A HOLOKAUSZT

MAGYARORSZÁGI
EMLÉKNAPJA
2001 óta minden év április 16-án a holokauszt magyarországi áldozataira
emlékezünk. Mit jelent ez? 1944-ben, a II. világháború ideje alatt e napon
kezdődött meg a magyarországi zsidók gettókba tömörítése Kárpátalján. Az ezt
követő hónapok során több mint 400 000 zsidót zártak gyűjtőtáborokba, majd
hurcoltak el Magyarországról Auschwitz-Birkenauba.

Magyarországot 1944. március 19-én megszállta a német hadsereg, ezzel együtt

hazánkba érkezett az úgynevezett különleges bevetési egység
(Sondereinsatzkommando – SEK) is, melynek feladata az ország
„zsidótlanítása” volt. A SEK vezetésével a holokauszt fő szervezőjét, Adolf
Eichmann SS-alezredest bízták meg.

A kormány elrendelte a zsidók számára a sárga csillag viselését, majd

vagyonukat elkobozták, állásukat felmondták. A 825 000 magyar zsidónak
megtiltották az utazást, lakókörzetüket nem hagyhatták el. Ekkor adta ki Baky
László belügyi államtitkár bizalmas rendeletét, amely a deportálást, vagyis
kitelepítést megelőző intézkedéssor eleme volt.
"A m. kir. kormány az országot rövid időn belül megtisztítja a zsidóktól. A
tisztogatást területrészenként rendelem el, eredményeként a zsidóságot nemre és
korra való tekintet nélkül a kijelölt gyűjtőtáborokba kell szállítani. Városokban
és nagyobb községekben később a zsidóság egy része a rendészeti hatóságok
által kijelölt zsidóépületekben, illetve gettókban nyer elhelyezést."

A holokausztra való emlékezés a felejtés és a közöny ellen akar tenni. Úgy, hogy
a megbocsáthatatlan és jóvátehetetlen bűnöket és bűnösöket megnevezi, az
ártatlan áldozatok mártíromsága előtt fejet hajt. Lehetőleg úgy, hogy összegyűjti,
számba veszi, leírja és kiadja, felolvassa és kimondja minden egyes
magyarországi áldozat nevét a legkisebb falutól a világvárosig, a gettóktól a
téglagyárakon és a vasútállomásokon keresztül a gázkamrákig, a tömegsírokig.
Odaveszett a vidéki zsidóság zöme, köztük fájdalmasan sok gyerek, de
megmenekült a budapestiek többsége. Nem csak a zsidókat üldözték, a több
millió zsidó mellett számtalan keresztény is a holokauszt áldozatává vált, mert
elítélték a nácik cselekedeteit. Az igazi emlékezés és a múlt átélése, hogy jelen
időben emlékezünk.
Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.

Szentkirályszabadja, 1944. október 31.-Radnóti Miklós: Razglednicák

Maximilian Kolbe ferences szerzetes 1941-ben az auschwitzi koncentrációs

táborban életét áldozta, hogy megmentsen egy kétgyermekes családapát, azáltal,
hogy helyette indul el a biztos halálba. Kolbe atya a szörnyű körülmények között
is folyton érezte Isten mindenütt jelenvalóságát. Derűjét és nyugalmát egyetlen
pillanatra sem veszítette el. Szavait áthatotta a szeretet, az Istenbe vetett
bizalom, az Úr akaratának elfogadása: „Bármi történjék is, az a Megváltó
akarata szerint lesz.”
Kolbe atyáról film is készült, ami megrázó képsorokban mutatja be, ahogy a
szűk cellában az éhhalálra ítélt rabok, szorosan egymáshoz bújva énekelnek,
imádkozzák a rózsafüzért, Kolbe atya vezetésével. Tudomást szerezve erről,
szerzetestársai hálatelt szívvel lelkendeznek: „… több napon át hallani lehetett a
bunkerből a közös imák és szenténekek kiszűrődő hangját.
Szolgáljon ez a hír örömünkre, legyen példa a megpróbáltatások elviseléséhez.”
Imádsággal emlékezzünk közösen: