Nagy Sándor a hódító

Krisztus előtt néhány évszázaddal Nagy Sándor majdnem az egész akkor

ismert világot meghódította haderejével, okosságával és diplomáciai
képességével.
Egy napon Nagy Sándor egy kisebb sereg kíséretében egy erősen védett,
kőfallal körülvett városhoz közeledett. A hadvezér a falak előtt megállva
nagy hangon követelte, hogy láthassa a királyt. A király az ostromló
hadsereg feletti lőállásokhoz közelítve beleegyezett, hogy
meghallgatja Sándor követeléseit.
- Add meg magad azonnal! - parancsolta Nagy Sándor.
A király nevetésben tört ki.
- Ugyan, miért adnám meg magam? - kiáltotta le. - Mi sokkal többen
vagyunk, mint ti. Semmi veszélyt nem jelentetek számunkra!
Nagy Sándor kész volt válaszolni a kihívásra.
- Engedd meg, hogy bebizonyítsam, miért kell megadnod magadat -
válaszolta.
Azzal elrendelte embereinek, hogy sorakozzanak fel libasorba, és
kezdjenek el menetelni. A sort egy meredek szirtfalra vezényelte, amely
mintegy száz méternyire magasodott az alatta elterülő sziklás talaj fölé.
A király és katonái megütközve nézték, amint Nagy Sándor katonái
egyenként, tétovázás nélkül, fegyelmezetten meneteltek a halálba. Tíz
katona halála után Nagy Sándor megálljt parancsolt a többieknek, és azt,
hogy menjenek vissza hozzá.
A király és a katonái azon nyomban megadták magukat Nagy Sándornak.
A király és a katonái rájöttek, hogy semmi sem állhatja útját olyan
emberek győzelmének, akik valóban készek életüket adni vezérükért.