A trójai háború

Homérosz költeményében a háború oka Szép Heléna

elrablása volt. Helené Meneláosz felesége volt, akit Parisz, a
trójai király Priamosz fia szöktetett meg Spártából. Ennek
megtorlására vonult az egyesített görög hadsereg Trója ellen,
hogy a becsületsértést megtorolja. Azonban tízéves küzdelem
után sem sikerült a megerősített várost elfoglalniuk. Nagy
szerepet játszott ebben, hogy Priamosz apja, Laomedón alatt
Poszeidón és Apollón építették a városfalak nagy részét, azok
a szakaszok, amelyeket ők építettek, bevehetetlenek voltak.
Hasonló szerepe volt a városvédő Pallasz Athéné szobrának, a
Palladiónnak. Ezen felül maguk az istenek is beavatkoztak a
háborúba, ki ezen, ki azon az oldalon. Odüsszeusz egy napon
látta, amint egy szolgáló falovat faragott fiának. Innen
merítette az ötletet, ami alapján megépítették a görögök a
híressé vált óriási, fából készült lovat (trójai faló), amelyben a
harminc legbátrabb görög harcos rejtőzött el. A falovat a
csatamezőn hagyták, majd hajóikkal visszavonulást színleltek.
Kasszandra és a pap Laokoón figyelmeztetése ellenére a
trójaiak bevontatták a falovat a városba. Az éjszaka leple alatt
a görög harcosok kimásztak a faló belsejéből, megnyitották a
város kapuit és a beáramló seregek végül elfoglalhatták Trója
városát. Egy másik változat szerint a falovat olyan nagyra
építették a görögök, hogy nem fért be a város kapuján, ezért
saját lakói ütötték ki a városvédő falat, hogy a vélt ajándékot
a városba húzhassák.