Az új típusú hadvezetés

Az első világháború, 1914 és 1918 között, gyökeresen megváltoztatta a világ egész lakosságának az
életét. A folyamatos versengés, kegyetlenség és harc nagyon sok áldozattal járt. Milliós seregek
harcoltak front áttörés nélkül, ember és anyagháborúban.
A sánc- és lövészárok háború újdonságot jelentett a hadászatban. A párhuzamos lövészárok
rendszerek fedezékei gépfegyverekkel és gyorstüzelésű ágyúkkal voltak ellátva. Az erőltetett offenzív
hadműveleteken volt a hangsúly a védelmi erőfeszítések helyett. A fegyverzet is megújult, bevezették
a gáz használatát, megjelentek a repülőgépek, amiket elsősorban felderítésre használtak, harckocsik,
tengeralattjárók és tankok, amelyek a háború végén játszottak döntő szerepet, hiszen a ezek tették
lehetővé a lövészárok-rendszer áttörését. Ez viszont nem jelentette azt, hogy a harcok felgyorsulnak,
ugyanis mindezekkel a védekezés is hatékony. Tengeri háborúk is kialakultak a búvárhajók
használatával, például német blokád volt a Brit-szigeteknél.
A hátországból szervezetten érkezett az erősítés, de a frontvonalakon rendkívül lassú volt a
hadmozdulat. Egyre több emberre és hadianyagra volt szükség, hosszú időre kell berendezkedniük. A
háború a hadigazdaságok versengésévé vált, az ellenfél gazdasági tönkretétele is hadicél lett.

A hátország helyzete:

Az első világháború 1914-től -1918-ig zajlott, amely során lényegesen elkülönült a front és a
hátország, hiszen a háború végkimenetele nemcsak a hadseregek harci teljesítményétől függött,
hanem a hátország teljesítőképességétől is.

A hadban álló felek egész nemzetgazdaságukat hadigazdálkodássá építették ki. A férfiak jelentős
része katona volt, munkaerőhiány alakult ki. Ezt a nők korábbinál jóval szélesebb körű munkába
állításával próbálták megoldani. Az üzemeket haditermelésre állították át, megszűnt a
külkereskedelem. A pénzhiányt új adókkal, hadikölcsönök felvételével, fedezetlen
bankjegykibocsátással, lakossági hadikölcsönök jegyeztetésével pótolták. Az állam egyre erősebben
avatkozott be a gazdaság irányításába is. Az alapvető élelmiszereket jegyre árusították, áruhiány
lépett fel, kialakult az élelmiszerek feketepiaca. Visszaestek a reálbérek, a legnagyobb arányban a
tisztviselőké, a legkisebb arányban a gyári munkásoké. Az állam csökkentette leginkább a béreket,
csökkentek a különbségek az életszínvonalban is, jelentős volt az infláció.
A gyengébb gazdaságok a háború elhúzódásával egyre nehezebb helyzetbe kerültek. Az
ellátás romlott, több országban az emberek nyomorogtak, éheztek.