Előfordulása[szerkesztés]

A közönséges kalmár előfordulási területe az európai és az afrikai partok mentén van. Széles körben elterjedt
a Földközi-, az Adriai- és az Északi-tengerekben, valamint az Atlanti-óceán keleti részén, Skóciától és az Ír-ten-
gertől egészen a Guineai-öbölig. Az állománysűrűsége az Északi-tengerben és Nyugat-Afrika partjainál a legna-
[1]
gyobb.
Korábban úgy vélték, hogy a Loligo vulgaris reynaudii nevű alfaján keresztül, az előfordulási területe délre le-
nyúlik a Dél-afrikai Köztársaságig, viszont manapság már tudjuk, hogy ez egy külön fajt alkot, a Loligo reynau-
[2]
diit. Megjelenése[szerkesztés]
A hosszúkás, közepesen karcsú és henger alakú testét borító bőrköpenye legfeljebb 40 centiméter hosszú. Az ol-
dalain elhelyezkedő úszói, melyek csak a test közepéig érnek, fentről vagy alulról nézve rombuszos megjelenést
kölcsönöznek az állatnak. Habár segítenek az úszásban, vagy inkább az irányváltásban, a gyors helyváltoztatást
[3]
egy mozgékony, húsos cső alakú szerv, az úgynevezett tölcsér segíti. A feje eléggé kicsi, viszont a szemei na-
gyok és átlátszó hártya borítja. Mind a legtöbb kalmár esetében tíz karja van: nyolc rövidebb és két hosszabb,
úgynevezett fogókar. A szája csőrszerű kemény képződmény. A hím negyedik, bal oldali karja a párzásban ját-
szik szerepet. Habár a bőrköpenye elérheti a 30-40 centiméteres hosszúságot, általában csak 15-20 centiméteresre
nő meg. A hím általában nagyobb, mint a nőstény és a növekedése is gyorsabb. Általában szürkés-átlátszó vagy
[4]
vöröses színű, de a kromatóforák segítségével színváltoztatásra képes.