DOKTOR LUTHER MÁRTON

NAGY KÁTÉJA
FORDÍTOTTÁK :

E V A N G É L I K U S LELKÉSZEK A W E I M Á R I K I A D Á S A L A P T Á N
ÉS A LATIN S Z Ö V E G TEKINTETBEVÉTELÉ VEL

BUDAPEST, 1 9 4 4 .
E V A N G É L I U M I K Ö N Y V K I A D Ó
Magyar nyelven elsöízben kiadta: „Emmaus Felé",
evangélikus teológusok folyóirata, Sopron, 1930.
Fordították evangélikus lelkészek a Weimári kiadás
alapján és a latin szöveg tekintetbevételével.
Az első kiadás szövegét az eredeti szöveggel egybe-
vetés útján a И. kiadás céljaira átdolgozta: Szabadi
Béla. Az átdolgozást átvizsgálta: Scholz László.

Felelős kiadó: v. Sréter Ferenc.

Sylvester Et., Budapest. — Felelős vezető: Schlitt Henrik.
 Tartalom
Lap
Dr. Luther Márton előszava — — — — — — 5
Dr. Luther Márton rövid előszava — — — — — 10
Az első parancsolat — — — — — — — — — 14
Ne legyenek idegen isteneid — — — — — — 14
Második parancsolat — — — — — — — — 23
Ne vedd hiába fel Isten nevét — — — — — 23
Harmadik parancsolat — — — — — — — — 29
Az ünnepnapot megszenteljed — — — — — 29
Negyedik parancsolat — — — — — — — — 34
Tiszteld atyádat és anyádat — — — — — — 34
Ötödik parancsolat — — — — — — — — — 48
Ne ölj! _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ 48
A hatodik parancsolat — — — — — — — — 52
Ne paráználkodjál! — — — — — — — — 52
A hetedik parancsolat — — — — — — — — 56
Ne lopj! — — — — — — — — — — 56
A nyolcadik parancsolat — — — — — — — 61
Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! 61.
Kilencedik és tizedik parancsólat — — — — — 67
Ne kívánd felebarátod házát. Ne kívánd felebará-
tod feleségét, szolgáját, szolgálóleányát, barmát
vagy bármiféle tulajdonát — — — — — — 67
Hiszekegy — — — — — — — — — — — 78
Az első hitágazat — — — — — — — —* 70
A második hitágazat — — — —- — — — 82
A harmadik hitágazat — — — — — — — 84

3
A Miatyánk — — — — — — — — — — 92
Az első kérés — — — — — — — — — 99
A második kérés — — — — — — — — 101
A h a r m a d i k kérés — — — — — — — — 103
A negyedik kérés — — — — — — — — 106
Az ötödik kérés — — — — — — — — — 109 y
A hatodik kérés — — — — — — — •— 111
A hetedik kérés — — — — — — — — — 113
A keresztség — — — — — — — — — — 116
A gyermekkeresztség — — — — — — — — 124
Az oltáriszentség — — — — — — — — — 131
Rövid buzdítás gyónásra — — — — — — — 145

A
 Doktor Luther Márton keresztyén, üdvös
és szükséges

ELŐSZAVA,
egyben lüí és komoly buzdítása minden keresztyén ember-
hez, különösen pedig minden lelkészhez és igehirdetőhöz,
hogy a kátéban, amely az egész Szentírásnak összefogla-
lása és kivonata, naponként elmélyedjenek és azzal szün-
telen foglalkozzanak stb.

Nyomós oka v a n annak, h o g y a k á t é v a l oly s ű r ű n

foglalkozunk s másokat is e r r e k é r ü n k és unszolunk.
S a j n á l a t t a l l á t j u k ugyanis, h o g y sok lelkész és igehirdető
ezt felettébb elhanyagolja s m i n d a h i v a t a l á t , mind ezt
a t a n í t á s t semmibe sem veszi. Némelyek csnda nagy tudo-
m á n y u k miatt, mások pedig c s u p a lustaságból és h a s u k -
n a k dédelgetéséből ; ezek éppen ú g y tesznek, m i n t h a csak
a h a s u k kedvéért volnának lelkészek és igehirdetők s n e m
lenne m á s dolguk, minthogy életükben kiélvezzék a földi
jókat; a h o g y a n a pápaság a l a t t megszokták.
S jóllehet most bőséggel, világosan és hozzáférhetően
előttük van, a m i t t a n í t s a n a k és hirdessenek, oly sok
hasznos könyvben (azelőtt ú g y h í v t á k ezeket, hogy „Ma-
guktól szóló beszédek", „ A l u d j á l n y u g o d t a n " , „Készen ka-
pod" és „Kincstár") még sincs b e n n ü k a n n y i j á m b o r s á g
és becsület, hogy e f f a j t a k ö n y v e t vegyenek; vagy, h a
m e g v a n nekik, belenézzenek és elolvassák. Óh, ezek vala-
m e n n y i e n gyalázatos zabálok és h a s u k n a k r a b j a i ; jobban

5
beillenének disznópásztornak vagy kutyapecériiek, mint
a lelkek gondozóinak és pásztorainak.
És ha legalább azt megtennék, hogy miután a zsolozs-
mák hiábavaló, vesződséges mormolásától megszabadul-
tak, azok helyében reggel, délben és este akár a kátéból,
akár az imádságos könyvből, az Üjszövetségből, v a g y
máshonnan a Bibliából egy vagy két lapot elolvasnának,
s magukért, valamint híveikért egy Miatyánkot elimád-
koznának; hogy így mégis tisztelettel és hálával lennének
az evangéliom iránt, amely őket oly sok tehertől és nyűg-
től megszabadította és valamelyest szégyenlenék magu-
kat, hogy ebek és disznók módjára az evangéliomból nem
ragadt r á j u k más, mint ez a rothadt, ártalmas és aljas
testi zabolátlanság. A tömeg amúgy is igen keveset ád,
sajnos, az evangéliomra és minden jóigyekezetünk mellett
is édes-keveset tudunk elérni: mire mehetünk, h a most
is olyan hanyagok és lusták leszünk, mint amilyenek a
pápaság alatt voltunk.
Hozzájárul ehhez az elbizakodottságnak és elteltség-
nek az az undok és dögletes n y a v a l y á j a , miszerint sokan
azt vélik, hogy a káténál könnyebb sincs, hogy ezt az
együgyűséget egyszeri átolvasásra megtanulják; a köny-
vet a sutba dobják s azután még kezükbe venni is átallják.
Bizony manapság még a nemesek közt is akadnak
fösvény parlagi lelkek, akik azt állítják, hogy sem
lelkész, sem igehirdető nem kell, minden benne van
a könyvekben, azokból mindenki maga megtanul-
hatja. Ezért azután könnyű szívvel pusztulni h a g y j á k a
paróchiákat, a lelkészek és igehirdetők pedig éppen csak
hogy éhen nem halnak miattuk. Ahogyan az ostoba-
bolond némethez illik; mert mi köztünk németek közt
vannak ilyen förtelmes emberek és kénytelenek v a g y u n k
ezt eltűrni.
Magamról szólva, én, jóllehet doktor és igehirdető
vagyok s azt hiszem, sem tudásban, sem tapasztalatban
nem maradok el azok mögött, akik olyan vakmerően el-
bizakodtak, mégsem szégyenlem a gyermekeket utánozni,
akiket a k á t é r a tanítanak, s reggel, v a g y mikor időt sza-
kíthatok, szórói-szóra elmondom a Miatyánkot, a tízparan-
csolatot, a Hiszekegyet, zsoltárokat, stb. Ezenkívül még
naponként olvasnom és tanulnom kell s mégsem tudok

6
helytállni úgy, ahogyan szeretnék. Ezért a káté gyermeke
és t a n í t v á n y a kell, hogy m a r a d j a k és szívesen maradok is.
Ezek a finom, finnyás legények pedig egyszeri átolvasásra
nyomban a doktorok doktoraivá válnak, mindent tudnak
és semmire sem szorulnak. Nos hát, biztos jele ez is an-
nak, hogy hivatalukat is, meg a népnek a lelkét is, sőt
még hozzá Istent és igéjét megvetik. Nem kell az eleséstől
félniök, mert m á r elestek iszonytatóan. Az kellene nekik,
hogy megint gyermekekké legyenek és ú j r a az ábécét ta-
nulják, amiből, azt hiszik, gyermekcsizmáikkal együtt m á r
régesrégen kinőttek.
Kérem tehát ezeket a lomha bendőket, illetve elru-
gaszkodott szenteket, az Isten szerelméért h a g y j á k maguk-
kal elhitetni, hogy valóságban igazán nem olyan tanult
és fennkölt doktorok, mint képzelik s eszük ágába se jus-
son azt gondolni, hogy a káté részeit mindenestől meg-
emésztették és eleget tudnak, még h a rigy tűnnék is fel
nekik, hogy jól ismerik és egészen feldolgozták. Mert még
ha csakugyan a legjobban tudnák és ismernék is (ami
ebben az életben lehetetlen), mégis sokféle hasznot h a j t
és gyümölcsözik, ha naponként elmélkedve olvassuk és
elmondjuk. Tudniillik a Szentlélek az ilyen olvasásnál,
elmondásnál és elmélkedésnél jelen van és mindig ú j meg
ú j világosságot, áhítatot és ösztönzést ád, úgyhogy egyre
jobban ízlik és belénkhatol, ahogyan Krisztus is ígéri
(Máté 18, 20) : „Ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek
az én nevemben, ott vagyok közöttük".
Azonkívül az ördög, a világ és mindenféle rossz gon-
dolat ellen olyan hathatós segítségünkre van, ha az Isten
igéjével szorgalmasan foglalkozunk, arról beszélgetünk és
elmélkedünk, hogy az első zsoltár 2-ik verse is azokat
mondja boldognak, akik az Ür törvényéről gondolkodnak
éjjel és nappal. Kétségtelen, hogy sem tömjénnek, sem
más füstölőszernek nem veszed az ördöggel szemben olyan
nagy hasznát, mintha Isten parancsolatával és igéivel
foglalkozva arról beszélgetsz, énekelsz, vagy elmélkedel.
Valóban ez az a szentelt víz és jel, amely a Sátánt meg-
szalasztja és amely elől elmenekül.
És ha más haszon és gyümölcs nem származnék is
belőle, mint az, hogy az ördögöt és a gonosz gondolatokat
elűzöd, m á r magában véve ezért is örömest kellene olvas-

7
nod, mondanod, gondolnod és cselekedned a tanításnak ezt
a részét: mert az ördög az Isten igéjét nem á l l h a t j a és
hallani sem bírja. És Isten igéje nem olyasmi, mint a vén-
asszonyos mesék vagy a költők versei, hanem ahogyan
Pál apostol mondja (Róm. 1, 16), Istennek hatalma minden
hívőnek üdvösségére. Igen! valósággal Isten hatalma,
amely a S á t á n t keservesen gyötri és szorongatja, minket
pedig módfelett erősít, vigasztal és segít.
De m i é r t szaporítsam a szót? H a Isten igéjének min-
den hasznát és gyümölcsét elő a k a r n á m számlálni, honnét
vennék hozzá papirost és időt? Az ördögöt ezermesternek
hívják. Minek nevezzük akkor az Isten igéjét, amely ezt az
ezermestert minden fortélyával és hatalmával együtt meg-
f u t a m í t j a és megsemmisíti? Világos, hogy az ige száz ezer-
mesternél is különb. És mi ezt a hatalmat, hasznot, erőt
és gyümölcsöt félvállról vegyük; főként mi, akik papok
és igehirdetők akarunk lenni? Hiszen akkor rászolgálnánk
nemcsak a r r a , hogy koplaltassanak, hanem a r r a is, hogy
a k u t y á k a t ránk uszítsák; mert hiszen minderre nekünk
nemcsak ú g y van szükségünk mindennap, mint a min-
dennapi kenyérre, hanem annak az ezermesternek minden-
napi kísértései és cselvetései ellenében is mindennap él-
nünk kell vele.
És h a a naponkénti kátéolvasásra való buzdításunk-
nak az eddig mondottak nem a d n á n a k elég nyomatékot,
akkor egymagában is eléggé késztethet erre Isten paran-
csolata, amely (5. Mózes 6:7, 8, 9.) szigorúan meghagyja,
hogy ülve, állva, járva, kelve, fekve mindig elmélkedjünk
Isten parancsáról és azt mintegy állandó jel és jegy gya-
nánt szemünk előtt és kezünkön viseljük. Kétségtelen,
hogy Isten nem ok nélkül parancsolja és követeli ezt ilyen
szigorúan; hanem azért, mert jól t u d j a , hogy milyen ve-
szedelemben és ínségben vagyunk, ismeri továbbá az
ördögöknek szünetlen dühös ostromát és kísértését, tehát
mintegy jó vértezettel óvni, felfegyverezni és oltal-
mazni a k a r bennünket azoknak tüzes nyilai ellen (Efez.
6, 16) és m i n t hasznos orvosságot a d j a a kátét azoknak
mérges, gonosz mételye és befolyása ellen. Oh, milyen
eszeveszett bolondok vagyunk, hogy amikor olyan hatal-
mas ellenségek közt kell forgolódnunk és élnünk, amilye-
nek az ördögök, mégis semmibe sem vesszük fegyvereinket

8
elannyira, hogy azokat megtekinteni, v a g y rájuk gondolni
is restek vagyunk.
És mi mást tesznek az ilyen öntelt, elbizakodott szen-
tek, akik a kátét nem a k a r j á k naponként olvasni és ta-
nulni, mint hogy magukat tudósahbaknak t a r t j á k Isten-
nél, minden szent angyalaival, prófétáival, apostolaival és
keresztyéneivel együtt. Mert ha maga Isten nem szégyenli
a kátét naponként tanítani, mint aki ennél jobbat t a n í t a n i
nem tud és mindig ugyanazt az egyet t a n í t j a és semmi
ú j a t v a g y mást nem vesz elő, s a szentek semmi jobbat és
semmi mást nem tudnak tanulni és a tanulásnak nem
t u d n a k végére j á r n i : nem vagyunk-e mi nagy legények,
akik ha egyszer elolvastuk és hallottuk, már azt képzel-
jük, hogy az egészet töviről hegyire t u d j u k és egy óra
alatt m e g t a n u l j u k azt, aminek tanítását az Isten nem
t u d j a befejezni, pedig ő a világ kezdetétől fogva a világ
végéig t a n í t j a és valamennyi próféta minden szentekkel
együtt talált r a j t a tanulni valót s megmaradtak ta-
nulóknak.
Mert bizonyos az, hogy aki a tízparancsolatot jól és
alaposan ismeri, az az egész Szentírást ismeri, hogy egy-
házi és világi dolgokban, mindenféle ügyben és esetben
tud tanácsot adni, segíteni, vigasztalni, ítélni, bíráskodni
és bíró lehet minden tanítás és jog, lelkek és rendek és
minden felett, ami csak v a n a világon. És mi más a Zsol-
tárok egész könyve, mint az első parancsolatnak gyakor-
lása és a róla való elmélkedés? Jól tudom tehát, hogy
ezek a lomha bendők v a g y elbizakodott lelkek egyetlen
egy zsoltárt sem értenek meg, nemhogy az egész Szent-
írást; és ezek a k a r j á k a kátét ismerni és félvállról venni,
amely pedig az egész Szentírásnak rövid kivonata és
másolata.
Azért újból kérek minden keresztyént, különösen a
lelkészeket és igehirdetőket: ne a k a r j a n a k idő előtt dokto-
rok lenni és ne áltassák m a g u k a t azzal, hogy mindent tud-
nak. Mert igaz mértékre vetve sok h í j a van a nagyralátás-
nak, meg a kinyújtott posztónak. H a n e m naponként fog-
lalkozzanak a kátéval és szorgalmasan gyakorolják, hozzá
még gondosan és éberen vigyázzanak, hogy az elbizakodott-
ságnak és a fennhéjázásnak mételye meg ne fertőzze őket;
inkább töltsék minden idejöket olvasással, tanítással, ta-
9
nulással, gondolkodással és elmélkedéssel és ezt előbb a b b a
ne hagyják, amíg meg nem tapasztalják és r á nem jönnek,
liogy az ördögöt halálra tanították és tanultabbak lettek
magánál Istennél és minden szentjeinél.
H a ilyen szorgalmat tanúsítanak, akkor szentül ígé-
rem nekik és ők magnk is megtapasztalják majd, hogy
gazdag gyümölcsöt szereznek és kiváló embereket nevel
belőlük Isten, úgyhogy idő multával m a g u k is szépen be-
vallják, hogy minél tovább és minél behatóbban foglalkoz-
nak a kátéval, annál kevesebbet értenek és tudnak belőle
s annál több tanulnivalójuk akad. S akkor miként az éhe-
zőknek és szomjúhozóknak, végre nekik is ízleni fog az,
aminek mostani jóllakottságukban és elteltségükben a sza-
gát sem szenvedhetik. Isten a d j a ehhez kegyelmét! Ámen.

Doktor Luther Márton rövid előszava.

Azzal a szándékkal fogtam ehhez a prédikációhoz,
hogy ez a gyermekek és az egyszerű emberek oktatását
szolgálja. Ezért hívják régtől fogva görög nyelven kate-
kizmusnak, vagyis gyermek- tanításnak. Ezt minden ke-
resztyén ember köteles tudni, s ha mégsem tudja, tulaj-
donképen nem számlálható a keresztyének közé és nem
bocsátható a szentségek élvezetéhez. Aminthogy az olyan
mesterembert, aki mesterségéhez nem é r t és ügyetlen,
félreállítják és alkalmatlannak tartják. Ezért a fiatalsá-
got a káténak, vagy gyermek-tanításnak a részeire jól és
alaposan meg kell tanítani s abban szorgalmasan gyako-
rolni és ösztönözni. Kötelessége tehát minden családfőnek,
hogy gyermekeit és cselédségét hetenként legalább egyszer
kikérdezze és meghallgassa, hogy belőle m i t tudnak v a g y
tanulnak, s ha valamit nem tudnak, keményen rászorítsa
őket. Mert jól emlékszem, sőt naponta megesik, hogy akad-
n a k bárdolatlan, élemedett öregek, akik a kátéból semmit
sem tudtak, v a g y ma sem t u d n a k s mégis a keresztséghez
és az lírvacsorához járulnak és mindazzal élnek, ami a ke-
resztyének használatára rendeltetett, holott joggal meg-

10
követelhetjük, hogy azok, akik az úrvacsorához járulnak,
az egész keresztyén tanításból többet t u d j a n a k és alapo-
sabban értsenek, mint a gyermekek, vagy a kezdő tanulók.
Egyébként a köznépnél beérjük azzal a három résszel,
amelyek a keresztyénségben régi idők óta fennmaradtak,
de keveset t a n í t o t t a k és gyakoroltak belőlük helyesen; fel-
téve, hogy а keresztyéneknek a p r a j a - n a g y j a , mindenki, aki
a keresztyén névre r á akar szolgálni, abban a három rész-
ben gyakorlatot és jártasságot szerez. Ezek a részek a
következők :

Először: Isten tíz parancsolata.

Az első: Ne legyenek más isteneid én előttem.
A második: Ne vedd hiába Istened nevét.
A h a r m a d i k : Az ünnepnapot megszenteljed.
A negyedik: Tiszteld atyádat és anyádat.
Az ötödik: Ne ölj.
A hatodik: Ne paráználkodjál.
A hetedik: Ne lopj.
A nyolcadik: Ne tégy felebarátod ellen hamis tanú-
bizonyságot.
A kilencedik: Ne kívánd felebarátod házéit.
A tizedik: Ne kívánd felebarátod feleségét, szolgáját,
szolgálóleányát, barmát, vagy bármiféle tulajdonát.

Másodszor: Hitünk főágazatai.

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek
és földnek teremtőjében.
És a Jézus Krisztusban, az ö egyszülött Fiában, a mi
Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz
Máriáitól, szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszíttetett,
meghalt és eltemettetett; alászállt a poklokra, harmad-
napon feltámadott halottaiból, fölment a mennyekbe, ott
iil Istennek, a mindenható Atyáinak jobbjáén, ahonnan eljő
ítélni élőket és holtakat.
Hiszek a Szentlélekben; egy keresztyén Anyaszentegy-
házat; szenteknek közösségét; bűnöknek bocsámatát, test-
nek féltámadását és az örök életet. Amen.

11
 Harmadszor: Az imádság' vagy Miatyánk,
amelyet Krisztus tanított.
Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy, Szenteltessék meg
a Te neved, Jöjjön el a Te országod, Legyen meg a Te
akaratod, mint a mennyben, úgy itt a földön is. A mi min-
dennapi kenyerünket add meg nékünk ma, És bocsásd meg
a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk az ellenünk
vétkezőknek, És ne vigy minket kísértésbe, De szabadíts
meg minket a gonosztól. Mert tied az ország és a hatalom
és a dicsőség. Mindörökké. Ámen.
Ezek a legszükségesebb részek, amelyeket mindenki-
nek legelőször kell megtanulni és szórói-szóra elmondani.
A gyermekeket a r r a kell szoktatni, hogy mindennap, mi-
kor reggel felkelnek, mikor asztalhoz mennek, és mikor
este aludni térnek, ezeket felmondják és míg el nem mond-
ják, sem enni, sem inni ne kapjanak. Éppenügy minden
családfő is köteles cselédségével, szolgáival és szolgálóival
ezt megtartani, hogy ne t ű r j e őket magánál, ha ezt nem
tudják, vagy nem a k a r j á k megtanulni. Mert semmiképen
sem szabad eltűrni, hogy valaki a n n y i r a faragatlan és el-
vadult legyen, hogy ezt meg ne t a n u l j a ; mert ebben a há-
rom részben röviden, nagyjából és a legegyszerűbben
együtt van minden, ami a Szentírásban található. Mert a
kegyes a t y á k vagy apostolok (avagy bárkik lettek légyen)
így foglalták össze, hogy mi a keresztyének tanítása, élete,
bölcsesége és művészete, amiről beszélnek és tárgyal-
nak és hogy mi az, amivel foglalkoznak.
H a azután ezt a három cikket elsajátították, illő do-
log. hogy t u d j a n a k mit mondani szentségeinkről (amelye-
ket m a g a Krisztus rendelt), a keresztségről s Krisztus
szent testéről és véréről. T. i. az igét, amit Máté és Márk
írnak evangéliomuk végén (Mt, 28, 19 s köv. Mk. Ifi, 15 s
köv.), hogy Krisztus miként adta búcsúajándékát tanítvá-
nyainak és miként bocsátotta el őket.

A Keresztségről.
„Menjetek el, tanítsatok minden népeket és keresztel-
jétek meg őket az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek
nevébe. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül,'aki pedig
nem hisz, elkárhozik."
12
 Egyszerű embernek elég, ha a Szentírásból ennyit
tud a keresztségről. Hasonlóan a másik szentségről is,
néhány egyszerű szóban, t. i. Szent P á l szavait (I. Kor.
11:23. s köv.).

Az Oltáriszentségről.
„A mi Urunk Jézus Krisztus azon az éjszakán, melyen
elárultatott, kezébe vette a kenyeret és hálákat adván,
megtörte és tanítványainak adta, ezt mondván: Vegyétek
és egyétek, ez az én testem, amely ti érettetek adatik. Ezt
cselekedjétek az én emlékezetemre.
Hasonlóképen, miután vacsorált, kezébe vette a poha
rat is és hálákat adván, adá nékik, ezt mondván: Igyatok
ebből mindnyájan, e pohár amaz új szövetség az én vérem-
ben, mely ti érettetek és sokakért kiontatik bűnök bocsána-
tára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok, az én
emlékezetemre."
Ilyenformán mindössze öt része volna az egész keresz-
tyén tannak. Ezeket szünetlenül kell gyakorolni és szóról-
szóra megkövetelni és kihallgatni. Mert ne számíts a r r a ,
hogy az i f j ú s á g egymagából a prédikációból megtanulja és
emlékezetébe vési ezeket. H a azután ezeket a részeket m á r
jól tudják, akkor ráadásul és megerősítésül néhány ezekről
készült zsoltárt vagy éneket is elő lehet venni, hogy az
ifjúság így járatos legyen a Szentírásban és naponként
gyarapodjék. De nem é r h e t j ü k he azzal, hogy ezeket szó-
szerint t u d j á k és felmondják, hanem k ü l d j ü k el az i f j ú s á -
got a prédikációra is, különösen abban az időszakban,
amely a k á t é m a g y a r á z a t á n a k van rendelve, hogy hallják
ezeket a magyarázatokat és megtanulják mindegyik cikk-
nek az értelmét. Ügy, hogy a hallottakat el is t u d j á k mon-
dani s a kérdésekre helyes feleleteket t u d j a n a k adni, hogy
prédikálásunk ne legyen haszon és gyümölcs nélkül való.
Mert azért iparkodunk a kátét minél gyakrabban prédi-
kálni, hogy az ifjúságba beleplántáljuk; nem magasan
szárnyalva, sem finoman boncolva, h a n e m röviden és a
legegyszerűbben, hogy a mondottakat jól megértsék és em-
lékezetükbe véssék. Azért az említett részeket most sorra
vesszük és a lehető legvilágosabban elmondunk róluk any-
nyit, amennyi szükséges.

13
 Az első parancsolat.
Ne legyenek más isteneid!
Más szóval: E g y e d ü l b e n n e m l á s d Iste-
n e d e t ! Mit a k a r ez mondani és hogy kell ezt érteni?
Mit jelent az, hogy valakinek van Istene, avagy mi az
Isten? Felelet: Istennek hívjuk azt, akitől az ember
minden jót v á r s akihez menekül minden nyomorúságá-
ban. Ügy, hogy ha van Istenünk, ez nem jelent keveseb-
bet, mint azt, hogy van valakink, akiben teljes szívből
hiszünk és megbízunk. A m i n t azt g y a k r a n mondottam:
A szív bizodalma és hite tesz valakit Istenünkké, a v a g y
bálványunkká. Ha a hit és bizalom igazi, akkor Istened
is igazi Isten. Viszont, lia a bizalom hamis és téves, akkor
szükségszerűen Istened is hamis Isten. E kettő ugyanis
együvé tartozik: hit és Isten. Már most — újból mondom:
—- amin szíved csüng és amiben bizakodik, az valósággal
a te Istened.
Magának a p a r a n c s o l a t n a k é r t e l m e en-
nélfogva az, hogy igazi, szívből jövő hitet és bizalmat köve-
tel, úgy, hogy ez a hit és bizalom az egyetlen igaz I s t e n t
ölelje át s egyedül hozzá ragaszkodjék. Ez nyilván azt
a k a r j a mondani: Jól vigyázz és engedd, hogy egyedül én
legyek a te Istened ós nehogy valaki mást keress magad-
nak. Más szóval: Ha v a l a m i jóban szűkölködöl, várd azt
Éntőlem és keresd Énnálam. H a pedig valami szerencsét-
lenség v a g y csapás ér, folyamodj Énhozzám s bízd maga-
dat Beám. É n, É n, megelégítlek és kisegítlek minden
bajból. Csak a szívedet ne engedd át senki másnak, s ne
nyugtasd meg senki másnál.

14
 Ezt most kissé erősebben ki keli színeznem e l l e n -
t é t e s p é l d á k k a l , hogy mindenki megértse s magá-
nak jól megjegyezze. Sok ember azt gondolja, hogy van
Istene s mindene, ha pénze és jószága van. Abban bízik
és azzal kevélykedik, de oly rendületlenül és oly maga-
biztosan, hogy mindenkit semmibe vesz. Lásd, ennek is
van Istene, a neve M a m m o n , tehát pénz és vagyon.
Testestől-lelkéstől ennek a d j a m a g á t ; ez a legnépszerűbb
bálvány a földön. Akinek van pénze és vagyona, bizton-
ságban érzi magát. Vidáman és rettegés nélkül él, mintha
a Paradicsom kellős közepében laknék. Viszont, akinek
nincs, az kétségbeesik, elcsügged, mintha Istenről sohasem
hallott volna. Abból a fajtából ugyanis nem sok akad,
a k i k vidámak és bátorságosak, nem búsulnak és nem
panaszkodnak, lia a pénz istene fukar kezekkel mér is
nekik. Mert a z az é r z ü l e t hozzátapad az emberi ter-
mészethez és elkíséri egész a sírig.
í g y vagyunk azzal is, aki abban bizakodik, azzal ke-
vélykedik, hogy neki valami kiváló képessége, e s z e , h a -
talma, nagyszerű összeköttetése, barátja
é s b e c s ü l e t e v a n . Ennek is van istene, de nem
az egyetlen igaz Isten. Megint láthatod, mily elbizakodott,
vakmerő és öntelt lesz az ember az efféle előnyök alapján
s mennyire kétségbeesik, ha ilyenekkel nem rendelkezik
vagy effélékben veszteséget szenved. Azért újból mondom,
hogy ennek a parancsolatnak helyes m a g y a r á z a t a ez:
Hogy Istenünk van, az azt teszi, hogy van valakink, aki-
ben szívünk teljesen megbízik.
Hasonlóképen vizsgáljuk azt is, amit eddig szoktunk
tenni elvakultságunkban a p á p a s á g alatt. Ha
valakinek f á j t a foga, böjtölt és szent Apolloniához folya-
modott. H a valaki tűzveszedelemtől félt, akkor szent
Lőrincet választotta védőszentjéül; ha valaki dögvésztől
félt, akkor fogadalmat tett szent Sebestyénnek, vagy szent
Rókusnak. S így m é g számtalan útálatosság v a n szokás-
ban, mert mindenki kiválasztja a maga szentjét, azt
i m á d j a s szükség idején segítségül a z t hívja. Ide tartoz-
nak azok is, akik még botrányosabb üzelmeket folytatnak:
az ördöggel szövetkeznek, hogy meggazdagítsa, hogy sze-
retkezéseikben segítse őket, őrizze meg m a r h á i k a t , s ke-
rítse elő elveszett t á r g y a i k a t stb. Ide tartoznak az igézők

15
és varázslók. Ezek u g y a n i s szívüket m i n d n y á j a n egészen
másra i r á n y í t j á k s egészen másban bíznak, m i n t az élő
Istenben. Nem v á r n a k Tőle semmi jót, de nem is keresik
Őnála.
Könnyen megértheted most már, hogy mit és meny-
nyit kíván ez a parancsolat : nem kevesebbet, minthogy az
embernek teljes szíve és minden bizalma egyedül
I s t e n r e támaszkodjék és s e n k i m á s r a. Mindezek-
ből könnyen kiveheted, hogy I s t e n t e l f o g a d n i nem
annyit jelent, mint Öt valahogy megmarkolni, pénzes
zsákunkba gyömöszölni, vagy szekrényünkbe csukni. El-
lenben Öt elfogadni a n n y i t jelent, liogy a szív Őt megra-
gadja, r a j t a csüng. Szívünkkel r a j t a csüngeni viszont nem
kevesebbet jelent, m i n t mindenestől Őbenne bizakodni.
Éppen azért akar Ö bennünket minden mástól, a m i K a j t a
kívül van, elvonni és magához vonszani, mert Ö az egyet-
len örökkévaló kincs. Mintha azt mondaná: „Amit te az-
előtt a szenteknél, v a g y a Mammonnál, v a g y máshol
annyi bizalommal kerestél, v á r j a d azt most m á r Éntőlem
és tekints Engem annak, aki kész r a j t a d segíteni s téged
minden jóval gazdagon elárasztani.
í m e most láthatod, mi az I s t e n n e k i g a z i di-
c s ő í t é s e é s t i s z t e l e t e , amely Neki tetszik, ame-
lyet, Ö örök h a r a g j á v a l való fenyegetés mellett m e g is pa-
rancsolt; az tudniillik, hogy a szív ne tudjon m á s vigasz-
ról és bizodalomról, m i n t az őbenne valóról s ne is en-
gedje magát attól elszakasztani, hanem legyen bátorsága
erre feltenni és ezért elveszteni mindent, ami csak van e
kerek világon. Ezzel szemben könnyen beláthatod s meg-
ítélheted, hogy e v i l á g csupa hamis isten-
t i s z t e l e t e t és bálványozást űz. A n n y i r a elvetemedett
ugyanis egy nép sem volt soha, hogy valamilyen istentisz-
teletet meg ne honosított s fenn ne tartott volna. Ki-ki
a maga külön istenéhez folyamodott abban, amitől vagy
akitől valami hasznot, segítséget és vigasztalást remélt.
Innét magyarázható, hogy azok a p o g á n y o k , akik
mindenüket a h a t a l o m r a és uralkodásra alapozták, fő-
isteniikként J u p i t e r t válsztották. A többiek, a k i k n e k min-
dene a gazdagodás, jólét, vagy élvezet és szórakozás volt,
— Herkulest, Merkuriuszt, Vénuszt vagy másokat; a vise-
lős asszonyok Diánát vagy Lueinát és így tovább : M i n -

16
d e n к i azt teszi Istenévé, akihez a szíve
v o n j a . Ügy, hogy voltakép a pogányok felfogása szerint
is annak v a n istene, aki hisz és bízik. Abban tévednek,
hogy bizalmuk hamis és csalóka, m e r t nem az e g y igaz
Istenre irányul, Akin kívül valóban nincs I s t e n sem
égen, sem földön. Azért a pogányok tulajdonképen az ő
s a j á t költött gondolataikat és Istennel kapcsolatos ábránd-
jaikat tették bálványukká s így voltakép az üres semmi-
ben híztak. í g y v a g y u n k minden bálványimádással. Ez
ugyanis nemcsak annyiból áll, hogy az ember bálvány-
képet állít fel és azt i m á d j a , hanem főkép a szívben rej-
lik, amely másfelé kacsint, segítséget és vigasztalást a
teremtményeknél, szenteknél, vagy ör-
d ö g ö k n é l keres és nem Istennek fogja p á r t j á t , Kóla
még annyi jót sem tételez fel, hogy szeretne segíteni,
nem hiszi el azt sem, hogy Istentől származik az a jó,
amiben részesül.
Van ezenfelül még egy hamis istentisztelet és ez a
legnagyobb bálványozás, amit eddigelé űztünk s ez a vi-
lágban még mindig uralkodik; erre v a n alapítva minden
papirend; ez egyedül a r r a a lelkiismeretre szorítkozik,
amelyik segedelmét, vigasztalását és üdvösségét a s a j á t
cselekedeteiben keresi, vakmerőségében Istent az égből alá-
ráncigálná s folyton azt számolgatja: mennyi alapít-
ványt tett, mennyit böjtölt s hány misét szolgáltatott, stb.
Ebben bizakodik és ezzel kérkedik, m i n t h a semmit sem
a k a r n a Istentől ajándékkép elfogadni, hanem mindent
maga akar megszerezni s bőségesen megszolgálni, m i n t h a
Istennek szigorúan kötelessége lenne, hogy szolgálatunkra
álljon. Mintha Ö lenne a mi adósunk, mi pedig a hitelezői.
Mi más ez az eljárás, m i n t Istenből bálványt, sőt másod-
lagos b á b i s t e n t csinálni, viszont önmagunkat fő-
istenné tenni és feltolni? De ez kicsit m á r túlságosan ma-
gas, nem való fiatal gyermekeknek.
Az egyszerű lelkeknek azonban mondjtik el ezt, hogy
e parancsolat értelmét jól felfogják és megjegyezzék. Tud-
niillik, hogy nekünk egyedül Istenben kell bíznunk, min-
den jót Tőle kell remélnünk és várnunk, mint Aki a d j a
testünket, életünket, ételünket, italunkat, táplálékunkat,
egészségünket, oltalmunkat, békességünket, minden szük-
ségletünket az ideig és örökkévaló j a v a k világában. Ehhez

2 17
j á r u l még, liogy Ö óv meg veszedelmektől s ha mégis va
lami b a j érne, megment és kiszabadít. Ügy, hogy — m i n t
m á r eleget hallottuk, — e g y e d ü l I s t e n az, aki
á l t a l m i n d e n j ó t n y e r ü n k é s m i n d e n go-
n o s z t ó l m e g s z a b a d u l u n k . Innét m a g y a r á z h a t ó
az is, — véleményem szerint, — hogy mi németek I s t e n t
eleitől fogva egy olyan szóval jelöljük (Gott), amelynél
találóbban és finomabban egy más nyelv sem, tudniillik:
a „Jó" (gut) szócskából származó szóval, minthogy Ö örök
forrás, melyből folyton csupa jó özönlik, amelyből minden,
ami jó s jónak nevezhető, kiárad.
Nem változtat ezen az a körülmény sem, hogy sok jó-
hoz e m b e r e k ú t j á n jutunk. Az igazság mégis
csak az, hogy mi mindent Istentől kapunk, ami az Ö pa-
rancsa és rendelése folytán lesz a mienk. Szüleink, minden
felsőbbségünk, azonkívül minden egyes felebarátunk meg-
kapta azt a parancsot, hogy velünk jót tegyen. Ügy, hogy
mi voltakép nem őtőlük, h a n e m ő általuk Istentől kapunk
meg mindent. Mert a teremtmények csupán a kéz, a meder
és az eszköz, amelyeknek közvetítésével Isten ad mindent.
Í g y ad Ö az a n y á n a k emlőt és tejet, hogy gyermekét táp-
lálhassa. Ád a földből gabonát és különféle növényeket
táplálékul, e j a v a k közül egyet sem tudna egy teremtmény
sem a. maga erejéből létrehozni.
Azért senki ne merészeljen valamit venni, vagy adni,
ha csak nem Isten parancsa alapján. Hogy így m i n d e n
Isten adományának tekintessék és érte
hála Néki adassék, amint azt e parancsolat követeli. Kö-
vetkezik ebből az is, hogy a teremtmények ú t j á n n y ú j t o t t
j a v a k a t sem szabad megvetnünk, sem vakmerőségből m á s
utakon s módokon csikarnunk ki, mint ahogy azt Isten
megparancsolta. Mert ez m á r nem azt jelentené, hogy Isten-
től kapunk mindent, hanem azt, hogy önmagunktól v á r j u k .
Legyen m á r most mindenikünk azon a m a g a életében,
hogy ezt a parancsolatot mindenek felett n a g y r a becsülje
és vele ne tréfáljon. Kérdezd és vizsgáld meg alaposan
szívedet s akkor megtudod, v á j j o n egyedül Istenen csüng-e,
vagy sem. H a olyan szíved van, hogy Istentől csupa jót
tud remélni, különösen nyomorúság és ínség idején és ezen
kívül mindent veszni hagy, ami nem Isten, akkor elmond-
hatod, hogy a t e I s t e n e d a z e g y i g a z I s t e n .

18
Viszont, h a a szíved csügg valamin, amitől több jót és
segítséget remél, mint Istentől; Istenhez pedig nem siet,
hanem f u t előle a nehézségek idején, akkor neked más
Istened van, bálványistened.
Hogy pedig az ember minél jobban lássa, miszerint
Isten nem akarja, hogy mindezt félvállról vegyük, hanem
hogy szigorúan megtartsuk, e parancsolat mellé elsőbb
valami rettenetes f e n y e g e t é s t , m a j d szép és vigasz-
taló í g é r e t e t illesztett. Nekünk pedig ezt is nyomaté-
kosan kell hangoztatnunk s az i f j ú nemzedéknek jól emlé-
kezetébe kell vésnünk, hogy megszívlelje és megtartsa:
„M e r t é n , a z Ú r , a t e I s t e n e d , szigorú
Isten vagyok, aki m e g b ü n t e t e m az a t y á k
v é t k é t g y e r m e k e i k e n h a r m a d - és n e g v e d -
í z i g , a z o k o n , a k i k e n g e m g y ű l ö l n e k , de
kegyelmet gyakorlok e z e r - í z i g a z о к к al,
a k i k e n g e m s z e r e t n e k és p a r a n c s o l a t a i -
m a t m e g t a r t j a k."
Bár voltakép, — amint később hallani fogjuk — ezek
a szavak minden parancsolatra vonatkoznak, mégis külö-
nösen ehhez a főparancsolathoz vannak kapcsolva. Mint
ahogy az embernél is legfontosabb az, hogy rendben legyen
a feje, mert ha f e j ü n k helyén van, egész életünknek rend-
ben kell folynia. Elmondhatnók ennek a fordítottját is.
Nos azért tanuld meg e szavakból, mennyire haragszik
Isten azokra, akik r a j t a kívül valami m á s b a n bizakod-
nak s viszont mily jóságos és kegyelmes azokhoz, akik
teljes szívből e g y e d ü l B e n n e bíznak és hisznek. El-
annyira, hogy h a r a g j a nem lohad negyedíziglen, azaz a
negyedik nemzedékig; ezzel szemben jósága és irgalmas-
sága elhat sok ezerekre. Mindez azért, hogy senki köny-
nyelműen biztonságban ne érezze és a véletlenre ne bízza
magát, mint ahogy az eldurvult szívűek hitegetik magu-
k a t : „Ügy sem nyom az sokat a latba, hogy így, vagy ú g y
él-e az ember!" A mi Istenünk olyan Isten, Aki nem
h a g y j a megbosszúlatlanul, h a valaki Tőle elfordul és ha-
r a g j á t nem szünteti meg egész negyed-ízig, tehát mind-
addig, amíg fiastul-sarjastul ki nem irtatnak. Azért
a k a r j a , hogy féljük Öt s meg ne vessük.
Isten mindezt m á r he is bizonyította különböző törté-
netekben és eseményekben, amint azt az Í r á s és a minden-

2* 19
napi tapasztalat bőven feltárja s tanítja, ü ugyanis kez-
dettől fogva irtóhadjáratot indított minden bálványozás
ellen és e célból mind a pogányoknál, mind a zsidóknál,
mind a mai idők népeinél minden hamis istentiszteletet
lerombol, úgy, hogy végül is mindazoknak, akik makacsul
ragaszkodnak ahhoz, el kell pusztulniok. Éppen azért azt
kell mondanunk, hogy bár most sok büszke, hatalmas és
gazdag a t y a f i akad, aki M a m m o n j á r a támaszkodva dacol
Istennel, nem törődve azzal, hogy Isten haragszik-e, vagy
nevet, — mintha nem félnének kihívni maguk ellen Isten
h a r a g j á t , — mégsem fognak jó véget érni, hanem hirtelen
elbuknak mindazzal együtt, amiben bizakodtak. Ugyan-
úgy, m i n t ahogy elvesztek mindazok, akik még náluk is
nagyobb biztonságban és hatalomban érezték m a g u k a t .
És éppen az ilyen keménynyakú emberek kedvéért, —
akik azt gondolják, hogy mivel Isten egyideig elnézi és
biztonságban h a g y j a őket, vagy n e m tud üzelmeikről, vagy
nem törődik velük, — kénytelen I s t e n oly szigorúan közbe-
vágni és büntetni, hogy nem t u d j a felejteni vétküket még
a gyermekeik gyermekeinél sem. S teszi mindezt azért,,
hogy mindenki beleütődjék s lássa, hogy Isten nem tréfál.
Mert ezek azok, akikre céloz, m i k o r ezt m o n d j a : „Akik
engem gyűlölnek" — mintha azt mondaná: „Akik az ő
dacos felfuvalkodottságukban megmaradnak." H a valami-
ről szól, vagy bizonyságot tesz n e k i k az ember, azt nem
a k a r j á k hallani; ha meg arra inti őket az ember, hogy
szálljanak magukba és j a v u l j a n a k meg, mielőtt utolérd
őket a büntetés, akkor olyan eszeveszett düh szállja meg
őket, hogy Isten h a r a g j á t már ezzel is ugyancsak kiérdem-
lik, miként ezt manapság püspökökön és fejedelmeken sor-
jában megérjük.
De bármily rettenetesek ezek a fenyegetések, sokkalta
hathatósabb annak az ígéretnek a vigasza, hogy azoknak,
akik mindenestől, egyedül Istenre bízzák m a g u k a t , b i-
z о n n y a l meg f o g j a m u t a t n i irgalmassá-
g á t. Ez pedig azt jelenti, hogy csupa jóban és mindenféle
jótéteményben részesíti nemcsak őket, hanem gyermekei-
ket is ezer és megint ezer íziglen. Az ilyen dolog pedig
méltán indíthat ós serkenthet bennünket arra, hogy szí-
vünknek minden gondolatát teljes bizalommal Istenre irá-
nyítsuk, mint akik vágyódunk m i n d az ideig-, mind az
20
örökkévaló j a v a k után, amint azokat a felséges Isten annyi
kegyességgel felajánlja, amelyeknek elnyerésére annyi
szeretettel biztat s amelyeket oly bőséggel megígér.
Ki-ki azért nagyon komolyan szívlelje meg ezeket és
ne vegye úgy, m i n t h a ember szólna. Mert neked jelent
vagy örökkétartó áldást, boldogságot és üdvösséget, vagy
örök haragot, boldogtalanságot és gyötrelmet. Mit is kí-
vánhatnál jobbat magadnak, mint amit Ö neked oly szere-
tetteljesen megígért, — hogy a tied a k a r lenni minden
gazdagságával, megvédelmez s minden bajodból kiment.
Mindez azonban sajnos meghiúsul azon, hogy a v i -
lág e g y s z e m e r n y i t sem h i s z el belőle,
sem Isten beszédének nem tekinti, mert azt l á t j a , hogy
azok, akik Istenben és nem a Mammonban bíznak, sok bú
és b a j terhe alatt nyögnek és az ördög velük szemben any-
nyira elzárkózik és nekik úgy ellenáll, hogy sem vagyont,
sem pártfogást, sem méltóságot nem szerezhetnek, — sőt
az életüket is csak alig t u d j á k megtartani. Ellenben, akik
a Mammonnak szolgálnak, bővölködnek hatalomban, párt-
fogásban, megbecsülésben, vagyonban s m i n d e n f a j t a ké-
nyelemben a világ előtt. Éppen azért ezeket a szavakat
jól emlékezetünkbe kell vésnünk és éppen a világi dolgok
csalóka látszatával szembeállítanunk, jól tudva, hogy ezek
a s z a v a k n e m h a z u d h a t n a k , sem meg nem
csalhatnak, h a n e m feltétlenül igazaknak kell lenniök.
Gondolj csak vissza, vagy tudakozódjál másoknál és
felelj nekem: „Azok, akik minden gondjukat és erejüket
a r r a fordították, hogy n a g y vagyont és sok pénzt hará-
csoljanak össze, végül is ugyan m i t é r t e k e l v e l e?"
Kájössz, hogy k á r b a veszett m u n k á j u k és fáradságuk.
Vagy ha sikerült is n a g y vagyont felhalmozniok, az mi-
h a m a r szétporzott és elrepült úgy, hogy nem sok örömük
telt nekik m a g u k n a k sem a gazdagságukban, u t á n u k pedig
a harmadik örökösre m á r nem jutott belőle semmi sem.
Minderre p é l d á t bőven találsz a történelemben és
ugyanezt hallhatod világban jártas öreg emberektől. Csak
azután jól jegyezz meg és méltass figyelmedre mindent!
S a u l bizonyára n a g y király volt. Isten m a g a hívta
el s kegyes f é r f i ú volt. De mikor t r ó n r a került, a szíve
elhajolt Istentől, a koronája és jogara lett mindene. így

2L
azután el is kellett pusztulnia mindazzal, a m i j e volt, úgy,
hogy gyermekei közül sem m a r a d t fenn egy sem.
Viszont D á v i d szegény, alacsony sorból való férfiú
volt, folyton üldözték és kergették, hogy sehol az élete
nem volt biztonságban. És mégis Saul tőrvetései ellenére
is neki meg kellett m a r a d n i a és királlyá lennie. Mert, ami-
ket Isten a fennebbi Igékben mond, azoknak be kellett
teljesedniök s beigazolást nyerniök, mivel Isten sem nem
hazudhat, sem nem csalhat. Azért vigyázz, nehogy az
öi-dög és a világ léprecsaljanak káprázatukkal, amely
egy ideig fennállhat, végül azonban semmivé foszlik.
Ennélfogva jól tanuljuk meg az első parancsolatot,
hogy belássuk, mennyire n e m t ű r I s t e n s e m m i-
féle e l b i z a k o d o t t s á g o t , vagy m á s dologban
bizakodást. Továbbá, hogy legelsősorban azt kívánja, hogy
szívből reméljünk minden jót, akként, hogy az igaz úton
egyenesen j á r j u n k és Isten a d t a javainkkal ú g y éljünk,
ahogyan a cipész él a tűvel, az árral és a fonállal, ame-
lyeket m u n k á j a végeztével félrerak, vagy ahogyan a
vendég él a szállóban az eledellel és a fekvőhellyel. Min-
dent csupán adott szükségleteinkhez képest használjunk,
mindegyikünk a m a g a Istentől rendelt hivatásának és
állásának megfelelően és ne engedjük, hogy bármiféle
dolog úrrá vagy bálvánnyá legyen rajtunk. É r j ü k be eny-
nyivel az első parancsolatról, amelyet bővebben kellett
magyaráznunk, m e r t a fősúly éppen ezen v a n ; — még
pedig azért, mert mint már előbb mondottuk, ha a szív
ezen a ponton Istennel rendben v a n és ezt a parancsolatot
megtartja, akkor a többi m á r könnyen megy az első nyo-
mában.
 Második parancsolat.
Ne vedd hiába Isten nevét!
Míg az első parancsolat a szívet oktatja ki és a hit
jelentőségére tanít, addig a második parancsolat onnét
bentről kifelé visz és szánkat, meg nyelvünket neveli Isten
tetszésére. Az első ugyanis, ami a szívhői előtör és meg-
mutatkozik, a beszéd. Tehát, amint fentebb feleletet a d t a m
a r r a a kérdésre, mit jelent az, ha valakinek van Istene,
most a r r a kerül a sor, hogy ennek s a többi parancsolat-
nak értelmét is világosan átlásd és magadra alkalmazd.
H a azt kérdik tőled: „Hogyan érted a második paran-
csolatot s mit jelent: Isten nevét hiába venni, avagy vele
visszaélni!" — feleld röviden ezt: „Isten nevével akkor
élünk vissza, ha azt hazugság, vagy más bűn kedvéért
bármiképen is emlegetjük". Azt a parancsot kapjuk tehát,
hogy Isten nevét h a m i s a n ne használjuk s ne vegyük
a j k u n k r a , mikor lelkiismeretünk máskép tudja, v a g y leg-
alább is kellene, hogy máskép t u d j a a dolgokat. í g y szo-
kott történni azoknál, akik törvényszék előtt pereskedve
esküdöznek s egyik fél a másikkal szemben hazudik. Pedig
Isten nevével nem lehet jobban visszaélni, m i n t h a azzal
hazudunk, vagy vele valakit megcsalunk. M a r a d j u n k meg
e parancsolatnak ennél a magyaros, könnyen érthető
magy aráza táná 1.
Ebből már most mindenki könnyen kiszámíthatja,
hogy melyek s mily sokfélék azok az esetek, amelyekben
az emberek Isten nevével visszaélnek, bár minden vissza-
élést felsorolni nem is lehet. De hogy röviden mégis érint-
sük, felemlítjük, hogy különösen sok visszaélés fordul elő
Isten nevével a világi adás-vétel s olyan dolgok körül,
minők a pénz, a vagyon és becsület. Történhetik ez nyil-
vánosan, akár a törvényszék előtt, a k á r a piacon vagy
egyebütt, amikor az emberek esküsznek és hamis esküt
tesznek le Isten nevében, vagy Amiami más dologgal ter-
helik meg a lelkiismeretüket. Különösen házassági ügyek-
ben gyakori, mikor ketten titkon megesküsznek egymás-
nak, de a törvény elé kerülve, egyik, vagy a másik fél le-
tagadja.

23 '
 D© az Isten nevével való visszaélés legnagyobb mérvet
mégis a lelki s a lelkiismeretet érintő dolgok terén ölt,
amikor hamis tanítók lépnek fel és az ő hazug lim-lom-
jukat Isten szava gyanánt kínálgatják.
íme, van itt mód bőven arra, hogy mindent Isten
nevével ékesítsünk, szépítsünk vagy igazoljunk, a k á r
közönséges világi adás-vételről, akár a hitnek, vagy tan-
nak felsőbbrendű, hajszálfinom dolgairól van szó. Az
Isten nevének megkazudtolói közé tartoznak a káromko-
dók, még pedig nem csupán a durvák, akikre azonnal rá-
ismer mindenki, mivel minden szemérem nélkül gyalázzák
be Isten nevét, — akiknek m á r nem a mi iskolánkban,
ellenben a hóhér iskolájában volna helyük. Á m ide tartoz-
nak azok is, akik az igazságot és Isten igéjét nyilvánosan
káromolják s azt az ördög szájába a d j á k . Ezekről most
bővebben nincs szükség szólani.
Jelen alkalommal hadd tanuljuk és szívleljük meg, mily
n a g y dolgok fordulnak meg e parancsolaton, hogy minden
igyekezettel óvakodjunk és féljünk az Isten szent nevével
való bármely visszaéléstől, mint ami a külsőleg megmutat-
kozó bűnök közt a legnagyobb. Mert bár hazudni és csalni
önmagában is nagy bűn, még nagyobbá lesz, ha azt az
ember még igazolni a k a r j a és hitelesebbé tétele kedvéért
Isten nevét veszi a j k á r a s a gyalázat t a k a r g a t á s á r a hasz-
n á l j a úgy, hogy egy hazugságból kétszeres, sőt még több-
szörös hazugság lesz.
Ezért csatolt Isten ehhez a parancsolathoz is egy igen
komoly fenyegetést, amely így hangzik: „ M e r t n e m -
h a g y j a a z TJr b ü n t e t é s nélkül azt, aki
a z Ö n e v é t h i á b a v e s z i". Azaz senkinek el nem
nézi, sem büntetlenül nem h a g y j a . Amiképen nem h a g y j a
Isten bosszulatlanul, ha valakinek a szíve elfordul tőle, ép
oly kevéssé szenvedheti el, hogy valaki az Ö nevét hasz-
nálja fel hazugságainak szépítgetésére. De fájdalom, most
úgy elharapódzott ez a nyavalya az egész világon, hogy
valóban igen kevesen vannak, akik Isten nevét hazug-
ságra és egyéb gonoszságra nem használják, épp oly keve-
sen, mint azok, akik teljes szívből egyedül Istenben bíznak.
Mert természettől fogva meg v a g y u n k áldva egy
szép kis erénnyel: ha valaki valami betyárságot cseleke-
dett, szeretné a gyalázatát palástolni, szépítgetni, hogy

24
senki ne lássa, ne t u d j a . Mert az arcátlanságban senki
annyira nem megy, hogy elkövetett gonosztettével min-
denki előtt dicsekedjék, hanem inkább titkolja, nehogy rá-
jöjjenek. H a aztán valakit előfognak, akkor Isten a d j a oda
a nevét és öltöztesse a gaztettet kegyes mezbe, a gyalá-
zatot a tisztesség látszatába! I d e f a j u l t m a m á r a világ
folyása, s új, nagy özönvízként e l á r a s z t j a az egész föld-
kerekségét. J u t a l m u l kapjuk, amit keresünk s amire rá-
szolgáltunk: dögvészt, háborút, d r á g a s á g o t , tűzvészt, ár-
vizet, rossz feleséget, gyermekeket, cselédséget és ki tudja,
még miféle csapást! Mert honnan is eredne máshonnét ez
a tengersok nyomorúság? Még igen n a g y kegyelem, hogy
a föld elhordoz és táplál bennünket.
Ezért kell mindenek előtt az i f j ú nemzedéket komolyan
rászorítani s hozzászoktatni, hogy ezt és a többi paran-
csolatot soha szem elől ne tévessze és h a mégis megszegi,
tüstént működjék a vessző s a parancsolatot azonnal tart-
suk elébük és v e r j ü k újból beléjük, ú g y hogy ne csupán
a testi fenyítéstől való félelemre, h a n e m az Istentől való
félelemre is neveltessenek.
Í g y most m á r megértheted, mit jelent Isten nevével
visszaélni. Dióhéjba foglalva tudniillik azt, hogy vagy
hazugságra, valaminek olyan szín a l a t t való szerepelteté-
sére használjuk, ami nem felel meg a valóságnak, — vagy
átkozódáshoz, esküdözéshez, varázsláshoz vesszük igénybe,
szóval végeredményben kényünk-kedvünk szerint, valami
gonoszságot művelünk vele.
Meg kell azonban tudnod e mellett azt is, miként kell
Isten nevét helyesen használni. Mert ugyanazon szavakkal,
amikor azt m o n d j a : „Ne vedd hiába Istened nevét!", — egy-
szeriben azt is tudtunkra adja, hogy viszont jóra. annál
inkább használjuk azt. Hisz ez a név épen azért jelentetett
ki s adatott nékünk, hogy éljünk vele és hasznunkra for-
dítsuk. Ebből m á r most önként következik, hogy míg meg
van tiltva, hogy Isten szent nevét hazugságra, vagy más
bűnre felhasználjuk, addig viszont meg van parancsolva,
hogy az igazság, valamint minden m á s jó érdekéhen él-
jünk vele. í g y például, mikor igazunkat esküvel erősítjük
meg, ahol a r r a szükség v a n s ahol azt tőlünk k í v á n j á k .
Ugyanúgy akkor, ha Isten nevében igaz dolgokat taní-
tunk. Hasonlóképen, h a az ö nevét a nyomorúságban

25
segítségül hívjuk, vagy v a l a m i jótéteményéért dicséretet,
vagy hálát adunk. stb. Mindezt egybefoglalva, megparan-
csolva találjuk az 50. Zsoltár ezen igéjében: „ É s h í v j
segítségül engem a nyomorúság idején,
és m e g s z a b a d í t l a k t é g e d és te d i c s ő í t e s z
e n g e m " . Mert mindez azt jelenti, hogy Isten nevét igaz-
ságban vettük a j k u n k r a és áldásosán éltünk vele; így
szenteltetik meg az Ö neve, ahogyan a. Miatyánk mondja.
íme, itt van most m á r előtted az egész parancsolat
m a g y a r á z a t a ! Ennek tudtával könnyű megfelelni a r r a a
kérdésre, ami sok tudós elméjét megzavarta: „Miért v a n
az evangéliumokban az eskü megtiltva, holott Krisztus,
szent Pál és a többi szentek nem egyszer esküdtek?" Rövid
válaszunk erre nézve az: Esküdni sohasem szabad gono-
szul, azaz hazugul s mikor se haszna, se szüksége nincs.
Ellenben jó ügyben és. felebarátunk javára, szabad
esküdni. Mert jó dolog az, ami által Istent dicsérjük, az
igazságot és jogosságot megszilárdítjuk, a hazugságot el-
tiporjuk, az embereket megbékéltetjük, engedelmességet
tanúsítunk s viszályt csillapítunk. Mert maga Isten lép
itt közbe, széjjelválasztván igazságot és igazságtalanságot,
gonoszságot és jóságot. H a az egyik fél hamisan esküszik,
m á r ki is van mondva reá. az itélet, éigy, hogy semmiképp
sem szökhetik el a büntetés elől. S ha megtörténik, hogy a
büntetés egy időre elmarad, végül is nem lesz abból az
illetőnek haszna, úgy, hogy a hamis eskün szerzett nyere-
ség elolvad a kezében és soha néni örülhet neki. í g y tapasz-
taltam m á r én ezt sokaknál, akik megszegték házassági
esküjüket; nem volt aztán m á r egyetlen jó órájuk, egyet-
len igzán j ó n a p j u k s azután javaikat is elvesztvén, testi-
leg-lelkileg nyomorultul elvesztek.
Éppen azért ismételten intek és buzdítok mindenkit,
hogy gyermekeinket m á r idejekorán intéssel és elretten-
téssel. fékentartással és testi fenyítéssel szoktassuk a r r a ,
hogy iszonyadjanak minden hazugságtól, főkép pedig
attól, hogy ilyesmihez használják fel Istennek nevét. Mert,
ahol ezeknek szabad folyást engednek, nem lehet ott semmi
jót várni, amint azt most is láthatjuk, hisz a világ gono-
szabb, mint valaha és sehol semmi jórend, sem engedel-
messég, sein hűség, sem hit, hanem csupa elvetemült és
féktelen ember, akiken sem a tanítás, sem a fenyítés nem

2G
fog! Mindez pedig Isten h a r a g j a és büntetése azért, hogy
olv szemérmetlen módon tiporják lábbal e parancsolatot.
Másrészt kötelességünk az is, hogy gyermekeinket sar-
k a l j u k és ösztönözzük Isten nevének magasztalására s arra,
hogy folyton a j k u k r a vegyék mindazzal szemben, ami
bárhol éri őket s ú t j u k b a kerül. Mert Isten nevének igazi
tisztelése abban áll, hogy minden vigasztalást Tőle várunk
és éppen azért segítségül is ö t hívjuk, mégpedig úgy,
hogy előbb — mint fentebb hallottuk — a szív a d j a meg
Istennek a tiszteletet a benne való hit által, azután a száj
is a Róla való vallástétellel.
Az efféle e l j á r á s egyben üdvös és hasznos szokás, igen
hathatós az ördöggel szemben, aki állandón ott settenkedik
körülöttünk s azt lesi, hogyan t u d n a bűnbe és gyalázatba,
nyomorba és veszedelembe dönteni. De nem szívesen hallja
és nincs maradása, h a valaki szíve mélyéből emlegeti s
h í v j a segítségül Isten nevét és bizonyára sok borzasztó
és gyalázatos bukás érne, ha Isten az Ö nevének segítségül
hívása fejéhen meg nem tartana, bennünket. Magam is
sokszor kipróbáltam és ugyancsak megtapasztaltam, hogy
g y a k r a n egy-egy hirtelen reám zuhanó nagy szerencsét-
lenség azonnal elfordult rólam és elmúlt, mihelyt Isten
nevét segítségül hívtam.
Az ördög keserűségére — hadd mondjam így — kel-
lene Isten szent nevét mindenha ajkunkon hordoznunk,
hogy ne árthasson nekünk, bármennyire is szeretne.
Ezt érjük el azzal is, ha hozzászoktunk, hogy minden-
féle eshetőségre számítva, m a g u n k a t naponként Istennek
a j á n l j u k testestől-lelkestől és az Ö oltalmára bízzuk fele-
ségünket, gyermekeinket, cselédségünket s minden vagyo-
nunkat. í g y jöttek létre a „Magasztaljátok!" „Hálákat
adok!" kezdetű s más estéli és reggeli imádságok s ennek
köszönhetik fennmaradásukat is. Hasonlókép az a gyer-
mekkorból szokásos gyakorlat, hogy keresztet vetünk, ha
valami borzasztót, vagy retteneteset látunk, v a g y hallunk
és azt m o n d j u k : „Uram, Isten, őrizz meg; d r á g a Uram,
Krisztusom segíts meg!" s más efféle. Viszont akkor is,
h a valakivel valami nem is v á r t jó történik, b á r m i csekély-
ség is az, mondjuk csak: „Áldott legyen érte az Isten, legyen
Övé a hála; ezt meg ezt Isten ajándékozta nékem!" stb.
Ügy kell erre szoktatni gyermekeinket, mint azelőtt arra,

27
hogy Szent Miklós, v a g y más szentek kedvéért böjtöljenek
és imádkozzanak. Kedvesebb és tetszőbb dolog lenne ez
Isten előtt, mint akármilyen kolostori élet, v a g y karthauzi
szenteskedés.
Lásd, így lehet az ifjúságot gyermekhez alkalmazott
módon, mintegy játszva Isten félelmében s tiszteletében
felnevelni, hogy az első és második parancsolat igazi buz
góság mellett náluk állandó gyakorlattá váljék. Ebből az-
tán a n n y i jó dolog verhetne gyökeret, bontakozhatnék ki
s hozhatná meg gyümölcsét hogy oly nemzedék nőne fel.
amely áldására és felvidulására lehetne az egész ország-
nak. E z volna a jó nevelés, amikor nyájassággal és öröm
mel szoktatjuk a gyermekeket. Mert, amit csupán vessző-
vel és iitleggel kell a gyermekből kikényszeríteni, abból
nem sok jó származik s még ha ez úton el is érnél valamit,
nem maradnak tovább kegyesek, csak, amíg a vesszőt a
hátukon érzik.
Ez a nevelési mód pedig belegyökerezik a szívbe és a
gyermekek jobban félnek Istentől, mint a bottól vagy
virgácstól. Mindezt az ifjúság kedvéért mondom el ilyen
egyszerűen, hogy v é g r e szívükbe hatoljon. Mert, h a gyer-
meket tanítunk, vele kell gagyognunk. í g y óvtunk tehát
az Isten nevével való visszaéléstől s buzdítottunk annak
helyes használatára, a m i nem csupán szavakból áll, hanem
azoknak megfelelő cselekedetekből s életből, hogy tudjuk,
hogy ez az Istennek felettébb kedve szerint való s meg is
fog érte jutalmazni oly nagy bőséggel, mint amilyen bor-
zasztóan büntet, h a azzal visszaélünk.

28
 A harmadik parancsolat.
Az ünnepnapot megszenteljed!
Ünnepnapot mondunk a zsidó „sabbath" szócska nyo-
mán, amely eredetileg a n n y i t jelent, m i n t ünnepelni, más-
szóval, m a g u n k a t a munkától mentesíteni. Innét erednek
ezek a szólások: szünnapot tartani, vagy szentnapot ülni.*
Isten m á r az ó-testámentoniban elkülönítette a hetedik
napot a többitől, elrendelte ünnepnap gyanánt és meg-
parancsolta, hogy ez minden más nappal szemben különö-
sen megszenteltessék. Ami az ünneplés rendelkezéseit illeti,
e tekintetben ez a parancsolat csupán a zsidók s z á m á r a
adatott. Nekik kellett minden köznapi m u n k á t abbahagyni
és pihentetni, hogy ember és állat e g y a r á n t felüdülhessen
s a szakadatlan munkában le ne gyengüljön. És á m b á r
ők később túlságosan szűkre szabták az ünnepnapon végez-
hető dolgok számát és csúnyán visszaéltek vele, amikor
Krisztust is kárhoztatták emiatt és nem tűrtek el oly
cselekedeteket sem, amelyeket pedig ők maguk is véghez-
vittek ünnepnapon, amint azt az evangéliomokban olvas-
suk, mintha bizony a parancsolatot azzal máris betöltöttük
volna, hogy semmiféle külső dolgot nem végeztünk, —
holott ennek a parancsolatnak a célja egyáltalában n e m
ez, hanem csak az, hogy szenteljük meg az iinnep v a g y
nyugalom n a p j á t , amint erről m i n d j á r t bővebben fogunk
hallani.
Ama közönséges értelmezésben tehát ez a parancsolat
ránk, keresztyénekre egyáltalában nem tartozik, — m e r t
teljesen külső, múló dolgok foglaltatnak abban, m i n t az
ó-testámentonmak egyéb rendelkezéseiben is, amelyek
bizonyos szertartásokhoz, személyekhez, időhöz és helyhez
vannak kötve, amelyek alól most már Krisztus által mind-
n y á j a n fel v a g y u n k oldozva.
Egyébként, hogy az egyszerűbb emberek számára ke-
resztyén tanulságokat vonhassunk le, hogy mit k í v á n
#
A német Feierabend első jelentése az ünnep előestéje, máso-
dik jelentése munkaszünet ( f a j r á n t ) . U g y a n e z a kettős jelentése v a n
az einen heiligen Abend geben kifejezésnek. (V. ö. Szentheverdel n a p ) .

29
Isten tőlünk ebben a parancsolatban, jegyezd meg a követ-
kezőket: Mi az ünnepnapokat nem az értelmes és tanult
keresztyének miatt t a r t j u k meg, mert ezeknek nem volna
a r r a szükségük, — hanem egyrészt bizonyos testi okok és
szükségletek folytán, amelyeket a természet tanít és köve-
tel meg. A közönséges testi munkával foglalkozó tömegek,
szolgáink ós szolgáló leányaink kedvéért, akik az egész
hetet munkában ós hajszában töltik, hogy legyen nekik is
egy napjuk a pihenésre és a felüdülésre.
Másrészt leginkább azért, hogy ilyen nyugalmi napo-
kon, mivel egyébkor nincs érkezésük hozzá, az emberek
időt ós módot nyerjenek az istentiszteleten való rész-
vételre, tehát arra, hogy összegyülekezzenek, Isten igéjét
hallgassák, arról elmélkedjenek, s annak utána Istent
magasztalják, Neki énekeljenek s Őhozzá imádkozzanak.
De ez — mondom — n á l u n k nincs időhöz kötve, mint
a zsidóknál, mintha ennek éppen ezen, v a g y azon a napon
kellene történnie, mert önmagában véve egyik nap sem
különb a másiknál. Hiszen voltakép mindennek minden-
n a p meg kellene történnie. De mert az emberek többsége
nem tudna ebben résztvenni, kénytelenek vagyunk a hét-
nek legalább egy napját tűzni ki e célra. Mivel pedig
ősidők óta a vasárnap rendeltetett ki e célból, m a r a d j u n k
csak meg ennél, hogy az. ünneptartás egyöntetű rendben
menjen végbe s felesleges újítások által senki se támasz-
szon zavart e téren.
Az tehát ennek a parancsolatnak egyszerű értelme,
hogy ha m á r ünnepet tartunk, szenteljük azt az Isten igé-
jének tanulására. Vagyis e napnak igazi rendeltetése a
prédikálás tisztének betöltése mégpedig az ifjúság és a
szegény nép kedvéért. Mindezt pedig olyképen, hogy a
munkától való tartózkodást n e vegyük oly szűklátó szigo-
rúsággal, m i n t h a ebből kifolyólag más esetlegesen elő-
adódó munkák, amelyek elől nem térhetünk ki, teljesség-
gel tilosak volnának.
Ezért, ha azt kérdezik tőled, hogy mit jelent: „A z
ü n n e p n a p o t m e g s z e n t e l j e d ! " — így felelj : „Az
ünnepnapot megszentelni a n n y i t jelent, mint azt szentnek
tartani". „És mit jélent v a l a m i napot szentnek t a r t a n i ? "
Semmi egyebet, mint. megszentelt beszélgetést, cselekedete-
ket s életet folytatni". Mert magának a n a p n a k nincs sziik-

30
sége megszentelésre, hiszen az m á r magában szentül terem-
tetett! Isten azonban azt akarja, hogy az neked legyen
szent. R a j t a d fordul meg tehát, hogy szent lesz-e ez a nap,
vagy szentségtelen, aszerint, amint szent v a g y szentség-
telen dolgokat végzel azon.
Mi módon megy már most végbe ez a megszentelést
Nem úgy, hogy a kályha mellé ülünk és testi m u n k á t a
világ minden kincséért sem végezünk: sem úg5% hogy ko-
szorút teszünk a fejünkre s felöltjük legszebb ünneplő-
ruhánkat, hanem mint mondám úgy, hogy Isten igéjével
foglalkozunk s m a g u n k a t abban gyakoroljuk.
Nekünk, keresztyéneknek voltakép minden nap ilyen
ünnepnapot kell tartanunk, csupa szent dolgokat végez-
nünk, azaz naponként Isten igéjével kell járnunk-kelnünk
s szívünkben és szánkban is egyaránt azt kell hordoznunk.
Mivel pedig nem valamennyien érünk rá, mint már mon-
dottuk, hetenként néhány órát kell az i f j ú s á g számára,
v a g y legalább egy napot az egész nagy tömeg számára
felhasználnunk abból a célból, hogy akkor mindenki csu-
pán ezzel foglalkozzék, s különösen a Tízparancsolatban,
a Hiszekegyben s a Miatyánkban tegyen előhaladást, úgy
hogy ekként m i n d n y á j u n k élete és lénye Isten igéje szerint
irányíttassék. Amikor ez nagy buzgósággal történik, akkor
el lehet mondani, hogy az ünnepnapot igazán m e g t a r t j u k ;
ha. azonban nem, — akkor ne mondjuk azt keresztyén
ünnepnapnak. Mert ünnepelgetni és henyélni nagyszerűen
t u d n a k azok is, akik nem keresztyének, aminthogy a mi
p a p j a i n k egész serege is nagyszerűen tud naponként a
templomában elálldogálni, énekelni és csilingelni, de a leg-
kevésbbé egyetlen ünnepnapot is megszentelni: mert ők
Istennek egy szemernyi igéjét sem prédikálják, sem nem
gyakorolják, sőt éppen az ellen tanítanak és élnek.
Pedig az Isten igéje minden szentség felett való szent-
ség, sőt az egyetlen, amiről mi keresztyének tudunk s ami
birtokunkban van. Mert még ha m i n d j á r t minden szent-
nek csontját, a v a g y szent és megszentelt r u h á z a t á t egy
halomba raknék, mit sem segítene rajtunk. Mert az mind
merő holt dolog, ami senkit nem tud szentebbé tenni. Iste i
igéje ellenben az a kincs, amely mindeneket megszentel,
s ezáltal lettek magulc azok a szentek is szentekké. Abban
a pillanatban, amikor Isten igéjével foglalkozunk, azt pré-

31
dikáljuk, hallgatjuk, olvassuk, v a g y róla gondolkodunk,
kinek-kinek a személye, azon n a p j a vagy cselekedete meg-
szenteltetik, nem egy bizonyos külső cselekedet folytán,
hanem az Ige folytán, amely minket m i n d n y á j u n k a t szen-
tekké tesz. Ezért hangoztatom én mindig, hogy minden mi
életünknek ós cselekedetünknek Isten igéje szerint kell
folynia, h a azt a k a r j u k , hogy azok Isten előtt tetszők
és kedvesek legyenek Ahol ez történik, ott érvényesül és
teljesül a parancsolat.
Viszont minden olyan dolog és cselekedet, ami Isten
igéjén kívül megy végbe, Isten előtt szentségtelen, h a úgy
csillog s ragyog is, ahogy csak bír, h a csupa szent jelvé-
nyekkel volna is körülaggatva. E fajtából valók a minden-
féle emberkitalálta szerzetes rendek, amelyek Isten igéjé-
ről mit se tudnak s megszenteltetésüket a s a j á t cselekede-
teikben keresik.
J ó l jegyezd meg azért, hogy e parancsolatnak ereje s
velojo nem a tétlenségben, hanem a megszentelésben van,
még pedig aképpen, hegy ezen a napon egész sajátosan
gyakoroljuk m a g u n k a t a szent dolgokban. Mert egyéb dol-
gaink és foglalatosságaink sem nevezhetők szent művele-
teknek, h a elébb m a g a az ember szentté nem válik. Ehhez
pedig valami olyan műveletre v a n szükség, amely által
maga az ember szentté tétetik s ez viszont, — mint hallot-
tuk, — csupán Isten igéje által történik. Éppen e célból
szereztettek és rendeltettek megfelelő helyek, időpontok,
személyek s maga az egész külsőségek közt lefolyó isten-
tisztelet, hogy a legnagyobb nyilvánosság számára is bő-
séges alkalom nyíljék minderre.
Minthogy m á r most ily n a g y jelentősége van az Isten
igéjének, hogy egy ünnepnapot sem szentelhetünk meg
nélküle, tudnunk kell, hogy Isten ezt a parancsolatot szi-
gorúan meg a k a r j a t a r t a t n i velünk s megbünteti mind-
azokat, akik az Ö igéjét megvetik, se hallgatni, se tanulni
nein akarják, kivált abban az időben, amely éppen erre
rendeltetett.
Azért e parancsolat ellen nem csak azok vétkeznek,
akik az ünnepnappal durván visszaélnek s azt megszent-
ségtelenítik, mint például azok, akik kapzsiságuktól, vagy
könnyelműségüktől h a j t v a elhanyagolják az Isten igéjé-
nek hallgatását s holt részegre isszák m a g u k a t a kocsmák-

.32
ban s fetrengenek a sárban, mint a disznók. Ám ide tarto-
zik a másik had is, akik Isten igéjét csak úgy hallgatják,
mint egy m á s f a j t a mesét, csak szokásból mennek el a
prédikációra, s úgy jönnek ki onnét, amint bementek, s
ha egy-egy évnek vége van, az idén is épp ott vannak, ahcl
tavaly. Mindezideig ugyanis azt t a r t o t t á k : elég jól meg-
ünnepeljük az ünnepet, ha vasárnaponként egy misét, v a g y
az evangélium felolvasását végighallgatjuk. Isten igéje
u t á n azonban senki nem tudakozódott, aminthogy azt senki
nem is hirdette. Most pedig, amikor m á r Isten igéje itt
van a kezünk között, még mindig nem hagyunk fel a
visszaéléssel! H a g y j u k szépen, hogy folyton csak prédikál-
gassanak nekünk, csak intsenek-buzdítsanak bennünket,
meghallgatjuk, de nem vesszük komolyan a szivünkre.
Tudd meg azért azt is, hogy nem csupán a hallgatás a
dolgunk, hanem a megtanulás és m e g t a r t á s is, s ne gondold,
hogy ez csupán a te egyéni tetszésedre v a n bízva, s hogy
nem sokat nyom a latban. Gondold inkább meg. hogy ez
Istennek parancsolata, Aki számon f o g j a kérni tőled, hogy
mikép hallgattad, tanultad s tiszelted az Ö igéjét!
Hasonlóképen kell ostorozni azokat a visszataszítóan
öntelt lelkeket, akik h a egy, vagy két prédikációt hallgat-
tak. m á r jóllaktak, sőt meg is csömörlöttek, mint akik
most m á r maguk is nagyszerűen tudnának prédikálni s
mintha mesterre többé nem szorulnának. Mert éppen ez
az a bűn, amit azelőtt a halálos bűnök közé soroltak, s amit
görögül „akédiának" azaz lelki tunyaságnak és csömörnek
hívnak. Ez az az ellenség m ó d j á r a pusztító veszedelmes
kór, amellyel az ördög sok szívet elkábít és megcsal, hogy
r a j t u n k üssön s az Isten igéjét titkon megint elorozza
tőlünk.
Mert azt jegyezd meg magadnak, hogy h a még any-
n y i r a is ismernéd Isten igéjét és mester volnál minden Ö
dolgaiban, mégis naponként az ördög birodalmában vagy,
az pedig sem éjjel, sem nappal nem nyugszik, hogy meg-
környékezzen, hogy szívedben hitetlenséget s gonosz gon-
dolatokat ébresszen (az előző, valamint minden más paran-
csolattal szemben is). Azért kell Isten igéjének folyton a
szívedben, ajkadon s füledben lennie. H a padig a szív tét-
lenül hivalkodik és az Ige nem hangzik, akkor beront a
sátán és megtette a kárt, még mielőtt észrevennék. Ezzel

3 33
szemben megvan az Igének az az ereje, hogv amikor ko-
molyan elménkbe idézzük, h a l l g a t j u k ós vizsgáljuk, nem
marad gyümölcstelen, h a n e m mindig ú j a b b megértést,
örömet és áhitatot ébreszt, megtisztítja a szívet s a gon-
dolatokat. Mert az Isten igéi nem t u n y a és holt szavak,
hanem serényen tevékenyek és elevenek. És, ha semmi más
érdek és szükség sem h a j t a n a minket Isten igéjéhez, akkor
is kellene, hogy az az egy siettessen mindenkit hozzá, hogy
általa az ördögöt elriasztjuk és elűzzük; továbbá ezt a
parancsolatot teljesítjük; és ez Istennek kedvesebb, mint
akárminő elkápráztató, képmutató cselekedet.

A negyedik parancsolat.
Az eddigiekben három parancsolatot tanultunk, ame-
lyek Isten irányában köteleznek. Először azt, hogy teljes
szívünkkel bízzunk Benne, egész életünkben féljük és sze-
ressük. Másodszor, hogy szent nevét ne bitangoljuk ha-
zugságra és más gazságokra, hanem Isten dicsőítésére,
felebarátunk s a magunk j a v á r a és üdvösségére használ-
juk. Harmadszor, hogy az ünnep és nyugalom n a p j á n
Isten igéjét szorgalmasan hallgassuk és gyakoroljuk, hogy
minden cselekedetünk és egész életünk ahhoz igazodjék.
Most m á r következik a többi hét parancsolat, amelyek
felebarátunk irányában köteleznek. Köztük első és legfőbb:

Tiszteld atyádat és anyádat!

Minden más, Istennek alárendelt tisztség közül az
atyai és anyai tisztségnek Isten azt a különös méltóságot
adta, hogy nem csupán a n n y i t parancsol, hogy szüleinket
szeressük, hanem hogy tiszteljük is őket. Mert testvérünk
és általában felebarátunk irányában a szeretetnél nagyob-
bat nem parancsol; úgy, hogy az a t y á t és anyát megkü-
lönbözteti és minden más halandó fölé emeli, s önmaga
mellé ülteti. Mert a szeretetnél több a tisztelet, mint, amely

34
nemcsak a szeretetet foglalja m a g á b a n , hanem azonkívül
illedelmességet, alázatosságot ós hódolatot, amivel mint
valamely itt elrejtett felségnek tartozunk. Nem is csupán
azt követeli, hogy szüleinkhez jóságosan és tisztelettel
szóljunk, hanem legfőként azt, hogy szívünk és színünk
e g y a r á n t mutassa és tanúsítsa, hogy nagyrabecsüljük és
Isten u t á n legelsőknek t a r t j u k őket. Mert akit szívből kell
tisztelnünk, azt igazán magasra és n a g y r a kell érté-
kelnünk.
Véssük hát a fiatalság szívébe, hogy a szülőben Isten
helyettesét lássa és így vélekedjék, legyen bár szülője ala-
csony sorsú, szegény, tehetetlen és akadékoskodó, mégis
atya és anya, akit Isten adott. Életmódjuk vagy hibáik
miatt a köteles tisztelettől nem foszthatok meg. Azért a
szülőknek nem a személyét kell nézni, hogy milyen, ha-
nem Isten akaratát, aki így parancsolja és rendeli. H a b á r
egyébként Isten előtt m i n d n y á j a n egyenlők vagyunk,
ámde egymás közt ilyen egyenlőtlenség és Istentől rendelt
különbség nélkül el nem lehetünk. Azért parancsolta meg
az Isten annak megtartását, hogy te nekem úgy engedel-
meskedjél, mint a t y á d n a k és én legyek a te feljebbvalód.
Tanuld meg tehát először, hogy mit jelent az ebben
a parancsolatban követelt tisztelet a szülők iránt; tudni-
illik, hogy őket, mint legnagyobb földi kincsünket minden-
nél dicsőbbnek és drágábbnak tartsuk. Azután szavaink-
ban is legyünk illedelmesek irányukban, rútul r á j o k ne
förmedjünk, ne zsörtölődjünk, ne h u r í t s u k le őket, hanem
hadd legyen igazuk s hallgassunk, h a kelletén túlmenné-
nek is. Harmadszor cselekedetekkel is, azaz testünkkel és
j a v a i n k k a l tanúsítsuk ilyetén tiszteletünket azáltal, hogy
kiszolgáljuk, segítjük, gondozzuk őket öregségükben, be-
tegségükben, tehetetlenségükben v a g y szegénységükben;
s mindezt nemcsak örömest, hanem alázatosan és tiszte-
lettel, akárcsak Istennek tennők. Mert aki tudja, hogy
milyen szívvel kell lennünk szüleinkhez, az nem h a g y j a
őket szűkölködni vagy éhezni, hanem maga elé és mellé
ülteti s megosztja velük, amije van s ami tőle telik.
Másfelől lásd és jegyezd meg magadnak, hogy milyen
nagy kincset és szent cselekedetet t á r u n k itt a gyermekek
elé, amit sajnos igen megvetnek és szélnek eresztenek és
senki sem veszi eszébe, hogy ezt Isten parancsolta, vagy
hogy ez szentséges isteni ige és tanítás. Mert ha annak
tartották volna, akkor mindenki megtudta volna belőle,
hogy szentek voltak azok az emberek is, akik ezen igék
szerint éltek. Ennélfogva sem a kolostori élet, sem a
szerzetes rendek behozatalára nem lett volna szükség, ha
minden gyermek megmaradt volna ennél a parancsolat-
nál s lelkiismeretét Istenre i r á n y í t v a azt mondhatta volna:
Kötelességem lévén jó és szent cselekedeteket végezni,
nem tudok jobbat annál, hogy szüleim iránt tiszteletet és
engedelmességet tanúsítsak, mert ezt m a g a Isten rendelte
el. Pedig amit Isten parancsol, kell, hogy sokkalta neme-
sebb legyen annál, amit m a g u n k eszelünk ki. S mivel
Istennél nagyobb és jobb tanítót nem találhatunk, termé-
szetes, hogy jobb tanítás sem létezik annál, amit őmaga
ád. Bőségesen meg is tanít a r r a , hogy mit kell tennünk,
lia igazán jó cselekedeteket a k a r u n k gyakorolni; s azzal,
hogy megparancsolja, bizonyítja, hogy azok neki nagyon
tetszenek. Ha tehát Isten az, aki ezt megparancsolja és
jobbat rendelni nem tud, bizonyára én sem tudom jobban
csinálni.
íme, így kellett volna a jámbor gyermeket okosan
tanítani, iidvösségesen nevelni s t a r t a n i odahaza a szülők
iránt való engedelmességben és szolgálatban az emberek
j a v á r a és örömére. Isten parancsolatát kellett volna tehát
változatlanul hagyni, nem pedig eltorzítani vagy ú g y
végigszaladni r a j t a , hogy a gyermekek számára érthetet-
len legyen; és nem bámészkodva szájukat tátani az előtt,
amit mi eszeltünk ki, az Isten parancsolatára meg ügyet
se vetni.
Az Isten szerelmére, t a n u l j u k meg azért m á r egyszer,
hogy az i f j ú nemzedék minden más dolgot figyelmen
kívül hagyván, elsősorban erre a parancsolatra nézzen.
H a Istent igazi „jó cselekedettel" a k a r j á k szolgálni, telje-
sítsék azt, a m i kedves az a t y j u k és a n y j u k , illetve azok
előtt, akiknek, mint az ő helyetteseiknek, alá vannak ren-
delve. Amelyik gyermek ugyanis t u d j a ezt és megteszi,
annak először is az a n a g y vigasztalás tölti be a szívét,
hogy jó kedvvel és dicsekedve mondhatja (büszkén mind-
azokkal szemben, kik a s a j á t maguk választotta cselekede-
teikkel sürögnek-forognak) : „íme, azt egész bizonyosan
tudom, hogy ez a cselekedet nagyon kedves az égben s

36
az én Istenemnél." Csak hozakodjanak elő mások a ma-
guk nagyszabású, keserves és nehéz cselekedeteikkel, csak
kérkedjenek, m a j d meglátjuk, hogy föl tudnak-e m u t a t n i
csak egyet is, amelyik nagyobb és nemesebb lenne, mint
az a t y a és anya iránti engedelmesség. Hiszen ezt az en-
gedelmességet Isten közvetlen közelébe helyezte az Ö fen-
séges személye iránti engedelmességnek és ilyen értelem-
ben parancsolta meg. Még pedig olyanformán, hogy ha
Isten igéje és a k a r a t a m á r érvényesült és végbe ment,
semmi más ne legyen fontosabb, m i n t a szülők szava és
a k a r a t a . Ügy azonban, hogy a szülők iránti engedelmes-
ség megmaradjon az Isten iránti engedelmesség jegyében
s ne vétsen az előbbi parancsolatok ellen se.
Éppen azért szívből örülhetsz és hálát adhatsz Isten-
nek, hogy téged kiválasztott és érdemesített arra, hogy
ilyen d r á g a és kedves cselekedetekkel szolgálhass Neki.
N a g y r a tartsd és n a g y r a becsüld, még ha m i n d j á r t a leg-
hitványabb és legmegvetnivalóbb dolognak tekintik is azt.
Hiszen nem mi kölcsönözzük azoknak a cselekedeteknek
ezt a n a g y méltóságot, hanem az, hogy olyan d r á g a és
szent foglalatba, tudniillik Isten igéjébe vannak foglalva.
Óh mily drágán kellene megvásárolnia valamennyi
karthauzi barátnak, szerzetesnek és apácának, ha életük
folyamán csak egyetlenegy, az Ö parancsolatából fakadó
cselekedetet vihetnének az Ür színe elé és ezt mondhat-
nák Előtte vidám szívvel: „Most tudom, hogy kedves Te
előtted ez a cselekedet." Mi lesz szegény nyomorultakkai,
amikor az Isten és az egész világ szeme láttára pirulva
és megszégyenülve állanak m a j d egy i f j ú gyermek előtt,
ki e parancsolat szerint élt, és be kell ismerniök, hogy
egész életükkel nem voltak rá érdemesek, hogy ennek
csak egy korty italt is a d j a n a k ? . . . De méltán esik meg
ez velük ördögi fonák üzelmeik folytán; mert Isten paran-
csolatát lábbal tiporják, úgy, hogy s a j á t maguk kigon-
dolta cselekedetekkel kell kínozniuk magukat — hiába,
s egykor pedig ezenfelül még gúny és gyalázat lesz majd
a jutalmuk!
Nem kellene-e hevesebben dobogni a szívnek s az
örömtől szinte elolvadni, ha m u n k a után láthat és meg-
teheti azt, amit néki parancsolnak, úgyhogy elmondhatja:
„Lám, ez jobb. mint a karthauziak minden szenteskedése,

37
m é g h a halálra böjtölik is m a g u k a t és szünet nélkül térden-
csúszva imádkoznak is!" Mert te erre nézve biztos szöve-
get és isteni rendelkezést találsz, bizonyságául annak,
hogy ezt Isten parancsolta, míg amazokra nézve egy betűt
sem parancsolt. Ámde éppen az a világ n y a v a l y á j a és
szörnyű vaksága, hogy az ilyesmit senki el nem hiszi.
E n n y i r e megrontott bennünket az ördög a hamis szentség-
gel és saját cselekedeteink káprázatával!
Azért a k a r t a m olyan nagyon, — ismét mondom, -
hogy kinyissunk szemet-fület és megszívleljük ezt, nehogy
azután mi is eltévelyedjünk ismét az Isten színtiszta igé-
jétől ördögi lim-lom hazugságokra. í g y is volna az rend-
jén, hogy a szülők annál több örömet, szeretetet, barát-
ságot és egyetértést találjanak házaikban; s így nyerhet-
nék meg a gyermekek is teljes mértékben a szülők szívét.
Viszont, ha a gyermekek csökönyösek és amit tenniük
kellene, nem teszik előbb, míg a hátukat ki nem porol-
j á k egy fütykössel, akkor m a g u k r a h a r a g í t j á k mind
Istent, mind a szülőket és csupa nyomoniságot zúdítanak
magukra, mivel a lelkiismeretnek ilyen kincsétől és örömé-
től fosztották meg magukat. Azért az a helyzet a világon
most is, amint panaszkodik is arról mindenki, hogy mind-
két fél: a f i a t a l j a is, az öregje is vad és fékezhetetlen,
nincs bennük se félelem, se tisztesség: nem tesznek sem-
mit, csak ha bottal h a j t j á k őket s amint csak lehet, egy-
m á s háta mögött rágalmazzák és kisebbítik egymást.
Azért is van r a j t u k Isten büntetése: mindenféle szenny-
ben és nyomorúságban tengődnek. Látnivaló, hogy így
általában a szülők sem t u d n a k semmit; egyik bolond
neveli a másikat és amint ők éltek, úgy élnek u t á n u k
gyermekeik is.
Ez legyen azért — mondom — az első és a legnagyobb,
ami bennünket e parancsolathoz von. Elannyira, hogyha
sem atyánk, sem anyánk nem volna, a fentiek érdekében
azt kellene kívánnunk: B á r f á t és követ állítana elénk
Isten, hogy a t y á n k n a k és a n y á n k n a k nevezhetnők! Meny-
nyivel inkább kell tehát örvendeznünk azért, ha Ő élő szü-
lőket adott, hogy irántuk tiszteletet és engedelmességet
tanúsítsunk, m e r t tudjuk, hogy a magasságbeli Felségnek
és minden angyalnak nagyon tetszik ez így s viszont ez
bosszantja agyon valamennyi ördögöt. E mellett ez a leg-

38
fenségesebb cselekedet, amit csak tehetünk az előbbi pa-
rancsolatokban foglalt legmagasztosabb istentisztelet után.
Ügyhogy alamizsnaosztogatás és a felebarátunk iránti
minden más cselekedet ezzel még korántsem egyenrangú.
Isten ugyanis a szülők hivatását magasan az élre emelte,
sőt egyenesen maga helyett állította fel a földön. Isten
ezen a k a r a t á n a k és jótetszésének elég okot és ösztönzést
kell szolgáltatnia arra, hogy önként és jókedvből ú g y tel-
jesítsük ezt a parancsolatot, ahogy csak bírjuk.
Hiszen a r r a még a világ szerint is kötelezve vagyunk,
hogy hálásak legyünk szüleinknek a jótéteményekért és
mindennemű jóért, amit csak kaptunk tőlük. De i t t megint
az ördög i r á n y í t j a a világot. A gyermekek úgy elfeled-
keznek szüléikről, ahogy mi valamennyien elfeledkezünk
Istenről és senki nem gondol arra, hogy Isten miként
táplál, ápol, véd bennünket s mennyi jóval halmozza el
testünket, lelkünket. Különösen, ha egyszer a k a d egy rossz
óránk is, hej, de haragszunk, zúgolódunk és türelmetlen-
kedünk akkor, s be elfelejtünk mindent, ami jót csak kap-
tunk életünkben. Éppen így cselekszünk szüleinkkel is,
s még sincs egyetlen egy gyermek, aki ezt elismerné és
meggondolná, hacsak a Szentlélek r á nem segíti.
Isten jól ismeri ezt a rossz szokását a világnak. Azért
emlékeztet és h a j t bennünket parancsolatokkal, hogy min-
denki ráeszméljen, mit tettek érte szülei; így kiki rájön
m a j d , hogy testét és életét tőlük kapta, meg hogy ők táp-
lálták és nevelték, mert hisz különben s a j á t szennyébe
f ú l t volna százszor is. Igazuk volt a régi bölcseknek, midőn
azt mondták: „Deo, parentibus et magistris non potest
satis gratiae rependi", vagyis: Isten, szüleink és tanítóink
i r á n t i hálánkat sohsem t u d j u k eléggé kifejezni, — sem
pedig jóságukat visszafizetni. Aki ezt belátja és meggon-
dolja, az bizonyára kényszerítés nélkül megád szüleinek
minden tiszteletet s tenyerén hordozza őket, mint akik
által halmozta el Isten minden jóval.
Mindezek felett indítson erre az is bennünket, hogy
Isten e parancsolathoz testi életünkkel kapcsolatos ígére-
tet is fűzött — mondván : „H o g y h o s s z ú életű
l é g y e f ö l d ö n , a h o l l a k ó 1".
Láthatod ebből magad is, mily nagy komolysággal
veszi Isten ezt a parancsolatot. Nem csupán azt hang-

39
súlyozza, hogy ez néki kedvére van, benne öröme s gyö-
nyörűsége telik, hanem, hogy n é k ü n k is hasznunkra és
j a v u n k r a válik, s hogy így minden jóval megáldott, kelle-
mes és nyugodt életre tehetünk szert, Szent P á l is n a g y r a
értékeli azért az ilyet .az Efézusi levél 6. fejezetében és
dicséretekkel halmozza el: „E z a z e l s ő p a r a n c s o -
lat ígérettel, hogy jól legyen néked
d o l g o d és h o s s z ú é l e t ű l é g y e földön".
Mert jóllehet az ígéret a többiekben is benne rejlik, de
még sincs hozzátoldva egyikhez sem ily érthetően és
határozottan.
I t t van hát számodra a gyümölcs és a jutalom: aki
ezt a parancsot m e g t a r t j a , jó napokban, szerencsében és
jólétben leszen része. Viszont itt v a n a büntetés is, mert
aki engedetlen, a n n a k inkább az kell, hogy elpusztuljon
s az életének ne örülhessen. „Hosszú életűnek lenni" —
ez az í r á s szerint nem csupán azt jelenti: magas kort
elérni, hanem bírni mindazzal, ami a hosszú élethez tar-
tozik: egészséggel, feleséggel és gyermekkel, élelemmel,
békességgel, jó kormányzattal, stb., melyek nélkül az éle-
tet sem örömmel élvezni, sem meghosszabbítását biztosí-
tani nem lehet. H a tehát atyádnak és anyádnak engedel-
meskedni nem akarsz, s nevelésüket nem fogadod el, akkor
engedelmeskedjél — a poroszlónak. S lia ennek sem enge-
delmeskedel, engedelmeskedjél a kínpadnak, vagyis a halál-
nak. Röviden: Isten vagy azt a k a r j a , liogy felette bőven el-
halmozzon téged minden jóval, — ha Néki engedelmeskedel,
szeretettel viseltetel i r á n t a és szolgálsz Neki — vagy hogy
elküldje hozzád mindkettőt, a halált és a hóhért, lia Őt
megharagítod.
Mi m i a t t támad az a sok gazfickó, kiket naponkint
akasztanak, nyakaznak és kerékbetörnek, ha nem az en-
gedetlenség miatt, mivel nem h a g y j á k m a g u k a t jó szóval
nevelni. í g y aztán Isten ítélete folytán azt érik el, hogy
mindenféle szerencsétlenség és gyötrelem színhelyévé lesz
az életük. Az ugyanis csak nagy r i t k á n fordul elő, hogy
ilyen elvetemült emberek természetes vagy rendes idejé-
ben való halállal m ú l j a n a k ki.
A kegyesek és engedelmesek azonban abban az áldás-
ban részesülnek, hogy sokáig békés nyugalomban élnek
s l á t h a t j á k unokáikat (amint föntebb jeleztük) harmad és

40
negyedízig. Í g y is tapasztaljuk ezt ott, ahol kiválóan szép
kort ért nemzedéket találunk, kiknek jól megy a soruk
és sok gyermekkel v a n n a k megáldva. Nyilván onnét van
mindez, hogy ezeknek bizonyos része helyes nevelésben ré-
szesült és az öregeket megbecsülte. Az istentelenekről viszont
elmondja a 109. zsoltár: „V e s s z e n k i a z ő m a r a -
dóka, a m á s o d i k nemzedékben töröltes-
s é k e l a z ő n e v ü k ! " Ismerd el azért, hogy micsoda
fontos dolog lehet Istennél az engedelmesség, ha Ő ezt
oly n a g y r a t a r t j a , hogy benne Ő maga is gyönyörűségét
leli, gazdagon megjutalmazza s a mellett oly szigorúan
őrködik felette, hogy megbünteti azokat, akik ellene cse-
lekszenek.
Mindezt azért mondom, hogy a fiatal nemzedék szí-
vébe jól belevéssük. Mert senki sem hinné, mennyire
szükség van e parancsolatra, jóllehet eddig a pápaság
alatt figyelembe se vették és nem is tanították. Egyszerű,
igénytelen szavak — gondoljuk magunkban — hisz m á r
előbb is jól tudtuk; azért tovább megyünk r a j t u k és más
dolgok után bámészkodunk s nem is látjuk, nem is hisz-
szük, hogy h a ezzel nem törődünk, mennyire m a g u n k r a
h a r a g í t j u k az Istent; viszont micsoda kedves dolgot cse-
lekszünk előtte, ha m e g t a r t j u k .
Ennél a parancsolatnál kell továbbá megemlítenünk
a kormányzás és parancsolás tisztét betöltő felsőbbségek
iránti bárminemű engedelmességet is. Mert a szülői fel-
sőségből folyik és fejlődik a többi is mind. Az a p a is, h a
gyermekét egyedül nem képes felnevelni, tanítót fogad
mellé, aki tanítja. H a gyenge, barátait és szomszédjait
hívja segítségül. H a elhal, akkor a felügyeletet és kor-
mányzást másoknak a d j a át, akiknek erre rendeltetésük
van. Hasonlóképen kell a gazdának a cselédséget, szolgá-
kat és szolgálókat is házikormányzat f o r m á j á b a n uralom
alatt tartania. Úgyhogy, akiket urainknak nevezünk, mind
a szülők helyett vannak s a kormányzásra tőlük kell ven-
niök a jogot és felhatalmazást. Innét van az, hogy az Í r á s
őket atyáknak nevezi, azaz olyanoknak, kik kormányzó
sukban hivatva vannak az atyai tisztet betölteni s övéik
i r á n t atyai szívvel viseltetni. Aminthogy régi időtől fogva
a. rómaiak s más nyelven beszélők is „patres et matres
familias"-nak, vagyis „családatyának" és „családanyának"

11
 nevezték a ház u r á t és asszonyát. Éppenúgy országuk fe-
jedelmeit és kormányzóit „Patres patriae"-nek vagyis a
haza „ a t y j á n a k " hívták. Ránk nézve, kik keresztyének
a k a r n á n k lenni, n a g y szégyen, hogy nem úgy hívjuk
vagy legalább is nem ennek t a r t j u k és nem ilyenként
tiszteljük őket.
Amivel a gyermek a t y j a és a n y j a iránt tartozik,
ugyanazzal tartoznak mindazok, akik egy ház kormány-
zata alá tartoznak. A szolgák és szolgálók azért ú g y igye-
kezzenek, hogy urok és úrnőjük i r á n t ne csak engedelme-
sek legyenek, hanem olyan tiszteletben tartsák őket, akár-
csak a tulajdon a t y j u k a t és a n y j u k a t , S tegyék meg mind-
azt, amiről csak t u d j á k , hogy m e g k í v á n j á k tőlük, nem
kényszerből s erőltetve, hanem jókedvvel és örömmel —
éppen a z előbb említett okok m i a t t : mivel ez Isten paran-
csolata, mely jobban tetszik Néki minden m á s jócseleke-
detnél. Ezért a k á r fizethetnének is s örülhetnének, hogy
u r a k a t és úrnőket kaphatnak; hisz ezáltal boldog lelkiis-
merethez juthatnak, tudván azt, hogy így cselekedeteik
véghezvitele igazi aranykincset jelent, Ezek a cselekede-
tek eleddig háttérbe szorultak és lebecsülték őket. Ép,
azért az ördög nevében mindenki kolostorba, búcsú járó-
helyekre és bűnbocsátó cédulák után szaladt, sok külső
veszteség mellett továbbra is háborgó, rossz lelkiismerettel.
H a ezt a szegény nép szívébe bele lehetne vésni, akkor
az egyszerű cselédleány ugrándozna örömében, dicsérné
Istent és hálát adna Neki, hogy rendes, tiszta m u n k á j á v a l ,
melyért különben még élelmet és bért is fogad el, oly
kincsre tehet szert, amilyenre még a legszentebb hírben
állók sem. Nem nagyszerű és dicső dolog azt tudni és
mondhtani: ha elvégzed napi házimunkádat, az többet ér,
mint az összes barátok szenteskedése és szigorú élete! És
hozzá még tiéd az ígéret, hogy jól lészen dolgod és minde-
nek j a v a d r a szolgálnak! A cselekedeteket illetőleg hogy is
lehetne boldogabban és szentebből é l n e d ? . . . Mert Isten
előtt tulajdonképen a hit üdvözít, s egyedül ez szolgálja
Öt, míg a jócselekedetek az embereket. Itt, gazdád mellett
minden jót, oltalmat és védelmet találsz, hozzá még örven-
dező lelkiismeretet, kegyelmes Istent, ki százszorosan meg-
jutalmaz. Sőt kész nemesember lettél, ha kegyes és enge-
delmes vagy! De ha nem, — akkor csupa haragot és elvet-

42
tetést találsz Istennél, a szívedben békétlenséget s aztán
mindenféle csapást és nyomorúságot.
Akit ilyesmi nem tud megindítani és kegyessé tenni,
azt á t a d j u k a hóhérnak és a kínpadnak. Azért gondolja
meg mindenki, aki csak hallgatni a k a r a jóra, hogy Isten
nem tréfál. Tudd meg, hogy Isten beszél veled és követeli
az engedelmességedet. H a engedelmeskedel Neki, akkor
kedves gyermeke vagy. Ha az engedelmességet semmibe
sem veszed, akkor szégyen, nyomor és keserűség lesz a
jutalmad.
Ugyanígy beszélhetünk a világi felsőség iránti enge-
delmességről is, amely — mint mondtuk — mind hasonló
értelemben veendő s a legtágabb körre is kiterjed. I t t
ugyanis nem egyetlen egy a t y á v a l van dolgunk, hanem
annyiszoros atyával, ahány földműves, polgár és alatt-
való van. Isten u g y a n i s általuk lát és tart el bennünket,
éppúgy, mint szüleink által, és ád élelmet, házat, majorsá-
got, védelmet s közbiztonságot. Amennyiben azért ezt a
nevet és címet — mint legmagasabb kitüntetésüket — min-
den tisztességgel viselik, kötelességünk, hogy őket tisztel-
jük s n a g y r a becsüljük, mint a legdrágább és legnemesebb
földi kincset.
Aki azért ezekben engedelmes, szolgálatkész s a tiszte-
letadást illetőleg szívesen megtesz mindent, az t u d j a , hogy
ő Isten tetszésére cselekszik s örömet és szerencsét nyer
jutalmul. Aki pedig szeretetből sem hajlandó erre, sőt meg-
veti e parancsolatot, elzárkózik előle, vagy egyenesen láza-
dozik ellene, az t u d j a meg, hogy sem kegyelemben, sem
áldásban nem részesül. S ha egyszer-egyszer ú g y is véli,
hogy kereshet ezzel egy forintot, a másik oldalon tízszer
többet elveszít. V a g y a poroszló kezébe jut, háború, dög-
vész v a g y ínség folytán pusztul el. Vagy pedig gyerme-
keiben nem lesz öröme; cselédeitől, szomszédaitól, vagy
idegenektől és zsarnokoktól kell kárt, igazságtalanságot és
erőszakoskodást szenvednie. Ily módon kell visszafizetőd-
nie s reánk h á r a m l a n i a mindannak, amit megérdemlünk
s keresünk magunknak.
H a nekünk csak egyszer kellene mondani, hogy ezek
a cselekedetek ennyire kedvesek Isten előtt s ily gazdag
jutalommal járnak, akkor csupa szerfelett való n a g y ja-
vakban dúskálkodbatnánk s megvolna mindenünk, amit

13
csak szívünk kíván. Mivel azonban az emberek Isten igéjét
és parancsolatait olyannyira megvetendőnek tartják,
m i n t h a valami csacsogó f a j a n k ó mondta volna azokat,
hadd lássuk, te vagy-e az a legény, ki vele szembeszáll-
hatsz! Azt hiszed, nehezen megy m a j d Neki, hogy érdemed
szerint megfizessen neked? Azért v a j h a inkább élnél Isten
jóindulatával, békességével s üdvösségével, m i n t az Ö ha-
r a g j á v a l és kárhoztatásával! Mit gondolsz, miért van tele
a világ annyi hűtlenséggel, gyalázattal, nyomorral és gyil-
kossággal? Mi másért, ha nem azért, mert mindenki a
m a g a u r a a k a r lenni szabadon a császártól, nem adni sem-
mit senkire és mindent végbevinni, amit csak megkíván?
Azért bünteti Isten egyik gazfickót a másikicai úgy, hogy
amikor a te u r a d a t megcsalod, v a g y megveted, jöjjön egy
másik, ki veled szakasztott ú g y bánjék, — sőt azzal is,
hogy házadban feleségtől, gyermektől vagy cselédségtől tíz-
szer annyit kelljen szenvedned.
Helyzetünk áldatlanságát nagyon is érezzük, zúgoló-
dunk és panaszkodunk a hűtlenség, erőszakosság és igaz-
ságtalanság miatt, de nem a k a r j u k belátni, hogy mi is rossz
fiúk vagyunk, kik a büntetést valóban megérdemeltük s
attól sem lettünk jobbak. Nem akarunk kegyelmet és üd-
vösséget, azért van annyi b a j u n k méltán, minden irgalom
nélkül. Valahol a földön kell lenni még kegyes életű em-
bereknek, hogy az Ür Isten még csak ennyi jót is juttat
nekünk. A mi érdemünket nézvén ugyan nem lenne a
házban egy fillér sem, se egy szalmaszál a mezőn. S mind-
ezt oly sokszor kellett hangsúlyoznom; h á t h a valaki egy-
szer megtalálja szívlelni: hogy megszabadulhatnánk a
vakságból és nyomorúságból, amelybe oly mélyen bele-
estünk, ha Isten igéjét és a k a r a t á t igazán elismeruők és
komolyan el fogadnók. Mert ebből megtanulhatnék, miként
nyerhetünk sok-sok örömet, boldogságot és üdvöt itt a föl-
dön és az örökkévalóságban.
E parancsolatban tehát kétféle atyát állítottunk ma-
gunk elé: a vérszerintit és a tisztség a l a p j á n valót, más
szóval azt, aki a házban viseli gondunkat s azt, aki az
országban. Ezenfelül vannak még lelki atyák, de nem úgy.
mint a pápaságban, hol szószerint így h í v a t j á k magukat,
de a t y a i tisztüket tényleg be nem töltik. Lelki atyáknak
ugyanis egyedül azok nevezhetők, akik minket Isten igéje

44
által kormányoznak és előttünk ebben forgolódnak, ahogy
Szent Pál az I. Korintbusi levél 4. fejezetében atyaként
dicsekedik, mikor ezt mondja: „M e r t t ő l e m v a g y -
tok a K r i s z t u s J é z u s b a n az e v a n g é l i o m
á 11 a 1". Minthogy pedig atyák azok, meg is illeti ám
őket minden másoknál előbbre való tisztelet! E z azon-
ban itt mifelénk legkevésbbé sem történik így, mert a
világ csak ú g y tiszteli őket, hogy az országból kiűzi és
még egy falat kenyeret is sajnál tőlük, és végül (amint
P á l apostol mondja) a világ söpredékévé és mindenki láb-
törlőjévé kell lenniök.
De szükséges, hogy erre a köznépet ráneveljük. Lás-
sák, hogy azoknak, akik keresztyéneknek h i v a t j á k magu-
kat, Isten előtt kötelességük, hogy lelki gondozóikat két-
szeres tisztességre méltassák, úgy, hogy velük jót tegye-
nek és róluk gondoskodjanak. Akkor Isten téged is kész
mindennel bőven ellátni s nem a k a r j a , hogy szükséget
szenvedj. Ámde ettől mindenki elzárkózik s tiltakozik el-
lene. Mind attól félnek, hogy éhenvesznek s manapság
egyetlenegy derék prédikátort sem tudunk eltartani, holott
annakelőtte tíz elhízott gyomrot is megtöltöttünk. Ezért
a z u t á n mi is megérdemeljük, hogy Isten megfosszon ben-
nünket Igéjétől és áldásától és újból hazug prédikátora-^
kat hagyjon felülkerekedni, akik minket az ördög kezére
j u t t a t n a k s azonfelül verejtékünket és vérünket kiszipo-
lyozzák.
Akik azonban Isten a k a r a t á t és parancsát szemük előtt
t a r t j á k , azt az ígéretet nyerik, hogy bőségesen megtérül
nekik mindaz, amit a k á r testi, a k á r lelki a t y á i k r a áldoz-
nak s irántuk való tiszteletből tesznek. Nem azzal, hogy
egy vagy két esztendeig kenyerük, r u h á j u k és pénzük lesz,
hanem hogy hosszú életük, élelmük és békességük lészen
és örökké gazdagok és boldogok lesznek. Azért te csak
tedd, amivel tartozol; s engedd át a gondot Istennek, hogy
mi módon tápláljon és szerezzen néked elégséget. H a ezt
megígérte és e szavát még soha senkivel szemben meg nem
szegte, akkor neked sem fog hazudni.
Ennek kellene bennünket minél jobban felrázni s oly
szívet teremteni bennünk, amely repesni szeretne az öröm-
től és a szeretettől azok iránt, akiknek tisztelettel tarto-
zunk, olyannyira, hogy kezünket fölemelve, u j j o n g v a ad-

15
 nán к hálát Istennek, ki nékünk ily ígéretet tett, melynek
elnyeréséért a világ végére is ei kellene f u t n u n k . Mert ha
az egész világ összefogna is, nem volna képes életünket
csak egy órácskával is meghosszabbítani, vagy egy gabo-
naszemecskét a földből kihozni. Isten azonban szíved óhaja
szerint megadhat s meg is a k a r adni neked mindent özö-
nével. Aki ezt figyelmen kívül h a g y j a s nem veszi sem-
mibe sem, az nem érdemli meg, hogy Istennek csak egy
igéjét is hallja. Ezt most m á r az unalomnig elismételtük
mindazoknak, kik e parancsolat alá tartoznak.
J ó volna azonban mindezek után arról is prédikálni
a szülőknek s mindazoknak is, kik efféle tisztséget tölte-
nek be, hogy miképen viselkedjenek azok iránt, akiknek
gondozását r á j u k bízták. H a b á r ezt a tízparancsolat nem
emelte is ki, bőségesen megszabja az í r á s számos helye.
Ebbe a parancsolatba ezt is bele a k a r j a foglalni Isten
ép azzal, hogy a t y á t és anyát említ. Mert e tisztségbe és
kormányszékbe nem gazembereket vagy zsarnokokat akar
Ö ültetni, nem is azért szabja meg számukra a kiváltságos
tiszteletet, azaz a hatalmat és a kormányzáshoz való jogot,
hogy magukat imádtassák. Ellenkezőleg, azért, hogy meg-
gondolják: ők m a g u k is Istennek tartoznak engedelmesség-
g e l , és minden más érdeknél előbbre téve szívesen és hű
séggel viseljék tisztségüket, hogy gyermekeiket, cselédei-
ket, alattvalóikat, stb. ne csupán élelmezzék s testileg lás-
sák el, hanem, hogy mindenek fölött neveljék fel Isten
dicsőségére. Ne hidd tehát, hogy e tisztség a te tetszésed
és s a j á t kényed-kedved szerint illet meg téged, hanem
azért, mert Isten szigorúan megparancsolta és elrendelte;
azért erről számot is kell m a j d adnod Neki.
Ámde ott van megint a rettenetes baj, hogy ezt nem
hiszi és figyelembe se veszi senki sem. Ügy tesznek, mintha
Isten a gyermekeket élvezetünkre és szórakozásunkra adta
volna; a cselédséget meg, akárcsak a tehenet vagy a sza-
marat, egyedül a m u n k a elvégzésére; az alattvalókat pe-
dig, hogy felettük szeszélyesen zsarnokoskodjanak. Hagy-
ják, mintha semmi közük se volna hozzá, hogy a r á j u k
bízottak mit t a n u l n a k és hogyan élnek. Azt senki sem
a k a r j a észrevenni, hogy mennyire szükséges volna az i f j ú -
ság felkarolását komolyan venni, pedig ez a mennybéli
Felségnek a parancsa, aki ezt a legkomolyabban számon

46
is kéri és megbosszulja. Mert ha derék, ügyes embereket
szeretnénk a k á r a világi, a k á r az egyházi kormányzáshoz,
akkor gyermekeink tanításánál és nevelésénél bizony nem
szabad s a j n á l n u n k semmi buzgóságot, fáradságot és költ-
séget, csakhogy Istennek és a társadalomnak hasznos tag-
j a i v á legyenek, s ne csupán azon j á r j o n az eszünk, hogy
miként szerzünk számukra pénzt és jószágot. Hiszen Isten
nélkülünk is táplálhatná és meggazdagíthatná őket, amint-
hogy naponként meg is teszi. De éppen azért adott nékünk
gyermekeket és parancsot is reájuk vonatkozólag, hogy
az Ö a k a r a t a szerint neveljük s irányítsuk őket; különben
nem volna néki szüksége atyákra és a n y á k r a sehol! T u d j a
meg azért mindenki, hogy Isten kegyelme elvesztésének
terhe mellett köteles gyermekeit mindenekelőtt Isten félel-
mében és ismeretében nevelni, s ha a r r a valók, tovább-
taníttatni és iskoláztatni is, hogy így, ahol csak szükség
van reájuk, felhasználhassuk őket.
H a ezt megtennők, akkor az Isten is megáldana gaz-
dagon bennünket és megajándékozna kegyelmével úgy,
hogy olyan embereket nevelhetnénk, kik által az ország
és népe megjavulhatna. Azonkívül jólnevelt polgárokat,
erkölcsös és házias asszonyokat, akik a jövőben azután
ugyancsak istenfélő gyermekeket és cselédséget nevelhet-
nének föl. Nos, gondold meg immár, micsoda gyilkos kárt
okozol, ha mindezekben mulasztást követsz el. Te r a j t a d
múlik, hogy gyermeked hasznosan és üdvösen neveltessék
fel. Hozzá még minden bűnt és haragot m a g a d r a zúdítasz
s így saját gyermekeid m i a t t érdemled meg a poklot, len-
nél egyébként akármilyen kegyes és szenteskedő is. Mivel
ezt megvetjük, Isten is rettenetesen bünteti m i a t t a a vilá-
got, úgyhogy se fegyelem, se jó kormányzat, se békesség.
Ezek miatt u g y a n panaszkodunk is valamennyien, de azt
nem látjuk be, hogy a mi bűnünk folytán jutottunk idáig.
Mert ahogy m i neveljük őket, aszerint lesznek elfajult
és engedetlen gyermekeink és alattvalóink. De figyelmez-
tetésül legyen elég ez, bővebb kifejtését h a g y j u k más al-
kalomra

47
 Az ötödik parancsolat.
Ne ölj!
Az eddigiekben letárgyaltuk mind a. lelki, mind a
"világi kormányzatot, azaz az isteni és szülői felsőbbséget
és a nekik kijáró engedelmességet. Most pedig otthonunk-
ból szomszédaink közé megyünk megtanulni, hogy egymás
között miniódon kell élnünk, kinek-kinek az ő felebarátjá-
val. bíp ezért ez a parancsolat nem vonatkozik sem Istenre,
sem a felsőbbségre, s nem is vétetik el tőlük az a hatalom,
amellyel rendelkeznek is: hogy ölhessenek. Mert Isten azt
a jogát, hogy a gonosztevőket megbüntetheti, a felsőbb-
ségre ruházta a szülők helyett, akiknek h a j d a n á b a n
— mint Mózesnél olvassuk — kötelességük volt gyerme-
keiket a bírói szék elé állítani és halálra ítéltetni. Ennél-
fogva mindaz, amit e parancsolat tilt, nem a felsőbb ható-
ságnak tilos, hanem a magánszemélyeknek egymás közt.
Ekként ez a parancsolat elég könnyű, különben is elég
szó esik róla, minthogy évről-évre halljuk az evangéliom-
ban, Máté 5. fejezetében, ahol maga Krisztus fejti ki an-
nak lényegét és összegezi tartalmát, tudniillik hogy nem
szabad ölnünk sem kézzel, sem gondolattal, sem szájjal,
sem jellel vagy mutogatással, sem másoknak való segély-
n y ú j t á s vagy tanácsadás f o r m á j á b a n . Épen azért ez a pa-
rancsolat a h a r a g o t is t i l t j a mindenkinek, kivéve azokat.
- mint mondottuk — akik Isten helyét töltik be szá-
m u n k r a : tehát a szülőket és a felsőbbséget. Mert Isent
és az isteni megbízatásban levőket illeti meg, hogy hara-
gudhatnak, korholhatnak és büntethetnek, épen azok miatt,
akik ezen a parancsolaton v a g y a többieken áthágnak.
E parancsolatnak pedig azért van a l a p j a és szüksé-
gessége, mert Isten jól t u d j a , mily gonosz a világ s meny-
n y i áldatlan állapot v a n az életben; ezért adta ezt, — va-
lamint a többi parancsolatot is —• elválasztóul a jó és
rossz közé. Amint a többi parancsolatoknál m á r eddig is
elég kísértéssel találkoztunk, u g y a n ú g y itt is, minthogy
sok olyan ember közt kell élnünk, akik nekünk bántalmat
okoznak, úgyhogy okot szolgáltatnak arra, hogy ellensé-
geikké legyünk.
 Ha például a szomszédod látja, hogy az Isten neked
jobb házat és majorságot, több vagyont és sikert adott
mint neki, ez bosszantja, irigykedik reád és nem v a l a m i
szépet fog mondani rólad.
így a sátán ingerkedése folytán sok ellenséget szerzesz
magadnak, akik tőled minden testi-lelki jót irigyelnek.
Mert ha ilyennel állónk szemben, a mi szívünk is fel a k a r
háborodni, vérezni és bosszút forralni. Ekkor azután mi-
h a m a r átkozódásra és tettlegességre k e r ü l a sor, amiből
végül is szerencsétlenség és gyilkosság származik. Ám
éppen itt lép közbe Isten, mint szerető Atya; közbeveti
magát és elejét a k a r j a venni a perpatvarnak, nehogy va-
lami szerencsétlenség keletkezzék, és egyik a másikat el-
pusztítsa. Egyszóval Isten meg akar ezzel védeni s szaba-
dítani mindenkit az üldözéstől és n y u g t o t szerezni b á r k i
gonoszságával és erőszakosságával szemben. Védőbás-
tyául, erőd-övezetül s menedékhelyül állította oda ezt a
parancsolatot a felebarátunk köré, hogy testében semmi-
féle kárt, v a g y sérelmet ne okozzunk.
Ez a parancsolat ekként a r r a irányul, hogy a k á r m i -
lyen gonoszsága miatt se illesse sértéssel a f e l e b a r á t j á t
senki, mégha m i n d j á r t a legnagyobb mértékben rászol-
gálna is a r r a . Mert ahol tilos a gyilkosság, tilos ott min-
den olyan ok is, amiből gyilkosság keletkezhetik. Sok
ember ugyanis, jóllehet nem gyilkol, de átkozódik és olyas-
mit kíván, hogyha az valakinek valóban a nyakába sza-
kadna, nem messzire szaladna vele. Mivel pedig minden
ember természetétől fogva hajlik ilyesmire és általános
szokás az, hogy senki sem a k a r mástól bántalmat elszen-
vedni, azért Isten azt a gyökeret és f o r r á s t a k a r j a eltávo-
lítani, amely a szívet a felebarát ellen keserűséggel tölti
meg. Hozzá a k a r szoktatni ahhoz, hogy ezt a parancsola-
tot mindenkor szemünk előtt tartsuk, mint egy tükörben
vizsgáljuk abban magunkat és Isten a k a r a t á t . Az igazság-
talanságot, amit szenvedünk, hitbeli bizalommal s nevé-
nek segítségül hívásával bízzuk rá Istenre. H a g y j u k csak
ellenünk csődülni s dühöngeni a háborgókat, hadd tegyék
kényük-kedvük szerint, a m i t csak tudnak, hogy megtanul
j u k ezáltal a haragot lelohasztani és türelmes és szelíd
szívvel viseltetni kivált azok iránt, akik e h a r a g r a okot
szolgáltatnak: tehát az ellenség iránt.

4 49
 Körülbelül ez az egésznek a summája, amiből az egy-
szerűbbek is világosan megérthetik, mit jelent az: „ N e
ö l j ! " Először, hogy senkinek f á j d a l m a t ne okozzunk;
elsősorban kézzel, tettel, vagy egyéb cselekedettel. Másod-
szor a nyelvünket se használjuk fel a r r a , hogy ilyesfélét
szóljon, vagy ilyet csak tanácsoljon is. A z u t á n jelenti azt
is, hogy semmi olyan utat-módot fel ne használjunk s meg
ne engedjünk magunknak, ami által b á r k i sérelmet szen-
vedhetne. Végül, hogy a szívünk senkivel szemben se le-
gyen ellenséges, se haragból, se gyűlöletből senkinek rosz-
szat ne kívánjon. Úgyhogy tested is, lelked is ártatlan ma-
radjon mindenkivel szemben; közelebbről éppen azzal
szemben, aki neked rosszat kíván, vagy tesz. Mert rosszat
tenni azzal szemben, aki neked javadat ó h a j t j a s mun-
kálja, már nem is emberi, hanem sátáni dolog volna!
Más oldalról tekintve nem csupán az vétkezik e pa-
rancsolat ellen, aki valami gonoszt visz véghez, hanem az
is, aki felebarátjával jót tehetne, segítségére mehetne,
óvhatná, védhetné, megmenthetné, hogy testében semmi-
féle kár v a g y sérelem ne essék, — és ezt nem teszi. H a
tehát egy mezítelent hagysz elmenni m a g a d mellett, holott
fel tudnád ruházni, akkor te vagy az oka megfagyásának.
Vagy lia éhezőt látsz s nem adsz neki enni, akkor te v a g y
az oka, hogy éhen hal. Hasonlóképen, h a látod, hogy vala-
kit ártatlanul halálra ítéltek, vagy más, ehhez hasonló
helyzetben van, s mégsem sietsz mentésére, jóllehet ú t j á t
is, módját is jól tudnád, akkor te ölted meg. Semmit sem
segít r a j t a d , h a azt hozod fel mentségül, hogy annak elő-
idézésében te magad se tanáccsal, se egy mozdulattal nem
szolgáltattál segítséget! Szeretetedet vontad meg tőle s
így fosztottad meg attól a jótéteménytől, amelynek révén
életben m a r a d t volna.
Méltán gyilkosoknak mondja ezért Isten mindazokat,
akik az ínségben, testük és életük veszedelmében levőknek
sem tanácsot, sem segedelmet nem n y ú j t a n a k . Az ítélet
n a p j á n rettenetes ítéletet bocsát m a j d r e á j u k . Krisztus
maga jelenti ki, hogy akkor majd így szól hozzájuk:
„Mert é h e z t e m és n e m a d t a t o k e n n e m ; szom-
j ú h o z t a m és n e m a d t a t o k i n n o m ; j ö v e v é n y
v o l t a m és n e m f o g a d t a t o k he e n g e m ; m e z í t e -
l e n v o l t a m é s n e m r u h á z t a t o k m e g e n g e m ; be-

50
tegésfogolyvoltaniésnemlátogattatokmeg
e n g e m." — Ez azt jelenti: Ti bizonyára elnéztétek volna,
hogy én és az enyéim éhen-szomjan h a l j a n a k vagy meg-
f a g y j a n a k , vadállatoktól szétszaggattassanak, börtönben
e l r o t h a d j a n a k és nyomorúságban elpusztuljanak. Mi más
ez, mint gyilkosoknak és vérebeknek tudni az illetőket?
Mert jóllehet te tettleg nem h a j t o t t a d végre a m a bizonyos
dolgokat, de azért a magad részéről te is hagytad, hogy
ez vagy az megrekedjen a b a j b a n és életét veszítse.
U g y a n a n n y i ez, mintha látok valakit a mély víz sod-
rában küszködni vagy tűzbe esni. K i n y ú j t h a t n á m feléje
jobbomat, k i r a g a d h a t n á m és kimenthetném, de mégsem
teszem. Mi másként állnék én akkor az egész világ előtt,
ha nem mint gyilkos és gonosztevő? Végeredményben
azért az az Isten akarata, ne nézzük el, hogy bárkit
is szenvedés érjen, hanem mindenki iránt jóságot és sze-
retetet tanusítsunk. És ez, mint említettük, elsősorban
azokra értendő, akik neküűk ellenségeink. Mert, hogy a
barátainkkal tegyünk jót, az közönséges pogány erény,
mint azt Krisztus Máté 5. fejezetében mondja.
I t t tehát ismét Isten igéjével állunk szemben, amivel
Ö minket serkenteni és buzdítani akar az igaz, nemes és
magasztos dolgokra, mint aminők a szelídség és a türelem:
mindent összevéve pedig: szeretetre és jótétre ellenségeink
i r á n t ! Ugyanakkor állandóau emlékeztet, hogy gondol-
junk vissza az első parancsolatra, — mely szerint Ö a m i
Istenünk, tehát az , Aki s a j á t maga a k a r segíteni, mellénk
állni s minket védelmezni, — és ezzel elvenni a kedvünket
attól, hogy mi magunk álljunk bosszút magunkért.
Ezt kellene gyakorolnunk és emlékezetünkbe vésnünk
s volna akkor alkalmunk bőségesen jócselekedetek gyakor-
lására. Csakhogy ez nem volna a szerzetesek szájaíze sze-
rint való prédikáció, az egyházi rendnek is sokat levonna
a tekintélyéből, a karthauzi barátok szentségét is túl kö-
zelről érintené és azt jelentené, hogy h a g y j u n k fel azok-
kal a „jócselekedetekkel" és ürítsük ki a kolostorokat.
Mert hiszen így a közönséges keresztyén ember életmódja
ép annyit, sőt valójában még többet érne s az egész világ
látná, hogyan ámították el és vezették félre az emberisé-
get a szent életnek hamis és képmutató látszatával, ami-
dőn egy és más parancsolatot a fülük mellett szélnek eresz-

4' 51
tettek és mellékesnek gondoltak, m i n t h a nem is parancso-
lat, hanem csupán tanács lenne. E mellett orcátlanul a sa-
ját farizeuskodásukat és „jócselekedeteiket" dicsőítették
és hirdették, mint a legtökéletesebb életet, csak azért, hogy
e mellett könnyen és kényelemben élhessenek, keresztvise-
lés és tűrés nélkül. Ezért menekültek a kolostorokba is,
hogy ne legyenek kénytelenek senkitől semmit elszenvedni,
se pedig senkivel jót cselekedni. Te azonban tudd meg,
hogy amiket e parancsolat értelmezésénél mondottunk,
azok az igazi szent és istenes cselekedetek, amelyekben
Isten minden angyalaival együtt örömét találja. E h h e z
hasonlítva minden emberi szentség bűz és szenny; nem is
érdemel mást, mint h a r a g o t és kárhozatot.

A hatodik parancsolat.
Ne paráználkodjál!
A további parancsolatokat most már magukban véve
is könnyen megérthetjük az előbb mondottakból: u g y a n i s
valamennyi a r r a irányul, hogy óvakodjunk felebarátunk-
nak bárminémű k á r t okozni. De mily nagyszerű az a sor-
rend. amelyben ezek egymásután következnek! Először az
ember s a j á t személyéről volt szó. Azután a hozzá legköze-
lebb álló személyiségre, vagy úgyis mondhatnók: önmaga
után legközelebbi kincsére, tudniillik a hitestársára kerül
a sor, aki egy test és vér ővele, úgyhogy nagyobbmérvű
kárt az illetőnek egyetlen más j a v á b a n sem okozhat senki.
Azért e helyen az j u t különös nyomatékkal kifejezésre,
hogy az ember ne zúdítson gyalázatot felebarátjára annak
a feleségén keresztül. S így ez voltakép a házasságtörésre
utal, m e r t a zsidó népnél az volt a rend és törvény, hogy
minden embernek házasságban kell élnie. Az i f j ú s á g n a k
is ezt tanácsolták azért a lehető legkorábban, úgyhogy a
szüzesség állapotának náluk semmi becse nem volt, de
viszont semmiféle nyilvános paráználkodást sem engedtek
meg sem nők, sem f é r f i a k részéről. Ezért lett náluk a

52
házasságtörés a paráznaságnak leggyakrabban előforduló
alakja.
Mivel azonban nálunk az erkölcstelenségnek és paráz-
n a s á g n a k minden gyalázatos keverékét is befogadták,
azért e parancsolat mindennémű erkölcstelenséget tilt, bár-
mikép nevezzék is azt, és nemcsak a külső cselekedetet, ha-
nem mindennémű indítást, csábítást és eszközt, ami erre
vezet; akként, hogy a szív, száj és egész test szeplőtlen le-
gyen és ne adjon se helyet; se hozzájárulást, se tanácsot a
fajtalankodásra. De nem csupán ezt követeli e parancso-
lat, hanem azt is, hogy az. ember óvjon, védjen és mentő
m u n k á t végezzen, valahol csak veszedelem és b a j mutat-
kozik e téren s egyszersmind segítséggel és tanáccsal lép-
jen közbe, hogy felebarátja tisztességében kár ne essék.
Mert ahol csak elmulasztod ezt, jóllehet megakadályozhat-
tad volna, avagy szemet húnysz, mint akinek semmi köze
hozzá, — éppen olyan vétkes vagy, mint a tettes maga.
Eöviden összefoglalva tehát annyit követel ez a paran-
csolat, hogy mindenki egyrészt a s a j á t életében legyen
szeplőtlen, másrészt a felebarátját is segítse szeplőtlen,
élethez. Ezzel a parancsolattal tehát Isten minden ember
hitestársát védőfallal a k a r j a körülvenni s megőrizni attól,
hogy bárki is elcsábítsa.
Mivel pedig ez a parancsolat éppen a házaséletre vo-
natkozik, alkalmat ad arra, hogy közvetlen erről szóljunk.
Értsd meg és jegyezd meg jól mindenekelőtt azt, hogy Isten
ezt az állapotot mennyire kitünteti és felmagasztalja az-
zal, hogy törvénye által egyrészt megalapozza, másrészt
megvédelmezi. Megalai>ozta Isten a házas állapotot fen-
tebb, a negyedik parancsolatban : „ T i s z t e l d atyádat
é s a n y á d a t". I t t azonban, mint m á r mondottuk, védel-
mével és oltalmával is ellátta. Ezért azt kívánja, hogy mi
is megbecsüljük és olykép folytassuk a házasságot, mint
boldog isteni állapotot, mert Ő azt első helyen ós minden
más előtt rendelte el; ezért tett különbséget a teremtésnél
férfi és nő között, amint az látnivaló. Nem azért, hogy
bujálkodásra adjon alkalmat, hanem hogy a kettő együtt
éljen, gyümölcsözzön, gyermekeket nemzzen, tápláljon és
neveljen fel Isten dicsőségére.
Ezért Isten a házasságot minden más életforma elé
helyezve a leggazdagabban áldotta meg; azonfelül min-
dent, ami a világon van, úgy rendezett és intézett, hogy a
házaséletet minél jobban és bőségesebben ellássa minden-
nel. Nyilvánvaló ebből, hogy a házasság nem játék, se a
g ú n y céltáblája, hanem fenséges dolog, Istennek komoly
a k a r a t a . Aki n a g y súlyt helyez arra, hogy olyan embere-
ket neveljünk, akik a világnak szolgálatára és segítségére
vannak, hogy eljussanak Isten ismeretére, az üdvben való
életre s mindenféle erényre s így a gonoszsággal és az
ördöggel meg t u d j a n a k küzdeni.
Ezért tanítottam én mindenkor azt, hogy az emberek
a házasságot ne vessék meg, se csúfos állapotnak ne tart-
sák, mint az elvakított világ és a mi álnok papjaink cse-
lekszik, hanem lássuk meg Isten igéjének fényében, amely
azt felékesíti és megszenteli, hogy nemcsak egyértékű min-
den más életformával, hanem mindennek előtte és fölötte
való. Legyen az császároké, fejedelmeké, püspököké, vagy
m i t bánom én kié! Mert v e g y ü n k bárminő egyházi, vagy
világi méltóságot, ennek mindegyiknek alá kell vetnie
magát, ebbe mindegyiknek be kell lépnie, amint arról még
m a j d hallunk is. A házasság azért nem valami rendkívüli,
h a n e m éppen a legtermészetesebb és legnemesebb állapot;
érvénye nemcsak az egész keresztyénségre, h a n e m mind az
egész világra kiterjed.
Másrészt értsd meg azt is, hogy a házasság nem csupán
tisztességes, h a n e m szükséges állapot is. Isten komoly pa-
rancsolata, hogy házasságban éljen egyetemlegesen min-
den férfi és nő, aki csak alkalmas erre természeténél fogva,
bármely társadalmi osztályhoz tartozzék is. Kivételt csak
néhány, nyilván kevés ember képez, akit Isten oly különös-
nek teremtett, hogy házaséletre nem alkalmas, vagy akit
természetfeletti adománnyal ajándékozott meg, úgyhogy
házasságon kívül is tud szeplőtlenül élni. Mert ahol a
természet szabadon kifejtheti magát, úgy, ahogy azt Isten
belénk plántálta, ott lehetetlen házasságon kívül szeplőt-
leniil maradni. Mert a test és vér csak test és vér marad
és a természetes hajlam és inger szabadon és akadály-
talanul követi ú t j á t , amint azt kiki látja és érzi. Azért
rendelte el Isten a házasságot, hogy bizonyos mértékben
könnyebb legyen a paráználkodást elkerülni, hogy kinek-
kinek meglegyen a maga k i m é r t része és beérje azzal; ha-
b á r még így is Isten kegyelme szükséges ahhoz, hogy a
szív is tiszta m a r a d j o n .
54
 Ebből látod azt, bogy a mi pápás seregünk, a papok,
barátok és apácák mennyire ellene törnek az isteni rend-
nek és parancsolatnak, amikor a házaséletet megvetik és
t i l t j á k és merészkednek örök szüzességre vállalkozni, azt
megfogadni s ezen felül az e g y ü g y ű lelkeket hazug szavak-
kal és látszattal elámítani. Mert senkiben sincs kevesebb
szeretet és hajlandóság a szüzesség iránt, mint éppen azok-
ban, akik a házasságot a szentebb élet okából kerülik és
e mellett vagy nyilvánosan, szemérem nélkül bujálkodnak,
vagy titokban még gonoszabbat művelnek, amit el sem lehet
mondani, — amint azt sajnos, nagyon is sokszor tapasz-
taltuk. És — k u r t á n szólva — még ha minden ilyen tettől
megtartóztatják is magukat, szívükben mégis tisztátalan-
sággal teli gondolatokat, r ú t vágyakat rejtegetnek, úgy-
hogy örökös égés és titkos gyötrődés foglalja le őket, ami-
től az ember a házaséleten belül szabad lehet. Ez a p a r a n -
csolat azért az összes házasságon kívüli tisztasági fogadal-
makat kárhoztatja és elvetendőnek itéli. Sőt, egyenest
megparancsolja az összes szerencsétlen, megkötözött lelki-
ismeretű embereknek, akiket kolostori fogadalmaik elámí-
tottak, hogy ebből a tisztátalan állapotból lépjenek át a
házaséletbe. Vegyék figyelembe azt, hogy még ha egyebek-
ben a kolostori élet Isten szerint való lenne is, szeplötelen-
ségben megmaradni akkor sem áll hatalmukban. H a pedig
továbbra is a régi állapotban maradnak, csak többet és to-
vább kell vétkezniök Isten e parancsolata ellen.
Mindezeket most. azért is mondom, hogy az emberek
ligy neveljék az ifjúságot, hogy azok kedvet k a p j a n a k a
házas élethez és t u d j á k meg, hogy az boldog, és Isten
előtt kedves állapot. Ezzel idővel ismét elérhetnők azt,
hogy a házasság újból a m a g a megbecsüléséhez jusson és
ritkább legyen a trágárság, gazság és rendetlen élet, mert
most mindenfelé garmadaszám tornyosul egymásra a
világban a nyilvános paráználkodás és más szégyenletes
dolgok tömege, amelyek mind a házasélet megvetésének
következményei. Ezen a ponton azért a szülők és a. fel-
sőbbség is köteles gondot fordítani az i f j ú s á g r a , hogy a z
erkölcsi fegyelmet és tisztességet tanuljon és ha felnöve-
kedik. Isten segítségével becsülettel megházasodjék. Ehhez
Isten bizonnyal megadná az ö áldását és kegyelmét, úgy-
hogy sok örömünk és gyönyörűségünk lehetne benne.

55
 Befejezésül mindezekből megállapítjuk azt, hogy ez a
parancsolat nemcsak azt követeli, hogy cselekedeteiben,
szavaiban és gondolataiban legyen tiszta minden ember a
maga élete során, azaz legfőkép házaséletében, hanem azt
is, hogy hitestársát, akit Istentől nyert, szeresse és meg-
becsülje. Mert, ha azt akarjuk, hogy a házaséletben tiszta-
ság uralkodjék, akkor férjnek és feleségnek mindenekelőtt
szeretetben és egyetértésben kell egymás mellett lakniok,
úgyhogy egyik a másikat kölcsönösen, tiszta szívből és
teljes hűséggel szeresse. Ez ugyanis a legmagasztosabb
dolgok egyike, amely megszeretteti és megkedvelteti a
tisztaságot; mert ahol ez megvan, ott a tisztaság minden
parancsolat nélkül, önmagától vesz lakozást. Szent Pál is
ezért inti oly szorgamasan a házastársakat, hogy egymást
szeressék, becsüljék. Nos, itt ismét felséges, nagyszámú és
nagyértékű jóeseleked et te 1 állasz szemközt, amit bízvást
dicsőíthetsz. Sokkal inkább, mint b á r m i l y egyházi rendet,
amelyet Isten igéje és parancsa nélkül eszeltek ki maguk-
nak az illetők.

A hetedik parancsolat.
Ne lopj!
S a j á t sztemélyed és hitestársad u t á n következnek a
földi javak. Ezeket is ó v j a Isten és azt a k a r j a , hogy senki
meg ne rövidítsen és meg ne háborítson bennük. Mert
l o p n i nem más, mint a másikét jogtalanul elkaparintani.
Fogalmában bemre van a másik r o v á s á r a történő bármi-
féle előny-szerzés, akármilyen viszonylatban is. Ez na-
gyon általános és elterjedt bűn, a nélkül azonban, hogy
az emberek különösképen észrevennék és félnének az el-
követésétől. Ügyannyira, hogyha mind fel kellene kötni,
akik tolvajok és mégsem vállalják a t o l v a j nevet, a világ
hamarosan ugyancsak üres lenne és se akasztófa, se hóhér
nem lenne elég. Mert nemcsak az a lopás, ha valaki zsebet
és szekrényt ü r í t ki, hanem ha messze megy a nyerész-

56
kedéssel a vásárban, a szatócsnál, a boltban, a bor- és sör-
mérésben, a műhelyben, szóval mindenütt, ahol emberek
jönnek össze s á r ú é r t vagy m u n k á é r t pénzt adnak és
vesznek.
Az egyszerű nép számára kissé világosabban mondjuk
meg, miről van szó, hogy lássuk, milyen istenfélők va-
gyunk. Lopás, h a a szolga v a g y szolgálóleány a házban
nem szolgál híven, kárt tesz, vagy enged megesni egy
olyan kárt, amelyet elháríthatna; avagy gondatlanul kezel
vagy elhanyagol valamit tunyaságból, lustaságból, ura
v a g y úrnője iránti rosszindulatból, ami dachói megtörtén-
hetik (nem beszélek arról, ha véletlenül és a család akarata
ellenére történik). Ily módon egy évben harminc-negyven
a r a n y a t is ellophatsz, — ezt h a m á s titokban megteszi, kö-
télen lóg, — de így még bíiszkélkedhetel, verheted a mel-
ledet és senki sem mer tolvajnak hívni.
Hasonlóképen szólhatnék a kézművesekről, munkások-
ról, napszámosokról, akik kényük-kedvük szerint j á r n a k
el, s azt sem t u d j á k , mit kérjenek és mégis hűtlenek és
hanyagok munkájukban. Ezek rosszabbak a titkos tolva-
joknál, akik ellen az ember lakattal és retesszel védekez-
hetik, vagy akiket h a megfognak, úgy bánnak velük, hogy
elmenjen a kedvük ilyesmitől. Ezektől azonban senki sem
őrizkedhetik, még csak görbén se szabad r á j u k nézni, nem
hogy lopással vádolni, úgyhogy tízszer szívesebben el-
veszítené az ember a zsebéből azt, amivel megrövidítik. Hye-
nek az én szomszédaim, jó barátaim, s a j á t házam népe.
Akiktől jót várok,— azok lopnak meg legelőször.
í g y van ez a vásáron, a közönséges mindennapi adás-
vételben, ahol e g y i k a másikat nyiltan csalja hamisított
árúval, hamis mérőkkel, súllyal, pénzzel; ügyesen, ritka
eszességgel, gyors találékonysággal j á r túl a másik eszén,
a vételben megcsalja és gonoszsága szerint b a j b a keveri
nyúzza és kínozza. És ki tudna minden ilyes dolgot elmon-
dani, v a g y kigondolni! Bizony ez a legelterjedtebb foglal-
kozás és a legnagyobb céh a világon és ha a világot néz-
zük s a társadalmi osztályokat, bizony olybá tűnik az
egész, mint egy óriási istálló tele nagy tolvajokkal. Ezek
az uzsorások u g y a n nem útonállók, nem betörők és titkos
tolvajok, kik a készpénzt dézsmálják, ezek a gazok nyíltan

57
m u t o g a t j á k magukat, nemeseknek címezik őket, tisztes,
jámbor polgárok, kik szép szín a l a t t lopnak és rabolnak.
Tulajdonképen hallgatni kellene a kis tolvajokról,
mert a nagy, h a t a l m a s főtolvajokat kellene támadni, akik
u r a k k a l és fejedelmekkel paroláznak, kik nem egy-két
várost, hanem az egész országot rabolják ki. Hol marad
azonban a tolvajok feje és fővédnöke, a római Szentszék,
egész uszályával, ki az egész világ javait tolvaj-módra
összeszedte és a mai napig b í r j a ? Sajnos úgy van a vilá-
gon, hogy aki n y í l t a n lop ós rabol, az bizton, szabadon és
büntetlenül jár-kel és még tiszteletet vár. A kis, titkon
lopók pedig, kik egyszer vétettek, viselik a büntetést és
a szégyent s amazokat becsülethez, tisztességhez segítik.
Pedig t u d j á k meg ezek, hogy ők a legnagyobb tolvajok
Isten előtt, aki m a j d nékik is ellátja a b a j u k a t érdemük
szerint.
Mivel ez a parancsolat ilyen messze kiható, m i n t éppen
m u t a t t a m , a nép elé kell tárni és hangsúlyozni, hogy ne
j á r j o n senki nagyon szabadon és vakmerőn, h a n e m félje-
kiki az Istent. Mert mi tulajdonképen nem keresztyének-
nek, h a n e m gazfickóknak prédikálunk, kiknek inkább a
bíró, a porkoláb v a g y a, hóhér prédikálhatna. T u d j a meg
azért mindenki, hogy tartozik Isten h a r a g j á n a k a terhe
alatt nemcsak felebarátjának k á r t nem tenni s tőle sem-
mit el nem tulajdonítani, sem adásvételnél, vagy más ügy-
ben őt alattomosan meg nem rövidíteni, — hanem javait
híven megőrizni, hasznára lenni, segíteni, különösen, ha
pénzt, bért, vagy élelmet kap érte.
Aki ezen vakmerően túlteszi magát, talán megmene-
kedhetik a hóhértól, de Isten büntetésétől és h a r a g j á t ó l
sohasem és ha sokáig dacol is vele és dölyfösködik, végül
mégis földönfutó és koldus lesz belőle és sok baj, szeren-
csétlenség lesz osztályrésze. Most, mikor a te uradnak,
vagy úrnődnek j a v a i t kellene megőrizned, töltöd a bögyö-
det és hasadat, tolvaj létedre bért veszel fel és ünnepel-
teted magadat, mint egy főúr. Mert sokan vannak, kik
u r u k k a l és úrnőjükkel dacolnak, nem szívesen tesznek
kedvükre és a k á r t el nem h á r í t j á k . Majd meglátod, mit
nyersz: h a neked lesz tulajdonod és otthon iilsz a házad-
ban, (amihez Isten vesztedre hozzásegít), m a j d vissza-
fizetik. s ha egy fillérnyit t u l a j doni ottál is el, vagy egy

58
fillérre való kárt tettél is, harmincszorosán fogod meg-
fizetni. í g y j á r n a k m a j d a kézművesek és napszámosok
is, akiktől most mindenféle orcátlanságot kell hallania és
tapasztalnia az embernek, m i n t h a az idegen tulajdon felett
u r a k volnának és mindenki annyit tartoznék nekik fizetni,
amennyit csak akarnak. Csak hadd nyúzzanak bennünket
nyugodt lélekkel, amíg tehetik, Isten nem fogja paran-
csolatát feledni és megfizet nekik érdemeik szerint. Nem
akasztja őket zöld akasztófára, hanem szárazra, hogy soha
életükben zöld á g r a ne vergődjenek. H a jó kormányzat
volna az országban, természetesen h a m a r véget lehetne
vetni az ilyen gonoszságnak, mint egykor a rómaiaknál,
hol h a m a r üstökön kapták az ilyeneket, másoknak is el-
rettentő például.
B á r így j á r n á n a k mind, kik a szabad és nyílt vásár-
ból rablóbarlangot és dögnyúzógyepet csinálnak, hol
mindennap megcsalják a szegényt, ú j nyomorúságot és
drágaságot okoznak és mindegyik ad-vesz kénye-kedve
szerint, dacol és dölyfösködik, mintha joga volna á r ú j á t
olyan drágán adni, ahogy neki tetszik és senkinek sem
szabadna ebbe beleszólni. H a g y j u k csak ezeket nyúzni,
zsarolni, zsugorgatni; mi Istenben bízunk, aki majd ha
eleget nyúztál és harácsoltál, gondoskodik róla, hogy ki-
m o n d j a az utolsó szót és gabonád a padláson, borod a pin-
cében s marhád az istállóban pusztul el. S ha valakit csak
egy arannyal csalsz is meg, v a g y rövidítesz meg az egész
rakás pénzed fog ezért megrozsdásodni és felemésztődni,
hogy semmi örömöd se legyen benne.
Azt ugyan tapasztaljuk napról-napra, hogy egy lopott
és hamisan nyert jószágon sincsen áldás: milyen sokan
vannak, kik éjjel-nappal kuporgatnak, k a p a r g a t n a k s egy
fillérrel sem lesznek gazdagabbak. És h a sokat gyűjtenek
is, annyi b a j j a l és szerencsétlenséggel küszködnek, hogy
nincs örömük benne és gyermekeik sem örökölhetik ezt a
vagyont. De mivel ezt senki sem gondolja meg és ú g y te-
szünk, mintha semmi közünk sem volna hozzá, Istennek
máskép kell velünk elbánni és móresre tanítani bennün-
ket. Egyik országos csapást a másik után küldi ránk, vagy
egy sereg zsoldost szállásoltat be hozzánk vendégül, kik
egy óra alatt kiürítik zsebeinket, szekrényeinket és nem
nyugosznak, míg egy fillérünk van, sőt hálából még fel-
égetik házunkat és gazdaságunkat is és meggyalázzák nőn-
ket, gyermekünket. Végül, h a sokat lopsz, számíts rá, hogy
tőled mégegyszer a n n y i t fognak ellopni. Aki meg erőszak-
kal rabol és jogtalanul nyerészkedik, m a j d megéri, hogy
vele épúgy tesz más. Mert az Isten mesterien érti: mivel
mindegyik a másikat lopja, az egyik tolvajt a másikkal
bünteti. Honnan vennénk különben elég akasztófát és
kötelet!
Aki hallgat az okos szóra, szívlelje meg, hogy ez Isten
parancsolata és nem tréfa a k a r lenni. Csak vess meg ben-
nünket, csalj meg, lopj meg, rabolj ki, ebbe is beletörő-
dünk. elszenvedjük a te dölyfödet ós a Miatyánk szerint
megbocsátunk és megkönyörülünk rajtad. (Mert az isten-
félők mégis meg fognak élni és te lopó, többet ártasz ma-
gadnak, mint másnak.) De vigyázz, ha a szegények jönnek,
sokan vannak most!), kiknek mindennapi garasukból kell
vásárolniok és élniük ós te r á j u k rontasz, mintha mindenki
a te kegyelmedből élne, lenyúzod róluk a bőrt, büszkén s
gőgösen visszautasítod azt, akinek adnod kellene; a sze-
génység majd nyomorultan és szomorúan tovamegy, de
mivel senkinek sem panaszkodhatik, az égbe kiált. Őriz-
kedjél ettől (mondom neked mégegyszer), mint magától
az ördögtől. Mert az ilyen sóhajnak és kiáltásnak olyan
hatása lesz, amely borzalmas neked és az egész világnak.
Mert ahhoz jut m a j d el, aki a szegénynek és sanyargatott -
nak p á r t j á t f o g j a és nem a k a r j a bosszulatlanul hagyni.
Nem gondolod meg ezt és dacolsz? Akkor meglásd, mit
vontál szegény fejedre! H a neked mindezek ellenére is
sikerülne és jól menne dolgod, akkor Istent és engem az
egész világ előtt hazugnak mondhatsz.
Mi eleget intettünk, óvtunk. Aki nem a k a r j a meggon-
dolni és elhinni, á m menjen tovább, m a j d meglátja. De az
i f j ú nemzedéknek meg kell ezt mondani, hogy óvakod-
janak és ne i n d u l j a n a k a zabolátlan többség után, hanem
Isten parancsolatát tartsák szem előtt, hogy Isten h a r a g j a
és büntetése ne é r j e őket. Nekünk nincs más feladatunk,
mint Isten igéjét hirdetni és azzal büntetni, de a gazságot
megakadályozni: ez a fejedelmeknek és a hatóságnak
dolga, kiknek bölcseségüknek és bátorságuknak kell lennie
a rendcsinálásra és rendtartásra mindenféle iigyben-baj-

60
ban, hogy a szegényeket ne nyomorgassák és viszont ők
(a, hatóságok) se terheljék magukat mások bűneivel.
Legyen elég ez abból, hogy mit jelent lopni, hogy ne
vegyük azt nagyon szűk értelemben, hanem a lehető leg-
tágabb értelemben, amennyire felebarátunkkal dolgunk
van. Röviden összefoglalva: tilos felebarátunknak ártani
vagy k á r t tenni (ezt sokféleképen lehet gondolni: vagyo-
nából elvenni, megrövidíteni, meg nem adni), ilyent el is
tűrni, vagy megengedni, hanem tartozunk őt óvni s javát
előmozdítani. Továbbá parancsolja az Ü r : felebarátunk
j a v á t munkálni, segíteni, ahol szükséget szenved, adni ba-
rátnak, ellenségnek egyaránt. Aki jó cselekedeteket akar,
fog itt találni eleget, olyanokat, melyek Istennek tetszők
és kedvesek, melyeket Ö meg fog áldani, hogy bőségesen
visszafizesse, amit felebarátunk j a v á r a és hasznára te-
szünk, mint azt Salamon király tanítja (Példabeszédek 19.) :
„K ö l c s ö n á d a z Ü r n a k , a k i k í e g y e l m e s a
szegényhez és az ő j ó t é t e m é n y é t meg-
f i z e t i n e к i". Van tehát neked gazdag Urad, aki ne-
ked bizonyosan mindenre elégséges; semmiben sem h a g y
szűkölködni s így vidám lelkiismerettel százszor többet
élvezhetsz, mint amennyit hűtlenséggel és jogtalanul össze-
harácsolsz. Aki nem a k a r áldást, az m a j d haragot és sze-
rencsétlenséget talál helyette.

A nyolcadik parancsolat.
Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!
S a j á t testünkön, hitvestársunkon, földi javainkon kí-
vül van még egy kincsünk, melyet nem nélkülözhetünk,
t. i. a becsület, a jó hírnév. Nem a k a r h a t u n k ugyanis nyil-
vános gyalázatban és megvetésben élni az emberek közt.
Azért nem a k a r j a Isten, hogy felebarátunk neve, híre, be-
csülete csorbát szenvedjen, épúgy, mint nem a k a r j a javai
k á r á t sem, hogy mindenkinek legyen becsülete hitves-
társa, gyermeke, házanépe, szomszédja előtt. Ez a paran-

G1
csolat elsősorban a r r a az esetre vonatkozik, ha bíróság
előtt valakit á r t a t l a n u l bevádolnak, hamis tanuk által
b a j b a kevernek, hogy büntetést k a p j o n : testi, vagyonbeli
vagy becsületbeli büntetést.
Ügy tetszik, m i n t h a ez ránk nem is vonatkoznék, de
a zsidóknál ez nagyon általános dolog volt. Ez a nép
ugyanis igen kifinomult, rendezett kormányzat alatt élt;
és ahol ilyen a kormányzat, ott nincsenek e nélkül a bűn
nélkül. Az ok pedig ez: ahol van bíró, polgármester, feje-
delem és más felsőbbség, ott e világ sora úgy hozza ma-
gával, hogy senki sem a k a r mást megsérteni és azért kép-
mutatóskodik, s ú g y beszél, amint azt a hatalmasok jóin-
d u l a t á n a k biztosítása, a pénz, a kilátás, a barátság meg-
k í v á n j a ;a szegény ember ügye pedig bizony csak elnyo-
másban, igazságtalanságban és büntetésben részesül. És
általános nyomorúság a világon, hogy a törvényszékeken
ritkán ülnek kegyes emberek. Mert a bírónak mindenek-
előtt kegyesnek, azután bölcsnek, józannak, de merésznek,
sőt vakmerőnek is kellene lenni. S ugyanígy a t a n ú n a k is
kegyesnek és bátornak. Mert akinek igazán kell ítélnie és
ítélettel sújtania, az sokszor fog jóbarátokat, sógorokat,
szomszédokat, gazdagokat és hatalmasokat m a g á r a hara-
gítani, akik neki sokat használhatnak és árthatnak. Azért
vaknak kell lennie, szemét behánynia és fülét befognia,
nem látni és nem hallani, csak azt, ami előtte van és azt
megítélni.
Először tehát azt parancsolja Isten, hogy kiki az ő
felebarátját jogához segítse és ne engedje akadályozni v a g y
megalázni; segítse elő annak a dolgát és az egyenes u t a t
j á r j a , a k á r bíró, a k á r tanú, s legyen az bármilyen ügy.
Különösen jogászainknak szól ez, hogy törekedjenek a he-
lyes és egyenes úton j á r n i . Ami igaz, azt h a g y j á k meg
igazságnak és ne forgassák, ne takargassák s el ne hall-
gassák, tekintet nélkül pénzre, vagyonra, becsületre, vagy
hatalomra. Ez az egyik része és legegyszerűbb értelme
ennek a parancsolatnak mindarról, ami a bíróság előtt
történik.
V a n azonban sokkal tágabb értelme is, h a szellemi ér-
telemben vesszük és lelki törvényszéket értünk. I t t úgy
van, hogy mindenki hamis tanúságot tesz a felebarátja
ellen. Mert a jámbor prédikátorok és keresztyének a világ
szemében csak eretnek, pártos, sőt lázító és elvetemült
gonosztevők Isten igéje m a g a is kénytelen eltűrni, hogy
gyalázatosan és dühvel üldözzék, gyalázzák, hazugnak
mondják, kiforgassák és hamisan magyarázzák. Dehát en-
nek így kell lennie, mert e világ vak, az igazságot és I s t e n
gyermekeit kárhoztatja, üldözi, s mindezt nem t a r t j a
bűnnek.
Harmadszor, és ez m i n d n y á j u n k r a vonatkozik, tilos e
parancsolat szerint a nyelv minden bűne, ami által fele-
barátunknak á r t h a t u n k v a g y megsérthetjük. Mert h a m i s
tanúságot tenni semmi más, mint a nyelv műve: amit m á r
most a nyelvvel lehet a felebarátunk ellen tenni, azt a k a r j a
vele Isten megakadályozni, tegye azt a k á r a hamis prédi-
kátor elferdített tanítással és istenkáromlásokkal, a k á r a
gonosz bíró v a g y tanú h a m i s ítélettétellel, vagy akárki,
akárhol hazugságokkal s rágalmazással. Ide tartozik külö-
nösen a megszólás vagy rágalmazás gonosz bűne, amely
az ördögnek a műve, miről sokat lehetne beszélni. M e r t
mégis csak gyalázatos és szégyenletes dolog, hogy min-
denki szívesebben hallja felebarátjáról a rosszat, mint a
jót. És bár mi gonoszak vagyunk, mégsem t u d j u k elviselni,
hogy valaki rosszat mondjon rólunk, hanem mindenki azt
szeretné, hogy az egész világ csak gyönyörűt mondjon
róla; de ha másról jót mondanak, azt n e m szeretjük hall-
gatni.
Azért ezt a bűnt is t a n u l j u k meg kerülni, mert fele-
barátunk nyilvános megítélése és büntetése nem a mi
feladatunk, mégha l á t j u k is bűnét, h a csak nem k a p t u n k
erre különleges megbízatást. Mert n a g y különbség v a n a
kettő között: bűnt megítélni és bűnt tudni. Tudnod lehet
róla, de ítélned, nem szabad. Látom és hallom, mit tesz
felebarátom, de nem vagyok hivatva őt mások előtt hírbe
hozni. H a most beleavatkozom a dologba, ítélek, kárhoz-
tatok, olyan bűnbe esem, mely nagyobb, mint az övé. H a
tudod, akkor a j k a d legyen néma, mint a sír, temesd el a
titkát mindaddig, míg csak hivatalból nem kell bíráskod-
nod és büntetned.
Azokat h í v j u k emberszólóknak, akik nem állapodnak
meg a bűn tudásánál, h a n e m tovább mennek és ítélkeznek
és h a valamit tudnak felebarátjukról, akkor minden sa-
rokban elpletvkázzák: örvendeznek, hogy más szennyében

8* 63
turkálhatnak, mint a disznók, amelyek fetrengenek és tur-
kálnak a sárban. Ez semmi más, mint belekontárkodás az
Isten dolgába, ítélni és büntetni a legkeményebb ítélettel.
Mert egy bíró sem tehet többet, minthogy megmondja: ez
tolvaj, ez gyilkos, stb. Azért aki ilyent mer felebarátjáról
mondani, az olyan h a t a l m a t követel magának, mint a
császár v a g y a felsőbbség. Mert bár a k a r d nem a te tisz-
ted, mérges nyelvedet mégis felebarátod gyalázatára és
kárára használod.
Isten azért azt a k a r j a , hogy senki se szóljon felebarát-
járól gonoszai, még akkor sem, ha az bűnös, mégha jól
t u d j a is azt, de még kevésbbé szóljon, h a csak „aztmond-
ják"-ból t u d j a . Te azt mondod: „ne szóljak, mikor igaz?"
Felelet: „miért nem viszed hivatott bíró elé?" — „Mert
nem tudom a nyilvánosság előtt tanúkkal igazolni és attól
félek, hogy számra koppintanának és csúfosan elutasíta-
nának." — „ E j n y e kedvesem: hát ez a bajod? H a nem
mersz hatósági személy elé állni és felelősséget vállalni,
fogd be a szádat. H a pedig tudod, m a g a d n a k tudd és ne
másnak. Mert ha tovább mondod, olybá tűnsz, mégha igaz
is, mintha hazudnál, mert nem tudod igazolni." Azonkívül
gazember m ó d j á r a viselkedek Mert ne vegyük el senkinek
a becsületét és hírnevét, ha előbb nem nyilvánosan véte-
tett el. H a m i s tanúbizonyság minden, amit kellően bebizo-
nyítani nem tudunk
Azért ami nem eléggé bizonyíthatóan nyilvánvaló,
azt senki se hozza nyilvánosságra, se ki ne a d j a igazság-
nak. S végül, ami titok, azt h a g y j u k meg titoknak v a g y
büntessük titkon, ahogyan még hallani fogjuk. Azért h a
locsogó s z á j r a akadsz, amely másvalakit csepül és rágal-
maz, vágd a szemébe, hogy belepiruljon, akkor sok olyan
ember befogja a száját, aki egyébként más szegény em-
bert olyan hírbe kever, amiből b a j j a l t u d kigázolni. Mert
a becsületet és jónevet könnyű elrabolni, de nehéz vissza-
adni.
Látod, hogy tilos másról rosszat mondani, kivéve a
világi hatóságnak, prédikátornak, atyának, anyának, hogy
a parancsolatot helyesen értelmezzük és a b ű n büntetlenül
ne maradjon. Amint az ötödik parancsolat szerint senki-
nek testében k á r t nem szabad tennünk, kivéve a hóhért,
aki hivatásánál fogva nem tesz felebarátjának jót, h a n e m

8* 64
csak rosszat és mégsem vét a parancsolat ellen, azért
mert Isten ilyen hivatást is rendelt: éppen úgy kívülök
senki más ne kárhoztasson és ítéljen. H a pedig azok nem
teszik, kik erre hivatottak, épúgy vétkeznek, mint akik
hivatás nélkül a maguk szakállára ítélkeznek. Mert nékik
a szükség parancsolja, hogy a bűnnel foglalkozzanak, vá-
doljanak, valljanak, kérdezzenek, tanúskodjanak. Ez is
csak ú g y van, mint az orvos, kinek néha, a gyógyítás ér-
dekében, a máskülönben elfedett helyeket is látnia és
tapintania kell. í g y van a felsőbbség, az atya, anya, így
a testvérek és a jóbarátok. Ezek tartoznak egymásban a
rosszat megbüntetni ott, ahol az szükséges és helyes.
De az volna az igazi, ha az evangéliomhoz t a r t a n é k
m a g u n k a t (Máté 18.), hol Krisztus ezt mondja: „ h a a t e
a t y á d f i a v é t k e z i k e l l e n e d , m e n j el és d o r -
g á l d m e g ő t n é g y s z e m k ö z t " . Íme egy igen becses
és finom tanács, hogy mint kell a nyelvet kormányozni.
Ezt jegyezzük meg a veszedelmes visszaélés ellen. Így cse-
lekedjél tehát, felebarátodról ne szólj m i n d j á r t máshol go-
noszul, titkon ellenben intsd őt, hogy javuljon meg. H a
pedig mástól hallasz valamit, amit ez v a g y az tett, tanítsd
őt is erre, hogy menjen és büntesse meg maga, ha szem-
t a n ú j a volt tettének, különben pedig hallgasson.
Ezt megtanulhatod a magad házánál is. Mert a gazda
is úgy cselekszik: ha látja, hogy a szolga nem teszi, a m i t
kell, ő maga szól neki. De őrült volna, h a a szolgát otthon
h a g y n á ülni és kimenne az u t c á r a a szomszédoknak pa-
naszkodni. M a j d megmondanák néki: „Te bolond, mi kö-
zünk nekünk ehhez, mondd ezt őneki". — Lám, ez testvé-
ries eljárás volna. Segítene a bajon is, meg a felebarátod
becsülete is megmaradna. Ahogy Krisztus is mondja: „ha
hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát". Akkor szép dol-
got vittél véghez. Azt hiszed, könnyű dolog a testvért
megnyerni? Szedd össze az összes szerzeteseket és rende-
ket összes jócselekedeteikkel és megládd, van-e annyi dicső-
ségük, hogy egy testvért is megnyertek.
Továbbá ezt t a n í t j a Krisztus: „H a p e d i g n e m h a l l -
gat rád, végy m a g a d mellé még egyet v a g y
kettőt, hogy két v a g y h á r o m t a n ú vallomá-
s á v a l e r ő s í t t e s s é k m i n d e n s z ó . " Mindig azzal
kell beszélni, akit érint és nem annak h á t a megett. H a ez

8* 5
 nem segít, vidd a gyülekezet elé nyíltan, a világi vagy
egyházi bíróság elé. Mert itt nem állsz egyedül, hanem
vannak tanúid, kikkel bizonyíthatsz a bűnös ellen, minek
alapján a bíró ítélhet és büntethet. í g y lehet jó úton elérni,
hogy a gonosz embert megakadályozzuk szándékában vagy
megjavítsuk. H a mindenütt csak megszólják a másikat és
turkálnak a szennyben, attól senki sem j a v u l meg, mikor
meg t a n ú n a k kellene odaállni, akkor senki sem vállalja,
hogy mondta. J ó volna azért az ilyen szapulóknak alapo-
san elvenni a kedvét, h o g y mások is okuljanak. H a
ugyanis a felebarátod j a v á r a tennéd, v a g y az igazság ked-
véért, akkor nem bujkálnál titokban és nem félnél a nap-
világtól.
Mindezt a titkos bűnökről mondtam. Ahol a bűn nyilt,
a bíró és az emberek t u d n a k róla, ott b ű n nélkül kerülhe-
ted és elhagyhatod az illetőt, mint olyat, ki maga j u t t a t t a
magát a gyalázatba. E r r ő l nyíltan is lehet beszélni. Mert
ami nyilt és ismert dolog, az nem eshetik a megszólás és
hamis ítélkezés vagy bizonyságtétel fogalma alá. Mint
ahogy most a pápát is n y í l t a n ostorozzuk és nyíltan szó-
lunk róla könyvekben az egész világ előtt. Mert ahol a bűn
nyilvánvaló, ott a büntetés is legyen nyilvánvaló, hogy
mindenki t u d j o n őrizkedni tőle.
Az tehát a veleje és egyszerű értelme ennek a paran-
csolatnak, hogy senki embertársának, legyen az barát,
vagy ellenség, nyelvével ne ártson, és róla rosszat ne mond-
jon (akár igaz, akár nem), ha nem történik parancsra,
vagy javítás végett. H a n e m használja nyelvét akképen,
hogy mindenkiről a legjobbat mondja, bűnét és gyarló-
ságait t a k a r j a , mentse s becsületével szépítse és ékesítse.
Az indok elsősorban az legyen, amit Krisztus mond az
evangéliumban, amiben a felebarátainkra vonatkozó ösz-
szes parancsolatokat összefoglalja: „ A m i t akartok,
h o g y az e m b e r e k t i v e 1 e t e к c s e l e k e d j e n e k , t i
i s a k k é p e n c s e l e k e d j e t e k."
A természet is ezt t a n í t j a saját testünk által, amint
azt Pál m o n d j a I. Kor. 12: „ a m e l y e k a t e s t l e g e r ő t -
lenebb t a g j a i n a k l á t s z a n a k , azok igen szük-
ségesek, és a m e l y e k e t a t e s t t i s z t e s s é g t e l e -
n e b b t a g j a i n a k t a r t u n k , a z o k n a k 11 a g у о b b
t i s z t e s s é g e t t u l a j d o n í t u n k é s a m e l y e k é к t e-

8* 66
l e n e k b e n n ü n k , a z o k n a g y o b b é k e s s é g b e n ré-
s z e s ü l n e k". Az arcot, a szemet, az orrot, a szájat senki
sem fedi el, mert nem kell, mert ezek a legtisztességesebb
tagjaink, de a legerőtlenebbeket, amelyeket szégyenlünk,
elfedjük. A kéznek, szemnek, az egész testnek kell segíteni
azokat elfedni. í g y mi is, ami felebarátunkon tisztesség-
telen és gyarló, azt t a k a r j u k el, és mindenképen emeljük
becsületét; segítsük és hárítsuk el viszont, ami nem válik
becsületére. Az különösen szép és nemes erény, h a valaki
mindent, amit másról hall, (ha nem ismert bűn),
j a v á r a magyaráz, n e m úgy, mint a gonosz nyelvek, kik-
nek csak az a törekvésük, hogy valamit találjanak és elő-
k a p a r j a n a k , hogy mást megítéljenek, s mindent a leggono-
szabbul magyarázzanak és kiforgassanak, — ami most
különösen az Isten igéjével és prédikátoraival történik.
Azért ebben a parancsolatban igen sok jócselekedet
rejlik, melyek Istennek nagyon tetszenek és igen sok jót
és áldást hoznának, h a a vak világ és a hamis szentek ezt
belátnák. Mert nincsen semmi az emberen és emberben,
ami többet használhatna és á r t h a t n a világi és egyházi
dolgokban, mint a nyelv, bár ez a legkisebb és leggyen-
gébb tag.

Kilencedik és tizedik parancsolat.

Ne kívánd felebarátod házát. Ne kívánd felebarátod
feleségét, szolgáját, szolgálóleányát, barmát vagy
bármiféle tulajdonát!
E két parancsolat egyenest a zsidóknak szól, de azért
részben minket is illet. E kettőt ugyanis nem a parázna-
ságra vagy lopásra értik, mert ezeket eléggé megtiltották
már az előző parancsolatok. A zsidók úgy gondolták, hogy
mindezeket megtartották, ha külsőleg megtették, v a g y nem
követték el a cselekedeteket. Isten azért a célból toldotta
hozzájuk még e két parancsolatot is, hogy bűnnek és tilal-
masnak tartsák m á r azt is, hogy felebarátjuk feleségét

8* 67
vagy j a v a i t megkívánják, vagy valami módon azok meg-
szerzésére törekedjenek. Különös jelentősége volt ennek
«azért is, mert а zsidó társadalmi rendben a szolgák és szol-
gálóleányok nem voltak szabadok, mint a mostaniak, akik
bérért szolgálnak addig, ameddig a k a r n a k . Azok nrok
tulajdonai voltak testestől, mindenestől, a m i j ü k csak volt.
épúgy, mint a barom, vagy egyéb vagyon. Ehhez járult,
hogy mindenkinek joga volt feleségét váló-levél mellett
nyilvánosan elbocsátani és másikat venni. M á r most fönn-
állott a veszély kölcsönösen, hogyha valaki megszereti a
másik feleségét, keres valami okot, hogy a s a j á t feleségét
elküldje, viszont a másiktól elidegenítse az övét, hogy
azután valami jó ürüggyel, szép szerén megkaparintsa
magának. Náluk ezt nem is számították bűnnek vagy gya-
lázatos eljárásnak. Époly kevéssé, mintha m a a házigazda
elbocsát egy szolgát vagy szolgálót a cselédségből v a g y
valaki valami módon elcsalogatj.a а szolgálatból a más
alkalmazottját.
Ezeket a parancsolatokat tehát, amint mondtam, úgy
értelmezték, ahogy az helyes is különben (bár tágabb és
magasztosabb értelme is van), hogy senki se forgassa
eszében és ne tűzze ki célul a piás tulajdonának, — minő
a feleség, cselédség, ház és udvar, szántóföld, rét és barom,
— megkaparintását, még a jogosság színe vagy ü r ü g y e
alatt sem. Fennebb ugyanis a hetedik parancsolat t i l t j a
azt a bűnt, hogy az ember idegen vagyont ragadjon ma-
gához, vagy felebarátjától megvonjon olyasmit, amihez
az embernek semmi néven nevezendő joga sincs. Itt azon-
ban még akkor is tilos felebarátunktól b á r m i t is elcsalni,
ha a világ szerint becsülettel juthatnánk hozzá, úgyhogy
senki sem róhatná fel s nem vádolhatna azzal, hogy igaz-
talanul jutottál a birtokába.
Már természettől fogva olyanok v a g y u n k ugyanis,
hogy senki se javall annyit a másiknak, m i n t önmagának
s mindenki m a g á n a k kaparint mindent, a m i t csak tud s
nem törődik azzal, mi marad a másiknak. S a tetejébe
még jó emberek is akarunk lenni s nagyszerűen fel tud-
juk ékesíteni magunkat a legszebb tulajdonságokkal s ki-
tűnően elleplezni magunkat a legszebb tulajdonságokkal
s kitűnően elleplezni magunkban a gonosz képét. Minden-
féle, furfangosabbnál furfangosabb ötleteket meg szélhá-

8* 68
mos fogásokat keresünk és találunk ki, — aminthogy nap-
jainkban csakúgy b u r j á n z a n a k a kirívóbbnál kirívóbb
példái az ilyesminek — m i n t h a a legtisztább igazságból
folynék mindaz. Védelmül és cáfolatul egyaránt szinte
vakmerően használjuk fel ezeket üzelmeink számára s azt
kívánjuk, hogy ezt az eljárást mások ne gazságnak, hanem
ügyességnek és előrelátásnak hívják. Hisz jönnek segítsé-
günkre ebben még jogtudósok és ügyvédek is, akik ú g y
f o r g a t j á k és h i g í t j á k az igazságot, ahogy csak k í v á n j á k
az érdekek! E l c s a v a r j á k a szavakat s kibúvóul használ-
ják, tekintet nélkül a méltányosságra s a felebarát nyomo-
rúságára.
Az a s u m m á j a pedig mindennek, hogy aki az ilyesmi-
ben a legügyesebb, legfurfangosabb, annak játszik a ke-
zére legjobban a jog, ama közmondás szerint: „Vigilanti-
bus iura subveniunt". (Szemesnek áll a világ.)
Látnivaló tehát, hogy ez utolsó parancsolatok nem
azok számára szólnak, akik a világ szemében is gonosz-
tevő fickók, h a n e m éppen az ú. n. jó embereknek. Olya-
noknak, akik azt akarják, hogy dicsérjék, becsületes és
igaz embereknek tartsák őket, mint akik semmit sem vét-
keznek az előző parancsolatok ellen. A zsidók különösen
iparkodtak erre, de sok előkelőség, uraság és fejedelem
manapság is. Mert a többi, a közönséges csőcselék, aki
nem sokat törődik azzal, hogy s a j á t j á t tisztesség, vagy
jog ú t j á n szerezte-e, alább tartozik ennél, a hetedik paran-
csolat alá.
A mi parancsolatunk főkép olyan ügyeket illet, ame-
lyeket perre visznek, hogy felebarátjuktól valamit elnyer-
jenek és kicsikarjanak az emberek. Hogy példát mond-
junk, gondoljunk arra, hogyan osztozkodnak, civódnak a
n a g y örökségen, nagy fekvőségeken stb. Mindent fel szok-
tak használni ilyenkor, ami csak a jogi igazság látszatát
kölcsönzi. Ügy f e l f ú j j á k és felcicomázzák azt, hogy az
igazság föltétlenül az illető felé hajlik s oly csalafinta
címen k a p a r i n t j a meg a birtokot, hogy u t á n a már senki
nem támaszthat ellene v á d a t vagy igényt.
Az is ugyanide tartozik, amikor vplaki egy v á r r a ,
városra, grófságra vagy valami más nagy dologra veti a
szemét. Addig folytatja hadmüveteleteit megvesztegetés-
sel, barátságok s egyéb célravezető dolgok felhasználásá-

8* 69
val, míg el nem veszik a másiktól azt a bizonyos birtokot
s oda nem ítélik neki. És hozzá még n a g y pecsétes okmány-
nyal is igazolják, hogy az illető mindezt fejedelmi ado-
mány a l a p j á n s becsületes úton szerezte meg.
F o r d u l n a k elő hasonló esetek az egyszerű kereskedelmi
életben és a szerződéses ügyekben is, amikor valaki forté-
lyosan ú g y elragad valamit a másik kezei közül, hogy az
illető bottal ütheti a nyomát.
Vagy fizetési kötelezettségekkel szorongat s tör valaki
reád, m e r t úgy véli, hogy te abban a szorult helyzetben,
adósságok közepette nem igen tudsz tovább k i t a r t a n i s
csőd nélkül felszámolni, ő viszont akkor ráteheti a kezét
legalább a felére, h a nem többre. S minderről pedig meg
kell állapítanod, hogy nem jogtalanul vette vagy tulajdo-
nította el tőled, hanem „becsületesen" vásárolta meg. Az a
szólás j á r j a itt: „Szemesnek áll a világ!" „Mindenki a
maga h a s z n á r a ügyeljen, a másik nézzen a magáéra!" Ki
tudná fölérni ésszel, hogy az ilyen szép látszattal mi min-
dent meg nem lehet szerezni? S ezt a világ nem is t a r t j a
jogtalanságnak és nem a k a r j a meglátni, hogy ezzel a fele-
barátot rövidítik meg, aki kénytelen azt is odaadni, amit
kárvallás nélkül nem nélkülözhet. Pedig senki sincs, aki
szeretné, hogy ővele így bánjanak el: ami szintén csak azt
m u t a t j a , hogy az ilyen eljárás és ü r ü g y gonosz.
A régi időben az asszonyokkal is így volt ez. I t t is
ismertek olyan fogásokat, hogyha valakinek a más fele-
sége megtetszett, vagy egymagában, v a g y mások segítsé-
gével (sok útja-módja van ennek) kivitte, hogy a férje
valamiért meggyűlölje azt az asszonyt; vagy az asszony
z á r j a el a szívét a f é r j e elől; s akkor ú g y viselkedett, hogy
az kénytelen legyen elbocsátani s a másiknak átengedni.
Az efféle eljárás az ótestámentomi törvény alatt kétség-
kívül n a g y o n divatos volt, amint Heródes királyról is
olvashatni az evangéliumban, aki s a j á t testvérének felesé-
gét még a n n a k életében nőül vette. Pedig ez a Heródes
derék és kegyes ember a k a r t lenni, m i n t arról M á r k evan-
gélista is bizonyságot tesz. Remélem mégis,, hogy nálunk
az ilyen példák реш találnak követőkre, mert az újtestá-
mentom t i l t j a az elválást a házasfeleknek. Legfeljebb, fia
valami gazdag menyasszonyt üt el valaki f u r f a n g g a l a
más kezéről. De nálunk sem ritka eset az, hogy másnak a

8* 70
szolgáját vagy szolgálóleányát vonják, idegenítik v a g y
csalják el szép szókkal.
Bármilyen formában történjenek azonban az ilyes
üzelmek, azt az egyet tudd meg, Isten el nem szenvedheti,
hogy te bármit is elvégy a felebarátodtól, ami az övé, oly
módon, hogy az nélkülözni kénytelen, te meg a kapzsisá-
godat hizlalod, — mégha a világ előtt becsülettel m a r a d -
h a t is a tied. Mert megvan az a titkos, orozva dolgozó ra-
vaszság, mely, mint a szólás mondja: suba alatt működik,
hogy észre ne vegyék. Pedig h a úgy jársz-kelsz is, m i n t h a
egy fikarcnyival se rövidítettél volna meg senkit, feleba-
rátod azért mégis megrövidítve érzi m a g á t . S ha n e m is
mondhatni, hogy loptál v a g y raboltál, de hogy felebará-
tod javát elkívántad, azt igen. Azaz rávetetted m a g a d a t ,
a k a r a t a ellenére kiforgattad belőle s n e m akartad meg-
hagyni számára azt, amit Isten ajándékozott neki. É s h a
a bíró nem csíphet is nyakon, Isten n e m fogja a n n y i b a n
h a g y n i a dolgot. Ö tisztán l á t j a a csalárd szívet s a világ
álnokságát, amely egy r ő f n y i t csap hozzá, ha egy u j j n y i t
engednek neki, úgyhogy nyilvánvaló törvénytelenség és
erőszak támad belőle.
H a g y j u k h á t meg ezeket a parancsolatokat a m a g u k
teljes értelmezésében. Különösen megparancsolja Isten,
hogy felebarátunknak k á r á t ne kívánjuk, azt elő ne segít-
sük, ahhoz okot ne szolgáltassunk, ellenben adjuk és hagy-
juk meg mindenét, amije van, sőt azon legyünk, hogy még
sokasíthassa és megkaphassa mindazt, ami hasznára és
szolgálatára van neki, úgy, ahogy mi a z t a magunk szá-
m á r a megkívánnók. Ez tehát főként az irigység és a gya-
lázatos fösvénység ellen szól, hogy eltávolítsa Isten a fele-
b a r á t u n k megkárosításának minden r ú g ó j á t és gyökerét.
Ezért mondja olyan nyomatékkal: „Ne kívánjad" . . . stb.
Ö ugyanis kiváltkép az ember s z í v é t a k a r j a tisz-
tán tartani, jóllehet, amíg i t t élünk, tökéletesen n e m is
érhető el az. Épp azért, mint a többi, ez a parancsolat is
érvényben m a r a d mindvégig, — megítél minket szüntelen
s m u t a t j a , hogy milyen igaz emberek v a g y u n k az Ü r előtt.
í m e h á t a Tízparancsolat! Az isteni tanításoknak ki-
vonata arranózve, mit tegyünk, hogy Istennek tetsző le-
gyen az egész életünk! Az igazi forrás és csatorna — be-
lőle kell előbuzognia és kiáradnia mindannak, ami jócse-

71 •
 iekedetszáinba mehet! Úgyhogy a Tízparancsolaton kívül
semmiféle cselekedet vagy tett nem lehet jó és Istennek
tetsző, tartsa b á r a világ akármilyen nagyszerűnek és gyö-
nyörűnek is. Lássuk csak most már, mi alapon dicseked-
hetnek a mi híres „szentjeink" a külön lelki r e n d j ü k -
kel, meg a n a g y , súlyos jócselekedeteikkel, amelyeket ma-
guk eszeltek és tűztek ki maguknak, miközben ezekkel nem
törődtek, — m i n t h a ezek nagyon is jelentéktelenek volná-
nak, vagy m á r réges-rég végrehajtották volna őket. Azt
gondolom, az embernek jól kétmarokra kell fogni a dol-
got, hogy ezeket: a szelídséget, a türelmet, az ellenség
szeretetét, a tisztaságot, a jótékonyságot stb.. meg a m i t
ezek csak m a g u k k a l hoznak, mind megtartsa. De az ilyen
cselekedeteknek nincs súlyuk, sem csillogásuk a világ sze-
mében. Mert nem különlegesek, nem felfújhatok, nincse-
nek különös időponthoz, helyhez, eljárásmódhoz és taglej-
tésekhez fűzve, hanem n a g y o n is közönséges hétköznapi
házi dolgok, amelyeket a k á r k i gyakorlhat a szomszédjá-
val szemben. Nincs is hát tekintélyük.
Bezzeg k i t á g í t j á k a szemeket, füleket a másik f a j t a
cselekedetek! A nagy pompa, a sok költség, a felséges
építmények m i n d erre szolgálnak, ezért szednek elő min-
denféle cicomát, úgyhogy csillogni, villogni kell minden-
nek. Itt füstölnek, ott énekelnek, amott csengetnek, m a j d
meg gyertyát, világot gyújtogatnak, hogy ezektől mást ne
is hallhasson, ne is láthasson az ember. Mert itt inár azt
is igazi, nagyszerű jócselekedetnek h í v j á k s nem győzik
eléggé magasztalni, ha egy papocska kiáll a r a n y miseruhá-
ban vagy egy egyszerű hívő egész nap térden csúszik a
templomban. De, hogy egy szegény l e á n y k a vigyáz egy
kis gyermekre és hűségesen végzi, amit parancsoltak néki,
az náluk nem számít semmit. De hát különben volna-e mit
keresniök kolostoraikban a szerzeteseknek és apácáknak?
V á r j u n k csak! Hát nem elvetemült önhittség ezektől
a szerencsétlen „szentektől", hogy ők v a l a m i magasabb,
jobb életet és állapotot merészelnek kitalálni, mint amit a
Tízparancsolat tanít! Azt merik állítani, hogy az csupán
a közönséges embereknek való, alantas életre, az övék
meg a szenteknek és tökéleteseknek szól és nem l á t j á k
ezek a nyomorult, vaksággal megvert emberek, hogy nem
viheti a n n y i r a egyetlen egy ember sem, hogy csak egy

* 72
parancsolatot is meg tudjon t a r t a n i a Tízparancsolatból
úgy, ahogy kell. Mindenki rászorul arra, hogy még a má-
sik kettőt a Hiszekegyet és a Miatyánkot is segítségül
h í v j a — mint azt hallani f o g j u k — hogy egy-egy p a r a n
csolat betöltését megkísérelhesse, kérhesse s az erőt hozzá
szüntelen meg is kaphassa. Épp olyan azért a dicsekedé-
sük, mintha azt mondanám: Nincs ugyan egy garasom se,
de tíz a r a n y a t könnyen kifizethetek.
Mindezt azért mondom és firtatom, hogy végi-e meg-
szabaduljunk ettől a mélyen begyökerezett s még most is
mindenkihez hozzátapadó káros visszaéléstől és kiki meg-
szokja, hogy egyedül erre nézzen, ezzel törődjék, legyen
a. földön akármilyen rendű és r a n g ú ember. Mert soká lesz
az, amíg még egy olyan tanítást és életformát létrehoz-
nak, amelyik fölér a Tízparancsolattal. Oly magasan álla-
nak ezek a parancsolatok, hogy emberi erővel senki be
nem t u d j a őket tölteni, hisz aki betölti, az mennyei, an-
gyali ember, — messze felette áll a világ minden szentjei-
nek! Vedd csak elő, s próbáld meg m a g a d a t alaposan,
fordítsd r á minden erődet és képességedet, m a j d meglátod,
mennyi tennivalót ad, úgyhogy nem fogsz te még más
cselekedetet vagy szentséget keresni, se becsülni.
Tanításul és intésül az első részről elég ennyi. Záradék-
képen azért ismételnünk kell mégis azokat a szavakat,
amelyeket fennebb, az első parancsolatnál már kifejtet-
tünk. Hogy lássuk, micsoda m u n k á t kíván tőlünk az Isten,
hogy a Tízparancsolat gyakorlását jól megtanuljuk.
„Ё n a z Ű r , a t e I s t e n i e d , f é l t ő n s z e r e t ő i s t e n
v a g y o k , a k i m e g b ü n t e t e m az a t y á k v é t k e i t
a z o k o n , a k i k e n g e m g y ű l ö l n e k h a r m a d - és ne-
gyedíziglen; azokkal azonban, akik engem
szeretnek s parancsolataimat megtartják,
jót cselekszem ezeríziglen."
E z a függelék, jóllehet, amint hallottuk, elsősorban az
első parancsolathoz fűződik, mégis valamennyi parancso-
lat érdekében került oda, úgyhogy azokra mind vonatko-
zik, azokra mind ráutal. Azért mondottam, hogy ezt eléhe
kell t á r n i az i f j ú s á g n a k is s a szívébe vésni, hogy meg-
t a n u l j a és meg is tartsa. í g y legalább mindenki látja, hogy
mi sarkal és kényszerít bennünket a Tízparancsolat meg-
t a r t á s á r a . Senki ne is tekintse azért ezt máskép, mint

8* 73
úgy, hogy ez a függelék külön is hozzátartozik minden
egyes parancshoz, azért, hogy mindeniket külön is minél
behatóbban á t j á r h a s s a .
Mármost, h a szemügyre vesszük a függeléket, látjuk,
hogy ezek az igék két dolgot foglalnak egybe: egy hara-
gos fenyegetést — ijesztésül és intésül; s egy szeretetteljes
ígéretet — édesgetésül és unszolásul, hogy szavait úgy ve-
gyük, mint igen komoly isteni igét s n a g y becsben tart-
suk. Hisz ő m a g a is nyomatékosan kifejezi, hogy meny-
n y i r e szívén viseli ezeket a törvényeket és milyen szigo-
r ú a n fog őrködni fölöttük, hogy tudniillik, mindazokat,
akik parancsolatait megvetik, á t h á g j á k , rettenetesen és
irtózatosan megbünteti! S viszont azokat, akik e paran-
csolatokat n a g y r a becsülik, örömest teljesítik s életüket
e szerint intézik, mily bőségesen megjutalmazza s elhal-
mozza jótéteményeivel, megadván nekik minden jót! Mind-
ezzel pedig a r r a akar bírni bennünket, hogy m i n d n y á j a n
olyan szívvel j á r j u n k , mely egyedül Istent féli s t a r t j a
szem előtt. Az ilyen ember I r á n t a való félelemből elhagy
mindent, ami ellenkezik az Ö akaratával, nehogy m a g á r a
haragítsa őt. Viszont ugyanakkor egyedül Őreá bízza ma-
gát s mindent megtesz az Ö kedvéért, amit csak akar. Még-
pedig azért, m e r t Ö oly szeretetteljesen szól, mint egy édes-
a t y a s felkínálja nekünk minden kegyelmét és javát.
Ugyancsak ez az értelme és helyes m a g y a r á z a t a az
első és legfőbb parancsolatnak is, amelyből, mint forrásból,
folyik és kell folynia minden m á s n a k : „ N e l e g y e n e k
t e n é k e d m á s i s t e n e i d . " Ez az ige sem akar mást,
m i n t a legegyszerűbben kijelenteni azt, amire itt felszólít-
t a t t u n k : Mint a te egyetlen, igaz Istenedet, félj és szeress
E n g e m és bízzál Bennem! Mert, ahol az Istennel így van
a szív, ott m á r be van töltve ez és minden más parancso-
lat is. És megfordítva! Ahol valaki bármi mást fél és
szeret akár mennyben, a k á r földön, az sem ezt, sem egyet-
len más parancsot nem tölt be. TJgyhogy az egész Szent-
í r á s mindenütt erről a parancsolatról prédikál és ezt szor-
galmazza, erre a két pontra irányul minden: Isten-félelem
és bizalom. Kiváltkép így találjuk ezt Dávidnál, mint
prófétánál. Átvonul ez a h a n g a Zsoltárokon: „ A z Ü r g y ö - .
n y ö r k ö d i k a z o k b a n , a k i k Öt f é l i k és a z Ö ir-
g a l m á r a v á r n a k . " Mintha az egész parancsolatot

8* 74
megmagyarázná egy vers és azt mondaná: Az Ür gyönyör-
ködik azokban, akiknek nincsenek más isteneik!
Az első parancsolatnak tehát ekképen kell ragyognia
és fényével besugároznia mind, valamennyit. Azért kell át-
fűznöd ezt a részt neked is minden parancson, mint a füzér-
láncot vagy összetartó ívet a koszorúban, hogy összetalál-
kozzék a kezdet és a vég és összetartson mindent. Mert ezt
újból és újból ismételni kell és sohsem szabad feledni.
Mint ahogy a második parancsolatban is — arra, hogy
Istent féljük, nevével átok, hazugság, csalás, más megté-
vesztés vagy ravaszság által vissza ne éljünk, ellenben
igazán s jóra használjuk a segítségül hívásban, kérésben,
dicsőítésben s hálaadásban, az első parancsolat szerint
vett szeretet és bizalom indít bennünket. Hasonlóképen
a r r a is ugyanennek a félelemnek, szeretetnek és bizalom-
nak kell indítania és kényszerítenie bennünket, hogy az Ö
igéjét meg ne vessük, hanem azt tanuljuk, örömest hall-
gassuk, szentnek tartsuk és tiszteljük.
Ugyanígy áll a dolog a többi parancsolattal is, ame-
lyek felebarátainkkal szemben köteleznek bennünket. I t t
is az első parancsolat erejéből kell meríteni mindent
ahhoz, hogy atyánkat, anyánkat, urainkat s minden fel-
sőbbséget tiszteletben tartsunk, alárendeljük magunkat és
engedelmeskedjünk nekik. Nem miattuk, h a n e m Istenért.
Mert nem atyádat, anyádat kell tisztelned és félned s nem
az ő kedvükért kell valamit tenned vagy nem tenned! Ha-
nem a r r a kell nézned, hogy Isten mit v á r el tőled, s mi
az, amit Ö bízvást követelhet. H a ezt elmellőzöd, akkor
h a r a g v ó bírád; ellenkező esetben kegyelmes atyád.
F o n h a t j u k így tovább is e fonalat. Ne okozz felebará-
todnak szenvedést, kárt, erőszakkal ejtett sérelmet s ne
légy á r t a l m á r a semmiképen se, akár testéről, akár felesé-
géről, akár vagyonáról, a k á r becsületéről v a g y jogairól
Van szó, mint ahogy a parancsolatok egymásután tárgyal-
j á k azt; mégha tudnád is okát-módját és senki meg sem
büntethetne érte. Ellenben tégy jót mindenkivel, segítsd s
munkáld előmenetelét mindenkinek, ahogy és ahol csak
tudod, egyedül Isten kedvéért és az Ö tetszésére: telve
azzal a bizalommal, hogy Ö mindenért megfizet neked
bőségesen.
Láthatod ekként, hogy az első parancsolat mennyire

8* 75
k ú t f e j e és forrása a többinek; mind valamennyin áthúzó-
dik és viszont valamennyi ehhez tér vissza. Szinte bele-
fonódik, úgyhogy a vége és az eleje feloldhatatlan kapocs-
csal fűződik egybe.
Az efféléket — ú j b ó l mondom — hasznos és szükséges
odatárni a fiatalság elé. J ó így inteni és emlékeztetni
őket, hogy ne ütlegekkel és igával neveltessenek, mint a
barmok, hanem Isten félelmében és tiszteletében. Gondol-
juk meg és vegyük szívünkre, hogy nem emberi kitalálás
mindez, hanem m a g á n a k a felséges Istennek parancsa,
Aki igen nagy komolysággal őrködik is felette: h a r a g j á t
s büntetését zúdítja azokra, kik ezt megvetik, s viszont
özönével jutalmazza azokat, akik megtartják. Mihelyt
t u d j u k ezt, azonnal más lesz a helyzet: felbuzdul az ember
s elfogja szívét az a vágy, hogy kész örömest tegye Isten-
nek az akaratát.
Nem hiába parancsolja az Ótestamentom, hogy fel
kell írni a Tízparancsolatot minden f a l r a és utcasarokra,
sőt még a r u h á k r a is! Nem azért, hogy azt ott h a g y j u k
irott malasztként és viseljük a látszat kedvéért, mint a
zsidók tették, hanem hogy a szemünk előtt legyen az szün-
telen, elménkben forogjon állandóan s irányítson minden
tettünkben és egész lényünkben. Tegye ezt gyakorlattá
naponként mindegyikünk a legkülönfélébb körülményei
közt, egyéni foglalatosságaiban és üzleti életében, mintha
ez lenne szeme elé í r v a minden helyen, ahova csak néz,
ahova csak megy s ahol éppen áll. í g y azután bőséges
alkalmat találnánk a Tízparancsolat teljesítésére, mind
otthon a saját házunkban, mind a többi embertársainkkal
szemben, s nem szorulna r á senki se, hogy messze szalad-
gáljon utána.
Ebből pedig megint csak azt látjuk, hogy micsoda
n a g y r a kell t a r t a n u n k a Tízparancsolatot, s mennyivel
többre értékelnünk minden más életelvnél, parancsnál és
jócselekedetnél, amit csak tanítanak és véghezvisznek bár-
hol a világon. Mert ennek az a l a p j á n állva a legszilárdabb
bizonyossággal m o n d h a t j u k : Csak hadd jöjjenek az összes
bölcsek és szentek, v á j j o n tudnak-e valami olyan művet
létrehozni, ami fölér a Tízparancsolattal, amelyet Isten
oly félelmes komolysággal követel, hogy legrettenetesebb

8* 76
h a r a g j á t és büntetését helyezi kilátásba, s amelyhez vi-
szont oly felséges ígéreteket fűz, hogy minden javaival
s áldásával halmoz el, h a m e g t a r t j u k ! Épp azért ezt kell
tanítani mindenkor, minden más előtt, drágábbnak tar-
tani a legdrágábbnál is, mint az Istentől kapott legna-
gyobb kincsünket!
 A HISZEKEGY.

A keresztyén tanítás első részét hallottuk eddig, és lát-

tuk abban mindazt, amit Isten a k a r a t a szerint cseleked-
nünk, v a g y kerülnünk kell. Helyes sorrendben következik
erre a Hiszekegyről szóló rész, amely azt t á r j a elénk, mit
kell v á r n u n k és kapnunk Istentől, ami (röviden kifejezve)
Isten teljes megismerésére tanít. Épp azért szükséges ez,
hogy képesek is legyünk annak a cselekvésére, amit a Tíz-
parancsolat szerint kötelességünk megtenni. Amint m á r
említettük, a parancsolatok oly magas követelményekkel
lépnek fel, hogy túl csekély és gyenge azoknak betöltésére
az emberek összességének minden ereje is. E rész meg-
ismerése azért épp oly szükséges, mint az előbbié, hogy
megtudjuk annak is az út ját-mód j á t : honnan és miáltal
szerezzünk ilyen erőt. Hiszen, h a a s a j á t erőnkhői is képe-
sek volnánk úgy betölteni a tíz parancsolatot, mint aho-
gyan be kellene töltenünk, akkor csakugyan nem volna
szükségünk semmi másra, se a Hiszekegyre, se a Mi-
atyánkra.
Mielőtt azonban a hasznát és szükségességét fejteget-
nők a Hiszekegynek, előbbrevaló lesz az egyszerű hívő lel-
kek számára, hogy felfogják és megismerjék m a g á n a k a
Hiszekegynek értelmét. Mindenek előtt is: eddig a Hiszek-
egyet tizenkét ágazatra osztották fel. Igaz ugyan, ha mind-
azt, amit a szentírásban találunk s ami a hittel összefügg,
külön-külön vennők fontolóra, ennél még sokkal több hit-
ágazat is lenne, úgyhogy ily kevés szóval lehetetlen lenne
mindazt világosan kifejezni. Hogy azonban a gyermekek
tanítására is a legkönnyebben és legegyszerűbben érthető
legyen, mindazt, ami a hitre vonatkozik, h á r o m fő

8* 78
á g a z a t i * a osztjuk az istenség azon három személye
alapján, akikre irányul minden, amit hiszünk. Í g y tehát
az első hitágazat ismerteti Istentől, mint Atyától ki-
indulva, a teremtést; a második, a Fiútól kiindulva a meg-
váltást; a harmadik a Szentlélektől kiindulva, a megszen-
telést. A hit tehát legrövidebben ebben a pár szóban fog-
lalható össze: Hiszek Istenben, az Atyában, aki engemet
teremtett; hiszek Istenben, a Fiúban, aki engemet meg-
váltott; hiszek a Szentlélekhen, aki engemet megszentel.
E g y Isten és egy hit, de három személy s azért a hitágazat
vagy hitcikk is három. Tekintsük át tehát röviden a
Hiszekegy szavait!

Az első hitágazat.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, menny-
nek és földnek teremtőjében.
Röviden azt fejezik ki és t á r j á k szemünk elé ezek a
szavak, hogy Istennek mint A t y á n a k mi a lényege, aka-
rata, m u n k á j a és műve. Mert h a a Tízparancsolat azt kö-
veteli, hogy ne legyen több Istenünk, mint csak egy, azt
kérdezhetné valaki: Kicsoda tehát ez az Isten? Mit mun-
kál? H o g y a n lehet dicsőíteni, lerajzolni, vagy leírni, hogy
ráismerhessünk? Nos, éppen erre tanít meg ez is, meg a
következő két hitágazat. Úgyhogy eszerint a Hiszekegy
nem más, mint a keresztyén ember felelete és hitvallása
az első parancsolatra. Mert még h a egy kis gyermeket kér-
deznénk is meg: kedvesem, micsoda Istenben hiszel, mit
tudsz róla? — még az is felelhetne így: az én Istenem elő-
ször is Atya, aki teremtette a mennyet és a földet; ezen az
egyen kívül nem ismerek el Istennek senki mást, mert
nincs is senki más, aki eget és földet tudna teremteni.
A tanultak számára pedig, és akik jártasabbak a hit
dolgaiban, bőven fejtegethetjük s annyi ízre honthatjuk
mind a három hitágazatot, a h á n y szó csak van bennük.
De a kis iskolás gyerekek számára é r j ü k be most azzal,

8* 79
ha megmutattuk a legszükségesebbet t. i. hogy — amint
említettük — a hitcikk a teremtésre vonatkozik s benne e
szavakra támaszkodunk : „m e n n y n e k é s földnek
t e r e m t ő j e".
De most mit jelent ez, vagy mit gondolsz, mi az ér-
telme ezeknek a szavaknak : „H i s z e к e g y I s t e n b e n ,
m i n d e n h a t ó A t y á b a n s t b . f " Felelet: azt gon-
dolom és azt hiszem, hogy Isten teremtménye vagyok, azaz
hogy Ő adta nekem és t a r t j a is fenn szüntelenül testemet,
lelkemet és életemet, kisebb-nagyobb tagjaimat, minden
érzékemet, eszemet, értelmemet és így tovább, ételt, italt,
ruházatot, táplálékot, feleséget és gyermeket, cselédet, há-
zamat, majoromat, stb. Mindehhez életem javának és szük-
ségleteinek szolgálatára rendelte minden teremtményét, az
égen a napot, a holdat és a csillagokat, a nappalt és az éj-
szakát levegőt, tüzet, vizet, a földet is mindazzal, amit
hordoz ós megterem, a madarakat, halakat s egyéb állato-
kat, a gabonát és mindenféle növényeket; úgyszintén ami-
lyen testi és időleges javak még csak megnevezhetők: jó
kormányzatot, békességet, biztonságot. Ügyhogy megta-
n u l j u k e hitágazatból: nincs senki köztünk, aki önönmagá-
íiak köszönhetné, vagy önmagától csak meg tudná is tar-
tani az életét, vagy bármit, amit eddig felsoroltunk avagy
még ezen felül tudnánk elszámlálni, legyen bár az mégoly
elenyésző csekélység is, mert mindez benne rejlik a
„t e r e ni t ő" szóban.
Nemcsak azt valljuk azonban, hogy mindent, amit
magunkénak mondunk, vagy szemünkkel látunk, Istennek,
az Atyának köszönhetünk, h a n e m ezenkívül azt is, hogy
napról-napra meg is oltalmaz és meg is őriz minden baj-
tól és szerencsétlenségtől, mindennemű veszélyt, balesetet
eltávolít tőlünk és mindezt merő szeretetből és jóságból
teszi minden érdemünk nélkül, mint hű szívű atya, aki
gondoskodik rólunk, hogy semmi bántalom se érjen. De h a
tovább a k a r u n k erről beszélni, akkor ezzel m á r érintettük
a hitágazat másik két szavát is, amelyekben ezt mondjuk:
„m i n d e n h a t ó A t y a".
Mindebből önként adódik és következik, hogy mivel
mindazt, amit magunkénak mondhatunk, sőt mindent, ami
a mennyben és földön csak létezik. Isten adja, t a r t j a és
őrzi is meg nekünk napról-napra, mindezekért mi is termé-

8* 80
szetszerűleg tartozunk Néki szünet nélküli szeretettel, hála-
adással és köszönettel, röviden: azzal, hogy egyedül Őneki
szolgáljunk mindezzel, amint Ö a Tízparancsolatban kö-
veteli is tőlünk s meg is hagyta ezt nekünk.
H a mindenre ki akarnánk terjeszkedni, sokat kellené
beszélnünk arról is, hogy mily kevesen vannak, akik szí-
vük szerint hisznek e hitcikkben. Mert elmegyünk mellette
mindannyian, halljuk és mondogatjuk is, de mégsem lát-
juk és fontoljuk meg, hogy e szavak valódi értelme mi is
lenne számunkra. Mert lia a szívünkből hinnők ezt, akkor
aszerint is cselekednénk és nem járnánk-kelnénk olyan ön-
hitten, nem hencegnénk és nem is kérkednénk, mint hogy-
ha mi volnánk az élet, a gazdagság, a hatalom, a tisztesség,
stb. forrása, s minket kellene félni és szolgálni, — ahogyan
ez a boldogtalan, felfordult világ cselekszik, amelyik vak-
ságától megverten csupán s a j á t gőgjének, fösvénységének,
élvezetvágyának ós könnyebb életének kielégítésére paza-
rolja Istennek minden javát és adományát s az Isten felé
még a képét sem fordítja, hogy legalább köszönetet mon-
dana Neki, vagy elismerné U r á n a k és Teremtőjének.
Hogyha hinnénk Benne, akkor ennek a hitcikknek
m i n d n y á j u n k a t alázatosságra kellene indítania és meg-
rémítenie. Hiszen szemünkkel, fülünkkel, kezünkkel, tes-
tünkkel, és lelkünkkel, pénzünkkel és javainkkal és min-
dennel, amink csak vau, naponként vétkezünk; h á t még
azok, akik Isten igéje ellen is harcolnak. A keresztyének-
nek azonban megvan az az előnyük, hogy legalább tudják,
hogy mindazért, a m i j ü k csak van, Istennek tartoznak szol-
gálattal és engedelmességgel.
Gyakoroljuk magunkat azért e hitágazatban napon-
ként, zárjuk azt szívünkbe, és emlékeztessen reá minden,
amit csak elér a tekintetünk, ami jóban csak részünk van,
s az is, h a nyomorúságból vagy veszedelemből menekü-
lünk meg, hiszen Isten azért a d j a és cselekszi velünk mind-
ezt, hogy atyai szívét és irántunk való túláradó nagy sze-
retetét érezzük és lássuk meg benne. Ettől felmelegednék
és fellángolna a szív, hogy hálás legyen és a j a v a k a t mind
Isten dicsőítésére és magasztalására használja fel. Rövi-
den tehát ez az értelme ennek a hitágazatnak, amennyire
az egyszerű hívőnek szüksége v a n ahhoz, hogy megtanulja
e kettőt: mit adott és mit ád nekünk az Isten és mi mivel

6 81
tartozunk Őneki mindezekért. N a g y és kitűnő ismeret ez, de
még nagyobb kincs. Hiszen azt ismerjük meg belőle, hogy
az Atya, minden teremtményével együtt önmagát is ne-
k ü n k adta, és gondoskodik rólunk ez életben bőségesen
még akkor is, ha nem tekintjük is azokat a kimondhatat-
lan értékű örök javakat, melyekkel Fia és Szentlelke által
áraszt el bennünket, amint azt a következőkben hallani
fogjuk.

A második hitágazat.

Hiszek a Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiá-

ban, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől,
született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus
alatt, megfeszíttetett, meghalt és eltemettetett; alá-
szállt a poklokra, harmadnapon feltámadott halot-
taiból, fölment a mennyekbe, ott ül Istennek, a
mindenható Atyának jobbján, ahonnan el jő ítélni
élőket és holtakat.

Itt a második személyét ismerjük meg az Istenségnek,

hogy lássuk, mit köszönhetünk Istennek még a fent emlí-
tett ideiglenes javakon felül is, t. i. hogy teljesen megüre-
sítette magát, és semmit sem tartott fenn magának, amit
nem adott volna nekünk. Ez a hitágazat már most igen
gazdag és széleskörű, de hogy röviden és egyszerűen ma-
gyarázhassuk meg ezt is, vegyünk egy szót és abban ra-
g a d j u k meg az egésznek a tartalmát, hogy megtanuljuk
abból (miként mondtuk), mi módon váltattunk meg. És
ezt ezekre a szavakra a l a p í t j u k : „A Jézus Krisztusban,
a mi U r u n k b a n".
H a azt kérdezi tehát valaki: mit hiszel Jézus Krisztus-
ról a második hitágazat szerint? — feleld röviden: hi-
szem, hogy Jézus Krisztus, Istennek valóságos F i a az ón
U r a m m á lett. És mit jelent az: u r a m m á lett? Azt jelenti,

8* 82
hogy megváltott engem bűntől, ördögtől, haláltól és min-
den boldogtalanságtól. Mert azelőtt nem volt nekem sem
uram, sem királyom, hanem fogoly voltam az ördög ha-
talmában, kárhozatra ítélve, bűn által megkötözve, vak-
sággal megverve.
Mert amidőn az Isten, a mi Atyánk, megteremtett ós
mindenféle jóval megáldott bennünket, eljött az ördög és
engedetlenségbe, bűnbe, halálba és mindenféle boldogta-
lanságba döntött, úgyhogy m a g u n k r a vonva az Ür harag-
j á t és kegyelmének elvesztését, örök kárhozatra ítéltet-
tünk, amint rászolgáltunk és megérdemeltük. Nem volt itt
tanács, segítség vagy vigasz, míg Istennek ez az egyszü-
lött, örökkévaló F i a mérhetetlen jóságában meg nem kö-
nyörült a mi mélységes nyomorúságunkon és el nem jött
az égből segíteni r a j t u n k . Zsarnokainkat és börtönőreinket
mind elűzte s helyükre Ö, Jézus Krisztus lépett, aki U r a
az életnek, igazságnak, minden jónak és boldogságnak.
Minket, szegény, elveszett embereket kiragadott, megszer-
zett, megszabadított a poklok torkából és visszahozott az
A t y a irgalmába és kegyelmébe, s mint tulajdonát, védel-
mébe és oltalmába vett, hogy igazságával, bölcseségével,
hatalmával, életével és boldogságával kormányozzon ben-
nünket.
E hitágazatnak tehát az a veleje, hogy e szócska: Ü r,
egyszerűen annyi, mint Megváltó, vagyis: aki elvezérelt
bennünket az ördögtől Istenhez, a halálból az életre, a bűn-
ből az igazságra és megtart azokban. A hitágazat többi
részének pedig, amint azok egymásután következnek, nincs
más jelentősége, minthogy magyarázzák és kifejtik ezt a
megváltást: hogyan és miáltal történt ez, és mily d r á g a
á r a t fizetett, mennyit f á r a d t és vállalt Ő ezért, hogy
m a g á é v á tegyen és uralma alá vigyen bennünket. Neve-
zetesen, hogy emberré lett, bűn nélkül fogantatott és szü-
letett a Szentlélektől és a Szűztől, hogy ú r r á legyen a bű-
nön, továbbá szenvedett, meghalt és eltemettetett, hogy
eleget tegyen én érettem és megfizessen mindazért, ami
bűnöm és tartozásom csak volt, nem ezüsttel, sem arany-
nyal, hanem önnön d r á g a vérével. És mindezt azért tette,
hogy nekem u r a m m á legyen. Mert hiszen önnönmaga
végett nem kellett volna ezt tennie, nem volt reá szüksége!
Továbbá feltámadott, legyőzte és megsemmisítette a halált.

6* 83
Végül pedig fölment a. mennyekbe, átvette az Atya jobb-
j á n az uralmat, hogy kénytelen legyen u r á n a k vallani és
a l á j a legyen vetve az ördög és minden hatalmasság, míg
végre az ítélet n a p j á n egészen el nem választ s el nem
különít bennünket a bűnös világtól, ördögtől, háláltok
bűntől, stb.
Ezeknek az egyes részleteknek a külön-külön fejtege-
tése azonban n e m tartozik ebbe a rövid, gyermekeknek
való beszéd keretébe, hanem az egész esztendő folyamán
a rendes igehirdetésekbe, különösen oly időszakokban, me-
lyeknek az a rendeltetésük, hogy Krisztus születéséről,
szenvedéséről, feltámadásáról, mennybemeneteléről, stb.
szóló egyes hitcikkeket részletesen megtárgyalják. De hi-
szen az egész evangélium is, amelyet hirdetünk, csak azt
célozza, hogy jól megértsük ezt a hitágazatot mint olyant,
m e l y egész üdvösségünk és boldogságunk alapját képezi,,
s amely olyan gazdag és kimeríthetetlen, hogy akad r a j t a
mindig elég tanulnivaló.

A harmadik hitágazat.
Hiszek a Szentlélekben; egy keresztyén Anyaszent-
egyházat, szenteknek közösségét; bűnöknek bocsá-
natát, testnek feltámadását és az örök életet. Ámen.
Ezt a hitágazatot jobban nem tudom megvilágítani,
m i n t h a újból hangsúlyozom, hogy a megszentelésről szól,
vagyis, hogy a Szentléleknek és tisztének — hogy Ö meg-
szentel — a leírását és kiábrázolását t a l á l j u k meg benne.
Ezért e szót kell alapul v e n n ü n k : S z e n t l é l e k . Mert
ez olyan rövidre fogott, hogy ennél jobbat nem találha-
t u n k . Lélekről u g y a n i s többféléről van szó a Szentírásban,
ú. m, emberi lélekről, mennyei lelkekről és gonosz lélekről.
De Tsten Lelke az egyedüli, melyet Szentléleknek neve-
zünk. Ez az, aki minket megszentelt és most is megszen-
tel. Ahogy ugyanis az Atyát Teremtőnek, a Fiút Megvál-
tónak nevezzük, éppúgy kell a Szentlelket is m u n k á j a

8* 84
 u t á n szentnek vagy Megszentelőnek neveznünk. De ho-
gyan történik ez a megszentelést Felelet: amint a F i ú
az uralmat, amellyel bennünket megszerez, születésével,
halálával s feltámadásával nyeri el, épp így végzi a meg-
szentelést a Szentlélek is a következők által: a szenteknek
közössége, — vagyis a keresztyén egyház, — a bűnök bo-
csánata, a testnek feltámadása és az örök élet által.
Vagyis, hogy mindenek előtt az Ő szent közösségébe vezet
el bennünket és az anyaszentegyház ölébe helyez, amely
által hirdetteti nekünk az igét s visz el Krisztushoz.
Mert nem tudnánk soha, se te, se én megismerni
Krisztust, sem hinni benne, sem U r u n k k á tenni, ha a
Szentlélek fel nem a j á n l a n á nekünk és szívünkbe nem
adná mindezt az evangélium hirdetése által. A mű kész
és befejezett, mert Krisztus szenvedése, halála és feltáma-
dása stb. által megszerezte és elnyerte számunkra ezt a
kincset. De ha a mű titokban maradna, hogy senki sem
tudna róla, akkor kárba veszne az egész. Hogy azonban
ne maradjon ez a kincs eltemetve, hanem felhasználhas-
suk és élvezhessük, azért küldötte és hirdettette Isten
az Igét s adta a Szentlelket benne, hogy a Szentlélek
t á r j a elénk és tegye s a j á t u n k k á ezt a kincset. í g y tehát
nem más a megszentelés, mint elvezetés az Ü r Krisztus-
hoz, hogy általa vegyünk oly javakat, amelyeket m a g u n k
erejéből soha nem bírtunk volna megszerezni.
Értsd meg tehát a hitcikk értelmét világosan! Hogy ha
megkérdezik: mit értesz te e szavakon: „ H i s z e k a
S z e n t l é l e k b e n 1 — azt felelhesd r á : hiszem, hogy
a Szentlélek engem, mint azt m á r a neve is m u t a t j a , szentté
tesz. De mi által, milyen módon, milyen eszközökkel cse-
lekszi ezt? Felelet: a keresztyén anyaszentegyház, a bű-
nök bocsánata, a testnek feltámadása és az örök élét által.
Mert a világban mindenek előtt van egy sajátos közösség,
amely — mint az édesanya — szül és hordoz minden egyes
keresztyént Isten igéje által, melyet a Szentlélek nyilatkoz-
tat ki és hirdet, aki a szíveket is megvilágosítja és lángra
g y ú j t j a , hogy azt m e g r a g a d j á k , elfogadják, hozzá ragasz-
kodjanak és benne m e g m a r a d j a n a k .
Mert ha a Szentlélek nem hirdetteti valahol az Igét
és fel nem ébreszti a szíveket, hogy megragadják, ott az
Ige kárba vész. Mint ahogy a pápaság alatt is történt,

8* 85
ahol a hitet eldugták a pad alá, a Krisztust senki sem
ismerte Urának, sem a Szentlelket olyannak, aki megszen-
tel. Vagyis senki sem hitte, hogy Krisztus olyan U r u n k
nekünk, hogy s a j á t cselekedeteink és érdemünk nélkül
szerzett nekünk ilyen kincseket és tett kedvessé bennün-
ket az A t y a előtt. Hol volt h á t a hiba? Ott, hogy nem
volt jelen a Szentlélek, aki ezt kinyilatkoztatta és hirdet-
tette volna, hanem csak emberek és gonosz lelkek voltak
ott, akik azt tanították, hogy a s a j á t cselekedeteink által
üdvözülünk és n y e r j ü k el Istennek a kegyelmét. Éppen
azért ez nem is keresztyén egyház. Mert ahol nem hirde-
tik Krisztust, ott nincs a Szentlélek, a k i megalkotja, hívja,
egybegyűjti a keresztyén egyházat, akinek m u n k á j a nél-
kül senki sem képes eljutni az Ű r Krisztushoz. A hit-
ágazat lényegéről legyen elég ennyi. Mivel azonban az
egyszerűbb emberek számára nem oly világosak az egyes
benne előforduló részletek, azért röviden ezeket is át fog-
juk tekinteni.
A Hiszekegy a keresztyén anyaszentegyházat С о ni-
ni u n i o S a n c t o r u m , a S z e n t e k közössége
(Gemeinschaft der Heiligen) névvel jelöli meg; amely két
kifejezés: az egyház és a szentek közössége tulajdonkép-
pen egy és ugyanaz. E kifejezés azonban egyrészt eredeti-
leg nem is volt benne a hitvallásban, másrészt meg né-
metre is helytelenül és értelmetlenül G e m e i n s c h a f t
d e r H e i l i g en szavakkal fordították. H a világosabban
a k a r j u k kifejezni, akkor jó németséggel egész máskép
kell ezt mondanunk, mert az Ecclesia szó németül tulaj-
donképpen V e r s a m m l u n g (magyarul gyűlést, egye-
sülést jelent). Mi azonban m á r megszoktuk a K i r c h e ,
azaz a s z e n t e g y h á z szót, amelyen azonban az egy-
szerűbb emberek — szintén helytelenül — nem az ott ösz-
szegyűltek seregét értik, hanem m a g á t a felszentelt házat
vagy épületet, holott nem önmagáért nevezzük azt a há-
zat szentegyháznak, hanem csupán azért, mert a hívők cso-
portja gyülekező helyül használja fel; mert akik össze-
gyűlünk, mi m a g u n k építjük és szerezzük m a g u n k n a k ezt
a külön helyiséget erre a célra és adunk nevet is a háznak
az ott öszegyülekezők után.
Ez a szó tehát: szentegyház: ( K i r c h e), tulajdonkép-
pen nem jelent semmi mást, mint közönséges összegyüle-

8G
kezést s eredetére nézve nem is német, hanem görög szó
(éppúgy, mint az E c c l e s i a), mert a görögök h í v j á k
ezt a saját nyelvükön к y r i a-nak, amit latinul is с u r i a-
nak mondanak. J ó németséggel, a mi anyanyelvünkön
tehát christliche Gemeine v a g y Sammlung (keresztyén
egyesülés vagy gyülekezés), v a g y még helyesebben és vi-
lágosabban: eine heilige Christenheit, szent keresztyénség
volna.
Éppígy ez a szó: C o m m u n i o , amely az E с с 1 e s i a
( K i r c h e ) szóra következik, valójában nem jelentene kö-
zösséget (Gemeinschaft), h a n e m községet, egyesülést (Ge-
meine). Lényegében tehát n e m más ez, mint valami szél-
jegyzet vagy magyarázat, mellyel valaki a k e r e s z -
t y é n e g y h á z jelentését a k a r t a körülírni. E helyett
azután a mieink, akik sem latinul, sem németül nem tud-
tak, rendesen G e m e i n s c h a f t d e r H e i l i g e n-t
(szentek közösségét) fordítottak, holott a német nyelvben
helytelen és értelmetlen ez a kifejezés. Helyes németséggel
tehát Eine Gemeine der Heiligen-t (a szentek egységét,
egyesülését) kell helyette mondanunk, vagyis olyan egye-
sülést, amely csupa szentekből áll; vagy még világosab-
ban E i n e H e i l i g e G e m e i n e-t (szent egyesüle-
tet). Azért mondom ezt, hogy ezt a kifejezést: szentek kö-
zössége, — mindenki jól értse, mert ez m á r annyira bele-
gyökeresedett a köztudatba, hogy nehéz onnan kitörölni,
s majdnem eretneket látnak abban, aki ezen egy szót is
mer változtatni.
Ennek a toldaléknak tehát ez az értelme: hiszek abban,
hogy van itt a földön egy szent csoport vagy közösség,
amely csupa szentekből áll, amelyet egy fő, a Krisztus
alatt a Szentlélek hívott egybe egy hitben, egy érzésben
és egy értelemben, amely az adományokban különböző, de
egységes a szeretetben, szakadás és elkülönítés nélkül. En-
nek én is az egyik része és tagja vagyok, birtokosa és
részese minden javainak. S ehhez a Szentlélek vezetett el
ós tett engem annak az egy testnek t a g j á v á azáltal, hogy
Isten igéjét hallgattam és most is hallgatom, ami a kez-
dete a bejutásnak. Mert, mielőtt tagjaivá lettünk ennek
a közösségnek, az ördögé voltunk, mint akik sem Istenről,
sem Krisztusról nem t u d t u n k semmit. í g y ennél a szent
közösségnél, vagyis a keresztyénségnél m a r a d a Szentlélek

S7
mind az ítélet napjáig. S ezzel az ottmaradással von be
minket az egyházba s használja fel azt arra, hogy általa
hirdettesse és gyümölcsöztesse az Igét. Ezáltal viszi végbe
a megszentelést és sokasítja is meg azt, hogy napról-napra
nagyobbodjék és erősödjék az egyház a hitben és annak
gyümölcseiben, melyeket a Szentlélek hoz létre.
Hisszük továbbá, hogy a keresztyénségben bűneink bo-
csánatát is elnyerjük, ami a szentségek ós a feláldozás
által, továbbá az egész evangélium minden vigasztaló ígé-
rete által történik. Mindaz ide tartozik azért, amit a szent-
ségekre vonatkozólag kell hirdetnünk, sőt lényegében az
egész evangélium és a keresztyénségnek minden hivatala
is, melyekre nézve nagyon szükséges, hogy rendeltetésü-
ket szüntelenül betöltsék. Mert ha Krisztus megszerezte is
számunkra Istennek kegyelmét és a Szentlélek által szen-
tekké lettünk is (a keresztyén anyaszentegyház egységé-
ben Isten igéje által), azért teljesen még sem vagyunk
bűn nélkül valók a mi testünk miatt, amelyet magunkkal
hordozunk.
A keresztyénségben azért minden a r r a rendeltetett,
hogy az Ige és a szent jegyek által naponként szüntelenül
elnyerhessük bűneink bocsánatát, lelkiismeretünk meg-
nyugtatására. és felemelésére mindaddig, amíg csak itt
élünk. Í g y tehát a Szentlélek eszközli azt, hogy h a b á r
van bűnünk, a bűn még sem árthat nekünk, mert a keresz-
tyénségben vagyunk, ahol meg nem szűnik a bűnbocsánat,
egyrészt azért, m e r t az Isten megbocsát, másrészt pedig
azért, mert mi gyakorlunk bűnbocsánatot egymás között,
elhordozván és felsegítvén egymást.
A keresztyónségen kívül azonban, ahol nincs jelen
az evangélium, nincs bűnbocsánat sem és nem lehetséges
a megszenteltetés sem. í g y tehát azok, akik nem az evan-
gélium és a bűnök bocsánata, hanem s a j á t cselekedeik ré-
vén keresik és szeretnék kiérdemelni a szentséget, önnön-
m a g u k a t z á r j á k ki és különítik el ettől a keresztyénségtől.
De most is, mikor már megkezdődött a megszentelte-
tés ós növekedik napról-napra, arra várakozunk, hogy a
testünk váljék a halál martalékává ós temettessék el min-
den tisztátalanságával együtt, hogy azután dicsőségben
jöjjön elő és támadjon fel, teljes és tökéletes szentségre,
egy új, örök életben. Mert most csak félig-meddig lettünk

8* 88
tiszták és szentek, hogy szüntelen munkálkodjék rajtunk
a Szentlélek, s az Ige által naponként részesítsen bennün-
ket bűnbocsánatban mindaddig, a m í g csak el n e m nyerjük
azt az életet, ahol többé nem lesz m á r bűnbocsánat, ha-
nem csupa tökéletesen tiszta és szent ember, kik teljesek
kegyességgel és igazsággal, elszakadtak és megszabadul-
tak a bűntől, haláltól és minden boldogtalanságtól új. hal-
hatatlan és megdicsőült testben.
Íme, ez mind a Szentlélek tiszte és m u n k á j a , hogy
t. i. a megszentelést elkezdje s napról-napra előbbre vigye
a földön e kettő: a keresztyén egyház és a bűnök bocsá-
nata által. H a pedig elporladunk, akkor egy pillanat alatt
teljesen befejezi r a j t u n k ezt a m u n k á t és az utolsó két
cikkben foglaltak által megtart bennünket a szentségben.
Az azután, hogy A u f e r s t e h u n g des Flei-
s c h e s (a húsnak feltámadása) áll itt a szövegben, megint
csak nem helyes németség. H a ugyanis mi németek a
Fleisch (hús) szót halljuk, akkor nem gondolunk
másra, mint a húscsarnokra. J ó németséggel azonban ezt
így mondanók: A u f e r s t e h u n g des Leibes
o d e r d e s L e i c h n a m s , (a testnek, v a g y holttest-
nek feltámadása); ez azonban nem sokat határoz; fő,hogy
helyesen értelmezzük.
Ez tehát az a hitágazat, amelyik nem bevégzett, ha-
nem folyvást folyó és állandóan megmaradó m u n k á r a vo-
ntakozik. A teremtés ugyanis m á r a rég m ú l t b a tartozik,
ugyancsak végbement már a megváltás is. A Szentlélek
azonban folytatja a m u n k á j á t szüntelenül egészen az íté-
let n a p j á i g és erre rendel a földön egy közösséget, amely
által szól és cselekszik mindent. Mert hiszen az ő keresz-
tyén népét nem gyűjtötte még mind össze, sem a bűn-
bocsánat osztását nem fejezte m é g be. Azért hiszünk Ab-
ban, aki az Ige által napról-napra közelebb hoz bennün-
ket és adja, szaporítja és erősíti a hitet, ugyanazon Ige
és. a bűnök bocsánata által, bogy végül azután, h a mindezt
a m u n k á j á t elvégezte rajtunk, mi pedig m e g m a r a d u n k
benne, — m e g h a l j u n k a világnak és minden boldogtalan-
ságnak. Legvégül pedig teljesen és örökre szentté tegyen
bennünket, amit most csak az I g e által v á r u n k hitben.
íme, itt van röviden és mégis gazdag szavakkal reme-
k ü l megrajzolva Isten egész lényege, a k a r a t a és munkája.

8* 89
Ez minden bölcseségünk, amely messze felülhalad, minden
emberi bölcseséget, észt és értelmet. Mert b á r minden
igyekezetével azon volt is az egész világ, hogy kikutassa,
kicsoda az Isten, mik a tervei és tettei, mégsem j u t o t t ezzel
a törekvéssel semmire sem. Itt azonban, íme, mindezt meg-
találod a maga egész gazdagságában! Mert itt, ebben a
három hitágazatban, m a g a az Isten nyilatkoztatta ki és
tárta fel atyai szívének és merőben kifejezhetetlen szere-
tetének legmélyebb mélységeit, M e r t íme, épp azért terem-
tett bennünket, hogy megváltson és megszenteljen. S azon-
felül, a m i csak van égen és földön, mindent n e k ü n k adott
használatra vagy t u l a j d o n u l ; n e k ü n k adta még az ő Fiát
és Szentlelkét is, hogy általuk vigyen vissza bennünket
magához. Mert ahogyan már fentebb rámutattunk, mi
soha nem lennénk képesek arra, hogy az A t y á n a k ke-
gyelmét és irgalmát felismerjük, h a n e m egyedül csak az
Ü r K r i s z t u s által, a k i az Ő atyai szívének t ü k r e , akin
kívül mi csak haragos és rettenetes bírót l á t h a t n á n k
Benne. De viszont önmagunktól Krisztusról sem tudhat-
nánk meg semmit, ha a Szentlélek k i nem nyilatkoztatná.
Ezek a hitágazatok azért elválasztanak és megkülön-
böztetnek bennünket, keresztyéneket, a föld minden más
lakójától. Mert akik a keresztyénségen kívül v a n n a k , a k á r
pogányok, akár törökök, zsidók v a g y á l k e r e s z t y é -
n e k és k é p m u t a t ó k legyenek is, mindazok, még
ha az egy igaz Istent hiszik és i m á d j á k is, mégsem tudják,
hogy milyen érzülettel viseltetik irányukban az Isten és
nem is v á r h a t n a k Tőle se szeretetet, se semmi jót s ennél-
fogva örök harag és kárhozat a részük. Mert hiszen ők
nem m o n d h a t j á k m a g u k é n a k sem az Ü r Krisztust, sem
a Szentlélek nem világosította és áldotta meg őket az
ajándékaival.
Látod mindezekből, hogy a hitről szóló tan merőben
más dolog, mint a Tízparancsolat. M e r t ez utóbbi meg-
tanít u g y a n arra, hogy m i t kell n e k ü n k tenni, az ellenben
azt m o n d j a meg, hogy Isten mit tesz érettünk és mit ad
nekünk. A tízparancsolat egyébként is bele van í r v a min-
den ember szívébe, a hitet azonban fel nem f o g h a t j a semmi
féle emberi okosság, a r r a egyedül a Szentlélek t a n í t meg.
Ezért nem tesz még keresztyénné «enkit sem a Tízparan-
csolat tudása, mert hiszen rajtunk m a r a d Isten h a r a g j a

8* 90
és nem számíthatunk kegyelmére, mivel képtelenek va-
gyunk azt megtartani, amit Isten követel tőlünk. A hit
ellenben merő kegyelmet n y ú j t felénk, istenfélőkké és
kedvesekké tesz bennünket Isten előtt. Mert csak ennek
megismerése által n y e r ü n k kedvet és szeretetet Isten min-
den parancsolatjához, mivel m e g l á t j u k benne, hogy Ö
mindennel, amije csak van s amire csak képes, miként
a d j a n é k ü n k önmagát: az A t y a minden teremtményét,
a Fiú minden m u n k á j á t s a Szentlélek minden ajándékát,
csakhogy segítsen' és támogasson bennünket a Tízparan-
csolat megtartásában.
Alapvetésül az egyszerű hívőknek legyen most elég
a hitről ennyi, hogy tiil ne terheljük őket, hanem inkább,
ha a lényeget megértették, önmaguktól vágyódjanak
többre, és amit a Szentírásból tanulnak, erre vonatkoztas-
sák és mindinkább g y a r a p o d j a n a k és növekedjenek az
értelem gazdagságában. Mert hiszen, amíg csak itt élünk,
van r a j t a mit tanítanunk és tanulnunk naponta.

8* 91
 A MIATYÁNK.

Hallottuk már, hogy mit kell tennünk és hinnünk, hogy

a legjobb és leboldogabb élethez juthassunk. Most követ-
kezik a harmadik rész, hogy mimódon kell imádkoznunk.
Mivel úgy áll a dolog, hogy nincs egy ember sem, aki a
Tízparancsolatot tökéletesen meg tudná tartani, még h a
m i n d j á r t el is indult a hit ú t j á n ; s minthogy a világgal
és a s a j á t testünkkel összejátszva az ördög is ellenszegül
minden hatalmával: mi sem szükségesebb, minthogy Isten
fülét folytonosan foglalkoztassuk, kiáltsunk hozzá és kö-
nyörögjünk, a d j a meg, t a r t s a meg és sokasítsa meg ben-
nünk a hitet s a Tízparancsolat betöltését, viszont távolítsa
el mindazt, ami utunkba áll s akadályoz bennünket. De
hogy azt is megtudjuk, mit kell imádkoznunk és miképen,
amint látni fogjuk, a mi U r u n k Krisztusunk maga taní-
tott meg minket az imádkozás m ó d j á r a ós szavaira.
Mielőtt azonban m a g á n a k a Miatyánknak részletes
m a g y a r á z a t á b a fognánk, felette szükséges, hogy előzőleg
m a g á r a az imádkozásra intsük és buzdítsuk az embereket.
Ahogy azt Krisztus és az apostolok is tették. És elsősorban
is azt kell jól megérteni, hogy az imádkozásra Isten pa-
rancsa kötelez bennünket.
A második parancsolatban ugyanis ezt hallottuk: „ N e
v e d d h i á b a I s t e n n e v é t ! " Ebben benne van
egyúttal a felszólítás Isten szent nevének dicsőítésére és a
segítségül hívására minden szükségben, más szóval: az
imádkozásra. Mert segítségül hívni annyi, mint imád-
kozni. Ügy, hogy tehát erről ép úgy szigorú és komoly
parancs szól, mint a többiről: hogy ne legyenek más iste-
neink, hogy ne öljünk, ne lopjunk stb. Mindez azért van

8* 92
így, nehogy azt gondolja valaki: „az midegy, a k á r imád-
kozom, a k á r nem imádkozom". í g y szokott ez lenni durva
és műveletlen embereknél, akik ilyesfajta hiedelmekbe és
gondolatokba burkol ódznak: „Minek imádkozzam? K i
tudja, törődik-e Isten a könyörgéseimmel és kész-e azokat
meghallgatni? Nem baj, ha nem imádkozom, m a j d imád-
kozik helyettem valaki más!" I l y e n módon a z t á n megszok-
ják, hogy soha se imádkoznak s azt hozzák fel mentségül,
hogy mi úgyis elvetjük a hamis és képmutató imádságot
— m i n t h a azzal azt is tanítottuk volna, hogy nem kell, sőt
nem is szabad imádkozni.
Az való igaz, hogy amit eddig mondtak imádkozásnak,
az a siránkozás és szavalás a templomokban s egyéb he-
lyeken, az nem volt imádság. Mert az e f f é l e külsőleges
gyakorlatok a. legjobb esetben is a kis gyermekek, az isko-
lás növendékek és a nagyon egyszerű emberek számára
j á r h a t n a k némi haszonnal. Nevezhetjük azt éneklésnek,
vagy imaolvasásnak, de igazi imádkozásnak nem. Az ellen-
ben, a m i t a második parancsolat tanít igenis imádkozás:
Istent segítségül hívni minden szükségünkben. Ö követeli
tőlünk ezt s nincs szabad tetszésünkre bízva. H a keresztyé-
nek a k a r u n k lenni, ép oly szoros kötelességünk az imád-
kozás, mint amilyen szoros kötelességünk, h o g y engedel-
meskedjünk atyánknak, a n y á n k n a k és a felsőbbségnek.
Mert segítségül hívás és könyörgés által tiszteljük s hasz-
náljuk jól Isten nevét. Ezt azért kell minden másnál job-
ban megjegyezned, hogy elhallgattassunk és visszautasít-
sunk minden olyan gondolatot, amely az imádkozástól távol
akar tartani, sőt el is ijeszteni. Mert, amint n e m j á r j a az,
hogy egy fiú azt m o n d j a az a t y j á n a k : „Mit törődik Isten
az én engedelmességemmel? Megteszem, ami tőlem telik;
a többi egyre megy". — Hiszen paranccsal v a n dolga! „Ezt
meg kell tenned, erre kötelezve vagy!" — U g y a n í g y itt
sem tőlem függ, megtegyem-e vagy se, h a n e m Isten
h a r a g j á n a k és kárhoztatásának terhe alatt vagyok köte-
les imádkozni.
Ezt tehát különösen jól meg kell értenünk s jegyez-
nünk, hogy így elnémítsuk s visszautasítsuk azokat a gon-
dolatokat, amelyek az imádkozástól visszatartanak és el-
ijesztenek, mintha nem volna súlyos következménye
annak, ha nem imádkozunk, v a g y mintha ez a parancs

8* 93
csak azoknak szólna, akik szentebbek és nagyobb kegyben
v a n n a k Istennél, m i n t mi. Természeténél fogva ugyanis
a n n y i r a elvetemült az emberi szív, hogy folyton menekül
Isten színe elől s azt gondolja, hogy Isten nem a k a r j a és
nem ó h a j t j a imádságainkat, mivel bűnösök v a g y u n k s
mást nem érdemlünk h a r a g j á n kívül. Az ilyen gondolatok
elűzése végett — ismét mondom — különös figyelmet kell
fordítanunk erre a parancsolatra és Istenhez kell térnünk,
nehogy az ezen a ponton való engedetlenségünkkel még
jobban magunkra haragítsuk. M e r t ezzel a parancsával
eléggé értésünkre a d j a Ő maga, hogy nem akar bennünket
eltaszítani Magától, sem száműzni, habár bűnösök va-
gyunk is. Sőt inkább Magához a k a r édesgetni, h o g y meg-
alázkodjunk Előtte, feltárjuk nyomorúságunkat és Ínsé-
günket, esedezzünk kegyelméért és segedelméért. Ezért ol-
vassuk a Szentírásban, hogy haragszik azokra, akik bű-
neik által úgy le voltak sújtva, h o g y nein mertek újból
Hozzá fordulni és i m á d s á g által szembeszállni I s t e n harag-
jával és kegyelméért esdekelni.
Ebből most m á r a r r a az eredményre és megállapításra
kell jutnod, hogy mivel ily kiváló parancs kötelez az imád-
kozásra, senki le ne becsülje valahogy az imádságai érté-
két, hanem n a g y r a és sokra t a r t s a azokat. Végy mindig
példát más parancsolatokból is. í g y : a gyermek ne vegye
könnyen a szülők i r á n t i engedelmességet a világ minden
kincséért se, sőt inkább mindig a r r a gondoljon: „Ez a cse-
lekedet az engedelmesség cselekedete és amit teszek, nem
más értelemben teszem, mint az Isten parancsolata iránti
engedelmességből. E r r e bizton támaszkodhatom, ezt nagyra
becsülhetem, nem u g y a n az én érdemem miatt, hanem
mert Isten parancsolja". Ugyancsak itt is: b á r m i t kérünk
Istentől s bármiért esedezünk Hozzá, vegyük ú g y , hogy
Ő k í v á n j a és Neki engedelmeskedünk s gondolkodjunk
ilyenformán: „Én m i a t t a m nem érne ugyan semmit sem,
hanem foganatos azért, mert Isten megparancsolta". Akár-
mi kérnivalónk v a n azért, ennek a parancsnak engedelmes-
kedve lépjünk m i n d i g Isten elé.
Ezért nem szűnünk meg kérve-kérni és figyelmeztetni
mindenkit, hogy szívlelje meg ezt és semmiképen meg ne
vesse imádságainkat. Eddig ugyanis az ördög nevében úgy
tanítottak, hogy senki sem törődött e dolgokkal és min-

.94
denki azt hitte, elég, h a az imádságot ledarálja, akár meg-
hallgatja Isten, a k á r nem. Ez azonban annyi,mintha szél-
nek eresztenők v a g y vaktában elmormolnók imádságunkat
s az ilyen imádság kárbaveszett imádság. Mert hagyjuk,
hogy megtévesszenek és elijesszenek bennünket az efféle
gondolatok: „Én nem vagyok elég szent, sem méltó! H a
olyan jámbor és szent életű volnék, mint Szent Péter és
Szent Pál, szívesen imádkoznám!" El azonban, messze el
az ilyen gondolatokkal! Mert ugyanaz a parancs, amely
Szent P á l n a k szólt, szól nekem is. A második parancsolat
én m i a t t a m is v a n éppen úgy, mint ő miatta, úgy, hogy
nem dicsekedhetik se jobb, se szentebb parancsolattal
ő sem.
Ekként szólj azért: „Az az imádság, amit én mondok,
épp oly becses, szent és Istennek tetsző, mint Szet Pálé,
vagy a legszentebbeké". Megokolás: Készséggel elismerem,
hogy szentebb nálam, ami a személyét illeti, azonban a pa-
rancsot illetően nem. Mert Isten az imádságot nem a sze-
mély szerint, h a n e m az igéje és az engedelmesség szerint
mérlegeli. Mert u g y a n a r r a a parancsolatra, amelyre ala-
pították az imádságaikat az összes szentek, alapítom én is
a magamét s ehhez járul még, hogy én is ugyan-
azokért imádkozom, amikért ők is könyörögnek vagy könyö-
rögtek m i n d n y á j a n . Az első és legszükségesebb tétel tehát
az legyen ennél a résznél, hogy imádságunknak az Isten
iránti engedelmességen kell alapulnia és állnia, tekintet
nélkül a mi személyünkre, legyünk bár bűnösök, vagy
szentek, méltók, v a g y méltatlanok. Tudnunk kell, hogy
Isten nem veszi tréfának, hanem haragszik és büntet, ha
nem imádkozunk, épp úgy, ahogy megbüntet minden más
engedetlenséget is. De tudnunk kell hasonlóképen azt is,
hogy maga Isten sem engedi hiábavalókká lenni és kárba-
veszni imádságainkat. Mert ha nem a k a r n a meghallgatni,
nem szólítana fel az imádkozásra s nem tette volna azt
oly szigorú paranccsá.
Másfelől az késztessen és ösztönözzön még jobban ben-
nünket az imádkozásra, hogy Isten azt az ígéretet is hozzá-
tette biztatásul, hogy amiért könyörgünk, az bizonnyal
meglesz, Amint az 50. Zsoltárban is mondja: „ H í v j se-
g í t s é g ü l e n g e m a n y o m o r ú s á g i d e j é n , és
m e g s z a b a d í t l a k t é g e d". Krisztus pedig Máté evart-

8* 95
géliuma 7. r.-ben : „К é r j é t e k é s a d a t i k néktek"
stb. „M e r t a k i k é r , m i n d k a p". Az effélének fel
kellene ébresztenie szívünket ée lángra gyújtania, liogy
kedvvel, szeretettel imádkozzunk, mert a s a j á t szavával
kezeskedik,hogy az imádságaink felette kedvesek Neki s
azonfelül meg is h a l l g a t j a és beteljesíti azokat bizonyosan,
hogy mi le ne becsüljük és ne mondjuk csak ú g y a leve-
gőbe, ne imádkozzunk bizonytalanra.
Ezeket fel is hozhatod előtte és szólhatsz így Hozzá:
„íme, édes Atyám, i t t jövök és kérlek, Téged. Nem ön-
szántamból, sem a s a j á t méltó voltom tudatában, hanem
a Te parancsolatod és Ígéreted alapján, amely nem csal-
hat, se nem hazudhat". Aki pedig nem hisz ennek az Ígé-
retnek, t u d j a meg ú j r a , hogy h a r a g r a gerjeszti Istent,
mint akit a legnagyobb mértékben megsértett ezzel és ha-
zugnak állított.
Édesgessen és vonzzon ezenkívül az is, hogy e paran-
csolat és igéret mellett Isten még azzal is elébünk jő, hogy
az imádság szavait és formáját, hogy miképp és mit kell-
jen imádkoznunk, készen állítja elénk és szánkba adja,
hogy lássuk, mennyire szívén viseli nyomorúságunkat és
semmit se kételkedjünk abban, hogy kedves Előtte könyör-
gésünk s meghallgatja egészen bizonyosan. Ugy, hogy az
Uri-imának óriási előnye van minden más, m a g u n k ki-
gondolta imádsággal szemben. Mert akkor mindig két-
ségeskedhetnék a lelkiismeretünk és mondhatná: „Imádkoz-
tam ugyan, de ki t u d j a , hogy tetszett-e Néki s v á j j o n el-
találtam-e az igazi m ó d j á t és mértékét az imádkozásnak?"
Nem is található azért a földöu felségesebb imádság, mi-
vel olyan fényes a bizonyság mellette, hogy az Isten iga-
zán szívesen hallja, úgy, hogy nem volna szabad ezt el-
cserélni a világ minden kincséért sem.
Éppen azért előírás hát számunkra a Miatyánk, hogy
meglássuk és meggondoljuk azt a nyomorúságot, amely-
nek szüntelen indítania és sarkalnia kell bennünket az
imádkozásra. Mert, aki imádkozni akar, annak valamit elő
kell hoznia, fel kell t á r n i a és megnevezni azt, amit kiván.
Másképpen imádsága nem nevezhető imádságnak.
Joggal vetettük el azért a szerzetesek és papok imád-
ságait. akik éjjel-nappal üvöltenek és mormognak torkuk-
szakadtából, de könyörögni nem j u t eszébe egyiknek sem

8* 96
még csak egy hajszálnyi csekélységért sem. És ha egy
helyre hordaná valaki a papokkal együtt az összes templo-
mokat, akkor is he kellene vallaniok, hogy szívből soha
nem imádkoztak még csak egy csepp borért sem. Mert
sohse tette fel magában egyikük se, hogy az Isten i r á n t i
engedelmességből, vagy Ígéretébe vetett hitből imádkoz-
zék, sem semmiféle szükséget nem nézett, de még a leg-
jobb esetben se gondolt többre, mint hogy valami „jó csele-*
kedetet" vigyen végbe. Ezzel aztán ki is fizették Istent,
mint akik nem kapni, hanem csak adni akartak Néki.
Hogy igaz legyen az imádság, ahhoz az embernek ko:
molyan át kell éreznie a yomorúságát. És íredig azt a nyo-
morúságot, amely valóban szorongat és sürget bennünket,
hogy kiáltsunk és k é r j ü n k segítséget. Akkor aztán magá-
tól megy az imádság, ahogy kell is mennie, úgy, hogy
nincs akkor szükség semmiféle kitanításra, hogy miként
készülődjünk és merítsünk hozzá megfelelő áhítatot. Azt
a nyomorúságot pedig, amelyet át kell éreznünk mind
magunkra, mind másokra nézve, elég bőségesen megtalál-
juk a Miatyánkban. A r r a is hasznos azért ez az imádság,
hogy a nyomorúságunkra figyelmeztet; meggondoljuk és
szivünkre vesszük azt, nehogy megrestüljünk az imád-
kozásban. Mert a hiány elég sok mindegyikünknél, a hiba
csak ott van, hogy nem érezzük és nem látjuk. Isten is
azt k í v á n j a azért, hogy az efféle nyomorúságodat és ügyes-
bajos dolgodat panaszold el Néki s vidd Elébe, nem mint-
h a Ö nem t u d n a arról, hanem hegy minél jobban felger-
jesszed általa a szivedet, hogy csak kérjen minél többet s
minél erőteljesebben, hogy szélesen kiterítsd és tartsd a
kötényedet, hogy sokat kapj. Ezért már gyermekkorunk-
tól kezdve hozzá kellene szoknunk, hogy ki-ki naponként
imádkozzék minden nyomorúságáért, amikor és ahol csak
valamennyire is érzi annak súlyát. Meg más emberekért
is, akik közt él, mint a lelkészekért, a felsőbbségért, a
szomszédokért és háza népéért. S mindezt úgy, amint
mondtam, hogy emlékeztessük Istent a saját parancsola-
t á r a és Ígéretére, tudván, hogy ezeket a kéréseket nem veti
m a j d meg. Azért hangsúlyozom ezt, mert nagyon szeret-
ném. h a az emberek, tudomást szerezvén erről, megtanul-
n á n a k helyesen imádkozni s ne folytatnának olyan cktelep
és rideg életet, amely napról-napra alkalmatlanabbá teszi

8* 7
őket az imádkozásra, amit persze ó h a j t az ördög és elő is
mozdít minden erejével. Mert jól t u d j a ám őkelme, micsoda
gyötrelmet és k á r t okoz neki, h a valóban bőven buzog fel
az imádság.
Azzal ugyanis tisztában kell lennünk, hogy nekünk
minden oltalmunk és védelmünk egyedül az imádságban
van. Az ördöghöz, az ő hatalmához és óriási seregéhez ké-
pest mi nagyon is gyengék vagyunk, úgy, hogy ha egy-
szer felkerekednek ellenünk, könnyű szerrel legázolnak.
Ezért kell a dolgot jól megfontolnunk és minden fegyvert
a kezünkbe ragaduunk, amivel csak szükség felfegyver-
keznie a keresztyénnek, hogy megállhasson az ördöggel
szemben. Mert u g y a n mit gondolsz micsoda volt az, ami
eddig oly nagy dolgokat vitt véghez, hogy meghiúsította
ellenségeink terveit és cselvetéseit, elfoltotta gyilkosságait
és lázításait, pedig az ördög ezek által igyekezett bennün-
ket elnyomni az evangéliommal együtt? Mi más, h a nem
néhány jámbor ember imádsága, amely vasfalként állt
közénk meg az ellenségeink közé! Különben sokkal csú-
nyább játékot kellett volna végignézniök; hogyan fojtotta
volna az ördög a s a j á t vérébe egész Németországot! Nos,
csak nevessenek és gúnyolódjanak! Mi mégis egyedül az
imádság által a k a r u n k helyt állani velük meg az ördöggel
szemben, úgy, hogy imádkozzunk szorgalmasan, s meg
nem restülünk. Mikor ugyanis így imádkozik egy hívő
keresztyén: „Vidd végije édes A t y á m a t e akaratodat!"
— akkor Ő így válaszol a magasból: „Igen, d r á g a gyer-
mekem, véghez viszem azt valóban, még az ördöggel és az
egész világgal szemben is".
Legyen mindez intésül, hogy mindenek előtt tanuljuk
meg az imádság megbecsülését és az igazi különbségtételt
a sok imadarálás ce a valódi könyörgés között. Mert az
imádságot semmiképen sem vetjük el, hanem csak a tel-
jesen hiábavaló ordítozást ós mormolást Ítéljük el; ami-
lcópen m a g a Krisztus is elítéli és megtiltja a hosszadalmas
fecsegést.
Most pedig röviden és a lehető levilágosabbau meg-
magyarázzuk a Miatyánkot. Ilét cikkben, azaz kérésben
foglalja össze mindazt a nyomorúságot, amely állandóan
reánk nehezedik. Olyan nagy mindegyikük, hogy közülük
bármelyik is az egész életünkön keresztül való könyör-
gésre késztethetne.
98
 Az első kérés.
Szenteltessék meg a Te neved!
Ez egy kissé homályos és nem valami magyaros. Édes
anyanyelvünkön így mondanók ugyanis: „Mennyei Atyánk,
segíts meg, hogy csak a Te neved legyen szent". Mit jelent
az, mikor azt imádkozzuk: „Szenteltessék meg a Te neved?"
V á j j o n Isten neve ennekelőtte nem volt szent? A felelet
így hangzik: „Igen, a m a g a lényegében szent az minden-
kor, de ahogy m i használjuk, úgy nem szent". Isten nevét
ugyanis, miután keresztyének lettünk és a keresztségben
részesültünk, azért kaptuk, hogy Isten fiainak hivattas-
sunk s mieink legyenek a szentségek, amelyek által egyesít
minket az Isten önmagával, úgy, hogy rendelkezésünkre
álljon minden, ami az Istené.
í g y áll elő a felette n a g y szüksége annak, hogy n a g y
gondunk legyen arra, hogy Isten neve m e g k a p j a a tiszte-
letét s mint a legdrágább kincsünk és szentségünk szent-
nek ós fenségesnek tartassák. S hogy k é r j ü k is, mint ke-
gyes gyermekei, hogy az Ő neve, amely az égben minden-
képen szent, itt a földön is szent legyen és maradjon mi-
nálunk és az egész világon.
De hát, liogy is lesz szent közöttünk Isten neve? A leg-
világosabb felelet ez: „Ügy, h a mind tanításunk, mind éle-
tünk istenes és keresztyén". Minthogy ugyanis Istent ebben
az imádságban atyánknak hívjuk, tartozunk vele, hogy
mindenben úgy viselkedjünk, jámbor gyermekekhez illően,
hogy ne gyalázatot hozzunk reá, hanem tiszteletét ós dicső-
ségét öregbítsük.
A m i pedig az ellenkezőjét illeti: Isten nevének meg-
szentségtelenítése vagy szóval, vagy cselekedettel történik.
(Mert minden, amit itt a földön művelünk, vagy szó, v a g y
tett; vagy beszéd, vagy cselekedet.) Először tehát azzal
szentségtelenítjük meg Isten nevét, ha olyat prédikálunk,
t a n í t u n k és beszélünk Isten nevében, ami hamis és tévútra
vezethetne, úgy, hogy az Ő neve hazugságok feldíszítésére
és kelendőbbé tételére kénytelen szolgálni. Isten nevének
ez a legnagyobb meggyalázása és megbecstelenítése. Az-
után jön az, amikor esküdözés, átkozódás és varázslás for-

7» 99
 m á j á b a n gálád módon az Ö szent nevét használjuk a s a j á t
gyalázatos eljárásunk takarójának. Lehet azután nyilván-
való gonosz tettekkel, istentelen élettel is elkövetni ezt a
bűnt, h a azok, akiket keresztyéneknek és Isten népének
mondanak, házasságtörők, iszákosak, fösvények, irigyek és
rágalmazók. Ez esetben megint esak mi miattunk éri Isten
nevét szégyen és gyalázat, mert ahogy egy földi a t y á r a
szégyen és gyalázat, hogy gonosz, elrugaszkodott gyermeke
van, aki szavaival is, cselekedeteivel is a t y j a ellenére cse-
lekszik, úgy, hogy m i a t t a őt is megvetik és lenézik: épp
úgy válik szégyenére Istennek is, h a mi, akik az Ő nevé-
ről neveztetünk és részesülünk mindenféle javaiban, más-
kép tanítunk, beszélünk és élünk, mint ahogyan kegyes és
mennyei gyermekekhez illik; úgy, hogy kénytelen hallaui,
amint mások, azt m o n d j á k rólunk: „Ezek nyilván nem
az Istennek, hanem az ördögnek gyermekei!"
Látod tehát, hogy ebben a mondatban ugyanazt kér-
jük, amit a második parancsolatban követel tőlünk az
Isten, tudniillik, hogy az Ö nevével vissza ne éljünk, ne
esküdözzünk ne átkozódjunk, ne hazudjunk, ne csaljunk
stb. Ellenkezőleg, használjuk helyesen Isten magasztalá-
sára. és dicsőségére. Mert, aki Isten nevét bármi b ű n r e
használja, az megszentségteleníti és megfertőzi ezt a szent
nevet, m i n t ahogy h a j d a n á b a n templomokról mondották,
hogy meg vannak fertőzve, ha gyilkosságot vagy valami
más gyalázatosságot követtek el bennük. Ugyanilyen volt
az is, ha valaki egy szentségtartóval v a g y ereklyével bánt
tiszteletlenül, amely magában u g y a n szent, de az illetlen
használat folytán szentségtelenné vált. í g y tehát könnyen
érthető ez a mondat és világos, csak érteni kell a szót, hogy
„m e g s z e n t e l n i " annyit jelent, mint „d i c s é r n i,
magasztalni, t i s z t e i n i " , szóval és cselekedettel
egyaránt.
Lásd be már most, hogy mennyire szükséges ez a ké-
rés! Mert l á t j u k hogy mennyire r a k v a a világ szektákkal
és hamis tanítókkal, akik Isten szent nevének t a k a r ó j a
és szine alatt valamennyien a saját ördögi tanaikat hirde-
tik. Volna tehát okunk szüntelen k i á l t a n i és szólni mind-
• ezek ellen; meg azok ellen is, akik hamisan prédikálnak
és hisznek s azok ellen is, akik a mi evangéliumunkat s
tiszta t a n a i n k a t t á m a d j á k , üldözik s elfojtani a k a r j á k ,
mint a püspükök, a zsarnokok, a rajongók stb. Ugyancsak
100 „
önmagunkért is szükségünk van azonban erre az imád-
ságra, akiknél megvan az Isten igéje, de se hálásak nem
vagyunk érte, se szerinte nem élünk úgy, ahogy kellene.
H a azért ezt szívből kéred, biztos lehetsz, liogy Isten tet-
szésével találkozik. Mert Isten semmit sem hall örömestebb,
mint azt, hogy tisztelete és dicsérete mindennél többre való
legyen, hogy igéje tisztán hirdettessék, felette d r á g á n a k
tartassák és beesültessék.

A második kérés.
Jöjjön el a Te országod!
Ahogy az első mondatban azt kértük, ami Isten nevé-
nek tiszteletére és dicsőségére vonatkozik: lxogy t. i. Isten
ne engedje, hogy a világ a m a g a hazugságait és gonosz-
s á g á t palástolja vele, sőt inkább dicsőítse és szentelje meg
mind tanítás, mind élet által, hogy mibennünk is dicsér-
tessék és magasztaltassék : ú g y itt azt kérjük, hogy az or-
szága is eljöjjön. Ahogy azonban önmagában az Isten
neve is szent s mi mégis kérjük, hogy közöttünk is szent
legyen: úgy az Ő országa is eljön önmagától, a mi imád-
ságunk nélkül is. De mi mégis kérjük, hogy m i h o z z á n k
is eljöjjön, azaz közénk és hozzánk is leszálljon, hogy mi is
azok közé tartozzunk, akik közt a neve megszenteltetik és
országa virul.
Mit jelent azonban az Isten országa? í g y felelünk:
„Semmi mást, mint amit fentebb a Hiszekegyben hallot-
tunk, hogy Isten Krisztust, az Ö Fiát, a mi U r u n k a t el-
küldte a világba, hogy megváltson és megszabadítson min-
ket az ördög hatalmából, magához vonjon és uralkodjék,
mint az igazság, élet és üdvösség királya a bűn, halál és
gonosz lelkiismeret ellen. Ezért adta Szent Leikéi is, hogy
amit itt elsoroltunk, mind n y ú j t s a nekünk szent Igéje ál-
tal, s a hitben világosítson és erősítsen meg az ereje által.
Azért k é r j ü k itt elsősorban, hogy mindaz, amit Krisz-
tus szerzett, hathatóssá váljék nálunk s így az Ö neve
magasztaltassék az Isten szent Igéje és keresztyén életünk

8* 101
által, hogy egyfelől mi, akik azt elfogadtuk, megmarad-
junk mellette és naponkint növekedjünk benne, másfelől
pedig m á s embereknél is terjedjen és hódítson, hogy ural-
kodjék az evangélium az egész világon, hatalmasan, hogy
sokan jussanak el a kegyelem országába s legyenek része-
sei a megváltásnak, a Szentlélek által egybegyűjtvén.
Hogy így m i n d n y á j a n örökké m e g m a r a d j u n k ennek a ki-
rálynak országában, amely most vette kezdetét.
Isten országának mihozzánk való el-
j ö v e t e l e kétféle módon történik. Egyrészt itt az idő-
ben az I g e és hit által, másrészt az örökkévalóságban
Krisztus második eljövetele által. Nos, m i k é r j ü k mind a
két értelemben. Azt is, hogy jöjjön el mindazokhoz, akik
még nincsenek benne s azt is, hogy hozzánk, akik m á r el-
nyertük, szintén j ö j j ö n el naponkénti növekedéssel és a
jövőben: az örök élet teljességével. Mindez pedig annyi,
mintha azt mondanók: „Szerető, mennyei Atyánk, kérünk,
add nékünk elsősorban az Igédet, hogy az evangélium
tisztán és i g a z á n hirdettessék az egész világon ! Az-
után add, hogy mi az Igét hittel elfogadjuk s az munkál-
kodjék s éljen mibennünk! Hogy így v i r u l j o n a köztünk
felállított országod az Ige és Szent Lélek ereje által, az
ördög országa pedig rontassék le, hogy ne m a r a d j o n se
joga hozzánk, se h a t a l m a r a j t u n k , mindaddig, míg végre
teljesen ledöntve eltöröltetik a bún, halál és pokol, hogy
mi örökké éljünk tökéletes igazságban és boldogságban".
Láthatod mindebből, hogy mi itt nem fagarasért, vagy
holmi múló földi j a v a k é r t könyörgünk, hanem megbecsül-
hetetlen örök kincsért, mindenért, ami Istené. Sokkalta
nagyobb ez, semhogy az ember még csak gondolatban is
kivánni merné, ha ő maga nem parancsolta volna, h o g y
k é r j ü k mindezt. De mivel ő Isten, azért azáltal is dicsősé-
get a k a r szerezni magának, hogy sokkal többet és gazda-
gabban ad, mint ahogy bárki is el t u d n á képzelni. Olyan,
mint egy örök kiapadhatatlan forrás, mely annál bősége-
sebben o n t j a és á r a s z t j a vizét, minél többet adott m á r ma-
gából. Semmit sem követel tőlünk jobban az Isten, mint
azt, hogy sok és n a g y dolgot k é r j ü n k Tőle. De haragszik,,
ha nem teljes bizalommal kérünk és követelünk.
U g y van ez, m i n t h a egy igen gazdag és hatalmas csá-
szár meghagyná egy koldusnak, hogy kérjen, amit csak

8* 102
kíván s kész volna fejedelmi ajándékot adni s az a mam-
lasz meg csak valami szegényes rántottlevest kérne, sem-
mi többet. Az ilyen embert méltán semmirekellő, arcát-
lan fickónak tartanok, aki t r é f á t és g ú n y t űz a császári
Felség parancsából s méltatlan volna rá, hogy valaha is
a császár szeme elé kerüljön. Ugyanígy a legnagyobb gya-
lázat és tiszteletlenség Istenre is, h a mi, akiknek a n n y i
kimondhatatlan jót kínál és igér, megvetjük ezeket, v a g y
nem merjük elfogadni vagy legfeljebb egy darab kenyérért
bátorkodunk könyörögni.
Mindez pedig annak a gyalázatos hitetlenségnek a ro-
vására írandó, amelyik a n n y i jót sem v á r Istentől, hogy a
gyomrát m a j d megtölti, nem is szólva arról, hogy ilyen
örök javakat kellene elvárnia Istentől minden kételkedés
nélkül. Szedjünk azért m a g u n k b a erőt, bátorságot, h o g y
mindig ezt helyezzük kéréseink elejére. Természetesen bő-
séggel megkapjuk majd azután a többit is, miként Krisz-
tus t a n í t j a : „K e r e s s é t e к e l ő s z ö r I s t e n n e k o r -
s z á g á t és e z e k m i n d m e g a d a t n a k n é k t e k " .
Mert hogyan engedhetné, hogy ideig való javak nélkül
szűkölködjünk és sínylődjünk, mikor az örökkévalót s el-
múlhatatlant megígéri?

A harmadik kérés.
Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben,
úgy itt a földön is!
Eddig azért imádkoztunk, hogy mi tiszteljük az ő ne-
vét, s hogy az Ö országa megvalósuljon köztünk. Teljesen
benne van ebben a két dologban mindaz, a m i Isten tiszte-
letére és a mi üdvösségünkre vonatkozik, hogy Isten mienk
legyen minden gazdagságával együtt. De m á r most ugyan-
csak szükséges, hogy mindezt jól megmarkoljuk s ne hagy-
j u k magunkat elszakítani tőle. Mert ahogyan egy jól kor-
mányzott államban sem csak olyanokra v a n szükség, akik
építenek és kormányoznak, hanem olyanokra is, akik a

8* 103
hazát oltalmazzák, védik és őrzik, úgy itt is. Habár imád-
koztunk már, amire legfőkép szükségünk van, az evan-
géliómért, a hitért és a Szent Lélekért, hogy uralkodjék
r a j t u n k , s szabadítson meg az ördög hatalmából, kérnünk
kell még azt is, hogy Isten keresztülvigye az Ö a k a r a t á t .
Mert ha a fentiek mellett kitartunk, igen különös körül-
mények közé jutunk, sok megütközést és támadást kell
elszenvednünk mindazoktól, akik a két előbb tárgyalt ké-
rést merészkednek megakadályozni és meghiúsítani.
Mert senki sem hinné, hogy az ördög mennyire szembe-
helyezkedik és sorompóba lép az érdekeiért, mint aki el
nem viselheti, hogy valaki helyesen tanítson és igazán
higyjen. Semmi sem f á j h a t neki annyira, mint az, ha
kénytelen megengedni az Isten szent nevének szép cégére
alatt tisztelt hazugságainak és ocsmányságainak a lelep-
lezését. Nem bírja, hogy kénytelen minden gyalázatával
pőrére vetkőztetve állani előttünk s hozzá, hogy még az em-
berek szívéből is kiűzik és országa ekkora csorbát szenved!
Ezért dühöng és tobzódik minden hatalmával és erejével,
mint valami nekibőszült ellenség. Magához rendeli összes
alattvalóit, sőt még a világot és a t u l a j d o n testünket is
segítségül használja. Testünk ugyanis magában véve tu-
n y a és gonoszra h a j l ó jószág, ha m i n d j á r t el is fogadtuk
és hisszük is az Isten igéjét. A világ meg amúgy is gonosz
és átok alatt van. Ingerel azért e kettőn keresztül minden-
féleképen, bujtogat és szítja a tüzet, hogy gátoljon, vissza-
kergessen, leterítsen és ú j r a a hatalmába kerítsen. Minden
igyekezete, szándéka és mesterkedése ebben összpontosul.
E z u t á n töri m a g á t éjjel és nappal. Nem nyugszik egy per-
cig sem, felhasználva erre minden művészetét és f u r f a n g -
ját, minden utat-módot, amit csak ki t u d eszelni.
Azért, ha keresztyének akarunk lenni, akkor a r r a az
egyre bizonnyal számíthatunk s a r r a eleve elő kell készül
niink, hogy az ördög ellenségünk lesz minden angyalaival
és a világgal együtt s ezek m a j d mindenféle kínt és gyöt-
relmet zúdítanak ránk. Mert ahol az evangéliom hirdet-
tetik, befogadást talál, hitet ébreszt, gyümölcsöt terem, ott
a drága, szentséges k e r e s z t sem hiányozhatik. Csak
ne gondolja senki,hogy nyugta lesz; h a n e m kockára kerül
e földön mindene: vagyona, becsülete, háza, gazdasága,
felesége, gyermeke, teste és élete. Már most a testünknek

8* 104
s az ó-embernek ez nagyon fáj, mert arról van szó, hogy
kitartsunk tántoríthatatlanul, szenvedjünk türelemmel,
bármint t á m a d n a k is reánk és veszni h a g y j u n k mindent,
amit csak elvesznek tőlünk.
Azért itt is, mint a többi esetben, mindig nagy szükség
van arra, hogy szüntelen könyörögjünk: „Szerető mennyei
Atyánk, a Te akaratod legyen meg, nem az ördög és a mi
ellenségeink akarata, sem azoké, akik szent Igédet üldözik,
azt elnyomni és országod eljövetelét megakadályozni akar-
j á k ! Add, hogy mindazt, amit e m i a t t szenvednünk kell,
türelemmel hordozzuk és leküzdjük, hogy a mi nyomorult
testünk gyengeségből, v a g y restségből meg ne h á t r á l j o n
és el ne bukjék!"
íme, ebben a h á r o m kérésben a legegyszerűbb módon
benne van az, amire Istennek van szüksége, de m i é r t ü n k :
mert egyedül a mi j a v u n k r a szolgál az, amit kérünk.
Olyanformán t. i., amint mondottuk, hogy bennünk is
megtörténjók az, aminek egyébként r a j t u n k kívül is meg
kell történnie. Mert ahogy akkor is meg kell szenteltetnie
az Ő nevének s akkor is el kell jönnie a z Ö országának, ha
mi nem imádkozunk érte, ugyanúgy végbe kell mennie és
uralomra kell j u t n i a az Ö akaratának, h a m i n d j á r t az ör-
dög minden seregével küzd, haragszik és dühöng is és vak-
merően egészen ki próbálja is irtani az evangéliumot.
Tehát önmagunkért kell ezt kérnünk, hogy a k a r a t a mi
köztünk is akadálytalanul s az ördögnek minden dühön-
gése ellenére is teljesüljön, hogy ellenségeink semmit se
érhessenek el nálunk, hogy rendületlenül kitartsunk min-
den erőszakkal és üldözéssel szemben s kedvünk teljék
Istennek ilyetén akaratában mindenkor.
Az ilyen imádság biztos védelmünk és oltalmunk lesz
nekünk, amely elűz és lever mindent, amit csak kitalál-
hatnak a mi evangéliumunk ellen az ördög, a püspök, a
zsarnokok és az eretnekek. H á t csak h a d d h a r a g u d j a n a k ,
csak hadd mozgassanak meg minden követ, hadd tanács-
kozzanak és hadd főzzék líi, hogy miként fojtsanak meg
s irtsanak ki bennünket, hogy azután érvényesüljön az ő
a k a r a t u k és szándékuk. E g y vagy két keresztyén ember
ezzel a pár imádságos kéréssel legyen velük szemben a
védőbástyánk, melynek nekirohannak és összetörnek. Meg-
van az a vigasztalásunk és bizodalmunk, hogy az ördög-

8* 105
nek és minden ellenségünknek akarata és szándéka meg
fog semmisülni és kell is, hogy megsemmisüljön, bármily
büszkék is és bármennyire biztonságban és a hatalom
birtokában érzik is magukat. Mert, ha a k a r a t u k le n e m
töretnék s meg n e m akadáyoztatnék, akkor e földön m e g
nem m a r a d h a t n a az Isten országa, se a neve meg nem
szenteltethetnék.

A negyedik kérés.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!
I t t a szegény kenyérkosárra gondolunk, testünk és
földi életünk szükségleteire. S bár e szó rövid és egyszerű,
mégis sokat felölel. Mert amikor a mindennapi kenyeret
említed és kéred, kéred mindazt, ami a mindennapi ke-
nyérhez és a n n a k élvezéséhez tartozik, s viszont kéred
mindannak eltávolítását, ami azt h á t r á l t a t j a . Nyíljon meg
azért az értelmed, t á g u l j a n a k gondolataid és ne csak a sütő-
kemencéig v a g y a lisztesládáig érjenek, h a n e m ki a t á g
mezőre, az egész földre, amely hordozza és megtermi a
mindennapi kenyeret és mindenféle élelmet. Mert ha a j ó
Isten nem növelné, áldaná és t a r t a n á meg a mezőn, soha
ki nem szednénk kenyeret a sütőkemencéből és az asztalra
sem tennénk.
Hogy rövidre fogjuk, ez a kérés mindent magába fog-
lal. ami a világon hozzátartozik az élethez, minthogy a
mindennapi kenyérre is csupán ennek a kedvéért v a n
szükségünk. Nos h á t az élethez nemcsak az tartozik hozzá,
hogy a testnek meg legyen a maga tápláléka, t a k a r ó j a és
egyéb szükséglete, de az is, hogy az emberekkel, akikkel
élünk és naponkint érintkezünk, mindennemű ügyes-bajos
dolgainkban csendben és békességben m e g f é r j ü n k . E g y -
szóval mindaz, ami egyrészt a családi, másrészt a társa-
dalmi és állami élet körébe vág. Mert ahol e kettőt gúzsba
kötik és g á t o l j á k a helyes menetében, ott az élet szükség-
letei is szenvednek és az élet hosszabb ideig nem lesz fenn-

8* 306
tartható. S bizonnyal a legfontosabb dolgok egyike, hogy
a világi felsőbbségért és hatóságért könyörögjünk. Mert
Isten leginkább ezek által t a r t j a meg mindennapi kenye-
rünket és nyugodalmas életünket. Mert h a b á r minden ado-
m á n y bőségesen jön az Istentől, azt mégsem őrizhetjük
meg, se nyugodtan és v i d á m a n nem élvezhetjük, h a ál-
landó, békés kormányzatot nem ad. Mert ahol békétlenség,
civakodás, háborúság van, ott már eltűnt a mindennapi
kenyér, vagy legalább is megfogyatkozott.
Minden istenfélő fejedelem címerébe joggal tehetnénk
azért egy kenyeret az oroszlán vagy babérkoszorú helyett,
v a g y a pénzérmékre a f e j helyébe, intelmiil a fejedelmek-
nek és az alattvalóknak, hogy minekünk az ő h i v a t a l u k
n y ú j t oltalmat és békességet s nélkülök a mindennapi ke-
nyeret sem élvezni, sem m e g t a r t a n i nem bírnók. Azért ér-
demesek is minden tiszteletre, hogy m e g a d j u k nekik, a m i
illő és amit tudunk. Hiszen nekik köszönhető, hogy békes-
ségben és nyugalomban élvezhetjük, amink van, m e r t
különben egy fillért sem t u d n á n k megtartani. Ezenkívül
imádkoznunk is kell érettük, hogy Isten minél több áldást
és jót árasszon ránk általuk.
Í g y tehát a legrövidebben vázoljuk és m u t a t j u k m e g :
meddig terjed ez a kérés a föld ezerféle ügye-baja között.
Ebből bizonnyal hosszú i m á t lehetne csinálni és hosszadal-
masan előadni mindazt, a m i belé való. í g y például, hogy
Isten adjon ételt és italt, ruházatot, házat, gazdagságot,
egészséges testet; továbbá, hogy koronázza áldásával a
mező termését, azután a d j o n sikert a ház körül otthonunk-
ban is, adjon jámbor feleséget, gyermekeket és cselédséget
s ezeket tartsa is meg. Á l d j a meg munkánkat, i p a r u n k a t
v a g y egyéb foglalkozásunkat; adjon hűséges szomszédo-
kat, jóbarátokat stb. Továbbá adjon a császárnak, kirá-
lyoknak, minden rendnek, különösen a m a g u n k fejedelmei-
nek, minden tanácsosnak, főúrnak és tisztviselőnek
bölcseséget, erőt és szerencsét, hogy jól kormányoz-
zanak, győzzenek a török és minden ellenség felett.
Az alattvalóknak és a köznépnek engedelmességet, hogy
békében, egyetértésben élhessenek egymással. Továbbá,
hogy testünket, táplálékunkat megóvja minden kártól, égi-
háborútól, jégveréstől, tűztől-víztől, méregtől, pestistől,
döghaláltól, háborútól, vérontástól, drágaságtól, kártokozó

8* 107
állatoktól, gonosz emberektől stb. Mindezt szükséges az
egyszerű népnek szívébe vésnünk, liogy ezt és ehhez ha-
sonló dolgokat az Istentől kell kérni, s hogy azokat csakis
a jó Isten a d h a t j a meg.
Ez a kérés azonban különösen a legfőbb ellenségünk:
az ördög ellen irányul. Minthogy ennek minden terve és
v á g y a az, hogy elvegye vagy hátráltassa mindazt, amit
Istentől kaptunk. És nem elégszik meg azzal, hogy az egy-
házi kormányzatban zavart okoz, megbontja azt azáltal,
hogy a lelkeket megtéveszti hazugságaival és hatalma alá
h a j t j a , h a n e m r ú g kapál és meggátolja, hogy bármiféle
kormányzat v a g y békés, tisztességes foglalkozás megma-
radhasson a földön. Ezenfelül mennyi civakodást, gyilkos-
ságot, lázongást, háborút, zivatart, jégverést idéz elő; a
termést, a barmot tönkreteszi, a levegőt megfertőzi. Egy-
szóval b á n t j a , h a valaki kap egy falat kenyeret Istentől s
azt békén élvezi. És h a megvolna a h a t a l m a és imádsá-
gunk nem oltalmazna Isten előtt, nem lenne a miénk egy
szalmaszál a mezőn, egy fillér a házban s életünk egy pil-
lanata, különösen azoké nem, akik az Igét szeretik s szív-
ből keresztyének a k a r n a k lenni.
íme, így m u t a t j a meg Isten, m e n n y i r e szívén fekszik
miuden b a j u n k s mennyi hűséggel viseli gondját földi táp-
lálékunknak is. S h a b á r megad mindent bőven s meg is
t a r t j a azt rnég a gonosz és semmirevaló embereknek is,
mégis azt a k a r j a , hogy esedezzünk érte, hogy elismerjük,
hogy mindazt tőle kapjuk s mindenben atyai jóságának
jeleit lássuk. Mert ha kezét becsukja, nem sikerülhet és
nem őrizhető meg hosszabb ideig semmi sem, miként azt
naponként l á t j u k és érezzük. Mennyi b a j van napjaink-
ban csak a hamis pénzzel, valamint a kereskedelem, az
üzleti élet mindennapos nyomorgatása és kiuzsorázása
m i a t t azok részéről, akik önkényükkel a szegény köznépet,
megnyomorítják s mindennapi kenyerétől megfosztják.
Amit, igaz, el kell szenvednünk, de azok meg vigyázzanak
magukra, nehogy elveszítsék a közimádság áldását és résen
legyenek, hogy a Miatyánknak ez a szakasza ellenük ne
irányuljon.

8* 108
 Az ötödik kérés.
És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is
megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
E z a kérés a mi szegény, nyomorult életünkre vonat-
kozik, amely nem folyik le b ű n nélkül, h a b á r miénk az
Isten igéje, hiszünk, tesszük és elszenvedjük a k a r a t j á t ,
táplálkozunk Isten adományaiból és áldásaiból; mégis
botlunk és e l r a g a d t a t j u k m a g u n k a t naponként, minthogy
a világban az emberek között élünk, akik keserítenek ben-
nünket s gyakran adnak okot a türelmetlenségre, haragra,
bosszúságra stb. Ezenfelül ott van a h á t u n k mögött az
ördög is, aki szünet nélkül zaklat bennünket, és amint
hallottuk, harcol az előbbi kérések ellen, úgyannyira,
hogy lehetetlen mindenkor szilárdan megállanunk a foly-
tonos harcban.
I t t azért ismét nagyon helyénvaló a kérés és a kö-
nyörgés: „Édes Atyánk, bocsásd meg a mi vétkeinket!"
Nem mintha nem bocsátaná meg a mi kérésünk nélkül is,
mert hisz' ő ajándékozott meg bennünket az evangélium-
mal is, még mielőtt imádkoztunk volna érte, v a g y valaki-
nek is eszébe j u t o t t volna, pedig az csupa bűnbocsánat.
Arról van azonban szó, hogy ezt a bűnbocsánatot elismer-
jük és elfogadjuk. Mert olyan természetű ez a test, amely-
ben élünk, hogy nem hisz Istennek, nem bízik Benne és
gonosz kívánságokkal gondolatokkal, foglalkozik mindun-
talan, úgyhogy naponként vétkezünk szóval és tettel, cse-
lekedettel és mulasztással, amiből ered a lelkiismeretünk
nyugtalansága is, mert fél Isten haragjától, kegyelme el-
vesztésétől és elejti az evangéliomból fakadó vigasztalást
és bizodalmat. N a g y o n szükséges azért, hogy ide menekül-
jünk szüntelen, keressünk vigasztalást, hogy lèlkiismere-
tünket ú j r a megnyugtathassuk.
A r r a szolgáljon azonban mindez, hogy Isten megtörje
a büszkeségünket s megtartson az alázatosságban. Mert
ezt a kiváltságot önmagának t a r t o t t a fenn; h a valaki kér-
kednék buzgóságával s megvetne másokat: vizsgálja meg
önnönmagát, tekintsen erre a kérésre és m e g l á t j a majd,
hogy ő sem buzgóbb másoknál. Lsten előtt mindnyájunk-

8* lOi)
nak le kell sütnünk a szemünket és örülhetünk, h a elnyer-
jük bűneink bocsánatát. S ne is h i g y j e senki, hogy amíg
itt élünk, valaha is a n n y i r a vihetjük, hogy nem lesz szük-
ségünk a bűnök bocsánatára. Egyszóval: ha Isten szünte-
lenül meg nem bocsát, elvesztünk.
Az az értelme azért ennek a kérésnek, hogy Isten ne
nézze bűneinket és ne azzal fizessen, amit naponként meg-
érdemelnénk, hanem bánjék velünk kegyelmesen és bo-
csásson meg ígérete szerint s így vidám, bizakodó lelki-
ismeretet adjon, hogy színe elé állhassunk és imádkozhas-
sunk. Mert ha szívünknek az Istenhez való viszonya meg-
zavarodott és bízni n e m tudunk, nem merünk imádkozni
sohasem. A bizakodás és vidám szív azonban abból ered,
lia t u d j u k , hogy bűneink meg v a n n a k bocsátva.
E n n e k a kérésnek azonban v a n egy nagyon szükséges,
de megnyugtató függeléke is. „M i к é p p e n m i i s m e g -
b o c s á t u n k a z e l l e n ü n k v é t k e z ő k n e k . " Ő maga
ígérte meg, legyünk tehát bizonyosak abban, hogy min-
dent megbocsát és elenged, de csak úgy, ha mi is megbo-
csátunk a felebarátunknak. Mert ahogy naponként mi is
sokat vétkezünk I s t e n ellen és Ö mégis mindent kegyel-
mesen megbocsát, ú g y tartozunk megbocsátani felebará-
t u n k n a k is mindannyiszor, ahányszor csak erőszakosko-
dik, k á r t okoz, jogtalanságot követel, álnokul viselkedik
stb. H a tehát te nem bocsátasz meg, ne is gondolj arra,
hogy Isten megbocsát neked. H a ellenben megbocsátottál,
megvan az a vigasztalásod és bizonyosságod, h o g y az ég-
ben neked is megbocsátottak; nem azért, mert te meg-
bocsátottál, (mert Ö szabadon, ingyen, pusztán kegyelem-
ből teszi, mert megígérte, amint az evangéliom is tanítja),
hanem, hogy bizonyossá és erőssé tegyen bennünket, annak
az ígéretének a bizonyosság-jegyében, amelyik ezzel a ké-
résünkkel megegyezi к (Lukács 6.) : „ M e g b o c s á s s a-
t o k , n é k t e k i s m e g b o c s á t t a t i k . " Azért ismétli
meg ezt Krisztus m i n d j á r t a Miatyánk után, mondván
(Máté 6, 14.): „ H a m e g b o c s á t j á t o k a z e m b e r e k -
nek az ő v é t k e i k e t , m e g b o c s á t n é k t e k is a ti
m e n n y e i A t y á t o k " stb.
Azért f ü g g össze ez a jegy az imádsággal, hogy ami-
kor kérünk, rámutasson az ígéretre és így gondolkozzunk:
Jóságos Atyám, azért megyek Tehozzád és a r r a kérlek,

8* 110
liogy bocsáss meg nekem, nem m i n t h a cselekedeteimmel
eleget tehetnék, vagy érdemeket szerezhetnék, hanem
mert Te megígérted azt és megpecsételted, hogy olyan bi-
zonyos legyen az, m i n t h a Te s a j á t magad mondottad
volna meg nekem a feloldoztatásomat. Mert amennyit a
keresztség és szentségek szereznek a külső jegyükkel, any-
n y i r a ez is képes megerősíteni és megvidámítani lelkiisme-
retünket és azért szereztetett a töbhi előtt, hogy minden
időben élhessünk vele és gyakorolhassuk, mint amely
minden időben rendelkezésünkre áll.

A hatodik kérés.
És ne vigy minket kísértésbe!
Hallottuk, hogy mennyi fáradságba, munkába kerül
meg is őrizni és meg is maradni abban, amit kérünk s
mindamellett fogyatkozás, botlás nélkül nein megy.
Azután, h a bocsánatot és jó lelkiismeretet nyertünk is és
föl is v a g y u n k oldozva teljesen, mégis úgy történik az az
életben, hogy az ember ma megáll, holnap elesik. Azért
mégha buzgók és jó lelkiismerettel v a g y u n k is Isten iránt,
ismételten kérnünk kell, hogy ne h a g y j o n bennünket
visszaesni és a megpróbáltatásnak v a g y kísértésnek en-
gedni.
A megkísértés pedig háromféle: a test, a világ és az
ördög kísértése. Mert testhen élünk és nyakunkon ül az
ó-ember, az izeg-mozog és erkölcstelenségre, renyheségre,
falánkságra, iszákosságra, f u k a r s á g r a és álnokságra ingerel
naponként, hogy megcsaljuk felebarátunkat és t ú l j á r j u n k
az eszén. Szóval minden gonosz vágyakozásra ösztönöz,
mely kezdettől fogva hozzánk tapadt és más emberek tár-
sasága, példája, hallás-látás által izgat, ami gyakran az
á r t a t l a n szívűeket is megsebzi és l á n g r a lobbantja.
Azután jön a világ, amely sérteget, h a r a g r a , türelmet-
lenségre ingerel szóval és tettel. Nincs is itt más tehát,
mint gyűlölködés, irígykedés, ellenségeskedés, liatalmas-

8* I l l
kodás, igazságtalanság, hűtlenség, bosszúállás, átkozódás,
szidalmazás, emberszólás, büszkélkedés, kevélykedés, esz-
telen cicoma, tömjénezés, dicsvágy és erőszakoskodás, ahol
senki sem a k a r a legkisebb lenni, hanem legfelül ülni és
mindenki előtt feltűnni.
Ezek mellé sorakozik azután az ördög és uszít, tüzel
minden oldalról. De különösen azzal foglalkozik, ami a
lelkiismerethez és a lelki dolgokhoz tartozik. T. i., hogy
Istennek mind igéjét, mind művét szélnek eresszük és
megvessük, hogy a hittől, reménységtől, szeretettől elsza-
kítson és tévhitre, hamis vakmerőségre, nyakasságra jut-
tasson; v a g y pedig kétségbeesésbe, istentagadásba, isten-
káromlásba és számtalan más ocsmány bűnbe sodorjon.
Ezek azok a kötelek és hálók, sőt valóságos tüzes nyilak,
amelyeket nem a test és a vér, hanem az ördög lövel leg-
dühödtebben az emberek szívébe.
Ez bizony súlyos, nagy b a j és kísértés, amelyet el kell
szenvednie minden keresztyén embernek, h a kell, mind-
egyiket külön is. Hogy amíg ebben a r ú t életben élünk,
amelyben mindenfelől zaklatnak, űznek, hajszolnak, min-
den órában az imádkozáshoz, a fohászkodáshoz hajtson
bennünket, hogy Isten ne engedjen elgyengülni, kime-
rülni és a bűnbe, szégyenbe és hitetlenségbe visszaesni.
Mert máskép még a legkisebb kísértésen is lehetetlen erőt
venni.
„ K í s é r t e t b e n e m v i n n i " mármost azt jelenti,
hogy Isten erőt és kitartást ad az ellenállásra, de m a g á t
a kísértést nem szünteti meg s nem távolítja el. Mert a
kísértést vagy az ingerlést senki el nem kerülheti, mivel
a testben élünk és az ördög megkörnyékez. Akarva nem
akarva el kell szenvednünk a kísértést, sőt gázolnunk kell
benne; itt azonban azért fohászkodunk, hogy bele ne es-
sünk és el ne merüljünk benne.
Nagy a különbség azért a között: kísértést érezni és
abba beleegyezni, a r r a igent mondani. Érezni mindnyá-
jan érezzük, bár nem e g y f o r m á n ; némelyek fokozottabb
és súlyosabb mértékben. Mint ahogy a fiatalságot különö-
sen a test, az öregeket a világ, a többieket, különösen, akik
lelki dolgokkal foglalkoznak vagyis az erős keresztyéne-
ket, az ördög kísérti meg. Az ily érzés, mivel a k a r a t u n k
ellen való és szeretnénk tőle szabadulni, senkinek sem árt-

8* 112
hat. Mert ha nem éreznők, nem nevezhetnek kísértésnek.
A beleegyezés pedig az, h a nem fékezzük, nem állunk ellen
neki és nem fohászkodunk.
Mi keresztyének legyünk azért készen s gondoljuk meg
naponként, hogy szünet nélkül ki leszünk téve kísértésnek.
Nehogy bárki is a n n y i r a bátorságosan és gondtalanul
viselkedjék, mintha az ördög messze lenne. Inkább vár-
juk a támadását minden oldalról és szegüljünk ellene.
Mert ha ebben a pillanatban tiszta, türelmes, barátságos
vagyok és erős a hitem is, megtörténhetik, hogy az ördög
még ez órában egy olyan nyilat röpít a szívembe, hogy
alig állhatok meg. Mert olyan ellenség az, amelyik soha
nem tágít, soha ki nem f á r a d , s ha az egyik kísértés meg-
szűnt, nyomban jön a másik.
E miatt nincs is számunkra más tanács és vigaszta-
lás, minthogy ide meneküljünk, megragadjuk a Miatyán-
kot és szívből beszélgessünk a jó Istennel: „Jóságos Atyám,
te parancsoltad meg, hogy imádkozzam, ne engedd, hogy
elbukjam a kísértésben!" — akkor meglátod, hogy lankad
a kísértés és végül is m e g a d j a magát. Máskülönben, ha
s a j á t értelmeddel és tanácsoddal próbálsz magadon segí-
teni, csak elrontod a dolgodat és az ördögnek adsz t á g
teret. Mert kígyófeje v a n annak, amely ha egy kis rést
talál, ahol befurakodhatik, m á r utána megy az egész teste.
De az imádság meggátolhatja és visszavetheti.

A hetedik kérés.
De szabadíts meg minket a gonosztól!
Az eredetiben így hangzik ez a kérés: „Szabadíts, v a g y
oltalmazz meg a gonosztól, v a g y rossztól! S egészen ú g y
t ű n i k fel, m i n t h a az ördögről szólna és mintha mindent
össze akarna foglalni, úgyhogy az egész imádság ez ellen
a főellenségünk ellen i r á n y u l n a . Mert ő az, aki h á t r á l t a t
közöttünk mindent, amiért csak imádkozunk: Istennek
nevét és dicsőségét, országát és akaratát, a mindennapi
kenyeret, a vidám, jó lelkiismeretet.
8* 113
 Végezetül azért mindezt összefoglaljuk és így szó-
lunk: „Jóságos Atyánk, segíts meg, liogy mind e sok baj-
tól szabaduljunk." De n e m kevésbbé benne van az is, ami
bú-baj csak érhet bennünket az ördög u r a l m a alatt. Mint
a szegénység, szégyen, halál, röviden minden áldatlan nyo-
morúság és keserűség, amiből a földön rengeteg van. Mert
az ördög (mivel nemcsak hazug, hanem gyilkos is) az éle-
tünkre tör szünet nélkül s kedvét leli benne, ha b a j b a so-
dorhat v a g y az életünket veszedelembe döntheti. Innét
van az, hogy soknak a n y a k á t szegi v a g y eszét veszi, má-
sokat vízbe fullaszt, sokat öngyilkosságba kerget vagy
más borzalmas csapásokkal sujt.
Azért n e m lehet fontosabb feladatunk a földön, mint
szünet nélkül fohászkodni ez ellen a fő-főellenség ellen,
mert ha Isten meg nem t a r t a n a bennünket, nem lehetnénk
tőle biztonságban egy óráig sem.
Ezekből láthatod, miként kell mindazért, ami bennün-
ket testileg is fenyeget, Istenhez imádkoznunk, hogy ne
keressünk és ne v á r j u n k segítséget sehol máshol, csak
Őnála. Ezt azonban a végére hagyta. Mert, hogy minden
bajtól megoltalmazzon és megszabadítson, ahhoz előbb az
kell, hogy a neve megszenteltessék, országa közöttünk le-
gyen és a k a r a t a végbemenjen. Ezek u t á n természetesen
megoltalmaz bennünket minden bűntől és szégyentől s
ezenfelül mindattól, a m i f á j és á r t a l m a s nekünk.
íme, a lehető legrövidebben f e l t á r t a előttünk Isten
mindazt a bajt, ami csak érhet bennünket valamikor.
Hogy soha, semmiféle mentségünk ne lehessen, h a nem
imádkozunk. De azon fordul meg a dolog, hogy t a n u l j u n k
Á m e n t is mondani. Vagyis ne kételkedjünk, hogy bi-
zonnyal meghallgattatik és teljesül kérésünk. Mert ez nem
más, mint a kétkedésnélküli hitnek a szava, amely nem
bizonytalanra imádkozik, hanem t u d j a , hogy Isten nem
hazudik, m e r t megígérte, hogy megadja. Ahol tehát hiány-
zik az ilyen hit, ott nem is lehetséges igazi imádság.
Azért kárhozatos tévelygés azoké, akik úgy imádkoz-
nak, hogy nem mernek rá szívből igent mondani és le-
vonni a biztos következtetést: hogy Isten meghallgat, —
hanem megmaradnak a kételkedésükben és azt m o n d j á k :
Mimódon lehetnék oly merész és dicsekedhetném, hogy

8* 114
Isten meghallgatja az én imádságaimat? Hiszen én sze-
gény bűnös ember vagyok!
Ez azért van, mert nem nézik Isten ígéretét, hanem a
s a j á t cselekedeteiket és érdemüket, ami által Istent meg-
vetik és hazuggá teszik. í g y aztán nem is k a p n a k semmit,
amint Szent J a k a b is megmondja: „ D e k é r j e h i t t e l ,
s e m m i t sem kételkedvén: mert aki kételke-
dik, h a s o n l a t o s a t e n g e r h a b j á h o z , a m e l y e t
a szél h a j t és ide s t o v a hány. M e r t ne vélje
a z i l y e n e m b e r , h o g y k a p h a t v a l a m i t az
Ü r t ó 1". íme, ennyire szívén viseli Isten a mi bizonyos-
s á g u n k a t affelől, hogy nem hiába kérünk s így az imád-
kozást semmiképen meg ne vessük.

8* 115
 Á KERESZTSÉG

Az általános keresztyén tanítás három főrészét m á r le-

tárgyaltuk. Beszélnünk kell még arról a két szentségünk-
ről, amelyet Krisztus rendelt, s amelyről legalább rövid
formában minden egyes keresztyénnek kell adnunk vala-
mi tanítást. E nélkül ugyanis nem lehet senki keresztyén,
bár sajnos ezekről a dolgokról eddig semminemű tanítás-
ban sem részesítették az embereket. Először a keresztség-
ről beszélünk, mert ezáltal n y e r j ü k a felvételünket a keresz-
tyénségbe. Hogy világosabb legyen, igyekszünk ezt a kér-
dést rendszeresen tárgyalni, de csupán annál m a r a d u n k ,
ami legszükségesebb. Mert azt, hogy mi módon kell ezeket
a tanainkat az eretnekekkel és szektákkal szemhen érvény-
re juttatni s megvédelmezni, azt rábízzuk a tudósokra.
Legelőször azoknak az Igéknek az ismerete fontos,
amelyeken alapszik a keresztség s amelyekhez nyúlik
vissza minden, amit róla mondanunk kell. Oda, ahol Jézus
Krisztus Máté evangélioma végén azt m o n d j a : „ M e n -
j e t e k el s z é l e s e v i l á g r a , t a n í t s á t o k meg
m i n d a p o g á n y o k a t és k e r e s z t e l j é t e k m e g
ő k e t a z A t y á n a k , F i ú n a k és a S z e n t l é l e k -
n e k n e v é b e n".
Hasonlóképpen mondja Márk utolsó fejezete: „ A k i
h i s z és m e g k e r e s z t e l k e d i k , ü d v ö z ü l . Aki
a z o n b a n n e m h i s z , a z e l k á r h o z i k".
Ezekből az Igékből először is azt kell megtanulnod,
hogy a keresztség Isten parancsa és rendelése. Abban te-
hát, hogy a keresztség isteni dolog, amelyet nem emberek
találtak és gondoltak ki, senki se kételkedjék. Mert ahogy
bízvást mondhatom, hogy a Tízparancsolat, a Hiszekegy

.116
és a Miatyánk nem emberi koponyában született meg, ha-
nem Isten maga nyilatkoztatta ki azokat; u g y a n ú g y dicse-
kedhetem azzal is, hogy a keresztség nem emberi tákol-
mány, hanem m a g a Isten f u n d á l t a s azonfelül komolyan
és szigorúan el is rendelte, hogy meg kell keresztelked-
nünk, vagy különben nem üdvözülhetünk. Épp azért, hogy
no gondolja senki, miszerint a keresztség valami közöm-
bös dolog, csak annyi, mintha valaki szép, piros, ú j r u h á t
vesz magára. Ebben rejlik ugyanis a legfőbb oka annak,
ami m i a t t a keresztséget valami kiváló, felséges és magasz-
tos dolognak kell tartanunk. Ez az, amiért a legtöbbet
hadakozunk és vitázunk, mivel a világ tele van olyan szek-
tákkal, amelyek folyton azt h a r s o g j á k : „A keresztség csak
külsőség. És mert külsőség, semmi haszon sincs belőle".
Még h a annyira külsőség is! I t t v a n az Isten igéje és pa-
rancsa, amely elrendeli a keresztséget, megveti az alap-
j á t és igazolja. M á r pedig, amit Isten létesített s rendelt
el, az nem lehet hiábavaló, sőt inkább valami nagyszerű
dolog, még akkor is, ha látszólag a szalmaszálnál is hitvá-
nyabb. H á t ha eddig n a g y r a értékelhették azt, hogy a
pápa bűnbocsánatot osztogatott, oltárokat és templomokat
szentelt leveleivel és bulláival tisztán azért, mert szólott
róluk a levele s a bullákon az ő pecsétje állott, akkor a
keresztséget joggal becsüljük sokkal fennebbre és maga-
sabbra, mivel azt az Isten parancsolta és végre is az Ő ne-
vében h a j t j á k . Az igék ugyanis így hangzanak: „M e n j e-
t e k el s z é l e s e v i l á g r a s k e r e s z t e l j e t e k " ,
de nem a s a j á t nevetekben, h a n e m Isten nevében.
Mert Isten nevében megkeresztelkedni annyit jelent,
hogy nem ember, hanem m a g a az Isten keresztel meg.
Emberi kéz által történik bár, de valósággal mégis Isten-
nek műve. Ebből aztán ki-ki megértheti azt is, hogy a
keresztség magasabbrendű cselekedet, mint amit ember,
v a g y szent valaha is véghez vitt. Mert ugyan hol az az
emberi cselekedet, amelyik nagyobb, mint Isten cseleke-
dete?
Ezen a ponton azután ugyancsak igyekezett az ördög,
hogy elvakítson bennünket h a m i s látszatokkal s Isten
műve helyett a m a g u n k cselekedeteihez vigyen. Mert an-
nak csak csillogóbb a fénye, amit egy karthauzi visz végbe
nagy, súlyos jócselekedetkép! Mi magunk is m i n d n y á j a n

.117
úgy vagyunk, hogy sokkal többnek t a r t j u k azt, amit ma-
gunk teszünk s szerzünk meg. Á m az í r á s azt t a n í t j a : ha
a világ összes szerzeteseinek jócselekedete egy halomra
gyűlne s csak ú g y ragyogna is a dicsfényben, még sem
volna benne annyi nemes s jó, m i n t ha az Isten egy szalma-
szálat felemel. Miért? Azért, m e r t az utóbbi esetben a
személy a r á n y t a l a n u l nemesebb és jobb. I t t ugyanis nem
az az eset, hogy a személyt a cselekedetei szerint becsül-
j ü k meg, hanem a cselekedeteket is a szerint a személy
szerint, akitől nyerik nemességüket. De itt tolakodik oda
a bolond emberi ész, s mivel ezek a cselekedetek nem csil-
lognak úgy, mint a mi cselekedeteink, semmibe se veszi
őket.
Tanuld meg m á r most ebből a keresztség igazi értel-
mét s a feleletet arra, hogy mi a keresztség. Megtudjuk
ugyanis, hogy az nem puszta s egyszerű víz, hanem Isten
igéjébe és parancsolatába foglalt víz s ezáltal megszentelt
víz s így nem is más, mint Istennek vize. Nem mintha
az a víz önmagában különb víz volna a többinél. Különbbé
csak az által lett, hogy Isten igéje és parancsa járult hozzá.
É p p azért közönséges gaztett és az ördög gonoszsága
az, hogy bizonyos ú j lelkek gyalázzák a keresztséget; Isten
igéjét és rendelését figyelmen kívül h a g y j á k s nem néz-
nek mást, csak a vizet, amit a kútból merítenek s azért
ily káromlástól habzik a s z á j u k : „Mit segíthet a lelkeken
egy m a r o k r a való víz!" Igen, kedvesem, ki ne tudná azt,
hogy a víz csak víz, ha a keresztségtől függetlenül beszé-
lünk róla? Hogy merészkedel azonban Isten rendjébe úgy
belenyúlni és a legdrágább kincset elszakítani attól, ami-
vel Isten összekötötte, egybefoglalta azt, s amitől elkülöní-
teni nem is a k a r j a . Mert a vízben a lényeg: Isten igéje,
parancsa és neve. Ez a kincs pedig mennynél-földnél na-
gyobb és fenségesebb.
Ugy értsd tehát a különbséget, hogy egész más dolog
a keresztvíz, mint minden egyéb víz: nem a természeti al-
k a t a miatt, hanem azért, mert valami felsőbbrendű járul
hozzá. Isten ugyanis az Ö dicsőségét kapcsolja hozzá,
erejét és h a t a l m á t helyezi el benne. Ezért nem csu-
p á n természetes víz az, h a n e m isteni, mennyei, szent és
üdvözítő víz s egész bátran még fennebb is magasztalhat-
nók, ahogy csak tudjuk. De mindez az Ige folytán, amely
mennyei és szent s amelyet senki sem tud eléggé magasz-
118
talni, mert az Igében Istennek teljes ereje és hatalma
benne van. Innét v a n az a lényege is, hogy szentségnek
nevezhető, mint azt Szent Ágoston is tanította: „Az I g e
hozzájárul a természeti elemhez és az szentséggé lesz".
(Accédât verbum ad e l e m e n t um, et fit
s a. e r a m e n t u m.) Más szóval, ha az Ige az elemhez,
azaz természeti mineműségéhez járul, szentség lesz belőle,
azaz szent, isteni dolog és jegy.
Azért t a n í t j u k minden időben, hogy a szentségeket s
a többi külsőséghez kötött dolgokat, amelyeket Isten ren-
delt és állíttatott fel, senki se itélje meg a durva, külső
burok után, mint ahogy nagyon sokszor a diót a h é j a után,
hanem úgy, mint amelyek Isten igéjét foglalják maguk-
ban. Mert ugyanígy beszélünk mi az atyai és anyai tiszt-
iéi s a világi felsőbbségekről is. H a csak az után Ítéljük
meg őket, hogy milyen az orruk, szemük, bőrük, h a j u k ,
húsuk és csontjuk, akkor a k á r törököknek vagy pogányok-
nak nézhetnők őket és bárki megengedhetné magának,
hogy így szóljon: „Miért tartsak én ezek felől többet, m i n t
mások felől!" De mert hozzájárul mindehhez a parancso-
lat: „ T i s z t e l d a t y á d a t é s a n y á d a t ! " így m á r
más f é r f i és nő áll előttem; olyan, aki isteni méltóságba
és dicsőségbe öltözött és azzal ékes. Az említett paran-
csolat aranylánc a számára, melyet visel, korona a fején,
amely jelzi nekem, hogy miért és mi módon kell tisztel-
nem ezt a hús- és vérből való embert.
Az Ige kedvéért így, sőt még ennél is jobban köteles-
séged nagyon nagy becsben tartani a keresztséget, m i n t
amelyet szavaival is, cselekedeteivel is kitüntetett Isten s
azonfelül mennyei csodákkal is megerősített. V a g y azt
gondolod, csak t r é f a volt, hogy mikor Krisztus megkeresz-
teltette magát, akkor az ég felnyílott, a Szentlélek l á t h a t ó
formában szállt le s csupa isteni méltóság és dicsőség lett
nyilvánvalóvá?
Ú j r a hangsúlyozom azért, hogy a világ minden kin-
cséért se h a g y j u k ezt a kettőt: az Igét és a vizet egymás-
tól szétválasztani és elszakítani. Mert h a az Igét elválaszt-
juk tőle, nem m a r a d meg más, mint az a víz, amellyel a
cselédlány főz. Az ilyen keresztvizet b á t r a n fürdővíznek
is lehet nevezni. De h a az Ige úgy társul hozzá, ahogy
Isten elrendelte, akkor m á r szentség és Krisztus szerint

.119
való keresztségről kell beszélnünk. Ezzel kész is az első
tétel, amely a szent keresztség lényegéről és méltóságáról
szól.
Már most tudván, bogy mi a keresztség és mikép kell
arról vélekednünk, m á s о d i,k t é t e l g y a n á n t tanul-
mányoznunk kell azt is, hogy mi okból s mi célból rendel-
tetett. Más szóval: mit használ, mit ad és mit munkál?
dobban sehonnét seni é r t h e t j ü k meg ezt, mint Krisztus
fent említett szavaiból: „ A k i h i s z és m e g k e r e s z -
t e l k e d i k , ü d v ö z ü l " . Legegyszerűbben tehát így
foglalható össze: a keresztség ereje, műve, haszna, gyü-
mölcse és célja az, hogy üdvözítsen. Mert senkit sem keresz-
telünk meg azért, hogy fejedelem legyen, hanem hogy üd-
vözüljön, mint az Ige is mondja. Jól t u d j u k pedig, hogy
üdvözülni nem más, mint bűntől, haláltól, ördögtől meg-
szabadulni, K r i s z t u s országába jutni és Vele örökké élni.
Láthatod itt ú j r a , hogy micsoda drágának, becsesnek
kell t a r t a n u n k a keresztséget, miután olyan kimondhatat-
lanul nagy kincsek birtokába juttat. Ez egyben ugyancsak
a r r a is r á m u t a t , hogy a keresztség mégsem lehet közön-
séges, puszta víz. Mert a puszta víz nem művelhetné az
említetteket. Az Ige teszi ezeket és az a körülmény, hogy
— mint fennebb mondottuk, — Isten neve is benne vau.
Ahol pedig ott van Isten neve, ott életnek és üdvösségnek
is kell lenni, úgy, hogy ezt a vizet joggal nevezzük isteni,
üdvös, gyümölcshozó és kegyelemárasztó víznek. Az Ige
hozzájárulása folytán u g y a n i s erőt nyer arra, hogy az
újjászületés f ü r d ő j e legyen, ahogy Szent P á l is nevezi a
Tituslioz í r t levél 3. fejezetében.
Amit meg a mi okoskodó)nk, azok a bizonyos ú j
l e l k e k a k a r n a k elhitetni, hogy egyedül a hit iidvözit,
s a cselekmény és a külsőség ehhez egy cseppnyivel sem
j á r u l hozzá, a r r a azt feleljük: mibennünk természetesen
nem m u n k á l h a t j a az üdvöt semmi más, mint a hit, amiről
még többet is fogunk hallani. Azt azonban nem a k a r j á k
belátni ezek a v a k vezetők, hogy a hitnek is szüksége van
valamire, amit liigyjen, m á s szóval valamire, amihez
tartsa magát, a m i n álljon s amin a lábát megvesse. Ekként
esiigg a hit a vizén és hiszi, hogy a keresztség olyasvalami,
amiben csupa üdvösség és élet van, nem a víz révén (amint
untig eleget mondjuk), h a n e m azáltal, hogy Isten igéjével

.120
és rendelésével egyesül s az Ö neve kapcsolódik hozzá szo-
rosan. H a pedig én ilyen értelemben hiszek, mi másban
hiszek, mint Istenben, még pedig, mint olyanban, Aki az
() igéjét helyezte és plántálta bele a keresztségbe és a külső
dolgot csak azért a d j a elénk, hogy megragadhassuk a
benne lévő kincset?
Ezek azonban annyira eszeveszettek, hogy elválaszt-
ják egymástól a hitet és azt a dolgot, amelyhez pedig a
hit maga is fűződik és kapcsolódik, jóllehet külsőség az.
Valóban kell is, hogy külsőség legyen, amit felfoghatunk
és megragadhatunk érzékeinkkel, hogy így ez úton jut
tassuk a szivünkbe, aminthogy az egész evangéliom is
külsőségekben megnyilvánuló, szóbeli prédikáció. E g y szó-
val, amit Isten bennünk tesz és munkál, azt ilyen külső
elrendezés mellett ó h a j t j a munkálni. Oda, ahol Ö szól, sőt
ahova vagy ami által szól, oda kell néznie a hitnek mind-
két szemével és szorosan ahhoz kell tartania magát. Már
most itt vannak ezek az I g é k : „ A k i h i s z é s m e g -
k e r e s z t e 1 к e d i k, ü d V ö z ii 1". Mi másra vonatkoz-
n á n a k ezek a szavak, mint a keresztségre, vagyis az Isten
rendeletébe foglalt vízre? Ebből kövekezik, hogy aki a ke-
resztelóst elveti, az az Isten igéjét, a hitet veti el és Krisz-
tust, aki erre utasít és a keresztségre kötelez bennünket.
Tisztában lévén a kersztség nagy hasznával és erejé-
vel, h a r m a d i k t é t e l k é n t hadd lássuk most, ki-
csoda az, aki mindazt megkapja, amit a keresztség ad és
használ. Ezt megint igen finoman és világosan fejezik ki
ug yanazok az Igék : „А к i h i s z é s m e g k e r e s z t e l -
k e d i k , ü d V ö z ü 1". Ez azt jelenti, hogy azt a személyt
egyedül a hit teszi méltóvá, hogy hasznosan fogadhassa
az üdvös, isteni vizet. A víz mellett s a vízzel magával
mind olyan dolgokat hoznak elénk s Ígérnek meg az igék,
amelyeket nem lehet máskép magunkévá tenni, mint ha
szívből hisszük. H i t nélkül semmi sem használ, még ha
valami önmagában nagyon isteni és felséges kincsről is
lenne szó. Azért ez az Ige: „ A k i h i s z " — egymagában
képes minderre, úgy, hogy kizár és visszautasít minden
jócselekedetet, amit mi t u d n á n k tenni azon hiszemhen, hogy
velük érjük cl és érdemeljük ki az üdvösséget. Elvégzett
dolog ugyanis, hogy ami nem hit, az sem az üdvösség elö-

.121
mozdításához nem tud hozzájárulni, sem elfogadni nem
tud abból semmit sem.
H a pedig azt mondják, mint azt gyakran szokták: „El-
végre a keresztség m a g a is cselekedet; te meg azt mondod:
hogy a cselekedetek nem h a t n a k közre az üdvösségnél?
Hol m a r a d akkor a hit?" A felelet ez: „Igen, a m i csele-
kedeteink nyilván semmit sem érnek az üdv megszerzésé-
ben, a keresztség azonban nem a mi cselekedetünk, hanem
Istené". (Jól meg kell különböztetni a Krisztus kereszt-
ségét a „fürdővíz" keresztségétől!) Isten cselekedetei pedig
üdvösek és szükségesek az üdvösséghez s nemhogy kizár-
nák, de egyenest követelik a hitet. H i t nélkül ugyanis
Istennek egyetlen cselekedetét sem lehet magunkévá tenni.
Mert azáltal, hogy a vizet m a g a d r a engeded önteni, a ke-
resztséget még nem fogadtad el úgy, hogy használhatna is
neked. Hasznod csak úgy lesz belőle, ha olyan értelemben
keresztelteted meg magadat, hogy Isten parancsára és ren-
deletére s azon felül Isten nevében történik az, abból a
célból, hogy a keresztvízben a megigért üdvösséget ma-
gadévá tehesd. Ilyesmit pedig sem az ököl, sem a test nem
tud végbe vinni, h a n e m azt a szívnek kell hinni.
Tisztán látható tehát, hogy itt nem általunk végre-
h a j t o t t cselekedetekről, hanem arról a kincsről v a n szó,
amelyet Isten ad, a hit pedig megragad. Épp úgy, mint
ahogy nem cselekedet a keresztfán függő Krisztus Urunk
sem, hanem az Igében foglalt kincs, amely felkínáltatott
nekünk, hogy magunkévá tegyük a hit által. Ezért tehát
erőszakot követnek el r a j u n k azok, akik azt kiabálják elle-
nünk, hogy a hit ellen prédikálunk. Holott egyedül a hitet
szorgalmazzuk, mint ami a n n y i r a szükséges a keresztség-
hez, hogy nála nélkül sem a magunkévá tenni, sem élvezni
nem lehet.
í m e ez az a h á r o m tétel, amit erről a szentségről tud-
nunk kell. Nevezetesen, hogy a keresztség Isten rendelése,
amelyet a legnagyobb becsben kell tartanunk. Ez egymagá-
ban is elég volna, noha egészen külsőség is. Épúgy, mint
annál a parancsolatnál: „ T i s z t e l d a t y á d a t és
a n y á d a t ! " — a rendelet tisztán a látható húst és vért
állítja szemünk elé, de mégsem a húst és a vért, hanem
Isten parancsolatát tiszteljük azokban, amiket ez a paran-
csolat magában foglal s ezért a parancsolatért hívjuk a
testet is atyánknak és anyánknak. Ezen mód áll a dolog
122
a keresztségnél is. H a nem lenne több a kezünkben, mint
ezek az Igék: „M e n j e t e к e l é s k e r e s z t e l j e t e k "
stb. — akkor is el kellene fogadnunk s eleget tennünk neki,
minthogy Isten rendelése. De nem csak a parancs és ren-
delés áll előttünk, hanem az igéret is. Épp azért a kereszt-
ség még sokkal felségesebb lesz számunkra, mint bármi,
amit Isten egyebütt megparancsolt és elrendelt. Összegezve
mindezt: a keresztség a n n y i r a tele van vigasztalással és
kegyelemmel, hogy menny-föld nem foghatja fel. Nagy
művészet azonban a léleknek mindezeket elhinni. Mert
nem a kincsben van a hiba, h a n e m a hit hiányos, amely
azokat m e g r a g a d j a és biztos kézzel t a r t j a . A keresztséggel
kapcsolatban azért van elég tanulni és gyakorolnivalója
egész életére minden keresztyénnek. Mindig elég tennivalót
ad az a keresztyénnek, hogy erősen higyje, amit a kereszt-
ség igér és hoz: az ördögnek és halálnak legyőzését, a bű-
nök bocsánatát, Isten kegyelmét, az egész Krisztust és az
egész Szentlelket minden adományával együtt. E g y szóval
a gazdagsága oly túláradó, hogy természetes eszünkkel
vizsgálva bizony joggal kételkedhetnénk, vájjon igaz le-
het-e mindez. Gondold csak el ezt az esetet: Volna valahol
egy orvos, aki t u d n á a módját, hogy az emberek ne hal-
j a n a k meg, vagy h a meg is halnak, hamarosan megint
megelevenedjenek és azután örökké éljenek. Hogy hullatná
és záporoztatná oda a világ az öszszes aranyát, úgyhogy
a gazdagok miatt senki sem férhetne ahhoz az orvoshoz!
Nos, itt a keresztségben mindenkinek az a j t a j a elé viszik
azt a kincset és orvosságot, amely elnyeli a halált és min-
den embert életben tart.
Ugy kell a keresztségét tekinteni és hasznunkra for-
dítani hogy az erősítsen és vigasztaljon minket, h a a hűn
és a lelkiismeret szorongat. Mondjuk ilyenkor azt: „De
hisz én mégis csak meg vagyok keresztelve! H a pedig meg
vagyok keresztelve, akkor enyém az igéret, hogy üdvözül-
nöm kell és testem-lelkem elnyeri az örök életet!" Mert
azért történik a keresztségben mind a kettő, az is, hogy a
testemet leöntik, mint amelyik nem tud mással érint-
kezésbe jutni, csak a vízzel, meg az is, hogy felhangzik az
Ige, amit viszont a lélek tud megragadni. Mivel pedig a
kettő: a.víz és az Ige egy keresztség, tehát mindkettőnek,
a testnek és a léleknek e g y a r á n t üdvözülnie kell és örök

1-23
életet nyernie. A lélek az Ige által, amelyben hisz, a test
pedig azért, mert össze van kapcsolva a lélekkel és a ke-
resztségben is részesül, m á r amennyire részesülhet. Nincs
azért a keresztségnél nagyobb kincs testünk és lelkünk
számára. A keresztség által leszünk szentekké és üdvözü-
lőkké, amit egyébként meg nem szerezhetne számunkra a
földön semmiféle életmód, vagy jócselekedet.
Legyen ez elég a keresztség lényegéről, hasznáról és
felhasználási módjáról, mint aminek a tudása mindenkép
szükséges.

A gyermekkeresztség.
L helyen azonban felmerül az a kérdés, amelyikkel
az ördög z a v a r j a a világot a m a g a szektái által. Ez a
gyermekkeresztség. V á j j o n a gyermekek is
hisznek és joggal keresztelhetők meg? E r r e röviden azt
tanácsoljuk: Az egyszerűbb hívő hárítsa el magától ezt a
kérdést és bízza a tudósokra. H a azonban felelned kell,
akkor a következők alapján felelj : Hogy a gyermekkereszt-
ség Krisztusnak tetszik, az eléggé kitűnik az Ö s a j á t cse-
lekedeteiből; nevezetesen, hogy Isten sokakat tett szentté
és ajándékozott meg a Szentlelkével, olyanokat, akik gyer-
mekkeresztségben részesültek. Manapság is nem egynél
érezzük közülök, hogy a Szentlélek munkál bennük, akár
tanaikat, a k á r életüket nézzük. Ugyanígy Isten kegyelmé-
ből nekünk is megvan az az adományunk, hogy t u d j u k az
Írást, magyarázni s Krisztust felismerni, ami a Szent-
lélek nélkül nem volna lehetséges. Pedig ha Isten nem fo-
gadná el a gyermekkeresztséget, az ilyeneknek nem adna
Szentlelket, sőt annak még egy kis részét sem! Egyszóval
akkor régi időtől fogva mind a m á i g nem lett volna a föl-
dön egy keresztyén sem. Mivel pedig Isten az Ö Szentlel-
lcének adásával igazolja ezt a keresztséget, amint azt
egyes atyáknál, mint Szent Bernátnál, Gerzsonnál, Husz
Jánosnál és másoknál, akik gyermekkorukban vették fel
a keresztséget, ugyancsak érezzük, és mivel a keresztyén

.124
Anyaszentegyház is fennáll mind e világ végezetéig, kény-
telenek e kérdés firtatói elismerni, hogy a gyermek-
keresztség kedves Istennek. Mert Isten nem mondhat el-
lent Önmagának, hazugságot, csalást nem támogathat, ke-
gyelmét és Lelkét nem adná ilyesmihez. Szinte ez a leg-
jobb és legerősebb bizonyíték az egyszerű és tanulatlan
lelkek számára. „H i s z e k e g y k e r e s z t y é n A n y a -
szentegyházat; szenteknek közösségét"
stb. —- ezt a liiteikket senki el nem veszi tőlünk, se föl
nem f o r g a t j a !
Ez alapon mondjuk továbbá, hogy a főhangsúly nem
azon van, hogy akit így megkeresztelnek, hisz-e vagy se,
mert az még nem teszi jogosulatlanná a gyermekkereszt-
séget. Ellenben Isten igéjén és parancsolatán fordul meg
minden. Ez kissé kiélezetten hangzik, de azon alapszik,
amit mondtam, hogy a keresztség nem más, mint víz és
Isten igéje egymás mellett és együtt. Azaz, ha az Ige
társul a vízzel, akkor a keresztség helyes, még ha a hit
nem is társul hozzá. Mert a hitem nem létrehozza a ke-
resztséget, hanem csupán elfogadja. Az tehát nem teszi
helytelenné a keresztséget, hogy valaki nem fogadja és
nem használja fel helyres módon, mivel, mint mondám, a
keresztség nem a m i hitünktől, hanem az Igétől függ.
H a például még ma hozzánk jönne egy ravaszsággal
és gonosz szándékokkal eltelt zsidó s mi teljes komoly-
sággal meglceresztelnők, azt nem kevésbbé kellene ugyan-
olyan helyes keresztségnek mondanunk. Mert .ez esetben
is együtt volt a víz az Isten igéjével, habár az illető nem
fogadta is rígy, ahogy kellene. Épp úgy van ez, m i n t h a
méltatlanul j á r u l valaki az ú r i szentvacsorához; azért is
az igazi szentséget kapja, jóllehet nem hisz.
Látod tehát, hogy azoknak a szektás lelkeknek az el-
lenvetése semmit sem ér. Mert, mint mondám, ha a gyer-
mekek nem is hinnének, ami nem áll (miként bebizonyí-
tottuk), a keresztség maga hiánytalan és nincs r á szükség,
hogy bárki is újból megkeresztelkedjék. Mint ahogy az
úrvacsora sem csorbul meg azzal, hogy valaki gonosz
szándékkal járul hozzá és megengedhetetlen volna, hogy
a visszaélés miatt még ugyanazon órában újból felvegye,,
mintha az imént nem k a p t a volna magát a valóságos
szentséget. Ez a szentség legnagyobb meggyalázását és ká-

.125
romlását jelentené. Hogy vetemedhetünk mi a r r a , hogy
Isten igéje és rendelése helytelenné és érvénytelenné vál-
jék azért, mert mi helytelenül élünk vele?
Azt mondom azért, ha eddig" nem hittél, liigyj most és
mondd: „A keresztség ugyan igazi volt, én azonban sajnos
nem fogadtam azt helyes módon." Mert nekem is és mind-
azoknak, akik megkeresztelkednek, így kell szólnunk Isten
előtt: „Ide jöttem Hozzád az én hitemmel és mások hité-
vel is, de mégsem építhetek arra, hogy én hiszek és hogy
értem sokan imádkoznak. A r r a építek, hogy a keresztség
a te Igéd és a te parancsod. Épp úgy, ahogy a szentvacso-
rához sem a s a j á t hitem alapján, hanem a krisztusi Ige
alapján járulok; hogy jómagam erős vagyok-e vagy
gyenge, annak eldöntését Istenre bízom. Azt azonban tu-
dom, ö maga hív, hogy menjek, egyem és igyam stb. és
hogy testét és vérét ajándékozza nekem. Ezek pedig nem
fognak hazudni, se megcsalni".
í g y j á r u n k el a gyermekkeresztségnél is. Elvisszük a
gyermeket abban a tudatban és reményben, hogy hisz.
K é r j ü k , hogy Isten a d j a meg neki a hitet. De nem ezen
az alapon kereszteljük meg, hanem egyedül azon, hogy
ezt Isten megparancsolta. Miért ezen az alapon? Azért,
mert t u d j u k , hogy Isten nem hazudik. Én meg az én fele-
barátom, egy szóval: minden ember tévedhet és csalhat,
Isten igéje azonban nem tévedhet.
Elbizakodott, ostoba lelkek tehát azok, akik így okos-
kodnak és következtetnek: „Ahol hit nincs, ott a kereszt-
ség sem lehet igazi." Épp úgy, m i n t h a ezt állítanám: „Ha
nem hiszek, akkor Krisztus semmi." V a g y egy más példa:
„Ha én nem engedelmeskedem, akkor az atya, a n y a s a
felsőbbség semmi." H á t helyes az a gondolkodásmód, hogy
ha valaki nem teszi azt, amit kellene, akkor ránézve az a
dolog nem is létezik és semmit sem jelent? Kedves lélek,
fordítsd ezt inkább az ellenkezőjére s okoskodjál inkább
így: „Éppen az is a keresztség jelentőségét és igazát bizo-
nyítja, hogy az emberek nem fogadták helyesen. Mert ha
az önmagában nem lenne igaz dolog, akkor nem lehetne
vele visszaélni és vétkezni vele kapcsolatban. Azzal az
elvvel találkozunk itt is: „ A b u s u s non t о 1 1 i t,
s ed c o n f i r m â t s u b s t a n t i a m." A visszaélés
nem veszi el a dolog lényegét, hanem megerősíti. Mert az

.126
a r a n y akkor sem kevésbbé arany, h a egy céda nő hordja
sok bűn és gyalázat mellett.
Megállapíthatjuk tehát, hogy a keresztség mindenkor
helyes és teljes érvényében fennáll még akkor is, lia csu-
p á n egyetlen embert keresztelnének meg s ez az egy sem
hinne igazán. Mert Isten rendelkezését és Igéjét emberek
nem m á s í t h a t j á k s nem változtathatják meg. Ezek a ra-
jongók azonban oly elvakultak, hogy Isten igéjét és pa-
rancsát nem l á t j á k és a keresztséget és a felsőbbséget nem
tekintik többre, m i n t a patakban vagy a k a n n á b a n levő
vizet, avagy mint a többi közönséges embert. És mivel
sem hitet, sein engedelmességet nem látnak, azt gondol-
ják, hogy sem a keresztség, sem a felsőbbség önmagában
nem ér semmit. I t t valami titkos, lázító ördöggel van dol-
gunk, amely szívesen letépné a koronát a felsőbbség fejé-
ről, hogy az emberek aztán lábukkal tapossák; azonfelül
Istennek minden m ű v é t és rendelkezését felforgassák s
tönkre tegyék. Ezért kell ébereknek és felfegyverkezettek-
nek lennünk. Ne engedjük magunkat elterelni az Igétől,
sem eltántorítani. Ne engedjük, hogy a keresztség csupán
egyszerű jellé törpüljön, mint a rajongók képzelik.
Végezetül tudni kell azt is, hogy mit jelent a kereszt-
ség, és hogy Isten miért éppen ilyen külső jelet és cselek-
m é n y t rendel ehhez a szentséghez, amellyel először véte-
tünk fel a keresztyénségbe. A cselekmény, vagy külső el-
j á r á s az, hogy vízbe merítenek, amely elborít bennünket
s azután abból újból kiemelnek. Ez a két mozzanat a víz-
alámerülés, meg az abból való kijövés jelzi a keresztség
e r e j é t és munkáját, amely nem más, mint az ó-ember meg-
ölése s utána az iíj ember feltámadása, Ennek a kettős
folyamatnak egész életünkön keresztül folynia kell mi-
bennünk. Még pedig úgy, hogy a keresztyén élet nem lesz
más, mint naponkénti keresztség, amelyet egyszer elkez-
dettünk s azután mindvégig gyakorolnunk kell. Szüntele-
nül szükség van u g y a n i s arra, hogy folyton kiseperjük,
ami az ó-emberből való és helyébe jöjjön az, ami az újé.
De hát mi is az ó-ember? Az, ami Ádámtól velünk szüle-
tett, haragos, gyűlölködő, irigy, tisztátalan, fösvény, lusta,
gőgös, sőt hitetlen, mindenféle bűnnel átitatott, s akiben
természettől fogva semminémű jó sincsen. H a pedig im-
m á r a Krisztus országába jutottunk, mindennek napon-

.127
ként alább kell szállnia, hogy minél tovább élünk, annál
szelídebbek, türelmesebbek, alázatosabbak legyünk, a fös-
vénységet, gyűlöletet, irigységet, gőgöt minél jobban
letörjük.
Ez a helyes használata a keresztségnek a keresztyé-
nek között, ezt jelenti a vízben való keresztelés. H a pe-
dig ez nem m e g y végbe, hanem az ó-embert nyakló nél-
kül szabadjára eresztik, úgyhogy folyton erősebb lesz,
akkor az azt jelenti, hogy az illetők nem éltek a kereszt-
séggel, sőt a n n a k egyenesen ellene cselekedtek. Mert akik
Krisztuson kívül vannak, nem tehetnek mást, minthogy
naponként gonoszabbak lesznek, mint a közmondás mond-
ja, s amint az igaz is: Mindig rosszabbak, s h a a n a p j a i k
hosszabbak, a n n á l gonoszabbak! Ha tavaly büszke és fös-
vény volt valaki, az az idén még sokkal büszkébb és fösvé-
nyebb. Úgyhogy a bűn az ifjúságától kezdve vele nő s fej-
lődik az emberrel. A kis gyermeknek még nincs különösebb
bűne, de amikor felnő, f a j t a l a n lesz és tisztátalan. Érkez-
zék csak be a férfikorba, csőstül árasztják el a legsúlyo-
sabb bűnök, minél tovább él, annál jobban.
Azért a helyzet az, hogy feltartóztathatatlanul ront
elő az ó-ember a maga természetével mindenütt, ha nem
védekezünk ellene a keresztség erejével s meg nem fé-
kezzük. Viszont, ha valaki keresztyénné lett, akkor na-
ponként alább száll az ó-ember mindaddig, amíg teljesen
el nem merül. Ezt jelenti a keresztségbe való belemerít-
kezés s a naponként újból való feltámadás belőle. í g y
tehát a külső jel nemcsak azért van, hogy erőteljesen has-
son, hanem hogy valamit még azon felül is jelezzen. Ahol
pedig a hit meghozza a m a g a gyümölcseit, ott ez nem
csupán üres jelkép, hanem maga a hatás is társul hozzá.
De ahol hit nincs, ott valóban csupán meddő jel m a r a d
az egész.
E pontról nézvén szét láthatod, hogy a keresztség
mind belső erejével, mind azzal, amire utal, m a g á b a n fog-
lalja a h a r m a d i k szentséget is, amit b ű n b á n a t néven
emlegetnek, ami valójában nem más, mint a keresztség.
Mert mi mást jelenthetne a bűnbánat, m i n t az ó-ember
komoly megtámadását és az ú j életbelépést? Azért, ha
bűnbánatban élsz, akkor benne vagy a keresztségben,
amely nemcsak r á m u t a t az ú j életre, hanem m u n k á l j a is
azt, megkezdi és ösztönzi. Ebben nyersz kegyelmet, Szent-
128
lelket és erős ahhoz, hogy az ó-embert elfojthasd, hogy
az új-ember előjöjjön és megerősödjék.
A keresztség érvénye azért egyszersmindenkorra fenn-
áll. H a valamelyikünk el is szakadt tőle és bűnbe merült
is, mindig visszatérhetünk hozzá ú g y , hogy az ó-embert
újból leigázzuk. De vízzel nem kell ú j b ó l megkeresztelked-
nünk. Mert ha százszor meríttetnők is vízbe magunkat,
az sem jelentene többet, mint az egyszeri keresztség, amely-
nek h a t á l y a és jelentése fennáll és megmarad. A b ű n-
b á n a t tehát nem más, mint visszatérés és ú j r a való
közeledés a keresztséghez, hogy az ember ismételje és
gyakorolja azt, amit előbb elkezdett, de azután abba-
hagyott.
Azért hangoztatom ezt, hogy senki ne essék abba a
hiedelembe, amiben sokáig voltunk, ú g y vélekedve, hogy
a keresztségnek vége, hogy annak m á r semmi hasznát
nem vehetjük, ha újból visszaestünk a bűnbe. Ide vezet,
ha az ember nem lát többet a keresztségben, mint csu-
pán egyszer történt emberi cselekvést. Voltaképpen ez
okot a r r a is, hogy Szent Jeromos így í r : „A b ű n b á n a t
az a m á s o d i k deszkaszál, a m e l l y e l kell
kiúsznunk és m e g m e n e k ü l n ü n k hajónk
törése után; ez a z a h a j ó , amelyikbe
lépünk s amelyen tesszük útunkat at-
tól f o g v a , h o g y a k e r e s z t y é n s é g h e z csat-
l a k о z t u n k." Ez a mondás a keresztség használatát
annyira kikapcsolja, m i n t h a annak m á r semmi áldását
sem vehetnők. Ép azért ez a kifejezés nem helyes. Mert
nem a h a j ó törik össze, hiszen az, mint kimutattuk, Isten
rendelése és nem a mi munkánk. Az az«nban g y a k r a n
megtörténik, hogy mi elcsúszunk s kiesünk a hajóból. H a
pedig valaki kiesik, legyen azon, hogy újból odacsússzék,
a hajóba belekapaszkodjék, míg megint bejuthat s azon
folytassa ú t j á t , mint a n n a k idején kezdte.
Mindenki láthatja, milyen felséges dolog a keresztség,
amely megszabadít minket a nyakunkon ülő ördögtől,
Isten s a j á t j á v á tesz, fékezi és elveszi a bűnt, viszont erő-
síti az ú j embert s azután mindig fennáll és megmarad,
míg e nyomorúság völgyéből az örök dicsőségbe jutunk.
Ügy kell azért hordani a keresztséget mindegyikünk-
nek, mint a mindennapi ruhát, amelyben járunk-kelünk
S 129
folyton, hogy mindenikünk mindenha a hitben és a n n a k
gyümölcseiben találtassák, hogy az ó-embert fékezzük s az
ú j emberben növekedjünk. Mert ha keresztyének a k a r u n k
lenni, akkor gyakorolni is kell azokat a cselekedeteket,
amelyekkel a keresztyén nevet kiérdemeljük. H a valaki
kiesik ebből a foglalatosságból, térjen vissza hozzá. Mert,
amint Krisztus, a kegyelemnek a királyi széke, a m i a t t
nem távozik és nem gátolja meg az újból Őhozzá való
járulásunkat, hogy mi vétkezünk, így megmarad minden
kincse és adománya is. H a tehát egyszer a keresztségben
reánk háramlott a bűnök bocsánata: akkor az fennáll
napról-napra, amíg csak élünk, más szóval, amíg csak
nyakunkon ül az ó-ember.

Ш
 ÁZ OLTÁRISZENTSÉG.

A h o g y a n az előbheniekben fejtegettük a keresztséget,

úgy kell m á r most t á r g y a l n u n k a második szentséget is;
t. i. ebben a h á r o m részben: m i c s o d a a z ; m i t h a s z -
nál a vele élőknek; továbbá k i k éljenek vele. És
mindezeket szilárdan alapozzuk m e g m a g á n a k a Szent-
í r á s n a k azokkal a szavaival, amelyekkel K r i s z t u s szerezte
azt m á r kezdetben. Ezeket u g y a n i s minden keresztyén-
nek ismernie kell, ha valóban keresztyén a k a r lenni és
részesedni ó h a j t ebben a szentségben. Mert ezentúl m á r
nincs szándékunkban b á r k i t is odaengedni v a g y bárkinek
is kiszolgáltatni ezt a szentséget, h a azt sem t u d j á k , hogy
mit keresnek ott, v a g y m i é r t j á r u l n a k oda. A szerzési
igék pedig ezek:
A mi Urunk Jézus Krisztus azon az éjszakán, amelyen
elárultaték, vevé a kenyeret és hálákat adván megtöré és
tanítványainak adá és mondá: Vegyétek és egyétek! Ez
az én testem, amely érettetek adatik. Ezt cselekedjétek az
én emlékezetemre.
Hasonlóképpen miután vacsorált, vevé a poharat, hálát
adott, adá nékik és monda: Ez a pohár az új szövetség az
én véremben, amely érettetek és sokakért kiontatik a
bűnöknek bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valahányszor
isszátok, az én emlékezetemre.
Előrebocsátom, hogy távolról sem kívánunk itt hajba-
kapni v a g y b i r o k r a kelni, ennek a szentségnek elveteme-
dett gyalázóival; hanem legelsőkben (ahogy a keresztség-
nél is tettük) azt a k a r j u k megtanulni, hogy miben v a n
ennek a szentségnek teljes ereje és h a t a l m a : nevezetesen,
hogy t u d j u k , hogy ennek feje és veleje az Isten igéje, ren-

9* 131
delése és parancsa. Mert nem emberi kigondolás vagy ki-
találás ez, hanem túl minden emberi tanácson és fontol-
gatáson m a g a Krisztus szerezte. Ennélfogva, ahogyan a
Tízparancsolatnak, a Mi atyánknak, a Hiszekegynek a lé-
nyege és méltósága megmarad, még ha soha nem cseleked-
néd, nem imádkoznád, nem hinnéd is: úgy ez a tisztelendő
szentség is épségben és sértetlenül megmarad, r a j t a semmi
csorba nem esik, még ha méltatlanul bánunk és élünk is
vele. Azt hiszed, hogy Isten olyan n a g y r a t a r t j a cselekede-
teinket v a g y hitünket, hogy a n n a k kedvéért eltűrné ren-
delésének vagy szerzésének megváltoztatását? Hiszen lát-
juk, hogy minden világi dologban tartósan megmarad az
a mineműség és rend, amelyet Isten a teremtendő dolgokra
egyszer kirótt és r á m é r t , akárhogyan élünk is velők, avagy
használjuk is fel őket, Ezt szüntelen és gondosan bele kell
?ievelnünk a népbe; m e r t ezek m e g i n g a t j á k és összedöntik
valamennyi szektás lélek fecsegését és csácsogását; ezek
ugyanis a sákrainentumokat Isten igéjétől függetlenül
olyan dolognak tekintik, amelyet mi cselekszünk.
Mi t e h á t az O l t á r i S z e n t s é g ? Felelet:
A mi Urunk Jézus K r i s z t u s n a k igazi
t e s t e és vére, a k e n y é r b e n és borban,
s ezek alatt nekünk keresztyéneknek
K r i s z t u s i g é j é v e l é t e l ü l és i t a l u l sze-
r e z v e é s r e n d e l v e . És miként a keresztségről
azt mondtuk, hogy az nem egyszerű víz, úgy mondjuk itt
is, hogy ez a szentség kenyér és bor, de nem egyszerűen
kenyér és bor, ahogyan az asztalra kerül, hanem az Isten
igéjébe foglalva és ahhoz kötve. Mint mondom, az Ige
az, ami ezt a szentséget létrehozza és megkülönbözteti,
hogy ne egyszerű kenyér és bor, h a n e m Krisztusnak teste
és vére legyen, valóságban és név szerint. Mi ugyanis
a l á í r j u k Szent Ágoston szavait, aki azt m o n d j a : A c c é -
d â t v e r b u m a d e l e m e n t u m , et f i t s a c r a -
m e n t u m : „ha a z i g e h o z z á j á r u l a k ü l s ő
d o l o g h o z , s z e n t s é g l e s z b e l ő l e". Szent Ágos-
tonnak ez a mondása olyan megfelelően és találóan jött ki,
hogy aligha van ennél jobb mondása. Az Ige ereje által
jön létre a szentség; az Ige hozzájárulása nélkül az elem
csak elem marad. M á r most ez nem valamely fejedelemnek
avagy császárnak, h a n e m a mindenható Istennek igéje és
rendelése, akinek méltán köteles minden teremtmény a
132
lábához borulni és állítani, hogy a dolog úgy van, ahogyan
Ó mondja, s azt elfogadni minden tisztelettel, félelemmel
és alázatossággal. Ezzel az igével megerősítheted gyenge
lelkiismeretedet és azt mondhatod: Mégha százezer ördög
minden rajongóval együtt orcátlanul harsogná is, hogy
mi módon lehet a kenyér és a bor Krisztusnak teste ós
vére stb.? — mégis tudom, hogyha minden lelket és tudóst
egy r a k á s r a gyüjtünlc, akkor sincs bennök a n n y i okosság
és értelem, mint amennyi, biztos tudomásom szerint, a
mindenható Isten kisujjában van. Mert itt áll világosan
Krisztus igéje : „V e g y é t e k , e g y é t e k , e z a z é n
testem. Igyatok ebből mindnyájan, ez
az ríj s z ö v e t s é g p o h a r a a z é n véremben
s t b." Ezeken az igéken vetjük meg a lábunkat, ezekhez
váltig ragaszkodunk s bátran nézünk azok szeme közé,
akik Krisztust leckéztetni merik, vagy megmásítani azt,
amit ő mondott. Tagadhatatlanul igaz, hogy lia az Igét
elveszed vagy ezt a szentséget az Ige nélkül tekinted, a
a puszta kenyéren és boron kívül semmid se m a r a d ; de
ha, ahogyan kell és szükséges is, az igék együttmaradnak
a kenyérrel és a borral, akkor igazán Krisztusnak teste
és vére. Mert amit Krisztus szája szól ós mond, az úgy
is van; mert ő nem ért sem a hazugsághoz, sem a csaláshoz.
Ezek alapján könnyen megfelelhetünk többféle kér-
désre, amelyekkel zaklatják manapság magukat az embe-
rek, m i n t amilyen az is, hogy a szentséget kezelheti és ki-
szolgáltathatja-e gonoszéletű pap s más ehhez hasonlók.
Mi u g y a n i s így következtetünk és szólunk: Még ha gaz-
ember venné a kezébe, vagy adná is a. szentséget, az igazi
sakramentumot veszi a kezébe, vagyis Krisztus testét és vé-
rét, csakúgy, mint az, aki a legméltóbban bánik vele. Mert
nem az ember szentségén, hanem Isten igéjén alapul.
S ahogyan nincs olyan szent a földön és nincs olyan an-
gyal az égben, aki a kenyeret és a bort Krisztus testévé
és vérévé tudná átalakítani, éppenúgy nem t u d j a azt senki
megmásítani, vagy megváltoztatni, mégha a legnítabbul
visszaélne is ezzel a szentséggel. Mert az ember személye
vagy hitetlensége m i a t t nem válik hamissá az Ige, amely
által szentséggé lett és szereztetett. Mert nem azt mondja:
Ha hisztek vagy méltók vagytok, akkor testemet és vére-
met veszitek, h a n e m : „ V e g y é t e k , egyétek és

.133
i g y á t o k ; ez a z én t e s t e m és v é r e m " , s
u g y a n ú g y : „ E z t c s e l e k e d j é t e k", t. i. a m i t én most
teszek, szerzek, néktek ételül és italul adok. A n n y i ez,
mintha azt m o n d a n á : „Akár méltatlan vagy, a k á r méltó,
ez itt az ő teste és vére azoknak az igéknek erejénél fogva,
amelyek a kenyérhez és a horhoz járulnak". Ezt jól meg-
jegyezd és el ne feledd. Mert ezeken az igéken áll a mi
várunk, bástyánk, sáncunk, minden tévelygés és hitetés
ellen, amelyek csak valaha t á m a d t a k vagy ezután támad-
hatnak.
így röviden végeztünk az első résszel, amely a szent-
ség mivoltát t á r g y a l j a . Lássuk m á r most a n n a k e r e j é t
és h a s z n á t , ami végett tulajdonképen szereztetett a
szentség; aminthogy a legszükségesebb is benne az, hogy
tudjuk, mit keressünk és vigyünk magunkkal innen. Ez
is könnyen érthető és kitűnik az említett szavakból : „E z
az én t e s t e m és az én v é r e m , a m e l y é r e t -
tetek adatik és k i o n t a t i k a bűnöknek
b o c s á n a t a i ' a." Ez röviden annyit mond : a szentség-
hez azért járulunk, hogy ott olyan kincshez jussunk, amely
által és amelyben bűnbocsánatot nyerünk. Hogy-liogy?
Azért, mert ezek az igék itt állnak és ezt adják. M e r t azért
parancsolja, hogy egyem és igyam, hogy az enyém le-
gyen és nekem használjon, mint valami biztos jel és zálog,
mi több, maga az a jó dolog, amelyet én értem, a bűnöm,
a halál és minden b a j ellen szerzett.
Joggal nevezhető azért a. lélek eledelének, amely az
ú j embert táplálja és erősíti. Először ugyanis a kereszt-
ségben születünk ú j j á , azonban (amint mondottuk) a mel-
lett mégis r a j t a m a r a d az emberen a test és vér régi ir-
hája. Az ördög és a világ sokféleképen akadályoz és ost-
romol; úgyhogy g y a k r a n megfáradunk, elbágyadunk, sőt
néha meg is botlunk. Ez a szentség tehát naponkénti táp-
lálékunkra adatott, hogy hitünk felüdüljön és erősödjék,
ezen a harcon meg ne hátráljon, hanem erőről erőre jus-
son. Mert az ú j életnek olyan természetűnek kell lennie,
hogy egyre gyarapodjék és fejlődjék. Viszont ennek elle-
nében sokat kell szenvedni. Mert igen bősz ellenség az
ördög; h a észreveszi, hogy ellene állunk, az ó-embert meg-
t á m a d j u k és erőszakkal semmire sem megy nálunk, akkor
mindenfelől körülöttünk ólálkodik és settenkedik, minden

.134
ravaszságát kipróbálja s nem tágít, míg végül ki nem
fáraszt, úgyhogy vagy a hitet h a g y j u k cserben vagy re-
ményvesztetten elcsüggedünk és elfásulunk vagy türel-
metlenkedünk. Á r r a való ez a vigasz, hogy mikor a szí
vünk m á r úgy érzi, hogy igen nehéz, akkor itt ú j erőt és
felüdülést merítsen.
De íme felágaskodnak nagyságos tudásukban és okos-
ságukban a mi bölcseink, lármáznak és dörmögnek: „Ke-
nyér és bor hogyan tudná megbocsátani a bűnt, vagy erő-
síteni a hitet!" Pedig hallják és tudják, hogy nem a ke-
nyérről és a borról állítjuk ezt, hiszen magában véve a
kenyér kenyér, h a n e m az olyan kenyérről és borról, amely
Krisztus teste és vére s amely mellett ott van az Ige.
Ez az a kincs és semmi más nincs, — mondjuk mi —
amellyel ilyen bűnbocsánatot lehet szerezni. Sehogy más-
ként nem jut és származik ez hozzánk, m i n t csak ezekben
az igékben : „ É r e t t e t e k adatott é s к i о n t a-
t о 11". Ezekben megtalálod mind a kettőt : hogy az ú r -
vacsora Krisztusnak teste és vére, s hogy ez a kincs és
a j á n d é k immár a tied. Ám a Krisztus teste nem lehet ter-
méketlen vagy tehetetlen, hogy semmit se munkálna v a g y
használna. Mégis, akármilyen nagy is ez a kincs önmagá-
ban véve, mi nem szerezhetünk róla tudomást és nem in-
d u l h a t u n k keresésére, hacsak nincsen az Igébe öltöztetve
és felénk n y ú j t v a .
Hiábavaló beszéd az is, mikor azt mondják, hogy az
úrvacsorában azért nem nyerhetünk bűnbocsánatot, m e r t
Krisztus nem a vacsorakor adta és ontotta érettünk testét
és vérét. Mert igaz ugyan, hogy a keresztfán ment végbe
a m u n k a és ott szerezte meg a bűnbocsánatot, de ez még-
sem jöhet hozzánk másként, mint az Ige által. H a ugyanis
az igehirdetés és élő szó ú t j á n nem adnák előnkbe, mit tud-
hatnék róla, hogy m á r megtörtént s nekünk van szánva
ajándékba? H a nem támaszkodnak hittel a Szentírásra és
az evangéliomra, honnan szereznek róla tudomást, v a g y
miként r a g a d h a t j á k meg és tehetik magukévá a bocsána-
tot? I m m á r a teljes evangéliom s az a hitcikk: „ H i s z e k
egy keresztyén A n y a s z e n t e g y h á z a t ; bű-
nöknek bocsánatát s t b." az Ige révén e
szentségbe van belefoglalva és elibénk tárva. Miért tűrnők
tehát, hogy ezt a. kincset a szentségből kiszaggassák, holott

.135
akarva a k a r a t l a n be kell vallaniok, hogy éppen ezeket az
igéket ismételten halljuk szerte az evangéliomban. Hogy
a szentségben nem volna haszna ezeknek az igéknek, azt
éppúgy nem állíthatják, m i n t ahogyan azt nem merik
állítani, hogy a szentségen kívül az egész evangéliomnak
vagy Isten igéjének sincs haszna.
Miután így az egész szentséggel tisztában vagyunk s
tudjuk azt is, hogy mi az önmagában véve és azt is. hogy
mit ád vagy használ, lássuk most, hogy k i c s o d a az,
a k i b e l ő l e i l y e n e r ő t és h a s z n o t nyer.
Röviden :. az, aki hiszi azt, amit az igék mondanak és hoz-
n a k ; ahogyan fentebb a keresztségnél és máshol is sűrűn
említettük. M e r t nem a f á k n a k vagy a köveknek mondta
vagy hirdette ezeket az igéket, hanem hallgatóinak, akik-
hez így szól : „V e g y é t e к é s e g y é t e k " stb. S mivel-
hogy bűnbocsánatot kínál és ígér, egyedül csak a h i t t u d j a
azt felfogni. Ezt a hitet követeli ő m a g a is azzal a szavá-
val, mellyel azt mondja : „ É r e t t e t e k a d a t o t t é s
é r e t t e t e k k i o n t a t o t t " ; mintha csak azt mondaná :
„Azért adom nektek testemet és véremet, s azért paran-
csolom, hogy egyétek és igyátok, hogy a magatokénak
tekintsétek és élvezzétek". Mármost, aki magáraveszi eze-
ket a szavakat és hiszi, h o g y igazak, az elnyerte. Aki el-
lenben nem hisz, nem k a p ; mert k í n á l t a t j a magát- hiába
s nem k í v á n j a élvezni ezt az üdvös javat. A kincs könnyen
hozzáférhető, mindenkinek az a j t a j a elé, sőt asztalára te-
szik; de szükséges még az, hogy a magadévá tedd és
teljes bizonyossággal a n n a k tartsd, aminek az igék
mondják.
Ennyiből áll ime az egész keresztyén előkészület ennek
a szentségnek méltó vételére. Minthogy ugyanis ezt a
kincset igék t á r j á k elénk, másként nem, hanem csak szí-
vünkkel t u d j u k megragadni és magunkévá tenni. Kézzel
az e f f a j t a ajándékot és örök kincset nem lehet megmar-
kolni. A böjtölés, az imádkozás stb. külső előkészületként
és gyermeki gyakorlásnak m e g j á r j á k , hogy testünk is
illően és tiszteletteljesen viselkedjék Krisztus teste és vére
iránt. De azt, amit a szentségben és a szentség által kap,
a test sem ésszel felérni, sem elsajátítani nem képes. Csak
a, kincset felismerő és ó h a j t ó szívnek hite műveli ezt, A
népies tanításhoz ennyivel is beérhetjük erről a szentség-
ről. Amit bővebben szükséges elmondani róla. az máskor
lesz időszerű.
Végül pedig, amikor m á r helyesen é r t j ü k és t a n í t j u k
a szentséget, helyénvaló lesz az intés és buzdítás, hogy ezt
a nagy kincset, amelyet a keresztyének közösségében na-
ponként kézbevesznek és kiosztanak, el ne szalasszuk;
vagyis, hogy azok, akik keresztyének akarnak lenni, ké-
szüljenek ennek a tisztelendő szentségnek g y a k o r i él-
vezésére. L á t j u k ugyanis, hogy e körül mily sok a t u n y a
ság és lomhaság. Sokan vannak az evangéliom hallgatói
között, akik, miután a p á p a zsibvására megszűnt, u r a l m a
és törvénye alól felszabadultunk, egy, két, vagy h á r o m
esztendeig, sőt továbh is e szentség nélkül élnek, m i n t h a
olyan erős keresztyének volnának, akik nem szorulnak rá.
Némelyek azon a címen riadoznak és tartózkodnak, m e r t
mi azt tanítottuk, hogy senki se j á r u l j o n a szentséghez,
akit nem az éhség és szomjúság érzete visz. Mások közbe-
vetik, hogy szabadságukban áll, de nem okvetlenül szük-
séges élniök vele; untig elég, lia egyébként hisznek; el-
annyira, hogy minden áhítatos érzés h í j j á n teljesen el-
durvulnak s végül megvetik mind a szentséget, mind pe-
dig Isten igéjét. Tökéletesen igaz, a m i t arról mondtunk,
hogy a világért sem szabad senkit az Urvacsorához ker-
getni vagy kényszeríteni, nehogy megint ú j lélekgyilko-
lásba essünk. De e mellett nem szabad feledni, hogy azok.
akik annyi időn át elmaradnak és elidegenülnek a szent-
ségtől, nem mehetnek keresztyén számba. Mert Krisztus
ezt nem azért szerezte, hogy látványosságul körülhordoz-
zák, hanem megparancsolta híveinek, hogy egyék és igyák
s ezáltal róla emlékezzenek.
És valóban, akik igaz keresztyének s a szentséget tisz-
telik-becsülik, azok maguktól felbuzdulnak és odajárulnak.
Azonban, hogy az egyszerű és gyenge lelkeket, akik szin-
tén keresztyének kivannak lenni, jobban rábírjuk az in-
dító ok és szükség meggondolására, szólni akarunk erről
is néhány szót. Mert ahogy a hitre, szeretetre és türelemre
tartozó dolgokban nem elég csupán tanítani és oktatni,
hanem elkel a naponkénti buzdítás is; úgy itt is szükséges,
hogy serények legyünk az igehirdetésben, meg ne restül-
jünk, el ne fanyalodjunk, jól tudva, hogy az ördög meny-
nyire rugdalódzik ez ellen és minden keresztyén gyakorlat

.137
ellen s tőle telhetőleg elhajszolja és elriasztja ettől a
lelkeket.
Először is itt van a világos szöveg, magának Krisztus-
nak szavaiban : „E z t c s e l e k e d j é t e k a z é n e m l é -
k e z e t e m r e ! " Ezek a minket illető és kötelező szavak
megparancsolják mindazoknak, akik keresztyének akar-
nak lenni, hogy éljenek a szentséggel. Tehát, aki Krisztus
tanítványa a k a r lenni, mert itt a tanítványokhoz beszél,
ne feledje, hogy mihez kell m a g á t tartania, nem kényszerí-
tésből, mintegy emberi ösztökélésére, hanem Krisztus
U r u n k iránti engedelmességből és ragaszkodásból. Avagy
t a l á n azt mondod: ámde ott van mellette „ v a l a h á n y -
s z o r c s e l e k s z i t e k " , amiből nyilvánvaló, hogy sen-
kit sem kényszerít, hanem mindenkinek a szabad tetszé-
sére bízza. Felelet: Igen, hallom, de nem az van ott, hogy
egyáltalán sohase cselekedjük; ellenkezőleg, éppen m e r t
azt mondja: „ v a l a h á n y s z o r c s e l e k s z i t e k " , hozzá-
érti azt is, hogy gyakorta kell cselekedni. Ezeket a szava-
k a t azért fűzte hozzá, inert ezt a szentséget szabadon a k a r
ta hagyni, s n e m bizonyos időhöz kötni, mint a zsidók hús-
véti báránya volt, amelyet a zsidók évenként csak egyszer
s még közelebb, az első holdtölte tizennegyedik n a p j á n a k
estéjén költhettek el s egy napot sem volt szabad hibáz-
niok. Mintha azt akarná mondani: Húsvétot, vagy vacso-
r á t szerzek nektek, amelyet ne évente egyszer ugyanezen
az estén ünnepeljetek, hanem gyakran, ahol s amikor tet-
szik, kinek-kinek alkalma és szükséglete szerint; sem hely-
hez, sem határozott időponthoz nem kötve. Jóllehet később
a pápa ezt is kiforgatta és zsidóünnepet csinált belőle.
Ebből láthatod, hogy a szabadság nem jelenti azt, hogy
a szentség megvethető. A szentség megvetése alatt pedig
azt értem, amikor valaki minden különös akadályoztatás
nélkül hosszú ideig él nélküle és nem k í v á n j a . H a ebben
az irányban szabad akarsz lenni, akkor légy szabad ugyan-
ú g y abban is, hogy nem lehetsz többé keresztyén s imád-
koznod avagy hinned sem lehet. Mert ez éppen úgy Krisz-
tus parancsa, mint amaz. H a pedig keresztyén akarsz len-
ni, köteles vagy néha ennek a parancsnak is eleget tenni
és engedelmeskedni. Ennek a parancsnak magadbaszállás-
r a és annak meggondolására kellene késztetnie téged:
U g y a n miféle keresztyén vagyok én? H a keresztyén vol-
nék, bizonyára egy kis vágyakozást éreznék magamban
U r a m parancsának a teljesítésére. Abból, hogy annyira
idegenkedünk tőle, valóban jól kitűnik, hogy a pápaság
alatt milyen keresztyének voltunk, akik csupán emberi pa-
rancstól félve és kényszerítve, öröm és szeretet nélkül já-
rultunk a szentséghez, semmit sem törődve Krisztus pa-
rancsával. Mi ugyan senkit nem kényszerítünk, vagy ker-
getünk; a mi kedvünkért vagy parancsunkra senki se le-
gyen vendége ennek a vacsorának; hanem az buzdítson és
kényszerítsen téged, hogy Krisztus a k a r j a és neki tetszik.
Emberek ne kényszerítsenek bennünket se hitre, se jócsele-
kedetre. Mi csak annyit teszünk, hogy tanítunk és buzdí-
tunk, mit kell cselekedned, nem a mi kedvünkért, hanem
a magad érdekében. Krisztus édesget és hív; h a megveted,
felelj érte.
Ez első sorban a hideg és hanyag keresztyéneknek
szól, hogy észbekapjanak és felébredjenek. Mert teljesen
igaz az, amit magamon tapasztaltam s amire ki-ki rájöhet
önmagán, hogy a szentségtől való elidegenülés folytán
napról-napra durvábbak és hidegebbek leszünk és végül
teljesen megutáljuk. Hogy ezt elkerüljük, szivünkkel, lelki-
ismeretünkkel kell szóba állnunk s olyan ember m ó d j á r a
viselkednünk, aki szeretne Istennel jó viszonyban lenni.
Minél gyakrabban történik ez, annál inkább felmelegszik
és neki-nekitüzesedik a szív, hogy azután el se hidegüljön.
H a meg azt mondod: Mi történik, ha úgy érzem, hogy
nem vagyok előkészülve? Felelet: Ez az érzés még engem
is megkísért, különösen a régi világból, a pápaság alatti
időkből kifolyólag, mikor agyongyötörtük magunkat, hogy
tiszták legyünk és Isten egy makulányi hibát se találjon
r a j t u n k . Olyan félénkké tett ez bennünket, hogy mind-
egyikünk eliszonyodva kiáltott fel: Óh j a j , te nem vagy
méltó! Mert itt a természet és az értelem elkezdi egybevetni
a mi méltatlanságunkat ezzel a drága nagy kinccsel; s
olyannak tűnik fel, mint a vakoskodó mécses a fényes
nap, vagy a szemét a drágakő mellett. S amikor ezt észre-
veszi, nem a k a r a szentséghez járulni; vár, amíg „méltó"
lesz; így múlik el egyik hét a másik után, egyik év a má-
sik után. Azonban, h a azt lesed, hogy kifogástalan tiszta
légy s a r r a vársz, hogy a lelkiismereted ne mardosson, ak-
kor ugyan sohase járulsz oda.

13!)
 Ebben a tekintetben tehát különbségét kell tennünk
az emberek között. Az elvetemülteknek és m e g á t a 1 к o-
d о 11 gonoszoknak meg kell mondani, hogy m a r a d j a n a k
távol a szentségtől; m e r t nem alkalmasak a bűnbocsánat
elfogadására, mint akik azt n e m k i v á n j á k és nem
iparkodnak örömest kegyesen élni. A többieknek pedig,
akik nem olyan eldurvult és cégéres gonoszok, akik s z c-
r e t n é n e k kegyesen élni, meg kell mondani, hogy ne
tartózkodjanak az Urvacsorától, még ha gyarlók és gyen-
gék is. Ahogyan szent Hilarius is mondta: „Ha valamely
vétek nem olyan természetű, hogy a m i a t t valakit az egy-
házból joggal ki lehetne rekeszteni és pogánynak tartani,
ne m a r a d j o n el a szentségtől", nehogy valaki önmagát
fossza meg az élettől. Mert senki sem viszi olyan tökéletes-
ségre, hogy testében és vérében ne m a r a d n a naponként
sok hiba.
Az ilyen emberek tehát t a n u l j á k meg: a legnagyobb
bölcsesség tudni azt, hogy ez a szentség nem a mi méltó
voltunkon alapszik. Nem azért keresztelkedünk meg
ugyanis, m i n t h a méltók és szentek volnánk; nem azért gyó-
nunk, m i n t h a tiszták és bűn nélküliek volnánk, hanem ép-
pen ellenkezőleg, mint szegény nyomorult bűnösök és en-
nek következtében méltatlanok. Hacsak nem akad olyan,
aki nem ó h a j t j a a kegyelmet és a feloldozást, sem meg-
javulni nem kiván.
Viszont aki kegyelemért és vigasztalásért sóvárog, az
serkentse önmagát, ne h a g y j a magát bárki által is elijesz-
teni, hanem szóljon eképpen: „Szeretnék u g y a n méltó
lenni, de nem méltó voltomra, hanem a Te igédre támasz-
kodva jöttem ide. mert Te parancsoltad meg; a Te tanít-
ványod szeretnék lenni, akárhogyan áll is a dolog a méltó
voltommal". Nehéz ezt megcselekedni, mert mindig hát-
ráltat és u t u n k a t állja az a körülmény, hogy inkább
figyelmezünk önmagunkra, mint Krisztus szájára és igé-
jére. Mert az emberi természet azt szeretné, ha a maga
lábán tudna szilárdan megállni; ha pedig ezt nem teheti,
akkor nem a k a r a szentséggel élni. Legyen elég ennyi az
első részről.
Másodszor, ehhez a parancshoz i g é r e t is járul,
miként előbb hallottuk s ez az igéret különöskép erősen
ösztönözhet és sarkalhat bennünket. Mert itt állnak ezek

.140
a jóságos, szeretetteljes igék: „ E z a z é n testem,
a m e l y t i é r e t t e t e k ! a d a t o t t ez a z ón v é r e m ,
mely tiérettetek kiontatott, a bűnöknek
b o c s á n a t á r a " . Ezeket az igéket, mint mondtam, nem
f á k n a k vagy köveknek hirdeti, hanem nekem s neked;
máskülönben éppen úgy hallgathatott is volna s a k á r ne
is szerezte volna a szentséget. Azért értsd és foglald bele
m a g a d a t is ezekbe a szavakba: „ é r e t t e t e k " , nehogy
hiába szóljon hozzád. Mert itt felkínálja minden kin-
csét, amelyet a mennyekből számunkra lehozott s ezen
felül egyébként is a legjóságosabban és szeretetteljesebben
hív bennünket, mint mikor Máté 11, 28-ban azt mondja:
»J ő j j e t e к é n h оzzá m m i n d n y á j a n, a k i le
megfáradtatok ós m e g t e r h e l t e t t e t e k és
én m e g n y u g o s z t l a k titeket". Elég gyalázat
és b ű n m á r most, hogy Ö olyan szívesen és hűséggel szólít
és hivogat bennünket legfőbb és legbecsesebb javunkhoz,
mi meg olyan idegenül viselkedünk és olyan sokáig távol-
m a r a d u n k a szentségtől, míg csak egészen el nem hidegü-
lünk és meg nem keményedünk a végén, úgy, hogy a sze-
retetnek vagy a v á g y n a k egy szikrája sem pislákol többé
bennünk. Ne tekintsük a szentséget ártalmas dolognak,
amely elől menekülnünk kell, hanem gyógyító, vigasztaló
orvosságnak, amely segít r a j t a d s életet ád mind tested-
nek, mind lelkednek. Mert ahol a lélek meggyógyult, ott
a testen is segítettünk. Miért irtózunk hát tőle annyira,
m i n t h a méreg volna, amellyel a halált veszi magába az
ember?
Világos ugyan, hogy azok, akik a szentséget megutál-
ják és nem élnek keresztyénhez illően, k á r u k r a és kár-
hozatukra élnek vele. Az ilyeneknek semmi sem válhat
j a v u k r a és üdvükre; csak úgy, mint az olyan betegnek,
aki nem tud magának parancsolni és orvosi tilalom elle-
nére eszik-iszik. Ellenben azok, akik átérzik gyarlóságukat,
szeretnének tőle megszabadulni és segítségre vágynak, te-
kintsék és használják úgy a szentséget, mint hatásos ellen-
szerét annak a méregnek, amely sorvasztja őket. Mert itt,
a szenségben, Krisztus szájából vesszük a bűnbocsánatot,,
amivel e g y ü t t j á r és együttadódik Istennek kegyelme és
Lelke minden adományával, oltalmával, védelmével és ere-
jével a halál, az ördög és minden b a j ellen.
í m e tehát Isten kegyelméből itt van számodra Krisz-
141
tus parancsa és ígérete. Azonkívül a magad érdekében is
vinnie kellene téged a nyakadon ülő nyomorúságodnak,
mert éppen e miatt kapod ezeket a parancsokat, édesgeté-
seket és Ígéreteket, Ö maga m o n d j a ugyanis: „ N e m a z
egészségeseknek van szüksége orvosra,
h a n e m a b e t e g e k n e k " . (Máté 9, 12), vagyis azok-
nak, akik el vannak gyötörve s megterhelve bűnnel, halál-
félelemmel, a testnek és ördögnek kísértéseivel. H a már
most rádnehezednek a bűneid és érzed gyöngeségedet, eredj
vígan, bízd magadat Krisztusra, hogy élesszen, vigasztal-
jon és erősítsen. Mert h a addig halogatod, amikorra m a j d
ezektől megszabadulsz s tisztán és méltóképpen járulhatsz
a szentséghez, akkor örökké tartózkodnod kell az Urvacso-
rától. Mert ebben az esetben így szól és itél: H a tiszta és
jámbor vagy, nem szorulsz az én segítségemre s viszont
én sem használhatlak. Ennélfogva c s a k a z o k n e v e z -
hetők méltatlanoknak, akik nem érzik
f o g y a t é k o s s á g u k a t és n e m t a r t j á k m a g u -
kat bűnösöknek.
H a meg azt mondanád: Mit tanácsolsz arra az esetre,
h a sem a nyomorúságomat átérezni, sem a szentséget
éhezni és szomjúhozni nem tudok? Felelet: Azoknak, akik
olyan lelkületűek, hogy semmi ilyest n e m éreznek,
nem adhatok jobb tanácsot, mint azt, hogy markoljanak
bele a szivükbe és tapogassák ki, hogy van-e testük és vé-
rük; h a igen, akkor a s a j á t érdekükben forduljanak Szt.
Pálnak a galáciabeliekhez írt leveléhez (Gal. 5, 19—21) és
hallgassák meg, minémű gyümölcsöket terem a testük:
„A t e s t n e k c s e l e k e d e t e i p e d i g (így szól) n y i l -
vánvalók, amelyek ezek: házasságtörés,
p a r á z n a s á. g, t i s z t á t a l a n s á g, b u j á l k o d á s,
bálványimádás, varázslás, ellenségeske-
dések, v e r s e n g é s e k , gyűlölködések, harag,
patvarkodások, visszavonások, pártüté-
sek, irigységek, gyilkosságok, részegsé-
g e k , d о h z ó d á s о к é s e z e k h e z h a s o n l ó к". Ha
tehát semmi ilyest nem érzel, mégis h i g y j legalább a
Szentírásnak, ez nem hazudik és a testedet náladnál is job-
ban ismeri. Sőt még tovább is megy Szt. Pál, mikor ezt
mondja: (Róin. 7, 18) : „T u d о m, h o g y n e m lakik
é n b e n n e m, a z a z a t e s t e m b e n j ó". H a Szt. Pál

1-12
ki m e r i ezt mondani a maga testéről, mi sem akarunk job-
bak vagy szentebbek lenni. Hogy azután nem érezzük ezt,
az csak veszedelmesebbé teszi a bajunkat. Mert ez kétség-
telen jele annak, hogy a testünk bélpoklosságban szenved,
semmit sem érez, belül mégis dühöng ós továbbmarja ma-
gát. Mindamellett, miként mondtuk, még h a ennyire el-
haltál volna is, h i g y j legalább a Szentírásnak, amely ki-
m o n d j a rád az Ítéletet. S végezetül, minél kevésbbé érzed
bűneidet és hibáidat, annál több okod van odajárulni s se-
gítséget ós orvosságot keresni.
Továbbá ü g y e l j a r r a is, hogy a világban forgolódol-e;
vagy ha nem tudnád, kérdezősködjél a szomszédaidtól.
Mert ha a világban vagy a többi emberekkel együtt,
eszedbe se jusson az vélni, hogy bűnben és nyomorúság-
ban nem lesz részed. Mert csak kezdj el ú g y viselkedni,
mintha jámborul, az evangéliom szerint a k a r n á l élni s fi-
gyeld meg, h a nem akad-e senki, aki ellenségeddé lesz,
hozzá még bántalmaz, tipor ós sanyargat, azonkívül bű-
nökbe ós vétkekbe sodor. H a temagad még nem is tapasz-
taltad volna ezt, hadd tanítson meg rá a Szentírás, mely
elejétől végig ilyen dicséretet és bizonyítványt állít ki a
világról.
Mindezekhez még az ördög is ott lesz körülötted, akit
sohasem tudsz egészen a lábad alá tiporni; hiszen a mi
U r u n k Jézus Krisztus se tudta kikerülni! Mi h á t az ördög?
Az, aminek a Szentírás nevezi: hazug és gyilkos. Hazug
azért, mert a szivet el a k a r j a tántorítani Isten igéjétől és
el a k a r j a vakítani, hogy ne érezd nyomorúságodat, se or-
vosodhoz, a Krisztushoz ne juthass. Gyilkos, aki egy órá-
n y i életidőt se engedélyezne neked. Ha láthatnád, hogy
minden pillanatban hány kés, dárda, nyíl szegeződik feléd,
felujjongnál, valahányszor csak alkalmad kínálkozik a
szentségjárulásra. Hogy pedig olyan nyugodt biztonság-
ban és aggálytalanul járunk-kelünk, az csak onnan van,
mert nem gondoljuk meg és nem hisszük el, hogy a testben
és a gonosz világban óliink, avagy hogy az ördög birodal-
mában lakunk.
Annakokáért próbáld ki és gyakorold ezeket szorgal-
masan; s alaposan vizsgáld meg magadat vagy nézz kő-
i ü l egy kissé és figyelmezz a Szentírás tanítására. H a még
akkor sem éreznél semmit, annál több az okod, hogy pa-

.143
naszkodjál nyomorúságodról az Istennek és felebarátod-
nak. Tőlük k é r j tanácsot, s azt, hogy könyörögjenek érted
és ne tágíts mindaddig, amíg szived kőkeménysége meg
nem lágyul. Akkor m a j d feltárul előtted nyomorúságod s
észreveszed, hogy mégegyszer olyan mélyre merültél el a
bűnök mocsarában, mint akármelyik más bűnös és sokkal
jobban r á vagy utalva a szentségre a nyomorúságod ellen,
amelyet sajnos, nem látsz; ha Isten kegyelmét a d j a , hogy
inkább átérezd és az szentséget jobban éhezd. Különösen
azért, mert az ördög oly hevesen támad és szüntelen azon
van, hogy elkaphasson s megfoszthasson lelkedtől és éle-
tedtől, úgyhogy nem lehetsz tőle biztonságban egyetlen
egy óráig sem. Egy óvatlan pillanatban micsoda hirtelen-
v á r a t l a n beletaszíthat a boldogtalanságba és nyomorú-
ságba!
Intésül és figyelmeztetésül legyenek a mondottak nem
csak nekünk, felnőtteknek és öregeknek, hanem az i f j ú s á g -
nak is, amelyet a keresztyén tanban és annak megértésére
kell nevelnünk. Mert ilyenformán a Tízparancsolatra, a
Hiszekegyre és a M i a t y á n k r a könnyebben megtaníthatnék
az ifjúságot, hogy örömmel és komolyan fogadná be s így
már kora gyermekségétől fogva gyakorolná és megszokná.
Mert az idősebbekkel rendszerint úgy vagyunk, hogy ezt
és egyebeket nem tudunk megtartani, hacsak nem neve-
lünk gyermekségüktől fogva olyanokat, akik a mi hivata-
lunkba és munkánkba lépnek, hogy gyermekeiket ők is
jól és üdvösen neveljék, hogy így Isten igéje és a keresz-
tyénség fennmaradjon. T u d j a meg tehát minden család-
apa, hogy Isten rendeletére és parancsára köteles gyerme-
keit megtanítani és megtaníttatni arra, amit tudniok kell.
Minthogy ugyanis megkeresztelkedtek és a keresztyén-
ségbe felvétettek, megkivántatik, hogy a szentségnek ezt
a közösségét is élvezzék, hogy hasznunkra és szolgálatunk-
ra legyenek; mert valamennyiüknek segédkezniük kell ne-
künk a hitben, szeretetben, imádkozásban és az ördög ellen
vívott harcban.

.144
 Rövid buzdítás gyónásra,
A gyónásról mindig azt tanítottuk, hogy legyen sza-
bad. É r j e n véget a pápa zsarnoksága, hogy m i n d n y á j a n
megmeneküljünk igájából és megszabaduljunk a keresz-
tyénségre rakott elviselhetetlen tehertől és nyomástól.
Mert valamennyien kipróbáltuk, hogy idáig az volt a leg-
nehezebb, hogy halálos bűnnek terhe alatt kényszerítettek
mindenkit gyónáshoz. Azonfelül a n n y i r a megterhelték a
gyónást és a végéremehetetlen bűnök elősorolásával any-
nyira gyötörték a lelkiismereteket, hogy senki sem tudott
elég becsületesen meggyónni. A leginkább égbekiáltó pe-
dig az volt, hogy senki sem tanította, de nem is tudta,
hogy mi a gyónás, vagy hogy milyen hasznos és vigasz-
taló. E helyett csupa aggodalmat és pokoli kínzást csinál-
tak belőle, amin keresztül kellett menni, pedig ennél job-
ban semmitől sem irtózott az ember. Ettől a háromtól most
megmenekedtünk és elértik, hogy a gyónást nem kénysze-
rítésből, nem is félelemből kell végeznünk; minden bűnünk
hajszálnyi pontos elősorolásával sem kínoztatunk; s hozzá
az az előnyünk is megvan, hogy tudjuk, miként éljünk
vele iidvösségesen, lelkiismeretünk vigasztalására, és erő-
sítésére.
Ehhez azonban mindenki ért és sajnos, nagyon is jól
megtanulták az emberek, hogy azt csináljanak, amit akar-
nak s a szabadságot úgy alkalmazzák, m i n t h a egyáltalán
nem kellene, vagy tilos lenne gyónni. Mert h a m a r kaptak
azon, ami egyébként jólesik; s rendkívül könnyű bemene-
telt talál az, amiben az evangéliom szelid és puha. De az
ilyen disznóknak, ( mondottam) nem az evangéliom mel-
lett volna a helyük és nem is illeti őket, hogy még többet
kellene gyónniok, bőjtölniök stb., mint eddig. Mert aki
nem a k a r j a hinni az evangéliomot, sem a szerint élni cs
cselekedni azt, amit keresztyén embernek tennie kell. az
ne is élvezze. Mi dolog lenne, h a csak az élvezetet a k a r n á d ,
de a magad részéről semmivel sem a k a r n á l hozzájárulni,
vagy érte áldozatot hozni? Az ilyenekhez tehát mi sem-
mit sem szóltunk; az ilyeneknek szabadságunkból jószán-
tunkbór semmit sem j u t t a t u n k vagy hagyunk, hanem me-
gint r á j u k eresztjük a p á p á t vagy f a j t á j á t , hogy igazi

10 145
zsarnok m ó d j á r a terelje őket. Mert a csőcselék közé, amely
az evangélionmak engedelmeskedni nem akar, nem való
más, mint ilyen pribék, hogy Istennek ördöge és hóhéra
legyen. Ellenben a többieket, akik örömest h a j l a n a k a
szóra, mindig tanítanunk, intenünk, serkentenünk és édes-
getnünk kell, hogy ezt a d r á g a és vigasztaló kincset, amit
az evangéliom tár elibénk, ne h a g y j á k kárbaveszni. Ezért
akarunk egyet-mást elmondani a gyónásról, az egyszerű
hívek okulására és vigasztalására.
Először is azt mondtam, hogy a szóban forgó gyónáson
kívül még kétféle gyónás v a n ; ezeket inkább nevezhetnők
minden keresztyén közönséges bűnvallásának. Ilyenkor
ugyanis vagy magának az Istennek, vagy pedig m a g á n a k
felebarátunknak gyónunk és-tőle kérünk bocsánatot. E z a
gyónás található meg a Miatyánkban is, amikor azt kér-
jük : „ É s b o c s á s d meg a mi vétkeinket,
miképen mi is m e g b o c s á t u n k az elle-
nünk v é t k e z ő k n e k " stb. Sőt az egész Miatyánk
nem egyéb, mint ilyen gyónás. Mert nem az-e az imádko-
zásunk, hogy megvalljuk, minek vagyimk híjával, mi
kötelességet mulasztottunk s hogy kegyelmet és vidám
lelkiismeretet kérünk? Ez a. gyónás nem szünetelhet, amíg
csak élünk. Mert ebben rejlik az igazi keresztyén vallásos-
ság, hogy magunkat bűnösnek t u d j u k és kegyelmet kérünk.
Ugyanígy benne van a Miatyánkban az a másik gyó-
nás is, amikor mindenki a felebarátjának gyónik. Hogy
egymásnak gyónjuk meg és b o c s á s s u k meg a vétket,
mielőtt Isten elé járulunk és Tőle kérünk bocsánatot. Bizo-
nyos, hogy mi m i n d n y á j a n kölcsönösen vétkezünk, azért
nyilvánosan, mindenki előtt gyóhatunk és gyónjunk; senki
se szégyelje magát a másik előtt. Mert igaza van a köz-
mondásnak: h a egy ember kegyes, mindenki az és viszont;
s Isten iránt, vagy felebarátja i r á n t senki sem cselekszi
azt, ami kötelessége volna. Azonban e mellett az egyetem-
leges vétek mellett van egy különleges is; ha egyik ember
a másikat megharagította, kérjen tőle bocsánatot. A Mi-
atyánkban tehát két felöldozás van: megbocsáttatik né-
künk az, amit Isten ellen, és az, amit felebarátunk ellen
vétettünk; h a ugyan mi megbocsátunk felebarátunknak
é s kibékülünk vele.
Ezen a nyilvános, naponkénti és szükséges gyónásou

.146
kívül itt van még ez a titkos gyónás, egyedül a testvérünk-
nek. Ennek az a rendeltetése, hogy h a valami különleges
ügyünk-hajunk van, amin rágódunk és nyugtalankodunk,
s ú g y érezzük, hogy nem vagyunk elég erősek a hitben,
ezt elpanaszoljuk egyik testvérünknek, hogy tanácsot, vi-
gaszt és erőt merítsünk, amikor és ahányszor akarjuk.
Mert a másik kettőtől eltérően, ez nincs parancsba foglal-
va, hanem mindenki, aki rászorul, élhet vele tetszése sze-
rint. Innen ered és adódik, hogy m a g a Krisztus adta a fel-
oldozást keresztyéneinek szájába s megparancsolta, hogy
bűneink alól feloldassunk. H a v a n szív, amely érzi bűnét
és vigaszra vágyik, itt biztos menedéke van, ahol meg-
t a l á l j a Isten igéjét és hallja, hogy őt az ember által Isten
oldozza fel bűnei alól és n y i l v á n í t j a szabadnak.
Jegyezd meg tehát, amit g y a k r a n mondtam, hogy a
gyónás két részből áll. Az egyik az én művem és cseleke-
detem: szánom-bánom bűnömet s vigaszt és üdülést kérek
lelkemnek, A másik cselekedetet Isten végzi, aki az em-
beri szájba adott igéje által feloldoz bűneim alól. Ez a má-
sodik a feljebbvaló és nemesebb; ez teszi a gyónást gyö-
nyörűségessé és vigasztalóvá. E d d i g azonban csak a mi
cselekedetünket szorgalmazták és csak arra volt gondjuk,
hogy rendben legyen a bűnvallásunk; a sokkal szüksége-
sebb másik részt meg lebecsülték, nem tanították. Mintha
a gyónás csupán jócselekedet volna, amivel Istent kifizet-
j ü k és mintha abban az esetben, amikor a gyónás nem tel-
jes és nem a legki meritőbb, a f eloldozás sem volna érvé-
nyes; a bűn sem volna megbocsátva. Ezzel az embereket
odajuttatták, hogy mivel ilyen tisztán meggyónni nem
tudtak (mert lehetetlen is), kétségbeestek, senki sem tudott
nyugodt lelkiismerettel lenni, v a g y a feloldozáshan meg-
bízni. A kedves gyónást tehát nemcsak haszontalanná, ha-
nem nehézzé és keserűvé is tették a léleknek észrevehető
k á r á r a és romlására.
Ügyeljünk tehát arra, hogy ezt a két részt egymástól
határozottan megkülönböztessük s elválasszuk; s a magunk
cselekedetét kevésre, Isten igéjét ellenben n a g y r a és ma-
gasra becsüljük. N e úgy m e n j ü n k gyónni, m i n t h a mi akar-
nánk véghezvinni valami nagyszerű cselekedetet, avagy
Istennek adni valamit; ellenkezőleg, Tőle a k a r u n k kapni
és elfogadni. Ne azért jöjj, hogy elmondd, milyen jámbor

.147
illetve milyen gonosz vagy. Ezt, h a keresztyén vagy, úgy-
is tudom; ha nem v a g y keresztyén, még inkább tudom.
A r r a legyen gondod, bogy elpanaszold nyomorúságodat,
engedd, hogy r a j t a d segítsenek, hogy szived és lelkiisme-
reted megvidámuljon.
M á r most parancsszóval senki sem kergethet téged
erre; h a n e m mi azt mondjuk: H a valaki keresztyén, vagy
szeretne keresztyén lenni, ime, itt v a n számára a meghíz-
ható tanács: menjen ós szerezze meg a drága kincset. H a
pedig nem vagy keresztyén, illetve ha nem óhajtod ezt a
vigaszt, akkor más valakivel kényszerítünk. Ezzel vég-
érvényesen megszüntetjük a pápa zsarnokságát, parancsát
és i g á j á t . Semmiben sem szorulunk rá. Mi ugyanis (mi-
ként mondottuk) így tanítunk: A k i nem önként és nem a
feloldozás végett jön gyónni, az h a g y j o n fel vele! Sőt, aki
a m a g a cselekedetében bizkodva jön, hogy milyen tisztán
gyónt, az inkább m a r a d j o n el! I n t ü n k azonban, gyónj és
jelentsd meg nyomorúságodat; ne azért, hogy jó cseleke-
detnek minősítsd, h a n e m hogy meghalld, mit hirdettet né-
ked az Isten. Azt mondom, hogy az Igét vagy a feloldozást
becsüld nagyra, mint jeles drágakincset, amelyet minden
tisztelettel és hálával kell fogadni.
H a ezt tüzetesen k i f e j t j ü k s a mellett r á m u t a t u n k a
nyomorúságra, amelynek gyónásra kellene indítania és
ösztökélnie, akkor nem lesz szükség sok unszolásra, se
kényszerítésre. A m a g a lelkiismerete sarkalna mindenkit
s úgy megrettentené, hogy örülne a gyónásnak s ú g y ten-
ne, m i n t a szegény, nyomorult koldus, mikor meghallja,
hogy valahol gazdag ajándékokat, pénzt vagy r u h á t osz-
togatnak: Nem kellene azt pandúrokkal veretni, h a j t a n i ;
futna magától, ahogyan a lábai b í r j á k , nehogy elkéssék.
Míg ha minden közelebbi felvilágosítás nélkül megparan-
csolnák, hogy minden koldusnak a r r a a helyre kell futnia
s elhallgatnák, hogy ott mit keres és kap, mi lenne más,
minthogy kedvetlenül menne s nem a r r a gondolna, hogy
valamit kap, hanem arra, hogy meg kell mutatnia, milyen
szegény és nyomorult a koldus! Ebből nem sok örömet
vagy vigaszt lehetne meríteni, h a n e m csak még gyűlölete-
sebbé válnék a törvény. • .,
A p á p a prédikátorai éppen így hallgattak eddig erről
a jeles, gazdag alamizsnáról és kimondhatatlan kincsről;

.148
tömegben hajtották oda az embereket nem másért, hanem
hogy lássa a világ, milyen tisztátalan és aljas népség va-
gyunk. Ilyen körülmények közt kicsoda j á r u l n a örömest
a gyónáshoz? Mi azonban nem azt mondjuk, hogy mutasd
meg, mennyire be vagy szennyezve és dicsekedjél vele, ha-
nem azt mondjuk és tanácsoljuk: h a szegény és nyomorult
vagy, eredj és használd a gyógyító orvosságot. Aki átérzi
nyomorúságát és Ínségét, bizonyára olyannyira meg-
k í v á n j a , hogy örömest fut oda. Akik pedig nem becsülik
és maguktól nem jönnek, azok hadd m a r a d j a n a k . De tud-
j á k meg, hogy nem t a r t j u k őket keresztyéneknek!
í g y tanítjuk, hogy milyen jeles, drága, vigasztaló do-
log a gyónás; és intünk mindenkit, hogy tekintettel nagy
nyomorúságunkra, ezt a drága kincset meg ne vesse. Már-
most, ha keresztyén vagy, egyáltalán nem szorulsz sem az
én kényszerítésemre, sem a pápa parancsára, hanem bizo-
n y á r a magad kényszeríted magadat és megkérsz, hogy
részesítselek benne. De ha megveted és gyónás nélkül gő-
gösen állsz odébb, akkor úgy Ítélünk, hogy nem vagy ke-
resztyén és a szentséget sem élvezheted. Mert megveted
azt, amit keresztyén embernek nem szabad megvetnie s
azt éred el, hogy nem nyersz bűnbocsánatot. Ez bizonyos
jele annak, hogy az evangéliomot is megveted.
Szóval mi semmiféle kényszerről nem a k a r u n k tudui,
de aki tanításunkat és intésünket nem h a l l g a t j a és nem
követi, ahhoz nincs semmi közünk, annak az evangéliom-
ból sem lesz része. H a keresztyén volnál, örülnöd kellene,
hogy száz mérföldet futhatsz utána; s nem noszogattatnád
magadat, hanem jönnél és minket kényszerítenél. Mert itt
a kényszeren fordítani kell, hogy mi kerüljünk a parancs
alá, te pedig a szabadság alá. Mi senkit sem erőszakolunk,
hanem t ű r j ü k , hogy hozzánk jöjjenek, amiként arra is
kényszerítenek, hogy prédikáljunk és a szentséget kiszol-
gáltassuk.
Éppen ezért, mikor gyónásra buzdítlak, nem teszek
mást, mint a r r a buzdíílak, hogy légy keresztyén. Ha eny-
nyire viszlek, akkor a gyónáshoz is elvittelek. Mert akik
szeretnének jó keresztyének lenni, bűnüktől megszaba-
dulni és vidám lelkiismerettel birni, azok m á r igazán
éheznek és szomjúhoznak s kapnak a kenyér után, mint
az üldözött, hőségtől és szomjúságtól tikkadt szarvas;

.149
ahogyan a 42. zsoltár m o n d j a : „ M i n t u s z a r v a s
к iv á n к о z i к a f o l y ó v i z e k r e , ú g y kívánko-
z i k a z é n l e l k e m h o z z á d , ó h I s t e n ! " azaz:
ahogyan epekedik és töri m a g á t a friss forrás után a
szarvas, úgy epekedem és töröm magamat én Isten igéje
után, a feloldozás és szentség u t á n stb. íme így kellene a
gyónásról helyesen tanítani, így lehetne i r á n t a kedvet és
szeretet ébreszteni, hogy az emberek jönnének és szalad-
n á n a k utánunk tömegesebben, mint kivánnók. A pápisták
hadd kínozzák és gyötörjék m a g u k a t és másokat, akik ezt
a kincset nem becsülik és elzárják. Mi azonban emeljük
fel kezünket, magasztaljuk és áldjuk Istent, hogy erre az
ismeretre és ehhez a kegyelemhez eljutottunk.

.350