vers

Szabó Lőrinc: Nyitnikék

Alszik a hóban Alszik a hóban Nyitni, de – nyitni, de – akinek tele rosszabb,

a hegy, a völgy; a hegy, a völgy, nyitni kék! mint az enyém,
hallgat az erdő, hallgat az erdő, Fütyülöm én is és aki mégis
hallgat a föld. hallgat a föld. énekét. csupa remény.

Mikor legutóbb Egyszerre mégis Nyitni kék, fütyüli, Nyitni kék, indulok,
jártam itt, rezzen a táj: nyitni kék, nyitni kék,
nyár nyitogatta hármat fütyül a telet bírni fog az én szívem is
pipacsait, egy kis madár. illenék! nyitni még.

a nyár nyitogatta, Háromszor hármat Bírni és bízni Nyitni kék! Ébred

temette az ősz; lüktet a dala, illenék! a hegy, a völgy,
és volt, aki vesztett, vígan, szaporán, mint 35 Fütyül és elszáll tudom, mire gondol
és nincs, aki győz. éles fuvola. a Nyitnikék. a néma föld.

Lombnak, virágnak Az a fuvolás Nyitni kék! – fütyülök Ő volt a szája,

nyoma sehol, a Nyitnikék! utána a Nyitnikék,
fekete csontváz Már kezdi is ujra s nézek az eltűnő elmondta a holnap
a fa, a bokor, az énekét: 40 madárra. üzenetét:

s halotti csipke két füttyre mindig Nyitni kék, fütyülöm, a hitet, a vágyat
a díszük is, kvart lefelé: nyitni kék, fütyülte szét,
az a törékeny nem sok, de örülni hinni és bízni kinyitotta a föld
tündéri dísz, ez is elég. kellenék, örök szivét:

mit rájuk aggat Nyitni kék, fütyüli, mint az a fázó fütty-fütty-fütty, nyitni kék,
éjszaka nyitni kék, kis madár, nyitni kék –
fehér kezével szívnek és tavasznak aki sírja, de bírja, Nyisd ki, te, versem,
a zuzmara. nyílni kék! ami fáj, az emberekét!

www.gyerekemnekmagyarul.hu