Az angol alkotmányos monarchia

1689-ben III. Orániai Vilmos kiadta a Jognyilatkozatot, amely megalapozta az alkotmányos

monarchia lényegét. A monarchia értelmében a király ugyan uralkodik, de nem kormányoz,
így egyre inkább csak jelképes a hatalma, valamint a parlament szavazza meg az adókat. Az
adózás fő célja, egy normális hadsereg megszervezése volt. Érvényesült a társadalmi
szerződés, amely eleinte Hobbes és Locke filozófusok gondolata volt és amelyben a király
elfogadja a „nép” akaratát. A „nép”-be azok a személyek tartoztak bele, akik választójoggal
rendelkeztek. Akkoriban cenzusos választójog volt, tehát minden vagyonnal vagy
műveltséggel rendelkező férfi szavazhatott. A társadalmi szerződés miatt érvényesült a
népszuveneritás, azaz népfelség elve, mely kimondja, hogy a társadalmi szerződésben a
főhatalom a népé. Ezt a francia filozófus, Rousseau mondta ki.
Az alkotmányos monarchiában egy másik francia filozófus, Montesquieu elmélete is
érvényesült, azaz a három hatalmi ág szétválasztása. Ez a három ág a kormány, a parlament és
a független bíróság volt, melyek kölcsönösen ellenőrizték egymást. A kormány töltötte be a
végrehajtói hatalom, a parlament pedig a törvényhozó testület szerepét.