Homérosz: /? Kr. e. VIII. sz. - ? Kr. e. VIII. sz.

Görög költő. Személyéről szinte semmit sem tudunk. Az ókori

görög irodalom első két fennmaradt eposza szerzőjének
tekinti a hagyomány. Egyes források szerint vak énekes volt,
az ókori művészet vak aggastyánnak ábrázolta. Egy
epigramma szerint hét város versengett, hogy melyik
nevezheti szülöttjének, valójában azonban sokkal több várost
sorol fel a hagyomány. Hét életrajza is volt, de ezek mind a
római császárkor vége felé születtek, tehát elég későn.
Ezekben nagyon sok a legenda. Talán a legmegbízhatóbbnak
tartott Homérosz-életrajzot Plutarkhosz /Kr. u. 1-2. sz./ írta.
Még az életkoráról is viták vannak.

Hérodotosz a Kr. e. V. században élt történetíró, legalább

400 évvel saját kora elé helyezi. Theopomposz a Kr. e. IV.
században élt történetíró szerint Homérosz Trója bukása után
500 évvel élt. Pausziánsz a római császárkorban élt, ő bejárta
Görögországot és egy útikönyvet írt. Ebben a Kr. e. VII.
században élt görög költőt, Calliánoszt említi meg, aki
eposzszerzőként említi Homéroszt. Bár Pausziánsztól ez a
rész nem maradt fenn, de ez is a VIII. sz. második felét
támasztja alá.

Az első Homérosz-magyarázó Theogenész volt, műveiről csak

későbbi utalásokból tudunk.

Lehetséges, hogy Iosz szigetén halt meg, itt egy hónapot is

elneveztek róla, sírját pedig kultikus tisztelet övezi.

Fordítások:

Devecseri Gábor

- Odüsszeia 1947. /A teljes mű fordítása/

- Iliász 1952. /A teljes mű fordítása/

- Homéroszi költemények, 1960

Nem teljes fordítások:

Csokonai Vitéz Mihály, Vályi Nagy Ferenc, Baksay Sándor,

Kemenes-Kempf József, Vértes Jenő, Csengery János, Télfy
Iván, Gulyás Ferenc, Juhász László, Mészöly Gedeon

Iliász
Terjedelme: 15 700 sor

Nyelvezete: ión, aiol dialektus keveréke 24 énekből áll

Tartalma: A tíz esztendeig tartó trójai háború utolsó előtti

évének 52 napjának történéseit mondja el. A trójai mondakör
egyetlen epizódját, Akhilleusz haragját ragadja ki.

I. ének

Átreidész Agamemnón a Tróját ostromló görög sereg vezére

megsérti Khürszészt, Apollón papját, és ágyasává teszi
lányát. Mikor az apa tiszteletteljes szavakkal és óriási
váltságdíjjal megy a görög hajókhoz, Agamemnón durván
megsérti, és elkergeti a papot. Apollón, hogy megtorolja a
papját ért sértést, kilenc napon át tartó dögvésszel sújtja a
görög tábort. Khalkász, a jós Agamemnón biztatására nyíltan
elmondja, hogy Agamemnón miatt büntetik a sereget, s
Apollón haragja csak akkor csitul, ha óriási ajándékkal
engesztelik ki papját. Agamemnón mérgesen enged, de
kárpótlásul a lányért elveszi Akhilleusz gyönyörű ágyasát,
Brisszéiszt. Akhilleusz megsértődik, elvonul, és a hajóknál ül,
nem vesz részt a harcokban. Anyjától, Thétisz istennőtől azt
kéri, hogy az istenek forduljanak el a görögöktől, és
támogassák a trójaiakat.

II. ének

Agamemnón és a görög sereg megbosszulásában maga Zeusz

vállal szerepet. Csalóka álomban azt tanácsolja a fővezérnek,
Agamennónnak, hogy még aznap indítsa meg a harcot, mert
az istenek a görögöket segítik. A fővezér reggel összehívja a
népét, de mielőtt csatába vezetné őket, próbára akarja tenni
harci kedvüket. Azt ajánlja a seregnek, hogy induljon
mindenki haza, hiszen az istenek a trójaiakat pártolják. A
harcosok ahelyett, hogy tiltakoznának, mindenki hanyatt-
homlok rohan a hajókhoz, hogy mihamarább hazaérjen.
Pallasz Athéné, a görög sereget támogató istennő közbelép,
mert nem akarja, hogy bosszú nélkül maradjon Parisz tette,
hiszen ő rabolta el Menelaosz feleségét, a gyönyörű Helenét.
Odüsszeusz és Nesztór akadályozza meg beszédével, hogy a
sereg szétszéledjen. A csatára való készülődésből csak
Akhilleusz népe, a mürmidónok maradnak ki.

Az ének végén a Múzsa segítségül hívása, és görög illetve

trójai hajóhad bemutatása (enumeráció).

III. ének
Menelaosz az ütközetben szembekerül asszonya elrablójával,
Parisszal. Parisz azonban elmenekül Menelaosz elől,
gyávaságáért bátyja, Hektór kigúnyolja. Parisz elszégyelli
magát, és párviadalra hívja ki Menelaoszt. Aki
győzedelmeskedik, azé Helené.

A két sereg küzdelme helyett a vezérek megegyeznek, hogy a

háború sorsát Parisz és Menelaosz párviadala döntse el.

Míg Parisz rémülten várja a párviadalt, Menelaosz örvend,

mert úgy érzi, végleg eljött a bosszú pillanata. Menelaosz
győzedelmeskedne, ha Aphrodité nem sietne Parisz
segítségére, és ki nem mentené szorult helyzetéből.
Menelaosz dühöngve keresi eltűnt ellenfelét, ám ő ekkor már
Helené karjában pihen.

IV. ének

Zeusz és Héra vitája, Zeusz szerint akár véget is lehetne

vetni a harcnak, a görögök vigyék haza Helenét, Priamosz
városa pedig éljen békében. Héra azonban nem nyugszik,
amíg a gyűlölt Iliont, Tróját le nem rombolják. Zeusz tehát
elküldi Athénét, hogy újra szítson háborút. Athéné emberi
alakban ráveszi a trójaiak legjobb íjászát, Pandaroszt, hogy
támadja meg Menelaoszt, Athéné azonban eltéríti a nyilat,
így a király csak könnyebb sérülést szenved. Agamemnón
éktelen haragra gerjed az árulás miatt, az öldöklő harc
újrakezdődik. Apollón a trójaiakat, Athéné a görögöket
támogatja.

V. ének

Diomédész, a görög hős, Athéné segítségével megöli

Pandaroszt, s az istennő biztatására rátámad Aphroditére is,
amikor fiának, Aineasznak segít. Aphrodité a kezén sérül
meg, s a görög harcos most Apollónra támad. Diomédész
Aineászra támad, de Apollón közbeavatkozik, és Arészt, a
hadistent kéri, hogy ijesszen rá a trójaiakra, állítsák meg
Diomédészt. A görög vitéz, akit Athéné támogat,
érckelevézével megsebesíti a hadistent, aki apjához,
Zeuszhoz rohan panaszra.

VI. ének

A görögök győzelmet győzelemre halmoznak, Helenosz, a

trójai hős hazaküldi Trójába Aineiászt és Hektórt, mutassanak
be áldozatot Athénének, városuk megmeneküléséért.
Eközben a csatatéren szembe találja magát Diomédész a
trójai Glaukosszal. Miután kölcsönösen megmondják a
nevüket, rájönnek, hogy ismerik egymást, távoli rokonok,
ezért kölcsönösen megajándékozzák egymást barátságuk
megerősítéseképpen és békében válnak el. Hektór utasítja
anyját, Hekabét, és a trójai nőket, az istennőnek
bemutatandó áldozatra, majd testvérével, Parisszal visszatér
a harcba, miután búcsút vesz feleségétől, Andromachétól, és
kisfiától, Asztüanaxtól. Andromaché mindent megpróbál,
hogy férje otthon maradjon, ám hiába minden könyörgés,
Hektórnak vissza kell térnie. A trójai nők már most siratják
Hektórt.

VII. ének

Hektór és Parisz megjelenése annyira megváltoztatja a

helyzetet, hogy Athéné már közbeavatkozna, hogy segítse a
görögöket. Apollón azonban azt ajánlja, hogy sugallják azt a
harcosoknak, hogy Hektór és egy görög hős párviadala döntse
el a csatát. Sorshúzás útján Hektór ellenfele Aiasz lesz.
Hektór vesztene, de Apollón a segítségére siet. A harc csak
éjszaka ér véget, és a hősök megbecsülésük jeléül
megajándékozzák egymást. Trójában Anténor azt javasolja,
adják vissza Helenét a görögöknek. Parisz ezt nem engedi, de
felajánlja, hogy visszaadja az elrabolt kincseket, ezt azonban
a görögök nem fogadják el, Diomédész javaslatára. Amíg
mind a két fél megadja a végtisztességet hallottainak, addig
fegyverszünetet hirdetnek. Zeusz az istenek gyűlésén
megtiltja, hogy bármelyik isten beavatkozzon a csata
sorsába, majd az Ida hegyére megy, hogy a Sors mérlegén
dőljön el a harcolók sorsa. A trójaiaknak kedvez a szerencse,
így a görög Diomédész terve nem sikerül, Hektór viszont újult
erővel küzd. Diadalmas haditettek követik egymást mind a
két oldalon.

Héra azonban feledve férje tiltó parancsát, Athénét

megnyerve tervének, segíteni akar a görögöknek. Zeusz
azonban rájön tervükre, megtiltja nekik, sőt a harc további
eseményeit is elmondja nekik.

IX. ének

Elkeseredés lesz úrrá a görög seregen, legjobb harcosaik

közül már sokakat elvesztettek. Agamemnón most komolyan
javasolja a hazatérést, hiszen úgy gondolja, a görög seregnek
nem fog sikerülni Trója bevétele. Ezt mind Diomédész, mind
Nesztór elutasítja. Nesztór azt tanácsolja, menjenek
követségbe a legnagyobb görög hőshöz, Akhilleuszhoz, és
kérjék, térjen vissza a harcmezőre. Agamemnón mindenre
hajlandó, rengeteg kincset: hét várost, egyik lánya kezét, s
természetesen Brisszéiszt is a hősnek adná, ha az visszatérne
a csatamezőre, mert belátja, hogy hibázott Akhilleusz ellen.

A követség tagjai: Odüsszeusz, Phoinix és Aiasz. Akhilleusz

szívesen fogadja a harcosokat, de elhatározását nem
változtatja meg, a csatatérre csak akkor tér vissza, míg
Hektór seregével az ő táboráig nem ér.

X. ének

A két sereg kémeket küld ki az ellenség táborába. Görög

oldalon Diomédész és Odüsszeusz, a trójai harcosok közül
Dolón, aki jutalom fejében vállalja a küldetést. Diomédész és
Odüsszeusz már az úton elfogja a trójai harcost, aki bár
mindent elárul a trójai táborról, Diomédész mégis megöli.
Odüsszeuszék megtudják, hogy pusztító öldöklésbe kezdenek
Athéné segítségével a trójaiak megsegítésére érkezett thrák
táborban, megölik Rhészoszt, a királyt is, és zsákmánnyal
megrakva térnek vissza a táborba.

XI. ének

A harc isteni parancsra folytatódik tovább, Zeusz a Viszályt

küldi a csatamezőre. Agamemnón hősiesen küzd, Hektórt
Zeusz menti meg előle. De egy orvul elhajított dárda
megsebesíti, így kénytelen visszamenekülni a görög táborba.
Hektór újult erőre kapna, felgyújt egy hajót, szembe találja
magát Diomédésszel, akitől a trójai hős életét Apollón menti
meg. Parisz megsebzi nyilával a vitéz görögöt, Diomédészt. A
görögök próbálják sebesültjeiket biztonságba helyezni a
táborban. Nesztór harci szekerén viszi a sebesült Makhaónt, a
görög sereg orvosát. Akhilleusz elküldi Patrokloszt, hogy
érdeklődjön a sebesültek felől. Így Nesztór felhasználja az
alkalmat, hogy újra megkérje a görög héroszt, térjen vissza a
csatába, vagy legalább azt engedje meg, hogy Patroklosz
magára öltse fegyverzetét.

XII. ének

Hektórék eljutnak a görög sereg táboráig, mindkét oldalon

hősiesen küzdenek, és sokan elesnek. Hektór Zeusz
segedelmével egy sziklával betöri a falat, így a harc már a
táboron belül folytatódik.

XIII. ének

Zeusz látva, hogy minden úgy zajlik, ahogy a Sors rendelte,

magukra hagyja a harcosokat, és thrák földre indul.
Poszeidón, a tenger istene /unokája Akhilleusz/ siet a
görögök segítségére. Mindkét oldalon dicső tetteket hajtanak
végre a harcosok.
XIV.ének

Agamemnón a haditanácsban újra felveti, haza kéne térnie a

görög seregnek, hiszen a trójaiak legyőzik őket, Odüsszeusz
és Diomédész tiltakozik ez ellen. Héra a magasból meglátja,
hogy segíti Poszeidón a görögöket, és azon gondolkozik, hogy
támogathatná ő is a görög sereget. Megszerzi Aphroditétől a
szerelmi csáberőt, és az Álmot segítségül híva, elcsábítja
férjét. Amikor Zeusz a boldog szerelem után elalszik, az Álom
értesíti Poszeidónt, hogy most segíthet a görögöknek. Hektór
megsebesül, és a vezérüket vesztett trójaiakat a görögök
elkergetik a hajóktól.

XV. ének

Mikor felébred Zeusz, és meglátja, mi történt a trójai

sereggel, szörnyű haragra gerjed. Írisszel megüzeni
Poszeidónnak, hogy eltiltja a harctól, Apollónt pedig Hektór
megsegítésére küldi. Ezalatt jóslatban foglalja össze a háború
további kimenetelét.

Ahogy megígérte Thétisznek /I. ének, Akhilleusz haragja/,

addig büntetik a görög sereget, amíg a trójai sereg a hajókig
nem szorítja őket. Patroklosz elesik a harcban, s hogy
Akhilleusz megbosszulja barátja elvesztését, vissza fog térni
a csatába. Bosszút áll Patroklosz gyilkosán, Hektóron, s
lerombolják Tróját.

Poszeidón engedelmeskedik a parancsnak, és magára hagyja

a görög sereget. Apollón meggyógyítja Hektórt s vele indul a
csatába.

Most a trójaiakat pártolják az istenek, a jóslatnak

megfelelően egészen a hajókig szorítják a görög sereget.

Zeusz megmenti Hektór életét, Patroklosz pedig kéréssel

indul legjobb barátjához, Akhilleuszhoz.

XVI. ének

Patraklosz arra kéri Akhilleuszt, ha már a harcba nem

hajlandó visszatérni, legalább azt engedje meg, hogy
csodálatős fegyverzetét magára öltse, és abban szálljon
szembe a trójai sereggel. Akhilleusz átadja fegyverzetét, de
arra kéri, ne akarja a várat bevenni, elégedjen meg azzal,
hogy elkergeti az ellenséget a hajóktól. Patroklosz Akhilleusz
fegyverzetében, s Akhilleusz emberei, a mürmidónok élén
száll harcba a görög sereggel. Mikor a trójaiak megpillantják
Akhilleusz fegyverzetét, menekülni kezdenek. Patroklosz
rengeteg harcost megöl, köztük Szárpédónt, Zeusz fiát is.
Patroklosz feledve Akhilleusz tanácsát, be karja venni a
várat, és megölni Hektórt. A trójai hőst újra csak Apollón
menti meg, aki hátulról leteríti Patrokloszt, megfosztja
vértjétől, egy dárda ejt rajta sebet, majd Hektór megöli. A
haldokló Patroklosz azt jövendöli Hektórnak, hogy ő sem fog
már sokáig élni.

XVII. ének

Meneláosz megpróbálja a végsőkig védelmezni Patroklosz

holttestét, azonban Hektór menekülésre kényszeríti. Hektór
magára ölti Akhilleusz fegyverzetét, s óriási erővel veti magát
a harcba. Athéné a görögöket, Apollón a trójai sereget segíti.
A görögök a trójaiak győztes előretörésében felismerik Zeusz
akaratát, ezért a menekülés mellett döntenek. Közben
Antilokhosz, Nesztór fia megy Akhilleuszhoz, hogy megvigye
neki barátja halálhírét. Mindkét oldalon öldöklő harc folyik
Patroklosz holttestéért. Menelaosz és Mérionész próbálja a
holttestet kimenteni a csatából.

XVIII. ének

Akhilleusz megtudja barátja halálhírét, s iszonyatos gyász

lesz rajta úrrá. Újra anyjához, Thétiszhez, a tengeristen
lányához fordul bánata enyhítéséért, Thétisz arra kéri, addig
ne térjen vissza a csatába, amíg új fegyverzetet nem
készíttet számára.

Hektór közben már majdnem megszerzi Patroklosz holttestét,

amikor csodajeleitől kísérve megjelenik Akhilleusz, s puszta
ordításával megfutamítja a trójai sereget, így biztonságba
lehet helyezni Patroklosz holttestét.

A trójaiak nem ijednek meg Akhilleusz megjelenésétől, a hadi

gyűlésükön úgy döntenek, tovább folytatják a harcot. Thétisz
felkeresi Héphaisztoszt, a kovácsistent, hogy készítse el fia új
fegyverzetét. Az ének Akhilleusz pajzsának leírásával zárul.

XIX. ének

Akhilleusz isteni fegyverei birtokában összehívja a görög

vezéreket, és közli velük, hogy újra visszatér a csatába.
Agamemnón belátja vétkét, s csodálatos ajándékokkal
engeszteli ki. Szent esküvel fogadja, hogy Brisszéiszt soha
nem érintette.

A görög sereg készülődik a harcra, s a szokásokhoz híven

előtte óriási lakomát rendeznek. Akhilleusz azonban nem
vesz részt a lakomán, szíve szerint siettetné a harc kezdetét,
hogy mielőbb bosszút állhasson barátja haláláért, és amíg
gyászol, nem akar magához sem, ételt sem italt venni. Zeusz
utasítására Akhilleuszt egy madár képében Athéné táplálja az
istenek eledelével, nektárral és ambróziával.

Akhilleusz újra részt vesz a harcban. Héra ékesszólóvá teszi

Akhilleusz lovát, Xanthoszt, aki megjövendöli gazdája közeli
halálát. A hősnek azonban ez már nem jelent újdonságot.

XX. ének

A trójai síkon harcra készül a két sereg, eközben Zeusz

összehívja az isteneket. Immáron megengedi, hogy mindenki
a neki tetsző oldalon szálljon harcba, s segítse a harcosokat.

A görög sereget pártolja Pallasz Athéné, Héra, Hermész,

Héphaisztosz és Poszeidón. Árész, Aphrodité, Apollón,
Artemisz, Létó, Xanthosz segíti a trójai sereget. Miközben az
istenek egymás ellen harcolnak, Akhilleusz őrjöngve keresi
barátja gyilkosát, Hektórt. Akhilleusz közben majdnem
megöli Aieneászt, aki csak Poszeidónnak köszönheti életét.
Hektór csak Apollón és Aphrodité segítsége menti meg
Akhilleusz dárdájától, aki közben megöli testvérét,
Polüdóroszt.

XXI. ének

Akhilleusz a Xanthosz folyóig kergeti a menekülő trójaiakat.

Legtöbbjük vagy Akhilleusz kardjától hull el, vagy vízbe fúl.
Akhilleusz őrjöngésében tizenkét trójai ifjút fűz rabláncra,
hogy majd Patroklosz halotti máglyájánál öli meg őket. A
holttestekkel szennyezett folyó, a Xanthosz szembeszáll vele,
s az őrjöngő hős csak Poszeidónnak és Athénének köszönheti
életét. Héra még arra is ráveszi Héphaisztoszt, hogy pusztító
tüzével fékezze meg a Xanthoszt, aki megígéri, hogy többé
nem tör Akhilleusz ellen.

Közben az istenek is harcolnak egymással, párviadalokban

mérik össze erejüket, Athéné legyőzi Árészt és a hadisten
segítségére siető Aphroditét. Poszeidón Apollónnal küzd,
Artemiszt pedig annyira megüti Héra, hogy ő sírva menekül
apjához, Zeuszhoz. Apollón megmenti Agénort Akhilleusz
haragjától, s a görög vitézt messzire csalva, lehetővé teszi,
hogy a trójaiak Hektór kivételével bemeneküljenek a várba.

XXII. ének

Hektór az egyetlen trójai, aki kívül marad a falakon, és nem

hallgatva apja, Priamosz s anyja, Hekabé könyörgésére, kiáll
Akhilleusz ellen. Igaz, mikor szembekerül a görög félistennel,
menekülőre fogná. Zeusz gondolkodik azon, hogy megmentse
a trójai férfit, de Athéné tiltakozásának engedve, mérlegre
veti a két hős sorsát, s a döntés egyértelmű, Hektórnak meg
kell halnia.

Most már Apollón sem nyújthat segítséget Hektórnak,

Aphrodité pedig gonosz cselt űz vele. Testvére, Délibosz
alakját magára öltve állítja meg Hektór futását, majd amikor
Akhilleusz a közelébe ér, eltűnik.

Hektór tudja, hogy az összecsapásban meg kell halnia, s most

már csak azért könyörög Akhilleusznak, hogy a holttestét
adja ki. Akhilleusz ezt durván elutasítja, és megöli. A
síkságon csak Akhilleusz és Hektór volt, s most, hogy a trójai
meghalt, hirtelen megelevenedik a csatatér, s görög katonák
ütlegelik Hektór holttestét. Akhilleusz a holttestet szekere
mögé kötve hurcolja végig a csatatéren. Priamosz, Hekabé és
Andromaché a várban siratják a trójai hős pusztulását.

XXIII. ének

Akhilleusz hozzákezd Patroklosz eltemetésének

szertartásához. Állatáldozatokat mutat be a holttest mellett.
Éjszaka meglátogatja Patroklosz árnya, s arra kéri, temesse
el mielőbb, hadd leljen megnyugvást bolyongó lelke. Reggel
folytatódnak tovább a temetési előkészületek, Patroklosz
máglyáján feláldozza a tizenkét trójai ifjút, s megöli barátja
kedvenc lovát és kutyáját is. Hektór holttestét azonban nem
tudja bántani, hiszen azt az istenek védik, és éjszaka
ambróziával szórják be.

A Szelek lobbantják lángra a hatalmas máglyát, ami egy

napon át ég, majd a hamvakat egy aranyedénybe zárják, és e
mögé emelnek sírhalmot.

Akhilleusz barátja emlékére és tiszteletére óriási versenyt

hirdet, csodálatos díjakkal, ő azonban, hogy ne vegye el a
győzelmet senki elől, egyetlen számban sem indul, csak a
versenyeket irányítja.

A lovasversenyt Diomédész nyeri, Epaiosz az ökölvívást,

birkózásban nagy Aiász és Odüsszeusz, a futásban szintén az
ithakai hős diadalmaskodik.

XXIV. ének

Bár Akhilleusz bosszút állt Patroklosz gyilkosán, gyásza mit

sem enyhült. Hektór holttestét tizenkét napon, minden áldott
reggel háromszor végighurcolja a porban. Az istenek
döntenek, és Zeusz úgy határoz, hogy most már ki kell adni
Priamosznak fia holttestét. Thétiszre vár a feladat, hogy
közölje az istenek döntését fiával, Írisz pedig a zeuszi
parancsot elmondja Priamosznak. Hekabé félti férjét
elengedni a veszélyes útra, de a király, Priamosz
hajthatatlan, s értékes ajándékokkal elindul fia holttestéért.
Hermész siet álruhában az agg király segítségére, s álmot hint
a görög őrök szemére, így Priamosz észrevétlen tud eljutni,
egészen Akhilleusz sátráig.

A fiát gyászoló apa meghatja a görög hőst, elfogadja a

váltságdíjat, és kiadja Priamosznak fia holttestét.
Előkészítteti Hektór holttestét az elszállításra, s közben
megvendégeli Priamoszt, szállást nyittat neki éjszakára, s
elbeszélgetnek sorsról s a háborúról.

Hermész éjszaka felébreszti a királyt, s az éj leple alatt

hazasegíti, ahol hozzálát fia temetésének előkészítéséhez. Ez
tíz napot vesz igénybe, majd a máglyán elhamvadt Hektór
földi maradványait aranyládába zárják, és sírhalmot emelnek
fölé.

Odüsszeia

Terjedelme: 12 100 hexameter

Tagolása: 24 ének

Nyelve: ión dialektus

Mivel ennek az eposznak a szerkezete bonyolultabb, ezért

talán nem árt a szerkezetét áttekinteni.

I-IV. ének - Télemakhia /jelen/

V-VIII. ének - Odüsszeusz eljut a phaiákok földjére /jelen/

IX-XII. ének - Odüsszeusz elmeséli kalandjait /múlt/

XIII-XXIII. ének- Odüsszeusz Ithakában /jelen/

XXIV. ének - Békekötés /jelen/

A mű története negyven nap alatt játszódik.

I. ének

A háború után, azok a harcosok, akik túlélték Trója ostromát,

már mind hazatértek otthonukba, kivéve a görög hőst,
Odüsszeuszt. Az istenek gyűlésén Athéné javasolja, hogy
Odüsszeusz térjen haza. Ezzel az istenek egyetértenek.
Odüsszeusz ellensége, Poszeidón nincs jelen. Két hírnök indul
útnak, Hermész Ogügié szigetére, Kalüpszó nimfához, nála
van ugyanis Odüsszeusz, és elmondja a nimfának az istenek
döntését.

Eközben Athéné Ithakába, Odüsszeusz otthonába megy, ahol

Mentész alakjában azt tanácsolja a már felnőtt
Télemakhosznak, Odüsszeusz fiának, hogy ne tűrje tovább a
kérők viselkedését. Menjen el Püloszba, Nesztórhoz, és
Menelaoszhoz Spártába, érdeklődjön apja felől.

II. ének

Télemakhosz összehívja Ithaka népét, és Athéné segítségével

ékesszóló beszédet mond. Arra kéri a kérőket, hogy ne
pusztítsák többé a király vagyonát, hiszen elég baj népének,
hogy odaveszett.

Antinoosz, az egyik kérő válaszol, Pénelopét, Odüsszeusz

feleségét okolja hosszúra nyúlt vendégeskedésükért. Hiszen
az asszony már négy éve nem tud dönteni a kérők közül.
Először hitegette őket, hogy csak akkor választhat közülük,
ha elkészül Láertész szemfödőjével. De kiderült turpissága:
amit nappal szőtt, éjjel lefejtette.

Télemakhosz nem törődve a kérők gúnyolódásával, az éj leple

alatt útnak indul. Athéné istennő Mentész, majd Mentór
alakjában mindenben segíti az ifjút.

III. ének

Télemakhosz megérkezik Püloszba, Nesztórhoz. Nesztór

elmondja Télemakhosznak, amit tud az apjáról. Odüsszeusz
és Menelaosz együtt indultak el, de Tendosznál elváltak
útjaik, az apja visszatért Trójába, az áldozatot bemutató
Agamemnónhoz, Menelaoszra pedig majd nyolc évig tartó
vándorlás várt. Azt javasolja Télemakhosznak, hogy keresse
fel Menelaoszt, és tőle tudakozódjon az apja felől.

Az éjszakát, elfogadva Nesztór meghívását, annak házában

töltik, Athéné az éjszaka alatt madár alakjában távozik.
Reggel Télemakhosz, Nesztór fiával, Peiszisztratosszal
Spártába indul.

IV. ének

Télemakhosz Spártában megtudja a számára legfontosabbat,

hogy apja Ogügié szigetén Kalüpszó nimfánál van. Ezen kívül
történeteket mesélnek neki apja hősiességéről, s arról, hogy
eszével és furfangosságával hogyan mentette meg a görög
sereget.
Eközben Ithakában a kérők észrevették Télemakhosz
távozását, s azt tervezik, hogy megakadályozzák
visszatérését; csapdát állítanak.

V. ének

Az istenek gyűlésén ismét szóba kerül Odüsszeusz sorsa.

Hermész újra felkeresi Kalüpszót, aki kelletlenül bár, de
engedelmeskedik az isteni parancsnak. Ő viszi a hazatérés
hírét a parton honvágytól síró Odüsszeusznak. Odüsszeusz a
nimfa tanácsaival ellátva kezd hozzá a tutajépítéshez, majd
elhagyja a szigetet.

Tizenhét napig nyugodtan hajózik, ám ekkorra visszatér

birodalmába Poszeidón, és éktelen haragra gerjed, amikor
meglátja, hogy az istenek haza akarják segíteni legfőbb
ellenségét. Odüsszeusz tutajára pusztító vihart zúdít az isten,
a tutaja összetörik. Két napig hánykolódik a vízen, mire
partot ér, ahol már csak annyi ereje van, hogy két fa között
elrejtőzzön. Majd Athéné álmot bocsát a szemére.

VI. ének

Megismerjük a phaiákok történetét, ez az a nép, melynek

országa partján fekszik a "sokattűrt" hős. Athéné
közreműködésével a királylány felfedezi a parton fekvő férfit.

Felöltöztetik és Athéné különleges szépségűvé teszi, így

Nauszikaá rögtön beleszeret, és meghívja vendégségbe, apja
palotájába.

VII. ének

Athéné ködbe burkolja Odüsszeuszt, hogy ne akadályozza

senki a palotába jutását.

Láthatatlanul lép be a trónterembe, ahol egyenesen a

királynő, Árété elé járul, és a lábához borul. Alkinoosz, a
király, a vendéglátás szabályai szerint fogadja, majd
meghívja lakomájukra. A király csodálattal tekint
Odüsszeuszra, és felajánlja neki lánya kezét, anélkül hogy a
hős felfedné kilétét.

VIII. ének

Lakomán vesznek részt a phaiák előkelők, ahol versenyeket is

rendeznek. Odüsszeusz nem akar részt venni a viadalon, de
mikor egy ifjú kigúnyolja, mindenkinél messzebbre hajítja
dárdáját, s most már minden versenyszámban elindulna.

Démodénész, az énekes a trójai háborúról mesél, amelyet

Odüsszeusz könnyezve hallgat. Amikor az énekes a trójai faló
történetét mondja el, Alkinoosz, a király nyíltan felteszi neki
a kérdést: ki ő?

IX. ének

Miután Odüsszeusz megdicséri az énekest, felfedi a kilétét.

És elkezdi mesélni, hogy a trójai háború befejeztével milyen
kalandokat élt át vándorútján; és hogy vesztette el társait.

1. kalandja: A küklopsz-történet

Ilion alól a harcosokat a szél először a kikónokhoz vitte.

Feldúlják földjüket, sokakat elveszejtenek közülük, de a
küzdelemben Odüsszeusznak is több társa meghal. Miután
elhagyják a kikónok földjét, hajójuk viharba kerül, és kilenc
napig hányódnak a tengeren, végül a lótuszevők földjén érnek
partot. Odüsszeusz társai közül, akik ettek a mézédes
termésből, az elfelejtették otthonukat, soha nem akartak
többé hazatérni erről a földről, így Odüsszeusz azokat a
társait, akik ettek a lótuszból, erővel vezette a hajóra. A
lótuszevők földjéről a dölyfös küklopsz-nép mezejére ért a
hajójuk. Ezen a földön minden megterem szántás és vetés
nélkül, az emberek barlangokban laknak, nincs megszentelt
törvényük. Odüsszeusz tizenkét társával indult el körülnézni.
Találnak egy nagy barlangot, a barlang belsejében egy szép
nyáj szunnyadozott. Bár a társai azt tanácsolják a leleményes
hősnek, hogy vigyenek el néhány bárányt, és a barlangban
talált sajtot, Odüsszeusz azonban nem fogadta el társai
tanácsát, ő meg akarta várni a barlang gazdáját. Este tért
haza a barlang lakója, az óriási erejű Polüphémosz, aki súlyos
szálfákat hozott haza. Egy hatalmas kővel elzárja a barlang
bejáratát, Odüsszeusz udvarias szavait figyelemre sem
méltatta, nem törődött a vendégjoggal, sőt két társát
felkapta, s megette őket. Odüsszeusz kitalálja, hogy hogyan
szabadulhatnának meg az óriástól. Polüphémoszt édes, nehéz
borral leitatja, s azt mondja, az ő neve: Senkise. Majd
életben maradt társai segítségével, egy megtüzesített
szálfával kiszúrja az óriás egyetlen szemét. Amikor
üvöltésére küklopsz társai a segítségére sietnek, s
kérdésükre, hogy ki tette ezt vele, Odüsszeusz leleményes
ötletének köszönhetően, azt válaszolja: "Senkise". Odüsszeusz
később felfedi az óriás előtt igazi nevét, mikor menekülnének
földjéről, s Polüphémosz óriási köveket hajigálva hajójukra,
próbálja megállítani őket. Polüphémosz apjához,
Poszeidónhoz megy, és bosszúból azt kéri a tengeristentől,
hogy álljon bosszút Odüsszeuszon.

"Hallj, te Poszeidón, földtartó, kékhajú isten,

hogyha fiad vagyok és igazán, s azt vallod, apám vagy,

add, hogy a várdúló Odüsszeusz haza már sose jusson,

Láertész fia ő, Ithakában lakja lakását.

S hogyha végzete az, hogy lássa szeretteit ismét,

s jólépült házába kerüljön, az otthoni földre,

hát legalább bajosan, későn és társai nélkül,

mások bárkáján egy, s otthon bajra találjon."

/IX. 505-538/

X. ének

2. kaland. Aiolosz szigete

Odüsszeusz és társai a küklopszok földje után Aiolosznak, a

szelek istenének a szigetére érnek, ahol egy hónapig
vendégeskednek. Búcsúzóul Aiolosz kilenc bőrtömlőt ad át
Odüsszeusznak, melybe a viharokat zárta a király, társai
azonban, amíg Odüsszeusz alszik, kinyitják a bőrtömlőt, mert
azt hiszik, kincset rejteget előlük. A tömlőből kiszabadult
gonosz viharok, bár már majdnem elérték úti céljukat, újra
visszasodorják hajójukat.

3. kaland. Laisztrügónok szigete

Hatnapi hajózás után a laisztrügónok szigetén érnek partot.

Itt emberevő óriások élnek, akik felfalják a két hajóst, akit
Odüsszeusz küldött a partra, körülnézni. Az óriások a
menekülőket kővel hajigálják, egyedül Odüsszeusz hajója
menekül meg, társai mind életüket vesztik.

4. kaland. Aiaé szigete

A sziget Kirké nimfa lakóhelye. "Széphajú" Kirké a házába

lépőket disznóvá változtatja, Odüsszeusz csak azért kerüli el
ezt a sorsot, mert Hermész tanácsokkal segíti. Az isten
segítségével Odüsszeusznak sikerül a nimfa eszén túljárnia,
míg disznóvá változtatott társait is sikerül a varázslattól
megszabadítania. A nimfánál egy évig maradnak, Kirké útra
kelésük előtt elmondja Odüsszeusznak, hogy mielőtt
hazatérne, még az Alvilágba is kell látogatniuk.

XI. ének

5. kaland. Neküia - Alvilág járás

Az Alvilágban egy juhot kell áldozniuk, és ennek kifolyt
vérére jönnek a holtak lelkei.

Az Alvilágban először Elpenórral, a Kirkénél meghalt társával

találkozik Odüsszeusz, aki arra kéri, adják meg testének a
végtisztességet. Találkozik Teiresziásszal, a vak jóssal, aki
megmagyarázza neki a múltat, és felvillantja előtte a jövőt:

"Édes, könnyű utat keresel haza, fényes Odüsszeusz,

csakhogy az isten szörnyűvé teszi; mert sose hinném,

hogy te kijátszod a Földrázót, aki megdühödött rád

szörnyen, amiért szeretett fiúsarját megvakítottad.

S tán így is hazaértek azért, keseregve, bajok közt,

csak lelkedre vigyázz, fékezd meg a társaidét is,

rögtön amint odaérkeztek remekívű hajóval

Thirnakié szigetére, kifutva a kékszínű vízből,

és legelő tehenekre találtok, nagyszérű nyájra,

Hélioszéra, ki mindent lát és hall a világon.

Hogyha az állatokat nem bántod, utadra ügyelsz csak,

akkor tán hazaértek, bár keseregve, bajok közt.

Hogyha pedig bántod, veszedelmet jósolok akkor,

embereidnek s bárkádnak; te magad ha megélsz is,

későn érsz s bajosan haza, társad mind odavesztve

mások bárkáján, s palotádban bajra találsz majd:

dölyfös férfiseregre, amely vagyonod felemészti;

isteni hitvesedet kérik mind, kincset ajánlva.

Csakhogy erőszakukért bosszút állsz majd hazatérve;

s hogyha megölted a kérőket palotádnak ölében,

csellel akár, vagy szemtől szembe velük, hegyes érccel,

végy egy jó faragott evezőt válladra, bolyongjál,

míg olyanokhoz nem jutsz, kik tengert sose láttak,

s ételüket sem eszik megsózva tengeri sóval:

és sohasem láttak pirosarcú fürge hajókat,

sem könnyű evezőt, mely szárnya a fürge hajónak.

Íme, világos jelt mondok, nem véted el akkor.

Majd amidőn egy más vándor jő szembe veled s szól:

magszóró a lapát, mit fényes válladon őrzöl,

akkor a jó evezőt szúrd nyomban a földbe, Poszeidón

istennek pedig ott áldozz remek áldozatokkal,

vágj le bikát és kost, és kant, mely hágja az emsét,

aztán menj haza és ott áldozz szent hekatombát

tágterű égbe lakó örökéletű isteneinknek,

mindnek sorban. A tengerről jő majd a halálod,

gyöngéden közelit hozzád, és könnyű öregség

végén sújt csak rád, amidőn körülötted a néped

boldogan él. Ezt mondom néked igaz szavaimmal."

/XI. 100-137./

XII: ének

Az Alvilág-járás után a hősök újra Kirkéhez térnek vissza.

Kirké elmondja a "sokattűrt" hősnek, hogy útja során még
milyen nehézségek várnak rá és társaira.

"Hát ezek így mind megtörténtek; most idehallgass,

mit mondok én... noha majd maga isten is int rá.

Szirénekhez fogsz legelőször elérni: az összes

embert mind elbűvölik ők, ki elér közelükbe.

És aki esztelenül közeleg s meghallja a szirén-

zengzeteket, felesége s az apró gyermekek otthon

azt többé sosem üdvözlik, neki már nem örülnek,

mert csengőszavú dallal a két Szírén megigézi...

ülnek a réten ezek, s körülöttük az emberi csontok

nagy sokasága hevet, rothad, zsugorodnak a bőrök.

Húzz el ezek mellett, s a fülét jól tömd be viasszal

minden társadnak, nehogy egy is hallja... puhítsd meg

mézédes viaszod... de te hallgasd meg, ha kívánod.

Kössék ők a kezed meg a lábad a fürge hajónak

árboca talpához, s a kötélzet rátekeredjék,

hogy, gyönyörödre, a két Szírén hangjára figyelhess.

És ha esengesz a társakhoz, ha parancsot is adsz,

hogy oldjanak el - csak kössenek ők oda több kötelékkel.

Hogyha pedig szigetük mellett tovahúztak a társak,

azt az utat már véges-végig, amelyre utána

lépsz nem mondhatom én meg, mert arról te magad fogsz

dönteni lelkedben: de kimondom, hogy mi a két út.

Errefelé meredek sziklák peremére csapódik

kékszemű Amphitríté nagy hulláma zubogva;

tudd: ezeket Bolygó Szikláknak hívja a boldog

isten mind. S a madár sem szállhat el arra nyugodtan

még a galambok sem, ha röpülnek az ambrosziával

Zeuszhoz, mert őket sima szikla ragadja magához

folyton, s Zeusz atya küld újat, pótolni a számuk.

Onnan még sohasem szabadult meg bárka, ha arra

tévedt, ám a hajó fáit s tetemét a hajósnak

mind tovahordja a vészeli láng viharával a hullám.

Tengerjáró gálya csak egy ment arra keresztül:

elhírhedt Argó, Aitésztől hazatartó.

És a hatalmas szirten még ez is összetörik tán,

ám Héra átvitte, mivel kedvelte Iászont.

Másik irányban két nagy szirt van: a tágterű égbe

ér föl az egyik csúcsa, körötte a kékszínű felhő

terjeng egyre, sosem megy odébb, sose jár ama csúcson

fényes tiszta idő, sem a nyár, sem az ősz közeledtén.

Rá soha nem hághat, le se szállhat a földi halandó

róla, ha húsz keze volna akár, húsz lába is egynek:

mert oly sima, mikéntha csiszolták volna, a szikla.

És közepén barlang tátong sűrű ködbe takartan,

szája nyugat felé nyílik, a mélye leér Ereboszba.

Menjetek arra a bárkátokkal, fényes Odüsszeusz.

Öblös bárka felől kitűnő nyilazó ha kilőné

messze nyilát, az üreg szájáig a nyíl sosem érne.

Benne a szörnyen ugatva üvöltő Szkülla tanyázik.

Éles a hangja, akárcsak a most született kutyakölykök

hangja, de ő maga roppant szörny; nem örülne, ki látná

őt, még isten sem, közelébe ha érne az útján.

Lába tizenkettő, levegőben leng valamennyi,

hat hosszú nyaka van, mindegyiken egy riadalmas

fej nőtt, és a fejekből három sor foga rémít,

sűrű, tömött agyarak, tele éjszínű szörnyű halállal.

Teste pedig bent áll, derekáig, az öblös üregben,

csakhogy a rémes nyílásból a fejek kihajolnak.

S ő ott szikláját körültapogatva halászgat

delphint, tenger ebét, de nagyobb viziszörnyet is olykor,

melyből rengeteget táplál zajos Amphitríté.

És nem tud dicsekedni hajós soha, hogy tovasiklott

sértetlen mellette: de hat feje húz ki hat embert

mindig hirtelenül a sötétkékorrú hajóból.

Látsz ott egy másik, nem olyan nagy szirtet, Odüsszeusz.

Nem nagy a távolság köztük, nyilad is beröpülné.

Rajta magas fügefát láthatsz, sürűlombút; alatta

szívja magába a szörnyű Kharübdisz az éjszínű tengert.

Háromszor kiereszti naponta, de újra beszívja

rémesen; arra, mikor szürcsöl, te nehogy közeledjél:

mert sose tudna a Földrázó se kihúzni a bajból.

Inkább Szkülla felé igyekezz a hajóddal, evezz el

gyorsan a szirtje alatt, mert többhasznú, ha a bárkán

hat társat gyászolsz majd, mind együtt valamennyit."(...)

/XII. 37-111./

Odüsszeusz azt kérdezi a nimfától, hogy tudna úgy

megmenekülni a Kharübdisz elől, hogy egyben társait is meg
tudná menteni, ha rájuk törne Szkülla. Odüsszeusz kérdésére
az isteni asszony így felelt:

"Jaj, te merész, neked itt is a harcra s a fáradalomra van

gondod:

sose térsz ki haláltalan isten elől sem?

Hisz nem enyésző ő, de sosemmúló veszedelmed,

szörnyű, dühös, kínzó, aki ellen védekezés nincs;

ellen törni se jó; menekülni előle a legjobb.

Hogyha te fegyverkezve a szirtje alatt elidőzöl,

rettenetes fejeit, félek, majd újra kidugja,

és ugyanannyi barátodat újra magához orozza.

Csak sebesen húzz el mellette, kiáltva Kratáiszt,

anyja nevét, aki szülte, bajára a földilakóknak.

Az megfékezi majd, nehogy újra terád támadjon.

Thrínakié szigetére kerülsz most: Éeliosznak

nagy csordája legel földjén és nagyszerű nyája;

hét a tehéncsorda s hét nyája van ott a juhoknak;

ötven az állat mindegyikben. Nincs születésük,

nincs elmúlásuk, s istennők őrzik őket:

Lampetié s Phaetúsza, a két gyönyörűhajú nimfa,

Eeliosz Hüperiónnak kit a nimfa, Neaira

szült. S hogy fölnevelé a leányokat anyjuk, az úrnő,

távoli Thrínaikéra vezette, vigyázni az apjuk

csámpás csordáját, képzelni a nyája nyomában.

Nem bántván ezeket ha vigyázol visszautadra,

akkor igen, hazaértek, bár keseregve, bajok közt.

Hogyha pedig bántod, veszedelmet jósolok akkor

embereidnek s bárkádnak; te magad ha megélsz is,

társaid elvesztvén, haza későn kínok után érsz."

/XII. 117-141./

Kirké miután tanácsokkal látta el Odüsszeuszt, jó szelet is

küld számukra, és így bocsátja útjára a "sokattűrt" hőst.
Odüsszeusz pedig elmondja társainak, milyen veszélyekre
figyelmeztette őt a nimfa.

6. kaland. A szirének

Kirké jóslatának megfelelően az utazók először a szirének

szigetét érik el. Odüsszeusz a nimfa szavaiból már tudja,
hogy mily veszélyt rejt a sziget a hajósok számára. Aki
meghallja a "szirénzengzeteket", az elfelejti otthonát,
családját, nem törődik semmivel. Odüsszeusz a nimfa
tanácsát mindenben megfogadja, társai fülét viasszal tömi
be, hogy ne hallják az igéző éneket. Ő azonban, mivel
kíváncsi a mézédes énekre, a nimfa tanácsát követve,
társaival az árbochoz kötözteti magát.

7. kaland. Szkülla, az emberevő szörny hat társát ragadja el

A szirének szigete után nagy zúgást hallanak. Odüsszeusz

hajója Szküllához és Kharübdiszhez közeledik. Szkülla, a
tengeri szörny egy barlangban él. Eddig egyetlen hajó sem
tudott sértetlenül elhaladni mellette, mert a szörny hat feje
egyszerre hat embert ránt a mélybe a hajóról. Odüsszeusz is
elveszti hat társát, de ismét követi a nimfa tanácsait, így
sikerül megmenekülnie.

8. kaland. A társak mohósága újabb kalandba sodora őket.

Thrínakié szigetére érnek, ahol Héliosz napisten nagyszerű
nyája, és nagy csordája legel. Odüsszeusz nem felejti el
Teiresziász és Kirké szavait, és óva inti társait, nehogy akár
egy állatot is megöljenek, hiszen az a végüket jelentené.
Azonban mikor elfogy a hajón levő élelmük, és társai a
betevőt csak halászat, vadászat útján tudják megszerezni, és
ez nem csillapítja éhségüket, Eurülokhosz felbiztatja társait,
hogy a napisten legszebb marháját áldozzák fel. Majd ha
hazaérnek, otthon szentélyt emelnek a napistennek, és drága
ajándékokkal engesztelik ki. A társak megfogadják
Eurülokhosz szavait, amíg Odüsszeusz az istenekhez jó szélért
imádkoznak, a kapzsi társak a legszebb marhát levágják és
nyársra húzzák. Lampertié tudatja a napistennel, hogy mi
történt a szigeten. A megdühödött isten Zeuszhoz megy, hogy
bosszút kérjen a rajta esett sérelmen. Ha Zeusz a rajta esett
sérelmet nem bünteti meg kellőképpen, lemegy Hádészhoz az
Alvilágba, és fényét ezentúl csak a holtaknak adja. Zeusz e
szavakkal nyugtatta meg a mérges napistent:

"Éliosz, te a fényedet add csak az égilakóknak és a

halandóknak, kik a termő földeken élnek; én ragyogó
villámmal sújtom majd a hajójuk

és darabokra töröm, közepében a borszínű árnak." /XII. 38G-

389./

Odüsszeusz minden társát elvesztette, a viharból egyedül ő

menekült meg, akit a hullám Ogügié szigetére vetett, és hét
évet töltött Kalüpszó nimfánál.

XIII. ének

Odüsszeuszt a phaiákok kincsekkel megrakodva viszik vissza

Ithakába. Kirakják a kincsekkel a partra, ahol a hős rögtön
elalszik. Amikor felébred, nem ismeri fel Ithaka tájait, és
bizalmatlan Athénével szemben is. Athéné elmondja, hogy
hazaért, és elmeséli, mire számíthat otthonában, majd
figyelmezteti, legyen nagyon óvatos. Athéné elrejti a
phaiákoktól kapott kincseket, és koldussá változtatja a
vándort, hogy ne ismerjék fel. Azt tanácsolja a trójai hősnek,
hogy hűséges kondásánál várja meg, míg fiát ő hazahívja
Spártából.

XIV. ének

Odüsszeusz meglátogatja kondását, Eumaioszt. A hűséges

kondás miután megmenti Odüsszeuszt a rá támadó kutyáktól,
asztalához ülteti, és bőkezűen vendégül látja. Odüsszeusz
egy rendezett gazdaságot talál otthonában. A kondás
természetesen nem ismeri fel gazdáját, és elkeseredetten
panaszkodik, hogy a kérők pusztítják Odüsszeusz vagyonát.
Elkeseredett hangon szól a királyról, nem érti a hosszúra
nyúlt távollét okát, meggyőződése, hogy Ithaka királya már
halott. Odüsszeusz vigasztalni próbálja, és megjósolja neki a
visszatérő király bosszúját, de Eumaiosz már nem hisz neki. A
kondás kérdésére, hogy ki is ő, Odüsszeusz egy újabb
történettel válaszol. Eumaiosz bár nem hiszi a koldus különös
meséjét, éjszakára is vendégül látja, sőt még ruháját is
ráteríti a hideg ellen.

XV. ének

Athéné felkelti álmában Télemakhoszt, figyelmezteti, hogy

haza kell térnie. Ellátja jó tanácsokkal is; kerülő úton
menjen, és először a kondás házába térjen be, anyját csak
hírnök útján értesítse hazatértéről. Menelaosz és Helené illő
búcsút vesznek az ifjútól, és ajándékokkal bocsátják útra,
ahova Nesztór fia is elkíséri.

Eközben Odüsszeusz újabb próbának veti alá a kondást, hogy

valóban megbízhat-e benne. Miután megbizonyosodik a
pásztor hűségéről, arra kéri, hogy mesélje el, mi történt a
szüleivel. Télemakhosz hazaérkezik, társait előreküldi a
palotába, miközben ő Eumaiosz házába siet.

XVI. ének

A kondás boldogan fogadja a hazaérkező ifjút. Télemakhosz

is rögtön anyja felől tudakozódik a kondástól. Bemutatja
egymásnak az ifjút és a koldust, és elmondja ifjú királyának,
mit tud vendégéről. Athéné utasítására Odüsszeusz felfedi
kilétét a fia előtt, és sikerül eloszlatnia annak kétségeit.
Beszámolnak egymásnak a legfontosabb eseményekről.
Odüsszeusz megtudja, hogy 108 kérő van a palotában, s
rajtuk kívül még ott van két szolga, és Medón, a dalnok is. A
hős harcost csak az vigasztalja, hogy Athéné és Zeusz őket
segíti. A király kitanítja a fiát, hogy hogyan óvja meg életét a
kérőktől, és szerezze meg fegyverüket. A kérők is értesülnek
arról, hogy Télemakhosz visszatért Ithakába, dühösek, hogy
nem sikerült a tervük, s még mindig életben van.
Elhatározzák, hogy most megölik. Legfőbb hangadójuk
Antinoosz. Estére Odüsszeusz visszatér a kondás kunyhójába,
újra koldus képében.

XVII. ének

Télemakhosz elindul a palotába, de előtte még megkéri a

kondást, hogy vigye el a koldust a városba. Télemakhosz a
palotában találkozik a dajkájával és az anyjával. Pénelopé
próbálja faggatni a fiát, hogy mi történt vele az úton, de ő
csak a kérőknek rendezett lakomával akar foglalkozni.
Télemakhosz a barátai között mondja el, hogy mit tudott
meg Menelaosztól, hogy apját utoljára Kalüpszó nimfa
fogságában látták. Miközben a kérők a palotában
szórakoznak, Odüsszeusz is oda igyekszik a kondással.
Útközben egy durva kecskepásztor rátámad a leleményes
hősre, sőt még bele is rúg. Mikor Odüsszeusz megérkezik a
palotába, kutyája, Argosz felismeri, de az izgalomba
belepusztul. Miután Odüsszeusz megérkezik a palotába,
élelmet kér a kérőktől. Antinoosz az egyeden, aki nem ad
neki, kigúnyolja, sőt, csontot vág hozzá. Ezen már a többi
kérő is mélységesen felháborodik, hisz ez durva sértés, a
koldus egy álruhás isten is lehet. Pénelopé elhívja magához a
koldust. Odüsszeusz a kondással üzen, hogy majd a lakoma
végeztével, a tűznél keresi fel őt.
XVIII. ének

A lakomán részt vesz még egy koldus, Írosz, akivel

Odüsszeusz megküzd. Antinoosz ugyanis azt találta ki,
amelyik koldus győz, az részt vehet a lakomán. Aphrodité
újra segíti a csavaros eszű hőst. Odüsszeusz legyőzi Íroszt,
kivonszolja a palota elé, ahol a kérők elismerik győzelmét.
Odüsszeusz megbékélne a kérőkkel, és bántatlanul
hazaküldené őket, de szavait senki se veszi komolyan. Közben
megjelenik Pénelopé, akit az istennő megszépített álmában,
és a kérők meglepve nézik, s egyikük, Eurümakhosz udvarolni
kezd neki. Miközben a kérők részegen mulatnak, az egyik
szolgálólány sértegetni kezdi Odüsszeuszt. Az egyik kérő,
Eurümakhosz, aki a szolgálólány, Melanthó szeretője, egy
zsámollyal akarja megdobni a koldust, ő azonban elhajol, így
a zsámoly Amphinomoszt, a bortöltögetőt találja el.

XIX. ének

Odüsszeusz utasítására fia elrejti a kérők fegyverét, hogy a

szükséges időben védtelenek legyenek. A hazatért vándor
pedig ígéretéhez híven felkeresi Pénelopét a tűz mellett, és
elbeszélgetnek. Pénelopé elmeséli a koldusnak, hogy sikerült
kijátszania a kérőket, de gonosz szolgálói lebuktatták, így
már nem halogathatja tovább a férjhez menést. Pénelopé
azon kérdésére, hogy ki ő, a krétai Aithónnak mondja magát,
aki vendégül látta a Trójába tartó királyt. A koldus azzal
vigasztalja az asszonyt, hogy férje még ebben az évben
hazatér. Pénelopé szeretné megvendégelni a koldust, de ő
csak a lábmosást fogadja el, azt is csak akkor, ha a dajka
végzi el. A dajka elmondja Odüsszeusz névadásának
történetét; Pénelopé atyja adta ezt a nevet neki.
Odüsszeusz, vagyis aki ellen megharagudnak. Dajka elmeséli,
hogy Odüsszeusz egyszer egy vadkanvadászaton megsérült a
lábán. A lábmosás közben a dajka felismeri a sebről
Odüsszeuszt. Athéné megakadályozza, hogy Pénelopé is
felismerje Odüsszeuszt, a hős pedig azt, hogy a dajka öröme
ne árulja el.

A lábmosás után újra a tűz mellé ül a vándor, ekkor Pénelopé

elmondja neki álmát, amit Odüsszeusz megfejt. Pénelopét
azonban a reménykeltő álomfejtés sem nyugtatja meg, ezért
másnapra meghirdeti a kérőknek a nyíllövő versenyt. Annak
lesz a felesége, aki fel tudja ajzani Odüsszeusz íját, és a
nyílvesszőt át tudja lőni tizenkét fejsze fokán.

XX. ének

Odüsszeusz, ahogy látja a vég nélküli mulatozást a

palotájában, egyre haragosabb lesz. Athéné megnyugtatja,
hogy az ő segítségére mindig számíthat, de Odüsszeusz
Zeusztól is megerősítő csodajeleket kér, hogy biztos legyen
benne, eljött a bosszú ideje. A kérők készülnek az újabb
lakomára, mulatoznak, van, aki Télemakhosz megölését
javasolja. Télemakhosz meghívja a koldust is, akit a kérők
durván sértegetnek, sőt bántalmaznak. Az egyik kérő újra
felveti Pénelopé férjhezmenetelét, Télemakhosz válasza után
Athéné a kérőket abbahagyhatatlan nevetésre kényszeríti. Ez
a végeérhetetlen nevetés már előrevetíti a szörnyű véget, ezt
Theoklümenosz, a jós is megerősíti, a kérők azonban nem
törődnek a figyelmeztető szavakkal. A jós távozása után sem
hagynak fel a kérők Télemakhosz kigúnyolásával, sőt
megfenyegetik, hogy koldus barátjával együtt eladják
rabszolgának.

XXI. ének

Pénelopé megrendezi az Athéné istennő által sugallt

íjversenyt. Odüsszeusz egykoron kapott egy íjat Iphiosztól,
aki ezt az íjat fel tudja ajzani és a nyílvesszőt át tudja
tizenkét fejsze fokán lőni, azé lesz Pénelopé keze. A kérők
fennhangon azt mondják, ez lehetetlen feladat, de titokban
mindegyik a saját sikerében bízik. Télemakhosz megpróbálja,
háromszor sikertelenül, negyedszer talán végre tudná hajtani
a feladatot, de ekkor épp a koldus intésére átadja a feladat
teljesítésének lehetőségét a kérőknek. Odüsszeusz ekkor két
régi szolgájának, a kondásnak, és a csordásnak megmutatja
régi sebhelyét, így felfedi előttük kilétét. Elmondja nekik
bosszútervét, és a szolgák mindenben segítik visszatért
királyukat, és együtt térnek vissza a kérők közé.

Egyetlen kérőnek sem sikerült a feladat végrehajtása.

Odüsszeusz azt kéri, hadd tehessen ő is egy próbát, a kérők
azonban kigúnyolják. Pénelopé próbálja megnyugtatni őket,
hogy ha sikerülne is, egy koldusnak akkor sem lenne a
felesége. A kérőket azonban nem nyugtatják meg az asszony
szavai, féltik a hírnevüket, hogy mi lenne, ha kitudódna, hogy
egy koldus legyőzte őket. Odüsszeusz nagy nehezen hozzájut
a fegyverhez, felajzza, mialatt segítői bezárják a teremajtót,
hogy a kérők ne menekülhessenek el. A sikeres próbatétel
után Odüsszeusz Télemakhosszal együtt elkezdik, a kérők
elleni harcot.

XXII. ének

Odüsszeusz elsőként a legmegátalkodottabb kérőt, Antinooszt

öli meg. A kérőkön rettenetes félelem lesz úrrá, amikor
Odüsszeusz felfedi előttük kilétét. Arra kérik, elégedjen meg
Antinoosz megölésével, s a többieket engedje szabadon.
Odüsszeuszt azonban nem lehet visszatartani.
Télemakhosszal és két társával szállnak szembe a
fegyvereiktől megfosztott kérőkkel. A fegyvereket azonban
fia nem zárta el, így egy áruló pásztor, Melantheusz fegyvert
visz a kérőknek. Athéné Mentor alakjában segít
Odüsszeuszéknak, hogy győzni tudjanak a túlerőben lévő
kérők ellen.

Télemakhosz könnyebben megsebesül, de így is sikerül

győzniük. Odüsszeusz fia kérésére megkegyelmez
Phémiosznak és Medónnak. Eurükleia, a dajka megnevezi
azokat a szolgálókat, akik elárulták Pénelopét, vagy a
kérőkkel szerelmi kapcsolatuk volt. A dajka tizenkét leányt
nevez meg, akiket Télemakhosz felakasztat. Melantheuszt, az
árulót, aki segített a kérőknek, megcsonkítják. A dajka
elindul Pénelopéhoz, hogy elmondja, mi történt. XXIII. ének

Pénelopé semmit nem tud arról, mi történt, így amikor a

dajka elmondja neki, hogy hős férje hazatért és leszámolt a
kérőkkel, el sem akarja hinni. Azt hiszi, az istenek elvették a
dajka eszét. Isteni beavatkozásnak véli a kérők megölését, a
régi sebhelynek sem tud hinni. Csak akkor fogadja el, hogy
Odüsszeusz hazatért, amikor egy olyan kérdésre tud
válaszolni, amit csak a férje ismerhet. Mikor bebizonyosodik,
hogy valóban a férje tért haza, Pénelopé sírva borul a
keblére. Athéné hosszúra nyújtja az éjszakát, hogy a
szerelmesek nyugodtan együtt lehessenek. Odüsszeusz
elmeséli összes kalandját Pénelopénak. Reggel a trójai hős
újra útnak indul, apját, Láertészt akarja meglátogatni,
feleségének pedig megparancsolja, hogy zárkózzon be,
nehogy a kérők rokonai bosszút álljanak rajta.

XXIV. ének

A holt kérők lelkét Hermész vezeti az Alvilágba, a holtak

közé. Itt Akhilleusz, Agamemnón, az Iliász halott hősei a
kérőktől tudják meg, mi történt Ithakában. Eközben
Odüsszeusz megérkezik apjához, Láertészhez. Először azt
mondja, ő öt ével korábban látta vendégül Odüsszeuszt.
Láertész amikor ezt meghallja, kétségbeesett zokogásban tör
ki, s végleg elveszettnek hiszi fiát. Odüsszeusz csak ekkor
fedi fel magát apja előtt. S hogy szavainak nyomatékot
adjon, nemcsak régi sebhelyét mutatja meg, de felsorolja
azokat a fákat is, amelyeket egykor apja neki ígért. Láertész
boldog, hogy fia hazatért, csak a kérők rokonainak
bosszújától tart. A boldogságot csak a kérők rokonainak
bosszújától való félelem árnyékolja be. A rokonokhoz már
eljutott a kérők halálhíre, s Ithakában gyülekeznek, hogy
bosszút álljanak halálukon, s eltemessék szeretteiket. Nem
hallgatnak a dalnok szavaira, aki arra figyelmezteti őket,
hogy az isteni akarat teljesedett be. Elhatározzák, hogy
megkeresik Odüsszeuszt, és bosszút állnak. Megérkeznek
Odüsszeusz apjának a házához, ahol a hős és kis serege
fogadja őket, és elkezdődik a harc.

Athéné továbbra is segíti a trójai hőst, megöli a bosszúra

buzdító Eupeithészt, míg kis serege a többiekkel veszi fel a
küzdelmet. Ám ekkor Athéné újra közbeavatkozik, hogy véget
vessen az öldöklésnek. A kérők bosszúra éhes rokonai elejtik
fegyverüket, s megfutamodnak. Odüsszeusz üldözni kezdi
őket, de Zeusz egy villámmal figyelmezteti, hogy most már
legyen vége az öldöklésnek és a harcnak. Athéné is
közbeavatkozik, így a kérők rokonai és Odüsszeusz békét
kötnek egymással.

"Oldala mellé állt s így szólt a bagolyszemű Pallasz:

"Ó, Arkeisziadész, legjobbik drága barátom,

most könyörögj a bagolyszemű lányhoz, most az atyához,

s nyúltárnyú gerelyed tüstént csóválva hajítsd el."

Szólt, s kebelébe hatalmas erőt fújt Pallasz Athéné:

ő meg a nagy Zeusz lányához küldötte fohászát,

s nyúltárnyú gerelyét tüstént csóválva vetette,

s Eupeithész ércarcu sisakját érte a dárda.

És a sisak nem fogta föl azt, átverte az érchegy:

döngve zuhant le a földre, csörömpölt rajta a fegyver.

Estek elősoraiknak Odüsszeusz és deli sarja,

s őket kéthegyű dárdával, karddal kaszabolták.

S tán valamennyien elhullnak, s haza nem kerül egy sem,

hogyha Athénaié, pajzstartó Zeusz atya lánya,

meg nem szólal ekép és vissza nem inti a népet:

"Jó Ithakabeliek, hagyjátok a háborúságot,

ezt a gonosz viadalt; vér nélkül jöjjön a döntés."

Így szólt; és elfogta a sápadt félelem őket.

Megrémültek azok, s kiröpült a kezükből a fegyver,

minden a fölre esett, hogy az istennő szava zendült:

s vágyva az élet után, város fele futva futottak.

Rettentőt rikkantva sokattűrt bajnok Odüsszeusz,

meggörbülve csapott le, miként magasanrepülő sas.

Ekkor azonban Zeusz füstös villámmal ütött le

éppen erős-apjú nagy Pallasz elé a mezőre,

S most Odüsszeuszhoz szólt a bagolyszemű Pallasz Athéné:

"Isteni sarj, Láertiadész, leleményes Odüsszeusz,

már ne tovább! Szűntesd mérgét a közös viadalnak,

meg ne nehezteljen rád Zeusz, az a messziredörgő"

Mondta Athéné; s ő így is tett, lelkében örömmel.

És ezután szent békekötést szerzett a hadak közt

Pallasz Athénié, pajzstartó Zeusz atya lánya,

S Mentóréhoz volt az alakja s a hangja hasonló.

/XIV. 51 G-548./

Aiszkhülosz /Kr. e. 525 - Kr. e. 456/

Jómódú földbirtokos család gyermeke. Kr. e. 499-ben vett

részt először a drámai versenyeken, és Kr. e. 484-ben nyerte
el az első díjat. Az ő alkotásaiban jelent meg először a
második színész, addig csak egy színész felelgetett a karnak.
Kilencven darabjából, teljes egészében mindössze hét maradt
fenn.

A hetvenes évek végén Hierón szürakuszai uralkodó hívására

Szicíliában járt, majd később visszautazott, és ott halt meg,
Kr. e. 456-ban.

Művei:

Perzsák /Kr. e. 471-ben mutatták be/

Heten Théba ellen /Kr. e. 467-ben mutatták be/

Oltalomkeresők

Oreszteia /Kr. e. 458-ban mutatták be/ Trilógiái közül ez az

egyetlen teljes egészében fennmaradt. Részei: Agamemnón,
Áldozatvivők, Eumeniszek.

A leláncolt Prométheusz

A megszabadított Prométheusz

A tűzhozó Prométheusz
Agamemnón

Szereplők: Őr, Klütaimnésztra, Agamemnón, Kasszandra,

Aigiszthosz, Az argoszi vének kara

Történik: Agamemnón argoszi palotája előtti téren.

Éjszaka az őr virraszt a palota tetején. A királyné,

Klütaimnésztra utasítására egy jel, egy tűzjel feltűnését
figyeli, mely tudatja velük, hogy seregük elfoglalta Tróját.
Mikor megpillantja a jelet, azonnal megviszi a hírt a
királynőnek. A prológusban az őr szavaiból kiderül, hogy
súlyos titkot őriz, amiről nem beszélhet.

Megérkezik a palota előtti térre a tizenkét főből álló kar, az

argoszi vének egy csoportja. Szavaikból tudjuk meg a múlt
történetét. Tíz évvel ezelőtt indult bosszúhadjáratra, a két
Atreusz-fi, Agamemnón és Menelaosz a görög sereg élén Trója
ellen, hogy megbosszulja a nőrablást. Hiszen Parisz, trójai
királyfi elrabolta Menelaosz világszép feleségét, Helenét.

Miközben a királyné kísérőivel kilép a palotából, hogy

áldozati tüzet gyújtson a szabadtéren elhelyezett oltárokon,
a kar tovább folytatja a múltbéli események történetét. A
sereg elindult Trója ellen, hogy véghezvigye bosszúját. Zeusz
jósjelet küldött: két sasmadarat, akik felfaltak egy nyulat. Az
isteni jóslatot Khalkász, a sereg jósa fejtette meg. A görög
seregek lerombolják Tróját, és minden kincs az övék lesz. De
Khalkász arra is figyelmezteti a katonákat, hogy a vadak
védője megharagudhat a vemhes nyúl elpusztulása miatt. Egy
rövid Zeusz-himnusz után a kar a sereg elindulását idézi föl.
Az indulásra kész seregek kénytelenek voltak Auliszban
vesztegelni, mert a szélcsend miatt nem tudtak elindulni
hajóikkal. Agamennón, a jós tanácsára feláldozta lányát,
Iphigéniát, hogy így engeszteljék ki a haragos istennőt,
Artemiszt.

Az udvaron újra a királynő jelenik meg, s boldogan mondja a

jelenlevőknek, hogy a sereg győzelmet aratott Trója felett. A
győzelemittas szavakban a kar kételkedik. A királynő a kar
kétkedő szavaira válaszol, elmondja, miképpen alakult a
görögök és a trójaiak sora, a királyné szavait egy kéréssel
fejezi be, csak a győztes hódítók ne kövessenek el semmilyen
bűnt.

A királyné után újra a kardal következik. Zeusz minden bűnt

megtorol, Parisz cselekedete sem maradt megtorlatlan. De a
harcban sok görög hős is odaveszett.

Egy hírnők érkezik, aki tíz éve távozott el szülőföldjéről,

most a várva várt diadalmas hírrel térhetett haza. A görög
serege győzött, Tróját elfoglalták, Agamemnón és a serege
már közel jár otthonukhoz. A hírnök hírére megjelenik a
királynő is, aki büszke arra, hogy a kétkedőkkel szemben neki
volt igaza. Feltűnően nagy örömmel fogadja férje
hazatérésének hírét, akinek a hírnökkel üzen, hogy hűségesen
várja haza férjét.

Miután a királynő visszatér a palotába, a kar Menelaosz sorsa

felől érdeklődik. A hírnők szavaiból kiderül, hogy Menelaosz
nincs Agamemnónnál, a többi hősről sincs semmi hír, mert a
szélvihar elsodorta egymástól a görög sereg hajóit.

Miközben a hírnök visszatér a sereghez, csak a kar marad a

palota előtti téren. Szavuk Parisz és Helena bűnös
szerelméről szól. A bűnnek csak újabb bűn lesz a
következménye.

Megérkezik harci szekéren a hős Agamemnón, rabnőként

magával hurcolta a trójai királylányt, Kasszandrát. A kar
illően köszönti a hazatérő uralkodót, aki megtudja, ki az, aki
vigyázott a városra, és ki az, aki nem. Agamemnón, miután
köszönetet mondott Argosz isteneinek, hogy szerencsésen
hazatért, tudatja a karral, hogy tisztában van azzal, hogy
nem mindenkiben bízhat meg. Bár első szavai szerint bölcs és
igazságos uralkodónak tűnt, később gőgösen kérkedik harci
sikereivel, és büszke arra, hogy Tróját porrá égették, és a
férfiakkal végeztek.

Klütaimnésztra túlzott alázattal fogadja hazatérő férjét.

Térdre borul előtte, majd elmondja, milyen nehéz volt neki
férje távollétében, sokszor kapott álhíreket férje haláláról,
és attól is félt, hogy népe, az argosziak fellázadnak ellene.
Ezért is küldte el fiát, Oresztészt a palotából Phókiszba, hogy
biztonságban legyen. A királynő az isteneket megillető
bíborszőnyeget teríti le, hogy férje ezen lépjen be a
palotába. Agamemnón bár tudja, hogy nem kéne az
isteneknek kijáró bíborszőnyegre lépnie, végül is enged
asszonya rábeszélésének, és miután megoldja saruját, a
bíborszőnyegen átsétálva lép be a palotába.

A kart rossz előérzetek gyötrik, s Zeuszhoz fohászkodnak,

hogy ne történjen semmi. A palotából kilépő királynő a
foglyul ejtett királylányt először leereszkedve, majd
fenyegetően kéri, hogy tartson vele, legyen jelen az áldozat
bemutatásánál. Kasszandra azonban sem a királynő
fenyegetésére, sem a kar jóindulatú szavára nem felel
semmit.

Miután a király visszamegy a palotába, Kasszandra félig

önkívületben látomásairól beszél. Elmondja, hogy
jóstehetségét Apollónnak köszönheti, az isten azonban
megbüntette, mivel nem viszonozta szerelmét. Így
jóslatainak senki nem hisz. Kasszandra szavai szerint
borzalmas dolgok fognak a palotában történni. A királynő
nemcsak vele, de férjével is végezni fog, de bűne nem marad
büntetlenül. Miután újra magához tér, önként bemegy a
palotába.
A palota előtti téren megint csak a kar marad. Miközben
szavuk arról szól, hogy kiszámíthatatlan az emberi sors,
halálsikoly hallatszik ki a palotából. Az argoszi vének már
betörnék a kaput, amikor megjelenik a királynő véres
ruhában, mellette látszik Agamemnón és a trójai királylány
holtteste.

A királyné szinte büszke tettére. Férje megérdemelte a

sorsát, mert a harc érdekében feláldozta lányukat,
Iphigéniát, feleségéhez sem volt hű, Kasszandrát is magával
hozta.

Miközben a kar a halott királyt siratja, megérkezik

Agamemnón unokatestvére, Aigiszthosz, fegyveresek
kíséretében. Aigiszthosz apja haláláért akart bosszút állni, a
gyilkosság is az ő terve volt.

A vének megpróbálnak fellépni az új uralkodópár ellen, nem

tesznek féket a nyelvükre, hiszen Aigiszthosz még ahhoz is
gyáva volt, hogy tervét maga hajtsa végre. Majdnem
összecsapásra kerül sor, Aigiszthosz fegyveresei és a vének
között, de Klütaimnésztra közbelép.

Az uralkodópór mit sem törődve a kar szavaival, visszavonul a

palotába. Egyetlen reményük van, hogy majd hazatér
Oresztész, hogy bosszút álljon apja gyilkosain.

Áldozatvivők

Szereplők: Oresztész, Püladész, Elektra, Dajka,

Klütaimnésztra, Aigiszthosz, Szolga, Az argoszi rabnők kara

Történik: Argoszban, Agamemnón palotája előtti téren.

Tíz év után hazatér Phokiszból kísérőjével, Püladésszel

Oresztész, a meggyilkolt Agamemnón fia. Első útja atyja
sírjához vezet, ahol elhelyezi egy hajfürtjét. Imájában
azonban megzavarják, gyászruhát viselő nők érkeznek a
sírhoz. Oresztész a nők között megismeri Elektrát, nővérét,
egyelőre azonban nem akarja felfedni kilétét. Püladésszel
együtt elrejtőznek. Az asszonyokat a királynő, Klütaimnésztra
küldte a sírhoz. Éjszaka rémálmok gyötörték, ezért azt kérte
a rabnőktől, hogy Agamemnón sírján engesztelő áldozatot
mutassanak be. A rabnők azonban elhatározzák, imájukban
azért fohászkodnak, hogy a gyilkosság ne maradjon bosszú
nélkül. Elektra bemutatja az áldozatot, és azért fohászkodik,
hogy bátyja térjen haza, és bosszulja meg apjuk halálát. Ő is
levág a hajából egy fürtöt, és a sírra helyezi. Mikor észreveszi
a másik fürtöt, abban reménykedik, hogy az a bátyjáé, aki
hazatért. Rejtekhelyéről előlép Oresztész, és a testvérek
megismerik egymást. Oresztész felfedi hazatérésének okát:
Apollón parancsát követve meg kell torolnia atyja halálát.
Elektra és a kar azért imádkozik, hogy Oresztész terve
sikerüljön. Oresztész elmondja testvérének és a karnak,
hogyan végez majd a gyilkosokkal. Phoikiszi vándornak
álcázza magát, így jut be a palotába, ahol végez
Aigiszthosszal. Oresztész kísérőjével a palota kapujához
megy, és miután egy szolgával kihívatta a királynőt, elmondja
neki, hogy ők Phthiótiszból érkezett vándorok, s azzal a hírrel
jöttek Klütaimnésztrához, hogy Oresztész meghalt. A
királynő, miután a férfi lakosztályba kísérteti a vendégeket,
maga a női lakosztályba vonul, és értesíti Aigiszthoszt.

A palota előtti téren csak a kar van, akik azért fohászkodnak,

hogy sikerüljön Oresztész terve. Klütaimnésztra
Aigiszthoszhoz Oresztész dajkáját küldi, hogy vigye meg neki
a kapott hírt, és fegyvereseivel jöjjön a palotába. A kar azt
kéri a dajkától, hogy amikor Aigiszthosszal beszél, ne említse
neki a fegyveresekre vonatkozó utasítást.

Mikor visszatér Aigiszthosz, Oresztész bosszút áll rajta, a

királynő már csak Aigiszthosz segélykiáltását hallja. Mikor egy
szolga hívására kilép a palota női lakosztályából, azonnal
tisztába van a helyzetével, fegyvert keresne, de ahogy az
ajtó kinyílik szembetalálja magát Oresztésszel, és meglátja
Aigiszthosz holttestét.

Klütaimnésztra életéért könyörög, igyekszik jobb belátásra

bírni a fiát, Oresztészt. Emlékezteti rá, hogy ő az anyja, ő
adott neki életet, ő táplálta. Oresztész már lemondana
bosszújáról, de kísérője, Püladész emlékezteti Apollón
parancsára. Oresztész Aigiszthosz teteme mellett végez
anyjával is.

A kar boldogan zengi Oresztész győzelmét, aki bosszút állt

apja, a király gyilkosain. Miután kinyílik a palota kapuja, a
két holttest mellől előlép Oresztész, és a város előtt igazolja
tettét. Oresztész Apollón szentélybe készül Delphoiba,
azonban hirtelen rosszul lesz, rémlátomások, az anyja
kiömlött véréből támadt bosszúistenek, kezdik gyötörni.

Eumeniszek

Szereplők: Oresztész, Apollón papnője, Apollón, Athéna,

Klütaimnésztra szelleme, Erünniszek kara

Történik: Az első rész Delphoiban, Apollón temploma előtt, a

második rész Athénban, az Akropoliszon játszódik.

Apollón papnője az isten delphoi templomába megy. A

templomba lépve szörnyűséges kép fogadja. A templom
közepén egy vérző ifjút lát, aki kezében kardot tart, és az
oltalomkérők gyapjúval befont ágát. Az ifjú körül rettenetes
nőalakok alszanak. Az ifjú Oresztész, aki anyja
bosszúszellemei, erünniszei elől menekült Apollón isten
templomába, de az erünniszek ide is követték. A papnő
gyorsan elhagyja a templomot.

Megjelenik Apollón isten is, aki eddig is segítséget nyújtott

Oresztésznek. A bosszúszellemekre is ő bocsátott álmot, és
megnyugtatja Oresztészt, hogy továbbra is segíti.

Oresztésznek Athénba kell menni, ott ítélkeznek a tette

felett. Oresztész az úton sem lesz egyedül, Hermész fogja őt
vigyázni.

Apollón és Hermész útra kel, míg a templomban megjelenik a

megölt Klütaimnésztra szelleme, aki dühösen próbálja
felkelteni az erünniszeket. Dühödten szidalmazza őket,
amiért elaludtak ahelyett, hogy a bűnöst kínoznák. Apollón
visszatér a templomába, és elzavarja őket a templomából. A
kar az isten szemére veti, hogy egy anyagyilkost vett
védelmébe, de az isten úgy gondolja, a fiú csak apja halálát
akarta megbosszulni az anyján. Nagyobb bűn egy férj
megölése. Oresztész Apollón utasítása szerint elmegy
Athénba. Athénban az Akropoliszon áll Athéna istennő szobra.
Oresztész a bosszúszellemek elől futva érkezik a szoborhoz,
és térden állva esdekel az istennőhöz, miközben a szellemek
Oresztészt kínzó dalt énekelnek.

Mind Oresztész, mind a kar azt kéri az istennőtől, hogy

tegyen igazságot. Athén a döntése értelmében a város arra
legérdemesebb polgáraiból állít fel egy esküdtbíróságot,
melynek ő lesz az elnöke. A kar énekében arról szól, hogy az
ősi törvények végét, meggyalázását jelentené, ha az
anyagyilkosnak nem kéne megbűnhődnie tettéért. Apollón is
megjelenik az esküdtbíróság előtt, és isteni szavával kiáll
Oresztész mellett. A bosszúszellemek véleménye szerint
azonban Oresztész tettére nincs bocsánat. Oresztész
védőbeszédét Apollón mondja el. Beszédéből kiderül, hogy
Klütaimnésztra milyen alattomos módon ölte meg a
háborúból hazatérő hős férjét, Agamemnónt. A fiú, Oresztész
csak apja halálát bosszulta meg. Miután mindkét fél
elmondta beszédét, Athéna elrendeli a szavazást. A szavazás
nem hoz döntést, ugyanannyian szavaztak Oresztész
ártatlanságára, mint bűnösségére, így Athéna szava dönt.
Oresztészt felmentik. Az ősi istenek, az erünniszek
felháborodottan tiltakoznak a döntés ellen, úgy gondolják, a
fiatal istenek semmibe vették őket. Athéna bölcsessége oldja
meg a helyzetet, aki úgy békíti meg őket, hogy lakhelyet és
kultikus tisztelet ígér nekik Athénban.

Az ősi istenek elfogadják Athéna javaslatát, már mint

jóindulatú védőszellemek, eumeniszek áldást mondanak
Athén földjére. Athén városának népe fáklyásmenetben kíséri
a védőszellemeket új lakóhelyükre.
Leláncolt Prométheusz

Szereplők: Erő, Erőszak, Héphaisztosz, Prométheusz, Az

ókeaniszok kara, Ókeanosz, Ió, Hermész

Történik Szkűthiában, sziklás vidéken

Az Erő kijelöli azt a területet, ahol Prométheusznak a

vétkéért egy sziklához láncolva bűnhődnie kell. A kietlen
Szkűthiában vár rá büntetése, Héphaisztosznak kell őt atyja,
Zeusz parancsára sziklához láncolnia, hiszen Prométheusz
tőle lopta el "soktudó tüzét", és adta az embereknek.
Héphaisztosznak bár kötelessége teljesítenie atyja, Zeusz
parancsát, nem szívesen veri béklyóba istentársát és rokonát,
Prométheuszt. Az Erő végig figyeli, hogy a Prométheusz iránt
részvétet és sajnálatot érző Héphaisztosz kellő keménységgel
hajtja-e végre Zeusz parancsát.

Mikor Prométheusz egyedül marad, a régi istennemzetségek

tagjainak, a Napnak és a Földnek panaszolja el, hogy
istenként hogyan bántak vele az istenek. Az istenek új királya
mérte rá e szörnyű kínokat, így kell vezekelnie tettéért.

"Mégis, mit is beszélek? Én mindent tudok előre pontosan, mi

lesz, váratlanul nem érhet engem semmi baj, s a ránk szabott
sorsot nyugodtan kell viselni, tudva, hogy erős végzet, nem
harcolhatunk vele. De elhallgatni sem tudom s elmondani
sem azt, mi balszerencse ért. Az emberek kedvéért vettem
ily igát magamra én: husáng szárába töltve loptam el nekik a
szikrát, mely minden mesterség mestere, a az emberek
minden szükségében segít. Ily bűnömért most büntetésem
szenvedem, bilincsbe verve, s nincs fejem felett fedél."

Hirtelen hangot hall és illatot érez, nem tudja, ki közeledik

feléje. Isten vagy félisten, olyan, aki segítségére siet, vagy
olyan, aki csak szenvedését akarja látni. A tengeristennek,
Ókeanosznak lányai keresik fel a megbüntetett istent. Az
ókeaniszok baráti szívvel közelítenek felé, szerintük az új
főisten, Zeusz hatalma puszta önkény, eltüntette a régi
hatalmat. Az ókeaniszok kérésére Prométheusz elmeséli
nekik, hogyan szállt szembe Kronosz fiával.

"Bizony beszélni róla gyötrelem nekem, de éppen oly

fájdalmas az, ha hallgattok. Mikor harag támadt az istenek
között, és egymás ellen indítottak háborít - Kronoszt akarta
trónjáról ledönteni egy részük, hogy királyok Zeusz legyen,
viszont nem tűrték Zeuszt maguk felett a többiek-, akkor,
habár az én tanácsom volt a jó, az Égtől s Földtől származó
Titán-fiak nem hallgattak reám, szelíd beszédemet megvetve
durva gőggel azt remélte mind, hogy nyers erő hatalmukat
megvédheti. De engemet kioktatott anyám, Themisz és Gaia -
mert egy isten ez, de soknevű -, jövőnkre nézve ő adott szent
jóslatot, nemegyszer mondta: nem segít nyers erő, de csellel
győzhetünk hatalmasabbakon. Mindezt hiába mondtam el
nekik, nem is figyeltek erre, nem becsülve meg szavam.
Legjobbnak ily körülmények között nekem anyámnak oldalán
állnom mutatkozott s Zeuszt támogatni, hogyha hű, hű
társaként. Tanácsaim szerint rejtette Tartarosz mélységesen
sötét ölén az ős Kronoszt s a véle harcolókat el. Tehát nekem
az istenek királya ezt köszönheti, s ily csúfosan fizette meg
szolgálatom! A zsarnoksággal mindig együtt jár e kór:
barátaikban sem mernek megbízni ők. De még e kérdés
hátravan, mi volt az ok, miért gyötör, megmondom én
világosan. Alighogy atyja trónján ült az új király, elosztogat
mindent az istenek között, egyiknek ezt, másiknak azt,
megosztozik velük hatalmán, ám a sok bajt szenvedő
halandókkal nem gondol, sőt azt tervezi, hogy elpusztítja
őket s új fajt ültet el. S nem mondott ellent ennek senki
sem, csak én! Mertem, s az emberfajt ez attól védte meg,
hogy összetörve Alvilágra hulljanak. Ezért görbíti szenvedés a
tagjaim, hogy elviselni kín, de kínos látni is. Halandókat
szántam meg én, de szánalom nem jut nekem, kegyetlenül
bánt Zeusz velem, s most lássa ennen szégyenét, ha rám
tekint.

Prométheusz, miután megmentette az embereket a végső

pusztulástól, lehetővé tette, hogy ne tudja, ki mikor hal meg;
az emberek lelkébe lopta a reményt. Majd elcsente számukra
a tüzet, így lehetővé tette a halandók számára, hogy minden
mesterséget elsajátítsanak.

Prométheusz tisztában van tettének súlyosságával, de nem

bánja, azért bukott el, mert az embereket segítette. De
büntetésként azt nem várta, hogy égnek törő sziklák között
sorvadjon el.

Ókeanosz is felkeresi Prométheuszt, és azt tanácsolja neki,

hogy változtasson szavain, ne legyen ily konok, hisz így
sohasem nyeri el Zeusz bocsánatát. Ókeanosz felajánlja, hogy
ő maga jár el Zeusznál Prométheusz érdekében. Prométheusz
úgy gondolja, jobb, ha Ókeanosz nem próbál közbenjárni az
érdekében, nem is törődik vele, hiszen így még őt is baj
érheti. Ókeanoszt azonban nem tudja visszatartani, bízik
abban, hogy sikerrel jár, és Zeusz feloldja Prométheusz
büntetését. Prométheusz azonban arra kéri, ne fáradjon
ügyében, hiszen az isteni ítéletet nem lehet megváltoztatni,
a sors által kiszabott büntetést el kell viselnie. Azért, mert őt
baj érte, nem kívánja, hogy mással is ugyanez történjen.
Azokat említi, akik szintén bajba jutottak. Testvérére,
Atlaszra gondol, az ő sorsa is sok szenvedéssel tölti el, hiszen
ő tartja a vállán a világot.

Vagy a Föld szörnyszülött fia, Tüphón, aki szembeszállt az

istenekkel, és legyőzték. Ókeanosz tanul Prométheusz
sorsából, letesz arról, hogy közbenjárjon az érdekében, majd
szárnyas lován hazatér otthonába.
Prométheusz nemcsak az új istenségnek szerzett hatalmat és
tekintélyt, de erről nem is szól, hiszen ezt az ókeaniszok kara
is tudja, de ő adott a halandóknak értelmet, és tanultak meg
mesterségeket. Általa ismerik a földművelés tudományát, a
hajózás titkát. S neki, aki annyi mindent talált föl az
emberek számára, most semmi ötlete nincs, hogy saját sorsát
jobbra fordítsa. Általa ismerik a halandók a gyógyítás, a
jóslás tudományát, megismertette velük az áldozatot. Általa
ismerik a csillagképeket, a számokat és az írásjeleket.
Művészetét, a bányászat mesterségét, a halandók minden
tudása tőle származik. De legyen tarsolyában ezerféle
tudomány és ismeret, a sors mást szabott ki rá, a végzetet
nem tudja kikerülni, szenvedés csak ezernyi kín árán lehet. A
végzet útját a Moirák és az Erünniszek szabják meg, akik nem
felejtenek. Ő tudja anyjától, Themisztől a titkot, mi az,
amely Zeusz hatalmának véget vethet, de ennek feltárására
még nem jött el az idő. Majd egyszer ezen tudása révén
válhat szabaddá. Az ókeániszokat megrémítik Prométheusz
szavai, számukra a hatalmat Zeusz képviseli, nekik a
hatalomtisztelő élet biztonsága a legfontosabb. És hiába tett
meg mindent az emberekért, tőlük nem remélheti, hogy
szembeszállnak Zeusszal.

Megjelenik a színen Ió, akit Prométheuszhoz hasonlóan

szintén az istenek haragja sújtott, és ugyanúgy szenvedés az
élete, mint az övé. Ió, Inakhosz leánya, akibe Zeusz
szerelmes lett, ezért felesége, a féltékeny Héra tehénné
változtatta. Nyugalmat azonban sehol sem lelhet, hisz egy
bögöly űzi-hajszolja keresztül-kasul a földön.

Prométheusz Ió kérésére elmondja, miért kell így bűnhődnie.

Ió Prométheusz biztatására eleget téve a karvezető
kérésének, maga is elmondja, hogy került ilyen helyzetbe.
Éjszakánként látomásai voltak, melyek szerint Zeusz Ió
szerelmére vágyik. Rászánja magát, és egy reggel elmondja
apjának az éjszakai látomásait. Apja Püthó és Dodona
jóshelyére sok hírvivőt küldött, de itt csak kétértelmű
jóslatokat kapott. Végül apja egyértelmű jóslatot kapott, ha
nem akarja hogy egész nemzettségét Zeusz "tűzszemű nyila"
egyszerre irtsa ki, üldözze el lányát a házából. Így kellett
elhagynia az atyai házat, átváltozott tehénné a bögöly
üldözése elől sehol nem lel nyugalmat. Prométheusz Ió
jelenét és múltját, de további sorsát is ismeri, és elmeséli a
csípésektől félőrült leánynak a jövendőjét.

Iót hosszan vándorlás és szenvedés során Zeusz Egyiptomban

szabadítja meg kínjaitól, és Ió egy fiút, a sötét bőrű
Epaphoszt szüli tőle. Öt nemzedékkel később tér majd vissza
Argoszba ötven lányutóda, és ebből a nemzetségből születik
majd Ió tizenharmadik leszármazottja, egy híres nyíllövő, aki
majd Prométheusz megszabadítója lesz. Prométheuszt
felháborodással tölti el Zeusz igazságtalansága, és örül, hogy
tudja, az ő uralkodása sem végtelen. A kar azonban
megrettent Prométheusz szavaitól, és óva int mindenkit a
hatalmasabb istenekhez fűződő szerelemtől. Prométheusz
elmondja, az anyjától, Themisztől tudott legfontosabb titkot,
Zeusz végzetét saját sorsához hasonlóan saját fia fogja
okozni.

Prométheuszhoz Zeusz elküldi egyik fiát, Hermészt, hogy

megtudja, melyik nászából születik majd az a gyermeke, aki
letaszítja az istenek trónjáról.

Prométheuszt azonban Hermész szavai sem ingatják meg, ő

már két isten bukását is látta, miért hódolna be az új
isteneknek. Hermész viharokkal, villámmal fenyegeti
Prométheuszt, akit ez sem bír jobb belátásra. A kar is azt
tanácsolja a sokat szenvedett istennek, hogy tegye félre
önhittségét, és kövesse a bölcs megfontolást.

"Karvezető: ...Jobb szót fogadni: bölcs ha téved, szégyen az.

Az ókeaniszok vele maradnak, de már hallani a

mennydörgéseket, Prométheusz még beszél, de a villámtól
sújtva mélybe zuhan.

"Többé már nem szó, de valóság: megremeg a föld, dörög az

ég, és felel a tengeri visszhang, a cikázó villámok tüze gyúl
ki, homoktölcsér kavarog, mind egyszerre támad fel a szél, s
ellenirányból egymás ellen hevesen fújják hadakozva dühük,
összemosódik a tenger az éggel. Immár bizonyos, hogy
engemet ér, s Zeusztól jön e vész félelmetesen. Szentséges
anyám, s magas ég, mindent közös fénnyel ki bevonsz, látod,
hogyan ért méltatlanul ily sors."

Szophoklész /Kr. e. 496 - Kr. e. 406/

Jómódú családból származott, részt vett a drámai

versenyeken, első győzelmét Aiszkhülosszal szemben aratta
468-ban, Triptolemosz c. drámájával. Politikai tisztséget is
betöltött 443-442-ben, a déloszi szövetség kincstárnokainak
egyike volt.

441-440-ben a szamoszi háború idején sztratégosznak

választották. A 411-es arisztokrata államcsíny idején állítólag
őt is beválasztották az állam vezető testületébe. Halála után
az isteneket egész életében buzgón tisztelő drámaírót, mint
héroszt, magát is vallási tiszteletben részesítették.

Körülbelül 120 darabot írt /a források nem egybehangzóak/,

legalább harmincszor lépett fel drámai versenyen; hússzor,
más forrás szerint huszonnégyszer nyert első díjat,
másodiknál rosszabbat soha. Drámákon kívül írt elégiákat és
más költeményeket is, ezekből azonban csak kevés töredéket
ismerünk. Drámái közül hét maradt fenn töredékesen. Aiasz,
Trakhiniai, Antigoné /Keletkezési dátuma valószínűleg: Kr. e.
442/, Oidipusz türannosz /talán Kr. e. 426/, Elektra,
Philoktétész /Kr. e. 409/, Oidipusz Kolonoszban /Kr. e.
401 /, Ikheneutai /Nyomkeresők/.

Hatása az utókorra nagy volt, de nem egyenletes. A korok

változó ízlése is igen figyelemreméltó. Szophoklész már az
ókorban is iskolai szerző lett, s ennek köszönhetjük a ránk
maradt darabok kiválasztását és fennmaradását is. A rómaiak
utánozták, ezek között a legnevezetesebb Seneca Oidipusza.
Érdekességként megemlítendő, hogy Julius Caesar is írt egy
Oidipust. A bizánciak különösen az Aiaszt, az Oidipusz királyt
és az Elektrát kedvelték. Nyugaton a görög írók olvasásának
folyamatos hagyománya a középkorban megszakadt, s csak a
reneszánsszal kezdődött újra. Ekkor, különösen a 16.
századtól igen olvasott szerző lett: Első nyomtatott kiadása
1502-ben jelent meg. Melankton Wittenbergben 1534-ben
Antigonét, 1545-ben az Elektrát magyarázta. A Melanchton-
iskola számára a darabok elsősorban erkölcsi tanulságul
szolgáltak, és ebben a szellemben dolgozta át magyar nyelvre
az Elektrát magyar nyelvre Bornemissza Péter 1558-ban.

A legérdekesebb Hölderlin, Antigoné- és Oidipusz fordítása,

amelyet nagyon sokáig rossz fordításnak tartották, s csak az
elmúlt évtizedekben ismerték fel, hogy a "félreértések"
összefüggő rendszert alkotó átértelmezései a görög
drámáknak, alkotó újraköltések. Antigonét 1949-ben
operaként is feldolgozta Orff, alapjául Hölderlin fordítását
használta fel. A századfordulótól kezdve írók, rendezők, majd
filológusok is fáradoztak azon, hogy új módon közelítsék meg
a költőt.

Antigoné

Személyek: Antigoné - Oidipusz és Iokaszté lánya

Iszméné - Antigoné testvére

Thébai vének kara

Kreón - Iokaszté testvére, Oidipusz száműzetésbe vonulása

után Thébai királya

Haimón - Kreón fia, Antigoné jegyese

Eurüdiké - Kreón felesége

Teiresziász - Vak jós

Hírnökök

Történik Thébaiban, a királyi palota előtt.

"Antigoné:

Hát nem megvonta két testvér közül Kreón

a másiktól, mi egyiknek kijárt, a sírt?

Eteoklészt, mint mondják, jog s törvény szerint

a föld göröngyével takarta el, hogy őt

Az alvilágiak közt várja tisztelet.

De Polüneikészt, mert elhullt vesztett ügyért,

Ilyen parancs fut szét a város népe közt,

Hogy eltemetni, sem siratni nem szabad,

Hagyják, heverjen ott megkönnyezetlenül,

A dögmadár kívánatos zsákmányaként,

A jó Kreón ilyen parancsot osztogat

Neked s nekem - nekem! ki kell ezt mondanom! -,

Azok saját szájából hallják meg s vegyék

A tiltó szót szívükre, mert ki megszegi,

Nyilvánosan fogják azt megkövezni majd.

Ez így van, és most megmutathatod, ki vagy,

Derék ősökhöz méltó, vagy hitvány utód."

Miután Oidipusz fiai, Polüneikész és Eteoklész egymás kezétől

esett el a harcban, Kreón csak Eteoklész holttestét engedi
eltemettetni. Parancsba adja, hogy Polüneikészt, aki Thébai
ellen ellenséges haddal támadt, senki nem temettetheti el.

Antigoné el akarja temettetni bátyját, és ehhez segítséget

kér testvérétől, Iszménétől. Iszméné azonban gyönge nőként
nem mer szembeszállni a királyi hatalommal.

"Iszméné:

Meg kell, hogy ezt is értsd: mi gyönge nők vagyunk.

A férfiakkal nem tudunk megküzdeni,

Erősebbek, s már felértünk ők urak,

Szót kell fogadnunk, bármiként is fáj e szó..."

Antigoné hiába kéri testvérét, és hiába hivatkozik az isteni
törvényekre Iszméné hajthatatlan, marad.

"Iszméné:

Én semmit ellenükre nem teszek, hanem

A város ellen tenni sincs erőm elég."

Iszméné, bár esztelenségnek tartja Antigoné tervét, de

felajánlja, hogy ő hallgatni fog. Antigoné azonban már ezt
sem fogadja el, sőt azt válaszolja Iszménének, hogy gyűlöli
őt.

A kar énekében elmondja, hogy Polüneikész támadt a

városra, de győzött Thébai városa. Most már itt az idő a
békére és feledésre.

Jön az új király, Kreón, aki a karhoz fordulva megtartja

trónbeszédét. Elmondja megmásíthatatlan parancsát, amit az
olvasó már a két nővér párbeszédéből tud. Eteoklészt, ki
hazáját védte, hősnek kijáró tisztelettel temessék el,
Polüneikésznek azonban nem jár a földi nyugalom, holtteste
temetetlenül heverjen kutyák s dögmadarak martalékaként.
A holttestet eltemettetni tilos, őrök vigyázzák, nehogy valaki
megsértse a király parancsát.

Ekkor érkezik az őr, aki elmondja Kreónnak, hogy a holttestet

valaki a szokásoknak megfelelően eltemette. Kreón éktelen
haragra gerjed, rögtön úgy gondolja, csak férfi lehetett ilyen
vakmerő. A karvezető szerint az istenek avatkoztak közbe. De
Kreón durván leinti az őrt, végig sem hallgatja, úgy gondolja,
hogy összeesküvést szőttek ellene. Sőt az őrt is
megfenyegeti, hogy megvesztegették, és ha nem keríti elő a
bűnöst, meghal.

Kreón a palotába megy, az őr egyedül marad, majd a kar

szavát halljuk. Közben az őrök megfogták a tettest, és már
hozzák is Antigonét. A lány büszkén vállalja tettét, Kreón
pedig még mindig ragaszkodva ahhoz, hogy összeesküvés
történt, Iszménét is vádolja. Iszméné azonban sorsközösséget
vállal Antigonéval, s kívánja a halált, Antigoné azonban most
már visszautasítja húga áldozatát. Kreón esztelennek tartja
mindkét leányt.

A kar az Oidipusz-nemzetség utolsó két sarjainak, azaz

Antigoné és Iszméné esztelen vesztén kesereg. Majd Zeuszt
említik, hogy nincs férfi, aki szembeszállna vele. De éppen
Kreón az, aki a törvényre hivatkozva szembeszáll az isteni
paranccsal.

A következő jelenetben apa és fia, azaz Haimón és Kreón

találkozását olvashatjuk. Haimón először nem akar vitába
szállni apjával, sokáig nem is említi Antigoné nevét. Bölcs az,
aki más véleményét is meghallgatja, ő arra kéri apját, a
királyt, hallgasson arra, amit a nép mond.
"Haimón:

Atyám az emberész istentől való,

S ennél nagyobb kincset képzelni sem tudok.

Hogy tán beszédben hibát találok én,

Nem mondhatom, s nem is szeretném mondani.

De felmerülhet másban is jó gondolat.

S nekem talán előnyöm az, hogy láthatom,

Mit is cselekszik, és miket beszél a nép.

Mivel tekintetedtől fél a nép fia,

Nem mondja, mit te nem szeretsz meghallani."

Kreón azonban nem hallgat fiára, sőt azzal vádolja, hogy

Antigoné cinkosa volt, holott Antigoné már bevallotta, hogy
tettét egyedül követte el. Elvakultságában fia minden szavát
félreérti Kreón, s mikor ő saját halálával fenyegetőzik, azt
hiszi, Haimón őt fenyegeti.

"Haimón:

Mást is megöl halála, hogyha meghal ő.

Kreón:

Még fenyegetni mersz engem, szemtelen?"

Kreón végül visszavonja Iszméné halálos ítéletét, és a

megkövezésre ítélt Antigoné sorsát befalazásra változtatja.

A kar úgy reagál, ahogy általában a nép szokott. Láthatóan

Haimón mellé áll, de nyíltan nem mer szembeszállni
Kreónnal.

Kreón megparancsolja, hogy vezessék elő a lányt, és haljon

meg a fia szeme előtt. Haimón azonban vad indulatában
otthagyja apját.

Közben elővezetik Antigonét, és a negyedik párbeszédes

részben először Antigoné és a kar találkozását láthatjuk.
Antigoné, aki eddig büszkén és félelem nélkül várta a halált,
most megrettent, megértést várna a kartól, a kar azonban
félreérti szavait. Antigoné megértést, segítséget vár a kartól,
hisz őket, mint a város előkelőit szólítja meg. A kar azonban
nem áll mellé, sőt, amikor visszatér Kreón, még eddigi
szavait is megmásítja. Hiszen eddig "csak" az volt Antigoné
bűne, hogy a hatalmasabbal szállt szembe, most már
Lükurgoszhoz hasonlítja, mintha ő is megsértette volna az
isteneket.
Antigonét elhurcolják, s jön Teiresziász, a vak jós. Jóslata
szerint az istenek haragszanak a városra, s erről a király
tehet. Haimónhoz hasonlóan beszél a vak bölcs. Minden
ember, még a király is hibázhat, a makacsság nem éppen
királyi erény.

"Teiresziász:

Gondold meg ezt, fiam, hisz ember vagy te is,

És nincs ember, ki még nem tévedett soha,

De tévedett bár, sorsa nem reménytelen,

Ha bajba jutva nem makacskodik tovább,

S hibáját jóvátenni jó tanácsra hajt.

Az önhittség nyomán csak balsiker terem.

A holtat hagyd nyugodni már, s többé ne bántsd,

Ki úgyis meghalt, azt minek megölni még?

Csak érdekedben mondom ezt, hallgass reám,

A jó tanácsot meghallgatni jóra visz."

De Kreón rá sem hallgat, sőt egyenesen Zeusszal száll

szembe.

"Kreón:

Ha mindenáron nyerni kell, és India

Aranyhegyén, de eltemetni őt soha

Nem fogja senki, akkor sem, ha szent sasok

Jönnének őt Zeusz trónjához ragadni fel.

Hogy átkot hozna ránk, attól se félek én,

S temetni nem hagyom, s olyat se képzelek, Hogy istenekre

emberről szállhatna szenny..."

Megvádolja a vak jóst, hogy hagyta magát megvesztegetni, s

csak akkor változik meg, amikor Teiresziász felfedi neki
Haimón szavainak valódi értelmét. Az istenek saját bűne
szerint mérik rá büntetését, saját gyermekét veszíti el. És
ekkor óriási változás áll be Kreón viselkedésében. A régi
gőgnek nyoma sincs, rájön, hogy ő is tévedhet, és szinte
tanácstalanul kérdezi a karvezetőt, mit tegyen, most. A
karvezető tanácsát megfogadva indul, hogy kiengedje
sziklasírjából Antigonét, és eltemettesse Polüneikész
holttestét.
A kar örömmel fogadja új döntését, és egy Dionüszosz-
himnuszt énekel. Majd jön egy hírnök, aki szörnyű hírt hoz.
Valóra vált Teiresziász jóslata, Haimón és Antigoné önkezével
vetett véget életének. Meghallja ezt Eurüdiké, aki hallva fia
öngyilkosságának hírét, azonnal visszamegy a palotába.
Visszatér Kreón, ő is megtudja, mi történt fiával. Rájön, hogy
mindenről ő tehet, és csak magát okolhatja a
szerencsétlenségekért. De az istenek még nem végeztek.
Kreónnak azt is meg kell tudnia, hogy felesége is végzett
magával. Kreón viszont nem lelhet békességet Hádész
birodalmában, ez az ő büntetése.

Euripidész /Kr. e. ? 480 - Kr. e. 406/

Jómódú szülök gyermeke volt, visszavonultan élt, arról, hogy

bármilyen közszereplést vállalt volna, nem maradt fenn adat.
Kr. e. 455-ben szerepelt először drámai versenyen, első
győzelmét Kr. e. 441-ben aratta. Műveit nehezen fogadták el,
életében mindössze ötször nyert első díjat. Ma remekműnek
számító darabjaival is gyakran csak a bukást jelentő harmadik
helyezést érte el. Utolsó éveiben Arkhelosz király udvarában
élt, és ott is halt meg. A hagyomány szerint kilencven drámát
írt, ebből teljes egészében 17, a többi töredékesen maradt
fenn.

Művei:

Alkésztisz /bemutató: Kr. e. 438/

Médeia /bemutató: Kr. e. 431 /

Hippolütosz /bemutató: Kr. e. 428/

Héraklész /bemutató: I{r. e. 421 és 415 között/

Trójai nők /bemutató: Kr. e. 415/

Élektra /Kr. e. ? 413 /

Iphigeneia a tauroszok között /bemutató: Kr. e. 412 k./

Helené /Kr. e. 412/

Iphigeneia Auliszban /bemutató: Kr. e. 405/

Bakkhánsnők /bemutató: Kr. e. 405/

A küklopsz /Ez az egyetlen egészében ránk maradt

szatírdráma./

Andromakhé
Héraklész gyermekei

Hekabé

Oltalomkeresők

Őrjöngő Héraklész

Rhészosz /Euripidész neve alatt maradt fenn, szerzője egy

ismeretlen költő, valószínűleg a IV. századból./

Iphigeneia Auliszban

Történik az auliszi görög táborban, Agamemnón sátra előtt.

Személyek:

Agamemnón, Öreg szolga, Menelaosz, Klütaimnésztra,

Iphigénia, Akhilleusz, Hírnök, Khalkiszi nők kara, Oresztész,
Kísérők, Őrök

Az egyesített görög sereg vezére, Agamemnón kilép sátrából

és az öreg szolgát szólítja. A szolga látja, hogy Agamemnónt
súlyos gondok nyomasztják, és a vezér elmondja neki titkát.

A görög hajóhad Auliszban vesztegel, mert Artemisz istennő

haragjában megtagadta tőlük a szelet. A sereg már indulásra
készen állna Trója bevételére, hogy megbosszulják a
Menelaoszon esett sérelmet, akinek gyönyörű feleségét
elrabolta Parisz, a trójai királyfi.

Léda három lányt szült, Phoibét, Klütaimnésztrát, aki most

Agamemnón felesége, és Helenét, aki Menelaosz hitvese lett.
Lány korában több görög ifjú ostromolta, hogy asszonyává
tegye, öléssel fenyegették egymást, ha nem az ő hitvese lesz
a lány. Végül apja, Tündareósz megeskette a kérőket, hogy
bárkit is választ férjéül Helené, a többi kikosarazott kérő
azonnal a választott férj segítségére siet, ha bárki férje
házából elszökteti az asszonyt. Így most összegyűltek Hellász
királyai legjobb vitézeikkel, és készen állnak Trója
bevételére. Hadvezérnek Menelaosz testvérét, Agamemnónt
választották. A hajók azonban szél híján képtelenek az
indulásra. Artemisz haragja azért sújtja a görög sereget,
mert Agamemnón megsértette az istennőt, amikor vadászat
közben szent állatát, egy gyönyörű szarvast megölt. Khalkász,
a jós szerint úgy lehet kiengesztelni az istennőt, ha
Agamemnón feláldozza az istennőnek a lányát, Iphigeneiát.
Agamemnón ebbe először nem akart beleegyezni, fel akarta
oszlatnia görög sereget, de Menelaosz rávette a jóslat
beteljesítésére. Levélben üzent feleségének,
Klütaimnésztrának, hogy kísérje a táborba a lányukat, mert
Akhilleusz, a legdicsőbb görög hős veszi feleségül. A levélről a
táborban rajta kívül csak mindössze hárman tudnak:
Khalkász, a jós, Menelaosz és Odüsszeusz. Agamemnón
később azonban megbánta tettét, éjszaka újabb levelet írt
hitvesének, amelyben azt kéri asszonyától, hogy lányát
mégse küldje a táborba. Ezt a levelet bízza most a szolgára a
vezér, hogy azt juttassa el a hitveséhez.

A kar szavaiból megismerhetjük a legvitézebb görög

harcosokat és a görög sereget.

Menelaosz erőszakkal elveszi a levelet a szolgától, és

Agamemnón szemére veti, hogy ha annyira akarta a
vezérséget, akkor most se hátráljon meg. Agamemnón viszont
azt veti bátyja szemére, hogy az ő ártatlan leányának kell
meghalnia, hogy ő rossz asszonyáért bosszút álljon. Szörnyű
szópárbajuknak a hírnök megjelenése vet véget, akinek
szavaiból megtudják, hogy megérkezett Agamemnón
felesége, Klütaimnésztra, leányukkal és fiukkal, a gyermek
Oresztésszel.

Agamemnón a hír hallatán összeomlik. Kínját látva, és

fájdalmát hallva Menelaosz is mellé áll. Ő sem bírja látni
testvére szenvedését, nem bírná elviselni, hogy az ő sorsa
bátyja szerencsétlensége árán forduljon jobbra. Hajlandó
lemondani az áldozatról, oszlassák fel a sereget. A kar és
Agamemnón is dicséri bátyja nemes szavait. De a vezér
tisztában van azzal, hogy bármilyen is nagylelkű Menelaosz
gesztusa, minden segítő szándéka ellen végrehajthatatlan.

Iphigeneia örömmel üdvözli apját, de könnyeit és zavaros

beszédét nem érti.

Agamemnón azt szeretné, ha Klütaimnésztra nem maradna a

táborban, hanem visszatérne Argoszba. Klütaimnésztra
találkozik az Agamemnón sátrába lépő Akhilleusszal, úgy
üdvözli, mint lányának leendő férjét, de kiderül, hogy a hős
mit sem tud a nászról. Az öreg szolga mondja el
mindkettőjüknek, mily sors vár Iphigeneiára. A kétségbeesett
Klütaimnésztra Akhilleuszt kéri könyörgő szavaival, hogy
mentse meg a lányát. Akhilleusz szavát adja, hogy megmenti
a lányt, de arra kéri Klütaimnésztrát, előbb próbáljon
Agamemnón szívére hatni, és jobb belátásra bírni a vezért.
Klütaimnésztra megpróbál a férjével beszélni, feleleveníti a
múltat, hogy lett a férfi felesége. Erővel tette asszonyává,
megölte első férjét, Tantaloszt, és újszülött gyermekét. Két
fivére akart kiállni ellene, és életét csak Klütaimnésztra
apja, Tündareósz mentette meg. Jó asszonya volt férjének,
három leányt és egy fiút szült neki, és most egyik gyermekét
akarja megölni. Hogy nézne apjára a többi gyerek, ha tudná,
hogy testvérük gyilkosa volt. Akkor járt volna el méltányosan,
ha a sors dönti el, hogy kinek a gyermekét áldozzák fel. Vagy
miért nem áldozza fel Menelaosz a lányát, Hermionét, hiszen
az ő anyját rabolták el. Igazságtalan, hogy ő, Klütaimnésztra
és a lánya bűnhődjön. A kar is az asszonyt támogatja,
Iphigeneia is szívhez szólóan könyörög apjához, hogy mentse
meg.

Agamemnón azonban tehetetlen, megtört szívvel mondja el

érveit. A görög sereget dühös vágy fogta el, hogy bosszút
álljanak egy hellén nő elrablásáért. A háborúra elszánt sereg
mindnyájukat lemészárolná, ha Agamemnón nem áldozná fel
lányát.

"Agamemnón:

A hellének hadát dühös vágy szállta meg,

hogy a barbár földre most rögtön hajózzanak,

s hellén nők rablásának véget vessenek.

Levágják otthon lányaimat, titeket

s engem, ha az istennő parancsát megszegem.

Nem Menelaosz igáz le engem, gyermekem,

és nem is az ő kívánságára jöttem el,

de Hellászra! és - akarom, vagy nem - parancs

téged feláldoznom: s mint gyengébb engedek.

Lányom, szabadnak kell hazánknak lennie,

mind rajtad s rajtam áll, hogy barbár orv-erő

ne sérthessen rablással hellén ágyakat."

Szavainak bizonyosságot Akhilleusz ad, aki saját feldühödött

katonái elől menekül be a színre. Megpróbált szót emelni a
lányért, de a katonák ellene fordultak, elsőkét saját
harcosai, a mürmidónok fordultak ellene. Akhilleusz kész
arra, hogy a lány megmentéséért mindenkivel megküzdjön.

Iphigeneia azonban vállalni akarja a sorsát, hiszen rajta áll,

hogy útra kelljenek a görög hajók, porba hull-e Phrügia, és
hogy eztán egy görög asszonyt se raboljanak el ura ágyából.
Ha vállalja a rá mért sorsot, Hellászért hal meg. Ha Artemisz
istennő kívánja áldozatnak testét, hogyan mondhatna ellent
neki, ő, egy halandó lány. Akhilleusz, a büszke és bátor
szavak hallatán boldog lenne, ha a leány a felesége lenne.
Felajánlja, hogy elrejtőzik az oltár közelében, és fegyverrel
akadályozza meg feláldozását. Iphigeneia arra kéri anyját,
hogy halála után ne gyászolja, és ne gyűlölje apját.

Klütaimnésztrának hírnök hozza a hírt leánya feláldozásáról.

Mikor a pap késével lesújtott, a leány eltűnt, és helyén egy
szarvas jelent meg, és annak vére ömlött az oltárra. Mindenki
látta a csodát. Khalkász, a jós örömmel fogadta a csodát, hisz
ez azt jelentette, az istennő megbékélt, és végre útra
kelhetnek a hajóik. Iphigeneia az istennő oltalma alatt áll, és
az istenekhez szállt.