Professional Documents
Culture Documents
Farago Ferenc Hamvas Tar 6
Farago Ferenc Hamvas Tar 6
hu
Hamvas-tár 6
HAMVAS-TÁR 6.
TARTALOMJEGYZÉK
Hamvas-tár 6
- 989 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
„Van világosságom kimondani, bármilyen súlyos ítélet, különösen magamra, akinek életében olyan rettenetes
aránytalanság van aközött, amit megvalósítottam, és amit bellem észrevettek.”
(Magyar Hüperion)
Hamvas Béla*
Nem bírtam tovább, s ezért úgy döntöttem: nektek is meg kell ismernetek – ha eddig nem
ismertétek – a huszadik század egyik méltatlanul elhanyagolt íróját: Hamvas Bélát. Hamvas
Béla a magyar irodalom különös, egyedülálló alakja. Érdekl dése rendkívül szerteágazó
területeket ölel fel, mint például a klasszika-filológia, a m vészettörténet, a keleti vallások és
a szent nyelvek, ezek közül is els sorban a szanszkrit. Írásai nehezen kategorizálhatók, néha a
filozófiához, máskor a kultúrtörténethez, megint máskor pedig a teológiai értekezésekhez
közelítenek. A legkülönböz bb írásokat mégis közös nevez re hozza Hamvas
gondolatvilágának fókusza, a tradíció, melyen els sorban az skori emberiség szellemi
hagyományát érti. Ha kedvetek támad olyan mélyértelm , elgondolkodtató könyveket olvasni,
melyek megrendít hatásukkal átformálják az embert, emeljetek le a polcról egy Hamvas
könyvet. Nem bánjátok meg.
Kadlót Nikolett
*forrás: a Szerz blogja
- 990 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Sz cs Géza úgy emlékezik (szóbeli közlés), hogy a Diotima-körben felolvasott esszét a jelen
lév Gáll Ern , a Korunk f szerkeszt je (és a filozófia katedra tanára) kérte el a folyóirat
számára. A mindössze húszéves egyetemista szerkeszt i kérésre több helyen szelídített a
szövegén – de mint rövidesen kiderült, nem eleget. A Diotima-kör és a sajtónyilvánosság közt
ugyanis lényegesek voltak az eltérések. A hetvenes évek Erdélyének hangulatát, lehet ségeit
felidézend , érdemes ide másolni a Balogh Edgár szerkesztette Romániai Magyar Irodalmi
Lexikon els kötetéb l a Diotima-kör címszavát: „...a kolozsvári Babe –Bolyai Egyetem
filozófia szakos hallgatóinak a filozófiai esszé m velésére 1970-ben alakult s 1977 széig
m ködött román és magyar tagozatú szakköre. A magyar tagozat üléseit, ahol többek közt
Huszár Vilmos, Molnár Gusztáv, Sz cs Géza, Tamás Gáspár Miklós szerepelt
szakdolgozatokkal, más karokon tanuló diákok is látogatták. A Diotima-kör hamarosan a
filozófiai igény fiatal irodalmárok kísérletez m helyévé vált.” Nos, ezek a fiatalok
élesebben fogalmaztak, mint id sebb erdélyi pályatársaik – és ez a hang még inkább
meglepte, s t felháborította a magyarországi hivatalos m vel déspolitikát (amely akkor éppen
keményed ben volt).
Naplójába Gáll Ern 1991. augusztus 3-án feljegyezte szegedi találkozását Ágh Attilával, aki
a folyóirat nyugalmazott f szerkeszt jének kérdésére válaszolva „határozottan elutasította
éveken át táplált feltételezésemet, hogy a Hamvas-botrány után azért látogatott meg a Korunk
szerkeszt ségében, hogy egyrészt kitapogassa, lemérje a helyzetet, illetve a hangulatot,
másrészt, hogy az ügyet »elboronálja«.” Mit kellett volna elboronálni? – kérdezheti a Napló
(II. kötetének) olvasója. A vonatkozó kötetvégi jegyzet utal a Népszabadságban közölt
támadásra, „amiért a Korunk beavatkozik a magyar m vel déspolitikába”. Gáll Ern
levélhagyatékában nincs utalás erre a „botrányra” (a Hamvas Béláné Kemény Katalinnal
történt 1978-as levélváltás egy Kemény Gábor-tanulmányra és a Hamvas özvegyével való
találkozásra utal), találtam viszont Sükösd Mihálynak 1974. április 2-án nekem címzett
levelében egy figyelemre méltó passzust: „Ez a Sz ts [!] úr, a Weöres-dolgozatával a
Korunkban, szintén a Tóth Sanyi–Bretter-iskolából való? Dolgozata alapján úgy gondolom,
hogy igen. Nagyon tehetséges, nagyon pimasz és nagyon vitatható dolgozat volt, ha nem is
úgy vitatnám, ahogy Pándiék tették. Ami az irodalompolitikai konkrétumot illeti: én a
- 991 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
helyetekben nem mennék bele a vitába, mert az ürügy nem elég alkalmas rá. Persze, ezt Ti
tudjátok jobban.
(Egy zárójel a nemzedéktárs felé, mert akár tetszik Neked, akár nem, az évek múlásával mi
ketten egyre inkább ugyanaz a nemzedék leszünk, vagyunk. Mennyi a tehetséges fiatalember,
Pesten és Kolozsvárt s nyilván még sok egyéb helyütt. S ezek a tehetséges fiatalemberek
lényegileg mennyire egyformák: már ami a világképüket, viselkedésüket, korai csalódásaikat,
nagy szkepszisüket, fanyar eszményeiket és gyakorlati tapasztalatlanságukat illeti.)” (A
budapesti Valóság szerkeszt je az el z sorokban Tamás Gáspár Miklós különleges
m veltségér l, tehetségér l, egyediségér l ír.)
K. L.
*forrás: Korunk, 2006, április
Végiganalizáltam a Scientia Sacra Kereszténység cím kötetét. Ezért merek itt szólni.
Egy huszadik századi magyar gondolkodó és a Jézusra hivatkozó kétezer esztend áll
szemben egymással. Egyfel l a maga látását az emberiség hagyományának állító kortársunk,
másfel l Jézus, aki azt állítja magáról, hogy az út, az igazság és az élet. Azonosak tehát
abban, hogy mindketten tanácsot kínálnak fel nekünk egész életünk átalakítására. Pl. így:
Sz ntesd meg magadban a létrontást! Vagy így: Vedd magra az igámat!
- 992 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Mondjam el tíz percben, hogy mi a kereszténység? Nem vállalkozhatom rá, hisz kétezer
esztend n keresztül megannyi gondolkodó és szent tett egymástól különböz bizonyságokat
arról, hogy mit gondol jézusinak. Mondjam el, hogy mit jelent nekem Jézus? Ezt már
könnyebben megtehetem, bár az id keret sz kössége akkora leegyszer sítést eredményez,
hogy ennek érvénye összesen annyi lehet, hogy magam így gondolom azt, ami jézusi.
Mondok azért így is valamit: Amit e kicsinyeknek tesztek, nekem teszitek, amit mindezeknek
nem tesztek, nekem nem teszitek. Jézus tehát azonosságot állít maga és az ember között. Azon
az alapon, hogy Isten és Jézus lényege a szeretet, s az ember lényege is ez lehet: szeretetté kell
válnia. E létbelinek mondható azonosság magatartásbeli azonosságot is kíván, azaz szeretést,
amely szolgálatban, adásban és békesség-teremtésben nyilvánul meg. E magatartásbeli
azonosság, pedig sorsazonosságot is eredményez Jézus és a Jézusra figyel k között. Egyfel l
a magatartásokból folyó boldogságot, másfel l e jézusi magatartásokért járó üldözést. De ez
az egyfel l és másfel l Jézusnál egy és ugyanaz: boldogok vagytok, amikor üldöznek titeket.
Ez a három azonosság ugyanakkor egybekapcsolódik Jézusnál a teljes személyi különállással.
Jézus soha nem téveszti össze magát azokkal az emberekkel, akikkel azonosnak mondja
magát: amit ezekkel a legkisebbekkel tettetek, velem tettétek. És Jézus soha nem téveszti
össze magát az Atyával, akihez imádkozik, akivel birkózik is a Getszemáni kertben: hogy ha
lehetséges, akkor múljon el t le a pohár, de azért mégse az saját akarata érvényesüljön,
hanem az Atyáé. Nála Jézus és az ember − kett és Jézus és az Atya is − kett . Amennyire én
megérthettem Hamvas Bélát, maga is hivatkozik Jézus tanításának ezekre a vonásaira, de
túllép azokon. Nála Jézus és az ember, valamint az ember és az Isten − nem kett , hanem
egyszer en csak egy: azonosak egymással. Talán nem kell ezt Hamvast ismer k el tt
igazolnom.
Azt hiszem, hogy Jézus és Hamvas között azonosság áll fenn atekintetben, hogy mindketten
nyilvánvalónak gondolják azt, amit képviselnek. Jézus nem ismerte a tudomány, a filozófia és
a vallás kifejezéseket, de Hamvas ismeri ket, s mindhármat elutasítja, mert nem tartalmazzák
a hagyományt. Magam ezt az elutasítást megalapozatlannak gondolom. A tudomány a
tapasztalhatóra, a filozófia a gondolkodástörvényekkel kikövetkeztethet kre hivatkozik, a
vallás pedig a kinyilatkoztatásra, amely tapasztalat és ész számára nem feltétlenül
nyilvánvaló. Azaz olyan állításokra hivatkozik, amelyek túlvannak a tudomány és a filozófia
megismerési lehet ségein. Olyan állításokkal dolgozik, amelyeknek hitelt adhatunk, ha
nyilvánvalóknak gondoljuk ket. Jézus nyilvánvalónak gondolta, amit tanított, és Hamvas
Béla is. Ha mai kultúránk skatulyáiba akarjuk rakni tanításukat, akkor mindkett ét a vallás
kategóriájába kell tennünk. Bár nagyon nyilvánvaló, hogyha nem követjük Jézust vagy Ham-
vas útját, annak az egész emberiségre nézve nagyon súlyos következményei támadhatnak,
mégis ez mit sem változtat azon, hogy akár Jézus második eljövetele, akár az emberiség
életének Nirvána-vége − a tudomány és a filozófia eszközeivel igazolhatatlanok. Marad tehát
Jézus számára is, Hamvas Béla számára is − a vallás az a kategória, melyben tanításaik
elhelyezhet k.
Hogy a jézusi három azonosság, vagy a hamvasi, a személyi különállást is megszüntet teljes
feloldódás az univerzumban, ez-é a valóság − elég régi vitatémája a teizmusnak és a pán-
teizmusnak, s ezért gondolom, ezzel talán nem kell foglalkoznom. Hitek csatáznak benne
egymással, s kevés dolog van a szellemi életben, ami eredménytelenebb a hitek csatájánál.
Az is különböz tanításaikban, hogy Jézus nem említi az Édent és a létrontást. Buddhát vagy
Szókratészt aligha ismerte, és mit sem tudott a két és félezer esztend vel ezel tt történt nagy
hamvasi bevágásról. Izrael történetében ekkor vált el az északi országrész Júdától, s kezd dött
népük Assziriába majd Babylonba harcolása. A mi nemzeti hagyományunk is csak el magyar
korról tud, ekkoriban szakadtunk ki az ugor nyelvközösségb l, s kerültünk törökös népek
- 993 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
hatása alá. Rómát is ekkoriban alapítják. Jézus töretlennek látja az emberiség fejl dését, vagy
semmit sem tud róla. Említi viszont a farizeusokkal folytatott vitájában, hogy Isten kezdetben
férfinak és n nek teremtette az embert, eggyé tette ket, s nem szabad válniok. Mintha a
jézusi tanítás azt képviselné, aminek érvénye nem ismer id beli korlátokat. Amerika felfe-
dezése s az indiánok vallásainak megismerése után merült fel a teológiában az
skinyilatkoztatás eszméje. Toynbee furcsállja azt a vallásokra jellemz önközpontúságot,
hogy Isten egyszer adott kinyilatkoztatást, és éppen valamelyik népnek vagy személynek adta
volna azt. Hamvas Béla viszont keresi a mindig voltnak feltételezett archaikus hagyományt, s
ekkor − a teológia nyelvén az skinyilatkoztatás eszméjére gondol, melynek tartalma bele van
rakva az emberiség bölcs jébe, szükségképpeni velejárója emberi létünknek. Van még egy
szó, amely jelölhetné szerz nk létmagyarázatának m faját. A gnózis lenne ez a szó. A gnózis
olyan létmagyarázat, amely egyenl séget teremt az ismeret és a megvalósítás között. A gnózis
a gondolat létrendjéb l átlép a valóság létrendjébe. Ilyen gnózis a kétezer esztend s
történelmi, a Páltól meghatározott, kereszténység is. Ha tudomásul veszed, hogy Jézus a maga
golgotai halálával kiengesztelte az Atyát, aki haragjában bezárta el ttünk az üdvözülés
kapuját, mert megharagudott minden emberre, aki Ádám és Éva leszármazottja, mert Ádám és
Éva evett annak a fának a gyümölcséb l, melyr l enni Isten megtiltotta nekik. Ha tudomásul
veszed ezt, s e tudomásul vevés jelül megkeresztelkedsz, akkor üdvözülsz. De attól, hogy Pál
ezt elgondolta, még nem vagyunk megváltva. Ugyanúgy raboljuk és gyilkoljuk egymást, mint
Jézus el tt. S t, jobban! De Pál szerint a hit biztosítja számunkra az üdvösséget, nem a csele-
kedeteink − ahogyan ezt a legélesebben Luther Márton tanította.
Ugyanilyen gnózisnak tetszik Hamvas létmagyarázata is. Csak tudomásul kell venni a hagyo-
mányt, s ezzel megoldódik az emberiség minden gondja. Nem probléma az egyenl tlen
elosztás. Nem gond ennek az oka: a többet birtokolni akarás. Nem gond az osztozás rendjének
megteremtése. Jézus jól tudta, hogy nincs megváltó tudás. Isten Országát akarta, mely rajtunk
fordul. De ez csak Jézusnak, a felvilágosodásnak és Marxnak a gondja. A létez − ez a páli és
nem jézusi − kereszténység ugyanolyan zsákutca, mint a felvilágosodás. Minden gnózis
zsákutca. Miért? Mert csak gondolat, amely nem lép át a megvalósítás rendjébe. Hamvas is
hangsúlyozza a szó és a tett egységét, de mintha ez eltörpülne a hagyomány megtalálásnak
gondolata mellett. Érdemes még rámutatni a jézusi és hamvasi látás különböz sségének arra a
következményére is, ahogyan e két szemlélettel láthatjuk a felvilágosodást. Az Antikrisztus
befejez 15 szúrája kifejti, hogy a racionalizmus s az abból megszület felvilágosodás még
rosszabbá tette kultúránk fejl dési mérlegét. Ez igaz lehet, de a szabadság, egyenl ség,
testvériség gondolata a jézusi eszményeknek az érvényesíteni akarását jelenti, az akármilyen
reménytelen küzdelmet is a jobbért. Szabó L rinc egy versével mutatnám meg a történelmi
kereszténységnek és a felvilágosodásnak ezt a közös zsákutcáját. A harmincas években írta.
Hamvas ismerhette, de nincs tudomásom róla, hogy életm vében említést tett volna róla. A
vers címe: VANG-AN-SI.
Szabó L rinc:
Vang-An-Si
- Hiába! - hallotta ezerszer
Sen-Tszung, a sárkánytrón ura.
- Nincs remény! - és ijedten nézett
a remete Vang An Si-ra.
- Jobb nem tudnod, hogy mi van ott kint! -
dörögte három ezredév
- 994 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
Hamvas és Jézus is úgy gondolja, hogy Hiába, úgy hogy Nincsen remény?
Bulányi György
*forrás: elhangzott a 2006. május 26-i Hamvas Kollégium záró eladásán (a Szerz kézirata)
- 997 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
„A vagyok kett: együtt lét és élet, küzdelem és boldogság, út és cél, harc és gyzelem, halál és hallhatatlanság.”
(Hexakümion)
Öt Hamvas-mondat*
Az élethez meg kell találni a hiteles szöveget, a szöveghez meg kell találni a realizáló
egzisztenciát. (Patmosz I.)
Minden jel arra vall, hogy az írást sosem tudom nélkülözni, mert a lét eredeti szövegének
megfejtése és a realizálásra tett er feszítés az írás tevékenységében történik. (Patmosz I.)
Az élethez meg kell találni a hiteles szöveget, a szöveghez meg kell találni a realizáló
egzisztenciát.
- 998 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Hamvas ugyanis nem árulja el, mit ért szellemen. Ennek ellenére a következ kben
megpróbálok bejutni a szó aurájába, megkísérlem körbejárni lényegét, különösen a harmadik
idézethez érve. Egyel re azonban lássuk a második mondatot, amelyik szervesen kapcsolódik
az els höz.
Igaza van Guénonnak, a szöveg hiteles – folytatja Hamvas –, de nem végleges. Véglegessé
akkor válik, ha a textus mellett megjelenik a megvalósító egzisztencia, majd életével
tanúságot tesz.
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
- 1002 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Hamvast láthatóan nem érdekelte különösebben, hogy miként keletkezett a világ. Az idézetet
mégis érdemes többfel l megközelíteni. Ha veszünk egy elszánt lendületet, és – önkényesen –
ismeretelméleti kijelentésként értelmezzük a leírtakat, viszonylag könny dolgunk lesz, mivel
minden, ami máig létrejött, tulajdonképpen a Nagy Bumm id dimenziójába volt bekódolva.
Innen bomlottak ki a müonok és galaxisok ugyanúgy, akár ezek a szavakká összeálló vizuális
jelek, amelyek ebben a pillanatban az olvasó tudatában megjelennek, majd valószín leg
gondolatokká válnak. A „kinyilatkoztatás” ilyen módon valóban a világgal együtt keletkezett,
és vált megfejtend kérdéssé az ittlét során az ember számára. Hamvas azonban másról
beszél, nem err l a szuperdeterminizmusról, most nem szólva közismert ellenszenvér l a
tudománnyal szemben. Bizonyos tájékozottságra tett szert kora természettudományában,
forgatta olyan tudósok munkáit, mint M. Born, Heisenberg, J. H. Jeans, saját kérdéseire még-
sem kaphatott feleleteket, mert rossz helyre címezte ket. Mindig a végs okot kereste, ám
metafizikai felvetésekre nincsenek válaszok a természettudományban. A keletkezés, a
Teremtés indítéka, a tudás határa ismeretlen a természettudományban; míg metafora vagy
szimbólum a mitológiában és vallásban. A végs kérdésekre nincs felelet. A hit, amióta csak
megszületett, társadalmi-lélektani feladatot tölt be (amennyiben eltekintünk bizonyíthatatlan
transzcendens világok létezését l). Elviselhet vé teszi a létet, csillapítja az ismeretlen, a
megnevezhetetlen valóság – a halál, a semmi, a céltalan végtelen – mállasztó hatását
pszichénkre. Az antropomorf Univerzum a világ értelmetlenségét elutasító lélekben született.
(Hogy ezt a szemléletet végs soron a túlélésre specializálódott fehérjék, sejtek szülték, vagy
valamiféle struggle for life-ra specializálódott gének, most más lapra tartozik.) A tudomány
képtelen betölteni ezt a funkciót. Az ész kérdéseire vannak, ám a lélek kérdéseire nincsenek
válaszai. A tudomány nem áltatja magát a teljes megismerés lehet ségével. Akad vezet
elméleti fizikus – Paul Davis –, aki elképzelhet nek tartja, hogy létezik a valóságnak olyan
arca, amelyhez az emberi gondolat nem ér föl. Azt állítja: nincs elfogadható tudományos
argumentum a világunkat létrehozó els okra, mivel az kívül esik a fizika elméletén. A dönt
kérdéseket, az anyag kialakulását, a mindenség eredetét homály fedi. A természettudomány és
a metafizika érvrendszere (ideértve annak mitikus, vallási ágát) csupán saját „axiómáinak”
határain belül érvényes.
Hamvas-tár 6
Minden jel arra vall, hogy az írást sosem tudom nélkülözni, mert a lét eredeti szövegének
megfejtése és a realizálásra tett er feszítés az írás tevékenységében történik.
- 1004 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Hamvas életm vében jól követhet egy-egy gondolat útja. Gyakran ugyanazt az alapötletet
finomítja, járja körül, fogalmazza újra hosszú évtizedeken keresztül. A felmerül gondolatot
különböz szerz k segítségével átvilágítja, majd ezután kialakítja végs véleményét,
mégpedig úgy, hogy befejezésül a szövegb l kilépve, a lét kontextusába utalja: „Annak, amit
mondok, nem a könyvekben kell megjelenni, hanem megvalósulni a m helyekben és a
konyhán és az ágyban és a sz l kben.” A kommunista kísérlet bukását követ en kevés hiteles,
valódi életmodellt kínáló szöveget találtunk. Hamvas munkái nem csupán vallás- és
filozófiapótlékok, hanem sokak számára gyakorlati útmutatók. A morális követelményeket
els sorban önmagával szemben fogalmazza meg. Mindig épít, sohasem dekonstruál. A
tradicionalista és posztmodern szövegek között itt találjuk az alapvet különbséget, nem a
modernitás és konzervativizmus kérdésében. Innen eredhet Hamvas rendkívül széles kör
elfogadottsága, itt van a határpont, ahol a szerz kilép az irodalmi belterjességb l. Derridát
egyik elemz je éppen azért bírálja, mert a filozófus azt állítja: számunkra, nyelvhasználók
számára nem létezik külvilág. A nyelv és valóság ugyanaz, aminek következtében képtelenek
vagyunk kimenekülni a szövegszer ségb l. A dekonstrukció f gyengéje – állítja Robinson –:
a negativizmus és az él sködés. Szétcincálhatunk ugyan vele különböz szövegeket,
gondolatokat, de nem kapunk t le újfajta etikai, politikai, filozófiai elveket a lejáratottak
helyett. Robinson például nem látja azokat az értékeket, amelyek alapján Derrida ítéletei
megszületnek. Való igaz, a francia bölcselked gyakran légüres térben mozog. Hamvast
éppen ez választja el a divatfilozófusoktól: a lét szövegének megfejtésére tett valódi
er feszítés. Alkotói attit dje nyilvánvaló: a nyelvben megnyílni és önmagát kimondani. Úgy
látja, mintha az írás lenne az életszimfónia partitúrája. Itt történik az árulás, az élethamisítás,
ezért itt kell végbemennie a létegység helyreállításának, a realizálásnak. Ez a gondolatkör már
Az írás platonizmusában felbukkan. Minden írás, ami nem platonikus, az destruktív – szögezi
le –, majd André Gide-re hivatkozva hozzáteszi, hogy az összes könyvet el kell égetni, mert
szentségtör , és profanizál. Az írásnak kizárólag akkor van értelme, ha el készíti az
aranykort, az olümposzi egzisztenciát, az emberiség megújulását. Hamvas abban bízik: a
normális és egészséges ember si szépsége mindenkiben helyreállítható. Az aranykori ember
azonban – miként a romlatlan kezdet, az eredeti szépség – nem létezett. Mindez nem több
utópiánál. Hamvas mégsem veszít hitelességéb l, mert nem társadalmi utópiát hirdet, hanem
az egyéni önmegvalósítás útját nyitja meg, amennyiben az aranykort metaforaként, nem szoci-
ális valóságként fogjuk fel. Aranykori ábrándjainak azonban akad még hibája. Az
alapszövegek, a szentkönyvek sehol sem realizálódtak, még annyira sem, amennyire az
Újtestamentum. Hamvas Európában élt, nagyobbrészt a totalitarizmus módfelett visszataszító
éveiben. Az itteni romlást tapasztalta saját b rén. A keleti társadalom a szellem világában, a
metafizikában megoldotta a válságot, a valóságban ellenben nem. Hamvassal szólva: nem
realizálta magát – err l azonban az író nem rendelkezett személyes tapasztalattal, vagy
nagyvonalúan elnézett fölötte. A ragyogó metafizikai építmény alatt merev, sokáig
mozdulatlan világ volt: ezeréves birodalmakkal, tiltott városokkal, a tradíciót végleg
megsemmisíteni készül kulturális forradalommal; skori ócskaságokkal, testi-lelki
nyomorral, szégyenletes kasztrendszerrel. (Az utóbbiba beletör d szerencsétlenek
tehetetlenségét a saját kultúrájukból kiábrándult európai széplelkek nemegyszer
összetévesztik a toleranciával). Hamvasnál mégis az a leny göz , hogy hamis feltételekb l
kiindulva igaz megoldásokra jut. Legnagyobb szabású kísérlete a lét eredeti szövegének
megfejtésére, a maszkok levetésére a Karnevál. A regényben máig érezhet a születéskor
jelen lev szómámor, az írás lendülete, a megittasultság. Fecseg vagyok, rajongok mások
fecsegéséért, talán csak azért, hogy a magamét igazoljam – mondja, majd ironikusan utalva a
Regényelméleti fragmentum alaptételére, hozzáteszi –: a végeláthatatlan fecsegést szebben
vallomásnak hívják. A regény három néz pontot, narratív lehet séget rejt Hamvas
szándékának megfelel en: a fecseg ét, az ügyviv ét (az íróét), valamint a szövegbe bevont
- 1005 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Mórocz Zsolt
*forrás: Kortárs, irodalmi és kritikai folyóirat, 2005. május
- 1006 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
El zmények
Pár éve elveszett néhány dokumentum. Na nem a polcról; nem az alexandriai könyvtár
leégésekor; nem ellopták ket, hanem a kor szelleméhez méltóan egy hibás winchester nem
az, amivel a rossz fiúkat üldöztük a vadnyugaton; egy technikai eszköz arra, hogy adatokat
tároljunk, egyszer en kiejtette a memóriájából. Nevetséges mindezt így végiggondolnom,
hiszen teljességgel irreális, hogy ett l függjön a gondolatok élete. Történetesen a
Gondolkozás iskolája. Azóta sem volt kedvem újraírni, hiszen annak már nem adhatom
ugyanezt a címet, vagy ha igen, akkor úgy teszem majd miután letelt a gyászid , mintha az
eltávozott itt hagyott relikviái már kih ltek volna. Elkezdtem viszont csekély érdekl dés
mellett az Új gondolkodás el adássorozatát. Ezzel úgy vagyok, mint mikor elveszítvén egy
gyermekünket, a következ ben újra akarnánk kezdeni, meg akarnánk valósítani azt, ami
végképp elveszett. A kívánság még mindig él bennem aziránt, hogy odacsalogassam a
tévelyg ket, a sodródókat, a jóban hív ket az egyetlen kapaszkodóhoz: a maradék eszünkhöz.
Nem leszek tematikus! Engedem, hogy folyjanak bel lem az érzések keltette gondolatok,
vállalva a szedett-vedettség vádját. Hiszem, hogy nem az a ráció, ami kizárólag a hideg ész
uralma alatt áll. Amint néhány napja a mai ifjú korosztály egy szépremény képvisel jével
próbáltam szót érteni, hamar rájöttem, milyen nehéz feladatra vállalkoztam. Nem el ször
teszem ezt, hiszen gyakorló pedagógusként nap, mint nap megélem. például megvilágította
számomra, mennyire másként lehet a valóságot értelmezni, mint ahogy én az elavult
eszemmel. Vagyis: t lünk függetlenül is létez ként. Ezzel szemben az objektív valóság, mint
ahogyan a neve is jelzi, csupán az emberi néz pont; egy torzító lencsén át szemlélt tárgy,
elem, matéria. Mit kezdjek én ezután olyan elvont fogalmakkal, mint a bölcsesség? Egy
faramuci aforizmát, ami Hamvasnál a már torzító hatást szenvedett hagyomány, mégis
gyártottam a valóság és az igazság összevetésére: Az igazság az értelem valósága- a valóság a
világ értelme. Vagyis: ha nincs valóság, nincs világ, és értelme is megfoghatatlan. Az
idealizmus halott. Ki kellett mondanom, mert a mai hiperrealista világban az emberek az
ellenpólushoz rajzanak, miközben hasadt tudatuk jelent s részével a technika istenének
áldoznak. Egész életüket a követés, mintákon tapadó ingola-léte határozza meg. Egy
pillanatra sem engedik el az egyetlen szálat, ami egzisztenciájuk alapja: Figyeld az el tted
lév t és taszítsd a melletted tüleked k odalát! Csinálj magadnak helyet, mert senki sem adja át
ingyen! Ezt hamar átvettük a t lünk nyugatabbra lév kt l, akik egész rendszerüket erre
alapozták: a demokráciára. Szókratész hiába halt meg. A bölcsnek nem dolga az önfeláldozás.
Vajon kinek? Megint az ego kerül ki gy ztesen: a vállalt elv el bbre való a vállalójánál. Az
er er t ébreszt. Ezt az el adásaim adták a kezembe. Mit nem szabad megtenni? A háló
szemei meglazulnak, szétfoszlanak, az értelem kisiklik és elillan. Meddig írjak? Míg a mécses
világít; míg az atomer m fel nem izzik és le nem égnek a könyvtárak? Hamvas segített
- 1007 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
abban is, hogy furcsa viszonyomat az írással jobban megértsem. Minden azt sugallja: Ne írj!
Senki sem olvassa, senki sem fizet érte, akkor meg minek? Talán épp azért. A bet k sora
hideg közönnyel, de értelmesen válaszol a kérdésekre. Meglelem az elveszett utat. Kibe-
szélem a kimondhatatlant. Kifürkészem a rejtettet. Ezután már hajoljon a merevlemez. Hamu
és por isa.
A bölcsesség arca
Milyen is a bölcsesség? Mi célt szolgál? Mib l lett? Mir l lehet felismerni? A bölcsesség
véleményem szerint olyan, mint az érett gyümölcs. Ennek némileg ellentmond, hogy az
újszülöttekr l is szoktuk mondani: Mindent tud. Olyan, mint, aki nem azért néma, mert nem
tud, hanem, mert nem akar beszélni. Hamvas olvasatában: A Kabala azt tanítja, hogy az
ember az anyaméhben az egész Tórát ismeri, de mikor a földre megszületik, egy angyal azt a
szájából kitörli. A Tóra az alapállást, vagyis az egész tudását, az eredet ismeretét jelenti.
Némileg Hermann Imrét követem, mikor a lélek és a szellem világát a biológián keresztül
világítom meg. Eszerint: Az eredet még inkább a biológiai eredet, melynek kiindulási pontja
az élet kezdetéig nyúlik vissza. Túlságosan lesz kíti látókörünket, ha az emberiség legkorábbi
eszmélését tekintjük gondolkodásunk gyökerének. Végs soron azok a folyamatok, amelyek a
gondolkodás jelenlegi min ségét eredményezték most nem beszélünk az emberiség átlagának
tudatossági szintjér l, egészen a legkezdetlegesebb létformáktól eredeztethet ek. A ma
divatos kissé eltúlzott fontosságú genetikai emlékezet valóban minden információval
rendelkezik, ami ezen a bolygón, s t, amennyiben az élet az univerzumban keletkezett, vagy
mindig is volt, az egész kozmoszban el van raktározva. Ez nem lehet másképp, hiszen a
bölcsesség létjoga épp az, hogy minden rendelkezik a tudás teljességével. Mármost a tudáshoz
és a tudást értelmez bölcsességhez vezet út sok követelménnyel, si néven beavatással,
magyarul vizsgával van kikövezve. Elménk és f ként ego-nk, legmélyebb sszemélyiségünk,
ezeket a beavatásokat akadályként, nem pedig a megszabadulás lépcs fokaiként érti. Eszerint
nekünk skizoid lényeknek, mint, akik ezt a deformációt emberré válásunk óta hordozzuk,
ezáltal váltunk értelmes lényekké. Szembe kell helyezkednünk a változás, más néven eredeti
énünkhöz való visszatalálás kényszerével. Ha meg akarunk maradni ebben a zavaros világban
olyannak, mint, aki nem tud magáról semmit, csupán a jelen lét szolgálati szabályzatát
magolja, sohasem elég jó tanulóként, akkor semmi dolgunk a bölcsességgel. Azonban a
bennünk él tiszta lény sosem hagy nyugton bennünket a fel l, hogy van jobb annál, amit
éppen teszünk, érzünk, gondolunk. A helyett azonban, hogy megérintene bennünket bens nk
tökéletessége, inkább az ún. fejl dést választjuk a tisztulás helyett. Ez általában az addig
folytatott életvitel mennyiségi paramétereinek fejl dését célozza. A min ségen inkább a
nehézségek elkerülésének mértékét értjük. Minél több nehézséget, fáradságot, bajt,
konfliktust, problémát, fájdalmat tudunk kizárni az életünkb l, annál felszabadultabbnak
érezzük magunkat. Annál önteltebbek leszünk saját kiválasztottságunk hamis tudatában, annál
távolabb kerülünk annak lehet ségét l, hogy megtapasztalhassuk életünk valósságát. A
kényelem, mint, aminek mindenkori fels és kívánatos határát nekünk mások, akiket
követnünk kell, meghatározzák, megjelölve azt az utat, ahogyan ezt elérhetjük, vágyaink
netovábbjaként; életünk céljává lépett el . Ismert, hogy akinek élete végessége elérhet en
közelivé válik, annak van lehet sége a bölcsesség id el tti megszerzésére. A beletör dés,
végs nyugalom, a változtathatatlanság tudata világosságot hoz addigi életünk sötétségébe.
Megértjük a fontosság abszolút és örökös lépcs it és megvilágosodik el ttünk minden rejtett
köt désünk, és bizonyossá válik minden kételyünk. Nemcsak arról szerzünk bizonyságot,
hogy mit tehettünk volna másképp, hanem arról is, hogy mégis úgy volt a legjobb, ahogy
tettük. Érdekes analógia fedezhet fel a halálosan beteg fiatal emberek, a halálból visszatértek
és az életük alkonyán bölcsességhez jutók között. Mindannyian nyugodtan, der sen,
megnövekedett látótérrel bírnak. Eljutottunk tehát az emberiség legf bb rejtegetnivalójához, a
- 1008 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
halál gondolatához. Bölcsesség a halállal való kiegyezés nélkül nem lehetséges. Minden
élvhajhász bódultságunk ennek a démonnak az el zésér l, vagy legalábbis a haláltudat
id leges kikapcsolásáról szól. Az ehhez való jog elidegeníthetetlensége az egzisztencializmus
egyik alapköve. Persze ritkán merik ezt a szellemet megidézni, ezért elrejtésének elrejtését is
el kell rejteni. Az er szak és a halál szerintük jogos és emberi megválasztását és idejének
személyes kijelölését ennek a sötét szellemnek aberrált el zéseként foghatjuk fel. A
bölcsesség letéteményesei csak mosolyogni tudnak életünk eme természetes mozzanatának
ilyetén kiemelésér l, fontosságának eltúlzásáról életünk értelmét tekintve. A fájdalom és
emberhez méltatlan szenvedés ürügye nem elég ahhoz, hogy a természet rendjébe való soro-
zatos beavatkozást egy végs vel megkoronázzák. A halál gyerekes és közönséges, s t
elcsépelt felmutatása mindenhol és minden formában az éretlenség nyilvánvaló jele. Bölcsnek
lenni nem cél és nem eredmény. A bölcsesség a mindenséggel való egyre tökéletesebb
azonosulás. Földi értelemben saját tiszta létünk megközelítése. Olyan egybeolvadás, ami
megel zi a halál elkerülhetetlenül egyesít érvényét. Céltudatos, vagy cél nélküli, de tudatos
lét jutalma a bölcsesség. A cél nem lehet rajtunk kívüli, vagy a hamis ego szolgálatában álló.
Hamvasnál az ego már korrupt. Bemocskolódott a tiszta léten kívül es érdekek vonzása által.
Azonban a mai világban szinte lehetetlen születésünk pillanatától megtartani bölcsességünket.
Ezért csupán arra van módunk, hogy az eszmélés els pillanatától kezdve keressük az utat
személyes valónkhoz. A legkorábbi megvilágosodás nem lehet túl hamar, mert a vissza-
zuhanás veszélye nagyobb, mint bármikor. A korrumpálódás mértéke nem mérvadó, viszont
ebben is vannak megszorítások: amennyiben egy határon túl jutottunk, már szinte lehetetlen
visszatalálnunk magunkhoz utat vesztünk. A tévelygés fázisában szinte az egész emberiség
tétován bolyong. Csupán annak alakjai és elfajulásai különböznek egymástól. Ezeket
majmolja egymástól gyermek, feln tt és aggastyán. A bölcsesség mécsese egyre
halványabban pislákol, míg ki nem húny, hogy sötétségbe boruljon minden. A fényesség
hangoztatása és hivalkodása épp azt a célt szolgálja, hogy ezt a gyenge fényt elhomályosítsa.
Mondják, hogy a bölcsesség legmagasabb foka a teljes befelé fordulás és a nyugalom. Ez a
beszédet sem tartja megfelel nek állapota kifejezéséhez. Ha ez így van, akkor a beszéd is
jobbításra, világosításra szorul. Hamvas fordításában a szókratészi gondolat a szavak eredeti
értelmének visszaadásáról beszél, ami nélkül nem lehet továbblépni. Ez a kényszer ma még
sürget bb, mint valaha. Az elvadulás mára sohasem látott méreteket öltött. Legf bb
büszkeségünk a beszéd, ellenünkre m ködik, ha nem azért, hogy felébredjünk végre,
megértve: nem a fecsegésért, hanem az értelem megvilágításáért jött létre. A fogalmakat nem
útmutatókként, hanem lándzsaként használjuk, vagy még inkább álcaként, amely a szerint
változtatja alakját, hogy milyen érdemeket és hamis értékeket lehet általa megkaparintani. Ha
valaminek nevet adunk, azt bálványként imádjuk és attól fogva megérinteni, de legf képp
alapjaiban tagadni is f benjáró b n lesz. Gyakran megelégszünk a névadással, további
er feszítést nem teszünk a fogalom teljes kör értelmezésével. Ha ezt tennénk minden egyes
fogalomképzés alkalmával, akkor egyes fogalmakra egyszer en nem lenne szükség. Sok
fogalmat alkotunk a többi fogalom értelmi zavarának enyhítésére, de csak nagyobb lesz a z r-
zavar. Mikor még kevés szavunk volt és az elvont fogalmak száma csak néhányra
szorítkozott, alig értették félre egymást az emberek. Ahogyan a szellem világának légvárát
egyre feljebb és feljebb építettük, annál jobban elvesztünk, a magunk alkotta fogalmak
dzsungelében.
Hamvas-tár 6
egyszer gondolatok bonyolult körülírásával. Jelen munka ezt a nehezebb utat választotta.
Sok el ny adódik abból, ha a komplikált körmondatokon átrágjuk magunkat. Túl azon, hogy
megismerjük egy másik ember gondolatf zési módszerét, végül is, gondolkodásmódját, ami
mint tudjuk, nem ugyanaz, (!), lassanként ráállunk az elemz , meditáló gondolkodásra, a
felszínes, számítógépszer automatizmus helyett. Ugyanígy jövünk rá, hogy, amit ez id alatt
kihagyunk az életünkb l, voltaképpen arra semmi szükségünk sem volt. Gyakran a
gondolkodás elkerüléseként fecsegünk, szaporítjuk a szót, ami nem azonos eme helyzetekr l
való okoskodásunkkal. Ne feledjük, hogy a társadalmi etikett íratlan szabályai megengedik a
szószaporítást akkor is, mikor nyilvánvalóan egy kellemetlen helyzetet, vagy régóta halogatott
tettet akarunk általa elkerülni. Kis gyermekkorunk óta egymástól tanuljuk azokat a
gondolatfordulatokat, amelyekkel valódi szándékainkat és gondolataink irányát el akarjuk
titkolni. Ha valamiben különböztem környezetemt l, hát abban, hogy ezt a hamisságot rögtön
felismertem. Szomorúvá tett az a felismerés is, hogy tudom, miért teszik ezt az emberek.
Mégsem ábrándultam ki az emberiségb l, hanem abban leltem örömömet, és úgy tettem
magamat hasznossá legalábbis önnön magam számára, hogy kerestem a visszásságok
feloldásának egyszer és békés módozatait. Azt hiszem, olyan foglalatosságot választottam,
ami több életre is elegend lenne. A bölcsesség kifejlesztése tartogat néhány olyan el nyt is,
melyeket nem lehet ugyan pénzzé tenni, de felfedezésük hozadéka mindenki számára üdvös.
A szó és tett közötti, korábban létfontosságúan szoros kapcsolat például ilyen. Minél
szövevényesebb és átláthatatlanabb lesz az emberek többdimenziós, egymás kijátszására font
hálója, annál nagyobb szükség lesz olyan emberekre, akik pár szóval jellemezhet k és
rezdülésmentesen kitartanak a tények, vagy inkább a valóságos törvények rz iként. Ha va-
laki jöv álló pályát kíván választani, akkor az igazmondó bölcs alakját kell kimunkálnia
magából. Ennek az evidenciának még igen kevés híve van, mivel mindenki azt követi, aki
minél több pénzt, hatalmat, hírnevet kaparint meg. A bölcsesség, mint már említettem,
céltalan és érdek nélküli. Ezért olyan megfelel az érdekeken burjánzó kisstíl ség,
kisszer ség leleplezésére. A bölcsesség nem komor és kérlelhetetlen. Inkább der s,
megenged és megért . A bölcsességet is hamisítják. Erre találták fel a szakért t. Konrad
Lorenz, aki beírta magát az emberiség nagyjainak sorába, találóan jellemzi ezt a kasztot
Embervoltunk hanyatlása cím könyvében. Ma már senki sem akar bölcs lenni, hiszen a
hivatalos szakért , megfelel intézményi jogosítványok birtokában falazza a köntört.
Kövi Gábor
*forrás: részlet a Szerz Bölcsesség kútja c. könyvbl
- 1010 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
„Senki sem válhat a szellem területén éppé, aki ugyanakkor az épség helyreállítása érdekében a lélek és a test
területén is ne tenne erfeszítést.”
(Mágia szutra)
„Kis szekta áldozópapja”*
Tornai József egyik jegyzetében – nem el ször – azt panaszolja föl, hogy a népiek
entellektüelnek tekintették, nem igazán közéjük valónak, az entellektüelek pedig nehézkes
vidéki bugrisnak, s ezzel a kett s bizalmatlansággal kellett küszködnie egész pályáján.
Szerintem ez a nehezen viselhet , köztes állapot költ számára ma a legkedvez bb, ugyanis
még eleven a kapcsolata az érzéki valósággal, de a mohó intellektuális kíváncsiság
messzebbre röpítheti másoknál. De aligha lehetséges, hogy ma, amikor földolgozhatatlan
mennyiség intellektuális ismeret közepében állunk, csak tapasztalati tudással, az ösztönökre
hagyatkozva a mégoly ösztönös-zseniális m vészet is autentikus választ adhatna kérdéseinkre
– hiszen a valóságnak része, s t egyre nagyobb teret elfoglaló, kisajátító része az
intellektualizmus valósága. Tornai József intellektuális tapasztalata el ször is imponáló és
leny göz : a magyar és világirodalom, a filozófia történeti és naprakész ismerete mellett a
kultúrantropológia, a vallásbölcselet, a biológia, az atomfizika, a politológia, az eszmetörténet
legkülönfélébb szerz it idézi. Megpróbáltam kigy jteni legalább azoknak a filozófusoknak a
neveit, akikre hivatkozik, Szent Ágostontól Descartes-on, Maritainen át Baudrillard-ig –
lemondtam róla, túl hosszú lett volna a lista, jóllehet önmagában is cáfolhatná, hogy a
konzervatív, els generációs m vész intellektuális készsége renyhe volna.
Különös fintora a sorsnak, hogy Tornai Józsefnek azzal az el ítélettel is viaskodnia kellett,
hogy igazi zseni csak a népb l jöhet – ha valaki ma ilyet merészelne gondolni is, közmulatság
tárgya lenne. Egy-két évtized alatt tökéletesen megfordult a világ, ma az intellektus értéke,
rangja abszolutizálódik – s eközben, ahogy Tornai József is írja, el állt egy abszurd helyzet,
mégpedig az, hogy maga a valóság párolog el a gondolkodásból. Abszurd korban élünk,
állapítja meg vissza-visszatér en, például azért, mert a racionális megismerés is kitermelte a
maga csapdáját: „Az elvont, tudományos megismerés vagy filozófiai gondolkodás nemcsak
adatokat, képeket, fogalmakat ad: egyúttal meg is semmisíti a valóságot. A fogalom egyszerre
tisztázza valaminek a lényegét, de meg is szünteti. Ez a modern ember absztrahálódásának
oka.” Ez az absztrahálódás a posztmodern irodalomban úgy jelentkezik, hogy elt nik a szö-
vegb l nemcsak a valóság, de a jelentés is… Az efféle, látszólag közhelyszer meg-
állapításokhoz kell az a rengeteg el zetes tudás, amit Tornai József is magába szívott. Mert
nem oktalan, ma született er szakos divathóbortoknak vagyunk kortárs tanúi csupán, hanem
látnunk kell, hogy mindaz, ami történik körülöttünk, egy gondolkodási, eszmél dési,
bölcseleti, civilizációs folyamat része és logikus következménye. Vegyük tehát komolyan
akár a semmi m velését is, mondja a költ , és tekintsük annak, ami: érvényes jelzésnek.
Hamvas-tár 6
az alapvet kérdés az emberi természet titka vagy borzalma. Az a dilemma, amit Kant úgy
fogalmazott meg, hogy az ember olyan görbe fa, amelyb l nem lehet egyenest faragni, Tornai
szerint pedig ontológiailag rossz konstrukció, „a rosszul kialakult természete, alkata az oka,
hogy az evolúció során az állati és az isteni része nem tudott (eddig) egyensúlyra jutni, s
többnyire az állati örökség gy z benne: ezért nem spirituálisabb, de ösztönibb, démonibb lett.
Történelmünk, ez a nonstop mészárszék ezt jól mutatja.” Ezt a görbe fát folyamatosan –
folyamatosan hiába – akarta az emberiség kiegyengetni: az egyházak a nagy világvallásokon
keresztül tabuk fölállításával, majd a felvilágosodás után a tudomány tette ugyanezt, a tabuk
ledöntésével. Paradoxon, hogy mérnökileg tökéletesen meg lett konstruálva az ember,
betartotta a törvényeket, az eredmény mégis kudarc – csak az általa elkövetett borzalmak
növekedtek. Tornai e két széls válasz között/mellett az ember hármas természetében kutatja
a paradoxon okát, azt, hogy az ember egyszerre ösztönös és egyszerre tudatos lény, és
egyszerre jellemzi a metafizikai létsík is. Azt hiszem, új esszékötetének ez a centrális magja.
A XX. század legfontosabb kérdése változatlanul az istenkérdés volt (van). Nem isten léte
vagy nemléte, hanem az, hogy nyilvánvalóvá vált, a hagyományos vallások válaszai a
racionális ember számára nem elégségesek. (Éppúgy nem elégségesek a modernitás válaszai
sem, amelyek a transzcendenciát iktatták ki, melynek következtében kiürült, kiszáradt az
emberi lélek.) Istent nemcsak a tudományos (filozófiai) gondolkodás hagyta el, de a század
második felében hívei is. A keresztény egyházakat Nyugaton az általános szekularizáció
roppantotta meg (a II. vatikáni zsinat után fordultak el tömegesen a katolikus egyháztól,
Maritain nagy meglepetésére), Közép-Európában pedig az eszel s vallás- és egyházüldözés
siettette ezt a „természetes” folyamatot. Az ateista szellemiség, mint a Csernobil-zónában az
atomsugárzás, ma is mindent átjár, az utóbbi évtizedben hozzánk is beszüremkedett
ezoterizmusok, álhitek tömegével és a hagyományos vallás törmelékességével pedig csak a
szellemi káosz lett nagyobb (Czes©aw Mi©osz írja, az emberek többsége nem hisz istenben,
de hiszi, hogy létezik gonosz – ez is korunk egyik abszurdja), ráadásul maga az autonóm
ember is zavarba esett. Az autonóm ember, aki Tornai gondolkodásában is fundamentális
szerepet kap. „Az autonómia a modernség elengedhetetlen föltétele, még akkor is, ha az ipari
civilizációnak megvannak az erkölcsi, szellemi nihilizmusra késztet vonásai.” Tornai József
mind a vallásos, mind a racionális válaszkísérletet át- és megélte eszmél désében. Személyes
sorsában kínlódta ki ezeket a dilemmákat, de ezek a dilemmák nem csak az dilemmái,
nemzedékek ma is megválaszolatlan kérdései (miközben a felszínen a depresszió, neurózis és
a többi civilizációs betegség gyülemlik). Esszéiben, vallomásaiban, jegyzeteiben nyomon
követhetjük annak a gondolkodó m vésznek a szellemi útját, aki a század második felét,
amikor e két f modell, a racionális és a vallásos, összecsapott, már tudatosan, bizonyos
értelemben annak formálójaként élte át. Azt írja, gyermekként szintén katolikus volt,
megpróbált a vallás kívánalmainak megfelelni. „Fiatalon belemerültem abba az aszkétikus,
túlvilágra irányított tanba, amit a katolikus hit jelent. Ez torzított el. Megfosztottak
természetes ösztöneimt l. A katolicizmus a félelmet oltotta belém a nyílt vállalkozó kedv
helyett” – írja. Elkövetkezett a nagy törés: az ösztönös lázadás, amikor fölfedezte, hogy az
abszolútumot irodalmi m vekben, például József Attila verseiben is megtalálhatja – ekkor
elfordult a katolicizmustól. Majd racionális korszak, vagyis egy másféle hit következett.
Ellenzéki értelmiségiként maga is úgy vélte, az értelmiség, az elit fölépítheti a
szekularizáltságában szabadabb, emberibb társadalmat. Különös, állapítja meg utóbb, hogy az
ember metafizikai dilemmáját érzékelte Bibó is, Németh László is, Illyés is, de csak
intézményesen, szekularizált vallásként, pragmatikusan tartottak igényt a
kereszténységre/egyházra, a növényi növekedési terv organikus folyamatában kapott volna
szerepet, hisz valójában még Némethet is „hidegen hagyták” (Görömbei megállapítását idézi,
egyetért leg) a metafizika kérdései. Holott, bár a XX. századra elvált a vallás formája és
- 1012 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
tartalma, s bár a tartalom lényegesen megváltozott, már alig vagy egyáltalán nem igazodik a
teológia klasszikus elvárásaihoz, furcsa módon megmaradt valami bel le, ami a jelek szerint
nem is fog kipusztulni.
Hamvas-tár 6
jelent a „metafizika ki zetése”, a korábban mindig legels nek tekintett tabu, a Ne ölj!
visszavonása. Abszurd világban élünk, mert „a világon nem lehet változtatni: ez minden Don
Quijoték szörny megtöretésének oka”. Maga az emberi természet abszurd, nem javítható. És
tragikus, hogy mindez mégiscsak logikus és okszer . Tehát elkerülhet . A racionális
gondolkodó, mert tapasztalatai ezt igazolják, elfogadja Baudrillard megállapítását, hogy a
m vészet elt nik, s t „nem is csak a m vészet elt nésér l van szó – teszi hozzá Tornai. – Az
ember t nik el fölhalmozott eszközei és elveszített bens ségessége mögött a homo sapiens
nincs többé.” A költészetnek és a hagyományos európai bölcseletnek nincs érve, mert az az
érv, amit mondhatna, er tlen, és nem hat. Néhány évtizede még könnyebb volt. Volt Hamvas,
Németh László, Bibó, Illyés, Fülep – akikre hagyatkozhattunk. „Ilyen szellemi (és szellem !)
vezet ink ma nincsenek.” Gondolkodók még vannak, „de már nem k a törvényhozók. Mi
sem vagyunk azok.” „Szekularizált értelmiségi elit? Tévedésünk (Németh Lászlóé is) az volt,
hogy hittünk a szekularizált értelmiségi elit lehet ségében. Hamvasnak volt igaza: csak
brahmin jelleg szellemi elit vezetheti a társadalmat” – amilyen nincs.
Tehát „nincsen remény”. Domokos Mátyással egyetértve, a magyar irodalom történetét nem
az irodalomtörténészek írják, hanem az írók, költ k, akik újraértelmezik, él vé teszik a
hagyományt, újraírják az örökséget. Tornai József a maga súlyos filozófiai kérdéseivel a
magyar irodalmi örökségben barangolva talál az övével meghökkent en rokon hangokra. E
kötetének talán legszebb, legmegrendít bb és legmegrendül bb esszéjében vall arról, hogy
Vörösmartynak, hatalmas tragikus versei szerint (az El szó, az Emberek, A vén cigány, A
gondolatok a könyvtárban és Az Éj monológja a Csongor és Tündéb l), az 1846-os lengyel
parasztlázadás kíméletlen leverése, majd a ’48/’49-es magyar szabadságharc elfojtásának
keser tapasztalata az újkori civilizációba vetett hitét roppantotta meg. „Az El szóban
magában álló, addig sehol emberi agyvel ben meg nem villant költ i-filozófiai képet rajzol a
homo sapiens állapotáról, fajunk természetér l”, látnoki megsejtéssel fogalmazta meg az
emberiség jöv jét, és nemet mondott a XIX. század fejl déseszméjére. A tragédiák
tapasztalata érlelte Vörösmartyt az els modern költ vé, semmivel sem er tlenebbé, mint
amilyen a franciáknál Baudelaire, az angoloknál William Blake volt, a „félig isten, félig
állat”, „ rült sár és istenarcú lény” világirodalmi rangú, filozófiai mélység és gondolatisá-
gában elképeszt en korszer költ jének arcát azonban a nemzeti költ igaz-hamis patinája
még ma is eltakarja. Persze, a folytonosság is paradoxon, a paradoxon folytonossága.
„Nem tudom, hogyan, de egy-egy nagy költ vel-íróval, zenésszel meg tudjuk állítani rossz
úton járó történelmünket. Ezek a hatalmas kerékvet kövek nem engedik, hogy a szakadékba
csússzunk.” Vajon csakugyan így van-e? Ebben, azt hiszem, racionális lényként egyáltalán
nem lehetünk bizonyosak. Az ellenkez jében inkább. De Tornai pontosan arról beszél, hogy
az embernek van metafizikai dimenziója, és ebben a dimenzióban mások az érvek, és más a
szavak jelentése. Vagyis hogy van jelentésük a szavaknak. „Amilyen istent választunk,
olyanok vagyunk” – írja a költ , s a szanszárában a mítoszok istenéhez, az Egyhez fordul. Az
emberbe ontológiailag bele van kódolva a létbizalom, tehát továbbra is mondja, teszi a
magáét, habár tudja, szava pusztába kiáltott szó marad. „A költ ma már kis szekta
áldozópapjának érzi magát. Az apró kápolnán túl, ahol szolgál, zajonganak a túlszaporodott
barbárok.” Ámbár Hamvas szerint a világ végi lakatlan szigeten az üres barlangba bekiabált
titok sem maradhat titok. „A nihilizmus és a rombolás el renyomulásával szembeni er ket
keresem – írja Tornai –, istenképmásunk nemcsak a szívben születik meg (ott is meg kell
születnie!), hanem a tudatunkban is.” „Az emberiségnek és a történelemnek »vége« túl
vagyunk minden próbálkozáson, és mégse lettünk spirituális, szellemi faj. Mit tehetek?
Keresem, várom istent. Írom a verseimet. A fa is terem, hiába, hogy senki sem szedi föl a
földre hullott érett gyümölcseit.” Mi ez, ha nem a szellem, a lélek nehéz-szép ünnepe?
- 1014 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Pécsi Györgyi
*forrás: Kortárs, irodalmi és kritikai folyóirat, 2003. január
„Az átkozott történelem nem ismer változást, fejldést, csak értelmetlen nyüzsgést.”
(Antologia humana)
Az ébresztésr l*
Sokáig haboztam, hogy belevágjak-e abba, amire vállalkozni szeretnék. Ami visszatart, a
feladat nehézsége. Ez így, elszigetelten kimondva, egyszer közhely, egy tény üres analitikus
átfogalmazása: nyilván nem volt még ember, akit ne a feladat nehézsége tartott volna vissza
attól, hogy megtegyen valamit, amit tenni szeretne. De e mögött a látszólagos közhely mögött
ebben az esetben valami nagyon személyes és egyszeri rejt zik, egyike azoknak a felvillanó
történéseknek, amelyek csak ajándék-pillanatokban lepik meg az embert – tehát a közhelynek
éppen az ellentéte. Ott kell kezdenem, hogy ugyanez a nehézség volt az oldópont is, ahonnan
váratlanul kifakadt az energia, amely a cselekvés gátját áttörte és a hátráló mozdulatot
megállította. A feladat, amit kit ztem magam elé, az volt, hogy önmagamra alkalmazzak egy
követelményt, amit éppen én fogalmaztam meg munkaközösségünk megindulásakor. A mi
együttes munkánk jelent ségét akkor látom biztosítva, ha a monologikum hagyományainak
legszublimáltabb formáit is sikerül áttörnünk, vagyis mindnyájunk részér l érvényesül az a
vezérl törekvés, hogy amit valamelyikünk mond, azt – Hamvas Béla kifejezését idézve –
„intellektuálisan és egzisztenciálisan asszimiláljuk”. Ezt többféle módon lehet el nem érni és
csak egyféle módon lehet elérni. A sok negatívumot csak egyetlen, legmagasabb formájába
koncentrálva említem: bizonyos, hogy nem lehet úgy elérni, ha a „tárgyról” beszélünk. A
pozitívumot – éppen mivel pozitív realitás – a maga teljességében, tehát hármas
homouzionisztikus differenciáltságában fejezhetem ki: az Én-Te-Szó homouzionisztikus
differenciáltságán tájékozódva. Az els ez: nem vagyok monologikus, ha magamról beszélek;
monologikus akkor vagyok, ha nem magamról beszélek. Aki monologikus, százféle én-fátylat
hazudik magára, csakhogy ne kelljen magáról beszélnie. A monologikus hagyományt tehát
ebb l a sugárzási pontból akkor töröm át, ha bármir l van is szó, magamról beszélek – a szót,
hogy „magam” legkényesebb, legszubjektívebb, röviden: legszemélyesebb értelmében véve.
A második ez: nem akkor vagyok monologikus, ha nem reflektálok arra, amit a másik mond.
A mono-logikumot akkor törtem át, ha magára a másikra reflektálok, magára a dialógus
második személyére, vagy hogy a szubjektiváció félreértését kiküszöböljük: azokra a
személyes forráspontokra, amelyekb l a másik elmondja azt, amit el kellett mondania. És
végül, a harmadik: a monologikumot akkor gy ztem le, ha nem a tárgyhoz, hanem a szóhoz
szólok. Ez természetesen csak úgy lehetséges, ha hagyom, hogy hozzám is szóljon a szó, ha
nem csak a másik mondanivalói számára nyitom ki a fülemet, hanem az objektívan létez szó
mondanivalói számára is – azt, hogy „objektív” egyszerre véve az esettség modern
szóhasználatában, mint analogia nihilit és b hmei értelemben, mint eredeti „Gegenwurfot”. A
logoszhoz kell tehát szólnom. Éppen ezt nem teheti meg a monologikus, aki „a tárgyhoz”
szól. Mert beszélni csak ahhoz lehet, aki maga is beszél; a tárgy pedig néma, de a szó beszél.
A feladat tehát az volt, hogy ennek a dialogikus követelménynek tegyek eleget, ezúttal
els sorban Szabó Lajossal szemben, aki az alapreferátumot adta. Ha a követelménynek
lelkiismeretesen akarok eleget tenni, a feladat rendkívül nagy és egész szellemi energiát
- 1015 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
Tábor Béla
*forrás: A Hamvas Bélával és Szabó Lajossal 1945–46-ban folytatott „csütörtöki beszélgetéseken” elhangzott hozzászólás
írásban kidolgozott része.
„A világ különböz klérusai nem viselték el, hogy az ember megszabadulását ne a hit és a jócselekedetek által,
hanem értelmével keresse.”
(sök nagy csarnoka)
Lukács Evangéliuma*
Lukács György, alias Georg Löwinger (1885-1971), életének két, rövid ideig tartó
id szakában töltött be felel s pozíciót a kormányban. Els ízben 1919-ben, a Kun Béla-féle
Tanácsköztársaság idején nemcsak politikai biztos volt az ötödik Vörös Hadosztálynál, hanem
közoktatásügyi népbiztos is. Majd 1956-ban, a Pet fi Kör és a Kommunista Párt Központi
Bizottságának tagjaként oktatásügyi miniszter lett a Nagy Imre által vezetett kormányban.
Mégis, a magyar kulturális életre ható leghatározottabb és legfert z bb beavatkozása
Löwinger-Lukácsnak 1945 és 1946 között történt, miután visszatért Magyarországra; tagja lett
a Tudományos Akadémiának, és kinevezték a filozófia és esztétika professzorának a
budapesti Egyetemen. Így lett Löwinger József bankár ivadéka ’a lelkek igaz vezet je, egy
viszonylag liberális szellemi diktátor, akinek szava törvény volt. Él példája volt a rezsim
toleranciájának, amelyet a legcsiszoltabb elmék irányában tanúsított’. Ezekkel a szavakkal
jellemzi egy másik híres, Magyarországon született ’tévelyg zsidó (el bb marxista, majd
katolikus, és végül természetesen, liberális): Fischel Ferenc alias François Fejt , aki Raymond
Aron-nal létrehozta a Szabadságok Európája Intellektualisták Bizottságát. Fischel-Fejt
szabadságról alkotott koncepcióját Lukács munkásságával kapcsolatos írásaiból vezethetjük
le, szerinte Lukács ’a Kommunista Pártot a kulturális tevékenységek védelmez jévé, egy
központtá akarta tenni, amelyben megvalósíthatók a nagy reformok: az oktatás
demokratizálása és modernizálása, a kulturális alapok szélesítése, a szellem emancipációja.
Elérkezett a pluralizmus és a »dialógus« ideje.
Figyelmen kívül kell hagynunk egy ennyire megható véd beszédet, ha arra gondolunk, hogy a
pluralista Lukács A fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus sajtótermékek jegyzéke
szerkesztésével megbízott komisszió hírhedt tanácsadója volt; ’az eltévelyedett könyvek
indexét’ három füzetben, 160 oldalon többször is kiadta 1945 és 1946 között a
- 1017 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
aszkézisét jelzi: ’A lélek megváltásához – írja Lukács – éppen a lélek feláldozására van
szükség: egy misztikus etikából kiindulva, vad Realpolitiker-ré kell válni, és nem egy
mesterséges kényszert, hanem a »Ne ölj« abszolút parancsát kell megszegni’.
Claudio Mutti
fordította: Fröhlich-Botond Zoltán
*forrás: 4 Origini, USA nr. 13-14/1998
„A végtelen dialektika annyi, mint végtelen számsor. Infláció, devalváció, rossz végtelenség.”
(Scientia sacra)
Az asztrológia, a legf bb éberség
megszerzésének az eszköze,
avagy a mennyország, mint a megváltás mágiája
Mottó: Nem a kedvez bolygóállást kell lesni és nem misztikus energiákat
kell vadászni, hanem felel sségbe ágyazott éberséget kell szerezni.
“Amikor Jézus lényének isteni mivoltáról beszélt, a zsidók jajveszékelni kezdtek. Jézus pedig
a zsoltárokból idézett (Zsolt: 82,6) és azt mondta: Nincs-e megírva törvényetekben, hogy
istenek vagytok (elohim, atem) mindannyian a legfels bb fiai?”
(Hamvas Béla: Scientia Sacra / A kereszténység / II. Az Evangélium és a levelek)
- 1019 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
- 1022 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
A b nbeesés második motívuma tehát, hogy a hibás kapcsolatoknak az érzékelési lehet ségét
biztosító fájdalom jelzéseket - amely kellemetlen jelzések észlelése tehát az „összeköt i”-
észlel i funkciónk betöltésének és a teremt i képességeink gyakorlásának az el feltétele,
mivel a rossz köt dés-kapcsolás és a teremtést veszélyeztet (rombolást okozó) képzetek,
gondolatok, érzések és cselekedetek fel l tájékoztatják az embert - semmibe véve, vagy a
fájdalmat különböz eszközökkel elfojtva (fájdalomcsillapítók, gyógyszerek, zsibbasztó
szerek, véd öltözetek) a személyi spirituális struktúránkban rejl öncélú élvezetre és más
állapotra (kábulatra) való elemi sóvárgás hatására tovább hajhásszuk a kalandokat, a kábult
állapotokat, illetve az öncélú élvezeteket és építjük azoknak a biztosítási - védelmi rendszerét,
miközben egyre nagyobb anyagi alapokat kell biztosítani a kábítószerezés rohamos elterjedé-
sének a visszaszorítása érdekében. Csak azt nem vesszük észre, hogy azok az eszközök és
anyagi alapok, amelyek a kábítószerezés elleni küzdelmet lehet vé teszi, az alapkábulat: a
természetszennyezést is el idéz fölösleges termelés révén lehet el állítani, ami végülis nem
m ködne az alapkábulat üzemeltetését szolgáló szesz- vagy a dohányipar nélkül.
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
tengelye is, aminek a klasszikus asztrológiában eddig csak a behatároló pontjait szokták
ábrázolni. Nevezetesen a Leszálló Holdcsomópont (Sárkányfej) és a Felszálló Holdcsomópont
(Sárkányfarok) által meghatározott tengely, ami a vizsgált személy szellemi ébersége fejl dési
irányát testesíti meg (lásd: az életvonal a kiromanciában), vagyis azt a spirituális fejl dési
utat, amelyet a negatív karmikus meghatározottságainak a felismerését követ feloldásától és
meghaladásától a teljes éberség megszerzéséig tesz meg. Ennek a vonalnak a tengelyként való
bejelölése az asztrogramban föltétlenül szükséges, amennyiben a személyi horoszkópot nem
jóslásra, hanem spirituális tudatosodási és kiegyenlít dési életprogram helyes feltárására és
értelmezésére akarjuk használni. A két holdcsomópont (Sárkányfarok - Sárkányfej) által
meghatározott tengely tehát a horoszkóp tulajdonosának a spirituális fejl désvonalát
(spirituális fejl dési élet-programját), a felébredést l a teljes éberség megszerzéséig történ
életútja színezetét jeleníti meg. Vagyis azt, hogy honnan, milyen konstelláció és
horoszkópház által megtestesített spirituális teremtési smintáknak megfelel tévképzetek
szerint él, hogy milyen negatív félelmek és ambíciók m ködtetik - irányítják, manipuláljak az
életképzeletét és hogy milyen életterülettel nem képes a leginkább harmóniába kerülni
születését l fogva és hogy mindezt meghaladva, milyen jegy és milyen ház helyzet által jelölt
teremtési smintákat követve juthat el a minél nagyobb mérték éberség és kiegyenlít dési
képesség megszerzéséig. Hogy milyen karmikus kumulációra utal a Sárkányfarok jegy- és
házhelyzete (a Kiegyenlít dés Törvénye alapján: milyen hiány-információ s r södésb l-
indul az életbe) és, hogy milyen jelleg , milyen színezet szellemi beteljesülést kellene a
spirituális Én- tudatának elérnie a fizikai élete során, a fizikai és pszichikai tapasztalatoknak
és ezeknek a szellemi - metafizikai értelmezése segítségével. Ez a személyi ( Én- tudati )
fejl désvonal tehát a személyi horoszkópban annak a virtuális tengelynek a megfelel je,
amely az asztrogram (a spirituális fejl dési program szimbolikus ábrája) középpontján halad
át. (Az asztrogram síkjában a körbe rajzolt kereszt középpontján áthaladó mer leges tengely).
Azt is mondhatnánk, hogy ez az a virtuális tengely, amely a meghatározhatatlan
személyiségtudat (Hamvas Béla szerint: infinitezimális szubjektum) és a még annyira sem
meghatározható egyetemes világszellem közvetlen és analogikus kapcsolatának a
megjelenít je. Ez a mindenkiben létez abszolút tengely nem egy asztrológiai absztrakció,
hanem a mindannyiunkban létez , mindannyiunk létalapját képez szellemi valóság (a Tao),
az egyetemes létezés si létforrása és a teremtésnek a rendeltetése között húzódó spirituális
tengely, amelyhez a magunk spirituális színezete (Karmája) szerint kapcsolódunk
személyenként, külön - külön, ha akarjuk ezt, ha nem. Ha tudomást szerzünk err l az
egyetemes léttengelyr l és a személyünknek a hozzá viszonyított rendeltetésér l
(létfeladatáról), ha nem.
Hamvas-tár 6
2) Az Út, nem csupán a nyers biográfiai - történetek szerinti életutat jelöli, hanem az egyén
rendeltetése: a teremtésben való részt-vev , megismer , kiegyenlít d és a kiegyenlít désben
újjászület meghatározódása és sorsfeladata szerinti spirituális fejl dési életutat az egyetemes
létezés rendeltetésének - funkciójának a tükrében. Az ember Én- tudatához (Én vagyok)
szorosan hozzá kapcsolódik a rendeltetése és az úgy is meghatározódik, mint az életút, de úgy
is mint tudatosodási út. Mint az “Az Út”, amit megtesz az ébersége és/illetve a tudatos
kiegyenlít dési képessége megszerzése közben, a születését l az úgynevezett haláláig (a
végs kiegyenlít déséig) és úgy is mint a felébredést követ spirituális fejl dési útvonal, amit
a spirituálisan felébredt (keresztény) személy az élete során és annak segítségével megtesz az
egyetemes kiegyenlít dés tudatos megtétele irányába... Ezt a szellemfejl dési utat, amint
fennebb írtam, az asztrogramban a holdcsomópontok által jelölt tengely testesíti meg és
- 1028 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
alapuló univerzális lét- és felel sségtudat kialakításához és ezzel együtt a felel sen
használható mágikus - gyógyító képességek kifejl déséhez is vezet. Ezt, a természeti körben-
forgás ismétl dését (a saját farkába harapó kígyó együgy ségét) meghaladó univerzális
tudatállapot elérését nevezzük megváltó éberségnek. Ennek az elérése után az ember (a n és
a férfi együtt) olyan pszicho-mentális szellemi er k és a teremt - hatalmakkal való kollabo-
rációs készség birtokába kerül, amelyek segítségével kibonthatja és beteljesítheti a saját
sorsprogramját. Ezután és ez által saját maga irányíthatja élete eseményeit és önmaga
szuverén ura lehet. (Ezentúl el led minden sötétség kitér.) A megváltottság tehát egy
állandósult kreatív állapot, amelyben az emberi személy olyan egyetemes léter kkel bíró
lénnyé alakul, amely harmonikusan (kiegyenlítetten) áramoltatja ezeket a benne és általa is
megnyilvánuló léter ket a fizikai, pszichikai és a szellemi környezetébe. Így saját fizikai
személyével együtt, közvetlen környezetét is (mindenféle stratégiázás és mágikus gyakorlat
nélkül, a korábban is m köd , de ezúttal már megtisztított állapotban lev imaginációján
keresztül) harmonizálja, vagyis hozzáköti az egyetemes létezéshez: megszenteli azt.
(“Megszenteli a helyet ahol él”). A Jézus által tanított morális (keresztény) életforma tehát
nem egy küls séges, esztétikai és szentimentális vallásgyakorlat színpadiasan végrehajtott
szimbolikus ceremóniákkal, hanem az a tudatos létezési forma, amelynek segítségével minden
ember képessé válhat az éber megváltottsági állapot elérésére. A kereszténység egy olyan
önbeavatási út, amelynek során egy ember-pár élete minden egyes mozzanatát az univerzális
törvényekkel és az si lételvekkel összhangba hozva, személyi létezését egyetemessé teheti az
er s (de nem er szakos!), vagyis a határozott éntudata segítségével, pontosabban: a teremtési-
tapasztalati ismeretekkel (fénnyel) egybeolvasztott egyetemes szeretet segítségévvel. Názáreti
Jézus, aki más személyekhez képest igen korán elérte a megváltottság: az újjá születést követ
feltámadás és a kiegyenlítettség (boldogság) állapotát és az egyetemes teremt i léttudatot
jelent krisztusi állapotot is elérte az egyéni tapasztalatoknak a másokétól eltér en gyorsan
m köd spirituális és kauzális értelmezési képessége (misztikus intuíciója) segítségével, nem
volt egy rült mysztész, autokrata és egocentrikus király vagy római császár, hadse-
regparancsnok, f pap: vallási intézményvezet , aki önhittségében és diadalmámorában
kihirdeti magáról, hogy egyedül az Út, az Igazság és az Élet, miközben mások nem.
világosan megfogalmazta, nem csak azt, az emberi "status absolutus" ( alapállás - H.B.)
megvalósításához szükséges erkölcsi feltételt, hogy ”aki a legkiválóbb közületek, az legyen a
legszerényebb”, hanem azt a metafizikai igazságot is, hogy ”Én az atyától jövök és az atya
bennem van és én az atyában vagyok." Vagyis: az emberi individuum megtestesülése abban
az információs - energetikai mez ben történik, amit ma auratest(ek)nek nevezünk, úgy, hogy
a legfinomabb és ezért a legkevésbé érzékelhet auratestünk maga az abszolútum, amely
egyben az alapja és forrása minden (spirituális és anyagi - természeti) létformának. Ezért a
személyi-tudatunk egyaránt kapcsolódik a fizikai testünkhöz, de ugyanakkor az auránkhoz is
és az aurán keresztül az abszolútumhoz is.
Továbbá: "én bennetek vagyok és ti bennem vagytok”, mondja Jézus, amib l még a Teremt
Istent a személyen kívüli létezésbe absztraháló teológiának az antagonisztikus történelmi
logikájával is csak az következtethet ki, hogy minden ember az Én-tudatán keresztül (is)
megnyilvánuló Atyától (Az abszolút idea-szellemt l) jön és az Atya, az élet fundamentuma: a
lét-képzelet által a Létet megteremt Isten ugyanakkor minden egyes emberi Én-tudatban
benne van. Ezért Jézus tanítása alapján és a keresztény teológiával ellentétben, az Atya,
vagyis az abszolút képzelet az individuális személyiségtudatunkban (is) lakozik. Tehát a
teremt Isten (az egyetemes képzel er ) nem csak közöttünk, hanem els sorban bennünk
“lakozik” és általunk nyilvánul meg. A legfinomabb aura-testünkön, az abszolútumon
keresztül mindannyiunk személyi-tudata egybeolvad, összekapcsolódik az Atyában. Ezért, az
éltet szellem: az ige, vagyis az egyetemes teremt er ket tartalmazó spirituális értelem (fény)
- 1031 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
nem csak közöttünk, hanem els sorban bennünk, a vallásos képzelet és misztikus intuíció
formájában megnyilvánuló abszolút tudattal rendelkez személyekben és általunk lakozik a
természetben.
Ott van minden személyben, külön egyedi színezetben és néha hasonló, de soha nem azonos,
a személyi horoszkóp segítségével is kimutatható egyedi meghatározódásokban, egyéni
er spektrumokban, de ez a sokféle er spektrum kauzális szinten egybeköt dik és egyre
inkább egybeolvad a legfinomabb szellemi síkokon, vagyis a legmagasabb öntudatunknak
megfelel spirituális állapotunkban. “Ti bennem vagytok és én bennetek vagyok.” Magyarán:
a Abszolút Képzelet serejének: a feltartóztathatatlanul kiáramlani (teremteni), tágulni,
változni - fejl dni, megismerni és kiegyenlít dni akaró Istennek a földi megtestesít i vagyunk
mindannyian emberi min ségünk következtében, ha tudomásul vesszük ezt, ha nem. És aki
nem akarja tudomásul venni ezt a tényt, mert kényelmesebb egy küls , az Én-tudattól
független Isten személyében (objektív teremt hatalomban) és annak a sors-intéz segédeiben
(angyalokban és a segít - vigyázó, vagy vezet szellemekben, túlvilági lelkekben) hinni,
akit l kegyelem gyakorlást (protekciózást) várhat, vagy akire rákenheti saját felel tlen
tetteinek, vágyainak, gondolatainak és képzelgéseinek a következményeit, az maga szenvedi
kárát a spirituális kábulatának és a szellemi káprázatának, a negatív hitének, betegségek,
balesetek, szegénység és különböz személyközti konfliktusok formájában. Ez csak azok
számára nem logikus és nem természetes, akik megfeledkeznek a fájdalom és a szenvedés
jelz funkciójáról, illetve a fájdalom metafizikai értelmér l, amely nem más mint a
lelkünkben és a természeti környezetünkben (általunk) létrehozott diszharmonikus állapotokat
jelz információs eszköz. Amiként az állandósuló fájdalmak összessége: a szenvedés nem
más mint az egyetemes létnek az a védekezési mechanizmusa, amely azt hivatott szolgálni,
hogy a zavaros és agresszív képzelettel rendelkez személyek spirituálisan er tlenekké
váljanak, hogy a rombolói tevékenységük a minimális legyen. A baj csak az, hogy a zavaros
és spirituálisan agresszív képzelettel rendelkez , de er s fizikummal rendelkez anyáknak
el bb a gyermekeik szenvednek és k csak az után, hogy spirituálisan is érzékennyé válnak
annak következtében, hogy sokáig szenvedni, vagy/és meghalni látják a gyermekeiket.
Hamvas-tár 6
tapasztalat)- elhárításra játszó polgári morál és a természet ellen rzését célzó tudományos-
technikai koncepciók által. A Lilith által létrehívott skáosz ( si negentropikus létállapot)
magát az Abszolútumot veszélyezteti állandóan. Ez a teremtés alapjánál álló sok: a meg-
bomlott rend helyre állítását és a káoszban antagonisztikussá vált abszolút er k feszültségét
kiegyenlítését a teremtés hivatott szolgálni. A teremtési aktust kiprovokáló káosz (kábult)
állapotnak a meghaladását (a felborult si rend helyreállítását és a rendetlenség által
létrehívott abszolút feszültségek kiegyenlítését) hivatott szolgálni az egész teremtés és ezen
belül az Istennek a teremtésre (a kábulat, illetve a kábulat által okozott, abszolút lét-fenyeget
rendetlenség és feszültség megszüntetésére) vonatkozó els Ideája is: Ádám Kadmon: az
Ember. Az ember viszont (és f ként a magát kereszténynek hívó ember) a kábulat és a
káprázat megszüntetése helyett, annak a növelését szolgálja és a gyermekkorában különböz
misztikus fantazmagóriákkal (vallásokkal) és hazugságrendszerekkel (élvezet termel i -
fogyasztói és élvezeti cikkeinek védelmét szolgáló polgári moráljával) megmételyezett
képzelete segítségével „tovább fejleszti” mind a bels (lelki - szellemi), mind a küls
(társadalmi - természeti) világában a kábulatot miközben kétségbeesetten küzd az
alkoholizmus és a kábítószer fogyasztás ellen. Nem lehetséges a kívülr l jöv (a személy
akaratától és öntudatától független, a személyen kívüli állapotokból jöv ) magváltás (ke-
gyelem) és ezért nem lehetséges a tömeges, vagy a csoportos megváltás sem. Senki és semmi
nem ébresztheti fel egy másik személyben a misztikus és a pragmatikus kábulattal: a
létkorrupcióval szembeni éberség megszerzéséhez szükséges alapállás felvételének a
szándékát, senki nem ébresztheti fel bennem máról hónapra az éberséget és nem szabadíthatja
fel bennem a sorsfeladataimhoz kötött teremt képzeletet, a (mágikus) mentális képességeket
úgy, hogy én ne tegyek bels er feszítéseket a szeretet áramoltatásával és értelmem
m ködtetésével, a bennem lakozó Krisztus felébresztése érdekében. Mindenki saját maga és a
saját (er feszítést követel és fájdalommal is járó) tapasztalatain és képzelettisztító
értelmezésein (kontempláción és meditáción) keresztül kell eljusson az egyetemes léttudat
(egyetemes testvériség érzet) kifejl dését jelent megváltott állapothoz. A beavató mesterek
(papok) által végzett spirituális Én-tudat felébresztésnek a kora már az ókorban lejárt és
tulajdonképpen megsz nt Jézusnak a történelemben való fellépésével. Az, hogy Jézus
helyettem szenvedett a kereszten és ezáltal eleve felmentett a vétkeim alól, felmentés, amit az
nevében fellép egyház papjai számomra megadhatnak, a legnagyobb metafizikai
képtelenség (hazugság és szélhámosság), amit csak el lehet képzelni. Ez egy olyan
kacifántosan misztikus spekuláción alapuló valóság-hamisítás, ami nem csak hogy eltéríti az
embert az eredeti rendeltetésének a betöltését l, (a keresztényi magatartásától): a személyes
valóságtapasztalattól és a személyes felel sségvállalástól, hanem a kivülr l jöv kegyelem és
a rajta kívül létez (személytelen) Isten illúziójában is meger síti. Ráadásul ez, a Jézus
tanításainak az értelmével mer ben szemben álló magatartást: a személyességnek, az egyéni
felel sségnek a feladására buzdító: a más személy általi megváltottság illúzióját kelt fantaz-
magória, nem más, mint a Jézussal soha nem találkozó Tarzuszi Pálnak: a magát egy új vallási
tisztségbe átment farizeusi kaszt els képvisel jének a találmánya, ami viszont a Nagy
Konstantin papjai által birodalmi ideológiává alakított szekularizált kereszténységnek az
alapját képezi.
Ennek a passzív és felel tlen magatartásnak az elfogadása, pontosan annyira veszélyes mint a
képzelt összpontosítása által m ködésbe hozható ("gyógyító”-nak mondott, de valójában:)
teremt er knek a megfelel egyéni testi és lelki tapasztalatok és ezek metafizikai értelmezése
nélküli: a spirituális alapozás nélkül történ mesterséges élesztése, vagyis az egyetemes
szeretet képesség és az értelmi világosság elérése nélkül történ gyakorlása. Ez, a valójában
önzésen és hatalom gyakorláson alapuló alapállás a természetet romboló technokratáknál és
természet kizsákmányoló közgazdászoknál is vétkesebbé teszi a, különböz egzotikus
- 1033 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
A távozása után a tanítványok által átélt pünkösdi megvilágosodással járó „nyelveken való
beszéd” képességének a megjelenése is pontosan azt a momentumot jelzi, amikor a bels
körhöz tartozó (ezoterikus!) tanítványok, számtalan botlásaik, kételyeik, csalódásaik és
sikertelenségeik után - tehát egy hosszas tapasztaláson keresztül vezet (keresztény)
tudatosodási folyamat után - egy közös meditáció alatt, egyszerre érték el az egyetemes Én -
tudat teljességét. Attól kezdve k is éberekké: tisztánlátókká váltak (A próféta nem misztikus
jöv látó, jósolgató embert, hanem tisztánlátó, felébredett személyt jelent) és sikerült hatalmat
nyerniük a bennük lakozó, de addig zavarosan és ellentmondásosan viselked diszharmonikus
sprincípiumok, a teremt er k fölött. Ezek segítségével aztán gyógyítottak és különböz
csodákat tettek, amiként erre Jézus el re figyelmeztette. Ehhez viszont el kellett telnie egy
bizonyos - tanulási, tapasztalási, id szaknak, vagyis a megfelel , személyes következtetések
levonásához szükséges - id nek, a Jézussal való személyes találkozás után, ami alatt a
tanítványok személyes tapasztalataik segítségével és a mesteri tanítások értelmét személyi-
tudatukba integrálhatták. Azaz saját magukat beavathatták.
Hamvas-tár 6
Ezért az eredeti tanításokhoz h séges kereszténységnek nincs köze sem az éberség- zavaró
vallásos misztifikációkra, sem a mágikus képesség-fejlesztésre. A keresztényi életrend az a
bels szellemi és lelki életgyakorlat, az a tisztánlátást és hitet (éberséget) létrehozó kötetlen
tanulási és tapasztalási lehet ség, az egyéni, csoportos és univerzális beavatási út, amely a
földkerekségén bárhol, bárki által, mindenféle küls ségek és mágikus praktikák, misztikus
szertartások nélkül végigjárható. Ez a Jézus által hirdetett metafizikai tanításnak az értelme,
hogy mindenkinek fel kell vennie a maga keresztjét, vagyis hogy mindenkinek tudatosan kell
vállalnia az asztrogramból a Sárkányfaroknak az asztrogramban elfoglalt ház- és
jegyhelyzetének az értelmezése, valamint a ház-értelmezések segítségével kimutatható
konkrét élet-feladatait ahhoz, hogy beavatást - búcsút nyerjen. Vagyis ahhoz, hogy a lelke és a
szelleme mellett a teste is feltámadjon és a hátra lev életében jól szolgálja t, hogy a fizikai
dimenzióból való végs távozásáig er s, rugalmas és egészséges legyen és így: egészségesen,
az utolsó pillanatban is éber tudjon maradni és helyesen értelmezett élettapasztalataival:
teljesen egyetemes-tudattá alakult személyi tudattal (jó, hasznos hajórakománnyal) léphesse át
a biológiai élet és a túlvilági lét-tudat küszöbét. Hogy akár ágyban és párnák közt, akár a
- 1035 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
a tanítvány lába alól a szó szoros és átvitt értelmében is kihúzták a talajt. Ezek voltak a próba
tételek ( a hét próba), aminek a közhiedelemmel ellentétben els sorban nem az volt a tétje,
hogy a tanítvány ellenálló és túlél képességét, lelki és szellemi helytállását „megvizsgálja”,
illetve meger sítse, hanem az, hogy a megrendülés által szabaddá tett gondolat és képzelet
világában (szellemi és lelki másállapotában) alkalmassá váljon a hétköznapi érdekharcokhoz
kötött logikája teljes feladására és egy gyökeresen új élet és létszemlélet kialakítására: a
magasrend spirituális logika kialakítására és e logika a szellemi tanok befogadására. (Aki
dudás akar lenni, annak a pokolra kell szállni.)
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
Vaskor, amir l az archaikus kor el tti kinyilatkoztatott szent könyvek beszélnek, bekövetkez-
zen.
Amiként a test feltámadásának a lehet sége, a felébredést követ újjászületés által elérhet
egészségi állapotot és fizikai er nlétet, de nem a fizikai halál utáni feléledést jelent, a
Krisztusnak a második eljövetele is, a reinkarnációs misztikából táplálkozó babonákkal
ellentétben, nem azt jelenti, hogy a Názáreti Jézus újra reinkarnálódik, hanem az, hogy az
apokalipszis idején egyre több lélek ébred fel az anyagba- zuhanás kábulatából, az
összetévesztések rengetegéb l és az ÉN VAGYOK AZ ÚT, AZ IGAZSÁG ÉS AZ ÉLET
mantrának az alkalmazásával, realizálja azt a sziklaszilárd személyiségtudatot, amely által az
ember számára az Egyetemes Léttudat, vagyis a Krisztusi állapot elérhet . Így jön el tehát
másodszor és véglegesen el az apokalipszis idején, egyre több felébredt személyben
megvalósulva a Krisztus, hogy visszaadja az egészséges élet, a szellemi uralom, a teljes
kiegyenlítettség, a megszabadulás és az örök élet (vagyis az örökkévalóságba beágyazott tudat
szerinti élet) lehet ségét a felébredni hajlandó személyek számára. Ez, a bennünk kinyíló és
kitáguló egyetemes tudat, megtanítja számunkra, hogy nem létezik csak a mindannyiunkban
él és általunk megnyilvánuló tudatos Teremt , a mindannyiunk Atyja, vagyis az a
világteremt képzelet, a kauzális er forrás, amelyb l mindannyiunk eredünk, amelyhez
közvetlenül hozzá vagyunk kötve az aura- testeinken keresztül és azok által. Így arra is rá kell
jönnünk, hogy ez az Atya (Karma) sohasem büntet szeszélyesen senkit, hanem mi vagyunk
azok, akik megbüntetjük saját magunkat és a karma (hatás visszahatás), valamint a rezonancia
(a ráhangolódás és a tükör-kapcsolatok) törvénye alapján. És hogy önkéntelenül büntetgetjük
egymást, szembeszegülvén önkényesen azokkal a bennünk és általunk megnyilvánuló egye-
temes törvényekkel, amelyek alapján létezik és teremt dik a megnyilvánult létezés és végs
soron az anyagi és a pszichikai világ minden részlete és árnyalata. A keresztény alapállás
felvételét nem csak az nehezíti meg a mai ember számára, hogy a természeti er források
kizsákmányolására (lásd a pragmatikus nyers energia-forrás kutatást és a misztikus energia-
nyerési törekvéseket) és az élvezet - források kisajtolására, az élvezeti eszközök és azok
meg rzését szolgáló biztonsági berendezések megvédésére, valamint a kényelem növelésére
és végül: a természeti elemekkel és er kkel szembeni, „humánus” védekezési igények és
elvárások kielégítésére (újból a biztonságra és a kényelemre) irányuló természettudományos
gondolkozás, valamint az ennek alapjául szolgáló szentimentális humanista jó-akarás
szemszögéb l lehetetlen az igazi (megváltó) kereszténység szellemét megérteni. És nem csak
az nehezíti a lényeg megértést, hogy - amint Hamvas írja az Antikrisztus cím esszéjében - a
szellemi megismerést (a történelmi beavatási rendszereket), a gnózist, illetve a Fény-tant,
Nagy Konstantin óta, az Inkvizíció utolsó haditetteiig eretnekség üldözés címen tudatosan
irtották ki a keresztény gondolkozásból, hanem az is, hogy az Evangéliumi tanítások közé
szúrt, csodatettekr l szóló történetek egyesek számára elhomályosítják, mások számára meg
komolytalanná (hiteltelenné) teszik a korrupció - ellenes alapállásról (magatartásról) szóló
tanítást. Így Fény nélkül a Szeretetünk korrupcióvá silányul, amiként szeretet nélkül a fényt is
tökéletesen félre értjük és hamisan: magunkat és egymást becsapva éljük meg. Hiába, hogy a
pusztában töltött negyven napos meditáció során nem csak a kabbalista rabbiktól és az
esszénusoktól tanultakat újra értelmez , hanem az önmagát is teljes mértékben átvilágító
Jézus a harmadik kísértést is: „az ördögnek” (lásd: saját hiuságából ered gyengeségének) a
csodatételekre vonatkozó felszólítását is elutasítja, mert a kánai mennyegz során elkövetett
csodatétel után nem képes megállni az újabb és újabb csodatevési kísértéseknek. Nem a
szombat napi gyógyítás, vagy a templomi papokkal és a farizeusokkal való szembeszállás volt
az els dleges oka annak, hogy Jézusnak el kellett vesznie még miel tt a tanítványok rendesen
megértették volna t és a magukévá tették volna a tanításait, hanem a természet rendjét
megsért és az emberek tudatát megzavaró csodatettek. Az egyetemes törvények által
- 1039 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
E misztikus és fölösleges csodatételek bármelyike elég okot szolgáltat a híveknek ahhoz, hogy
ne boncolgassa a Hegyi beszéd mondatainak a metafizikai értelmét és még több okot arra,
hogy a keresztényi - megváltói alapállást ne tekintse a maga számára kötelez nek. Amikor
Jézus, a körülötte egyre jobban fokozódó ellenséges hangulat észlelése során rájön e
természeti rendet bontó (az egyetemes törvényeket sért , illetve a mágikus képességeivel
vissza él ) tetteinek az éberség-veszejt következményeire, már nem marad más lehet sége
mint az, hogy a tetteinek az el bb-utóbb megjelen végzetes következményének elébe menjen
és a visszahatás tudatos kiprovokálásával dics séggé (megdics üléssé) változtassa az t
el bb-utóbb utolér bajokkal járó teljes vereséget. A racionálisan gondolkozó Pilátus, aki a
jelentések alapján egyáltalán nincs meggy z dve a b nösségér l és mindössze a számára
bonyolultan gondolkozó és erkölcstelenül viselked papok ármánykodásának vélik az egész
b nlajstromot, a sorsdönt kihallgatás során több alkalommal valóságos „ment öv” kérdést
intéz hozzá, aminek segítségével egyetlen jóindulatú válasz alapján is felmenthetné. De Jézus
az egyetemes törvényeket a spirituális beavatottsági szinten ismer személyek logikája szerint
fogalmaz és azt válaszolja neki, hogy semmiféle hatalma nem lenne fölötte, amennyiben ez
fels bb dimenziók szintjén (a hatás - visszahatás törvénye révén) már nem határozódott volna
el. Persze: ha valaki, akkor z az aki a legjobban tudja, hogy az egyetemes törvények
szellemében csak olyan személy fölött lehet végzetes büntetést végre hajtani, aki kell
mértékben és huzamosan vétett a törvények ellen. Pedig a Getszemáni kertben még is
reménykedett: „Ha lehet, múljon el t lem e keser pohár.” Az események viszont arra utaltak,
hogy a (szaturnuszi) büntet programok visszavonhatatlanul megjelentek a sorsában -
különösen, hogy az ide vonatkozó próféciáival is hozzájárult ezek visszavonhatatlan
beidézéséhez - és a tanítások lényegének a veszélyeztetése (a tanítványok kiábrándítása)
nélkül neki a sorsát kikerülni már lehetetlen. Nem adja meg tehát a lehet séget Pilátus
számára, hogy t felmentse. Érdekes, hogy az egyszer állam-hivatalnoki logikával
rendelkez Pilátus még e „faragatlan” és sért válaszai után sem haragszik meg rá (Jézust
talán kétségbeesettségében zavarodottnak, vagy megszállottságtól vezérelt futóbolondnak
nézi?) és újra ad neki egy esélyt és a népre bízza, hogy válasszon a Jézus és a Barnabás élete
között. A nép választásában eddig mindenki a nép rosszindulatú kábulatát látta és senki nem
kapcsolta egybe a személyi tudatukat vesztett individuumokból álló tömegnek a tömeg
szellem általi uraltságát az egyetemes törvények befolyásával. (A tömegszellem által vezérelt
ember-masszák viselkedési logikáját lásd, Hamvas Bélának a Vízönt cím esszéjében a
Láthatatlan történet cím kötetében.)
Hamvas-tár 6
gyermeket és családot nem vállaló katolikus papokat, hanem a szerzeteseket is) amúgyis az
igazi értelmével homlokegyenest ellenkez leg értelmeztek? Mármint hogy Jézus a kereszt-
halállal minden követ jét - az értelmez papok híveit - el re és ingyen megváltotta. Lehet-e
elég érv a tagadó válaszhoz az egyéni (szubjektív) hála, amit én érezek például Jézus iránt
azért, mert pontosan e heroikus (önfeláldozó) aktussal tette lehet vé számomra azt, hogy a
Szaturnusz által megtestesített egyetemes felel sségtudatba ágyazott egyéni felel sségem
jelent ségére (mágikus erejére) és kikerülhetetlen fontosságára (a megváltás el feltételére)
felhívta a figyelmemet? Mert hányan vagyunk ma, legalább ha csak a táplálkozásunk révén is
az állatok fölösleges legyilkolásában részt nem vev és általában a természet rendjébe
romboló és gyilkos módon „be nem avatkozó” és minden más beavatkozó tettünkért a
személyi felel sséget vállaló, éber keresztények? Az a „modern” Nietzschei értelmezés,
amely szerint az önmagát kivételesen az isten fiának nevez és ezáltal önmagát az Istennel
azonosnak képzel , és végül ebben az isten-azonosság tudatában magát feláldozó Jézus
„mitikus” tette a görög Dionüszoszi motívumban: az Isten-halála és feltámadása mo-
tívumában gyökerezik, teljesen téves. A politeista görögök kábult Dionüszosza koránt sem
azonos a monoteista zsidók és a keresztények Istenével. S t: az isteneik alatt a teremt
ser ket tisztel és beavatási kultuszaik által ezekkel az egyetemes ser kkel kapcsolatba és
harmóniába kerülni igyekv görögöknél Dionüszosz még csak nem is f istenség. Lehet, hogy
Nietzsche az istenazonosság-tudat problémáját pontosan azért volt képtelen megoldani
minden zsenialitása ellenére, mert ezt az egyszer tényt szem el l tévesztve nem vette észre,
hogy a krisztusi állapot megvalósításának: a egyetemes éberség elérésének a feltétele
pontosan a Dionüszosz által megtestesített felel tlenség okozó kábulatnak a teljes megsz nése
(halála). Jézus kereszt halála tehát nem holmi kábult Istenségnek a fölösleges szenvedésekben
és halálban való „objektív” részvételét - részesülését jelenti, Jézus nem egy tragikus görög
misztérium-játékot hajtott végre a kereszten, hanem józan áldozatával, józanságra intve, arra
figyelmeztetett, hogy az egyetemes és az egyéni rendeltetésünket - életünk értelmét és célját -
csak és csakis úgy teljesíthetjük be, ha a könnyítések nélküli (korrupció nélküli) életfeladat
(sors) vállalásunk által egyre éberebbé (megvilágosodottabbá és figyel - értelmez
képesebbé) válva, a saját személyünkben és a környezetünkben - környezetünkkel minél
nagyobb mértékben kiegyenlít dünk.
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
alig volt nemzedék, amely valamilyen alakban - akár mint szekta, vagy filozófia, vagy szerzet
ez ellen ne tiltakozott volna. A kereszténység els idejében tudatosan és rosszhiszem en,
világi érdekb l, egészen biztos a hatalomért, a hamisítások egész sorát követték el. Az
Evangélium szövegét igen sok helyen meghamisították, sokat elhagytak, még többet
hozzátettek. Éppen ezért azok a modern, körülbelül kétszáz éve folyó íráskritikák, amelyek az
Evangéliumban oly otrombán garázdálkodnak, a kisebb vétket követik el. A nagyobbat azok
követték el, akik az els századokban, bizonyos hatalmi csoportok számára a veszedelmes
részeket kihagyták és ugyanazok érdekében kellemes mondatokat toldottak be, hogy legyen
mire hivatkozni.” (Ugyancsak e témakörben lásd a Hamvas Béla Bizánc cím esszéjét.)
Azt, hogy Hamvasnak (és más evangélium és kereszténység értelmez knek!) mennyire igaza
van, ékesen bizonyítják az apokrif Evangéliumok és ezek közül is kiemelten a Béke
Evangéliuma, amely nem csak azért jelent s, mert annak a szövegében mindaz a kifejezés,
ami a kanonizált Evangéliumok szövegében, utólag dogmatikus formulákká vált gy jt
fogalomként szerepel, megtalálható a kor metafizikai látásmódjának megfelel kifejezések
formájában, hanem els sorban azért mert egyértelm és határozott tanítást és világos
metafizikai értelmezést tartalmaz a beavatandó keresztények (hús, alkohol és más kábulat-
okozó táplálék, vagy mesterséges szer mentes!) táplálkozására és étrendjére vonatkozóan,
amely nélkül lehetetlen az éberség elérése, vagyis az egészséges a megváltott élet. Aki viszont
a Béke Evangéliumát elolvassa, valószín , hogy azonnal felteszi magában a kérdést:
amennyiben Jézus az emberi élet minden aspektusára ilyen részletes alapossággal kitért, vajon
nem-e létezik, vagy létezett-e(!) egy olyan Evangélium, amely a beavatandó személy (utólag:
keresztény) házasságára, illetve szerelmi és szexuális életére vonatkozott? A szerelem és a
szexualitás spirituális és kauzális alapjainak a tisztázása és ennek az si alapnak a megfelel
hétköznapi - kultikus megélése nélkül nem lehetséges a Lilitht l, a sors-determinációktól való
megszabadulás (a megváltás) és az „Atyával” való azonosulás: az „unio mystica”
megvalósítása. Szomorú, hogy ennek, a kereszténység minden részéb l az égre kiáltó (és nem
utolsósorban veszélyes!) hiánynak a következtében, ma, amikor mint soha máskor éget
szükség lenne az eredeti keresztény alapállás felvételére, egyre nagyobb tömegek és egész
néprétegek fordítnak hátat a kereszténységnek és válnak valamely, a szexualitás spirituális és
kauzális alapjait is ismertet gnosztikus vallás híveivé, rosszabb esetben valamely, a szexuális
gyönyörcsikarás misztikus és kevésbé misztikus fogásaira és módszereire (pl. káma szutra)
alapozott egzotikus vallás-töredék (pl. tantra joga), vagy más „szexuális energia-nyer ”
misztikus szekta tagjaivá. Ebben a vonatkozásban még az el bbi problémánál is több zavart
okoz az egyházi rend és/illetve a hatalmi intézményi fegyelem fenntartása érdekében kieszelt,
a Jézus n tlenségér l szóló dogma. Holott már csak abból is kiderül, pl. hogy Mária a sokat
vitatott szerep (egyesek szerint Jézus-feleség) Magdolna közelebb ált Jézus ideális
személyiségéhez (idea testéhez) szellemben, mint az apostolok (amiként az igazi spirituális
életet folytató személyekhez sokkal közelebb áll az élettársuk: a saját személyükkel együtt, a
nagy emberi egészet alkotó másik részük, akivel „egy testet és egy lelket” képeznek - mint a
barátok, vagy a tanítványok), mert , Mária Magdolna és nem az apostolok, vagy Jézus anyja,
Mária „látta”(!) meg el ször a feltámadt Jézust. Értsd ez alatt, hogy Mária Magdolna fogta fel
a Jézus által szellemileg megvilágosított szellemi látó-erejével els ként a tanítások lényegét.
Nem véletlenül festette Leonardo da Vinci Jézus jobbjára Mária Magdolnát az Utolsó
Vacsora cím festményén és nem véletlenül írja azt János az Evangéliumában, hogy Jézus az
utolsó vacsoránál annak a személynek mondta el, hogy ki fogja t elárulni, aki Jézusnak a
jobbjánál ült és akit Jézus a tanítványok közül a leginkább szeretett
Több mint valószín tehát, hogy az a spirituális éberségre alapuló mágikus állapot, ami a
példabeszédekbe csomagolt tanítás és a Jézust hallgató ad hoc összesereglett tömeg (a
- 1043 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
sokaság) számára ígéret volt csupán, az apostolok számára egyes vonatkozásaiban már a Jézus
idejében megélhet , id vel er söd és a közeljöv ben teljességgel megvalósítható, tisztult
szellemi állapotot, spirituális és kauzális tisztánlátást és bizonyos természet feletti (mágikus:
gyógyítói) képességek kialakulását jelentette. Ezt, a félelem és szorongás nélküli létállapotot,
az apostolok egyéni sors-elemeit (karmáját) már a Jézus életében feloldó és azokból a
hétköznapi tulajdonságaikat meghaladó képességeket kiváltó gyógyító er t és Logosz- er t:
szellemi tisztán látást és e rendkívüli (természet feletti) tudással párosuló er nléti állapotot ne-
vezte Jézus Ábrahám ölének, boldogságnak, a mennyek országának, az Isten országának,
máshol pedig a királyságnak. De tévedés ne essen: ez nem olyan állapot és nem is olyan
spirituális hely, amit a beavatott tanítvány a „Mester” jóvoltából és saját szorgalmának
köszönhet en el tud érni, vagy amit a keresztény a túlvilágon tud elérni. Ez, az
elképzelhetetlenül finom (könny ) természetfeletti és a természet el tti örök forrás, ez a
határtalan és mindenható boldogsági állapot (a Sinto, a Tao, a Nirvána) örökt l fogva létezik,
nem keletkezik és nem múlik el az id ben mert maga a kiegyenlítettségben nyugvó
abszolútum, ahonnan (és amib l) minden lény származik és ahova csak a zavaros képzelet (a
b nbeesés: az életnyerési és protekciós üdv-nyerési lehet ség tévképzete miatt éberségét
vesztett) ember szelleme nem kerülhet vissza. (Ez - a többség! - kerül a tévképzetekt l való
megszabadulás, az elengedés, a lemondás állapotába - helyére: a purgatóriumba és a
reménytelen megsemmisülés el tti állapotba: a pokolba.) Azok, a Béke Evangéliuma
szellemének megfelel en „tisztán” táplálkozó és arányos (spirituális!) személyi tudattal él és
harmonikus szexuális életet folytató (a teremtéssel nem ellenkez ), és az egyéni sorsukkal
(karmájukkal) egyenesbe (harmóniába) került személyek (A tényleges személyi sorsfelada-
taikat felvállaló és az által szellemben és lélekben lassanként megnyugodó és megvilágosodó,
valamint az egyetemes teremtés-rendeltetésén fekv igazságot bátran barmikor bárki el tt
felvállaló és bárki számára kimondó és annak az érvényesítéséért akár a harcot is felvállaló -
Lásd a Hegyi beszéd „kegyetlenül kemény” nyolc boldogságát! - személyek.) jutnak el életük
során a mennyei állapotba, akik semmilyen szempontból nem élnek kábulatban, mert több éve
már, hogy éberekké váltak. k azok akik ismerik ezt a bels , rendkívülien finom, de
határtalan biztonságérzetet adó boldogság-állapotot, aminek semmi köze nincs az érzéki -
érzelmi örömökhöz, a vallásos kábulathoz és a misztikus extázishoz. Ez az, a hétköznapi
ember által természetfelettinek képzelt er t adó logoszban élés, a logosz - azonosság élmény,
amelyben a személy egyértelm en és egyszerre tudja és érzi, hogy az személyi létezésének
(életének) az oka és célja azonos a teremtés okával és céljával és ebben a megrendíthetetlen
meggy z désében: a hitében, nem csak hogy félelem nélkül, misztikus biztonságtudatban éli
a hétköznapi életét, hanem folytonos örömben, boldogságban és egészségben, illetve ennek
megfelel kreatív - teremt tevékenységben is, amely er és boldogság a teremtés okával: a
teremtés si és els funkciójával (a Lilith által megzavart abszolút állapot helyre állítása) való
teljes azonosulásából ered.
Hiába olvassák fel az aranyozott palástokba bujt keresztény papok millió alkalommal, hogy
„ne aggodalmaskodjatok azért, hogy mit esztek holnap és holnap után, mert épp a „hivatalos”
(vallásos) keresztények azok akik a leginkább aggodalmaskodnak azért, hogy mit fognak enni
holnap és holnapután. És ha nem magukért aggódnak, akkor azért az egy szem, vagy
maximum két gyermekért, akiknél azért nem vállalnak többet, hogy nehogy a „több száj
etetése” és óvodába- iskolába járatása a korrupt jóléti - keresztény boldogságtól megfossza
ket. Csak az, aki ezt a maximális éberség útján megszerezhet élet- elixírt, ezt az
azonosulásból ered kifogyhatatlan (immanens) boldogságot a sokadik meditációban
megkóstolta és újabb és újabb meditációk során megtapasztalta, majd azután a mindennapi
életében is megidézte, csak az a személy nem aggodalmaskodik és nem sajnálkozik, mivel ,
ebben a lénye gyökeréb l ered , immanensen áradó örök boldogságban id zve, egész
- 1044 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
lényével megtudta azt, hogy a teremtés célja és értelme pozitív és, hogy ebben a pozitív te-
remtési folyamatban nem egy képzelet érvényesítési lehet ség nélküli mellékszerepl ,
akinek a „vak természet” törvényeivel szemben védekezni kell, hanem a teremt er kkel és az
egyetemes törvényekkel való, bels és küls együttm ködés által a saját elképzeléseit
érvényesíteni képes lény. Ez a sors-félelmekt l és sors-ellenes ambícióktól való
megszabadulást és a fejl dési - teremt i képességek szabad gyakorlását lehet vé tev , egyéni
szabadságot, lelki er t és testi egészséget (is!) adó mágikus állapot. Ez a Vízönt által
megtestesített spirituális er tér és az annak megfelel XI. ház által megtestesített egyetemes
teremt er kkel és az egyetemes törvényekkel való együttm ködési képesség kialakulásának
az életköre. Ez a megszabadulás els sorban és mindenek el tt, csak és csakis, úgy érhet el,
ha az ember a teremtés két, egymást kölcsönösen feltételez és átható els selvvel, a kauzális
fénnyel és szeretettel kapcsolatba és harmóniába kerül. Addig, amíg ezekkel teljes
kapcsolatban és harmóniába nem kerül, gyakorlatilag nem tehet szabadon semmit sem. Az
els teremt er , amivel teljes kapcsolatba és minél nagyobb harmóniába kell kerülnie, a
teremtésben való feltétel nélküli személyes részvétellel: a Hold által megtestesített
gyermekáldással, illetve a gyermekáldás minden el feltétel nélküli elfogadásának az elvével.
A második az els nél is sokkal mélyebb és nehezebb problémákat felvet - mert egyetemes
tájékozódás: kimerít és alapos metafizikai ismeretek nélkül megvalósíthatatlan! - arányos
személyiség és személyi akarat érvényesítési késztetéseivel való harmóniába kerülés. Ez
akkor valósul meg, ha valaki a Plútó által megtestesített els szellemi tudat selvéhez (amely
alapján élete minden mozzanatában az egyetemes törvényekkel összhangban, azok szerint kell
érvényesítenie a személyi akaratát) igazítja céljait, akaratát és egyéni döntéseit. Miután ezen,
az emberi létet fenntartó két oszlop által szegélyezett kapun: az arányos személyiség elérésén
és annak a harmonikus érvényesítési képességén (Amit Marcus Aurelius, a mysztész császár
úgy fogalmaz meg imájában, hogy „Istenem adj er t, hogy megváltoztathassam azt, amit meg
kell változtatnom és ahhoz, hogy ne akarjam megváltoztatni azt, amit nem kell
megváltoztatnom”) és a teremtésben való személyes részvállalás (a gyermeknemzés és a
gyermekáldás feltétlen elfogadása, valamint a gyermekek felel sségteljes gondozása és
nevelése) oszlopa által szegélyezett "kapun" valaki átjut, az a személy eléri azt, amit a Tabula
Smaragdina így fejez ki, hogy: „Ezentúl el led minden sötétség kitér.” Ezért mondja Jézus,
hogy a mennyek országa olyan, mint egy mérhetetlen érték kincs amit ha egy ember a mez n
megtalál, azt nem viszi haza, hanem a kincset a lel helyre vissza teszi és haza megy és még
keményebben dolgozik tovább, majd miután elég pénzt keresett, eladja mindenét és csak
azután, hogy azt a földet, ahol a kincset megtalálta, teljesen megvásárolta, csak akkor ássa ki
és hasznosítja. Akkor tehát, amikor nem csak a kincset, hanem annak az egész környezetét a
magáénak tudja. Akkor élhet a mennyek országát jelent szorongás és félelem nélküli,
boldog, egészséges és kreatív élet, ha képessé váltunk teljes odaadással részt venni a
teremtésben (az utódok megszülésében és gondozásában - nevelésében) és arra, ha képessé
váltunk a mások fejl dési programján alapuló (létez !) személyiségét maximálisan
tiszteletben tartva maradéktalanul felvállalni és kinyilvánítani az egyetemes törvényekkel
összhangba hozott személyi elképzeléseinket és érvényesíteni a személyi akaratunkat. Azért,
hogy ne csak a tanítványok, hanem az emberiség is értse meg, hogy el kell fogadnia azt a
tényt, hogy a teremtés törvényei és a természet törvényei - elemei, folyamatai és jelenségei
nem az ember és a személy ellenségei és azt, hogy éppen ezért, az embernek feltétel és ravasz
huncutkodás nélkül el kell fogadnia az egyetemes törvények morálja szerinti életet, ahelyett,
hogy elhárítaná és elzárná magát a közvetlen kapcsolattól és bebiztosítaná magát a természet
jelenségeivel szemben, Jézus a Lilith által megzavart abszolút létállapot helyre állítását: az
egyetemes kiegyenlít dést szolgáló egyéni sors-feldolgozás érdekében történ sors-elfogadás
szimbólumaként felfeszítette magát a keresztre! - Ez a Jézus által tanított kiegyenlít dési -
megváltási életprogramnak (a keresztnek: a spirituális fejl dést kiváltó egyéni er feszítéseket
- 1045 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
A mennyek országa viszont, aminek az elérését (az oda való belépési - bejutási lehet séget)
Jézus kilátásba helyezett azok számára, akik a megváltást - megváltódást a sorsfeladataik
(személyi keresztjük) vállalásán keresztül megvalósítják, nem más, mint az a minden
szempontból kreatívnak nevezhet földi létállapot, amelyben az ember számára, a spirituális -
mágikus képességeinek a gyakorlási (használási) lehet ségével együtt, az által, minden le-
het ség megadatik, hogy boldog és elégedett (der s) életet folytasson. Mágikus hatása
ugyanis nem csak a szerelemnek, a bátorságnak, a szül i felel sségnek, a szellemi
értelemnek, az érzelg sségt l megtisztított szeretetnek van, hanem létezik a tíz teremt i
princípiummal való zavartalan és világos harmóniában élésnek mágikus hatása - és ami
fontos: mágikus összhatása(!) van, a korrupt és ellenséges magatartási formáktól és
késztetésekt l, valamint a misztikus káprázattól és vallásos kábulattól mentes megváltotti
állapotnak. Ez a mágikus er tér, amit egy megváltott személy megvalósít és megtestesít
jelenti a mennyek országában való létezési lehet séget (képességet) jelenti a földi életünkben.
Kozma Szilárd
*forrás: http://www.szentszellem.go.ro/
„Voltak idk és vannak népek, ahol a vallás, tudomány, filozófia és költészet egy volt, és ma is egy.”
(33 esszé)
Hamvas Béla válságfelfogása az 1930-as években írt esszéi
alapján
Bevezetés
Dolgozatomban szeretném bemutatni Hamvas Béla 1930-as évekbeli válságfelfogását és
megkísérlem azt továbbgondolni/interpretálni most, a 21. században, a posztmodern korában.
Hamvas Béla életm ve az ismeretlenség homályából lépett a széles olvasóközönség elé a ’80-
es évek végén, posztumusz. Az azóta eltelt két-három évtizedben számos rajongója akadt, és
eleinte ezeket a rajongókat, pl. az ELTÉ-n 1988-ban megalakult Hamvas Béla Kört, több
kritika is érte egy ún. „Hamvas-kultusz” kialakítása miatt1. Ha kultusznak nem is nevezhet a
tevékenységük, mégis jellemz a Hamvas-rajongókra a szenvedélyességnek az a fajtája (talán
mert pont azt a szenvedélyességet szeretik Hamvasban, amivel mintegy „kinyilatkoztatja”
igazságait), amellyel a bennük kialakult Hamvas képet védik. Mára ez annyiban változott,
hogy a hamvasi életm világhálón való megjelenése lehet vé tette a legszélesebb rétegek
számára való hozzáférést, a tömeges rajongótábor viszont szükségszer en csökkenti egy
egységes Hamvas-kép kialakítását, f leg mert az életm hatalmas terjedelm és a benne
fellelhet gondolatkörök igen szerteágazók, ráadásul az életm vön végighaladva a
vezérgondolatok (válság – hagyomány – realizálás) is változnak.
1
Szathmári Botond: A Hamvas Béla Kör rövid története. In: Gyémántnál keményebb – 100
éve született Hamvas Béla.
- 1046 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
2
Dúl Antal összeállítása (In: Miklóssy Endre: Hamvas Béla. Új Mandátum, Bp., 2002. 323.
p.) nyomán.
- 1047 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
3
“Nem vagyok vallásos. De, különösképpen, teljesen csak a dolgoknak vallásos megértése
tud kielégíteni“ (Silentium; Egy csepp a kárhozatból) hangsúlyozza írásaiban újból és újból.
4
Silentium cím esszékötetében maga err l így ír: “Mesterem arra tanított, hogy a
negatívumokkal sohase elégedjek meg. Keressem meg a pozitív jelentést. Ha nem találom,
keressem tovább. Minden sötétség igazi értelme, hogy fény... Koldus lettem. A birtok világa
megsemmisült. De aránylag hamar meg tudtam érteni, hogy csak a birtok világának
megsemmisülése után léphet át az ember a létezés világába... Sohase tudtam volna
lemondani... Valaki a birtokot levakarta rólam. B röm is vele ment, de nem baj... igyekszem
többé semmihez sem odaragadni. Koldusnak lenni nehéz, de jó...“
- 1048 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
5
A Karnevál a regény-m faj történetében is új kategóriát teremt, amit – kísérleti jelleggel –
beavató regénynek nevezhetnénk. (Ez a nagyszer m az olvasók körében kézirat formájában
30 évig járt kézr l kézre, mígnem 1985-ben végre megjelenhetett, s t készül német és francia
nyelv fordítása is.)
6
Barátjának írt levelében helyzetér l így tudósít: “A középpont a kocsma és a népbolt. Itt
benne vagyok a templomtalan tömegben. Gy jtöm azokat a szavakat, amelyeket itt a
legtöbbször használnak, persze trágárságok, és a katonaság ehhez képest igen finom hely
volt… Azt hiszem, kevés ember ússza meg ezt bels károk nélkül.“
7
Az otthon tervéb l törékeny faház lett, és Hamvas Béla már ezt sem érhette meg.
- 1049 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
14
Ezoterikus: bels , ami csak a beavatottak számára való. Ellentéte az exoterikus, ami a
kívülállók, be nem avatottak számára való. Állítólag a régi görög vallási szektákban
használták el ször: a beavatottak titkokat tudtak meg, melyeket a többiek el l elrejtettek.
(Révai Nagy Lexikona. VII. köt. Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt., Bp.,1913. 88.p.)
15
Szerdahelyi István
16
Hamvas Béla: A tanulmány. (Matisse , Joseph: Essai sur l’essai)
Esztétikai Szemle, 6. évf. (1940) 1-2. sz. 88-90. o.
17
A tudomány vallás elleni harcát egyébként Hamvas már a „Természettudományos
mitológia” (1934) és „Tudományvallás és vallástudomány” c. esszéiben is fejtegette.
18
„az igazság szenvedélye (…) passion de la vérité”
- 1051 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
A világválság-bibliográfia
Hamvas 1938-ban leltárt készít, bibliográfiát állít össze a válság irodalmáról, s az egyes
tételek alá legtöbbször rövid összefoglalót, értékelést is ír. Sokatmondó lehet, hogy mely
m veket vesz bele, azokat milyen fejezet alá sorolja, hiszen a ’30-as évek elejét l a ’40-es
évek közepéig tartó, több száz esszét alkotó korszakában gondolkodását ezek az olvasmányok
alakítják. Nyilvánvalóan számtalanszor fel is használja ket esszéiben, igaz a filológusi
pontosság erényét nagyvonalúan elhanyagolva, így aztán nem mindig tudja az olvasó, hogy
amit olvas, az Hamvas Béla saját kútfejéb l származik-e, avagy a korunk irodalmában
meghonosodott intertextualitás korai alkalmazásával van szerencséje találkozni. Mindenestre
több szempontból igen informatív ez a címjegyzék, amelyet A világválság c. esszéhez
kapcsolva jelentetett meg. Nemcsak mert képet kapunk arról a ’30-as évekbeli szellemi
bázisról, ahonnan Hamvas eszmei fejl dése kiindult, hanem mert ezeknek a m veknek nagy
része olyan külföldön megjelent munka, amely azóta sem lett lefordítva, s t a második
világháború végét hamarosan követ , kommunistából szocialistává fejl d államrend mar-
xista ideológiája által polgári reakciósnak, osztályellenesnek lett min sítve, ezáltal pedig
gyakorlatilag hozzáférhetetlenné vált az olvasóközönség számára. Mátrai László22, az egyik
els kritikus szerint Hamvas m ve bizonyítja, hogy milyen érdekes olvasmány lehet egy
bibliográfia. igaz, hogy a világ válságban van – legalábbis Hamvas kutatásaiból ez derül ki, de
legalább a krizeológia virágzik.
Gazdasági válság
Az 1929-es New York-i t zsdekrach hatására Európában is ipari és mez gazdasági
túltermelési válság alakult ki, áresés következett be, a munkanélküliség megn tt, a pénzügyi
válság szükségessé tette a kormányzati beavatkozást. A válság Németországban volt a
legmélyebb; a polgári pártok befolyása csökken, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárté és
a munkáspártoké n . 1933-ban Hitlert birodalmi kancellárrá nevezik ki, aki a közmunkák és a
megnövekedett fegyverkezés révén csökkentette a munkanélküliséget, közben totális náci
diktatúrát épített ki hónapok alatt, amely az ismert történelmi eseményekhez vezetett (a
második világháború alatt egyébként sok ország, pl. Németország és az Egyesült Államok
gazdasága – a hadigazdaság – igen nagy expanzióra tett szert, amely a békegazdaságra való
visszaálláskor hirtelen recesszióba hanyatlott vissza). Hamvas világválság-bibliográfiájának a
19
„a szabad gyönyörködtetést és a gondtalan alkotás ösztönét (…) liberté de la joine, création
gaie”
20
Az esszé ezen ellentmondásos, mégis egyszerre érvényesül , azaz paradox tulajdonságait a
nyelvében megjelen paradoxonok is jelzik, amiket Hamvas Béla is gyakran el szeretettel
alkalmazott.
21
„Harminc lapnál hosszabb m vekre az embernek csak akkor van szüksége, ha nem
egészséges és száz lapon mindent meg lehet írni.”
22
Mátrai László: Hamvas Béla: A világválság. In: Athenaeum (1938) 24. évf. 3/6. füz. 268-
269. p.
- 1052 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
gazdasági válsággal foglalkozó része23 a következ területekre oszlik: az általános rész után a
világgazdaság24, majd a kapitalizmus, a pénz, az ipar és kereskedelem, a mez gazdaság és a
termelés problémáit firtató m veket sorol fel, 260 darabnál is többet, ami majdnem a
harmadát teszi ki az összes tételnek. Közte van Joseph Schumpeter könyve is, aki szerint a
krízis konjunktúraváltozásokra redukálható, egyébként a gazdasági ciklusok elméletét több
szerz is tárgyalja. Elvileg a kibocsátás, az árak, a kamatlábak és a foglalkoztatás fel-le
mozgásai (illetve az e tényez ket magukban foglaló aggregált kereslet és -kínálat) alkotják a
konjunktúraciklusokat25. Általában elfogadott elmélet (ma is használják), hogy a
változásokban vannak rövid és hosszú hullámok, a ciklikusság révén el rejelzhet minden
gazdasági válság. Van olyan szerz 26 is, aki a szociális élettér megváltozásával magyarázza a
gazdasági élettér megváltozását. Egy másik szakért 27 azt mondja, a jelen krízis különbözik
az eddigiekt l, mert nem a szabad piacforgalom válsága, ezért nem is múlik el önmagától,
hanem bele kell avatkoznia az államnak. Az állami beavatkozás csak akkor lehet sikeres, ha a
többi állammal együtt történik. Szükséges fokozni a beruházásokat és dekapitalizálni (a
hibásan vezetett vállalatokat leírni). Van, aki28 szerint a kapitalisztikus gazdasági rendszer
válságának alapja politikai és társadalmi, a jöv gazdaságának a társadalmi és politikai
tényez k összhangját kell alapul vennie. Európára vetítve azt mondják, a válság az ipari
túlfejl dés és Európa gyarmataira gyakorolt hatásának csökkenése miatt következett be, de
konkrét okai minden államban mások. A válság következménynek tartják a nacionalizmust. A
magyar gazdasági válság a háború és a forradalmak következménye, mondják, kivezet út
lehet a mez gazdaság indusztrializálása. Többek kiemelik, hogy a gazdaság a társadalomba
ágyazva létezik, ezért hatnak rá a társadalmi változások.
Társadalmi válság
Az általános részen kívül tárgyalja a következ vonatkozásokban: polgárság, szociális kérdés,
szociálpolitika, házasság, technika, indusztrializmus, morális válság. Az általános részben
található m vek megemlítik, hogy az ember társadalmi tudatának válsága anarchiában
kulminálódik29; a modern nyereség-gazdaság hatására a társadalomban olyan változások
következtek be, melyek hatására a civilizáció morálisan lezüllött, az ember személyisége
pedig embertelenné vált30; a szocialista nacionalizmus a legértékesebb embertípust elnyomta,
de ez a világháború után újra el retör és jogaiba lép: el ször lerombolj a régit31; a társadalmi,
politikai és morális válság párhuzamban vannak a sajtó krízisével32; Európa individuális és
szellemi kultúrája Ázsia és Amerika tömegkultúrája között küzd egzisztenciájáért 33; a
társadalmi viszonyok felbomlottak, a családok pusztulnak34. Mannheim Károly m vét35 a
23
A világválság. In: F városi Könyvtár Évkönyve, 1938, a gazdasági válsággal foglalkozó
rész: 90-105. o.
24
Európa, Anglia, Németország, Franciaország, dunai államok, Amerika, egyéb országok
25
Samuelson - Nordhaus: Közgazdaságtan I. Alapfogalmak és makroökonómia.
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 1999. 273-298. o.
26
James Bossard: Social change and social problems
27
Karl Muhs: Kartelle und Konjunkturbewegung.
28
H. V. Hodson: Economic of a changing world.
29
D. Crivelli: Le fin de la crise
30
Franz Frank: Vor der grossen Wende
31
Friedrich Schreyvogl: Die Entdeckung Europas
32
Wilhelm Waldkirch: Weltpresse und Weltkrise. Die Zeitung zwischen Krieg und Frieden
33
Lucien Romier: Die Zukunft Europas
34
Peter Weber: Der nomadisierte Europa
35
Mensch und Gesellschaft im Zeitalter des Umbaus
- 1053 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
36
Der Aufstand der Massen (La rebelión de las masas)
37
Emmanuel Berl: Mort de la morale bourgeoise
38
Ernst von Aster: Die Krise der bürgerlichen Ideologie
39
Ernest Barker: Democracy since the war and its prospect for the future
40
Paul Ernst: Die Psychologie von Bourgeois und Proletarier
41
Fritz Heinemann: Graf Keyserling und die Krise des Bürgertums
42
Oscar Schmitz: Der Sinn der Bürgerturms
43
Ernst Michel: Die Krisis der späten Liberalismus
44
Nicolas Berdyaev: The bourgeois mind and other essays
45
Világválság. Válogatás Hamvas Béla folyóiratokban megjelent írásaiból. Hamvas Intézet,
Bp., 2004. 38. o.
- 1054 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
46
Die soziale Frage
47
Bernhard Pfister: Sozialpolitik als Krisenpoltik
48
H. B. Butler: Unemployment and its remedies int he light of present depression
49
G. Méquet: Housingproblemsand the depression
50
Ernst Michel: Die moderne Ehe in Krisis und Erneuerung
51
Mai szóhasználattal bizonyára a feminista szingliket említené itt.
52
Anne Elisabeth Kurzweil: La crise de la famille dans le roman français contemporain
53
Marriage and morals
54
Friedrich Dessauer: Philosophie der Technik
55
Stuart Chase: Moloch Maschine. Die Kultur- und Wirtschaftkrise der Welt
56
Edmond Pfeiffer: Technokratie. Erlösung durch dei Maschine?
57
The prospect of industrial civilization
- 1055 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
let nésével – mondja egy másik író58 – a technikus-ökonómiás ember került el térbe. Hamvas
néhány morális témájú könyvet is felsorol a társadalmi válság irodalmában, ezek a
válságnemzedék moralitásával59, vagy a szexuális kérdésekkel60, mint a mai szokások és a
kereszténység erkölcsiségének különbségével foglakozik.
Politikai válság
F leg a háború után lett aktuális kérdés a politikai válság, melyr l írták, hogy az indi-
vidualizmus, mint apolitikus magatartás let n ben van és várhatóan a kollektivizmus heroikus
magatartása kerül felül61; hogy – ezt Eduard Benes írta – az európai válság oka többek közt a
szláv kérdés, a humanitás gondolatának elt nése, a demokrácia válsága62; hogy hova jut a
primitivizálódó Európa irányító nélkül63; hogy Európa válaszúton van a nemzetek hatalmi
politikája és a demokratizálódás között64. A népek egymás közti viszonyát leíró könyvek közt
is vannak érdekességek: írják, hogy a politikai feszültségek egy új világháborúhoz vezetnek,
s t elképzelik a hatalmi viszonyok alapján a majdani szembenálló feleket is65; hogy a
demokrata és fasisztikus államkoncepcióknak szükségszer az összeütközése66; hogy a
határállapot (a népek ínsége, a technika céltalansága, a politika eredménytelensége) elérése a
katarzis kezdete67; hogy a népszövetség szükséges a széthúzó imperialista civilizáció meg-
mentéséhez68. A jól ismert politikus Jászi Oszkárnak azt a cikkét69 is felveszi a tételek közé,
melyben a közép-európai feszültség okának a megoldhatatlan nemzetiségi kérdést tartja. Az
állam válságáról szól Julius Evola könyve70, melyben a dolgok rendjének feloszlásáról beszél,
a szám és az anyag uralmáról, az engedelmesség elveszésér l. Érthet , hogy ilyen
körülmények között az állam gondolata is szétesett és a részletmegoldások sem segítenek
rajta, a meglágyult világot újra meg kell keményíteni. „A teremt szellem megújulása és a
tetter s ember ereje alkotja meg az új kultúrát és ennek jelképét, az új pogányság államát.” –
mondja Hamvas róla. A másik, Hamvas esszéiben szintén gyakran említett szerz Rudolf
Pannwitz71 azt írja, hogy az ember válsága egyben értékeinek válsága is (mivel az embert
értékei teszik emberré), kialakulóban van egy új érték: az Übermensch és az állam is ehhez
igazodva alakul át, ezért a tisztán a hatalomra épül állam nem tör dik többé a humánus
gondoskodással. Pannwitz másik m ve72 a németség szellemét tartja Európa megment jének.
Van még egy olyan vélemény is az állam válságáról, hogy „Méhek vagy istenek?”, azaz a mai
demokrácia és a szocializmus továbbfejlesztése az embereket/állampolgárokat a méhekké
teszi hasonlatossá, a másik lehet ség a nagy egyéniségek érvényesülésének biztosítása73. Két
58
Karl Eschweiler: Die Herkunft des industriellen Menschen
59
W. G. De Burgh: Traditional Morality and modern life
60
R. A. Edwards: „The present moral chaos” – fact or fiction?
61
Wilhelm Rössle: Heroische Politik
62
Gedanken und Tat. Aus den Schriften und Reden
63
Eugen Diesel: Ringen um Europa
64
Wickham H. Steed: The future in Europe
65
Somerset de Chaire: The impending storm
66
K. S. Chaudan: Les conflicts européens. Leur origine, leur dévelopment, leur solution
67
Eugen Diesel: Vom Verhängnis der Völker
68
Leonard Woolf: Imperialism and civilisation
69
Oscar Jászi: War germs int he Danube basin
70
Imperialismo pagano. Il fascismo al pericolo euro-cristiano, seguito da un’ appendice
polemica sulle relazioni di parte guelfa.
71
Staatslehre
72
Die deutsche Idee Europa
73
Leonard Woolf: Gods or bees
- 1056 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Válság a tudományban
A tudományban keletkez válságokat és az általuk jelentkez módszerváltásokat ma Thomas
S. Kuhn után paradigmaváltásoknak nevezzük, de Kuhn el tt is vizsgálták már ezeket a
folyamatokat, mint ahogy ezt Hamvas világválság-bibliográfiája is bizonyítja. Benne olyan
74
Friedrich Curtius: Staat und Volk
75
Három nemzedék és ami utána következik
76
A reform
77
Arthur Weber: Der ungarische Kulturprblem
78
Az orosz emigráció történetfilozófiája
79
Nikolaj Berdjajew: Das neue Mittelalter
80
Erhebung wider die moderne Welt (Rivolta contro il mondo moderno)
81
José Ortega y Gasset: Die Aufgabe unserer Zeit
82
Der Geist Europas
- 1057 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
83
Hugo Dingler: Der Glaube an die Weltmaschine und seine Überwindung
84
Robert Munsch: Science et sectarisme
85
W. G. de Burgh: The modern gospel of unreason
86
Oskar Kraus: Die Werttheorien. Geschichte und kritik
87
Erich Przywara: Das neue Denken
88
Siegfreid Behn: Weltkrisis und Wissenschaft
89
Hugo Dingler: Der Zusammenbruch der Wissenschaft und der primat der Philosophie
90
Friedrich Kottje: Illusionen der Wissenschaft
91
Icarus vagy a tudomány jöv je (Icarus or the future of science)
92
Szántó István 1988-ban, a József Attila Tudományegyetemen írt „ Hamvas Béla kritikai
munkássága (1919-1940) és a magyar szellemi élet” c. szakdolgozatában a Hamvas által a
’30-as években írt kritikákat az alapvet en szétszed -analizáló kritika és az épít -szintetizáló
esszé m fajok közti átmenetnek, ún. „kritikoessszéknek” nevezi.
93
Természettudományos mitológia. In: Világválság. Hamvas Intézet, Bp., 2004. 140. o.
94
Karl Heussi: Die Krisis des Historismus
95
Fritz Giese: Bildunsideale im Maschinenzeitalter
96
Georg Blessing: Der kulturelle Niedergang der Univesität
97
Paul Honigsheim: Die Gegenwartskrise in Kulturinstitute in ihrer soziologischerBedingtheit
- 1058 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
jelenkortudomány kialakításának lehet ségér l98; arról, hogy a formális jogi pozitivizmus
abszolút uralma után egy elvadult és ellen rzés nélküli pszeudoszociológiai irány uralkodott
el az államtudományban99; és szinte mindenki bírálja a társadalomtudomány módszereit. Ami
a jogtudományt illeti, az ismertetett m vek közt van, amelyik100 szerint a jog az állam
válságának alapjait fedi fel, feltárja a modern társadalom jogi ellentmondásait, a diktatórikus
államjogi törekvést a kapitalista társadalom feloldó kísérletének állítja be; van amelyik101
szerint a válság megrázta a jog eddigi múlt felé fordulását, a gyengéket védeni kell a válságos
id kben. A széls séges politikának a jogra gyakorolt hatásáról szól az a m 102, amely a jog
válságát mutatja be az 1935-ös nemzetiszocialista Németországban (tudjuk: a totalitárius
berendezkedés államok Büntet Törvénykönyve mindig jóval terjedelmesebb, több
szakaszból áll, mint a demokratikus államoké – ebben is megjelenik az autoriter jelleg); s t a
szkepszis szellemének is van felbontó hatása a jogi értékekre103.
A pszichológia válságáról szóló m vek esetében fontos tisztázni a válság fogalmát. A válság
egy olyan, a külvilág jelenségeiben, s t az egész társadalmi élet minden szeletében
megnyilvánuló dolog, amelyet befolyásolni nincs hatalmunkban. Nem a külvilág (a májá
fátyla) az ered je a válságnak, a válság nem kívülr l jön, hanem belülr l, az
ember/individum/szubjektum oldaláról generálódik, a világválság csupán a bels válság
kivetülése. Azt is mondhatnánk: aki lelkileg „rendben van”, annak számára nincs válságban a
világ, mivel lelki nyugalmára nem lehet hatással sem a New York-i t zsdekrach, sem a
tudományos paradigmaváltások, sem az osztályharc. Ilyenformán a lélek és a krízis kapcsolata
vizsgálható a pszichológia aktuális paradigmájának válságaként, és vizsgálható a szubjektum
bels , lelki válságaként. A pszichológia válságáról szóló könyvek néhány mondatos
ismertetésében ilyesmiket ír: „A pszichotechnika módszerének (karaktertulajdonságok,
bánásmód, stb.) válsága.104” „A jelen helyzet karakterrajza. A pozitivizmus pszichológiája és
az ellenhatás. Az értelem és érték válsága.105” „Dinamikus és vitalisztikus lélekfogalom a régi
materialisztikus fogalom helyett. A lélek metafizikája. Parapszichológia.106” „Az
individuálpszichológia alapján való pszichológiai krízis-vizsgálat. Az élet sorsfolyamata vagy
érik, vagy kisiklik. A kisiklott ember krízisbe jut s az tart mindaddig, amíg újra belép az érési
processzusba.107” „A keresztény misztika jelent s képvisel je. A m els része az emberi
jellem sorsával foglalkozik, a másik a megváltás útjával.108” „…a háború és hatásának
társadalom és jellemromboló funkciójáról.109” A pszichológia és a válság kapcsolatának
másik aspektusa a válság jelenségeinek pszichológiai tünetként való manifesztálódása, amir l
A válság pszichológiája110 c. 1936-ban megjelent tanulmányában ír. A modern Európa els
98
Mannheim Károly: Die Gegenwartsaufgaben der Soziologie
99
Herrmann Heller: Die Krisis der Staatslehre
100
Silvio Trentin: La crise du droit et de l’état
101
György Ern : A válságjog kialakulása
102
Franz W. Jerusalem: Das Verwaltungsrecht und der neue Staat
103
Hermann Marx: Krisis des Rechtsgefühls
104
Franziska Baumgarten: Die Krise der Psychotechnik.
105
Karl Bühler: Die Krise der Psychologie.
106
Hans Driesch: Grundprobleme der Psychologie. Ihre Krisis in der Gegenwart.
107
Fritz Künkel: Charakter, Krisis und Weltanschauung, Die Vitale Dialektik als Grundlage
der angewandten Charakterkunde.
108
Robert Saitschik: Schicksal und Erlösung. Der Weg vom Eros zu Agape.
109
Eleanor M. Sidgwick [etc.]: The international crisis in its ethical and psychological
aspects.
110
Hamvas Béla: A válság pszichológiája. Országút, 2. évf. (1936) 5. sz. 13-16. p.
- 1059 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
kríziskönyvét Nietzsche111 írta 1889-ben, ezt elevenítette fel Spengler, de mindkett jüket
„kultúrpesszimistának” titulálták és rájuk sem hederített a világ. Mikor már nem lehetett
tovább leplezni a válságot, megpróbálták orvosolni: ehhez fel kellett térképezni és az élet
egyes részterületeire lokalizálni, majd az adott területen orvosolni. De ezt nem lehet ilyen
könnyen megoldani, mert a válság nem lokális (hanem globális) és nem befolyásolható, s t a
létezése szükségszer . A krízis természete a mai élet, a ma emberének életrendjének
pszichológiai hátterében rejlik: „…olyan dolgokról van szó, amelyeket nagyobbára mindenki
tud, de mindenki elhallgat”, ezt az elhallgatást „a nagy vasárnap-hazugság” formájában már
gyermekkorban megtanulja mindenki. „A nehézség nem abban van, hogy az ember ezeket
látja és tudja, mert hiszen csaknem mindenki látja és tudja, hanem ott, ahogy kimondja és
ezzel felébreszti azt a haragot, amelyet az emberiség tehetetlensége fölött érez, mert a
valóságon nem tud változtatni. De ha megváltoztatni nem is lehet, egyet mindig lehet és ez a
válság-ember végs erénye: szembenézni a valósággal, feltárni azt, ami van és nem elrejt zni
el le. A magatartás nem ment meg senkit, de fenntart egyet: az ember szellemi méltóságát.”
Hamvas Béla feltárja a valóságot. A társadalom életrendje nem a hivatásra épül, hanem az
állásra, a mindennapi élet pragmatizmusa „eltakarja” el lünk a Létet, a megélhetési gondok
elfeledtetik az emberrel az ontológiai módon való gondolkodást: „Az embereknek nem sorsuk
és életük teljesül, hanem egyszer en eladják magukat. Mindenki ott van, ahol fizetnek, és nem
ott, ahol egyénisége megvalósul.”
Kulturális válság
A kulturális válság bibliográfiájában több ma is ismert névvel találkozunk: Julien Benda,
Freud, Egon Friedell, Gide, Huizinga, Albert Schweitzer, Bergyajev, Ortega. Az els tételként
szerepl m pl. élesen kritizálja az indusztriális és üzleti civilizációt, két embertípust
különböztet meg, aszerint hogy az ember az életet üzletnek vagy m vészetnek tekinti-e (az író
az utóbbiba tartozónak vallja magát112). A Hamvas által kétszer is esszétémává tett G. K.
Chesterton kollégája, Hilaire Belloc113 szerint az európai civilizáció alapja a kereszténység, a
krízis a vallásszakadással, a protestantizmus állam- és társadalomfelbontó szerepével
kezd dött, a reformáció a kapitalizmus és a humanizmus alapja is, a válság megoldását a
katolikus egyház szellemének nagyobb elterjedésében látja. Van még hasonlóan keresztény
szempontú könyv114 a bibliográfia ezen részében, amely azt fejtegeti, hogy a nyugati kultúra
szekularizálódása és a haladás-vallás el retörése következtében a népek szétszakadtak, majd a
szakadás az individualizmusban és a szocializmusban folytatódott, itt juthatott szerephez a
gépcivilizáció, a technikai és természettudományos világszemlélet, de a XX. század elején
összetört a haladás-vallás, és a megoldás nem más, mint visszatérni a történeti kereszténység
hagyományaihoz, melynek alapjaiból tovább tud fejl dni az emberiség. S t magyar szerz k is
írtak e témában: Bangha Béla tanulmánya115 a válságot összekapcsolja a keresztény és a
keresztényellenes kultúra harcával. Albert Schweitzer a kultúrválságot a világnézet kapcsán
vizsgálja meg, rájön, hogy nem a világnézet változott meg, hanem nem is volt reális, az ember
gyakorlati erkölcsiségéb l fakadó világnézet; fontosak az akarati min ségek, mert az erkölcs
nem más, mint felel sség az iránt, ami él. Sigmund Freud116 a pszichoanalízist használja fel a
mai kultúra válságának elemzéséhez, ami nem egyéb, mint félelem a jöv t l és a fels bb ént l
111
Der Wille zur Macht. Az európai nihilizmusról szóló fejezet alapvet Hamvas szerint.
112
James Truslow Adams: Our business civilisation
113
Hilaire Belloc: The crisis of our civilisation
114
Christopher Dawson: Progress and religion
115
Kultúrák harca
116
Das Unbehagen in der Kultur
- 1060 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
117
Jan Huizinga: Die Schatten von Morgen.
118
Die Zukunft Europas
119
Iwan Kologriwof: Die Metaphysik des Bolschewismus
120
Új Pantheon felé. A kultúrák élete a m vészet tükrében
121
José Ortega y Gasset: Die Vertreibung des Menschen aus der Kunst (La deshumaniscion
del arte)
122
Wladimir Weidle: Das schicksal der modernen Kunst
123
Carl Christian Bry: Der Kitsch
124
Harsányi Grete: A színház válsága
125
Wilhelm Kreis: Die Baukunst von den Kriege und heute
126
Erich Wolff – Carl Petersen: Das Schisksal der Musik von der antike zur Gegenwart
127
M. D. Calvocoresi: Music and revolution
128
Karl Schaezler: Mechanisierung – auch der Musik?
129
Willy Meisl: Der Sport am Scheidewege
- 1061 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
felsorolt szerz k. Az irodalmi válságról született m vek arról szólnak, hogy küzdeni kell a
modern európai (különösen a német és osztrák) divatos irodalomban jelentkez léha,
lealacsonyodott szellem és ízlés ellen, tárgyalja a freudista alapon álló szexuális aberrációk
problematikájába merül irodalmat és a morálisan lezüllött színházat is131; krízistünet a
humánum gondolatának válsága, (francia) irodalomban a formák felbomlása, a
pszichologizmus és a lírizmus132; a német szellem megújítója Stefan George éthosza133; a régi
regény célja a szórakoztatás, az új regény célja az emberismeret134; Ortega135 szerint pedig
Dosztojevszkij és Proust után a regényt, mint m formát kiélték, a modern ízlés pedig új
követelményekkel áll el ; s t Walter Benjamin is a polgárság regény-m fajának letörésér l
beszél. Az irodalom közönségszociológiai felosztása136 alapján megkülönböztethetünk
például hivatalos irodalmat és folklórt, elitirodalmat és tömegirodalmat. Az irodalmi m fajok
jelent s része aszerint is elkülönül egymástól, hogy formanyelvük más-más partnerközönség
igényeihez igazodik. A legismertebb felosztások egyike már az ókori társadalmak
kialakulásától fogva szembeállítja a társadalom fels rétegei által olvasott ún. „hivatalos
irodalom” m fajait az alsóbb rétegek ún. „folklórirodalmával”. Ez a kettéválás a felgyorsult
kulturális fejl dés miatt következett be, mikor kialakultak a m veltség gazdagításával és
terjesztésével hivatásszer en foglalkozó szakemberek és intézmények, s ezek sorában a
hivatásos irodalom is. A társadalom alsóbb rétegeinek kultúrája, a folklór leszakadt a
hivatalos kultúráról, s a leszakadás (alkotói és el adói a m vészettel csak alkalomszer en
foglalkozó kétkezi emberek, írásbelisége csekély, fennmaradásának lehet sége túlnyomórészt
a szájhagyomány) feler síti vonásaiban a hagyomány túlsúlyát. De nem mondhatjuk, hogy a
hivatalos irodalom és a folklór között nincsenek kapcsolatok, f leg a XVI. századtól, mikor
emelni kezdték a népoktatás színvonalát, majd a XVIII. század végét l, mikor kiszélesítették
az oktatásba bevont társadalmi csoportok körét. A hivatalos kultúra beáradt a falvakba, hódító
útjára indult a tömegirodalom137. Az elitirodalomra és tömegirodalomra való felosztás a
m vek közönségre gyakorolt hatásának terjedelméb l indul ki. A kevesekhez szóló
„elitirodalom” és a befogadók legszélesebb körében „bestsellerként”138, magas
példányszámmal, jelent s üzleti haszonnal forgalmazott „tömegirodalom” szembeállításáról
van szó. A megkülönböztetéshez az irodalmi köztudatban egy olyan képzet is kapcsolódik,
miszerint az elit- és tömegirodalom szétválása újkelet jelenség, s az utóbbi szükségszer en
alacsony színvonalú, giccsjelleg kommersz irodalom, konzumirodalom, e végzetet pedig
nem is tudja kikerülni, az ipari társadalom m vészeti korlátainak áttörésére egyedül az
avantgárd elitirodalom képes. Az irodalomtörténeti tények azonban bizonyítják, hogy az ókor
óta mindig létezett, s a múltban még sokkal élesebb határvonalakkal különült el az irodalom
130
Perlaky Lajos: Korunk sport rülete. (A sportkultúra veszélyei)
131
Otto Forst de Battaglia: Der Kapf mit dem Drachen. Kapitel von der Gegenwart des
deutschen Schrifttums und von der Krise des deutschen Geisteslebens
132
René Lalou: Défense de l’homme
133
Friedrich Wolters: Stefan George und die Blätter für die Kunst. Deutsche
Geistesgeschichte seit 1890
134
François Mauriac: Die Krise des Romans
135
José Ortega y Gasset: Gedanken über den Roman
136
Szerdahelyi István: Irodalomelméleti enciklopédia
137
A folklór viszont ilyenformán szükségtelenné válva fokozatosan elsorvadt, megsz nt.
Sorvadása – paradox módon elismertetésével párhuzamos folyamat: ekkor kezdik
megbecsülni, gy jteni. Így napjainkra sorsa semmiben sem különbözik a hivatalos kultúra
régebbi alkotásainak sorsától, ugyanúgy másolható-elsajátítható ismeretanyag.
138
Az angol szó magyar jelentése: „legjobban eladott”. A bestsellerek közül azokat a
m veket, amelyek hosszabb távon is jól eladhatók, „steadysellereknek” nevezik.
- 1062 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Szellemi válság
A szellemi válságot az általános megközelítésen túl Hamvas bibliográfiája felosztja még
vallásos, világnézeti válságra és az emberi eszme és a válság kapcsolatának szempontjából.
Általános megközelítésben Bergyajev, Eugen Diesel, René Guénon, Jaspers és Rudolf
Pannwitz m veit egyaránt alapvet nek tartja. Bergyajev139 a krízist az ember örök kérdései
megjelenésének tartja. Az embert a világ fogságából a teremtés, alkotás aktusa szabadítja ki, a
legf bb alkotás pedig a szellemé: a gondolat, melynek végs értelmér l csak a vallás nyújthat
felvilágosítást. Eugen Diesel140 a világtörténetet a kultúra és a barbarizmus harcának fogja fel,
a gép megjelenése már az eleven életet fenyegeti, látszatélet folyik lárvavárosokban, a szellem
terméketlenné válik. Guénon141 az ún. humanizálódás folyamatát okolja az európai élet teljes
széthullottságáért, míg az ázsiai divinális kultúra szelleme és hiearchikus kultúrája messze
felülmúl minket. Jaspers142 a mai racionalista produkcióra épített tömegvilág szükségszer
válságáról beszél. Keyserling143 a mai válságot az elementáris er k feltörésének tartja, a
mechanisztikus korszakból az emberiség átlép a vitalisztikus korba. A tanulmányok között
felsorolja két korábbi tanulmányát: Krízis és katarzist, valamint a Modern apokalipszist. A
krízis és katarzisról azt írja, hogy a krízis a modern emberiség drámai sorshelyzete, amelyet
csak az egyetemes megtisztulás, katarzis oldhat fel. E tanulmány nem szociológiai tanulmány,
hanem inkább pszichológiai analízis, a krízisét él ember életstádiumainak absztrahálása.
Tételei önvallomásnak, az egyéni léthelyzet objektivizációjának t nnek, mikor a modern
ember drámai szituációját a tradicionális kultúrával való ambivalens viszonyában látja. fi-
gyelmeztet a „negatívum szenvedélyér l” vagy a „korszer tlenségi koefficiensr l”. „A
gondtalanság mosolya a lótuszev arcán megfagy, az ember lényegtelenné lesz” – mondja. „A
legfontosabb helyzet az id szer ség helyzete”. A remény útja: krízis lázadás nihilizmus
katarzis. Bár sajnos a katarzis egyel re még csak élmény. A modern apokalipszis c.
tanulmányát úgy foglalja össze, hogy vizsgálatának tárgya az, vajon indokolt-e a modern
apokaliptikus irodalom. „A nézetet, hogy válság nincs, lehet tartani, de éppoly fölösleges,
mint hogy a válság végzetes.” Evola könyvét ismerteti és kommentálja, a krízist nemcsak
saját korához köti, hanem apokaliptikus tradícióról beszél, a „blasphéme de l’amour”-ról, a
látványos szenzációéhségr l. „Lehet, hogy van krízis” – mondja – „de valószín , hogy az
apokaliptikusok túlozzák.” Különbséget csak A világválság c. az egész bibliográfiához csatolt
esszében tesz a válság és krízis között, mondván, hogy az utóbbi alapvet tulajdonsága, a
„fragwürdig”, megoldhatatlanul kérdésszer állapot, amelynek pszichológiai jellege van. A
139
Nikolaj Berdjajew: Der Sinn des Schaffens.
140
Der Weg durch das Wirrsal.
141
René Guénon: La crise du monde moderne
142
Die geistige Situation der Zeit
143
Hermann Keyserling: La révolution mondiale et la responsabilité de l’esprit
- 1063 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
vallásos válságot vizsgálta többek közt Julien Benda144, aki a tudomány, a pozitivizmus, a
jobb és baloldali politika szellemével szemben a metafizikai világnézetet hangsúlyozza. Az
emberi eszme válságáról író szerz k közül a legismertebb Bergyajev145, aki az ún. filozófiai
antropológia képvisel jeként azt tartja, hogy a válságból való megújulást nem az
intézményeken, hanem az emberen kell kezdeni, ebb l kiindulva írja le a jelen erkölcstanát is.
E témában C. G. Jung146 tanulmánya a modernitást egyenl vé teszi az ember cs djével, a
végs szemléletek válságának oka, hogy elszakadt a hitt l és tudni akar, vagyis meg akarja
ismerni az els dleges tapasztalást.
Profetikus krizeológiák
Az itt felsorolt szerz k majdnem mindegyike ma is ismert név. Kierkegaard147 szembeállítja a
reflexiós és a szenvedélyes embert. A szenvedélyes ember a teremt , a reflexiós a modern
típus, akinél a helyzet valósága „ellanyhul” és az egész lét kétértelm vé válik. A reflektált id
jellemz tünete az irigység, ebb l jön az általános nivellálás, amely minden kiemelked t
elnyom. A reflexió a szellem ellentéte és körülbelül az, mint ami az ókorban a sors volt.
Nietzsche148 munkájának – amelyet a legalapvet bb könyvnek tart - f leg az európai
nihilizmussal foglakozó fejezetét tartja a modern krízisirodalom els alapvetésének. A krízis
okát Nietzsche nem jelölte meg, csak a dekadenciát állapítja meg, leszámol az értékekkel, a
keresztény értékekkel is. Az új értékelés alapja az ókori görög és az els dleges germán
életelemek felújítása. Oswald Spengler könyve149 Nietzsche és Evola könyve mellett a
legteljesebben fogja össze a válság egész jelenségvilágát, f szempontja történeti. Szerinte a
kultúrák organikus képz dmények, élettartamuk körülbelül ezer év. Az ókori kultúrák vizsgá-
lata után az eredmények fényében szemügyre veszi a nyugati (fausti) kultúrát. A nyugati
kultúra a pusztulás el tt áll, ennek jele a harc (mely mindig a kultúrák utolsó id szakaiban
szokott fellépni, mikor az eleven kultúra civilizációvá merevedik). A nyugati kultúra a nagy
háborúk és a társadalmi zavarok stádiumába érkezett, ahol már csak egy er érvényesül: a
kíméletlen hatalom. Unamuno m ve150 a 19. század vallástalanságának feloldása után a
vallásos tudat ébredését hirdeti, ez a vallásos tudat: tragikus keresztény. A racionalizmussal
szemben az irracionálist, az absztrakt gondolkodással szemben a konkrétet és
egzisztenciálisat, a materializmussal szemben a spirituálist hangoztatja. Minden ellentét a
személyes halhatatlanság kérdéséhez vezet.
144
La fin de l’ éternel
145
Von der Bestimmung des Menschen. Versuch einer paradoxalen Ethik.
146
Das Seelenproblem des modernen Menschen
147
Kritik der Gegenwart
148
Werke. Bd.1-11.
149
Der Untergang des Abendlandes
150
Miguel de Unamuno: Das tragische Lebensgefühl
151
Mondja Szántó István szakdolgozatának 22. oldalán, továbbá megjegyzi még, hogy
Hamvasnál azonban a szellemi válság jegyeinek összegy jtéséhez mindig egy restaurációs,
rekonstrukcióra tett kísérlet is társul.
152
Perecz László: Távol az agóntól
- 1064 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
153
In: Krízis és katarzis
154
Spengler: Die Untergang des Abendlandes
Benda: La trahison des clercs
Ortega: La rebelión de las masas
Huizinga: In de Schaduwen van Morgen
- 1065 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
válságot, hanem maga is csak a válság kifejez dése. A válságot nem követi katarzis, a modern
európai hagyomány nem nyújt lehet séget a kétségbeejt világállapoton való túllépésre, a
normatív görögség-kép pedig csupán utánozhatatlan eszménykép. Mikor Hamvas belátta,
hogy számára a modern európai életfelfogások közül egy sem nyújt a válságból kivezet utat,
a ’40-es években felfedezi a hagyományt, és a hagyomány fényében a nietzschei teljesítmény
értékelése más lesz: a megújulás ígérete ma már csak a terméketlen múlt tünetének látszik.
(Nietzsche nem a hiteles létezéssel tisztában lev , nyugodt és tiszta szellemi ember.
Létkoncepciója csak az életre vonatkozik, a természetre és a történetre. De nem képes felérni
a létezés színvonalára155.) Hamvast a Nietzsche-rajongás csak pályájának ifjúkori szakaszán
jellemzi, de mindvégig ragaszkodik két dologhoz, amit legkövetkezetesebben Nietzschében
lát megtestesülni: a gondolkodás és m vészet elválaszthatatlansága, illetve a gondolkodás
magatartásban (életgyakorlatban) való felmutatása, a realizálás156. Még az els világháborút
követ összeomlás után elkezdi keresni a „proton pseudos”-t, az els hazugságot. Saját
korából halad visszafelé egészen az skorig. A válságot mindenütt megtalálta, de minden
válság még mélyebbre mutatott, mígnem rájött, hogy hibás a módszere: a válság okát nem
kívül kell az embernek keresni, hanem belül.
Következtetése: A történeti id ben nincs megoldása a válságnak. 157„Minden válság egy
el bbire mutat vissza, végül elvész a kezdetek kezdete el tt, valamely sötét pontban. A
korrupt életrend legels oka annak az eseménynek következménye, amelyet vallásos
terminológiával eredend b nnek neveznek, de amely egyáltalán nem vallásos természet ,
hanem ontológiai esemény, vagyis valami, ami a létezésben következett be, az ember által
elkövetett rontás és romlás. A történeti ember létezésének tisztázása és megértése
szempontjából semminek sincs dönt bb jelent sége, mint a belátásnak, hogy önmagában a
b nr l való tudatot ébren tartsa. Ez az emberi egzisztencia valódiságának elemi feltétele.
Gondolkodás csak akkor lehet hiteles, ha a b ntudatot számon tartja.” Ennek másik
megfogalmazása: „Jelen lenni annyi, mint válságban lenni… Aki lényét nem helyezi
válságba, okvetlenül pszeudoegzisztencia. Ami annyit jelent, hogy aki a válság tudatát
önmaga el l bármely okból elrejti és a válság következményeit saját életére vonatkozólag
nem vonja le, id szer tlen, más szóval lényegtelen.” Ma a földi paradicsomban való
berendezkedés európai álmának szertefoszlásával nem lehet hiteles életet „… úgy élni, mintha
nem történt volna semmi. Tovább fecsegni a fejl désr l és a tudomány haladásáról, terveket
készíteni a gazdasági kibontakozásról és a politikai megegyezésre, a nevelést reformálni, a
m veltség színvonalát emelni, az új kultúra alapjait megvetni, és egyéb zsurnalizmus.” A
kérdés el l kitérni nem lehet: van-e olyan tudás, amely az „elsápadt tudomány” és a
gonosztev politika létmegoldásaival szemben a korrumpálódási folyamatot képes megállítani
és a „renormalizáció” folyamatát elindítani. A világválsággal foglakozó tanulmányok
gondolatmenetét Hamvas Béla kés bb esszék sorában gondolta tovább az 1943-ban megjelent
„A láthatatlan történet” cím gy jteményes kötetében. Az ebben foglalt írások158 közül
els sorban „A vízönt ” cím nagy gondolati igényesség , vitára és gondolkodásra sarkalló
esszé emelkedik ki.
155
Perecz László szerint.
156
Thiel Katalin által használt fogalom
157
Dúl Antal: Hamvas Béla – és „az a bizonyos esszé”
158
A Vízönt ; Wordsworth vagy a zöld filozófiája; Poszeidón; Meteóra; Milarepa; AVII.
Szimfónia és a zene metafizikája; Poeta sacer; A barátság;; Héloïse és Abélard; Ünnep és
közösség
- 1066 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
A válság ma
Ma a posztmodern korában élünk, amelyet a modern kor válsága el zött meg. Balassa Péter a
modern és posztmodern összehasonlítása során a posztmodernt számos olyan tulajdonsággal
írja le, melyek Hamvas esszéiben is fontos fogalmak. A posztmodern els sorban világkép, és
csak másodsorban m vészeti mozgalom – mondja Balassa Péter163 - minden m alkotás egy
világképen alapul ugyanis. A m vészet els rangú funkciója a megismerés és a megértés, a
m vészeti gondolkodásmód pedig az igazságnak, a megértésnek egyik tapasztalata (ahogy ezt
Gadamer az Igazság és módszerben leszögezte), a szépség világát így Hölderlin után újra az
igazsághoz lehet kapcsolni. Létünk azt jelenti, hogy benne vagyunk a hagyományban. Az
olvasás és mindenfajta m vészeti befogadás pedig az önmegértés eszköze, mert közvetlen
léttapasztalást tesz lehet vé, így kapcsolatba kerülhetünk a hagyománnyal. A modern és
posztmodern világkép különbsége a m befogadás fel l is megközelíthet , a modern világkép
vége az avantgárd megjelenése volt, amely radikálisan szakítani akart az európai
hagyománnyal, s ezzel majdnem felmorzsolta a létezés alapjait, ezzel szemben a posztmodern
a világban létet a tradíció középpontba helyezésével képzeli el, felértékelve a m vészet és a
játék fogalmát164 mint az igazság megtapasztalásának eszközét. Az alábbiakban a Balassa
Péter által Endreffy Zoltán tanulmányából165 idézett összehasonlítást foglalom táblázatba.
a modern a posztmodern
163
Balassa Péter: Modern vég – posztmodern kezdet. Alföld (1990) 41. évf. 4. sz. 59-68. o.
164
Hamvas „Play and art” c. imaginárius esszéjében azt írja, hogy ahol játék van, ott több van
annál, mint ami ahhoz kell, hogy az ember pusztán csak legyen, túl van a létfenntartáson. Az
öröm révén az ember kilép a saját létéb l és több lesz, szabad és tiszta. A játék a Semmiben
van, de a játék maga a tiszta Élet. Következésképpen ha a játék a primer scselekvés, és a lét
maga, akkor a világtörténet is játék, méghozzá az istenek játéka. A helyes létfelfogás: „Isten
játszik velünk és milyen jó, hogy így van.”
165
In: Medvetánc. 1987/1.
- 1068 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
166
Ernst F. Scumacher ugyanilyen c. tanulmánykötete szól err l (Közgazdasági és Jogi
Könyvkiadó, Bp., 1991.)
- 1069 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Bibliográfia
Hamvas Béla m vei
Önálló kötetek:
- A nevezetes névtelen. 30 éve hunyt el Hamvas Béla. Osiris – Hamvas Béla Kör,
Bp.,1999.
- Gyémántnál keményebb. 100 éve született Hamvas Béla. Mont Humán Menedzser Iroda,
Bp., 1997.
- Darabos Pál: Hamvas Béla. Egy életm fiziognómiája. Hamvas Intézet, Bp., 2002.
- Miklóssy Endre: Hamvas Béla. Új Mandátum, Bp., 2002
- Thiel Katalin: Maszkjáték. Hamvas Béla Kierkegaard és Nietzsche tükrében. Veszprémi
Humán Tudományokért Alapítvány, Veszprém, 2002.
Hamvas-tár 6
- Balassa Péter: Modern vég, posztmodern kezdet – vita és párbeszéd. In: Alföld 41. évf. 4.
sz. 59-68. o.
- Czakó Gábor: A világhegy. Kortárs (1995) 39. évf. 3. sz. 94-100. o.
- Darabos Pál: Karnevál és apokalipszis. Hamvas Béla regényei és tanulmányai.
- Fried István: Hamvas-mozaik. In: Korunk, 1997 5.sz. 96-108. o.
- Kelemen Zoltán: Táj vagy örökség? Tiszatáj (1994) 48. évf. 9. sz. 63-69. o.
- Késmárki László: A poeta sacer és a kollektívum. Hamvas Béla társadalomképe.
Pendragon füzetek tradicionális szellemi folyóirat, 1993. 2/3. sz. 69-76. o.
- Mátrai László: Hamvas Béla: A világválság. Athenaeum (1938) 24. évf. 3/6. füz. 268-
269. o.
- Nagy Sz. Péter: Hamvas Béláról „A világválság” ürügyén. In: Valóság (1984) 27. évf. 4.
sz. 112-115. o.
- Perecz László: Távol az agóntól. In: Szép rendbe foglalva. Ister, Bp., 2001.
- Vajda Gábor: Hamvas Béla három tanulmánya. In: Híd (1984) 7-8. sz. 1102-1103. o.
I. Profetikus krizeológiák
Általában
II. Szellemi válság Vallásos válság
Világnézeti válság
Az emberi eszme és a válság
III. A válság, mint történeti kérdés
Általában
Amerika
Németország
IV. Kulturális válság Franciaország
Egyes népeknél Oroszország
Magyarország
Spanyolország
Anglia
Filozófia
Pszichológia
V. Válság a tudományban Természettudományok
Szellemtudományok
Pedagógia
Szociológia
Jog
Általában
VI. Válság a m vészetben és Irodalom
az irodalomban Színház
Film
Képz m vészetek
Zene
Sport
Európa
Népek egymás közti viszonya
VII. Politikai válság Az állam válsága
Németország
Belpolitika Magyarország
Spanyolország
- 1071 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Egyéb államok
Általában
Polgárság
Szociális kérdés
VIII. Társadalmi válság Szociálpolitika
Házasság
Technika
Indusztrializmus
Morális válság
Általában
Európa
Anglia
Németország
Világgazdaság Franciaország
IX. Gazdasági válság Dunai államok
Amerika
Egyéb országok
Kapitalizmus
Pénz
Ipar és kereskedelem
Mez gazdaság
Termelés
Réfi Veronika
„Az ember ahhoz ér el, amib l kiindult, vagyis nem indulhat el másból, mint a célból. Amit el akar érni.”
(Mágia szutra)
Hamvas Béla esszéi
Évtizedekig csak lelkes hívei olvashatták Hamvas Béla m veit. Mert tartósan hiányzott a
megnyomorított magyar szellemi élet kaleidoszkópjából. A tévedhetetlenül m köd cenzúra -
f képp Lukács György és Keszi Imre "jóvoltából" - igyekezett nyomtalanul eltüntetni a neki
nem tetsz m vet, melyr l ma már joggal elmondható, hogy e baljós évszázad egyik
legjelent sebb szellemi kalandja. Az említett személyek intellektuális sebészorvosi
tevékenysége persze nem meghatározó. Igaz, k amputálták ki Hamvas m vét a
könyvkiadásból - tehették, hisz ismerték -, ám helyettük más is megtette volna, kétség nem
férhet hozzá. A cenzori bravúr azonban felemásra sikerült. Mert bár rongyosra olvasott,
- 1072 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
A teremtés m vét összeszabdaló id ma sem ért véget. Bár Hamvas m ve, mely az
olvasókból lelkes rajongást vagy kétségbeesett ellenállást vált és váltott ki –s mely ugyan
részben kívülrekedt a maga idején, csak sejtelmes hajszálgyökereivel sz hette azt át -, ma már
legalább jórészt hozzáférhet , tanulmányozható. Aktualitását bárki megtapasztalhatja.
Azt észrevettem, vagy legalább megéreztem, hogy hozzájuk balekul nyúlni nem szabad.
Illetve: szabad ugyan, de nem érdemes. Van bennük valami "nem szolid", démonikusan
felkavaró, olyan rejtett tartományokat átvilágító, melyek örvényeikbe alárántják, és magukba
temetik a gyanútlan lelkendez t. Évek múltak el így, míg aztán egy váratlan pillanatban -
err l pontosan számot adni nem tudok - valamiképp "belül kerültem" e sokáig messzir l
szemlélt világon. Egyszerre megvilágosultak er terei. Tele voltak persze ismeretlen
borzongásokkal, utalásokkal, ám ezek megszólítottak. Sorra végigböngésztem mindent, ami a
m vekb l elérhet . Más szóval: azt a keveset, ami korábban könyv formájában és
folyóiratban valaha megjelent. A Láthatatlan történetet, az Anthologia Humanát, a Henochot,
Herakleitoszt, az Absztrakció és szürrealizmust, a Száz könyvet, a Tibeti misztériumokat.
Tudtam azt is, hogy a Hamvas-életm korántsem korlátozódik eme korai és nehezen elérhet
publikációkra; s a szerz szám zetése boldog-boldogtalan esztendeiben is rendületlenül
alkotott, ám kézirataiból csak néhányat sikerült megszereznem. (Részben a Hamvas-
hagyatékot ma gondozó Dúl Antal jóvoltából, aki az Akadémiai Könyvtárban dolgozott.)
Maga Weöres Sándor is említette, hogy a pincéjében talán vannak ismeretlen Hamvas-
- 1073 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
opuszok, s ezeket majd el bányássza. De egyrészt nem tudta biztosan, valóban ott vannak-e
az említett m vek az irdatlan mennyiség papírhalmazokban, másrészt nem volt az a filosz-
típus, aki egy ilyen búvárkodásra könnyen ráállt volna, hisz még a saját elveszettnek hitt -
vagy a háborús bombázások áldozatául esettnek gyanított - kéziratait, verstérképeit sem
kereste meg. Pedig irodalomtörténész barátai gyakran noszogatták, hogy dolgozza fel eme
rejtelmes pince anyagát, nem is annyira a Hamvas-kéziratok miatt, inkább a Babitscsal -
Kosztolányival való levelezéséért, ám ezek is csak jóval kés bb kerültek el . (Itt jegyzem
meg, hogy bizonyos - részben Weöres által indukált -félreértésb l szokták a költ t Hamvas-
tanítványnak, Hamvas-követ nek mondani. Ezt f képp A teljesség felé cím prózai
munkájának ajánlása okozza. Az igazság azonban az, hogy amikor találkoztak, Weöres is kész
mester volt már. Ifjabb és szertelenebb, aki elfogadta Hamvas segítségét, talán a bels rendje
is hamarabb összeállt, mint eme segítség nélkül létrejött volna, de nem Hamvasból merítette a
tudását, már korábban is ismerte azokat az alapm veket, amelyekre a közel apja korú
szellemtörténész oly gyakran hivatkozik.)
Aki Hamvas Béla esszéibe el ször beleolvas, azt fogja hinni, hogy e m vek tere imaginárius
és a valóságos id b l kiszakított tér, afféle felh kakukkvár, vagy -ahogy a jó Gulácsy Lajos
írta a maga Naconxypanjáról - olyan föld, mely "félúton található Japán és a Hold között". Az
igazság azonban épp az ellenkez je. Mindennapjaink eleven, korszakok, hiedelmek, eszmék
egymásra torlódott díszleteivel s r n telerakott, ám az skorig azonos világát népesítik be, azt
az elemi világot, mely kövekb l, fákból, virágokból és mezsgyékb l, váltakozó nap-és
évszakokból, vizek betöltötte patakmedrekb l, hegyormokból és tengerekb l, falvakból és
városokból áll. Meg az élet mindennapi rítusainak sokféleségéb l, mely mind az elemi
világból vétetett és annak metafizikájával telített. Házból és táncból, kapuból és kályhából,
asztalból és lépcs b l, gyümölcsökb l és ételekb l, ruhákból, ablakokból, hangszerekb l. Ez
a napjainkat átható elemi világ azonban p rén és szemt l szembe a maga teljességében és
jelentésárnyalatai sokféleségében csak nehezen megtapasztalható. Egyrészt azért, mert
megszokott és testközeli, másrészt pedig azért, mert a különféle korszakok és szellemi
építmények rárakódott és nehezen felfejthet rétegei és üledékei - a szó szoros és átvitt
értelmében egyaránt - eltakarják és maguk alá temetik. Jóval fontosabb persze az említettek
közül az átvitt értelem, mert az elemi világ nem attól elrejtezett és farsangi módon tarka, mert
valami valóságosan eltakarja, sokkal inkább azért, mert a megpillantásához és megértéséhez
kevés ma már a látó szem ereje, a gondolat világossága, felismeréséhez a hagyományok
ismerete. Ez a fogalom, hagyomány, a Hamvas-m egyik, talán épp a legfontosabb kulcsa.
Ám ez a kulcs a szó pozitivista értelmében nem használható. A tradíció, a szent hagyomány
mindent átvilágít és feltár, de az skor, a megszentelt kor, az aranykor és a mesterek gyakori
emlegetése a szerz nél csöppet sem nosztalgikus természet . Nincsen meg benne a turista-
visszavágyódás gyermeki sóvárgása. Tudja jól ugyanis, hogy a szó historikus értelmében ez a
boldog kor, ez a megszentelt sállapot sohasem létezett, tere topográfiai eszközökkel nem
azonosítható, ahogy ideje sem a világóra gyanútlan visszaállításával. Az egymást követ és
egymásra rétegz d korszakok tér-idejét ugyanis mindig a küzdelem, születés-pusztulás,
keresés, a betemetett sforráshoz való visszatérés reménytelen vágya, a vér és a szenvedés
itatta át. A paradicsomkert nem helyszín, hanem létállapot, élmény, mely az emberb l
el hívható, de materiális szélességi és hosszúsági fokai nincsenek. Valójában tér és id sem
létezik, illetve, az említett kontextusban megléte vagy hiánya teljesen érdektelen, hisz az élet,
a küzdelem, az önmagát keres értelem helyszíne mindig, a kezdet kezdetét l ugyanaz a
folyamatos tér, ideje pedig e változatlan ürességben való mozgás koreográfiája. A mozdulat, a
tett, a gondolat megközelítésének és megértésének módozatai: mindkett csak lehet ség arra
nézve, hogy az ember a maga bens világának élményeivel és felismeréseivel benépesítse, és
- 1074 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
megalkotnak valamit, ami a tradícióban gyökerezik, s azt mégis új, sosemvolt látószögb l
világítják meg.
Korai esszéiben még inkább, a kés bbiekben talán kevésbé foglalkoztatja az a gondolat, ami
ifjabb és világhír szellemrokonát, az argentin Borgest: az "örök visszatérés", a körkörös id ,
a világóra visszatér és ismétl d periódusainak eszméje. Ezt a gondolatkört Hamvas mintha
elejtené id sebb korában, a hangsúlyt talán kevésbé az ismétl désre, inkább a folyamatra
helyezi. Itt jegyezzük meg, hálás -és nagy körültekintést igényl -feladat volna a kettejük
m vének ért összevetése. Rokonok a Hamvas említette hiteles szubjektivitásban, ám
bizonyos vonatkozásokban különböznek is. Borgesben talán több az irónia, a képzelet
szertelen játéka, míg Hamvasnál a prófétai hevület, az apokalipszis közelségének felismerése
dominál. El bbit tán a sztoikus der , míg utóbbit inkább a vitriolos kritika jellemzi.
"A hagyomány gondolata lehet vé tette az eddigi kollektív kategóriák téves voltának
felismerését. Csak egyetlen hiteles közösség van, az emberiség. Nép, nemzet, osztály, kaszt,
vallás, világnézet csak ezen belül, nem mint elválasztó, hanem mint gazdagság, mint
sokszer ség van jelen, de csak abban az esetben, ha, az egyetemes emberiség gondolata alá
rendelték." -írja Hamvas a Scientia Sacrában. És vonatkozik ez minden m re, mely a
teremtésb l részesedik, festményre és eszmére, költeményre és szoborra, sz ttesre és zenére
egyaránt. Ha pedig egy m már létrejött, teljesen mindegy, hányan ismerik. Megléte, a szent
hagyományba való beágyazottsága által akkor is hat, ha elvész, ha elégetik, így-úgy
megsemmisítik. És: csak az az igazi m , ami ett l a hagyománytól lélekül át. És fordítva: csak
az a m lélekülhet át a teremtést l, mely a folyamatosan jelenvaló hagyományba ágyazódik
bele. Egyik összefoglaló, korszakokat megvilágító nagyesszéjében, a Regényelméleti
fragmentumban az apokalipszis természetét, a világóra összezavarodását, a valóság, a realitás
és a magát valóságnak hirdet modern "elaljasulás" szövevényes viszonyát vizsgálja. "A
hivatalos történet azt mondja, hogy a tizenhetedik század els fele a modern kor kezdete, mert
ebben az id ben alakult ki a világválság három nagy khimérája, a modern állam, a modern
tudomány és a modern kapitalizmus. Mindenesetre ebben az id ben jelent meg a modern
Nagyinkvizítor, akit az állam és a tudomány és a kapitalizmus közös er vel teremtett és tart
fenn, és ebben az id ben teremtették meg a modern realitás-fogalmat, és mivel Böhme szerint
minden valóság alaptermészete a polaritás, ebben az id ben alakult ki a realitás ellenfogalma
is, Cervantesnél, Böhménél és Shakespeare-nél és Monteverdinél, és kés bb Velázqueznél és
Pascalnál. A feszültség a valóság fogalma körül támadt. Az egyik oldalon a realitás az állam,
a kapitalizmus és a tudomány realitása, a másikon a szélmalom-valóság. Ez az a pont, ahol
Európa története kettéválik, és egyik sem akar tudni többé a másikról. Az egyik történet, a soi
disant reális történet a közösség, a nép, az állam, a gazdaság, a tudomány története halad, ha
nem is éppen a legjobb lelkiismerettel, halad a legsötétebb úton a harmincéves háborún és
Cromwellen és Mazarinen, XIV. Lajoson, Nagy Frigyesen, a francia forradalmon,
Napóleonon át a világháborúkig és a koncentrációs táborokig és a gulágokig és az
atombombáig. Ez a parádés történet a soha el nem képzelt kínok és bestialitás története. A
másik Don Quijotével kezd dik, mert Don Quijote abba a realitásba nem egyezett bele, és
kortársaival, Hamlettel, Böhmével és Monteverdivel külön történetet alapított." - írja a
Regényelméleti fragmentumban, s az idézetb l kiolvasható, hogy itt sokkal többr l van szó,
mint m fajelméleti t n désr l. Mert a regény ebben az összefüggésben magán messze
túlmutat. A Cervantessel kezd d modern regény - mint minden jelent s m az említett kor
óta - a megcsúfolt és kibillent történet, a meghamisított valóság - és realitás-fogalom elleni
kétségbeesett lázadás és tiltakozás. Az emberi méltóság meggyalázása, a módszeres bestialitás
elleni fellépés, valamiképp "külön történet", külön id , külön valóság és a ködfátylakkal és
sanda ideológiákkal elfüggönyözött látszat-realitás helyett egy valódi realitás teremtése. És
- 1076 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
hiába hiszi ma már gyanútlanul és különösebb aggályok nélkül mindenki, hogy a valóság nem
más, mint a totális állam, a rend rség, a bank, a népirtás, a maffia, a névtelen levél, a fegyver-
kezési hajsza, a börtön és a koncentrációs tábor, a gazdasági növekedés és a pusztuló
természet - mert a valóság, az igazi realitás nem ez, hanem (Hamvas Béla esszéjének
végkicsengéseképp) az igazi és megszentelt, a teremtés pecsétjével hitelesített valóság épp a
"szélmalom-realitás", Don Quijote, Hamlet, Jakob Böhme, Goethe, Hölderlin, Dosztojevszkij
és a többiek látomása.
Hamvas Béla esszéi, melyeket (az általa szerkesztett antológiákkal és rejtelmes, k tömbszer
regényeivel egyetemben) el bb az Életünk Kiadó, most pedig a megkezdett sorozatot
folytatva a Medio Kiadó ad közre -végre szövegösszefüggésükben olvashatók. A korábbi
kiadások (33 esszé, Szellem és egzisztencia, Silentium, A bor filozófiája) csak szeszélyes
válogatások, afféle merít próbák voltak, a hetedik kötetéhez érkezett sorozatban viszont
minden m végre a helyére kerül. Arról nincs tudomásom, a szerz hány m ve vár még
kiadásra, illetve az elveszettnek tudottak közül mi az, ami valóban megsemmisült, s mi az,
ami el került az id k során.
Szepesi Attila
*forrás: Tiszatáj, 1995. április
- 1077 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
A tanítványság akkor múlik el, amikor a tanuló meghaladja a mestert. Amikor magába szívta,
s megvalósította lényében mindazt, amire tanítója képes volt. Ilyenkor megköszöni az
iskolaéveket és tisztelettel áll odébb, hogy nagyobb mestert keressen. Hamvas esetében az a
fura helyzet, hogy nem volt mester. Ifjonti szamárságomban használtam ezt a szót vele
kapcsolatban – A Mester színre lép, fogalmazás a Karneválról – de m vét és életét
megismerve kiderült számomra, hogy hatalmas pályaívet futott be, számos szellemi irányzat
tüzében edz dött és pörköl dött, ám tant nem hirdetett, iskolát nem alapított, tanítványokat
nem fogadott. Természetesen föl-, fölbukkantak körülötte fiatal emberek, akik jártak hozzá,
olvasták némely m veit, hallgatták beszédét, tréfálkozását, vagy akár zongorajátékát, de
ennyi. Kétségtelen, hogy akadtak olyanok, akikkel közelebbi szellemi viszonyba került, de
talán még Dúl Antalról, hagyatékának örökösér l sem mondható el, hogy m vének folytatója,
netán meghaladója lenne. S hogy mester volna, azt számtalan alkalommal utasította vissza.
Úgy találta, hogy a történeti korban egyetlen igazi mester volt, Jézus. inkább tanítvány
kívánt lenni: „ezt a szót a magam számára szeretném fenntartani; csak akkor lehettem volna
boldog, ha egy lettem volna a tizenkett között, és t hallottam volna.” (Silentium.)
Mindazonáltal irányt mutatott sokaknak. Azoknak, akik egy-egy könyvét az
éjjeliszekrényükön tartják, s álmatlan éjszakájukon t le várnak jó szót. De azoknak is, akik
csak mondatokat csippentettek t le, s azoknak is, akiket kilel a hideg t le, mint Határ Gy z t.
Itt érdemes egy pillanatra megállni, mert a hamvasi alapállásban a lehet legtermészetesebb,
hogy a lét szellemi alapokon nyugszik: „Isten létét tagadóknál csak azok botorabbak, akik
Isten létét bizonyítják.” (Tabula Smaragdina) Határ egész m vének alapgondolata viszont az
istengy lölet – ha ezt a szálat kihúznánk bel le, akkor csak hervadt szóvirágok maradnának
benne. Az volna tehát a meglep , ha H. Gy z kedvelné H. Bélát, s nem akadályozta volna
meg annakidején a Karnevál angliai megjelenését, mint ott él magyar irodalmi szaktekintély.
Roppant érdekes, hogy hajdani társára, mint „Társias, önzetlen önfeláldozó, szolgálatkész,
meleg természet , angyali-kedves jó barátra” emlékszik.
Ha Gy z egy keveset is meg akart volna érteni Bélából, akkor innen indulna. Béla – nekem
bácsi – gondolkodásának egyik kulcsszava a személyesség. Csak az a valódi, ami személyes,
írja számtalan helyen, vagyis az adat, az infó, az ismeret, a tudomány, a bölcselkedés, s t, a
m semmit sem ér, ha nem valósul meg a személyben. Az szavával: ha nem realizálódik. Az
élet és m szétválasztása tilos. A személyesség fontosságát mi sem jelzi jobban, hogy az
Antikrisztust éppen a személyesség ellentétében, a személytelenségben mutatja ki (Silentium,
Sientia Sacra II. Kereszténység.).
- 1078 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
ment tanúnak idézné Béla bácsi pörében: tanulmányai, lám, a fölsorolt személyes
gyümölcsöket érlelték benne. Nem szeretnék a cikk alapszövetével, a tárgyi hibák sorozatával
szórakozni, de hármat megemlítek: „Miféle skizofrénia kellett ahhoz, hogy miközben valaki a
Sientia sacrát írta, közben Keszi Imrét és Lukács Györgyöt oktatta ki az igazi
szocializmusról?!” Tényleg, milyen bukott tanítványi b szültség kell ilyen mondat
koholásához? A Sientia Sacra 1943-44 közt íródott, mikor Lukács a Szovjetunióban élt. A
másik: „A Patmosz c. kötetben (…) Hamvas kerek perec kijelenti, hogy az SS tagjait az els
világháború lógósaiból toborozták. Tehát Hamvas is beállt már az ötvenes években azok
sorába, akik úgy vélték, hogy a nácizmussal kapcsolatban minden hazugság megengedhet .”
Nos, nem a Patmoszban, ami nem egy, hanem két kötet, hanem az Óda a XX. századhoz-ban,
nem az ötvenes években, hanem 1945-ben, s nem „jelenti ki”, mert az SS szociológiájáról,
hanem lelkér l ír. Írhatna arról is, mert fegyverrel védte hazáját mindkét világháborúban, de
nem szokott ilyesmivel foglalkozni. Az állítja, hogy az SS-típus „a legszomorúbb ember,” a
világnézeti gonosztev , akinek szellemi gyökerei nem az I. világháború frontharcosaihoz,
hanem lógósaihoz vezetnek. Akit érdekel, olvassa el az esszét az életm sorozat Arkhai c. 7.
kötetében.
A harmadik: Hamvas Béla soha, sehol nem állította, hogy filozófus volna. Ha ezzel
gyanúsították, elutasította. Önmagát írónak, esszéistának tartotta. Végezetül egy idézet
Szótárkönyvemb l, melyben Hamvas eddig megjelent m veinek gondolatait vontam össze a
szócikkekben. A forrásokat most helykímélés végett mell zöm. Gondolom, ez az egy szócikk
is megvilágítja vitánk értelmét, valamennyiünk helyzetét. „Magyarország a méhes földje,
népe aranykori álmából fölébreszthetetlen. Magyarországon mindennek egyszerre öt értelme
(géniusza) van; más, európai népeknek legföljebb kett t-hármat kell összekapcsolniok; az öt
géniusz miatt Magyarországon oly könny tehetségesnek lenni, és ugyanakkor elveszni;
tragédiáinak egyik oka, hogy Magyarországon a papságot csak politikai szinten értelmezték,
aminél nagyobb éretlenség el sem képzelhet . Az ország szellemi kaszt híján nemzetiségi
kisállammá lett. A géniuszok egysége nem valósult meg, ezért nem tud különbséget tenni
barát és ellenség között, nagyjait eltaszítja; története állandó testvérgy lölet, ami a világon
páratlan rület. Magyarországon a m vész sosem volt legitim lény, legföljebb a
tizenharmadik az asztalnál.”
Czakó Gábor
*forrás: a Szerz honlapja: www.czakogabor.hu
„Az ember tudatában a divinum helyett a humanum foglal helyet: így válik a vallás transzcendenssel való
kapcsolat helyett eleinte részvét- és könyörületvallássá, aztán testvériség-vallássá, egyenl ség-vallássá, vagyis
az isteni vallás emberi vallássá, így vált az ég földivé, a szakrális szociálissá, a bölcsesség tudománnyá, a
költészet filológiává, a mvészet virtuóz mutatvánnyá, az –arya– szudrává, az emberiség tömeggé.”
(A világválság)
Hamvas Béla: posztmodern*
Most röviden összefoglaljuk Hamvas Bélának a modernr l és a posztmodernr l vallott
nézeteit. A modern a rossz lelkiismeret jegyében fogant és a hazugságrezsimek szolgálatában
áll. A rossz lelkiismeret a behódolás és a korrupcióhoz való alkalmazkodás következménye. A
behódolás nem b ncselekmény, hanem botrány. A korrupcióhoz való alkalmazkodás során az
ember a lényét feladja, majd elveszti, elmerül a világban. „Semmi sincs közelebb az
- 1079 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
öngyilkossághoz, mint a világnak való behódolás, ahogy az a pillanatban testet ölt.” A világ
az a hely, ahol minden megromlik. A jó szándék lemorzsolódik, a rossz még rosszabb lesz. A
világ a hazugság helye. A hazugságrezsimek az egyre fokozódó válság eltakarását, elfedését
hajtják végre. Aki lényét nem helyezi válságba, okvetlenül pszeudoegzisztens. Amit l az
ember a pszeudoegzisztenciában megretten, els sorban nem az élethazugság, hanem a silány
becsvágy, hogy csak erre a tet -halhatatlanságra tartja magát érdemesnek. A modern az
aranykor elfeledettségében új, vélt rendet hirdet. Bizton állítja, hogy az anyagi világban
lehetséges a rend csupán anyagi er k bevonásával. A szellemi er k helyére evilági
hatalmakat: a vallást, a tudományt, a nyelvet és a szubjektumot állítja. A deszakralizált
vallást, a szellemtelen tudományt, a profán nyelvet és a kába, arany-öntudatát vesztett
szubjektumot. Szakrálisnak álcázott földi er központok hirdetik a rendet és a világosságot. A
modern behódol, alkalmazkodik és korrupt. A modern az anyag diadalát és az önhitt
individuális én természetfeletti uralmát hirdeti, a világ és a természet legy zését ígéri.
Fejl désr l és a tudomány haladásáról fecseg, terveket készít a gazdasági kibontakozásra és a
politikai megegyezésre, reformálja a nevelést, emeli a m veltség színvonalát és új kultúra
alapjait veti meg. A modern kulturálatlanságot az jellemzi, hogy az ember védtelen – nem a
b nök ellen, hanem a korrupt ember hitványsága ellen –, és nincs mértéke azokra az
árnyalatokban nehezen meghatározható aljasságokra, amelyek az emberi életet a b nöknél
sokkalta mélyebbr l veszélyeztetik.
A posztmodern tisztában van azzal, hogy a világ elvesztette otthonjellegét, és az ember itt már
komoly közösségi kapcsolatok nélkül csupán mint megfigyel tartózkodhat, és azt, ami itt
történik, csupán etnológiai egzotikumnak tekintheti, ami lehet furcsa és bizonyos tekintetben
érdekes, de tulajdonképpen teljesen jelentéktelen. Látja, hogy az élet annyira elveszti
önmagát, hogy nem élet többé, hanem zoológiai tenyészetb l és démoni rjöngésb l
sajátságosan összetett létezési határeset, amit ugyan folytatni lehet, de nem érdemes.
Tisztában van vele, hogy a lét leginkább az él vízhez hasonlít, legalábbis annyiban, hogy
semmiféle szennyet nem fogad be, és a lehet legrövidebb id alatt minden fert z anyagot
felold és feldolgoz és semlegesít. A források és a hegyi patakok és a tavak tulajdonsága, ha
trágyát hajítanak is bele, vizük néhány lépéssel odébb már iható, és néhány perc múlva a
méreg hatása nyomtalanul elt nt. A lét minden szennyet kibír, és minden tisztává lesz benne.
A természettel még a nagy katasztrófák idején sincs baj, mert azok mindig elemiek. Ha a
vulkán kitör, vagy jön a szök ár, a tájfun, lezuhan a meteor, az alvilág nem mozdul meg.
Amiért az emberrel még az egyszer dolgokban is baj van, hogy nincs olyan kicsinység,
- 1080 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
amely ne tudná az alvilágot megmozdítani. Kék leányszem pillantásában lehet olyan indulat,
amely megidézheti a sötétség démonait. A természeti csapás elmúlik, az ember megnyugszik.
A fölkeltett démon azonban itt marad. A posztmodern látja a válságot és megkísérli a
lázadást. Törlésjel alá helyezi a modern összes vívmányát: ez a posztmodern összes
vívmánya. A posztmodern annyiban haladja meg a modern státuszát, hogy a válság elfedését
továbbra fenntarthatatlannak tartja, felmutatja: válság van. A posztmodern az a pillanat,
amikor a lét tiszta vizébe trágyát hajítottak, de mérgét l a források és a hegyi patakok és a
tavak tulajdonságai még nem tisztították meg. A posztmodern tekintete összefonódik a kék
leányszem pillantásával, meglátja benne a sötétség démonát. A posztmodern a démoni er ket
azért idézi meg, hogy el zze ket. A posztmodern démonikus démon z .
A Direkt morál és rossz lelkiismeret cím esszéjében írja, hogy a történeti korban „minden
baj oka, hogy a szavak elveszítették eredeti jelentésüket. Mást gondolnak, és mást mondanak.
A világ az a hely, ahol a szavak eredeti értelmüket elvesztik.”1 Az eredet, a hagyomány és az
ember közé a világban, a tört életben, az apokaliptikus/történeti korban beékel dik a nyelv, a
kultúra, a civilizáció; a szellem és az ember közé az anyag különféle s r ség szövetet, fátylat
húz. Hamvas Béla is a történeti kor embere. Mindazzal együtt, hogy az elmúlt század második
feléb l nem ismerek magyar írót és bölcsel t, aki annyira tisztán és megrendít en szólaltatta
meg a hagyományt, mint , mégis javallott elválasztanunk Hamvas Bélát Hamvas írásaitól.
Most, hogy, hála istennek, kibontakozóban van és teljes joggal a Hamvas-kultusz, ki kell
mondanunk, hogy Hamvas Béla nem kultikus személy2. A Hamvas-kultuszt Hamvas Béla
írásai táplálják, írásainak tápláló forrásai végül is és kétségkívül a hagyományból fakadnak.
„Ha az írástól meg tudnék szabadulni, egzisztenciám archaikusabbá válna, és így
autentikusabbá.”3 Aki a Hamvas-kultuszban áll, az a hagyományban áll. Így a Hamvas-
kultusz megkívánja, hogy egyszerre legyünk feltétel nélkül elfogadók (a hagyomány iránt) és
kritikusan távolságot tartók (Hamvas írásai és személye iránt). A Hamvas-kultusz egyszerre
reveláció és okkultáció. A Regényelméleti fragmentumban írja, hogy „valakinek vagy
valaminek megnyilatkozása ugyanannak a valaminek vagy valakinek elfátyolozódásával jár
- 1081 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
leszálltak”), a kábaság káprázatában él k nem látják azt, amit az éber költ és az éber
költészet lát: látja a hagyomány által feltáruló nyílt létet.20 A hagyomány ott lebeg a magyar
posztmodern egyik eminens m ve, a Bevezetés a szépirodalomba világa felett is. Hiszen
„Teljes súlyával visszahull a csönd, mely égbolt és csillag” – olvashatjuk Esterházy Péter
regényének oldalain nemegyszer s mindig másként. „Fölöttem pedig a csillagos ég. De hogy
mit jelent nekem a csillagos ég, anyám vagy Jézus, ezen sem elmélkedni nem szoktam, sem
válaszolni nem tudok rá. Ha pedig nincs benne a m vemben mindez, anyám, az égbolt, Jézus,
akkor semmi sincs benne”21 – áll Ottlik Prózájában. A modern magyar irodalom záró és a
posztmodern magyar irodalom nyitó regényében (Iskola a határon/Buda) is ott fénylik a
hagyomány. Medve Gábor mint Néz -Szerepl -amalgám tudja, hogy ebben „az ingoványra
épült, csak feltevésesen létez világban”22 csupán néz je az ingyen mozinak, itt látogató:
„Éppenséggel az a helyzet, hogy nincs halál, csak a szerepl részednek. Mozdulatlanság van.
Fák vannak.” Itt er södik föl az Iskola a határonnak tejsavból vagy gyantából kitermel dött
reinkarnációs szólama, hiszen – mint Medve gondolja a regény zárófejezetében ( rség a
hajón) – „igazában nagyobbik részünkkel vagyunk összekötözve, amelyik nézi mindezt”.23 A
szerepl rész, az elmúló anyagi létezésben tev -vev , lézeng ürge és a halhatatlan, isteni
néz rész nagyon finoman, épphogy csak érintve idézi fel az egységes metafizikai tradíciót.
Hamvas-tár 6
népének azonos metafizikája. Kelták, aztékok, hinduk, tibetiek, héberek, görögök ugyanabból
az si szellemb l merítettek és éltek. Ezt az skorban minden nép között lev azonos ki-
nyilatkoztatásszer metafizikát hívják hagyománynak.”27 Hamvas Béla szerint a hagyomány
nemcsak a más népekt l, más alkotóktól való átvétel (közvetett hatás) útján örökít dik
tovább, hanem az si szellemi hagyomány, vagy Ottlikkal szólva: „magányunk közös
centruma”28 közvetlenül is megszólít bennünket. A kultúra, a nyelv, az irodalom és a költészet
sz r ként funkcionál a hagyomány és az emberek, a befogadók, az olvasók között. Az
irodalom képviseli többé-kevésbé a hagyományt. „Hol így, hol úgy” nyilvánul és nyilatkozik
meg az irodalomban, az irodalom által a hagyomány. A hagyomány ahogy megnyilvánul és
megnyilatkozik, úgy történik. Ez a hagyomány történése. A hagyománynak van története, az
irodalomnak nincs. Pontosabban szólva az irodalomnak úgy van története, ahogy a
hagyomány megnyilvánul és megnyilatkozik benne. Az irodalom sz r , az irodalom filter,
amely ha tisztább, ha nagyobb átereszt potenciállal rendelkezik, akkor jobban átengedi a
hagyományt, akkor tisztábban és er teljesebben szólal meg a hagyomány, tisztábban és er tel-
jesebben szólítja meg a hagyomány az olvasókat. Ebb l az is következik, hogy az irodalom
története (a hagyomány <irodalom>története) nem követi a kronológia linearitását, nem halad
innen oda. A hagyomány sem lineárisan halad, hanem körszer en: mindig ugyanonnan jön és
mindig ugyanoda megy; Hamvas Béla id szemlélete – éppúgy, mint a természeti népeké és az
aranykor emberéé – ciklikus. A hagyomány (irodalom)történetének haladványszer sége a
„hol így, hol úgy” mozgásában merül ki, a hagyomány hol különféleképpen zavarosabb és hol
különféleképpen tisztább megszólaltatásában.
JEGYZETEK
1. Hamvas Béla: Direkt morál és rossz lelkiismeret. In: U : Patmosz I. Medio Kiadó,
Szentendre, 2004. 20.
2. „Ezért egzisztenciám alapjaiban az állandó tisztázatlanság és tisztátalanság. A dolgokkal
nem is tudtam szembenézni, el voltam foglalva rossz lelkiismeretemmel, és nem voltam képes
- 1084 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
29. Hamvas Béla: Poeta sacer. In: U : A láthatatlan történet. Akadémiai Kiadó, Bp., 1988.
126.
30. „A modern m vészet mintha semmi egyéb nem lenne, mint egy féreg létrehívása és
apoteózisa. Idézi az örvényt, amelynek, úgy látszik, legmélyebb fenekér l a legfélelmetesebb
er ket kelti fel.” Titkos jegyz könyv – 1962. február.4. In: U : Silentium, Titkos jegyz könyv,
Unicornis. Medio Kiadó, Szentendre, 2004. 125.
31. Hamvas Béla: uo.
*Nem ismerek olyan írást Hamvas Bélától, amely még csak ha nem is kimerít en, de
valamelyest értekezne a posztmodernr l. Akár leírta valaha Hamvas a „posztmodern” szót,
akár nem, a következ kben annak a feltételezett Hamvas-álláspontnak a kifejezésére
vállalkozom, amely írásaiból következik.
Odorics Ferenc
*forrás: Korunk folyóirat, 2006. június
„A három bázishivatal: a rendrség, az adóhivatal és a sajtó. A közigazgatás ezzel a három szervével gyakorolja
hatalmának fenntartása érdekében az erszakot, a kizsákmányolást és a hazugságot. A három aktus soha a
történetben külön nem jelentkezett, akármelyik és bármilyen társadalomban jelent meg, a másik kett ott volt.”
(Patmosz I., Értekezés a közigazgatásról)
El szó*
Az 1999-es Frankfurti Könyvvásár jeles és kiemelt magyar szereplésének hosszú id re ható
tanulsága van. Ennek els dokumentuma már megjelent (Bernáth Árpád & Bombitz Attila
(Szerk.): Frankfurt ’99 – Magyarország részvétele a könyvvásáron a német sajtó tükrében –
Szeged, Grimm Könyvkiadó, 2002); e mostani kötet részben annak folytatása, illetve az id
teltével az ottani szereplésnek, a megjelent m vek befogadásának, kritikai visszhangjának
tanulságait is összefoglaló kötete. Sok és sokféle szerz m ve olvasható itt, „m fajilag”
különböz írások , melyek ha tárgyuk megközelítési módjában, szintjében különböznek is
egymástól, mégis kiegészítik egymást. Szorosabban vett tárgyuk is különböz , ez részben az
anyagban való tájékozottságukkal is magyarázható, részben pedig azzal, hogy a
nyelvterületnek, amelyet vizsgálnak, különböz a magyar irodalmi fordításanyaga
mennyiségben és min ségben is.
A Magyar irodalmi jelenlét – idegen kontextusban írásai azt a kérdést er sítik, melyet más
változatban, de a XX. századi magyar irodalom gyakran föltett: mit ér az irodalom, ha magyar?
Jellegzetesen kis nép öngyötr kérdése ez, amely részben fokozott figyelést alakít ki bennünk
arra, hogy mit fogadnak be mások a mi kultúránkból. A felénk forduló figyelem legkisebb
jelére is tisztességgel és hálás gesztusokkal szoktunk válaszolni. Persze az igazi válaszunk
szinte els nyelvi megjelenésünk (európai megjelenésünk) óta az volt, hogy mérhetetlen
buzgalommal fordítottuk más népek irodalmát – ezzel is jelezve, ezzel is meger sítve létünket.
E tanulmánykötet írásaiból kiderül, hogy az idegen nyelvekre fordított magyar irodalom
gyakran azonos buzgalomból születik, mint a mi fordításaink: az irodalomból lehet leginkább,
legjobban megismerni egy nép lényegi tulajdonságait, magatartása, szelleme sajátosságait,
tárgyi világát, ünnepeit. Ha pedig tudom, hogy mint viselkedik, mint éli szokásait, a róla való
vélekedésben ezt figyelembe vehetem, nem sértem meg, barátkozásra késztethetem
gesztusaimmal. Ezek az írások b séges anyagot szolgáltatnak arra a tanulságra is, hogy a
- 1086 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
magyar irodalom fordítása, népszer ségének hullámzása milyen szoros kapcsolatban volt és
van a magyar történelem változásaival (háborúk, forradalmak, bels társadalmi jelenségek
európai kisugárzása vagy befogadása stb.). Az írásokban f leg a XIX. századi és a XX. század
elejei fordítások jelzik ezt a jelenséget, de a fordítói érdekl dés szinte napjainkig meg rizte ez
iránt a történeti kuriozitás vagy történeti sajátosság iránt a figyelmét.
A tanulmányok az európai nyelvekre való fordítás anyagát közlik, de a portugál anyag révén –
Pál Ferenc tanulmányának jóvoltából – a magyar irodalom nyugati útjának egyik szála
Brazíliába is elvezet. Észak-Amerikai vagy ausztráliai kitekintés az angol nyelv révén
nincsen, nyilván ez külön nagy kutatás eredménye lehet csak. A kötet szerz i nagyobb
részben azok az idegen nyelvi közegben, más országban él szakemberek, akik maguk is
fordítanak vagy szakmai segít i az eredeti nyelvi közegb l jöv fordítóknak. Kisebb részben
olyan szakemberek, akik különböz európai országokban magyar intézményeket vezetnek
vagy az ottani hungarológiai egyetemi intézetekben dolgoznak. Külön érdeme a kötetnek,
hogy több olyan szakembert sikerült megnyernie, akik a szomszédos országok magyar
kisebbségébe tartoznak, s munkájuk részben éppen ennek a fordítói tevékenységnek a
segítése, részben az anyanyelvi és a fordított irodalom tudományos kutatására irányul. Ez kü-
lönös gazdagodása a magyar irodalom fordításáról való tudásunknak. Több írás gazdag
bibliográfiai adatokat közöl a fordított anyagról. A szerz k között találjuk például Fazekas
Tiborcot is, aki már korábbi gy jteményes kötetben is adott ki ilyen tárgyú bibliográfiát
(Fazekas Tiborc: Bibliographie der in selbstständigen Bänden erschienenen Werke der
ungarischen Literatur in deutscher Übersetzung [1774–1999]. Hamburg, Eigenverlag des
Autors, 1999). Van írás, amelyik a fordítások tényét rögzíti csupán, de a legtöbb kiterjeszti
figyelmét a kritikai fogadtatásra is, s t többen a fordítás min ségét is megítélik, a súlyosabb
félreértéseket helyesbítik. A román recepcióról szóló írás – Selyem Zsuzsa munkája – a
sajtóvisszhangot figyeli, illetve a fordítások kapcsán arra a nem éppen kellemes jelenségre
utal: a magyar írók nem szorgosak a román fél kérdez fölhívásaira felelni. Éppen a
szomszédos országokban megjelent fordítások számbavétele kapcsán figyelhetjük meg azt a
jelenséget is, hogy az ottani magyar írók m vei hogyan kerülnek be a többségi nyelv körébe a
fordítások révén, illetve hogy segítik az úgynevezett anyaországi magyar irodalom esélyeit a
megjelenésre.
Különös eredménye e tanulmányoknak, hogy némelyik szerz igen intenzíven tér ki arra,
hogy a fordított magyar irodalom miként illeszkedik a befogadó irodalom jelenkori
kanonizációs törekvéseibe, van-e hatása, intonál-e vitát. Ebben a vonatkozásban a szerb
fordítási beszámoló Faragó Kornélia tanulmánya, mely Konrád György m veinek fordítását,
kritikai visszhangját vizsgálja, roppant gazdag. Elgondolkoztató jelenségeket tár föl, többek
közt azt, hogy Közép-európai vitát hívott el Konrád regényeinek, illetve esszéinek fordítása.
Részben ugyanilyen tanulságot emleget Pál Ferenc, a portugál fordításokat elemz írásában,
aki a magyar anyag idegen szövegkörnyezetben való megjelenését elemzi, fölvetve az
intertextualitás kérdését. Mindez azt jelzi, a pusztán fordítási jelenséget egyes szerz k
igyekeznek áttenni az esztétikai síkra, a m vek befogadását nem tekintik bibliográfiai vagy
napi sajtóhírnek, hanem a befogadó nyelv, irodalom sajátos reflexióit is megfigyelik,
értékelik.
A kötet azzal a tanulsággal is jár, hogy a hazai irodalmi értékítéleteink vagy ízlés-di-
vatváltozásaink egy más nyelvi környezetben, más kultúra körében nem mindig érvényesek,
s t néha egészen más irányba térnek el. Némely tanulmány, mint Pál Ferencé, Xantus Judité
kitér az itthon kommersz, rózsaszín irodalomnak min sített m vek európai sikerére, illetve az
ilyen típusú régebbi szerz k hosszú idej népszer ségére is. Az olasz, a francia, a holland
- 1087 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
A tanulmánykötet anyaga a szépirodalmi fordításokra tér ki nagyobb részben, de néha fölt nik
az esszé, s t a történelmi vagy néprajzi, „magyarságtudományi” szakmunka fordítása is. A
cseh fordítással kapcsolatban, Simona Kolmanová munkájában a szociológiai, politológiai
anyagra, Faragó Kornélia szerb tárgyú írásában Hamvas Béla m veire is van utalás. Ennek
ellenére mint jellegzetes és gazdag magyar anyag (esszé, m vel déstörténeti esszé,
gondolkodó irodalom stb.), nagyon hiányosan van jelen a fordításokban, ezt igazolják a
tanulmányok is.
A kötet egésze – anyagát tekintve – különösen a jelenkori magyar prózai (posztmodern
próza?) gazdag fordítási és bizonyos kiadói, befogadói sikerér l számol be. Jelez bizonyos
csökkenést is (jó példa erre Laurinyecz Imre lengyel fejezete), de a hagyományosan fordított
magyar líra kevésbé sikeres szereplésér l is tájékoztat. Ugyanakkor jelzi önítéletünk
szembesülését, illetve ennek szükségességét, hogy az európai nyelvekben, irodalmakban való
jelenlétünk milyen szinten van éppen most. Nem minden tekintetben bíztató, de nem is
reménytelenséget sugalló jelenségr l ad hírt.
Ilia Mihály
*forrás: www.arts.u-szeged.hu
„A karrier nem magától keletkezik, hanem azt csinálják. A karriernek semmi köze ahhoz, hogy az ember
képességeinek bevetésével, tanulással, munkával, szorgalommal és szívósan mve elismeréséért küzd, és a közös-
ség ezt az erfeszítést különböz privilégiumokkal jutalmazza.”
(64-es cikkek, Az egzisztencializmus után)
- 1088 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
Munkaerkölcs és államhatalom
Menjünk egy lépéssel tovább. A társadalom életében els helyen az imént tárgyalt puszta
létezés áll. De második helyen, azaz ezután az következik, hogy akit életre hívtak, az élni is
tudjon. Az élet anyagi feltételei tehát. S itt vagyunk a gazdasági kérdésnél. A kormány egyre
népszer tlenebb b vészmutatványokkal kényszerül kicsalni a pénzt az állampolgárok
zsebéb l, hogy legalább ne növekedjék a nemzeti adósság, s hogy a milliárdokra rugó adósság
kamatait fizetni tudjuk. A tényt mindenki ismeri: az elmúlt évtizedekben nemcsak azt
fogyasztottuk el, amit megtermeltünk, hanem még a felvett nyugati kölcsönöket is. Ennek az
oka sokrét . Néhányat a legfontosabbak közül felsorolok.
Hamvas-tár 6
E négy okkal azonban még nem mondtam el mindent. Hátra van még a legjelent sebbnek vélt
ok. Tisztelet a kivételnek... amerikáztunk a munkahelyeken. Az államosított t ke, a termel
eszközök birtokában nálunk is képtelennek bizonyult az állami bürokrácia a munkát úgy
megszervezni, hogy rá ne neveljen egy egész társadalmat a lógásra. Tíz évig voltam szállító
munkás. Ritka kivétellel, pihentem s órákkal a menetlevélen rögzített munkalejárat el tt
kerültem haza... második m szakra. Ideológiákat gyártottunk: Amíg csak fizetgetnek, addig
csak dolgozgatunk. Jómagam ezt: a szocializmus de facto annyit jelent, hogy nem kell
összetörnünk magunkat a munkában. Ez a károsodás majdnem akkora, mint az el z . Öt
millió magyar a csatornában, s a meglev tíz millió munkakészsége és munkaerkölcse pedig
félelmetesen alacsony. Tud-e ebben segíteni az államhatalom? Valamit. Munkanélküliséget
teremthet. Ha nem a bürokraták, hanem a tulajdonosok kezében lesznek a termelési eszközök,
a munkanélküliséget felhasználhatja szelekcióra: a jól dolgozókat tartja meg, ha
munkáselbocsátásra kerül sor. De a munkakedv; a jól végzett munkán kelt öröm, hogy a jó
munkám alapján lássam értékesnek az életem, ez már megint a társadalmat-nemzetet alkotó
egyének világszemléletén-erkölcsén fordul. Az államhatalom, mint kényszerít , mint er szak
szerv megint csak tehetetlen. Ennek az országnak legf bb anyagi értéke a föld, a term talaj,
mint Dániáé vagy Hollandiáé. Megélhetésének legf bb természeti forrása a mez gazdaság és
állattenyésztés és az ezekb l kinöv ipar és kereskedelem. Akik ehhez a munkához még
értenének, 60 évnél öregebbek. Boldogan kezdenék újra, ha volna még rá erejük, egészségük.
A fiatalabbak legfeljebb a traktorra hajlandók ráülni, ha nem tudtak maguknak valami városi
foglalkozást találni. A parlagon hever földek és a le nem legelt füvek országává lettünk az
elmúlt évtizedeket meghatározó tévhit diktatúrájának következtében. Egy új Rousseau
"Vissza a természethez!" próféciája talán vissza tudná fordítani e negyven esztend ismét
csak öngyilkos folyamatát, de az államhatalmi kényszer, ügyeskedés visszafordító lehet ségei
szerények is, nehezen is születnek meg. Népszer tlenek lennének. 50-60 esztend vel ezel tt
még lelkesen mondtuk: Gazdag parasztok országa akarunk lenni. Európa vitaminkertjévé kell
lennünk. Felnevel dött egy új nemzedék, amely disco, presszó, város, fehérköpeny nélkül
nem akar már élni, s nem ismeri az életet termelés örömét, a természetben élés értékét. A
magyar jöv gazdaságilag is azokon fordul, akik olyan világszemlélettel-erkölccsel rendel-
keznek, hogy képesek meglátni azokat az értékeket, amelyekre az elmúlt negyven esztend
vakká tette a maga áldozatait.
Talán ennyi is elég, hogy nyilvánvaló legyen: egy az eddig pusztítótól különböz és más
értékszemlélet és ennek megfelel értékvalósítás az, amin társadalmunk jöv je, annak
milyensége fordul. Mit tehet etekintetben az államhatalom? Az oktatás, a nevelés, a
közm vel dés kérdésér l van szó. Az el z témáknál azt láttuk, hogy semmit vagy vajmi
keveset. Itt mi a helyzet? Különös. Annál többet tehet, minél inkább visszafogja magát. Ami
pénze erre az adóból, a költségvetésb l jut, abból minél kevesebbet használjon fel
bürokratáinak a kezelésében. A kultúra intézményeinek menedzselését, az intézmények
fenntartásához szükséges személyi és dologi költségeket juttassa olyan társadalmi szervek
kezébe, amelyek az állampolgárok, az azonosat akaró csoportok bizalmából s
önszervez déséb l jöttek létre. Konkrétan és példával: a szül k határozzák meg, hogy milyen
tárgyú, milyen világnézet iskolában akarják neveltetni gyermekeiket. Azaz a társadalom
teremtse meg maga azokat a kultúrát termel -fogyasztó formákat, amelyeknek szükségét érzi.
Állami szervezés ott legyen, ahol nem jelentkezik még a társadalmi szervez dés igénye.
- 1092 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
a) Kicsi. Annyi ember alkotja, amennyi körül tud ülni egy asztalt.
b) Bels célja: elsajátítani a dolgok jézusi szemléletét, s ehhez a szemlélethez oda alakítani
kinek-kinek magának a maga életét.
c) Küls cél: megn ni annyira ebben a feladatban, hogy képes legyen ki-ki összeszedni a
maga tizenkett jét, akik már az segítségével fogják szolgálni a fenti bels célt.
- 1093 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Bulányi György
*forrás: a Szerz kézirata
„Ha ez a sötét korszak végzet és visszavonhatatlan, az egyetlen, amit tehetek, hogy életem tisztaságát meg rzöm.
Ez holtbiztos. Ha van bel le kiút, az egyetlen csak az lehet, hogy saját tisztaságával a világ tisztaságát felidézi.
Ez még biztosabb.”
(Patmosz I.)
Hamvas Bélára néha panaszkodtak az olvasók*
Érdekes jelenet lehetett az is, amikor a panaszkönyvbe beírták, hogy Hamvas Béla könyvtáros
a tájékoztatópultnál annyira elmélyedt az olvasmányában, hogy nem vette észre az asztal
másik oldalán türelmetlenül várakozó információkér t. A furcsaságok azonban azzal
kezd dnek, hogy maga a könyvtár létrejötte sem (csak) száz évvel ezel ttre datálható.
Legalább hat-hét dátum adódik, amikor szintén meg lehetne ünnepelni a századik évfordulót,
mondja Katsányi Sándor, aki éppen most írja a könyvtár történetét. Visszamehetnénk például
1850-ig, amikor a jogtudós Frank Ignác az öngyilkossága el tt írt búcsúlevelében Pest város
felállítandó bibliotékájára hagyományozta a könyveit. Többségük ugyan végül is az egyetemi
könyvtárba került, de úgy százkötetnyi a végakaratnak megfelel en ma a FSZEK-ben
található. Tekinthettük volna aztán az alapítás dátumát 1870-nek, ekkor állt fel a f városi sta-
tisztikai hivatal, amelynek önálló könyvtára is volt. Vagy 1892-t, amikor a f városi levéltár
vezet je, Toldy László elvállalta egy közigazgatási szakkönyvtár megszervezését, s az általa
beszerzett könyvekbe már az a pecsét került: Budapest F - és Székváros Könyvtára. Toldy
kezdte gy jteni a budapesti helytörténeti anyagot is.
A statisztikai és a levéltári könyvtár az alapja az 1904-ben a kés bbi polgármester (akkor még
tanügyi osztályvezet ), Bárczy István által felállított f városi könyvtárnak, melynek vezet je
Szabó Ervin, a szocialista társadalomtudós lett. Szabó els sorban a szociológia területére
koncentrált, ebb l a tárgykörb l szinte mindent gy jtött, miközben a városigazgatási
feladatok kiszolgálására is alkalmassá tette a könyvtárat. A mai központi városháza
épületének egyik termében berendezett bibliotéka még nem volt teljesen nyilvános városi
könyvtár. Látogatói városi alkalmazottak és a „tudományok iránt érdekl d ”
magánszemélyek voltak. Kezdetben napi egy-két olvasót fogadott. Szabó Ervin azonban egy
angol mintára létrehozandó közkönyvtárban gondolkodott (public library), ennek
megvalósítását 1910-ben kezdhette el Bárczy támogatásával. (Tekinthetnénk például ezt is az
alapítás évének.) Ekkor írta le azokat az elveket is, melyek alapján a mai könyvtár m ködik.
Ekkor, a tízes évek elején alakult az els öt fiókkönyvtár (a legels az Almássy téren, de ezek
közé tartozott az állatkerti csacsifogatkönyvtár is – nemsokára újra rendszeresítik!), s szintén
ekkor készültek el egy új, nagyszabású városi könyvtárközpont tervei. Lajtha Béla rajzai ma is
elb völik a szemlél t: modern, kés szecessziós könyvpalotát képzelt el a Köztársaság térre,
amely, sajnos, az els világháború miatt nem épülhetett meg. Ehelyett a könyvtár – kin vén a
városházi zugot – ideiglenesen egy Ferenczy Károly utcai iskolaépületbe költözött át 1914-
ben, s itt is maradt 1931-ig.
Szabó Ervin 1918-ban meghalt. Nevét el ször a Tanácsköztársaság idején viselte a könyvtár,
melynek ekkor egyébként majdnem sikerült megszereznie a Hazai Bank, a mai angol
követség épületét. Az államosított Wenckheim-palotában ideiglenesen szintén könyvtár
- 1094 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
- 1095 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Csordás Lajos
*forrás: Népszabadság, 2004. február 20.
Lukács György, alias Georg Löwinger (1885-1971), életének két, rövid ideig tartó
id szakában töltött be felel s pozíciót a kormányban. Els ízben 1919-ben, a Kun Béla féle
Tanácsköztársaság idején nemcsak politikai biztos volt az ötödik Vörös Hadosztálynál, hanem
közoktatásügyi népbiztos is. Majd 1956-ban, a Pet fi Kör és a Kommunista Párt Központi
Bizottságának tagjaként oktatásügyi miniszter lett a Nagy Imre által vezetett kormányban.
Mégis, a magyar kulturális életre ható leghatározottabb és legfert z bb beavatkozása
Löwinger-Lukácsnak 1945 és 1946 között történt, miután visszatért Magyarországra; tagja lett
a Tudományos Akadémiának, és kinevezték a filozófia és esztétika professzorának a
budapesti Egyetemen. Így lett Löwinger József bankár ivadéka ’a lelkek igaz vezet je, egy
viszonylag liberális szellemi diktátor, akinek szava törvény volt. (…) Él példája volt a
rezsim toleranciájának, amelyet a legcsiszoltabb elmék irányában tanúsított’1. Ezekkel a
szavakkal jellemzi egy másik híres, Magyarországon született ’tévelyg zsidó2 (el bb
marxista, majd katolikus, és végül természetesen, liberális): Fischel Ferenc alias François
Fejt , aki Raymond Aron-nal létrehozta a Szabadságok Európája Intellektualisták Bizottságát.
Fischel-Fejt szabadságról alkotott koncepcióját Lukács munkásságával kapcsolatos írásaiból
vezethetjük le, szerinte Lukács ’a Kommunista Pártot a kulturális tevékenységek
védelmez jévé, egy központtá akarta tenni, amelyben megvalósíthatók a nagy reformok: az
oktatás demokratizálása és modernizálása, a kulturális alapok szélesítése, a szellem eman-
cipációja. Elérkezett a pluralizmus és a »dialógus« ideje.
Figyelmen kívül kell hagynunk egy ennyire megható véd beszédet, ha arra gondolunk, hogy a
pluralista Lukács A fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus sajtótermékek jegyzéke
szerkesztésével megbízott komisszió hírhedt tanácsadója volt; ’az eltévelyedett könyvek
indexét’ három füzetben, 160 oldalon többször is kiadta 1945 és 1946 között a
miniszterelnökség sajtóosztálya. Akkoriban egy középirányzat-többség koalíció volt
kormányon, amelynek egy, a Kisgazda Párthoz csatlakozott egyházi ember volt az elnöke.
A katalógus – ugyanabból az inkvizítori mentalitásból származott, mint néhány évvel kés bb
Lukács rossz hír könyve, Die Zerstörung der vernunft – els sorban egy gyakorlati funkcióval
rendelkezett: a lefoglalásra és megsemmisítésre ítélt írások vádeszköze volt a rend ri hatóság
kezében; mindezt az esküszeg Miklós Béla tábornok 1945. április 28-án nyilvánosságra
- 1096 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
hozott 530-as rendelete alapján. A jegyzékben ábécé sorrendben, az elmúlt húsz évben
nyomtatott könyvek, folyóiratok, füzetek, zenei kották, röplapok és propaganda
nyomtatványok szerepelnek. A magyar nyelv kiadások mellett, a két világháború között
Magyarországon bizonyos olvasottságnak örvend német, olasz, francia etc. nyelven
megjelent kiadványok is vannak. Az indexre helyezett könyvek között szerepel természetesen
Sion bölcseinek jegyz könyve is, a zsidó kérdéssel kapcsolatos teljes anyag, Hitler,
Mussolini, Goebbels, Rosenberg írásai és beszédei, és Szálasi Ferenc könyvei és beszédei, aki
a Nyilaskeresztes Mozgalom vezére, s a háború utolsó szakaszában Magyarország
Nemzetvezet je volt. Ugyanitt találjuk az ismert magyar írók közül Erdélyi Józsefet a ’népies’
költ t, akit már Horthy idején is elítéltek; vagy Tormay Cecile-t, akit Gabriele D’Annunzio
fordított olaszra. A nem magyar írók közül a következ neveket olvashatjuk: Berdiaev,
Céline, Chesterton, Gide, Keyserling, Malynski, Maurras, Moeller van den Bruck,
Ossendowski, Carl Schmitt, Werner Sombart, Othmar Spann, Julius Evola, Giovanni Gentile,
Giovanni Papini.
Azon kevés román szerz k közül, akik bizonyos nyilvánosságnak örvendtek a két világháború
között Magyarországon, csak egy szerepel a jegyzékben: Panait Istrati Auf falscher Bahn. 16
Monate in Russland cím , Szovjetunióban tett utazása után francia nyelven írt három
naplójának németül kiadott els kötete.
Lukács György a ’kultúra alapjainak kib vítése’ érdekében el írta a rossz hír ’B-lista’
összeállítását, amelyben a hallgatásra és a társadalmi szempontból halálra ítélt értelmiség
szerepelt. Halálának harminc éves évfordulója alkalmából említjük meg Hamvas Bélát
(1897—1968), aki az említett szám zött-lista egyik áldozata volt. Weöres Sándor költ , akit
Magyarország Rimbaud-jának is nevezhetnénk, mesterét látta benne; Szathmári Botond
filozófus a platóni tradíció egyik örökösének nevezte. Hamvas Bélát, aki Magyarországon
el ször tette ismertté René Guénon és Julius Evola nevét, tulajdonképpen az integrális tradíció
mestereinek szellemi rokonaként tartják számon; f m ve, a Scientia Sacra egy átfogó
szintézis, amelyet a La Crise du Monde Moderne, vagy a Rivolta contro il mondo moderno-
hoz hasonlíthatnánk. Termékeny és sokoldalú íróként, a második világháború után, Hamvas
Béla tevékenyen részt vett újra a kulturális életben, világirodalmi florilegiuma, az Anthologia
Humana nemrég a harmadik kiadását érte meg. Majd Az egyetemi nyomda kis füzetei néven
zsebkönyv sorozatot publikált, ahol a görög filozófusok írásai mellett mindaddig Ma-
gyarországon gyakorlatilag ismeretlen szerz k is olvashatók, mint például Heidegger vagy
Heisenberg. Lukács betiltotta ezt a sorozatot, a kinyomtatott példányokat bezúzták, az
ólombet ket beolvasztották. Hasonlóan járt el egy, még ki sem nyomtatott Heidegger
könyvvel kapcsolatban mondván, hogy Heidegger ’a sötét, fasiszta egzisztencializmus
vezéregyénisége’. Hamvas Béla – miután Lukács hazug módon ’a magyar neomiszticizmus
legzavarosabb képvisel jének’ nevezte – elveszítette tisztvisel i állását a f városi
könyvtárban, és mindennapi betev jét kénytelen volt bérmunkásként vidéken, majd
raktárosként megszerezni az Er m beruházó Vállalatnál. Mindez nem lehetett dönt
fontosságú egy olyan ember számára, aki azt szokta mondani: ’mindenhol létezik egy
tengely’, és aki sokkal rosszabb híreket is így fogadott: ’pont ezért létezik egy Ég ott is’.
Visszatérve Lukácsra, az üldözési hajlamának gyökerei, Aldebaran Zoltán szerint (Pannon
Front, 1997. december), egyfajta kifordított, parodikus szellemiséggel átitatott vallási
(vallásalatti) devócióban rejlenek. Lukács egyik fiatalkori írásában találtam rá egy olyan
mondatára, amely mintegy programszer kijelentésként, a majdani inkvizítor gyilkos
aszkézisét jelzi: ’A lélek megváltásához – írja Lukács – éppen a lélek feláldozására van
szükség: egy misztikus etikából kiindulva, vad Realpolitiker-ré kell válni, és nem egy
- 1097 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
mesterséges kényszert, hanem a »Ne ölj« abszolút parancsát kell megszegni’.4 Origini, USA
nr. 13-14/1998
1 F. Fejt , Ungheria 1945-1957, Torino 1957, pp. 122-123. 2 A milánói Il Giornale újság
éppen a Fejt Ebreo errante címmel közölt (1997. június 26.) egy hosszú interjút François
Fejt vel, aki egyébként ennek az újságnak munkatársa. 3 F. Fejt , op. cit., pp. 30-31. 4 Gy.
Lukács, Levél Paul Ernst-nek, 1915. május 4; in: Gy. Lukács, Schriften zur Ideologie und
Politik, Neuwied und Berlin 1967, pp. 10-11.
Claudio Mutti
Fordította: Fröhlich-Botond Zoltán
*forrás: http://www.geocities.com/pannon_front/30/htm/07Mutti.htm
Hamvas-tár 6
Az eredeti tanítás valami egészen más, mint a vallásként értett kereszténység intézményesített
hatalma. Szembehelyezkedni a saját id ddel nem azt jelenti, hogy konzervatív vagy, esetleg
egy „más” id után nosztalgiázol. Itt az id nem a múlt, a jelen és a jöv vulgáris halmazaként
jelenik meg. Emiatt Hamvas semmi esetre sem számít a New Age szellemiség követ jének. A
metafizika és a Nyugat kritikája nem a „Kelet”-hez való visszatérés egyik formája. A világ
- 1099 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
egyetemes sorsán sebet ejt a tudat napfogyatkozása, amir l az indiai tanítás beszél. Az
éberség és a fény visszatérése a destrukció útjának sejtéseként olvasható, ami Nietzschét l
kezd d en Heideggeren át támadja a Nyugat gondolati architektonikáját. Az apokalipszis
gondolkodója nem keres menedéket a visszavonhatatlan Az apokalipszis egy egészen más
világ „kinyilatkoztatása”, amely a találkozás lényegi dimenziója nélküli szellemi és világi
ember illuzórikus életének romjain született. Az eredeti kereszténységhez való visszatérés
ebben az összefüggésben nem a „források” utáni keresés az átszellemült fundamentalizmus
jegyében. Hamvas számára napnál is világosabb, hogy az si hit tanítása lényegének romlása
és elkorcsosulása már a szentháromságban megkezd dött. Európa keresztény-ellenes, mert
három ellenséget teremtett, ahogyan ezt a Scientia Sacra II. 41. fragmentuma állítja: „el ször
a belülr l való ellenség, a klérus (nem az egyház!), másodszor a politikai hatalom,
harmadszor a szcientifizmus. Ez az éles meglátás egyezik a mai, leleplez nézetekkel,
miszerint a keresztény teológia Albertus Magnustól és Aquinói Szt. Tamástól kezd d en
valójában „szcientifikálja” az istenihez való hozzáállást, s így „megöli” azt a racionális bizo-
nyítékokkal.
A történelem értelmetlensége
Az Egy csepp a kárhozatból esszéi, pl. az Apokaliptikus monológ vagy Hénoch, akárcsak a
Scientia Sacra II. töredékei a diskurzus módszerét tekintve lényegében nem különböznek.
Amikor Hamvas, formálisan szólva, irodalmi esszét ír egy megadott téma alapján, mint
amilyen a végítélet napjának várása, az emberiség milleniumi ábrándja, akkor nem tesz többet
annál, mint hogy minél lazábban, játékosabban, tehát a maga ironikus módján tanácsokat
használ fel a lényegr l szóló „nehezebb” reflexióihoz az si kinyilatkoztatásról, vagy
tanításról. Enciklopédizmusa és gazdag tudása a világ vallásairól, filozófiáiról, m vészeteir l,
irodalmairól, zenéir l nem megy át alaptalan szófecsérlésbe. A tudás csupán egy szükséges
lépés az anyagi világba bukott lélek érzéki rabságából való felszabaduláshoz. A modern
entellektüelnek, mint arrogáns mindentudónak a kritikáját kifinomultan adja el a világi,
tudományos és hatalmi intézmények elleni szellemi szólítás ezoterikus védelmének jegyében.
E szempontból Hamvas számára a történelem céltalan és értelmetlen. az abszolút id nek
mint az örök állandóságnak a szószólója. Az örökkévalóság felejtéseként az id a történelmi
eseményben valami lényegtelen és ebb l fakadóan alacsony rangú. Történelminek lenni az
események e felfogásában azt jelenti, elítélve lenni az élet értelmének „örök felejtésére”.
Hamvas szükséglete, hogy az élet értelmének kérdését a világ sorsának f kérdésévé tegye az
Apokalipszis kora után, ami metaforikusan az elkorcsosult lét és id uralmát jelenti, analóg a
– minden bizonyára implicit – Heidegger Lét és id cím m vének, a XX. század „filozófiai”
alapkönyvének olvasatával. De nem jutnánk messzire, ha azzal gáncsoskodnánk, hogy
Hamvas „könnyelm en” és gyakran pontatlanul használja a metafizikus fogalmakat, gyakran
esik paradoxonokba, s még gyakrabban hagyja a lelkiismeretes olvasót magára a kétségeivel.
Így van ez ma is az olyannyira elterjedt kultúra fogalmával. Azt állítani, hogy az emberi faj
történelme si és egyben a kultúráké, megbocsáthatatlan botrány.
A kultúra pontosan annak a terméke, amit Hamvas bírál reflexíven meditatív szövegeiben. Ez
maga a korrupt lét, a történelem apokalipszisének tanúságtétele, az a pillanat, amikor felépítik
az értékelés szcientifikus logikáját, mely szerint a kultúra megoldja az újkori természet és a
világ egyetemességének szellemével való leszámolást. A kultúra Hamvas szimbolikus 1968-
as halála után az identitás és a globális kapitalizmus világával szembeni lázadás misztikus
jelképe lett. Ugyanakkor e fogalmak Hamvas számára egyáltalán nem meghatározók. Azzal a
- 1100 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
hittel, hogy az si kor tudatának id n túli áramlata eltörölhetetlen és „örök” minden felszínes
és nem-szellemi korszakban, Hamvas megalapozta az élet értelmének saját „privát”
rezidenciáját, túl az aktuális értékrendszerek gondolati m ködésén. Európa és a Nyugat lénye-
gének átvilágításával, az eredeti kereszténység értelmének keresése a mítoszt, a dogmát, a
rítust és a vallási intézményt meghaladó tanításhoz való visszatérés irányában tapogatózik.
Hamvas fordulata a hagyományhoz valóban „forradalmi” aktus. Ez továbbra is gyógyszer, a
történelemi végítélet – ami felé lineárisan robog „civilizációnk” – minden ideológiai-utópiai
víziója elleni orvosság. Felébreszteni az értelmet és az „eredetre” való emlékezést Hamvas
olvasásával minden bizonyára az abszolút nem-kortársiasság kalandja. Nincs ebben semmi
„reakcionizmus”, ahogyan semmi „progresszív” sincs az állítólagos kortársaink szövegeiben,
akik az ideológia és a modern szubjektivitás kritikájának fegyverzetével rejtett „ellenségeket”
találnak saját imaginárius menedékkertjeik bejáratánál. Hamvas esszéinek és
fragmentumainak házi olvasmánya a Másikkal való gondolkodás megismételhetetlen
tapasztalata. Semmi mást nem is kell elvárni. Nem emlékszem, mikor firkáltam össze tollal
ilyen kegyetlenül egy könyvet, mint a Kereszténység „saját” példányát. Utoljára talán Durell
regényeivel és Ciroan esszéivel történt ilyesmi. Nem tanúskodik-e ez vajon egy olyan
szövegr l, amely akkor is felejthetetlen marad, ha észreveszik a „hibáit”? A könyveket e
„hibáktól” függetlenül engedjétek át az aktív olvasás pillanatainak és a papír elcsúfítását a
saját „graffitiírásnak”. És végre itt a bizonyíték, miért id tlen és kortárs Hamvas, sokkal
jobban a filozófia és a kulturális teória összes manökenjénél. Ebben a mi szervezett
travesztiájú, látványos korunkban, amikor még az olyan komoly rendez k is, mint Tomaž
Pandur elfogadják a szexuális felvilágosítás „glamúros” kiteregetésének médiás tompaságát és
nyálasságát, közben nem ellenzik ezt határozottan a szellem soft-marketinges degradációjának
idiotizmusa elleni álláspontjukkal gyógyhatásúan hangzik korunk szellemének hamvasi
diagnózisa a 109. fragmentumból: „Hogy az embert a szétszóródás mennyire depriválja és
milyen háziállattá tudja tenni, azt a politikai hatalom már régen észrevette. Az ember fölött
való könny uralomnak nincs hatékonyabb eszköze, mint a szórakoztatás. Ha az embert
jóllakatják, legfeljebb elálmosodik. Szórakoztatással egész népeket idiótákká lehet tenni.”
Olvassátok Hamvast és gondolkodjatok „pozitívan”! Ez különben is egy szórakoztató kor.
Žarko Paić
*forrás: Tiszatáj, 2005. június
„Egyszer azt mondták neki: - Életed és szavaid között ellentétet látok. Magányban élsz. Keveset beszélsz és írsz.
Azt mondod, hogy semmit nem tanítasz. Miért beszélsz és írsz egyáltalán? - Ha már a halat a vízbl kifogtam,
csak nem fogom visszadobni.”
(Unicornis)
Theiosz Antróposz
Hamvas Béla életmű-kiadása két kötetéről*
„Amikor a szomorúság nyomását nem érezzük, a dolgok puszta jelenségei megbabonáznak
bennünket, de amikor ez a nyomás érezhet vé válik, keresni kezdjük a vigaszt a vallásban,
miszticizmusban és a filozófiában.”
„Így a tanú-való a világon át inkognitóban utazik. Csak az a néhány ember; akik
kiérdemelték, hogy a filozófián keresztül megismerhessék, fogják felismerni valódi
természetét.”
- 1101 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
(Paul Brunton)
I.
Hamvas Béla életm -kiadása folyamatban van - szerencsére -, így egyre több olyan írás kerül
kezünkbe, amely eleddig elérhetetlen volt az olvasóközönség számára, vagy az els kiadás
már elfogyott. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy néhány év óta
tömegestül kerülnek be a magyar könyvpiacra olyan m vek, amelyek ilyen vagy olyan módon
a tradicionális szellemi hagyományt hivatottak - sok esetben inkább hivatottak lennének -
képviselni, s olyan lelki tápot nyújtani, amely egy céljavesztett - vagy rossz cél felé tendáló -
világegész elemi gyógyulását szorgalmaznák. A jobbnál jobb megjelen m vek mellett
természetesen megtaláljuk az értékképviselet legszínesebb skáláját: a fércm vekt l a valóban
zseniális alkotásokig. A ténylegesen mélyreszántó m veket viszont csak kevesek olvassák,
f képp olyanok, akik már minden valószín séggel jóval e m vek közreadása el tt elindultak a
- jobb szó híján - spirituális felemelkedés hierarchikus lépcs fokain.
Jogosan merül fel bennünk a kérdés, hogy vajon az ezoterikus, misztikus és egyéb, a
magasabb létszférába való beavatást megcélzó m vek kavalkádjában - nem is beszélve a
különféle, tradicionális (vagy annak mondott) szellemi hagyományt/hagyományokat ápoló
m helyekr l, kiadókról, folyóiratokról - mit kezdjünk magával a Hamvas-életm vel. S
valószín leg nem mondok újat, ha azon nézetemet fejezem ki, miszerint Hamvas Béla a
magasrend közvetít szerepét játszotta, s nem akart soha csalhatatlan Mester lenni.
Egyszer en: médium volt, aki anyanyelvén közvetített minden olyan nagyszer értéket, amely
a tradicionalitás fogalmát meríti ki. Hamvas hatalmas ismeretanyagot halmozott fel tragikus
sorsú élete folyamán, maga is Beavatottá vált, s így saját szándéka ellenére is Bölcs Mesterré,
akire nem a bonyolultság, hanem a legmagasabb rend egyszer ség jellemz . Hamvas Bélát
saját egyediségében kell értékelnünk. Nyilvánvaló a fentebb említettek alapján, hogy a
témában tömegesen megjelen különféle fajsúlyú m vek között igen sok akad, amely nem éri
el esszéistánk és filozófusunk színfokát, s természetesen olyan is akadhat, amely tovább-
sodorja a hamvasi élet- és létfelfogást, a kimeríthetetlen emberi elme újabb és újabb
dimenziói felé. Mindehhez meggy z déssel f zhetjük hozzá, hogy Hamvas a magyar
esszéírás egyik legnagyobb mestere. 1931-1945 között írott esszéi A babérligetkönyv címmel
kerültek kiadásra az életm -sorozatban, a Hexakümionnal (- Nagy illúziók alkonyán - 1937)
együtt: Maradjunk tehát most a Babérligetkönyv esszéi között.
Hamvas-tár 6
Hamvas esszé-meghatározása természetesen nem nélkülöz egy csipetnyi humort sem. Mert
amint mondja, a valódi esszéista theodiceát (a szó értelme: Isten tökéletességét és
mindenhatóságát a világon meglev bajokkal és nyomorúságokkal összeegyeztetni igyekv
teológiai m ) ír öt sorban és világtörténetet három oldalon. Ugyanis „harminc lapnál hosszabb
m vekre az embernek csak akkor van szüksége, ha nem egészséges, és száz lapon mindent el
lehet mondani”, fejezi be Hamvas némi túlzással. A legváltozatosabb témákról tud esszét
kerekíteni. A konyhakertt l kezdve a madarak énekén át az íróasztalig, vagy a képzeletbeli
házépítést l a jöv könyvéig, de ne is soroljuk tovább. Szinte nincs olyan vonatkozása a
fizikai és szellemi létnek, ami ne válhatna témává, lényeges mondanivaló hordozójává. Néha
megtéveszthet bennünket a téma szerénysége, egyszer sége (Íróasztalkultúra, Az utazótáska
és más írások), elkezdhetünk meditálni, hogy miért témája ez egy gondolkozónak, de
hamarosan rájövünk, hogy Hamvas bármiben megleli valamiféle mély összefüggés egy-egy
láncszemét. A virágszedés lélektana, A madarak éneke, a Fák a legmagasabbrend emberi
érzékenység remekm vei. Mert mir l is van tulajdonképpen szó? Arról, hogy bármi lehet
írástéma, de el ször a szóban forgó dolognak, jelenségnek, tárgynak, eseménynek és
egyebeknek rangot kell kapniuk. Jómaga így vall err l: „A legmagasabb rang, amit nálam
valami elérhet, hogy meditációs tárggyá lesz” (Kiemelésemmel - D. O.).
Az esszék tehát jól bevilágítanak Hamvas legbels bb szellemi rezdületébe is, illetve
személyes etikájába. Az agonális életvitellel szembeni viszolygását és szembeszegülését az
Aranynapokban fejezi ki legvilágosabban és legegyértelm bben. Az agón görög szó, annyi
mint: az ókori görögöknél csak annak volt jelent sége, ami a nyilvánosság el tt zajlott le.
Hamvas tudja, hogy az európai életrend f képp ezen az alapon nyugszik, szemben a keleti
életrenddel. Szerinte az agonális életrend nem komoly életvitel: a szereplés, a kit nni vágyás,
a vezérkedés, a fontoskodás -, hogy ne is soroljuk tovább. A bölcs ember a hír, a siker, a
nyilvánosság helyett az intim és meleg magányt választja. Mert ez gazdagabb, több. Ahhoz,
hogy normális emberi együttélés létezhessen a társadalomban, nagyfokú és elmélyült
emberismeretre van szükség, s ugyanakkor fel kell ismerni a megélt korszak veszélyes
válságtermészetét, és „az id khiméra lényegével szembeszállni”. A harmincas években
keser séggel állapítja meg, hogy az a szellemiség, amit szolgált, magyar földön majdnem
teljesen ismeretlen volt (még most is, tegyük hozzá!). Keser en veszi tudomásul, hogy ezen a
földdarabon csak programok vannak - azok viszont b ven -, s igazi nagy eszmék és eszmei
irányultságok nincsenek. Hamvas igazi otthonát „egy a valóságban meg nem lév szellemi
Európában” lelte volna meg, ahol viszont élnie kellett, „lényem és eszméim idegenek voltak
és maradtak”. Így következett be tehát az az állapot, hogy az agónt, mint sekélyes életrendet
elvetette, viszont „aki nem akar elérni semmit kifelé, agonálisan, még nem jelenti, hogy nem
akar elérni semmit egyáltalán”. Az Isten el tt való nevezetesség a virágok, fák, csillagok,
madarak kiváltsága, „egyedül az ember elégszik meg kevesebbel: az emberiség el tt való
- 1103 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
nevezetességgel. Mintha az emberiség el tt való múlandó hír több lenne, mint Istenben a
halhatatlanság”.
Karinthy Frigyes mércéjével lehet csak mérni két inkább novellát, mint esszét. Mindkett
remekm a maga nemében. Az egyik a Túlvilági kalauz (Tévedés joga fenntartva), amelyben
Hamvas a túlvilággal kapcsolatos totális tévképzeteket parodizálja a naiv hív szemszögét
messzemen en szem el tt tartva („A Mennyország a legjobb üdül höz, egyesek szerint
Nizzához hasonlít...”, vagy „Ha a Mennyország leginkább üdül höz hasonlít, akkor a
Tisztítót z kórházhoz vagy szanatóriumhoz...”). A bürokrácia útveszt iben senyved túlvilág
részére Hamvas külön nyelvet is kitalál, de írást, id számítást is, és így tovább. A túlvilági
társadalom kínosan az evilági Okatootaia-változata (kasztok, kitüntetések, címkórság;
egyházi, félhivatalos és kaszti kitüntetés összesen 113 689 van, de számuk egyre növekszik).
Igen szellemes, ahogyan a túlvilág államügyeir l szól: „A politikai helyzetben nyilatkozik
meg els sorban a túlvilági lét sajátsága: a lét homálya”, vagy: „A kormány magatartása
kétségtelenül burkolt banditizmus; az összes felel s és jövedelmez állást tényleg a kormány
kegyencei töltik be, akik felel tlenül és szabadon garázdálkodhatnak...”
Nem lehet még néhány szót nem szólni Olbrin Joachim csodálatos utazásáról, amely
valójában novella, és a leghosszabb darabja A babérligetkönyvnek. Olbrin Joachim élete
totális kudarcsorozat, s képtelen felfogni, hogy miért kell ennyire lakolnia (talán a rossz
karmája miatt?). Senki nem tud neki választ adni, így hát végül arra szánja el magát, hogy
elmegy a világ f kormányzójához és elpanaszolja neki a baját. Hosszú vándorút után
megérkezik az emberi elme által elképzelhet leggigantikusabb palota elé (százezer lépcs ,
ezer ablak, ezer emelet felfelé s még több a föld alatt). S a belépés után minden úgy megy,
mint a mesében. Ebben a gigantikus palotában - hivatalban - gyárban készült, készül és
- 1104 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
készülni fog az összes eddig létezett-létezend ember. A titkár ki akarja deríteni, hogy
Joachim gyártásakor hol követtek el hibát. Ezer kilométereket tesznek meg lifteken, száz meg
száz irdatlan nagy m helyt, laboratóriumot látogatnak meg. Emberünk eredetét sehol nem
találják. A f kormányzó szigorától retteg igazgatósági tanács végül úgy dönt, hogy el kell
tenni láb alól. Kafka miazmás világában menekül emberünk, végül valahogy elkeveredik a
megalománia csodalabirintusán keresztül a világ f kormányzójához, aki kockadobással dönt
az emberiség sorsáról. Emberünk rádöbben, hogy a világ f kormányzója maga a Sátán, aki
viszont tudomására hozza, hogy t a Déli-sarkon, egy kis tanyasi házikóban, háziállatok
zsivajgása közepette, kisipari módszerrel készítette a f kormányzó ellensége, a kis öregember,
János kertész - persze az Isten -, aki aztán hozzáadja Magdalénát Joachimhoz. Az utódaik
majd derék, szép lelkek lesznek, s hátha valamelyik jük a jó öreg kertész nyomdokába tud
majd lépni.
Már az el z ekben is láttuk, hogy mint a szakrális hagyomány képvisel je, messzemen en
ellensége a szcientizmusnak. Hamvas értelmezésében: a csalhatatlan tudományos megismerés
minden létez maradéktalan felkutatásában való hit a középszer ember, vagyis a polgárság
védekez ideológiája a teremt géniusz szellemével szemben. Keser en állapítja meg, hogy a
valamikori igazságszenvedély szcientizmussá lett, élettelen és érdektelen tételek rendjévé:
„Négyszáz évvel ezel tt a tudomány azzal indult, hogy a lét nagy kérdéseit megoldja; a
helyzet ma az, hogy a semmin keresztül az rbe tart.”. Az újkori démonikus hatalmi ösztön
mindenáron uralkodni akar a természet fölött, ami áttételesen együtt jár azzal is, hogy el-
nyomja a szellemi-kontemplatív megnyilatkozást. A racionális dogmatika megtermi a
kapitalizált tudást, a modern tudóst „mint ismerett kés és felszentelt szakember”-t, aki a
polgári társadalom jelensége. Hamvas itt Nietzsche tudományellenességével fenntartás nélkül
- 1105 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
azonosul. Ezen a ponton a Gott ist tot valódi jelentésére is választ kapunk. Nietzsche
felfogásában - s ezzel Hamvas egyetért - egy olyan világkörbe léptünk, amely semmi módon
sem nevezhet szelleminek. A szellem-isten tehát halott (Gott ist tot), bekövetkezett a szellem
krízisének az utolsó fázisa: a szellem entrópiája, amelyr l a tudomány a maga
felfuvalkodottságában - hogy egészen egyszer en fejezzük ki magunkat - nem vesz tudomást,
s elérkezik az emberi tudatosodás végpontjához, „amikor az egész emberiség mindent tudni
fog, de már semmit sem fog a maga életének emelésére felhasználni, mert az erre való vitális
képességet elvesztette. A tudomány helyzetében a tudatos halál egy foka jelentkezik”.
Hamvas ezután kifejti, hogy az egzisztencializmus, amely azzal akarta menteni a helyzetet - a
vitális szellem újraélesztésével -, hogy az animalitást a magas szellemmel összekapcsolja
(ahogy az a görögöknél megvolt), csak annyit ért el, hogy megjelölte, ami tulajdonképpen
kettéesett: a vitalitás és a szellem. Az egzisztencializmus (Hamvas 1937-ben írja ezt a tanul-
mányt!) valami utolsó biztos pontot keres - mivel a tudomány megbízhatóságáról kiderült,
hogy illúzió - az egyre bizonytalanabbá váló életrendben, a nihilizált helyzetben: s ez a pont
az ember. Az emberben akar biztos lenni legalább, annak egzisztenciális cselekedetében. Ha
az eredmény viszont bizonytalan, legalább magában az emberben lehessen megbízni. Hamvas
szerint aligha vannak megbízható egzisztenciák: burkolt moralitásról van szó csupán.
Hamvas-Nietzsche túlzott furorjában odáig jut, hogy kijelenti, miszerint mind a tudós, mind a
pap világuralomra törekszik, s ez pedig nem más, mint a démonikus hatalmi ösztön meg-
nyilvánulása. Nietzsche egyedülálló jelent sége és egyúttal tragédiája is abban keresend ,
hogy felismerte, a dolgok meztelen vitális arcának az el t nte után semmiféle konstruktív
emberi új lehet ség nem mutatkozott. A szellem entrópiájának (fokozatos kiegyenlít -
désének) világában a váratlan religiózus felbuzdulás sem vigasztaló jelenség, hasonló a rákos
daganathoz. A pusztulásra ítélt élet minden területén létrejön a hypertrophia (túltengés).
Elkövetkezett a (rossz értelemben vett) metafizikai és vallásos túltengés kora. Megjegyezném
itt - de csak óvatosan -, hogy a XX. század végének a képlete - a jelenlegi magyar állapotok is
- kísértetiesen hasonlítanak Hamvas-Nietzsche nagyon is valóságos fantazmájára. A filozófus
végkövetkeztetése: „A tudomány vallássá akar lenni, s abban a pillanatban, amikor célját
elérte, a vallással együtt meg kell semmisülnie”. Hamvas ebben a korszakában azt vallja,
hogy mind a tudományosságban, mind vallásosságban megnyugvó gondolat semmi más, mint
megnyugvás az imagináriusban, amely végül is illuzórikus állapot. Kategorikusan jelenti ki,
hogy „a pozitív, biztos, nyugodt, s t a megnyugtató kívül- és felülállás élménye fölött ma
senki sem rendelkezik.” A IV. fejezetben jut el Hamvas odáig, hogy a hiteles görögség
ismérveit meghatározza. Maga a reneszánsz nem más, mint újjászületés a görögségben. A
humanisták meglátták azt, hogy az ókori görög nép minden ember örök mértéke. Hogy ezt
jobban megérthessük, Goethéhez kell fordulnunk. Goethe gondolata az, hogy a „kiképzett
tulajdonság” egyenl a göröggé vált tulajdonsággal, azaz: „az ember csakis annyiban léphet át
a halhatatlanságba, amennyiben magát át tudta görögösíteni. Csak a göröggé lett ember halha-
tatlan”.
Azt viszont, hogy a görögség sajátos módon nem halt meg, ennek a világtörténelemben
egyedülálló életben maradásnak jelent ségét Nietzsche fedezte fel. A görög világban ugyanis
egyesül az, ami sehol sem sikerült még, a racionális és az irracionális, a logikus és az intuitív,
azaz a világ két nagy oldala. A görögségben a mágikus és a logikus tudat egy, a kett nem
oltja ki egymást. A mágia révén pillanthatunk bele a kozmikus tudatba: „A kozmikus tudat
pedig látja, hogy az ember életében az egész emberiséget személyesíti meg, minden tett és
gondolat el re- és visszahat rajta keresztül minden emberre.” A világrendet nem lehet
büntetés nélkül megsérteni. A modern ember az elveszettség állapotában él, emiatt maga az
id is veszend lesz. A görögség valójában az id tlenségben létezik, ez az apollói kultúra
- 1106 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
ismertet jele. A pillanatban benne van az örök, az örökben a pillanat: „A görög id ”-ben az
ember nincs az örökr l letépve, s ezért nincs is honvágya. Itt van otthon az életben, mert az
élet: lét. Az id nem múlik el, hanem: van.” A világegyetem egészével „összeélt” id ez, így
aztán nincs különbség az életid és a létid között. A görög ember az életben halhatatlan: a
pillanatban örök. Így szökik szárba a megdics ült élet, a megdics ült testben pedig
megjelenik az istenség. A világot átitatják az isteni er k: el ttünk áll az isteni ember (minden
shagyomány rének az álma, tegyük ehhez hozzá minden szarkazmus nélkül).
Heroizmus és idill: a játék (Olümpia!). Az olümposzi Zeusz igazi lénye. Akinek az életben
része van, egyetlen egy közösségben él minden más lénnyel (még az istenekkel is!): a világ
közös, és az élet a legf bb jó. A görög ember az egész világegyetem gyermeke: ez a görögség
halhatatlan alakító és ható ereje. A görögöknél nem alakult ki a vallás, a lét nem
szegmentálódott. A Hexakümion egyik forrpontjához jutunk így el, a theiosz anthróposz
fogalmához. Az el bb már említett isteni emberhez, az istenségt l való érintettséghez. A
theiosz anthróposz a világot vallásos torzultság nélkül látja, alétheiában él, amely nem más,
mint a tiszta, egyszer , egyenes magatartás és pillantás. Zeusz, az apa, Farkas is. Ez a Farkas
a világrend, a középpont re, a szenny és mocsok üldöz je. Aki a rendet megbontja, azt
felfalja: „A rend szigorú, átléphetetlen és kegyetlen. De ez a rend a világosságé, a szépségé és
az örömé”. Nem lehet büntetés nélkül méltatlanul élni; aki nem örül az életnek-létezésnek, az
nyomorult, s nyomorultságával beszennyezi a világ szépségét. A legnagyobb er nem a harc,
a küzdelem, a lázadás, a h siesség, hanem a mindent átitató der . A legmagasabb élet nem a
hatalom, hanem a der . Most már lassan felmérjük, hogy a démonikus áram, amelyr l jóval
fentebb szóltunk már, merrefelé sodorja a világot, s hogy mit is jelent a tradicionális életrend.
Az értelem, az értelmet képvisel k kivonulása már régen elkezd dött: a nagy ember lassan, de
annál tragikusabban átengedi a világot a kicsiny er szakosoknak, az amat röknek, a
dilettánsoknak. A nemesed vagy megnemesedett ember aligha találja már helyét ebben a
világban. Kívülmaradásában abban reménykedik, hogy az értelem Birodalma a világ süllyedé-
sének arányában egyre növekedni fog, s majd ez a Birodalom er szak nélkül átveszi az
uralmat a föld fölött. Ebben a vonatkozásban viszont végzetes tévedés a görögségre
hivatkozni. Igaz, Platón Akadémiája otthont teremtett a társadalomról levált embereknek, de a
hely nem volt egy másik dimenzióban, más helyen, a világon kívül. Nem volt túlvilág, az
Akadémiának nem volt megváltás jellege. Hamvas szerint a görögség csodálatos és
megismételhetetlen világa számunkra nem lehet búvóhely, menekülés, megváltás, eszmény:
saját id nk megtagadásához a görögség nem segít hozzá. Az ókori görögség örökre elveszett;
nem múlhat el soha, de soha többé nem lesz utánozható: „E szétzüllött és lealacsonyodott
emberiségben megmaradni nem lehet. Mindazt, ami az emberben szép és igaz és nagy, azt a
démonikus életrombolás fel rli. Nem lehet nem itthagyni. De nem lehet bel le kilépni. Mert,
ha benne marad, azt a gyalázatot éli, ami a koré; de senki se hagyhatja el, mert akkor feladja
saját sorsát, s ez még az el bbinél is nagyobb gyalázat”.
Hamvas-tár 6
kell jól megértenünk - a lélek mint olyan, felszámolódott a természet és a szellem körei
között. A legnagyobb csoda így végeredményben degradálódik: a görögség a lélek
világszféráját elsüllyesztette, negligálta, s a szakadékot úgy hidalta át, hogy a természetet
közvetlenül összekötötte a szellemmel, s így az irracionális, homályos, legnagyobb részben
tudattalan lélek-világot eltemette. Az elmélyültebb elemzést l most tekintsünk el, s fordítsuk
le ezt a következmények nyelvére. Az emberiség számára az animalitásból való kiemelkedés
nyilvánvalóan nem megy egykönnyen. Jungnak az a zseniális feltevése, miszerint Európa
barbár vagy félbarbár népei túl korán ismerkedtek meg egy magasrend szellemi keleti
vallással - illetve kényszerítették azt rájuk - igaz kell hogy legyen. A mélységesen barbár
ösztönvilág nem fokozatosan szublimálódott, így csak felületesen forrhatott össze: a keresztre
feszített Krisztus ennek a ténynek a legtragikusabb és örök szimbóluma. Az ösztönvilág tehát
nem szelídült meg eléggé, a szellemi világ eszmei konstrukciói pedig elérhetetlen
magasságokba kerültek az ösztönvilág, a tudattalan lélekvilág fölé. Az arkhaio-pszichológiai
rétegbe való visszasüllyedés - tehát a tudattalan lélekvilág ösztönimpulzusainak a nem kell
tudomásulvétele, illetve annak túl gyors visszaszorítására tett hatalmas kísérlet
(kereszténység) - magasrend szellemi „álvilágot” (pszeudo-világot?) teremtett, s t mindezt
továbbfokozva azt fels bbrend nek mondta ki. Hamvas feltevése szerint „az extrovertált
sensate-magatartás aztán elnyomott minden lélek-megnyilvánulást, és csak a
természet-szellem kapcsolatot emelte ki. Ezért válhatott a harmónia-eszmény uralkodóvá, s
vele együtt az értelem-filozófia, a dogma-egyház, a racionalista tudomány és az antik
embereszmény, a klasszika mint m vészet, gondolat, társadalmi berendezkedés, életrend és
metafizika”.
Persze sok itt a feltételezés, de annyi bizonyos, hogy az id k folyamán egyre sorvadt az intim,
bels lelki élet is, mivel a már az el z ekben is tárgyalt agonalitás vette birtokba az emberi
életet, s térítette az extrovertáltság felé, kifelé. Az agón tehát: létem csak annyiban van,
amennyiben a nyilvánosság el tt vagyok, szereplek, tekintélyem, vagyonom van, és így
tovább. „Csak annyiban élek, amennyire látszani tudok. Csak az van bennem, amit ki tudok
fejezni.” De ne is részletezzük tovább ezt a gondolatmenetet. Hamvas maga nem kis
keser séggel írja le ezt az ítéletet: „A modern ember egész léte, ha a láthatót bel le elveszik,
semmivé válik.” A kifejlett, kell kifinomultságra jutott lélekvilág vezérl je a szeretet kell
legyen, s a szeretetnek nincs szüksége egoista sorsra. A legtöbb sorstragédia a szeretet
valamiféle hiányából ered. Az animalitásból kiszabadított lélek az abszolút szabadság
birodalma. Így most már mélységében érthetjük meg Nietzsche tragédiáját is. Nietzsche a
kereszténységet a keresztényfölöttivel akarta legy zni, s kimondta a szellem-Isten halálát. Ép-
pen ezért merülhet fel a gyanú, hogy az Dionüszoszához az ókori görögöknek nem sok köze
van. Végs megfogalmazásban: nem a kereszténység ellen küzdött, hanem azért, ami fölötte
van. Dionüszosz az istenekt l megfosztott modern ember világában új Isten, így
Antikrisztusnak nevezhetnénk. De nem vulgáris értelemben! Mérhetetlen a különbség
azonban az Antichrist és az Überchrist között. Így Nietzsche legnagyobb elévülhetetlen
érdeme, hogy nem vált az ókor felé irányuló tudatsüllyedés áldozatává. Nietzsche énje új
istent hozott világra az istentelenség, az isten-nélküliség világában, a pozitivizmus korában:
„Istent hozni az istentelenné vált létbe: ... egységet, a koldus Én-eken való átlépést,
kiröppenést a hétköznapból, közösségb l, valóságból, a mulandóság szakadékából, - a
színültig telt, sötét, lebeg szenvedély felszabadulását, mámoros igent az életre, - a minden
eleven lénnyel együtt való közös szenvedést és örömet, azt, ami az életet még
legfélelmetesebb pillanataiban is szentnek érzi és tudja és tartja.”
Gyakorlatilag Nietzsche sem jutott tovább annál - s lehet-e ennél valaha is továbbjutni -, hogy
ne Istenben gondolkodjon. Dionüszosz Philoszophoszban képzelte el az egyetemesnek
- 1108 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
II.
A Tabula Smaragdina, teljes címén Kommentár a Tabula Smaragdina (Hermész Triszmegisz-
tosz) tizenhárom mondatához, egyben bevezetés az Alchimiába (a hermetikus gondolko-
dásba).
Hamvas kiinduló módszertani tétele az, hogy különböz világkorszakokból származó
hermetikus m veket nem lehet egy az egyben az egyikb l a másikba átértelmezni, lefordítani.
Mindazonáltal ezeket a m veket mégiscsak kommentálni kell, röviden: az értelmüket nem
filológiai kommentár alakjában lehet megfejteni a mai ember számára, hanem olyan mértékre
van szükség, amely a két gondolkodást megkülönbözteti egymástól, s egységet tud teremteni.
Az si, archaikus világ örökre elmúlt, de a m vek, amelyek megmaradtak, beavathatnak
bennünket egy olyan tudásba, amelynek a csírái ma is bennünk rejlenek valahol a legmélyebb
önvalónkban, amely nem azonos természetesen az egónkkal. A hermetikus m vekbe (titkos
tanításokba) nem egykönny dolog behatolni. Az el képzetlenség megbosszulhatja magát,
félreértésekre adhat alkalmat. Hasznos tehát, ha némi „beavatottság”-gal rendelkezünk. A
beavatás valójában nem más, mint önmagunknak a tökéletesség állapotába helyezése (vagy
legalábbis elindulás ezen a királyi úton). Az alkímia mondja ki azt az egyszer igazságot,
hogy a lények és a dolgok meg- és átváltoztathatóak. Az ember eredeti természete valahol
elrontódott - ezt nem nehéz tudomásul vennünk saját, zaklatott korunkban sem -; a feladat
tehát az, hogy a romlást orvosolni kell, és az eredeti természetet helyre kell állítani. Az
alkímiában ezt úgy fejezték ki az analógia nyelvén, hogy elemeket arannyá lehet változtatni.
De err l még részletesebben szólunk a következ kben. Ehhez a m velethez kell megtalálni a
Bölcsek kövét, az egyetlen célravezet képletet. A k minden valamirevaló épület
fundamentuma.
Hamvas a Tabula Smaragdinát 1947-1950 között alkotta meg, ezért akik már abban az id ben
megismerhették, mérhetetlen el nybe kerülhettek spirituális téren. A szerz itt is hatalmas
tudásanyagot hord össze, s olyan mesterien építi fel esszéjét, hogy az ma is a legjobb és
legeredményesebben felhasználható m vek közé tartozik, hangsúlyozom, még ma is, amikor
burjánzanak a hasonló témában az értékes vagy kevésbé értékes, illetve silánynak nevezhet
m vek. Hogy eme tematika miért éli manapság reneszánszát, azt most ne feszegessük.
Magának a könyvnek az elolvasását e rövid elemz ismertetés természetesen nem pótolhatja.
- 1109 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
forgatta az egyént sodró er , mindig vissza kellett térni a határok közé. Ebb l következik,
hogy a reinkarnálódás áll minden archaikus sorsmegoldás mögött. A kereszténység a ha-
gyomány óhajtotta megszabadulást valósította meg, mivel a középpontba a személyes számot
állítja, annak egyszeriségét, megismételhetetlenségét. Ha a személyt végül is nem érinti meg a
fels bbrend , más szóval a személyes élet min ségét nem emeli, akkor a kívüle álló dologi
tudásra koncentrál, s azt növeli. A sorstorlódásos modern ember tudáshalmozása nem oldja
meg az emberi lét problémáját, mivel az úgynevezett civilizáció minden küls el nye ellenére
alig különbözik a ragadozó vadállatoktól. Az éberséget, a körültekintést, a circonspectiot nem
pótolja a tudáshalmozás, mivel „életemet nem a dologi tudás, hanem látásom világossága
dönti el”. A (szellemi) látás világosságának köszönhet en „az ember lénye gigantikus alakot
ölthet”, s a létez világot teljes egészében magába fogadhatja.
Hamvas sorra veszi az Egy, a Kett és a Három aritmológiai értelmét. Ezt jelen tanulmányban
nincs módunk levezetni, viszont a személyre vonatkoztatva megállapíthatjuk: „az embernek
(Egy) önmagából ki kell lépnie (Kett ), és önmagát meg kell különböztetnie (átmin sülnie),
hogy az egységet tevékenységgé tegye (a Háromban) a közösségben”. A Kett b l az Egybe
viszont nem úgy jutok, ha visszafordulok az Egy felé, hanem ha el relépek a Háromba (a
keresztény trinitárius szám!). A létezés alapm velete tehát az, hogy miként vagyok képes
magamat átmin síteni (alkimista nyelvezeten: a világot transzmutálni, átváltoztatni). Csak
egzakt módon megkülönböztetett min ségek min sülhetnek egybe, s így létrejöhet az unió. A
szétválasztott, de egymástól nem megkülönböztetett min ségek (értsük meg jól: személyek)
összezavarodnak, s létrejön a konfúzió, a zavar, az összevisszaság, a rendetlenség, a fe-
jetlenség. A közösség, a szabadság és az egyház száma a Három. Ez az építés száma is. Így az
egyház az emberiség egységének megvalósulása (lenne!). De ezen a sarkalatos ponton nehogy
- 1111 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
könyvek sorában foglalhat helyet, s amelynek pontosan száz részre szegmentált szummájából
csak egyetlen szegmentumot emelnék ki az irányvonalat felvillantandó: „a módszert mindenki
kezébe adni”. Végeredményben szakrális tan-könyvr l is beszélhetnénk, hiszen arról van szó,
hogy az embernek mint olyannak el kell indulnia egy fels bbrend szervez dés felé, amely
kivezet út egyúttal az animalitás legrettenetesebb és legraffináltabb formulációiból. A
kiinduló alapfogalom a száz szegmentum kifejtése felé a megszólíthatóság. Ez pedig annyit
tesz, hogy szükségelem azt, hogy más emberek életemre való jogait lehet vé tegyem, ugyanis
már puszta létezésemmel az igények egész aurájával vetetem magam körül. A magántulaj-
donná tett élet ugyan biztonságosan zárt lenne, de ugyanakkor teljesen üres és tartalmatlan.
Hamvas-tár 6
- 1114 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Hogy igaz vagy nem igaz Hamvasnak az alábbi megállapítása, ezen most ne elmélkedjünk, de
mindenesetre mélyen megdöbbent bennünket. Tehát: „A természettudomány az ember
imaginációjának középpontjába az ember animális származásának elméletével, az állatot
helyezte (Darwin - D. O.), és ezzel természetesen nem idézhetett mást, mint amit valóban
idézett, vagyis az emberiségnek a történet folyamán még nem tapasztalt elállatiasodását”
(kiemelésemmel - D. O.). Ezt már megemlítettük tanulmányunk legelején. A potenciális
mikrotheosz az ösztönök korlátlan kiélésére minden mentséget megtalál, s ezzel eljátssza
magát a lehet séget a szakrális felé való indulásban (középpont). Sophia tükrébe (az egész
teremtés világa) nem egykönny belenézni, mivel a mai ember tudata a megtört létezés tükre.
Ez a tudat csak részleteket, különvált dolgokat és tárgyakat képes látni: „A feladat tehát az
életképzeletet a homályos z rzavartól megtisztítani”. A turba (a létezés megzavarodása) addig
tart, amíg meg nem törik az Antikrisztus uralma (itt most ne gondoljunk a nietzschei
Antikrisztus-Dionüszoszra - aki tulajdonképpen Überchrist -, hanem a valóságos sátáni,
démoni er k uralmára). Az erénynek álcázott b nök végtelenül ellenállóak. Az ember nem
tévesztheti össze magát a látszattal. Különösen ma, a huszonegyedik század küszöbén
revelálóak Hamvas ezen szavai: „A kereszténység által mélyebb kezdetb l újrateremtett
világban élünk, és itt a hagyomány (héber, buddhista, taoista, mohamedán stb.) minden
alakjában anakronizmus”. De pozitív er vonalak is, tegyük hozzá, ha nem valami végleges
bezártságba sodornak bennünket.
Az ember szabad abban a tekintetben, hogy a materializált kozmosz szükségszer ségében
éljen tovább, vagy a megváltást válassza. A hívó szót viszont okvetlenül be kell fogadnia az
imaginációjába. A modern világban az ember életképzeletét (a szakrálisra való potenciális
irányultságát) azért „belezik ki” (Hamvas szavai), „és azért sterilizálják, hogy ebbe az
életképzeletbe aztán tetszés szerint bármely képet elhelyezhessenek. Ebben a szándékban az
rejlik: a politikai hatalom rájött arra, hogy a kormányzás legkényelmesebb módja, ha
mindenkire érvényes tömeg-élettervet (üdvtervet) kötelez vé tud tenni.” Kemény szavak.
A politika alkímiailag nem elég informált, de annak tudatában van, hogy az imagináció
befolyásolásából kell kiindulnia, így aztán - tragikus módon - létrejön nem az ember realizálá-
sa, hanem derealizálása (lefokozása, tömeggé tétele, masszává gyúrása a nullapont-egzisz-
tencia bázisán). Ennek végkövetkezménye az, hogy az úgynevezett normális ember sképét l
(mikrotheosz) a mai ember egyre inkább eltávolodik, s a b n, a betegség és az rület
martalékává válik. Az eltorzult lény (az eltorzult imagináció) eltorzult élettervet képes csak
létrehozni, s elvész az arány és az összhang: porrá hullik a Mérték (az Isten). A ma megélt lét
szabálytalan és törvénytelen, a törvényt nélkülöz . Még egy lépéssel menjünk tovább. Az
emberi tehetség, pozitív képesség, maga a zsenialitás is megkérd jelezhet ebben az
összefüggésrendszerben: mindezen tulajdonságok értékét csak egyetlen mér súly határozhatja
meg. Az, hogy milyen hatalom szolgálatában áll. A démon hatalma ugyanis akkor válhat
végzetessé, ha az életképzelet középpontjába kerül. A hatalom, a politika és a roncsolt
szellemi és fizikai környezet (ez is mennyire lényeges!) által (szántszándékkal, jószándékkal)
diktált, sugallt élettervek - különösen a nagy tömegek számára - dilettantizmusa egyszer en
megrendít . Mindennek az igazi célja ez: „a valóságot szakrális voltától megfosztani”. Ezért
van emberi nyelven kifejezhetetlen ereje a szellemi tudás min ségi javulásának, a szónak
(Igének), a szakrális (igazi) megismerésnek, mivel ezen utóbbi tevékenység exorcizmus, a
démonok ki zésére tett kísérlet. A démon azt diktálja, hogy ami itt van, az az egész, s ezen a
roncsolt realitáson kívül nincs más. Ez a diktátum magával a valós élettel áll szemben, s
- 1115 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
éppen ezért az üdvnek háttal: „Ha az ember csak élvez (fogyasztó), és az egyetemes üdvtevé-
kenységb l (termelésb l) magát kivonja, tüstént démoni parazitává válik.”
Dienes Ottó
*forrás:http://mek.oszk.hu/01500/01525/
„Amikor látszólag minden elõzmény nélkül valaki bennünket, akik természettõl fogva alvajárók vagyunk és oly
különös képességünk van a megszokottban való teljes elmerülésre, felriaszt és pedig pont azzal, amitõl éppen
féltünk, hogy éppen ez fog felriasztani, akkor ezt botránynak hívjuk.”
(Forradalom a mvészetben, A lelki szegények)
Sacra materia - Materia diabolica
(Hamvas Béla Arkhai című életmű-kötetéről)*
„A mind jobban tudatosodó dilemma a belénk vert kauzalitás és a között a teljességet átfogó
harmónia között, amelyr l a régi bölcseletek (és a hipermodern tudományelméletek)
beszélnek, nagyban hozzájárul a mindenhol megmutatkozó irányvesztettséghez. Jó párszor
megfordul még a Föld, míg belénk ivódik a fent nevezett harmónia. Hogy létrejöhet-e igazi
konszenzus a m szaki civilizáció s a mikro- és makrokozmosz harmonikus szemlélete között,
- 1116 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
az szó szerint a csillagokban áll megírva. Valószín , hogy nem lesz már visszaút, mert túl
nagyok az alapvet különbségek.”
(Viktor Farkas)
„Aki egyetlen ponton az rületnek enged, az azon a ponton keresztül, bármilyen mákszemnyi
legyen is, az rület kell s közepébe bukik. Ez a törvény magában az emberekben van.”
(Hamvas Béla)
I.
A Dúl Antal szerkesztésében megjelen életm -kötet négy Hamvas-m vet tartalmaz. Az els
az 1938-1942 között keletkezett tizenkét kisesszét foglalja magába, illetve csak tizenegyet,
mivel a Fügefahimnusz elveszett. A második a Májá (1946), a következ az 1948-ban
elkészült Regényelméleti Fragmentum, s a kötetben szerepl utolsó írás az Óda a XX.
századhoz (1945). Err l a kötetr l is elmondhatjuk, hogy igen szakavatottan van
megszerkesztve a gondolati-tartalmi eszmekibontakoztatás jegyében. Hamvas esszéírói,
filozófusi, filológusi felkészültségének nagy sodrású és elegáns vonalvezetésében most sem
csalódunk: itt is magas fokú érzelmi-lelki-szellemi atmoszférában találjuk magunkat. Mindig
szem el tt kell azonban tartanunk, hogy ugyancsak részesévé fogunk válni a magasrend és
bölcs humornak is. Hamvas maga „fehér humor”-ról beszél, amely révén a józan és
kiegyensúlyozott bölcsesség mér vesszejének is birtokába juthatunk, s ez nem más, mint az
örök der , amely nélkül nem is érdemes az emberi létet megélni. De ne menjünk túlságosan a
dolgok elébe, hanem inkább „mélyrepülésben” és közelr l vegyük szemügyre sokszor bizony
nem egykönnyen értelmezhet , s a megszokott sztereotípiákba beépíthet Hamvas-írásokat.
II.
Hamvas-tár 6
letekkel, korcs színekkel és formákkal, korcs környezeti tényez kkel, korcs gondolatokkal -
„a város lakóinak korcsosodását varázsolja valósággá.”
Az olimpiai Apollón szobráról még alig esik szó az esszé elején, de Hamvas máris kimondja
véleményét saját koráról az igazság id tlen charme-jával: „Ahol nincs fény, ott a káosz”.
Apollón a tündökl fehérség, a ragyogó fény és a tökéletes alap istene, röviden, görög isten: a
fény perzsel sugaraival eléget mindent, ami ártatlanul és szellemtelenül tenyészik, megöli a
buja testkultuszt (matriarchatus). Nem megismerést hoz, hanem tudást, de „ez a tudás
borzasztó”, mint ahogy még borzasztóbb az igazság. Apollón így „a jeges értelem lángja” is.
S itt kibukkan egy másik hamvasi kulcsszó: a távlat. Az apollóni távlat persze nem fizikai
távolság, s Hamvas újfent az emberi értelem legmagasabb fennsíkjára lép fel: „Embernek
lenni tulajdonképpen annyi, mint nem rendelkezni távlat fölött”, azaz nem birtokában lenni a
távlatnak, avagy: az ember mint lény „mindig elvéti azt a helyet, ahonnan biztosan és egészet
és egészen láthat”. Elhibázza a mértéket. Így például a szerelemben hol a túlf töttség, hol a
leh töttség dominál. A harmónia - az, amit annak hiszünk - irtózatos és széthúzó er k felszíni
eufemizációja: amikor az egymást féken tartó elemek (a szobor a zúgó tömeg és az animális
marakodás közegéb l emelkedik ki) tombolva, reszketve megállnak, ez egyenl harmónia
egyenl Apollón. Apollón szentélyének kapuján olvashatjuk a híres feliratot: GNOTHI
SZEAUTON. Hamvas értelmezésében ez nem egyszer önanalízis, önismeret, amely saját
keser levében forog. Ez nem más, mint eszmélésféle: felismerés, megrázó megnyilatkozás:
az élet, amely bennem létezik, felismeri, hogy él. Azaz, a szerz szavaival: „Az önmagára
feleszmél lét. Tudd meg, hogy: vagy. Ez minden, amit tudhatok.” Az Aphaia-templom romja
ürügyül szolgál arra, hogy kifejtse, miszerint a templomot hordozó táj megszenteltsége révén
az itteni májá-világ határán van. A lélek itt szívja magába a szellemet, ami egyúttal az igazi
megértés aktusa is. Annak megértéséé, hogy az ember (a szellem révén) mérhetetlenül
nagyobb dimenziókban oldódik fel a számára fizikailag adotténál. A titokzatos szépség (ezen
a helyen pihent meg Aphaia, a szép fiatal n ) „nem más, mint a borzasztó kezdete, amit az
ember még el tud viselni”. Aki az emberi létet csak a természetibe akarja beleszorítani, az
hamis úton jár: „A természetet sohasem lehet elválasztani a természetfölöttit l.” Hamvas itt is
eléri a maga által megkívánt mértéket: „A szépség ott a legnagyobb, ahol nem is látszik, ahol
csak van, a tájban, egy oszlopban, egy dombhajlatban, egy mosolyban”.
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
örökb l az öröknek. Az Amazonas-menti indián halottasének hat és fél ütem csupán, de bel le
olyan ser csap ki, amelyet a modern, kultúrált lény már aligha tud elviselni (A
halottasének). Nem más ez, mint „kozmikusan monumentális tagolatlan bömbölés” „az elemi
és ellenállhatatlan felfakadása a halálra való rádöbbenés rettenetes pillanatában.”
Hamvas Az észak-amerikai petroglifákban felveti azt a gondolatot, hogy egyetlen dolog van,
ami a természetb l nem érthet , s ez pedig a m vészet. A nagy és alig megválaszolható
kérdés itt: vajon melyik volt az a leg sibb jel, amelyet az ember csak úgy felkarcolt valahová
- talán épp egy sziklafalra vagy homokszigetre -, s amelyb l kés bb a Parthenon keletkezett.
Talán az t mindenfel l körülvev rt akarta betölteni valamilyen jellel. Itt már nem csupán
az ösztön dolgozik, de nem is az emberben lév transzcendens irányultság. Sem az állatok,
sem az istenek nem hoznak létre m vészetet ebben az értelemben. Éppen ezért megrendít
élmény a k be vésett vonalakat szemlélni. A Stonehenge, a szikla eksztázisa visszatér a k -
témára. A k végtelenül szenved a súlytól, a tehetetlenségt l, a gravitáció iszonyú
szorításától: a súly martaléka lett, ahogy az ember, aki agyonsanyargatás áldozata. A felállított
k oszlop ezért fejez ki valamiféle diadalmámort, s ha az oszlop tetején másik k lebeg, ez már
a k eksztázis: megszabadulás az anyagiságtól, s a szabadon való felszállást cserébe kapni. A
k felemelkedik a leveg be, az anyag átszellemül; az anyagot átlényegítve magához szívja az
isteni dimenzió: ez a templom. Az ember csak itt érezheti és mérheti fel önmagát, emberségét.
A kisesszékben - ezekben is - tetten érhetünk egy nagyon fontos jelenséget. Hamvas valahol
azt mondja, hogy számára a legnagyobb isteni adomány az a képessége, hogy az igazat tisztán
és élesen meg tudja különböztetni a hamistól, a lényeget a lényegtelent l. Valóban így igaz, s
ezért lesz bármelyik Hamvas-m revelatív érték az igazságkeres ember számára. A
willendorfi Vénusz is szép példája ennek. Itt is eljut olyan megállapításokhoz, amelyek magát
az emberi létet jellemzik, és valami rendkívüli, sokszor szédít mélységet fednek fel. Ilyen az
alábbi gondolat is: „Ha az ember a humánum szintjér l lebukik, sohasem válik állattá, hanem
démonivá...” s maga az emberi szellem is démonivá lesz a korrupció következtében. S a sötét
életrontás b szült tudatossága, ahogy maga Hamvas mondja, odáig vezet, hogy a démon nem
annyi, mint tönkretenni, hanem annyi, mint a tönkrement kínján örvendezni (lásd majd az
Óda a XX. századhoz-ban az SS jellemzését). Ennyit dióhéjban a kisesszékr l.
III.
A kötetben szerepl második Hamvas-m a Májá (1946). Hogy a szerz miért a második
világháború befejezését követ évben hozta tet alá ezt a m vét, amely az egyik legnehezebb
ezoterikus, illetve filozófiai problémával foglalkozik, valószín leg érthet vé válik a
következ kben. Az alapelv, amelyb l ki kell indulnunk, a következ : „Minden, ami küls nek
látszik, a nem éber lény varázslata.” Azaz, ha ezt így fogalmazzuk meg, hogy semmi sem
valóságos a látható szférájában, akkor ez rendkívül visszás helyzetbe hozza még a mélyen
gondolkodó elmét is: egyrészr l hisz, másrészr l elbizonytalanodik. Ha azonban elfogadjuk a
tételt, még szorongatottabb helyzetbe kerülünk: ha ebben a világban semmi sem az, aminek
lenni látszik, akkor mi az, ami nem varázslat, mi az egyáltalán, ami van, mi az éber lény
számára az adekvát létez , egyáltalán: mi a valóság? Hamvas szerint, aki kitér a válaszadás
el l, elveszíti személyiségét, illetve el sem jut soha a személyiség állapotába, megmarad
individuumnak. Süppedékes talajon állunk tehát: mind a gondolkodás, mind a nem-
gondolkodás veszélyes. Anyag-anya: a varázslat mindnyájunk anyja, aki táplál bennünket. De
a májá a/z (látható) épület, s van emögött valami mélyebb, valami fundamentálisabb, amelyet
nevezhetünk szanszkrit szóval atmannak, vagy Én Szofnak (Kabbala) vagy Ungrundnak (err l
még a továbbiakban is). Középkorban: essentia (fundamentum) és existentia, substantia (a
minden létez a láthatóság fokán). A jobb megértés kedvéért: existentia (= ex-ire, azaz
‘kimenetel’, ‘a fundamentumból való kimenés, kiemelkedés’).
- 1120 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Nomármost, ha nem akadtunk el, akkor ebb l az következik, hogy minden látszat (látszati
valóság objektivizációja) alapjában van az Egy fundamentuma, a kett között nem a
harmadik, hanem az els : a helyes (nem dialektikus) gondolkodás tehát háromság jelleg ,
azaz trinitárius: A fundamentumra felépített alapvet kett s feszültség (dialektika) jele és
jelképe, a háromszög kifejezése: a kereszt. A kett sség (Májá-Brahman, prakriti-purusa,
phüszisz-nousz, férfi-n , világosság-sötétség, és így tovább) látszat, a valóság viszont Egy. A
teljes lét tehát egy függ leges és egy vízszintes, egymást keresztez vonallal ábrázolható.
Némileg költ ien kifejezve a Hamvas által használt terminológia alapján: „az egymástól való
függés” (tehát nem dialektikus kettéválás és elkülönülés) „feszültségben ég két gyújtópont
találkozása és násza a megnevezhetetlen fundamentumán” lesz az androgün egység (a kereszt
metszéspontja, ahová Krisztus is fel van feszítve). A férfias teremtés a mer legesen és felülr l
„villámszer en” lecsapó vertikális szár, a horizontális pedig a befogadó n i megterméke-
nyülés kifejez je. A valósághoz való közvetlen viszony az id k folyamán megzavarodott
(bábeli nyelvzavar), s ma már csak devalvált érték szóhalmazokkal lehet némileg
megközelíteni. Hamvas javasolja az ey fogalmát (amely valójában nem létezik), amely az
elveszett centrumot helyettesítheti. Az eyhez viszonyítva lenne lehetséges újra felépíteni a
hidat a szakadék fölött, amely a látható és láthatatlan világ között keletkezett. Az ey mélyebb
magyarázatába most nincs mód bocsátkoznunk. Nos, 1946-ban - a világégés után - Hamvas
úgy véli, hogy „látható világ visszaszívása megkezd dött, s a fátyol darabokra szakadt”. Hogy
ez mit jelent prózában? Egyszer en ennyit: az ember kezd ráeszmélni, hogy világa hamis
látszat, a szellem ezt a hamis látszatvilágot „visszaszívja”, azaz az emberi lény éberré válik,
felébred eddigi világa mákonyos álmából. (Az elmúlt ötven év folyamán azonban kevés jel
mutat arra, hogy a legszörny bb katasztrófák némiképp is befolyásolták volna a májá-világ
fenntartóinak elméjét - tegyük hozzá mindehhez fájdalmas nosztalgiával.)
Hamvas szerint az emberi tudat a teremtés másodlagos és kísér jelensége, és szerepe az,
hogy a lény saját mértékére, saját skáláin, az élet magasabb lehet ségeit kibontsa. Az ey
minden lény s hímn , androgün magja, ez a személy, szemben az individuummal, aki még
az álvilág, a májá-világ képz dménye. Err l még kés bb. Most folytassuk Hamvassal. A
személy egoitás (az egoizmus az individuumra jellemz !), azaz öntörvény lény, akit a testre
szabott ey-mérték vezérel. Az egyetemes törvény alatti élés ennyit tesz: „mindnyájan
öntörvény egoitások vagyunk, ismételhetetlen és összehasonlíthatatlan egyszeri személyek,
vagyis ének, más szóval: világok”. Ezt leírni 1946-ban eléggé kockázatos volt. S azt is, hogy
„tökéletesen egyformák és azonosak vagyunk abban, hogy mindnyájan egymástól minden
pontban különbözünk”. Ezek szerint az ey magja nem egyszer s mindenkorra megszabott
képlet, hanem valamiféle világteremt akarat hatalmi feszültsége (Hamvas itt er sen azonosul
Nietzsche gondolatával).
De ezen a ponton a legsürget bben merül fel az eddigiek alapján a nyugtalanító kérdés: vajon
a személy feltörhetetlen pecséttel lezárt kozmosz-e? Mit felelhetünk erre? Azt, hogy a világ
nem hely, hanem állapot. Ugyanígy állapot az én is - a személyiség -, s ez az állapot nem más,
mint a te felé való hangoltság „radikális nyíltsága”, Hamvas saját szavaival élve. Paradox
módon - mivel könnyen annak t nhet - az én nem más, mint önmagán kívül való lét, azaz
eksztaszisz, enthusziaszmosz. Kilépés az individuális, önz egoizmusból: „Aki nem kapcso-
lódik, az nincs”, „aki önmagát lezárja és magára marad, az a kihalt tér, a sivatag, homme
désertique jaj annak, aki magában sivatagot rejteget!” A speciális ey-képletekre
szerkeszt dött - elnézést ezekért a hideg szavakért - zárt egoitás-világok (kozmoszok) mind a
háromszázhatvan foka nyílt befogadásra és kiáramlásra kész kell hogy legyen (a kereszt
vertikális és horizontális szárának metszéspontja körül négyszer kilencven fokos szöget
képzelhetünk el). A szubjektum valódi jelentése alávetés, szolgálat, alárendeltség, függés
- 1121 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
Nos, most már ki lehet mondani ezen gondolati fonál alapján: a hatalomnak nem személyekre
- akik üdvtörténetre törekszenek -, hanem individuumokra van szüksége, akik belemennek a
Richelieu-féle realitás játékszabályaiba... A mindenkori Nagyinkvizítor ideált alakít ki
(világnézetet), s arra kötelezi az embert t zzel-vassal, hogy magát a közösségnek, azaz a
Nagyinkvizítornak feláldozza. Így már megértjük, hogy miért fekete bárány a személyiség:
„A személyiség ebb l a szempontból nem egyéb, mint olyan létezési forma, amely az
igazságnak az emberi világban való jelenlétét lehet vé teszi azután is, hogy az igazság az
emberi közösségb l elt nt”. Don Quijote tehát nem Sancho Panzával áll ellentétben, hanem a
Nagyinkvizítorral... Az individuumnak (becsvágy, érdek, boldogulás) sorsa van, a személyi-
ségnek szubjektuma (emlékezzünk a harmadik részben mondottakra), illetve üdvtörténete.
Rémületes viszont azt is elgondolnunk, hogy a Nagyinkvizítornak is Messiás-tudata van. De a
Nagyinkvizítor nem élte át az önismerés konfesszionális stádiumát (a leplezetlen önfeltárásét,
amely már Szent Ágostonnal elkezd dik) és az ebb l fakadó katharzist. Így tehát a megváltást
az emberek akarata ellenére is végre akarja hajtani parancsszóval és inkvizícióval (itt nehogy
csak egyházi értelmezésben lássuk a Nagyinkvizítort!). Majdnem fél évszázaddal ezel tt
Hamvas úgy véli - nem jogtalanul, s t zseniális felismerés alapján -, hogy „Európa számára az
élet értelmét kizárólagosan a regény teremti (tényleges regény, regényesített történelem,
regényesített pszichológia, biológia, filozófia)”. Tévhit sokféle lehet. Az egyik ilyen, hogy az
individuum összeegyeztethet a kollektívummal, s létrejöhet az utópia. Amint már eddig is
láttuk, ez a felfogás Hamvas szerint végzetes félreértés, és végzetesen rossz irány. Szerinte
„az individualizmus azon a lehet ségen nyugszik, hogy az egyén önmagát a kollektívumból
kivonhatja, és a maga számára külön üdv lehet ségét biztosítja úgy, hogy a többit a csávában
hagyja”. Mindebb l adódik a versengés, az önkényeskedés, az er szak, horribile dictu: a
kizsákmányolás. A konfesszionális tudat tehát fölébe kerül a hamis individuum-kollektívum
képletnek, de ugyanakkor ledönti trónjáról a fetisizált mindenkori Nagyinkvizítort is; f
kifejezési formája a regény, ahol a súly mindig a személyre és a szabadságra esik, „és a
tulajdonképpeni m (magnum opus) az emberi üdv. A m ennek az üdvnek a története. A
regény története Európában az ember üdvtörténete.”. Habár Hamvas tudja, hogy az ember „a
legnagyobb rongáltság irányába fejl dik”, nem adja fel üdvtörténeti optimizmusát: „Az
er szak az egész vonalon megbukott. Mindenki tudja, hogy az inkvizítor, a hatalmi ösztön, a
terror-étosz, vagyis a rémállam rendje tarthatatlan. Az üdvtörténetben itt állunk. Egy lépéssel
sem tovább.”
V.
A kötetbe gy jtött írások utolsó darabja a rendkívül szellemes Óda a XX. századhoz (1945).
Démokrítosz szerint a kísérteteket csak akkor tudjuk elviselni, ha kinevetjük ket. Hamvas a
Regényelméleti fragmentumban mondja azt, hogy „a humor az egyetlen sav, amely a realitást
oldja”. A humor így válik a személy, de egyúttal a szabadság ismertet jelévé, mivel az
egyetlen eszköze annak a bizonyosságnak, hogy a kezdemény az ember kezében van. Távlat
és függetlenség... „A humor par excellence regényvívmány, s az üdvtörténet betörése.” A
huszadik századnak megvannak a sajátos, testre szabott, él kísértetei, és ezeket teljes halál
nagyságukban látni és felismerni kell. De a felismerés súlya alatt nem összeroppanni, hanem a
fehér humor gyógyító erejével savba mártani ket, és fetisizált hatalmukat közömbösíteni,
leleplezni. Az els számú, s egyben a legforróbb kísértet leple mögött az áll, hogy a huszadik
század emberét mindenáron érdekházasságra akarják kényszeríteni az Eszménnyel, „e pállott
aggsz zzel”, azazhogy: bele akarják kényszeríteni a fentebb már taglalt Richelieu-féle
- 1123 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Egy másik tapintható kísértet a plankton, Channan ellenpólusa. A realitás nem más, mint
Channan és a plankton, azaz a diktátor és a tömeg. De maga az egyes ember lehet Channan is
és plankton is. A veszély abban rejlik, ha felébred a kívánság a meg nem engedett hatalomra.
„A rongyos, ha befolyáshoz jut, els dolga sz nyeges el szobát berendezni. Ha a jóhiszem
hatalomra tesz szert és jóhiszem ségét meg akarja tartani, elveszett, mert Channon szimata
finom, s aki csal, aki titokban még becsületet rejteget, azt kiveti olyan h vös, illatos hercegi
szívtelen mosolytalansággal, amelyre csak képes.”. Egy másik kísértet a Qualmikiánus
(játékos szó), az ateista pszeudo-religiózus magatartás, azaz, hogy a világ egy - az egy világ
pusztán anyagi - mindnyájan kimondottan csak az anyagi világ törvényei alatt élünk -
szabadság, lélek nincs - Isten a papok találmánya. Vagy: világnézetre épül gnosztikus
- 1124 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
„Az ember semmire se megy. Aki intakt, az mveletlen, aki mvelt, az korrupt Az intakt eltt le kell tagadni a
mveltséget, a mvelt eltt le kell tagadni az intaktságot. Az ember semmire se megy.”
(Patmosz I., Direkt morál és rossz lelkiismeret)
Olyan volt, amilyen*
Odorics Ferenc „A csönd, mely égbolt és csillag.” A metafizikai hagyomány megjelenése a
kortárs magyar irodalomban cím el adásával vette kezdetét a szimpózium. Odorics Hamvas
Béla hagyomány-felfogásának keretei között egy lehetséges irodalomtörténet-írás elképzelését
vázolta fel, melyben nem az irodalomnak, hanem a hagyománynak lenne története, s ennek
megnyilvánulásait kereshetjük/találhatjuk az irodalmi m vekben. A hagyományba való
beavatódásnak öt példáját (Mészöly Miklós: Megbocsátás, Esterházy Péter: Fuharosok, Ottlik
Géza: Buda (és az Iskola kommentárja), Krasznahorkai László: Sátántangó, Hamvas Béla:
Karnevál) említi Odorics tanulmánya, ebb l egyet, Krasznahorkai Sátántangójának
ellenbeavatását mutatta be él szóban is. Hamvas beemelése az irodalomtörténeti köztudatba
mindenképpen dicséretes, ugyanakkor er s kétségek fogtak el már a tanulmány olvasásakor a
hagyomány ilyetén értelmezése és az irodalomtörténet-írással való összepárosításának
lehetségessér l.
- 1126 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Kálmán C. György Sajnos cím levelét Havas Judit olvasta fel. Kálmán C. a huszonöt év
irodalmáról való beszéd értelmezési, módszertani kereteinek problematikusságára
figyelmeztetett, majd a kánonba kerülés lehet ségein keresztül a jelent ség versus esztétikai
érték dichotómiáját vette górcs alá hat példa segítségével. Az egyes m vek (Spiró György
Kereng je, Hazai Attila prózája, Závada Pál Jadvigája, Hajnóczy Péter regényei,
Krasznahorkai László Sátántangója, Orbán Ottó költészete) meglátása szerint bár most
(illetve megjelenésük idején) jelent s népszer ségnek örvendenek, a feltételezett jöv ben
kétséges, hogy olvashatónak bizonyulnak-e – melyiknél ezért, melyiknél azért. Závada
Pál m ve esetében például e kijelentést avval indokolta, hogy a regény már megjelenésekor
túlzottan is olvashatónak bizonyult, így az olvasóközönség elvárási horizontja a nagyon közeli
jöv ben túllép rajta.
Selyem Zsuzsa az 1970 és 2005 közötti prózairodalomból válogatva tíz m vet vizsgált tíz
szempont alapján, hangsúlyozva, hogy mind a m vek, mind a szempontok kiválasztása
alkalomszer , szubjektív szelekció eredménye. A referátumában a „rácsozat” átlós
keresztmetszeteként Weöres Sándor Psychéjér l az emlékezet kapcsán, Kertész Imre
Sorstalanságáról a képzelet alapján, Mészöly Miklós Filmjér l a szerkezeti sajátosságok
kapcsán, Esterházy Péter Bevezetés a szépirodalomba cím m vér l a politikai allúziókat
érintve beszélt. Bodor Ádám Sinistra körzete a Ki mondja?, Hogy mondja? szempontjai
alapján lett érintve, Garaczi László Mintha élnélje a test és humor, Krasznahorkai
László Háború és háborúja a vers a prózában, Márton László Testvérisége a n k ábrázolása,
Nádas Péter Párhuzamos történetek cím alkotása a „férfiak a prózában”-szempontok
érvényesítése révén került a referátumba. Szilasi László Mintha változatok cím referátuma a
realizmus-kritika kritikáját nyújtotta, a szövegszer ség kontra világszer ség kvázi-ellentétpár
tarthatatlanságát, retorikai összefonódását, átjárhatóságát taglalta. El adásában Kukorelly
Tündérvölgyéb l és Oravecz Imre készül regényéb l vett szövegrészletekkel demonstrálta
állításait.
Hamvas-tár 6
szolgált, ráadásul azonmód reflektált is a már elhangzott el adásokra, így példának Hamvas
Béla Karneválját hozhatta a befogadás id koordinátáinak viszonylagosságának bemutatására.
Az el adásokat követ en a felkért opponensek hozzászólásainak sorát Farkas Zsolt Havas
Judit által prezentált írása nyitotta, mely a magyar irodalom fejl dését állította a maga
provokatív és relativizáló módján. Farkas egyedüliként tett említést a különféle peremm fajok
irodalomként való tárgyalásmódjáról, ugyanakkor, jelen nem lévén, az el adásokhoz való
opponenciát elbliccelte. Alexa Károly gyakorlatilag nemcsak a korábban megszólalók
állításaival helyezkedett szembe, de az egész elmúlt 15 év kritikai és irodalomtudományi
diskurzusait is elmarasztalta, az irodalom aranykorának pedig a 80-as évekbeli konszolidált
állapotokat nevezte ki, amikor már szabad volt bizonyos dolgokat leírni, viszont állami
támogatás tekintetében sem volt hiány. A 90-es évek els felét a publicisztika korszakának
nevezte, amely aztán ismét visszatért a „tiszta” irodalomhoz (?). Alexa koncepciója szerint
Szilágyi István, Cseres Tibor és Csoóri Sándor lennének azok a kitüntetett személyek, akik
mindenképp említést érdemelnének a szerinte 10-12 jelent s szerz t magába foglaló
negyedszázados id szakban. További kedvenc alkotói: Krasznahorkai László, Oravecz Imre,
Tar Sándor, Bodor Ádám, Márton László, Parti Nagy Lajos és Závada Pál.
Kukorelly Endre felolvasott írása ébresztette fel el ször a publikumot a nap folyamán. A
magyar neoavantgarde hagyományt állítva a középpontba egy alternatív irodalomtörténet
felvázolására tett kísérletet, keményen odaszólva Balassa Péter kritikai hatalmának, amely
Esterházyt és Nádast (visszamen leg Ottlikot és Mészölyt) helyezte a kánon középpontjába.
Kukorelly rendkívül érdekes és érdes véleménye az oktatás, a kritika visszásságait is érintette.
Márkus Béla opponensi el adása felolvasásakor vált a leger teljesebbé az az érzésem, hogy a
háttérszövegek olvasása nélkül ez a szimpózium igazán csak egy kalapnak bizonyul, amibe
mindenki beledobálja a saját ötletét, de valódi „lakoma” helyett csak ide-oda csipegetésre
telik. Márkus írása jobbára követhetetlennek bizonyult, hiszen el adótársai azon
szövegrészeire utalt, amelyeket a közönség nem hallott az összefoglalókban. Mindenesetre
er s kritikával illette Kukorelly Endre írását, hatalmi beszédnek titulálva, Révai Józsefhez
hasonlítva szerz jét, hiányolta a dráma és a novellairodalom említését, valamint a
rendszerváltás korszakküszöbének elemzését. A terjedelmes hiánylista további taglalása
mellett a „Mi a csöcs?” kifejezés többszöri emlegetése t nhetett még fel a közönségnek,
jelent s derültséget keltve, de meg nem tudnám mondani milyen összefüggésekbe helyezve.
Az utolsó megszólaló, Elek Tibor végre kiborította a bilit, a masszív unalomba fulladt
konferencia közönségét felrázva szendergéséb l. Elek beszélt a felkérés körülményeir l, a
feladat nagyságáról, majd tételesen a „nem vagyok méltó bírálni” (ironikus) retorémával
opponálta az egyes el adókat. A „hideg víz” hatására magához tért kitartó hallgatóság még
meghallgatta Bodor Béla és Szilágyi Zsófia hozzászólásait, reflexióit az elhangzottakra és
Margócsy István – zárszóként is értékelhet – szavaival a fülében távozhatott a helyszínr l.
Ez a konferencia „olyan volt, amilyen”: a névsorolvasás még nem visz közelebb minket a
valódi irodalomtörténészi és -kritikai munkához, viszont a kihagyott, nem említett nevek és
m vek még nem jelentik azok nem olvasását.
Rácz I. Péter
*forrás: a Szépírók Társaságának honlapja http://www.litera.hu/object.600ff195-a64d-47cf-ae2c-f2813dfe6ca1.ivy
- 1128 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
„Elkötelezettségek közepette élünk. Ezért van sorsunk. Ezért vagyunk kiszolgáltatva. Ezért van szerencsénk, vagy
nincs, ezért van törvény és van valószínség és van véletlen. Ezért van magatartásunk és karakterünk és alkatunk
és van környezet és átöröklés. De azért van szembenállás és tagadás és lázadás: a környezet ellen, a világrend
ellen, a kényszer és a sors ellen.”
(64-es cikkek, Jean Grenier és az inegzisztencializmus)
Az emberi lét értelme vagy értelmetlensége
Hamvas Béla egy Földényi-esszé tükrében*
I.
Bevezetésképpen el re kell bocsátanom, hogy mind Hamvas Béla, mind Földényi F. László
általam ismert m veit mindig is elmélyült érdekl déssel olvastam és tanulmányoztam.
Mindkét szerz érinti azokat a szellemi területeket, amelyek iránt mindig is figyelmet
tanúsítottam. A két szerz egymásra való vonatkoztathatóságát, egymáshoz való kapcsolatát,
kapcsolódását eladdig nem ismertem, amíg Földényi Hamvas esszéje kezembe nem akadt. Az
esszét Földényi 1988-ban írta, s A túlsó parton cím esszé-kötetben jelent meg Pécsett 1990-
ben a Jelenkor Irodalmi és M vészeti Kiadónál. A hamvasi m vekb l fakadó érdekl déssel
vettem kézbe a sajátosan egyéni zamatú esszét, amely els sorban a szerz szubjektív érzés-
komplexumát van hivatva sugallni, kihámozván a Hamvastól olvasott m vekb l mindazokat a
gondolati vonulatokat, amelyek egyrészt eltérnek Földényi eszmei irányultságától, másrészt
pedig kifejezik az esszéíró értékel mozzanatait. Az értékel mozzanatok inkább lírai
jelleg ek, az elutasító gesztusok racionális fölényét a Földényi-féle létmagyarázat szubjektív
dominancia-tudata nyújtja. Földényi tehát olyan „sebezhet ” pontokat keres a saját magával
egyenrangúnak érzett féllel szemben, amelyekbe úgy tud bírálóan beleakaszkodni, hogy
ugyanakkor nem fogja ki a szelet a nagyra becsült „ellenfél” vitorláiból. Lovagias eljárás.
Ahhoz, hogy Földényi szellemi irányultságát meg tudjuk ítélni, ismernünk kell legalább a fent
említett esszégy jteményt, illetve a Lánchíd Kiadónál 1990-ben megjelent kötetét, A medúza
pillantását. Ezen utóbbit valóban kapitális m nek nevezhetjük a nagyesszé m fajában.
Tartalmazza a szerz fentebb említett irányultságának leglényegét, s amelynek aztán megint
csak a lényege a leplezetlen szembesülés a léttel, amikoris az ember mindenféle életillúziótól
megszabadulva, „önmagától elpártolva a lét oldalára áll, a határtalanságból néz vissza önnön
határok közé kényszerített énjére”. Ezt a legvégs és már tovább nem bontható pillanatot („a
semmi ágán ül szívem”) nevezhetjük el a szerz vel együtt „a megsemmisít beteljesedés
misztériumá”-nak.
Ezzel a néhány kiragadott, de számunkra igencsak lényeges gondolattal természetesen éppen
hogy csak sejtetni voltunk képesek azt az egzisztenciális mélységet, amelyet a szerz feltár
el ttünk. Földényivel természetesen lehetne vitatkozni - bizonyos szempontokat figyelembe
véve ezt meg is tesszük a következ kben -, de végs értékelésképpen szeretnék néhány
régebben e témáról papírra vetett soromra hivatkozni: „Földényi könyve a néhány szálra
bes r söd gondolati vonulat mellett részletgazdagságában is igen jelent s m . Mint esszé
gondolatokat vet fel, súlyosakat, mint az ólom, de megoldást nem kínál, nem is adhat. A
lemeztelenedett léttel való szembenézés kétségkívül illúzióromboló, de a kegyetlen
szembesítés figyelmeztet arra, hogy az ember, amíg nem érkezik el helyzete magaslatára,
önismeretének tragikusan felemel ormára, csak önmagával kísérletezik: még a legszentebb
dolgokkal is csak port hinthet saját szemébe.”
II.
- 1129 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Most pedig vizsgáljuk meg közelebbr l egy kissé, hogy mib l ered/erednek Földényi értékel
vagy bíráló érzése/érzései Hamvas m veit olvasva-tanulmányozva. Értékeli például - minden
mozzanatra persze nincs módunk kitérni -, hogy Hamvas a Karneválban végeredményben
arról tesz tanúbizonyságot, hogy magának az emberi életnek az égvilágon semmilyen célja
sincs - viszont az ösztönök és a sejtek azt sugallják, hogy van. Ezen sugallat nélkül ugyanis az
emberi élet csak kényszervegetálási szinten lenne elképzelhet : „Az életnek ezért az a
hallgatólagos célja, hogy egyáltalán létezik, azaz célját önmagában hordozza. Ez egyszerre
nyomasztó és mégis szórakoztató felismerés hatja át a Karnevált...” Földényi értékeli azt is,
hogy végül az egyes ember, ezen felfogás keretén belül, a káoszba fullad bele, hiába menekül
el le, mivel „a káosznak csak a meg nem születettek fölött nincs hatalma”. Az is Hamvas
értékelésének malmára hajtja itt a vizet, hogy már pályája legelején „az egzisztenciális
krízisben lév ember helyzetének lényegéig” jut el. Igen ám - s itt jön, itt következik be
Földényi els ellenérzése Hamvassal szemben -, csakhogy Hamvas nem megy végig a
Földényi szerinti helyes eszmei irányultság f csapásán, amelyet érint legesen már dióhéjban
bemutattunk. Rossz érzése bizonygatására olyan Hamvas-szövegrészekre hivatkozik,
amelyekben a számára leggyengébb pontot találja meg: „Azokon a pontokon, amelyekben
Hamvas szövegeiben mintha megszakadna valami, a kimondhatatlanság megsz nik, a krízist
feltáró szakadék váratlanul betöm dik (kiemelésemmel - D. O.). Ezeken a pontokon Hamvas
a totális semmivel való szembesülést apodiptikus, azaz ellentmondást nem t r
kijelentésekkel - Földényi szerint méghozzá er szakoltakkal - „igyekszik leplezni”. Az
ellentetszés kiváltó oka tehát az, hogy Hamvas elegáns kijelentésekkel illúziókat kelt az
olvasóban a szabadságról és a leigázhatatlanságról. Ezzel szemben nagyvonalúbbnak tartaná,
ha Hamvas nem nyújtana szalmaszálat az olvasónak abból a célból, hogy az megmeneküljön
tudati szinten a káosz ásító torkától, tehát olyan kisszer körülmények miatt van a leplezés
vagy leleplezési szándék, amelyek eleve tiltják az ilyesfajta naturalisztikus szembesülést.
Földényi „a megoldhatatlan valóság belátása” el li menekülést megfutamodásnak véli saját
bátorsága tornyából kitekintve.
A lényeg itt tehát az, hogy Hamvas megkerül, illetve kikerül egy olyan eszmei végkövet-
keztetést, amely Földényi eszmei-módszertani végállomása: „A krízist nem katarzis, hanem
elszürkülés követi”, a mindenáron való tisztázása valaminek, aminek Földényi szerint
kimondottan csak illúzióértéke lehet. Ezen a ponton elhangozhat egy kérdés: vajon az emberi
lét, élet meglehet-e illúziók nélkül? Földényi helyesen veszi tehát észre, hogy „A létezés
megragadhatatlanságának elemi tapasztalatát azonban Hamvas csak elvétve engedi érvényre
jutni, érthetetlen makacssággal igyekszik e tapasztalatot újra meg újra elfojtani.” Földényi a
sajátosan egyöntet magatartásából kiindulva nem képes tolerálni a kétarcú magatartást: „a
krízis, a megfoghatatlanságból ered rácsodálkozásnak, valamint e fogékonyság elfojtásából
következ dogmatizmusnak a kibékíthetetlensége, az önmagát lecsupaszító és kiszolgáltató
gyónást tev nek, valamint a magabiztos, rendíthetetlen, a párbeszédet elutasító teológusnak az
ellentéte. E kétfajta magatartás nem egyeztethet össze; a kialakuló feszültség ezért éppen
attól idegenít el, aminek pedig Hamvas meg kívánt nyerni.”
Hamvas tehát ha bele is pillant az eredend en válságos emberi egzisztencia tükrébe egy-egy
töredéknyi id re, olvasója szemét egy hirtelen mozdulattal befogja, miel tt az belezuhanna
mindenestül és egyenesen Ananké csontkarjaiba. Ahogy maga Földényi mondja: „ám
ahelyett, hogy a mélységekben alámerülne, és a feloldhatatlan paradoxitásban jelölné ki azt az
otthont, amelynél az ember mint a keletkezés és az elmúlás kiszolgáltatottja tovább nem
léphet, egy utópiát teremt, amelynek alapja a végs „nem” helyett a tovább nem bontható
igen.” Földényi továbbmegy, s még azt is kifogásolja, hogy bíráltja azért is kerül sokszor
ellentmondásba, mivel a „lét”, „létezés”, „világ” fogalmak jelentésmez it nem tisztázza (ez a
- 1130 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
téma persze külön tanulmányt érdemelne szerz ink esetében). Hamvas tehát úgy tesz,
„Mintha bizony Ananké a földöntúli messzeségekben lakozna, nem pedig a szív dobogásában,
az erek lüktetésében, az idegek áramában”. Azaz: Hamvas az ember szakrális metafizikai
irányultságának aranytartalékát kivonja Ananké uralma alól, s az amúgy valóban, általa is
elismert tragikus sorsú embernek - leválasztva t az önmagában hordozott halálról - utópikus
irányultságot, valamiféle heroikus célt ad. Földényi természetesen továbbra sem mond le a
neheztelés jogáról: „A krízist felülmúló hagyomány elérése ezért beteljesíthetetlen vágyódás
tárgya lesz, amelyet észrevétlenül az utópiákból áradó melankólia borít el”. Az ember, az
emberiség tehát a megragadhatatlan és ideális felh be vont smúlt (amikor is az ember még
harmonizált a természettel és az isteni világgal), illetve az utópikus jöv (az embernek az
istenülés felé kell haladnia) között lebeg, s t, mi több: az úgynevezett hagyomány e két
pólusba tolódik el a jelenlegi b nös és korrumpálódott emberi korszakban.
Habár ezt a résztémát nincs módunkban tovább feszegetni, f zzük azért hozzá, hogy Hamvas
nem ennyire mereven gondolkodott, hiszen a Scientia Sacra cím nagyesszéje hatodik s
egyben utolsó könyvében kimondja, hogy az archaikus és a mai emberiség összevetése nem
értékítélet alapján történik, mivel az összehasonlítás csupán módszertani fogás. Abban
azonban Földényinek mégiscsak igaza van, amikor azt észrevételezi, hogy Hamvasnál úgy
bukkan fel az egész kérdésegyüttes, hogy a jelenlegi apokaliptikus emberiségkorszakot egy
úgynevezett paradicsomi állapot el zi meg, és a megváltás örökkévalósága követi majd;
természetesen a köztes állapot kizárólag degradált és korrumpálódott lehet (Hamvas gyakran
használt szavával élve). Földényi hozzáteszi: „Érthet , hogy a Hamvas tolla nyomán kirajzo-
lódó „hagyománykép” legf bb feladata az, hogy az embert kiemelje Ananké szorításából”,
tehát abból a totál-végállapotból, amelynek átélését Földényi követelné, „azaz a létezésb l -
és egy vágyott múltba (és jöv be) helyezze.”
Vajon Földényi nem azt rója-e fel Hamvas hibájául, ami a legf bb erénye? Miben látja az
újabb hibát Földényi? így teszi fel a kérdést: „Vajon nem a válság elkend zése,
megtagadása a valódi romlás?” Mit lehet még Hamvas szemére vetni? A következ t: „A
krízisnek és az emberi lét megoldhatatlanságának a belátása helyett a mindenáron való
tisztázás vágya kerekedik felül; s miközben Anankét Hamvas letaszítja a trónjáról, a morál
szellemét ereszti be” - és operál a „transzcendens világ” Földényi számára kissé
közhelygyanús kifejezésével... A morál bevezet dése itt annyit jelent, hogy Hamvas a morált
tartja véd pajzsul maga elé, hogy ne kelljen abba a bizonyos tükörbe belenéznie, más szóval:
az ember mint olyan, a morált építi maga köré mint illúziót, hogy igazolja létét, és hogy annak
célt találjon. Egy újabb kérdés merülhetne föl: a transzcendencia végleges kitörlése az
emberek elméjéb l hova vezetne? Egy totálmerkantilista, vulgárnaturalista világ felé? Vajon
nem a transzcendens gondolkodásra való képesség az egyetlen életvize az értelemmel bíró
emberi lénynek? Földényi különbséget tesz istenhit (vallásosság) és istenélmény (a legvégs
katartikus döbbenet) között. Ezen utóbbi az istenhiány sikoltó rettenete is, a totális
magárahagyatottság, amikor beléomlunk Anankéba, mint egy homokvár, s Ananké ugyanígy
mibelénk. Ez a villám-megvilágította kísértetvilág a legmagasabbrend és tovább nem
fokozható emberi lét-azonosságtudat, a semmivel való egyenl ségjel létrejöttének borzadással
teli pillanata szerinte kontra minden olyan intézménnyel, ideológiával, hiedelemmel, amely
illúziót teremt, azaz az ember szeme el l el akarja takarni az egzisztenciális végvalóságot. A
medúza pillantásában így szól err l: „A mindenben feltoluló kaotikus mélységet az egyház
éppúgy megpróbálta „megszelídíteni”, mint a rómaiak a káoszt, mid n térbelinek és
anyagszer nek nevezték”, vagy, hogy továbbra is folytassuk a gondolatot, „A misztika
vitathatatlanul keresztényi el ítélete mutatkozik meg abban, hogy ezt az „isteni alapot”
(istenhitet, nem istenélményt - D. O.) minden megfoghatatlansága ellenére mégiscsak
- 1131 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Különös módon tör pálcát Földényi Hamvas fölött, mivel a pálca kettétörése után a részeket
egybeojtva dugja bele a termékeny talajba, hogy szép cserjévé, fává növekedhessen; Hamvas
saját szavaival ítél a hamvasi m vészetr l, létértelmezésr l; „a halál közelségét l átitatott
enthuziazmus”. A különféle ellentmondások dacára is tulajdonképpen mi bizonyosodik be
Földényi el tt a relativizmus alapján? A következ : „hogy a hagyomány nem felhalmozott
tudás, nem korszak, nem beváltásra váró ígéret, hanem a lélek sajátos állapota, amelyben a
mámor, a der , a látomás, a csoda, a lelkesültség, s mindezek mélyén a haláltól való
megérintettség igazgat minden rezdülést”. Ezen gondolat második része majdnemhogy azonos
Hamvas módszertani hozzáállásával, habár Hamvas kevésbé él - s minden szörny történelmi
és emberi tapasztalata ellenére sem - az egzisztencialista morbiditás limbusában.
Mindenesetre nehéz lenne e kétféle, léttel szembenéz módszerr l eldönteni, hogy melyik a
járhatóbb út. Melyik a dogmatikusabb, és melyik a kevésbé az. Földényi is tesz
fellebbezhetetlen kijelentéseket, amelyek semmivel sem kevésbé apodiptikusak, mint a
Hamvaséi. Egy bizonyos: módszer mindkett , módszer az emberi élet, emberi lét megélésére.
Séthben benne foglaltatik Földényi is és Hamvas is, és még számtalan más intellektuális lény.
A húsbavágó kérdés éppen ezért az, hogy vajon Séth, a kevert ember el re fog-e haladni, s
nem süllyed-e vissza egy elsorvadt szellemiség világba?
III.
Befejezésképpen - a sok remekbeszabott esszé közül -szeretnék még hivatkozni egy másikra
az eddig bemutatott mellett, s ez pedig A kockázat m vészete. Az alap- és kiindulási hang a
következ húron pendül meg: „A kockázatnak számos válfaja van. A legnagyobb mégis maga
az életünk, ez az egyszeri lehet ség, amelyet sem halogatni, sem megismételni nem adatott
meg”. Maga a megállapítás sztereotípnek nevezhet , habár pozitív értékét kétségbe nem
- 1132 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Az emberi élet „nincs tovább”-ja, ha a fentieket nem csak egyedül a m alkotásra vonatkoz-
tatjuk, elmondhatjuk, hogy valóban szenvedélyt fakaszt. Nos, ha esszében gondolkodunk,
megengedhetünk magunknak egy kis kitérést. Földényi is valamiféleképpen óvatossá válik,
amikor leírja a szenvedély szót. A szenvedély, amellyel rosszul sáfárkodnak az életben, a
legnagyobb bajokba, katasztrófákba sodorhat; a helytelenül értelmezett szenvedély
szétzülleszti a morált, elvezet a helytelenül értelmezett szabadsághoz. Földényi persze nem
ebben az értelemben vetette papírra a szenvedély szót. Azonban a levezethetetlen
haláltudatosság nemcsak mély bölcsességet szülhet - ez a Földényi-féle ember jellemz je -, a
végs reménytelenségb l megszület melankolikusan nárcisztikus „reményt”, hanem világ-
méret káoszt, mindent átható pánikot, a rend felbomlását, amely végcélja az emberellenes
hatalmi érdekeknek. Ahol megsz nik az Isten - degradálódik, romlik a hagyomány min sége,
mint ahogy az egész létezés min sége is romolhat, hogy egy Földényi-gondotatra hivat-
kozzunk -, azaz a Mérték, a mértéktelenség válik uralkodóvá, s ez talán Hamvas legnagyobb
- 1133 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Nos hát amennyiben utópiának (utópia = seholsincs ország) fogható fel Hamvas igyekezete az
emberi lét értelmének megadására, legalább annyiban utópia Földényi azon elgondolása, hogy
az Ananké-tudatú (értelmiségi?) ember megválthatja a világot, illetve önmagát egy egyre
inkább atomizálódó világban, hogy feln het emberi önmagához. Van tehát az elmélet és a
gyakorlat. Van tehát az utópia, és van az azt kicsorbító valóság, amelyet az örökké
fékezhetetlen biológiai vadsági állapot és az ezt féken tartó domináns és profitra éhes hatalom
sohasem fog engedni oly mértékben spiritualizálódni, hogy a mindenkori elit lába alól
véglegesen kicsússzék a talaj. Hamvas szavával élve ez az emberiség „története”. A vallás, a
m vészet, egyszóval a kultúra végnélküli küzdelmet folytat egy utópikus cél érdekében az
emberért, de ez az összes rített fogalom legalább annyira utópikus, mintha arról
ábrándoznánk, hogy egy szép napon hétvégi kirándulás keretében bejárhatunk majd egy egész
galaxist. Gyalogosan, esetleg kerékpáron.
IV.
A létértelmezés e két bemutatott alternatívája ezek szerint patthelyzetbe került? Talán igen,
talán nem. Utópia nélkül valóban nem érdemes létezni. Az utópiát viszont sohasem lehet
megvalósítani. Marad tehát számunkra a madáchi végszó. Egy filozófiai-m vészi közhely,
amelyet csak illúziókkal lehet továbblendíteni? (1992)
Dienes Ottó
*forrás:http://mek.oszk.hu/01500/01525/
- 1134 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
„Minden mvészetben a rendez és a fegyelmez és a megfékez mozzanat mellett ott van és megvan az idéz
mozzanat. Ez a mágikus mvészet, amely idnként kitör, s amely az orfikát Európában csaknem teljesen lero-
hanta. A mágikus mvészet nem fékez meg, hanem éppen idéz. Nem értelmes, hanem imaginatív. Nem a
harmóniában él, hanem a mámorban. Nem a bizonyosságot keresi, hanem az enthuziazmust.”
(Titkos jegyzkönyv, Arlequin)
„A csönd, mely égbolt és csillag.”
A metafizikai hagyomány megjelenése a kortárs magyar
irodalomban*
Csillámok
169
Ottlik Géza: Körkérdések Jézusról. In uő: Próza. Magvető, Budapest,
1980. 213-214.
170 Krasznahorkai László: Sátántangó. 275.
171 Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet. 41.
172 Hamvas Béla: Empedoklész. In uő: Az ősök nagy csarnoka III. Medio,
2005. 347.
- 1135 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
A hagyomány (irodalom)története
Hamvas-tár 6
177
Odorics Ferenc: Trópusok az irodalomtörténet-írásban. In Az irodalomtörténet esélye.
Szerk. Veres András. Gondolat, Budapest, 2004. 179-184.
178 „Hagyomány egy van; mint ahogy egy emberiség, egy szellem és egy
Isten. Ez az egy azonban, bár mindenütt ugyanaz, időkre, népekre, nyelvekre
alkalmazva jelentkezik.” Hamvas Béla: Scientia Sacra I. kötet. Medio Kiadó,
Szentendre, 1995. 103.
179 Ua. 120.
180 „Ezek az emberek azért szakrális szubjektumok, mert személyükben az
- 1137 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
abban áll, hogy meta ta phüszika, túl lát a természeten, túl lát az anyagi valóságon, valami
olyat közöl, amely az észlelésünk számára nem hozzáférhet . A könyv éberségét a történeti
korban három forrás biztosítja: az archaikus szintézis, a zseniális ember és a misztikus
intuíció184. Az irodalom története szempontjából leginkább az utóbbi kett jöhet számításba; a
zseniális ember185, aki általában „misztikus vagy költ vagy m vész”186 és a misztikus
intuíció, amelynek „sajátos területe a vallás, a misztika és a költészet”187. „A misztikus
intuíció az skori éberség (zaéman) történeti alakban. Csaknem sohasem jelentkezik szemmel
láthatóan és kizárólagosan; a legtöbbször csak egy-egy ponton tör át.”188 A hagyomány
áttörése a közvetít „anyagok” (költészet, irodalom, nyelv, kultúra) szövetének egy-egy
pontján: ez a hagyomány történése.
184Ua 84-85.
185 „A történet zseniális embere az őskori szakrális szubjektum
apokaliptikus változata. Ritkábban tevékeny lény; nagyobbára a szó, éspedig
az írott szó embere. Csak egészen kivételesen filozófus vagy tudós; túlnyomó
többségben misztikus vagy költő vagy művész.” ua. 84-85.
186 Ua. 85.
187 Uo.
188
Uo.
189
Hamvas Béla: Poeta sacer. In A láthatatlan történet. Akadémiai Kiadó,
Budapest. 1988. 126.
190 Vö. Silentium 125.
191 Hamvas Béla: Titkos jegyzőkönyv – 1962. február.4. In: Hamvas Béla
Hamvas-tár 6
192Ua 169.
193„A lét nyíltságának négy fő iránya van. (…)A nyíltság első iránya a
metafizika; a második a halottak világával való kapcsolat; a harmadik a
misztériumokban való otthonosság; a negyedik a közösségben való
közvetlenség. Az élet ugyanezekben az irányokban zárt. Az érzékelhető
természeten túl nem lát; érzékenységét a természeten túl fekvő világ felé
elvesztette; éppen ezért a természetfölötti világot tagadni kénytelen. (…) A
történeti emberiség mérhetetlen többsége a valósággal soha szemtől szemben
nem állott. (…) Szellemi épülete, amiben lakott, világszemlélet volt, de ez a
külön-külön világ volt az, amelyről Hérakleitosz azt mondja, hogy: benne az
emberek szenderegnek. A világszemlélet vagy világnézet nem egyéb, mint az
individuális, más szóval, a lefokozott valóságban élő Én képzelgése,
amelynek a valósággal csak egy-egy pontban és kivételesen van kapcsolata.
Az individuális Én itt, a világnézet közepén szunnyadva éli életét. Hite az Én-
hit: a hiúság; védelme: az önzés; féltése: az aggodalom.” ua. 58.
194 Ua. 102.
- 1139 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
195Ua. 103.
196Ottlik Géza: Iskola a határon. Magvető, Budapest, 1959. 435.
197 Hamvas Béla: Regényelméleti fragmentum. In uő: Arkhai. Medio,
vai tat tudati állapotát. „Azt jelenti, hogy: ez nem más, mint az. (…) »Aki az
élőlényeket mind önmagában tudja látni, mint Énjének részeit, és önmagát
mindabban, ami él.« Az ember elkezdi látni és tudni, hogy a világban meg
nem változtatható azonosság van. Ez nem más, mint az, és ez vagy te. Az
individuális Ének érzékileg tapasztalható sokasága és sokszerűsége álom. A
valóság az, hogy ez nem más, mint az, és ez vagy te. Aki a sötétségből, amely
a világot takarja, kilép, az a sokaság varázslatszerűségét felismeri.” Hamvas
Béla: Scientia Sacra I. kötet. 43.
199 Mészöly Miklós: Megbocsátás. Szépirodalmi, Budapest, 1984. 5.
200 „A szimbólumfogalmában megszólal egy metafizikai háttér is, melytől az
- 1140 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
A regény els fejezetének (Erjedés, rothadás, halál) kulcsfontosságú szerepl je a vörös hajú
segédfogalmazó, aki a levéltár igazgatójával folytatott beszélgetés hatására ismeri fel, hogy
nem tudja megmondani, kicsoda valójában. Meghatározó jelenet ez a regényben, az
önkeresés vágya ekkor indítja útra a segédfogalmazót: még aznap este vonatra száll, és ezzel
megkezdi utazását a nigredóban, a lélek sötét éjszakájában. Ekkor jelenik meg el ször az
angyal, hogy segítséget nyújtson, és vezesse a homályos útra érkez vándort. Többször is
megszólítja a segédfogalmazót az önkeresés folyamán, de nem érti az útmutató szavakat
(nem tudja befogadni az alkimista szövegeket), így nem ismeri fel a maga sorsát, nem tudja
kívülr l szemlélni önmagát, és csak tehetetlenül sodródik a létforgatag örvényében, akár a
többi szerepl . Ahelyett, hogy a tökéletesedést szolgálná, az önkeresés rögeszmévé fajul.
Persze, nem is lehet ez másként, hiszen a létforgatag örvényében az egyesítés (coniunctio)
m velete nem valósítható meg. A szamszárában örök ismétl dés és körforgás van. A
jellemek, a maszkok, a nevek, a szavak, de még a csecsem k is felcserélhet k, mert a
szamszára a káprázat világa. Az els két fejezet szerepl it egy-egy rögeszme mozgatja, az
egocentrizmus hajtja ket folyton körbe és körbe, vagyis életük nem más, mint lefokozott
éberség állapot. Ezt jeleníti meg Ambrus alakja, aki az egész életét álmodozással tölti, a sok
fekvést l már kisebesedett a b re (67). A különböz világnézetek és elméletek ezen a szinten
ugyancsak rögeszméknek min sülnek.
Itt figyelhet meg a paronomázia m ködése, amely a szavakba rejtett szavak, az irodalom
szövetébe rejtett hagyomány feltárulásának és feltárásának retorikai eszköze. A Karneválban
persze a humor leplében és a paródia fátylában jelenik meg. A különböz világnézeteket és
elméleteket mint rögeszméket jelképezik (és parodizálják) Barnabás Maximusnak, az
skortudomány egyetemi magántanárának a kutatásai, aki A nagy Ri cím munkában fejti ki,
hogy az svallás f istene Ri volt, akinek a tisztelete az egész földön, így Ame-ri-kában is
elterjedt, miként az elnevezés is mutatja. Barnabás Maximus minden olyan szót kapcsolatba
hoz az elméletével, amelyben a ri szótag szerepel. „A kultusz valószín központja Af-ri-
kában volt, éspedig a szent hegy, a Ruvenzo-ri tetején. A vallás papjainak külön kasztja volt,
az úgynevezett el kel k (a görög a-ri-sztosz, amib l a mai a-ri-sztokrata), az feladatuk volt,
hogy a szellemlényt (spi-ri-tus) hódolatban és tiszteletben részesítsék. Az istenség nevét igen
sok mai név még rzi, mint például Sá-ri, Bi-ri, Ma-ri, Te-ri, Ka-ri, Pi-ri, Fe-ri, Gyu-ri.” (75)
- 1142 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Odorics Ferenc
*forrás: www.szepiroktarsasaga.hu/2-esemenyek/odorics.doc
„A halál nem nyúl értem, s ezért itt vagyok. Amióta az élet megszokhatatlan idegenszersége bennem tudatossá
lett, még gondolatban lettem, hiszen olyan idbe kerültem, amelyet egyáltalán nem éreztem a magaménak. Ere-
detileg ez nem járt nekem. Már csak úgy van itt, mint még egy fogás az ebéd után, amely az étlapon nem
szerepelt.”
(Titkos jegyzkönyv, Apokaliptikus monológ)
Elvadult kert*
A Duna Televízió m sorfolyamát gyakran unja az ember, különösen akkor, ha vastagon
belemártják magukat a politikai masszákba. Az igazi, dicséretes vállalkozásaik a magyar
m vel déstörténet háttérbe szorított, elhanyagolt „anyagaival” függnek össze. Most, legutóbb
Hamvas Béla „rehabilitációjára” vállalkoztak, bevonva a munkába Dúl Antalt, a hagyaték
gondozóját, az életm -kiadás szerkeszt jét, Molnár Gyulát, a filozófus egykori munkatársát, s
felidézve, szinte az utolsó pillanatban, amíg még élt, Hamvas élettársát, a keménységér l
elhíresült Katalin asszonyt. Hamvas Béla a nagy pannon gondolkodók, istenkísért
regényírók, keleti, ezoterikus bölcsel k sorába tartozott, Weöres élete végéig mesterének
tartotta, m vei ihlet jének és bens atyjának, míg az úgynevezett szocreál kultúrpolitika
halálos ellenségének, elpusztítandó célszemélyének. Tébolyult korszak volt ez, amely majd’
félszázadon át gy lölni tudott egy efféle befelé forduló, szelíd, szelíden m velt embert.
Akinek m vei kéziratban, szamizdatban terjedtek, nagyon-nagyon sz k körben.
Tudásához, szellemi rangjához ill munkát nem kaphatott; raktárosságig vitte egyik nagy
szocialista építkezésünkön: szöget, szerszámot, anyagot adott ki s bármelyik pallér, ács vagy
részeges szobafest több kárt tudott volna okozni, mint az világszellemmel telített
személyisége. Mostanra Hamvas klasszikus lett, életm ve darabjait sorra adják ki.
Olvasótábora n ttön-n . Beszámolóm lényegét a címben jelöltem ki. Katalin asszony
vezérletével évekkel ezel tt kivonult egy kis stáb „a KERTbe”, ahol egykor éltek, h söltek,
vendégeket fogadtak, elmélyülten beszélgettek. Hamvas itt írta nagy m veit, el bb kézzel,
azután írógéppel, a másolás után könnyelm en dobva ki kéziratait, nem gondolva arra, hogy
ezek kés bb pénzben mennyit érhetnek majd, általában nem gondolva olyasmikre, hogy
bel le klasszikus írástudó válik majd, jelent s férfiú, egyetemi tananyag (!).
Dániel Ferenc
*forrás: www. magyar.film.hu 2006. november 21.
- 1143 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
„Az imagináció mágikus aktus és varázslat. Az vagyok, amit (akit) imaginációm varázsol, vagyis amit (akit)
életképzeletemmel magamnak szánok, és amire magamat méltónak találom.”
(Mágia szutra)
Hamvas*
A nagy áttörést a '83 telén a Magvet kiadó Gondolkodó magyarok sorozatában megjelent, A
világválság cím kis füzet hozta. Itt olvastam el ször többek között Evoláról, Guenonról,
Bergyajevr l, úgy, hogy muszáj volt felfigyelni rájuk. De, ami sokkal fontosabb, el ször nyílt
rá a szemem igazán az "egyetemes emberiségre", merthogy: “Az embernek ma az egész
földön legfontosabb megvalósítandó feladata a személyiség. A személyiség kérdései, pedig
csak emberiségtávlatban oldhatók meg.”
Amely távlatos gondolkodást praktizálni persze leginkább az ‘egyének’ napi ‘rituális’ feladata
- egymással, helyben. A legbels magtól, az egymást mindenséges személlyé kinevez , tév
(‘házas’?) pároktól kifelé. “Csak” éppen emberiségtávlatba is belekalkulálva azt, amit
egymással, a társadalmunkkal, a környezetünkkel teszünk. Ez volt és maradt a
társasm vészeti alapgondolat kiindulópontja. /Egy olyan tétel, amit fenn kell tartanom, dacára
annak, hogy körülöttem például az alkotó, ‘felel s’ korban lév k minimum egyharmada
immár úm. meggy z déses ‘egyedülálló’ (a jelek szerint els sorban a n i-férfi párbeszéd
szinte teljes cs dje miatt), de magam is - kényszerb l, aminek természetét nem szívesen
elemezném itt - több év óta egyedül élek, vagy inkább lakom. Phü!/
- 1144 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Nesze nekünk - gondoltam. És még jónéhány igen kevéssé szalonképes dolgot. Megvallom
eleinte nem kedveltem különösebben a Mester prófétai hangját, és a "brahman-kaszt"
elképzelést is valahogy idejétmúltnak, s t bizonyos szempontból kevésnek (!) gondoltam
korábbi ideáljaimhoz képest. "Mert van itt valamiféle szomjúság, amit még senki meg nem
itatott. Nyomorúság, aminek törzse mind irtóztatóbban zihál."
„A nevetés ezzel a világgal való együtt nem mködésének éppen olyan jele, mint a csörgsapka és a vicc és a
tótágas. Arlequin nem ambiciózus. Neki az egészbl csak annyi kell, amennyi éppen eléje hull. Arlequin nem
kötelezi magát le se vagyonnak, se rangnak, sem elméletnek, sem az evésnek, sem az ivásnak, sem valamilyen
mesterségnek, sem a tudásnak. Nem hódol meg senkinek. Arlequin szabad. Ezért a lét egyik falakja és ezért
ritka. A nevetés ennek a szabadságnak éppen olyan jele, mint a szójáték és a bukfenc és a hahota.”
(Titkos jegyzkönyv, Arlequin)
Hídépítés
Sava Babiæ író, m fordító és hungarológus egyetemi tanár nyakas balkáni értelmiségi.
Csakhogy az õ állhatatosságának kezdett l fogva más a tartalma, mint még mind a mai napig
oly sok nemzet- és nemzedéktársának. A hercegovinai származású, de észak-bácskai
neveltetés Babiæ ugyanis már a gyermekkorában megszerezte azt a magyar nyelvi alapot,
amely egy, a huszadik század szerb kultúrájában példátlan m fordító tevékenység és
m vel désközvetít szerep kibontakozását tette lehet vé. Erre rendkívül nagy szükség volt,
hiszen Trianon után az az el ítélet alakult ki Jugoszláviában, hogy az újabb magyar irodalom
nincs olyan színvonalon, mint a múlt századi, tehát fordítani sem érdemes. Ezért örömmel
olvashatjuk a Hamvas hárs cím m helyvallomásaiban, hogy olyan magyar írókat is fordít,
akik korábban úgyszólván teljesen ismeretlenek voltak a délszláv olvasó el tt (Krúdy, Márai).
Hamvas-tár 6
akik élményvilága sok szállal köt dik a történelmi és a nemzeti valósághoz. Így (Csáth,
Kosztolányi, Déry, Illyés, Örkény, Sánta Ferenc és mások után) legújabban - miként a
Hamvas hárs cím könyvben beszámol róla - az az Oravecz Imre, akinek Szajla cím verses
regényében a Puszták népe cím Illyés-m folytatását tiszteli a m fordító. Babiæ legújabb
könyve a szerz nek f leg a Jugoszlávia bombázása idején a balatoni Fordítóházban készített
jegyzeteit adja közre, egy nagy ellentmondás feloldásának próbálkozását tükrözve. Egyfel l
az irodalmi belterjesség, a szellemi hódítóút lelkesültsége, a kapcsolatteremtés humanista
öntudata; másfel l a bizonyosság saját nemzete eltévelyedettségében, a tiltakozás a Nyugat
er szakos átnevel kísérlete ellen, a tehetetlenség miatti keser ség. Újabb magyarországi
íróbarátságok kötése, Hamvas népszer sítésének eredményei és meghiúsulásai; ugyanakkor
rémiszt hírek odaátról, a végelcsüggedés fekete humora. Annál is inkább, mert m fordítónk
nem megrendelésre, hanem a saját ízlése szerint végzi a munkáját, melynek mintegy még fele
kiadatlan, tehát a Belgrádban hagyott lakásért az otthagyott kéziratok miatt is aggódnia kell.
Vajda Gábor
*forrás: http://www.inaplo.hu/mn/200004/60_Vajda_Gabor.html#fent
„A paradicsom és Isten országa egymással olyan viszonyban áll, mint a Teremtés és a Megváltás világa.”
(Mágia szutra)
A világválságtól a hagyományig*
Hamvas Béla a második világháború el tti években írott A világválság cím esszéjében a
történelem kríziseinek genezisét és lélekállapotait vizsgálja. A m elején idézi Pitirim Sorokin
mondatait: „Az utóbbi két évtized alatt végtelen sokasága (volt) szüntelen kisebb
válságoknak, amelyek rajtunk keresztül ömlöttek, mint az óceán hullámai. Ma emilyen
formában, holnap amolyanban. Most itt, máskor amott. Politikai, mez gazdasági,
kereskedelmi és ipari válságok. A termelés és fogyasztás válsága. Morális, jogi, vallásos,
tudományos és m vészeti válság. A tulajdon, az állam, a család, az ipari vállalkozás, a
köztársaság és monarchia, az autokrácia és demokrácia, a diktatúra és önkormányzat, a
- 1146 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
A krízisfolyamat jelenségének bemutatására Hamvas két tényez t emel ki: egyrészt a világ
szerkezetének m ködését a megoldhatatlanság jellemzi, s ennek gyökereit visszavezeti
Nietzsche gondolataira, hozzátéve, hogy a válság mint jelenség már a kor rejtett potenciájává
vált. A válság állandósulásával kapcsolatban felhívja a figyelmet arra, hogy a kapitalizmus
olyan jelenségeit is figyelembe kell venni, mint a t zsdei árfolyamok hullámzása, amelyek
búvópatakként bárhol a felszínre törhetnek, s közgazdasági vonatkozásban hozzáteszi azt is,
hogy mindez az arany válságával függ össze. „Íme: a válság sokfej sége. Felt nik, és anélkül,
hogy megoldható lenne, újra elmerül, de a mélységben nem veszti el erejét, hanem tovább hat,
most már úgy, hogy nem is látható. Közben mindig fenyeget bb, kihívóbb és
elkerülhetetlenebb, »kérdésszer bb« helyzetek egész tömegét idézi fel.” Hamvas ezzel
kapcsolatban megjegyzi: ennek a XX. századi válságnak a korábbiaktól eltér en az a jellemz
morfológiai tünete, hogy a középpontba került a meg nem oldhatóság reménytelensége. A
régebbi válságokat az elemzésekben általában részválságoknak tartották, ezért nem merült fel
a megoldhatatlanság kérdése. Ugyanakkor ezt a válságot Hamvas már végs határhelyzetnek
tartja, amely kihat az ember örök és eredend szituációira, s els sorban egzisztenciálfilozófiai
szinten értelmezhet . Az emberiség felel ssége az, hogy az egyetemes krízist ne hárítsa
- 1147 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
tovább a kés bbi nemzedékekre. „Az a megállapítás tehát, hogy a krízis nem egyéb, mint az
örök emberi eschaton megnyilatkozása (apokalipszis, reveláció, Enthüllung, Offenbarung,
kinyilatkoztatás), természetszer en visszautal ama felfogásra, hogy eme örök helyzet
felismerését valamely körülménynek ma, mikor ez a felismerés megtörtént, fel kellett idéznie.
Mi az, ami felidézte? Az egyetemes emberiség helyzetének radikális válsága. Így jut az ember
vissza a megoldhatatlansági jelleghez, amely nem egyéb, mint az eschaton másik oldala. Ez a
két ismertet vonás egymást kiegészíti, és a kett együtt a válság objektív f jellemvonását
mondja ki.” A másik fontos elem, amelyet ebben a folyamatban
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
Hamvas iménti gondolataiban többek között er teljesen jelen van Paul Valéry munkásságának
hatása. A francia költ , esztéta, filozófus és irodalomtudós a XX. század els felében az
európai szellemi élet egyik vezet je volt. Európa nagysága és hanyatlása cím esszéfüzére
kultúrkritikai módon és nagy felel sséggel vizsgálja Európa sorsát a modern világban. A
bevezet gondolatok Európa sorsállapotának hanyatlását fogalmazzák meg; annak okai a
politika módszertanának elavultsága, a kritikátlan amerikanizálódás, valamint a tömegek vak
fizikai erejének primitív érvényesülése. A problémák egyik gyökerének Valéry a nemzetek
közötti idegenséget tartja. „Az egyik nemzet a másik számára idegen. Idegen, mint ahogy
idegenek egymás számára a jellemben, korban, hitben, szokásokban, szükségletben különböz
lények. Kíváncsian és aggódva szemlélik egymást; mosolyognak; arcukat fintorítják; van,
amit megcsodálnak és utánoznak; egészben véve lenézik a többit; az irigység kínozza, vagy a
megvetés teszi felfuvalkodottá ket. Akármilyen jó szándék is vezesse néha ket, hogy
megértsék egymást, a beszélgetés elhomályosodik, s valahol mindig elakad. A megfoghatatlan
id rzi a mélységben az áttörhetetlen határokat.” Valéry megszemélyesíti a nemzeteket, s
úgy véli, ahhoz, hogy önmagukat tökéletesnek tartsák, ennek igazolását a múltban és a
lehetségesben kell keresniük. Problémáikat, nyomorúságaikat nem szeretik elismerni.
- 1151 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
A csodálatos gépek gyártásából az emberek ezrei élnek. A m vész azonban semmi részt nem
vesz a bámulatra méltó dolgok el állításában. Forrásuk a t ke és a tudomány. A polgár
agyrémekbe fektette vagyonát, és a józan ész bukására épít. XIV. Lajos hatalma tet pontján
századrészannyira sem állíthatta a maga szolgálatába a természetet, századrészannyira sem
szórakozhatott, m velhette szellemét vagy gyarapíthatta tapasztalatait, mint amennyire
mindezt ma bármelyik közepes helyzetben él ember megteheti.” E gondolatok találó módon
vetítik el re a kés bbi globalizálódó világ el szeleit. Mindennek a félelme Valéry számára az,
hogy olyan új korszak van szület ben, amelyet már semmiféle szellemi szál sem f z többé a
múlthoz, s az élet minden területe a pozitív tudomány irányítása alá kerül. A hagyomány és a
történelmi valóság jelent sége okafogyottá válik, s mindez az egyéniségben és a
személyiségben talajtalanságot eredményez. Valéry eszmefuttatása végén eljut a
haladásfogalom uralomra jutott formájáig, amely azonos a gépi, mechanikai és technikai
hatalom bekövetkeztével. Mindennek alapja a hasznosság és a számításokkal igazolható
bizonyosság. S mindezt tetézi, hogy a materiális gazdaság központi szerepe nagymérték
pazarlással párosul. Ennek igazolásaként említi az els világháborút, amely az ipari és anyagi
források háborújának tekinthet , s már nem lehet a régi összeütközések egyszer
növekedésének tartani. A modern háború az ellenfél végs kimerüléséig tart. Mindennek
megvalósulását egyfajta dialektikus káoszban értelmezi: „Abban a perben, amelyet a
szaggatott a folytatólagos ellen, a valószín ség a képek ellen, az analízis a szintézis, a rejtett
valóság az t üldöz értelem ellen és – hogy mindent megmondjunk – amelyet az érthetetlen
- 1152 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
az érthet ellen indít, b ntársával, az anyaggal együtt leleplez dött. A tudomány itt veszélyes
pontra érkezett.” Valéry számára nagy jelent sége van annak, hogy a politika klasszikus
módszertana gyökeresen átalakul a modernitásban, s a régi eszközök ugyan jelen vannak, de
érvényük hatása és fontossága nagymértékben polarizálódik. A politika már régen nem
m vészet, hanem a társadalom különféle érdekcsoportjai közötti pszichológiai hadjárat és
üzlet, ugyanakkor a politikusok szeretnék fenntartani a diplomatika korábbi formáit, ám ezzel
a kapitalizmus és a tömegtársadalom korában komikussá válnak. Valéry gondolatainak
szellemisége átszövi Hamvas Béla m veinek világát, s ez tükröz dik Az öt géniusz cím
nemzetfilozófiai esszéjében is, amely egyedülálló a XX. századi magyarságtudomány b ter
szakirodalmában. Ebben öt szellemi egységre osztja a történelmi Magyarországot: 1.
délnyugat, 2. nyugat, 3. észak, 4. Alföld, 5. Erdély. A Kárpát-medence világának
bemutatásában ötvözi a geomorfológiai, tájfilozófiai, pszichológiai, néprajzi, m vészi,
életmódbeli és történeti összefüggések rendszereit, a tájegységek (géniuszok) jellemzésében a
közösségek szervez dési modelljeit veszi alapul, nyugatról kelet felé haladva. A délnyugati
tájegység életrendjét már megérintette az urbanizmus, az individualizmus, valamint a
demokrata és liberális attit d. „Nem Arisztotelész philiája a közösség alapja, hanem
Empedoklészé. A philia els sorban nem barátság, hanem vonzalom, ezért ez az aranykor
szociális érzése. A vonzalom különös mértéket teremt, a déli polis myriandrost, olyan várost,
amely nem fogad magába tízezernél több embert, azért, mert a tízezer lakosú város az,
amelyben mindenki ismer mindenkit. Íme, így olvad a tízezrek városában együvé a család, a
kaszt, a gazdag-szegény. És ahová tízezernél több ember költözik, onnan Philia istenn
eltávozik. Dél nem szereti a nagyvárost, nem fejleszti túl értelmét, nem áhítozik
világvagyonra és túlhatalomra. Ahol az élet már nem intenzív, mint a mértéket átlép
becsvágy, az oldottság helyébe a szigor és a merevség lép, az emberek egymásra már nem
néznek lágyan, s hangjuk elkezd hasonlítani a vezényszóhoz. A délnyugati sarokban az ember
az aranykorral már nem találkozik, mindössze csak eszébe jut, mintha a felh k
emlékeznének.”
Ebben a tájegységben Hamvas szerint a formakultúra legf bb jellemz je a kör alak, míg
nyugaton minden mer legesen emelked vagy lejt . Ebb l fakad a középpontok fontossága. E
táj szimbóluma Berzsenyi költészete és életformája. Rokonságot mutat Provence-szal és a kis-
ázsiai Görögországgal, s t, még hozzáteszi, csak a tenger hiányzik ahhoz, hogy Dél-
Olaszország legyen. A délnyugati területen tartja Hamvas a legmagasabb rend nek a m vészi
hangulatot, s annak is orfikus világát, amelyben az ember mintegy hozzágondolja magát a
kozmoszhoz. A világ tájfilozófiai karakterjegyeit így jellemzi: „Nyugaton az elementáris lét
lefokozódik, ott az els a civilizáció, és minden egyéb csak azután következik. Északon az
els a természet. Keleten az els az Én, aki az egész világot lenyeli, Délen tudják, hogy az
életnek zenének kell lenni, mint ahogy Kínában mondják, az embert a dal ébreszti fel, az
erkölcs er síti meg, és a muzsika teszi tökéletessé.” A nyugati tájegységet, amelyet a
Pozsonytól Szentgotthárdig határolt, humanizált természettel azonosít, a kultiváltság magas
foka jellemzi. Hozzáteszi azonban, hogy a kultiváltság nem tekinthet minden esetben
kultúrának, hiszen a kultúra olyan stílusegység, amely a társadalmi, a m vészeti és a
gazdasági élet harmonikus rendjét valósítja meg. Igazi civilizáció szerinte csak kevés található
a történelemben, s fogalmát abban látja, hogy az emberi közösségek szerkezete már
eltávolodott a természett l. A kultiváltság fogalmát pedig úgy értelmezi, hogy ez a forma nem
teremt jelleg , hanem csupán m vel , hiszen benne nem a saját, hanem egy kölcsönzött
szellem jelenik meg. A lakáskultúra tekintetében a nyugati forma a célszer ségen alapul, az
ember a ház minden pontját belakja. Ennek ellentéte az Alföldön jellemz tisztaszoba,
amelyet berendeztek a legjobb bútorokkal, eszközökkel, az ablakát bezárták, s akár évekig
nem használja senki. Ez a keleti lélek mágikus helye, azaz szakrális szimbólum. Nyugaton
- 1153 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
E tájon a közösség egyenletes, nem jellemzik törések és hiányok. Fontos a m veltség, s a sors
megjelenése a rendben nyilvánul meg. A nyugati géniusz személyiségét Széchenyi István
jeleníti meg, aki egyik f harcosa volt a nyugati kultiváltság elterjesztésének. A m veltséggel
kapcsolatos az itt jellemz intenzív gazdaság is, s ehhez az intézmények fejletten m ködnek.
Mindez a személyiség közösségi élményében nagyobb szabadságfokot jelenít meg.
Mindennek m faja a próza, amely a civilizáció és a valóság kifejez je. Ebben a kultúrkörben
háttérbe szorulnak a mítoszok és legendák, s helyüket a történet foglalja el. Hamvas szerint a
történet a mítosznál er tlenebb, elveszíti a kapcsolatot az elemi világgal, s ez azonos a
sötétség elveszítésével, amelyet a kivilágított éjszakával jellemez. Az északi táj a történelmi
Magyarország harmadik morfológiai egysége Hamvas értelmezésében. F jellemz je a
középponttalanság, amely azzal jár együtt, hogy nem teremt önálló m veltséget és
civilizációt, hanem a polgári világ eszközeit készen kapva veszi át. „Dél vidékein az
életrendet a Philia irányítja. Nyugaton a szociális egyensúly törvénye, északon a természet,
amely itt minden civilizációnál er sebb.” Hamvas az öt kultúrkör közül szerves kultúrát csak
a nyugati tájegységnek tulajdonít, a többiben er sebben hat a provincializmus és a kulturális
passzivitás. A provincia fogalmát olyan tartományként jellemzi, amelyre a civilizáció hatással
van ugyan, ám a tartomány ugyanakkor nem gazdagítja a civilizációt. Az északi körzet
szimbolikájához hozzátartozik a kurucos magatartás, amelyben Hamvas szerint három
sajátosság ötvöz dik: a primitív individualizmus, a melankolikus és az anarchikus
vidékiesség. Jellemz még itt a búskomorság, a bujkálás, az üldözöttség és az elhibázott
er feszítés. A tájjellegi aspektusokkal összefügg, hogy az összes felkelés közül a kuruc
mozgalom teremtett önálló költészetet és zenét. Az északi formáknak Hamvas értelmezésében
nincs tartásuk és irányuk, inkább jellemzi ket az ártatlanság és a sz ziesség. Ebben a körben
a vidékiesség elegyedik a kulturális passzivitással, s itt gyakoribb a babonák tisztelete. Az
északi elvekhez még hozzátartozik az is, hogy a közösségek nem nevezhet k társadalomnak,
inkább az életjavakat megosztó családi és társadalmi csoportok egymás mellett élése jellemz .
Ugyanakkor a társas élet egysége formátlan, sz kös az érzelmi alapok kiterjedése, s ebb l
fakad, hogy gyakori a pletyka. Itt a természet a mítosz és a mese között áll, s kétféle széls ség
jelenik meg: az emberkerül félbolond és a hóbortos konzervatív. Ideköt dik még a
természettel összefüggésben a melankólia is, amely az északi költ sajátossága. Az itt él
emberek fantáziájuk segítségével építik be környezetüket képi világokkal, s ezt Hamvas a
- 1154 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
Hamvas történeti tévedésnek tartja, hogy a Kárpát-medencét mint földrajzi területet egyetlen
országnak tartották, hiszen éppen az jellemz az ott él nemzetiségek és nemzetek
vonatkozásában, hogy rendkívüli módon különnem tájtípusok, különféle múltú és
pszichológiai beállítottságú népcsoportok lakták. A nemzetiségeknek Hamvas szerint
történetük van, míg a magyarság ápolja az ezeréves hagyományt: „Minden nemzetiség,
horvát, német, szlovák, román igénye a földre és a javakra és a hatalomra az országon belül
részleges. Az igény jogos, mert a föld java azé, aki a földet lakja. A nemzetiség és az ország
azonban nem azonos. Nemzetiség egymagában még nem alap az autonómiára, és újabban,
amióta ezt alapnak tekintik, a téveszme válságot válságra idéz. A magyaron kívül egyetlen
népnek sincs olyan hagyománya, amely mind az öt tájra egyforma er vel terjed ki.” Ezután
Hamvas részletesen elemzi az öt tájegység kölcsönhatásait, életrendjét és életmódkultúráit,
majd kiemeli, hogy Magyarországon az étkezésnek mindig kiemelt kulturális jelent sége volt.
A magyar gasztronómiai életrend egyik fontos középpontja a borkultúrához való viszony.
Hamvas a magyar bor tájjellegeinek kultúráit egy külön m vében, A bor filozófiája cím
esszéjében elemzi. Az öt géniuszban mindössze egy rövid eszmefuttatást szentel az öt táj
borkultúrájának. Kiemeli, hogy minden borvidéknek megvan a maga intim helyi géniusza, s
hozzáteszi, hogy a borhoz igazán ért k még a különböz pincék sajátos ízeit is képesek
megkülönböztetni. A borfogyasztásnak az életrendben betöltött intellektuális szerepét
- 1156 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
hangsúlyozza: „De ezen a déli természeten túl és belül az életnek nem elementáris gyönyöre
él, hanem az emberi szellem legmagasabb tulajdonságaiban kifinomodott orfikus tudás, a
pillanat tudatos realitása, Platón, Anakreon, Epikurosz, Marcus Aurelius egysége, ideák,
mámor, der és bölcsesség. Szekszárdon ez egészen más, mint Gyöngyös vidékén, más, mint
Egerben vagy Tokajban. Lehet élni bor nélkül? Lehet, de az egész feleannyit sem ér. A
pálinkaivó népek sohasem érik el az örömnek ezt a fokát.” Hamvas a bor intellektuális
világának megismerését a m vészi és vallási megismerés magasrend ségéhez tartja
hasonlatosnak. Elméletét a bor filozófiájáról három részre tagolja: az els részben a bor
metafizikáját tárgyalja, s ebben a tájkultúrák filozófiai aspektusairól szól, kiemeli, hogy a bor
természetfeletti dolog; a második részben a bor természetér l szól, s itt mutatja a föld és bor
viszonyait, valamint a borfajták tulajdonságait; a harmadikban pedig azt a szertartásrendet
összegzi, amelyben a bor fogyasztása összefügg az életmód különböz területeivel. A bor
filozófiájának elméleti kiindulópontja egy olyan vádirat, amely az ateisták lelki
szegénységér l szól, „mert az ateizmus, mint fogyatékos értelem és korcs kedély, az élet
egész vonalán hoppon maradna, ha valahol nem szerezne kárpótlást. Mi ez a kárpótlás? A
túlzott aktivitás. Így vezet az ateizmus szükségképpen er szakra, és mert erre vezet, az
ateistáknak meg kellett szerezni a világhatalmat. Meg is szerezték. Akik harcoltak velük, azok
tulajdonképpen irigyelték ket. Szerintem ez volt a hiba. Amikor az ateisták látták, hogy
irigylik ket, elbizakodtak”. Az ateizmus elleni vádirat kiindulópontja minden emberi
gondolkodás els fázisa, az érzékelés. Megismert és felfogott dolgok a következ szinten, az
értelemben jutnak kifejezésre, ahol az emberben az analízis segítségével kialakul a tudás
tartalma, s majd ez a kép kerül az ész ítél széke elé, ahol eld l, hogy mi legyen a felfogott
ismeret sorsa. Hamvas keresztmetszete az ateizmusról éppen azt hiányolja, hogy ez a
gondolkodásmód lemond az emberiség szellemi kultúrájának lelki összetev ir l, s a világ
tényeit és folyamatait materialisztikus alapú szcientifista vagy puritán aspektusból közelíti
meg. Hamvas Béla bormetafizikája visszatekint az édenkertre, s felidézi azt a már feledésbe
hullott tudást, amely szerint a növények rizték meg a világ spiritualitásának géniuszát az
illatukkal és az olajukkal. Hamvas bölcselete a borról olyan távlatokat és mélységeket nyit
meg az emberi intellektualitás sorsában, amelyek legközvetlenebb módon kapcsolódnak a
létezés alapvet kérdéseihez. Felt nik itt az aranykor egykor idilli világa, amely az ember
harmonikus és spirituális egységét jelenti. Ez ugyan mindörökre elveszett már az emberiség
számára, de felidézni mégis azért érdemes, mert napjaink materiális technikai kora talán
példákat vehetne az egykor volt szellemi egység értékeib l. Visszatérve Az öt géniusz
világához, Hamvas részletesen elemzi a géniuszok és a kultúrák összefüggéseit. Kiemeli,
hogy a géniuszok és a nemzetiségek nem fedik egymást, mert a nemzetiség els sorban a
nacionalizmus politikai eszmerendszerében jelenik meg, s ez a szellemi egység megbomlását
vagy hiányát jelenti. A nacionalizmusokban a versengés, a viszály, a g g és az önelégült
történethamisítás fejez dik ki. Hamvas elemzéseinek egyik rendszeresen visszatér
vessz paripája a szellemi egység különböz formáinak értelmezése. Ezt vizsgálja a géniuszok
és a kultúrák megfeleléseiben is. Ezt látja megjelenni a Római Birodalom és a középkori
egyház univerzalitásában, illetve a bizánci, a spanyol és az angol birodalmakban, valamint a
Habsburg-monarchia fennállásában. A szellemi egységben megjelen géniuszok kötik össze a
tájegységeken lakó különféle népeket, s erejüket kisugározzák a környez tájegységekre is.
Hamvas a Magyarországon ismert öt géniuszon kívül még felemlít hármat, amelyeknek a
világ más tájain van jelent ségük: „Európában az öt géniuszon kívül csak három él, amelynek
Magyarországon nincs nyoma. Az egyik az afrikai, amelynek jelenlétét Szicília déli felén és
Spanyolországon érezni világosan, de átsugárzik Dél-Olaszországra és Dél-Franciaországra
is. A másik a sarkvidéki géniusz, amely Oroszország, Finnország és Skandinávia északi
részére terjed ki, átlép az Urálon, s mélyen behúzódik Szibériába. A harmadik az atlanti
géniusz, amely az Atlanti-óceán keleti partvidékén terjed egészen az északi fokig, földrajzilag
- 1157 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
ez, mondjuk, a Golf-áram köre, szellemi szempontból si és hatalmas civilizáció helye. A dél-
angliai, walesi, normandiai és breton k maradványok rokonságot tartanak talán a krétai,
peloponnészoszi és máltai k építményekkel, és vannak feltevések, amelyek szerint az si
atlanti civilizáció a Földközi-tengeren túlra is kiterjedt. Mindenesetre az Atlanti-óceánt
szegélyez partvidék teljesen különálló géniusz, és nem lehetetlen, hogy a kelták ebb l a
civilizációból közvetítenek valamit.” Hamvas hitet tesz a nép, a nemzet és a nyelv egysége
mellett, s ez a hagyományban ötvöz dik leginkább. Ebben az egységben rendívül fontos
szerepe van a földrajzi adottságoknak, s ebben megkülönbözteti a tér és a hely fogalmát. A tér
els sorban fizikailag meghatározható, leírható entitás, míg a hely kifejezi az adott környezet
metafizikai arculatát. „A helynek nemcsak fizikája, hanem metafizikája is van, és nemcsak
látvány, hanem géniusz. Ezért nem határozható meg, csak lerajzolható, mert nem
kiszámítható, mert arc. A terek fogalmak, a helyek nevek.”
A hely fogalmában jelenik meg a géniusz, amely egy magas szellemiség lelki tartalom. Ez a
géniusz gyakorta tükröz dik a helynevekben, s erre épülnek a szellemiséget kifejez
absztrakciók. Innen fakadnak a kollektív kategóriák, amelyek hármas alakzatot alkotnak: az
anyafogalmak egy földrajzi terület legalapvet bb kategóriáit tartalmazzák (például nép,
kultúra, kaszt stb.), a konfliktusmez a különböz kategóriák összecsapásait, ellenállásait
jeleníti meg, a személyiség architekturális elemei pedig a tájakban feloldódott személyiségek
individuális magatartásait mutatják. Így jut el Hamvas a közösség fogalmáig, amely
valamikor a kollektív üdv alapján volt jellemezhet . Az egyéniség ebben az id ben a kollektív
üdvön való kívülállást jelentette, s itt jött létre egy olyan fordulat, amely az emberiség
szellemi világának els nagy válságát okozta. A kereszténység emeli piedesztálra a személyes
üdv fogalmát, s ett l fogva lesz a személyiség szabadsága az üdvözülés jelképe. Hamvas
felteszi a kérdést, hogy a kollektív üdvöt vissza lehet-e állítani: „Azok az er feszítések,
amelyek a kollektív üdvöt vissza akarják állítani, és azt tanítják, hogy az üdvöt a kiválasztott
faj vagy nép vagy osztály vagy vallás nyeri el, sorra megbuktak, és amelyeknek még van
hatásuk, azok is meg fognak bukni. Olyan aiónban élünk, amelyben a végs szó a
személyiségé, vagyis az individuális, a nem ismétl d és megismételhetetlen és a
helyettesíthetetlen emberi egyéniségé. Mert az üdv nem közösségi, hanem egyéni fogalom,
vagyis az üdvben nem a kollektívum egésze részesül, mint az skorban, hanem minden ember
külön a maga nevében, és ezért a kollektív kategóriák az emberben mint nem
megváltoztatható, viszont mint az egyéni cél érdekében felhasználható mozzanatok élnek,
amelyeknek önértékük többé nincs, mert nincs üdvjelent ségük.” Hamvas írásaiban
rendszeresen visszatér az emberiség történetének az az id szaka, amelyet aranykornak
nevezünk. Ennek korszakhatára a Krisztus el tti 600. év, ekkor mintegy három-négy
nemzedék életideje alatt alapvet en megváltozott minden. „Id számításunk el tt körülbelül
hatszáz évvel élt Kínában Lao-ce és Konfu-ce, Indiában Buddha, Iránban az utolsó
Zarathusztra, Kis-Ázsiában Hérakleitosz, Egyiptomban az utolsó Toth, Itáliában Püthagorasz.
A változást ma mint egy függöny leeresztését látni. Akkor azonban nemcsak tapasztalták,
minden jel arra vall, hogy azt, ami történt, akkor jobban értették. És különös, hogy bármilyen
távol fekv területekr l és bármennyire egymástól független emberekr l van szó, a változást
csaknem egyértelm en és csaknem ugyanazokkal a szavakkal ítélik meg.” Hamvas úgy
értékeli ezt a változást, hogy Kínától Itáliáig a valóság mintegy kettészakadt, s a lét elveszett.
Ennek szemléltetésére idézi Lao-ce gondolatát:
„A taót az emberek elhagyták:
így támadt az erkölcs és a kötelesség.
Keletkezett az okosság és az ismerés:
Így támadtak a nagy hazugságok.
A vérrokonok eltávolodtak egymástól:
- 1158 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
adott történeti korszak vetületeiben vizsgálva. Aminek alapján Hamvas számon kéri az öt
géniusz egységét, az a több mint két és fél ezer éves aranykor egysége, amely már nem más,
mint egy valamikori lehetséges valóság napjainkra vetített ideája. Ez az elv rendkívül fontos
lenne abból a szempontból, hogy egy adott közösség céljait el segítse, ám éppen azért nem
érvényesülhetett az elmúlt két és fél ezer évben, mert ez az egység talán mindörökre
felbomlott, s az apokaliptikus kor emberei számára mindössze történelmi emlékké vált.
- 1160 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Ezután szigorú ítéletet mond a magyar nép felett az olyan történelmi szituációkkal
kapcsolatban, amikor idegen megszállók foglalták el az országot, s „a megszállók a névtelen
följelentések hallatlan tömegét nem értették, csodálkoztak és megrettentek, és megvetették azt
a gyáva és hitvány népet, amelyben az emberek saját testvérüket így képesek kiadni és
elárulni”. Ezzel kapcsolatban megjegyezhetjük, hogy Franciaországban a második
világháborúban a német megszállás alatt jellemz volt a kollaboráns viselkedés, amely a
történeti kutatások szerint ugyancsak megdöbbent en nagyszámú volt. Hamvas a magyar
felvilágosodás és a reformkor id szakát is szemügyre veszi az egységfogalom értelmezésének
tükrében. Úgy véli, hogy a Bessenyeivel kezd d megújulás a magyarság hiányzó szellemi
felemelkedését szolgálta, s ezt a fél évszázados folyamatot a géniusz megjelenésével tartja
azonosnak. A reformkor kezdetét l azonban, mivel a politikai cselekvés vált els sorban
uralkodóvá, ez a korábbi géniusz erejét vesztette, majd két kés bbi id szakasz – a
kiegyezést l az els világháborúig, illetve a két világháború közötti id szak – teremthetett
volna ismét esélyt a nemzet számára a szellemi géniusz megvalósítására. Ez a hiányzó
szellemi hagyomány talán hozzájárulhatott volna ahhoz, hogy a magyar történelem elmúlt
kétszáz esztendeje az önmegvalósítás terén sikeresebb lehessen. Azért, hogy ez nem így
történt, Hamvas szerint legf képpen a nemesi kasztot terheli felel sség. Ennek oka még az is,
hogy „nem saját er it vette és rendezte, és nem képességeit fejlesztette és tudatosította,
hanem, ahogy ezt a ksátrija önmagában, szellemi kaszt nélkül nem is tudja másképpen, mer
felületekben és küls ségekben, nem létez dics ségben tetszelgett. Kung Fu-ce mondja, hogy
a nemesek uralma legfeljebb tíz nemzedékig, a polgárság uralma legfeljebb öt nemzedékig, a
szolgák uralma legfeljebb három nemzedékig tart. Rendezett és tartós uralmat csak a szellemi
kaszt teremt és tart fenn”. Hamvas a nemességet alapvet en alkalmatlannak tartja egy nép
vagy egy állam vezetésére, mert tagjai abban a tévhitben élnek, hogy egy országot
rendeletekkel és kiáltványokkal is lehet kormányozni. Ezt a gondolatot kiterjeszti egész
Európára, s lesz kíti az uralom technikáját arra, hogy a nemesség parancsot ad, s a nép a
parancsot végrehajtja. „A közösség helye pedig üressé válik. Csak a társadalom fölött és alatt
élnek, benne nincs senki.” Ezzel összefüggésben úgy véli, hogy nemcsak Magyarországon,
hanem egész Európában jellemz vé vált a nemesi életforma önsorsrontása, halálösztöne,
romlásösztöne. Ezt a helyzetet csak fokozta az a tény, hogy egy id után már valójában nem a
nemesség uralkodott, hanem a nemesség nevében léptek színre másodlagos hatalmi tényez k,
bankok és kalandorok. Ekként alakult ki a parazita hatalom. Ez a tendencia ugyanakkor
összeölelkezett különböz szofisztikus eszmékkel, elterjedt a korrupció, s a svihákok és a
kupecek akarata kapott teret.
Hamvas-tár 6
még ízlésnek lehet nevezni. Mint ahogy a közösségek életében lehajló korszakok idején
kasztokon kívül és alul a társadalom kivetettjei gy lnek össze, a költészetben és a zenében
kicsapódik ez a fekete m vészet, amely a valódinak exkrementuma.” Hamvas szigorúan
ódzkodik attól, hogy a magyar költészet rejtett muzsikája a cigányzene legyen, s óv attól is,
hogy ez a m faj kizárólagossá váljon.
- 1162 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
tehát még nincs itt az ideje annak, hogy a Nyugat megkísérelje felépíteni a keleti és a nyugati
hagyomány összeegyeztetése alapján azokat a szellemi kasztokat, amelyek megkísérelhetik az
euroatlanti világ megújulását. Ehhez szerinte türelemmel kell várni addig, amíg a
szcientifizmus nyelve nem kompromittálódik eléggé, s meg lehet kísérelni a szavak eredeti
értelmének újbóli használatát. Ha ez bekövetkezne, alkalom teremt dne arra, hogy
megoldódjanak a nacionalizmus és a szekularizáció problémái. Hamvas történetfilozófiai
elméletének eredményei a XXI. század gondolkodói számára is számtalan tanulsággal
szolgálnak: a hagyományt megtestesít aranykor, amely a szellemi egységet képes volt
megvalósítani, a Krisztus el tti 600. év válságától kezdve lehanyatlott, s az emberiség
történeti kora az apokalipszis folyamatát valósította meg. A XXI. század küszöbén a kés
modern kor euroatlanti világjelenségei továbbra sem kedveznek a Hamvas által ajánlott
megoldás felvállalására, de feladatunk az lehet, hogy a kiváló gondolkodó elméletét
megmentsük a felejtés kárhozatától.
Garaczi Imre
*forrás: Valóság, 2005. november XLVIII. évfolyam 11. szám
„Szellem, anyag, lélek nincs külön. Mint ahogy nincsen külön értelem, érzelem és akarat, és nincsen külön bn,
betegség és rület. De éppen mert nincs külön, a három világnak van közepe.”
(Mágia szutra)
Egy könyv a végekről
Mórocz Zsolt: Posztmodern életfa*
Mórocz Zsolt könyvét olvasva az els érzés a csodálkozásé: hogy manapság is születnek ilyen
könyvek. Él a végeken valaki, aki – tán egy kicsit XIX. századias különcként, távol a
kultúracsinálásban hegemóniát szerz központoktól – csak úgy magának olvas, t n dik.
Aztán ír is, de talán azt is els sorban önmagának. Végül mégis leteszi az asztalra a munkáját,
és abban több érték van, mint megannyi médiasztár agyonünepelt kötetében, amelyekr l
tucatszám zengenek ilyen-olyan m sorokban, s a baráti kör ontja róluk a dicsér kritikákat.
Az ilyen könyveket szinte természetesen övezi hallgatás: mert rácáfolnak azokra a
közhelyekre, amelyekkel oly sikeresen jóllakatta magát a közvélemény. Kényelmesebb nem
észrevenni ket, úgy tenni, mintha meg sem történtek volna. Igaz persze, hogy könyvek
általában nem szoktak különösebb figyelemben, még kevésbé megbecsülésben részesülni.
(Állítólag nagyjából ötödére csökkent az elmúlt évtizedben az egy-egy m r l született írások
száma. El lehet képzelni, hogy mit jelent ez annak a m fajnak az esetében, amely korábban is
csak két-három reflexióra számíthatott…)
- 1165 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Mindez nem újdonság, hasonlóan ment ez máskor is. Azzal a dönt különbséggel, hogy a
közönyön túli reklámcikkek és baráti laudációk, olykor ellenségeskedések vagy tudatos
elhallgatás mellett és ellenére létezett értékelv gondolkodás is, amelyben nemcsak a saját,
hanem – ha másért nem, jól felfogott önös érdekb l – a közös m is fontos volt. Vagyis az a
nemzeti és egyetemes kultúra, amibe a résztevékenységek együtt olvadtak be, amelyben
fontosabb volt az alkotás, mint a más teljesítmények fumigálása vagy a nyilvánosságból való
kiszorítása, létezett az alkotók szubkultúrája, amely a mindenkori protokoll-listáktól
függetlenül pontosan tükrözte a mindenkori szellemi értékrendet. Mert a m vek, még az
ellenlábasoké is, egymást er sítik. Ez a közeg hiányzik most, legalábbis szabad szemmel nem
nagyon lehet észrevenni. Mindez akár közömbös is lehetne egy könyvr l szóló ismertetés
szempontjából. De Mórocz Zsolt kötete nem kis részében éppen err l a válságról beszél.
Szinte mindegyik írásában kitér egy-egy mondat vagy indulatos bekezdés erejéig napjaink
eme anomáliájára, ami azonban nemcsak tárgya és motiválója írásainak, hanem ott is hagyja
rajta a bélyegét.
Mert amikor a kötet különlegességér l és értékeir l esik szó, ez nem feltétlenül és kizárólag
azt jelenti, hogy nincsenek vitatható ítéletei vagy disszonáns hangjai. A vitathatóság kifejezés
nemcsak egyes állítások kétségbevonhatóságát jelenti, hanem azt a feladatot, hogy magukat a
vitát provokáló, sarkított véleménynyilvánításokat kell megtárgyalni, de elutasítás esetén sem
a szerz ellenére. Biztosra veszem ugyanis, hogy Mórocz rossz közérzetének egyik dönt oka
a megfelel szellemi közeg, a gondolatok kiérlelését segít légkör fullasztó hiánya. Ha lenne
megfelel fórum az eszmecserére, ha alkalmas közegben ki lehetne beszélni a gondolkodás
közben fölgy l feszültséget, akkor aligha kerülne sor az egyetemes értékeket taglaló
tanulmányok ívét megtör kiszólásokra, a szövegb l való kibeszélésre. Mórocz ugyanis
sokszor a legváratlanabb pillanatokban tesz a mai hétköznapok némely szerencselovagjára
(egyébként indokolt) sértett-indulatos megjegyzéseket. E kitételek mögött az irodalmi és a
politikai élet kettéhasadása áll, s zavarba ejt módon kapcsolódik össze bennük a
posztmodern és a posztkommunista gondolkodás elleni indulat.
Ez a kötet az elmúlt évtizedben született írásokat tartalmaz, mögöttük azonban több évtizedes
olvasás, készül dés érezhet . Mórocz hatalmas anyagmennyiséggel dolgozik, sokszor talán
túlságosan is. Vonatkozik ez mélységére és sokszín ségére. A magyar svallás, az Árpád-házi
királyok családját átható szakralitás, Ady Endre magyarságélménye, félig-meddig kortárs
klaszszikusok, Weöres Sándor és napjaink sztár-esztétái egyaránt tárgyát és anyagát jelentik
gondolkodásának. Ráadásul minden alkalommal a profikat megszégyenít szakmai
ambícióval fogalmaz, miközben (ahogyan olyan mesterei, mint Németh László, Hamvas Béla
vagy Szerb Antal) mégis íróként és írói becsvággyal közelít tárgyához. Legjobb pillanataiban
sikeresen (ami közvetve jelzi: nem mindig). Ebb l a sokszín ségb l és igényb l adódóan
következik, hogy írásaival igazán terjedelemben és elmélyültségben hozzájuk ill
tanulmányokban lehetne szembenézni, akár egyetértésünket, akár ellenvetéseinket akarnánk
rendszerezni. (Erre, sajnos és természetesen egy efféle kritikai dolgozatban nincs mód.)
Itt csak annyit lehet leszögezni: Mórocz írásainak dönt meghatározója a rendkívül magasra
helyezett mérce, s kísér jelensége az egyenetlenség, ami részben az el z tényb l következik.
Mert az általa kijelölt magasságot – azt kell mondjuk: természetesen – nem mindig éri, mert
nem is érheti el. Ahhoz más körülmények, más lehet ségek kellenek, olyanok, amelyek
objektíve nem állnak rendelkezésére. Ezek hiánya nemcsak az alkotómunkát akadályozza,
hanem közvetve (a megméretés lehet ségét elvonva) annak is okává válik, hogy az alkotó
nem ismerhet meg igazán tehetsége jellegét, határait, s ezért vállalkozik elérhetetlen célok
meghódítására. Éppen a Mórocz tehetsége és teljesítménye iránti elismerés miatt kell
- 1166 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
kimondani, hogy kevés az olyan írása, amelyik valóban hibátlan (például a Weöres-levelezést
taglaló vagy Szerb Antalra emlékez dolgozata). Ezek jobbára a kisebb, behatárolható tárgyú
dolgozatok. De – megint csak az említett okok miatt – ezekben a hibákban éppen úgy ott
vannak erényei, ahogyan eredményeiben is, mert a kudarcért és az igazságtalanságért
ugyanúgy meg kell szenvedni, mint a sikerért és az igazságért.
Mórocz, bár kritikákat és esszéket-tanulmányokat ír, mégsem kritikus, nem eszszéista és nem
tanulmányíró. Ez részben kiderül témaválasztásaiból is. Olyan alkotókat választ tárgyául, akik
munkássága többet jelent az általuk létrehozott, a dolgok természetéb l adódóan rész szerint
való m veknél, akik valamilyen módon a mindenséggel néztek farkasszemet, akik a magyar
és az emberi létezés egészére tekintve formáltak m veken túlmutató modellt. De másról is szó
van itt. Szerb Antaltól idézi a szerz , hogy “én író vagyok, akinek témája átmenetileg az
irodalom”. Mórocz is íróként viszonyul tárgyához, bizonyos értelemben is “átmenetileg”,
noha “valódi” írói munkái nem születtek meg. Ez az íróság azt jelenti, hogy mindig teljes
személyiségével, érzelmeivel, pszichikumával, érzékenységével van jelen írásaiban, nem csak
gondolataival, racionálisan, szakmailag. Számára az írás: üdvösségügy, s ez eleve
szembefordítja a tudatosan csak rész szerint való ismeretekre, töredékes teljesítményekre
irányuló “posztmodern” törekvésekkel, amelyeknek általános vonásait nem definiálja, s
gyakran inkább irodalomszociológiai, mint esztétikai értelm kifejezésként használja.
- 1167 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Cikluscímei ezt félreérthetetlenül jelzik, még akkor is, ha nincs olvasó, aki a tartalomjegyzék
ciklusbeosztása fel l közelítene egy els pillantásra heterogén kínálatú m höz. A nemzeti
örökség fontossága A másik Magyarország címben fejez dik ki. Aztán jönnek emblematikus
gondolkodók: Németh Lászlóra A Kisebbségben üzenete utal, Márai, Ottlik és Hamvas neve
pedig direkt módon is megjelenik. Olyan alkotók (Szerb Antallal, Illyés Gyulával, Nagy
Gáspárral együtt), akik a maguk m vének egyedi értékén túl magatartásformákat, szellemi
karaktereket is megformáztak. Így az általuk kirajzolódó képlet is nagyon határozott. Németh
László a magyarság sorskérdéseit, Márai az európai normák jegyében tevékeny intellektust,
polgárerényt, Ottlik a lehetetlen körülmények között rzött autonómiát, Hamvas –
folyamodjunk egy jótékony tautológiához – a hamvasságot (Hamvas-ságot) is jelenti.
Egyetemes tájékozottságú, és mégis konvertálhatatlanul magyar valamennyi. De ott van a
taglalt m vek között Esterházy Péteré is, amelyben ugyancsak a m fölé növ “esterházyság”
az igazi téma, igaz, els sorban – részben közéleti – negatívumaival, azzal, hogy maga a
szerz nem képes feln ni a tehetségéhez.
A hozzájuk fordulás Mórocz számára nem divat. (De ne tagadjuk, úgyis hiába, azért benne
van az is.) De ne gondoljuk, hogy a divatosság önmagában rosszat jelent. Különösen nem
akkor, ha valaki a divathoz a bírálat és nem a behódolás szándékával közelít. Ahogyan
Mórocz ide kapcsolódik, az csöppet sem divatos. S t: úgy menetel vele szemközt, hogy
divattal szembe a divatot szegezi, ahogyan – frivol példával élve – a marxista–leninista
diktatúrával szemben jelent s ellenzéki ambíciók Marxot és Lenint olvasták rá az ezek
nevében hatalmaskodó potentátokra. Ezért aztán kötetének majd minden pontján
fölbukkannak a mai ízlésdiktatúra “totemállatai”: Heidegger, Wittgenstein, Rorty, Derrida,
Lévinas és a többi. Sokszor persze szervetlenül, de hát ez nagyon könnyen el fordul az efféle
szellemi hadm veletekben, talán ez az oka annak is, ahogyan kakukktojásként e tiszteletre
méltó mez nybe belekeveredik a mára divatidegenné vált Sartre is. A specializálódásra
kényszeredett világban nem csak az eredend kíváncsiság, felfedez i szenvedély áll Mórocz
változatos tematikája, vizsgálódásainak els pillantásra oly különböz tárgyai mögött. Túl az
említett okon, ott van mindebben a köznapi szellemi igénytelenséggel és a gondolkodási
restséggel való szembeszállás morális mozgósító ereje is. Ebben azonban er sen és nem
mindig szerencsésen hat rá a már említett maga konkrét alkotói pozíció: a senki földjén
tanyázás, ami nemcsak függetlenséget jelent, ha kívül rekedést, kirekesztettséget is. Ez látszik
abból is, ahogyan a számára kiemelked en fontos szerz k befogadásának történetével,
kérdésével foglalkozik: sohasem elégedett. Vagy az odafigyelést hiányolja, a közönyt és a
hallgatást kárhoztatja, vagy a figyelem min ségét vitatja, mások írását felszínesnek,
er ltetettnek, túllihegettnek, törleszked nek stb. tartja. Talán nem véletlen, mert
kimondatlanul is valami önkorrekciós szándékot tükröz, hogy Márairól szólva éppen a
következ ket idézi: “Életemnek egy kínos végs konklúziója… ha szabad ezt mondanom egy
hosszú élet után, csak egyet vontam le a magatartást illet leg, nem szabad megsért dni.
Káromkodni szabad, mérgesnek lenni szabad, ha megütnek és muszáj visszaütni, szabad. De
megsért dni nem szabad.”
Nos, azt hiszem, Mórocz Zsolt folyamatosan valamiféle sért döttséggel küszködik, annál is
inkább, mert mindazok, akik az általa vallott értékeket komolyan veszik, folyamatos
sértegetéseknek vannak kitéve. Ebb l a szempontból nézve sem véletlen tehát, hogy Mórocz
nagy gondolati szerelmei azok, akik maguk is kirekesztettségben, izolálva, a központi
véleményformáló m helyek által megtagadottan tudtak alkotni, maradandó értéket teremteni.
Sorolhatjuk ket ismét: ilyenné stilizálódik Márai, aki emigrációjában került e pozícióba,
ilyen Ottlik, ilyen az abszolút félreállított Hamvas. Mórocz azonban nem olyan alkat, aki
követni tudná e mestereket. Nemcsak a történelmi körülmények különböz sége okán, hanem
- 1168 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
az általa választott m fajok következtében sem követheti ket. Nem szépíró és nem bölcsel ,
hanem a valóság folyamataiba avatkozni akaró irodalmár, aki szellemi hajlamait tekintve
legszívesebben “a magyar szellemi élet organizátora” lenne, mint az a Németh László, aki e
törekvését szintén kudarcnak tekintette. (De közben olyan életm vet teremtett, amely aztán
halála után évtizedekkel néhány évig valóban képes volt arra, hogy a magyar szellemi életet a
maga logikája szerint strukturálja. De szándéka eredetileg nem ezt célozta.) Németh László
azonban kivételes szellem volt, amilyenb l csak egy-kett születik egy generációban.
Vagy annyi sem. És a kivételes teljesítmények nélkül elárvulnak azok, akik méltó segít ik,
ért ik, közvetít ik lennének. Talán nem bántó, ha azt mondjuk: Mórocz akkor futhatná ki
igazán tehetségét, ha valahol állna mögötte egy Németh László formátumú kortárs. Így,
magára maradva csak azzal szembesül, hogy ambíciói ellehetetlenülnek, de azért föladni nem
tudja és nem is akarja ket. Amiben, mindezek ellenére, s t éppen ezért, igaza van.
Gróh Gáspár
*forrás: Hitel 2004. április
„Az elidegenedésnek különös típusa a disszidens. A dissszidenst a régebbi emigránssal nem szabad
összetéveszteni. Az emigráns jellemvonása volt, hogy valamely társadalmi igazság mellett helytállt. A
disszidensek túlnyomó többsége viszont azért disszidált, mert egyéni becsvágyában magát akadályozva érezte.”
(64-es cikkek, Lázár miközöttünk)
„Normálisnak kell lenni…”*
Javában folyik Hamvas Béla életm sorozatának kiadása, sokan mégis úgy vélik, a Hamvas-
kultusz leáldozott. Dúl Antalt, a hamvasi szellemiség jóformán egyetlen hiteles közvetít jét,
az életm sorozat szerkeszt jét el ször arról kérdeztem, hogy valóban megcsappant-e az
érdekl dés a hamvasi eszmék iránt.
- Itt csupán a korszenvedélyek mozgásáról, a felszín hullámzásáról van szó - mondja Dúl
Antal. - Ha egy lefojtott palackból kihúzzák a dugót, a túlnyomás nagy robajjal tör ki.
Hamvassal is ez történt a kilencvenes évek elején, de ez a rövid divathullám alig jelentett
valamit. A szövegek mélyrétege akkor is keveseknek nyílt meg. Keleten van egy si példázat:
ha a vívómester megérkezik a faluba, kivonulnak eléje, és nagy ünneplés közepette viszik a
piacterére, majd díszkísérettel vezetik ki a faluból. Ha a bölcs érkezik a faluba, mintha semmi
sem történt volna, észrevétlenül, egymagában halad át a falun. Nem volt teljesen hiábavaló a
Hamvas körüli divat, mozgalom, felhajtás sem, de az életm nek ennél jóval mélyebb a
jelent sége és hatása. Hamvas Béla olyan szellemi távlatot és tágasságot teremtett a magyar
és a nyugati kultúrában, amelyet el tte idehaza senki és külföldön is csak kevesen.
Alapfogalmakat sikerült tisztáznia. Keleten például a szellem emberét bodhiszattvának
nevezik, és egy egész kultúra háttértudata kapcsolódik hozzá. Hamvas viszont úgy fogalmaz,
hogy a boddhiszattva nem más, mint a normális ember. Szerény és igénytelen megjelölés? De
mélyebbre megy bármilyen más meghatározásnál.
Hamvas azt mondja: nem szentnek, h snek vagy bölcsnek kell lenni, hanem normálisnak.
Bölcs, h s, szent: ezek számára sz kös kategóriák, neki nagyobb becsvágya volt: normális
akart lenni. Lényegében egy új világ szellemi alapjait kívánta lerakni. Nem a felszíni
mozgásokat kell nézni, hanem azt, hogy a mélyben milyen változásokat hozott az életm ve.
Fontos, hogy a palackból kiszabadulhatott a szellem, de ami ma történik, az már egy jóval
mélyebb alapozás. Szavai, gondolkodásmódja, szellemi horizontja úgy jelenik meg a
- 1169 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
- 1170 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Hamvas-tár 6
felismerje: semmivel, amit maga körül lát, nem azonos. Európában a legföldhözragadtabb
tudománynak, a fizikának kellett felismernie az anyag káprázatszer ségét ahhoz, hogy mindez
a nyugati ember számára is érthet legyen. A tudomány ugyanis felesküdött a világ
tudatunktól független, objektív valóságára. Ma az elméleti fizika az anyag elvesztésének
sokkjában él. Újabb és újabb kozmológiai spekulációkkal találkozunk, de ezek forrása soha
nem az úgynevezett anyagi valóságban gyökerezik, hanem egy térid n túli bázison, az emberi
tudatban. Minden valóságmodell és differenciálegyenlet tömény metafizika, amely a fejemben
van, nem a küls objektív valóságban. A fizika heroikus küzdelme tiszteletreméltó, hiszen a
valóságot, Istent a lét legsötétebb és legtudatvesztettebb pontján kívánja feltárni. Hamvas Béla
azt mondja, Isten nevét még az anyag is kimondja, de kattogva, recsegve-ropogva, ahogy egy
kvarcóra vagy egy pulzár teszi. Így nagyon is érthet , hogy ameddig a modern fizika eljut,
onnan indul el a misztika vagy a keleti hagyomány.
– Hamvas Béla magát kereszténynek tartotta. Hogyan tudta ezt a keleti hagyományokkal
közös nevez re hozni?
– Azt vallotta, hogy a hagyomány legteljesebb formájában az Evangéliumokban van jelen.
Jézus is az Átman-Brahman egységtudatáról beszél, de úgy fogalmaz: Az Atya és Én egyek
vagyunk, vagy: aki engem lát, az Atyát látja. Hasonlata a sz l t r l és a sz l vessz r l nem
szorul magyarázatra.
– És mikor azt mondta, hogy aki követi t, üdvözül, aki viszont nem, elkárhozik?
– Keleti szóhasználatra fordítva ez azt jelenti: aki követi az Átman-Brahman-hoz vezet utat,
hazatalál, aki a káprázat felé fordul, eltéved benne. Azzal, hogy Buddha a sokféleség
mítoszrendszerét lebontotta, szintén a pillanatba vezette vissza az embert, abba a bizonyos
hamvasi der állapotába. A létet a múlt és jöv illúzióitól megfosztva lecsupaszította a tiszta
jelenlétre. Jézus nyilvános fellépésének els percét l ebben a tiszta lélekjelenlétben
tartózkodott. Hamvas törekvése is ez volt, de egy teljesen más helyzetben és kultúrában.
Grandiózus regénye, a Karnevál másról se szól, mint hogy a lélek tízezer burkát hogyan kell
fokozatosan lebontani.
– A buddhista üresség hogyan egyeztethet össze a hamvasi tengellyel?
– Buddha abszolút üressége és Brahman, a lét teljessége nem két igazság, hanem ugyanannak
a valóságnak más-más megközelítése. Isten a lét és a nemlét forrása, ezért mindegy, hogy a
teljesség vagy a semmi fel l szemléljük. Valójában a szót, Isten, ki se volna szabad ejtenünk.
A hindu metafizikában a Brahman megnevezés is csak kegyes engedmény, mert a valódi név
kimondhatatlan. A tengely is csupán metafora, mint ahogy mindent szavunk metaforikus. Az
üresség is csak egy metafora. Európában az abszolút lét és az abszolút üresség, a látszat és a
valóság egybeesése és egysége utoljára Platónnál merült föl. még tudta, hogy a mi világunk
különös árnyékvilág, nem valóság, azaz ontosz on, hanem káprázat, azaz mé on. A Platón
utáni filozófia kétezer éves kálváriája a küls , objektív valóság megtalálására, azt hiszem, a
vége felé közeledik. Az út Platónon át Keletre vezet.
– Ha már a káprázatvilágában vesztegelünk, hadd kérdezzem meg: Hamvasnak ma mekkora
az olvasóközönsége? Hány példányban fogynak az életm sorozat kötetei?
– Hamvasnak kialakult olvasóközönsége van, én 40–50 ezerre becsülöm. Úgy mondják, hogy
tíz szimpatizáns közül csak egy vesz könyvet, tehát ötezer példányt kell kiadni. Általában
három- és hétezer példány között fogynak a kötetei.
– És az utánnyomások? Mivelhogy azok is vannak.
– Többnyire háromezer példányban adjuk ki újra a köteteit. Ha egy kis többletbevétel gy lik
össze, akkor rendelünk utánnyomást. Az összkiadás egyébként eltartja önmagát, s t egy kis
raktárirodát meg engem is, és kitermeli a következ kötet költségeit.
– Ez nem akármilyen teljesítmény egy ilyen „nehéz” szerz t l. Milyen az életm sorozat
fogadtatása?
- 1172 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
Tornai Szabolcs
*forrás: Hitel, 2007. január
„Minden éllény saját képére teremtett világba zártan él. Az egyik világból a másikba átmenet lehetsége
nincs.”
(Arkhai, Májá)
Hamvas Béla 1956. elárulásáról*
Hamvas élesen elítélte azokat, akik saját érvényesülésük érdekében behódoltak a hatalomnak.
Mit szólna most Havas Szonja kirohanásaihoz?
Ezerkilencszázötvenhatot az egész irodalom, az egész sajtó, a zene, festészet, a m vészet, a
tudomány, a politika elárulta. Minek árulta el? Annak, hogy élni csak kell. Senki sem mert
meghalni, mint az orosz tankok alatt a munkások és a diákok és a gyermekek. Költ , író,
szobrász, zenész, fest orvos, tanár, mérnök, miniszter, katona, paraszt, munkás. Soha még
nép nem volt ennyire elhagyatott. Semmiféle vagyon, hír, hatalom nem ér annyit, mint
- 1173 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
amennyit mindezért most fizetni kellett. Nincs az életnek olyan mélysége és magassága.
amely ez alatt az árulás alatt ne roskadna össze.
Egy év múlva már úgy éltek, mintha semmi sem történt volna. Mintha e hitvány és korrupt
nyomorult és züllött, tisztátalan és aljas népben egyszer, egyetlen egyszer és egyedül nem
ragyogott volna fel az igazság, és nem mondta volna ki egyszerre és egyhangúlag mindenki,
aki itt él, kétszázszoros túlhatalom ellenére. Aki ezt elárulta, az már nem hitvány és nem aljas
és nem korrupt és nem nyomorult. Tovább élnek és énekelnek és festegetnek és szónokolnak
és tanítanak. Tényleg semmi sem történt?
Évek óta azon gondolkozom, ha még valaha a történetben az igazság szóhoz jut, mit fognak
mondani arról az id r l, ami ezerkilencszázötvenhatot követte, azokról az emberekr l, akik
zenét komponáltak, és képeket állítottak ki, és színpadon játszottak, jóíz en ettek és ittak,
ahelyett, hogy fogukat csikorgatták volna. Nem írni több, mint írni. Ahelyett, hogy elvonultak
volna kapálni és fát vágni, édes volt nekik az érvényesülés és a pénz.
Eleinte azt hittem, hogy a mai nevek csak azért maradnak fenn, hogy azokat még ezer év
múlva is leköpjék. De túl jól ismerem a magyarokat. Azonnal elkezdtek mentségeket koholni,
elkezdtek sugdolózni, hogy mennyire szenvednek, miközben vastag összegeket gy rtek a
zsebükbe a libapecsenyén hízott vértanúk. Fogadok, hogy a történelembe, mint mártírokat
jegyzik fel ket, e koszos és rip k söpredéket, dics ítik egymást, és bevezetik egymást a
történelembe, óvatosan Berzsenyi és Csokonai, Pet fi, Bartók, Csontváry, Arany és Kemény
közé, ahelyett, hogy rémpéldaként mutogatnák ket a panoptikumban: íme akiknek drágább
volt a selyemnyakkend , mint ezerkilencszázötvenhat. Mintha életnek lehetne tartani azt, amit
ezek élnek, mintha költészet, zene és dráma lenne, amit ezek csinálnak, mintha lehetne ilyen
feltételek között élni akárcsak hivatalban, vagy gyárban.
Persze élni csak kell. Nagyon nehéz. De ha nagyon nehéz, hát nagyon nehéz. Elrejt zni és
hallgatni, napszámos munkát vállalni, és fogakat összeszorítani, és nem lázadni, vagyis igenis
lázadni, és nem engedni, és átkozott és b szült görcsben élni, és nem engedni. Hol van ma az
a név, börtönökön kívül, amely nem ragad a mocsoktól?
"Semmi szent nincs, amit ez a nép ne gyalázott volna meg, ne süllyesztett volna hitvány
eszközzé, és ami a barbárok között is égi tiszta marad, azt ezek a huncut vadak iparként zik,
és nem is tudnak mást, - ahol az embert megalázzák, ott már nem tud másként élni, mint saját
érdekéért, saját hasznát keresi, és nincsen benne több szív, még akkor sem ha ünnepel, vagy
ha szeret, vagy ha imádkozik." (Hölderlin).
Majd igazolják ket. Lemosogatják ket, bekerülnek a lexikonba, az irodalom és
kutúrtörténetbe, mint akik magas esztétikai értékeket valósítottak meg. Milyen történelem lesz
ez?
N.N.
*forrás: Magyar-Hon-Lap 2007. október 22.
- 1174 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
„Ahol nincs hagyományos forma, sem vallás, sem mvészet nem bontakozhat ki”
(Az öt géniusz)
Vagy szolgája, vagy ura*
Hamvas munkásságának sokrét sége megnyilvánult filozófiai, szociológiai, kultúrtörténeti,
vallástörténeti, eszmetörténeti, klasszika-filológiai és esztétikai tanulmányokban, irodalmi
esszékben, regényekben; német, francia, angol, latin, ógörög, héber és szanszkrit
fordításaiban. Behatóan foglalkozott a m vészet minden területével, f ként a zenével és a
képz m vészetekkel, els sorban a festészettel, és azok stílusirányzataival. Hamvas Béla korát
meghaladó szellemisége, filozófiájának eszmeisége napjainkban egyre inkább érezteti,
egyúttal bizonyítja érvényességét. A halálának 38. évfordulója alkalmából az Ezo tér magazin
által rendezett emléknapon Mireisz László, Kövesi Péter, és Dúl Antal el adásában feltárult
szellemi örökségének hagyománya, a fogyasztói társadalomhoz való kapcsolata, valamint az
abszolút struktúra örökérvény sége.
Hamvas munkásságának hívei, követ i és a szép számmal megjelent laikus érdekl d k
figyelme az el adókra összpontosult; valósággal szomjaztak ama tudásszelet birtokára, amely
ily rövidre szabott id alatt átadható a több évtizeden átível életm b l. Dúl Antal rövid
bevezet jét követ en, Mireisz László vette át a szót, aki Hamvas napjainkban is érvényes
örökségének tükrében végigvezette a hallgatóságot a metafizikai tradicionalitás kialakulásáig,
ahhoz a szellemiséghez, mely önmagában meghaladja a különböz hagyományvonalat.
El adásában kitért a taoizmusra, a tibeti buddhizmusra és az arab filozófiára is, melyek
önmagunkban, egységként, a saját igaz mivoltjukban léteztek, s melyek közös
keresztmetszetének eredményeként a 20. században kialakult a tradicionális szemlélet. A
tradicionális szemléletet elsajátítva, a maga szellemiségével kiegészítve, Hamvas Béla
megalkotta saját alaptézisét. Ez utal a szellemi ember és a világ folyásának kett ségére,
valamint a fizikai és a metafizikai sík egymást kiegészít , párhuzamos jelenlétére és az örök
kételyre, mely az érzékszervi tapasztalás és a tiszta igazság között húzódik.
Az el adás fókuszába Hamvas Béla Tabula Smaragdina, Scientia sacra, Patmosz, A magyar
Hüperion cím m vei kerültek, és azok a tanok, az a szellemiség, mely Hamvas Béla
munkásságának alappilléreit jelenti. Hamvas hitte és tudta, hogy a bolygók hatásainak (pl.
Vénusz-érzelem; Merkúr-gondolatiság) alávetetten élünk, ezek determinálnak, de ezek a
hatások legy zhet k. Az ember vagy szolgája, vagy ura ezeknek a hatalmaknak. S mivel a
környezet determináló ereje legy zhet , valójában a saját érzelem- és gondolatvilágunk
foglyai vagyunk. Hamvas megteremti a „kisistent”, mely képes felülemelkedni, önmagát
legy zni, s önmagát tudatosan felemelni, uralva a mélyében zajló tudati folyamatokat, hogy
visszatérhessen az sállapotba, létének forrásához, a fényhez.
Egyszeri olvasás után szétporladt
Hamvasnak a fogyasztói társadalommal való kapcsolatáról Kövesi Péter szólt. Az el adás
meghitt hangulatát személyes vallomással alapozta meg, elmesélte, miként került kapcsolatba
el ször Hamvas Béla munkásságával. Tizenhat éves korában egy véletlen folytán, pincében
lelt rá a Tibeti misztériumok cím könyvre, mely egyszeri olvasást engedélyezett, majd
szétporladt. Mintha csak arra várt volna, hogy átadhassa, ami a mélyében rejlik, miel tt
megsemmisül. Kövesi Péter elmondta, hogy bár Hamvas Béla nem ismerhette a fogyasztói
társadalmat, m veiben gigantikus látomásként megjelenik az a felborult értékrend, mely azt
jellemzi. A rendr l alkotott tézise szerint a rend az a szellemi kaszt, melyben minden lélek a
maga helyén van. A világválság cím m vében összegzi a szellemi ember válságát a modern
(rabszolga) világban. Hamvas szerint a rabszolgaságot nem a társadalmi helyzet, hanem a
tudatállapot milyensége határozza meg. A rabszolga tudatállapot ismérvei: minél kevesebb
munka, semmittevés, és a testi megelégedettség iránti vágy. E könyvében olyan világot festett
- 1175 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc
Forrás: http://www.doksi.hu
Hamvas-tár 6
le, melyben az élet eszközei fontosabbá válnak magánál az életnél. A technikai eszközök
minden kényelmet kiszolgáló tárháza, a médiában zajló, szellemet sorvasztó m sorok
népbutító hatása karcosan jelen van napjainkban.
Kövesi Péter a Nem nehéz szatírát írni cím kötetb l néhány gyöngyszemet idézett. Ezek az
írások keserédes, humorral f szerezett igazságukban nemcsak az akkori kor tükrei voltak,
hanem egyúttal napjainké is. Az el adás repertoárját Hamvas Olbrin Joachim csodálatos
utazása cím meséje is gazdagította, melynek alaptémája a lét megismerése, önmegtalálás egy
ifjú ember történetében. A mese humort, fantáziát nem nélkülözve tárja fel a tömegember
jelenség riasztó tényét is. Az el adás kitért a depresszió Hamvas-féle magyarázatára is, mely
szerint ennek el idéz je az, hogy az egyén a hamis ideáknak (fejl dés) nem tud megfelelni. A
világ, melyben élünk, a test betegségének, a lélek b nének és a szellem rületének
béklyójában verg dik. Hamvas Béla egy kiutat lát csupán: a hagyomány mentén visszatérni a
Rendhez, elérni az alapállapotot, mely az egyetemesség felé nyitó szellemiség.
Az egyiptomi piramis és a megértés négy szintje
Az emléknapot Dúl Antal el adása zárta, melyben az abszolút struktúra összefüggéseit tárta
fel. Az abszolút struktúra örökérvény rendez elvét az egyiptomi piramis modelljén (egyfajta
egyetemleges ideograma, vagyis a természeti tapasztalathoz kötött és tapasztalati
bizonyosságra alapozó információ – A szerk.) keresztül mutatta be, mely megtestesíti egyúttal
a világ mikro-makrokozmosz analógiáját is. A mindenség szimbóluma, a világban rejl titkok
allegóriája, ugyanaz a struktúrája, mint az emberi tudatnak. A megértés négy különböz
szintjén létezik, melyek számára az egyénnek ki kell nyílnia ahhoz, hogy eljusson a legfels
tudatossághoz. Ez a tetraszómia; az a megnyilvánuló négyesség, mely minden hagyományban
megjelenik, kifejezve ezt az univerzális elvet és princípiumait. A 4-es szám egyúttal a
társadalom száma is, mely Indiában négy, jól elkülöníthet társadalmi réteget takar
(kasztrendszer). A vezet réteg a papok (bráhmanák) csoportja; ezek után a nemesek
(ksatriják), majd harmadikként a szabad köznép (vaisja) csoportja következik. Ez a három
kaszt alkotja a „kétszer születettek” kasztját, miután az ezekhez tartozók vallási értelemben is
újjászületnek. Az utolsó réteg a szolgák (súdra) rétege, a pásztorok, napszámosok,
háziszolgák és földm vesek rétege.
Valamennyi kasztnak jellegzetességei vannak, az uralkodó bolygóik révén fejtik ki hatásukat.
A 4-es szám misztériuma nem csupán a társadalmi tagozódásban, a filozófia, vallás, kultúra,
tudomány szentségében, de az évszakok, égtájak, valamint a meghatározó f elemek (t z, víz,
leveg , föld) jelenlétében is tükröz dik. Amikor az egyik vagy másik pillér válik dominánssá,
akkor vagy túlgerjed a „rendszer” a túlzott aktivitástól, vagy magába roskad a túlzott magába
fordulástól. Visszatérve az el adás alapjául szolgáló piramismodellre, a pillérek
keresztmetszetében maga az 5. elem áll, a szakrális szubjektum, az Ember, fejl désének
legmagasabb fokán.
Mireisz László, Kövesi Péter és Dúl Antal lebilincsel , átfogó témaismertetése, hangulatos,
f szerezett el adása Hamvas Béla munkásságának esszenciáját tárta fel. Újra bizonyítva a
képviselt eszmeiség szükséges voltát és érvényességét.
Petre Anett
*forrás: www.natursziget.com
- 1176 -
Szerkesztette: Faragó Ferenc