ANYAGCSERE

1. A piruvát dehidrogenáz enzimkomplex működése és szabályozás

A tápanyagok döntő többsége lebontás során vagy piruváttá vagy közvetlenül

acetil-CoA-vá alakul. Ha az acetil-CoA glukogén szubsztrátokból (olyan molekulák
amelyekből glükóz képződhet és ezzel segítenek a vércukorszint fenntartásához), vagyis
glükózból vagy olyan aminosavakból keletkezik amelyek lebontásának köztiterméke a
piruvát, akkor az acetil-CoA képződésének meghatározó lépése a piruvát → acetil-
CoA átalakulás.

A piruvát oxidációja során irreverzibilis reakciósorozatban a piruvátból oxidatív

dekarboxilezéssel acetil-CoA keletkezik. A reakciót az eukarióta sejtekben a mitokond-
riumban található piruvát-dehidrogenáz komplex katalizálja.

Az enzim komplex három féle enzimet tartalmaz:

1. Piruvát-dehidrogenáz alegység:
Prosztetikus csoportja a tiamin-pirofoszfát(TPP) amely tiamin, B1 formában vihető
a szervezetbe.

2. Dihidrolipoil-transzacetiláz alegység:
Prosztetikus csoportja a liponsav(LA) mely savamidkötéssel, lizinen keresztül
kapcsolódik az enzimhez.

3. Dihidrolipoil-dehidrogenáz alegység:
Prosztetikus csoportja a flavin-adenin-dinukleotid (FAD).

Az enzimek prosztetikus csoportjain kívül még két koenzim szerepel a reakcióban,

a CoA-SH és a NAD+.

Az enzimen kívül még két szabályozó funkciójú enzimet is tartalmaz, egy protein-
kinázt és egy foszfoprotein-foszfatázt.

1.
Reakció(k) menete:

1. Az első reakció lépésben a piruvát, a piruvát-dehidrogenázhoz kötődik a TPP-n

keresztül, majd dekarboxilálódik. A reakció során CO2 keletkezik, illetve a
dekarboxilált piruvát, immár hidroxietil-csoportként kapcsolódik a TPP-hez.

2. Második lépésként a hidroxietil-csoport az első enzimről a második enzimre, a

dihidrolipoil-transzacetilázra kerülve oxidálódik. Az enzim prosztetikus csoportja,
a liponsav diszulfid kötést tartalmaz, ami felbomlik, majd az egyik S-gyök SH
csoporttá redukálódik, míg a másik acetil-tioésztert képez(ez egy nagy energiájú
kötést tartalmazó kapcsolat, ún. nagy csoportátviteli potenciálú vegyület). Az
acetil-csoportot és a H iont is a piruvátból maradt hidroxietil-csoport adja! A
liponsav tehát részben elektronátvivő, részben aciltranszferben vesz részt.

Az acetilcsoportot a dihidrolipoil-transzacetiláz CoA-nak adja át, így újra egy

magas csoportátviteli potenciálú tioészter kötés keletkezik, illetve dihidroliponsav.

3. Az előző lépésben a sejt elérte a célját, kialakította az acetil-CoA-t. Az utolsó

lépésben a cél, hogy visszanyerjük az eredeti állapotú enzimeinket, annak
érdekében, hogy azok tovább működhessenek. Ennek érdekében a
dihidroliponsavat a harmadik enzim, a dihidrolipoil-dehidrogenáz oxidálja, amely
prosztetikus csoportként FAD-ot tartalmaz. A dihidrolipoil-dehidrogenáz-FADH2
elektronjait NAD+-nak adja át. Így a reakciósorozat végén mindhárom enzim újra
kiindulási állapotába kerül, emellett acetil-CoA, CO2 és NAD+-ból redukált NADH
keletkezett.

Szabályozás:

A piruvát-dehidrogenáz funkciója kettős, a komplex részt vesz energia mobilizálási

és energia raktározási folyamatban is. Ez főként abból adódik, hogy az általa termelt
acetil-CoA energetikailag szintén kettős szerepű. Éhezéskor az acetil-CoA oxidálódik a
citrátkörben, a képződő redukált koenzimek oxidálódnak a terminális oxidációban és az
oxidatív-foszforiláció ATP-t termel. Ezzel ellentéteben jóllakott állapotban(megfelelő ATP
ellátottság) az acetil-CoA a citráttranszport révén kijuthat a citoplazmába, ahol a zsírsav-
és koleszterinszintézis előanyagaként szolgál, és végül lipidek formájában raktározódik.

Egy másik szempont, hogy a piruvát-dehidrogenáz által katalizált reakció során a

piruvát átalakul, így egy glukogén szubsztrát „elveszik” a vírcukorszint fenntartása
szempontjából (az átalakulás irreverzibilis!!)

Tehát a szabályozás a pillanatnyi energetikai viszonyok alapján lehet aktiváció és

deaktiváció.

2.
 A komplex szabályozása a piruvát-dehidrogenáz alegység aktivitásának
kontrolljával történik. Ennek két módja van, az enzim (1.) allosztérikus módisítása és az
enzim (2.) posszttranszlációs kovalens módosítása (foszforilációval).

A foszforiláció célpontja az enzim alfa alegységének három lizinjének bármelyike. A

foszforiláció inaktivációt okoz. A foszforilációt a piruvát-dehidrogenáz-kináz végzi,
míg a defoszforilációt a piruvát-dehidrogenáz-foszfatáz. Mindkét enzim az
enzimkomplex része, illetve mindkét enzimnek vannak allposztérikus regulátorai.

Az allosztérikus szabályozásról általában elmondható, hogy az enzim termékei

negatív visszacsatolás útján gátolják az enzim működését, így az acetil-CoA, NADH,
illetve az energetikailag nagy energiájú molekulás, ATP, zsírsavak is ezt teszik.
Az alacsonyabb energiaszint markerei a NAD+, AMP, CoA mind serkentik a
piruvát→acetil-CoA átalakulást.

3.
 A kovalens módosítások allosztérikus effektorai az előzőekhez hasonlóan
működnek:
A PDH-kináz(amely inaktviációt okoz a foszforilálással) aktiválható ATP, acetil-
CoA, NADH jelenlétében. Ezzel ellentétben, jóllakott állapotban pl. a májban a piruvát
gátolja ezen enzim működését.
A PDH-foszfatáz működését, tehát a piruvát-dehidrogenáz defoszforilációját,
ezzel aktivációját az ADP mint az alacsony energiaszint jelzője, specifikusan a
zsírszövetben az inzulin aktiválják. Emellett olyan szövetekben amelyek működését a
Ca++ serkenti(pl. izom, agy, szekréciós sejtek) a megemelkedett Ca++ aktiválja az
enzimet, ezzel serkenti az energiatermelést.

4.
2. A citrátkör működése, működés feltételei, szabályozása.

Biokémiai értelemben sejtlégzésről akkor beszélünk, ha egy sejt O2-t fogyaszt és

közben CO2-t termel. A sejtlégzés három nagy szakaszból áll:
1. Glikolízis
2. Citrát kör
3. Terminális oxidáció

Ezek közül a továbbiakban a citrátkör leírását tárgyaljuk.

A glikolízisben képződött piruvátnak a sejt citoplazmájából be kell jutnia a kettős

membránnal rendelkező mitokondriumba. A külső membránon át a piruvát szabadon
közlekedhet, a belső membránon azonban csak a piruvát transzporter segítségével juthat
át.

A mitokondriumba bekerült piruvát továbbalakítását a piruvát dehidrogenáz

komplex (PDH) a következő összesített reakció szerint végzi:

A reakcióhoz szükséges vitaminok:

- tiamin B1, ami a tiamin-
pirofoszfátból származik (TPP)
- riboflavin (FAD)
- niacin (NAD)
- pantotenát (CoA)

A piruvát dehidrogenáz multienzim komplex az alábbi három fajta enzim koordinált

működését jelenti: (A PDH részletes leírását lásd itt: Anyagcsere/1. tétel)

1. Piruvát dehidrogenáz (E1):

- α2β2 struktúrájú tetramer
- kofaktora: tiamin-pirofoszfát (TPP): Mg2+-al alkot komplexként kötődik az
enzimhez
- funkció:
• piruvát dehidrogénezése
• liponsav reduktív acetilezése
2. Dihidrolipoil transzacetiláz (E2):
- kb. 60 enzim kapcsolódik össze, ez alkotja a komplex magját és köti az 1. és
3. egységet
- prosztetikus csoportja: liponsav: amidkötéssel kötődik a Lys oldallánchoz
- funkció:
• H+ vagy acetil csoport (-COCH₃) szállítása
• az acetilt adja a CoA-nak, majd redukálja a 3. alegység FAD-ját
3. Lipoamid dehidrogenáz (E3):
- homodimer, aktív centrumában egy flavin csoporttal és egy redukálható
diszulfid híddal
- funkció: NAD redukciója
5.
 A citrátkör az intermedier anyagcsere középpontjában helyezkedik el, mivel
szubsztrátja -az acetil-CoA- a zsírsav, szénhidrát és aminosav anyagcseréjében képződik,
illetve a szintetikus folyamatok jelentős része citrátköri intermediereket használ fel
kiindulási anyagként.
A citrátkörben valójában az acetil-Coa acetil-csoportjának égése történik, és az
égés itt több lépésbeli dehidrogénezés és víz addíciójának eredményeként jön létre. A
képződő intermedierek direkt módon nem kapcsolódnak O2 molekulához, az oxigén majd
csak a képződő redukált ekvivalensek (NADH, FADH2) visszaoxidációjában lesz szerepe.
A teljes reakció összefoglalóan:

Ac-CoA + 3 NAD+ + FAD + GDP + 2 H2O → 2 CO2 + 3 NADH+ + FADH2 + GTP + 2 H+ + CoA

A TCA-/Krebs-/citrátkör lépései:

1. Acetil CoA (+ oxálacetát) 2C + 4C = 6C

(citrát-szintáz) IRREVERZIBILIS
2. Citrát 6C
(akonitáz)
3. (Cisz akonitát—>)Izocitrát 6C
(izocitrát-dehidrogenáz) IRREVERZIBILIS
4. α-ketoglutarát 5C
(α-ketoglutarát-dehidrogenáz komplex) IRREVERZIBILIS
5. Szukcinil-CoA 4C
(szukcinil-CoA szintetáz)
6. Szukcinát 4C
(szukcinát-dehidrogenáz) Összefoglalva
7. Fumarát 4C CO2 lép ki: 3, 4
(fumaráz) NADH keletkezik: 3,4,8
8. L-malát 4C GTP(ATP) keletkezik: 5
(malát-dehidrogenáz) FADH2 keletkezik: 6
Irreverzibilis lépések: 1, 3, 4
9. Oxálacetát 4C
6.
 A citrátkör minden egyes köre három NADH-t, egy FADH2-t, egy GTP-t eredmé-
nyez. Ez összesen 10 molekula ATP-nek felel meg:
- 3 NADH→ 3 x 2,5 ATP = 7,5 ATP
- 1 FADH2→ 1,5 ATP
- 1 GTP (≈ 1 ATP)

A szabályozás legfőbb irányelvei:

- Van-e elég szubsztrát (OAA, acetil-CoA) a rendszerben?
- Feed-back mechanizmusok köztes termékekkel (szukcinil-CoA, citrát)
- A végtermékek gátolnak (NADH, ATP)
- További szabályozók (pl. Ca2+ az izmokban)

A szabályozás legfontosabb faktora a NAD+/NADH (és az ADP/ATP) arány. A

szabályozás elemei az irreverzibilis lépéseknél valósulnak meg (1,3,4):

- citrát szintáz (1):

• aktivál: ADP
• gátol: NADH, szukcinil-CoA, citrát, ATP
- izocitrát-dehidrogenáz (3):
• aktivál: Ca2+, ADP
• gátol: ATP
- α-ketoglutarát-dehidrogenáz komplex (4):
• aktivál: Ca2+
• gátol: NADH, szukcinin-CoA

A citrátkör intermedier termékei bioszintetikus folyamatok prekurzorai. Fogyásuk

lelassítaná, majd leállítaná a citrátkört, ezáltal pótlásuk elengedhetetlen. Ez az ún.
anaplerotikus reakciókon keresztül valósul meg. Azon reakciókat nevezik így, melyek
citrátkör-intermediereket eredményeznek, ezáltal feltöltik a rendszert.

Példák:

- Piruvát karboxiláz:
piruvát + HCO3- + ATP OAA + ADP + Pi

- PEP-karboxikináz:
PEP + CO2 + GDP OAA + GTP

- Malát enzim:
piruvát + HCO3- + NADH malát + NAD

7.
3. Terminális oxidáció és oxidatív foszforiláció. Energiaforrások.

Mind a terminális oxidáció, mind az oxidatív foszforiláció a mitokondriumban

zajlik.
A mitokondriumokat tekintik a sejtek erőműveinek, mivel ezek a sejtek metabo-
likus központjai. Feltételezhetően a mitokondriumok, mint eukarióta sejtorganellumok,
a prokariótákból származnak. Fehérjéiket részben a magi részben a cirkuláris, mito-
kondriális DNS hordozza.
A mitokondriumokat két membrán határolja. A külső membrán 50-50%-ban
tartalmaz lipideket és fehérjéket, viszonylag egyszerűbb szerkezetű. A belső membrán
ezzel szemben 75%-ban fehérjéket tartalmaz. A külső membrán permeábilis az
anyagcsere intermedierek számára, mivel egy porin nevű fehérje viszonylag nagy
méretű pórusokat formál a membránon keresztül. A belső membrán lipidrétege
impermeabilis az ionokra, itt helyezkedik el a légzési lánc valamennyi eleme és az
ATP szintáz. A két membrán között található az intermembrán tér.
A belső membránon belül található a mitokondriális mátrix ami számos enzim-
rendszert (főleg metabolikus) tartalmaz, ilyenek a citrátkör és a zsírsav-oxidáció
enzimei.

A mitokondriális légzési lánc alkotói:

A mitokondriumok belső membránjában helyezkednek el. Komponensei
prosztetikus csoportokat tartalmazó fehérjék, számszerint négy, és két elektronszállító
molekula (koenzim Q/ubikinon/UQ; illetve a citokróm-c) amelyek összekötik az egyes
komplexeket. Az ubikinon a belső membránban helyezkedik el, és azon belül mozog a
komplexek között, míg a citokróm-c a membránközti térben, szabadabban képes
vándorolni.
A komplex-I és a komplex-II egyaránt flavoproteint tartalmazó fehérjekomplexek.

A légzési láncban az elektrondonor a NADH+ H+; illetve a komplex-II esetében a

FADH2.

Az ubikinon képes más elektrontranszportfehérjétől átvenni elektronokat, pl. FADH2

prosztetikus csoporttal rendelkező fehérjéktől is.

8.
A légzési lánc üzemanyagai:
A NADH a már említett forrásból, illetve a glikolízis köztiterméke is. Továbbá a
glicerin-3-foszfát dehidrogenázról, és az acetil-CoA-dehidrogenázról származó
elektronok szintén az UQ-ra kerülnek. Az acil-CoA a zsírsavoxidációban keletkezik, míg
a glicerin-3-foszfát-dehidrogenáz a redukáló ekvivalensek transzportjában szerepet
játszó molekula ként járul ehhez hozzá. Mindkét molekula FAD-dal működő
oxidoreduktáz, illetve Fe-S központú fehérjék. A szukcinát is egyfajta üzemanyagként
működik a komplex-II-n keresztül (lásd következő pont)

A terminális oxidáció folyamata:

A folyamat célja H+ ion grádiens és pH különbség létrehozása a mitokondrium
belső membránjának két oldalán(mátrix és a membránközi tér között) a légzési láncon
keresztül annak érdekében, hogy a felhalmozódott potenciális energia ATP szintézisre
használódjon az ATP-szintázon keresztül. A lépések a következők:

1. A komplex-I NADH kötő helye a mátrix felé néz, ezért a mitokondriumban keletkező
NADH-t megköti és oxidálja. Az első komplexről az elektronok az ubikinonra(UQ)
kerülnek, majd ez szállítja tovább a komplex-III-hoz. Eközben protont pumpál a
membránok közötti térbe.

2. A komplex-II a szukcinátról képes átvinni elektromokat az ubikinonra. Ezt a reakciót

a szukcinát-dehidrogenázt tartalmazó komplex katalizálja, amelynek prosztetikus
csoportja a FAD. Ez a szukcinát dehidrogenáz, az egyetlen citrátköri enzim, ami
membránhoz kötött. A szukcinátot fumaráttá oxidálja, miközben a redukálódott
FADH2-ről Fe-S fehérjéken keresztül kerülnek az elektronok az ubikinonra.
9.
 A NADH+H+/NAD+:UQ/UQH2 redoxpárok közötti redoxpotenciál-különbséggel
összehasonlítva a FADH2/FAD:UQ/UQH2 redoxpárok közötti redoxpotenciál-különbség
kisebb(az első -220 kJ/mol az utóbbi -155kJ/mol, ezek fordítódnak munkára), így nem
elégséges a protonpumpák működtetésére, így a komplex-II az egyedüli komplex
amely nem tartalmaz protonpumpát!

3. A légzési lánc második protonpumpa aktivitású komplexe, a komplex-III. Az

elektronok ezen pumpa segítségével az UQH2-ről a citokróm-C-re kerülnek, amely
a belső membrán külső felszínén helyezkedik el. A hármas komplexet citokrómok
és Fe-S-fehérjék alkotják. A citokrómok ugyanolyan hemet tartalmaznak mint a
hemoglobin és mioglobin (protoporfirin-IX).

4. A légzési lánc utolsó komplexe a komplex-IV, a citokróm-oxidáz. Ez a légzési lánc

harmadik protonpumpa aktivitású komplexe. A citokróm-oxidáz redukálja az
oxigénmolekulákat vízzé. Az elektrondonor a redukált citokróm-c. 4 elektron
átvitelét katalizálja, amelyek transzferjében 4 fémion vesz részt. Két hem-vas illetve
két rézioncentrum kapcsolódik be az oxigénmolekula kötődésébe.

A terminális oxidáció exergonikus elektrontranszfer folyamat, amelyhez az

oxidatív foszforiláció, mint endergonikus foszforiltranszfer kapcsolódik(ATP szintézis).

Az oxidatív foszforiláció:
Központi fehérjéje az ATP-szintáz, amely egy transzmembrán fehérje a
mitokondrium belső membránjában. Két alegységből áll, amelyeket F1-nek és Fo-nak
jelölünk. Az Fo alegység onnan kapta nevét, hogy oligomycinnel gátolható. Az F1
alegység „nyomógomb szerűen” a mitokondriális mátrixba türemkedik. Az F1-t ötféle
polipeptidláncból felépülő kilenc alegység építi fel. Ez katalizálja az ADP foszforilációját.
Az Fo alegység, és a hozzá kapcsolódó c-gyűrű képezi a protoncsatornát. Az F1 és Fo
alegységeket alkotó alegységek forgó motorszerű szerkezetet alkotnak, amelyeket a
mozgó protonok mozgatnak. Az alfa-3 és béta-3 alegységek a katalitikus helyek,
amelyek mozása a gamma alegységtől függ.

A komformáció változás első lépésében az ADP és Pi kötdik, a második

lépésben ATP kéződik, míg a harmadik komformációs változás eredményezi a
képződött ATP elengedését. A 360°-os rotációhoz 3 molekula ATP képződése
kapcsolódik, ami megközelítőleg 6 proton átjutását igényli a membránközi térből a
mátrixba.

A kemiozmotikus elmélet:
Az energiatranszdukció általánosan elfogadott mechanizmusát a kemiozmotikus
elmélet írja le. A légzési láncban az elektronátvitel a mitokondrium belső membránja
mentén protongrádiens kialakulásához vezet, azáltal, hogy protonok pumpálódnak a
mátrixból a membrán közti térbe. Ez hozzájárul egy 100-200 mV közötti
membránpotenciál kialakításához és fenntartásához. Emellett a mátrix lúgosabb lesz a
membráközti térhez viszonyítva, illetve negatívabb is. Az így kialakult elektrokémiai
potenciál, protonmotoros erő élőlényekben többféle munka energiaigényét képes
fedezni, lásd ATP szintézis.

10.
4. A táplálék szénhidrátjainak emészése és felszívódása, GLUT
proteinek.

A táplálékkal különböző - növényi és állati forrásból származó- egyszerű és

összetett szénhidrátokat fogyasztunk.
A poliszacharidok közül a növényi eredetű keményítő és az állati eredetű glikogén
fordul elő a legnagyobb mennyiségben az emberi táplálékban. Kisebb mennyiségben
előfordul cellulóz és egyéb rostanyagok is, melyek nem vagy csak részlegesen
emésztődnek, ballasztanyagként szolgálnak. Diszacharidok közül a szacharóz, laktóz van
jelen nagyobb mennyiségben.
Az elfogyasztott szénhidrátok a gastrointestinalis traktusban emésztőenzimek
hatására monoszacharidokra bomlanak, amelyek a vékonybél enterocytáin keresztül
felszívódnak.

Emésztőenzimek:
Lokalizáció Enzim Szubsztrát Specificitás Termék

SZÁJÜREG α-amiláz keményítő α-1,4 kötéseket random

α-dextrin
nyálmirigyek (endoglikozidáz) glikogén hidrolizálja

maltóz
DUODENUM keményítő α-1,4 kötéseket random
α-amiláz maltotrióz
hasnyálmirigy glikogén hidrolizálja
α-limit-dextrin

szacharáz szukróz/szacharóz α-1-β2 kötés fruktóz + glükóz

laktáz laktóz β-1,4 galaktóz + glükóz
JEJUNUM
maltáz maltóz α-1,4 glükóz
izomaltáz α-limit-dextrin α-1,6 maltóz

keményítő
glukoamiláz α-1,4
ILEUM glikogén glükóz
(exoglikozidáz) (nem redukáló végen)
α-limit-dextrin

A táplálékból három fő monoszacharid származik: glükóz, galaktóz, fruktóz. Ezek

az enterocytákba, majd a vérbe az alábbi transzportmechanizmusokkal jutnak be:
- Enterocytákba jutáshoz:

• SGLT1: Na+-kotranszport (szimport), a Na+-gradienst a Na+-K+-ATP-áz tartja fent

• GLUT5: Na+-független facilitált diffúzió
- Véráramba jutáshoz:

11.
 • GLUT2: facilitált transzporter
A GLUT transzporterek 12 transzmembrán szakaszból és 500 aminosavból felépülő
transzmembrán fehérjék. A rajtuk keresztül zajló transzport alternatív konformációk révén
valósul meg, melyet a szubsztrát jelenléte szabályoz. A GLUT fehérjék adott szövetre
specifikusak: (különböző szövetekben különböző GLUT fehérje jellemző)

- GLUT 1: VVT, agy, zsírszövet (Km= 1 mM)

- GLUT 2: máj, pancreas, vese (Km= 15-20 mM)
- GLUT 3: agy (Km= 1 mM)
- GLUT 4 (inzulinfüggő!): izom, zsírszövet (Km= 5 mM)
- GLUT 5: fruktóz transzporter

Minél alacsonyabb a KM, annál nagyobb az affinitás. Az elv analóg a Michaelis-Menten

enzimkinetikai modellel, mi szerint minél alacsonyabb a KM annál alacsonyabb szubsztrát
koncentráción éri el a reakció sebessége Vmax értékének a felét.
(bővebben lásd itt: Bevezető kérdések II./4. tétel)

A GLUT4 inzulinfüggő transzporter működési mechanizmusa kiemelten fontos a

vércukorszint csökkentésében betöltött szerepe miatt.
Működése egyszerűen: az inzulin bekötődik a receptorához, elindít egy foszforilá-
ciós kaszkádot, mely végeredményeképp a citoszólban tárolt GLUT4 vezikulák a plazma-
membránba vándorolnak.
Működése részletesebben: (lásd: ezen a linken)
1. Evés → inzulin↑
2. Az inzulin bekötődik a receptor tirozin kinázba, mely hatására az
autofoszforilációval aktiválódik, beindul egy foszforilációs kaszkád.
3. Foszforilációval aktiválódik az IRS-1 (insulin receptor substrate 1).
4. Aktiválódik a PI3K.
5. Foszforilációval a PIP2 fehérje PIP3-má alakul.
6. A PIP3 bekötődésével aktiválódik a PKB (protein kináz B).
7. Foszforilációval aktiválódik a TBC1D1 fehérje.
8. A Rab-GDP foszforilálódik Rab-GTP-vé.
9. A GLUT4 a plazmamembránba vándorol.

A Rab fehérjéről a sejtbiokémia résznél még lesz említés. Lényege, hogy GTP-
kötött formában aktív. Gátlója az AS-160, mivel növeli GTPáz aktivitását, ezáltal a GDP-
kötött formába alakulást. Az AS160-at a PKB foszforlilálja (inzulin-jelátvitelnél) és ezzel
gátolja, megtörténhet a GLUT-4 transzlokáció.

12.
5. A glikolízis útvonala. NADH+H+ transzportja a mitokondriumba.

A keringésből a szervekbe kerülő glükóz metabolizmusának központi folyamata a

glikolízis, ami elsősorban a glükóz, de általánosságban a monoszacharidol lebontásának
útvonala. A glikolízis enzimrendszere minden sejtben megtalálható, aerob és anaerob
körülmények között is működik, nem igényel mitokondriumot, a folyamatok a
citoplazmában zajlanak le. Éppen ezért ez a legáltalánosabb energiatermelő folyamat a
szervezetben.

A glikolízis során 1 molekula glükózból 2 molekula piruvát keletkezik, netto 2

molekula ATP és 2 molekula NADH kíséretében. A folyamat a citoplazmában zajlik, a
reakciókat mediáló enzimek komplexet alkotnak, ezzel az intermedierek „csatornázott”
útját alakítják ki, ezzel növelik a folyamatok hatásfokát(lásd molekuláris biológia 4-5.
tételek).

Reakcióit két fő szakaszra osztjuk:

1. Előkészítő szakasz: amely során energia befektetés szükséges ATP formájában
2. Energiafelszabadulással járó szakasz: amelyben ATP szintetizálódik és NADH
keletkezik

A glikolízis reakciói az alábbi ábrán láthatóak:

13.
 A lépéseket az ábra szemlélteti, mi csak a legfontosabb lépésekre térünk ki,
amelyek szabályozási, és energetikai fontossággal bírnak. Ezek a következő lépések:

1. Glükóz foszforilációja:
A legelső lépésben a glükóz foszforilálódik, ATP felhasználása közben,
ami egy elkötelező, irreverzibilis lépés a metabolizmus irányába, mivel a kelet-
kezett G-6-P, és a további intermedier termékek nem képesek átjutni a
plazmamembránon. Ugyanakkor ez az állapot még egy elágazódási pont,
ahonnan a G-6P nem feltétlenül a glikolízis irányába megy tovább. A
továbbalakulás iránya függ az adott sejt/szövet metabolizmusban betöltött
szerepétől összhangban a pillanatnyi glükózellátottsággal.
A foszforilációt a hexokináz vagy a glükokináz végzi. A hexokináznak
minden hekóz szubsztrátja és nagy affinitással köti azokat, míg a glükokináznak
csak a glükóz a szubsztrátja és azt is sokkal kissebb affinitással köti. A
glükokináz ezen sajátosságai miatt specifikus egyes szövetekre (máj, pancreas
β-sejtjei) míg a hexokináz minden sejttípusban megtalálható. Bővebben lásd a 7.
tételben.

2. Fruktóz-6-foszfát foszforilációja fruktóz-1,6-biszfoszfáttá:

Az átalakulást a foszfofruktokináz-1 végzi ATP felhasználásával. Ez a
glikolízis elkötelező, irreverzibilis lépése, mivel a fruktóz-1,6-biszfoszfát már
csak a glikolízis reakcióiban tud továbbalakulni.

3. Fruktóz-1,6-biszfoszfát továbbalakulása glicerinaldehid-3-foszfáttá és

hidihroxi-aceton-foszfáttá:
A reakciót az aldoláz enzim mediálja, amely izoformái miatt érdemel külön
szót. 3 fő izoformát különböztetünk meg, az aldoláz A,B és C-t. Az A típus az
izmokban, a C típus az agyban míg a B típus a májszövetekre specifikus. A
fontosabb ezek közül a májban található B izoforma, amely sokkal nagyobb
sebességgel képes a fruktóz-1-foszfátot hasítani(vmax kb. 50x nagyobb a
többinél). Ez a fruktóz lebontásában és az un. fruktóz mechanizmusban játszik
szerepet. Lásd részletesebben a 7.tételben.

4. A glicerinaldehid-3-foszfát-dehidrogenáz működése
A folyamat során a glicerinaldehid-3-foszfátból, 1,3-biszfoszfoglicerát
lesz, egy anorganikus foszfát beépülésével(Pi) illetve NAD-ból NADH keletkezik.
A folyamat kitüntetett a NADH redukáló ekvivalens képződése miatt.

5. 1,3-biszfoszfoglicerát- 3-foszfoglicerát átmenet

Egy reverzibilis reakcióról van szó, amely a sejt energiaszintjének
függyvényében az ellentétes irányba is végigmehet. A reakcióban
szubsztrátszintű foszforiláció megy végbe, az első reakció amelyben ATP
keletkezik, O2 jelenléte nélkül is!

6. Piruvát kialakulása
A glikolízis utolsó lépése amely során a piruvát-kináz szubsztrátszintű
foszforilációt hajt végre, csak úgy mint az előző reakcióban, de azzal ellentétben ez
egy irreverzibilis lépés. A lépés szabályozható több szinte, ezért érdemel kitüntetett
figyelmet.

14.
 A glikolízisben keletkezett piruvát további sorsa a sejt típusának, illetve
oxigénellátottságának függvénye. Aerob körülmények között a piruvát acetil-CoA-vá
alakul a piruvát-dehidrogenáz által (mitokondriumban!), ami majd a citrátkörben további
ATP termelésében vesz részt. Anaerob körülmények között azonban a piruvát laktáttá
redukálódik a laktát-dehidrogenáz által katalizált reverzibilis reakcióban, melynek
koenzime a NADH. Fontos megjegyezni, hogy az így kialakult laktát nem képes további
anyagcsere útvonalon ATP-t termelni (maximum visszaalakulni tud), tehát belőle nem
nyerhető további energia, illetve a NADH fogyasztásával a légzési lánc „üzemanyagát” is
fogyasztja amely további negatív tényező az energiamérleg kapcsán (ezért van az
izmokban a 25mM-os laktát limit és az izomláz).

Az anaerob viszonyok között, 2 ATP termelődik 1 molekula glükózból, míg

aerob körülmények között(a légzési lánc, terminális oxidáció, oxidatív foszforiláció és
citrátkör miatt) ennek kb. 15-szöröse.

A glikolízis során keletkező NADH-t(a glicerinaldehid-3-foszfát-dehidrogenáz enzim

által katalizált reakcióban) a mitokondriumban a légzési lánc első komplexe, a NADH-
dehidrogenáz oxidálja. Ez a komplex a NADH-t a mitokondrium belső oldaláról fogadja,
de a NADH nem képes a mitokondrium belső membránján átjutni, ezért a redukáló
ekvivalensek transzportját két inga valósítja meg.

Glicerol-3-foszfát inga:

Az inga a glicerin-foszfát-dehidrogenáz két izoformájának segítségével valósul

meg. Mindkét enzim a glicerin-3-foszfát <-> dihidroxi-aceton-foszfát átalakulást katali-
zálja, de míg az egyik izoforma a citoszolban található és koenzime a NAD+ (innen jön
majd a NADH), addig a másik izoforma a mitokondrium belső membránjának külső
felszínén helyezkedik el, és FAD-dal működik.
Az inga működése során, a citoszolban keletkezett NADH redukálja a dihidroxi-
aceton-foszfátot, és a keletkezett glicerin-3-foszfát a mitokondrium belső membrán külső
felszínén oxidálódik vissza dihidroxi-aceton-foszfáttá, ahol a reakció során FADH2
keletkezik. A FADH2 közvetlenül az ubikinonnak adja át az elektronokat, ahonnan az
elektronok a komplex-III-ra kerülhetnek.
15.
Malát-aszpartát inga:

Ebben az esetben a citoszolban képződött NADH a citoszolban oxidálódik NAD+-

dá, miközben a malát-dehidrogenáz által katalizált reakcióban az ocálacetát redukálódik
maláttá. A malát transzportálódni tud a mitokondriumba, a malát-α-keto-glutarát
antiporteren keresztül, ahol oxálacetáttá oxidálódik, miközben NAD+-ból NADH+H+
keletkezik. Így a citoplazmában keletkezett NADH intramitokondriális NADH formává válik.
A transzportrendszer bonyolultabb, mivel a mitokondriumban keletkezett oxálacetát nem
transzportálódik a citoszolba, ahol újrakezdhetné a folyamatot, ezért más módon kell
kujittatni. Az oxálacetát transzaminálódással, a glutamát-oxálacetát-transzamináz enzim
segítségével aszpartáttá alakul glutamát felhasználásával(aminocsoport donor), ami
képes kijutni a glutamát-aszpartát antiporteren keresztül(az oxálacetát kijuthat malát
formájában is, de ebben az esetben az nem lenne előnyös mivel a cél redukáló
ekvivalensek transzportja).
Az aszpartát a transzport után a citoszolban újra átesik a transzamináláson
(glutamát-oxálacetát-transzamináz segítségével) és glutamát felszabadulása közben (α-
ketoglutarátból keletkezik) újra oxálacetát lesz belőle. A keletkező oxálacetát kezdheti
elölről a folyamatot.

NADH-t produkál még a citoszolban, a GAPDH-n kívül az alkohol-dehidrogenáz és

az UDP-glükóz dehidrogenáz is.

A glikolízis fontos klinikai relevanciája, hogy daanatos elváltozásokban megnő a

daganatsejtekben a glikolízis és a laktát termelés mértéke. Ez több tényezőből fakad,
például a GLUT transzportetek megnövekedett számában stb…

16.
6. A glükoneogenezis anyagcsereútvonal funkciója. A Cori-kör és a
glükóz-alanin ciklus.

Amikor csökken a keringésben a glükózkoncentráció, s pótlása táplálékfelvétellel

nem történik meg, két folyamat indul be: glikogenolízis és glükoneogenezis. Ezen két
folyamat során most az utóbbival foglalkozunk részletesen.
A glükóz nettó szintézisét nem szénhidrát prekurzorokból glükoneogenezisnek
nevezzük. Elsődleges helye a máj, (vékonybél epithelsejtjeiben, vesekéregben is lehet)
kiemelt szerepe van a vércukorszint szabályozásában.

A glükoneogenezis szubsztrátjai: A glükoneogenezisnek nem szubsztrátjai:

- piruvát - acetil-CoA
- laktát - páros C-atomszámú zsírsavak
- aminosavak
- propionát
- glicerin

A glükoneogenezis enzimatikus lépései azonosak a glikolízis lépéseivel, kivéve a

három irreverzibilis reakciót. Ezek a reakciók energetikai viszonyokból kifolyólag más
enzimek által katalizáltak.

ENDOPLAZMATIKUS A három irreverzibilis reakció

RETIKULUM enzimeit 4 enzim helyettesíti

- Piruvát kináz helyett:

• Piruvát karboxiláz*
(anaplerotikus reakció)
• PEP karboxikináz
- 6-foszfofrukto-1-kináz helyett:
• Fruktóz-1,6-biszfoszfatáz
- Hexokináz/glükokináz helyett:
• Glükóz-6-foszfatáz

CITOSZOL
*kofaktora: biotin (B7 vitamin)

FIGYELJ AZ EGYES REAKCIÓK

ENERGIAIGÉNYÉRE!

MITOKONDRIUM

17.
 A májban folyó glükoneogenezishez a szubsztrátok nem a májban keletkeznek,
hanem más szervekből a keringéssel kerülnek ide. Itt jön a képbe a Cori-kör és a glükóz-
alanin-ciklus.

A Cori-kör az anaerob glikolízis végtermékét, a laktátot alakítja piruváttá, majd

glükózzá. Anaerob glikolízis kisebb-nagyobb mértékben minden szervben van. Jelentős a
VVT-kben (mivel nincs bennük mitokondrium az egyetlen ATP-termelő folyamat a
glikolízis) és a vázizmokban. (1.) A laktát a keringéssel a májba szállítódik, ahol (2.) a
laktát dehidrogenáz (LDH) visszaalakkítja piruváttá, majd (3.) a glükoneogenezis glükózzá,
s végül (4.) újra eljut az extrahepatikus célszervekhez.

A glükóz-alanin-ciklus a lebontott aminosavak glükózzá való visszaalakítását

végzi. (1.) Az aminosavak az extrahepatikus szervekben -például az izomban- a
glikolízisben piruváttá bomlanak, majd abból (2.) transzaminálással (lásd: Anyagcsere/22. tétel)
alanin jön létre. (3.) A keringés útján a májba szállítódik, ahol (4.) oxidatív deamináció
útján visszalakul először piruváttá, majd (5.) a glükoneogenezis során glükózzá.
Az alanin -és a lebomló fehérjékből származó aminosavak- másik része az
ureogenezis folyamatába, az urea ciklusba (lásd: Anyagcsere/23. tétel) lép be; a keletkező urea
végül a vesékben kiválasztásra kerül és a vizelettel ürül.

18.
7. Szabályozó mechanizmusok a glikolízis és a glükoneogenezis
összhangjában.

A glikolízis és a glükoneogenezis egymással ellentétes folyamatok, amelyek között

egyensúly van, és a szervezet változásaira az adott sejtek és szövetek az egyensúly vala-
mely irányba történő eltolásával reagál. Figyelembe kell venni azt az általános(de nem
mindig fellelhető) mechanizmust, miszerint a sejt szabályozása során nem elégszik meg
azzal, hogy az egyik folyamatot előtérbe helyezi a másikkal szemben(serkenti az egyiket)
hanem azzal egyidejűleg a másik folyamatot represszálja is egyben.

A tétel először ismerteti a glikolízis szabályozását, majd a glikolízis és a

glükoneogenezis együttes értelmezésére tér ki.

I. A glikolízis szabályozása
A glikolízis folyamatában 3 olyan reakciót találunk amely fontos szabályozási lépés:

1. Hexokináz/glükokináz szabályozása:
A két kináz a glükóz → glükóz-6-foszfát átalakulást katalizálják. A két enzim
(egymás izoformái) eltérő Km értékkel rendelkeznek, ezért funkciójuk és szabályoz-
hatóságuk is kissé eltérő.

A hexokinázra alacsony Km érték jellemző, tehát nagy affinitással köti a

glükózt. Ez megfelelő grádienst jelent a cukor számára(a sejt felé történő transzport
során), viszont az enzim terméke a G-6-F gátolja működését. Ez egy védelmi
mechanizmus annak érdekében, hogy a megemelkedett vércukorszint ne essen le
hirtelen.

A glükokináz ezzel szemben sokkal magasabb Km értékkel dolgozik ezért

kevésébé fogékony a cukorra, alakalmazkodni tud a sejt általa a magasabb
vércukor szinthez, amikor is a hexokináz már nem működne. Emellett a G-6-P nem
gátolja működését. Ezen specifitása miatt ez az izoforma a májsejtekben és a
pancreas β-sejtjeiben fordul elő. A májsejtek kihasználva a glükokináz nagy Km
értékét (illetve azzal, hogy a felszínükön GLUT-2 receptor van, ami szintén nagyobb
Km-mel rendelkezik) képesek a vércukorszint stabilitását megtartani, még nagy
szénhidrát bevitel esetén is.
A pancreas β-sejteiben a glikolízis indítja be az inzulin termelést, amely a
sejtek glükóz felvételét segíti elő, ezért célszerű, hogy az ott megtalálható izoforma
glükokináz legyen, mivel ha az alacsonyabb hexokináz működne bennük, akkor
alacsonyabb vércukor szintnél is beindulna az inzulin elválasztás és ezzel leesne a
vércukorszint a normál tartomány alá.

A májban a glükokináz regulálásában egy másik mechanizmus játszik

szerepet. A hlükokináz alapesetben a sejtmagban található, reguláló fehérjéjéhez
kötve. A glükóz közvetlenül szabályozza működését, azáltal, hogy a reguláló
fehérjével való kapcsolatát megszünteti, így a glükokináz transzlokálódhat a
sejtmagból a citoszólba. Ezzel ellentétes hatása van a fruktóz-6-foszfátnak amely
erősíti a glükokináz-reguláló fehérje kapcsolatot, ezzel az enzimet a magba
horgonyozza. Alacsonyabb vércukor szint esetén a májsejtekbe nem
transzportálódik cukor a GLUT-2 transzporteren keresztül(nagyobb Km), ezért a
fruktóz-6-foszfát szint dominál ami a magban tartja a glükokinázt.

19.
 A fruktóz metabolizmusban keletkező fruktóz-1-foszfát gátolja a regulátor
fehérje és a glükokináz kapcsolatát, ezzel pörgeti a glikolízist. Ez patológiás
esetekben lehet fontos, és mutatja a fruktóz-glükóz metabolizmus kapcsoltságát.

2. A glikolízis sebességmeghatározó lépése - a foszfofrukto kináz-1:

A foszfofruktokináz-1 a fruktóz-6-P-ből készít fruktóz-1,6-biszfoszfátot. 3
különböző izoformája létezik, amelyekek szövettípusonként változnak.

4 allosztérikus kötőhelye van, de ez változhat izoformánként, illetve a

regulátor iránti affinitás is. Általában: 2 kötőhely van a gátlóknak(ATP és Citrát) és 2
kötőhely van a stimulálóknak(AMP és fruktóz-2,6-biszfoszfát).

A kedvező energiaellátottságot az ATP és a citrát magas szintje közvetíti,

ami a glikolízisre gátlóan hat. Az ATP az enzim katalitikus centrumához kapcsolódik
mint szubsztrát, illetve az allosztérikus kötőhelyéhez is, ahol a komformáció
változással fejti ki hatását.
A citrát gátlása allosztérikus helyén keresztül mutatja a glikolízis és a
citrátkör összehangolt működését.

Az AMP az ATP gátló hatását függeszti fel, míg a fruktóz-2,6-biszfoszfát

növeli az enzim fruktóz-6-foszfát iránti affinitását és emelett csökkenti az ATP
regulációját. A fruktóz-2,6-biszfoszfát szintje bizonyos hormonok szintjével
változik, erre a II. pontban térünk ki részletesen.

3. Piruvát kináz:
A piruvát kináz a foszfoenol-piruvát → piruvát lépést mediálja. Több
izoformája létezik, itt a májban találhatóra térünk ki részletesen. A májban
allosztérikus effektorok és foszforiláció is szabályozzák.

Downreguláló allosztérikus effektorai az ATP, acetil-CoA és az alanin, amik

mind a megfelelő energiaszint indikátorai.

Upregulátora a fruktóz 1,6-biszfoszfát, amely akkor keletkezik, amikor

felgyorsul a glikolízis intermedierek termelődése. Ezt nevezzük pozitív feed
forward szabályozásnak.

cAMP szintet emelő hormonális stimulusokra foszforilálódik és csökken az

enzimaktivitása (részletesebben II. pontban). Ez viszont csak a májban történik
alacsony vércukorszint esetén, de az agyban, szívben az aktivitását nem befolyá-
solja foszforiláció, mert más izoformája található meg az enzimnek.

4. Egyéb körülmények:
Anaerob körülmények között nő a glikolízis sebessége, mivel kevesebb gátló
ATP keletkezik (aerob légzés nincs), viszont magasabb az AMP szint ami pörgeti a
folyamatokat.

Hypoxiában is nő a glikolízis mértéke, mivel nő a glikolízis enzimeinek

expressziója, és GLUT1-gének átíródása is. Ez alkalmazkodást segít elő a sejtek
számára.

20.
II. A glikolízis és a glükoneogenezis közös szabályozási pontjai
A két folyamatot a közös intermedierek és enzimek miatt képes a sejt szervezetten
összehangolni. A reguláció mindkét esetben az irreverzibilis folyamatokon keresztül
történik.
A legtöbb szabályozás két ellentétes enzim a glikolízésben szereplő
foszfofruktokináz-1-en és a glükoneogenezisben résztvevő fruktóz-1,6-biszfoszfatázon
keresztől zajlik.
Az AMP és a fruktóz-2,6-biszfoszfát mindkettőt regulálja. A májban az AMP az
elsőt aktiválja, míg a másikat gátolja. A fruktóz-2,6-biszfoszfát aktiválja a
foszfofruktokináz-1-t míg gátolja a fruktóz-1,6-biszfoszfatázt, ezáltal sekrenti a glikolízist
és gátolja a glükoneogenezist.

Fruktóz-2,6-biszfoszfát szerepe:
A szubsztrát a szervezet inzulin és glükagon szintjének változására reagál. A
sejtekben a foszfofrukto-2 kináz termeli fruktóz-6-foszfátból. Az enzim bifunkcionális,
mivel a fruktóz-2,6-biszfoszfátot képes visszaalakítani fruktóz-6-foszfáttá. Így képes
kinázként és foszfatázként is működni. Az enzimet foszforilációval lehet a két funkció
között „kapcsolni”. A foszforilált enzimnek(PKA által) a foszfatáz aktiviátsa kerül előtérbe,
a defoszforilált enzimnek(foszfoprotein foszfatáz által) a kináz aktivitása nő meg.
Tehát attól függően, hogy a sejtet milyen hatás éri attől függően állítható a
foszfofrukto-2 kináz.

Glükagon illetve adrenalin hatására májban a Gs fehérjén keresztül megnő a

cAMP szint, ami aktiválja a protein kináz-A-t (PKA) ami foszforilálja a foszfofrukto-2 kinázt.
Ez foszforilálja és ezzel a foszfatáz funkcióban rögzízti a foszfofrukto-2 kinázt, ami így a

21.
fruktóz-2,6-biszfoszfátból, fruktóz-6 foszfátot készít. Ezzel lecsökken a F-2,6-biszP szint
és az F-1,6-biszfoszfatáznak nő az aktivitása, míg a foszfofruktokináz-1-nek csökken. Ez
a glükoneogenezis irányába tolja el az egyensúlyt.

Szívizomban (ill. harántcsíkolt izomban) éppen ellenkezőleg hat az adrenalin,

mivel szövetre jellemző izoforma foszforiláltan a kináz aktivitást részesati előnyben.

Pancreas ß sejtekből számrazó inzulin hatására nő a foszfoprotein-foszfatáz

aktivitás, és csökken a PKA aktivitása. Ez azt eredményezi, hogy a foszfofrukto-2 kináz
defoszforilált állapotban lesz jelen a sejtben, így fruktóz-2,6-biszfoszfátot fog termelni.
Ezzel serkenti a glikolízist és csökkenti a glükoneogenezist a már leírt módon.

A piruvát kináz aktivitása összhangban van a foszfofruktokináz-1-el, viszont őt a

PKA közvetlenül foszforilálja és teszi inaktívvá, míg a foszfoprotein-foszfatáz aktiválja.
Egy másik szabályozási mód, a foszfoenol-piruvát-karboxikinázhoz(PEPCK) köthető és
szintén a glükagon megemelkedett szintjével kapcsolatos. A PEPCK a glükoneoenezis
sebességmeghatározó enzime, központi szerepe van a glükóz homeosztázisban.
Regulációja transzkripciós szinten történik: a glükagon hatására megemelkedett cAMP
szint aktiválja a PKA-t ami foszforilálja a CREB(cAMP válaszadó elemhez kötődő fehérje)-t
ami így kötődik a CRE(cAMP válaszoló elem) régióhoz, és serkenti a PEPCK gén
transzkripciójának mértékét.
Ezzel ellentétben az inzulin csökkenti az expressziót. Diabetesben, amikor az
inzulin mennyisége csökken, a PEPCK expressziója nem gátolt, így a glükoneogenezis
aktívabb és a vér glükózkoncentrációja megnő.
Egy másodlagos szabályozás, a PEPCK acetilációja, amelyet az acetil transzferáz
p300 végez. A PEPCK acetilációját a magas cukor szint segíti elő, és az acetilált fehérje
könnyebben lebomlik, kevésbé lesz aktív.

22.
8. A glikogén szintézise és lebontása, a folyamatok szabályozása.

A glikogén nagy molekulatömegű (107-108 Dalton) tápanyagraktározó polimer.

Szerkezete lineáris, az α-1,4-kötésekkel felépült glükózláncon 8-10 glükózegységenként
α-1,6 kötésekkel induló elágazások vannak.
A glikogén a lánc legelején lévő szabad szénatomjával a glikogenin
nevű fehérjéhez kapcsolódik. A glikogenin primerként szolgál a glikogén
szintézishez, a legsúlyosabb éhezésben is legalább négy glükózegység
hozzá kötődve marad.
Ebből következik, hogy egy sejt glikogenintartalma meghatározza
annak maximálisan elérhető glikogéntartalmát.

Az exogén forrásból származó többletglükózt a szervezet glikogén vagy zsírsavak

formájában raktározza. Mindkét raktározási formának vannak előnyei és hátrányai:

GLIKOGÉN ZSÍR

- előny:
• gyorsan mobilizálható és gyorsan
szintetizálható (a sok elágazás
miatt sok a hozzáférési pont a
lebontó enzimek számára)
• oxigén hiányában is ad energiát
• szabályozza a vércukorszintet
- hátrány: a molekula nagy méretéből
fakadóan a raktározás nagy
helyigényű
- előny:
• kisebb helyigényű
- hátrány:
• nem lehet gyorsan mobilizálni
• oxigén hiányában nem ad energiát
• nem tud glükózzá alakulni és
vércukorszintet szabályozni

A glikogén raktározás legfőképp a májra és a vázizomra jellemző, azonban szerepe

ezen helyeken eltérő: a májban tárolt a vércukorszintet (5 mM/L) szabályozza, a
vázizomban tárolt pedig glükózzá lebomolva (glikogenolízis) helyben felhasználódik.
————————————————————————————————————————
A glikogénszintézis/glikogenézisben a molekulába beépülő glükóz forrása az
UDP-glükóz, (uridine diphosphate glucose) mely a glükóz aktivált formájának tekinthető.
Ennek keletkezéséhez:
1. Foszfoglukomutáz: glükóz-6-foszfát → glükóz-1-foszfát REVERZIBILIS
2. UDP-glukóz-pirofoszforiláz: a keletkezett glükóz-1-foszfát reagál az UTP-vel és
kialakul az UDP-glükóz; a reakció típusa kondenzáció
(glükóz-1-P + UTP → UDP-glükóz + PPi → UDP-glükóz + Pi + Pi)

23.
 A glikogénszintézis további lépései:
3. Glikogén szintáz: az UDP-glükózról a glikogén láncvégi glükózához egy újabb
glükóz kapcsolódik. Működéséhez primer, egy már legalább 8 glükózt tartalmazó
lánc szükséges; ezt a kezdeti láncot a glikogenin építi fel.
4. Branching enzim: (glikozil-(4→6)-transzferáz) α-1,6 kötésekkel induló elágazásokat
alakít ki

A glikogenézis szabályozása - glikogén-szintázon keresztül:

- kovalens módosítások:
• serkent: inzulin
• gátol: kinázok
- allosztérikus
effektorok:
• serkent: ATP
• gátol: cAMP
- egyéb: Ca2+ gátol

glikogén szintáz a: aktív

glikogén szintáz b: inaktív (-P)

MÁJ, VÁZIZOM

Az inzulin aktiválja a foszfoprotein-foszfatázt, mely elősegíti a glikogén-foszforiláz-

kináz b (inaktivált) kialakulását, ezáltal a glikogenolízis gátolt, a glikogén szintézis
lehetségessé válik.

————————————————————————————————————————

A glikogénlebontás/glikogenolízis lépései:
1. Glikogén-foszforiláz: hasítja az α-1,4 kötéseket, a reakcióhoz Pi-re és piridoxál-
foszfátra van szükség, a lehasadó glükóz foszforilálódik és glükóz-1-foszfátként
szabadul fel; a reakció típusa foszforolízis
2. Debranching enzim: hidrolízissel bontja az elágazásokat

24.
 A glikogenolízis szabályozása - glikogén-foszforilázon keresztül:
- kovalens módosítások: glikogén-foszforiláz-kináz aktivitását befolyásolják
• serkent: glükagon, adrenalin
• gátol: inzulin
- allosztérikus:
• serkent: AMP
• gátol: ATP
- egyéb: Ca2+ serkent

foszforiláz-kináz a: aktív (-P)

foszforiláz-kináz b: inaktív

glikogén-foszforiláz a: aktív (-P)

glikogén-foszforiláz b: inaktív

foszfoprotein-foszfatáz: inaktív

MÁJ

Alacsony glükóz szint hatására:

1. a glükagon hat a májsesejteken lévő β-receptorain
2. cAMP↑
3. PKA aktiválódik és foszforilálja a glikogén-foszforiláz-kinázt
4. a glikogén-foszforiláz-kináz foszforilálja a glikogén foszforilázt
5. GLIKOGENOLÍZIS↑
6. vércukorszint↑

25.
Stresszhelyzet (adrenalin/epinephrine) hatására:
1. az adrenalin az α-adrenerg receptorokhoz kötődve
aktiválja a PLC-t
2. a PIP2-t a PLC hasítja: IP3, DAG
3. az IP3 Ca2+ felszabadulást okoz, mely aktiválja a
glikogén-foszforiláz-kinázt
4. a glikogén-foszforiláz-kináz aktiválja a glikogén-
foszforilázt
5. GLIKOGENOLÍZIS↑
6. vércukorszint↑

VÁZIZOM

Adrenalin hatására:
1. az adrenalin β-adrenerg receptorokhoz kötődve a cAMP képződést segíti
2. a cAMP gátolja a foszfoprotein-foszfatázt, segíti a foszforiláz-a kialakulását
3. GLIKOGENOLÍZIS↑
4. vércukorszint↑

Idegimpulzus hatására:
1. Ca2+ szabadul fel, mely aktiválja a glikogén-foszforiláz-kinázt
2. a glikogén-foszforiláz-kináz aktiválja a glikogén-foszforilázt
3. GLIKOGENOLÍZIS↑
4. vércukorszint↑

26.
9. Pentóz-foszfát útvonal

A pentóz-foszfát útvonal során a glükóz-6-foszfátból, direkt oxidációval pentóz

foszfátok képződnek. A folyamatnak kettős funkciója van. Az egyik a NADPH
termelése(mitokondriumtól függetlenül) többféle bioszintetikus út redukciós lépéseihez, a
másik a pentóz foszfátok de novo szintézise.

Az útvonalat két fő folyamatra lehet osztani, amelyek a citoplazmában játszódnak

le:

I. Direkt oxidáció: ennek során keletkeznek a redukáló ágensek

1. Az első elkötelező lépés a G-6-P átalakulása 6-foszfoglukano-δ-laktonná. A
reakciót irreverizibilis oxidoredukció, és a G-6-P dehidrogenáz katalizálja. A
folyamat során NADP+-ból NADPH+H+ keletkezik.
2. A második lépésben 6-foszfoglukonát keletkezik, laktonáz által.
3. Harmadik lépésben a 6-foszfoglukonát-dehidrogenáz, ribulóz-5-foszfátot
csinál a foszfoglukonátból, miközben CO2 szabadul fel és NADPH+H+
keletkezik. A folyamat tulajndonképpen eddig a hexózt pentózzá alakította és
dekarboxilálta a szubsztrátot.

A ribulóz-5-foszfát innen két úton alakulhat tovább:

1. Foszfopentóz-izomeráz által
D-ribóz-5-foszfát keletkezik, ami a nukleotidszintézis előanyaga
2. Foszfopentóz-epimeráz által
Xilulóz-5-foszfát keletkezik

Mindkét termék fontos része a következő részfolyamatnak. A direkt oxidáció

eredménye ribulóz-5-foszfát; NADPH+H+
27.
II. Nem oxidatív szakasz
Ezen szakasz reakciói reverzibilisek, fruktóz-6-foszfát és glicerinaldehid-3-foszfát
keletkezik pentóz foszfátokból és visszafelé is. A reakciókat két enzim biztosítja. Az egyik
a transzketoláz amely 2C atomos átvitelt tesz lehetővé és tiamin pirofoszfátot igényel.
A másik enzim a transzaldoláz amely 3C atomos átvietelt tesz lehetővé.
A folyamat viszonylag egyszerű a különböző szénatomszámú molekulák
„összelegózásából” származnak a különböző termékek.

A xilulóz-5-foszfátból(5C) és ribóz-5-foszfátból(5C) transzketoláz által glicerin-3-

foszfát(3C) és szedoheptulóz-7-foszfát(7C) keletkezik, ezután a transzaldoláz hatására
fruktóz-6-P(6C) és eritróz-4-P(4C) alakulhat ki.

Az eritróz-4-P(4C) egy újabb xilulóz-5-foszfáttal(5C) reagálva, transzketoláz által,

fruktóz-6-P(6C)-t és G-3-P-t ad(3C).

A teljes folyamat egyben: 2 Xilulóz-5-P + rib.-5-P 2 F-6-P + G-3-P

28.
III. Útvonal szabályozása

A szabályozás a NADPH és a pentóz-foszfát igény alapján valósul meg. Ezek közül

is az oxidatív szakaszt inkább a NADP+/NADPH arány(minnél nagyobb az arány annál
élénkebb a folyamat), míg a nem oxidatív szakaszt a nukleotidok-nukleinsavak
szubsztrátigénye szabja meg.

A kettő igénye nem mindig esik egybe ezért a reakciók külön szabályozhatóak és a
külön esetekre külön szabályozási mechanizmusok működnek. Ezeket az alábbiakban
tárgyaljuk:

1. Amikor a pentóz-foszfát igény a domináns:

- jellemző az osztódó sejtekre
- a nem oxidatív szakasz dominál: F-6-P és G-3-P keletkezik
- az oxidatív út gátolt(mivel az fogyasztaná a G-6-P-t és visszalakítaná a F-6-P-t
G-6-P formává) a glükóz-6-foszfát dehidrogenáz gátlása miatt (több a NADPH)

2. Mind a pentózfoszfát, mind a redukáló ágensre nagy az igény:

- ilyen esetben csak az oxidatív szakasz működik
- a szakasz enzimei aktiválódnak más folyamatok miatt pl. aminosav szintézis, ami
NADPH fogyással jár

3. NADPH igény nagy, de nincs szükség pentóz-foszfátra:

- ilyenkor működik igazából ciklusként a két folyamat
- a glükóz-6-foszfátból keletkező pentóz foszfátok fruktóz-6-foszfáttá és
glicerinaldehid-3-foszfáttá alakulnak, majd mint glükoneogenetikus intermedierek,
visszaalakulnak glükóz-6-foszfáttá
- ilyenkor a glükóz direkt oxidációjával 6 ciklus alatt a kiindulási glükóz-6-foszfát
összes C atomja CO2-vé alakul és 12 NADPH keletkezik

4. Nagy a NADPH igény és emelett a glikolízis termékei szükségesek (ATP, piruvát)

- ilyenkor az előzőhőz hasonlóan a két folyamat egyszerre zajlik, viszont a pentóz
foszfátokból keletkező intermedierek (G-3-P és F-6-P) a piruvát keletkezésének
irányába alakulnak tovább

29.
10. Az inzulin metabolikus hatása. A diabetes mellitus biokémiai
aspektusai.

Az inzulin a pancreas Langerhans-szigeteiben található β-sejtek által termelt

polipeptid hormon. Kiemelt fontosságú a növekedés (IGF1, IGF2), sejtproliferáció és a
metabolikus folyamatok (vércukorszint) szabályozásában.
Az ER-ben szintetizálódik pre-prohormonként, melyből proteolítikus hasítással
proinzulin keletkezik. A proinzulinról további proteolitikus hasítások eltávolítanak egy ún.
C-peptidet, így jön létre az inzulin, mely szerkezetét tekintve egy A-láncból (21 aminosav)
és egy B-láncból (30 aminosav) áll; köztük diszulfid kötések vannak.

A tétel fő célja az inzulin metabolikus hatásának, azon belül is a vércukorszint

szabályozásában betöltött szerepének vizsgálása. Táplálékfelvételt követően:

III. A felvett táplálék bontását emésztőenzimek végzik. (lásd itt: Anyagcsere 4. tétel)

IV. Vékonybél: A glükózt az enterocyták veszik fel (lásd itt: Anyagcsere/4. tétel), majd bekerül a
keringésbe, egészen pontosan a v. portae rendszerébe, ahol akár 20 mM-os
koncentrációt is elérhet.

V. Máj: Inzulintól teljesen függetlenül a v. portae-ból a hepatocyták GLUT2 receptoraikon

(KM = 15-20 mM, nagy kapacitás) keresztül jelentős mennyiségű glükózt vesznek fel. A
felvett glükózt a glükokináz (magas KM érték → kicsi affinitás → magas glükóz
koncentrációnál működik) foszforilálja.

VI. Pancreas:
1. A β-sejtek glükózfelvétele fokozódik.
2. A glükokináz a glükózt foszforilálja glukóz-6-foszfáttá.
3. Lezajlik a glikolízis, citromsav-ciklus, terminális oxidáció. Végeredményük az
ATP-szint jelentős emelkedése.
4. Az ATP↑ gátolja az ATP-szenzitív K+-csatornákat, s ez a sejt depolarizációját
okozza.
5. A depolarizáció hatására Ca2+ beáramlás történik az L-típusú feszültségfüggő
Ca2+-csatornákon keresztül.
6. Az inzulintartalmú vezikulák exocytosissal a felszínre (vérbe) ürítik tartalmukat.

VII. Célsejtek: Az inzulin bekötődik receptorához. Az inzulin receptor a receptor tirozin

kinázok csoportjába tartozó dimer. α-lánca extracelluláris, ide kötődik az inzulin. β-
lánca intracelluláris, ide inzulinreceptor-szubsztrát (IRS) fehérjék kapcsolódnak. Az IRS
indítja el azokat a lépéseket melyek végén érvényesül az inzulin metabolizmusra és
sejtproliferációra gyakorolt hatása.

30.
 Az inzulin számos jelpályán keresztül fejti ki hatását, melyet az alábbi ábrán
tekinthetünk át:

(* A PKB/Akt az ún. raptor fehérje foszforilációján keresztül aktiválja további foszforilációval az

mTOR-t. Az mTOR-ból ismert -1 és -2 is, a fehérjeszintézisben jellemzően az mTOR1-nek van szerepe.)

A legfontosabb útvonal:
1. A PI3K foszforilálja a PIP2-t PIP3-má.
2. PKB (= Akt) felismeri a PIP3-t.
3. A PKB teljes aktivációjához szükséges a foszforiláció, ezt a PDK1 és mTORC2 végzi.
4. Az aktivált PKB további fehérjéket foszforilál:

AZ INZULIN HATÁSAINAK ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZATA

Aktiváció/gátlás
Célfehérje Hatás
(+/-)

AS160 - GLUT4↑ a plazmamembránban (lásd: Anyagcsere/4. tétel)

GSK - gikogén szintézis↑ (izomban)

PDE (máj) + glikogén szintézis↑ (májban)

PDE (zsírsejt) + lipolízis↓

Bad - az apoptózist gátolja, túlélés↑ (pl. daganatos sejtekben)

mTOR + fehérjeszintézis↑

FOXO - géntranszkripció↓, sejtciklus↓, glükoneogenezis↓

Az inzulin a génexpresszió szintjén is szabályoz. Növeli a SREBP1a és SREBP1c

transzkripciós faktorok expresszióját, melyek célgénjei a glikolízis és zsírsavszintézis
enzimei. (glukokináz, piruvát-kináz, acetil-CoA-karboxiláz, zsírsav-szintáz)

31.
 Számos olyan anyagcserezavar alakulhat ki, amelyben a metabolizmus egyensúlya
felborul. Az anyagcsere integrációjának teljes zavara a diabetes mellitus. A megértéshez
hozzá tartozik a normál értékek ismerete:
- éhgyomri plazmaglukóz-koncentráció: < 5,6 mM
- standard glukózterhelés (75 g glukóz szájon át történő elfogyasztása után két
órával mért glukózszint): < 7,8 mM
- HbA1C (tartósabb vércukorszintet jelzi): < 5,6%

A betegségen belül a patológiai mechanizmus alapján több típus különíthető el:

- 1. típusú cukorbetegség:
• megjelenése: fiatalkorban
• oka: inzulintermelés hiánya (β-sejt károsodás okozza)
• a szervezet folyamatosan azt hiszi hogy éhezik
- a máj “éhező máj”-ként funkcionál: glükoneogenezis↑, ketogenezis↑
- a perifériás sejtek glükózfelvétele csökkent
- izomban proteolízis↑
- zsírszövetben lipolízis↑
• terápia: inzulin adása
- 2. típusú cukorbetegség:
• megjelenése: hosszú évek alatt alakul ki, jellemzően felnőttkorban
• oka: inzulinrezisztencia (genetikai hajlam + epigenetikai hatások)
• az elején a β-sejtek aktivitásuk növelésével képesek kompenzálni, de a
fokozott aktivitás miatt károsodnak
• glükoneogenezis↑
• terápia:
- életmód-változtatás
- inzulin nagy dózisú adása
- SGLT2-gátlók (gátolják a vese glükóz-visszaszívását)
- PPARγ-agonisták (lipogenezist fokozzák)
- GLP-1 és HNF4α receptorokon ható szerek (izulinelválasztás↑)
stb…

- MODY (maturity onset diabetes of the young):

• mutációk következtében kialakuló összes diabetest ide soroljuk

32.
11. A tápanyag lipid komponenseinek emésztése és felszívása

A lipidek olyan eltérő felépítésű és funkciójú molekulák, amelyek közös

tulajdonsága, hogy vízben nem, vagy csak nagyon rosszul oldódnak.

Az emberi szervezetben fontos feladatokat látnak el, ezek közül a legfontosabbak:

1. Metabolikus szerepük; a zsírsavak oxidációja a sejtek számára energiát szolgáltat,
illetve trigliceridek formájában energiaraktárak
2. A sejtmembrán felépítése: kettős lipidmembrán, benne sok fehérjével
3. Szteroidhormonok és másodlagos messengerek felépítése
4. Epesavak amelyek felületaktivitással bírnak
5. DEKA vitaminok, amelyek zsíroldékonyak

Egy felnőtt ember napi átlagos zsírfogyasztása 50-150 g, ennek 90% trigliceridek,
többit koleszterin, koleszterin-észterek, foszfolipidek és zsírsavak alkotják.

A zsírok enzimatikus bontása kismértékben ugyan, de megkezdődik a szájüregben

a nyelvmirigyekben termelt lipáz hatására. Ez aktív marad a gyomorban is a savas közeg
ellenére is. A hidrolízis lassú, mivel a lipidek apolárisak, ezért elkülönül lipid cseppekben
vannak jelen a szájüregben és a gyomorban. Ez a csepp alakzat, amelyet a vizes közeg
felé vesz fel a lipid agregátum, nem enged nagy felületet az enzimek felé, amik a vizes
közegben vannak. Ezt küszöbölik ki az epesavak, amelyek a májban szintetizálódnak, az
epehólyagban raktározódnak, és a duodenumba ürülnek. Ezért lesz a lipiedek tényleges
emésztési és felszívási helye a vékonybél.

Az epesavak detergensek, kölcsönhatásba lépnek a lipidekkel és a vékonybél vizes

közegével is, így a lipideket emulgeálják. A jejunumba és a duodenumba a béltartalommal
megjelenő zsírok és fehérjék hatására kolecisztokinik(CCK) szekretálódik, amely a
keringéssel eljut az epehólyaghoz, annak kontrakcióját, valamint a pancreasenzimek
kiválasztását váltja ki. A másik hormon a szekretin, amelynek hatására a pancreasból
bikarbonátban gazdag nedv ürül.

33.
 A trigliceridek emésztését a hasnyálmirigy-lipáz végzi. Az enzim a glicerin 1. és 3.
szénatomján lévő észterkötéseket hidrolizálja, így zsírsav és 2-monoglicerid keletkezik. A
lipáz működését szintén egy hasnyálmirigy fehérje, a kolipáz segíti. A lipáz mellett
kevésbé specifikus észterázok is ürülnek a pancreasból, amelyek a koleszterin-észtereket
hidrolizálják koleszterinre és zsírsavakra.

A pancreasnedvvel nagy mennyiségű foszfolipáz-A2 is ürül a vékonybélbe, amely

egy proenzim és a tripszin hatására aktiválódik, amely egy gyomorban termelődő
fehérje. A foszfolipáz-A2 a foszfolipidek emésztésében vesz részt, azok 2. szénatomjáról
távolítja el a zsírsavakat. A keletkező lizofoszfolipidekről nem specifikus észterázok
távolítják el a további zsírsavakat. A folyamat során keletkező glicero-foszforil-kolin a
széklettel távozik.

Az emésztés tehát 2-monogliceridet, zsírsavakat és koleszterint eredményez. Ezek

az epesavakkal micellákat alkotnak, amelyekben úgy helyezkednek el a lipidek, hogy
hidrofób oldalaik a micella belső felszíne felé, a hidrofil csoportok a micella felszíne felé
orientálódnak. Ezek a micellák szállítják a lipideket a béllumen mucosa sejtjeihez, amelyek
a sejtmembránon kereszütül a sejtbe abszorbeálódnak. Epesavak hiányában ez a
felszívás nagyon csekély. A zsírsavak és amonogliceridek nagyrésze diffúzióval jut át,
viszont a hosszabb szénláncú zsírsavak transzporterek segítségével.

A koleszterin felszívódása komplexebb és több transzportert igényel. Az

epitélsejtek citoplazmájába az NPC1L1 transzporter viszi. A felszívott koleszterin egy
része ABC transzportereken keresztül visszajut a béllumenbe.

A sejtekben a 2-monogliceridből és a hosszú szénláncú zsírsavakból a trigliceridek

újraszintetizálódnak. Ez az endoplazmás retikulumban történik ahová egy
zsírsavtranszporter, a FAB (fatty acid-binding protein) viszi a zsírsavakat és a 2-
monoacilgliceridet.

A bélhámsejtekben a szintetizált tigliceridekből, foszfolipidekből, koleszterin-

észterekből és szintén a sejtekben szintetizált A-1 és B-48 apoproteinekből létrejön a
naszcensz kilomikron, az a lipoprotein, mely a bélhámsejteket a nyirokutakon hagyja
el(neve innen jön, mivel a bélhez asszociált nyirokereket chylusereknek nevezzük).
Kivételt képeznek a 12 szénatomnál kisebb láncú zsírsavak, amelyek közvetlen a portális
keringésbe jutnak a bélhámsejteken keresztül, majd a májba.

34.
12. A plazma lipoproteinek biokémiai jellemzése, funkcióik.

A szervezetben lévő lipideknek két forrása van: exogén (táplálékkal felvett) és

endogén (máj szintetizálja, zsírszövetben raktározódik). Mindhárom esetben felvetődik a
lipidek szállításának szükségessége:
- a táplálékkal elfogyasztottaknak a vékonybélből el kell jutni azokhoz a szervekhez,
amelyek zsírok oxidálásával tudnak energiát termelni, illetve a májhoz, ami az
anyagcsere központi szerve
- a máj által szintetizált zsíroknak el kell jutni a célszervekbe
- a zsírszövetben tárolt lipideket mobilizálni kell

A szénhidrát anyagcserében -a glükóz vízoldékonyságából eredően- ez egyszerű

volt, de a lipidek a plazma vizes közegében nem oldódnak, ezért szállításuk a különböző
szervek között bonyolultabb feladat. A problémát leginkább a zsírsavak, a trigliceridek, a
koleszterin és a koleszterin-észterek szállítása jelenti, mert ezek a leginkább hidrofób
molekulák:
- zsírsavak: albuminhoz kötődnek, ezáltal oldatban maradnak
- trigliceridek, koleszterin, koleszterin-észterek: lipoproteinek

A lipoproteinekben a hidrofób lipidek egy hidrofil burokba

csomagolva találhatók. A burok apoproteinekből (olyan fehérjéknek
melyeknek van nem fehérje természetű kofaktora, a kofaktor nélküli fehérje
része) és foszfolipidekből áll, melyeket nem-kovalens kötések
tartanak össze.
A koleszterin a burokban foglal helyet 3-OH-csoportjával
a foszfolipidek poláros feje felé fordulva.
A trigliceridek és a koleszterin-észterek a lipoproteinek
belsejében helyezkednek el.

A különböző lipoproteinekben eltérő a lipid- és fehérjetartalom, ennek

következtében a denzitásuk is különböző. Ultracentrifugálással és elektroforézissel
elkülöníthetőek:

- Kilomikron:
• 1-2% fehérje, 98-99% lipid
• legfontosabb apoproteinek: B-48, C-II
• legnagyobb részben (85%) triglicerideket szállít
• megjelenése a keringésben az étkezések utáni állapot jellemzője
• szállítás mechanizmusa:
1. Vékonybélben naszcens kilomikron jön létre:
85% triglicerid + koleszterin + koleszterin-észter + foszfolipid + apoB-48
2. Nyirokkeringés útján a ductus thoracicuson át a véráramba jut. Itt további
apoproteinekkel kiegészülve érett kilomikronná alakul.
3. A keringéssel az érett kilomikronok eljutnak a zsírszövetbe, szívbe,
harántcsíkolt izmokba és laktáló emlőbe, ahol a kapillárisok lipoprotein-
lipáz enzimet tartalmaznak, ami a triglicerideket zsírsavra + glicerinre
bontja. Az enzim kofaktora a C-II apoprotein.
4. A zsírsavakat a szervek felveszik, a glicerin a májba kerül.
5. A kilomikron maradvány a májba kerül. Ha energiaszükséglet van akkor
lebomlik és energiát szolgáltat, ha a táplálék nagy mennyiségben,

35.
 feleslegben tartalmaz zsírsavakat akkor a májban újraszintetizálódik a
triglicerid és VLDL formájában a zsírszövethez szállítódik.

- VLDL (very low density lipoprotein):

• 7-10% fehérje, 90-93% lipid
• legfontosabb apoproteinek: B-100, C-II
• legnagyobb részben (50%) triglicerideket szállít, melyek származhatnak:
- szabad zsírsavakból
- kilomikron maradvánnyal a májba kerülő zsírsavakból
- a májban de novo szintézissel keletkező zsírsavakból
• szállítás mechanizmusa:
1. A májban naszcens VLDL keletkezik a fentebb említett forrásokból
származó zsírsavakból. Koleszterint is tartalmaz, normál esetben 1:4 a
koleszerin-triglicerid arány, de koleszterindús étkezést követően akár 1:1 is
lehet.
2. A naszcens VLDL koleszterint vesz fel a HDL-ből (high density lipoprotein),
annak triglicerideket ad le, továbbá apoproteinek is cserélődnek, így kialakul
az érett VLDL. A lipidek cseréjét a koleszterin-észter transzfer protein
végzi.
3. A keringéssel a VLDL transzportálódik a szervekhez, elsősorban a
zsírszövethez, ahol a lipoprotein-lipáz a triglicerideket zsírsavra + glicerinre
hasítja. A keletkező zsírsavak közvetlen táplálékfelvételt követően a
zsírszövetbe épülnek. Éhezés esetén oxidálódnak és energiát szolgáltatnak,
ily módon IDL-lé (intermediate density lipoprotein) alakulnak, ami
koleszterint és kevés maradék trigliceridet tartalmaz.
4. Az IDL további átalakulással LDL-lé alakul (low density lipoprotein). Ennek
során az apoB-100 kivételével minden apoprotein a HDL-re kerül, valamint a
maradék triglicerid a májsejtek felszínén a hepatikus lipáz hatására
elbomlik.

36.
- LDL (low density lipoprotein):
• 20-25% fehérje, 75-80% lipid
• legfontosabb apoprotein: B-100
• legnagyobb részben (37%) koleszterin-észtereket szállít
• szállítás mechanizmusa:
1. VLDL→IDL→LDL (lásd: előző oldal 3-4. pont)
2. Az LDL-receptor nagy affinitású receptor, mely az apoB-100 fehérje
felismerésére képes. Az LDL-ek 2/3 része ennek közreműködésével hagyja
el a keringést. A szervezet legtöbb sejtje rendelkezik ilyen receptorral,
legfőbb szerepe mégis a májnak, bélrendszernek, mellékvesének és a
gonádoknak van az LDL -és ezzel együtt a koleszterin- keringésből való
eltávolításában. A koleszterin minden sejtben részt vesz a membránok
felépítésében, továbbá a mellékvesekéregben és gonádokban
szteroidhormonok szintéziséhez, a májban pedig epesav-szintézishez is
felhasználódik.

KLINIKUM!

1. A sejtekben a felesleges koleszterint az acil-CoA-koleszterin-aciltranszferáz (ACAT)

észteresíti, és a koleszterin-észterek a citoplazmában lipidcseppek formájában
raktározódnak. Ez a szabályozó mechanizmus hiányzik a makrofágokban, amelyek
így nagy mennyiségű koleszterint és koleszterin-észtert képesek akkumulálni.
Először ún. habsejtekké alakulnak át, majd elpusztulnak, ami fontos szerepet
játszik az atherosclerosis és coronariabetegségek kialakulásában.

2. A familiáris hypercholesterinaemiák mutációk következtében jönnek létre,

melyek leggyakrabban az LDL-receptorok szintézisének hiányát, vagy funkciójuk
sérülését okozzák.

- HDL (high density lipoprotein):

• 40-55% fehérje, 50-55% lipid
• legfontosabb apoprotein: E, A-I
• legnagyobb részben foszfolipideket (24%) és koleszterin-észtereket (15%) szállít
• szállítás mechanizmusa:
1. A HDL fehérjekomponensei a májban szintetizálódnak, majd a koleszterint a
keringésben veszi fel.
2. A HDL reverz koleszterintranszporttal koleszterint szállít az extrahepaticus
sejtekből és az erek falából a májba.
3. A májban a koleszterin epesavakká alakul, kiválasztódik az epébe és vagy
kiürül, vagy beépül a VLDL-be. Ezért nevezik az általa szállított koleszterint
“jó koleszterin”-nek.

37.
13. Zsírsavak oxidálása.

A zsír testünk legnagyobb energiasűrűségű raktára. Az ebből való energia

kinyeréséhez a zsírsejtekből mobilizálni kell a zsírsavakat, ez a lipolízis, majd a
szervekhez eljutva, belőlük a zsírsav oxidáció utján energiát termelnek a sejtek.

I. Lipolízis:

A raktározott zsírsavak mobilizálásáról szól a zsírszövetből. A TG-k az adipociták

citoplazmásjában vannak foszfolipidréteggel körbevett cseppekben. A foszfolipidréteg
tartalmaz egy perilipin nevű fehérjét, amelya mobilizálás regulációjában fontos.

A felszabadítás a TG hidrolízisén kereszül megy végbe, amelyet a zsírcseppek

felszínén 3 enzim végez. Az első zsírsavat az adipocita-triglicerid-lipáz (ATGL), a
második zsírsavat a hormonszenzitív lipáz (HSL) míg a harmadik zsírsavat a
hidrolízést befejező monoglicerid lipáz (MGL) végzi el. Ezek által glicerin és zsírsavak
keletkeznek.

A hidrolízis után a glicerin kidiffundál az adipocitákból és a májban G-3-P

keletkezik, ami vagy glukoneogenetikus intermedier lesz vagy később TG szintézisre
fog használódni. A keletkező zsírsavak ic. szállító fehérje segítségével (fatty acid
binding protein/FABP) a membránhoz vándorol, kidiffundál és a vérben albuminhoz
kötve FFA-ként transzportálódik. Ez az FFA lesz a forrása az étkezések közötti vagy
éhezési energiának.

Éhezésben a neurotranszmitter noradrenalin és a hormon glukagon és adrenalin

hatására az adenilát-cikláz által aktivált PKA(cAMP által pontosabban) két helyen
foszforilál: a perilipint és a HSL-t. A foszforilált perilipin leválik, a szabályozott fehérjéje
aktiválódik és aktiválja az ATGL-t ami lehasítja az első zsírsavat, ami a

38.
sebességmeghatározó lépése a folyamatnak. A HSL citoplazmatikus foszforilálódása
után a transzlokálódik a zsírcsepp membránjához és megteszi a második lépést.
A hosszabb távú szabályozás az enzimek mennyiségének növelése által valósul meg,
ezeket más hormonok pl. kortikoszteroidok, tiroxin és növekedési hormonok idézik elő.

II. Zsírsavak mitokondriumba jutása:

A keringésben jelenlévő zsírsavak származhatnak az adipocytákból vagy a

vékonybélbélen keresztül a táplálékból. A lipoproteinekből, a membrán kötött
lipoprotein lipáz hatására a lipidek leválnak és a sejtmembránon keresztül a sejtbe
kerülnek, majd onnan a mitokondriumba. Ez a folyamat nem játszódik le a vvtben,
idegsejtekben és a mellékvese velő sem képes rá. Ezzel ellentétben a szív és
harántcsíkolt izom fontos energetikai tényezője.

A zsírsavak transzportja a sejten belül a metabolikus állapotoktól függ, mivel

ugyan a 12 vagy annál kisebb szénatomszámú zsírsavak bediffundálhatnak a
mitokondriumba, az ennél nagyobbak transzportekhez kötöttek(zsírsav transzporter
vagy FATP).

A zsírsavak bejuttatása úgy történik, hogy a citoszolba jutott zsírsav koenzim-A-

val aktiválódik és aktivált zsírsav, acil-CoA keletkezik, az acil-CoA szintáz
közreműködésével(ez az enzim a mitokondrium vagy az ER membránjához kötött).
Azonban az acil-CoA nem jut át a mit. belső membránján, ezért ott a zsírsav leválik és a
karnitin transzporterhez kapcsolódik(karnitin-aciltranszferáz I, a mitokondrium
külső membránjában helyezkedik el). Amint a zsírsav bejut a mit-be, a belső membrán
belső felszínén elhelyezkedő karnitin-aciltranszferáz II. visszaalakítja az acil-CoA-t,
míg a karnitin visszajut a ciztoszolba a transzporteren keresztül.

39.
III. β-oxidáció:

Útvonala a páros szénatomszámú telített

zsírsavak lebontásának, amely ciklusonként két
C atommal rövidíti a kiindulási zsírsavat és
eközben egy acetil-CoA, egy FADH2 és egy
NADH+H+ keletkezik. Az ábrán a palmitinsav
lebomlása látható, ezen keresztül szemléltetjük
az általános folyamatokat.

1. Az első lépés az oxidáció, amely során az α

és a β szénatom közötti kettős kötés
kialakul, transz konfigurációt vesz fel és
eközben FADH2 és keletkezik. A folyamatot
az acil-CoA-dehidrogenáz katalizálja, a
mitokondrium belső oldalán.
2. A második lépés a hidratálás, ami a transz
konfigurációból adódóan egy L-
konfigurációjú β-hidroxi-acil-CoA-t ad. A
reakciót az enoil-CoA hidratáz végzi.
3. A harmadik lépés egy újabb oxidáció amit a
β-hidroxi-acil-CoA-dehidrogenáz végez,
ami L-konfigurációra specifikus!! A folyamat
során a sejt NADH+H+-t nyer.
4. A negyedik lépésben tiolízis történik amely
során új CoA lép be és egy acetil-CoA
lehasad. Az utóbbi három enzim
membránhoz kötött trifunkcionális
peptidkomplex, amely a 12 C atomnál
hosszabb zsíesavakat bontja, ha ennél
rövidebb a bomló zsírsav akkor azt a
szolubilis enzimek bontják.

A keletkezett acetil-CoA a TCA körben hasznosul, amely termékei a NADH és a

FADH2, valamint a zsíesavoxidáció közben termelődött NADH és FADH2 a terminális
oxidációban hasznosul. A teljes oxidáció (TCA+terminális) 106 ATP-t eredményezett.

IV. A páratlan szénatomszámú és telítetlen zsírsavak oxidációja:

Nagyrészt a β oxidáció enzimei működnek itt is, kiegészítve pár extra enzimmel.

a) Páratlan
- utolsó ciklusig ua.
- itt propionil-CoA keletkezik a végén és nem acetil-CoA, ami karboxilálással metil-
malonil-CoA-t ad és ezt egy mutáz szukcinil-CoA-vá alakítja ami a TCA körbe kerül

b) Telítetlen zsírsavak
- ha a kettős kötés transz-konfigurációjú és a folyamat eljut a kettős kötésig, akkor a
folyamat az első dehidrogenálási lépés kivételével ua.
- a kivételek az ábrán láthatóak alább (nem megtanulandó)
40.
V. α- és ω-oxidáció:

a) α oxidáció
Rövidebb C atom számnál fordul elő. Az alfa C atomon történik egy hidroxilálás, majd
egy dekarboxiláció, ezt követően egy β oxidáció. A folyamat főleg az ER-ben zajlik és
propionil-CoA-t, acetil-CoA-t és egy izobutiril-CoA-t eredményez

b) ω oxidáció
Ez közepesen hosszú zsírsavak esetén előnyös a sejt számára, főleg a
peroxiszómákban zajlik. Az omega C atomon egy hidroxilálással dikarbonsav keletkezik
az eredeti zsírsavból, amely β oxidációban továbbalakul.

VI. A β oxidáció szabályozása:

Az oxidáció, tehát a lebontó folyamat a szintézissel egységesen szabályozott. A

szintézis elkötelező lépésében keletkező malonil-CoA a fő szabályozó. Gátolja a
karnitin-acil transzferázt amivel megakadájozza, hogy a zsírsav a mitokondriumba
jusson. Ez mutatja azt a tényt, hogy a mitokondriumba kerülő zsírsavat az enzimek
automatikusan bontani kezdik, ezért a bejutás a szabályozás fő támadáspontja. A
malonil-CoA megakadályozza, hogy a zsírsavszintézisben keletkezett zsírsavak azonnal
lebomoljanak.

A malonil-CoA akkor érvényesíti szabályozó képességét, amikor a szervezet

jóllakott állapotban van és az inzulin hatására az acetil-CoA zsírsavakba épül.
41.
 Ezzel szemben csökkent energiaszinten(éhezés vagy kevesebb
táplálékbevitel esetén) a glukagon és az adrenalin hatása érvényesül. Ezek cAMP
aktiválta PKA aktivitáson keresztül inaktiválják az acetil-CoA karboxilázt és csökken
a malonil-CoA szint, így az acetil-CoA a mitokondriumba jut. Emellett éhezésben a fent
említett módon mozgosítódnak a zsírsavak a lipolízis által.

Erőteljes izommunka következtében(illetve éhezésben) a megemelkedett

AMP szint aktiválja az AMPK-t ami a PKA aktivitásával megegyező hatást vált ki.

Regulátorként jelentkeznek még az általános szabályozásban már megismert

elemek, a jó energiaállapot jelzői. A magas NADH/NAD+ arány gátolja a β-hidroxi-
acil-CoA dehidrogenázt, míg az acetil-CoA a ketotiolázt.

Ha a zsírsavoxidáció tartósan aktív, akkor a folyamat enzimeinek szintézise is

fokozódik a PPAR transzkripciós faktorokon keresztül, amelyeket az AMPK is
aktivál(PGC1α közreműk). A PPARα CAT I-II és az acil-CoA dehidr. expresszióját növeli
a zsírszövetben, izomban és májban. Ez egy fontos TF az újszülöttek szívizmának
zsírsavoxidációra való felkészítésében.

42.
14. Zsírsavak szintézise, a folyamat szabályozása.

Jóllakottság esetén a táplálékkal felvett energiát raktároznunk kell. Ez két

lehetséges módon történhet: glikogén, zsír. Mindkettőnek megvannak az előnyei és
hátrányai:

GLIKOGÉN ZSÍR

- előny:
• gyorsan mobilizálható és gyorsan
szintetizálható (a sok elágazás
miatt sok a hozzáférési pont a
lebontó enzimek számára)
• oxigén hiányában is ad energiát
• szabályozza a vércukorszintet
- hátrány: a molekula nagy méretéből
fakadóan a raktározás nagy
helyigényű
- előny:
• kisebb helyigényű
- hátrány:
• nem lehet gyorsan mobilizálni
• oxigén hiányában nem ad energiát
• nem tud glükózzá alakulni és
vércukorszintet szabályozni

A zsírsejtek három módon nyerhetnek zsírsavakat:

- kilomikronok bontásával (a lipoprotein-lipáz (LPL) enzim a triglicerideket
zsírsavra + glicerinre bontja; lásd: Anyagcsere/12.)
- a májban szintetizált VLDL bontásával (LPL)
- de novo szintézis

A zsírsavak de novo bioszintézise citoplazmatikus folyamat. Legfőbb szervei a máj,

zsírszövet, laktáló emlő mirigyei és kisebb mértékben a vese. A szintézis kiinduló anyaga
a -szénhidrátok, zsírsavak és aminosavak lebontása során- a mitokondriumokban
keletkező acetil-CoA. (felveszem a glükózt → glikolízissel piruváttá alakul → a PDH
hatására acetil-CoA-vá alakul)

I. Az acetil-CoA transzportja a mitokondriumból a citoplazmába:

Az acetil-CoA a mitokondriumban a piruvát dehidrogenáz komplex (PDH; lásd itt:
Anyagcsere/1. tétel) által katalizált reakcióban keletkezik. Mint fentebb említettem a
zsírsavak szintézise citoplazmatikus folyamat, ebből következik, hogy az acetil-CoA-nak
valamely módon transzportálódnia kell.

43.
 A CoA nem tud átjutni, az acetilgyök pedig citrát formájában transzportálódik a
trikarbonsav-transzporter közreműködésével:

acetil-CoA + OAA → citrát + CoA-SH

(enzim: citrát szintáz)

A citrát transzportjára akkor kerül sor, amikor az izocitrát-dehidrogenáz gátlása

(citromsav ciklus enzime) miatt a citrát és izocitrát felszaporodik. Ennek gátlója a magas
ATP szint. (ha sok a felesleges energia akkor nyilvánvalóan beindul a zsírsav-szintézis)
A citoplazmába kikerült citrátot az ATP:citrát-liáz enzim hasítja citoplazmatikus
CoA és ATP felhasználásával acetil-CoA-vá és OAA-vá:

citrát + CoA-SH + ATP→ acetil-CoA + OAA + ADP

(enzim: ATP:citrát-liáz)

Az oxálacetát (OAA) szénváza malát formájában kerül vissza a malát-ingával a

mitokondriumba:

II. A palmitinsav-szintézis lépései:

1. Az acetil-CoA-t az acetil-CoA karboxiláz malonil-CoA-vá alakítja:

- prosztetikus csoportja: biotin
- sebességmeghatározó lépés !
- szabályozás:
• foszforiláció: defoszforiláltan aktív
(így a kinázok gátolják, foszfatázok
aktiválják)
• allosztérikus szabályozás:
- citrát, izocitrát aktivál
- termékek (C16-C18 acil-CoA-k) gátolnak
- ha az enzim gátolt, akkor a felhalmozódó acetil-CoA ketontestszintézisre fog
fordítódni (lásd: Anyagcsere/16.)

44.
 2. Zsírsav szintáz:
- egy fehérje dimer, mely monomerenként 3 -
enzimeket tartalmazó- domént tartalmaz (így
lényegében hexamer)
- két legfontosabb enzime:
• acil szállító protein (ACP)
• kondenzáló enzim (CE)
- a rajta zajló reakciók:
1. Az acetil-CoA acetil-csoportja az ACP-re kerül az acetil-CoA-ACP
transzacetiláz enzim hatására. (CoA leválik)
2. Az acetil csoport áthelyeződik a CE tiol-csoportjára.
3. A malonil-CoA (C3) az ACP-re kerül a malonil-CoA-ACP transzacetiláz
enzim hatására. (CoA leválik)
4. Kondenzáció: Az ACP átadja az acetil csoportot a CE-nek. (CO2
kilépése közben)
5. Redukció: NADPH-t használ
A redukciókban felhasznált
6. Dehidratáció NADPH a pentóz-foszfát
7. Redukció: NADPH-t használ útvonalból származik.
8. A képződött C2 egység átkerül a CE
cisztein oldalláncának tiol csoportjára.

Ezen sorozat 4-8. lépésének további 7x történő ismétlődésével

kialakul a palmitinsav. (C16) A további zsírsavak ebből alakulnak ki,
elongázok és deszaturázok segítségével.

- szabályozás:
• transzkripciós szinten:
- májban:
• inzulin serkent: SREBP-1, USF transzkripciós faktorokon keresztül
• többszörösen telítetlen zsírsavak gátolnak: gátolják a SREBP-1
szintézisét
- zsírszövetben:
• leptin gátol: gátolja a SREBP-1 szintézist
3. A termék lehasítása a zsírsav szintázról:
- a tioészteráz enzim végzi

III. További zsírsavak kialakulása:

A C16 palmitinsav meghosszabbításával jönnek létre a mitokondriumban vagy az
ER-ben:
- mitokondriumban: a lánc-meghosszabbítás a β-oxidáció megfordítása
- ER-ben:
• elongáz enzimek: a malonil-CoA szolgáltatja a C2-ket, hasonlóan a de novo
szintézishez
• deszaturáz enzimek: meghatározott helyen hoznak létre kettős kötést
(ez nem mindenhol lehetséges, pl. Δ12 → esszenciális zsírsavak, pl. linolsav)

45.
15. Anyagcsere folyamatok szénhidrátdús táplálkozás során

Biokémiailag azt az időszakot nevezzük jóllakott állapotnak, amely a

táplálékfelvétel által előidézett vércukorszint emelkedéstől a vércukorszint
normális(éhgyomri) szintre való visszatéréséig terjed. A vércukorszint normál értékeken
belül tartása életfontosságú feladat, mivel az alacsony vércukorszint az agy(és más
szervek) elégtelen ATP ellátottságát idézi elő, míg a túl magas vércukorszint akutan a
glükóz ozmotikus tulajdonsága miatt a sejteket dehidrálja és ozmotikus károsodást okoz.

A vércukorszint szabályozásában két hasnyálmirigy hormon, a glukagon és az

inzulin játszik szerepet(inzulin a hasnyálmirigy β míg a glukagon a hasnyálmirigy α
sejtjeiben termelődik), és hatásukat elsősorban a májon keresztül fejtik ki. Ezek alpján a
jóllakott állapot metabolikus aktivitásait és szabályozásukat a májon keresztül mutatjuk
be.

I. Általános jóllakottsággal párhuzamos anyagcsere

A vércukoszint emelkedése táplálékfelvételt követően fiziológiás. Ilyenkor a

metabolizmus feladata a sejtek glükózzal való ellátása, a glükóz glikogénben és zsírban
történő raktározása, ezzel a vércukorszint csökkentése. Jóllakott állapotban az inzulin a
domináns regulátor. Fontos megjegyezni, hogy a glükóz vékonybélsejteken történő
felszívódása után a vena portae rendszeren keresztül a májhoz jut, ahol még az
inzulinszint megemelkedése előtt a máj cukrot vesz fel. Ezt úgy tudja megtenni, hogy a
hepatocyták sejtfeslzínén GLUT-2 receptorok vannak, amelyek magas Km értékkel
rendelkeznek és nagy kapacitással(szükséges mivel a vena portae vércukor szintje
akár 20mmol is lehet). A felvételt követően a szintén magas Km értékű glükokináz
azonnal foszforilálja a glükózt.

Az inzulin preprohormonként szintetizálódik a dER-ben, ebből proteolitikus

hasításra proinzulin lesz, majd újabb hasításra kialakul az inzulin. Ha a vércukorszint
megnő, akkor a béta sejtek a GLUT-2 transzporteren keresztül, a transzport irányát a
sejtben képződő G-6-P szabja meg, amely folyamatosan termelődik a glukokináz miatt.
A G-6-P végigfut a glikolízisen, a piruvát a terminális oxidáción, ami ATP termeléssel jár. A
béta sejtek plazmamembránjában ATP függő K+ csatornák vannak, amelyek ATP
hatására inaktiválódnak és a sejt depolarizálódik. A depolarizáció hatására L-típusú
feszültségfüggő Ca++ csatornák nyílnak és Ca++ áramlik a sejtbe, ami az inzulinnal telt
vezikulák felszabadulását váltja ki az extracell. térbe. Az az alapvető folyamat.

Két másik szabályozási folyamat is közrejátszik a pancreasban:

Az egyik a glukagon-like peptid-1(GLP-1) amely egy az ileum és a colon endokrin

L sejtjeiben termelődő peptid, amely receptorán keresztül a cAMP útvonalat és a CREB
útvonalat indukálja ezzel fokozza az inzulin elválasztást, a béta sejtek proliferációját és
olyan fehérjék transzkripcióját amelyek inzulin hatására további inzulin elválasztást
okoznak(insulin receptor substrate/IRS-1) A GLP-1 magyarázza, hogy a bélen keresztüli
glükóz felvétel magasabb inzulin aktivitást eredményez, mintha ugyanannyi glükózt
intravénásan adnánk!

A másik, kevésbé jelentékeny szabályozás a hepatocyta nuclear factor 4α(HNF4)

transzkripciós faktorhoz köthető. Ez megtalálható májban is, onnan a neve. Regulálja az
46.
inzulin szintézist azáltal, hogy csökkenti az AMP aktivációját, így az AMPKt
foszforilálja ami így nem tud a magba jutni. Ha nem nő az AMP akkor az ATP szint
növekszik és nő az inzulin szekréció.

Ezeket a mellék utakat gyógyszerészet használja, 2-es típusú cukorbetegség

kezelésére.

Az inzulin megjelenése azonnali vércukorszint esést idéz elő az inzulin függő

GLUT-4 transzporteken keresztül, amelyet transzportert expresszáló sejtekben az
inzulin a már megismert módon, PKB aktivitáson keresztül a vezikulákból a membránba
juttatja a GLUT-4-t. Emellett stimulálja a glikogén szintézist az izomban és a májban.
Itt is fontos megjegyezni, hogy a máj által expresszált GLUT-2 azonnali ic. glükóz
emelkedést tesz lehetővé, így a glikogén-foszforiláz köti a glükózt, defoszforilálódik és
leáll a glikogénlebontás(ennek értelme, hogy a glikogén lebontása glükóz szintet növel, de
ez jóllakott állapotban felesleges, sőt káros lehet!)

Az inzulin ellentétes hatású a glukagonnal szemben, hatásmechanizmusait a

foszforilációval regulálható enzimek defoszforilációjával éri el a foszfoprotein-
foszfatáz-1-en keresztül.

Inaktiválja a glikogén-foszforilázt, míg aktiválja a glikogén-szintázt ami a glikogé

szintézis irányba mozdítja a sejtfolyamatokat.
Emeli a fruktóz-2,6-biszfoszfát szintet a glikolízis javára, a glükoneogenezis
ellnében.

A tartósan emelkedett vércukorszint az inzulin génexpressziós hosszútávú hatását

idézi elő. Megnő a glikolízi enzimek mennyisége, úgy mint glükokináz; foszfofrukto-1-
kináz, és a piruvát-kináz expressziója. Ellenben csökken a glükoneogenezis
enzimeinek mennyisége, úgy mint glükóz-6-foszfatáz; fruktóz-1,6-biszfoszfatáz, és
a foszfoenolpiruvát-karboxikináz expressziója.

II. Máj szerepe

A máj a már említett módon elsőként vesz fel nagy mennyiségű glükózt. A
glikogenezis fokozásával feltölti az éhezésben csökkenő glikogén raktárakat. Azon
tápláléktöblet amely nem raktározódik glikogénben, a hepatocitákban zsírsavszintézisre
frodítódik amely aztán TG-ként a VLDL-ben szállítódik a zsírszövethez, ahol
raktározódik. A fontosabb útvonalak:

1. glikogén szintézis:
A G-6-P legfontosabb útja, ilyekor a glikogén-szintáz defoszforilált és aktív, még
a glikogén-foszforiláz(allosztérikusan glükóz által) defoszforilált és inaktív.

2. pentóz-foszfát út:
Jóllakott állapotban az oxidatív út aktív, a G-6-P dehidrogenáz és a 6-
foszfoglukonát-dehidrogenáz megnövekedett aktivitása által

3. glikolízis:
A G-6-P legnagyobb része ebbe az irányba megy,főleg két enzim aktivitásának
növelésén keresztül. A foszfofruktokináz-1 amelyet allosztérikusan a sejtből jövő
47.
 jelek, úgy mint AMP(+); ATP(-); citrát(-) regulálnak, míg hormonálisan a
fruktóz-2,6-biszfoszfáton keresztül történik a szabályozás (inzulinon
keresztül, már említett módon) Természetesen jóllakott állapon az AMP és az
F-2,6-biszfoszfát érvényesül.
A piruvát kináz inzulin és glükóz hatására defoszforilálódik és aktiválódik.
Allósztérikusan az F-1,6-BP aktiválja, ez a pozitív feed-forward szabályozás. Míg
az ATP és az alanin gátolja.

4. citrátkör:
A glikolízisben keletkező piruvát belép a mitokondriumba és acetil-CoA-vá
alakul a piruvát-dehidrogenáz által. Emelett szükséges a piruvát-karboxiláz
működése is, amely oxálacetátot képez. Ezt az acetil-CoA megnövekedett
koncentrációja teszi lehetővé, míg a PDH a piruvát és az inzulin cc. növekedése
aktiválja, amik defoszforilálják az enzimet.
Az elkészült acetil-CoA a lipidszintézisben hasznosul.
A citrátkör lassabb mint éhezésben, mivel alacsonyabba Ca++ szint, ezért a
NAD+ függő izocitrát-dehidrogenáz és az α-ketoglutarát-dehidrogenáz aktivitás
alacsony. Ennek következtében megnő az izocitrát és citrát koncentráció, amik a
citoplazmába jutnak, ahol az ATP:citrát-liáz hatására acetil-CoA és oxálacetát
keletkezik belőlük. Ez az enzim glükóz és inzulin hatására aktiválódik.
Az acetil-CoA-t az acetil-CoA-karboxiláz alakítja Malonil-CoA-vá, ami a
zsírsavszintézis prekurzora, illtve a karnitin-aciltranszferáz(CAT I.) gátlásán
keresztül a zsírsavoxidáció gátlója egyben. Az enzimet transzkripciós szinten
az inzulin ésa glükóz indukálja, jóllakottan defoszforiláltan aktív, a citrát
allosztérikusan aktiválja, míg a zsírsavak úgyanúgy gátolják.

5. zsírsacszintézis:
A malonil-CoA adott, ebből a zsírsavszintáz készít acil-CoA-t. Ezt az inzulin és
glülóz szabályozza szintén. Az acil-CoA-ból aztán mind trigliceridek, mind glicero-
foszfolipidek keletkezhetnek. Ezekhez szükséges enzimek az ER membránjához
kötve, defoszforiláltan aktívak.
A TG+koleszterin+foszfolipidek(illetve a májba került zsírsavak is) az
apolipoproteinekkel összeépülve alkotják a VLDL-t.
A citrátból keletkezett oxálacetát (lásd 4.) maláttá majd piruváttá alakul, a malát-
dh; és az almasav enzim hatására, a keletkezett NADPH a zsírsav és a
koleszterinszintézishez kell, míg az malát pl. a malát-aszpartát ingában
hasznosul.

6. aminosavak:
A máj a vena portaen rendszeren keresztül aminosavakból is sokat kap, amely
nagy része fehérjeszintézisre fordítódik, ugyanis a menövekedett metabolikus
igényeket ki kell elégíteni(pl. a különböző enzimeket amelyek mediálják a
folyamatokat).
Az ornitin ciklusban nagy mennyiségű urea szintetizálódik, a ciklus enzimei
jóllakott állapotban fokozódnak.

48.
16. Anyagcserefolyamatok éhezés során. Ketontestek szintézise és
felhasználása.
Az éhezésnek két fajtáját különböztetjük meg

- Minőségi éhezésnek nevezzük, amikor a táplálék mennyisége és energiatartalma

megfelelõ, de valamelyik fontos tápanyag, legtöbbször a fehérje, hiányzik vagy nagyon
kis mennyiségű. (klinikum: Kwashiorkor)
- A mennyiségi éhezés egyszerűen a kevés táplálékot, csökkent energia bevitelt jelenti.
Anyagcserénk jól alkalmazkodott a hosszan tartó éhezéshez: a felhalmozott zsír
mennyiségétõl függően hosszú hónapokig, fél évig is akár ki- bírjuk táplálék nélkül,
természetesen, ha csak az energiaszükségletet nézzük. Gyakorlatilag a fellépõ
vitaminhiány és az immunrendszer hanyatlása mintegy egy hónap éhezés után olyan
fokú, hogy fertõzések okozta megbetegedésekhez, halálhoz vezet.

Metabolikus szempontból az élet nagyrészt étkezések közti éhezés, amelyet

energiaraktárak segítségével vészelünk át.
A szervezet gyorsan mobilizálható energiaraktára a májban található glikogén.
Lassabban mobilizálható raktározási formát jelentenek a trigliceridek a zsírszövetben,
majd a mobilizálható fehérjék a vázizomban. Egy 70 kg-os ember mozgósítható
energiatartalékai az alábbiak:
Energiaérték
Energiaforrás Raktározott mennyiség
kJ/g kcal/g

máj-glikogén 70 g

izom-glikogén 120 g 17,2 4,2

glükóz 20 g

zsírszövet-zsír 15000 g 38,9 9,3

izomfehérje 6000 g 17,2 4,2*

*A szervezetben felhasználható energiaérték. A fehérjék speciális dinámiás hatással rendelkeznek,
mivel a szervezetben nem oxidálódnak el teljesen, a keletkező végtermékek (urea stb.) oxidációja során
még további energia szabadul fel. Tökéletes oxidáció során a fehérjék energiaértéke kb. 23,7 kJ/g (≈ 5,5
kcal/g)
Az éhezés első fázisában (kék nyilak) alacsony vércukorszint csökkenti a
hasnyálmirigy β-sejtjeinek inzulin- és növeli az α-sejtek glukagonszekrécióját:
glukagonhatás érvényesül a szövetekben. A glukagon receptorához kötődve növeli sejten
belül a cAMP koncentrációját. Ez cAMP-függő kinázt aktiválva az anyagcsere-folyamatok
kulcsenzimeinek foszforilációjához, továbbá egyes enzimek expressziójához vezet:

49.
 A foszforiláltan aktív glikogén foszforiláz glukóz-1-foszfátot hasít le a glikogénről,
mely a foszfogluko-mutáz enzim segítségével átalakul glukóz-6-foszfáttá. Ez a májban
bejut az endoplazmás retkulumba (ER), ahol defoszforilálódik a glukóz-6-foszfát foszfatáz
hatására, a glükóz pedig visszajut a citoplazmába (csak a májban található glukóz-6-
foszfatáz enzim), ahonnan kijut a vérbe a nem inzulinfüggő GLUT2 transzporteren
keresztül. A máj glikogén tartalékai hamar (6-20 óra) kimerülnek. Összefoglalva:
glikogén-foszforiláz foszfogluko-mutáz G6P-foszfatáz
GLIKOGÉN GLUKÓZ-1-P GLUKÓZ-6-P GLÜKÓZ

Éhezésben a májsestek energiaszükségletét döntően a zsírsavak oxidációja, a β-

oxidáció (lásd: Anyagcsere/13. tétel) fedezi, s ehhez zsírsavak a zsírszövetből történő
mobilizáció következtében állnak rendelkezésre. Ezen túl éhezés során:
- a piruvát-dehidrogenáz (PDH) gátolt
- a citrátkör felgyorsul az izocitrát-dehidrogenáz és az α-ketoglutarát-dehidrogenáz
Ca2+-okozta stimulációjának következtében
- a zsírsavszintézis gátolt at ATP:citrát-liázon és acetil-CoA-karboxilázon keresztül
- a keringő lipoproteinekből nincs zsírsavfelvétel
- a máj által felvett laktát a Cori-körben glükózzá alakul
- a máj által felvett alanin az alanin-ciklusban glükózzá alakul

Az éhezés előrehaladtával (piros nyilak) a glükoneogenezis aktivitása fokozatosan

nő, regulációjában a piruvát-karboxiláz és a PEPCK játszik fontos szerepet. Egyre több
OAA transzportálódik a mitokondriumból a citoplazmába. Ez korlátozza az acetil-CoA
citrátkörben történő oxidálását, és megnő a ketontestek szintézise, a későbbiekben
ennek folyamata részletesen is bemutatásra kerül.
Jelentős az aminosavak lebontása is: a glukoplasztikus aminosavak glükoneo-
genezis prekurzorok, a ketogén aminosavakból pedig a máj ketontesteket termel.

FFA

50.
 A ketontestek acetil-CoA-ból keletkező, vízoldékony molekulák, melyek
elsősorban a májban, kisebb mértékben a vesében szintetizálódnak, és a perifériás
szövetek számára alternatív energiaforrásul szolgálnak. Szintézisük a májsejtek
mitokondriumában történik:

Felhasználásuk a perifériás szövetekben a citromsav-cikluson keresztül történik, a

folyamat ábrázolása:

51.
17. Prosztaglandinok és leukotriének képződése, funkciói.

A szervek működésének szabályozásában az idegi és globális hormonhatás mellett

fontosak a lokális mediátorok is. Többek között ilyenek az eikozanoidok is. Az
eikozanoidok 20 C atomot tartalmazó, többszörösen telítetlen zsírsavak oxidált
származékai, ilyenek a prosztanoidok, azok termékei illetve a leukotriének.

Ezek prekurzorai az eikozotriénsav, eikozotetrénsav(arachidonsav) és az

eikoapenténsav. Szintézisük univerzális mechanizmus, minden sejtben megtalálhatóak a
szükséges enzimek, viszont nem minden sejt képes minden származékot előállítani.

A fő prekurzor az arachidonsav, amely linolsavból és linolénsavból szintetizálódik

és a sejtmembránban fordul elő, foszfolipidekhez észterifikálva. Stimulációra két úton
válik a foszfolipidekből szabaddá:

a) Foszfolipáz-A2 által
- fontosabbik, a PLA2 csak az arachidonsavat tartalmazó foszfolipideket bontja és
működéséhez szükséges a magas Ca2+ic. szint, ami az enzimet a membránhoz köti
- hidrolízéssel szabadítja fel az arachidonsavat

52.
b) PLC-DAG út
- Gq protein aktivitás hatására a foszfolipáz-C(PLC) aktiválódik, ennek hatására DAG
keletkezik, ami DAG-lipáz hatására arachidonsavat és monoacil-glicerolt hoz létre
- ez elsősorban trombocitákban fordul elő

A keletkezett arachidonsavnak 3 útja van. Kikerülhet a sejtből, észterifikálódhat

CoA-val és a keletkezett arachidonil-CoA visszaépülhez a foszfolipidekbe(vissza a
membránba) illetve oxidálódhat(ez a fontosabb).

Az oxidáció három további úton mehet tovább. Ciklooxigenáz által prosztaglandi-

nok illetve tromboxánok keletkeznek, lipoxigenázok által leukotriének képződnek illetve
citokróm-P450 izoenzimek epoxieikozotetraénsabakat(EET) hoz létre(kevésbé fontos).

I. Ciklooxigenáz út

Ez a prosztanoid és a tromboxánszintézis útvonala, ami membránkötött enzimeken

keresztül valósul meg, elsősorban az endoplazmás retikulum membránjában.

Az első lépés egy dioxigenálás amely az arachidonsavban két „O” beépülésével

kialakítja a ciklopentámn gyűrűt, így prosztaglandin-endoperoxid PGG2 keletkezik. Ezt
követően a PGG2 redukálódik a prosztaglandin-hidroperoxidáz hatására és PGH2
keletkezik. A két enzimet prosztaglandin-endoperoxidáz-szintetáznak nevezzük.

A PGH2-ből különböző reakciókban prosztaglandinok, prosztaciklin és tromboxán

keletkezik(ábra), prosztaciklin-, tromboxán-szintáz hatására.

A ciklooxigenázokat számos nem szteroid gyógyszer gátolja, pl. az aszpirin az

enzimet kovalensen módosítja.

II. Lipoxigenáz útvonal

Az útvonal végén leukotriének képződnek, amelyeknek van konjugált trién

struktúrája. Ezeket az anyagokat főleg immunsejtek termelik, és fontos mediátorai az
immunológiai folyamatoknak.

Az első lépés itt is a foszfolipáz-A2 aktiválása, de nem ez a sebességmeghatározó

lépés. A stimulus ezzel egyetemben a második lépést is kiváltja, ez a lipoxigenáz
aktiválása.

A lipoxigenáz vas tartalmú fehérje, amely azonban hemet nem tartalmaz, egy
oxigén molekula beépülését katalizálja és 5-hidroxi-eikozatetraénsavat(5-HPETE) hoz
létre. Működése szinten Ca2+ dependens.

Az 5-HPETE hidroxisavvá (5-HETE) redukálódik majd ez továbbalakul leukotrién-

A4 formává amely a végtermékek intermedierje lesz, és a legfontosabb, mivel ez a forma
már tartlamazza a konjugált kettős kötés szerkezetet. A végtermékek és további
intermedierek az ábrán láthatóak.

53.
18. A mevalonát anyagcsere útvonal és annak szabályozása.

A mevalonát útvonal a terpének és szteránvázas vegyületek bioszintézisében

szereplő, citoplazmában és ER-ben lokalizált fontos anyagcsere útvonal. Részletes
állomásai:

1. Az acetil-CoA (C2) a citrátba épülve szállítódik a mitokondriumból a citoplazmába,

ahol az ATP:citrát-liáz hatására válik ismét szabaddá. (lásd: Anyagcsere/14. tétel)

2. A tioláz enzim 2 db acetil-CoA-ból (C2) acetoacetil-CoA-t (C4) hoz létre.

3. A HMG-CoA-szintáz enzim hatására az acetoacetil-CoA egy további acetil-CoA-val
kondenzálódik HMG-CoA-vá (C6).
4. A HMG-CoA-reduktáz enzim 2 NADPH + H+ felhasználásával a HMG-CoA-t az ER-
ben redukálja mevalonsavvá (C6).
5. A mevalonsav többszöri ATP-felhasználással 5-pirofoszfomevalonsavvá (C6)
alakul.
6. Az 5-pirofoszfomevalonsav újabb ATP-t felhasználva dekarboxilálódik izopentenil-
pirofoszfát-tá (IPP, C5). Az IPP izomerizációval átalakulhat dimetil-allil-pirofosz-
fáttá. (DMAPP, C5)

Mind az IPP, mind a DMAPP kiindulási alapjai a terpének és szteránvázas

vegyületek szintézisének:

54.
 A szabályozásban a HMG-CoA-reduktáz regulációja játssza a meghatározó
szerepet. Az enzim két mechanizmussal szabályozódik:

1. A meglevő enzim aktivitása változhat:

- AMP/ATP arány
• ha AMP↑ akkor az AMPK aktiválódik, foszforilálja a HMG-CoA-reduktázt,
melynek így aktivitása↓
• ha ATP↑ akkor az AMPK inaktiválódik, nincs foszforiláció, így a HMG-CoA-
reduktáz aktivitása↑
- statinok: kompetitíven gátolják a HMG-CoA-reduktázt

2. Az enzim mennyisége változhat (génexpressziós szabályozás, ill. az enzimfehérje

lebomlása révén):
- SREBP: a HMG-CoA-reduktáz gén expressziója a SREBP transzkripciós
faktorok hatása alatt áll, melynek magba jutását az oxiszterolok gátolják, így az
nem tud a DNS-hez kötődni, így HMG-CoA-reduktáz kifejeződése↓
- lanoszterin: ubikvitinálást, lebontást idéz elő, így HMG-CoA-reduktáz↓

55.
19. A koleszterol képződése, transzportja és eliminálása a
szervezetben.

I. Szintézis

Az életfontosságú koleszterin két forrásból számrazik a szervezet számára, az

egyik a de novo szintézis a másik a táplálékkal bevitt forma.

A szintézis minden sejtben folyik, a legfontosabb azokban a szervekben/

szövetekben, hol más útvonalakhoz is kapcsolódik. Ilyen a máj, mellékvese, ovarium és
testis(hormon termelés). A szintézis helye a citoplazma, az enzimek ott helyezkednek el,
illetve az ER membránjához kötve.

A folyamat acetil-CoA-ból indul ki és minden további szénatom acetil-CoA

eredménye. Az acetil-CoA a mitokondriumba keletkezik, majd citrátba épülve a
citoszolba jut, ahol az ATP:citrát liáz hatására válik szabaddá.

Az első szakaszban mevalonsav keletkezik: tioláz által 2 acetil-CoA-ból

acetoacetil-CoA majd még egy acetil-CoA kondenzálódásával HMG-CoA alakul ki.
HMG-CoA szintáz segítségével. Ez a sebességmeghatározó lépés!

A továbbiakban a mevalonsav két lépésben ATP foszfát csoportját felhasználva 5-

pirofoszfomevalonsavvá alakul, majd egy ATP-vel dekarboxilálódik és kialakul az 5C
atomos izoprénegység, az izopentinil-pirofoszfát. Ennek izomere a dimetil-allil

56.
pirofoszfát amellyel az előző kondenzációjával geranil-pirofoszfát alakul ki, amelyhez
egy újabb izopentinil-pirofoszfát kondenzálódik és kialakul a farnezil-pirofoszfát.

2 farnezil-pirofoszfátból szkvalén keletkezik, a szkvalén-szintáz hatására. Emellett

pirofoszfát szabadul fel és NADPH-ra van szükség.

A szkvalénből ezután epoxid alakul ki egy monooxigenáz által, majd ebből

lanoszterin egy cikláz hatására, majd ebből alakul ki a koleszterin(ábra).

A koleszterinből a mitokondriumban vay ER-ben citokróm-P450 családba tartozó

koleszterin-hidroxiláz közreműködésével oxiszterolok keletkezhetnek. Ezek féléletideje
rövidebb, kisebb mennyiségben vannak jelen és az apoptózis, szfingomielinszintézis,
trombocita aggregáció, epesavak és szteroidok szintézisének és a koleszterinszintézis
szabályozásában vesznek részt.

II. Reguláció:

Fontos a plazmakoleszterin szint szabályozásában, legfőbb helye a máj, mivel itt

történik a koleszterin szintézis nagy része. A szabályozás célpontja a HMG-CoA
reduktáz amely két úton szabályozható. A mglévő enzim aktivitásának változtatásával
vagy az enzim fehérje mennyiségének változtatásával(génátírás növelése vagy fehérje
lebontása).

Rövidtávú szabályozás a sejt energiaellátottságától függ. A magas ATP szint

aktiválja, a magas AMP szint az AMPK-n keresztük foszforilálja az enzimet, ezzel gátolja.
A glukagon szintén foszforilálja az enzimet. Tehát megállapítható, hogy a defoszforilált
enzim az aktív.

A hosszabb szabályozás fontosabb, amely az enzim mennyiségi szabályozása.

Ebben a koleszterol és az oxiszterolok működése elengedhetetlen. Ezek a SREBP(serin
regulatory-element binding protein) révén érvényesülnek. Magas koleszterin szint
57.
esetén(amikor nincs szükség szintézisre) a SCAP amely az ER-hez asszociált protein, köti
a SREBP-t és az Insiget(insuline induced gene, ez is hasonlóan szabályoz a SREBP-hez),
ezzel nem képesek eljutni a magba és kifejteni hatásukat. A felülszabályozásban a
SREBP-hez koleszterin, az Insigehez oxiszterol kapcsolódik.

Alacsony koleszterin szint mellett a koleszterin/oxiszterol nem kapcsolódik a

SREBP-SCAP komplexhez ami így a Golgiba transzportálódik, ott kivágódik a
komplexből az aktív transzkripciós faktor ami HMG-CoA reduktáz, LDL receptor,
SREBP expressziót vált ki.

A gyógyszeres kezelések fő hatóanyagai a statinok, amelyek közvetlenül gátolják a

HMG-CoA-reduktázt.

III. Szállítás:
A koleszterin szállításában két lipoprotein, az LDL és a HDL játszik fontos
szerepet.

1. LDL:
Az LDL, a VLDL fokozatos átalakulásából keletkezik, amely jelentős TG-t veszít, azt
HDL-nek adja és így LDL-vé alakul. Az LDL fő felépítő proteinje a B-100 és a fő lipid a
koleszterin-észter.

A sejtek LDL-receptorokkal rendelkeznek, amelyek a B-100 fehérjét ismerik fel. Az

LDL kb 2/3 része ezen keresztül hagyja el a keringést. A felvétel nagyrészét a máj teszi ki,
ahol is a koleszterin metabolizmus ½ része zajlik.

Az LDL-receptor kettős szerepű: az LDL kijut a keringésből és ezzel egyidőben a

sejtekbe is bejut. Az LDL-receptor-LDL komplex endocitózissal, egy vezikulában kerül a
sejtbe. A vezikulában a receptor disszociál a komplexről és vissszakerül a
plazmamembránba, a vezikulában maradt LDL pedig lizoszómákba kerül, ott a fehérjéket
enzimek degradálják. Közben koleszterin-észterázok hatására felszabadul a koleszterin.

A koleszterin közvetlenül szabályozza a metabolizmust. Gátolja az LDL-receptor

transzkr. a SREBP-n keresztül és gátolja a de novo szintézist. A koleszterin gátolja a
koleszterin felvételt, és a szintézist is.

A koleszterin szükséges a membránok felépítéséhez minden sejtben, illetve a

gonadokban, mellékvesekéregben szteroidhormonok, a májban epesav szintézisre. A
felesleges koleszterint az acil-CoA:koleszterin-aciltranszferáz észteresíti, ami az LDL
felvétel következtében aktiválódik és a koleszterin-észterek lipid cseppekben
raktározódnak.
A fenti szabályozás a makrofágokban hiányzik, így túl sok koleszterint vesznek fel
és „habsejtekké” alakulhatnak, ami az atherosclerosis kialakulásához vezet.

2. HDL:
Reverz koleszterintranszporttal koleszterint szállít az extrahepatikus sejtekből és az
artétiák falából a májba. A májban a koleszterin epesavakká alakul és kiválasztódik az
epébe vagy beépül a VLDL-be.
A keringésben alakul ki, fehérjekomponensei a májban szintetizálódnak onnan
kerülnek ki a a keringésbe(apo-A és apo-E). Az érett HDL további koleszterint vesz fel a
58.
szervekből, összetétele folyamatosan változik. Koleszterint vesz fel a sejtek
membránjából, amit az lecitin:koleszterin-acil-transzferáz koleszterin-észterré alakít;
foszfolipidek és TG-k épülnek be illetve koleszterin észtereket ad le/vesz fel.

59.
20. A D-vitamin szintézise, és a szteroid hormonok hatás-
mechanizmusa.

A D-vitamin nem klasszikus vitamin, sokkal inkább hormonszerű előanyag, amely

hozzájárul az aktív D-hormon termelődéséhez a szervezetben.
Felvehető D2 (ergokalciferol) vagy D3 (kolekalciferol) formájában, továbbá az emberi
szervezet képes előállítására is a koleszterol-szintézis egyik intermedierjéből, a 7-
dehydrocholesterolból:

1. Gyűrűnyílás UV-fény hatására a bőrben → pre-D3-vitamin

2. Spontán izomeráció a bőrben → D3-vitamin (kolekalciferol)
3. Hidroxiláció a 25-ös helyzetben (májban) → kalcidiol (25-hidroxikolekalciferol)
4. Hidroxiláció az 1-es helyzetben (vesék) → kalcitriol (1,25-dihidroxikolekalciferol)
- parathyroid hormon (PTH) stimulálja

Ha a szérum kalcium alacsony, akkor PTH szekretálódik, ami stimulálja a 4. lépést,

aktív D-vitamin képződik, amely stimulálja a kalcium-kötő fehérjék szintézisét, így
növekszik a felvétel a bélben és a visszaszívás a vesékben, valamint fokozódik a csont-
demineralizáció.
Ha a szérum kalcium magas, akkor nem szekretálódik PTH, a D-vitamin inaktív
alakja, 24,25-dihidroxikolekalciferol képződik, amely kiürül a szervezetből. Nem
expresszálódik kalcium-transzport fehérje.
D-vitamin hiányában csontelváltozások alakulnak ki: rachitis, osteomalacia.

60.
 A szteroidhormonok a glükokortikoidok, a mineralokortikoidok és a nemi
hormonok. Közös jellemzőjük, hogy szintézisük koleszterinből történik és szterán vázat
tartalmaznak, összehasonlításuk:
Nemi hormonok
Glükokortikoid Mineralokortikoid
Androgének Ösztrogének

PÉLDA kortizol aldoszteron tesztoszteron ösztradiol

szénhidrát
BIOLÓGIAI HATÁS ásványianyagcsere nemi működések
anyagcsere

nagyrészt
gonadokban
mellékvesekéreg mellékvesekéreg gonadokban
SZINTÉZIS HELYE (kisebb részt
zona fasciculata zona glomerulosa
mellékvesevelő
zona reticularis)

SZÉNATOMSZÁM C21 C19 C18

A szintézisük mechanizmusa:
KOLESZTEROL (C27)

PREGNENOLON (C21)

PROGESZTERON (C21)

Glükokortikoidok (C21) Mineralokortikoidok (C21) Androgének (C19)

pl. kortizol pl. aldoszteron pl. tesztoszteron

GR MR
Ösztrogének (C18)
pl. ösztradiol

ER

A szteroid hormonok nagy affinitással kötődnek homodimer típusú endokrin

magreceptoraikhoz. Az ilyen receptorok a DNS-en palindrom/inverted repeat szekvenciá-
kat (=mindkét irányból olvasva ugyanaz) ismernek fel és így kötődnek hozzá.
Ligandkötés hiányában a magreceptorok a citoplazmában hősokkfehérjékhez
horgonyozva helyezkednek el, majd a ligand bekötődését követően az aktivált receptor a
sejtmagba transzlokálódik. (tipikus példa a GR, mely hsp90-hez van kihorgonyozva, fő
funkciója a gyulladáscsökkentés)
A magreceptorokról általánosságban elmondható, hogy olyan sejten belüli fehérjék,
melyek hormonok ill. zsíroldékony molekulák (pl. vitaminok, zsírsavak) jelenlétét érzékelik,
és közvetlenül a DNS-hez kötődve célgének transzkripcióját szabályozzák.
Részeik: (1.) ligand-kötő domén (LBD); (2.) DNS-kötő domén (DBD): Zn-ujj; (3.)
kapocs/hinge loop: összeköti az 1-2.-t; (4.) ligand: pl. ösztrogén, tesztoszteron, stb…
61.
21. γ-glutamil ciklus, aminosavak transzportja, esszenciális
aminosavak.

I. Fehérjék emésztése

A napi táplálékból 70-100g + 35-200g endogén fehérje az emésztőenzimekből,

gyomor-bél nyálkahártya leváló sejtjeiből jut újrafelhasználásra. Az elfogyasztott fehérjék a
gyomor-bél traktusban emésztőenzimek hatására kis peptidekre és aminosavakra
bomlanak. A peptidek alapvetően vizes közegben spontán hidrolízissel bomlanak, de
homeosztatikus pH-n és hőmérsékleten lassú folyamat, ezért kellenek a proteázok.

A proteázokat több csoportba oszthatjuk:

1. Szerin-proteázok(aktív centrumban Ser-His-Asp van): tripszin, kimotripszin, elasztáz
2. Metaloproteázok(aktív centrumban Glu és Zn++ van): karboxipeptidáz-A
3. Karboxil proteázok(aktív centrumban 2 Asp van): pepszin

Működésük lényege, hogy a szubsztrát N és C atomjai(peptidkötésben) és az aktív

centrum között(aminosavak) laza kötés alakul ki, ami könnyen hidrolizáló intermediert hoz
létre.

A bontás a gyomorban kezdődik, majd a bélben folytatódik.

II. Aminosavak transzportja, a γ glutamil ciklus

Az aminosavak a bélrendszerből a bélbolyhokba, majd a keringésbe kerülnek. A

lumenből a bélbolyhokba főleg Na+ függő transzportfolyamatokkal kerül.

A bélbolyhok felszínén nagy számú amino-, endo-, és dipeptidázok vnnak, amelyek

a peptidekből aminosavakat, di- és tripeptideket képeznek, majd ezek specifikus
transzporterekkel a sejtekbe kerülnek.

A feldolgozás a citoplazmában folytatódik, ahol dipeptidázok, tripeptidázok és

aminopeptidázok által aminosavak keletkeznek, amik ezután a keringésbe kerülnek.
Ezekhez a transzportokhoz is Na+ grádiens szükséges.

Közvetlenül étkezés után a felszívódott aminosavak nagy része a májba kerül,

kivéve az elágazó láncú aminosavakat, mivel ezekre nincsen transzportere a
hepatocytáknak. Ezáltal a periférián gyakrabban találkozunk a leucinnal, izoleucinnal és
valinnal. Periféria alatt az izom, zsírszövet és agy értendő.

A szabad aminosavak mennyiségét és a különböző aminosavak arányát az

étkezések között a máj és izom funkciók befolyásolják. Például posztabszorpciós
fázisban az izomból jóformán az összes aminosavféleség felszabadul, ebből 50% Gln és
Aln amik fontos glükoneogenetikus prekurzorok.

A májsejtek transzporterei főleg Na+ függőek, kivéve az aromás aminosavaké

(Thr, Phe, Trp) és az elágazó láncúaké. A transzport mértéke nagyban függ a vena
portae aminosav koncentrációjától.

62.
 Speciális mechanizmus a gamma-glutamil-ciklus amelynek lényege, hogy
redukált glutation(γ-glutamil-ciszteinil-glicin:GSH) γ-karboxil csoportja, és a
transzportálandó aminosav aminocsoportja között kötést alakít ki a gamma-
glutamil-transzpeptidáz enzim. Eközben a GSH-ból a ciszteinil-glicin felszabadul, a
gamma-glutamil-aminosav egy transzporteren keresztül a citoszolba jut, így egy
külső aminosav a sejtbe jut, majd felszabadul. A glutamátból pedig 5-oxoprolin lesz,
amely visszaalakítható GSH-vá 3 ATP-ért cserébe.

63.
22. Dezaminálás és transzaminálás. Ammónia a szervezetben:
keletkezés, biokémiai hatás, N-transzport.

A tétel az aminosav-anyagcsere kezdő lépéseit és az ammónia szervezetben betöltött szerepét

hivatott bemutatni. Ehhez először is gondoljuk át, hogy honnan származnak a szervezetben lévő aminosavak:
- exogén: táplálékkal felvett és emésztőenzimek által lebontott fehérjék termékei
- endogén: a szervezet saját, proteázok által lebontott fehérjéinek termékei

Az aminosavak lebontása az esetek többségében az aminocsoport eltávolításával

kezdődik. Ez történhet transzaminálással vagy dezaminálással.

1. Transzaminálás:
Az aminosavról leválik az aminocsoportja és egy α-ketosavra kerül át, így egy
másik aminosavat, valamint ketosavat képez. A folyamat reverzibilis, transzaminázok
katalizálják, amelyek koenzimje a piridoxál-foszfát (B6-vitamin származéka), egy részük a
citoplazmában, másik részük a mitokondriumokban található.
A legismertebb két transzamináz:
- aszparaginsav-transzamináz (GOT): szívizomban
- alanin-transzamináz (GPT): májban
GOT: aszpartát + α-ketoglutarát oxálacetát + glutamát
GPT: alanin + α-ketoglutarát piruvát + glutamát

A GOT és GPT aktivitás meghatározás klinikai jelentőségű, mivel kóros

megemelkedésük szívinfarktus (GOT) és májkárosodás (GPT) gyanúját veti fel.

A transzaminálás jelentősége kettős:

- A citoplazmában a Glu-ban összegyűjtött aminocsoportok bármikor
felhasználhatók. (A glutamin teszi ki a szervezet aminosavtartalmának
legnagyobb részét, mely kulcsszerepet játszik számos metabolikus és
immunológiai folyamatban, ezenkívül a legfontosabb energiaforrás a gyorsan
osztódó sejtek számára, csökkenti a gyulladáskeltő és fokozza az
gyulladáscsökkentő gyulladásos mediátorok termelődését, fokozza a sejt
immunitást, valamint a legfontosabb celluláris antioxidáns, a glutation
prekurzora.)
- A szervezet ily módon ketosavakból (leggyakrabban α-ketoglutarát)
aminosavakat tud előállítani.

2. Dezaminálás:
A dezaminálás során enzim hatására az aminocsoport valamely módon leválik és
ammónia formájában távozik. Az leggyakoribb enzimek:
- glutamát-dehidrogenáz: Az általa katalizált reakciót oxidatív dezaminálásnak
nevezzük, fontos szerepet játszik a Glu keletkezésében. GTP gátolja, ADP és
L-leucin aktiválja.
- aminosav-oxidázok: Flavin prosztetikus csoportjuk molekuláris oxigénnel
H2O2-t képez, amit kataláz ill. peroxidáz enzimek vízzé és oxigénné alakítanak.
A keletkezett víz az aminosav aminocsoportját (-NH2) hidrolizálja, így ammónia
szabadul fel.
- glutamináz és aszparagináz: A Glu és Asp savamidcsoportját (O=C-NH2)
hidrolizálják, melynek eredményeképpen a molekulán karboxilcsoport és
ammónia keletkezik.
- purinnukleotid-ciklus: AMP→IMP átalakulással képződik ammónia.
64.
 Az aminocsoport eltávolításának leggyakoribb módja az előbbi két folyamat közös,
összetett működése, az ún. transzdezaminálás. Ennek alapja az α-ketoglutarát-glutamát
páros, s a legnagyobb kapacitású dezamináló enzim, a glutamát-dehidrogenáz
együttműködése.

A szervezetben lévő ammónia keletkezhet:

- a fehérjék, pontosabban az aminosavak dezaminálásával és
transzdezaminálásával, mely folyamatok elsősorban a májban zajlanak
(ha kérdezik: dezaminálás lehet a vesében is)
- vékonybél baktérium-flórája is termel ammóniát
- nukleinsavak lebontásából

Az ammónia biokémiai hatását tekintve fontos a szervezet számára, részt vesz a

nukleotid- és aminosavszintézisben és egyéb N-tartalmú vegyületek előállításában.
Ugyanakkor a emelkedett szintje (normál<50 mmol/l) toxikus, elsősorban a központi
idegrendszer számára, mivel át tud jutni a vér-agy gáton: hallucinációt, tremort,
zavartságot, kómát, akár halált okoz.
Ezért fontos az ammónia eliminációja a szervezetből, mely az urea cikluson
(=ornitin ciklus) keresztül valósul meg. (lásd: Anyagcsere/23. tétel)

A N-transzport a szervek között az alábbi módon valósul meg:

Az ábrán lévő különböző

anyagok forrása összfoglalva

- glutamin: NH4+ eltávolítása a

glutamin cikluson keresztül
Glu+ATP+NH4+→Gln+ADP+ Pi

- alanin: glükóz-alanin ciklus

(lásd: Anyagcsere/6. tétel)

- NH4+:
• vékonybél: a baktérium-
flóra termeli
• vese: képes direkt módon
kiválasztani

- urea: urea ciklus

65.
23. Az urea ciklus szerepe, működése, szabályozása és
enzimdefektusai.

Az aminosavak degradációját két részre oszthatjuk. A N csoport eltávolítása és a

szénlánc degradációjára. Ebben a tételben a N csoport eltávolításáról lesz szó. Ez
történhet dezaminálással amikor NH3 keletkezik vagy transzaminálással, amikor a
közös intermedierből glutamátból keletkezik NH3(glutamáz-dehidrogenáz hatására).
Ammónia keletkezhet még glutamináz reakcióban, szerin, hisztidin, treonin direkt
dezaminálásával.

Az ammónia fontos a szervezetben, a N tartalmú vegyületek

előállításában(aminosavak, nukleotidok), de egyben méreg is(legfőképpen a kp-i
idegrendszerre nézve). Normális szintje a palzmában <50 mmol/l.

Az ammónia szervezetből való eltávolítására több lehetőség van:

a) májban urea képződik, amit a vese kiválaszt
b) májban a pericentralis hepatociták glutamátból és NH3-ból glutamint
készítenek, ami nem toxikus és szervek között transzportálódhat, majd
ürülhet
c) a vese direkten is kiválszthatja, illetve kreatinin is képződhet belőle
d) húgysav formában közvetett módon ürülhet(purinnukleotidok
anyagcseréjén keresztül)

Ezek közül a legfontosabb az ornitin-ciklus vagy másnéven urea-ciklus.

66.
I. Urea ciklus működése
A teljes ciklus csak a májban játszódik le! Az urea ciklus forrásául szolgál a portalis
NH3, portalis glutamin, mitokondriális glutamát, egyéb(pl. a.hepatica NH3+Glu; máj
aminosav metabolitok).

Lényege, hogy ammóniából, bikarbonátból és aszpartátból (Asp) urea

szintetizálódik.

1. Első reakció a karbamil-foszfát szintézis a mitokondriumban történik. Ezt a

karbamil-foszfát-szintetáz(CPS-I) katalizálja. A kialakuló karbamil-foszfátban nagy
energiájú anhidrid kötés van, ami a további reakciók energiájául szolgál.
2. A második reakcióban, amely szintén a mitokondriumban zajlik, az ornitinből és a
karbamil-foszfátból ornitin-transzkarbamiláz(OTC) hatására citrullin
keletkezik.
3. Ezt követően a citrullin, az ornitin-citrullin antiporteren keresztül a citoszolba jut,
ahol a citrullin aszpartáttal kondenzálódik és arginin-szukcinát keletkezik, az
argininoszukcinát-szintáz(AS) hatására. Ez a reakció irreverzibilis, mert ATP-t
használ.
4. A negyedik lépésben az argininoszukcinát-liáz az előző intermediert fumarátra és
argininre bontja, majd az arginin argináz hatására ureara és ornitinre
bomlik(hidrolízis). Ezzel 2 nitrogén eliminálódik és a keletkezett ornitin a
mitokondriumba jutva újraindítja a folyamatot.

Ez a folyamat az arginin szintézis útvonala is, tehát a keletkezett arginin

felhasználódhat más utakon is. Ilyenkor az ornitin-t de novo kell szintetizálni glutamátból,
de ez lassú folyamat(nyilván ilyenkor az arginin szintézisre fordítódik). Ezért nevezzük az
arginint szemiesszenciálisnak, mert terhességben illetve fejlődésben pótolni kell a
megnövekedett igények miatt.

Az urea szintézishez aszpartátra is szükség van, ezért az ciklus a citrátkörhöz is

kapcsolódik, úgyanis az oxálacetát-glutamát transzaminálás terméke az aszpartát. Ez
azt is jelenti, hogy a TCA kör táplálja az ornitin ciklust.

II. Szabályozás

1. Allosztérikus modulátorokkal
- a nagyon magas urea cc. gátolja az argininoszukcinát-liázt
- a karbamil-foszfát szintetáz-I Km-e ammóniára vonatkoztatva magas, ezért az
ammónia szintjének növekedése aktiválja az enzimet, emellett az N-acetil-glutamát
allosztérikus aktivátora az enzimnek. Ez az N-acetil-glutamát szintáz hatására
keletkezik, amelynek aktivitását fokozza az arginin szint növekedése

67.
 2. Transzkripciós szinten
- a fehérjebevitel növekedésével és éhezésben, a fehérjekatabolizmus
mértékének növekedésével nő az enzimek aktivitása
- éhezésben a cAMP növekedtével és glukokortikoidok hatására nő az enzimek
(CPS-I, OTC, arginin szintetáz és argináz) mRNS-nek szintje így a fehérje
expressziója

3. Acetiláció/deacetiláció
- a CPS-1-t a SIRT-5(szirtuin család tagja, amelyek deacetilálnak kül, fehérjéket,
ezzel modulálják a működésüket) deacetilálja, így aktiválja, míg az OTC-vel a
SIRT-3 teszi ugyanezt(éhezésben aktívak)

4. Acidosis
Ehhez fontos először elkülöníteni két, elhelyezkedésében eltérő hepatocitát. Az
egyik a periportalis hepatocita, amely a vena portae közelében helyezkedik el, míg
a perivénás hepatocita a vena hepatica körül helyezkedik el.

Normális körülmények között a periportalis hepatociták a vena portae és a saját

ammóniájukat eliminálni képesek az ornitin ciklus segítségével és így minimális
mennyiségű ammónia éri el a perivénás hepatocitákat, ahol belőle glutamin képződik.

Acidosissal egybekötött éhezésben a periportalis hepatocitákban az ornitinciklus

csökken, emiatt sok ammónia éri el a vena centralis közeli májsestekben ezért sok
glutamin fog keletkezni, így a májból glutamin donor lesz, amely glutamint a vese fog
elsősorban felhasználni glükoneigenetikus működéséhez.

A ciklus csökkent működéséhez a szubsztrátok csökkenő mennyisége vezet:

alacsony pH miatt az ammóniafelvétel a májban csökken, illetve az NH3/NH4+ egyensúly
az ammóniumion irányába tolódik el, így nem lesz szubsztrát.
A máj glutamináz aktivitása csökken ebben az állapotban.
68.
24. C1 transzfer, transzmetilálás. Milyen genetikai tényezők illetve
vitaminhiányok befolyásolhatják?

Egy szénatomos töredékek szükségesek az aminosav-képződéshez, N-tartalmú

molekulák keletkezéséhez, nukleotidok szintéziséhez és egyéb makromolekulák
posztszintetikus módosításához.

Szabad szénatomok azonban a szervezetben nem fordulnak elő, mert igen

reaktívak és szállításuk sem lehetséges, ezért bizonyos molekulákhoz kötődve fordulnak
elő. Gondoljunk például az acetil-CoA-ra, mely C2 egységeket szállít.
A C1 egységeket már nem képes felvenni a CoA, más szállító molekulákra van
szükség, melyek az alábbiak:
- tetrahidrofolát (FH4)
- metil-B12
- betain
- S-adenozil-metionin (SAM)

Az általuk szállított C1 egységek a szénatom redukáltsági állapotától függően

lehetnek:
- metil (-CH3)
- metilén (-CH2-) Ezek egymásba átalakulhatnak, így
- metenil (-CH=) donor és akceptor szerepet is
- formil (-CHO) betölthetnek.
- formimino (-CHNH)

Táplálékkal (nagy mennyiségben van olajos magvakban, májban, brokkoliban,

spárgában, stb…) folsav kerül a szervezetbe.
Szerkezetét tekintve: folsav = pteridin + p-amino-benzoát + glutamát.

A felvett folsavat a dihidrofolát-reduktáz két lépésben redukálja tetrahidrofoláttá:

folsav → dihidrofolát → tetrahidrofolát (FH4). A tetrahidrofolát a Ser, Gly, His, Trp
aminosavaktól kap C1 egységeket és az N5- és N10-hez kapcsolva képes szállítani.

69.
 Figyeljük meg még az előző oldali ábrán, hogy az FH4-en extracellulárisan 1,
intracellulárisan pedig 1-7 glutamin egység van. A glutamin egységek pakolását az FPGL
(folylpolyglutamát-szintáz) enzim végzi. Azáltal hogy rápakolja a glutamát egységeket az
FH4-re, az csapdázódik, nem képes kikerülni a sejtből.

dekarboxiláció

Elsőre bonyolultnak tűnhet a fenti ábra, honnan is kéne nekikezdeni? Láthatjuk a 4

aminosavat melyek az FH4-nek C1 egységeket adnak. Az ezekből származó C1 egységek
végső soron metilénné alakulnak, metilén-FH4 jön létre.
Innentől eltérő a normál és az osztódó sejtek C1 egység igénye:
- Az osztódó sejtek metilén-FH4-t és belőle kialakuló formil-FH4-t preferálják,
melyek nukleotidok szintézisére fordítódnak.
- A nem osztódó sejtek inkább a metil-FH4-et használják, mely a metilén-FH4-
ből jön létre a MTHFR (metilén-tetrahidrofolát-reduktáz) enzim hatására. Ezt
követően a B12 vitamin veszi fel a metil-csoportot, metil-B12-ként folytatódik a
szállítása. Ez a metil-B12 kapcsolódik be a SAM-körbe.

A SAM három fontos folyamatban vesz részt:

1. transzmetilálás: a SAM a legjelentősebb metilcsoport-donor
2. homocisztein szintézis, mely a Cys-szintézis egyik köztiterméke
3. társul a tetrahidrofolát-rendszerrel

A betain egy kolin származék, mely kizárólag a májban képes felvenni a metil-
csoportot és ugyanúgy működik mint a metil-B12.

70.
 Az előző oldalon említettek az ábra fő vázát írták le. Emellett két jelentős oldalág is
megfigyelhető:
1. cisztein-szintézis
2. poliamin-szintézis (szerepük nem tisztázott, feltételezik hogy a DNS
megfelelő struktúrájának kialakulásához, immunfolyamathoz szükségesek)

A genetikai tényezők a fentebb leírt folyamatok enzimdefektusain keresztül

befolyásolnak, melyek közül a leggyakoribbak:

- Metilén-tetrahidrofolát-reduktáz (MTHFR) deficiencia:

Az enzimet kódoló gén deficienciája, leggyakrabban a C677T
allélvariánsának polimorfizmusa miatt alakul ki. Fokozott kockázatot
jelent az idegcsőzáródási-rendellenességek és a felnőttkor szív- és
érrendszeri betegségek kialakulásában. (kp.-i idegrendszeri problémák,
homociszteinaemia)
A magyar lakosságban a C677T homozigóta állapot a vizsgált újszülöttminta
11,1%-ában, míg a heterozigótaság 45,2%-ban fordult elő. E leletek aláhúzzák a
C677T variáns klinikai jelentőségét a magyar népességben és sürgetik az ezen
génvariánssal kapcsolatba hozható kórképek népességre alapozott megelõzését.
(teljes cikk: http://www.vitalitas.hu/olvasosarok/online/oh/2001/23/4.pdf)

- Metionin szintáz (MS) deficiencia:

Sérül a SAM-kör, a homocisztein nem tud metioninná alakulni, így
homociszteinaemia alakul ki, mely hajlamosít atherosclerosis kialakulására, így
növeli a szív- és érrendszeri betegségek kialakulási valószínűségét. A metionin-
szint alacsony lesz.

- Cisztationin-β-szintáz (CBS) deficiencia:

A Cys-szintézis sérül, a homocisztein nem tud ciszteinné alakulni.
Következménye az alacsony cisztein-szint, homociszteinaemia és
hypermethioninemia.

- Dihidrofolát-reduktáz (DHFR) deficiencia:

Ritkábban fordul elő, megaloblasztos anaemiát okoz.

A befolyásoló vitaminhiányok a fólsav és B12-vitamin, melyek a fenti ábrán látható

reakciókban nélkülözhetetlenek.

- A fólsav hiány ritka, általában felszívódási problémák okozzák. (ill. alkoholistákban

gyakran előfordul a szegényes étrend miatt) Megaloblasztos anaemiát okoz.

- A B12-vitamin hiánya is általában felszívódási problémákból ered. Metil-FH4 csapda

alakul ki következtében; vérszegénységet, csökkent mértékű nukleotid szintézist és
idegrendszeri problémákat okoz.

71.
25. Aminosavak szénláncának sorsa. Ketogén és glükogén
aminosavak.

Az aminosavak az aminocsoport eltávolítása után a glikolízis vagy a citrátkör

intermedierjeivé alakulnak. Emellett lehet belőlük acetil-CoA vagy ketontest. A keletkezett
metabolitok energiaforrások vagy további építóelemek lehetnek. Vesében glükóz, májban
ketontest és glükóz keletkezhet belőlük.

Azokat az aminosavakat amelyek lebontásából glikolízis intermedier lesz,

glukoplasztikus, amelyekből a máj ketontestet képez ketoplasztikus aminosavaknak
nevezzük. Lehet egy aminosavra jellemző mind a kettő.

I. Glutamin, aszparagin, glutamát és aszpartát lebontása

A felsoroltak savamid típusú monoamino-dikarbonsavak. A glutamináz illetve

aszparagináz hidrolizálja őket glutamátra/aszpartátra, illetve ammóniára. A keletkező Asp/
Glu transzaminálással alakul át alfa-ketoglutaráttá ill. oxálacetáttá, a közös enzim az
ASAT.

Az aszpartát az urea ciklus egyik nitrogénjét is szolgáltatja, így az ornitin ciklussal

is kapcsolatban áll.

A glutamát oxidatív dezaminálása révén is alfa-ketoglutarát keletkezik.

Az alfa-ketoglutarát, oxálacetát TCA intermedierek, glükóz keletkezhet belőlük, így

ezek az aminosavak glükoplasztikusak.

II. Prolin, arginin, hisztidin, ornitin katabolizmus

A katabolizmusuk glatamát szintéziséhez vezet.

A prolin lebomlása 3 lépéses. Nem vesz részt transzaminálásban, metaboliz-

musban a prolin-dehidrogenáz játszik szerepet(NAD+ kofaktor) amely mitokondriális
72.
enzim, p53 által indukált fehérje. A 3. lépést a glutamát-szemialdehid- dehidrogenáz
végzi.

Az arginin az ornitin ciklusban argináz hatására ornitinné és ureavá alakul. Később

az ornitin a mitokondriális ornitin-aminotranszferáz(OAT) által glutamát-γ-szemialdehidet
hoz létre, ami majd glutamáttá alakul.

A hisztidin is glutamáttá alakul.

A glutamát a Glu-dehidrogenáz által alfa-ketoglutaráttá alakul, így ezek az

aminosavak glükoplasztikusak.

III. Piroszőlősavvá lebomló aminosavak

A glicin egyik útja, hogy szerinné alakul a metilén-tetrahidrofolsav(THF) által a

szerin-hidroximetiltranszferáz segítségével amiből a piruvát lesz. A másik utat a
glicinhasító enzim vezeti, amelyben glicinből NAD+ + THF jelenlétében HCO3- NH4+ és
THF keletkezik.

A szerin egy lépésben glicinné tud alakulni és lebontásuk megegyezik. 3-foszfo-

glicerát keletkezhet belőle vagy piruvát. Ezáltal mindkettő glükoneotikus.

A cisztein jelentősége nem a piruvát keletkezése, hanem az anorganikus szulfát

csoportban rejlik, amely szulfáttartalmú vegyületekhez szükséges(heparán szulfát,
kondroitin szulfát). De a piruvát keletkezése miatt glükoplasztikus.

A treonin két úton bomolhat, az egyik út során treonin-aldoláz glicinné és

acetaldehiddé bontja az aminosavat. Ezután a glicin a már megismert módon bomlik
(glükoplasztikus). Az acetaldehidből pedig acetát majd ATP-vel acetil-CoA keletkezik. A
másik útvonal a szerinévél analóg. Egy dehidratáz majd egy vízfelvétellel történő
dezaminálás a treoni alfa-ketobutiráttá alakul amelyet egy enzimkomplex axidatív
dekarboxiláció kíséretében propionil-CoA-vá alakít ami a citrátkörben szukcinil-CoA-vá
alakul. A treonin szintén glükoplasztikus.

Az alanin transzaminálással piruváttá alakul glükoplasztikus.

A hidroxiprolin a prolinhoz hasonlóan bomlik.

IV. Fenilalanin és tirozin katabolizmusa

A fenilalanin katabolizmusa Tyr. szintézissel kezdődik. Ez tetrahidrobiopterint(THB)

igényel, ami a reakcióban dihidrobiopterinné alakul, ami NADPH felhasználásával alakul
vissza. A szintézis után megegyezik a metabolizmusuk, mindkettő keto- és
glükoplasztikus, mert fumarát és acetoacetát keletkezik belőlük

A tirozinból történik a katekolaminok, illetve a tiroxin és a melanin szintézise.

73.
V. Metionin

ATP-vel reagálva S-adenozil-L-metioninná alakul(SAM) ami metilcsoportját átadva,

illetve hidrolízissel homociszteint képez. A homocisztein szerinnel cisztationná alakul, ami
ciszteinné és alfa-ketobutiráttá hidrolizál(ez a cisztein szintézis útvonala is). Az alfa-
ketobutirát oxidatív dekarboxileződéssel propionil-CoA-t képez és közben NADH
keletkezik. A metionin glükoplasztikus.

VI. Triptofán és lizin metabolizmusa

A triptofán glükoplasztikus és ketoplasztikus is egyben. Metabolizmusában Ala

és acetoacetil-CoA keletkezik, 99%-a katabolizmusra és 1% szerotoninszintézisre
fordítódik. Lebomlása bonyolult és sok lépéses.

A lizin ketogén aminosav, lebomlásával acetoacetil-CoA képződik

VII. Elágazó láncú aminosavak lebontása(valin, leucin, izoleucin)

Első lépés ugyanaz mind a háromnál. Transzaminálást követő oxidatív

dekarboxilelődés egy C atommal rövidebb CoA származékot eredményez ami oxidálódik.
Ez a metabolizmus nem játszódik le a májban, mert ezeknek nincs transzporterük a
hepatocitákban.

A leucin ketoplasztikus, mert lebomlásával acetil-CoA és acetoecetsav keletkezik.

Az izoleucin lebontása során acetil-CoA keletkezik és propionil-CoA keletkezik, így

ő ketoplasztikus és glükoplasztikus egyszerre.

A valin lebomlásából propionil-CoA keletkezik ezért ő glükoplasztikus aminosav.

74.
26. Nukleotidok biológiai funkciói. Nukleotid pool, táplálék nukleo-
proteinek sorsa. Purin nukleotidok de novo szintézise.

A nukleotidok egy heterociklusos bázisból, (purin vagy pirimidin) szénhidrátból (ribóz vagy dezoxiribóz) és
foszforsavból (mono-, di-, trifoszfát) épülnek fel. Ezek kapcsolódása:
β-N-glikozidos kötés észterkötés
heterociklusos bázis C1 - szénhidrát - C5’ foszforsav

A di- és trifoszfátokban a foszfátok makroerg (=nagy energiájú) savanhidridkötéssel kapcsolódnak egymáshoz.

(Esetlegesen a nukleozid fogalmát is megkérdezhetik: nukleozid = bázis + szénhidrát)

A nukleotidok széleskörű szerepet játszanak a biológiai folyamatokban:

- a DNS és az RNS prekurzorai
- energiahordozók, makroerg vegyületek (pl. ATP)
- fiziológiás mediátorok/másodlagos hírvivők (pl. cAMP, cGMP)
- alloszterikus effektorok (pl. AMP)
- koenzimkomponensek (pl. NAD, FAD, CoA)
- származékaik a szénhidrát- és lipidanyagcsere intermedierjei (pl. UDP-glükóz)

A nukleotid pool:
- De novo szintézis: a legtöbb eukarióta sejt de novo szintetizál purin és
pirimidin nukleotidokat
- Mentési útvonalak (salvage pathways): a nukleobázisok vagy nukleozidok
újrahasznosulnak
- Táplálékkal felvett nukleotidok:
• a táplálékkal felvett purin bázisoknak csak töredéke kerül be a keringésbe,
nagy részük a bélhámsejtekben húgysavvá (uráttá) alakul
• a táplálékkal felvett pirimidin nukleozidok viszont eljuthatnak a véráramba,
ahonnan felvételre kerülnek a sejtekbe
• a táplálkozás során felvett nukleotidoknak kedvező hatása van a gyors
osztódást mutató sejtek növekedésére és fejlődésére, így az immunrendszer
és a bélhámsejtek működésére

A táplálékkal felvett nukleoproteinek sorsa: A táplálék nukleoproteinek

lebontása több lépésben történik:

75.
 Ugyanakkor az emésztő apparátus hiába tartalmazza bőségesen a szükséges
enzimeket, a táplálékkal elfogyasztott nukleotidoknak csak kb. 5%-a lép be a
vérkeringésbe, elsősorban szabad bázisként, (nukleozidázok vagy nukleozid foszforilázok
hatására képződnek a nukleozidokból) kisebb részben nukleozidként.

Ennek oka az, hogy a bélhámsejtek a leggyorsabban proliferáló sejtek az emberi

szervezetben, bennük a de novo nukleotid szintézis lassú, így a felvett nukleozidok nagy
része itt ún. mentési reakciókkal -melyek során a nukleozidok visszaalakulnak
nukleotidokká- felhasználásra kerül.

A purin nukleotidok de novo szintézise kizárólag a citoplazmában zajló folyamat.

Kiinduló vegyülete a D-ribóz-5-foszfát, mely a pentóz-fosztfát útvonalon vagy a
ribonukleozidok foszforolízisével keletkezik. A purinváz kialakulásának lépései:
1. D-ribóz-5-foszfát → PRPP (5-foszforibozil-1-pirofoszfát)
• enzim: PRPP szintetáz
• a nukleotidszintézis közti- és végtermékeivel gátolható (IMP, AMP, GMP)
2. PRPP → PRA (5-foszforibozil-1-amin)
• enzim: PRPP amidotranszferáz
• sebességmeghatározó és elkötelező lépés !
• a nukleotidszintézis közti- és végtermékeivel gátolható (IMP, AMP, GMP)
3. Ezt követően számos reakció végbemegy, melyek végterméke az IMP.
(inozitol-5-monofoszfát) A reakciók összefoglaló ábrájának elsajátítása
elegendő:

4. A purinváz bioszintézisének további lépései: (a téglalapokban látható

vegyületek a nyilakkal jelölt atomokat adják)

5. A létrejött purinvázhoz kapcsolódik a ribóz-5-P → IMP.

A purin nukleotidok de novo szintézisének jellemzői:

• 6 mól ATP szükséges hozzá
• a PRPP amidotranszferáz enzim által katalizált reakció az elkötelező lépés
• a természetes nukleinsavak C-N glikozidos kötései mindig β
konfigurációjúak
76.
AMP és GMP szintézise IMP-ből:

↓ ↓
GDP ADP
↓ ↓
GTP ATP

77.
27. Purin nukleotidok szintézis szabályozása, purin nukleotid mentési
reakciói. Purin anyagcsere betegségek.

I. Szabályozás
A szintézis energiaigényes folyamat, ezért a végtermékek visszacsatolnak, ha
elegendő mennyiség áll rendelkezésre. Ez jelenti a szabályozás alapját, amelyre két
lehetőség adódik:

a) PRPP-szintetáz(továbbiakban PRPPS) és a PRPP-amidotranszferáz(továbbiakban

PRPPA) szabályozása:
Az elkötelező lépés a purinnukleotid szintézis irányába a PRPPA
- feedback gátlás IMP, AMP, GMP által
- a PRPPA lehet inaktív dimer vagy aktív monomer
- a PRPP a monomer, míg az IMP és „A” illetve „G” nukleotidok a dimer felé
tolják el

b) IMP-ből történő átalakulás szabályozása

Az AMP az adeniloszukcinát-szintetázt, míg a GMP az IMP dehidrogenázt gátolja
kompetitíven. Ezek kiegészülnek azzal a ténnyel, hogy az AMP szint GTP-t míg a GMP
szintézis ATP-t igényel. Ez egy keresztregulációt eredményez, ami hozzájárul a GTP-ATP
egyensúlyhoz.

78.
II. Purinnukleotidok mentő reakciói

Ezek az úgynevezett salvage mechanizmusok. A purin bázisok és nukleozidok

közvetlenül átalakulhatnak mononukleotidokká így a nukleinsavak degradációja során
keletkező purinbázisok újra felhasználásra kerülnek.

Ezeket az agy és az immunrendszer használja főleg, illetve magasan differenciált

sejtek, azért mert ezek nem képesek de novo szintetizálni. Ezen kívül származhatnak még
nukleotidok a táplálékból az adenin az S-adenozil-metionból is(SAM).

Két mentő útvonalat különböztetünk meg:

1. Szabad purinbázis PRPP-tal reagál

Mononukleotid keletkezik a reakcióban, amelyhez au energiát a PRPP pirofoszfát

hidrolízise szolgáltatja.

Az AMP-vé való átalakuláshoz adenin-foszforibozil-transzferáz(APRT), míg az

IMP-vé és GMP-vé való átalakuláshoz hipoxantin-guanin-foszforibozil-transzferáz
(HGPRT) szükséges.

Az útvonal sebességét a PRPP mennyisége és az enzimek aktivitása határozza

meg. A PRPP mennyiségét továbbá a PRPP-szintáz aktivitása illetve a PRPP-t
felhasználó de novo szintézis aktivitása határozza meg(az első egyenes a másik fordított
arányosságot mutat).

2. Adenozin vagy guanozin ATP-vel foszforilálva AMP-t vagy GMP-t eredményez

A reakciókat kinázok (adenozin-, guanozin-kináz) végzik. Ez a direkt foszforiláció a

de novo szintézisre nem képes sejteknek jelent előnyt.
Emberben a purin nukleozidok fő forrása a máj.

A mentő út szabályozását jelenti, hogy a keletkezett termékek legátolják további

keletkezésüket. Továbbá működésük hatékonyan gátolja a de novo szintézist is, részben
elhasználva a PRPP-t, részben a termékek gátolják az IMP szintézist.
79.
III. Purin anyagcsere betegségei

1. Köszvény
Köszvényes betegségben a de novo purinszintézis magasabb, mint a normál
aktivitás, emiatt a degradációs termék, a húgysav szintje megemelkedik, illetve zavart
szenved a kiválasztás is. A megemelkedett húgysavszint miatt a vérből az ízületekbe
raktározódik a húgysav, kristályok formájában, amelyek immunfolyamatokat indukálnak
lokálisan és az ízület gyulladásához vezetnek. Az urát kristályokat a szervezet damage
associated molecular pattern (DAMP)-ként érzékeli, és a NOD-like receptorokon
keresztül indulnak a gyulladásos folyamatok(lásd. jelátvitel) A betegség gyakran jellemző a
kardiovaszkuláris betegségek kockázatát növelő állapotokban, mind a metabolikus
szindróma.

Az emelkedett de novo purin szintézisnek több oka lehet: egyrészről a fokozott

PRPP szintetáz aktivitás, aztán a HPRT aktivitásának csökkenése.

A szuperaktív PRPP szintetáz szintetizálja a PRPP-t, amelynek két változata van.

PRPS-1 és -2, ezeket két gén kódolja, viszont mindkét gén az X kromoszómán található.
Funkciónyerő mutáció esetén, a PRPS1 enzim allosztérikus szabályozó régiója érintett. Az
enzimet az allosztérikus gátlója nem represszálja, ezért fokozott enzimaktivitás jelenik
meg. Ebben az esetben fokozódik a purin nukleotidok szintézise, ezzel emelkedett
húgysavszint lesz jellemző.

Az alacsonyabb HPRT aktivitás a guanin és hipoxantin alacsonyabb arányú

visszalakulását teszi lehetővé GMP-vé és IMP-vé, emiatt ezek lebontásra kerülnek és
húgysavvá alakulnak.

A vese húgysav kiválasztásában fontos az úgynevezett ABCG2 fehérje, amelyről

kimutatták, hogy génjének két olyan SNP-je ismert amelyek csökkent expresszióval
járnak és ez hajlamosabb teszi az ilyen SNP-t hordozó egyénekben az emelkedett
húgysavszint és a köszvény kialakulásának lehetőségét.

A köszvény gyógyszeres kezelésére allopurinolt használnak, amely önmaga és a

metabolitja, az alloxantin a xantin oxidáz inhibitora. A kezelés csökkenti a húgysav

80.
szintet és növeli a xantin-hipoxantin koncentrációt, amelyek HPRT által IMP-vé és XMP-
vé alkulnak. Ezek gátolják a PRPPA enzimet ezzel kevesebb nukleotid képződik és bomlik
le.

Kemoterápia vagy besugárzás után a rákos betegek vérében gyakran

megemelkedik a húgysav szint a sejtek fokozott pusztulása miatt; eztnevezzük TLS-nek
(Tumor Lysis Syndrome). A daganatos és leukémiás betegek kezelése során fontos
célkitűzésmegakadályozni a húgysav felhalmozását. Ez történhet allopurinol kezeléssel
vagy bakteriális urikáz (Rasburicase) alkalmazásával.
A Rasburicase a húgysavat allantoinná alakítja, mely 10x jobban oldódik vízben
mint a húgysav, így könnyeben ürül a szervezetből.

2. Lesch-Nyhan szindróma
Ez a betegség a HPRT majdnem teljes vagy totális hiányában alakul ki (rendszerint
kevesebb mint 2% enzimaktivitás detektálható a normál eritrocitákhoz képest a
betegben).

A HPRT génje az X kromoszómán lokalizált, a betegség ezért szinte csak fiúkban

fordul elő.

A Lesch-Nyhan szindrómás betegek vérében és vizeletében a húgysav szint igen

magas, a húgysav produkciója intenzív, neurológiai problémák jellemzik, továbbá a
betegek hajlamosak öncsonkításra, mentálisan visszamaradottak, izomgörcsöktől
szenvednek.

A HPRT alacsony aktivitás azért eredményezi a purin szintézis aktivitásának

növekedését mert a PRPP-ot nem használja fel az enzim, koncentrációja ezért sokkal
magasabb a normálnál és ez a vegyület a purin szintézis aktivátora. Továbbá nem
keletkeznek a purin nukleozid monofoszfátok (IMP, GMP), melyek gátló szerei a purin
szintézisnek. A megemelkedett aktivátor koncentráció és a lecsökkent inhibitor
koncentráció együttesen jelentősen emeli a purin nukleotid szintézis intenzitását. A
nagymennyiségű purin nukleotid több degradációs terméket, húgysavat, eredményez.

A neurológiai problémák kifejlődése abban rejlik, hogy az idegrendszer károsodása

a fejlődés korai szakaszában alakul ki. Az embrionális agyban 10-20-szor nagyobb az
enzim aktivitása, ez jelzi, hogy a központi idegrendszer kifejlődésében HPRT-nak fontos
szerepe van. Nukleotid depléciós elmélet: Az HPRT hiánya az idegrendszerben
csökkentheti a GTP szintet.

3. Purin metabolizmust érintő enzmdefektusok, amelyek immundeficienciát okoznak

a) Adenozin dezamináz hiány

Az adenozin dezamináz hiánya súlyos kombinált immunhiányos állapotot
eredményez (ADA-SCID) mely a T- és B-sejtek működését egyaránt károsíthatja.
E betegekre jellemző az emelkedett dATP és az S-adenozilhomocisztein
koncentráció. A T és B limfociták defektusának lehetséges okai: A dezoxi-adenozin DNS
lebontásból is származhat. A timuszban fejlődésük során a limfociták jelentős része
elpusztul, ami együtt jár a DNS, illetve a dezoxinukleotidok lebomlásával. Mindezek miatt
a nyirokszervekben jelentős mennyiségű dezoxi-adenozin keletkezik. Az ADA enzim
hiányában a dezoxi-adenozin mind extracellulárisan mind intracellulárisan felhalmozódik,
ennek egyrésze a dezoxi-cititin kináz segítségével dATP-vé alakul. A megemelkedett
81.
dATP gátolja a ribonukleotid reduktáz enzimet ezért gátlódik az immunsejtekben a DNS
szintézis és nincs sejtosztódás. A magas dezoxi-adenozin gátolja az S-
adenozilhomocisztein hidrolázt ami csökkenti az S-adenozilmetionin szintet (csökkent
metiláció).
E betegség lehetséges kezelését csontvelő átültetéssel, enzimterápiával vagy
retrovirális génterápiával lehet kezelni.

b) Purin nukleozid foszforiláz hiánya

A purin nukleozid foszforiláz hiánya a T-sejtek funkcióját károsítja, látszólag nem
befolyásolva a B-sejtek működését. A dGTP koncentrációja magas.

82.
28. Pirimidin nukleotidok de novo szintézise, a szintézis szabályozása.
Orotsavuria. Pirimidinek mentési reakciói, nukleozid és nukleotid
kinázok.

A pirimidin nukleotidok de novo szintézise részben citoszolikus, részben

mitokondriális lokalizációjú. (míg a purin-szintézis kizárólag citoplazmatikus) A pirimidin-
váz atomjai karbamil-foszfátból és Asp-ból származnak. A karbamil-foszfát szintéziséhez
CO2, Glu és ATP szükséges, ezért valójában a gyűrűbe belépő N-atom forrása a Glu
savamidcsoportja, a C-atom pedig a HCO3- -ból származik.

A bioszintézis lépései és szabályozása:

1. Glutamin + HCO3- + 2 ATP → Karbamoil-foszfát + 2 ADP
• enzim: karbamoil-foszfát-szintetáz II. (CPS II.)
• 2 ATP szükséges hozzá
• szabályozás:
- alloszterikusan gátolja: UTP, CTP
- alloszterikusan stimulálja: PRPP, ATP
2. Karbamoil-foszfát és aszapartát kondenzációja → N-karbamoil-aszpartát
• enzim: aszpartát transzkarbamoiláz
3. A gyűrű záródása vízvesztés közben → Dihidroorotsav
• enzim: dihidroorotáz
A pirimidin szintézis első három lépését prokariótákban három különböző enzim
katalizálja, emlősökben a három enzim multifunkcionális enzimkomplexet
képez, melynek neve CAD. (az egyes enzimek kezdőbetűit felhasználva)

4. A keletkezett dihidroorotsav oxidálódik → Orotsav

• enzim: dihidroorát-dehidrogenáz
• ez az egyetlen mitokondriumban lokalizált reakció !
- a mitokondrium belső membránjának külső felszínén helyezkedik el,
kapcsolódik a légzési lánchoz (NAD+-t igényel), emiatt oxigénfüggő
(→ anoxiában a de novo pirimidinszintézis leáll)
5. Megtörténik a ribóz-foszfát kapcsolódása N-glikozidos kötéssel, a donor a
PRPP. (5-foszforibozil-1-pirofoszfát) → Oritidin-5-monofoszfát (OMP)
• enzim: orotát-foszforiboziltranszferáz
6. Dekarboxilálás révén UMP (uracil-monofoszfát) keletkezik.
• enzim: OMP dekarboxiláz
• szabályozás:
- alloszterikusan gátolja: UMP
A két utóbbi enzim bifunkcionális enzimkomplexet
képez, melynek neve UMP-szintáz.

83.
 Nukleotid kináz aktivitás hatására az UMP tovább foszforilálódhat UDP-vé, UTP-
vé. Az UTP azon kívül, hogy a nukleinsavszintézis egyik komponense, a CTP szintézisét is
szolgálja. Ezen folyamatok ábrázolása:

Az orotsavuria az UMP-szintáz bifunkcionális enzimkomplex bármely tagjának

defektusa által előidézett, ritka örökletes betegség. Következménye a növekedésbeli
visszamaradottság, súlyos anaemia, és a vizeletben nagy mennyiségű orotsav
kiválasztása.
A beteget uridinnal kezelve a tünetek kezelhetők, mivel:
- A sejtekbe felvett uridint az uridin-kináz UMP-vé alakítja, (mentési reakció)
majd az UMP két lépésben UTP-vé foszforilálódik. Mivel a citidin nukleotidok
is UTP-ből alakulnak ki, az uridinpótlás helyreállítja a teljes pirimidinnukleotid-
poolt.
- Az UTP gátolja a karbamoil-foszfát-szintetáz II.-t, így az orotsavhoz vezető
szintetikus útvonal gátlódik.

A pirimidinek mentési reakcióinak két útvonala van:

- PRPP útvonal:
• enzim: pirimidin foszforibozil-transzferáz
• szubsztrátja az uracil
• citozint nem képes használni
- nukleozid kinázok

84.
 A nukleozid kinázok adják a purin és a pirimidin nukleotidok mentési reakcióinak
egyik lehetséges módját. Működési mechanizmusuk:

1. Nukleozik kinázok:

NMP, NDP, NTP: nukleozid-mono-/di-/trifoszfát

• pirimidinekre:
- uridin-citidin kináz
- dezoxicitidin kináz
• purinokra:
- timidin kináz
- adenozin kináz
2. Nukleozid-monofoszfát kinázok:
• pirimidinekre:
- pirimidin nukleozid-monofoszfát kináz
• purinokra:
- timidilát kináz
- AMP-kináz
- GMP-kináz
3. Nukleozid-difoszfát kináz:
• bármely NDP-t képes foszforilálni

85.
29. Dezoxiribonukleotidok és timidilát szintézise.

A dezoxiribonukleotidok (dNTP) és a timidin-trifoszfát (dTTP) a DNS szintézishez

nélkülözhetetlen. Ebből az okból kifolyólag a dezoxiribonukleotidok szintje a sejtben egy
nagyságrenddel kisebb, mint a ribonukleotidoké, azonban a sejtosztódáskor a számúk
megsokszorozódik.

A dezoxiribonukleotidok kialakulásáért a ribonukleotid-reduktáz a felelős, amely

az osztódó sejtekben aktív. A reakcióban a ribóz 2’ szénatomján lévő hidroxilcsoport
redukálódik és az oxigénből víz keletkezik. Az reduktáz egy enzimrendszerben
helyezkedik el. Az enzim fehérje SH-tartalmú amely tioredoxin vagy glutaredoxin nevű kis
kofaktorral működik.

Az enzim működése közben az SH csoport oxidálüdik és S-S kötés alaul ki benne.

A redukált forma fenntartásáért a glutation-reduktáz vagy a tioredoxin-reduktáz a
felelős. Ehhez az enzim NADPH-t használ.

Az enzimrendszer az összes nukleotidot szubsztrátnak tekinti abban az esetben, és

csak akkor, ha azok nukleozid-difoszfát állapotban vannak!!

A ribonukleotidok-reduktáz aktivitása komplikáltan szabályozott, a különböző

nukleozid-trifoszfátok koncentrációjuktól függően vagy pozitív vagy negatív regulátorként
működnek. Általános, hogy a dATP felhalmozódása minden ribonukleotid redukcióját
gátolja.

A dTTP szintéziseének menete a dUMP metilálása, amely dTMP keletkezését

eredményezi. A reakciót a timidilát-szintáz katalizálja. A metil-csoportot a
tetrahidrofolát(THF) szolgáltatja, ezért a timidilát szintézise szorosan kapcsolatban áll a
folát oxidoredukciós cikulásval. A reakció során a THF-ből dihidrofolát keletkezik,
oxidálódik. A visszaredukálását a dihidrofolát-reduktáz végzi, amely a glutation-
reduktázhoz hasonlóan NADPH-t használ.

86.
 A felhasznált dUMP szintén két úton keletkezik. Az egyik a dUDP átalakulása
dUMP-vé, a másik nagyobb jelentőségű, ez a dCDP->dCMP->dUMP reakciósorozat. Az
utóbbi reakció második lépését a dCMP dezamináz katalizálja, amely kettős
szabályozás alatt áll. A dTTP gátolja, míg a dCTP serkenti működését.
A dTMP keletkezhet a sejtek által felvett dezoxi-timidin(dT) direkt foszforilációjával is,
amelyet a timidin-kináz katalizál ATP felhasználással.

Bármelyik úton is jön létre a dTMP, az timidilát-kinázzal majd nukleozid-difoszfát-

kinázzal tovább foszforilálódik. A keletkező termékek és az intermedier mono- és
difoszfátok foszfatázok általi lebontásra kerülhetnek, azonban a reakció sebesség
növelésével ez elhanyagohatóvá válik. Ez tapasztalható proliferáló és daganat sejtekben,
ahol a timidin-kináz aktívabb.

87.
30. A vitaminok táplálkozás-biokémiája.
A vitaminok az élőlények számára kis mennyiségben elengedhetetlenül szükséges
szerves molekulák. Nagy részüket az emberi szervezet nem tudja előállítani, külső
forrásból kell beszerez-nie. Mivel hiányukban különböző hiánybetegségekkel kell
számolnunk, fontos a változatos, egész-séges táplálkozás, mely biztosítani tudja a
szükségletet. Vitaminhiányt előidézhetnek emésztési és felszívódási zavarok is.

Az ajánlott napi dózis az a minimális mennyiség egy adott komponensből,

amelynek a napi rendszeres felvétele az emberi populáció legalább 95%-ában
megakadályozza a hiánytünetek kialakulását.

A vitaminok csoportosítása:

IV. Zsírban oldódó:

• apoláros, hidrofób molekulák, izoprén származékok
• abszorpciójukhoz lipidek táplálékkal történő felvétele és emésztése szükséges
• a szervezet a májban és a zsírszövetben sokáig tárolja őket, így túladagolhatók
- A-vitamin:

A szervezetben lévő A-vitamin legnagyobb része külső forrásból, retinol

formájában származik. Legjobb retinol forrásaink a belsőségek (máj, vese, szív), a
tojássárgája, a tej és tejtermékek, tengeri halak. (állati eredetű)
Provitaminjából, a β-karoténből szintetizálódhat is, a karotén dioxigenáz ezt
retinollá alakítja. Azonban a bevitt β-karotén mindössze 1/6 része alakul át, felhasz-
nálása nem túl jó hatásfokú. Nagy mennyiségben a sárgarépa, a paraj, a sütőtök,
kajszi- és sárgabarack, sárga-dinnye, paprika, általában az erősen sárga vagy piros
színű zöldségek, gyümölcsök tartalmazzák. (növényi eredetű)

Szállítása a vérben RBP-hez (retinol bindig protein) kötve történik, a tárolása

a májban, annak Ito sejtje révén valósul meg.

Az A-vitaminnak szerepe van:

• mint retinál a rodopszin (látóbíbor) szintézisében, hiszen az opszin
fehérjéből és 11-cisz-retinálból áll
• mint retinsav a RAR/RXR heterodimereken keresztül részt vesz a
sejtdifferenciációban, valamint gátolja a sejtosztódást szabályozó AP-1
transzkripciós faktort
• epithelstruktúrák épségének fenntartásában
• foetalis fejlődésben
Hiánytünete a szürkületi vakság, a bőr hiperkeratinizációja, xerophtalmia,
immunhiány, embrionális fejlődés zavara.
Nagy mennyiségben sem kifejezetten toxikus vagy teratogén, de
túladagolása esetlegesen dermatitist, hajhullást, máj- és lépmegnagyobbodást,
hányást, hasmenést, fokozott csontlebontást eredményezhet. Embrionális korban
teratogén lehet.

88.
 - D-vitamin: (részletesen lásd itt: Anyagcsere/20. tétel)

Nem klasszikus vitamin, a bőrben a koleszterol szintézis egyik

intermedierjéből (7-dehidrokoleszterol) képződhet. Szintézisének limitálója az UV-fény
mennyisége, melynek hatására gyűrűnyílás zajlik le.
A szervezetbe ergoszterol (D2) és kolekalciferol (D3) formájában is
bekerülhet. Az ergoszterol a gombák, protozoák sejtmembránjában található.
Kolekalciferol a májban van nagy mennyiségben, mivel ez végzi tárolását.

A D-vitaminnak a szérum Ca2+-szint fenntartásában van fontos szerepe:

• ha a szérum kalcium alacsony: 1,25-dihidroxikolekalciferol képződik
(aktív alakja)
→ stimulálja a Ca2+-kötő fehérjék szintézisét
→ fokozza a csont demineralizációt
• ha a szérum kalcium magas: 24,25-dihidroxikolekalciferol képződik
→ vizelettel ürül

Hiánytünetei a rachitis, (gyermekkori abnormális csontképződés)

osteomalacia, (felnőttkorban) és a fogfejlődés zavarai.
Túladagolása a hiánytünetekhez hasonló tünetekkel jár.

- E-vitamin:

Az E-vitamin kémiailag különféle tokoferolok keveréke. Az alábbi folyama-

tokban játszik szerepet:
• megelőzi a többszörösen telített zsírsavak peroxidációját a szabadgyök
láncreakció megtörése útján
• membránokban halmozódik fel, antioxidáns hatása van, így véd az
öregedéssel szemben (C-vitaminnal együtt)
• fokozza a hem szintézist
• biztosítja a VVT-k épségét
Hiánytünetei a merev és törékeny VVT-k, anaemia, izomdisztrófia, idegrend-
szeri zavarok, valamint abortuszt is okozhat.

Legjobb E-vitamin forrásaink a növényi olajok, (napraforgó-, búzacsíra-, tökmag-, olíva- és kukorica-
olaj), a búzacsíra és egyéb gabonacsírák, a zöld növények, a hús, a máj és a tojás.

- K-vitaminok:

A naftokinon poliprenil származékai.

Szükségesek az aktív véralvadási faktorok képződéséhez a májban, (pl.

protrombin) valamint egyéb fehérjék poszttranszlációs módosításához.

Hatására időskorban osteocalcin keletkezik, ami akadályozza a Ca2+-

mobilizációt a csontokból.
Hiányában gyermekkorban csontosodási zavar, felnőttkorban véralvadási
zavar, vérzékenység alakulhat ki.

Legjobb K-vitamin forrásaink a zöld leveles növények, a káposzta, a brokkoli, a paraj, valamint a tej-
és tejtermékek és a máj.
89.
V. Vízben oldódó:
• könnyen ürülnek, így nem adagolhatók túl
• koenzimek prekurzorai
• hiánytüneteik jellegzetessége: mivel olyan enzimek koenzimei amelyek az
energiatermelésben vesznek részt, a hiánytünetek jellemzően a gyorsan osztódó
szöveteket és a központi idegrendszert érintik

- B1-vitamin - tiamin:

Aktív transzporttal, vagy nagy koncentrációban akár passzívval kerülnek a

szervezetbe.

Funkcióját tekintve fontos enzimek kofaktora:

• piruvát-dekarboxiláz enzim (piruvát→acetil-CoA): hiányában a citrát kör
el sem indul
• α-ketosav dehidrogenázok: hiányában a citrát kör leáll
• transzketoláz reakciók: a pentóz-foszfát útvonal leáll
Hiánya esetén jellemzően alkoholistákban Wernicke-Korsakoff szindróma (a
fenti enzimek működési zavara) alakul ki. Másik hiányában előforduló jellegzetes
betegség a beriberi, mely főleg a Távol-Keleten jellemző, mivel ott a rizs
feldolgozása során eltávolítják a gabonanövény B1-vitaminban gazdag burkát.

Legjobb B1-vitamin forrásaink a gabonafélék héja, az élesztő, a teljes kiőrlésű gabonafélék és a

belőlük készült péksütemények, a hüvelyesek, a dió- és mogyorófélék, a húsok (főleg a sertéshús) és a máj.

- B2-vitamin - riboflavin:

Aktív transzporttal szívódik fel.

Szállítása a vérben albuminhoz kötve történik.

Fontos szerepe van a flavoproteinek (FAD, FMN) szintézisében.

Hiánytünetei a repedezett-, orr és száj körül gyulladt bőr és a gyulladt nyelv.

Legjobb B2-vitamin forrásaink a tej és tejtermékek, a húsok, a máj, vese, tojás és a gabonafélék.

- B3-vitamin - niacin:

Nagy mennyiségben található halakban, sovány húsokban (pl. csirke,

pulyka), olajos magvakban, sörélesztőben, száraz hüvelyesekben, kenyérben,
pékárukban, sörben, burgonyában, tejben és tejtermékekben.
Megjegyzendő, hogy a kukoricában a felszívódását gátló anyagok vannak,
így nagy mennyiségű, vagy kizárólagos kukoricafogyasztás a hiányához vezet.

Szerepe: a H+-transzport fontos kofaktora, ugyanis a NAD+ és NADP+ prekurzora.

Hiánytünete a pellagra (3D betegség: dermatitis, diarrhoea, dementia→DEATH)

90.
- B4/B9-vitamin - fólsav: (részletesen lásd: Anyagcsere/24. tétel)

Biztosítja a nukleoproteinek szintézisét, valamint a C1 transzferben

tetrahidrofolát formájában kofaktorként működik. Elengedhetetlen a VVT-k
képződéséhez. Magzatvédő vitaminnak tartják.

Hiánytünete esetén a magzati korban nő a velőcsőzáródási rendellenesség

kockázata. Emellett a gyorsan osztódó sejteket érinti leginkább hiánya, például
megaloblastos anaemiát okoz. (purin és pirimidin szintézis zavara miatt)

Legjobb fólsav forrásaink a máj, a leveles zöldségek (különösen a paraj), a gyümölcsök, és az élesztő.

- B5-vitamin (pantoténsav):

Szerepe: a CoA és az ACP (“acyl carrier protein” a zsírsav szintázban)

alkotórésze.

Hiánytünete igen ritka, mert gyakorlatilag minden táplálékban megtalálható.

Ha mégis előfordulna akkor neuromotoros zavarokat, “burning-feet” szindrómát
okozhat.

- B6-vitamin (piridoxin):

Számos enzim kofaktora, fontosabb példák:

• az aminosav szintézis enzimeinek
• zsírsav szintézis enzimeinek
• glikogén foszforiláz (glikogenolízis enzime)
Hiánytünetei: idegrendszeri tünetek, (irritabilitás, idegesség, depresszió)
anaemia (hem szintézis zavara miatt), dermatitis.

- B7-vitamin - biotin:

Számos enzim kofaktora:

• a transzkarboxiláz enzimek kofaktora
• elengedhetetlen a proteinek és zsírsavak szintéziséhez
• szükséges a transzaminációhoz
Hiánya általában nem fordul elő, esetleg a nyers tojást fogyasztókban, (mivel
abban az aividin nevű fehérje gátolja a biotin felszívódását) vagy tartós antibiotikum
kezelést követően. Tünetei izomfájdalmak, dermatitis.

Legjobb biotinforrásaink a máj, a vese, a tojássárgája, az élesztő, a karfiol, a

dió- és mogyorófélék.

91.
- B12-vitamin:

A táplálékban fehérjéhez kötött formában található meg, ezek emésztésével,

majd a gyomor által termelt intrinsic faktorhoz kötődve szívódhat fel.

Szükséges a nukleinsavak, így az RNS és DNS szintéziséhez.

Elengedhetetlen a VVT-k képzéséhez.

Hiánytünetei: megaloblastos anaemia (a homocisztein metiltranszferáz nem

tud működni, így fólsav “csapda” keletkezik; lásd: Anyagcsere/24. tétel), anaemia perniciosa,
mielin degeneráció (mivel szerkezetileg nagyon hasonlít a malonil-CoA-hoz a
zsírsav szintáz elfogadja szubsztrátként, és így abnormális zsírsavak
keletkeznek amelyek a mielin hüvelybe épülve annak szigetelését rontják és
instabillá teszik)

- C-vitamin/aszkorbinsav:

Elengedhetetlen a kollagén szintézishez, a tirozin lebontáshoz, az adrenalin

szintézishez, az epesav képződéshez, ill. a szteroid szintézishez. Segíti a vas
felszívódását és fontos antioxidáns. (az E vitaminnal együttműködve)

Hiánya esetén a legtöbb tünet a kollagénszintézis zavarából ered:

csontképzési zavar, skorbut, vérzések, anaemia, sebgyógyulás zavara, fogak
kihullása, gyulladt íny.

Krónikus alkoholisták gyakran szenvednek vitaminhiányban.

- Oka:
• szegényes diéta
• a gastrointestinalis rendszer elváltozásaiból eredő felszívódási zavarok
• máj károsodása miatt a vitaminok tárolása és aktiválása zavart
- Tünetek:
• idegrendszeri: tiamin, piridoxin hiány miatt
• anaemia: folát, piridoxin hiány miatt
- Előfordulás:
• 40%: folát hiány ← felszívódási és tárolási zavar
• 30% piridoxin hiány ← acetaldehid kiszorítja a tároló fehérjékről
• 1-3% tiamin (B1) hiány ← felszívódási és tárolási zavar
Emellett C, B12, A és D-vitamin hiánytünet is előfordulhat, de ez sokkal ritkább.

92.
93.
31. A táplálék anorganikus elemei: biokémiai funkcióik és táplálkozás-
élettani jelentőségük

Az emberi szervezet egy olyan különleges rendszer, amely az élőlények/

organizmusok csoportjába tartozik. Az élőlény életjelenségeket mutató, önazonosságot
fenntartó (homeosztatikus), önmagáról reprodukálható információt hordozó,
termodinamikailag nyílt, disszipatív (energiát szétszóró), evolúcióra alkalmas rendszer. A
tétel szempontjából a legfontosabb tulajdonság a homeosztázis(belső állandóság)
fenntartásának igénye és képessége.

A táplálkozás szükséges feltétele a homeosztázis fenntartásának, amely nem csak

az energiahordozók bevitelét, feldolgozását, a salakanyagok kiűrítését jelenti, hanem más,
a homeosztázis fenntartásához szükséges anyagok felvételét is lehetővé teszi. Ilyenek
azok az anyagok, amelyeket a szervezet nem tud előállítani(viszont organikusak) pl. az
esszenciális aminosavak, vagy éppen az anorganikus elemek, amlyek anorganikus volta
miatt nem állíthatóak elő a szervezetben. Az anorganikus elemek általánosan a
homeosztázis fenntartásához többféleképen járulhatnak hozzá. Szabályozó és jelátvivő
anyagokként szolgálhatnak(pl. Ca2+); mivel ezek legtöbbször töltéssel rendelkező ion
formában találhatóak meg a szervezetben, hozzájárulnak a sejtek méretének
fenntartásához és szabályozásához amely változik a sejt életében(pl. osztódás, valamely
anyag termelése), illetve a membránpotenciálhoz és az ingerületátvívő akcióspotenciálhoz
is. Hozzájuk köthető több fehérje doménjének stabilizálása, amely a funkciójának
elnyeréséhez feltételn szükséges(pl. Zn ujj; Ca2+ az EF kéz esetében), ezzel közvetetten
szintén szabályozási és jelátviteli utakat segítenek.

Az anorganikus elemeket két nagyobb csoportba sorolhatjuk a szervezetben

felfedezhető mennyiségük alapján. Ez alapján beszélünk nagyobb mennyiségű
anorganikus elemekről és nyomelemekről.

I. Nagyobb menny. anorganikus elemek

Nátrium: A nátrium a fő extracelluláris kation. Szerepe az ozmózis kialakulásában, ezáltal

a sejtek méretének szabályozásában; a só- és vízháztartás szabályozásában, a membrán
permeabilitásának változtatásában, az izom ingerlékenység kialakulásában a
legfontosabb. A Na+ magas extracelluláris denzitásának köszönhetően használható
különféle transzportokra(pl. Na+/glükóz kotranszporter), és az inerelhető sejtek
ingerületvezetésében(sejtbe jutása depolarizációt alakít ki).
Hiánya tartós izzadás során léphet fel, túladagolása ödéma és magas vérnyomás
kialakulásához vezethet.
Bevitele a konyhasóval történik.

Kálium: A kálium a fő intracelluláris kation. A nátriumhoz hasonló szerepe van a

szervezetben.
Kiürülését a renin-angiotenzin rendszer szabályozza. Hiánya tartós hányás,
hasmenés után diuretikus kezelést követően és diabetes mellitusban alakulhat ki és
szívmegálláshoz vezet.
A túladagolása táplálékkal bevíve nem jelentős fenyegetés, viszont sejtelhalás(pl.
vér által elzárt terület újra vérrel ellátottá válásakor, sugárterápia után) következtében
megnőhet az extracelluláris koncentrációja és különböző ozmotikus és ingerületvezetési
problémákat okozhat, akár szívleállást is.
Megtalálható a babban, spenótban, banánban.
94.
Kalcium: A kalcium a testtömeg 1,5-2%-t teszi ki. Részt vesz a csontok, fogak
felépítésében, az izom kontrakcióban, a véralvadásban, fontos szekunder messenger és
fontos stabilizálója a „Zn ujj” fehérjének, ami fontosa doménje több transzkripciós
faktornak, magreceptornak.
A hiánya a rossz felszívódás miatt gyakori. Szintje lecsökken nőkben a menopausa
illetve terhesség idején ezért pótolandó, illetve szintén nagy igénye van a szervezetnek a
növekedéshez. A hiánya csontritkuláshoz vezet.
Megtalálható nagy mennyiségben a mákban és különböző tejtermékekben.

Foszfor: A foszfor intracelluláris anion, a csont, ATP, nukleinsavak, koenzimek

alkotórésze.
Fontos poszttranszlációs módosításban a foszforiláció/defoszforilációban vesz
részt.
Hiánya vese rachitist, alkoholistáknál szív ritmuszavart okoz.
Megtalálható szinte minden élelmiszerben, étkezési savként(foszforsav) használja
az ipar.

Klorid: A legfőbb anion a szervezetben, és az egyik legfontosabb az idegsejtek

ingerületvezetésének szabályozásában.
Hiánya gyermekeknél alkalózist, hipovolémiát okoz. A megfigyelés rosszul
összeállított mesterséges bépitápokon történt.

Kén: A fehérjék, mukopoliszacharidok, heparin, szulfatált vegyületek alkotórésze.

Cisztein és metionin formában vesszük fel.
Hiánya előfordul örökletes cisztinúria és metioninúria következtében.
Magnézium: Intracelluláris kation. Megtalálható a csontban, szükséges a foszfát transzfer
reakciókban, csökkenti az ideg-izom ingerlékenységet.
Hiánya alkoholistákban fordul elő főleg: izomremegéssel, ingerlékenységgelm
alveoláris csont fragilitással, gingiva hipertrófiával jár.

II. Nyomelemek

Jód: A pajzsmirigy hormonok szintéziséhez szükséges. A tireoglobulin fehérje tirozinjaiba

épül be, és mint trijódtironin hasad.
Hiánya golyvát, fejlődésben lévő magzatnál kretenizmust okozhat. Ez a tengerektől
távól élőknél fordul jobban elő. A megoldás a jódozott só.

Fluorid: A fluoroapatit alkotórésze. A fog fejlődése során fluorid jelenlétében a fog

hidroxiapatitjának OH csoporja kicserélődik a fluorid ionnal, kevert hidroxilapatitot vagy
fluorapatit kristályt adva. Ez a savas anyagokkal szemben ellenállóvá teszi a fogakat.
A fluorid stimulálja az oszteoblaszt aktivitást és növeli a csont mineralizációt is.
A túl sok fluorid felvétele homályos plakkos fogakat, törékeny csontokat eredményez. A
mérsékelten emelt fluorid felvétel viszont megvédi azokat a fogszuvasodástól a
baktériumok gátolt anyagcserefolyamatain keresztül.

Cink: Metallothionein transzportfehérje segítségével abszorbeálódik. 50 metalloenzim,

inzulin, Zn ujj fehérjék (sok transzkripciós faktor!),ízlelőbimbó alkotórésze.
Hiánytünetek: alkoholistákban, krónikus vesebetegekben,felszívódási zavarokban.
Jellemzői: anémia, ízlelési zavarok, megnövekedett sebgyógyulásiidő, immunzavar,
csontosodási zavar, atrófiás szájnyálkahártya,periodontális betegségek gyakoribbak,
xerostomia, növeli a cariesérzékenységet, ha fogképződés alatt alakul ki.
95.
Réz: Nehéz felszívódás, cöruloplazminhoz kötődve szállítódik, a máj raktározza.
Hiánytünet:
• növeli a vas felhasználást → anémia
• dopamin hidroxiláz része → ingerlékenység
• lizil oxidáz része → kollagén szintézis zavara, szöveti sérülékenység,
vaszkularizációs zavar
• tirozináz része → pigment szintézis csökken
Szájüregben: az alveolaris csont trabeculáinak száma csökken,csökken a
szöveti erezettség, nő a szöveti sérülékenység.

Mangán: Máj raktározza. Argináz, karboxilázok, kinázok kofaktora.

Hiánytünet: gyengeség, sterilitás
Mérgezés mangánbányákban Parkinson szerű tünetekkel.

Kobalt: A B12 vitamin alkotórésze.

Hiánytünet: anaemia perniciosa

Króm: A nikotinsav és a glutation között koordinációs kötést képez. Az ígykeletkező

glükóz tolerancia faktor elősegíti az inzulin receptorhoztörténő kötődését
Hiánytünet: diabetes mellitus

Szelén: Glutation peroxidáz felépítésében játszik szerepet.

Hiánytünet: olyan területeken fordul elő, ahol a talaj szegény Se-ben és így az
egész táplálékláncban alacsony (Kína, USA egyes területei). Endémiás kardiomiopátiát
eredményez. Gyakoribb a hiányos, tört, tömött fogak előfordulása.

Molibdén: Xantin oxidáz, szulfit oxidáz, aldehid oxidáz része

Hiánytünet: visszamaradt növekedés és csökkent várható élettartam

Vas: lásd következő fejezet tételei között

96.
32. A szénhidrátok, lipidek és fehérjék táplálkozás-biokémiai
jelentősége.

A táplálékoknak energiát, tápanyagokat (pl. bioszintézisekhez) és fitokemikáliákat

(növényekben található vegyületek, melyek nem szükségesek a szervezet normál
működéséhez, de szerepet játszanak a betegségek kialakulásának megakadályozásában)
kell biztosítaniuk.

Az emberi szervezet energiaszükségletét alapvetően az alapanyagcsere + fizikai-

és mentális aktivitás + táplálékfelvétel (táplálkozás után a GI-traktus aktivitása nő) adja.
A testtömeg-index (BMI-body mass index) egy statisztikai mérőszám, az egyén
testmagasságának és tömegének arányát méri. BMI = testsúly (kg) / magasság (m)2.
Fokozat BMI Leírás

0 20-24,9 normál

1 25-29,9 túlsúlyos

2 30-40 kövér

3 40 < súlyosan kövér

Az alapanyagcsere (BMR-basal metabolic rate) biztosítja az iontranszport,

izomtónus, szívműködés, légzés és testhőmérséklet fenntartásához szükséges
energiaszükségletet. Befolyásoló tényezői:
- testfelszín: minél nagyobb, annál nagyobb a BMR
- a zsírszövetet nem tartalmazó testtömeg: minél nagyobb, annál nagyobb BMR
- kor: fiatalkorban magas BMR a növekedés miatt, korral csökken
- hormonok: T3,T4, adrenalin, férfi nemi hormonok fokozzák
- nem: férfiakban magasabb (nagyobb izomtömeg és hormonok miatt)
- rendszeres fizikai aktivitás: növeli, mivel nő az izomtömeg
- külső hőmérséklet: az optimum alatt extra energia kell a testhő fenntartásához

A bevitt nutrienseket két nagy csoportra oszthatjuk:

1. Makronutriensek
- szénhidrátok
- lipidek
- fehérjék
- élelmi rostok (nem bomlanak le, ballasztanyagként szolgálnak)
2. Mikronutriensek
- vitaminok, vitaminszerű anyagok
- anorganikus elemek

Az elégetett tápanyagforrás meghatározására a légzési hányados (RQ)

használható. A gyakorlatban vegyes táplálkozás jellemző, ezek a komponensek ekkor
egyszerre oxidálódnak, RQ=0.83.
Energiaérték
Az energiaforrások megoszlása
Energiaforrás RQ
kJ/g kcal/g WHO ajánlás szerint

SZÉNHIDRÁT 17,2 4,2 1 55-75%

ZSÍR 38,9 9,3 0,71 15-30%

FEHÉRJE 17,2 4,2* 0,8 10-15%

97.
A szénhidrátok táplálkozás-biokémiai jelentősége:

A szénhidrátok a szervezet elsődleges energiaforrásai, ez után következnek a

lipidek és a fehérjék. Glükóz molekulánként aerob körülmények között 38 ATP szinteti-
zálódhat.

Táplálkozási szempontból a monoszacharidok közül a glükóznak, a fruktóznak és a

galaktóznak, a diszacharidok közül a szacharóznak, a laktóznak és a maltóznak, a
poliszacharidok közül pedig a keményítőnek, glikogénnek és a cellulóznak (mint
rostanyag) van nagy jelentősége. Esszenciális szénhidrátok nincsenek.

A minimális szénhidrátigény kb. napi 50-100 g, ez már elég a ketózis megakadá-

lyozásához. Az agy napi glükóz igénye 130 g. Felnőttek esetében 25 g élelmi rost naponta
elegendő a normális székletürítéshez.

A laktóz hidrolizáló képesség felnőtt korban egy a közelmúltban kialakult

tulajdonsága az emberiségnek. Eredendően egy gén felnőttkorra leállítaná a laktáz enzim
termelődését, de egy aránylag újonnan létrejött SNP ezt megakadályozza.

A fogszuvasodás alapja, hogy a fogakon megtelepülő baktériumok szénhidrátokat

emésztenek, mely során savas termékek keletkeznek.

A lipidek táplálkozás-biokémiai jelentősége:

A lipidek:
- fontos energiaszolgáltatók
- az omega 6 sorozatba tartozó telítetlen zsírsavak növelik a daganatkialakulás
frekvenciáját
- a telítetlen zsírsavak arányának emelése csökkenti a hiperkoleszterinaemiát
- segítik a zsírban oldódó vitaminok felszívódását (D,E,K,A)
- teltségérzetet okoznak (leptin)
- segítik a test szigetelését és a testhőmérséklet megtartását
- körbepárnázzák az életfontos szerveket (pl. capsula adiposa renalis)

Egyes lipidek esszenciálisak, azaz a szervezet nem képes bioszintézisükre. Ilyen

például a linólsav, linolénsav. Ezek hiánya növekedés megállást, bőrelváltozást, vese
léziókat és korai halált okoz.

A minimális lipidigény kb. napi 65 g. Túlzott fogyasztásuk elhízáshoz, hiperkolesz-

terinémiához és metabolikus szindrómához vezet, melynek tragikus következményei
lehetnek, hiszen az ateroszklerózis talaján koronária betegségek, akut miokardiális
infarktus, és stroke is kialakulhat.

Az eszkimó diétán élők teljes kalóriabevitelének 70-80%-a lipidekből származik.

Bár a WHO ajánlással ez szembemegy, mégis pozitív hatásokról számolhatunk be:
- A fogszuvasodás előfordulása kisebb.
- Csökken az infarktus kockázata: A thrombocytákban képződő tromboxánok
elősegítik az érfal összehúzódását, így az infarktus kialakulását. Ha linolsavat
veszünk fel a 2 kettős kötést tartalmazó tromboxán hatékony. Halakból
azonban 3 kettős kötést tartalmazó linolénsavat veszünk fel, az ebből képződő
tromboxán pedig nem tud kötődni receptorához.

98.
A fehérjék táplálkozás-biokémiai jelentősége:

A fehérjék:
- tartós éhezésben energiaforrásként szolgálnak
- N-t szolgáltatnak
- esszenciális aminosavakat adnak (pl. valin)

A Marasmus (teljes táplálékhiány) tünetei a visszamaradt fejlődés, öreg arc, ritka

haj, ugyanakkor zsírmáj, ödéma és bőrelváltozások nem alakulnak ki az alacsony
szénhidrát- és lipidfelvétel miatt.

A Kwashiorkor megbetegedés az elégtelen fehérjebevitel következménye. Ebben

zsírmáj, ödéma és bőrelváltozások is kialakulnak a Marasmus tünetei mellett.

A vegetáriánus táplálkozás problémája, hogy a növények nem emésztődnek

teljesen, illetve tömegükhöz képest kicsi az energia- és fehérjetartalmuk, valamint kevés
bennük a vas és B12-vitamin.
Ennek megoldása teljesértékű fehérjék, (pl. szója, tej, tojás) nagy energiatartalmú
magvak és vitamin-táplálékkiegészítők fogyasztásával lehetséges.

A nukleotidok táplálkozás-biokémiai jelentősége: (bár nem tartozik a tételhez, de azért

nem rossz tudni)

A táplálékkal elfogyasztott nukleotidoknak csak kb. 5%-a lép be a vérkeringésbe,

elsősorban szabad bázisként, kisebb részben nukleozidként.
Ennek oka az, hogy a bélhámsejtek a leggyorsabban proliferáló sejtek az emberi
szervezetben, bennük a de novo nukleotid szintézis lassú, így a felvett nukleozidok nagy
része itt ún. mentési reakciókkal -melyek során a nukleozidok visszaalakulnak
nukleotidokká- felhasználásra kerül.

A purin-anyagcseréhez kapcsolódó betegség a köszvény. Két oldala van a

történetnek: egyrészt nem mindegy a bevitt purin-mennyiség, mivel ebből húgysav
képződik; másrészt nem mindegy hogy a vese mennyit tud kifiltrálni. Köszvényes
betegekben ez az egyensúly felborult, a purinokból képződő húgysav felszaporodik a
keringésben, tű hegyes kristályokként lerakódik az erekben és ízületekben. Az erekben
atherosclerosisra hajlamosít, míg az ízületekben ezek a tű hegyes kristályok bedarálják a
porcot, ami komoly fájdalommal jár. Ebből kifolyólag köszvényesek számára purin-
szegény diéta ajánlott.

99.