 1792-ben Berzeviczy Gergely alapította. A nyelvi
öntudatosodás jegyében tucatnyi, főleg német tözslakosságú városban szerveződtek magyar
diáktársaságok, ilyen legelőször Sopronban 1790-ben.
A polgári társas élet pedig kialakította az első klubokat és kaszinókat a nemesek körében.
Az ősmintát, a Nemzeti Kaszinót angol előképek nyomán Széchenyi István arisztokraták
részvételével az ország szellemi emelkedésén munkálkodók műhelyének szánta és létre is
hozta 1827-ben.

+kis kiegészítés:
[ A pesti lóversenyekkel egyidős a pesti kaszinó is, amit szintén Széchenyi alkotott,
amelynek eredete ugyanúgy Széchenyi István angliai tapasztalataira vezethető vissza. Már az
1825—1827. évi pozsonyi országgyűlés kezdetén alakult Pozsonyban ilyen intézmény,
amelyet azonban Széchenyi éppen a lóversenyügy kapcsán szerzett tapasztalatai alapján
Pesten kívánt állandósítani. 1827. április 24-én pendítette meg Széchenyi István gróf azt az
eszmét, hogy a közművelődés, közhasznú eszmecsere és kellemes társalgás előmozdítása
céljából egyesület jöjjön létre. Az eszme köztetszéssel találkozott és pár nap alatt 108-an
jelentkeztek a tervbe vett egyesület tagjaiul. Ugyanazon év június 10-én tartotta a Nemzeti
Casino alakuló ülését a Dorottya utcai Fogel-féle házban, melynek egész első emeletét
kibérelte. Az alakuló ülésen Széchenyi gróf ajánlatára Brudern József báró elnökölt és a
jegyzőkönyvet Döbrentei Gábor vezette. Széchenyi ez ülésen mint előadó szerepelt, akinek
lelkes beszéde után a kaszinó megalkotását elhatározták.

4
"…hogy a Londoni, Párisi, Gráczi, Prágai s több casinok példáján, a mi Hazánkban is legyen
egy olyan megkülönböztetettebb díszes összegyülekező hely, melyen főbb és előkelőbb s jobb
nevelésűek, eszes, értelmes férfiak a társasági rendek mindenik osztályából egymással vagy
barátságos beszélgetés végett találkozzanak, vagy többféle politikai újságokat, mint
amilyeneket rendszerét a kávéházakban találni lehet, s hasznos gazdasági, tudományos,
művészi hónapos írásokat olvassanak. Magokat pedig üres óráikban illendően mulathassák,
vagy ha történnék, hogy ezután több magyar főúri házak az esztendőnek egy részét itten
Pesten töltenék, ezek közül azok, akik külön házat nem tartanak, a Casinoban egyúttal kények
szerint való vendéglőt is lelhessenek és így azt, amit az életnek gyönyörűbbé tehetésére nézve
idegenben bőven feltalálnak, nálunk hazánkban is lassankint mindinkább pótolva leljék s ez
által folyvást többen és többen ide szokjanak.…" (Széchenyi István beszéde az alakuló
ülésen)

(+ csatolok egy pici olvasni valót, ami a nemzeti kaszinókról szól)

https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/94-0910/ch08.html )

Vidéken sokfelé és hamar követték a fővárosban kialakult művelődést és szórakozást. Például

Veszprém megyében Mezőszentgyörgyön (1828) és Pápán (1830) Olvasó Társaság, Pápán
(1832) és Veszprémben (1833) kaszinó, Szilasbalháson, Veszprémben, Küngösön Olvasó s
Mulató Egylet alakult. Előbb utóbb minden megyeszékhelyben létrejöttek az úri kaszinók,
amelyek színhelyei voltak a birtokos nemesség az arisztokrácia eszmecseréjének.
Gyarapodott a száma az egyesületeknek is, de a magas rangú pártfogó védelmet jelentett a
megmaradáshoz. Például 1817-ben életre hívott pesti és budai nőegylet védnöke Hermina
főhercegasszony, József nádor felesége volt, így az 1848 előtti szabályozás híján az alapítások
komolyabb akadályokba nem ütköztek. Ebben az időszakban keletkeztek olyan nagynevű
egyesületek, mint az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (1830), a Kisfaludy Társaság
(1836), a Királyi Magyar Természettudományos Társulat (1841), a Magyar Iparegylet (1841)
és a Honi Iparvédegylet (1844).