AZ ŐSZIRÓZSÁS FORRADALOMTÓL HORTHY KORMÁNYZÓSÁGÁIG

A FORRADALOM GYŐZELME
1918 októberében láthatóvá vált, hogy Magyarország az első világháborút a vesztesek oldalán
fejezi be. Budapesten ellenzéki politikusokból megalakult a Magyar Nemzeti Tanács. Elnökévé
Károlyi Mihály grófot választották, aki már korábban is felszólalt a béke érdekében.
A Nemzeti Tanács a háború befejezését követelte, és meghirdette Magyarország demokratikus
átalakítását. Programjában azt ígérte, hogy mindenkire kiterjesztik a választójogot, a
parasztoknak pedig földet osztanak.
Hamarosan tüntetések robbantak ki, melyek résztvevői Károlyi miniszterelnöki kinevezését
kívánták elérni. Október 31-én a tüntetések forradalommá alakultak át, amelyhez a frontról
hazatérő katonák is csatlakoztak. Letépték sapkáikról a Monarchiát jelképező sapkarózsát, és
helyére őszirózsát tűztek.
Innen kapta nevét az őszirózsás forradalom, amely néhány óra alatt szinte vérontás nélkül
győzött. A felkelők elfoglalták a főváros legfontosabb pontjait. Az események talán egyetlen
áldozata Tisza István gróf volt. A korábbi miniszterelnököt a saját lakásán lőtte le néhány
katona. Sokan ugyanis őt tartották felelősnek az ország háborúba sodródásáért.
A közhangulat nyomására a király Károlyi Mihály miniszterelnökké való kinevezése mellett
döntött. Károlyi a Magyar Nemzeti Tanács vezetőiből alakította meg kormányát. Az új
miniszterek liberális, demokrata és szociáldemokrata politikusok voltak. A kormányváltás
nyomán jelentősen átalakult a politikai rendszer. IV. Károly lemondott az államügyek
intézéséről, az országgyűlés beszüntette működését. November közepén kihirdették a
kormány programját tartalmazó néphatározatot, amely kimondta: „Magyarország minden más
országtól független és önálló népköztársaság.” 1919 januárjában Károlyit választották
köztársasági elnökké.

A NEMZETISÉGI KÉRDÉS
1918 őszére az Osztrák–Magyar Monarchia szétesett. A magyarországi nemzetiségek is sorra
mondták ki függetlenségüket. Támogatásukra szerb, cseh és román csapatok léptek
Magyarország területére.
Károlyi úgy vélte, hogy a katonai ellenállással csak rontana a helyzeten. Ráadásul a kormány
nem is rendelkezett bevethető csapatokkal, a hadsereg ugyanis a háború végére széthullott.
Károlyi abban bízott, hogy a nagyhatalmak igazságosan fogják rendezni Közép-Európa sorsát.
A kormány terveket alakított ki egy közép-európai szövetségi államról, amelyben területi
önkormányzatot kívántak adni a nemzetiségeknek. A szlovák, román és délszláv lakosság
azonban már el akart szakadni az országtól.

TÖREKVÉSEK A DEMOKRÁCIA MEGSZILÁRDÍTÁSÁRA

Az őszirózsás forradalom győzelme után nem csak az ország szétesése okozott problémát.
Késtek a munkások és a parasztok által várt intézkedések, például az általános
választójog bevezetése és a földosztás. Emellett súlyos elégedetlenséget szült az élelmiszer-
és szénhiány is. Általános volt a nyomor, óriásira nőtt a munkanélküliek száma.
Az elkeseredett emberek közül sokan az alakuló szélsőséges mozgalmak befolyása alá
kerültek. Az Oroszországból hazatérő hadifoglyok egy csoportja ugyanis megalakította a
Kommunisták Magyarországi Pártját (KMP). Ők az orosz példa alapján bolsevikforradalmat
akartak kirobbantani. A régi tisztikar egyes tagjai pedig katonai diktatúrát tervezgettek.
1919 elején a kormány végre cselekvésre szánta el magát. Felléptek a bal- és jobboldali
szélsőségekkel szemben, a vezetőiket börtönbe zárták. Megindult a hadsereg újjászervezése.
Károlyi Mihály saját birtokán megkezdte a földosztást. Úgy tűnt, hogy az ország lassan
felülkerekedik a válságon.
A VIX-JEGYZÉK
Ám ekkor váratlan fordulat történt. A párizsi békekonferencia küldötte, Vix francia alezredes
március 20-án jegyzéket nyújtott át Károlyinak. Ebben a győztes nagyhatalmak azt követelték,
hogy a Tiszántúlon állomásozó magyar csapatokat további 100 km-rel vonják vissza.
Károlyi – kiutat keresve a válságból – egy új kormány felállítását tervezte. A Vix-jegyzékről
azonban még ennek létrejötte előtt döntöttek. Mivel a szociáldemokrata miniszterek nem
akartak újabb területekről lemondani, hosszas habozás után a jegyzéket elutasították.
Az új kormány azonban már nem Károlyi tervei szerint alakult meg.

A történelmi Magyarország felbomlásának folyamata az első világháború utáni hónapokban és a Vix-jegyzék

követelése.

A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG LÉTREJÖTTE
A szociáldemokraták úgy vélték, hogy a Vix-jegyzék elutasítása után az egyetlen lehetőség a
Szovjet-Oroszországgal való szövetség. Ettől reméltek segítséget a Magyarország
felosztására törekedő szomszédos államok és a nyugati nagyhatalmak ellen.
Az új kormány megalakítása előtt ezért az MSZDP vezetői megkeresték a börtönbe zárt
kommunista vezetőket. Azt remélték, hogy rajtuk keresztül Magyarország jó kapcsolatokat
alakíthat ki Szovjet-Oroszországgal. A párt vezetője, Kun Béla például személyesen ismerte
Lenint.
Kun Béla azonban kemény feltételeket szabott. A két párt egyesülését és Károlyi félreállítását
követelte. A szociáldemokraták erről nem tájékoztatták a köztársasági elnököt. Sőt, Károlyi
nevében kiadtak egy kiáltványt, amelyben az állt, hogy az elnök átadta a hatalmat
„Magyarország népei proletariátusának”.
1919. március 21-én egyesült a kommunista és a szociáldemokrata párt, és kikiáltották a
Tanácsköztársaságot. Ezzel szovjet típusú, diktatórikus államformát hoztak létre. Az új
kormányt Forradalmi Kormányzótanácsnak, tagjait pedig nem miniszternek, hanem orosz
mintára népbiztosnak nevezték.
Bár a népbiztosok többsége szociáldemokrata volt, a hatalom egyértelműen a kommunisták
kezébe került. Kun Béla a külügyi népbiztosi tárcát kapta, de valójában az ő befolyása volt a
legnagyobb a tanácskormányban.

A TANÁCSHATALOM BELPOLITIKÁJA
Az új kormány intézkedései hamar széles körű ellenállást váltottak ki. A kommunisták állami
tulajdonba vették a nagybirtokokat. Ezeket a földeket azonban nem osztották szét a parasztok
között, hanem termelőszövetkezeteket hoztak létre. Ráadásul a falusiaktól erőszakkal elvették
az élelmiszerkészletük nagy részét. Államosították az ipari és kereskedelmi vállalatokat, a
bankokat. Megvonták a választójogot a „mások munkájából élő” személyektől.
Átszervezték a közigazgatást is. A városokban és falvakban az önkormányzatok helyett
szovjet mintára tanácsokat hoztak létre. Ezek legfontosabb feladata a Kormányzótanács
utasításainak végrehajtása volt, akár a helyi érdekekkel szemben is.
Amikor az elégedetlen rétegek mozgolódni kezdtek, a Kormányzótanács a „vörösterror”
bevezetésével válaszolt. Törvénytelen eljárással ítéltek halálra embereket, sokakat pedig
egész egyszerűen meggyilkoltak. Ez tovább fokozta a kommunistákkal szembeni gyűlöletet.

A Lenin-fiúk
A Tanácsköztársaság idején a tanácskormány feloszlatta a csendőrséget és a rendőrséget is. Helyettük
megalakult a Vörös Őrség. Politikai ügyekben azonban nem ez a szerv járt el, hanem külön alakulatok,
amelyeknek csak megbízható kommunisták lehettek a tagjai.
A leghírhedtebb ilyen csoportot az ún. Lenin-fiúk alkották. Az ő nevükhöz fűződik a vörösterror legtöbb
rémtette. Gyakran közönséges gyilkosságokat is elkövettek. A vörösterror mintegy 300-500 áldozatot
követelt.

A tanácshatalom ugyanakkor a munkások szociális helyzetének javítására törekedett. Például

emelni próbálták a bérüket, a rászorultaknak élelmiszert juttattak, valamint
munkásgyerekeket vittek üdülni a Balatonhoz. Elegendő pénz híján azonban ezek az
erőfeszítések csekély eredménnyel jártak.

AZ ANTANT TÁMADÁSA ÉS AZ ELLENFORRADALMI ERŐK

Hamarosan megindult a román és a csehszlovák csapatok támadása. A románok elfoglalták a
Tiszántúlt, a csehszlovákok pedig Miskolcot. 1919. május elejére a Tanácsköztársaság az
összeomlás szélére került.
A Forradalmi Kormányzótanács – az orosz segítségben bízva – megkísérelte a lehetetlent:
hadsereget szervezett szinte a semmiből. Bevezették a hadkötelezettséget, és az
alakulatokban szigorú fegyelmet tartottak. Az új hadsereg komoly sikereket ért el a gyenge
erőt képviselő csehszlovákok ellen. Eközben Románia nem támadta a magyar csapatokat, mert
az orosz fenyegetés miatt meg kellett erősítenie keleti határait.

Hadműveletek 1919 tavaszán és nyarán.

A tanácsállam magyar ellenfelei is szervezkedtek. Aradon ellenkormány alakult, amely később

Szegedre költözött. E kormány hadügyminisztereként tűnt fel Horthy Miklós, aki korábban a
Monarchia tengernagya volt. Francia engedéllyel kis létszámú „nemzeti hadsereget” is
létrehozhatott. Bécsben pedig Bethlen István gróf vezetésével alakult meg egy ellenforradalmi
csoport.

A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG BUKÁSA
A kommunisták bukását azonban nem a szerveződő ellenforradalom, hanem a román
csapatok támadása váltotta ki. A békekonferencia felszólította Magyarországot, hogy vonja
vissza csapatait a Felvidékről. Cserébe kilátásba helyezték a románok kivonását a Tiszántúlról.
Hosszas viták után a kormány eleget tett a felszólításnak: kiürítették a Felvidéket. Ez a lépés
megtörte a katonák harci kedvét. A román csapatok ráadásul az ígéretek ellenére nem
vonultak vissza.
Ekkor a tanácskormány végzetes lépésre szánta el magát: megtámadta a jóval erősebb román
hadsereget. A támadás azonban napok alatt összeomlott. A román csapatok átkeltek a Tiszán,
és Budapest felé meneteltek. A Forradalmi Kormányzótanács augusztus elején lemondott. A
tanácshatalom megbukott.

ZŰRZAVAROS HÓNAPOK
A Tanácsköztársaság bukása után további négy hónap telt el, mire megalakult egy olyan
kormány, amelyet az antant is elismert.
E késlekedésnek két fő oka volt. Egyrészt az ország nagy részét román csapatok szállták meg,
amelyek az antant többszöri felszólítására sem voltak hajlandók távozni. Ráadásul
hadizsákmányként jelentős mennyiségű élelmiszert, közlekedési eszközt (pl. mozdonyokat)
és gépet szállítottak ki az országból. Másrészt az egy éve tartó forrongó helyzet után nem volt
olyan politikai erő, amelyet az ország népe és a nagyhatalmak is elfogadtak volna.
Az ország területén csak egyetlen magyar hatalmi központ alakult ki. A Dél-Dunántúlon
Horthy Miklós és „nemzeti hadserege” tartotta kezében az irányítást.
1919 őszén a Tanácsköztársaság vörösterrorjára válaszképpen az ország több pontján
megtorló akciók indultak: kibontakozott a fehérterror. Ebben Horthy seregének egyes
csoportjai is részt vettek. Sok helyen elfogták, és bírósági tárgyalás nélkül kivégezték a
Tanácsköztársaság tisztségviselőit.
Az áldozatok között sok zsidó is volt. A szélsőjobboldal ugyanis őket tartotta felelősnek a
háború elvesztéséért és az ország széthullásáért. Gyűlöletüket fokozta, hogy a tanácshatalom
vezetőinek nagy része is zsidó származású volt.

A fehérterror
Az újabb terrorhullám élén szélsőjobboldali katonatisztek álltak. A módszereik hasonlóak voltak a
vörösökéhez. A jogrendet ők sem vették figyelembe, céljuk csupán a bosszúállás volt. Garázdálkodó
csoportjaik többnyire akasztással „szolgáltattak igazságot”. Áldozataik számát 600-2000 főre becsülik.
Amikor a Népszava újságírója, Somogyi Béla cikkeiben leleplezte a fehérterror rémségeit, az egyik tiszti
csoport őt és egy kollégáját is meggyilkolta.

HORTHY HATALOMÁTVÉTELE ÉS A VÁLASZTÁSOK

A zűrzavaros helyzetet végül a békekonferencia Budapestre küldött megbízottja segítségével
sikerült megoldani. Ő azt támogatta, hogy az új rendszer kialakítását bízzák Horthyra. Cserébe
Horthy megígérte, hogy nem vezet be diktatúrát, sőt határozottan elítélte a zsidóüldözést is.
Novemberben a románok végre elhagyták a fővárost és a Duna–Tisza közét. Ezután Horthy
bevonult Budapestre.
Az alábbiakban részletet olvashatsz Horthy budapesti bevonulásakor mondott beszédéből. A szöveg jól
mutatja, milyen véleményt alkotott a fővárosról, s hogyan tekintett saját eddigi és jövendőbeli
szerepvállalására!
„A magyar nemzet szerette Budapestet és el is kényeztette; mégis az utóbbi időben ez a város lett a
veszte. [...] Ez a város megtagadta ezeréves történelmét, ez a város porba rántotta a szentkoronát, meg
a nemzet színeit és vörös rongyokba öltözött. A nemzet legjobbjait börtönbe vetette, vagy kiüldözte
hazájukból. Ezen felül még mindenünket el is tékozolta. Mégis, minél jobban közeledtünk ide, annál
inkább indult olvadásnak a szívünkre rakódott jégréteg és hajlandókká váltunk arra, hogy
megbocsássunk. ...] Katonáim. [...] fegyvert fogtak, hogy az országban a rendet helyreállítsák. Az ő kezük
immár készen áll a testvéri kézfogásra, de – ha elkerülhetetlen lenne – felkészült a büntető ökölcsapásra
is.”

Megalakult az új kormány, amelynek fő feladata a választások lebonyolítása volt. Egy új

rendelettel jelentősen bővítették a szavazásra jogosultak számát, és biztosították a titkos
szavazást is.
Ugyanakkor néhány szélsőjobboldali szabadcsapat tovább folytatta a fehérterrort,
lehetetlenné téve a normális választási kampányt. Az MSZDP tiltakozása jeléül nem is vett részt
az 1920-as választásokon. Ez jelentős hiba volt, hiszen így továbbra is parlamenten kívüli párt
maradt. Az új nemzetgyűlésben a parasztságot képviselő kisgazdapárt rendelkezett a legtöbb
képviselővel.

A KORMÁNYZÓI POSZT LÉTREHOZÁSA

Az új nemzetgyűlés első feladata az államforma meghatározása volt. A köztársaságnak alig
voltak hívei, így visszaállították a királyságot. A király személye viszont megosztotta a
képviselőket. Voltak, akik a Habsburgok visszahívását akarták. A nagyhatalmak azonban nem
fogadták el ezt a tervet, mivel attól tartottak, hogy újjáéledhet a régi Monarchia. Azok is sokan
voltak, akik úgy vélték, hogy a nemzetgyűlésnek kell új uralkodót választania. Ők azonban
nem találtak széles körben elfogadott személyt a trónra.
Ideiglenesnek szánt megoldásként törvény született a kormányzói poszt létesítéséről. A
magyar történelemben korábban is előfordult, hogy a királyt ily módon helyettesítették. 1920
márciusában a nemzetgyűlés Horthyt választotta kormányzóvá. Személyéről a pártok előre
megállapodtak. Horthy azonban biztosra akart menni: a választás napján katonái ellepték a
parlament épületét. Sokan úgy gondolták, hogy a kormányzó csak rövid ideig marad hatalmon.
Ezzel szemben Horthy csaknem huszonöt évig állt az ország élén.

A HORTHY-RENDSZER JELLEGE
A kialakuló rendszer önmagát ellenforradalminak tekintette. Nemcsak a Tanácsköztársaság,
hanem az őszirózsás forradalom eszméi ellen is fellépett. Az új politikai vezetés célja az első
világháború előtti Magyarország visszaállítása volt. Ez a törekvésük azonban nem
teljesülhetett, az ország helyzete ugyanis gyökeresen megváltozott. Magyarország többé nem
egy nagyhatalom része volt, hanem csupán egy kisállam, amelynek új határvonalait Párizsban,
a békekonferencián rajzolták meg.