4.

Banki kockázatok

Az elmúlt évtizedekben a banki szolgáltatások köre jelentısen bıvült. A piacon újonnan

megjelenı pénzügyi szolgáltató intézmények versenytársai lettek a kereskedelmi bankoknak.
Az intézményi befektetık különbözı – a bankbetétek hozamánál sokszor magasabb profitot
ígérı és nagyobb rugalmasságot biztosító – befektetésekkel a megtakarítások egyre nagyobb
állományát vonzották magukhoz1 és a forrást keresık számára is kedvezı alternatívákat
kínáltak. Az erısödı verseny következtében, a piaci pozíciók és ügyfelek megtartása
érdekében a bankok fokozatosan kiterjesztették tevékenységüket valamennyi pénzügyi
területre, tevékenységre. Napjainkban az európai bankok mőködését az univerzalitás jellemzi,
az intézmények leányvállalataikon vagy részesedéseik révén a pénzügyi szolgáltatások széles
körét kínálják ügyfeleik számára. A pénzügyi piacok fontos fejlıdési iránya a pénzügyi
csoportok, pénzügyi konglomerátumok létrejötte és térhódítása. A hatályos magyar
szabályozás szerint pénzügyi konglomerátumnak tekinthetık azok az intézmények, amelyek
élén felügyelt intézmény (hitelintézet, befektetési vállalkozás vagy biztosító) áll, és ez
anyavállalata egy pénzügyi vállalkozásnak – de legalább részesedési viszonnyal (minimum
20%) rendelkezik egy pénzügyi vállalkozásban. Pénzügyi konglomerátumnak minısül az a
vállalat csoport, amelynek vezetıje nem felügyelt intézmény, azonban a csoport tevékenysége
jelentıs mértékben (a mérlegfıösszeg minimum 40%-a) kapcsolódik a pénzügyi szektorhoz.
Fontos kritérium, hogy a pénzügyi konglomerátum legalább egy tagja a biztosítási, egy másik
tagja pedig a banki vagy a befektetési szolgáltatási ágazatban mőködik. Az országhatárokon
átnyúló tevékenységi kör, a szélesedı termék- és szolgáltatás választék következtében a
bankok tevékenysége összetettebbé vált, jelentısen megnövekedett a banki üzemméret,
bankok globális hálózatai jöttek létre és ezzel párhozamosan az intézmények kockázati
kitettsége is nagymértékben növekedett. A kockázatok komplexebbé váltak, ennek
következtében pedig a kezelésük és mérséklésük iránti igény is egyre erıteljesebben
fogalmazódott meg mind a szabályozó hatóságok, mind a pénzügyi intézmények részérıl.

4.1. Kockázat és bizonytalanság

Kockázatról reális döntési alternatívák esetén beszélhetünk, egy esemény lehetséges

kimenetelei testesítik meg a kockázatot. Egy érme feldobása esetén két eredmény lehetséges:
fej vagy írás. Attól függıen, hogy mire fogadtunk, lehet kedvezı és lehet kedvezıtlen a játék
kimenetele. Ez egyben utal arra, hogy a kockázat vállalása nem egyoldalúan a várható

1
Lásd 2.2. ábra
veszteség lehetıségét foglalja magában, hanem a várható nyereséget is. A banki gyakorlatban
azonban a várható veszteségek meghatározására, felmérésére helyezıdik a hangsúly. A
kockázathoz szorosan kapcsolódik a probléma, a veszély és a bizonytalanság fogalma. A
probléma a megoldásra váró feladatot testesíti meg; a veszély a körülmények olyan
kedvezıtlen együttállására vonatkozik, mely a potenciális veszteségek bekövetkezéséhez
vezet. A bizonytalanság pedig abból ered, hogy a lehetséges kimenetelek bekövetkezési
valószínősége nem ismert. A valószínőség számítás során megismert objektív valószínőségek
– mint például az érme feldobás vagy a kockadobás lehetséges kimenetelei – a pénzügyek
területén ritkán alkalmazhatók a tevékenységek összetettsége és a kockázatok sokrétősége
miatt.2
A fentiek szemléltetésére nézzük a hitelezés folyamatát! A problémát az ügyfél
hitelképességének felmérése jelenti. A bank a potenciális ügyféltıl, illetve harmadik féltıl
(hatóság, üzleti partner) származó információk alapján határozza meg a hiteligénylı
visszafizetési képességét és hajlandóságát. Ezen információk megbízhatósága, pontossága
csak részben bizonyítható. Ebbıl fakadóan – ahogy a jegyzet 2.2.1. fejezetében is láthattuk –
a hitelügyletnek két alapvetı kimenetele lehetséges:

a hiteladós visszafizeti a felvett hitelt, annak kamataival együtt vagy

nem fizeti vissza tartozását, ezáltal a banknak vesztesége keletkezik.

Ez a két lehetséges kimenet testesíti meg a hitelnyújtás kockázatát. E kimenetek

bekövetkezési valószínősége azonban nem ismert, csupán bizonytalanság mellett becsülhetı.
A hitel-visszafizetési képesség és hajlandóság ügyfelenként eltérı és számos tényezı
befolyásolja. Veszélyrıl a törlesztést negatívan érintı események bekövetkezése esetén
beszélhetünk; például a hiteladós elveszíti munkahelyét, így megszőnik a törlesztés forrását
képezı jövedelem.

A kockázatot meghatározó két fı tényezı a kockáztatott érték és a bekövetkezési

valószínőség, azaz a várható veszteség. A kockáztatott érték viszonylag pontosan
megállapítható, hiszen a bank ismeri adott ügyfélhez/ügylethez kapcsolódó kitettségének
nagyságát (hátralevı tıke- és kamatfizetések, eszközök piaci értéke). A várható veszteséget
azonban – a rendelkezésre álló matematikai módszerek és statisztikai alkalmazások, adatok
alapján – csak közelíteni, becsülni tudja az intézmény.

2
(Galambos – Fekete 2005)
4.1.1. Kockázati tipológia

A vállalkozásokat érintı kockázatok három nagy csoportba sorolhatók:

stratégiai kockázatok,

üzleti kockázatok,

pénzügyi kockázatok.

A stratégiai kockázatok a vállalatok mőködési környezetének változásaiból származó rizikó

faktorokat ölelik fel. Ide tartozik a politikai, a társadalmi és a gazdasági környezet változása,
mely erısen befolyásolja a vállalat által meghatározott stratégiai elképzeléseket és terveket,
ezen keresztül hatással van a szervezet egészére.
Az üzleti kockázat a vállalat piaci magatartásából fakad, mely a versenypozícióra és a piaci
részesedésre vonatkozó célok megvalósulását.
A pénzügyi kockázatok a váratlan események következtében fellépı pénzügyi veszteség
lehetıségét testesítik meg. A pénzügyi kockázatok a banki tevékenység legfontosabb
kockázatai, kezelésük kulcsfontosságú feladat.

A banki tevékenységekhez kötıdı (pénzügyi) kockázatok számos csoportosítása ismert. Ez

abból adódik, hogy a kockázatok között nehéz éles határvonalat húzni, ezen kívül a különbözı
megközelítési módok eltérı súllyal tüntetik fel az egyes kockázattípusokat. Az egyes
kockázati tipológiák a fıbb kockázat típusokban azonban megegyeznek. Az alábbiakban az
OCC (Office of the Comptroler and Currency)3 által legfontosabbnak ítélt kockázatok
bemutatására kerül sor.
A legalapvetıbb banki kockázattípus a hitelkockázat (credit risk), amely annak kockázata,
hogy a hiteladós a futamidı során részben vagy teljes egészében nem fizeti vissza a felvett
hitelt és kamatait. E szempontok alapján beszélhetünk nem teljesítési kockázatról (default
risk) és a nem esedékességkori teljesítés kockázatáról (delivery risk). Az elıbbi esetben az
adós részben vagy egyáltalán nem fizeti vissza a nyújtott hitelt. Nem esedékességkori
kockázatról pedig akkor beszélünk, ha az adós kötelezettségeinek nem azok aktuálissá
válásakor tesz eleget. Ez akkor jelent problémát, ha az ügyfél fizetési késedelme rendszeres.
Ilyen helyzetekben kerülhet sor a hitel-visszafizetés átütemezésére, azaz a hitel
prolongálására.

3
Az Amerikai Egyesült Államokban mőködı – bankfelügyeleti kérdésekkel is foglalkozó – Pénzforgalmi
Számvevı Hivatal.
 A piaci kockázat (market risk) a piaci változók – a kamatlábak és az árfolyam – mozgásából
eredı kockázat. A piaci változók ingadozása – volatilitása – hatást gyakorol az intézmények
kockázati kitettségére. A kamatlábak és az árfolyamok változásai egyrészt befolyásolják a
bankok értékpapír- és deviza befektetéseinek értékét és hozamát; másrészt pedig hatással
vannak a mérleg eszközoldali és forrásoldali kamataira, ezen keresztül a bank kamatrésbıl
származó jövedelmére.
A mőködési kockázat (operational risk) a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság megfogalmazása
szerint „nem megfelelı, illetve meghiúsult belsı folyamatok, emberi és rendszerbeli hibák,
valamint külsı események következtében lép fel”.
A likviditási kockázat (liquidity risk) abból ered, hogy a bankok – a lejáró kötelezettségeik
és követeléseik nem megfelelı összehangolása következtében – aktuális kötelezettségeiknek
csak veszteség árán képesek eleget tenni. Ez a veszteség a pótlólagos források bevonásának
költségével fejezhetı ki (bankközi, jegybanki hitel).
A szabályozási kockázat (compliance risk) a szabályozói háttér, a törvények, a rendeletek,
az elıírások lényegi vagy hirtelen történı megváltozásából fakadó kockázat. Magában
foglalja a jogszabályok eltérı értelmezésébıl, nem megfelelı alkalmazásából adódó
veszteségeket, károkat.
Az országkockázat (country risk) annak kockázata, hogy az adott ország gazdasági
helyzetének romlása miatt az állam vagy a területén mőködı intézmény nem tud eleget tenni
külföldi valutában fennálló kötelezettségeinek. Bizonyos megközelítések szerint az
országkockázat a hitelkockázat részeként kezelendı.
Koncentrációs kockázatról (concentration risk) beszélünk, ha a bank nem diverzifikálja
portfólióját kellı mértékben, például túlzottan koncentrál egy ágazatra, egy ügyfélkörre, egy
földrajzi térségre stb.4

Amennyiben az egyes kockázatokat a banki szolgáltatásokhoz szeretnénk hozzárendelni,

nincs könnyő dolgunk. Gondoljunk például a hitelkockázatra, amelyrıl elsı lépésben azt
mondanánk, hogy egyértelmően a hitelnyújtáshoz kapcsolódik. Második lépésben azonban rá
kell jönnünk, hogy közvetve ugyan, de hatással van a betétgyőjtésre és a pénzforgalmi
szolgáltatásokra is; hiszen egy vissza nem fizetett követelés akadályozhatja a betétesek
igényeinek kielégítését, a banki kötelezettségek teljesítését, tehát a likviditási problémákat
idézhet elı. Jól szemlélteti a kockázatok közötti „veszedelmes viszonyokat” a következı
példa.5 Egy kötvény estében az elsıdleges rizikó nem az, hogy a kibocsátó a futamidı
lejártával tud-e fizetni; hanem az, hogy a kötvény tulajdonosát milyen árfolyam-változások

4
Például az 1970-es években az Egyesült Államokban számos bank vált a koncentrált tevékenység „áldozatává”,
mert a Community Reinvestment Act 1977 elıírta a bankok számára, hogy forrásgyőjtéssel csak abban a
körzetben foglalkozhatnak, ahol hitelnyújtási tevékenységet végeznek.)
5
(Seregdi 1998)
okozta veszteségek érhetik, amíg a kötvényt portfoliójában tartja. Azaz, a kötvény
kockázatának megítélésekor nem a hitelkockázatot, hanem a piaci kockázatot tekintik fı
szempontnak. A kötvényhez kötıdı kockázatok köre nem merül ki a piaci- és a
hitelkockázatban.6

A kockázatok számtalan formája érinti a bankokat mőködésük során, amelyeket

körültekintıen kell kezelni. Ellenkezı esetben az intézmény jövedelmezısége, tıkepozíciója
kerülhet veszélybe. A kockázatkezelés magában foglalja a mérési folyamatot, valamint azon
intézkedések összességét, melyek vagy a kármegelızésre, vagy a veszteség csökkentésére
irányulnak. A kockázatkezelés keretében a bekövetkezı kockázati esemény (nem fizetik
vissza a felvett hitelt, piaci kamatlábak kedvezıtlenül alakulnak, sikkasztási botrány a
bankban) hatásainak (veszteség) számszerősítése mellett szükséges a kiváltó okok felderítése,
hogy a jövıben a bank képes legyen elkerülni a hasonló eseményeket. Az okok feltérképezése
az alapja a megfelelı kockázat mérséklı (korrektív jellegő) és megelızı (preventív jellegő)
intézkedések kidolgozásának.
4.1.ábra: A kockázat összetevıi

OK ESEMÉNY HATÁS

A 4.1. ábra szemlélteti a kockázat összetevıit, amelyek a kockázatkezelés középpontjában

állnak. Tudatos kockázati politika kialakítása szükséges, hogy a bankok biztonságosan
mőködjenek, megırizve a társadalom beléjük vetett bizalmát.

4.2. Hitelkockázat

A hitelkockázat forrása a hitelezési tevékenység, tehát a hitelnyújtás folyamatának egyes

mozzanatait szükséges górcsı alá venni a hitelkockázat meghatározása esetén. A 2. fejezetben

6
A kockázatok összefonódását több megtörtént eset jelzi. Ilyen például a Barings Bank – a mintegy 230 éves
múltra visszatekintı, a Királynı bankjaként is emlegetett bankház – 1995-ös összeomlása. Nick Leeson, a bank
1994-ben legsikeresebb üzletkötıje, lett a bank szingapúri fiókjának (Barings Futures Singapore – BFS) „elsı
embere”. A kereskedési tevékenység és annak ellenırzése is az ı kezében összpontosult. Kezdetben minden jól
mőködött. Majd Leeson megtévesztıen, nagy nyereséget hozó ügyletekrıl tett jelentést az anyabank felé és
egyre nagyobb forrásigényt jelentett be a hatékonyságra hivatkozva. A bankmenedzsment pedig – bízva az
üzletkötıben – ellenırzés nélkül bocsátotta rendelkezésre az igényelt tıkét, abban a tudatban, hogy azok az
ügyfeleknek nyújtandó hitelek. Azonban a japán tızsde „mélyrepülése” következtében rohamosan csökkenni
kezdett Leeson spekulatív célú derivatív pozicióinak értéke. Elıször a BFS jutott csıdbe, majd sor került a
Barings Bankház jelképes összegért történı eladására. A bank bukásában Nick Leeson mellett a menedzsment és
a szabályozó hatóság is szerepet játszott. A menedzsment figyelmen kívül hagyta a belsı ellenırzési
jelentéseket, melyek figyelmeztettek a kockázati kitettség növekedésére. A szabályozó hatóság azért
hibáztatható, mivel a Bank of England felmentést adott a Barings Banknak a nagykockázat vállalásokat illetıen.
felsorolt lépések (hitelkérelem benyújtása, hiteligény elbírálása, szerzıdéskötés, folyósítás,
monitoring) közül a hiteligény elbírálása és a hitelmonitoring azok a lépések, melyek
kulcsfontosságúak a kockázat meghatározása szempontjából. A hitelkockázat mértékének
meghatározására a hitelkockázat elemzés keretében kerül sor. Az elemzés összetevıi
(ügyfélminısítés, fedezetértékelés és ügyletminısítés) az alábbiakban kerülnek kifejtésre.

4.2.1. Ügyfélminısítés

Az ügyfélminısítés során a bankok eltérı módon kezelik a lakossági (retail) és a vállalati

(coporate) ügyfeleiket. A minısítés során mindkét csoport esetében a hitel visszafizetésének
forrásait veszik figyelembe, illetve értékelik azokat a tényezıket, amelyek befolyásolják
ezeket a forrásokat. Lakossági ügyfelek esetében a havi jövedelem a felvett hitel
törlesztésének alapja, ennek megfelelıen az ügyfélminısítés szempontjai között jellemzıen az
alábbiak szerepelnek:7

Munkaviszonyra vonatkozó adatok – életkor, folyamatos munkaviszony idıtartama,
beosztás

Jövedelmi helyzet – a havi, rendszeres jövedelem nagysága és összhangja az
igényelt hitel havi törlesztı részleteivel

Hitelintézeti kapcsolatok – korábbi tapasztalatok, BAR-lista, közüzemi tartozások

Családi állapot, eltartottak száma

Egyéb – vagyoni helyzet, megtakarítások volumene és típusa

Az egyes szempontoknak – a banki elvárásoknak – való megfelelés mértéke alapján

különbözı pontszámokat kapnak a hiteligénylık, amely alapján különbözı
minısítési/kockázati kategóriákba kerülnek besorolásra (scoring).
A bankok a hiteligény elbírálásakor a keresıképes, aktív lakosságot preferálják. Egy önálló
jövedelemmel nem rendelkezı fiatal, vagy a nyugdíjas éveihez közel álló, illetve már inaktív
személy kevésbé vonzó potenciális hiteladós a bankok szemével nézve. Valamennyi hitel
megítélésének alapfeltétele a munkáltatói jövedelemigazolás. Gyakran a maximális havi
törlesztı részletek, a hitel futamideje – így az igényelhetı hitel maximális összege is – a havi,
nettó kereset függvénye. A lakossági hitelezést – a nagy ügyfélszám és az igénylések
egyenkénti kis összege miatt – a tömegszerőség jellemzi, ennek megfelelıen a hitelkérelmek
elbírálása, az ügyfélminısítés is standardizált folyamat.

7
Az egyes bankok egymástól eltérı szempontokra helyezhetik a hangsúlyt.
 A vállalati ügyfelek értékelése – általában – nagyobb részt objektív, kisebb részt szubjektív
szempontok alapján történik. Az objektív értékelés során a vállalatok pénzügyi beszámolói,
kimutatásai, tervei alapján meghatározott mutatószámokból indulnak ki. A likviditás, a
tıkeszerkezet, a jövedelmezıség és az adósságszolgálat elemzése elsıdleges fontosságú
szempontok.
A legelterjedtebb mutatók az egyes területeken – a teljesség igénye nélkül – az alábbiak:

Likviditás:

Likviditási ráta = Forgóeszközök / Rövid lejáratú kötelezettségek

Likviditási gyorsráta = (Forgóeszközök – Készletek) / Rövid lejáratú kötelezettségek

Tıkeszerkezet:

Tıkeellátottság = Saját tıke / Összes Eszköz

Eladósodottság aránya = Kötelezettségek / Eszközök összesen

Jövedelmezıség (A „jól bevált” ROA, ROE és ROIC mutatók8 mellett):

Nyereség-visszaforgatás aránya = Mérleg szerinti eredmény / Saját tıke

Tevékenység haszonkulcsa = Üzemi tevékenység eredménye / Értékesítés nettó

árbevétele

Adósságszolgálat:

Kamatfedezet = Üzemi tevékenység eredménye / Fizetett kamatok és kamatjellegő

kifizetések

Cash-flow fedezet = (Adózott eredmény + Amortizáció) / Fizetett kamatok és

kamatjellegő kifizetések

8
ROA – Return on Assets (Eszközarányos megtérülés), mely az adózott eredmény és az összes eszköz
hányadosa. ROE – Return on Equity (Saját tıke arányos megtérülés), mely az adózott eredmény és a saját tıke
hányadosa. ROIC – Return on Investment Capital (Befektetett tıke megtérülése), mely az (üzemi tevékenység
eredménye * (1 - társasági adókulcs)) / Átl. (Összes forrás - Szállítók - Passzív idıbeli elhatárolások) képlet
alapján határozható meg.

Egyéb irányadó objektív mutatók, melyek között kiemelt fontosságúak az egy
alkalmazottra vetített nyereség és mőködési költségek, valamint az éves árbevétel, a
mérlegfıösszeg, az adózott eredmény stb. éves változása.

Az egyes – hiteligénylı – vállalatokra számított mutató értékeket iparági adatokhoz

viszonyítva értékelik. Különbözı fizetıs adatbázisok állnak a bankok rendelkezésére, melyek
iparági adatokat tartalmaznak, ezáltal segítik az értékelés szempontjainak kialakítását. Az
iparági átlagoktól való eltérés mértéke alapján pontozzák a hiteligénylıre vonatkozó ráták
értékeit, majd a bank összegzi az eredményeket, mely alapján – általában a szubjektív elemzés
eredményének figyelembe vételével – besorolja a vállalatot valamely minısítési kategóriába.

A szubjektív elemzés keretében az alábbi tényezıket vizsgálják:

Tulajdonosi szerkezet – átlátható tulajdonosi struktúra, tulajdonosok közötti
kapcsolat, tulajdonosok és menedzsment viszonya

Menedzsment – képességek, szakmai kvalitások, utódlás

Mőködési környezet, piaci és ágazati kilátások és kockázatok – ágazat helyzete,
fejlıdési trendek, lehetıségek, piac telítettsége, a vállalat ágazaton belüli pozíciója,
versenyhelyzet, versenytársak jellemzıi

Egyéb – egyéb fejlesztési, beruházási tervek, eddigi beruházások eredményessége

A fenti tényezıket a bank elvárásainak való megfelelés alapján pontozzák.

Az egyes tényezık és mutató csoportok – azok fontossága vagy az ágazat, illetve a vállalat
sajátosságai függvényében – eltérı súllyal szerepelhetnek a minısítés, a besorolás során. A
4.1. táblázat a szubjektív és az objektív értékelési szempontok összegzése alapján elıálló
ügyfélminısítést tartalmazza. A táblázatban szemléltetett besorolási elv szerint a bank külön
minısítési kategóriákba sorolja ügyfeleit az objektív és a szubjektív szempontok alapján.
Majd a két besorolás összekapcsolása eredményeként áll elı az ügyfél hitelképességének
értékelése.
4.1. táblázat: Ügyfélminısítés

OBJEKTÍV/
A B C D E
SZUBJEKTÍV
AA BA CA DA EA
A
Feltétel nélkül Kimagaslóan Átlagosan Hitelképtelen Hitelképtelen
AB BB CB DB EB
B
Kimagaslóan Átlagosan Mérsékelten Hitelképtelen Hitelképtelen
AC BC CC DC EC
C
Átlagosan Átlagosan Mérsékelten Hitelképtelen Hitelképtelen
AD BD CD DD ED
D
Hitelképtelen Hitelképtelen Hitelképtelen Hitelképtelen Hitelképtelen
AE BE CE DE EE
E
Hitelképtelen Hitelképtelen Hitelképtelen Hitelképtelen Hitelképtelen
 A fenti táblázat öt csoportba sorolja az ügyfeleket:

Feltétel nélkül hitelképes – elsırangú ügyfél, kiemelt figyelmet és kiemelkedı
szolgáltatásokat igényel, ügyfélkapcsolatok ápolása és kiépítése, szélesítése
jövedelmezı a bank számára (kiemelt ügyfél).

Kimagaslóan hitelképes – jelentıs ügyfelek, hosszú távú ügyfélkapcsolat jövedelmezı.

Átlagosan hitelképes – az ügyfélkapcsolat erısítése nem szükséges.

Mérsékelten hitelképes – hitelkapcsolatok felülvizsgálata szükséges.

Hitelképtelen – hitelkapcsolat létesítése nem célszerő.

4.2.2. Fedezetértékelés

A bankok a hitelkockázat mérséklésére, illetve a veszteség csökkentésére, a folyósított

hitelnek, azaz a vállalt kockázati kitettségnek megfelelı értékő fedezetet kérnek ügyfeleiktıl.
A fedezetekre vonatkozóan az alábbi kritériumoknak kell megfelelni:

Értékesíthetıség/Likviditás: a bank olyan forgalomképes fedezeteket fogadhat el,
melyek belátható idın belül értékesíthetık.

Értékelhetıség: a fedezeteknek valamilyen reális szempont alapján
értékelhetınek kell lenniük.9

Érvényesíthetıség: a banknak rendelkezni kell a fedezetre vonatkozó jogi
érvényesíthetıséget biztosító és igazoló dokumentumokkal.

Értékállóság/Idıbeli stabilitás: a fedezeteknek értékállónak kell lenniük a hitel
teljes futamideje alatt.

A jelenlegi szabályozás10 a fedezetek két nagy csoportját különíti el:

Elıre rendelkezésre bocsátott fedezetek,

Elıre nem rendelkezésre bocsátott fedezetek.

9
Például ingatlan fedezet esetében szükséges betartani a hitelbiztosítékként elfogadott ingatlanok értékének
meghatározására vonatkozó PM rendelet rendelkezéseit (módszertan és hivatalos értékbecslık alkalmazása).
Ingóságok esetében bekerülési érték, újraelıállítási érték és piaci összehasonlító elemzések jelenthetik a reális
érték meghatározásának alapját. Pénzügyi biztosítékoknál a másodlagos piaccal rendelkezı pénzügyi eszközök
elfogadása preferált, a készpénz és a betét mellett.
10
196/2007 Kormányrendelet a hitelezési kockázat kezelésérıl és tıkekövetelményérıl
 Az elıbbi csoportba sorolhatók a pénzügyi biztosítékok, az ingatlan fedezet, az ingóság,
az óvadékba vagy letétbe helyezett készpénz és betét. Az utóbbi csoportba pedig – többek
között – a garancia- és a kezességvállalás tartoznak.

Az ingatlan és ingóság esetében az érvényesíthetıség miatt alapvetı kritérium a zálogjog

bejegyzése, mely a hitelnyújtó bank kedvezményezettségét jelöli. Az ingatlanokat és az
ingóságokat a bankok gyakran az ún. menekülési értéken számítják be fedezetként, mely a
piaci érték 50-70 százaléka között mozog. A menekülési érték kalkulálásakor azt veszik
figyelembe, hogy 90 napon belüli (sürgıs) értékesítés esetén a fedezet milyen megtérülést
eredményezne a banknak.
Az óvadékba helyezett értékpapír piaci értékét folyamatosan felül kell vizsgálni, emellett
lényeges kérdés az értékpapír és a hitel futamidejének összhangja. Ha az értékpapír lejárata
korábbra esik, mint a hitel lejárati ideje, az adós köteles pótlólagos fedezetet biztosítani.

A kezesség vállalásnak két alapvetı formája terjedt el: az egyszerő és a készfizetı

kezesség vállalás. Az elıbbi esetben a bank az esedékes tartozás elmaradásakor elsı lépésben
az adóstól próbálja meg behajtani annak kötelezettségét; majd a behajtás sikertelenségét
követıen fordul a kezeshez. A készfizetı kezesség lényege, hogy törlesztési késedelem esetén
a bank a kezesnek is egybıl felszólítást küld és a megadott határidın belül vagy az adós, vagy
a kezességet vállaló fél köteles rendezni a tartozást. A bankgarancia lényege, hogy egy bank
garanciát vállal egy ügyfél másik bankkal szemben keletkezett tartozásának visszafizetéséért.
Bankgarancia nyújtása azokban az esetekben gyakori, amikor a számlavezetı bank
garanciát vállal egy ügyfele másik banknál felvett hiteléért, mely nemzetközi forrásokat
kedvezményes kamatozással csatornázó hitel.11

11
A PHARE program keretében igényelhetı a vállalatok struktúrájának átalakítására szolgáló, a privatizációra
való felkészítést segítı kedvezményes kamatozású hitelek a HYFERP (Hybrid Fund for Enterprise Restructuring
and Privatization) hitelek, melyek kizárólag a Magyar Fejlesztési Bankon (MFB) keresztül érhetık el; nemcsak
az MFB-nél számlát vezetı vállalkozások számára.
4.2.3. Ügyletminısítés

A bankok kötelesek rendszeres idıközönként – a kitettség mértékétıl függı gyakorisággal –

minısíteni kihelyezéseiket.12 Az ügyletminısítés során a besorolás mérlegelési szempontjai a
következık:

Tıke és kamattörlesztési késedelmek;

Ügyfél pénzügyi helyzetében, jövedelemtermelı képességében beállott
változások, az ügyfélminısítés eredménye;

Ügyfélhez kapcsolódó országkockázat;

Fedezetek értékében, mobilizálhatóságában és hozzáférhetıségében
bekövetkezett negatív változások.

A kintlévıséget, a befektetéseket és a mérlegen kívüli kötelezettségeket rendszeresen

minısíteni kell és be kell sorolni ıket ún. eszközminısítési kategóriákba, valamint szükség
esetén értékvesztést kell elszámolni, illetve céltartalékot kell képezni a törvényi elıírásoknak
megfelelıen.
Azok a követelések, melyek esetében a törlesztés késedelme nem haladja meg a 15 napot
(lakossági ügyfeleknél a 30 napot), illetve az ügylet fedezetét képezı vagyontárgy nem sérült,
a problémamentes kategóriába tartoznak. Míg azok a követelések, amelyek esetében 15,
illetve 30 napot meghaladó fizetési késedelem fordul elı vagy a fedezet sérült, illetve
megsemmisült a minısített kategóriák egyikébe sorolandók. A bankok minısített kihelyezés
állománya – a fent említett szempontok alapján – további négy kategóriába különítendı el,
melyek a következık:

Külön figyelendı

Átlag alatti

Kétes

Rossz

Külön figyelendı kategóriába sorolandók azok a kintlévıségek, amelyekkel

kapcsolatosan – a hitelintézet birtokába került információk alapján – minimális mértékő
veszteség valószínősíthetı.13

12
250/2000 (XII.24.)Kormányrendelet 7. sz. melléklet
13
A külön figyelendı eszközminısítési kategóriába tartozik az a kintlévıség, amely esetében a veszteség a tétel
bekerülési értékének, illetve törlesztésekkel csökkentett bekerülési értékének, a mérlegen kívüli követelés
esetében annak nyilvántartási értékének 10 százaléka körül valószínősíthetı és ezt a hitelbiztosítékok várhatóan
nem fedezik.
 Átlag alattinak minısülnek alapvetıen azok a tételek, amelyek a rendelkezésre álló
információk alapján a szokásosnál magasabb kockázatúnak minısülnek, amelyek esetében
bizonytalan mértékő veszteség valószínősíthetı.14
Kétesnek minısülnek azok a kintlévıségek, amelyek esetében a törlesztési késedelem
tartós (legalább kilencven napot meghaladó) vagy rendszeres, és egyértelmően
megállapítható, hogy a hitelintézetnek komoly – a külön figyelendı és az átlag alatti
állományokhoz képest nagyobb – veszteséget okoznak, és amelyre a rendelkezésre álló
hitelbiztosíték értéke nem nyújt fedezetet.
Rossznak minısülnek azok a tételek, amelyek esetében a keletkezı veszteség
elıreláthatóan számottevı,15 az adós törlesztési kötelezettségének többszöri felszólítás után
sem tesz eleget vagy az ügyfél ellen felszámolási eljárás indult meg.

Az értékpapírok, a befektetések és a követelések (a mérlegtételek) után értékvesztést kell

elszámolni, ha az eszközök könyv szerinti értéke magasabb, mint a várható megtérülés.
Abban az esetben, ha a megtérülés magasabb a vártnál, az értékvesztés visszaírására kerül sor.
Céltartalékot a függı és jövıbeni kötelezettségek, azaz a mérlegen kívüli tételek után kell
képezni. A céltartalék felszabadítására akkor van lehetıség, ha a mérlegen kívüli
kötelezettség, melyre a céltartalék vonatkozott, megszőnik; illetve, ha a képzett céltartalék
meghaladta a tényleges veszteséget.

4.2. táblázat: Értékvesztés és céltartalék meghatározása

Értékvesztés, céltartalék mértéke az

állomány százalékában meghatározva
Állomány minısítése Minimum Maximum
Problémamentes 0 0
Külön figyelendı 1 10
Átlag alatt 11 30
Kétes 31 70
Rossz 71 100

14
Várható veszteségük nem haladja meg a tétel bekerülési értékének, illetve törlesztésekkel csökkentett
bekerülési értékének, a mérlegen kívüli kötelezettség nyilvántartási értékének 30 %-át és azt a rendelkezésre álló
fedezet értéke nem fedezi
15
Várható veszteségük meghaladja a tétel bekerülési értékének, illetve törlesztésekkel csökkentett bekerülési
értékének, a mérlegen kívüli kötelezettség nyilvántartási értékének 70 %-át és azt a rendelkezésre álló fedezet
értéke nem fedezi
 A 4.2. táblázat azt mutatja, hogy az egyes minısítésekhez milyen mértékő értékvesztést kell
elszámolni. A vonatkozó jogszabályok az egyes kategóriákra az értékvesztés, illetve a
céltartalék nagyságára vonatkozóan minimum és maximum értékeket határoznak meg. A
táblázat szerint a külön figyelendı minısítéső állomány után a bank az állomány 10
százalékáig számolhat el értékvesztést, illetve képezhet céltartalékot. Az átlag alatti állomány
esetében legalább az állomány 11, a kétes követelések esetében legalább 31 százalékának
megfelelı összegő „tartalékot” szükséges elkülöníteni. A rossz minısítéső kategóriába tartozó
tételek után pedig legalább 71 százaléknak megfelelı nagyságú értékvesztés, céltartalék
képzendı.

4.3. táblázat: Konszolidált bruttó hitelállomány megoszlása minısítési kategóriánként

2005. december 31. 2006. december 31.

Problémamentes 2.876.541 3.561.977
Minısített 420.677 912.725
Külön figyelendı 301.581 661.594
Problémás 119.096 251.130
Átlag alatt 27.627 109.417
Kétes 27.802 64.948
Rossz 63.688 76.765
Összesen 3.297.218 4.474.702

Forrás: www.otpbank.hu

A fenti táblázat – az OTP Bank adatai alapján – az egyes minısítési kategóriák súlyára hívja
fel a figyelmet. A problémás állomány viszonylag alacsony aránya a hitelkockázat elemzés
hatékonyságára utal.

4.2.4. Hitelmonitoring

A hitelek utógondozásának célja, hogy a bank idıben felismerje a megtérülést veszélyeztetı

tényezıket. Ezen keresztül határozhatók meg azok az intézkedések, melyek révén biztosítható
a megtérülés, illetve mérsékelhetı a veszteség. A hitelmonitoring rendszeres tevékenység,
melynek keretében ismételten elvégzik az ügyfél- és ügyletminısítést, valamint a
fedezetértékelést. A monitoring rendszerességét az ügyféllel szembeni kitettség határozza
meg, azonban az ügyfélre vonatkozóan harmadik – független – féltıl kapott információk
indokolttá tehetik a rendkívüli/idıközi értékeléseket.
 4.3. Piaci kockázat

A piaci változók ingadozása befolyásolja a bank követeléseinek és kötelezettségeinek

értékét, ráadásul a kamatlábak és az árfolyamok mozgásának irányát – elméletileg lehetetlen –
elıre jelezni. Mindez kockázatot jelent a gazdasági szereplık számára, akik ezért a piaci
áringadozásnak kitett pozícióik fedezésére törekednek. A piaci kockázatok azonban
konzervatív kockázati politika alkalmazása esetén sem küszöbölhetık ki teljes mértékben,
mivel a piaci változók nagyon érzékenyen reagálnak a gazdaságot érintı legcsekélyebb
változásra is. A piaci kockázat kezelésére gazdag eszköztár, sok év kamatláb- és árfolyam
mozgásait tartalmazó adatbázis áll a bankok rendelkezésére. Az óriási adattömeg és a
kifinomult modellek révén viszonylag megbízható elemzések, becslések készíthetık a jövıre
vonatkozóan. Ennek köszönhetıen a piaci kockázatok kezelése a banki kockázatkezelés
messze legfejlettebb területe.

4.4. Mőködési kockázat

A mőködési kockázat már említett definíciója az okokat helyezi a középpontba, mivel a

kockázat kezelése szempontjából ez a lényeges. Az elmúlt évtizedekben bankokban
koncentrálódó értékek és információk száma jelentısen gyarapodott, tehát a bankok támadási
felülete is megnıtt. Emellett az e-banking globális mérető elterjedésével, a bankfiókok
számának növekedésével a bankbiztonsági kockázatok, azaz a mőködési kockázatok
felerısödtek.
A mőködési kockázat elemeinek meghatározása nem egyszerő feladat, hiszen nagyszámú
tényezırıl van szó, melyek elıfordulása eseti; bizonyos jelenségek elı sem fordulnak az
egyes bankokban, ám ha mégis bekövetkezik mőködési kockázatot hordozó esemény, akkor
tetemes károk keletkezhetnek.

4.4.1. Példák mőködési kockázatra

Az alábbiakban néhány tipikus mőködési kockázatot hordozó esemény kerül bemutatásra. A

bank alkalmazottai és a vezetık által elkövetett mőködési kockázatot jelentı esemény
„történhet” akaratlanul és szándékosan. Az elıbbi kategóriába sorolhatók a tévedés, a szakmai
hozzáértés hiánya miatti hibák, a mulasztás, a fegyelmezetlenség, a figyelmetlenség okozta
hibák stb. A tudatos károkozás általában információ és pénz jogosulatlan eltulajdonítására
irányul: banktitok megszerzése, hiteles információk megváltoztatása vagy hamis információk
bevitele, lopás, csalás, megvesztegetés stb.
 A külsı veszélyforrások között az emberi tényezınek szintén jelentıs szerepe van.
Gondoljunk csak a merényletekre (pl. WTC elleni merénylet), a rablásokra (pl. a móri
rablógyilkosság az Erste Bankban), a vandalizmusra (pl. ATM-ek megrongálása), a bankok
számítógépes rendszerének feltörésére. Emellett az utóbbi években „népszerő” outsourcing
vagy akár a karbantartásokat végzı szervizcégek is veszélyforrást képeznek. A személyek
okozta károk és az elıfordulásuk valószínősége a szervezeten belül megfelelı humánpolitika
(munkakörrel való azonosulás elısegítése, belsı oktatás, munkakörök és felelısségek pontos
meghatározása és elkülönítése stb.) kialakításával jelentısen redukálható. A szervezetet
kívülrıl érı támadások ellen vészhelyzet-tervek (Disaster Recovery Planning – DRP)
kidolgozásával és begyakoroltatásával lehet védekezni. Fontos szerepe van a fizikai védelmi
intézkedéseknek; a helyiségek és a berendezések (meg)óvásának16, hogy jogosulatlanul senki
ne tudja azokat használni.17 A környezeti, természeti hatások is külsı veszélyforrást
jelentenek: árvíz, földrengés, villámcsapás, melyek elsısorban a bank állóeszközeit (épületek,
berendezések, informatikai rendszerek) károsítják, de közvetve fennakadásokat okoznak az
üzleti folyamatokban.
A folyamat és rendszerbeli hibákhoz sorolhatók a bank profiljához, stratégiájához és
üzletviteléhez nem vagy nem megfelelıen illeszkedı, a banki infrastruktúra alapját képezı
számítógépes hálózat, IT rendszer. A leggyakoribb ilyen jellegő problémák a nyilvántartási és
dokumentációs problémák, minden az IT rendszerrel (hardver, szoftver) és az információkkal
(győjtésük, feldolgozásuk, archiválásuk) kapcsolatos meghibásodás, amelyek akadályokat
jelentenek a napi tevékenység folyamatos végzésében. A bankok számítógépes rendszerének
védelme18 kiemelten fontos terület. A folyamatos rendelkezésre állás biztosítására tartalék
berendezéseket, háttér rendszereket, alternatív hálózatokat alakítanak ki és üzletmenet
folytonossági terveket (Business Continuity Planning – BCP) dolgoznak ki.

4.4.2. Mőködési kockázat kezelése

A mőködési kockázat elemzése és kezelése többlépcsıs folyamat. A kezdeti, legfontosabb

lépések a veszteségadatok győjtése és a kockázati önértékelés. Ezt követıen szükséges egy
mutatószámokon alapuló, mőködési veszteségeket elırejelzı rendszer kiépítése és a
forgatókönyvek kidolgozása „válság” helyzetekre. A kockázat hatékony kezelése feltételezi
az elemzés során felhasznált információk megbízhatóságát és a felsı vezetés támogatását.
A bankok – a bázeli bizottság ajánlásainak megfelelıen – győjtik veszteségadataikat.
Minden banki területet, tevékenységi csoportot figyelni kell, és veszteség fellépése esetén
részletes jelentést kell készíteni a kár körülményeirıl: a veszteség helyérıl és idejérıl,

16
Pl.: integrált épület felügyeleti rendszer kialakítása, behatolás védelem.
17
Pl.: kártyás be- és kiléptetı rendszer vagy jelszavas rendszerek alkalmazása.
18
Lényeges intézkedések a vírusvédelem, a folyamatos, több helyre történı mentések, a back-up rendszer
felállítása, stb.
mértékérıl, gyakoriságáról stb. A kockázati eseményekhez hozzá kell rendelni a felelısöket.
A veszteségeket, a jellemzı információkat rögzíteni kell, konzisztens, átfedésektıl mentes
adatbázisokban. Az adatbázisok „feltöltése” jelenti az elsı lépést a hatékony kockázatkezelési
módszertan kialakításában.
A kockázati önértékelés a feltárt mőködési kockázati tényezık – elsısorban kvalitatív –
elemzését jelenti.19 Az „önminısítés” keretében a bankok megvizsgálják, hogy az egyes
veszteségtípusok által milyen mértékben érintett az intézmény, értékelik az elszenvedett
veszteségeket, és becsléseket készítenek a jövıre vonatkozóan. Meghatározzák, hogy adott
esemény mekkora valószínőséggel következik be, illetve hogy várhatóan mekkora veszteség
kapcsolódik az egyes eseményekhez és elemzik a kockázati tényezık közötti
kölcsönhatásokat. Megvizsgálandó, hogy az intézmények milyen kockázat megelızési és
csökkentési technikákat alkalmaztak az egyes esetekben és azok mennyire voltak hatékonyak.
Az önértékelés és az önértékelés rendszeres (éves) felülvizsgálata során megállapított
tényeknek és leszőrt következtetéseknek a kockázatkezelési rendszer és módszertan
fejlesztésére kell irányulnia.
A kockázati önértékelés eredményeként elıálló várható érték, szórás- és korrelációadatok
jelentik a kulcs kockázati tényezık kiválasztásának alapját. A kulcs kockázati indikátorok
olyan pénzügyi vagy operatív, statisztikai mutatószámok, amelyek kifejezik egy bank
kockázati pozícióját, ezért – indikátortól függıen – napi, heti, havi, negyedéves illetve éves
gyakorisággal nyomon követendık és felülvizsgálandók.
A jelentési rendszer kidolgozása a hatékony kockázatkezeléshez szükséges infrastruktúra,
IT rendszer létrehozását, valamint a mőködési kockázati team tagjainak üzletágankénti és
banki szinten történı kijelölését foglalja magában.
Forgatókönyveket minden veszteségtípusra célszerő kidolgozni. A szcenárió elemzés
keretében az egyes események múltbeli adatok, tapasztalatok alapján elırevetített várható
értékétıl eltérı veszteségértékekkel kalkulálnak a szakemberek. Kiemelkedı jelentısége a
potenciális veszélyek feltárásában mutatkozik meg. Fontos azonban, hogy az egyes
kimenetelekhez, a bekövetkezés utáni feladatokról (intézkedési tervek) is legalább
hozzávetılegesen iránymutatást adjon. Amennyiben sor kerül a forgatókönyvek tesztelésére,
és azok többsége esetleg rossznak bizonyul, akkor az elırejelzési kockázat nagy, tehát további
vizsgálatok szükségesek.

4.5. Likviditási kockázat

19
Az önértékelés kérdıívek segítségével, interjúk formájában kerül lebonyolításra; részben ezért is tekinthetı a
mőködési kockázat kezelés legszubjektívebb részének.
 A likviditás fenntartása a bankok esetében kulcsfontosságú, mert ha egy intézmény nem
képes kielégíteni ügyfelei igényét – akár egy jó adósnak hitelt folyósítani, akár egy betétesnek
a jogos követelését rendelkezésére bocsátani – megrendülhet a bankba vetett bizalom. Az
ügyfelek elfordulhatnak az intézménytıl, a betétesek tömegesen kivonhatják
megtakarításaikat a bankból, a betétkivonás mértéke meghaladhatja a már folyósított hitelek
törlesztését, ennek következtében pedig a bank pótlólagos – és drága – források bevonására
kényszerülhet. Mindezek eredményeként romlik a bank hitel-kihelyezési képessége, azaz
csökken a hitelnyújtási kapacitása és hosszú távon veszélybe kerül a bank fizetıképessége. Ha
egy bank elveszíti likviditását vagy veszélybe kerül a fizetıképessége, esetleg
fizetésképtelenné válik és csıdöt jelent, akkor nem csupán a bankba vetett, hanem a
bankrendszer egésze iránti bizalom rendülhet meg. A bizalom megingásának komoly
következményei lehetnek a fizetési forgalom lebonyolítására és a gazdaság mőködésére
nézve.
A fentiekben ismertetett tovagyőrőzı hatások elkerülése érdekében a
likviditásmenedzsmenttel a bankok egy különleges szervezeti egysége, a treasury,
foglalkozik. A likviditás kezelésének alapja a várható likviditási igény elırejelzése, melynek
eszköze a lejárati tábla/létra (4.5. táblázat). A likviditási igény meghatározása különbözı
idıtávokra, gördülı – folyamatosan frissített, aktualizált – tervezés keretében történik. Elsı
lépésben számba veszik az adott idıszakban lejáró, aktuális követeléseket és
kötelezettségeket, az azokhoz kapcsolódó tıke- és kamatfizetéseket és bevételeket. Majd az
így kapott – ún. bázis pozíció – értékét az elmúlt idıszak tapasztalatai alapján korrigálják,
meghatározzák az adott idıszakban várható új követeléseket és kötelezettségeket. Ezek
összegzése adja a várható likviditási pozíciót, mely lehet likviditási többlet és lehet likviditási
hiány.
Likviditási többlet esetén gondoskodni kell az idılegesen felszabadult pénzeszközök
jövedelmezı befektetésérıl, míg likviditási hiány esetén annak fedezésérıl. A likviditás
tervezés során nehézséget jelent, hogy míg a hitelkihelyezések és a befektetések futamideje
általában hosszabb távra rögzített, addig a kötelezettségek között a látra szóló tételek és a
rövid lejárat dominál. A látra szóló tételeken belül azonban létezik egy viszonylag stabil
állomány, mellyel a bank kalkulálhat jövıbeni pénzigénye meghatározásakor és a
megtakarításokra jellemzı, hogy folyamatosan „hozzák-viszik” azokat a bankoktól, illetve
többször egymás után rövidebb lejáratokra lekötik .20
Az alábbi ábra egy likviditási táblát mutat be.

20
(Baka et. al. 2003)
 4.4. táblázat: Likviditási tábla
1 hónapon belül 3 hónapon belül éven belül 3 éven belül 5 éven belül

Pénzeszközök, MNB-nél
vezetett betétszámla egyenlege
Bankközi kihelyezések,
követelések

Értékesíthetı értékpapírok
Hitelek
Részvények, részesedések

Lejáratig tartandó értékpapírok

Tárgyi eszközök
Egyéb
Összes eszköz

Hitelintézetekkel és MNB-vel
szembeni kötelezettségek
Ügyfélbetétek
Kibocsátott értékpapírok
Alárendelt kölcsöntıke

Kötelezettségek összesen
Tıke és tartalékelemek
Források összesen

Likviditás hiány/többlet

A likviditási hiány kiküszöbölésére a bankoknak három lehetısége van, melyek az

alábbiakban kerülnek felsorolásra:

Saját likvid eszközök bevonása: MNB-nél elhelyezett betét, forgatási célú vagy rövid
lejáratú értékpapírok eladása

Hitel felvétele a bankközi piacon

Jegybanki hitelfelvét (lender of last resort)

A hosszú távú forrásigény meghatározásához, a finanszírozási stratégia kialakításához

gyakran készítenek hosszú távú eszköz-forrás tervet, melyet gyakori rendszerességgel
aktualizálnak. A likviditási tervek között kiemelkedı jelentıséggel bír a következı naptári
évre kialakított várható forrásigényt meghatározó tervezés, mely a lejáró hitelek mellett
tartalmazza hitelkereteket. Az éves likviditási terv mellett készítenek havi, heti gyakran napi
likviditási terveket.
 A likviditás tervezése folyamatos tevékenység, állandó kalkulációs folyamat, tehát a bank
állományi adatainak nyomon követése és a változások regisztrálása kiemelten fontos
feladatok.

4.6. Nagykockázat vállalás

Ún. nagykockázat vállalásának minısül az egy ügyféllel vagy ügyfélcsoporttal szembeni

kitettség, ha annak értéke eléri a hitelintézet szavatoló tıkéjének tíz százalékát. Az egy
ügyféllel vagy ügyfélcsoporttal szembeni kitettség értéke nem haladhatja meg a hitelintézet
szavatoló tıkéjének a huszonöt százalékát és a nagykockázat együttes összege nem lehet
több, mint a hitelintézet szavatoló tıkéjének nyolcszorosa.