Mindennapok és életmód a Kádár-korszakban

Az 1956-os megtorlások után Kádár a társadalmi béke megteremtését a lakosság

életszínvonalának javításával szerette volna elérni. Sikerült egy alacsony, de elviselhető
életszínvonalat és viszonylagos szabadságot kialakítani. Megalakult az „életszínvonal-alku”,
ami azt jelentette, ha egy személy nem élt viszonylag jó körülmények között, akkor békében
élhetett.
A korszak során rengeteg létesítmény épült; panellakótelepeken belül 1millió lakás,
paneliskolák és ABC-k.
Az életszínvonal javulása ellenére a várható élettartam csökkent Magyarországon.
Megduplázódott az öngyilkosok száma, a 80-as évek elejére pedig a lakosság 5%-a szenvedett
alkoholizmusban. A válások száma szintén a duplájára nőtt. A gyerekszám is csökkent (a 70-
es években történt egy kis javulás, mert ekkor születtek a Ratkó-korszak gyerekei, de utána
megint visszaesés következett). Az állam 1967-ben bevezette a gyermekgondozási segélyt
(GYES), hogy megnövekedjen a gyermekvállalási kedv, ám ez csak nagyon kismértékben
tudta megnövelni a népességet.
A marxista-leninista ideológia, azaz az osztályharc beleivódott a tömegtájékoztatásba, az
oktatásba és a művelődésbe. A kultúrpolitika legfontosabb alakja Aczél György volt, aki 3T
(tilt, tűr, támogat) szellemiségében irányította a szocialista kultúrát. A zenekarokat betiltották,
vagy csak feltételek és engedély keretében léphettek fel. A cenzúrát is bátran alkalmazták a
korszakban. Mind Babits és Móra Ferenc műveit, mind az indián regényeket is cenzúrázták.
A 60-as évektől egyre jobban hatott a társadalomra a nyugati fogyasztói kultúra. Divatba jött a
farmer, a rockzene, a hosszú haj a fiúknak és a miniszoknya. Ezek nem csak a hivatalos
szervek, de a felnőttek rosszallását is kiváltották. Idővel ezek az új viseletek a békés ellenállás
szimbólumaivá váltak. Magyarországon is megkezdődött a jó minőségű, tartós viseletek
gyártása, mint például a Tisza cipő. Néhány termék a feltalálójuk tehetségének köszönhetően
világhírűvé váltak, például a Rubikkocka.
Megváltozott a szabadidő eltöltésének módja is. A szakszervezeti ülések rengeteg ember
nyaralását biztosították, így lehetőség adódott szűk családdal vagy baráti társasággal tölteni a
szabadidőt.
Az életszínvonal javult, azonban a legtöbb áruhoz csak hosszú várakozás, akár évek
elmúltával lehetett csak hozzájutni. Ide tartozott például a telefon, a televízió, a hűtő, a
mosógép vagy a Trabant. A televíziók elterjedése segítette az általános propaganda növelését.
Rengeteg műsor indult a különböző korosztályoknak megfelelően, a nekik megfelelő
időpontban. Felnőtteknek elindult a Ki mit tud?, gyerekeknek pedig például a Mézga család.
A feszültség levezetésének céljául elkezdtek kabaré műsorokat sugározni, melyen belül Hofi
Géza már az államot és a kommunista vezetőket is kritizálhatta (persze csak a megfelelő
határokon belül).
Ebben az időszakban kevés figyelem irányult a sportra, emiatt a felnőttek közel kétharmada
túlsúlyban szenvedett. Emellett a vallásosság is a háttérbe szorult. Az egészségügy sem tudta
mindenkinek biztosítani az előírt ellátást, ezért megjelent a hálapénz intézménye.
A rendszer mindvégig fenntartotta az ellenőrzéseket, ügynökök sokasága figyelte az
embereket. Az 56-osok csak bizonyos munkákat végezhettek és meg kellett jelenniük a
kötelező ünnepségeken. Ha bármilyen rendszerellenes akció történt, azonnal őket vizsgálták
ki először. A disszidensekről beszélni sem lehetett, minden szocialista krimiben vagy
rajzfilmben ők voltak a maffiózók, a gyilkosok és a társadalmat megrontó személyek.