1 Paris, Bibliothèque nationale, Supplement turc 69.

2 Egy friss példa: Aksan 1999: 164.

3 Rendszerint 20 és 30.000 közé teszik (Sugár 1983: 389, Szakály 1986: 116, Szita – Seewann 1997: 26, 18. j., Aksan 1999: 164, Dávid 2002: 492).
4 Amennyiben 1697 őszéhez esik közelebb a dátum, akkor a tervezés stádiumát rögzítették benne, ha a következő esztendő tavaszához, akkor már a
ténylegesen gyülekező egységekről kapunk információt. Bármelyik változatról legyen szó, többé-kevésbé mindkettő híven tükrözi a birodalom
lehetőségeit: egyik az elvieket, a másik a gyakorlatiakat. Ebben az összefüggésben érdemes kitérni arra, hogy az igen jól olvasható, végig azonos
kéztől származó kódex minket érdeklő lapjaira valaki pótlólagos megjegyzéseket írt be, melyek azonban nem mennek túl a fent megadott felső
időhatáron, a török újéven. Végül az, hogy a névtelen krónikás egy-két helyen bővebb tudósítással szolgál, afelé billenti el a mérleg nyelvét, hogy a
kimutatás inkább a tervezési, mintsem a megvalósulási fázist tükrözi.
5 Paris, Bibliothèque nationale, Supplement turc 69, 64b–70a. A szöveget (a címtől eltekintve) nem szó szerinti fordításban, hanem egyszerűsítve, ám
az összes lényeges elemet visszaadva tesszük közzé. A boszniai, özüi, móreai és orosz frontokra vezényelt haderő, valamint a földközi- és fekete-
tengeri flotta ismertetésére egy másik tanulmányban szeretnénk sort keríteni.
5 Paris, Bibliothèque nationale, Supplement turc 69, 64b–70a. A szöveget (a címtől eltekintve) nem szó szerinti fordításban, hanem egyszerűsítve, ám
az összes lényeges elemet visszaadva tesszük közzé. A boszniai, özüi, móreai és orosz frontokra vezényelt haderő, valamint a földközi- és fekete-
tengeri flotta ismertetésére egy másik tanulmányban szeretnénk sort keríteni.
6 1697. szeptember 20. – 1698. július 10.
7 Rangban és létszámban az első kettő a hat udvari zsoldos lovas alakulat közül.
8 Özü szandzsák-, majd vilájetszékhely volt a 18. század végéig – 19. század elejéig (Birken 1976: 88). Ma Ocsakiv Ukrajnában, Odesszától keletre, a
Dnyeper-öböl északi partján.
9 Török neve Kameniçe. 1672-ben került az oszmánok kezére, s vált vilájetközponttá; 1699-ben foglalták vissza a lengyelek (Kołodziejczyk 1994).
10 Helyesen 1395 fő.
11 Nem tévesztendők össze a janicsár hadtest ugyanilyen nevű egységeivel. A nem-janicsár szekbánok hadjáratokra (vagy a kormányzók szolgálatára)
elszegődő zsoldosok voltak, ötven vagy ennél több főből álló kompániáikat az ún. bölükbasik irányították, az összes zsoldos szekbánnak pedig az
udvar által kinevezett és a nagyvezír környezetében tartózkodó szercsesmeparancsnokolt. Felfogadásukkor a szekbánok (mint más önkéntesek)
rendszerint elszegődési pénzt (bahsis) kaptak, hogy abból szerelkezzenek fel (Cezar 1965: 291–292, 351–356, Inalcik 1980: 292–293).
12 Feltehetőleg azonos azzal a személlyel, akit Hüszejn pasa kethüdájaként említenek (Anonim 2000: 177, Zübde 1995: 750).
13 Helyesen összeadva 1996 fő.
14 1703–1704-ben is felbukkan neve, hol álláshely nélkül, albán katonákkal összefüggésben (Zübde 1995: 800, 807), hol mint Iszkenderije (Skodra)
beglerbégje, igaz ebben a minőségben már előnév nélkül (Anonim 2000: 244, 245–246, 259); a régió egyezése miatt valószínű, hogy ugyanarról az
emberről van szó.
15 Az egykor jürük néven Ruméliába telepedett és katonailag megszervezett, kezdetben nomád vagy félnomád életmódot folytató török népesség
leszármazottaiból 1691-ben újjászervezett katonai erő. Az elnevezés jelentése: „a hódítók gyermekei” (Gökbilgin 1957: 255–256; a jürükökről ld.
még: Hegyi 2001: 1258).
16 Ma Ilgin, Konyától nyugat–északnyugatra.
17 Talán azonos az 1694-ben jürük tisztként szereplő Haszán pasával, aki 1703-ban már e csoport pasájaként kerül elénk (Anonim 2000: 93, illetve
244–245, 269).
18 A névtelen krónikás (Anonim 2000: 29, 131) hász agáknak mondja őket. A tisztség mibenléte kétséges.
19 Igencsak ritka nevével, ugyanebben a rangban, korábban is találkozni (Zübde 1995: 555, 562).
20 Újévig. Az oszmán pénzügyigazgatásban március 11-től számították, míg a perzsáknál eredetileg tíz nappal későbbre esett.
21 Az információ utolsó része a 68b fólión található.
22 Minden valószínűség szerint az oszmán főemberek kíséretében gyakori, többnyire deli néven ismert lovasokat takarja (vö. Römer 1955: 43–45).
23 Egykor a Pasa szandzsákhoz tartozott Ruméliában, ma Ptolemaisz, Görögországban (vö. Majer 1984: 49).
24 Utóbb Ömer anatóliai beglerbég mellé adták őket, aki az eredetileg kiszemelt Abdi pasa vonakodása nyomán kapta ezt a posztot, a moszuli
kormányzóságból lépve előre (Zübde 1995: 632).
25 A névtelen krónikás arról tud, hogy korábban is beglerbégként működött, majd 1697. július 24-én vezíri rangot kapott, s magánhadseregével egy
pontosan meg nem jelölt hadjáratra rendelték (Anonim 2000: 160). Különféle önkényeskedései miatt azonban sokan panaszkodtak ellene, ezért 1698.
augusztus 3-án kivégezték (Zübde 1995: 643).
26 Ali pasa kincstárnok volt, s a neki felajánlott anatóliai kormányzóságot végül nem fogadta el. Helyére, mint fentebb említettük, a korábbi moszuli
beglerbéget, Ömert nevezték ki (Zübde 1995: 632).
27 A névtelen krónikás is így hívja (Anonim 2000: 131). A Zübde szerzője, Defterdár Szari Mehmed pasa mást is elárul róla: amikor a boszniai
lázadók megtámadták és felégették Szarajevót számos üzletével egyetemben, a Karamánba már kinevezett, de oda még el nem indult Haszánt
irányították át rendet tenni (Zübde 1995: 631).
28 Így ismeri a névtelen krónikás is (Anonim 2000: 131). Ruzzini velencei követ jelentésében, illetve annak magyar fordításában: „a tursuni Mehmet
pasa” (Szita – Seewann 1997: 274). Korábban többek között erzurumi, majd karamáni kormányzó volt (Anonim 2000: 109, Zübde 1995: 338, 358
stb.).
29 A török szövegben a ber vedzsh-i odzsaklik Hizzo hákimi („örökletes családi birtokként Hizzo ura”) kifejezés szerepel. A kurd törzsi vezetőknél
szokásos, különleges szandzsákbégség (hükümet) egyik esetéről van szó, amikor a tisztség a főnöki családon belül öröklődött, s a központi hatalom
csak korlátozottan avatkozott be a szandzsák életébe; 1632–1641 között hat ilyen hükümet volt, a többi kurd területen másféle szandzsákokat
alakítottak (Kunt 1978: 191–192, Ágoston 2002: 36–40).
30 A kurd szandzsákok között 1632–1641-ben felsorolt Sziird nevűvel azonosíthatjuk (Kunt 1978: 191). Ma Siirt város Törökország keleti részén.
31 Több jelentése van: 1. A janicsár hadtest ilyen nevű tagjai a piszkos munkákat végezték (Fodor 1989: 27–28); 2. Az adó és szolgálat alóli
mentességet biztosító iratokban a karakul feladat a dzserehorral együtt szerepel, ami szintén nehéz fizikai munkára utal (Orhonlu 1984: 75; l. még:
Mühimme 7: 281, No. 581). 3. Vidéki karakullukcsukat a 18. századi források is említenek anélkül, hogy feladataikat pontosan leírnák (Cezar 1965:
288, 312).
32 A szó sátorverőt és zászlóvivőt is jelenthet.
33 Valamikor 1695-ben kapott itt megbízatást (Anonim 2000: 109).
34 Ma Afyon, korábban Afyonkarahisar.
35 E nagy kiterjedésű alkormányzóság központja Bursza volt.
36 Ebben a korban a tartományi kormányzók (ritkábban mások is) jövedelmük kiegészítésére, máskor pótlására ilyen elnevezéssel gyakran kapták
meg más szandzsák(ok) bevételeit.
37 Ekként említi a névtelen krónikás is az 1695-ös kinevezések között (Anonim 2000: 109). Alaije (ma Alanya) kéziratunk egy későbbi bejegyzése
szerint külön szandzsákbéget kapott Sábán bég személyében, s neki kellett egymagában 150 embert adnia. Karaszi az egykori török bégségről kapta
nevét, központja Bergama (Pergamon), majd Balikeszir volt.
38 A névtelen krónikás szerint 1695-ben Szaruhán élére Redzseb pasa került (Anonim 2000: 109), de lehet, hogy a teljes névnek csak egy részét írta
le.
39 Kangiri: Ma Çankiri, Ankarától északkeletre.
40 Így írta – Ankarára korlátozva – Ruzzini is (Szita – Seewann 1997: 273).
41 Az bizonyos, hogy Szigla vagy Szugla nevű szandzsák létezett az Oszmán Birodalomban, s Izmirtől nyugatra feküdt, de településként nem sikerült
azonosítani.
42 Ma Kozan, Adanától észak–északkeletre.
43 Ma Içel, mely egyben Mersin városát takarja, Adanától keletre.
44 A névtelen krónikás szerint 1694-ben csak Hamidot kapta meg (Anonim 2000: 91, 109). A kiutalás pontosabb dátuma a másik történeti munkából
derül ki, s novembernek felel meg (Zübde 1995: 502).
45 A szandzsákot később Boz bég szercsesmének adták.
46 Az elnevezésre ld. Anonim 2000: 206. Másutt „Karsz, Marashoz tartozik” formában szerepel (Kunt 1976: 188).
47 Feltehetőleg azonos a Ruzzininél Menludnak írt vagy annak olvasott pasával (Szita – Seewann 1997: 274, No. 36).
48 A szandzsák a mai Eskişehir körüli területeket foglalta magába.
49 Itteni szolgálata 1695-ben kezdődött (Anonim 2000: 109).
50 Talán ő lett később Maras beglerbégje (Zübde 1995: 721).
51 E ritkán előforduló közigazgatási egység a Rakkai beglerbégséghez tartozott, valószínűleg Rasz al-Ajnból irányították (Birken 1976: 200; Kiliç
1997: 61, 157–158).
52 Az eredetileg „negyven templomot” jelentő trákiai szandzsák neve később Kirklareli (ma Kirklareli) lett.
53 Az egykori közigazgatási központ ma Ormenion néven kis falu Görögországban, Edirnétő1 nyugatra.
54 Arról a viszonylag ritka esetről van szó, amikor gazdag alattvalókat arra kényszerítettek, hogy vagyonukból meghatározott számú katonát állítsanak
ki.
55 Ma Elmali, Antaljától nyugat–délnyugatra.
56 Antaljától délnyugatra fekszik a tengerparton.
57 Város az azonos nevű tó mellett, Antaljától északra.
58 Ma Osmaneli Izniktől kelet–délkeletre (Majer 1984: 45).
59 Korábban a nagyvezír, Elmász Mehmed pasa kethüdája volt, s a zentai csata után tették meg ruméliai beglerbégnek (Zübde 1995: 626).
61 Janja szandzsákot és várost nálunk sokáig Janinaként ismerték, a település ma Ioánnina Görögországban. Dukagin: A szandzsák albán és szerb
területeken feküdt, székhelye valószínűleg Ipek (Pecs) volt. Prizrin: ma Prizren.
62 Bizonyára azonos a fentebb már említett ilyen nevű pasával.
63 Ezeket a katonákat később Belgrád védelmére rendelték (de lehet, hogy a megjegyzés a következő tételben szereplő szkopljeiekre vonatkozik).
64 Ma Szkoplje.
65 Ma Kjusztendil Bulgáriában.
66 1690–91-ben állomáshely nélkül bukkan fel (Zübde 1995: 381). 1702 februárjában csakugyan Küsztendil mutaszarrifja, de ekkor Aladzsa Hiszárt
élvezte második jövedelemforrásként (Zübde 1995: 727). Ez év októberében viszont már Davud pasa működött a bulgáriai városban (Kiliç 1997: 89).
67 A névtelen krónikás ismét rövidített, csak Kaplan pasaként szerepelteti őt 1694–95-ben (Anonim 2000: 91, 109). Defterdár Szari Mehmed pasa
viszont a teljes alakot kiírja, midőn előadja, hogy Temesvár védelmére rendelték őt 1697. szeptember 17. és október 16. között, helyére pedig a fia
került (Zübde 1995: 627).
68 Korábbi szolgálatai fejében 1694. október 18-án nevezték ki ide, egyben arra is megbízást adtak neki, hogy az albán levendeket irányítsa (Anonim
2000: 86). Nem felel meg tehát a valóságnak, hogy ankarai bég lett volna (Szita – Seewann 1997: 350).
69 Őt is felleljük azok között, akik 1695-ben jutottak új pozícióba (Anonim 2000: 109).
70 Ma Didymótichon, Görögországhoz tartozik, tehát nem Anatóliában feküdt.
71 Helyesen összeadva 1425.
72 Ibrahim pasa először 1695-ben szerepel e rangban (Anonim 2000: 109).
73 Sajnos az összegeket nem tüntették fel.
74 Az utóbbi két szám nincs a végösszegben.
75 Helyesen összeadva 91.466 fő.
76 Ennek a két kontingensnek a létszáma a fenti végösszegben nem szerepel.
77 A létszámokhoz ld. még Uzunçarşili 1984a, 1984b, Fodor 1986: 26.
78 Az egyes alakulatok 1526–28 körüli megoszlásról: Inalcik 1994: 89; a Mohácsra vonuló szultáni seregről: Káldy-Nagy 1974: 72–82; az 1543. évi
szultáni had összetételéről ld. Ipçiog˘lu 1990: 137–159, főleg 140–143 (több elírással).