GYEREKIRODALOM 2.

TARBAY EDE: Gyermekirodalomra vezérlő kalauz. A gyermek~ és ifjúsági irodalom

történetének iránytűje. Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest,
1999.

Az állatmese

- XIX. sz. közepéig moralizáló fabulát jelentett (ezópusi mese, tanítómese), és

bizonyos életbölcsességeket, erkölcsi igazságokat fogalmazott meg
- Vitkovics Mihály 1817-es aforizmája szerint: „Miolta az meberek tulajdon
szájokkal nem merik kimondani az Igazságot, az állatokéval mondatják.”
- Allegorikus-filozofikus tartalom véletlenül se maradjon rejtve: mese végén
tanulság ∑
- buktatójuk: túlhangsúlyozott pedagógiai cél
- mesei elem: az állatok beszélnek, szót értenek egymással, néha az emberekkel
is
- emberi tulajdonságaik vannak
- reális társ-i képet tükröznek
- nem a jó győzelme a meghatározó, hanem a furfang/ a rossz és rosszabb közös
bűnhődése (pl. A róka és a farkas a lakodalomban)
- jelen van itt is a világ rendjének helyreállítása
- ezek a valóságalapú mesék állnak legközelebb a gyermeki lélekhez – ez a
korosztály a valósághűséget jobban igényli, mint az elvonatkoztatást, másrészt
összefügg a gyermek animisztikus, mindent átlelkesítő képességével: tárgyait
élettel tölti meg, elevennek tekinti; humor és rövidség!
- Meseszövés egyszerű, könnyen érthető és felfogható

Tündérmese Állatmese
Állatok beszélnek Csodás elem Műfaji alapkövetelmény
Emberek és állatok Van distancia az állat és ember között - fordítva: állatok egy-egy
viszonya – hogyan töretnek le a válaszfalak jellegzetes embertípust vagy
közöttük tul.-ot képviselnek,
- emberek válnak hasonlatossá az miközben megfelelnek állati
állatokhoz minőségüknek is
Humor Nyoma sincs a humornak, gúnynak, Többség humoros
iróniának

- Hangneme, vmint tanító, oktató szándéka miatt népszerű volt Mo-on: vasárnapi
szenbeszédek, kalendáriumok, iskolai olvasókönyvek, prédikáció- és
szólásgyűjtemények közvetítésével kerültek a köztudatba
- Magyar állatmese legkedveltebb állatai: róka, farkas, medve, kakas, sün,
macska, kutya, ló, nyúl, egér, béka és oroszlán
- Kakas, sündisznó, szürke ló ↔ róka ↔ farkas/medve
- Viszony alapja mindig a rivalizálás, az, hogy ki tudja becsapni a másikat, ki tud
hamarabb szorult helyzetéből szabadulni, ki tud több élelemre szert tenni, ki
tudja a másikat felfalni

1
 - Vetélkedés: nemcsak vadállatok között folyik, hanem a vadállatok és a
háziállatok, vmint az állatok és az emberek között is
- Másik típus: eredetmagyarázó – egy-egy szokatlan jelenségre kapunk félig
tréfás, félig helytállónak gondolt magyarázatot

A gyermekirodalom kialakulásának ezópusi vonulata

Aiszóposz
- Kr. e. VI. sz.
- Történetei valójában nem történetek, hanem szűkszavú példázatok, állatfigurává
tett lényekről
- Szamosz szigetén élt, rabszolga volt, 2. gazdája felszabadította, politikával
kezdett foglalkozni, Delphoi – összeütközésbe keveredett a jósda papjaival,
hamis vádakkal elítélték, megölték, majd rehabilitálták, emlékére szobrot
emeltek
- Púpos és néma/daliás?
- Példázatai rövidek, frappánsak, váratlan helyzetekben születhettek
- Meséit ő jegyezte le/ utókor?
- Meseköltő volt/ magába szívta a Keletről jött hajósok, kereskedők kocsmai
adomáit?
- Melyik valójában az ő meséje?
- 1943, Czimer József válogatása
A holló és a róka
Korax kai alópéx (Aiszóposz, 126.)
A holló húst lopott, és egy fára telepedett vele. A róka meglátta ezt, és meg akarta kaparintani
a húst. Odaállt hát, és dicsérni kezdte a hollót, hogy milyen nagy és szép; kijelentette, hogy
leginkább őt illeti meg a királyság a madarak között, és ez biztosan sikerülne is, ha még
hangja is lenne. Az meg akarta mutatni, hogy hangja is van, hatalmasat károgott, s közben
kiejtette a húst a csőréből. A róka odafutott, elragadta a húst, és így szólt: „Nos, holló, ha
eszed is volna, nem akarnál mindenki fölött uralkodni.”
A mese illik az esztelen emberre.
(Sarkady János fordítása)

Phaedrus (Kr. e. 15.- Kr. u. 55.)

- latinra fordította a neki tulajdonított meséket – ez maradt az ezópusi hagyomány
– egységes szemlélet, egységes stílus
- Versbe szedte a gr. író száraz, tömött prózáját
- Ott is megfogalmazta a mesék tanulságát, ahol A. nem pl. A róka és a holló
A róka és a holló
Vulpis et corvus (Phaedrus, I. könyv, 13.)

Ki kapva kap az álnok hízelkedéseken,

Hiszékenységéért az csunyán megfizet.
Egy ablakból a holló sajtot csent el, és
Magas faágra szállt, hogy elfogyassza ott.
Meglátta őt a róka, s így beszélt neki:
„De szépen csillognak, holló, a tollaid!
S milyen csodás egész külsődnek kelleme!

2
Ha hangod is szép, nálad nincs különb madár.”
A balga holló csőrét hangra tárva szét,
Leejti sajtját, és a róka nagy mohón
Szájába kapja csellel szerzett ételét.
Ugyan már nyöghetett a rászedett madár!
(Jó példa arra, mennyit ér az éles ész;
Hatékonyabb a szellem, mint a nyers erő.)
(Terényi István fordítása)

- A zűrzavart Ph. Fokozta: saját meséit is az ő nevén írta pl. A vajúdó hegy
- Babriosz (Kr. u. I.-II. sz.) ugyancsak verssé formálta A. meséit pl. A tücsök és a
hangya (53. o.)

Leonardo da Vinci (1452–1519)

- az ezopuszi hagyományt fordította, ültette vissza prózába, és gazdagította új
elemekkel
- 1., aki az élettelen tárgyakat is élettel töltötte meg pl. A beretva , A papír és a
tinta, A kő és az acél (54. o.)

La Fontaine (1621–1695)

- nem tudjuk, ismerte-e Leonardo emséit, valószínűleg nem

- meséit sem maga, sem pedig kora nem becsülte meg igzaán
- elsősorban a kispolgári erények példázatait vitatták (A tücsök és a
hangya, A róka és a holló)
- meséit a meseirodalom csúcsának tekintik
- mind verselése, mind felgazdagított gondolatvilága a mai napig korszerűbb
bárkinél
- ajánlása megmutatja: gyerekkönyvnek szánja
- verbális gazdagodás, közérthető hang
Ivan Krilov (1769–1844)
- ezópusi-phaedrusi-La Fontaine-i hagyományt folytatja
- orosz cári rendőrség felügyelete alatt ír
- első, aki újságíróként ír meséket, de meséi nem gyerekmesék, inkább szatírák
- uralkodók a párbeszédek
- pl. A két muzsik (57.o.)
- nagyon orosz történet, nyers, utcai hangvétel, vaskos humor, anekdotázó stílus
és a tanítás jellemzi
A holló meg a róka
(Ivan Andrejevics Krilov feldolgozása)
Tél volt, havas és csikorgó. nyála csordult, gyomra kordult,
Sajtdarabot csent a Holló. sóvár szeme majd kifordult.
Repült vele egy nagy ágra: De a Holló óvatos volt,
„Ebéd, végre-valahára!” lenti dombról máris iszkolt,
Ravasz Róka, noha messze s mire Ravasz odabillent,
járt a fák közt, észrevette: ő még fentibb ágra libbent.
Róka koma rém dühös lett; már tipegve és topogva
tudta, itt csak ész segíthet. és libegve és lobogva

3
Egyebe nincs úgyse semmi,
elkezdett hát hízelegni.
És a Holló, gyanakodván,
Felfigyelt rá, bár mogorván,
de lassanként, mint varázslánc,
befonta a szó s a csábtánc:
hiúságát egyre jobban
kábította, mind mohóbban
tömte a sok édes méreg,
hódolat, bók és dicséret.
„Röptöd, ah, be könnyed, ingó,”
— szólt a hang — „be sima, ringó!”
„Jól hallom?!” — a Holló döbbent
ámulatban lejjebb röppent.
Róka mester erre szárnya
s farka díszét fuvolázta.
Nem volt többé képtelenség:
hitte a rút, hogy milyen szép!
s mikor az elszánt hízelgő
ráfogta, hogy tündér s delnő,
pipeskedett szédelegve —
de a sajtját nem eresztve.
Mohón leste a madárnép,
hogy Ravaszdi mit csinál még.
Mit? Jégcsapot pendített meg:
„Szebb a tiéd, égi zengzet!”
És a Holló megbűvölten
csőrét tárta… Persze rögtön
pottyant a sajt; s mint kereplő:
recsegett az énekesnő:
„Kár-kár!” — későn kapva észbe,
hogy oda a jó ebédje.
Ravasz koma eloldalgott:
„Edd a nótát, — én a sajtot!”
Vígan vitte csemegéjét,
bámulta a csacska népség.
Holló búsul: „Kár, kár, kár…”
aki hiú, pórul jár!
(Szabó Lőrinc fordítása, 1957)

MAGYARORSZÁG

Pesti (Pesthi) Gábor (XVI. sz.): Ezópusz fabulái

- 100 évvel megelőzik La Fontaine-t
- Pesti: első tudatos stiliszta, nyelve a beszélt magyar nyelv, egyszerűségre,
csínra törekszik
- Pl. Az kígyóról és az parasztemberről
Az hollóról és rókáról
(Pesti Gábor, 11.)
Az holló valami hús fultot fel kapván kezde az ágon vele csergeni. Hozzá mene a róka, és
mondá neki: Hallottam vala gyakorta, hogy hamis volna a hír, de mastan látom, hogy igaz,
mert azt mondják vala, hogy az szuroknál feketébb volnál, de mastan látom, hogy fejérb vagy
az hónál. Hogyha a szód illyen szép, mint tennen magad, bizon minden madaraknak királné
asszonyának merlek mondani. Ez hízelkedésre az holló énekelni akara. És az hús ki esék
szájából, mellyet a róka nagy kacagással fel kapa és meg őn.
Értelme.
Sokan, kik dicséretet emberektől kévánnak,
A hízelkedőktől károkkal meg válnak,
A varjú szép fejér, de az róka álnak.

Heltai Gáspár (1510?–1574?): Száz fabula

- eleve átdolgozott Aiszóposz-kiadásra támaszkodott
- meséi olvasásra valók
- gördülékenyebb és érthetőbb, mint elődje
- szerk-i változás: tanulság hosszabb, mint maga a történet
- pl. A farkasról és a képről, A kezekről, lábakról és a hasról
A hollóról és rókáról
(Heltai Gáspár, 13.)

4
Egy holló egy igen szép darab sajtat ragada egy ablakból, és felröpüle egy magas fára véle.
Látván azt egy róka, igen kezdé a sajtot kévánni. És a fa alá méne, és szólni kezde a hollónak,
és igen dicsírni, mondván: „Ó, te holló, nemes madár vagy! Nincsen tenéked mása. Szép
tollaid vannak, fénesek, melyekkel semmi bársony nem ér; csak hogy szavad szép volna,
termethöz hasonló. Hiszem is, hogy szép szavad legyen, de nem hallottam.” A holló igen
örüle e dicsíretnek, és elhivé magát; és hogy szép szavát megjelentené a rókának, felfuvalá a
torkát, és kinyútá a nyakát, hogy ugyan öregen szólhatna. És midőn a száját megnyitná, kiesék
a sajt a szájából. És ottan elragadá a róka a sajtot, és elkezde menni véle. Ottan
elszomorkodék a holló, értvén, hogy a róka a jó sajtért tötte volna a szép dicsíreti orációt.
Értelme:
Vedd eszedbe magadat! Ha az Isten bölcs: tehát tudta, mint kellett teremteni tégedet, és müvel
ajándékozni. Avval elégödjél meg. Ne keress hiábavaló dücsőséget és dicsíretet. Megnézd a
lábodnak kaptáját: ne kévánj nagyobb sarut. Mert azok, kik igen dicsírnek tégedet, nem
szeretnek; és ha lehet, bizony meglátják, ha a sajtot kikaphatják szájadból. Ártalmasb állat
nincsen hipokritánál és hízelködénél.

Péczeli József (1750–1792): Haszonnal múlattató meséi

- La Fontaine-t követi
- Pl. Bagoly, héja (59. o.)
- nem gyerekmesék

Vitkovics Mihály (1778–1829)

Fáy András (1786–1864)

- ezópusi úton haladtak tovább: szűkszavúak, szárazak mindkettőjük meséi

Holló úr ült a fatetőn

Csőrébe sajt volt, jókora,
S kit a jóillat csalt oda,
A róka szólt hízelkedőn:
"Á, jónapot, te drága holló!
Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló!
Nem tódítok, de hogyha hangod
Olyan, mint rajtad ez a toll, ó
Akkor a madarak között első a rangod."
A holló erre rendkívül örül,
Torkán egy hangot köszörül,
Kitátja csőrét, földre hull a sajtja
A róka felveszi és egyre hajtja.
"A hizelgő, akármi fajta,
Azokból él, akiknek hízeleg:
Felér a sajttal ez a lecke - vedd."
A holló ámul, pironkodva, végre
Megesküszik, hogy nem megy soha jégre.

Kosztolányi Dezső

http://ady.kispest.hu/html/hollo&roka.htm

5
 A mondókától a gyerekversig

- énekkel és azok szövegén keresztül a költészettel való találkozás jó esetben már

születés előtt megkezdődik – anyánk éneke első akusztikus élmények közé tartozik
- születés után a hangadás próbálkozásai jönnek, majd a megfigyelés és a valós beszéd
tanulása

- beszélni még nem tudó gyermek esetén a beszéd „haszontalansága” jellemzi a nyelvet
~ a költészet esetében

- dalok: altatnak, csitítnak, csiklandoznak, megismertetnek a tenyerünkkel, állítgatnak,

járatnak, sétáltatnak, majd kiléptetnek egy nagyobb térbe, megismertetnek a nappal,
esővel, háziállatokkal stb., majd a gyermek is bekapcsolódik e kollektív költésbe,
dúdolja, mondogatja, variálja a hallott dallamot, szöveget

ölbeli játék (dajkarímek):

- 2-3 életévhez kötődnek
- felnőtt az ölébe vett gyermekkel játszik: közben érintgeti, simogatja a gyaermeket,
megmozgatja egyes tagjait
- a szöveg rövid, ritmikus mondóka, énekelve vagy recitálva adnak elő
- egyszerre szórakoztatjaák, szoktatják, oktatják vagy nevelik vele a gyereket
(+érzelmi töltet)
- összetettek, szövegükben a költészet, dallamukban a zeneiség legelemibb formái
találhatók meg + kíséret: gesztusok vagy bonyolultabb mondások (szeretlek!!!hihi)
- több generációs nagycsaládok
- néphagyományhoz kötődtek
- szellemi kincs továbbörökítése a következő generációra
- fizikai rögzítés helyett az utódok emlékezetébe véste
- bölcsőde, óvoda – anya dolgozik: kimaradt generációk
- segítik az újszölöttet abban, hogy megtapasztalj, hol húzódnak a határok közte és a
külvilág között
- anya – gyerek egy egység
- segíti a leválást
- a játékok egy része az egész testet felvázolja, másik csoportjuk egy kiemelt
testrésszel foglalkozik
o 1. test részei: végtagok, törzs és a fej
o 2. hangsúlyosak a végtagok: tapsoltatók, ökölütögetők, láblógatók; fej:
cirógatók, majd eljut a finom tagolásig: ujjasdik
- látja, hallja és testén érzi ugyanazt
- több érzékszervet, csatornát von be egyazon cél érdekében
- szöveg:
o rövid erőteljesen ritmizált mondókákról van szó (hanglejtés –
figyelemfelhívó)
o a dallam örömérzetet vált ki – később újból előhívható
o cél: a világ megismertetése, viszonyok felvázolása
o témája lehet: természeti környezet
 állatok Csip-csip csóka

6
  növények Hüvelykujjam almafa
o az emberi világ hétköznapi dolgai
 munkafolyamatok Szita, szita, sűrű szita…
 evés-ivás Kifli csücske kapd be
o a képes beszéd költői eszközei úgy jelennek meg, hogy a konkrét szöveget
a hozzá társuló mozgás emeli a jelentés egy magasabb, fogalmi síkjára
(Haza megyek – itt a gyermek arcát házként értelmezzük)
o nemcsak a költészet eszközeivel ismertetik meg a gyermeket, hanem az
emberi gondolkodás alapstruktúráinak tanítását is szolgálják (asszociáció,
képi gondolkodás, elvonatkoztatás)
o beszédtanulást segítik, változatos nyelvi formák (ismétlés, kérdés-felelet,
beszédhangokkal való játék: alliteráció, hangrend)
- zeneiség
o dallam: rövid, egyszerű, ütempáros szerkezetű
o a zenei elem, a szöveg és a mozgás elválaszthatatlan – egymást erősíti
o Így lovagolnak… – lassú, gyors tempóváltás
o ezek alakítják a gyerek arány- és formaérzékét és esztétikai érzékét
- mozgás
o kivétel nélkül ismétlődő, ritmikus érintgetés vagy mozgás társul
o cél: egy-egy mozdulat elsajáttítatása a gyermekkel, mozgás
o a testséma, az irányok, a térérzékelés és térhasználat kialakulásában
fontosak
- érzelmek
o érzelmi kapcsolaton alapuló tanulási folyamat jön létre
o funkcióöröm (pl. össze tudja ütni a tenyerét)
o a szövegek az érzelmek forrásai: félelem-bizalom; várakozás feszültsége;
félelem; agresszió, befejező elem a feszültség és félelem oldására: nevetés,
nevettetés
- társas kapcsolatok, szocializáció
o a gyermek passzív szereplőből folyamatosan aktivizálódik
o megfordul az ölbeli játék iránya (a játszótárs egyben tükröt is tart a
gyermek önnön teste számára)
o a gyermek kompetens fél: új lépcsőfok a társas kapcsolatokban

Σ: kisgyermekeknek szóló költészet az első három évben szinte kizárólag folklóranyagból

áll, óvodáskorban újjal gazdagodik: a műköltészettel

A mai magyar gyermekvers

- XX. sz.: tudatos és intézményes gyereknevelés a gyerekirodalomban újat teremtett:

a gyermekirodalmat
- Fenyegetés: az irodalmat a pedagógia szolgálatába akarták állítani
- Kisebbik rossz: ha a költő a gyermek mulattatására vállalkozott, s abba
csempészett némi kioktatást
- Akár ridegen, akár oldottan szóltak: mindig éreztette vele felsőbbségét
(„leguggolva” szóltak)
- Németh L.: klasszikusok között is találni olyat, ami a gyerek számára is
befogadható
Pl. Petőfi Sándor, Arany János

7
 Kosztolányi
József Attila: Altató
1943, Versek könyve – elsődleges szempont a művészi érték volt, hátrább sorolták a
közvetlen pedagógiai hasznosságot
- Weöres Sándor: Gyümölcskosár c. kötete a fordulat
- új magyar gyerekvers születésének okai: pl. Kodály – írjanak olyan verset, amely
prozódiájában a leghívebben magyar, a gyermekélmény világára épül és a magyar
nép gyermekdalok és mondókák hagyományából táplálkozik
- 50-es évek diktatúrája
- pedagógia és pszichológia paradigmaváltása: gyermek nem törékeny áldozat, nem
is tudatlan, potenciális felnőtt, hanem önálló személyiség

Az óvodáskorú gyermek versszeretetének motívumai:

- a ritmuskedvelés: az ismétlődő szövegben természetesen fonódik össze

mozgás és érzelem (később az értelem)
- a kommunikációs helyzet intimitása, a szöveg zeneisége, az elemi mozgás~
és ritmusélmények összekapcsolódnak az ismétlődő szöveg ismerős
biztonságával

- hangzás és érzelem, mozgás~ és ritmusfeszültség kölcsönösen felidézik

egymást

- a költői nyelv játékossága, a képek kreatív váratlansága, szemléletessége

megfelel a gyermeki fantázia elvárásainak

A gyermekvers jellemzői:

- gyermekvers beavatás a hétköznapi kommunikációtól különböző, poétikai

funkciójú nyelvhasználatba
- a költészet minta az élmények verbalizálására;

- imprinting-élmény”, mivel megteremti a későbbi esztétikai élmény pszichés

prekondícióit,

- poétikai megközelítés három átfogó megközelítési szempontból: formai,

tematikus, világképi

formai: erőteljes formai, zenei megformálás, a tartalmi elemek háttérbe szorulása

formaiak javára; a szövegvers újra zeneivé válása elsősorban a szimultán ritmusrendszer
révén; a magyar nyelv szabályos hangsúlyozásának verstani megerősítése; viszonylag
egyszerű mondatszerkezet, versszak~ és mondathatárok egybeesése;

tematikus: helyzetszerűség (szituativitás), azaz a vershelyzet konkrét életszerűsége;

gyermekalakok gyakori szereplése; cselekményesség; az elvont gondolatiság kerülése;
kicsinyítés, gyermeki méretekhez igazítás; a természeti világ és állatok szereplése; humor;
képzeleti játékok, szerepjátékok; töprengő attitűd.

8
világképi: antropomorfizmus, azaz nem emberek (természet, állatok, tárgyak)
emberszerűsége; animizmus, azaz eleven tárgyak; intencionalitás, azaz a történések
szándékoltságának feltételezése; természet és emberi világ történései közötti összefüggés
feltételezése; felértékelődő kicsiségek; nyitottság, érdeklődés, éberség.

- gyermekvers formaképző eleme az ismétlés: önmagában is örömszerző tényező; a

világ kiszámíthatóságát, a birtokbavétel, a kompetencia érzését nyújtja, öröm a
vártban felfedezni a váratlant, az eltérőben a hasonlót.

Weöres Sándor költészete

- „A magyarok miatta dicsekedhetnek el, hogy nálunk az óvodások is egy filozófus-

költő szürrealista képekkel, szexuális szimbólumokkal átitatott költeményeit
szeretik énekelni.”
- Nyelv ritmusa, zenéje felöl kell először közelíteni ld. Halandzsa szövegek

- Nem kész műveknek, hanem vázlatoknak tekinti

- Motívumok: ritmusok pl. „Országúton hosszú a jegenyesor…” kezdetű katonanóta

→ „Őszi éjjel / izzik a galagonya…” – „Árok mellett / üszkös a fa dereka”

- Ütemhangsúlyos verselés:

- Weöres Sándor (1913-1989): Buba éneke

Óh, ha cinke volnék,

útra kelnék -
hömpölygő sugárban énekelnék.
Minden este morzsára, búzára
visszaszállnék anyám ablakára.

Óh, ha szellő volnék,

mindig fújnék -
minden bő kabátba belebújnék.
Nyári éjben, fehér holdsütésben
elcsitulnék jó anyám ölében.

Óh, ha csillag volnék

kerek égen -
csorogna a földre sárga fényem.
Jaj, de onnan vissza sose járnék,
anyám nélkül mindig sírdogálnék.

- legalapvetőbb stíluselem: a logikai viszonyok nyelvi elrendezésre gyakorolt

hatása (alakzatok)
- alapmotívum: anya-gyermek viszony; eltávolodás-visszatérés (dependencia-
autonómia, szeparációs szorongás-explorációs vágy)

9
- alapvető szerkezeti eleme az ismétlődés: 3x a feltételesség: első 2 versszak
szerkezeti párhuzam+gondolati párhuzam; 3. versszak szerkezeti
hasonlóság+(!) gondolati ellentét

- E/1. személyű fantáziajáték: 3 ábránd 3 versszakban: első 2 azonos, 3. eltérő

- grammatikai szerkezet: első 2 versszak kapcsolatos mondatai, 3.vsz.

ellentétes, következtető

- kulcsszó: volnék- a lehetőség nem áll fenn

- első 2. vsz. ideje: nappal, vagy holdfényes éjszaka, mindig megvan a

visszatérés lehetősége

- perspektíva tágulásával (cinke, szellő, csillag) a visszatérés lehetetlen

(vissza sose járnék) a kiindulópont elérhetetlen (anyám nélkül)
fantáziajáték-identitásjáték: önazonosság erősítő-milyen másnak lenni

- feszültség forrása: kettőstudat-azonosulás és kívülállás feszültsége

- első 2 vsz. ábránd és valóság harmóniája; 3.vsz. az ábránd átélése ijesztő

racionalitást kelt

- tragikus magányosság létélménye: élni csak „útra kelve” lehetséges (mesei

vándorút); felnőttségélmény=magányosságélmény

- önazonosság megfogalmazása: a világ más tényezőivel szemben történik; a

játék ijesztő és fájdalmas lehetőségeket villant fel, már nem játék

- önazonosság megszerzésének folyamatának ambivalenciája: egyszerre

rettegett és vágyott állapot

- egzisztenciális alapkérdések és gyerekvers?

10