A HOLOKAUST ROMÁNIABAN

A náci Németország műholdai, az egymást követő román kormányok elzárták a zsidó jogokat,

elrabolták a zsidókat vagyonuktól és sok zsidót megfosztottak román állampolgárságtól. Ezt a politikát

1937 végétől az Octavian Goga (Nemzeti Parasztpárt) és Alexandru Cuza (Keresztény

Nemzetvédelmi Szövetség) által létrehozott kormány hajtotta végre, és folytatta a II. Károly király által

1938 februárjában alapított diktatúra.

1940. június végén a Szovjetunió Besszarábia és Észak-Bukovina feladására kényszerítette

Romániát, a visszavonuló román csapatok és a helyi falusiak pedig számtalan erőszakos cselekményt

követtek el a zsidók ellen. Így 1940. június 30-án 200 zsidót öltek meg Dorohoiban, további százakat

öltek meg falvakban, az új határok mindkét oldalán, és megközelítőleg tízezer zsidót öltek meg egy

nagy pogromban Jászvásárban. 1940. augusztus 8-án a román kormány megalkotta a "zsidó

statútumot", amely megsemmisítette a zsidók többségének állampolgárságát és betiltotta a vegyes

házasságokat.

1940. szeptember 4-én Ion Antonescu tábornok átvette a hatalmat, és meghívta a Horia Sima vezette

fasiszta Vasgárdát, hogy csatlakozzon kormányához, amely terror- és megfélemlítési kampányt

indított a zsidók ellen, hogy kizárja őket a gazdasági és kereskedelmi életből. az országé. Nem sokkal

később Antonescu kizárta kormányából a vasgárdát, de 1941. január 21-23-i lázadásukat zsidóellenes

zavargások kísérték, amelyek során 127 zsidót brutálisan meggyilkoltak. A légiósok kizárása után

Antonescu folytatta zsidóellenes politikáját, amelyet többek között a Nemzeti Romanizációs Központ

hozott törvénybe és hajtott végre, amely végrehajtotta az összes zsidóellenes törvényt, és elrendelte,

hogy több tízezer zsidót távolítsanak el otthonaikból.A Németország és a Szovjetunió közötti háború

kitörése a zsidóellenes intézkedések eszkalációjához vezetett Romániában. Az Antonescu-rezsim a

háborút a zsidókérdés megoldásának lehetőségének tekintette, és azzal kezdte, hogy 40 000 zsidót

űztek ki városokból és falvakból ingatlanaik elkobzásával. Ezt követte a besszarábiai és bukovinai

zsidók tömeges legyilkoló kampánya. Az első szakaszban a román és német hadsereg egységei az
Einsatzgruppe D és a helyi ukránok segítségével 160 000 zsidót gyilkoltak meg, és 1941. szeptember

15-én Antonescu elrendelte 150 000 túlélő deportálását Transznisztriába. A kiűzetés során több

tízezer zsidót ölt meg a román kíséret, vagy haltak éhen és betegségekben. A román uralom alatt a

Dnyeszteren túli terület zsidók tömeges gyilkolásának helyszínévé vált, akik közül 90 ezren pusztultak

el 1941-1944 között. A román hadsereg és csendőrség is részt vett több tízezer ukrán zsidó

likvidálásában.Azzal indokolta, hogy a zsidókat az 1940-1941 közötti szovjet megszállással való

kollaborációval vádolják.A román kormány eleinte egyetértett a megmaradt zsidó lakosság

lengyelországi haláltáborokba deportálásával, de idővel Antonescu rájött, hogy Németország

elveszítheti a háborút, nem áll szándékában visszaadni Erdélyt Észak-Romániából. Ez a két tényező,

valamint Németország megnövekedett követelése a keleti fronton harcoló román csapatok, valamint

az olaj- és élelmiszerellátás iránt, meggyőzte a románokat, hogy utasítsák el a romániai zsidók belseni

haláltáborba deportálására irányuló náci követeléseket (a zsidó közösség erőfeszítései). A helyi, Dr.

Wilhelm Felderman vezette, aki prominens román személyiségek segítségét is igénybe vette, szintén

fontos szerepet játszott). Ennek eredményeként a királyság és a dél-erdélyi zsidóság megmenekült a

tömeges kiirtástól.Miután elutasította a nácik követeléseit a Végső Megoldás megvalósítására, a

román kormány tudatára ébredt, hogy a zsidók segítése javítja Románia imázsát a szövetségesek

szemében, és elősegíti az ország számára a háború utáni kedvezőbb rendezést. Az Antonescu-

rezsim diszkriminatív zsidóellenes politikája továbbra is érvényben volt, és a romániai zsidók

elszegényítése és kizsákmányolása a háború éveiben is folytatódott.

A becslések szerint összesen 420 000 zsidót öltek meg a holokauszt során, akik 1939-ben

Romániában éltek. Ebbe a számba beletartoznak az 1941 nyarán Besszarábiában és Bukovinában

meggyilkolt zsidók, a Dnyeszteren túli és a szomszédos térségből való kitelepítés során elhunytak, a

Jászvásárban és más helységekben meggyilkoltak, valamint a magyarok által Auschwitzba deportált

észak-erdélyi zsidók.