Debreceni Egyetem

A Magyar kivándorlás az Amerikai Egyesült Államokba

Tantárgy: Migráció – tegnap és ma 6.

Kód: HATVANISZK014
Évfolyam és szak: Debreceni Egyetem Állam és Jogtudományi kar, Igazságügyi igazgatás
2.évfolyam
Neptun kód: HZ9ZQQ
Év: 2023.06.25

Készítette: Csengeri Katalin Eszter

Magyar kivándorlás az Egyesült Államokba
Immáron ötszázharmincegy éve fedezte fel Kolumbusz Kristóf Amerika partjait 1492-ben.
Azonban haláláig abban a hitben élt, hogy Kelet-Indiában járt. Azt pedig, hogy végül igazából
egy teljesen új földrészt fedezett fel, csak jóval később bizonyította be Amerigo Vespucci.
Kolumbusz Kristóf emlékét a földrészen Kolumbia őrzi, míg Amerigo Vespucci emlékét, az
őrzi, hogy végül róla nevezték el az amerikai kontinenst.
Kolumbusz Kristóf után egy pár évtizeddel már megjelent Amerika kontinensén a magyar
ember is. Ugyanis Budai Parmennnius István megkapta azt a lehetőséget, hogy első
magyarként a brit királynő zászlója alatt az ígéret földjére léphessen, az az amerikai földet
érintsenek lábai. Tehát már egészen 1583-tól beszélhetünk a magyarok jelenlétéről az
amerikai kontinensen. Ez volt a tehát a kezdet és napjainkig is folyamatosan nő az amerikai
kontinensre bevándorló magyarok száma.
A tizenkilencedik század vége felé pedig hatalmas nagy emberáradat indult el az új kontinens
felé. Az emberek leküzdötték a nehézségeket és sokuk meg is találta a számításait az új
világban. Volt, aki gyárakat alapított, volt, aki meghódította a filmművészetett, volt, aki
politikai pályát futott be vagy éppen az üzleti világot hódította meg szintén. Az évek során
pedig felépítették a kivándorló emberek a saját maguk úgynevezett „Magyar Amerikáját”,
ahol magyar utcanevekkel, terekkel, magyar iskolákkal, színházakkal és templomokkal
találkozott az utca embere.
Az amerikai kivándorlás pedig tehát az újkori migráció egyik sajátos jelensége volt. Főleg a
tömeges kivándorlás jellege miatt. Erre azért is volt lehetőség, hiszen a XIX. század közepétől
kezdetét vette a közlekedés fejlődése. A hajózást területén történő változásokkal, valamint a
vasút és a hajóutak kiépítésével egyaránt változott, felerősödött a kivándorlási hullám
Európából a tengereken túlra, de különösen az új világba, az Amerika Egyesült Államokba. A
kivándorlást pedig az is segítette, hogy megjelent a gőzhajó, ami a két- három hónapos
hajóutat lényegesen lerövidítette és ezáltal a vele járó költségeket is, hiszen az embereknek
már nem kellet megfizetni ennek a hosszú hajóútnak az akár 3 havi ellátását is. Tehát a
gőzhajó segítségével sikerült 14 napra lecsökkenteni az utazási napok hosszát és ezáltal a
hajójegy ára is jelentősen kedvezőbb, szinte a töredéke volt a korábbi utazások árainak. Ezzel
pedig lehetőséget adott azon emberek számára is, akik korábban nem tehették meg az
anyagiak miatt, hogy elindulhassanak. Hiszen korábban sokszor hiába adták el teljes
vagyonukat az emberek a hazájukban volt, akinek nem volt elég arra, hogy megvegye a család
összes tagjának az új világba szóló hajóút jegyét. A kivándorlás fő haszonélvezői tehát a
hajóstársaságok voltak. Eleinte ugye az angol és a német felségjelzésű hajók szállították a
migránsokat, később azonban viszont terjeszkedni kezdett az Adriai-tengeren a magyar
tengerhajózás is egyaránt. A legforgalmasabb kikötő pedig nem volt már, mint Fiume volt, az
utazni vágyók ide utaztak le. Ezután majd hajóra szállva megkezdődhetett tehát az út az
Adriai- és a Földközi-tengeren keresztül egészen teljesen az Újvilág felé. A hajóút, mint
korábban említettem, csökkent több mint két hétig tartott, mely a tengerhez nem szokott
embereknek a szervezetét nagyon megviselte. Többen ezért is sajnos már alapból
megbetegedve érték el az amerikai kontinens partjait, az úgynevezett új világot. A New York
melletti szigeten, nem máson, mint az Elllis Islandon léptek partra, itt volt megtalálható az ide
kitelepült bevándorlási központ. A sziget pedig igazából egy ideális helyszín volt a
partraszállók fogadásához hiszen itt orvosi vizsgálaton esthettek át, s ezzel megakadályozta,
hogy a szárazföldre a későbbiek folyamán járványos megbetegedést vigyenek be. Az orvos a
betegeknek a nagy többségét a bevándorlóknak a saját számukra építettett kórházába küldte,
míg ezzel szemben már a munkára alkalmatlan személyeket és a prostitúcióval foglalkozó
személyeket pedig az eseteknek a kilencvenkilenc százalékában visszatoloncoltatta a hajóra.
Mindenkinek átnézték a poggyászát és az iratait, és akinél előre lekötött munkaszerződést
találtak, azt szintén visszaküldték a hajóra.
A kivándorlás oka a kezdetekben igazából nagyrész vallási, valamint politikai indíttatású volt.
Azonban majd már a XIX. századnak a második felétől előtérbe kerültek a gazdasági és
szociális okok is. Ekkor a kivándorlás legnagyobb mozgató rugója a kereseti lehetőség hiánya
volt, a munkanélküliség és a lakosság megélhetésének rosszabbodása volt. Az ipari
forradalom is közrejátszott a munkanélküliségben, hiszen a részleges gépesítés miatt egyre
kevesebb embert kellett alkalmazni és így veszélyeztették a korábbi dolgozóknak a
megélhetését is egyaránt.
Az amerikai magyar közösség kialakulása tehát történetileg mintegy másfél évszázadra nyúlik
igazából vissza. Az 1848-49-es szabadságharc leverése után jelentek meg az első nagyobb
magyar származású bevándorló csoportok az Amerikai Egyesült Államokban. A kivándorlás
Magyarország területéről elsőként az keleti régiókból indult meg, mint pl.: az akkori
Zemplén, Szepes, Bereg, Borsod, Gömör- Kishont, Ung és Sáros megyékben valamint a Tisza
jobb partján. Ezeket a területeket pedig igazából nevezhetnénk is akár az amerikai magyar
kivándorlás bölcsőjeként is. Hiszen a fent maradt adatok szerint 1899-ben a kivándorolt több
mint 23 ezer főből, kicsivel több mint 19 ezer a fentebb említett megyékből származott.
Azoknak az embereknek, akik az első kivándorlók között voltak, még nem az volt a céljuk,
hogy letelepedjenek az új világban. Hanem azzal a céllal keltek útra a bizonytalanságba, hogy
majd az Egyesült Amerikai Államokban munkát tudnak találni, amivel pénzt gyűjtenek. Ha
pedig összeszedik az elegendő pénzt akkor később hazatérnek, ahol a családjaiknak földet,
házat vásárolnak.
A kivándorlók főként az Egyesült Amerika Államok iparilag fejlett államaiban telepedtek le
inkább átlagosan, mint például.: Ohioban, New Yorkban, New Jerseyben, Illinoisben,
Pennsylvaniában, illetve még Nyugat- Virginiában is sokan telepedtek le. Azonban 1899 és
1912 között a legtöbb magyar Pennsylvaniát jelölte meg célállamként a kivándorlása során.
Pennsylvaniában Pittsburgh városában és a környékén lévő települések fogadták az első
magyar bevándorlókat. A második legnagyobb centruma a Magyarországról kivándorló
személyeknek az pedig tehát nem volt más, mint New York állama volt. Olyan jelentős
számban voltak kint az emberek, hogy kialakult New York városában egy magyar negyed is a
Houston és a 14-ik Street, a 2-ik Avenue és East River által határolt területeken. Sokszor
pedig ezt a területet a magyarok úgynevezett „gulyás avenue” -nek is nevezték, hiszen
rengeteg volt az ottani magyar kocsmák és vendéglőknek is a száma. Ezek a helyek szolgáltak
igazából az emberek találkozóhelyeiknek. A harmadik állam pedig ahova még sok-sok
magyar vándorolt ki az pedig nem más, mint Ohio állama. Hiszen már egészen 1920-ra itt
számolták az Amerika Egyesült Államokban a legtöbb magyar anyanyelvvel rendelkező
bevándorolt személyt. Egészen pontosan 1920-ban 97 962 személyt számláltak, azonban
ebből 55 874 volt bevándorló személy. A többi maradék 42 088 személy már az Egyesült
Amerikai Államok területén látták meg a napvilágot.
Cleveland városa Ohio államban található és itt alakult ki igazából a legnagyobb és
viszonylag zárt település is a magyarok számára. Az itt élő számos magyar pedig szívesen
emlegette Cleveland városát úgynevezett „ Amerikai Kecskemétnek”, vagy „Amerikai
Debrecennek” de voltak akik később már „ Kis- Magyarországként” hivatkoztak az Ohio béli
államra. Ohio állama pedig továbbra is tartja azt napjainkban is, hogy itt élnek a legnagyobb
számban a Magyarországról kivándorolt emberek.
Azt is fontosnak tartom, hogy említést tegyek az Amerikai Egyesült Államokba történő
bevándorló személyeknek az életkoráról, mikor neki vágtak a bizonytalanságnak. Tehát
Magyarországról az Amerikai Egyesült Államokba leginkább az emberek a legproduktívabb
korukban vándoroltak ki. Ez a kor pedig a 15 és 44 év közötti emberekre érthető igazából az
akkori felmérések szerint, hiszen a századfordulón és az azután években is körülbelül 80
százalékos volt az e korban lévő személyeknek a betelepedése. Az eltartásra szoruló
gyermekek és a már munkaerejüket elvesztő idősek száma a kezdetekben még nagyon
alacsony volt, azonban a későbbiekben a számuk fokozatosan nőtt. Ez a már korábban
említett letelepedéseknek köszönhető, hiszen sokan nem tértek vissza már a kivándorlásuk
után Magyarországra. A sok letelepedett személy családokat alapított, illetve a letelepedett
családoknak is szüksége volt arra, hogy iskoláztathassa a gyermekeit, a jövő nemzedékét.
Éppen ezért az első magyar iskolák már 1893-ban megjelentek. Többnyire hitközösségekben
nyíltak meg az első iskolák, mint pl.: a Clevelandi római katolikus hitközösségben. Tehát a
századfordulón a magyarországi emberek számára fontos szerepet játszott a vallás. A
Magyarországon, a szülőföldjükön már korábban megszokott egyházi közösségek
szokásainak a hiányát nagymértékben megérezték az Amerikai Egyesült Államokba
letelepedett magyarországi születésű és magukat magyarnak valló emberek is egyaránt. Sőt a
még kevésbé vallásos emberek is szükségét érezték az egyház szolgáltatás nyújtására. Hiszen
az egyház szolgálataira szükség volt a házasságkötésnél és a gyermek születésénél is fontos
szerepe volt később az egyháznak majd, hiszen megkellett a gyermeket keresztelni a születése
után. Éppen ezért a kezdetekben a bevándoroltak az első lépésekként úgynevezett „egyház-
egyleteket” létessítettek. Ezeknek az volt a feladata, hogy megszilárdítsák az egyházi
közösségeket majd a későbbiekben templomot építsenek. A már korábban fentebb említett
Ohio államban található Cleveland városában alakult meg az első magyar protesstáns egyházi
közösség is 1890-ben.
Azok az emberek pedig, akik már alapból az Amerikai Egyesült Államokban születtek már a
bevándorlás kezdetétől fogva tartózkodtak, idegenkedtek a hazájukba bevándorló külföldi
emberektől, akik a jobb élet reményében kerekedtek fel és jöttek el szerencsét próbálni az
úgynevezett új világba. Tehát voltak olyan amerikai emberek, akik ellenezték a bevándorlást
és szigorítottak volna a bevándorlási szabályokon. Azonban egészen az első világháború
végéig nem volt elismerése a kampányuknak és nem igazán szigorodott a bevándorlásnak a
szabályozása. Az első világháború utáni antiradikális hisztériát a bolsevizmustól való félelem,
a munkássztrájkok és az általános társadalmi nyugtalanság váltotta ki. Ezek teremtettek olyan
közhangulatot, amelyben megtapsolták a radikálisok és az idegenek ellen irányuló és
önvédelemre hivatkozó erőszakot. Majd az Amerikai Egyesült Államokban 1920- 1921-ben
gazdasági válság jelei mutatkoztak meg. Ennnek következtében pedig lelassult a gazdaság
növekedésének az ütemes is és emiatt már nem volt szükség a bevándorolt embereknek a
munkavégzésére, úgy, mint a válság kezdette előtt. Ezek a változások pedig amik
bekövetkeztek a válság miatt azt eredményezte, hogy megteremtették a tömeges
bevándorlásnak a feltételeit az Amerikai Egyesült Államokba. Ezután pedig 1921-ben az
amerikai kongresszus elfogadta az úgynevezett „ Quota Act” -et, amellyel hivatalosan is véget
vetett a szabad bevándorlásnak az időszakával. Hiszen a törvény az évenkénti beengedhető
személyeknek a számát 3 százalékban határozta meg. Ezután az intézkedés után még az évek
során folyamatosan változtatgattattak a bevándorlás feltételein és szabályozásán. A
legszigorúbb szabályozást azonban 1927-ben hozták meg az úgynevezett „ Quota of National
Origiin”-et(származás szerinti kvóta), amely tehát még drasztikusabban csökkentette a
bevándorlási kvótának a kereteit és ezért immáron már csak egész Európából maximum
százötvenezer személynek a bevándorlását engedélyezték az Amerikai Egyesült Államokba. A
keretnek az 55 százalékát Hollandia és Anglia volt jogosult igénybe venni. Míg 15 százalékra
Németország volt a jogosult. Ausztria és a fennmaradt 30 százalékot pedig Európa összes
többi országa vehette igénybe akkoriban. Az 1920-as évek elejétől kezdődően már azonban
nehéz volt megállapítani, hogy valójában hány magyar is volt az, aki gondolt egy nagyot és
útra kerekedett, hogy szerencsét próbáljon egy számára ismeretlen helyen, ismeretlen
társadalomban, illetve egyaránt az ismeretlen kultúrában. Ebben a nehézkes megállapításban
az is közre játszott, hogy megtörtént a Trianoni békeszerződés az első világháborút lezáró
Párizs környék békeszerződések rendszerének a részeként. Mint jól tudjuk Magyarország
jelentős területeket vesztett el ennek következtében és a kivándorlási régióknak egy része is
már másik ország területéhez tartozott, hiába magyar emberek által lakta vidék volt.
Fontos továbbá említést tenni az Amerikai Egyesült Államokba bevándorolt magyarországi
születésű embereknek a megélhetési módjaikról is, tehát, hogy milyen munkákat végeztek
általában a kiszemelt célállamaikban. A tizenkilencedik század vége és a huszadik század
elején történő kivándorlási hullámnak a résztvevő személyei azok jellegzetesen a
mezőgazdaságból kiszorult agrárnépességnek a köréből kerültek ki az Amerikai Egyesült
Államokba. Ezek az emberek nagy többségben igazából szakképzetlen voltak, hiszen mint
fentebb említettem a mezőgazdaságból, a földmunkából kerültek az ipari, gyári világba.
Ebben az ipari, gyári területen általában olyan munkát végeztek ezek a kivándorolt emberek,
amiket már az amerikai dolgozók nem szívesen vállaltak el, hiszen ezek voltak igazából a
legpiszkosabb, legnehezebb munkák a munkaerőpiacon. Ezek a munkák pedig nem voltak
másak, mint a szénbányák, vasgyárak, acélgyárak és a vegyi üzemben kapott munkát voltak.
Ezek a kivándorolt emberek olcsó munkaerőnek is számítottak a korábban már említett
szakképzetlenségük miatt igazából. Azonban fontos megjegyezni azt is, hogy azért ezeket a
kemény fizikai munkákat általában, azért nem a nők végezték, hanem rendszerint a férfiak,
akik jó esetben megfelelő fizikummal rendelkeztek az említett munkák munkavégzéséhez. A
nők viszont általában többnyire a textiiliparban helyezkedtek el, mint pl.: a selyem
gyártásában, a viaszosvászon gyártásában, a ruha gyártásában, a fehérnemű gyártásában,
illetve a gyapjú-fonógyárakban. Azonban a dohánygyárakban is többségében nők dolgoztak.
A fiatal lányok pedig gyakran végeztek házi cseléd munkát. Tehát elszegődtek egy-egy
családhoz, ahol szorgosan részt vettek a háztartás fenntartásában. Azonban az első
világháború után tehát 1918 után már a bevándorlóknak csak egy kis réssze volt az, aki a
mezőgazdaság világából érkezet az Amerikai Egyesült Államok különböző államaiba. A
többségük a bevándorlóknak tehát már ekkorra értelmiségi személyek voltak, valamint volt
köztük iparos tevékenységgel foglalkozó bevándorló is és olyan is volt, aki kereskedéssel
foglalkozott. Azonban a megszorítások miatt is a két világháború között véget ért a tömegess
bevándorlás az Amerikai Egyesült Államokba.. Mint ahogy már kicsivel fentebb korábban
már említettem értelmiségi személyek kezdtek el kivándorolni Magyarországról, akik közül
voltak olyanok, akik részt vettek az amerikai tudommányos tevékenységekben, valamint a
művészeti életben is aktívan szerepet vállaltak. Viszont fontos megemlíteni Kossuth Lajost is,
aki 1851 decemberében érkezett meg az Amerikai Egyesült Államokba, akit már nagy
örömmel vártak. New York akkori polgármestere volt az, aki köszöntötte őt a város
lakosainak a nevében az ünnepélyes bevonulás során. Aki ezekkel a szavakkal köszöntötte a
híres magyar Kossuth Lajost „Bemutatom Önöknek, polgártársaim, Kossuth Lajost, a magyar
függetlenség magasztos képviselõjét, az emberi haladás bajnokát, az egyetemes szabadság
ékesszóló hirdetõjét.”. Kossuth Lajos összesen 17 napot töltött el NewYorkban, amely idő
alatt számos esemeényen mondott beszédet és vett részt a banketteken is. Kossuth Lajost erre
az Amerikai Egyesült Államokba tett látogatására igazából többen is elkísérték őt. Ilyen
személy lesz a felesége Meszlényi Terézia, akire mindig számíthatott, hiszen támogatta az ő
szeretett férjét. De többek között elkísérte őt egy ezredes is Ihász Dániel személyében,
valamint Hajnik Pál Kosssuth Lajosnak a személyes titkára. Viszont elkísérte őt még Pulsszky
Ferenc és a felesége is, valamint még László Károly is szintén. New Yorkban pedig egy
újságíró iroda a NewYork Tribunenak a szerkesztője megbízta az egyik riporterét Coggsshallt,
hogy Kossuth Lajosnak az Amerikai Egyesült Államokban töltött 7 hónapjáról folyamatosan
készítsen dokumentációt, és folyamatosan meg is jelentek ezek a tudósítások. Kossuth Lajost
és társait még az akkori elnök Millard Fillmoree is vendégül látta a Fehér Házban. Itt Kossuth
Lajos megköszönte Millard Fillmoree-nek azt, hogy segített neki kiszabadulnia a török
fogságából és valamint megköszöntte a lehetőséget is, hogy támogatta az ő és társainak a
kiutazását az Amerikai Egyesült Államokba 1851 év végéjén. Ezután a látogatás után pedig
egy országos körút volt a következő programja Kossuth Lajosnak, ahová természetesen
elkísérte őt a népes társasága is. Ez alatt az országoskörút alatt szinte nyugattól kelettig bejárta
az egész Amerikai Egyesült Államokat. Az út alatt pedig számos amerikai városban mondott
beszédet, amelyeket mindig nagy siker övezett a nép által. Azonban őt is elérte a déli és az
északi államok ellentétjének a szellői.. Hiszen Kossuth Lajos a déli államokban is megpróbált
követőket szerezni a magyar ügy érdekében, azonban ott már kevéssbbé fogadta őt elsöprő
siker, mint az északi államokra jellemzően. Rájött, hogy nehéz helyzetben van a két állam
rész ellenségeskedései miatt. Hiszen jól tudta, hogy ha nyilatkozik a rabszolgaságról, akkor a
déli államok szembe fognak vele fordulni.. Azonban, ha hallgat a rabszolgaságról… akkor az
északi államok lesznek azok a területek, ahol elveszítheti a nagy népszerűségét. Végül Kossut
Lajossnak és a társainak az útja egészen ezernyolcszázötvenkettőig tartott. Ekkor derült fény
arra, hogy nem fogja tudni elérni a politikai céljait. Ami nem volt más, mint a magyar
függetlenségiharcnak az újrakezdése azáltal, hogy az amerikaiak fegyveres támogatással
hozzájárulnak a győzelmünkhöz. Ennek pedig az oka továbbra is az volt, hogy az északi
államok és a déli államok közötti ellenséges viszonyoknak a szembenálllása az egyre csak
fokozódott, napról napra, időről időre folyamatosan. Viszont Kossuth Lajosnak az emléke sok
helyen még jelenleg is megtalálható a napjainkban is az Amerikai Egyesült Államokban, de
akkoriban is ott tartózkodása ideje alatt is sok minden jött létre ami az ő emlékét őrizte. Ilyen
lesz például az, hogy Mississippi államában volt egy település ami Kossuth-nak neveztek el.
De több tucat utcát és utat neveztek el akkokirban Kossuth Lajosról. Sőt mi több még egy
saját megyét is kapott lowa egyik szegletében. S Kossuth Lajosnak még szobrot is állítottak.
Szobrát látogatása után hetvenhat évvel, 1928. március 15-én avatták fel a Riverside Drive-
on, a 113. utcánál. Felállítását Berkó D. Géza, az Amerikai Magyar Népszavának szerkesztő-
kiadója kezdeményezte 1927-ben. A pénzgyűjtés olyan sikeres volt, hogy a tervezett
mellszoborból teljes alakos szoborcsoport lett. James Walker, Manhattan polgármestere
szervezte és vezette a szoborállító bizottság munkáját. A szobor lábánál pedig egy fiatal
magyar katona kezet nyújt egy idős parasztnak, ezzel is szimbollikusan jelképezve, hogy
kiemeli a szolgaságból. A honvéd zászlóján lévő feliraton pedig a következő olvasható
magyarra lefordítva: „Velünk a szent szabadság istene.” A talapzat elejére vésett angol nyelvű
felirat pedig azt fogja tartalmazni, magyarra lefordítva, hogy: „Kossuth Lajosnak, a szabadság
hősének emlékére állították a szabadságszerető magyar származású amerikaiak.” A szobor
máig itt áll, és a helyi magyarságnak a megemlékezéseinek egyik fontos helyszíne ez a
Kossuth Lajos szobor.
Végezetül akkor összegezve az Amerikai Egyesült Államokba történő kivándorlás az
megvalósítható volt az kivándorolt emberek számára. Azonban az új élet kezdése a nulláról az
nehéz volt az emberek számára. Viszont akik kijutottak, lehet több eséllyel tudták elnyerni az
álmaiknak a célkitűzését. Érdekesen megfigyelhető volt az is, hogyan változott ez az egész az
éveknek a múlásával egészen a mai napig is. Ideértve a Magyarországról kivándorolt
személyeket, nekik az életkorát vagy a foglalkoztatottságukat is. Valamint nem gondoltam
volna, hogy Kossuth Lajost ilyen szinten kedvelték az amerikai lakosok akkoriban és még
jóval látogatása utáni években is.

Felhasznált források:
https://tti.abtk.hu/images/kiadvanyok/folyoiratok/tsz/tsz1980_4/puskas.pdf
https://karpataljalap.net/2008/01/04/magyar-kivandorlas